Darvas Andor—Toháti László
A trichinellózis járványügyi helyzete Jugoszláviában
A trichinellózis — jellegét tekintve — kifejezetten anthropozoonózis. Az ember is, az állatok is, csaknem kizárólag trichinellás hús elfogyasztása útján fertőződnek. Következésképpen a húsevő és mindenevő állatokban, és így az emberben jelentkezik elsősorban. A fertőzés megtörténhet a magzatburkon keresztül, valamint a frissen fer tőzött állat ürülékével is. Ez utóbbi főleg az enteritis első négy napján, amikor a fiatal trichinellák bőven ürülnek a gyakori széklettel. E d d i g számos állatfajta természetes fertőzöttsége bizonyosodott be. K í sérleti fertőzés elérhető azokban az állatokban is, amelyek — táplálkozásmód juk miatt — természetes úton n e m fertőződnek (pl. a juhok). Egyes kutatók szerint a madarak is fertőződhetnek trichinellával. í g y a madárfiókákban a b é l - és izomtrichinellák, a felnőttekben pedig kizárólag a béltrichinellák fordulnak elő. A felfogás, miszerint a poikiloterm állatok n e m lehetnek trichinellák hordozói, tévesnek bizonyult. Például szalamanderekben 30—37°C h ő mérsékleten bél- és izomtrichinellózist idéztek elő. Ezenfelül azok a rovarok vagy rovarlárvák, amelyek tetemekkel táplálkoznak, trichinellás hús fogyasz tása után 4—9 napig magukban hordozhatják az excistált trichinellákat. A rovarban ugyan tovább n e m fejlődnek, de fertőzői lehetnek annak az állatnak, amely a rovart ebben az időszakban elfogyassza. A trichinellának, valamint fejlődési útjának felfedése után felvetődött a sertés, illetve az ember fertőződése alapforrásának a kérdése. A klasszikus kutatók ennek két lehetőségét látják: 1. A fertőzés alapforrásai a patkányok, amelyek hajlanak a kannibalizmus ra, így egymástól is fertőződnek. Rajtuk keresztül időről-időre a sertések is infesztálódnak — és ezen az úton az ember is. 2. A fertőzés alapforrása a sertés, amelyet vágóhídi hulladékanyaggal hizlalnak, vagy olyan állatmaradványokhoz jutott (patkány, macska, kutya), amelyek előzően fertőzött vágóhídi hulladékot fogyasztottak. Korijazsnov (1938) az első kutató, aki a trichinellózis főforrásának a vadon élő állatokat tartja, de elméletét elfogadhatóan n e m indokolta. 55
Berezancev (1954, 1956) megállapítja, hogy a trichinellózisnak két, egy mástól elkülönített típusú góca létezik: a szinantrop és a természetes góc. A természetes gócok a természetben találhatók, ahol az embertől és annak tevékenységétől függetlenül léteznek. A szinantrop gócok a háziállatok és a szinantrop rágcsálók körében jelent keznek, az ember közbenjárásával. Ezek a gócok feltehetően ugyancsak a természetből erednek, de kétségtelenül önállóan is létezhetnek. Ezt a tételt bizonyítja a városokban élő kutyákban, macskákban, illetve patkányokban előforduló trichinellózis. Ezeknek az állatoknak ugyanis a természetes kör nyezettel való közvetlen kapcsolata valószínűtlen. Berezancev teóriája számos követőre talált a jugoszláviai