TÓTH I. JÁNOS:
A TISZAI CIÁNSZENNYEZÉS Rendszerszemléletű elemzés Szerzői kiadás, Szeged, 2002 Kocsis Tibor fotóriportjával Lektorálta: Dr. Ilosvay György A 2000 telén bekövetkező cianid- és nehézfémszennyezések sokkot okoztak a magyar társadalomban. A közvéleményben tudatosult, hogy Magyarország mint alvízi ország kiszolgáltatott helyzetben van.
A könyv
egyrészt áttekinti a szennyezés előzményeit,
lefolyását, ökológiai és társadalmi következményeit, másrészt megfogalmazza a szennyezés általános tanulságait, különös tekintettel a társadalmi és környezetfilozófiai összefüggésekre „A nagybányai szennyezéshez hasonló katasztrófák gyakran bekövetkeznek a világban. Az okok látszólag szertágazóak: piac és a
modern technika kudarcai,
törvényesség és
környezeti tudatosság alacsony szintje, külföldi befektetők és komprádoraik korlátlan érdekérvényesítése, periféria kiszolgáltatottsága, stb. A környezeti katasztrófák mélyebb oka azonban a késő modernitás hibás értékrendje, egy hamis társadalomfilozófia, amelynek lényege a dualizmus, az indusztrializmus, a neoliberalizmus és a globalizmus.” A szerző könyvét az olvasóközönség informálása mellett főként a környezet helyzetével és jövőjével foglalkozó értelmiségnek, pedagógusoknak és egyetemi hallgatóknak ajánlja.
TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETÉS I. RÉSZ: TÉNYEK ÉS ESEMÉNYEK
11 15
1. MÓDSZERTANI KÉRDÉSEK 1.1 Az alkalmazott filozófiáról 1.2. Nominalizmus és realizmus 1.3. Indukció és dedukció 1.4. Multidiszciplinaritás
15 15 17 18 20
2. HASONLÓ BALESETEK 2.1. Cianidszennyezések a világban 2.2. Donana, Spanyolország (1998.) 2.2.1. Nemzeti park és ipar 2.2.2. Tragédia és zûrzavar 2.2.3. Azonnali kárelhárítás 2.2.4. Késõbbi események (1999. december 15; 2000. március; Április 8.; Április-május; Május-június; Szeptember; Október 3.; December eleje; December 27; 2001. február; Április; Július-október; Az okozott károk)
22 22 24 25 25 26 27
2.3. Tanulságok
32
3. AZ ERDÉLYI BÁNYAVIDÉK 3.1. Nagybányai látkép 3.2. Nagybányai ólomfeldolgozás 3.3. Borsabánya 3.4. Vaskohsziklás: bányavárosból turistaparadicsom? 3.5. Rézbánya 3.6. Erdőirtások és árvizek
34 34 36 37 37 38 39
4. A NAGYBÁNYAI PROJEKT 4.1. A cianidos lúgozá s (Amalgámozás; Ciánlúgozás; Mosófolyadék/ 4.2. Az Esmeralda és az Auru (Beruházás; A nemesfém mennyisége; Gazdasági háttér; Az arany és ezüst ára; Környezetvédelmi projekt) 4.3. Figyelmeztetõ jelek 4.4. A január 30-i környezetszennyezés 4.5. A nagybányai környezetszennyezés oka 4.6. A borsabányai szennyezés
41 41
5. A SZENNYEZÉSEK LEFOLYÁSA 5.1. A nagybányai szennyezés (Szamos; Tisza; Keleti-fõcsatorna; Nyugati-fõcsatorna; Kiskörei víztározó; Szolnok; Szeged; Jugoszlávia; Bulgária; Ukrajna; Románia) 5.2. A borsabányai szennyezés 5.3. Egyéb romániai szennyezések
56 56
6. A SZENNYEZÉSEK KONCENTRÁCIÓJA ÉS HATÁSA 6.1. A cianid koncentrációja 6.2. A cián hatása 6.3. Kárelhárítás vasszulfáttal
65 65 67 69
44 50 51 52 53
60 60
6.4. A kiömlő nehézfémek mennyisége és koncentrációja
70
7. ÖKOLÓGIAI KÖVETKEZMÉNYEK 7.1. Előrejelzések és várakozások 7.2. A planktonok 7.3. A puhatestűek (makroszkopikus gerinctelenek) 7.4. A tiszavirág 7.5. A halak 7.6. A kétéltűek és a hüllők 7.7. A madarak 7.8. A vidrák és más emlősök
74 74 75 75 76 77 80 80 81
