A TARTALOMBÓL: Érvénytelen volt a népszavazás... 2 a tubesi radarról. Dr. Szolgáltató Pécsett gyõzött a közöny Ébresztõ

A TARTALOMBÓL: Érvénytelen volt a népszavazás . . . . . . . . 2 a tubesi radarról Dr. Szolgáltató . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 Pécsett gyõzött a közöny . . . . . . . . . . . . . 3 Ébresztõ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6 Az egészségügy finanszírozásának . . . . . . 6 nagy kérdése Gólyamese . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 Gyûjtsünk Isaura felszabadítására!. . . . . . 8 Orbánnak kell menni? . . . . . . . . . . . . . . 10 Ország, erkölcsök nélkül . . . . . . . . . . . . 14 Oscar Nobel ûrhajós . . . . . . . . . . . . . . . 15 Felhívás a rendõrökhöz . . . . . . . . . . . . . 16 Zártkörû nyilvánosság, . . . . . . . . . . . . . . 17 betiltott önvédelem Tasnádi Péter, Pécs város polgár- . . . . . 18 mesterének sajtóközleménye Szellemi környezetszennyezés . . . . . . . . 19 A vég kezdete. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20 Orosz Józsefnek nincs gusztusa . . . . . . . 21 Taxisofõrök, akik nem visznek el, ha . . 22 SZÍNHÁZ (vagy TV) a VILÁG . . . . . . 23 Öt könnyû kérdés – öt néma válasz. . . . 24

Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.johafigyelunk.hu weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!

Érvénytelen lett a Tubes-hegyre tervezett katonai lokátor-építésrõl szóló helyi népszavazás vasárnap Pécsett, ahol azonban a szavazók többsége elutasította a beruházást – közölte a város jegyzõje. A választásra jogosult 127.128 állampolgár 32,51 százaléka, azaz összesen 41.328 járult az urnák elé a Tubes-hegyre tervezett katonai lokátor-építésrõl szóló helyi népszavazáson. Az érvényes szavazatokat leadott választók 94,3 százaléka, azaz 38.870 elutasította a fejlesztést, 5,7 százalékuk, azaz 2.343 ember pedig támogatta azt. A szavazatok közül 87 érvénytelen volt, 28 pedig nem került az ur-

nákba – mondta el Papp Judit. A referendum érvényességéhez a választópolgárok több mint felének részvételére lett volna szükség. A pécsiek a következõ kérdésre adhattak választ: “Egyetért-e ön azzal, hogy a pécsi építési szabályzat és a szabályozási terv módosuljon akként, hogy Pécs közigazgatási határán belül ne épülhessen katonai radar?”. A jogszabályok szerint amennyiben a referendum érvényes és eredményes, a polgárok többsége pedig kinyilvánítja, hogy nem akar radart a Tubesre, az önkormányzat ennek megfelelõen köteles módosítani a terület rendezési tervét.

Tasnádi Péter polgármester és a közgyûlésben helyet foglaló frakciók vezetõi a napokban úgy nyilatkoztak: akkor is figyelembe veszik a népszavazás végeredményét, ha az nem lesz érvényes. A népszavazás azt tanúsítja, hogy a választópolgárok döntõ többsége szerint nincs akadálya a Magyar Köztársaság légterét és a légiközlekedést biztosító 3D típusú radarállomás megépítésének, tudatta közleményében a Honvédelmi Minisztérium. A kormány rövid idõn belül határoz a megépítés teendõirõl, áll a közleményben. Forrás: MTI

AUTÓS ZÁSZLÓ Ezúton szeretnénk megosztani veletek a lehetõséget,hogy hozzájusson bárki címeres magyar zászlóhoz. Az érdekessége,hogy ezt a zászlót autóablakra rá lehet tenni egy mozdulattal (kép),illetve kézben is lehet tartani. Az ára csak az elõállítás költségeit fedezi, nincs rátéve haszon, ezzel is hozzájárulva a nemzeti megmozdulások elõsegítéséhez, a nemzeti érzület kifejezéséhez és erõsítéséhez. Donat 2000 Bt. Keressenek engem név szerint. Tel: (1) 3192390 vagy 0630/3241772 Hazafias Üdvözlettel: Felcser Andrea és Felcser Sándor Ajánlom minden autósnak ezt a lehetõséget. Balogh Béla

DR. SZOLGÁLTATÓ Szolgáltatást veszünk. Ez azt jelenti, hogy az egészségügyben a továbbiakban nincs helye a lelkizésnek. A szolgáltató szolgáltat, a vevõ meg, amennyi pénze van rá, vásárol. Vérvételt, szülést, ultrahangot, vérnyomásmérést, gerincmûtétet stb. Az orvos mint szolgáltató, lásd fényképész vagy pedikûrös, nem köteles semmiféle extrát adni magából, ha az nincs kialkudva különleges szolgáltatás néven. A fényképészt ugyanis nem érdekli a lelkivilágom, a pedikûrös sem szokta mélyenszántóan elemezni a lábujjaimat. Amennyiben pedig az orvosi hivatást szolgáltatással helyettesítjük, úgy többé nem kell az orvosnál a bizalmat erõltetni, a humanitás és lelkiismeret mint nyûg, megszûnik. A szolgáltatás összegéért pontosan annyit kell nyújtania, amennyit a biztosítás megenged. Aki meg másra is vágyik, fizessen a pszichiáternek, hogy meghallgassa. Lelkiszolgáltatás-tarifáért, a küszöbön Amerika. Seszták Ágnes – Magyar Nemzet, 2007. április 6.

2

jó ha figyelünk

Mottó: Dr. Rajczy Péter, tanár, aki az elsõ közgyûlés korelnökeként Pécs város kulcsát átadta a hatalomváltás utáni elsõ polgármesterünknek, a régi görögöket idézte: „Aki távoltartja magát a közügyektõl, azt a büntetést kockáztatja, hogy majd gonoszok vagy õrültek uralma alatt lesz kénytelen élni. Szégyellje magát mindenki, aki ha megtehette volna, mégsem vett részt a véleménynyilvánításban. Szerencséjük van: a régi görög demokráciában azt a polgárt, aki közügyben tartózkodott a szavazástól, számûzték a városból.” A repülõtérre menet az InfoRádióból értesültem a szavazás végeredményérõl. Pécsett gyõzött a közöny. A csatorna megszólaltatta Kõvári Jánost az Összefogás Pécsért Egyesület városi frakcióvezetõjét, aki nagyon okosan és szellemesen próbálta semlegesíteni a honvédelmi tárca álságos és csúsztató központi kommunikációját. Nem tehetek róla, de Jánoshoz hasonlóan nekem is azonnal az Európai Unióhoz történõ csatlakozásról kiírt referendum jutott az eszembe, ott is körülbelül hasonló nagyságrendû eredmény született. Az összes választásra jogosult állampolgárnak csak mintegy harmada vette magának a fáradságot, hogy kinyilvánítsa véleményét egy ilyen sorsdöntõ fontosságú kérdésben és érdekes, akkor egy árva hang nem sok, annyit sem lehetett hallani a fõsodratú médiában, hogy hát kérem szépen, minden 100 emberbõl csak 38 mondta azt, hogy csatlakozzunk az Unióhoz, ez pedig ugye szemmel látható kisebbség, tehát nem csatlakozunk az Unióhoz. Mostanra már az is kiderült, hogy Négyzetméter Péter, Mediterrán Moszkva újdonsült fura ura hamar megadta magát, engedve a kormányzati nyomásnak beadta a derekát, a dolgok jelen állása szerint úgy néz ki, mégis csak a Tubesen fog megépülni a lokátor. Sajnos a több évtizedes múltra visszatekintõ kádári összekacsintós puha diktatúra itt is megtette hatását, ismét gyõzött a közöny. Akadt olyan választásra jogosult polgár is, aki, amikor megkérdezték, hogy miért nem ment el szavazni, nemes egyszerûséggel csak annyit válaszolt, hát éppen néztük a tévét. És itt álljunk meg egy pillanatra! Szeretném nyomatékosan felhívni mindenki figyelmét arra, hogy itt nem arról volt szó, hogy ki melyik párttal szimpatizál, kinek melyik nagyvezír a szíve csücske, nem! Itt a lakóhelyünkrõl, a környezetünkrõl, amelyben élünk, az életterünkrõl volt szó, valami olyasmirõl, aminek igazán fontosnak kellene lennie mindannyiunk számára, pártállásra és politikai szimpátiára való tekintet nélkül, és még ez is csak arra volt elég, hogy a választásra jogosultaknak, mintegy harmadát mozgassa meg. Pécsett ismét gyõzött a közöny Háromórányi autóútra székes fõvárosunktól így néz ki manapság az európai társadalom, az európai létezés. Egyórányi rejó ha figyelünk

pülõútra tõlünk nyugatabbra Münchenben pedig egy teljesen más világ tárul az ember szeme elé. Az emberek közül számosan kerékpárral közlekednek az utcákon, mindenütt kiépített kerékpárutakon. A biciklidet otthagyhatod a középületek elõtt, nem lopják el. Nincsen szemét az utcán, eldobott cigaretta csikket vagy kutyapiszkot sem látni. Noha nyilván nekik is megvannak a maguk problémái, mégsem látod az embereket gondterheltnek. Mintha egy teljesen más világba csöppentél volna. Pedig az is az Európai Unió! Eljátszadozom a gondolattal, vajon mi történne akkor, ha a müncheni bürgermeister a város közigazgatási határain belül megpróbálna felállíttatni egy ilyen, a NATO-radarhoz hasonlatos szerkezetet. Valószínûleg azonnal elzavarnák. De természetesen, mint oly sokszor máskor, most is mögöttes hátsó szándékok bújnak meg a derék posztkommunista erõk diverzáns aknamunkái mögött, hogy ezzel a csodás képzavarral éljek. Már maga a kérdés megfogalmazása is manipulatív módon történt. Egy, az emberek képzeletében a tagadásra épülõ problémára (Kell-e neked radar? Válasz: NEM!) IGENnel kellett válaszolni. Már ez is sokak fejében zavart okozhatott. Magam nem lévén jogvégzett ember, azt is elképzelhetõnek tartom, hogy esetleg így lehetett megfogalmazni a legegyszerûbben a kérdést úgy, hogy az, jogilag is „megálljon” és ne lehessen belekötni. Idézzünk néhány részletet az interneten érkezett egyik reagálásból: TUBES – „Bõven elég IGEN volt. Az IKE és a CMM állásfoglalása a Honvédelmi Minisztérium közleményérõl (Honvédelmi Minisztérium: „nincs akadálya a radarnak”) A közel 40 ezer IGEN-szavazat elegendõ, hogy egyértelmûvé tegye a pécsiek akaratát. A szavazástól távol maradottak helyett egy határozott, tudatos véleményt kinyilatkoztatni éppen annyira értelmetlen, mint egy olyan állítás, hogy a Tubes radart akar. Javasoljuk, hogy a Honvédelmi Minisztérium érvelése során azokra hivatkozzon, akik a radar mellett szavaztak. Vajon miért nem tudott a HM 40 ezer radarpárti szavazót megszervezni, ha szerintük a pécsiek többsége az õ elképzelésüket támogatja?

Felszólítjuk a pécsi polgármestert, hogy jöjjön haza, és tûzze napirendre a közgyûlésben a radar-ügyet. Az önkormányzat szuverén és autonóm, eldöntheti, hogy a területén milyen beruházást támogat, vagy ellenez. Jöjjön a honvédelmi miniszter Pécsre tárgyalni, végül is õ az, aki ide akar valamit telepíteni! A közel 40 ezer IGEN-szavazat elegendõ, hogy egyértelmûvé tegye a pécsiek akaratát. A kormányzati kommunikációs stratégia, amely a népszavazás után napvilágra került, semmisnek tekinti a döntésben résztvevõ és véleményét felvállaló aktív pécsieket. Nem csupán ezen választópolgárok önérzetét sérti rendkívüli módon, hanem súlyosan rombolja a demokrácia fejlõdésnek folyamatát Magyarországon. Azt akarja elhitetni a közvéleménnyel, hogy a passzivitás, az ügytõl való távolmaradás helyénvalóbb, mint a közügyek gyakorlásában való aktív részvétel. Félõ, hogy ez a kommunikációs stratégia a demokrácia jogi eszközeivel szemben a radikális fellépést fogja erõsíteni. Emellett azt teszi nyilvánvalóvá, hogy hadászati szempontból harmincnyolcezer ember nem számít. Ezzel az üzenetével a Honvédelmi Minisztérium azt árulja el, hogy nem akarta, hogy a pécsiek döntsenek ebben a kérdésben. A népszavazás érvényességi küszöbe igen magas. Ha a NATO tagság esetében, vagy a helyhatósági választásoknál is 50%-os arány lenne elõírt, nem lennénk NATO-tagok (valamint uniós tagok sem – A szerk.), számos településen nem lenne önkormányzat, nem választanánk meg polgármestereket.” De van más is. Ismét idézünk egy másik, szintén villanypostán keresztül érkezett anyagból „Elgondolkodtató adatok... Egy kis összevetés Vasárnap, 2007. március 4-én volt a pécsiek által kezdeményezett népszavazás a Tubesre tervezett radar ügyében. 32,5%-os részvétel: 3

érvénytelen. Azon belül 94%, azaz 38870 szavazat a lokátor ellen. A 2006. évi önkormányzati választásokon ennyi szavazatot szereztek a polgármester-jelöltek: FIDESZ: 28,008, MSZP: 28,295, 2002-ben Toller 67,93 százalékot kapott, de az is kevesebb szavazat: 37 968! 64 ezer szavazat, és ebbõl 32 ezer IGEN kellett volna. A 64 ezer ugyan nem jött össze (bár az a 42 ezer sem olyan rossz), de azt azért mégsem hagyhatja figyelmen kívül a Mélyen Tisztelt Kormányzat, hogy a voksolók 94%-a, vagyis 39 ezer ember NEM akar radart a feje fölé. És a 39 ezer ugyebár sokkal, de sokkal több, mint a minimálisan szükséges 32 ezer! Azt, hogy a pécsiek milyen arányban szeretnék a radart, úgy lehetne megállapítani, hogy fókuszcsoportos vizsgálatot követõen reprezentatív mintán közvélemény-kutatást végeznének (mondjuk a HM költségén, de nem nekik torzítva, hanem civil kontrollal) Kiderülhetne, hogy a hallgatás nem beleegyezést jelent, hanem leginkább csalódást a demokratikus intézményekben, távollétet a szavazás idején, alulinformáltságot (volt, aki nem is kapott értesítést, vagy nem tudta, mit kapott!) stb. Mindenestre, ahogyan olvastam is, több pécsi nem akarja a radart, mint ahányan akarták annak idején Tollert polgármesternek. HM-logikával: az emberek nem akarják az MSZP-t.” És végül, de nem utolsósorban egy harmadik idézet, szintén a világhálóról: Egy kampányszervezõ értékelése 1. Az 50%+1 fõhöz kb. valamivel több mint 20000 szavazat kellett volna még. Ha ezek mindegyike NEM (ami a kérdésfeltevés jellegébõl fakadóan a radar elfogadását jelenti) akkor is az IGEN-ek gyõztek volna ! Tehát a radar TÁMOGATÓI nyerhették volna meg számunkra az ügyet! 2. A résztvevõk között 94%-os IGEN arány elképesztõ, fõleg annak fényében, hogy a kérdésfeltevés indirekt volt. Pécsett eszerint minden negyedik választópolgár környezettudatosnak nevezhetõ. 3. Pécsett nem volt még soha párt, mozgalom, koalíció, polgármester, vagy akármi, ami-aki ennyi szavazatot kapott volna egy hivatalos választáson. (Jó, Kádár meg Rákosi óta, persze !) 4. Mindez nagyszerû eredmény annak a fényében, hogy az ügy szinte teljes médiablokád alatt állt, senki sem tematizálta a közmédiában, és legyünk õszinték, az ún. zöld média is ímmel-ámmal foglalkozott vele, pontosan egy súlycsoportba téve az ötfõs, baráti média elõtt lejátszott demókkal, meg repikonferenciákkal. (Nem úgy, mint a tényszerûen sokkal kevesebb embert mozgósító Zengõ-ügynél) 5. Infóim szerint volt egy kis rendõrségi bal4

hé a Tubesen, még pénteken, amikor egy nagy fényerejû villanólámpát helyeztek el a Tubesen embereink, amely az egész városból látható volt. Végül is engedték, de a kampánycsöndre hivatkozva szombat este persze már nem mehetett. De vasárnap este ismét mindenki láthatta, hol a Tubes..! A Tubes-ügy tehát folytatódik. Mindenki segítségét örömmel várjuk, aki átérzi a jelentõségét. Nevezetesen azt, hogy ennyi embert jogi aktusban megmozgató környezetpolitikai ügy nem volt még Magyarországon. Kóbor József – Indymedian

Egy biztos, minden mindennel összefügg. Ilyen helyzetekben jön elõ igazán a bolsevikok több évtizedes múlttal bíró és még a föld-

alatti mozgalmak illegalitásában gyökerezõ suttogó propagandájának, valamint központilag levezényelt manipulációs technikáinak hatékony együttmûködtetése. Ami nem látható, nem hallható a médiában, az tulajdonképpen nincsen is. Nem létezik! Csak az létezik, amirõl õk azt mondják, hogy létezik, aminek õk teret engednek az általuk kézben tartott tömegtájékoztatásban. És föl ne állj a tévénézõ fotöjödbõl, annak a baga úristennek se! És ki ne mozdulj abból a házgyári technológiával készült kalodaipari vasbetonkuckódból, még véletlenül se! „Hát, mink nem mentünk el szavazni, otthon maradtunk, mer’ néztük a tévét.” – válaszolja a legnagyobb természetességgel az engedelmes konzumidóta barommá agymosott egykori panel-proli. Mit lehet erre mondani? Hogyan lehet elmagyarázni, vagy megmagyarázni az ilyen embernek bármit is? jó ha figyelünk

És itt érkeztünk el ahhoz a ponthoz, amikor ismételten és nyomatékosan fel kell hívnom mindannyiunk figyelmét arra az aprócska, ám megkerülhetetlen kis momentumra, hogy a tévénézõ kolléga szavazata is annyit ér, mint Vízy E. Szilveszteré, a Magyar Tudományos Akadémia elnökéé. Jó Ha Figyelünk! Valamint emlékezetünk mélységes mély tárházának feneketlen kútjából elõhalásszuk csendes szerénységgel Széchenyi gróf intelmének azon részletét, ahol a bölcs nemes arról értekezik, hogy eljutván ehhez a ponthoz – ahol a szépirodalom és a publicisztika kimeríthetetlennek tûnõ eszköztára a végéhez ér –, könnyen juthatunk arra a felismerésre, teljes joggal, hogy itten kérem tisztelettel most mán nagy valószínûség szerint a néppel lesz a baj, mer’ hogy vagy aljas vagy mûveletlen a szentem, több variáció úgy tûnik nem nagyon maradt. Lassan már a Madách-i tragédia falanszter jelenetéhez érünk. Esszük a szemetet, engedelmes barom módjára, mint a gépek, termeljük a profitot a hatalmasoknak, miközben feléljük a környezetünket. Szavunk sincs mindehhez, és még csak meg sem fordul a fejünkben, hogy hallassuk, hogy hallathatnánk a hangunkat. Majd az okosok ott fönt eldöntik, hogy mi legyen. Az eftársak. De vajon még meddig? Egy a baj. Azok, akik ott fönt ülnek, nem okosok, csak jókor jó helyen voltak jó összeköttetésekkel, és most pozícióba kerülve Mammon szolgáiként a rövidlátó, haszonelvû profitmaximalizálásban látják megvalósulni a világ sorsának jobbrafordulását. Pedig mekkorát tévednek! A végletekig kiszipolyozzák földanyánkat Gaia-t, a kamatos kamaton alapuló hitelpénzzel pedig a végletekig eladósítják, s ezzel a modernkori röghöz kötöttséget valósítják meg a szintén végletekig kifacsart és eladósított társadalommal szemben.

jó ha figyelünk

A radarról szóló szavazás eklatáns példája annak, hogy a Moldova által annyira istenített összekacsintós öregember nevével fémjelzett „legvidámabb barakk” legnagyobb bûne az, hogy elállatiasította ezt a szerencsétlen sorsú népet. Pontosabban annak egy tekintélyes részét. Az elõször csak a hatalom, a rendszer által megfélemlített embereket aztán már könnyedén lehetett átformálni – nem is nagy erõfeszítés árán – két lábon járó pénztermelõ gépekké, automatákká, akiknek nem számít semmi és senki, akik nem törõdnek semmivel és senkivel, hiszen úgyis minden el van döntve elõre, úgyis minden úgy lesz, ahogyan azt mások akarják. Akkor azért kellett hallgatni, mert az idegen fegyverek jelenléte és fenyegetése rakta ránk a szájzárat, ma pedig azért, mert a sajátos módon helyzetbe került önjelölt ún. „elit”, a szolgalelkûség „ne továbbja”-ként szép csendben, feltûnés nélkül, közös megegyezéssel, kihasználva a nép tudatlanságát és hiszékenységét, mára már olyan jogi és politikai környezetet teremtett, ahol a népnek gyakorlatilag semmilyen hatékony jogi eszköz nem maradt a kezében arra nézvést, hogy hangot adjon véleményének, ha valami éppen aktuálisan kiveri nála az összes létezõ és nem létezõ biztosítékot. Arról a ma már a költõi kérdés kategóriájába tartozó, az alkotmányban is benne szereplõ passzusról, hogy a Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, ne is álmodjunk! Mesebeszéd. Mindamellett azt a tényt is le kell szögeznünk, és erre eklatáns példa a Tubes ügyében kiírt referendum is, hogy amíg a lakosság, a nép, ha tetszik a Nemzet, a múltban gyökerezõ és a jelenben tovább élõ lagymatag passzivitással éli eztán is az életét, addig csak egy alaktalan masszaként, becsapható, kizsákmányolható, újból és újból megalázható pénztermelõ csõcselékként fog bóklászni a nagyvilágban. A Kádár-rendszer legnagyobb bûne, hogy szétverte, atomizálta a civiltársadalmat. Ezzel szembesültünk most a radarról szóló népszavazáskor is. Pedig jó, ha megszokjuk, és most már mindenki számára világossá válik, helyettünk senki sem fogja megoldani a problémáinkat! Saját kezünkbe kell venni a cselekvést, öntudatosnak kell lennünk, és fel kell hagynunk végre a mindig mindenben máshoz való idomulás, a kényszeredett alkalmazkodás, a mindig mindenhez jópofát vágás, a szolgalelkûség káros gyakorlatával. Fel kell hagynunk azzal a káros szemléletmóddal is, hogy majd ott fönn az okosok eldöntenek mindent, mert õk úgyis jobban tudják ott fönt, hogy mi a jó nekünk itt lent. Végezetül még csak annyit, ha annak ellenére, hogy majd negyvenezer ember akarata

ellenére – és ne felejtsük el, a többiekrõl nem tudjuk, hogyan döntöttek volna, ha veszik maguknak a fáradságot és elmennek szavazni –, szóval ha az akaratukat majd 90%-os többséggel kinyilvánító pécsiekkel szemben Négyzetméter Péter, Mediterrán Moszkva újdonsült fura ura képtelen lesz arra, hogy megakadályozza ennek a szerkezetnek az idetelepítését, akkor el kell távolítani a posztjáról, mert akkor ez az ember láthatólag nem a pécsiekért, nem a közért, hanem valami egészen másért tevékenykedik a városházán. Sokan vannak, akik úgy vélekednek, hogy hazánkban ma a demokrácia legnagyobb ellensége a jelenleg regnáló kormánykoalíció élén Franciscóval, a mûminiszterelnökkel. Bármennyire is meglepõ, kedves barátaim, s ezt bizonyította a Tubesen felépítendõ radarról kiírt népszavazás is, a demokrácia legnagyobb ellensége nem ez a két lábon járó õrült és csapata, hanem a közöny. Bizony, a közöny. Ráadásul, ha a közönyösség mellett még a butaság, a mûveletlenség, a tájékozatlanság is velejárója a mi társadalmunk mindennapi létezésének, akkor bizony könnyen elõfordulhat, hogy azon kapjuk magunkat, hogy rabszolgákká váltunk a saját hazánkban, ahol mindig minden úgy történik, ahogyan az, mások érdekeit szolgálja. Ez pedig itt Magyarország, a mi hazánk, ami azt jelenti, hogy nekünk magyaroknak, az itt élõ embereknek az érdekei a legfontosabbak, minden más csak ezután jöhet. Ez egyben felelõsséget és kötelezettségeket is ró a magyar emberekre. A mi dolgunk az, hogy az unokáinktól kölcsön kapott hazával az õsök bölcsességét szem elõtt tartva jól gazdálkodjunk, és tovább vigyük, megõrizzük a magyarságot. Ez pedig csak úgy sikerülhet, ha mindannyian aktívan kivesszük részünket a saját, valamint a hazánk sorsának alakításából. Nem is különösebben megerõltetõ dolog ez, hiszen ma már nincs szükség arra, hogy fegyvert fogjunk és harcoljunk, manapság általában elegendõ egy-egy jelet a megfelelõ rubrikába behúzni, hogy jó irányban haladjanak tovább a dolgok. És mi még erre is képtelenek vagyunk? Arra is lusták vagyunk, hogy elfáradjunk a szavazóhelyiségekbe? Hova jutottunk? Mit szólna vajon Dobó, Zrínyi, vagy Petõfi, ha látná, hogy milyen hitvány nép lakik manapság a Kárpát-hazában, vajon harcoltak volna-e, ha tudják, milyen népek jönnek majd utánuk? Igen, minden bizonnyal akkor is harcoltak volna, hiszen õk mindannyian tudták mi az, hogy hazaszeretet. És a hazaszeretet nem az országhatárnál, hanem a saját küszöbünknél kezdõdik! Tegyünk azért hát mindannyian, hogy ne is ott végzõdjék! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

5

167 napja nyilvánvalóvá vált, hogy a jelenlegi hazug kormány a tisztességes magyar adófizetõ polgárok ellen végzi nemzetromboló tevékenységét. A mögöttünk hagyott 5 hónap minden egyes napja ezt be is bizonyította mindenki számára. Mikor vesszük, veszitek észre, hogy veszélyben vagyunk, vagytok! Az utolsó óra utolsó percében talán még van remény, lehetõség arra, hogy összefogva hangot adjunk egyet nem értésünknek a kormányzat pusztító szándékával szemben. Ha most nem fogunk össze a hazug, csaló, hazaáruló, kizsákmányoló kormány ellen, illúzióvá válik minden, amiért érdemes volt tenni. A robogó kormányzat visszafordíthatatlan károkat okoz, amelyek ítéletek lesznek életünkre nézve. Veszélybe került minden, ami összetarthat egy nemzetet! Pálffy István üzenete is erre hívja fel figyelmünket: „Veszélyben az én hazám" címû írásában, beszédében: Részlet Az elmúlt 5 hónap bebizonyította, hogy a teljes információ ismeretéhez nem elég csak az M1, M2, TV2, ATV vagy a Blikk és hasonló lapok naponkénti követése. Ezeken a „csatornákon" azok a hírek jelennek meg, amelyek egy „szebb képet" rajzol tevékenységükrõl. Úgy tûnik, ez sem egyszerû nekik, ugyanis a szóvivõket háromhavonta cserélik, mert nem tudnak megfelelni a “gyurcsányi” hazugság-ármádia kommunikációjának. A jelenlegi helyzetben ezek csak felületes információk. Ezekbõl nem tudjuk meg, miért fosztogatnak „reformcsomagba" bújtatva, kinek adják el a jó helyen fekvõ kórházakat, patinás iskolákat. Hogy másnak megéri befektetni, csak nekünk magyaroknak nem. Ezek a vevõk már meg is vannak, és aránytalanul olcsón jutnak hozzá gyönyörû múltú épületeinkhez, ingatlanjainkhoz. Lerombolják, átalakítják, s lesz he-

Az egészségügy finanszírozásának nagy kérdése alapvetõen közgazdasági. Hogyan kell az ágazati határokat úgy kijelölni, hogy az ágazat egésze rentábilis lehessen?! A modern világban elõnye van a gazdaságilag racionális tevékenységeknek, tehát amik egyszerûen profitot hoznak. A profitábilis ágazatokkal pedig ágazati szélességben nincsen gond, azokat lehet adóztatni, azok az ágazatok mindent kibírnak, támogatásra pedig nem tartanak igényt. Az egészségügy miért nem egy mindent kibíró ágazat? Hiszen eléggé fontos a feladata, az emberi munkaképességet kell biztosítsa, ha már a falanszterikus szemléletért rajongunk. Vegyünk egy ismert hasonlatot, az autóiparét. Eleinte nagyszerû dolog volt az autó újdonsága, de mert semmi sem tökéletes, hamarosan kialakultak az autójavító mûhelyek. A mûhelyek önmagukban rentábilisak voltak jó esetben. Az autógyárak is. Az autógyár miután el tudta adni az autóját, az átkerült a gyár anyagi érdekeltségi rendszerébõl a javító mûhelyek világába. Idõvel átalakult a helyzet. Az autógyárak ma már a bevételük alig 10-20%-át fordítják hagyományos anyagköltségekre. A többit biztosításra, minõségi fejlesz6

lyén multiplex mozi, bankház, vagy bevásárló központ. De nem lesz óvoda, iskola, kórház, rehabilitációs központ. Fájdalmas lesz a késõi szembesülés, felismerés! A temérdek adósság miatt, amelyet a szándékosan rossz kormányzati teljesítményük hozott létre, mára mindent el kell adni, be kell zárni, következményeit ránk terhelik. De nem csak a költségeket terhelik reánk, hanem a felelõsséget is. Vissza kell utasítani, és el kell vetni minden gonoszságukat!!!! Az utóbbi hónapokban annyi terhet mértek az emberekre, hogy ez mára elviselhetetlen. A hatalomért való küzdelemben nem ezt ígérték és zengték. Nekünk erre a hazug politikai elitre nincs szükségünk! Ha Ön, Önök a fentieket másként gondolnák, hát fizessenek helyettünk. Ennyi terhet – és még nincs vége – átlagember nem tud vállalni. Nem csak arról van szó, hogy 2007-ben nem tudjuk a korábbi életszínvonalunkat tartani, hanem családok, egzisztenciák, vállalkozások mennek tönkre. Ha most nem változtatunk, gyerekeink, unokáink léte, jövõje lesz bizonytalan. Csak úgy lehetünk sikeresek, ha nem fogadjuk el azt, amire nem is szavaztunk. A nép támogatottsága nélkül nincs kormány. Itt az idõ, hogy megmutassuk erõnket. Ne egymás közt suttogva adjanak hangot véleményüknek, hanem jöjjenek rendezvényeinkre minden este a Kossuth téren. „De ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba. Akkor az a nemzet aljas, vagy mûveletlen."

tésre, ergonómiára és például garanciális szervízre. Azaz a javítómûhelyek funkcióját (és tetemes mértékben magukat a baleseteket is azok megelõzésével), és finanszírozását beszippantották a gyártás érdekkörébe és ezzel a gyártás rentabilitási hálójába. Innen nincsen gond a garanciaidõn belüli szervízzel, azt eltartja az autógyár. Marad a karambolos javítás a mûhelyeknek, amit a különféle kötelezõ meg elvárt biztosítások rendszereivel fizettetnek. Továbbá az autók mûszaki állapota nem hasonlítható a fél századdal ezelõttihez, a jobb minõség finanszírozása is biztossá vált. Térjünk vissza az egészségügyhöz. Itt lényegében a karambolos javítás körül forog a világ nehézkesen mûködõ biztosítási rendszerekkel. Holott ennek másodlagos, kiegészítõ feladatnak kellene lennie. A rentábilis ágazati terület az egészség-menedzseléssel együtt lehetséges. Az egészségmenedzselés veheti vállára a betegség-gyógyítás költségeit mint ágazati járulékos terhet. De míg az autógyárak érdekeltségi rendszere megoldott, addig az emberi egészség menedzselésének rendszere megoldatlan. A megoldásra a vizitdíjat mint próbálkozást nyugodtan szégyenletes-buta kísérletnek nevezhetjük.

(Gróf Széchenyi István)

Csakhogy ez senkit sem érdekel. A kormány vállalja a hülyeségeket, mert a maga szellemi színvonalát saját maga nem tudja felülmúlni (nem Münchausen), az ellenzék meg a hangos fújoláson kívül szintén nem látott neki az elõkészületnek (eltekintve az arcpirítóan szégyenletes választási alibinek szánt nemzeti konzultációs cirkusztól). Egyrészt emberileg nemes irányzat, hogy a lelki és testi egészséget össze kapcsolják, másrészt pedig reménytelen, ha nem veszik fel a harcot a társadalom létfeltételeit elzabráló gengekkel. Csak akkor lehetnének erõteljesek a kórházépületekért folyó spekulációval szemben, ha elõkészítenék az anyagilag rentábilis egészség-ágazat szervezési-mûködési modelljét. De ilyet az úgynevezett mûjobboldalon (ahol már igazán hosszú ideje ûznek gúnyt a jobboldali és konzrevatív jelszavak hangoztatásával az emberekbõl) nem vázoltak fel, erre képtelenek mert a szándék hiányzik belõlük eleve, tehát csak túszul kellettek nekik a nemzeti jelszavak. Nem volt elég a koronát kiszabadítani múzeumi fogságából, most lassan a nemzeti jelszavakat kell kiszabadítani cakli-pakli a parlamenti fogságából. Hogyan? Például egy önszervezõdésre alkaljó ha figyelünk

KÜLÖNÖSEN VESZÉLYES ESZKÖZ – BETILTOTTÁK A GOLYÓÁLLÓ MELLÉNYT Tilos lesz a tömegrendezvényeken résztvevõknek saját testi épségük megvédése érdekében ütés- és golyóálló mellényt viselniük március 28-tól. Az egyik napilap értesülései szerint aki mégis ilyet vesz fel, attól a mellényt elkobozzák, és akár 50 ezer forintos bírságot is kiszabhatnak rá. “Különösen veszélyes eszköz birtoklását” követi el, aki ütés- vagy golyóálló mellényt vesz fel tömegrendezvényeken, s mivel ez szabálysértésnek számít, gyakorlatilag számíthat arra, hogy a mellényt elkobozzák tõle, és akár 50 ezer forintos bírságot is kiszabhatnak. Mindez annak köszönhetõ, hogy a kormány a február 21-i ülésén a közbiztonságra különösen veszélyes eszközzé minõsítette a lövedékálló és szúrásálló védõmellényt, sisakot és vértet, s minden olyan eszközt, mely zárszerkezet illegális kinyitására vagy feltörésére szolgál, azaz az álkulcsokat, a mechanikus, illetve elektronikus elven mûködõ zárnyitó szerkezeteket, továbbá a paprikaspray-t – írja a Népszava. A változtatást a Kormányszóvivõi Iroda az európai uniós jogharmonizációs kötelezettségünkkel indokolta. Mindezen eszközöket illetõen a hazai jogszabályok eddig nem tartalmaztak rendelkezéseket, a kormány ezt pótolta most. Azokat, akik eleve a rendõrök provokálásának szándékával mennek egy tömegrendezvényre, a bírság összege nem tartja majd vissza attól, hogy golyóálló mellényt húzzanak – véli Magyar György ügyvéd. Szerinte ugyanakkor a rendelet lehetõséget teremt a rendõrségnek, hogy a mellényt, zártörõ szerszámot birtoklókat megállítsák, mielõtt elérik a rendezvény helyszínét, s ezzel elejét vehetik az esetleges erõszakos cselekményeknek. (napi.hu)

mas közgazdasági reform-csomaggal. Ennek egyik eleme az egészséget menedzselõ érdekeltségi rendszer kidolgozása – 10 millió fõre a határon belül (és annak lehetne hasznos kisugárzása a határon túl is). Lehet-e csúfosabb reformot kitalálni, mint Hornék fogkezelés megvonását? Hát hogyne: a vizit-doboz díjat. Úgyhogy lehet csámcsogni, és a suskát idézõ mozdulattal mutogatni, hogy mi a lényeg de nem az ember. Lehet, minden tolvaj és felelõtlen ember így tesz. Felelõsen azonban kiinduló pontnak lehet ajánlani az alkotmányos közgazdasági gondolkodást. Az olyan gazdaságpolitikai alapállást, amely az alkotmányos elveket tiszteli. A természetjogi (természettõl fogva tekintetbe veendõ) szempontok közül az elsõdlegesek közé tartoznak, hogy 1. Az ember mint egyén természetes személy. Sõt. Az élõ, eleven emberi közösségek is kvázi természetes személyek. 2. A társadalomnak a természetes személy az alanya. 3. Az alanynak élete szervezésére eszközei vannak, amelyekkel mint tulajdonos rendelkezik. A jogi személyek fontos szervezési formációk, eszközök, amelyeknek a természetes személyek és azok közösségei a tulajdonosai. 4. A természetes személy elsõdleges, alanyi jellegû, a jogi személy másodlagos, eszköz jellegû. 5. Egy másik szervezési eszköz a pénz. A pénz elszámolási eszköz. Mint a betûk, zárójelek, nyugták. 6. A gazdasági értékek forrása a környezet javai, az emberi közremûködés, az elszámolási megállapodás színvonala, kultúrája. 7. Az emberi személyiség tisztelete az egyik legfontosabb alkotmány érték, és ezen keresztül is legfontosabb fémjelzõje a gazdasági, gazdaságpolitikai kultúrának. A rabszolga bilincs eszköz, amit az alanyi ember tehet másik alanyi ember kezére. A rabszolgaságot jó ha figyelünk

nem lehet a bilincs eszközracionalitásával indokolni, hogy “a bilincsnek az a tulajdonsága, hogy a kézen és a lábon ott fityeg, vagy hogy kell a használata a bilincsipari profit érdekében. Hasonlóan ismert példa a dohányzás vagy más még ártalmasabb narkotikumok GDP-növelõ hatásának hazugsága. Hosszú távon ezek a sorvadás, a halál mutatószámait növelik, nem a GDP-jét. 8. A mostani parlamenti potyapolitizálás az éllovas balliberális táborral a kebelében rémálom a társadalom számára. A vizitdíj gazdaságossága nem más, mint a bilincshasználat gazdaságossága. Alapvetõen sérti az emberi személy méltóságát a buta átverõ voltával, a hamis pótmegoldás primitívségével, a spekulációs törekvések emberi értékek fölé emelésével. De hordjuk-e vágyaink, gondolataink méhében a megoldást? Van-e a személyes egzisztencia igényeken túlmenõ törekvés a társadalomban az önálló, életképesen szabad, alkotmányos megoldásokra? Egyszerûen nem hiszem el, hogy amerikai monopolisták azzal töltsék idejüket, hogy Magyarországon a hatalombitorló banksikkasztót, választási csalót kell hatalomban tartani, mert kellenek a forrongások, csõdök, a gyász, az országnyi társadalmi kollapszus – az élhetõ és nyugodt, és teherbíró gazdaságú régió helyett. Nem hiszem el. Erre hivatkozni akkor, amikor itthon a minimális erõfeszítés elmaradt, nem más mint a villamos kilyukadt kereke – az iskolából késõ rosszcsont magyarázkodásában (Halló Bogár úr!). Persze ha elhagyjuk magunkat, akkor mint a sintér segédei jelennek meg a maradékot eltakarítani Kóka és Gyurcsány féle alakokkal fémjelezhetõ tágabb érdekszövetségek. Õk nem a jövõ méhe, hanem a MÉH, a hulladék begyûjtõk, a szemétdombok specialistái – hogy miért is nem Kostunicát hívták meg kormányfotósnak? Hát ennyit az egészségügy finanszírozásának nagy kérdéseirõl, amit helyettünk nekünk más nem fog megoldani, de beképzelt

pöffeszkedéssel lehet elhárítani a hazai politikai élet minden aspiránsa és szereplõje részérõl. Majd utólag széttárjuk a karunkat? Majd harminc év múlva a maradéknak importált tananyag lesz a rentábilis egészségmenedzselési ágazati érdekeltségi rendszer? Egészségügy Egészségügy – szerencsére jó az elnevezés, de nem fedi a tényleges funkciót. A “betegségügy” vagy “gyógyításügy” ismert módon valósághûbb lenne. Az egészségügy kifejezés akkor lenne megfelelõ, ha a tevékenység elsõdleges feladata az egészség erõsítése lenne, és a gyógyítás csak ha az egészség megbillen, akkor kerül sorra. Ebben az elvileg mindenki által helyeselhetõ esetben átalakulnának nem csak a célok, de a szervezeti felállás is. A finanszírozás nagyobb hányadának kellene az egészséget szolgálnia (ide tartozna a tömegsport, a turizmus egy része, lakás-javító támogatások, életmódjavító állandó sajtófórumok költsége, öntevékenységet támogató kedvezmények, a napi tornaóra az iskolában, vissza-adott sportpályák, sportegyesületek kedvezményei, egészségi érdekvédõ szervezetek jogosítványai és finanszírozása, a környezetvédelem egy része, munkavédelem stb.) és csak kisebb hányadát tenné ki a gyógyítás (de a mainál sokkal biztonságosabb finanszírozással). Az egészségügyi minisztérium nevét a szükséges funkció szerint az “Életképesség erõsítése” minisztériummá kellene alakítani, amelyben lehetne egy “gyógyítási fõosztály” a többi fõosztály mellett. Meg kell jeleníteni az elvi-eszmei célokat, amelyeket a bürokratikus apparátussal kell szolgálni (és nem fordítva, hogy a bürokratikus apparátus áldozata legyen az élet esélye). Részlet Fáy Árpád: Az alkotmányosságról ~ nemzeti kérdés: élet vagy halál struktúrái ~ Melléklet a 2005 április 6-i elõadáshoz.[1] – egészségügy bekezdés

7

Megjött az elsõ gólya! Megjött, és fázik, reszket, és nem ismer a régi fészkére! Eddig úgy volt, hogy elment, visszajött, s mindig egy kicsit mást lelt, mint amit itt hagyott. Nem lepõdött meg a dolgok ilyetén dialektikáján, hiszen az õ fészke, az õ vára nem emberfüggõ… Most visszajött szegény, és csak néz körbe-körbe, csodálkozva lesi az emberi siserahadat. Felfedezte, hogy valami vibrál a levegõben, valami fura, érthetetlen dolog hatalmasodott el ember és ember között – az utálat, az irigység, és a kilátástalanság… Nézi szerencsétlen az embereket, és nem ért semmit! Nem érti, hiszen az állatoktól idegen az utálat… Nem érti, hiszen az állatoktól idegen az irigység… Nem érti, hiszen az állatoktól idegen a kilátástalanság érzése… Nem érti, hiszen az állatoknál nincs árdrágulás, nincs adóemelés, nem zárnak be iskolákat, nem szüntetnek meg vasútvonalakat, nem adják el a szegény ember feje felõl a kórházakat, és az állatok nem hazudnak egymásnak! Az állatoknak nincs Kormánya, az állatoknál nincs megcsúfolt demokrácia, az állatoknál nincs rendõrattak, az állatoknál nincs mûveleti terület… ó, az állatok az emberhez képest bûntelen, ártatlan teremtményi Istennek! A gólyánk beül békében a nem emeltáras gázzal fûtött fészkébe, és napokig békében várja a párját… Néha egy-egy kutya azért megugatja alulról, csak úgy, a rend kedvéért, de a világért sem mondaná rá, hogy antiszemita…- olyan kutya nincs! Nem is tudom, miért mondják egyik-másik emberre, hogy olyan, mint az állat? Bár olyan lenne!

Kormányzati szintre emelkedett a gagyi az egyik közép-európai államban. Az ország vezetõsége egy fehérnemû-manökent emelt szóvivõi posztra. Az eset fölidézi a nyolcvanas évek végét. Akkor – a pártállam végvonaglásakor – a lakosság egy része pénzt gyûjtött azért, hogy egy dél-amerikai szappanopera hõsét, Isaura rabszolgalányt “felszabadítsa”. A közép-európai lakosság egy hányadában tehát nem tudatosult, hogy a televízióban egy kitalált történet fut, a kedvenc filmsorozat nem a valóságról szól. Ezek az emberek azt sem vették észre, hogy a cselekmény több évszázaddal korábbi, a jelenben rabszolgaság – legalábbis annak a filmben bemutatott fajtája – nincsen. Pénzt gyûjtöttek, hogy a rabszolgalányt igenis: szabadítsák föl. A lelkesedést az sem lohasztotta le, hogy a dél-amerikai színésznõ hazánkba jött, és udvariasan mosolygott, amikor meghallotta, hogy játéka furcsa szolidaritást keltett. A hevület nem lanyhult akkor sem, amikor napvilágra derült, hogy a színésznõrõl korábban erotikus fotók is készültek. És ezzel visszaértünk a jelenbe. 8

A gólya egy villanypózna tetején fészkel, és nem messze tõle egy szemetes konténer van felállítva. A csendélet varázsát egy ember töri meg. Fején bojtos-rojtos sísapka, a testét zsírpecsétes, szakadt télikabát takarja, a kezén lyukas ujjú kesztyû, és majdnem úgy viselkedik, mint egy állat – guberál! Guberál a szerencsétlen, Pártunk, és Kormányunk még nagyobb dicsõségére! Ha talál valamit, felcsillan a fakó, kialvatlan fáradt szeme, és a zsebeibe rejti! Ugye, ez már adóköteles jövedelemnek számít? Ugye a szerencsétlen ember nem más, mint közönséges adócsaló? Börtönbe kéne tán’ zárni elvtársak, hiszen proletárhatalom van, vagy mifene? Igen, oda kellene zárni! Ott van meleg étel a guberált, félig elrágott szendvics helyett, ott van luxuspriccs a keménypapír helyett. Ott mosnak rá, ott már emberszámba veszik majd! Nem kerül neki pénzébe a gázfûtés, és az alkotmányos jogait is visszakaphatja, mert annak bizony évek óta híján van, elvette tõle az utcai „jólét”! Hát, emberek, szaporodnak a konténerek… Már életre kapott a „feketegazdaság”, javában folyik az adómentes „gubera”, az egészségügy haldoklik, s szerencsétlen gólya meg csak néz onnan fentrõl! Az jár a fejében: ilyet még egy állat sem tesz a másik állattal! Hát akkor ki miatt ekkora az emberek között a „jólét”? Te sem tudod? Csak nehogy azt mondd, hogy ezt egy állat okozta!

Az új kormányszóvivõt is lefényképezték pár évvel ezelõtt félreérthetõ pózokban és öltözetekben. A fotók egy részét a bulvársajtó – miként ez feladata – azonnal közzé is tette, amikor a kormány nyilvánosságra hozta, hogy a fehérnemû-manökent nevezi ki szóvivõnek. Egy csapásra ismertté lett a jelentéktelen manöken. A káderpolitikai döntés vidám következtetések levonásához ad lendületet. Egyértelmûvé teszi, hogy az országvezetõség megbecsüli a szellemileg leszakadt lakossági réteget: annak tagjaira – négyévenként egyszer mindenképpen – számít. Ha másképp nem, legalább szóvivõvel gondoskodik róluk. Világossá vált az is, tévedtek, akik azt hitték: az Isaura felszabadítására indult mozgalom a pártállami kultúrpolitika bûne. És a demokrácia fölemeli majd a Lenin-versekkel elbutítottakat. Nem. A gagyi – akárcsak a giccs – örök. Sõt. Alighanem ma nagyobb lakosságrész fogyasztja a gagyiipar árucikkeit, mint korábban. Ezt ismerte föl a közép-európai kormány – ha csak nem erre játszott tudatosan is. Most mindenesetre határozottan törekszik arra, hogy a gagyifogyasztókat rögzítse, fixálja ezen az igényszínvonalon. (Szellemi színvonalról itt talán nem beszélhetünk.)

Z.Z.

A fehérnemû-manökenbõl lett kormányszóvivõ az elsõ nyilatkozatában elmondta: neki az lesz a feladata, hogy érthetõen magyarázza el a reformok szükségességét. Igen, ezt Isaura szintjén is magyarázni kell. Demokráciában a XXI. századi “rabszolga-felszabadítók” is leadnak egy-egy szavazatot, az õ voksuk is annyit ér, amennyit az akadémikusoké vagy a hírmagyarázó tévés fõokosoké. Tehát be kell õket avatni. A káderpolitikai fejlemény újabb távlatokat nyit a mûfaji változatosság elõtt. Egyes értelmezések szerint Közép-Európában ma tragédia zajlik, az enyhébb megfogalmazások szerint “csak” drámai helyzet alakul ki abból a bohózatból, amit a politikai vezetõség elõad. A bemutatott reformparódia bármennyire is derûs, megnyomorítja a lakosságot, ám elviselhetõbbé teheti a mindennapokat egy szappanopera. Isaura lelkes felszabadítói amúgy sem tesznek különbséget a képzelt filmsorozat és a valóság között. A szappanopera tehát átkerülhetett a tekevízióból az életbe. Hamarosan gyûjtés is indul, hogy a reformpolitikáért rabszolgaként verítékezõ hõsöket felszabadítsák – a szolgálatukat elviselni képtelen ország nyomása alól. Molnár Géza Pál

jó ha figyelünk

HORN GYULA: GYURCSÁNY MEGMÁSÍTJA A TÖRTÉNELMET Gy. F.: “Nem ahhoz kell bátorság, hogy valaki ebben a hangulatban az utcára hívjon pár tízezer embert vagy akár százezret, mondani egy harcias beszédet. Ugye nem gondolják, hogy bármikor ne menne ez nekem?” De. Gondoljuk. Gy. F. február 26-án, a Kommunizmus Áldazatainak Emléknapja másnapján egy budapesti sajtótájékoztatón a következõket válaszolta egy újságírói kérdésre: “Nem ahhoz kell bátorság, hogy valaki ebben a hangulatban az utcára hívjon pár tízezer embert vagy akár százezret, mondani egy harcias beszédet. Ugye nem gondolják, hogy bármikor ne menne ez nekem?” De. Gondoljuk. Fegyveres kommandósok a Nemzeti Múzeum tetején tavaly március 15-én, s ha ez nem volna elég védelem, gyerekek védõpajzsa. Pedig mindenki tudta, a legjobban õ maga, hogy nincs terrorveszély. A cél a félelemkeltés volt. Október 22.: Kiûzetés a Mûegyetem aulájából egy kiállítás ürügyén. Arról a szent helyrõl, ahol a forradalom megszületett. Azért, mert az elõzõ évben ott – jogosan – kifütyülték Bozókit. Legalábbis ez volt az ürügy. Október 23.: a kordon a Kossuth téren; a “királyok, hercegek, grófok” döbbenten látták, hogy az 50. évfordulót a nép nélkül, a nép kizárásával ünnepli a hatalom. Astoria, Deák tér: a forradalom emlékének olyan mértékû meggyalázása, amely egyelõre még feldolgozhatatlan trauma, a zaklatott napi politikai események miatt. Este az értelmezhetetlen emlékmû (hacsak nem beton akasztófáknak nézzük) avatásán a zene sem tudta elnyomni a lezárt kordonok mögöttrõl jövõ fütyülést és motorbõgetést. “Pólusvárosok”: megbénított élet, szünetelõ egyetemek, hátsó kapukon való besurranások, tojások, narancsok, paradicsomi állapotok. “Szertenézett s nem lelé honját a hazában”: ez ma Gy. F. sorsa. És mi az, hogy “ebben a hangulatban”? Ki teremtette ezt a hangulatot ebben a k..., ny..., országban, b.... meg? De ha úgy gondolja, hogy menne ez neki, nosza, tegye: hívjon össze pár százezer embert, aztán meglátjuk, mennyien mennek el ( és mennyiért), és mi történik “ebben a hangulatban”? Ady írta: “Csak hazudni kéne, mennyi minden jönne, / Magyar eredménnyel, sikerrel özönbe...” Itt egyetlen kérdés van: MEDDIG? A fenti sorok írása óta megtudhattuk: miután az az értelmezhetetlen és elképesztõ (ha még képesek lennénk elképedni) felszólítása, hogy SENKI se mondjon beszédet március 15-én, nem talált meghallgatásra, Gy. F. úgy döntött, hogy akkor mégis, akkor õ is mond beszédet. De mindenkit megnyugtatott, hogy a beszéd rövid lesz és mértéktartó. Én speciel nem voltam ideges. Már megszoktam, hogy a csapon is õ folyik, éjjel, nappal és minden hullámhosszon. Tökéletesen immunis vagyok, csak kicsikét csodálkozom: úgy tûnik, hogy Gy. F. média tanácsadói nem ismerik azt az elemi szintû kommunikációs szakkifejezést, hogy bumeráng effektus. Egyébként ebbe a döntésébe, már minthogy mégis megnyilatkozik, bizonyára az is belejátszott, hogy Fodor Gábor erre nyomatékosan kérte õt, majd a döntés nyilvánosságra hozatala után ezt gyorsan meg is köszönte. A Gallup legfrissebb felmérése szerint a jelenleg 2 százalékos támogatottságú SZDSZ ambiciózus elnökjelöltje ezzel bizonyára egy fokkal feljebb lépett azon a virtuális létrán, ahol a nemes versengés zajlik az elnöki posztért. A hajdani FIDESZ hajdani radikális kulcsembere azonban nyugodtan alhat: most majd nem kellenek kommandósok, és nem kell tartania a fent leírt, megtörtént veszélyektõl sem (paradicsom – tojás – narancs – hátsó ajtós besurranás – fütyülés és motorbõgés). Nem kell félni, hála Istennek, mert, hogy Gy. F. kedvenc szavait idézzem, a “bölcs” és “bátor” vezér, a Gallup legfrissebb felmérése szerint a jelenleg 14 százalékos támogatottságú MSZP elsõ embere, Batthány, Deák, Nagy Imre (“Te hogyan csinálnád?) és Kolumbusz méltó utóda, aki legújabban hegymászói babérokra is tör, de elõtte még szenved, egyszóval õ (Õ) halált megvetõ óvatossággal a Mûvészetek Palotájában nyilatkozik majd meg. Abban az ormótlan és behemót (böszme?) épületegyüttesben, amelyet szûkebb pátriám, Ferencváros népe nemes egyszerûséggel csak If váraként emleget. Így aztán aznap mégiscsak övé lesz az utolsó szó! És hogy Nagy Imre hogyan “csinálná”? A kérdés költõi, ugyanis Nagy Imrét Kádár Apró Dögei felakasztották. (A szerzõ most megjelent könyve: Csak hazudni kéne. Regénytrilógia. Szerelem, lélektan, politika – a szerk.)

“Nem hiszem azt, hogy bárki is azzal igazából ilyen vagy olyan politikai tõkére tud szert tenni, ha elkezdi megmásítani a történelmet.” – mondta Horn Gyula ma reggel Gyurcsány Ferenc múlt heti beszédére célozva.

A Nap-kelte címû reggeli hírmûsorban Horn Gyula fenntartotta a Gyurcsány Ferenccel kapcsolatos kritikáját. Továbbra is nehezményezte, hogy a miniszterelnök az MSZP kongresszusán elhatárolódást sürgetett Kádár Jánostól azzal, hogy a pártnak inkább Nagy Imrét kellene példaképül választania. Horn Gyula már az MSZP kongresszusán megfogalmazta azt a kritikáját, hogy nem ezzel kellene foglalkozni, mert ezzel csak újabb “frontvonalakat” nyitnak. “A közvéleményt megosztott amiatt is, hogy az egyes kiemelkedõ magyar személyiségeket hogyan és miként kezeljük. Ez egyaránt vonatkozik Kádár Jánosra és Nagy Imrére.” – jegyezte meg Horn. Horn szerint az lenne a helyes, ha ezt a kérdést történészek rendezzék, s nem pártpolitikai kérdés lenne. A volt miniszterelnök szerint ez a kérdés nem foglalkoztatja az MSZP szimpatizánsait. Horn hozzátette azt is, hogy nem lát semmi kivetnivalót abban, hogy az MSZP utódpárt, illetõleg abban, ha valaki Kádár érdemeit dicséri. Az MSZP-s politikus Kádár János bátorságát is méltatta. Forrás: Nap-kelte

Forrás: gondola

jó ha figyelünk

9

„Vigyázz, mert ha rossz leszel, elvisz nagy fekete zsákjában az Orbán!". Talán ezzel a mondattal fenyegetheti Ujhelyi István, az MSZP alelnöke gyermekeit, akiket “biztonságos helyre” költöztetett, amikor néhány feltüzelt ember szõregi háza elé tüntetést szervezett. Lassan ott tartunk, hogy Néró, Dzsingisz kán, Nagy Szulejmán, Hitler és Sztalin összes gonoszsága eltörpül Orbánéval szemben. A Fidesz elnökét el kell tüntetni, ki kell iktatni a közéletbõl. Ez a közös érdeke a vezetõ pénzügyi köröknek és az õket kiszolgáló hazai szocialista-liberális politikai elitnek. Igaz, az utóbbinak tagjai a sajtó felé próbálják bagatellizálni az önkormányzati választások eredményeit, de mégis csak megrázhatta az MSZP-SZDSZ konglomerátumot a fiaskó, hisz’ õsz óta másról sem hallani, mint arról: Orbánnak mennie kell! S ezt sokszor megfejelik azzal a „bölcs, filozofikus" állítással, hogy Orbán nem egyenlõ a Fidesszel. Most, hogy túl vagyunk a kordonbontáson, és a Median legfrissebb felmérése hatalmas Fidesz-elõnyrõl számol be, s még az egyik fõvárosi szocialista politikus is kénytelen bevallani, hogy „Orbán Viktor annyival vezet elõttünk, hogy a hátát is csak távcsõvel látjuk", a támadások egyre fokozódnak. A kormánnyal szimpatizáló napi-és hetilapok hetek óta olyan volt és jelenlegi fideszes politikusokat és tanácsadókat szólaltatnak meg, akik nem mindenben értenek egyet a párt elnökével. A lényeg, azt kell sugallni: szakad a Fidesz. Igaz, vannak, akik bomlásról is írnak, csak hát ezzel a kifejezéssel van egy kis bibi. Bomlani -szerény véleményem szerint – olyan szervezet szokott, ami már elhalálozott, megdöglött, elpusztult. Feltételezem a Fidesz egyik kategóriába sem tartozik. A manipulációval a fanatikus fideszeseket nem lehet megtéveszteni, csak az ún. bizonytalan szavazókat, és azokat, akik a megszorítások miatt el akarják hagyni Gyurcsány táborát. Ha már Gergényit nem lehet felhasználni az ott-tartásukhoz, akkor még mindig jó a szövetséges média. Az elmúlt héten a Magyar Narancsnak Rogán Antal, a HVG-nek Stumpf István nyilatkozott, a 168 órában pedig Debreczeni József írt a Fideszrõl és annak elnökérõl. A Magyar Narancs a Rogán-interjú címéül egy, a beszélgetésbõl kiragadott mondatot választott: „A Fidesz sokat fog változni". Én is bízom benne, csak nem mindegy, hogy milyen irányban. 10

No de térjünk vissza a manipuláció iskolapéldáira. Egy internetes honlap az interjúra hivatkozva már azt is felveti, hogy a Belváros jelenlegi polgármestere hajdan kényszerbõl szapulta a kormányt. Holott Rogán úr csupán annyit mondott, hogy „amikor kizárólag arról kellett beszélnem, hogy a másik oldal miért rossz vagy a mienk miért olyan nagyszerû, akkor ez nyilvánvalóan sokkal nehezebb." (Mármint az önkormányzati munka.) Lássuk, mit ért a polgármester a Fidesz változásain: „.a jövõben teret fog nyerni egy új generációs gondolkodás, amelyhez magamat is sorolom, és a politikáról kicsit másként, ha szabad merészen fogalmaznom, akkor modernebbül gondolkodik, mint az elõttünk járó nemzedékek tették." Tehát egyfajta szemléletmód váltásról ábrándozik Rogán Antal, ami nem a közeljövõben fog bekövetkezni. Arról már nem tájékoztatnak az internetes lapszemlék, hogy Rogán kiemelte: „a mostani kormánnyal, annak szerkezetével, személyi összetételével, stílusával az a megoldás, ha Orbán marad a pártelnöki székben.” A különbözõ statisztikai felmérésekbõl tudjuk: hazánkban nagyon kevesen olvasnak napi-és hetilapokat. Viszont egyre többen „lógnak a neten”, így nagyon könnyû befolyásolni azt a réteget kiragadott, és bombasztikusnak beállított idézetekkel. A HVG-ben Stumpf István, a Századvég Alapítvány elnöke, az Orbán-kormány kancellária-minisztere mondta el a véleményét a Fidesz vezetõjérõl. Aki hallotta már a politológust ebben a témában nyilatkozni, rájöhetett: semmi új gondolat nincs az írásban. Stumpf csupán azt mondta el, amit régóta hangoztatott: a Fidesz ma már nem egyenlõ Orbán Viktorral, illetve azt, hogy Orbánnak ki kéne egyeznie a helyi polgármesterekkel. Az internetes fórumok ezt úgy vették át: a Fidesz elnöke egyfajta kiskirályi posztban tetszeleg, és vidéki helytartói vannak. Arról már nem szól a fáma, hogy – többek közt – a következõt mondta a volt miniszter: „Viktor ma is úgy gondolja, ha 2002-ben még 1 százalékot elvesz a MIÉP-tõl, akkor gyõz. Én meg azt mondom, ha elvettünk volna még 1 százalékot, akkor 6-ot veszítünk középen, és Kupa bejut, vagy az ellenzék kétharmadot ér el. Úgy gondolom, ha van Magyarországon egy komoly radikális jobboldali potenciál, amelynek akkora a támogatottsága, hogy átlépje az 5 százalékos küszöböt, akkor még mindig jobb az intézményülése, mint ha az utcán próbálja megmutatni magát.”

Miért nem jelennek meg ilyen liedek a sajtóban: „Stumpf a MIÉP-nek lobbizott”, vagy „A volt kancelláriaminiszter a radikálisok mellett?” Mert most nem ez a sajtó érdeke. Stumpf szerint nem érkezett el az idõ az elõrehozott választásokhoz, míg Martonyi János és a Professzorok Batthyány Köre ellentétes véleményen van. A szervezet úgy látja, az Országgyûlés feloszlatása a válságból kivezetõ egyetlen alkotmányos út. Természetesen „megszólalt” Debreczeni József is, aki a 168 órában a jobboldal esélyérõl írt. Szokásához híven szapulta Orbán Viktort és pártját. Szerinte az orbáni politika sem nem jobboldali, sem nem parlamentáris. Arról, hogy a gyurcsányi politikai mennyi embert fog az õrületbe, vagy szó szerint a sírba kergetni, nem olvashatunk annak a szerzõnek a tollából, aki úgy váltogatja a pártokat, mint más az alsógatyáját. Debreczeni szerint a „jobboldalnak meg kell szabadulnia a reá nehezedõ radikális populista lidérctõl”. Ezzel a mondattal az a gond, hogy a lidércnek, mint lénynek, nem „szokása” nehezedni valamire. A lexikonok szerint a lidérc az õsi magyar mitológia egy mitikus lénye, mely a néphagyományban szélesen elterjedt. Eredendõen gonosz, az Isten (atyácska), mint teremtõ erõ mellett a romboló erõt képviseli. A babona azt tartja, hogy a lidérc a rossz szellem szolgája, vagy maga a gonosz. Alakja a bolygó tûz, az a kis kékes láng, amely a mocsaras vidéken, a földbe temetett állati testek fölött szokott éjjelente fellobbanni. Nos – kérdem én- egy fény miként nehezedhet rá a jobboldal egészére? Talán a beteges Orbán-fóbia oly nagy ködként nehezedett futatott közírónk agyára, hogy ilyen képtelenségeket ír a nagy Mester lapjában? Debreczeni a kordonbontást jogállambontó akciónak titulálja, s a Fidesz szerinte nem más, mint Orbán vazallusi hálózatja. A Rózsadomb Géniusza pártjában tán nem egyeduralomra törekszik? Aki ellene és „reformjai” ellen szót emel, legyen az akár olyan baloldali vörös csillag, mint Horn Gyula, azt sajtója minimum hülyére veszi. Debreczeni természetesen az MDF politikáját dicséri. Szerinte az lenne az ideális állapot, ha ez a párt el tudja hitetni az emberekkel: nélküle nem lehet koalíció. „Ami azt jelenti: az MSZP-vel és az SZDSZ-szel is késznek és képesnek kell lennie a kormányzásra." Hát milyen jobboldali párt az – ha már ennél a régies jelzõnél maradunk -, amelyik jó ha figyelünk

olyan politikai erõkkel áll össze, amelyek csak az ország kifosztásában érdekeltek? Egyébként számomra érthetetlen és abszurd dolog az, hogy liberális és balos újságok és tollnokok arról regélnek: mit kell tenni ahhoz a jobboldalnak, ha nyerni szeretne. Annak idején az erõsen liberális és zsidóbarát EST c. lap sem a Tisza István nélküli kormánypárt esélyeit latolgatta, és – vegyünk egy példát a másik oldalról – az emigrációban élõ Kossuth sem morfondírozott egy Ferenc Jóska nélküli Monarchiáról. Tehát köszönjük meg a média nagy részének azt, hogy annyi gond és balszerencse közepette ráérnek arra, hogy ‘’taktikai tanácsokat" adjanak az ellenzéknek. Cséfalvay Zoltán egyetemi tanár, a Fidesz szakértõje, volt államtitkár-helyettes is élesen bírálta a legnagyobb ellenzéki pártot, mert szerinte annak gazdasági programjából hiányoznak a konkrétumok. Szerinte a párt tavaly tavasszal több kezdeményezést indított, a választásokat követõen azonban semmit sem tett azok megvalósítása, törvényjavaslat-formába öntése érdekében. A támadások miértjére egyszerû a válasz: minden olyan politikai párt, mozgalom vezetõjét meg kell bélyegezni, le kell járatni, amely nem ért egyet a megszorításokkal. A miniszterelnök már tavaly kiadta az ukázt, arra vonatkozólag, hogy ki az igazi hazug, és kit kell eltávolítani a közéletbõl. Emlékezhetünk rá, hogy Gyurcsány ezt mondta az õszödi beszéd kiszivárogtatása után: jó ha figyelünk

‘’Nem annak kell lemondani, akinek van bátorsága szakítani egy rossz hagyománnyal, amelynek ugyan õ is részese volt, hanem annak, aki még ebben az idõszakban is azt mondja, hogy adócsökkentéssel, 14-ik havi nyugdíjjal és nem tudom még micsodával az ország bajait megoldhatjuk. Kérem szépen az a hazugság politikája, az nem folytatható. Az õszinteség, az igazság politikája meg az egyetlen ami folytatható." Ergo: nem neki, hanem Orbánnak kell lemondani, és eltávozni a Fidesz élérõl. (Bizonyára többeket is elgondolkodtat a következõ: ha valaki milliárdos vagyonnal rendelkezik, és ennyire szidják, akkor miért nem hagyja ott az egész miskulanciát. Beteg elméjû lehet az illetõ, vagy pedig ‘’fogott", tehát zsarolható ember?) Bizonyára akadnak olyanok, akik felvetik: néha mi is szidtuk Orbánt, s most védelmezzük? Elõször is: a Fidesz elnöke remélhetõleg van olyan erõs, hogy megvédje saját magát. Másodszor: Orbán Viktor és pártja olyan hiányosságaira és hibáira mutattunk rá – pl. földkérdés, EU-csatlakozás -, amelyet más fórumok nem említenek/említettek, sõt épp a ‘’kevés" elismerésre méltó tettek közé sorolnak. Azt viszont egy hazug és álságos politikának tartjuk, ami azt sugallja, hogy Orbán minden bajunk okozója. Nemrég, szûkebb pátriámban, a Józsefvárosban, azt mondta nekem egy idõsebb hölgy, hogy a magas földszinti lakása erkélyére nem meri kitûzni március 15-én a nemzeti színû zászlót, nehogy ellopják az

orbánista randalírozók. Tehát a Fidesz elnöke tehet mindenrõl, hisz’ õ verette szét a békés tüntetõket a karhatalommal, csak úgy demokratikusan, õ korlátozza a gyülekezési jogot és a sajtószabadságot, miatta forog a föld, és hazudik a kormány. Orbán miatt van téli aszály, mivel õ uralja az idõjárást. Orbán maga a Sátán, õ a felelõs a bûnbeesésért, így miatta kell verejtékkel dolgoznunk. Az Amoba nevû baloldali ifjúsági internetes lap szerint: „A tavaszi kongresszus elõtt tehát immáron nyilvánvaló, hogy kíméletlen harcok zajlanak a legnagyobb ellenzéki pártban, és egyre világosabban kirajzolódik egy olyan vonulat a pártban,illetve annak szellemi holdudvarában, amely Orbán Viktor nélkül képzeli el a jobboldal jövõjét. A tét tehát Orbán Viktor politikai túlélése. Õ túl akarja élni. Kerüljön bármibe is. Éppen ezért nézünk forró tavasz elé a közéletben. Orbánnak most már semmi sem drága. Hatalmat akar.” Márpedig nincs gusztustalanabb dolog annál, ha Orbán hatalmat akar. tiszta szerencse, hogy nincsen neki. Hanem olyannak van, aki egyáltalán nem akarja. Ennek a Gyurcsánynak. A sort folytathatjuk Bolgár György betelefonálóival. Azok mindig megmondják a frankót. Az a baj, kérem, hogy ez az Orbán akadályozza a felvirágzást, pedig ha nem akadályozná, akkor az a drága Gyurcsány úr már régen paradicsomot csinált volna itten! Hogy mé’ nincs már itt a kánaán, azt is megmondom én, meg bizony. Mer’ az Orbánék loptak! Bizony. Orbán ellopta a koronát a múzeumból a Parlamentbe, aztán ellopta a nép nyugdíját, az özvegyek és árvák könnyeit meg a tandíjat. De hálistennek ennek vége! Most már minden a legjobb úton halad: bevezetnek többféle matricát, lesz sztrádamatrica, mellékutca-matrica, erdeiösvénymatrica, meg dûlõmatrica, hogy Pista bá is ki tudjon menni a kukoricásba. Csak az az Orbán, az ne lenne! Bezzeg Gyurcsány! Õ a népért, az igazért cselekszik koncepciózusan. Az iróniát félretéve feltehetjük a kérdést: mi abban a koncepció, hogy többet kell fizetni mindenért, növekszik az adó, a megtakarításokat is adóztatják, a kórházi ellátás és fõiskola megdrágul, a fûtésszámlát tízezrek nem fogják tudni kifizetni, a nyugdíjasok infláció alatti emelést kapnak, a munkanélküliség ellen semmit sem tesznek? És ami a legnagyobb baj, ezért senki sem felelõs! „Csak az Orbán Viktor, az a gaz!” Ha nem lenne, Kánaán lenne itt? A következõ vád: polgárháborús állapot teremtése. 11

Errõl is a Rózsadomb Géniusza szónokolt tavaly szeptemberben. „A mai magyar közéletben sokakat a háborús logika igazgat, szerintem nem politikai háborúskodásra, hanem nyugodt reformpolitikára van szükség.” Tehát : miután hazánkban Fleto támogatói háborús hangulatú állapotokat teremtettek – azonosítatlan egyenruhások gumival lõttek, viperával ütöttek, bakanccsal rúgtak –, az országvezetõ másokat vádol háborús logikával, majd önmagát „nyugodt reformpolitikusnak” festi le. Ha az ország irányítói polgárháborús hangulatot gerjesztenek, néhány provokátortól feltüzelt emberrel kockaköveket vetettnek fel, majd leverik a zavargásokat – azzal idõt nyernek, és az egész figyelemelterelõ hadmûveletnek sem utolsó. Fontos megjegyezni, ha március 15-én bármilyen provokáció miatt erõszakos cselekményekre kerül sor, úgy a már említett elõrehozott választásnak alig van esélye. Azzal is nekirombolnak többször Orbánnak, hogy nem hajlandó tárgyalni, vitázni Gyurcsány Ferenccel. Egy Orbán Viktornak nincs és nem is lehet dolga a mostani miniszterelnökkel, aki semmilyen aspektusból sem tekinthetõ vitaképes személyiségnek. Gyurcsány Ferenc pontosan úgy felelõs a kettõs állampolgársági népszavazás eredményéért, az ország kifosztásáért, mint Adolf Hitler és Sztalin a második világháborúért. Gyurcsány a magyar történelemben persona non grata. Országlása alatt ez az ember már mondott mindent és mindennek az ellenkezõjét is. Annyi értelme tárgyalni vele, mint Hitlerrel volt 1938-ban. Állandó ás szinte elcsépelt dolog a Fideszt szélsõjobbos metódust követõ pártként feltüntetni. Legutóbb Juhász Ferenc, az MSZP alelnöke mondotta azt, hogy „manipulatív szándékú és a szélsõjobb módszereire emlékeztet a Fidesz A hazugság ára címû kiadványa, mellyel az ellenzéki párt, mivel nem tud használni az országnak, a kormánynak akar ártani. A kiadványban a Fidesz elhallgat bizonyos dolgokat, viszont bûnbakokat keres és feketelistát készít, amikor szocialista és szabad demokrata képviselõk nevét és fotóit szerepelteti. Olyan ez, mintha vérdíjat tûznének ki a kormánytagok fejére”. Persze szó sincs vérdíjról, de ha véletlen egy MSZP-s képviselõ közúti balesetet szenved, akkor sejtsük csak azt: a Fidesz által feltüzelt csõcselék merényletérõl van szó. Pedig a Fidesz elnöke mindig is az alkotmányos út választását javasolta a forradalommal szemben. „Amíg van esély arra, hogy az alkotmányos út eredményhez vezethet, járjunk inkább azon. Látok arra esélyt, hogy ez az út – a népszavazás – eredményes lehet” – olvasható az MTI egyik januári híradásában. 12

Orbán Viktor a Fidesz feladatát abban határozta meg, hogy megteremtse a lehetõséget, „aminek segítségével erõszak nélkül fejezhetjük ki azt a népi erõt, amellyel elmozdítható a csalással hatalomra jutott koalíció”. Különös epizódja a támadási folyamatnak a Gorka Sebestyén-ügy. A sajtó ettõl harsogott: új jobboldali párt alakul Magyarországon, amely a Fidesszel szemben határozza meg magát, valódi jobboldali politikára törekszik, s amely néhány fideszesre, például Áder Jánosra is számít. Gorka Sebestyén biztonságpolitikai szakértõ, a Fejlõdõ Demokrácia és Nemzetközi Biztonsági Intézet igazgatója jelentette be: néhány héten belül megalakul a jobboldali, szabadelvû párt. Viszont ez a Gorka Sebestyén-féle alakulat, bárhogy is szeretnék egyesek, még nem „a nagy jobboldali reformszervezet”, az új idõk szele, noha egy egész álló napig hatalmas volt a boldogság a kormány környékén s az odacsapódott médiarészben egyaránt, hogy tessék, bizonyos Horváth Zsolt jóslata máris beteljesült. (Nem tudom észrevették-e, hogy hazánk a Szibillák országává vált. Elõször „Horváth Zsolt” szavai váltak valóra. Majd Szilvásy György jóslata teljesült be. Szélsõjobbos szervezetek merényletre készülnek – mondotta volt. Be is lõttek a Rendõrpalota ablakán. Delphoiban jól megélt volna a MEH vezetõje.) Csakhogy villámgyorsan kiderült, a legfrissebb ellenzéki szervezet a Kossuth tér népének intézményesülése, ilyetén inkább a mostani állapotában veszélytelen Jobbikra veszélyes. Persze ez így igencsak karcsú, tekintve a kezdeti örömittas hevületet, ezért a Népszabadság sietõsen kiderítette, hogy na jó, ez most nem jött össze, de a konzervatív félhomályban igenis bontogatja szárnyait az antiorbanista jobboldali szervezõdés, a mérsékelt közepes – ezt komoly anonim források közölték a lappal. Az új szervezõdés tagjai lehet, hogy nem tudják azt, hogy minden híresztelés ellenére az ellenfél a baloldalon található? Persze kétségtelen, hogy pillanatnyi médiaelõnyre egy jó adag antifideszességgel lehet leginkább szert tenni. Sok közéleti személyiséget emelt már fel a sajtó, aztán- mikor már nem kellettek a hatalomnak – szépen ejtették õket. Arról is szólni kell, hogy mivel közismert Orbán Viktor kötõdése a történelmi egyházakhoz, így személyén keresztül a klérus és a lelkészek is a támadások kereszttüzébe kerültek. Új fejezetéhez érkezett tehát a hazai vallásháború: balliberális szerzõk minden eddiginél hevesebb össztûz alá veszik az egyházakat és a Fidesz “hitvalló” politikusait. Míg korábban jobbára a felekezetek közéleti szerepét és vélt vagy valós eltévelyedé-

seit bírálták, most a nemritkán gyalázkodásig fajuló kritika már a hit lényegét is érinti. A támadók a vallásban kizárólag politikai tényezõt hajlandók látni, és az õ szemükben minden, a közélet terepére merészkedõ keresztény idegengyûlölõ, nacionalista, zsidóellenes. „A templomi hókuszpókusz külsõdleges és mellõzhetõ voltát jól illusztrálja az a körülmény, hogy a vérbõ spirituális gyönyörökhöz az is elég, ha az embernek temporális epilepsziája van." – írta Váncsa István az Élet és Irodalomban. Szintén a nevezett lapban írta Majsai Tamás, kiugrott református lelkész a következõt: ‘E hazában a nem szektaként mûködõ egyházak kohéziós erejét jelentõs mértékben nem a születés, a megváltás és a megigazulás evangéliumában való öröm ajándékai nyújtják, hanem a templomi központokból vezényelt nacionális bacchanália tudatmódosító bizsergése. Az evangéliumi üzenet unottan hallgatott részeit a nemzeti zászlók szószék és oltár körüli fityegése vagy a Himnusz és Szózat pogány dallamai teszik elviselhetõvé." Majsai szerint baj, hogy a református lelkészek felöltik az atillát is. Úgy gondolja „e ma már csak bohócruhának tekinthetõ viseletet a náci eszmeiséggel rokonszenvezõ pártalakulatok sámánjai (pl. Csurka táltos és szellemi rokonai) hordják." Majsai “úr”-nak tán leckét kéne venni szabás-varrásból, mert a bocskai és az atilla nem ugyanaz a viselet. De miért erõsödött meg a Fidesz és Orbán iránti gyûlölet? Ennek egyik oka az, hogy az MSZPSZDSZ az elszámoltatás elõl menekül. Amikor a szocik és a liberálisok kormányra kerülve szembesültek azzal, hogy alkalmatlanok a vezetésre, azonnal elkezdtek papolni az ellenfél bûneirõl. Az ‘50-es évek elején a kommunisták a Horthy-rendszer, Kádár és köre az ‘ 56-os csõcselék, a pufajkás-klikk az MDF, Gyurcsányék pedig Orbán bûneirõl szónokolnak. A terv az, ha egyszer lebuknak, úgy más se lehessen hiteles vezetõ. Erre a tervre rímel a Financial Times egyik tavaly decemberi száma. A brit napilap Magyarország mellékletében arra a következtetésre jut: mind Gyurcsánynak, mind Orbánnak mennie kell. Jönnek majd a mérsékletesek, a hamis messiások, a Dávid Ibolya- féle békepapnõk, akik nem fanatikusan, hanem mosolyogva szolgálják ki az idegen és elnyomó pénzoligarchiát. Csak Orbán ne jöjjön. Tõle tartanak a külhoni pénzügyi körök és hazai kiszolgálói, s mindemellett hálátlan embernek tartják. Tudjuk, hogy hajdanán, 1988 áprilisától Orbán Viktor a Soros Alapítvány támogatásával mûködõ Közép-Európa Kutatócsoport munkatársa volt. jó ha figyelünk

1989-90 között pedig a Soros Alapítvány ösztöndíjával az oxfordi Pembroke Collegeban az angol liberális politikai filozófia történetét tanulmányozta. S ezek után pedig hazaszeretetrõl és nemzetrõl papol? Ejteni kell õt. Úgy, ahogy akkor tette a sajtó nagy része, mikor Orbán fellázadt a Demokratikus Charta ellen. Nem tudják elfelejteni neki azt a „bûnét” sem, hogy kormánya – gazdasági értelemben – egyfajta szuverenitás-visszaszerzõ stratégiát folytatott. 1998 és 2002 között az EU, az OECD, a Valutaalap, vagy az Economist Intelligence Unit kritikáinak tárgya kizárólag a nem gazdasági szférában volt megtalálható. Ami gazdasági volt: a hatósági árakon keresztül történõ „kárhozatos” intervenció az energia – és gyógyszeráraknál, valamint a nagyarányú minimálbérnövekedéssel való munkaerõ-piaci „deformációk kiprovokálása”. Ami határeset a gazdasági és a szociális között, az a jelentõs családi adókedvezmények „diszkriminatív” volta és az egészségügyi „reform” megakadályozása. Az utóbbi a biztosítórendszer privatizálásának blokkolását jelenti. Hatalmas felhördülést váltott ki a nyugdíjrendszer 1997-es privatizációs modelljének felszámolására tett kísérlet is. A nemgazdasági kritikák közé tartozik: a korrupció burjánzása, a közbeszerzések mellõzése, a rasszizmus erõsödése, a parlamenti ellenzék jogainak megnyirbálása, a média kisajátítása és a szélsõségesektõl való elhatárolódás hiánya. A legsúlyosabb vád az volt, hogy az Orbán-kormány „elherdálta” azt a kitûnõ örökséget, amelyet Horn Gyula kormánya ráhagyott, sõt számos esetben éppen visszájára fordította azokat a „reformokat”, amit elõdje elindított. Orbán azt is észrevehette, hogy a különbözõ nemzetközi intézmények, a globális ha-

talom fegyelmezõ „társulataiként" ugyanazt mondják, mint a belsõ ellenzék, melynek elitje a globális hatalomszerkezet része és kiszolgálója. S amikor 2001 nyarán számos jel arra utalt, hogy Orbán megnyerheti a következõ évi választásokat, a globális hatalomszerkezet és annak helyi alakzatai megkezdték a felkészülést a totális háborúra. Így összességében meglepõnek nem a szuverenitás-visszaszerzõ kísérlet 2002-es bukását kell tartanunk, hanem azt, hogy Orbán a négyéves ciklust végigcsinálva csupán egy hajszál híján maradt alul. Nem tetszik a gyurcsányi köröknek az sem, hogy Orbán Viktor ellenzékben is a magyar vállatok megerõsítését és a tisztességes versenyt hangsúlyozza. Mostani évértékelõ beszédében is foglalkozott ezzel a témával. „Mondjuk ki, hogy nem ésszerû, és nem becsületes dolog a magyar vállalatokat kiszolgáltatni a tisztességtelen versenytársaknak. A piacgazdaság legfõbb ellenségei éppen azok, akik piacbarát szólamok álcája mögött a politikusok és a törvényhozók befolyásolásában szûk csoportokat, üzleti klikkeket juttatnak olyan pozícióba, amelyeket aztán már nem lehet piaci eszközökkel megváltoztatni. Egy erõs ország kormányzata ilyenkor beavatkozik, letöri a verseny korlátozására irányuló szándékokat.” Tehát a Fidesz elnöke bebizonyította, hogy nem tartozik a „jó fiúk" közé. Nem úgy, mint a Rózsadomb Géniusza, akivel legutóbb a Parlamentben elszalad a digitális paci. Évértékelõje uncsi volt, a tömegek képzelõerejét csupán a full extrás kórházi szoba víziója mozgathatta meg. Hiszen a Klinika c. filmsorozaton szocializálódott nemzet lennénk, Brinkmann prof. kedvenc népe, nekünk nem kell részletesen elmagyarázni, hogyan is fest a nonstop madárcsicsergõs, kecses ágytálvivõs gyógyítás.

Sajna itt szó szerint klinikai esetrõl van szó, hiszen A szélessávú netet minden egyágyas kórteremben c. projekt egy kissé bolond beszédnek tûnik. (S még rendszer sincs benne.) Egy felmérés szerint a magyar emberek 60 százaléka még soha életében nem használt számítógépet, vagyis – leszámítva azon keveseket, akik kihagyták az informatikai egyedfejlõdés elsõ lépcsõfokait, és azonnal 3G-s okos-telefonnal vágtak neki a virtuális világ fölfedezésének – nagyjából hatmillió magyar az internetrõl annyit tud, hogy létezik. Ezen polgártársainknak nincs esélye a digitális szakadék áthidalására, méghozzá azért nincs, mert az esélyegyenlõség jelenlegi kormányának 1.0-ás verziója sok milliárd forintot ölt bele a Sulinet Expressz címû propaganda mókába. Annyi pénzrõl van szó, amennyibõl akár minden rászoruló család kaphatott volna ingyen számítógépet, legális szoftverekkel, szélessávú interneteléréssel, miegyébbel. A netes kórtermek helyett nem azzal kéne foglalkozni, hogy minél kevesebben szoruljanak kórházi kezelésre? Kéthetes hír, hogy egyre többen kerülnek kórházba azért, mert nem tudják kiváltani az orvos által felírt gyógyszereket. Õk nem lump, munkakerülõ elemek, hanem kiskeresetûek és kisnyugdíjasok, akik azon morfondíroznak: vagy a villanyt kapcsolják ki a lakásomban, vagy nem veszem be a gyógyszerem. S azon egy minisztériumi okos tojás sem gondolkodott el, hogy a megszorítások miatt az állampolgárok egy része minden bizonnyal le fog térni a törvényes útról, mert nem akarja, hogy gyermekei éhezzenek? Ha az õrült menetet nem állítjuk meg, akkor lesz itt valóban megélhetési bûnözés. A gondok orvoslása helyett szélessávú világhálós kapcsolattal ellátott kórtermekrõl regélni és Orbán Viktort démonizálni nem más, mint betegesen álságos dolog. Medveczky Attila

GYÖNGYSZEMEK – A TELJESSÉG IGÉNYE NÉLKÜL

„Tudatosan vagy véletlenül” hagyta-e el Nyakó István száját a rosszemlékû népköztársaság, lamentál a Magyar Nemzet, nem elfeledkezve arról, hogy a 2006-os választási kampányban már Bangó Margit dalmûvész is a Magyar Népköztársaság miniszterelnökeként konferálta fel Gyurcsány Ferencet. A nosztalgikus szocialisták ugyanezen forrás szerint amúgy elégedetlenek Demszky Gábor fõpolgármester irányítási módszereivel is. A Magyar Szóvivõk Egyesülete pedig megunta az elmúlt évek kormányzati bénázásait. Bár állításuk szerint téved az, aki szerint kormányszóvivõségbe idejekorán belebukott Demcsák Zsuzsa miatt, de a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Fõiskolával közösen szeptembertõl szóvivõképzést indítanak, írja a Népszabadság. Toller László élénkebben reagál, írja a Népszava, amely pár hete – tudatosan vagy véletlenül – átvette a legszórakoztatóbb politikai napilap szerepét a Magyar Nemzettõl. „A férjem üzemi balesetet szenvedett, egy plusz egy évig lehetõsége van táppénzre” – közölte a lappal felesége, Tünde. Mint mondja, férjét küzdõszelleme nem hagyta el, és bár pletykák szólnak róla, parlamenti képviselõi mandátumát nem kérdõjelezte meg még senki. A politikus mosolyogni még nem tud, de kisimul az arca, ha kellemes ingerek érik. Forrás: Index

jó ha figyelünk

13

Afféle káoszt, mint amelyet ma Magyarországon tapasztalunk, tán soha nem láthattak hazánkban élõ õseink. Még ama márciusban sem, amelyrõl illenék megemlékezni, de nem teszem. Nem teszem, mert nem a nagy szavak, hanem a nagy tettek ideje jött el, s méltók sem vagyunk arra… sem a jobb, sem a baloldalon, hogy szánkra vegyük annak a márciusnak a hõseit, tetteit és hazájuk iránti elkötelezettségét. Tehát csak gondolatban hajtok fejet elõttük, s a késõbbi márciusok hõsei elõtt. Hiszen olyan országban élünk, amelyben minden esztendõ márciusában teremtek hõsök… évszázadok óta. Teremtek, de nem mindig vették észre õket, s ma már a feledés homályában vannak. Mint minden, ami a tisztesség, az erkölcs, a szeretet, a hazafiság fogalomkörébe tartozik, azaz minden, amitõl magyar és keresztény (volt?) ez a nemzet. Akkor is voltak hõseink, amikor nem is tudtunk róla. A gyilkos kommunista söpredék, az emberiség aljának pünkösdi királysága idején, 1919-ben, a 44-es német megszálláskor, amikor magyar állampolgár magyar állampolgárt… – testvér testvért mentett saját élete árán is, ha ezt követelte az emberség, az egymás iránti szeretet. És jöttek márciusok, amelyeket akkor is ünnepként éltünk meg, s hõstettnek számított a kabáthajtókán a piros-fehér-zöld szín. És voltak hõsök 35 éve, amikor a rendõrök, akik ma már rendõri vezetõk, ütötték, verték, lõtték a Jégbüfénél összegyûlt fiatalokat, akiknek egy menekülési útjuk volt, a pesti ferences templom, ahol épp ferencesek nem voltak, de Kozma Imre a fiatal káplán hõsiesen állta a sarat, és nézte, bejönnek-e a kommunista pribékek Isten házába, vagy sem. És nem mertek… Ott álltunk és hallgattuk az oltár elõtt Kozma atyát, aki ahelyett, hogy féltette volna „állását” (hiszen akkor került a Belvárosba zugligeti számûzetésébõl) éles szavakkal bírálta a tömeget verõ ifjú gárdistákat, a munkásõröket és a ma is ismert brutális rendõröket… ugyan akkor rendre és békességre utasította a templomba menekülõ ifjúságot. „Ha imádkoztok, és eleget imádkoztok, akkor ennek a rémuralomnak vége lesz, mert az Úristen meghallgat minket!” – mondta, és mi hõsként néztünk az azóta, sokszor bizonyító irgalmas rendi papra… Igen, mindig vannak és lesznek is hõseink. Ma azonban baj van a hõsökkel is, mert ma inkább képzelt hõsökkel találkozunk lépten nyomon, s nem igaziakkal. Ma hõs az, aki betör a TV-be, tör zúz mindent, s lopja a vizet, s amit ér az épület büféjébõl. Hõs az is, aki lobogtatja azt a zászlót, amely ugyan nemzetünk számára szent, de egy idõ óta 14

nem utcára való, mert akik utcára vitték egykor azok az országot, és annak lakosságát is elrettentõ helyzetbe hozták. Ez a zászló jelkép ugyan, az Árpád-házi királyok zászlaja, de nem a magyar nemzeti zászló! S azóta különösen nem lehet a normális nemzeti oldal jelképe, amióta Szabó Albert feketeruhás kommunistabérencei ezzel riogatták a kommunista rendõrség beleegyezésével és engedélyével azokat, akik bár nem ettõl a zászlótól, de egy hasonlótól (ami Horthy alatt tiltott jelkép volt!) legalább olyan idegállapotba kerülnek, mint valaha az éjszaka megszólaló csengõ hangjától. Igen, a nemzeti oldal egy része ma is beépített, s arra képzik ki, hogy Gyurcsánynak alapot adjanak a nemzet lejáratására, megtámadására. Jó szándékú magyarok keverednek bajba, mert ezek a beépített „hõsök” odavezetik õket a szakadék szélére, s jót röhögnek, amikor a rendõr belelövi õket a Markó utcai épületek mélységébe… Pedig, van józan hang, józan és megfontolt nemzeti oldal is, amely tudja, hogy mit és miért csinál… ám ezek ellen is átgondolt támadások sorozata folyik, amely támadásokat kommunista parancsra szintén a fizetett „hõ-sök” viszik véghez. Mert ezek az úgynevezett forradalmárok és budapesti „hõsök” biztosítják Gyurcsányéknak a The Times-ben adott interjú alapját… a hazaárulás és a hazudozás alapját… Magyarországon ma a primitívség koalíciója áll szemben a félrevezetett néppel, és a fizetett „hõsökkel”. Ma Magyarországon a hazudozás állami feladat, a spicliskedés pedig állampolgári joggá kötelességgé lett. Nemzeti lapok jelennek meg bûnözõk szerkesztésében, koránypénzbõl, s ugyanaz a multi adja a kenõpénzt mind a jobb-, mind a baloldal sajtójának. A bíróságokat, amelyek még tisztességesen ítélnek, az igazságügyi államtitkár nyilvánosan bírálja, noha ehhez sem erkölcsi, sem egyéb joga, végzettsége és felhatalmazása nincs. A baloldal megszûnt, a nép és a munkásság képviselete régen feledésbe merült, a szisztematikus népirtás folyik, az abortusztörvényen senki nem akar változtatni, helyette betelepítéssel kacérkodik néhány elmebeteg hazaáruló. Közben a pedofilia engedélyezésére tett javaslatot a koalíció, de a szavazást, amelybõl kiderülne, hogy ki miként tette le voksát ezen ötletet illetõen, titkosították. A nagyobb városok polgárai estérõl estére tüntetnek a kormány ellen, az MSZP támogatottsága 14%-ra csökkent, de minden marad a régiben, s közben a kormányfõ hazaáruló, a nemzetet sárba tipró hazudozásokkal tölti meg a nyugati sajtóorgánumokat.

A jobboldal ezen közben az árpád-sávos zászló jogos használatáról vitatkozik… Ezt nevezik a hülyék közötti elvi vitának. És az ország csúszik lefelé, mind erkölcsileg, mind gazdaságilag. Kórházaink a telek-spekulánsok kezére kerülnek, és még a kisnyugdíjastól is elzabrálja a vizitdíjat a fegyvergyártásban jártas miniszter. Gyermekeink egészsége végveszélybe került, és a szívbetegek nem kapnak kedvezményt a rendszeres kezeléshez… még a vizitdíjat is meg kell fizetniük. Az ember azt gondolja, hogy mindez nem is lehetséges, hogy csak egy rossz álom, amelybõl egyszer felébredünk, és fellapozzuk az álmoskönyvet, mit is ír egy õrült bûnözõ álmunkban való megjelenésérõl. Olyan ország lett kis honunk, mint egy alvilági játékkaszinó, amelyben a nagyok, a keresztapák pénzét mossák tisztáéra, és akinek nem tetszik, azt úgy lövik agyon, mint a kutyát. Igaz, ma nem agyonlövik a felháborodott és e bûnözõk által kirabolt elégedetleneket. Csak a szemüket lövi ki a politikától független rendõrség. Csak a Nemzeti Nyomozó Iroda kreál ócska feljelentõk által pereket, hurcol meg tisztességes állampolgárokat. Csak az egészségügyi ellátás kapuit csukja be sokak elõtt a szaktárca, s adókkal nyomorít a másik… És a jobboldal ingyen cirkuszt csinál, és egymás ellen acsarkodik ahelyett, hogy a nemzetért, a hazáért lépne föl egységesen, s elzavarná azokat, akik tönkretették, majd a mi bõrünkön tennék helyre a dolgokat… Olybá tûnik minden, mint amikor a bûnözõk a sértettekkel ültetik le a saját bûneikért megérdemelt éveket. De az is csak mese, hogy a reformok helyre teszik az ország gazdaságát. Semmit nem tesznek helyre. Csupán további és már cinikusan nem is titkolt rablásra ad lehetõséget a kormánynak, amelyhez a pénzéhes mûveletlen újgazdag szenny simul a bevételért, a nagy lehetõségért. A határon túl is hasonlóan mennek a dolgok… s a magyarnak nevezett szélhámos kormány nem támogat, nem emel szót, nem tiltakozik a határon túli magyarság érdekében. Hallgat és kiegyezik, miközben az érintettek épp úgy fogynak és kínlódnak, mint a csonka-országiak. Az egyházak némelyike fel felszólal a törvénytelenségek ellen, de nem következetes, nem lép fel erélyesen, mert függõségi viszonyban áll a hatalommal. Ha kimondja az igazságot, akkor nem kap pénzt intézményeinek fenntartására… Az erkölcstelenség anarchiája az, amiként a magyarországi jó ha figyelünk

Sánta Kutya-díjat kapott Görényi a „jogszerû vérfürdõért” A Magyar Cenzúra Napjának Ünnepélyét Szervezõ Bizottság gondos megfontolás után úgy találta, hogy a 2007. április 13-án, pénteken esedékes díjat Gergényi Péter, Öszödisztán fõvárosának rendõrfõkapitánya érdemelte ki, az 1956-os forradalom évfordulóján rendezett jogszerû vérfürdõért; az emberbarát lovasrohamért, a szakszerûen letagadott viperáért, a nemzeti jelképek igényes tiprásáért, és egyáltalán az azonosító nélküli sánta kutya futtatásért.

rendszert és helyzetet lehetne jellemezni, meghatározni, úgy a bal, mint a jobboldal tekintetében. Mi kell tehát ahhoz, hogy ez a nemzet megtisztuljon és felálljon, hogy újjászülessék és visszaszerezze erkölcsét? Hit! Összetartás, szeretet, tisztesség, lelkiismeret, hazaszeretet, a nemzet mindenek fölé helyezése… S mi van ehelyett? Az, hogy minden háborgás csupán a megélhetés nehézsége miatt alakul ki, hallik. A söpredék pedig hazudik, cáfol, rágalmaz és rabol. Mert õk genetikailag ilyenek. Kétmillió állandó spiclivel olykor idegen nyelven beszélõ magyar rendõrruhába bújtatott verõemberekkel és gazdaggá tett bûnözõkkel könnyû hatalmon maradni. De eljön az idõ! Mert a nyomorúság és a „nincs vesztenivalóm” lelkiállapot elõbb-utóbb megteszi a magáét. Kialakul az anarchia, testvér testvért öl majd, és utána elkezdõdik a rend megszervezése, amelyben a mai koalíciónak egyszer is tapsoló többé még szavazni sem mehet… Ám addig fel kellene ismerni a belsõ árulókat, le kellene számolni az ellentétekkel és meg kellene gondolni, mikor adunk tápot és alkalmat a férgeknek árpád-sávval, zsidózással, hõbörgéssel arra, hogy hazaáruló hazudozásokkal traktálják a világot ellenünk, magyarok ellen, a magyar kormány tagjai, vagy épp annak aljas és fõhazug feje. Ha nem ismeri fel végre a nemzeti oldal, hogy nincs jobb és bal, csak nemzet van és nemzeti egység, akkor kár kimenni március 15-én még az udvarra is… Hiszen erkölcs, és összetartás nélkül a jobboldal csak nevetséges bohóc, a bal pedig még el nem kapott ócska bûnözõ. Ez pedig nem ország, s nem nemzet, csak Európa alja, szégyene vagyunk… Mint e pillanatban is „cigánymagyarok” és ez bizony közös bûn!

Na, megvolt a Nagy Gála, azaz az évi rendes holivúdi sztárbemutató. Mint tudjuk, az amerikai filmakadémia több ezres tagsága minden évben az elõzõ év legkiválóbb filmes teljesítményeit díjazza vagy hatvan kategóriában. Az Oscar-díjat bírni nemesi rangot jelent. Hogyan lehet kiérdemelni? Elõször is kell egy oszkár-stíl filmet csinálni, azután meg kell indítani a kanonizálási eljárást. Ezt szakemberek végzik. Üzleti szakemberek. A kirafinírozott szatócsok megküzdenek egymással, s végül a csillagok állása dönt: némi szép megegyezések után a filmvászon mögötti erõvonalak képe rajzolódik ki a médiában. Erre vetítik a filmeket. Média = hasznot hozó álvilág. Vagy csak volt, s ma a valóság maga? Mindenki egy nótát fúj. A dallam lehet ilyen vagy olyan, de mindenesetben a pénz kottavonalaira íródott. Mindenki egy követ fúj. Mások fújjolnak – én nem teszem. Nem az én zeném. A pénztárgép dalol. Az Oscar-díjnak nincsen köze a filmmûvészethez. Hogyan lehet díjat nyerni? Errõl egy hazai rádióinterjúból lehetett tudomást szerezni. Egy mûhiba elemzõdött, kíméletlen – és azt hiszem: akaratlan – nyersességgel. Egy, a maga vizein komoly erõnek tûnõ, kissé kásás beszédû filmproducer elmondta, milyen úton lett a legutóbbi magyar filmszemlén fõdíjas az a film, ami lett. A zsûri tagja két magyar filmes – egyikük a beszélõ – és három külföldi döntnök volt. A külföldiek egy bizonyos filmet akartak, a magyarok azt nem, hanem egy másikat: kiegyeztek a harmadikban. Tehát: a fõdíjas amolyan izé, éppen kéznél levõ protézis. A riporternõ – folyamatosan kínos malõrjeit mindig vidáman hallgatom – a beszélgetést úgy indította, hogy megkérdezte volt, miért nem az az alkotás kapta a díjat, amit mindenki várt. Ez volt a számára a fontos és nem az, hogy milyenek a filmek. A nyertesek, a vesztesek. Sem a kérdezõ, sem a kérdezett hallhatólag nem fogta fel az egész helyzet, az egész történet démoni mocskosságát. Természetesnek vette. Az érték az, amit annak bemutatnak. Az Oscar-díj esélyesek között két magyar volt: egy nagyszerû, Amerikában élõ operatõr és egy hazai animációs alkotó. Hiánytalanul rokonszenves személyiségek. Értékteremtõk. Vesztesek. Ha valaki Nobel-díjat kap, egyenesen fõnemessé válik. Nobel-díjat is úgy lehet kapni, ahogyan Oscart. Vagy a Grammyt. Vagy sok mást. Mi, magyarok nagyon odavagyunk e fõnemeseinkért. Nem kellene. A dolog olyan, mint a ferencjóska-idõk bárósodása. Ha valaki valamit teljesített, jól menedzselte magát az üzleti világban, s elég pénze és befolyása lett, megvehette rangot. És még jobban ment az üzlete. Fõrend lett. Valamit túlcsavarni – ez a lényeg. Legutóbbi Nobel-díjasunk fölbabérozása után kiesett a magyar szellemi életbõl, nincs jelen. Persze hazai tapadó kagylók (is) borítják, de valójában nem sokat jelent már. És a dicsekvésen kívül más Nobel-díjasainkkal is hasonló a helyzet. Jó pár hasonló közül emelkedtek ki, valamiért. Ami baj: elhomályosítják díjtalan társaikat. Ha a tudományban nem érünk el a csillagokig, akkor kilövethetjük magunkat. Béreljünk ûrhajót! Most egy magyar teszi. Charles Simonyi. A Microsoft egyik alapítója, hatalmas pénzek ura. A világcég hatalmi helyzetben van a maga területén. A hozzáértõk szerint ez a helyzet nem a termékek minõsége, hanem a zseniális eladás-technika miatt alakult ki. Charles Magyarországon született, édesapja, Simonyi Károly professzor volt idehaza, eléggé háttérbe szorítva. A párttudósok által. Remekmûve a fizika kultúrtörténetét tárgyalja – ismerem, bölcsészésznek is fölsejlik remeksége -, nem csak szaktudományi opus, hanem az európai mûveltség és egy európai magyar önképe is. Egy hosszú interjúban elmondta, miként készítette föl fiát, miként készült föl fia a disszidálásra. Mert idehaza nem látta egyikük sem lehetõnek az alkotó életet. Sajnos, igazuk volt. Úgy tudom, Charles (reménybeli) ûrhajós segít magyarokon. A peremhelyzet eredménye: az apa kényszer-remekmûvet írt, a fiút kilövik. A bulvárlapok címlapjára. Tehát csillaghajós lesz, sztárcsöcsök mellett. Miért nem hívjuk vissza a magyarságba? Díjak, pénz, manipuláció, tíz perc siker: honfi kebeldagadásunk szilikonos médiaoperáció. Így terem a mûmagyar. Olvasmány: a kétbetûs (nem négybetûs!) hetilap friss számában írta volt Vágvölgyi B. András: “A (z Oscar) gálát hagyományosan humorista vezeti. Most egy comingoutolt (?) leszbi komika, Ellen DeGeneres vezeti az estet eleinte franciabársony nadrágkosztümben, azzal a felütéssel, hogy ‘Ha nem lennének zsidók, feketék és melegek, akkor nem lenne díjátadó.’ Valószínûleg ez az a pillanat, mikor a 2007-es Márciusban Újra Kezdjük törzsgárdája mégiscsak átkapcsol a Hustler vagy a Private Gold csatornák valamelyikére." Díjazni kellene a szöveget. Mivel?

Stoffán György

Forrás: Szabó Béla István

Alexa Károly, Czakó Gábor, Cseresnyés Géza, Jakab Bori, Kindler József, Kocsis Tamás, Maleczki József, Segesdi György, Sörös József, Szalay Károly, Szikora József, Urbán István (Gondola)

jó ha figyelünk

15

A rendõrök élete és épsége, családjuk biztonságos jövõje éppolyan fontos nekünk, mint a társadalom minden tagjának élete és épsége, és az összes magyar család biztonságos jövõje. Ezért fordulunk hozzátok, a Kossuth téri tüntetõk egyik, folyamatosan demonstráló csoportjaként. Szeretnénk a jóvátehetetlen tragédiákat idõben megakadályozni. Az országosan kibontakozó és egyre fokozódó népfelkelés oka, hogy 2006-ban egy politikai-gazdasági csoport, a társadalom megtervezett, megszervezett, illegális milliárdokkal pénzelt, céltudatosan végrehajtott becsapásával szerezte meg a parlamenti többséget, és ezen keresztül a végrehajtó hatalmat. Ez közismert tény. A bitorlott hatalmat azután a társadalom minden csoportjának, a nép életmûködésének tönkretételére használják. Többek között a rendõrséget is becsapták, ezért tüntetett és tüntet újra a Rendõrszakszervezet is. Két és félezer rendõr lépett ki 2006-ban a rendõrségtõl. Gondoljátok meg, milyen óriási szám ez! Mi nem valamilyen másik párt hatalmáért küzdünk, nem is személyes-, vagy csoportérdekekért, hanem a jogrend helyreállításáért, az ország megtisztulásáért, s ezáltal az iskolákért, a kórházakért, az ország jövõjéért, tiértetek is, és a ti családotok életesélyeiért is. Az utóbbi hetek sajtóhíreibõl az a kép bontakozik ki, hogy a társadalom szuronyt szegezett a hatalombitorló, milliárdos politikai csoportnak. Ha a bitorlók „egy tapodtat sem hátrálnak”, sõt „lendületesen folytatják” politikai szereplésüket, sorsuk nem lehet kétséges. A szurony egyelõre még nem indult meg, de bármely pillanatban megindulhat! És nem „szélsõségesek” akcióiról van szó, hanem a társadalom akaratáról. Ha egy nemzedékeket felnevelõ tanárnõnek már csak az éhségsztrájk marad eszközül iskolája meg-

mentésére, akkor joggal állíthatjuk, hogy a legharciasabb csoportok mögött is ott van a társadalom felelõsséget viselõ többsége. Mára ezt a hatalombitorló, csaló kormányzatot kizárólag a rendõrség védelme tartja pozícióban. Ha a rendõrség kiállna a bitorlók és a társadalom közül, egy nap alatt megoldás születhetne: feloszlathatnák a csaló parlamentet, s új választásokat írhatnának ki, amelyek során a társadalom most már valóban a tények ismeretében, szabadon nyilváníthatná ki akaratát. A rendõrséget nagy veszély fenyegeti, ha a felkelõk harcias csoportjai a hatalombitorlókkal egy kalap alá veszik. Ha igaz az a sajtóhír, hogy „mindössze” néhány ezer felkelõ készül fegyveres összecsapásra, a rendõrség akkor is nehéz helyzetbe kerülhet. Idáig a történelem minden népfelkelése elsöpörte a rendõrséget, rengeteg rendõráldozatot hagyva maga után. Gondoljátok meg rendõr-honfitársaink, megéri-e ez? Megéri-e akárcsak egyetlen ember tragédiáját is ennek a csaló, bitorló politikai csoportnak a pozícióban tartása? Hiszen nem a jogrendet, hanem a jogtiprást védenétek! Milosevics rendõrségét ugyancsak kemény legények alkották, mégis félreálltak, amikor a csaló kormányzat megdöntésére összegyûltek az emberek! Nem is lett bántódása egyetlen rendõrnek sem. És ugyan mi lehet a perspektíva? Ha a bitorlók megússzák március 15-ét, mi lesz május 1-én? Ha azt is megúsznák, mi lesz augusztus 20-án? És mi lesz október 23-án, amikor nemcsak 1956. ötvenegyedik évfordulóját ünnepeljük, hanem 2006. október 23 véres eseményeinek is elsõ évfordulója lesz? Már most megcáfolódott az a cinikus önáltatásuk, hogy a társadalom majd szép lassan belenyugszik bitorlott, pusztító hatalmukba.

Tájékoztatlak Benneteket, hogy a mellékelt levelet küldtem Szili Katalinnak, aki mintha megfeledkezett volna róla, hogy pécsi országggyûlési képviselõ. Mélyen hallgatott a népszavazási kampányban és elfelejtett szavazni is. Ez ám a példamutató politikusi magatartás! Dr.Révész Mária [email protected]

Magyar Országgyûlés Elnökének

Az utolsó pillanatban vagyunk, hogy parancsnokaitok, nem politikai, hanem kizárólag szakmai alapon, végre õszintén megmondják a csaló kormányzatnak: nem tudják megvédeni õket a társadalom aktív tömegeivel szemben. S kérünk titeket, ti is gondoljátok meg, hol a helyetek ebben a felfordult világban, ahol a parlamentbe beköltözött a hazugság, a csalás, az alkotmányellenesség és a jogtiprás, az utca pedig nem akar mást, mint igazságot, alkotmányosságot, demokráciát, a jogrend helyreállítását! A karhatalomnak épségben meg kell maradnia, hiszen nem zárható ki, hogy kis szélsõséges csoportok, kihasználva a krízist, politikai bandaháború színterévé akarnák tenni Budapest utcáit. Ezeket valóban ártalmatlanná kell tenni. Biztonsággal azonban ez csak úgy érhetõ el, ha a bitorló kormányzat távozása nem fegyveres felkelés által történik, amelyhez ellenõrizhetetlenül hozzácsapódhatnak szélsõséges csoportok is. A társadalmi béke helyreállításában most kulcsszerepe van a rendõrségnek. Nagy, történelmi tettet hajt végre, ha egyértelmûvé teszi a bitorlók elõtt: nem bújhatnak mögé, s nem áldozhatják fel rendõrök százait, bitorlott, romboló hatalmuk védelmében. Ti is felelõs állampolgárok vagytok. Fogjunk össze a társadalmi béke helyreállításáért! Ui.: Friss információ: A rendõrség régiós (Hajdú-SzabolcsBorsod megyét értve) átszervezése miatt fölöslegessé válik újabb 2.500 fõ rendõr, akiket elbocsátanak. Számítani lehet arra, hogy a többi „régió”-ban is bekövetkezik ehhez hasonló változás. Tisztelettel, ÁgostonTibor (20) 221-53-25

Azonban nem tette. A szavazástól való távolmaradása rendkívül sajnálatos és megdöbbentõ. Ön pécsi országgyûlési képviselõ, és Pécs történetének elsõ népszavazása nem érdekli Önt. Nem érdekli az a megtisztelõ figyelem, ami, mint fontos országos tiszséget viselõ politikusra irányul. Megdöbbentõ, hogy Ön, mint a Magyar Országgyûlés Elnöke, nem mérte fel mekkora jelentõsége van egy ilyen magas tisztséget betöltõ politikus példamutatásának. Sajnálom, Ön is azoknak a polgároknak körébe tartozik „akiknek a demokratikus és cselekvõ ingerküszöbét el sem érte a kérdés.” (Idézet Tasnádi Péter polgármester sajtóközleményébõl.)

Tisztelt Elnök Asszony! Mint pécsi országgyûlési képviselõhöz fordulok Önhöz. 2007. március 4-én népszavazás volt Pécsett, melynek célja az volt, hogy a polgárok kifejezhessék akaratukat a Tubesre tervezett NATO lokátor építésével kapcsolatban. Tudomásom szerint Ön Pécsett rendelkezik állandó lakással, igy szavazhatott volna a népszavazáson. 16

Tisztelt Elnök Asszony! Tájékoztatom, hogy Pécs város közgyülése 2007. március 12-én 16 órakor fenti ügyrõl rendkívüli közgyülést tart, melynek során az alábbi napirendi pontok tárgyalására kerül sor. A népszavazás eredményérõl szóló beszámoló. Határozat az építési tilalom elrendelésérõl a pécsi 0319. hrsz-ú ingatlanra vonatkozóan. jó ha figyelünk

ZÁRTKÖRÛ NYILVÁNOSSÁG, BETILTOTT ÖNVÉDELEM Írjak valamit a cím alá? Ide, szövegben? Ezt nem gondolják komolyan. Önök sem, akik most látatlanban bólogatnak, hogy hát ha már idekattintottunk, akkor tessék nekik “billgécc” pénzéért írni is valamit; de azok sem gondolhatják komolyan, akik a fentiekkel elõhozakodtak. Hogy márpedig ezen túl tilos lesz közterületen a golyóálló mellény viselése, valamint a paprikaspray retikülben való elhelyezése. Szándékosan írtam az elõbbi fellelhetõségi helyet, ugyanis – ha valaki nem tudná – ilyesmit bizony elõszeretettel rejtenek az óvatosabb hölgyek kabátzsebbe, vagy retikülbe. Különösen azóta, hogy az Óvakodj a törpétõl címen futott vígjátékból – jó negyedszázada – a hazai nézõ elõtt is közismertté vált a módszer. Sokkal késõbb bár az említett sprayt is be lehetett szerezni; most pedig arról olvashatunk, hogy egy új rendelet szerint ennek tulajdonlása, közterületen történõ birtoklása – törvényellenes. Akár ötvenezer forintra is büntethetik azt, akit rajta csípnek használatán.

A PÉSZ módosítása A népszavazás során feltett kérdésnek megfelelõen a város közigazgatási határain belül ne épülhessen katonai radar. 0319-es helyrajzi számon lévõ, jelenleg különleges honvédelmi övezet visszaminõsítése egészségügyi erdõvé, a terület átsorolása beépítésre nem szánt ingatlanná. A pécsi 0319. hrsz-ú és pécsi 0315. hrsz-ú helyrajzi számú ingatlan jogi helyzetének tisztázása, döntés az ingatlan-nyilvántartási telekhatár szerinti birtoklásról Ezügyben az illetékes hatósági építési eljárásba Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata ügyfélként jelentkezzen be és az eljárás során a 38870 radart ellenzõ választópolgár akaratát képviselje. Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata a 2007. március 7-én a Tubesre tervezett NATO lokátor ügyében hozott kormánydöntéssel szemben éljen felterjesztési jogával. A helyi önkormányzatokról szóló 1997. évi LXV. törvény 101. § (1) c.) pontja alapján kezdeményezze a kormányhatározat visszavonását. Tisztelettel kérem Elnök Asszonyt, vesse latba tekintélyét, hogy Pécs lakói ne egy lokátor fenyegetõ sugárzásában, hanem nyugodt, békés körülmények között készülhessenek az Ön által is oly fontosnak tartott Európa Kulturális Fõvárosa cím által támasztott felelõsségteljes feladatokra. Kérem, hogy vesse latba tekintélyét, hogy a pécsi közgyülés szocialista tagjai bátran merjék vállalni esetleges lokátor-ellenes véleményüket. Kérem, hogy választópogárai és Pécs lakói számára hozza nyilvánosságra álláspontját a lokátor Tubesre tervezett építésével kapcsolatban. Pécs, 2007. március 8. Tisztelettel: Dr. Révész Mária a pécs 2. sz. ogy-i választókerület lakója, önkormányzati képviselõ

jó ha figyelünk

Például a szatírt, aki feljelenti ezzel védekezõ áldozatát. Komolyan. Gondoljunk bele: valaki megtámad egy nõt, késõ éjszaka, valami sötét parknak nevezett sötét közterületen, ám a hölgy elõkapja a paprikasprayt, és ártalmatlanná teszi támadóját. Aki, ezek után, elkezd kiabálni, és az odaérkezõ rendõrjárõr ugyan mindkettõjüket õrizetbe veszi, de a támadót hamarosan elengedi, mivel a bûncselekmény elkövetése meghiúsult. A sikeresen védekezõt viszont tiltott spray birtoklása és használata miatt – ötvenezer forintra büntetik. Túlzok? Vajon nem kell-e befizetnünk az alkotmányellenesnek minõsített elvárt adót a pénzügyminiszter szerint? Vajon nem kellett-e vizitdíjat fizetniük a szolgálatban megsérült tûzoltóknak – és nem kell-e nekik ezt tenniük a jövõben is? Hiszen azóta már tudjuk: a parancsnokság kézi-kasszájából minden esetben megelõlegezik ezt az összeget. Pedig néhány napja azt gondoltam: szatírára kihegyezetett képzeletem erõsen elrugaszkodott a valóságtól. Hát – annyira nem is. Tehát, hölgyeim, jó lesz vigyázni: ha valaki megtámadja Önöket, késõ este, egy közterületen, akkor gondolják végig, de alaposan: megér-e a becsületük megvédelmezése ötvenezer forintot.? Ezzel a golyóálló mellény betiltással még ennyire sem tudok mit kezdeni. Mert, ugye, tételezzük fel, hogy utcai ünneplés elõtt magamra kapok egy ilyen mellényt, mit lehet tudni alapon, de persze ráhúzok egy pulóvert, inget, zakót is. Hûvösek még az esték, ugye. A mellény tehát nem látszik. Ezek után két módon bukhatok le. Az elsõ: a rendõrség úgy dönt, hogy valamiért gumigolyó-sortüzet ad le arra a tömegre, amelyben magam is tartózkodom, de hiába teszi, mert én derûsen és vidáman haladok tovább, a becsapódó golyózápor ellenére. A helyzet világos: máris nem az a kérdés, hogy miért lõ a rendõrség, hanem az, hogy én milyen jogon védekezem ez ellen.? A másik lehetõség: a rendõrség – akikrõl az egyik verzió szerint tudjuk, hogy nagyszámú elvegyülõkkel óhajtják képviselni magukat az ünnepen, tehát civilben járnak-kelnek majd az ünneplõk között – “bevizsgál” engem. Mondjuk, véletlen mozdulatot tettetve megkopogtatja a mellkasomat, majd azonnal fel is kiált: hoppá, fiúk, itt egy bádogember! S máris kiemelnek a tömegbõl, tiltott fegyverhasználat miatt, talán még sérülés okozása is azonnali bûneim közé kerül, hiszen – esetleg letört az engem vizsgáló elegyedett rendõregyed körme, a kocogtatás közben. Szóval – nem értem én ezt. Sehogy. Ennyire félnek? Ennyire provokálnak? Ennyire ostobák? Vagy – ennyire ismerni vélnek bennünket.? Talán értik – mire gondolok. S már valóban csak hab a tortán az, hogy a miniszterelnök – hosszas kapacitálás, és udvarlás után – bejelentette: mégis hajlandó a nemzeti ünnepen beszélni a nyilvánosság elõtt. Egészen konkrétan egy zártkörû rendezvényen teszi majd ezt, amelyet a televízió ugyan közvetít majd, de a helyszínre újságírók nem léphetnek be, s a meghívottak köre is szigorúan ellenõrzött lesz. Így fest ez a nagy garral bejelentett nyilvánosság. Zártkörû, és szigorúan ellenõrzött, ismétlem – mint önvédelmi lehetõségeink. Csak annyit mondok, óvatosan – nem tetszik ez nekem. Nagyon nem tetszik. Tamási Orosz János

17

Engedjék meg, hogy egy élõ “klasszikust” idézzek a Tubes népszavazás kapcsán: “Sokan voltunk, de nem elegen” A közvetlen demokrácia eszköztárának használata pontosan arról szól, hogy ha egy olyan demokratikus rendszer, mint a népszavazás amelynek a játékszabályai minden érintett fél – a kiírást kikényszerítõk elõtt is – ismert feltételekkel nem hoz eredményt akkor azt tudomásul kell vennünk, hogy nem hozott eredményt. A jelenlegi helyzetet úgy értelmezni, hogy a referendum kezdeményezõi olyan mérvû “gyõzelmet” arattak amely jogilag bárkit bármire kötelezne, több mint nagyvonalú megközelítése a mai problémának. Számos nyilatkozatomban erõsítettem meg, hogy a radartelepítéssel kapcsolatban Pécs lakóinak véleményét fogom képviselni. A város vezetése folyamatosan erõfeszítéseket tett arra, hogy felhívja a szavazók figyelmét a referendum kiemelkedõ fontosságára. A számos megjelent sajtóhirdetés mellett, Pécs valamennyi háztartásába eljuttattuk szórólapjainkat, amelyek a népszavazáson való részvételre kérték Pécs polgárait. A HM több alkalommal nyilatkozatban erõsítette meg álláspontját: tiszteletben fogja tartani a pécsiek akaratát. Ezt a minden érintett által várt és eredményét iránymutatónak elismerõ közakaratot érdemben március 4-én nem ismertük meg. Olyannyira nem, hogy a szavazásra jogosult polgárok 2/3-ának demokratikus és cselekvõ ingerküszöbét el sem érte a kérdés. Vasárnapi nyilatkozatom óta megkezdtem a tárgyalásokat. A minisztérium legfrissebb állásfoglalását valamennyien ismerik, amelyet különbözõ szempontok szerint, ki-ki a saját meg-

Norbert Lammert, a Német Szövetségi Köztársaság parlamentjének elnöke, Szili Katalin, az Országgyulés elnöke és Tasnádi Péter, Pécs polgármestere Pécsett az Európa Házban, ahol a két házelnök munkamegbeszélésen vett részt. (MTI Fotó: Kálmándy Ferenc) gyõzõdése politikai szándéka szerint minõsített is. Egy biztos ez a nyilatkozat – bár lehet nagyon nem szeretni – tartalmilag a kialakult jogi helyzetet tükrözi. A referendum érvénytelenségével az a politikai és jogi mozgástér, amely rendelkezésünkre állt mára nagyon beszûkült. Változatlanul fenntartom azt az állításomat, amely szerint a kialakult helyzetben tudomásul kell vennünk az ellenzõk népes

táborának véleményét. Mindez azonban nem jelentheti azt, hogy Pécs városának vezetése ebben az ügyben nem jogkövetõ magatartást folytat. Be kell látnunk, hogy e pillanatban a döntés – a kormány számára is ismert tények birtokában – a kormányzat kezében van. A mai kormányülést követõen az álláspontok ismeretében döntünk arról, hogy mit teszünk a közeljövõben. Tasnádi Péter

VÉG-JÁTÉK – I LÓVÉ SZDSZ

Kifejezetten bírtam Kuncze Gábor figuráját. A stílusát, a humorát, a dörmögését. Szegényebb, unalmasabb lesz nélküle a közélet. A politikai kommunikáció mestere távozott most a közéletbõl, akinél alkalmasabb kormányszóvivõt messze földön sem találhatnak. A vallomáshoz persze az is hozzátartozik, hogy Kuncze politikusi teljesítményérõl cseppet sem lelkesült a véleményem. Mondhatom azt is, hogy lesújtó. (Talán ebbõl is kitûnik, hogy szerintem a politikát mûvelni vagy arról beszélni, két különbözõ mûfaj.) A szabad demokraták elnöke tíz év alatt egy kis pártból egy alig pártot varázsolt, amely 2006 õszére elveszítette ideológiáját, tartását és teljes vidéki szavazóbázisát. Az emberarcú Kuncze volt az SZDSZ mind gátlástalanabb pénzcsinálóinak paravánja. Nem véletlen, hogy most, amikor lelép a színrõl, utódjában, az általa is támogatott Kóka Jánosban megmutatja magát a szabad demokrata valóság. (A Gizella utcában kezdhetik gyártatni a Kóka-portrés „I lóvé SZDSZ” feliratos kitûzõket.) Kunczéval pártja – az önkormányzati választások után – sosem tapasztalt mélypontra jutott. A régi elnök nem tett mást, mint megfogadta az egyik leghétköznapibb amerikai bölcsességet, amely szerint „ha észreveszed, hogy gödörben vagy, ne áss tovább”. Kuncze letette az ásót. Az SZDSZ máma már nem süllyedhet tovább. A Fodor-Kóka – valódinak tûnõ – ellentét ismeretében gyanítom, inkább hasadni fog. Forrás: Borókai Gábor – Heti Válasz

18

jó ha figyelünk

– avagy a televízió sugallta egyetlen életcél a fogyasztás? – A világ minden táján azok az üzenetek, hírek, képek, fogyasztási cikkek, életformák, civilizációs értékek közvetítõdnek, amelyek a globailzációt irányító csoportok szemléletmódját és érdekeit tükrözik. A mai világ túlzottan materiális, anyagias világ. Sajnos a fogyasztás, a pénz hajszolása lett a legfontosabb. A globalizált gazdaságot a tömegtermelésre, eladásra berendezkedõ vállalatóriások uralják, mely az egész Földet behálózzák. Mivel a világot uraló intézményeket, tõkés társaságokat a pénz szülte, ezért céljuk, hogy az emberek is egyre inkább a pénznek rendeljék alá magukat. A média a hamis ígéreteket sulykolja az emberek fejébe: bármi is a vágyunk, a piac az a hely, amin keresztül e vágy azonnal kielégíthetõ. A pénzügyi piac uralta hatalmak érdekében pedig az áll, hogy a társadalom életfilozófiája az élvezetek halmozása, a fogyasztás legyen, azaz a vásárlás. A globális méreteket öltõ szellemi környezetszennyezés jelentõs mértékben rombolja, pusztítja a társadalmat. A szellemi környezetszennyezés fõleg a szemünk és fülünk által felfogott olyan ingerek, amelyek személyiségünket, gondolkodásunkat, magatartásunkat, fogyasztási szokásainkat a fogyasztói társadalom elvárásainak megfelelõen alakítják. Óriási veszélye abban áll, hogy a tudat ilyen irányú átformálásával nemcsak néhány ember szelleme, teste sérülhet, hanem az egész társadalom és a környezet is óriási kárt szenvedhet. A szellemi környezetszennyezés hatása késleltetett, ezért még veszélyesebb, mint az anyagi valóságként megfogható környezetünk szennyezése. Legerõteljesebb hordozóeszköze a televízió, valamint az abban egyre dominánsabban megjelenõ, legtöbbször káros-kóros tudatformáló: a reklám. A reklámok, a szappanoperákban bemutatott életstílus, a vetélkedõk (melyekben tudás nélkül is rengeteg pénzt nyerhetünk) mind azt sugallják, hogy az egyetlen dolog, ami boldogsághoz vezet, a pénz. A pénz pedig arra szolgál, hogy elvásároljuk, hiszen a vásárlással, a fogyasztással elégíthetjük ki minden vágyunkat. Ám ez hamis ígéret, hiszen a fogyasztással, a rengeteg feleslegesen elköltött pénz újbóli megkeresésével, a pénz hajszolásával még üresebbek leszünk. jó ha figyelünk

A szeretet, a valódi lelki érzelmek egyre inkább elkopnak, a fõ helyet a testi örömök, élvezetek veszik át, és maga a pénz, ami az emberek összes energiáját leköti. David C. Korten szavával élve rendellenes mûködésû társadalmak jönnek létre, amelyek kóros viselkedésformákat termelnek ki: erõszakot, szélsõséges versengést, kapzsiságot és környezetpusztítást. A pusztán fizikai vágyaink kielégítésére ösztönzõ reklámok egyrészt a személyiség, másrészt a környezet szempontjából is nagyon károsak. A reklámok sokasága azt sugallja, hogy az emberi értékeknél is fontosabb az anyagi javak megszerzése, ezért az emberek jelentõs részének értékítélete és értékszemlélete torzul. Állandó frusztrációt is létrehoz, mivel a legtöbb ember számára elérhetetlen álom a reklámozott termék megvásárlása, miközben a hirdetés szerint ez csupán egy jó döntésen múlik. A reklám hatása környezeti szempontból is igen káros. A környezeti mutatók egyre jobban romlanak, a Föld erõforrásait egyre nagyobb tempóban éljük fel. A piac uralta média a szükségesnél nagyobb fogyasztásra ösztönöz, ám ezt a nagyobb fogyasztást csak fokozott ipari termeléssel lehet elérni, ami környezetünk elszennyezõdéséhez vezet. Minden, ami körülvesz bennünket, arra sarkall, hogy fogyasszunk, minél többet fogyasszunk. Ugyanakkor azoknak a termékeknek a megtermelése, amit elfogyasztunk, az erõforrások túlhasználatához, újabb természetes és természetközei élõhelyek elfoglalásához, tönkretételéhez vezet. Emellett a fogyasztás következtében hatalmas mennyiségû hulladékot termelünk. Errõl a televízió viszont hallgat. Az emberek tájékozatlanok ilyen téren, és a globálizációt irányító hatalmak érdekében az áll, hogy azok is maradjanak. Az ökológiai szemléletû gondolatok általában csõdöt mondanak ha bekerülnek a médiába. Már ha egyáltalán bekerülnek. A gyors, könnyen emészthetõ, végiggondolást nem igénylõ tudás terjesztése az uralkodó, az ilyenfajta rendszer pedig nem alkalmas egy szemléleti fordulat közvetítésére. A televízióban bemutatott természetfilmek például túlzottan szórakozatóvá válnak. Ami önmagában nem lenne baj, de nagyon eltereli a figyelmet a saját környezetünkrõl.

A tévénézõk többsége gondolhatja úgy, hogy nem érdekli a saját városában lévõ patak szennyezettsége, hiszen ha hazamegy és bekapcsolja a televíziót, akkor órákon át nézheti mondjuk a Niagara gyönyörû csobogását. A virtuális világ viszont nem azonos az igazi élettel! Sajnos az érzéketlenség egyre inkább eluralkodik az emberekben. A híradásokban bemutatott katasztrófák sokkoló hatásúak, de csak eleinte. Ha minden nap látunk túlzottan sokkoló és hatásvadász képsorokat a híradóban, egy idõ után már meg sem rezzenünk egy-egy katasztrófa láttán. Sõt talán még meg is nyugszunk, hogy amíg mi nézzük a tévében mások gondjait, addig nincs igazán nagy baj, és úgy véljük, hogy a saját életünkben nincsenek megoldandó problémák. Ám ez közel sincs így, de a globalizáció élén álló nagyhatalmak azt akarják, hogy a lényeges problémákon ne gondolkozzunk. Hiszen akkor rájönnénk, hogy az általuk manipulált világ mennyire rossz. A mi dolgunk csak a fogyasztás, a pénz hajszolása, mert ez az életünk értelme. Ez a gondolat árad mindenhonnan. Az emberek többsége úgy gondolja, hogy tehetetlen a globalizáció eme negatív hatásaival szemben. A tehetetlenség érzetét a tömegtájékoztatás rendszere is sugalmazza: a döntések tõlünk távol születnek, személytelen gazdasági, jogi automatizmusok intézkednek az emberiség sorsáról, a technológia fejlõdése nem lehet másmilyen. Az ember, azonban addig ember, ameddig maga képes rendelkezni sorsáról, ám a most élõ emberek egyre kevésbé vannak abban a helyzetben, hogy valóban szabadon válasszanak. Minden arra kényszeríti õket, hogy alapvetõ döntésekben, életvitelben, gazdálkodásban, megélhetésben alárendeljék magukat a külsõ kényszerûségeknek. Az egyetlen járható út számunkra azonban az, hogy felszabadítsuk magunkat a technológiai, gazdasági rendszerek uralma alól, ami csak akkor lehetséges, ha megbékélünk a természettel. Nekünk már csak az lehet jó, ami az élet fennmaradásának szempontjából is jó. Sokat tehetünk életmódunk megváltoztatásával. Környezettudatos fogyasztói magatartásra, a fogyasztás visszafogására van szükség! Nem szabad bedõlni a televízió és reklámok sugallta hazug ígéreteknek, valójában akkor leszünk csak boldogok, ha békességben élünk emberrel, természettel egyaránt. Hortobágyi Emese – ma.hu

19

– Egy újgazdag üzletember az SZDSZ élén – 2006. március 30-án az SZDSZ elnökévé választották a Gyurcsány-kormány “dübörgõ” gazdaságának miniszterét, Kóka Jánost. Annak ellenére, hogy a szabad demokraták meghatározó személyiségei Kókát támogatták, az elsõ választási fordulóban mindkét elnökjelölt 377 szavazatot kapott. Fodor Gábor csak a második fordulóban bukott el, miután Kóka 380, Fodor pedig csak 367 szavazatot kapott. Ezzel lényegében megszûnt az MSZMP egyik utódpártja, a posztkommunista-szocialista MSZP állandó koalíciós partnere, az örökös politikai identitászavarban szenvedõ Szabad Demokraták Szövetsége, amelynek politikáját 2002 óta Petõ Iván, Magyar Bálint és Horn Gábor határozták meg. Hogy a párt a közeljövõben milyen szükségszerû átalakuláson megy majd keresztül ez ma még nem tudható: az viszont biztosnak mondható, hogy az SZDSZ mozgástere minimális, a szervezet 1994 óta kényszerpályán van. Sokan és sokszor kimutatták már, hogy az SZDSZ története végeredményben egy hosszúra nyúlt önfeladás: vállalt értékeik és elveik fokozatos és folyamatos relativizálása majd feladása után, elárulták a rendszerváltozás ügyét, ezt követõen áttértek a pragmatikusnak mondott megélhetési politizálásra. Bill Lomax e folyamatot a leninisták liberális mezben történõ újraébredéseként írta le. Persze akadtak, akik másként látták: “Ugyanakkor hogy is ne lennék büszke a szabad demokraták teljesítményére, amikor oly szembetûnõ a mi kérdésfeltevéseink minõsége és a nagy pártok által szajkózott gondolatok silánysága közötti különbség.” (Horn Gábor: Több SZDSZ, Népszabadság, 2007. március 31.) Törvényszerûnek tekinthetõ, hogy gondosan kerülték az értékalapú és ideologikus politizálást, értéknélküliségüket és az erkölcsi alapok feladását a pragmatista-tecnokrata-feladatmegoldó szemléletmód elõtérbe állításával igyekeztek leplezni. Ezt képviselte már Kuncze Gábor is, és ezt a szellemiséget és gondolkodásmódot testesíti meg a most megválasztott utód. Kóka János félmûvelt, arrogáns, újgazdag vállalkozó, aki milliárdjait állami megrendelésekbõl szerezte, akinek egykori barátai, üzletfelei rendszeresen feltûnnek minden jelentõsebb pénzforrásnál, illetve beruházásnál. Zavaros tranzakciói követhetetlenek, a dél-koreai Hankook cég magyarországi beruházásánál is sokasodnak a kérdõjelek. Nem véletlen, hogy az SZDSZ-ben folytatott kampánya során Kóka a sikerességet, Fodor Gá20

bor pedig a hitelességet, és a párt emberi arcát emlegette. Ezzel mindkét elnökjelölt nyilvánvalóvá tette, hogy nincs érdemleges, komolyan vehetõ mondanivalója, ami az SZDSZ mai helyzetének ismeretében logikusnak tekinthetõ. A párt elveszítette maradék vidéki bázisát, így jövõbeli sorsa kizárólag az MSZP-tõl függ. Miután Kóka János a Gyurcsány-kormány egyik legfontosabb minisztere, így az SZDSZ-es küldöttek – akaratlanul is – Gyurcsány Ferenc sorsához kötötték saját szervezetük jövõjét. De Kóka elnökké választása a szocialista párt megkettõzõdéseként is felfogható. Ma még nem tudható, hogy 2010-ben az MSZP-nek szüksége lesz-e arra a körülbelül 150 ezer szavazóra, akik valószínûleg kitartanak a “magyar liberális” párt mellett. A két elnökjelölt programbeszédében jelentõs eltérés csak az Orbán Viktorhoz fûzõdõ viszony megfogalmazásában volt tetten érhetõ. Míg Fodor arról beszélt, hogy “nem kell Orbán-fóbiásnak lennünk, nem kell Gyurcsány-fóbiában szenvednünk”, addig Kóka kizárt minden együttmûködést Orbánnal, ugyanakkor több liberalizmust ígért és követelt, anélkül, hogy legalább egyszer elmagyarázta volna, mire is gondol. Kóka megválasztásával egy olyan ember lett az SZDSZ elnöke, akinek korábban semmi köze nem volt a politikához, és a pártba is csak 2006-ban lépett be. Fodor Gábor ebbõl sem volt képes elõnyt kovácsolni, aminek egyik oka viszont az õ politikai elõéletében keresendõ: tanársegédként adjunktusnak adta ki magát, ami nem növelte jó hírét. Ennél is súlyosabb, hogy igazi, doktriner liberá-

lisként még a Horn-kormány kulturális minisztereként vált bukott politikussá, ráadásul az utóbbi években szinte észrevétlenül simult bele a középszerû magyar politikai elitbe. Kóka egyébként méltó utóda lehet a leköszönõ Kuncze Gábornak, aki jó érzékkel, a huszonnegyedik órában hagyta el a reménytelenül hánykolódó, lassan süllyedõ hajót. Kuncze annak idején Petõ Ivánt váltotta az elnöki székben. Karrierjét elsõsorban annak köszönheti, hogy nem volt zsidó származású és nem rendelkezett kommunista, illetve ávós felmenõkkel. (Kiválasztásának szempontjairól a Beszélõ 1998. októberi számában olvashatunk érdekes részleteket.) De Kunczének volt még egy óriási elõnye: mivel sose tûnt szuverén egyéniségnek, ezért nem kellett tartani attól, hogy önálló politizálásba kezd. Aligha véletlen, hogy Petõ Iván és a pártelnök között soha semmiféle nézetkülönbség nem volt. Kapcsolatuk tartósságát jelzi, hogy most, amikor Kuncze lemondott a pártelnökségrõl és a parlamenti frakció vezetésérõl Petõ is hátrébb lépett: frakcióvezetõ-helyettesi tisztségérõl lemondott és ügyvivõnek sem jelöltette magát. Nem lehetetlen, hogy ez a látványos visszavonulás egy késõbbi siker es visszatérés elõkészítése. Az ügyvivõválasztás érdekessége Eörsi Mátyás kiesése, és az önkormányzati politikusok elõtérbe kerülése volt. A legnagyobb kockázatot Budaörs polgármestere, Wittinghof Tamás vállalta, akinek a helyzete ezzel alaposan átpolitizálódott. Kuncze Gábor: Szürke medve, jellegtelen politikus volt, akit az SZSZ értelmiségi holdudvarában nem kis ellenállás fogadott. Németh Sándor, az SZDSZ-t alapító egyik szervezet (Hit Gyülekezete) vezetõje magából kikelve az SZDSZ szégyenének mondta a volt piarista diák megválasztását, ráadásul “élõ marhahúsnak” minõsítette Kunczét. Az SZDSZ volt elnöke sem belügyminiszterként, sem pártelnökként nem alkotott semmi maradandót. Felkészületlenségét, felszínességét többnyire olcsó viccelõdéssel próbálta elfedni. Az SZDSZ kétségbe ejtõ helyzetét jelzi, hogy az SZDSZ értelmiségi klientúrája – ideértve a jól fizetett bértollnokokat és médialakájokat is – most Kuncze Gábort próbálják nagy formátumú és legendás humorú politikusként eladni. A rossz emlékû Csillag István, volt gazdasági miniszter ma is csak benne bízik, mert az “elnök méltó maradt bibliai nevéhez”, a Gábrielhez... (Népszabadság, 2007. március 31.) Az SZDSZ küldötteinek a leköszönõ elnök búcsúzóul nagylelkûen megígérte: “a jöjó ha figyelünk

võben is mellettetek leszek.” Valószínûleg Petõ Ivánnal együtt, bár ez utóbbi ügyében senki nem nyilatkozott. A Kunczét búcsúztatók között találjuk az SZDSZ közeli Political Capital által menedzselt MDF elnökét, Dávid Ibolyát, aki a Népszabadság 2007. április 2-án megjelent számában tette közzé mértéktartó véleményét: “ A leköszönõ elnök személye, karizmája szinte pótolhatatlannak tûnik az SZDSZ elnöki posztján.” Voltak, aki a Kóka-Fodor rivalizálást az SZDSZ-en belül meglévõ két irányzat küzdelmére vezették vissza. Álláspontjuk szerint lényegében a piacbarát liberalizmus és a rendszerváltó- emberjogi hagyomány közötti választásról volt szó. Ezt a megideologizálási kísérletet a politikai élet eseményei hatástalanították. Az SZDSZ-nek ugyanis már régen nincs köze az emberjogi liberalizmushoz. Ezt legutóbb 2006. október 23-án bizonyította, amikor a jogállammal szemben a rendõrállami módszereket preferálta. De a piaci liberalizmust sem képviseli: a valódi versenyhelyzet megteremtése helyett, haszonélvezõként készséggel asszisztál a szocialista piacgazdaság mûködtetéséhez, a Tocsik-ügyben megismert Virág Attilával a háttérben, aki számára nem ismeretlen a Gyurcsány tulajdonát képezõ Altus Rt. sem... A politikai identitászavar és a szellemi-intellektuális kiüresedés következtében az SZDSZ ma már nem egyéb, mint néhány megélhetési politikus pragmatikus magánvállalkozása. Ebben a szociokulturális környezetben a demagóg Kóka János gyorsan otthonra talált. E csoport erejét és a társadalmi támogatottságánál jóval nagyobb befolyását egyébként az adja, hogy nyíltan felvállalják a világszerte népszerûtlen cionista ihletettségû, amerikai neokonzervativizmus, valamint a gazdasági neoliberalizmus magyarországi képviseletét. Ez magyarázza az idõnként tetten érhetõ keresztény- és magyar ellenességüket is. Köztudomású, hogy az SZDSZ egyik legfontosabb feladata a baloldali és a liberális értelmiségi klientúra eltartása és menedzselése. Erre a CEU önmagában képtelen, ezért az új helyzetben eltartó és eltartott valószínûleg ismét közelebb kerülnek egymáshoz, ami végeredményben az agonizáló SZDSZ átmeneti erõsödéséhez vezethet majd. Függetlenül Kóka várható ámokfutásától és annak esetleges negatív következményeitõl, amikor az SZDSZ jövõbeni sorsáról gondolkozunk, idézzük mindig emlékezetünkbe Eörsi Mátyás következõ mondatát: “A média segített, hogy megerõsödjünk, erre kell építkeznünk.” (Hírszerzõ, 2007. március 31.) Az SZDSZ padlón van, de még nem számolta ki senki. Tóth Gy. László – Barikad.hu (Megjelent: Magyar Nemzet, 2007. április 4.)

jó ha figyelünk

A Klubrádió péntek esti élõ adásában kapott össze a holokausztra emlékezés helyes módja felett Suchman Tamás szocialista és Gusztos Péter szabad demokrata képviselõ. Orosz József mûsorvezetõ – mint mondta – mélyen megdöbbent és félbeszakította az adást. Suchman Tamás szocialista képviselõ – a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének tisztségviselõje – hozakodott elõ a javaslattal, hogy a hétfõi holokauszt-emléknapon a protokolláris megszólalásokon túl hangozzék el a zsidóság legfontosabb imája, a kaddis. A házbizottság nem támogatta a felvetést, az SZDSZ közleményt is kiadott, azzal, hogy a vallásgyakorlás nem a Parlament falai közé való. Ezek után szólaltatta meg Kontra címû mûsorában Suchmant és Gusztos Pétert, az SZDSZ frissiben megválasztott frakcióvezetõ-helyettesét Orosz József. Ezen most nem tréfálkozunk – hiába szokásunk –, inkább leírjuk sorban, ahogyan volt. Suchman Tamás elõbb azzal érvelt, most az egyszer ott kellene elhangoznia a kaddisnak, ahol a zsidótörvényeket meghozták. Gusztos ezzel szemben azt mondta, noha az SZDSZ mélyen egyetért az emlékezés fontosságával, ott lesz az Országházban és részt vesz vasárnap az élet menetén is, azt változatlanul állítják, nem szabad, hogy a törvényhozásnak része legyen a vallásgyakorlás. A parlamenti protokoll legmagasabb szintje, ha a házelnök mond beszédet, és most ez fog történni, jelezte Gusztos. Kijelentette azt is, hogy a holokauszt 600 ezer áldozata között voltak, akik nem voltak vallásos emberek. Suchman ezek után közölte, szó sincs vallási szertartásról. Ezt a játékot máshol kellene eljátszani, pörgött rá a témára, felemlegetve, „az SZDSZ nem elõször árult el engem és önmagát“. Idézünk tovább: „Az ostoba színjátékot abba kell hagyni. Milliók tisztességével játszanak. A zsidók a kaddis mormolása közepette haltak meg, az is, aki nem volt vallásos. Péter, nagyon szégyelld magadat, hogy egyáltalán kiálltál erre a vitára.“ Orosz mûsorvezetõ erre fel azt kérte, a képviselõk egymás inszinuálását a parlament padsoraiban folytassák, ne az õ mûsorában. „Nagyon méltatlan, amit csinálsz, Tamás“ – mondta viszont Gusztos, aki szerint kérdés, miért gondolja bárki, hogy meg tudja mondani, mi a helyes megemlékezési forma. Majd megint elõvette, hogy a parlament a legmagasabb protokollal, Szili Katalin beszédével fog megemlékezni, és „nem önjelölt képviselõk révén“. Orosz József pedig ekkortájt eljutott oda, hogy megállapítsa, az egésztõl elment a kedve, 600 ezer áldozat és a zsidótörvények megszületése után szerinte nem lehet így minõsíteni egymás ellenvéleményét. „Mélyen meg vagyok döbbenve, nincs gusztusom folytatni ezt a témát, viszonthallásra, uraim“ – búcsúzott el a felektõl. Aztán... ennyiben maradtak. Forrás: Korcs Szerelõk – Pufajkás Turul

21

A taxisofõrök és az utasok nem túl illatos végtermékekkel vívnak háborút az egyik amerikai nagyváros repülõterén, mert a mohamedán vallású taxisok nem hajlandóak olyan utast felvenni, akinek a kezében vagy poggyászában szabad szemmel láthatóan alkoholt tartalmazó üveg van. A város fiataljai megtorlásul összerondítják a taxik utasterét. Minnesota állam a 90-es évek eleje óta a szomáliai bevándorlók kedvenc célpontja lett. Nem hivatalos adatok szerint ma már 60-62 ezer Szomáliából érkezett új polgár szinesíti az eddig zömmel észak-európai, német, ír és lengyel felmenõkkel rendelkezõ lakosság sorait. Az állam fõvárosának szépen kibõvített és modernizált Minneapolis-St. Paul nemzetközi repülõtere 912 olyan taxivezetõi engedélyt adott ki, amelyeknek tulajdonosa utasokat vihet ki és vehet fel a repülõtér területén. Ezeknek több mint 75 százaléka (min. 684 taxisofõr) muszlim vallású, akik a szövetségi és állami törvények, valamint a városi rendeletek ellenére sem hajlandóak olyan utast felvenni, akinél bármilyen alkoholt tartalmazó nedû, alkoholos italt rejtõ díszdoboz vagy hasonlóan gyanús küllemû csomag van. A sok lúd disznót gyõz jól bevált gyakorlatát követve, és az alkoholizmus ellen a Korán tanításával küzdõ muszlim sofõrök a vallásukra hivatkozva megtagadják olyan világtalan utasok felvételét is, akik vakvezetõ kutyával szeretnének a hátsó ülésre beszállni, vagy visszautasítanak olyan embereket, akiknél kisállatok szállítására rendszeresített, hálós oldalú szatyorban kölyök kutya vagy öleb van. (A kutya a fõ ütközõpont, de általában semmilyen állatot, még macskát sem hajlandóak elvinni.) Az iszlám tanítása szerint a kutya egy piszkos állat, a muszlimok félnek is minden ebtõl, õrületbe lehet õket kergetni a kutyanyállal, különösen tartanak a nagytestû kutyáktól, és az állat megérintése után hétszer kell megmosniuk a testüknek azt a részét amellyel a kutya érintkezett, és csak utána lehet az elsõ napi imát elvégezni. Naponta ötször, a legnagyobb csúcsforgalomban is, gyakran a repülõtér zökkenõmentes mûködését akadályozva és közlekedési zavarokat okozva a taxisok tucatjai hagyják abba a munkát, terítik le a földre az imaszõnyegüket, rúgják le a cipõjüket, térdelnek le a kocsijuk mellé és fordulnak Mekka felé imádkozni. 22

Kidist Gemtow taxisofo"r: "Senki sem kérdezi to"led, hogy mi van a csomagodban, de ha látjuk, hogy van nálad alkohol, akkor nem viszünk el." A szinte teljesen összenõtt két város élelmiszerüzleteiben dolgozó muszlimok nem hajlandóak sertéshúsból készült terméket megfogni, a mohamedán pénztárosok a vásárlókat kérik meg, hogy szkenneljék le és csomagolják be maguknak a kolbászt, a szalámit, a húskonzervet vagy a karajt, a polcfeltöltõ munkások messzirõl elkerülik az olyan árukat, amit nem ismernek, vagy azt feltételezik, hogy a disznóhúshoz bármi köze van. A minden sarkon megtalálható gyógyszertárakban dolgozó mohamedánokkal ugyanez a helyzet, õk bizonyos gyógyszereket, gyógyászati segédeszközöket, óvszeres dobozokat vagy a fogamzásgátló tablettákat tartalmazó kartonokat sem hajlandók megérinteni, és az elutasított utasok adójából is fenntartott ingyenes iskolákban tanuló afrikai menekültek gyerekei az imámok utasítására csak azokra a földrajz, történelem és biológia órákra járhatnak, amelyek szerintük összhangban van a Korán tanításaival és az iszlám szellemével. A bevándorló szomáli menekültek a vallási érzékenységükre hivatkozva a minnesotai kormányépületekben, börtönökben és kórházakban sertéshús-mentes me-

nük összeállítását, a keresztény templomokon és egyéb, nyilvános helyen látható keresztek számának csökkentését, sõt a brit zászlóban található, a történelmi Angliát jelképezõ pirosszínû Szent György-kereszt betiltását is követelik. Ez utóbbit azzal magyarázzák, hogy a középkori keresztes háborúkra emlékezteti õket, és ez sérti a vallási és nemzeti érzéseiket. Minnesota állam, Minneapolis és St. Paul városok vezetõi napról napra nehezebben botladoznak a liberálisok és az általuk itt is jól megfizetett, az igazságot nap mint nap elkendõzõ gerinctelen cselédsajtó által egészségesnek kikiáltott, mérhetetlen anyagi áldozatok árán is mûködésképtelennek bizonyult és a nagy többség által elutasított multikulturális társadalom csúszós útján, és a felelõs munkát végzõ menedzserek mesterségesen lebénítva, tétován keringenek az idiotizmusba fulladt politikai korrektség végtelennek tûnõ jogi és gyakorlati útvesztõi között. Az „õslakosok“ mára már torkig vannak az egyoldalú, a csak rájuk érvényes és a megkérdezésük nélkül rájuk kényszerített túlzott tolarenciával, az újonnan érkezettek butaságból fakadó gõgjével, tanulatlanságával, primitívségével, a véres és embertelen szokásaikkal, (kislányok nemi megcsonkítása) az Afrika szarvából bevándoroltak számával egyenes arányban növekvõ AIDS-el, a kábítószerfogyasztással és kereskedelemmel, az önkormányzat címére özönlõ, tehát az adófizetõket terhelõ kifizetetlen közüzemi, kórház és egyéb számlákkal, a beilleszkedési akarat teljes hiányával, a rakétaszerû gyorsasággal növekvõ bûnözéssel, a kegyetlen módon elkövetett gyilkosságokkal, a bevásárló központokba is behúzódó mindennapos lövöldözésekkel és az utcai bandaharcokkal. A hazájukból a polgárháború elõl elmenekültek rövid idõ alatt az új hazájukban is polgárháborús helyzetet teremtettek, kibõvítve a harcukat az itt lévõ, más vallású „hitetlenek,“ a korábban érkezett és a várost felvirágoztató európaiak milliói ellen. A két város lakói még élénken emlékeznek 2001 szeptember 11-ének délelõttjére, mikor az utcán örömükben ugráló gyerekeiknek a boldogan jó ha figyelünk

mosolygó muszlim menekültek cukorkákat és süteményeket osztogattak. A repülõtéren uralkodó törvénytelen állapotok pedig már tûrhetetlen és az üzembiztonságot is veszélyeztetõ szituációt hozott létre. A helyi fiatalok egymással versenyezve azzal szórakoznak, hogy kimennek a taxistandokra, és a kocsiba ülve folyékony ragasztókkal, mûanyagzacskókból kiöntött hányásokkal, vizelettel és emberi ürülékekkel terítik be az üléseket. „Amerika a vallásszabadság hazája, és mi is csak a vallásunkat gyakoroljuk, és nekünk nem szabad sem alkoholt inni, sem alkoholt szállítani, mert ez nagy bûn Allah ellen“ magyarázta a riporternek Abdulkaddir Adan, az egyik Szomáliából érkezett taxisofõr. „Mi pedig úgy gondoljuk, hogy ha valaki ezt a foglalkozást választja [taxisofõr] akkor annak a személynek a nálunk érvényes szokások és törvények értelmében ki kell szolgálnia az utasokat, még akkor is, ha van egy doboz sör a táskájában.... a vallásszabadság és a vallási türelem nálunk azt jelenti, hogy az egyik ember vallása nem okozhat sem félelmet, sem fenyegetést vagy kellemetlenséget egy másik vallás követõjének.... a kiképzett vakvezetõ kutyát pedig az ADA (Americans with Disabilities Act - a mozgássérültek érdekeit szolgáló szövetségi törvény) szerint is kö-

Mohamoud Mohamud taxisofo"r: "Ez része a vallásunknak, tilos alkoholt szállitanunk. Tilos, érted?" telesek a taxisok felvenni a kocsijukba“ - válaszolt Patrick Hogan, a Metropolitan Airport Commission szóvivõje. Az utóbbi két évben 5540 írásos panasz érkezett (az incidensek száma ennek többszöröse, de csak ennyien vették a fáradságot

és írtak levelet) a repülõtér ügyfélszolgálati irodájába, és ezek majdnem kizárólag csak az egymással is haragban és állandó harcban álló szomáliai, etióp és eritreai származású személyszállító kisiparosok elleni kifogások voltak. Bert McKasy, a repülõtér igazgatója végül megunta a normális emberi és munkakapcsolatokat veszélybe sodró állandó vitákat, és Tim Pawlenty-nek, Minnesota állam 46 éves kormányzójának jogi irodájával, a két ikerváros vezetõivel és a saját embereivel közösen az állam legnagyobb és legforgalmasabb repülõterének számára új etikai és mûködési szabályzatot készítetett. Ennek értelmében szabálysértést követ el az a taxisofõr, aki a repülõtér területén az Egyesült Államok és Minnesota állam törvényeit megszegve visszautasítja a szállítási szolgáltatást, ezért ezeknek a dolgozóknak elsõ esetben 30 napra felfüggesztik, második alkalommal pedig - fellebezés lehetõsége nélkül - két évre bevonják az engedélyét. A Minneapolis-St. Paul nemzetközi repülõteret üzemeltetõ Metropolitan Airport Commission április 15-i ülésen szavaz a tervezetrõl, és elfogadása esetén az új rendeletek 2007 május 11-étõl lépnek érvénybe. Forrás: Jack Corn – gondola.hu

A vezérkomplexus termelte ki a fõszerplõt? Eleinte Adolfot is csak megmosolyogták a demokratikus tapsolók , azután szinte megállíthatatlanul jött az új darab, a Világháború c. Max Wartburg dráma és már nem mosolygott senki. Talán el kellene gondolkodni a darab tanúlságán: hogyan lehetne megállítani az elszabadult hajóágyút, ami a darabokra törhet mindent, ha nem sikerül idõben megfékezni. Az a naponta jelentkezõ improvizatív hazugságrutin, ami világosan felismerhetõ az álmagyar politikai színész gárda megnyilvánulásain, az már az utolsó felvonás kezdetét jelzi. A színház pedig csõdbe megy annak ellenére, hogy a nézõk lassan és önként, szinte minden tartalékaikat kifizetik a méregdrága jegyekre. A fõrendezõ célja megértetni a (TV) nézõvel, hogy nem szabad önállóan gondolkodnia és mindent csak a szelektív fogyasztói gondolkodás sémái szerint szabad meglátnia és éreznie. A fõrendezõnek el kell hitetnie a (TV) nézõvel, hogy ha be is látott a szinfalak mögé az nem a valóság, nem az élet hanem a színtiszta fasizmus, magyarkodás, maradiság stb. Eközben a szereplõk már régóta csak arra figyelnek, hogyan lehetne hazavinni (a telekre!) a bevétel nagyobb részét,(a számlanélküli költségtérítést) sõt a jelmezeket, a parókákat, kellékeket és végül majd a színfalakat is. A fõszereplõi státuszt utolsó percéig kiélvezõ álszent ripacs, most a „tömegbe lövetõ” jelenet után, élvezettel alakítja a „nemzeti ünnep álltal megalájó ha figyelünk

zott demokrata” szerepét, mert az Õszöd nem öszöd cimû táncos darab rövidesen véget ér. A felvonások közötti szünetek is jól jönnek az adóssághálót kifeszítõ színházi világnak, mert a büfé áraiba is beépítették a nagy modernizáló trükkjeit és onnan is húzza a sápot a fõrendezõ, aki elõbb utóbb új szereposztást hirdet majd. Vajon kié lesz a fõszerep, a következõ, 4 évesre tervezett felvonásban? Ehhez a fõszerephez a rendezõ - egy még, nem leleplezõdött - ripacsot keres, olyat aki a gátlástalanság és mohóság tekintetében nem marad le az elõzõtõl, de cinizmusból és nemzeti retorikából jobb egy kicsit. Olyat aki vezérkomplexusával újjabb álbaloldali vezért tud majd a színpadra segíteni és aki a tolvaj pártbürokraták segítségével végképp lehetetlenné teszi a hiteles nemzeti erõk felemelkedését és összefogását. Mert a nagy rendezõ tudja, hogy az elõadásra ez lenne a legveszélyesebb. Nem jönne a nézõ és nem fizetne a pénztárnál.Az eddigi elõadások nagyon jól hozták az extraprofitot, különösen a Kommunista tõkések és a Mennek a tankok, jönnek a bankok címû darabok voltak nagyon kelendõek. Majdnem a teljes magyar lakosság megváltotta a Vizitdijra szóló jegyeket is, de most mintha valami megváltozott volna. Nincs tömegérdeklõdés a színház iránt, pedig most ismét „kitûnõ” darabot tûzött mûsorra, amelynek címe: A despota magánosított államának utolsó felvonása. Bene Gábor

23

Csupa olyan kérdés, amire egy nemzeti pártnak illett volna már rég válaszolnia. Nem teszik, csak voksainkra számítanak! Meddig? 1. A belgrádi német nagykövet diplomáciai vihart kavart, amikor kijelentette: -ha Belgrád megmakacsolja magát, és nem engedi el Koszovó kezét, akkor ez a lépés tovább destabilizálja Szerbiát, melynek során akár a magyarok is visszakérhetik a Vajdaság egykor elveszett területeit. A kisebbségi magyarok képviseletében Kasza József azonnal jogos félelmeinek adott hangot, miközben a hivatalos magyar diplomácia ismét monoton ötlettelenséggel sietett elismételni a sérthetetlen EU határokról, és az euro-atlanti szerb integrációról szóló unalmas mesét. Szerbia Trianonja, tragikus szétforgácsolódása tovább folytatódik, melyrõl megint nincs érdemi véleménye a magyar diplomáciának. Orbán egyszer már elszúrta a kérdést, amikor a szerb-horvát háború során nem küldött erõs fegyveres békefenntartókat az övezetbe, nem használta ki az amerikai katonai jelenlétet. (Nekünk csak az amatõr „kalasnyikov-botrány” maradt, meg a sok ártatlanul meggyilkolt magyar.) Szeretnénk megtudni a Gyurcsány-Orbán páros határozott véleményét a Vajdaság ügyében. Mit tennének egy erõszakos szerb megtorlás során? Megvédenék-e akár fegyverrel is a határ túloldalán bajba került magyar testvéreinket? 2. Az állam és egyház viszonyáról tartottak kétnapos tanácskozást Budapesten, melyre érdekes módon meghívták a Fidesz volt liberális politikusát Tölgyessy Péter alkotmányjogászt is. A politikai elemzõ véleménye szerint elsõsorban a török hódoltság miatt nem alakult ki Magyarországon egységes nemzeti egyház. Elõadásában különös módon nem került szóba az ateista-kommunista rémuralom több évtizedes kártékony hatása csakúgy, mint a modernkori internacionalista/cionista befolyás alakulása hazánk keresztény egyházaira. Kíváncsiak lennénk Tölgyessy õszinte véleményére, vajon milyen módon értékeli a zsidó polgárosodás és a nemzeti szabadelvûség történelmi kapcsolatát, valamint az így kialakult közösség- és nemzetellenes liberalizmus negatív hatásait a jelenkor keresztény konzervativizmusára és magára a keresztény egyházra? Szerinte tényleg csak a régi megszállóktól, a törököktõl lett pogány a mai Magyarország? 3. Az MDF vezetõje szerint, egy szakértõi kormány felállítása érdekében létre kellene hozni egy államilag finanszírozott „agyelszívó alapot”, amely kitüntetett pénzügyi forrás lehetõvé tenné szakpolitikusok kivásárlását az elhasználódott politikai elit számára. Az így felvásárolt technokrata zsoldosok aztán kézséggel kiszolgálnák a jelenlegi erkölcstelen, korrupt, hazug, mondanivalójában teljesen kiüresedett, kontraszelektált „elitet”, biztosítva annak hosszú távú politikai túlélését. Az ötlet nagyszerû, de nem eredeti! Népelnyomó diktatúrákban ez már régen megvalósult. Dávid Ibolya önzetlen. A kiváltságos politikusok degenerált kasztjának túlélése érdekében, már nem csak a jövedelmezõ „zsebelszívás” gyakorlatát akarja bevezetni, hanem állami adók hasznosításával a megélhetési politikai munkakerülést is állami szintre kívánja emelni. Az agyelszívás gyakorlatát általában a fejlett országok használják a fejletlenebb nemzetek értelmiségének kivásárlására. A magyar politikai garnitúra demokrácia felfogása azonban annyira nyomasztóan fejletlen, hogy onnan szinte elmenekülnek a hasznosítható szakértelmiségiek. (Agymenés.) Tisztességes, csalásoktól mentes választások során megvalósulhatna ugyan a valódi, kontraszelekció nélküli népképviselet, de ez jelenleg egyetlen hatalomban lévõ politikusnak sem érdeke. Átláthatatlan pártfinanszírozás mellett Dávid Ibolya nem kockáztat, még láthatatlan pártpénzeket sem akar erre a nemes célra felhasználni. Javaslatunk szerint ezért inkább saját 24

pénzbõl, nyilvános „agyfeltöltéseket” kellene alkalmazniuk a magyar pártok vezetõinek. Kérdésünk: -vajon mennyit szánna erre a példaadó önképzésre saját vagyonából az MDF népszerû elnök asszonya? 4. A legfrissebb hírek szerint megszüntette az ügyészség Gyurcsány Ferenc ellen az Altus perben indított nyomozást, mivel a több száz milliós közvagyon elsíbolása nem sértette meg jelentõsen a közvagyont, a közrendet és a közerkölcsöt a mai Magyarországon. (Lám-lám lopni csak sokat szabad!) A jogállamiság kiemelt õrei ezzel a precedens értékû döntéssel kimondták, hogy vezetõ politikusaink törvények feletti védelmet élveznek, ahol a jog szigora kizárólag csak a nyomorult alattvalókat sújthatja. A kiérlelt döntés azonban mást is üzen. Kétpártrendszerben, ahol bennfentes mutyizások és háttéralkuk során áll fel a függetlennek hazudott államapparátus egészen az államelnökig, ott alkotmánybírótól az utolsó vidéki ügyészig mindenki csak a megbízó felsõbb hatalom érdekeit szolgálhatja. Így születnek megrendelésre politikai elítéltek, móri gyilkosok és felmentett kormányfõk. Így lesz az állami ügyészbõl a törvénytelenség állami õre. Így lesz nemzeti hõs Princzbõl, Tocsikból, Kunosból és Kulcsárból. Így lesz kormánytag az alvilági haverokból. Így lehet megúszni olajszõkítést, pártszékház eladást, állami gazdaság privatizációt, meg beléptetõ rendszert, a korlátlan felelõsség nélküli társasági életbe. Persze van, amikor fordul a kocka és éppen egy szigorú bírói ítéletre van szükség, elrettentés vagy tönkretétel gyanánt. Említhetnénk akár a Szabadi ügyet, amely sikeresen és örök idõkre kikapcsolta a kellemetlenkedõ kisgazdapártot a hazai közéletbõl. Szeretnénk az Altus ügy kapcsán megkérdezni a pártatlan ügyészséget, hogy igazságszolgáltatás tekintetében vajon a jobboldali vagy a baloldali hatalomhoz könnyebb igazodni? Van-e jobboldali vagy baloldali igazság? Van-e igazság egyáltalán? Ha van, miért nincs? Az egygyökerû, de kétarcú hatalomhoz hogyan viszonyul ez a sok mai Mefisztó? Nem hányja szembe magát? 5. Végül az utolsó kérdésünket Kövér Lászlóhoz intéznénk, aki egy székesfehérvári fórumon azt mondta, hogy a rendszerváltozás óta a Fidesz a legszervezettebb erõ, amely abban a pillanatban bemutatja részletes programját, amint reális közelségbe kerül az elõrehozott választások lehetõsége. Igen, a legszervezettebb, amely a legfontosabb megmérettetések során rendre alul maradt! Igen, ott volt a kivételes lehetõség, amelyik éppen a legnagyobb ellenzéki párt gyávaságaiból, hibáiból és öncsalásaiból tavaly õsszel kimaradt. Igen, most az ellenfél meggyengült ugyan, de egységesebb és eltökéltebb, mint valaha. Igen, ez a nyomorult népszavazásnak álcázott választási cirkusz és csõdtömeg is csak az idõhúzásra jó, egy újabb méregdrága közvélemény kutatásra és nem valódi kormánybuktatásra. Kihúzni valahogy a ciklus végéig ötlet, alternatíva és felelõsség nélkül. Igen, kedves László, most mennek tönkre a nemzeti radikálisok, most magányosodnak el végleg a magukra hagyott, bátor utcai tüntetõk. Igen, most számoljátok fel hideg tudatossággal az utolsó önálló gondolkodású, nemzeti érzelmû civil szervezõdéseket. Pártsajtótok zárt világával most festetek narancssárgára minden színes, sokrétû közéleti véleményt! Mert felülrõl megszervezett, önállóságukat elveszített fantompártokkal szövetkezve soha nem lehet átütõ gyõzelmet aratni csak keserû csalódást. Mikor lesz vége ennek a haszontalan öncsalásnak? Mikor jön rá végre a Fidesz, hogy nem õ a nemzeti politika egyetlen igaz és örök letéteményese? Jó lenne tudni az õszinte választ! Molnár Tamás – Kuruc.info

jó ha figyelünk