parazitológusok körében. Az orvostudományi, valamint az ismeretterjesztő közleményekben, amelyek a mai Jugoszlávia területén megjelentek, már 1862-ben említés esik a trichinellózisról. Az első írások zömét a határokon túli egyedi esetek, illetve jár ványok leírásai, úgyszintén szimptomatológiai, biológiai vagy therápiai adatok közlései, s n e m utolsó sorban egyszerű ismeretterjesztő közlemények képezik. Az első autohton trichinellózis leírás a hazai irodalomban 1907-ből szár mazik, a szerbiai Grúzi járás területéről. A közlemény néhány család meg betegedéséről számol b e (a fertőzöttek száma nincs feltüntetve). K é t személyt hospitalizáltak, egy személy pedig exitált. A fertőzés forrása egy házi vágásból eredő sertés húsa volt. Az I. világháborúig egyben ez volt az egyetlen, nálunk leközölt trichinelló zis járvány. A következő 50 esztendős időszakban (1919—1969) a Jugoszláv szak irodalomban 30 járvány és két egyedi megbetegedés leírása jelent meg. (1. sz. táblázat) Feltehetően az egyedi esetek is járványokból erednek, de ennek bizonyí tására adatok nincsenek. A leközölt járványokban a megbetegedettek száma 3—74 között vál takozott. Időrendben a járványok zöme (összesen 24) a I I . világháború utáni idő szakra esik, ami azonban n e m a trichinellózis növekedését jelenti az említett periódusban. Inkább kifejezője ez a diagnosztizálásra fogékonyabb egészség ügyi szolgálatnak, a szervezettebb adatgyűjtésnek és n e m utolsó sorban egy nagyobb törekvésnek a szaklapokba való közlésekre. A leközölt járványokban a fertőzés forrásai a következők voltak: 24 járványban házi vágásból származó sertéshús, 3 járványban vaddisznó h ú s a , 3 járványban pedig ismeretlen. Trichinoskópiát Jugoszlávia egyes vágóhídján 1923 óta végeznek, törvény rendelettel pedig 1933-tól kötelezővé válik az ország összes vágóhídjára. Ezzel magyarázható, hogy a járványok legnagyobb részét a házi vágásból eredő sertéshús idézi elő, amelyre az állatorvosi ellenőrzés n e m kötelező. A megbetegedettek nagyrészt a tulajdonosok, családtagjaik és szomszédaik soraiból kerültek ki. 56
1.
táblázat
Trichinellózis járványok
Sorszám
és egyedi megbetegedések Jugoszláviában
Helységnév
Év
A betegek száma
1919—1969-ig
A fertőzés forrása
?
1.
Zemun
1923
22
2.
Peć
1929
?
vaddisznó
?
3.
Belgrád
1932
1
4.
Belgrád
1936
3
5.
Visegrád
1940
20
6.
Belgrád
1940
3
7.
Bugojno
1941
71
8.
Vrbovec
1947
7
magánvágásból eredő sertéshús
9.
V.
1950
1
?
Trgovište
10.
Belgrád
1952
4
11.
Zágráb
1952
5
12.
V. Gorica
1953
9
13.
Sevarice
1954
33
14.
Otroci
1954
22
15.
Milankovac
1954
16
16.
Zenica
1955
14
17.
Fojnica
1956
3
18.
B. Novi
1956
8
19.
Kraljevo
1957
12
20.
Ivanjica
1957
16
21.
Fojnica
1963
25
22.
Karlovac
1963
9
23.
Zavidovići
1963
23
24.
Svilajnac
1963
9
25.
Gradačac
1964
6
26.
Banja
1965
6
27.
Újvidék
1965
74
28.
Priština
1966
36
29.
Belgrád
1966
7
30.
Belgrád
1966
4
31.
B. Novi
1967
19
32.
B. Novi
1967
13
Luka
? sertéshús magánvágásból
?
