A topográfiai térképezés jelentősége és története

TÉRKÉPEZÉS

Karli Ildikó

A topográfiai térképezés jelentősége és története A Föld felszínén és annak közvetlen közelében lévő természetes alakulatokat és mesterséges létesítményeket összefoglaló néven tereptárgyaknak nevezzük. A topográfia feladata a tereptárgyak felmérése és térképi ábrázolása. A topográfiai térkép a tereptárgyakat felülnézetben, vízszintes vetületükben, megadott méretarány szerint kicsinyítve, szükség esetén jelkulcs segítségével, a domborzattal együtt ábrázolja.

A részletes topográfiai térképek, különösen egy egész országra kiterjedő topográfiai térképmű iránti igény már a XVIII. században megfogalmazódott. Ezekre a térképekre elsősorban a hadviselésben volt szükség. A hadszíntér kiválasztásához, a seregek mozgásának megtervezéséhez, a hadműveletek előkészítéséhez elengedhetetlen volt a terepviszonyok részletes és alapos ismerete. Erre az időre ért el a hadviselés olyan szintre, amikor egy hadművelet (csata) áttekintése egy dombtetőről már lehetetlen volt. A tervezéshez és az események nyomon követéséhez térképekre volt szükség, és szintén erre az időre tökéletesedtek annyira a felmérési technikák és módszerek, hogy lehetővé váljon nagy területek részletes, azonos pontossággal készülő felmérése, azok adatainak előre meghatározott vetületben és méretarányban történő ábrázolása és az elkészített térképszelvények megfelelő pontossággal történő egymáshoz illesztése. A második világháborút követő nagy újjáépítési munkák hatására a polgári életben is

megnőtt az igény a nagyméretarányú, tulajdonviszonyokat rögzítő kataszteri térképek mellett, a domborzatot is ábrázoló, műszaki szemléletű topográfiai térképek készítésére. A korábbi titokvédelmi szabályok feloldása után (1992), ma már mind a katonai, mind a polgári topográfiai térképek szabadon hozzáférhetők, megvásárolhatók, nemcsak hivatali, hanem magán célú felhasználásra is. A topográfiai térképeket a gazdasági élet számtalan területén alkalmazzák: erdőgazdálkodási feladatok ellátásakor, vízügyi tervezéshez, vízgyűjtő területek áttekintésére, árterületek ellenőrzésére, közlekedés-tervezéshez, út- és vasútépítési munkák tervezéséhez, energiaellátó hálózatok kialakításához, környezeti hatásvizsgálatokhoz stb. Tehát a topográfiai térképek elsősorban ott használhatók, ahol a terep természetes és mesterséges alakulatainak és domborzati viszonyainak áttekintő jellegű, de ugyanakkor elegendően részletes és természetbeli állapotának megfelelő ismeretére van szükség.

www.resimmobiles.hu

70

2011. 2. szám

A térképek az alábbi szempontok szerint csoportosíthatók, jellemezhetők: - méretarány, - ábrázolás jellege, - előállítás módja, - tartalom, - adathordozó. Méretarány alapján az alábbi elnevezések használatosak: - helyszínrajz 1:1-től 1:1000 méretarányig, - nagyméretarányú térképek 1:1000-től 1:10 000 méretarányig, - közepes méretarányú térképek 1:10 000-től 1:100 000 méretarányig, - kisméretarányú térképek 1:100 000 méretarány alatt. Az ábrázolás jellege szerint vannak: - geodéziai térképek, melyek a tereptárgyakat alaprajzilag mérethelyesen ábrázolják, - topográfiai térképek, melyek a lehető legnagyobb mértékben törekszenek az alaprajz szerinti ábrázolásra, de a közepes méretarány miatt már a tereptárgyak egy részét egyezményes jelekkel ábrázolják, - földrajzi térképek, melyek a kis méretarányuk miatt már csak az egyezményes jelekkel történő ábrázolást teszik lehetővé. A topográfiai térképek tehát élnek az eltolt ábrázolás és a szimbólumok használatával. Ez azt jelenti, hogy ha az objektum olyan kis alapterületű, hogy alaprajzban nem ábrázolható, akkor térképi méretét jelentősen meghaladó szimbólummal – egyezményes jellel ábrázolják. Ez azonban azt eredményezheti, hogy a szimbólum letakarhat

RES IMMOBILES

más objektumokat vagy azok szimbólumait. A takarás elkerülése érdekében a topográfiailag kevéssé fontos objektumot ilyenkor eltolják. Az előállítási mód szerint megkülönböztetünk: - felmérési, vagy alaptérképeket, melyek közvetlenül terepi, vagy fotogrammetriai méréssel készülnek. Ide sorolhatók a geodéziai térképek és a topográfiai térképrendszerek legnagyobb méretarányú tagjai. - levezetett térképeket, melyek a nagyobb méretarányú térképekre támaszkodva, a kartográfiai térképszerkesztés szabályai szerint készülnek. Tartalom szerint megkülönböztethetünk: - földmérési alaptérképeket (kataszteri térképek) és ezek átnézeti térképeit, melyek a földrészletek tulajdonviszonyait, a jogi határvonalakat, és a földrészleten belüli építményeket hivatottak elsősorban rögzíteni, - földmérési-műszaki alaptérképeket, melyek a tereptárgyakat tényleges természetbeli helyükön rögzítik, és műszaki nyilvántartási és tervezési célokat szolgálnak, - topográfiai térképeket, melyek a terep domborzatát is ábrázoló, műszaki szemléletű térképek. A tereptárgyakat a méretarány és a jelkulcsos ábrázolás engedte határon belül a tényleges terepi helyükön igyekeznek ábrázolni, nincsenek tekintettel a tulajdonviszonyokra, csak a terep, a táj jellegére, - egyéb térképeket, melyek a különböző felhasználási céloknak megfelelő méretarányban, ábrázolással, felmérési móddal és tartalommal készülhetnek.

