EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM TERMÉSZETTUDOMÁNYI KAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI KOMMUNIKÁCIÓ ÉS UNESCO MULTIMÉDIAPEDAGÓGIA KÖZPONT
A TUDOMÁNYOS RÁDIÓZÁS VEZETŐ TRENDJEI ÉS JÖVŐJE DIPLOMAMUNKA
Készítette: TÓTH MARCELL MÁRTON
Témavezető: BÁN LÁSZLÓ KÜLSŐ ÓRAADÓ, ÚJSÁGÍRÓ
Budapest – Kuala Lumpur 2015
Diplomamunkám része a Szabad rögtönözni című riportfilm, melyet interjúalanyaim szakmai véleményét bemutatandó készítettem. A film megtalálható a szakdolgozatom leadásakor mellékelt adathordozón.
2
Tartalomjegyzék 1. Bevezetés
4
2. Áttekintés a tudományos rádiózás sajátosságairól és a hazai helyzetéről
6
2.1. A rádiózás mint műfaj történelmi fejlődése, a változások háttere
6
2.2. A tudományos rádiózás jelenlegi helyzete Magyarországon
7
2.2.1. Közszolgálati adókon futó tudományos műsorok
7
2.2.2. Regionálisan fogható rádióadók tudományos műsorai
9
2.2.3. Tudományos podcastek
10
2.2.4. Összefoglalás
11
3. A tudományos rádiózás szakmai, elméleti alapjai – elemzés és szakirodalmi áttekintés
11
3.1. A dolgozat és a hozzá tartozó médiamű készítése során felhasznált elsődleges forrás: Egyed László publikációja a tudományközvetítő rádiózás szakmai ismeretanyagáról
12
3.2. A tudományos rádiózás műfajai
13
3.3. Egyéb szakirodalom
15
3.3.1. Egyéb szakirodalom – a tudományos rádiózásról
15
3.3.2. Egyéb szakirodalom – a rádióról, mint médiaműfajról általában
16
4. A tudományos rádiózás vezető trendjei és jövője – riportalanyaim véleménye alapján
17
4.1. Bevezetés
17
4.2. A tudományos rádiós és podcastes ismeretterjesztői pálya indulása
18
4.3. A tudományos rádiós és podcastes ismeretterjesztéshez szükséges képességek
19
4.4. Az ismeretterjesztés célja
20
4.5. A hallgatókat leginkább érdeklő és vezető tudományos témák
21
4.6. A szakmailag jó tudományos rádióadás és podcast ismérvei és a kihívások, melyeknek egy mai műsornak meg kell felelnie
23
4.7. A riportalanyaim által követett, iránymutató hazai és külföldi rádióműsorok, podcastek
24
4.8. A jövő tudományos ismeretterjesztő műsora
25
4.9. A rádiós és podcastes tudománykommunikáció hazai lehetőségei most és a jövőben
29
4.10. A rádiózás, mint műfaj jövője
30
5. Összefoglalás
31
Irodalomjegyzék
33
3
1. Bevezetés Diplomamunkám célja a hazai tudományos ismeretterjesztő rádió- és podcastműsorok kvalitatív jellemzése, a napjainkban modern és versenyképes műsor ismérveinek és a műfaj jövőbeli lehetőségeinek vizsgálata négy riportalany (Bán László, Gimes Júlia, Szedlák Ádám, Zsiros László Róbert) véleményére támaszkodva. Témámat több szempont mérlegelésével választottam. Egyrészt úgy érzem, a legrégebbi és eszközigényét tekintve az újságírás mellett az egyik legegyszerűbben kivitelezhető médiaműfaj méltatlanul kis figyelmet kapott a szakon készült diplomamunkák tematikáit tekintve – ezt támasztja alá az a tény is, hogy a hazai tudományos rádiózást bemutató átfogó munka nem készült még. Másrészt személyes érdeklődés is vezérel, szakmai gyakorlatomat Gimes Júlia koordinálása alatt a Kossuth Rádió tudományos műhelyében töltöttem. Engem is megérint a műfaj közvetlensége – ahogy Bán László fogalmaz, „intimitása” – illetve magát munkájában öntevékenynek tartó hallgatóként a tény, hogy a rádióriport készítése külső (operatőri, vágói, grafikusi, stb.) segítség nélkül is lehetséges. Harmadrészt úgy gondolom, hogy napjaink fellazult – egy témakör bemutatásakor gyakran formátumokat vagy terjesztői csatornákat kombináló – tudománykommunikációs színterén nem szabad feladni a pusztán hangalapú ismeretterjesztés lehetőségét, érdemes kutatni annak fogyasztói szokásokhoz igazodó jövőbeli kilátásait. Megújulni képes műfajt látok benne. Riportalanyaim kiválasztásakor az adott médiaműfajban játszott vezető szerep, a szakmai tapasztalattal jövő széles rálátás és a korosztály szerinti heterogenitás játszott kulcsszerepet. Külön öröm, hogy Gimes Júlia révén nem csak férfiak kerültek a megszólaltattak körébe. A beszélgetésekről egy rövid, részben a lényeget kiemelő, részben szórakoztató filmet is készítek, mely az írott dolgozattal egyenrangú kiegészítése munkámnak. A dolgozatban törekszem a hazai tudományos rádiós műsorok rövid történeti bemutatására. Nem lenne teljes a munka a téma – egyébként rendkívül szűkös – szakirodalmának áttekintése nélkül. Törekszem arra, hogy riportalanyaim véleményét tudományos értekezések következtetéseivel is összevessem, ezzel is szakmai kontextusba helyezve azokat. A rádiózás és azon belül a tudományos rádiózás elméleti alapjainak ismertetésére egy teljes fejezetet szentelek, ebben nagy hangsúlyt kapnak a szakma egyik „nagy öregjének”, Egyed Lászlónak ide vonatkozó megállapításai. Rá azért esett a 4
választásom, mert egyrészt a volt – ma már az MTVA égisze alatt futó – Magyar Rádió tudományos műsorainak egykori szerkesztőjeként nézetei teljes mértékben alkalmazhatóak a magyar piacon, másrészt pedig magyar nyelven az ő munkája az egyetlen elérhető forrás a témában. Egyed László ugyanakkor világviszonylatban is párját ritkító ismeretanyagot halmozott fel a tudományos rádiózás elméleti alapjairól. A műsorok szakmai elemzése azok formai és tartalmi tulajdonságainak bemutatásával, lehetőség szerint ok-okozati összefüggések feltárásával és terjesztőközegük ismertetésével zajlik. Szakdolgozatom célja ugyanakkor nem egy átfogó, minden egyes tudományos ismeretterjesztő produktumra kiterjedő jellemzés elkészítése, hanem néhány kiemelkedő, a műfajt – vagy riportalanyaim karrierjét – történetileg meghatározó koncepció vagy csak egy kiragadott vonás bemutatása. A hazai tudományos ismeretterjesztő szcéna bemutatásakor a kínálat szűkössége miatt nem kell kompromisszumokat kötnöm. A legjelentősebb műsorok készítői közül a Szonda két munkatársa (Bán László mint a szerkesztőség korábbi vezetője, Gimes Júlia mint jelenlegi szerkesztő) is interjúalanyom, miközben Szedlák Ádám (Meti Heteor, vs.hu, ex-Origo) és Zsiros László Róbert (Többet ésszel, Klubrádió, Impakták, Szertár, Csodák Palotája, Ciência Viva) munkássága is több formátumot ölel fel. Az ő rálátásuk garancia a közeg lényegre törő és meghatározott szempontjaim alapján teljességre törekvő jellemzésére. A nemzetközi kitekintést illetően munkámban elsődleges fontossággal bír, hogy olyan műsorok és műsorjellemzők ismertetésére törekedjek, amelyek tanulságai egy hazai piaci körülmények között készített, ugyanakkor a külföldi trendekhez igazodó produktum számára is kamatoztathatóak. Munkámban – ahogy az a 4.3, 4.5, 4.6 és 4.7 fejezetek témaválasztásából egyértelműen ki is derül – a műsorok bemutatása mellett legalább ugyanakkora hangsúllyal bír annak kutatása, mi tesz napjaink változó kommunikációs színterén versenyképessé egy rádió- vagy egy podcastadást. Motivációm itt két tényezőből ered: egyrészt a válaszok alapján is kiderülnek újabb jellemzők a műsorokat illetően, másrészt végzős hallgatóként természetesen úgy érzem, az interjúalanyaim által elmondottakat személyes karrieremben is hasznosíthatom a jövőben. Riportalanyaimat arról is kérdezem, milyen jövőképet vizionálnak a műfaj számára (4.8., 4.9. és 4.10. fejezetek). Kitérek átfogóan a rádiózás hosszú távú fennmaradására, de a rádiós és podcastes tudományos ismeretterjesztés – jelenlegi trendek alapján várható – rövid-
5
és középtávú jövőjére is. A lehetőségek gyakorlatias mérlegelése érdekében szentelek egy kérdést az ismeretterjesztés hazai piaci háttérének is (4.9. fejezet). Munkám végső konklúziójaként riportalanyaim véleménye alapján néhány kérdés megválaszolására törekszem. Ezek a következőek: Hogyan, milyen tényezők közrejátszásával alakult ki a mostani hazai rádiós tudománykommunikációs környezet? Milyen kihívásoknak kell megfelelnie egy műsornak napjainkban? Milyen jellemzőkkel bír egy „jó” rádióműsor vagy podcast? Milyen trendek várhatóak a hangalapú tudományos ismeretterjesztésben és milyen jövő jósolható maguknak a műfajoknak: a rádiózásnak és a podcast-készítésnek?
