Takács Zoltán1: A Vajdaság, mint régió – regionalizációs folyamatok Szerbiában a munkaerőkompetencia és az oktatás viszonya szempontjából A szerb/vajdasági oktatási rendszer illeszkedése a regionális igényekhez A szerb oktatási rendszer centralizált, és jellemzően nincs megfelelő konvergencia az oktatás és a piac valós szükségletei között. Az alapfokú oktatás mindenki számára biztosított, mégis az írástudatlanok részaránya a 10 év fölötti lakosság körében igen magas: 3,5%. Az aktív lakosság kicsivel több, mint 2/3-a rendelkezik középfokú végzettséggel, és ezek csoportjának mindössze 10%-a fejezett be gimnáziumot. Sokkal nagyobb az érdeklődés a szakközépiskolák iránt. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők részaránya elmarad az európai átlagtól. Az oktatásra fordított kiadások alacsonyabbak az átmeneti országok átlagától2. Ilyen és még más hasonló hiányosságokkal szembesül a szerb oktatási rendszer. Oktatási rendszerünk törvényes kerete sem mondható teljesnek. Az oktatásügyet jelenleg négy szerbiai törvény rendezi: az általános iskolai törvény, a középiskolai törvény, az átmeneti jellegű főiskolai törvény, valamint az új (2005-ben meghozott) felsőoktatási törvény (Gábrity, 2006). Láthatjuk, hogy a törvények sorából hiányzik a felnőttoktatásról szóló törvény. Fontosságával azonban, egyre inkább szembesül a szerb társadalom. A felnőttoktatás, tehát nem csak törvényes szempontból képez „szabályzatlan” területet a térségben, de megfelelően akkreditált intézményi infrastruktúrával sem rendelkezik. A foglalkoztatásügyi hivatalok nyilvántartásain szereplő munkaerő esetében, azonban az átképzések/továbbképzések képeznék az egyetlen lehetséges, optimális megoldást, véget vetve ez által a munkaerő-piaci pangásnak, és a népes (szakképzett) munkaerő-feleslegek gyarapodásának. A Nemzeti foglalkoztatási stratégia 2005-2010 (Nacionalna strategija zapošljavanja) nem illeti teljes értékű elemként az oktatást (foglalkoztatás-ügyi szempontból). Az oktatás konstruktív szerepe azonban éppen a foglalkoztatás terén jut kifejezésre. Még mindig külön kategóriákként kerül vizsgálat alá a munkanélküliség, mint probléma, illetve az oktatás, mint másik társadalmi kategória. Nem érezhető semmilyen párhuzambeli vizsgálódás3. A kettő kategória kapcsolatának elemzése, a kapcsolat árnyoldalainak bemutatása, taglalása képezi a jelen tanulmány tárgyát. A demokratikus változásokat követően, ugyan megkezdődtek a közoktatás és felsőoktatás reformkezdeményezései; e reformok nyomdokain a reformhordozók az oktatás és a gazdasági igények összekapcsolását, a tudásalapú szükségletek kielégítését tervezik, ahol a „tömegoktatás és a piacigények figyelembevétele már a minőség korát jelentik” (Mandel, 2004). Az új – privatizációval, gazdasági átszervezésekkel, modernizációval tarkított – gazdasági szerkezet állandó változásokkal szembesül. A változásokhoz történő alkalmazkodást nem csak egyszeri iskolareformok kihirdetésével nyugtázzuk, sokkal inkább a munkaerőpiac képviselőinek állandó átképzését, továbbképzését értjük az alkalmazkodás alatt.
1
Ph.D. hallgató, Magyarkanizsa (Szerbia),
[email protected] Szerbiában, 2005-ben a GDP 3,5%-át fordították az oktatásra. Forrás: Štruljek, B.: Budžet, diktira tempo = Obrazovanje i Razvoj 1. Évf. 2005. 1. sz. 6. p. 3 Forrás: Ministarstvo rada, zapošljavanja i socijalne politike, Vlada Republike Srbije: Nacionalna strategija zapošljavanja za period 2005-2010. godina. Beograd. 2005. 44-48. p. 2
Kompetencia-harc A piac, illetve a munkáltatók munkaerővel szemben állított egybehangzó követelménye az illetékesség – kompetencia. Mindez egyben az oktatási rendszerrel szemben állított alapkövetelmény is, amely értelmében az oktatási rendszer feladata, hogy végérvényesen felszámolja és semmiképpen ne gyarapítsa a munkanélküli szakemberek hadseregét, és véget vessen olyan értelmetlen, igazságtalan szabályok működésének, ahol a jó kapcsolatok képesek helyettesíteni minden ügyességet, képességet, tudást. Megszűnik létezni az állandó munkahelyek által szavatol jólét, szociális biztonság, és némi nyugtalanság jelenik meg a foglalkoztatottak körében4. A kompetencia nem más, mint az oktatás és munkaerő-piac közti kapcsolat. A piaci igények irányítják az oktatási rendszert a megfelelő emberi kapacitások „kitermelésében”. A formális és nem formális, oktatással foglalkozó intézmények feladata, hogy mind több embert megtanítsanak mind arra, ami a munkáltató követelményi között szerepel: idegennyelvismeret, számítógép-használat, továbbá a megfelelő szakmai végzettség és jártasság mellett további követelmények sorakoznak: jó kommunikációs képességek, interperszonális adottságok, analitikus tulajdonságok, innovatív hozzáállás, kezdeményezőkészség, kitartás, stb., amelyek álláshirdetések szövegeiben szinte kivétel nélkül fellelhetők. Maximálisan felvértezett, kompetens munkaerőtől maximális eredményt remél a munkáltató. Dél-kelet Európában kissé ideologizáltnak, és idegennek tűnik ez a kép. Sajnos, még mindig olyan felfogás él a köztudatban, amely szerint „az oktatás: sokba kerül, reformjai nehezen kivitelezhetőek, minőségi változása nehezen mérhető, és, hogy az aktuális oktatási rendszer úgy jó, ahogyan van”.5 Az oktatási rendszer hatékonyságának megbízható mutatója a munkaközvetítő irodák nyilvántartásai. A változásokra érzéketlen oktatási infrastruktúra, valamint