A VÉDELMI TERVEZÉS ÉS DÖNTÉSHOZATAL SZOCIOLÓGIAI PROBLÉMÁINAK ELEMZÉSE

Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Kossuth Lajos Hadtudományi Kar

A VÉDELMI TERVEZÉS ÉS DÖNTÉSHOZATAL SZOCIOLÓGIAI PROBLÉMÁINAK ELEMZÉSE

DR. HABIL KISS ZOLTÁN LÁSZLÓ

Készült a Honvédelmi Minisztérium Védelmi Hivatal támogatásával

- 2009 -

1

I. BEVEZETÉS 1. CÉLOK Tanulmányunk i célja azon tényezők vizsgálata, amelyek pozitív vagy negatív hatást gyakorolhatnak a védelmi tervezés és döntéshozatal rendszerének hatékony működésére, s a biztonsági szektor második ill. harmadik generációs átalakításának ill. reformjának sikeres végrehajtására hazánkban, valamint más NATO- és EU-tagországokban. Célunk továbbá kutatási eredményeink alapján annak összehasonlító elemzése, hogy milyen nemzetközi tapasztalatok ill. minták állnak rendelkezésre a hazai védelmi tervezés és döntéshozatal rendszerének, s azzal összefüggésben a biztonsági szektornak a mielőbbi, minél teljesebb körű, mélyreható modernizációjához; s a jelenleginél hatékonyabb, valóban professzionális, magas szintű együttműködésen alapuló működtetéséhez azért, hogy csakugyan érdemben járulhassunk hozzá a formálódó integrált „euro-atlanti biztonsági szektor-architektúra” mielőbbi létrejöttéhez és eredményes tevékenységéhez.

2. AKTUALITÁS A Varsói Szerződés széthullásával, a Szovjetunió felbomlásával, s a bipoláris világrend felszámolódásával gyakorlatilag megszűnt egy új világháború kitörésének veszélye a két egykori katonai-politikai szövetség tagállamai között. Úgy tűnt, hogy a hidegháborús időszak lezárulását követően kibontakozó új korszak minden korábbinál nagyobb fokú, többrétűbb és stabilabb biztonságot hoz majd a nyugati társadalmaknak, hiszen az egykori ellenfeleknek nincs sem szándékuk, sem megfelelő képességük megtámadni a NATO-tagállamokat. Ugyanakkor a Varsói Szerződés megszűnése a „hatalmi vákuum” és instabilitás létrejöttének potenciális veszélyét hozta Kelet- és Közép-Európában, s azzal fenyegette Európa nyugati felét, hogy a biztonság és jólét olyan „szigetévé” válik, melyet a politikai, társadalmi, gazdasági és katonai értelemben vett bizonytalanság és konfliktus zónái vesznek körbe.

2

Az új biztonságpolitikai helyzetben a hagyományos katonai fenyegetés szintje valóban lecsökkent, jellege pedig jelentősen átalakult. Ezzel egyidejűleg a kockázati tényezők, ill. biztonsági kihívások spektruma szélesebbé vált; s új típusú veszélyek, fenyegetések jelentek meg, amelyekre mind a nemzeti kormányzatoknak, mind pedig a meghatározó nemzetközi intézményeknek (ENSZ, EBESZ, NATO, EU) reagálniuk kellett. A nyugati fejlett polgári demokráciák kormányzatai viszonylag gyorsan felmérték az európai biztonságot fenyegető kockázatok, veszélyek és fenyegetések körét; újraértékelték nemzeti biztonsági stratégiáikat és komoly erőfeszítéseket tettek egy új euro-atlanti „biztonsági architektúra” létrehozása érdekében, hogy megelőzzék egy pán-európai destabilizáció és regionális instabilitás helyzetének létrejöttét és eszkalálódását. Ezért mind a NATO, mind pedig az EU úgy döntött, hogy a stabilitás zónáját tagországai területén túlra is kiterjeszti. Ezt több módon tették meg: egyrészt tagságuk bővítésével s a felvételhez szükséges feltételeknek eleget tevő államok integrálásával (ennek az erőfeszítésnek a részeként került sor a NATO és az EU duális bővítési folyamatának beindítására az északkelet-, kelet-közép- és délkelet-európai posztkommunista államok bevonásával) - másrészt pedig úgy, hogy érdemi párbeszédet kezdeményeztek, majd mind szélesebb körre kiterjedő együttműködést alakítottak ki az erre hajlandó és kész országokkal. Minthogy a két kulcsfontosságú multilaterális intézményben való teljes jogú tagság igézete ill. ígérete vágyott célérték lett a szovjet befolyás alóli szabadulás után érzett nemzeti függetlenség rövid mámorából felocsúdott poszt-kommunista országok politikai elitjei számára, az idő előre haladtával mind a NATO, mind pedig az EU relatíve jelentős befolyást volt képes gyakorolni az érintett jelölt országokban a demokratizálódás és a reformfolyamatok fókuszpontjainak és kiemelt területeinek meghatározásában és az átalakulás ütemezésében. A NATO és az EU egyaránt nagy hangsúlyt fektetett a tagjelölt poszt-kommunista országok politikai elitjeivel folyó dialógus során arra, hogy egyértelművé tegyék: rendkívül fontosnak tartják, s ezért a látens ill. manifeszt tagsági kritériumok között is szerepeltetik azt az elvárásukat, hogy az érintett országokban mielőbb és mind teljesebb mértékben épüljön ki, és hatékonyan működjön a biztonsági szektor intézményei és szervezetei felett megvalósuló polgári demokratikus ellenőrzés és irányítás rendszere. Erőfeszítéseik alapvetően eredménnyel jártak a NATO- és EU-tagjelölt országokban; elősegítették az érintett országok demokratizálódását; nemzeti fegyveres erőik és testületeik, valamint a titkosszolgálataik feletti civil kontroll

3

rendszerének kiépítését - s így közvetve hozzájárultak az adott tagjelölt országok politikai, társadalmi és katonai értelemben vett stabilizálódásához, a revitalizált európai acquis communautire elvárásainak megfelelő átalakulásához, valamint az euro-atlanti országok közösségéhez történő integrációjuk sikeréhez. Ugyanakkor az USA és az EU, mint két potenciális hatalmi erőközpont 1 közötti látens vetélkedés a NATO- és EU-tagjelölt poszt-kommunista országok biztonsági szektorainak átalakítására ill. reformjára is rányomta bélyegét, s bizonyos zavarodottság okozójává vált a tagjelölt országoknak a mielőbbi tagság elnyerése reményében feltétlen igazodási és önalávetési készséget mutató pozícionális és funkcionális elitcsoportjai körében. Ennek egyik oka az, hogy relatíve hosszú ideig hiányzott a koordináció és harmonizáció a biztonsági szektorok átalakítására ill. reformjára vonatkozó hivatalos NATO- és EU-álláspontok között, ezért nem ritkán az is előfordult, hogy a két intézmény képviselői oldaláról eltérő jellegű (alkalmasint egymással ütköző) igények, elvárások fogalmazódtak meg. Ezek a „vegyes jellegű” üzenetek híven tükrözték nem csupán a NATO és az EU belső politikai életének dinamikáját és politikai hangsúlyváltozásait 2 , valamint az un. „transz-atlanti” kapcsolatok természetének alakulását 3 - de alkalmanként

azon

„donor”-nemzetek

néha

egymással

ütköző

mögöttes

érdekei(nek

módosulásai)t is, amelyek útmutatást és támogatást ajánlottak a tagjelölt országoknak biztonsági szektoruk átalakításához ill. reformjához. 1 Szayna, S. Thomas – Byman, Daniel L. - Bankes, Steven C. – Eaton, Derek – Jones, Seth G. – Mullins, Robert E. – Lesser, Ian O. – Rosenau, William (2001) The Emergence of Peer Competitors: A Framework for Analysis. Santa Monica, CA, USA: RAND 2 Itt most csupán a közismert „3D & 3I” dilemmára emlékeztetnék! A „3D” betűszó utalás Madeleine Albright-nak, akkori amerikai külügyminiszter figyelmeztető éllel megfogalmazott megnyilvánulására, aki közvetítette az akkori USA hivatalos álláspontját. Eszerint a közös európai biztonság- és védelempolitika nem vezethet szétválasztáshoz, megkettőzéshez vagy megkülönböztetéshez (az angol eredetiben: de-coupling, duplication, discrimination)! Forrás: Transcript: Albright, Cook Joint Press Conference, April 22, 1999. Available [Online]: http://www.usembassy.it/file9904/alia/99042206.htm A „3I” betűszó pedig a NATO akkori főtitkára, Lord Robertson megfogalmazására utal, aki már diplomatikusabban fogalmazott, mikor a transzatlanti kapcsolat oszthatatlanságának, az európai védelmi képességek javításának, valamint valamennyi /NATO/ szövetséges Európa védelmi politikájába történő bekapcsolásának a szükségességéről (az angol eredeti szerint: indivisibility, improvement, inclusiveness) beszélt. (Idézi: van Ham, 2000: 15) 3 Lásd ennek kapcsán különösen: • Henry A. Kissinger, Lawrence H. Summers and Charles A. Kupchan (2004) Renewing the Transatlantic Partnership. New York: Council on Foreign Relations. • Ivo H. Daalder and James M. Lindsay (2004) America Unbound: The Bush Revolution in Foreign Policy Washington: Brookings Institution Press. • Christopher Coker (2003) Empires in Conflict: The Growing Rift Between Europe and the United States. Whitehall Paper, Number 58. London: Royal United Services Institute.

4

A biztonsági szektorok un. „első és második generációs átalakításának ill. reformjának” maradéktalan végrehajtását, valamint a „harmadik generációs biztonsági szektor-reformok” mielőbbi beindítását és kiteljesítését sürgeti az a tény, hogy jelenleg gyakorlatilag azok a posztkommunista országok alkotják mindkét multilaterális szervezet keleti „ütköző zónájának” jókora hányadát, amelyek a közelmúltban lettek a NATO és az EU tagjai. Márpedig a nemzetközi biztonságpolitikában is igaz a régi mondás, miszerint: ”minden lánc annyit bír el, amennyit a leggyengébb láncszem képes elviselni”! Következésképpen kiemelt fontosságú (elsősorban az EU és a NATO számára), hogy a frissen formálódó új európai biztonsági architektúrában biztonságpolitikai „puffer”-szerepkört (is) betöltő új tagországainak mindegyike olyan biztonsági szektorral rendelkezzen, melynek minden intézményi eleme képes alaprendeltetése és járulékos feladatai hatékony ellátására – és semmiféle biztonsági kockázatot nem jelent akkor sem, amikor egy integrált vezetési-irányítási és kommunikációs rendszer létrehozására és működtetésére kerül sor.

II. ELMÉLETI ALAPVETÉS 1. A BIZTONSÁG FOGALMÁNAK ÁTALAKULÁSÁRÓL Az indusztrializáció folyamata korunk modern nyugati társadalmait rendkívül differenciált, komplex munkamegosztáson alapuló; a korábbi korszakoknál összehasonlíthatatlanul magasabb produktivitással jellemezhető rendszerekké formálta. A modernitás erősen urbanizált ii (s már békeidőszakban is sokféle kockázattal iii túlterhelt) társadalmai gyakorlatilag szinte teljesen elveszítették azt a fajta robosztusságot és relatív immunitást, mely a premodern agrárrendszerekre oly jellemző volt, s ezért biztonságpolitikai tekintetben jóval érzékenyebbek lettek mindenféle, erőszakos úton előidézhető működési zavarral ill. rombolással szemben. 4 A fejlett 4 Az alacsonyabb fokú munkamegosztással jellemezhető un. „premodern” agrár-rendszerű társadalmi formációk viszonyai közepette a viszonylagos homogenitás, rugalmasság és helyettesíthetőség miatt nem fenyegetett az egész társadalom életének azonnali dezorganizációjával és destabilizációjával, ha valamely társadalmi alrendszer jelentős veszteségeket szenvedett. Napjainkban viszont elegendő, ha diverzáns akciókkal az olyan, stratégiainak mondható rendszereket bénítanak ill. semmisítenek meg, mint erőművek, transzformátor-állomások; központosított közellátási rendszerek (pl.: a központi víz-, energia-, fűtés-, vagy üzemanyag-vezetékek); kommunikációs ill. távközlési rendszerek (pl. telefonvonalak, műholdak); avagy megakadályozzák a közlekedési ill. szállítási útvonalak (pl. vasútvonalak; autópályák, egyéb főútvonalak; repterek; tengeri kikötők ill. vízi utak) használatát.

5

indusztriális és posztindusztriális társadalmak strukturális és funkcionális jellemzőinek alakulása iv olyan fokú sebezhetőséget és a hagyományos értelemben vett hadviselésre való alkalmatlanságot hozott létre, mely szükségessé tette a hadügy alapkérdéseinek, a polgári társadalom védelmi kapacitásainak és a polgári-katonai viszonyok teljes rendszerének újragondolását és az új viszonyoknak megfelelő átalakítását, v hiszen maguk a modern fegyveres erők is olyan strukturális, funkcionális jellemzőkkel és harci-technikai eszközrendszerrel bírnak napjainkban, vi melyek alkalmanként a béke és biztonság szempontjából végletes veszélyt hordozhatnak. Az ipari civilizáció 1980-as években végbement globális fejlődésének; a fejlett ipari és posztindusztriális társadalmak dinamikus változásainak és immanens fejlődési logikájuk fokozatos átalakulásának; valamint a kelet-nyugati szembenállás 1987-90 közötti enyhülése, majd jelentős csökkenése után előálló új „biztonságpolitikai látkép”-nek a vizsgálatára tett kísérletek eredményei napjainkra egyre nyilvánvalóbbá tették az eddig működő védelmi intézményrendszer ill. katonai struktúrák korábban jobbára látens összeegyeztethetetlenségét az 1990-es évek és az ezredforduló új, információ- és tudásalapú „szuperszimbolikus, posztmodern” társadalmainak 5 rendszer-működtető elveivel és gyakorlatával. Ez a tény pedig alkalmanként meglehetősen súlyos legitimációs problémákat okozott mind a polgári-katonai viszonyok rendszere; mind a fegyveres erők tábornoki és tisztikara; mind pedig az eddig követett biztonságpolitikai alapelvek megfogalmazói, hirdetői és gyakorlati érvényesítői számára. Az előálló inkompatibilitás sokrétű, s nem csupán politikai, gazdasági, ökológiai aspektusai vannak, de alkalmanként a kulturális ill. erkölcsi és szociálpszichológiai vonatkozásai is: a. A politikai inkompatibilitás tézise kapcsán hadd emlékeztessünk arra, hogy napjaink megváltozott viszonyai között (lásd: a nukleáris fegyverek bizonyos hányada még mindig rendszerben van!) a fejlett ipari országok biztonságpolitikusai és katonai stratégái már egyértelműen úgy vélekednek, hogy a háború - tekintettel a hatványozott biztonságpolitikai kockázatok komplex rendszerére, s arra, hogy a jelenlegi feltételek között a katonai erő nem képes többé elégséges védettséget nyújtani - már nem lehet többé "a politika folytatása más eszközökkel", ahogy az a clausewitz-i formulában állt. Nyilvánvalónak mondják, hogy a hadseregek többé már nem képesek betölteni a nemzeti szuverenitás legerősebb és legvégső 5 Lásd erre vonatkozóan elsősorban: (Toffler, 1993: 30-38, 46-48, 67-69, 123-124, 130-131, 198; Lyotard,1993a: 28145; 1993b:251-267; Habermas, 1993a: 159-178; 1993b: 188-212; 1994a: 59-140; 1994b: 183-214; 1994c: 228257; Rorty, 1993a: 213-223, 1993b: 224-250).

6

kifejezőinek és a társadalmi integráció végső garanciái megtestesítőinek szerepkörét. Úgy érvelnek a teoretikusok, hogy a szuper-technológiák korában az ipari országok védettségüket már nem várhatják hosszú távon ill. háború esetén kizárólag a katonai erő alkalmazásától. Igaz, a fent ismertetett szépen kidolgozott elméleteknek némiképp ellentmondani látszik az a tény, hogy a - sokszor igenis állami és/vagy szövetségi politikai és gazdasági érdekek ill. célok érdekében bevetett - hadseregek fegyverzete, kiképzési rendszere és szervezete tovább tökéletesedett, s a katonai költségvetési tételek reálértékére sem mindig mindenhol a meredek zuhanás a jellemző. b.Különböző közgazdászok és egyéb pénzügyi szakemberek meglehetősen sok hosszú távú gazdasági számítást végeztek arra vonatkozóan, hogy kimutassák: mennyire tekinthetők racionális beruházásoknak a fegyverkezési költségek. A legtöbben arra a következtetésre jutottak, hogy végső soron elhibázott, soha meg nem térülő gigantikus beruházásokról van szó. Ezek az elemzők többnyire rámutatnak arra, hogy a fegyveres erők már békeidőben óriási hányadát emésztik fel azoknak az - egyébként meglehetősen szűkösen rendelkezésre álló - forrásoknak, amelyeket sokkal hasznosabban fel lehetne használni akár különféle globális fenyegetések (pl.: környezeti ártalmak, túlnépesedés, stb.) elhárítására ill. ellensúlyozására, akár a világ sok táján az éhezés, nyomor enyhítésére (ill. pl. csecsemőhalandóság, korábban gyógyíthatatlan betegségek elleni szérumok költséges kifejlesztésének finanszírozására), avagy az egyes társadalmi egyenlőtlenségek közvetlen hátrányainak csökkentésére (ezzel újabb potenciális konfliktushelyzeteket is elhárítva ill. megelőzve - pl. szegény néptömegek pauperizációjának ill. szegregációjának oldására). E kutatók gyakran arra a következtetésre jutnak, hogy maga a (nem ritkán különféle társadalmipolitikai konfliktusok negatív hatásainak elhárítására bevetett) katonai szervezet az, amely közvetetten az adott konfliktusok egyik fő okozója, hiszen a magas katonai költségek stagnálást és a negatív gazdasági növekedést okozhatnak; csökkenthetik a termelékenység növekedését; ronthatják a versenyképességet a nemzetközi piacon; lehetetlenné tehetik a civil lakosság közös fogyasztási javakkal való magasabb mennyiségi ill. minőségi ellátását (ahogyan az pl. a fegyverkezési spirálba „szédült” egykori Szovjetunióban történt, ill. miként az napjaink Észak-Koreájában még ma is tapasztalható) - valamint ronthatják mind az állami pénzügyi folyamatokat, mind pedig a kereskedelmi egyensúlyt (mint pl. az az Egyesült Államokban is előfordul). Sajnos, a hidegháború utáni időszak nagy nemzetközi „leszerelési

7

hulláma”

eredményeként

felszabaduló

„békeosztalék”

felhasználására

vonatkozó

visszatekintő adat-elemzések nem támasztják alá a kezdeti optimista elképzeléseket. c. A fegyveres erők - minthogy magasan és sokoldalúan technicizált üzemekként működnek, így már békeidőben káros hatással lehetnek a természetes és mesterséges létfeltételekre. A hadgyakorlatok például károkat okozhatnak nem csupán a gyakorlóterek melletti erdők, mezők állagában, de az agrárkultúrákban is, s akár közvetlenül termésveszteséget, vadpusztulást is eredményezhetnek. Ráadásul a mindennapos kiképzés zavarhatja a laktanyák körüli települések lakosságát is (nem csupán a katonai alakulatok által okozott zajra, levegőszennyezésre gondolunk, hanem olyan un. járulékos kockázatokra is, amilyen a megnövekedett balesetveszély; a fegyverzet- és lőszergyártó gyárak környékén fennálló állandó robbanásveszély; s a nukleáris robbanófejeket tároló helyek közelében pedig a sugárzásveszély kockázata. Nem is beszélve arról, hogy a zárt települések, bázisok, laktanyák, kiképző- és gyakorlóterek gyakran kiiktatódnak a polgári hasznosíthatóság köréből, s körülöttük általában lecsökken az ingatlanok ára. Az egyes fegyverrendszerek és lőszerek hatástalanítása ill. raktározása szintúgy hatalmas pénzeszközöket emészt fel, főleg akkor, ha pl. vegyi komponenseik még környezetszennyezéssel is veszélyeztetnek ill. robbanásveszéllyel fenyegetnek. d.Első látásra úgy tűnik, hogy a biztonságpolitikai rendszerek, a fegyveres erők és a katonák általában „kompatibilisek” a civilizált polgári kultúra értékrendszerével, mivel céljuk a béke fenntartása. Vannak azonban elemzők, akik ezt az állítást meglehetősen problematikusnak tartják, s egyfajta erkölcsi-kulturális inkompatibilitással vádolják a hadseregeket arra hivatkozva, hogy a katonai szervezeteknek - éppen a béke erőszakos eszközökkel való megőrzése érdekében - szükségük van arra, hogy a harcot állandóan gyakorolják (pl. akár olyan áron is, hogy egy nagyhatalom hozzájárul titkos eszközökkel kisebb helyi konfliktusok kirobbanásához, hogy ott - mint afféle „éles gyakorlóterepen” - bevethesse legújabb /konvencionális/ harceszközeit; kipróbálhassa az újonnan kimódolt stratégiai és taktikai /harc/eljárások, szervezési ill. alkalmazási elvek hatékonyságát s alkalmazhatóságát. Ezzel e nagy hadseregek hozzájárulhatnak a folyamatos fenyegetettség légkörének fenntartásához. A szervezet vezetői ill. a döntéshozó politikusok pedig egyfajta új ethoszt ill. "ideologikus erkölcs"-öt teremtenek a fegyveres erő alkalmazhatósága érdekében ására is. Ez esetben fennállását látják megvalósulni. A kritikusok szerint a - mégoly nemes célok (pl. béke,

8

szabadság, biztonság) - ördögi eszközökkel történő elérése pedig elítélendő, hiszen ezek a hőn áhított célok többnyire nemcsak hogy elérhetetlenek ezzel az eszközzel, hanem az ezeket megtestesítő intézményrendszerek nagy valószínűséggel akár szinte teljesen meg is semmisülhetnek egy eszkalálódó háborúban. A katonai szervezetek egyes, funkcionális szempontból fontos alrendszereinek és a hadseregek minden egyes állománycsoportjának mindenkor képeseknek és készeknek kell lenniük a fegyveres harc eredményes megvívására, minthogy egyébként - a katonai felfogás szerint - nem képesek hozzájárulni a béke fenntartásához - paradox módon - az erőszak minél hatékonyabb alkalmazásával. Ugyanakkor a kollektíve szervezett katonai kiképzést egy totális szervezet keretei között nem látják minden tekintetben „kompatibilisnek” a fejlett társadalmak alapvetően individuum-orientált erkölcsi és kulturális értékrendszereinek alapelemeivel. e. Egyes kritikusok szerint egyfajta archaikus, premodern jellemvonása az emberi viselkedésnek az a morális ill. etikai bázis, melyre alapozva napjainkban is folyik a hadsereg tagjainak kiképzése; a fegyveres erők alkalmazása ill. az azzal való fenyegetés. Külön felhívják a figyelmet arra, hogy a katonai szervezeti szocializáció folyamatában a szervezet tagjainak olyan értékrendszert, ill. speciális értékeket kell interiorizálniuk, melyek gyakran "idejétmúlt anakronizmusok"-nak nevezhetők, mivel ezek ezek a katonai erények jól azonosultak ill. könnyebben illeszthetők voltak a pre-demokratikus, illetve a korai polgári társadalmak értékrendszeréhez - viszont egyre kevésbé mutatnak hasonlóságokat ill. illeszthetőséget a magasan fejlett ipari és a posztindusztriális társadalmak civilizációs értékeinek rendszerével. Következésképpen a modern fejlett polgári demokráciák alapvető működési elveivel szembeni szociálpszichológiai inkompatibilitással vádolják napjainkban a fegyveres erők felhasználásának elveit, az azzal való fenyegetést - de a hadsereg tagjainak kiképzési elveit ill. hivatásrendi jellegű speciális értékeik rendszerét is (hiszen pl. a katonai kiképzési ill. nevelési rendszer a katonáktól nem csupán a küzdő szellemnek valamilyen elfogadható szintjét, s azzal adekvát attitűdök rendszerét követeli meg, de a szolgálat és a hadsereg iránti minél totálisabb

elköteleződést is.

A modernitás társadalmaiban az individuumok többsége

számára elsősorban a személyes felelősség és autonómia; az emancipáció és részvétel; a kritikai közreműködés és konfliktuskezelési képesség; az egyenlőség, szabadidő, fogyasztás és rekreáció; valamint a kreativitás és spontaneitás a fő érték. Ezek a dominánsan ható, pluralitásra építő társadalmi értékek viszont egyre gyakrabban mutatnak disszonanciát a

9

hagyományos katonai értékekkel (s etikai alapelvekkel ill. erényekkel) - ami egyebek között azt eredményezheti, hogy pl. : •

a hadseregen belül szolgáló, ámde fő referencia csoportjukat a szervezet határain kívül, a poszt-indusztriális (poszt-materiális) társadalmak individualizált polgári szférájában egzisztáló csoportok közül választók sokszor meglehetősen skizofrén helyzetbe kerülhetnek;

•

a polgári életben pedig egyre kevesebb támogatottságot élveznek a biztonságpolitikai követelmény-rendszerekben foglaltak; s a katonai stratégák nyilvánosságra hozott elemeinek érték-tételezéseivel is egyre kevesebben azonosulnak.

f. A társadalmi értékek rendszerében az 1980-as évek elejétől-közepétől bekövetkezett változások nem csupán azt eredményezték, hogy felélénkültek a békemozgalmak háború- és tömegpusztító fegyverek elleni kampányai - de radikálisan újra kellett gondolni az olyan alapvető kérdések hadügyi vonatkozásait is, mint pl. az ember és természeti környezete kapcsolata; a /hadi/gazdaság és környezet viszonyának; a katonai szervezet és a társadalom ill. a béke viszonyrendszere. Ennek egyik eredményeként sok, végletekben gondolkodó pacifista számára a fegyveres erő az indusztrializáció destruktivitásának egyik legtipikusabb szimbólumává nőtt, mivel szerintük a fegyveres erők funkcionalitása és sajátos működési racionalitása; deklarált céljai és alkalmazott eszközei, ill. azok esetleges alkalmazásának rendkívül súlyos konzekvenciái együttesen potenciális veszélyforrásként üzemelnek napjaink jóléti társadalmaiban. A hadsereg-ellenes attitűdök hatókörének növekedéséhez járult hozzá alkalmasint az is, hogy bizonyos un. veszélyeztető faktorok (pl. túlnépesedés, éhezés, környezetszennyezés) bemutatása egyre nagyobb teret kapott a médiában; fokozódott e faktorok kapcsán az emberek veszélyeztetettség-érzete s egyre több szó esett arról, hogy ezen potenciális veszélyforrásokat kezelni kellene - ugyanakkor az is egyre nyilvánvalóbb lett, hogy a fegyveres erők e tényezők kezelésében nem mindenkor voltak eléggé hatékonyak. 6 Ezek a kedvezőtlen tapasztalatok is hozzájárultak ahhoz, hogy egyre erősödni látszik egy olyan vélekedés a modern társadalmakban, hogy a biztonság garantálásával ill. védelemmel kapcsolatos tevékenységet ellátó szervezetek (különösen a nemzeti hadseregek) hosszabb távon kezdenek értelmetlenné ill. feleslegessé válni, minthogy: 6 Gondoljunk csak egyebek között több béketeremtő; kutató-mentő ill. segély-kísérő akció nem túl fényes sikerére pl. éhséglázadások, polgárháborús viszonyok közepette Szomáliában, Kongóban, Ruandában, vagy BoszniaHercegovinában (Srebrenica).

10

• csökkentek a "régi típusú fenyegetések" s azok kezelésére is inkább a diplomácia, vagy új típusú szupranacionális szerveződések - semmint az egyes nemzeti hadseregek ill. „régi” típusú (politikai-)katonai szövetségek kell, hogy vállalkozzanak napjainkban 7 ; • a fegyveres erők (még mindig) nem igazából kompetensek ill. csak korlátozottak képesek az "új típusú fenyegetések" (pl. nemzetközi terrorizmus) elleni harcra. g.Ezek a (többnyire kedvezőtlen tapasztalatokon alapuló) kifogások szintúgy hozzájárulhatnak ahhoz, hogy egyes társadalmi csoportok képviselői olyan vélekedésüknek adjanak hangot, mely szerint a védelmi rendszerek értelmetlenek, ill. feleslegesek már napjainkban, hiszen veszélyes, potenciálisan fenyegető s a civil kontroll alól minduntalan kibújni akaró erőt képviselhetnek az őket fenntartó társadalmakkal szemben - tehát arra kell törekedni, hogy a fegyveres erőt fokozatosan háttérbe szorítsák. Számos pacifista szervezet a társadalom egyre szélesebb tömegeiben igyekszik tudatosítani azt a paradoxont, hogy a hidegháború és a keletnyugat konfliktus végével a fegyveres erő korábbi funkcióival és struktúrájával a "múltterhévé", egyfajta történelmi relikviává vált, melyet a jelenben csupán speciális történelmi inerciája tart fenn - hacsak nem talál újabb, társadalmi legitimitását újfent megerősítő (régi)új funkciókat, s nem épít ki azoknak adekvát szervezeti-működési struktúrát (miként azt a hidegháború lezárulását közvetlenül követő funkció-kereső bizonytalanság periódusa után aztán a NATO is tette ill. teszi napjainkban). A civilizációs társadalomfejlődés és a "hadseregmentes", poszt-katonai korszak (szerintünk meglehetősen idealista) apostolai szerint hamarosan véget ér a nagy volumenű fegyverkezések korszaka s a meghatározó trend az iparosodott társadalmak hadseregmentessége irányába mutat, ahol is az új társadalmakban a "békét" és a "biztonságot" a jövőben már nem katonai eszközökkel kívánják biztosítani, hanem alapvetően a békés civilizáció kultúrájának szélesebb elterjesztésével a Földön. Ezek a teoretikusok úgy látják, hogy a lefegyverzés, leszerelés politikájának ill. stratégiájának konferenciákon,

testületi

üléseken,

stb.

napjainkban

megfigyelhető

eredményei

a

"fenyegetésmentes, de még katonai" struktúrákat tartalmazó társadalmak továbbfejlődésében az új éra felé tett első lépésekként, s a modernitásban „testidegen”-nek érzett katonai struktúraelemek "kilökődési" folyamatainak kezdeteként értékelhetők.

7 Lásd pl. a NATO Bosznia-Hercegovinában, Koszovóban, vagy Afganisztánban játszott szerepének nemzetközi megítélését.

11

A fent említett tényezőkkel is összefüggésben a hidegháború időszakának lezárulásától egészen napjainkig a „biztonság”-fogalom kiszélesedésének és elmélyülésének lehettünk szemtanúi. 8 Magának a „biztonság”-nak a fogalomkörét is egyre tágabban, átfogóbban kezdték értelmezni, s a „biztonság”-fogalommal társított tartalom is jelentősen megváltozott (Buzan, 1991:21). A hidegháború utáni időszak új kihívásaival szembesülve ugyanis egyre többekben merült fel annak az igénye, hogy a korábbi, alapvetően állam-centrikus, wesztfáliai alapú biztonsági rendszer helyére 9 a “kollektív biztonság” 10 korábbi időszaknál hatékonyabban működő rendszerét állítsák. Egyebek között a nemzetközi kapcsolatok un. „koppenhágai iskolájának” befolyásos képviselői is azért kardoskodtak, hogy az illetékes döntéshozók ne utasítsák el “redukcionizmusként”11 az egyéni és kollektív biztonság gondolatát. 12 A szűk értelemben vett, a (nemzet)állam katonai biztonságával összefüggő tradícionális biztonság-értelmezés hatóköre visszaszorult. A nem katonai biztonsági tényezők, mint a politikai, a gazdasági, a társadalmi 13 ; környezeti14 aspektusok mára széles körben elfogadottá váltak a biztonságfogalom értelmezésében. 15 Ez egyebek között az új típusú, egyebek között politikai, társadalmi-kulturális (nemzeti-etnikai, vallási, szociális, stb.); gazdasági, ökológiai 16 , emberi és állampolgári jogi, valamint információs természetű biztonsági kihívások előtérbe kerülésével függ össze.