2. Áttekintés a tudományos rádiózás sajátosságairól és hazai helyzetéről 2.1. A rádiózás mint műfaj történelmi fejlődése, a változások háttere A tematikus rádióadók megjelenése egy hosszú átmenet eredménye, mely a tranzisztor feltalálásával kezdődött. Ahogy azt a tizenkét országot érintő időmérleg-kutatások megmutatták, a hatvanas évekre csaknem teljesen kiveszett a korábban közösségeket összekovácsoló szokás, a közös rádióhallgatás (ROBINSON, J. P. – CONVERSE, P. E. – SZALAI S. 1978). A rádiózás többé nem volt önálló program, mindig valamely más tevékenység mellett jelent meg. Nem véletlen, hogy a brit popformáció, a The Buggles 1979-ben Video Killed the Radio Star címmel adta ki legismertebb szerzeményét. A televíziózás elterjedésével a hetvenes évekre a rádió szerepe jóformán csak országos hírszolgáltatásra korlátozódott (HEAD, S. W. – STERLING, C. H. – SCHOFIELD, L. B. – SPANN, T. – MCGREGOR, M. A. 1998), a nyolcvanas évek azonban a médiaformátum újbóli fellendülését hozta el. A vevőkészülékek üzemeltetésének leválasztása az elektromos hálózatról lehetővé tette, hogy a rádió bárhol, bármikor – ahogy Bán László fogalmaz, „társként” (BÁN L. 2012) – a hallgató rendelkezésére álljon. Azzal, hogy a vevőkészülékek kisebbek, hordozhatóak és a tömegtermelés következtében bárki számára elérhetőek lettek, megvalósult a „zsebrádióforradalom” (BAJOMI-LÁZÁR, P. 2000). A rádióhallgatás elsősorban vezetés, utazás, munka mellett végzett kiegészítő, szórakoztató-informáló tevékenység lett, megjelent például a walkman és az autórádió. Az új szerepkörrel felruházott formátum nagyobb hallgatóköre 6
lehetővé tette a kisebb, tematikus adók megjelenését, ezzel egyidejűleg csökkenőben volt a rádió helyimédia-jellege (TANKEL, J. D. – WILLIAMS, W. 1998). A műfajban úttörő Egyesült Államokhoz viszonyítva Európában e folyamatok és a nagyközönség fragmentálódása, specifikus célközönséggé válása csak jó néhány éves késéssel zajlott le (GÁLIK M. 2003). Csakúgy, mint más szórakoztató műfajok, a tudományos rádióműsorok is behatárolt célközönségnek szólnak. A rádiós műsorszórás, ismeretterjesztés a műfaj sajátosságaiból adódóan számos előnnyel bír a nyomtatott, online és a televíziós médiaszolgáltatással szemben. Az iparág „belépési korlátja”, a rádiós műsorszóráshoz szükséges befektetés nagyságrendekkel alacsonyabb, mint más formátumok esetében (CHAMBERS, T. L. – BATES, B. J. 1992), hiszen a stúdió és az adóberendezések a technológiai fejlődés következtében alacsony bérleti díjjal bírnak. Tekintve, hogy az online és a nyomtatott sajtó, valamint a televízió „fogyasztása” önálló tevékenység, a rádióhallgatás pedig összeegyeztethető más napi teendők végzésével, a rádiónak e tekintetben nincs riválisa a fogyasztó szórakoztatását és informálását illetően. Ahogy Tomka Miklós MTA-doktor, egyetemi tanár és vallásszociológus, a Magyar Rádió 1968-tól működő Tömegkutatási Intézetének exmunkatársa fogalmaz: a rádió riválisai legfőképpen a „rádióellenes” elfoglaltságok lehetnek, vagyis azok a teendők, amelyek közben kizárt a rádióhallgatás. Ilyen például az alvás vagy éppen a tévézés. A tudományos ismeretterjesztés az európai rádiókban leggyakrabban a közszolgálati adókon valósul meg. A közszolgálati rádiózás alapvető célja tömegkommunikációs közjavak előállítása – ide sorolhatóak az ismeretterjesztő műsorok, magazinok is –, ez pedig sajátosan brit találmány (JAKAB Z. 1995). Nem véletlen, hogy kontinensünk legtöbb hallgatóhoz eljutó tudományos műsorai is éppen az Egyesült Királyságban, a BBC4-on hallhatóak (pl. Inside Science). A magyarországi közszolgálati rádiós ismeretterjesztés helyzetével részletesebben a 2.2. fejezetben foglalkozom. 2.2. A tudományos rádiózás jelenlegi helyzete Magyarországon Magyarországon háromfajta rádióadó adásában tűnnek fel tudományos műsorok: országos közszolgálati (ide egyedül a Kossuth Rádió tartozik), helyi nonprofit és kisebb helyi, kereskedelmi állomásokon. Országos kereskedelmi adón – ez ma Magyarországon kizárólag a Class FM-et jelenti – sem jelenleg, sem korábban (Sláger Rádió, Neo FM) nem volt megtalálható tudományos műsor. A legismertebb, legtöbb hallgatóhoz eljutó műsorok 7
hazánkban hagyományosan a közszolgálati adókon, azon belül is az MTVA – Magyar Rádióban, a Kossuthon hallhatóak. 2.2.1. Közszolgálati adókon futó tudományos műsorok A hazai tudományos rádiózás két zászlóshajója, a Kossuthon vasárnaponként feltűnő Szonda és a hétköznaponként jelentkező Tér-idő mellett is akad már megszűnt, de szintén széles körben hallgatott tudományos műsor. A Szonda tulajdonképpeni elődjének tekinthető – és a Magyar Rádió Tudományos Szerkesztősége által gondozott – Rádiólexikon története 1954-től íródik. A Szonda 1981. december 25-én, 13 óra 30 perckor váltotta le a Kossuth első számú ismeretterjesztő műsorát, jelenleg is fut. Szintén ismeretterjesztő szerepe volt az azóta már megszűnt Mindennapi tudománynak (Kossuth) és a Rádiónapló (Kossuth) is vonultatott fel tudományos blokkokat (SZŰCS D. 2006). A Szonda vasárnaponként jelenleg 14 óra 06 perckor jelentkezik 24 perces adással. A műsor szerkesztése „forgó rendszerben” történik Várkonyi Benedek, Gimes Júlia és Sipos Júlia között. Bár korábban akár 6-7 blokkból is állhatott egy (akkor még 30 perces) adás, manapság – elsősorban a lecsökkent készítői létszám és adásidő miatt – három-négy témát ölel fel egy Szonda. Az egyes részekben a munkatársak interjúkat készítenek egy-egy tudományos (leggyakrabban fizikai, biológiai, orvosi, történelmi, földrajzi, kémiai, vagy társadalomtudományi) aktualitás kapcsán a téma valamely magyar szakértőjével. A Szonda elemzésére részletesebben a 3.1. fejezetben térek ki. A tudomány hangjai szombatonként 14 óra 32 perckor hallható a Kossuthon, egy adás hossza 28 perc. A szintén a tudományos szerkesztők (Várkonyi Benedek, Gimes Júlia és Sipos Júlia) által gondozott műsorban a szerkesztők felváltva állítanak össze riportsorozatot, adásonként egyetlen témát körüljárva. A műsor témája az áltudományok és tudományos tévhitek körüli félreértések tisztázása. A Tér-Idő hétköznaponként 14 óra 34 perckor jelentkezik, készítői és műsorvezetői között szintén elsősorban a volt Rádió egykori Tudományos Szerkesztőségének munkatársait találjuk. A jelenleg 24 perces adások a természettudományoktól a társadalomtudományokon át a színesebb ismeretterjesztő anyagokig dolgoznak fel témákat, archív felvételek használatával – egy témáról általában kétrészes műsor készül.
8
Az Oxigén vasárnaponként hallható, 28 perces környezetvédelmi magazinműsor. Ismeretterjesztő jelentősége hazánk védett és nem védett fajainak, természetvédelmi területeinek bemutatása. A többek között Benkő Andrea, Zsoldos László, Süveges Gergő és P. Kiss Zsuzsa fémjelezte Trend-Idők a Kossuth legfrissebb tudományos, technológiai és életmódbeli trendeket ismertető műsora. Hétköznap jelentkezik tíz percben, a műsorban nem ritkák a riportok, hangképes összeállítások. A hétköznaponként jelentkező kétórás magazinműsor, a Közelről elsődleges célja a szórakoztatás, azonban gyakran érint tudományos témákat (pl. globális felmelegedés, vulkánkitörések, túlnépesedés, orvosi témák) – még ha könnyedebb hangvétellel is. Nem csak a Kossuthon akadt magyar rádiós tudományos műsor: a Petőfin 1995-től volt hallható a Modem Idők, majd Netidők néven futó informatikai ismeretterjesztő adás. A Szilágyi Árpádtól induló ötlet mára már lekerült a Petőfi rádió palettájáról, a műsor szerkesztői azonban Netidők Blogtársaság néven a mai napig folytatják munkájukat, ezúttal már blog formájában. A Gordiusz (mely futott Gordiusz-Plusz és Kaleidoszkóp néven is ugyanezzel a tematikával) a Petőfi 2007-ig futó, tudományos újdonságokat bemutató ismeretterjesztő műsora volt. A közszolgálati rádióban évtizedeken át két önálló műhely szolgálta a tudományos ismeretterjesztést. A Kossuth Rádió Tudományos- és Ismeretterjesztő Szerkesztősége 2010ben a közmédia átalakítása során szűnt meg, a Petőfi Gordiusz Műhelye pedig 2007-ben a Petőfi Rádió arculatának átalakításakor. 2.2.2. Regionálisan fogható rádióadók tudományos műsorai Elsőként említendő a kisebb adók műsorai közül a legtöbb hallgatóhoz eljutó, legismertebb Többet ésszel, melyet a Klubrádió tűz műsorára csütörtökönként 13 órától. Joós Andrea és Pataki Gábor műsorvezetésében félórás szórakoztató-ismeretterjesztő összeállítást hallhatunk a napi tudományos aktualitások és tévhitek világából. A műsort a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal támogatja. A Többet ésszel korábbi műsorvezetője a tudományos blogos ismeretterjesztés úttörője, Zsiros László Róbert volt, róla részletesebben a 2.2.3. fejezetben írok. 9