az iskolák, egyetemi karok nem megfelelő képzései, programjai képezik a feltörekvő munkanélküliség alapját. Az elmúlt évek történései nagyon sokban hozzájárultak a helyzet romlásához, olyannyira, hogy az egyes irodák nyilvántartásai ugyanazon oktatási profil több generációjának képviselőit is felsorakoztatják. Ha figyelembe vesszük milyen potenciális munkaerő hagyja el a szakközépiskolák, főiskolák, egyetemek padjait, túlzás nélkül mondhatjuk, hogy munkaadóink munkaerővel szemben állított követelményei irreálisak. Alig találkozhatunk olyan álláshirdetéssel, ahol nem fiatal, (mégis) több éves tapasztalattal rendelkező, angolul és további két idegen nyelven beszélő, kitűnő számítógépes ismeretekkel, jogosítvánnyal rendelkező munkaerőt keresnek, aki mindez mellett ambiciózus, szorgalmas, jó szervezési- és kommunikációs készségekkel rendelkezik, csapatjátékos, intellektuális kíváncsiságát bizonyítani kész, és persze cél- és eredményorientált. Irreálisnak tűnhet az is, amikor a munkáltató kimagasló fizetést, rendkívüli, a szakma elismerésével rendelkező team munkatársaként regisztrált, kihívásokkal teli munkahelyet kínál cserébe. Gyakran olyan megszégyenítően kevés pénzt kínálnak a munkáltatók, amelyért a fiatalok véleménye szerint: nem is érdemes dolgozni. A piac és a munkáltatók diktálják a föltételeket. A munkáltatók olyan „komplett személyeket” keresnek, amelyekből, sajnos hiány van. Jogosan vetődik fel a kérdés: Mi a probléma oka, hol marad a szükséges kompetencia?6 Oktatási ágak és a munkaerővel kapcsolatos illetékességek - diplomák a mérlegen 4
Forrás: Šećibović, R.: Balkanski nemiri = Obrazovanje i Razvoj 1. Évf. 2005. 3. sz. 3. p. Forrás: Uo. 6 Forrás: Pejić, R.: Poslodavci traže kompletne ličnosti = Obrazovanje i Razvoj 1. Évf. 2005. 3. sz. 10-11. p. 5
2
A középfokú oktatás alapproblémája, hogy a kilencvenes évek elejétől egyáltalán nem került sor az oktatás ezen ágazatának revíziójára. Senki sem foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy vajon eleget tesznek-e ezek az iskolák a gazdaság követelményeinek, vagy csak a szociális nyugalom megőrzésének funkcióját töltik be, gondoskodva a gyerekek névleges iskoláztatásáról. Könnyen be lehetett jutni a főiskolákra, egyetemi karokra, arról azonban senki sem vezetett számot, hogy mi fog történni a diplomásokkal. Időközben megváltozott a gazdasági struktúra, többé nincsenek nagy rendszerek, viszont a mi szakiskoláink jellegzetessége, hogy éppen a „nagy” rendszer, a szocializmus korának vívmányai, így nem csoda, hogy az ezredfordulóra olyan középfokú oktatás rajzolódott ki, amely a ’80-as évek gazdaságának szükségleteit tudná/tudja kielégíteni. Szerbiában a legnagyobb számban a gépészeti szakiskolák vannak, viszont éppen ezen profilú szakemberek iránti kereslet csappant meg az utóbbi időben. Az elavult tantervek és programok, motiválatlan, passzív tanári gárda, nehéz anyagi helyzet negatív hatással voltak az oktatási rendszerre, pontosabban az egész társadalomra. A munkáltatók elégedetlenkednek, tapasztalatuk szerint a fiatal káderek érdektelenek, nincs elegendő gyakorlati tudásuk, és legalább egy, illetve kettő éves külön képzésen kell, hogy részt vegyenek, ahhoz, hogy be tudjanak kapcsolódni a munkafolyamatokba7. A tanulók a középiskolát, főiskolát, egyetemet nagy elméleti tudással fejezik be, viszont gyakorlati tudásuk nagyon hiányos. A törvényes keretet értelmében8 a gyakornoki időszak: hat, kilenc, illetve tizenkét hónap fokozattól függően. A munkáltató köteles fizetni a gyakornokot, viszont az esetek többségében volontőri munkavállalásra kényszerülnek a fiatalok, és az anyagi terheket a munkaügyi hivatal vállalja magára. A szerbiai szakközépiskolákra általánosságban jellemző, hogy nem készítik fel a tanulókat sem a munkába állásra, sem a továbbtanulásra. A szakközépiskolák tanulói nehezen találják fel magukat az egyetemeken, mivel szerényebb elméleti tudással rendelkeznek a gimnazistáktól, nem mutatnak elegendő kitartást, nincsenek a folyamatos tanuláshoz hozzászokva. Az is bebizonyosodott, hogy ezek a tanulók az iskolapad elhagyását követően, nem rendelkeznek a munkáltatók által elvárt specifikus tudással/képességekkel. Ebből is látszik, hogy a középfokú oktatás reformjai mind nélkülözhetetlenebbé válnak. A szakközépiskolák reformja Szerbiában, 2003-ban kezdődött. A változások öt területet érintenek: mezőgazdaság és élelmiszer-előállítás, egészségügy, gépészet, építészet és elektronika. A reformok egyik alapkövetelménye, hogy a kezdeményezett programokba a társadalom minden szegmense bekapcsolódjon, kezdve a tanulótól, átképzéseket abszolváló tanárokon keresztül a községek és a gazdaság más képviselői, akik ez alkalommal lehetőséget kapnak arra, hogy aktívan hatást gyakoroljanak a régió fejlődésére, illetve a munkaerőpiac alakulására. 9 Az új tantervek és programok iránti szükségletet maga a munkaerőpiac generálta az újonnan megjelent szakmakeresletnek köszönhetően. Az új program összetételét tantárgyak és modulok képezik. A tantárgyak továbbra is a diszciplináris megközelítés hordozói, míg a modulok (funkcionálisan összekötött tudás, ügyesség, képesség halmaza, amely bizonyos feladat ellátásához szükséges) lehetővé teszik az elmélet és gyakorlat egybeolvadását. További újdonság a középiskolai oktatásban az elmélet és gyakorlat közti megosztott viszony:
7
