A termõföld és a zöldfelületek védelme gazdasági eszközökkel

12. melléklet

A termõföld és a zöldfelületek védelme gazdasági eszközökkel Törvényjavaslat a termõföldrõl szóló 1994. évi LV. törvény módosításáról 1. § A termõföldrõl szóló 1994. évi LV. törvény (a továbbiakban: Tft.) 3. §-ának a), f) és g) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép: /E törvény alkalmazásában/ „a) termõföld: az a földrészlet, amelyet az ingatlannyilvántartásban szántó, szõlõ, gyümölcsös, kert, rét, legelõ (gyep), nádas, erdõ, fásított terület mûvelési ágban vagy halastóként vagy rekreációs és egyéb célú zöldterületként tartanak nyilván, illetve amelyet a gyakorlatban e törvény hatályba lépésekor ezen célok valamelyikére használnak;” „f) mezõ-, erdõgazdasági mûvelés alatt álló belterületi föld: az a belterületi földrészlet, amelyet szántó, szõlõ, gyümölcsös, kert, gyep, nádas, erdõ mûvelési ágban vagy halastóként vagy rekreációs és egyéb célú zöldterületként tartanak nyilván, illetve amelyet a gyakorlatban e törvény hatályba lépésekor ezen célok valamelyikére használnak;” „g) termõföldvédelem: a termõföld mennyiségének védelme (a továbbiakban: földvédelem) és a termõföld minõségének védelme (a továbbiakban: talajvédelem), továbbá a földnek, mint Magyarország legfontosabb feltételesen megújuló (megújítható) természeti erõforrásának, pótolhatatlan ökológiai és nemzeti kincsének a védelme.”

„2. Ha a termõföld nyolcadik minõségi osztálynál jobb minõségû, a járulék összegének megállapításakor a szorzót minõségi osztályonként az ötödik minõségi osztályig nyolcezerrel, az ötödiktõl az elsõ minõségi osztályig minõségi osztályonként tizenhatezerrel növelni kell.” „5. A termõföld más célú idõleges hasznosításáért a járulékot a minõségre tekintet nélkül az elsõ évre vonatkozóan nyolcezres szorzó alkalmazásával kell megállapítani. A szorzót évente ötszázzal növelni kell mindaddig, amíg a terület eredeti állapotába helyreállítva vissza nem kerül.” (2) A Tft. 1. számú melléklete a következõ 6., 7. és 8. ponttal egészül ki, és a jelenlegi 6. pont számozása 9. pontra változik: „6. Abban az esetben, ha a termõföld oly módon kerül beépítésre, hogy a lefedettségének aránya több mint 50 százalékos, és területe összefüggõen meghaladja a 3000 négyzetmétert, a járulék az 1. illetve 2. pontban meghatározott érték 20-szorosa. Amennyiben a terület összefüggõen meghaladja a 6000 négyzetmétert, a járulék az 1. illetve 2. pontban meghatározott érték 40-szerese. Ezen pont alól kivételt jelentenek a közlekedési és közmû-létesítmények, kivéve a gépjármû várakozóhelyeket.”

(1) A Tft. 1. számú mellékletének 1., 2. és 5. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

„7. Ha a földvédelmi járulék e törvény hatályba lépése elõtt már befizetésre került, azonban az adott termõföld és mezõgazdasági mûvelés alatt álló belterületi föld más célú hasznosítása a gyakorlatban nem kezdõdött meg, a más célú hasznosítás tényleges megkezdése esetén az 1–7. pontokban meghatározott földvédelmi járulék 50 százalékát kell megfizetni.”

„1. A termõföld és a mezõgazdasági mûvelés alatt álló belterületi föld más célú hasznosításáért nyolcadik minõségi osztály esetén az AK érték harminckétezerszeres szorzatának megfelelõ forintösszeget kell földvédelmi járulékként (a továbbiakban: járulék) fizetni.”

„8. A Budapesti Agglomerációhoz, valamint a Balaton Kiemelt Üdülõkörzethez tartozó települések területén fekvõ termõföldek más célú hasznosítása esetén az 1–8. pontokban meghatározott földvédelmi járulék ötszörösét kell megfizetni.”

2. §

308

koltm12.p65

Levegõ Munkacsoport, 2003

308

2003.08.20., 8:38

3. §

legalább 39 200 kg

(1) A Tft. 2. számú mellékletének 1. a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

3. A 66. § (3) bekezdésében foglaltakra vonatkozóan

/1. A földvédelmi bírság/ „a) az 55. § (1) bekezdésének a) pontjában foglalt esetekben a termõföld AK értéke nyolcezerszeres;”

