A TERMÉSZET SZERKESZTI: A SZÉKESFŐVÁROSI ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERT IGAZGATÓJA KILÁTÁS A TAHI ERDŐBŐL, A ITÉTVÁLYŰDOMBRÓL. Halier László dr. felvétele

A TERMÉSZET K I A D J A : BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS KÖZÖNSÉGE SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : BUDAPEST, XIV., ÁLLATKERT T E L E F O N : 220-400

XXXVI.

SZERKESZTI:

NADLER

A SZÉKESFŐVÁROSI ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERT IGAZGATÓJA

ÉVFOLYAM

KILÁTÁS

HERBERT

MEGJELENIK MINDEN HŐ 15-ÉN ELŐFIZETÉSI D I J : EGY ÉVRE 8 PENGŐ FÉLÉVRE 4 PENGŐ EGYES SZÁM ÁRA 70 FILLÉR

1940.

2. S Z Á M

A

TAHI ERDŐBŐL,

A

ITÉTVÁLYŰDOMBRÓL.

Halier László dr. felvétele.

TARTALOM: Rapaics Raymund dr. : K e r t ü n k téli díszei Soós Lajos dr.: A z á l l a t o k beszéde. Láposi Jenő: A fa és v i r á g M ó r a Ferenc lelkének t ü k r é b e n .

Halier László dr.: K a r á c s o n y i a j á n d é k . Rövid közlemények. Könyvekről. Á l l a t k e r t i hírek.

FEBRUÁR

K E R T Ü N K TELI DÍSZEI. írta:

Rapaics Raymund.

Hajdanában nagyon féltünk a téltől; fagya, zúzmarája elől a fűtött szobákba húzódtunk és csak az ablakon át mutogattunk ki : huj, de hideg van odakint! A kertben az ősz elvesztegetett minden díszt ; ami megmaradt volna télire, azt gondosan elrakták a pincébe vagy betakarták

J u k k a (Jucca filameníosa) Leányfalun, a kertben. Nadler Ferenc f felvétele.

hónapokban, amelyekben a legtöbb növény kicsi és nagy — dísz nélkül alussza téli álmát. A természet sem hullat el minden díszt télire. A Kárpátokban és az Alpokban a hegyoldalakon télen is zölden ragyognak a napsugárban a fenyők. Van ugyan az Európa közepén honos fenyők között is lombhullató, ilyen a vörösfenyő, de a szép lúe, a sudár jegenye­ fenyő, a vöröskérgű erdeifenyő, a sötét tiszafa és a rejtélyes boróka t ű levelei olyan hosszúéletűek, hogy ezek a fák sohasem kopaszodnak meg. Semmi akadálya, hogy kertünket azok­ kal a fenyőkkel díszítsük, amelyek télen is megőrzik a kertben az élet zöld színét. Régente is ültettek egy-egy fenyőt a kertben, de nagy divatjuk a mult század közepén kezdődött. A z angolok az egész világot á t k u t a t t á k szép fenyőkért és csakhamar egész Európában elterjed­ tek a kertekben a fenyőcsoportok. Európa közepén a legelső kertifenyő a nehéz szagú boróka vagy Szabina volt, ezt már a középkori kolostorok udvarának közepére szívesen ültették dísznek. A megújhodás kora hozta az életfákat, ezek közül Európa közepén az amerikai-tuja (Thuja occidentalis) és a keleti-életfa (Biota orientális) terjedt el. Azután bevonult a kertbe Angliában a boróka, Skóciában a tisza­ fa. Már a mult század első felében egyegy lúc, jegenyefenyő, nálunk egyegy feketefenyő is feltűnt a házak körül. A mult század második felé­ ben azonban a kertekben már nemcsak szórványosan egyes fenyőfák, hanem fenyőcsoportok, és nemcsak ezek a régi fenyők, hanem Amerikában, Ázsiá­ ban felkutatott szebbnél-szebb fajok, például a Douglas-fenyő, a cédrusok, a kényes kinaiCunninghamia, amammutfenyő, a mocsáriciprus, a zászlóciprus szép példányai foglalták el a főhelyeket. Felfedezték, hogy a közönségesebb fenyőknek, például a tiszafának, borókának szépés különöstermetű változatai vannak, ezek a kert­ ben szépen helyettesítik a déli ciprusokat. Velük együtt bevonultak a kertbe a fehéren hamvazott fenyők, ezeket közönségesen ezüstfenyőknek neve­ zik ; legismertebb képviselőjük a Picea fiungens var. argentea. 7

földdel, szalmával, miként például a kényes kínai rózsákat. Álmában sem jutott eszébe senkinek, hogy a télikert nemcsak üvegházban, fűtött helyi­ ségben zöldelhet, tarkulhat. Korunk embere azonban télen sem vonul vissza a szabad természettől, nem mond le róla, hogy télen is élvezze, télen is a szabadban gyönyör­ ködjék benne. El a havas hegyeken, felkeresi a zúzmarás erdőt, a hóval borított lejtőket és boldogan siklik a rugalmas hóléceken. Ilyen idők embere nem nélkülözheti a díszt, az élet szépségét a kertben sem. Es bármennyire lehetetlennek látszik első pillanatra, lassanként mégis meg­ kereste a természetben azokat a növényeket, amelyek télen sem kopaszodnak meg teljesen ; egyik levelével, a másik virágjával, a harmadik színes bogyójával lehet a kert dísze azokban a

A kert már nem árvult el télire, a fenyők télen is zöldeltek, ezüstösen díszlettek, életöröm volt már sétálni közöttük. A z Európa középső tájain élő ember a fenyőktől azután kedvet kapott az örökzöld növényekre is, ezekért valamikor délre, az öröktavasz és az öröknyár birodalmába kellett utazni. A fenyő is örökzöld, de elsősorban tűlevelű, s a szakember így különbözteti meg ezt a növénycsoportot. Örökzöld növényeknek azokat a lomboslevelű növényeket nevezzük, amelyeknek

levelei egy tenyészeti időszaknál hosszabb életűek ; ha a lombhullás idejét csak néhány hónappal élik túl, akkor télizöldek, ha a lombfakadásnál tovább élnek, akkor örökzöldek. Európa középső részének is vannak őshonos örökzöld növényei, a magyar­ országiakat lapunk 1936-os évfolyamában ismer­ tettem. Ezek közül azonban vajmi kevés, leg­ inkább csak a babérboroszlán és a borostyán alkal­ mas kerti dísznek. Eegrégibb idő óta ültetett kerti örökzöld nyövényünk, a közismert puszpáng földközitengermelléki déli hazájából a Rajna mentén hatol fel Európa^középső részébe. Nagyobb területen nő Európa középső tájainak déli részén az ilex (Ilex aquifolium), ennek levele tüskés, ezért németül Stechpalme a neve. E z t is már a mult században kezdték a kertekbe ültetni. Magyarországon is szépen díszlik, ezt bizonyítja például az a pompás két ilexfa, amely a Gellérthegy déli oldalán egy előkertben látható. Az örökzöld növények érdekében nagyobb mozgalom kezdődött azonban századunk elején. Miként a többi újabb kerti mozgalom, ez is Angliából indult ki, de csakhamar visszhangzott kerté­ szeti körökben Európa közepén is. Nálunk is hamarosan akadtak köve­ tői, s ma már nagyon szép örökzöld növények láthatók nemcsak magán-, hanem közkertjeinkben is. Nem egy örökzöld fa, amely hajdan csak üveg­ házakban gyönyörködtette az ember szemét, kivonult a kertbe, szabad ég alá, miként a japán-som (Aucuba japonica), a babérmeggy (Prunus laurocerasus) — ennek különösen balkáni változata (var. schipkaensis) állja meg a helyét—, az amerikai hangarózsa (Rhododendron catawbiense) — ez fagyos időben össze­ sodorja leveleit —, a ráncoslevelű ostorménfa (Viburnum rhytidophyllum), az amerikai-mahónia (Mahonia aqui­ folium) és a japán-mahónia (M. japo­ nica). Kisebb termetűek is elterjedtek a kertekben, például az alpesi hússzínű­ hanga (Erica carnea), az amerikai jukka (Yucca filamentosa) és még mások. Az örökzöld növények természetesen nem könnyen telepíthetők meg kertjeinkben. Néhány kertész még mindig bizalmatlan velük szemben. Ültessünk-e hát örökzöld növényeket? vSzámtalan példa bizonyítja, hogy telepítésük a szélsőséges magyar éghajlat alatt is sikerülhet, ha védett helyet választunk számukra. Védeni kell őket a téli és tavaszi szelektől és a téli és kivált kora­ tavaszi napsugártól. Ilyen helyen baj nélkül telel­ nek szabad ég alatt is és pompás díszei a kertnek. H a azonban sovány talajon, széltől és naptól szabadon járt helyre ültetjük, a legedzettebb örökzöld növény is hamar elpusztul. vSzép a fenyő, az örökzöld növény, mégsem pótolja a tavaszt, a nyarat, mert annak igazi dísze a virág. Ma azonban már télen sem kell a kertben a virágot nélkülözni. Vannak télen

virágzó cserjéink, bármennyire hihetetlenül hang­ zik ez az állítás az Európa középtájain élő ember fülének. Magam sem hinném, ha nem láttam volna. A varázsfa két faja virágdíszt varázsol a téli kertbe. Az amerikai-varázsfa (Hamamelis virginiana) lombhullás idején, októbertől decemberig, virágzik. A kínai-varázsfa (H.mollis) pedig nálunk főképen januárban virít. A tél fagyát a bimbó nem érzi, s amikor a fagy néhány napra elmúlik és kisüt a januári napsugár, felnyílnak a kínaivarázsfa illatos

F e n y ő k a kertben. Nadler Ferenc f felvétele.

sárga virágai, a tavasz csodálatos téli hírnökei. Nem a virágházban, hanem szabad ég alatt! Kertünk téli díszeihez tartoznak végül a bogyók. Pirosan, sárgán és kékesfeketén ragyog­ nak vagy sötétlenek. Galagonyák, berkenyék, bor­ bolyák, kecskerágók, bodzák és fagyalok kínálkoz­ nak a madaraknak. A hóbogyó pedig versenyez a hóval. Egyesek korábban hullnak le, mások a tél végéig maradnak a fán. íme, a télikert az emberrel együtt kivonult a szabad ég alá, hirdeti az élet örök diadalát a fagyon, zúzmarán, halálon. A k i jól rendezi el kertjét, aki fenyőkkel, örökzöld növényekkel, télen-virágzókkal, díszes bogyókat termő fákkal és cserjékkel ékesíti, napsugaras téli időben is olyan örömét leli benne, akár tavasszal vagy nyáron.