8 Lásd: (Nye – Lynn-Jones, 1988: 5-27; Mangold, 1990, Booth, 1991: 527-545; Brown, 1992, Clarke, 1993; Suhrke, 1999: 265-276; MacLean; Renner, 1997: 135-153, Terriff - Croft - James - Morgan, 1999; Hänggi, 2004:2). 9 Lásd : (Boutros-Ghali, 1992: 468-498; Camilleri – Falk, 1992; Sellers, 1996) 10.Vö.:(Chalmers, 1990: 215-250; Johansen, 1991:561-574; Kupchan – Kupchan, 1991: 114-161; Weiss, 1993; Butfoy, 1993:490-510; Cusack, 1994: 33-59). Másrészt lásd: (Betts, 1992: 5-43; Clark, 1995: 237-258; Joffe, 1992: 36-50). 11. Vö.: (Waltz, 1959: 60-67). 12 Lásd: (Buzan – Wæver - de Wilde, 1998: 35-42). 13.Lásd: (Wæver, 1993:135-150; 1997: 23; Lapid – Kratochwill, 1995: 105-126; Smith, 1995: 129-153; Lindholm, 1993 : 1-39; Keithly, 1998: 80-96; Kowert, 1999: 1-34; Neumann, 1998: 7-22; Williams, 1998: 204-225). 14. See: (Renner, 1989; Moss, 1991: 27-36.; Thomas, 1992: 115-151; Dalby, 1992: 95-134; Brock, 1992: 79-102; Boulding, 1993: 194-208; Græger, 1996: 109-116). 15 Az empíria-orientált szociológusok biztonság-megközelítésének jó példáit kínálják: (Giddens, 1993; Shaw, 1991, 2000; McSweeney,1996; Kaldor,1999, Dandeker, 1999, 2000, 2003). 16. World Commission on Environment and Development: Our Common Future (Oxford: Oxford University Press, 1987); Brundtland, Gro Harlem: ‘The Environment, Security and Development", SIPRI Yearbook 1993, pp. 15-26. Lásd még: (Renner, 1989; Moss, 1991: 27-36.; Thomas, 1992: 115-151; Dalby, 1992: 95-134; Brock, 1992: 79102; Boulding, 1993: 194-208; Græger, 1996: 109-116).

12

A biztonság-fogalom ill. tipikus biztonság-percepciók horizontális értelmezési lehetőségei:

TIPIKUS “BIZTONSÁG”-PERCEPCIÓK

katonai gazdasági

politikai

jogi

nemzetközi integrációs (NATO, EU, EBESZ)

nemzetközi jogi, emberi és állampolgári jogi

„BIZTONSÁG” technológiai

Környezetbiztonsági pénzügyi

közbiztonság

Személyi biztonság (primer szükségletek, munkahely)

Biztonságpolitikai szempontból fontos kérdéssé vált napjainkra a fejlett nyugati országokban annak vizsgálata, hogy milyen kilátásai vannak a fenntartható fejlődésnek a globalizálódó világban, s miként lehet elkerülni, hogy konfliktusok robbanjanak ki az un. „Malthuziánus társadalmi nyomás” 17 létrejöttét követően az egyre szűkösebben rendelkezésre álló különféle stratégiai erőforrásokért 18 (egyebek között, s egyre inkább pl. a vízért 19 ). A tömeges migráció és bevándorlás 20 , vagy a vallási extemizmus (pl. a radikális iszlám fundamentalizmus21 ) kérdésköre éppúgy biztonságpolitikai elemzések tárgyává vált napjainkra, mint annak kontextuális vizsgálata, hogy mekkora kockázatot rejthet magában, ha elnyomás alatt álló nemzeti-etnikai kisebbségek 22 segítségért fordulhatnak anyanemzetünkhöz. 23 17 Lásd: (Malthus, 1989) 18 Lásd (Vasquez, 1996: 531-558, Hauge – Ellingsen: 2001: 36-57; Tir – Diehl, 1999: 58-83). 19 Lásd: (Beschomer, 1992; Gleick, 1993: 79-112; Lowi, 1993: 113-138;; Morris, 1998; Homer-Dixon, 1999; Hauge – Ellingsen, 1998: 299-317; Suliman, 1998; Elhance, 1999). 20 Lásd: (Weiner, 1993: 91-126; Haisler – Layton-Henry, 1997:148-166) 21.Lásd: (Gellner, 1992; Reychler, 1997: 19-38; Janke, 1994) 22 Lásd: (Weiner, 1993: 91-126; Haisler – Layton-Henry, 1997:148-166)

13

Mindazonáltal a katonai fenyegetések, és az államoknak az ilyen típusú kihívásokra adott válaszai is megváltoztak, mint ahogyan ezt a 2001. szeptember 11-i események és annak következményei jól illusztrálják. Mind az aszimmetrikus fenyegetések és hadviselés, ugyanúgy, mint az elmosódó határok a hagyományos és új biztonsági tényezők különböző dimenziói között új elemei lettek a biztonság értelmezésének. Az átrendeződő nemzetközi biztonságpolitikai rendszerben egyszerre lelhetők fel az un. „hagyományos” biztonsági kockázatok, valamint az új (gyakran globális megjelenésű ill. kiterjedtségű) fenyegetések. Ezek az új típusú biztonsági fenyegetések és kihívások többnyire változatos formákat ölthetnek, kevésbé láthatók és nehezebben előre jelezhetők. Ráadásul a külső és belső kockázati tényezők közötti határvonal is relatíve gyakran elmosódik a globalizálódó világban; s a különböző (globális, regionális, nemzeti, valamint helyi) szinten jelentkező kockázati tényezők általában nem egymástól elkülönülten, hanem sokszor együtt, egyszerre; egymást erősítve jelentkezhetnek, s hathatnak a funkcionális és pozícionális társadalmi (politikai, gazdasági, katonai, stb.) elitek, valamint a civil lakosság biztonság-percepciójára. Ugyanakkor arról sem feledkezhetünk meg, hogy a civil lakosság biztonság-percepcióját meghatározó egyes tényezők mekkora relatív faktor-súllyal esnek latba a a napjainkra jelentősen kibővült EU-ban. Az E U-tagországok lakossága biztonság-percepciójának meghatározó vonásai, 2004. okt.-nov. (EU25 %-os összátlag)

munkanélküliség gazdasági helyzet bűnözés egészségügyi ellátó rendszer terrorizmus infláció, árak emelkedése migráció nyugdíjak adórendszer oktatási rendszer lakásrendszer környezetvédelem kül- és védelempolitika tömegközlekedés 0%

24%

16% 16% 16% 7% 6% 4% 3% 2% 2% 5%

10%

46%

27%

13% 12%

15%

20%

25%

30%

35%

40%

45%

50%

F orrás: EUROB A RO ME TE R 62

A korábbi hagyományos biztonságfelfogás, amelynek alapegysége az állam volt, szintén bővült és mélyült. Megjelentek olyan fogalmak, mint a társadalmi és a humán biztonság. 24 A 23 Lásd: (Midlarsky, 1992; Brown, 1996; Lake – Rothchild, 1998) 24.Lásd:UNDP Human Development Report, 1994 Available [Online]: http://www.undp.org/hdro/e94over.htm..

14

nemzetközi biztonság (egészség, tudás, jogállamiság, stb. mellett) az ENSZ által megteremteni óhajtott legfontosabb „globális, ill. nemzetközileg hozzáférhetővé teendő közjavak” 25 egyikévé vált 26 Ez természetesen igényelte az illetékes döntéshozók részéről a nem-nemzeti szintű (hanem pl. transznacionális, szubnacionális és egyéni) biztonság szintjei létjogosultságának az elismerését, s az adott szintekről érkező igények figyelembevételére, elfogadására való hajlandóságot is. A biztonság átfogó értelmezésével összefüggésben bővült a biztonságpolitikai kihívások kezelésére hivatott szereplők köre is. A „hagyományos” nemzeti/állami szintű szereplők mellett egyre nagyobb szerephez jutnak az ún. „nem-állami szintű” szereplők (elsősorban a nemzetközi szervezetek, multinacionális vállalatok, nem-kormányzati intézmények ill. szervezetek). Ennek oka, hogy az új biztonsági kihívások jókora hányadára egyrészt a szupra-nacionális és nemzetközi, regionális intézményekben, szervezetekben; másrészt pedig a nemzeti/állami szint alatti, nem ritkán államhatárokon átnyúló kooperációs struktúrákban folytatott együttműködés és koordinált, integrált tevékenység kínálja a leghatékonyabb választ. Elengedhetetlenné vált tehát a biztonság jelenleginél tágabb; átfogó, holisztikus igényű értelmezése. A biztonság-fogalom vertikális értelmezési lehetőségei:

Emberiség biztonsága

Individuális biztonság

Társadalmi biztonság

Globális ökológiai rendszer biztonsága

Nemzeti/ állami biztonság

25 Vö.: (Morrissey - Willem te Velde - Hewitt, 2002: 2). 26 Az első UNDP publikáció a Global Public Goods témakörben (Kaul et al, 1999) viszonylag tág definícióval élt a globális közjavakkal kapcsolatosan, amit utóbb némiképp pontosítottak. Lásd: (Kanbur, 1999; GDF, 2001).

15

A széles értelemben vett biztonság garantálását biztosítani hivatott intézmények célorientált, hatékony működésének záloga véleményünk szerint egy olyan komplex döntéstámogató rendszer létrehozása, mely az interdiszciplinaritás igényével működik.

2. A DÖNTÉSELMÉLET ALKALMAZÁSI LEHETŐSÉGEI A BIZTONSÁG ÁLLAMI SZINTŰ GARANTÁLÁSÁRA SZERVEZŐDŐ INTÉZMÉNYEK MŰKÖDÉSE SORÁN A biztonság állami oldalról történő garantálását biztosítani hivatott szervezetek, intézmények működésének megtervezése, megszervezése, irányítása ill. vezetése kapcsán számos döntéselméleti irányzat elméleti és empirikus kutatási eredményeire támaszkodhatunk. Nem csupán a normatív modellre (amely olyan logikai megközelítésű strukturális, statikus modell, amely a komponensek tartalmi vonásait emeli ki), hanem a leíró modellre is - amely alapvetően a döntési folyamatot hangsúlyozza, s nem az összes alternatíva következményeit, hanem inkább csak annak egy-egy részhalmazát tekinti át, de rámutat az értékelés meghatározó szerepére, gyakran megelégszik egy elégséges megoldás megtalálásával. Napjainkban ugyanis a magyar viszonyokat figyelembe véve különösen problematikusnak ítélhetők meg az alábbiak: •

a döntési folyamat idő- és erőforráshiánya, a költségproblémák, valamint az optimalizáció nehézségei (az un. „kielégítő modell” adekvát használata), • a nem mindig tökéletesen ill. helytállóan definiált problémák sokszor lehetetlenné teszik a jó döntést (döntési probléma megfogalmazása), • a döntéshozók személyének a kijelölése nem mindig csak szakmai alapon történik, • a döntési információk gyűjtése nem mindig kétirányú (holott nem csupán a problémát befolyásoló tényezőket kell meghatározni, hanem előre kell vetíteni a lehetséges döntési alternatívákat is), • a döntési alternatívák (megoldások) keresése és értékelése nem mindig teljeskörű (miközben minél több megoldási alternatívát kellene generálni, tesztelni és mérlegelni), • a döntési alternatívák kiválasztása, döntések meghozatala nem mindig időben történik, • a döntések végrehajtása és a döntések végrehajtásának ellenőrzése szintén lehet problematikus, • visszacsatolással összefüggő problémák: a döntési problémák felülvizsgálata, újradefiniálása a problémák meglehetősen kései észlelése nyomán nem mindig megfelelő – következésképpen a problémák kiküszöbölése sem mindig teljeskörű. Úgy véljük, hogy a Power-féle modell alkalmazásának segítségével könyebbé válhat a biztonsági szektoron belül is a döntési probléma megfogalmazása, a döntési folyamat alapvető

16

elveinek 27 következetes érvényesítése, a döntéshozó személyének a megjelölése, az alternatívák keresése és kiértékelése, a döntési alternatívák kiválasztása, valamint a döntés végrehajtása, a döntés végrehajtásának az ellenőrzése és a döntési információk gyűjtése. Az elvek integrálásához szükség van: • egy adekvát szervezetmodellre (jelen esetben egy, a biztonsági szektorra s annak kiemelt szervezeti-intézményi elemeire vonatkozó szervezetmodellre), • a problémák helyes észlelésére, definiálására és elemzésére 28 , ennek kapcsán: • a döntési folyamatok 29 adekvát modelljeire; melyek rendelkeznek a tervezéshez és az alternatívák generálásához 30 szükséges összes információval, • a döntéselőkészítő 31 és döntéshozatali tevékenység 32 egyértelműsítésére, • a döntéshozók személyes jogköreinek és felelősségének pontos definiálására, s megfelelő reprezentációjára • a megvalósítás, ellenőrzés egyöntetűségének biztosítására. 33 27 A döntési folyamat alapvető elvei: a döntési folyamat általánosítása, rekurzív problémamegoldás, iteratív tervezési folyamat, visszacsatolás újratervezéssel, rekurzív tervezés, szervezet-orientált megközelítés. 28 A problémadefiniálás és –elemzés során kiemelt figyelmet érdemes fordítani az alábbiakra: • A probléma észlelése, azaz a szokásos és a jelenlegi, illetve a meglévő és kívánt állapot közötti eltérés tudatosulása és késztetés az eltérés megszűntetésére. • A probléma azonosítása az eltérések okának, okainak a megkeresésére, meghatározására szolgáló tevékenység. • Hatékony a részproblémákra bontás, a részproblémák ismerete • A problémára utaló, azt jellemző adatok, információk begyűjtése, a releváns információk megtalálása • A problémák minősítése a strukturáltság szempontjából. Csak így lehet megállapítani, hogy milyen módszert célszerű alkalmazni a megoldás meghatározásához. • A probléma hordozójának és szervezeti hovatartozásának az ismerete olyan probléma-okok feltárására ad lehetőséget, amelyek a szervezeti felépítés, a feladatok strukturáltságá-nak, a végrehajtási szinteknek a hiányosságaira utal.

29 Áttekintve az egyes folyamatmodellek fázisjavaslatait, a döntési folyamat általánosan definiálható feladatai közül az alábbi feladatokat emelhetjük ki, mint mindenképpen végrehajtandó folyamatelemeket: probléma és problématér azonosítása, adatgyűjtés; célok és kritériumok meghatározása, elemzés; tervezés, alternatívák generálása; döntés (választás az alternatívák közül); megvalósítás, ellenőrzés. 30 A tervezés, alternatívák generálása kapcsán figyelembe veendő, hogy a tervezés fázisának alapvető feladata a lehetséges cselekvési alternatívák megtalálása és elemzése, valamint a megoldások meghatározása és tesztelése. A célorientált technikák a szituációadatokból kiindulva törekednek egy előre definiált célállapot elérésére, míg az adatorientált megoldások egy konkrét célállapotból kiindulva keresik azokat a feltételeket, körülményeket, amelyekkel a célállapot megvalósítható, elérhető.

31 A döntéselőkészítő tevékenységet a döntési folyamat azon részeként értelmezzük, amelynek keretében sor kerül: a probléma és a célok megfogalmazására; a szükséges információk megszerzésére, feldolgozására; a valós szituáció és körülményeinek elemzésére; a működési feltételek meghatározására; a döntési modell felépítésére; a döntési folyamat módszereinek, szerkezetének meghatározása, végrehajtásának szabályozására; a cselekvési lehetőségek, stratégiák meghatározására; a következmény-állapotok előrejelzésére, valamint a döntési kritériumok, mérlegelő módszer választására.

32 Döntés alatt a különféle alternatívák közötti választást értjük, amikor is a különböző feltételek mellett, eltérő paraméterekkel kapott célállapotok összehasonlítására alapozva választunk. Objektív módon meglehetősen nehéz a biztonsági szektoron belül is a legcélszerűbb alternatívák kiválasztását, ezért célszerű előbb relatíve egzakt elemzéseket és modell-kísérleteket végezni, és megvizsgálni, hogyan viselkedik a modell a különféle feltételek, reziduális hatótényezők változtatásával. Az ellenőrzés egyik módja lehet az érzékenységvizsgálat, amelyhez többféle lehetőség áll rendelkezésre, így végezhetünk akár „mi van akkor, ha”elemzést is, alkalmazhatjuk a kritikus sikertényezők technikáját, vagy a célkeresést is.

33 A megvalósítás, ellenőrzés egyöntetűségének biztosítása érdekében: • •

Az alternatívák közül kiválasztott megoldást végre kell hajtani. Ehhez végrehajtási tervet, forgatókönyvet kell készíteni, teljesítési kritériumokat, ellenőrzési feltételeket kell meghatározni A végrehajtást ellenőrizni kell, és szükség szerint beavatkozni, visszacsatolni, és korrigálni.

17

Döntéselőkészítés és döntéstámogatás A biztonság állami szintű garantálására hivatott szervezeteken, intézményeken belül különösen nagy szükség van arra, hogy a döntéselőkészítő és döntéstámogató rendszerek minden potenciálisan fontos tényezőre figyelemmel legyenek, s ne csupán a statikus, de a dinamikus tényezőket és azok lehetséges hatásait is figyelembe vegyék. Egyebek között ez vezetett számos nyugati NATO-tagországban a DSS-rendszerek kifejlesztésére. 34 Ennek egyik oka, hogy a döntési tevékenység támogatásának szükségességét leggyakrabban az emberi döntéshozók korlátai indokolják, amelyek legnagyobb csoportját az emberi információkezelési képességekből fakadó kognitív korlátok képezik. A DSS-rendszerek fejlesztésének kiindulópontja általában az, hogy a döntéshozók részéről egyértelműen definiált elvárások álljanak rendelkezésre az alábbiakra vonatkozóan az elérhető és könnyen használható kulcsinformációkról; az analógiákról ill. a lehetséges analógiákra vonatkozó ismeretekről, s azon eszközökről, amelyekkel az ötleteket és a döntéseket meg lehet vizsgálni, illetve meg lehet vitatni. A DSS-rendszerek eredményes működése során elengedhetetlen továbbá, hogy minden szervezeten, intézményen belül létezzen stabil legalizációs háttér, naprakész és elérhető IT; egy együttműködő, támogató csapat, mely képes és kész a DSS-rendszer használatára és továbbfejlesztésére 35 ; a stratégiai és az operatív döntések gyorsan és összehangoltan szülessenek, s a szervezeti-intézményi célok, stratégiák megvalósulása irányába hassanak, s mielőbb eljussanak el az érintettekhez. A döntéstámogató rendszerek létrehozása és alkalmazása során számos módszert alkalmazhatnak, az egyszerűbbtől az intelligens integrált megoldásokig - ide értve az adatok, adatösszefüggések megjelenítését; az információfeldolgozó és -kezelő módszereket; a folyamatés választásmodellező módszereket; az automatizált elemző és érvelő módszereket 36 ; a különféle ítéletfinomító módszereket; a folyamatos teljesítésfigyelő és ellenőrző megoldásokat, s az automatizált beavatkozási rendszereket. 34 Számos döntéstámogató rendszert (DSS: Decision Support System; GDSS: Group DSS) ismerünk, melyek közül témánk szempontjából a legjelentősebbek: • Az integrált vállalatirányítási rendszerek DSS-moduljai: SAP, Oracle, Cognos, Business Objects (integrált lekérdező, elemző és jelentéskészítő rendszer), SAS, Optrans Object (teles folyamatot támogató francia rendszer), Visual IFPS/Plus: pénzügyi döntéseket támogat, üzleti tevékenységi logika alapján • az alkalmazott társadalomtudományi kutatások és a Pentagon kockázat-elemzései során alkalmazott SPSS; • a NATO-n belül (pl. az IFOR-ban) használt EB-SAT/ SoSA rendszer.

35 Kiemelt szempontként esik latba a DSS-rendszerek fejlesztése során az, hogy olyan általános, felhasználóbarát környezet jöjjön létre, amelyet a vezető saját maga alakíthat. Ezért a DSS-rendszerek tervezőinek meg kell határozniuk azt a tapasztalattípust, szakértelmet, amellyel a rendszer hatékonyan működtethető. A DSS-rendszereknek lehetőséget kell nyújtaniuk a döntéshozatalban szereplő problémák megoldására, az ismeretkezelési lehetőségek támogatására, bővítésére, az elosztott döntéshozatal koordinálására, s tanácsok, elvárások, elemzések felkínálására. A felsorolt szolgáltatásokat strukturálttól és strukturálatlan problémáknál egyaránt interaktív módon kell biztosítani. A döntéstámogatásnak a döntési szituációt és a döntési folyamatot befolyásoló tényezőket egymáshoz kell tudni illeszteni.

36 A számítógépes modellek a döntéshozatalban nélkülözhetetlenek, különösen akkor, ha a probléma algoritmizálható, matematikai formában leírhatók; ha a feladatban szereplő adatok, változók egyértelműen meghatározhatók; ill. ha jellemző a mennyiségi meghatározottság, számszerűsíthetőség (ez jelenthet determinisztikus adatokat vagy valószínűségi változókat); kódolhatóság (amely lehetővé teszi a logikai összefüggések vizsgálatát, műveletvégzést, ellenőrzéseket); ha a döntések ismétlődőek.

18

A döntéselőkészítés és döntéshozatal segítésére számos modellt alkalmazhatunk. 37 A döntéselőkészítő rendszerek alkalmazása során számos célt követhetünk. Ilyen cél lehet egyebek között: a döntési probléma megértése, a feltevések explicit formában történő megfogalmazása; irányelvek, útmutatás nyújtása a szervezet legfontosabb céljainak eléréséhez; hivatkozási alap biztosítása a központi és a kapcsolódó problémák kezeléséhez; kísérletezés lehetővé tétele: „mi lenne, ha …” típusú kérdések megfogalmazása és megválaszolása révén; az eredmények és azok pénzügyi következményeinek értelmezése; objektív, tudományos, mások által megismételhető értékelés biztosítása; döntési szituációban lévő konfliktusok feloldása, valamint a döntéshozó támogatása a döntéshozatalban. Az információfeldolgozást különböző szinteken célszerű végezni, kellő differenciáltsággal: • alapfeladatok támogatása: kommunikációs-, mobilszolgáltatások, információés tudásmenedzsment, változás- és válságkezelés, • üzletifolyamat-modellek: BPM, BSC, • vállalatirányítási rendszerek: TPS, PCS→CAE, MRP,CAM, CIM, CAQ, CRM, BIS, PS OLTP, OAS, GS, WF, • vezetői munkát, tervezési, döntési folyamatokat támogató rendszerek: MIS 38 , SIS 39 , DSS, EIS 40 , OLAP, 37 Külön figyelmet érdemes fordítani az alábbiakra: • • • • •

•

adatkezelő és adatelemző rendszerek létrehozása (adatelemzéskor lehetséges a periodikus adatmanipuláció) elemző információs rendszerek (időközönként, vagy felkérésre végzett egyszerűbb elemzések) könyvelési modellek (rendszeresen, szabványos modellek szerinti vizsgálatok, előrejelzések) reprezentációs modellek (vizsgálat részleges hatású lépések várható következményeiről) optimalizáló rendszerek (várható eredmények előrevetítése optimalizáló modellekkel) javaslattevő rendszerek (egyszerű döntési modellek szerinti javaslattétel).

38 MIS: Vezetői információrendszerek alapvető célja a menedzserek, középvezetők naprakész információkkal való ellátása, tájékoztatás a teljesítmények aktuális értékeiről, a problémákról, a beavatkozást, döntést igénylő pontokról. Az MIS-ek csoportbasorolása nem teljesen egyértelmű, valójában hozzárendelhetnénk a végrehajtást támogató rendszerekhez is, hiszen olyan információkat szolgáltatnak, amelyek a napi irányítási tevékenységet segítik. A vezetői információrendszerek célja a vállalati tervezési és irányítási folyamatok felgyorsítása, megoldási változatok gyors kiértékelése; a vezetők és a döntéshozatalért felelős szakemberek rendszeres és eseti igényeinek kielégítése a munka hatékonyságának növelése érdekében; a döntéshozatali tevékenység eredményességének növelése aktuális, pontos és átfogó információk biztosításával, valamint a vezérlési folyamatok támogatása. A MIS fejlesztése során általában kiemelt szempont az információigények és a felhasználási célok pontos megértése; a meglévő állapothoz és elvárásokhoz legjobban illeszkedő adatbázis-kezelő rendszer kiválasztása; az elszigetelt funkcionális rendszerek állományaiból adatbázis létrehozása; az igény szerinti, releváns információk előállításának megoldása, valamint a technológiai lehetőségek maximális kihasználása a szervezeti feladatok hatékonyságának növelése érdekében.

39 SIS: Stratégiai információrendszer, amely az információrendszernek azon komponense, amelyben a vállalat versenyhelyzetének javítását célzó, a versenyelőnyöket biztosító döntésekhez, stratégiai, tervezési feladatokhoz szükséges információk találhatók. Az SIS a for-profit szektorban nemcsak a vállalat belső adatait, hanem a vevők, szállítók, és az iparág egyéb résztvevőinek információit is felhasználja; működtetésének célja pedig olyan információk nyújtása, amelyekkel javítható a termékek/szolgáltatások minősége, színvonala, csökkenek a ráfordítási költségek, tarthatók a határidők és rövidül a gyártási ciklus. A SIS alkalmzása révén előnyhöz jutnak a rendszert használó szereplők, a vevővel való közvetlen kapcsolattartás lehetővé teszi az ügyfél igényeinek, elvárásainak megértését.

40 Az EIS rendszerek gyakorlati haszna, hogy naprakész, folyamatosan frissített, releváns információkat bocsátanak rendelkezésre; rendszerszintű hozzáférést biztosítanak az információkhoz (top down lebontással); illeszkednek a vezetői igényekhez, a döntési mechanizmusokhoz; követik a szervezeti folyamatokat, azonnal jelzik a problémákat, eltéréseket, folyamatosan figyelik és jelzik a működés szempontjából kritikus pontokat; biztosítják a hozzáférést a külső információkhoz; áttekinthető, grafikus, egyszerűen kezelhető felülettel segítik a lényeges kérdések megválaszolásában.

19

• elektronikus „piacterek”: direkt marketing, on-line banking, egyéb on-line megoldások (pl.: Call Centerek, közbeszerzés nyilvánossága, elektronikus üzleti alkalmazások, azonosítási eljárások kidolgozása, elektronikus fizetőeszközök bevezetése, jogi szabályozási rendszerek). A felsővezetői információs rendszerekkel szemben alapvető követelmény, hogy közvetlen, azonnali és egyszerű hozzáférést, felhasználóbarát felületet biztosítsanak a kulcsinformációk gyors kiválasztásához. Ezek a rendszerek általában könnyen kezelhetőek, betanulást nem igényelnek és szemléletesen, diagramokkal, ábrákkal mutatják be a kritikus tényezőket, a várható tendenciákat. Adatigényüket a TPS-, PCS- és az MIS-, SIS-rendszerek szolgáltatják, de felhasználják az alrendszeri adatbázisokat, vagy bekérhetnek adatbázisokban még nem szereplő információkat is. A védelmi döntéshozatali folyamatban relatíve gyakran találkozunk olyan eljárásokkal, mint az exploráció (újabb döntési információk keresése); a kielégítő döntéshozatal, az ötletroham (brain storming), az analógiák alkalmazása és a szintézis. Nem ritka, hogy az illetékes döntéselőkészítőknak és döntéshozóknak olyan döntési szituációkban kell döntést hozniuk, amelyben nem állnak fenn az optimalizáló döntéshozatal alkalmazási feltételei, (pl. kvalitatív döntési kritériumok, hiányoznak ismeretek és/vagy információk az alternatívákról és az összefüggésekről stb.). Ezért a döntéstámogató rendszerekkel szemben napjainkban kiemelt fontosságú igény, hogy: • a rendelkezésre álló információkat megfelelő módon feldolgozzák, rendezzék, csoportosítsák, elemezzék és értékeljék • valamilyen optimalizáló matematikai, statisztikai módszert, algoritmust alkalmazzanak, hogy a meglévő adatokból különböző körülményeket feltételezve alternatívákat generáljanak • lehetővé tegyék a döntéshozó számára, hogy előre ismerje a választás várható következményeit: „Mi van akkor ha...?” elvégzik a modellalkotást, meghatározzák az adott feltételek és célspecifikáció melletti optimális megoldást, • végrehajtsák az érzékenységvizsgálatot és kockázatelemzést, valamint a megoldási alternatívák kiértékelését, összehasonlító elemzését, és • az eredményeket grafikus formában jelenítsék meg. • a döntési folyamatot kísérjék végig • dinamikus ember-gép együttműködést biztosítsanak • támogassák a különböző vezetői szinteket, s az egyéni és csoportos döntéseket • képesek legyenek az elkülönülő és láncolt döntések kezelésére, s a különböző döntési stílusok, módszerek és technikák támogatására (rugalmasság, adaptivitás, hatásosság és külsőbelső ill. végfelhasználói fejleszthetőség jellemezze őket) • egyszerűen kezelhető, barátságos felületet és teljeskörű felhasználói kontrollt biztosítsanak • adatkezelő alrendszerük 41 a döntéshez szükséges adatok kezelésére alkalmas legyen, s biztosítsa a kapcsolódást a TPS-rendszerhez és a külső adatbázisokhoz. • modellkezelő alrendszerük tegye lehetővé modellnézetek készítését és matematikai modellek alapján az elemzést • kommunikációs alrendszerük biztosítsa a kapcsolatot a rendszer és a felhasználók között. 41 Adatkezelő alrendszerük kiemelt része kell, hogy legyen: DSS-adatbázis, DSS DBMS (adatbáziskezelő rendszer), adatszótár és DSS SQL (lekérdezőnyelv).