A műsor szüneteltetéséig a szakunkon oktatóként is feltűnő Mécs Anna szerkesztette a Képletes beszédet a Rádió Q-n. Mécs Anna a magyar tudomány múltját, jelenét és jövőjét egyaránt kutatta ötvenöt perces műsorában, amely előbb szerdánként 11 órától, majd péntekenként 20 órától volt hallható, mostanra lekerült a Rádió Q műsoráról. A Képletes beszéd – már csak szerkesztőinek korából adódóan is – fiatalosabb (szlogenje: „Gondolkodom, tehát leszek?”), élő tudományos műsor volt. A Civil Rádióban Nagy Helga felel a tudományos vonalért, Civil Tudomány / RádióAktivitás nevű egyórás műsora keddenként 14 órakor jelentkezik. A Civil Tudomány / RádióAktivitás a fiatal hallgatóságot igyekszik megismertetni a természettudományok rendkívüli összefüggéseivel, eredményeivel és szépségeivel, valamint nagy hangsúlyt helyez a hétköznapi életünkbe bekerülő technológiák magyarázatára. A Civil Rádióban korábban Űrközelben néven futott a Magyar Asztronautikai Társaság egy újszerű, az űrkutatás eredményeinek mindennapjainkra gyakorolt hatását szórakoztató módon bemutató félórás műsor. Digitália néven a Jazzy (majd a felvételeket átvéve a Klasszik Rádió) is indított tudományos-technikai műsort 2013-ban, a csütörtök esténként hallható adások azonban mindössze néhány hónapot éltek meg. A Digitália abból a szempontból azonban mindenképpen említésre méltó próbálkozás volt, hogy szerkesztésében állandó feladatokat kapott egy jelenleg is dolgozó tud-tech újságíró, a hvg.hu techrovatának vezetője, Balogh Csaba is. Az Okosvilág az InfoRádió szórványosan jelentkező technikai magazinja, melyben műszaki újdonságokat ismertetnek meg a hallgatókkal. A már megszűnt RádióCafé 98,6-on a Nemzeti Innovációs Hivatal támogatásával készült műsorsorozat volt a Csillagtúra. Az egyórás műsor 2007-ben, az űrkutatás 50. jubileumi évében jelentkezett szombatonként, hogy színes hangképes eszköztárral ismertesse meg a hallgatókat a mindennapjainkba már szinte észrevehetetlenül beépült, emberi űrtevékenységgel kapcsolatos eredményekkel, valamint a XXI. századot alapvetően meghatározó módszerekkel, szemléletmódokkal. Mindenképpen érdemes szót ejteni egy egyetemistáktól induló kezdeményezésről, a Rádió Pozitívról, amely a BME Schönherz kollégiumának stúdiójából sugároz. A Szarvas Attila vezette Gépezetben meghívott vendégekkel folytatnak eszmecserét technikai és 10
tudományos hírekről. A Gépezet műsorrendje az egyetemi félévekhez igazodik, nyáron például az adás szünetel. 2.2.3. Tudományos podcastek Tekintettel a napjainkban gombamód szaporodó nemlineáris műsorszolgáltatásra, dolgozatomban és riportfilmemben kiemelt jelentőséget szentelek az előre felvett, könnyedebb, ugyanakkor ismeretterjesztési célú műsorfolyamoknak, a podcasteknek. A kifejezés először tíz esztendeje tűnt fel Ben Hammersley tollából a The Guardian hasábjain, azóta pedig általánosan elterjedtté vált e kategória leírására (BERRY, R. 2006). Zsiros László Róbert, a Klubrádió korábbi műsorvezetője (Többet ésszel) ma a Szertár (fizikai ismeretterjesztő blog) mellett a 444.hu Impakták nevű, elszórtan (hozzávetőleg havi rendszerességgel) jelentkező podcastjének társszerzője. Műsorvezető-társa, Varga Máté a Critical Biomass nevű, környezeti problémákra reflektáló blogot vezeti, ketten együtt mintegy egyórás műsort szoktak készíteni. Eddigi adásaikban főként orvostudományi, biológiai és technikai témákat érintettek. A Heti Meteor Fejes Balázs és Schaffer József koprodukciója, mely elsősorban technikai-informatikai ismeretterjesztést tűzött a zászlajára. A műsor mintegy heti rendszerességgel jelentkezik 2011 óta, nagyjából ötven perces adásokkal. A Heti Meteorra reflektál címében a Meti Heteor, amely szintén technikai újdonságokkal foglalkozik 2013 óta hozzávetőleg heti rendszerességgel. A műsor adásonként mintegy ezer letöltővel büszkélkedhet. A készítők között találjuk Körtesi Gáspár és Pohly Ferenc mellett azt a Szedlák Ádámot, akit riportfilmemben személyesen is megszólaltatok. Szedlák több szállal kapcsolódik a tudománykommunikációhoz: miközben a Meti Heteor társszerzője, jelenleg a vs.hu-nál dolgozik tudományos újságíróként (mellettük pedig feltűnik a Hármas könyvelésben, egy másik, irodalmi témájú podcastben is). 2.2.4. Összefoglalás Látható tehát, hogy a magyarországi tudományos rádiózás két jelenlegi húzóadása a Kossuth Rádión fut. Bár a közelmúltban számos műsor indult kisebb adókon is – egyetlen egyszer sem országos kereskedelmi rádióban –, ezek gyakran nem bizonyultak hosszú életű próbálkozásnak, vagy csak nagyon kevés emberhez jutnak el. Üde színfolt a Rádió Pozitív 11
műsorpalettáján megtalálható Gépezet, mely egyetemistáktól induló kezdeményezés, de Nagy Helga Civil rádiós műsorai is a nonprofit rádiózást képviselik. Lökést adhat a tudományos rádiós ismeretterjesztésnek az a néhány podcast, amely ugyan túlsúllyal bír technikai témákban, mégis jelentős számú fiatal, értelmiségi hallgatóságot tudhat magáénak.
3. A tudományos rádiózás szakmai, elméleti alapjai – elemzés és szakirodalmi áttekintés Igen csekély arányban képviseltetik magukat a médiaelemző kutatások között a tudományos rádiózással foglalkozó tanulmányok. Ugyanakkor egy tudományos rádiózásról szóló riportfilm mellé írt dolgozathoz elengedhetetlen a műfaj szakmai alapjainak bemutatása, így munkám során legnagyobb arányban a Magyar Rádió korábbi tudományos szerkesztőjeként, műsorvezetőjeként és riportereként dolgozó, majd a Csodák Palotájának ügyvezető igazgatójaként ténykedő Egyed László ismeretanyagára támaszkodhatom. Emellett természetesen szükséges a tudományos média hazai és külföldi működési mechanizmusának ismerete, mint ahogy az alapvető rádiózástechnikai, médiapiaci, közgazdasági jellemzők bemutatására is törekednem kell. 3.1. A dolgozat és a hozzá tartozó médiamű készítése során felhasznált elsődleges forrás: Egyed László publikációja a tudományközvetítő rádiózás szakmai ismeretanyagáról A tudományos ismeretterjesztés kényes műfaj, kiváltképp, ha rádióban, élő szóban teszi
a
tudománykommunikátor.
Aktuális
tudományos
kérdésekről,
eredményekről
tájékoztatni laikus hallgatóságot önmagában is körültekintést igényel – gondoljunk csak például a közérthető, mégis szakmai nyelvezet kritériumára. Az azonban, hogy a hallgatónak mindössze néhány másodperc áll rendelkezésére felfogni az elhangzottakat (tehát a nyomtatott vagy internetes sajtóval ellentétben itt nincs lehetősége újra átolvasni a szöveget), további feladatok elé állítja az információ egyszerű közlésére törekvő rádiós szerkesztőt. Az ismeretterjesztő rádióműsorok sajátossága a „szűk holdudvar”, vagyis a potenciálisan meghívható vendégek csekély száma: azok a szakemberek, akik képesek közérthetően fogalmazni tudományos témában, jóval keresettebbek mégoly felkészült, de kevésbé jól 12
kommunikáló társaiknál (EGYED L. 2011). Az Egyesült Államok médiájában használt beszédfelépítési szabály („mondd el, hogy miről fogsz beszélni, aztán mondd el valóban, majd mondd el újra, hogy miről beszéltél” – EGYED L. 2011. 153. o.) alkalmas bonyolultabb közlendők többszöri körüljárására. Az amatőr és a hivatásos tartalomszerkesztők rendelkezésére álló digitális közvetítőközegek rohamos bővülésével egyre több ismeret és információ érhető el a nagyvilágban (MOLNÁR P. 2013). Ahogy arra Molnár Pál is felhívja a figyelmet tanulmányában, a University of California kutatói becslése szerint egy amerikai lakos átlagosan 100 500 szó információt kap egy napon, az egy főre jutó információfogyasztás pedig az 1980. évi 7,4 óráról 2008-ra 11,8 órára, azaz több, mint a másfélszeresére növekedett (BOHN, R. E. - SHORT, J. E. 2009). Bár a rádióműsor ezzel a közeggel nem versenyzik, a növekvő információ- és impulzuséhséget követve – és különösképp a fiatalabb korosztálynak szóló műsorok esetében – célszerű pörgős, gyors, rövid mondanivaló átadásával (és ezekhez illő hangulati elemekkel) közvetíteni az ismereteket. A felgyorsult információközlés elengedhetetlen
velejárója
a
kellő
időközönként
beiktatott,
megfelelő
stílusú,
„pihenőfunkciójú” audioblokk – ez lehet például zene, vagy verses, irodalmi mű (EGYED L. 2011). Ahogyan a tudományos cikkek esetében kulcsfontosságú a hossz – a túl sok karakterből álló cikkeket kevesebben olvassák el –, úgy egy rádióműsor esetében is adott az az időtartam, amely felett az átlaghallgató már nem tudja befogadni az őt érő információmennyiséget, elfárad. Harminc-negyven perc lehet az a hossz, amely még alkalmas lehet egy téma megfelelő körüljárására úgy, hogy közben a hallgató figyelme sem lankad. Fiatalabb hallgatóközönségnek szóló adások esetében azonban ennél rövidebb műsor lehet célszerű (EGYED L. 2011). A számítógépek térhódításának köszönhetően olyan társadalomban élünk, melyben a képek
egyre
nagyobb
prioritást
szereznek
a
kommunikációban.
Bonyolultabb
jelentéstartalmak is közölhetőek képek közlésével (NYÍRI K. 2000). A rádió is kihasználhatja ennek a „többrétegű” közlésformának az előnyeit, amennyiben a műsor zenével, dramatizált elemekkel, archív felvételekkel színesedik és segíti a szituáció elképzelését. A legjobb rádiós illusztrációk képesek aktív gondolkodásra bírni a hallgatót, beindítani a fantáziáját (EGYED L. 2011).
13
Fontos
természetesen
kiemelni
a
tudományos
rádióműsor
felelősségét.