8. TÁRSADALMI KÖVETKEZMÉNYEK 8.1. Egészségügyi károk 8.2. Gazdasági károk 8.2.1. Azonnal jelentkező elhárítási költségek 8.2.2. Halászat (A halászok száma; Jövedelem-kiesés; Segélyek; Halfogyasztás;) 8.2.3. Turizmus (Összegzés)
83 83 84 85 85
9. MAGYAR REAKCIÓK 9.1. Közlemények és demonstrációk 9.2. A környezetvédők reakciói 9.3. Konferenciák 9.4. Segítségek 9.5. Pályázatok 9.6. Társadalmi és kulturális programok a Tiszáért 9.7. Kormányzati lépések 9.8. A Környezetvédelmi Minisztérium 9.9.Az Igazságügyi és más minisztériumok 9.10. A kormánybiztosi hivatal 9.11. A politikai pártok álláspontja
92 92 94 97 97 100 100 101 102 105 107 108
10. ROMÁN ÉS AUSZTRÁL VONATKOZÁSOK 10.1. Román vélemények és reakciók (Újra nyit az Aurul; Magyar reflexiók) 10.2. Ausztrál vélemények és reakciók (Az Esmeralda véleménye; Ausztrál reakciók; Összefoglalás)
111 111
88
117
11. NEMZETKÖZI ERÕFESZÍTÉSEK 11.1. Az EU, az USA és az ENSZ lépései 11.2. Nemzetközi munkabizottságok (ENS- munkacsoport; Nagybányai Munkacsoport;) 11.3. Információk és jelentések (ENSZ-jelentés; Nagybányai Munkacsoport;)
122 122 126
12. KÁRTÉRÍTÉS ÉS PERESKEDÉS 12.1. A kártérítés fontossága 12.2. A kártérítés elvi kérdései (A kár mértéke; A károsult; A károkozó) 12.3. Az érintett jogszabályok 12.3.1. Kétoldalú egyezmények (Bukaresti egyezmény; 1983. évi egyezmény; környezetvédelmi egyezmény;)
130 130 130
126
131 132
12.3.2. Többoldalú egyezmények (Duna védelme; Helsinki egyezmény; 1993-as EU egyezmény; 1997-as ENSZ egyezmény; Riói Nyilatkozat) 12.4. Felelõsök 12.5. A kártérítéssel kapcsolatos vélemények 12.6. A kártérítéssel és a perrel kapcsolatos események (Magánjogi vita; Nyomozás; A ciánper elindítása)
132
13. KÖRNYEZETI KOCKÁZATOK 13.1. A bányabiztonság megteremtése (Bányabiztonság) 13.2. A romániai kockázatok (Korábbi szennyezések; Kockázatok) 13.3. Szlovákia 13.4. Ausztria 13.5. Veszélyforrások a Tisza vízgyûjtõ területén
143 143
134 135 137
144 148 149 159
14. REVITALIZÁCIÓ 14.1. A Tisza újjáéledése 14.2. A környezetvédők és a revitalizáció 14.3. A jelenlegi vízgazdálkodás veszélyei (Vízszennyezések) 14.4. A fokgazdálkodásról (Természeti állapot; a fokgazdálkodás előnyei; A fokgazdálkodás pusztulása) 14.5. Az ártéri gazdálkodás lehetősége napjainkban
152 152 158 161
167
II. RÉSZ: ÖSSZEFÜGGÉSEK
171
15. KÖZGAZDASÁGTANI VONATKOZÁSOK 15.1. A gazdaság mint átáramlásos rendszer (Input és output oldal) 15.2. A víz mint szűkös jószág 15.3. A természeti javakkal való gazdálkodás (Nemzetközi területek; Állami területek, állami tulajdon; Állami területek, magántulajdon) 15.4. “Racionális” környezeti kockázat 15.5. A külföldi tőkebefektetés kockázatai 15.6. Lobbisták vagy komprádorok? 15.7. A bankok felelőssége 15.8. Piaci kudarcok 15.8.1. Externális hatások 15.8.2. Hosszú távú hatások 15.8.3. Magánjavak és közjavak
171 171
16. TECHNOLÓGIAI VONATKOZÁSOK 16.1. A modern technika 16.2. Törvényi szabályozás a meddőhányókról 16.3. Szakértői kudarcok (A független szakértő mítosza; A vízügy; Meta-technika Társadalmi vita) 16.4. Hiteles mérés a periférián
189 189 191 192
17. SZOCIOLÓGIAI VONATKOZÁSOK 17.1. Társadalmi sokk
200 200
162
173 175 179 179 181 184 186 186 187 187
198
17.2. Cianidszennyezés és társadalmi kár 17.3. Vidék és város 17.3.1. A környezeti tudatosság formái 17.3.2. Centrum és periféria 17.4. Területi szuverenitás 17.5. A román állam felelõssége 17.6. A kelet-európai mentalitás a határértékek tükrében 17.7. Környezeti érdekek és konfliktusok
