A veszélyes vegyi anyagok kockázatbecsléséről Szerző: Dr. Bánné Koncz Zsuzsa
Tartalomjegyzék
A veszélyes vegyi anyagokból eredő kockázat meghatározása és becslése ___________________ 4 A biztonsági adatlapok szakaszai ____________________________________________________ 6 Kockázatértékelési eljárásmódok ___________________________________________________ 9 A veszélyes vegyi anyagok jelenlétéből keletkező veszélyek _____________________________ 10 Egyszerűsített kockázatbecslés _____________________________________________________ 11 A kockázat és az expozíció értékelése _______________________________________________ 14
A munkavédelemről szóló jogszabályok szerint a munkáltató köteles kockázatbecslést/értékelést végezni, továbbá arról gondoskodni, hogy a munkavállalók védelmet, valamint a munkahelyen előforduló vegyi anyagok biztonságos használatához szükséges tájékoztatást, iránymutatást és képzést kapjanak. Több jogszabály együttes alkalmazása szükséges ahhoz, hogy a munkahelyek kémiai biztonságáról megfelelő kockázatbecslést lehessen készíteni. A REACH (1907/2006/EK-rendelet a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról) folyamatosan gyűjti a vegyi anyagok felhasználásából eredő egészségügyi és biztonsági kockázatokra vonatkozó adatokat. A regisztrálónak, azaz a gyártónak vagy az importőrnek az adatokat közölnie szükséges az Európai Vegyianyagügynökséggel. Ezt az információt meg kell osztani a továbbfelhasználóval is, olyan módon, hogy átadják a biztonságos felhasználást lehetővé tevő üzemi feltételeket és kockázatkezelési intézkedéseket tartalmazó expozíciós forgatókönyvvel kibővített, a munkavállalók képzésének és a kockázatértékelési eljárás lefolytatásának megkönnyítésére szolgáló biztonsági adatlapot. Ugyanakkor a továbbfelhasználók számos kötelezettséggel terheltek, az alábbi szerepeknek megfelelően: − keverékek előállítói, − az anyagok önmagukban vagy keverékek formájában történő ipari végfelhasználói, − az anyagok önmagukban vagy keverékek formájában történő foglalkozásszerű végfelhasználói, − árucikkek előállítói, − újratöltők. Továbbfelhasználó: az a gyártótól vagy importőrtől különböző, a Közösségben letelepedett természetes vagy jogi személy, aki vagy amely ipari vagy foglalkozásszerű tevékenységei során az anyagot önmagában vagy keverékben felhasználja. A forgalmazó vagy a fogyasztó nem továbbfelhasználó. A 2. cikk (7) bekezdésének c) pontja alapján mentesített újraimportáló továbbfelhasználónak minősül;
A továbbfelhasználók feladata, hogy amikor megkapják a biztonsági adatlapokat, megfelelő intézkedéseket hozzanak a kockázatok megfelelő kézben tartása érdekében. Az expozíciós forgatókönyvek és az azokból származó információk alapján meg kell győződniük arról, hogy azok tartalmazzák-e termékeik alkalmazását és előrelátható felhasználásait, valamint a felhasználás feltételeit. Amennyiben igen, az arra utal, hogy a regisztráló kémiai biztonsági értékelése magában foglalja ezeket a felhasználásokat, és azok biztonságosként kerültek értékelésre. Ellenkező esetben a továbbfelhasználónak az alábbi intézkedések közül kell választania: − gondoskodik, hogy felhasználása „azonosított felhasználássá” váljon, és szerepeljen a szállító kémiai biztonsági értékelésében; − olyan felhasználási feltételeket vezet be, amelyek a kapott expozíciós forgatókönyvben szerepelnek; − az anyagot egy másik olyan anyaggal helyettesíti, amelyhez nem szükséges expozíciós forgatókönyv;