Hangsúlyozandó mindez egy olyan társadalomban, amely fokozottan fogékony a magyar tudományos életet több oldalról támadó áltudományos eszmék iránt. Az egyértelmű, világos fogalmazás mind a riporter, mind a riportalany részéről elvárás. Bizonyos témák (ilyenek lehetnek az egészségüggyel, vagy a hallgatót esetleg mindennapi életében, munkájában közvetlenül érintő ügyekkel – egy példa: a magyar akácosok kivágásával – foglalkozó műsorok) fokozott érzékenységet követelnek, nem közölhetnek téves információt a hallgatóval, nem kelthetnek hamis reményt a fogyasztóban (EGYED L. 2011). A tudományos rádiózás legfontosabb szakmai kérdéseit ehelyütt természetesen csak nagy vonalakban van alkalmam tárgyalni – a témával bővebben foglalkozik többek között a Palugyai István főszerkesztésével megjelent Tudományos újságírás c. tankönyv –, ennyiből is látható azonban, milyen speciális követelményeknek kell megfelelnie a rádiós műsorközlés ezen ágának. Technikai részleteiben különösebb eltérés nem mutatkozik egy „hagyományos” műsorhoz viszonyítva, és mint ahogyan azt a riportfilmemben látni fogjuk, e szabályok sem örök érvényűek, a magyarországi tudományos rádiós szcéna kreativitása néha megköveteli ezen alapok lazább értelmezését. 3.2. A tudományos rádiózás műfajai Napjaink tudományos rádiózásában – csakúgy, mint egyéb témájú adások esetében – három műfaj dominál: a riport, az interjú és a tudósítás. Bemutatásokkor elsődlegesen Bán László megállapításaira támaszkodom, mely a Szabó Sóki László által szerkesztett Elektronikus médiatartalmak: videó és hang c. kiadványban olvasható (BÁN L. 2012). Az interjú párbeszédes műfaj, középpontjában az interjúalany áll. Más műfajokkal ellentétben mellékes a beszélgetés helyszíne, az történhet akár a „steril” stúdióban is, hiszen a háttérzajok kevés többletinformációt adnak a hallgató számára. A jó tudományos interjú kulcsa a gördülékenyen és nem mellesleg közérthetően kommunikáló interjúalany. A rádiós tudománykommunikátor feladata ilyenkor a beszélgetőpartnerében levő feszültség oldása, a hallgatókat érdeklő kérdések megvitatása, a szaknyelvi zsargon lehetőség szerinti eltüntetése a beszélgetés jól célzott irányításával. (Riportalanyom, Zsiros László Róbert vallja: jó interjú csak akkor készülhet, ha a hallgató nem érzi úgy, hogy a kérdező is bennfentes a témában. Zsiros célzottan olyan tudományterületeket választ, amelyekben kevésbé van otthon, hiszen moderátorként így hitelesebb, amikor laikusként vesz részt a társalgásban.) 14
A riport műfajilag az interjúból „nőtte ki magát”. A riportban is kulcsszerep hárul a megkérdezett alanyra, azonban a beszélgetés helyszíne is elsődleges fontosságú, hiszen többletinformációval szolgál a hallgató számára. Mind a helyszín háttérzajai, mind esetleges hangulati elemek – zenék, versek, könyvrészletek, hangjátékok, archív felvételek – színesíthetik a műsort. Egy komplex műsor ugyanakkor tartalmazhat egyéb önálló blokkokat is, melyek a riport tárgyáról szólnak ugyan, de más megközelítésből. Megszólaltathatunk más szereplőket is a témában, Gimes Júlia példája erre az esetre az, amikor egy egészségügyi kérdésben nem csak a szakértő orvost, de annak betegét is mikrofonvégre kapjuk. Ez a blokk nem feltétlenül szakmai megközelítésű, tartalmazhat személyes véleményt vagy egy megértést segítő történet elmesélését is. A tudósítás objektívebb műfaj: helyszíni elbeszélés élőben vagy felvételről. Természetesen ebben is megszólaltathatóak interjúalanyok, középpontjában azonban az esemény egészére való rálátás, a több nézőpontú tájékoztatás áll (ez mindazonáltal nem jelenti azt, hogy a tudósítás „száraz” műfaj lenne: az ötletes, szellemes fordulatok nem hiányozhatnak belőle). Ahogy Bán László fogalmaz, a hallgatónak a tudósítás során éreznie kell, hogy „ott van”, ezt a riportnál már ismertetett eszköztárral érhetjük el. Napjaink tudományos rádiózásából kiveszőben vannak korábban népszerű műfajok, így a hangos publicisztika vagy a hangjáték. 3.3. Egyéb szakirodalom Egyéb szakirodalmat szemléző áttekintésemben egyszerre mutatok be tudományos és általános rádiózásról szóló tanulmányokat. Ez utóbbiakat – természetesen a tudományos rádiózás Egyed László részéről megfogalmazott, és e dolgozatban már korábban taglalt sajátosságainak figyelembe vételével – a tudományos műfaj elemzésekor is felhasználni szándékozom. 3.3.1. Egyéb szakirodalom – a tudományos rádiózásról Szűcs Dóra Szonda – régen és ma című munkáját teljes mértékben a Kossuth rádió tudományos
zászlóshajójának
bemutatásának
szentelte.
Figyelembe
véve,
hogy
riportfilmemben Bán Lászlónak és Gimes Júliának is szerepet szánok, elengedhetetlen támaszkodnom Szűcs munkájára, aki nem csak a műsor történelmét foglalja össze, de érdekes, belsős információ-adalékokkal is szolgál a Szondáról. 15
Molnár Orsolya a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Karának Biológiai Intézetének munkatársaként írta meg A biológiai ismeretterjesztés vizsgálata a magyar médiában című tanulmányát. Dolgozatában vizsgálja, miként jelenik meg egy kutatási téma különböző magyar sajtóorgánumokban (így a rádióban is); valamint, hogy ezek a témák milyen „torzulással”, milyen mértékben megváltoztatva jutnak el a kutatótól a médiafogyasztóig. Megállapítja, hogy a rádiós ismeretterjesztés kevéssé népszerű (a megkérdezettek 36,5%-a jelölte meg hírforrásként), azonban relatíve hiteles hírforrásnak számít (MOLNÁR O. 2010). Molnár eredményei összhangban állnak a riportalanyaim által elmondott véleményekkel, mint az például a 4.6. fejezetben is látható. Massimiano Bucchi Science and the Media – Alternative routes in scientific communication című könyve a tudománykommunikáció modern kihívásait – főként az átlagember számára egyre nehezebben befogadható információk újszerű kommunikációs megoldásokat igénylő tálalását – igyekszik rögzíteni. Konkrét példákon keresztül mutatja be a tudománykommunikátori szakma nehézségeit. (Ilyen például a David Whithouse bemondó által a BBC Radio-n 1992 áprilisában elindított „lavina”. Ennek nyomán – miután a NASA révén fellőtt műhold, a Cosmic Background Explorer „fodrozódást” talált a kozmikus háttérsugárzásban, ezzel elégségesnek tűnő bizonyítékot szolgáltatva az ősrobbanás elméletére – hetekre árasztották el az eseményről tudósító brit médiát a bulvárba vagy vallási kérdésekbe hajló értekezések, a tudományos magyarázatra törekvés legcsekélyebb igénye nélkül – BUCCHI, M. 1998). A tanulmányt a 4.7. fejezetben vetem össze a Szedlák Ádám által elmondottakkal. Érdekes vizsgálati terület a tudományos rádiózás politikai életre gyakorolt hatása, erre a kérdésre a 4.4. fejezetben térek ki. Az ELTE-TTK Környezettan szakán tanító Takács-Sánta András Kiútlehetőségek a környezeti válságból – Vázlat a közlegelők tragédiájának elkerülési lehetőségeiről címet viselő tanulmányában azon a véleményen van, a tudományos ismeretterjesztésnek, így a rádiós ismeretterjesztésnek is kulcsfontosságú szerepe lehet a Földünk erőforrásaival
való fenntartható
gazdálkodásunkban. „Az ismeretterjesztés
alapvetően két részből áll. Egyrészt a környezeti probléma természetének és súlyosságának bemutatásából. Ezzel szeretnénk meggyőzni az embereket arról, hogy az adott probléma súlyos és fontos, így azonnali cselekvésre van szükség a részükről (vagyis az embereknek a probléma iránti attitűdjét igyekszünk megváltoztatni). A folyamat másik része azoknak a cselekvési lehetőségeknek a bemutatása, amelyek a probléma megoldását elősegíthetik
16
(informálás). (…) Az ismeretterjesztés történhet személyesen vagy médiumok útján (televízió, rádió, internet, nyomtatott sajtó, könyvek stb.).” (TAKÁCS-SÁNTA A. 2009) 3.3.2. Egyéb szakirodalom – a rádióról, mint médiaműfajról általában Amikor filmemben rádiózási tapasztalataimról kérdezem a piac hazai szereplőit, fontos szerepet szánok az ő véleményüknek a tekintetben, hogy hogyan képzelik el a műfaj jövőjét (bővebben ld.: 4.8. fejezet). Ebben a kérdésben szükségszerű összevetnem az általuk elmondottakat egy 2008-as tudományos értekezés, a The Future of Radio is Still Digital — But Which One megállapításaival. A kutatás abból a megállapításból indul ki, hogy a mai rádiós piac gyökeres átalakuláson megy át: miközben lezajlott a digitális műsorszólásra való átállás, a műfaji keretek is igen kiszélesedtek, a lineáris műsor ma már csak egyetlen alternatíva (ALA-FOSSI, M. – LAX, S. – O’NEILL, B. 2008). A tanulmány négy európai országban és Kanadában kérdezett meg 43 rádióipari kulcsszereplőt a szerintük várható jövőbeni trendekről, ez tehát egy kvalitatív felmérés. Gálik Mihály Urbán Ágnessel közösen írt Bevezetés a médiagazdaságtanba című könyvében így fogalmaz: „A technikai fejlődéssel a rádiózás piacai is szélesedtek, míg a televízió megjelenése véget vetett az aranykornak: a rádió az erősebbik, vonzóbb elektronikus médium mögé szorult, miközben annak hatására át is alakult. (…) A szakosodott rádiók légiója ontja műsorait a különböző piacokon, hogy mindenki mindenhol megtalálhassa a maga kedvére valót.” Gálik Mihály közgazdasági, piaci szemszögű vizsgálata e médiaműfajról alapvető háttér-információkkal lát el munkám során. Gálik átfogó, rádiózástörténelmi-technikai áttekintése egyúttal rávilágít azokra az összefüggésekre is, melyek nélkül aligha érthetnénk meg a rádiózás fejlődését, valamint annak ok-okozati összefüggéseit – gazdasági szemléletű megállapításait a 4.9. fejezetben vetem össze Zsiros László Róbert véleményével.
