A TARTALOMBÓL: 100 milliárdnál is többet spórolnak... 2 a nyugdíjasokon. Modernkori Tajgetosz A jól ismert világ vége... 5

A TARTALOMBÓL: 100 milliárdnál is többet spórolnak . . . . . 2 a nyugdíjasokon Modernkori Tajgetosz . . . . . . . . . . . . . . . 3 A jól ismert világ vége . . . . . . . . . . . . . . . 5 Hazudnak az izraeli héber lapok?. . . . . . . 6 484,5 millió állami pénzt nyert . . . . . . . . 6 2000 óta Gyárfás cége Aki fizet, az röcögtet . . . . . . . . . . . . . . . . 7 Botka lenne Gyurcsány utódja? . . . . . . . . 8 Filmezzük a rendõröket! . . . . . . . . . . . . . 8 Sajtófigyelõ. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 Gyurcsány megoszt, uralkodik . . . . . . . . 10 és szétveri az MSZP-t Mi is az az antalli örökség?. . . . . . . . . . . 11 Az antalli örökség pontos definíciója. . . 12 Mint az ötvenes években . . . . . . . . . . . . 13 Nagy APEH Testvér . . . . . . . . . . . . . . . 13 Visszahívható képviselõket!. . . . . . . . . . 14 Takarodik vagy eltakarítják? . . . . . . . . . 15

2Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.johafigyelunk.hu weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!

A kormány visszavesz a korhatár alatti nyugdíjasokkal szemben tanúsított eddigi nagyvonalúságából – így lehet megragadni annak a salátatörvénynek a lényegét, amelyet a kabinet nevében a szociális és munkaügyi tárca nyújtott be az Országgyûléshez. A fennálló szabályok oda vezettek, hogy nemzetközi összehasonlításban az öregségi korhatár alatti nyugdíjasok aránya a teljes népességben és a nyugdíjasokon belül is messze meghaladja nálunk az átlagos értéket. A kormány kezdeményezésére a parlament már tavaly is elfogadott néhány törvénymódosítást, amelyek kevésbé vonzóvá tették azt, hogy egy alkalmazott a 62 éves öregségi korhatár elõtti nyugdíjazását kérje. A mostani salátatörvénnyel a kabinet tovább szigorítana a feltételeken. Idõ elõtt mész, kevesebbet kapsz A javaslatcsomag egyik pontja azt eredményezné, hogy aki jövõre 61 évesen vonul nyugdíjba, az 3,6 százalékkal kap kevesebbet a rendes öregségi nyugdíjnál. Aki 60 évesen teszi meg ezt, az már 8,4 százalékot veszít, egy 59 évesen nyugdíjba vonuló pedig 13,2 százalékkal kap kevesebbet. Ez azért lesz így, mert a nyugdíjcsökkentés mértékét a korhatár alattiaknál havi 0,3-0,4 százalékban határozza meg a salátatörvény. Vagyis „az elõrehozott öregségi nyugdíj összegét úgy kell megállapítani, hogy az öregségi nyugdíj összegét annyiszor 0,3 százalékkal kell csökkenteni, ahányszor 30 naptári nap hiányzik a 62. életév betöltéséhez, ha a jogosult a 61. életévét betöltötte“. Aki pedig még nem múlt el 61 éves, annak esetében úgy kell kiszámítani a járandóságot, hogy az öregségi nyugdíj összegét 3,6 százalékkal és annyiszor 0,4 százalékkal kell mérsékelni, ahányszor 30 nap hiányzik a 61. életév betöltéséhez. Hogy ne sértsen szerzett jogokat a kormány, az egyik passzus kimondja: aki a most benyújtott törvény hatályba lépéséig, 2008. január 1-jéig a rendes öregségi korhatár elõtti nyugdíjra vonatkozó megállapodást megköti, arra nem érvényesek ezek a szabályok, esetében még a megállapodás megkötésének idõpontjában érvényes elõírásokat kell alkalmazni. Más is lesz A salátatörvény még tartalmazza azt is, hogy a 2009-tol elvileg megszûnõ résznyugdíj és nyugdíjminimum intézménye mégse szûnjön meg. Pontosítják annak a szabályait, hogy mire jogosult a foglalkoztató, és mit kell tennie, ha a baleseti járadékot neki kell kifizetnie megrokkant vagy meghalt munkavállalójának, illetve hozzátartozójának. Csak azokkal az öregségi korhatár alatti nyugdíjasokkal lesz kíméletesebb a kormány, akik sokat dolgoztak. Eleve legalább 37 év szolgálati idõvel lehet kérvényezni a korhatár alatti járadékot. 2

Akik nem szereztek valahogy legalább 40 év szolgálati idõt, azok a fent említett nyugdíjcsökkentést lesznek kénytelenek elszenvedni. Akik viszont ennél többel rendelkeznek, azok nyugdíja csak feleannyival csökken, mint a kevesebb szolgálati idõt összeszedõké. Tehát egy 61. életévét épp betöltõ, de 40 év szolgálati idõvel rendelkezõ nyugdíjast a normál öregségi nyugdíjnál éves szinten 1,8 százalékkal kisebb járandóság illet meg. Ez az intézkedés azon kívül, hogy ösztönzi az embereket a minél késõbbi nyugdíjazás kérvényezésére, nyilvánvaló megtakarítást eredményez az állam számára. 2009-ben félmilliárd forintot spórol ezen a kormány, de ez a szám évente folyamatosan emelkedik, 2012-ben például 14,4 milliárd forinttal kevesebb folyik majd ki a nyugdíjkasszából ahhoz képest, mintha semmit sem csinálnának a mai szabályokkal. 120 milliárdot fognak 30 ezer férfin Ez is semmi ahhoz képest, hogy mekkora összeget fog spórolni az állam a férfiak elõrehozott nyugdíjra jogosító életkorának emelésével. A kabinet – ahogyan arról nemrég Kiss Péter [1] kancelláriaminiszter beszélt – korrigálni kívánja azt a tavalyi bakit, aminek nyomán a férfiaknál 2009-2012 között az elõre hozott nyugdíj alsó korhatára a mai és a 2013-tól ismét érvényes 60-ról 59 évre csökkenne. (Emlékezetes, az SZDSZ a Fidesszel

összefogva a múlt évben leszavazta a kormány kezdeményezését, ezért mérséklõdne 59 évre a határ.) Egy szó, mint száz: visszaállítanák 60 évre a 2009 és 2012 közötti idõszakra is a férfiakra vonatkozó alsó korhatárt, amikor már elõrehozott nyugdíjba vonulhatnak. A törvényjavaslat indoklása szerint 30 ezer férfit hoz kedvezõtlenebb helyzetbe ez az intézkedés, és négy év alatt (2009-2012 között) 120 milliárd forintnyi kiadástól menti meg a nyugdíjkasszát. FELÉLEDÉSI IDÕ A fentiek kiadásmegtakarító hatását mérsékli egy harmadik módosítás. Az Alkotmánybíróság nemrég az alaptörvénybe ütközõnek ítélt egy kilencvenes években hozott törvényt. Pontosabban azt kifogásolták, hogy az özvegyi nyugdíj 15 éves feléledési idejét úgy csökkentette 10 évre az akkori kormányzat, hogy nemcsak a szabály hatályba lépése után megözvegyülõkre tették érvényessé, hanem visszamenõleg is, és nem biztosították a már korábban megözvegyültek számára az addigi 15 éves feléledési idõ teljes kihasználását. Most ezt korrigálják, aminek következtében az elsõ idõben évi 4-6 milliárd forinttal kap többet a körülbelül 20 ezer érintett. Idõvel természetesen a pluszkiadás évi összege egyre kisebb lesz. Forrás: Index jó ha figyelünk

– avagy Nem jó az öreg a háznál ifjúkommunistáméknál – Ismét történt valami, amitõl a magyar ember zsebében szalonnázás céljából tartott, s lassan már a hungarikum kategóriájába tartozó bugylibicska félautomatikus üzemmódban azonnal kinyílott. A Foxi-maxin nevelkedett pártaparátcsikok vagyoni és/vagy ideológiai örököseinek szerepkörében tetszelgõ egykori KISZ-generációnak megint sikerült alulmúlnia magát. A népi naivitás jóhiszemûségében és ártatlan gyermeki arccal való rácsodálkozásában leledzõ egyszerû lelkületû állam- és álompolgárok Francisco hatalomra jutása óta már többször is abba a képtelen állapotba kerültek, hogy nemigen akartak hinni a szemüknek és a fülüknek, kiváltképp akkor nem, amikor annak idején egy-egy országos erõfelmérõn a szegfûmintás utódpártra adták le voksukat , s utóbb aztán számtalanszor kiderült, ismét palira vették õket. Valóban, asszem tényleg ezt nevezhetjük az igazi népi naivitásnak. Újból és újból a hazugságra és a hazugokra szavazni. Meglepõdnünk azonban nincs miért, ugyanis egy mûvilágban sokat adnak a látszatra, az pedig elsõre sokszor igen csak megtévesztõ. De térjünk vissza a szocialista biztosítékkiverés legújabb esetéhez. A tisztelt Olvasó persze joggal teheti fel a kérdést, mi a rosseb van már megint, mit sikerült ismét összehoznia a pártállami agit-propból magánszocialista think-tankké (agytrösztté) avanzsált, „államigazgatási szakembereknek”? De mielõtt még erre rátérnénk, a szocialista nagyváros öntudatos polgára némi magyarázattal tartozik a címért. Mi köze a Tajgetosznak az élemedett korhoz? Ha jól emlékszem történelmi tanulmányaimra, az ókori spártaiaknál volt szokásban, a vének tanácsa döntötte el, alkalmas-e az életre az újszülött, ha alkalmatlan volt, egyszerûen ledobták a Tajgetosz hegyrõl. No, hát itt nálunk, Fordított Országban most valami egészen furcsa dolog játszódik le elõttünk, a sajátos módon kikupálódott egykori ifjúkommunista nemzedék mostan kitalálta – aszonták: spóroljuk az idõt, nem tökölünk tovább, kell a lóvé! – , hogy nemcsak a Vének Tanácsát, hanem kompletten az összes öreget, ma úgy mondjuk: a nyugdíjasokat, fölviszik a Tajgetoszra, ’oszt belelökik a szakadékba. Olvassunk csak bele az Index híradásába: „100 milliárdnál is többet spórolnak a nyugdíjasokon A kormány visszavesz a korhatár alatti nyugdíjasokkal szemben tanúsított eddigi nagyvojó ha figyelünk

