A Tisza élõvilágának napja címmel rendeztek kiállítást a záhonyi Hétszínvirág óvodában

iII. ÉVFOLYAM 1-3. szám

2005. január-március

Záhony és Kisvárda Térség Mûvészeti és Kulturális Folyóirata Lakatos Tamás: Egy csokor virág

Sipos Attila: Hó-hullámok

Kiss Sándor: Madonna a kisdeddel

Mandula József

Metamorfózis / In memoriam Bessenyei Ferenc / Esõcsepp. Tócsák. Gyermekarcú tó. / Feneketlen. / Tenger áztat benne szerelmet. Elsötétül a ricsaj, fekete szél süvölt.

Mandula József

Visszateremtõ

A Tisza élõvilágának napja címmel rendeztek kiállítást a záhonyi Hétszínvirág óvodában.

/ 2004.12.26. Délkelet- Ázsia / Szétfújta a több milliárd sugárzó homokszemet. Felperzselte az erdõket, legelõket. A szomjazó állatokat

Az árnyékok fala az égig nõ, hûlni kezd a vágyak levegõje.

a kiszáradt folyóhoz terelte. A madarak szárnyai alól kitépte a levegõt, tûzredobálta a gyümölcshozó fákat, magvakat.

Az el-nem-múlás egén virágmintás szemek, békekék szándékok, gondtalan visszhangok,

Az örökkévalóság peremérõl lerugdosta a csillagokat, tengerbe vágta a Holdat. Hullámkoporsóba temette a

édes-tiszta csendek véalakban –arcrejtve-, vonulnak valahonnan valahová, végleg.

halakat. Élettelen víztömeggel borította be a Földet, az eget ráterítette lepelnek. Pokolfekete szivacsával letörölte a Napot.

Az ovodások számukra legszebb képben gyönyörködnek

2. oldal

Tiszakönyök Tükre


Nagyon sok boldog Nõnapot kívánunk miden nõ olvasónknak! EGY SIKERES NÕ: ZITA Beszélgetés a ZITA és Társai Fotó Kft. vezetõjével Azt hiszem, Kisvárdán mindenki tudja, hol található a ZITA - fotó szaküzlet. Valószínûleg a népszerû fotóst, Zitát is szinte mindenki ismeri a városban. Mi most a NÕT igyekszünk megmutatni Önöknek: - Zita, a fotózás volt a gyermekkori álmod is? - Konkrétan nem ez volt. Én óvónõ szerettem volna lenni, csak a zenei hallásom az a “béka feneke alatt van”, ezért nem sikerült a tervem. Aztán kipróbáltam a fotózást, és az elsõ hetek után azt mondtam, hogy ez tényleg érdekes. - Amikor már megismerted ezt a munkát, mi tetszett meg legjobban benne? - Hogy is mondjam neked... Vegyünk például egy tabló fotózást. Amikor a nyers-képen meglátja magát a gyerek, elõfordul, hogy elájul azon, milyen csúnya rajta. Ilyenkor elmagyarázom neki, hogy: gyerekem, ez nem így fog kinézni, mert elszedem a szem és arc ráncodat, elszedem az orr árnyékodat, rendbe szedem az ajkadat, tehát nem lesz ilyen az arcod! Ugyanis ezeket a képeket csodálatosan ki lehet retusálni. Aztán mikor a gyerekek meglátják ezeket a kész képeket, és egy csúnyácska lány vagy fiú is szépnek találja magát rajta, akkor érzem igazán, hogy nagyon jó ez a munka. Egyébként a mai napig is jobban szeretem a fekete-fehér képeket. Ezeket lehet igazán jól retusálni. A színes negatívokat nem mindig lehet ilyen szépen kidolgozni. - Van-e valamilyen trükköd arra az esetre, ha mondjuk egy kisgyereknek nincs kedve a fotózáshoz? - Hát hogyne lenne! Persze néha az a legjobb, ha bent ül a szülõ is, mert csak õ tudja megnyugtatni a gyereket, de legtöbbször, ha kettesben hagynak a kicsivel, és elkezdek neki vigyorogni, tapsolgatni, csattogtatni, szóval játszom vele, elmúlnak a görcsei. Amikor pedig a gyerek már visszamosolyog rám, akkor nyert ügyem van, és ez csodálatos érzés. - Nagyon sok közéleti, és kulturális eseményrõl készítettél már fotót. Melyek azok a pillanatok, amiket leginkább megpróbálsz “elkapni”? - Talán mondanék egy konkrét példát. Az egyik gyermek szépségversenyen, - amelyet a Mûvészetek Házában rendezünk meg már több éve- Szulák Andrea mûvésznõ volt az elnökünk. Õ úgy nyilatkozott, hogy ezt a “megmérettetést” azért nem szereti, mert MINDEN GYERMEK SZÉP! ( Noha a szülõnek természetesen a saját gyereke a legszebb.) De amikor a sok apróságnak volt egy olyan élménye, hogy színpadon lehet, - amit fantasztikusan élveztek is, hiszen õk, a “kicsik” álltak fent, és lent a “nagyok” ültek -, akkor elkezdett csillogni a szemük, és teljesen lazák, jókedvûek lettek. Aztán Szulák Andrea leguggolt hozzájuk, a gyerekek pedig köréje gyûltek mosolyogva, nevetgélve, miközben lekapkodták a luftballonokat a színpadról, és ezekkel teljesen körbevették a mûvésznõt... Nos, ezeket a bensõséges, meghitt pillanatokat kell szerintem megörökíteni, és nem csak azért, mert örökre megmaradnak, hanem azért is, mert nagyon sok embernek örömet szerzünk vele. - Lesz-e még gyermek szépségverseny Kisvárdán? - Ezt nem tudom megmondani. Sajnos volt néhány olyan negatív megnyilvánulás egy-két szülõ részérõl, ami kicsit elvette a kedvünket a folytatástól. Voltak ugyanis olyanok, akik úgy érezték, az õ gyereküknek kellett volna nyernie, és mivel ez nem így történt, elhangzott néhány teljesen alaptalan gyanúsítgatás. - Amikor egy mûtermi fotózásról van szó, mire törekszel leginkább annak érdekében, hogy jó legyen a kép? - A kölcsönös szimpátia kialakítására. Van aki félve jön be, és vannak olyanok is, akik úgy ülnek be, hogy ez úgysem fog sikerülni! Ilyenkor elbeszélgetünk egy kicsit, és arra kérek mindenkit, hogy bízzon önmagában, és bízzon bennem, így nem maradhat el az a pozitív kisugárzás, amitõl igazán jó egy fénykép. Egyébként most már egy digitális kamerával csináljuk a felvételeket, aminek a kijelzõjén azonnal megnézheti a vendég a fotókat, és így máris dönthet arról, hogy tetszik-e neki a kép, vagy esetleg csináljunk másikat. Ezzel a technikával már az igazolványképtõl az A/4-es képig tudunk dolgozni. - Van valami humoros sztorid a fotózással kapcsolatban? - Most hirtelen nem is tudom... De kérdezzük meg a munkatársamat, Zsuzsát, hátha neki eszébe jut valami! - Zsuzsa, kérlek vedd át a szót! - Bejött egy kedves kuncsaft, hogy igazolványképet kér. Megcsináltam a felvételt, lehúztam, megszárítottam, és megkérdeztem: Tessék nézni, jó lesz? Mire azt válaszolta: Hát, csókolom, a felsõ kettõn jobban nézek ki, mint az alsó kettõn! ( ez persze négy teljesen egyforma fénykép volt...) - mesélte nevetve a munkatársnõ. - Zita, mivel ez egy kíváncsiskodó újság, szeretném, ha beszélnél egy kicsit a magánéletedrõl! - Hála istennek rend és harmónia van körülöttem. - Van valamilyen hobbid? - Nagyon szeretünk kirándulni. Nagyon jó télen például a hegyek közzé felmenni. Kertészkedni is remek dolog. A sziklakertünk gondozása kizárólag az én feladatom, és kedvtelésem. - Fõzni szeretsz? - A fõzõcskézéssel úgy vagyok, hogy gyorsan össze dobok valamit, ami aztán megfõ, vagy megsül magának, mert nincs idõm a hosszabb pepecselésre. - Van háziállatod? - Egy palotapincsi kutyám van. Benõ a neve. Azért Benõ, mert befelé van nõve az orra... - neveti el magát Zita. - Milyen az öltözködési stílusod? - A sportos ruhákat, és a pasztell színeket szeretem. Vagy pedig a fekete-fehér kombinációkat. - Melyik a kedvenc virágod? Zita Fotó: Nõk a kirakatban - A frézia. ( folytatás a következõ oldalon.)



