A tartalomból. A tartalomból. Vetés és Aratás

(Máté 5,2-12)

Boldog vagyok, mert szememet fel, a hegyekre emelem, lábadnál hallva tanításod, édes Megváltóm, Mesterem. ------------------Boldog vagyok, mert szegény lelkem Általad gazdag lehetett, boldog, ha bűnöm miatt sírok, mert vigasztalást nyerhetek. Boldog vagyok, ha a szívemben alázat, csend és béke van, boldog, ha embertársaimhoz mindig szelíden szól szavam. Boldog vagyok, mert szent Igédre lelkem naponta éhezik, s az igazságra szomjazó mind – tudom – megelégíttetik. Boldog vagyok, ha megbocsátok, mert én is irgalmat nyerek, boldog, mert megtisztított szívvel meglátom majd Istenemet. Boldog vagyok, mert megváltottként békességre igyekezem, és Jézus Krisztus érdeméért gyermekének neveztetem. Boldog vagyok, ha Őérette háborúságot szenvedek, ha kicsúfolnak és megvetnek a hitemért az emberek. Boldog vagyok, ha szidalmaznak, ha gonoszt szólnak ellenem, mert tudom – Jézus megígérte –, a mennyországban lesz helyem. ---------------------Boldog vagyok, ujjong a lelkem, mert a jutalmam végtelen, bőséges lesz ott fenn a mennyben, hol dicsérhetem Istenem! Losonczi Léna





A tartalomból tartalomból „Te pedig, Isten embere...”.............................. 4 „... amennyire tőletek telik...”......................... 6 Názáreti Mária..................................................... 7 A hálaadás............................................................. 8 Uram, szenvedek............................................. 10 Bizonyságtétel: „...enyém vagy!”................. 12 A teljesség.......................................................... 13 A missziós lelkületű Isten (3.).................... 14 Gyermeksarok................................................. 17 „...a keserűségnek a gyökere...”................... 18 „Mi van a házadban?”..................................... 21 Övezd fel magad! (2.).................................... 22 Mire képes egy sánta?.................................... 25 Házastársi kapcsolatunkról......................... 24 A széles és a keskeny út (4.)........................ 26 Születésnapi interjú....................................... 28 Maszatos ablakok........................................... 30

Vetés és Aratás

2010/3 (48. évfolyam 3. szám) Megjelenik évente 3 alkalommal (D. v.) az Evangéliumi Kiadó gondozásában. HU ISSN 1586-5401 Szerkesztőség H-3300 Eger, Egészségház u. 23. (A Pf. 648. levelezési cím 2010. szept. 30-án megszűnt.)

Tel/Fax: 06-36-418-510 e-mail: [email protected] Felelős szerkesztő: Soproni János Terjesztés H-1066 Budapest, Ó utca 16. Tel.: 06-1-311-5860 Fax: 06-1-275-0197 Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió A lapot önkéntes adományokból tartjuk fenn, és mindenkinek költségmentesen megküldjük, aki azt írásban kéri. Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Vetés és Aratás

KedvesOlvasó! Olvasó! Kedves „…íme, hirdetek nektek nagy örömet…” (Lk 2,10) A fényes díszek csillogása, az öröm­ teli karácsonyi énekek hangja, a boldog gyermekek és a karácsonyi üdvözletek olykor azt a lát­sza­tot keltik, hogy az Úr Jézus Földre jöttének mindenki örült és örül. De ez manapság sem igaz, és soha nem is volt az. Jézus megszületésének a híre vegyes ér­zel­meket váltott ki. A bölcsek boldogan fogadták, és imádták a Megváltót. „Amikor meglátták a csillagot, igen nagy volt az örö­ mük” (Mt 2,10). De He­ródes királyt aggo­ dalom és féltékenység töl­tötte el, amikor tudomására jutott a hír, ezért megpróbálta megtalálni és megölni a kis­gyer­mek Jézust (Mt 2,3-4;16). A legtöbb ember azonban nem érzékelte a történtek jelentőségét. Napjainkban sokan tisztelik az Úr Jé­ zust, és örülnek az üdvösségüknek. De sokan gyűlölik Őt. Rosszallásukat feje­zik ki, ha a karácsonyi üzenetet Jézus szüle­téséhez kapcsolják akár családi kör­ ben, akár nyil­vános helyeken. (Beszéljünk csak úgy álta­lánosságban szeretet­ről és békességről!) Mások közönyösek, az ünnep igazi jelentésével és jelentőségével nem törőd­nek. Nem foglal­koz­nak azzal, hogy kicsoda az Úr Jézus, és miért jött. Nem gon­ dolnak arra, hogy szük­séges a bűnbánat, a hit, hogy elfogadják Őt Megváltó­juk­nak. És te hová tartozol? A gúnyolódók közé? A közönyösök közé? Ha figyelmen kívül hagyod Meg­váltód meg-megújuló hívását, akkor visszautasítod Őt. A karácsonyi örömhír vá­lasztást sürget. A döntés pedig minden­kinek személyes ügye. Ha még eddig nem készítettél helyet a szívedben az Úr Jézusnak, ne halogasd, és akkor Ő is helyet készít számodra a mennyben.

2010. évi 3. szám



Ha csendben lennél, lenne rá okod, tán felfigyelnél, mint a pásztorok. Ők hallottak és láttak, mert lehet az éjszakában angyaléneket hallani, csak a lélek csendje kell hozzá, mikor nem ember énekel, mikor felülről jön az üzenet, mikor VALAKI nyitja füledet, s az Ég, a Föld, a Lélek s az anyag beszélni kezd mind, vagy visszhangot ad. Ha csendben lennél, szinte hallanád a molekulák termikus zaját, sőt hallanál – a földi zaj helyett – égi Igét és angyaléneket, szívig elérőt és csodálatost, s véget nem érő ünnep jönne most!



Füle Lajos

„Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek.” (Tit 2,11)



„Te pedig, Isten embere …”

A

z Ószövetségben találkozunk több helyen „Isten embereivel”. Az első, akit így nevez a Biblia: Mózes. (5Móz 33,1) Később olvasunk Dávidról, Illésről, Elizeusról és másokról, aki­ket Isten így nevez meg. Péter a leveleiben emlékezik arra, hogy az Ószövetségben ilyen jelzések találhatók: „Isten szent emberei”, és „Szent Szellemtől indított emberek” (2Pt 1,21). Az Újszövetségben ez a kifejezés: „Isten embere” egyes számban van és két helyen olvasunk erről. A 2Timóteus 3,17-ben arról van szó, hogy az „Isten embere” legyen tökéletes, minden jó cselekedetre felkészített. Az 1Ti­mó­teus 6,11-ben Timóteus konkrétan „Isten em­berének” neveztetik, és ő az egyetlen sze­mély az Újszövetségben, aki ezt a megtisztelő címet hordozza. Ehhez kapcsolva a következő­ket ol­vassuk: „Te pedig, Isten embere, kerüld ezeket. Ellenben törekedj igazságra, kegyes­ségre, hitre, szeretetre, állhatatosságra, sze­lídlel­kű­ségre.” Ez a felhívás ránk is vonatko­zik. Nem kellene nekünk is „Isten emberének” lennünk?

Te pedig … Ez a megszólítás: „Te pedig”, Timóteus személyes felelősségét hangsúlyozza. Az előtte levő versekben Pál apostol olyanokról be­szél, akik nem voltak Isten emberei. Ezek saját hasznukra gondoltak, és az istenfélelmet a nyereség eszközének tartották. Ezzel szemben az Isten embere olyan, akinek a szívében Isten iránti érdeklődés van. Akinek van isme­rete Isten Gyülekezetéről, amelyben mozog, és amelynek jellemzői meglelhetők személyes életében. Tudatos-e bennünk a személyes fele­lősség? Tudjuk-e, hogy mint „Isten emberei” hogyan viselkedjünk?

Isten embere Emlékezzünk csak arra, hogy akik az Ószö­vetségben „Isten embere”-ként vannak kije­lentve, azok konkrét feladatot kaptak Istentől.



Isteni üzenettel rendelkeztek, amelyet tovább kellett adniuk. Istent kellett képviselniük. Ilyen feladata volt Timóteusnak is. Az Igét kellett prédikálnia, és a hívőket tanítania, figyel­ meztetnie (intenie). Isten szeretne minket is az Ő szolgálatában meghatározott feladatokkal megbízni. Isten számára hasznosnak lenni, nem feltétlenül nyilvános és látványos feladatot jelent. Nagyon sok rejtett lehetőség is van arra, hogy Isten használhasson, hogy valaki „Isten embere” legyen.

Kerüld (menekülj) és törekedj! Isten embere itt két tevékenységre van fel­ szólítva. Kerülni és törekedni. Mindkét felszó­lítás nyelvtanilag jelen időben van, és egymás­sal össze van kapcsolva. Az eredeti szövegben a használt időalak az aktivitás tartós jellegét hangsúlyozza. Tehát nem arról van szó, hogy egyszer cselekedjünk, aztán felejtsük el. És arról sem, hogy közreműködünk, majd abba­hagyjuk, hanem állandóan arra kell gondol­nunk, hogy egyrészt kerüljünk dolgokat, más­ részt törekedjünk valamire! Ez tehát fo­lyamatos cselekvés, amely jellemzi Isten em­berét. A 2Timóteus 2,22-ben mindkét szellemi erény össze van kapcsolva egymással: „Az ifjúkori kívánságot pedig kerüld! Törekedj viszont az igazságra, a hitre, a szeretetre, a békességre azokkal együtt, akik tiszta szívből hívják segítségül az Urat.” Kerülni azt jelenti, valamitől elfutni, elmenekülni. A menekülés elválasztást jelent. Ha valaki valamit kerül, tudnia kell, hogy helyette mit tehet. Ezért a „kerüld” tevékenységhez hozzátartozik a „töre­kedj”. Egy hívő keresztyén, aki csak menekül, egyedül marad, elszigeteli magát másoktól. A törekvésnél nem futkosásról van szó, hanem növekedésről, és kerülnünk kell mindent, ami kárt okozhat nekünk. Kerüld ezeket a dolgokat! Ez a gyengeség jele lenne? Nehémiás jogosan tette fel a kér­dést: „A magamfajta embernek illik-e me­nekülni?” (Neh 6,11) Isten emberé­t, aki a hit harcát harcolja, elfoghatja a me­nekülés? Lehetséges! A menekülés – az adott pillanatban – nem a gyengeség jele, hanem az erőé. Mindig, amikor kísértésbe esünk, a győ­zelem egyetlen eszköze a menekülés. Jó példa erre József lépése Potifár házában, amikor meg­kísértetett. A hívő életben is a mene­külés a válasz a veszélyekre. „Kerüljétek a paráz­naságot!” (1Kor 6,18); „kerüljétek a bálvány­imádást!” (1Kor 10,14) „Az ifjúkori kívánságot pedig kerüld!”(2Tim 2,22) Vetés és Aratás

Pál beszél még a pénz szeretetéről, az önzésről. Többek között ezek azok a dol­gok, amelyeket kerülni kell, illetve amelyektől menekülni kell.

De törekedj …! A Filippi 3,12-ben és a Zsidók 12,14-ben használt szavak eredetiben a „vadászni, haj­szolni” szavakkal vannak kifejezve. Ez az intenzi­tást, az erőfeszítést, a koncentrálást jelenti, amire fel vagyunk szólítva. Ezt sokszor egy futó határozott magatartásával hasonlítjuk össze, aki mindent arra tesz fel, hogy meg­előzze az előtte futót. Mint „Isten emberei” nem tarthatunk pihenőt, hanem arra kell töre­kednünk, hogy a felsorolt erények nálunk megle­gyenek. A felsorolt erények Istent dicsőítik. Ha ezek után törekszünk, akkor életünkben látható lesz valami, ami az Úr Jézusban volt. Ő az egyedüli példakép.

Mire kell Isten emberének törekednie? 1. Az igazságosságra A gyakorlati igaz­ságosság a bírói igaz­ságosság következménye. Másképpen kife­jezve: a mi gyakorlati keresz­tyén életünknek meg kell felelnie a helyzetünknek. Nem mi élünk igazságosan, mégis azért élünk gyakorlatilag igazságosságban, mert Isten bennünket igazzá tett. A gyakorlati igaz­ságosság ténylegesen azt jelenti, hogy a minden­ napokban Isten lénye és akarata tesz igazzá, hogy az Ő mértékének meg­feleljünk.

2. A kegyességre (istenfélelemre) Ezt is életgyakorlattá kell tennünk. Ez is gyakorlati függőséget jelent. Istennel szemben tisztelettel és mély hódolattal vagyunk. Valaki egyszer ezt mondta: „Az istenfélelem (kegyes­ség) az ember lelkének Isten felé való irányí­tottsága, amely abban lesz nyilvánvalóvá, hogy tiszteljük Őt és szolgálunk neki.” Egyedül Timóteus első levelében nyolcszor van említve az istenfélelem. Érdemes ezeket a helyeket nyugalommal átgondolni.

3. A hitre Az Újszövetségben a hit és a szeretet gyakran van együtt említve. Itt nem a megmentő hitről van szó, hanem a hívők Isten iránti bizalmáról. A hit összeköt bennünket a láthatatlan világgal. Hason2010. évi 3. szám

lítható egy karhoz, amely belenyúl a láthatatlan világba, és a láthatatlan Isten ígére­teit valóságosakká teszi. A hit összekapcsol ben­nünket Istennel a mindennapi életünkben. Mert hitben járunk, nem látásban (2Kor 5,7).

4. A szeretetre

A szeretet itt az Isten munkájának eredmé­nye a hívők szívében. „…mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szent Szellem által” (Róm 5,5). Így abban a helyzetben va­gyunk, hogy ezt a szeretetet engedjük kiáradni másokra, és ezáltal valamit kinyilvánítanunk Isten lényéből (valóságából). Ennek a szeretet­nek meg kell mutatkoznia Isten felé, de testvéreink és embertársaink felé is. Az Isten embere akkor is képes szeretni, ha szeretetére nem kap választ. A hit összekapcsol bennünket Istennel, a szeretet pedig összekapcsol embertársainkkal.

5. Az állhatatosságra (kitartásra) Az állhatatosság és a szelídség összetartoznak. Ezek Isten embere magatartásának jelei a nehéz körülményekben. Az állhatatosság vagy kitartás, a türelem, az erények a legtöbb embernél természetből kifolyólag kihaltak. De a hívő embertől elvárják, hogy a megpróbáltatások idején szellemileg ne törjön le, és ne szenved­jen vereséget. Szükségünk van az állhatatos­ságra, hogy kitartsunk a hitben és elkerüljük a gonoszt. Tehát Isten emberé­nek be kell bizonyítania az állóképességét, mert csak akkor tud kitartani, ha szembe fúj a szél.

Ajánlás Ünnepelj, de ne vesztegelj ott a jászol mellett. Azt ismerd meg, kiben minden ígéret betellett! Hited reményt, békességet, üdvösséget úgy hoz, ha eljutsz a kisdedtől a győzelmes Krisztushoz. Siklós József



… AMENNYIRE ” TŐLETEK TELIK …” z a felszólítás az előző két versben található két felszólítással együtt egyfajta fe­gyelmező intés. „Ne fizessetek senki­nek rosszal a rosszért. Arra legyen gondotok, ami minden ember szemében jó” (Róm 12,17). Ha a rosszat nem toroljuk meg, hanem arra törek­szünk, hogy másokkal jót tegyünk, akkor a legjobb felté­telét teremtjük meg annak, hogy minden emberrel békes­ségben élhessünk. Minden emberrel. Pál beleveszi azokat a körülöttünk élő embereket is, akik nem hisznek Istenben. Ha Isten szeretetének és kegyelmének élő tanúbizonyságai akarunk lenni a hitetlenek előtt, akkor fontos, hogy békében éljünk velük. A viszályhoz ketten kellenek. Ha valaki vesze­kedni akar, de a másik ebbe nem megy bele, akkor nincs veszekedés. Amennyire tőletek telik. Mindent elköve­tünk, hogy ne kerüljön sor civódásra. Ese­ten­ként ez azt is jelentheti, hogy engedünk másokat jogtalan előnyhöz jutni. S ha valaki ellenségesen lép fel velünk szemben, ezzel lehetőséget ad nekünk, hogy vallást tegyünk az Úrról. Kétség­kívül vannak, akikkel képtelenség békességben élni. Ilyenkor kitérünk az útjuk­ból. Vagy pedig értük is imádkoznunk kellene? Mindenképpen káros, ha mi magunk kezdemé­ nyezzük a civódást. Ezzel semmibe vesszük az Ige figyelmeztetését. Sőt az ilyen magatartással megtagadjuk mindazt, amit a bűnbocsánat­ról, az Istennel való békességről tanultunk. Hogyan használhatna fel minket az Úr arra, hogy bárkinek is megmutassuk az üd­vösség útját, ha nem élünk vele békességben? Talán vannak ezen a téren rendeznivalóid? Nos, akkor ne halasztgasd! Valaki ezt írta: „Ami tulajdon érdekeit illeti, a keresztyén ember békére törekedjen, ami azonban Krisztust illeti, harcolja meg a hit harcát.” Ha ellenséges indulattal talál­kozunk, amikor az Úrról vallást te­szünk, akkor a következményeket nyugodtan rábízhatjuk az Úrra, föl­téve, hogy szelídséggel jártunk el. Werner Mücher

E



Életünk

sorsdöntő kérdései

amelyekre a Biblia választ ad

„Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” (Róma 8,31) „Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne aján­ dékozna nekünk vele együtt mindent?” (Róma 8,32) „Ki vádolná Isten választottait? Isten, aki megigazít?” (Róma 8,33) „Ki ítélne kárhozatra? A meghalt, sőt feltámadt Jézus Krisztus, aki az Isten jobbján van, és esedezik is értünk?” (Róma 8,34) „Ki választana el minket a Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, … vagy üldözés, … vagy fegyver? … Sem halál, sem élet, sem angyalok, … sem jelenvalók, sem eljövendők, … sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.” (Róma 8,35-39)

Az

oltalom

Igen, Uram, már nem félek, benned bízom, reád nézek! És ha ég, föld, tenger, minden összeszakad, a jövő akkor is szent kezedben marad. Bátran emeld fel hát szemedet, az Úr oltalmaz meg tégedet. Benne bízzál, mert Ő megsegít, a reménység meg nem szégyenít! Szegő-Szollás Klára

Vetés és Aratás

Bibliai személyek

Mária

Názáreti

Az Újszövetségben legalább hat nőnek Mária a neve. Nevüknek jelen­tése egyikükre sem igaz, mert a név azt jelenti, hogy „keserű”, és ezeknek a nőknek mindegyi­kével egy bizonyos „édesség” jár együtt. Ezek közül elsőként Názáreti Máriát, Jézus anyját kell megemlítenünk. A feljegyzésekben ez a Mária csak ötször szólal meg. Kétszer szól Gábriel­hez, kétszer magához Jézushoz, és egyszer a szolgákhoz a kánai menyegzőn. Az angyalhoz intézett kérdése gyermeki egyszerűséget árul el, aki csupán további fel­vi­ lágosítást és tájékoztatást kér Isten szán­dé­ká­ról: „Hogyan lehetséges ez…?” (Lk 1,34) A következő felvilágosítást kapja: Ő lesz a Messiás szűz édes­ anyja. Szűz anya? A názáreti emberek ezt sohasem fogják elhinni. Ebből botrány, félreértés, gyalázat, félremagyarázás, gyanúsítás, a helyzet téves be­ állítása és rossz­indulatú célozgatás lesz. De ez az Isten akarata, és Mária készséges alázattal rendeli magát alá ennek: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!” (Lk 1,38) Mária szavai, éneke és hallgatása mind feltárja jellemének szépsé­gét.

Mária dicsőítő éneke (Magnificat) Mária éneke (Lk 1,46-56) úgy vált általánosan ismertté, mint a ’Magnificat’, mert az ének az Úr ma­gasztalásával kezdődik: „…magasztalja lelkem az Urat, és az én szellemem ujjong Isten, az én Meg­tartóm előtt, mert rátekintett szolgáló­le­ ánya megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nem­zedék, mert nagy dolgokat tett velem a Hatal­mas, és szent az Ő neve” (Lk 1,46-49). Nagyon sokat lehet tanulni Mária jellemé­ről, amint énekét hallgatjuk. Énekel szeretetről és örömről, Jahve hűségéről, és az iránta való irgal­ masságáról. Mária mindezt a helyes sor­rendben mondja el. Először beszél az Úrról és saját örö­ méről Őbenne, aki az Ő Istene és Üd­vözítője is. 2010. évi 3. szám

Mindig tudatában van saját ala­csony helyzetének. Végül is ő csak egy ala­csony sorsú volt a lenézett Názáretből, és egy ácsnak a jegyese. De Jahve irgal­omból és hatalmában megemlékezett erről az egyszerű lányról, és nagy dolgokat tett vele. Ő olyan Isten, aki gyűlöli a gőgöt, aki a maga szuverenitásában megalázhatja a hatalmast, és fel­ emelheti az alázatos embert. Megelégíti az éhezőt, és üres kézzel engedi el a gazdagot. Mária tudta, hogy nemzedékről nemzedékre mindig megáldotta azokat, akik Őt félték. Mária ezután Istennek a nemzete iránti hűsé­ géről énekel. Isten megáldotta Izráelt, és irgal­ mából megemlékezett róla. Izráel, mind az em­ber, mind a nemzet, Jahve szolgája volt, Jahve pedig szövetségmegtartó Isten, örökre hű az Áb­rahámnak és az ő gyermekeinek adott szavá­hoz. A ’Magnificat’ Bibliánk egyik legjelentősebb énekei közé tartozik. Nem tudjuk megmondani, hogy vajon Mária saját költeménye volt-e, vagy sem. Rögtönzött volt? Vagy korábban írta és meg­ tanulta? Nem ez a fontos. Emelkedett lelkületű, mintha a Zsoltárok Könyvéből lenne, mégpe­dig a legkiválóbbak közül. Megis­mer­hetjük belőle Isten jellemét, valamint ná­záreti szolgá­lólánya jellemét is. Mária valóban gaz­dagon megáldott volt, és he­ lyesen ismerte meg Istent, aki őt így megáldotta. Mária talán megtanít bennünket arra is, hogyan imádjuk Istent. J. N. Darby a követ­ke­zőképpen határozta meg az imádatot: „A tisztelet és imá­dat azért szól Istennek, ami Ő önmagában, valamint azért, amit Ő azoknak jelent, akik tisztelik Őt.” Milyen igaz ez Mária énekében!

Mária – a hallgatás ékesszólása Az utolsó, Máriára történő utalást az Apostolok Cselekedetei könyv első fejezetében ol­vas­suk, ahol az apostolokkal együtt egy ima-össze­jö­vetelen találjuk őt. Ez az Úr Jézus mennybemenetele után történt. Természetesen, Mária hangját nem hall­juk! Milyen szép be­fe­jezése ez az ő törté­ne­ tének! Hallottuk őt be­szél­ni más alkalommal, és hallhattuk az énekét. De gyönyör­köd­he­tünk gazdag hallga­tásának pillanataiban is. „Napról napra együtt bibliai személyekkel” c. könyvből (Evangéliumi Kiadó)



A hálaadás orvosság az irigységre

M

ennyi bajt oko­ zott már az irigy­ ség! Az irigység a Sátán hatásos eszköze, amellyel az embereket a pusztulásba kergeti.

Irigység a Szentírásban Már a Biblia első lapjain találkozunk az irigység gyászos kihatásával. Mivel Isten nem fogadta el Kainnak az elátkozott földből szár­mazó áldozati ajándékát, annak szívében izzó gyűlölet támadt fivé­rével, Ábellel szemben. Ez utóbbi ugyanis saját gyöngesé­gének tudatában egy bárányt ál­do­zott, ame­ lyet Isten kedvesen fogadott. S mint tud­juk, ebben az esetben az irigység testvérgyil­kos­sághoz vezetett (1Móz 4,3-8). A gyermektelen Ráhel irigy volt nővérére, Le­ ára, mert annak négy fia született, és ilyen gonosz szavakkal támadt férjére: „Adj nekem fiakat, mert ha nem, belehalok!” S noha Ráhel ked­velt felesége volt Jákóbnak, ő mégis haraggal volt kény­tel­en válaszolni erre: „Talán Isten va­gyok én, aki meg­tagadja tőled a méh gyü­möl­csét?” (1Móz 30,1-2) Ráhel minden­áron anya akart lenni, mint Lea, s a kíván­ság boldog­ talanná és vakká tette. István vértanú a nagytanács előtt mondott véde­ ke­zé­sében utalt Jákób fiainak cseleke­de­tére. Azt mondta: „Az ősatyák féltékenykedtek Jó­zsef­re, és eladták Egyiptomba, de az Isten vele volt” (Csel 7,9). Az összefüggésből tud­juk, hogy Jákób (a későbbi Izráel) fiát, Józsefet jobban sze­rette valamennyi fiánál (1Móz 37,3). Ez fel­kel­tette fivé­rei irigységét, és Józsefet csak Isten beavatkozása mentette meg a haláltól. Rendkívül tanulságos Ászáf önvallomása is a 73. zsoltárban. Irigyelte az istentelen és vak­me­rő em­ bereket, mert látta, milyen jó sorsuk van, miközben ő maga napokon át csak gyöt­rő­dött. Irigysége odáig vitte, hogy úgy látta: hiába tisz­tította meg szívét. De Ászáf megtalálta az irigy­ségéből és féltékenységéből a kiutat, a szaba­du­lást. Amikor beismerte: „De nekem olyan jó Isten közelsége!”, miután bement Isten szen­



té­lyébe, meg tudott sza­badulni kísértő gon­do­lata­itól, és tudott örvendezni a mennyei di­csőség­ben reá váró örökségnek. Utolsó példaként hadd idézzük még a Máté 27,18at: Pilátus, római helytartó tisztán látta, miért akarják a főpapok és a vének rábírni a népet, hogy egy gyil­ kost engedjen szabadon „a zsidók királya” helyett, akiben Pilátus semmi bűnt nem talált. Kifejezetten megírja az Ige, hogy tudta: irigységből adták Őt a kezébe. Fél­tették saját be­folyásukat és tekintélyüket, mert érezték, hogy az Úr Jézus messze felülmúlja őket bölcsességben és erő­ben. Ezt irigyelték tőle. És ahogy az Úrral bántak, ugyanúgy jártak el ké­sőbb az apostolokkal is (Csel 5,17; 13,45). Irigységük csalta meg eze­ket a főpapokat és véneket, hogy ne ismerjék fel Istennek leg­magasabb rendű kijelentését az Úr Jézusban.

Irigység – a test cselekedete A legtöbb bibliafordítás „féltékenység”-nek nevezi azt, amit irigységnek is fordíthatunk (Gal 5,20). Amelyik fordítás az „irigység” szót hasz­ nálja a gö­rög „zelosz”-ra, az többnyire lábjegy­ zetben megjegyezi, hogy a szó féltékenységnek is for­dítható. Mindkettő egy­máshoz hasonló érzést fejez ki, amely a bűnös emberi természet tulajdonsága. Pál apostol kény­telen volt meg­írni a korintusiaknak, hogy ők még (hús)testiek, mert viszály­ko­dás és féltékeny­ség uralkodik közöttük. Az irigység önző követelés, amely csak a maga hasznát nézi. Ugyancsak irigységnek kell tekinteni azt a magatartást is, amikor valaki másnak a tulaj­ donát vagy értékeit saját magá­nak szeretné, még akkor is, ha ezek megszer­zése érdekében nem tesz semmit. Még ha fenn is áll a kísértés, hogy jogtalanul elsajátítsa va­laki a másik tulajdonát, de nem teszi meg, ak­kor is csúnya következményei vannak az irigy­ségnek. Gyakran egészen a gyű­löl­­ködésig fo­ kozódik az irigyelt személy ellen, aki őt felül­múlja anyagi javaiban. Az eddig mondottakból világosan kitűnik, hol kell keresnünk az irigység gyökerét. Teljesen mind­egy, hogy anyagi javakról, pénzről, autó­ról van szó, vagy állásról, tekintélyről, tudásról, családról vagy életkorról.

Irigykedhet-e a keresztyén ember? Ha Isten Igéje az irigységet a test cseleke­detének nevezi, akkor nem is kérdés, hogy a keresztyének­ Vetés és Aratás

nél is előfordul­hat. Mert még testben élünk, amely érvénye­sülni akar, s hogy mennyiben tudunk a testies kívánságainknak el­len­állni, az attól függ, hogy a Szent Szellem ural­ma alatt járunk-e, és ha­lálba adjuke ily módon testies énünket (Gal 5,16; Róm 6,11). Bizonyosan mindannyian tudunk az irigy­ség káros kihatásairól a gyülekezeti testvérek közösségé­ben. Mindenekelőtt azonban az a fontos, hogy újra meg újra vizsgáljuk meg magunkat, hogy nem törnek-e fel bennünk efféle hajlamok. Nem vagyunk-e hajla­ mosak irigy­ségre, amikor össze­ha­sonlítjuk magunkat kívá­natos külső dolgokban. Mivel azonban az efféle reakciók az irigykedőt gyötrik, ezzel – ha rejtve is – az Urat rabolják meg a di­csőségétől. Már bölcs Sa­ lamon is felismerte az irigység következményeit. Azt írta: „A szelíd szív élteti a testet, az indulat (irigység) viszont rothasztja a csontokat” (Péld 14,30). Ha tiszteljük és becsüljük egymást, akkor szere­ tetet és jóságot tanúsíthatunk a másik iránt, és nem kívánkozunk az után, amije neki van (Zsid 10,24). Mivel az irigység és a félté­kenység tönk­re­teszi a testvérek iránti szeretetet, fi­gyelmeztet minket a Róma 13,13: „Mint nap­pal illik, tisztességben jár­junk ... nem viszályko­dásban és irigységben.” És az ún. szeretet himnuszában (1Kor 13,4) nyoma­tékosan is mondja az Ige: „A szeretet nem irigyke­dik.”

Mire irigykedünk?

– ezt kényte­len megírni az apostol az efezus­i ke­resz­ tyének­nek. Örültem, amikor egy keletről jövő nőtestvér azt írta nekem, milyen hálás azért, hogy az előző hosszú évek nélkülözései és az ellensé­ges kör­nyezetben eltöltött idő után itt élhet kö­zöttünk. Nyilván nem olyan gazdag, mint sokan mások, de az Úr iránti hálája mégis őt teszi a leggazdagab­bá. Irányítsuk lelki szemeinket a láthatókról a látha­ tatlanokra, és akkor hálás lesz a szívünk az Isten­től kapott mérhetetlenül nagy ajándékaiért, az örök dicsőségért, amely felé tartunk (2Kor 4,17). Ez tesz bennünket Isten boldog gyerme­keivé, aki­ket nem kínozhatnak az irigy gondolatok. Walter Wjst

Bibliaismereti „Ki

mit tud?”

1. Soroljuk fel időrendben a következő neveket: Ábrahám, Jákób, Táré, Izsák! 2. Az özönvíz előtt a Biblia csupán négy asszonyt nevez meg. Kik azok? 3. A három nagy király, Saul, Dávid és Salamon közül melyik volt az egyik fáraó veje?

Isten minden jó adomány ajándékozója. Ami a test­véremé, azt Őtőle kapta. Ha tehát irigykedem rá, ezzel azt fejezem ki, hogy Isten szuverén cse­ lekedetével elégedetlen vagyok. Sőt: az efféle ma­ga­ tartással igazságtalanságot vetek az Úr sze­mére, és még ha a testvér túlsá­gosan is emberi módszerekkel szerezte meg va­gyonát, akkor sem irigykedhetek rá. Mert az irigységgel én ma­gam is ugyanolyan vét­kessé válok.

4. Milyen kapcsolat volt Dávid és Séruja, valamint Abigail között?

Az irigy gondolatok legyőzése

7. Melyik (kis)próféta hirdette a Messiás eljövetelét így: „Van egy férfi, akinek Sarjadék a neve…”?

Ahogyan Ászáf szavaiból már kiderült, csakis úgy járulhatunk a szentélybe, az Úr kö­zelébe, ha a szí­vün­ket megtisztítjuk a keserű irigységtől és a félté­ kenységtől. Semmi sem szabadít meg job­ban a rossz ízű összehasonlít­gatásoktól, mint a hálaadás Istennek mindazo­n ajándékaiért, ame­lyeket érdemtelenül kaptam tőle. Aki a 2Korintus 9,15 szerint hálát ad Is­tennek a kimondhatatlan ajándékáért, az Ő Fiá­nak eljöveteléért a világba örök üdvössé­günkre, az már eleve mentes lesz az irigy kíván­ságok kísértéseitől. „... ez nem illik, ha­nem inkább a hálaadás” (Ef 5,4) 2010. évi 3. szám



5. Dávid és Jónatán jó barátok voltak, de ezen kívül milyen rokoni kapcsolatban álltak egymással? 6. Egészítsük ki a mondatot Dávid egyik zsoltárából: „Micsoda a halandó (ember), hogy...”

8. Ki mondta ezt: „Az ember a lehelethez hasonló, napjai a tűnő árnyékhoz”? 9. Ki kérdezte ezt: „Mert mi jut az embernek mindabból, amit fáradsággal … szerzett a nap alatt?” 10. „...álmokat álmodnak, és ... látomásokat látnak.” Kik ezek az egyik (kis)próféta szerint? (Válaszok a 31. oldalon.)



„Uram, szenvedek, segíts rajtam!” (Ézsaiás 38,14)

Ez a két rövid mondat volt a magva egy imád­ ságnak. Talán a legfontosabb imád­ságnak, amit az imádkozó egész életében el­mondott. Az imádkozót Ezékiásnak hívták, aki Júda tekintélyes, istenfélő királya volt. Isten akaratát igyekezett cselekedni, és Isten ezt kedvesen fogadta. Uralkodási ideje közepén halálos beteg lett, rettegett a haláltól, és válságba került az élete. Kétségbeesésében azonban nem embe­rekhez fordult tanácsért, nem is orvosokat hí­vott, ha­ nem Istenhez kiáltott, aki valóban tud segíteni. Hozzá kiáltott, és Isten alátekintett sebzett, megalázkodó szívére, és mind bel­ső­leg, mind külsőleg segített rajta. Amikor meg­gyógyult, hálaadó éneket írt nyomorú­ságáról és szaba­ dulásáról.

A szorongás napjaink betegsége „Az ember élete nem más, mint szorongá­ sainak története” – mondta egyszer valaki. A düsseldorfi kamaraszínház évekkel ezelőtt egy politikai kabaréban így mutatta be a modern ember képét: „Életfélelem és vérkeringési zavar, sietség, harc és becsvágy. Táncoljanak csak gyor­ sabban a lábak, száguldozzanak céltalanul a hajszában, korbácsolja fel őket a disszonáns zene, a hit és reménység nélkül valókat, a szeretet nélkül valókat…” A szorongás napjainkra elrettentő mértéket öltött. Ahol kiürülnek a templomok, megtelnek a pszichiáterek és pszichológusok rendelői. A legkelendőbb gyógyszerek az idegnyugtatók, amelyeket az emberek szorongás, nyugtalan­ ság és álmatlanság ellen szednek. Egész teher­ autónyi van belőlük a gyógyszer­tárakban – és az emberi szervezetekben. Dro­gok és bol­dogságpirulák idéznek elő néhány órára mes­terséges élvezetet, űzik el a szoron­gást, és pó­tolják a védettség érzését. Urunk legyőzte a szorongást. Emberek mil­

10

liói élnek nap mint nap az Ő erejéből, amely támaszt ad életüknek. És sokan tudják, hogy a menekülés nem segít, hogy a szorongás és a kétségbeesés hamarosan utoléri az embert. Urunk azonban ismeri szorongásainkat. Ő maga legyőzte azt a Gecsemáné-kertben, és amikor csak akarjuk, mellénk áll. (Alfred Lechler ismert ideg­gyógyász írt egy kis könyvet ezen a címen: „Tedd idegeidet Isten kezébe!” – Evangéliumi Kiadó) Ezékiás szorongott. Nemcsak ezért vagy azért, nemcsak átmenetileg, ahogy mi is oly­ kor-olykor szorongunk. Ő halálfélelmében szo­rongott. Azzal az alapvető szorongással, ame­lyet minden Istennel ki nem engesztelődött embernek át kell élnie, amikor érzi és tudja, hogy rövidesen Isten elé kell állnia, az örök Bíró elé. Ugyanakkor szorongatta Ezékiást a nagy kérdés is: Miért? Miért bánik így vele Isten, holott ő oly kegyesen élt? Miért kell ily korán meghalnia, miért kell átmennie a halál sötét éjszakáján? Talán nem mindnyájan éljük át azt a halálfélelmet, amelyet Ezékiás átélt, de a kérdések bennünk is ott vannak. Boldog az, aki ilyen nyomorúságában nem fordul téves címhez. Boldog az, aki Istent keresi, aki Őt hívja fel, aki életét odaadta bű­neinkért a golgotai kereszten: Ő a mi kezesünk.

Kicsoda a „Kezes”? Kezes az, aki közbenjár valaki érdekében, aki az illetőt megnyugtatja afelől, hogy fize­ tésképtelensége esetén kifizeti helyette az adós­ ságát. Aki felszabadít az adósság nyomasztó terhe alól, amennyiben magára veszi annak a terhét. Mindnyájunknak szükségünk van Isten előtt egy ilyen „Kezes”-re. De senki más nem al­ kalmas erre Isten előtt, csak az Úr Jézus Krisz­tus. Ő pedig önként ajánlkozott erre. Ő az, aki áthi­ dalta a bűn szakadékát Isten és ember köz­ött, levette rólunk a bűneink terhét, amelyért mi kép­ Vetés és Aratás

telenek lennénk eleget tenni, és meg­bűnhődött érte. A halál tehát immár nem okoz­hat bennünk végső, lecsillapíthatatlan szo­ron­gást. Üdvözítőnk karjai közt elrejtve, Ke­zesünk által megváltva, megszűnhet szoron­gásunk, és a szívünket be­ töltheti helyette a bizalom és a csen­des öröm. Ő elindít és elkísér bennünket azon az úton, amely a dicsőségbe vezet, ahol isme­retlen a szorongás és a fáj­dalom. Most már imádkozhatunk úgy, ahogy egy­kor Paul Ger­hardt tette: „Mellőlem el ne távozz, ha majd én távozom. A kínban, mit halál hoz, állj mellém, Jézusom. Ha lelkem félve reszket, s rettent a meghalás, nagy kínod és kereszted legyen vigasztalás!”

A hétköznapok szorongásai A szenvedés és nyomorúság azonban nem ismeretlenek a keresztyén ember életének hét­ köznapjaiban sem. És, ha engedjük, kétségbe­ esésbe vihetnek. Ezért tekinthetjük Ezékiás emlékiratát bá­ torításnak az utódok számára is. Mert szo­ron­ gásainak leírása és imádsága mögött bizonysá­ got tesz arról, hogyan vette le róla a terhet a szabadító Isten, és hogyan újult meg az Istennel való kapcsolata. A szorongások között mi is vigasztalásra vagyunk utalva. Szívünk remeg és elcsügged, sőt olykor feltámad bennünk a kétely, hogy valóban van-e szerető mennyei Atyánk. És ha magunk akarunk önmagunktól megvi­gasz­ta­ lódni, az nem segít. Az sem, ha megpróbáljuk jelentéktelennek tartani a fenyegető bajt, mert annak veszélyes volta újra elénk áll. Az sem segít, ha nem gondolunk rá. Ha nem találunk vigaszt, végső soron csak egyvalami segít: az, ha az Úrhoz könyörgünk. Ha gyermeki hittel visszük elé a gondjainkat, és azután teljesen Őrá bízzuk, és nem gyötörjük többé magunkat. Ő pedig segít, hiszen megígérte. Kezességet vállalt értünk Isten előtt, – de a hétköznapokban felmerülő feladatok megoldásában is. Problé­ 2010. évi 3. szám

mák gyakran keletkeznek, de az Ő ke­zessége értünk mindvégig érvényes! Béke és vigasz költözik szívünkbe, és a könyörgésünk hála­ adássá változik. Dieter Boddenberg

Most más madár dalol Mióta Jézus Krisztus velem jár, elhallgatott a fekete madár, mely minden év után azt sírta: Kár! Végig az úton, tűnő éveken azóta más madár dalol nekem. Erőm újul a csengő éneken. Ha hervad a százvirágú tavasz, arról dalol, hogy Jézus ugyanaz, akár virág nyit, akár tél havaz. Ha évek után évek tűnnek el, és egyre sebesebben szállnak el, – az örök ifjúságról énekel. Arról, hogy mindig új a kegyelem, és mindig egy, aki itt jár velem fénylő nappalon, sötét éjjelen. A célról, amint hívogatva int, s minden lépéssel közelebb megint..., melyért könny, küzdelem megérte mind. Előttem száll, és énekel nekem. Énekeit vele zümmöghetem, amint megyek át tűnő éveken. Újulva hallgatom új dalait, amint reájuk sorra megtanít a csodaszárnyú, szent madár: a HIT. Túrmezei Erzsébet

11

„...enyém vagy!” Vallásos családba születtem, és mint akkoriban a legtöbb gyermek, rendszeresen jártam templomba és hit­ok­tatásra. Sok mindent nem értettem, de azt gon­doltam, annyira nem vagyok rossz, az egyház majd „beimádkozik” engem a mennyországba. Ahogy teltek az évek, az ideológiák közül egyre jobban hatott rám a materialista világ­nézet, és csak sodródtam a világgal együtt. Isten először a hadseregben töltött szol­gá­lati időm alatt szólított meg egy zágrábi szü­letésű katonabarátom által. Egyenrangú kato­nák, de más világnézetet vallók voltunk, és sokat vitatkoztunk. Ő a Szentírásban igen jártas lehetett, mert nagyon jól érvelt Isten létezése mellett, de én azt akkor még nem akartam elfogadni. Amikor leszereltem, a Teremtőm már várt rám a szülőfalumban. A barátomtól kaptam egy Újszövetséget, és nagy nehezen hozzáfogtam az olvasásához. Az evangéliumok olvasásakor arra gondoltam, hogy könnyű volt a tanítvá­nyoknak, mert Jézus velük volt. De mi lesz velük, ha majd nem lesz közöttük? (Nem ké­telkedtem Isten létezésében, de úgy véle­ked­tem, hogy sosem fogunk találkozni vele.) Azután a Cselekedetek Könyve és az apostolok levelei rámutattak arra, amire rá se mertem gondolni, vagyis., hogy egyszer meg kell jelennem Isten előtt. Sok mindent kezdtem megérteni, pl. a pünkösd valódi lényegét is. Átadtam az életemet (egész énemet) Jézus Krisztusnak, és megtörtént életemben a nagy pálfordulás: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólí­tottalak, enyém vagy!” (Ézs,43,1) Ezután teljes erőmmel az örömhír ter­ jesztésére törekedtem. Sok-sok Szentírást és evangéliumi könyvet osztottunk szét a test­vé­ remmel és barátommal (akitől annak idején az Újszövetséget kaptam). Mindent örömmel és nagy elszántsággal tettünk. Nehézségeink akkor kezdődtek, amikor gyülekezetünk olyan nézeteket és hitéleti gyakorlatot vezetett be és akart ránk eről­tetni, amelyekkel nem értettünk egyet. A témával kapcsolatosan kutatni kezdtem az Írásokat, és felismertem a

12

helyes utat, de az ezt követő szakítás lelkileg nagyon meg­viselt. Nehéz időszak következett be az életünkben (a családommal), és ez az időszak tele volt megalkuvásokkal és bukásokkal. Végig­gon­dolni is sok, mennyi esemény zajlott le azóta körülöttünk. De a keskeny útról nem tértünk le, Istennek nem fordítottunk hátat, és Ő meg­mutatta hűséges és kitartó szeretetét az éle­tünkben. A következő igeverssel szeretném befejezni bizonyságtételemet, és egyben bátorítani test­véreimet Isten országának építésében: „…le­ gyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgól­kod­jatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban” (1Kor 15,58). B. J. Szerbia

Őszi

este

Őszi este, felhős égen, a teli holdat fürkészem. Hol kisebb, hol nagyobb fénye, bújócskázik a felhőkbe’. A fényét a Naptól kapja, ő csak a fényt továbbadja. Csodálatos, amint halad, gyönyörű a látvány, mit ad. Ó, Istenem, magam látom, fényedet hogy továbbítom? Mikor jön a felhő, sötét, hogy adom át NAPOM fényét? Mert ránézek a felhőkre, és sötéten látok tőle. Fordítsam a FÉNYRE arcom, segít megvívni a harcom.

Bné G. É.

Vetés és Aratás

A „teljesség” az Efezusi levélben „… hogy teljességre jussatok, az Isten mindent átfogó teljességéig” (Ef 3,19). Mit jelent az Isten mindent meghaladó tel­jes­sége? A meg­ értéshez segít­sé­günkre lehet annak a meg­figyelése, ahogyan a „teljesség” szót az Efezusi levél használja. Istennek az az akarata, hogy ne üresen és céltalanul töltsük el az éle­tünket, hanem teljességben – a Krisztus teljes­ségében! Az idők teljessége (1,10) Ez a kifejezés a jövőre vonatkozik, amikor Isten Krisztust mint Főt helyez mindenek fölé. De Isten működésének a célja már a jelenben is az, hogy Krisztus legyen egész életünk közép­pontja: gon­dolataink, szavaink, cseleke­deteink és másokhoz fűződő kapcso­lata­ink Őt tükrözzék és dicsőítsék. A Krisztus teljessége (1,23) Hihetetlen, és mégis igaz: Krisztus az Ő teljes­sé­gét bennünk, az Ő Testében és menyasszonyában találja meg. Ahogyan Ádám a maga teljességét az asszonyban találta meg, akit Isten készített neki, így a mi Urunk Jézus sem tekinti magát teljesnek nélkülünk. Az Isten teljessége (3,19) Pál ezen a helyen a szentekért imádkozik, hogy meg­teljenek Krisztus szeretetével, mert ez az Isten min­dent átfogó teljes­ ségével való megtöltekezést jelenti. A mindenség teljessége (4,10) Miután szeretett Urunk mélyen megalázta magát a Golgotáig, felment, minden égnél fel­jebb. Mi­ért? Hogy mindent teljessé tegyen. Ami­kor fel­ment, adományokat adott az Ő Gyüle­ke­ze­ tének, hogy többet ismerjünk meg az Ő teljes­ségéből. A Krisztus teljessége (4,13) Ez a vers a keresztyén érettségéről beszél. Isten szándéka, hogy növekedjünk Krisztus megis­merésében, amíg eljutunk „a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra”. A Szent Szellem teljessége (5,18) A felhívás itt így hangzik: „Teljetek meg Szent Szellemmel!” Mit jelent ez? Ugyanarról a tel­jességről van szó, amellyel az Efezusi levél más helyein is találkoztunk – a Krisztus teljessé­ géről. A Szent Szellem semmi mással nem tölt el bennünket, mint az Úr Jézus Krisztussal. G. W. S. 2010. évi 3. szám

Az adventi Király öltözetében Adventbe léptem – újat kezdtem. Ami „Ó” volt: elvetettem. Ami „ÚJ” most, azt felvettem: Krisztusomat felöltöztem. Mindezt csak Ő tette velem. Lelkem, testem erőtelen. Ő lett erő a számomra, vigasztalás bánatomra. Türelmem a szenvedésben, békességem harcban, vészben. Alázatom diadalban. Szeretetem kudarcokban. Szavam bizonyságtevésben, cselekedet életemben. Kiábrázolódik rajtam, így örömöm mondhatatlan. Hordoz engem, hordozom Őt. Ő a gyengét, én az ERŐT. Engem Ő várt, én Őt vártam. Megkeresett, megtaláltam! Ez a titka adventemnek, örömteli, ÚJ éltemnek!

Varga Györgyné

13

A missziós lelkületű Isten – minden kultúrában munkálkodik (3.) Isten teremtményei, így a különböző nép­ csoportok is, a feketék, fehérek, vörösek vagy sárgák mind ismertek Őelőtte érzéseikkel, örömükkel és szenvedéseikkel együtt. A miszsziós lelkületű Isten támogat minden kul­túrát, hiszen az Ő Fia „azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne ön­ma­guknak éljenek, hanem annak, aki értük meg­halt és feltámadt” (2Kor 5,15). Minden ember Isten képére teremtetett. Mindnyájan ugyanazon a véren, a Jézus Krisztusén váltattak meg. Mindenkinek szól az üzenet: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek” (Mt 11,28).

Tekintély az idegenek szemében A rómaiak különbséget tettek önmaguk és az idegenek között. Volt idő, amikor a német történelemben két nagy csoportra osztották az embereket: árjákra és „más népekre”– borzalmas következményekkel. Mi is szívesen teszünk különbséget: itt vagyunk mi és a külföldiek, vagy mi és a romák. Gyak­ ran úgy tekintünk rájuk, mint betolakodókra, akik elrabolják jólétünket és biztonságunkat. Azonban ők is Isten képére teremtett emberek, ezért foglalkoznunk kell a problémával. Tehát a mi missziónk számára is érvényes alapelv: Isten rájuk is gondol, nekik is szeretne segíteni! A más kultúrákban élő emberek is Isten képére formáltattak, értük is, az ő vét­keikért is meghalt Jézus Krisztus a kereszten. Jézus keresztje az idegen kultúrákban élőktől is tiszteletet és tekintélyt követel. Az internet és a televízió ellenére is idegenek maradtak számunkra más kultúrák, és leginkább nyaralás alkalmával ismerjük meg őket. Mit tudunk róluk? Ott vannak a déli országok – ahogy hallani – túlfűtött vérmér­sékletükkel, az afrikaiak műveletlen visel­kedésükkel, a keletiek hevességükkel, az ázsiaiak kiszámíthatatlanságuk kal stb. De megkérdeztük már egyszer is, hogy ők hogyan látnak bennünket? Mi sokkal jobbak vagy kulturáltabbak vagyunk? Nem vetik-e meg pl. a keleti népek a mi nyugati, fékezhetetlen életstílusunkat?

14

Közülük sokaknak nagy erőfeszítésébe kerülhet kihívó magatar­tásunk­kal együtt élni. Törekedjünk tehát arra, hogy kivívjuk az emberek tiszteletét, azo­két, akik ugyancsak Isten képére terem­tettek, akikért szintén meghalt Isten Fia a ke­resz­ten. A misszió egyik életfeltétele, hogy az idegen kultúrákban élők szemében tekintélyt vívjon ki. A tisztelet lehetővé teszi a bizalmat, a bizalom pedig utat nyit az evangélium számára.

Irgalmasság az idegenek felé Az irgalom a kérkedés ellentéte. Jézus Krisztus fő mondanivalója az irgalom és a szeretet. „Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas” (Lk 6,36). Mi mindannyian Isten irgalmából élünk. Pál apostol így fogalmazza ezt meg: „… Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse, akik közül az első én vagyok. De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus elsősorban énrajtam mutassa meg végtelen türelmét példaként azoknak, akik majd hisznek benne, és így az örök életre jutnak” (1Tim 1,15-16). Pál tudatában volt annak, hogy egyedül Isten irgalmából él. Ezzel az irga­lommal a szívében kívánt más emberekkel, a pogányokkal találkozni, akikhez akkoriban a nyugat-európaiak is tartoztak. Pál számára az irgalmasság azt jelentette, hogy zsidóként ő az út a pogányokhoz (Csel 28,28); az evangéliumot egyértelműen kell hir­ detnie (1Kor 15,1-2); türelmesnek kell lennie a gyülekezetek irányában (Fil 3,1), készen a lemondásra és a szenvedésre (2Kor 11,24-28). Isten irgalmának személyes átélé­séből tudta Pál félreállítania magát. Számára a tiszta üzenet volt a fontos, türelmes volt a gyülekezetek felé, és kész volt mindenről lemondani. A misszió csak személyes megta­ pasz­ta­lás­ból indulhat ki: ha Isten nagy irgalma meg­é­rin­tett engem. Az Ő nagy irgalmasságát meg kell ismerniük idegen népeknek, kultúráknak is. Krisztus szeretete hoz minket mozgásba ebben a szolgálatban (2Kor 5,14). Motorként tapasztald meg te is Isten irgalmát a misszióban! Dieter Karstädter

A misszió hála a Golgotáért!

Vetés és Aratás

Ha van valami, ami szebb ennél... „Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma!” (Zsoltárok 139,17) Egy hitetlen ember meg akart győzni egy fiatal keresztyént arról, hogy a Biblia elavult, és a modern felfedezések sokszorosan meg­cáfolják. Ezért elküldött neki néhány cikket, amelyeket gondosan összeválogatott. A fiatal keresztyén, nagyon is távol attól, hogy hitében megrendüljön, ezt felelte neki: „Ha van valami, ami jobb, mint a Hegyi Beszéd, ha van valami szebb, mint az irgalmas samaritánus, vagy az asszony története a Jákób kútjánál, ha vannak nemesebb magatartási szabályai a Tízparancsolatnál, ha ismer valami vigasztalóbbat, mint a 23. zsoltár, ha tud valakiről, aki jobban kijelenti Isten szeretetét, mint az Ő Fiának, Jézus Krisztusnak az odaadása, ha ismer olyan könyvet, ami világosabban beszél az örök jövőről, mint a Biblia, akkor kérem, hogy haladéktalanul küldje el nekem!” A fiatalember sohasem kapott választ. Nem, mert nincs olyan könyv, amelyet a Bibliához lehetne hasonlítani, s ennek oka egész egy­szerűen az, hogy a Biblia Istennek a könyve. Még a filozófus Nietzsche is, aki olyan ellen­séges indulattal állt szemben a keresztyén­séggel, ezt írta a „Túl azon, ami jó és ami go­nosz” című dolgozatában: „A Biblia leírása a létező dolgokról és az emberekről olyan rend­kívüli, hogy sem a görög, sem pedig az indiai irodalom nem tud hasonlót felmutatni.”

Van egy ország Van egy ország idelenn, arról szól az énekem: hol egy csillag tündökölt, Jézus Krisztus Földre jött. Isten értünk Fiát küldte sötétségbe, szegénységbe. Elhozta az életet, ugye, te is keresed? Van egy város, Betlehem, arról szól az énekem. Égi gyermek érkezett, jászol várta és kereszt. Isten értünk Fiát küldte sötétségbe, szegénységbe. Megváltotta életed, ugye, te is szereted? Van egy templom idelenn, arról szól az énekem. Szívem, lelkem csupa fény, égi tűzből kaptam én. Isten értünk Fiát küldte sötétségbe, szegénységbe. Betöltheti életed, ugye, te is engeded? Van egy ország odafenn, arról szól az énekem. Ott vár minket Krisztusunk, örök fénybe juthatunk. Isten értünk Fiát küldte sötétségbe, szegénységbe. Megnyitotta az eget, ugye, te is megleled? Füle Lajos

15

„Énekeljetek az Úrnak új éneket, ...áldjátok az Ő nevét; hirdessétek napról napra az Ő szabadítását!” (Zsoltár 96,1-2)

Meghajlunk előtted

     





Meg - haj-lunk

    



T. Jackson (1775 - 1781)  

         









 

ránk ke - gyel - me - det.

Jé - zus - ban

 

e - lőt - ted, A - tyánk, add



       







 





I - má - dunk, ál - dunk,

     

di - cső - í



-







tünk Té - ged.

Munkája oly csodálatos, ezért magasztaljuk. Örömmel zengjük szent nevét, és szívből imádjuk. Lénye betölt eget, Földet, fénye oly ragyogó. Imádatra, hódolatra egyedül Ő méltó. Úr Jézus, dicsérünk Téged a mi Atyánk előtt, és imádjuk Te szent neved, mert az mindent betölt. Az „Emlékezés és imádat” c. énekeskönyvből (Hárfa Evangéliumi Kiadó Alapítvány)

A Magyar Evangéliumi Rádió Alapítvány adásai 2010. október 31-től 2011. március 26-ig naponta délelõttönként: 10.30-11.00 óra között a 31 méteres rövidhullámon (9430 kHz); este: 20.25-21.00 óra között az 1395 kHz-es (215 m-en) középhullámon. Az evangéliumi adásokra hívjuk fel rokonaink, ismerõseink és szomszédaink figyelmét is! A Magyar Evangéliumi Rádió Alapítvány lapja az „Antenna”, amely a következõ címen igényelhetõ: MERA, H-1428 Budapest, Postafiók 4. Tel: (06) 1 327-0440 – 48 – Web: http: // www.mera.hu ; e-mail: [email protected]

16

Vetés és Aratás

Végig Lukács evangéliumán Az Úr Jézus kinek (kiknek) mondta az alábbi mondatokat? (A válaszokat megtaláljátok Lukács evangéliumában. Az igehelyek segítenek a megoldásban.) 1. „Evezz a mélyre!” (5,4) 2. „Vedd az ágyadat, és menj haza!” (5,24) 3. „Nyújtsd ki a kezedet!” (6,10) 4. „Ifjú, neked mondom, kelj fel!” (7,14) 5. „Leányom, ébredj!” (8,54) 6. „Sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz.” (10,41) 7. „Hol van a többi kilenc?” (17,17) 8. „Add el minden vagyonodat!” (18,22) 9. „Szállj le hamar (a fáról)!” (19,5) 10. „Háromszor tagadsz meg engem.” (22,61) 11. „Ma velem leszel a paradicsomban.” (23,43) 12. „Miről beszélgettetek egymással útközben?” (24,17)

Megtartó Betlehemi pásztorok, napkeleti bölcsek, s velük együtt mindazok, kik sietve mennek imádni a Gyermeket, mind ámulva látja, milyen kicsi! Hogy lehet mindenek Királya? De a Csillag ott ragyog fölöttük az égen, s megmondták az angyalok: MEGTARTÓJUK lészen!

Füle Lajos

Hol lakik Isten? A tanító egyszer megkérdezte a gyermekektől: – Tudjátok-e, hol lakik Isten? Nem tudjuk, milyen lelkülettel kérdezte, minden­ esetre néhány tanuló jelentkezett. – A mennyben – mondta az egyik. – A tiszta szívben – mondta egy másik. – A főutcán, balra az utolsó házban! – kiáltotta a kis Marci. A tanító mosolyogva megkérdezte, hogy miért gondolja ezt. – Amikor az apukámmal arra sétáltam – mesélte a kisfiú –, apa a következőket mondta: „Ennek a szegény embernek, aki itt lakik, nyolc gyermeke van, cipész a mestersége, és ő tartja el a vak nagyapát is. Gyakran látnak szükséget, mégis boldogan és békességben élnek együtt. Tudod miért, Marci? Mert ott lakik Isten.”

2010. évi 3. szám

17

„…

a kese-

rűségnek a gyökere

…” „Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől, hogy a keserűségnek a gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön” (Zsid 12,15). A hívő testvérek között a keserűség olyan, mint egy rákos daganat, amely nemcsak a saját lelkünket mérgezi meg, hanem Isten népében is nagy károkat okoz. A keserűség rendszerint mély sebeket hagy maga után, de legalábbis csúnya sebhelyeket. A probléma ősrégi és ugyanakkor nagyon aktuális. Olyan veszély, amelytől mindnyájunknak óvakodnunk kellene. A keserűség minden gyökere valamikor elkezdődik. Először láthatatlan marad. Rejtetten növekedik, mielőtt a felszínen valamit látni lehetne. Az a veszélyes benne, hogy a keserűség először észrevétlen marad. A keserűségnek egyetlen magocskája belehull a szívbe, és ha azonnal nem tépik ki, növekedni kezd. A keserűség kárt okoz annak, akinek a szívében ez a gyökér elkezd növekedni. Boldogtalan lesz, és nem örül már az Urával való közösségnek. A keserűség házasságokat és családokat tesz tönkre. Éppen a férj és a feleség kapcsolatával összefüggésben figyelmeztet bennünket az Ige: „Ti férfiak, szeressétek feleségeteket, és ne legyetek irántuk mogorvák (keserű kedvűek)” (Kol 3,19). Sok házasság sérült már meg, mert a férfiak ezt az útmutatást gondatlanul semmibe vették, és mogorván megkeseredtek.

18

A keserűség testvérközösségi életünkben is sok kárt okoz. Férfiés nőtestvérek közötti sok összeütközés is elkerülhető lett volna, hogyha figyeltünk volna arra, hogy ne támadjon keserűség bennünk. Ne becsüljük alá a keserűség következményeit! Bibliai vezérigénk nyomatékkal jelenti ki: „(a keserűség) sokakat megfertőzhet”. A keserűség ki nem tépett gyökerei a kegyelemben való szűkölködést bizonyítják, és tisztátalanná tesznek.

Az okok A keserűség oka sokszor a bennünket körülvevő körülményekben található. Ezek lehetnek életkörülményeink, de emberek is, akikkel találkozunk. A Biblia elmond néhány példát: Jób megkeseredett, mert Isten súlyos csapásai érték. Ezt mondta: „Lelkemből megutáltam életemet. Szabadjára engedem panaszomat. Hadd beszéljek keserű lélekkel!” (Jób 10,1) Később közvetett módon ezért Istent vádolta meg ezzel (Jób 27,2). Hasonlót látunk Naóminál. Amikor Moáb földjéről visszatért, így panaszkodott: „...nagyon megkeserített engem a Mindenható” (Ruth 1,20). Anna, Elkána felesége „lelke mélyéig elkeseredett”, mert egy fiút szeretett volna, mégis gyermektelen maradt. Ráadásul, férje második felesége ezért még bosszantotta is őt. „Az asszony lelke mélyéig elkeseredett”. Anna ennek ellenére az egyetlen helyes dolgot cselekedte: „könyörgött az Úrhoz, és keservesen sírt” (1Sám 1,10). Az izráeliták Egyiptomban annyira szenvedtek ellenségeiktől, hogy belekeseredtek. „Kemény munkával keserítették az életüket” (2Móz 2,14). Vannak olyan keresztyének, akik a hitetlenektől annyira szenvednek – pl. munkahelyükön – vagy a tűrhetetlen körülmények miatt, hogy megkeserednek. A keserűség gyökere ilyenkor ideális táptalajhoz jut, amikor életünkben olyan helyzetekbe kerülünk, amelyekkel nem boldogulunk. Vagy hadakozni kezdünk Istennel, mert nem tudjuk megérteni az Ő útjait (betegség, elnyomás a munkahelyen, stressz, magányosság, stb.) vagy testvéreinkkel hadakozunk (véleménykülönbségek, meg nem értés, vita, stb., stb.) Vetés és Aratás

A keserűség kezdete A megkeseredés kezdetén rosszkedv, düh vagy akár harag léphet fel. A prédikátor ezt mondja: „Távolítsd el szívedből a bosszúságot, és tartsd távol magadtól a rosszat” (Préd 11,10). Hogyha ezt nem tesszük, akkor a rosszkedv, a düh és a harag kerülnek uralomra. A keserűség gyökere elkezd növekedni! Aki ilyesmit megtűr az életében és belelovalja magát, az nemcsak boldogtalan lesz, hanem keserűkedvű is. Az ilyesmi általában elrejtetten kezdődik. Az ember megsértődik, visszahúzódik a többiektől, és máris ott van a szívében a keserűség gyökere. És éppen a testvéri kapcsolatokban jut az irigység döntő szerephez. Olyasmit találunk a másikban, ami nincs meg nekem. Irigyek leszünk, és testvérünkhöz nem tudunk testvéri szeretettel és nyíltsággal közeledni. Még ha Saul király nem is volt hívő, a története mégis világosan megmutatja, hogy hova vezethet az irigykedés és a rosszindulat. Nem tudta elviselni, hogy Isten Dávidnak akarja adni a királyságot. Nem tudott megbirkózni azzal, hogy a nép szíve Dávidhoz ragaszkodott, miközben tőle elfordult. Halála mindnyájunk számára figyelmeztetés. Jakab ezt mondja: „Ha pedig keserű irigység és viszálykodás van a szívetekben, ne kérkedjetek, és ne hazudjatok az igazsággal (valósággal) szemben” (Jak 3,14).

A gyökerek kisarjadnak Eleinte nem lehet látni őket, pedig már növekednek, és valamikor világosságra kerül, ami a szívben van. Látható és érezhető lesz. Falakat épít fel és kettéválaszt. Félreértésből meg nem értés lesz. Haragból düh lesz, csalódottságból szakítás. És a következmény? Olyan testvéreket látunk, akik nem boldogok, akik elszigetelődnek. Olyan testvéreket, akik kölcsönösen egymásnak semmi jót sem kívánnak, veszekednek egymással, sőt elszakadnak egymástól. Elkerülik a 2010. évi 3. szám

találkozást. A vetés felnövekedett. Az egyesek problémájából mindenki problémája lett, akinek valamilyen köze van hozzá, és bepiszkítja őket is. Az, ami egyetlen férfi- vagy nőtestvér szívében elkezdődött, megterheli az egész közösséget. Ez történhet a házasságban is. Ez azonban egy helyi gyülekezetben szakítópróbává fejlődhet.

Hiányzó kegyelem Az Ige felszólít bennünket, hogy ügyeljünk arra, hogy „senki se hajoljon el Isten kegyelmétől”, és így hiányt ne szenvedjen Isten kegyelmében. Ez mindannyiunkra érvényes. Ez a probléma nem az egyes ember problémája, hanem mindenkié. Hog yha valak i a kegyelemben hiányt szenved, annak sohasem Isten az oka. Az Ő kegyelme mindig gazdagon rendelkezésünkre áll. Az Ő meg nem érdemelt gondoskodása minden nap megújul. Ez sohasem lehet kevés. Ez túláradó (1Tim 1,14). Rajtunk múlik, hogy ebből és ebben a kegyelemben éljünk. „Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre” (2Kor 9,8). Isten kegyelme nemcsak azért jelent meg, hogy nekünk üdvösséget hozzon, hanem irányít, tanít bennünket a hétköznapi életben is (Tit 2,11-12). Minden kudarcérzetet, minden haragot, sebet, keserűséget legyőz. Bárcsak több érzékenység lenne az életünkben a kegyelem iránt, és testvéreink életében is! A kegyelem szemben áll a megtorlás, a bosszú, a visszavágás minden gondolatával. Aki Isten kegyelmében él, más szemmel néz testvéreire! Tudja, hogy Isten csak jót akar nekünk. Ha valaki közülünk híjával van Isten kegyelmének, ez azt mutatja, hogy már nincs boldog közösségben az Úrral. A vele való gyakorlati kapcsolat valamilyen módon megzavart.

19

Pál fölszólít bennünket: „Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt”. Azután így folytatja: „Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban” (Ef 4,31-32). Itt erős ellentétek jelennek meg előttünk. Keserűség, düh, harag, kiabálás és istenkáromlás helyett részvétet tanúsítsunk, irgalmat és megbocsátási készséget. Ezek az erények olyan emberre jellemzők, aki Isten meg nem érdemelt jóságának tudatában él. Ezek Isten Szellemének munkája által jönnek létre bennünk. Hogyha az életünkben engedjük, hogy a keserűség terjedjen, végső soron az ördögnek adunk teret, és akadályozzuk Isten Szellemének a munkáját. Csak az Ő munkája nyomán győzhető le a keserűség, és tapasztalhatjuk meg újra a kegyelem jelenlétét.

A gyógyítás eszközei Isten azt szeretné, hogy egyáltalán meg se engedjük, hogy keserűség támadjon bennünk. De hogyan tudjuk azt megakadályozni, hogy a szívünkbe valami be ne fészkelődjön? Pál arra szólít fel bennünket, hogy minden gondolatot ejtsünk foglyul Krisztusnak való engedelmességben (2Kor 10,5). Hogyha életünkben megkeserítő körülmények jelennek meg, akkor beszélhetünk ezekről Urunkkal. Amikor egyik testvérünk iránt keserű gondolatok támadnak a szívünkben, akkor ezzel az Úrhoz szabad mennünk. Ehhez hozzátartozik az a feltétlen készség, hogy megbocsássunk testvéreinknek akkor is, amikor véleményünk szerint nekünk van igazunk. Kérjük Urunktól azt a kegyelmet, hogy a körülményeket és az embereket az Ő szemével lássuk. Hogy az újabb, további meggyökerezést megakadályozzuk, nem elég, ha csak azt vagdossuk le, ami a felszínen láthatóvá vált. Lehetséges, hogy ez egy ideig sikerül. Egymás felé kirakatkedvességgel viselkedhetünk, a szívünkben azonban ott ül a keserűség és az irigység, és a rosszindulatú gondolatok egyre inkább gyökeret vernek. A gyökérkezelés ebben az esetben radikális kiszakítást jelent. Semmi más nem segít! Mint ahogy a kertben a gyomokat nem úgy irtjuk ki, hogy azok föld feletti részét levágjuk, ugyanígy a keserűség gyökerét is gyökerestül kell eltávolítani. Ez akkor is érvényes, hogyha valami már sok évvel ezelőtt

20

került bele a szívbe. Akkor is, amikor már talán évek vagy évtizedek óta keserű gondolatokat cipelünk magunkkal. Soha nem késő, hogy ezeket a gyökereket kitépjük! Előfordulhat, hogy testvér a testvérrel (sőt házastársával) évek óta egyetlen szót sem vált. Ilyenkor nincs többé semmi remény? A keserűségünket magunkkal kell vinnünk a sírba? Jób egy ideig ezt gondolta: „A másik meghal keserű lélekkel, mert nem élvezte a jót” (Jób 21,25). Nem, még ekkor is van remény. Egyetlen keserűség sem kapaszkodhat belénk olyan erővel, hogy Isten ezt a gyökeret ki ne húzhatná. A Szellem erejével a hosszú időn át megnövekedett gyökereket is ki lehet tépni nyílt és őszinte beismeréssel. Ugyanakkor engedhetjük, hogy az Úr megmutassa nekünk, hol tudunk segíteni olyanoknak, akik képtelenek kikerülni a keserű gondolatok körforgásából. Jób példája bátoríthat ebben bennünket. Próbája kezdetekor azt mondta Istenről: „Lélegzetet sem hagy vennem, hanem keserűséggel lakat jól” (Jób 9,18). Ha valakinek emberileg oka lett volna arra, hogy kellemetlen vigasztalói ellen megkeseredjen, akkor az Jób lenne. Azonban szenvedésekkel teli útjának végén Isten őt keserűségéből kigyógyította. Ekkor mondta a következőket: „Ki merné elhomályosítani az örök rendet tudatlanul? Azért mondottam, hogy nem értem. Csodálatosabbak ezek semhogy felfoghatnám” (Jób 42,3). A keserűség gyökere eltűnt Jób szívéből. „Öltsetek tehát magatokra – mint Isten választottai, szentek és szeretettek – könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen, ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is. Mindezek fölé pedig öltsétek föl a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent. És a Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben, hiszen erre vagytok elhíva az egy testben. És legyetek háládatosak. A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, szellemi énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek. Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek Őáltala” (Kol 3,12-17). E. A. Bremicker (Halte fest 3/2010)

Vetés és Aratás

„MI VAN A HÁZADBAN?” Az Úr Jézus egyszer azt mondta a két vaknak, akik irgalomért könyörögtek hozzá: „Legyen a ti hitetek szerint” (Mt 9,29). Még ma is érvényes, csodálatos tény, hogy az Úr tevékeny, cselekvő hatalma bizonyos mértékig függ a hitünktől, a kitartásunktól, a türelmünktől, vagy a reményteljes várakozásunktól. A római századosnak, aki „nagy” hitéről tett tanúságot, azt mondta az Úr: „Legyen a te hited szerint” (Mt 8,13). Ugyanezt a gondolatot találjuk a 2Királyok 4,1-7-ben. Ott Isten Elizeus próféta által csodát tett, és segített egy szegény özvegyasszonyon. Amíg az özvegy üres edényeket tudott hozni, addig az olaj csak úgy ömlött a korsójából. Az üres edények száma és nagysága határozta meg az olaj mennyiségét. Más szavakkal: Isten ereje várt a hitére. A hit volt a mértéke ennél az esetnél annak, hogy mekkorák Isten cselekvő segélyforrásai. Emlékezzünk csak Ábrahám kéréseire, amikor Isten elhatározta, hogy ítéletet tart Sodoma és Gomora felett. Ameddig Ábrahám elment közbenjáró könyörgésével, addig kapott ígéretet, hogy nem pusztul el a város (1Móz 18,1733). Ugyanígy Istennek ezt a kegyelmét mutatja be a 2Királyok 4. fejezete, de találunk itt még valami mást is. A próféta megkérdezte az asszonyt: „Mondd meg nekem, mi van a házadban?” (2. v.) Hasonló kérdést intézett később az Úr Jézus a tanítványaihoz: „Hány kenyeretek van?” (Mk 6,38) Izráel népe történelmének kezdetekor pedig Isten azt kérdezte Mózestől: „Mi van a kezedben?” (2Móz 4,2) Isten azt akarja, hogy azt használjuk, amink van. Lehet, hogy az teljesen elégtelennek látszik arra, hogy a felmerült szükségletet kielégítse. De akárhogy is, azt kell igénybe vennünk. Így az egyik oldalon van egy pásztorbot, a másik oldalon Izráel népe, amelyet ki kell szabadítani a szolgaságból. Vagy pedig egyfelől van mindöszsze egy korsó olaj, másfelől viszont egy hitelező és egy nagy adósság, amelyet ki kell fizetni, kü2010. évi 3. szám

lönben a hitelező elviszi a fiakat rabszolgának. Egyfelől van öt árpakenyér, másfelől 5000 éhes férfi, akiket jól kell lakatni. És mégis, milyen csodálatos dolog, hogy az Úr mindig a meglevőt veszi igénybe, és azt bocsátják rendelkezésére. Bethániai Máriáról azt mondja az evangélium: „Megtette, ami tőle telt” (Mk 14,8). Hasonlóképpen így szól a próféta a 2Kir 4-ben: „Mondd meg nekem, mi van a házadban?” És ha az özvegy előhozza mindazt, amije van – mindössze egy korsó olajat –, akkor hittel tekinthet fel Istenre, az Ő hatalmára és ígéretére. És mi az eredmény? Nemcsak az adósságát tudja kifizetni, hanem ami marad, abból számos napig táplálni tudja a családját. Az öt árpakenyér nemcsak arra elég, hogy az ötezreket jóltartsa, hanem a maradék darabokból megtelik tizenkét kézikosár. Mózes a botjával nemcsak kivezette Izráelt Egyiptomból, hanem ezzel a pásztorbottal, Isten botjával elvezette Isten népét pusztai vándorlásának a végéig. Pál apostol azt írja, soha ne feledjük, hogy „a mi alkalmasságunk Istentől van” (2Kor 3,5), és „ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak” (2Kor 4,7). I. G. Bellet

Túl sok szavam van Túl sok szavam van, annyi kérésem! Te csak egyet szólsz: „Jöjj velem!” S várod, hogy induljak hozzád engedelmesen. Taníts meg erre engem, Istenem! Lázár Istvánné

21

ÖVEZD FEL MAGAD!

4. Övezd fel magad prófétai szolgálatra!

sugallt beszéd a szíveket megszólítja. A prófétálás a gyülekezet épüléséhez szükséges, és annak Jeremiást, az ifjú prófétát javát szolgálja. Szolgálatunkban dereka felövezésére szólította lényeges és fontos, hogy a teljes fel Isten (Jer 1,17). A szőrből üzenetet hamisítatlanul adjuk készült ruhával együtt, ez volt tovább. Ha pl. valaki így idézi a próféták ismertetője (2Kir a János 3,16-ot: „Mert úgy sze1,8). Az öv azonban több volt, rette Isten a világot, hogy az Ő mint egy ismertetőjel, a próféegyszülött Fiát adta, hogy el ne tai szolgálat elszánt teljesítévesszünk, hanem örök életünk sére utalt. legyen”, akkor hamis prófétáJeremiásnak mindent el (2.) nak bizonyul. Azt hiteti el az emberekkel, hogy kellett mondania a népnek, amit Isten paranautomatikusan részesei Isten üdvözítésének. csolt neki, és nem volt szabad elcsüggednie. Az isteni üzenet viszont így hangzik: „Mert úgy Hírül kellett adnia a teljes üzenetet, semmit sem szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát elhallgatva, vagy elgyengítve annak tartalmát. adta, hogy mindenki, aki hisz Őbenne, el ne vesMeg kellett mutatnia nekik hűtlenségüket, és fel kellett hívnia őket a megtérésre (Jer 6,16.26), be- szen, hanem örök élete legyen.” Az embernek fel szélnie kellett nekik a csapásokról és az elűzetés- kell öveznie a derekát, mint az erő helyét. De ne ről is (14,17; 15,1). Meg kellett ismertetnie velük a saját erőnkkel, hanem az Istentől kapott erővel az életnek és a halálnak az útját (21,8). De beszél- akarjunk szolgálni (1Pt 4,11). Csak így dicsőülhet hetett az Úr örökkévaló szeretetéről is népe iránt, meg Isten a mi szolgálatunk által. hogy bűnbánat és megtérés által újra összegyűjti és megvigasztalja majd őket. Az öv behatárolja a próféta érzéseit is. Nem lehetett túl szoros, de túl laza sem. Amikor Jeremiás látta a nép hűtlenségét (Jer 4,19), sírt, mivel Isten nyája tévútra került (13,17). Bár Jeremiást a siralmak prófétájának nevezik, mégis az egész üzenetet továbbadta, de nem anélkül, hogy belsőleg át ne élte volna azt. Jónás prófétából viszont, saját tanúsága szerint hiányzott az együttérzés. Bosszantotta az, hogy Isten szánalmat érzett a bűnbánatra kész Ninive iránt, és megőrizte az ítélettől (Jón 3,10; 4,1). Az Isten által neki ajándékozott, majd elvett csodálatos bokor közelebb állt hozzá, mint a tizenkétszer tízezer ember a városban. Más próféták könnyelműen bántak az üzenettel. Ezt mondták: „Béke, béke!”, pedig nem is volt ott semmilyen béke (Jer 6,13-14). Az Emberfia sírt Jeruzsálem felett, és ezt mondta: „Bár felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemeid elől” (Lk 19,41-42). A jövendölés nekünk is szól: „Törekedjetek a szeretetre, buzgón kérjétek a szellemi ajándékokat, de leginkább azt, hogy prófétáljatok” (1Kor 14,1). Ez a prófétálás, az Isten Szent Szellemétől

22

5. Övezd fel magad pásztori szolgálatra! Az Úr Jézus a János 13-ban saját példája alapján mutatja meg, hogy mit jelent szeretni a testvéreinket és szolgálni nekik. A lábmosás része a pásztori szolgálatnak. Nem a legeltetést és őrzést, hanem a gondozást illusztrálja. Az Úr tulajdonképpen egy rabszolga szolgálatát végezte el a tanítványai felé, noha Ő volt a tanítójuk és Uruk. Letette felsőruháit, vett egy vászonkendőt, és magára kötötte. Ebben jut kifejezésre Önmaga átadása és szolgálata, amit nehéz visszautasítani. A víz, amit a tálba öntött, Isten Igéjére utal, amelynek többszörös hatása van. Isten Igéje megtisztít és kiigazít bennünket, és ez gyakran az Úr Jézus személyére utal. A lábak megmosása pedig felfrissít és üdít. (A vászonkendővel való megtörlés azt mutatja, hogy nemcsak buzdításra, hanem vigasztalásra is szükségünk van; 1Kor 14,3). Pál Isten irgalmával buzdította a keresztyéneket Rómában. Nem éri ez el a mi szívünket is, és nyújt vigasztalást mindenkor? Isten könyörülete arra emlékeztet, ahogyan Isten szíve irgalmasságra indult nyomorult, bűnös állapotunkon. Nem nyílik-e meg a mi szívünk is, hogy örömmel fogadjuk az Úr beszédét? Fontos továbbá, hogy az Úr minden tanítvány lábát megmosta. Jánosnak éppen olyan szüksége volt erre, mint Péternek, Tamásnak, valamint Vetés és Aratás

Andrásnak. Ugyanakkor, ezáltal mutatja meg a kötelezettségünket, a szolgálatunkat egymás felé is: „Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek. Bizony, bizony, mondom nektek: a szolga nem nagyobb az uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki elküldte. Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha így cselekesztek” (Jn 13,14-17).

6. Övezd fel magad a papi szolgálatra! Minden hívő számára adatott az ajándék, hogy a papi szolgálatot gyakorolja (1Pt 2,9). Az ószövetségi papi öltözékben gyakorlati útmutatásokat találunk a mi papi szolgálatunkra is. Az öltözék részeit képezte a köpeny, az öv, a süveg és a megfelelő lábravalók. A papi szolgálat alapja a vérrel és olajjal való meghintés volt. Minket az Úr Jézus Krisztus vére tisztított meg, és Isten Szent Szelleme pecsételt el, aki képessé tesz a papi szolgálatra (Ef 1,7.13; Fil 3,3). A vászon lábravaló a pap gyakorlati életét jellemzi. A vászon fehér színe arra emlékeztet, hogy

ne szennyezzük be a ruháinkat (Jel 3,4). Ez azt jelenti, hogy az ember tudatosan ne tegye tisztátalanná magát. Ha ez mégis bekövetkezik, ez érvényes: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz Ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól” (1Jn 1,9). Az Úr vacsorájával kapcsolatban pedig: „Vizsgálja meg azért az ember önmagát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból” (1Kor 11,28). Az öv készséget jelent a papi szolgálatra. Hogyan akarunk szolgálni, ha nem táplálkoztunk, vagy nem vagyunk készek? Bárcsak Isten Szent Szelleme úgy tudna hatni ránk, ahogyan Ő akar2010. évi 3. szám

ja, és akin keresztül Ő akarja (1Kor 12,11)! Ez csak akkor lehetséges, ha készen állunk erre. Eljákím („Isten felemel”) papról azt olvassuk, hogy az övét szorosan meg kellett kötnie. Ez a papi szolgálat megerősítését szolgálja Isten és az emberek előtt (Ézs 22,21). A süveg az Istentől, valamint Főpapunk, az Úr Jézustól való függés és a neki való alárendelés kifejezője. Isten nem az önmegvalósítást kívánja a papi szolgálatban, hanem az Ő rendeléseinek a követését. Minden ruhadarab a pap ékességét szolgálja. Nekünk „a Krisztus ékességében és szépségében” szabad megállnunk Isten előtt. A papi öltözéknek vászonból kellett készülnie, nem gyapjúból, hogy „ne öltözzenek úgy fel, hogy megizzadjanak” (Ez 44,18), és semmi sem látszódhatott a testükből. Isten nem kíván testi aktivitást, mert minden, ami a (hús)testünktől származik, zavaró az istentiszteleten.

7. Övezd fel magad, úgy várd az Urat! Lukács evangéliumában erre hív fel bennünket az Úr: „Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva. Ti pedig legyetek hasonlók az olyan emberekhez, akik várják, mikor tér viszsza uruk a menyegzőről, hogy amikor megérkezik és zörget, azonnal ajtót nyithassanak neki” (Lk 12,35-36). Mi várjuk az Urat. Ezt a várakozást kétféle jel kíséri: először a felövezett derék, másodszor pedig a meggyújtott lámpás. A felövezett derék azt mutatja, hogy nem bizonyos prófétai események beteljesedésére várunk, hanem mi minden pillanatban Őt várjuk. A meggyújtott lámpásra azért van szükség, mert az éjszaka sötétségében élünk. Ezek pedig világosságot vetnek az utunkra, és megőriznek a szellemi elalvástól. Bárcsak ébren találna bennünket a mi Urunk, amikor eljön! Az Úr Jézus felhívását a Lukács 12-ben az Ő ígérete követi, amely az Ő örökkévaló szolgálatát mutatja be:

„Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, amikor megérkezik, virrasztva talál. Bizony, mondom nektek, hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik” (Lk 12,37).

M. Furrer

23

Ki ne szeretne * Tiszteljük egyboldog házasságban más szüleit, rokoélni? Sajnos a hívő nait. házasságok felett is Mivel Isten másNe engedjük olykor sötét fellegek tornyomilyennek alkotta a férfit, sulnak. Vajon milyen okok házastársi mint a nőt, jó, ha ezt tudatomiatt „gördül előre nehezen a sítjuk magunkban. Egy férfi kapcsolatunkat szekér”? Valóban nem tehetünk például szeret nagy terveket róla? Jó néha alapos önvizsgálatot elszürkülni! szőni. L. Dillow mondta egyszer: tartani. »Egy feleség átgázolhat házasságukon Íme, szolgáljon itt néhány jó tanács, szöges csizmával, rátaposva férje nagy teramelyek tudatos megfontolása áldásul szolgálhat veire.« a család életére. Egyszer, amikor öt gyermekünkkel együtt „Ma már sok jó könyv van ebben a témában, utaztunk Wartburg autónkban, így ábrándozott amelyek segíthetnek. A férjemmel mi is tudato- a férjem, sajnálva bennünket, hogy szorongunk san megvizsgáltuk, hogy mi az, ami segít a kap- a hátsó ülésen: »Egyszer, majd lesz egy mikrobucsolatunk építésében. A következőkre jutottunk: szunk, abban mindenki kényelmesen el fog fér* A céljaink közösek. Szeretnénk Isten akarata ni.« Hát, ami eszembe jutott, az ’szöges talpú átszerint élni, Jézus Krisztushoz hasonlóvá formá- gázolás’ lett volna, ezért nem szóltam, de reálisan lódni, szem előtt tartva, hogy üdvösségünk van. gondolkodva erre semmi esélyünk sem volt. * Elkötelezettek vagyunk egymás iránt. (ÖnPár évvel később Isten megmutatta, hogy neki magunkat egymásnak ajándékoztuk.) semmi sem lehetetlen. Egy osztrák ismerősünk * A férjem a vezető a házasságunkban, én pe- azt mondta a férjemnek: »Bayer úr, adja el ezt az dig segítőtársa vagyok. Szívesen teszem, s a gyer- öreg autót, én pedig odaajándékozom a mikrobumekeim előtt is ezt az elvet képviselem (Ef 5,22). szomat. Az én feleségem nem tud benne felállni, * Rendszeresen átöleljük a maga felesége igen. Mi egymást, töltögetjük egyveszünk egy magasabmás ’szeretettankját’. Elisbat.« merő szavakkal igyekszünk Az öreg kocsink ára egymásban a jót erősíteni; a elég lett az átírás költsérossz tulajdonságokat elhorgeire, és lett egy hétszedozni; tapintatos szeretettel mélyes autónk! Addigvisszajelzést adni. ra a négy gyermekünk * Feltárjuk egymás előtt mellett már két fogadott az érzéseinket. (Úgy érzem… gyermekünk is volt, így Nekem rosszul esett...) jól ki tudtuk használni a * Ha valamit meg kell benagy kocsit.” Bayerné Papp Ágnes szélnünk, nem általánosítgatunk. (Te mindig...; te soha...) Ki adni tud * Megbántódás esetén bocsánatot kérünk, és nem emlegetjük többé a dolgot. Boldog, ki adni tud, * Amikor csak lehet, együtt étkezünk, hétközám érte mit se várván. nap is ízlésesen terített asztalnál. Boldog, kit hála tölt * Amikor hív a férjem, hogy menjek vele egy és hála tart a vártán. kis kikapcsolódásra, pihenésre, igyekszem félreBoldog, ki úgy szeret, tenni minden akadályt. Jót tesz a kapcsolatunkmint akit úgy szeretnek, nak az együtt töltött idő. ahogy van, a KRISZTUSÉRT * Igyekszünk apró figyelmességekkel meglepvállal és hord keresztet. ni egymást. Füle Lajos * Ki szoktuk kérni egymás véleményét, lehetőleg javaslat formájában.

24

Vetés és Aratás

Mire

Alamizsnát adunk a szegényeknek?

képes egy sánta?

Isten sokkal többet akart tenni ennél! Nem ismerjük a nevét. A Biblia is csak úgy hívja, „egy születése óta sánta férfi.” (Olvassuk el a Cselekedetek 3., 4. fejezetét!) Vajon mit érezhettek a szülei, amikor világra jött? Aligha számítottak arra, hogy a fiuk sánta lesz. Inkább talán azt remélték, hogy egy napon ő folytatja majd a családi vállalkozást; vagy törvénytudó lesz; vagy időskorukban ő lesz a támaszuk. Nem ismerjük a reményeiket. Azt viszont tudjuk, hogy a fiuk nyomorék volt, és ez a többi embertől eltérően minden lehetőségtől megfosztotta. Az anyagi kilátásai is kétségbeejtően szűkösnek mutatkoztak, hisz teljesen mások segítőkészségére volt utalva. Mert mi mást is tehetne egy sánta? Nem véletlen, hogy a Szent Szellem így sugalmazta ezt az igeverset: „születése óta sánta férfi.” Eszünkbe jutnak az Úrnak Jeremiáshoz intézett szavai: „Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek, népek prófétájává tettelek” (Jer 1,5). Isten ismerte Jeremiást születése előtt, születése pillanatában és utána. Ismerte ezt a sánta embert is, és ismer mindenkit, akit megteremt. Ismeri a születés körülményeit, akárcsak azt is, hogy ki születik boldog, és ki születik boldogtalan családba. Akár egészségesen, akár betegen születtünk, az életünk Isten áldó kezében van. Ezért bízhatjuk rá gyermekeink születését. De mit is tehetett ez a sánta ember? Mindössze annyit, hogy valakit megkérjen, vigye az Ékes-kapuhoz, hogy ott kolduljon egész nap. Vagy mégsem csak ennyit? Az ima órájában, az Ékes-kapunál történt meg az, amit Isten már előkészített: ennek a sánta embernek a találkozását Péterrel és Jánossal. Az apostolok sem sejtették, hogy aznap milyen nagy számban fognak lelkeket megnyerni Isten országa számára. Alamizsnát a szegényeknek? Dehogy! Isten mérhetetlenül többre készült. Arra, hogy 5000 lelket mentsen meg (4,4), és hogy elkezdje a bizonyságtételt a sánta ember gyógyulásának a csodája által. Ugyanis a szemtanúk elkezdtek érdeklődni, és 2010. évi 3. szám

Péter előtt kirajzolódott a jövő: hirdetni fogja az evangéliumot. E gyógyulás után többen tértek meg, mint pünkösdkor. Íme, erre képes Isten és egy sánta ember. Isten mindig is így dolgozott: „…az én erőm erőtlenség által ér célhoz” (2Kor 12,9). Az Ő ereje a mi gyengeségeinken keresztül ér célba. Pál ezért így folytatja: „Nagy örömest dicsekszem azért az én erőtlenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék énbennem.” Ez bátorítson minket, amikor szembesülünk az erőtlenségeinkkel. Számíthatunk az ellenség elbátortalanítására, aki azt állítja, képtelenek vagyunk bármire is Istenért. „Hagyd másra, aki jobban képzett. Ne is próbálkozz ezzel, úgysem fog sikerülni! Ugyan, mire vagy te képes?” Talán te is korlátokkal küszködsz. Ezek lehetnek fizikai, érzelmi vagy értelmi korlátok. Lehet, hogy úgy érzed, a körülményeid teherként nehezednek reád, amelyek, ha eltűnnének, valami érdemlegeset tudnál tenni Istenért. Talán úgy gondolod, hogy a gyülekezeted kicsi, és kevés ajándékkal rendelkezik. Mit tehetsz, hogy széttörd a korlátokat, hogy fricskát adj szűkös lehetőségeidnek, kérdezed talán magadtól. Ennek a gondolkodásmódnak az a hibája, amit Pál is felismert, hogy maga a gyengeség, a korlát tartotta meg az apostolt az Istentől való függésben. A korlátoktól való szabadság öndicsőítést válthatott volna ki Pálból, és így Istentől elrabolta volna a neki járó dicsőítést. Mindent elrontott volna, az korlátozta volna az áldást. Olvassuk tovább az Igét: „Ezért a Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős ” (2Kor 12,10). Mit cselekedhet tehát egy sánta ember? Megengedheti Istennek, hogy nagy dolgokat vigyen végbe általa. Kétségkívül, Isten sok férfi és nő egészséges lábát nem tudta arra használni, hogy 5000 embert hívjon Krisztushoz, mert „…nem a férfi izmaiban gyönyörködik. Az istenfélőkben gyönyörködik az Úr, azokban, akik az Ő szeretetében bíznak” (Zsolt 147,10b, 11). Brian Gunning

25

A széles és a keskeny út

4. Jézus Krisztus – az egyetlen ajtó a mennybe Csak egy kapun lehet bemenni a mennybe, és ez az egyetlen ajtó Jézus Krisztus, a jó Pásztor. Ő a mennybe vezető szoros kapu. A János 10, 7-12-ben olvassuk: „Jézus tehát így szólt hozzájuk: »Bizony, bizony, mondom néktek: én vagyok a juhok ajtaja. Aki énelőttem jött, mind tolvaj és rabló, de a juhok nem is hallgattak rájuk. Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, megtartatik, az bejár és kijár, és legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek. Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. Aki béres és nem pásztor, ... látja a farkast jönni, elhagyja a juhokat, és elfut…«” Ezen egyértelmű bibliai kijelentés alapján bizonyosak lehetünk abban, hogy Jézus Krisztus az egyetlen út Istenhez. Ezt nem emberek mondják, hanem maga Jézus Krisztus jelenti ki magáról. Ilyen világos Isten Igéje. Itt nincs mit magyarázni, és nincsenek kibúvók. Az út, amely az életre visz, nagyon keskeny.

A jócselekedeteim a mennybe juttatnak? Hamis az a nézet, amelyet a humanizmus és a népi kegyesség is támogat, amely a jócselekedeteken alapszik. „Olyan sok jót teszek, annyira igyekszem! Munkálkodom, sanyargatom magam, lemondok a húsról, sőt még a szexuális életről is” – hirdetik a különböző vallásokban. Néhányan meditáció által szeretnék kiérdemelni a mennyországot, vagy drogok segítségével keresnek megoldást. Mások a keresztyén hagyományaikra hivatkoznak: „De hiszen én keresztyénként nőttem fel, mindig elmentem a templomba, résztvettem minden keresztyén szertartáson."

26

A szertartásokra való hagyatkozás is a Sátán kelepcéje, amibe belecsalja az embereket A vélt jó cselekedeteket egyedül Isten ítéli meg: azt, hogy az Ő szemében mi jó és mi nem. Egy cselekedet csak akkor jó, ha hitből van, ha azt a Szent Szellem által teszik. Minden cselekedetet meg kell előznie a Jézus Krisztusban való hitnek, az újjászületésnek (Jn 3). Minden jó cselekedet azzal kezdődik, hogy nem magunkban, hanem teljesen Isten kegyelmében bízunk: Az ÚR Jézus fizetett a bűneinkért. Az egész Biblia azt tanítja, hogy csak Isten kegyelme és az ígéreteiben való hit – amit Ő munkált ki – az, ami meg tud változtatni minket. Isten kegyelemből, Jézus engesztelő halála által tekint igazzá minket. A jó cselekedet a hit gyümölcse. Természetesen a cselekedetek hozzátartoznak a hithez. Jakab írja az 1,22-24-ben: „Legyetek az Igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat. Mert ha valaki csak hallgatója az Igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát. Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt.” És egészen egyértelmű a Jakab 2,26-ban: „Mert ahogyan a test halott a lélek nélkül, ugyanúgy a hit is halott cselekedetek nélkül.” Tehát a cselekedetek hit nélkül nem tudnak megmenteni, és a hit cselekedetek nélkül nem Istentől való hit. Gyakran hasonlítják Jézus követését egy vonathoz: elől a mozdony Isten Igéje és az ígéreteiben való hit. A kocsik pedig a cselekedetek és az érzések. Isten előtt tehát nem hivatkozhatunk egyháztagságunkra, a hagyományokra vagy a jócselekedetekre, hanem csak elfogadhatjuk Jézus golgotai áldozatát, átadhatjuk életünket Jézusnak, és a Szent Szellem által követhetjük Őt. Így érik meg bennünk a Szellem gyümölcse, és fogunk jót cselekedni.

A teológiai tanulmányaim a mennyországba

juttatnak?

Másvalaki talán azt mondhatja: „Teológiát tanultam és sok tudást összegyűjtöttem. Jártam bibliaiskolába, és elolvastam az egész Szentírást.” Ez megment? Nem, ha emellett a Jézussal való bizalmas, szívbeli kapcsolat hiányzik! Az életünkben az Úr Jézusnak kell elfoglalnia a szívünk trónját ahhoz, hogy ne magunknak, hanem Istennek tetsző életet éljünk.

Vetés és Aratás

Az 1Korintus 13,1-3-ban áll: „Ha emberek vagy tartsunk szívünk állapota miatt. Még nem késő angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs megtérni! bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy Aki beviszi a világot a gyülekezetbe, az elvipengő cimbalom. És ha prófétálni is tudok, ha lágiasítja a gyülekezetet minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek Aztán vannak olyanok, akik keresztyénnek nebirtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyvezik magukat, és ezt mondják: „Hiszen élhetünk hogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs ugyanúgy, mint a világ: választhatjuk ugyanazt bennem: semmi vagyok. És ha szétosztom az egész a zenét, ruházatot, programokat, szórakozásokat, vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet – hiszen mindent szabad.” Így az ember beviszi a pedig nincs bennem: semmi hasznom abból.” világot a gyülekezetbe – és a gyülekezet olyan lesz, Itt Jézus Krisztus szeretetéről van szó, amit el mint a világ. Aki beviszi a világot a gyülekezetbe, kell fogadnunk, válaszolnunk kell rá, és tovább az elvilágiasítja a gyülekezetet! kell adnunk az embereknek. Hit, remény, szeretet Van ehhez egy nagyon jó példám: Az egyik (1Kor 13,13) – a Szent Szellem ezen három ajándéka ember az asztalon áll, a másik előtte, a földön. döntő az Úr Jézus helyes követésében. Most mindkettő megpróbálja a másikat maga felé Jelek és csodák a mennybe juttatnak? húzni. Megállapíthatjuk, hogy sokkal könnyebb Aztán vannak, akik keresztyénnek nevezik ma- valakit lefelé, mint felfelé húzni. Ez a példa óv gukat, és ezt mondják: „Nem tudok hinni, ha nem attól, hogy szoros kapcsolatot kössünk a világgal, látok jeleket és csodákat.” Ebben az esetben „cso- akár barátság, akár házasság (egy keresztyénnek dafüggő” hitről beszélünk. Az Úr Jézus azt mondja nem szabadna hitetlennel házasságot kötnie), vagy erről a Máté 7,22istentiszteleteken 23-ban: „Sokan és evangelizácimondjá k majd ókon használt nekem ama na„b e vá lt” v i l ág i pon: Uram, Uram, módszerek által. nem a te nevedNagyon gyorsan ben prófétáltunkérvényesülhet a e, nem a te nelefelé húzó erő. vedben űztünk-e Isten Igéje elki ördögöket, és lent mond ennek nem a te nevedaz elvilágiasodott ben tettünk-e sok gondolkodásnak: „Az az Isten akacsodát? És akkor rata, hogy megkijelentem nekik: szentelődjetek...” Sohasem ismer(1Tesz 4,3). A megszentelődés a világtól, ill. azoktól telek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!” Ezek az emberek jeleket és csodákat tettek, a területeitől való elkülönülést jelenti, amelyek démonokat űztek ki, Jézus nevét használták, de a Isten-ellenesek. szívük távol volt tőle. Mint ahogy a néptömeg, ők Természetesen, élvezhetjük Isten alkotásait, is akarták Jézus csodáit, de Jézus sebeihez nem és köszönetet mondhatunk értük Istennek, de a közeledtek. Nem fogadták el az Isten Szellemével bűnös dolgoktól óvakodnunk kell. Ezek soha nem való elpecsételést, amely által a világot és magukat szolgálják a megszentelődésünket. is legyőzhették volna, és egyedül Jézus Krisztust Ezzel kapcsolatban szeretnék utalni a 2Korinkövethették volna. tus 6,14-ben olvasható figyelmeztetésre, amelyet Ma is sokan vannak, akik Jézusnak azt mondják érdemes komolyan megfontolnunk: „Ne legyetek „URAM, URAM”, de mégsem tartoznak Őhozzá. a hitetlenekkel felemás igában!” Jézusnak ezen szavai újra és újra alkalmat adnak (Folytatjuk.) arra, hogy megvizsgáljuk magunkat, és bűnbánatot Lothar Gassmann 2010. évi 3. szám

27

Születésnapi interjú Az Úr Jézus születésnapjának a megünnepléséről földi élete idejében (33 év) nem olvasunk a Bibliában. Mint emléknap, később sincs feljegyezve. Mi, földi teremtmények általában annál inkább ünnepeltetjük magunkat évről évre, születésnapunkra emlékezve. E nap körül sok a tervezés, szervezés, meghívás, ajándékozás. És végül a kérdések: „Milyen volt? Hogy sikerült? Tetszett-e? ” Több mint 2000 éve ünnepeljük az Úr Jézus születésnapját mindenütt a földkerekségen különböző módon: népek, kultúrák, szokások, hagyományok szerint. Most kérdezzük meg az ünnepeltet! – Úr Jézus, meg vagy elégedve születésnapod ünneplésével? Tetszenek-e ezek az ünnepek? – Röviden Ézsaiás próféta szavaival válaszolhatok: „Ez a nép csak ajkával tisztel engem, a szíve azonban távol van tőlem. De hiába tisztelnek engem, ha olyan tanításokat tanítanak, amelyek emberek parancsolatai” (Mt 15,8-9; Ézs 29,13). – Miért? Úr Jézus, hogy érted ezt? – „Én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz énbennem, ne maradjon a sötétségben” (Jn 12,46). Mégis, a születésem után sokan a sötétséget választották. Az első századokban a népek továbbra is pogány isteneket imádtak, misztikus vallásokat, kultuszokat gyakoroltak. Ez nem kevés veszélyt jelentett az első keresztyén gyülekezeteknek: keveredést, összeolvadást a pogány kultúrákkal. Minden történelmi korszaknak megvan a jellegzetes, sötét árnya. Csak két példát említek. Még születésem előtt az 5. században Mithrász, óperzsa istenség – a világosság és a jóság istenének segítője, aki később maga lett a napisten – egy új vallást terjesztett el egész Kis-Ázsia, majd a Római Birodalom területén: a Mithrász kultuszt. Születésem után, a 3. században ez a vallás elérte a csúcspontját. Mithrászt messiásként tisztelték, aki mint napisten, győzni fog a gonosz hatalmak felett. December 25-én ünnepelték a születésnapját. Később ezt jelölték ki az én Földre jövetelem napjának is, vagyis karácsonynak. … ez lenne az én születésnapom? A földkerekségen más irányba tekintve, szintén sötétséget találtam. A névleges kereszténység so-

28

kat átvett az egyiptomi, a babiloni és az ó germán pogányságból. Például a fák és oszlopok imádatát, amelyet a fenyőfák díszítésével vittek tovább. Az ősi Wotan főistenből nagyszakállú télapókat keltettek életre, akik az emberek között ajándékokat osztogatnak. A Skandináviában élő germánok december 25-én tarják a fény ünnepét (Lucia). A reggel felkelő legyőzhetetlen Napot ünneplik, és tisztelik a fenyőfát, a Yul fát, mint jelképet, az ősnemzést, az istenek emberré lételét. … ez lenne az én születésnapom? – Ó, Úr Jézus, igen messze visszanéztél az időben. Azóta sokat változott a világ. Milyen a keresztyénség ma, hogyan ünnepelnek Téged? – Hát igen, az utóbbi időben modern bálványimádással találkoztam. Bekopogtam néhány ún. keresztyén házba, azután bemutatkoztam, hadd lássam, ismerik-e azt, akit évről évre ünnepelnek. Az 1. háznál: – „Én vagyok a világ világossága, aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága” (Jn 8,12). – Halljátok, itt egy vak ember, nem látja, hogy fényben tündököl a ház, gyertyák lángolnak, fényszórók ragyognak, díszek csillognak – és ő akar világítani… Szegény ember, eredj, keress máshol munkát magadnak. (Szíveinket, gondolatainkat ugyan ki ismeri, az maradhat sötétségben.) – … és becsukták az ajtót előttem, nem ismernek… A 2. háznál: – „Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha” (Jn 6,35). – Ugyan, kedves pékmester, karácsonykor kalácsot sütünk, meg bejglit, tortákat, kenyeret nem kérünk… – … és becsukták az ajtót előttem, nem ismernek… A 3. háznál: – „Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem” (Jn 10,14). – Ha te jó pásztor vagy, keressél juhokat, bárányokat, gyülekezetet magadnak. Mi egy nagy család vagyunk, és mi magunk akarunk ünnepelni. – … és becsukták az ajtót előttem, nem ismernek… A 4. háznál: – „Én vagyok az út…” (Jn 14,6).

Vetés és Aratás

– Halljátok? Jött valaki az utazási irodától, de mi télen nem kelünk útra, itthon ünnepelünk. – … és becsukták előttem az ajtót, nem ismernek… Az 5. háznál: – „Én vagyok az igazság…” (Jn 14,6). – Halljátok? Egy ügyvéd ajánlja magát, de nekünk nincs peres ügyünk. (Egy kis csalás, veszekedés, hazugság nélkül pedig nem lehet megélni.) – … és becsukták az ajtót előttem, nem ismernek… A 6. háznál: – „… én vagyok az élet…” (Jn 14,6). – Szegény vándor! Látod mi az élet? Evés, ivás, élvezet, szórakozás, ünnepeken ezekből minél többet! Eredj innen, keress magadhoz való embereket! – … és becsukták az ajtót előttem, nem ismernek… … ez lenne az én születésnapom? Az emberek terveznek, szerveznek, rohannak, vásárolnak, csomagolnak, ajándékoznak, díszítenek, sütnek, főznek, esznek, isznak… Ünnepelnek igazi békesség és szeretet nélkül… De nem ismerik az ünnepeltet! – Megértettük csalódásaidat, Úr Jézus, mondd, milyen születésnapot akarsz magadnak? – „Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem” (Jel 3,20). „Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük” (Mt 18,20). „… aki énbennem marad, és én Őbenne, az terem sok gyümölcsöt… Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek. … Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben” (Jn 15,5-9). Ez az én születésnapom! – Köszönjük a válaszokat, Úr Jézus, megértettük. Tudjuk, hogy az Atya küldött téged, de sokan szeretnék azt is tudni, hogy milyen az Atya? – „Aki engem lát, látja az Atyát” (Jn 14,9). ……………………………………………… „Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az Ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal” (Jn 1,14). Anna Mária Seidel

2010. évi 3. szám

Karácsonyi remény A reményről sokat beszélünk. Reménykedünk abban, hogy szép idő lesz, hogy sikerül a vizsgánk, és hogy éppen azt kapjuk karácsonyi ajándékként, amit szeretnénk. De sokak számára a reményből hiányzik a bizonyosság érzése. Inkább hasonlít a kívánsághoz, amit szeretnének, ha megtörténne, de lehetetlen megtudni, hogy teljesül-e. „Reméljük” – mondják, és széttárják a karjukat. Valóban, az élet gyakran nem úgy alakul, ahogyan szeretnénk. Amikor kiábrándító, akkor optimizmusunkat csalódás és reménytelenség váltja fel. Hamarosan a cinikusság felé sodródunk, amikor semmi sincs, ami biztos, ami visszaadná a reményt. Ez volt jellemző akkor is, amikor az Úr Jézus belépett földi világunkba. Izráel, a hajdani büszke nemzet a pogány római császárság bábfigurája lett. A közemberek a vallás túlzott elvárásainak terhe alatt nyögtek. Évszázadokkal korábban ígéretet kaptak egy megmentőre, aki helyreállítja Izráel régi dicsőségét, de nem történt semmi, és reménytelenné váltak. De az Úr Jézussal a kiábrándult reménytelenségbe igazi remény született. Az akkor élők tragédiája azonban az volt, hogy ezt nagyon kevesen ismerték fel. Pedig mi várt rájuk? – Remény a bűnök bocsánatáért; – remény a ragyogó, örök jövőért; – remény Isten jelenlétéért és erejéért; – remény, amely látásunkat élessé teszi, amely megvéd a csalódásoktól. Az Úr Jézus olyan reménységet hozott, amely bizonyosság, nem csak kívánság, amely nem a valóság talaján áll. Csodálatos a zsoltáríró őszintesége: „Miért csüggedsz el, lelkem…? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki az Ő szabadításáért” (Zsolt 42,6). Örüljünk, hogy Jézus Krisztus azért jött, hogy sokkal jobbat adjon, mint a földi élet csalódásai. Amikor hit által elfogadod Őt, és mindent, amit megígért, remélheted, hogyha lesz is olykor ellentmondó óhaj a szívedben, erősebb lesz a bizalom, a bátor derűlátás, amely Isten Igéjének bizonyosságában gyökerezik. J. Stowell

29

Maszatos ablakok „…végezetre eltétetett nekem az igazság koszorúja, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon; de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését” (2Tim 4,8). Az egyik barátom megalapította a fejlődési rendellenességgel született fiúk és lányok otthonát. 1964-ben 36 gyermekkel kezdte meg munkáját, szerető lakókörnyezetet és iskolát biztosítva számukra. Célja a gyermekek egyedi szükségleteinek biztosítása, segítségnyújtás lehetőségeik eléréséhez, és hogy Isten szeretetében részesítse az ott lakókat, bátorítva őket az Úr Jézussal való személyes és növekvő együtt járásra. Az eredeti lakók már felnőttek, de még mindig az otthonban laknak. Az otthon tevékenysége azóta kibővült szakmai továbbképzéssel, és számos egyéb szolgáltatással, amelyben fontos szerepet kap többek között az evangélium terjesztése. Emlékszem rá, hogy egyszer a barátom megkérdezte tőlem: – Tudod-e, hogy mi a legnagyobb karbantartási gondja az intézetnek? – Fogalmam sincs! – válaszoltam. – A maszatos ablakok. A gyerekeink a kezüket és az arcukat az ablakhoz szorítják, mert nézik az eget, hátha ma lesz az a nap, amikor az Úr Jézus visszatér, és felviszi őket mennyei otthonába, ahol meggyógyulnak, és tökéletesek lesznek. – Ezt már szeretem! – örvendeztem. – Az Úr Jézus elkötelezett követőinek egyik jele az Ő visszatérése utáni vágyakozás. Ez volt az, amit Pál apostol előre látott földi szolgálatának napjaiban. Alázattal mondja: „Mert én nemsokára feláldoztatom, és elérkezett az én elköltözésem ideje. Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam” (2Tim 4,6-7). A visszapillantó tükörbe való nézegetés helyett az apostol folytatja az örömteli várakozást az „igazság

30

koszorújára”, amellyel megjutalmazza őt az Úr azon a napon (8. v.). Jegyezzük meg, hogy a koszorú nem valamilyen jutalom Pál apostol kiváló szolgálatának az éveiért. És nem kizárólag Pál apostolt illeti meg: „de nem csak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az Ő megjelenését.” Az „igazság koszorúja” minden Krisztusban hívő rendelkezésére áll, aki vágyakozással vár visszatérésére, amely bármelyik pillanatban megtörténhet! A sóvárgó vágyakozás megváltoztatja a fontossági sorrendet az életünkben. Elgondolkoztat arról, hogy sokkal kevesebbet foglalkozzunk világi dolgokkal, és sokkal többet Krisztussal. Elvonja figyelmünket a földi javak anyagiasságától és felhalmozásától, és az örökkévalóság fontosságára irányítja. Kiemel bennünket az aggodalomból, és az élet nehézségeinek súlyából, és mindennap arra gondolunk, hogy valami jobb dolog vár ránk. János az első levelében (3,2-3) arra emlékeztet minket, hogy az Úr visszatérésében való reményünk tisztaságra ösztönöz, ezért akarunk igazságosan élni, és felkészülni az Úr Jézus visszajövetelére. Karácsony alkalmából feldíszítheted ablakaidat, de csodálatosan más lesz az életed, ha majd „tiszta ablakaidon” keresztül szemed az égboltra emeled! J. Stowell

Uram, Te előre mentél Uram, Te előre mentél, hogy helyet készíts nekünk. Jöjj vissza, hogy fogadj minket, amikor Hozzád megyünk! Tedd erőssé lépteinket, ha ösvényeden megyünk, el ne mulasszuk kegyelmed, tartsd éberen figyelmünk! Míg azon az új reggelen, amely ma még rejtve van, áldást zenghetünk majd Neked, szívünk mélyéből, Uram! Németből fordította Túrmezei Erzsébet

Vetés és Aratás

Andreas Fett

Igen, Atyám, mert így láttad jónak! 176 oldal (Zsebkönyv)

Személyes bizonyságtétel egy kihívásokkal teli időszakról 2004 decemberében. „Örültünk, hogy a zsúfolt hónapok után karácsonykor néhány nyugodt nap vár családunkra. De éjjel váratlan szerencsétlenség szakadt ránk. Feleségem számára egy élethalálharc kezdődött, amely tíz héten át tartott. Ez idő alatt fájdalmak és kétségek között lett hitünk próbára téve."

Első rész: Az Újszövetség és az Ószövetség közötti általános összefüggés. Második rész: Az Újszövetség értelmezési kategóriái. Harmadik rész: Irányelv arra, miként értelmezzük az ószövetségi történeteket.

Ernst-August Bremicker Keresztyénként a világ erőterében 120 oldal (Méret: A5)

Prof. Dr. David Gooding Hogyan használja az Újszövetség az Ószövetséget? 320 oldal (Méret: A5)

Minden keresztyén hallatlan feszültségben éli az életét, mert benne van a vágy, hogy az Urnak szolgáljon, de másfelől hat rá a világ sokféle kísértése. Hogyan akadályozzuk meg, hogy ne a rossz oldalra kerüljünk? Úgy, hogy Isten Igéje határozza meg és formálja mindennapi életünket. Ebben ez a könyv mindannyiunknak segítségére lehet.

Heinrich

A könyv két részből áll: az egyik a Tituszhoz írt levél maLangenberg gyarázata, ahol szó van a gyülekezet vezetőinek szolgálaA Tituszhoz írt táról, a gyülekezetben levő csoportok neveléséről, valalevél magyarázata mint a gyülekezet minden tagjának szolgálatáról. A másik könyv „A prófétai összkép”, amely a tizenhét 120 oldal prófétai könyv rövid összehasonlítása. (Méret A5)

Kérésre teljes könyvárjegyzéket küldünk. Gyermeksarok

Megfejtések „Ki mit tud?” 1. Táré, Ábrahám, Izsák, Jákób. 2. Éva, Ádá és CilIá (Lámek feleségei) és Naama (CilIa leánya) (1Móz 4,1922). 3. Salamon (2Krón 8,11). 4. Dávid testvérei vagy féltestvérei (1Krón 2,16). 5. Dávid Jónatán sógora volt. 6. „...törődsz vele…” (Zsolt 8,5). 7. Zakariás (6,12). 8. Dávid (Zsolt 144,4). 9. Salamon (Préd 2,22). 10. Véneitek, ifjaitok (Jóel 3,1). Az Úr Jézus kinek (kiknek) mondta? 1. Simonnak; 2. a béna embernek; 3. a sorvadt kezű embernek; 4. a naini ifjúnak; 5. Jairus leányának; 6. Mártának; 7. az egyik leprásnak; 8. a gazdag ifjúnak; 9. Zákeusnak; 10. Péternek; 11. az egyik latornak; 12. az emmausi tanítványoknak.

2010. évi 3. szám