20

A biztonság állami szintű garantálását biztosítani hivatott intézmények hatékony működése érdekében tehát egy olyan komplex, interdiszciplináris alapokon nyugvó döntéselőkészítő és döntéstámogató rendszer létrehozása tűnik szükségesnek, amely az alábbi kiemelt tényezőket veszi figyelembe ill. alapul 42 :

42 Raffai Mária (2008) Döntéshozatal és döntéstámogatás. A döntési folyamat és a döntési folyamatot támogató rendszerek.

21

3. A BIZTONSÁGI SZEKTOR FOGALOMKÖRÉRŐL A „biztonsági szektor átalakítása ill. reformja”-fogalomkör a hidegháború lezárulását követően, az 1990-es évek közepétől-végétől kezdett elterjedni a tudományos köztudatban. 43 A fogalmat rövid időn belül széles körben használni kezdték mind az ENSZ munkatársai 44 , mind a nemzetközi „donor közösség”-hez tartozó országok által támogatott fejlesztések gyakorlati megvalósítói;

a

demokrácia

elterjesztését

támogató

szervezetek45 ,

mind

pedig

a

biztonságpolitikával és a polgári-katonai kapcsolatok kérdéseivel foglalkozó kutatók. A koncepció több forrásból táplálkozott. Egyrészt abból az általános tapasztalatból, hogy a biztonsági szektor általában milyen jelentős szerepet játszik ill. játszhat egy-egy adott ország, régió politikai, gazdasági és társadalmi stabilizálásában és fenntartható fejlődésében. 46 Másrészt a koncepció kimunkálásának az az (egyebek között éppen a kelet-közép-európai posztkommunista rezsimek demokratizálódásával összefüggésben megfogalmazódó) felismerés adott újabb lökést, hogy a korábbi időszakban megszokottnál sokkal átfogóbban érdemes megközelíteni a civil-katonai kapcsolatok rendszerét, ha a poszt-authoritariánus viszonyokból való kitörést és a mielőbbi, társadalmi konfliktusoktól mentes, szoros demokratikus kontroll alatt megvalósuló modernizációt szeretnénk elősegíteni. 47 Ugyanakkor az új paradigma megjelenése összefüggött azzal is, hogy egyértelművé vált: az új biztonságpolitikai környezetben már nem elégséges az a hagyományos biztonságfelfogás, amely a „biztonság” fogalmát az állam katonai biztonságára korlátozta, ezért szükség van az új, szélesebb értelemben vett biztonság-fogalom

43 Caparini, Marina - Fluri, Philipp H.: The Relevance of Democratic Control of the Security Sector. Working Paper Series No. 24, Geneva: Geneva Center for the Democratic Control of Armed Forces (DCAF), 2002 July, page 1. 44United Nations Development Programme (UNDP) (2002) Democratizing Security to Prevent Conflict and Build Peace. In: Human Development Report 2002. Deepening Democracy in a Fragmented World. (2002) Oxford University Press: Oxford, Chapter 4. (pp. 85-100) 45 Hänggi, Heiner (2004) Conceptualising Security Sector Reform and Reconstruction . In: Bryden, Alan – Hänggi, Heiner (eds.) (2004) Reform and Reconstruction of the Security Sector, Chapter 1, Münster: Lit Verlag, pp. 1-9. Available [Online]: www.dcaf.ch 46 UNDP, Human Development Report 2002. Deepening Democracy in a Fragmented World. (2002) New York - Oxford: Oxford University Press, pp. 85-100. 47 Edmunds, Timothy (2001) Security Sector Reform: Concepts and Implementation, Report for Geneva Centre for Democratic Control of Armed Forces (Workshop 20-22 November 2001). Available [Online]: www.dcaf.ch/publications/E-Packages/ws_criteria%20221101/DCAF%20SSR%20Report1.pdf

22

bevezetésére és alkalmazására. 48 Ezek szerint a biztonságnak nem csupán katonai elemei vannak, s a biztonság tárgya nem kizárólagosan az állam, hanem az egyének, társadalmi csoportok és szervezetek, intézmények és a társadalom is fontos szerepet játszanak. A biztonsági szektor reformja koncepció tehát a közbiztonságot, az egyének, társadalmi csoportok és szervezetek, intézmények bűncselekmények, zavargások vagy erőszak általi fenyegetettségével szembeni védettséget is a biztonság területének tekinti. Minthogy pedig a biztonsági szektor átalakításának és reformjának középpontjában alapvetően az állami-közösségi források felhasználása áll az állam(polgárok, s azok közösségeinek) a biztonságának a garantálása érdekében, szükségszerű, hogy az alapvető hangsúly a széles értelemben vett biztonság garantálásáért felelős állami (gyakran kormányzati) intézményekre, azok összehangolt működésére, valamint a közpolitikára helyeződjön. Napjainkban különböző megközelítésekkel találkozunk a „biztonsági szektor” most formálódó nemzetközi szakirodalmában, amikor a jelenségkör tartalmát s elemeinek jellegét szeretnénk szabatosan meghatározni. Még hiányzik a „biztonsági szektor” fogalmának precíz, hivatalosan elfogadott s mindenki által azonos értelemben használt meghatározása. 49 A magam részéről a vizsgálati kérdéskör jellegéből adódóan a „biztonsági szektor” tág definíciójának elfogadását javaslom, mely lehetővé teszi az összes, az átfogó értelemben vett biztonság garantálásához kapcsolódó terület, szerveződési és tevékenységi forma, s mechanizmus együttes, rendszerszerű vizsgálatát és integrált működtetését. Biztonsági szektor alatt értjük mindazon szervezeteket ill. intézményeket, melyek felhatalmazással rendelkeznek a (fegyveres) erőszak legitim alkalmazására, ill. arra, hogy az erőszak alkalmazását elrendeljék vagy azzal fenyegessenek az adott állam ill. az állampolgárok (közösségeinek) a külső és belső biztonságának a védelme érdekében. 50 A biztonsági szektor intézményei közé soroljuk továbbá Chalmers (2000) nyomán 51 a fegyveres erők és testületek ill. 48.Lásd: (Shultz - Godson – Greenwood, 1993; Shultz - Godson – Quester, 1997) Vö. még: (Nye – Lynn-Jones, 1988: 5-27; Mangold, 1990, Booth, 1991: 527-545; Brown, 1992, Clarke, 1993; Suhrke, 1999: 265-276; MacLean; Renner, 1997: 135-153, Terriff - Croft - James - Morgan, 1999). 49 Hendrickson, Dylan – Karkoszka, Andrzej (2002) The Challenges of Security Sector Reform. In: SIPRI Yearbook 2002: Armaments, Disarmament and International Security. Oxford University Press: Oxford, pp.175-201, esp. page 179. Available also (Online): http://stone.undp.org/hdr/reports/global/2002/en/pdf/chapterfour.pdf 50 Vö.: (Groenewald – von Tangen Page, 2002:1). 51 Chalmers, Malcolm (2000) Security sector reform in developing countries: an EU perspective. Joint report published by Saferworld and the Conflict Prevention Network (January 2000) Available (Online): http://www.saferworld.co.uk/pubsecu.htm.

23

rendvédelmi szervek mellett azon szervezeteket ill. intézményeket is, melyek a fegyveres erőszak legitim alkalmazására felhatalmazott szervezetek, intézmények menedzsmentjét végzik; azokat kontrolljuk (irányításuk, ellenőrzésük) alatt tartják. A fentiek alapján egy demokratikus politikai berendezkedésű állam „biztonsági szektora” (legalább) az alábbi három pillérre épül fel: A biztonsági szektor fő pillérei:

B IZ T O N S Á G I S Z E K T O R

B iz to n s á g p o litik a m e n e d z s m e n tjé v e l é s k o n tr o lljá v a l fo g la lk o z ó in té z m é n y e k , s z e r v e z e te k : tö rv é n y h o z á s ; v é g r e h a jtó h a ta lo m ( m in is z té r iu m o k ), n e m z e tb iz to n s á g i ta n á c s a d ó te s tü le te k ; c iv il tá r s a d a lm i s z e r v e z e te k

Ig a z s á g s z o lg á lta tá s i re n d s ze r:

A la p v e tő b iz to n s á g i s z e r e p lő k : h a d se re g, re n d ő rs é g, h a tá r ő r s é g , v á m - & p é n zü g yő rs é g ; ( e s e tle g e s e n lé te z ő ) fé lk a to n a i s z e r v e z e te k ; titk o s s z o lg á la to k ( c iv il & k a to n a i h ír s z e r z ő & e lh á r ító s z a k s z o lg á la to k )

b ír ó i é s ü g y é s z i s z e r v e z e te k , n y o m o z ó h a tó s á g o k , b ü n te té s -v é g r e h a jtá s i s z e r v e k ; o r s z á g g y ű lé s i b iz to s o k (o m b u d s m a n );

N e m z e ti b iz to n s á g i s t r a t é g iá k , p o lit ik á k N e m z e ti b iz to n s á g i a la p e l v e k A b iz to n s á g p o litik a i k ö rn y e z e tb ő l é rk e z ő v e s z é ly e k , fe n y e g e té s e k , k o c k á z a to k in te rd is z c ip lin á ris v iz s g á la ta ; á tfo g ó e le m z é s e , é r té k e lé s e

A biztonsági szektor mindhárom fő pillére különböző intézményi és szervezeti elemeket (az un. “biztonsági szektor szereplőket” ill. a “biztonsági család tagjait” 52 ) tartalmaz, melyek mindegyike “hatékony, legitim és demokratikusan elszámoltatható” szerepet játszik abban, hogy garantálja a tőle megkívánt módon a szükséges ill. kívánt külső és belső biztonságot. 53 A széles értelemben vett biztonsági szektor (DFID, 2002:7) elemei közé soroljuk tehát:

52 A “biztonsági család”-kifejezést Nicole Ball (2001: 47) használta az elsők között, habár az ő felsorolásában a „családtagok” száma kevesebb, mint nálunk. 53 Vö.: (Groenewald – von Tangen Page, 2002:1).

24

1. Az un. „alapvető biztonsági szereplőket”: hadsereget, rendőrséget, határőrséget, vám- és pénzügyőrséget; (esetlegesen létező) félkatonai szervezeteket; titkosszolgálatokat (civil és katonai hírszerző ill. elhárító szakszolgálatokat); 54 2. A biztonságpolitika menedzsmentjével és kontrolljával foglalkozó intézményeket, szervezeteket és testületeket (különös tekintettel a törvényhozás és a végrehajtó hatalom szerveire; a nemzetbiztonsági tanácsadó testületekre és civil társadalmi szervezetekre 55 ); 3. Az igazságszolgáltatási és végrehajtási rendszer elemeit: a bírói és ügyészi szervezeteket, nyomozó

hatóságokat,

büntetés-végrehajtási

szerveket;

valamint

országgyűlési

biztosokat. 56 A biztonsági szektor mindhárom fő pillére mellett ugyanakkor még találhatunk olyan, un. „nem törvényes ill. törvény által nem egyértelműen besorolt/szabályozott” 57 , intézményi és szervezeti elemeket (“biztonsági szektor szereplőket”), melyek szintén szerepet játszhatnak bizonyos biztonsági igények kielégítésében 58 - avagy éppen ellenkezőleg: negatív hatást gyakorolhatnak egy adott ország nemzetbiztonságára!59 . Ezek közé szokták sorolni a magánkézben lévő biztonsági/katonai cégeket ill. gyárakat (PMC 60 ); magántestőr-hadseregeket ill. egységeket; politikai pártok milíciáit.

54Lásd erről részletesebben: (Hendrikson, 1999: 29, Hendrickson – Karkoszka, 2002: 175-201). 55 Vö.: (Edmunds, 2001, Caparini – Fluri, 2002) 56 Lásd: (Hendrikson, 1999: 29, Chalmers, 2000:1) 57 Lásd az un. "non-statutory security forces" definíciójának tartalmáról : (DFID, 2002:7 ) 58 A brit kormány által publikált un. “Green Paper” szólt a Magánkézben lévő biztonsági/katonai cégekről (PMC). Úgy vélték, hogy a PMC-k jól használhatók - bizonyos megkötések és a megfelelő kontroll fenntartása mellett olyan esetekben, amikor a nemzetközi közösség ill. egyes kormányok legfelsőbb politikai döntéshozói úgy határoztak, hogy nem akarnak hivatalosan beavatkozni egy adott krízishelyzetben , ill. nem jutottak konszenzusra Forrás: Private Military Companies: Options for Regulations. London: The Foreign and Commonwealth Office, The Stationary Office Limited, p. 4. 59 Caparini, Marina (2003) Security Sector Reform and NATO and EU Enlargement. In: SIPRI Yearbook 2003: Armaments, Disarmament and International Security. Oxford University Press: Oxford, pp.237-250, esp. page 239. 60 PMC= „Private Military Company” (Magánkézben lévő biztonsági/katonai cég). A PMC-k korábban döntően katonai jellegű szolgáltatásokat (pl. kiképzéssel, a harc megvívásával és műveleti támogatás biztosításával összefüggő „katonai tanácsadást”, valamint hírszerzést, fegyverbeszerzést, és egyéb, szűken vett katonai jellegű logisztikai támogatást) biztosítottak (alapvetően kormányzatok és „multi-cégek”számára). Napjainkra azonban szinte már egész iparággá terebélyesedett a PMC-k által kínált szolgáltatások köre, az információs technológiáktól, a bűnmegelőzésen keresztül az újjáépítési tanácsadásig. A PMC-k által megcélzott potenciális „megrendelői kör” jelentősen kibővült (s magában foglalja már egyebek között pl. szupranacionális és nemzetközi szervezeteket, NGO-kat, humanitárius szervezeteket, sőt a béketámogató műveleteket folytató többnemzetiségű erőket is. Lásd

25

4. A BIZTONSÁGI SZEKTOR ÁTALAKÍTÁSA ILL. REFORMJA 1. ÁLTALÁNOS VONÁSOK: Napjainkban még nincs tiszta, mindenki által elfogadott definíciója a biztonsági szektor átalakításának ill. reformjának. Manapság a fogalmi meghatározással kapcsolatos vitának két fő irányzatát figyelhetjük meg: •

Az első megközelítés döntően azoknak az un. „alapvető biztonsági szereplőknek” a (teljes ill. részleges) átalakítására ill. reformjára koncentrál, amelyek rendelkeznek a (fegyveres) erőszak államilag legitimált alkalmazásának monopóliumával, ill. jogával az állam ill. az állampolgárok védelme érdekében. Ez a definíció gyakran leszűkíti a biztonsági szektor reformjának értelmezését a reguláris haderő, a rendőri erők és a titkosszolgálatok feletti politikai kontroll rendszerének létrehozására, s a „biztonsági család” fent említett tagjainak demokratikus irányítás és ellenőrzés alatt megvalósuló működtetésére ill. szükség szerinti átalakítására (Ball, 2000:14-22; Baskin, 2000: 48-59).

•

A második megközelítés a biztonsági szektor átalakításának ill. reformjának szélesebb körű, folyamat-jellegű értelmezésén alapul (Edmunds, 2003:15), azaz arra törekszik, hogy számba vegyen minden olyan tényezőt, melynek segítségével az illetékes döntéshozók hatékonyaban képesek elindítani, vezényelni, figyelemmel kísérni, elemzi és értékelni az átalakulási folyamatot a “biztonsági architektúra” (Germann – Edmunds, 2003: 6) elemei közé sorolható mindazon szervezetek és tevékenységek esetében, amelyek szerepet játszanak a széles értelemben vett biztonság garantálásában ill. azzal összefüggő különféle szükségletek kielégítésében. Ugyanakkor véleményünk szerint a biztonsági szektor átalakítása ill. reformja a fejlett

polgári demokráciákban is kulcsfontosságú kérdés. Különös hangsúlyt kap a nemzeti biztonsági szektorok integrált, koordinált átalakítása ill. reformja az euro-atlanti integrációs intézmények (elsősorban a NATO és az EU) 1990-es években és napjainkban is zajló bővítésének, látens és manifeszt törekvéseinek, főbb fejlődési tendenciáinak ismeretében, figyelemmel a két szervezetnek a nemzetközi biztonsági rendszerben betöltött növekvő szerepére a 2001. erről bővebben: http://www.fortliberty.org/private-military-companies.shtml. Lásd még: (Caparini, 2005: 207225).

26

szeptember 11-i tragédiát követő új biztonságpolitikai környezetben! Talán elég, ha itt most csak a “War on Terror”-kampány tapasztalataira, s arra utalok, hogy elemzők szerint megnőtt annak esélye, hogy a jövőben sokasodó terrortámadások vélhetően az asszimetrikus, un. “4. generációs hadviselés” /4GW/ szabályait 61 követik majd. Egyebek között ez is hozzájárult ahhoz, hogy a közelmúltban szinte mindegyik NATO-tagországban (s a Szövetség egészén belül is) újragondolták

a

biztonságpolitikai

alapelveket,

biztonsági

és

katonai

stratégiákat,

„képességeket” 62 , valamint azt, hogy az új kihívásoknak megfelelőek-e az aktuálisan működő szervezeti rendszer-elemek, struktúrák és működési mechanizmusok. 63

2. A

BIZTONSÁGI

SZEKTOR

ÁTALAKÍTÁSÁNAK

ILL.

REFORMJÁNAK

GENERÁCIÓI: Amikor generációs metszetben folytatjuk a kérdéskör áttekintését, akkor azt tapasztaljuk, hogy: • Az un. „1. generációs biztonsági szektor reformok” alapvetően strukturális, “mennyiségi” jellegűek. A „alapvető biztonsági szereplők” felett megvalósuló polgári demokratikus irányítást és ellenőrzést (az un. „civil kontrollt”) végző legfontosabb intézmények slétrehozására, tevékenységük jogi alapjainak megteremtésére, jog-és hatásköri rendszerük egyértelmű meghatározására, működésbe helyezésükre; s a civil szektor katonai szférára irányuló kontrolljának hivatalos politikai és jogi mechanizmusaira; (pl. alkotmányos alapok, parancsnoklási lánc, s a fegyveres erőkre vonatkozó jogszabályok) koncentrálnak. 64

61 Wilcox, Greg - Wilson, Gary I. (2002) Fourth Generation Warfare (4GW). Defense and the National Interest, 8 July 2002. (Boyd Conference). Available [Online]: http://d-ni.net/fcs/pdf/4GW_wilson-wilcox_boyd_conf_2002.pdf 62 NATO After Prague. New Members, New Capabilities, New Relations. Brussels: NATO Office of Information and Press, p. 2. Available [Online]: http://www.nato.int/docu/0211prague/after_prague.pdf 63 A NATO-ra vonatkozóan lásd különösen: • Robert G. Bell (2005) NATO’s Transformation Scorecard. In: NATO Review. Examining NATO’s Transformation. Special Issue Spring 2005. pp.22-25 • Improving Capabilities to Meet New Challenges. Operational Capabilities. NATO Briefing, Dec. 2004.Bruxelles: NATO Public Diplomacy Division. 64 Edmunds, Timothy (2001) Security Sector Reform: Concepts and Implementation, Report for Geneva Centre for Democratic Control of Armed Forces (Workshop 20-22 November 2001), pp. 5-9.

27

• Az un. „2. generációs biztonsági szektor reformok” már az átalakítás ill. reformok korábban elért eredményeinek konszolidációját, megszilárdulását, majd a biztonsági (s azon belül különösen a védelmi) szektor működtetéséhez, irányításához és vezetéséhez szükséges struktúrák (intézmények, szervezetek és kapcsolati rendszerek), eredményességének ill. hatékonyságának növelésére (a „minőségi paraméterekre”) helyezik a hangsúlyt.65 • Az un. „3.generációs biztonsági szektor reformokat” két rendkívül fontos cél eléréséért indítják: - Egyrészt azért, hogy az új biztonsági kihívásoknak történő minél hatékonyabb megfelelés érdekében megfelelő válaszadási képességet sikerüljön kialakítani és folyamatosan megbízható szinten biztosítani. Ezért az érintett országokban a biztonsági szektor elemei közé sorolt szervezetek, intézmények további modernizációját végzik; nemzetközi ill. regionális szinten pedig „képességcsomagok” kialakítására kerül sor külön-külön a NATO-n és az EU-n belül. - Másrészt éppen a 2001. szeptember 11. s az azt követő tragikus események tették egyértelművé a fejlett polgári demokráciák politikai és katonai döntéshozói számára, hogy életbevágóan fontos lehet, hogy magasabb fokra emeljék a biztonsági szektor szereplőinek együttműködését, s a jelenlegi szintnél jobban összehangolják tevékenységüket mind nemzeti, mind pedig nemzetközi szinten.

Available [Online]: www.dcaf.ch/publications/EPackages/ws_criteria%20221101/DCAF%20SSR%20Report1.pdf 65 Cottey, Andrew – Edmunds, Timothy – Forster, Anthony(2002) The Second Generation Problematic. Rethinking Democracy and Civil-Military Relations In: Armed Forces & Society, Vol. 29., No.1., Fall 2002, 31-56. p.

28

A biztonsági szektorok átalakításának ill. reformjának generációi: A s ik e r fo k m é r ő i a b iz to n s á g i s z e k to r r e fo r m já n a k (S S R ) é r té k e lé s e s o r á n

“2

e .g

ci er á en S R g . S “3

s ió ” ác R SS

r ne

„ 1 .g e n e r á c ió s ” SSR

Bi

zt

s on

ág

is

k ze

to

S (S

rr

ós ”

e fo

rm

ja

A k ü ls ő é s b e ls ő B IZ T O N S Á G é s s t a b ilit ás ilitá ere d m én ye s b iz t o s ít á s a h a té ték o n y c i v il k o n ttrr o ll a la tt tt e g y a d o tt t t á lla m o n ill. á lla m o k s z ö v e t s é g é n b e lü l.

R)

D e m o k r a tik u s k o rm á n yzá s k ö v e te lm é n y e in e k te lje s íté s é v e l ö s s z e fü g g ő fe la d a to k !

Heiko Borchert szerint napjainkban a harmadik generációs biztonsági szektor reformok egyértelműen az euro-atlanti integrációs intézmények, elsősorban a NATO és az Európai Unió kilencvenes évek során történő (és napjainkban is zajló) „mélyítve bővítéséhez” és fejlődéséhez, valamint ezen integrációknak a 2001. szeptember 11-i tragédiát követően a biztonsági környezetben betöltött növekvő szerepéhez kapcsolhatók. 66

66 Heiko Borchert (2003) Security Sector Reform Initiative (SSRI), How to Advance Security Sector Reforms with the Help of a New Assessment and Development Framework. Available [Online]: http://www.pfpconsortium.org/WGS/48/genesis/borchert_en.htm

29

5. ADALÉKOK A BIZTONSÁGI SZEKTOROK ELŐTT ÁLLÓ EGYIK LEGFŐBB KIHÍVÁS, A TERRORIZMUS ELLENI KÜZDELEM ELMÉLETÉHEZ Napjainkban szinte egymást érik a nemzetközi terrorizmussal és a terrorizmus elleni küzdelem lehetőségeinek és korlátainak vizsgálatával foglalkozó konferenciák, kutatói szemináriumok, fórumok, bizottsági ülések és kormánytalálkozók, melyeken a szakterülettel foglalkozó szakemberek, valamint az illetékes döntéshozók jobb esetben többnyire az interdiszciplinaritás jegyében igyekeznek számba venni az érintett szervezetek, intézmények, társadalmi alrendszerek, országok, regionális koalíciók ill. a nemzetközi közösség egészének teendőit a hidegháború utáni világrend ezen régi-új kihívásával összefüggésben. A fegyveres erők és a különféle rendvédelmi szervek nemzeti és nemzetközi keretek közötti hatékony terror-ellenes alkalmazásának lehetőségeit, valamint katonai eszközök alkalmazásának szükségszerű korlátait a hadtudomány különböző részterületeit művelő kutatók és a szakapparátus képviselői is vizsgálják, hogy mielőbb választ leljenek az ENSZ, az EBESZ, a NATO és az EU előtt a terrorizmus elleni, nemzetközileg összehangolt fellépés igényével, szervezeti-intézményi működési követelményeivel és a további együttműködés hatékonyabbá tételének lehetőségeivel kapcsolatban szükségszerűen felmerülő kérdésekre. Egy ellenfél ill. ellenség ellen viszont csak akkor tudunk igazán eredményesen küzdeni, ha megfelelő információkkal rendelkezünk felőle, ill. legalább közelítőleg pontosan sikerült azonosítanunk az illető személyt, csoportot, szervezetet avagy ország(csoport)ot. A terrorizmus ellen határozottan fellépni szándékozó gyakorlati politikának tehát egyértelmű, kellő mélységben konceptualizált és operacionalizált, világos fogalmi apparátusra és megfelelő információkra van szüksége a preventív és korrektív jellegű elemekre egyaránt támaszkodó, érdemi cselekvéshez. A döntéselőkészítésben résztvevők felelőssége, hogy ezt az információt egy valóban élő, szoros együttműködés rendszerében begyűjtsék azoktól a kutatóhelyektől és szakapparátusoktól, melyek csakugyan képesek arra, hogy kellőképpen differenciált adatgyűjtési és -elemzési technikákra, és szaktudományos kockázatelemzési módszertanra alapozva nélkülözhetetlen és mindig naprakész tudáselemeket szolgáltassanak; javaslatokat ill. ajánlásokat fogalmazzanak meg a terrorizmus jelenségkörével, speciális vonásainak mai alakulásával és várható fejlődési trendjeivel összefüggésben.

30

Sajnos, mind nemzeti, mind pedig a nemzetközi szintű antiterrorista fellépés ill. együttműködés

mielőbbi

létrehozásáért

és

hatékony

működéséért

tevékenykedő

döntéselőkészítők és döntéshozók munkáját jelentős mértékben nehezíti, hogy a terrorizmusról szóló cikkek, tanulmányok, könyvek, bizottsági jelentések világszerte fellelhető tömegének dacára még arra a látszólag egyszerű kérdésre sincs egyértelmű, konszenzuson alapuló válasz, hogy végül is mi a terrorizmus, és melyek a terrorizmus megkülönböztető jegyei? 67 A terrorizmussal összefüggő definíciós problémák egyik legfőbb oka alapvetően az, hogy a fent említett két alapkérdésre adott válasz végső soron érték-, következésképpen alkalmasint (hatalmi) érdek-függő 68 - ezért nem csupán általános morális, filozófiai, ideológiai értékek és előfeltevések függvénye, hanem (helytől, időtől, és társadalmi-politikai rendszertől, közegtől és szituációtól függően) igen gyakran kemény stratégiai ill. taktikai politikai-gazdasági hatalmi érdekviszonyokhoz is kötött. Az egyes államok eltérő érdekei pedig alkalmasint a nemzetközi együttműködés lehetőségeit és a terrorizmus elleni együttes fellépés esélyeit is ronthatják, miként ezt a közelmúltban az ENSZ Biztonsági Tanács által életre hívott Terrorizmus Elleni Tanács meglehetősen gyenge teljesítménye mutatta. 69 Egyebek mellett a fent említett tényre vezethető vissza annak az igencsak ambivalens szituációnak a létrejötte, melyben ugyanazon személyiséget, csoportot ill. szervezetet az egyik oldalon mint rettenetes cselekedeteit a köznapi ember számára látszólag érthetetlen okokból elkövető vérszomjas terroristát ítélik el 70 , a másik oldalon pedig nemzeti hősként ill.

67 Az Alex P. Schmid és Albert J. Jongman (1988) szerzőpáros például több, mint száz terrorizmus-definíciót gyűjtött össze; míg pl. Walter Laqueur (2001), az International Research Council at the Centre for Strategic and International Studies vezetője mintegy három tucat terrorizmus-definíció áttekintése után fogalmazza meg a saját verzióját. 68 Gazdag Ferenc (2004) Kommunikációs zavar, avagy civilizációk összecsapása? Néhány gondolat a terrorizmus vitához. Available (Online): http://www.btk.elt.hu/jelkortort/kiadvanyok/elso_kotet/gazdag_ferenc.pdf 69 Az ENSZ Biztonsági Tanácsa (BT) 2001. szept. 28-án fogadta el 1373. sz. határozatát (Resolution 1373/2001/), mely létrehozta az un. Terrorizmus Ellenes Bizottságot (Counter-Terrorism Committee, CTC). Ennek a bizottságnak az volt az egyik feladata, hogy munkálja ki a terrorizmus jelenségének a tagállamok számára elfogadható általános definícóját, amire aztán felépíthetik a terrorizmus ellenes küzdelmet. A bizottság által végül adott definíció gyakorlatilag az eredetileg kitűzött cél szempontjából meglehetősen hasznavehetetlennek bizonyult: „Terrorizmus az, amit a tagállamok annak tartanak.” Lásd ezzel összefüggésben: UN Counter-Terrorism Committee. Available (Online): http://www.un.org/Docs/sc/committees/1373/mandate.html. Megjegyezzük, hogy az ENSZ BT 1386. sz. határozata (Resolution 1373/2001/) szintén egyértelműen elítéli a terrorizmust, de az elítélés tárgyának egyértelműsítésével szintúgy adós marad. Vö. még: United Nations Treaty Collection. Conventions on Terrorism. Available (Online): http://untreaty.un.org/English/Terrorism.asp 70 Lásd pl.: (Schmid, 1982; Crenshaw, 1983)

31

szabadságharcosként ünneplik. 71 Mi több, arra is akad példa, hogy egy adott országon belül is tapasztalhatunk egyfajta álszent, képmutató álláspontot mind az állami-politikai vezetés, mind pedig a közvélemény részéről, amikor azok felháborodnak, s tiltakoznak a saját országukban, közvetlen szövetségeseiknél, avagy esetleg az országuk politikai-gazdasági érdekkörébe vont(ként kezelt) országokban a politikai erőszakot alkalmazó terrorista és gerilla csoportok ill. szervezetek által elkövetett cselekmények brutalitásán, ugyanakkor nem csupán szóban, hanem esetleg

anyagilag,

fegyverekkel,

vagy

éppen

szakértőkkel

is

támogatják

azokat

a

gerillamozgalmakat és/vagy terrorista szervezeteket, amelyek ugyanezt a modus operandit alkalmazzák a világ valamely más országában. 72 Jogosan teszi fel tehát a kérdést Anthony Giddens, angol szociológus: “Mi a különbség egy ‘szabadságharcos’ és egy ‘terrorista’ között? A terroristák és a gerillák kisajátítják maguknak azt a hatalmat, amelyet az állam saját monopóliumának tekint – az erőszakos eszközök felhasználásának jogát politikai célok érdekében.” 73 A magunk részéről a fentiek alapján az alábbi terrorizmus-definíciót tekintjük a leginkább használhatónak: “Az erőszak szándékos alkalmazása, ill. azzal történő fenyegetés a polgári lakossággal ill. civil célpontokkal szemben meghatározott politikai célok elérése végett.” 74 Általában azon csoportok, szervezetek ill. államok oldaláról valósul meg a nemzetközi közösség, ill. az adott állam/politikai rendszer által nem támogatott; pönalizált (büntetni rendelt és üldözött) szervezett politikai erőszak, amelyek jellemzően nem bírnak (ill. szubjektíve úgy értékelik), hogy nem rendelkeznek megfelelő mértékű politikai, gazdasági, ill. katonai hatalommal és eszközrendszerrel érdekeik és céljaik elérése érdekében.

71 Boaz Garnor (2001) Defining Terrorism: Is One Man’s Terrorist Another Man’s Freedom Fighter? Available (Online): http://www.ict.org.il 72 Ennek kapcsán lásd egyebek között William Blum (2003) sok vihart kavart könyvét, melyben a szerző azzal vádolta meg az Egyesült Államok kormányát, hogy az 1945-2003 közötti időszakban legalább 39 prominens külföldi politikus ellen terveztek ill. kíséreltek meg gyilkossági kísérletet. A szerző közreadott továbbá mintegy öt tucat részletesen adatolt ország-esettanulmányt is, amelyekben esetről-esetre bemutatta, hogy milyen szerepet játszottak az amerikai titkosszolgálatok ill. a haderő az USA számára kényelmetlen ill. (már) nem kívánatos politikai, gazdasági és katonai elitek megdöntésében, s új „lojális” erők hatalomba juttatásában. 73 Anthony Giddens (1995) Szociológia. Budapest: Osiris, 366. 74 Boaz Garnor (2001) Defining Terrorism: Is One Man’s Terrorist Another Man’s Freedom Fighter? Available (Online): http://www.ict.org.il Vö. még: The Criminology of Terrorism: History, Law, Definitions, Typologies. Available (Online): http://www.faculty.ncwc.edu/toconnor/429/429lect01.htm

32

Úgy véljük, a fenti munkadefiníció azért használható viszonylag jól az összehasonlító elemzéseket és trendszámításokat megalapozó konceptualizáció és operacionalizáció során, mert egyértelműen rámutat a terrorizmus jelenségének három kiemelten fontos, gyakorlatilag minden terrorizmus-altípusra egyaránt általános érvénnyel bíró jellegadó vonásra (t.i.: a tevékenység jellegére, végcéljára és jellemző célpontjaira): 1. A tevékenység lényege: erőszak szándékos alkalmazása, ill. azzal történő fenyegetés. Kevesek ellen történt terrortámadásokkal relatíve könnyen el lehet érni, hogy a többség biztonság-percepciójában kedvezőtlen változások álljanak be, a politikai kormányzat, a közszféra szervezeteiben dolgozók és a polgári lakosság egyaránt elbizonytalanodjon; a társadalom politikai, társadalmi, gazdasági életében zavar keletkezzen. A megrettent polgári lakosság biztonságának újbóli visszaszerzésének reményében gyakran igyekszik rábírni az aktuális politikai hatalom képviselőit a terroristákkal való tárgyalásra ill. politikai-társadalmigazdasági vagy vallási követeléseik legalább részleges akceptálására. 2.

A tevékenység végcélja: politikai célok elérése a “puha célpontok” elleni váratlan, sokkoló szándékú, nemzetközi jog által illegitimnek tekintett és formálisan mindenképpen üldözni, büntetni rendelt; lehetőség szerint a médiában minél nagyobb “híradás-értékű” támadással. Ilyen értelemben a terrorizmus, a terrorista cselekmények mint olyan pszichológiai hadviselés, is vizsgálható, mely igyekszik alkalmazni a “maximális publicitás relatíve minimális kockázatok mellett” elvét 75 , amikor az erőszak hatásainak maximalizálására törekszik a propaganda, PSYOPS segítségével. 76

3. Célpontok: civilek; a biztonsági szektor szervezeteinek ill. intézményeinek szolgálatban lévő ill. szolgálaton kívüli tagjai és kiemelt, szimbolikus jelentőségűnek gondolt célpontok. A terror-cselekmények tervezői a célpontok kiválasztásakor, ill. az áldozatok potenciális körének számbavételekor általában figyelembe törekszenek a propaganda-hatás lehetőség szerinti maximalizálására (pl. olimpiai játékok; karácsony; egyéb vallási ill. nemzeti ünnepek idejére időzített támadásaikkal). A terrorizmus jelenségkörét kutatóktól relatíve gyakran elvárják a politikai és katonai döntéshozók, hogy ne csupán egy szimpla leírást adjanak a terrorizmus jelenségéről a különböző 75 Frank Bolz, Jr. – Kenneth J. Dudonis – David P. Schulz (1990) The Counter-Terrorism Handbook. Tactics, Procedures , and Techniques. New York: Elsevier, p. 4. 76 Boaz Ganor (2002) Terror as a Strategy of Psychological Warfare. Available (Online): http://www.ict.org.il

33

vizsgálati dimenziók mentén, hanem valamiféle predikcióval is éljenek arra vonatkozóan, hogy vajon mekkora valószínűségel fordulhat elő általában a terrorizmus jelensége, s hol helyezhető el a társadalmak életében potenciálisan előforduló konfliktushelyzetek által kínált elméleti kontinuumon - már, ha egyáltalán egy elméleti kontinuumra rendezhetők a különféle faktorsúlyú konfliktusok, s a köztük lévő távolság értelmezhető, mérhető és egy dinamikusan változó kontextusban kalkulálható mondjuk egy ordinális, érték- vagy arány- skálán! A témakört vizsgáló kutatók közötti viták eredményeként kialakuló hallgatólagos közmegegyezés egyfajta grafikus leképezését kínálja Jonathan White, mikor az alábbi kontinuumot vázolja fel:

34

A TÁRSADALMI-POLITIKAI KONFLIKTUSOK KONTINUUMA: bekövetkezés valószínűsége

Szokásjog megsértése

Polgári jog vétkes megsértése

Bűncselekmény elkövetése

Szervezett bűnözés

Felkelés

Terrorizmus

Forrás: Jonathan White (2002) Terrorism: An Introduction. (3rd Edition). Stamford: Thomson Learning.

