A természettudományos és technikai ismeretek megalapozása óvodáskorban Az Európai Unióban egyre fontosabbá válik a természettudományos és műszaki oktatás, a reáltárgyak oktatása. Az általános iskola felső tagozatán és a középiskolában egyre nagyobb erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy a természettudományos oktatás hatékonyabbá, eredményesebbé váljon. Cél az alkalmazható tudás közvetítése és elsajátítása. A jó szándékú törekvések ellenére kutatások igazolják, hogy például Magyarországon a diákok és a leendő pedagógusok többsége nem szereti a természettudományos tantárgyakat, e tantárgyakkal szembeni attitűdjeik negatívak. Ennek oka lehet: • A természettudományok oktatásának reformját a közoktatás felső szintjére korlátozzák. • Az óvoda és iskola eddig nem reagált megfelelő képzési kínálattal. Nem megfelelő a természettudományos oktatás alapozása a kisgyermekkorban, az oktatás ismeret- és nem tevékenység központú. Így a természettudományok oktatásából kimarad a tapasztalatszerzés. •
Kevés példát találunk arra, hogy az óvodapedagógusokat és tanítókat felkészítik arra, hogyan dolgozzák fel a gyerekekkel a természeti jelenségeket.
A természettudományos képzés alapozását már az óvodás- és kisiskolás korban el kell kezdeni, tehát már a nevelés korai szakaszában úgy alapozzuk meg a természettudományos ismereteket, hogy pozitív attitűdök alakuljanak ki a gyermekekben, és érdeklődési körükbe lehetőleg a természettudományok is belekerüljenek. Ez feltétele lesz annak is, hogy a gyermekek felnőtt korukban is akarjanak tanulni, nyitottak legyenek a természettudományos jelenségekre. Cél, a gyermekek rávezetése a természeti jelenségek és technikai problémamegoldások felfedezésére és megértésére. Feladat •
Az implicit (rejtett,közvetett) tudás kibontakoztatása, amely a gyermek felfedező játéka, a gyermeki mozgás és cselekvés, az együttes játék során jön létre.
•
A korai természettudományos képzés során fontos, hogy minden gyerek számára feltárjuk a világnak a számukra lényeges viszonyait, és hogy arra ösztönözzük őket, hogy sokoldalúan fejlesszék képességeiket.
•
A gyerekek szerezzenek saját tapasztalatok észlelésekből, érzésekből, cselekvésekből és kapjanak támogatást. Ezért arra kell törekednünk, hogy megbízhatóan és folyamatosan ingergazdag tapasztalati környezetet biztosítsunk számukra.
•
Biztassuk arra a gyermekeket, hogy mondják el, hogyan látják a világot, hogy tapasztalataikat a saját nyelvükön magyarázzák és rendezzék, hogy magyarázataikat mondják el egymásnak és gondolkozzanak közösen.
1
A természettudományos jelenségekkel való ismerkedés több síkú szemléletet követ, amelyhez hozzátartozik a játék és a kipróbálás, a konstruálás és a barkácsolás, a környezet felkutatása, a mozgás improvizáció és az esztétikai mozgáskifejezés, fantázia, irodalom és költészet bevonása, szociális folyamatok megértése és fejlesztése, projektmunka.
A gyermekjáték az első és alapvető közelítési mód a természeti jelenségekhez. A gyerekek játéka különböző világokban él, melyekből impulzusokat nyer: a) egy fizikai, tárgyi világban, melyben a természeti jelenségeket meg lehet érinteni, észlelni és érezni lehet, b) egy akcióvilágban, melyben a gyerekek a jelenségekkel valamit csinálnak, c) egy értelmezési világban, melyben a gyerekek elvárásai, elképzelései, ötletei kialakulnak azzal kapcsolatban, hogy mit lehet csinálni a tárgyakkal, és azok hogyan viselkednek d) negyedik, pedagógiai világban, melyben a felnőtt a helyzeteket kialakítja, definiálja, a folyamatokról saját magyarázatokat és elméleteket gyárt és érvényesít, és ahonnan gyerekekkel kapcsolatba lép. A játék e négy világ dinamikájából profitál. A negyedik világnak fejlesztőleg kellene hatnia a másik háromra.
