A tojás szimbolikája Mosonyi Éva tojásíró népi iparművész kiállítása alapján
Semmi a világon, ami életet hordoz, vagy közvetít, nem lehet gömbölyű. Régi tudás ez. Bármi, ami a gömb mértani definíciójától a legkisebb mértékben is eltér, már nem gömb. A Föld sem gömbölyű, két pólusa felől – a centrifugális erő következtében – enyhén összenyomott, akárcsak a Nap, illetve a legtöbb égitest egy bizonyos méreten felül. A mag sem gömbölyű. A mustármag ugyan közelít a gömbölyűhöz, a köles is majdnem az, bár ez utóbbi középütt benyomott. A legtöbb mag hosszúkás, de vannak laposak, mint a répafélék, sőt egészen formátlanok is, mint a vető-kukorica. A gomba spórái a legkülönfélébb alakúak. Van köztük olyan, ami csaknem gömbölyű, de hogy mégse legyen az, sűrűn tüskék borítják. A szabályos gömb alak statikus, mozdulatlan forma, ami azt jelenti, hogy forgása esetén sem változik a körvonala. (Pontosan fogalmaz a magyar nyelv: a gömbnek kör-vonala van, így látható lesz majd, hogy az ábrázoló művészetben a kör sem szerepel ott, ahol mozgás, születés, élet kifejezésére vállalkozik az alkotó.) Bármi, ami a gömb alaktól, ha kis mértékben is, de eltér, forgás esetén szinte táncot jár a szemlélő előtt, statikus helyett dinamikus, vagyis élettel teli. A hagyomány, mióta világ a világ, szóban, írásban, ábrázolásban az élet, születés, alkotás, megtestesülés fogalmainak közvetítésére olyan alakzatokat használ, melyek a gömb és a kör formától kisebb, vagy nagyobb mértékben eltérnek. A magyar hagyomány képzőművészetének legfontosabb „élethordozó” jelképe a tojás. De nem csak a magyaré, szerte a Föld-kerekségen rábukkanunk: A „Világtojás” első említése állítólag krétai és egy Epimenidész nevű író írta le. Innen vették át a Görögök. De ott van Egyiptomban is, ahol nem más, mint Rá napisten születik tojásból. Indiában a Védák már sok ezer évvel időszámításunk előtt említenek egy bizonyos „arany magot”, vagy „arany embriót”, mely Brahma lakhelye születése előtt és melyet tévedésből(?) arany tojásnak szoktak fordítani. Az iráni hagyományban Zarathusztra hagy maga után egy tojást, mely akkor kel majd ki, mikor a vallás gyakorlása hanyatlásnak indul az emberek között. Természetesen ő maga születik majd újjá ebből a tojásból. Ez utóbbi gondolat persze nagyon hasonlít Krisna hasonló ígéretére. A finn Kalevala így ír a világtojásról:
„Tört tojásnak alsó fele Válik alsó földfenékké, Tört tojásnak felső fele A felettünk való éggé, Sárgájának felső fele Fényes nappá fenn az égen, Fehérjének felső fele A halovány holddá lészen.”