Forrás: Uo. Forrás: Zakon o radu = Szerbia Köztársaság Hivatalos Közlönye 2005. 24. sz. módosítás: 2005. 61. sz. 9 Forrás: Pejić, R.: Poslodavci traže kompletne ličnosti = Obrazovanje i Razvoj 1. Évf. 2005. 3. sz. 10-11. p. 8
3
hároméves szakmunkásképzőkben ez az arány 70% (gyakorlat) a 30%-hoz (elmélet), míg a négy éves iskolákban ez az arány 60:40-hez. (Pejić, 2005) Az 1991-es és 2002-es népszámlálás adatait összehasonlítva némi pozitív változás tapasztalható a felsőfokú végzettséggel rendelkezők statisztikájában. 9,4%-ről 11,0%-ra emelkedett a felsőfokú végzettséggel rendelkező lakosság száma10. Ez valójában még mindig nagyon szerény mutatószám. A humán erőforrások minőségét tekintve az Európai Unió tagországai között a következő különbségek figyelhetők meg: Németországban a 25-64 év közötti népesség 23%-ának, Görögországban 20%-ának, Nagy-Britanniában 18%-ának, Spanyolországban 13%-ának, Portugáliában 10%-ának, Olaszországban pedig 8%-ának van egyetemi végzettsége (az EU átlaga 1991-ben 18% volt). Az Unió népességének egyharmadát kitevő elmaradott térségekben az egyetemet végzettek aránya viszont csak 12% (Horváth, 2003). Szerbia is ezen „elmaradott” kategóriába sorolható, de sajnos a lakosság még ettől is kisebb része rendelkezik csak diplomával (6,52%). Viszont a munkanélküliség a populáció ezen körét sújtja a legkevésbé. Az egyetemisták száma évről évre permanens jelleggel növekszik, csökkentve ezáltal a középfokú végzettségűek „piacképességét”. Tény, hogy felsőoktatásunkat határozott reformok alá kell vetni, mégis a fiatal, képzett szakemberek nagyobb esélyekkel rendelkeznek a munkaerőpiacon. Ők nagyobb kiépített kapcsolati tőkével rendelkeznek, rugalmasabbak, könnyebben alkalmazkodnak a követelményekhez, készek az átképzéseken, továbbképzéseken való részvételre, relatív nagy elméleti tudással rendelkeznek. A gyakorlat hiánya itt is olyan problémát jelent, amely felett a munkáltatók sem hunynak szemet, és maguk az érintettek is alátámasztják azt: a belgrádi Centar za Monitoring i Evaluaciju tanulmányt készített – az egyetemista gyakorlat rendszerének vizsgálata a szerbiai egyetemeken címmel11, amely eredményének összegzése: - gyakorlat létezik, de nagyon kis mértékben, - az egyetemisták a gyakorlatot szükséges (nemkívánatos) rosszként élik meg, - nincs rendszer jellege, a tanárok, diákok, illetve a vállalatokban/intézményekben dolgozó illetékes, felelős személyek motivációjának, akaratának függvénye, - mindössze 30 nap tartamú, és a nyári szünidő része. Az európai országok gyakorlata jóval eltér ettől. Minden egyetemista köteles szakmai gyakorlaton részt venni, általában 6 hónapos időtartamban, és gyakran több alkalommal az egyetemi évek alatt. Ez a diplomaszerzés egyik feltétele. Sokkal jelentősebb viszont az a motiváció és egészséges konkurencia-harc, amely az egyetemisták körében uralkodik, ugyanis mindenki érdeke, hogy a legnevesebb cégeknél kapjon szakmai gyakorlatról szóló igazolást, valamint referenciát. Ez nagyban meghatározza további karrier-urukat/elhelyezkedésüket is. A szintén belgrádi, Közgazdaságtudományi Egyetemen működő Centar za vođenje karijere i savetovanje – Karrier- és tanácsadási központ a Nemzeti Foglalkoztatásügyi Szolgálattal közös kutatást kezdeményezett a friss diplomások elhelyezkedésének vizsgálatával kapcsolatban:12 a kutatásba minden, a 2003-as év során oklevelet szerzett egyetemista be lett kapcsolva (762 okleveles közgazdász). A rendelkezésre álló adatokból merítve kiderült, hogy a 762 egyetemistából 529 jelentkezett be a Nemzeti Fogalakoztatásügyi Szolgálatnál (69,4%). Még a diplomázás évében az egyetemisták 87%-a (460 diplomás) elhelyezkedett, míg 13%kuk majd csak a következő kalendáriumi évben (2004) talált állandó munkahelyet. Az átlagos munkábaállási/elhelyezkedési idő 6 hónap körüli az említett egyetem diplomásai körében. Az említett adatok mellett, érdekes megfigyelni az elhelyezkedés földrajzi lokációját, illteve a 10
Forrás: Republički Zavod za Statistiku: Statistički Godišnjak Srbije. Beograd: 2005. 78 p. Forrás: http://www.cme.org.yu -Centar za Monitoring i Evaluaciju – Studenti i Praksa (Az Egyetemisták és a Szakmai gyakorlat); istraživačko akcioni projekat (kutatási akcióterv) (2006. 01. 20.) 12 Forrás: Radovan, B.: Nema nezaposlenih = Obrazovanje i Razvoj 1. Évf. 2005. 4. sz. 9. p. 11
4
gazdasági tevékenység/szektor struktúráját a munkábaálló fiatalok esetében. Az egyetemisták 84,8% Belgrádban kezdte meg a szakmai karrier-építést, míg mindössze 15,2% helyezkedett el a diploma megszerzése után Közép-Szerbiában. A legtöbb közgazdász a bankszektorban talált munkát (35,7%), majd a kereskedelemben (23,9%). Ennek egyértelmű háttéreseményei voltak a 2003-as bankszektor expanzió és a kereskedelem nagymértékű nyitása Szerbiába (a külfödi bankok piacra jutása, továbbá a hazai kiskereskedelmi láncok átszervezése, fejlesztése). A szektorokat illetően, legtöbben (48,7% helyezkedett el a hazai magánszektorban (elsősorban a bankokban, illetve a kereskedelmi vállalatokban), 25,4% a külföldni magánszektor foglalkoztatottja lett (külföldi bankok, üzleti tanácsadással foglalkozó irodák, stb.), a fennmaradó 25,9% pedig a közszférában helyezkedett el (minisztérium, közintézmények, iskolák, egyetemek, stb.) Vitathatatlan, hogy magasabb kompetencia/magasabb iskolai végzettség jobb érvényesülési, egzisztencia-építési lehetőségeket biztosít. Fontos