4. A tudományos rádiózás vezető trendjei és jövője – riportalanyaim véleménye alapján 4.1. Bevezetés
17
Diplomamunkámban és a mellé készített médiamunkámban négy riportalanyt, a tudományos rádiózás oldaláról Bán Lászlót és Gimes Júliát, a tudományos podcastelés oldaláról pedig Szedlák Ádámot és Zsiros László Róbertet szólaltatom meg. Beszélgetéseim kötetlenül zajlottak, azonban minden beszélgetőpartneremnek feltettem néhány előre megfogalmazott, szakdolgozatomban megkerülhetetlen kérdést. Ezek adták aztán a dolgozat későbbi vázát, így alább kérdések szerint csoportosítva olvashatóak a rájuk adott válaszok. Tíz megkerülhetetlen témát jelöltem ki, ezek a következőek: tudományos ismeretterjesztői pályájuk indulása; a rádiós és podcastes tudománykommunikációhoz szükséges kvalitások; az ismeretterjesztői munka motivációja és célja; a hallgatókat leginkább érdeklő, vezető tudományos témák; a szakmailag jó rádióműsor vagy podcast ismérvei; a legújabbkori kihívások, melyeknek az adásoknak meg kell felelniük; a riportalanyaim által követett, iránymutató magyar és külföldi műsorok, konkrét példákkal a tudományos ismeretterjesztés jövőbeli változásai; a rádiós és podcastes ismeretterjesztés hazai piaci lehetőségei; azok a változtatások, melyekkel a hazai rádiós és podcastes tudományos ismeretterjesztés ütőképesebb lehetne; a rádiózás, mint médiaformátum jövője. 4.2. A tudományos rádiós és podcastes ismeretterjesztői pálya indulása Elsőként arra kerestem választ, milyen háttérrel kerültek riportalanyaim erre a pályára, hogyan indul el egy ilyen karrier. Bán László nevezte egyedül hivatásának az ismeretterjesztést. Tudomány iránti vonzalma már rádiós pályafutása előtt is jelen volt – mérnöki végzettsége van –, veleszületett exhibicionizmusa és szerteágazó érdeklődése pedig szintén alkalmassá tette erre a pályára (tanult filozófiát is az ELTE-BTK-n, valamint vonzotta a színház és a film világa is). Egy Riporter kerestetik felhíváson át jutott a közszolgálati médiába, ahol aztán „emberibb arca” –
18
a kevésbé törtető légkör – miatt döntött a tévé helyett a rádió mellett, a tudományos tematika is az ő döntése volt. Gimes Júlia gyógyszervegyész végzettséggel bír, kutatói tevékenységét a Szegedi Biológiai Központban kezdte el. Ahogy ő fogalmaz: „viszonylag hamar kiderült, hogy alkalmatlan vagyok a szakmára, rendetlenséget tartottam és nem írtam a jegyzőkönyveket”. A rádió riporteri iskoláján keresztül jutott a Szondába, előbb külsős munkatársként, majd szerkesztőként dolgozott ott. Szedlák Ádám először magyartanár akart lenni, de vonzotta a technológia is. Az Origóban kezdett külsős munkatársként, két éves átmeneti időszak után lett véglegesen a tudományos-technikai rovat újságírója. A technológiát kultúrtémának tartja, vallja: sosem a műszaki paraméterek a legérdekesebbek, hanem a technika emberi életet megváltoztató hatása. Zsiros László Róbertet szintén vonzotta a fizika-biológia szakos tanári pálya. Szerteágazó érdeklődése révén kertészmérnökit végzett a Budapesti Corvinus Egyetemen, majd az alkalmazott biológia területén molekuláris biológiából írta a PhD-dolgozatát. A Klubrádióhoz Nagyistók Tiboron keresztül került: a Többet ésszel c. tudományos magazin készítője előbb interjút kért tőle, majd azon nyomban felkérte a műsor szerkesztésére is. 4.3. A tudományos rádiós és podcastes ismeretterjesztéshez szükséges képességek E téma érintésekor arra voltam kíváncsi, hogy interjúalanyaim szerint melyek azok a kvalitások, amelyek leginkább alkalmassá tették őket a tudományos médiában való szereplésre. A kérdés számos tekintetben összefügg a pálya indulását firtatóval, e fejezetben azonban inkább az általános tanulságok levonására törekedtem, amelyek nem kötődnek személyükhöz. A tudományban nem dolgozó rádiós hozzáállását bemutatandó Bán László egy politikai rádióműsort szerkesztő korábbi kollégáját idézi, aki szerint a Szondát „bárki meg tudná csinálni”. Bán annyiban osztja a véleményét, hogy különleges képességek szerinte sem szükségesek a munkájához, ismeretterjesztői szemlélet és átfogó, általános tudás kell az orvostudománytól a szociológiáig. Gimes Júliának az első időkben nagyon sokat segítettek a kémiai háttérismeretek, nem csak magát a tematikát illetően, hanem azért is, mert így jobban látta a lényeget, egyszerűbben 19
tudta civilek számára is átadni azt. A közérthető megfogalmazás és a riportok „fogyaszthatóságának” is kulcsa a kellő háttértudás szerinte. A kezdetben jóval nagyobb szerkesztői gárdával működő Szondában korábban minden riporternek megvolt a saját szakterülete, mára természetesen jóval több tudományterülethez kell értenie egy műsorkészítőnek. Szedlák Ádám újságírói képességeit kamatoztatja a tudományos-technikai podcastelés során. Mint elmondta, ezzel a múlttal jóval hatékonyabb, gyorsabb egy műsor elkészítése: szerteágazó kapcsolatrendszerrel bír, de ha ismeretleneket kell megszólaltatni, azt is könnyedebben, gyakorlottabban tudja megtenni. Origós és vs.hu-s múltjából adódóan persze előzetes rálátása is van sok témára, ez is könnyebbséget jelent számára. Mint említi, ez hasznosabb, mint ha például
egy műszaki cikkeket
gyártó
multinacionális cég
alkalmazottjaként gyártana podcastet, hiszen akkor a titoktartás miatt sok témáról hallgatnia kellene, újságíróként azonban nincs megkötve a keze. 4.4. Az ismeretterjesztés célja E fejezetben arra keresem a választ, milyen szándékkal készítenek riportalanyaim ismeretterjesztő műsort. Kíváncsi vagyok személyes hajtóerejükre is, de arra is, miként tekintenek munkájukra. Bán Lászlónak kimondott hivatása az ismeretterjesztés, mint mondja, szeretné, ha minél többen minél többet tudnának a világról – erre rímel egyébként a Csodák Palotája szlogenje is („a világ érdekes”), amelyet ő talált ki. Nem véletlen mérnök-filozófusi végzettsége sem, hiszen szerteágazó érdeklődéssel bír, egyúttal Bán hivatása is ennek a szemléletnek az átadása. Gimes Júlia leszögezi, nem akarja az emberek gondolkodásmódját megváltoztatni. Munkájában arra törekszik, hogy az elmondott információk hitelesek legyenek – ez elsődleges fontosságú számára, mindent többször ellenőriz –, de nem érzi úgy, hogy a tudományos ismeretterjesztő megváltoztatná a közgondolkodást. Még A tudomány hangjai – amely a Kossuth főként áltudományos meggyőződéseket tisztázó műsora – készítésekor sem vezeti „világjobbító szándék”. A munka egyúttal szórakozás is számára, mint mondja, a rádiózás egyik legszebb hozadéka az a számos érdekes ember, akivel találkozhat az interjúk, riportok elkészítésekor. 20
Szedlák Ádám számára a podcast-készítés szintén szórakozás. Ahogy fogalmaz, újságírói munkáját szereti annyira, hogy szinte hobbiból is csinálná, ehhez képest szabadidős tevékenységei (többek között a Meti Heteor) „Isten tudja, miért, de ismét csak médiává válnak”. A tudománykommunikáció feladatát abban látja, hogy emészthető módon, ugyanakkor hitelesen tálaljon szakmai témákat. Tartalomkészítőként lát ugyanakkor határvonalat a tudományos és a technológiai hírek között: míg a hiteles tudományos felfedezések szinte mindig fontosak, hiszen megjósolhatatlan a belőlük később elkészülő termék haszna, addig a techvilág újdonságai gyakran öncélúak, nem áll mögöttük valós fogyasztói igény. (Ez különbözik a manapság sokszor emlegetett Steve Jobs-i filozófiától: miközben az Apple addig nem ismert, de valós igényeket elégített ki termékeivel, addig számos más termék egy kezdeti divathullámot igyekszik meglovagolni, hosszú távon azonban versenyképtelennek bizonyul.) Lát példát arra is, amikor a fogyasztók előbb nem értik egy műszaki cikk valós jelentőségét, később azonban világsiker lesz belőle. Ilyen többek között a külső fizikai hatásoknak nagymértékben ellenálló videokamera, a GoPro, amelyet a kezdeti hűvösebb fogadtatást követően az extrém sportok kedvelői tettek naggyá. Zsiros László Róbert nagy szeretettel és élvezettel csinálja munkáit. Hátulütőként megjegyzi, hogy ez azzal is jár, hogy nem mindig tud kikapcsolni, gyakran „hazaviszi” a feladatait. Úgy véli, nem az a lényeges, hogy mindenki megértse a tudományos élet híreit, a legfontosabb cél, hogy társadalmi elfogadottságot nyerjen a tudomány művelése, létjogosultságot kapjanak a kutatási kiadások. Ebben nagy szerepe van, hogy többen lássák át: a fizikai, biológiai, kémiai felfedezésekből később az emberi életet megkönnyítő készülékek, például orvosi vagy informatikai eszközök születnek. Kérdésemre, hogy tudományos politikai informálás (így például környezetvédelmi, energetikai) szerepel-e elsődleges céljaik között, egyik riportalanyom sem felelt határozott igennel. Takács-Sánta András a bevezetőben már említett Kiútlehetőségek a környezeti válságból című tanulmányával kapcsolatban tehát azt mondhatjuk, a magyar rádiós média, legalábbis a benne vezető szerepet játszó vagy játszott riportalanyaim egyelőre nem a legjobb „zászlóvivői” a környezettudatosságra nevelő ismeretterjesztésnek. 4.5. A hallgatókat leginkább érdeklő és vezető tudományos témák
21
Érdekesnek tartottam összevetni riportalanyaim véleményét a tekintetben, hogy mit tapasztalnak saját formátumukban, milyen tudományterülettel lehet a hallgatóság érdeklődését leginkább felkelteni. Bán Lászlónak az „élettudományok” jutnak eszébe első helyen, értve ezek alatt az orvosi eredményeket és a biológiát. Ahogy fogalmaz, „elsősorban az izgatja az embereket, hogy mi lesz velük”. Ezzel kapcsolatban Bán László kiemeli még, hogy az áltudományok – és főként a természetgyógyászat, alternatív gyógymódok – is egyre nagyobb teret hódítanak, az már műsoronként változik, hogy hajlandó-e kielégíteni ezeket az igényeket. Érdekes jelenség, hogy ezzel párhuzamosan a társadalomtudományok és a filozófia háttérbe szorultak szerinte – „az embereket csak a zsíros kenyér [a kézzel fogható eredmény – T. M. M.] érdekli”. Ezek mellett megemlíti az űrkutatást is, amelynek a múlt század második felében volt egy nagy korszaka, azonban később is sokakat érdeklő, látványos műsorelem tudott maradni. A technika hagyományosan rádióadást „eladni tudó” témakör, igaz ugyan, hogy míg korábban az autó, most az informatikai és kommunikációs eszközök viszik a prímet. Gimes Júlia véleménye egybecseng a fentiekkel, ő is az orvostudományt helyezi első helyre, melyet az űrkutatás-csillagászat követ. Mint említi, a társadalomtudományok sem feltétlenül elvetendő témakörök, néhány része – ilyen például a magyarság eredetének kutatása – iránt töretlen az érdeklődés napjainkban is. Szedlák Ádám az űrkutatást emeli ki, mint hangsúlyozza, fontosak az aktualitások – az emberek szeretik tudni, mi az, amit látnak, ha a napokban felnéznek az égre. Ugyanilyen vezető hír tud lenni egy sikeres magyar kutatás bármilyen tudományterületen, de ha az történetesen könnyen emészthető is (ilyen például az ELTE kutyaetológiai kutatása), akkor egyenesen telitalálat. Szedlák is említ humán tudományterületeket: a nyelvészetet és a történelmet.