202 203 205 206 207 209 210 212
18. KÖRNYEZETFILOZÓFIAI VONATKOZÁSOK 18.1. Az ökológiai kár 18.2 Célszerűség és környezetszennyezés 18.3. A környezetszennyezés mint károkozás 18.4. Természeti katasztrófa vagy környezetszennyezés? (Természeti katasztrófák; Szándékos károkozás; Környezetszennyezés) 18.5. Felelősség és kártérítés (A normákról és a felelősségről; Az önmagában vett jó és rossz; A közmegegyezés szerint vett jó és rossz; A jogi értelemben vett rossz; Jogszerűtlen viselkedés — felelősségre vonás; Az erkölcstől a jogi szabályozásig) 18.6. Indusztriális és neoliberális értékrend (Indusztrializmus, Neoliberalizmus;)
213 213 216 219 222
III. RÉSZ: PARADIGMÁK
231
19. A MODERN ÉS AZ ÖKOLOGIKUS VILÁGKÉP ELLENTÉTE (Termelés; Láthatatlan kéz; Gazdasági ember; Technika; Növekedés; Racionalitás; Környezeti etika)
231
BEFEJEZÉS
241
FELHASZNÁLT IRODALOM
245
NÉVMUTATÓ
255
SUMMARY
261
KOCSIS TIBOR FOTÓRIPORTJA (melléklet)
265 -280
223
226
BEFEJEZÉS: TANULSÁGOK ÉS JAVASLATOK A 2000 telén sorozatban bekövetkező cianid- és nehézfémszennyezések sokkot okoztak a magyar társadalomban. A közvéleményben tudatosult, hogy Magyarország mint alvízi ország kiszolgáltatott helyzetben van. Az egymást követő szennyezéseknek különböző okai voltak. (i) Az okok és a feltételek tudatosítása a szükséges változtatások nélkülözhetetlen előfeltétele. A „multidiszciplináris” jellegű környezetszennyezés
tudományos (diszciplináris)
elemzése nehéz feladatot jelent. Ebben fontos szerepet játszhat a rendszerszemlélet és az alkalmazott filozófia, amely a diszciplináris határokon túlmutató összefüggéseket is képes megfogalmazni. A könyv a redukált indukció módszerének alkalmazásával keresi az egyedi esemény általános tanulságait. A katasztrófa technológiai oka az volt, hogy a tárolóba a tervezés szerint több folyadék kerülhetett, mint amennyit el lehetett belőle vezetni. Így a gátszakadás szinte előre be volt programozva. (ii) Minimális követelmény lenne egy szivárgást megakadályozó beton ülepítőmedence kialakítása, amelyet több, védőgáttal és több egymástól független szivattyúrendszerrel is el kellene látni. A fejlett országokban teljesen zárt rendszerben folyik az arany kinyerése, az ülepítést zárt, silószerű ciántornyokban végzik. Még a feldolgozó üzemben kivonják a ciánt a mosófolyadékból, és csak ciánmentes vizet szivattyúznak a nyitott ülepítő medencékbe. A környezetszennyezés gyakran tudatos költség-haszon kalkuláció következménye, hiszen a szűken értelmezett gazdasági érdek a lehető legnagyobb környezeti kockázat vállalására ösztönzi a cégeket. (iii) Ezért az államnak kényszeríteni kell a cégeket a környezeti szabályok betartására. A jelenlegi (világ)gazdasági és (nemzetközi) jogi rendszernek súlyos fogyatékossága, hogy egyértelmű helyzetekben sem lehet belátható időn belül érvényesíteni a „szennyező fizet” elvet. (iv) A biztosítótársaságokat bevonva kötelező felelősségbiztosítás kötésére kell kényszeríteni a környezeti szempontból veszélyes üzemeket. Így egy környezeti katasztrófa után a biztosító azonnal fizetne a károsultaknak. További előnye ennek a megoldásnak, hogy a biztosító ösztönözné ezeket a cégeket a környezeti kockázatok csökkentésére. A csődeljárás során a hitelező bankok a kártérítési rangsorban sokkal előkelőbb helyen vannak, mint a károsultak.
