A TÖRTÉNELMI ÉS MŰVÉSZETI ÉRZÉK FEJLESZTÉSÉRŐL* 1

293

A TÖRTÉNELMI ÉS MŰVÉSZETI ÉRZÉK FEJLESZTÉSÉRŐL*1 ÍRTA NAGY JÓZSEF. Járjunk bármerre a hazában, érdeklődjünk az oly számos helyen levő történeti, képző-, Atörténelmi és művéipar- és népművészeti emlékek, tárgyak iránt, nagy szomorúsággal mindenütt azt tapasztaljuk, h o g y v a g y nem is tudnak a legközvetlenebb közelben élő egyének sem ezekről s szeti érzéK fejleszha tudnak í s : v a g y egyáltalában nem becsülik meg ez emlékeket, v a g y legalább is nem téséről érdemök szerint becsülik. Leggyakrabban üres, zavart szóbeszédet hall az ember, ha érdeklődik az eíéle emlékek iránt. Teljesen ugyanezeket mondhatjuk el hazánk természeti szépségeiről, érdekességeiről, is, de melyekkel — legalább ez alkalommal — nem kivánok foglalkozni. Ismétlem: v a g y nem tudnak egyes helyeken az ott levő műemlékekről, v a g y ha igen, leggyakrabban nem becsülik meg azokat s mi lesz a tudatlanság v a g y közönyösség eredménye ? Pusztulás ! Pedig már félszázaddal ezelőttről fülünkbe cseng a költő kétségbeesett sikoltása, h o g y „pusztulunk, veszünk !" Bizony, azóta sem igen változtunk : nem akarjuk megérteni, hogy nem csak akkor pusztulunk, mikor ifjuságunk, érdemeseink kévéi széthullanak, de sokkal inkább akkor, mikor a nagy idők, nagy emberek emlékezete homályosodni kezd előttünk, mikor századok munkásságának századok viharait átélt emlékeit engedjük a porba omlani, v a g y a külföldre kiszivárogni. Köztudomású tény, h o g y emlékekben gazdag vidékeinken külföldi műkereskedők ügynökei évtizedek óta megvásárolnak minden megvehető műtárgyat s tavasztól őszig tartó útjokból olcsón vásárolt kincsekkel térnek haza. Egyik-másik plébános a templom remekművű, de kopott kelyhét szívesen elcseréli holmi értéktelen újért s pár koronáért; s a tőlünk kijutott kehely pár év múlva esetleg valamely külföldi múzeum oly díszévé válik, melynek származási helye — ismeretlen. A miénk hadd vesszen ! De bezzeg, ha a külföldnek valamelyik zugában van holmi látnivaló, melyet tulajdonosaínak élelmessége híressé fúj fel : azt megnézzük, holott nem lehetetlen, h o g y közvetlen közelünkben még különb ilynemű dolgot láthatnánk. Sajnos, vannak hazánkban ezren meg ezren, kik a külföld minden látnivalóját megnézték már, de az itthoniakra nem jut ídejök s ha jutna ís, emlékeik a külföldhöz fűződnek s az itthoniak mellett már érdeklődés nélkül mennek tova ! Mert az előbb látott kisebb látványosság ís jobban megragadja figyelmüket, mint a későbbi, bár nagyobb arányú. H a már most fontolóra vesszük, h o g y a külföld történelmi és művészeti emlékei a lakók helyes ízlése s üzleti szelleme következtében a mieinknél jobb karban tartottak — s nem semmisülvén meg egy-egy nap-nap után számosabbak; — ha fontolóra vesszük azt, h o g y mindenki a külföldön való járás-kelésre törekszik — azt ismeri meg jobban, — következőleg jobban becsüli és szereti mint hazáját, be fogjuk látni, hogy érdemes gondolkozni azon, mí módon kellene ez áramlat irányának megváltoztatására törekednünk ! Előadásomnak éppen az volna a célja, h o g y — miután megemlékeztem arról a nagy rombolásról, melyet közönyösségünk történelmi és műemlékeink közt előidéz, — rámutasson néhány eszközre, melyek igénybevételével nemzetünknek kezeink között átmenő, polgári osztályát arra neveljük, h o g y elsősorban hazája érdekességeit ismerje, szeresse és becsülje meg — honját e hazában lelje, — ami sok millió ítthonmaradásával jár. D e nagyon természetes, h o g y hasonló eszméknek kellene átjárniok társadalmunk minden más osztályát is, ezek veteményezése azonban már nem a mí feladatunk. 1

A t. szerző szíves engedelmével itt közöljük bő kivonatban a Polgári Iskolai Egyesület legutóbbi közgyűlésén tartott érdekes és tanulságos felolvasását. Kívánjuk, hogy a benne foglalt igen időszerű és életrevaló javaslatokat megszívlelnék mindazok, akik művészeti emlékeink megmentésében közreműködhetnek. A S Z E R K . Magyar Ipjuműre«««t.

í

294 A történelmi Megdöbbentő érzéktelenséget látunk mindenfelé a múltban a történelmi és művészeti *érzéK s 2 e t ' e m ^ k e k kánt. A régebb múltról nincs is mit beszélnünk! A z egykor fényes, fesfejlesztészeti, szobrászati, iparművészeti remekekkel ékített várak mindegyikére h o g y ráíllenek téléről Arany Jánosnak, a magyar Homerosnak, a multak fényét sirató gyönyörű sorai: Visegrád, Visegrád ! Hol hajdani fényed ? Magas fellegvárad ? Parti építményed ? Dunapart hosszában kerti ékességed ? Mérföldekre nyúló, párduclakta nyéked ? Ott, hol négy királynak azon idő tájba' Megfért volna minden udvari pompája, Meg sem töltve bizony negyedfél-száz termét, Most rókafi sunnyog, ássa kicsiny vermét. Nem néz le kevélyen a Dunára kapu ; Belül is a zöld tért gaz veri fel, lapu ; Oda van a lépcsői: márvány büszkesége : Nyolc egész nagy ölnyi pazar szélessége." Igaz, hogy a későbbi romokért sok esetben a törököket illetheti v á d : ők öntöttek ágyukat Kolozsvári Márton és György ötvös- és szobrászmestereknek a nagyváradi székesegyház előtt álló három gyalogos s egy lovas szobrából. H o g y milyen nagy veszteség ez, akkor fogjuk fel, ha ismerjük a két mesternek a prágai Hradsínban levő, IV. Károly király rendeletére Í373. évben készült Szent György szobrát, mely e korbeli Európa egyik legjelesebb művészi alkotása s melyet alig 25 éve vallunk a mi művészetűnk örök dicsőségének. D e még több esetben felelősek az osztrákok, illetve az uralkodók: kik adandó alkalommal ugyancsak siettek az elkobzott várakat kiraboltatni ; hiszen az Í7ÍÍ. fegyverletétel után csak Bercsényitől zsákmányoltak olaj-, vízfestményt és metszetet 700 darabot. Ungváron, Bercsényi ebédlőpalotájában a padlatokat virágos, tarka keleti szőnyegek, a falakat selymes kárpitok födték. A pohárszékek és szárnyasajtók faragványai bámulni valók v o l t a k : volt n a g y könyvtára, vegyészeti műterme. A fegyvertár rakva régi és újabb fegyverek, lobogók, kardok, vértek, sisakok sokaságával; ott voltak az ősök, a homonnaí Drugethek gyászlobogóí, címerpajzsai, ódon fegyverei. 2 H o l vannak most mindezek ? T a l á n részben ott, ahol ma Bocskay koronája s a Sasfiók bölcsője ! A kifosztott várak azután idegenek kezére kerültek, pusztultak, pusztulnak ! Rákóczi szülőpalotája, Borsiban, félig van meg, s meglevő fele ís milyen állapotban van ! A z egykori építészetí remek, Sárospatak, rom ! S ilyen bizony valamennyi. Ez állapotok különben a főurí osztályra ís némi árnyat vetnek, kik között, sajnos, nagyon kevés Széchenyi Ferenc, István és Pálffy János van ! Ez utóbbi életét, tudását, vagyonát áldozva, bajmóci, baziní, kírályfaí váraiban s pozsonyi palotájában egyes korok milliókat érő műtárgyait gyűjtötte egybe, s meghagyta végrendeletében, h o g y e gyűjtemények az általa rendezett állapotban megtartassanak, s a közönségnek hozzáférhetővé tétessenek. A Szépművészeti M ú z e u m n a k Í78 drb festményt hagyományozott, diák-ösztöndíjakra pedig milliókat. 3 Vessük azonban tekintetünket a polgárság alkotásaira ís — városokra, templomokra, — hogy lássuk, hogyan sáfárkodtak itt az utódok? N a g y o n jól tudjuk azt, h o g y amilyen mértékben kezdett fejlődni, majd vagyonosodní az iparos, kereskedő, szóval a szűkebb értelemben vett polgári osztály, olyan mértékben áldozott a tudományra, művészetekre, ú g y h o g y ezek leghatalmasabb támogatója, fejlesztője csakhamar a polgárság lőn, otthona pedig a polgárság lakóhelye, •— a város. í g y volt ez hazánkban ís. Amint a polgárság fejlődött, vagyonosodott, akkép 1

Arany : Toldi szerelme. VII. ének. " Varjú János : A magyar szellemi művelődés történelme. ' Radísícs Jenő: Gróf Pálffy műkincsei. Magyar Iparművészet, 1910.

295 A történelmi és művészeti érzéK fejlesztésérő

m

T . VIGAND E.

JADIS, DANS LE BON VIEUX TEMPS . . .

épültek a város falai, s a falakon belül a szép házak, hatalmas templomok, miket a művészeti és iparművészeti tárgyak sokaságával ékesitettek széles e hazában, E virágzó polgári, városi életet az Alföldön a törökvész teljesen eltörölte, a védettebb helyeken megmaradt városok fejlődését pedig az uralkodók politikája kezdte visszaszorítani, — s elkezdődött a tengődésnek, elközönyösödésnek az a folyamata, melyből máig sem tudtunk egészen kilábolni. A l i g tudjuk elképzelni, hogy milyen élénk ipari és kereskedelmi élet volt pl. a később mesterségesen földmívelő, állattenyésztő várossá visszafejlesztett Debreczenben. Utcák számra — Kís-Csapó, Nagy-Csapó, Varga, Kís-Szappanos, Nagy-Szappanos — készítették a most részben csak az utcák nevében élő árúkat s szállították Spanyolországig, Hollandiáig, Északkelet- és Délkelet-Európába. Debreczení kereskedők saját hajóikon szállították a Levantéből az árúkat. Csak így telhetett a sok sarcra! A városi nyomda 1558 óta szórta mindenfelé a világosságot ! E korban természetesen hatalmas művészeti élet volt hazánkban, mely életről újabban kezd határozott tudomásunk lenni ! Derék, fáradságot, csüggedést nem ismerő férfiak buvárlataí nap-nap után kiemelnek egy-egy hőst a feledés homályából, rámutatnak műveltségűnk egyes ágazatainak egykori fejlettségére. Pl. Kassán a középkorban virágzó képirócéh volt, melynek tagjai festettek, oltárokat faragtak. A céh tagjai között voltak tősgyökeres magyar családok ís. 1 Fennmaradt emlékekből következtetve, élénk művészi életet kell feltéte1

Kemény Lajos : A kassai képírócéh. Művészet, Í909.

296 A történelmi és művészeti érzéK fejlesztéséről

T . VIGAND

E.

LA

TENTE.

leznünk Erdélyben is. N e m rég indult meg ez a folyamat, s máris számbavehető eredményeket mutat fel. Rajtunk a sor, h o g y az eredményeket népszerűsítve, igyekezzünk ezekkel polgárságunk történelmi, művészeti érzékét fejleszteni. H o g y ismerje, becsülje, szeresse mindenki azt, ami a miénk. Tanulni, szórakozni maradjon hazája határai között. A szabadságharc rázkódtatta meg leghatalmasabban nemzetünknek századok gonosz nyomása alatt elernyedt idegeit, s az alkotmányos élet beálltával indult meg művelődésünk egyre élénkülő folyamata, fejlődése! Mit tudtak pl. a Rákóczi-szabadságharcról T h a l y Kálmán munkálkodása előtt? S e m m i t ! Hisz Petőfi is azt énekli Rákócziról, hazánk szentjéről, szabadságvezéréről, h o g y : Hamvaidnak elhozása végett Elzarándokolnánk szívesen, De hol tettek le a földbe téged ? Hol sírod ? Nem tudja senki sem 1 T h a l y évtizedekre terjedő tevékenysége támasztotta fel egyenként e kor alakjait, tette közkinccsé költészetét, ismertté magas műveltségét, művészetét. T ő l e tudjuk, hogy Rákóczi hatalmasan fejlesztette a bányászatot, ipart. Szerette a régészetet, voltak kiváló zenészei, jeles éremmetszőí; a kor legnagyobb festői: Kupeczky, Mányokí, Bogdán, Mindszenti és Mediczky sokat dolgoztak a fejedelemnek. S milyen hanyatlás következik

297 Atörténelmi és művészeti érzéK fejlesztéséről

m

m - K A s y 0 Ü •• ikMpCyw; T . VIGAND E .