INGATLANJOG A GYAKORLATBAN

Adathordozó szerint megkülönböztetünk - analóg térképeket, melyek hagyományos papírra, fóliára, filmre készülnek, - digitális térképeket, melyek számszerű formában, digitális adathordozón kerülnek tárolásra. Ha ezek a térképek csak átmenetileg jelennek meg a számítógép memóriájában, vagy a képernyőn, virtuális térképnek is nevezzük őket.

A topográfiai térképrendszerek geodéziai alapjai A Föld felszínén végzett térképezési munkák alapproblémája, hogyan lehet a valóságban igen változatos és szabálytalan térbeli formát öltő felszíni formákat és a rajtuk elhelyezkedő objektumokat egy síkon (térképlapon) ábrázolni. A Föld felszíne és a térképezés síkja közötti átmenet több lépésben történik. Az objektumoknak az egyes felületekre történő leképezését vetítésnek nevezzük. A terepen a Föld felszínén végzett méréseinket először vízszintesre, majd az egységes kezelhetőség érdekében a tengerszintre redukáljuk. A nehézségi erő potenciáljának valamely tenger középtengerszintjének magasságában elképzelt szintfelülete a Föld valódi alakja, a geoid. Erre a felületre gondolunk, amikor a szárazföldek alatt elképzelt „tengerszintről” beszélünk. A felsőrendű hálózat méréseinek feldolgozását és a pontok koordinátáinak számítását a geoidot helyettesítő, matematikailag egyszerűbben kezelhető, forgási ellipszoidon végezték el. Az ellipszoidi koordinátákat először a hozzá legjobban simuló gömbre, majd onnan egy síkfelületre számították át, ezt az eljárást nevezzük kettős vetítésnek. A felsőrendű hálózat

2011. 2. szám

71

pontjait a gömbön, illetve a síkon tovább sűrítették, így előállt egy olyan sűrűségű, IV. rendű alappont-hálózat, mely a részletmérések számára biztosítja a megfelelő geometriai alapokat. Ez azt jelenti, hogy a részletmérések során, a műszerálláspontok meghatározásához, 1,5-2 km-es körzetben, az ország teljes területén találunk megfelelő pontosságú geodéziai alappontot. Ezek biztosítják, hogy a részletmérések során a méréseinket már a vízszintes síkon végrehajtott méréseknek tekintve is megfelelő összhangot tudunk biztosítani a szomszédos területek felmérése között, és a térképi tartalom minden irányban csatlakozni fog egymáshoz. Hiszen ezen a 1,5-2 km-es területen belül a Föld alakját – különösen a topográfiai térképezésnél megkövetelt pontossági igényeket figyelembe véve – már síkkal helyettesíthetjük.

Alapfelületek, vetületi rendszerek Magyarországon a nagyméretarányú és topográfiai térképezések során a vízszintes értelmű mérések feldolgozásához több alapfelület (ellipszoid, gömb) és több vetületi rendszer került alkalmazásra. A jelenleg forgalomban lévő topográfiai térképek három alapfelületi és vetületi rendszert használnak. - Egységes Országos Vetületi Rendszer (EOV), a polgári földmérési és térképészeti munkák vetületi rendszere, - Gauss-Krüger vetületi rendszer, az 1952 és 2004 között készült katonai topográfiai térképek vetületi rendszere, - UTM (Universe Transverse Mercator) vetületi rendszer, 1997-től a katonai topográfiai térképezésben alkalmazott vetületi rendszer.

www.resimmobiles.hu

72

2011. 2. szám

Alapszintfelületek A magasságmérések viszonyítási alapja a középtengerszint. A tengerszint az ár-apály jelenség, a hullámzás, az áramlatok, a légnyomásváltozás, stb. hatására bekövetkező változásait mareográf (vízszintmérő-rajzoló berendezés) segítségével folyamatosan mérik és egy adott időszakra képezik a mért magasságok középértékét. Ezt az értéket nevezzük középtengerszintnek. Ez az érték attól függ, melyik tengeren mérték, és mely időtartamra számították. Magyarországon a földmérési munkák során és a topográfiai térképeken is 1875től az adriai (nadapi) magasságot használták, majd 1953-tól a katonai térképészetben és 1958-tól a polgári földmérési és térképészeti munkáknál is kötelezően a balti magasságot használjuk. Az adriai középtengerszintet 1875-ben a trieszti kikötőben lévő Molo-Sartorio mareográfján határozták meg. A Bécsi Katonai Földrajzi Intézet a volt Monarchia területén hét magassági főalappontot létesített, melyeket magassági mérésekkel a trieszti vízmércétől vezetett le. Egy ilyen főalappont esik a mai Magyarország területére, ez a Nadap főalappont, mely a Velencei tó északi oldalán, Nadap község határában található. Magassága a tengerszint felett 173,8385 méternek adódott, ez az érték azonban később hibásnak bizonyult. Annak érdekében, hogy a hibás értékek alapján elkészült térképműveket ne kelljen újra nyomtatni, a számértékek változatlanul hagyása mellett, magassági alapszintnek azt a szintfelületet fogadták el, mely a Nadapi pont alatt 173,8385 méterre helyezkedik el, és az ehhez viszonyított magasságokat nem adriai, hanem Nadapi magasságnak nevezték.

RES IMMOBILES

A balti középtengerszintet a Szentpétervárnál lévő Kronstadti-öbölben határozták meg.

Mértékegységek, méretarány A felméréseknél és térképezési munkáknál a hosszmérték egysége a méter. A terület egysége a négyzetméter és hektár. A katonai topográfiai térképeken a III. katonai felmérés kapcsán már 1886-tól, a polgári földmérésben pedig Magyarországon 1927-től használják a méter rendszert. Korábban öles rendszerű térképek készültek. A méterrendszerű térképrendszerekben alkalmazott méretarányszámok: 500, 1000, 2000, 4000, 10 000, 25 000, 50 000, 100 000, 200 000. A régi öles rendszerű térképek méretarányai: 1:720, 1:1440, 1:2880, 1:28 800.