4. A 67. §-ban foglaltakra vonatkozóan

(2) A Tft. 2. számú mellékletének 2. b) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép: /2. Az 55. § (1) bekezdésének c) pontjában foglalt esetben a bírság összege/ „b) ha az állami ingatlan-nyilvántartás szerinti mûvelési ág helyreállítása alól a kötelezett felmentést kapott, a termõföld eredeti mûvelési ága alapján megállapított AK érték huszonnégyezerszeres szorzatának megfelelõ forintösszeg.” (3) A Tft. 3. számú melléklete helyébe a következõ rendelkezés lép:

legalább 9 600 kg

legalább 48 000 kg

/A talajvédelmi bírság mértéke/ „Az egy hektárra esõ bírság összege az étkezési búza alább megadott mennyisége és az érvényes garantált ár szorzata: 1. A 62. § (1) bekezdésének a), b) és c) pontjaiban, (2) bekezdésének a) pontjában és a (3) bekezdés a) pontjában, továbbá a 63. § (2) bekezdésében, a 64. §-ban, a 66. § (1) bekezdésében, valamint a 68. § (1) és (2) bekezdéseiben foglaltak, illetve az ezekkel kapcsolatos szabványok, mûszaki irányelvek és egyéb elõírások be nem tartása esetén legalább 6800 kg

legfeljebb 19200 kg

2. A törvényben elõírt szakhatósági hozzájárulások beszerzésének elmulasztása, illetve az abban meghatározottak részbeni vagy teljes mértékû figyelmen kívül hagyása esetén a) a 69. § (1) bekezdésének b) pontjára vonatkozóan legalább 14 400 kg

legfeljebb 29 600 kg

b) a 70. § (1) bekezdésében elõírtak betartására kiadott szakhatósági hozzájárulásban meghatározott követelmények megsértése esetén a károsított termõföld területének mértéke alapján legalább 48 000 kg

legfeljebb 88 000 kg

c) a 70. § (2) bekezdésének a) és b) pontjaiban elõírt szakhatósági hozzájárulás beszerzésének elmulasztása esetén Az

államháztartás

309

ökoszociális

reformjának

legfeljebb 24 000 kg

legfeljebb 78 400 kg

5. A 69. § (1) bekezdésének a) pontjában elõírt engedélyek beszerzésének elmulasztása, illetve az abban meghatározottak részbeni vagy teljes mértékû figyelmen kívül hagyása esetén a) a 62. § (2) bekezdésének b) pontjában, a (3) bekezdésének b) pontjában és a (4) bekezdés a) pontjában, valamint a 66. § (2) bekezdésének b) pontjában foglaltakra vonatkozóan legalább 19 200 kg

legfeljebb 48 000 kg

b) a 62. § (4) bekezdésének b)-c) pontjaiban foglaltakra vonatkozóan legalább 29 600 kg

koltm12.p65

legfeljebb 68 000 kg

legfeljebb 68 000 kg

c) a 66. § (2) bekezdésének a) pontjában foglaltakra vonatkozóan legalább 78 400 kg

legfeljebb 146 400 kg”

4. § (1) E törvény a kihirdetésekor lép hatályba. (2) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg a Tft. 52. §-a (3) bekezdésének i), j) és k) pontja, 52. §-ának (5) bekezdése, valamint 53. §-ának (6) és (7) bekezdése hatályát veszti.

Általános indoklás A termõföld gyors pusztulásának okai és következményei Rohamosan fogy egyik legfontosabb nemzeti vagyonunk: a termõföld. Különösen vészesen gyorsult fel ez a folyamat a rendszerváltás utáni években. Míg 1938-ban a mûvelésbõl kivont terület aránya – a KSH adatai szerint – az ország teljes területének csak 6,6 százalékát, 1990-ben 11,5 százalékát tette ki, 1996-ban ez az arány már 13,8 százalékra emelkedett, 2001-ben pedig elérte a 16,9%-ot! (Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy az

szükségessége

és

lehetõségei

2003.08.20., 8:38

309

utóbbi években a vonatkozó statisztikák nem követték megfelelõen a valódi változásokat. Ezért javasoljuk, hogy a hagyományos statisztikai módszerek mellett ûrfelvételek alapján folyamatosan kövessék nyomon a földhasználat változásait.) Az ipar, a bányászat, a közlekedés, a kereskedelmi és a lakóépületek, valamint egyéb létesítmények egyre több értékes földterületet fednek le gyakorlatilag visszavonhatatlanul. A szuburbanizáció, a közúti közlekedés robbanásszerû növekedése, a bevásárlóközpontok terjedése és egyéb zöldmezõs beruházások azonban nemcsak környezeti szempontból okoznak súlyos veszteségeket, hanem gyakran társadalmilag is károsak és nemzetgazdaságilag is ésszerûtlenek. A termõföld, a zöldterületek pusztításának az egyik fõ oka a hibás árviszonyokban található. Egyrészt Magyarországon a föld ára csak töredéke a nyugat-európai áraknak (ld. az 1. táblázatot). Másrészt még Nyugat-Európában sem tükrözi a föld ára mindazokat a tényezõket, amelyek meghatározzák a föld valódi értékét. A zöldterületek, illetve a mezõgazdaság ugyanis tájat, élõvilágot, környezetet is „termelnek”, nem csak élelmiszereket és nyersanyagokat. Ezek a közösség, a környezet és a fenntarthatóság szempontjából igen fontos „termékek”. 1. táblázat: Átlagos földárak néhány európai országban 2001-ben A föld ára (1000 e uró/he ktár)

Ors zág Luxemburg

60,0

Hollandia

18,0

Németország nyugati része

15,6

Belgium

12,1

Spanyolország

10,0

Dánia

6,1

Anglia

4,9

Franciaország

3,0

Finnország

2,7

Magyarország

1,0

Forrás: Földbróker, 2002.