A barkácsolás az a tevékenység, amelyre nem kell motiválni a gyermekeket, függetlenül a nemüktől és életkoruktól. A technikai alkotás célja, hogy szellemi vagy fizikai igényeinket kielégítse. Az igények és a szükségletek egyre fejlettebb formában termelődnek újjá. A barkácsolás egyúttal magában hordozza a siker lehetőségét. Így értelmezve, a barkácsolás többszörösen az ismeretszerzés motivációja, amely önmagában is több szálon hat a gyermekre. Egy érdekes munkadarab, játék, modell bemutatása, elkészítésének lehetősége, kísérletezésre ösztönzi a gyermeket. A barkácsolásnak, a technikának a gondolkodás fejlődésében hangsúlyozottan meghatározó szerepe van. A barkácsolásnak, az alkotásnak, egyáltalán a technikának, a természettudományoknak saját nyelvezete van. A felnőttek ezeket a fogalmakat a gyermekek játékos tevékenységeibe tudják bevinni. A gyermekek megerőltetés nélkül, természetes módon, a tevékenységekhez kapcsolva tudják a szakkifejezéseket elsajátítani. Mivel a fogalmak a tevékenységek által rögzülnek, relevánsak és összefüggéseikben világosak lesznek. A barkácsolás a matematika alapozásának egyik leghatékonyabb eszköze. A matematika barkácsolásban elválaszthatatlan a geometriai formákkal való ismerkedéstől, a méréstől, szerkesztéstől, és az anyagtakarékosságtól, a gazdaságosságtól. Az anyagok újrahasznosításának, természetes anyagok alkalmazási lehetőségének biztosításával a prevenciós környezetvédelem, fenntarthatóság iránti felelősség épül be a gyermekek gondolkodásába.
a a a a
A barkácsolásban megjelenik a fizika. A levegő ereje által tudom felfújni a hajtogatott tulipánt. Munkára fogtuk a levegőt. A művészet és a barkácsolás elválaszthatatlan. Az esztétikum megjelenése a technikánál a működés és a forma harmóniája.
2
A mindennapi élet tevékenységei során, a szokások, hagyományok gyakorlásakor szintén sor kerül a természettel való találkozásra. A gyerekek ezek során ismerkednek a természeti jelenségekkel, az átélt élmények tudatossá válhatnak, újat fedezhetnek fel és tapasztalhatnak meg. Azokat az ismereteiket, amelyeket pl. a vízzel és levegővel való játékok, kísérletek és barkácsolás során szereznek, a hétköznapi életben és az ünnepek során újabb tapasztalatokkal erősíthetik meg, bővíthetik ki: pl: mosás régen és ma, szenteltvíz, húsvéti locsolkodás.
Mozgás nélkül semmi nem létezik. A mozgás az anyagi világ egyik létezési formája. A levegő és a víz mozgásán keresztül bemutatható, megtanítható a mozgás egésze, a környezetformáló és hasznosítható erejük, a lassú és a gyors mozgások. A mozgások a gyermekek tevékenységében, a kísérletezésekben, a barkácsolásban jól modellezhetők. Így a gyerekek eljutnak a csodálkozástól a kérdésfeltevés szándékáig, a jelenségek megfigyelésének szintjéről a magyarázatok szintjéig. Az esztétikum a mozgásban többszörösen megjelenik. Egyrészről a természetben, másrészt a modell esztétikus kivitelezésében, továbbá a mozgás esztétikájában. A természeti jelenségek megismerése (pl: levegő és víz mozgása) terén nagy jelentőséggel bír a mozgásos játék és az esztétikai mozgás. A cselekvés a játékban, a szövegmegjelenítés az énekben, népi vagy egyéb gyermekmondókákban, versekben, dalokban és játékokban, irodalmi művek dramatizálásában jelenik meg. Mindez együttesen egy szociális közegben, tevékenységek ötvözetében nyilvánul meg. Fontos, hogy a gyermekek határok megszabása nélkül kapjanak lehetőséget a mozgáskifejezésre úgy, ahogy az elképzelésükben jelen van. Az esztétikai mozgáskifejezés területei: •
Improvizációs játékok: A témákat a pedagógus a gyermekekkel együtt találja ki, vagy a pedagógus készíti elő, vagy a gyermekek ötleteire építve rugalmasan viszi be a tevékenységbe. Pl: A gyermekek mozdulataikkal; járással, amely lehet könnyed, vagy nehézkes, az egyensúly megtartásával, vagy kibillenéssel, majd visszaállításával kifejezhetik a szellő, szél, orkán stb. jellemzőit. Ismereteiket beépítve a mozgásba, az intenzitás közti különbséget, akár zene nélkül, szóbeli felvezetéssel, vagy megfelelő zene kíséretével jelenítik meg. (zenevarázsból volt példa erre)
•
Gyermekdalok szövegeinek mozgásos kifejezése A megtanult gyermekdalok, megzenésített mondókák, verses mesék és versek kifejezésé, amelyeket a pedagógusok választanak ki a témakörnek megfelelően. A gyermekek kapjanak teret az utánzásos és a spontán, saját maguk által értelmezett mozgáskifejezésre is. A mozgás elegendő alkalmat kínál az önmegvalósításhoz, az elképzelések és ötletek bemutatásához.
