A TERÜLETFEJLESZTÉSSEL ÉS TERÜLETI TERVEZÉSSEL KAPCSOLATOS UNIÓS FOGALMAK TARTALMA ÉS HASZNÁLATA

FARAGÓ LÁSZLÓ tudományos osztályvezetô, MTA RKK Dunántúli Tudományos Intézet

A TERÜLETFEJLESZTÉSSEL ÉS TERÜLETI TERVEZÉSSEL KAPCSOLATOS UNIÓS FOGALMAK TARTALMA ÉS HASZNÁLATA A területfejlesztéssel foglalkozó szakemberek és politikusok tudják, hogy a területfejlesztés ma még nem rendelkezik a többség által elfogadott és egységesen használatos terminológiával. Az ebbôl fakadó nehézségeket még növeli az uniós csatlakozási folyamat, amely során új fogalmakat kell bevezetnünk a hazai gyakorlatba. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy az európai analógiákat keresô és ajánló munkák jelentôs hányada a szerzô nemzeti hovatartozásából adódóan az adott országban meghonosodott terminológiát használja, rosszabb esetben azt akár általános európai gyakorlatként tünteti fel. Ennek nyomán félreértések és egymás melletti elbeszélések sorozatával találhatjuk magunkat szembe. E vitaindítónak szánt cikk megírásával reményeim szerint sokan átgondolják szakterületük fogalomhasználatát, és javaslatot tesznek e kaotikus helyzet tisztázására. A szavak konkrét kultúrspecifikus térben és történelmileg meghatározott kommunikációban kapnak jelentést. Az egyes szakterminológiáknak is más az érvényességi bázisa az eltérô nyelvi és társadalmi-kulturális közegekben, a történelmileg másként alakult intézményi struktúrákban és különbözô szabályozási feltételek között. Az egyes fogalmak, terminus technicusok tükörfordítása nem lehetséges a különbözô nyelvek között. Sôt az Európai Unió dokumentumaiban, legyen az például angolul, nem ugyanazt a tartalmat találjuk ugyanarra a kifejezésre, mint az Egyesült Királyságban vagy az Egyesült Államokban, és az egyes fogalmak használata idôben is változik. Ilyen értelemben az uniós szaknyelv viszonylag gyorsan változó „új nyelv” az európai nyelvek családjában. Különösen igaz ez az „uniós angolra”. Az EU dokumentumainak szerzôi elvileg nem tehetnék meg, hogy a saját országukban kialakult nyelvi, társadalmi-kulturális közegnek megfelelôen használják az egyes szakkifejezéseket, illetve tükörfordításokat használjanak – bár ezt gyakran tapasztalhatjuk –, hanem közös nyelven kellene szólniuk. Az uniós dokumentumoknak más nyelvekre történô lefordításakor elvárható, hogy a mögöttes tartalmat, az ország intézményi, törvényi stb. sajátosságait figyelembe véve készüljön a fordítás. Ha valaki ilyen „adaptációkból” ismeri meg az EU dokumentumait, akkor figyelemmel kell lennie az adott nyelvére történô fordítás – csak ott és akkor létezô – torzításaira. FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/3

Egyre többször találkozhatunk azzal a gyakorlattal is, hogy az Európai Unió mûködése során vezetnek be új szakmai kifejezést (pl. programozás, közösségi támogatási keretterv), és ezeket innen veszi át a többi nyelv. Ez általában kevesebb problémával jár, hiszen az új közös tartalommal együtt adaptálódik a fogalom, és mindenhol az uniós értelemben használatos, akár idegen szóként használják, akár lefordítják az adott nyelvre. Ez utóbbi esetben egyszerûbb a dolgunk, és kevesebb félreértés származik a fogalmak használatából, hiszen „csupán”1 az egységesen használatos kifejezésnek kell megtalálni a magyar megfelelôjét. A formálódó közös európai területfejlesztési gyakorlatot nem úgy kell elképzelni, mint a tagországok gyakorlatának „átlagát”, vagy a legkisebb közös többszöröst, bár ez utóbbi gyakran közelebb áll a valósághoz. De még csak az eszperantó nyelv mintájára (egy kicsit innen, egy kicsit onnan) sem lehetne és nem is szabad létrehozni az uniós területfejlesztési szaknyelvet, hanem az új feladat új területpolitikát, új intézményeket és eszközöket is igényel. Én itt és most a területfejlesztéssel és a területi tervezéssel kapcsolatos néhány konkrét „uniós angol” kifejezés megértéséhez és korrekt magyar nyelvû használatához szeretnék hozzájárulni. Az EU szóhasználatában a „spatial planning” nem egyezik meg a francia „aménagement du territoire”, az angol „town and country planning”, a német „Raumordnung” vagy például a holland „ruimteilijke ordening” szavak jelentésével. Az elôzôekben leírtak okán ezek a terminológiák sem fordíthatóak le egy az egyben egymásra, mert sajátos tartalom van mindegyik mögött az egyes tagállamokban. Az EU hivatalos nyelvezetében – különösen a 80-as 90-es években – a „spatial planning” komplex összefoglaló kategória, amely a mi szóhasználatunk szerint a területfejlesztés értelmében használatos. Java részben azt a metódust értik ezen, amikor a közösségi szféra hatni próbál a különbözô tevékenységek térbeli megoszlására (European Communities, 1997). Racionálisabb területfelhasználást, környezeti szempontokat szem elôtt tartó kiegyensúlyozott fejlesztést, egyéb társadalmi és gazdasági célok megvalósítására való törekvést értenek ezen. A „spatial planning” magában foglalja mindazt, amit általában területfejlesztésen értünk, így a területpolitikát, jogi szabályozást, az intézményi rendszert és a tervezést is. 3

Ezt az értelmezést támasztja alá a „European regional / spatial planning charter”2 is, ami nem csupán a tervezés, hanem a területfejlesztés alapdokumentuma is. Ezen a címen olyan nemzeti és európai területfejlesztésre és területi politikára tett javaslatot a CEMAT, amely kiegyensúlyozott területi fejlôdést és egészséges környezetet eredményez. Eszerint a területfejlesztés (a charta szóhasználatában „spatial planning”) egyszerre jelenik meg tudományos diszciplínaként, adminisztrációs eszközként és politikaként, amely interdiszciplinárisan és sokoldalúan irányítja a kiegyensúlyozott területi fejlôdést és a tér fizikai szervezôdését egy hosszabb távú stratégiának megfelelôen. A nemzeti szintû területfejlesztésen („spatial planning”-en) a szélesebb értelemben vett fejlesztési kereteket értik, amelyek hatnak a területi folyamatokra és az alsóbb szintû tervezésre. Ezen összefoglaló elnevezésbe tartozik a magasabb és az alacsonyabb szintû (a nemzetek közötti, a nemzeti szintû,

a regionális és a helyi), valamint a fejlesztési és a rendezési tervezés (fejlesztés) együttesen. Az Egyesült Királyságban ugyanez a terminológia („spatial planning”) a területfelhasználás tervezését és a területpolitika egyéb területi dokumentumainak készítését, vagy más megközelítésben a város (urban) és a vidék (country) terve4

zését együttesen jelenti. Franciaországban ebbe a fogalomba beletartozik az „aménagement du territoire”, az „urbanisme” és a „politique de la ville” egyaránt. Csak ha az Európai Unió és az Európa Tanács által kiadott dokumentumokban a „spatial planning”-et területfejlesztésként fordítjuk, tudjuk értelmezni a „spatial planning policy” kifejezést (pl. European Communities, 1997, 106–108. o.) azaz a területpolitikát. Az utóbbi idôben egyre gyakrabban találkozhatunk a „spatial development” és a „spatial (development) policy” elnevezésekkel is, amelyek kevesebb félreértésre okot adva jelentenek területfejlesztést és területpolitikát. E gondolatmenet tükrében – természetesen megfelelô szövegösszefüggésben – a „spatial planning”-tôl való megkülönböztetés érdekében a „spatial development”-et területi fejlôdésnek célszerû fordítani. A regionális politika (regional policy) nem azonosítható általában a területi politikával, hanem a régiók közötti egyenlôtlen fejlôdés mérséklésére irányuló törekvések értendôk ezen, így csak egy területi szintre vonatkozó része, szegmense a területi politikának. A regionális politika elsôsorban nemzeti szintû feladat, de mint a tények mutatják, meghatározott körülmények között szupranacionális cél is lehet, hiszen az Európai Unió a strukturális alapok jelentôs hányadát is erre fordította a kilencvenes években. Csupán azért azonban, mert egy meghatározott idôben (az elmúlt években és reményeink szerint még legalább egy évtizedig) Európában a területi politika döntô hányadát a regionális politika tette ki, nem szabad e két fogalmat azonosítani, egymás szinonimájaként használni, mint ahogy ezt a hazai szakma számos kiválósága is – sajnálatos módon – nap mint nap megteszi. Az EU-ban regionális tervezésen/fejlesztésen a régión3 belüli folyamatok alakítását, tervezését értik. Regionális szinten részben a nemzeti kezdeményezéseket valósítják meg, másrészt a megadott kereteken belül önállóan döntenek és valósítanak meg programokat. Tehát a regionális politika és a regionális tervezés alapvetôen két különbözô szint sajátja, annak ellenére, hogy mindkettô esetében elônyös mindkét szint közremûködése. A fizikai (physical) vagy területfelhasználási (land use) tervezés tartalma és a szavak használata csaknem azonos a mi rendezési tervezési szóhasználatunkkal és gyakorlatunkkal. Európa legtöbb országában ez deklarált módon elsôsorban a helyi szinthez, a helyi önkormányzatokhoz kötôdik, bár Európa több országában van példa az országos vagy regionális rendezési tervezésre. Általában igaz, hogy minél közelebb készül egy terv a helyi szinthez, annál inkább foglalkozik a konkrét területek (telkek) használatával, így annál inkább rendezési típusú, míg minél magasabb szintû a terv, annál inkább a fejlesztési (stratégiai) jelleg dominál. A különbözô tagállamokban az azonos vagy hasonló elnevezésû helyi tervek is más típusúak lehetnek, mások a feladataik, így elnevezésük fordítása is nehézkes. Van, ahol kötelezô normákká válnak, és van, ahol csak a helyi politika orientáló eszközei. Van, ahol csak a területfelhasználást szabályozzák, és van, ahol a használatot is. A régió (region) az uniós dokumentumokban egyaránt jelenthet több milliós német Landot és a mi megyéink méreteihez hasonló pár százezres területi egységet is. A régiók között 2001/3 FALU VÁROS RÉGIÓ

nemcsak a népesség nagyságát vagy a gazdasági teljesítôképességet tekintve vannak jelentôs különbségek, hanem hatalmi jogosítványaikban is. A régiók „közös nevezôre hozásában” a NUTS struktúra technikai, statisztikai eszköz. Ha a területpolitikai dokumentumokban (pl. European Spatial Development Perspective) a régiókra vonatkozó megállapítás szerepel, akkor az egyaránt vonatkozik a NUTS 2. és a NUTS 3. szintre is. Hasonló a helyzet, amikor helyi szintrôl beszélünk. Pontosabb az elnevezés, ha az államigazgatás helyi szintjérôl van szó, bár ez esetben igen eltérô nagyságrendjük miatt ezek is nehezen összehasonlíthatóak. Franciaországban a miénkhez hasonlóan elaprózott (decentralizált) struktúra van, így a több mint 36000 „communes” átlagos lakosság száma kb. 1500 fô. Nagy-Britanniában a helyi hatósági szint a 483 „districts” átlagosan 119 000 fôvel. A NUTS struktúrában „local” (helyi) kifejezés a NUTS 4 és 5 szintet egyaránt jelöli. A „planning instruments” a területfejlesztés eszközeit jelenti, így idetartoznak mindazok a tervek, dokumentumok, jogszabályok, pénzügyi és egyéb eszközök, amelyek a területpolitikai célok érvényre juttatásában, a megvalósításban közrejátszanak. Tehát, ha a területfejlesztéssel, a területi tervezéssel kapcsolatos idegen nyelvû fogalmakat akarjuk megérteni, magyarra fordítani és használni, akkor minden esetben tekintettel kell lenni a fogalom „mûködési rendszerére”, annak használati körére, ismerni kell a vonatkozó jogi szabályozást, annak természetét, az alkalmazó adminisztráció rendszerét és annak tradícióit stb. Ezt követôen kell megtalálni a magyar mûködési rendszerben annak legjobb megfelelôjét, vagy ha ilyen nincs, akkor olyan új fogalmat kell bevezetni, amely nem okoz zavart a kialakult gyakorlatban. Irodalom Council of Europe 1984: European Regional / Spatial planning Charter. Strasbourg European Communitie 1997: The EU compendium of spatial planning systems and policies Luxemburg: Office for Official Publications of the European Cummunities Jegyzetek 1. Természetesen ehhez is szükség van egy általánosan elfogadott magyar elnevezésre, mert ha egymást követô szakmai elôadásokban vagy különbözô tanulmányokban pl. ugyanazt az intézményt hol programirányító hatóságnak, hol programmenedzsmentnek vagy pedig másnak hívják/fordítják, akkor a hallgató vagy olvasó azt hiheti, hogy különbözô intézményekrôl van szó. 2. A chartát a CEMAT 6. ülésén 1983-ban fogadták el Torremolinosban, de az Európa Tanács Minisztereinek Bizottsága 1984-ben hagyta csak jóvá. 3. A nemzeti és a helyi szintek közötti területi egységek.

FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/3

A VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Közhasznú Társaság Dokumentációs Központ Tervtára, Könyvtára 1998 augusztusa óta nyilvános tervtárként, könyvtárként saját dolgozóinkon kívül a széles közönség számára is szolgáltatunk. VÁTI Kht. Dokumentációs Központ Tervtár

Cím: 1016 Budapest, Gellérthegy u. 30–32. Telefon: 356-9122/116, 349 mellék Fax: 356-8003 Nyitva tartás: hétfô–szerda 8.00–16.00 A tervtár állományában a VÁTI Kht., valamint a megszünt Települések Fejlesztéséért Alapítvány KERTI MÉLYÉPTERV ÉVITERV Hídépítô Vállalat ÁÉTV tervtárak anyagaiból szolgáltat. VÁTI Kht. Dokumentációs Központ Könyvtár

Cím: 1016 Budapest, Gellérthegy u. 30–32. Telefon: 356-9122/230 mellék Fax: 356-8003 Nyitva tartás: hétfô, szerda, péntek : 9.00–13.30 kedd, csütörtök: 11.00–15.30 Könyvtár Archívum

Cím: 1111 Budapest, Budafoki út 59. Telefon: 361-0206 Nyitva tartás: hétfô, szerda, péntek: 9.00–13.30 kedd, csütörtök: 11.00–15.30 A könyvtárban megtalálható a BUVÁTI és a megszünt Építésügyi Tájékoztatási Központ (ÉTK) mûszaki könyvtárainak anyaga is.

5

BARTOS MÓNIKA PhD-hallgató, Szent István Egyetem

MÚLT, JELEN, JÖVÔ A TISZA MENTÉN Egy dicsô múltú szellemtelepülés második élete – Rákóczifalva Sokszor az emberek, illetve a települések életében olyan események következnek be, amelyek megállásra, elgondolkodásra késztetik ôket. A Tisza menti települések életében ezt a pillanatot a 2000. év elején bekövetkezô Tiszát ért szennyezések és a nagy árvizek jelentették. De nem csak nekik, mindannyiunknak meg kellett állnunk egy pillanatra, és el kellett gondolkoznunk azon, milyen sebezhetôek az értékeink, és milyen sebezhetôek vagyunk velük együtt mi is. Pontosan ezért nagy felelôsséggel tartozunk értékeinkért és egymásért. Mégis gyakran nem is vesszük észre, hogy milyen gazdagság birtokosai vagyunk. Sokszor értékeljük távoli tájak szépségeit, az ottani emberek elôtt feltáruló lehetôségeket és az egyes hibákkal szemben is kritikusabbak vagyunk, azonban nem gondolkozunk saját jelenünkrôl, saját jövônkrôl, mert az sokkal fárasztóbb. Nem feltétlenül lustaságunk akadályoz meg ebben, hanem a nagy felelôsség súlya, ami az jelenti, hogy megvizsgáljuk jelenünket és kezünkbe vegyük jövônk irányítását. A Tiszát ért szennyezôdések után megszületett Tisza Kollégium jelentôségét fôleg ebben látom. Felelôs szakemberek, vezetô személyiségek és a Szent István Egyetem diákjai az önmagukról való gondolkodásra késztettek 22 Tisza menti települést. Sokszor nem kell több, csak néhány kérdés, hogy a problémákra az érintettek találják meg a választ. S a Tisza Kollégium diákjai nem tettek mást, kérdeztek és meghallgattak, s ezzel reménységet és büszkeséget adtak ezen települések lakóinak, hogy ôk itt élhetnek ezen a gyönyörû vidéken. A következôkben az egyik faluban folytatott beszélgetések öltenek betû formát, és kirajzolódik elôttünk egy igen régi múltra visszatekintô, de mégis nagyon fiatal település, Rákóczifalva portréja. Bár Rákóczifalva alig több, mint száz évet élt meg, a település maga igen ôsi alapokon nyugszik. Már 3800 évvel ezelôtt is éltek itt emberek, és a régészeti ásatások négy különbözô kori temetôt is felfedeztek a település határában. A rómaiak is gyakran hajtották erre lovas kocsijaikat, és csapataik is sûrûn meneteltek ezen a vidéken. Az 1075-ben elôször említett település, Terra vascianorum a török kor végéig igen jelentôs szerephez jutott, bár ekkor már inkább Tiszavarsányként emlegették. Tiszavarsány éppen olyan falu volt, mint a többi, egyet kivéve. S ez az oka, hogy annak idején lakói fontos események tanúi voltak, s 6

hogy a település utcáinak pora gyakran formálta történelmi hôsök lábnyomát. Ez a fontos különbség pedig nem más, mint a tiszai átkelô. Ennek köszönhetô, hogy Mátyás király 1461ben erdélyi útja során itt pihenhette ki fárasztó utazása aznapi fáradalmait, majd itt kelhetett át, a folyón folytatva útját. Szûk húsz esztendô múlva fontos találkozó színhelye volt ez a kis település, amikor János király itt találkozott a Török Birodalomból érkezô Grittivel. S a koronás fôk látogatása ezzel még nem ért véget, hiszen Izabella királyné Erdélybe tartva szintén erre haladt, és Tiszavarsánynál kelt át a folyón 1541-ben. A település népe azonban nemcsak tétlenül szemlélte a történelmi eseményeket, nemcsak tanúja volt azoknak, hanem aktív közremûködôje is. A település bátor szívû népe segítette Dózsa fôseregét abban, hogy átkeljen a Tiszán, miután azt a Pest – Szentfalva – Cegléd – Tiszavarsány – Kengyel – Mezôtúr – Hegye – Békés – Gyula – Apátfalva, illetve Nagylak útvonalra irányította vezére. Azonban hiába tûnt ki az akkora már mezôvárosi rangot kapott Tiszavarsány lakossága bátorságban és rátermettségben, nem kerülhette el sorsát, a virágzó mezôváros elnéptelenedését. A török idôkben veszélyeztetett lakosság életét féltve a környezô településekre menekült. Bár szívük visszahúzott ôseik földjére, a visszatérô lakosság nem verhetett újra gyökeret, mert 1697-ben újra menekülni kényszerült, s fôleg Vezsenyben és Szolnokon találtak menedéket. A vészes idôk elmúltával a lakosok egy része visszatért, de ekkor községszervezet már nem alakult ki. Az elsô reménysugár akkor csillant fel, amikor II. Rákóczi Ferenc itteni birtokán kastélyt építtetett. A kastély elkészült, de a falu életében nem történt változás, hiszen azt a fejedelem nem szervezte újjá. Rákóczi számûzetését követôen birtokait elkobozták és így kialudt az utolsó reménysugár. Az önálló élettel és lakossággal már nem rendelkezô hajdani mezôváros határa Alsó- és Felsôvarsány pusztákra korlátozódott, s mint település, eltûnt a térkép színérôl is. Míg a XV. és XVI. századi térképeken jelentôsége miatt feltüntették a települést, addig például a Tisza mentérôl 1790-ben, illetve 1845-ben készült térképeken nyoma sincs. Azonban ennyi fontos történelmi eseményt megélt vidék nem maradhatott lakatlan, s nem is maradt. A szellemtelepülés újjáéledt. Ebben nagyban segítette Fehér Miklós földmûvelésügyi államtitkár, akinek javaslatára 1880-81-ben megkezdôdött az akkor már lakott Felsôvarsány-puszta önálló köz2001/3 FALU VÁROS RÉGIÓ

séggé fejlesztése. Harmincöt községbôl több mint 289 család érkezett, hogy itt találjon új otthonra. A „honfoglalók” összesen 221 hold 446 négyszögöl nagyságú területet kaptak, amit magukénak tudhattak. Birtokuk egyik legértékesebb darabja Rákóczi fejedelem kastélya volt, amirôl így számol be egy Thaly Kálmán által 1891-ben vezetett tudósküldöttség jelentése: „Az épület Rákóczi község végén, egy jókora emelkedésû halmon áll… Magasföldszintes épület, kettôs homlokzattal és egyik oldalán tornáccal, a másikon kiugró fedett elôcsarnokkal. Az épületben ma egy boltozatos terem, nyolc boltozatos szoba, s a megfelelô helyiségek vannak. Az épület alatt egy kisebb és nagyobb pince nyúlik el. Az egész épület építési anyaga tégla, körös-körül azonban a fal másfél méter magas faragott kôlapokkal van borítva. A vastagfalú épület szobái kivétel nélkül, mind bolthajtásosak, a körül stukkó párkányzattal bírnak. Az ablakok külsô építményei meg barokk stílûek. Az egész épületet mindenütt a leggondosabban áttanulmányozván több helyen téglákat is vétettünk ki a falakból. Találtunk egy téglát 1784-es évszámmal, egyet a királyi kamarai kétfejû sassal. Legbecsesebb volt azonban kutatási célunk szempontjából egy faragott kô, melybe 1706-i évszám van bevésve egykorú számjegyekkel. Mindezek alapján az a véleményünk, hogy ezen kastélyszerû épületet – stílje szerint is – II. Rákóczi Ferenc építtethette.” Hiába viselte azonban a kastély Rákóczi nevét, hiába volt méltán a környék egyik legnevezetesebb épülete, miután rövid ideig helyet adott a katolikus iskolának, 1892-ben lebontották. Téglái más alakban kezdtek új életet, hiszen belôlük épült az új iskola épülete, a községháza és a jegyzôi lakás is. S bár a kastély hiánya ma is sokak számára elszomorító, bô száz évvel ezelôtt téglái egy akkor született és megerôsödni, fejlôdni vágyó települést szolgáltak. Amilyen sokszínû volt a település lakossága, olyan nagy lelkesedéssel kezdte el új életének kialakítását. A Szolnoktól való elszakadás és önállósulás után a falu mindent megtett azért, hogy saját lábára álljon, s hogy lakóinak minél kényelmesebb életet biztosítson. Ehhez pedig négy pilléren álló alapot hoztak létre, a pillérek pedig a következôk voltak: oktatás, egyház, közmûvelôdés és gazdálkodás. A faluban 1888-ban épült a református iskola, ekkor a katolikus iskola még a kastélyban mûködött. Rákóczi örökének lebontása után annak tégláiból épült a három tantermes, igazgatói lakással ellátott iskola épülete. Ehhez csatlakozott az 1916-ban a régit leváltó, új református iskola, majd a kisiskola és „Gizi néni iskolája”, amely az alsósokat várta. Így 1945-ig négy iskola mûködött a községben. Mint látható, a fiatalok nevelésére nagy gondot fordítottak az akkoriak, és ez az örökség hagyományozódott át mind a mai napig. Azonban nem csak az iskolák vállát nyomta a fiatalok nevelésének nemes feladata. Nagy szerep jutott az egyházaknak is. Ezt a hivatást az egyházak szívesen vállalták, és vállalhatták is, hiszen a római katolikus egyház 1893-tól, a református pedig 1889-tôl van jelen a településen. Az oktatás és az egyházak szerepe vitathatatlan, azonban szükség volt másra is ahhoz, hogy igazi közösség alakuljon ki az oly sok helyrôl érkezettek között. A vágy, hogy otthont teremtsenek maguknak új lakhelyükön és az érdeklôdés, a FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/3