A probléma kezelése gazdasági eszközökkel Az alább felsorolt javaslataink megvalósítása esetén a föld ára sokkal inkább megközelítené annak valós értéket. Bevezetésük arra is ösztönözné a befektetõket, hogy zöldmezõs beruházások helyett barnamezõs (a felhagyott ipari és egyéb leromlott, zöldfelülettel nem fedett területen történõ) beruházásokat valósítsanak meg, ami kör310

koltm12.p65

nyezetvédelmi és településfejlesztési szempontból egyaránt sokkal elõnyösebb. Hasonló jellegû intézkedéseket terveznek az EU több országában is. A német parlament Ember- és környezetvédelmi Bizottsága (Enquete-Komission „Schutz des Menschen und der Umwelt”) 1998-ban elkészült jelentése is javasolja az ilyen jellegû adóztatás bevezetését a termõföld, a zöldfelületek védelmére. A bizottság által javasolt intézkedés a becslések szerint 2010-re 90%-kal mérsékelné az éves termõföld-csökkenést az 1995. évihez képest. A német kormány nemrég hozott határozata szerint a termõföld fogyását a jelenlegi napi 130 hektárról 2020-ra 30 hektárra (azaz 77%-kal) kell csökkenteni. A Német Környezetvédelmi Tanács ennek egyik eszközeként vizsgálja a mi földvédelmi járulékunk bevezetését (http://dip.bundestag.de/btd/14/098/ 1409852.pdf). A brit kormány szintén azt fontolgatja, hogy adópolitikai eszközökkel is próbálja megvédeni a zöldfelületeket és területi korlátok közé szorítani a lakóházak, az ipar és a közlekedési hálózat terjeszkedését. Az eddigiekben felvázolt problémák kezelésére meghozandó intézkedések eredménye a következõ: • Számottevõen csökken a termõföld, a zöldterületek, a növényzet pusztulása. • Az ipari, kereskedelmi és lakáscélú beruházások egyre nagyobb hányada kerül átcsoportosításra a nagy mennyiségben rendelkezésre álló rozsdaterületekre (lepusztult ipari, lakó és egyéb rossz állapotban lévõ területekre), azok újjáélesztésére. • Jelentõs infrastruktúra-fejlesztési és üzemeltetési költségek kerülnek megtakarításra. • Az egész társadalom helyett az érintett beruházók fizetik meg a beruházás társadalmi, gazdasági, környezetvédelmi és infrastrukturális költségeit, ami elõsegíti egy igazságosabb, demokratikusabb és hatékonyabb társadalom kialakítását. • Visszaszorulnak a nem kívánatos ingatlanspekulációk és az ezzel összefüggõ, igen széles körben elterjedt visszaélések (köztük az e téren óriásira duzzadt korrupció). • Mérséklõdik az önkormányzatokra (és így a közvetve a Kormányra) nehezedõ pénzügyi nyomás. • A mainál sokkal inkább meg fogunk felelni az Európai Unió és az OECD területfejlesztési prioritásainak. Ezen célok megvalósítására a földvédelmi járulék alkalmas eszköznek tûnik, amennyiben a kívánatos mértékben megemelésre és kiterjesztésre kerül.

A földvédelmi járulék emelésének megalapozása A termõföldrõl szóló 1994. évi LV. törvény 52. § (1) bekezdése szerint „A termõföld más célú hasznosítása Levegõ Munkacsoport, 2003

310

2003.08.20., 8:38

esetén egyszeri földvédelmi járulékot kell fizetni a külön jogszabályban meghatározott számlára.” A termõföldrõl szóló 1994. évi LV. törvény – elõdeihez hasonlóan – egyik legfontosabb nemzeti kincsünk, a termõföld elkótyavetyélésére ösztönöz, és nincs tekintettel a talaj szerepére ökológiai rendszerünkben. Törvényeink gyakorlatilag szabad utat engednek a termõföld beépítésének és elhanyagolásának. Gyökeres, gyors változásra van szükség, amit nagymértékben elõsegítene – a földvédelmi járulék, a földvédelmi bírság és a talajvédelmi bírság emelése, valamint – a földvédelmi járulék és a bírságok kiterjesztése. A törvény által etalonnak tekintett 20 aranykorona nyolcadik minõségi osztályú föld (1. számú melléklet 1. pont) 1999. évi ára hektáronként 80 ezer forint járulékot jelentett, ami 1 év búzatermésének árával egyenlõ! Tehát 1 év búzatermésével letudható 1 hektár föld beépítése. Szõlõ esetében ötödik minõségi osztálynál a járulék 380 ezer Ft/ha, ami még el sem éri az egy évi termés értékét! Az egy négyzetméterre jutó járulék termõföldnél 8– 36 forint volt, és még védett természeti területen sem haladta meg az 50 forintot. Építési telekként viszont 3– 22 ezer forint négyzetméterenként az elérhetõ bevétel. A termõföld átminõsítése így több százszoros, sõt ezerszeres haszonnal kecsegtet, hiszen az alacsony eladási árnak sincs visszatartó ereje. Ha a termõföldet nem csupán termelési tényezõként fogjuk fel, hanem pótolhatatlan környezeti elemnek tekintjük, a földvédelmi járulékot jelentõsen emelni kell. Ennek az intézkedésnek nem a többletbevételek elõteremtése a célja, hanem az, hogy a bevezetésével jelentõsen visszaszoruljon a termõföld egyéb célra történõ felhasználása. Sajnos a földárak olyan alacsonyak, hogy igen nagymértékû emelés szükséges, hogy a termõföldünket megfelelõen meg tudjuk védeni.