2007 Magyarország (1 teljes jogú Európai Uniós tagállam, mely magáról teli torokból üvöltve fennen hirdeti, hogy demokratikus jogállam: az egyik legjobban megvezethetõ, megtéveszthetõ, átverhetõ és manipulálható választópolgár: a létminimum alsó szélén tengõdõ kisnyugdíjas nalúságából – így lehet megragadni annak a salátatörvénynek a lényegét, amelyet a kabinet nevében a szociális és munkaügyi tárca nyújtott be az Országgyûléshez.” Na itt álljunk meg egy röpke pillanatra, Istenben szeretett felebarátim! Nem tudom, tetszenek-e emlékezni még a jóléti állam fogalmára? Tudom, hogy nomentán meglehetõsen nehézkes feladat

manapság elõkotorászni emlékezetük tárházának mélységes mély bugyraiból, de azért csak próbálkozzanak meg vele! Figyelik a megfogalmazást?! A kormány visszavett a nagyvonalúságából. No, kérem tisztelettel az urbánus szubkultúra mélységes mély bugyraiba empirikus tapasztalatszerzés céljából alá merítkezõ szociológus hallgatók köreiben a dús képzeletû nép az efféle szituációk megfelelõ verbális érzékel3

tetésére szokta volt alkalmazni, az „elmész ám te a jó q…a anyádba szóösszetételt. Miután mindannyian lehiggadtunk kicsikét és mindkét lábunkkal ismételten a realitás és az objektivitás talajára álltunk, vessük fel azt az apró, ám korántsem elhanyagolható kérdést, hogy a rossebbe is jön ide a nagyvonalúság, amibõl most a kormányzat némiképp visszavesz? Dögöljek meg, ha értem. Ugyanis – mindenféle ellenkezõ híreszteléssel szemben – a nyugdíj, kérem tisztelettel, egy átdolgozott élet után az állampolgár számára jár! Tetszik érteni?! Nem kiváltság, ami adható, vagy netalán visszavonható! NEM! Az kérem tisztelettel jár neki! De nézzük csak tovább, mit mond az indexes híradás: „A fennálló szabályok oda vezettek, hogy nemzetközi összehasonlításban az öregségi korhatár alatti nyugdíjasok aránya a teljes népességben és a nyugdíjasokon belül is messze meghaladja nálunk az átlagos értéket.” – És akkó mi van? – kérdezhetném némi iróniával. Gondoljunk bele! Annak idején, amikor a dolgozótól levonták a nyugdíjjárulékot, soha nem mondta neki senki, hogy hát papa, ebben a hónapban kevesebbet vonunk le tõled, mer’ most kicsikét több nyugdíjas halt meg, kevesebb embert kell eltartani a pénzbõl, a másik hónapban meg többet, mert most meg éppen több az éhes, protézist csattogtató kolléga, akinek a mindennapi betevõjérõl állambácsinak kell gondoskodnia. Arról nem is beszélve – és itt ragadnám meg ismételten az alkalmat, hogy tetézzem a bajt! – az állam és polgára között létezik egy ún. társadalmi szerzõdés, egy afféle gentlemen agreement, amely íratlan ugyan, de hallgatólagos megegyezésen alapulva a felek kötelezõnek ismerik el magukra nézve, legalábbis az állampolgár mindenképpen, hiszen a ráesõ rész be nem tartása esetén az állam szankciókkal léphet fel ellene. Ez az íratlan társadalmi szerzõdés, akár az adófizetés esetében, ugyanolyan evidenciának minõsül a nyugellátás tekintetében is. Olvassuk tovább a hírt: „Tehát egy 61. életévét épp betöltõ, de 40 év szolgálati idõvel rendelkezõ nyugdíjast a nor-

mál öregségi nyugdíjnál éves szinten 1,8 százalékkal kisebb járandóság illet meg. Ez az intézkedés azon kívül, hogy ösztönzi az embereket a minél késõbbi nyugdíjazás kérvényezésére, nyilvánvaló megtakarítást eredményez az állam számára. 2009-ben félmilliárd forintot spórol ezen a kormány, de ez a szám évente folyamatosan emelkedik, 2012ben például 14,4 milliárd forinttal kevesebb folyik majd ki a nyugdíjkasszából ahhoz képest, mintha semmit sem csinálnának a mai szabályokkal. 120 milliárdot fognak 30 ezer férfin Ez is semmi ahhoz képest, hogy mekkora összeget fog spórolni az állam a férfiak elõrehozott nyugdíjra jogosító életkorának emelésével. A kabinet – ahogyan arról nemrég Kiss Péter kancelláriaminiszter beszélt – korrigálni kívánja azt a tavalyi bakit, aminek nyomán a férfiaknál 20092012 között az elõre hozott nyugdíj alsó korhatára a mai és a 2013-tól ismét érvényes 60- ról 59 évre csökkenne. (Emlékezetes, az SZDSZ a Fidesszel összefogva a múlt évben leszavazta a kormány kezdeményezését, ezért mérséklõdne 59 évre a határ.) Egy szó, mint száz: visszaállítanák 60 évre a 2009 és 2012 közötti idõszakra is a férfiakra vonatkozó alsó korhatárt, amikor már elõrehozott nyugdíjba vonulhatnak. A törvényjavaslat indoklása szerint 30 ezer férfit hoz kedvezõtlenebb helyzetbe ez az intézkedés, és négy év alatt (2009-2012 között) 120 milliárd forintnyi kiadástól menti meg a nyugdíjkasszát.” A szocialista nagyváros öntudatos polgárának volt alkalma személyesen is részt venni Bogár László professzor úr egyik elõadásán, ahol különbözõ szemléletes grafikonokon láthattuk a várható élettartamok alakulását az egyes országok lakosságára lebontva. No, mármost ezen adatok ismeretében egészen bizonyos, hogy a magyar lakosságnak egy jelentõs része, fõként a férfiak, még a nyugdíjba vonulásuk elõtt eltávoznak majd a körünkbõl, azaz meghalnak. Tényleg hatékony módja a spórolásnak, már ami az állami kiadásokat illeti. Ne csodálkozzunk hát azon, ha annyira erõltetik az egészségügy elüzletiesítését. Ugyanaz a metodika. Amíg fiatal vagy, életerõs és egészséges, fizeted a tagdíjat, biztosítási díjat, nyugdíjat, addig nincs baj veled, addig a címedre érkezõ levelek a „Tisztelt Ügyfelünk!” megszólítással kezdõdnek. Abban a pillanatban azonban, hogy balesetet szenvedsz, összetöröd a kocsidat, magadat, kró-

nikus beteggé válsz, azaz innentõl kezdve pénzbe kerülsz, netalán tán maradandó károsodást szenvedsz, vagyis fixen viszed a lóvét, tehát állandó kiadássá lépsz elõ, mindenki azonnal meg akar majd szabadulni tõled. Úgy tûnik, Franciscóék egy lépéssel a dolgok elébe mennek, nem akarják megvárni azt, hogy te és a hozzád hasonlók fixen és tartósan a pénztárfõkönyv kiadási rovatának rubrikáiba kerülj, olyan feltételrendszert támasztanak, hogy nagy valószínûség szerint elpatkolj mielõtt még pénzbe kerülnél az államhatalomnak. Talán az egyik legmocskosabb, legálságosabb és legpofátlanabb dolog az, amikor nem tisztelik a kort. Már csak azért is bosszantó ez, mert az idõsebb nemzedékek nélkül mi magunk sem lehetnénk itt. Legyen elég csak arra a régi, a nép ajkán született bölcsességre utalnom, miszerint „jó az öreg a háznál”. És valóban. Az öregebbek, a nálunknál idõsebbek adják át a hagyományokat, õáltaluk viszik tovább a tradíciót a fiatalok. Azok a tapasztalatok, melyeket életük során átéltek az elõttünk létezõ nemzedékek, hasznos segítségnek bizonyulhatnak a ma élõknek, hogy ne kövessék el újra ugyanazokat a hibákat. Ez pedig már pénzben is mérhetõ kategória, eftikéim! De ezeknek beszélhetsz, ezeknek az okos szó olyan, mint a falra hányt borsó. Lepereg róluk. Nem tisztelnek ezek senkit és semmit. Ugyanazzal a mosdatlan pofával kérik számon a fiatal generációktól a tandíjat, amivel magukat szociáldemokratának tûntetik fel. Ez ám az igazi álságosság, a valódi kétszínûség! Az egykori kommunista ifjak, akik az állam pénzén ingyen tanulhattak a szocializmusban, most ifjúkapitalista yuppikként – némelyikük saját helikopteren furikázva – ordít bele a kamerákba két pofával, hogy aszongya „piacgazdaságban nincs ingyen ebéd, azt valakinek ki köll fizetni ám! Végezetül azt azért szögezzük le, amellett hogy tisztességtelenek, egyúttal végtelenül ostobák is. Legalább annyi eszük lehetne, ne haragítsanak magukra vagy hárommillió szavazó polgárt. De nekik még ennyi eszük sincs. Csak aztán a végén nehogy úgy járjanak, mint Arany Családi körében az a bizonyos sokat emlegetett bogár, amelyik nagyot koppan, aztán elhallgat. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

A KORMÁNYFÕ KILOVAGOLT BUDÁRÓL A vidéken pálinkázó Gyurcsányt látva Hajnóczy Péter antihõse jelenhet meg elõttünk a Halál kilovagolt Perzsiából címû kisregénybõl, aki a nap múlásával egyre részegebb lesz, szelleme leválik fizikumáról, s miközben sejti, hogy már nem húzza sokáig, arról gyõzködi magát, csak az utolsó poharat akarja kiinni, hiszen az nélkülözhetetlen az alkotáshoz. A miniszterelnök kétségbeesett vidéki körútja még egy csepp, még ha talán nem is az utolsó a képzeletbeli pohárban. Eszünkbe juthat még Ibsen Vadkacsájának az öncsalásokra, hazugságokra utaló szimbólumvilága is s a benne rejlõ tanulság, hogy az embereket nem lehet a végtelenségig megvezetni. A szennyest egyszer tisztára kell mosni, a színtiszta igazság pedig bizonyos helyzetekben elviselhetetlen teher. Napról napra több ember jön rá arra is, hogy éppúgy, mint a norvég dráma, a magyar valóság sem más, mint tragikomédia. Forrás: György Zsombor – Magyar Nemzet, 2007. november 12.

4

jó ha figyelünk

Az elmúlt néhány évtizedben a szélsõbal számos elképzelése talált új otthonra a politikai paletta jobb oldalán. Lenin leképzelése volt az, hogy az emberiség a katasztrofális felfordulás állapotában fejlõdik a leggyorsabban – az, hogy a gazdasági fejlõdést egész társadalmak szétrombolásával lehet elérni, pedig a szabadpiac neoliberális kultuszának kulcsa lett. A szovjet típusú gazdaságok emberi és környezeti pusztítás örökségét hagyták maguk után, és ettõl nem sokban különböznek a neoliberális politika felmutatható eredményei sem. Mégis, míg a központosított gazdaságba vetett marxista hit már csak néhány elavult szektára jellemzõ, a szabad kereskedelem kvázi vallása továbbra is a irányítja a kormányok politikáját. Számos szerzõ leírta már a rombolást és pusztítást, ami a szabad piac bevezetése nyomában jár, szerte a világon. Akár Afrikában, Ázsiában, Latin-Amerikában vagy a posztkommunista Európában, a teljes privatizáció és gazdasági átalakítás politikája mindenhol csökkenõ gazdasági teljesítményt és általános társadalmi lecsúszást eredményezett. Bárki, aki megfigyelte már, hogyan vergõdik egy ország válságból válságba, miközben a Nemzetközi Valutaalap bürokratái egymás után rendelik el a megszorításokat a stabilizáció Szent Gráljának kergetése közben, felismerheti a folyamatot, melyet Naomi Klein ír le legutóbbi, és eddigi legjelentõsebb könyvében. A nem sokkal a 2002-es gazdasági összeomlás elõtt Argentínában tett látogatásomkor megfigyelhettem, hogyan küszködik a kormány, hogy bevezesse az IMF által elõirt diktátumot a kiadások csökkentésérõl egy olyan idõszakban, amikor a gazdaság már amúgy is zsugorodóban volt. Az eredmény megjósolható volt: az ország gazdasági depresszióba zuhant, aminek súlyos következményei voltak a szegénység és társadalmi összeomlás tekintetében. Klein úgy gondolja, a neoliberalizmus „a zárt, fundamentalista doktrínák közé tartozik, melyek nem férhetnek meg más elképzelésekkel... A jelenlegi világnak el kell tûnnie, hogy helyet adjon puritán utópiájuknak. Egyfajta bibliai gyökerekbõl ered, az özönvíz és a hulló kénkõ filozófiájából, olyan logika, amely elkerülhetetlenül erõszakhoz vezet.“ Klein nézõpontja szerint a neoliberális gazdaságpolitika miatt bekövetkezõ társadalmi összeomlások nem hozzá nem értés vagy tévedések eredményei. A szabad piac tervének szerves részei, amely csak katasztrófákon keresztül valósulhat meg. Néha, hét évvel ezelõtt megjelent No Logo címû elsõ könyvére emlékeztetõ demagóg húrokat pengetve Klein azt sugallja, hogy ezeket a katasztrófákat szándékosan idézik elõ a kormányokra titkos befolyással bíró nagyvállalatok. Visszafogottabb álláspontja szerint, ami kézenfekvõbb is, a katasztrófák hozzá tartoznak jelenlegi kapitalista rendszereink normális mûködéséhez. „Egy olyan gazdasági rendszer, melynek fenntarthatósága az állandó növekedéstõl függ, mialatt elfojt csaknem minden környezetvédelmi kezdeményezést, terméjó ha figyelünk