magánvágásból eredő sertéshús
vaddisznó
magánvágásból eredő sertéshús
A fentieken kívül, ritkábban ugyan (3 leközölt járványban), d e a fertőzés forrásaként vaddisznóhús is szerepelt, amelyre szintén n e m kötelező az állat orvosi ellenőrzés. Megemlítenénk, hogy Jugoszláviában ugyancsak kedvelt és elterjedt a nyers, füstölt húsfajták fogyasztása. A leírt járványok, illetve egyedi esetek földrajzi megoszlása a tárgyalt 50 esztendős időszakban arra utal, hogy h u m á n trichinellózist Jugoszlávia területén kizárólag Szerbiában, Boszniában és Horvátországban jegyeztek fel. Külön kiemelünk 3 járványt, amely epidemiológiai szempontból érdekesnek mondható: 57
1. 1963-ban Fojnica községben (Közép-Bosznia) 25 megbetegedéssel járó trichinellózis járványt írtak le. A fertőzés forrása házi vágásból eredő sertés húsa volt. A tulajdonos (aki egyébként vadász) kijelentette, hogy a sertést lelőtt rókák tetemeivel is etette. Tekintettel a rókák magas százalék arányú trichinella-fertőzöttségére (Jugoszláviában 12,97%), nagy a valószí nűsége annak, hogy a kórokozó a természetes környezetből (róka) — az ember közreműködésével — szűrődött b e a szinantrop környezetbe (sertés), majd a h u m á n populációba. 2. 1967-ben Bosanski Novi községben (Északnyugat-Bosznia) 13 sze mély betegedett meg trichinellózisban. A fertőzés forrása ugyancsak házi vágásból származó sertéshús volt. A tulajdonos szerint, a sertés egy esztendő vel a vágás előtt megette egy, erdőben talált vadászkutya tetemét. A kutyák fertőzöttsége Jugoszláviában magas százalékarányú (4,15%). Minthogy a szóbanforgó vadászkutya feltehetően gyakran érintkezett a vadonban élő állatokkal, esetleg táplálkozott ezek maradványaival, így trichinellás fertő zöttsége nagyon is hihető. A fertőzés vonala a h u m á n populációig valószí nűleg így alakult: természet (vadállatok) — szinantrop környezet (kutya, majd sertés) — h u m á n populáció. 3. 1965-ben a Fruska Gora-i hegyekben (Újvidék mellett) lelőttek egy vaddisznót. Ebből az alkalomból vadászlakomát rendeztek, és ezen — többek között — a vaddisznóból készült, rostélyon sült kolbászt szolgálták fel. Ebből a vadászlakomából 74 trichinellózis megbetegedés származott. Az a szerencsés körülmény, hogy a járványnak halálos áldozata n e m lett, részben annak köszönhető, hogy a vaddisznó húsát a nagyszámú vendégsereg számára n e m találták elegendőnek. Ezért leöltek egy sertést is, s a kolbász készítésénél a két állat húsát összekeverték, ami a trichinella lárvák megritkulásához, s így a megbetegedések enyhébb lefolyásához vezetett. A betegek számát tekintve viszont, ez volt a legnagyobb ismert trichinella járvány Jugoszláviában. M i n d h á r o m járvány meggyőzően utal a trichinellózis beszűrődésére a természetes gócokból a szinantrop környezetbe. A falun uralkodó hygiénés viszonyok hihetővé teszik a fertőzött sertés, vaddisznó és róka maradványainak patkányhoz, kutyához, macskához jutását, ezáltal új szinantrop gócok ke letkezését, vagy a már meglevők felfrissítését. A következő táblázaton (2. sz.) a trichinellózis Jugoszláviában való el terjedtségét láthatjuk háziállatokban és vadon élő állatokban. Az adatokat h á r o m csoportra osztottuk: 1. A sertések fertőzöttsége (vágóhídi adatok), 2. Más szinantrop állatfajták fertőzöttsége (a h