7 Források: Kecskés L.: EK jog és jogharmonizáció, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1995 Kende T.:Európai Közjog és Politika, Osiris, Budapest, 1998 Craig-De Burca: EU Law – Text, Cases and Materials, Oxfor University Press, 1998
A Van Gend & Loos ügy – a vertikális közvetlen hatály és a közvetlen alkalmazhatóság • A Szerzıdések közvetlen hatálya • 1963: Van Gend en Loos v. Nederlandse Administratie der Belangisten ügyben rendkívül nagy hatású ítéletet hozott az Európai Bíróság. • Az ítélet lényege: A Közösség olyan „új jogi rendet hoz létre, amely jogokat ruház az egyénekre is.
1
A Van Gend & Loos ügy • A közösségi jog által az egyének számára adott jogok érvényesülését a tagállamok bíróságainak biztosítania kell tekintet nélkül arra, hogy a valamely tagállam megtette azokat az intézkedéseket, nemzeti jogalkotási lépéseket, amelyek a közösségi jog nemzeti transzformálásához esetleg szükségesek.”
A Van Gend & Loos ügy • A háttér: – A Van Gend en Loos szállítmányozási vállalat amiatt tett panaszt a holland vámhatóságnál, majd az illetékes holland nemzeti bíróságnál, hogy az általa importált vegyiárura (formaldehid származékra) a korábbi 3% helyett 8% beviteli vámot rótt ki a holland vámhatóság az EGK szerzıdés hatálybalépését követıen kibocsátott holland vámelıírások szerint.
2
A Van Gend & Loos ügy – A jogvita alapját azt képezte, hogy az EGK Szerzıdés szabályai, a Szerzıdés hatálybalépésével, közvetlenül alkalmazható szabálynak minısülnek-e a tagállamokban, és hogy az EGK Szerzıdés szabályai által a tagállamokra rótt kötelezettségekre alapítottan magánszemélyeknek keletkezhet-e jogosultsága.
A Van Gend & Loos ügy • Az ütközı szabályok – A holland vámtarifa szabály – Az EGK Szerzıdés vonatkozó rendelkezése (12. Cikk): „a tagállamok egymás között sem új beviteli, sem kiviteli vámokat, illetve velük egyenértékő díjakat nem vezetnek be, sem pedig az egymás közötti kereskedelmi kapcsolataikban már alkalmazottakat nem emelhetik”.
3
A Van Gend & Loos ügy • Az álláspontok: – A Van Gend en Loos társaság és a Bizottság közvetlen hatályt tulajdonítottak az EGK Szerzıdés 12. Cikkének. – Az eljárásba beavatkozó tagállamok (Belgium, Németország és Hollandia) viszont azon az állásponton voltak – Roemer fıügyésszel együtt – hogy a 12. Cikknek nincs közvetlen hatálya, vagyis ezen rendelkezés alapján jogvita is csak a tagállamok és a Bizottság között merülhet fel.
A Van Gend & Loos ügy • A döntés: – Az Európai Bíróság számára az ügy eldöntésénél „egy bizonyos Európa eszme” vált irányadóvá. A kommentátorok szerint ez az eszme határozta meg az Európai Bíróságnak a közösségi jog, adott esetben az EGK Szerzıdés egyik rendelkezése közvetlen hatályát elismerı döntését, nem pedig az a jogtechnikai nézıpont, melynek érveit a közvetlen hatályt el nem ismerık felsorakoztattak.
4
A Van Gend & Loos ügy • Részlet az ítéletbıl: - Az EGK Szerzıdés célja, hogy létrehozza a Közös Piacot, amelynek mőködése közvetlenül kapcsolódik a Közösségben érdekelt felekhez, ez a Szerzıdés több annál, minthogy csupán az érdekelt államok között hozzon létre kölcsönös kötelezettségeket.
A Van Gend & Loos ügy – Ezt a nézıpontot erısíti a Szerzıdés preambuluma, mely nemcsak a kormányokra, hanem a népekre is hivatkozik. Ezt azzal is különösen megerısíti, hogy olyan intézményeket állít fel, amelyeket szuverén jogokkal ruház fel, és ezen jogok gyakorlása a tagállamokat és azok állampolgárait egyaránt érinti.
5
– A tagállamok állampolgárai a Szerzıdésben arra lettek felhívva, hogy mőködjenek együtt e Közösség keretében az Európai Parlament, valamint a Gazdasági és Szociális Tanács közvetítésével.