Szelvénybeosztási rendszerek, fölrajzi és kilométer hálózati vonalak A terepnek a vetületi síkra vetített képe, a megfelelő méretarány szerint kicsinyítve is általában még mindig olyan nagy, hogy egyben nem lehetne kirajzolni, kinyomtatni (pl. Magyarország kiterjedése K-Ny-i irányban 520 km, É-D-i irányban 320 km, ekkora terület kirajzolásához 1:10 000 méretarányban 52 m hosszú és 32 m széles papírra lenne szükség). Ezért minden vetületi rendszerhez és a hozzá tartozó koordináta rendszerhez illeszkedik egy szelvényhálózati rendszer, mely a felmért terület egészére nézve állandó és egységes. Tulajdonképpen azt mutatja meg, hogy az „egész térképet” (52x32 m nagyságú térképlap) milyen határok mentén kell feldarabolni, hogy a mindennapi életben jól használható méretű térképlapokat (térképszelvényeket) kapjuk, és az így kapott térképlapokat egyedi azonosítóval látja el.


A térképszelvények azonosítására egy karaktersor és egy elnevezés szolgál, ezt a szelvény nomenklatúrájának nevezzük. Az elnevezés általában a szelvény területére eső legjelentősebb település neve. A térképszelvény határvonalait keretvonalnak nevezzük. A szelvény által lehatárolt terület, a hozzá rendelt méretaránnyal képezi a szelvényhálózati rendszer alapegységét. Ez a terület meghatározott rend szerint továbbosztható, és ezzel megkapjuk a nagyobb méretarányú térképszelvények keretvonalait és területét. Ha a keretvonalak a vetületi rendszer X és Y koordinátatengelyeivel párhuzamos vonalak, akkor derékszögű, általában téglalap alakú, és egyenlő méretű (azonos területű) szelvényeket kapunk. Ilyen például az Egységes Országos Térképrendszer (EOTR) szelvénybeosztása. Ha a keretvonalak a földrajzi fokhálózati vonalak képei, akkor (a geodéziai vetületekben) nem lesznek derékszögűek a térképszelvények és területük sem lesz azonos, hi-

2011. 2. szám

73

szen a hosszúsági körök a Föld pólusai felé összetartanak (pl. nemzetközi szelvényezési rendszer). A K-Ny-i irányú keretvonalak a szélességi körök (parallel körök) képei párhuzamosak egymással, az É-D-i irányú keretvonalak a földrajzi hosszúsági körök (meridiánok) képei, a pólusok felé összetartanak. Ezért a térképszelvények trapéz alakúak lesznek. A topográfiai térképeken a keretvonalakon belül, vagy a térkép keretvonalai mentén mindkét rendszer hálózati vonalait feltüntetjük.

EOTR szelvényrendszere Az EOTR szelvényhálózatának keretvonalai a kilométer-hálózat vonalai. Alapegysége az 1:100 000 méretarányú térképek szelvényhálózata. Egy térképszelvény mérete ebben a méretarányban Y irányban 48 km, X irányban 32 km kiterjedésű téglalap. Minden 1:100 000 méretarányú szelvény egy-egy szelvénycsoportot képez oly módon, hogy minden szelvény négy nagyobb méretarányú szelvényt tartalmaz.

1. ábra: 1:100 000 méretarányú EOTR szelvények beosztása www.resimmobiles.hu

74

2011. 2. szám

RES IMMOBILES

Az 1:100 000 méretarányú szelvények délről észak felé kialakított sávjai 0-tól 10-ig terjedő sávszámot és nyugatról keletre kialakított oszlopai 0-tól 11-ig terjedő oszlopszámot kapnak. A szelvényszám a sáv és osz-

lopszám egymás mellé írásával jön létre. (1. ábra) Egy szelvény négy részre osztásánál a következő nagyobb méretarányú szelvények 1-től 4-ig terjedő további számot kapnak. (2. ábra)

2. ábra: Az 1:100 000 méretarányú szelvény felosztása

A megfelelő szelvényszámot úgy kapjuk meg, hogy a nagyobb méretarányú szelvény számát az eddig kialakult szelvényszám után írjuk úgy, hogy az 1:100 000 méretarányú és az 1:10 000 méretarányú szelvény száma után kötőjelet írunk. Tehát például egy 1:10 000 méretarányú szelvény száma 56-341, és ezt tovább osztva, egy 1:1000 méretarányú szelvény száma 56-341-243.

Nemzetközi szelvényezési rendszer A Gauss-Krüger vetületű és az UTM vetületű katonai topográfiai térképek a nemzetközi szelvényezési rendszert alkalmazzák. A szelvények keretvonalait a földrajzi fokhálózat vonalai alkotják, ezért a térképszelvények trapéz alakúak. A geoidot helyettesítő ellipszoid felületét az Egyenlítőtől kezdve parallelkörökkel 4°-os övekre, Greenwich-től kezdve pedig meridiánokkal 6°-os oszlopokra osztották. Az öveket az Egyenlítőtől kezdve északra és délre az ABC

nagybetűivel jelölik, az oszlopokat pedig a Greenwich-el átellenes meridiántól nyugatról keleti irányban 1-60-ig számozzák. Magyarország az L és M jelű övekre és a 33, 34 jelű oszlopokra esik (3. ábra). Egy ilyen 4°x6° méretű terület egy 1:1 000 000 méretarányú térképszelvény. Ezt a területet mindkét irányban 12-12 egyenlő részre osztva kapjuk az 1:100 000 méretarányú szelvényeket. Számozásuk az ÉNy-i sarokból indulva, először keleti irányban haladva, 1-től 144-ig tart. A továbbiakban ez a szelvényezés alapegysége. Az 1:100 000 méretarányú lapok egymás utáni negyedelésével állnak elő a nagyobb méretarányú térképlapok (4. ábra): 1. Az 1:100 000-es méretarányú szelvények négyfelé osztásával áll elő az 1:50 000 méretarányú szelvény, amelynek betűjelei A, B, C, D. Pl.: L-34-62-C.