Itt már látszik valami, ami a jelen értekezés szempontjából fontos lesz és ami a japán zen hagyományban is hangsúlyt kap. Nevezetesen az, hogy a tojás két különálló lényegre bontható, mint ahogyan a megtestesülés – ami azonos értékű a világ-teremtéssel – során számmisztikai értelemben az 1 ketté válik és megszületik belőle a két alap princípium, a jin és jang, férfi és nő, sötét és világos. Ez a kettősség egyrészről a tojás belsejében található sárgája és fehérje formájában fejeződik ki, mely a Kalevala versében Nap és Hold szimbólummá válik. Másrészt ott van a tojás külsején, magán a tojás formán, mely egy jól elkülöníthető alsó és felső részből áll. Pont ez az, ami a gömbtől megkülönbözteti. Vizsgáljuk a kérdést először két dimenzióban! Ha a kör képviseli az 1es számot, akkor kézen fekvő, hogy az ellipszis képviseli a 2-est, tekintettel arra, hogy míg a körnek egy középpontja, addig az ellipszisnek két gyújtópontja van. Mint ahogyan az égitestek, így a Föld pályája is ellipszis. Mi sem bizonyítja jobban azon állításunkat, hogy ami a körtől akár csak minimális mértékben eltér már nem kör, a Föld ellipszise csak oly kis mértékben az, hogy egyik gyújtópontja a Napban van, másik két Nap-átmérővel odébb. A japán hagyomány szerint a Világtojás a női (In) és a férfi (Jo) princípiumot hordozta. Mikor kettétört, ezekből lett az Ég és a Föld (értsd: anyagtalan és anyagi, metafizikai és fizikai). A magyar hagyomány tojás-értelmezése és ábrázolása pont ezt az egy formában megnyilvánuló kettősséget emeli ki, mindenek előtt figyelembe véve azt a tulajdonságot, mely a tojást az ellipszisnél szimbolikusan előbbre helyezi. Az említett tulajdonság nem más, mint az alsó fél és a felső fél íveinek különbözősége. A két fél aránya ugyanis nem a még mindig statikus 1:1, mint az ellipszisnél, hanem a sokkal dinamikusabb és költőibb 2:3. A 2 és a 3 persze csak hozzávetőlegesen, mondjuk kerekítve szemlélteti a valódi arányt. Bár nincs két egyforma tojás, az arány valójában átlagosan aranymetszés. Ha a tojást a vaskosabb felére állítjuk (és feltesszük, hogy így megáll), akkor képzeletben meghúzhatjuk átmérőjét az aljától a tetejéig. Ha ezt az egyenest egy vízszintes vonallal, méghozzá a két legszélesebb pont közti átmérővel keresztezzük, akkor a hosszabbik egyenes két kapott szakasza közti arány általában és hozzávetőlegesen aranymetszés lesz. Ha már belerajzoltuk a tojásba az említett két egyenest, felfigyelhetünk arra a kereszt alakra, amit kiadnak. Ennek a felismerésnek nagy jelentősége lesz a későbbiekben tárgyalt tojásfestő mintáknál. Részben ez által válik a tojás-írás gyökereiben és kivitelezésében is szakrális művészetté. Érdemes még megjegyezni, hogy a tojás René Guénon A kereszt szimbolikája c. művében vázolt henger-kereszt formánál még bonyolultabb, összetettebb alakzat, de egyben talán szebb is. Guénon hengere úgy jön ki, hogy elképzelünk egy olyan térbeli keresztet, melynek egyetlen függőleges egyenesét több szinten is keresztezik vízszintes szárak. Ha feltesszük, hogy ezen kereszt-szárak mind egyenlő hosszúságúak, akkor köréjük hengerpalást vonható, melynek tengelye a függőleges egyenes lesz. Így olyan hengert kapunk, mely a keleti építészetben és képzőművészetben különös jelentőséggel bír. A hengerpalást ugyanis létrejöhet úgy is, hogy egymáshoz végtelenül közel fekvő és egymásra fektetett körök alkotják – jelképezve ezzel a világ (megnyilvánult és megnyilvánulatlan) szintjeit – de létrejöhet úgy is, hogy egy tetszőleges alap