22
1. ábra. A hallgatókat leginkább érdeklő tudományos témák riportalanyaim véleménye
alapján. Az ábra nem tartalmazza az áltudományok témakörét, melyet két alkalommal említettek beszélgetőpartnereim.
Az erős nemzetközi tematizálásban látja egy-egy témakör sikerének kulcsát Zsiros László Róbert. Ilyen lehet a Curiosity Marsra indulása, a Jurassic Park mozibemutatója, természeti katasztrófák vagy egy-egy napfogyatkozás; mint mondja, ilyenkor érdemes meglovagolni a fősodort, sikerre számíthatunk. Zsiros szerint a siker nem elsősorban a témán, hanem a tálaláson múlik: megfelelő mélységben elmagyarázva akár kurrens fizikai eredmények is tematizálhatják a közvéleményt. Mint mondja, az emberek szeretnek kérkedni a tudásukkal. Arra a kérdésre, hogy vajon van-e valós értéke, növekszik-e az átlagember ismerethalmaza a könnyen, emészthetően, nemegyszer túlzott leegyszerűsítéssel tálalt tudományos felfedezések hatására, nemmel felel. (Ide kívánkozik Szedlák Ádám megjegyzése a „nehéz” tudományos eredmények újságírói tálalásáról. „A sok karakter nem működik, ugyanakkor »szexi« féligazságokkal sem traktálhatjuk az olvasót. Alapigazság, hogy szórakoztatóan, de közben tényszerűen kell írni, és néha elengedhetetlen egy-egy nagyobb lélegzetvételű anyag is a témában.”) 4.6. A szakmailag jó tudományos rádióadás és podcast ismérvei és a kihívások, melyeknek egy mai műsornak meg kell felelnie
23
E fejezetben riportalanyaim tapasztalatára alapozva kutatom azokat a jellemzőket, melyekkel egy műsor teljesíti a mai kor elvárásait. Bán László szerint a siker kulcsa a jó témában és a felkészült riportalanyban rejlik. Fontos továbbá, hogy a riport helyszíne is élettel teli legyen (a Szondában ehhez korábban nagy segítséget nyújtott a Magyar Rádió kiterjedt külföldi tudósító-hálózata, ma már erre nincs lehetőség – SZŰCS D. 2006). Mint mondja, gyakran vezet eredményre, ha egy újdonságot nem mint tudományos fantasztikumot, hanem annak a mindennapokra gyakorolt hatásait mutatjuk be. Bán ugyanakkor kitér arra is, hogy egyre nehezebb lekötni a hallgatóságot – a múlt század második fele a tudományba vetett hit hőskorszaka volt („azt gondoltuk, nem csak a Holdra jutunk el, de a rákot is meggyógyítjuk”), ma ezzel szemben gyanakvóbb a fogadtatás. Az érdeklődés megcsappant, a könnyű utat a bulvár jelenti, ez csak egy bizonyos fokig használható fel a tudományos műsorokban. Gimes Júlia a baráti munkahelyi légkört emeli ki. Mint mondja, a főszerkesztő Bán László mindemellett magas színvonalú munkát követelt meg, és pont ezért lehetett tőle tanulni is. Szerinte sincs idő elmélyült rádióhallgatásra, a bulváros kereskedelmi rádiókkal pedig nehéz felvenni a harcot. A hitelesség azonban fontos eszköz lehet a közszolgálati ismeretterjesztő műsorok kezében. Ez a megállapítás egyébiránt összhangban áll a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Karának Biológiai Intézetének felmérésével is, amely alapján az egyébként többi műfajhoz képest csekélyebb arányú rádiós hírfogyasztók nem kis részben annak hitelesnek tűnő volta miatt tartanak ki a műfaj mellett (MOLNÁR O. 2010). A jó témaválasztásban és a pörgős műsorszerkezetben látja a siker zálogát Szedlák Ádám, aki szerint a mai igények kedveznek a beszélgetős műsoroknak. Zsiros László Róbert érdekes „feladatot” szabott ki magának: igyekezett elkerülni azokat a témákat, amelyekben otthon volt, mint mondja, „rosszul veszi ki magát, ha értesz valamihez, és úgy teszel fel kérdéseket, mintha laikus lennél”. Saját tapasztalatai szerint olyan témában, amelyben szakértő, könnyebben is esik abba a hibába, hogy a nagyközönség számára érthetetlen vagy rosszul értelmezett szaknyelvet kezd el használni. Próbálja úgy felépíteni a műsorait, hogy beszélgetőpartnere egyúttal neki, a riporternek is tanítson valamit – ha ez az érzés megvan, akkor alighanem a hallgatóság is okul az elmondottakból. A mai kihívásokkal kapcsolatban egybecseng a véleménye más riportalanyaimmal, szerinte is a rövid, pörgős műsor tudja csak lekötni az emberek figyelmét. Megjegyzi, hogy a podcastek reneszánszukat élik most, ez talán az újabb és újabb platformoknak és tartalommegosztási 24
szolgáltatásoknak köszönhető. Kulcsfontosságúnak tartja a könnyen kezelhető és elterjedt csatornák használatát. 4.7. A riportalanyaim által követett, iránymutató hazai és külföldi rádióműsorok, podcastek Annak érdekében, hogy ne csak riportalanyaim munkásságáról, hanem valamiképpen az általuk jó ötletnek tartott rádiós próbálkozásokról is szó essen dolgozatomban, célszerűnek tartottam megkérni őket, emeljenek ki előremutató próbálkozásokat kollégáiktól. Így nem csak hazai, de külföldi médiaműhelyekről is szakértői vélemény kerül munkámba. Bán László szerint noha a Szonda alkotógárdájának létszáma egyre csökken, még mindig a hazai tudományos rádiózás megkerülhetetlen szereplője. A külföldi médiumok közül kiemeli a BBC 4-t (Inside Science, Science and Nature) és a France Inter-t, ahol minden feltétel adott akár költségesebb műsorok elkészítéséhez is. Mint mondja, ezek a műsorok tematikájukban gyakran a tudomány és a kultúra határterületét fedik le, ezáltal is vonzóbb programot kínálva a vegyes érdeklődésű hallgatóságnak. Gimes Júlia kiemeli, hogy a Magyar Rádió mentes attól a szponzori befolyástól, ami például az általa kedvelt Klubrádió műsorait néha áthatja. „Nekünk megvan az a szabadságunk, hogy soha nem kell semmit sem »reklámozni«, nem mutatunk be egy gyógyszert vagy találmányt felkérésre” – mondja. Szerinte a kereskedelmi és a tudományos rádiózás együtt nehéz kenyér, a kereskedelmi érdekek sokszor burkolt hirdetésre kényszerítik a csatornákat. Szedlák Ádám az amerikai Writing Excusest hozza fel műsorstruktúráját tekintve izgalmas próbálkozásnak. Az adásonként mindössze 15 perc hosszúságú podcastben négy fantasy és sci-fi szerző beszélget irodalmi fogásokról, mi több, hallgatók vagy egymás által javasolt írói „házi feladatokat” oldanak meg – ez újszerű műsorelem a mainstream podcastek világában. Szintén figyelemreméltó a mind rádióban, mind podcasten elérhető This American Life szerkezete. Ebben a hetente jelentkező, egyórás dokumentumműsorban általános és közéleti igazságokra, aktualitásokra reflektálnak szerepekre bontva, vagyis hosszú történeteket adnak elő stábtagok és szabadúszó alkotók. Ira Glass 1995 óta futó, hetente jelentkező rádióshowjának csúcspontján 2,1 millió hallgatója volt adásonként. Műsorkészítők számára tanulság lehet, hogy – ahogy Szedlák fogalmaz – „ami megy rádióban, az megy podcasten
is”.