LA P O R T E DU

SEIGNEUR.

a szatmári béke után. Mások más téren kutattak és kutatnak, s felfedezéseik sorra ledöntik az ilyen üres mondásokat: hogy a magyar nem dologra, nem iparosnak, nem művésznek való ! Mert lassanként elénk tárják azon művek végtelen sorát, melyeket magyar kéz teremtett boldogabb időkben, — tehát képes és hivatott lesz ilyenek alkotására a jövendőben. Sőt még legnehezebb napjainkban is támadt nemzetünkből egy Munkácsy, Zichy Mihály, Vámbéry, Semmelweíss ; — az ipar terén Ganz, s az iparművészet terén kiváló Zsolnay! H o g y mennyi építészeti, szobrászati, festészeti mű, ipar- és népművészeti tárgy pusztulhatott el, arról némi fogalmat alkothatunk, ha pár város műemlékeinek a legközelebb múltban történt pusztulására vonatkozólag idézem a következő sorokat : „ A körmöcbányai vártemplom renoválása alkalmából a templom XVI. századból származó, féldomborműves, renaissance stilű szószéke, orgonakarzata és gyönyörű faíntarzíákkal díszített stallumaí nyomtalanul elvesztek. . . . A szepesmegyeí topporci plébániatemplom díszes gerendamennyezetét elhordták, s helyébe közönséges deszkamennyezetet állítottak. Pedig a régi mennyezet festett gerendázata a X I V . századbeli díszítő festészet egyik legbecsesebb és legritkább emléke volt, melynek párját hazánkban még csak egy helyen, a liptómegyei szmrecsáni templomban láthatjuk. Tüzelőanyagnak használták fel. A besztercebányai „alsó kapu" gazdagon díszített régi tornyát lebontották ; hasonló sors érte Bártfa középkori erődítményeinek legjellemzőbb emlékét, a csúcsíves kapuzattal biró óratornyot. . . Az iglói templom keresztelő kápolnájának lépcsőzetes erkélye, diszes


JvT&M&Z. T . VIGAND E .

L E FOUR AU P A I N .

vasazatú régi ajtaja és kovácsolt vasrácsozata eltűnt, renaissance stílű szószékét és hermákkal díszített orgonakarzatát kidobták." 1 H o g y az ilyen pusztulás, illetve pusztítás dacára még mennyi műemlék lappang hazánkban, arról fogalmunk sincs, jóllehet naponkint mehetünk el mellettük, szemünk előtt semmisülhet meg egyik v a g y m á s i k ! T é n y az, h o g y ez emlékekből még most ís, századok bűnös közönyössége dacára ís, van elég, s itt az utolsó óra, hogy megmentsük a meglevőket. Ez állításaimat bebizonyíthatom az eddig legjobban felkutatott Szepes és Sáros megyék példájával. Kiváló tudósunk, Díváid Kornél 3 kötetes műben ismerteti Szepes vármegye művészeti emlékeit. (i905—Í907.) A kiváló műből előbbi szavaim igazolására legyen szabad idéznem pl. a következő sorokat: „ A ránk maradt szárnyas oltárok csaknem mind a X V . század utolsó, s a következő század első negyedéből valók. Ez alig félszázadnyi időből pedig pusztán a Szepességen napjainkig 75 ép, v a g y legalább szekrény alakjában meglévő szárnyas oltár maradt fönn s Í02 töredék, mely szigorú csoportosítás után 58 szárnyas oltár maradványának bizonyúltj van azonkívül temérdek írott adatunk, mely szárnyas oltárok pusztulásáról szól. Művészettörténelmí kutatásunknak eddig egész Magyarországon mindössze 80 fönnmaradt szárnyas oltárról volt tudomása. Töredékek és írott adatok alapján Felső-Magyarország egykori szárnyas oltárainak számát 600-ra becsülik. Alapos átkutatásból nyilvánvaló, h o g y magában a Szepességben egyazon félszázadból körülbelől ugyanannyi szárnyas oltár maradt ránk, mint ahánynak létezéséről eddig az egész országban tudomásunk volt; s bízvást állíthatjuk, h o g y alig félszázad alatt a Szepességben legalább ís annyi szárnyas oltárt állitottak föl, mint ahánynak egykori létezését eddig egész Felső-Magyarországon feltételeztük 8 . Örömmel olvassuk e sorokat, de viszont 1

Myskovszky Ernő: Felvidéki műemlékeink sorsa. Művészet, 1904. * Divald Kornél: Szepes vármegye művészeti emlékei. IL


a er w ] yZfaUbLb/^BOvTgr T . VIGAND E.

NID D'AMOUR.

elszomorodva látjuk, hogy e kincseinkből mennyi van még most is veszőfélben. Ugyancsak Divald mondja: „ A pompás stallumok az elhagyott templom szinte térdig érő szemetében maholnap el fognak rothadni, hacsak a templomban szanaszéjjel szórt csúcsiveskori oltártöredékekkel egyetemben rövidesen valamelyik múzeum gondozása alá nem kerülnek." 1 N e m d e , sok teendőnk van még e téren ? ! Ugyancsak Divald kutatta át, í905-ben, Sáros vármegye területét s azt mondja: „Sáros vármegyének 380 községe van. Három hónap folyamán csak 285-ben fordulhattam meg. A vármegye e háromnegyed részében találtam 39 csúcsiveskori templomot, 20 átalakított középkori kőtemplomot, egy középkori s 45 újabbkorí fatemplomot, íí várromot, 9 olyan helyet, ahol középkori vár v a g y kolostor alapjai lappanganak. A z egyházi és városi épületek gótstílü részleteit mellőzve, van Sáros vármegyében 33 figyelemreméltó renaíssance-épület, Í6 nagyrészt megviselt felsőmagyarországí renaissance stilű torony. Egyéb, megőrzésre méltó renaissance részleteket : szentségházakat, ablak- és ajtókereteket 22 helyen találtam, díszítő szobrászat emlékei Í8 helyen maradtak ránk: nagyobbszabású falképek Í2 kastélyban és templomban. V a n Sáros vármegyében 29 még ma is használt, ít szétszedett, de régi alakjában összeállítható középkori szárnyas oltár, amelyeken kívül, templomok padlásán, még 24 szárnyas oltár töredékére bukkantam. X V — X V I I . századbeli alakos sírkövet í5-öt találtam, középkori ötvösmunkát 30 darabot ; a Í42 újabbkori ötvösmunka sorában Í3, Szilassy híres lőcsei műhelyéből való, zománcos emlék. A kevésbbé értékes anyagból készült iparművészeti tárgyak tömege pedig olyan nagy, hogy valamennyinek befogadására a sárosvármegyei múzeum céljaira meg1

Divald 1. m. ül.


UfcK'M v ^ y Z O N • Ü E T F ^ y . M ÜL? T . VIGAND

E.

LA CROISÉE E N PLANCHES DE DAME

RÉKA.

újított bártfaí városháza máris szűknek b i z o n y u l t . . . R ó m a i katholíkus templomokban napjainkig fennmaradt 8 középkori, 38 újabbkorí érdekes miseruha és Í8 szebbfajta, csipkével díszített kazula. A katholíkus és protestáns templomokban őrzött, s nagyrészt a X V I I . és XVIII. századbeli szövött, hímzett és nyomtatott terítők v a g y kendők száma Í44, csipkével díszített értékesebb szövet emlék 200." 1 Ezeken kívül „ a legtöbb falusi templom padlásán garmadával hevernek a XVII. és XVIII. századbeli selyem, bársony és pamutszövetekből szabott miseruhák, amelyeknek puszta összeírása is hónapok munkája lett volna. . . ezek óriási tömegében 38 hímzett díszű kazulát találtam, s az elenyészett míseruhakészletekből fennmaradt kehelytakarók sorában ís akad páratlanul érdekes kulturhistóríai emlék". íme, az eddigi gazdálkodásunk mellett ís mennyi emlékünk maradt meg csak e két megyében I Mennyi lappanghat az egész országban, várván az ő Dívaldjukra I ? H a talán n e m is tudnók másutt egy egész m ú z e u m anyagát 8 hónap alatt — mint Sáros vármegyében a bártfaíét — gyűjteni, restaurálni, rendezni, — ami a világon egyedül álló eset a múzeumok történetében, 2 — de okos gyűjtéssel sok kincs mentődnék meg a megsemmisüléstől. 1

Mihalík József s Vezető a sárosmegyei múzeum gyűjteményeiben. * Divald Kornél î Sáros vármegye szövött emlékei. Magyar Iparművészet. 1905.

301 A Regnum Marianum háziKápolná.jánaK falifestményei

355. NAGY SÁNDOR : A S Z E N T E L Y .

Magyar Iparművészet.

LE S A N C T U A I R E .

2

302 A Regnum Marianum háziKápolnájánaK falifestményei

405.

356. N A G Y S Á N D O R : A SZENTÉLY OLTÁRFELETTI

RÉSZE.

V U E DU S A N C T U A I R E AU D E S S U S D E L ' A U T E L .

303 m

r

n

m

m

m

m

A Regnum Marianum háziKápolnájánaK falifestményei

m

357.

3 5 7 - 3 5 8 . NAGY SÁNDOR : A SZENTÉLY FRÍZÉNEK RÉSZLETEI

PARTIES DES FRISES DU S A N C T U A I R E

2


l

'

A

'

&

l

r

35 E ),

359. NAGY SÁNDOR : A SZENTÉLY FALÁNAK

RÉSZLETE

O R N E M E N T A T I O N D E LA P A R O I DU S A N C T U A I R E


r •íyti\~ * ' M

t

;{

360.

360. N A G Y S Á N D O R : A SZENTÉLY FALÁNAK

RÉSZLETE.

P E I N T U R E D E LA P A R O I DU S A N C T U A I R E .

306 A Regnum Marianum háziKápolnájánatt falifestményei

3 6 1 — 3 6 3 . NAGY S Á N D O R : A MENNYEZET RÉSZLETEI.

P A R T I E S DU PLAFOND.


365.

364.

3 6 4 - 3 6 5 . NAGY SÁNDOR : A BOLTOZAT HEVEDERJÉNEK

RÉSZLETE.

O R N E M A N T A T I O N DES BANDES DE LA VOÛTE.


365a. 365a. NAGY SÁNDOR : A TEMPLOM HAJÓJÁNAK FRÍZE ÉS A F E L E T T E LEVŐ F A L R É S Z L E T E .

PEINTURES ORNANT LA FRISE DE LA N E F E T UNE P A R T I E DU MUR AU DESSUS.