pontból kiindulva olyan spirálist indítunk, mely ha egyszer körbeért, akkor végtelen kis távolsággal följebb lesz a kiinduló pontnál. Ez utóbbi jelkép azért tökéletesebb az előzőnél, mert arról is tanít, hogy világunk egyetlen körmozgása sem érhet vissza oda, ahonnan elindult, sem térben, sem időben. Ha az ember-életet is ilyen körmozgásnak tekintjük, akkor megértjük, hogy az ember-élet a halál után szükségszerűen eggyel magasabb szinten folytatódik tovább. E tanítás a keleti építészetben többek között a pagodák tetején látható spirál-torony formájában ölt testet. A tojás egy olyan sajátos alakzat, ahol a tojás legalsó – a függőleges átmérő alsó végével egybeeső – pontjából elindított spirál egyes kör-darabjai egy ideig növekednek, szélesednek, majd ismét kisebbednek, míg el nem érik a függőleges átmérő legfelső pontját. Mindez persze a gömbre is igaz, azzal a különbséggel, hogy a gömb esetében az említett spirális bármely pontból elindítható, azon kívül a tojás esetében a keskenyedés tovább tart, mint a szélesedés. Ilyen módon a tojás egészen elgondolkodtató módon hasonlít arra a világképre, melyet Einstein az általános relativitás elmélet következményei között említ: a tojás felülete (Einstein terminusával élve) végtelen, de nem határtalan felület. Úgy tudom, senki nem világított rá még arra az összefüggésre, ami a két tojásfél aránya és az erdélyi magyar aszimmetrikus ütemű lassú táncok ütem-aránya között fennáll. Számtalan olyan táncot ismerünk, melyek üteme úgy oszlik két felé, hogy az első fél rövidebb, a másik fél hosszabb lesz. A széki lassú esetében a különbség minimális, ám például a magyarpalatkai, vagy a visai akasztós esetében a második ütemrész jóval hosszabb az elsőnél. Ugyanígy a kalotaszegi hajnalik esetében. Az arány megközelítőleg 2:3, de közelebb állunk a valósághoz, ha azt mondjuk, hogy aranymetszés. (Nem érdemes elsiklani az „arany” és az „arány” szavak hasonlatossága felett.) A két ütemrész aránya persze változik – egy egész éjszaka tartó bál folyamán is – de mindenképpen lekottázhatatlan. E táncok ritmikájának lényege nem az arány pontos felírásában rejlik, hanem abban, hogy a két rész nem egyforma, és mivel szerelmi táncokról (páros táncok) beszélünk, nyugodtan levonhatjuk a következtetést, hogy az első ütemrész a nőt (2-es szám, In, Jin), a második a férfit (3-mas szám, Jo, Jang) jelképezi. Így a tojás, akár a tánc, szerelmi szimbólum is. Miért is? A számok többféle (egymásnak nem ellentmondó) értelmezései között mindenképpen fontos számunkra ez a sorrend: 1. Egy élő Isten, 2. Nő, 3. Férfi. Ez az értelmezés ókori időkre nyúlik vissza, de a magyar néphagyomány is eszerint gondolkodik. Sokatmondó, hogy Istenhez a nő van közelebb. Mindenesetre a 2-es és 3-mas számok egymásmellé kerülése mindenképpen valamilyen módon a férfi-nő kapcsolatot jelenti. A 32-es talán még elvontabb, még szellemibb módon. Ezen kívül a két számjegy összege az 5-ös is megfelelő kontextusban vonatkozhat a szerelemre. Az ókori görög hagyományban jelentőséget tulajdonítottak a számjegyek összeszorzásának is, így esetükben a 6-os is lehetett a szerelem száma. (Ezt bizonyítja a „sextus” és „sexus” szavak szoros rokonsága.) Maradjunk az 5-ösnél. Az említett erdélyi lassú táncok ütempár-mutatója lényegében 5/4, ami 2/43/4-re oszlik, természetesen, ahogy említettük, nem pontosan, csak hozzávetőlegesen. Ezek után a legnagyobb örömmel csodálkozhatunk rá arra a tényre, hogy a tavasz és a tavaszi szerelem elsőrendű jelképe az ibolya. Miért nem például a hérics, ami szintén tavasszal nyílik és lényegesen feltűnőbb, mint az aljnövényzetben megbúvó ibolya. A válasz egyszerű: Az ibolya öt szirmú (zigomorf) növény, ahol a szirmok úgy rendeződnek két sorba, hogy fölülre kettő, alulra három szirom kerül. Olyan, ritka