u m á n környezetben élő olyan állatok, amelyek n e m közvetlen forrásai az ember fertőződésének), 3. A természetben élő állatok fertőzöttsége. a) A sertések fertőzöttsége: A Jugoszláviában leközölt vágóhídi adatok alapján, amelyeket mintegy négy millió sertés trichinoskópiás vizsgálatával nyertek az 1932—1960-ig tartó időszakban, a fertőzöttség százalékaránya 0 , 0 0 0 7 % és 0,0037% között mozgott. Ennek alapján a fertőzöttség átlagos százalékaránya mintegy 0,003 % - r a tehető, illetve minden százezer levágott sertésre 3 fertőzött jutna. b) M á s szinantrop állatok fertőzöttsége: — patkányok: Az 1931 és 1960 közötti időszakban Jugoszlávia különböző részein összesen 1408 patkányt vizsgáltak meg trichinellózisra, s a fertő zöttség foka 0 és 8,6% között mozgott (átlag 1,6%). 58
2 . táblázat Háziállatok
és vadállatok
Állatfajok
állatni
Más inanti
ágóhi adatol
'•3 ^ Sertés
Patkány
N 09
Egér Kutya Macska
trichinellózisa
Jugoszláviában A kivizsgált állatok száma
Zágráb
1932—1935
321.468
0,0037
Zágráb
1932—1941
569.393
0,0031
Jugoszlávia
1932—1938
2,568.962
0,0022
Svetozarevo
1946—1955
258.231
0,0031
Belgrád
1951—1955
159.426
0,0044
Ljubljana
1952—1956
131.473
0,0007
Zágráb
1931
64
—
Belgrád
1934
92
8,60
Szerbia
1960
980
1,45
Jugoszlávia
1960
282
—
Jugoszlávia
1960
220
—
Jugoszlávia
1958—1960
868
4,15
Zágráb
1957
1
Belgrád
1960
1
Róka
6.759
Farkas M
Vadállat
o
58
Sakál
5
Vadmacska
41
Menyét Borz Medve Vaddisznó
A z infesztáltság százalék aránya
Vizsgálati é v
Helységnév
92 börfelvásárló állomás Jugoszláviában
1958—1960
(+) (+) 12,97 44,8 (1 d r b . ) 4,87
112
1,78
240
0,83
27
7,40
36
2,77
95
1,05
Vidra
4
Hiúz
3
— —
114
—
Görény
Pézsma patkány
— egerek: 1960-ban az ország különböző részeiről 200 egeret vizsgáltak meg, amelyek között azonban fertőzöttet nem találtak. — kutyák: az 1958 és 1960 közötti időszakban megvizsgáltak 868 kutyát, az ország különböző sintértelepeiről. A fertőzöttség százalékaránya 4,15% volt. — macskák: 1957-ben Zágrábban és 1960-ban Belgrádban találtak egyegy fertőzött példányt. Mivel azonban ismeretlen a megvizsgált macskák száma, így a fertőzöttség százalékarányára nem lehet következtetni. c) A vadon élő állatok fertőzöttsége: Az 1958 és 1960 közötti időszakban trichinellózisra megvizsgálták 7494 vadon élő állat izomzatát. Tekintettel a technikai nehézségekre, az izomzat begyűjtése csak az esetek kisebb részében történhetett a frissen elfogott vagy lelőtt állatoktól. A kivizsgálásokhoz nagyobbára olyan izomcafatokat használtak fel, amelyeket a lenyúzott állat59
bőrökről gyűjtöttek Jugoszlávia 92 bőrgyűjtő állomásán. A minták 2—6 hónaposak voltak. A 7494 vadállat izomzatának átvizsgálásakor a következő fertőzöttségi ará nyokat találták: 6759 rókából fertőzött 12,97% 58 farkasból 44,80% 55 5 sakálból 1 darab 55 41 vadmacskából 55 4,87% 112 menyétből 1,78% 5) 0,83% 240 borzból 5) 27 medvéből 7,40% 55 36 vaddisznóból 55 2,77% 95 görényből 1,05% 55 Négy megvizsgált vidrában, h á r o m hiúzban és 114 pézsmapatkányban trichinellát n e m találtak. A felsorolt adatok nyilványvalóan arra utalnak, hogy a trichinellózis ter mészetes gócai országszerte elterjedtek. í g y fennáll a trichinellózis beszűrődésének állandó veszélye a szinantrop állatok, esetleg egyenesen a sertések közé, amelyek viszont az emberek