309 D e bármennyi művészeti, történelmi emléket fedeznének is föl lelkes kutatók, fél Atörténelmi munka az, ha nem tud róluk a közönség, ha nem lehet gondoskodni azok fenntartásáról, Tudomására kell adni az illető fölfedezéseket a polgárságnak, mely nem igen szokta olvasni fejleszaz ily irányú műveket. Ez már részben az iskola, részben a mí feladatunk. Sőt a kutatóknak tésérSl ís nagy segítségére lehetünk, ha nyitott szemekkel nézünk körül — s kí tudja, n e m lehet-e szerencsénk, h o g y valamely fontosabb emlék fölfedezésének dicsősége lesz osztályrészünk ! H a építészeti emléket fedezne föl valamelyik kartárs, irányítsa rá a közfigyelmet s tartsa addig ébren, míg az építmény rendbehozatík. V a g y működhetik más irányban. Például egy kis erdélyi falucska lakóit hosszas beszélgetéssel sikerűit megvigasztalnom, h o g y ne keseregjen azért, mert a Műemlékek Országos Bizottsága nem engedett új templomot építeni gyönyörű kis templomuk helyett, hanem annak — saját tervei alapján — csak kibővitését engedélyezte. H á n y ilyen művészi értékű templom, különösen pedig népművészeti szempontból értékes fatemplom pusztult el évenkínt, arról nem tudunk számot adni, csak sajnálhatjuk, h o g y nap-nap után kevesbednek ezek az épületek ís, melyek a falu művészeinek olykor síkerűit alkotásai voltak s tanulságosan tárták elő 2 — 3 0 0 év előtti idők gyakran zamatos magyar, esetleg nemzetiségi művészeti ízlését, tudását. H a azután a község hiúsága összedöntí egy-egy ilyen bájos, hangulatos emlékét a multaknak, — ízléstelen, rideg kőtemplomokat emel helyettök ; 1 ha ingó művészeti tárgyak fedeztetnének fel, szedje össze kíkí azokat, saját gyűjtésével lelkesítsen másokat azok megbecsülésére. í g y fedezték föl s tették világhírűvé Kalotaszeget, mely napjainkban már mint a magyaros érzés, ízlés forrása ismeretes ; művészek, tudósok tanulmányozzák, s felélesztett népművészeti termékeit az egész világ vásárolja. 2 Ifjú építészeink kezdik tanulmányozni különösen a székelyek építését — és ugyancsak okulhatnak belőle. 3 Sőt van olyan ifjú építészünk, aki a Lechnerféle építészetí törekvésekkel szemben azt mondja, h o g y a székely építés az az alap, melyen megalapítható, kifejleszthető a magyar építő-stílus. Lelkes szavakkal mondja, h o g y : „Minden, de minden mintha az ősi volna itt a székely hegyek között még. A gerendából összerótt házak csúcsos tetejükkel, cifrán faragott, tulipános, csillagos kopjafával a hegyén, a rovátkolt, festett galamb-búgos kapuk, amire pálmát, napot, holdat és csillagokat, madarat és virágot vés a székely. Udvarán a csűre tornácos, a kútja gémes kút ; viselete különbözik minden más viselettől, beszédje, mintha a Halotti beszéd ídejebelí magyar szájából hallanám. Mintha semmit sem akartak volna változtatni a régin, h o g y maradjon minden úgy, mint egykor, régen v o l t . . . V a n tehát a mi szegény magyar népünknek művészete, ami csak az övé, melyet ő alakított, formált és szűrt át a maga turáni lelkén olyanná, amilyen m a . . . Népünkben megvolt a nemzeti erő, mellyel az idegen művészetet saját képére tudta formálni és művészeinkben nem volna elég erő ezt a népi művészetet nemzeti művészetté formálni ?" 4 H o g y e fiatal építész milyennek képzeli a magyar építő-stilust, meg fogjuk látni a budapesti állatkert általa tervezett épületein. Ugyancsak napjainkban válik ismeretessé a soóvárí csipke, a mezőkövesdi és sárközi hímzés stb. Kis érdeklődéssel mennyi értékes tárgyat menthetünk meg az elkallódástól : az én kis gyűjteményem nagyobbára ily tárgyakból áll, melyeket v a g y az ilyenekre figyelmessé tett tanítványaim hordtak össze kamarák, padlások lomjaiból, v a g y én szedtem össze az ország különböző vidékeinek hasonló helyein. Egyik tanítványom pár hónappal ezelőtt a kertjökben kapált ; szerszáma cserépbe ütközik, óvatosan kezdi bontogatni a talajt, s előkerül egy bronzkori urna; természetesen gyűjteményembe hozta, hol már van pergamenre festett miniatűr, több szép olajfestmény, pl. egy olyan vasóra, melyhez hasonlót egyetlen nyilvános gyűjteményben sem láttam, számos szép érem, csipke, porcellán stb. Tárgyaim nagyobbrésze a török, kuruc, labanc által kí tudja hányszor 1

Myskovszky Ernő : Régi fatemplomok. — Téglás István : Erdélyi fatemplomok. Művészet, J904. ' Malonyal Dezső : A magyar nép művészete. I. * Benkó István : Egy-egy székely házról, faláról. Művészet, J905. 1 Kós Károly : Nemzeti művészet. Magyar Iparművészet, 1910. Magr*r Ipar
3

310 A történelmi és művészeti érzéK fejlesztésérSl

elhamvasztott Debreczenben találtatott; mennyivel hálásabb talaj a gyűjtésre oly felvidék, hol e veszedelmek kevésbbé voltak gyakoriak, s szilárdabban építkeztek I Művészeti, történelmi emlékek iránt való érdeklődésűnk, esetleges gyűjtésünk által helyes irányba terelhetjük növendékeink figyelmét, — e figyelem állandósítását azonban csak intézményekkel lehetne elérni. Sajnos, h o g y mostani tantervűnk ennek épp ellenkezőjét eredményezi azáltal, h o g y a tanulót, épp fejlődő korában, túlságosan elszakítja az anyaföldtől s idegen légkörbe helyezi, mint ezt a többi középiskolák még nagyobb mértékben teszik: főleg tették a múltban, latin-görög embereket gyártván a középosztály tagjaiból. A szülőföld ismeretét teljesen elhanyagoljuk. Hazánk földrajzát részletesen a legalsó osztályban tanítjuk ; az utolsó, a legfogékonyabb, az iskolából való távozás évében tanítjuk a világtörténelmet; természetes, h o g y ennek méretei mellett eltörpülnek a különben is már félig elfeledett hazai történelem alakjai, eseményei, kicsinyesnek látszó művelődéstörténete. H á t az esetleges helyi érdekességek mivé zsugorodnak ? Semmivé ! T e h á t magyaros „Istenhozzád" helyett még a mi iskolánk, a polgárság iskolája is a külföld bámulójává neveli az ifjúságot. Ezen, nemde, változtatnunk kell, h o g y ne legyünk magunkkal s a magunkéval szemben fOLp»«IVEfEtt oly rettenetesen kicsinyhitűek, közömbösek! E/WI/'iPFÍQOKülföldön mily büszkén mutogatnak, s milyen [OU- MR ZAJ-A rvuAfrtDHEOp hűségesen bámulunk szerény helyi érdekességeket, MAISON DE P A Y S A N OU D ' A R T I S A N . melyekkel nagyokosan nem ű g y tesznek, mint nálunk pl. a nagyhortobágyi csárdával. A csárda ivója falába készített üreg ugyanis levezette a pincébe az ivóban beszélgetők szavait, az ott hallgatózó csárdás, belső kupecek, betyárok, esetleg pandúrok nagy épülésére. U g y a n é pincéből alagút vezetett az elég távolságra levő állás alá, s a menekülő betyárok észrevétlenül juthattak az állásba kötött lovaikhoz. H a ez holmi tiroli vendéglőben lenne, minden magyar erkölcsi kötelességének tartaná, h o g y megnézze ! D e így, mikor a miénk, talán nem is illik róla tudni. A z is igaz, h o g y ez üregeket — igen bölcsen — már befalaztatták, mit nézzen meg az a sok ide járó külföldi, hisz ezzel még érdekesebb lenne a Hortobágyi Közönségesen ismeretes, h o g y Palermóban az egykori kapucínuskolostor sírboltjában a hullák épen maradnak, de h o g y hasonló tünemény észlelhető a líptómegyeí Teplícska falu sírboltjában ís, hol a T o m p a által megénekelt Bosnyák Zsófiának, Sztrecsnó úrnőjének porhüvelyén nem tud diadalmaskodni az enyészet 1 — kit érdekel az ? ! í g y van ez különben minden téren : s ha a magyar fürdőzni, tanulmányutazní, szórakozni akar, akkor pénzével együtt külföldre m e g y . Lehet, h o g y sokaknak sejtelme sincs arról, h o g y itthon is van ám sok látnivaló ! M e g v a g y o k győződve, hogy ha mindazt, amink van, felkutatjuk, ismertté tesszük, megnézésüket ügyes üzleti érzékkel olcsóvá, kellemessé tesszük, nem mi megyünk külföldre, de onnan jönnek hazánkba.

Két század óta fekszik Sírjában a halotti Két bosszú század óta, De el nem hamvadott 1

Az úr lm a kegyessel Mi nagy csudát teszen : Romlatlan vive által Idó'n s enyészeten 1

311 H o g y pedig az idegenforgalom manapság milyen fontos bevételi forrás, jól tudjuk ! Elsőrendű szükséglet, h o g y minden emlék megnézése a legkönnyebb legyen. Mí haszna van felhalmozva egyes főuraink kastélyaiban számos műkincs, ha lételűkről még urok sem tud ; holott külföldön sok, a közönség számára hozzáférhetővé tett magángyűjtemény emeli az idegenforgalmat. A z ' e g y e s székesegyházak kincstárai közönséges, de műszerető halandó előtt alig nyílnak meg. A műértők között bűcsujárást idézne elő az esztergomi kincstár könnyű megnézhetése, de a méltóságos kanonok-őrnél a szakembernek ís 24 órával előbb kell jelentkeznie, persze hogy így alig ér rá és mer valaki ott alkalmatlankodni. Bezzeg az aacheni dóm kincstárába szerény belépődíjért bármikor bemehetünk, van ís ott idegenforgalom ! H o g y lenne az elérhető, hogy emlékeink ismertekké, keresettekké legyenek ? Azáltal, h o g y minden iskola, főleg mi, nagy gondot fordítsunk arra, hogy minden növendékünk nagyon jól megismerje elsősorban szülőföldjét, majd hazája minden fontosabb történelmi és művészeti emlékét. Ismerje, de elég, ha vázlatosan, a külföldét ís. N e ú g y legyen, mint ma, h o g y a külföldet jobban ismerik mint hazájukat, különösen pedig mint lakóhelyűket. Hazánk emlékeit, nagyon felületesen, ismertetjük a III. oszt. történelem keretében — ez ismeretek alaposan bővítendők lennének — de szülőföldjét, lakóhelyét honnan ismerje meg a FÖLDMÍVESEK ÉS KISIPAROSOK HÁZA tanuló? Tanítsuk a IV. osztályban a szülő-, lakóMAROSVÁSÁRHELYT. város, a megye történelmét, művelődéstörténetét : M A I S O N D E P A Y S A N OU D ' A R T I S A N . ismerni fogja mindenki legközelebbi környezetét, ezáltal az érdekesebbé, kedvesebbé, tartalmasabbá lesz ; jól érzi magát lakóhelyén mindenki igazán, mondja a költő: . . . a boldogságra kevés csak a jelen, A múlton épül az s az emlékezeten ; Örömeinkre színt s derűt titkon az ád, Mint a gyök adja a virág színét, szagát. Lakóhelye tiszteletreméltó emlékeihez, iskolai tanulmányaiból jól ismerve azokat, ragaszkodni fog minden polgár s áldozattal ís szívesen járul ezek fenntartásához, gyűjtéséhez, nem fog azok közül nap-nap után egy-egy megsemmisülni jobbjaink fájdalmára, a külföld megbotránkoztatására, művelődéstörténetünk helyrehozhatatlan kárára! Igaz, hogy ez emlékek helyreállítása ís nagy munkát, nagy hozzáértést, még nagyobb szeretetet kíván. Számtalanszor megtörtént, h o g y valamely építmény rendbehozásakor stílszerűség szempontjából oda nem illő emlékeket vittek el, engedtek megsemmisülni, holott ezek értéke szintén kiváló volt. Például a pozsonyi dómból restaurálás után kivitték Donner remek Szent-Márton-szobrát, s silány, csúcsíves oltárt tettek helyébe, a műremeket pedig egy darabig a szabadban ette az idő vasfoga, végre sikerült az íntézőségnek elrejtenie egy vasból és üvegből készült kalitkába. A z új oltár stílszerű ugyan, de a szobor műremek, — e kettő közt, úgy-e, nem nehéz a választás? Ily alkalommal nagyon könnyen megbékélhetünk egy kis stilszerűt3*

Atörténelmi és művészeti érzéK fejlesztéséről

312 A történelmi és művészeti érzéK fejlesztéséről

BACZKAMADARASI GAZDAKÖR ÉS TEJSZÖVETKEZET

HÁZA.

ArtaOTnmmiw/.,

CERCLE DE CULTIVATEURS E T LAITERIE COOPÉRATIVE.

fenséggel. Végtelen sorát lehetne különben elszámlálnunk a „stílszerűség" számos ehhez hasonló, kevésbbé szerencsésen végződő esetének. Bölcsen restaurálva, ingatlan műtárgyaink fentmaradnának, s kellő vigyázat mellett nem vinnék külföldre ingó műtárgyaink egész tömegét, mert azok az egyre-másra keletkező helyi múzeumok gyűjteményeit gyarapítanák: mely múzeumok az iskolákból kikerülő ifjúságot, polgárságot tanítanák tovább az elődök tiszteletére, a haza szeretetére, szorgalmas, kitartó munkára, műveltségűnk újabb, biztosabb, virágzóbb felépítésére. Futólag megrögzített eszmék ezek. Foglalkozzunk velők minél többen, — a mielőbbi, minél szebb eredmény reményében ! Midőn a közgyűlésnek megköszönöm előadásom alkalmával tanúsított szíves türelmét, kérem, h o g y hallgassa meg s fogadja el a következő indítványomat : Határozza el a közgyűlés, miszerint módot keres arra, h o g y a polgárískola IV. osztályában a szülő-, lakóváros, m e g y e földrajza, történelme, művelődéstörténete taníttassék.