sziromállással van dolgunk tehát, mely számaiban megjeleníti, a férfi-nő, In-Jo, 3:2 alapkettősséget. A tojásfestés hagyománya az ókorba nyúlik vissza, kezdete kitapinthatatlan. Általános volt a tojás pirosra festése, mely a kínaiaknál egyértelműen Nap tisztelet. (Persze a Nap-Tűz-Vér-Teremtő Isten szimbólum-sor figyelembe vétele elengedhetetlen, így elkerülhető az a végzetes félreértés, miszerint az egyiptomiak a Napot (mint égitestet) tisztelték volna istenként.) A tojás-díszítő hagyomány tehát jóval megelőzte a zsidó pészah-ünnepet és a kereszténységet. A középkorban a tojás-díszítő szimbólumok új tartalmat kaptak, a piros Nap-szín így változott Krisztus vérévé. (Ez persze csak látszólagos változás.) Ha a mai tojásfestési szokásokat vizsgáljuk, azt látjuk, hogy szerte a világon él a tojás egy színre való befestésének gyakorlata, ez az egy szín pedig általában a piros. A minta rajzolás (írás) csak nálunk, magyaroknál és néhány szomszédos nemzetnél találató,
úgymint Ukrajna, Lengyelország, Szlovákia. Ezen értekezés további gondolatai kifejezetten a magyar minta-kincs értelmezéseiről szólnak, és példáinkat Mosonyi Éva tojásíró népi iparművész a Hagyományok Háza által rendezett kiállítása anyagából vesszük. A bemutatásra kerülő motívumok összehasonlításra kerülnek Tamás József és tanítványainak fazekas munkáival is. A tojásírás alapja a kereszt. Az a kereszt, mely, mint említettük benne van a tojás-alakban. A tojásíró először meghúzza azt a körvonalat, mely a függőlegesen álló tojás legszélesebb vízszintes körívén, mintegy övén húzódik. Ezt követően meghúzza a függőleges, vagyis a leghosszabb körívet is, általában kétszer, egymástól 90 fok távolságra. Így a tojáson négy kereszt lesz. Figyeljünk föl már erre a tényre. A kereszt a négyesség jegyében áll, mely mindig elválaszthatatlan kapcsolatban van az ötösséggel is, amennyiben a kereszt metszéspontja, mint ötödik momentum (elem) képezi a szimbólum rejtett lényegét. Ha a keresztből egy alkotáson négy található, az a 4*4, azaz 16-os szám jelentését is magán hordja. A 16 teremtés-szám, amennyiben 6-ból és 1-ből áll, akárcsak a teremtés napjai. Mindez természetes, hiszen a tojás maga is teremtés-szimbólum. A három felrajzolt vonal továbbá 2*4 mezőre, vagyis 8 mezőre osztja a tojást, melyek a későbbiekben a díszítő szimbólumokat hordozzák majd. Tehát pusztán ennek a rácsnak a felrajzolása által a tojás már a 3mas, 4-es, 8-as, 16-os, vagyis a Szentháromság, a „szent négyesség” (négy elem, négy égtáj, négy évszak, stb.) a kereszt, és a teremtés megjelenítése által üzen nekünk, tanít bennünket. Talán ezek után nem tűnik elhamarkodott kijelentésnek az, hogy a tojásírás szakrális tevékenység. A tojásíró tevékenysége súlyának természetesen tudatában van, ennek megfelelően válogatja ki és írja fel további motívumait. A tojásíró valóban ír. Tehát nem díszít, vagy pingál, hanem annál sokkal többet tesz. Ír, tehát megörökít, tanít, üzen. Azt a teljesnek mondható világképet, melyet az írott tojás kezdő rácsa megfogalmaz, kiegészít és egyben árnyal a további motívumkészlet. A tojásíró motívumok száma oly hatalmas, hogy itt csak néhány fontosabb bemutatására vállalkozhatunk: Kereszt motívumok; legegyszerűbb megvalósítási módjuk az alap kereszt-rács kidíszítése. A függőleges körívből lehet négy is, így a tojáson nyolc kereszt és tizenhat mező keletkezik. Szintén gyakori keresztmotívum a közös középpontból kiinduló négy kis kereszt, mely maga egy nagy kereszt, 4*3, vagyis 12 száracskával. A kereszt szárainak további, fraktál szerű osztása hasonlatos a növényvilág egyszeresen, kétszeresen, háromszorosan szárnyalt levéltípusához.