kíváncsiság, hogy megismerjék egymást, mind inkább közelebb hozta ôket egymáshoz. Egyre szaporodtak a különbözô körök és egyesületek, s 1951-tôl már 15 mûködött a faluban. Sok közülük azóta is mûködik, és tagjai lelkesen dolgoznak a falu érdekében. Az egyik legpatinásabb és legnagyobb klub az Arany János Nyugdíjasklub, ami még a falu határain kívül is ismert és elismert kedves, tehetséges és aktív tagjairól. A bölcs falusiak azonban nemcsak az elme pallérozásával foglalkoztak, hanem a testedzésre is súlyt helyeztek. Ezt bizonyítja, hogy 1975-ben létrejött a Rákóczifalva SE Sportegyesület. Ma az SE futballcsapata az NB III-ban játszik. A falu határai igen alkalmasak mezôgazdasági mûvelésre. A hajdani Tiszavarsány is ennek köszönhette virágzását, s a vidék új lakosai is felismerték a gazdálkodás nyújtotta lehetôségeket. Erre alapozták életüket, megélhetésüket, s nem is csalatkoztak. Mindig is a monokultúrás gabonatermesztés volt jelentôs. Így nagy arányban szerepelt a termények között a rozs, az árpa és a búza, s a szántókat kevés rét, kert, illetve szôlô övezte. Meg kell azonban említeni még egy mûvelési ágat, amiben a falu kiemelkedô sikereket ért el, ez pedig a gyümölcsfanevelés. A faiskolát már 1920-ban megalapította egy Novotny nevû kertészdinasztia. S habár a földtulajdoni rendszer komoly változásokon ment keresztül, a faiskolát ez nem viselte meg, sôt 1970-ben az ország facsemete exportjának egyharmadát adta, s termékei az országos mezôgazdasági kiállításokon több kitüntetést nyertek. Mint említettem, a földtulajdoni rendszer igen megváltozott, hiszen a sok kisebb-nagyobb birtok az elsô termelôszövetkezetben egyesült, ami azonban nem sok változást okozott a termesztendô növények palettáján. A Rákóczi Tsz fôként gabonafélék termesztését helyezte elôtérbe, bár idôvel a skála kibôvült és megjelent a cukorrépa, az olajlen, a fajtaborsó, majd a 60-as évektôl kezdve a vöröshagyma, a paprika és a paradicsom is. A mezôgazdaság biztonságos megélhetést teremtett a falu lakói számára, ám ôk nem érték be ennyivel. Nemcsak biztonságos, hanem kényelmes életre is vágytak, ezért haladtak a korral. A községet 1926-ban villamosították, valamint megindult a buszközlekedés Szolnok és Rákóczifalva között. Orvosért sem kellett a szomszédba menni, hiszen a falunak már 1914-tôl kezdve van orvosa. Az ivóvizet ásott kutak, valamint artézi víz biztosította, míg el nem határozták az itteniek, hogy egy biztonságosabb vízforráshoz kapcsolódnak. Ezért 1990-tôl a Szolnoki Vízmû szolgáltatja az egészséges ivóvizet Rákóczifalva lalóinak. Mint láthatjuk a falu nôtt és erôsödött, s habár a I. világháborúban lakossága megcsappant, a II.-ban pedig magát a települést érte súlyos pusztítás, lakóinak elszántsága és talán a hely szelleme is hozzásegítette ôket ahhoz, hogy még mindig él és fejlôdik egy kis közösség ezen a viharos történelmi múltú tájon. Lakói elszántak és igyekeznek megküzdeni minden nehézséggel. Nehézségbôl pedig itt is van elég. Ez derül ki abból a felmérésbôl, amit az MTA Regionális Kutatások Központja Alföldi Tudományos Intézete javaslatainak és kéréseinek megfelelôen végeztünk el az elmúlt évben. Sajnos a felmérésbôl az derült ki, hogy mint annyi falu az országban, Rákóczifalva is az elöregedô falvak sorát gyarapít7

ja. A lakosságszám növekedése nem a születési számok emelkedésének, hanem a betelepülôknek köszönhetô. Attól függetlenül, hogy a lakosok nagyon bizakodóak, nem valószínû, hogy a demográfiai korkép a közeljövôben javulni fog. Ennek napjainkban elsôsorban az az oka, hogy csökken a házaspárok gyermekvállalási kedve. E jelenség okai fôleg anyagi, egzisztenciális eredetûek. Az is igaz azonban, hogy általában a magasabban kvalifikált házaspárok vállalnak kevesebb gyermeket, mert felelôsségteljesen kívánják felnevelni ôket. Az alacsony jövedelmû, alacsony képzettségû családoknál ma sem ritka a 3–4 gyerek. A képzettség és a gyermekvállalási kedv sajnos egymás ellen hatnak. Rákóczifalvát is érinti a munkanélküliség. A lakosság nagy része alulképzett és a környezô városok ipari üzemeiben talált munkát. Pontosan ezért nagyon kiszolgáltatott a helyzetük, s ha valamelyik ipari vállalkozás, üzem megszûnik a környéken, az azonnal érezteti hatását a faluban is, rögtön nô a munkanélküliek száma. Sok a vállalkozó a településen, de ezek nagy része kényszervállalkozó. Ahogy régen biztos megélhetést nyújtott a mezôgazdaság, ma éppen az ellenkezôje igaz. Néhányan jól megélnek belôle, de a többség számára, akik felszerelés és pénz nélkül próbálják mûvelni kicsinyke földjüket, nem nyújt biztos forrást és alapot. A csalódott középosztálybeliek közül jó néhányan az italban keresnek vigaszt. Ezért a gyerekek 70%-a veszélyeztetett Rákóczifalván. Sok a csonka család és az olyan, ahol a szülôk életkora még nem haladta meg a 18. évet. Ez nem csoda, mert a kimerült, csalódott szülôk nem foglalkoznak, beszélgetnek gyermekeikkel, s azok egymástól kénytelenek megtanulni az élet nagy kérdéseit. A szülôi foglalkozás hiányát az iskola lelkiismeretesen igyekszik pótolni, azonban ez a gondoskodás fôleg az általános iskolás korosztályra korlátozódik. A tizenéves fiatalok nem tudnak kihez fordulni, és szórakozási lehetôséget sem találnak a településen. Az egyházak megpróbálnak tenni ebben e kérdésben, de nincs könnyû dolguk, hiszen a sokszor erkölcsi és vallási háttér nélkül felnôtt gyerekekre nem nagyon tudnak hatni. Nagyon jól mûködik a faluház és a könyvtár. A faluház próbálja felkarolni a fiatalok ügyét és pótolni a korábban összedôlt mûvelôdési ház szerepét. Ám ehhez még sok mindent kell megvalósítani, s a faluház egyik legnagyobb problémája, hogy helyszûkével küszködik. A könyvtár a társasági élet másik központja, ahová mindenki szívesen tér be. Talán a könyvtárra és a faluházra vár a feladat, hogy a fiatalokra nagyobb figyelmet szenteljen. A közösségi élet lendületét és az igen eltérô szociokultúrájú emberekbôl összeverbuválódott lakosság igazi egységét példázza a sok csoport, egyesület, kör és civil szervezet jelenléte és mûködése. Ezen egyesületek igen jól mûködnek, és nagy szerepük van abban, hogy tagjaikat megmozgatják, és arra buzdítják, hogy foglalkozzanak az adott csoport ügyeivel. Ezenkívül azonban nagyon csekély az emberek érdeklôdése a közügyek iránt. A többség nem kapcsolódik be az dolgok intézésébe, és közömbösen viseltetnek a települést érintô kérdésekkel szemben. Az egyik legjobban mûködô egyesület a Kuruc Hagyományôrzô Egyesület, amely a kuruc örökséget, szokásokat kívánja életre kelteni, nem is kis sikerrel. A má8

sik, a rákóczifalviak érdeklôdésének középpontjában álló eseménysorozat, Rákóczi nevéhez kapcsolódik. A Rákóczi Tavaszt a Rákóczi fejedelemhez valamilyen módon kötôdô települések között rendezik meg, s ennek házigazdája mindig Rákóczifalva. Persze nem feledkezhetünk meg egy igen fontos, mostanában elsôdleges jelentôségû kérdésrôl sem, ez pedig a Tisza folyóval való kapcsolat, valamint az ár-, és belvizek általi veszélyeztetettség. Ebbôl a szempontból a falu szerencsésnek mondható, hiszen 3 km-re fekszik a Tiszától és nem tarozik az árvíz által veszélyeztetett települések közé. A Tisza viszonylagos messzesége miatt senki nem függ egzisztenciálisan a folyótól, az emberek inkább érzelmileg kötôdnek hozzá, s partjain csak hobbihorgászok barangolnak. Mindezeket tudva és ismerve, könnyen bocsátkozhatunk találgatásokba a falu jövôjével kapcsolatban. Mi azonban úgy gondoltuk, hogy néhány napi rákóczifalvi tartózkodás során nem próbálunk végsô következtetéseket levonni, és mindenképpen követendô javaslatokat tenni egy falu életének, útjának megváltoztatására. Célunk csupán az volt, hogy jelen legyünk a helybéliek életében, és meghallgatva ôket követei legyünk a „Vidék Egyetemének”. Ezért elhatároztuk, hogy nagy fába vágjuk a fejszénket és SWOT analízist készítünk. Ez egy viszonylag széles információt adó módszer arról, hogy a lakók mit gondolnak, melyek az erôsségeik, gyengeségeik, lehetôségeik és az ôket fenyegetô veszélyek. Minden beszélgetés végén feltettük beszélgetôpartnerünknek azt a kérdést, hogy milyen fejlesztési lehetôségeket, igényeket lát a faluban, mi az, amin szeretne, amin szerinte jó lenne változtatni. A kapott válaszok a következôk voltak: – csatorna, – szeméttelep, regionális szeméttelep, – kultúrház és mozi, – mûvelôdési ház, – kézmûvesház, – a Tisza part kialakítása környezetvédelmi és turisztikai szempontból, – a termálvíz kihasználása, – szabadidôs centrum, – élelmiszer feldolgozóra lenne szükség, nem kifejezetten ipari üzemre, – kuruc tanya a Tisza partján, – munkaigényes mezôgazdasági kultúrák (meggy, spárga, nagykörûi cseresznye) – termék értékesítô szövetkezet (téesz) létrehozása, – az élelmiszertároló kapacitás növelése, – élelmiszer-csomagolás, – kitörési pont lehet a mezôgazdaság fejlesztése, – gazdaságfejlesztési elképzelések konkrét megfogalmazása, – vendéglátás, – járdák, – szilárd útburkolat, – játszótér. Ezekbôl a gondolatokból is látszik, hogy a rákóczifalviak elképzelései igen széles skálán mozognak. 2001/3 FALU VÁROS RÉGIÓ

Mezôgazdaság

+ van példa a földterületek újrakoncentrálására (tôkeerôsebb, szakosodhat) + van néhány osztatlan közös tulajdon + a gyümölcstelepítés, zöldségtermesztés egyre kedveltebb + van hûtôház

– kizárólag mezôgazdasági jellegû a település – túl sok kézben vannak a földek – sok a kisbirtokos / az ôstermelô – kis terület, kevés tôke, hiányos felszereltség – a mezôgazdaság általában nem jövedelmezô a kisbirtokon – a szennyezett talajvíz lassan eléri a gyümölcsfák gyökereit – sok a munkanélküli szakképzett mezôgazdász – sok a nadrágszíjparcella – a gazdák nem segítik egymást

+ jól mûködik a pályázati rendszer

+ megindult a fóliás termesztés

– sok a belvizes terület – elhanyagoltak a mezôgazdasági területek – csak 1-1,5 ha-on van fóliás termesztés

Turizmus + vannak helyi kezdeményezések, tervek (Rákóczi-kastély újraépítése, Kuruc tanya, lovarda, fogadó, falusi turizmus) + elôny a Tisza közelsége

+ vannak termálvízkutak és benne rejlô lehetôségek (pl. melegház, strand, medencerendszer)

Nem is akarunk fejlesztési szempontból sokat hozzátenni, csak annyit, hogy a felsorolást többször elolvasva feltûnik, hogy igazából három fô fejlesztési terület domborodik ki. Számunkra az volt érdekes, hogy mind a három a belsô erôsségekre támaszkodik és nem egy külsô megmentôre. Elsôként fejleszteni kívánják a mezôgazdaságot, hiszen jól tudják, hogy adottságaik alapján elsôsorban erre támaszkodhatnak, s szeretnék minél magasabb színvonalra fejleszteni. A másik kitörési pont szerintük a turizmus felkarolása lehet. Sok programot szerveznek már manapság is, de céljuk és álmuk, hogy életre keltik a kuruc kort az akkori szokásokkal, kuruc tanyával és Rákóczi fejedelem emlékével együtt. A jobb áttekinthetôség érdekében, a fentiekkel kapcsolatban – vagyis, hogy a lakosság mit tekint erôsségüknek és gyengeségüknek – érdemes megtekinteni a SWOT analízis erre vonatkozó táblázatait. FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/3

– a turizmusnak nincsenek meg a feltételei (pl. nincs szálláshely) – a falu 3 km-re, viszonylag messze fekszik a Tiszától – a folyó viszonylagos közelsége nincs kihasználva – strandot nem hoztak létre, sok kapcsolódó beruházás, kiadás adódna (pl. vízminôség vizsgálata, infrastruktúra), nincs tôke – a termálvízkutak a MOL tulajdonában vannak, így használatukért sokat kellene fizetni – a víz minôségvizsgálata sokba kerülne – a fürdôhöz sok kapcsolódó beruházásra lenne szükség.

A harmadik és talán a legfontosabb jövôbeli terv, önmaguk erôsítése. Létrehozni egy olyan központot, olyan fórumot, ahol találkozhatnak, beszélgethetnek, jól érezhetik magukat, ápolhatják hagyományaikat és egy igazi közösséget alkothatnak. Ez az igény fogalmazódik meg a mozi, a kézmûves- vagy a kultúrház létrehozásának tervében. Persze mindezek mellett szerepel az egészségesebb és biztonságosabb környezet igénye, a falu szépítése is. Mindezekhez azonban mi nem szeretnénk semmit hozzátenni. Nem akarunk olyan fejlesztési ötletekkel elôállni, amelyek a helyieknek eszükbe sem jutottak. S mivel szakértôk sem vagyunk, nem szeretnénk megalapozatlan kijelentéseket sem tenni. Reméljük, hogy munkánk segít abban, hogy Rákóczifalvát, annak lakóit jobban megismerjük. S bízunk benne, hogy gondolataik, véleményük válaszra talál, s önmaguk alakíthatják sorsukat saját lehetôségeik és elképzeléseik szerint. 9

MOLNÁR MELINDA egyetemi tanársegéd, Szt. István Egyetem, Vidéki Turizmus Tanszék

HOLLÓKÔ ÉS TELEPÜLÉSI KÖRNYEZETE1 Félúton Szécsény és Pásztó között palócfalvak szomszédságában találjuk Hollókôt, ezt a pár száz lelkes kis Nógrád megyei falucskát, mely néhány évtized alatt ország-világ elôtt ismertté vált. A „turizmus-ipar” áldásos és átkos következményeinek feltárása volt egy kutatócsoport több éves munkájának középpontjában. Ennek része e tanulmány is, melyben a szerzô abból az alapvetésbôl indult ki, hogy Hollókô is, mint minden más település, települések egész sorával tart fenn hálózatos kapcsolatot. A fókuszban levô kérdés: vajon a hÌrnév Hollókôn pozitív vagy negatív irányban változtatta-e meg a falu pozÌcióját a többi környékbeli településhez képest. A vizsgálat közlekedés-, népesség- és infrastruktúra-földrajzi elemzéseket tartalmaz. Az összehasonlÌtásra kiszemelt települések körének kiválasztásában egy 1992-ben létrejött térségi társulás (Alsótold, Cserhátszentiván, Felsôtold, Garáb, Hollókô, Karancsság, Magyargéc, Nagylóc, Nógrádmegyer, Nógrádsipek, Rimóc, Varsány, Szécsény) szolgált alapul, melybe utólag még néhány szempontból Pásztó is bekerült.

a kapu. Szécsényen keresztül az észak-magyarországi régió mellett fôleg a közép-magyarországi régió felé, Pásztón keresztül pedig az Észak-Alföld felé lehet a vizsgálatban megjelölt településeknek vasúti kapcsolata. 1.2. Elérhetôség autóbuszon

Hollókô és a környezô városok, továbbá a társult települések kapcsolatát elsôsorban az autóbusz-összeköttetés biztosítja a tömegközlekedésben. Az alábbiakban a legfontosabb útirányok (kiinduló és végállomások ) alapján tekintjük át az egyes települések helyzetét. Hollókô szempontjából a legfontosabbak a két jelzett város felôl érkeznek. Ezek közvetlen átszállás nélküli forgalmat bonyolítanak. Szécsény felôl két lényeges járat közlekedik: az

1. Hollókô és települési környezetének térkapcsolatai 1.1. Elérhetôség vasúton

A térkapcsolat-vizsgálat célja feltérképezni a települések egymással való közvetlen elérhetôségét, kijelölni a közlekedési csomópontokat és a zsáktelepüléseket. Miután a legtöbb és legkezelhetôbb információ a tömegközlekedés területérôl adódik, így e vizsgálat ezekre az információkra kíván támaszkodni. A tömegközlekedési lehetôségek közül közvetlen vasúti elérhetôsége a vizsgált települések közül csak a városoknak: Szécsénynek és Pásztónak van. Szécsény a 78-as számú Aszód–Balassagyarmat–Ipolytarnóc vonalon található közvetett kapcsolatban az Aszód–Galgamácsa–Vácrátót (77-es) vonallal, innen pedig a Vác–Vácrátót Budapest (71-es) vonallal. Ugyancsak távolabbi vasúti összeköttetési lehetôség kínálkozik Balassagyarmatról a 75-ös vonalon Diósjenô–Vác, valamint Diósjenô–Romhány (76-os) irányba. Pásztó a Somoskôújfalu–Hatvan (81-es) vonalon fekszik, Hatvanon keresztül kapcsolódva a 82-es Hatvan–Szolnok, illetve a 80-as Budapest–Hatvan–Miskolc–Sátoraljaújhely, továbbá Kisterenyén keresztül a Mátramindszent–Homokterenye (83-as), továbbá a Kisterenye–Kál-Kápolna (84-es ) vonalakhoz. A vizsgált települések között a vasúthálózat szempontjából tehát e két város 10

egyik Hollókô végállomással, a másik Hollókô érintésével. Mindkét esetben Nagylócon keresztül érkezünk Hollókôre. Ez a település kapcsolódik közlekedésföldrajzilag legszorosabban Hollókôhöz. A Szécsényrôl induló, Hollókôt csupán érintô járat Aszód, Budapest felé haladva, Hollókô másik két szomszédját Felsôtoldot és Alsótoldot is felfûzi. Pásztó felôl Hollókô vég2001/3 FALU VÁROS RÉGIÓ

állomásra szintén Alsótold és Felsôtold felôl érkezünk, e járat másik végállomása Budapest. A két város (Szécsény és Pásztó) között is létezik közvetlen autóbusz-összeköttetés, mely felfûzi a közéjük esô a társulásban érintett Nagylócot, Hollókôt, Felsô- és Alsótoldot. Ugyanez a két várost összekötô járat az utasokat Salgótarján megyeszékhelybe is elszállítja, miközben érinti a társulásban szintén érintett Karancsságot. Karancsság Szécsényt Balassagyarmat (Vác, Budapest) felôl is Salgótarjánhoz kapcsolja. Alsó- és Felsôtoldról Pásztón keresztül közvetlen kapcsolat kínálkozik a szomszédos megyebéli Gyöngyös felé, ellenkezô irányban pedig Cserhátszentivánon keresztül Balassagyarmatra. E településeknek ugyancsak közvetlen összeköttetésük van Pásztó felôl Bokorral, Cserhátszentivánnal és az ugyancsak társult Garábbal. Szécsényen keresztül a társulásban szintén részt vevô Magyargéc és Nógrádmegyer képez egy egységet, mely részben Salgótarjánnal, részben Balassagyarmattal (Vác, Budapest) van közvetlen járat összeköttetésben. Szécsény a kiindulópontja egy másik társulásbeli csoportot összekötô járatnak: a Szécsény–Rimóc–Varsány–Nógrádsipek vonalnak. A társulásban részt vevô települések közlekedésföldrajzi centruma tehát Szécsény város, mely csupán Cserhátszentivánnal és Garábbal nem áll közvetlen járat összeköttetésben. Az érintett településeket tekintve Szécsény esetében ötféle közvetlen buszjárat startcélpont különböztethetô meg: Nógrádsipek–Szécsény, Magyargéc–Szécsény, Salgótarján–Szécsény–(Balassagyarmat), Szécsény–Hollókô–(Pásztó), Pásztó– Szécsény–Salgótarján. Alsó- és Felsôtold képviseli a következô fokozatot, ahol három közvetlen autóbuszjárat startcélpontja található: Pásztó–Szécsény, Pásztó–Szécsény–Salgótarján, Balassagyarmat–Pásztó–(Szécsény). Hollókô és Nagylóc egyrészt a Szécsény–Hollókô–(Pásztó), másrészt a Pásztó–Szécsény–Salgótarján vonalon érintett. Ugyancsak két vonalon érintett Karancsság: (Pásztó–Szécsény–Salgótarján, Salgótarján–Szécsény–(Pásztó) Magyargéc–Nógrádmegyer, továbbá Nógrádsipek–Varsány–Rimóc és Cserhátszentiván– Garáb egy-egy önálló közlekedésföldrajzi egység, melyek közül az elôbbi kettô Szécsény városánál találkozik egymással, az utóbbi pedig Pásztónál kapcsolódik a többi településhez. A két város (Szécsény és Pásztó) mind a vasút, mind a buszjáratok tekintetében távolabbi közvetlen térkapcsolatokat is kínál. A két városból kisebb társult településeket nem érintô útvonalakon az alábbi végállomásokra vezetnek buszjáratok: FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/3

Szécsénybôl Litkére, Szirákra, illetve Salgótarjánon keresztül Lucenecbe. Pásztóról Heves, Tiszafüred, Debrecen, Hatvan, Kecskemét, Bükkszék, Dorogháza, Szirák, Szurdokpüspöki, Csécse, Mátraszôlôs, Vanyarc, Galgaguta , Bér, Buják településekre. A két város közül Szécsénynek van nagyobb jelentôsége a megyén belüli térkapcsolatok szervezésében, míg Pásztó inkább az észak-magyarországi, észak-alföldi, dél-alföldi régiók felé jelent kaput. 1.3. Ingázás

A térbeli kapcsolatok speciális esete az ingázás, mely többnyire a kenyérkeresôk lakó- és munkahely közötti mozgásából adódik. Az 1990-es népszámlálás adatai azt mutatják, hogy a megjelölt valamennyi településen vannak napi ingázók, azaz helyben nincs, vagy valamilyen szempontból nem kielégítô a munkalehetôség. A keresôképesek a szakmájuknak (és jövedelmi elvárásaiknak) leginkább megfelelô munkahelyet értelemszerûen a földrajzilag optimálisan megközelíthetô településen próbálják megkeresni, éppen ezért a napi ingázás zöme (83%) megyén belül történik, tehát a munkaerôt a környék nagyobb települései szívják fel. A vizsgált falvak munkaerô-kibocsátása különösen szembetûnô. Alsótoldon, Cserhátszentivánon, Karancsságon, Magyargécen, Nagylócon, Nógrádmegyeren a megyén belüli ingázók száma a térségi átlagnál is nagyobb, míg Felsôtoldon, Garábon, Hollókôn, Nógrádsipeken, Rimócon, és Varsányban az átlagnál valamivel kisebb. Ha a napi ingázók abszolút számát az aktív keresôkre vetítjük, akkor felmérhetô, az ingázás nagyságrendje. A sta-

tisztikákból (1990) leszûrhetô tapasztalat szerint a 12 falvas térségben az ingázás aránya igen magas: 55,4%. Ennél jóval nagyobb ingázási arány mutatkozott Cserhátszentivánon, Magyargécen, Nógrádsipeken, és Varsányban. Ennél kisebb Alsótoldon, Hollókôn és Nógrádmegyeren, átlag körüli pedig Felsôtoldon, Garábon, Karancsságon, Nagylócon, és Varsányban. 11

2. Hollókô és települési környezetének társadalma 2.1. Hollókô és települési környezetének népesedése (1960–90)

A népszámlálási kiadványok tíz évenkénti statisztikáiból kitûnik, hogy Szécsény kivételével valamennyi vizsgált település ebben az idôintervallumban megkezdte fogyását. Hollókôhöz hasonlóan 1960 óta a folyamatos népességcsökkenés a 14 település majdnem felére jellemzô. Ezek a települések: Cserhátszentiván, Felsôtold, Hollókô, Karancsság, Magyargéc, és Nagylóc. Hollókôhöz (36,3%) hasonló mértékû fogyás Felsôtoldon és Nagylócon mutatkozott. Ennél jóval nagyobb mértékû fogyás volt mérhetô Cserhátszentivánon, ennél kisebb pedig Karancsságon és Magyargécen. A vizsgált idôintervallumban a többi település mindegyikében volt pozitív népesedési csúcs, zömmel az 1960-as 70-es évek fordulóján. Ilyen település: Garáb, Nógrádmegyer, Nógrádsipek és Rimóc. A pozitív csúcshoz képest az 1990-es népesedési mutató négy településen kevesebb, mint 10%-os fogyást mutat: Nógrádmegyeren, Rimócon, Varsányban. Igazán nagyarányú népességcsökkenés (50,9%) Garáb esetében volt jellemzô. 2. 2. Hollókô és a társult települések népesedettsége az elmúlt években

1.táblázat: A lakónépesség fogyása 1994–1998 között

Lakónépesség 1998. év végén (fô) Alsótold Cserhátszentiván Felsôtold Garáb Hollókô Karancsság Magyargéc Nagylóc Nógrádmegyer Nógrádsipek Rimóc Varsány Pásztó Szécsény Nógrád megye a 14 település a 14 település a két város nélkül

A lakónépesség fogyása 1994–98 között (fô) (%)

274 178 188 84 395 1382 830 1749 1798 815 1935 1745 10305 6435 217976 28113

1,1 6,7 15,4 16,7 16,7 5,8 0,1 3,5 1,1 2,7 1,1 0,7 1,4 2,6 2,7 2,4

11373

3,3

A népességi statisztikák 1994–1998 között minden vizsgált település esetében népességfogyást mutatnak, de ez a helyzet megyei szinten is. 12