szetszerûleg okoz állandó – katonai, környezeti vagy pénzügyi – katasztrófákat. A rövid távú haszon hajhászása, pusztán spekulatív befektetések felhasználásával a részvény-, monetáris- és ingatlanpiacot is idõzített krízisbombákká változtatta, amint azt az ázsiai pénzügyi válság, a mexikói peso-krízis vagy a .com cégek összeomlása is mutatja. Nagyon kevés könyv van, amely segít megérteni jelenlegi helyzetünket. A Shock Doctrine (A sokkolás doktrínája) egy ilyen könyv. Az egész világon végigtekintve Klein felfedi a megdöbbentõen hasonló politikát, amely lehetõvé tette a szabad piac bevezetését Pinochet Chiléjében, Jelcin Oroszországában, Kínában és a Szaddam Husszein utáni Irakban. Könyvének egyik fontos értéke, ahogyan rámutat a párhuzamokra látszólag nem összefüggõ fejlemények között. A közelmúlt történelmének sötét oldalát vizsgálva megmutatja a rokonságot a neoliberális gazdaságpolitika sokkterápiája és az USA által a „terror elleni háborúban“ használt kínzási módszerek között. Könyvének elsõ fejezetét avval kezdi, hogy beszámol egy beszélgetésrõl, amit egy agyátprogramozó titkos kísérlet áldozatával folytatott. Ez a kísérlet Kanadában zajlott az ötvenes években; Enyhe pszichiátriai panaszoktól szenvedõ betegeken próbáltak ki „kizökkentõ“ technikákat, avval a céllal, hogy összezavarják és átformálják személ yiségüket. Elektromos sokkterápiát, az érzékektõl való megfosztást és gyógyszerekkel elõidézett kómákat vetettek be, ezeknek a kísérleteknek a tapasztalatai alapján fejlesztették ki a Guantanamóban is használt „erõszakos vallatási technikákat“. Klein a kínzást metaforaként használja, és nem állít fel ok-okozati kapcsolatot a kínvallatás reneszánsza és a neoliberális sokkterápia új trendje között; azonban rámutat néhány nyugtalanító hasonlóságra. Egyéneket és társadalmakat is „kizökkentettek,“ avval a céllal, hogy újjáteremtik õket egy jobb, hatékonyabb formában. A kísérletek minden esetben kudarccal végzõdtek, de tartós és gyakran helyrehozhatatlan kárt okoztak az alanyoknak. De valóban kudarcot vallott a szabadpiaci kísérlet? Klein nézete szerint valójában a szabad piac sokkterápiája lehet hogy elérte célját. Az invázió utáni Irak lehet a „hátborzon-

gató antiutópia, ahol az embert meglincselhetik, élve elégethetik vagy lefejezhetik, csak mert egy egyszerû üzleti tárgyalásra tart.“ Mindazonáltal, mutat rá Klein, a Halliburton igen szép profitot termel – a zöld zónákat valóságos céges városállamokká építették ki, és már átvette Irakban a fegyveres erõk számos funkcióját is. Egy egész társadalom omlott össze, de a romokon mûködõ cégek remekül operálnak. Klein üzenetét úgy lehet összefoglalni, hogy – legalábbis saját profitorientált meghatározása szerint – a katasztrófa-kapitalizmus mûködik. Kétség sem férhet hozzá, hogy hatalmas vagyonokat kaszáltak le az iraki háborúból, mint ahogyan a katasztrófa-kapitalizmus többi kísérletébõl is. Én azonban még mindig nem vagyok meggyõzõdve arról, hogy a Klein által kárhoztatott cégek értik, pláne hogy irányítják a zûrzavaros globális kapitalizmust, melyet hagytak elburjánzani az utóbbi évtizedekben – hiszen az ezt a helyzetet elõidézõ neoliberális ideológiák sem tudták megjósolni, hogy ide vezet majd. Klein jogosan hangoztatja, hogy a szabadpiaci ideológiának vállalnia kell a felelõsséget a nevében elkövetett bûnökért – mint ahogyan a marxista ideológiát is el kell számoltatni a kommunizmus bûneirõl. De furcsamód keveset beszél az illúziókról, melyektõl a neoliberális ideológusok hagyták elvakítani magukat. Milton Friedman és tanítványai hittek benne, hogy egy nyugati típusú szabad piacgazdaság önmagától kialakul majd a posztszovjet Oroszországban. Csak döbbenten bámultak, amikor a központosított gazdaságirányítást a gátlástalan aki-kapja-marja váltotta fel a kilencvenes években, és szintén váratlanul érte õket Putyin nyersanyagokon alapuló államkapitalizmusa is. Ezek az ideológusok nem voltak az antikapitalista álmodozás gonosz, dr.Strangelove-szerû figurái. A valóságtól teljesen elrugaszkodott jó szándékú ábrándozók voltak, akik messianisztikus hévvel hirdették utópisztikus tanaikat, majd ledermedtek a történelem fejleményeinek láttán, mert az általuk beharangozott ragyogó jövõ csak nem akart megérkezni. A neoliberális rend máris fenyegetõ problémával áll szemben. Az iraki háború talán jó volt arra, hogy tovább kísérletezgethessenek a sokkterápiával, de eredményeként ott maradt egy mûködésképtelen ország, ami az öbölbeli olajat (melyet az USA egyesített vezérkarának egyik volt tagja „a globális kapitalizmus ütõerének“ nevezett) bizonytalanabbá tette mint valaha. A Bush kormányzat, amelynek lassan szembe kell néznie iraki vereségével, most úgy tûnik egy Irán elleni támadáshoz gyûjt erõt – elkeseredett lépés, amely a meglévõ problémákat csak megsokszorozná. Ezzel egy idõben a pénzügyi válság 5

HAZUDNAK AZ IZRAELI HÉBER LAPOK? Shiri Zsuzsa, a Magyar Rádió jeruzsálemi tudósítója az elhíresült Pereszbeszéd apropójából magyarokat leantiszemitáz és heccelõdik. Simon Peresz szóvivõje pedig közvetve hazugsággal vádolja Izrael két legtekintélyesebb héber nyelvû napilapját, illetve a zsidó állam budapesti nagykövetségének szóvivõjét. Mi, magyarok pedig továbbra is várjuk a hivatalos Magyarország tiltakozását Peresz megnyilatkozása miatt. Shiri Zsuzsa a Magyar Rádió jeruzsálemi tudósítója a HVG-ben jegyzett írásában (Izrael tényleg megveszi Magyarországot?), az izraeli államfõ szóvivõjére hivatkozva, kimagyarázza Simon Peresz 2007. október 10-én, Tel-Avivban elhangzott beszédét, amelyben az izraeli elnök többek között azzal hencegett, hogy izraeliek „fölvásárolják Manhattant, Lengyelországot és Magyarországot.“ Shiri Zsuzsa az ominózus megnyilatkozás tisztázására megkereste Simon Peresz szóvivõjét, aki a tudósító szerint „egyáltalán nem emlékezett arra, hogy ez a Magyarországon sokat idézett mondat elhangzott volna azon a bizonyos rendezvényen“. A Magyar Rádió tudósítója ezután hangsúlyozza: „Ájelet Friss, Simon Peresz szóvivõje állítja, hogy három éve dolgozik Peresszel, de hasonló szavakat még soha nem hallott tõle“ (A HVGcikk ezen mondata magyarítva – H.J.) Simon Peresz szóvivõje tehát meghazudtolja (ha már a tények miatt letagadni nem tudja) a Máárív címû héber lap újságíróját, illetve Büchler Adolfot, Izrael budapesti nagykövetségének szóvivõjét, aki a Magyar Nemzetnek nyilatkozva elismerte, hogy Peresz tényleg mondta, amit mondott. De nem csak a Máárív tudósítója hallotta Peresz fölháborító szavait, mert idõközben a világhálón megtaláltuk a másik tekintélyes, a legnagyobb példányszámú héber napilap, a Jediot Áháronot tudósítását is, amelyben szó szerint ugyanaz olvasható, mint a Máárívban. A két legtekintélyesebb héber nyelvû napilap tudósítói egymástól függetlenül meghallották Peresz ominózus kijelentését, de az államelnök szóvivõje nem. Mi, magyarok továbbra is várjuk a Magyar Köztársaság Külügyminisztériumának tiltakozását Simon Peresz hadüzenetnek is értelmezhetõ megnyilatkozása miatt. Hering József

elérte az amerikai anyaországot is, amint a spekulációs részvénypiac megroppanása elkezdett szétterjedni az egész rendszerben. Lehetetlen megmondani, hogy a helyzet milyen irányban fejlõdik tovább, de elég erõs a gyanú hogy a katasztrófa-kapitalizmus most egy kicsit nagyobb katasztrófát gyártott, mint amekkorával elbír.

JOHN GRAY, THE GUARDIAN John Gray legutóbbi könyve a Fekete Tömeg – Apokaliptikus vallás és az Utópia halála (Black Mass: Apocalyptic Religion and The Death of Utopia) – Allen Lane kiadó. Fordítás: H.M (R-F.E.) Forrás: Lelkiismeret 88

484,5 millió forintnyi minisztériumi pályázati támogatást, valamint állami megrendelést nyert el a Nap-kelte címû adás számára is mûsorokat gyártó St. Plusz Kft. 2000 óta. Gyárfás Tamás cége mûsorok és kisfilmek készítésére, stúdióbeszélgetésekre is nyert pénzeket, de könyveket is vásároltak a cégtõl állami intézmények. Az [origo] által vizsgált idõszak mindhárom kormánya alatt szerzõdött több minisztérium is valamilyen módon a magánkézben lévõ vállalkozással. Volt arra is példa, hogy kampányidõszakban sûrûsödtek meg az együttmûködések. BOLDOG, HA NYER – GYÁRFÁS TAMÁS „TIZENNYOLC ÉVE HITELESEN“ A Nap-kelte elsõ adása 1989.augusztus 19-én került sugárzásra, a mûsor már több, mint 5600 alkalommal volt látható. A jelenleg az MTV-n, reggelenként 5 óra 50 és 9 óra között zajló mûsor jellemzõen politikus vendégek stúdióbeszélgetéseire épül. A mûsor honlapja szerint „közéleti magazin. Szándéka szerint, közel tizennyolc éve hitelesen tükrözi a valóságot.“ A Nap-kelte „alkotó kollektívájában“ az elmúlt közel két évtizedben megfordult Bárdos András, Frei Tamás, Friderikusz Sándor, Havas Henrik, Juszt László, Szilágyi János és Vitray Tamás is. HORN GYULA MENTETTE MEG A MÛSORT Már 1991-ben politikai vita tárgya volt a Nap-kelte – derül ki Horn Gyula Azok a kilencvenes évek... címû visszaemlékezésébõl. Azt írja könyve 116-ik oldalán a volt kormányfõ: „Az MSZP vezetõjeként levélben fordultam a Magyar Televízió elnökéhez a Nap-kelte címû televíziós mûsor országos sugárzásának szándékozott megszüntetése miatt. A közkedvelt, s valóban pártsemleges, tárgyilagos mûsor megmentése érdekében a többi parlamenti pártot is felkértem, hogy tiltakozzanak a merénylet ellen. A másik négy párt írásban, a Fidesz szóban csatlakozott a tiltakozáshoz. Az akció eredménnyel járt.“ „Persze, hogy pályázunk, és ha nyerünk, akkor nagyon boldogok vagyunk“ – reagált Gyárfás Tamás az [origo]-nak arra, hogy az elmúlt években a minisztériumok többségétõl milliós, nem ritkán tízmilliós pályázati támogatást nyert cége, az St. Plusz Kft., amely a Nap-kelte címû reggeli televíziós adás számára is készített mûsorokat. A producer közölte: „Van egy emberünk, akinek az a dolga, hogy pályázzunk. Ez csak nem bûn?“ – kérdezett vissza. Forrás: origó