A Van Gend & Loos ügy • Az Európai Bíróság számára a Szerzıdés 177. Cikkében kijelölt feladatnak az a célja, hogy a Szerzıdés egységes értelmezése, a nemzeti bíróságoknál is biztosítva legyen. A tagállamok ezáltal elismerték, hogy a közösségi jognak olyan hatalma van, amelyre a tagállamok állampolgárai bíróságok elıtt is hivatkozhatnak”.
6
A Van Gend & Loos ügy • A Bíróság megállapítása: Nemcsak akkor keletkeznek jogok az egyének számára a közösségi jogból, ha a Szerzıdés kifejezetten biztosítja azokat, hanem akkor is, amikor a Szerzıdés világosan meghatározott módon kötelezettségeket ró az egyénekre, éppúgy mint a tagállamokra és a Közösség intézményeire.
A Van Gend & Loos ügy • További fejlemények: – Az ügyben a holland (és a belga) állam nem csak a közösségi jog közvetlen hatályát vonta kétségbe, hanem az Európai Bíróságnak az eljárási hatáskörét is.
7
– Érdemi védekezésként azzal érvelt Hollandia, hogy nem került sor vámtarifa emelésre, hanem csupán annyi történt, hogy egy másik magasabb vámtételő árkategóriába sorolta át a vita tárgyát képezı terméket.
A Van Gend & Loos ügy
• A Bíróság megállapította, hogy a termékeknek olyan vámtarifa kategóriába való átsorolása, amelynek révén magasabb vámok kerültek megállapításra, ugyanúgy minısül, hogy, mintha magát az alkalmazott vámtételt emelték volna meg.
8
A Van Gend & Loos ügy • A Van Gend en Loos ügyben a közvetlen hatályosság elve úgy mőködött, hogy az EGK Szerzıdés alapján jogokat biztosított a felperesnek, a Van Gend en Loos nevő magántársaságnak, amelyeket a az a holland vámhatóság ellen érvényesíteni tudott.
A Van Gend & Loos ügy
A Bíróság kimondta ebben az ügyben, hogy csak egyértelmő, feltétlen, önálló, negatív tartalmú rendelkezés lehet közvetlenül alkalmazható.
9
• Ezt a korlátozást késıbb a Lütticke-ügyben felszámolta. „Magánszemélyek közvetlenül hivatkozhatnak a nemzeti bíróság elıtt az alperes tagállammal szemben a cselekvési kötelezettséget tartalmazó rendelkezésre is, ha az az idıszak, amely alatt a tagállamnak a közösségi rendelkezés végrehajtásával kapcsolatos kötelezettségnek eleget kellett volna tennie, már eredménytelenül eltelt.
A Van Gend & Loos ügy
• Ha a kötelezettség egy tagállamot érint és arra magánszemély hivatkozik, akkor a közvetlen hatály függıleges (vertikális dimenziójáról van szó.
10
Defrenne v. Sabena ügy – a horizontális közvetlen hatály
Kérdés: Elıfordulhat, hogy a közösségi jognak valamely tagállamot kötelezı elemére magánszemély magánszeméllyel szembeni igényt akar alapítani. A közösségi jog közvetlen hatálya érvényesül-e az ilyen „vízszintes” (horizontális) viszonylatban is?
Defrenne v. Sabena ügy • Háttér:
– A felperes, Defrenne kisasszony légi utaskísérı volt a belga Sabena légitársaságnál. Pert indított a Sabena ellen az EGK Szerzıdés 119. Cikke alapján. „Mindegyik tagállam köteles az elsı idıszakban biztosítani és a továbbiakban gondoskodni annak az elvnek az alkalmazásáról, hogy a férfiak és nık egyenlı munkáért egyenlı bért kapjanak”.
11
A Defrenne v. Sabena ügy • Az Európai Bírósághoz beterjesztett kérdések lényege az volt, hogy vajon a 119. Cikk milyen összefüggésben hatályos közvetlenül. • A Sabena azzal érvelt, hogy az addig közvetlenül hatályosnak tekintett cikkek (mint pl. a 12. Cikk is) az állam és állampolgárai közti viszonyokra vonatkoztak, azonban a 119. Cikk elsısorban az egyének közti viszont érinti, így pedig a közösségi jog közvetlen hatálya nem vethetı fel.
Defrenne v. Sabena ügy • Az Európai Bíróság, Tabucci fıügyész véleményére is hivatkozva, nem értett egyet a Sabena álláspontjával. • „…a férfiak és nık közti megkülönböztetés tilalma nemcsak az állami hatóságok eljárására vonatkozik, hanem kiterjed minden olyan megegyezésre, amelynek at a célja, hogy kollektíve szabályozza a fizetett munkavégzést, és az egyéni munkaszerzıdésekre is”.
12
Costa v. ENEL ügy - a közösségi jog elsıdlegessége • A Háttér: – 1962-ben az Olasz Köztársaság egy törvénnyel államosította az elektromos áram termelésével és elosztásával foglalkozó olasz vállalatokat, létrehozták az „Ente nazionale Energia ellttrica impresa gia della Edisonvolta”-t, az ENEL-t. Az ENEL mint jogi személy megkapta valamennyi államosított vállalat telepét.
Costa v. ENEL ügy – Flamino Costa minálóni ügyvéd pedig, aki az egyik államosított vállalat, az Edisonvolt Rt. részvényese volt, megtagadta, hogy az ENEL-nek áramszámlát fizessen.
13
– Costa azzal érvelt, hogy az ENEL követelése, illetve az annak alapjául szolgáló olasz törvény sértette az EGK jogát. – Az egyik milánói bíróságon folyó perben Costa indítványozta, hogy a bíróság kérjen elızetes állásfoglalást az Európai Bíróságtól.
Costa v. ENEL ügy • Costa álláspontja szerint az olasz államosítási törvény ellentétes volt az EGK Szerzıdéssel, sértette annak 37., 53., 93. és 102. Cikkeit. • 37. Cikk: kereskedelmi jellegő állami monopólium létrehozásának a tilalma. • Az ENEL a „lex posterior” elvre hivatkozott, lévén, hogy a villamossági céget államosító olasz törvényt késıbb hozták, mint az EGK Szerzıdést ratifikáló olasz törvényt.
14
Costa v. ENEL ügy • Az Európai Bíróság megállapításai: • - A közösségi jog abban különbözik a nemzetközi jog szokásos szabályaitól, hogy az EGK Szerzıdés olyan saját jogrendet hozott létre, mely hatálybalépésével a tagállamok jogrendszereinek részévé vált és a nemzeti bíróságok által alkalmazható.
Costa v. ENEL ügy • - A közösségi jog szabályai kötelezik mind
a tagállamokat, mind azoknak polgárait. • - A tagállamok szuverenitásuk egy részét átruházták a Közösségre, joghatóságuk korlátozott. • -A nemzeti jog szabályai nem akadályozhatják a közösségi jog alkalmazását, ellenkezı esetben veszélybe kerülne az EGK Szerzıdés 5. (2) bekezdésben meghatározott célok
15
• -A nemzeti jog szabályai nem akadályozhatják a közösségi jog alkalmazását, ellenkezı esetben veszélybe kerülne az EGK Szerzıdés 5. (2) bekezdésben meghatározott célok megvalósulása.
Costa v. ENEL ügy • - A közösségi jog nemzeti joggal szembeni elsıdlegességét az EGK Szerzıdés 189. Cikke is megerısíti. Az ebben foglalt „kötelezı jelleg” és „közvetlen érvényesülés” ugyanis fölösleges lenne, ha a tagállamok törvényhozói aktusokkal, amelyek a közösségi jog normáit megelızik, egyoldalúan megfoszthatnák hatályuktól a közösségi jog szabályait.
16
A Leoniso v. Italian Ministry of Agriculture and Forestry eset - a rendeletek közvetlen hatálya • Leoniso asszony olasz farmer volt, aki egy közösségi rendelet elıírásainak eleget téve levágta teheneit, de mégsem kapta meg a rendelet által elıírt bonuszt, mivel az olasz kormány nem tette meg az ehhez szükséges költségvetési intézkedéseket.
• Az eljárásban az olasz kormány azzal védekezett, hogy „a kérdéses rendelet nem hozott létre szubvenció követelése iránti jogot ott, ahol a nemzeti törvényhozás nem hozott létre pénzügyi alapot erre a célra”.
17
A Leoniso v. Italian Ministry of Agriculture and Forestry eset • Az Európai Bíróság 1972-ben hozott ítéletében arra hivatkozott, hogy a vonatkozó közösségi rendeletek „kimerítıen lefektetik azokat a feltételeket, amelyektıl a kérdéses egyéni jog létesítése függ és azok nem tartalmaznak költségvetési szempontokat”.
• A közösségi jog érvényesülését nem zavarhatják a helyi rendelkezések és gyakorlatok. Egy tagállam költségvetési rendelkezései nem lehetnek gátjai a közvetlen alkalmazhatóságnak és a közösségi rendelkezések által létesített egyéni jog következetes gyakorlásának.
18