35

Gerilla hadviselés

Alacsony intenzitású hagyományos háború

Totális háború hagyományos fegyverekkel

Nukleáris h

Politikai szociológiai nézőpontból a terrorizmus megkülönböztető jegyeinek megragadásakor tehát az egyik legfőbb kérdésként kínálkozik annak vizsgálata, hogy a legitim erőszak politikai célú felhasználásának állami monopóliumát miért és miként igyekszenek megtörni a terror eszközeinek felhasználásával bizonyos szélsőséges (pl. politikai, ideológiai, nemzeti-etnikai, ill. vallási alapon szerveződő) csoportosulások. A hadtudománnyal, s azon belül a katonaszociológiával foglalkozó kutatók számára ugyanakkor az is fontos kérdés, hogy a társadalmak életében ill. az államok egymás közötti viszonyának alakulása során felbukkanó különféle, erőszakos formát öltő konfliktusok vizsgálata nyomán vajon csakugyan egyértelműen meghatározhatók ill. megjósolhatók-e az erőszak potenciális célcsoportjai, s vajon miféle hasonlóságok és eltérések mutathatók ki az alkalmazott erőszak jellege szerint az erőszakos eszközök politikai célok érdekében történő felhasználásakor? Ebben a tekintetben hasznosnak véljük az alábbi rendszerezési elvekben foglaltakat. Az erőszakos konfliktusok tipológiája Az erőszak potenciális célcsoportjai & az Célcsoport jellege: alkalmazott erőszak jellege szerint Harcoló, Nem harcoló, kimutatható eltérések: fegyveres erők tagja fegyvertelen civil Alkalmazott erőszak Szelektív „Korlátozott“terrorizmus Korlátozott háború jellege Válogatás nélküli Totális háború Abszolút, korlátlan terrorizmus 77 Forrás: Gus Martin (2003) Understanding Terrorism. Thousand Oaks, CA: SAGE

A jelenleg rendelkezésre álló legfrissebb összefoglaló adatok 78 alapján úgy tűnik, hogy az 1985-88 közötti “csúcsidőszakot”, ill. 1998-2001 közötti relatíve kisebb “kiugrást” leszámítva összességében csökkenő tendenciát mutatott 2002-ig (a döntően a „korlátozott“ típushoz tartozó) terrorista akciók számának alakulása a világban. Ugyanakkor USA-beli források alapján úgy tűnik, hogy 2004-től napjainkig ugrásszerűen megnőtt a terrorakciók száma! 79 77 Az abszolút/korlátlan terrorizmus legvégletesebb formája az un. „superterrorism” (Sprinzak, 1998) ill. „ultimate terrorism” (Stern, 2000). A „szuper“, ill. „legvégső“ terrorizmus egyik legfőbb jellemzõje, hogy a „végítélet napjának eszközeit” (NBC/ CBRN,/WMD) kívánja felhasználni - habár az ilyen jellegû eszközök elõállítása és bevetése számos nehézségbe ütközhet (Parachini, 2001). (Megjegyzés: NBC =Nuclear, Biological, Chemical, CBRN=Chemical-Biological-Radiological-Nuclear, WMD=Weapons of Mass Destruction). 78 Patterns of Global Terrorism, 2003. (Released Apr.2004 by the Secretary of State and the Coordinator for Counterterrorism, revised 6/22/049). Appendix G.: Statistical Review. (Released by the Office of the Coordinator for Counterterrorism). Washington, D.C.: U.S. Department of State. Available (Online): http://www.state.gov/s/ct/rls/pgtrpt/2003/33777.htm 79 A legfrissebb, ámde a korábbi időszakban megszokottól eltérő módszertan alapján számított (Johnson, 2005b) adatok szerint a 2003-ban regisztrált 172-ről 2004-re már 655-re emelkedett a terrorista akciók száma (a 2004-ben elkövetett terrorista akciók közül mintegy 300-at India Kashmir tartományában hajtottak végre a közelmúltban az USA-ban létrehozott National Counter Terrorism Center adatai szerint /Johnson, 2005a/). Lásd ennek kapcsán még:

36

terroristának minősített támadások számának alakulása

T erro rista tám ad áso k szám án ak alaku lása világ szerte, 1982-2003

700 635

600

665 612

605

565

500

565

500 506

437

400

440

431

375

363

355

296 304

322

300

426

395

274

2052 08

200 100 0 82

83

84

85

86

87

88

89

90

91

92

93

94

95 év

96

97

97

98

99

00

01

02

Fo rrás: P a tterns o f G lo ba l Terro rism , 2 00 3 W a sh in gton , D .C .: D ep artm e nt o f S tate

A fent idézett adatsorban első közelítésben együvé sorolt terrorista cselekmények azonban jellegüket, céljaikat, a résztvevők körét és motívációját, az általuk használt eszközöket, kiválasztott helyszínüket és a célpontjaikat, társadalmi-politikai következményeiket, valamint az általuk indukált állami-politikai válaszlépések jellegét tekintve igencsak különbözőek lehetnek! Talán a terrorizmus jelenségkörének vizsgálata kapcsán is van érvénye annak a népi bölcsességnek, hogy “az ördög mindig a részletekben rejtezik”?! Véleményünk szerint a terrorizmusnak különböző típusai, sőt altípusai léteznek, melyek alkalmasint jelentős mértékben eltérhetnek egymástól – következésképpen megelőzésük s az ellenük irányuló küzdelem is eltérő erőket, eszközöket, intézményi struktúrákat, módszertant, tudás-elemeket és eljárásmódokat igényel! Álláspontunk szerint a terrorizmus jelenségét az interdiszciplinaritás igényével kell megközelíteni. Amennyiben nem akarunk elveszni a terrorizmusról szóló értelmezési viták útvesztőjében, de túl elnagyolt képet sem akarunk kapni, • Country Reports on Terrorism, 2004. Released by the Office of the Coordinator for Counterterrorism (April 27, 2005). Available (Online): http://www.state.gov/s/ct/rls/45425.htm • Chronology of Significant International Terrorism for 2004. Released by the National Counterterrorism Center (NCTC). Available(Online): http://counterterror.typepad.com/the_counterterrorism_blog/files/NCTC%20Chronology%202004.pdf

37

érdemesnek látszik a terrorizmus elleni küzdelem gyakorlati felhasználhatósága szempontjából számba venni és rendszerbe foglalni a terrorizmus megnyilvánulásának különböző formáit. Az osztályozás alapjául elsősorban a jellegadó motívációs tényezők, a céltételezés, a tipikusan választott eszközök és a kiterjedtség ill. helyszín megválasztása kínálkozik. 1.Korunkban a szervezett politikai erőszak megnyilvánulásaihoz vezető legfőbb, potenciális jellegadó motívációs tényezők közé soroljuk az alábbi tényezőket: a. ideológiát (s ezért elkülönítve vizsgáljuk a már egyre kevésbé jelenlévő, de több országban még ható transzkontextuális társadalom-átalakító küldetéstudattól áthatott, gyakran idealista baloldali, “forradalmi” és a napjainkban sok helyen inkább előretörő, jobboldali, rasszista szélsőségekben testet öltő, supremalista töltésű terrorizmust); b. a nacionalizmust és szeparatizmust (s ezért első közelítésben elkülönítve vizsgáljuk a nemzeti-etnikai és a szeparatista mozgalmakat, bár tudjuk, hogy napjainkban sokszor szervesen össze is kapcsolódik a két tényező); c. a vallást (érdemesnek látszik külön vizsgálni az inkább a hidegháború vége előtti időszakban meghatározó vallási fundamentalizmust és a napjainkban sok helyütt megjelenő, új vonásokkal bíró un. neo-konzervatív vallási szélsőségek által vezérelt terrorizmust); az állami szerep- ill. felelősségvállalás és pönalizáció jellegét (hiszen még ma is találkozunk a szervezett politikai erőszak államilag vezérelt ill. államilag szponzorált változataival); d. s léteznek a terrorizmusnak olyan altípusai, melyek csupán egy meghatározott, társadalmipolitikai értelemben relatíve partikuláris cél elérésére tesznek kísérletet a szervezett politikai erőszak eszközrendszerével (az un. “single issue/ fringe” terrorizmus eklatáns példái napjainkban a levélbombákkal, robbantásokkal operáló öko-anarchista környezettermészet-, ill. „élet”-védők, avagy a Unabomber ). 2. A céltételezés szempontjából különbség mutatkozik a terrorista cselekményeket elkövetők egyes alcsoportjai között. Eltérőek lehetnek ugyanis a céljaik a tisztán politikai-ideológiai célokat követő terroristáknak azoktól, akik azért nyúlnak végső elkeseredettségükben a terror eszközeihez, mert a végletekig elégedetleneknek érzik magukat etnikai ill. vallási elnyomatásuk, jogfosztottságuk, ill. a főbb társadalmi státuskijelölő dimenziók által kifeszített virtuális térben elfoglalt, sokszorosan hátrányos helyzetük miatt – s így próbálják a végletes deprivációjukat okozó társadalompolitika megváltoztatására ill. eltörlésére kényszeríteni a politikai elitet.

38

3.

Az alkalmazott eszközök szerint is különbséget lehet tenni a terrorizmust vizsgálva. Így beszélhetünk az un. hagyományos eszközökről; a modernitás ill. posztmodern technikai kapacitását a politikai erőszak szolgálatába állító un. techno- ill. cyber-terrorizmusról, a narkoterrorizmusról; s a tömegpusztító fegyverek bevetését is latolgató un. “szuper-“/ “legvégső-“ vagy “mega”-terrorizmusról. 80

4. Végül a kiterjedés ill. a helyszín megválasztását is érdemes bevonni a vizsgálódás körébe, mikor a terrorizmus elleni hatékony védekezést és az azt elősegítő nemzetközi együttműködést tervezzük, hiszen vannak a terrorizmusnak olyan vállfajai, melyek csak egy adott régióhoz, országhoz ill. az ottani (pl. nemzeti-etnikai, vallási, szociális kisebbségekhez, stb.) köthetők, míg a terrorizmus más formái esetében nagy valószínűséggel ill. szinte biztosan számíthatunk arra, hogy a terrorista aktivitás átterjedhet a szomszédos államok területére; majd pedig előbb-utóbb akár regionális, kontinentális avagy éppen (pl. az terrorszervezetek nemzetköziesedése, a „biztonság államtalanodása” 81 , vagy a globalizáció által negatívan érintett régiókban, kontinenseken elterjedve) globális kihívássá válik.

80 A „superterrorism” (Sprinzak, 1998),„ultimate terrorism” (Stern, 2000) ill. „megaterrorism” (Pratt, 2003) jellemzője, hogy a „végítélet napjának eszközeit” (NBC/CBRN/WMD) kívánja felhasználni - habár az ilyen jellegű eszközök elõállítása és bevetése számos nehézségbe ütközhet (Parachini, 2001). 81 Gazdag Ferenc (2004) Kommunikációs zavar, avagy civilizációk összecsapása? Néhány gondolat a terrorizmus vitához. Available (Online): http://www.btk.elt.hu/jelkortort/kiadvanyok/elso_kotet/gazdag_ferenc.pdf

39

A TERRORIZMUS HELYE A POLITIKAI ERŐSZAK LEHETSÉGES MEGNYILVÁNULÁSI FORMÁI KÖZÖTT; TÍPUSALKOTÁSI LEHETŐSÉGEK

POLITIKAI Ő SZERVEZETT POLITIKAI ERÕSZAK

NEM SZERVEZETT (ANOMIKUS, TÖMEG) POL. ERÕSZAK

GERILLA HADVISELÉS

TERRORIZMUS

Adott állam/politikai rendszer által nem támogatott; pönalizált (büntetni rendelt & üldözött) terrorizmus

Szélsőséges politikai

Baloldali, forradalmi

Jobboldali

Adott állam/politikai rendszer által (direkt v. indirekt módon) támogatott; nem üldözött terrorizmus

Nemzeti-etnikai & szeparatista

Nemzetietnikai

Szeparatista

Vallási szélsõséges

Vallási fundamentalista

41

Társ.-pol. ért. partikuláris (“single issue/ fringe” ) ter. konc.(pl.ökoterrorizmus)

Neo-konzervatív vallási

Vö.: (Pratt, 2003, 2004; O’Connor, 2004) Szerk.: Kiss Zoltán László – Szternák György

Államilag vezérelt

Államilag szponzorált (pl. techno-, cyber-; info-;, nano-ill. narko-terrorizmus)

A TERRORIZMUS TIPOLÓGIÁJA – MEGKÖZELÍTÉSI LEHETŐSÉGEK: Osztályozás alapja/ kiemelt motívációs tényezők:

Fő csoportok / motíváció

Alcsoportok:

Jellemzők:

Tipikus módszerek:

Példák:

I. JELLEG

1. Nacionalizmus szeparatizmus

NEMZETISZEPARATISTA

1. Kormányzat-ellenes és csoportközi erőszak (pl. vezető köztisztviselők elleni orgyilkosság, túszejtés; szimbolikus jelentőségű építmények/ célpontok elleni támadások); 2. NGO-k és békefenntartók elleni (robbantásos, túszejtő) támadások

NEMZETIETNIKAI

Többségi társadalom ill. azt megtestesítő (nemzet)állam s annak intézményei/szervezetei részéről érzékelt elnyomás elleni küzdelem; hatalom megrendítése, bizonytalanság-érzet, pánik keltése ill. a társadalom rendjének megzavarása, nyilvánosság figyelmének magukra irányítása céljából

SZEPARATISTA

1. (Regionális) autonómia törekvések érdekében fellépő (nép)mozgalmak

1.

Robbantásos merényletek, túszejtés, repülőgép-eltérítés,

2. Szűkös erőforrásokhoz való hozzájutás, azok feletti monopólium ill. ellenőrzés megszerzése

2.

Techno-terrorizmus ill. cyberterrorizmus

42

Szikh radikálisok, koszovói albánok (KLA); Tamil Tigrisek

1.

2.

IRA, ETA, Kurd csoportok Iránban, Irakban, Törökországban, Csecsenföld; Separatistes Quebecois; Poszt-Arafat Palesztina (vs. Izrael); Izrael vs. Szíria, Libanon?

Osztályozás alapja/ellegadó motívációs tényezők::

2. Ideológia

Fő csoportok / motíváció

SZÉLSŐSÉGES POLITIKAI

Alcsoportok:

BALOLDALI “FORRADALMI“ (társadalom-alakító szándékú, idealista),

JOBBOLDALI , ”ellenforradalmi, szupremalista”

Jellemzők:

Tipikus módszerek:

Példák:

1.A fennálló, elnyomónak tartott kormányzat/rezsim megdöntése 2. Alapvető politikai, gazdasági, társadalmi és kultúrális változások előidézése (pl. anti-kolonialista küzdelem) 3.Kormányzati túlreagálás kiprovokálása

Robbantások (pl. politikai foglyok szabadon engedésének követelésével, valójában a média figyelmének felkeltésére és új potenciális támogatók toborzására pl. a börtönpopulációból)

Vörös Brigádok (Olaszo.), Direct Action (Franciao.), Communist Combatant Cells (Belgium), Vörös Hadsereg Frakció (Németo.), PFSZ, Hezbollah

Jobboldali, rasszista szélsőségesek, neonácik, szupremalisták, skinhead-ek, stb

Kisebbség- ill. bevándorló-ellenes erőszak (robbantások, gyújtogatás) gyűlöletkeltő, rasszista propaganda kíséretében

43

Nyugat-Európa 1990-es évek elején (pl. Németország, Egyesült Királyság, Franciaország); Ku-Klux Klan; Aryan Nation, Posse Comitatus Committee, Jewish Defense Organization, “Vér és Becsület” (Magyarország)

Osztályozás alapja/ellegadó motívációs tényezők::

Fő csoportok / motíváció

Alcsoportok:

1. VALLÁSI FUNDAMENTA LISTA

3. Vallás

VALLÁSI SZÉLSŐSÉGES

Jellemzők:

A vallási szekularizáció, a társadalminemzeti- és vallási identitás elvesztését okozónak gondolt államok, szervezetek, intézmények, ill. célszemélyek ellen; defenzív és reaktív percepció által vezéreltetve.

2. NEOGlobalizációs folyamat negatív KONZERVATÍV mellékhatásaira (pl. demokratikus legitimáció hiánya, politikai represszió, VALLÁSI gazdasági egyenlőtlenségek és társadalmi feszültségek, identitás elvesztése) hivatkozás vallási autoritás támogatásával. Már nem kíván dialógust folytatni a társadalommal, csak meg akarja semmisíteni a globalizációval együttjáró negatív modernizációs hatások vélt okozóit

44

Tipikus módszerek:

Túszejtés, robbantásos merényletek,

Tömeges halált ill. nagyszámú civilnek súlyos sérülést okozó öngyilkos támadások; egymással szoros interakcióban lévő, egymásnak logisztikai, pénzügyi és (néha) műveleti támogatást nyújtó terrorista szervezetek nemzetközi mátrixának működtetésével

Példák:

Iszlám fundamentalizmus Mujahedin (Csecsenföld, Dagesztán), Groupes Islamiques Armees (GIA), Abu Sayyaf;; Al-Kaida, Egyiptomi Iszlám Jihad, Al Gama’a al Islamiyya, Harakat ul-Mujahedin, Al-Aksza Mártírjainak Brigádja, HAMASZ, Hezbollah

Osztályozás alapja/jellegadó motívációs tényezők::

4. Állami szerepill. felelősségvállalás/ pönalizáció jellege

5. Egyéb, meghatározott cél elérésére törekvő

Fő csoportok / motíváció

“ÁLLAMI” ILL. “ÁLLAMILAG SZPONZORÁLT” vii

“SINGLE ISSUE”/ ”FRINGE” TERRORIZMUS

Alcsoportok:

Jellemzők:

1. Adott elnyomó rendszer/állam által saját állampolgári ellen végrehajtott, alkotmányjogi értelemben illegális terror, totális önalávetési attitűd kikényszerítésére 2. Adott állam/rezsim meghatározott 1. “ÁLLAMI” nemzeti-etnikai, vallási ill. társadalmi csoport megsemmisítésére ill. elűzésére folytatott akciói 3. „Lator-államok” („rogue states”), melyek nem látnak más lehetőséget – „szuper- v. legvégső” terrorizmus” veszélye Más ország kormánya ellen küzdő terrorista csoportok/szervezetek nemzetközi támogatása („rogue states”) (pl. pénzzel, 2. “ÁLLAMILAG SZPONZORÁLT hírszerzési adatokkal, kiképzéssel, eszközökkel, szállítási kapacitással) ” 1. Öko-anarchista környezet- ill. természetvédők küzdelme az indusztrializáció és a technológiai fejlődés 1. ÖKOLÓGIAI ellen, annak negatív hatásait TERRORIZMUS túlhansúlyozva; 2. Anti-környezetvédő “piro-terrorista” körök akciói Ausztráliában, LatinAmerikában és az USA-ban 2. “ELETVÉDŐK” Abortusz-ellenes tüntetők terrorisztikus fellépése, néha politikai szólamokkal alátámasztva 3. ANARCHIKUS

Speciális, szűken definiált, néha apokaliptikus témakörök kapcsán mobilizálnak – anarchia/káosz-okozás politikai céllal

45

Tipikus módszerek:

Politikai motivációjú orgyilkosságok; terrortámadások védtelen polgári lakosság kisközösségei ellen. Népírtás (genocídium), vegyi fegyverek alkalmazása, szabotázs

Példák:

Chile, Peru, Szudán, Haiti, Guatemala, Columbia, Irak, Brazília, Indonézia (Kelet Timor), Irak, Kambodzsa, Ruanda, Bosznia, Törökország

Tömegpusztító fegyverek

Irán, Észak-Korea Líbia,

1. Robbantásos merényletekkel zavar- keltés, társadalmi elégedetlenség szítása 2. Techno-terrorizmus ill. cyberterrorizmus támogatása Levélbombák; szabotázs, ill. bombatámadások felelősnek tartott tudósok, politikusok ellen (monkeywrenching); állatvédő aktivisták erőszakos cselekményei; olajfúrótornyok robbantása

Líbia, Dél-Jemen, Szíria, Irak, Irán, Kuba, Észak-Korea, Pakisztán vs. India

Levélbombák; szabotázs, ill. bombatámadások felelősnek tartott tudósok, politikusok ellen Vegyi ill. biológiai eszközök használata; mérgezés

Unabomber (Ted Kaczinski); Earth Liberation Front (ELF, USA); anti-SUV (Sports Utility Vehicles) mozgalom Animal Liberation Front (ALF, USA) Abortusz-klinikák elleni támadások pl. Michigan-ben Baader-Meinhof Csoport, Wacko-Perp’s, Aum Shinrikyo Cult

Osztályozás alapja/jellegadó motívációs tényezők::

Fő csoportok / motíváció

1. POLITIKAI

Alcsoportok:

POLITIKAIIDEOLÓGIAI

Jellemzők:

Politikai és ideológiai célok által vezéreltetve

Partikuláris társadalmi csoport; szervezetiintézményi (ill. magán) célok által vezérelt, szociális és vallási sérelmek, elnyomás ill. depriváció közvetlen kiváltó okainak felszámolására (pl. számukra hátrányos társadalom- ill. gazdaságpolitika megváltoztatására ill. eltörlésére) A globalizáció által negatívan érintett (pl. 2.„nem-politikai“ iszlám) társadalmi csoportokat képviselő (partikuláris egyének/csoportok terrorcselekményei az csoport/szervezeti/ „arrogáns, a perifériákon brutálisan egyéni célok/ elnyomó, imperialista, értékeit és életvitelét értékek/ideológiák/ tekintve túlzottan materialista, dekadens“ érdekek által Nyugat ellen. vezérelt) 1. korlátozott politikai (pl. ideológia-vezérelt, de nem forradalmi)

II. CÉL

2. FORMÁLISAN NEM ELSŐSORBANPOLITIKAI

1. HAGYOMÁNYOS ESZKÖZÖK

III. ESZKÖZ

• Egyénre ill. egyének csoportjára irányulóan gyilkos eszközök használata; • Túszejtés; • gazdasági kapacitások rombolása; • társadalmi rend megzavarása pánikkeltéssel (pl. tömeges mérgezés)

Erő-sokszorozó tényezők: - technológia, - vallás - média, - transznacionális támogatás (pl. nagyhatalmaktól)

46

Tipikus módszerek:

Erősen felfegyverzett csoportok küzdelme a politikai hatalom erőszakos megragadásáért, hatalomba való bekerülésért 1. terrorista 2. „quasi terrorista“ (pl. gépeltérítés, túszejtés)

Példák:

Áryan Nation, Posse Comitatus, Freemen Iszlám Szent Háború,

1. anti-Nyugat fellépés iszlám országokban 2. abortusz klinikák elleni robbantások

(Or)gyilkosság; robbantás, túszejtés (emberrablás, gépeltérítés), mérgezés, Eszközök: Hideg szúró-vágó eszközök; lőfegyverek, robbanóanyag; pirotechnika ,

1980-as évek végéig, szerte a világban

1. TECHNOTERRORIZMUS

III. ESZKÖZ (folyt.)

2. MODERN ILL. POSZTMODERN KOR ESZKÖZEI

2. CYBERTERORRIZMUS

3. NARKOTERRORIZMUS

3. „VÉGÍTÉLET“ ESZKÖZEI

„SZUPER-/ LEGVÉGSŐ”/ MEGATERRORIZMUS”

Magasan képzett, globalizáció-/Nyugatellenes ill. anyagi haszonszerzést is célul kitűző nemzetközi csoportok támadása egyes multinacionális cégek termelésének megzavarása, meghatározó (pl. energetikai, élelmiszeripari, vízellátó renszereket működtető) nemzeti nagyvállalatok vezetési/ gyártástechnológiai ill. működési rendjének megzavarása ill. tönkretétele érdekében, ezzel tömeges elégedetlenséget, gazdasági bizonytalanságot, ill. társadalmi anarchiát előidézve. Ideológiai alapon szerveződő, anarchisztikus, magasan képzett, globalizáció-/Nyugat-ellenes ill. a fennálló rend ellen lázadó nemzeti v. nemzetközi csoportok támadása az elektronikus alapú állami politikai és gazdaságvezérlési rendszer és a szolgáltatások megzavarása ill. tönkretétele érdekében, ezzel tömeges elégedetlenséget, valamint az állam és társadalom működésében anarchiát generálva (lehet államilag vezérelt ill. államilag szponzorált is!). Terrorista szervezetek már nem csupán azért folynak bele a nemzetközi drogkereskedelembe, mert pénzt akarnak szerezni tevékenységük pénzügyi alapjainak megerősítésére, hanem az adott országban a drog terjesztésével negatív hatást, függőséget, egészségügyi károsodást is ki akarnak váltani az adott potenciális célcsoportokhoz tartozók körében. A tömegpusztító fegyverek legvalószínűbb felhasználói: „Lator államok” ; újkonzervatív vallási és egyéb fanatikus terrorista csoportok

47

Elsősorban elektronikus támadás az automatizált ipari, kereskedelmi és információs, kommunikációs környezetvédelmi és közlekedésirányítási, rendszerek ellen (pl. vírusokkal, a védelmi rendszerek feltörése után) + robbanóanyagok alkalmazása kulcsfontosságú technológiai komponensek megsemmisítésére Elektronikus támadás az internetalapú vezetési rendszerek ellen; Kiemelt célok: telekommunikációs rendszerek, computer és kontroll network-ök (malicious software-ek, EMP fegyverek alkalmazása adatok manipulálása ill. megsemmisítése, vmint a rendszer-működtető szoftverek megsemmisítése céljából)

FARC, ELN, AUC (Kolumbia), Hezbollah (Libanon), Al-Kaida

Tömegpusztító fegyverek

Osztályozás alapja/jellegadó motívációs tényezők::

Fő csoportok / motíváció

Alcsoportok:

1.adott településhez (pl. fővároshoz, ipari nagyvároshoz) kötött 2. régióhoz/területi közig. egységhez kötött 3.országos kiterjedésű 1. két ország közötti 2 PROLIFERÁLÓDÓ 2. regionálissá fejlődő 1.BELFÖLDI

IV. KITERJEDÉS/ HELYSZÍN

3.NEMZETKÖZI

1. nemzetközi/ transznacionalista 2. globális

Jellemzők:

Adott ország állampolgárai (pl. szélsőséges szeparatista nemzeti-etnikai kisebbség képviselői) által az adott ország területén végrehajtott terrortevékenység.

A konfliktus „spontán módon“ átterjed más ország(ok) területére ill. más ország(ok) területére történik a konfliktus tudatos exportja Más ország állampolgárai által más országok területén végrehajtott akciók/tevékenység. Világszerte mindenütt végrehajtott terrorcselekmények

48

Tipikus módszerek:

1. 2.

vidéki („rural“) városi („urban“)

Példák:

IRA, ETA, Vörös Brigádok (Olaszország), November 17 (Görögország)

Japán Vörös Hadsereg

A nemzetközi terrorizmus általános, ill. közös(nek vélt) vonásainak az átfogó elméleti vizsgálatára törekvő biztonságpolitikusoknak ill. kutatóknak 82 azzal is érdemes számolniuk, hogy gyakorlatilag minden egyes terrorista csoport s az általuk tervezett ill. végrehajtott akciók egyedi vonásokat is felmutatnak! Ezért mindig külön érdemes figyelmet fordítani az olyan tényezők kontextuális vizsgálatára, mint pl. okok/motívumok, célrendszer; vezérlő ideológia, műveleti környezet és az abban kifejtett hatás; a végrehajtó szervezet jellege és szervezeti-intézményi aspektusai (pl. belső struktúra és külső társadalmi támogatottság, network-ök; a szervezeti kultúra meghatározó vonásai, a felhasznált erők, eszközök; vezetési rendszer; és modus operandi); valamint a szervezeti tagság olyan jellemzői, mint pl. a vezetői állomány és a szervezeti tagok jellemző individuális motívációja, társadalmi háttere, társadalmi előszocializációjának

és

szervezeti

szocializációja

eredményeként

előálló

identitástudanának sajátos vonásai. Úgy véljük, rendkívül fontos, hogy mind a nemzeti szintű, mind pedig a nemzetközi együttműködés keretében, összehangoltan megvalósuló antiterrorista stratégiákat és politikát mindenkor az adott konfliktus jellegének és az abban aktivizáló terrorista csoport(ok) típusjegyeinek figyelembevételével alkossák meg és ültessék át az antiterrorista tevékenységbe bevont biztonsági szektor-elemek gyakorlatába.

82 Lásd ennek kapcsán pl.: (Schmid, 1983: 160-242; Jenkins, 1985; Long, 1990; Laqueur, 1999; Kushner, 2003).

6. A BIZTONSÁGI SZEKTOR ÁTALAKÍTÁSÁNAK ILL. REFORMJÁNAK GYAKORLATI ALKALMAZÁSI LEHETŐSÉGEIRŐL - A PRIORITÁSOK KÜLÖNBÖZŐSÉGE

A biztonsági szektor átalakítására ill. reformjára különböző viszonyok között kerülhet sor. A folyamat általános jegyeit vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy a kezdeményezők részéről az esetek túlnyomó többségében tetten érhető a törekvés, hogy az un. „jó kormányzás” alapelvei érvényesüljenek; kiszámítható, átlátható és nyílt politizálás valósuljon meg; a professzionális bürokrácia ténylegesen a közjót szolgálja; s lehetőleg mielőbb kialakuljon ill. aktivizálódjon egy dinamikus civil társadalom, amely valóban aktívan részt vesz a közügyek alakításában. A „jó kormányzás”kifejezés a biztonsági szektor átalakítása ill. reformja kontextusában általában az állami intézmények hatékony, eredményes, közreműködő, felelős és átlátható működését jelenti, amely biztosítja számukra a kényszer államilag legitimált alkalmazásának monopóliumát. A biztonsági szektor átalakításának ill. reformjának sikerét jelentős mértékben elősegítheti a demokratikus kormányzás keretei között megvalósuló állami és humán biztonság hatékony és eredményes garantálása (Hänggi,, 2004:1). Hangsúlyozni érdemes ugyanakkor, hogy a biztonsági szektor átalakításának ill. reformjának jelenleg (még?) nem létezik egy univerzális, változtatás nélkül átvethető, egységes modellje. A közszféra egyes elemeinek és a külső, valamint belső biztonságot garantálni hivatott egységek reformjával összefüggő elméletek és gyakorlati tapasztalatok sora sokrétű és összetett. Úgy tűnik, napjainkban még az adott fogalmat azonos formában használók között is alkalmanként jelentős értelmezési és hangsúlybeli különbségek figyelhetők meg annak függvényében, hogy az érintett nemzetközi szervezet, koalíció ill. ország miféle célokat követ; milyen érdekek által vezéreltetve cselekszik; miféle adottságokkal rendelkezik; s milyen aktuális igényeknek és (szerződéses vagy önként vállalt) kötelezettségeknek kíván eleget tenni. Az érintettek általában kontextus-függően adaptálják a biztonsági 50

szektor átalakítására ill. reformjára irányuló tevékenységük során a potenciálisan rendelkezésre álló eszközrendszer egyes elemeit: 1.A nemzetközi „donor közösség”-hez tartozó országok közül többen alapvetően az általuk nyújtott fejlesztési segélyek hatékonyságát és eredményességét kívánják növelni azzal, hogy a „célországokban” sürgetik és tevőlegesen is támogatják a biztonsági szektor átalakításának, ill. (1. generációs) reformjának megvalósítását. Inkább döntően preventív eszközként tekintenek tehát a koncepcióra, amelynek gyakorlati alkalmazása révén, a megfelelő politikai és intézményi feltételek megteremtése eredményeként, megelőzhető az un. “malthuziánus társadalmi nyomás” 83 kialakulása, ill. a rendelkezésre álló szűkös erőforrások feletti kontroll jogáért esetleg kialakuló, eszkalálódás veszélyével fenyegető társadalmi-politikai konfliktusok létrejötte.