6

jó ha figyelünk

Nem kell forradalom Neve összeforrt a Magyar Nemzettel és a Hír tévével, most mégis a Széles Gábor– féle médiacsoporthoz szegõdött Bayer Zsolt. Az immár Magyar Hírlapos és Echo tévés publicista a Heti Válasznak elmondja: 2010 után, akár gyõz, akár veszít a jobboldal, felhagy a politikai iszapbirkózással. – Üzletben tehát tényleg nincs barátság. – Kár volna tagadni, hogy számít a pénz. Igen, kaptam egy ajánlatot Széles Gábortól, amely anyagi szempontból lényegesen jobb volt, mint az eddigi. Márpedig az ember három gyerekkel, öt perccel a negyvenötödik életéve elõtt eltöpreng, mennyit is keres. – Sokáig töprengett – néhány hónapja még nem fogadta el Széles ajánlatát. Srófolta az árat? – Nem. Tavasszal ugyanezt az ajánlatot kaptam. Akkor még megfûztek, hogy ne menjek el. Betyárbecsület, barátság – maradtam. Azóta viszont átalakították a Péntek 8-at, beleszuszakolták Philipet mûsorvezetõnek, én meg már nem éreztem magaménak a mûsort. – Nem szereti Philipet? – Philip a barátom, vele semmi baj, de mint Pilátus a krédóba, úgy került õ az adásba. Mindenesetre cseppet sem volt ínyemre a változás. Persze aki fizet, az röcögtet – hogy Csermely Péter kollégát idézzem. Le kell nyelni a békát. Vagy szedi az ember a sátorfáját. Nekem épp volt rá lehetõségem. – Van ön annyira fontos, hogy átvándorlása nézõ-, olvasóvándorlást is okozzon? – Nem tudom, majd kiderül. Érdekel engem is – vagyok ennyire hiú. A legjobban persze annak örülnék, hogy ha azok, akik eddig megvették a Magyar Nemzetet, mostantól kérnének egy Magyar Hírlapot is. – Minek? A két lap szellemisége gyakorlatilag megegyezõ. – Igaz, csak abban nincs egyetértés, hogy ebbõl minek kell következnie. Széles nyitott lenne az együttmûködésre. Felõle például vezethettem volna tovább a Péntek 8-at, az sem zavarta volna, ha a Nemzetben nem hagyom abba a publikálást. Ezzel szemben a másik oldalon teljes volt az elutasítás. Vagy mész, vagy maradsz, ennyi. – Lehet, hogy Széles Gábornak nem is piaci megfontolásból van önre szüksége, csak jó közvetítõt akart Orbán Viktorhoz? – Lehet, nem tudom. Ha ez a megfontolás van mögötte, és tudok tenni valamit az ügyben, ám legyen. – Ezek után mi lesz a régi jobbos érveléssel, hogy azért gyõznek mindig a szocik, mert „nincs médiánk“? jó ha figyelünk

– Remélem is, hogy lassan kiveszik az érvkészletbõl. Mert hiába nincs már alapja, amikor eleget teszek egy vidéki meghívásnak, az elsõk között szegezik nekem ezt a kérdést. Két napilapja, két hetilapja, két tévéje, két rádiója is van a jobboldalnak, de a régi beidegzõdés erõsebb a tényeknél. Ráadásul hamis kép az, hogy a választási gyõzelem ezen múlik. 1998-ban mije volt a jobboldalnak? Semmije. Mégis gyõzött. – Minek akkor jobbos médiumokat alapítani? – Ilyen ötven év után tisztességesebbnek látszik a mainstream médiaberkeken kívül keresni a boldogulást. A médiaszereplés ugyanakkor számomra tudathasadásos állapot. Része vagyok egy rendszernek – nevezhetjük világmédiának -, amelyet gyûlölök. Két éve Szibériában szereztem döbbenetes tapasztalatot a világméretû zombigyár mûködésérõl. Irgalmatlanul lepukkant szállodában ülni Irkutszkban, látni a várost, amely maga a jeges iszonyat, majd este megnézni ugyanazokat a reklámklipeket a tévében, amelyeket itthon is – nem mindennapi élmény. Azon tûnõdtem, ugyan kinek akarják ott eladni ezt a szemetet. Mindegy. A dolog mûködik, a reklám pörög. Másrészt, ha ilyen média létezett volna az antik világban, ma Miltiadészra legfeljebb azért emlékeznénk, mert homokos volt. Én meg része vagyok ennek. Közben ugyanis elképesztõen jó érzés, hogy nem otthon dörmögök és kapok gyomorfekélyt, hanem ha valami felidegesít, kiírhatom, kibeszélhetem magamból. – Megengedi már magának az igazmondás luxusát, vagy a mindenkori Fidesz-álláspont alátámasztásához keres érveket? – Nincs abban titok, hogy lojális vagyok a Fideszhez. Orbán Viktort pedig majdnem feltétel nélkül tisztelem, és majdnem min-

dent elhiszek neki. Ennek érzelmi okai vannak. 1988-ban harminchét kis ökör összehozott valamit. Az egyik én voltam. Tele illúziókkal, lelkesedéssel. Ez életem meghatározó élménye. – Kommunisták hittek így a pártban, a fõelvtársban... – Lehet. Azért ha mi is gulágokat gründolnánk, embereket deportálnánk, az bizonyára felülírná a lojalitásomat. Ez a kommunista írástudókról nem mondható el. Apró árulásokat persze az ember elkövet, mert esendõek vagyunk. Én viszont nem vagyok részese az írástudók árulásának, amelyre Julien Benda oly remekül rámutatott. Az emberiség kétezer évig a rosszat cselekedte ugyan, de a jót méltányolta. Az írástudók árulása annyiban áll: már nem csupán cselekszik a rosszat, de méltányolják is. Szerintem itt van a határ, amelyet nem szabad átlépni. – Elég tehát vizet prédikálni, még ha bort iszunk is? Úgy érzi, hitelesen képviselhet olyan konzervatív értékeket, mint a család? – Elváltam, otthagytam két kisgyereket – nyilván erre céloz. Attól viszont, hogy – sajnos – így alakult az életem, beszélhetek arról: a család igenis érték. Arról is, hogy nem szabad elválni. Az írástudó felelõssége, hogy ha saját életében nem is tudta maradéktalanul megvalósítani az elveit, ha elbukott is, akkor sem próbálhat meg erényt kovácsolni ebbõl. Attól még a jó zászlaját kell hogy a magasba tartsa. – Nemrég a közelgõ népszavazás zászlaját emelte magasba. Párthûség, vagy tényleg ettõl várja a megoldást? – Sokkal jobb ötlet, mint hagymázas elképzelésekkel hülyéskedni forradalomról, nagy nekirohanásról. Ez a nép erre képtelen, és különben is, egy gyõztes forradalom után mi lenne másnap? – És a népszavazás után mi lesz másnap? – Ha gyõz, Gyurcsány akkor sem fog lemondani – ilyen illúzióim nincsenek. Ám ha nagyon elbukják, Ferenc már nem lesz több az MSZP számára, mint megoldandó probléma. Ebben bízom. – Abban is, hogy ha így lesz, a határon túliak megértik majd: értük képtelenek voltunk elegen szavazni, vizitdíjügyben viszont sikerült? – Még egy pofon lesz nekik. Sajnos nincs jó megoldás. December 5-e óta nincsenek jó megoldások. Néha úgy érzem, ideje leszámolni az ábránddal, hogy ez egy nemzet. Rögtön a népszavazás után elmentem Erdélybe. Tanulságos volt. Egyszer láttam Kövér Lászlót sírni. Amikor Nagyváradon zokogvaüvöltve szórták rá a bánatukat a helyiek, akkor. Nem 7

tudott mást mondani, csak hogy ha ettõl önöknek könynyebb, magamra vállalom a felelõsséget. Pedig a felelõsség nem az övé. Istenigazából egyetlen dolog van, amit soha nem lehet megbocsátani Gyurcsánynak: december 5-ét. A felelõsség ezért a gyalázatért az övé. Miközben ráadásul a habitusából nyugodtan következhetett volna, hogy felkiált: Gyerünk, emberek, szavazzuk meg, egyesüljön a nemzet! A jobboldal háromnegyede ma pajzson hurcolászná, boldogan fizetné a vizitdíjat a Ferinek. Én is. Az volt a pillanat, amikor az anyaországban õ egymaga megteremthette volna a nagy nemzeti kiegyezést.

Elmulasztotta. Sõt. Akkora követ hajított a latrinába, hogy azóta is fröcsög a mocsok. - Ön meddig akar még turkálni benne? - A haragjaim, a gyûlöletem, az érzés, hogy ezeknek menniük kell, lendületbõl elvisz 2010-ig, a választások után viszont felhagyok az üzemszerû újságírással. Elég volt. Különben sem a publicista fenegyerek az, akire igazán büszke vagyok. Néhány filmsorozatomat és novelláskötetemet jóval többre tartom a tizenöt perces hírnevet biztosító iszapbirkózásnál. Ha tehát nyerünk 2010-ben, elégedetten hátradõlök, aztán elindulok Mongóliába filmet forgatni. Szeretnék még írni né-

hány novelláskötetet is. Ha vesztünk, akkor is ez az irány, csak az elégedettség nem lesz meg. Mi mást tehetnék? Szedjem össze magam harmadszor? Mondjam, írjam ötvenéves fejjel, hogy majd 2014-ben, na, akkor lesz egy szép éjszakánk? Ugyan! - Egy újabb vesztes választás már az ön Orbán-hûségét is kikezdené? - Nyilvánvaló, hogy egy újabb bukás után a jelenlegi vezetõkkel nem lehet nekivágni a következõ ciklusnak. Ma viszont nincs más, aki úgy-ahogy képes összefogni ezt a tábort. Forrás: Stump András – Heti Válasz

BOTKA LENNE GYURCSÁNY UTÓDJA? Gyurcsány Ferenc miniszterelnök egyik lehetséges utódjelöltjérõl, Botka Lászlóról közölt írást a Népszabadság pénteki száma. A Political Capital elemzõi szerint a szegedi polgármester neve felvetõdhet a szocialisták következõ miniszterelnök-jelöltjeként derül ki a pénteki Népszabadságból. A politológusok szerint Botka kötõdik ugyan, és a nyilvánosság köti is õt a Gyurcsány-féle MSZP-hez, de országosan is jól ismert városvezetõként lehetõsége van a rugalmas elszakadásra, ha a helyzet úgy kívánná. Esetleges miniszterelnöki ambícióit pedig éppen az rejti el, hogy imázsát nem elsõsorban saját politikusi karakterén, hanem az általa vezetett városon keresztül építi. Az elemzõk kiemelik, hogy Botka, debreceni fideszes polgármestertársával, Kósa Lajossal együtt vezeti a Megyei Jogú Városok Szövetségét. Nem kizárt, hogy ok ketten versenghetnek a következõ kampányban a miniszterelnöki posztért.Lapunk kereste az ügyben a szegedi polgármestert, egyelõre sikertelenül. Forrás: FigyelõNet