A Z A L L A T O K BESZÉDE. í r t a : Soós Lajos. (Folytatás.) I l y m ó d o n k ö v e t k e z t e t v e , t e h á t i s m é t arra a k é r d é s r e kell felelnünk, v á j j o n nyelvnek nevezhető-e a k á r a legm a g a s a b b r e n d ű emlősök, t e h á t az emberhez fejlettségben legközelebb lévő á l l a t o k h a n g a d á s a . A r é g i b b b ú v á r o k felfogásával, Broca t o l m á c s o l á s á b a n , m á r megismerked­ t ü n k . A z o n b a n az ú j a b b b ú v á r o k j a v a r é s z e , nem é p p e n azok, a k i k k ü l ö n ö s e n az á l l a t n y e l v k é r d é s é v e l foglalkoz­ nak, hanem a k i k az á l l a t l é l e k t a n felette h o m á l y o s és zavaros kérdéseire igyekszenek fényt d e r í t e n i , nem haj­ l a n d ó k elfogadni a nyelv f o g a l m á n a k olyan t á g k ö r ű értelmezését, amilyen Broca-é. A z á l l a t o k n y e l v s z e r ű m e g n y i l a t k o z á s a i n a k , s z e r i n t ü k , semmi k ö z ü k sincs az ember nyelvéhez, t e h á t nem is h a j l a n d ó k az emberi nyelv nagyon egyszerű ő s a l a k j á n a k elismerni, a m e l y t ő l csak fokozatban k ü l ö n b ö z i k . A z emberi nyelvet ő k az állat­ n y e l v t ő l a l a p t e r m é s z e t e és legbelsőbb lényege szerint m i n d e n k é p e n k ü l ö n b ö z ő , különleges emberi tulajdonnak m o n d j á k . A k ü l ö n b s é g e t abban l á t j á k , hogy 1. az emberi nyelv tagolt, hangjai és szavai vaunak ; 2. a szavaknak megegyezésen a l a p u l ó valamiféle szokásos jelentésük van,

jelentenek fogalmakat, érzelmeket, jelölnek t á r g y a k a t ; 3. a beszélő a közlés s z á n d é k á v a l , tudatosan alkalmazza, és 4. nem születik a beszélővel, hanem meg kell tanulnia a nyelvet ismerő m á s egyéntől. Csupa olyan s a j á t s á g , amely az állítólagos állati nyelvet, s z e r i n t ü k , nem jellemzi. H o g y e szempontok a l a p j á n m i k é n t kell az á l l a t o k n y e l v é t megítélni, arról m é g szólni fogunk. De e l ő b b m é g e m l é k e z t e t n e m kell arra, hogy vannak az á l l a t v i l á g n a k az emberhez szervezetileg nagyon h a s o n l ó képviselői, a majmok, különösen az ú g y n e v e z e t t e m b e r s z a b á s ú a k . H a e g y á l t a l á b a n v á r h a t ó , hogy á l l a t n a k az e m b e r é h e z h a s o n l ó vagy vele l e g a l á b b ö s s z e v e t h e t ő nyelve van, akkor elsősorban a majmokat gondolhatjuk beszélni t u d ó álla­ toknak. Sajnos, m e g l e p ő e n kevés, amit az irodalomban erre v o n a t k o z ó a n t a l á l u n k . Garner, amerikai k u t a t ó , aki ezelőtt vagy ö t évtizeddel először foglalkozott b e h a t ó a n a majomnyelv kérdésével, azt igyekszik bizo­ n y í t a n i , hogy ilyen nyelv csakugyan van, s ő t van szerinte minden e m l ő s á l l a t n a k . »Szilárdau meg vagyok gyöződve«, írja, »hogy valamennyi e m l ő s á l l a t n a k van beszélni t u d ó képessége, legalább is olyan fokban, amennyire tapasztalatuk megengedi és szükségleteik m e g k ö v e t e l i k , és hogy a h á z i á l l a t o k n a k bizonyos tekintetben fejlet­ tebb n y e l v ü k van, m i n t vadon élő őseik­ nek*. »Majmokkal folytatott kísérleteim e r e d m é n y é t abban foglalhatom össze, hogy az ő n y e l v ü k a l a p t e r m é s z e t e szerint megegyezik az e m b e r é v e l és k ü l ö n b ö z ő hangjaik egy különleges nyelv elemei«. »A s z a r v a s m a r h á ­ nak megvan az eszköze, amelynek segítségé­ vel m e g é r t e t i m a g á t a m á s i k s z a r v a s m a r h á ­ v a l , s a juhok és kecskék m e g é r t e n e k m á s juhokat és kecskéket. E s z k ö z e i k a hangok. A hangokat ú g y h a s z n á l j á k , ahogyan az ember is alkalmazza ő k e t , hogy gondolatait kifejezze, és m i v e l összességükben magukon viselik a nyelv jellemző s a j á t s á g a i t , m i é r t ne a l k o t h a t n á n a k e g y ü t t nyelvet ?« E z azonos Broca k o r á b b i nézetével, de kiegészítve és a l á t á m a s z t v a a majmok »nyelvének« személyes t a n u l m á n y o z á s á v a l . Garner különösen a kapucinus-majmot tanulmá­ nyozta b e h a t ó a n és t a n u l m á n y a i s o r á n arra a m e g á l l a p í t á s r a jutott, hogy ennek a majom­ nak a r á n y l a g nagyon gazdag szókincse van. M e g k ü l ö n b ö z t e t i p é l d á u l a »majom« f o g a l m á t a t ö b b i á l l a t é t ó l ; nemcsak »táplálék«, »ital« j e l e n t é s ű szava vau, hanem megvannak hangjai az »alma«, »banán«, »tej« és m á s fogal­ mak megjelölésére, sőt szavai vannak az olyan elvont fogalmakra, amilyen a »veszély«, »barátság«, »szeretet«, »idő« és egyebek.

Virágzó amerikai-mahónia (Mahonia aquifolium). Nadler Ferenc f felvétele.

H ú s z e s z t e n d ő v e l k é s ő b b e n (1913-ban) Boutan, a bordeauxi egyetemen az á l l a t t a n t a n á r a , egy r é g e b b e n a legszorosabb érte­ lemben az e m b e r s z a b á s ú majmok s o r á b a s z á m í t o t t faj, a gibbon n y e l v é t t a n u l m á ­ nyozta. E majom n y e l v é n e k t a n u l m á n y o ­ zása m é g különlegesen is fontos azért, mert neki van az e m b e r é v e l l e g i n k á b b

m e g e g y e z ő gégefője, jól fejlett hangszalagokkal és teljesen z á r ó d ó hangréssel, ú g y h o g y bizonyos ma­ g a s s á g ú hangokat hosszabb ideig egy m a g a s s á g b a n tud tartani, e z á l t a l zenei jelleget kaphatnak. Boutan azt t a l á l t a , hogy ez az á l l a t k ü l ö n b ö z ő helyzetekben, hangu­ latban és k ö r ü l m é n y e k között v a l ó b a n nagyon k ü l ö n b ö z ő han­ gokat hallat, azonban egyetlen esetben sem t u d t a m e g á l l a p í t a n i , hogy azok v a l ó b a n szavak, hogy egyes t á r g y a k a t jelentenek, hanem csak k ü l ö n b ö z ő i z g a l m i á l l a p o t o k , például a megelégedettség, különös ö r ö m , félelem, l e h a n g o l t s á g , v e s z é l y ; é r z e t és m á s efféle kifejezői, legna­ gyobb i z g a l m á b a n pedig sokat emle­ getett é n e k é t hallatja. Nyelvnek e hangok összessége a francia b ú v á r szerint e g y á l t a l á b a n nem n e v e z h e t ő , mert nem tagolt, nincsenek egyes szavai, és, a m i a legfontosabb, nem magas szellemi m ű k ö d é s kifejezése, t e h á t nem a t u d a t o s s á g r a é b r e d t egyén t a n u l á s á l t a l szerzett k é p e s ­ sége, hanem v e l e s z ü l e t e t t , tudat­ alatti gépies m e g n y i l a t k o z á s az állati idegélet ama titokzatos f o r r á ­ sából, amelyet az »ösztön« s z ó v a l szoktunk jelölni. Megnyilatkozik t e h á t a hang k ü l s ő ingerre olyan gépies szükségszerűséggel, ahogyan megszólal p é l d á u l az orgona vala­ m e l y i k sípja az egyik b i l l e n t y ű