83Egy nemrégiben kiszivárgott Pentagon-jelentés végkövetkeztetései szerint a Pentagon védelmi szakértőkből álló kutatócsoportja - élén Andrew Marshall-lal, s tagjai között olyan szaktekintélyekkel, mint a CIA részéről Peter Schwartz, valamint Doug Randall, a neves Global Business Network (California) tanácsadója - azt valószínűsíti, hogy a jövőben (a Nílus és az Amazonas vízgyűjtő területe mellett) a Duna völgyében is számolhatunk fegyveres konfliktusokkal a víz, mint egyre ritkává váló, létfontosságú természeti erőforrás birtoklásáért. (Phagura, 2004:5)

51

Társadalmi-politikai konfliktusok létrejöttének jellemző modellje (változat)

Korlátozott erõforrások

“Malthuziánus társadalmi nyomás”

Erõforrások túlfogyasztása, kimerítése

Szegénység, éhezés

Populáció növekedése

Szûkös erõforrásokhoz való hozzáférés körüli konfliktusok

“Torta-elosztás” körüli („Cakesharing”) társadalmipolitikai viták

Menekült problémák

Migráció

Konfliktus nemzetközivé szélesedik

Konfliktus erõszakos formát ölt; szervezett politikai erõszak (terror)

Nemzeti-etnikai & vallási; szociálispolitikai konfliktusok

Forrás: (Møller, 2000b: 27)

2.A fegyveres konfliktusokból éppen csak kilábaló országok esetében a (belső vagy államok közötti, külső) konfliktus utáni helyreállítás érdekében megteendő, alapvetően korrektív jellegű lépéseknek adnak prioritást az adott ország (pl. egy ún. „bukott állam”) biztonsági szektorának újraépítését ill. helyreállítását felügyelő és támogató békefenntartók 84 és donor szervezetek, országok (lásd pl. Afganisztán és Irak esetét napjainkban). 3.Az un. „poszt-authoritárius” államok esetében viii (s ebben a vonatkozásban ide sorolhatók az utóbb NATO- és EU-taggá lett kelet- és közép-európai posztkommunista országok is) az illetékes döntéshozók „a biztonsági szektor átalakítása ill. reformja”-kifejezést többnyire némiképp leszűkítetten, a biztonsági szektornak jóformán csak egyetlen szegmensére (t.i. a védelmi szektorra) 84Lásd: (Karkoszka, 2002: 314-315)

52

koncentrálva értelmezik. Ennek kapcsán egyrészt alapvetően a védelmi szektor átalakítására (lásd: „haderőreformok”), ill. redukciójára irányuló lépések sorozatát értik alatta. Másrészt a védelmi szektor szervezetei, intézményei feletti polgári demokratikus ellenőrzés és irányítás (az un. „civil kontroll”) rendszerének kiépítése s minél hatékonyabb működtetése érdekében végrehajtandó, részben preventív jellegű lépések megtételével azonosítják. A biztonsági szektor átalakítása ill. reformja kapcsán, az alkalmazási terület meghatározó vonásai és az illetékes döntéshozók követett prioritásai alapján másmás

vonás

válhat

tehát

meghatározhatóvá.

Az

ennek

függvényében

megkülönböztethető első három alapmodell (az un. „fejlesztési”, a „posztauthoritárius” és a „konfliktus utáni helyreállítási”) jellemzőit az alábbi mátrixban lehet összefoglalni.

53

A biztonsági szektor átalakításának ill. reformjának értelmezési keretei – modellalkotási lehetőségek: Fejlesztési kontextus

Poszt-authoritárius kontextus A politikai rendszer természete

Konfliktus utáni kontextus

Fő ismérv

A gazdasági fejlettség szintje

Fő probléma

Fejlődési deficit

Demokratikus deficit

Biztonsági és demokratikus deficit

Fejlődés

Demokratizálódás

Békeépítés, nemzetépítés

A fejletlenből a fejlett gazdaságra való áttérés

Az autokratikusból demokratikus rendszerre történő átmenet

Az erőszakos konfliktusból a békére történő átmenet

A külső érintettség természete

Fejlesztési segélyek politikai feltételek megteremtésével

A reformokat ösztönző multilaterális intézmények megjelenése

Katonai beavatkozás/ megszállás, leggyakrabban az ENSZ-által vezetett ill. legitimált/jóváhagyott béketámogató műveletek

Főbb külső szereplők

Fejlesztési/pénzügyi szereplők: multilaterális donorok (pl. ENSZ Fejlesztési Program, Világbank), bilaterális donorok, nem állami szereplők

Biztonsági szereplők: nemzetközi (pl. NATO, EU, EBESZ), kormányzati, nem állami aktorok (pl. nemzetközi NGO-k, PMC-k)

Biztonsági szereplők: intervenciós erők, nemzetközi hatóság alatt álló békefenntartó erők, nem állami szereplők (pl. PMC-k)

Speciális biztonsági szektorbeli problémák

Túlzott katonai kiadások, az elégtelenül irányított biztonsági szektor eredménytelen működéshez vezet, ezért a fejlesztésre szánt kevés forrást is elpazarolják

Túlméretezett, túlfinanszírozott hadiipari komplexumok, erős állam, de gyenge civil társadalmi intézmények, hiányosságok a biztonsági szektor reform gyakorlati megvalósításában

A kormányzati és a civil társadalmi intézmények összeomlottak, hontalan és menekült lakosság, a biztonság privatizációja, fegyveres ellenállási gócok lehetősége, kézifegyverek és aknák széles tárháza

A biztonsági szektor reform lehetőségei

Változékony (attól függően, hogy milyen a reformokhoz történő politikai hozzáállás, mennyire erősek az egyes intézmények, milyen a biztonsági erők szerepe és állapota, milyen a regionális biztonsági környezet, milyen donorok támogatják a reformot, stb.)

Egészen jó (erős állami intézmények, professzionális biztonsági erők, nagyszabású demokratizálódási folyamatok), de még jobb, ha külső célok is elérhetővé válnak (pl. csatlakozás az EU-hoz vagy a NATO-hoz)

Elég rossz (gyenge és működésképtelen állami intézmények, a biztonság privatizációja, a béketámogató és intervenciós erőktől való függőség)

A reform fő tárgya Általános reform folyamat

Speciális biztonsági helyzet

Forrás: (Hänggi, 2004: 5-6)

4. A fejlett polgári demokráciákban a biztonsági szektor átalakítása ill. reformja alatt már nem első, hanem sokkal inkább második és harmadik generációs biztonsági szektor

reformokat

értenek.

Az

„alapvető

biztonsági

szereplők”

felett

megvalósuló polgári demokratikus irányítást és ellenőrzést (az un. „civil 54

kontrollt”) végző intézmények stabilak, jól működnek. Ezekben az országokban inkább a biztonsági szektor egészének működtetéséhez, irányításához és vezetéséhez

szükséges

struktúrák

és

mechanizmusok

összehangoltabb

működtetésére; eredményességük ill. hatékonyságának növelésére (a „minőségi paraméterekre”) helyezik a hangsúlyt. 85 Napjainkban számos fejlett nyugati polgári demokráciában a „biztonsági szektorok reformja”-kifejezés alatt un. „harmadik

generációs

reformot”

értenek,

amelytől

azt

várják,

hogy

eredményeként javuljon az adott ország biztonsági szektora intézményeinek a válaszadási képessége az új biztonsági kockázatok, veszélyek és fenyegetések által megtestesített új kihívásokra. Ezekben az országokban tekintve, hogy zömük NATO- és EU-tagország is, a biztonsági szektor reformja kapcsán gyakran az is igényként fogalmazódik meg, hogy az említett euro-atlanti integrációs intézmények növeljék szerepvállalási hajlandóságukat a megváltozott biztonsági környezet kihívásainak megfelelően; s jelenleginél szorosabban és hatékonyabban működjenek együtt a veszélyek elhárításában, ill. a konfliktus-kezelésben. 86

85 Cottey, Andrew – Edmunds, Timothy – Forster, Anthony(2002) The Second Generation Problematic. Rethinking Democracy and Civil-Military Relations In: Armed Forces & Society, Vol. 29., No.1., Fall 2002, 31-56. p. 86 Heiko Borchert (2003) Security Sector Reform Initiative (SSRI), How to Advance Security Sector Reforms with the Help of a New Assessment and Development Framework. Available [Online]: http://www.pfpconsortium.org/WGS/48/genesis/borchert_en.htm

55

7. A BIZTONSÁGI SZEKTOR ÁTALAKÍTÁSÁNAK ILL. REFORMJÁNAK GYAKORLATI

TAPASZTALATAI

A

KÖZÉP-KELET-EURÓPAI

ÚJ

NATO- ÉS EU-TAGORSZÁGOKBAN 1. KIEMELT HATÓKÖRÖK: A biztonsági szektor átalakítása ill. reformja központi elemét képezte a posztkommunista közép-kelet-európai országok polgári demokratikus államrendre történő átmenetének az alábbi hat területen 87 : 1. Demokratizálódás: Habár a térség több országában az új pozícionális hatalmi elit tartott ettől, a biztonsági szektor pillérjéit alkotó szervezetek, intézmények nem akadályozták a demokratizálódást s a demokratikus rendszer konszolidációját. (A biztonsági szektor szereplői ugyanis potenciálisan befolyásolhatták volna a hazai politikát 88 , mégpedig egyebek között az állami kényszer ill. pusztító erőszak eszközei birtoklásának a monopóliuma, ill. dominanciája által. Ráadásul több elemző azzal a veszéllyel is számolt, hogy a rendszerváltások előtt erősen átpolitizált biztonsági szektor részrehajlóvá vagy pretoriánussá válhat. Mások arra figyelmeztettek: még ha a biztonsági szektor maga nem is hordoz pretoriánus jegyeket,

könnyen

pártok

viszálykodásának

tárgyává

válhat,

ily

módon

megakadályozva a demokratikus folyamatok kiteljesedését 89 ). Ezért az új politikai elit a biztonsági szektor hatékony és civil ellenőrzését majdnem minden érintett országban a demokratizálódási folyamat létfontosságú összetevőjének tekintette.

87 Lásd ennek kapcsán különösen: (Edmunds, 2001) 88 Nathan, Laurie (2004): Obstacles to Security Sector Reform in New Democracies Berghof Research Center for Constructive Conflict Management Available (Online): http://www.berghof-handbook.net/articles/ssr_%20nathan.pdf 89 Lásd: (Ball, 2000:14-22; Baskin, 2000: 48-59)

56

2. Az un. „jó kormányzás” 90 : A biztonság egyike az alapvető közjavaknak 91 , mely lehetővé teszi az emberek számára, hogy anélkül élhessék az életüket, hogy konfliktustól, erőszaktól vagy banditizmustól kellene tartaniuk. Ezért az új politikai elit tisztában volt azzal, hogy a biztonságot szolgáltatók, a biztonsági szektor egésze s egyes intézményi elemei a jó kormányzás szempontjából segítő - avagy éppen akadályozó tényezővé válhatnak transzkontextuális küldetéstudattól áthatott társadalom- és politikai rendszer-alakító munkájuk során 92 . Szélesebb értelemben véve a biztonsági szektor meghatározó elemeinek a hatékonyságát a legtöbb helyen a jó kormányzás egyik központi elemének tekintették. 3. A gazdasági fejlődést és tevékenységet komolyan hátráltathatja az instabilitás és a kiszámíthatatlanság, melyek a biztonság elégtelen biztosításának eredményeiként állhatnak elő. 93 Az új elitek viszonylag gyorsan felmérték, hogy a biztonsági szektor kulcsszerepet játszhat ezeknek a problémáknak a leküzdésében azáltal, hogy a fejlődést előmozdító biztonsági környezet hatékony működését biztosítják – ugyanakkor több országban hosszan hezitáltak az érdemi döntések meghozatalán költséghatékonysági okokra hivatkozva. Ugyanis a biztonsági szektor reformja rövid és közép távon általában költséges vállalkozás, egyebek között pl. a létszámcsökkentés pénzügyi konzekvenciái, a konverzió, a professzionalizáció és 90 A témakör kapcsán lásd: • UNDP Human Development Report (2002) • UNHCR Resolution 2000/47 and UN GA resolution 55/96 (2000) • OSCE Code of Conduct on Politico-Military Aspects of Security (1994), • NATO PfP Framework Document (1994) • Warsaw Declaration of the Community of Democraties (2000) 91 Lásd: (Kaul et al, 1999; Kanbur, 1999; GDF, 2001; Morrissey - Willem te Velde - Hewitt, 2002: 2). 92 Gondoljunk csak pl. arra, hogy egy hatékony biztonsági szektor döntő eleme lehet a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelemnek; a hatékony és eredményes határőrség például kulcsfontosságú mechanizmust képezhet a kábítószer-csempészet vagy egyéb, határokon átívelő bűncselekményekkel szembeni védekezésben. Ugyanakkor nyilvánvaló,hogy amennyiben a biztonsági szektor szereplői olyan tevékenységekben érdekeltek, amelyek felerősítik ezeket a problémákat – például ha a határőrség képtelen hatékonyan fellépni a kábítószer-csempészettel szemben, vagy esetleg maga is aktívan részt vesz benne-, az aláaknázhatja a jó kormányzást. 93 A korrupció, miként azt a gyakorlati példák is mutatják, aláaknázhatja a legális gazdasági tevékenységet. A külföldi vállalatok nem szívesen fektetnek be vagy működnek olyan államokban, ahol a dolgozóik biztonsága vagy a saját érdekeik törvényes védelme nem biztosított.

57

az új felszerelések beszerzésének költségei magasak lehetnek. (Ugyanakkor hosszú távon egy hatékony és eredményes biztonsági szektor nagymértékű gazdasági hozadékot teremthet.) 4. Konfliktusmegelőzés: A biztonsági szektor reformja fontos elemét képezi a tágabb értelemben vett konfliktus-megelőzési tervezésnek, különösen azokban a régiókban, amelyek most lábalnak ki a konfliktusból. A biztonsági szektor reformjának sikere jelentős mértékben hozzájárulhat mind a belső „nemzeti”, mind pedig a regionális stabilitáshoz. A belső biztonság szempontjából a biztonsági szektor reformja megkönnyítheti az olyan problémák kezelését, melyek azzal fenyegetnek, hogy instabilitáshoz és (ismételt) konfliktushoz vezetnek. A külső ill. regionális biztonság tekintetében

megjegyzendő,

professzionalizált

biztonsági

hogy szektor,

egy

átlátható

amelynek

a

és szerepe

elszámoltatható, egyértelműen

meghatározott s ennek megfelelő szerepfelfogással is rendelkezik, valamint demokratikus

irányítás

és

ellenőrzés

alatt

működik,

jelentős

regionális

bizalomerősítő faktor lehet. Mi több, a demokratikus béke neo-kantiánus koncepciója szerint a demokráciák, melyekben a polgári-katonai viszonyok rendszere is alapvetően demokratikus, relatíve kisebb valószínűséggel fogják esetleges vitás kérdéseiket fegyverrel megoldani. 94 A biztonsági helyzet fejlődéstörténetének ismeretében - s persze figyelembe véve az euro-atlanti biztonsági architektúrához való csatlakozás ígéretének jelentőségét és hatását - úgy tűnik, hogy ez a hipotézis alapvetően helytállónak bizonyult a közép- és keleteurópai régióban. Igaz ez annak ellenére is, hogy a Visegrádi országcsoport története

kapcsán

(amely

egyedülálló

kelet-közép-európai

szubregionális

együttműködésnek tekinthető Európa politikai térképén 95 ) talán, bizonyos okoknál fogva, nem igazán beszélhetünk egyértelmű sikertörténetről. Ugyanakkor a korrektség kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy a Freedom House értékelési 94 Lásd ennek kapcsán: (Gochman – Maoz, 1984: 587; Jones – Bremer – Singer, 1996; Sarkees, 2000). 95 Dunay Pal (2003) Security Sector Expert Formation: Achievements and Needs in the Visegrad Countries In: Fluri, Philipp H. – Law, David M. (eds.) (2003) Security Sector Expert Formation – Achievements and Needs in South East Europe, Zurich: DCAF, pp. 275-309.

58

rendszere szerint kiemelt helyen vannak a visegrádi négyek a többi 23 térségbeli országgal szemben. 96 ) 5. A nyugati intézményekbe történő integráció: A biztonsági szektor reformja fontos bejutási kritérium volt azon közép-kelet-európai országok számára, akik a NATOhoz és az EU-hoz kívántak csatlakozni. A NATO különösen aktívan támogatta a biztonsági szektor reformját a térségben (lásd pl. a NATO PfP Framework Document (Brussels, 1994.jan.) 97 – Parternship Work Program (PWP), European Atlantic Partnership Council (EAPC) Action Plan 98 ). Az EU és az EBESZ szintén megfogalmazott bizonyos kívánalmakat a biztonsági szektor reformja (s azon belül a haderő civil kontrollja) tárgyában. 99 Miközben a csatlakozással kapcsolatos jövőbeni döntésekhez politikai érvek ugyanúgy hozzájárulnak, mint a biztonsági szektorral kapcsolatos kérdések, azért ez utóbbi fontos tényező maradt a posztkommunista országok NATO-hoz való csatlakozásának útján. Valójában az új NATO tagállamokkal kapcsolatos, nem minden tekintetben pozitív tapasztalatok (pl. a nemzeti biztonsági szektor reformjára irányuló törekvések felemás sikerei; a 96 A Freedom House elnevezésű szervezet folyamatosan elemzi a kelet-közép-európai és az eurázsiai átalakuló államok demokratikus folyamatainak alakulását. A szervezet sajátos mérési rendszert dolgozott ki a demokrácia sikereinek és kudarcainak objektívebbé tétele érdekében. E rendszerben alapvetően két pontérték alapján sorolhatók be az államok, az ún. demokratizációs pontszám és az ún. jogszabályi pontszámok alapján. Míg az első pontszámok a választási eljárás, a civil társadalom fejlettsége, a független média és a kormányzat különböző ismérvek szerinti értékeléséből tevődik össze, a második érték az alkotmányos, jogszabályi és igazságügyi keretfeltételek, valamint a korrupció vizsgálatának elemzéséből és számosításából tevődik össze. Mindkét pontrendszerben kiemelt helyen vannak a visegrádi négyek a többi 23 térségbeli országgal szemben. Sajnos a dolgozat terjedelmi korlátai nem teszik lehetővé a vonatkozó adatok részletes ismertetését, a periodikusan megjelenő Nations in Transit című kiadvány nagyon sok, a biztonsági szektorral kapcsolatos aktuális és értékes információt tartalmaz. Lásd: Karatnycky, Adrian – Motyl, Alexander – Schnetzer, Amanda (eds.) (2003) Nations in Transit 2003: Democratization in East Central Europe and Eurasia. Lanham (UK): Freedom House – Rowman & Littlefield Publishers, Inc. 97 „A demokratikus civil kontroll biztosítása a fegyveres erők felett” - a PfP Framework Document-ben megfogalmazott öt alapfeltétel egyike volt. Lásd: NATO Fact Sheet: Partnership for Peace (PfP) (March 1996) Available [Online]:http://www.fas.org/man/nato/natodocs/fact_pfp.htm 98 Lásd: 1995 Study on NATO Enlargement Available [Online]:http://www.nato.int/docu/handbook/2001/hb030101.htm 99 Lásd ennek kapcsán egyebek között, pl.: • „Copenhagen Criteria” on Democracy (Kopenhága, European Council, 1993. jun. 21-23.) • OSCE „Code of Conduct on Politico-Military Aspects of Security” (Budapest, 1994.dec.)

59

hatékony, eredményes és interoperábilis haderő kifejlesztését célzó erőfeszítések csupán részleges sikerei – azt eredményezték, hogy a jövőben csatlakozni kívánó országok számára megszigorították a biztonsági szektor reform technikai kritériumait, valamint a PfP jövőbeni bővítéséhez is előfeltételként szabják ezt (lásd pl. a Washingtonban 1999. ápr. 24-én elfogadott NATO Membership Action Plan /MAP/ tartalmát. 100 )

6.

Professzionalizáció 101 : A professzionalizáció ebben a kontextusban a biztonsági szektor szereplői számára azt jelenti, hogy a Niklas Luhmann-i értelemben vett rendszerműködtető értékduáljuk (az un. „szimbolikusan általánosított médium”) a hatékonyság! Tehát annak van meghatározó jellege, hogy képesek-e az adott szervezetek valóban hatékonyan és eredményesen eleget tenni az állam civil (politikai) vezetése által meghatározott feladatoknak, követelményeinek? A professzionális haderő olyan szervezet, amely az állam által egyértelműen meghatározott szereppel, és az ennek legkiválóbb teljesítéséhez szükséges struktúrával rendelkezik. A közép- és kelet-európai országok többsége számára a hidegháború vége geopolitikai és geostratégiai pozíciójuk megváltozását (is) jelentette, így alapvetően megváltozott haderőik szerepe és létük célja. A professzionalizáció jelentős része annak a folyamatnak, amellyel a régió államai megpróbálták beilleszteni haderőiket ebbe az új környezetbe. Az új biztonsági környezet elvárásait figyelembe véve ezek az országok igyekeztek úgy felépíteni vagy átalakítani a biztonsági szektorukat, hogy azok a leginkább megfeleljenek e kívánalmaknak. A rendszerváltások után viszonylag hamar egyértelművé vált, hogy haladéktalan modernizációra szorulnak a hadseregek szervezeti menedzsmentjének addigi munkáját elősegíteni hivatott

100 Membership Action Plan (MAP). NATO Summit , Washington, Press Release NAC-S(99)66 (24 Apr. 1999) Available [Online]:http://www.nato.int/docu/facts/2000/nato-map.htm 101 Lásd ennek kapcsán különösen: Anthony Forster, Andrew Cottey and Tim Edmunds (2000) Professionalisation of Armed Forces in Central and Eastern Europe: A Background Paper. (TCMR 1.5) London: Civil-Military Relations in Central and Eastern Europe Internet Resource Centre Available [Online]:

60

szervezet- és intézményrendszer működési elvei; ki kell alakitani a lehető legmegfelelőbb szervezeti struktúrát és azzal adekvát szervezeti kultúrát; valamint mihamarabb újra kell gondolni, hogy milyen emberi és állampolgári jogok illetik meg a fegyveres erők ill. egyéb rendvédelmi szervek tagjait. A modern ill. posztmodern kor hadseregeinek kényszer-szülte funkcióváltozásaival ill. -bővülésével összhangban az is egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a katonai oktatási ill. képzési rendszerben szintúgy paradigmatikus jellegű változtatásokra van szükség egyebek között azért is, mert az új típusú feladatok nem csupán más szakmai-technikai jellegű tudáselemeket; jártasságokat és készségeket követelnek meg a hadseregek tagjaitól, de szükségessé vált az addigi “hagyományos” professzionális katonai érték-, norma- és attitűdrendszer bizonyos mérvű korrekciója is, hogy a katonák megfeleljenek az új feladatokból fakadó kihívásoknak. Szinte minden, az Euro-atlanti Partnerségi Tanácsban résztvevő országban megnőtt és intézményesült azok tábora, akik a hivatásos katonát mint felelős, egyenruhás állampolgárt javasolják kezelni, akiben a nemzeti elkötelezettség, önkritikusság és önmérséklet mellett állampolgári tudatosság is munkál, s képes a viselkedés- és társadalomtudományok terén szerzett magas fokú ismereteit alkalmazni, amikor a katonai akciók nemzetközi politikai, társadalmi ill. diplomáciai kontextusaival kapcsolatban is nagyfokú érzékenységet, alkalmazkodóés önálló döntési képességet mutató vezetőként ill. „a fegyveres erőszak eszközrendszerének managere”-ként tevékenykedik. A NATO és az EU politikai és katonai döntéshozói napjaikban szembesülnek azzal, hogy szinte minden egyes nemzeti haderő és maga a katonai professzionalizmus is olyan új kihívások elé került, melyek felvetették annak szükségességét, hogy az erre illetékesek az euro-atlanti integrációs rendszer átalakítása; az új típusú “közös európai védelmi identitástudat” mielőbbi kialakítása; a hadseregek széles értelemben vett társadalmi legitimációjának fokozása, valamint hatékonyabb társadalmi-szervezeti működésének elérése végett újraértékeljék a társadalmi közvélekedés, valamint a politikai hatalom által a 61

hadseregeknek szánt régi és új feladat- ill. szerepköröket, s az új kihívásoknak való maradéktalan megfelelés érdekében működtetendő egyes szervezeti alrendszereket. A fent elmondottak alapján talán nem meglepő, hogy a nemzeti haderők lettek a posztkommunista országok biztonsági szektorain belül végrehajtott átalakítások és reform-hullámok legfőbb célpontjai. A védelmi szektorok strukturális és funkcionális átalakításának ill. reformjának hivatalosan deklarált végcélja ezekben az országokban olyan modern, „poszt-hidegháborús”, nyugati stílusú, „NATOkompatibilis”, „professzionális” haderő létrehozása volt, amely az adott, szelektíve nyitott rendszerként funkcionáló katonai szervezet környezetét alkotó civil társadalommal konvergens módon fejlődik és szoros polgári demokratikus kontroll alatt áll. 102 Úgy tűnik azonban, hogy még napjainkban, a politikai szintű döntések megszületése után is bizonyos fokú zavarodottság figyelhető meg számos új NATO-tag közép- és kelet-európai ország politikai és katonai felső vezetői karának tagjai körében a „professzionális” hadsereg és „professzionalizáció” mibenléte, s a vágyott célállapot elérésének hogyanja kapcsán. Ez a jelenség több okra vezethető vissza. Egyrészt a kulcsfogalmak tisztázatlanságára s ennek eredményeként a stratégiai szintű, világos jövőkép hiányára, mely megmutatkozott mind a követendő professzionalizációs minták kiválasztására, mind pedig a professzionalizáció időszakról-időszakra, lépésről lépésre, állománycsoport-specifikusan elérendő szintjére, s annak mérhetőségére vonatkozóan. Másrészt több ország esetében megfigyelhettük azt, hogy a politikai és katonai elit nem mindig mutatott rendíthetetlen következetességet a haderő professzionalizációjának az eredetileg jóváhagyott terveknek megfelelő ütemezés szerinti végigvitelével kapcsolatosan. A professzionalizált haderő nem egyenlő az önkéntes haderővel! Bár a professzionális katona inkább önkéntes, mint sorozott állományú, mindazonáltal a professzionális 102 Chalmers, Malcolm (2000) Security Sector Reform in Developing Countries: an EU Perspective. Joint Report. Bradford: Saferworld – Conflict Prevention Network – University of Bradford. Lásd még: Tackling Challenges of Defence Reform. Bruxelles : NATO Public Diplomacy Division Available [Online]:http://www.nato.int/docu/briefing/defence_reform-e.pdf

62

haderőben sorozottak is jelen lehetnek, amíg teljesítni tudják egy szakmáját kiváló szinten művelő, hatékony „profival” szemben megfogalmazott elvárásokat. 103 Ráadásul az sem volt ritka, hogy egyfajta “bűvös kör” alakult ki több nemzeti haderőben a tényleges műveleti képességek határain alkalmanként messze túlnyúló, gyakran tényleges vagy vélt politikai elvárásoknak való megfelelés kényszere által diktált feladat-túlvállalások; a megfelelő anyagi és emberi erőforrások szűkös volta ill. hiánya; a szükséges intézményrendszer alulfejlettsége ill. inadekvát működési rendje, valamint a túlterheltség és az (elsősorban a társadalmi, anyagi és a szervezeti) megbecsültség hiánya miatti frusztráltság és pályaelhagyások között. 104 Véleményünk szerint a biztonsági szektor átalakítása ill. reformja során a védelmi alrendszerrel összefüggő fent említett problémákat is elengedhetetlen kezelni, mert különben

súlyos

gondok

kialakulására

számíthatunk

a

többnemzetiségű

összhaderőnemi törzsek és csapatok részvételével végrehajtandó NATO- ill. EUválságkezelő műveletekre történő közös felkészülés és a műveletek végrehajtása során.

2. VESZÉLYEZTETŐ ILL. AKADÁLYOZÓ TÉNYEZŐK: A közép-kelet-európai új demokráciák biztonsági szektorainak átalakítása ill. reformja kapcsán összegyűlt tapasztalatok elemzésére támaszkodva a kutatók úgy találták, hogy számos területen igen súlyos akadályok gördültek biztonsági szektorok hatékony és eredményes átalakítását ill. reformját vezérlők s támogatóik elé. Olyan tényezők kedvezőtlen hatásaival kellett szembesülniük, mint pl. a rálátás, a tapasztalat és a források hiánya; az az örökölt gondolkodásmód, hogy a biztonság csak autoriter, 103Lásd ennek kapcsán különösen: (Edmunds, 2001:4) . 104 Dandeker, Christopher (2003) Military and Society: The Problem, the Challenges and Possible Answers. In: Bryden, Alan – Fluri, Phillip (eds.) (2003) Security Sector Reform: Institutions, Society and Good Governance. Baden-Baden: Nomos Verlagsgesellschaft, pp. 133-152. (esp. pp. 146-148)

63

militarista és titkos eszközök alkalmazásával működik; politikai és/vagy biztonsági területen dolgozók reformokkal szembeni ellenállása; a külső hatalmak és a szomszédos államok befolyásoló hatása; valamint a biztonsági szolgálatok folyamatos átpolitizálódását. Amennyiben logikai rendbe szeretnénk a felmerült számos problémát rendezni, akkor az alábbi csoportosítás lehetősége adódik, figyelemmel arra, hogy melyek azok a területek, ahol a relatíve legsúlyosabb akadályok tornyosultak a biztonsági szektorok átalakítását ill. reformját végrehajtani szándékozók előtt 105 : 1.A komplexitás problémája. A közép-kelet európai új demokráciák biztonsági szektorjának reform-folyamata rendkívül összetett volt, minthogy eleve nagy számú szervezetnek kell átalakulnia. Ráadásul ezeknek a szervezeteknek többé-kevésbé egy időben kellett változniuk (arról már nem is beszélve, hogy egy alapvetően autoriter kultúra maradványainak a fényében az átalakulás politika-motívált kívánalmai meglehetősen szélsőségeseknek tűnhettek több érintett számára). Ennek a komplexitásnak a sikeres leküzdése még a megállapodott demokráciák stabil kormányzati pozícióban lévő kormányainak is komoly erőfeszítést jelentene – így aztán talán nem kell ecsetelni, hogy milyen nehézséget jelentett ez az újonnan alakuló új államok önbizalomhiányos, kellő tapasztalatok híján lévő kormányainak! 2.A szakértelem problémája. Az előző problémakörrel szoros összefüggésben jelentkezett, s oka a szervezeti, irányítási-vezetési, tervezési, pénzügyi és politikai tapasztalatok hiánya az új kormányban. (Ne feledjük, hogy egy „látens nyilvánosságban” egy ellenzéki csoportosulás, egy felszabadítási mozgalom, egy gerilla hadsereg, vagy egy kis ellenzéki párt vezetése nem ugyanakkora felelősség, mint egy állam különböző kormányzati részlegeinek és hagyományos biztonsági szolgálatainak az összehangolt, hatékony működésének menedzselése!) 3.A képesség problémája. A demokratikus kormányoknak tisztelniük kell az alapvető jogokat, a pluralizmust és egyéb demokratikus alapértékeket. Ennek a 105 Nathan, Laurie: Obstacles to Security Sector Reform in New Democracies, Berghof Research Center for Constructive Conflict Management Available (Online): www.berghof-handbook.net

64

követelménynek a teljesítéséhez, valamint az állam működtetéséhez szintén hatékonyság és eredményesség szükséges. Ezek a minőségek számos fejlődő országban hiányoztak - vagyis a képességek, a tapasztalatok, az infrastruktúra és a források hiánya miatt nem mindenütt tudott kialakulni a vágyott s beígért jólét, s így nem, vagy legalábbis csupán részlegesen lettek biztosítva az állampolgárok biztonsági szükségletei. 4.A változással szembeni ellenállás problémája. A biztonsági szektorban szolgálók (főleg a titkosszolgálatok tagjai) politikai és ideológiai okokra hivatkozva általában ellenzik az átfogó átalakítást ill. reformokat. Természetesen ez nem is ok nélküli, mert a lényegi szervezeti és politikai átalakítás tényleges fenyegetést jelent e szervezeteknek, s így növekszik az ellenállás és a konfliktus lehetősége. Általában ez leginkább a hagyományos fegyveres erőknél érhető tetten, amelyeket a reformok általi leépítés a egyik legszembetűnőbben és legérzékenyebben érint. 5.A bizonytalanság problémája. Amíg az autoritaritás problémája a demokrácia bevezetésével általában megoldódik, az egyéb strukturális gondok alapvetően bizonytalanságot idézhetnek elő az átalakuló országokban. A militarizáció mértéke és a leszerelés sikeressége nagy hatással lehet mind a humán biztonságra, mind pedig az adott állam stabilitására. Itt kell felhívnunk a figyelmet egy másik, bizonytalansággal összefüggő sajnálatos tényre. Ugyanis a vizsgált időszakban az USA és az EU, mint két potenciális hatalmi erőközpont közötti látens vetélkedés a NATO- és EU-tagjelölt poszt-kommunista országok biztonsági szektorainak átalakítására ill. reformjára is rányomta bélyegét, s bizonyos fokú zavarodottság okozójává vált a tagjelölt országok igazodási pontokat és „felsőbb utasítást ill. orientációt” kereső elitjei körében. Ennek egyik oka abban keresendő, hogy relatíve hosszú ideig hiányzott a koordináció és harmonizáció a biztonsági szektorok átalakítására ill. reformjára vonatkozó hivatalos NATO- és EU-álláspontok között, ezért bizony arra is akadt példa, hogy a két intézmény képviselői oldaláról eltérő jellegű (alkalmasint egymással ütköző) igények, elvárások fogalmazódtak meg. Ezek a „vegyes jellegű” 65

üzenetek tükrözték nem csupán a NATO és az EU belső politikai életének dinamikáját és politikai hangsúlyváltozásait, s az un. „transz-atlanti” kapcsolatok természetének alakulását, de alkalmanként azon „donor”-nemzetek néha egymással ütköző mögöttes érdekei(nek módosulásai)t is, amelyek útmutatást és támogatást ajánlottak a tagjelölt országoknak biztonsági szektoruk átalakításához ill. reformjához.