A közterületen való filmezést és fényképezést Magyarországon nem tiltja semmilyen törvény vagy rendelet. Ne csak a rendõrök kamerázzanak, hanem a felvonulók is filmezzék a rendõrök arcát, mozgásukat, minden lépését, a jármûveiket, azok rendszámát, ha lesz, az azonosító számaikat, minden cselekedetüket. Filmezzék a rendõröket az utcáról, a kapualjakból, a felüljárókról, az emeleti ablakokból, a kukákon állva, mindenhonnan. Charles Haight, New York City egyik szövetségi bírója megtiltotta a város rendõrségének, hogy elõzetes engedély nélkül videófelvételeket készítsenek, vagy a térfigyelõ kamerák felvételeit bármilyen módon felhasználják a bejelentett és engedélyezett tömegtüntetések résztvevõi ellen. New York államban a rendõrök általi filmezés engedélyezésének kötelezettsége alól csak azok az utcai tüntetések kerülnek ki, amelyeken a rendõrség bizonyítékok bemutatásával elõzetesen alá tudja támasztani, hogy erõszakos cselekmények várhatók. Ebben az esetben az eljáró bíró egyszeri írásbeli engedélyt adhat filmfelvételek készítésére, de a tüntetést még egy ilyen „fenyegetettségi“ állapotra való hivatkozással sem lehet betiltani. Az engedélyt minden napra külön kell megkérnie az Egyesült Államok legnagyobb, közel 40 ezer egyenruhás és civil alkalmazottat foglalkoztató new yorki rendõrkapitányságának. Haight bíró két megtörtént esettel támasztotta alá a döntését: az egyik 2005 decemberében történt, mikor a hajléktalanok helyzetének javításáért békésen tüntetõ pár száz fõs tömeg Michael Bloomberg new yorki fõpolgármester házához vonult. A másik kilenc hónappal elõtte zajlott a város feketék lakta Harlem városrészében, mikor a jobb élet– és lakáskörülményeket követelõ emberek tábláikat magasra tartva, véleményüket hangosan skandálva körbe-körbe sétáltak a városrész elhanyagolt és piszkos utcáin. A 8

szervezõk a tüntetéseket elõre bejelentették, rendbontás egyik esetben sem történt, a tömeg idõben szétoszlott, de a rendõrök mégis filmre vették a résztvevõket. A szövetségi bíró az 51 oldalas sûrûn gépelt indoklásában emlékeztetett arra, hogy a tüntetõk a turistákhoz hasonlóan közterületen akkor és azt fényképeznek, amit akarnak, és az adófizetõk pénzébõl fenntartott és az állampolgárok védelmére hivatott rendõrök munkája a közvélemény megelégedésére a teljes nyilvánosság elõtt kell hogy történjen. Érdemes felhívni a hazai közvélemény figyelmét két fontos dologra: a közterületen való filmezés, fényképezés és a símaszkban vagy az arcot eltakaró kendõben való utcai felvonulás Magyarországon sem ütközik semmilyen szabályba, rendeletbe vagy törvénybe, és a Magyar Köztársaság nemzeti jelképeinek használata – tehát a magyar címer, a piros-fehér-zöld színû nemzeti zászló és az árpádsávos lobogó – az 1995. évi LXXXIII. törvény 11. paragrafusának elsõ bekezdése szerint védett módon történõ kifejezése a magyar nemzethez való tartozásnak, így értelemszerûen a közterületeken történõ használata nem büntethetõ. Egy, a közelmúltban jogerõre emelkedett magyarországi legfelsõbb bírósági ítélet értelmében akkor jogszerû egy rendõri intézkedés, ha indokolt, szükséges és arányos, ha nem ilyen, akkor a rendõrség a személyes szabadság megsértése miatt kártérítésre köteles. Ezzel ez a jogerõs ítélet elvi iránymutatást adott a jogsérelmet szenvedettek részére: a magyar rendõrség köteles helytállni az emberi méltóságot és személyes szabadságot korlátozó jogellenes rendõri intézkedésekért még a szabálysértési eljárások esetében is. Ez a felülvizsgálati ítélet tehát végképp eldöntötte a hazai joggyakorlatban azt a kérdést, hogy az alkotmány LV. paragrafusának 3. bekezdésének megfelelõen a szabálysértés gyanújával elfogott, elõállíjó ha figyelünk

FINANCIAL TIMES FT.COM Az európai kormányokat nyilván felzaklató közvélemény-kutatást jelentetett meg a globális brit lap, amely szerint Nagy Britanniában és a másik négy nagy európai országban a megkérdezettek túlnyomó többsége népszavazáson akar dönteni az uniós reformszerzõdésrõl. Németországban a megkérdezettek 76 százaléka referendumot akar. INTERNATIONAL HERALD TRIBUNE FT.COM Az amerikai globális lap üzleti melléklete igen rossz hírt közöl azokkal, akik reménykednek az Oroszországot elkerülõ Nabuccoföldgáz vezeték megépítésében. A legújabb akadály ugyanis az, hogy a teheráni kaszpi

csúcson nem tudtak még mindig megegyezni abban, hogy a Kaszpi tó-e vagy tenger. Márpedig a válasznak hatalmas a fontossága az egész energiaiparra nézve. Ugyanis ha tóról van szó, akkor egyebek között – a tóparti országokat semmi se kötelezi a külföldi hajókra vagy a fúrást végzõ cégekre engedélyt kérni. Ha azonban tengerrõl van szó, akkor a nemzetközi egyezmények értelmében ezen országok esetében temérdek engedély kiadásáról van szó. Az Egyesült Államok aktívan támogatja a transz-kászpi vezetéket, amelyen át Türkmenisztán földgázt szállítana a Kászpi tó alatt Azerbajdzsánba és onnan Európába Oroszország megkerülésével. Washington nem csak Európának az Oroszországtól való függõségét akarja ezzel csökkenteni, de el is akarja szigetelni Iránt. Vlagyimir Milov, a moszkvai Energiapolitikai Intézet igazgatója a párizsi szerkesztés lapnak viszont igen szkeptikusan nyilatkozott a Kászpi tó alatt tervezett vezeték jövõjérõl: A transz-kászpi csõvezeték perspektívája félre téve az amerikai optimizmust igen halovány, mert a Kászpi medence-

tott és/vagy õrizetbe vett, de utóbb felmentett, tehát törvénytelenül fogva tartott áldozat részére anyagi és erkölcsi kártérítés jár. A tavaly õszi véres rendõrterrorról készült videók és fényképek nagy részét a hazai média hivatásos munkatársai és a rendõrök készítették, az utcai térfigyelõ kamerák felvételeit a Magyar Rádió és a börtönök udvarán és fogházak folyósóin készült zártláncos videófelvételekkel együtt manipulálták, letagadták, titkosították vagy megsemmisítették, így ezek nagy része a mai napig nem került a nyilvánosság elé. Azt nem várhatjuk, hogy sokszor a Gyurcsány-féle kormány marionett bábujaként táncoló ügyészségek vagy a bírói kar bármely tagja a new yorkihoz hasonló rendeletet hoz a magyarországi tüntetõk rendõrség általi fényképezése ellen. Ezért nem csak célszerû, hanem hasznos, sõt perdöntõ lehet, ha az elkövetkezõ hetekben várható tüntetések és tömeggyûlések alkalmával a szervezõk és résztvevõk egyaránt visznek magukkal fényképezõgépeket és videókamerákat. A tavaly októberi véres rendõrterror fényében a tüntetõk símaszkos utcai felvonulása kívánatos és érthetõ. Ha a jelenleg regnáló magyarországi rezsim megteheti, hogy a felvonuló tömeget azonosító szám nélküli álarcos rendõrökkel támadja meg, és az ezt határozottan tiltó hazai és uniós szabályokat minden következmény nélkül megsértheti, akkor a tüntetõk az egyébként semmilyen törvényi tiltásba nem ütközõ símaszkban is felvonulhatnak a tüntetéseken, a kamerázó rendõrök példáját követve õk is videóra vehetik a rendõri akciókat és önvédelembõl eltakarhatják az arcukat. Fontos tudni azt is, hogy a magyar rendõrség minden törvényi alap nélkül veszi filmre a gyülekezési– és szólásszabadsággal, tehát a legalapvetõbb demokratikus jogaikkal élõ embereket, és utána ismeretlen ideig õrzi és/vagy használja fel a felvételeket. Ne csak a rendõrök kamerázzanak, hanem a felvonulók is filmezjó ha figyelünk

fenék felosztása még vitatott kérdés. A cikk a következõ mondattal zárul: A tó melletti országok jövõre találkoznak Azerbajdzsánban és ezzel a jelen pillanatban nyitva marad a transz-kászpi csõvezeték és a Nabuocco- projekt életképességének kérdése, de ez aláhúzza Oroszországnak a befolyását a térségben. A lap címoldalán induló riport arról ír, hogy a Nagy-Britanniába költözött lengyelek nagy része jól boldogul. Hírnevük pedig szorgalmuk miatt olyan jó, hogy a többi kelet-európai országból érkezõ munkakeresõ is gyakran lengyelnek adja ki magát. Azonban Lengyelország elmaradottabb részeibõl a királyságba vándoroltak közül sokan visszatérnek, mert nem találják meg azt a munkalehetõséget, amire számítottak. A lengyelek egyáltalán nem csak Londonban telepednek le, hanem az ország legeldugottabb kisvárosaiban is. A szupermarket láncok pedig mind nagyobb készletet tartanak lengyel árukból, hogy kielégítsék lengyel vevõik igényeit, de már sok brit is megszerette a lengyel kolbászfajtákat. Forrás: Lovas István – Magyar Nemzet

zék a rendõrök arcát, mozgásukat, minden lépését, a jármûveiket, azok rendszámát, ha lesz, az azonosító számaikat, minden cselekedetüket Filmezzék a rendõröket az utcáról, a kapualjakból, a felüljárókról, az emeleti ablakokból, a kukákon állva, mindenhonnan. Ezzel a száz százalékig törvényes, egyszerû és hatásos, az Európai Unióban és Amerikában már régen jól bevált módszerrel szükség esetén cáfolható a magyar rendõrség egyoldalú, félrevezetõ vagy hamis beszámolója az eseményekrõl, a valósághoz hûen lehet tájékoztatni a hazai és nemzetközi közvéleményt a történtekrõl és több egyértelmû bizonyítékhoz jutnak az érdekvédõ szervezetek a magyar és nemzetközi bíróságok elõtt a rendõri brutalitások és túlkapások miatt indítandó újabb személyiségi jogi és kártérítési perekben. A hazánkban is életbe léptetett uniós alkotmány XX. paragrafusának értelmében, ha az Európai Unió polgárainak a saját állama nem tudja megfelelõen biztosítani a védelmét, akkor kérheti azt bármely EU tagállam kormányától, így ebben az esetben is jó szolgálatot tehetnek a fényképek és videofelvételek. A szocialista párthoz és a mindenkori szocialista-liberális kormányokhoz irritálóan és alázatos módon módon hûséges magyar rendõrség 1989 után is számtalan alkalommal bizonyította, hogy soraikban sok bûnözõ szolgál, a különféle hivatások között a legmagasabb bûnelkövetési arány a rendõrségnél tapasztalható és hogy a magyar rendõrök egyszerûen képtelenek jogállami módon a polgárok szabadságjogainak tiszteletben tartásával eljárni. Nem szabad szem elõl téveszteni azt sem, hogy az igazság és a nyilvánosság az a két dolog, amitõl ez a rendõrségi és korrupciós botrányokban fulldokló hitelét vesztett magyarországi kormány és a súlyos mentális gondokkal küzdõ vezetõje a legjobban tart. Forrás: Jack Corn – Barikád.hu