fertőződésének a főforrásai. A trichinellózis összes beszivárgási útjai a természetes környezetből a szinantrop környezetbe még nincsenek eléggé felfedve. Feltehetően szerepe lehet a patkányok és egerek idényjellegű vándorlásának is. Ezek a rágcsálók fogyasszák a természetben elhullott állatmaradványokat is, majd visszatérve a szinantrop környezetbe, macskákat, kutyákat, sőt sertéseket fertőzhetnek meg. Jelentős a vadászok szerepe is. A lenyúzott vadak tetemét gyakran kidobják, esetleg kutyák, macskák, sertések táplálékául adják. Erről m á r esett említés egyes járványok leírásánál. 1
Röviden vázolnánk a trichinellózis leküzdésének a lehetőségét is. Nyilvánvaló, hogy a fertőződés lánca a természetben lényegében n e m b e folyásolható. E r r e a szinantrop környezetben, s ezen keresztül a h u m á n populáció megvédésében nyílik hathatós lehetőség. Az alapelvek a következők: — megnehezíteni a trichinellózis beszűrődését a természetből a szinan t r o p környezetbe, — meggátolni, illetve megnehezíteni a trichinella terjedését a szinantrop környezetben, — közvetlenül megvédeni a h u m á n populációt. A fenti elvek a következő intézkedéseket igénylik: 1. Kötelező trichinoskópia az összes vágóhídon. 2. Kötelező és díjmentes trichinoskópia a házi vágásoknál. Pozitív lelet esetén a tulajdonos kártalanítása. 1
Érdeklődésre tarthat igényt egy kísérlet, amelyben 4-4 darab 2, azaz 3 éve feldolgozott róka- illetve far kasbőrről vett izomrostokban (amelyek harántcsíkolt szerkezetüket már elvesztették) trichinella lárvákat találtak. Ezek nem éltek, s kissé elváltoztak ugyan, de azonosságukhoz nem férhetett kétség.
60
3. Az elejtett vaddisznó húsának kötelező és díjmentes trichinoskópiája. 4. A vágóhídi hulladékok megsemmisítése. Amennyiben sertéshizla lásra alkalmazzák, kötelezővé tenni előzetes kifőzésüket. 5. A vágóhidak és sertéshizlaldák állandó szisztematikus deratizációja. Az elhullott egerek és patkányok elégetése. 6. K ó b o r kutyák és macskák irtása, maradványaik elégetése vagy mélyre ásása. 7. Az elejtett vadak lenyúzás utáni elégetése vagy mélyreásása. 8. Intenzív egészségügyi-felvilágosító munka végzése. A trichinellózis esetleges regressziójára vonatkozólag n e m szabad szem elől téveszteni, hogy az eredmények n e m csupán a helyénvaló elvektől és az intézkedések alaposan kidolgozott tervétől függnek, hanem igen gyakran a kivitelezést befolyásoló szubjektív és objektív tényezők egész sorától.
Rezime
Epidemiološka situacija trihineloze u Jugoslaviji Autori ukazuju n a osnovne rezultate istraživanja na osnovu kojih se može pouzdano tvrditi d a uzročnici infekcije sa t r i h i n e l o m m o g u biti živa b i ć a koja se i n a č e n e h r a n e m e s n a t o m h r a n o m , k a o što s u o v c e , p t i c e i b u b e . U r a d u se u k a z u j e d a u J u g o s l a v i j i najviše p r i s t a l i c a i m a stanovište Berezencova (1954, 1956) p o kome postoje dva odvojena žarišta trihineloze: sinantropsko i prirodno žarište. U pogledu istorijata trihineloze autori navode da se na teritoriji Jugoslavije pisana raspra v a pojavljuje o ovoj t e m i već 1862. g o d i n e . P r v i o p i s a u t o h t o n e e p i d e m i j e u domaćoj l i t e r a t u r i pojavljuje se 1907. g o d i n e , a odnosi se n a slučaj zaraze t