3. oldal

-

Legkedvesebb ételed? Töltött káposzta. Legfinomabbnak tartott italod? Alkoholmentesen: az ásványvíz. Alkoholként pedig a shery. Milyen zenét szeretsz hallgatni? Nincs különösebben kedvencem, a jó ritmus, és a színvonal a lényeg. Legjobbnak tartott íród? Stendhal. Legkedvesebb tévémûsorod? A naponta jelentkezõ Fókusz. Ha van egy kis szabadidõd, hogyan töltöd a legszívesebben? Az unokámmal. Imádok vele foglalkozni. Teljesen ki tudok kapcsolódni mellette. Megnyugtat, és jókedvre derít mindig. - Nagyon szeretem. Egy tünemény. - Egy utolsó kérdés: ha elmentek valahová kirándulni, készítesz fotókat? - Fényképezõgépet mindig viszünk magunkkal, de azt szoktam mondani: Csinálja meg valaki más a képeket! Én most szabadságon vagyok! P. Dobrozsi Rita

Erdélyi Béla: Hûség

Köles Zsolt

Éles Károly: Fátyolos hölgy

Vallomás Fellobogóztad napjaim -faágat a levélÁtboronáltad álmaim -sivatagot a szélSzétszakítottad magányom -eget a sarki fényRagyogj be szobámba ahogy szeretném ivódj be csontomigrészemmé legyél! Belõled láng lobban minden pillanatban!

Köles Zsolt

Elsõ szerelem Jötte de reng! Jött-e? Dereng… Éles Károly: Virágok

Lakatos Tamás: Anyaság

Kiss Sándor: Koszorús lány

4. oldal


2005. január--március

Árpádkori templom Fényeslitkén Ahol a nagy Tisza-könyök enged szorításából, és a Nyírséggel kinyílik az alföld, ott keletkezett Litke. Rézkori leletek tanúsítják õsiségét, erõs hagyományok a Tiszához tartozását. Igaz, a másik lábát bölcsen (homokon) vetette meg. A rétköz napnyugatról húzott választóvonalat a körkörös utcásodás elé. E két táj találkozásából született szülõfalum. Hétszáz éves temploma napszállatra esik, a Rétköz peremére. A kálvinista birtokbavétel elõtt kis szentélyablakán az áldozati oltárra szûrõdött az elsõ, pirkadati napsugár, lévén keletelt a hajdan katolikus szentegyház. Az alkonysugarakat meg a torony tölcsérablaka iparkodott szétosztani a keskeny hajó hosszában. A Rétköz-széli országúton suhanva azonnal szemünkbe szökik szinte bástyaszerû tornya, tornyának és hajójának szép hófehérsége. Hóhullásos karácsonyok hangulata köszönt az utazóra, s kíséri a kisvárdai tornyok föltûnéséig legalább. Emlékképe az idõben él tovább, a lélek vásznára vetül, és csendességet, békességet sugároz ebben az újra és újra felpörgetett világban. Átsuhanó érzés volna csak? Vagy fészkelõ gondolat, ha õsrégi kõegyházra esik pillantásunk? Megnyugtató mindenképpen: benne lakozik az ,,erõs Isten”, s most már mibennünk is. Ahogy a magyarság több évszázados himnusza szól: ,,Tebenned bíztunk eleitõl fogva, / Uram, téged tartottunk hajlékunknak...” Ilyen út-közeli istenhajlék nincs is több Felsõ-Szabolcsban. Fölszentelték a boldogságos Szûz tiszteletére, akkortájt, midõn kihalt az Árpádház. (Lám, messze keleten is Máriáé volt az ország, mióta Szent István és Szent László gyöngéd tiszteletet oltott az erõsen harcias magyarba.) Hármas tagolású a homlokzatból félig kilépõ román stílusú torony. Biztos és súlyos, akár egy idõtlen zsoltár. Az erõdszerû falakat elõbb egyes tölcsérablak, majd kettes, végül hármas ikerablak töri át, harmóniát kölcsönözvén a templom istenes õrének. Északon és délen két kettõs ablak néz a századokba: keskenységük a román kort idézi, ám éles csúcsívük már a koragótikáé. Toronytámasztékként két belsõ és két külsõ pillér szolgál. Félsisakosak, résnyi ablakúak, masszívak, míg a külsõ támpillér háromosztatúsága –hármas szárnycsapásként – fölemel a kezdõdõ gótika Istenközelébe. ( Sajnos, az 1821-ben lebontott hajóval együtt eltûnt a toronnyal harmonizáló, román stílben épült, õsöreg istenhajlék, eltûnt a csarodai szentegyházhoz húzó – talán falfreskós - történelmi emlék.) Megvakultak a keletre merengõ toronyablakok, amikor megmagasították és megszélesítették a szentegyházhajót. Így lett mûemlékbõl mûemlékjelleg mára. Csak a torony dacol az idõvel, s ha kell, a mûemlék-felügyelõséggel. Fönt a szoknyás bádogsisak alatt sárkányfogas párkány könyököl az ártó idõbe. Egyfejû, de hétfogú sárkány. Bizony kár, hogy nem fazsindely födi a harmincöt méter magasba szökõ tûtornyot, a négy fiatornyával. Ám így is hív, hívogat, különösen mikor cseng a magasság, s fehér galambokat röptet a betlehemi csillag fölött. Lépjünk be a torony tövén nyíló félkörív alatt a zengõ belsõ térbe! Egy kis falunyi ülõtér (430 hely) fogad a két kórussal egyetemben. Napjainkban már túl tágas, vasár-és ünnepnap majd felbillen (a nõk oldalára). A meglett férfiak padjai szomorúan ásítoznak, itt-ott lehet csak látni pár szorgos templomjárót, az élemedettebbeket feketében. A fiúk kiskórusa is foghíjas. Hol vannak a hívottak, holott hosszan szól a fehér templom fehér hangszava. Egyesek elszoktak, mások rá nem szoktak, ismét másoknak nem akaródzik visszaszokni. Hol van már a textus Jézusról, aki szokása szerint bement a názáreti zsinagógába, hogy örömhírt hallasson. Pedig éjente is él Fényeslitke hétszázados temploma: fénynyaláb emeli ki a sötétbõl a világ világosságának házát. Akkor emeltetett e koraközépkori erõdszerû torony, mikor elzúgtak már nyilai Batu kán martalóc mongoljainak, ám az idegszálakban ott futkosott még az eleven emlékezet. Uram, tebenned leltünk lakozásra, vallottunk erõs várunknak; hát erõs szentegyházat emeltünk, hogy minket is befogadjon gyakori erõtlenségünkben és megtámadottságunkban. Fölszenteltük (István király úr, az égben lakozó szent örömére), a Boldogságos szûz tiszteletére, legyen közbenjárónk. Hét század után is megviláglik eleink istenes élete és észjárása, beépülve a téglafalba és az emlékezetbe. Bakajsza András