9

Hatalma bebiztosítása volt a valódi célja a fõállású képviselõséggel? Gyurcsány Ferenc az utóbbi idõszakban sikeresen alkalmazta az „oszd meg és uralkodj“ elvét az MSZP-ben. Egymás ellen fordította a párt elitjét a tagsággal, a frakcióban összeugrasztotta az önkormányzati lobbit a „sima“ képviselõkkel, majd a polgármestereket az önkormányzati képviselõkkel. Bár a nyáron úgy-ahogy lecsillapodtak a kedélyek a frakcióban, a parlament beindulása óta hétrõl hétre frusztrálódnak a szocialista képviselõk. A kétnapos, évadnyitó frakcióülés után Gyurcsány Ferenc „emlékezetes“ 48 pontja borzolta fel a kedélyeket azzal, hogy egyeztetés nélkül jelentette be az Országgyûlésben olyan pontokkal, mint például a képviselõi költségtérítés és a parlamenti munka szigorúbb szabályozása. A hatás miatt a miniszterelnök kénytelen volt visszakozni, és a költségtérítés helyett már a képviselõi juttatások egészérõl, az álszent módon alacsonyan tartott tiszteletdíjak átfogó átalakításáról beszélt. A képviselõk morogtak, aztán elcsendesedtek, amíg nem jött a Zuschlag-botrány. Az ügy kapcsán október 1-én bejelentett hét pont felkavarta az indulatokat. Nemcsak azért, mert a miniszterelnök a politika hitelének helyreállítására meghirdetett, a közélet tisztaságát szolgáló csomagjának része lett a fõállású képviselõség, hanem azért is, mert azt ebben a formában nem sikerült a frakcióülésen ismertetnie a képviselõkkel, akik éppen hogy csak túljutottak a jövedelmeik megpiszkálása okozta sokkon. A másnap megtartott informális frakcióülésen a képviselõk négy órán keresztül ostorozták a miniszterelnököt, aki szerintük ellenségnek tekinti õket. Többen is hangsúlyozták, hogy elsõsorban nem is a tartalommal, hanem a formával van bajuk: egyeztetés nélkül, a közvélemény nyomását felhasználva próbál hatni rájuk a kormányfõ, miközben õk igenis együttmûködnének. A SZOLIDARITÁS NEM MÛKÖDÖTT A képviselõcsoport akkor nagyon egységesnek tûnt, és sikerült is elérnie, hogy Gyurcsány Ferenc bevonja a frakció munkacsoportjait a hét ponthoz kapcsolódó törvényjavaslatok elõkészítésébe. Egy héttel késõbb, a frakcióülésen bejelentett népszavazási „ösztönzést“ is egységesen támogatták a képviselõk. Az MSZP-n belüli szolidaritás megmutatkozott a munkacsoportok tevékenységében is, annak ellenére, hogy a fõállású képviselõk közül nagyon sokan nehezményezték, hogy a parlamenttõl az is ugyannyi fizetést kap, aki csak a városáért lobbizik és szavazni jár be, meg az is, aki a törvényhozási munkában oroszlánrészt vállal. Ezzel együtt pénteken még úgy tûnt, hogy a kompromisszum az lesz, hogy az önkormányzati és az országgyûlési funkciókat csak 2014-ben választják szét, cserébe a két fizetés egyikérõl lemondanak a polgármester-képviselõk. Szombatra viszont fordult a kocka. Nagyon sok polgármester egyéb elfoglaltsága miatt nem ment el a tanácskozásra, amelyen egyébként a frakciónak is csak a fele vett

részt. A szavazáson aztán a szigorúbb változat került fölénybe: az MSZP által támogatott törvényjavaslat szerint 2011-tõl nem lehet képviselõ polgármester, alpolgármester, megyei közgyûlési elnök és alelnök. „Volt olyan, egyébként önkormányzati képviselõ kolléga, aki a polgármesterségre igennel, az önkormányzati képviselõségre nemmel szavazott az összeférhetetlenség kapcsán. Megdöbbentõ“ – mondta lapunknak egy polgármester. Bár hétfõn próbálkoztak a miniszterelnöknél valamilyen eredményt elérni, az árulkodó, hogy Gyurcsány Ferenc úgy tett, mintha el sem hangzott volna a polgármesterek kérése: az összeférhetetlenség és a kisebb parlament ügyét kapcsolják össze, s kezdõdjenek errõl külön ötpárti egyeztetések. Sajtóhírek szerint a Fidesz fontolgatja, hogy még szigorúbban lép fel, s már jövõre döntésre kényszerítené a két funkciót betöltõket. Ebbõl könnyen kitalálható az ügy kimenetele: az ellenzéki párt teljesíthetetlen követeléseket fogalmazna meg, amelyeket a szocialisták nem tudnának támogatni, így aztán nem megállapodás, hanem egymásra mutogatás lesz a kétharmados többséget igénylõ törvénymódosítás kapcsán. A LOBBIK IDEJE LEÁLDOZOTT Egy másik forrásunk szerint a kormányfõ igazából nem is gondolja komolyan, hogy ebbõl lesz valami, miután az „ösztönzésnek“ szánt népszavazási kezdeményezéssel az SZDSZ sem ért egyet, de a szocialista polgármesterek közül sem mindenki nyomna igent. Mint mondta, Gyurcsány Ferenc valódi célja az, hogy szétzilálja a párt belsõ viszonyait, az oszd meg és uralkodj stratégiáját alkalmazza. „Elõször az embereket fordítja szembe az amúgy is utált politikai elittel ezzel a köztisztasági csomaggal. Aztán az MSZP bázisát a pártelittel, praktikusan a frakcióval: adjunk több lehetõséget a mezei tagoknak is, nem kellenek a funkcióhalmozó képviselõk. Következett a frakció: a saját városukért lobbizó önkormányzati tisztségviselõk kontra az MSZP álláspontjának érvényesítéséért dolgozó törvényhozók. Végül pedig az önkormányzati lobbit is sikerült megosztani nem polgármesterekre és polgármesterekre, akik közé szintén éket tud verni a miniszterelnök: lesznek, akikkel egyéni alkukat köt fejlesztési és költségvetési támogatásokról, a kevésbé befolyásos városvezetõk meg nem kapnak semmit“ – vezette le informátorunk a szerinte alkalmazott stratégiát. Tény, hogy bár korábban az MSZP-t érdekcsoportok alkalmi és tartós szövetsége mûködtette, ma már csak „erõs emberek“ maradtak: Kiss Péter, Lendvai Ildikó, Szekeres Imre és talán még Szili Katalin. A „nagy öregek“, „az ifjú törökök“, a baranyai lobbi, az önkormányzati lobbi ideje leáldozott, nincs semmilyen összefogás, ezért sem érzi magát veszélyben a miniszterelnök – mondta lapunknak a párt egy hajdan megkerülhetetlen, régi motorosa. Forrás: Nagy Szilvia

DEMOKRATA MEG FIGURA Amikor az MSZP elõdpártjának utód-szociáldemokratái oktatják a népet demokráciából, az elsõsorban humoros, másod- és sokadsorban pedig szégyellni való. Valami azért megérintette a nagyérdemût. Demokratának lenni annyi, mint gátlás nélkül vagdalkozni, ocsmányul beszélni, ha kell, ha nem. Bátor demokrata vagyok, ha beszarinak nevezem a köztársasági elnököt, bukott miniszterelnöknek Orbán Viktort, és ezt nyíltan hirdetem is. A demokrata nem fél, ezért nem érdekli, hogy a parlament törvénybe iktatta: 1956 októberében forradalom volt Magyarországon. Virtigli demokratát nem érdekli a törvény, nem fél, mert nyilasozni meg csõcselékezni a magyar forradalmat sok más demokrata párttársával a háta mögött sokkal egyszerûbb, mint belátni, hogy a kommunisták 1945 és 1956 között pokoli szenvedéseket importáltak Magyarországra. Seszták Ágnes – Magyar Nemzet

10

jó ha figyelünk

Magyar Szocialista Milliárdosok Pártja (MSZMP) FOHÁSZ!

És vérgõzös, gyilkos múltunkat végképp eltörölni! Agymosott, Rabszolga Nép most (ÚJRA) indulj velünk! Negyven évig megint: Higgyetek nekünk! Amikor már megint suttogni sem mertek majd saját hazátokban és a „csengõfrász“ újra mindennapi valóság lesz Magyarországon! akkor is: Higgyetek Nekünk! Ha majd mindnyájan földönfutókká lesztek téve és teljes reménytelenségbe taszítva, amikor már csak az alkohol és az öngyilkosság között választhattok, milliárdos vagyonaink eredetével kapcsolatban akkor se tegyetek fel kellemetlen kérdéseket! Ti csak: Higgyetek Nekünk! Ha majd megint az Andrássy út 60, vagy valami hasonló intézmény pincéiben lesztek bebörtönözve és embertelen brutalitásba züllesztett õreiteknek az lesz utasításként a falakra írva, hogy: „Ezeket az embereket ne csak õrizd! Gyûlöld is!” Akkor is: Higgyetek Nekünk! És, ha, majd megint egy új 301-es parcella jeltelen tömegsírjaiba dróttal hátrakötött kezekkel, arccal lefelé fogtok kerülni: akkor is! és ott is! higgyetek nekünk! 40 +4+4+? év, szennyét mocskát, gyilkosságait, harácsolásait, csalásait, sikkasztásait, pénzmosásait akarják most az elvtársak itt-ott megnézni, megmosolyogni, és végleg mindent lezárni, a még létezõ aktákat is megsemmisíteni és utána makulátlan, tiszta lappal a kezükben újra elölrõl kezdeni mindent. Ha hagyjuk, hogy ez megtörténhessen, megérdemeljük sorsunkat, ami végkifejletében, katasztrofálisabb lesz, mint eddigi történelmünk összes veresége és vesztessége együttvéve. 2002/2006