A földvédelmi járulék kiterjesztésének indokai Az 1994. évi LV. törvény meghatározása szerint a termõföld „az a földrészlet, amelyet a település külterületén az ingatlan-nyilvántartásban szántó, szõlõ, gyümölcsös, kert, rét, legelõ (gyep), nádas, erdõ, fásított terület mûvelési ágban vagy halastóként tartanak nyilván.” A földvédelmi járulékot nemcsak a fenti meghatározásban szereplõ területre kellene kivetni, hanem minden olyan további területre, amely jelenleg zöldfelület, illetve be nem épített terület (potenciális zöldfelület). Továbbá, az ilyen jellegû belterületi földeken a földvédelmi járulék jóval magasabb legyen, mint a külterületen. A járulék mértéke az adott földterület helyétõl is Az

koltm12.p65

államháztartás

311

ökoszociális

reformjának

kell, hogy függjön (pl. más mértéket kell alkalmazni a Budapesti Agglomerációban, mint a Nyírségben). A termõföldrõl szóló 1994. évi LV. törvény jelenleg hatályos rendelkezéseivel ellentétben nem szabadna semmiféle mentességet adni a termõföld megszüntetésekor, így például akkor is meg kellene fizettetni a földvédelmi járulékot, ha az adott területen lakóépületekkel vagy egyéb módon kívánják a termõföldet, ill. beépítetlen területet felszámolni. A termõföld ugyanazokkal az értékekkel rendelkezik, akár kül-, akár belterületen található. Sõt, a belterületen fekvõ termõföld a lakosság egészségi állapotára és közérzetére, a települési környezetre gyakorolt hatását tekintve sok esetben értékesebb a külterületen fekvõnél. Ezért semmiképp sem indokolt a kül- és belterületi termõföld megkülönböztetése, és különösen elfogadhatatlan, hogy ez a belterületen elhelyezkedõ termõföld hátrányára történjen.

Részletes indokolás Az 1. §-hoz Az a) ponthoz: A termõföld ugyanazokkal az értékekkel rendelkezik, akár kül-, akár belterületen található. Sõt, a belterületen fekvõ termõföld a lakosság egészségi állapotára és közérzetére, a települési környezetre gyakorolt hatását tekintve sok esetben értékesebb a külterületen fekvõnél. Ezért semmiképp sem indokolt a kül- és belterületi termõföld megkülönböztetése, és különösen elfogadhatatlan, hogy ez a belterületen elhelyezkedõ termõföld hátrányára történjen. Az „illetve amelyet a gyakorlatban e törvény hatályba lépésekor ezen célok valamelyikére használnak” kiegészítés azt a célt szolgálja, hogy az önkormányzat által hivatalosan (azaz papíron) építési, közlekedési, intézményi stb. övezetbe sorolt, ténylegesen azonban az e törvény hatályba lépésekor termõföldként létezõ terület a valóságnak megfelelõen kerüljön számbavételre. Az f) ponthoz: A jelenleg hatályos törvényben törölni javasolt rész alapján a törvény úgy is értelmezhetõ, hogy a „rendeltetésszerû felhasználás” nem a termõföld funkció, és ezért nem kell földvédelmi járulékot, illetve földvédelmi bírságot fizetni a felhasználási mód megváltoztatása esetén. A módosítás ezt küszöbölné ki. A g) ponthoz: A meghatározás a javasolt kiegészítés révén felel meg a korszerû tudományos szemléletnek.

szükségessége

és

lehetõségei

2003.08.20., 8:38

311

A 2. §-hoz Az (1) bekezdéshez: Az 1. és az 5. ponthoz: A termõföldrõl szóló 1994. évi LV. törvény – elõdeihez hasonlóan – egyik legfontosabb nemzeti kincsünk, a termõföld elkótyavetyélésére ösztönöz, és nincs tekintettel az élõ talaj szerepére ökológiai rendszerünkben. A föld ára töredéke az EU-országok árainak, ugyanakkor törvényeink gyakorlatilag szabad utat engednek a termõföld beépítésének és elhanyagolásának. Ennek tudható be, hogy az elmúlt 30 évben több mint 420 ezer hektár földet vontak ki a mûvelés alól, ami évenként 14 ezer hektár veszteségnek felel meg. Gyökeres, gyors változásra van szükség, amit nagymértékben elõsegítene a földvédelmi járulék, a földvédelmi bírság és a talajvédelmi bírság emelése, valamint a földvédelmi járulék és a bírságok kiterjesztése. Ha a termõföldet nem csupán termelési tényezõként fogjuk fel, hanem pótolhatatlan környezeti elemnek tekintjük, a földvédelmi járulékot jelentõsen emelni kell. Napjainkra a tudomány alapos feltáró munkát végzett, amelynek következtében már túljutottak azon az elavult szemléleten, hogy a földet csupán termelési tényezõként kezeljék. Várallyay György akadémikus, talajkutató a következõ módon összegezte a talaj funkcióival kapcsolatos nemzetközi tudományos megállapításokat (A talajtan multifunkcionalitásának szerepe a jövõ fenntartható mezõgazdaságában. In: Ötven éves az Acta Agronomica Hungarica. Jubileumi Tudományos Ülés, Martonvásár, 2002. november 19.): „A társadalom egyre inkább veszi igénybe, a fenntartható fejlõdés egyre inkább épít a talaj különbözõ funkcióira, melyek közül a legfontosabbak a következõk: (a)Feltételesen megújuló természeti erõforrás. (b)A többi természeti erõforrás (sugárzó napenergia, légkör, felszíni és felszín alatti vízkészletek, biológiai erõforrások) hatásának integrátora, transzformátora, reaktora. Ily módon biztosít életteret a talajbani élettevékenységnek, termõhelyet a természetes növényzetnek és a termesztett kultúráknak. (c)A primer biomassza-termelés alapvetõ közege, a bioszféra primer tápanyagforrása. (d)Hõ, víz és növényi tápanyagok természetes raktározója. (e)A talajt (és terresztris ökoszisztémákat) érõ, természetes vagy emberi tevékenység hatására bekövetkezõ stresszhatások puffer közege. (f) A természet hatalmas szûrõ- és detoxikáló rendszere. (g) A bioszféra jelentõs gén-rezervoárja, a biodiverzitás nélkülözhetetlen eleme. 312