313

A REGNUM MARIANUM KÁPOLNÁJÁNAK A KIFESTÉSÉRÖL, H a már úgy esett, hogy nekem kell megírnom az itt bemutatott fotográfiák kísérő A Regnum szövegét, akkor legjobb lesz, ha őszintén felnyitom koponyámnak azt a részét, ahol a í í f / Í a ? n l B kápolna dekorálásának mikéntje kialakult. jánaK a A megbízás idején alig telefonálta föl a fülkagylóm a feladatot: gyermekífjaknak KifestésérSl egy kápolnát kifesteni, máris ketté vált egy gondolatsejt agyamban. A z egyik rész elment befelé, a lelki kápolnámba, a másik rész a damjanich-utcaíba. A lelki kápolnámba vándorolt gondolatsejt felrohant a legtitkosabb szentélybe, féltékenyen őrzött ideáim közé és kutatta, hogy az új életideák közül melyik felelne meg legjobban a gyermekléleknek, az ifjúságnak. Talált ott várakozóban nagyon sokat: voltak teveszőrruhás aszkéták, domborúmellű Herakleszek, hótíszta Szent Imrék, modern Szent Györgyök, akik legyőzzék a „gazdasági erők" sárkányait. D e mindezek összességéül megtalálta a kutató gondolatsejt a legtökéletesebb nagy emberídeált, ístenképet, amelyet a vílágfejlődés formált. Kitárt karokkal állt lelki kápolnámban a S z e r e t e t , magas homloka mögött a multak és jövők M e g é r t é s e fénylett, derült, mint a napfölkelte. Itt állt meg a bátor kís gondolatsejtecske s várakozott. A m í g itt, a meglelt l é n y e g előtt várakozott, addig a másik sejtecske sem lustálkodott, hanem elment a téglaépület banális síkjai közé, h o g y a l é n y e g számára kifejező formát készítsen. Mint egy élelmes vállalkozó, ú g y rohant, h o g y összeterelje az a n y a g o t . Fitymált, válogatott, mérlegelt, feldúlta a forma- és színemlékezés egész raktárát. Kereste a tekníkákat, a becsületeseket, maradandókat. Törte a színeket és csetlett-botlott az akadályok között. És mikor mindezzel tisztába jött, elment keresni a gondolatsejttestvérkét, hogy most már egyesülve munkálkodjanak a képzelet műtermében. Gyönyörű műhely az, ahol Fantázia mester félrecsapott barettjével, fütyörészve dúskál a káprázatos színek és formák örvényében. Milyen könnyedén teremt Fantázia mester formát az idea köré ! Mint a tündérvár a varázsvessző érintésére, ú g y alakul kápráztató gyönyörűséggel minden forma. Hanem, . . . bizony itt egy hanem következik. H a n e m amit a fantázia tervez, az csak egy zseniálisan odavetett karton, amit a valónak nevezett intézet mozaíkmunkásai kell h o g y kirakjanak. Ezen dől meg az idea sorsa ! A valónak nevezett agyagvilágban minden megsúlyosodík, megdurvul. Mintha ólomeső fagyna az ideákra, ú g y megnehezednek, szárnyaik a földre lógnak, s csak járni tudnak, nem repülni többet. A z egyedül igaznak, a belsőnek, a valódinak szegényesen, reszketősen levetített formája, nem is formája, csak a forma árnyképe, amit az ember a kivitelben mások elé vetíteni tud. N a g y szerencse, hogy nem a formábagyúrás a teremtő művész munkájának a lényege, hanem azok a láthatatlan erők, amelyek az ídeaalkotás pillanatában kigyúlnak, s kigyúlva tovább gyújtanak ott, ahol megfelelő erők szunnyadnak. És mégis, ki ne törődnék azzal, h o g y a forma az ideának gyönyörű köntöse l e g y e n ! Mint az anya, úgy öltöztetné szülötteit a művész a színek puha bársonyába, a formák ropogós selymébe. Bőkezűen szórna reájuk csillogó gyémántot, beborítaná ideáit arannyal, ezüsttel — ha ú g y rendelkezhetnék, uralkodhatnék az anyagon, a körülményeken.

314 A Regnom Marianum jánalt'a"

És ha le tudná mindezeket győzni, s felülemelkednék minden akadályon, még akkor is csak szegényes fotográfiáját nyújtaná annak a képnek, amely az egyedül valódi : a képnek, a 2 egyedül igaznak, a lélekben keltnek, amelyen kigyúltak a kultur-

KifestésérSl ^ a r c táborának őrtüzei, A Fantázia mester vázlatán az Életideál képe nagy volt, olyan nagy, h o g y ruhája szélén a port Földek alkották, amelyek minden léptén föl- és leszálltak. A kivirágzott keresztfa ágai megjárták a dimenziók végtelenét. T ö b b virág csillogott a levelek közt, mint az ég összes csillagai. M í g a Forrás vize mennydörgős zivatarral ömlött széjjel, h o g y beszédes patakokra oszolva megöntözhesse még túl a mennyek országán zöldelő mezőket ís. És a kis kápolnában — a kivitelben — a szegényes kis vetített képen, a kis matricás képecskén félve rezeg valami mindebből.* Gödöllő, Í9Í0, szeptember havában. NAGY SÁNDOR.

* A kápolna dekoratív részinek kifejtésében Beszédes és Ziille díszítő festők segédkeztek.

315

A HÁZ. ÍRTA: THOROCZKAI-VIGAND EDE. H o g y a ház egyéniségünk kifejezője, ez nem az ídeálisták állítása. A legreálisabb tudomány, a természetrajz ís tanít erre, mikor elmondja, hogy minden állat másféle vackot készít magának aszerint, melyik micsodás, s az ő odúja, fészke egy más állatnak nem volna jó. Pedig az állatok nincsenek annyira házukra utalva, mint mi emberek, kik életünk legnagyobb részét lakásunkban töltjük. Milyen volna az a ház, mely egyéniségünkkel és lelki életünkkel szoros összefüggésben van ? Embere válogatja, tehát ismernünk kell azt az embert. Mivel kinek-kinek más a hivatása, más az egyénisége, azért más-más a háza is. Más az orvosé, a kereskedőé, a lelkészé, tisztviselőé, gazdaemberé, tanáré stb. í g y feladatunk az, h o g y az egyén igényeinek megfelelően és pszíchologíce építsük fel házát, a gazda szellemi követeléseinek, kívánságainak tiszteletével. H a az emberek igazán emberhez méltóan élnének, lakóhelyük valóságos szentéllyé válnék. A fentiekből következik, h o g y amint nincs két teljesen egyforma ember, ú g y nem lehet mindenben megegyező két ház sem. Pedig ennek ugyancsak semmi n y o m a utcáinkon ; bár a telkek ís különbözők, a házak egy kaptafára készülnek. Ezek a hibák onnan erednek, hogy az építő nem veszi magának a kellő fáradságot, h o g y az építtető óhajtásait kipuhatolja. Mikor aztán a feladat elkészült, az építtető csak kényszerűségből szokik bele környezetébe, nem talál benne megnyugvást ; amilyennek elképzelte, azt nem kapta. Szoba szoba után sorakozik, ablakot ablak követ, ha egy fal szabadon maradt volna, ajtó rontja el. A z ablakok lehetőleg keskenyek, mert kettőnek, sőt többnek kell egy szobába férnie. A z ajtók fölöslegesen szélesek, így a bútorok alig helyezhetők el. Pedig az ablaknak kellene szélesnek lennie, h o g y a fény szélesen beözönöljék, az ajtónak pedig keskenynek, mert azon csak átsurranunk. A szobák száma az igényektől függ. N e m szükséges, h o g y túlságos nagyok legyenek, inkább több legyen, lehetőleg minden családtagnak külön. Legyen egy nagyobb helyiség, a ház szive, hol a családtagok együtt lehetnek. H a körülményeink szobáink számát ís megapasztják, az sem baj, csak legyenek mellékhelyiségeink, hol ruhaszekrényeínk és egyéb holmink elhelyezhetők. E g y időben úgy sem lakunk többet egy szobánál? az éjet is számítva, kettőre van szükségünk. Látogatóink számára fölösleges külön szobát (szalont) tartanunk, legyen inkább olyan lakószobánk, hogy ott fogadhassunk. A ház külsejét nálunk jólísmert „közkedvelt" paloták mintájára építik (olasz épületek, Píttí, Strozzi, Vendramín). Persze csak dióhéjban, mert a pénzből nem futja; így a kőből vakolat, a márványból gipsz, a bronzból pléh lesz s a parvenü építtető büszkén nézi a Palazzo Protzi-t. H a pedig az építtető egyáltalán nem ismeri az építészet remekeit, tehát nincs amit ő elrontson, akkor az építőmester kipróbált ízlésére támaszkodik. í g y keletkeznek patrícius paloták bérkaszárnyáknak, melyeknek eredetíjét méltán nevezték megfagyott zenének, hozzánk azonban, mint „fagyasztó muzsika utcahosszat" plántálódott át. Nemcsak a ház külseje ilyen ámítás, hanem a bútorzat í s ! Dió- és tölgyfából utánzott mahagóni. Csupa faragás és esztergályozott munka, porfészeknek. A z ablakok a mennyezettől végig nehéz (bársony, plüss) függönnyel borítva, hogy a fény be ne jöhessen. Persze erre a renaissance ékességre selyembrokát való, no, de néha a zsenília ís megteszi, ha egyébre nem futja. Ilyen besötétített szobában virág nem élhet. Sebaj, betelepítik a művirágot; itt se hazai fajokat, hanem a szokásos pálmát — papirból. Képkeretek taplóból, lámpaernyők felfűzött tökmagból, arcképtartók forgácsból, kályhaellenzők szívargyűrüből dicsérik a házikisasszony ügyességét. A tükör telefestve virággal, mond ellent rendeltetésének. H o g y a csendélet teljes legyen, az akváriumnak sem szabad hiányoznia, hol az aranyhalakkal békén megférnek a porcellánhattyuk. Számtalan nípp-

A ház

316 A ház

etazser, az ízléstelenség gonddal válogatott gyűjteménye, hol üveg alatt nevezetes szerzők remekműveiként őrzik a rabok kenyérből gyúrt szoborműveít . • . Hát milyen legyen a mi házunk ? Fejezze ki saját korunk igényeit és a mi életünkkel legyen szoros összefüggésben. Kiinduló pont a telek, az égtájak fekvése. A külső díszítést a szerkezeti elemek adják meg, melyek anyaguk szerint érvényesüljenek : a tégla, a kő, a vas, a fa. Szobáink számát igényeink szabják meg. Minden szoba szükséglete szerint nézzen az égtájak felé. A családi ház aránylag olcsóbb, ha emeletes, mert kevesebb a föld- és alapozási munka, kisebb a fedél. A helyiségek beosztása: a földszint, miután közelebb van a külső élethez, a nappali foglalkozás helye. Odavaló tehát egy kis belépő előtér. Ez természetesen a legkisebb, mert ezen csak keresztüljárunk, legfeljebb felső ruháinkat tesszük le benne. Most következik a lakó- és egyben fogadószoba (a lakatlan szalon helyett). E körül sorakozik az ebédlő, uríszoba, szóval az idegeneknek is szánt helyiségek. Szép, ha a lakó-fogadószobából egy kis festői lépcső vezet az emeletre (az alatta levő fülkét nagyon kedvesen berendezhetjük csevegő helyiségnek). így fölösleges lesz a rideg lépcsőház. A z emelet elzárt lakosztály. Odavalók a hálószobák, gyermekszoba, fürdőszoba, melyre az eddiginél több súly helyezendő! Az alagsorban van a konyha meg a cselédszoba, mosókonyha, melyeket azonban ne tekintsünk mellékhelyiségeknek; tágasak, szellősek, tiszták legyenek, ha azt akarjuk, hogy egészség legyen mindenütt. A szobák magasságának elég 3 méter. Hiába magas a szoba, ha a fönt levő levegő nem újul meg folyton. Azért inkább egy, de széles és magasan elhelyezett ablak egészséges a tüdőnek és szemnek. A z ilyen ablak engedi csak a fényt a mennyezet magasságától a padló végéig beözönleni ; a felső levegőt is folyton cirkuláltatja. A z ablak alatt levő mélyített rész nagyon kedvesen beépíthető könyvespolccal, mely fölött széles virágdeszka kínálkozik. A függönyökkel takarékosan bánjunk. H a már szeretjük a nehéz függönyt, ne az ablakra tegyük, hanem az ablakpillérre. Az ablakon fényt átengedő, mosható függöny legyen (batíszt, nyersselyem, muszlin). A bútorral gazdálkodjunk. A zsúfoltság sohasem szép. A falak világosak lehetnek, a mennyezet és tőle lefelé a szobamagasság 1 j s - a . fehér, hogy a fényt levetítse. A képeket a leggondosabban válogassuk meg és ne akasszuk olyan magasra, hogy látni se lehessen őket. A dísztárgyakkal se pazaroljunk. Csak a parvenü rak ki mindent. A kulturember féltett kincsét zár alatt tartja s csak a hozzáértőknek mutatja. Ha nem kerül szép szőnyegre, akkor semleges, egyszínűt válasszunk. A szobában szoruljon minden háttérbe, csak a virág, könyv, kép uralkodjon. Szeressük a napsütötte, világos szobát. A háló- vagy gyermekszoba bútora lehetőleg fehérre mázolt legyen, a bútorok áthuzata vászon vagy virágos karton, mi gyakran mosható, felcserélhető. A fölösleges reprezentatív szobák helyett legyen dolgozószobánk könyvtárral; lehetőleg egyszerűre készíttessük, hogy a nyugalom érzését keltse és a szellemet munkára ösztönözze. Széles ablakaiban sok-sok virág és még több könyv. Kibővített lakásunk a kert, hova tornác vezet s lakásunkból is élvezhessük. Szeressük a miénket, a hazai növényeket. Tanuljunk népűnk érzésétől, mely annyi gyöngéd szeretettel ápolja virágait.