jó ha figyelünk

Elöljáróban annyit, hogy tisztelem Antall József néhai miniszterelnököt. Nála a becsület, az erkölcsösség és a hitelesség nem politikai szólamok és frázisok voltak, hanem mély meggyõzõdés. Nagy mûveltsége, mértékadó eleganciája, udvariassága stílust teremtett. Õ érvelt, és nem kioktatott, nem észt osztott, hanem mérlegelt és szintetizált. Nagyon sajnálom, hogy a sors csak három rövid esztendõt adott neki, hogy mint miniszterelnök megméresse magát. Batthyány Lajoshoz, Nagy Imréhez tudnám csak hasonlítani. A rendszerváltás is hasonló volt a másik két miniszterelnök által képviselt ügyhöz. A „Továrisi konyec" és a „Bye, bye Szása" történelmi pillanata, a szovjet csapatok kivonásának és a Varsói Szerzõdés megszûnésének mámorító élménye. A néhai miniszterelnöknek múlhatatlan érdemei vannak a VSZ megszüntetésében és abban, hogy Magyarország ma nem idegen hatalom által megszállt ország! Aztán négy évvel a „rendszerváltás" után elsöprõ többséggel választják meg a Horn Gyula vezette MSZP-t, és lép elõször koalícióra az SZDSZ-szel. Most meg egyértelmûen az egykori KISZ-KB kormányoz. Ezen tények ismeretében is egyre aktuálisabb a címben feltett kérdés, mert Dávid Ibolya pártelnök asszony és Boros Péter volt miniszterelnök úr nap mint nap az „antalli" örökségre hivatkozik. Pártelnök asszony, aki a rossz ingaórához hasonlóan üt jobbra is, meg balra is, szinte már naponta beszél róla. Számomra minden elnökasszonyi ékesszólásnál beszédesebb volt, hogy a lakitelki találkozó húsz éves évfordulójára meg sem hívták a jelenlegi MDF-et! Tehát már az „alapító atyáknál" sem kívánatos a jelenlegi MDF. Az október 13-án tartott tüntetésen a tüntetõk Gyurcsánynénak nevezték a meggyötört arcú pártelnök asszonyt. A Magyar Nemzeti Bizottság 2006 tagjai szerint a demokrata fórum elnöke elárulta a hazát és titokban megegyezett a kormánnyal. Mint tudjuk, a hála nem politikai kategória. De a sértõdöttség sem az. Miért van az, hogy az átlag magyar szavazó már a baloldalhoz sorolja az MDF-et? Most újra kérdezem, mi az az antalli örökség? Milyen Magyarországot képzelt el Antall József, és mi valósult meg belõle? Ilyet képzelt? Kötve hiszem. Mégis mi az az örökség? Talán a túlzott kompromisszumkészség? Ez már a kerekasztal-tárgyalásokon megmutatkozott. Tulajdonképpen ennek a következménye a mai struktúra. Nem lehet leváltani alkalmatlan kormányt sem. Hol a népfelség elve? A másik a privatizáció. A Németh-kormány által beindított privatizációt még egész más irányba is lehetett volna terelni. Gondoljuk csak meg: a néhai miniszterelnök kormányzása alatt a privatizáció egyik felelõse Szilvásy György volt. Ugyancsak lehetõsége lett volna Antall miniszterelnök úrnak az ügynökügyek lezárására. Még azon az áron is, hogy jó néhány páttársát ki kellett volna penderíteni a Parlamentbõl, a pártjából. Manapság ez nem lehetne zsarolási potenciál. A magam részérõl tisztességes embernek, kiváló elmének és jellemnek tartom Antall Józsefet. Kár, hogy a betegsége megakadályozta, hogy véghez vigye, amit eltervezett. Szerintem az MDF vereségét 1994-ben õ sem tudta volna megakadályozni. Ezek után kérdezem a kényes ízlésû pártelnök asszonyt, hogy mi is az az antalli örökség? Hogy fér össze a nevezett örökség Smuck Andor támogatásának elfogadásával, aki azért nem nevezhetõ jobboldali vagy még kevésbé konzervatív politikusnak. Most üvegzsebbel járkál az MDF pártocska környékén. Antall Józsefnek a legfontosabb személyi ambíciója az volt, hogy hiteles tudjon maradni. Ön szerint mennyire hiteles Ön és pártja, ha Önöknek még csak egy sarok sem jut a lakitelki sátor alatt? Én úgy gondolom, hogy a mindinkább elbizonytalanodott embereknek szükségük van a józan, világos és hiteles hangra. Ebben a számukra értékevesztett, érthetetlen és zavaros világban. Ebben a zavaros és kusza közéletben. Ezt a mostani MDF sem tudja nyújtani. Tisztelt Elnökasszony! Antall úr elképzeléseiben, a „nemzeti sorskérdésekben" nincs helye a „sérelmi politizálásnak", amelyet jelenleg >> 11

Ön folytat. Viszont sorskérdés most ennek az ámokfutásnak véget vetni, amely jelenleg az országban folyik. Szigorúan alkotmányos keretek között! Sajnos a magyar társadalom nem bünteti meg a választásokon azokat, akik vétenek az alapvetõ nemzeti értékek, érdekek ellen. Többek között azzal, hogy trükkök százaival, valótlanságok sokaságával, és szemfényvesztéssel politizálnak. Antall Józseftõl ez telje-

Nagyon fontosnak tartom és meg szeretném köszönni Lõrincz Miklós úr becsületes, õszinte, Antall József történelmi szerepét és tisztességét egyértelmûen elismerõ levelét, amely egy olyan kérdést vet fel, amelyet 3 magyar általában 4-féleképpen válaszol meg. Kár, mert ha meg tudjuk fogalmazni, mi is az az antalli örökség, kezünkben van az iránytû is, amelynek a jövõ útja nem téveszthetõ el. Szeretném, ha közösen végigfutnánk az legismertebb (nem szélsõséges) válaszokon arra a kérdésre, hogy mi is az antalli örökség, s engedtessék meg nekem ezekhez hozzátenni a magam definícióját. 1. Jobboldalon egyesek: Antall örökségét negatívnak tartják, mert szerintük (1) nem használta ki a szerintük létezõ alkalmat a Kárpát-alja visszaszerzésére vagy a magyarszlovák határ igazságosabb újrarajzolására; (2) paktumot kötött az SZDSZ-szel; (3) kecskére bízta a káposztát a privatizáció tárgyában; (4) nem tartotta meg szavát a tavaszi nagytakarítás témájában. (5) Nem lépett fel elég erélyesen a Debreczeni-vonallal szemben. 2. Baloldalon egyesek: Antall örökségét negatívnak tartják, mert szerintük (1) Az „úri Magyarország“, a „keresztény kurzus“ szellemét igyekezett visszahozni; (2) Nem lépett fel elég erélyesen a Csurka-vonallal szemben. 3. Néhány korábbi harcostárs: (1) Mellõzte az olyan lángelméket, mint Bíró Zoltán. 12

sen idegen volt. Ha Elnökasszony valóban az antalli örökségre akar hivatkozni ezek után is, akkor világosan ki kell fejeznie, hogy melyik oldalon áll! Egy biztos, az antalli konzervativizmust az egyének szintjén is, meg a politikai életben is nehéz lesz megvalósítani. De nem reménytelen.

(2) Rászabadította Für Lajost a hadseregre. (3) „A saját népével kellett volna paktumot kötnie, nem az SZDSZ-szel.“ (Be szépen hangzik, igazi költõi kép, Csoóri Sanyi Bátyámé, a realitása meg annyi, mint annak, hogy „de szeretnék rózsa bimbó lenni“. A kettõnek ugyanis semmi köze egymáshoz, egy parlamenti megegyezés és a néppel való szövetség). 3. Jelenlegi MDF: Mi vagyunk az antalli örökség! 4. Lezsák Sándorék: Mi vagyunk az antalli örökség! 5. Antall régi, igazi, hiteles munkatársai: Kedves barátaink, Ibi, Sanyi: az öregapátok fülit vagytok Ti antalli örökség. Egyetértvén Lõrincz Kollega Úrral, azt hiszem, az utóbbiaknak van igazuk. Mielõtt megfogalmazom a saját véleményemet, megjegyzem, hogy nem kívánok védõbeszédet mondani a Magyar Történelem egyik legnagyobb alakja, Antall József mellett, inkább idézem két gondolatát. „A politika – a lehetõségek kihasználásának mûvészete.“ „Szolgálni akarok, amíg élek“. Antall szolgálta Hazáját, amíg élt, és élt a lehetõségekkel, ahogy lehetett. Kárpát-alját a 80 milliós Ukrajnától visszaszerezni nem lehetett, de a magyar-ukrán szerzõdéssel meg lehetett törni a veszedelmesen újraformálódó Kis-Antant Ukrajnával kiegészült verziója újraszületésének folyamatát

Forrás: Lõrincz Miklós – Hírklub

és garantálni lehetett némi jogokat az ottani magyar kisebbségnek. Szlovákia újraszületésénél pedig a nagyhatalmak gondoskodtak arról, hogy a határrevizió gondolata fel se merülhessen. Csurkát is, Debreczenit is eltávolította az MDF-bol, amikor vállalhatatlan ballaszttá váltak. Késõbb mindkettõ fényesen bizonyította, hogy Antallnak igaza volt. Hogy a lumpenproli arcú Magyarország helyett egy nadrágos-ember fazonú Magyarország mutatkozott be a Szabad Világban, az csak dicséretére válik Antall Józsefnek. És végül: ember volt, s ezért a tévedés jogát – néhány tragikusan rossz személyi kérdésre gondolok – nem tagadhatjuk meg Tõle sem. Ami pedig az SZDSZ-szel kötött paktumot illeti:ez volt az ország kormányozhatóságának elkerülhetetlen elõfeltétele. Ennek volt viszont az ára a „nagytakarítás“ elmaradása. Valamit valamiért. Grúzia Antall Józsefe nem kötött paktumot az ottani SZDSZ-szel. Eredmény: a grúziai „taxis blokád“ a grúziai SZDSZ és a kommunisták hatalomra kerülését, a grúz Antall József meggyilkolását eredményezte. Jól be Sevarnadzéztek szegény grúzok. Jobb lett volna, ha ezt teszi Antall? S végül szabadjon megfogalmazni az antalli örökséget nekem is. Nem véletlen, hogy Antall József halálos ágyán Orbán Viktort nevezte ki kvázi szellemi politikai utódának. jó ha figyelünk

Ezt szeretjük elfeledni, Fideszéknél is, Antall régi barátai körében is. De ezzel nincs vége a történetnek. Orbán Viktor amikor rátért az antalli örökség útjára – azaz: a hazafias érzelmû szellemi elitre támaszkodva alakította ki kereszténydemokrata – néppárti programját, – akkor fölényesen nyert meg egy választást,s 4 éven át ragyogóan vezette az országot. Minõségileg jobban, mint bármelyik elõdje vagy utóda. Pedig nem volt könnyebb dolga Viktornak sem, mint Antallnak volt: ott volt a „politikai uzsorás“, Torgyán, semlegesíteni kellett a Hornnak köszönhetõen parlamenti párttá avanzsált MIÉP-et, és együtt kellett kormányozni a szívében egyre több ellenségességet érlelõ koalíciós partnerrel, Dávid Ibolyával, aki ugyan kiváló miniszter volt, de fokozatosan ellene fordult. Mert irígy volt Viktor tehetségére, sikereire. Orbán Viktor beépítette a kormányába Antall legkiválóbb munkatársait, függetlenül attól, hogy MDF-esek, vagy MDNP-sek voltak-e. Jeszenszky washingtoni nagykövet volt, Bod Péter, Hámori, Pálinkás, a Profeszorok Batthyany Köre és mások a legközelebbi tanácsadói voltak. Ezért az antalli örökséget én így definiálnám: Antalli örökség = Orbán Viktor ideje, 1998 – 2002. Amilyen arányban elhajolt a Fidesz politikája az antalli örökségtõl, olyan mértékben szaporodtak meg a kudarcai a Fidesznek is, Magyarországnak is. Itt van tehát az iránytû a kezünkben. Térjünk vissza a Fidesz 1998-2002 közötti éveihez, az antalli örökséghez. Ebben az antalli örökségben helye volt – s talán ismét helye lehet – Lezsáknak is, Dávidnak is, de mindenekelõtt 10 millió tisztességes magyar embernek. Mondjunk inkább 15 milliót, mint Antall József. És kiáltsuk újra: Orbán Viktorral: Hajrá Magyarország, Hajrá, Magyarok. Fodor András

AZ OSTOBÁNAK NÉZÉS ESETE

Ugyan már, persze hogy nem a képviselõktõl sajnáljuk azt a pénzt, amit havonta hazavisznek. Már hogy tetszik egyáltalán ilyesmit feltételezni? A mi küldötteink kivétel nélkül mind dolgos, becsületes, a hazáért és a népért éjt nappallá tevõ politikusok. Õk azért küzdenek ott fent – tegyük hozzá, arcuk verítékével –, hogy nekünk itt lent jobb legyen. Bizony. Dési János – Népszava

jó ha figyelünk

Igazolni kell minden 125 ezer forint feletti vásárlást? Olyan javaslatot mérlegel a kormány az új rend jegyében, miszerint a jövõben minden vásárlónak igazolnia kellene, mibõl telik nagy értékû lakásra, autóra, bútorra vagy mûszaki cikkre, függetlenül attól, folyik-e ellene vagyonosodási vizsgálat. A kötelezõ „igazoltatást” a kereskedõ végezné, amitõl a kormány szerint javulna az állampolgári fegyelem. 125 ezer forint feletti vásárlás esetén a jövõben mindenkinek igazolnia kellene, mibõl telik nagy értékû lakásra, autóra, bútorra vagy mûszaki cikkre. Ezt fontolgatja a kormány.