(v) El kellene érni, hogy a hitelező bank a kártérítendők
rangsorában a károsult mögé kerüljön. Ez arra kényszerítené a hitelező bankot, hogy a környezetvédelmi szempontból kétes vállalkozások finanszírozását alaposabban meggondolja. Számtalan környezeti katasztrófa mutatja, hogy a periférián végrehajtott külföldi befektetések jelentős környezeti kockázattal járnak együtt. A közepes méretű vállalatok legalább olyan mértékű, ha nem nagyobb környezeti kockázatot jelentenek, mint a multinacionális cégek. (vi) Egy minimálisan kötelező nemzetközi standard alkalmazásával a környezeti kockázatot csökkenteni lehetne. A periféria gyakran nem rendelkezik azokkal a drága mérőműszerekkel, amelyekkel a környezetszennyezés tényét egy független nemzetközi bíróság előtt is bizonyítani tudná. (vii) Ezért a szükséges mérőeszközöket a befektetőnek (vagy egy nemzetközi szervezetnek) biztosítani kellene a helyi környezetvédő csoportok számára. (viii) A piac kiteljesedésével (a globalizációval) párhuzamosan a piaci kudarcok (externalitás, hosszú távú hatások, közjavak)
problémáját a gondolkodás középpontjába
kellene állítani. A természeti erőforrásokkal illetve a hulladékkal gazdálkodók speciális helyzetben vannak. A természeti erőforrások beszerzésének, illetve a hulladék lerakásának jelenlegi költsége független a fenntartható gazdálkodás szempontjából kívánatos ártól. (ix) A természeti javakkal való gazdálkodás szabályozására egy új típusú intézményre lenne szükség. Csak egy ilyen intézmény biztosíthatná, hogy a piac ezen a területen is optimálisan működjön. A modern ipari civilizáció keretei között alapvető érdekellentét van a természeti erőforrásokat felhasználó és a természetet szennyező társadalmi funkciók, illetve ágazatok között. A környezetszennyezések mögött ez az érdekellentét is megtalálható: a források felvételében érdekelt szereplők számára fontos a természet minősége, míg a hulladék leadásában érintettek számára nem. A modernitás szerint a természeti javak, így a víz is korlátlanul rendelkezésre áll, ezért szabadon felhasználható erőforrások (szabad javak). A természeti erőforrások (pl. édesvíz) valójában azonban szűkös jószágok, s a lehető legrosszabb szemlélet, ha ezt figyelmen kívül hagyva szabad jószágnak tekintjük őket. (x) Következésképpen a természeti erőforrások társadalmi kisajátítását korlátozni kell. A technika kiteljesedésével párhuzamosan növekszik az előre nem látható kockázatok, károk és veszélyek száma. (xi) Az ebből származó problémákat csak egy teljesen új típusú gondolkodás kialakításával lehetne mérsékelni, amely a rendszerszemléletű és az alkalmazott filozófiai megközelítéseket is érvényesnek tekinti.
A technika megítélésének dilemmája abban áll, hogy a szakértők elfogultak, az elfogulatlanok pedig laikusok, következésképpen a modern technika megítélésére mindkét fél alkalmatlan. (xii) Kétes esetekben az elővigyázatosság elvét kellene alkalmazni, amely kétségkívül lassítaná a technikai és gazdasági növekedést, viszont növelné a biztonságot. A modern technikában olyan problémák jelentek meg (pl. ciánlúgozás), amelyeket a hagyományos erkölcs nem minősített sem bűnnek, sem erénynek. (xiii) A modern technológia hatalmának és felelősségének a tudata a 21. század gondolkodásának központi elemét kell, hogy jelentse. Minél
fejlettebb
egy
társadalom,
annál
bonyolultabb
és
szövevényesebb
kapcsolatrendszerben áll a természettel. Ellentétben a modernitás koncepciójával, a társadalom fejlődésével párhuzamosan a természeti tényezők egyre fontosabb szerepet kapnak. A vízügy hagyományosan arra törekszik, hogy a folyók vizét a lehető legszűkebb mederben tartsa és a lehető leggyorsabban levezesse. Hosszú távon ez a gyakorlat is felelős az olyan súlyos problémákért, mint az árvíz, a belvíz, az aszály, a környezetszennyezés stb. (xiv) Az ökologikus gondolkodás szerint nagyobb teret kell adni a folyóknak. A Tisza esetében egyedülálló lehetőség lenne a hagyományos ártéri gazdálkodás korszerűsített formában történő felelevenítésére. A vidék számára a természeti erőforrások szennyeződése, pusztulása súlyos problémát jelent, ezzel szemben a város kevésbé van kiszolgáltatva a természeti erőforrásoknak. A köztük levő különbség globális méretekben is érvényes, amit a periféria és centrum fogalmában ragadhatunk meg. A globalizmus és a természetpusztítás között szükségszerű összefüggés van, amelynek mozgatórugója, hogy a centrum a saját ökológiai lehetőségeinél nagyobb környezeti igényekkel lép fel, amelyet a periféria kizsákmányolásával próbál kielégíteni. (xv) A perifériának védekeznie kell a centrum ezen törekvéseivel szemben. A jelenlegi gazdálkodási rendszer képtelen különbséget tenni a rablógazdálkodás és a fenntartható gazdálkodás között. (xvi) Olyan gazdasági struktúrát kell kialakítani, amelyben azonnal nyilvánvalóvá válik a nem fenntartható (rablógazdálkodás)
és a fenntartható
(ökologikus) gazdálkodás közötti különbség. A nemzetközi tőke behatolása a perifériára megosztja a helyi elitet. Ily módon kialakulhat egy komprádor réteg, amely a saját egzisztenciáját a külföldi tőke gátlástalan kiszolgálására alapozza. (xvii) A periféria nemzeteinek szembe kell nézni e problémával, s ez nem tekinthető nacionalizmusnak.