− egy másik szállító keresése, aki az anyagot olyan biztonsági adatlappal és expozíciós forgatókönyvvel kínálja, amely lefedi a felhasználást; − továbbfelhasználói kémiai biztonsági jelentést (DU CSR) készít. A REACH-előíráshoz közvetlenül kapcsolódik a vegyi anyagok osztályozásról, címkézésről és csomagolásról szóló 1272/2008/EK-rendelet (továbbiakban CLP rendelet), amely megállapítja a veszélyre és az óvintézkedésre vonatkozó szabványmondatokat és piktogramokat – ezek fontos információforrásként szolgálnak a munkahelyi védelem kialakításában. A munkahelyek kémiai biztonságáról szóló 25/2000. (IX. 30.) EüM-SZCSM együttes rendelet 5. § (1) előírja: „A munkáltató köteles a veszélyes anyagok munka közbeni alkalmazásából eredő kockázatokat felkutatni, megbecsülni és értékelni az Mvt. 54. § (2) bekezdésével összhangban. A kockázatbecslést az alábbiak figyelembevételével kell elvégezni a) veszély azonosítása, b) az expozíció-hatás (koncentráció/dózishatás) összefüggés elemzése, c) az expozíció becslése, d) a kockázat értékelése: minőségi, illetve mennyiségi jellemzése.” A kockázatbecslés keretében végzett expozíciós vizsgálat(becslés) során − amikor a munkavégzés több azonos szervre, szervrendszerre ható, illetőleg több karcinogén, mutagén, reprodukciót károsító veszélyes anyag expozíciójával jár − a jogszabály külön értékelési módszert ad [25/2000. (IX. 30.) EüM-SZCSM 1. számú melléklet 2.2. pont]. A jogszabályi előírások körében fontos, hogy a kockázatértékelés elkészítéséhez a munkavédelemről szóló 1993. évi XCII. tv. (továbbiakban Mvt.) előírja, hogy „…az egészségvédelmi határértékkel szabályozott kóroki tényező előfordulása esetén munkahigiénés vizsgálatokkal kell gondoskodni az expozíció mértékének meghatározásáról.” A jogszabály (2015. október 1. napjától) az alábbiak szerint határozza meg azoknak az anyagoknak a körét, amelyek esetében a kockázatbecslés elvégzése szükséges: „1. veszélyes anyag: aa) a Kbtv. vagy az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról, a 67/548/EGK és az 1999/45/EK irányelv módosításáról és hatályon kívül helyezéséről, valamint az 1907/2006/EK rendelet módosításáról szóló, 2008. december 16-i 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (CLP rendelet) alapján fizikai, illetve egészségi veszélyek alapján veszélyesként osztályozott anyag, ab) az a vegyi anyag, amely, bár nem felel meg az aa) alpontban meghatározott veszélyesként való besorolás feltételeinek, mégis kockázatot jelent a munkavállalók biztonságára vagy egészségére fiziko-kémiai, kémiai vagy toxikológiai tulajdonságai és felhasználási módja vagy munkahelyen való jelenlét miatt, ideértve minden olyan vegyi anyagot, amelyre az 1. és 2. számú mellékletek határértéket határoznak meg;
1. veszélyes keverék: egy vagy több veszélyes anyagot tartalmazó keverék vagy oldat, amely az osztályozás során a fizikai, illetve egészségi veszélyek tekintetében veszélyes besorolást kap.”
A veszélyes vegyi anyagokból eredő kockázat meghatározása és becslése Amikor a munkáltató eleget tesz az Mvt. 54. § (2) bekezdésben megállapított kötelezettségeknek, először azt állapítja meg, hogy vannak-e a munkahelyen veszélyes vegyi anyagok. Amennyiben igen, következő lépésként fel kell mérnie, hogy a feltárt vegyi anyagok jelenlétéből eredően a munkavállalók biztonságát és egészségét fenyegeti-e veszély. A felmérés során figyelembe kell vennie a következőket: − − − − −
az anyag veszélyes tulajdonságait, a szállító által szolgáltatott, a biztonságra és egészségre vonatkozó információkat, az expozíció szintjét, típusát és időtartamát, az ilyen anyagokkal végzett munka körülményeit, beleértve az anyagok mennyiségét, a rendeletben (a tagállam területén) meghatározott foglalkozási expozíciós határértéket vagy biológiai határértéket, − a megtett vagy megteendő megelőző intézkedések hatását, − az elvégzett egészségügyi felülvizsgálatból levonható következtetéseket. A vegyi anyagok okozta kockázatokra vonatkozó információkat beszerezhetjük: − − − − −
a vegyi anyag csomagolásán lévő címkéről; a biztonsági adatlapokból és ennek mellékleteként átadott expozíciós forgatókönyvből; a foglalkozási expozíciós határértékek és biológiai határértékekből; az Európai Bizottság ajánlásaiból; egyéb forrásokból.
A címke A szállítóknak a csomagolásban található anyagot vagy keveréket a forgalomba hozatal előtt a CLP előírásainak megfelelően kell címkéznie, amennyiben az anyag veszélyes besorolást kapott, vagy ha a keverék bizonyos küszöbérték fölött tartalmaz egy vagy több veszélyesként osztályozott anyagot.