Olyan
példákat
is
lát 25
ugyanakkor,
amelyek
sikeresek,
de
tudománykommunikációs szempontból „a szilíciumvölgyi cirkusz mögött nincs valós érték” – mondja. Ilyenek többek között az elmúlt években csúcsra járatott TED-videók (a név mozaikszó az angol Technology, Entertainment, Design szavakból). Az Egyesült Államokban 1984-ben elindult előadássorozat szervezői számos témában, így tudományos eredmények népszerűsítése kapcsán is díjaznak és szólaltatnak meg feltalálókat, gondolataikat aztán rövid videoklipek formájában terjesztve. Szedlák megjegyzi, jó tulajdonságai (nagy nézettsége, kezdőpont volta a tudományos gondolkodáshoz) ellenére ez a fajta „show science” gyakran rossz irányba viszi el a vitát, illetve a széles tömegekhez való eljutásához leegyszerűsített problémafelvetéssel operál. Ez a folyamat egyébként analóg arra a jelenségre, ahogy a brit média leegyszerűsítette, egyúttal elferdítette a Cosmic Background Explorer felfedezését a könnyebb fogyaszthatóság és a nagyobb sajtóvisszhang érdekében (BUCCHI, M. 1998). 4.8. A jövő tudományos ismeretterjesztő műsora Ebben a fejezetben arra kértem riportalanyaimat, a jelenleg látható trendekből és saját tapasztalataikból kiindulva próbálják meghatározni, milyen témák, formátumok, megoldások lehetnek életképesek a jövőben is. A szabadabb, on demand (vagyis a hallgató fogyasztási szokásaira – idejére, igényére – szabott) rádiózás lesz a leginkább elterjedő Bán László szerint. Tartalmilag az egyre bombasztikusabb megoldásokra van igény, az így is egyre magasabban levő ingerküszöb további emelkedésére lehet számítani. A néhány percig fenntartott érdeklődés már célnak és egyúttal sikernek fog számítani. Ide kapcsolódik az eredmény, mely szerint a The Future of Radio is Still Digital — But Which One? című, 2008-ban publikált tanulmányban megszólaltatott 43 rádióipari szakértő igen bizonytalan a jövő rádióhallgatási szokásait illetően. A felmérés elsősorban a kutatásban részt vevők régióiban (Kanada, az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Skandinávia) keresi a választ arra a kérdésre, hogy milyen lesz a tartalomszolgáltatás jellege és a digitális rádiózásban dominánsan használt technológia a közeljövőben. Négy szcenáriót rajzol fel a 2. ábra szerint – mint látható, koránt sincs konszenzus a szakértők véleményében. A sokatmondóan Towers of Babel (Babilon tornyai) névre keresztelt forgatókönyv még úgy is a leggyakrabban említett tudott lenni, hogy alig több, mint a megkérdezettek harmada tartotta valószínűnek. Ez a szcenárió a legkonzervatívabb: azt jelenti, hogy a jelenlegi helyzethez hasonlóan világviszonylatban is domináns marad az analóg műsorszórás, és ugyan a digitális 26
forma egyre nagyobb részarányt követel magának, de nem alakul ki globálisan egységes technológiai rendszer. (Európában jelenleg a Digital Audio Broadcasting – DAB – és a Digital Radio Mondiale – DRM – a két uralkodó technológia, miközben Japán az ISDB-T, az Egyesült Államok és az arab világ pedig az IBOC digitális vezetéknélküli formátumot preferálja.) Általánosan elmondható, hogy miközben a tartalomfogyasztási szokásokat illetően szinte teljesen megoszlanak a vélemények (a megkérdezettek 53,5%-a vélte úgy, hogy a jelenlegi valósidejű és ingyenes rádiózás továbbra is elterjedtebb marad az on demand alapú rendszereknél), addig a digitális műsorszórási technológiák heterogenitásának tekintetében inkább egyetértés látható (62,8% szerint még jó ideig várat magára az egységes, globális kompatibilitást mutató technológia bevezetése).
2. ábra. A tartalomszolgáltatás jellege és a digitális rádiózásban dominánsan használt
technológia a közeljövőben 43 rádióipari szakértő véleménye alapján. A tanulmány eredményeit felhasználó saját szerkesztés.
27
Az eredmények értelmezéséhez fontos tudni, hogy azok nagyfokú korrelációt mutatnak a megszólaltatottak hazájának médiapiaci környezetét illetően, így például a DAB Dream kimenetelt jósolók országában többségében már kiépült DAB-rendszerek működnek (ALA-FOSSI, M. – LAX, S. – O’NEILL, B. 2008). Szedlák Ádám szerint a podcast jövőjét néhány külső tényező alakulása fogja eldönteni, ilyen például a háztartási eszközök fejlődése. Bár a technikai világban már régóta az „okos” a legfontosabb hívószó, mindennapi életünkben használt gépeink még mindig nem kommunikálnak egymással. Ha néhány „nem gondolkodós” tevékenységekhez – például a közlekedéshez, fűnyíráshoz, kávéfőzéshez – megtaláljuk a kényelmes, gombnyomásra on demand műsorhallgatást, a podcast hosszú ideig fennmaradhat. Mint megjegyzi, a podcastek esetében a „megnyomom és bejön a Petőfi”-szintű kényelem egyelőre még várat magára, ennek létrejöttét az is hátráltatja, hogy a fejlesztők egyelőre csak saját eszközeik egymással való kompatibilitására törekednek. Szedlák nem feltétlenül gondolja úgy, hogy a jövő nemzedék nyitottabb lesz a podcastre, szerinte jövőbeli potenciális hallgató nem életkora, hanem inkább képzettsége, technikai nyitottsága és érdeklődési köre alapján válhat podcastfogyasztóvá. Zsiros
László
Róbert
amondó,
hogy
a
figyelem
megragadására
a
tudománykommunikációban is működhetnek azok a megoldások, amelyek egyébként sikeresek az interneten – ilyen például a Twitter videómegosztó szolgáltatása, a Vine és a legismertebb orosz kisvideó-megosztó és -loopoló szolgáltás, a Coub. Ezek – az attention span, vagyis a figyelmi idő lerövidüléséhez alkalmazkodva – teljes videók egy-egy részletének beágyazását teszik lehetővé különböző platformokon, végtelenített lejátszással karikírozva azt. Mint Zsiros mondja, maga is gondolkozik azon, hogyan lehetne egy-egy tudományos kérdést így, könnyen fogyaszthatóan, néhány másodperc alatt bemutatni. A tartalommegosztásban látja egyébként a podcast jelenlegi reneszánszát és jövőbeli esélyeit is. A hanganyagoknál ugyanakkor továbbra is szükséges az a paradigmaváltás, amely a YouTube-nál már lezajlott: a hirdetések célorientált, ugyanakkor felhasználóbarát kezelése.
28
4.9. A rádiós és podcastes tudománykommunikáció hazai lehetőségei most és a jövőben Már csak végzős hallgatói státuszomból adódóan is kíváncsi voltam rá, mit mondanak riportalanyaim az itthoni lehetőségeket illetően. Szerettem volna rákérdezni a külföldi receptek hazai megvalósíthatóságára is. Zsiros László Róberttel a lehető legjobb időzítéssel sikerült beszélnem, hiszen éppen az elmúlt időszakban tért haza a lisszaboni Pavilhão do Conhecimentoból, a Tudomány Pavilonjából, amely a Ciência Viva, a portugál nemzeti tudományos ügynökség része. Itt a látogatói élményért, a tudomány kommunikálásának javításáért és az Education Team tagjaként a múzeum oktatási módszereinek bővítéséért felelt. Zsiros szerint sok méretgazdaságossági előnnyel jár az, ha egy ország tudományos intézményrendszere központilag összehangolt: így például könnyebb felépíteni egy brandet, egységesebb a kommunikáció, külföldi példája alapján még a tanárképzést is megkönnyíti. Ami a podcast-készítést illeti, szerinte ezt akár Magyarországon is lehetne főállásban csinálni, legnagyobb gátjának nem is a kis piacot, hanem a nyelvi korlátokat tekinti. Mint mondja, napjaink rádiós műsorkészítése jóval egyszerűbb feladat, ha lehetőségünk van minőségi külső anyagok átvételére. Ehhez nem kellene feltétlenül az angolszász világhoz tartoznunk, ám miközben például Hollandiában fordítás nélkül adják le az angol nyelvű riportokat, addig Magyarországon ez kivitelezhetetlen lenne. A holland rádiós piac – néhány más európai országgal, így például Svájccal, Ausztriával vagy a balti államokkal együtt – egyébként is kivételes helyzetben van az ország többnyelvűsége, illetve valamely szomszédos állammal való hasonló hivatalos nyelve okán (GÁLIK M. 2003). A televízióval ellentétben a rádiós tartalmak egyetlen kifejezőeszköze a nyelv, azaz az interjúkat leszámítva nem éri meg „importálni”. Ebben a helyzetben a fenti kivételes eseteket leszámítva az internetes rádiózás marad az egyetlen ésszerű lehetőség külföldi tartalom hallgatására az idegen nyelvet beszélők számára – ezek közeljövőbeli elterjedését gazdasági okokból azonban Gálik sem tartja valószínűnek. Bán László szerint az ELTE-TTK néhány éve elindult tudománykommunikáció a természettudományban szakja jó kezdeményezés hazai tudományos médiaszereplők képzésére. Ha a társadalmi igény, a kulturális és gazdasági érdekek találkoznának ezzel az oktatási alappal, akkor jöhetne el újabb nagy korszaka a tudományos ismeretterjesztésnek, ezen belül akár a rádiós ismeretterjesztésnek. 29
Gimes Júlia szintén az utánpótlásképzés fontosságára hívja fel a figyelmet. Mint mondja, a jelenlegi rendszer zártsága miatt nemigen jutnak el hozzájuk fiatalok, akiknek tudásukat, tapasztalataikat átadhatnák. Szedlák Ádám gyakorlatiasabban közelíti meg a kérdést, szerinte a beszélgetős műsorok reneszánszát éljük, ilyenre lenne szükség a magyar piacon is, húzónevekkel és szórakoztató módon. Nem ért egyet ugyanakkor Zsiros László Róberttel abban a kérdésben, hogy itthon meg lehetne-e élni pusztán podcast-készítésből. Mint mondja, ugyan Amerikában kickstarter-alapon (fogyasztói finanszírozással) is működnek műsorok, magyar nyelven ez kivitelezhetetlen lenne. Úgy számol, csak a bérköltségeket tekintve még egy háromfős műsor pénzigénye is havi egymillió forint körül lenne. 4.10. A rádiózás, mint műfaj jövője A rádiózás a legrégebbi, jelenleg is élő médiaformátum. Riportalanyaimat arra kértem, következtessenek ebből a műfaj jövőjére – azt jelenti-e ez a tény, hogy a rádió „mindent túlél, tehát most sem fog eltűnni”, vagy inkább azt, hogy „itt az ideje levenni a palettáról”? Ahogy a könyv is megújult az elektronikus könyvvel, úgy a rádió is megtalálja a maga útját – véli Bán László. Az autóban hallgatva például nem nagyon akad konkurenciája. Párhuzamba állítható ezzel a megállapítással Szedlák Ádám megjegyzése a podcast jövőjét illetően: ahogy a podcastek fennmaradását a háztartási eszközök fejlődése befolyásolhatja, úgy a vezető nélküli autók elterjedése is kihatással lehet a rádióra, hiszen onnantól vizuális tartalmak is fogyaszthatóak lesznek majd a kocsiban. Gimes Júlia csak tippelni mer, „inkább fennmarad, mint nem” – mondja. A 40 évesnél idősebb korosztályok még úgy szocializálódtak, hogy természetesnek veszik a műfaj létezését, az ő létük még egy időre garanciát jelent a rádió fennmaradására. (A Szondát hallgatók nagy többsége 50 feletti, azonban akad köztük egy 30-as, 40-es korosztályú réteg is. Érdekesség, hogy a felsőfokú végzettségűek mellett a másik legnagyobb számban nem középfokú végzettségűek, hanem maximum 8 általánossal rendelkezők hallgatják a műsort. – SZŰCS D. 2006) Zsiros László Róbert is azok táborát erősíti, akik szerint még sokáig rádiózhatunk. Szerinte a szélessávú internet elterjedésével új lehetőségek nyíltak meg a rádiós piac előtt, hiszen az ledöntötte a földrajzi korlátokat. Azt jósolja, a jövőben összemosódnak a rádiós és internetes tartalmak, hibrid műfajok alakulhatnak ki. Ha a rádiók tartalmi szolgáltatása 30
versenyképes lesz, a rádiók akár a javukra is fordíthatják a korszerűbb lehetőségeket, hiszen az internet révén nem kell többé frekvenciákért küzdeniük.