megemlíteni a diploma utáni – Master’s degree és Ph.D.fokozattal rendelkezők érvényesülési lehetőségeit a picon uralkodó kompetencia-harcban. Szerbiában ezen fokozatok egyike sem mondható – a nyugati tapasztalatokkal ellentétben – populárisnak, sem a munkáltatók, sem az egyetemisták körében. A programok megszervezése ugyan a bologna-i folyamat értelmében szinte minden egyetemen megkezdődött, viszont a fiataloknak kételyeik vannak a fokozat munkerő-picai affirmációjával kapcsolatban. Sok esetben a rendes egyetemi tanulmányok befejezésével az egyén (amennyiben anyagi helyzet azt megengedi) - folytatja tanulmányait magiszteri kurzuson, kikerülve ezáltal a munkerőpici esetleges kudarcot, amely a frissdipomásokat az első munkábaállást megelőzően gyakran elszomorít. Az új értelmezésű, tartalmú Ph.D. kurzusok sem mondhatók népszerűknek. Szerbiában még itt is tapasztalható hiányosság – a kurzusok, programok szervezésével, lebónyolításával kapcsolatban elsősorban. Magyarországon 2001-ben kutatást végeztek Ph.D. fokozatot szerzettek között, azok munkaerő-piaci esélyeinek feltárásáról13. Mélyinterjú és kérdőíves empírikus kutatás alapján történt a doktorok véleményének felmérése: - a fokozattal rendelkezők több mint 2/3-a elégedett szakmai előmenetelével, ők azt állítják, hogy megérte a Ph.D. fokozat megszerzése, különösképpen az egzisztenciális érvényesülés terén. A kérdezettek ¾-e elégedett munkájával és azokkal a feladatokkal, amelyeket végez. A doktori képzés nyújtotta előnyök több, mint hatvan százalékuknál érzékelhetők voltak A megkérdezettek 93%-a a karrier-építés, 82% munkábaállás, új munkahely, 72% pedig a jó fizetés miatt mondja azt, hogy kifizető a képzést elvégezni. - A Ph.D. fokozat beépült a felsőoktatási-tudományos rednszerbe. A karrierépítés, tudományos előrehaladás alaptényezője. A megkérdezettek ezt úgy definiálták, mint a szakma „szerves része“, továbbá „kötelező jelzővel illették“. A karrier továbbépítésének perspektívái ugyanakkor nem alakultak ki. - Az akadémiai szférán kívüli munkaerőpiacon a doktori fokozat elismertsége, értéke lényegesen kisebb. Nem jelentenek a fokozattal rendelkezők önálló munkaerő-piaci tényezőt, a fokozat ismertsége alacsony; sem a piaci, sem a közszféra számára nem tűnik eléggé attraktívnak. A munkáltatók hozzászoktak, ismerik a „konvencionális” oktatásból (rendes, graduális képzések) kikerülők kompetenciáit, viszont nem tudnak mit kezdeni a kevésbé ismert kurzusokról kikerülő, kisebb számú specialista által kínált, tudományos alapú ismeretekkel. - A képzés tényezői közül az oktatók gyakorolják a legnagyobb pozitív hatást a szakmai és karrier-építésre. Kifejezésre jut az oktatók kapcsolati rendszere, míg az egyetemen 13
Forrás: Fábri György: Mit tudunk a doktoráltakról?: http://www.unipresszo.hu/anyagok/PhDtanulmany.pdf (2006.01.22)
5
kívüli kapcsolatépítés jelentősége kicsi. A doktori iskolák nem rendelkeznek a fokozattal rendelkezők karrier-egyengetéséhez szükséges menedzsment-funkciókkal (nyilvántartás, karrierkövetés, kapcsolattartás), illetve ezen funkció nem kiforrottak. A kutatás beszámol az egyes gazdasági ágazatok és a fokozat közti viszonyról is. A Ph.D. fokozat előnyt jelent a természettudományi és az agrárágazatokban, viszont a technikai tudományokban érezhető ennek legkisebb előnye. A dolog anyagi vonzatát vizsgálva, a társadalomés orvostudomány honorálja legkevésbé a végzettséget, a természettudományokban szerzett fokozat számít viszont a legjobban fizetettnek. A kelendőséget tekintve több érdekcsoportot lehet felsorakoztatni: a doktorokat leginkább a külföldi és hazai kutatóintézetek keresik, míg a legindifferensebb a nonprofit és a piaci szféra. A külföldi cégek mind nagyobb érdeklődést mutatnak a fokozatott szerzettek iránt. Érdekes megfigyelni a magyarországi példaértékű kutatást. Szerbiában valószínűsítve (primer adatok hiányában) hasonló a helyzet. A fokozatott szerzett személyek elsődleges munkahelye a tudományos szféra, így az egyetemi karok, kutatóintézetek. Munkaerő-piaci problémákról statisztikai számokban - miről árulkodnak a munkaügyi hivatalok nyilvántartásai? A tanulmány második részében bemutatásra kerül az egyes szakmák, szakképzettségi szintek, tevékenységi ágak munkaerő-piaci honoráltsága. Adott esetben az egyes szakmák, képzettségi szintek feltörekvő kínálatát képviselő munkanélküliek SzakMunkastatisztikáit elemzi a tanulmány. Szerbiában a képzettségi nélküliek Köztársasági Statisztikai Hivatal adatai alapján a 2005szint száma % ös évben 2 015 946 foglalkoztatott személy volt I 263086 30,4 nyilvántartva. A munkanélküliek száma 975 412 volt ugyanazon év januárjában, ebből az aktív munkakeresők 865 678 személy. Ezzel a hivatalos, regisztrált munkanélküliségi ráta 26,64%. II Szakképzetlen munkaerő III IV V VI VII-1 VII-2 VIII Szakképzett munkaerő Összesen:
48271 311357 241115 243621 9936 30053 29078 481 37
5,6 Az aktív munkát keresők közül 459 823 személy először keres munkát, ők a munkanélküliek 53,1%-a, 36 míg a tapasztalattal rendelkező munkanélküliek 46,9%27,9 ot tesznek ki. 28 1,1 3,5 3,4 0,1 0
554321 64 865678 100
1. táblázat és grafikon: A munkanélküliség néhány jellemzője és a munkába állás időtartama Szerbiában14
14
Forrás: Nacionalna Služba za Zapošljavanje: Nezaposlenost i zapošljavanje u Republici Srbiji = Mesečni Statistički Bilten. 29. br. Januar. 2005. 5-8. p.