A CLP megszabja a címke tartalmát és a különböző címkézési elemek elrendezését. A címke tartalmazza a következőket: − a beszállító neve, címe és telefonszáma, − a lakosságnak szánt, csomagban lévő anyag vagy keverék névleges mennyisége (kivéve, ha ez a mennyiség a csomagon máshol már szerepel),
− a termékazonosítókat, − a veszélyt jelző piktogramokat, figyelmeztetéseket, figyelmeztető mondatokat, óvintézkedésre vonatkozó mondatokat és egyéb jogszabályok által előírt további kiegészítő információkat.
A biztonsági adatlap
A munkáltatónak a kockázatbecsléshez szükséges információk beszerzése érdekében a REACH rendeletnek megfelelő biztonsági adatlapot be kell szereznie a gyártótól (importálótól), a forgalmazótól, illetve a továbbfelhasználótól. A biztonsági adatlap kötelező formátumát és tartalmát a REACH rendelet 31. cikke és II. melléklete határozza meg. A REACH rendelet II. mellékletének biztonsági adatlapokra vonatkozó követelményei nagyrészt megtartják a korábbi jogszabályok hagyományos struktúráját és formátumát, ugyanakkor néhány fontos változást vezetett be a biztonsági adatlapon feltüntetendő információkkal kapcsolatban.
A biztonsági adatlapok szakaszai 1. SZAKASZ: Az Ez a szakasz azt ismerteti, hogyan kell az anyagot vagy a keveréket anyag/keverék és a azonosítani, valamint hogy miként kell feltüntetni a biztonsági adatlapon az azonosított, vonatkozó felhasználást, az anyag vagy a társaság/vállalkozás keverék szállítójának nevét, valamint – a veszélyhelyzet esetén igénybe azonosítása
vehető elérhetőségével együtt – az anyag vagy a keverék szállítójának elérhetőségi adatait.
2. SZAKASZ: A biztonsági adatlap e szakaszának az anyag vagy a keverék veszélyeit, Veszélyesség szerinti valamint az ezekhez a veszélyekhez kapcsolódó megfelelő figyelmeztetéseket kell ismertetnie. besorolás 3. SZAKASZ: Összetétel vagy az összetevőkre vonatkozó adatok
A biztonsági adatlap e szakaszának ismertetnie kell az anyag vagy keverék összetevőjének (összetevőinek) kémiai azonosítóját az alább meghatározott szennyezőkre és stabilizáló adalékokra is kiterjedően. Fel kell továbbá tüntetni a felületi kémia területén rendelkezésre álló, megfelelő biztonsági információkat is.
4. SZAKASZ: A biztonsági adatlap e szakasza az elsősegélynyújtást olyan módon ismerteti, hogy az elsősegélynyújtás feladatait a képzetlen Elsősegélynyújtási elsősegélynyújtó bonyolult eszközök és a gyógyszerek széles intézkedések
választékának rendelkezésre állása nélkül is meg tudja érteni és el tudja látni. Amennyiben orvosi ellátás szükséges, az utasításnak ezt is közölnie kell, az orvosi ellátás sürgősségével együtt.
5. SZAKASZ: A biztonsági adatlap e szakasza az anyag vagy a keverék által okozott, vagy a közelében keletkezett tűz oltására vonatkozó követelményeket Tűzvédelmi írja le. intézkedések 6. SZAKASZ: Intézkedések véletlenszerű expozíciónál
A biztonsági adatlap e szakasza az emberre, a vagyontárgyakra és a környezetre való káros hatások megelőzésére vagy minimalizálására szolgáló, a szennyeződésekkel, szivárgásokkal vagy kibocsátásokkal szembeni megfelelő válaszlépésekre tesz javaslatot. Meg kell különböztetnie a nagyobb és a kisebb szennyeződésekkel szembeni válaszlépéseket az olyan esetekre vonatkozóan, ahol a szennyeződés mértéke jelentős mértékben befolyásolja a veszélyt. Ha a tárolás és a helyreállítás eljárásai azt jelzik, hogy eltérő gyakorlat szükséges, akkor ezt fel kell tüntetni a biztonsági adatlapon.
