Biobor A szőlészet az utóbbi 25 évben számos fontos változáson ment át. Ezek közül az egyik legfontosabb, hogy a polikultúrát mindenhol egyre inkább felváltja a monokultúra. A monokultúrás termelésben a termesztéstechnológiák gyakran agresszívabbak a növény és a talaj számára, illetve káros mellékhatások érik a szőlészetet. Ilyen például az erózió, idegen anyagok szennyezése, biodiverzitás csökkenése. Gazdaságilag is nagyon káros, hogy a növények élettartama lecsökken. Egyre ritkábbak az öreg szőlészetek, és egyre inkább eltűnnek ezeknek a növényeknek a hasznos, és egyedi tulajdonságai is. Számos dolog hozzájárul a szőlőskertek életkorának rövidüléséhez. Ezek közül a legnyilvánvalóbbak: • nagyon nagy termelés • a tőke funkciójának elvesztése • a talaj fizikai és kémia egyensúlyának felbillenése (talajtömörödés, erózió) • nem őshonos, idegen fajták termesztése • nem megfelelő éghajlat • csökkenő szakértelem
Szőlészet Számos tényező hozzájárul a különböző káros növényi kórokozók elterjedéséhez. Ezek közül a szőlő aranyszínű sárgasága és a fakórothadása a legalattomosabbak. A szőlő fakórothadását már az ókorban ismerték, előfordulása azonban termeléstechnológiától függően változó. A szőlő aranyszínű sárgaságát mikoplazma okozza. Fertőzéskor a növény fejlődése rendellenessé válik. Annak érdekében, hogy a növények hosszabb életűek legyenek, a szőlő művelési technikáinak előtérbe kell helyezni a növény egyensúlyát azzal, hogy megőrizzük a tőke és a talaj funkcióját. Az új fajták bevezetésekor óvatosan kell eljárni, hogy elkerüljük ezeket a problémákat, valamint figyelembe kell venni a változatos ízek megőrzését is. A szőlészetek aranyszínű sárgaságának tulajdonított tünetek gyakran azt mutatják, hogy valami baj van a termesztéstechnológiával. Szőlészet esetén a monokultúra többnyire szükséges a hosszú távú nyereséges működéshez. Ez azonban egy nagyon törékeny egyensúly eredményez, ami könnyen felborulhat, ha nem megfelelő technológiát használnak, messzemenőkig figyelembe véve a növény igényeit, a talaj megfelelő használatát és megőrzését.
Menedzsment és talajtermékenység Az organikus mezőgazdaság egyik legfontosabb alapelve az ″élő talaj″. Éppen ezért az organikus szőlészetekben a megfelelő termés nagyban függ a talaj termékenységétől. A talaj termékenységének megőrzésekor a következő célokat kell szem előtt tartani: 1. megfelelő mennyiségű szervesanyag (humusz) a talajban, 2. gazdag és kiegyensúlyozott faunával rendelkező aktív talaj, 3. megfelelő szerkezetű talaj, ami biztosítja a víz és levegő optimális arányát, 4. az erózió csökkentése céljából takarni kell a talajt, 5. a talaj tápanyagtartalmának bővítése (makro- és mikroelemek). A szőlészetekben többnyire ősszel, vagy télen juttatják ki a trágyát, ami általában mérsékelt mennyiségű szervestrágyából vagy komposztból áll. Ha a talajvizsgálati eredmények azt mutatják, hogy bizonyos anyagok hiányoznak, akkor azokat az EGK
2092/91-es határozatában szabályozott módon lehet pótolni más szerves vagy ásványi eredetű trágyákkal. A konvencionális szőlészetekben a szervesanyag hiány gyakori probléma, amit általában a nagyfokú specializálódás (monokultúra) okoz. Ha állattenyésztés hiányában nincs rendelkezésre álló szervesanyag a farmon, akkor zöldségek, vagy komposzt jöhet számításba a talaj humusztartalmának pótlásakor. Egy Ligúriában végzet hároméves kísérletben az organikus szőlészetet újrafelhasznált zöldségmaradványokkal, lekaszált fűvel, zöldmetszéskor levágott növényi részekkel, forgáccsal, és egyéb növényi maradvánnyal trágyázták. Ez egy kiváló módja az egyébként a szemétbe kerülő a szerves hulladék felhasználásának. Szerves anyag hiányában, hogy elősegítsék a megfelelő mikrobiológiai folyamatokat, nagy mennyiségű friss komposztot kevertek össze érett komposzttal, így indítva be a mikrobiológiai folyamatokat. Így már 8-10 hónap múltán felhasználható lett a friss komposzt. Néhány praktikus tanács: • csak az egészséges, fertőző (fakórothadás) kórokozótól mentes növényi részeket használjuk fel metszés után, • 1-1,5 méter magas kupacokat alakítsunk ki, úgy hogy ne keverjünk különböző korú szerves anyagot, • meleg, árnyékos, nedves helyen létesítsük ezeket a kupacokat, • keverjünk bele kis mennyiségű érett komposztot a gyorsabb érés elősegítése miatt.