Az egyik legnagyobb mértékû csökkenés a 100 fôt sem számláló Garábon (16.7%) mérhetô, ahol 1996 óta minden évben folyamatosan veszÌt népességébôl a falu. Ilyen nagymértékû fogyást csak még egy településen, Hollókôn mérhetünk (16,7%.). Bár itt még mindig majdnem ötször annyian laknak, mint Garábon, a népesség fogyása sokkal tartósabb. A vizsgált települések sorában még Felsôtold tartozik ebbe a csoportba (15.4%), ahol Hollókôhöz hasonlóan régóta tartósan csökken a népesség. E három települést tehát a népesség fogyásában rokon. Itt a városok nélküli 12 településes térség2 lakónépesség-fogyásának mintegy ötszörösét tapasztaljuk. Nagyjából a térségi átlagnak megfelelô a fogyás Nagylócon és Nógrádsipeken. Ennél jobb a helyzet Alsótoldon, Nógrádmegyeren, Rimócon, Varsányban és Magyargécen, míg valamivel rosszabb Karancsságon és Cserhátszentivánon. A két város fogyása nem tér el jelentôsen a megyei és a térségi átlagtól, de kettôjük közül Szécsényben nagyobb arányú az egyébként 1995 óta folyamatos népességcsökkenés. Összességében tehát népesedési problémák tekintetében Hollókônek leginkább Felsôtold a sorstársa, mely a Hollókôéhez hasonló ütemben fogyatkozik 1960 óta. Az 1960–90 között még a hollókôihez hasonló csökkenést mutató Nagylóc a kilencvenes években stabilizálni tudta népességfogyását. Ugyanakkor Garáb a vészesen fogyó Hollókô és Felsôtold mellé sorakozott. 2.3. A népességfogyás és a torz korstruktúra

A népességszám csökkenése több okra is visszavezethetô. Az egyik legnyilvánvalóbb közülük az elhalálozások növekedése a születésekkel szemben. Az elhalálozások születésekkel szembeni növekedése az elöregedett társadalmak jellemzôje. A 60 év felettiek 1990-ben az állandó népesség átlag 15,5%-át tették ki a két vizsgált város esetében, míg a 12 faluban ugyanez: 23,24% (!). A falvak esetében tehát különösen magas az idôskorúak aránya. A falvak számított átlagát meghaladó érték tapasztalható Cserhátszentivánon, Garábon és Hollókôn (31%). Ezekben a falvakban a 0–14 év közötti korcsoport részesedése az össznépességben nagyon csekély: Cserhátszentivánban mindössze 10%, Garábon 8% és Hollókôn is csak 13%. (Ugyanakkor a két városban a 0–14 év közöttiek százalékos aránya átlag 20,5%, de még a falvak átlaga is 17,66%!) 2.4. Megélhetés Hollókôn és a környezô településeken

A térségben a munkanélküliségi ráta igen magas. A rendszerváltás idején az egész megyében Pásztó és térsége volt a legkritikusabb helyzetben. A munkaviszonyban nem állók legnagyobb hányada a betanított munkások közül került ki. Ez természetesen összefügg azzal az össztársadalmi folyamattal, amit a piacgazdaságra való áttérés generált. Az 1990-es népszámlálási adatok alapján a négy legnagyobb foglalkoztatási szektor az ipar és építôipar, a mezô- és erdôgazdaság, a kereskedelem, a szolgáltatás és az ún. szellemi tevékenységek. Arányukat vizsgálva elmondható, hogy az aktív keresôk megélhetését 1990-ben valamennyi faluban az ipar biztosította. A 12 falvas térségben az ipari szektor részesedése a másik néggyel szemben 65% volt. Átlag körüli volt ez az érték Cserhátszentivánon, Karancsságon, Magyargécen, 2001/3 FALU VÁROS RÉGIÓ

Nagylócon, Nógrádmegyeren, Nógrádsipeken, és Varsányban. Ennél nagyobb volt Garábon és Rimócon, kisebb pedig Alsótoldon, Felsôtoldon és Hollókôn (60,5%). A mezô- és erdôgazdaság jelentôsebb (15–18%) arányban csak Alsótoldon, Felsôtoldon, Nógrádsipeken, és Varsányban volt jelen. A szellemi tevékenységet végzôk részaránya Nógrádsipek kivételével a mezôgazdasági szektort is megelôzi. A 12 falvas térségben e szektor aránya a keresôk között átlagosan 19,4%. Átlag körüli értékei Magyargécnek és Nagylócnak, átlagost meghaladó Alsótoldnak, Cserhátszentivánnak, Felsôtoldnak, Hollókônek, Karancsságnak és Nógrádmegyernek voltak. A turizmus jelenlétét is tükrözô kereskedelmi tevékenység a falvak között Hollókôn a legjelentôsebb, a falvak átlagos (6,4%) értékének majdnem kétszerese (11%). Ami a négy foglalkoztatási szektort illeti, Hollókô lényegesen csak a kereskedelmi tevékenységet végzôk arányában tér el, de ez az eltérés alapvetôen nem változtat a környékbéli települések megélhetését is biztosító ipar elsôségén. Ebbôl arra lehet következtetni, hogy a turizmusból, mint szolgáltató szférából a hollókôiek tömegesen nem húznak hasznot, illetve az itt lakók közül kevés azoknak a száma, akik mint fôfoglalkozásúak, a turizmus teremtette kereskedelembôl élnek. 2.5. Az iskolai végzettség és a megélhetés kapcsolata

A munkalehetôséget alapvetôen meghatározza a munkavállalók képzettsége. Az 1990-es népszámlálás a 7 évesnél idôsebb népesség körében a felsôfokú végzettséggel rendelkezôk arányát sehol sem jelölte 2%-nál többnek, Hollókôn is csak 1%.

Az érettségit adó és nem adó középfokú végzettségûek aránya együtt 6–11% között ingadozott településenként, átlagosan a térségben 7,6%. Hollókôn ez az arány 9%. A felsôfokú végzettségûek arányát tekintve, Hollókôvel azonos helyen Garáb, Karancsság, Magyargéc, Nagylóc, Nógrádmegyer és Rimóc foglal helyet. Az érettségit adó és nem adó középfokú végzettséFALU VÁROS RÉGIÓ 2001/3

gûek aránya tekintetében Hollókôvel azonos helyzetûnek Cserhátszentiván és Varsány mutatkozott. 3. Infrastruktúra a térségben 3.1. A települések népességmegtartó képességét indikáló néhány infrastrukturális elem

A lakásépítésre vonatkozó statisztikák 1994–98 között lakásépítést a 12 falu közül csak Rimócon, Varsányban, Nógrádsipeken, Nagylócon, Nógrádmegyeren és Karancsságon regisztráltak. Hollókô tehát nem tartozik közéjük. A térségben óvoda Cserhátszentiván, Felsôtold és Garáb kivételével mindenütt épült, bár az óvodás korú gyermekek számát 1994–98 között vizsgálva a térségben folyamatosan csökken (-9%). Az óvodák kihasználtsága terén a térség települései között jelentôs eltérés van. 1994–98 között minden évben 100% körüli (legalább 90%) kihasználtságú volt Nagylóc, Nógrádmegyer, Nógrádsipek, Rimóc, Varsány, Pásztó és Szécsény óvodája. Magyargécen és Karancsságon egy-egy évben alacsonyabb értéket mutatott az óvodák feltöltöttsége, de összességében még itt is gazdaságos volt üzemeltetésük. A minden bizonnyal anyagi ráfizetéssel üzemeltett hollókôi óvodában ugyanakkor 64–40% volt az évenkénti kihasználtság (egyre inkább csökken), de Alsótoldon is hasonló volt a helyzet a 70–48%-os évenkénti kihasználtsággal. A térségben a megyei átlaghoz képest minden évben magasabb volt az 1 óvodapedagógusra jutó gyermekek száma, bár településenként e tekintetben is jelentôs volt az eltérés. A térségi átlagnak megfelelô, vagy annál kicsit magasabb volt az 1óvodapedagógusra jutó gyermekek száma a jelzett idôintervallumban Karancsságon, Nógrádmegyeren, Nógrádsipeken, Rimócon, Varsányban és Pásztón. 1996 óta Szécsényé is és 1 év kivételével Magyargécen is átlagos vagy a fölötti az egy óvodapedagógusra jutó gyermekek száma. Csökkenô és/vagy térségi átlag alatti ez az érték Alsótold, Hollókô és Nagylóc esetében. Önálló általános iskolát (vagy legalábbis alsó tagozatot) Cserhátszentiván, Felsôtold és Garáb kivételével minden településen találunk. Természetesen a beiskolázott gyermekek száma nem azonos, de – legalábbis térségi szinten – nem csökkent az elmúlt években. A beiskolázott gyermekek száma 1994 óta tendenciózusan csak Alsótoldon, Nagylócon és Varsányban csökkent. Karancsságon, Rimócon, Pásztón és Szécsényben az 1 fôállású pedagógusra jutó gyermekek száma 1994–98 között a térségi átlagnak megfelelô, vagy ennél kicsit magasabb volt. Ugyanakkor ez az érték mindig jóval a térségi 13

átlag alatti volt Hollókôn, Alsótoldon, de általában Nógrádsipeken és Nógrádmegyeren is. Magyargéc a helyi pedagógusállások számának a növekedése miatt került szintén a térségi átlag alatti kategóriába. Nagylóc és Varsány néhány az átlagostól eltérô év után az utóbbi években a térségi átlagnak megfelelô képet mutat. Az 1998-as statisztikai adatok szerint élelmiszerjellegû vegyes üzlet, illetve élelmiszerüzlet Garáb kivételével minden településen található. (1997-ben még Garábnál is regisztráltak 1 kereskedelmi hálózati egységet.) Természetesen nem ugyanakkora forgalmat bonyolít egy városi és egy falusi, egy kisebb és egy nagyobb település boltja. A városok vonzáskörzetük miatt nem csupán a lakónépességüket látják el, viszont a falvakban az ilyen jellegû alapellátás elsôsorban a helybeliek igényeihez igazodik. A kis lélekszám miatt falun éppen ezért egy-két bolt van csupán még a népesebb Nagylóc és Karancsság esetében is és Hollókôn is, amit pedig a turisztikai forgalom kiemel a többiek közül. Ennek oka, hogy az idelátogató turista általában csak rövid látogatást tesz Hollókôn, nem étkezik itt, hanem az útra csomagolt élelmét fogyasztja. 3.2. A turizmushoz kapcsolható infrastruktúrák Hollókôn és környékén

Valamilyen szintû vendléglátóüzlet is hozzátartozik a falvak alapellátásához, de természetesen nem mindegyik tartozik a turisztikailag is érdeklôdésre számot tartható üzletekhez. Ez utóbbiak elsôsorban Hollókôn és a két városban: Pásztón és Szécsényben találhatók. A turisztikai szempontból szintén alapvetô feltételnek tekinthetô szálláslehetôség megint csak e három helyre vonzza a környékre látogatót. A statisztikák panziót Hollókôn és Szécsényben, turistaszállást Hollókôn, kempinget és nyaralóházakat Hollókôn, Pásztón és Szécsényben , fizetôvendég-szolgálatot pedig Pásztón és Szécsényben jelölnek. Ami a vonalas infrastruktúrát illeti, a 12 faluból álló térségben ugyan nem egy ütemben, de mára gyakorlatilag mindenhol kiépült vagy legalábbis kiépülôben van a vezetékes villany-, víz- és gázhálózat. Az elektromos hálózatba bekötött lakások száma kivétel nélkül szinte 100%-os. A vezetékes vízhálózatba az 1997-es statisztikák szerint a térségben a lakások átlag 73%-a be van kapcsolva. Ennél alacsonyabb érték Karancsságon, Magyargécen, Nagylócon, Nógrádsipeken, Rimócon és Varsányban mutatkozott. Jóval jobb a statisztikája ebbôl a szempontból Alsótoldnak, Cserhátszentivánnak, Felsôtoldnak, Garábnak (100%!), Hollókônek (94%) és Nógrádmegyernek. A legdinamikusabban épülô vonalas infrastruktúra azonban a gáz. 1994-ben mindössze Magyargécen, Nógrádmegyeren és Varsányban volt gázvezetékes lakás, leginkább csak mutatóban. Ezzel szemben 1997-ban már Hollókôn, Nagylócon és Rimócon is jelzett a statisztika gázzal ellátott lakást. Ekkor a legmagasabb kiépültségi hányad Hollókôn volt (67%), ezt követte Varsány, majd Magyargéc, Rimóc, Nagylóc és Nógrádmegyer. Hollókôn korábban épült ki a turizmus intézményi infrastruktúrája, mint az egyébként ennek is alapját képezô mûszaki infrastruktúra. Az elmúlt néhány évben ez utóbbi infrastruktúrák kiépülésében nemcsak a falu, hanem lényegében az egész térség óriási elôrelépést tett. 14

Összefoglalás Hollókô közlekedésföldrajzi helyzetét alapvetôen a közúti elérhetôsége határozza meg. Az utasforgalom igényeihez igazodó autóbuszjárat-összeköttetések jelzik a falu térkapcsolati irányait, és kijelölik a legszorosabban hozzákötôdô települések körét is. A térkapcsolatok iránya Szécsény és Pásztó felé tart, amely irányokban Hollókôvel egy közlekedésföldrajzi egységet Nagylóc, illetve Alsó-és Felsôtold képez. A térkapcsolatokat még szorosabbra fûzi az aktív keresôk jelentôs részének napi ingázása. Hollókô népessége sem iskolai végzettség, sem az aktív keresôk foglalkoztatási szektor szerinti megoszlásában nem tér el jelentôsen a vizsgált térség többi településének népességétôl. Az alacsony iskolai végzettség és fôleg az ipar-építôiparban való foglalkoztatás a meghatározó. Ez egyben azt is jelenti, hogy a turizmus e tekintetben nem változtatta meg mélyrehatóan a helyi társadalmat, noha a kereskedelmi szféra jelenléte a faluban érthetôen nagyobb, mint a térségben bárhol máshol. A térség többi településéhez hasonlóan Hollókô egyik legsúlyosabb problémája a népességfogyás. A hatvanas évek óta nyomon követett statisztikák szerint a tendenciájában és tartósságban Hollókôéhez leginkább Felsôtold népességszámának alakulása hasonlít. A szintén régóta fogyó Nagylócon a kilencvenes években csökkent a fogyás üteme. Ugyanakkor a vészesen fogyók táborába került a térség egyébként legkisebb lélekszámú települése, Garáb is. E népességfogyás az érintett településeken komplex probléma: torz a korstruktúra és a fiatalok is elvándorolnak. E tekintetben a legrosszabb kilátásokkal Hollókô, Garáb és Cserhátszentiván rendelkezik. Hollókô infrastruktúrájának kiépülése turizmuskövetô. Bizonyos elemek a turizmus kiépülésével párhuzamosan, mások megkésve jöttek létre. Az elôbbihez tartozik az intézményi, az utóbbihoz pedig a vonalas infrastruktúrák zöme. Hollókô infrastrukturája a térség többi településéhez képest kimagasló, színvonala a városokéval vetekszik. Hollókônek különös kettôssége tehát, hogy egyszerre viseli magán az aprófalvak és a turisztikailag kiemelt települések minden pozitívumát és negatívumát. Irodalom: Népszámlálási kiadványok / Nógrád megye 1960., 1970., 1980., 1990. T-Star adatbázis 1994-98 Új Nógrád 1991. jún.20. Jegyzetek: 1.. A kutatást a CEU RSS nagylelkû támogatása segítette. 2.. Ha a térséghez viszonyítunk, érdemes eltekinteni a két város (Szécsény és Pásztó) statisztikáitól, mivel jelentôs számbeli részesedése van (40%), ami torzítja az eredményt. Éppen ezért, a városoktól eltekintô 12 településes térséghez képest készül az elemzés

2001/3 FALU VÁROS RÉGIÓ

ANTAL ISTVÁN ügyvezetô igazgató – KONCZVALD GABRIELLA tudományos munkatárs, ROADRECH Kft.

TERÜLETI FEJLETTSÉGBELI ELTÉRÉSEK KIALAKULÁSÁNAK FOLYAMATA MAGYARORSZÁGON Bevezetés Vizsgálataink során elsôsorban a közlekedési és a közúti forgalmi szempontból lemaradó térségekre próbálunk rámutatni az országon belül, de ennek számos – a közlekedésen kívüli – összetevôje, tényezôje van, amelyekkel szintén foglalkozni kell. Szempontként vettük figyelembe a népességalakulást, népességmozgást, településsûrûséget, gazdasági fejlettséget, vendéglátást, idegenforgalmat, infrastruktúrát, környezetvédelmet. A kutatás során hat fô témakör köré csoportosítva, ezen belül 38 különálló szempont szerint vizsgáltuk meg az egyes megyék helyzetét. Jelen cikk keretében szeretnénk összefoglalva bemutatni a fôbb vizsgálati témakörökön belül az egyes megyék helyzetét, kitérünk minden elvégzett vizsgálati eredményre táblázatos formában, röviden összefoglalva, illetve minden fejezetrésznél bemutatunk egy-egy vizsgálati eredményt térképi ábrázolás segítségével is. Jelenleg az ország területén a közlekedési, társadalmi, gazdasági szempontból adódó területi különbségek igen koncentráltan jelentkeznek az egyes megyék, illetve régiók területén (ezek többnyire az északkelet-kelet-magyarországi és a déldunántúli térségek). Vizsgálati szempontjaink megválasztásánál elsôsorban azt tartottuk szem elôtt, hogy a közúti infrastruktúra és a közúti forgalomnak a számunkra legfontosabb adatai mellett olyan szempontokat válasszunk ki, amelyek valamilyen módon kapcsolódnak vizsgálatunk fô szempontjaihoz. Így például a környezetvédelem helyzetét jellemzô szempontok sokaságából a közúti jármûvek szempontrendszerét választottuk ki. Az ország városhálózata kiegyenlített, valamennyi nagyvárosunk közúton megközelíthetô, az itt kialakuló szellemi, oktatási központok, ipari parkok, vállalkozási övezetek, innovációs centrumok a területek, települések fejlôdésének hajtóerôi. A kiemelt üdülôkörzetek, a kiváló idegenforgalmi adottságokkal rendelkezô térségeink egyúttal jobb közlekedési infrastruktúrával is rendelkeznek. A hátrányos helyzetû, társadalmi gazdasági szempontból elmaradott, jelentôs munkanélküliséggel sújtott térségek körében – amelyek nem vonzzák a külföldi tôkebefektetéseket – a lakosság alacsonyabb szinten iskolázott, kevésbé szakképzett és vállalkozásorientált, kevésbé adottak az igények a közlekedési infrastruktúra fejlesztéséhez. A tanulmány célja volt annak meghatározása, hogy mely térségek vannak hátrányos FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/3

helyzetben, számszerûsítve milyen mértékben, illetve annak feltárása, hogy ezeknek az eltérô adottságú és helyzetû megyéknek milyen közlekedési fejlesztésekre van szükségük ahhoz, hogy esélyegyenlôséget biztosítsunk arra nézve, hogy a feltételek számukra is adottak legyenek a felzárkózáshoz. Valószínûsíthetô, hogy az európai uniós tagság esetén bekövetkezô fejlôdés hatására a területi különbségek fokozatos kiegyenlítôdése fog megindulni, ami remélhetôleg hosszú távon kiegyensúlyozott fejlôdést fog eredményezni.

Általános szempontok, népmozgalom, adottságok, jellemzôk településsûrûség, városi népesség aránya, természetes szaporodás, nemzeti parkok és természetvédelmi körzetek, üdülôkörzetek)

A demográfiai jellemzôk az ország egyes területein erôsen differenciáltak, nagy eltéréseket mutatnak. Hazánk északi térségeiben a népsûrûség pozitívabb képet mutat a délivel szemben. Ilyenek elsôsorban Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, Borsod-Abaúj-Zemplén megye, valamint Pest, Fejér, KomáromEsztergom és Gyôr-Moson-Sopron megyék egyes iparosodott területei, amelyek korábban jelentôs bevándorlást felszívó térségek voltak. A településsûrûséget vizsgálva (1. ábra) megállapíthatjuk, hogy a Nyugat-Dunántúl és az északkelet-magyarországi területek megyéiben nagyobb a településsûrûség az alföldi megyékkel szemben. Ez többek között azzal magyarázható, hogy a síkságra települt alföldi városok nagyobb kiterjedésûek és a települések nagyságrendje és térbeli gyakorisága között fordított arányosság tapasztalható, tehát a nagyobb települések ritkábban, egymástól távolabb helyezkednek el. Emiatt a települések nagyságrendi eloszlása elvileg egyenletes, térbeli eloszlásuk pedig hierarchikus jellegûnek tekinthetô, amit az alföldi városoknak a mezôgazdasági termeléshez való kötöttsége alakított ki. A városi népesség vizsgálata ellentétes képet mutat a településsûrûség vizsgálati eredményeivel, ami logikusnak tekinthetô, hiszen a nagy kiterjedésû alföldi városaink – amelyek igazgatási területük határait sokszor kiterjesztik a velük szoros életközösségben élô apróbb településekre – ,nagyobb lélekszámúak. Az ország teljes területén a természetes szaporodás mértéke igen csekélynek mondható, amely tendenciát a rendszer15

változás sem módosította, sôt az ország lakosságának elszegényedése csak felerôsíti a fogyatkozási tendenciát. Az északkeleti területek, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar, BorsodAbaúj-Zemplén megyék vezetô szerepe feltételezhetôen annak tudható be, hogy ezen a területen a cigány lakosság aránya növekszik a peremvidékek gyorsan csökkenô népességû falvaiban. Hazánk a védett területek (nemzeti parkok, tájvédelmi körzetek) országterülethez viszonyított arányát tekintve az Európai Unió országaihoz hasonlítva az élen jár. Az országos jelentôségû védett területek nagysága az ország területének 8,5%-

a. A védett területeken belül 9 nemzeti park, 37 tájvédelmi körzet és számos természetvédelmi terület található. A magyar idegenforgalom versenyképességének megôrzéséhez elengedhetetlen az ország meglévô idegenforgalmi adottságokkal rendelkezô üdülôkörzeteinek megfelelô szinten tartása, fejlesztése, továbbiak feltárása. Hazánk idegenforgalmi bevételei két kiemelt üdülôkörzetben, Budapesten és a Balatonon összpontosulnak. Budapest vonzását, adottságait megfelelô fejlesztések megvalósításával még nagyobb mértékben ki kell használni. A kiváló adottságokkal, idegenforgalmi vonzerôvel rendelkezô, de elmaradott térségeink általános, valamint közlekedési infrastruktúra fejlesztése elengedhetetlen a jövôre nézve, hiszen Magyarország számára az idegenforgalom mint iparág az egyik fô bevételi forrást jelenti, amely az 1997. évben 2,7 milliárd USA $ volt. (1. ábra)

A gazdasági fejlettség adatai (egy fôre jutó bruttó hazai termék, mûködô vállalkozások száma, az iparban alkalmazásban állók száma, a beruházás egy lakosra jutó értéke, munkanélküliségi ráta)

A rendszerváltozás a gazdaság terén is hatalmas változások kiváltója, illetve felgyorsítója lett, amelyek nagy része még napjainkban is zajlik. A fôváros abszolút meghatározó szerepet játszik a 16

2001/3 FALU VÁROS RÉGIÓ

Vendéglátás (kereskedelmi szálláshelyek összes vendégforgalma, kereskedelmi szálláshelyek külföldi vendégforgalma, határállomásokon Magyarországra érkezô külföldiek száma)

nemzetközi gazdasági kapcsolatok és a tôkebevonás területén, amelynek hatása kisugárzik, nemcsak közvetlen környezetére, hanem tágabb agglomerációjára is. A nyugat-dunántúli nagyvárosok szintén kedvezôbb gazdasági helyzetben vannak, ezek a fejlett urbanizált térségek vonzó területek a külföldi tôke letelepedése számára. Lényegesen rosszabb helyzetben vannak a kelet-magyarországi periferikus térségek egyrészt a távolság miatt, másrészt ezek a gazdaság átalakulásával, a piacgazdaság térnyerésével korábbi kapcsolataikat elvesztették, kevésbé tudtak önállósulni. A határ menti térségek számára kitörési pont lehet a határon túli együttmûködés lehetôsége, ahogy az a nyugati határszakasz mentén is megvalósulni látszik. Elsôsorban az Alföld nagy része, valamint az északi iparvidék szorul hátrányos helyzetbe a gazdaság terén, amelynek okai többfélék, de mindegyik térségre jellemzô a közlekedési kapcsolatok hiánya, alacsonyabb kiépítettségi szintje és kisebb ellátottsága, mint a dunántúli megyékben.( 2. ábra) FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/3

A világ idegenforgalmának fejlôdése töretlen tendenciát mutat, egyes becslések szerint az ezredfordulóra a világ elsô számú iparágává nôtte ki magát. A magyar turistaforgalom a forgalmi adatok alapján a világrangsorban körülbelül a 6. helyet (évente változik az 5.–8. helyezés között), a bevételi adatok alapján azonban csak a 25. helyet foglalja el. Magyarország idegenforgalmát tekintve méltó társa lesz majd az Európai Unió tagországainak. Ha a jövôben az idegenforgalom hatékonyan tudja betölteni társadalmi gazdasági szerepét, az idegenforga-

17

lom fogadásával járó kiadások (pl. a közlekedésben is) a bevételekbôl fedezhetôk lesznek. (3. ábra)

Mûszaki infrastruktúra adatok (100 km2 területre jutó úthossz, országos közutak hossza, városok belterületi közútjainak hossza, magyarországi gyorsforgalmi utak vonzáskörzete, különszintû vasúti keresztezések, szintbeli vasúti keresztezések, az országos közutak nem megfelelô hídjai, logisztikai központok létesítése Magyarországon, a közforgalmú üzemanyagtöltô állomások száma, 1 km vízvezeték hálózatra jutó szennyvízcsatorna hossza)

Valószínûleg mindenki egyetért azzal az állítással, hogy az infrastruktúra – ezen belül a közúti közlekedés – mennyiségi és minôségi fejlesztése a régiók, térségek, települések fejlôdését nagymértékben befolyásolja. Minden térségnek, településnek megvannak a sajátos adottságai, értékei, amelyek adott esetben magára a településre gazdaságfejlesztô, fellendítô hatást gyakorolnak, gondolunk itt akár az épített vagy természeti értékekre, a természeti erôforrásokra, a turizmusra. Azonban, hogy ezek a potenciális adottságok mindenki számára elérhetôvé váljanak, és az adott terület profitálhasson belôle, mindenképpen az infrastruktúra fejlesztésére kell hangsúlyt helyezni, ezen belül is elsôsorban a közúti közlekedésre. Magyarország közlekedési hálózatának legfôbb jellemzôje a sugaras jelleg, a Budapest központúság. A közúthálózat szerkezetébôl hiányoznak az átkötô elemek, a Dunán átvezetô hi18