5. oldal


A Holokauszt 60.évfordulójára emlékezünk Köles Zsolt

Rekviem („Requiem aeternam donna eis, Dominie”) Romok között szunnyad Bölcsõd melege: Szögek szerteszét Ijesztõ veszedelem Feni kését. Becstelen jutalom Kereszttel válladon. Fagyott virágszirmokon Harangszó gubbaszt Léteden tort ülõ Angyal virraszt. Szárnyalásod szárnytalan: Mondatod befejezetlen…

Sipos Attila: Az emlékezés virágai

Lakatos Tamás: Fejek

Lakatos Tamás: Lélektelenül

Lakatos Tamás: Fejetlenség

6. oldal



Szépen magyarul A tuzséri Lónyay Menyhért Általános Iskolában rendezte meg a Felsõ-Szabolcsi Iskolaszövetség a „Szép magyar beszéd” verseny II. fordulóját. Az elõzõ évekhez képest meglepõen sok, 22 gyerek indult az Oktatási Minisztérium és a Kazinczy-díj Alapítványi Bizottsága által meghirdetett megmérettetésen. A versenyzõknek a kötelezõ – nem túl könnyû – szövegen túl egy szabadon választott prózai szöveget kellett felolvasniuk. A zsûri nem a mûvészi produkciót, hanem a szöveg értõ és értetõ, tartalmának és stílusának megfelelõ tolmácsolását értékelte. Ez alapján a következõ eredmények születtek: 5-6. osztályosok közül elsõ helyezést ért el Balla Bettina (6.o., Ajak, felkészítõ tanára Kovács Miklósné), második lett Révész Dóra (5.o., Tuzsér, felkészítõje Galambosné Kiss Erzsébet), a harmadik helyet Báki Nikolett (5.o., Anarcs, felkészítõje Simon Nóra) szerezte meg. 7-8. osztályosok közül a legjobbnak Kállai Ágnes (8.o., Ajak, felkészítõ tanára Kovács Miklósné) bizonyult, õ képviseli iskolaszövetségünket a Kisújszálláson rendezendõ regionális fordulón, ahol elnyerheti a Kazinczy-jelvény arany fokozatát. Második helyen Révész Tamás (8.o., Tuzsér, tanára Cifra Mária) végzett, a harmadikon Pekola Krisztina (8.o., Gégény, felkészítõje Bodnár Sándorné). Nagyon örülünk, hogy a szép magyar beszéd egyre népszerûbb a tanulóifjúság körében, és bízunk abban, hogy egyre nagyobb számban versengenek majd gyermekeink a kitüntetõ cím eléréséért. Hercku Orsolya

Révész Dóra Tuzsér

Táncélet a térségben Mint már korábbi írásban közöltem Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében több mûvészeti magániskola is mûködik. 1999 óta 21 településen van jelen a Szabolcs Alapfokú Táncmûvészeti Iskola. Az évek során egyre nagyobb létszámú diáksereg jár az iskolába. 2004-ben egy új iskolát is alapítottak,-ez a N.A.P.-fény Alapfokú Mûvészetoktatási Intézmény. Így Tiszabezdéd, Tuzsér, Fényeslitke a N.A.P.-fényhez tartozik. 2005. március 12-13-án, szombaton és vasárnap rendezik meg az Alapfokú Mûvészeti Iskolák Fesztiválját. II. Szabolcs- MCO net Hungary Társastánc Fesztivál néven. A fesztivál célja, hogy a résztvevõk tánctudásukat bemutassák és összemérhessék a többiekkel. A helyszín a Bem József Általános Iskola tornacsarnoka, mely Nyíregyházán az Epreskert u. 10.szám alatt található. A rendezvényen részt vehet minden alapfokú mûvészetoktatási intézmény csapata, melyek elõzõleg beneveztek. A fesztiválon a kiválasztott kategóriában és korcsoportban induló teameknek egy kötelezõ és egy szabadon választott koreográfiát kell bemutatniuk az általuk hozott zenére. E térségbõl Tuzsérról 3, Záhonyból 1, Fényeslitkérõl 1, Kisvárdáról 4-5 csoport indul ezen a nemes versengésen. Sok sikert kívánunk nekik! Vigmond Szabolcs, Polyák Regina Magyarné Homor Katalin