•
Játékos, táncos koreográfiák Mozgásos dramatizáció. Lényeges, hogy ne a pedagógus állítsa össze a koreográfiát. Ne táncelemeket tanítson be. A gyermekekkel közösen találjanak ki témákat, amelyekhez megfelelő zenei kíséretet biztosítanak (vagy akár a zenéhez megfelelő történetet találnak ki, ahol alkalmazzák a már elsajátított táncelemeket). Témák lehetnek: •
A szél és a gyermekek
•
Évszakok váltakozása
3
•
Őszi természet
•
Játékok a hóban
•
Tavaszi ébredés
•
Nyaralás a víznél
•
Kirándulás
A gyermekirodalom segítségével fel tudjuk hívni a gyerekek figyelmét a természeti jelenségekre. A képeskönyvek egyrészt a gyerekek érzelmi szükségleteit és érdeklődését elégítik ki, hiszen örömöt, feszültséget, izgalmat vált ki belőlük. Másrészt lehetővé teszik a fejlesztést kognitív területen is. Ha a könyvekkel való munkát más kreatív tevékenységekkel (festés, barkácsolás, játék) kombináljuk, akkor fejlesztő hatásukat tovább növelhetjük. A gyermekkönyvekről szóló beszélgetések során információkat nyerhetünk a gyermekekről. A velük társalgó felnőtt megismerheti a gyerekek természetről és egyéb dolgokról alkotott elképzeléseit. A beszélgetés során hamar kiderül, hogy a gyerekeknek milyen kérdései vannak, milyen jelentést tulajdonítanak a jelenségeknek, és hogy mi érdekli őket igazán. Ebből a beszélgetést kísérő óvónő támpontokat nyerhet a további tanulási folyamat tervezéséhez: olyan témákat választ ki, amire kíváncsiak a gyerekek, amivel szívesen foglalkoznának. Ha a gyerekek kérdéseit tehát kiindulópontként használjuk, az mindenképpen a természeti jelenségek iránti érdeklődés felkeltéséhez és megerősítéséhez fog hozzájárulni. Ezen túlmenően a beszélgetéseknek az a funkciója, hogy a gyerekek nyelvi képességeit, fantáziáját fejlessze. A gondolkodtató beszélgetések hozzájárulnak a gyerekek képzeletének és gondolatvilágának gazdagításához. Fontos, hogy a beszélgetés a fantázia „birodalmát“ átlépje, és a természeti jelenségek valóságos világába érkezzen. A cselekmény menete, kialakítása, a fantasztikus történet bizonyos értelemben egy kapu, melyen keresztül a valóságos világ jelenségeire bukkanunk. A beszélgetés ide-oda ingázhat, bejárhatja a fantasztikus történet birodalmát, de a tapasztalati világ mindig meg fogja fékezni. Az alapvető cél az, hogy a fantáziát anélkül mozgósítsuk, hogy a valóságot elveszítenénk. A gyermekirodalmat így egy olyan kör közepébe helyezhetjük, mely a nyelvet, gondolkodást, fantáziát, kreativitást, kommunikációt és a szociális folyamatokat fogja össze
A természeti jelenségekkel való ismerkedés – többféle formát ölthet, a játéktól a barkácsolásig, a gyermekkönyvektől a mozgásban való megjelenítésig, a kísérletezgetéstől a mindennapokban betöltött szerepének a felismeréséig. E tevékenységi formákban minden alkalommal egy sajátos élmény- és tapasztalatszerzési terület és az ezekre való reflektálás, tudatosítás lehetősége nyílik meg a gyermekek számára. Szükséges ezeket összehangolni, megfelelő keretbe helyezni, az oktatás folyamatába illeszteni. A projektek egyrészt megteremtik a lehetőséget arra, hogy a gyermek a természeti jelenségeket – így a vizet és levegőt is – a maga komplexitásában megismerhesse. Másrészt, a különböző területeken szerzett tapasztalatok közötti összefüggések tudatosításának lehetősége is adódik a gyermek számára. 4