2. Az 1:50 000-es lapot újabb négy részre osztva kapjuk az 1:25.000 méretarányú szelvényeket, melyek betűjelei a, b, c, d. Pl.: L-34-62-C-d. 3. Az 1:25 000-es lapok továbbosztásával négy darab 1:10 000 méretarányú szelvényt kapunk, melyeket 1, 2, 3, 4 számokkal jelölünk. Pl.: L-34-62-C-d-4. 4. Az 1:5 000 méretarányú lapokat kétféleképpen származtatjuk. Az egyik számozás szerint az 1:10 000-es lapok négyfelé osztásával jutunk hozzájuk /1, /2, /3, /4 jelöléssel. Pl.: L-34-62-C-d-4/2. Másik módszerrel az 1:100 00 méretarányú lapokat osztjuk 256 részre, és ezt a számot zárójelbe tesszük, pl.: L-34-62-(218).

A topográfiai térképezés története A XVIII. században az európai háborúkban a korábban szokásos harcmodort,

2011. 2. szám

75

amelyben az ellenséges haderők egymással szemben vonalalakzatban felálló csapatok voltak, a tagolt hadrendű harcászat váltotta fel. Az új típusú hadviselés igazodott a terep adottságaihoz, a taktikában nagy szerepet kapott a földfelszín sajátosságainak kihasználása. Ehhez előre ismerni kellett a domborzatot, az egyéb terepalakulatokat és a növényzeti viszonyokat. A korábban használt kevéssé részletes, áttekintő térképek nem nyújtottak elegendő információt, ennek következtében a katonaság részéről megjelent az igény a nagy méretarányú, részletes és természetesen titkos térképekre. A topográfiai felvételeken alapuló térképészet már a XVII. század végén, a XVIII. század elején kibontakozóban volt. A topográfiai térképeken műszerekkel mért adatok felhasználásával, a felmérendő terület részletes bejárásával határozták meg, illetve

3. ábra: A nemzetközi szelvényhálózati rendszer Magyarország területét tartalmazó 1:1 000 000 méretarányú szelvényeinek számozása

www.resimmobiles.hu

76

2011. 2. szám

RES IMMOBILES

4. ábra: A nemzetközi szelvénybeosztás 1:100 000 méretarányú szelvényeinek aláosztása

ábrázolták a földfelszín domborzati formáit és mindazokat a természetes és mesterséges tereptárgyakat, amelyeknek összessége méretarányosan lekicsinyített formában egzakt képét adja a terepnek. A harcterekről, várakról, határvidékekről mind több és mind pontosabb, részletesebb katonai térképek készültek, jóllehet ezek a topográfiai felvételek nem voltak országos jelentőségűek, elsősorban regionális célfeladatokat elégítettek ki. Vetületi alapjuk általában nem volt, méretarányuk, jelkulcsuk is különbözött egymástól. Az alkalmi hadifelmérések végül is

a rendszeres katonai topográfiai térképezés kezdetéhez vezettek. A XVIII. század második felében Európa fejlett államaiban megindultak a részletes topográfiai felmérések. Elsőként Franciaországban, a Francia Tudományos Akadémia 1733-ban hozott határozata alapján kezdtek országos felmérést, amely csillagászati helymeghatározásokra és egységes geodéziai háromszögelésre támaszkodott. Az ún. „Cassini” felmérés – Carte géométrique de la France – 1750-1793 között készült el, 184 szelvény, 1:86 400 méretarányban (5. ábra).

5. ábra: Cassini féle térkép


A kor másik jelentős topográfia térképműve Nagy Frigyes 1:50 000 méretarányú un. „kabinettérképe” volt a porosz tartományokról, amelyet 1767-1787-ig mértek fel. 270 kéziratos szelvény készült el, 1:50 000 méretarányban, címe: Tableau aller durch den preuszischen Obersten Graf v. Schmettau von anno 1767 bis 1787 aufgenommenen und zusammengetragenen Länder.

Az I. katonai felmérés (1763-1787) A Habsburg-birodalomban a részletes és pontos térképek szükségessége az osztrák örökösödési háború (1740-1748) és a hétéves háború (1756-1763) során merült fel. A felmérés kezdeményezője Daun generális, kivitelezői az 1747-ben, Bécsben alapított Katonai Mérnök Akadémián végzett mérnök-tisztek voltak. Egy felmérőtiszt átlagosan évente 3 szelvényt készített, összesen kb. 3500 szelvény készült, ebből 1765 ábrázolt magyar területet. A felméréseken belül a legnagyobb összefüggő terület felmérése a Magyar Királyság esetében történt (965 szelvény), a mai Magyarország területére ebből 463 szelvény esik. Magyarországon a felvételt Andreas von Neu ezredes vezette. A felmérési sorrendet elsődlegesen a háborúveszély határozta meg, ennek megfelelően az első méréseket Sziléziában, Cseh- és Morvaországban és a máramarosi határőrvidéken kezdték. A térképezés méretaránya alapvetően 1:28 800 volt (a térképen 1 bécsi hüvelyk 400 bécsi ölnek felelt meg), egyes területeken azonban eltértek ettől. Németalföldön a francia méretarányt vették át, mely 1:11 520 volt (1 francia inch 160 toise-nak felel meg), a Bukovinai Fejedelemség felmérése pedig 1: 57 600-as méretarányban történt. Továb-