Kisvárdai Kifutó kettõs gyõzelemmel

(Szakos Andrea & Kojsza Melinda) Tarczy Gyula

Kozsó

Szakos Andrea Jakab Ferenc

Mûsorvezetõ Kojsza Melinda

Bertók Rita

Török Péter

Radvánszki Ágnes

2005. január--március


7. oldal

Bakajsza András esszékötete folytatásokban /7. rész/ Szépíróink dr. Béresért és Cseppjeiért A szülõföld olyan, mint a sarkcsillag. Elkerül innen az ember, hogy vissza – visszatérüljön. Nyírmeggyesre például, a szülõfaluba, s más régi, kedves helyekre azon a tájon. ,,Azon a tájon gyönyörûen beszélnek az emberek” – vallja büszkeséggel, mosolygósan mindig Czine Mihály professzor úr, az irodalomtudós. E tájon ,,Vízzel, aszállyal, úrral küzdõ, mindig újrakezdõ, tiszta lelkû emberek” élnek – mondja a közülük vétetett. (A szülõhelyük Szabolcs-Szatmár címû 85-ben megjelent könyv nyolcvanöt portrét tartalmaz: Balczóét, Kósáét, Czineét. A záhonyi születésû dr. Béres Józsefét nem.) Czine Mihály Szabó Pálja mondja egy helyütt: ,,…szebb lett a föld kezem nyomán”. Nemde illik ez a vadócba rózsát oltó Béres Józsefre is? Ajánlja hát Németh László eklézsiájában c. könyvét (1977) ,,Jóskának, Béres Józsefnek a kutató teremtõ nagy tudósnak, köszönettel, szeretettel – Czine Miska”. Dátumtalan, helynévtelen a köszönet és a szeretet, Czine sorstársa meg – megbicsaklik. Epilógus az ajánlása immár. Csoóri Sándor sokszor felbukkan a Nagy László Napló lapjain. Barátként, harcostárskén ,,az eszmebarikádokon.” Vermeld el magad -mondja egyik versének címében. De hogyan tehette volna, mikor ,,szemek zuhannak sárba a kerekek alá: / látni itt senki semmit se akar: / csodát se, vért se, önmagát se!” A csoda esélyét se. Nyújtja hát kötetét: Utazás, félálomban (Magvetõ, Bp. 1974) a benne föllelhetõ ismerõsökkel és a megfelelõ cselekvés-lehetõségekkel és –módokkal együtt: ,,Béres Józsi bácsinak ezt a nekem is kedves könyvet némi vigaszul és baráti biztatásul Csoóri Sándor”. Hadd emeljek ki belõle egy gondolatot: ,,…a történelem csupán azoknak tágas és mellkast hullámoztató tér, akik inkább csak ábrándoznak a cselekvésrõl. Akik cselekszenek, azoknak mindig szembesülés.” ( Szervátiusz Tibor ,,Dózsá”-ját nézve…) Ez a cselekvésmód – jellemzõ lévén Béresre és Csoórira szükségszerûvé tette kettõjük egymásra találását. A Zámolyból érkezett költõ tudja a falu tisztességét: az idõsebbet feltétlenül tisztelni illik, ha tízévnyi is a korkülönbség köztük. Ezért bácsizza a Záhonyból érkezett tudóst, hogy rögvest feloldja egy személyes közbevetéssel (nekem is kedves könyv). A ,,némi vigaszul” a fölmért lehetõség két szava, ám a –b hangok kemény betûríme nem hagy kétséget: ezen túl számíthat rá Béres dr. Paraszti világból jöttek, így mindkettõjükre érvényes Csoóri telitalálatos meghatározása: ,,értelmiségi és paraszt ugyanabban a bõrben”. Feltétlen tisztességük és mindennapi munkaszeretetük onnan kap ,,utánpótlást” minduntalan, ahonnan eredtek. A szülõfalutól. Ha hazajárnak, azért teszik, hogy megnézzék arcukat a kútban: tiszta-e még változatlanul. Csoóri Sándor másik ajánlása (A látogató emlékei Magvetõ Bp. 1977) az egyik legszebb a könyvajánlások történetében: ,,Béres Józsi bácsinak, drága barátunknak, a legnemesebb és legemberibb ügyek napszámosának, baráti szeretettel Csoóri Sándor”. A két felsõfokú melléknév és –sel összekapcsolva, megérteti mindahányunkkal: miért lehet(ett) ,,drága barátunk” (a víni érte mindig készeké) Béres Józsi bácsi. Csoóri szól puszta létével is. Akiért most szól: volt napszámos, õseit törhették kerékbe, húzhatták karóba, köthették röghöz, kiperelte történelmi és erkölcsi igazát. Évforduló c. versében olvashatta Jóska bácsi s olvashatja bárki: ,,Fordulj csak hátra: kevesen vagyunk, / akiknek ujján a szétmorzsolt diólevél még zöld óceánok/ színére emlékeztet.” Kevesen a történelmi országúton, ahol elhulltak legjobbjaink… A Béres Cseppek névadója, Vizy E. Szilveszter az Akadémia elnöke ma) nagyszerûen érzett rá a Béres Cseppek létrehozójának ,,titkára”: ,,…személyében összesûrítve található nemzete minden vonása, mint cseppben a tenger.” Hozzáfûzhetnénk: a minden jellemvonás egyike, legfontosabbika talán az a Móra Ferenci hitvallás, amit a szegényparaszti örökség révén Béres József sorsa is igazol: ,,Hiszek az ereszet alatt élõk dolgos emberségében.” Dolgos emberség, ennyi a titok. Nagy László mondaná így: a szülõföld és fölötte a csillagok. Nélkülük utat téveszt vagy utat veszt az emberfia. Egy Csoóri-verscím és versmondat érzékeltesse végül, milyen idõkben voltak vigyázók a napszámos Béreshez társult szépírók: ,,…de csak Magyarország korán jött zúzmarája /ült rá megint a küszöbömre.” (Töredék a hetvenes évekbõl) Jól kezdõdött az 1977-es év béres doktornak. Január 3-án kelt egy újabb szívmelegítõ ajánlás. ,,Dr. béres Józsefnek, baráti kézfogással, Zelk Zoltán”. Az Akit az isten nem szeret gyûjteményes verseskönyv poétája két szót üzen: baráti kézfogással. Aki hátonfekvésre volt kényszerülve, de aki úgy szerette az egyetlen életet, hogy Gyógyítsák meg! címmel írt költeményt, hogyne nyújtotta volna kezét a Béres Cseppek feltalálójának? Sûrû év az 1977., döntõ ütközetek éve. Zarándokház szinte a Béres-lakás, nagymesszirõl is jönnek, külföldrõl; némelyikükrõl lemondtak már az orvosok, jönnek mégis, jó reménységgel a szívükben. Augusztus 15-i dátummal újabb könyv kerül Béres József dedikációs könyvtárába. Szól az ajánlás ,,Dr. Béres Józsefnek, szeretettel, hálával, Zelk Zoltán”. Olvasni is jó a hála szót. (Fogy az élettere.) a 150 példány egyike Kisvárdára került, címe: Zelk Zoltán 70 (hetvenedik születésnapjára önéletrajzi elbeszélõ költemény. Ugyanaznap ,,költõietlen” levél is érkezik: ,,Tisztelt Béres Úr! Hetek óta elfogyott az Ön gyógyszere, s azért nem zavartam, mert ezt az idõt kórházban töltöttem. Érzem, határozottan érzem, mennyivel javítja kondíciómat az ön orvossága, s milyen nagy szükségem volna annak további szedésére. Nagyon kérem, ha nem terhes, küldjön ismét, s utasítást is kérek, hogy ugyanúgy szedjem-e mint eddig (3 hétig napi kétszer húsz, aztán egyszer húsz csepp + C-vitamin). Elõre is köszöni hálás híve Zelk Zoltán Budapest, 1977. aug. 15.” Lehet-e megindulás nélkül olvasni a nagy költõ kérõ, elõre is hálás levelét? Olvasott-e ilyent vagy hozzá hasonlót Aczél György vagy az Egészségügyi Minisztérium? Végül egy kis ráadás. Egy szép színes képeslap. Hátoldalán a szükséges szavak: ,,Boldog új évet kívánunk Zelk Zoltán” A szövegrész más kézírású, a költõfeleségé nyílván, ám az aláírás ZZ-é. A címzés: dr. Béres József 4600. Kisvárda Baross u. 3. A föladás dátuma: 1977. XII. 28. ( A Baross utcai ház nem üt el a többitõl: diófás udvar, városszél. Kevéske szõlõ, egy sajtolásnyi piros, ízesítésére is a Béres Cseppeknek.) Tíz év telt el aztán. A költõ halála után vékony verses füzet érkezett: ,,dr. Béres Józsefnek, szeretettel, Zelk Zoltánné.” Fekete a borítója, aranybetûkkel rajta. ZZ. (350 számozott példányban készült mindösszesen.) Most már, midõn fogynak a napok, a Hány ezer év? c. sok kérdõjeles Zelk-költemény illik a nyolcvanhárom esztendõs Béres Jóska bácsihoz: ,,Hol a házad, öregember,/ hol a párod,6 hol a házad, hol a kerted, / hol a párod/ hol a fiad, hol a lányod,/ unokáid, 6 hol az udvar, hol futkosnak unokáid,/ Hol a kapu, hol az ablak, /hol a reggel? /ki néz utánad, ha útnak indulsz reggel?...” Csupa hol. A Sirály költõje is elvesztette feleségét. Nos Jóska bácsinak fia, lánya, unokái; az udvar is hangos idõnként, de legközelebbi hozzátartozója, a hitvese nem néz utána már, ha útnak indul tudományos kutatói szobájába nap mint nap, egy-egy délelõttre. Autón persze. A Kísérleti Intézet a város másik végén, Kisvárda és Jéke közt található. / folytatjuk/