6
A munkába állás időtartama és a munkerő száma 8-10 év 5-8 év
időtartam hossza
3-5 év 2-3 év 1-2 év 1 év
első elhelyezkedés 0
50000
100000
150000
200000
250000
300000
350000
400000
450000
500000
munkaerő
A munkába állás sikeressége években
A munkanélküliek között legnagyobb számban azok vannak, akik mintegy teljes évig várakoznak az első munkába állásra. Ők a munkanélküliek 30,2%-át teszik ki. A munkanélküliek kor-összetételét vizsgálgatva, látható, hogy a munkanélküliség legjobban a 31-40 éves korcsoportot érinti, hiszen a munkanélküliek 29,8%-a ezen generáció képviselője. A 41-50 évesek csoportja a munkanélküliek 21,8%. A tartós munkanélküliek, azaz azon munkanélküliek, akik az elhelyezkedésükre több, mint két éve várnak, az összlétszám 52,2%át képezik. A szakképzettségi szinteket illetően, a munkanélküliek megoszlását a 2. számú grafikon mutatja be. Legtömegesebben a középfokú végzettséggel rendelkezők vannak, a III. és IV. fokozattal rendelkező személyek képezik az összes munkanélküli 56,0%-át. 2. grafikon: A munkanélküliek megoszlása szakképzettségi szintek szerint Szerbiában, 200515
IV 28%
A m unkanélküliek m egoszlása szakképzettségi szintek szerint VI VII-1 Szerbiában V VIII 4% 3% VII-2 1% 0% 0% I 30%
I II III IV V VI VII-1
II 6% III 28%
VII-2 VIII
2005 januárjában 42 046 szabad munkahelyet regisztráltak Szerbiában. A szabad munkahelyek képezik a tanulmány egyik alapkategóriáját, mivel ezek jelentik a munkaerőpiaci igényeket – a szakmakeresletet. Ez a szám valójában a munkáltatók regisztrált, bejelentett igényét jelöli a bizonyos profilú munkaerő iránt, amelyet a Nemzeti Foglalkoztatásügyi Hivatal tart nyilván. A munkáltatók szabad munkahelyek, ill. azok oktatási szintek szerinti igényei a következők: első helyen a középfokú szakmakereslet áll, az összes munkahely 55,7%-a, majd a szakképzetlen és fél-szakképzett munkaerőt igénylő munkahelyek (27,8%), és végül a főiskolát, egyetemet igénylő munkahelyek 15,2%-kal.
15
Forrás: u.o. 5-8. p.
7
3. grafikon: A szakmakereslet szakképzettségi szintek szerinti megoszlása16 Szabad munkahelyek szakképzettségi szintek szerint 30
28,07 27,68
25
%
20
21,02
15
11,75
10
6,73 3,45
5
0,17
1,13 0 I
II
III
IV
V
VI
VII
VIII
Szakképzettségi szintek
A teljes szakmakereslet a fentiek alapján 72,2%-ban szakképzett munkaerő iránti igényekben manifesztálódik, míg 27,8%-ban szakképzetlen munkaerő iránti igény formájában jelentkezik. Ebből is látszik, hogy a szakképzett munkaerő iránti kereslet jóval nagyobb.
2. táblázat: Szabad munkahelyek tevékenységi területek és szakképzettségi szintek szerint, 2005-Szerbia17
2004/ 2005
I
Mezőgazdaság, élelmiszeripar Erdészet és fafeldolgozás Geológia, bányászat és metallurgia Gépészet és fémmegmunkálás Elektrotechnika Vegyészet, nem-fémek és grafika Textil- és bőripar Kommunális és kisipari szolgáltatások
42046
100
123,1
8842
1657 335
3,94 0,8
129,6 104,7
52 25
268 83
320 108
490 149
488 45
227 3293 1414
0,54 7,83 3,36
163,3 123,8 134,2
11 17 4
39 187 26
50 204 30
88 1972 559
851 1593
2,02 3,79
115,6 124,7
15 44
214 374
229 418
201 875
II
III
IV
VI
VII
473
1449
4941
71
30373
3 3
29 1
325 29
2 0
1337 227
24 648 480
3 121 81
1 82 58
61 264 206
0 2 0
177 3089 1384
310 151
2 106
17 35
89 8
3 0
622 1175 128
2831 11673 11638 11801
V
Szakképzett munkások
%
Összesen: Összesen
Szakképzettségi szint Szakképzetlen munkások
Tevékenységi terület
Index 20042005
Szabad munkahely
VIII
1132
2,69
1312
976
28
1004
115
10
2
0
1
0
Geodézia és építészet
1056
2,51
130,2
34
162
196
349
200
22
37
251
1
860
Közlekedés Kereskedelem, vendéglátóipar és turizmus Közgazdaság, jog,
2227
5,3
132
55
127
182
1308
633
47
10
45
2
2045
8353 6777
19,87 16,12
119,9 135,2
222 0
830 422
1052 422
4652 699
2440 3532
24 20
94 568
91 1511
0 25
7301 6355
16 17
Forrás: u.o. 28-29. p. Forrás: u.o. 28-29. p.