Zöldtrágyázás A zöldtrágyák használata hagyományosan része a szőlészetnek, különösen ahol környezetvédelmi, vagy egyéb okok miatt nehézkes a trágyázás megoldása. Zöldtrágyázáskor különböző növényféléket juttatunk (pl: szántunk) a talajba, így növelve annak szerves- és ásványanyag tartalmát. Szőlészetben a következő növényeket használhatjuk fel zöldtrágyaként: 1) hüvelyeseket: bab, takarmánybükköny, egyiptomi here, bíborhere, vörös here, csillagfürt, stb., 2) fűféléket: rozs, zab, árpa, cirok, csenkeszek, olasz perje, A hüvelyesek szerves anyaggal és nitrogénnel látják el a talajt, míg a fűfélék többnyire humuszt juttatnak a talajba. Ennek a technológiának számos pozitív hatása van: 1) lassan lebomló nitrogén jut a talajba 2) javítja a talaj szerkezetét 3) humuszt juttat a talaj felső rétegébe 4) csökkenti az eróziót 5) javítja a talaj faunáját 6) kiküszöböli a talajművelés okozta tömörödés problémáját 7) gyomszabályozás 8) javítja a talaj vízgazdálkodását, illetve a szőlészet hőmérsékletének szabályozását
Mezőgazdasági technikák A szőlő különböző fejlődési szakaszai alatt alkalmazott művelési technológiák alapvető fontosságúak a termés szempontjából. A következők a legfontosabbak: Gyomszabályozás Az organikus szőlészetekben a gyomirtást nem lehet vegyszerekkel elvégezni. Ehelyett más technikákat alkalmaznak:
• •
Kombinátorozás, kapálás. A talaj növényekkel való fedése, illetve annak kaszálása. Ezek zöldtrágyaként is alkalmasak, ennél is fontosabb azonban az erózió elleni védelemben, valamint a talaj szerkezetének javításában nyújtott szerepe.