2011. 2. szám

77

bá Felső-Ausztria és Németalföld területére levezetett térképek is készültek, melyeknek méretaránya megegyezett a Cassini-féle Carte de la France méretarányával, 1:86 400 (1 francia inch 1200 toise-nak felel meg). Az I. katonai felmérés nem egységes, összefüggő alkotás, hanem a tagországok ill. tartományok részletfelméréseinek a sorozata, amelyek nélkülözték a szilárd geodéziai alapokat. A felmérés célja az volt, hogy olyan katonai térképeket készítsenek, amelyek a megbízható tájékozódást szolgálják. A térképezés módja a szerint változott, hogy milyen volt a rendelkezésre álló alapanyag. Ha viszonylag részletes, megbízható alaptérkép állt rendelkezésre, „a la vue”, vagyis a szemmérték szerint történt a felmérési szelvények elkészítése. A megbízhatónak tartott pontokat (templomtornyok, települések) a felmérési méretarányba – 1:28 800 – átszerkesztették, majd a részletpontokat lelépés (tehát mérés nélkül) és becslés alapján „a la vue” berajzolták. Ezt a módszert alapvetően csak az I. katonai felmérés kezdeti szakaszában alkalmazták, ezt követően előtérbe került a mérőasztal felmérés, és legfeljebb a részletpontok ill. a domborzat ábrázolásánál alkalmazták az „a la vue” módszert. A gazdaságilag különösen fontos területeken, mint pl. a Temesi Bánságban és a katonai határőrvidékeken a telkek, birtokok, művelési ágak kimutatására un. gazdasági felméréseket végeztek, szintén katonák irányításával. A felmérések méretaránya a katonai felmérések méretarányának a négyszerese volt, azaz 1:7200. A felmérést mérőasztallal végezték, de a grafikus irányzás és metszés helyett többnyire irányzást és hosszmérést (mérőlánccal, kötéllel, rúddal)

www.resimmobiles.hu

78

2011. 2. szám

RES IMMOBILES

végeztek. A gazdasági felvételek felhasználásával készültek el aztán a katonai felmérés 1:28 800 méretarányú szelvényei (6.ábra). Miután az országok, tartományok nagy részénél nem állt rendelkezésre megfelelő alaptérkép, illetve valószínűleg a felméréssel kapcsolatos tapasztalatok alapján a követelmények is növekedtek, a legelterjedtebb a grafikus háromszögelés alapján, mérőasztaleljárással történő felmérés volt, de a felmérés folyamán ez is sokat fejlődött. A felmérési szelvényeket többnyire két példányban rajzolták meg. A színes, kéziratos, szigorúan titkos térképek elsősorban azért készültek, hogy az azt megelőző korokhoz képest olyan részletes és pontos térképeket hozzanak létre, amelyek alapján hamarosan elkészültek a nagyobb területe-

ket átfogó, hadvezetési célra nélkülözhetetlen levezetett méretarányú térképek. A részletes térképek stratégiai jelentőségére utal, hogy ezek is szintén titkos, egy, két, kivételesen több példányban készültek, kéziratos kivitelben. Az I. katonai felmérés alapján mindössze két „részletes” térképmű került kiadásra, a Felső-Ausztriai Főhercegség és az Osztrák-Németalföld területére, 1:86 400 méretarányban. Az I. katonai felmérés sajátossága, hogy amit a térképen jelkulccsal nem tudtak kifejezni, de katonailag fontos adatok voltak, leírták és a térképekhez csatolták. A leírások is országonként, tartományonként készültek. A Magyar Királyság felmérési szelvényeihez 7 kötet országleírás tartozik, táblázatos formában.

6. ábra: Tihany térképe az I. katonai felmérésből


A II. katonai felmérés (1808-1869) A napóleoni háborúk rámutattak egy új felmérés szükségességére, így 1806-ban I. Ferenc császár elrendelte a II. katonai felmérést. Az I. katonai felmérés elavulásához elsősorban a geodézia fejődése (a háromszögelésék megkezdése), a szelvények vetületnélkülisége, a domborzat „a là vue” ábrázolása vezetett. 1806-ban létrehozták a Katonai Háromszögelési Intézetet, majd ezzel egy időben megkezdték a Habsburg Birodalom tíz önálló tartományi háromszögelési láncra támaszkodó újabb felmérését. Az előző felmérés térképeit nem használták fel. Károly főherceg kezdeményezésére 1806tól a főhadiszállás asztronómiai-háromszögelési osztálya és topográfiai hivatala, valamint a milánói Instituto Geografico Militare végezték a felmérést. Ez utóbbi intézményt 1839-ben átvitték Bécsbe, és mindhárom egyesítésével létrehozták a Katonai Földrajzi Intézetet. A felmérést az osztrák császári hadsereg főszállásmesteri karának felmérési és topográfiai osztálya végezte el. A személyzet vezénylésben lévő tisztekből állt, akik minden háborús helyzetben elhagyták a térképezési munkájukat és osztagukhoz vonultak be, ezért a térképezés nagyon lassan haladt. A felmérésnek az előzőhöz hasonlóan szintén nem volt alapfelülete és magassági alapszintje, de vetülete már igen, a Cassiniféle vetület. A felmérés méretaránya az I. katonai felméréshez hasonlóan 1:28 800 volt. A színes, kéziratos térképeket nem kiadásra, hanem az abból levezetendő térképek alapjául szánták, amelyek rézmetszetként, nyomtatásban

2011. 2. szám

79

is megjelentek. Ezek a következők voltak: - 1:144 000-es (egyes tartományokban 1:86 400-as) méretarányú - részletes térképek (Spezialkarte); - 1:288 000-es méretarányú általános, közigazgatási térképek (Administrativ- und Generalkarte); végezetül pedig - 1:576 000-es méretarányú áttekintő térképek. A felmérés kezdetekor a domborzatábrázolás lendületcsíkozással történt, amely a lejtők meredekségét kifejezi ugyan, de nem metrikus. A magasabb hegységekben, a nehezen hozzáférhető karsztvidékeken (az I. katonai felméréséhez hasonlóan) gyakori volt a szemmértékkel „a la vue” történő felvétel. 1827-től, némi módosítással, a Lehmann-féle geometriai csíkozást alkalmazták (lejtő- ill. pillacsíkozás). Lehmann merőleges megvilágítást vett alapul, így minél meredekebb a lejtő, annál sötétebb az ábrázolás, vagyis vastagabb a fekete csík és vékonyabb a fehér. Lehmann eredetileg a lejtők ábrázolásához a fekete és a fehér részesedését 0°-45°-ig 5 fokonként arányosan osztotta el. Az Osztrák Birodalom területére azt a változtatást vezették be, hogy a magashegységek ábrázolásához a skálát a 45°-nál meredekebb lejtőkre is kiszélesítették. A lejtőszögeket lejtésmérő alkalmazásával állapították meg és az értékeket Lehmann táblázata segítségével ábrázoltak (7. ábra). Az 1833-ban megkezdett trigonometriai magasságmérések, alappont-hálózat hiányában, nem azonos szintre vonatkoztak, így a domborzatot továbbra is csak relatív értelemben tudták ábrázolni. A kevés rendelkezésre álló magassági pontot, amelyet grafikus