8
adminisztráció Oktatás és nevelés Társadalmi és humán területek Természettud.-matem. területek Kultúra, művészetek és tájékoztatás Egészségügy, gyógyszerészet és szociális védelem Testnevelés és sport
1442 315 162
3,43 0,75 0,39
114,2 141,9 128,6
0 0 0
0 0 0
0 0 0
0 0 0
19 104 55
26 0 0
372 6 0
1009 204 105
16 1 2
1442 315 162
371
0,88
97,1
0
1
1
0
152
11
30
176
1
370
2035 18
4,84 0,04
120,7 100
6 0
29 0
35 0
31 0
1304 3
1 0
101 6
548 8
15 1
2000 18
Egyéb
8788
20,9
114,9
7381
41
7422
150
1203
1
2
10
0
1366
A 2. számú táblázat árnyékolt soraiból látszik, hogy a legtöbb szabad munkahelyet a kereskedelem, vendéglátóipar és turizmus területén regisztrálták (a teljes szakmakereslet 19,9%-a). A közgazdaság, jog és adminisztráció területén szintén jelentős munkaerő-igényről tanúskodnak a statisztikai adatok (16,1%), míg a gépészet és fémmegmunkálás tevékenységi körökben 3 293 (7,8%) munkahellyel kapcsolatban jelezték igényüket a munkáltatók. A 4. helyen a közlekedési tevékenység, majd az 5. helyen az egészségügy, gyógyszerészet és szociális védelem állnak. Tovább elemezve a szabad munkahelyeket, fontos megnézni a szakképzettségi szintek közti kereslet-eltéréseket. Amint azt a fejezet elején láthattuk, kiemelt helyzetben van a középfokú szakképzettségi szint. Ezt összevetve a tevékenységi területekkel, láthatjuk, hogy a már említett „deficitárus” tevékenységek esetében is az azokat képviselő középkáderek munkájára van igény. A munkanélküliek 56%-a szakmunkás illetve technikumi végzettséggel rendelkező, akik nagy valószínűséggel és a foglalkoztatásügyi hivatal aktív szerepvállalásával minden probléma nélkül képezhetnék a szakmakínálatot, megfelelő kompetencia esetében. Amennyiben az említett, munkáltató igényeinek megfelelő kompetencia hiányzik, az oktatási rendszer segítségére van szükség, megfelelő képzések, átképzések azonnali kezdeményezéséhez. Itt nyilvánul meg mindkét oldal aktív szerepvállalásának kötelezettsége, tehát a munkaügyi hivatal és az oktatás kapcsolatának fontossága. A legtöbb szabad munkahelyre kereskedelmi, vendéglátó-ipari és turisztikai szakmunkásokat, ill. technikusokat keresnek (4 652 szakmunkást és 2 440 technikummal rendelkező személyt). A III. és IV. szakképzettségi szinten belül az összes munkahely 30,26%-át a kereskedelem, vendéglátóipar és turizmus kínálja. Viszonyítva a két szakképzettségi szinten belüli szabad munkahelyeket a teljes, minden profilt felölelő szabad munkahelyekhez, szintén jelentős részarányt kapunk: az összes szabad munkahely 16,87%-át a kereskedelemben, vendéglátóiparban, turizmusban jelentkező III és IV. fokú szakmakínálat alkotja. A létező szabad munkahelyek 1/10-ét (10,02%) a közgazdasági, jogi és adminisztratív tevékenységeken belül, szintén középkáderek számára kínálják. A technikummal rendelkező munkaerő 29,93%-a, és szakmunkás diplomával rendelkezők 6, 01%-a számára van munkahely a közgazdasági, jogi, adminisztratív munkakörökben. A harmadik kiemelkedő tevékenységi terület a gépészet és fémmegmunkálás. A tevékenység a szakmunkásoknak a munkahelyek 16,94-%-ával áll rendelkezésére. Az 1972 szakmunkás mellett, 648 technikusnak is tud munkát biztosítani az ágazat. A két műszaki középprofil keretein belül koncentrálódik a szabad munkahelyek 6,23%-a. A nyilvántartásból kiszűrt szakmakereslethez kell felállítani a megfelelő szakmakínálatot. Érdemes végigelemezni a munkanélküliek részarányát a fentiekben említett tevékenységi területeken. A kereskedelem, vendéglátó-ipar és turisztika ágazatában a munkanélküliek 85, 84%-át a III. és IV. fokozattal rendelkező személyek képezik. Ez nagyon jelentős arányt képez a teljes munkanélküliséghez viszonyítva, ugyanis több mint 1/10-e (11,79%) a
9
munkanélkülieknek ebből az ágazatból és ebből a profilból (közép) származik. Tehát, a kereskedelem, vendéglátó-ipar, turisztika területéről származó munkanélküliek száma legalább olyan jelentős, mint az ágazatban jelentkező szabad munkahelyek száma. Hasonló a helyzet a közgazdaság, jog és adminisztráció területén is. Az ágazatban a munkanélküliek 84,71%-át a középkáderek képezik. Ez a kategória képezi a munkanélküliek 8,15%-át. A gépészet és fémmegmunkálás tevékenységeknél a munkanélküliek 65,04%-át a szakmunkások és technikusok alkotják. Az ágazat középkáder-kategóriájának jelentőssége a teljes munkanélküliséghez viszonyítva szintén jelentős, 5,44%-a, a munkanélkülieknek. Ha azt is feltételezzük, hogy a nyilvántartáson szereplő adott tevékenységi területen regisztrált munkanélkülieknek semmi közük sincs a szintén azonos területen bejelentett szabad munkahelyekhez, akkor is jogosan vetődik fel a kérdés, mért nem létezik hatékony képzési program az azonos tevékenységi területen jegyzett munkanélküliek szabad munkahelyre történő irányításához. Ha pedig a tapasztalattal nem rendelkező, 19-25 éves középkáder munkanélküli korosztályt vesszük alapul, akik a munkanélküliek 12,1%-át teszik ki (az összes tevékenységi területre értve), valószínűsíthető az oktatási rendszer hiányossága, passzivitása e téren. A fiatal