H ú s h a n g a Manninger

m e g n y o m á s á r a , vagy m e g n y i l a t k o z i k ú g y , ahogyan k i t ö r az e m b e r b ő l egy akaratlan sóhaj vagy a h a l á l s i k o l y a végveszély p i l l a n a t á b a n . Boutan m a j m á t fiatalon, m é g n é m a k o r á b a n k a p t a meg, hangjai csak k é s ő b b e n jelentkeztek, e l ő b b félénken, m a j d b á t r a b b a n , a n é l k ü l , hogy valamely f a j t á r s á t ó l hallotta, t e h á t eltanulhatta volna. Megtanult f a j á r a j e l l e m z ő n e k l á t s z ó bizonyos h a n g k é s z l e t e t , de e n n é l t o v á b b a z u t á n nem haladt. M e g t a n u l t ö t é v alatt, ameddig g a z d á j a foglalkozott vele, sok mindent ; asztal­ ról enni, p o h á r b ó l ember m ó d j á r a i n n i , á g y b a n a l u d n i , de n y e l v é b e n semmi fejlődés sem volt t a p a s z t a l h a t ó , nem jelölte meg k ü l ö n hanggal k ö r n y e z e t é n e k semmiféle t á r g y á t sem. H a n g j a i , ahogyan Boutan k é s ő b b m e g á l l a p í ­ totta, azonosak a z o k é v a l a p é l d á n y o k é v a l , amelyeket az á l l a t h a z á j á b a n , H á t s ó - I n d i á b a n , a szabad t e r m é s z e t ­ ben élő és fogságban tartott p é l d á n y o k o n volt a l k a l m a tanulmányozni. Ezeket a m e g á l l a p í t á s o k a t mindeddig nem ellen­ őrizte senki, s v e l ü k szemben m e g l e h e t ő s e n t a n á c s t a l a n o k vagyunk, k ü l ö n ö s e n a z ó t a , a m i ó t a Yerkes viszont n é h á n y é v e l ő t t (1925-ben) egy e m b e r s z a b á s ú majom, a csimpánz n y e l v é t t a n u l m á n y o z v a , a r r a az e r e d m é n y r e jutott, hogy ennek az á l l a t n a k ugyan nincs emberi é r t e l e m b e n nyelve, de vannak k ü l ö n l e g e s hangjai egyes t á r g y a k és helyzetek megjelölésére. M u n k a t á r s a , Mrs. Leamed, ez á l l a t »nyelvének« h a r m i n c k é t szavát jegyezte fel. A z á l l a t l é l e k t a n azonban a k é t e l k e d é s b e n meg­ n y i l v á n u l ó erős v i s s z a h a t á s k o r á t éli, m é g p e d i g vissza-

Vilmos kertjében. Nadler Ferenc f felvétele.

h a t á s á t a r é g e b b i i r á n y z a t t a l szemben, amely k ö n n y e l ­ m ű e n v é l t m e g á l l a p í t h a t n i az á l l a t o k b a n az ember képességeivel azonos k é p e s s é g e k e t . Művelői m a Lloyd Morgan s z a b á l y a u t á n igazodnak ; ez azt mondja, hogy az á l l a t o k cselekedeteit nem szabad magasabb é r t e l m i ­ ségből e r e d ő k n e k m a g y a r á z n i mindaddig, a m í g az élet­ tani m ű k ö d é s v a l a m e l y alacsonyabb f o k á n lévő jelenség­ k é n t is m a g y a r á z h a t ó k . A z é r t k é t e l k e d n e k Yerkes és Leamed megállapításainak, illetve magyarázatainak helyességében is és ú g y vélik, hogy a c s i m p á n z hang­ jeleinek é r t é k é t t ú l b e c s ü l i k , a m i k o r szavaknak é r t e l m e ­ zik. Ok nem l á t n a k b e n n ü k egyebet, m i n t k ü l ö n b ö z ő , m é l y e b b vagy felületesebb hangulatok és érzések ö s z t ö n ö s m e g n y i l v á n u l á s á t hangokkal, ú g y , ahogyan Boutan is é r t e l m e z t e gibbonja k ü l ö n b ö z ő hangjait. A n n y i t v a l ó b a n el k e l l fogadnunk, hogy emberi é r t e l e m b e n a majmoknak sincs n y e l v ü k , s m é g k e v é s b b é lehet, t e r m é s z e t e s e n , a n á l u k a l a c s o n y a b b r e n d ű á l l a t o k ­ nak. De viszont t ú l z á s volna azt á l l í t a n i , hogy a madarak és e m l ő s ö k h a n g m e g n y í l v á n u l á s a i m é g v a l a m i s z e r é n y e b b alakban sem lehetnek a beszéd ősi alakjai. Mert h a az á l l a t i a g y v e l ő t ö k é l e t l e n e b b a l k o t á s a , megfelelő ideg­ p á l y á k h i á n y a m i a t t h a n g k é s z l e t ü k nem is lehet az egyes jelenségekből az á l t a l á n o s r a k ö v e t k e z t e t n i t u d ó , vagyis elvont g o n d o l k o d á s és f o g a l o m a l k o t á s eszköze, m é g i s minden ellenkező á l l í t á s s a l szemben azt k e l l tartanunk, hogy az á l l a t o k hangjaiban, s ő t a h a n g y á k c s á p n y e l v é b e n is felismerhető az emberi beszéd k é t i s m e r t e t ő j e l e , m é g ­ pedig az egyes jelek s z á n d é k o s , t e h á t tudatos n y i l v á n í ­ t á s a , és az, hogy l e g a l á b b egy r é s z ü k , a k á r az emberi

nyelv, t a n u l á s , u t á n z á s á l t a l lesz az egyén sajátja. T u d o t t t é n y , hogy a fiatalabb é n e k l ő m a d a r a k tanulnak az i d ő ­ s e b b e k t ő l ; ismeretes, hogy egyes madarak t a n í t á s r a vagy ö n m a g u k t ó l u t á n o z n a k e m b e r t ő l ellesett szavakat (egy igen t a n u l s á g o s esetet maga Bouton ismertet), s ő t a szavakat egyes p a p a g á j o k tudatosan a l k a l m a z z á k . A jelek arra utalnak, hogy p é l d á u l a k u t y a is a k k o r tanulta meg a maga »nyélvét«, és a k k o r t a n u l t á k fokoza­ tosan ősei is, amikor h á z i á l l a t o k k á lettek. Hiszen vannak helyek (például J ü a n Fernandez, Guinea), ahol az ott s z ü l e t e t t k u t y á k nem ugatnak, csak ha az E u r ó p á b ó l hozatott k u t y á k t ó l t a n u l j á k , s az is ismert dolog, hogy

azok a v a d á l l a t o k , amelyek véréből való elsősorban a m i k u t y á n k v é r e , vagyis a farkas és a s a k á l , nem ugat, csak ü v ö l t , de m i n d a k e t t ő , főképen a s a k á l , megtanulja az ugatást a kutyától. Noha a nyelvben sincs á t h i d a l h a t a t l a n ű r ember és állat k ö z ö t t , m é g i s t u d a t á b a n kell l e n n ü n k , hogy a meg­ levő ű r így is m e g d ö b b e n t ő e n nagy, mindenesetre sokkal nagyobb, mintsem a testbéli nagy megegyezés u t á n v á r ­ h a t ó volna. D e b á r m i k é n t is v a n a dolog, a nyelv kérdésé­ nek mérlegeléséből is megint csak azt a t a n u l s á g o t von­ hatjuk le, hogy az élők v i l á g á b a n nincs olyan jelenség, amelynek valamilyen e l ő z m é n y e nem volna.

A F A ÉS VIRÁG M Ó R A F E R E N C LELKÉNEK TÜKRÉBEN. (Halálának

halódik

évfordulójára;

1940. február

8.-án.)

í r t a : Láposi J e n ő .

Kevés olyan t u d ó s a és írója v a n h a z á n k n a k , a k i t senki. K ö r ü l b e l ü l ez volt az egyetlen élőlény, — a v e z é r k a r o k o n k í v ü l — a k i győzte ideggel a v i l á g h á b o r ú o l v a s ó k ö z ö n s é g ü n k j o b b a n b á l v á n y o z n a , m i n t Szeged végéig.« A z u t á n így folytatja : »A v á r o s i ember erre b ü s z k e s é g é t , Móra Ferenc-et. Szeretik, mert m ű v e i t azt mondja : micsoda s z a m á r s á g a fák idegeiről beszélni! t e l e s z ó r t a a j ó k e d é l y a r a n y p o r á v a l és az elmésség A z egyik ember a z é r t tartja s z a m á r s á g n a k , mert nem s z i k r á z ó g y é m á n t m o r z s á i v a l . Szívesen olvassák, mert tanult t e r m é s z e t r a j z o t . A m á s i k meg a z é r t , mert . . . a legkomolyabb és legnehezebb k é r d é s e k e t is b á j o s tanult. Igaz, hogy a fák idegeiről nem s z o k á s e l ő a d á s t k ö z v e t l e n s é g g e l , szinte csevegő modorban boncolgatja. tartani az i s k o l á b a n . N e m is szabad, mert az nincs Szeretik benne, hogy k e r ü l i a k o m o r t á r g y ú t ő r t é n e t e k e t , benne a tantervben. Á m d e t ö b b dolog v a n a katedra pedig g y a k r a n c s a l ó d o t t e m b e r t á r s a i b a n . Sokan ü l d ö z t é k és az e r d ő k ö z ö t t , mintsem bölcs e l m é t e k á l m o d n i és sokan s z u r k á l t á k meg a kicsinyes b í r á l a t m é r g e z e t t képes, H o r a t i ó k ! A régiek t ö b b e t tudtak, m i n t amennyit f u l á n k j á v a l , noha é l e t é n e k u t o l s ó h a r m a d á b a n m á r a mostaniak sejtenek. F l . Theophrastus följegyezte, csak m i n t é l ő h a l o t t viselte s z e n v e d é s e i n e k k e r e s z t j é t . hogy a s a l á t a b o g l á r k a nem szereti a citeraszót. É n S o k a n t u d t á k róla, hogy a Szegedi M ú z e u m i g a z g a t ó j a . erről nem mondhatok semmi bizonyosat, mert m é g Kevesebben, hogy régész és újságíró, de csak n é h á n y a n azt, hogy földrajz- és t e r m é s z e t r a j z ­ szakos t a n á r n a k k é s z ü l t . E z az oka, hogy v o n z ó d á s a az á l l a t - és n ö v é n y ­ világ iránt koporsójának bezártáig elkísérte. I s k o l á b a n csak r ö v i d ideig t a n í ­ tott, m u n k á i b a n m é g i s állandóan oktat. E b b e n a k i s e m l é k e z t e t ő b e n t e r m é s z e t e s e n csak n é h á n y meg­ figyelését és g o n d o l a t á t i d é z h e t e m , de azt hiszem az olvasó ebben is ö r ö m é t leli, mert Mórá-v&l t á r s a l o g n i és tőle t a n u l n i élvezet és l e l k i g a z d a g o d á s . A z alábbi kis elmélkedésben a f á k a t személyesíti meg és érdekes emberi t u l a j d o n s á g o k k a l r u h á z z a fel. Hallgassuk csak meg, milyennek látja ő k e t a t e r m é s z e t t u d ó s , a k ö l t ő és a lélekbúvár szemével. »A g i n g k ó f á t — í r j a Móra — a r r ó l lehet megismerni, hogy őszi v é t k e z é s ­ kor neki v a n a legaranyosabb r u h á j a . Még i n k á b b a r r ó l , hogy ennek a f á n a k senki sem tudja a n e v é t . Nevezetes­ sége, hogy m é g az ősvilágból v a l ó , m i k o r a T e r e m t ő kísérletezni kez­ dett a k ü l ö n b ö z ő famodellekkel. E n n e k a f á n a k m i n d e n á g a - b o g a vash e g y ű d á r d a , m e l y e l s z á n t a n öklelőzik az ég felé. Soha f á b a n m é g i l y e n Örökzöld cserjék — babérmeggy, japán-mahónia, borbolyamahónia, k e m é n y , harcos egyéniséget nem l á t o t t ráncos-ostorménfa — Manninger Vilmos kertjében. Nadler Ferenc f felvétele.