www.resimmobiles.hu

80

2011. 2. szám

RES IMMOBILES

mérőasztal felvétellel nyertek, részletpontok mérésével sűrítették (iránymetszéssel, dioptrával, távcsöves vonalzóval). A feltüntetett magasságokat bécsi ölben adták meg. Míg az I. katonai felmérés magyarországi szelvényeihez nem volt egységes jelkulcs, a II. katonai felméréshez a Generalquartiermeisterstab 1827-ben egységes jelkulcs használatát rendelte el, amely a továbbiakban irányadó lett a terep ábrázolásánál. A jelkulcs nyomtatásban csak később

jelent meg, egyaránt tartalmazza a kéziratos felmérési szelvények és a levezetett térképművek jeleit. Az az eredetileg kitűzött cél, hogy az egész birodalom területére kiterjedő, egységes térképművet hozzanak létre, nem valósult meg, a részletes térképeket országonként, tartományonként adták ki Cassini-féle vetületben, különböző vetületi kezdőpontokkal.

7. ábra: Tihany térképe a II. katonai felmérésből

A III. katonai felmérés (1869-1887) A II. katonai felmérés már befejezésekor elavult volt. Egyrészt tartalmi szempontból, mert a napóleoni háborúk miatt nagyon lassan haladt a térképezés (többszörös megszakítással 63 évig tartott), másrészt a geodézia

sokat fejlődött ennyi idő alatt. Mivel a II. felmérés szelvényezésének egységessége nem valósult meg az egész birodalom területére, és a levezetett térképeket országonként, tartományonként adták ki, szükségessé vált, hogy az előzőeknél pontosabb, új térképeket készítsenek. Annak ellenére, hogy a má-


sodik katonai felmérést Erdélyben még nem fejezték be, Ferenc József császár elrendelte egy új felmérés elvégzését, amely 1869-ben kezdődött. A korábbi felmérések során a Habsburg Birodalom országairól és tartományairól külön-külön, önálló térképműveket állítottak elő. Ez a felmérés egységes volt az egész Monarchia területére. A történelmi Magyarország területét 1353 szelvény fedi. A térképkészítés terén néhány igen jelentős változás következett be: - a Monarchiában 1871-ben az ölrendszert felváltó méterrendszernek köszönhetően a felmérési méretarány a korábbi 1:28 000-ről 1:25 000-re módosult, ennek megfelelően a levezetett méretarányok is megváltoztak, - az 1:25 000 felmérési méretarány az 1:75 000 méretarányú részletes térképek előállítására szolgált, tehát a felmérés nagyobb méretarányban folyt, mint a kiadásra tervezett térkép, - a magasságmérések alapjául az adriai középtengerszintet választották, - a domborzatábrázoláshoz már szintvonalas ábrázolást is alkalmaztak a hegyvidékeken, 20 méteres alapszintközzel, - a háromszögelés számításához a Besselellipszoid földrajzi koordinátáit használták. A terepi felméréshez szelvényenként három alappont állt rendelkezésre, a mérést dioptriával, mérőasztalon, grafikusan végezték. A poláris méréshez a távolságokat lépéssel, vagy becsléssel határozták meg.

2011. 2. szám

81

Később négy-négy felvételi szelvényből egy-egy 1:75 000 méretarányú ún. részletes térképet szerkesztettek meg, ezeket adták ki egyszínű nyomatként (8. ábra). Ez a sorozat még az első világháború alatt is használatban volt, három helyesbített kiadást ért meg. Az új szelvényezés alapja az ún. foktérkép volt, amely földrajzi szélességben és hosszúságban is 1°x1°-nyi területet ábrázolt (1:200 000 méretarányban) úgy, hogy a kerek fokhálózati vonalak éppen a szelvény közepén metszették egymást. Egy foktérképet 8 részletes térképből szerkesztettek meg. Végül pedig kiadták (1882-1886) polgári használatra Bonne-féle vetületben Közép-Európa 1:300 000 méretarányú térképét 54 szelvényen, színes kivitelben. Látható, hogy alapelveiben már korszerű ez a térképrendszer, megvalósítása, a háromszögelés és részletmérés azonban még kívánnivalót hagyott maga után.

A IV. katonai felmérés (1896-1915) A harmadik katonai felvétel során készült térképeket rendszeresen helyesbítették, de az általában kezdő topográfusokkal végeztetett munkák gyakran többet rontottak a térképek tartalmán, mint javítottak. Még súlyosabb gond volt, hogy ezáltal a térképek tartalma nem tudott a rohamosan fejlődő technikai igényeknek és a megváltozott katonai követelményeknek megfelelni. Ezért 1896-ban V. Beck tábornok vezérkari főnöksége alatt megkezdődött az úgynevezett szabatos (precíziós) felmérés. Katonai és politikai okokból a negyedik felmérés a Monarchia déli és délkeleti határvidékén vette kezdetét és a munkálatokat 17 éven át folytatva, 1914 júliusában, az általános mozgósí-

www.resimmobiles.hu

82

2011. 2. szám

RES IMMOBILES

8. ábra: Szentendre és környéke a III. katonai felmérésből

tás elrendelésekor szüntették be. A negyedik katonai felmérés csak egy kis területen valósulhatott meg a szabatossági követelmények és a térképezett terület (magashegység) nehéz terepviszonyai miatt.

A domborzatábrázolás és a sokszorosítás a harmadik katonai felvétellel azonos módon történt annyi különbséggel, hogy az 1:75 000-es térkép is színes kiadású volt.