szakképzett, szakközépiskolai, technikumi diplomával rendelkező munkaerő több, mint 1/10-e munkanélküliként egzisztál a munkaügyi hivatalok nyilvántartási listáján, míg több ezer munkahely-igényt regisztrálnak az érintett profilú káderek irányában. Megfelelő felnőttképzési infrastruktúra/piacképes oktatás esetében, továbbá a munkaügyi hivatalok aktív szerepvállalása mellett, a hivatalok nyilvántartásain szereplő munkanélküliek eleget tudnának tenni a szabad munkahelyek, ill. a munkáltatók igényeinek. Munkahely -csúcsok - hol regisztrálunk mértéktelen kapacitás-kihasználatlanságokat? Az egy tevékenységen belül koncentrálódó nagyszámú szabad munkahely megjelenésének több oka is lehet: reformok/leépítések/átszervezések árán kialakult újszerű gazdasági ágazatok jelentőssége megnő, húzóereje kifejezettebbé válik, nagyobb piaci kapacitásokkal számol a tevékenységi terület, továbbá a munkaerő szemszögéből esetleg az ágazat egzisztenciálisan nem kielégítő, hiányszakmák, a szakmával szemben tanúsított indifferens hozzáállás/nem piacképes szakma. A nem megfelelő kompetencia eredményeként is értelmezhetjük a bizonyos tevékenységi területen jelentkező számottevő munkanélkülit, de ugyanakkor a sok szabad munkahelyet is. A munkáltató más kompetenciákat remél, más képességekre, tudásra, jártasságra vár. 3. táblázat: A munkanélküliek és szabad munkahelyek közti összefüggések – kapacitásvizsgálatok18 Tevékenységi terület Összesen: Mezőgazdaság, élelmiszeripar Erdészet és fafeldolgozás Geológia, bányászat és metallurgia Gépészet és fémmegmunkálás Elektrotechnika Vegyészet, nem-fémek és grafika Textil- és bőripar Kommunális és kisipari szolgáltatások Geodézia és építészet Közlekedés
Munkanélküliek 865678 49727 10416 5458 118925 39933 27349 58885 4859 17397 21745
Szabad munkahelyek
% 100 5,74 1,2 0,63 13,74 4,61 3,16 6,8 0,56 2,01 2,51
42046 1657 335 227 3293 1414 851 1593 1132 1056 2227
KAPACITÁSOK%
% 100 3,94 0,8 0,54 7,83 3,36 2,02 3,79 2,69 2,51 5,3
4,86 3,33 3,22 4,16 2,77 3,54 3,11 2,7 23,3 6,07 10,24
18
Forrás: Nacionalna Služba za Zapošljavanje: Nezaposlenost i zapošljavanje u Republici Srbiji = Mesečni Statistički Bilten. 29. br. Januar. 2005. 26-29. p.
10
Kereskedelem, vendéglátóipar és turizmus Közgazdaság, jog, adminisztráció Oktatás és nevelés Társadalmi és humán területek Természettudomány, matematika területei Kultúra, művészetek és tájékoztatás Egészségügy, gyógyszer.és szoc.védelem Testnevelés és sport Egyéb
83324 72455 11912 5653
9,63 8,37 1,38 0,65
8353 6777 1442 315
19,87 16,12 3,43 0,75
10,02 9,35 12,1 5,57
10694 9254 19077 348
1,24 1,07 2,21 0,04
162 371 2035 18
0,39 0,88 4,84 0,04
1,51 4,01 10,67 5,17
298267
34,45
8788
20,9
2,95
A 3. számú táblázat adatait elemezve, szembe tűnnek az egyes tevékenységi területeken jelentkező hatalmas számú munkanélküliek, valamint az ezekkel párhuzamba állított szabad munkahelyek az egyes tevékenységi területeken. A 4. számú grafikon csak ezeket a nagy munkahely kapacitásokat mutatja be. Látható, hogy a már korábban említett gépészet és fémmegmunkálás, kereskedelem, vendéglátó-ipar és turizmus, valamint közgazdaság, jog és adminisztráció a három legtöbb szabad munkahelyet regisztráló, legnagyobb kapacitású tevékenység. Sajnos, a legtöbb munkanélküli is ezekről a területekről kerül ki. Ha azonban a nyilvántartott munkanélküliek a szabad munkahelyek formájában manifesztálódó piaci igényt kielégíthetnék megfelelő képességeikkel, kompetenciáikkal, jelentős kapacitás kihasználatlanságnak vethetnének véget. Ehhez azonban nélkülözhetetlen az oktatási rendszer - intézményrendszer segítsége, képzési, átképzési, felnőttképzési rendszer legitimálása. Ebben az esetben lehetőség nyílna akár 23,3%-os kapacitás kihasználatlanság fölszámolására is a kommunális- és kisipari szolgáltatások területén. További munkanélküliségi ráta csökkenést lehetne kieszközölni az oktatás és nevelés (12,1%), egészségügy, gyógyszerészet és szociális védelem (10,67%), közlekedés (10,24%), kereskedelem, vendéglátó-ipar és turizmus (10,02%), és a közgazdaság, jog és adminisztráció (9,35% ) területein is. 10000 9000
szabad munkahely
8000
Munkahely-csúcsok
7000 6000 5000 4000 3000 2000 1000
M ez őg az
da sá G Er eo g, dé ló él sz gi el et a, m is és bá ze G n f a rip yá ép fe sz ar és ld ol at ze g és té oz ás s m Ve fé et m al gy m l ur és eg gi ze m a t, un E ne ká le Ko m k l ás m -fé tro m m tec un ek hn ál is és ika és Te gr af ki xti ik si a pa l- é Ke ri s b re G s ő sk zo ri e ed od lg pa ál r el éz ta em ia tá ,v és so en k Kö ép dé íté zg gl s az át Kö ze da ói t pa zle sá r é ke g, d s jo g, tu és Te ri z ad rm Tá m m és r O us in ze sad kt i sz at al ttu t á r m do s ác és Eg Ku ió m i és án é s l tú ne hu r y a zs ve m , , ég m m lé at án s üg űv em te és y, r ü z at l gy e et ik te e óg a ys k é te k rü ze s t le r.é ájé te k s i sz ozt at oc Te ás .v st éd ne el ve em lé s és sp or t Eg yé b
0
tevékenységi terület
szabad munkahelyek
4. grafikon: Munkahely-csúcsok – munkahely kapacitások19 Következtetések és összegzések 19
Forrás: u. o. 26-27. p.