317 T. Vigand Ede

Magyar Iparművészet»

4

318 T. Vigand Ede

369.

3 6 9 - 3 7 0 . TORDAI FÖLDMÍVESISKOLA ÉS I N T E R N Á T U S .

ÉCOLE D ' A G R I C U L T U R E ET INTERNAT À TORDA.

319 T. Vigand Ede

4'

320 T. Vigand Ede

373—374. NÉPHÁZ.

MEZŐSÁMSONDI

MAISON D E P A Y S A N À MEZŐSÁMSOND.

321 T. Vigand Ede

375—376 GÁLFALVI BIKATELEP.

É T A B L E DE T A U R E A U X À GÁLFALVA.

322 Telbisz Károly díszoKlevele

377. 3 7 7 . MUHICS S Á N D O R : A T E M E S V Á R I P O L G Á R O K N A K TELBISZ KÁROLY POLGÁRMESTERHEZ I N T É Z E T T ÜDVÖZLŐ I R A T Á N A K BORÍTÓLAPJA A KÖNYVKÖTŐI M U N K Á T K É S Z Í T E T T E : GALAMB JÓZSEF, A V E R E T E K E T Z E N T Á L LÁSZLÓ.

COUVERTURE DE L'ADRESSE PRÉSENTÉE PAR LA VILLE DE TEMESVÁR À SON BOURGMESTRE M. C H A R L E S T E L B I S Z .

323 Telbisz Károly díszoKlevele

M É L T Ó S Á G O S

L

r-

'

"

TUŒOSZRMSK TIMTDQNOSAFMGYK® U D \ A R I TANÄ.CS O S T S&KIR

3 7 8 . MUHICS S Á N D O R : A T E M E S V Á R I P O L G Á R O K N A K TELBISZ POLGÁRMESTERHEZ I N T É Z E T T ÜDVÖZLŐ I R A T Á N A K ELSŐ O L D A L A .

PREMIÈRE PAGE D E L ' A D R E S S E À M. T E L B I S Z BOURGMESTRE DE TEMESVÁR.

324 Művészi fémmunKáK

379. ORBÁN A N T A L : GYÜMÖLCSTARTÓ DOMBORÍTOTT EZÜSTBŐL.

379.

CORBEILLE D E F R U I T S EN ARGENT REPOUSSÉ.

380. 3 8 0 . B R Ü N D L ÖDÖN : D O M B O R Í T O T T

RÉZTÁL.

P L A T EN CUIVRE

REPOUSSÉ.

325 A magyar nép művészete

A MAGYAR NÉP MŰVÉSZETE, AZ ORSZ. M. IPARMŰVÉSZETI TÁRSULAT NÉPMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁSA. A z Iparművészeti M ú z e u m üvegcsarnokában a magyar nép művészetének sok elsőrangú termését, veszendőbe menő emlékeinek temérdek megörökítését, feljegyzését találja a közönség. A gazdag, megvesztegetően szép anyag az Iparművészeti Társulat tulajdona, gyűjtésének eredménye. Boszorkányos gyorsasággal rendeződött és nyílt meg ez a kiállítás, amely egyrészt faji művészetünk erejének, másrészt a Társulat életrevalóságának újabb bizonyítéka. Mert nem ismerek különb munkát annál, amely a kultura nemzetközi vonatkozásait úgy szolgálja, h o g y saját nemzetének művelődésbelí kincseit szedi össze. N á l u n k ez ugyanaz, mint a boldogabb országok életmentésí akciója, avval a különbséggel, h o g y elhalt emberek helyébe újak jönnek, de a nép művészei magukkal viszik a poézíst virágos fejfáik alá. Örül a lelkem, ahogy böngészem a rajzok, festmények seregét, s ez az örömöm sokkalta bensőbbé válik, amikor azt látom, h o g y a gyűjtésben a rajztanároké és az iparművészeti iskola növendékeié az oroszlánrész. Itt valóban a helyükön vannak és értékes munkát végeznek. A z úgynevezett grand art esztelen erőszakolása nem lehet a fejlődés útja, nekünk az a l k a l m a z o t t művészet katonáira van szükségünk, olyanokra, akik megértik, megérzik a magyarságnak művészetbelí szivedobbanását, és mert ismerik, tudják alkalmazni e művészet minden báját, finomságát, gyönyörűségét. A kiállítás anyagában természetesen Kalotaszeg vezet. Ritkaságszámba megy az „írások"-nak hosszú sora, amelyek n y o m á n a varrottasok legfinomabb példányai készültek valaha . . . Könyvet lehetne arról írni, hogy miért indul veszendőbe textilművészetünk eme legelső ága. És evvel kapcsolatban beszélhetnénk országszerte ismert mecénások pusztító működéséről, a haszonlesésről, a nép kizsákmányolásáról, a mindenáron való üzletről, amely nemcsak azért volt lelketlen, mert potom áron külföldre csempészte a kitűnő árút, de azért ís, mert silány minták után tömegtermelésre szorította Kőrösfőt, Bánffy-Hunyadot, meg a többieket. Ugyanerről a vidékről rajzolódott meg a deckás ablakok szépsége, és ugyancsak innen való a fejfák legszebb sora, a kész termés szemetkápráztató drágaságai. Utánuk nem lehet sorrendet megállapítanom. Torockó emlékei, Baranya, Bács művészete, Pest és Szolnok vármegyék földnépének, a Dunántúlnak, Nógrádnak, Veszprémnek, Tolnának, Gömörnek, Somogynak, Mezőkövesdnek élete szintén tele van szépséggel, igazsággal, a sárköziekről nem ís szólván. És még van valami, amit feltétlenül észre kell vennünk. Ez az iparművészeti érzéknek olyan mértéke, amelyet hiába keresünk művészeinknél. A z egyszerű, iskolában nem tanított, csupán lelkére utalt magyarság modernebb mint hívatásos társai. Mert a nép tudja, h o g y és hol, mikor alkalmazza a díszítést. A díszítésnek ez a módja az, amelyben Európa minden népénél kiválóbb. A művészet emez egyszerű napszámosai tudják a szerkezet hangsúlyozásának mikéntjét, az ornamentika egyedül helyes alkalmazási módját. És lámpással keresgélvén alkotásaik között, nem akad egy sem, amelyen a kápráztató díszítőgazdagság a tudás koldusszegénységét takarná . . . N a g y o n sokat tanulhatunk tőlük . . . A kiállítás láttára önkénytelenül két kérdés vetődik fel előttünk, két olyan fontos kérdés, amelytől művészetűnk jövendője függ. A z első az, hogy e népművészet fejlődésképes-e, és az ínteríőrművészetben micsoda szerepe lehet, a másik — amely az elsővel kapcsolatos — mai hanyatlásában megállítható és új ösvényekre terelhető-e? Mind a két kérdésre határozottan igennel kell felelnem. H o g y vájjon fejlődésképes-e a népművészet és szerepet van-e hívatva játszani iparművészetünkben, — ugyebár : ez a kérdés ? Igen. Minden művészet — bárhonnan induljon is ki — mindaddig fejlődésképes marad, amíg a ma életével szoros kapcsolatban van. A m í g egy iránynak ugyanazok az életnedvek a táplálói, amikre szükségünk van, addig az az irány élettel telített. A nép művészete szoros összefüggésben van életének minden szükségletével, e szükséglet minden megnyilvánulásával, tehát meg nem halhat. Élete és diadalmas előretörése mégis attól függ, nevelhetünk-e olyan generációt, amely ezt a művészetet felszíván, magáévá teszi és evvel bele képes vinni a magyarság egyeMagyar Iparm(»v««;et.

5

326 A magyar nep ^ művészété

teménefc vérkeringésébe . . . A jelek biztatók. V a n igenis olyan irányunk, amelynek zászlóvivői fiatal építészek és az iparművészek legelejéből kerülnek kí. Á m ehhez tanulnunk kell. A z anyag szuverén ismerése, a szerkezet és díszítés mikéntjének kérdése a fődolgok. N e m lehet rosszul megmunkált anyaggal, technikai tudatlansággal, az ornamens keletkezésének ismerése nélkül apostoli címre pályáznunk. A világért sem. Mindaddig, amíg az idegen művészet becsülete áll szemben a magunk művészetének talmi értékével, addig mi húzzuk a rövidebbet. Mint a h o g y az emberiség n a g y eszményeit se valósíthatták meg soha a vígécek, de mindig csak a vértanuk, a bízva-bizók . . . H o g y sokan elhullanak addig ? . . . A z , uraim, egyszerűen nem számít. A z ütközeteknek halottai és sebesültjei ís vannak. A nép művészetének előttem álló gyűjteményét vizsgálván, eszembe jut, h o g y mennyit haladtunk, amióta a fejlődés útján első lépésünket tettük meg. Akkor még a textíldíszítésnek elemeit lelkifurdalás nélkül alkalmaztuk fára, vasra, bőrre. Mindegy. Megálltunk és megtanultuk a szőttesben, fában, vasban, bőrben való gondolkozást. S a jövendő azon fordul meg, h o g y művészeknek elszánt csapata az otthonunkba tudja átültetni ezt az Ezeregyéjszaka regéibe való pompát. N e m nehéz ez se. Csak magyarnak, csak művésznek, csak becsületesnek kell lennünk. Erre meg az iskolánk nevelheti az embereit. H a tényleg embereknek neveli őket, akkor biztos az eredmény. Megállítható-e hanyatlásában a népművészet és új ösvényekre terelhető-e vájjon? Ez a második és szerintem elsősorban fontos kérdés. H o g y n e . A hanyatlást megakadályozhatjuk avval, h o g y e művészet egyes ágainak legkiválóbb művelőit munkára szorítjuk, ellesetjük fogásaikat, művészetük titkát. Ez azért szükséges, h o g y a veszendőbe menő alkotásoknak megfoghassuk a lelkét, a m e l y így közöttünk marad. A mentésnek e folyamata mellett óriási tárlata nyílík a textilművészet fejlesztésének is. N e m újság, hisz' n a g y o n sokan és n a g y o n sokszor elmondták már, mennyire hátul kullog kézímunkatanításunk egész iránya. S azt se most állapítom meg legelőször, h o g y mindaddig követ törünk, amíg a rajz tanítómestere küzdeni kénytelen a kézimunka vezetőjével. . . És itt van a legnagyobb bajunk. A rövidlátás, a tudatlanság réme, a m e l y nagyképpel kérődzik a Musterblätter silányságain és japán tűfestéssel, lelketlen mintákkal nyomorítja meg a szövés, hímzés hívatott továbbfejlesztőit, az asszonyokat, leányokat, í g y azután sokszor az ízléstelenségek tárháza az iskolák k é z í m u n k a k i á l l í t á s a . . . A kritikus meg ökölbe szorított kézzel töprenghet azon, miért van az, h o g y parlagon hever a magyar kincsek külföldön megbámult halmaza nálunk? Én, ha iskolaigazgató v a g y o k , ezt a dolgot fogom a legerősebben és megkövetelem, h o g y a kreuzstích alacsonyságaí helyett a tanárnőm tudja, mí fán terem a varrottas, a sárosí csipke, pozsonyi hímzés, mezőkövesdi munka, ormánsági szőttes. Evvel pedig nemcsak az iskolám színvonalának, de a magyar művészetnek ís használok. Évről-évre rajokat bocsátván kí a társadalomba, az elfogult, elégedetlen ábrázatért cserébe kapok egy csomó hívő, megértő, munkás lelket . . . Ugy-e, utópia ? Kopjafák karcsúságát, szőttesek, varrottasok színpompáját, a teremtő magyar erő játékos kedvét látván, í m e : ilyen gondolataim támadnak. S a h o g y járkálok közöttük, szeretném, ha volna csak egyetlen olyan szobám ís, ahol ezek a szépségek vigasztalnának bajaim közepette. Szeretném, ha mindnyájunkhoz u g y a n ú g y szólnának, mint e sorok megírójához, aki tudja, érzi, h o g y minden elmúlik egyszer, egyedül a művészet örökkévaló. A kőkorszakbeli emberről senki se tudja, h o g y mí mindenen ment keresztül, de művészetének elszórt emlékei fáklya módjára vílágítnak. N e m z e t e k pusztultak el az idők rohanó árjában, á m művészetük maradványa ércnél erősebb szobrokká válott. És mí u g y a n mit tettünk ? . . . Bizony édeskeveset. A finnek maroknyi nemzete felé muszka szuronyok milliói merednek. Vájjon meghalhat-e az emlékezetük ? N e m , soha. Mert amíg az emberi kulturának egyetlen harcosa él, addig nem vész el annak a tudása, h o g y volt valahol az Ezertó országában, hol nem volt e g y nép . . . A Duna-Tisza közén se szabad idegen mocsárnak terpeszkednie, mert ha így haladunk, megmérgezi a levegőnket. MARGITAY ERNŐ.