A felmérés Poliéder-vetületben, sűrített háromszögelési és szintezési hálózat alapján történt. A háromszögeléshez 1909-től szögtartó Gauss-féle hengervetületet használtak. Az 1:25 000 méretarányú felmérés során - a régi módszerek mellett - optikai távolságmérést, földi fotogrammetriát, majd sztereofotogrammetriát is használtak.

Az első világháború után 1919-ben alakult meg a katonai térképészet első önálló szervezete, a Magyar Katonai Térképészeti Csoport, mely több szervezeti és névváltozás után, egyéb feladatai mellett, 1927-1938 között topográfiai új felmérést végzett, az akkor kialakult, eredményeit tekintve máig korszerűnek tekinthető sík és

Topográfiai térképezés a két világháború között


2011. 2. szám

83

9. ábra: Maglód katonai térképe a két háború közötti időből

térfotogrammetriai technológiával. Ez a munka azonban az ország területének csak alig több, mint 10 %-át érintette (9. ábra).

Topográfiai térképezés 1945 után A II. világháborút követően a topográfiai térképezés két ágon zajlott. A katonai térképészet 1953 és 1959 között új felmérést hajtott végre (1167 szelvény), majd 1968 és 1982 között helyesbítette, és 19841996 között felújította ezt a térképművet.

A térképezés 1:25 000 méretarányban, Kraszovszkij ellipszoidon, Gauss-Krüger vetületi rendszerben, balti alapszint felett és nemzetközi szelvényezési rendszerben készült. Ezzel párhuzamosan 1994-ig elkészültek a levezetett 1:50 000, 1:100 000, és 1:200 000 méretarányú térképek. Az 1:50 000 -

www.resimmobiles.hu

84

2011. 2. szám

méretarányú térképnek 1995-re elkészült a vektoros, digitális változata (DTA-50), és szintvonalainak digitalizálásával egy rácshálós digitális domborzatmodell is. 2003 végére befejeződött a DTA-50 tartalmának helyesbítése, valamint elkészültek az 1:50 000 méretarányú, a NATO előírásoknak megfelelő topográfiai térképek, a WGS-84 ellipszoid és az UTM vetületi rendszer alkalmazásával. A polgári földmérés és térképészet a korábbi hagyományoktól eltérően, polgári célokat szolgáló topográfiai térképezési munkába kezdett. Az ország háború utáni újjáépítéséhez a kataszteri térképek mellett nagyméretarányú, részletes, műszaki szemléletű, a domborzatot is ábrázoló térképekre volt szükség. A katonai térképek méretaránya egyrészt kicsi volt, másrészt titkosak voltak, bár ez utóbbi a polgári topográfiai térképek esetében sem változott. 1951-ben kezdték el a polgári topográfiai térképek készítését, először 1:5000-es, majd 1957-től 1:10 000-es méretarányban. A topográfiai felmérés alapját a kataszteri térképek 1:4000 méretarányú kicsinyített kék nyomatú alumíniumbetétes szelvényei alkották. A felmérést és térképezést követően erről készítették az 1:5000-es méretarányú tisztázati rajzot. A felmérés numerikusan történt, és magassági vonatkozási rendszere nadapi volt. Mivel a domborzatot kezdetben négyzethálós módszerrel mérték, ezért sok jellemző tereppont kimaradt, ami a domborzat valóságtartalmát rontotta. Először 1956-ban alkalmaztak sík területekről készült fototérképet a terepi felmérésekhez.

RES IMMOBILES

Az újfelmérés egységes műszaki tartalmának biztosítása érdekében 1966-ban kiadásra került a Komplex Utasítás. Az Utasítás mint a neve is mutatja komplex módon átfogóan, minden munkafázisra lebontva tartalmazza az újfelmérés során alkalmazható technológiát és pontossági mérőszámokat. Az 1965-ös év változást hozott. A Gauss-Krüger vetületi rendszerről áttértünk a sztereografikus vetületre, és ezzel együtt a nemzetközi szelvényezésről is a hazai rendszerű szelvényezésre. A magassági vonatkozási rendszer az adriai helyett a balti tenger középszintje lett. Ennek indoka a volt szocialista országok erőteljesedő katonapolitikai és gazdasági integrációs igényei voltak. 1967-ben döntés született az 1:25 000-es és 1:100 000-es levezetett térképek készítésére (10. ábra). 27 év alatt befejezték az ország topográfiai újfelmérését, ám a munka vége felé már látszott, hogy az első időszakban elkészített területek térképei már kezdtek elavulni. Ezért nem várták meg az ország teljes készenlétét, hanem párhuzamosan elkezdték az elavult területek felújítását. Az újfelméréshez először a 1960-ban adtak ki egységes jelkulcskészletet, majd 1961-ben és 1964-ben adtak ki hozzá részletes jelkulcsi magyarázatot. 1972-ben kiadott útmutató ezeket hatályon kívül helyezte, és az újfelmérés végéig ez maradt érvényben.

EOTR felújítás (1976-1999) Az újfelmérést követően szükségessé vált az időközben tartalmában elavult térképek felújítása. Ennek egységes alapokon történő végrehajtására jelent meg a T.1. szabályzat. Magyarország teljes területére


(a nomenklatúra szerint 4098 db) az 1:10 000 méretarányú térképek felújítása egységes tartalommal 1999-re befejeződött. Az újfelmérés végrehajtására kiadott komplex utasítással ellentétben a T.1. szabályzat nem tartalmazott részletes technológiai leíráso-

2011. 2. szám

85

kat, a szabályzat tulajdon képen a felújítás végtermékével szembeni pontossági előírásokat rögzítette. A térképfelújítás az újfelméréshez hasonlóan időben igen elhúzódó folyamat volt.