7. SZAKASZ: Kezelés A biztonsági adatlap e szakasza a biztonságos kezelés gyakorlatára vonatkozóan tesz javaslatot. Hangsúlyoznia kell az azonosított és tárolás
8. SZAKASZ: expozíció ellenőrzése/egyéni védelem
felhasználásnak és az anyag vagy a keverék egyedi tulajdonságainak megfelelő óvintézkedéseket. A biztonsági adatlap e szakaszában található információknak az emberi egészségre, a biztonságra és a környezet védelmére kell vonatkozniuk. Segítenie kell a munkaadót abban, hogy a 98/24/EK irányelv 5. cikkével és a 2004/37/EK irányelv 5. cikkével összhangban megfelelő munkavégzési eljárásokat és szervezeti intézkedéseket dolgozhasson ki. Az A biztonsági adatlap e szakasza az alkalmazandó foglalkozási expozíciós határértéket és a szükséges kockázatkezelési intézkedéseket ismerteti.
9. SZAKASZ: Fizikai 2015. június 1-jéig: „A biztonsági adatlap e szakasza az anyaggal és kémiai vagy a keverékkel kapcsolatos empirikus adatokat ismerteti (adott esetben).” tulajdonságok
2015. június 1-jétől: „A biztonsági adatlap e szakasza az anyaggal vagy a keverékkel kapcsolatos empirikus adatokat ismerteti (adott esetben). Az 1272/2008/EK rendelet 8. cikk (2) bekezdése alkalmazandó.” 10. SZAKASZ: A biztonsági adatlap e szakasza az anyag vagy a keverék stabilitását, Stabilitás és valamint a bizonyos körülmények között történő használat és a környezetbe kerülés esetén előforduló veszélyes reakciók reakciókészség lehetőségét ismerteti, ideértve – adott esetben – az alkalmazott vizsgálati módszerre való hivatkozást. Amennyiben azt állapítják meg, hogy valamely adott tulajdonság nem alkalmazható, vagy ha egy adott tulajdonságra vonatkozóan nem áll rendelkezésre információ, akkor meg kell adni az indokot.
11. SZAKASZ: A biztonsági adatlap e szakasza elsősorban az egészségügyi szakemberek, foglalkozás-egészségügyi és munkabiztonsági Toxikológiai adatok szakemberek, valamint toxikológusok általi felhasználásra szolgál. A különböző toxikológiai (egészségügyi) hatások és az e hatások meghatározása során felhasznált, rendelkezésre álló adatok tömör, de teljes és átfogó leírását kell adni, amely – adott esetben – magában foglalja a toxikokinetikára, az anyagcserére és az eloszlásra vonatkozó megfelelő információt. Az ebben a szakaszban feltüntetett információnak meg kell egyeznie a regisztrációban és/vagy (ha az szükséges) a kémiai biztonsági jelentésben szereplő információval, valamint az anyag vagy a keverék osztályozásával.
12. SZAKASZ: A biztonsági adatlap e szakasza a környezetbe kibocsátott anyag vagy Ökológiai információk keverék környezeti hatásának értékelése érdekében szolgáltatott információt ismerteti. A biztonsági adatlapon az adatok rövid összefoglalását kell közölni, adott esetben a vonatkozó vizsgálati adatokra kiterjedően, a fajok, a közeg, a mértékegységek, a vizsgálat időtartamának és a vizsgálat feltételeinek egyértelmű feltüntetésével együtt. Ez az információ a szennyeződések kezelése, a hulladékkezelési gyakorlatok, a kibocsátás-ellenőrzés, a véletlenszerű kibocsátással kapcsolatos intézkedések és a szállítás során lehet hasznos.
13. SZAKASZ: A biztonsági adatlap e szakasza az anyag vagy a keverék és/vagy ezek tárolóeszközének megfelelő hulladékkezeléséhez szükséges Ártalmatlanítási információkat írja le, hogy segítséget nyújtson a biztonságos és szempontok
környezetvédelmi szempontból előnyben részesített, a 2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv [4] szerinti követelményeknek megfelelő, az adatlap kibocsátása szerinti tagállami hulladékkezelési lehetőségek meghatározásában.
14. SZAKASZ: A biztonsági adatlap e szakasza az 1. szakaszban említett anyagok Szállításra vonatkozó vagy keverékek közúti, vasúti, tengeri, belföldi vízi úton vagy légi úton történő szállítására/szállítmányaira vonatkozóan tartalmaz információk alapvető osztályozási információkat. Amennyiben nem áll rendelkezésre, illetve nincsen vonatkozó információ, azt jelezni kell.