r i osobe iz g r u ž a n s k o g sreza u Srbiji na osnovu domaćeg klanja svinjčeta. T o je inače i jedina opisana domaća zaraza do prvog svetskog rata. Za ova protekla pola veka bilo j e evidentirano 30 epidemija i dva slučaja pojedinačnog oboljenja. V e ć i n a e p i d e m i j a ( u k u p n o 2 4 ) e v i d e n t i r a n o j e p o s l e II svetskog r a t a , što p o a u t o r i m a n e ukazuje n a porast oboljenja, već na efikasniju zdravstvenu službu i u pogledu d i jagnostike. Do epidemije trihineloze na teritoriji Jugoslavije dolazilo je do sada n a području tri republike: Bosne i Hercegovine, Hrvatske i Srbije. Od evidentiranih 30 slučajeva, izvor epidemije bilo j e u 24 slučajeva kod domaćih svinja u privatnom klanju (u k l a n i c a m a se u nas od 1923. obavljaju trihinoskopske kontrole), u tri slučajeva izvor je bio m e s o divljeg svinjčeta, a u tri slučajeva izvor je ostao nepoznat. Autori u svom r a d u detaljnije prikazuju tri različita slučaja (od kojih jedan iz 1965. godine, kada j e izvor epidemije bila ulovljena divlja svinja u Fruškoj Gori i od nje je poteklo 7 4 t r i h i n e l o z n a o b o l j e n j a u z s r e ć n u o k o l n o s t , d a j e to b i l a e p i d e m i j a b e z i j e d n o g s m r t n o g slučaja) i u k a z u j u k a k o se trihineloza pretače iz p r i r o d n i h žarišta u s i n a n t r o p s k u sredinu. Pacovi, psi i mačke predstavljaju sprovodnika od ostataka već obolelih domaćih svinja, divljih svinja i lisica, te doprinose stvaranju novih sinantropskih žarišta ili osvežavaju već postojeća. A u t o r i u z a v r š n o m d e l u svog rada analiziraju p o d a t k e o rasprostranjenosti trihineloze u Jugoslaviji u domaćim i divljim životinjama, te izlažu m e r e za spečavanje širenja trihineloze sa posebnim osvrtom na mogućnost potpune zaštite ljudi i sprečavanja prenošenja trihi neloze iz prirodnih žarišta u sinantropne životinje.
61
Zusammenfassung
Epidemische situation der trichinöse in Jugoslawien D i e V e r f a s s e r v e r w e i s e n a u f die g r u n d l e g e n d e n F o r s c h u n g s e r g e b n i s s e a u f d e r e n G r u n d m a n m i t G e w i s s h e i t b e h a u p t e n k a n n , dass die I n f e k t i o n s v e r u r s a c h e r m i t T r i c h i n e L e b e w e s e n sein k ö n n e n , d i e sich o h n e F l e i s c h n a h r u n g e r n ä h r e n , w i e das d e r F a l l bei S c h a f e n , V ö g e l n u n d Insekten ist. I n d e r A r b e i t w i r d d a r a u f h i n g e w i e s e n , dass in J u g o s l a w i e n d e r S t a n d p u n k t v o n B e r e z e n c e v ( 1 9 5 4 — 1 9 5 6 ) die grösste A n h ä n g e r z a h l hat. N a c h diesem S t a n d p u n k t g i b t es z w e i u n a b h ä n g i g e H e r d e v o n T r i c h i n o s e : s y n a n t r o p i s c h e u n d n a t ü r l i c h e H e r d e . V o n geschichtlicher S e i t e b e t r a c h t e t , f ü h r e n d i e V e r f a s s e r a n , dass a u f d e m G e b i e t J u g o s l a w i e n s s c h r i f t l i c h e A u s e i n a n d e r s e t z u n g e n m i t dieser F r a g e s c h o n 1 8 6 2 erschienen. D i e e r s t e B e s c h r e i b u n g d e r a u t o c h t o n e n E p i d e m i e in d e r einheimischen L i t e r a t u r erscheint 1 9 0 7 u n d bezieht sich auf d e n Infektionsfall