8. oldal

TISZAKÖNYÖK TÜKRE


A fotós feladata, hogy láttasson Egy híres körképrõl 110 éve festette Feszty Árpád a magyarok bejövetelét ábrázoló monuFeszty festette, mentális Sipos Attila fokörképét, tografálta köramely ma képét az Ópusztaszeri Történelmi Emlékparkban áll. Több évi munka után 1894-re készült el az alkotás. A Szépmûvészeti Múzeum helyén akkor állt Rotundában helyezték el. Két és fél év múlva a mûvet az angliai világkiállításon is bemutatták. A Feszty- körképet 1909 májusában avatják ismételten újra, de már új helyen. Többször restaurálták, 1945-ben pedig egy bombatámadás nyomán csaknem fele megsemmisült. Késõbb pincékben helyezték el, majd a 70-es években a Nemzeti Történeti Emlékbizottság javasolta a restaurálását és az emlékparkban való elhelyezését. Egy évtizednyi elõkészítõ munka után 1990 és 1995 között lengyel restaurátorok segítségével újra felállították a mûvet. 1995. július 14-e volt az újraavatás napja, azóta öt világrész több mint 60 országból csaknem 3 millió látogatója volt a körképnek.

Elsõként õ készítet légifelvételeket a záhonyi átrakókörzetrõl A szakmai bírálatok késztettek a tudatos önképzésre. Fekete-fehér képeim sikerei nyomán kaptam lehetõséget munkahelyemen a videooperatõri feladatokra. Közép-,majd felsõfokú videomûsorgyártó, operatõr és mûsorszerkesztõi stúdiumot végeztem. Sokat köszönhetek Háda Zoltánnak, valamint neves tanáraimnak: dr. Buglya Szenvedélyérõl így vall:- Sándornak és Péterffy AndDiákként, majd késõbb rásnak, Réz András filmeszvasutasként is foglalkoztat- tétának. tak a vizuális kifejezés eszközei, lehetõségei. Sikerek és körképek Közel két évtizede abba a szerencsés helyzetbe kerül- Az elsõ jelentõsebb fesztitem, hogy hivatásszerûen válsikereket 1993-ban a csenfoglalkozhatok e mûfajjal. geri Megyei Video-szemlén értem el, ahol több mûvemet díjazták:(Az utolsó katona a Tudatos önképzés megyét legjobban bemutató A fotózás, videózás nem- film. További elismeréseim: csak egyfajta látás- és zsûri díja (Hajdúböszörkifejezésmód számomra, mény), 1995-ben a Közösségi hanem kikapcsolódás, szó- Televíziók II. Filmszemlén rakozás, s az érzelmi-han- Korkép kategória szerzõtárgulati feltöltõdés nélkü- sammal Mihályfy Lászlóval lözhetetlen eszköze. A 1. helyezést értünk el (Lakifényképezésben 16 évesen telek), Változást szemlélve a színes diaképek jelentet- III. helyezet Csenger, Ro-La ték az elsõ állomást, majd címû filmemnek ítélték a igyekeztem a képszerkesz- legjobb operatõr címet is. Az téstõl a laborálásig sok utolsó katona címû filmemet mindent elsajátítani. azóta, MTV, a Duna TV és a Számos képem megjelent TV2 is vetítette, valamint a Kelet-Magyarországban, a Népszabadságban, az Németországban is lejátszották. üzemi és helyi lapokban.

Sipos Attila, a közismert határvárosi fotográfust és videós 1958-ban Vízõntõ jegyben született Nyírbátorban, de 8 éves kora óta Záhonyban él. Nõs, két leánygyermekére (21, illetve 17 évesek) nagyon büszke. Elsõ és eleddig egyetlen munkahelye: a MÁV.