Tölgyfalevél; általában a 6+1 jegyében, vagyis teremtés szimbólumként (két oldalt három levélkaréj, felül egy levélkaréj). A tölgyfa a magyar hagyományban tőgyfa is, vagyis jelképe a Teremtő és az általa "táplált" teremtmény, az Anyaisten és az isten-gyermek kapcsolatának.
Gereblye motívum; elnevezése ellenére valójában a zsidó gyertya a menora utánzata, mindig a 7-es jegyében. A képen látható pontok még a gyertyalángokat is eszünkbe juttatják.
Forgó motívum; Általában a 4-es, ritkábban a 8-as jegyében. Egyértelműen a négy részű természeti körfogás megjelenítése, mely a népi (természettel elválaszthatatlan viszonyban élő) ember földi életének lényege. A motívum, pláne ha 8-as, szoros rokonságban van az indiai nyolc küllőjű kocsikerék mandalával.
Forgó motívum növényi elemmel vegyítve; egyben gyakran kereszt motívum is
Fenyőág motívum; mindig érdemes megszámlálni a tűlevelek számát. Más szám más értelmezést is enged.
Szőlő motívum; a legtökéletesebb teljességet jelentő 10 szőlőszem négy sorban: 4+3+2+1
Absztrakt motívumok; például a 4 függőleges körív által létrehozott 16 mező
Egy különleges példa a 7-es, és 3-mas számok szimbolikai ötvözetére; a „teremtés fájának” hetedik ága három pici gallyra bomlik:
Pusztán az eddigiek elmélyítése, aláhúzása céljából bemutatunk néhány vonatkozó példát a fazekas művészet világából. Tekintettel az alapanyag teljesen más felületi és formai tulajdonságaira az agyag tányér és edény díszítő motívumai látszólag mások, mint a tojásfestésben használatosak. Üzenetük azonban nem más, akárcsak szám viszonylataik és arányaik. Tamás József és tanítványainak kiállítása szintén a Hagyományok Háza rendezésében látható. A generációk óta fazekassággal foglalkozó Tamás család csíki származású. Az 1800-as években már alkotnak, ami azt is jelenti, hogy díszítéseikben egyértelműen a náluk évszázadokkal korábbi utakat járják. Nézzünk néhány példát arra, hogy milyen módon jelenik meg az írott tojás által közvetített eszmeiség a tányérokon és edényeken: A hármasság, ellentétben a tojás négyességével a tányérokon gyakran megjelenik. A tojás mezőbeosztása a hármasságot, mint alap koncepciót gyakorlatilag kizárja. A tányéron azonban „szabad a tér”. Az első képen kétoldalt egy-egy 3 szirmú virág közt egy 5 szirmú. Vagyis ez a képbeosztás az 1-es, 2-es, 3-mas és 5-ös számok jegyében is működik. Teljesen egyértelműen szerelmi szimbolikával van dolgunk. (A szerelem a hagyományban szakrális fogalom.) Láthatunk továbbá 6-os beosztású központi motívumot, valamint a 3 és a 6 keveredését is.
A nyolcas geometriai alakzat hasonlít a tojás 8 tagú forgó díszére, nyilván üzenete is azonos, bár a tányéron nincs forgás, a tányér szabályos kör, vagyis statikus forma. Ez a nolcasság itt inkább Napszimbólum, hasonló üzenettel, mint az alábbi széktámla Nap-korongja. (Mindkét 8-as 2*4 formájában jelenik meg.) A széktámla Nap-ja lehet 6, 8, vagy több sugarú, de lehet egyszerű kör, vagy egy kör alakú lyuk is.
A dolgozatot készítette Sándor László zeneszerző MA1 2013-06-02