——

327

beküldeni szíves legyen. Budapest, J9Í0. évi október Különféléit havában. A mű- és középítésí szakosztályok elnöksége". KiállításoK

IÏLDNFEÎÈIÎ. EDÉNEK a művészetével nem ma fogVIGAND lalkozik először e lap. Egy évtized óta művészi termésének javáról időről-időre beszámoltunk, figyeltük fejlődésének fokozatait, amely a puszta szerkezettől azokig a magyar érzésű alkotásokig vezette, amelyeket most mutatunk be olvasóinknak. Erdély földjén lakva, önkénytelenül hatása alá kellett hogy kerüljön a környezetének. Szubtilis lelke, jó ízlése, meg a tudása elvégezte a többit. Csaba királyfinak mondáit hallgatván esténként, megelevenedett ónja alatt a papiros. És ahogy megálmodta nemsokára megjelenő könyvét, egymásután sorakoztak a Sátorospalota, Réka deckás ablaka, Csaba bölcseje, a Szerelembúvó, a Sütőház bájos képei. Úgy rajzolta meg őket, ahogy elgondolta és olyan kicsiségében is egységes ékszert vert belőlük, amely gyönyörűségére válik a szemünknek. Vizsgálván fából készült, hegyoldalba épített házakat, tetőiknek játékos meredekségét, gerendakötéseket, tornácok kiképzését, tektonikus tudása erősebbé vallott. És megismerkedvén a szükség ama vidékre érvényes törvényeivel, művészetének egész hevét, diszítőképességének minden erejét, finomságának temérdek báját belevitte azokba az épületekbe, szobaberendezésekbe, amelyeket megtervezett és megvalósított. Az apró telepes házak képei igazat adnak nekem. A legridegebbnek ismert feladatot is meleggé, színessé, intimmé tudta tenni, annyira, hogy alig képzeljük el: íme ilyennek kellene lennie iskolának, munkáslakásnak, falusi tejszövetkezetek házának, a gazdakörnek, községi istállónak. . . . . Röviden ezek a Vígand erősségei. És tényleg őszintén vallja mindenki ama sorok igazságát, amelyet e számunkba írt meg a művész. Emellett pedig éreznünk kell azt, hogy egy olyan kunyhót, — aprót, nekünk valót gondolok alatta — amelyet Vígand épít meg és rendez be, első pillantásra meg kell hogy ismerjünk. Meg. Mert azok közé tartozik, akik az önmaguk egyéniségéből nagyon sokat beleadnak a munkáikba. O. A Magyar Mérnök- és FITTLER-PLAKETT. Építész-Egylet mű- és középítési szakosztályainak az elnöksége a Fittler Kamill plakett-alap beszerzése céljából a következő felhívást intézte a szakosztályi tagokhoz: „A mű- és középítésí szakosztályok elnöksége gyűjtést indít nemrég elhunyt kiváló tagtársunk, Fittler Kamill emlékére létesítendő plakett-alap javára. A plakettet a szakosztályok évről-évre annak a fiatal tagnak adják ki jutalmul, ki az építészeti vagy iparművészeti irodalom terén arra érdemeket szerzett. Kérjük igen tisztelt tagtárs urat, hogy a plakett-alaphoz hozzájárulni és Ismerősei körében ebből a célból gyűjtést indítani szíveskedjék. Egyúttal felhívjuk arra is, hogy ezt a gyüjtőívet folyó évi november hó J5-éig nekünk (Budapest, IV., Reáltanoda-utca Í3—J5. sz.)

/-1ÖRÖG MŰTÁRGYAK A TENGER ISZAP^ JÁBAN. Északafrika partjánál, Mahdia mellett, az ott letelepedett szívacshalászok egy elsülyedt ókori hajóroncsra találtak. Azóta a francia akadémia támogatásával felkutatták ezeket a maradványokat s igen nagy számmal találtak különféle iparművészeti tárgyakat, ú. m. vázák, kandeláberek, márványtárgyakat s különösen kisebb bronzszobrokat. Ez utóbbiak között legnevezetesebb egy kis Eros-szobor, melyről eddig csak Kallísztratusz egy leírásából tudtunk, az eredeti ma is ismeretlen, s a most említett szobrocska az egyetlen másolat, melyet ezideíg feltaláltak. T TJABB ANGOL BŐRMUNKÁK. Szattyán vagy ^ svéd bőrből készítenek az angol műkedvelők Igen csínos és a művészi követelményeknek megfelelő tárgyakat. A bőrből kivágják a mintát s alábélelik valamely szövettel, vagy magára a bőrre applikálnak kivágott mintát, melynek szélét gyakran selyemfonállal szegik. A minták kivágása úgy történik, hogy a kissé megnedvesített bőrt rajztáblára feszítík s a mintát éles késsel kivágják. Különösen a mértani és a vaskosabb növényi formák alkalmasak erre a technikára. Ezt sokszor bőrégetéssel is kombinálják, ami igen változatos hatások elérését teszi lehetővé. Kézitáskák, uj ságtartó tokok s más egyebek készülnek ilyen módon. Főként a módos középosztályhoz tartozó nők foglalkoznak ezzel a technikával, mely alkalmat ad arra, hogy ízléses, művészi ötleteiknek formát adjanak. Az angol orvosok különben a művészi dilettantizmusnak leglelkesebb szószólói, mert azt tapasztalták, hogy semmi sem hat jobban a felzaklatott idegrendszerre, mint a művészi kézimunkával való beható foglalkozás.

S O K ELHÍVÁS. Az Orsz. M. Iparművészeti Társulat F az idén ís rendez k a r á c s o n y i vásárt, amelyen karácsonyi ajándéknak való műíparí tárgyakat, úgymint bronzokat, fa-, fém-, bőr-, üveg- és agyagdísztárgyakat, ékszer- és ötvösmunkákat, csipkéket, hímzéseket, háziipari cikkeket, esetleg egyes bútordarabokat stb. állít ki eladás végett. Felhívja tehát a Társulat azokat a hazai művészeket és művészi iparosokat, akik ilyen tárgyakat terveznek, illetőleg készítenek, hogy ezen a karácsonyi vásáron vegyenek részt. A Társulat fontosnak tartja, hogy a kiállításra kerülő munkák eredeti, jó tervek után készüljenek, a jogosult művészi igényeknek megfeleljenek és technikailag is kifogástalanok legyenek. Sablonos munkák, vagy meglévő dolgoknak egyszerű utánzatai feltétlenül ki vannak zárva. A kiállítás december hó elején nyílik meg. A kiállítók érdeke, hogy részvételüket í r á s b a n mielőbb bejelentsék, a kész tárgyakat pedig legkésőbben november hó 20-íg a Társulat címére (Budapest, IX., Üllői-út 5*

328 KiállításoK

———

—

33 —37.) beküldjék. A kiállításra beérkezett összes tárgyak elfogadása felett a Társulat kiállítási bizottsága határoz. A bejelentő kiállító köteles megnevezni, hogy kinek a tervrajza vagy mintája után készítette a kiállításra szánt tárgyat, ha pedig a tervező szerepel kiállítóként, meg kell neveznie az illető tárgy készítőjét ís. A tárgyakat k é t p é l d á n y b a n k i á l l í t o t t és az egyes tárgyak árát tartalmazó jegyzék kíséretében naponkint délelőtt 9—1 óra közt kell beküldeni; megjelölendő továbbá az az összeg ís, a melyre a kiállító tárgyait tűzkár ellen biztosítani kívánja. Egyebekben a Társulat kiállítási szabályzata irányadó, amelynek rendelkezései minden kíállítóra kötelezők. A kiállításon való részvétel bejelentésére szolgáló bejelentőívek a társulat igazgatóságától kaphatók. A karácsonyi kiállításon nagyobb összegű vételek várhatók, többek közt a Társulat is itt szerzi be rendes évi sorsjátékának nyereményeit. Budapest, 1910 október hó 25-én. AZ ORSZ. MAGY. IPARMŰVÉSZETI ELNÖKSÉGE.

TÁRSULAT

M Ű V É S Z E T ÉS A KERESKEDŐ címe annak a kiállításnak, melyet a hagení iparművészeti múzeum rendezett a berlini Hohenzollern-Kunstgewerbehausban. Célja rámutatni a művész és a kereskedő együttműködéseinek lehetőségeire és az ebből fakadó előnyökre. A kiállításon látható plakátok, vignetták, a csomagolási minták stb. hosszú sora megmutatta, hogy Németországnak már sok jeles művésze van, aki hivatásszerűen szolgálja a kereskedelem érdekeit. A tanulságos kíállítás november hó 20-íg tekinthető meg. NÉPMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS, A Z Orsz. M. Iparművészeti Társulat tudvalevően már évek óta rendszeresen gyűjti a pusztulófélben lévő népművészetünk alkotásait s ha nincs módjában azoknak megszerzése, pontos fölvételeket készíttet róluk fiatal művészekkel, kiket e végből kí szokott küldeni az ország különböző vidékeire. Az ekképen beszerzett mintegy 2000 lapból álló igen érdekes és tanulságos rajzsorozat és a Társulat gyűjteményéből való sok száz mag száz eredeti magyar népi csipke, varrottas, szőttes, fafaragás cserép stb. október hó íé-íka óta látható az Orsz. Iparművészeti Múzeumban — hétfő és péntek kivételével — naponkínt 9—1 óráig. A kiállítást, mely november hó folyamán ís megtekinthető lesz, e füzet külön cikke ismerteti. TAPÁN KIÁLLÍTÁS AZ IPARMŰVÉSZETI J MÚZEUMBAN. Az Orsz. Iparművészeti Múzeum igazgatóságához átirat érkezett Londonból, mely közli, hogy a japán kormány átengedi kíállítás céljából a Londonban rendezett japán kíállítás ama csoportjának anyagát, mely a tokiói és kiotói, tehát a két legnevezetesebb s vezető iparművészeti iskolák tanmenetét, a tanításhoz használatos mintákat s a növendékek munkáit tünteti fel. Az anyagot a japán kormány hajlandó a magyar nemzetnek ajándékozni. Átengedte egyúttal a történeti érzék ápolása céljából első ízben készített s kiállított nagyérdekű falitáblákat is, úgyszintén az állami gyűjteményekben elhelyezett híres mesterektől származó dekoratív festményeket. Ez az anyag lesz a muzeum által tervbe vett japáni kiállítás magva. A tárgyakat október hó végén küldik Budapesre, ahol csak december hó elején lesznek láthatók.