Elsõként én készítettem légifelvételeket a záhonyi átrakókörzetrõl. Több nagysikerû vasúti filmet készítettem, melyek közel 50 országba jutottak el. Elkészítettem az átrakókörzet monumentális panorámaképét, valamint Záhony közel 10 méter hosszú körpanorámáját. 1995-ben nagysikerû fotó kiállítást rendeztem Folyótól a tengerig címmel Battyányi Andrea versasszociációival. Természeti felvételeimmel és Székely Erzsébet (Bernáth Józsefné) versasszociációival bemutattuk Tiszai õsz , a Tiszai alkony, a Téli Tisza, a Tavaszi Tisza varázslatos világát- eddig 20 helyszínen. 1999-ben elvégeztem a Digitális színvilág-tanfolyamot, mely felkészített a mostani Körpanoráma- hármas elkészítésére. 2002-ben barátaimmal megalakítottuk a Tiszakönyök Mûvészeti és Kulturális Egyesület, amely évek óta jelentkezik a Tiszakönyök Tükre címû mûvészeti lappal. Kovács Bertalan Kelet-Magyarország Kisvárdai Tavasz



9. oldal

Záhony panorámaképe Sipos Attila, záhonyi fotós és videós örökítette meg a határvárost a képen látható módon. Háromszázhatvan fokos, vagyis teljes körben készültek a képek. Ez azt jelenti, hogy több képbõl kellett a fotósnak összeraknia, nagyon sok és türelmes munkával, de megérte. A mûvet keménylapra kasírozva, bekeretezve szeretné kiállítani Záhonyban. A tervek között további hasonló képek elkészítése is szerepel. SÉTA, azaz Sajtó és tanulás jelmondattal indult el az a megyei médiaprogram, melynek keretében a Kelet-Magyaroszág címû napilap - a szaktárca támogatásával - a középiskolás diákok gyakorlati média- és kommunikációs ismereteit szeretné bõvíteni. A program második körének öt résztvevõje közé került a záhonyi középiskola diák médiaköre is, amely éppen ebben az esztendõben lépett mûködésének tízedik évébe. A SÉTA-projekt keretében a lap szerkesztõi Záhonyban tartanak elõadásokat és szakmai beszélgetéseket, amelyeket kisvárdai és nyíregyházi szerkesztõségi látogatás követ majd. A lap oktatási mellékletet szerkesztett a diákok részére, valamint hat héten át díjmentesen biztosítja az újság példányait valamennyi résztvevõ számára, sõt a legjobb diákírások szombatonként az ifjúsági oldalakon eljutnak a százezres olvasótáborhoz is.

Kovács Bertalan a Kelet-Magyarország újságírója záhonyi diák médiakörösök társaságában.

10. oldal



Kiss Sándor: Naplemente

Mandula József

EMPÉHÁROM Ötszáz prédikátor „Király léptet…honfivér? Vadat és halat…hol van ki zengje…halomba, mint kereszt…ég az ég. Ötszáz, bizony, dalolva ment lángsírba velszi bárd: de egy se bírta mondani…”

Jeges Tiszapart

/ Arany János: A walesi bárdok /

Sipos Attila: Árvalányhaj

Béke Csaba gitározik

Pokol Barnabás: Kengurú

“ Ne fogjon senki könnyelmûen a húrok pengetésihez” mottóval a Debreceni Gitárqvartet a záhonyi általános iskolások és középiskolások részére hangversenysorozaton belül tartottak elõadást a ZOMK-ban.



A Tisza élõvilágának napja címmel rendeztek kiállítást a záhonyi Hétszínvirág Óvodában. Tiszai élményekbõl született fotók festmények és versek kerültek bemutatásra azzal a nemes szándékkal, hogy felhívjak a figyelmünket értékeinkre, a természet szeretetére, megbecsülésére, a környezetünk védelmére.

Molnár Pál: A Vár

Szeifried Zoltán kiállított képei

11. oldal

Bodnár Balázs

Tiszai képek és ami a folyóba folyik a záhonyi Tiszába

Sikeres félévet zárhattak a záhonyi Árpád Vezér Általános Iskola és Mûvészetoktatási Intézmény mûvészeti ágazatai. Feledhetetlen élményben volt része, aki e záró, ünnepi hangulatot teremtõ gálamûsort láthatta. A hangszerek megszólaltatói az alkalomhoz megválasztott zeneszámokkal, majd közös énekekkel remekeltek, velük együtt fokozták a hangulatot a közben fellépõ elõképzõs drámajátékosok és tánccsoportok is. A képzõmûvészeti ágazat kiállítása az iskola folyosóján látható azóta is.Kép a drámajátékból : ,, Élõvé lettél” Assisi Szent Ferenc karácsonya Rendezte: Almásiné Forgács Éva és Bernáth Józsefné

Óvodai Karácsony Záhonyban

12. oldal


tiszakonyokt ukre

Parlamenti karácsonyon a záhonyi médiakörösök

ILKTÕL ZÁHONYIG

A hagyományos parlamenti karácsonyi ünnepségre legutóbb záhonyi diákok is eljuthattak, mégpedig a „Nekünk 15” c. pályázaton való eredményes szereplés nyomán. A Dr. Béres József Kollégium 17 fõs csoportja dolgozatában a következõ másfél évtizedre vonatkozó ötleteit, javaslatait, kívánságait vetette papírra, amely elnyerte a rendezõk tetszését. Így aztán a záhonyi kollégisták személyesen tekinthették meg az m1 televízió által felvételrõl vetített ünnepi mûsort, amelyben népi tánc, betlehemes játék, versek, dalok és Czakó Ferenc jóvoltából különleges homokanimációk is helyet kaptak. A több mint 700 gyermek nagy tetszéssel fogadta Nagy Kalózy Eszter, Oláh Ibolya, Szinetár Dóra, Dolhay Attila, Novák Péter, Rudolf Péter és a Nox együttes produkcióit. Az emlékezetes esemény második felét a forgószínpadszerûen zajló program töltötte ki, amelyben kézmûves foglalkozások, a Csodák palotája, táncház, interaktív vetélkedõ és az olimpiai érmesekkel való találkozó szerepelt. A záhonyi diákriporterek ezúttal is több neves szereplõvel készíthettek interjút. Kovács Erzsébet – Pázmán Zsanett Dr. Béres J. Kollégium

A kisdedbõl felcseperedtem, Apró gyerekbõl tini lettem. Egykori iskolámat már kinõttem, Ilki tanulóból Kandós lettem. Régi tanáraimat megszerettem, Az újakat még nem ismertem. A szülõi házat nem feledem, A kollégiumot lassan felfedezem. Új tanárok, új szokások, Belefáradok, míg erre várok. Én most mindent itt hagyok, Álmomban már Kandós vagyok. Kezdõdik a komoly tanítás, Mirõl álmodtam, itt van már. Tanulás és sok-sok utazás, Vetélkedõ és mindentudás. Bár nem vagyok színjeles, Az érdeklõdésem tökéletes. Választhatok a sok lehetõségbõl, Barátaim gondoskodnak a jókedvrõl. És ha visszagondolok, Mindenkit arra bíztatok, Jelentkezzen ide bátran, Mert ez az iskola, maga a csoda! Zsóder Kornél Dr. Béres J. Kollégium (A záhonyi jubileumi pályázat díjnyertes munkája.)