15. SZAKASZ: Szabályozással kapcsolatos információk
A biztonsági adatlap e szakasza az anyagra vagy a keverékre vonatkozó olyan egyéb szabályozással kapcsolatos információkat ismerteti, amelyek a biztonsági adatlapon máshol még nem szerepelnek. (Például,
hogy az anyag vagy a keverék a következők hatálya alá tartozik-e: − az ózonréteget lebontó anyagokról szóló, 2000. június 29-i 2037/2000/EK114 európai parlamenti és tanácsi rendelet, a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagokról és a 79/117/EGK irányelv módosításáról szóló, − 2004. április 29-i 850/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet vagy − a veszélyes vegyi anyagok kiviteléről és behozataláról szóló, 2008. június 17-i 689/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet).
16. SZAKASZ: Egyéb Az 1–15. szakaszban nem szereplő további információkat tartalmazza, ideértve a biztonsági adatlap felülvizsgálatára vonatkozó információk információkat, például a következőt:
a) a felülvizsgált biztonsági adatlap esetében annak egyértelmű jelzése – hacsak az ilyen jelzést a biztonsági adatlap másutt nem tartalmazza –, hogy hol módosult a biztonsági adatlap előző változata, adott esetben a változások ismertetésével. Az anyag vagy a keverék szállítója a változásokat követő dokumentumot vezet, és kérésre rendelkezésre bocsátja azt; b) a biztonsági adatlapon alkalmazott rövidítések és betűszók magyarázata vagy feloldása; c) a legfontosabb szakirodalmi hivatkozások és adatforrások; d) keverékek esetében annak feltüntetése, hogy az osztályozáshoz az 1272/2008/EK-rendelet 9. cikkében említett információértékelési módszerek közül melyiket alkalmazták; e) a vonatkozó R-mondatok, figyelmeztető mondatok, biztonságos használatra utaló mondatok és/vagy az óvintézkedésekre vonatkozó mondatok. A 2–15. szakaszban nem teljesen kiírt közlések teljes szövegét ki kell írni; f) olyan javasolt képzések, amelyek az emberi egészség és a környezet védelmének biztosítását szolgálják.
Az expozíciós forgatókönyvek célja a regisztráló által értékelt biztonságos alkalmazás körülményeinek [üzemi feltételek (OC) és kockázatkezelési intézkedések (RMM)] dokumentálása. Minden egyes expozíciós forgatókönyv egy vagy több azonosított felhasználást tárgyal. Minden expozíciós forgatókönyvben szerepelnie kell az expozícióbecslésnek és – lehetőség szerint − a kockázat (kémiai) jellemzésének annak érdekében, hogy igazolható legyen az emberi egészségre és/vagy a környezetre jelentett veszélyek megfelelő kontrollja. A REACH-rendelet előírja, hogy a regisztráló (vagy a szállítói lánc azon szereplője, aki az elkészítésére kötelezett) a vonatkozó expozíciós forgatókönyveket mellékletként csatolja a szállítói láncban utána következő továbbfelhasználóknak készített biztonsági adatlaphoz (ezzel kibővítve azt).
Kockázatértékelési eljárásmódok A személyek egészségi kockázata teljes leküzdésének biztosításához a jogszabály kimondja, hogy a munkáltatók feladata meghatározni, jelen vannak-e veszélyes vegyi anyagok a munkahelyen. Abban az esetben, ha a veszélyes vegyi anyag jelenléte megállapított alkalmazni szükséges a megelőzés elveit. A becslés alapvető célja a kockázatok meghatározása a megszüntetésük érdekében. A kockázatok elkerülése tulajdonképpen a megelőzés első alapelve, ahogyan az Mvt. 54. § (1) bekezdés kimondja. Azonban nem mindig lehetséges a kockázatokat megszüntetni, ezért a becslés lehetővé teszi a fontossági sorrend felállítását, a megelőző intézkedések meghatározását és a már létező intézkedések hatékonyabbá tételét.
A kockázat becslése a jelen lévő vegyi anyagok veszélyes tulajdonságainak információs és adatgyűjtési folyamatával, valamint azoknak a körülményeknek a megismerésével és felmérésével kezdődik, ahol a veszélyes anyagot felhasználják. Az összegyűjtött információk alapján meghatározzák a létező veszélyeket, az azoknak kitett személyeket és a lehetséges ártalmakat, beleértve az egyéni érzékenység lehetséges meglétét is. A veszélyes vegyi anyagok jelenlétéből eredő veszélyek egy- vagy többfélék lehetnek: − tűz és/vagy robbanás, − veszélyes kémiai reakció miatt keletkező kockázat, amely hatással lehet a munkavállalók egészségére és biztonságára, − belélegzés miatt, − a bőrön keresztüli felszívódás miatt, − a bőrrel vagy szemmel való érintkezés miatt, − lenyelés miatt, − a parenterális úton keresztül való behatolás miatt.