d r e i e r P e r s o n e n aus e i n e m D o r f des Bezirks G r u ž i n S e r b i e n . Z u r I n f e k t i o n k a m es als F o l g e des S c h w e i n e s c h l a c h t e n s i m Haushalt. D i e s ist zugleich a u c h d e r einzige b e s c h r i e b e n e Infektionsfall bis z u m I W e l t k r i e g . W ä h r e n d des v e r l a u f e n e n h a l b e n J a h r h u n d e r t s w u r d e n 3 0 Epidemien u n d 2 I n f e k t i o n e n v o n E i n z e l p e r s o n e n v e r z e i c h n e t . D i e m e i s t e n E p i d e m i e n , insgesamt 2 4 , w u r d e n nach d e m I I W e l t k r i e g aufgezeichnet, w a s l a u t d e r V e r f a s s e r n i c h t auf e i n e n Z u w a c h s d e r E r k r a n k u n g d e u t e t , s o n d e r n a u f e i n e n w i r k s a m e r e n G e s u n d h e i t s d i e n s t auch hinsichtlich d e r Diagnostik. Z u e i n e r T r i c h i n o s e e p i d e m i e k a m es in J u g o s l a w i e n b i s h e r a u f d e m G e b i e t d e r R e p u b l i k e n : B o s n i e n u n d d i e H e r z e g o w i n a , K r o a t i e n u n d S e r b i e n . V o n d e n aufgezeich neten 3 0 F ä l l e n sind 2 4 F ä l l e a u f das S c h w e i n e s c h l a c h t e n i m p r i v a t e n Haushalt z u r ü c k z u f ü h r e n (ab 1 9 2 3 w e r d e n i n jugoslawischen S c h l a c h t h ä u s e r n t r i c h i n ö s e P r ü f u n g e n d u r c h g e f ü h r t ) , i n 3 F ä l l e n w a r d i e Q u e l l e das Fleisch v o m W i l d s c h w e i n w ä h r e n d in d r e i a n d e r e n Fällen die Infektionsquelle unbekannt blieb. D i e V e r f a s s e r b e s c h r e i b e n i n i h r e r A r b e i t e i n g e h e n d e r d r e i v e r s c h i e d e n e F ä l l e . Ein F a l l s t a m m t aus d e m J a h r 1 9 6 5 . D i e A n s t e k k u n g s q u e l l e w a r ein in d e m G e b i r g e F r u s c h k a G o r a erschossenes W i l d s c h w e i n . A l s F o l g e w u r d e n 7 4 t r i c h i n ö s e E r k r a n k u n g e n aufge zeichnet. D i e E p i d e m i e h a t t e z u m G l ü c k k e i n e n einzigen T o d e s f a l l z u r F o l g e . W e i t e r w i r d i n d e r A r b e i t d a r a u f h i n g e w i e s e n , w i e sich d i e T r i c h i n o s e aus d e n n a t ü r l i c h e n H e r d e n in die synantropische U m w e l t verbreitet. Ratten, Hunde u n d Katzen repräsentieren K r a n k h e i t s ü b e r t r ä g e r v o n d e n R e s t e n d e r s c h o n e r k r a n t e n einheimischen Schweine, W i l d s c h w e i n e u n d F ü c h s e u n d t r a g e n s o m i t z u r S c h a f f u n g n e u e r s y n a n t r o p i s c h e r H e r d e bei oder erfrischen schon vorhandene. A b s c h l i e s s e n d a n a l y s i e r e n d i e V e r f a s s e r A n g a b e n ü b e r die V e r b r e i t e t h e i t dieser K r a n k h e i t i n J u g o s l a w i e n b e i H a u s - u n d W i l d t i e r e n . D a n a c h s c h i l d e r n die V e r f a s s e r die V o r beugungsmassnahmen zur Verhinderung der Verbreitung der Trichinose mit besonderem R ü c k b l i c k a u f d i e M ö g l i c h k e i t d e r völligen Beschützung d e r M e n s c h e n u n d d i e V e r h i n d e r u n g d e r Ü b e r t r a g u n g d e r T r i c h i n o s e aus d e n n a t ü r l i c h e n H e r d e n in s y n a n t r o p i s c h e Tiere.
62