koltm12.p65

(h) Történelmi örökségek hordozója.” A földtörvény a régi gyakorlatot követve csak a termelési funkciót védi, ám nem vitás, hogy az összes tényezõt értékképzõ elemnek kell tekinteni! A magyar termõföld irreálisan alacsony ára, amely egyetlen szempontot követ – nem tartható. A fent említett többi tényezõ is legalább olyan értékû, mint a termelési tényezõ. Ha csak ezt tekintjük is, akkor a földvédelmi járulékot nyolcszorosára kellene emelni, hiszen így lehet egyenlõnek tekinteni a többi elemet is, azaz ez azt feltételezi, hogy a többi tényezõ is legalább olyan értékû, mint a termelési tényezõ. Azonban a termõföldet csupán termelési tényezõként tekintve is hibás a jelenlegi szabályozás. Semmi sem indokolja ugyanis, hogy csak egy évi búzatermés árát kelljen megfizetni és nem – mondjuk – 10 évi termését. Ez utóbbi esetben viszont – a többi felsorolt tényezõt is legalább ezzel egyenértékûnek tekintve – a földvédelmi járulékot nem nyolcszorosára, hanem nyolcvanszorosára kellene emelni! Fontos felhívni arra is a figyelmet, hogy tulajdonképpen az esetek többségében csak ilyen mértékû járulék lenne visszatartó erejû. Ezért a törvényjavaslat a különbözõ tényezõktõl függõen további járulék-emeléseket is tartalmaz. A járulék jelentõs emelését a társadalmi igazságosság és a gazdasági ésszerûség is megköveteli. A jelenlegi rendkívül alacsony járulék ugyanis lehetõvé teszi, hogy egyesek gyorsan és igen komoly mértékben növeljék vagyonukat anélkül, hogy ezzel a vagyongyarapodásukkal arányos ellenszolgáltatást nyújtanának a társadalom részére. A járulék számottevõ emelése tehát – az indokok megfelelõ kommunikációja esetén – széles körû társadalmi elismerést váltana ki. A 2. ponthoz: Mivel a termõföldet nem elsõsorban mint termelési tényezõt kell figyelembe venni, hanem mint pótolhatatlan környezeti elemet, nem célszerû a járulékfizetést e szerint meghatározni, hogy az adott pillanatban éppen milyen mûvelési ágba tartozik. Egyébként ez a szakasz világosan mutatja, hogy a korszerû földhasználati szempontok figyelembevételével mennyire elavult a hatályos földtörvény. (Mi van, ha például az EU szabályozások miatt a szõlõt amúgy is ki kell vágni, miközben a terület más szempontból rendkívül értékes lehet?)

A (2) bekezdéshez: A 6. ponthoz: Az egybefüggõ nagy területek leburkolása nemcsak a helyi klímát rontja és nem esztétikus, de a talaj élõvilága és a vízháztartás szempontjából is rendkívül káros. Az utóbbi idõben az ilyen jellegû lefedések elsõLevegõ Munkacsoport, 2003