Kép: Nagy élményt jelentett az olimpikonokkal való találkozás. (Lõrincz Z. felv.)

DR. BÉRES JÓZSEF 85 éves Február 7-én ünnepelhettük az ország egyik legismertebb és legnépszerûbb személyiségének, Dr. Béres Józsefnek a 85. születésnapját. A Tiszakönyök Tükre olvasói és egyesületünk tagsága nevében további hosszú, egészségben és alkotóerõben eltöltendõ éveket kívánunk Záhony város szülöttének és legelsõ díszpolgárának

Szabados István grafikái ( Dr. Béres Józsefrõl )

PÁLCAI NAPLÓ Az elmúlt év decemberében új lap jelentkezett a térségi települési orgánumok palettáján. A tornyospálci újszülött, a Pálcai Napló a község önkormányzatának idõszaki közéleti kiadványa, amely már az elsõ számában sokszínû tartalommal, több kulturális és mûvészeti vonatkozású hírrel, tudósítással jelezte nemes szándékait. Szerkesztõségünk és a Tiszakönyök Egyesület sok sikert kíván a szerkesztõk értékteremtõ munkájához, amelyre egyébként is garanciát jelent a szerkesztõség tagjainak tekintélyes névsora, élén az Apáczai Cseredíjas környezeti nevelõ, helytörténész, iskolaigazgató pedagógus Agárdy Sándorral.

“Baross Gábor u. 3.”

2005. január -március


13. oldal LORD KONCERT KISVÁRDÁN, A ROCKFÕVÁROSBAN

Kép: Parlamenti interjú Gyurta Dániellel (Lõrincz Z. felv.)

MÉDIANAP ZÁHONYBAN Nemrégiben tette közzé idei programtervezetét a második legnagyobb hazai újságíró szervezet, a Diák- és Ifjúsági Újságírók Egyesülete. A DUE egyik jeles programjára Záhonyban kerül sor, április 15-én ugyanis a szervezet vezetõi médianapot tartanak Tiszakönyök központjában. A DUE két alelnöke, Dr. Balázs Géza nyelvészprofesszor és Szaily József, a Petõfi Rádió adófõszerkesztõje a záhonyi Dr. Béres József Kollégium Diák Médiakörének sokéves munkáját kívánják elismerni a látogatással. A program szervezésébe bekapcsolódik a Tiszakönyök Egyesület is, amely a Diák Médiakörrel együtt egyfajta nyitott rendezvényt szeretne megvalósítani, amelyen szívesen látják az érdeklõdõ pedagógusokat, irodalmárokat, a média világa és a nyelvkultúra iránt érdeklõdõ diákokat és felnõtteket. További információkkal Sipos Attila (tel. 06/30-6453366) programkoordinátor szolgál az érdeklõdõk számára.

Kép: Záhonyi diákok Dr. Balázs Géza társaságában a DUE Karácsonyon. (Lõrincz Z. felv.)

Nagy Feró és csapata, a legendás Beatrice koncertje után újabb nagynevû rockegyüttesek látogatnak el a szabolcsi rockfõvárosba, Kisvárdára. Április 29-én a dallamos rockzene hazai klasszikusa, a szombathelyi LORD zenekar, valamint a metálzene egyik reprezentánsa, a Pokolgép ad közös koncertet a Várszínpadon. Augusztusban pedig a második alkalommal rendezik meg a kétnapos rockfesztivált, amelyen a tervek szerint záhonyi bandák is fellépnek majd.

KARÁCSONY - KULTURÁLIS PROGRAMOKKAL Amint azt már megszokhattuk, karácsony alkalmából ezúttal is számos kulturális programra került sor Záhonyban. A jeles ünnepünkön elõször vállalkozott nyilvános kulturális rendezvény szervezésére a Hit Gyülekezete, amely a Hajnalcsillag Alapítvánnyal együtt kezdeményezett sokak örömére -a karitatív szolgálatát kiegészítve - ünnepi mûsort. A mûvelõdési központ teltházas közönsége elõtt fellépett a Freedance modern tánccsoport, az ATV Csillagváros címû mûsorában már országos népszerûségre szert tett Jakab Zsolt elõadómûvész és a korábban a Mandala dalszínházzal szereplõ Szegedi László musical énekes. A “Vidám Karácsony” elnevezésû program végén természetesen a legboldogabb az a kétszáz gyermek volt, akiket Angliából érkezett, az ottani kortársak által összeállított csomagokkal ajándékoztak meg a sikeres est szervezõi.