A projekt során a gyermeket mindvégig arra késztetjük, hogy problémákat fogalmazzon meg, és gondolkodjon a megoldás, felkutatás lehetőségein. A pedagógust egy-egy projekttéma kiválasztásában (is) már figyeljen a gyermek felől érkező jelzésekre, annak biztosítása érdekében, hogy a kiválasztott tartalmak összhangban legyenek azzal, ami a gyermeket foglalkoztatja, érdekli; másrészt a megfogalmazódó, felkínált projekttéma feldolgozási folyamatában hangolódjon rá a gyermeki ötletekre, ezeket rendszerezze és építse rájuk a tanulási, nevelési folyamatot. Kulcskérdés, miként tudjuk megnyerni a gyerekeket a tevékenységnek, hogyan vonjuk be őket a tervezésbe és a megvalósításba. „Minden jó pedagógia egy élménnyel kezdődik.” (Hartmut von Henting) Ez a kijelentés különösen érvényes a környezeti projektekre. Más témájú projektek esetében is javallott, de a természeti jelenségek gyermekközelivé alakításában hangsúlyozottan kínálkozik annak lehetősége, hogy maga a projekttéma – bármilyen feldolgozási formát megelőzően – valamilyen közös (gyermekek – pedagógus) élményből fakadjon, mint pl. egy közös kirándulás, ahol rácsodálkozhat a gyermek az adott jelenség egy fizikai vagy kémiai tulajdonságára, szépségére, környezetformáló hatására, erejére stb.. Kiindulópontot tehát nem olyan nehéz találni. Annál nagyobb kihívás lehet a gyermek (önként vállalt) feladatainak megvalósítását véghezvinni. A gyermeki részvétel fenntartásában a változatos, érdekes, életkornak megfelelő, játékos, kíváncsiságára egyidejűleg válaszoló mégis serkentő tevékenységválaszték, az újabb és újabb kisebb közös élmények, rácsodálkozások, megfejtések és az ezek felett érzett öröm játszik igen fontos szerepet. Előnyös tehát egyrészt olyan, pedagógus által teremtett helyzetbe hozni a gyermeket, hogy ez a személyes érintettség megjelenjen, másrészt, hogy a gyermek által létrehozott, kezdeményezett „helyzeteket” építsük be a projekt általi feldolgozás folyamatába, és mint ilyen, a projekt nyitott, állandóan alakítható (de a célmegvalósítás irányába tudatosan haladó) jelleget öltsön. A projektek szerkezetét a következőképpen konkretizálhatjuk: a) A projektötlet megragadása, a téma megfogalmazása b) Célok tételezése; a pedagógus és a gyermek céljainak megragadása (összehangolás – mint pedagógusi feladat) c) A témával kapcsolatos ötletek összegyűjtése (ötletbörze, megbeszélés, a gyermekek feladatvállalása) d) Az adatok összegyűjtése, rendszerezése: projekttérkép-készítés e) A téma – kisebb egységekre bontott – feldolgozása (tantervi integrációban); a menet közben felmerülő ötletek integrálása f) A produktum összeállítása (esetenként nyilvánossá tétele) g) A folyamatos értékelést kiegészítő, kiteljesítő végső projektértékelés h) Következtetések megfogalmazása, mit nem sikerült megválaszolni, miért nem stb. – a projekt lezárása Mindezek mellett egy-egy kísérlet elvégzése, konkrét tárgyak barkácsolása, játékok szervezése 5
túlmutat a környezeti nevelés feladatainak megvalósításán, hiszen ezekkel karöltve, egyidejűleg jelenik meg bennük és általuk az anyanyelvi (nyelvi), matematikai, vizuális, közösségi, testi nevelés stb. lehetősége is. Ezért ajánlatos elkészíteni a részletes projekttérképet, amelyben valamennyi fenn említett műveltségi tartalmat megjeleníthetünk. Forrás:Természet és technika gyermekkorban
Szöginé Nádasy Márta óvodapedagógus
6