5. Összefoglalás Elmondható, hogy bevezetőmben említett minden kérdésemre kimerítő választ kaptam riportalanyaimmal folytatott beszélgetéseim során. A jelenlegi rádiós környezet kialakulásában elsődleges szerep jutott a rádió „háttértevékenységgé” válásának. Ez alapjaiban jelölte ki a rádióadók témaválasztását, hiszen az „odafigyelős” tartalmak – mint például a tudományos ismeretterjesztés – rovására a könnyen emészthető műsorok kerültek előtérbe. Nem véletlen, hogy napjaink tipikus rádióműsora zenei és kereskedelmi rádión fut. A tudomány mindenhatóságába vetett hit eltűnése, a helyette jövő gyanakvás, illetve a terület kommercializálódása sem kedvezett a hiteles rádiós tudományos ismeretterjesztés népszerűségének. A rendszerváltás egyébként is szűkítette a közszolgálati adók lehetőségeit, márpedig a legnépszerűbb tudományos műsorok hagyományosan ezen futottak (nem véletlen, hogy a Szonda korábban tucatnyi munkatársból álló szerkesztőgárdájából mára csak hárman maradtak). Az ismeretterjesztő műsoroknak olyan közegben kellene pusztán hang alapú kommunikációval helyet találniuk maguknak, ahol tudományos tények egyre sokoldalúbb interpretálása lehetséges egyre több multimédiás megoldással (ilyen például az infografika vagy videó-beágyazás az írott sajtóban, az animáció a mozgóképes anyagokban, és mindkettő előnyben van a közösségi megosztás lehetősége révén). További elvárás lett az on demand információközlés. A hang alapú műfaj válasza ezekre az elvárásokra a podcastek megszületése és – egy hullámvölgyet követő, immár másodszori – felvirágzása lett. A jó műsor hiteles és érdekes. Utóbbi nagyban függ a riportalany személyétől, mi több, a riport háttérzajaitól, illetve a bejátszott hanghatásoktól. Ma már jóval rövidebb idő áll rendelkezésre, hogy ugyanazt az információmennyiséget közöljük, mint korábban – a jó műsor tehát pörgős, effektusok által törekszik a minél koncentráltabb információközlésre, célját akár úgy is elérve, hogy ismétli mondanivalóját. Zsiros László Róbert példája azt mutatja, bármennyire is meghökkentőnek tűnhetnek elsőre, sikeres koncepciók születhetnek műfajok tudatos keveréséből. A hallgatók számára fontos továbbá a tartalom minél könnyebb hozzáférhetősége, a lejátszás felületének és időpontjának rugalmassága. A legkönnyebben 31
„eladható” témák közé tartozik az űrkutatás, az orvostudomány és a biológia, a hazai kutatási eredmények és a nemzetközi aktualitások bemutatása felkelti az érdeklődést. A rádió és vele együtt a rádiós ismeretterjesztés a középkorú hallgatóságának körében elért népszerűsége miatt néhány évtizedig még valószínűleg fennmarad, ez sokban függ a technikai újdonságok kompatibilitásától is. A televízió amerikai szerepe jó példa arra, hogy hiába egyre elterjedtebb az on demand műsorszolgáltatás, lineáris adásfolyamra továbbra is szükség van. Az azonban, hogy a rádió hasonló útra térjen – mi több, növelje médiapiaci részesedését – nem kis részben annak a függvénye, hogy képes lesz-e arra a megújulásra, amelynek a gyors információközlés, a kreatív hibrid műfajok és a tudományos műsorok esetében a szórakoztatva tanítás jelentik a zálogait. A podcast a rádióval szemben egyértelműen növekvő népszerűséggel bír, ez nem kis részben a még ennél az alacsony eszközigényű médiaműfajnál is kisebb berendezési szükségleteinek, ezáltal a szélesebb és emiatt gyakran kreatívabb szerzői rétegnek köszönhető. Addig tehát, ameddig a monoton munka közben végzett podcast-hallgatásnál nem születik izgalmasabb megoldás, ez a műfaj szép jövő előtt áll.
32
Irodalomjegyzék ALA-FOSSI, M. – LAX, S. – O’NEILL, B. (2008): The Future of Radio is Still Digital — But Which One? Expert Perspectives and Future Scenarios for Radio Media in 2015. In: Journal of Radio & Audio Media, Volume 15, Issue 1, 2008 BAJOMI-LÁZÁR, P. (2000): Köszolgálati rádiózás Nyugat-Európában. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest BÁN L. (2012): A rádiózás műfaji jellegzetességei és eszközei. In: Elektronikus médiatartalmak: Video és hang. (szerk.: Szabó Sóki L.) Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest, 40-46. o. BERRY, R. (2006): Will the iPod Kill the Radio Star? (Profiling Podcasting as Radio). In: Convergence: The International Journal of Research into New Media Technologies. Sage Publications, London, 143-162. o. BOHN, R. E.
– SHORT, J. E. (2009): How Much Information? Global Industry
Information Center, University of California. San Diego. BUCCHI, M. (1998): Science and the Media – Alternative routes in scientific communication. Routledge, London CHAMBERS, T. L. – BATES, B. J. (1992): Effective Competition in Radio: Testing the Basis for Deregulation. Paper, presented to the Mass Communication Division, International Communication Association EGYED L. (2011): Tudományos újságírás a rádióban. In: Tudományos újságírás. (főszerk.: Palugyai I.) Tudományos Újságírók Klubja, Budapest, 152-158. o. GÁLIK M. (2003): Médiagazdaságtan. Harmadik, átdolgozott és bővített kiadás. Aula Kiadó, Budapest HEAD, S. W. – STERLING, C. H. – SCHOFIELD, L. B. – SPANN, T. – MCGREGOR, M. A. (1998): Broadcasting in America - A Survey of Elecctronic Media. Houghton Mifflin, Boston JAKAB Z. (1995): A közszolgálatiság értelmezése a 20-as évektől napjainkig. In: Közszolgálatiság a médiában. (szerk.: Terestyéni T.) Osiris Kiadó - MTA ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoport, Budapest, 53-62. o. 33
MOLNÁR O. (2010): A biológiai ismeretterjesztés vizsgálata a magyar médiában. Szent István Egyetem, Állatorvos-tudományi Kar, Biológiai Intézet. MOLNÁR P. (2013): Hálózatosodás és tanulás hálózati környezetben. Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest NYÍRI K. (2000): Nyelv, megértés, interpretáció. Az ELTE BTK Filozófiai Intézete és Nyelvfilozófiai Kutatócsoportja által 2000. október 5-én és 6-án rendezett A nyelv mint a kortárs filozófiai áramlatok közös problémája c. konferencián tartott előadás. ROBINSON, J. P. – CONVERSE, P. E. – SZALAI S. (1978): A mindennapi élet tizenkét országban. In: Idő a mérlegen. (szerk.: Szalai S.) Gondolat, Budapest SZŰCS D. (2006): Szonda – régen és ma. A Kossuth Rádió tudományos magazinjának elemző bemutatása. Link: http://emc.elte.hu/~hargitai/wiki/index.php/SZONDA_%E2%80%93_R%C3%89GEN_%C3 %89S_MA Takács-Sánta A. (2009): Kiútlehetőségek a környezeti válságból – Vázlat a közlegelők tragédiájának elkerülési lehetőségeiről. In: Kovász, 2009. Tavasz-Tél, 3-12. o. TANKEL, J. D. – WILLIAMS, W. (1998): The Economics of Contemporary Radio. In: Alexander, A. - Owers, J. - Carveth, R.: Media Exonomics - Theory and Practice, Lawrence Erlbaum Associates, Inc., Mahwah NJ, 185-197. o. TOMKA, M. (1978): A tévénézés és a rádióhallgatás a napi tevékenységek rendszerében. Tömegkommunikációs Kutatóközpont, Budapest
34
NYILATKOZAT
Név: Tóth Marcell Márton ELTE Természettudományi Kar, szak: Tudománykommunikáció a természettudományban Msc Neptun azonosító: ZTD1I3 Szakdolgozat címe: A tudományos rádiózás vezető trendjei és jövője
A szakdolgozat szerzőjeként fegyelmi felelősségem tudatában kijelentem, hogy a dolgozatom önálló munkám eredménye, saját szellemi termékem, abban a hivatkozások és idézések standard szabályait következetesen alkalmaztam, mások által írt részeket a megfelelő idézés nélkül nem használtam fel.
Budapest, 2015. május 28.
__________________________________ a hallgató aláírása
35