2001/3 FALU VÁROS RÉGIÓ

dak, elsôsorban a fôváros alatti folyamszakaszon. Ez nagymértékben befolyásolja az ország Duna által elválasztott területei közötti jelentôs gazdasági eltéréseket, a területi munkamegosztásból adódó hiányosságokat. (4. ábra)

A gépjármûvek levegôszennyezése (CO emisszió, CH emisszió, SO2 emisszió, CO2 emisszió, PB emisszió, NO2 emisszió, részecske emisszió)

A legsúlyosabb környezeti probléma a levegôszennyezés, amely közvetlenül vagy közvetetten érinti az embert, valamint annak környezetét. Az egyik legveszélyesebb káros szennyezô forrás a közlekedés, amely Magyarország tekintetében igen határozottan jelentkezik, hiszen országunk közép-európai elhelyezkedésébôl adódóan jelentôs tranzitforgalmat bonyolít le, amelynek következtében a hazai jármûforgalom mellett jelentôs nemzetközi forgalom is terheli közúthálózatunkat. A közlekedésbôl eredô szennyezôdés a gyorsforgalmi utak, közlekedési csomópontok környezetében a többszörösére emelkedett, folyosószerû sávokat alkotva az ország területén. Közúthálózatunk kialakítása olyan, hogy szinte alig rendelkezik települést elkerülô útszakaszokkal, FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/3

19

ezért a legtöbb településünk esetében a jármûforgalom átdübörög a településen, beleértve a teherforgalmat is. A városok és az átmenô forgalommal terhelt kisebb települések közúti közlekedési problémái a levegôtisztasági problémákkal együtt jelentkeznek. A nagy forgalmú közlekedési útvonalak által érintett területek a közlekedésbôl eredô kén-dioxid, a nitrogénoxid és a szén-monoxid, valamint szénhidrogén kibocsátás vonatkozásában a leginkább veszélyeztetettek. (5. ábra)

Közúti jármûállomány és forgalmi adatok (személygépkocsik száma, tehergépkocsik száma, közúti ÁNF a teljes úthálózaton, közúti forgalmi teljesítmény a teljes úthálózaton, átlagos napi nehéz motoros forgalom, belföldi közúti fuvarozási engedéllyel rendelkezôk száma, személysérüléses közúti közlekedési balesetek száma)

Az országban bekövetkezett társadalmi, gazdasági változások hatására felgyorsul20

2001/3 FALU VÁROS RÉGIÓ

tak az utazási és szállítási szokásokban végbemenô változások. A gazdasági fejlôdés, a vállalkozói szféra egyre nagyobb térhódítása együtt jár az utazási igény és a személygépkocsi-használat növekedésével. A közúti forgalom terén az elmúlt években egyenletes forgalomnövekedés tapasztalható, de ezen belül is a személygépkocsi-forgalom növekedése számottevô. Jelenleg mintegy 2,5 millió személygépkocsi és 350 ezer tehergépkocsi a hazai gépjármûállomány. A személygépkocsi ellátottság listáját – mint mindig – Budapest vezeti 300 szgk/1000 lakos feletti ellátottsággal. A megyék között Pest, Gyôr-MosonSopron, Zala, és Bács-Kiskun megközelíti a 250 szgk/1000 lakos értékét, míg Jász-Nagykun-Szolnok, Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar, és Békés megye csak 150–180 szgk/1000 lakos ellátottsággal rendelkezik.( 6. ábra)

Az eredmények értékelése Magyarországon a rendszerváltást követôen végbemenô, gazdasági társadalmi téren bekövetkezô változások eltérôen érintették a különbözô településeket, területi egységeket. A piacgazdaságra való áttérés, a privatizációs folyamatok egyes területek számára elônyös helyzetet teremtettek, más területek hátrányos helyzetét tovább mélyítették. A Dunántúl évszázadokon keresztül fejlettebb volt, mint az Alföld, vagy a keleti országrész, ezt a helyzeti elônyét mostanáig meg tudta ôrizni és kamatoztatja is, ezért a mai napig kimutatható a fejlettségbeli eltérés a Dunától keletre és nyugatFALU VÁROS RÉGIÓ 2001/3

ra található területek között. A szocialista rendszerben az ország észak–északkeleti régióinak nagyfokú iparosítása ment végbe, ezért ezek a területek évtizedeken keresztül elônyt élvezô térségeknek számítottak az iparfejlesztés tekintetében. A rendszerváltás következtében a külföldi tôke megjelenésével, a vállalkozói szféra elterjedésével elsôsorban a Dunántúl északnyugati megyéi kerültek elônyös helyzetbe, míg a munkanélküliség és ipari válság az ország északkeleti és a dél–délkeleti megyéit sújtja. Az ország területein jelentkezô eltérô gazdasági fejlettségbeli különbségekkel összefüggésben, a közlekedési infrastruktúra fejlettsége is területenként eltérô. A fejlettebb területeken a közlekedési infrastruktúra is jobban fejlôdött az elmúlt években, mint a kevésbé fejlett térségekben. Mely térségeket tekintünk igazán fejlôdô és melyeket lemaradó térségeknek? A 7. ábrán 38 szempont súlyozott figyelembevételével készített megyei sorrend látható (Budapestet Pest megyétôl különválasztva kezeltük, a súlyozás pedig a közúti közlekedési szempontok kismértékû kiemelését jelenti). (7. ábra) Az utóbbi évek igazán nagy vesztesei a korábbi ipari centrumok – gondolunk itt Borsod-Abaúj-Zemplén, Nógrád és Baranya megyékre –, amelyek feltehetôen az állami központi tervezés, támogatás hiánya miatt, az évtizedek alatt folyamatos központi támogatások elmaradása okán nem voltak képesek megbirkózni a szerkezetváltással. Ezeket a megyéket úgy jellemezhetjük, hogy nehézipari vagy bányászati funkciójukat elvesztett válságtérségek, ahol a lakosság nagy része az iparban 21

dolgozott, számukra a felzárkózás, de többnyire még az elköltözés feltételei sem adottak, egyoldalú vagy hiányos képzettségük miatt. Másik, tradicionálisan hátrányos helyzetben lévô megyéink Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar és Békés megye, amelyek évtizedek óta, de valószínûleg évszázadok óta elmaradott helyzetben vannak, igaz, hogy az utóbbi idôben elmaradásuk valamelyest mérséklôdött, helyzetük fokról-fokra, csekély mértékben javult. Ezeknek a határ menti megyéknek a fejlôdése fokozottan függ a gazdasági szerepkörüktôl, a határon átnyúló gazdasági kapcsolataik kiszélesítésétôl. Közlekedés tekintetében még jobban elmélyíti a keleti országrész hátrányos helyzetét, hogy az országos közúthálózatból hiányoznak az úgynevezett átkötô, gyûrûs elemek, amelyek biztosítanák a kapcsolatot az ország nyugati és keleti része között (gondolunk itt a fôváros alatti hiányzó Duna-hidakra). Támogatni kell ezekben a régiókban a gazdaság fejlôdését elôsegítô infrastruktúra fejlesztését. A Dél-Dunántúl megyéire a mára visszaesett, egykoron fejlett ipar és bányászat volt jellemzô, míg a Dél-Alföld megyéire a mezôgazdasági termelés. Mindkét terület megyéit egységesen jellemzi az a határ menti periferikus jelleg, amely nem teremt elônyös helyzetet gazdasági, ebbôl adódóan infrastrukturális fejlettség tekintetében e térségek számára. Az utóbbi idôben felértékelôdtek a nyugati határ menti térségek, valamint Budapest és környéke. Igazán elônyös helyzetû Budapest, valamint Gyôr-Moson-Sopron és Fejér megye. Csongrád megye jobb helyezésében (lásd a 4. térképet) szerepet játszik a hármas határon, (magyar–szerb–román) elfoglalt elônyös helyzete. A nyugati határ menti területeknek a fej22

lettsége, urbanizáltsági szintje vonzó tényezôt jelent a külföldi tôke letelepedése számára, a vállalkozói szféra elterjedésében a térség szerepe az ország gazdasági életében is jelentôs. Az életszínvonal magasabb a többi térségéhez viszonyítva. A térség szerkezetében meghatározó az a közlekedési folyosó, amely az ország nyugati területeit Ausztriával, Szlovákiával, és Szlovéniával köti össze. A vizsgálatok eredményeként elmondható, hogy napjainkra az ország kettészakadásának veszélye a rendszerváltást követôen gyors ütemben lezajlott infrastrukturális, gazdasági, társadalmi fejlôdés következtében csúcsosodott ki. Megállapítható, hogy az infrastruktúra – ezen belül a közlekedés – mennyiségi és minôségi fejlesztése nagymértékben befolyásolja a régiók, térségek, települések fejlôdését. Azonban azt is meg kell említeni, hogy szinte minden terület, település rendelkezik azon sajátos értékekkel, adottságokkal, lehetôségekkel, amelyek megfelelô célú felhasználásával szorgalmazhatják, fellendíthetik az adott terület gazdasági fejlôdését. Ezek az adottságok lehetnek természeti, épített értékek, gyógyturizmus, oktatási központ stb. Ahhoz azonban, hogy ezek a potenciálok mindenki számára elérhetôvé váljanak, elsôsorban az infrastruktúrális tényezôk közül a közúti közlekedésre kell hangsúlyt fektetni. Tehát térségi szemmel gondolkozva, ahhoz hogy egy település optimálisan fel tudja használni adott esetben a környezete által nyújtott lehetôségeit, annak elengedhetetlen feltétele a közlekedési hálózat fejlesztése, megfelelô szinten tartása.

2001/3 FALU VÁROS RÉGIÓ

KONKOLYNÉ GYURÓ ÉVA egyetemi docens

A TÁJ ÖRÖKSÉGE AZ EURÓPA TANÁCS EGYEZMÉNYE ÉS DÍJA A táj – legteljesebb örökségünk A táj természet és kultúra házasságából született esszencia, lenyomat. Megmutatja, miként él együtt az emberi társadalom a természeti környezettel, miként ôrzi meg az életfeltételeket, hogyan hasznosítja a természet adta lehetôségeket, hogyan építi tovább a rendszert – pusztítja vagy gazdagítja azt. Az együttélés eredménye a táj, amely több, mint a természet egy részlete, több mint a társadalom és a gazdaság befogadója, olyan területegység, amelyben az ökológiai és a szocio-ökonómiai folyamatok együtt léteznek és kölcsönhatásuk tükrözôdik. A tájkép a tájban történô természeti és antropogén folyamatoknak, mint tartalomnak a kifejezôje – egy mûködô, folyamatosan átalakuló rendszer adott pillanatban feltáruló látványa. Változatossága, szépsége vagy sivársága, degradáltsága – a benne létezô településekkel, építményekkel, mûalkotásokkal együttesen, a tájban élô emberek tevékenységérôl árulkodik – a természethasználat kultúrájának fokát, avagy e kultúra és sokféle ismeret hiányát mutatja. A tájban jelen van és elénk tárul a múlt változásainak eredménye, a táj ezért a legteljesebb örökségünk. Immár egy évszázada annak, hogy keskeny ösvényeken útjára indult a természetvédelmi mozgalom és mind erôteljesebben kibontakozott a mûemlékvédelem. Majd a városokat, a falvakat, a vizeket és az emberi környezet egészét is védeni kezdtük, megkíséreltük és megkíséreljük a természetes és mûvi környezeti elemek FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/3

megôrzését és a degradációk felszámolását, rehabilitációját. Felismertük, hogy a múltból ránk maradt értékek között nagyon fontos a nem anyagi, vagy pénzben eddig nem kifejezett szellemi és természeti örökség is. Ez az örökség létfeltételeink záloga és emberi méltóságunk, identitásunk alapja. A ter-

mészettel harmóniában élô, alkotó ember öröksége a természeti és mûérték, de a vizek, a föld, a növények és állatok, a széljárás, a helyi tradicionális tevékenységek, fortélyok, technikák és technológiák ismerete is, mindazon tudás, amely jellegzetes alkotásokat és tevékenységeket, együttesen karakteres tájstruktúrát, tájképet hozott létre. 23

Az Európa Tanács „Európa közös örökségünk” kampánya1 Az Európa Tanács 1999 szeptemberében indította és Romániában, Bukarestben, valamint Szeben városában nyitotta meg hivatalosan az „Európa közös örökségünk” kampányt, annak érdekében, hogy a kontinens természeti és kultúrtörténeti értékei, sajátosságai felismerését és elismerését, ezek értékként tekintését elôsegítse, miáltal az európaiság sokféleségben és történetiségben rejlô lényegét erôsítse és a népek közötti megértést és kapcsolatteremtést elômozdítsa. A kampánykezdet éve az Európa Tanács fennállásának 50. évfordulójára esett, 25 évvel az „Európa építészeti öröksége” éve után, amely az Európa Tanács örökséggel kapcsolatos tevékenységének kezdetét is jelentette. Az épített, kultúrtörténeti értékeink megôrzésére irányuló törekvések egyik lényeges eredménye a Máltai és Granadai Konvenciók megalkotása és elfogadása volt. A következô években az emberi alkotások mellett mind nagyobb figyelem fordult a természeti értékek felé. 1995-ben az Európa Tanács örökségvédelmi tevékenysége az „Európai természetvédelem éve” meghirdetése és szervezése révén folytatódott és két meghatározó jelentôségû természetvédelmi dokumentum, a berni egyezmény az „Európai vadon élô növény és állatfajok és a természetes élôhelyeik védelmérôl”, valamint a „Pan európai biológiai és táj-diverzitási stratégia” megalkotásához és elfogadásához vezetett. Az Európa Tanács 1997-ben, Strasbourgban rendezett csúcstalálkozóján részt vevô államfôk azért határoztak az „Európa közös örökségünk” kampány megindításáról, hogy a Bécsben és Strassbourgban tartott csúcstalálkozók deklarációit tettekre váltsák. Bécsben 1993-ban hangsúlyozták, hogy „a diverzitás által gazdagított közös örökség” hozzájárul „Európa nagy térségeiben a demokrácia biztosításához”, Strasbourgban pedig „az európai kulturális és természeti örökség megôrzésének és ezen örökség tudatosításának “ jelentôségét fogalmazták meg. Az örökség kifejezés nem pusztán a helyhez kötött építészeti örökséget, különleges helyeket, tájakat vagy mûvészi alkotásokat és a nem helyhez kötött mûértékeket jelenti, hanem magában foglalja a nem anyagi örökséget is, amelynek részét képezik az etikai és szellemi értékek, a népcsoportok szokásai, hagyományai, a tudás és a szakértelem is. Amint az Európa Tanács kampányindító felhívása fogalmaz: „az európai örökség az európai kontinens kollektív emlékezetét és hagyatékát alkotja. Közös tulajdonunk. Mint történelmünk integráns része alapvetôen járul hozzá a népek közötti toleranciához és megértéshez. Az európai közösségek egymás kölcsönös elismerése és megismerése elôsegítésének elsôdleges eszközévé kell válnia.” A kampány fô célkitûzései: – a figyelemfelkeltés, az örökség értékének tudatosítása, – a védelem feltételeinek javítása, az örökség védelmében közremûködôk közötti európai szintû kapcsolatteremtés elôsegítése és szakmai támogatás nyújtása, valamint – az örökség közösségi és gazdasági potenciáljának elismertetése, kamatoztatása. A kampányhoz több mint 50 ország csatlakozott, a 41 Eu24

rópa Tanács tagállamon kívül olyan országok2 is, amelyek a közös európai kulturális és természeti örökség gondolatát magukénak érzik. Részt vett továbbá az Európai Unió és csatlakoztak a kulturális és természeti örökségvédelem terén tevékeny nemzetközi kormányzati és nem kormányzati szervezetek is. Az egyes országok nemzeti bizottságaik révén képviseltették magukat. Magyarország Nemzeti Bizottságának koordinátora a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma. A kampány során összesen több mint 1100 nemzeti és transznacionális projektet indítottak, amelyek a kapcsolatteremtést, az elszigeteltség feloldását szolgálják. Ezek közé tartoznak a „Kulturális utak”, amelyek sorában új kezdeményezés a „Balkán út” program, valamint „Történeti egyetemek hálózata” és a „Iparmûvészeti mûhelyek hálózata” projekt. A programok lényege, hogy nem érnek véget a kampány 12 hónapja alatt, hanem folytatódnak a továbbiakban is, így kezdetei és iniciálói további akcióknak és tevékenységeknek. A kampány a programok indítása mellett egy másik igen lényeges eredményt is hozott – az Európai Táj-Egyezmény végleges szövegének elfogadását és 18 ország által történt aláírását.

Az Európai Táj Konvenció Az Európa Tanács Minisztereinek Tanácsa képviselôi az elmúlt év tavaszán jóváhagyták az Európai Táj Egyezmény szövegét és azt 2000. október 20-án Firenzében a tájvédelemrôl 2001/3 FALU VÁROS RÉGIÓ

rendezett miniszteri konferencián aláírásra nyújtották be. Az egyezményhez 18 ország csatlakozott a kontinensrôl, hazánk azonban nem volt az aláírók között. Csak remélhetô, hogy átmeneti helyzetrôl van szó és a tárcaközi, ágazatközi ügy, a táj ügye végül mégis megtalálja helyét a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Környezetvédelmi Minisztérium között, azok egyikében valós támogatásra talál, jelezvén, hogy végre megértettük kormányzati szinten is a táj – a természet és ember kapcsolat – lényegét és e kapcsolat alapvetô voltát jelenünk és jövônk, életünk minôsége szempontjából. Az egyezmény3 táj definíciója és legfontosabb célkitûzései

A táj fogalmát a konvenció a következôképpen határozza meg: „A táj emberek által érzékelt területet jelent, amelynek karaktere a természeti, illetve a humán tényezôk akciója és interakciója eredményeként jön létre.” Az egyezmény megalkotásában szerepet játszott az az igény, hogy a közös európai örökség védelmében konkrét intézkedéFALU VÁROS RÉGIÓ 2001/3

sek és együttmûködés szülessen. Létrehozását a társadalmi szükségletek, a gazdasági tevékenység és a környezet közötti harmonikus, kiegyensúlyozott kapcsolat, a fenntartható fejlôdés elérésére való törekvés és az a felismerés is késztette, hogy a tájnak igen lényeges szerepe van kulturális, ökológiai, környezeti és társadalmi téren, valamint gazdasági tevékenységek forrásaként is, és amelynek a védelme, kezelése és tervezése a munkahelyteremtés eszköze is. A táj a helyi kultúrák, a kulturális és természeti örökség alapvetô hordozója, nagyban hozzájárul az európai identitás megerôsítéséhez, az emberiség jólétéhez. A konvenciót aláíró országok vállalják, hogy a tájat – mint az emberi környezet meghatározó komponensét, a természeti és a kulturális örökség diverzitásának kifejezôjét és az identitásunk alapját – törvényben ismerik el, és jogszabályba foglalt tájpolitikát alkotnak meg a tájvédelemre, a tájkezelésre és a tájtervezésre kiterjedôen, amelynek megvalósítása érdekében intézkedéseket tesznek a közvélemény, a helyi hatóságok és más szereplôk bevonásával. Vállalják továbbá, hogy integrálják a tájat a regionális és településtervezési politikákba, csakúgy, mint a kultúr-, környezet-, agrár-, társadalom- és gazdaságpolitikákba, valamint minden olyan koncepcióba és stratégiába, amely közvetett vagy közvetlen hatással van a tájra. Az egyezmény szövege a speciális intézkedések között említi a szemléletformálást, a tájértékekre, a táj szerepére és változására vonatkozó tudatosság emelését, a kapcsolódó képzések támogatását, valamint a tájidentifikációt és értékelést. Ez utóbbi a tájak karakter szerinti meghatározását és elhatárolását, valamint a különleges tájértékek számbavételét jelenti. A tájidentifikáció és értékelés végrehajtása során kívánatos az európai országok közötti tapasztalatcsere és módszertani egyeztetés. Az egyezmény megvalósításának nyomon követése és a célkitûzéseket megvalósító tevékenységek elismerésének egyik eszköze a Táj-díj évenkénti adományozása. „Az Európa Tanács Tájdíja olyan kitüntetés, amely helyi és regionális hatóságoknak vagy csoportoknak adható, amelyek a jelen egyezmény részét képezô tájpolitikák alapján a táj védelmében, kezelésében vagy tervezésében maradandó és hatékony intézkedéseket tettek, amelyek mintaként szolgálhatnak más területi hatóságoknak Európában. Ez az elismerés tehát nem kormányzati szervezeteknek is adható, amelyek különlegesen figyelemreméltó módon járultak hozzá a tájvédelemhez, tájkezeléshez, illetve - tervezéshez.” Az egyezmény legfôbb üzenete az integritás, a térségekben létezô valós kölcsönkapcsolatok felismerése és az ennek megfelelô cselekvés szükségessége, az egységben, összefüggésekben látás jelentôségének érvényre juttatása. A tájmegôrzés és -fenntartás csak a tevékenységek kölcsönható, együtt létezô, koegzisztens elemei közötti szintézisteremtéssel valósítható meg. 25

Az egyezmény aláírása jelzés volna arra, hogy végre egységben – természet és ember egységében – tudunk látni és próbálunk kezelni térségeket és folyamatokat, így elindulhatunk egy olyan úton, amelynek a végén nem a természet-, illetve környezetvédelem és a területfejlesztés, illetve gazdaságfejlesztés ágazati szemléletet és struktúrát tükrözô antagonisztikus, kibékíthetetlen ellentéte – e mögött pedig a hús-vér területhasználók érdekellentéteinek számos valós ütközése és társadalmi-gazdasági feszültsége – áll, hanem a fenntartható fejlôdés. Illúzió volna mindez? Korántsem. Egy kézzelfogható, valós program arra enged következtetni, hogy hazánkban léteznek olyan kezdeményezések, amelyek a tájat lényegnek tekintô, fenntartható fejlôdési iránynak az elkötelezettjei és megvalósítói. Ezek közé tartozik az a miskolci Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlôdésért Alapítvány által kezdeményezett és támogatott program, amely az északkelet-magyarországi Gömörben valósult meg. Itt, a fenntartható fejlôdési utat járó kistelepülésen, Gömörszôlôsön és környékén megvalósított projekt nyerte el a 2000. évben elsôként az „Európa közös örökségünk” kampány keretében az Európa Tanács Táj-díját. Az Európa Tanács Táj-díjával kitüntetett „Gömörszôlôs a fenntartható falu” címû program A Táj-díj évenkénti adományozása a Táj-Egyezmény elfogadásával és a tájak jelentôsége széles körû felismerésének célkitûzésével összhangban olyan tevékenységek elismerését célozza, amelyek egyes térségek természeti és kulturális öröksége együttesének fenntartását, megôrzését, összességében a tájértékek továbbélését szolgálják. Gömörszôlôs az ország északkeleti határ menti sávjában, a Sajó hordalékkúpjai alkotta lankás dombok között elterülô, alig több mint 100 lakost számláló aprófalu az egyetlen, amely történelmi vármegyénk nevét ôrzi a mai országterületen. A község, amely több hasonló, periferikus kistelepülés sajátosságait magán viseli, az erôltetett, anorganikus fejlesztésektôl megkímélt, ám sorsára hagyott és így elöregedô, elnéptelenedô, a 70-es évek településfejlesztési koncepciója által halálraítélt falvak egyike volt. A huszadik század végének nagy politikai és gazdasági áramaiból kimaradt falucskában azonban megôrzôdött valami, ami egyre inkább különleges és ritka értékké válik, ez pedig a harmonikus ember-természet kapcsolat. Az Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlôdésért Alapítvány a fenntarthatóság koncepciója megismertetésének, elfogadtatásának és megvalósításának szándékával jött létre, és folytatja tevékenységét. Az intézet 1993-ban indította útjára és azóta támogatja azt a kísérleti programot, amelynek célja a fenntartható fejlôdés elveinek gyakorlatba történô átültetése. Gömörszôlôs és környéke ideális modellterület, hiszen az itt megôrzôdött természeti és antropogén tájértékek, tradicionális táj-, illetve természethasználati módok, kultúrák talán az utolsó pillanatban még megmenthetôk és az itt élôk jövôbeli létéhez alapul szolgálhatnak. Ebben a térségben tehát valóban a hely26

ben létezô természeti és szellemi erôforrások alapján – és nem a külsô tôke és energiabevitel révén – lehet építkezni, és ezek szolgálhatnak a fejlôdés bázisául. A program alapvetô sajátja a fenntarthatóság koncepciójának megfelelôen a társadalmi, a gazdasági és a környezeti tényezôk és elvárások, igények egyenrangú kezelése és mellérendelt, egymást támogató érvényre juttatása. Itt tehát a népesség megtartását, megfiatalítását, számukra a megélhetés, a megfelelô jövedelem biztosítását tûzik célul oly módon, hogy a tradicionális tudás felhasználásával a természet adottságait, annak degradációja nélkül aknázzák ki. A természethasználatnak ezt a módját vagy rendszerét a hetvenes évektôl racionálisnak, majd optimálisnak és napjainkban a legmegfelelôbb kifejezéssel fenntarthatónak nevezzük. Lényege – egyik alapvetô eleme – a megôrizve hasznosítás, a megújuló képesség határain belüli erôforrás-használat, a táj eltartóképességének és népességének megtartása. Ennek érdekében a program konkrét céljait és elemeit az alábbiakban határozták meg4 – A természeti környezet és a kulturális örökség megôrzése. – A partnerség erôsítése a településen belül és más településekkel: a helyi közösségek megnyerése és együttmûködés a program megvalósításáért. – A helyi természeti adottságokra épülô, környezetadekvát gazdálkodás újjáélesztése és bevezetése: – az organikus mezôgazdaság és a környezetbarát életmód, a háztartási technikák megismertetése a lakossággal és gyakorlati bevezetése, elterjesztése; – a hagyományos kismesterségek, kézmûvesség felelevenítése a helyi erôforrások, alapanyagok felhasználásának elôsegítése érdekében;

– a hagyományokra és a táj értékeire épülô turizmus meghonosítása és fejlesztése. – A helyi humán erôforrások fejlesztése érdekében az intézményrendszer kiépítése: a fenntartható fejlôdés intézményrendszerének létrehozása, helyi és térségi szellemi központjának kiépítése. 2001/3 FALU VÁROS RÉGIÓ

– A helybéliek segítése a jövedelemtermelésben és a szociális gondok enyhítése: – új munkahelyek teremtése a kézmûvesség és az organikus mezôgazdaság újbóli bevezetésével. – a kommunális szolgáltatások javítása.

lyi és a regionális táji identitás, segítve a rurális területeken a népesség megtartását és a fejlôdést anélkül, hogy a vidék arctalanná és uniformmá válna.