A környezetszennyezés problémája megoldhatatlan a nemzetállami szuverenitás hagyományos (modern) keretei között. (xviii) A környezeti válság megoldásához a nemzetállami szuverenitás korlátozására és egy ökológiai szempontokat is figyelembe vevő új típusú nemzetközi együttműködésre lenne szükség. A természet feletti uralom és a természettel való megbékélés (fenntartható fejlődés) egyaránt urbánus eszmerendszer, de az előbbi (korai) modern, míg az utóbbi posztmodern sajátosság. Ezért paradox módon a periféria premodern régiói a centrum posztmodern városaitól kaphatnak ideológiai segítséget a természet pusztító modernitással szemben. A modernitásnak a természethez való viszonyát elsősorban a kartéziánus filozófia és a liberális közgazdaságtan határozza meg. Ez a természetfelfogás két kulcsfogalommal jellemezhető: antropocentrizmus és dualizmus. A környezetvédők ezt a gondolkodást két oldalról, az ökocentrizmus és a monizmus felől is támadják. Az ökologikus gondolkodás a modernitás értékeivel szemben határozza meg magát. A
környezetszennyezés a károkozás olyan
formája, amelyet nem a károkozás
szándékával követnek el. Az önvédelem alapvető jogából következik, hogy nemcsak a direkt, hanem az indirekt fenyegetésekkel szemben is jogosultak védekezni az emberi közösségek. A környezetszennyezés szorosan kapcsolódik a cél-eszköz viselkedés szükségszerűen létező másodlagos, harmadlagos stb. következményeihez. Sajnos a modernitás éppen arra ösztönzi a döntéshozókat, hogy tekintsenek el viselkedésük másodlagos, harmadlagos stb. hatásaitól. (xix) Tehát olyan döntéshozói modellekre van szükség, amely a szándékok mellett nagyobb teret ad a lehetséges következmények figyelembevételére. A nagybányai szennyezés a késői modernitás tipikus eseménye, amely a fejlődő világban rendszeresen bekövetkezik. E mögött a hibás társadalmi-gazdasági gyakorlat mögött olyan szerteágazó okok húzódnak meg, mint az egyéni gondatlanság, a vezetői felelőtlenség, a ciánlúgos technológia szabályozatlansága, Kelet-Európa alacsony környezeti tudatossága, a külföldi befektetők kapzsisága, a nemzetközi gazdasági és jogi rendszer hiányosságai, az indusztrializmus, a neoliberalizmus, a globalizmus, vagyis a (késő) modernitás értékrendje. (xx) Ezért a
gondolkodásban és a gazdálkodásban egyaránt fordulatra van szükség.
Nemcsak Romániának, hanem minden országnak gondoskodnia kell arról, hogy területén hasonló szennyeződések ne következhessenek be. A KÖNYV BESZEREZHETŐ: A terjesztőtől illetve a szerzőtől Szegedi Tudományegyetem (JGYTF Kar) Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó
6725 Szeged, Boldogasszony sgt. 6. Tel/Fax: (62) 546-071 Tel: (62) 420-727 Virtuális könyvesbolt: http://www.jgytf.u-szeged.hu/tanszek/kiado/books.html E-mail :
[email protected] A szerző a könyvvel kapcsolatban örömmel fogad minden kritikát és véleményt. Kérem értesítsen, ha idézi a kötetet. E-mail:
[email protected] Tóth I. János (Fil. Tsz., SZTE) A könyv elkészítését és megjelenését OTKA T 37538; KAC 0411341-01; FKFP 0488/2000 és CSEMETE támogatta:
