A TARTALOMBÓL: Imádság és evangelizáció...2. Buktató kövek...5. Az államháztartási hiány társadalompolitikai összefüggései (Tézisek)

A TARTALOMBÓL: Imádság és evangelizáció . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 Buktató kövek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5 Az államháztartási hiány társadalompolitikai összefüggései (Tézisek) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .6 A nátriumhiányos, vagy növelt kálium-tartalmú étel is, és a nem átpárolt ivóviz is vegyi-, biológiai fegyver! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 Holokauszttagadó konferencia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .11 Egy hazugsággal kezdõdött. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .13 A foguk fehérje . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .14

Ön a Jó Ha Figyelünk külföldre is!!! címû alkalmi megjelenésû újság olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.johafigyelunk.hu weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!

» ENZO BIANCHI Enzo Bianchi 1943-ban született. Egyetemi tanulmányait a torinói egyetem közgazdasági és kereskedelmi karán végezte. 1965ben az észak-olaszországi Boséban azzal a szándékkal telepedett le egy elhagyatott tanyán, hogy monasztikus közösséget alapítson. 1968-tól csatlakoztak hozzá új testvérek és nõvérek, ekkor írta meg közösségük reguláját. Ma is õ a mintegy nyolcvan, különféle nemzetiségû tagból álló ökumenikus közösség elöljárója. (Bõvebben lásd: http: //monasterodibose.it. ) Az alábbi írása a brüsszeli városmissziós kongresszuson hangzott el 2006. november 3-án, a Koekelberg-bazilikában. Ezúton is köszönjük, hogy hozzájárult elõadása közléséhez. *** Az imádság ,,klasszikus,, meghatározása, mely szerint az a lélek felemelkedése Istenhez, napjainkban nem tûnik kielégítõnek, már csak azért sem, mert korunk gondolkodásmódja mintha allergiás lenne a keresztény spiritualitás egészében elterjedt vertikális és emelkedõ jelentést hordozó fogalmakkal szemben. Éppen azért kellett elgondolkodnunk azon, hogy miként lehetséges még imádkozni Auschwitz után, mert az imádságot valamilyen emberi vágy kifejezõdésének tekintjük, ami a múlt század közepén kudarcot vallott, nem tudott megvalósulni, s ebbõl kiindulva sokan arra a következtetésre jutottak, hogy Isten halott, anélkül, hogy elgondolkodtak volna, vajon nem inkább az emberek haltak-e meg az isteni realitáshoz való viszonyukat tekintve? Márpedig Isten jelenléte valóságosan adott, azon mi nem változtathatunk, és saját erõfeszítéseink által nem tapasztalhatjuk meg. Mi csak elfogadhatjuk epifánikus eljövetelét vagy visszahúzódó rejtõzését. Az igaz, hogy ,,non mortui laudabunt te, Domine,, (Zsolt 115,17), miként a zsoltáros mondja, de nem azért, mert az élõk vágyakoznak Istenre, hanem mert a mi Istenünk az élõk Istene: ,,Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene. Isten nem a holtak Istene, hanem az élõké,, (Mk 12,26-27). A mi Istenünk, a bibliai kinyilatkoztatás Istene személy. Élõ Isten, akit nem lehet emberi gondolkodásunk keretei közé szorítani, aki nem fogalmaink logikájában, hanem a cselekedeteiben nyilvánul meg. Kezdettõl fogva õ kezdeményez párbeszédet velünk, a Teremtéstõl kezdve a Jelenésekig õ keresi, ösztönzi, szólítja az embert, aki – Istennek a történelemben megvalósuló, az emberek üdvösségét és szabadulását célzó kinyilatkoztatására – a hitben válaszol áldással, dicsõítéssel, hálaadással, kéréssel, imádattal, vagyis imádsággal, mely 2

engedelmességgé válik, s Isten és az embertársaink iránti irgalmas szeretetként fejezõdik ki. E szempontot figyelembe véve szeretném megpróbálni elhelyezni az imádságot bibliai kontextusában, ahol mindig világosan kitûnik, hogy az ima nem istenkeresés, hanem válasz, melynek formái járulékos jellegûek, célja pedig az irgalmas szeretet. Az imádság valójában nyitottság az Istennel való kommúnióra, tehát az agapéra. Ily módon az Istenhez felemelkedõ emberi ,,én,, végérvényesen háttérbe szorul az imádságban, s Isten a valódi alany, õ cselekszik, õ, aki elsõként szeretett minket, s aki imádságunk befogadásába árasztva szeretetét kiárad a világra rajtunk, szeretõ lények által. Innét nézve a keresztény imádság mindenekelõtt odahallgatás, mely egy jelenlét, a szentháromságos jelenlét befogadásához vezet. A folyamat egyszerû, de egyáltalán nem könnyû. Ellenkezõleg, nagyon is nehéz, s megköveteli a csendre való képességet, az idõ bálványimádása elleni küzdelmet, a józanságot. Az imádság csak így találhat újra rá evangelizáló dimenziójának forrására, a szeretetteljes dialógusra, mely az emberek jó barátja, Isten jóhírét hirdeti. Ha az imádság emberi vágy kifejezõdése, ha istenkeresésben hangzik el, akkor mindenekelõtt szavakból táplálkozik, és szólni akar Istenhez. Ám ha az imádság jelenlét befogadása, miként a bibliai kinyilatkoztatás esetében, akkor mindenekelõtt odahallgatást jelent. Isten szól hozzánk: ez az alapvetõ állítás hatja át a Szentírás egészét, ez a ,,nagy dolog,,, mely nélkül semmilyen személyes kapcsolatunk sem lehetne Istennel. Isten föltétlen döntése alapján, szabad elhatározásából, önként kinyilatkoztatta magát, hogy kapcsolatba lépjen velünk, hogy dialógust, kommúniót alakítson ki az emberekkel. A Második Törvénykönyv ezt a mélyenszántó gondolatot tulajdonítja Mózesnek: ,,Kérdezõsködj csak a régi napok felõl, amelyek te elõtted voltak, attól a naptól kezdve, hogy Isten megteremtette az embert a földön – kérdezõsködj az ég egyik szélétõl a másikig, történt-e valaha ilyesfajta dolog,

vagy lehetett-e hallani, hogy hallja egy nép Isten szavát, aki a tûz közepébõl szól, mint ahogy te hallottad, s életben maradtál!,, (MTörv 4,32-33) Igen, ez fontos igazán: Isten Igeként nyilatkoztatja ki magát, s Izrael népét az odahallgatás népévé formálja, mielõtt a hit népévé tenné, feltárva elõtte folyamatos küldetését: elhivatottságát az odahallgatásra. Nem véletlen, hogy a héber imát a Smá Jiszráel, a ,,Halld, Izráel,, felszólítás tagolja, mely parancsolat többször is megismétlõdik a törvényben, ami viszont csak ritkán hív fel Isten megszólítására. Az ember imádsága Isten utáni vágyakozásként csak szavak felemelkedését jelenti az ég felé, viszont az odahallgatás Isten Igéjének alászállását célozza meg. A helyesen imádkozó ember az, aki odahallgat, aki Istenre figyel, mint Ábrahám. Ezért ,,többet ér a hallgatás, mint az áldozat,, (1Sám 15,22), vagyis többet ér az ember és Isten közti kapcsolat minden más olyan formájánál, amelyek törékeny emberi kezdeményezésen alapulnak. Ez az igazság csodálatos módon ismétlõdik meg a Zsidókhoz írt levél bevezetésében, mely arra az ünnepélyes állításra támaszkodik, hogy Isten többször szólt a történelemben (igaz, nem teljesen közvetlenül), míg végül Fia által szólt hozzánk (vö. Zsid 1,1-2). Jézus Krisztus által, aki felé irányul a smá, az odahallgatás, amint azt Isten szózata parancsolja: ,,Ez az én szeretett Fiam, õt hallgassátok!,, (Mk 9,7) Tehát hiteles imádság csak odahallgatásból születhet, ha eljutunk egy Jelenlét felismeréséhez: ,,Szólj Uram, hallja a te szolgád!,, (1Sám 3,10) Ez alkotja az imádságban az elsõdleges magatartást, melyet sajnos folyamatosan hajlamosak vagyunk átfordítani: ,,Halld Uram, szól a te szolgád!,, Az odahallgatás imádság, s abszolút elsõbbséget élvez, mert felismeri Isten kezdeményezését, Isten létét, aki személy a vele való találkozásunkban. Nem passzivitás, hanem aktív válasz, a teremtmények Urukkal szembeni par excellence cselekedete. Amikor Isten arra bíztatja Salamont, hogy kérjen tõle és tegyen fel neki kérdéseket, akkor a király azzal válaszol neki, hogy ,,figyelmes szívet kér,,; Istennek pedig tetszett Salamon kérése (vö. 1Kir 3,9-10). Íme, ez kellemes Istennek a mi imádságunkban, hiszen a valódi kérés az Ige, Isten akaratának gyümölcse, a legfõbb és a legszükségesebb. A ,,Halld!,, felszólítás alkotja, miként maga Isten is tanúsítja, az elsõ parancsolatot, amelyik lehetõvé teszi az Úr, az egyedüli Isten megismerését és az iránta való szeretetet, s embertársaink szeretetét is (vö. Mk 12,29-31). jó ha figyelünk

külföldre is

A keresztény imádság belsõ mozgását látjuk itt: az odahallgatástól Isten megismeréséhez, az agapéhoz vezet. Nem lehet eléggé hangsúlyozni: ha az odahallgatás nem élvez elsõbbséget, akkor az imádság puszta emberi tevékenységgé süllyed, kénytelen üres gesztusokkal és formulákkal élni, melyekben saját elégedettségünket és biztonságérzetünket keressük. Odahallgatás nélkül az imádság hatalomra és uralkodásra irányuló törekvés, spirituális arrogancia epifániája, az isteni akarat gyakorlati megvalósításának helyettesítõje, koncentrációs gyakorlat, mely bizonyára kivédi figyelmünk elkalandozását, ám nem ér el a hozzánk szóló Úrhoz. Ráadásul az evangéliumok, különösen János evangéliuma, arra figyelmeztetnek minket, hogy az odahallgatás egyben a Szentháromságon belüli viszonyok jegye is: az Atya, a Fiú és a Szentlélek számára a kölcsönös meghallgatás a szeretetközösségüket megalapozó magatartást jelenti. Isten Igéjének meghallgatása, majd átgondolása, megõrzése és megtartása szívünkben nem vezethet máshoz, mint egy Jelenlétet, Isten Jelenlétének felismeréshez, mely bensõségesebb még annál is, ahogyan önmagunkat érzékeljük. Az imádság így legbensõbb igazságunk felfedezése: Isten jelen van bennünk, de nem imádságunk gyümölcseként, nem vágyunk eredményeként - hiszen jelenléte megelõzi arra irányuló erõfeszítésünket, hogy figyeljünk rá -, hanem adományként, isteni önátadásként az Igéjén keresztül. Az Ószövetség teljes egészében az Isten jelenlétének befogadásába, az Emmánuel (a velünk-az-Isten) vendégül látásába történõ beavatásról tanúskodik, ám a megtestesülés által az Ige testté lett és sátrat vert közöttünk. Az Ige meghallása a Fiúnak mint Úrnak a befogadását jelenti, s annak elfogadását, hogy az Atyával együtt jön bennünk lakozni (vö. Jn 14,23), a Szentlélek közvetítése által. A Fiú meghallása nem pusztán azt jelenti, hogy belépünk in Christo-ba, hogy Krisztusban lakozunk, hanem azt is, hogy a szállásává válunk, vagyis hogy Krisztus bennünk van (vö. Róm 8,10; 2Kor 13,5; Kol 1,27). ,,Élek ugyan, de nem én, hanem Krisztus él bennem,, (Gal 2,20): ez a kijelentés nem más, mint egy Jelenlét felismerése és befogadása, az imádság alapjává tett odahallgatásból született keresztény hit. Ezért szólítja fel Szent Pál a keresztényeket arra, hogy tegyék próbára és vizsgálják meg magukat, vajon hitben, önátadásban élnek-e: ,,Nem ismeritek föl, hogy bennetek él Jézus Krisztus?,, (2Kor 13,5) A keresztény imádság folyamatának középpontjához érkeztünk: Istenhez való fiúi viszonyunk misztériumához, a Fiúval, Jézus Krisztussal való személyes kommúniónk misztériumához, a Szentlélek elfogadásájó ha figyelünk

külföldre is

nak misztériumához, aki szavakba nem foglalható sóhajtásokkal jár közben értünk. Isten jelenlétének felfedezése mindenekelõtt annak elfogadását jelenti, hogy az imádság alanya, a valódi szereplõ maga a Szentlélek. A Szentlelket nyertük el, s általa mondjuk: ,,Abba, Atya!,, (Róm 8,15), õ általa fordulunk Istenhez nem pusztán mint ,,te,,-hez, mint személyes jelenléthez, hanem mint Atyához. Azt kéri tõlünk, hogy illesszük sóhajtásunkat az Atyához felszálló, szavakba nem foglalható sóhajtásába (vö. Róm 8,26). A Szentlélek, aki a számunkra megadatott életforrás, s lényünk legmélyén lakozik (intimior intimo meo!), õ kezdeményezhet párbeszédet Isten és közöttünk. A Szentlélek mûködésének köszönhetõen mondhatjuk Istennek, hogy ,,te,,: ,,Ó Isten, az én Istenem vagy te,, (Zsolt 63,2). Isten így olyan Istenné válik, akihez szólhatunk, s többé már nem olyan Isten, akirõl csak róbálunk beszélni. ,,Õ az én Istenem,, - kiáltja Mózes a Vörös-tengernél (Kiv 15,2); õ az, akit a zsoltárokban Elohimnak neveznek; de akik nem ismerik fel, azok csak ,,valaki Istenének,, tudják nevezni: ,,Hol van a te Istened?,, (Zsolt 42,4) Istent felismerni az én Istenemnek, Atyá,,-nak szólítva fordulni hozzá azt jelenti, hogy ráébredek: bennem lakozik, és mindannyiunkban: nem rajtam kívül áll, hanem lényem legmélyén, más, mint én, mégis bennem van. Az imádság ezáltal spirituális megtapasztalása az azzal történõ találkozásnak, aki nem végtelenül távol, hanem közel van hozzánk, magában az élet szívében, ahogyan Dietrich Bonhoeffer írta. Az Ige közénk jövetele által, azáltal, hogy emberré lett, az isteni ,,te,, bennünk

lakozik, az imádság pedig nem más, mint a mi beleegyezésünk, csatlakozásunk ehhez a dialogikus, szentháromságos élethez, melynek forrása Istenben van. Istenhez csatlakozunk Krisztus által a Szentlélekben. Magunkévá tenni Krisztus imádságát, átérezni az õ érzéseit, teljesíteni az Atya akaratát: ez a keresztény imádság, mely által a Lélek arra késztet minket, hogy egyre hasonlatosabbá legyünk a Fiúhoz, aki szüntelenül az Atyához fordul (vö. Jn 1,1). Nem Isten szentháromságos egységéhez imádkozunk, hanem sokkal inkább benne, hiszen érintettek vagyunk abban az élet- és szeretetközösségben, mely maga a Szentháromságon belüli viszony. Isten lakozik bennünk, s mi arra vágyunk, hogy azonosuljunk a Fiúval, míg csak Isten fiaivá nem válunk, mert Krisztus a mi ,,énünk,, ,,énje,,, a bennünk élõ, a mi ,,énünk,, helyére lépõ autentikus ,,én,,. Ezért létezik a megdicsõült Jézus örökkévaló közbenjárása: ,,Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám, bennem vagy és én tebenned, úgy legyenek egyek õk is mibennünk...,, (Jn 17,21). Aki ,,az Úrral egyesül, egy lélek vele,, (1Kor 6,17), s ez az állítás párhuzamos azzal a másikkal, mely szerint amikor a férfi befogadja a nõ jelenlétét, akkor ,,egy testté lesznek,, (Ter 2,24). Tehát az imádság egy felismert, elnyert, vágyott és kért jelenlét befogadását célozza meg. Egy olyan jelenlétét, mely néha túláradó, szinte nyomasztó lehet, ahogyan a zsoltáros mondja: ,,Uram, te megvizsgáltál és ismersz engem (...) szemmel tartod akár járok-kelek, akár pihenek. Elõre ismered minden utamat. (...) Minden oldalról körülveszel engem... (...) Hová mehetnék lelked elõl, hová bújhatnék színed elõl?,, (Zsolt 139,1-7) Máskor pedig ez a jelenlét végtelenül csendes, olyannyira, hogy a hiány, a rejtett jelenlét formáját ölti magára. Sohasem a másik magához csatolása, hanem különbségének tiszteletben tartása, s arra irányuló vágy, hogy olyannak ismerje meg a másikat, amilyen az valójában. Isten még a Másik másságának felismerésére kényszerítõ csendben is Atyaként nyilatkoztatja ki magát annak, aki gyermekének vallja magát. S akkor Isten jelenlétének csendje nem közömbösségnek tûnik, hanem ingyenes adománya és szabadsága jelének. A türelem és a tanítás csendjének, melyben jelenléte megkülönböztethetõvé válik vágyainktól, s nem szorítkozik azokra a képekre és fogalmakra, melyeket mi alkotunk róla. Jelenléte ily módon nem egy nyugtalan és a tárgya felfalását megcélzó vágyra adott válasz, hanem az õ eljövetelére irányuló alázatos, bizalommal teli, kitartó várakozásnak szóló felelet. A valódi találkozás ugyanis nem merül ki abban, hogy szükségünk van a másikra, hanem túllép ezen a szükségen, egészen a Hiány 3

elfogadásáig, egészen a találkozásról mint a Másik megismerésének módjáról való lemondásig. Mert a Jelenlét megtapasztalásához át kell élnünk a hiányt, s a találkozás és a dialógus eléréséhez nélkülözhetetlen megélni a másik különbözõségének elfogadását. A jelenlét megtapasztalására felkészítõ odahallgatásunknak meg kell tanulnia hallani, elfogadva a Másik csendjét, anélkül, hogy engedne a kísértésnek, hogy a saját szavainkba vetítsük magunkat. Inkább magának Jézusnak a szavához kell csatlakoznunk, aki segítséget kér a Szentlélekben, s azt kiáltja: ,,Abba, Atya!,, Az Atya pedig szüntelenül jelen van, hogy meghallgasson még a rejtekben is (vö. Mt 6,4. 6. 18). Kiáltásunk minden nap, minden órában, minden pillanatban egyesül a Szentlélekével, aki segítségért kiált: ,,Jöjj, Uram!,, (vö. ApCsel 22,17) Az imádságban a jelenlét felismerése elvezet minket az odahallgatástól a dialógushoz, a kommúnióhoz. S éppen ezen a ponton tûnik az imádság nagyon kényes dolognak, mert lényünk legmélyén gyökerezve manipulálhatóvá válhat. Az Ige elér hozzánk, áthalad rajtunk, miközben arra késztet, hogy felismerjük Isten jelenlétét bennünk, csakhogy az Atyához is kell juttatnia minket. Ha az emberi élet alkalmazkodás a környezetünkhöz, akkor az imádság, mely cselekvõ spirituális élet, a legfõbb környezetünkhöz, Isten valóságához való alkalmazkodás, amelyben minden és mindenki benne foglaltatik. A keresztény élet ezen szakaszában a legfontosabb dolog gyengeségünk megvallása... Jó példát nyújt számunkra az evangéliumi parabolában szereplõ vámos, aki úgy imádkozik, amilyen, olyannak mutatja magát Isten elõtt, amilyen, s magára vonatkozó igazságként fogadja el azt, amit Isten gondol róla (vö. Lk 18,13). Nem pusztán szavai szolgálhatnak példaként számunkra, hanem legfõképpen belsõ magatartása. Egyedül az állhat meg Isten elõtt, aki képes az alázatos, nyomorúságát feltáró, ám valóságos magatartásra, s egyedül õ képes elfogadni, hogy olyannak ismerje Isten, amilyen valójában. Másrészt nem ismerjük önmagunkat igazán, de az a fontos, hogy Isten ismer minket (vö. 1Kor 13,12; Gal 4,9). Ekkor jön el vallomásunk pillanata: ,,...nem tudjuk, hogyan imádkozzunk helyesen, még legmélyebb óhajainkat sem ismerjük eléggé, ,,a Lélek azonban maga könyörög helyettünk...,, (Róm 8,26). A Szentlélekhez kell könyörögni, õt kell kérni. Ha saját szavainkkal imádkozunk, már az elsõ tétován kimondott szavak a Szentlelket szólítják. A Szentlélek segítségül hívása abszolút érvényû és minden mással szemben elsõbbséget élvez, mert minden benne van. Maga Jézus határozottan biztosított minket arról, hogy az ilyen imádságot 4

mindig meghallgatja az Atya (vö. Lk 11,13). A Szentlélek nélkül még a hit legelemibb cselekedete sem lehetséges, mert ,,nem mondhatja senki: >Jézus az Úr<, hacsak a Szentlélek által nem,, (1Kor 12,3). Az Isten jelenlétével való kommúnió a Szentlélek által valósul meg, s egyedül általa – aki ,,mindent átlát, még Isten mélységeit is,, (1Kor 2,10) – születnek bennünk olyan szavak, amelyek Istennel folytatott dialógussá válnak a dicsõítésben, a hálaadásban, a kérésben, a közbenjárásban. Valóságosan a Lélek sugallja, irányítja és segít azokat a szavakat, amelyek képesek eljutni Istenhez. A Lélek szüntelenül munkálkodik, akárcsak az Atya és a Fiú (vö. Jn 5,17), és segítségünkre siet gyengeségünkben. Ez alkotja az elsõdleges és legalapvetõbb választ, melyet az Ige meghallására és a Jelenlét megtapasztalására szavainkkal adhatunk. Isten Zakariásnak tett ígérete (vö. Zak 12,10) beteljesedett, s a Lélek – aki kegyelmet szerez nekünk, s hatékonnyá teszi imádságunkat – szétáradt a szívünkben, hogy megtanítson minket imádkozni. Imádságunk módja és tárgya szorosan összekapcsolódik, ám még bensõségesebben eggyé válnak a Lélek adománya által, aki imádságunkat irányítva ,,tanúságot tesz lelkünkben, hogy Isten fiai vagyunk,, (Róm 8,16). A Lélek kiált a szívünkben, s õ hívja életre bennünk az imádság valamennyi formáját, minden körülmények között õ sugallja kéréseinket (vö. Ef 6,18). Ily módon ,,lélekben szolgálunk Istennek, Krisztus Jézusban dicsekszünk, s nem a testben bízunk...,, (Fil 3,3). Így születik meg imádságunkban a parézia (vö. Zsid 4,16), vagyis a bizalmunk (az ima beszélõ hit!): a parézia nem pusztán reménykedés, hanem õszinteség, merészség is, szabadság arra, hogy Isten elõtt álljunk, szóljunk hozzá, kérjünk tõle, várjuk a válaszát, mely mindig ítélet. Ebbõl áll a dialógus, jobban mondva: a kettõs, a kommúnió. Nem a gyengeségünket kell elrejtenünk, s nem a bûn súlyáról kell megfeledkeznünk, hanem transzcendálnunk kell az önmagunkról való tudásunkat Isten rólunk való tudása javára. Aki bizalommal imádkozik, egapeménos, Isten által szeretett lehet, s megismeri annak az agapéját, aki elsõként szerette, aki már akkor megbocsátott az embernek, amikor az még bûnös és ellenséges volt vele szemben (vö. Róm 5,6-10), aki szüntelenül szeretettel van iránta, melynek kifejezõdéséhez kommúnióra van szükség. Nem az imádság spiritualizálásáról van itt szó, melyre Jézus tanított minket – a Miatyánk, minden keresztény imádság mércéje, a lex orandi arra is megtanít minket, hogy kérjük a létezésünkhöz szükséges mindennapi kenyeret. Viszont magunkévá kell tennünk Jézus és az Atya logikáját, az azzal való

kommúnió logikáját, aki mindig ugyanolyan hûségesen szeret. E szeretet elfogadása által az imádság rálel thelosára: Isten agapéjára, mely bennünk minden ember iránti szeretetté, rész-vétté, sõt ellenségeink iránti szeretetté válik. Jézus parancsolata: ,,Imádkozzatok ellenségeitekért,, (vö. Lk 6,27-28) nem egyszerûen nagyobb távlatot ad imádságunknak, hanem részesedést jelent Isten szeretetében, aki mindenki szeret, bûnösöket és ellenségeit (vö. Róm 5,6-10), aki kiterjeszti áldását az igazakra és a gonoszokra is (vö. Mt 5,45). Beláthatjuk, hogy imádságunk valamennyi formája tisztán járulékos jellegû, beleértve a liturgiát és a szentségeket is, s ez alapján elutasítjuk önmagunkban a régi embert, aki vallásos ambíciótól vezérelve egyfolytában kísértést érez arra, hogy felcserélje az eszközöket és kifejtett erõfeszítéseit magával a céllal. Egy szerzetes, aki jól ismeri az imádság értékét és megtanulta felismerni annak thelosát, ezt írta: ,,Ha a napi rendszerességgel imádságban eltöltött öt órámra gondolok, akkor azt hatalmas, Isten elé lapátolt homokrakásnak látom. Néha feltûnnek a hiteles önátadás szemcséi is, s egyedül ezek a fontosak. Csakhogy szigorúan elõre nem látható módon tûnnek fel, és sajnos nem létezik semmiféle módszer arra, hogy már elõre kiszûrjem, és csak azokat vigyem Isten elé, s ne kelljen az egész homokrakást átlapátolnom, melyben megbújnak. Ezért továbbra is naponta el kell végeznem állhatatosan ezt a munkát a maga képtelenségével együtt. Remélem, arra szolgál számomra, hogy egyre jobban megértsem önmagam legrejtettebb zugait is, s ezáltal teljes egészében olyan emberré válhatok, aki tudatosan vagy öntudatlanul, de nem tesz és nem akar semmi mást, csak Isten elõtt állni, megismerve szeretetét, s elvezetve hozzá minden általa ismert embert.,, Elmélkedésem lezárásaként teljes õszinteséggel állíthatom, hogy az imádság és az evangelizáció között nem puszta kapcsolat áll fenn: valójában az evangelizáció nem lehet hiteles, ha nem imádság a forrása. Csak az evangelizálhat, aki már maga is evangelizáltatott, csak az adhatja tovább Isten Igéjét, aki már meghallotta – s láttuk, hogy az odahallgatás az imádság valódi alapja. Ráadásul, az imából mint odahallgatásból születõ evangelizációt mindig a Szentlelket segítségül hívó imádságnak kell kísérnie, mert általa valósul meg az evangelizáció, s hallják meg számosan az Evangélium jóhírét. Továbbra is maga Jézus az evangelizálók példaképe, aki szavait és cselekedeteit mindig az Atyához intézett imádsággal kíséri: virrasztva éjszaka, elvonulva, megelõzve a hajnalt (vö. Lk 6,12; 9,18; 11,1 et passim). Pontosan a misszió érdekében kérte Jézus a tanítványoktól, hogy imádkozzanak jó ha figyelünk

külföldre is

Csodálni való az a rengeteg ötlet, amely a zsidóknak eszébe jut, hogy miképp lehet pénzt keresni, mi módon emlékeztessék a világ népeit a németek bûneire, miképp meaculpáztassák és alázzák meg azokat. A zsidó nép állandóan a nácik hat évtizeddel ezelõtti bûneiért követelõzik, emlékezteti azt a generációt, amely akkor még meg sem született, apáik, nagyapáik állítólagos bûneire. A zsidóság akkori szenvedéseiért ma, ahol lehet, bosszút liheg. Minden a bosszú jegyében mûködik, s magukat annak dacára, amit a palesztinokkal és a libanoniak ellen elkövettek, humánus népnek tartják a világ elõtt. Csodálatos az is, hogy akadtak országvezetõk, akik Izraelt állandóan tömik fegyverekkel, s nem ítélik el barbár cselekedeteikért. „A holocaust-túlélõknél” – írja Helles Pick angol újságíró – “az emlékezésben még normális körülmények között is zavar állhat be. Nem lep meg bennünket, hogy a holocaust-túlélõknél ez a zavar fokozottabb erõvel mûködik. Egyes események talán nem úgy történtek, mint a valóságban, ehhez fantázia is hozzájárul.” Már több mint 6000 emlékeztetõ (szobrok, múzeumok stb.) díszíti Németországot. Hitlert többek között az állítólagos nagyzási hóbortjaiért is elítélték. Nem tudom, akkor pl. a berlini 3 focipálya nagyságú, kétezernél is több betonoszlopból álló “emlékmû” a Brandenburgi Kapu közelében mi lehet, ha nem nagyzási hóbortja a zsidóknak? De aki azt hiszi, hogy ezzel elérték a csúcspontját az “emlékeztetésnek”, az téved! Még lesz egy központi holocaust-múzeum, hasonló a Jeruzsálemihez és a Washingtonihoz és egy új “Topographie der Terrors”, és még több száz kisebb NS-emlékmû, amelyekkel teletûzdelik Németországot. Ezekre mindig van pénz! Lipcse városa teljesen eladósodott, de mert megengedte, hogy ott is épülhet egy hatalmas holocaustépület, azért sok pénzt kapott! Az elmondottak ismeretében mégis új emlékeztetõknek nevezhetjük az úgynevezett “buktató köveket” (Stolpersteine). Ismét egy betegagyú, de jó üzleti érzékkel rendelkezõ kölni “mûvész” (?) Günter Demnig találta ki. Õ is azon zsidók közé sorolandó, akik intenzíven keresik az ilyen és hasonló élményeket: különösen tehetségük van és fantáziájuk a pénzszerzésre.

,,az aratás urához, küldjön munkásokat aratásába,, (Mt 9,38), ezért kérte Szent Pál Tesszalonika keresztényeitõl: ,,...imádkozzatok (...), hogy az Úr igéje terjedjen és dicsõségre jusson, mint nálatok is...,, (2Tessz 3,1), és a kolosszeiektõl: ,,Imádkozzatok egyúttal értünk is, hogy Isten adja meg a beszéd készségét Krisztus titkának hirdetésére...,, (Kol 4,3). Igen, az Ige szolgálata és az imádság szorosan összekapcsolódik (vö. ApCsel 6,4), ahogyan arról Szent Pál egész küldejó ha figyelünk

külföldre is

A találmány: a járda kövei közé – azon házak elõtt, ahonnan zsidókat vittek el, vagy távoztak önként és nem tértek vissza – alumínium-réz keverékbõl kockákat iktatott be, ezeken feltüntetve a zsidók nevei, adatai szerepelnek. Arra szolgál ez a “buktató kõ”, hogy a ma embereit emlékeztesse rájuk. Ma már több német városban sikerrel elvégezte munkáját a “mûvész”, s jól keresett is ezzel. Szerencsére akadt a zsidók részérõl is tiltakozás Eva Titchauer Moriz személyében, aki azzal érvelt, hogy a járdán emberek járnak, s az emlékköveket lábbal tiporják, a gyerekek rágógumival vontak be köveket, a kutyák ürülékét a köveken szétkenték, tehát megbecstelenítették a zsidók emlékét, és így aligha okozhattak ezekkel a kövekkel a zsidók hozzátartozóinak, a túlélõknek örömet. Több városban a mûvész pl. meg sem kérdezte a hitközséget ehhez az akcióhoz és a várostól sem kért engedélyt. Lipcse városa, ahol a holocaust-múzeum épül majd, azonnal tiltakozott a buktató kövek ellen, akárcsak a müncheni hitközség, amely veszélyesnek tartja a buktatókat. Jön a fagy, elcsúszhat rajta valaki és kitörheti a lábát... A németországi zsidók központi tanácsának elnökhelyettesnõje azzal érvelt: “Abszolút elviselhetetlennek tartom, hogy csizmával, cipõvel tiporjanak a náci rezsim áldozatainak nevén...” Nekem lenne pár ötletem “Günter mûvész úr” részére: Nem találom igazságosnak, hogy csak a hitsorsosainak készít ilyen köveket a járdára. Szívesen adakoznék én is, és biztosan mások is, ha buktató kövek készülnének azon német civilek emlékére is, akik az amerikai vagy angol légi terror következtében foszforbombák által pusztultak el. Helyezzen el ilyen köveket a mûvész a magyarországi, vietnami, afganisztáni, iraki civil lakosság ellen elkövetett gyalázatos bûnökre is emlékeztetve. Megkülönböztetésképpen a metál lapokat virág formában kérném elhelyezni az USA fõkonzulátusa elé a járda kövei közé – essenek végre azok a tettesek is hasra...

tése tanúskodik, akinek Jézus Krisztus Evangéliumát fáradhatatlanul hirdetõ mûködését áthatotta az imádság: imádságban kéri, hogy lehetõség nyíljon a hit hirdetésére (vö. Róm 1,10); a keresztényeket arra kéri, hogy imádságukkal vegyenek részt a népek között végzett küldetésének küzdelmeiben (vö. Róm 15,30); s imádságban dicsõíti Istent és ad neki hálát az evangelizálásért (vö. 1Tessz 1,2; Kol 1,3; Róm 16,25-27; 1Kor 1,4; Fil 1,3-11).

Terebessy Emõke Szittyakürt 2006. november-december

Igen, aki evangelizál, annak nincsen saját tulajdona, amit másoknak hirdethetne. Ahogyan azt evangéliumi bölcsességgel megértette Szent Domonkos, azt kell továbbadni, amit az imádságban szemléltünk. Contemplata tradere: az evangelizáló ember azt hirdeti, amit Istentõl nyert el, s az élet Igéjének továbbadása csak imádságban valósulhat meg. Bende József fordítása [email protected]

5

» GAZSÓ FERENC GAZSÓ FERENC, a Corvinus Egyetem professzora (gazso@ mtapti.hu). A cikk az Országos Civil Fórum 2006. október 24-én elhangzott eloadás szerkesztett változata. 1. Az elmúlt néhány esztendõben egyfolytában növekvõ államháztartási hiány és adósságráta fiskális krízisbe torkollott. Közvetlen ok: a neoliberális koalíció a kormányzati pozíció megorzését fedezet nélküli költekezésre építette. A kormányzati cselekvést a gátlástalan volumentarizmus jellemezte. (Egyébként a hatalomért folytatott kiélezett pártküzdelem logikájához és a szavazatgyûjtés igényéhez igazodó ígéretlicit és túlelosztás a hazai pártokrácia magatartásának domináns jellegzetessége. A most következõ években Orbán Viktor és a Fidesz legyõzésének árát fizettetik meg a kormányon maradt pártok.) 2. A szinte permanens államháztartási hiány alapvetõ okai azonban strukturális természetûek, a makroviszonyokban gyökereznek. Az országban kialakult újkapitalista rezsim olyképpen mûködik, hogy kizárja a közfeladatok ellátásához (elsõsorban a humángazdaság és a szociális rendszerek fenntartásához és fejlesztéséhez) szükséges erõforrások folyamatos biztosításának lehetõségét. Az országban akadálytalanul érvényesülõ profitmaximálás elszívja az erõforrásokat a szociális-jóléti szférától éppúgy, mint a humánerõforrást (tudástermelés, oktatás, egészségügy, nemzedéki reprodukció stb.) újratermelõ rendszerektõl. A tõkeérdekek és a piaci logika olyan univerzális társadalomszervezõ elv, amely az újratermelés minden szféráját uralja. Kissé részletesebben: 2.1. Az országban kialakult tõkegazdaság dominánsan multinacionális karakterû. A profittranszfer sokszorosa a tõkebeáramlásnak. Az országban megtermelt tõkehozadék túlnyomó része kiáramlik. A globális tõke – túlsúlyos erõpozíciója és a hazai uralkodó elit kiszolgáló magatartása következtében – jórészt mentesül a közteherviseléstõl, sõt beruházási támogatást élvez, megkaparintja a közbeszerzési erõforrások nagy részét, tehát az állami költségvetést is megcsapolja. 2.2. A hazai tulajdonú gazdaság közteherviselõ képessége igen korlátozott: gyenge jövedelemtermelõ-képesség, állandó erõforráshiány, szûkös piaci mozgástér, gyenge versenyképesség jellemzi. Ugyanakkor a foglalkoztatásban domináns szerepet tölt be. Az adóterhek növelése ezt a szférát válságba sodorja.

2.3. Az országot kritikusan beszûkült munkaerõpiac jellemzi. A foglalkoztatási ráta mintegy 10 ponttal elmarad az uniós átlagtól. A munkaképes lakosság közel fele nem adóztatható, sõt a keresõk mintegy 20 százaléka sem adóköteles. A többi munkavállaló adóterhei rendkívül magasak, a bérjövedelmek 60 százaléka létminimum közeli, illetve alatti életfeltételeket biztosít. 2.4. A feketegazdaság igen kiterjedt és virulens rendszer, a hatalom elnézõen kezeli az adókerülõ magatartást. 2.5. A közteherviselést torzult szerkezet jellemzi: a munkajövedelem túladóztatott, a tõkejövedelmek jórészt adómentesek, nincs vagyonadó, rengeteg a kedvezmény. 2.6. Az állami redisztribúció prioritásai nincsenek egybehangolva a fõ funkciókkal: oktatás, egészségügy, szociális ellátás, nemzedéki újratermelés. A költségvetési forrásokból indokolatlanul sok pénz áramlik a gazdasági szervezetekhez (útépítés, PPP-programok), túlduzzasztott az állami bürokrácia és a klientúra (közalapítványok, háttérintézetek stb.), óriási az intézményes korrupció. Nem indokolt sem az oktatás, sem az egészségügy piacosítása. 3. A lényeg azonban a következõ: a hiány okainak mértékadó elemzése egyértelmûen megalapozza azt a tézist, hogy a magyar társadalom a teljesítõképesség mai szintjén is megtermeli az erõforrás-fedezetet ahhoz, hogy a humáneroforrást újratermelõ rendszereket (oktatás, egészségügy, a generációs újratermelés intézményei), továbbá a társadalmi szolidaritást fenntartó szociális-jóléti szolgáltatásokat (ésszerû változtatásokkal) közpénzekbõl lehessen mûködtetni. Nem indokolt sem az oktatás, sem az egészségügy piacosítása. Mint ahogy nincs semmiféle egyértelmû bizonyíték arra sem, hogy a szociális integráció alapintézményeinek fenntartása veszélyeztetné a gazdaság teljesítõképességét, rontaná versenyesélyeit. 4. Problémát sokkal inkább az okozhat, ha a profitmaximáló törekvések következtében a szociális integráció fenntartásának állami erõforrásai annyira lecsökkennek, hogy megszûnnek bizonyos, mindenkit megilletõ ellátások állami garanciái. Ez politikai instabilitást, a társadalmi tûrõképesség felbillenését, konfliktusok sorozatát generálhatja. Számos jel szerint ez a folyamat szabadult el az országban. Az általános csalódottság hatására az eddigi apatikus tûrést egyre inkább destabilizáló megmozdulások váltják fel. A neoliberális társadalompolitika felborítja a tûrésre épülõ stabilitást. Következésképp ez a társadalompolitika immár nyílt társadalmi elutasításba ütközik. Folyt.köv Polgári Szemle 2006. december – 2. évfolyam, 12. szám

Kiút és alternatívák 5. Az államháztartási krízishelyzet irányváltást követel a társadalompolitikában. Ez általánosan elfogadott tézis, mindenki a reform szükségességét emlegeti. A stratégiai elképzelések (ezek nem koherensek és kevéssé kidolgozottak) divergálnak. A kormánypártok a neoliberális opciót tekintik egyedül lehetségesnek és célravezetõnek. Alaptézisük a következõ: a nagyra duzzadt államháztartási hiányt az állam társadalmi szerepvállalásának minimalizálásával, a 6

közszolgáltató intézmények piacorientálásával, illetve privatizálásával, az intézményes szolidaritás lehetõ legnagyobb mértékû szûkítésével, illetve az öngondoskodás radikális kiterjesztésével kell feloldani. Az állam eszköztelenedik, a redisztribúció zsugorodik, miközben a társadalmi újratermelés minden szférájában a piaci megoldás, illetve a tõke alapú mûködés válik uralkodóvá. Más alternatíva nincs. A jóléti állam maradványai felemésztik a gazdasági verseny erõforrásait. Nyitott kérdés, hogy a növekvõ társadalmi eljó ha figyelünk

külföldre is

lenállás közepette ezt a neoliberális paradigmát – a kibontakozó reformdiktatúra és a megfélemlítés sokféle módjának latba vetésével –- sikerül-e a társadalomra kényszeríteni. 6. A koherens paradigmának jelenleg nincs pártpolitikai képviselete. Az értelmiség körében felismerésekrol és törekvésekrõl van szó. Ez a megközelítés a hazai újkapitalizmus analízisébõl indul ki. A lényeg a következõ: a globálkapitalista befolyás és a neoliberális társadalompolitika domináns hatásrendszerében lezajlott rendszerváltozás mélyreható társadalmi megosztottságot eredményezett. Ebben a folyamatban a tõkeérdek minden más érdeket maga alá gyûrt. Az országban mélyreható társadalmi megosztottság alakult ki. Hatalmas tömeg került ki a társadalmi integrációból. A foglalkoztatottság beszûkült, a munkaképes népesség alig több mint fele tudott megkapaszkodni a munkaerõpiacon. A társadalmi javak és esélyek eloszlása szélsõségesen egyenlõtlen. Kialakult a társadalomban egy, a fejlett nyugati országok felsõ középosztálya szintjén élõ csoport, míg nagy tömegek létminimum közeli, illetve annál is jóval kevesebb jövedelembol, sokan alkalmi munkákból, segélyekbõl, bizonytalan járadékokból élnek. Élethelyzetüket a létbizonytalanság, a nélkülözés, a reménytelenség jellemzi. Õk a rendszerváltozás vesztesei. Társadalmi emelkedésük esélyei minimálisak. A privatizációs folyamat vagyoni polarizációt eredményezett. Kisszámú csoport rövid idõ alatt óriási termelõvagyont halmozott fel, míg az emberek túlnyomó többsége eleve kirekesztõdött a tulajdonszerzés lehetõségébõl. Az országban nem alakult ki tulajdonosi középosztály. Mindössze a lakosság 6 százaléka tett szert valamilyen termelõtulajdonra. Nem érvényesült a tulajdonformák alkotmányban deklarált egyenértékûsége. A közös tulajdon minden formáját diszpreferálták, az államot pedig kártékony tulajdonossá nyilvánították. Polarizálódtak a munkaerõ-piaci esélyek is. Az alacsony iskolázottságú, illetve nem megfelelõ szakképzettséggel rendelkezõ tömeg kiszorult a munkaerõpiacról, ahová legfeljebb alkalmilag, jobbára azonban sehogyan sem tud visszatérni. Élethelyzetük fõ jellemzõje a nélkülözés és a nyomor. A mélyszegénység mintegy félmillió embert érint. A társadalmi polarizálódás a települési metszet mentén is érvényesül. Míg az ún. „kapuvárosokban” és környezetükben, ahová a nemzetközi tõke betelepült a munkalehetõségek kedvezõen alakultak, a depressziós térségekben, amelyeket a kül- és belföldi tõke egyaránt elkerült, a munkanélküliség és a tömeges nyomor állandósult. A társadalmi és területi egyenlõtlenségek összekapcsolódása szélsõséges egyenlõtlenséget eredményezett. Az országban több száz olyan település létezik, ahol a keresõ foglalkozásúak aránya nem éri el a 20 százalékot. A kistelepülések egyre inkább elveszítik a nélkülözhetetlen szolgáltatások fenntartásának lehetõségét. Mindez olyan társadalomban történt, ahol az állampolgárok túlnyomó többsége a szociális biztonság értékeihez igazodik. Mindennél fontosabbnak tartja a létbiztonságot, továbbá az egyenlõtlensé-

gek elviselhetõ keretek között tartását, valamint azt, hogy a társadalmat alkotó egyének szocioökonómiai státusuktól függetlenül vehessenek részt az esélyt adó iskolázásban és képzésben, hogy valamilyen esélye legyen mindenkinek az egyenlõtlen pozíciókért folyó rendkívül kiélezett versenyben. A strukturális átalakulás eddigi menetében tehát a szociális értékek primátusát valló társadalom egy olyan berendezkedés felé sodródott, amire a társadalom többsége sem nem vágyakozott, sem annak neoliberális értékeit nem hajlandó elfogadni. Egybehangzó kutatási tapasztalat, hogy az állampolgárok többsége nem találja a maga helyét és perspektíváját a kialakult struktúrában. Természetesen a rendszerváltozás nyerteseket is teremtett. A társadalom jó egytizede az életfeltételek alakulása szempontjából kifejezetten a változások haszonélvezõjeként, nyerteseként definiálja önmagát. Elsõsorban a tõketulajdonos, a vállalkozó-menedzser, továbbá a banki-pénzforgalmi szférában dolgozó csoportokról van szó. Végeredményben arról a felsõ decilisrõl, amelynek a regisztrálható összjövedelme mintegy kilencszerese az alsó jövedelmi tizedbe tartozóknak. Miközben a társadalom egytizedének életfeltételei és társadalmi esélyei határozottan javultak, az állampolgárok további kétötöde lényegében megõrizte korábbi társadalmi státusát és életminõségét. E társadalmi csoportot az jellemzi, hogy pozitív és negatív hatásokat egyaránt érzékelt a rendszerváltozás menetében, e hatások azonban kiegyenlítõdtek, nem okoztak egyértelmû pozícióvesztést, lesüllyedést, igaz, emelkedést sem. A kollektív cselekvésre és nyomásgyakorlásra leginkább képes társadalmi csoportok jórészt kompenzálni tudták az õket ért veszteségeket, következésképp körükben nem halmozódott fel olyan mérvû elégedetlenség, ami radikális szembenállást vagy nyílt konfrontációt gerjesztett volna. A 10 százaléknyi nyertes és további mintegy kétötödnyi státusõrzõ az egyéni érdekérvényesítés célravezetõ módját választotta, a kollektív cselekvés a státusõrzésben nem játszott számottevõ szerepet. Bár a rendszerváltozás boségesen termelte a veszteseket, hiszen minden második állampolgár kárvallottnak tekinti magát, a rendszer stabilitása nem forgott veszélyben. A kárvallottak által is eltûrt, de el nem fogadott társadalmi berendezkedés alakult ki, s a vesztesek életfeltételeik drasztikus romlása ellenére is tartózkodtak a destabilizáló kollektív megnyilatkozásoktól. A társadalmi elitek a vesztesek érdekeit konzekvensen kirekesztették a politikai mezõbõl. Az elmúlt évtizedben nem akadtak olyan aktorok, hatalmi csoportok, amelyek felkarolták volna a vesztesek érdekeit, sokkal inkább a vesztesek eszköztelenítésére törekedtek. Nagy szolgálatot tett a kialakult pártrendszer is, hiszen a pártkínálat és a pártok között kiélezõdött hatalmi küzdelem a büntetõszavazásra motiválta az állampolgárokat, s a kormányváltások erõteljesen oldották a felhalmozódott társadalmi feszültségeket is.

Könnyen belátható, hogy a kialakult társadalmi szerkezetre nemigen épülhet tartós stabilitás. Maga a rendszerváltozás egészen más strukturális elõfeltevésekkel indult. Az államszocialista hatalmi-uralmi berendezkedés felszámolása azzal a feltételezéssel kapcsolódott egybe, hogy Magyarországon kibontakozhat egy olyan strukturális folyamat, amelynek a társadalom többségét integráló középosztályosodás lesz az alapvetõ jellegzetessége. A társadalmi viszonyok gyökeres átalakítása azzal a feltételezés-

sel is egybefonódott, hogy szociális piacgazdaság felé haladunk, amelynek keretei között a munkamegosztási pozíciókhoz kötõdõ kereseti-jövedelmi viszonyok is középosztályi létforma kialakítására adnak lehetõséget. A hazánkban kiépülõ új piacgazdaságban tehát az egyének által birtokolt tudás, a munkavégzõkészségek és -képességek olyan társadalmi pozíciókra válthatók, amelyek egy emelkedõ ország képét rajzolják ki, ennélfogva a tömegek élethelyzetének alakulása is perspektivikus növekedési pályára kerül. Voltaképpen ez a feltételezés adta a rendszerváltozás vonzerejét és hi-

jó ha figyelünk

külföldre is

7

telét, mint ahogy ezeknek a reményeknek a meghiúsulásával függ elsõsorban össze az állampolgárok negatív közérzetének kialakulása és rögzülése is. Ebben az új világban az egyén kardinális tapasztalata, hogy az emberi lét bizonyos feltételeinek mindenki számára történõ biztosítása nem közös törekvés és cél. 7. A társadalmi kohézió erõsödése olyan közpolitikát igényelne, amely a társadalmi státus- és esélyvesztés lefékezésével, a területi egyenlõtlenségek mérséklésével megállítja a társadalom szétszakadásának folyamatát, és az életviszonyok növekvõ biztonságát az emberek egyre inkább megélhetõ tapasztalatává teszi. Egy ilyen társadalmi folyamat keretei között reális esélyként jelenne meg az individuális törekvések és a társadalmi összfolyamat szerves találkozása, hiszen a társadalom egészének növekedési pályája az egyének felemelkedése és boldogulása útján valósulna meg. Mindez igazi hajtóerõt, motivációs bázist teremtene ahhoz is, hogy a társadalom erõit közös célok elérése érdekében lehessen mobilizálni. ...társadalompolitikai fordulat lenne szükséges. 8. Ha társadalmi újraelosztás politikai döntési rendszerében olyan társadalmi célok, értékek és törekvések fogalmazódnának meg, amelyek javítanák a társadalom mûködési módját, akkor változtatni lehetne a dolgokon, de ezek jelenleg ütköznek a domináns csoportok érdekeivel. Ma elsõsorban a politika szintjén kellene változás, azaz társadalompolitikai fordulat lenne szükséges. Új szerkezeten belül kell kialakítani a társadalmi újraelosztást és a teherviselést, biztosítani kell, hogy a magyar társadalomban mûködjenek az emberek számára elérhetõ erõforrás-gyarapító rendszerek. De mindez csak úgy képzelhetõ el, ha a politika szintjén a teljes társadalmi újraelosztásra vonatkozó döntéshozatal és a mögötte lévõ érdekszféra átrendezõdése valamilyen módon bekövetkezne. A politika módosítani tudná a társadalmi mûködésmódot. Nem arról van szó, hogy belátható idon belül jóléti rendszert építene ki, ez illúzió. De a szélsõséges társadalmi polarizálódást ellensúlyozni lehetne, meg lehetne akadályozni, hogy ezek ne termelõdjenek újra, ráadásul bõvített formában. 9. A gazdaságban meglévõ dinamizmusok megõrzése alapvetõ társadalmi cél, de ez nem egyenlõ azzal, hogy el kell fogadnunk a piac mindenhatóságát, s azt, hogy a társadalom minden szférájában a piac logikája érvényesüljön.

A társadalompolitika nem épülhet sem a tõkeérdekek abszolút primátusára, sem a profitmaximalizáló gazdaság mûködésének valamiféle korlátozására. Nem veheti készpénznek azt, hogy az aktuális profitérdek azonos a társadalom érdekeivel. Egyensúlyra kell törekednie a piaci hajtóerõk, valamint az emberi létfeltételek és esélyek között, úgy, hogy a gazdasági erõforrások gyarapodása az utóbbit szolgálja. Nem indulhat ki abból, hogy az új tõketulajdonosok és a jómódba emelkedettek karitatív érzékenységére szociálpolitikát lehet alapozni. Abból meg végképp nem, hogy a fellendülõ piacgazdaság automatikusan megoldja a szegénységgel, a társadalmi státusvesztéssel és a szociális lesüllyedéssel összefüggõ gondokat. Ennél jóval szilárdabb biztosítékok kiépítésére szükséges törekednie. 10. Elkerülhetetlen például, hogy a következõ évtizedben a tágan értelmezett humáneroforrások karbantartására és fejlesztésére fajlagosan többet költsünk, mint Európa fejlett országai. Továbbá olyan foglalkoztatáspolitikai programot szükséges kidolgoznia, mely esélyt ad a munkanélküli tömegeknek. El kell utasítania az olcsó munkaerõre alapozó gazdasági prosperitás tézisét, mert a társadalmi jólét emelkedése nem következhet be, ha nem biztosított a piacon realizált munkajövedelmek folyamatos gyarapodása. Ha a gazdaság jövedelemtermelõ-képessége javul, nem maradhat el a munkajövedelmek arányos növekedése sem. Mindez persze elképzelhetetlen a globálkapitalizmusra épülõ piaci viszonyok humanizálása nélkül. 11. Összegezve: a neoliberális paradigmával szakító társadalompolitikának a szociális integráció megerõsítésének céljait kell követnie. Kulcskérdés az állampolgárok számára nyújtott közszolgáltatások megerõsítése, a mindenki számára elérhetõ színvonalas közoktatás és az egészségügyi ellátás garantált biztosítása, ami egyértelmûen állami feladat. Az állam jelenleg nemhogy túl nagy, de máris túl kicsi és fõként túl gyenge. (Természetesen nem a bürokráciát kellene növelni.) Olyan állam kiépítését kellene célnak tekinteni, amely valóban alkalmas az oktatás és az egészségügy hatékony mûködtetésére, a szociális szolidaritás és integráció célszerû intézményrendszerének kiépítésére és fenntartására, a szolgáltatási funkciók megerõsítésére. Ehhez az állam erõforrásainak gyarapítása, nem pedig erodálása, lerontása szükséges. Aki politikai stabilitást kíván, annak el kell fogadnia a szociális integrációt szolgáló állam szerepének erõsítését.

Vadnai Zsolt és társai sózás elleni könyvei tényleges hatása a népegészségre » AGROANALÍZIS TUDOMÁNYOS TÁRSASÁG 1036 BUDAPEST III., LAJOS U. 115. TEL./FAX: (36-1) 250 6064 Tisztelt Magyar Országgyûlés! A nátriumhiányos vagy növelt káliumtartalmú étel is, és a nem átpárolt ivóvíz is vegyi-, biológiai fegyver! „Nemzetközi tudományos kutatók”, az élettani optimumnak mintegy egytizedére lecsökkentették a nátrium evést, s az öt-tíz8

szeresére megnövelték a kálium evést, és ezúton megbontották a sejtek és környezetük közötti összhangot. A nátriumhiány miatt veszedelmes vérbesûrûsödés következik be, a káliumtöbblet pedig mérgezi a sejtmembránokat. A teljesen tiszta (desztillált) víz ivásának a tiltása miatt számos veszedelmes rovarirtó-szer és egyéb ipari- és mezõgazdasági méreg jut be a “reformtáplálkozók szervezetébe. A többlet kálium gyorsabb bejuttatása azonnal halált okoz, a lassabban túladagolása csökkenti a méregtelenítõ vese mûködését és emiatt pl. az

ivóvízzel bevitt mérgezõ anyagok is ártalmasabbak. Akik kikísérletezték a módszert, jól tudhatták mindezt, mert jó elõre le is írták a várható következményeit 62 tudományos értekezés (!) összefoglalásaként: „A biológia aktuális problémái” Szerkesztette: Dr. Csaba György. A nátriumhiányos és/vagy káliumdús étkezéssel való állat- és ember kiirtás módszere a Dr. Szabó Dezsõ által írt „A mellékvesekéreg biológiája” c. fejezetben található. A Medicina Könyvkiadó Budapest 1976-ban jelentette meg „Technika jó ha figyelünk

külföldre is

a Biológiában” c. sorozat 8. kötet 133-178. old.). Nem õk szervezték, ha egyikük sem jelentette fel? Minden emberi sejt membránjában ún. „nátrium-kálium pumpa” mûködik. Ennek mûködését közvetlenül befolyásol a körülötte lévõ vér(elektrolit) nátrium- és kálium tartalma, és a víz méregtartalma. A vérelektrolit membrán mûködést meghatározó kapcsolatát lásd az alábbi vázlaton. A konyhasó-hiányos és káliumban dúsabb „reformétrend” és a mérgektõl nem mentes ivóvíz ugyanis elrontják a sejtek membrán mûködését és ezúton az anyagcserét és a stressz elleni védekezést, a környezeti változásokhoz alkalmazkodni tudást, és ezúton közvetve minden másnál több egészség károsodást okoznak. Például a lakosság fizikai legyengülését, ivartalanodását, vírusokkal és baktériumokkal fertõzõdését, allergiássá, idegbeteggé, s a vérbesûrûsödés miatt vesebeteggé, keringési- és szívbeteggé, magas-vérnyomás- beteggé, csontritkulásossá, rákossá válását. Ezt abból is jól lehet látni, hogy amióta bebeszélték ezt a „reformétrendet”, e betegségek elõfordulási aránya a fiatalabb korosztályokban is több száz, több ezer százalékkal nõtt, s emiatt a hazai lakosság száma az elmúlt 20 év alatt 600.000 magyarral csökkent. Azért nem látszik, mert spekulánsok felvásárolták az utód nélkül kipusztított magyarok hagyatéki ingatlanait, s azokba mindjárt betelepítettek negyedmillió külföldit. (Lásd: Heti Világgazdaság, 2003. aug. 9.) Az Ószövetségi Biblia és a Zsidó Törvénykönyv is foglalkozik a Nátriumklorid (konyhasó), a tiszta só használat egészségvédõ, a sóhiány egészségkárosító, meddõség okozó hatásával. A túl sok konyhasó egészségkárosító hatásáról viszont nincs szó, nyilvánvalóan azért nincs, mert a túlsózott élelmiszer ehetetlen. Ézsaiás 30.24. Károli szerinti fordítás, ami megfelel a héber nyelvû bibliaszövegnek (ellenõriztük): „A barmok és a szamarak, a melyek a földet szántják, sózott abrakkal élnek, a melyet megszórtak lapáttal és villával.” De ezt ellenkezõjére hamisították az újabb kiadású magyar nyelvû és angol nyelvû Bibliában, valakik valamiért kicserélték a „sózott” szót egy vele teljesen ellentétes értelmû másik szóra, a „tisztá”-ra! Sir 39.26. „Ami a legfontosabb az ember életében az a víz, a tûz, a vas és a só, a búza java, a tej meg a méz, a szõlõ leve, az olaj és a ruha. 2Kir 2.21. „Hozzatok ide nekem egy új csöbröt és tegyetek bele sót – felelte. Vittek neki. Akkor kimén a forráshoz, beleszórta a sót, és így szólt: ”Ezt mondja az Úr: Egészségessé teszem ezt a vizet, ezentúl ne fakadjon belõle sem halál, sem koraszülés!". 2Kir 2.22. S a víz azóta egészséges mind a mai jó ha figyelünk

külföldre is

napig. Eliseus szava szerint. Ez 16,4. „Születésekkor, azon a napon, amikor világra jöttél, nem vágták el a köldökzsinórodat, nem mosták meg vízzel és nem tisztítottak meg, sóval sem dörzsöltek be, s nem takartak pólyába.” Talmud (A Luzsénszky-féle kivonat hiteles magyar fordítása): „39 b. lap. Betegség alatt az epét kell érteni, még pedig azért, mert az 83 betegségnek van kitéve, a ”betegség" szó ugyanis ezt a számot adja. De mindezt elûzi egy sóskenyér s rá egy korsó víz. (Ugyanez áll a Baba m. 107 b. alatt is.)". A korsó víz tiszta esõvíz (= tiszta desztilláltvíz) kell legyen, mert a Talmud ivásra alkalmatlannak nyilvánít minden másféle vizet: 10 a. lap. ..."Izrael országa esõvizet iszik, az egész világ pedig a maradékot. Izrael országa iszik elõször és azután az egész világ, hasonlókép egy olyan emberhez, aki sajtot készít s az élvezhetõ részt kiválasztja, a hasznavehetetlent meg otthagyja". A fentiek ma is helytállóak, amit az bizonyít, hogy amióta a dr. Oláh Andor és Vadnai Zsolt által írt REFORMKONYHA c. könyv orvosi tanácsai szerinti sóhiányos étkezésre rábeszélés folyik a kormányzat részérõl is, egyre több a betegség, a meddõ nõ és férfi, a fiatalkorú immunbeteg, vesebajos, szívbeteg, rákos, daganatos, bõrbeteg, csontbeteg, idegbeteg ember, a nemzésképtelenség, a korai halál. Sóhiányos étkezésnél besûrûsödik a vér, kevesebb a víz a szervezetben, s miután a vér emiatt elvonta a sót a csontokból és inakból, csontvelõbõl, minden szerv tönkremegy, egy bizonyos idõ múlva. Meggyorsul ez a tönkremenetel a káliumban dúsabb ételektõl, amelyeket az említett szerzõk javasolnak enni só nélkül, pl. a szóját.

Õk eltorzították a Ringer infúziós oldatból ismert élettanilag legjobb víz: só arányt, ami 99:1, 99:0,1-re. Vagyis a 2 liter napi ivóvíz mellé nem 18 gramm, hanem csak 2 gramm konyhasót engednek fogyasztani a terhes nõknek is: „Nincs szükség napi 2 g-nál több konyhasóra. A fokozott sózás vesekárosodást, a terhességi nefropátiát segíti elõ, ugyanakkor a vízvisszatartást is növeli (Dr. Oláh Andor-Kállai Klára – Vadnai Zsolt: Reformkonyha, a természetes életmód és étrend elmélete és gyakorlata. Mezõgazdasági Kiadó Budapest, 1990. , 200. oldal.) Ugyanõk javasolják a gyermekek természetes folyadékigényét is korlátozni a sófogyasztás korlátozásával: „A gyereknek nagy a folyadékigénye (a csecsemõé a legnagyobb). A reformétrenden élõ gyereknek kisebb, mint a kórosan szomjazó, szokásos étrendet fogyasztó gyermeké (sózás!)”. U.o., 216. oldal. Hazánkban egy vallási alapokra hivatkozó, külföldrõl behozott könyv kezdte el terjeszteni a sózás-ellenes nézeteket. Vadnai Zsolt eldicsekedett nekem azzal, hogy õ hozta be az országba elsõnek. Magyarországon a LIVING EARTH – ÉLÕ FÖLD Kiadó hozta kereskedelmi forgalomba ezt a könyvet (2002.). Prof. dr. Edmond Bordeau Székely: „Természetes Élet és Gyógymód I. rész: Kozmoterápia. bevezetés és gyakorlati alkalmazások”. “Só: Huzamosabb idõn keresztül való felhalmozódása érelmeszesedést okoz. Csökkenti a csontrendszer vitalitását, és rugalmasságát. Rohamosan salakosítja a szervezetet. Felesleges szomjúságot, és így folyadék túltengést okoz.” (108. oldal). ..."Milyen legyen a kenyerünk: Az erjesztett és sózott kenyér nagyon egészségtelen táplálék. A tészta készítéséhez ugyanis nem szabad sem élesztõt (sem sót) használni." (140. oldal). A vallástörténeti képzettségû Váradi Tibor könyve is lebeszél a sózásról (Váradi Tibor: Népbetegségek megelõzése és szelíd gyógymódjai. Napfényes Élet Alapítvány Budapest, 2003). “...Teljesen sómentes táplálkozás mellett kevesebb folyadék is elégséges”. (28. oldal). “A legtöbb embernek azért sós a könnye, mert túl sok sót visz a szervezetébe: az ember onnan tudja leellenõrizni, hogy megfelelõ mennyiségûre csökkentette-e már a sóbevitelt, hogy könnyének sós íze eltûnik.” (76.oldal). “... szigorúan kerülni kell a sót” (78. oldal). „... Mellõzendõ a só...”(90. Oldal). “... A vegyes étrend további problémája, hogy rengeteg meszesítõ étel – só, ... is bekerül a szervezetbe”. „A meszesedés egyrészt fájdalmat, másrést mozgáskorlátozottságot okoz, amit tehát úgy lehet elkerülni, ha az ember nem fogyaszt sót.” (118. oldal) 9

“sóbevitel csökkentése (a maró hatású só irritálja a szervezetet; egy orvosi tanulmány szerint például komoly összefüggés van a sóbevitel és a gyomorrák között)” (150. oldal). Vadnai és társai könyvei számos gyanútlan orvossal és beteggel is elhitették, természetgyógyászokkal is, hogy nem szabad sózni. Vadnai és társai mialatt hangsúlyozzák, hogy milyen fontos a konyhasó és a kálisó megfelelõ pótlása, felcserélték egymással a pótolandó nátrium és kálium súlyarányát és ezúton a szervezet ionegyensúlyának a súlyos zavarait idézik elõ. Vadnai és társai só- és vízhiányos táplálkozást elõíró hamis tanai személyes áldozata lett pl. az azóta már elhunyt Ferencsik István természetgyógyász is. Ferencsik tisztességes ember volt, és amint ellenõriztettem vele a fiziológiás infúziós oldat víz:só arányát, Õ azonnal közzétette, hogy tévedés volt a sózás tiltása. (Lásd a Kúrák 2. címû könyve legutóbbi kiadásának a hátlapján, „Mi is az infúziós sóoldat” címmel, amit errõl írtam, és amit Õ ott azonnal közzétett). Hazánkban jelenleg 40-50%-os kálisó tartalommal is forgalmazzák a szabványosnak feltüntetett különféle étkezési sókat állami engedéllyel, holott a szabvány (MSZ 01- 10007) tiltja a kálisó legkisebb mennyiségben elõfordulását is valamennyi étkezési sóban. A Magyarországon és külföldön elvégzett nagyszámú klinikai kísérlet mérési eredményeit 62 tudományos értekezés alapján összefoglaló könyv szerint (Dr. Csaba György és társai: A biológia aktuális problémái. Medicina Könyvkiadó Budapest, 1976., Dr. Szabó Dezsõ: A mellékvesekéreg biológiája. 173– 177. oldal) is teljesen egyértelmû, hogy tudatosan rontják a nem kóser étrendûek egészségét a sóevésrõl lebeszélõk és a nagy káliumtartalmú étel fogyasztását szorgalmazók közül mindazok, akik a lehetõ legsürgõsebben nem hajlandók korrigálni a könyveiket. Velük szemben, mint méréstani szakértõ, a bünetõjogi felelõsségem teljes tudatában, ezúton is kijelentem: Az idézett publikációk félrevezetik a gyanútlan lakosságot, számos gyermek emiatt lett nyomorék, sokan belepusztultak, a korábbiakhoz képest nagyságrendekkel megnõtt a fiatalkorú betegek, az ivartalanok, allergiásak, rákosok száma, több százezerrel csökkent a magyar lakosság létszáma, sokan kihaltak, utódok nélkül. Nyilvánvaló apartheid, ha elrontják étkezéssel a nemkóser étrendûek sejtjeit a vérelektrolit (Na:K:Cl:víz) optimumát, a nem kóser étrendûekkel itatott szabványsértõ vízzel, és a velük etetett szabványsértõen, a kálisóra kicserélt „étkezési” sókkal, s eközben a kóserétrendûek a szabványnak megfelelõ vagy annál is tisztább ivóvizet ihatnak, és a szabványnak megfelelõ, tehát teljesen kálisómentes sóval normális mértékben sózhatnak. 10

I./ Ivartalanító, halálos sócsere Az akadémiai ellenõrzéseink alkalmával felvett emlékeztetõkben az alábbiak a leglényegesebbek: a nátriumhiányos és káliumban dús élelmiszerek etetésével, amit pl. a kálisónak a konyhasó helyett ételízesítésre használatával lehet a legkönnyebben elõidézni, vagy azáltal, hogy a mûtrágyaként használt kálium-vegyülettel fokozzák az élelmiszernövények káliumtartalmát (3-5-szörösére is fokozható!), ivartalanítani és megölni lehet állatot is, embert is. A klinikai mérések szerint a konyhasó hiányos (azaz nátriumhiányos) étkezés lehetetlenné teszi a szervezet védekezését a stressz ellen, besûríti a vért, ami szívmûködési és keringési zavarokat okoz, emiatt elromlik a vesemûködés is (mert rothadást idéz elõ a vesében!), emellett tönkreteszi a mellékvesét, abban mirigydaganatokat hozhat létre, az agyat és idegrendszert is károsítva, magas vérnyomást okoz. A minisztériumok tudják ezt, miután 62 tudományos értekezés alapján, 1976-ban 7000 példányban megjelent szakkönyv írta le ezeket. II/. A testalkotó 70 % víz cseréjének veszélyei Az a lényeg: hogy mialatt az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat is „tiltja” azt, hogy a nem kóser étrendûek az olcsón elõállítható teljesen tiszta átpárolt (desztillált) ivóvizet igyák, ráíratja az étkezési desztilláltvíz palackokra hogy „csak túlszennyezett vízhez keverve szabad a desztillált vizet inni” (!), a vallásos zsidók tudják, hogy csakis a tiszta desztillált víz (pl. a tiszta esõvíz) hasznavehetõ, mint egészséges ivóvíz. Õk életben maradnak, a többi zsidó és nem zsidó, akik nem kóser étrendûek, valamennyiben kipusztulnak utód nélkül, miután a sómentes, kálium dús étel és ital ivartalanítja, meddõvé is tette õket. A biblia szerint Mózes írta elõ azt, hogy lassan kell kipusztítani a nem vallásos zsidókat (is) ahhoz, hogy „a mezei vadak nehogy megsokasodhassanak” a kipusztításban érdekelt vallásos zsidókkal szemben. (Mózes V. 7:22.) A nem kóser rendûeknek bebeszélt szennyezett ivóvíz ivás is apartheidet okoz. Pl. a budapesti 2 millió embernek az ürüléke és a háztartásának a vegyszerekkel teli egyéb szennyvize 80%-ban anélkül ömlik a Dunába, hogy átmenne szennyvíztisztításon, majd a Dunából, a parti kavics- és homok rétegeken át szívják vissza a parti kutak, és ennek a mindenféle veszélyes mérgekkel (pl. ciános rovarirtó szerekkel is!) sokszor szennyezett vízhez többnyire már csak klórt adagolnak, mielõtt az ivóvíz-hálózatba, a budapesti körvezetékbe juttatnák. A Fõvárosi Vízmûvek saját adatszolgáltatása szerint is, csupán 202 db. vízminta 11 szennyezõ paraméterét mérték évente „el-

lenõrzésként” Bp. II. kerületében. Vagyis nincs mûszeres ellenõrzés. Tiszta vízbázisnál is legalább 25 paraméter mérését írja elõ az Európai Unió, és a Magyar Szabvány pedig 64 paraméter mérését írja elõ. A mezõgazdaság és ipar miatt ma ciántartalmú rovarirtó-, ill. gyomirtó-szer, kálisómûtrágya, stb. tömege szennyezi, mérgezi a Dunát, a Tiszát és a többi hazai vízbázist is. Banditák vannak az „ezo-térben” dr. Edmond Székely, dr. Oláh Andor, Vadnai Zsolt, Váradi Tibor és társaik az ételek nátriumtartalmát kb. a tizedére, a káliumtartalmát pedig a kb. tízszeresére fokozó, vallásos, ezoterikus „életmódreformnak” feltüntetett olyan hamis propagandát szerveztek, amely miatt ivartalanodnak, és kipusztulnak a nekik hívõk. Õk és tanítványaik sorra publikálják a sózás teljes abbahagyását és a káliumból többet evést ajánló könyveket, újságcikkeket, és ezzel egészségi károkat, számos ember kipusztulását okozták, okozzák (állami segítséggel). Mások az Ószövetségi Biblia szövegét is meghamisították, kihagyták a sózásra ösztönzõ elõírást (Ézsaiás 30:24) „sózott abrak” helyére „tiszta abrakot” írtak. A MEDICINA 1976-ban publikálta, hogy lehet állatot és embert gyilkolni a nátriumhiányos vagy káliumdús (pl. a kálisóval mûtrágyázott, sózott növényi) étellel és itallal: a nátriumklorid hiányában besûrûsödik a vér és ez keringési elégtelenséget okoz, a kálium túladagolás pedig deformálja a sejtmembránokat és ezúton megmérgezi a méregtelenítõ vesét és valamennyi többi szervet is, akadályozza a cink, és egyéb elemek beépülését a sejtekbe és ezáltal ivartalanít, ill. akadályozza a nitrozamminok lebomlását a szervezetben, és ezzel is rákot idéz elõ, és az elrontott sejtfalon behatolhatnak a vírusok és a baktériumok, és a sejtek megfertõzõdése is betegségeket okoz. Ezek lerövidítik az életet. Azt hazudták (MAZSIHISZ) a bíróságnak, hogy „az ételek sózására szolgáló só bármelyik természetes eredetû és állapotú só lehet”. Á mérgezõ kálisó is természetes eredetû, nem csak a konyhasó. A kósersó tiszta NaCl. A nem kóser sók részben kálisóból állnak, pedig ez szabványsértés! „Természetes só”, meg „tengeri só”, „kristálysó”, “ kõsó”, „nátrium-szegény só” stb. hamis feliratok álcázzák a szabványsértést. A természetgyógyász lapok folytatják a rendkívül nagy káliumtartalmú élelmiszerek nagyobb mennyiségben fogyasztására rábeszélést, miközben lebeszélnek a teljesen megtisztított konyhasóról, és a teljesen megtisztított ivóvízrõl is. Utóbbi helyett áltisztított csapvizet, ún. „kristályvizeket” ajánlanak. Ezek szûrt, de több száz (egyes szakértõk szerint kb. 60.000!) mérgezõ anyagot hígítva tartalmazó egészségkárosító „ivóvizek”. jó ha figyelünk

külföldre is

Az elmúlt 20 év alatt, amióta ezt folytatják állami és ezotérikus köntösben, semmibe véve a sószabványt és az ivóvízszabványt, mintegy 600 000 magyar pusztult ki, fõleg értelmiségi, mert õket lehetett a legkönnyebben átejteni az áltudományos, ezotérikus stb. hamis magyarázatokkal. Mi a mögöttes érdek? Mózes V.7:2,22.? Hogy a betelepülõ külföldiek olcsó hagyatéki ingatlant vehessenek? Az elmúlt 20 évben „kihalt” magyarok ingatlanaiba már 250.000 külföldit telepítettek be. Lásd: „Csökkenõ születésszám; Népfogyatkozás”. Heti Világgazdaság, 2003. augusztus 9. 6-7. oldal; „Palackozott vizek az USA-ban; A csapból is folynak” u. itt, 29-30. oldal; „Ezo tér” II. évf. 2. szám. „Ingyenes Ezoterikus és Reforméletmód programajánló magazin”: „Víz és Só”, 12-13. oldal; Az „ezotérikus banditák” okozta mérgezéseket kimutató klinikai mérések adatait, eredményeit lásd: AQUANET.FW.HU (www nélkül hívható). Áltisztított ivóvíz + szabványsértõ só = halál Az ember 60-80%-a víz, az életkorától függõen, s a vérében egy elektrolit van, ami a sejtfalak „nátrium-kálium pumpa” mechanizmusát (környezettel és egymással való kapcsolatát) biztosítja. Ezen elektrolit víz:nátrium:kálium:klór elemei jól pótlása javítja, hibásan pótlása rontja az egészséget. A hibás víz- és sópótlás allergizál, szív- és vesebeteggé, magas vérnyomásossá tesz, rákot és ivartalanságot is okoz!

A csapvíz 10-90% gyakorisággal szabványsértõen szennyezett a KÖJÁL szerint (1988–1991, azóta se volt mitõl javulnia). A csatornalé 80%-a jut tisztítatlanul a Dunába Budapesten, s az ilyen Duna-víz a kavicsszûrõk és klórozás után 70%-ban a lakosokat ivóvízzel ellátó fõvárosi körvezetékbe jut. Csak napi pár tucat vízmintát, s kb. 11 szennyezõt mérnek, és a szántóföldekrõl a Dunába bejutó több száz mérget sem mérik. Egy 100 M Ft-os vizsgálat eredményébõl az Állami Számvevõszék jelentése is írja, az 1997.októberi R/381-b.jelentés. Már õsi iratok (pl. Talmud. Taanith. 10 a. lap.) is ajánlják a desztilláltvíz ivást. Külföldi országokban (pl. USA) is, a biztonságossága, gyógyhatása, élvezeti értéke miatt isszák a desztillált vizet. De pl. a SALSOLA infúziós oldat 99%-a is desztilláltvíz, s 2 liter ilyen oldat 18 gramm konyhasót pótol naponta, más ásványi anyag nem kell a tiszta vízhez. A sportorvos napi 15-25 gramm körüli konyhasó fogyasztást ajánl. Bizonyítja, hogy nem igaz, hogy elegendõ napi 0,5-5 gramm konyhasó, s hogy az izzadástól függõen legalább napi 10-25 gramm konyhasót célszerû étellel? s itallal pótolni. A mérésekbõl, szakirodalomból is az bizonyítható, hogy árt a szennyes ivóvíz, s a nátriumhiányos és/vagy kálium túladagoló étrend. Az USA is beismerte már a „só-csalást”. (USA központi tudományos fóruma, a SCIENCE, lásd a Népszabadság A komisz só címû tájékoztató cikke alapján, 2002.nov.15.). Hazánkban 1976-ban is publikálták, hogy a nátriumhiányos s káliumdús élelem bete-

gítõ, pusztító hatású. 61 tudományos értekezés mérési eredményeit összegezték így, s akadémiánk egyik elnöke is szerepelt a publikációs jegyzékben. Mégis, ma is tele van a sajtó a nátriumhiányos diéta ajánlásával, s bebeszélik, hogy célszerû napi 3-10 gramm káliumot enni. (0,4-0,8 gramm kálium pótlás kell naponta, de 0,8 gramm is 50%-ra rontja a vesemûködést, ha egyszerre szívódhat fel, 10 egészséges felnõttbõl mind a 10-nél ezt mérték, az OÉTI által hazai klinikákon végeztetett orvosi kísérletekben!) Nem a desztillált víztõl és a konyhasótól kell félni, hanem az ellenkezõjétõl, a nem desztillált víztõl és a konyhasóhiányossá és káliumdússá tett élelmiszerektõl, italoktól. A nátrium helyett etetett kálium és a nem tiszta ivóvíz is elhárítható az alábbi módszerrel: Az MSZ-01-10007 szabvány tiltja a kálisót minden étkezési sóban, s pl. a kósersóban sincs kálisó, ezeket használjunk ételízesítésre. Csupán 40 eFt egy házi vízdesztilláló anyagköltsége, csak 6 Ft/liter a lepárlási költség az energia-visszanyerõ készülék esetén /licenc/, ami 20 litert vizet is tud desztillálni naponta. A kálisó és vízszennyezés észrevételéhez néhány ezer Ft-os mûszer kell. A vér-elektrolitoptimumunk biztosításához a Ringer infúziós oldat víz:Na:K:Cl arányát (99:04:0,02:0,6) kövessük (az élelmek nátrium és kálium tartalma táblázatok alapján számítható). További információ: aquanet.fw.hu (az Agroanalízis Tudományos Társaság honlapja, ami www nélkül, nagybetûvel hívható), telefon/faxon: (36-1) 2506064.

L88.hu tudósítójának beszámolója a nemzetközi Holokauszt revíziónista konferenciáról és annak elõzményeirõl » LELKIISMERET’88 2006 DECEMBER 20 – SZERDA, 0:04 AZ ELÕZMÉNYEK Úgy tûnik, mintha csak tegnap lett volna: Willis A. Carto néhány más eretnekkel együtt beindította azt a gépezetet, amely a 21. század elejére lassan változásokat hozott. 1979-ben hívták össze az elsõ revizionista konferenciát az Institute for Historical Review (IHR) (Történelmi Visszapillantás Bizottsága) égisze alatt, amelyet utána sorozatban ismételtek, az utolsó Washingtonban volt, ez év szeptemberében, de már más név alatt. A mozgalom korai írói közül kitûnnek: Harry Elmer Barnes, akirõl The Barnes Review címû revizionista magazin van elnevezve és Arthur R. Butz a Hoax of the 20th Century (a 20. század csalása) címû könyv írója. (Butz, egyetemi professzor az állásából nem volt eltávolíthato, ezért találtak neki egy pinceirodát, az Amerikai NW egyetemnél Chicagóban és ott ügyesen eldugták, hogy a diákokkal nehogy beszélõ viszonyba kerülhessen. Utolsó információm szerint, még mindig a pincében ül.) Ahogy az évek lassan múltak és a kutatás folytatódott, százával jelentek meg az új tanulmányok, amelyek elemi erõvel bizonyítotjó ha figyelünk

külföldre is

ták, hogy az udvari történészek által jóváhagyott formája a második világháborúnak, nem teljesen helytálló. Az IHR története a kezdettõl egy háború volt, amelyben csata csatát követett és ez a háború csak akkor fog befejezõdni, amikor mi gyõzunk Ernst Zündel, Kanadában élõ, német származású aktivista jogi konfliktus-sorozatba keveredett a kanadai hatóságokkal és a perek során szakértõk egész csapata jelent meg mindkét oldalról. Holokauszt a törvényszéken címmel, magyarul is megjelent könyve errõl szól. Ezekben a perekben tûnt fel Fred A. Leuchter, mint a gázkamrák avatott szakértõje Bostonból, aki megírta a véleményét a gázkamrákról. Utána elvesztette az egész USÁ-t behálózó üzletét... Zündel otthonát fölégették, a helyi rendõrség tudtával, cionista terroristák bombát küldtek a házához, több évet raboskodott és pereskedett, de a küzdelmet nem adta fel. Jött az orwelli év, 1984, amikor az IHR millió dolláros könyvkészletét egy éjszaka felégettek, úgy, hogy csak hamu maradt az épületbõl. Másnap reggel Irv Rubin (aki olyan csúnya halált halt “Kertitörpe” nevû cionista terrorista társával együtt, késõbb, amit itt leírni sem akarok. A Kuruc.info írja: a zsidó fajvédõ és terrorista börtönben halt meg, miután öngyilkossági kísérletet követett el, 11

amelynek következtében agyhalál állt be nála. Azért csukták le, mert merényletet készített elõ egy libanoni keresztény származású amerikai képviselõ és egy mecset ellen. Fölmászott a füstölgõ romok tetéjere és kihirdette a gyõzelmét, nem is túl óvatosan fogalmazva. 1984-ben a “Kertitörpe”, a 140 centiméteres, sudár növésû zsidó legény még nem volt a képben, csak évekkel késõbb lépett be, akkor kapta tõlem a megtisztelõ, de kifejezõ nevet ami rá is ragadt. A Mel Mermelstein-per volt az, ami évekig elhúzódott ezután: Willis Carto hirdetést tett közzé, amelyben 50.000 dollárt kínált annak, aki be tudja bizonyítani, hogy egyetlen zsidót is elgázosítottak, a háború alatt. Mermelsteinnek éppen pénzre volt szüksége és megpróbálta – de veszített. Aztán középfokon is vesztett, majd pedig felsõfokon is. Az összes klasszikus revizionista író ezeken a korai konferenciákon tûnt fel elõször: a konferenciák ebben az idõszakban Dél- Kaliforniában voltak megszervezve, mert Carto ott lakott, és az IHR-iroda is ott volt. Faurisson, egyike volt a korai résztvevõknek, jól beszélt és írt is, de rendkívüli szereplési vágya miatt, néha erõszakkal kellett elvenni tõle a mikrofont. Kb. 1986 tájban zsidó terroristak megtámadták Párizsban, és súlyosan megsebesítették. A mostani teheráni konferencián, egy interjún mutatta is a képet, amin úgy nézett ki, mintha Görényi elvtárs terrorlegényeivel találkozott volna az Astoriánál, október 23-án. Az arcán vér csorgott végig, majd hosszabb kórházi ápolásra szorult. Amikor legközelebb Kaliforniában járt, egy apró kis eszközt adtam neki ajándékba, ami 12 000 voltot bocsájt ki egy gombnyomásra és mellétettem neki egy könnygázsprét is. Saját vallomása szerint, idáig még nem kellett használnia ezeket az eszközöket. David Irving, zseniális történész, kutató, harminc könyv írója, minden konferenciára meg volt hívva és ott árulta a könyveit. Szerintem a legjobb szónok volt, akit valaha is hallottam, remélem még fogom is hallani! Londoni lakását elkobozták a cionisták, jelenleg három éves börtönbüntetését tölti Bécsben, eretnekségért (!). December 20-án lesz a fellebezési táargyalása. Az 1956-os magyar forradalomról írott könyve (Gede testvérek), talán a legjobb könyv e témában. Bradley Smith arra specializálta magát, hogy provokatív hirdetéseket helyezzen el egyetemi újságokban és vitákat rendezzen, az úgynevezett holokausztról. Voltak is parázs viták. Bradley szobája az enyém mellett volt, most Teheránban és jókat emlékeztünk, a régi szép idõkrõl. Ahogy az évek múltak, az elültetett fa gyümölcsöt érlelt: az amerikai és nyugat-európai közvélemény egyre nagyobb része kezdett kételkedni. A cionista rögeszme lassan változtatni kezdte részleteit: elõször beismerték, hogy senkibõl sem készült szappan vagy lámpaernyõ, utána pedig belátták, hogy német területen nem voltak “haláltáborok” vagy “gázkamrák”. Eljutottunk oda, hogy a rémálom Auschwitz és Treblinka táborok területére lett korlátozva. Az “eredeti” 4-5 milliós veszteség Auschwitzban elkezdett zsugorodni, ma már 1.5 millióról csivitelnek azok a cionisták, akiknek egy picivel több eszük van, mert látják, hogy tarthatatlan, védhetetlen állásokba lettek bemanõverezve. A pénz, néha, nem boldogít de többnyire szükséges, ezt tanultuk meg mi revizionisták, amikor Edison unokája, Jean Farrel Edison ránk hagyott vagy tizenötmillio amerikai dollárt. Edison – a mai cionista vélemény szerint – antiszemita volt. Ehhez annak is lehet valami köze, hogy a zseniális feltalálót, miután megalkotta a mozigépét, egyes cionista kóbor kutyusok lenyúltak, s a gépet elhurcoltak Kaliforniába és ott olyan iparágat alapítottak, amelyet késõbb Hollywood-címke alatt ismert meg a világ. Edison New York környékén dolgozott és abban az idõben a törvény keze nem ért el ötezer kilométerre, a szabadalmi jogok védelmében. SZCIENTOLÓGUS PUCCS A REVIZIONISTÁK ELLEN Carto, miután kifizette az összes költségét Svájcban, kb. tízmillió dollárral tért vissza az USÁ-ba. Errõl az összegrõl a tudatlanok, 12

akik az IHR-nél dolgoztak, nem tudtak, de nem is kellett tudniuk róla. Carto ezt a pénzt – és még sokkal többet, különbözõ helyekrõl – azért kapta, mert egy 1950-ig visszanyúló munkásság állt mögötte és minden adakozó tudta, hogy a pénz jó helyre megy. A pénzbõl az IHR és a SUN rádióhálózat költségeit, rengeteg könyv és folyóirat kiadását fedezték. Carto kb. azon a szinten élte magánéletét, mint egy középiskolai tanár. Miutan az egyik IHR-alkalmozott véletlenül rájött a tízmilliós adományra, többen vérszemet kaptak és szervezkedni kezdtek. Carto birodalmának a gyenge pontja az volt, hogy egy bonyolult vállalati struktúrába volt minden beépítve, hogy azt a háttérbõl, titokban irányítani lehessen. Ez a megoldás lehetõvé tette, hogy Carto a színfalak mögött maradjon több évtizeden keresztül, de ugyanakkor lehetõséget adott néhány bennfentesnek a lázadásra. Nyilvánvaló, hogy az 1994-ben létrejött hatalomátvételt olyanok szervezték meg, akiknek sem a revizionizmus, sem a politikai munka nem volt szívügyük. A négy kulcsszereplõbõl kettõ, a Szcientológia Egyháznak a magas beosztású tagja, akikbõl az egyik ezt próbálta leplezni, de nem jött be neki. (Marcellus és Raven) Weber maradtak mára az intézet igazgatói, egy évtizedes jogi háború után. 1979-tõl 1993-ig (14 év) az IHR több millió könyvet, videoszalagot adott el, többszáz könyvet, megszámlálhatatlan újságot, röplapot publikált. 1993-tól 2006-ig (13 év) egyetlen könyvet vagy komoly kutatómunkát nem hoztak elõ Weber vezetése alatt. Az IHR havi folyóirata megszûnt létezni. Több millió dollárt éltek fel, még Carto saját házát is, amelyben élt, Kaliforniában nekik ítélte a bíróság. CARTO ÉS AZ ÜGY FELTÁMADT Ugyanakkor, 13 év alatt (1993-2006) Carto új birodalmat épített. A Spotlight nevû újságot új név (American Free Press) alatt publikálja, könyvek ezreit adják el havonta és a Barnes Review címû magazin a legnagyobb revizionista havilappá vált. Ez év szeptemberében, a Washingtonban, Carto által megrendezett konferencia a legnagyobb, legsikeresebb ilyen rendezvény volt. Mint látjuk, a revizionista élete nem volt fenékig tejfel, az elmúlt években, viszont, az általuk végzett kutatások eredményei az egész világra kihatnak. A legnagyobb cionista újságok állították az utolsó években a közvélemény-kutatások alapján, hogy az USA lakosságának kb. 60 százaléka már nem hiszi azt, hogy a “holokauszt” úgy történt, ahogyan azt a mesekönyvek állítják. IRÁN BELÉP A KÉPBE Akinek van térképe, az könnyen láthatja: Irán ott áll középen, Afganisztán és Irak közé beékelõdve, mint a hírhedt proletárszendvicsben, a harmadik szelet kenyér a két másik között. Az is egyértelmû, hogy Irak több mint tíz éven át, mindent megtett azért, hogy alkalmazkodjon az amerikai-cionista terrorszervezethez és ma már világos, hogy ezt eredmény nélkül próbálta. Az iráni felsõvezetés számára nyilvánvaló kell legyen, hogy behódolással sem lehet garantáltan fennmaradni. Ezért logikus válasz, a küzdelem minden lehetséges eszközzel. Irán helyzete egyre jobb ebben a konfliktusban. Nagyjából úgy néz ki, hogy bombázásra már nem fog sor kerülni, mert az amerikai hírszerzés képtelen megállapítani a hasadóanyagok feldolgozási helyét. Egy USA-hadsereg bevonulásáról, pedig, azért nem lehet szó, mert nincs olyan USA-hadsereg, amely bevonulhatna, ráadásul, a jóval gyengébb, kisebb, ritkán lakott Irakot sem tudták pacifikálni. Irán 70 milliós, óriási ország, ha a felét szétbombázzák is, amit nem tudnak megcsinálni, az ország másik felében még mindig atombombákat fognak gyártani, gyorsított tempóban, legfeljebb pár éven belül. És a mai világrend egyik alappillére az, hogy: “Érinthetetlen az, akinek legalább öt bombája van.” Azzal már nem érdemes bohóckodni. A revizionizmus ügyét Irán azért karolta fel, hogy visszavágjon a cionista világhatalomnak, maximális morális károkat okozzon eljó ha figyelünk

külföldre is

lenfelének és elhitesse vele, hogy nem éri meg Iránnal jatszadozni. A lépés teljesen logikus, racionális és a cionista világsajtó egekig törõ sikoltozásából ítélve, hatásos is. (Azok, akik figyelték az elmúlt hét sajtó- és tv-orgánumait a világban, rendkívüli jelenségnek lehettek szem- és fültanúi.) Iránnak nem sok baja van a saját zsidaival: azok, mind a 25 000-en, békésen élnek ebben a hatalmas országban, többnyire három városban, Teherán környékén. A KONFERENCIA A konferencia december 11. és 13. között zajlott le, Teheránban. Az elsõ napon még Anna Frank sem tudta volna a földre ejteni a golyóstollát, ha ott lett volna, és lett volna golyóstolla, annyian voltak az óriási konferencia-teremben, a külügyminisztérium épületében. A szakértõgárda az a régi gárda volt, amely az elmúlt évtizedek alatt az IHR és a Barnes Review színeiben, a konferenciák sorozatát rendezte az USÁ-ban. A sajtó érdeklõdése a hisztériával volt határos. A folyosókon vadásztak az emberekre, a sajtószobában a hõmérséklet az állítólagos gázkamrákéval vetekedett, annyi nagyerejû lámpa mûködött egyszerre. Emellett megjelent az új generáció is, Svájcból, Németországból, Amerikából jöttek fiatalok, sok arab országból is érkeztek küldöttek. Az elsõ napon csak elõadások voltak, kedden délelõtt elõadások és délután az iráni elnöki hivatalba vittek bennünket busszal, egy pár órás látogatásra, kézfogások Mahmud Ahmadinedzsad elnökkel, beszédek, majd este vacsora a külügyminisztérium – említett – épületében. IRÁN TISZTA, RELATÍVE SZEGÉNY ÉS BÜSZKE Szerdán kicsit már lazítottunk, én megnéztem a várost, ami rendkívüli élmény volt. A 12-14 milliós fõváros tiszta, rendezett, de szegény. Az átlagjövedelem kb. fele annak, ami Magyarországon van. A forgalom óriási és elsõ látásra – kaotikus, de a figyelmes szemlélõ megérti a látszólagos káosz mögött uralkodó rendet. Ez a rend az egyén önuralmán nyugszik. Egy olyan világba érkeztünk, ahol belsõ, morális értékek irányítják az egyént, és nem az erõszakrendszer kizárólagosan. A tíz-húsz éves autók tömegében, a napok folyamán egyetlen komoly balesetet sem láttam. A benzin olcsó, kb. húsz forint literje.

„Lehetetlen, hogy igazságtalanság, szószegés és hazugság tartósan hatalomra jussanak. Ilyen hazugságépületek csak egy ideig ámíthatnak. De idõvel összeomolnak” Démosztenész

Elõszó a magyar fordításhoz Ezen az oldalon olyan információkat talál az olvasó, amelyeket ma nálunk általánosságban holocaust-tagadásnak neveznek. A nyugati világban inkább a revízionizmus, revízionista szóhasználat szokásos a revízió = felülvizsgálat szóból származtatva. Mielõtt bárki villámgyorsan félredobná az ilyen jellegû írásokat, ahogy tette ezt e tanulmány fordítója néhány évvel ezelõtt, kérjük, olvassák el a tanulmány érvelését, és szálljanak avval vitába, vessék alá a szöveget kritikus elemzésnek. A holocaust-lobby ma óriási arzenállal, milliárdos költségvetéssel terjeszti állításait, míg a másik oldaljó ha figyelünk

külföldre is

MI A REVIZIONISTÁK TERVE A JÖVÕRE? A konferencia harmadik napján (szerda) egy öttagú bizottságot választottunk a következõ föladatok kijelölésére. A résztvevõk túlnyomó részének az a véleménye, hogy a holokauszttal kapcsolatos tudományos munka befejezõdött és nemzetközi turnéra akarnak indulni az eredmények bemutatására. E sorok írója szerint, a régi csapat lustul és a munkának csak akkor van vége, amikor megnyertük a háborút. David Irving szavaival: “A HMS-Auschwitzot el kell süllyeszteni!” (Sink the HMS Auschwitz!) Egy kisebb csoport szerint, nemzetközi demográfiai vizsgálatot kell indítani az 1946-os zsidó lakosság pontos számbavételére, a demográfia szigorú szabályainak felhasználásával. Ez a munka már meg is kezdõdött. A tapasztaltabb résztvevõk egyetértettek abban, hogy a konferencia legnagyobb érdeme az volt, hogy megtörtént. Ezzel együtt történelmi jelentõsége van annak, hogy egy állami struktúra elsõ ízben, nyíltan átállt a revizionisták oldalára. ZSIDÓ ANTICIONISTÁK IS MEGJELENTEK Az utóbbi évek konferenciáin megrögzött szokássá vált, hogy zsidó anticionistákat meghívnak közénk propaganda-megfontolásokból. Teheránban hat rabbi jelent meg és mint legyek a mézet, úgy kergették a tv-kamerákat. Bármikor beléptünk egy helyiségbe, szinte ösztönös érzékkel helyezkedtek úgy, hogy a kép közepére kerüljenek. A történetük az, hogy Isten kikergette õket Izraelbõl és oda nekik nem is szabadna visszatérniük. Ezzel együtt kisebb szóváltás alakult ki az utolsó napon egy rabbi és a demográfiai munka egyik képviselõje között. A rabbi szerint nem sokat változtat a leányzó fekvésén, ha meginstallálunk (?)egymillió kallódó zsidót, a válasz erre az volt, hogy nem egymilliót keresünk, hanem hatot. Az egyik Indiából érkezett küldött szerint, a háború után, az ottani zsidó lakosság létszáma 50 000-rõl hirtelen 500 000-re ugrott. Ez majdnem tíz százaléka az állítólagos veszteségnek. Az indiai kolléga szerint, egy Bollywood nevû vállalkozásban, amely többszáz filmet bocsát ki évente, a “túlélõk” jelentõs szerepekhez jutottak. Pár nappal a konferencia után, Argentinából érkezett a hír: már tervezik is a következõ konferenciát. Könnyen lehet, hogy lavinát indítottunk el, ami zúgó viharrá fog valtozni a következõ években!

nak elhallgatás, hatósági zaklatás, rosszabb esetben börtön, életveszélyes fenyegetések, bombamerényletek, gyújtogatások jutnak osztályrészül, sajnos gyilkoltak is már revízionista nézetek terjesztése miatt Franciaországban. Nos ha a másik oldalnak, a holocaust-állítóknak ennyire fontos a saját álláspont terjesztése, akkor fel kell, hogy merüljön bennünk a kérdés, miért? A választ csak körülbelül tudjuk megfogalmazni: A holocaust-mítosz az a kígyóméreg, amellyel a mai középkorú és fiatal generációt meg lehet bénítani, ne képviselje saját és nemzete érdekeit az élet semelyik területés sem, legyen szó globalizációról, EU-csatlakozásról, lakóingatlanok és termõföldek külföldi tulajdonba adásáról, nemzettudatról. Negyvenes éveiben járó ismerõsöm – hívõ keresztény, tudományos területen dolgozik – nem fog a MIÉP-re szavazni, mert ha a MIÉP hatalomra kerül, akkor itt lõni fogják a zsidókat. És õ ak-

Teherán, Irán, 2006. december 17.

kor ki fog vándorolni. Mondta ezt aznap, amikor egy vörös baseball-ütõvel megverték a MIÉP képviselõjelöltjét. A holocaust-lobby céljairól bõvebb kifejtést talál az olvasó a Havi Magyar Fórum 2001. szeptember havi számában a holokauszt-állítás – holokauszt- tagadás c. írásban. Az itt következõ írás egy német szerzõ németek számára írt összefoglaló tanulmányának magyar fordítása. Fordításunkban igyekeztünk a németek számára ismert tényeket külön megmagyarázni. Felmerülhet a kérdés a magyar olvasóban, miért szükséges nekünk a témával, a holocaust témájával foglalkoznunk. A németek ügye, egyék meg a németek, amit kifõztek, illetve cáfolják meg, ha nem úgy volt, de minket hagyjanak ki a dologból. Erre az álláspontra a következõket tudjuk felelni: 1. Az igazság egy és oszthatatlan. Ezért hasznosnak tartjuk, ha a magyar közönség 13

is megismerkedik a témával a másik szemszögbõl is. 2. Egyes bosszúálló körök számára még nem ért véget a II. világháború, és a vesztesek büntetését még nem tartják elégségesnek. Legyen szabad itt a a Kaufman-tervre (1941) illetve a Morgenthau-tervre (1944) emlékeztetni: Mindkét terv a németség mint nép felszámolását tûzte ki célul, az elsõ gyorsan és kíméletlenül, a második lassan és finomabban. Magyarország a jelenlegi állapotban nem moshatja le magáról az utolsó csatlós vádját. Nem mintha ez helytálló volna, ehhez egyszerûen túl gyengék pozíciói. Márpedig, ha a fõbûnös megbüntetését nem tartják még elegendõnek, az utolsó csatlós sem fogja szárazon elvinni. 3. Függetlenül Magyarország tényleges II. világháborúbeli szerepétõl, bizonyos zsidó körök (és itt határozottan nem az egész zsidóságot kívánjuk megvádolni) érthetetlen és atavisztikus dühvel viseltetnek minden iránt, ami magyar. Nem kívánunk részletesen avval foglalkozni, mi lehet ennek az oka. Második Palesztinát kívánnak létesíteni a Kárpát-Medencében? Vagy ez az õsi gyûlölet még Nimródra, illetve a sumérekre (szamáriaiak) vezethetõ vissza? Nem tudjuk. De tudjuk, hogy evvel a gyûlölettel szemben egyetlen fegyverünk van: a tények és az igazság. Fenti érvek teszik szükségessé közelmúltunk történetének ismeretét: ha nem volt holocaust [vagy legalább is nem úgy volt, ahogy tanítják], akkor magyar részvétel sem volt. A téma részletes tárgyalása elõtt szükségesnek tartjuk néhány fogalom pontos meghatározását. Már a szó, hogy holocaust-tagadó, is hamis. Tagadni csak tényeket lehet. A holocaustban lehet kételkedni, lehet pontosítást követelni. Mit állítanak, illetve miben kételkednek a holocaust-kételkedõk? * Nem tagadják, hogy a III. Birodalom fennállása alatt hátrányosan megkülönböztették a zsidókat. Ennek különbözõ fokozatai voltak, a politika végsõ soron arra irányult, hogy a zsidók kivándoroljanak, Németország zsidómentes legyen. * Nem tagadják, hogy a háború alatt Németországból és a megszállt országokból koncentrációs táborokba gyûjtötték össze a zsidókat.

* Nem tagadják, hogy a háború alatt igen sok zsidó halt meg a háborús körülmények, elsõsorban járványok miatt. * Nem kívánják a III. Birodalomban a zsidók ellen elkövetett bûnöket igazolni, jóváhagyni, relativizálni, bagatellizálni. De nem hiszik, hogy * – Németországban létezett volna egy terv a zsidók tömeges megsemmisítésére * – zsidókat azért gyûjtöttek össze koncentrációs táborokban, hogy ott megöljék õket * – léteztek volna gázkamrák és egyéb fantasztikus kivégzési módszerek emberek tömeges kiirtására. Végül egy személyes megjegyzés: E sorok fordítója sokáig teljes mértékben elhitte a hivatalos verziót. Hiszen õk maguk is bevallották... Miért vádolták volna magukat, ha nem úgy lett volna... Az elsõ kételkedés akkor ébredt benne, amikor tudomást szerzett arról, milyen erõszakosan fenyegették meg zsidó körök David Cole-t, aki zsidó létére nem hitt a holocaustban. Hiszen ha valakinek igaza van, akkor igaza van. Nincs oka erõszakoskodni. A további kételyek akkor jöttek, illetve váltak mostmár bizonysággá, amikor tudomást szerzett a Rudolf-tanulmányról. Túl azon, hogy a tanulmány borotvaéles logikával semmisíti meg az Auschwitz-mítoszt, jellemzõ volt az õt elitélõ hivatalos német körök reakciója: Rudolf védekezésére és kérésére, hogy ismételjék meg a méréseit, és ha azok mást fognak eredményezni, mint az õ eredményei, hajlandó lesz nézeteit revidiálni, a bíróság válasza az volt, hogy közismert tényeket nem kell bizonyítani vagy ellenõrizni. Vagyis a holocaust-állítók félnek. Félnek a tényektõl, félnek a valóságtól. Pedig óriási arzenáljuk van. Velük vannak a világ legerõsebb hadseregei, a világ összes rádió-és TV-állomásai, a sajtó. Ezek a nap 24 órájában szajkózzák és magyarázzák álláspontjukat. Egy valami nincs mellettük: az igazság. Elõszó Épp nekünk németeknek... Így vagy hasonló módon kezdõdnek a német politikusok és újságírók kijelentései, ha azt kell megmagyarázni, miért kell a németeknek engedményeket tenni és kompromisszumokat kötni, amelyeket minden más nép kategorikusan elutasítana. A frázist a politikában és a médiákban 50 éve pufogtatják

szüntelenül és reflexbõl. Alkalmanként hozzáteszik még az Auschwitz és holocaust fogalmakat, hogy egyik vagy másik érvüket külön nyomatékosítsák. Részben a sorok közöt, de részben nyíltan hallhatunk olyan állításokat, hogy a németek mind tömeggyilkosok leszármazottai, és ezért generációkon keresztül bûnhõdniük kell. (Daniel Goldhagen: Hitler’s willing executioners = Hitler önkéntes kivégzõi) Fõleg a gyerekeket, akik koruknál fogva könnyen befolyásolhatók, szembesítik állandóan a holocaust témával. Ennek a szisztematikus indoktrinációnak az eredménye egy olyan embertípus kifejlõdése, amely szinte vallásos buzgalommal hisz a holocaustban, de a történelmi tényeket alig ismeri, ezekre rákérdezni ugyanis tabunak számít. A holocaust évtizedes tabuizálásának és instrumentalizálásának árnyékában a hivatalosan propagált történelmi igazság egyre inkább eltávolodott a realitásoktól. Még az alapvetõ adatok is hemzsegnek az ellentmondásoktól. Így például az auschwitzi áldozatok száma a dátumtól és a forrástól függõen 70.000 és 8 millió között ingadozik. A kézenfekvõ kérdés – mennyi volt végülis az áldozatok tényleges száma, Németországban nemcsak tabu, hanem büntetõjogilag tilos. De miféle igazság az, amely nem bír el egy nyilvános vitát, és a törvény erejének támogatására szorul? Evvel a kérdéssel fogunk ebben a tanulmányban foglalkozni. Aki nem él szólásszabadságával, el fogja azt veszíteni! Tartalom 1. A rémhírpropaganda 2. A történelmi igazság csodálatos átalakulása 3. Hova lettek? 4. A Wannsee-konferencia 5. Fénykép- és filmfölvételek 6. Tanúvallomások 7. A kor tanúi a médiákban 8. Beismerõ vallomások 9. A holocaust legfontosabb bûnjele 10. Szakértõi vizsgálatok 11. Krematóriumok 12. A büntetõjogilag elrendelt igazság 13. Összefoglalás és zárószó 14. Ajánlott irodalom Teljes cikk fotókkal: ttp://www.radioislam.org/hu.htm

A biztosítási piac megnyitása Munkaanyag 2007/01/15 (i) Minden változás kormány-döntéseként jelenik meg a közvélemény szemében, s ezért a hatások összeadódása elkerülhetetlen. E döntések meghozatala és a társadalommal való elfogadtatása könnyebb lenne, ha már mûködnének a biztosítók, és e döntések java része kikerülne a napi politikai harcok elsõ vonalából. 14