A célokat megvalósító gyakorlati lépések mindegyike kapcsolódik egymáshoz. Így a létrehozott gyapjúfeldolgozó üzem adja a legeltetéses állattartás létjogosultságát, elôsegítve az állatállomány fenntartását és a hagyományos földhasználati rendszer visszaállítását, amelyben a gyepek egyharmados arányt képviselnek. Ezáltal a tradicionális tájstruktúra és tájkép megôrzése, illetve rehabilitációja valósulhat meg. A gyapjúfeldolgozó mûhely tevékenysége összefügg a program más elemeivel is, így az ökoturizmus fejlesztésével, hiszen tájvédelmi szerepe és az elôállított egyedi és értékes termékek révén növeli a település vonzerejét, végül pedig munkahelyet és bevételi forrást jelent a lakosságnak. További példaként említhetô egy régi épület és kertjének rekonstrukciója, mely oktatóközpontként szolgál. Itt a helybéliek és mások oktatása történik, amelynek során a fenntarthatóság, az organikus gazdálkodás és az energiatakarékosság ismeretei taníthatók és mutathatók be a gyakorlatban. Ezáltal megôrizhetô és rekonstruálható az extenzív gyümölcstermesztés, amely segíti a vadállomány fennmaradását és a biológiai sokféleség, a tájkép diverzitásának, így a turizmus számára a táj attraktivitásának növekedését. Az épület helyreállításával szálláshely teremtôdik, valamint bevétel a helybélieknek. A példákból látható a programelemek egymásra épülése, összerendezettsége. Az egyik megvalósulása feltétele a másik mûködésének. A gyakorlati lépések különösen fontos jellemzôje, hogy azok a lakosság közremûködésével és javára történnek, így az eredmények hitelessé válnak a helybéliek számára, magukénak érzik azokat, így maguk válnak a folytatás mozgatórugóivá, hiszen elemi érdekük az elért eredmények megôrzése és továbbvitele. A tájban gondolkodó, fenntartható fejlôdést célzó programok alapvetô eleme a lokális adottságok talajára építkezés. Külsô támogatás elsôsorban ahhoz szükséges, hogy ráébresszük a helyi lakosságot – légyen periferikus, elnéptelenedô vidék vagy dinamikusabb régió –, hogy az igazi, a fejlôdés zálogát jelentô erôforrások és értékek nem a kívülrôl érkezôk, hanem helyben vannak. Segíteni szükséges abban, hogy a lakosság a tájban felismerje, megôrizze és megélhetése forrásává tegye az egyedi, jellegzetes természeti és antropogén tájelemeket. Így megerôsödhet a he-

1. The Europe of cultural co-operation. Introductory text to the Campaign „Europe a common heritage” www. partimomium.coe.fr. 2. Örményország, Azerbandzsán, Belorusszia, Bosznia és Herzegovina stb. 3. Council of Europe: European Landscape Convention and Explanatory Report. Strasbourg 2000.

FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/3

jegyzetek:

4. Gömörszôlôs a fenntartható falu. Ismertetô kiadvány készült az Európai Unió Phare Lien programjának támogatásával; Best Practices of Sustainable Rural Development in Hungary. Gömörszôlôs, Gyûrûfû, Boronka Region, Ormánság. Lánchíd Kiadó. 1998 27

Boros Júlia, Pro Régió Ügynökség

RENDEZNI VÉGRE KÖZÖS DOLGAINKAT Az elmúlt év tavaszán Budapest Fôváros Közgyûlése Koordinációs Egyeztetô Ideiglenes Bizottsága tanácskozássorozatot indított, melynek célja a fôváros és agglomerációja közös ügyeinek megtárgyalása volt. A „Rendezni végre közös dolgainkat” címû tanácskozáson fôvárosi és Pest megyei önkormányzati képviselôk, fôvárosi agglomerációs települések polgármesterei, valamint urbanisztikai szakemberek vettek részt. Az összejövetelen – melynek témái a regionális fejlesztési koncepciók és tervek voltak – Budapest fôpolgármestere és Pest Megye Közgyûlésének elnöke egyetértett az együttmûködés fontosságában, és annak szükségességét hangsúlyozták, hogy a jövôben a különbözô szakágazatokban (közlekedés, oktatás, egészségügy, szociálpolitika) is meginduljon a párbeszéd. A tanácskozássorozat következô eseményére 2000. november 28-án került sor „Folytassuk közös dolgaink rendezését” címmel. A közép-magyarországi régió közlekedésfejlesztésének aktuális kérdéseirôl szóló szakmai tanácskozást a Középmagyarországi Regionális Fejlesztési Tanács ügynöksége, a Pro Régió Ügynökség rendezte meg a Pest Megyei Önkormányzat Hivatalában. A résztvevôket T. Mészáros András a Közép-magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács elnöke és Demszky Gábor fôpolgármester köszöntötte. A rendezvényen jeles közlekedési szakemberek fejtették ki nézeteiket a régió közlekedésfejlesztésének aktuális kérdéseirôl. Valamennyien egyetértettek a vonzó közösségi közlekedés megteremtésének, az integrált közlekedési rendszerek alkalmazásának szükségességével, és mindannyian azt hangsúlyozták, hogy e célok csak partnerségen alapuló kölcsönös bizalommal, valódi projekteken keresztül valósíthatók meg. Intelligens mobilitással – mely nemcsak a közlekedési hálózatok bôvítését, illetve sûrítését, hanem a feleslegesen keltett közlekedési igények csillapítását, a közlekedési rendszerek integrált fejlesztését, valamint a térszerkezet tudatos alakítását is jelenti – növelhetô az életminôség, a környezet társadalmi és ökológiai szempontú fenntarthatósága – jelentette ki dr. Schneller István Budapest fôépítésze a „Verseny és/vagy együttmûködés – a fôváros és agglomerációja” címû elôadásában. Kiemelte az együttmûködés szellemében való stratégiai tervezés és a programozáson alapuló, megvalósítható projektek fontosságát. Dr. Schneller István a térség közlekedési kérdéseit tágabb összefüggésükben tárgyalva, elsôsorban a térszerkezeti szempontokat hangsúlyozta. Kitért a Fôváros Közgyûlése által javasolt területhasználati moratórium szükségességére, melynek célja a spontán területhasználat negatív externáliáinak: a zöldterület csökkenésének és az 28

állandósuló közlekedési krízisnek a megállítása. A közlekedési krízis oldása a budapesti városfejlesztési koncepció legfontosabb stratégiai célja, eszköze pedig a tömegközlekedés minôségének javítása, a közúti fôhálózat fejlesztése, a közlekedés integrált rendszerének kialakítása, a parkolás-politika és a környezetbarát közlekedési módok támogatása. Egyik fontos tényezôként azt emelte ki, hogy a feleknek nemcsak a fejlesztések fontosságában, de a megvalósítás sorrendjében is meg kell tudni egyezniük. Véleménye szerint a régió csak akkor lesz versenyképes az európai városrégiók között, ha a döntéshozók alapelvvé teszik azt, hogy a hatékonyság mellett élhetô, lakható környezetet is nyújtani kell a társadalomnak. Ez pedig azt jelenti, hogy a térszerkezetet, a területhasználatot, beleértve a területek újrahasznosítását is, csakis közös stratégiával lehet befolyásolni, valamint azt, hogy a közlekedési igények kielégítését alárendelten kell kezelni. A verseny és/vagy együttmûködés kérdéskörét érintve rámutatott, hogy verseny nemcsak Európa városai és nagyrégiói között van, hanem a budapesti agglomeráció települései között is, ugyanakkor a felsôtôl a helyi szint felé közeledve kényszerû és célszerû együttmûködések alakulnak ki. A budapesti városrégió olyan térszerkezeti egység, melynek tagjai egymás kárára a nagy versenyben nem nyerhetnek. A multinacionális kereskedelmi cégekhez hasonlóan, amelyek a szórakozásba integrálják a vásárlást, a közösségi közlekedés javítása és ezen keresztül a városi élet minôségének javítása érdekében a közlekedést az emberek napi szórakozásaiba kell integrálni – vélekedett Molnár László, a Fômterv Rt. vezérigazgatója a „Régió integrált közlekedési rendszerével kapcsolatos elvárások” címû elôadásában. Az intermodalitás, az európai nagyvárosokban jellemzô közlekedésfejlesztési forma együttmûködést, tökéletes minôséget, precizitást és vonzerôt kínál a tömegközlekedés számára. A terhes örökségre rámutatva, Molnár László utalt az elmúlt 40–50 év egyéni közlekedésének szándékos alultervezettségére, és az emiatt kiépítetlenül maradt közúthálózati infrastruktúrákra. A múltban az állam a tömegközlekedés térnyerésére számított, és amikor az egyéni közlekedés korlátai felszabadultak, magára hagyta a tömegközlekedést. Az informatika minden korábbi elképzelést felülmúló gyors elterjedésével a közlekedési igények nem csökkennek, hanem jelentôsen átalakulnak: növekszik a sebesség igénye. Ma a termelés rendkívül szerteágazó világában, amikor ugyanaz a termelô a világ számos helyén helyezi el telephelyét, az a régió válik térségszervezô erôvé, amelyik múlttal, kulturális háttérrel, nem utolsósorban nemzetközi elérhetôséggel rendelkezik. A közép-magyarországi régió geopolitikai helyzete igen kedvezô: Európában elhatározott szándék a policentrikus térszerkezet kialakítása. 2001/3 FALU VÁROS RÉGIÓ

Molnár László szerint a fejlôdés kulcsa az integrált térségi közlekedésfejlesztés/tervezés: a szállítás, a területhasználat, a szabályozás és az intézményszervezés együttes rendszere. Alapvetô követelmény a közlekedési rendszerek funkcióinak és a terület adottságainak együttesen kezelése. Az integrált közlekedéstervezés a teljes szállítási lánc komplex együttes megtervezését jelenti. Ha egy eleme kimarad, felborult a rendszer. Megoldás a 3 K: koncepció, kooperáció, költségfedezés. Ha van koncepció, és azt kooperációval meg lehet valósítani, akkor esély van a források megszerzésére is. A törvénykezés hiányosságaira és a szerepek tisztázására hívta fel a figyelmet Lombár István, a Pestterv Rt. szakfômérnöke a „Pest megye közlekedésfejlesztésének válogatott kérdései” címû elôadásában. A közlekedésfejlesztésnek nincs a parlament által elfogadott országos rendszere, emiatt komoly fejlesztési munkát nem lehet végezni. Alapvetô igény, hogy a nyomvonalak ritkábban változzanak, mint a parlamenti erôviszonyok. A négy vezérszó köré felépített elôadásában (szakma, társadalom, politikai és pénzügyi kérdések) arra is felhívta a figyelmet, hogy tisztázni kell a szerepeket: a tervezô feladata a szakmai meggyôzôdése szerinti döntés-elôkészítés, a politikusé pedig a döntés. Végérvényesen külön kell választani a szakmai és a politikai problémákat. Ami a jövôbeli közlekedési fejlesztéseket illeti, véleménye szerint elôször azokat az elmaradt fejlesztéseket kell megvalósítani, amelyekben korábban már konszenzus volt (M0-s). Egyelôre nincs megoldás Budapest északi térségének közlekedési problémáira. Tervszinten mind az M0-s mind az Aquincumi híd készen van, de sem az autópálya-fejlesztési program 10 éves tervében, sem Budapest 2007-ig szóló közlekedési rendszerfejlesztési tervében nem szerepel a két létesítményre beruházási forrás. Csordás Mihály „A fôvárosi közlekedés fejlesztése” címû elôadásában Budapest 2007-ig szóló közlekedési rendszerfejlesztési tervében megfogalmazott fontosabb fejlesztési elemeket ismertette: – A belváros védelme a tömegközlekedés javításával, az útfelületek nagy részének a gyalogos és szabadidôs forgalom részére való átadásával. – A budai hegyvidék közlekedési igényeinek kiszolgálása. A helyzet a kötöttpályás tömegközlekedési eszközöknek a belvárosba való kiépítésével lesz javítható. – Az északi és déli területek tömegközlekedésének javítása: észak–déli irányú regionális gyorsvasút, szentendrei, csepeli, ráckevei HÉV-vonalak összekötése a belvároson keresztül, ezzel észak–déli irányban átjárhatóvá válik a város. – A nyugati kapu koncentrált terhelésének csökkentése: intermodális csomópontok, P+R rendszer, a metró és az M0-s továbbépítése. – Az M0-s keleti szektorának feltárása a haránt irányú átjárhatóság megvalósítása érdekében. Nincs bizalom sem a közlekedési ellátásért felelôs szervek, sem a szolgáltató társaságok között, ezért késlekedik a Budapesti Közlekedési Szövetség megalakítása – állította Kéthelyi József. A Budapesti Közlekedési Szövetség elôkészítésének helyzete és a továbblépés nehézségei„ címû elôadásában. Az FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/3

államnak szakítania kellene azzal a fiskális szemlélettel, mely pusztán erkölcsileg támogatja a három társaság megegyezését. Csak az együttmûködô tömegközlekedési rendszer jelenthet kitörést a válságból. Fô kérdés: mit akar az utas? Alulfinanszírozottság – viteldíjemelés – átpártolás az autóra – utasszám csökkenés – viteldíjemelés vázolja az ördögi kört Kéthelyi József, melybôl néhány kitörési pontot jelöl meg: – A társaságok belsô költségracionalizálása. – Munkáltatói költségtérítés rendszer. Jelenleg ellentmondásos a helyzet: a helyközi közlekedési bérlet árának bizonyos százalékát a munkáltató köteles megtéríteni a dolgozónak, a helyi közlekedés esetében viszont ugyanez a térítés adóköteles. – A Budapesti Közlekedési Szövetség létrehozása. Tömegközlekedési szolgáltatók és az ellátásért felelôs szervek olyan együttmûködése valósulhatna meg, amely megszüntetné az eddigi széttagolt, egymással párhuzamosan, fölösleges kapacitásokat mûködtetô tömegközlekedési rendszert, és vonzó lehetôségeket kínálna. A megrögzött autósokkal viszont megfizettetné a drága egyéni közlekedést. A BKSz szolgáltatási sarokpontjai a viteldíj, a menetrend, a tevékenységi engedélyek és a kedvezmények. Ezeket az ellátásért felelôsek: Budapest Önkormányzata, a helyi közlekedéssel rendelkezô települési önkormányzatok és az állam határozza meg. A társaságok – a BKSz mûködésével együtt járó – bevételkiesést az ellátásért felelôsöknek kell pótolniuk. A fôváros ez ügyben már hozott pozitív határozatot, a 2001. évi költségvetésbe betervezte az erre a célra szánható összeget. Az állam még késlekedik a megfelelô pénzügyi konstrukció kialakításával. Az egységes tarifára már ki vannak dolgozva a megoldási lehetôségek, a megvalósítás bármikor megkezdôdhet: Korszerûtlen, de olcsó az egyesített vagy nyeles bérlet: övezeti rendszerû, többszelvényes, pecsételéssel érvényesíthetô jegy. Másik megoldás az elôvárosi helyközi utazások bérletárának és a budapesti helyi közlekedés bérletárának „összetolása”. A budapesti utasok számára pedig belsô kedvezményes összhálózati bérlet készülne. Ez a jelenlegi bérlet áránál 10%kal kerülne többe, de Budapesten belül az összes szolgáltató járataira érvényes lenne. Természetesen a korábbi bérlettípusok is megmaradnak. Az elôzôekben említett megoldásoknál sokkal korszerûbb az elektronikus jegy- és bérletkezelô rendszer. A tartós bérletes utasok érintésmentes chipkártyás bérletekkel, az alkalmi utasok pedig olcsóbb mágnescsíkos papírjegyekkel utazhatnának. Ez forradalmi megoldás lenne, mert folyamatos, naprakész, szinte teljes körû utazási információkat lehet nyerni belôle. Korszerû, átjárható, egymással összeköthetô vonalhálózat kialakítását javasolta a homogén, önálló vonalakból és üzemmódokból álló közlekedési hálózat megtartására Várady Tamás, a Közlekedés Kft. ügyvezetô igazgatója, a „Korszerû kötöttpályás közlekedési rendszerek alkalmazásának lehetôsége Budapesten és környékén” címû elôadásában. Ha a közösségi közlekedés fejlesztése a nagy üzemeltetô vállalatok közös hálózatának kialakítása irányába mozdulna el, feloldhatóak 29

lennének az ellentmondásokat és párhuzamosságokat tartalmazó jelenlegi hálózatfejlesztési javaslatok is. Várady szerint az átjárhatóság megvalósulásával és a merev üzemmódokkal való szakítással megteremthetô lenne a személygépkocsival versenyképes minôségi tömegközlekedés. A korszerû, átjárható hálózatnak Budapesten és környékén jelentôs szerkezetátalakító hatása is lenne: felértékelôdnének a vonalak mentén fekvô ingatlanok, ezek hasznosítása pedig a beruházáshoz szükséges költségek egyik forrása lehetne. A jelenlegi állapotokat jellemezve példaként rámutatott az óriási gyaloglási idôveszteségre, mivel a metró és MÁV-vonalak közötti átszállókapcsolatok többnyire korszerûtlenek, a kényelmi szempontokat, az átszállásmentes vagy a rövid átszállási idô iránti alapvetô igényeket nem elégítik ki. Várady Tamás sajnálatosnak tartja, hogy a Budapest és agglomerációja területén mûködô vonalak integrációjával, átjárhatóságával a hazai szakirodalom nem foglalkozik, de pozitív fejleménynek tartja, hogy az elkészült, bár jóvá még nem ha-

gyott Budapesti közlekedési rendszerfejlesztési tervben már fellelhetôek a korszerû hálózati elemek, pl. a szentendrei, a csepeli és a ráckevei HÉV tervezett összekötése az esztergomi vonal egyidejû integrálásával. Ismertette az agglomeráció általa lehetségesnek tartott kötöttpályás közlekedési megoldásait: a közúti gyorsvasúti, a 30

nagyvasúti MÁV-tól független (HÉV) és a MÁV nagyvasútján mûködô elôvárosi forgalmat is szolgáló rendszereket. Várady Tamás részletesebben foglalkozott – követendô pozitív példaként említve – a Nyugat-Európában már bevált közúti gyorsvasúti rendszerrel, mely kapacitását tekintve a nagyvasút és a városi villamos között foglal helyet. Ezeknek a város környékérôl érkezô és a városközpontot is érintô vonatoknak az az elônyük, hogy használatuk által csökken a kényszerátszállások száma, növekszik az utazási sebesség, ezzel párhuzamosan pedig csökken az utazási, illetve az üzemidô. Alkalmazásukkal megnô a fajlagos utazások száma, javul a P+R rendszerû parkolóhelyek kihasználtsága, és megváltoznak a hétvégi utazási szokások. További elônyük, hogy szinten is vezethetô, külön szintet csak akkor igényel, ha a keresztezô közúti forgalom olyan nagy mértékû, amely a hatékonyságát hátrányosan befolyásolja. Nyugat-Európában – ahol az üzemmódválasztás az utasforgalomtól függetlenül történik, és a cél a társadalom megnyerése a közösségi közlekedés számára – a kötöttpályás közlekedési rendszer, a modal split hatékony befolyásolója. Várady Tamás Karlsruhe városát említette példaként, ahol az egyéni közlekedésrôl az utazók 47%-a tért át a korszerû és átjárható kötöttpályás rendszerekre, ezzel szemben az autóbuszt csak 3%-uk választotta. Nyugat-európai közvélemény-kutatási adatok szerint az utasok 67,7%-a a kényelem, az átszállásmentesség és az átszállási komfort, 34,2%-a a kedvezô ár, 18,6%-a az utazási idô rövidülése, míg 5,9%-a a természet iránti felelôsség miatt részesíti elônyben a vasútat. Az elmúlt idôszakban Magyarországon a kereskedelmi beruházók által a bevásárlóközpontokba befektetett forintoknak legalább 15%-a közlekedési járulékos beruházás. A nyugat-európai és a magyar trend is azt mutatja, hogy a bevásárlóközpontépítési láz nem fulladt ki, Magyarországon a következô években további 700 ezer m2 bevásárlóközpont épül – mondta Babós Gyula, a Pro Urbe Kft. ügyvezetô igazgatója „Kereskedelmi létesítmények közlekedési hatásai” címû elôadásában. Babós Gyula ismertette az általuk kidolgozott modell célját, módszerét, alkalmazhatóságát és eredményeit. Többdimenziós kritériumrendszert állítottak fel (a kereskedelmi létesítmény típusa, bruttó területe, a modal split, a település és vonzáskörzetének lakosságszáma, az áruházak száma a településen és a vonzáskörzeten belül, az elhelyezkedés, a forgalmi környezet, az intenzív lakóterület és más áruházak közelsége, ismertség, népszerûség, valamint a parkolás minôsége). Az adatokat számszerûsítették, majd egy matematikai elemzô program segítségével kezelhetôvé tették. A modell jól mûködik, és ha a kritériumrendszernek megfelelôen jó a paraméterezés, reális adatokat ad. Jelenleg egy pécsi bevásárlóközpont építése kapcsán alkalmazzák a gyakorlatban. 2001/3 FALU VÁROS RÉGIÓ

A FÔÉPÍTÉSZI HÁLÓZAT FELÉPÍTÉSE

FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/3

33

V

I

D

É

K

F

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

TÓTHNÉ MOHÁCSY GABRIELLA fôosztályvezetô-helyettes Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium

A VIDÉKFEJLESZTÉS MAGYARORSZÁGON a SAPARD1-támogatás fogadására Magyarország területének döntô hányada (96,1%) vidéki térségnek minôsül az Európai Unióban használt kritériumok alapján, az ország népességének közel háromnegyede (73,6%) él itt. A magyar vidéket a népességszám tartós fogyása mellett a népesség elöregedése jellemzi. A mezôgazdaság részaránya a GDP termelésben az 1990. évi 12,5%-ról, 1998ra 5,0%-ra mérséklôdött. A mezôgazdaságban foglalkoztatottak aránya az 1990. évi 17,5%-ról, 1998-ra 7,5%-ra csökkent. A mezôgazdasági bruttó kereset a gazdasági ágak átlagának %-ában az 1990. évi 83,8%-ról, 1998-ra 71,3%-ra esett vissza. A falvakban a mezôgazdasági foglalkoztatásból kikerültek mellett megjelennek és súlyos szociális terhet jelentenek az ipari foglalkoztatásból kiszorult, tartós munkanélküliek. A munkanélküliségi ráta az országos értéktôl (1998-ban 10,4% ) jelentôsen elmarad a falvakban (13,8%), ezen belül különösen alacsony (20,3%) az 500 fô alatti lakosú településeken.2

Fenti tendencia nyomon követhetô a nyugat-európai országokban is, a társadalmi-gazdasági feszültségek oldására az Európai Unió egyre növekvô súllyal érvényesíti a vidékfejlesztési politikát. A magyar gazdaságpolitikában a legutóbbi években került elôtérbe a vidékfejlesztés, teret adva a felismerésnek, hogy a mezôgazdaság szerkezetátalakítása egyidejûleg javíthatja a gazdasági hatékonyságot, szolgálhatja a természeti környezet védelmét és a foglalkoztatás javítását. A mezôgazdaság mellett a tevékenységek kiszélesítése, az alternatív jövedelemszerzés szükségszerû a vidéken élôk megélhetéséhez, a jövedelmek stabilizálásához, az életszínvonal emeléséhez; a vidéki infrastruktúra fejlesztése elengedhetetlen feltétele az esélyegyenlôségnek és a vidék fejlôdésének kulcskérdése a helyi szellemi bázis újrateremtése. A vidékfejlesztés – mint integrált tevékenység – jogi keretét a területfejlesztésrôl és területrendezésrôl szóló 1996. évi XXI. törvény és az agrárgazdaság fejlesztésérôl szóló 1997. évi CXIV. törvény adja. Az integráció a gyakorlatban 1999-ben indult meg, az új kormányzati struktúra kialakításával a területfejlesztés a földmûvelésügyi miniszter feladat- és hatáskörébe került, és az intézményi korszerûsítés során 1999 januárjában a tárca keretében megalakult a Vidékfejlesztési Programok Fôosztálya.