•^TEGATÍV KIÁLLÍTÁS. Lépten-nyomon fölszínre bukkan valamely aktualitás, amely eszünkbe juttatja e folyóirat szerkesztőjének éppen tíz évvel ezelőtt*) felvetett és azóta megvalósításra váró Indítványát : r e n d e z z ü n k oktató c é l z a t t a l k i á l l í t á s t í z l é s t e l e n d o l g o k b ó l . Ne csupán írás és kép, hanem az eleven valóság tanítsa meg az embereket arra, mí a művészietlen, ízlésbe ütköző, mit n e vásároljon, hogyan n e rendezze be és díszítse otthonát. Kétségtelen, hogy ilyen negatív kiállításnak ízlésfejlesztő hatása legalább ís akkora volna, mint a művészi értékű kiállításoké. A legújabb aktualitás, amelyhez ennek az eszmének felidézése kapcsolódik, egy fővárosi kézimunkaíparos nagy képes árjegyzékének megjelenése. Szomorúan mulatságos dolog ez az árjegyzék ; valóságos tragikomédia. Az ember kénytelen nevetni azon, hogy milyen melletverő büszkeséggel állít oda ez az árjegyzék ezerszámra menő szörnyűségeket, mint a jóízlés mintaszerű alkotásait. A szomorú az, hogy az árjegyzék kiadója ezt teljes jóhiszeműséggel állítja és sokan, nagyon sokan vannak, akik ezt el ís hiszik. Ezt a jóhiszemű és ejgyébként jóravaló iparost dehogy is akarjuk elítélni. Ő csak azt teszi, amit más százezer. Termel és elad haszonnal. Hogy az ő anyagi -haszna kultúrérdekekbe ütközik, azzal persze nem törődik, de talán nem is sejti. Az ő dolga az üzlet, a kultúrát csinálja más. Amíg akad közönség, amely az ő dolgait veszi, ő elad minden egyéb érdek nélkül. Az ő és a hozzá hasonlók tisztán anyagias, művészi cél nélkül való munkálkodását a k ö z ö n s é g m ű v é s z i nevel é s é v e l lehet csupán ellensúlyozni. És itt, ebből a magasabb szempontból nézve a dolgot, háttérbe szorul, eltűnik az árjegyzék, amelyet csupán aktualitásánál fogva ragadtunk kí azoknak a jelenségeknek sorából, amelyek — tisztelet a kivételeknek — a magukat műíparosoknak valló termelőknél és a vásárlóközönség nagy részénél a művészi dolgok iránt való fogékonyság, megértés és szeretet, valamint a művészeti alapfogalmak ismeretének abszolút hiányára mutatnak. Ennek okát viszont abban látjuk, hogy ezeknek a társadalmi elemeknek művészi nevelésben úgy az iskolában, mint az életben részük alig volt s így kellő érzék és megértés bennük ki sem fejlődhetett. Kétségtelen, hogy itt a baj gyökere és itt kell hozzálátnunk, hogy a súlyos mulasztást jóvá tegyük. Adjunk alkalmat a nagy tömegnek is arra, hogy a mindennapi é l e t h e z legközelebb álló művészeti kérdésekben helyesen lásson, ítéljen és ne bízza magát vakon hozzá nem értő kereskedők vagy iparosok ízlésére. Finomult ízlésű vásárlóközönség nem fogadja el kritika nélkül mindazt, amit a termelő elébe ad. Ezen az úton, lassan bár, eljutunk oda, hogy a közönség megnemesedett ízlése kényszeríti az iparost és kereskedőt a rideg üzleti szempont mellett bizonyos mértékig művészi szempontok honorálására. A közönség műízlése fejlesztésének egyik legalkalmasabb eszköze lakásberendezéseknek instruktiv célú kiállítása. Mert a lakás az a gócpont, amely körül az intim iparművészet alkotásai sorakoznak, amely életünk legfontosabb mozzanataival, legbensőbb • ) L . Magyar Iparművészet 1 9 0 0 . I V . »89. old.

329 megnyilatkozásaival szorosan összeforrott és amely hú' képe az emberek külső és belső mivoltának, akik benne élnek. Ez magyarázza meg egyfelől az interieurkiállításoknak az iparművészet minden ágának fejlődése szempontjából való nagy jelentőségét, másfelől azt a formáló hatást, amelyet a lakás az ember lelki életére, kedélyére, jellemére gyakorol. Erős, maradandó hatások kiváltására a negativ példák igen alkalmasak. Ezt az igazságot tapasztalt pedagógusok már rég tudják. Ha ilyenek az életben előfordulnak, — mint az inkriminált árjegyzék is — kötelességünk rájuk mutatni és a közönséget azok követésétől visszatartani. De minden írásnál hatásosabb volna egy „ízléstelenségek kiállítása". Ám nemcsak kulturális, hanem nemzetgazdasági érdekek ís fűződnek ennek a kiállításnak a megvalósításához. Tudvalevőleg a magyar kereskedelem óriási mértékben importál épen olyan cikkeket, amelyek az ízlés törvényébe ütköznek. A magyar piac — sajnos — jórészt még ma ís biztos fogyasztója azoknak az árúknak, amelyeket a jóízlésű külföld kidob magából. Ilyen külföldről importált cikkeket, eredetüknek föltüntetésével, szintén be lehetne mutatni és pellengérre állítani. Ennek a lapnak egyik mult évi száma igen tanulságos és megszívlelésre méltó cikket közölt a stuttgarti ízléshibák-múzeumáró!. Nem tudjuk, foglalkoznak-e az illetékes körök az ott felvetett eszme megvalósításával.Mindenesetre nagyon kívánatos volna, ha a stuttgartinak példájára nálunk ís létesülne ilyen múzeális gyűjtemény. De ettől függetlenül meg lehetne csinálni az ízléstelen dolgok kiállítását, amelynek anyaga esetleg magva lenne az ízléshíbák múzeumának. A kiállítás hatását fokozni lehetne azzal, hogy nemcsak a főváros közönsége okulhatna rajta, hanem a gyűjteménynek a nagyobb vidéki városokba való utaztatásával a vidék közönségének ís alkalma nyílnék hű tükörben meglátni az ízlésbeli ferdeségeket. Az anyagnak az összehordása meglehetősen nehéz feladatnak látszik. A leghasználhatóbb anyagot maga a közönség szolgáltathatná. Sokan vannak, akik padláson, kamrában tartogatnak olyan tárgyakat, amelyeket ízlésük finomultával kivettek a használatból, de talán kegyeletből még őrizgetnek. Ilyen dolgokat ajándékképen meg lehetne szerezni, vagy olcsón megvásárolni. A muzeális gyűjtés példájára, talán ugyanazok, akik múzeumok számára gyűjtenek és vásárolnak, kikutathatnák itt a fővárosban, sőt vidéki városokban is az ízléshíbában szenvedő bútorok, hímzések, mindenféle „nippek" és használati tárgyak legjellemzőbb példányait. Meg lehetne kísérelni egy fölhívást ís a nagyközönséghez, bár ez előreláthatólag nem ígér nagy eredményt, mert senki sem szereti kiállítani magáról a bizonyítványt, hogy ízléstelen tárgyakat használ. Kereskedésekben, bazárokban bőven lehet találni ilyen dolgokat, amelyeket természetesen meg kellene vásárolni. Az olyan tipikus ízléstelenségeket pedig, amiket semmi áron sem lehet megszerezni, egyszerűen le kellene fotografální. Igaz, hogy ily módon némi pénzáldozatba kerülne ilyen kiállításnak és múzeális gyűjteménynek az anyaga, de ez a kiadás bőségesen megtérülne, egyrészt azon a réven, hogy az ilyen gyűjtemény, mint a közízlés egyes fejlődési korszakainak minden időkre szóló bizonyítéka kiegészítő része lehetne az Iparművészeti

Múzeumnak, másrészt annak az üdvös hatásnak a KiállításoK révén, amelyet az általános ízlésnek helyes irányban való fejlődésére gyakorolna. Sz. F. j n r Ü N C H E N I E K P Á R Í S B A N . A párisi Salon d'Automne-nak ezidén a müncheni iparművészet szereplése adja meg a művészi jelleget. A franciák maguk is kénytelenek elismerni, hogy a müncheniek az iparművészetben, főként a lakásberendezésben előttük járnak. Az egész 18 teremből álló csoportnak egységes, nyugodt elrendezése, az a mód, ahogyan a tervezők számot vetnek a modern élet követelményeivel, anélkül hogy extravaganciákban tetszelegnének maguknak, erkölcsi súlyt ád a fellépésüknek. Csupán azt kifogásolják, hogy ebben a művészetben az értelmi munkáé az oroszlánrész, az érzésnek és a képzelet játékának vajmi kevés szerepe van benne. Az elfogulatlan kritikusok, mint pl. Louis Vauxelles ís, hozzáteszik ezen vélekedésükhöz, hogy ez a temperamentum dolga, tehát a müncheniek hibájául fel nem róható. Meglepetést okozott a müncheni szakiskolák növendékeinek kiállítása, ahol úgy a tervek, mint a kész munkák azt mutatják, hogy a tanítás a természet szemléletéből indul kí, melyet a műhelygyakorlat szorít a stilisztikai határok közé. Ezzel szemben a francia rutin nem állja a sarat. A müncheni csoporttal szemben a francia iparművészet kiállítása nélkülözi azt az egységet, mely az előbbit nemcsak az egyes termek, hanem az egésznek kialakításában vezette. Tagadhatatlan azonban, hogy báj, könnyedség a francia szellemnek formákban és színekben való megnyilvánulása vonzóvá teszik ezt is. Az érdekes kiállítást párisi levelezőnk lapunk legközelebbi számában részletesen fogja ismertetni. D E R N I P A R M Ű V É S Z E T I KIÁLLÍTÁS MOPÁRÍSBAN. A francia iparművészeti szövetség hölgybizottsága 191Í márciusában kiállítást rendez, melyen a női ruházatnak és otthonnak a modern iparművészet szellemében alkotott tárgyait állítják kí. Csupán francia művészek és művésznők munkái szerepelhetnek a kiállításon és oly munkákkal, amelyek kétségtelenül eredetiek s még kiállítva nem voltak. AMBURGI CSIPKEKIÁLLÍTÁS. A német-szi-

H

léziai csípkeegyesület a hamburgi Vereinigte Werkstätten für Kunst und Handwerk keretében rendezte kiállítását, melyen az elmúlt századok összes nevezetes csípketípusainak feléledését mutatta be. A punto taglíato-tól kezdve a kései brabantí csipkéig minden stílus és technika képviselve volt. Az a nagy érdeklődés és vételkedv, melyet a közönség a kíállítás iránt tanúsított, azt bízonyítja, hogy a valódi csipkék — a gépcsípkével szemben ezzel a szóval különböztetjük meg a kézzel készült művészi csipkéket — ma is győzik a kereskedelmi versenyt a gyári termékekkel, s hogy kedvező gazdasági viszonyok mellett ma éppúgy megvan a kelendőségük, mint hajdanában, amikor az előkelő és gazdag embereknek nélkülözhetetlen fényűzési cikkei voltak. • • A szépművészet iránti lelkesedés hatása nemesít. Szeretni a szépet és jót — általános életszükség, mert ebből a törekvésből fakadnak a nemesebb érzések és gondolatok. GRÓF ANDRÁSSY DÉNES.

330

—

—

— ban. A nem díjazott műveket e három nap leteltével legfölebb 30 napon belül el kell vitetni, mert ezen a határidőn túl a Társulat értük felelősséget nem vállal. Budapest, 1910. november hó 5-én.

Pályázatott

Az

JÀLYÀZXTOK: p Á L Y Á Z A T PLAKÁTRA. Az Orsz. Magyar Iparművészeti Társulat a nemzetközi vas- és gépipari újdonságok és szabadalmak kiállítása rendezőségének megkeresésére a következő általános nyilvános pályázatot hirdeti s í. Tervezzék meg a kiállítás plakátját,' Pamelv fejezze kí a kiállításnak jellegét. 2. A plakát rajza 64 cm. széles és 94 cm. magas, négyszög alakú legyen. 3. A plakát színes legyen. A tervező akképen alkalmazza a színeket, hogy a plakátot 3, legfölebb 4 színes nyomással elő lehessen állítani. 4. A plakát szövege, amely szintén megrajzolandó : „Nemzetközi vas- és gépipari újdonságok és szabadalmak kiállítása Budapesten a városligeti iparcsarnokban Í911. május 15. — július 15." 5. Pályázni csak teljesen befejezett, reprodukcióra közvetlenül alkalmas rajzzal lehet. A kivitelre kerülő munka szerzője a plakát elkészítését az ezt végző nyomdában ellenőrizni köteles. E részben, valamint a kiállítást illetőleg tájékoztatást a rendezőség ad. (VI., Gyár-utca 38.) 6. A jogos művészi igényeknek, valamint a pályázat föltételeinek mindenben megfelelő pályamunkák díjazására a kiállítás rendezősége a következő összegeket tűzi kí : I. díj 400 korona II. „ 200 „ és két III. „ J50—150 „ Ezenkívül a rendezőség, a bírálóbizottság javaslatára, bármelyik pályaművet megvásárolhatja 100-100 koronáért. A pályadíjat nyert művek szerzői kötelesek külön díjazás nélkül, a rendezőség kívánságára az illető plakátnak német, francia és angol szövegét ís záros határidőn belül megrajzolni. 7. A díjazott és megvásárolt tervek tulajdon- és sokszorosítási joga a kiállítás rendezőségét illeti. 8. A pályázatot héttagú bírálóbizottság dönti el, amelynek elnökét és 3 tagját az Orsz. M. Iparművészeti Társulat, 3 tagját pedig a kiállítás rendezősége küldi ki. 9. A pályázaton csakis magyar állampolgár vehet részt. 10. A pályázat t i t k o s . Ennélfogva minden pályázó lássa el művét jeligével és csatolja hozzá ugyanazzal a jeligével ellátott zárt borítékban nevét és lakása címét. 11. A pályaműveket f. évi november hó 2í-ének déli 12 órájáig kell beküldeni az Orsz. Magyar Iparművészeti Társulat igazgatóságához (IX., Üllői-ut 33.) 12. Valamennyi pályaművet a Társulat legalább 3 napig kiállítja az Orsz. M. Iparművészeti Múzeum-

ORSZÁGOS MAGYAR TÁRSULAT

IPARMŰVÉSZETI

ELNÖKSÉGE.