312

2003.08.20., 8:38

sorban a nagy bevásárlóközpontokat és a hozzájuk kapcsolódó parkolókat jellemzik. Ezeknek a beruházásoknak a fékezése (legalább a zöldterületeken) egyéb elõnnyel is járna. Számos szakértõ meggyõzõdése, hogy a bevásárlóközpontok létesítése olyan mértéket ért már el, amit nem indokolnak a piaci viszonyok: több fejlett nyugat-európai országban az egy fõre jutó bevásárlóközpont-terület kisebb, mint Magyarországon, miközben az ottani vásárlóerõ a magyarországinak a többszöröse. Ugyancsak a szigorítás mellett szól, hogy több városban nagyobb összefüggõ, központi fekvésû telket csak a szûkösen rendelkezésre álló zöldterületek rovására lehet kialakítani. Ha a beruházót érdekeltté teszik abban, hogy a parkolót az építmény alatt helyezzék el, akkor az városképileg és környezetvédelmi szempontból egyaránt kedvezõbb. (Dunaújvárosban egy véderdõ helyén akarták a parkolót kialakítani, Tatabányán egy városi parkból vettek el jelentõs területet a parkolónak.) A 7. ponthoz: Korábban rendkívül alacsony földvédelmi járulék megfizetésével hatalmas értéknövekedést értek el az ingatlantulajdonosok, amikor területüket beépíthetõ területté minõsítették át. Ugyanakkor nem fizettek a jelentõs vagyongyarapodásuknak megfelelõ adót, és nem fizették meg az „ingatlanfejlesztésük” gyakran igen számottevõ egyéb társadalmi költségeit sem. Ezért indokolt, hogy ezek a társadalmi költségek legalább részben behajtásra kerüljenek. Ezt különösen abban az esetben célszerû megtenni, ha még nem történt meg a termõföld, a zöldterület elpusztítása. A 8. ponthoz: A Budapesti Agglomerációhoz, valamint a Balaton Kiemelt Üdülõkörzethez tartozó települések területén a legnagyobb a zöld területekre nehezedõ nyomás, ugyanakkor a biológiai sokféleség, a természeti értékek szempontjából ezek a területek Magyarországon a legértékesebbek közé tartoznak.

A 3. §-hoz A bírságnak elrettentõ mértékûnek kell lennie, hiszen a célja a jogszabályellenes magatartás megelõzése. (Amennyiben a bírság nem ekkora mértékû, akkor adóként mûködik, ami ellentétes a jogalkotó céljával.) A bírság mértékének módosítása megfelel a földvédelmi járulék javasolt módosításának. Az emelés mértéke megfelel a földvédelmi járulék javasolt emelésének, azaz elválaszthatatlanul összefügg a 17. § javasolt módosításával.

Az

koltm12.p65

államháztartás

313

ökoszociális

reformjának

A 4. §-hoz A Tft. 52. § (3) bekezdés j) és k) pontja a következõket tartalmazza: „/Nem kell földvédelmi járulékot fizetni, ha a termõföldet engedély alapján és annak megfelelõ módon/ … j) a más célú hasznosítást a tulajdonos részére, 400 négyzetméternél nem nagyobb területre, továbbá ha k) saját célra történõ lakásépítés vagy önkormányzati bérlakásépítés megvalósítása céljából engedélyezik.” A Tft. 52. §-a a következõket tartalmazza: „(5) A (3) bekezdés j) és k) pontja szerinti mentesség nem vonatkozik a Budapesti Agglomerációhoz, valamint a Balaton Kiemelt Üdülõkörzethez tartozó települések területén fekvõ termõföldek más célú hasznosítására.” A földvédelmi járulék elengedése az említett célok esetén is tovább ösztönöz a termõföld beépítésére, ami önmagában is hozzájárul a környezet állapotának romlásához, és így károsan hat a lakosság egészségére. Ezért hibát követett el az Országgyûlés, amikor az említett (a termõföldrõl szóló törvényben korábban nem szereplõ) törvényhelyeket – a termõföldrõl szóló törvény módosításáról szóló 2001. évi CXVII. törvénnyel – megszavazta. Nagy valószínûséggel állítható, hogy ez a módosítás alkotmányellenes volt, mivel sérti az Alkotmány 18. §-át („A Magyar Köztársaság elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez”) és 70/D. § (1) bekezdését („A Magyar Köztársaság területén élõknek joguk van a lehetõ legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez.”). Azáltal, hogy a Budapesti Agglomeráció és a Balaton térségét továbbra is meghagyták a korábbi szabályozás alatt, tulajdonképpen közvetve a törvényalkotók is elismerik, hogy a földvédelmi járulék elengedése az említett esetben kedvezõtlenül hat a környezet állapotára. Ezt a törvénymódosítást tudomásunk szerint semmiféle háttérvizsgálat, szakmai elemzés nem elõzte meg, sem környezetvédelmi, sem egyéb tekintetben. Ez szintén alkotmányellenes, hiszen az Alkotmány 35. § (1) bekezdésének b) pontja kimondja, hogy a Kormány „biztosítja a törvények végrehajtását”. Ebben az esetben viszont nem került végrehajtásra a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 18. § (1) bekezdése: „A jogszabály megalkotása elõtt - a tudomány eredményeire támaszkodva - elemezni kell a szabályozni kívánt társadalmi-gazdasági viszonyokat, az állampolgári jogok és kötelességek érvényesülését, az érdek-összeütközések feloldásának a lehetõségét, meg kell vizsgálni a szabályozás várható hatását és a végrehajtás feltételeit. Errõl a jogalkotót tájékoztatni kell.”