A következő oldalon lévő táblázatban a veszélyes vegyi anyagok miatt lehetséges veszélyeket szeretném bemutatni, amely a teljesség igénye nélkül tartalmazza a velük járó körülmények (feltételek, tulajdonságok, tényezők stb.) listáját.
A veszélyes vegyi anyagok jelenlétéből keletkező veszélyek Veszély
Körülmény
Tűz és/vagy robbanás
Fizikai állapot (gáz, gőz, por stb.) Nyomás/hőmérséklet A veszélyes vegyi anyag éghetősége Az anyagok fűtőértéke Környezeti koncentráció (éghetőségi határértékek) Begyulladás forrása (dohányzás, műveletek nyílt lánggal, szerszámok, lábbeli, statikus kisülés, hőtermelő vegyi reakciók) A veszélyes vegyi anyagok vegyi reakcióképessége és instabilitása Nem megfelelő hűtőrendszerek Megbízhatatlan rendszer a reakcióban kulcsfontosságú változók (nyomás, hőmérséklet és áramlás) szabályozásához A veszélyes vegyi anyag toxicitása Környezeti koncentráció Expozíció ideje Túlérzékeny munkavállalók A vegyi anyag és a bőr közötti érintkezés helye és kiterjedése A veszélyes vegyi anyag toxicitása a bőrön keresztül Az érintkezés időtartama és gyakorisága Túlérzékeny munkavállalók A veszélyes vegyi anyag toxicitása a parenteral úton keresztül A veszélyes vegyi anyag toxicitása A bőr sérülése Túlérzékeny munkavállalók A veszélyes vegyi anyag toxicitása Személyi higiénikus szokások Evés, ivás vagy dohányzás lehetősége a munkahelyen Túlérzékeny munkavállalók Az egyéni védőeszközök helytelen használata Nem megfelelő technológiai munkafolyamat Helytelen átviteli rendszer Az anyagok és berendezések korróziója A szivárgásokat és kiömléseket megszüntető rendszer hiánya (felfogó tálcák, védelem mechanikus ütések ellen) A megelőző karbantartás hiánya
Veszélyes vegyi reakciók
Vegyi anyag belélegzése
Bőrön keresztül történő felszívódás
Lenyelés
A bőr vagy a szem és a vegyi anyag közötti érintkezés A berendezésekből eredő veszély
A vegyi anyagok miatt fellépő kockázatok becslésének különböző lehetőségeit ismeri a szakirodalom. Az egyszerűsített módszer a) A veszélyes vegyi anyagnak való kitettség miatti kockázatok értékelését a következő változók figyelembevételével végezhetjük: − a vegyi anyagok veszélyes tulajdonságai, különösen a biztonsági adatlapokon feltüntetett információk, amelyeket a forgalmazók kötelesek szolgáltatni, valamint a törvényekben megállapított foglalkozási expozíciós határértékek vagy biológiai határértékek, − a kitettség típusa (bőr, belélegzés stb.), − a kitettség időtartama, − a munkafeltételek, tekintettel az említett hatóanyagokra, beleértve az anyagmennyiségeket is, − az egészségfelmérő tanulmányokból levonható következtetések. Általában a munkafeltételek valamennyi megfontolásának tartalmaznia kell a foglalkozási expozíciós határértékekre vonatkoztatva elvégzett környezeti mérések eredményeit. b) A veszélyes vegyi anyag főként tüzekkel, robbanásokkal vagy egyéb veszélyes kémiai reakciókkal baleseteket okozó képességéből eredő kockázatainak becslése az alábbiakat öleli fel: − a vegyi anyagok fizikai-kémiai tulajdonságaiból eredő veszélyek, − ezek tárolása, szállítása és felhasználása során azonosított kockázati tényezők, és − a becsült következményeik a bekövetkezésük esetén Összetett módszerek, mint a HAZOP, hibafajták elemzése, eseményfajták elemzése stb. állnak rendelkezésre az összetett kockázat értékeléséhez.
Egyszerűsített kockázatbecslés A különböző módszerek által alkalmazott változók általában az alábbiak: − − − − − −
a vegyi anyagok lényegéből adódó veszély, a kitettség gyakorisága/időtartama, a felhasznált vagy jelen lévő vegyi anyag mennyisége, a vegyi anyag illékonysága vagy porlékony jellege, a felhasználás módja, az ellenőrzés típusa.