Kép: A Freedance tánccsoport a Hit Gyülekezetének Vidám Karácsonyán

14. oldal


P. Dobrozsi Rita novellája:


PÁR - BESZÉD

-Hát ez nem lehet igaz! Jól látok? Tényleg te vagy? -Úristen! Ezt nem hiszem el… Ennyi év után… -Ülj már le! A vendégem vagy! Mit eszel? Mit iszol? -Semmit. De tényleg. Kövek ülnek a gyomrom helyén, olyan izgatott vagyok… Tõled. -Alig változtál. Gyönyörû vagy. -Neked! Ha még jól látsz… Egyébként köszönöm a bókot. Ha tudom, hogy találkozunk, már két hete nem tudtam volna aludni, és ki se jövök a fittnesz-centerekbõl. Arról nem is beszélve, mennyivel elõnyösebb szoknyában lennék, és nem a jövõ héten készültem volna fodrászhoz… -Ne szabadkozz. Nem csak a külsõ volt fontos régen sem… -Hát igen… Õrült nagy szerelem volt… és mindenrõl el tudtunk beszélgetni… -De csak akkor, ha kikászálódtunk az ágyból. Csodálatos voltál. -Te is. -Tényleg nem sokat változtál. Pedig már több mint húsz éve... -Nagyon jó, hogy újra látlak. Nézd, még a kezem is reszket. Látod? Különben mi újság? Mesélj már! Család, gyerekek, munkahely? -Nem érdekes. Szimpla, átlagos minden. Rögeszmés fõnök, közepes fizetés. Némileg hisztérikus feleség, aki mindig rohan, és mindig fáradt. Nem lelki társ. Szexuálisan viszont nincsenek gondok. -Olyan jó? -Nem azért. Megszûnt a nemi életünk. -Gyerek van? -Kettõ. Kamaszok. Elviselhetetlenül pimaszok, de ez vele jár… az életkorral. És te? Mi van veled? -Elválltam. Úgy adódott, hogy gyerek sincs. Viszont igazgatóhelyettes vagyok egy múlti cégnél, és jól keresek. -Nincs gondom semmire, és senkire, de cefetül magányos vagyok. -Egy ilyen jó nõ? Aki ráadásul szingli? -Nem tudok megalkudni. Egy bizonyos szellemi nívó alatt még akkor sem kell az illetõ, ha minden nõ sikítva fut utána. Az egy éjszakás kalandoknak pedig a gondolatától is rohamot kapok. Így viszont húsz éve csak vegetálok, mert nem jön szembe az ideálom. Még szerencse, hogy annyi a munkám. Esténként percek alatt elalszom a legjobb film közben is… -Ez õrület! Hát csak ennyi lenne az életünk? -Arról nem is beszélve, hogy ki tudja, mennyi van még hátra… -Hagyjuk a fenébe a huhogást egy idõre! Olyan jó, hogy látlak! Ha nem furdalna a lelkiismeret, hogy az asszony, meg a gyerekek… Ha nem… -Akkor azt mondanád, hogy még ma este találkozzunk? -Végül is… Talán megtehetjük… Szinte mindenki így él… -Mi viszont mindig elítéltük az ilyesmit… De minek is mondjam, mikor pontosan tudom,.. -Hogy tudom? -Hogy tudod… -És azzal is tisztában vagyok… -Hogy nem fogsz változtatni a helyzeten. Valamint hazudni sem vagy hajlandó a családodnak. -Még mindig kitalálod a gondolatomat… -Ezért kérlek, hogy ne beszélj mellé. -Mennem kell. Már így is elkéstem. Olyan jó, hogy találkoztunk. -Igen. Húsz éve nem voltam ilyen boldog… -Én sem. És ehhez elég volt fél óra egy füstös kis presszóban… -Mert itt voltál. -Ha esetleg… Mi ketten újra megpróbálnánk… Elválnék, és… -Gondolj a gyerekekre! A feleséged is kikészülne, és azt mondaná: pótolhatatlan vagy… -Ugye nem? -De. -Jó hogy láttalak. Majd csak az utcán sírsz... Tudom… -Jársz ide máskor is? -Tõled függ. -Én nem jövök soha többé. -Azért, hogy szép maradjon… minden emlék… örökre??? -Mindörökre.



15. oldal

Pokol Barnabás tárlata Királyhelmecen

Egy vasutas dilemái

A közelmúltban egy információs számítógépet telepítettek a záhonyi vasútállomás várótermébe, melynek nagy elõnye az egyszerû kezelhetõség, köszönhetõen az érintõképernyõs megoldásnak. A helyi Soft-Dekor Bt. által üzemeltetett berendezés hasznos információkkal látja el az utazóközönséget, hiszen megtalálható rajta a teljes vasúti menetrend, a határváros térképe, továbbá fizetett kereskedelmi hirdetések. A szerkesztõk kulturális rovatot is indítottak, ahol megtalálható lapunk, a Tiszakönyök Tükrének aktuális, színes változata, valamint Sipos Atilla „Tiszai táj” címû komplex fotókiállítás anyaga.

Királyhelmeciek örömmel tekintették meg Pokol Barnabás humoros grafikáit. Dr. Tiszai Nagy Menyhért Felvidéki festõ kiállítása az OMK-ban március 14-tõl tekinthetõ meg. A képen Idill címû festménye látható. Idill

A nyugdíjkorhatár emelés következménye

Kutató a pódiumon Grgurics István Egészséges életmód és a halálozás

Fa, mely Télen még zöldebb összefüggése címmel elõadás sorozatot tart a körzet településein a TIT szervezésében. A járási ÁNTSZ vezetõ évekig tartó fáradtságos, és egyedülálló kutatómunka eredményét teszi közé, a jövõ nemzedék számára. A helyes táplálkozás, a környezeti hatások ( Csernobil, alkohol) a halálozási statisztika kimutatásával szembesíti a hallgatóságot.A grafikonok, táblázatokkal szemléltetett elõadássorozatot a mindenki számára közérthetõvé teszi.

Keresztényi László faszobra

A fenti képen Döge község hallgatói látható. Fotó:Sipos A.

16. oldal

Internet címünk:WWW.tiszakonyoktukre.Hu

Pokol Barnabás

Epilógus

Csutkai Csaba Képek címû kiállítása A Magyar Kultúra Napja alkalmából


Vandál pusztítás

Apám mindig mondta: Legyél masiniszta! Szavát megfogadva, Mentem tanfolyamra. Azt gondoltam biztos élet. Szerettem e mesterséget. Szem meresztve télen, Jártam ködben, dérben. Ha jelzõnél álltam. Szalonnát zabáltam. Negyven fokos nyárban Kiszáradt a nyálam. Tolattam Pupossal, Tolattam Bobóval. „Jártam éjjel-nappal Fekete vonattal”.

Szomorú, hogy egyesek a záhonyi Tiszai ártérbe hordják a szemetet.

Aztán Szili képe Lebegett az égbe, S midõn seggem érte, Lelkem, nem cserélte. Gigantra felülve, Munkámat szeretve, Életeket féltve, Jártam fellegekbe.

Kinek volt útjába? Pedig a légynek se ártott a Silver Étterem elötti Cégér szobor:egy “erõs ember” leütötte, s széttört. Mi öröme lehetett? Elitélendõ cselekedet...

Lakatos Tamás: Cinke

Ám roncs lett itt minden, Szinte minden szinten. S mind amibe hittem, Köddé vált elõttem. Én mindig reméltem, Támogatást kértem. S mire felébredtem, Se munkám, se gépem.

S.A.: Léprigó

Pokol Barnabás: Összetõrve Bodó Renáta (Diák alkotókõr): Tazmán ördög

Pokol Barnabás: Krízishelyzet az Intercity mozdonyán

( rajzfilmfigura )

Tiszakönyök Mûvészeti és Kulturális Egyesület lapja. A lap megjelenik: Tiszakönyök településein. Munkatársaink: Rákosi Katalin (30) 408-2645 Mandula József (30) 316-5160 Bernáth Józsefné (20) 801-9745 Pokol Barnabás (30) 436-2895 Továbbra is várjuk telefonon, írásban vagy személyesen jelentkezését a fenti információs vonalakon. Levélcím: Sipos Attila 4625 Záhony, Ifjúság út 6. Tel:06 (30) 645-3366 / 06 (45) 425-059

Internet cím: http://www.tiszakonyoktukre.hu Fórum: http://forum.tiszakonyoktukre.hu Nyomda: PIREMON KISVÁLLALAT KISVÁRDA

A Tisza élõvilágának napja címmel rendeztek kiállítást a záhonyi Hétszínvirág óvodában

Recommend Documents