szükségessége

és

lehetõségei

2003.08.20., 8:38

313

Szintén sérült a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 43. és 44. §-a: „43. § (1) A környezetvédelemmel összefüggõ törvényjavaslat és más jogszabály (a továbbiakban együtt: jogszabály), az ország társadalmi-gazdasági tervei, területfejlesztési koncepciói, továbbá a regionális hatást eredményezõ döntések (a továbbiakban együtt: döntés) elõkészítõje köteles az intézkedés környezetre gyakorolt hatásait vizsgálni és értékelni, s azt vizsgálati elemzésben (a továbbiakban: vizsgálati elemzés) összefoglalni. (2) A (1) bekezdés alkalmazásában a környezetvédelemmel összefüggõ jogszabály az a törvény, kormányrendelet, miniszteri rendelet, illetõleg döntés, amely a) a környezeti elemekre, b) a környezet minõségére, vagy c) a környezettel összefüggésben az emberi egészségre hatást gyakorol. (3) A környezetvédelemmel összefüggõ gazdasági szabályozó eszközök (vám-, adó- és illetékszabályok stb.) bevezetésére irányuló szabályozások, továbbá jelentõs módosítások esetében a vizsgálati elemzést minden esetben el kell végezni. 44. § (1) A vizsgálati elemzésnek különösen a következõkre kell kiterjednie: a) a tervezett elõírások, intézkedések mennyiben befolyásolják, illetõleg javíthatják a környezet állapotát; b) a tervezett intézkedések elmaradása esetén milyen kár érheti a környezetet, illetõleg a lakosságot; c) a hazai feltételek mennyiben adottak a tervezett intézkedések bevezetéséhez; d) a közigazgatási szervek mennyiben felkészültek a tervezett intézkedések végrehajtására; e) a tervezett intézkedések megvalósításához az állami, pénzügyi, szervezeti és eljárási feltételek rendelkezésre állnak-e; f) a javaslat mennyiben jelent eltérést a nemzetközileg általánosan elfogadott megoldásoktól. (2) A 43. § (1) bekezdésében meghatározott tervezeteket és a vizsgálati elemzést a döntésre jogosult szervhez történõ benyújtás elõtt – véleménynyilvánítás céljából – meg kell küldeni az Országos Környezetvédelmi Tanácsnak. A véleménynyilvánításra – a tervezet kézbesítésétõl számított – legalább harminc napot kell biztosítani.” A földvédelmi járulék elengedése nemzetgazdasági szempontból is káros: a települések terjeszkedésére ösztönöz, ami növeli az új infrastruktúrák létesítése és üzemeltetése iránti igényeket, miközben a már meglévõ infrastruktúra kihasználtsága csökken. Ez óriási pazarláshoz és a költségek kezelhetetlen növekedéséhez vezethet.

Az 52. § (3) bekezdése i) pontja a következõ: „(3) Nem kell földvédelmi járulékot fizetni, ha a termõföldet engedély alapján és annak megfelelõ módon 314

koltm12.p65

i) 2 hektárt meg nem haladó nagyságú területen települési vagy megyei szociális intézmény, egészségügyi, sportlétesítmény építése céljára használják fel.” Ez a törvényhely nem pontosítja eléggé, hogy valójában milyen intézmények létesítése esetén lehet elengedni a járulékfizetést, így például – a törvényjavaslat indoklásában leírtakkal ellentétben – egy kisebb golfpálya vagy motorverseny-pálya létesítése is ide tartozhat, ami különösen káros a környezetre. Nem bizonyított, hogy adott esetekben a földvédelmi járulék elengedése járulna-e hozzá a leghatékonyabban a lakosság egészségi állapotának javításához. Amikor a meglévõ egészségügyi intézmények és sportlétesítmények súlyos anyagi gondokkal küszködnek, akkor nem valószínû, hogy az új létesítmények építéséhez nyújtandó ilyen jellegû pénzügyi kedvezmény szolgálná a legjobban a kívánt cél elérését. Ezt a pontot szintén 2001-ben iktatták a törvénybe. Az akkori törvényjavaslat indoklásában szerepelt, hogy „a vállalkozási és üzleti célú nagy területigényû beruházások e kedvezményre nem jogosultak”. Ez azonban magában a törvényben már nem kapott helyet. Egyébként a felsorolt intézmények (a sportlétesítmények különösképpen) a 2 hektárt meg nem haladó területeken is jelentõs részben magántulajdonú vállalkozások formájában mûködnek. Továbbá a „2 hektárt meg nem haladó” területi korlátozást könnyen ki lehet játszani. A törvény ugyanis nem szabályozza, hogy ezzel a lehetõséggel összesen hányszor élhet az adott önkormányzat. Például az egyegy alkalommal 2 hektárt meg nem haladó igénybevett területek egybefüggõk vagy majdnem egybefüggõk is lehetnek, és ilyen módon elõfordulhat, hogy újabb és újabb 2 hektáros területekkel bõvítik a létesítményt. Igen sok településen vannak leromlott lakó-, illetve ipari területek (ún. barna zónák). A gazdasági szabályozóknak ezeknek a felújítását, újjáélesztését kellene ösztönözni. (Ezekre a területekre esetenként egészségügyi és sportlétesítmények is telepíthetõk.) Ezért sem célszerû az olyan törvényi elõírást meghagyni, amely ennek ellenkezõjére, vagyis a termõföld más célra történõ fokozottabb igénybevételére ösztönöz.