Az ilyen változók némelyikéhez tartozó félig mennyiségi mérőszámok értékelésével (mivel ezek egyszerűsített módszerek, rendes körülmények között nem mindegyik van kiválasztva), a kockázatot osztályokba lehet sorolni. Az ismertetésre kerülő módszert a „Health & Safety Executive” fejlesztette ki.
A módszer három munkafolyamat-változót vesz figyelembe, amit négy veszélykategóriába sorol: a) az anyag lényegéből adódó veszély; b) hajlama arra, hogy a környezetbe kerüljön; c) az egyes műveletekben felhasznált anyagmennyiség. a) Az anyagok lényegéből adódó veszélyt a biztonsági adatlapok veszélyre utaló H mondatának megfelelően veszi figyelembe (a módszer kidolgozása korábbi, így az R és S mondatok vannak megjelölve), amelynek meg kell jelennie a termék címkéjén és a megfelelő biztonsági adatlapján. Ezenfelül, némelyik anyag kockázatot vet fel a bőrrel vagy a külső nyálkahártyákkal való érintkezés következtében. Amikor ezek a veszélyek azonnal az érintkezés után lépnek fel, az ehhez a hatáshoz tartozó veszély értékelése nagyobb kockázatot jelent.
b) A környezetbe való bejutási hajlam besorolása magas, közepes és alacsony kategóriákba, és a mérése folyadékok esetében az illékonyságuk és a működési hőmérsékletük szerint történik, amely meghatározza a vegyi anyag elpárolgási teljesítményét és szilárd anyag esetében a porlékonysági hajlamot.
Szilárd anyagok porlékonysági hajlama Alacsony
Közepes
Magas
Anyagok szemcseformában, amelyek nem hajlamosak az aprózódásra. Por nem keletkezik a felhasználásuk során. Példák: PVC-szemcsék, viaszolt pelyhek, rögök stb.
Granulált vagy kristályos anyagok. Felhasználásuk során por képződése figyelhető meg, amely gyorsan leülepedik, és a környező felületeken látható. Példa: mosószerpor.
Porok: finom és kis sűrűség. Felhasználáskor porfelhők láthatók, amelyek percekig a levegőben maradnak. Példák: cement, lámpakorom, mészpor stb.
c) A felhasznált anyagmennyiség besorolása A felhasznált anyagmennyiség (nagyságrend szerint) Az anyag mennyisége
A művelethez felhasznált mennyiség
Kis Közepes Nagy
Gramm vagy milliliter Kilogramm vagy liter Tonna vagy köbméter
A módszer ennek a három információrészletnek a felhasználásával állapítja meg a kockázat előre látható szintjét a veszélykategóriák, a környezetbe jutási hajlam és a felhasznált anyagmennyiség szerint. Négy szintet tüntet fel mindegyikhez az alábbiakban leírt megelőző stratégiához kapcsolva, amelyeknek minden esetben magukba kell foglalniuk a megelőzéshez tartozó általános alapelvek alkalmazását. A kockázat kategóriákba sorolása utáni eljárási teendők a következők szerint foglalhatók össze: 1. kockázati szint Ezekben a helyzetekben a munkavállalók egészségével és biztonságával kapcsolatban fellépő kockázat általában csekélynek tekinthető. Ezek a helyzetek általában nem igénylik a megelőző intézkedések hatékonyságának ellenőrzését környezeti mérések elvégzése révén, kivéve, ahol a nemzeti rendeletek ezt megkövetelik. Az ilyen helyzetek általában ellenőrzés alatt tarthatók az általános szellőztetés használatán keresztül. 2. kockázati szint Az ilyen típusú helyzetekben a kockázat ellenőrzéséhez különös megelőző intézkedéseket kell alkalmazni. A jellemző berendezés legáltalánosabban alkalmazott típusa a helyi kivezetés. Ennek megtervezése és beépítése általában szakértő forgalmazókat igényel. Fontos, hogy a forgalmazók kiválasztása az ilyen berendezések terén bizonyítottan szerzett tapasztalataik alapján történjen; továbbá fontos egyértelműen meghatározni a berendezésnek azt a célját, hogy a vegyi anyag munkahelyi koncentrációja a határérték alatt lehetőleg minél alacsonyabban legyen tartható. 3. kockázati szint Az ilyen típusú helyzetekben zárt rendszereket vagy elszigetelést kell alkalmazni, ami által a vegyi anyag nem juthat ki a légkörbe a megszokott műveletek ideje alatt. Ahol csak lehetséges, a munkafolyamatot a légköri nyomásnál alacsonyabb nyomáson kell tartani az anyagok kiszabadulásának megakadályozása érdekében. A 2. és 3. kockázati szinteken − az ellenőrző intézkedések végrehajtása után − az expozíció részletes mennyiségi értékelését kell elvégezni. A mennyiségi értékelés eredménye megmutatja a kiegészítő ellenőrző mérések iránti esetleges igényt, és azt, hogy szükség lesz-e a kitettség esetleges időszakos mérési programjára. Valamennyi esetben időszakonként ellenőrizni kell a berendezések kifogástalan működésére vonatkozó paramétereket annak érdekében, hogy a hatékonyságuk az idők során biztosítható legyen. 4. kockázati szint Az ilyen típusú helyzetekben rendkívül mérgező vagy mérsékelten mérgező anyagokat használnak nagy mennyiségekben, és ahol ezek könnyen kiszabadulhatnak a légkörbe. Ezekben az esetekben alapvető, hogy a szóban forgó eljáráshoz különleges módon megtervezett intézkedéseket − szakértői tanácsot keresve − foganatosítsák. A kockázatnak ez
a szintje a kitettség mennyiségi értékelését követeli meg. Az ellenőrző berendezések időszakos ellenőrzési gyakoriságát szintén fel kell fokozni.