11
A szakképzettségi szintek közti kereslet-eltérések társadalomgazdasági igényként fogalmazódnak meg a munkaerő-piaci hivatalok nyilvántartásaiban, és egyben ösztönzőleg hatnak, hogy vegye már észre az oktatási rendszer a munkaerő-piaciváltozásokat. A változásokra érzéketlen oktatási infrastruktúra, valamint az iskolák, egyetemi karok nem megfelelő képzései, programjai képezik a feltörekvő munkanélküliség alapját. Az elmúlt évek történései nagyon sokban hozzájárultak a helyzet romlásához, olyannyira, hogy az egyes irodák nyilvántartásai ugyanazon oktatási profil több generációjának képviselőit is felsorakoztatják. Itt nélkülözhetetlen az oktatási rendszer intervenciója. Már amikor a 19-25 éves, iskolapadból kikerülő generációk jelennek meg csoportosan a nyilvántartásokban, egyértelmű, hogy az adott profil/szakképzettség nem piacképes. Mégsem nyílik évről évre esetleg több/kevesebb szak azon tevékenységi területeken, ahol a legtöbb munkanélküli koncentrálódik, ill. a legtöbb szabad munkahelyet regisztrálnak. Nem találkozik a munkaerőpiaci igény az oktatási szférával. Tény, hogy az emberi erőforrás megfelelését a piacgazdaság követelményeivel szemben, szervezett, szisztematikus és folyamatos képzés nélkül nem lehet biztosítani. Szerbiában a legnagyobb problémát a szakközépiskolák szakmakínálata képezi. Az iskolák merev programjai, a régi gazdasági rendszer alapjaira épülő szakosodási rendszerek, stb. kilátástalan helyzetbe juttatták a munkanélküliséggel küszködő emberi erőforrást. A reformok nélkülözhetetlenek, rövidtávon eredmény nem igazán várható, de mindenképpen csökkenteni kell a mélyülő különbségeket. Ezek megvalósításához a következő intézkedések foganatosítása szükséges: - teljes körű munkaerő-piaci szükséglet-felmérés, valamint a várható kereslet alakulás előrevetítése, - a szakmakínálat megtervezéséhez szükséges párbeszédek kezdeményezése, az oktatási rendszer lokális és központi képviselői, valamint a foglalkoztatásügyi hivatal alkalmazottai, továbbá a gazdaság képviselői és a munkaadók között. - széleskörű szakoktatást kell biztosítani, flexibilis – a változásokat hordozó programokkal, multidiszciplinális megközelítéssel, - gyakorlat fontosságának eleget tenni (hiánya minden szakképzettségi szint esetében közös), és fejleszteni az együttműködést a munkáltatókkal. A nyilvántartáson szereplő felnőtt munkanélküliek számára kilátástalan helyzetük megoldását egy megfelelő, intézményesített felnőttképzési infrastruktúra tudja csak biztosítani. Az oktatási rendszer innovatív kiigazításai – piaci szükségletek revíziója a felnőttoktatás új modellezésével valósítható meg. Szerbiában sajnos, nincs megfelelő törvényes keret ehhez, hiányzik a munkaerőpiac szereplői közti párbeszéd. Hiányzik az ágazathoz kapcsolódó intézményi infrastruktúra is. Hiányzik az egységes egész életen át tartó tanulási koncepció, illetve annak operatív programjai. Hiányzik a rugalmasabb, multidiszciplináris, európai szellemű oktatási, képzési magatartás. A probléma fokozódásának elkerülése érdekében, minél előbbi megoldások definiálása és menedzselése válik nélkülözhetetlenné, mert az „Egy egész életre szóló állást nem lehet biztosítani, amit viszont lehet: mindenkori felkészültséget új állások követelményeihez” (Bertil-Olof Svanholm). A minőséges oktatás végkifejlete az elhelyezkedés/munkába állás. Olyan tudás, ügyesség, kompetencia halmaz, amely növeli a munkaerő képességeit, hogy munkahelyet szerezzen, illetve azt megtartsa, hogy munkahelyi előrehaladását megalapozza, hogy mindig felkészülten nézzen szembe a változásokkal, hogy biztosítani tudjon magának másik munkát, amennyiben azt ő maga jónak látja, vagy ha munka nélkül marad, és hogy életciklusának bármelyik periódusában tudja biztosítani a minél könnyebb és fájdalomtól mentesebb munkaerőpiacra jutást. Mindezek értelmében, az oktatás csak abban az esetben képes növelni a
12
foglalkoztatottak számát, amennyiben a megfelelő – a gazdaság és a munkaerőpiac által elvárt - tudást, ügyességet, kompetenciát és álláspontokat átörökíti a foglalkoztatottakra. Az oktatási rendszernek kötelező, hogy állandó információ birtokában legyen azzal kapcsolatban, hogy mi az a tudás, ügyesség, kompetencia, amelyet a gazdaság és a munkaerőpiac igényel. Az adekvát módon megfogalmazott oktatási rendszer eredménye olyan emberi erőforrás, amely az egész gazdaság szolgálatában áll, és elősegíti a társadalom fejlődését. Irodalomjegyzék: Centar za Monitoring i Evaluaciju – Studenti i Praksa (Az Egyetemisták és a Szakmai gyakorlat): http://www.cme.org.yu (2006. 01. 20.) Fábri György: Mit tudunk a doktoráltakról?: http://www.unipresszo.hu/anyagok/PhDtanulmany.pdf (2006. 01.22) Gábrity Molnár Irén: Oktatásunk jövője. In: Gábrity Molnár Irén–Mirnics Zsuzsa (szerk.): Oktatási oknyomozó. Szabadka: MTT könyvtár 12., 2006. 63-64. p. Hotváth Gyula: Európai regionális politika. Budapest – Pécs: Dialog Campus Kiadó, 2003. 193. p. Ministarstvo rada, zapošljavanja i socijalne politike, Vlada Republike Srbije: Nacionalna strategija zapošljavanja za period 2005-2010. godina. Beograd. 2005. 44-48. p. Nacionalna Služba za Zapošljavanje: Nezaposlenost i zapošljavanje u Republici Srbiji = Mesečni Statistički Bilten. 29. br. Januar. 2005. 5-8. p. Pejić, R.: Poslodavci traže kompletne ličnosti = Obrazovanje i Razvoj 1. Évf. 2005. 3. sz. 10- 11. p. Radovan, B.: Nema nezaposlenih = Obrazovanje i Razvoj 1. Évf. 2005. 4. sz. 9. p. Republički Zavod za Statistiku: Statistički Godišnjak Srbije. Beograd: 2005. 78 p. Šećibović, R.: Balkanski nemiri = Obrazovanje i Razvoj 1. Évf. 2005. 3. sz. 3. p. Štruljek, B.: Budžet, diktira tempo = Obrazovanje i Razvoj 1. Évf. 2005. 1. sz. 6. p.
13