8. A BIZTONSÁGI SZEKTOR ÁTALAKÍTÁSÁVAL ILL. REFORMJÁVAL, S A VÉDELMI DÖNTÉSHOZATALLAL KAPCSOLATOS TAPASZTALATOK A NATO- ÉS EU-TAG VISEGRÁDI ORSZÁGOKBAN A biztonsági szektor átalakítása és reformja mindegyik, a Visegrádi csoportban érintett posztkommunista országban kiemelt jelentősséggel bírt a rendszerváltás utáni időszakban. A földrajzilag és a regionális biztonsági komplexumok szempontjából is egységes tömböt alkotó, történetileg hasonló sorsú államok az euro-atlanti integrációs intézményeknek a szovjet befolyástól nemrégiben megszabadult új tagjaiként fontosságot tulajdonítanak annak, hogy nyomon kövessék a nemzetközi biztonsági rendszerrel, s benne hazájuk szerepével kapcsolatos eseményeket, történéseket. Chris Donnelly szerint 106 négy központi probléma gördült a közelmúltban az országcsoport biztonsági szektor átalakítására ill. reformjára vállalkozó tagjai elé, melyeket változó sikerrel oldottak meg az érintettek: a védelmi és a szociális reformok kölcsönös függősége; a konfliktusok természetében beállt alapvető változás; a technológiai forradalom, valamint az információs forradalom. • A védelmi és a szociális reformok kölcsönös függősége a változó biztonsági környezetben valóban alapvetően meghatározta a kelet-közép-európai országok 106 Donnelly, Chris (2004) Learning from Security Sector Reform in Central and Eastern Europe In: Bryden, Alan – Hänggi, Heiner (eds.) (2004) Reform and Reconstruction of the Security Sector Münster : Lit Verlag, (October 2004), p. 1.

66

által végrehajtandó politikai, gazdasági, szociális és hadügyi reformok természetét. Ez a biztonsági szektor vonatkozásában a fegyveres és biztonsági erők és a polgári társadalom kapcsolatának gyökeres megváltozásának a szükségességét és elkerülhetetlenségét jelentette. Gyakorlatilag a nemzeti biztonsági szektorok minden egyes pillére, alrendszere ill. rendszer-eleme változáson ment keresztül • „A konfliktusok természetében beállt alapvető változás” tézisét megfogalmazva Donnelly azt állítja, hogy a szovjet rendszer összeomlása csupán katalizálta, semmint előidézte a változásokat. 107 Ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy a 2001 szeptemberi terrortámadások; az az azóta a nemzetközi biztonságpolitikában történt események (s az érintett országok involváltsága a nemzetközi válságkezelés rendszerébe) napjainkban relatíve meglehetősen erősen befolyásolják a biztonsági szektor működését, s a működés sikerességét vagy épp kudarcát. • A technológiai forradalom a kelet-közép-európai országok számára egy újabb problémát jelent. Ugyanis a gazdasági teljesítőképesség csökkenése mellett az új technológiák megjelenése és elterjedése olyan követelményeket támaszt ezen országok haderői számára, amelyet egyáltalán nem, vagy csak óriási erőfeszítéssel végrehajtott erőforrás-allokáció, s lemondás árán képesek teljesíteni (lásd pl. a Donelly által a harcképesség fenntartásának költségeivel; a kompatibilitásoz szükséges eszközök beszerzésével, működtetésével összefüggően felemlegetett dilemmákat – avagy legújabban a NATO-képességcsomagokban szereplő beruházások és haditechnikai eszköz-korszerűsítések végrehajtásával összefüggő nehézségeket). • Az információs forradalom hatása szintén komoly kihívást jelenthet a biztonsági szektor sikeres átalakítását ill. reformját vezénylők számára. Az információs technológiák növekvő elterjedése, az információbiztonság, az információ alapú

107 Vö.: (Donnelly, 2004:3).

67

vezetés és irányítás összetett kihívásokat támaszt a biztonsági szektor reformjának tervezői, jóváhagyói és kivitelezői számára. 108 A fent említetteken kívül nem tehetjük meg, hogy legalább ne utaljunk arra, hogy magának a USA által dominált NATO-nak és az EU-nak sem felhőtlen és ellentmondásoktól mentes a viszonya! Ez a tény pedig szintúgy rányomhatja a bélyegét a közép-kelet-európai új NATO- és EU-tagországok biztonsági szektorainak átalakítására ill. reformjára, hiszen alkalmasint különbségek is lehetnek azon elvárások között, melyek két kulcsfontosságú intézmény részéről felénk (vélten vagy valósan; látens módon, utalásszerűen érzékeltetve - avagy éppen nagyon is explicit módon) megfogalmazódnak. A továbbiakban a védelmi szektoron belüli döntéselőkészítés és döntéshozatal két olyan neuralgikus kérdéskörére kívánjuk a figyelmet ráirányítani, melyek szakértő kezelése mind békeidőben, mind minősített időszakban, itthon és külföldi misszióban egyaránt fontos lehet, minthogy erősokszorozó hatásuk vitathatatlan – viszont elhanyagolásuk, ill. az ezen részterületeken elkövetett tévedések, hibák akár politikai és szakmai szempontból egyaránt súlyosak, sőt alkalmanként végzetesek lehetnek. Ezek: a közkapcsolatok (Public Relations, PR), s azokon belül elsősorban a közügyek (Public Affairs, PA) és a társadalmi tájékoztató tevékenység (Public Information, PI), tömegtájékoztatás, valamint a civil-katonai együttműködés, kooperáció és koordináció (CIMIC) kérdésköre.

108 Uo. 6. p.

68

9. A NATO KÖZKAPCSOLATOK, KÖZÜGYEK ÉS TÁRSADALMI TÁJÉKOZTATÓ TEVÉKENYSÉG ALAPJAI Napjainkban a NATO válságreagáló műveleteinek előkészítése és végrehajtása során fokozott mértékben időszerűvé és fontossá vált a közkapcsolatok (Public Relations, PR), s azokon belül elsősorban a közügyek (Public Affairs, PA) és a társadalmi tájékoztató tevékenység (Public Information, PI), tömegtájékoztatás kérdésköre. Ennek egyik legfőbb oka, hogy a globalizálódó információs környezetben mára már nélkülözhetetlenné vált a sikeres működéshez a széles értelemben vett biztonsági szektor szervezetei, intézményei (közöttük a haderő), valamint a világban, otthon és a külföldi műveleti területen tevékenykedő intézmények, (nemzetközi; forprofit és non-profit) szervezetek; vállalkozások és a társadalmi környezet képviselői közötti aktív, két- ill. többoldalú, hatékony kommunikáción alapuló kapcsolat. A katonai szervezetek számára fontos és hasznos annak elérése, hogy az állampolgárok otthon és a külföldi műveletek során a katonai közigazgatás alá vont területeken egyaránt elfogadják, támogassák (vagy legalábbis tudomásul vegyék ill. ne akadályozzák) főbb célkitűzéseiket és azok elérését; az otthoni környezetben elérjék az állampolgárok tevőleges részvételét és azt, hogy a társadalom, ill. közvélemény elfogadja a honvédelemhez ill. katonai feladatok ellátásához nélkülözhetetlen anyagi ráfordítások és teendők szükségességét. Ezért a kommunikációs tevékenység a globális információs és védelmi információs környezetben komplex feladatként jelentkezik.

69

GLOBÁLIS INFORMÁCIÓS KÖRNYEZET

NEMZETI INFORMÁCIÓS INFRASTRUKTÚRA

GLOBÁLIS INFORMÁCIÓS INFRASTRUKTÚRA

VÉDELMI INFORMÁCIÓS INFRASTRUKTÚRA

VÉDELMI INFORMÁCIÓS KÖRNYEZET POLITIKAI VEZETŐK

NEMZETKÖZI SZERVEZETEK (VÖRÖSKERESZT, ENSZ) MÉDIA (CNN, INTERNET)

Forrás: Joint Doctrine for Information Operations, Joint Pub 3-13, Joint Chiefs of Staff, 9 October 1998

A NATO-n belül a közelmúltban egyfajta hangsúlyváltozás tanúi lehettünk, mely testet öltött a NATO legfelsőbb katonai szerve, a Katonai Bizottság által kibocsátott dokumentumokban is: a Szövetség társadalmi tájékoztató tevékenységre (Public Information, PI), tömegtájékoztatásra vonatkozó korábbi dokumentumaiban foglaltakon túl különös hangsúlyt kapott a közügyek (Public Affairs, PA) hatékony vitelére vonatkozó katonapolitikai iránymutatás. 109 109 Lásd: MC 0457/1 NATO Military Policy on Public Affairs (hatályos: 2007. szeptembertől). Norfolk (USA): NATO ACT Public Affairs Office. Online: http://www.nato.int/ims/docu/mil-publ-affpolicy.htm A korábbi (2001. június – 2007. augusztusa közötti) időszakra vonatkozóan a tömegtájékoztatás kapcsán lásd az alábbi dokumentumot: MC 457 NATO Military Policy on Public Information. A közügyekkel összefüggésben lásd még az alábbi, stratégiai parancsnokság-szintű, jelenleg hatályos dokumentumokat: • ACO Directive Number 95-1: Allied Command Operations (ACO) Public Affairs – May 2008

70

Amennyiben a PR, PA és PI közötti viszonyrendszert némiképp leegyszerűsítve ábrázoljuk, akkor az alábbi összképet kapjuk:

PR PA PI

A PR-, PA- és PI-tevékenységek viszonyrendszere 110

• ACT Directive Number 95-10: Public Affairs Policy – September 2008 110 Bene Gyula mk. alez. (2002) „A társadalmi tájékoztató tevékenység helye és szerep az információs műveletekben, különös tekintettel a médiatevékenységekre.” PhD-értekezés. (Témavezető: Dr. Kiss Zoltán László alez.)

71

I. Közkapcsolatok (Public Relations, PR), A NATO Public Relations (PR) a katonai szervezet és a társadalmi környezete által képezett közönség közötti viszonnyal foglalkozó tevékenységrendszer tervszerű, tartós és tudatosan kialakítását és fejlesztését célozza, hogy ezzel is hozzájáruljon a NATO

és

a

NATO-tagországok

nemzeti

haderőinek

közvetlen

társadalmi

környezetében a megértés, bizalom ill. támogatás elnyeréséhez. Ezért a PR feltételezi a kétoldalú, információ-visszacsatoláson alapuló kapcsolatépítést; alkalmazkodik a társadalom érdekeihez, s formálja, ill. ha ez szükséges, akkor módosítja a katonai szervezet és tagjainak magatartását. A katonai feladatok szempontjából a PR a vezetés azon feladata és funkciója, hogy elemezze a szervezeti és közösségi érdekeket; meghatározza a közösségi magatartásokat, meghatározza és értelmezze a szervezet politikáját és programját, s végrehajtsa azt a cselekvési programot, amelynek eredményeként a katonai szervezet kiérdemelheti az otthoni környezetben a társadalmi elfogadottságot, presztízst, jóváhagyást és jóakaratot. A katonai PR tehát olyan szemléleti elv, amely elsősorban a katonai szervezetek kommunikációs feladataiban érvényesül. A PR irányítási funkció, s célja az egyének és a katonai szervezet, valamint a

társadalmi

környezet

képviselői

közötti

–kölcsönös

előnyökön

alapuló–

kommunikációs kapcsolatok kialakítása. A PR feladatai magukban foglalják a szervezet és környezete közötti kommunikációs kapcsolatok elemzését, a tevékenységükkel kapcsolatos programok szervezését, tervezését és kivitelezését, valamint ezen programok kiértékelését.

72

A PR célterületei A PR tevékenységeknek alapvetően két fontos területét különböztetjük meg, a belső és a külső PR-t. Természetesen mindkét területen belül a meddőszórás elkerülése végett különböző célcsoportokat 111 különböztetünk meg. A szervezet és saját alkalmazottai között kialakult kapcsolat és viszony képezi a belső PR-t, melynek kiemelt részterületei a vezetői tanácsadás; a kutatás, képzés, továbbképzés; a belső kommunikáció és a személyes kapcsolatok (Human Relations). A külső PR tevékenységek nagyon sokrétűek lehetnek. A külső közvélemény irányába folytatott PR részterületei a teljesség igénye nélkül a következők: •

Vezetői tanácsadás.

•

A vezetői tevékenység támogatása: ¾ A stratégiai és taktikai döntések előkészítésében; ¾ A döntések végrehajtásának véleményezésében; ¾ Kommunikációs kapcsolatok építésében; ¾ Kommunikációs problémák megoldásában.

•

Non-profit PR – E terület aránya rohamosan nő. Azok az intézmények, amelyek eddig puszta létükkel fogadtatták el magukat a társadalmi nyilvánossággal, tudomásul kell venniük, hogy a választópolgárok többet akarnak

tudni

működésükről.

Saját

létezésüket,

esetleg

növekvő

költségvetési igényeiket alá kell támasztani valamivel. Ehhez szükséges a profi PR tevékenység. •

For-profit PR – Kisebb arányban, de szükséges, hiszen vannak a Honvédelmi

Minisztérium

felügyelete

alatt

profitorientált,

pl.

haditechnikai termelést végző vállalatok is. •

Corporate PR – A honvédség arculatának egységesnek kell lenni. Ennek építése és a szervezeti „image” ápolása fontos az összkép kialakításához.

111 Célcsoportnak tekintjük az emberek azon csoportjait, amelyek az adott szervezet szempontjából valamilyen ismérv szerint homogénnek tekinthetők.

73

•

Szakmai kapcsolatok – A szövetségesek és a hazai testvér alakulatok – testületek felé irányuló összehangolt tevékenység. A honvédségnek, úgy a hazai biztonságpolitikai közélet mint az európai szövetségesek körében megfelelő gyakorisággal és minőségben kell(ene) megjelennie a számára kedvező image érdekében. Ennek különböző formája lehet (nyitott napok, tudományos konferenciák, gyakorlatok, sportrendezvények, parlamenti vagy miniszteriális látogatások, stb.).

•

Pénzügyi kapcsolatok – Kormányzati, önkormányzati testületekkel és a hadigazdasági csoportokkal való együttműködés.

•

Támogató tevékenységek – A szervezet kedvező megítélésének erősítését szolgálja

más

szervezet,

egyén,

vagy

tevékenység

presztízsének

felhasználásával. •

Közügyek (Public Affairs) és a társadalmi tájékoztató tevékenységek. E két részterületet a továbbiakban részletesen vizsgálom. A belső és külső PR eszközei

A PR-eszközök számtalan felosztási formája létezik, e téren a szakírók még nem jutottak közös nevezőre. Van, aki egyszerűen semmilyen kategorizálást nem alkalmaz, s van, aki a kommunikáció típusai szerinti felosztást preferálja. A. A belső PR eszközei: •

Szóbeli információk – Értekezletek, gyűlések során a személyes kontaktus lehetővé teszi az információk jobb, sokoldalúbb megismerését. A leghatásosabb módja a bizalom és a megértés megteremtésének.

•

Írásbeli vagy nyomtatott információk – Szervezeti újság, beszámoló, kimutatás, tájékoztató, stb. formájában rögzített marad az információ, bármikor hozzáférhető.

74

•

Vizuális

információ

–

Információs

központok

(kiállítás),

hirdetőtáblák,

üzemlátogatások, prezentációk, stb. szemléltetik a szervezet tevékenységének főbb megnyilvánulási formáit és jellemzőit. B. A külső PR eszközei: 1. A személyes kommunikáció eszközei: A PI, PA és PR gyakorlatban a személyes kommunikáció írásban vagy szóban történhet. Ilyenkor a nyilatkozó, a kommunikátor és a befogadó (címzett) is mindig egy-egy konkrét, beazonosítható személy. Közvetlennek a személyes kommunikáció „eszközei” közül csupán azokat minősíthetjük, amelyeknél a visszacsatolás lehetősége eleve adott. Ebben a szűkítésben tulajdonképpen nem is a szó szoros értelemben vett „eszközökről”, hanem inkább „módszerekről van szó. E körbe soroljuk a vitát, a párbeszédet (fórum), az interjút, az előadást, a leveleket, a feljegyzéseket stb. 2. A csoportkommunikáció eszközei: A csoportkommunikáció eszközei alatt a következő kommunikáció-típusokat értjük a rendezvénytípusú tájékoztatást (konferenciákat, szimpóziumokat, kiállításokat, fórum-vitákat, prezentációkat, értekezleteket,

ünnepségeket),

a

speciális

írásbeli

közleményeket

(nyomtatványokat, üzemi lapokat, beszámolókat), valamint a különféle tájékoztatókat. 3. A tömegkommunikáció eszközei:

Mindhárom rendszer egyik legfontosabb

eszköze és segítőtársa a tömegkommunikáció, illetve ennek - a hirdetmény, a vásár, a kiállítás és a film mellett - leghatékonyabb részei: a sajtó, a rádió és a televízió. Sajnos ezeknél az eszközöknél az igénybevétel hiányának az oka az, hogy

a

kisebb

szervezetekben

nincsenek

megfelelő

képzettségű

és

felkészültségű szakemberek, akik vállalkoznának a tömegkommunikációs feladatokra. A szerkesztőségek azt szeretnék, ha minél több színvonalas és közérdekű információt kapnának - olykor kifogástalanul megírt cikk formájában. Ezek hiányát érzi a tájékoztatási munka színvonala. 75

II. Közügyek (Public Affairs, PA) A NATO katonai közügyek (PA 112 ) alaprendeltetése a parancsnokok támogatása a pontos információk megfelelő időben és célcsoportok irányában történő eredményes kommunikációja érdekében – azért, hogy növeljék és fejlesszék a közvéleménynek a NATO szerepe, céljai; tevékenységei, műveletei, missziói; valamint a szervezet tevékenységével összefüggő egyéb kiemelt témakörök iránti figyelmét, érdeklődését és megértését. Ilyen módon a közügyek közvetetten hozzájárulnak a Szövetség tevékenységének szervezeti hitelességéről alkotott kép javításához ill. összbenyomások fokozásához. 113

NATO KATONAI KÖZÜGYEK ILL. KÖZKAPCSOLATOK

MÉDIA-

BELSŐ KOMMUNIKÁCIÓ

KAPCSOLATOK tömegkommunikáció

involváltság

KÖZÖSSÉGI KAPCSOLATOK interakció

Szövetségi és nemzeti kommunikációs & PR/PA/PI-stratégia Nemzeti biztonsági stratégiák, politikák Nemzeti biztonsági alapelvek A biztonságpolitikai környezetből érkező veszélyek, fenyegetések, kockázatok interdiszciplináris vizsgálata; átfogó elemzése, értékelése © Dr. habil Kiss Zoltán László

112 Public Affairs (PA) = közügyek, Public Information (PI)= tömegtájékoztatás. 113 Forrás: MC 0457/1 NATO Military Policy on Public Affairs. Norfolk (USA): NATO ACT Public Affairs Office. Online: http://www.nato.int/ims/docu/mil-publ-aff-policy.htm

76

A NATO katonai közügyek (PA) rendszere három alapvető funkció ellátását célozza: 1. A média-kapcsolatok célja információ szolgáltatása a NATO kiemelt kommunikációs

célcsoportjai

ill.

célközönsége

részére

a

különféle

tömegkommunikációs eszközök felhasználására révén. A parancsnokok és a törzsek erre felhatalmazott személyi állománya ezért szükség esetén készen kell, hogy álljon arra, hogy megfelelő felkészítést követően s a szükséges felhatalmazások birtokában válaszoljon a média munkatársai által feltett kérdésekre, állást foglaljon, tájékoztatókat tartson, interjút adjon - ill. hozzásegítsék a média megfelelő engedéllyel rendelkező munkatársait az alakulatok meglátogatásához, ill. megfelelő felvételek elkészítéséhez. 2. A belső kommunikáció hatékonysága érdekében a NATO katonai közügyek (PA) rendszere kommunikációt kezdeményez a NATO-tagországok hivatásos és szerződéses katona, valamint civil munkavállalói státusú képviselőivel és családtagjaikkal, valamint az érintettek között. A belső kommunikáció célja tájékoztatni az érintett kollégákat és családtagjaikat mindarról, ami a katonai szervezeten

belül

történik,

különös

tekintettel

a

parancsnokságuk

tevékenységére és arra, ami közvetlenül őket érinti. Ennek eredményeként nőhet a katonai szervezet céljai és tevékenysége iránti figyelem és empátia, s javulhat a szolgálatellátás minősége, csökkenhet a konfliktusok kialakulásának veszélye és a növekedhet a hatékony szervezeti célelérés és a parancsnoki tevékenység eredményességének esélye. 3. A közösségi kapcsolatok építését célzó programok alapvetően az egyes NATOtagországokban a különféle katonai alakulatok és a laktanyák közelében élő, ill. lakó civil közösségek közötti kapcsolatrendszer konfliktusmentes kiépítését és működtetését célozzák. Ezen programok különféle formákat ölthetnek, ide értve a helyi közösség, közvélemény, for-profit cégek, oktatási, kulturális intézmények,

a

civil

társadalom

különféle

(pl.

non-profit

alapú)

érdekartikulációs és érdekaggregációs szervezeteivel (pl. civil és nem civil 77

egyesületekkel, alapítványokkal), valamint a helyi média képviselőivel való kapcsolatok felvételét, ápolását. A katonai PA azon külső és belső tájékoztató, valamint a környező civil közösséggel, lakossággal történő kapcsolattartással összefüggő tevékenységeket öleli fel, amelyeket mind a külső, mind a belső nyilvánosság 114 felé folytatnak a szervezet érdekében. 115 A külső tájékoztatás a nyilvánossággal való kapcsolattartást jelenti. A belső tájékoztatás az a kommunikáció a katonai szervezet és katonai állománya, polgári alkalmazottai, nyugdíjasai és családtagjai között, amelyet azzal a szándékkal folytatnak, hogy ezen személyek jobban megismerjék a szervezet céljait, tájékoztassák őket azokról a jelentősebb fejleményekről, amelyek rájuk és a szervezetre hatással vannak. A környező civil közösséggel, lakossággal történő kapcsolattartás a hadsereg és a környezete közötti kapcsolatok ápolására irányul. A PA azon programjai ezek, amelyek a nyilvánossággal, üzleti körökkel, oktatási intézményekkel, veteránokkal, különböző szolgáltató és hadsereggel kapcsolatos szervezetekkel közös érdekeken alapuló kérdésekkel foglalkoznak. A PA célja a külső és belső nyilvánosság informálása a szervezet tevékenységeiről, valamint az intézmény környezetében levő helyi közösségekkel történő jó kapcsolat kialakítása. A PA feladata, hogy meggyorsítsa a szervezet tevékenységeiről a pontos és időbeni információ áramlását a külső és belső nyilvánosság irányában. Az összhaderőnemi PA fő feladata konzisztens és hiteles információ továbbítása az

114 A nyilvánosságba beletartozik a hallgatóság teljes spektruma, azaz a hadsereg alkalmazottai (belső nyilvánosság: a katonai személyi állomány, a polgári alkalmazottak és azok legközelebbi hozzátartozói) és a hadseregen kívüliek (külső nyilvánosság). A nyilvánosság lehet a közéletben történő aktivitás alapján: aktív, közömbös, passzív – a képzeletbeli piramis mentén történő elrendeződésben a felső, legkisebb hányadot teszik ki általában az aktív nyilvánosság, s a legszélesebb alsó szegmens a passzív nyilvánosság képviselőiből tevődik össze. 115 http://www.dtic.mil/doctrine/jel/doddict/data/p/05022.html

78

összhaderőnemi erőkről a hazai nyilvánosságnak és a szövetségeseknek a hadműveletekről tájékoztatást adó média és a katonai újságírókon keresztül. 116 III. Társadalmi tájékoztató tevékenység (Public Information, PI) A katonai társadalmi tájékoztató tevékenységek (PI) a szervezettel kapcsolatos híreket és más információkat kommunikálnak a nyilvánosság számára a (nyilvános ill. közéleti) média csatornákon és a civil közösséggel kialakított kapcsolatain keresztül. Ezt katonai nyelvre lefordítva: A PI a parancsnok kezében levő olyan eszköz, amely segítségével üzeneteit kommunikálja, eljuttatja a különböző célcsoportok (általános nyilvánosság,

helyi

közösségek,

a

szervezeten

belül

dolgozók)

részére

a

tömegtájékoztató médiumokon keresztül. A PI célja a belső és külső nyilvánosság megfelelő tájékoztatása a szervezettel kapcsolatos tevékenységekről. A PI feladata, hogy megbizonyosodjon az információ teljes,

pontos

és

időbeni

rendelkezésre

állásáról

a

szervezet

különböző

tevékenységeiről. ix A PI munka tervszerű és tartós kapcsolatteremtési funkciója végső célként a színvonalas tájékoztatási kultúra elsajátítását és kiterjesztését szolgálja. A tudatos kapcsolatszervezési tevékenységek tapasztalatainak egyike az, hogy ott a legjobbak az eredmények, ahol jól megtervezett, sokoldalú kapcsolat alakul ki. A PA és a PI elsődleges szerepe a nyilvánosság objektív informálása. Azaz olyan kommunikációs rendszerek, amelynek a nyilvánossággal való kapcsolatát a kölcsönösség jellemzi. Egy ideálisan működő vevőszolgálat hasonlatával lehet érzékeltetni a kétirányú kommunikáció fontosságát. A

nyilvánosság

irányában

folytatott

kommunikáció

spektrumán

belül

megkülönböztetünk tevékenységi módokat:

116 Doctrine for Public Affairs in Joint Operations, Joint Pub 3-61, Joint Chiefs of Staff, 14 May 1997, p. V.

79

•

Inaktív (más néven passzív) – Nem reagál semmire, bármilyen esetben a nyilvánosságtól elzárkózva próbálja meg “túlélni” a bizonyos helyzetből adódó

érdeklődést.

Általában

egyik

szervezetnél

sem

használják

elsődlegesen ezt a technikát. •

Reaktív – Ezen kommunikációs elem jellemzője, hogy a szervezet vár a kívülről jövő kérésekre, érdeklődésre, mielőtt valamilyen tájékoztatással is szolgálna. Nem történik kezdeményezés, minden a külső környezet indíttatására történik.

•

Proaktív – Ezen elem fő célja az, hogy a szervezet kulcsfontosságú pozitív üzeneteit, azaz

információit eljuttassa a közönséghez. Erre azért van

szükség, mert a szervezet előreláthat egyes eseményeket (pozitív vagy negatív hatású) és ezek kihatását egy céltudatos megelőző tevékenységgel próbálja meg befolyásolni. •

Interaktív – A szervezet egy egészséges egyensúlyt teremt ezen tevékenység során a saját és a nyilvánosság érdeke között. Ez annyit jelent, hogy a szervezet kommunikál a nyilvánossággal a két-irányban folyó dialógus kialakítása vagy elősegítése érdekében.

Mindemellett a szervezetek használhatják ezen elemek bármelyikét feladatuk végrehajtása során (pl. egyes esetekben például az inaktív politika folytatása a legkézenfekvőbb).

80

10. A CIVIL-KATONAI EGYÜTTMŰKÖDÉS A civil-katonai együttműködés (CIMIC 117 ) a műveleti területen tevékenykedő NATO parancsnok és a katonai műveletek polgári környezetét alkotó különféle civil szereplők (helyi lakosság; helyi és nemzeti hatóságok; nemzetközi, kormányzati és nem-kormányzati szervezetek és ügynökségek képviselői) között kiépített és fenntartott koordináció és együttműködés a küldetés eredményes végrehajtásának támogatása érdekében. 118 A C IM IC k a p c so ló d á si fe lü le t („ in te r fa c e” ) LAK O SSÁG

SZÖ V ET SÉ G ES HADERŐ, PA R A N C SN O K

C IM IC

N E M -K O R M Á N Y Z A T I S Z E R V E Z E T E K (N G O s) NEM ZETKÖZI S Z E R V E Z E T E K (IO s) C IV I L H ATÓ SÁG O K

P O L IT IK A

NEM ZETI P O L G Á R IKATONAI K APCSOLATO K

K A T O N A IKATONAI K APCSOLATO K

NEM ZETI H ADERŐ K FÉLK A TO N A I C SO PO R TO K

A CIMIC mind a Washingtoni Szerződés 119 5. cikkelye szerinti kollektív védelmi műveletek (CDOs 120 ), mind pedig a nem 5.cikkely szerinti válságreagáló

117 Civil-Military Cooperation (CIMIC)= Civil-katonai együttműködés 118 Forrás: NATO Military Policy on Civil-Military Co-operation (MC 411/1). Hatályba léptetve: 2001. július 17. Online: http://www.nato.int/ims/docu/mc411-1-e.htm . 119 The North Atlantic Treaty. Washington D.C. (4 April 1949). Online:http://www.nato.int/docu/basictxt/treaty.htm 120 Collective Defence Operations (CDOs) = kollektív védelmi műveletek

81

műveletek (CROs 121 ) esetén alkalmazható. Az összhaderőnemi hadműveleti körzetben 122 a CIMIC jelenti azt az eszközt a NATO parancsnok számára, amely elősegítheti a parancsnok és a katonai műveletek polgári környezetét alkotó civil szereplők közötti kapcsolat megteremtését, eredményes fenntartását és a kívánt végállapot elérését. A CIMIC tevékenység szerves része az összhaderőnemi parancsnok műveletek előtti, alatti és utáni tevékenységére vonatkozó átfogó tervének.