£S3»

T K / ^ Ó Z B & U S

AJÁNDÉK AZ IPARMŰVÉNAGYSZABÁSÚ SZETI MÚZEUMNAK. A közönségnek és a szakembereknek még élénk emlékezetében lehet az az érdekes és gazdag textílkiállítás, melyet régi szláv és magyar háziipari hímzésekből, szövetekből és csipkékből rendezett tavasszal az Iparművészeti Múzeum.* Mintegy háromezer darab szebbnél-szebb ruha, ruharész : főkötő, gallér, ing, kötény, ágynemű, takaró, törülköző stb. volt látható. A gyönyörű tárgyak Horvátország, Szlavónia, Bosznia, Dalmácia, Dél- és Felső-Magyarország szín- és formagazdag textilművészetének voltak dokumentumai. Ezt az anyagot tanulságosan kiegészítette a modern készítményeknek ízléses sora, melyeket a régi emlékek felhasználásával háziipari uton készíttetett Berger Salamon zágrábi nagyiparos, a páratlanul álló gyűjtemény tulajdonosa. Berger fáradhatatlan szorgalommal mintegy harminc éven át gyűjtötte össze a kincseket. A rendkívül értékes gyűjteményt Berger Salamon most az Országos Magyar Iparművészeti Múzeumnak ajándékozta. A gyűjtemény főérdekessége és műtörténelmí fontossága abban rejlik, hogy feltünteti a régi technikákat, aminők például a koptoknál voltak használatosak s amely technika csakis a délszláv népeknél maradt fenn. Ilyen módon kapcsolatot létesítenek a népnél ma is dívó technikák és az ősi technikák között. Berger Salamon, aki nagy üzleti elfoglaltsága mellett a gyűjtő szenvedélyével és kitartásával gyarapította gyűjteményét, azt a nemes célt tűzte maga elé, hogy a népben rejlő művészi képességeket új életre ébressze. Vagyonából tekintélyes összeget áldozott arra, hogy munkásokat neveljen, az általa készített modern anyag pedig fényesen igazolta, hogy a készülő anyag életképes és jól felhasználható, mert elsőrangú párisi és németországi cégek vásárolták meg divatcikkeknek. Az Iparművészeti Múzeum Berger Salamon bőkezű ajándékozása által olyan gyűjtemény birtokába jutott, mely az egész világon páratlanul áll. Egyetlen múzeum sincs, ahol a szövés és hímzés összes technikáinak fejlődését az V—VI. századtól kezdve a mai napig oly tanulságos sorozatban tudnák bemutatni. Berger Salamon e gazdag gyűjtemény ajándékozása által a nemeslelkű és hazafias mecénások között kiváló helyet biztosított magának. * L . Magyar Iparművészet Í 9 I 0 . 5 . sz. 160. oldal.

331 TPARMŰVÉSZETI MOZGALOM KÖLNBEN. Többször megemlékeztünk már a németek azon törekvéséről, hogy az ipar, kereskedelem és művészet között állandó és szoros kapcsolatot létesítsenek. Ilyen mozgalom indult meg Kölnben ís, ahol az érdekelt körök belevonásával megalakult már a bízottság, mely egy különleges kölni iparművészet megteremtését tűzte kí — ma még távolfekvő céljául. Először egy központot szerveznek (helyisége az ottani iparművészeti múzeum), amelyben egyrészt a kereskedők nyerhetnek tájékoztatást (üzleti nyomtatványok, reklám stb.) s ahol előadásokkal s ídőnkintí kiállításokkal, valamint művészi szaklapokkal felvilágosítják őket a modern művészeti mozgalmakról, másrészt a művészeknek adnak alkalmat, h o g y a megrendelő iparosok- és kereskedőkkel összeköttetésbe lépjenek. Ez utóbbi már csak azért is fontos, mert az ipari termelést csakis a művészek közvetlen befolyásával lehet a művészeti irányba terelni. Kölnnek régi művészeti tradicíói vannak s így valószínű, hogy a dresdení, stuttgarti és darmstadtí íparművészetnek hamarosan nyomába lép. Berlinben foglalkoznak azzal a KALAPMÚZEUM. tervvel, hogy a női kalapokból minden évben néhány, a divatot jellemző példányt szerezzenek be az iparművészeti múzeum számára. Ez a gyűjtemény idővel fontos adatokat szolgáltatna a divat természetrajzához, s az ízlés szeszélyes ugrándozásának vargabetűit rajzolná meg az emberiség kultúrtörténetében.

^ÇextuJL I P A R A MAGYAR CSIPKÉRŐL. Levetus A STUDIO kisasszony, a Studio bécsi levelezője, 10 képpel illusztrált cikkben ismerteti a magyar csipkét. Röviden ismerteti a középkori magyar otthoni életet, melynek keretében a hímzésí technikák kifejlődtek s megemlíti évszázados harcainkat a törökkel, melyek megakadályoztak bennünket abban, hogy az iparművészet terén már régebben elfoglaljuk a kulturállamok közt minket megillető helyet. A modern csipkékről szólva, az Iparművészeti Iskola időközben átszervezett háziipari osztályának és az Orsz. Háziipari Szövetségnek működéséről emlékezik meg s bemutatja Dékáni Árpád, Örkény és Szendrői, valamint Mirkovszky Gézánénak néhány szép csipkéjét. A terjedelmes cikkbe, mely különben igen rokonszenves hangon szól a magyar törekvésekről, néhány oly hiba csúszott be, melyekre jó lesz rámutatni. így a magyar recekészítést „Árpád, Magyarország első koronázott királyáig" vezeti vissza. A magyar öltést, melyet Gizella királynétól származtat, csak a régi fátyolokon találja meg, pedig a mi régi

egyházi hímzéseinken szerepelt, a fátyolokon alig fordul elő. Ezek azonban olyan botlások, melyeket a művészeti törekvéseinket szeretettel ismertető idegennek megbocsáthatunk, különösen ha ez olyan jóakarattal igyekszik érdeklődést kelteni művészetünk iránt, amint azt Levetus kisasszony már évek óta teszi. Örömmel tölthet el minket az a tudat ís, hogy alig néhány éve megszületett halasi csipkéink, melyek eredetiség és szépség dolgában bármely külföldi tűcsípkével versenyezhetnek, rövid idő alatt odafejlődhettek, hogy a Studio útján a művészet iránt érdeklődő kulturvílág tudomást vegyen róluk. M. GY. A

KENDERMADZAG (SPÁRGA) AZ IPARMŰVÉSZETBEN. Eddig csak a csomagolásnál, hálókészítésnél használták. A berlini Hotel Hohenzollernben rendezett kis iparművészeti kiállításon egy ötletes iparművésznő a művészeti alkalmazását mutatta be. Nyers és színes spárgából művészi tervek alapján gobelinszerű falíszőnyeget mutat be. A géphímzésre ís felhasználja s igen eredeti függönyöket és takarókat készít ezen technikában. Legötletesebbek azok a bútorszövetek, melyeket szintén spárgából a kertíbútorok bevonására készített. A spárga alkalmazása az iparművészetben mindenesetre új, de az anyag olcsósága és a feldolgozásnak könnyűsége szép jövőt enged remélnünk, ha — és ez itt a fontos — művészkezek irányítják a fejlődését. A M Á R A M A R O S S Z I G E T I SZÖVŐ- ÉS HÍMZŐTANMŰHELYT — mint értesülünk - az ottani iparfejlesztő bízottságtól B é r e z i D. Sándor fővárosi kézimunka-nagyiparos veszi át. A tanműhely háziipari munkások kiképzése és foglalkoztatása céljára eddig államsegélyt kapott, amelyet most, miután a tanműhely feladatának megfelelt, a kereskedelemügyi miniszter beszüntetett. Bérezi nagyobb tőkét — mintegy 60.000 koronát — kíván vállalatába fektetni és ennek megfelelően a telep termelőképességét fokozni. Mindenesetre helyes dolog, hogy a máramarosszigeti tanműhely magánvállalkozó kezébe kerül, aki azt egy jól szervezett üzletkörbe illeszti s így a rendelkezésére álló munkaerő állandó foglalkoztatását biztosíthatja. Reméljük azonban, hogy az új vállalkozó a termelés művészi irányát sem téveszti szem elől, sőt a már országszerte és a külföldön is eléggé ismert máramarosí hímzéseknek és szőtteseknek művészi jellegét arravaló művész útmutatása mellett fejleszteni is fogja. L E S AMIS DE LA DENTELLE. „Csipkebarátok" cím alatt alakult Brüsszelben egy egyesület a csípkekészítés fejlesztésére. A mostani brüsszeli kiállításon tapasztalták, hogy a világhírű belga csipkék rendszeres oktatás és művészi új minták hiányában hanyatlanak. A külföld erős versenyével szemben okvetlen tenni kell valamit, nehogy a brüsszeli csipke elveszítse azt a nevet, melyet a múltban kivívott magának. Az egyesület, mely a belga arisztokrata családok tagjaiból alakult Erzsébet királyné védnöksége alatt, elsősorban csipkeiskolákat alapít, melyekben teljesen kiképzik a munkásnőket. Az elemi iskolában

Textilipar

332 Szak» irodalom

pedig, a rendes tantárgyak mellett szakszerűen kiképezik a leányokat a csipkekészítésben és rajzolásban. Uj művészi mintákról gondoskodnak, melyeket az iskolák rendelkezésére bocsátanak s a kiváló szép, technikailag tökéletes darabokat a múzeumok számára megvásárolják. Végül egy könyvtárat akarnak alapítani, melyben a csipkére vonatkozó nevezetes munkákat mind összegyűjtik.

IRODALOM / ^ E L L É R I MŰVEINEK JUBILÁRIS KIADÁSA. Ipari irodalmunk egy mindenképen figyelemreméltó, arányainál és a feldolgozott anyag jelentó'ségénél fogva egyaránt értékes munkával gyarapodott. Gellérí Mór, az Országos Iparegyesület érdemes és agilis igazgatója, a Magyar Szakírók Országos Egyesülete elnöke három nagyobb és két kisebb kötetben rendezte sajtó alá azokat a dolgozatokat, amelyek immár négy évtizedre terjedő közéleti munkásságának során részben önálló művek, részben újságcikkek formájában láttak napvilágot. Ezt az anyagot, amely elsősorban a hazai iparosvilágot, de a nagyközönség szélesebb rétegeit ís közelről érdekli, rendszeres csoportosításban gyűjtötte össze, egyben azonban megtoldotta sok olyan írással is, amely ezúttal először került sajtó alá. Mind az öt kötet beszédes bizonysága annak a széleskörű munkásságnak, amelyet Gellérí Mór az ipari közügyek szolgálása terén kifejt és amelyet avatott újságírói tevékenységével is nagy ügyszeretettel kiegészít. A „Régi írások és újak" című 436

sa tf It

oldalas kötetben írói emlékeit rendezte, utazásairól számol be, az újabb sajtókongresszusok eredményeit összegezi, végül igen tanulságos és élvezetes külön fejezetben a szépnemnek való ipari vonatkozású tanító írásait adja közre, amelyeket a művészet és műipar körébe tartozó érdekes feljegyzései egészítenek kí. A második kötet az újabb ipari mozgalmak vázolásának van szentelve és hű és nagy szakavatottsággal megírt krónikája a magyar ipar Sturm und Drang-korszakának. Az ipari törvényhozás, az iparpártolás és a szakoktatás ma ís napirenden lévő kérdéseinek szerves és minden részében érdekes összeállítását az a két fejezet zárja le benne, amely az elmúlt aktualitásokat és a magyar ipar úttörőinek méltatását foglalja magában. Az újabb modern kiállításokról szól a harmadik kötet, mely, mint a címe mondja, Gellérinek a kiállítások rendezését és szervezését illető feljegyzéseit, tanulmányait és sok jelentős részükben a gyakorlatba is átment javaslatait tartalmazza. Alig van, vagy talán egyáltalában nincs a magyar ipar irodalmának olyan munkása, aki a kiállításokról, rendszerbe foglalva, nálánál többet és szakavatottabban írt volna. „Szociális problémák" címe alatt sorakoznak a kivándorlásról, a munkanélküliségről, a sztrájkkérdésről és a munkáskamarákról írott beható tanulmányai, végül külön kötetet szánt az ipar terén meghonosodott újdonságoknak, amelyeknek anyagát a pótszerek és hamisítások instruktiv ismertetése, az érdekesebb találmányok és újítások vázolása adja. Az a bízottság, amely Gellérí eme munkájának kiadásával az ő negyvenéves közéleti tevékenységének jubileumát kívánta emlékezetessé tenni, komoly és érdemes szolgálatot tett a magyar szakirodalomnak. Meg kell még említenünk, hogy a könyv kiváló ízléssel készült és Kner Izidor gyomai nyomdájának dicséretére válik éppúgy, mint azok az invencíós rajzok ís, amelyek Geiger Richárd művészi írónjából valók. A munka, amelynek első kötetét Gelléri igen sikerült arcképe díszíti, 20 koronába kerül.

A TÖRTÉNELMI ÉS MŰVÉSZETI ÉRZÉK FEJLESZTÉSÉRŐL* 1

Recommend Documents