Növekedés szabályzás • Hajtásválogatás: célja a lágyszárú hajtások eltávolítása. A virágzás előtt kezdik, javítja a fürtök kialakulását, valamint segíti a növényvédelmi kezelések hatásfokát, illetve a szellősebbé teszi a növényeket • Levelezés, csonkázás: ezen zöldmunkák esetében a cél a levélzet szellősebbé tétele, ritkítása, ezáltal a jobb levegőzöttség elérése. Így a növényvédő anyagok könnyebben eljutnak a fürtökig. Úgy ajánlatos elvégezni ezeket a zöldmunkákat, hogy a szőlőszemeket ne érje közvetlenül napfény. Ezt úgy lehet elérni, ha a külső leveleket kevésbé távolítják el, s inkább a belsőket ritkítják. A szürethez közeledve fontos eltávolítani az elszáradt leveleket, így megkönnyíthető a szüret, valamint a szemek szárazanyagtartalma növekedik. A mediterrán régiókban a levelezésnek a következők a pozitív hatásai: - könnyebb szüret - könnyebb erjedés - jobb minőségű bor - könnyebb védekezés a szőlőmoly és a lisztharmat ellen
Legfontosabb kórokozók 1. Peronoszpóra (Plasmopara viticola): A szőlő egyik legkárosabb kórokozója, hatalmas veszteségeket okozhat mind a levélzeten, mind a fürtökön. Tünetek: Legjellegzetesebb tünetei a levélen megjelenő un. olajfoltok. Ezek a patogén kórokozó gazdanövényben való fejlődésének végén jelennek meg. Ez 420 napig is eltarthat a hőmérséklettől és a relatív páratartalomtól függően. Ezután a levél fonákján fehér kivirágzás jelenik meg, ami később megszürkül és elszárad, s ezzel véget ér a fertőzés látens szakasza. Így megfelelő körülmények közt egy új szervezet jön létre. A peronoszpóra többször fertőzhet egy évben. A nagyobb szőlészetekben egyszerre különböző tünetek is megfigyelhetők, a fejlődési szakasztól függően. A kórokozó a növény minden vegetatív részét megfertőzheti. Fertőző ágensek: A Phycomycetes fungus és a Plasmopara viticola okozhat peronoszpóra fertőzést. A kórokozó a spórákkal jut be a növénybe a levél sztómáin keresztül. A spórákból micélium alakul ki, s később a már fentiekben leírt tünetek jelentkeznek. Olyan alaposan tanulmányozták a peronoszpóra fejlődését, hogy az éghajlat és a biológiai jellemzők alapján nagy valószínűséggel előre lehet jelezni a fertőzés idejét és időben lehet védekezni ellene, megelőzve a fertőzés okozta károkat. Három tényező kell az elsődleges fertőzés megjelenéséhez: - minimum hőmérséklet nem csökkenhet 10 °C alá, - az utóbbi 24 órában a csapadék maximum 10 mm - a hajtások minimum 10 cm hosszúak. A másodlagos fertőzés feltétele a növény benedvesedése, amihez a harmat is elég. Védekezés: - Közvetett módszerek: Csaknem minden szőlőfajta érzékeny a peronoszpórára. Jelenleg nem lehet elkerülni a különböző növényvédelmi kezeléseket az ökológiai szőlészetekben. Különböző módszerekkel azonban segíthetünk a védekezésben:
a) területválasztás, b) talajtermékenység fenntartása, c) kevésbé erőteljes gyökérzetű fajta kiválasztása, d) megfelelő mezőgazdasági technikák alkalmazása. - Közvetett módszerek (az EGK 2092/91-es határozata szabályozza). Az organikus szőlészetekben gombaölőként a réz különböző formáit (oxiklorid, hidroxid, hárombázisú rézszulfát) használják. Az utóbbi időben az organikus farmokon felhasználható réz mennyiségét 8 kg/ha-ban szabták meg, majd pedig a 2005-re ez 6 kg/ha-ra csökkent. A rézkészítményeket lehet önállóan, vagy más készítményekkel (növényi olajok, bizonyos gyantakészítmények, propolisz) együtt is használni, így csökkenteni lehet a réz mennyiségét. Ha a peronoszpóra fertőzésének kisebb az esélye, akkor más, alternatív készítmények is használhatók réz helyett. Javaslatok : - a szinergens anyagot tartalmazó készítmények használata legalább 20%-al csökkenti a rézfelhasználást, - megfelelő permetező gépek használata 10%-al csökkenti a felhasználandó mennyiséget - rézkészítményeket nem javasolt szerves rovarölőkkel keverni, - a kezeléseket virágzás alatt lehetőleg mellőzzük, - figyelni kell a víz pH-ra (lehetőleg semleges, vagy enyhén savas legyen). 2. Botritisz, vagy szürkerothadás (Botrytis cinerea – Sclerotinia fuckeliana): Ez a kórokozó különösen nagy károkat okozhat magas páratartalmú években. A gyakori esőzések megfelelő mikroklímát alakítanak ki a gomba fejlődésének. Megtámadhatja a szamócát és különböző kertészeti és dísznövényeket is. Tünetek: Legjellegzetesebb tünete a szőlőszemeken megjelenő szürke penész, amit barnás-feketés foltok előznek meg. Ezután ha az év többi részében az időjárás nedves, akkor a penész gyorsan elterjed a fürtön, jelentős veszteségeket okozva ezzel. Ha viszont száraz az idő, akkor a szőlőszemek kiszáradnak. A fertőzés minden zöld növényi részt megtámad, amik bebarnulnak, és végül elhalnak. Télen a növény felszínén feketés penészfoltok, illetve fekete szkleróciumok tűnnek fel. A leveleken a fertőzés különösen esős, nedves tavaszon tűnik fel. Ilyenkor a levelek szélein később elszáradó foltok tűnnek fel. A szürkerothadás a következő károkat okozhatja: - a bor minőségének romlása (szín- és aromaromlás) - a koraibb szüret miatt alacsonyabb a cukortartalom - alacsonyabb termés Patogén ágens: A fertőzést egy Botrytis cinerea nevű gomba okozza, ami a szőlő hajtásaiban telel át, de fennmarad a lemetszett vesszőkben, ritkábban pedig a talajba jutott lehullt levelekben is. A fertőzés feltételei: heves esőzés, magas relatív páratartalom, 10 és 30 °C közti hőmérséklet. A fertőzést megkönnyíti egy korábbi szőlőmoly, vagy jég okozta sebzés. Védekezés: - Mezőgazdasági termesztéstechnológia: A szürke penészfoltok elterjedésének megakadályozására különböző módszerek vannak: a) nem túl erőteljes növekedésű fajta választása, b) kiegyensúlyozott trágyázás, túlzott nitrogéntrágyázás elkerülése, c) zöldmetszés: különösen a fürt körül kell ritkítani a levélzetet, hogy a levegő jobban átjárja a növényt, d) a szemeket megsebző szőlőmoly szabályozása.
- Közvetlen módszerek (az EGK 2092/91-es határozata szabályozza): A peronoszpóra ellen használt rézkészítmények a botritisz ellen is védelmet nyújtanak. Ennek lényegében az az oka, hogy a réz hatására megvastagodik a szemek héja nehezebbé téve gomba számára bejutást. Az organikus szőlészetekben a biológiai gombaölők egy antagonista gombán a Trichoderma harzianumon alapulnak. Ez egy nagyon specifikus készítmény, ami az emberre ártalmatlan és az erjesztési folyamatokat sem befolyásolja. 3. Lisztharmat (Uncinula necator, Oidum tuckeri): Lisztharmat megtámadja a leveleket, virágokat, szőlőszemeket, és a hajtásokat egyaránt. A levelek színén halvány sárgászöld foltok, később finom szürkésfehér bevonat jelenik meg. A szőlőfürtökön szürkésfehér, koszosnak, porosnak látszó, lisztharmatos bevonat, gombatelep van, a bőrszövet elparásodik, nem növekszik megfelelően, és a bogyó héja felreped, sérves lesz. Ezek a sebek lehetővé teszik más kórokozók (pl: botritisz) számára a bejutást. A megfertőzött hajtásokon sötétszínű hálószerű terület figyelhető meg. Tavaszi fertőzés esetén a hajtások rövidebbek, gyengébbek lesznek az egészségeseknél. Patogén ágens: A szőlő reproduktív állapotától függően a fertőzést vagy az Oidum tuckeri, vagy az Uncinula necator okozza. Tavasszal a fertőzés nagyon korán megjelenhet az áttelelő micéliumokból kifejlődve. A micélium a száraz levelekben, rügyekben telel át és nagyon alacsony hőmérsékleten képes megkezdeni a továbbfejlődést. A gomba egész tavasszal és nyáron fejlődik. Mivel nagyon tág környezeti tényezőkhöz (7-35 °C és 25-80% relatív páratartalom) képes alkalmazkodni, ezért különösen nehéz védekezni ellene. Védekezés: - Közvetett módszerek: a különböző technológiai műveletek nem sok hatással vannak a gombára, de többnyire javítanak a növényvédelmi kezelések hatásfokán. Ezért a következő műveletek javasolhatók: csonkázás, levelezés, fürtritkítás. - Közvetlen módszerek: a lisztharmat elleni védekezést hamar el kell kezdeni, rögtön rügyfakadás után, hogy csökkentsük a vegetációs időszak alatt jelen lévő spórák számát és megelőzzük a komolyabb fertőzést. A lisztharmat elleni védekezés kénen alapul, amit rézkészítményekkel lehet keverni permetezéskor. A kénnek megelőző szerepe van és hatását 12-15 °C fölött tudja csak kifejteni, gátolja a micélium fejlődését. A kén különböző formákban szerezhető be. A kén ugyan nem túlságosan mérgező, de túl gyakori használata esetén problémákat okozhat a szőlészetekben, mert elpusztíthatja a hasznos rovarfaunát. A kén melletti másik védekezési lehetőség egy antagonista gomba, az Ampelomices quisqualis. Sikeres használatát kísérletekkel igazolták, így a kénnel együtt az organikus szőlészetekben is használható ez a gomba. Jelentőségét növeli, hogy 10 °C alatt is hatásos a gomba és megfelelő használata esetés csökkenti a felhasználandó kén mennyiségét. 4. Szőlő aranyszínű sárgasága: Tünetek: A betegség tünetei különbözőek és komplexek, az egész növényre kiterjednek. Ezen tünetek jelenléte azonban nem szükségszerűen jelenti, hogy a kórokozó jelen van a növényben. Biztos diagnózist csak laboratóriumi elemzés során lehet levonni. A tünetek a növény különböző, levegővel érintkező szervein jelenhetnek meg. A leveleken megjelenő világos sárga foltok gyakran a levélerek mentén helyezkednek el, vagy elszíneződhet vöröseslilára az egész levéllemez. A le-
vélnyél elhalása korai levélhullást eredményezhet. A hajtások fejlődése visszamarad, míg a fürtök ritkulnak. Patogén ágens: A betegséget egy fitoplazma kórokozó okozza. Elektronmikroszkóp segítségével tanulmányozható ez a mikroorganizmus. Ezek a kórokozók fertőzőt szaporítóanyaggal, vagy kabócák közvetítésével terjednek tovább. A kórokozó a vektorként szolgáló kabócába táplálkozása során jut be, majd pedig úgy egy hónap elteltével képesek bejutni a növénybe. A tünetek a fertőzés után egy évvel jelentkeznek a megbetegített növényen. Védekezés: - Közvetett módszerek: A következő módszerekkel lehet csökkenteni a betegség elterjedésének az esélyét: a) kevésbé fogékony szőlőfajta használata, b) a tüneteket mutató szőlők eltávolítása, - Közvetlen módszerek: a kabócák elleni védekezés az organikus szőlészetekben is engedélyezett piretrinekkel. Nem szabad elfelejteni, hogy: a piretrinkezelést más növényvédőanyagok (réz, kén) használata nélkül ajánlott végezni, a kezelés során enyhén savas pH-jú vizet ajánlott használni, a kezelést naplementekor ajánlott elvégezni, mivel a piretrinkészítmények érzékenyek a napfényre, az olajos vagy gyantás készítmények növelhetik a piretrines kezelések hatásfokát. 6. Szőlőmolyok (Lobesia botrana, Eupoecilia ambiguella) Lárvaállapotban ezek a rovarok komoly kárt tudnak okozni a fürtökben. Ritkán a virágot is képesek károsítani. Sűrű selymes szövedékfészket építenek maguknak. A mediterrán területeken mindkét szőlőmoly faj jelen van. A Lobesia botrana a melegebb, naposabb helyeket kedveli, míg az Eupoecilia ambiguella a hűvösebb régiókban érzi jobban magát. Életciklusuk: Az áttelelő rovarok április végén jelennek meg és virágzás idején fordulnak elő legnagyobb számban. A következő generáció júliustól szeptemberig fejlődik. Ilyenkor behatol a bogyókba majd egyikről a másikra megy át. Ezek a sebek megkönnyítik a botritisz kórokozójának a bejutást. Védekezés: - Közvetett módszerek: a zöldmetszés alkalmazása javasolt, hiszen így megakadályozhatjuk a rovarok számára kedvező mikroklíma kialakulását. - Közvetlen módszerek: Az utóbbi időkben a feromoncsapdákkal történő előrejelzésük lehetővé tette a szerves növényvédőszerekkel történő pontos és hatékony védekezést. A megfigyelés végén a helyszínen kell ellenőrizni a szőlőmolyok által lerakott tényleges tojásmennyiséget. Javaslatok: - javasolt a piretrinekkel történő esti kezelés, akár önmagában, akár más kiegészítőkkel (növényi olajok, gyanták, stb.), a felhasznált víz legyen enyhén savas, - a Bacillus thuringiensist este ajánlott használni, - 7-8 nappal az első kezelés után ajánlatos megismételni azt a lárvák folyamatos megjelenése miatt. 7. Fakórothadás
Különböző gombák okozzák a fertőzést: Phellinus ignarius, Stereum hirsitum, Phialophora parasitica, Cephalosporum fajok. A gombák sebeken jutnak be a növénybe. A vegetatív peródus folyamán ajánlott a fertőzött növények kiválasztása és megjelölése. Télen a beteg és egészséges növényeket külön kell metszeni. A betegeket erősen vissza kell vágni, a metszőollókat tömény kén-, vagy rézoldattal fertőtleníteni kell. Az elhalt, vagy erősen fertőzött növényeket gyökerestől ki kell szedni és elégetni. A nagyobb sebeket kezelni kell. 8. Atkák Az atkatámadások gyakran a túl intenzív ültetvényeknek, valamint a rovarirtók (pl: piretrinek) túlzott használatának köszönhetőek. Más szóval a nem egyensúlyban lévő ültetvényeknek. Az organikus szőlészetekben mindenképpen a megelőzésre kell a hangsúlyt fektetni. Ezt a következőképpen lehet megtenni: - a levegőben lévő pormennyiségét öntözéssel csökkenteni kell a szőlészetben - a növényzet zöldmetszéssel történő szabályozása - a szőlészet körüli biodiverzitás fenntartása Az organikus szőlészetekben a közönséges szövőatka ellen védekezést a ragadozó atkák biztosítják. Az atkák károsításakor a levelek deformálódnak, elhalnak. Atka fajától függően a levelek pirosra, sárgára, vagy szürkére színeződnek. Súlyosabb esetekben érdemes piretrinnel, vagy ásványi olajokkal beavatkozni.
A rézfelhasználás csökkentése A réz nagyon fontos az organikus szőlészetekben a Mediterránon. A felhasznált mennyiséget azonban csökkenteni kell. 2005-re 6 kg/hektárra csökkentették le a felhasználható réz mennyiségét. Ennek az az oka, hogy a réz egy nagyon ellenálló nehézfém, ami felhalmozódik a talajban és károsítja az ott élő faunát, valamint a talaj enyhe savasodását okozza. Jelenleg azonban a réznek nincs megfelelő alternatívája az organikus gazdálkodásban. A megengedett 6 kg/ha-os adag évi 12-16 kezelést jelent (500 g/ha/kezelés). A különböző rézkészítmények hatása közt nincs jelentős különbség. Különböző adalékanyagokkal csökkenthető a felhasználandó réz menynyisége. A réz felhasználását háromféle módon lehet elérni: - A kezelések számának csökkentésével. Megfelelő előrejelző rendszerrel biztosítani lehet, hogy csak a megfelelő időben történjen a kezelés. - A dózis csökkentésével. - Különböző adalékanyagok felhasználásával és bizonyos zöldmunkákkal növelhető a kezelések hatásfoka.