(ii) Jelentõsek az alkotmányossági aggályok is. Addig, amíg az egészségbiztosítással összefüggõ szinte valamennyi változás állami-kormányzati döntésként jelenik meg a közvélemény és az ágazat szereplõinek tudatában, addig számolni kell azzal, hogy az Alkotmánybíróság – és általában a bíróságok – a jó ha figyelünk

külföldre is

„gyengébb fél”, azaz az önkormányzatok, a betegek, a rokkantak vagy a korporatív testületek érveit fogják akceptálni minden vita esetén. (iii) Addig, amíg a döntés-elõkészítõk azt feltételezik, hogy fennmarad a jelenlegi, állami finanszírozási rendszer, addig praktikus szempontok is ellentmondani látszanak a szándékolt intézkedéseknek. Pl. a vizitdíjjal járó adminisztráció pénz és élõmunka-igényes – egyszerûbbnek látszik megemelni a járulékokat Miért kell verseny? Mint minden nagyobb rendszerre, az egészségügyre is érvényes, hogy csak a rendszeren belüli szervezeti, finanszírozási, érdekeltségi viszonyok átalakítása hozhatja meg a kívánatos változásokat. Ennek kulcsa pedig a verseny a szolgáltatók között az egyik, és az erõforrások elosztásáról döntõ biztosítók között a másik oldalon. Az egészségügyi ellátásnak az a sajátossága, hogy az igénybevételrõl többnyire nem maga a fogyasztó, hanem a termelõ, vagyis az orvos dönt. Ez teszi nélkülözhetetlenné, hogy az aggregáltság magasabb szintjén viszont egy kellõ szakértelemmel rendelkezõ, elkülönült érdekekkel rendelkezõ piaci szereplõ döntsön a hatalmas értékû erõforrás-tömeg felhasználásának arányairól. Az a külön intézmény, amely az erõforrások makro-szintû elosztását végzi, a betegbiztosító. Azt viszont, hogy a biztosító egyaránt érvényesítse az erõforrásokkal való takarékosság és a szükséges mennyiségû/minõségû szolgáltatás nyújtásának követelményét, a piac más szegmenseihez hasonlóan csak a szereplõk közötti verseny tudja kikényszeríteni. Máskülönben az inputok mennyiségének és minõségének faragása lenne a nyereségesség növelésének legkézenfekvõbb módja. Ezért van tehát szükség több, egymással versengõ biztosítóra. Azt már a verseny feltételeinek, az ellátás finanszírozásának, a biztosítók mûködésének átgondolt állami szabályozása és a mûködés szabályainak betartásán õrködõ Felügyelet biztosíthatja, hogy a sokszereplõs egészségügyi piacon minden biztosított hozzájusson a szükséges kezeléshez. Miért kell most dönteni? Van még egy harmadik ok, ami amellett szól, hogy a Kormány mielõbb hozza meg a döntést a biztosítási piac megnyitásáról. Elõre látható, hogy egy pusztán fiskális okok miatt bekövetkezõ forráskivonás úgy sokkolná az ellátó rendszert, hogy a pozitív irányú strukturális változások elõtt nem nyílik mozgástér. Ez lenne a legrosszabb variáció. Ennél sokkal kedvezõbb egy olyan helyzet, amikor a pénzügyi megszorítások és a fundamentális strukturális változások idõben egybe esnek: minden megmozdul, a megcsontosodott érdekviszonyok hirtelen megtörnek, és ezek után már nem lehet lesz egyértelmûen hibáztatni sem a reformot, sem a pénzszûkét. Szorít az idõ. Ahhoz, hogy a 2009-es EU, illetve a 2010-es országgyûlési választások idejére a reformok nehezén túl legyen az ország, az szükséges, hogy 2008-ban már teljes kapacitással, a kezdeti gyermekbetegségektõl megszabadulva mûködjenek az új biztosítók. ELÕNYÖK ÉS HÁTRÁNYOK (SWOT ANALÍZIS) Erõsségek (Strengths) – Gyengeség (Weaknesses) – Az egészségügyi döntések „depolitizálása”; – A Kormány tehermentesítése – Rövid, közép és hosszú távon javul a finanszírozhatóság; csökken a központi költségvetésre háruló nyomás – A kormány végrehajtja a konvergenciaprogram egyik fontos ígéretét – Igazságosabb közteherviselés – Növekvõ fogyasztói szuverenitás, kiszorul a hálapénz – Kiszámíthatóbb finanszírozás az ellátó intézmények számára jó ha figyelünk

külföldre is

– A biztosítók fékezik a mind költségesebb terápiák, diagnosz– – – – – –

tikai eszközök – sokszor csupán presztízscélú – alkalmazását, a költségrobbanást Konformitás az EU országok többségével Erõs magánpiaci szereplõk állnak szemben a gyengülõ államapparátussal Felszínre kerülnek, láthatóbbá válnak a társadalmi rétegzettség következményei Tovább erõsödik a pénzügyi-biztosítási szektor: az új irodák, székházak, médiamegjelenés társadalmi ellenszenvet generál Egy váratlan közegészségügyi katasztrófa helyzetben bonyolultabb lesz a rendszer irányítás

Lehetõségek (Opportunities) Fenyegetések (Threats) – A verseny nem a politikusok kegyeiért, a költségvetési torta nagyobb szeletéért folyik, hanem az adott költségvetési keretek közötti a jobb ellátás megszervezéséért, a jobban mûködõ versengõ biztosító talpon maradásáért. – Növekszik az eü. ágazat tõkevonzó képessége (külföld + belföld) – A biztosítói kontroll hatékonyságnövekedést és tõkevonzást eredményez a szakrendelõk és kórházak piacán – Az öngondoskodás, mint érték gyorsabban terjed (pl. nyugdíj-ágazatban is) – Néhány biztosító kérni fogja bevezetését a BÉT-re (erõsödik a tõkepiac) – A reform-vita megosztja a kormányzó pártokat, a közvéleményt – Az ágazat korporatív testületei sztrájkot, passzív ellenállást szerveznek – Ha az egyszer már meghirdetett biztosítói reformot a kormány visszavonja, az rontja a hitelességet betegbiztosítással kapcsolatos adminisztratív költségek jobban láthatóvá válnak – Kialakulhat az a megalapozatlan várakozás, hogy a biztosítói reform minden problémát megold A biztosítási piac megnyitása Munkaanyag 2007/01/15 Az elmúlt hónapokban az emberek az egészségüggyel kapcsolatban szinte csak megszorításokkal találkoztak. Az olyan lépések is, amelyek új lehetõségek megnyitására irányulnak, megszorításokként jelennek meg a közvéleményben: a mentés és betegszállítás szétválasztásából a tömeges elbocsátás lett a hír, a korszerû, hatékony onkológiai rendszer megteremtése, a látszatellátás elleni fellépés helyett a finanszírozási csökkentésrõl beszél mindenki. A kórház-centrikus ellátás átszervezésére irányuló, valójában tényleges szakmai konszenzusnak örvendõ törvényjavaslat kapcsán a kórházak megszûnését asszociálja a média. Az intézkedések következtében a reform és a megszorítás a közvélemény számára egyet jelent. Ez így nem folytatható. Akkor tudunk a mentegetõzéssel járó megszorításoktól továbblépni az elõremutató reformok irányába, ha haladéktalanul meghozzuk a politikai döntést az egészségbiztosítási rendszer versenyelvû reformjáról. A mai, kvázi-biztosítói rendszer problémái a döntéshozók számára legalább egy évtizede jól ismertek: 1. Az egészségüggyel kapcsolatos számos panasz (240 millió orvos-beteg találkozás egyedi problémái, a receptek ellenõrzése, a lúdtalpbetét vásárlás dotációja stb.) azonnal és közvetlenül a Kormányra nehezedik. Független szereplõk hiányában nincs hova delegálni a feladatokat, a közvélemény meggyõzését. 2. Szétzilálja a költségvetést. A kiadások növelése, illetve a járulékok csökkentése mellett mindig könnyû az érvelés. 15

A hiányért végsõ fokon a központi költségvetésnek kell helytállnia. Egy normális biztosítási rendszerben a költségvetés kockázata jelentõs mértékben csökken. (Teljes kockázatmentesség nem létezhet egy kötelezõ társadalombiztosítási rendszerben – de kiépített védõvonalak rendszerével a kockázat csökkenthetõ.) 3. Az OEP1 mûködése nem mérhetõ, nem értékelhetõ. Ha a rendszerben csak egy szereplõ van, nincs viszonyítási alap. (Ha a világon csak Trabantot gyártanának, akkor az lenne a világ legjobb autója.) 4. Amíg az egészségügy finanszírozása állami kötelezettség, a szolgáltatások iránti korlátlan igénynek nem lehet gátat szabni. A gazdasági szereplõként is mûködõ biztosítók a rendszer minden résztvevõjére – tehát a szolgáltatókra is és az igénybe vevõkre is – rákényszerítik a gazdaságilag hatékony gyógyítási megoldásokat. Jól ismertek a biztosítás alapú egészségügy kockázatai is. Ezek a kockázatok azonban – éppen azért, mert ismertek, és mert az EU legtöbb tagállama ilyen rendszert mûködtet – kezelhetõk: 1. Szelekció: a. Törvény tiltja, a törvény betartatását a Felügyelet ellenõrzi és szankcionálja. b. A korrigált fejkvóta alapú finanszírozás és a kiegyenlítõ kasszák miatt a biztosítónak nem érdeke kiválasztani a fiatal, egészséges populációt. A biztosító alapvetõ érdeke az ügyfélszám növelése, mert ez és csak ez biztosítja a hatékony gazdálkodás lehetõségét. c. Éppen a „jól mûködõ OEP Zrt. + kiegészítõ biztosítás” modellje vezetne el az egészségügy kettészakadásához. Mivel az OEP szolgáltatáshoz csatlakozó, kiegészítõ biztosítást is vásárló vevõ a jobb vevõ, kettõs vevõkör – és egy idõ után ezt leképezõ rendszer alakul ki. Ebben a konstrukcióban az az óriási veszély, hogy a jelentõs nyereségtartalommal bíró kiegészítõ szolgáltatást vásárló réteg számára még jobb. Ha nincs reform, ez fog történni. Pontosabban ez megy ma is végbe a hálapénz és a kapcsolati tõke egészségügyi „felhasználásával”. d. A választás lehetõsége önmagában felszabadítja a vevõt (beteget), igényesebbé válik, ami jobb minõséget kényszerít ki (a valódi elégedetlen beteg pénzügyi veszteség!). 2. A gyógyítással kapcsolatos költségnövekedés visszahárítása a költségvetésre: a. Törvény tiltja, a törvény betartatását a Felügyelet ellenõrzi és szankcionálja. b. A biztosítók magántulajdonú gazdasági társaságok, eredményes mûködésükért a költségvetés nem vállal garanciát. c. A biztosítók jelentõs mértékû szavatoló tõkével kell, hogy rendelkezzenek. A biztosítási csomag, a vizitdíj (co-payment) és a várólisták rendszere fékezi a kereslet határtalan növekedését, de a kedvezõtlen politikai hatása nem az államra hull közvetlenül vissza. 3. Mûködési költségek: Az OEP hivatalosan kimutatott, mai 1,5%-os költséghányada irreális, mert a. a feladatok egy részét más intézmények végzik (pl. APEH, aki a beszedett járulék 1,12 %-ával számol), és b. a biztosítói feladatok nagyobbik részét az OEP egyáltalán nem látja el. Ha korrektül számolunk, akkor a mai rendszer inkább drágán, mint olcsón mûködik. A Kormányprogram megígérte, hogy „2007 végéig létrehozzuk a biztosítási alapon mûködõ egészségügy szabályozási, intézményi, pénzügyi, mûködési felügyeleti és garanciális rendszereit.” A kormányalakítást követõen a Kormányprogram egészségügyi fejezetében megfogalmazott célokból – melyek természetesen nem csak a biztosítási piac megnyitását tartalmazzák – megfogalmazhatóvá váltak a tárca elõtt álló feladatok. 16

E feladatok végrehajtása is megkezdõdött. Két probléma van, az egyik elsõsorban pénzügyi, a második elsõsorban politikai természetû. Józan pénzügyi megfontolás szerint a biztosítási piac megnyitása elõtt a bevételek és a kiadások tekintetében nagyjából egyensúlyba kellene hozni az Egészségbiztosítási Alapot. Ehhez három lépéssorozatra lenne szükség: a) jelentõs járulék-emelésre; b) a nem-betegséggel összefüggõ kiadási alrendszerek (rokkant nyugdíj, táppénz, baleset) kiemelésére; c) a felesleges kapacitások leépítésére. Jól lehet ezek mind indokolt lépések lennének, azonnali és teljes mértékû megvalósításukra sem idõ, sem politikai lehetõség nem kínálkozik. A politikai probléma az, hogy amíg nem születik egyértelmû döntés a biztosítási piac megnyitásáról, addig a döntés-elõkészítõ szakmai apparátusok minden más ügyben abból indulnak ki, hogy a biztosítási rendszer reformját elõkészítõ és/vagy kiegészítõ döntések a jelenlegi keretekbe kell, hogy illeszkedjenek. Ilyen megközelítésbõl kiindulva viszont az egyébként már elhatározott döntések (vizitdíj bevezetése, kapacitás-szûkítés, biztosítási alapcsomag meghatározása, a szociális és egészségügyi indokokból történõ ellátások elválasztása, gyógyszer-ár támogatás csökkentése, orvosi ügyelet, stb.) több ok miatt is csak nagy nehézségekkel és kétes értékû kompromisszumok árán hajhatók végre. MUNKAANYAG! 2007/01/15 1 A biztosítási piac megnyitása (Szakmai vitaanyag)? 2007. január Az Egészségügyi Minisztérium felkérésére az anyagot összeállította Prof. Dr. Mihályi Péter, az Államreform Bizottság Egészségügyi Szakmai Munkacsoportjának vezetõje. A koncepció kialakítását személyes tanácsaival számos hazai és külföldi szakértõ segítette. A végsõ formába öntéshez Dr. Molnár Lajos miniszter, továbbá Dr. Antal László, Prof. Bauer Tamás, Prof. Bokros Lajos, dr. Csillag István és Prof. dr. Surányi György közgazdászok segítsége is nagyban hozzájárult. MUNKAANYAG! 2007/01/15 2 Reform vízió Meg kell teremteni az egészségügyi rendszer pénzügyi fenntarthatóságát rövid, közép és hosszú távon. A beteg szempontjából az ellátó rendszer legyen a mainál sokkal inkább szolgáltatáselvû, az Európai Unió normáihoz illeszkedõ. Érezhetõ mértékben javuljon az orvosi gyógyító-megelõzõ munka átlagos minõsége, szakmai- és költséghatékonysága, továbbá a kórházi betegek komfort érzete. Vissza kell szorítani a hálapénz és a korrupció minden formáját. Feladat: „Az egészségügy társadalombiztosítási jellegének megerõsítése: a biztosítási elv alapján járó szolgáltatás igénybevételének feltétele a biztosítotti jogviszony, vagy más erre jogosító és nyilvántartott állapot megléte és az esedékes járulék megfizetése. Ennek hiányában csak alapszintû (mentés, sürgõsségi, anya- és csecsemõvédelmi, valamint járványügyi) szolgáltatás vehetõ igénybe” (Konvergencia Program, 37. o.)

jó ha figyelünk

külföldre is