sohase c i t e r á z t a m az a t t i k a i s a l á t a b o g l á r k á n a k . E l l e n ­ ben azt h a t á r o z o t t a n á l l í t o m , hogy a rózsa nem szereti a m á k v i r á g o t . H a az ember egy p o h á r b a teszi ő k e t , félóra alatt a l e g s z í v ó s a b b r ó z s a is elfonnyad. A k é k ­ l i l i o m meg a k í g y ó h a g y m á t nem szíveli, á m b á r szegről­ végről atyafiak is. Lehet, hogy é p p e n a z é r t v a n k ö z t ü k ellenkezés, m i n t gazdag és szegény rokonok között.«

»A fenyők k ö z ö t t nem sokat j á r o k . N a g y o n válo­ g a t ó s t á r s a s á g az ö v é k . Merev ősvilági k l u b , melynem akar t u d o m á s t venni a r r ó l , hogy az a geológiai kor, melyben ő k v o l t a k a F ö l d urai, m á r r é g e n e l s ü l l y e d t . N e m t a l á l o m a s z í v ü k e t . S z e r e t n é k r á j u k szólni : halja­ nak meg ősszel és tapsoljanak á g k a r j a i k k a l ő k is tavaszszal, m i k é n t a t ö b b i fa.«

E z u t á n á t t é r n é h á n y m á s fa i s m e r t e t é s é r e . »Ha v á r o s b a n l á t n é k — folytatja — olyan hatalmas eperfát, mint a m e k k o r á t i t t (a t a n y á k o n ) , bizonyosan megcso­ d á l n á m . De i t t se teszem, se veszem. N a g y o n é r z e m a h á z i á l l a t t e r m é s z e t é t . O csak afféle v á r j o b b á g y itt, a szabad fák t á r s a d a l m á b a n , a k i k t a l á n le is nézik egy kicsit. M e r t mégis csak m á s az : ú r n a k lenni a k e r í t e t l e n e r d ő n , sasok fészkét ringatni, s v a d s z e k f ű halottakra levélszemfedőt t e r í t g e n i , m i n t a tanya u d v a r á n malacok dörgölődző fájául szolgálni.«

»A nyírfáról, erről a t i t k o k a t á l m o d ó fehér szűzről most nem beszélek. E z az u t o l s ó fa, amelybe a n i m f á k és d r i á s z o k lelke m é g h a z a j á r . N é k e m szívbéli ügyem.« »Az é n s í r o m r a ne k ö v e t , hanem n y í r f á t ültessenek.« E n n é l helyesebben és k ö l t ő i b b m ó d o n aligha lehetne a fák t e r m é s z e t é t jellemezni. De nemcsak a f á k a t szerette Móra Ferenc meleg szívvel, hanem a v i r á g o k a t is. E z e k e t t a l á n a z é r t , mert j á m b o r és h í v ő k e r e s z t é n y volt. A z t á n meg lehet-e v a l a k i igazi, vérbeli k ö l t ő , ha nem becézi, nem szereti a v i r á g o t ? Móra Ferenc a t e r m é s z e t e t nem a k ö n y v b ő l és az á l l a t v i l á g o t sem a t e r m é s z e t r a j z b ó l ismerte meg, hanem gyerek- és d i á k k o r á b a n , a m i k o r minden szabad p e r c é t a r é t e n , a s z ő l ő k b e n , ugaron, homoksivatagon t ö l t ö t t e . M i v e l minden giz-gaz é r d e k e l t e , minden n ö v é n y ­ nek m e g k é r d e z t e a n e v é t . E z az o k a , hogy fűnek, v i r á g ­ nak, f á n a k nemcsak t u d o m á n y o s n e v é t t a n u l t a meg, hanem népi n e v é t is. S z é p i r o d a l m i m ű v e i b e n csak ú g y d o b á l ó d z i k ezekkel a s z a v a k k a l . M i n t t ö m é r d e k n é p ­ rajzi adat g y ű j t ő j e , beleszövi s z é p i r o d a l m i a l k o t á s a i b a azokat a paraszti b a b o n á k a t is, amelyek egy-egy fűhöz vagy v i r á g h o z fűződnek.

»Méltóságukat legjobban é r z i k a t ö l g y e k . Higgadtak, fölényesek ezek a f e k e t e d e r e k ú , k e v é l y fák. Még m a k k j u ­ kat is olyan h a l k a n p o t y o g t a t j á k , m i n t s z ü l e t e t t fő­ rendek a szót.« »Az öreg fűzek k e d é l y e s , k ö v é r k a n o n o k o k r a emlé­ keztetnek. De c i n g á r n ö v e n d é k p a p o k is vannak k ö z ö t ­ t ü k . Lengék, s z i k á r a k és n y u r g á k . « »A juharok széllelbélelt, v i d á m b o h é m e k . L á t s z i k rajtuk a jólelkűség. Sok k ö n n y e d s é g és f i n o m s á g v a n bennük.« »A f e k e t e n y á r f á k k o m o r a k és elkeseredettek. F o r r a d á s o s t e s t ü k v a n és bozontos k o r o n á j u k . Még a négyszögletes, kihegyezett és fűrészes levelük is csupa ellenséges indulat. Ők a h o m o k p u s z t á k b ú s u l ó v é n b e t y á r j a i . Maholnap h í r m o n d ó se marad e kidagadtt e s t ű mogorva öreg p a r a s z t o k b ó l . K i s z o r í t j a őket élelmes rokonuk : a f e h é r n y á r f a . E z — ahol k e l l — a fűzeknek is m e g a l á z k o d i k . De ahol lehet, ott a t ö l g y n e k is föléje t ö r t e t . Még az embernek is k e d v é b e n t u d járni : minden levele e z ü s t t a l l é r . É n m é g i s t e s t v é r i b b szívvel simogatom a r e z g ő n y á r f á t . E z t a m i n d i g locsogó-fecsegő t e r e m t é s t . V a n v a l a m i újságírós benne. A r r ó l nem is szólok, hogy kopaszon hordja a levelét, m i n t fiatal újságíró a s z á j á t (tudniillik bajusz nélkül).«

KARÁCSONYI

Móra Ferenc-et a t e r m é s z e t szeretete tette meg­ győződéses h í v ő v é . Mert k e v é s olyan r a j o n g ó él a Ter­ m é s z e t k é k k u p o l á s d ó m j á b a n , a m i l y e n ő volt. Á h í t a t o s fohászával fejezem be m e g e m l é k e z é s e m e t : »Legyen á l d o t t az, akinek a keze b e t ö l t mindeneket á l d á s á v a l ; akit k ö s z ö n t a b ú z a v i r á g o k lélekzése, a föld p á r á j a , a p i t t y p a l a t t y o k verése. T é g e d illet i t t m i n d e n dicsőség és dicséret, Ú r i s t e n ! Világiélek! G o n d v i s e l é s ! Virágok lélekzésével, k a l á s z o k k ö n n y é v e l , madarak reggeli éne­ k é v e l , felszálló k ö d e z ü s t f á t y o l á v a l én is fölemelem h o z z á d lelkem s z a v á t , U r a m , én I s t e n e m ! «

AJÁNDÉK.

í r t a : Haller László dr. Az e l m ú l t é v b e n december k ö z e p e t á j á n k é t és fél­ h ó n a p i k a t o n á s k o d á s u t á n levethettem az »angyalbőrt« és igyekeztem ú j r a beleilleszkedni a polgári életbe. N o h a k a t o n a é l e t e n m e k is akadtak k e d é l y e s e s e m é n y e i , de el­ s z o m o r í t ó á r n y o l d a l a volt, hogy a v a d á s z a t r ó l a s z o l g á l a t idejére le kellett mondanom. É r t h e t ő volt t e h á t kellemes m e g l e p e t é s e m , a m i k o r a leszerelést k ö v e t ő napon a t y a i j ó a k a r ó m kezembe nyomott egy c e r u z á v a l í r t levelező­ lapot és m e g k é r d e z e t t , van-e kedvem t e r ü l e t é n d i s z n ó t lőni. Csak v a d á s z e m b e r é r t i meg, m i l y e n ö r ö m e t , s ő t izgalmat t u d okozni az í r á s h i b á k t ó l h e m z s e g ő , á k o m ­ b á k o m o k k a l telefirkált ilyen levelezőlap, amelyet a v a d ő r í r t s amelyben t á r g y i l a g o s egyszerűséggel közli, hogy : »a t e r ü l e t e n disznók j á r n a k , a j á n l a t o s lenne, ha a nagy­ ságos ú r eljönne!« F e r i b a r á t o m m a l nem sokat gondolkoztunk, hanem rövid készülődés u t á n m á s n a p d é l b e n m á r r e p í t e t t b e n n ü n k e t a gépkocsi S z e n t e n d r é n é s L e á n y f a l u n á t Tahira. S z ü r k ü l e t k o r é r k e z t ü n k a faluba, a v a d ő r h á z á ­

hoz. M á r t ü r e l m e t l e n ü l v á r t b e n n ü n k e t . K é s e d e l e m n é l k ü l elindultunk l e g a l á b b h á r o n m e g y e d ó r á n y i r a levő les­ h e l y ü n k felé. M e n e t k ö z b e n a v a d ő r elmondta, hogy k é t szórón eteti a d i s z n ó k a t , a Hosszúmezőtetőn és az Agyagoskút n e v ű v á g á s b a n , és m i n d a k é t helyen f e l v e t t é k a kukoricát. F e l e ú t o n e l v á l t u n k e g y m á s t ó l , mert F e r i a hosszú­ m e z ő t e t ő i leshelyre igyekezett ; nekem az a g y a g o s k ú t i szóró jutott. K o r o m s ö t é t b e n é r t e m a m a g a s ü l é s közelébe, de n é h á n y p e r c n y i ü l d ö g é l é s u t á n világosodni kezdett. K i b ú j t az első n e g y e d é b e n j á r ó hold és sejtelmes, d e r e n g ő f é n y t vetett a h ó b o r í t o t t a v i d é k r e . A s á p a d t v i l á g í t á s mesebeli s z ö r n y e k n e k festette a fák á r n y é k a i t , a h a l o t t i csendet pedig csak a r ó k á k u g a t á s a t ö r t e meg i d ő n k é n t . H a n g v e r s e n y ü k csak r ö v i d v a k k a n t á s o k k a l k e z d ő d ö t t , k é s ő b b szinte k a r d a l l á e r ő s ö d ö t t . N é g y - ö t r ó k a felelgetett e g y m á s n a k a k ö r ü l ö t t ü n k lévő h e g y o l d a l a k r ó l és hama­ rosan visszhangzott a k ö r n y é k esti p e r l e k e d é s ü k t ő l . T a l á n félóráig hallgattuk csendesen az e r d ő k í s é r t e t i e s

r

A z á g \ alatt, a h o v á az élelmiszeres l á d á t t e t t ü k , k é t - h á r o m fok hideg volt. T é r d m a g a s ­ s á g b a n k é t fok meleg lehetett, ezen felül pedig m á r huszonötfokos volt a hőség, ú g y h o g y csak levetkőzve lehetett aludni. É j j e l r e a z t á n ú g y l e h ű l t a levegő, hogy megint fel kellett öltöz­ n ü n k . A disznó is erősen zavarhatta á l m a i n ­ kat, mert 6 ó r á r a m i n d n y á j a n talpon voltunk. T ü r e l m e t l e n ü l topogtunk a hideg k u n y h ó b a n és t ű z r a k á s s a l meg evéssel t ö l t ö t t ü k az i d ő t 7 óráig. Végre világosodni kezdett. B á t o r ­ talan gyenge fénnyel t ö r t á t a n a p s u g á r az e r d ő fái k ö z ö t t és először a Disznóakol n e v ű sziklás hegyoldal s z á l a s á t s u g á r o z t a be, de akkor m i m á r e g y m á s s a l versenyezve t ö r ­ t e t t ü n k a H o s s z ú m e z ő t e t ő felé.

A v a d á s z k u n y h ó a tahi erdőben. A szerző felvétele.

hangjait, a z t á n a v a d ő r kijelentette, hogy e l k é s t ü n k , mert a disznó 5 ó r a k ö r ü l szokott a szóróra j á r n i , pedig már elmúlt 7 óra. Lassan a v a d á s z k u n y h ó felé bandukolva, ropog­ t a t t u k a f a g y o s t e t e j ű havat és azon t ű n ő d t ü n k , v á j j o n társamnak nagyobb szerencséje volt-e, m i n t n e k ü n k ; k o r á b b a n é r t a faluhoz k ö z e l e b b eső leshelyére, m i n t m i , e z é r t t ö b b r e m é n y e lehetett, hogy a d i s z n ó t a szórón megelőzi. A szokatlanul nehéz terep és a csúszós erdei s z e k é r ú t bizony elcsigázott, mire a k u n y h ó h o z é r t ü n k , de f á r a d t s á g o ­ mat r ö g t ö n izgalmas v á r a k o z á s v á l t o t t a fel, a m i k o r a kellemesen b e f ű t ö t t faházikóban a v a d ő r fia azzal fogadott, hogy a H o s s z ú m e z ő t e t ő felől lövést hallott.

A v a d ő r é r t elsőnek a helyszínre és a földre mutatva, állt meg a leshelytől vagy t í z l é p é s n y i r e . A havon c s o n t t á fagyott k e v é s v é r t és összeroncsolt m á j d a r a b k á k a t t a l á l ­ tunk. F e r i b a r á t o m a sietéstől lihegve, de igen e l é g e d e t t e n csak ennyit jegyzett meg : —- M o n d t a m , hogy benne volt a t á v c s ő b e n ! E r r e m á r megnyugodva k ö v e t t ü k a reggeli n a p s ü t é s b e n szikrázó, kristállyá fagyott, k á r m i n p i r o s vércseppek szegélyezte csapat. A sebzett disznó ú t j á n jól l á t s z o t t , hogy a gyengeségtől hol jobbra, hol meg balra d ő l t a bokrokba. E z e k e n a helye­ ken b ő v e b b vérzés festette meg a havat, a bokrok á g a i r a pedig a seb m a g a s s á g á b a n élénkpiros g y ű r ű k fagytak rá. N e m sokáig é l v e z h e t t ü k azonban a v é r c s a p a k ö v e t é s é t , mert a r á l ö v é s helyétől alig harminc lépésre r á a k a d t u n k a dermedt disznóra. M i n t h a m é g élne, ú g y hasalt egy bokor t ö v é b e n , o r r á t a h ó b a t ú r v a . K é t é v e s , 80—90-kilós k a n volt. E z ü s t -

K ö r ü l b e l ü l félóra m u l t á n nyílt az ajtó és P e r i b a r á t o m gondterhes arccal l é p e t t be. H á r o m c s ö v ű p u s k á j á t a falra akasztotta és szó n é l k ü l levetette m a g á t a lócára. T e r m é ­ szetesen m i n d j á r t ostromoltuk kérdéseink­ kel, de igen s z ű k s z a v ú a n felelgetett: — 5 ó r a u t á n m e g j ö t t a disznó, egy darabig a b o k r o k k ö z ö t t röfögött, a z t á n m e g z a v a r t á k a közelben hazafelé t a r t ó favágók és futtá­ ban kellett r á l ő n ö m — mondta v é g r e . M a j d nagyobb b i z a k o d á s s a l folytatta: — Benne volt ugyan a t á v c s ő b e n , de a lövés u t á n h i á b a kerestem v é r t , a s ö t é t b e n semmit sem t a l á l t a m — fejezte be l e m o n d ó s ó h a j j a l . M e g e g y e z t ü n k , hogy h a a d i s z n ó t meg­ t a l á l j u k , ö t liter bor lesz az á l d o m á s és ebbe belenyugodva, l e f e k ü d t ü n k . Á l m u n k azonban nem volt zavartalan. A k u n y h ó n a k ugyanis c s o d á l a t o s a n réteges volt a h ő m é r s é k l e t e .

Sziklatömbök a tahi erdőben. A szerző felvétele.

r e m é l h e t t ü k , hogy e g y m á s n a k hajtva l ö v ü n k v a l a m i t . N a g y o k a t szuszogva é r t e n i el a t e t ő g e r i n c v o n a l á t és meg­ torpantam. H á r o m szarvasbika á l l t e l ő t t e m alig húsz l é p é s n y i r e . F é l e l e m n é l k ü l n é z t e k engem, m i n t h a csak t u d t á k volna, hogy ilyenkor a t ö r v é n y védi ő k e t a v a d á s z p u s k á j á t ó l . A z u t á n h á t r a s z e g v e k o r o n á s fejüket, nyugod­ tan ü g e t v e , indultak a lejtőn lefelé. E z a szép l á t v á n y annyira l e k ö t ö t t e figyel­ memet, hogy csaknem k é s ő n vettem észre a fák k ö z ö t t , t ő l e m vagy harminc lépésnyire, sebesen futó nyulat. K a p á s ­ ból l ő t t e m u t á n a , mire a s z ü r k e ­ b u n d á j ú nagy erdei n y ú l k a l i m p á l v a fejezte be földi p á l y a f u t á s á t .

festői szépségű szakadékok alján csörgedező patakok a sziklákon á t . . . v A szerző felvétele.

s z ü r k e b u n d á j a szép s z ő n y e g n e k í g é r k e z e t t . A csapa vizsgálódása k ö z b e n k i d e r ü l t , m i é r t nem t a l á l t a meg Peri m é g az este a disznót. A v é r t és a m á j d a r a b k á k a t a csalóka h o l d f é n y b e n r ö g ö k n e k n é z t e . A d i s z n ó t pedig a völgy i r á ­ n y á b a n kereste, amerre a lövés u t á n m e n e k ü l t . A s ö t é t s é g ­ ben nem vette észre, hogy a bokrok k ö z ö t t i r á n y t v á l t o z t a ­ tott és k i s k e r ü l ő v e l v i s s z a t é r t a t e t ő r e . A kizsigerelést a v a d ő r r e b í z t u k , m i pedig a m e s s z e l á t ó v a l n é z e g e t t ü k a szomszédos hegyoldalakat. Ö t szarvastehenet és h á r o m ő z s u t á t s i k e r ü l t rajtuk felfedeznünk. G y ö n y ö r k ö d t ü n k b e n n ü k , a m í g a v a d ő r be nem fejezte m u n k á j á t . A z u t á n cserkészni indultunk, de nagy b o s s z ú s á g u n k r a a t e t e j é n k e m é n y r e fagyott hó ü v e g c s ö r ö m p ö l é s h e z h a s o n l ó zajjal szakadt be minden l é p é s ü n k alatt. N e m is l á t t u n k egy szál vadat sem, csak messziről hallottuk t á v o l o d ó zörejét. I l y e n bajos k ö r ü l m é n y e k k ö z ö t t jutottunk el egy iiatal tölgyes sűrűséghez. Ott végre megszólalhatott a p u s k á n k . A v a d ő r k u t v á j a f á c á n t riasztott fel, F e r i kissé elhamarkodva l ő t t és a fácán egészségesen r e p ü l t t o v á b b . Messziről u t á n a k ü l d ö t t l ö v é s e m csak f a r k á b ó l t é p e t t k i n é h á n y tollat. A k u t y a megint vadat jelzett és a b o k o r b ó l p o m p á s kakas i n d u l t nagy robajjal t á r s a u t á n . B a r á t o m m é g p u s k á j á v a l v e s z ő d ö t t és az e n y é m b e n is csak egy t ö l t é n y volt, de nem is kellett t ö b b . A kakas nagy í v b e n fordult le, a k u t y a pedig boldogan hozta a nap első v a d á s z ­ z s á k m á n y á t . F o l y t a t t u k a k u t a t á s t a s ű r ű s é g b e n , de c i n k é n és ö k ö r s z e m e n k í v ü l nem t u d t u n k felzavarni semmit. N e m is e r ő l k ö d t ü n k t o v á b b , hanem nagyot k e r ü l v e , vissza­ m e n t ü n k a H o s s z i i m e z ő t e t ő keleti o l d a l á r a , r e m é l v e , hogy a s z a k a d é k o k b a n t a l á n nagyobb szerencsénk lesz. G y ö n y ö r ű verőfényben t ö r t e t t ü n k a hegyes-völgyes terepen h o l fölfelé, hol meg lefelé és nagyokat szippan­ tottunk a k r i s t á l y t i s z t a levegőből. F ü s t ö s , v á r o s i éghajlat­ hoz szokott t ü d ő n k jólesően t á g u l t az egészséges hideg i d ő b e n , s z e m ü n k pedig szomjasan i t t a a h e g y v i d é k c s o d á l a t o s t e r m é s z e t i szépségét. A k r i s t á l y o s r a fagyott h ó csillogva verte vissza a napsugarakat, a fák k ö z ö t t pedig itt is, ott is utunkat á l l t a egy-egy s z ö r n y a l a k ú szikla­ t ö m b . K ö z b e n e g y m á s t ó l jól e l t á v o l o d t u n k , mert csak így

Ott találkoztam társammal ; a lövés d u r r a n á s á r a j ö t t h o z z á m . R ö v i d ideig pihenve, é l v e z t ü k a t e t ő r ő l a k i l á t á s t . Odalent, a síkságon a jég­ tábláit úsztató Duna, körülöttünk a lombtalan erdővel és h ó v a l b o r í ­ bukdácsolnak tott hegyek s ü t k é r e z t e k a n a p f é n y ­ ben, alattunk pedig m é l y s z a k a d é k o k tarkították a képet. Oda i g y e k e z t ü n k , azokhoz a v í z m o s á s o k h o z , r e m é l v e , hogy b e n n ü k v a l a m i vadat l e p h e t ü n k meg. Mert a festői szépségű s z a k a d é k o k a l j á n csörgedező patakok b u k d á ­ csolnak a s z i k l á k o n á t és oda j á r n a k az e r d ő lakói szomju­ kat oltani. N e m is m e n t ü n k t ö b b e t k é t s z á z lépésnél, a m i k o r k é t ő z s u t a nagy csörtetéssel igyekezett a szem­ k ö z t i meredek parton fölfelé. A z egyik feleúton m e g á l l t , ebben a pillanatban megszólalt b a r á t o m h á r o m c s ö v ű j e . A suta jelzés n é l k ü l visszafordult és a s z a k a d é k fenekén, a patak m e d r é b e n e l t ű n t . Kötelességszerűen m e g v i z s g á l t u k a rálövés h e l y é t , s m i v e l ott semmi nyomot sem t a l á l t u n k , u t á n a m e n t ü n k a s z a k a d é k szélén. Egyszercsak t á r s a m megragadta karomat és előre mutatott. M á r messziről l á t t a , hogy a patak vize rózsaszínű. B i z a k o d v a ereszked­ t ü n k le a v í z m o s á s a l j á r a és a v í z b e n g á z o l v a haladtunk t o v á b b . H ú s z lépéssel o d é b b egy szerre m e g i l l e t ő d v e á l l t u n k meg. A patak k i s k a n y a r u l a t á n á l , a s z a k a d é k t e k n ő s z e r ű kiszélesedésén, nagy k ő t ö m b ö n kis vízeséssel bukott á t a patak. E z e n a mohos szikladarabon f e k ü d t a dermedt suta. Feje a szikláról b e l e c s ü n g ö t t a vízbe és a szájából a l á h u l l ó világos habos v é r c s e p p e k pirosra színezték a k i s vízesés f o r g a t a g á t . r

Percekig s z ó t l a n u l á l l t u n k a festői szépségű k é p előtt. I l y e n szép ravatalt csak a t e r m é s z e t alkot kedves halott­ j á n a k . K é t o l d a l t a s z a k a d é k szélén magasba s z ö k k e n ő fák, m i n t megannyi gyertya, á l l t a k ő r t mellette, a patak pedig s i r a t ó é n e k e t dalolt k i s vízesésének c s o b o g á s á v a l . H o s s z ú i d ő telt el, mire f e l o c s ú d t u n k á h í t a t o s n é m a ­ s á g u n k b ó l és n e k i l á t t u n k a zsigerelésnek. N e m mondtuk ugyan e g y m á s n a k , de é r e z t ü k m i n d a ketten, hogy ez v o l t az u t o l s ó lövés ezen a napon. E n n e k az é l m é n y n e k hangu­ l a t o s s á g á t nem szabad megzavarni h o l m i n y ú l r a v a l ó p u f o g t a t á s s a l . Gondolatainkba m é l y e d v e , i n d u l t u n k a falu felé, s amikor k i é r t ü n k az erdőből, m e g á l l t u n k , vissza­ fordultunk, m e g e m e l t ü k kalapunkat és e l b ú c s ú z t u n k a szép t e r ü l e t t ő l ; k i tudja, v i s s z a t é r ü n k - e oda valaha? É n pedig h á l a t e l t szívvel gondoltam arra, akinek ezt a felejthetetlen k é t napot, a m u l t e s z t e n d ő n e k ezt a szép karácsonyi ajándékát köszönhetem.

| RÖVID KÖZLEMÉNYEK

|

Az éticsiga (Helix pomatia L.) legnagyobb és leg­ közönségesebb csigáink egyike. A szabad t e r m é s z e t b e n s é t á l g a t ó ember l é p t e n - n y o m o n r á a k a d , mert n a g y s á g a m i a t t k ö n n y e n s z e m b e t ű n i k . E z az oka annak, hogy leggyakrabban ezt a csigát figyelték és v i z s g á l t á k meg. Elterjedése igen nagy és nem szorítkozik bizonyos t e r ü l e t e k r e , hanem m i n d e n ü t t él, ahol t á p l á l é k á t és a kellő n e d v e s s é g e t m e g t a l á l j a . Mégis leggyakoribb a kertekben és szőlőkben, mert a k e r t i v e t e m é n y e k levelei, fűszálak, cserjék és a szőlő r ü g y e i kedves csemegéi. H a tavasszal, a téli á l o m b ó l v a l ó é b r e d é s u t á n , nagy é t v á g g y a l r á k a p a szőlőre, bizony k á r t is okozhat benne. Ősszel legszívesebben moha a l á ássa be m a g á t és h á z á n a k n y í l á s á t mészfedővel zárja el. A z u t á n m é g beljebb h ú z ó d i k h á z á n a k kanyarulataiba és rendszerint m é g e g y - k é t h á r t y á s válaszfalat készít teste és a b e j á r a t i n y í l á s közé. í g y védi meg é r z é k e n y szervezetét a kiszára­ d á s és a téli hideg ellen. A l e g t ö b b b ú v á r megfigyelése szerint a téli á l o m b a n a lélekzés és a szív m ű k ö d é s e igen nagyot c s ö k k e n v e , f o l y t a t ó d i k , mert a n y í l á s t elzáró mészfedő likacsos, ezért a szükséges gázcserét nem akadályozza. A tavaszi é b r e d é s áprilisban, m á j u s b a n szokott be­ k ö v e t k e z n i , de sietteti vagy h á t r á l t a t j a az i d ő j á r á s k o r á b b i vagy későbbi melegedése. A meleg n a p s u g á r a tetszhalott testbe életet ö n t . A v é r k e r i n g é s meg­ gyorsul, a szív pedig n é h á n y erősebb lökés u t á n élénken és s z a b á l y o s a n kezd dolgozni. E h h e z azonban t ö b b levegőre és t á p l á l k o z á s r a v a n szüksége, e z é r t a válasz­ falakat nekikfeszített t a l p á v a l e g y m á s u t á n m e g p u h í t j a , majd leoldja és h á z á b ó l k i b ú j v a , elindul első tavaszi s é t á j á r a élelmet szerezni. Ilyenkor a l e g f a l á n k a b b . Igen sokat eszik, hogy s z e r v e z e t é t megerősítse a m á j u s ­ b a n és j ú n i u s b a n e l k ö v e t k e z ő párzási időre. Keferstein szerint e g y - k é t nap alatt 60—80 p e t é t r a k földbevájt majd földdel betakart l y u k a k b a . T

A z éticsiga n e v é t onnan kapta, hogy különösen N é m e t o r s z á g középső részében m á r r é g ó t a az ember kedvelt eledele. Sok helyen m é g t e n y é s z t e t t é k is. F ő v e vagy p á r o l v a s z o k t á k elkészíteni. H a z á n k b ó l Grossinger m i n t igen nagy p é l d á n y o k a t k ü l ö n ö s e n a b á n á t i c s i g á k a t jegyzi fel. Plinius leírásaiból tudjuk, hogy a csiga

Éticsiga (Helix pomatia L.). Halier László dr. felvétele.

Éticsiga (Helix pomatia. /„.). Halier László dr. felvétele.

evése és t e n y é s z t é s e m á r az ó k o r b a n is megvolt, a k k o r m é g az előkelő h á z a k asztaláról, m i n t kiváló csemege, sohasem h i á n y z o t t . M a m á r csak itt-ott m i n t k ü l ö n ­ legességet fogyasztják, ezért jelentősége megszűnt. A t u d o m á n y s z á m á r a azonban t o v á b b r a is fontos csiga marad, mert kísérletek és vizsgálatok céljára n a g y s á g a miatt k i v á l ó a n alkalmas. Halier dr. A vasfák. A k ö z é p k o r végén, a felfedezések k o r á b a n , a m i k o r az e u r ó p a i ember először j á r t a be a világot, a hajósok a t e n g e r e n t ú l r ó l sok c s o d á l a t o s dolog h í r é t hoz­ t á k és nagy feltűnést keltettek itt velük. E z e k közé tartozik a vasfa is. K e l e t i u t a z ó k h o z t á k róla a X V I I . s z á z a d b a n M a g y a r o r s z á g r a is eljutott első h í r e k e t . Szentiványi Márton, a nagyszombati egyetem t a n á r a n ö v é n y t a n á b a n , az első á l t a l á n o s magyar n ö v é n y t a n b a n , a c s o d á l a t o s n ö v é n y e k r ő l szóló fejezetben í r a vasfáról. J á v a - s z i g e t e n , m i k é n t m o n d j á k , él egy fa, amelynek vasbele v a n . Szentiványi m a g y a r á z a t o t is fűz hozzá, azt tartja, hogy a v a s k e m é n y s é g ű és vasszínű bél a n y a g á t a fa a földből felszívott n e d v b ő l s ű r í t i . M a m á r jól ismer­ j ü k a vasfát, tudjuk, hogy ezt a guttifélék c s a l á d j á b a t a r t o z ó fát a t u d o m á n y Mesua ferrea n é v e n k ü l ö n b ö z t e t i meg. Ázsia déli részében honos, I n d i á b a n és H á t s ó I n d i á b a n templomkertekbe is gyakran ü l t e t i k , fehér virágai illatosak, keleten »nagkasszár« n é v e n illatszernek h a s z n á l a t o s a k , m a g j á b ó l pedig olajat sajtolnak. I d ő v e l t ö b b m á s vasfáról is é r k e z e t t h í r E u r ó p á b a , p é l d á u l a Molukki-szigetek vasfája a mirtuszfélék c s a l á d j á b a t a r t o z ó Metrosideros vera, ennek t ö b b t e s t v é r f a j a él t o v á b b d é l r e U j z é l a n d i g . A m u l t s z á z a d b a n a »vasfa« nevet a magyar n ö v é n y n e v e z é s t a n is bevezette és a magyar n ö v é n y t a n o k b a n most a h ü v e l y e s e k c s a l á d j á b a t a r t o z ó , n á l u n k gyakran díszfának ü l t e t e t t , amerikai Gymnocladus canadensis szerepel »vasfa« n é v e n . H a j d a n a vasfák k e m é n y s é g é r ő l hihetetlen dolgokat beszéltek, hogy fejsze nem fogja és m á s efféléket. A z ó t a azonban a fák k e m é n y s é g é t alaposan m e g v i z s g á l t á k és k i d e r ü l t , hogy a v a s f á k nem tartoznak a l e g k e m é n y e b b fák közé. A fa k e m é n y s é g e az az ellenállás, amelyet a fatestbe h a t o l ó t á r g y a k k a l szemben kifejt. K o r u n k b a n nyolc k e m é n y s é g i fokozatot k ü l ö n b ö z t e t n e k meg, a leg-

k e m é n y e b b e k a k ő k e m é n y s é g ű fák, ilyen a kereskedelem­ ben k ó k u s z f á n a k vagy a m e r i k a i - é b e n f á n a k nevezett Brya ebenus, a guajak (Guaiacum officináié), az é b e n (Diospyros ebenum) és az afrikai grenadill (Dalbergia melanoxylon) fája. V a l a m i v e l k e v é s b b é k e m é n y e k a csontfák, ilyen az e u r ó p a i fák k ö z ö t t a p u s z p á n g , a v ö r ö s g y ű r ű som és a lonc fája. A v a s f á k az u t ó b b i a k közé tartoznak, t e h á t nem a l e g k e m é n y e b b fák. Rapaics R.

|

KÖNYVEKRŐ L

A természet világa. I I I . k ö t e t : A föld és a tenger. Szerkesztette : Mauritz Béla dr. 394 oldal, 4 színes, 20 fekete m ű m e l l é k l e t t e l és 158 szövegközti k é p p e l . I V . k ö t e t : A föld és az élet története. í r t a : Gaál István dr. 392 oldal, 5 színes, 18 fekete m ű m e l l é k l e t t e l és 208 s z ö v e g k ö z t i k é p p e l . — M i n d a k é t k ö t e t a k i r . magy. T e r m é s z e t t u d o m á n y i T á r s u l a t k i a d á s a (Budapest, 1939) a t á r s u l a t százéves f e n n á l l á s á n a k e m l é k é r e . M i n t h a á l m a i n k l a s s a n k é n t v a l ó r a v á l n á n a k ! »A ter­ m é s z e t világa« c í m ű sorozatnak megint k é t p o m p á s k ö t e t e jelent meg. »A föld és a tenger« c í m ű k ö t e t e t Ballenegger Róbert, Kéz Andor, Koch Sándor és Mauritz Béla í r t a . A m ű első része a föld felépítésével és a n y a g á v a l foglalkozik, a m á s o d i k rész a föld k é r g é t á t a l a k í t ó e r ő k e t és t e v é k e n y s é g ü k e r e d m é n y e i t vizsgálja. Meg­ i s m e r h e t j ü k a t e r m ő f ö l d k é r d é s e i t , M a g y a r o r s z á g leg­ j e l e n t ő s e b b b á n y a h e l y e i t és á s v á n y a i n a k lelőhelyeit. A k ö n y v egyharmada a tengert t á r g y a l j a . A k ö n y v t e r m é s z e t t u d o m á n y o s m ű v e l t s é g ü n k szem­ p o n t j á b ó l eleven erőt, életet, h a l a d á s t jelent, mert a t u d o m á n y l e g ú j a b b e r e d m é n y e i t teszi k ö z k i n c c s é . A k é ­ pek j a v a r é s z e először k ö z ö l t m a g y a r o r s z á g i felvételek. A sorozatnak »A föld és az élet t ö r t é n e t e « c í m ű negyedik k ö t e t é t Gaál István í r t a . A szerzőt »A Természet« olvasói jól ismerik. M á r a k ö n y v gazdag és s z é p k é p ­ a n y a g á n m e g l á t s z i k , m i l y e n nagy szeretettel foglalko­ zott a szerző t á r g y á v a l . A m ű főbb fejezetei : »Az izzón fénylő csillagtól a b a k t é r i u m i g « . »A föld vizeinek b e n é ­ pesülése a h a j n a l k o r b a n . « >>Az ó k o r i föld v i z i szervezetei m e g h ó d í t j á k a szárazföldet.« »A s á r k á n y g y d k o k ural­ m á n a k kora.« »Az ősi jellegű e m l ő s ö k t ő l a m a i ember­ fajokig.* A k ö n y v b e n m e g t a l á l h a t ó az élet fejlődésével összefüggő minden l e g ú j a b b e r e d m é n y . A szerzőt dicséri, hogy a j e l e n t ő s magyar v o n a t k o z á s o k a t , k u t a t á s o k a t , a magyar v i z s g á l a t o k e r e d m é n y é t megfelelően é r t é k e l v e t á r g y a l j a . K ö n y v é n e k t á r g y a olyan, hogy a k á r h á n y s z o r s z á m t a l a n e l m é l e t e t kellett összeegyeztetnie, hogy az igazságot az olvasó elé t á r h a s s a . E z z e l kapcsolatban a s z e r z ő n e k t á g tere n y í l t arra, hogy s a j á t nézeteit é r v é n y e s í t h e s s e . N e m é l t vissza az a l k a l o m m a l , meg­ maradt t á r g y i l a g o s n a k . E g y é n i s é g e i n k á b b a magyaros­ s á g b a n és világos, k ö z é r t h e t ő í r á s m o d o r á b a n é r v é n y e s ü l t . M i n d a k é t k ö t e t e t a k i r . magy. E g y e t e m i N y o m d a nyomta kifogástalan gondossággal. Álmaink részben m á r valóra váltak. V a n m á r négy o l y a n k ö n y v ü n k — »A t e r m é s z e t világa« első n é g y k ö t e t e — amely nem h i á n y o z h a t k ö n y v e s p o l c u n k r ó l . B i z a l o m m a l és a b i z t o n s á g é r z e t é v e l lapozgathatunk b e n n ö k , mert a legjobbat és a l e g ú j a b b a t t a r t a l m a z z á k és szeretettel is, mert ízig-vérig magyar a l a p v e t ő m u n k á k . A k ö n y v e k e t minden m ű v e l ő d n i v á g y ó embernek a legmelegebben a j á n l o m . A n é g y k ö t e t e s p o m p á s sorozat á r a 80 p e n g ő . ., „ . . ^ Ehik Gyula dr. s

Avarffy Elek dr. : Vadászképek (Tárcák, karcolatok) 191 oldalon 35 k é p p e l . Budapest, 1939. A szerző k i a d á s a . ( B i z o m á n y o s : Pfeiffer F . , Budapest). Á r a fűzve : 3 6 0 pengő. A szerző negyy-enkét kedves é l e t k é p e t k ö t ö t t csokorba. A g y ű j t e m é n y n e k a »Vadászképek* c í m e t adta, mert amit m e g í r t , azt v a d á s z a t k ö z b e n l á t t a , érezte és élte át. Elbeszélései mégis i n k á b b a fegyverrel sétáló t e r m é s z e t i m á d ó é , m i n t a v a d á s z é . T á r c á i t a csendes merengés, m é l a b ú jellemzi, t ö b b szó esik b e n n ü k az elmúlásról, m i n t az életről. T e r m é s z e t e s közvetlenséggel írja meg v a d á s z é l m é n y e i t — h i b á z á s a i t is — és m e r e n g ő lélekkel a t e r m é s z e t szépségeit. K i v á l ó a n s i k e r ü l t karcolata : »Emlékszel-e Pista?«, meleg közvetlenségével nagyon közel férkőzik l e l k ű n k h ö z . M i é r t h a s z n á l í r á s a i b a n a szerző »lineát«, »stráfot«, duflaszilvoriumot«, nem é r t e m . E g y é b k é n t a l e g t ö b b idegen szó m ö g é helyezett felkiáltójel jelzi — de nem m i n d i g menti — a s z á n d é k o s ­ ságot. E z z e l a v i l á g é r t sem akarom mondani, hogy a szerző nem t u d magyarosan írni, de a j ó t o l l ú í r ó t ó l a k ö n n y e l m ű e n leírt idegen szó olyan, m i n t a j ó v a d á s z t ó l k ö n n y e l m ű e n eleresztett lövés ; hasznot nem hajt, de k á r t okozhat. A szerző lelkéből fakadt igen hangulatos v a d á s z ­ k é p e k e t melegen a j á n l o m olvasóink figyelmébe. Éhik Gyula dr.

Á L L A T K E R T I HÍREK A vértes-tengeripók. A r ö v i d f a r k ú - r á k o k k ö z ü l az í v e l t p á n c é l ú - r á k o k a t (Cyclometopa) és a h á r o m s z ö g ű ­ p á n c é l o s r á k o k a t (Oxyrhyncha) l á t h a t j u k leggyakrabban az a k v á r i u m o k b a n . A z előbbieket á l t a l á n o s a n tarisznya­ r á k o k n a k , az u t ó b b i a k a t , t e n g e r i p ó k o k n a k n e v e z z ü k .

K ö v ö n ülő vörös-vértespók az állatkerti a k v á r i u m b a n . Szombath László felvétele.

A t a r i s z n y a r á k o k élénk, g y o r s m o z g á s ú állatok, a tengeri­ p ó k o k l o m h á k , l u s t á k és veszedelem esetében sem szívesen mozdulnak meg. A r á k o k n a k a tengerben sok ellensége van. A p o l i ­ pokon k í v ü l s z á m o s halfaj is p u s z t í t j a őket. A tarisznya­ r á k o k életét g y o r s a s á g u k sokszor megmenti, de a lusta t e n g e r i p ó k o k t a l á n m á r régen k i h a l t a k volna, ha a t e r m é s z e t nem gondoskodna olyan eszközökről, amelyek ő k e t üldözőik elől elrejtik. K ü l ö n ö s e n a v ö r ö s - v é r t e s p ó k nagy mester ellenségei m e g t é v e s z t é s é b e n . A v ö r ö s ­ v é r t e s p ó k (Pisa armata Latr.) ö t - h a t c e n t i m é t e r nagy­ s á g ú , feltűnően v ö r ö s r á k . H á t á n kisebb-nagyobb dudor o d á s o k és k ö z ö t t ü k m é l y b a r á z d á k vannak. Fején k é t hosszú t ö v i s n y ú l v á n y van, o l d a l á n hegyes t ü s k é k sora­ koznak. Egész t e s t é t szabadszemmel alig l á t h a t ó , merev, s ű r ű szőrözet b o r í t j a . De ilyen v ö r ö s - v é r t e s p ó k o t a tengerben alig t a l á l u n k , mert a l e g t ö b b kifogott p é l d á n y az a l s ó b b r e n d ű szervezetek valóságos g y ű j t e m é n y é t hordja a h á t á n . Ollóival c s o d á l a t o s t ü r e l e m m e l mosza­ tokat, élő és holt s z i v a c s d a r a b k á k a t rak m a g á r a . Néha ó r á k i g vesződik, a m í g az anyagot a t ü s k é k és a p r ó szőrszálak k ö z ö t t megerősíti. A moszatok, szivacsok lassan t o v á b b fejlődnek. Közöttük egyéb állatok — m o h a á l l a t o k , kisebb mészcsöves-férgek — telepednek meg és a p ó k p á n c é l j á t e l t a k a r j á k . A k v á r i u m u n k b a n mindig vannak v é r t e s p ó k o k . F o g ­ s á g b a n a moszatok, szivacsok l a s s a n k é n t elpusztulnak. M i v e l p ó t l á s u k r a alkalmas anyag a m e d e n c é k b e n k e v é s akad, a v ö r ö s - v é r t e s p ó k o k n a k nincsen m i v e l p á n c é l j u k a t betakarni. A m e d e n c é k b e n nincsen ellenségük, t e h á t veszély sem fenyegeti ő k e t . De ha v a l a m i elhalt szivacs­ d a r a b k á t t a l á l n a k , h á t u k r a t ű z i k . E z t a t á p l á l á s u k r a eléjük s z ó r t a p r ó haldarabokkal is megteszik. Egy-egy darabot a f e j ü k ö n lévő hosszú t ö v i s e k r e t ű z n e k , s ha n é h á n y nap m u l t á n m e g é h e z n e k , leszedik r ó l u k és elfogyasztják. A v ö r ö s - v é r t e s p ó k o k a t a harminckettes s z á m ú me­ d e n c é b e n gondozzuk. Szombath Verekedő nílusiludak. A réce- és lúdféléket á l t a l á b a n a m a d á r v i l á g á r t a t l a n , békés tagjainak ismerik. A récék t á r s a d a l m á b a n alig vannak v é r e s e b b összetűzések, egyes l ú d f a j o k verekedése azonban g y a k r a n halállal végződik. Ilyen harcias faj a nílusi-, vagy m á s n é v e n egyiptomil ú d is. N e m s o k k a l kisebb, m i n t a v e t é s i l ú d . É l é n k s z í n ű t o l l r u h á j a miatt m u t a t ó s , szép m a d á r . T o l l a z a t á n a k alapszíne s á r g á s b a r n a , n y a k a és hasa v i l á g o s a b b s á r g a . H á t á n l e g t ö b b a s z ü r k e és fekete szín, fara szép r o z s d á s ­ s á r g a . Csőre lilásvörös, l á b a pedig piros. H a z á j a A f r i k a keleti része, E g y i p t o m t ó l a F o k ­ földig. P a l e s z t i n á b a n és S z í r i á b a n is él. A z ősrégi egyip­ t o m i e m l é k e k e n g y a k r a n szerepelt, egy b e t ű t helyette­ sített a képírásban. H a r c i a s s á g á t és v e r e k e d ő t e r m é s z e t é t életmódja okozza. E r e d e t i h a z á j á b a n é p p e n rigy, m i n t a fogságban, mindegyik p á r bizonyos t e r ü l e t e t foglal el m a g á n a k és azt féltékenyen őrzi. A N í l u s szigetein, iszapos partoldalain ezrével él, t e h á t elképzelhető, hogy a t o j ó k elnyeréséért és a jobb fészkelőhelyekért milyen harcok folynak. K ö t e k e d ő t e r m é s z e t é t a fogságban s z ü l e t e t t u t ó d o k is öröklik, e z é r t az á l l a t k e r t e k b e n a legbajosabban tart­ h a t ó madarak egyike. H a v a l a k i á l l a t k e r t ü n k m a d á r ­ o s z t á l y á n j á r , f e l t ű n h e t i k , hogy ezeket a szép madarakat h á r o m helyen is m e g t a l á l j a . E g y öreg p á r a h a t t y ú k t a v á n , n é h á n y fiatal p é l d á n y a s i r á l y o k k ö z ö t t , egy m á s i k csoport pedig a s t r u c c h á z egyik kisebb kifutójá­ ban él. E n n e k az a m a g y a r á z a t a , hogy a p á r z á s i i d ő közeledtével az e r ő s e b b , ö r e g e b b ludak m e g t á m a d j á k

Nílusilúd az állatkertben. Halier László dr. felvétele.

t á r s a i k a t , s ha idejében el nem m e n e k ü l n e k , s z á r n y u k k a l addig verik őket, a m í g annyira elgyengülnek, hogy m á r v é d e k e z n i sem tudnak. A k k o r a z u t á n m é g csőrükkel is ü t n e k e g y e t - k e t t ő t fejükre, s végül valósággal agyon­ verik ő k e t . De fészkelés idején a t ö b b i m a d á r r a l szemben sem ismerik a tréfát. Ilyenkor télen a h a t t y ú k o n és az öreg n í l u s i l ú d - p á r o n k í v ü l bizony alig l á t u n k m á s madarat a k i s tavon. A k í v ü l r ő l b e r e p ü l t idegen récéket f á r a d h a t a t l a n u l hajszolják, m é g a rossz trombita recse­ géséhez hasonló hangjukkal is ijesztgetik őket. É r d e k e s , hogy családi é l e t ü k viszont példás. A fog­ s á g b a n hidegebb é g h a j l a t alá k e r ü l v e , sem h a g y j á k el eredeti s z o k á s a i k a t ; j a n u á r b a n és f e b r u á r b a n fészkelnek és ü l n e k t o j á s a i k o n . F é s z k ü k e t a szabad t e r m é s z e t b e n , ha csak v a l a m i m ó d v a n r á , fára r a k j á k . N á l u n k megelégednek azzal a féltetővel b o r í t o t t fészekodúval, amelyet h o m o k k a l b é l e l t ü n k k i s z á m u k r a . A g ú n á r féltékenyen ő r k ö d i k a fészken ülő p á r j a mellett, s ha a t o j ó csak egy pillanatra hagyna el tojá­ sait, gondosan betakargatja őket. A kikelt kis l i b á k a t igen gondosan nevelik fel. A k ö v e t k e z ő fészekrakás idején pedig h a b o z á s n é l k ü l a g y o n v e r n é k őket, ha idejé­ ben el nem v á l a s z t a n á n k t ő l ü k . E z az oka annak, hogy az á l l a t k e r t e k b e n nem szíve­ sen t ű r i k ezt a szép ludat, vagy pedig csak egy p á r t tartanak belőle. N á l u n k minden é v b e n szaporodnak, e z é r t elhelyezésük egyre nagyobb gondot okoz, mert m á s madarakkal, sőt m é g faj testvéreikkel sem férnek meg. M a g á n k e r t e k b e n és d í s z t a v a k o n azonban h a t t y ú k k a l e g y ü t t é r d e m e s lenne egy-egy p á r t tartani, mert szépek, i g é n y t e l e n e k és a telet is jól bírják. Halier dr.