A vidékfejlesztés politikai alapelvei, stratégiája és irányai Az új szakterület mindenekelôtt meghatározta és lehatárolta Magyarország vidéki térségeit3. A szakterület elméleti megalapozására megfogalmazódtak a vidékfejlesztési politika alapelvei, a vidékfejlesztés stratégiája és irányai a következôk szerint4: A vidékfejlesztési politika alapelvei:

– integrált, multifunkcionális megközelítés: a gazdasági hatékonyság növelése, a természeti környezet védelme és az életminôség javítása több szektor együttes, összehangolt közremûködésével; – központi irányítás helyett helyi kezdeményezések ösztönzése, partneri kapcsolaton alapuló együttmûködéssel; – helyi erôforrásokra alapozott fejlesztés: tájgazdálkodás, hagyományápolás, helyi értékek ôrzése és továbbfejlesztése; – a helyi jövôkép kialakításához, a programozási gyakorlat elsajátításához a lakosság informálása, képzése állami segítségnyújtással. A vidékfejlesztés stratégiájának fôbb elemei:

– versenyképes gazdaság megteremtése, minôségi termékek elôállítása; 34

2001/3 FALU VÁROS RÉGIÓ

V

I

D

É

K

F

– megfelelô életfeltételek biztosítása a vidéki népesség számára. A vidékfejlesztés irányai:

– a vidéki népesség elszegényedésének megakadályozása, életkörülményeinek javítása, polgárosodásának elôsegítése a humán erôforrások fejlesztésével; – a rendszerváltást követôen munkanélkülivé vált, a megélhetési küszöb alatti méretû földtulajdonnal rendelkezô, szakképzetlen, hátrányos helyzetû vidéki népesség helyzetének megoldása; – a kedvezô agroökológiai potenciállal rendelkezô termôterületeken versenyképes termelési struktúra kialakítása; – a kedvezôtlen adottságú területeken az extenzív és az ökológiai gazdálkodás, illetve az alternatív foglalkoztatás ösztönzése; – a vidéki népesség helyi kultúrájának, hagyományainak megôrzésével a vidéki társadalom identitástudatának, összetartó képességének erôsítése. A szakterület kidolgozta a vidékfejlesztési alprogramokat és a 2134/1999. (VI. 11.) Korm. határozat alapján beépítette a magyar gazdaság „Átfogó fejlesztési terv”-ébe. A vidékfejlesztés pénzügyi háttere Az 1999. évi költségvetési törvényben megjelenô vidékfejlesztési (területfejlesztési) célelôirányzat szerkezetében és mûködésében gyakorlatilag az elôzô években mûködô területfejlesztési célelôirányzattal volt azonos, célkitûzéseiben területfejlesztési és vidékfejlesztési elemeket is megjelenítve. Összes forrása 11,6 milliárd forint volt. Ennek az összegnek 60%-a a megyei területfejlesztési tanácsokhoz, illetve a regionális fejlesztési tanácsokhoz került decentralizált forrásként, 40%-a központi elôirányzatként került felhasználásra. A 2000. évi költségvetési törvény (a Magyar Köztársaság költségvetésérôl szóló 1999. évi CXXV. tv.) XII. fejezet 10. jogcímcsoport vidékfejlesztési célfeladatok támogatására 1 milliárd forint biztosításáról rendelkezett, a törvény 6.§ (3) bekezdése pedig a kistérségi programok végrehajtásához 2,5 milliárd forintot rendelt a privatizációs bevételekbôl. Ennek megfelelôen 2000-ben a hazai vidékfejlesztési célelôirányzat teljes összege 3,5 milliárd forint volt. A hazai forrásokon túl a vidékfejlesztés céljait szolgálja a SAPARD-program keretében a vidéki térségek adaptációját (alkalmazkodását, fejlesztését) elôsegítô intézkedések EU társfinanszírozása, amelynek 2000-re kalkulált összege mintegy 3,5 milliárd forint. A forrás megnyílásának azonban feltétele a SAPARD-terv elfogadása, az egy és többéves pénzügyi megállapodás megkötése, valamint a SAPARD-támogatással összefüggésben felállítandó intézményrendszer akkreditációja. A feltételek közül 2000-ben csak a SAPARD-terv elfogadása teljesült 2000. október 18-án. A forrás megnyílása tehát áthúzódik a 2001. évre, a 2000. évi összeget is beleértve. Tekintettel a vidékfejlesztési céltámogatásnak a FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/3

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

területfejlesztési céltámogatástól való elkülönülésére, speciálisan meghatározott feladataira, valamint nagymértékben megváltozott forrásösszetételére, 2000-ben új jogszabályt alkottak és adtak ki. A vidékfejlesztési célelôirányzat 2000. évi felhasználásának részletes szabályairól szóló 34/2000. (VII.6.) FVM rendelet a társfinanszírozással megvalósuló EU SAPARD támogatás célkitûzéseivel harmonizál (a 2037/1998. (XII. 30. Korm. határozat rögzíti az ezzel kapcsolatos feladatokat) és a hazai agrártámogatások hatályos szabályozási rendjéhez igazodik. A szakterület felkészülése az EU-csatlakozásra az ACQUIS5 átvételének nemzeti programja Az EU elôcsatlakozási folyamat részeként 1999 januárjában zajlott le Brüsszelben a vidékfejlesztés átvilágítási tárgyalási fordulója, melynek alapján az Acquis átvételének Nemzeti Programja (ANP) vidékfejlesztési feladatait a következôk szerint határoztuk meg: – kedvezôtlen adottságú és környezeti szempontból érzékeny területek EU-irányelvek szerinti lehatárolása ezen célú EUtámogatás megalapozására; – Magyarország agrárstruktúra- és vidékfejlesztési (SAPARD) tervének elkészítése; – kistérségek agrárstruktúra- és vidékfejlesztési programjainak készítése; – kistérségi vidékfejlesztési tervezô és programszervezô nonprofit szervezetek létrehozása és mûködtetése; – felkészítô tanfolyamok szervezése; – intézményi fejlesztés (FVM megyei hivatalok, regionális vidékfejlesztési irodák) az elôcsatlakozási és a csatlakozást követô agrárstruktúra- és vidékfejlesztési támogatásokkal kapcsolatos feladatok ellátására. Az ANP-ben meghatározott szakterületi feladatok – idôarányosan – a következôk szerint teljesültek: 1. Magyarország SAPARD-terve

A vidékfejlesztésnek 1999-ben meghatározó lendületet adott Magyarország SAPARD-tervének készítése. A vidékfejlesztés alapelve a partnerség érvényesülése, ezért súlyt helyeztünk arra, hogy már a terv készítését is erre az alapra helyezzük. A terv készítését a 2307/1998. (XII. 30.) Korm. határozat alapján a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium koordinálta, a terv oktatási, kutatási és tervezô intézmények (VÁTI-OVO, AKII, MTA-RKK, Budapesti Közgazdasági Egyetem, Szent István Egyetem) szakértôinek együttmûködésével, társadalmi szervezetek széles körû bevonásával készült. Az EU SAPARD elôcsatlakozási forrás célja a csatlakozó országok agrárszerkezet-átalakításának és vidékfejlesztésének támogatása. Az EU által – a SAPARD-támogatás keretében – felkínált lehetôségek közül Magyarország SAPARD-tervének prioritásai a megyék és a régiók által készített agrárstruktúra- és vidék35

V

I

D

É

K

F

fejlesztési stratégiák prioritásainak, valamint a szakmapolitikai megfontolásoknak eredôjeként kerültek meghatározásra, szakmai szervezetek és a társadalom szereplôivel folytatott egyeztetések figyelembevételével. A terv támogatásra javasolt és a 2349/1999.(XII. 21.) Korm. határozat alapján jóváhagyott intézkedései a következôk: – Agrárstruktúra-fejlesztési intézkedések: = mezôgazdasági vállalkozásokkal kapcsolatos beruházások; = mezôgazdasági és halászati termékek feldolgozásának és értékesítésének fejlesztése = termelôi csoportok felállítása. – Agrár-környezetvédelem: = agrár-környezetvédelmet és tájfenntartást szolgáló termelési módszerek. – Vidékfejlesztési intézkedések: = szakképzés; = falvak megújítása és fejlesztése, vidéki értékek védelme; = a tevékenységek diverzifikálása alternatív jövedelemszerzések érdekében; = a vidéki infrastruktúra fejlesztése és javítása. – Szakmai segítségnyújtás. EU-csatlakozásunk kulcsjelentôségû dokumentumát, az agrárstruktúra- és vidékfejlesztés feladatait az elkövetkezô hét évre meghatározó SAPARD-tervet 1999 decemberében Magyarország benyújtotta az Európai Bizottsághoz. A dokumentum EU Bizottság által történô elfogadását követôen a terv érvényes programmá vált. A dokumentum az ország adottságaira alapozva, az átvilágítási tárgyalások során vállalt kötelezettségekre is figyelemmel jelöli ki az agrárszerkezet-átalakítási és vidékfejlesztési célokat, és hozzárendeli a pénzügyi és intézményfejlesztési eszközöket. 2. Vidékfejlesztési kistérségi programok

Az EU SAPARD elôcsatlakozási forrás célja a csatlakozó országok agrárszerkezet-átalakításának és vidékfejlesztésének támogatása. A forrás fogadására – az Európai Bizottság szóbeli minôsítése szerint modellértékû módon – a következôk szerint készülünk fel. 2.1. Pályázat kistérségek számára vidékfejlesztési program készítésére

A vidékfejlesztés leghatékonyabban a kistérségi integrált vidékfejlesztési programok keretében valósítható meg. Ezért 1999. évben az agrártámogatások keretében kistérségek számára vidékfejlesztési programok készítésére többfordulós pályázatot hirdetett a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Vidékfejlesztési Programok Fôosztálya. Az elsô forduló célja a kistérség jövôképének felvázolása, valamint a tervezés és a megvalósítás szakmai és civil hátterének bemutatása. A második forduló célja a kistérség hely36

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

zetelemzésének és stratégiai programjának elkészítése. A harmadik forduló célja a kistérség operatív programjának elkészítése, melynek a SAPARD-hoz illeszkedô projektjei benyújthatók lesznek a SAPARD-támogatási célok meghirdetésekor. 1999-ben a kistérségi vidékfejlesztési program készítésére kiírt többfordulós pályázati felhívásra önkéntes alapon, helyi kezdeményezéssel mintegy 200 kistérséggé szervezôdött 2900 település (az ország 90 %-a) nyújtotta be pályázatát. A pályázatokat 38 tagú tárcaközi bizottság bírálta el, és sorolta felkészültségük alapján „A”, „B” és „C” kategóriába. 2. 2. Kistérségi vidékfejlesztési programok készítését segítô felkészítô tanfolyamok

A Vidékfejlesztési Programok Fôosztálya – a kategória-besorolásnak megfelelôen – 1–1 hetes, bentlakásos differenciált képzési programokat szervezett 1999 folyamán, amelyek során a kistérségi menedzserek EU-ismereteket és programozási gyakorlatot sajátítottak el. A Helyzetelemzést és a Stratégiai programot a szerzôdésnek megfelelô igények szerint elkészítô kistérségek részére a képzés 2000 tavaszán és nyarán az Operatív programkészítési ismeretek átadásával folytatódott. Fentieken túlmenôen az FVM helyszíni elôadássorozatokkal, folyamatos szaktanácsadással, az aktuális információkat közvetítô közös konzultációkkal és oktatási segédanyagokkal, kiadványokkal segíti a kistérségi programozást. 2.3. A kistérségi vidékfejlesztési programok készítésének pénzügyi támogatása

A képzési programokat követôen a Vidékfejlesztési Programok Fôosztálya – pénzügyi lehetôségei függvényében – 1999-ben 66 „A” kategóriás kistérséggel kötött szerzôdést a Helyzetelemzés és a Stratégiai program, valamint 49 „B” kategóriás kistérséggel a Helyzetelemzés munkarészek elkészítésére. A szerzôdések keretében az FVM a Helyzetelemzés és Stratégiai program elkészítéséhez (a kistérséget alkotó települések száma, népessége és összterülete alapján) 2,5 MFt, 3,5 MFt és 4,5 MFt összegekkel járult hozzá 1999-ben, összesen 300 millió Ft értékben az Európai Harmonizációs Keretbôl. 2000-ben a kistérségi vidékfejlesztési programok tervezése az EU Harmonizációs keretbôl, valamint a Vidékfejlesztési célelôirányzatból folytatódott. Az Acquis átvételének Nemzeti Programja (ANP) alapján az FVM – az esélyegyenlôség biztosítására – valamennyi vidékfejlesztési pályázatot benyújtott kistérséget segített abban, hogy az év második felére operatív programmal rendelkezzen. Ezzel összhangban folytatódnak a szerzôdéskötések a kistérségekkel a következôk szerint: az „A” kategóriás kistérségekkel az operatív programjaik elkészítésére; a „B” kategóriás kistérségekkel az 1999-ben elmaradt stratégiai programjaik, valamint az operatív programjaik elkészítésére; a „C” kategóriás kistérségekkel a helyzetelemzés, stratégiai programok, valamint az operatív programok készítésére. 2001/3 FALU VÁROS RÉGIÓ

V

I

D

É

K

F

A minisztérium az egyes kistérségi programok elkészítéséhez (a kistérséget alkotó települések száma, népessége és összterülete alapján) kistérségenként összesen mintegy 5,5-7,5 millió Ft összeggel járul hozzá. A szerzôdések részét képezik a vidékfejlesztési stratégiai programok, valamint a vidékfejlesztési operatív programok elkészítését segítô útmutatók. Az útmutatók egységes szakmai alapot nyújtanak a programok elkészítéséhez és értékeléséhez. A tartalmi és formai értékelést munkafázisonként szakmai háttérintézmények, a regionális fejlesztési tanácsok munkaszervezetei, valamint civil szervezetek bevonásával végezzük, majd – ajánlásként – megküldjük a kistérségek részére programjaik továbbfejlesztéséhez. Az egységes módszer lehetôvé teszi a vidékfejlesztés nemzeti támogatási igényének és a saját forrásnak kistérségi, regionális, országos felmérését és összesítését az elkövetkezô 7 évre. A kistérségi vidékfejlesztési programok uniós elvek alapján, „alulról” építkezve, helyi partnerséggel készülnek, a lakosság, az önkormányzatok, helyi vállalkozások és civil szervezetek részvételével. A SAPARD-támogatás elnyerését célzó felkészülés az uniós pénzfelhasználás betanulási folyamata, amelynek sikeres teljesítésével a csatlakozást követôen megnyíló EU pénzügyi alapok – várhatóan évi több száz Mrd Ft-os összeg – felhasználására készül fel az ország. 2.4. A kistérségi programok készítését-megvalósítását garantáló helyi szervezeti háttér támogatása

A 7 évre szóló program megvalósításának kulcskérdése az erôs civil háttér. A kistérségekben tudatosodnia kell annak, hogy a kormányzati szakmai irányítás nem hagyja ôket magukra kezdeményezésükben. A kistérségekben döntôen a kistérséget alkotó települési önkormányzatok összefogásával és pénzügyi támogatásával létrejött civil szervezetek (többnyire önkormányzatok szövetségei) irányításával és felelôsségével folyik a program-készítés. Összhangban az ANP-ben elôirányzottakkal, az FVM erôsíteni kívánja a programok készítésének és megvalósításának garanciáját biztosító helyi, szakmai szervezeti hátteret. Ebbôl a célból az FVM – egységes elvek szerint, amelyek kidolgozása jelenleg folyik – hozzájárul a nonprofit szervezeteknél a vidékfejlesztési munkakör és a szükséges munkafeltételek kialakításához. Az információkkal ellátott helyi szakember tevékenysége segíti a betanulási folyamatot, a csatlakozás után megnyíló uniós pénzügyi alapok felhasználására való felkészülést. Az EU-országok gyakorlata és tapasztalatai alapján mintegy 5 éven belül a helyi vidékfejlesztési szervezetek önfenntartóvá válásával számolunk. 2.5. Regionális vidékfejlesztési irodák létrehozása

Az uniós pénzeszközök elérésének feltétele az annak fogadására alkalmas intézményrendszer kialakítása. Ezzel összhangban a SAPARD vidékfejlesztési támogatásokkal kapcsolatos szakterületi feladatok ellátására 2000 szeptemberében realizálódott a regionális vidékfejlesztési irodák felállítása. Az iroFALU VÁROS RÉGIÓ 2001/3

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

dák munkatársai köztisztviselôk, az FVM Vidékfejlesztési Programok Fôosztálya munkatársai, létszámuk 21 fô, munkavégzésük kihelyezett irodákban – helyszínenként 3–3 munkatárssal – a 7 régióban került kialakításra, Miskolc, Debrecen, Szeged, Budapest, Zalaegerszeg, Székesfehérvár és Kaposvár székhellyel. Az irodák vezetôinek és munkatársainak kiválasztása pályázat alapján történt, a szakirányú végzettség és a nyelvtudás figyelembevételével. 2.6. A kistérségi vidékfejlesztési programok és a SAPARD-támogatásra benyújtandó projektek összefüggései

A kistérségi stratégiai programok a helyi adottságokra alapozva, helyi összefogással készülnek, 7 éves idôtávra, komplex szemlélettel, integrált tartalommal. Túllépnek a mezôgazdaság (élelmiszergazdaság) keretein, más ágazatokhoz tartozó feladatokat is magukban foglalnak (pl. infrastruktúra, vízügyi, környezetvédelmi fejlesztések). A tervezett fejlesztések (projektek) összehangolását a munkaközi hatósági egyeztetések biztosítják, egyidejûleg lehetôség nyílik a különbözô ágazati fejlesztések forráskoordinációjának megtervezésére is. Az integrált kistérségi vidékfejlesztési programokban meghatározott fejlesztési célokhoz kapcsolódó projektek részben a SAPARD-forrásból, részben különbözô nemzeti forrásokból társfinanszírozhatók, helyi saját forrás bevonásával. A program megvalósulására akkor van esély, ha megvalósul a források többszintû koordinálása. A program – keretként – a tervezett fejlesztések és a pénzügyi források összehangolásával a hatékonyságot hivatott biztosítani. A pályázatoknak (projekteknek) – összhangban az uniós elôírásokkal – bizonyítaniuk kell a gazdasági, a környezetvédelmi és a szociális (foglalkoztatási) hatékonyságot. A kistérségi vidékfejlesztési programokba integrált, a SAPARD-program keretében – a 2349/1999.(XII. 21.) Korm. határozattal – jóváhagyott intézkedéseken túlmutató célok különbözô nemzeti forrásokból társfinanszírozhatók. A SAPARD pályázatokat – az Európai Bizottság döntését követôen, az EU SAPARD-forrás megnyílásakor – hirdeti meg az FVM, ún. horizontális, azaz országos pályázat kertében. A pályázat tehát nem zárja ki a kistérségi programokban részt nem vevô pályázókat sem, de a hatékonysági számításoknál a programokhoz kötôdô projektek, illetve a programokba illeszkedô pályázatok nyilvánvaló elônyt tudnak felmutatni, ennek megfelelôen – pontozással is elismert – elsôbbséget élveznek a támogatás odaítélése során. ÖSSZEFOGLALÓAN: az Európai Unió elveihez közelítô vidékfejlesztés kormányzati szinten a gyakorlatban 1999. évben indult a kormányzati struktúra átalakításával. A vidékfejlesztés elvi megalapozása keretében meghatározásra került a vidék fogalma, Magyarország vidéki területei, továbbá a vidékfejlesztési politika alapelvei, a vidékfejlesztés stratégiája és irányai. A szakterület kidolgozta a vidékfejlesztési alprogramokat és beépítette a magyar gazdaság „Átfogó fejlesztési terv”ébe. A vidékfejlesztés pénzügyi hátterét képezô vidékfejlesztési (területfejlesztési) célelôirányzat 1999-ben szerkezetében és 37

V

I

D

É

K

F

mûködésében gyakorlatilag az elôzô években mûködô területfejlesztési célelôirányzattal volt azonos, célkitûzéseiben területfejlesztési és vidékfejlesztési elemeket is megjelenítve. A 2000. évi vidékfejlesztési célelôirányzat a társfinanszírozással megvalósuló EU SAPARD-támogatás célkitûzéseivel harmonizál. 1999-ben elkészült és az Európai Bizottság részére átadták Magyarország 7 évre szóló agrárszerkezet-átalakítási és vidékfejlesztési (SAPARD) tervét. A szakterület 1999-ben – összhangban az Acquis átvételének Nemzeti Programjával – elsôdleges feladatként a különbözô szervezôdési szinteken (kistérség, megye, régió, ország) a programozási ismeretek elsajátítását és az integrált vidékfejlesztési programok készítését ösztönözte, melyek megalapozhatják mind az agrárstruktúra-váltást, mind a Strukturális Alapok fogadását.

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

Jegyzetek: 1. Special Accession Program for Agriculture and Rural Development: Agrárstruktúra- és Vidékfejlesztési Speciális Elôcsatlakozási Segélyprogram 2. Forrás: Magyarország SAPARD terve 2000–2006. Földmûvelésügyi Minisztérium, 2000. június, 4. változat 3. Azok a települések, ahol az állandó lakosok száma 120 fô/km2, vagy annál kevesebb 4. Az agrárgazdaság, a vidékfejlesztés és a területfejlesztés stratégiai kérdései, Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, Budapest, 1999. március 5. Acquis Communautaire: a Közösségi Vívmányok, az EU joganyaga

Integrált vidékfejlesztés V. Falukonferencia Szerk. Kovács Teréz, MTA Regionális Kutatások Központja Pécs, 2000. 17–25. p. aktualizált szöveg

EURÓPAI UNIÓS HÍREK Brüsszelben ez év március 1-jén aláírták a magyar SAPARD-program végrehajtásához szükséges többéves és éves pénzügyi megállapodást

A program végrehajtásának megkezdéséhez az Európai Bizottságnak még hivatalosan jóvá kell hagynia a lebonyolításban kulcsszerepet játszó SAPARD Ügynökség akkreditálását, s ezt követôen kezdôdhet meg a támogatások átutalása a Nemzeti Alap által kezelt számlára. Magyarországot megelôzôen Bulgária, Észtország, Lettország, Lengyelország, Románia és Csehország írta alá Brüsszellel a többéves (a program hétéves futamidejére vonatkozó) pénzügyi megállapodásokat. A közösség 2001-es pénzügyi kötelezettség vállalását tartalmazó éves pénzügyi megállapodást eddig Magyarországon kívül Bulgáriával, Csehországgal és (a magyarokkal egy napon) Észtországgal írták alá. A mezôgazdaság szerkezetátalakítását és a vidékfejlesztést támogató SAPARD-program végrehajtási szabályait rögzítô többéves és a 2001-es finanszírozási tervre vonatkozó éves pénzügyi megállapodás aláírását követôen a következô teendôk maradtak hátra a pénzek kifizetésének megkezdéséig: – Az Országgyûlésnek ratifikálnia kell a nemzetközi szerzôdésnek számító többéves pénzügyi megállapodást. A megállapodás magyar részrôl csak ekkortól számít megkötöttnek. – Az erre illetékes magyar szervnek (az Állami Számvevôszéknek) az eljárási szabályoknak megfelelôen elô-akkreditálnia kell a SAPARD Ügynökséget, amely egy, a program menedzseléséért (a pályázatok kiírásáért és elbírálásáért stb.) és egy, a pénzek kifizetéséért felelôs részbôl áll. Magyarországon jelenleg az elô-akkreditációra való felkészülés folyik. Szakértôk szerint az ügynökség április végére készen fog állni az elô-akkreditáció megkezdésére. – A hivatalos angol nyelvû akkreditációs dokumentum és a kísérô okmányok Brüsszelnek történô átadása után az Európai

38

Bizottság hozzálát az intézményi háttér és az elô-akkreditációs eljárás megvizsgálásához. – Brüsszel a folyamat végén döntést hoz, amelyben a SAPARD Ügynökségre ruházza át a segélyprogram végrehajtásának felelôsségét. – Ezzel párhuzamosan megindulhat a segélyek elsô 10 százalékának kifizetése a Nemzeti Alapnál létesített számlára. – Megkezdôdhet a pályázatok meghirdetése. Erre optimista becslések szerint is legkorábban a nyár végén lehet számítani. A vontatottan haladó elôkészítés ellenére sem kell tartani attól, hogy a támogatás elvész, mert az Európai Bizottság a csúszással eleve számolva, két évet adott a már lekötött, odaítélt pénzek felhasználására. Franz Fischler, az Európai Bizottság agrárbiztosa nemrég jelezte, hogy a tagállamoknál kezdeményezni kívánja a lekötött pénzek felhasználására elôírt kétéves (2002. december 31-ig tartó) határidô további egy évvel való meghosszabbítását. SAPARD-költségvetés (1999. évi árakon - millió euróban) Bulgária 52,124 Csehország 22,063 Észtország 12,137 Lengyelország 168,683 Lettország 21,848 Litvánia 29,829 Magyarország 38,054 Románia 150,636 Szlovákia 18,289 Szlovénia 6,337 Összesen 520,000