A C IM IC , M IN T K IL É P É S I et e k is S T RisA T É G eIt A z l á a f ve M

űv

el

k fá et

z

CI

M

ű

k

e öv

tő

C I M

C I V IL KÉPESSÉGEK E R Ő S IT É S E KÉPESSÉ TENNI C IV IL S Z E R V E Z E T E K E T IN T É Z M É N Y E K E T

A KATONAI SZERVEZET ERŐ FO RRÁSAI FELSZABADULNAK A C IV IL F E L A D A T O K ELVÉG ZÉSÉNEK KÉNYSZERE ALÓL

t k e z is te fá e el ző ű v lő M ge e m

A CIMIC fő funkciói: •

Civil-katonai kapcsolattartás. Ezen funkció keretébe tartozik a kapcsolatfelvétel kezdeményezése és megteremtése a civil szereplőkkel. 123 A civil-katonai kapcsolattartás feladata a szükséges koordináció biztosításával támogatni és megkönnyíteni a műveletek tervezését és végrehajtását. A civil-katonai kapcsolatok kiépítése révén lehetővé válik a tervezés korai fázisában és az erők kitelepülését követően a további CIMIC funkciók tervezése és kibontakoztatása. A civil

121 Crisis Response Operations (CROs) = válságreagáló műveletek 122 Joint Operations Area (JOA) = összhaderőnemi hadműveleti körzet 123 A NATO Stratégiai Koncepciója megállapítja: „A NATO Szövetséges Erők és a működési területükön található polgári (kormányzati és nem-kormányzati) környezet közötti kölcsönhatás döntő fontosságú a műveletek sikerének biztosítása szempontjából.” Forrás: The Alliance's Strategic Concept. Approved by the Heads of State and Government participating in the meeting of the North Atlantic Council in Washington D.C., para. 60. (24 Apr. 1999) Online: http://www.nato.int/cps/en/natolive/official_texts_27433.htm

82

hatóságokkal és szervezetekkel való kapcsolattartást megkönnyítheti a megfelelő tömegtájékoztatás, ami a civil-katonai együttműködés eredményeinek és sikereinek időszerű publikálása révén hozzájárulhat a civil lakosság, a nemzetközi szervezetek és a nem-kormányzati szervezetek támogatásának megnyeréséhez. •

A civil környezet támogatása. A CIMIC tevékenységek széles spektrumát jelenti a civil környezet olyan támogatása, amely összhangban van az alkalmazott katonai erő küldetésével. Ezt a támogatást általában nem civil hatóság irányítja. Különféle katonai

erőforrások

szükség

szerinti

rendelkezésre

bocsátására

ill.

átcsoportosítására kerülhet sor a civil környezet támogatása céljából, ideértve a szükséges információ, személyi állomány, anyag, felszerelés, kommunikációs létesítmények, berendezések, szakértők és kiképzés biztosítását. Általában csak ott és akkor kerül erre sor, ahol és amikor ez a katonai feladat eredményes végrehajtásának szükséges feltételeként merül fel, ill. amikor a helyi civil hatóságok, szervezetek ill. ügynökségek képteleneknek bizonyulnak az adott feladatok végrehajtára. A támogatás mértékéről, időtartamáról és mennyiségéről megfelelően magas szinten kell dönteni a politikai, katonai és civil tényezők egyidejű figyelembevétele mellett. A kijelölt ill. alkalmazott katonai erőnek együtt kell működnie a civil szereplőkkel; teret kell adnia tevékenységüknek, és (a katonai eszközök és képességek korlátain belül, nem veszélyeztetve a feladat végrehajtását) támogatnia kell a civil szereplők tevékenységét. A CIMIC tevékenységeket úgy kell tervezni és végrehajtani, hogy a haderő által ideiglenesen végzett civil funkciók lehetőség szerint mielőbb, fokozatosan visszakerüljenek a megfelelő civil szervezetekhez ill. hatóságokhoz. •

A haderő támogatása. Műveleti területen a parancsnoknak – a körülményektől függően – szüksége lehet jelentős civil támogatásra a lakosság és a különféle erőforrások ellenőrzésének biztosítása, ill. az azokhoz történő szükség szerinti hozzáférés biztosítása végett. Mindemellett a parancsnoknak lehetőség szerint törekednie kell a lakosság minél szélesebb körű támogatásának elnyerésére a műveletek sikeres végrehajtása végett. 83

Tipikus CIMIC-feladatok ill. szakterületek Hum anitárius segítségnyújtási rlg.: -emberi és állampolgári jogok védelme, -Orvosi ellátás -Eltűnt személyek felkutatása - alapellátás menekülteknek ill. lakhelyüket elhagyó migránsoknak

Közügyek részleg: -közigazgatás -jogrendszer -(köz)egészség- és oktatásügy -közbiztonság, nemzetközi rendőri feladatok, törvényesség, birtokjogok -környezet-védelem

: lg . l é k k r s em e gy k é i s ü ete á l é p ül r lt u lm i e k, K u rté n e ü g y á la t t- ö llási zolg s - V a y e lvi -N

mű

ve

k,

CIMIC Gazdasági és kereskedelm i rlg .: - Gazdaságfejlesztés - Ipar - Mezőgazdaság és élelmiszeripar - kereskedelem

Civil infrastruktúrainfrastruktúra- rlg.: rlg.: - Távközlés, telekommunikáció, - szállítás, energiaenergia-ellátás - Üzemek, gyárak, - Közművek, vízellátás, közutak, hidak

A parancsnoknak és törzsének a hadműveletek tervezése és végrehajtása során figyelembe kell vennie a társadalmi, gazdasági, politikai, kulturális, vallási, környezeti és humanitárius tényezőket, s mérlegelnie kell azoknak a katonai műveletekre gyakorolt esetleges kedvező ill. kedvezőtlen hatásait is. A parancsnoknak és törzsének figyelembe kell vennie továbbá azokat az információkat, amelyek a műveleti területen élő ill. tartózkodó civil lakosságra, valamint a műveleti területen

növekvő

számban

megjelenő

nemzetközi

és

nem-kormányzati

szervezetekre, ügynökségekre (azok igényeire, elvárásaira) vonatkoznak - minthogy a hatékony koordináció és együttműködés megteremtése és fenntartása elősegítheti a minél szélesebb körű civil közreműködést a stabil biztonsági környezet létrehozása és fenntartása érdekében; csökkentheti a konfliktusok újbóli kialakulásának lehetőségeit (preventív funkció) ill. esetleges kialakulásuk esetén tompíthatja élüket és negatív következményeik súlyát (korrektív funkció). A CIMIC célok feloszthatók közvetlen és közvetett célokra. A CIMIC közvetlen célja a parancsnok küldetése végrehajtását elősegítő együttműködés létrehozása és 84

fenntartása a hadműveleti terület civil szereplőivel. Hosszú távú, közvetett célja, hogy segítsen kialakítani és fenntartani azokat a feltételeket, amelyek hosszú távon hozzájárulnak a válság ill. konfliktus megoldásához. Ezen célok elérése érdekében a CIMIC szakállomány: •

Kapcsolatot épít ki és tart fenn a civil szereplőkkel.

•

Bevonja az integrált tervezésbe a megfelelő civil szervezeteket a műveletek előtt és alatt egyaránt.

•

Folyamatosan értékeli a helyi civil környezetet – beleértve a szükségleteket is – annak érdekében, hogy meghatározza azok kielégítésének lehető legcélszerűbb módját.

•

Felügyeli a katonai erők civil szférával kapcsolatos tevékenységét, beleértve a szükséges szakértők biztosítását.

•

Gondoskodik a civil feladatok megfelelő szakhatóságoknak történő folyamatos és zökkenőmentes továbbításáról.

•

Együttműködik más törzsi elemekkel a műveletek minden vonatkozásában.

•

Tanácsot ad és javaslatokat tesz a parancsnok részére a fenti feladatokra vonatkozóan. Ezen túlmenően a CIMIC egyéb céljai helyzetfüggők. A haderő CIMIC-képessége az alábbi összetevők együttes meglétét és működő-

képességét feltételezi: 1. kialakult irányelvek, doktrína, koncepció és a NATO tervezési rendszerével összhangban álló tervezési ill. eljárási rendszer; 2. a doktrína gyakorlatba történő átültetésének készsége és képessége oktatás, kiképzés, gyakorlatok és általános készenlét biztosítása révén; 3. tényleges kapacitások megléte, mely kiképzett CIMIC szakállományt, felállított egységeket és támogató forrásokat jelent. Mivel a műveletek természete, a végrehajtandó feladatok köre és nagyságrendje, valamint a végrehajtás körülményei minden esetben különbözők, ezért a CIMIC erőforrásokat mindig az adott művelet 85

szükségleteihez kell igazítani. A tényleges CIMIC-kapacitások részeként a szakállomány kiemelt elemei: a. CIMIC

törzs.

Minden

parancsnoksági

szinten

létrehozásra

kerül,

a

parancsnokság szerves részeként. Teljes rálátásuk és felhatalmazásuk van a CIMIC

tevékenységek

koordinálására

az

összhaderőnemi

hadműveleti

területen.Feladata tanácsadás és javaslattétel a parancsnok részére. Elkészíti az adott terület CIMIC értékelését, megtervezi a parancsnok tervének támogatásához szükséges

CIMIC

vonatkozású

tevékenységeket.

A

CIMIC

értékelés

eredményeként meghatározza a harci erők érdekében megvalósítandó CIMIC tevékenység végrehajtásához ténylegesen szükséges CIMIC erőket. Ezen túlmenően – önálló nemzeti hozzájárulásként – nemzeti CIMIC szakértők települhetnek ki a műveleti területre. b.CIMIC erők. A CIMIC erők alapját a nemzeti CIMIC alegységek képezik, melyek az adott feladathoz igazított szervezettel támogatják a parancsnokot. Erejüket és ott-tartózkodásuk időtartamát a feladat természete és a feladatok civil hatóságok részére történő átadásának ütemezése határozza meg. c. Funkcionális szakértők. A művelet egy meghatározott időszakában speciális szakértelmükkel segítik a CIMIC törzsek és alegységek tevékenységét. A funkcionális szakértők különböző szakterületről érkezhetnek és nem feltétlenül katonák. Közreműködésükre szükség lehet az előkészítés, az értékelés, vagy a tervezés folyamán ugyanúgy, mint egy konkrét tervezet projekt megvalósítása során.

86

A CIMIC műveleti környezete és alkalmazása 1.

A civil-katonai együttműködés kollektív védelmi műveletek esetén A NATO tagországok túlnyomó többségében a többnemzeti támogatást nyújtó

NATO erők és a fogadó NATO tagország közötti kapcsolatot két- és többoldalú megállapodások szabályozzák. A tagországok megfelelő nemzeti CIMIC erőkkel és eljárásokkal rendelkeznek, hogy fegyveres konfliktus esetén a CIMIC minden aspektusát kezelni tudják. A Szövetséges Erők NATO országban történő alkalmazása esetén kívánatos, hogy néhány CIMIC feladatot a fogadó ország lásson el. A civil környezet támogatása alapvetően nemzeti felelősség és a nemzeti alárendeltségben maradt CIMIC erőkkel történik. Ha a hadműveletek olyan gyors lefolyásúak, vagy jelentős méretűek, hogy a megtámadott

tagország(ok)

nem

képes(ek)

önállóan,

a

nemzeti

erőforrások

felhasználásával megszervezni és fenntartani a civil környezet támogatását, a nemzetközi szervezetek segítségét kell kérni. Külön jelentőséget kap a tagország(ok) lakosságának, az evakuáltak, az esetlegesen menekültekké és hontalanná váltak mozgása. Az ilyen csoportok mozgásának szervezett, ellenőrzött keretek között tartását elősegítő CIMIC erőfeszítések kulcsszerepet játszhatnak a teljes hadművelet szempontjából. Kollektív védelmi műveletek esetén nagy valószínűséggel működni fognak a különböző nemzeti és nemzetközi humanitárius, társadalmi és egyéb segélyszervezetek. A műveleteket megelőzően vagy a harc korai időszakában a hadműveleti területre történő szállítás főként a harci kötelékek kijuttatására fog korlátozódni, ezért a hadműveleti területen az első időkben csak a nemzeti szintű segélyszervezetek lesznek képesek működni, így megnő a jelentősége a nemzeti CIMIC erők alkalmazásának. Valószínűleg csak a hadműveletek későbbi fázisában lesz lehetőség jelentősebb civil87

katonai együttműködésre. Addig a szövetség kérheti az ENSZ segítségét a civil szükségletek kielégítésének szervezésére. A. Az országvédelem CIMIC-feladatai: • Békeállapot. Ebben az időszakban kell végrehajtani a CIMIC erők struktúrájának kialakítását és elkészíteni az ország naprakész hadászati, hadműveleti és harcászati szintű CIMIC értékelését. • Válság kialakulásakor elsődleges a nemzeti CIMIC képességek maximalizálása, majd a lehetőségek és a rendelkezésre álló idő függvényében a szövetség CIMIC képességeinek átcsoportosítása a hadműveleti területre. Az átcsoportosítás sikere nagymértékben függ a fogadó ország Fogadó Nemzeti Támogatás színvonalától, ugyanakkor figyelembe kell venni azt is, hogy ekkor a Fogadó Nemzeti Támogatás legfontosabb feladata a harci erők átcsoportosításának támogatása. A nemzeti erők szövetséges parancsnok részére történő át-alárendelésének mértékéről a legfelsőbb nemzeti politikai döntéshozó szervezet dönt. A hadműveleti koordináció, a CIMIC helyes arányainak kialakítása az összhaderőnemi parancsnok feladata, ezért számolni kell azzal, hogy az ország nemzeti CIMIC erői egy része vagy egésze a felajánlott harci erővel együtt szövetséges parancsnok alárendeltségébe kerül. A rendelkezésre álló erőket és eszközöket körültekintően kell elosztani mind a szövetségi és a nemzeti alárendeltség, mind pedig a hadműveleti és mögöttes területek és az utánpótlási zónák vonatkozásában. A szövetséges erők támogatása érdekében a nemzeti CIMIC erők a békeállapotban elkészített CIMIC értékelésüket átadják a műveleti parancsnokság CIMIC

törzsének.

A

nemzeti

alárendeltségben

maradt

és

a

műveleti

parancsnokságnak át-alárendelt CIMIC erőknek és törzseknek a hadműveleteket megelőző időszak tervezési folyamataitól kezdődően az átmeneti időszak végéig maximálisan együtt kell működniük. • A műveletek alatti időszakban a szövetségi műveleti parancsnok alárendeltségében működő CIMIC erők elsődleges feladata a haderő támogatása. Ekkor kell 88

megtervezni a feladatok átadását is, melyet az átmeneti időszakban kell majd végrehajtani. • Átmeneti időszakban a CIMIC fő feladata annak elősegítése, hogy a nemzeti civil hatóságok képesek legyenek a szövetséges haderő támogatása nélküli működésre. Ahogy a katonai erők száma csökken, és felelősségi területük szűkül, a CIMIC folyamatosan segíti azon civil feladatok átadását a megfelelő hatóságoknak és ügynökségeknek, melyeket megérkezésekor átvett. A CIMIC maga is beszüntet minden olyan tevékenységet, amely a terület fokozottabb stabilitásából eredően tovább már nem szükséges. A szövetséges műveleti parancsnokságnak át-alárendelt nemzeti CIMIC erők fokozatosan visszakerülnek nemzeti alárendeltségbe. Ahogy a hadműveleti helyzet stabilizálódik, a CIMIC törzsek együttműködnek a fogadó országgal a civil segítségnyújtási és újjáépítési szervezetek bevonásában és integrálásában. Az alapvető biztonság helyreállítása érdekében szükség lehet nemzetközi rendőri erők közreműködésére. Az alapvető civil infrastruktúra (ivóvízhálózat,

elektromos

hálózat)

elpusztulhatott,

vagy

a

hadműveletek

eredményeként annyira rossz állapotban lehet, hogy gyors intézkedésekre lehet szükség. A nemzeti és nemzetközi, kormányzati, önkormányzati, társadalmi, humanitárius és egyéb szervezetekkel való koordináció a kapcsolódási felületek gyors kialakítását és megszilárdítását igényli. B. Fogadó nemzeti támogatás A Fogadó Nemzeti Támogatás a kollektív védelemhez való hozzájárulás meghatározó formája. A Fogadó Nemzeti Támogatás megtervezése, megszervezése, előkészítése és végrehajtása mind a civil szervek, mind a katonai vezetés kiemelt feladata, amelynek sikeres végrehajtása szoros együttműködést feltételez a végrehajtó szervezetek között. A Fogadó Nemzeti Támogatásnak biztosítani kell a hazánkon átvonuló erők, valamint a hazai területen folyó kollektív védelmi művelet érdekében beérkező 89

szövetséges erők fogadását, és a szerződésekben rögzített nemzeti civil és katonai erőforrások rendelkezésre bocsátását. A Magyar Köztársaság területén más ország katonai szervezetei, szállítmányai haladhatnak át, amikor nem hazánk a célország. Az áthaladás megszervezése és végrehajtása két- vagy többoldalú megállapodások alapján valósul meg. A feladatban a katonai szervezetek általában nem vesznek részt, azonban az előkészítés és a végrehajtás időszakában összekötő csoportokkal segíthetik a küldő országokat az áthaladási útvonalak meghatározásában, az ideiglenesen igénybevételre tervezett objektumok kiválasztásában, valamint a civil szolgáltatások elérésében. A nemzeti civil erőforrásokkal és szolgáltatásokkal kapcsolatos információkat az MH CIMIC törzsei és erői a szükséges mértékben átadják a hazai területen átvonuló vagy állomásozó külföldi katonai erőknek, és segítik azok kapcsolatfelvételét a hazai civil szervezetekkel és szolgáltatókkal. A Magyar Köztársaság területét fenyegető agresszió esetén a Kormány kérésére a Szövetség kollektív védelmi műveletet tervez meg és készít elő. A kijelölt NATO erők a Szövetség hadászati tervével összhangban megkezdik a Magyar Köztársaság területére történő átcsoportosítást. A civil szervek tevékenysége. A szövetséges erők tevékenységének támogatása a Magyar Köztársaság valamennyi, az ország védelmében érintett szervének egyik legfontosabb feladata, amelynek megvalósítása a bevont erők összehangolt munkáját igényli. A fogadó nemzeti támogatás civil szervekre vonatkozó konkrét feladatait az illetékes minisztériumok, valamint a fővárosi és a megyei védelmi bizottságok tervei tartalmazzák. A CIMIC törzsek és a CIMIC alegység e feladatba bevonásra kerül. A szakfeladatok a beérkező megerősítő erők CIMIC erőivel szoros együttműködésben kerülnek végrehajtásra. C. Határbiztosítás Amennyiben a szomszédos országokban veszélyhelyzet alakul ki, számolni kell a határ közeli lakosság veszélyeztetésével, a migrációs folyamat felerősödésével, 90

konfliktushelyzet kialakulásával és a szervezett bűnözés nemzetközi méretűvé válásával. Mindez az alábbiakat valószínűsíti: b. A határon túli lakosság magyar területre történő menekülését. c. Az áru- és embercsempészet felerősödését. d. Határon történő átlövéseket. e. Fegyveres személyek, csoportok részéről területsértéseket. f. Átsodródó harci cselekményeket. g. Fegyveres csoportok, irreguláris, vagy reguláris alakulatok céltudatos, jól szervezett és irányított betöréseit. h. Diverziót a fontosabb katonai, ipari és közigazgatási objektumok ellen. i. Pánikkeltést a lakosság körében. A CIMIC alegység átcsoportosításra kerülhet a kijelölt (veszélyeztetett) körzetekbe. Részt vehet – együttműködésben az érintett szervekkel – a határ közeli körzetekben információgyűjtésben, a menekülthullám kezelésében, valamint területek lezárása, katonai ellenőrzése esetén koordinációs szerepet kaphat a civil hatóságok irányában. D. Más tagország megsegítése Szövetséges tagország elleni támadás esetén a NATO alapszerződésének megfelelően minden rendelkezésre álló erővel, eszközzel és képességgel segítséget nyújt. A katonai segítségnyújtás, ezen belül a CIMIC erőkkel történő segítségnyújtás a legfelsőbb politikai döntéshozó testületek döntése alapján az Egyesített Szövetséges Erők parancsnokságán keresztül történik. A felajánlott nemzeti CIMIC erők és képességek átcsoportosítása általában a felajánlott harci erő átcsoportosításával egy időben, vagy azt követően történik. Az átcsoportosításra kerülő CIMIC erők és képességek közül először a szövetséges műveleteket támogató CIMIC törzsi elemeket kell átcsoportosítani, hogy a műveletek előtti időszak tervezési feladataiban már részt tudjanak venni. A későbbiekben a CIMIC erők és képességek átcsoportosítása során igénybe kell venni a küldő nemzeti támogatást és a lehetőségekhez mérten, kímélni kell 91

a fogadó ország fogadó nemzeti támogatását. A felajánlott és átcsoportosított CIMIC erők számára az elsődleges feladat a szövetséges haderő támogatása lesz, ezért ennek megfelelően kell a felajánlott erők csoportosítását létrehozni. ƒ A műveleteket megelőző időszak. Ebben a fázisban a felajánlott és folyamatosan átcsoportosításra kerülő CIMIC erők az átcsoportosítás ütemének megfelelően kerülnek a szövetséges műveleti parancsnokság (alapvetően a Déli CIMIC Csoport) alárendeltségébe. Az át-alárendelés a kialakult helyzet függvényében megtörténhet még az átcsoportosítás megkezdése előtt is. ƒ A műveletek alatti időszak. A hadműveletek alatti időszakban a szövetséges műveleti parancsnokság alárendeltségében működő CIMIC erők számára a haderő támogatása jelenti az elsődleges feladatot. Átmeneti időszak. A szövetséges műveleti parancsnokságnak át-alárendelt nemzeti CIMIC erők fokozatosan visszakerülnek nemzeti alárendeltségbe. A legfelsőbb politikai döntéshozó testületek döntése alapján a szövetségi alárendeltségben lévő nemzeti CIMIC erőink támogatást nyújthatnak a fogadó tagországnak, esetlegesen két- vagy többoldalú szerződések alapján visszakerülve nemzeti alárendeltségbe a fogadó országban maradhatnak a helyreállítás, újjáépítés segítésére. Ha az ENSZ vagy más nemzetközi szervezet humanitárius műveletet szervez, a háború sújtotta tagország(ok) helyreállításának segítésére, a hadműveleti területen még szövetségi alárendeltségben lévő nemzeti CIMIC erők a megfelelő politikai döntések meghozatala után átkerülhetnek a nemzetközi humanitárius műveletet vezető szervezet, vagy parancsnokság alárendeltségébe. Ebben az esetben valószínűleg szükségessé válik a nemzeti CIMIC erőink szervezetének és képességeinek átalakítása, megerősítése, mert a CIMIC feladatok hasonlítani fognak a nem 5. cikkely szerinti műveletek feladataihoz.

92

2. Civil-katonai együttműködés válságreagáló műveletek idején A válságreagáló műveletek alatt értjük mindazon katonai műveleteket és a hozzájuk kapcsolódó

tevékenységeket,

fogalomkörébe.

A

kialakult

amelyek

nem

különböző

tartoznak

konfliktusok

a

kollektív

kezelésére,

védelem a

válság

elmélyülésének megakadályozására általában a nemzetközi közösségek hoznak döntést, és akkor kérnek fel különböző nemzeteket, katonai szövetségeket a válság katonai eszközökkel történő kezelésére, ha már kimerültek a békés rendezés lehetőségei. A katonai erő beavatkozása előtt a válság térségében már különböző politikai, gazdasági, humanitárius regionális, szubregionális szervezetek, kormányok, nemzetek feletti szervezetek és nem-kormányzati segélyszervezetek tevékenykedhetnek. Ezen szervezetek jelenlétével és tevékenységével, melyek befolyással lesznek a katonai erő alkalmazásának módjaira, mind a katonai műveletek alatt, mind utána számolni kell. Az alkalmazott harci erő konkrét katonai feladatai általában gyors lefolyásúak és rövid idő alatt megvalósíthatók, azonban a válsághelyzet végleges megoldása, és így a katonai küldetés befejezése, gyakran olyan civil folyamatok függvénye, melyekre a katonai parancsnoknak nagyon kevés közvetlen befolyása van. A katonai erő és a civil környezet közötti kapocs a CIMIC lesz, ilyenformán a CIMIC meghatározóvá válik a válságkezelő műveletek sikeres teljesítésében. Ez a meghatározó szerep végig jelen van a katonai művelet teljesítése során, mind a tervezési, mind a végrehajtási, és mind pedig a befejezési, kivonulási szakaszban. A. Béketámogató műveletek A béketámogatás a válságkezelő műveletek egyik fajtája. A béketámogató műveleteket, rendszerint nemzetközi szervezet (ENSZ, EBESZ, EU és más regionális szervezetek) támogatására, katonai erőket, diplomáciai, politikai és humanitárius ügynökségeket bevonva hajtják végre. A béketámogató műveleteket hosszú távú politikai rendezés érdekében tervezik. Béketámogató műveletek közé soroljuk a 93

békefenntartást, béke kikényszerítést, konfliktus megelőzést, béketeremtést, békeépítést és a humanitárius segítségnyújtást. A béketámogató műveletekben a CIMIC erők NATO kötelékben, vagy egy NATO vezetésű ideiglenes, többnemzeti katonai kötelékben, valamint ENSZ, EU, EBESZ vagy más, felhatalmazott nemzetközi szervezet által vezetett béketámogató műveletekben vehetnek részt. A különböző béketámogató műveletek végrehajtása során a katonai erő alkalmazása más-más módon és mértékben történik, de a CIMIC az erő alkalmazási módjától függetlenül minden béketámogató műveletben kiemelt jelentőséggel bír. A béketámogató műveletek végrehajtása során alkalmazhatók a hagyományos katonai műveletek CIMIC alapelvei, viszont azokat a béketámogató műveletek sajátosságai, eltérő jellege miatt más hangsúllyal kell kezelni. A CIMIC műveletek irányítása és végrehajtása során különös figyelmet kell fordítani a humanitás, a pártatlanság, a semlegesség, az egyetértés fontossága, valamint a katonai erő alkalmazásának korlátozása alapelvek betartására és betartatására. A CIMIC műveletek fő irányultsága a béketámogató műveletek során általában a következő: •

Humanitárius katasztrófa megelőzése.

•

Konfliktusok megelőzése, kezelése.

•

A

lakóhelyüket,

hazájukat

elhagyni

kényszerült

civil

személyekről,

menekültekről, evakuáltakról, hontalanokról, a háború áldozatairól való gondoskodás és visszatelepülésük segítése. •

Állami intézmények működésének segítése.

•

A gazdaság működőképességének segítése.

•

A politikai, önigazgatási és társadalmi intézményrendszer kialakításának, működésének segítése.

•

A helyi civil környezet gondolkodásának befolyásolása, ösztönzése a civil feladatok mielőbbi visszavétele és felelős végzése érdekében. 94

•

Egyének támogatása.

•

Vállalkozások támogatása.

•

A béketámogató műveletben résztvevő civil szereplők veszélyhelyzeti evakuálásának előkészítése.

A béketámogató műveletek akkor fejeződnek be, amikor sikerült elérni a műveletek elején kitűzött végállapotot. A küldetés végállapota tartalmazza a katonai és a CIMIC végállapoti helyzetet. A katonai végállapot általában előbb elérhető, mint a CIMIC végállapot. A katonai végállapot elérése után a katonai erő fokozatosan kivonásra kerül, illetve katonai erőforrások szabadulnak fel a CIMIC műveletek végrehajtására. Általában a CIMIC erők és a CIMIC műveletekhez szükséges katonai erők kerülnek utoljára kivonásra a műveleti területről. Mivel nincs két egyforma konfliktus, nagyon fontos a válságkezelő műveletek végrehajtása után a tapasztalatok összegyűjtése, tanulmányozása, feldolgozása, azok értékelése és megfelelő következtetések levonása. A válságkezelő műveletekben játszott központi szerepe miatt a végrehajtott CIMIC tevékenységek és műveletek helyes értékelése nagyban hozzájárulhat egy következő, még ismeretlen konfliktus helyes kezeléséhez, a válságkezelő művelet sikeres végrehajtásához.

95

B. Egyéb nemzetközi műveletek: B.1. A terrorizmus elleni harc. Az MH - alaprendeltetése ellátása mellett – részt vállal a terrorizmus elleni küzdelemben. Számára ez nem csupán feladat, de jól megfontolt érdek is. Az MH érdeke, hogy csapatai, objektumai, fegyverzet-technikai eszközei, lőszer- és anyagi készletei ne váljanak terrortámadás célpontjává. Különösen fontos érdeke, hogy a felsoroltakon kívüli kategóriába tartozó speciális, különösen veszélyes anyagok ne kerüljenek terroristák kezére. Az MH lehetséges feladatai ennek kapcsán három fő csoportra bonthatók: a. A terrorcselekmények felderítése alapvetően az MK Katonai Felderítő Hivatal és az MK Katonai Biztonsági Hivatal feladatát képezi. A CIMIC erők - a nemzetközi szervezetekkel, az érintett kormányzati- és nem-kormányzati szervekkel kialakított szoros munkakapcsolatból származó információk révén – hozzájárulhatnak e feladat sikeréhez. b.

A

közreműködés

a

terrorakciók

végrehajtásának

megelőzésében,

megakadályozásában, elhárításában az MH kijelölt, speciálisan felfegyverzett, és kiképzett erőivel valósul meg. A CIMIC – megfelelő kapcsolatai és a rendelkezésére álló adatbázisa révén – e feladatba is eredményesen bevonható. Mindez a következő feladatokban való részvételt jelentheti: •

koordináció civil objektumok őrzés-védelmének megerősítése során;

•

koordináció területek, útvonalak katonai erőkkel történő lezárása, ellenőrzése érdekében;

•

közreműködés az érintett lakosság evakuálásában, életfeltételei biztosításában;

•

közreműködés a lakosság ellátásában.

c. Közreműködés a terrortámadás következményeinek felszámolásában, abban az esetben jelentkezik, ha az elhárítás eredménytelen volt. E feladatra is fel kell készülni, hogy gyors és szakszerű beavatkozással lokalizálni tudjuk a veszélyeket, enyhíteni tudjuk a fájdalmakat, csökkentsük a károkat, elejét vegyük a még nagyobb pusztításnak. A hadsereget erői, eszközei képessé teszik arra, hogy – a 96

lehetőségek korlátain belül – hathatós segítséget nyújtson a katasztrófavédelmi szervek részére, bár ezek a képességek korlátozottak. A CIMIC a civil szükségletek és a rendelkezésre álló katonai források koordinálása révén vehet részt ezekben a feladatokban. B.2. Humanitárius segítségnyújtás. Olyan a szenvedések felszámolását vagy enyhítését célzó, általában rövid távú programokat foglal magába, melyek megvalósítására elsősorban katasztrófa sújtotta területeken kerül sor. A humanitárius segítségnyújtást több programon keresztül valósítják meg. Ilyenek a katasztrófa elhárítás, a nem harcoló személyek kimenekítése, a humanitárius és a civil lakosságnak történő segítségnyújtás, a nemzeti segítségnyújtás és a lakóhelyük elhagyására kényszerült civil személyekről történő gondoskodás. A CIMIC vezető szerepet vállalhat az ilyen programok kezdeményezésében és koordinálásában. B.3. Civil hatóságok támogatása. Ez a feladat – különösen a működőképességük határán lévő kormányzatok esetén, de egyéb esetekben is – a CIMIC fontos feladatát képezheti. A civil hatóságokkal időben kialakított és eredményesen fenntartott kapcsolatok, valamint a folyamatosan végzett CIMIC értékelések elvégzésével a CIMIC csoport eredményesen valósíthatja meg e feladatot. Tevékenységük fő területeit az alábbiak képezhetik: • A katasztrófavédelem feladataihoz való hozzájárulás. • Tűzszerészeti feladatok. • Kutatás-mentés. • A szükségállapot katonai feladatai. A végrehajtandó CIMIC feladatok a kialakult helyzet függvényében változhatnak, azonban jellemzően az alábbiak szerint csoportosíthatók: • A lakosság biztonságával összefüggő feladatok (körzetek, épületek lezárásában, kiürítésében; evakuálásában stb., való részvétel és koordináció). 97

• A kiürítésben érintett, illetve evakuált lakosság ellátásával, mindennapi szükségletének biztosításával összefüggő feladatok (élelmezés, egészségügyi ellátásterén koordináció és együttműködés). • A lakosság időbeni tájékoztatásával összefüggő feladatok (kijárási tilalom, veszélyhelyzetről szóló információk, stb. eljuttatása az érintett lakossághoz; korlátozások feloldásáról való tájékoztatás, stb.). • A következmények csökkentése érdekében igénybe vett katonai erők-eszközök felhasználásával összefüggő feladatok (szükségletek továbbítása a honvédségi feladatokat koordináló szervhez, a katonai részvétel koordinálása, stb.).

A CIMIC alapelvei A CIMIC alapelvei olyan szabályok, melyek hatást gyakorolnak a CIMIC végrehajtására a konfliktus teljes spektrumában. Két nagy kategóriába sorolhatók: a. A CIMIC katonai irányításának elvei, amelyek döntően befolyásolják a célok és feladatok megfogalmazását, a végrehajtás meghatározását.