10. ábra: 1:25 000méretarányú térkép Tihany révről

Az ország heterogén domborzati viszonyai indokolták, hogy a felújítás során az egyes eltérő terepviszonyokat mutató tájegységek eltérő alap szintközzel kerüljenek ábrázolásra (1, 2, 2,5, 5 méteres alap szintközökkel). 1984-ben kiadásra került a T.4. útmutató az egységes országos térképrendszer 1:10 000 méretarányú földmérési topográfiai térképek jelkulcsi elemeinek alkalmazására. Ez az útmutató részletesen leírja, hogy az egyes tereptárgyak rendeltetését legjobban kifejező jelkulcsi elemeket miként kell értelmezni és alkalmazni. Az 1976-ban bevezetésre került az Egységes Országos Vetületi Rendszer és ennek szelvényezése az Egységes Országos Térkép Rendszer. A felújítás során már ez került alkalmazására.

Digitális aktualizálás (1998-től) Mint láthattuk az ország teljes területére 23 év alatt készült el a topográfiai felújítás. A befejezés végére így természetszerűleg az elsőként elkészült szelvények aktualitása már megkopott. A Nemzeti Kataszteri Program (NKP) indítását a kormány 1995. novemberében hagyta jóvá. A program akkor hat részprojektből állt, melyből az egyik az 1:10 000 méretarányú topográfiai térkép országos szintű digitális átalakítását és felújítását célozta meg. Sajnos a források és a feladatok prioritásának átrendeződése miatt 1996-ra ez kikerült a programból. 1997-ben ismét nagy tervek fogalmazódtak meg a Magyar Topográfiai Program www.resimmobiles.hu

86

2011. 2. szám

keretében. Ez a tiszavirág életű grandiózus projekt azonban hamar elvérzett a költségvetés vérpadján. A sok fiaskó ellenére 1998-ban a FÖMI kísérleti jelleggel elkezdte Szolnok munkaterületen az 1:10 000 méretarányú. topotérképek digitális eljárással történő felújítását. Ugyanebben az évben kezdődött meg az 1:10 000 méretarányú meglévő topográfiai térképek szintvonal fedvényeinek vektorizálása és az analóg EOTR térképek raszteres átalakítása az ország teljes területére (11. ábra). A topográfiai térképeink digitális aktualizálása során három technológia alakult ki, melyek egyben közösek, hogy mindegyik vektoros és topológiailag konzisztens digitális topográfiai térképet eredményezett MicroStation V.5.0 formátumban. Röviden ezek az alábbi technológiák voltak. Helyesbítés: Ekkor a síkrajzi és domborzati változások felmérése egyidejűleg történik meg. Így készült el Veszprém, Sárospatak és Komárom munkaterületen összesen 630 db szelvény, ami az ország 15%-át fedi le. Egyszerűsített felújítás: Csak a síkrajzi fedvényen történik meg a változások követése (ez történhet teljes tartalomra, vagy részleges tartalomra, pl. autópályák) a domborzatváltozás nem kerül kiértékelésre. Ezzel a módszerrel készültek el Kaposvári és Szolnoki munkaterületek, valamint az új autópályák mentén összesen 456 szelvény, ami az ország 11%-át fedi le. Átalakítás: A szelvény eredeti felújításkori tartalma kerül változatlan tartalommal digitális átalakításra, vektorizálásra. Ezzel a technológiával 3012 db szelvény készült el ami 74%-os lefedettséget takar. Mint a

RES IMMOBILES

technológiából látható is ennek révén nem történt semmilyen szintű aktualizálás, mert a cél az volt, hogy minél előbb az ország teljes területére rendelkezésre álljon a digitális topográfiai térkép.

Objektumorientált adatbázis létrehozása (2008-tól) Azt követően, hogy az ország teljes területére rendelkezésre állt a vektoros formátumú digitális topográfiai térkép, ezek aktualizálása lett a fő feladat. Hamar kiderült, hogy az eddig alkalmazott vektoros formátumban nem csak a változásvezetést nem lehet gazdaságosan és időtakarékosan megvalósítani, hanem az ezekből történő adatszolgáltatás sem egyszerű feladat. Ennek feloldására a meglévő digitális térképeket adatbázisba kell szervezni. 2008-ban a FÖMI két feladatot tűzött ki. Egyrészt a korábbi eltérő technológiák alkalmazásából adódóan a meglévő térképeket azonos adatstruktúrára kell átalakítani. Ez azt jelenti, hogy az eltérő objektum-féleségeket, és a leíró attribútumokat egységesíteni kell minden szelvényre. Második lépésként pedig ennek az immáron egységes vektoros adatállománynak az objektumorientált adatbázisba történő átalakítási programját kellett kifejleszteni. A topográfiai adatbázis Oracle alapon került kifejlesztésre, megjelenítése pedig GeoMedia platformon történik. A fejlesztés során még egy kényes kérdést meg kellett oldani. Ez pedig a térképi adattartalom „karcsúsítása” volt. A meglévő térképein az akkori kor multifunkcionális topográfiai szemléletében készültek, ami azt jelentette, hogy a népgazdaság különféle ágazatainak az igényeit ki kellett elégítenie,


2011. 2. szám

87

11. ábra: Digitális topotérkép részlete

és ezért rengeteg grafikus információval és adattal voltak telezsúfolva. A műszaki fejlődést követően azonban megjelentek az egyes felhasználóknál a szakági adatbázisok, és ezáltal az igények is átformálódtak. Ma már nem az-az igény, hogy a térkép tartalmazzon szakági információkat, (hiszen ezt pl. az erdészet sokkal precízebben és naprakészebben nyilvántartja) hanem az, hogy egységes térbeli geometriai referenciát biztosítson a különböző

felhasználók számára. Ennek szellemében a korábbi térképek 544 objektumféleségét leszűkítették 130-ra. Az objektum orientált adatbázis struktúrájából adódóan az adatbázist nem kell a továbbiakban ezekkel az információkkal terhelni, hiszen ezek az analóg megjelenítést szolgáló elemeket a GeoMedia platform automatikusan elő tudja állítani. Jelenleg az elkészült szoftver tesztelése és állami átvétele van folyamatban.

***

www.resimmobiles.hu

A topográfiai térképezés jelentősége és története

Recommend Documents