2001/3 FALU VÁROS RÉGIÓ

V

I

D

É

K

F

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

A FRANCIA AGRÁRORIENTÁCIÓS TÖRVÉNY 1999 márciusában az EU Berlini Csúcsértekezletén megszavazott, az elôirányzottakhoz képest mérsékelt változásokat tartalmazó Agenda 2000 dokumentum elfogadását követôen Franciaország – nemzeti szinten elsôként a tagországok közül – mezôgazdasági kiegészítô törvény (ún. agrárorientációs törvény) bevezetésére tett javaslatot. A törvény célja a KAP által nyújtott támogatások modulálása. Franciaországban 1999-ben a támogatott agrártermelôk 10%-a kapta a támogatások 1/3 részét. Franciaország ezt a helyzetet módosítani kívánta, azzal a meggyôzôdéssel, hogy nemzeti szinten – országos adottságaiknak megfelelôen – más tagországoknak is meg kell tenniük a szükséges modulációkat. Franciaország limitálta az ún. kompenzációs kifizetések felsô határát, a megtakarítást a vidék fejlesztését szolgáló célokra fordítja, specifikus, területenként (régiónként) eltérô módon. Az agrárorientációs törvényt széles körû társadalmi egyeztetést követôen 1999 ôszén fogadta el a francia parlament. A francia mezôgazdasági orientációs törvény példát ad arra, hogy a jelentôs mértékben közösségi hatáskörbe tartozó mezôgazdasági szabályozás területén a tagállamoknak van mozgásterük saját, egyedi helyzetükhöz alkalmazkodó nemzeti szabályok bevezetésére is. A törvény legjelentôsebb tartalmi eleme a termelés mennyiségéhez kötôdô automatikus támogatásokról szerzôdésen alapuló támogatási rendszerre való átállás irányába való elmozdulás. A szerzôdéses rendszerben a gazdálkodók területi gazdálkodási típusszerzôdésekben vállalt kötelezettségek teljesítésének ellentételezéseként részesülnek juttatásokban. A típusszerzôdésekben szereplô kötelezettségek az országos és a területi szinten meghatározott prioritásokat tükrözik (pl. közérdekû tevékenységek végzése, adott térségek, illetve ágazatok vonatkozásában az általánosnál szigorúbb környezetvédelmi kötöttségek vállalása). A szerzôdéses támogatási rendszer ily módon lehetôvé teszi a mezôgazdasági tevékenység termelési, környezetvédelmi és társadalmi feladatainak, valamint a különbözô térségek eltérô adottságainak kiegyensúlyozottabb érvényesítését. A törvény lényeges eleme az egyes területek (megyék, régiók) agrárszerkezet-átalakítási politikájának megvalósítását célzó eszközök meghatározása is. (Mohácsy) Részletek a francia agrárorientációs törvény indoklásából Az agrárpolitika immár nem érheti be azzal, hogy a termelés növelését ösztönözze, lehetôvé kell tennie új megállapodás elérését olyan tágabb és tartalmasabb célkitûzésekre vonatkozóan is, amelyek megfelelnek az Európai Unió által a mezôgazdaság számára kijelölt iránynak. FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/3

A gazdák várják ezt a módosítást. A termelés és a termelékenység növekedésével párhuzamosan gazdaságok százezrei tûntek el. A gazdaságok eltûnésének ez a folyamata elfogadható volt mindaddig, amíg a mezôgazdasági munkaerô a városokban munkát talált, de ma már nem az, mert munkanélküliséghez és a vidék szociális infrastruktúrájának szétrombolásához vezet. A gazdaságok és a termelés koncentrációja, a gazdák közti jövedelemkülönbségek továbbélése (a Creuse megyei gazdák átlagjövedelme csaknem húszszor kevesebb, mint az Aube megyeieké), az alapanyag-termelôk pozíciójának gyengülése a feldolgozókkal és a forgalmazókkal szemben megannyi tényezô, amely miatt a gazdák a szabályok módosítását kívánják. A kergemarhakór csak tovább növelte a fogyasztók félelmeit, akiknek nagyon nagy többsége városokban él, s egyre fokozottabb mértékben feldolgozott, a nyers mezôgazdasági termékektôl és a termelôktôl egyre távolabb esô termékeket fogyaszt. E válság, amely megmutatta, milyen félelmek élnek az emberekben az élelmiszerekkel szemben, a vádlottak padjára ültette azt a mezôgazdaságot, amely a rövid távú gazdasági érdekek oltárán feláldozza a közegészségügy érdekeit. S a gazdák – bármennyire igazságtalanok is azok a vádak, amelyekkel ma ôket illetik, hiszen gyakran ôk maguk sem tudják igazán, hogy mi az összetétele azoknak a tápoknak, amelyekkel állataikat etetik – nem tekinthetik úgy, hogy e válság bekövetkeztével, mi sem változott. A fogyasztók egyre több tájékoztatást kérnek és fognak kérni a fogyasztott a termékekrôl, azok eredetérôl, a feldolgozás és a csomagolás során alkalmazott eljárásokról. A gazdákat, akiket hosszú idôn át a szülôföld letéteményeseinek és a természeti erôforrások biztosítékainak tartottak, most azzal vádolják, hogy mindezt veszélybe sodorják túlságosan intenzív termelési módszereikkel. E téren is gyakran szélsôséges vádak hangzanak el. A városlakók hulladékaikat olyan tisztítótelepekre továbbítják, amelyeknek iszapját azután a termôföldekre terítik szét, illetve olyan égetômûvekbe, amelyeknek kibocsátásai nagyon károsak lehetnek a környezetre. A szennyezésért tehát mindenki felelôs. A mezôgazdasági termelôknek tett szemrehányások mégsem nélkülöznek minden alapot. A vizek nitrogénszennyezése, a túlzott öntözés, a tájpusztulás nem kivételes vagy marginális jelenség, hanem gyakran a mezôgazdasági tevékenység velejárója. Olyan korban élünk, amikor minden közösségi, de különösen az állami beavatkozással megvalósuló politikával kapcsolatban kétségek merülnek fel. Ez alól az agrárpolitika sem kivétel. Az adófizetôk csak akkor hajlandóak tartósan jelentôs közpénzeket fordítani a mezôgazdaság támogatására, ha ezzel hozzájárulnak a munkalehetôségek megôrzéséhez, a természeti erôforrások védelméhez és az élelmiszerek minôségének javításához. 39

V

I

D

É

K

F

A mezôgazdasági termelôk gazdasági, szociális és környezeti funkciót is betöltenek. Alapvetô feladatuk az élelmiszertermelés és bizonyos nem élelmiszergyártás céljára használt alapanyagok elôállítása. E szerepet azonban csak akkor tudják tartósan betölteni, ha figyelmet fordítanak azoknak a természeti erôforrásoknak a megôrzésére és megújítására, amelyektôl munkalehetôségeik közvetlenül függenek. Végül a mezôgazdasági tevékenység fejlôdése azon szociális infrastruktúra minôségétôl és sûrûségétôl is függ, amelyben a mezôgazdasági termelôk élnek. Elsivatagosodott vidéken nem folyhat tartós mezôgazdasági tevékenység sem. A mezôgazdasági termelôk azonban a munkaerô foglalkoztatásához az általuk létrehozott közösségi szolgáltatásokon keresztül is hozzájárulhatnak. Jelen agrárorientációs törvénytervezet figyelembe veszi a mezôgazdasági termelôk hármas küldetését, s ennek megfelelôen definiálja az új alapokra helyezett és korszerûsített állami beavatkozás céljait. A mezôgazdaság válaszúthoz érkezett. Az Európai Unió agrárpolitikájának újabb reformja van elôkészületben. Elviseljük-e ezt a reformot azzal az egyetlen perspektívával, hogy az alapanyagárak tovább csökkennek, s e csökkenést a gazdáknak nyújtott közvetlen támogatások növelése fogja többé-kevésbé kompenzálni, vagy Franciaország képes lesz ismét olyan javaslattevôvé válni, olyan új agrárpolitikát meghatározni, amely újra legitimmé teszi a mezôgazdaságnak nyújtott köztámogatásokat. Az európai mezôgazdaság a vesztébe rohan, ha egyetlen célként azt tûzi maga elé, hogy a világpiacon a világ legversenyképesebb konkurens termelôiével azonos áron tudjon alapanyagokat értékesíteni. Ez csak úgy válhatna lehetségessé, ha legalább 300 000 francia és sok százezer európai gazdaságot felszámolnának. Ilyen eredményre senki sem törekszik. Az intervenciónak csak akkor van értelme, ha elôsegíti olyan, magas hozzáadottérték-tartalmú termékek elôállítását, amelyek vevôre találnak Európában és az egész világon, mert más érvek is mellettük szólnak, nem csak a hozzájuk kapcsolódó árak. Csak akkor indokolt, ha tartós és kiegyensúlyozott gazdasági fejlôdést támogat, elôsegíti a gazdaságok fennmaradását, a foglalkoztatást, azaz fiatal gazdák letelepedését, és megerôsíti a gazdák szolgáltatás- és tájteremtô szerepét. Az agrárpolitikai célok ezen módosításával együtt kell járnia az állami beavatkozást kezelô korszerû eszközök megteremtésének. A mezôgazdasági közkiadásokat jelenleg lényegében a közös piaci szervezetek által meghatározott szabályok mechanikus alkalmazásával foganatosítják. Nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy a köztámogatások mértéke arányos a gazdaság méreteivel. Ez a rendszer az olyan individualista stratégiákat támogatja, amelyeknek célja a gazdaságok méreteinek növelése, hozzájárul a gazdálkodás és a tevékenységek koncentrációjához, a területi és környezeti egyensúly megbomlásához, a munkahelyek számának csökkenéséhez. Ezt kell megváltoztatni a mezôgazdasági politika szerzôdéses alapra fektetésével. Ez az új megközelítés abban a területi gazdálkodási szerzôdésben fog megtestesülni, amelyet a termelôk megköthetnek, függetlenül attól, hogy hol található a gazdaságuk és mit 40

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

termelnek benne. Azok a tervek, amelyek mellett a gazdák ezzel elkötelezik magukat, a gazdálkodás minden aspektusát felölelik, legyen szó magáról a termelésrôl, a termelés körülményeirôl vagy a mezôgazdasági termeléshez kapcsolódó szolgáltatásokról. E szerzôdésekben találkozniuk kell a gazdák mezôgazdasági termelôi terveinek és az országos, regionális és megyei programokban szereplô kollektív célkitûzéseknek. A mezôgazdasági termelôknek nyújtott köztámogatások részben attól fognak függeni, hogy e kollektív célokat milyen mértékben veszik figyelembe. Az e szektornak nyújtott köztámogatások kezelésének alapvetô korszerûsítésérôl van tehát szó. A közpolitika kezelésének e módosításával elôkészítjük az agrártámogatás elkerülhetetlen leválasztását a termelésrôl. Olyan helyzetbe hozzuk gazdaságainkat, amelyben jó feltételekkel mûködhetnek azon keretek között, amelyek holnap mindenkire kötelezôek lesznek. Nem a múlt iránti nosztalgiáról van tehát szó, nem arról, hogy visszafelé menjünk, hanem éppen ellenkezôleg arról, hogy elônyt szerezzünk, s Franciaország ismét javaslatokat tudjon letenni az asztalra a közös agrárpolitika kidolgozása során, hisz ezt már nagyon régen nem teszi. Az agrártámogatások egyik rendszerérôl a másikra természetesen nem lehet egy csapásra áttérni. A mezôgazdasági politikában a szerzôdéses rész fokozatosan jut majd egyre nagyobb szerephez, s egy ideig mellette fennmaradnak még a múltból származó támogatások is. Ezt az új orientációt mégis világosan jelezni kell, hogy a gazdák fokozatosan alkalmazkodni tudjanak hozzá. Egy orientációs törvény szerepe az, hogy jelezze a bekövetkezô változásokat, s lerakja a jövôbeni fejlôdés alapjait. Ez nem azt jelenti, hogy a múltban tett minden erôfeszítést hiábavalónak kell tekinteni. A gazdák az elmúlt évtizedek során olyan kollektív fejlesztési eszközöket teremtettek, amelyek természetesen szerephez jutnak a jövôbeni fejlesztéseknél is. Annál inkább betölthetik majd szerepüket, minél jobban megerôsíti a gazdák helyzetét a társadalomban az agrárpolitika új orientációja. A mezôgazdasági és az élelmiszeripar csak nyerhet azzal, ha a jövôben is sok, dinamikus gazdálkodó lesz, aki együttmûködik vele a magas hozzáadottérték-tartalmú termékek elôállításában. Az élelmiszeripar a kutatásnak és az újításoknak köszönhetôen tudta növelni piaci részesedését mind Európában, mind pedig a világ többi részén, nem pedig azzal, hogy alapanyagokat forgalmaz olcsó áron. Az egyre nyitottabb piacok még határozottabb elmozdulást követelnek meg ebben az irányban. A közpolitika dolga, hogy az Európai Unión kívüli külsô piacokra irányuló kereskedelemfejlesztési erôfeszítéseket megfelelô intézkedésekkel támogassa. Természetesen idôvel a gazdaságokra érvényes törvényi, adó- és szociális szabályozásnak is módosulnia kell. A mezôgazdasági tevékenység definíciója az agrárpolitika céljainak függvényében történik. A gazdaságokra érvényes adózási és társadalombiztosítási szabályoknak tehát figyelembe kell venniük a mezôgazdasági tevékenység új definícióját. Új jogszabályokat kell kidolgozni, hogy teljes egészében figyelembe le2001/3 FALU VÁROS RÉGIÓ

V

I

D

É

K

F

hessen venni az új orientáció jegyében végbemenô változásokat, tiszteletben tartva a tisztességes verseny elvét a többi tevékenységi ággal. Jelen törvény elindítja ezt a folyamatot. Nem az a cél, hogy az ország egész területén azonos méretû gazdaságok jöjjenek létre, hanem az, hogy a megyei orientációs bizottságoknak legyenek eszközeik a gazdaságok társasági formái továbbfejlôdésének kézbentartásához. Arról is szó van, hogy e beavatkozásoknak a lehetô legátláthatóbb módon kell történniük mind a gazdák, mind az állampolgárok összessége számára. Az agrárorientációs törvény javítani kívánja a gazdaságokban dolgozó olyan házastársak jogállását is, akik nem társgazdálkodók és nem is társult tagok. A tervezetben szereplô rendelkezések nemcsak azt teszik számukra lehetôvé, hogy jogosultságot szerezzenek az átalánynyugdíjra, hanem azt is, hogy arányos nyugdíjat kapjanak a jelenleginél kedvezôbb feltételek között.

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

Módosul a termôföldek és erdôterületek kezelésének törvényi szabályozása, hogy figyelembe lehessen venni a gazdasági, környezeti és szociális funkciókat egyaránt. Szükségesnek bizonyult olyan rendelkezések meghozatala is, amelyek lehetôvé teszik a földhasználat, illetve igénybevétel módja minden olyan megváltoztatásának kézbentartását, amely alkalmas a mezôgazdasági és biológiai potenciál tartós módosítására, hogy elkerülhetô legyen a szántó- és erdôterületek ellenôrizetlen tönkretétele a városok körüli övezetekben. Átdolgozásra kerülnek a mezôgazdasági képzés feladatai is, hogy összhangban legyenek az ezen ágazatban érvényesülô politika új célkitûzéseivel, s ugyanígy új definíciót kap a mezôgazdasági és állategészségügyi kutatásoknak a mezôgazdasági és élelmiszeripari vertikumok versenyképességének fejlesztésében betöltött szerepe is. Végül szentesítésre kerül a pluralizmus elve a mezôgazdasági fejlesztésekre szánt hitelek kezelésében.

TÁRSRÉGIÓ SZÁSZORSZÁG

A Tolna megyei Sió-Sárvíz kistérség és a németországi szász tartomány a Szász–Magyar Fórum által kialakított partnerkapcsolatának erôsítése és a további együttmûködések érdekében a déldunántúli régióból 7 vidékfejlesztési szakember (Bea József hivatalvezetô, Kovács Judit munkatárs, FVM Tolna Megyei Földmûvelésügyi Hivatal, Palotásné Kôvári Terézia okl. építômérnök, Rohn Mátyás Györköny község polgármestere, Balogh László Pálfa község polgármestere, a Paks-Dunaföldvár Területfejlesztô Önkormányzati Társulás elnöke, Sári László irodavezetô és Mácsai Ádám vidékfejlesztési munkatárs FVM Vidékfejlesztési Programok Fôosztálya, Dél-dunántúli Regionális Iroda) tanulmányúton vehetett részt Szászországban március 11–18. között. A vidékfejlesztési tanulmányút során megismerkedtünk a volt kelet-németországi tartomány vidékfejlesztési stratégiai elképzeléseivel, az intézményi rendszer strukturális szerkezetével és az eddigi fejlesztések eredményeivel. Az egyhetes program keretében látogatást tettünk a Drezdában található Szász Tartományi Fölmûvelésügyi és Környezetvédelmi Minisztériumban, a Kamenz-i Tartományi Vidékfejlesztési Hivatalban, illetve az Annaberg-Buchholz-i Önkormányzati Hivatalban. A német vidékfejlesztési intézményrendszer struktúrája eltér a magyar gyakorlattól, így ezen intézmények feladatainak, tevékenységi köreinek megismerését követôen tudtunk arra következtetni, hogy mely magyarországi intézmény megfelelôi. Felkerestünk mérnöki tervezôirodákat, melyek feladata a vidékfejlesztési tervek, stratégiai programok, Agrarstrukturelle Entwicklungsplanungen (AEP) kidolgozása és megvalósítása, valamint szaktanácsadás. Ezek a tervezôirodák segítik munkájukkal a nemzeti, tartományi és az uniós támogatások megfelelô felhasználását. FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/3

LEADER-program keretében történt fejlesztéseket is megismertünk, többek között a meißeni óváros és a sörnewitzi faluközpont-kastély rehabilitációját. További megvalósult projekteket is megtekintettünk. Az INTERREG II projekt alapján megvalósult Eurohof gyermektábort Hainewaldeban, mely a cseh–német–lengyel hármas határvidéken fekszik, s ahol a három országból érkezô gyerekek ökológiai nevelése folyik. Gyógynövény-feldolgozót Mildenauban, ahol gyógyszert és gyógyhatású készítményeket állítanak elô és forgalmaznak. Látogatást tettünk a rendszerváltást követôen kialakult mezôgazdasági, valamint borászati szövetkezeteknél, magánvállalkozásoknál, melyek a magyarországi privatizációt követôen merôben eltérô szisztéma szerint kerültek kialakításra, például a tulajdonviszonyok tekintetében. Tapasztalataink a következôkben összegezhetôk: Tudjuk, hogy az általuk elért eredmények csak úgy valósulhatnak meg, hogy voltak olyanok, akik azonosan gondolkodtak, akik a célok érdekében tenni is akartak. Ismereteink szerint uniós és állami pénzek egyaránt bôven a rendelkezésükre álltak. Megjegyzendô továbbá, hogy az ingatlanok újrahasznosításához a vissza nem térítendô eu-s és nemzeti támogatások mellett hosszú lejáratú, alacsony kamatozású (2%) kölcsönt is igénybe tudtak venni a tulajdonosok. E területen a magyar lehetôségek kevésbé kedvezôek. Sári László Mácsai Ádám FVM Dél-dunántúli Regionális Vidékfejlesztési Iroda

41

V

I

D

É

K

F

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

A VIDÉKFEJLESZTÉSI CÉLOK TÁMOGATÁSÁRA KIÍRT PÁLYÁZAT ÉRTÉKELÉSÉNEK TAPASZTALATAI 2000-BEN (A 34/2000. (VII. 6.) FVM rendelet alapján a „Vidékfejlesztési célok támogatására, a SAPARD-program elôkészítésére” címmel meghirdetett programra benyújtott pályázatok értékelése során szerzett tapasztalatok.)

A Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium 2000 augusztusában pályázati felhívást tett közzé vidékfejlesztési célok támogatására. A pályázat fedezete az a mintegy 1,4 milliárd Ft költségvetési forrás volt, amelyet eredetileg az induló SAPARD elôcsatlakozási alap három vidékfejlesztési intézkedésének a 2000. évi társfinanszírozására különített el a minisztérium. A 2000 év nyarára nyilvánvalóvá vált, hogy Magyarország SAPARD tervének elfogadása és a szervezet akkreditációja késik, ezért a tárca a pályázatot a hazai forrásokra alapozva hirdette meg. A pályázati felhívás mind a pályázat kiírói, mind a pályázók számára újdonság volt, hiszen már az európai uniós értékelési módszer bevezetését készítette elô. Ezért ez a pályázat „elô-SAPARD” néven vált ismertté. Célja az volt, hogy a gyakorlatban vizsgáztassa a pályázati rendszert, és a tapasztalatok birtokában hatékonyabbá és sikeresebbé váljon a SAPARD-források felhasználása. A SAPARD hazai elôkészítôi a vidékfejlesztési támogatások eljárásrendjének kidolgozásakor nem nélkülözhetik a 2000. évi VFC-pályázat kapcsán szerzett tapasztalatokat. Általános vélemény volt, hogy a vidéki pályázók lehetséges körét szûkíti az a körülmény, hogy egy részük nem rendelkezik a szükséges önerôvel. Ezt cáfolja az az adat, hogy a pályázatra több mint 1150 pályázat érkezett be, bár tény, hogy a régiók között igen nagy eltérés mutatkozott (1 sz. ábra). A legtöbb pályázatot a dél-alföldi régióban lakó, illetve e régióban megvalósuló fejlesztések pályázói nyújtották be, a legkevesebb pályázat az észak-magyarországi régióból érkezett. A három témakörben meghirdetett pályázatra témakörönként nagyságrendileg hasonló számú pályázat érkezett. A meghirdetett három vidékfejlesztési témakör céljaiban és megfogalmazásában hasonló a Magyarország SAPARD tervében megfogalmazott – 4.6, 4.7, 4.8 számú vidékfejlesztési – intézkedésekhez (1. sz. táblázat): A) Falufejlesztés és -felújítás, a vidék tárgyi és szellemi örökségének védelme és megôrzése. B) A gazdasági tevékenységek kiszélesítése, alternatív jövedelemszerzést biztosító tevékenységek fejlesztése. 42

C) A vidéki infrastruktúra fejlesztése és javítása. A beérkezett pályázatok befogadását, értékelését és a döntéshozók számára történô elôkészítését a 2000 októberében megalakult FVM Vidékfejlesztési Programok Fôosztálya Regionális Vidékfejlesztési Irodák (REVI) munkatársai végezték. Az értékelési rendszer szakmai kereteinek kialakításában és figyelemmel kísérésében az FVM Vidékfejlesztési Programok Fôosztálya, a VÁTI Kht. Országos Vidékfejlesztési Iroda, valamint Phare- szakértôk is közremûködtek. A REVI-k a pályázatokat – az EU eljárásrend irányelvei szerint – meghatározott, egységes, kétszintû bírálati rendszer alapján értékelték. A döntés-elôkészítô munka során a fôosztály regionális munkatársai elôször az illeszkedési és jogosultsági kritériumokat vizsgálták meg, majd – amennyiben a pályázat megfelelt ezen kritériumoknak – a tartalmi bírálat következett. A tartalmi bírálat eredményeképpen megítélt pontszámok alapján rangsor alakult ki. A bírálat második szintjét a társminisztériumok és társfôosztályok, valamint szakmai civil szervezetek szakértôibôl alakított szakbizottságok jelentették. Ezen bizottságoknak jogosítványuk volt arra, hogy a 34/2000. (VII. 6.) a vidékfejlesztési célerôirányzat 2000. évi felhasználásának részletes szabályairól szóló FVM rendelet, valamint a pályázatai felhívásokban megfogalamzottak alapján határozzák meg a nyertes pályázatok végsô körét. A kétszintû bírálat eredményeképpen a beérkezett pályázatok 40%-a részesült támogatásban, 25%-át a bizottság elutasította, 35%-át pedig jogosultság, a pályázati témakörhöz való illeszkedés hiányában, elégtelen hiánypótlás, illetve a hiánypótlás elmulasztása miatt kizárták. A bírálati munka során számos tanulság levonására nyílt lehetôség. A több mint 1150 öt példányban beadott pályázat akár darabszámban, akár m3-ben kifejezve is tetemes mennyiséget jelent. Ahhoz, hogy ezt a mennyiséget gyorsan és hatékonyan fel lehessen dolgozni, nem csupán a feldolgozásban résztvevôk fegyelmezett munkája szükséges, hanem a pályázók együttmûködése is. Ennek egyik alapvetô feltétele, hogy a fejlesztési elképzelés a pályázóban már kellôen 2001/3 FALU VÁROS RÉGIÓ

V

I

D

É

K

F

E

megérlelôdjék, és a már kiforrott elképzelésekhez keressen forrást. Nem valószínû, hogy eredményre vezetne az a technika, hogy egy megjelenô felhíváshoz igazodva, a rendelkezésre álló – gyakran rövid – idô alatt szülessék meg a pályázat tárgya. A jó fejlesztés alapja a tervezés, a stratégiai gondolkodás, ismérve a benyújtott dokumentáció formai és tartalmi kidolgozottsága. Ahhoz, hogy ezt a módszert kövessék a pályázók, természetesen az is szükséges, hogy a pályázati rendszer széles körben ismert, kellôképpen kiszámítható és az évek során lehetôleg változatlan legyen. A SAPARD több évre szóló támogatási rendszere megfelel a fenti feltételeknek. Elmondható, hogy a pályázók egy része a három intézkedés célját, mértékét nem minden esetben értelmezte kellô pontossággal. Ezen félreértések következtében például a rendeletben és a pályázati felhívásban megadottnál magasabb támogatási arányt vagy összeget jelöltek meg, vagy a pályázati kiírásban megengedettnél több pályázatot is beadtak ugyanazon a témakörön belül, vagy mezôgazdasági alaptevékenységhez kértek támogatást. Az Európai Unió területpolitikai gyakorlatának tûkrében a sikeresnek ítélt pályázatoknál is dominált az 1–1-projektben való gondolkozás, a programszemlélet hiánya. Az ebben történô elôrelépést a SAPARD-terv most folyamatban lévô pályázati felhívásának kidolgozásánál célszerû és szükséges hangsúlyosan kezelni. Az „elô-SAPARD” pályázat fentiekben körvonalazott tapasztalatai a vidékfejlesztési pályázati felhívás és csomag kidolgozásánál nagymértékben hasznosulni fognak.