Lehetővé teszik a

CIMIC támogató terv kidolgozását és végrehajtásának szabályozását. b. A civil-katonai kapcsolatok elvei, amelyek iránymutatást adnak a hatékony civilkatonai kapcsolatrendszer kiépítéséhez és fenntartásához a civil hatóságokkal, a vezető ügynökségekkel, szervezetekkel és a lakossággal. A CIMIC katonai irányításának elvei •

A katonai küldetés elsődlegessége. A haderő CIMIC tevékenysége a katonai küldetés teljesítését szolgálja. A katonai küldetés politikai és stratégiai célkitűzésekből ered, ezért valószínű, hogy nem ellentétes a műveleti területen lévő, a válság megoldásáért vagy enyhítéséért tevékenykedő civil szervezetek célkitűzéseivel. A CIMIC lehetővé teszi a parancsnok számára a kapcsolatfelvételt és annak fenntartását a műveleti terület civil szférájával, valamint a civil 98

erőforrások, lehetőségek, a civil tényezők figyelembe vételét a tervezés folyamatában. Válságkezelő műveletekben a katonai erő bevetése csak egy része a nemzetközi közösségnek a bonyolult politikai válság megoldására irányuló erőfeszítéseinek.

A

katonai

erőnek

–

lényegéből

fakadóan,

a

kijelölt

összhaderőnemi hadműveleti területen belül – meghatározhatnak bizonyos támogató szerepet a civil hatóság irányába. A parancsnok dönti el, hogy milyen mértékben lehet katonai erőforrásokat CIMIC feladatok végrehajtása érdekében felhasználni. Ezen túlmenően más, kiegészítő feladat csak a küldetés elsőbbségét figyelembe véve, az erőforrások értékelését követően, és a civil ügynökségekkel koordinálva, vállalható. Az alárendelt parancsnokok a tervezett helyi CIMIC feladatokat egyeztetik, és a felmerülő konfliktusokat oly módon oldják fel, hogy ne veszélyeztessék a hosszabb távú, a hadműveleti terület egészét érintő feladatokat. •

Parancsnoki irányítás. A CIMIC irányítása minden szinten a parancsnok felelőssége. Meg kell valósítani a vezetés és az erőkifejtés egységét. A parancsnoknak tisztában kell lennie a katonai műveletek civil környezetre gyakorolt hatásaival és mérlegelnie kell a civil környezet hatásait a saját műveleteire. A parancsnok feladata kijelölni az elsődleges célokat és irányítani a CIMIC tevékenységet annak érdekében, hogy a katonai hatékonyság fenntartása mellett ne okozzanak felesleges nehézségeket a lakosságnak, illetve ne veszélyeztessék a célkitűzéseket.

•

Gazdaságosság. A parancsnoknak – a katonai erőforrások lehető legkevesebb felhasználása

mellett

–

törekednie

kell

a

civil

erőforrások

maximális

igénybevételére, azonban azok felhasználása ne haladja meg azt a mértéket, amely már veszélyeztetné a lakosság ellátását, és ne lehessen összefüggésbe hozni háborús fosztogatás, bűnös hadviselés, illetve lopás gyanújával. A CIMIC tevékenységek gyakran olyan körülmények között zajlanak, amikor a lakosság elégtelen infrastruktúrával és az alapvető termékek, és szolgáltatások hiányával szembesül. A katonai erőforrások korlátozott mértékben állnak rendelkezésre, ezért a katonai képességek fenntartása mellett, a képességeket nem veszélyeztető mértékben 99

használhatók fel a lakosság, illetve a civil szervezetek támogatására. Mindez körültekintő tervezést és alapos mérlegelést kíván a parancsnoktól.

Meg kell

akadályoznia, hogy a lakosság, a helyi kormányzat, a nemzetközi szervezetek és a nem-kormányzati szervezetek katonai forrásoktól való hosszú-távú függősége kialakuljon. Ha a forrásokat egyszer már biztosítottuk, azok megszüntetése vagy korlátozása feszültséget eredményezhet a civil-katonai kapcsolatokban, meggátolhatja a civil hatóságok megerősödését, valamint tartósan romolhat a katonai erők lakosság általi megítélése, elfogadottsága. •

Prioritás és összpontosítás. Nagy valószínűséggel a CIMIC célokra felhasználható források korlátozottak lesznek, ezért azokra a feladatokra kell a forrásokat összpontosítani, melyek leginkább vezetnek a feladat sikeres végrehajtásához. A célirányos, koncentrált katonai erőforrás-felhasználás javítja a haderő civil megítélését, és azt demonstrálja, hogy a haderő a lakosság érdekekében cselekszik. Az erőforrások szétforgácsolása a hatékonyság csökkenéséhez vezet, és fennáll annak a veszélye, hogy a kívánt végállapot elérése szükségtelenül elhúzódik.

•

Jogi kötelezettségek és humanitárius megfontolások. A parancsnok felel a nemzetközi humanitárius jog (hadijog) betartásáért. A parancsnoknak – a törvények betartása mellett és a feladat keretein belül – törekednie kell a katonai műveletek nem-hadviselőkre gyakorolt hatásainak minimalizálására. Ez alapvető a küldetés legitimációjának szempontjából.

A katonai erő alkalmazása kevés kivételtől

eltekintve emberi szenvedéssel jár, amely – a hadviselés szabályai szerint –, amikor csak lehetséges, és amikor szembesülünk vele, enyhítendő. A személyek és csoportok emberi jogait a hadviselés szabályai szerint meg kell védeni, és tiszteletben kell tartani. E tekintetben a művelet előkészítése során kidolgozott dokumentum, a Fegyveres Erőszak Alkalmazásának Szabályai (ROE) 124 mérvadó.

124 ROE: Rules of Engagement

100

A civil-katonai kapcsolatok elvei •

Kulturális és vallási érzékenység. A helyi szokások, vallás, erkölcs, kultúra és életmód iránti érzékenység, figyelem alapvető jelentőségű a katonai küldetés szempontjából. Egy politikailag érzékeny környezetben a helyi szokások vagy szabályok meggondolatlan megszegése kellemetlenségeket, a vallási érzület megsértése ellenérzéseket okozhat, és komolyan alááshatja a feladat sikeres végrehajtásának esélyeit. A haderő megnyilvánulásaiban kifejezésre kell juttatni a helyi kultúra, szokások és törvények tiszteletben tartását és a más vallási meggyőződés iránti tiszteletet. A CIMIC-nek lényeges szerepe van a haderő kulturális és vallási érzékenységének kialakításában már a hadműveleti területre történő kitelepülés előtti felkészítéssel kezdődően.

•

Közös célok. A kialakított kapcsolatok fenntartására és a lehetőségek szerinti fejlesztésére van szükség annak érdekében, hogy a kapcsolat átvészelje a vitákat, kudarcokat,

kompromittálódást,

vagy

egy

harmadik

fél

részéről

érkező

fenyegetettséget. Bár a hadműveleti területen belül működő szervezetek rövid távú céljai különbözhetnek, olyan közös célokat kell kialakítani és meghatározni, melyeket mind a katonai vezetés, mind pedig a civil szervezetek magukénak vallanak. •

A felelősség megosztása.

A civil szervezetek, ügynökségek szellemisége,

struktúrája és munkagyakorlata jelentősen eltérhet egymástól. A közös célok elemzése vezet el a felelősség egyetértésben történő megosztásához annak érdekében, hogy hosszú távú és kölcsönösen eredményes kapcsolat alakuljon ki. A CIMIC szakemberek feladata a koordináció mihamarabbi kimunkálása a civil szervezetekkel, hogy elkerüljük a félreértéseket, és egyértelműen meghatározhatók legyenek a szerepek, valamint a felelősségi területek. •

Egyetértés. Minden erőfeszítést meg kell tenni annak érdekében, hogy a haderővel kapcsolatban lévő civil szervezetek együttműködési szándékát biztosítsuk és fenntartsuk. A kényszernek hasonló hatása lehet, mint az egyetértésnek, azonban kevesebb eredménnyel jár és kevésbé tartós. Az egyetértés – akár a legegyszerűbb 101

okok miatt is – hamar felbomolhat, ezért a parancsnoknak számolnia kell azzal, hogy ez esetben sokkal több időt és energiát emészt fel ennek visszaszerzése és megtartása. •

Átláthatóság. A CIMIC tevékenységének sikere megköveteli a műveletben érintett szervek közötti kölcsönös bizalmat. A CIMIC munkának nyíltnak kell lennie, hogy szemléltesse a hozzáértést, a képességet és a határozottságot annak érdekében, hogy elnyerje a civil oldal bizalmát. A civil-katonai kapcsolatok politikai, katonai, humanitárius és más összetevői közötti feszültségek szükségszerűen zavarokhoz és félreértésekhez vezetnek. Ezeket a feszültségeket tovább súlyosbíthatják a politikai előítéletek, a média pontatlansága, vagy az eltorzított, illetve szegényes kommunikáció. Az átláthatóság hozzájárul a kölcsönös bizalom szempontjából potenciálisan veszélyes helyzetek megelőzéséhez és semlegesítéséhez, erősíti a bizalmat és elősegíti egymás kölcsönös megértését. A CIMIC állomány a helyi információk értékes forrása lehet, és a katonai ügyek képviselőivé válhatnak, de gyorsan használhatatlanná válnak, ha hírszerzésre vagy pontatlan információk kommunikálására használják őket. A katonai módszerekkel megszerzett információ nem mindig osztható meg a civil szervezetekkel, illetve hatóságokkal. A CIMIC törzsnek szorosan együtt kell működnie a hírszerző szolgálattal, hogy a hatékonyság érdekében időben rendelkezésükre álljanak a civil szervezeteknek átadható legpontosabb információk. Ezek a civil szervezeteknek és vezető ügynökségeknek átadott információk, például a menekültek mozgása, a parancsnoknak nagy segítséget jelentenek, mert lehetővé teszik a megfelelő civil ügynökségek időbeni tájékoztatását, azok időbeni reagálását, és ez által a katonai erőforrások „szükséges és elégséges” mértékű alkalmazását.

•

Kommunikáció. A hatékony kommunikáció a civil hatóságokkal, ügynökségekkel, szervezetekkel és a lakossággal elengedhetetlen az egyetértés és az együttműködés fenntartása érdekében. A katonai és civil szervezetek közötti különbségek megismerésére és megértésére időt kell szánni. A legtöbb civil szervezet, mellyel a katonai erő érintkezni fog, mindenekelőtt saját céljait tartja elsődlegesnek. Ezen 102

túlmenően néhányuk úgy vélheti, hogy a katonai erővel való együttműködés és a függetlenség egymást kölcsönösen kizáró tényezők. A nehézségek csökkentésének kulcsa a nyílt és folyamatos kommunikáció. Érthető és hatékony intézkedéseket kell tenni annak érdekében, hogy a civil szervezetekkel és vezető ügynökségekkel kapcsolatban álló CIMIC szervezeteken keresztül kialakuljanak és működjenek ezek a kommunikációs csatornák a lehetséges zavarok, félreértések elkerülése érdekében. Elő kell segíteni a műveletek során újonnan bekapcsolódó civil szervezetek alkalmazkodását a kialakult rendszerhez. A CIMIC és a tömegtájékoztatás 125 kapcsolata nélkülözhetetlen a hatékony kommunikáció érdekében.

125 A tömegtájékoztatás itt vezetést támogató funkció értelemben szerepel.

103

11. ÖSSZEGZÉS, KÖVETKEZTETÉSEK Tanulmányunk célja kettős volt. Egyrészt azon tényezők vizsgálatára vállalkoztunk, amelyek pozitív vagy negatív hatást gyakorolhatnak a védelmi szektoron belül a döntés-előkészítés és döntéshozatal rendszerének hatékony működésére, s a biztonsági szektorok átalakításának ill. reformjainak sikeres végrehajtására hazánkban, valamint más NATO- és EU-tagországokban. Másrészt azt vettük górcső alá, hogy milyen nemzetközi tapasztalatok ill. minták állnak rendelkezésre a hazai védelmi rendszeren belül a döntéselőkészítés és döntéshozatal, valamint a biztonsági szektor mielőbbi, minél teljesebb körű, mélyreható modernizációjához; s a jelenleginél hatékonyabb, valóban professzionális, magas szintű együttműködésen alapuló működtetéséhez - hogy valóban képesek legyünk érdemben hozzájárulni a napjainkban formálódó,

integrált

„euro-atlanti

biztonsági

szektor-architektúra”

mielőbbi

létrejöttéhez és eredményes tevékenységéhez. Úgy találtuk, hogy a biztonsági szektorok átalakításának ill. reformjának első generációja alapvetően sikeresnek bizonyult minden régi és új NATO- és EUtagországban; s pozitív hatást gyakorolt a közép-kelet európai régió stabilitására, valamint a NATO- és EU-tagjelölt poszt-kommunista országok demokratizációjára. Mind a NATO, mind az EU a látens ill. manifeszt tagsági kritériumok között is szerepeltette azt az elvárását, hogy az érintett országokban mielőbb és mind teljesebb mértékben épüljön ki, és hatékonyan működjön a biztonsági szektor intézményei és szervezetei felett megvalósuló polgári demokratikus ellenőrzés és irányítás rendszere. Minthogy a két kulcsfontosságú multilaterális intézményben való teljes jogú tagság igézete ill. ígérete valóban vágyott célérték volt a függetlenné vált poszt-kommunista országok politikai elitjei és lakosságának többsége számára- ezért az idő előre haladtával mind a NATO, mind pedig az EU relatíve jelentős befolyást volt képes gyakorolni az érintett jelölt országokban a demokratizálódás és a reformfolyamatok fókuszpontjainak és kiemelt területeinek meghatározásában és az átalakulás ütemezésében, s ez nem keltett komoly ellenérzést az érintett országok politikai elitje és 104

civil lakossága körében. Az érintett tagjelölt országokban felgyorsult és kiteljesedett a demokratizálódás folyamata; kiépült és napjainkban jól működik a nemzeti fegyveres erők és testületek, valamint a titkosszolgálataik feletti civil kontroll rendszere; nőtt az adott tagjelölt országok politikai, társadalmi és katonai értelemben vett stabilitása; felgyorsult a gazdasági és jogi rendszerüknek, valamint biztonsági szektoruknak a revitalizált európai acquis communautire elvárásainak megfelelő átalakulása, s jelentősen javultak az euro-atlanti országok közösségéhez történő integrációjuk esélyei. Ugyanakkor még számos problémát kell megoldaniuk ezeknek az országoknak. Sajnos ugyanakkor az is tény, az USA és az EU, mint két potenciális hatalmi erőközpont közötti látens vetélkedés a NATO- és EU-tagjelölt poszt-kommunista országok biztonsági szektorainak átalakítására ill. reformjára is rányomta bélyegét, sőt bizonyos fokú zavarodottság okozójává vált az igazodási pontokat kereső tagjelölt országokban. Ennek egyik oka az, hogy meglehetősen hosszú ideig nem igazán volt érdemi koordináció és harmonizáció a biztonsági szektorok átalakítására ill. reformjára vonatkozó hivatalos NATO- és EU-álláspontok között, ezért előfordulhatott, hogy a két intézmény képviselői oldaláról eltérő jellegű (alkalmasint egymással ütköző) igények, elvárások fogalmazódtak meg. Ezek a „vegyes jellegű” üzenetek tükrözték nem csupán a NATO és az EU belső politikai életének dinamikáját és politikai hangsúlyváltozásait, s az un. „transz-atlanti” kapcsolatok természetének alakulását. Napjainkban a biztonsági szektorok un. „első és második generációs átalakításának ill. reformjának” maradéktalan végrehajtását, valamint a „harmadik generációs biztonsági szektor-reformok” mielőbbi beindítását és kiteljesítését sürgeti az a tény, hogy jelenleg gyakorlatilag azok a poszt-kommunista országok alkotják mindkét multilaterális szervezet keleti „ütköző zónájának” jókora hányadát, amelyek a közelmúltban lettek a NATO és az EU tagjai. Következésképpen kiemelt fontosságú az EU és a NATO számára, hogy a frissen formálódó új európai biztonsági architektúrában biztonságpolitikai „puffer”-szerepkört (is) betöltő új tagországainak mindegyike olyan biztonsági szektorral rendelkezzen, melynek minden intézményi eleme képes alaprendeltetése és járulékos feladatai hatékony, másokkal szoros 105

együttműködésében

történő

ellátására

az

új

integrált

vezetési-irányítási

és

kommunikációs rendszer keretei között. Napjainkban a „biztonság”-fogalom belső tartalmának átalakulása, további „mélyülése és bővülése” szükségszerűvé teszi a biztonság gyakorlati garantálásában érintett összes intézmény ill. szervezet mielőbbi strukturális és funkcionális modernizációját; s korábbinál koherensebb, integráltabban működő rendszerré szerveződését. A nemzeti biztonsági stratégiára épülve célszerűnek látszik felgyorsítani és elmélyíteni azon ágazati stratégiák összehangolt kialakításának folyamatát (egyebek között a katonai, nemzetbiztonsági, rendvédelmi, gazdasági-pénzügyi, humánerőforrásfejlesztési, szociálpolitikai, informatikai és információvédelmi, katasztrófavédelmi és környezetbiztonsági területeken, valamint a terrorizmus elleni küzdelem területén), amelyek az átfogóan értelmezett biztonság területén határozzák meg a teendőket. Az így előálló nemzeti „biztonsági szektor” átalakítása ill. reformja során a politikai döntéshozók, s az érintett intézmények, szervezetek legfőbb irányítói a nemzeti biztonsági stratégiákban foglaltakkal összhangban figyelembe kell, hogy vegyék a különféle multi- és bilaterális szerződésekből fakadó feladatainkat, valamint az ENSZ-, EBESZ-, NATO- és EU-tagságunkkal összefüggő alkalmazkodási, igazodási és közös cselekvésben való részvételi kötelezettségeinket.

Dr. habil Kiss Zoltán László alez. mobil: 06 20 575 4065 e-mail: [email protected]

106

FELHASZNÁLT IRODALOM Ball, Nicole. 'The Challenge of Rebuilding War-torn Societies', in Chester A. Crocer and Fen Osler Hampson, Managing Global Chaos: Sources and Responsens to International Conflict, Washington, D.C.: United States Institute of Peace, 1996, p. 616.

Baly, Dick (ed.): Understanding and Supporting Security Sector Reform. London: Department for International Development. Available (Online): http://www.dfid.gov.uk/pubs/files/supporting-security.pdf Bebler, Anton (1991) Democratisation and the East-Central European Professional Military In: RUSI Journal, Royal United Services Institute for Defence Studies, London :Whitehall, , Spring 1991, Volume 136 No.1., 47-51. p. -(1994) The Evolution of Civil-Military Relations in Central and Eastern Europe In: NATO Review, Vol. 42. No. 4, August 1994, 28-32. p. - (1997) Civil-Military Relations in Post-Communist States: Central and Eastern Europe in Transition. Westport: Praeger Blum, William (2003) Killing Hope: U.S. Military and CIA Interventions since World War II. Monroe, Maine: Common Courage Press. Lásd még: http://www-killinghope.org

Born, Hans - Fluri, Philipp- Johnsson, Anders B. et.al. (2003) Parliamentary oversight of the security sector: Principles, mechanisms and practices, Geneva/Belgrade : Inter-Parliamentary Union-Geneva Centre for the Democratic Control of Armed Forces Bryden, Alan – Hänggi, Heiner (eds.) (2004) Reform and Reconstruction of the Security Sector, Münster:Lit Verlag Buzan, Barry (1991) People, States and Fear. An Agenda for International Security Studies in the Post-Cold War Era London: Harvester Wheatsheaf.

Caparini, Marina – Fluri, Philipp H. (2002) The Relevance of Democratic Control of the Security Sector, Working Paper Series No. 24., Geneva: Geneva Centre for the Democratic Control of Armed Forces

107

Caparini, Marina (2005) Private Military Campanies. In: Winkler, Theodor – Ebnöther, Annja H. – Hansson, Mats B. (eds.) (2005) Combating Terrorism and its Implications for the Security Sector. Stockholm – Geneva: Swedish National Defence College - Geneva Centre for the Democratic Control of Armed Forces, pp. 207-225. Chandler, Michael (2005) Counterrorism Policies and Strategies: Keys to Effective Interagency Cooperation and National Security. In: Winkler, Theodor – Ebnöther, Annja H. – Hansson, Mats B. (eds.) (2005) Combating Terrorism and its Implications for the Security Sector. Stockholm – Geneva: Swedish National Defence College - Geneva Centre for the Democratic Control of Armed Forces, pp. 67-77

Chutter, David: Defence Transformation: A Short Guide to the Issues, ISS Monograph No. 49, August 2000 Cottey, Andrew – Edmunds, Timothy – Forster, Anthony (1999) Democratic Control of Armed Forces in Central and Eastern Europe: A Framework for Understanding Civil-Military Relations in Post-Communist Europe, Working Paper 1/99, Available [Online]:www.one-europe.ac.uk/pdf/work1.pdf -

(2001) Transforming Postcommunist Militaries: Professionalisation of Armed Forces in Central and Eastern Europe, Working Paper 30/01, Available [Online]:www.one-europe.ac.uk/pdf/w30edmnds.pdf

-(2002) The Second Generation Problematic: Rethinking Democracy and Civil-Military Relations In: Armed Forces & Society, Vol. 29., No.1., Fall 2002, 31-56. p. - (2003) Soldiers and Societies in Postcommunist Europe: Legitimacy and Change, Plagrave Macmillan, New York, 2003 Creative Associates International Inc., Preventing and Mitigating Violent Conflicts: A Revised Guide for Practitioners, Available [Online]: http://www.caii-dc.com/ghai/

Dandeker, Christopher: On The Need To Be Different: Military Uniqueness And CivilMilitary Relations in Modern Society In: RUSI Journal, 2001/3., 4-9. p. Edmunds, Timothy (2003) Political Conditionality and Security Sector Reform in PostCommunist Europe In: Conflict, Security & Development, Volume 3 Number 1, April 2003 108

Jones, Christopher D. – Mychajlyszyn, Natalie: Overview (2002) Civil-Military Relations in Central and Eastern Europe in Former Communist Societies In: Armed Forces & Society, Vol. 28., No.3., Spring 2002, 375-384. p. Karatnyczky, Adrian – Motyl, Alexander – Schnetzer, Amanda (eds.) (2003) Nations in Transit 2003: Democratization in East Central Europe and Eurasia, Lanham: Freedom House – Rowman & Littlefield Publishers, Inc., Kipp, Jacob W. (1992) Civil-Military Relations in Central and Eastern Europe In: Military Review, December 1992, 27-35. p. Kümmel, Gerhard (2002) The Military and Its Civilian Environment: Reflections on a Theory of Civil-Military Relations In: Connections Publications, The Partnership for Peace Consortium of Defense Academies and Security Studies Institutes, December 2002, Volume 1 No. 4., 63-82. p. Mahler, Michael D. (2000) The Army and Society: Some Perspectives for the 21st Century In: Armor, The Professional Development Bulletin of the Armor Branch PB 1700-5, Vol. CIX, No.5., September-October 2000 Mandel, Robert (2001) The Privatization of Security In: Armed Forces & Society, Vol. 28., No.1., Fall 2001, 129-151. p. Matus János (1996) A védelmi reformok Közép-Európában és a civil-katonai kapcsolatok In: Hadtudomány, 1996/2., 53-61. p. Mécs Imre (2001) A civil szervezetek – kontroll és együttműködés In: Új Honvédségi Szemle, A Magyar Honvédség központi folyóirata, 2001/12., 58-61. p. Nathan, Laurie (2004) Obstacles of Security Sector Reform in New Democracies, Berghof Research Center for Constructive Conflict Management, Available [Online]: http://www.berghof-handbook.net/articles/ssr_%20nathan.pdf Nelson, Daniel N. (2002) Definition, Diagnosis, Therapy: A Civil-Military Critique In: Defense & Security Analysis, Vol. 18., No.2., 2002, 157-170. p. SIPRI Yearbook 2004 Armaments, Disarmament and International Security, Stockholm International Peace Research Institute, Oxford University Press 109

The Military Balance 2004-2005, Oxford University Press for the International Institute for Strategic Studies, London, 2004 Szabó János (2001) Haderő-átalakítás: Az ezredforduló haderőreformjának előzményei, jellemzői és perspektívája, Zrínyi-Budapest -

(2003) Haderőváltás Magyarországon: A rendszerváltás konfliktusai, kezelésük története és perspektívái a védelmi szektorban 1989-2001, Budapest: PolgART, Budapest, 2003

110

JEGYZETEK: i

A tanulmányban a szerző által megfogalmazott vélemények, következtetések ill. ajánlások nem szükségszerűen tükrözik a Magyar Köztársaság Honvédelmi Minisztériuma, a HM Védelmi Hivatal, vagy a ZMNE hivatalos álláspontját.

ii

A modern indusztriális és posztindusztriális társadalmak erőteljesen urbanizáltak, aminek eredményeként a nagyvárosok lakóit és az ipari agglomerációkba sűrűsödött népességet naponta rendszeresen el kell látni a fogyasztási javak és szolgáltatások sokaságával. A sokoldalú ellátás nélkülözhetetlensége viszont sajátos függőségi, kliensi viszonyt teremhet az ellátottak s az adott ipari civilizáció létfenntartó mechanizmusainak működtetői között. Amennyiben eredménnyel jár egy olyan akció, mely ennek a (pl. közigazgatásban, hírközlésben, szállításban;, kereskedelmi, pénzügyi és központi informatikai rendszerekben) dolgozó szakapparátusnak a tevékenységét hatékonyan képes bénítani ill. az ellátási rendszer központi elemeit ki tudja iktatni, úgy nagy tömegek alapvető túlélési esélyei kerülhetnek veszélybe.

iii

Talán elég, ha ennek kapcsán csupán két tényező-együttesre utalunk : • azokra az „időzített civil ipari bombákra” , amilyenek például a nukleáris erőművek, a vegyi üzemek, olajfinomítók, üzemanyag-lepárlók, a veszélyeshulladék-tárolók, amelyek potenciális célpontok is lehetnek egy setleges (akár hagyományos, akár termonukleáris) háború esetén - s megsemmisítésük beláthatatlan következményekkel járhat a polgári lakosságra, valamint a természeti és az un. „mesterséges” környezetre nézve egyaránt! • a fejlett, erősen iparosodott társadalmak prosperitásuk és életszínvonaluk növekedésének biztosítását gyakran olyan áron érik el, hogy környezetüket fokozott mértékben szennyezik, s totálisan kizsákmányolják, amivel az emberi létezés természetes alapjait ingathatják meg hosszú távon.

iv

Hiszen köztudott, hogy a globalizáció okán a legtöbb indusztriális ill. un. posztindusztriális társadalom rendkívül erőteljesen függ a világkereskedelemtől, ill. az export-import rendszerének folyamatos működésétől, ami garantálja számukra a javak, munkaerő zavartalan beszerezhetőségét és a különféle szolgáltatások rendszerének akadály nélküli igénybevételét. Az iparosodott nemzetgazdaságok szinte a rendezetten működő világgazdaság „foglyaivá” váltak, hiszen létérdekükké vált, hogy pl. a különféle javak és szolgáltatások exportja és importja zavartalanul bonyolódjon.

v

Egyre nyilvánvalóbbá vált ugyanis, hogy a fejlett társadalmak alkalmatlanokká váltak a modern háborúk ill. hosszabb védelmi harc által előidézhető próbatételekre, tehát csak a béke viszonyai által teremtett feltételek közepette képesek fennmaradni és hatékonyan működni.

vi

Ennek kapcsán csupán arra a közismert tényre utalnánk, miszerint a hidegháború időszakában az iparosodott társadalmak mind Keleten, mind pedig Nyugaton a (konvencionális, a nukleáris, a biológiai vagy vegyi) fegyverzet olyan fenyegető arzenálját hozták létre, mely az emberiség eddigi történetében soha nem látott megsemmisítő ill. romboló erőt képvisel, s elegendő lenne a Föld bolygón az élet magasabb rendű formáinak szinte teljes megsemmisítésére.

vii

Lásd ennek kapcsán különösen: „State-directed and state-sponsored terrorism” in Cecilia Albin (1989) The Politics of Terrorism: A Contemporary Survey. In: Barry Rubin,( 1989) (ed.) The Politics of Terrorism: Terror as a State and Revolutionary Strategy Washington, D.C.: Foreign Policy Institute, School of Advanced International Studies, The John Hopkins University, 183-234 (lásd különösen: p. 232)

111

viii

Azon tényezők, melyek meghatározzák a fegyveres erőknek a politikai átmenetek végkimenetele befolyásolását célzó erőfeszitéseinek az eredményességét

A fegyveres erők relativ poziciója – a korábbi politikai rendszer és a politikai átmenet tipikus mintájának függvényében Korábbi Politikai átmenet A fegyveres erők Példák: politikai rendszer tipikus mintái relativ politikai poziciója A. A fegyveres erők kudarca, katonai Gyenge Argentina, Görögország rezsim összeomlása Militarizált (katonai uralom*) B. megegyezéses (paktumokon alapuló) Erős Brazilia, Chile, Peru, Uruguay reform C. Coup d’État (államcsiny, puccs) Erős Portugália Civil D. megegyezéses (paktumokon Gyenge Spanyolország alapuló) reform Katonai uralom altípusai (Perlmutter): autokratikus, oligarchikus; tekintélyelvü pretorianizmus. Az authoritariánus politikai rendszerekből való átmenetek tipusai Az átmenetet vezénylő A távozó authoritariánus rezsim befolyásának mértéke a politikai átalakulás menete felett domináns elitcsoportok jellege Nagyon alacsony Közepes Magas (összeomlás) (“megszabadulás”) (“üzletkötés”) Görögország, Venezuela (Magyarország, Spanyolország Civil (Csehszlovákia, NDK) (SZU, Bulgária, Lengyelország) Románia) Portugália, Ecuador, Peru, Uruguay Brazilia, Chile, Paraguay Katonai Argentina Authoritariánus /tekintélyi elvi/ Átmenet: az előző politikai rendszer összeomlásától ill. a választások meghirdetésétől a demokratikusan megválasztott polgári tisztségviselők beiktatásáig terjedő időszak. ix

PR/PA/PI terminológiák és meghatározások:

A közlést engedélyező személy (Release Authority) – Az a személy, aki engedélyezheti a szervezet vagy parancsnokság nevében az információ kiadását. Rendszerint csak két, közlemény kiadását engedélyező személy van a különböző parancsnoki szinteken: a parancsnok, valamint a parancsnok tájékoztatási tisztje. Alapszabályok (Ground Rules) –előzetes megegyezésen alapulóan kölcsönösen elfogadott szabályok a szóvivő (információforrás) és a média képviselői között, amelyek irányítják egy különleges információ közzétételét és/vagy használatát, vagy az információ rögzítését egy speciális időszakra vonatkoztatva. A NATO-ban használatos alapszabályok a következők: • Közölhető információ (On-the-Record) – Ezen információt lehet idézni szó szerint, közvetlenül egy személyhez (névvel, rendfokozattal, címmel vagy beosztással) köthető vagy közvetve a szóvivőnek vagy hivatalos személynek tulajdonítható. Ez az ajánlott alapszabály magas beosztású személyek hivatalos interjúira. • Háttér-információ (Background) – Az információ felhasználható az információt adó személy hozzárendelése nélkül. A szabályok változhatnak előzetes megegyezés függvényében. Az interjút

112

adó személy kérheti, hogy ne idézzék név szerint, beosztás, szervezet vagy más elem alapján, illetve úgy is közzétehető az információ, mintha az újságíró saját forrásából származna. A háttér-információ segít feltárni az összefüggéseket, mélységeket a bonyolult vagy ellentmondásos témáknál. • Nem közölhető információ (Off-the-Record) – Ezen információt nem lehet felhasználni nyilvános közlésre. Ezt az alapszabályt az újságíró személyes ismerete esetén alkalmazhatjuk. A félreértések elkerülése végett, a Szövetséges Erők Európai Parancsnokságai erősen elutasítják ezen alapszabály alkalmazását és csak néhány indokolt esetben - a Tájékoztatási Iroda tanácsa alapján - teszik lehetővé használatát. Szóvivő (Spokesperson) – Az a személy, akit felhatalmaztak arra, hogy közzétegye a közölhető információkat a nyilvánosság számára egy szervezet vagy hivatalos személy nevében. Hír embargó (News Embargo) – Egy olyan megegyezés egy vagy több média képviselőivel, hogy a kapott információt nem adhatják ki egy bizonyos időpont előtt (általában Greenwich-i időt vesznek alapul). Megjegyzés: A meghatározások a MC 0457/1 NATO Military Policy on Public Affairs , Lexicon of Terms alapján lettek fordítva. Norfolk (USA): NATO ACT Public Affairs Office. Online: http://www.nato.int/ims/docu/mil-publ-aff-policy.htm

113