A kockázat és az expozíció értékelése A vegyi anyagoknak való kitettség miatti kockázat értékelése ugyanannak a három célnak az elérését szolgálja, mint bármely más típusú kockázat esetében, azaz: 1. annak eldöntése, hogy szükség van-e további megelőző intézkedések bevezetésére azokon felül, amelyek már időszerűek, 2. azon megelőző intézkedések típusainak meghatározása, amelyeket be kell vezetni, 3. a szükséges megelőző intézkedések elsőbbségi sorrendjének megállapítása.
A vegyi anyagokkal kapcsolatos expozíció mennyiségi értékelése A kitettség osztályozása A következőben leírt expozícióértékelés inkább kiegészíti, mint helyettesíti a tárgyalt egyszerűsített módszert. Ennélfogva ezt azokban az esetekben kell alkalmazni, amelyekben az említett módszer a higiénés mérések iránti igényt jelzi (az 1. kockázati szint kivételével minden más esetben).
A mennyiségi kiértékelési eljárásból levont következtetés adja bármely homogén kitettségű csoport expozíciójának besorolását a következő három kategória egyikébe: Elfogadható expozíció: nem igényel megfigyelést időszakos mérésekkel. Elviselhető expozíció: az eltérés kockázatát veti fel, így ennélfogva időszakos mérésekkel történő megfigyelést igényel. Elfogadhatatlan expozíció: kiigazítást igényel a kitettség mérsékléséhez, amit egy másik kiértékelés követ.
A napi expozíció értékelése A napi expozíció a vegyi anyag átlagos koncentrációja a munkavállaló lélegzési zónájában idő szerinti súlyozással mérve vagy számítva, a tényleges munkanapon keresztül és egy szabályos nyolcórás napra alkalmazva. Nyilvánvaló, hogy egy vegyi anyagnak való napi kitettség csak akkor értékelhető ki, ha ehhez a határértékek meg vannak határozva. Ennek megfelelően, az eljárást egy- vagy többnapi expozíciós érték meghatározásával kell kezdeni a homogén kitettségű csoportban, és ez az, amiért az első lépésben azt kell megállapítani, hogy miként határozható meg a napi expozíció egy munkanapra.
A rövid távú expozíció értékelése A rövid távú expozíció a munkanapon belüli bármely 15 perces periódushoz tartozó átlagos koncentrációként van meghatározva. A napi expozícióval ellentétben, amihez munkanaponként, homogén kitettségű csoportonként és vegyi anyagonként csak egy érték lehetséges, rövid távú expozíciós érték annyi lehet, amennyi 15 perces periódust egy munkanap tartalmaz. Periodikus expozíciómérések A „periodikus mérések” kifejezést a folyamatos expozíció-ellenőrzés olyan módszerének a leírására alkalmazzák, amelyet akkor indítanak el, amikor a kiindulási értékelés eredményei nem teszik lehetővé az expozíció osztályozását, akár mint elfogadhatót, akár mint elfogadhatatlant, és nem tekinthető indokoltnak kiegészítő ellenőrző intézkedés bevezetése az elfogadható állapot eléréséhez. A kiindulási pont így az elviselhető expozíció, mivel a határérték meghaladására nincs bizonyíték, de fennáll az eltérés kockázata.