J

L

E

S

Z

T

É

S

Az elôzôekben foglaltak alapján sokakban felvetôdhet a kérdés: milyen is egy jól összeállítható pályázat. A pályázatnak a tartalmi feltételek mellett a pályázati kiírásban szereplô formai követelményeket is ki kell elégítenie. Így például: – Helyes összegben befizetett pályázati díj. – A projekt tartalmát tömören kifejezô cím és a pályázati cél helyes meghatározása. – A pályázat táblázatainak a hozzá tartozó útmutató szerinti helyes és pontos kitöltése az egymást követô részek sorrendiségének megtartása mellett; A szándékosan ki nem töltött részeket egyértelmûen meg kell jelölni. A táblázatokban a pénzösszegeket ezer Ft-ban kell szerepeltetni. – Lényegre törô, érthetô, tömör szöveges részek (a fontosabb szavak vagy mondatrészek kiemelésével). – Világos és egyértelmû megfogalmazás az egész dokumentációban, különösen a fejlesztés célját, haszonélvezôit, a fejlesztés tartamát illetôen. – Részletes és indokolt – beszállítói vagy kivitelezôi árajánlattal alátámasztott – költségvetés és üzleti terv. – A kötelezô mellékletek (aláírt, lepecsételt és érvényes) elôírt sorrend szerinti csatolása a pályázati anyaghoz (szakhatósági engedélyek, igazolások, banki pénzügyi igazolások, építési jellegû pályázatok esetében a helyszín eredeti állapotára vonatkozó dokumentáció, egyéb támogatási kedvezményre való jogosultság igazolása stb.).

1. számú táblázat A „Vidékfejlesztési célok támogatására …” pályázat összegzô táblázata Pályázati téma Régió

Falufejlesztés támo- elutagatott sított

Alternatív jövedelemszerzés

kizárt

össz. támogatott

Infrastruktúra

elutasított

kizárt

össz.

támogatott

elutasított

kizárt

össz.

Közép-Magyarország

11

2

12

25

14

10

8

32

15

1

8

24

Közép-Dunántúl

28

18

16

62

18

10

27

55

15

6

15

36

Nyugat-Dunántúl

16

16

44

76

22

16

32

70

14

9

16

39

Dél-Dunántúl

30

13

29

72

33

28

30

91

17

20

16

53

Észak-Magyarország

14

8

11

33

17

4

15

36

11

5

14

30

Észak-Alföld

18

16

18

52

19

18

25

62

33

26

16

75

Dél-Alföld

30

15

5

50

37

20

31

88

54

24

8

86

147

88

135

370

160

106

168

434

159

91

93

343

Összes FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/3

43

V

I

D

É

K

F

– Gondosan (tartósan) összefûzött, könnyen kezelhetô pályázati példányok az eredeti igazolásokat, engedélyeket, okiratokat tartalmazó példány megjelölésével. – Az uniós pénzügyi alapok elérésének, a hatékony felhasználás bizonyításának egyik ismérve a partnerség elvének érvényesítése. A hazai pályázók jelentôs része még most tanulja. A vidékfejlesztésben különösen hangsúlyos a helyi erôforrások, adottságok minél szélesebb körû felhasználása, valamint a helyben hozzáadott érték megjelenítése, helyben tartása. A már meglévô vagy a fejlesztés során kialakuló kapcsolatokat azonban dokumentumokkal (támogató nyilatkozatok, együttmûködési megállapodások, kistérségi menedzser véleménye stb.) kellôen alá kell támasztani. Az itt felsorolt általános tanulságok és javaslatok a jövôben remélhetôleg sok sikeres, jól megírt pályázat összeállításához nyújtanak segítséget. A következô lapszámokban ismertetni kívánjuk a régiós tapasztalatokat, valamint egy cikksorozat keretében egy-egy fogalom, témakör vagy gyakorlati kérdéscsoport részletesebb elemzését is közöljük (pl. falusi turizmus, alternatív jövedelemszerzés, partnerség, üzleti terv, környezeti hatások stb.)

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

A regionális vidékfejlesztési irodák munkatársai mellett az 1999. évi kistérségi vidékfejlesztési programok készítésére kiírt többfordulós pályázatra jelentkezett kistérségek vidékfejlesztési menedzserei is készséggel és szakszerûen nyújtanak tájékoztatást a 2000. évi pályázatok tapasztalatairól, valamint a 2001–2002. évi vidékfejlesztési célelôirányzat pályázataival kapcsolatban annak érdekében, hogy egyre több színvonalas pályázat készüljön. KÉKES SZABÓ KÁLMÁN, FVM Vidékfejlesztési Programok Fôosztálya, Dél-alföldi Regionális Vidékfejlesztési Iroda, Szeged KOCSONDI TAMÁS, FVM Vidékfejlesztési Programok Fôosztálya, Nyugat-dunántúli Regionális Vidékfejlesztési Iroda, Zalaegerszeg SZUDA ZOLTÁN, FVM Vidékfejlesztési Programok Fôosztálya, Dél-alföldi Regionális Vidékfejlesztési Iroda, Szeged VERES BERNADETT, FVM Vidékfejlesztési Programok Fôosztálya, Budapest

IRODAMEGNYITÓ SZEGEDEN Ez már a harmadik irodamegnyitó abban a hét állomásból álló országos sorozatban, amelyben a még 2000 szeptemberében felállított FVM Regionális Vidékfejlesztési Irodák bemutatkoznak. Az irodamegnyitók idôpontja nem véletlenül esett erre az idôszakra, ugyanis ennyi idôre volt szüksége az irodahálózatnak arra, hogy feldolgozza a 34/2000. FVM rendelet alapján kiírt vidékfejlesztési célok támogatására, a SAPARD-program elôkészítésére beérkezett mintegy 1200 pályázatot, valamint kialakítsa szakmai kapcsolatrendszerét. A hivatalos átadáson mintegy száz meghívott – médiák képviselôi, kistérségi vidékfejlesztési menedzserek, tudományos mûhelyek képviselôi – vettek részt. A még teljesebb nyilvánosság biztosítása céljából sajtótájékoztatóval kezdôdött a program, melyen Szendrôné dr. Font Erzsébet, az FVM Vidékfejlesztési Programok Fôosztályának vezetôje, dr. Loncsár Krisztina, a Regionális Irodák osztályvezetôje, valamint Szuda Zoltán, a Dél-alföldi Regionális Vidékfejlesztési Iroda vezetôje tartott rövid beszámolót a média számára a vidékfejlesztést érintô aktuális kérdésekrôl, tervezett intézkedésekrôl és az akut problémákról. Dr. Marosvári Attila, a Csongrád Megyei Közgyûlés alelnöke köszöntötte a vendégeket, és megnyitotta a programot. Rövid beszédében kitért a régió sajátosságaira, problémáira és a régiót érintô térségi programok gazdaságfejlesztô szerepére, valamint örömét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy az FVM ezen irodahálózat kialakításával intézményhálózatot hozott létre a vidéket érintô problémák kezelésére. Vidékfejlesztés Magyarországon címmel Szendrôné dr. Font Erzsébet tartott elôadást a vidékfejlesztés helyzetérôl és szere-

44

pérôl hazánkban, majd az európai uniós csatlakozás vidékfejlesztési kapcsolódási pontjairól beszélt, és kitért azokra a fejlesztési lehetôségekre, amelyek a vidéki népesség számára kiegészítô jövedelmet, illetve ezáltal megélhetési lehetôséget jelenthetnek. Beszédében különös hangsúlyt kapott a helyi hagyományok felelevenítése és megtartása, mint egy lehetséges fejlôdési irány. Dr. Loncsár Krisztina röviden összefoglalta a regionális irodák kialakulásának körülményeit, eddigi munkájukat, eredményeiket, szerepüket és késôbbi feladataikra is utalt. Ezután a regionális iroda munkatársai számoltak be a vidékfejlesztési célok támogatására, a SAPARD-program elôkészítésére tavaly kiírásra került pályázati rendszer tapasztalatairól. Szuda Zoltán a pályázatok értékelési rendszerérôl és a dél-alföldi pályázatok által elért kimagasló eredményekrôl beszélt, amelyek a kistérségi vidékfejlesztési menedzsereknek is köszönhetôek. A pályázatok területi és intézkedések szerinti megoszlásából levonható tanulságokat Petri Márta támasztotta alá statisztikák segítségével. Végül Kékes Szabó Kálmán elôadásából megismerkedhettek a vendégek a pályázatokkal kapcsolatos tartalmi és formai sajátosságokkal, hiányosságokkal. A közérdekû kérdések és hozzászólások elhangzása után állófogadás következett. A délutáni program keretében három órás mûhelybeszélgetés zajlott le a régió kistérségi menedzsereivel az eddigi tapasztalatokról, problémákról és a készülô idei VFC pályázati rendszerrôl. Kékes Szabó Kálmán FVM Dél-alföldi Regionális Vidékfejlesztési Iroda

2001/3 FALU VÁROS RÉGIÓ

V

I

D

É

K

F

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

FALUFEJLESZTÉS Egy példaértékû összefogás Egy igazán példaértékû emberi összefogásnak lehettem személyes tanúja ez év februárjában Sztánán. A Bánffyhunyadtól mintegy négyórányi járásra fekvô apró falu az egyik legészakibb kalotaszegi település, lélekszáma mindössze 200 körül van. Ha valamire jellemzô az elszigeteltség, akkor e falvacskára teljes mértékben igaz. Rendkívül nehéz, bár .valójában két különbözô irányból is lehetséges a megközelítése, de mindkét esetben több kilométeres földúttal kell megküzdenie helybelinek és vándornak egyaránt. A gépkocsival érkezôk gyakran kényszerülnek jármûvüket az esô áztatta út szélén hagyni. Ezen a megörökölt állapoton már régóta szeretnének az ott élôk változtatni. Miután ez esetben a pénzügyi forrás jelentette a szûk keresztmetszetet, az elhatározást anyagiak híján nem tudta tett követni. Pár évvel ezelôtt néhány lelkes néprajzos, szociológus és tájépítész kutató felismerte, hogy a térség olyan vonzerôvel rendelkezik, amelyet érdemes, sôt méltó lenne a közjó érdekében kihasználni, nevezetesen, az úthálózat fejlesztését megindítani. Az alkotó gondolat egy hagyományt felelevenítô farsangi mulatság megrendezése volt, ami már önmagában is nemes cselekedet. Az pedig, hogy Budapestrôl közel száz embert sikerült odacsalogatni…félmillió forintot hozott a faluközösség konyhájára. Érdemes röviden áttekinteni, melyek azok a vonzerôk, amelyre alapozni lehetett. Ezek az értékek elsôsorban a kulturális örökség részei: Tárgyi emlékek: Kós Károly, a neves író-építész 1910-ben itt vásárolt földet, ahová jellegzetes stílusban felépítette (elôször nyári lakhelyül szolgáló, majd téliesített) házát, amelyet barátai késôbb Varjú-várnak neveztek el. Nem messze tôle, még két másik épületet is tervezett, az egyiket például Szentimrei Jenô költô barátjának. Ez utóbbit az érdeklôdôk belül is megtekinthetik. Pár évvel ezelôtt visszakapták az örökösök, így jelenleg a ház családi tulajdonban van. Szellemi örökség: Szintén Kós Károly nevéhez fûzôdik, aki 1914-ben hagyományteremtés céljából farsangi mulatságot szervezett a faluban, amire számos író és költô barátját meghívta. Többen érkeztek messzebb tájakról is, így például Móricz Zsigmond, akit a „Nem élhetek muzsika szó nélkül” címû közismert darabjának a megírására a nagyböjt elôtti farsangi mulatság ihletett. Néptánc- és népzenei hagyományok, népszokások: Kalotaszegi táncok és dalok, fonó, disznóölés és disznótor. Mindezen felbuzdulva, egyrészt a hagyományok felelevenítése céljából, másrészt pedig a kistérség fejlesztése érdekében 2001 februárjában ismét megrendezésre került a sztánai farsang. A kettôs cél tehát: hagyományôrzés és pénzgyûjtés a közút minôségének javítására. FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/3

Hogyan és milyen mértékben valósultak meg a célkitûzések? A szakemberek kezdeményezésére a helyi református lelkész megmozdította és összefogta a falu népét. A gyakorlatban ez a következôképpen nézett ki: Közösen megszervezték a szállásokat a vendégek számára. Az egyes családoknál 2–4 fôt tudtak vendégül látni a hétvégén. Ez magában foglalta a péntek esti vacsorától a vasárnap reggeliig az étkezéseket és az éjszakai elszállásolást. A háziak szinte kivétel nélkül a lehetô legtöbbet adták a szeretetbôl. Tetteikben mindez abban nyilvánult meg, hogy elôre jól befûtött tisztaszobákkal vártak, a konyhaasztalra mindig bôséggel tálaltak és szinte állandóan figyelemmel voltak irántunk, akár meséltünk, kértünk vagy kérdeztünk. Példaértékû volt a falubeliek vendégszeretete, amit kiegészített az anyagi áldozatvállalásuk. Nem érdemtelen ezen a helyen felsorolni azt sem, amivel kínáltak bennünket, azaz mibôl állt a helyi gasztronómia. Töltött káposzta, paprikás csirke, (zsírban)sült oldalas, sült kolbász, rántott hús, tört pityóka, savanyú leves, tyúkhúsleves, hurka, tepertô, kocsonya, sós szalonna, füstölt szalonna, majonézes vinetta (aprított, sült padlizsán), lilahagyma, savanyúságok, házikenyér (2–2,5 kg-os volt egy-egy darab) és kalács (1–1,5 kg/db) kiskürtös kalács fôzött krémmel töltve, karamellás-mogyorós ostya, zsírban sült fánk, szilvórium, bor (fôleg otello és izabella szôlôfajtákból). Röviden a pénzgyûjtésrôl. A bevételi forrást a vendégek részvételi díjai jelentették, amibôl az egyes vendéglátó családok a pénz kétharmad részét a falu rendelkezésére bocsátották. A tett értékét növeli, ha a közösség javára adott 4–8 ezer Ft összeget összevetjük a helybeli családok átlagos havi jövedelmével, ami átszámítva körülbelül 15 ezer Ft. (Ez alapján mindenki könnyen kiszámolhatja, hogy az arányokat megtartva, milyen mélyen kellene a zsebébe nyúlnia.) A falubeliek továbbá abban is megállapodtak, hogy minden háziasszony készít kettô darab varrottast vagy szôttest, amit a kirakodóvásáron értékesítenek – és úgy is lett. Bizalom, közösségi lelkület, két-három karizmatikus személy szervezése és áldozatvállalása, közös elhatározás és megvalósítás: leegyszerûsítve ezek tekinthetôk az igazi forrásnak. A pénz mindössze ráadás… Füleky Csaba FVM Közép-dunántúli Regionális Vidékfejlesztési Iroda

45

V

I

D

É

K

F

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

ALTERNATÍV ENERGIAHORDOZÓK NÖVEKVÔ SZEREPE A VIDÉKI ÉLETTÉRBEN (I.) Hazánk SAPARD-tervében, a 4.8. számú intézkedésben – mely a vidéki infrastruktúra fejlesztését és javítását célozza – megfogalmazásra került, hogy „a vállalkozások és gazdaságok mûködésének egyik alapvetô feltétele az energiaellátás. Mivel ez rendkívül költségigényes, ezért különös jelentôsége van az alternatív energiaforrások (napenergia, biomassza stb.) alkalmazásának, mert ezek fenntartható, környezetbarát és költségkímélô megoldásokat kínálnak.” A SAPARD-program tényleges indulásáig a magyar költségvetési önrészre alapozott, a Vidékfejlesztési célok támogatására (VFC) kiírt pályázat feladata a SAPARD-tervben megfogalmazott intézkedésekre való felkészítés. A Vidékfejlesztési Programok Fôosztálya célul tûzte ki, hogy a 2001-es VFC keretében olyan témákat választ támogatási célterületként, amelyek egyéb, nagy keretprogramokból (Széchenyi Terv, 2001-es Agrártámogatások stb.) nem részesülnek támogatásban, céljukat tekintve viszont szervesen kapcsolódnak a SAPARD-tervben rögzített vidékfejlesztési intézkedésekhez (pl. a gazdasági tevékenységek diverzifikálása, alternatív jövedelemszerzés, vidéki infrastruktúra fejlesztése stb.). Február hónap folyamán a VÁTI Kht. vidékfejlesztési osztályának, a REVI irodák munkatársainak és külsô szakértôk bevonásával felállításra kerültek olyan munkacsoportok, amelyek feladata a kitûzött intézkedéscsoportokhoz kapcsolódó helyzetfeltárás készítése, illetve a SAPARD-terv és a 2000-es VFC tapasztalatai alapján a pályázat elôkészítése. Ezen irányvonal mentén haladva kezdte meg mûködését a belsô körökben csak „non food”-nak nevezett munkacsoport, amely feladatul kapta a pályázati kiírás elkészítését a nem élelmiszer célú, helyi természetes alapanyagok, mezôgazdasági termékek, melléktermékek, hulladékok hagyományos és újszerû hasznosításával, feldolgozásával és értékesítésével kapcsolatos intézkedéshez. A támogatási elôirányzaton belül nagy hangsúlyt kaptak az alternatív energiahordozók, azon belül is a biomassza hasznosításának különféle lehetôségei. Sorozatunkban, a munkacsoport tevékenységében részt vállalt kollegáink segítségével megpróbáljuk feltárni az olvasók elôtt, hogy melyek voltak azok a vezérfonalak, tudományos ismeretek, eu-s tapasztalatok, eredmények, amelyek a a pályázati kiírás elkészítését, kormányrendeletbe kerülô végsô verzió kialakítását gyökeresen meghatározták. Elöljáróban néhány gondolat arról, hogy a vidéki élettérben milyen természetellenes, gazdaságtalan, erôltetett folyamatok eredményeként szorult ki egyre jobban a biomassza az energiahordozók közül. 46

Az erdôk kitermelését követôen az össz-fabiomasszának felmérésekkel bizonyítottan 20%-a visszamarad a termôhelyen (apadék). Ezt a „hulladékot” abban az esetben, ha új erdô telepítésére kerül sor, és a telepítési munkálatokat zavarja a maradvány, akkor általában elégetik, de gyakoribb, hogy a lebontó mikroorganizmusokra bízzák a „takarítást”. Számítások szerint egyedül Zala megyében több tízezer köbméter fahulladék vész így kárba. A kormány által, a piac stabilitását veszélyeztetô adminisztratív eszközökkel a világpiaci árhoz képest alacsonyan tartott belföldi földgáz árak jelentôs emelkedése a közeljövôben elkerülhetetlen. Ez rengeteg magán- és intézményi fogyasztót sodorhat kellemetlen helyzetbe, amely fôként a fûtési idôszakban jelenthet finanszírozási gondokat. Sajnos az országos „gázlobby” elérte hazánk erdôk által körülvett aprófalvait is, és a fakitermelés után visszamaradt hulladék úgy sem kerül hasznosításra, hogy csak le kellene érte hajolni. Az alacsony gázárak és a beígért magasabb vidéki komfortfokozat elfedtek mindenféle gazdasági érvet és környezetvédelemmel kapcsolatos megfontolást. Magyarországon ma is a fa a legnagyobb mennyiségben használt megújuló energiahordozó. Jelenleg évi mintegy 2–2,2 millió tonna fát használunk hôtermelésre, eltüzelve azt a legkülönfélébb mûszaki megoldású és színvonalú kazánokban, kályhákban, tûzhelyekben. A fatüzelés célja kettôs: a létezô berendezések jobb kihasználása fás anyag (dendromassza) tüzelésével, energiaültetvények telepítése; a mûszaki színvonal javítása, fejlesztése, hogy a fatüzelésû hôtermelés gazdaságos és vonzó legyen. E célok teljesülése esetén elérhetô, hogy 2015-re hazánkban a dendromassza részesedése a teljes primer energiafelhasználás 4,5–5%-a legyen. Ez hatalmas fejlôdést jelentene, háztartás egyenértékben számolva a jelenlegi 350 ezer helyett mintegy 500 ezer fogyasztó használna energiatermelés céljára fát. A legfontosabb elônyök, amelyek a fenntartható fejlôdést szolgálják és javítják az életminôséget: a vidéki élettér energiafüggésének csökkenése a környezeti állapot javulása helyi jövedelemtermelés mûszaki fejlesztés, fahulladék hasznosulása környezet (öko) tudatos szemlélet kialakítása A témakör további fejleményeirôl tájékoztatni fogjuk a tisztelt Olvasókat. VISSI ANDRÁS FVM. Nyugat-dunántúli Regionális Vidékfejlesztési Iroda 2001/3 FALU VÁROS RÉGIÓ

V

I

D

É

K

F

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

EURÓPAI UNIÓS HÍREK Európa Projekt konferencia Budapesten Új, nemzetközi Európa Projektet indít a Magyar Önkormányzati Szövetségek Társulása (MÖSZT) az (EU) Önkormányzati Kezdeményezések (LGI) támogatásával, melynek kétnapos nyitókonferenciája március 17-én volt Budapesten, a Nyílt Társadalom Intézet konferenciaközpontjában. A projekt a közép- és kelet-európai önkormányzatoknak az európai uniós csatlakozásban történô részvételét kívánja elôsegíteni. A konferencián Walter Wenzel, az Európai Települések és Régiók Tanácsa (CEMR) fôigazgatója, valamint Lord Hanningfield, az Európai Unió Régiók Bizottságának tagja az EU-csatlakozással kapcsolatos prioritásokról tartott elôadást. A MÖSZT nemzetközi ügyekkel foglalkozó vezetôjének tájékoztatása szerint a projekt támogatott idôtartama egy év, amelynek során a projekt résztvevôi tanulmányokat és önkormányzati „pozíciós papírokat” készítenek. A projekt lehetôséget teremt arra, hogy a részt vevô szövetségek a CEMR munkabizottságain és a régiók bizottságán keresztül, valamint egyéb fontos európai rendezvényeken történô megjelenéssel európai szinten tudják képviselni ezeket az állásfoglalásokat. EU-tagországok és a tagjelöltek környezetvédelmi minisztereinek találkozója Ez év márciusában elsô alkalommal találkoztak az EU-tagországok és a tagjelöltek környezetvédelmi miniszterei. A tanácskozás témája az EU VI. környezetvédelmi akcióprogramja volt, me-

lyet az Európai Bizottság január végén hagyott jóvá az elkövetkezô 5–10 évre. A program négy fô célterülete az éghajlati változások, az egészségügy és a környezet kapcsolata, a természet és az élôvilág sokszínûsége, valamint a környezeti erôforrásokkal való gazdálkodás. A megjelölt idôtávlatból következôen a program már az elsôként csatlakozó új tagországokra is érvényes lesz. A bizottság ezért a tagjelölteket is arra sürgeti, hogy igyekezzenek minél elôbb teljes mértékben átvenni és alkalmazni az EU környezetvédelmi szabályozását. Ennek elôsegítése érdekében az illetékes uniós szervek mélyíteni kívánják a párbeszédet a jelölt országok közigazgatási, illetve környezetvédelemmel foglalkozó nem kormányzati szerveivel és az üzleti szférával is. Kézikönyv az EU-integrációról Megjelent az EU-integráció Önkormányzatok II. címû kézikönyv, amelyet szakmai tanácskozás keretében mutatott be Budapesten Láyer József, a Magyar Önkormányzati Szövetségek Társulásának elnöke.

Az unió felzárkózást elôsegítô pályázati kiírásai nyomán a különbözô forrásokból jelenleg évente hozzávetôleg két és fél milliárd forintot nyerhetnek el a magyar önkormányzatok. Az ötezer példányban megjelent kiadvány számukra ad gyakorlati útmutatót, hogy sikerrel indulhassanak ezeken a pályázatokon, amelyek által többek között a területfejlesztésre, a foglalkoztatásra, a környezet védelmére, agrárgazdasági és infrastruktúra-fejlesztésekre lehet támogatáshoz jutni. A kiadványt a Magyar Önkormányzati Szövetségek Társulása valamennyi önkormányzatnak eljuttatja. (Forrás: EUROATLANTI HÍRLEVÉL, MTI 2001. március )

REVI MEGNYITÓ KAPOSVÁRON Az FVM Vidékfejlesztési Programok Fôosztálya Dél-dunántúli Regionális Irodájának hivatalos megnyitójára 2001. április 10-én került sor Kaposváron, a Városháza dísztermében, közel 100 fô részvételével. A megjelenteket Juhász Tibor, Kaposvár Megyei Jogú Város alpolgármestere köszöntötte. Beszédében hangsúlyozta a vidékfejlesztés meghatározó szerepét az európai uniós tagságra való felkészülés során, és kifejtette annak jelentôségét, hogy a regionális vidékfejlesztési iroda Kaposváron jött létre. Ezt követôen Szendrôné dr. Font Erzsébet fôosztályvezetô asszony tartott elôadást, melynek során röviden ismertette hazánk vidékfejlesztési stratégiáját és intézményrendszerét. Dr. Loncsár Krisztina osztályvezetô a regionális irodák szerepérôl, feladatairól tájékoztatta a hallgatóságot, majd Nagy Gabriella – ismertetve a iroda munkatársainak rövid szakmai önéletrajzát – bemutatta a Dél-dunántúli Regionális Vidékfejlesztési Irodát. FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/3

Mácsai Ádám vidékfejlesztési munkatárs a 2000. évi Vidékfejlesztési célelôirányzatra kiírt pályázat eredményérôl és tapasztalatairól tartott beszámolót, illetve a SAPARD-program jelenlegi állásáról számolt be. A rendezvényt Sári László, a regionális iroda vezetôje zárta elôadásával, melyben rámutatott a belsô erôforrások mozgósításának, széles körû bevonásának fontosságára, valamint a regionális és kistérségi szereplôk együttmûködésének szükségességére. Az elôadásokat követô állófogadás lehetôséget biztosított a résztvevôk számára ahhoz, hogy személyesen is megismerkedjenek a fôosztály munkatársaival és megbeszéljék a közeljövô feladatait. A Dél-dunántúli Regionális Vidékfejlesztési Iroda címe és telefonszáma: 7400 Kaposvár, Szántó u. 5. Tel/fax: 82/512422 Nagy Gabriella FVM Dél-dunántúli Regionális Vidékfejlesztési Iroda

47