Az 53. § (6) és (7) pontja a következõ: „(6) A 2 hektárt meg nem haladó nagyságú termõföld települési vagy megyei szociális intézmény, egészségügyi, sportlétesítmény építése céljára engedély alapján akkor hasznosítható, ha az engedély jogosultja írásban kötelezettséget vállal arra, hogy az építményt a használatbavételi engedély jogerõre emelkedésének napjától számított 15 évig rendeltetésszerûen csak az engedélyben meghatározott célra használja. Levegõ Munkacsoport, 2003

314

2003.08.20., 8:38

(7) A (6) bekezdésben szereplõ engedély jogosultja köteles kérni – az építmény (létesítmény) használatbavételi engedélye jogerõre emelkedése napjától számított 15 napon belül –, hogy az ingatlan-nyilvántartásba jegyezzék fel a terület hasznosításának az engedélyben meghatározott korlátozását. E kötelezettség megszegése, továbbá az engedélytõl eltérõ hasznosítás esetén a földvédelmi járulékot utólag, az engedélyezõ határozat jogerõre emelkedése napjától számított, a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeres nagyságú kamatával növelt összegben kell megfizetni.” Amennyiben az 52. § (3) bekezdése i) pontja a hatályát veszti, akkor az 53. § (6) és (7) pontja értelemszerûen szintén a hatályát veszti. Ezeknek a pontoknak a törlését az is indokolja, hogy a termõföld valószínûleg örökre megszûnik, így az egyéb célra történõ hasznosítás esetén 15 év után is meg kellene fizetni a földvédelmi járulékot.

További megjegyzések A földvédelmi járulék és a földvédelmi bírság rendszerének további finomítására is szükség van. Ez azonban hosszabb idõt igényel, így kezdeti lépésként mindenképp szükség van a fenti törvénymódosítások mielõbbi elfogadására. A továbblépés egyik eleme a „földhasználati zónarendszer” kell hogy legyen, mint a földvédelmi járulék egyik alapja. Az EU-csatlakozás következtében elkerülhetetlennek tûnõ ipari, agrár- és vidékpolitikai átrendezõdés következtében szükségessé vált egy úgynevezett földhasználati zónarendszer kialakítása, amely • a lehetõ legteljesebb mértékben figyelembe veszi a különbözõ régiók agrártermelési és nem-termelési típusú potenciáljait, • e jellemzõk mentén minõsíti az ország különbözõ területeit, és • az így kialakuló zónákban eltérõ ipar-, agrár- és vidékfejlesztési prioritásokat alkalmaz. A természetvédelem és a mezõgazdálkodás területi igényeit egyesítve, ennek a rendszernek a kategóriái a következõk lehetnek: 1. Természetvédelmi magzónák: a természetvédelmi funkciók kizárólagossága, egyéb földhasználat teljes tilalma. 2. Természetvédelmi pufferzónák, vízbázisvédelmi területek: tájápoló, természet- és környezetvédel-

Az

koltm12.p65

államháztartás

315

ökoszociális

reformjának

3.

4. 5. 6.

mi szempontú gazdálkodás, környezeti, foglalkoztatási, kulturális és rekreációs funkciók. Átmeneti zónák: mezõgazdasági termelési és védelmi és egyéb funkciók, ökológiai és egyéb extenzív gazdálkodási formák, környezetileg érzékeny területek (ESA), háborítatlan biotóp-hálózati rendszerekkel. Agrárzónák: mezõgazdasági termelési funkciók, integrált, egyre inkább környezetkímélõ gazdálkodás. Mûvelés alól kivett területek: urbanizációs, fogyasztási-szolgáltatási, infrastrukturális és ipari funkciók. Települési rekreációs zöldterületek: a településen belül vagy környékén olyan zöldterületek, amelyek rekreációs célokat szolgálnak, vagy jelentõsebb szerepet töltenek be a település vagy annak egy része mikroklímájának, környezetének javításában.

Magyarország területe a földhasználati zónarendszer szerinti bontásban a fentebb említett hat kategória szerint került besorolásra. Az egyes kategóriákban a földvédelmi járulék mértékét annak függvényében kell meghatározni, hogy az adott beruházás milyen mértékben illeszkedik a környezetéhez, illetve az adott terület mezõgazdasági, illetve természetvédelmi szempontból mennyire tekinthetõ értékesnek. Legalacsonyabb a járulékkulcs abban az esetben, ha a beruházás barnamezõs területen valósul meg, míg legmagasabb a járulékkulcs abban az esetben, ha a beruházás, illetve a tevékenység nem illeszkedik az ökológiai adottságokhoz, a természeti erõforrásokat nem rendeltetésszerûen használja (pl. csernozjom talajokon ipartelepítés). A zónarendszer kialakítása elkerülhetetlen ahhoz, hogy az országban az ipari, agrár- és vidékfejlesztési prioritások alkalmazhatóak legyenek, és a Nemzeti Agrárkörnyezetvédelmi Program végrehajtható legyen. A kategóriák és a hozzájuk tartozó szorzók megfelelõen fejezhetik ki a természeti értékeket, és ezáltal mód nyílik arra, hogy a beruházások által okozott kár jelentõs része a beruházót terhelje. Ennek megfelelõen a járulék kivetésének egyik fontos tényezõje a Gödöllõi Agrártudományi Egyetem Környezet- és Tájgazdálkodási Intézete által az MTA TAKI és az FVM NTSZ adataira alapozottan kifejlesztett földhasználati zónarendszerbe történõ besorolás lenne. Az országos szintû földhasználati zónarendszer kiváló alappal szolgálhat a földvédelmi járulék – különbözõ hasznosítási módoknak megfelelõ – járulékkulcsainak kidolgozásához. Összeállította: Lukács András és Szabó Zoltán – Dr. Radó Dezsõ és Dr. Ángyán József munkáinak felhasználásával

szükségessége

és

lehetõségei

2003.08.20., 8:38

315