A JAVASLAT, A KERESKEDÕKET TENNÉ BESÚGÓVÁ. Nekik kellene elkérniük a vásárló adatait és azt jelenteni az adóhivatalnak. Kondorosi Ferenc, az új rend kormánybiztosa szerint, a kötelezõ igazoltatás, erõsítené az állampolgári fegyelmet, és nem ütközne az alkotmányos rendbe. A jogszabály szerinte erõsítené az állampolgári fegyelmet, és nem ütközne az alkotmányos rendbe. Talán célszerû lenne mérlegelni, mit is jelenthet ez a gyakorlatban – véli az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ) fõtitkára. Vámos György emlékeztet: csak új autóból elfogy 160-170 ezer darab egy évben, a használtból pedig, igencsak rozoga az, melynek értéke 500 euró, azaz 125 ezer forint alatt van. Bútorra, nagyobb értékû tartós javakra a statisztikák szerint tavaly 1300 milliárd forintot költöttünk a hazai boltokban. A jelenlegi minimálbérbõl is futja öt „nagy értékû luxusvásárlásra” éves szinten, legfeljebb nem evett, nem ivott a gyanúba keveredett vásárló. Így rövid idõn belül a teljes lakosságról olyan jelentés készülne, ami gyakorlatilag egy vagyonosodási vizsgálattal egyenlõ. A kormányjavaslat hónapokon belül az országgyûlés elé kerülhet. Forrás: hír TV/MNO

Miért éppen 125 ezer? Mert ez körülbelül ötszáz euró? Vagy mert nagyjából a minimálbér duplája? A kormányzat szokás szerint összevissza beszél legújabb szabadságcsonkító kísérletérõl, miszerint a kereskedõknek a 125 ezer forint feletti vásárlásokat jelenteniük kellene az adóhatóságnak. Van ugyebár az a kommunikációs technika, hogy az egészet letagadjuk, korábbi variánsnak hazudjuk, hamisítványnak minõsítjük. Ez az eljárás az egészségügyi biztosítókkal kötött arcpirító kormányzati alku esetében is: ugyan már, ez még júliusban volt, azóta egészen másutt tartanak a tárgyalások. Hogy pontosan hol, azt persze nem tudhatjuk, mert ezek a tûzrõlpattant demokraták születésüktõl fogva titkolóznak. Félvállról mégsem vehetjük a dolgot, mert a Gyurcsány-érában a nagy altatás után ilyenkor szokták éjnek évadján, a nyilvánosság kizárásával átnyomni a koalíciós akaratot, mint ahogy a vagyontörvény gyalázatos körülmények közepette való elfogadtatásakor történt. Gyengíti a bagatellizálási taktikát, hogy arról a bizonyos 125 ezerrõl a rendelet-elõkészítõk ellentmondásosan nyilatkoznak. Nehéz azt mondani, hogy ilyen ordítóan demokráciaellenes ötlet föl sem merült, ha Bakonyi Ágnes adóhivatali szóvivõ úgy nyilatkozik, hogy valóban tárgyalnak a javaslatról, de a 125 ezer forintos értékhatár még nem végleges. Vagyis a szabadságjogok újabb megnyesésének szándéka faktum, csupán azon folyik a polémia, hogy ezt milyen körre terjesszék ki. Daróczi Dávid kormányszóvivõ szerint ennél magasabb összeg a reális – miközben persze egyáltalán nem reális, hiszen a kereskedelem feljelentési kötelezettsége nem csupán a hatályos adatvédelmi szabályokba, de feltehetõleg magába az alkotmányba is ütközik. Daróczi óvatlan megnyilatkozása az is, hogy a kisemberek vegzálásának elkerülését az ügyeskedõk kiszûrésével állítja szembe, leleplezve a sanda kor-

mányzati szándékot: a kabinet jobb ötlet híján már megint meg akarja osztani a társadalmat, hogy aztán igazságtevõként jelenjen meg a saját maga által gerjesztett konfliktusban. Könnyû belátni: még ha duplájára is emelnék az ominózus értékhatárt, akkor is a hivatal figyelõ tekintete alá kerülnének szõröstül-bõröstül egész kereskedelmi ágazatok: így például az ingatlanok, a gépkocsik meg a mûtárgyak adásvétele. Kisember ugyebár ilyesmivel nem él. Miért hallgat most Dávid Ibolya, hogy kormánypárti szimpatizánsai már megint a középosztályt akarják kriminalizálni? Szabó Lajos, az MSZP költségvetési munkacsoportjának vezetõje szerint a frakcióban nem foglalkoztak a javaslattal, ezeket az elképzeléseket majd rendszerben vizsgálják. Milyen rendszerben? Orwelliben? A Veres János felügyelete alá tartozó APEH ugyanis a Nagy Testvér szerepére tör. A Legnagyobb Testvér pedig maga Veres, aki bûnözõ üzlettársával közös áfa-visszaigénylési ügyében feloldhatatlan ellentmondásba keveredett. Ha az államtól törvénytelenül kisíbolt 55 millió valóban „vissza lett térítve”, ahogyan mondja, akkor érthetetlen, miért kellett felszámolni a céget. Milyen kár, hogy épp azok a cégbírósági adatok vesztek el, amelyek a visszafizetést alátámaszthatnák! (Horn Gyula pufajkás irataival is ez történt a Keleti-féle Honvédelmi Minisztériumban.) Ha viszont visszatérítették, akkor elismerték a bûncselekményt, s a pénzügyminiszteri bársonyszéket egy adócsaló bitorolja. Ha én kirabolom Veres Jánost az utcán, elveszem az aranyóráját, de késõbb megbánólag visszaadom, mehetek a dolgomra? Jogállami tempó ez? Nincs más magyarázat: a 125 ezres õrületnek csakis az lehet az oka, hogy Veres az osztrákok ügynöke. A sógorok szeretnének egy második Gorenje-korszakot. Forrás: Csontos János –Magyar Nemzet

13

Közel egy évvel ezelõtt szembesült az ország közvéleménye a balatonõszödi beszéd által, hogy a második Gyurcsány-kormány tudatosan elkövetet nyílt politikai hazugságoknak köszönheti politikai hatalmát. Gyurcsány Ferenc a balatonõszödi beszéd nyilvánosságra kerülése óta egy lebukott hazudozó, aki törvénytelen hatalmának biztosítása érdekében a legalapvetõbb demokratikus normákat semmibe véve bármilyen eszköz alkalmazására képes. A lebukást követõen az erkölcsi normák értelmében a kormányfõnek azonnal távoznia kellett volna, nem pedig rendõri brutalitást alkalmaznia a véleménynyilvánítás jogával élõ polgárokkal szembe. Mivel a kormány nem egyszemélyes és Gyurcsány Ferenc mindvégig többes elsõ személyben beszélt ez azt jelenti, hogy a két kormánypártnak, amely közremûködött a történtekben szintén meg kellett volna válnia a hatalmától. Ehelyett a két kormánypárt hatalomhoz való ragaszkodása az országban soha nem tapasztalt erkölcsi, politikai és gazdasági válságot idézett elõ, amelynek mértéke napról napra egyre súlyosabb. A jelenlegi illegitim állapot felszámolására, hogy a jövõben még egyszer ne fordulhasson elõ az a helyzet, hogy egy olyan kormányzat irányítja hazánkat ami ellentétes politikai felhatalmazásával több civil szervezettel egyetértve egyetlen lehetõség kínálkozik a képviselõk visszahívhatóságának bevezetése. A világ számos országában alkotmányos jog az államfõ vagy az elnök visszahívása. A visszahívás a közvetlen demokrácia – népszavazás, népi kezdeményezés, visszahívás – egyike. Mégis a legkevésbé elterjedt. A törvényhozók ugyanis nem szívesen korlátozzák saját lehetõségeiket. Természetesen száz ember bizalomvesztése meg kevés a változáshoz, de meghatározott számú választópolgár aláírásával már kezdeményezhetõ a képviselõ hivatalból való eltávolítása. Ezután arról szavaznak, hogy távozzon-e az érintett posztjáról és ha igen akkor ki üljön a helyére. Magyarországon a rendszerváltozás óta több kísérlet volt még az Országgyûlésben is arra, hogy bevezessék a visszahívhatóság intézményét. A kezdeményezés élharcosai kisgazdák voltak, de az akkori hatalmi viszonyokat figyelembe véve esélyük se volt a sikere. Elfogadhatatlan, hogy a népnek csak képviselõ – állítási joga van, de vissza már nem hívhatja az általa választottakat. Még abban az esetben sem, ha nem tesznek eleget választóiknak tett ígéreteiknek. Pedig a demokrácia legnagyobb elõnye az lenne, hogy vérron-

14

tás nélkül meg lehetne szabadulni egy nem kívánt kormánytól, a visszahívhatóság intézménye ennek érvényesülését biztosítaná. A jelenlegi magyar alkotmány bebetonozza a képviselõt négy évre a székébe. Ez alól egy kivétel létezik, ha bûncselekmény elkövetésének gyanúja merül fel személyével szemben és emiatt felfüggesztik mentelmi jogát és a bíróság jogerõsen elítéli. Ilyen esetben meg kell válnia a mandátumától. De itt most az a kérdés, hogy mi lesz azzal a választóval, aki a képviselõ által meghirdetett konkrét programra szavazott, ám ebbõl nem valósul meg semmi, sõt az ellenkezõje történik? A képviselõ ilyen helyzetben a hazai gyakorlatot figyelembe véve, magyarázkodik a környezetében, hogy õ képviselné a helyiek érdekeit, de az nem egyezhetõ össze a pártérdekekkel? Azonban hozzátartozik az a igazsághoz, hogy az alaptörvény módosításával és a visszahívhatóság intézményének bevezetésével óvatosan kell bánni. A társadalom bizalomvesztésének legfõbb oka, hogy a parlamenti többség választási ígéreteivel ellentétes cselekedett hajt végre. Ennek orvoslása lehetne a képviselõk visszahívhatóságának intézménye. A választók felruházása a ciklus közbeni számonkérés jogával számos súlyos következménnyel is járhat. A kormányzat cikluson belül törvényszerû, hogy bizonyos idõszakban – például egy nemzetközi gazdasági válság begyûrûzése az országban – elégedetlenséget gerjeszt a kormány többséggel szemben. Másrészt a mindenkori ellenzék a médiumok segítségével levezényelt és jól felépített kampánnyal elérheti azt, hogy a választók visszahívják a kormánypárti politikust még akkor is, ha netán jól végezte a munkáját. Ennek alapján állítható az, hogy a visszahívhatóság csak szigorú szabályozással mûködhetne céljának megfelelõen, mert ellenkezõ esetben fordítva is elsülhet. A visszahívás csak megfelelõ szabályozás mellett mûködhet. Ha az egyéni képviselõ a választási programjában ígértektõl eltér, akkor választókerületének polgárai visszahívhatják. Ha például a kampányban megígérte a választóinak, hogy nem támogatja a tandíj bevezetését, de az Országgyûlésben mégis megszavazza azt, megbízói a választok leválthatják. A visszahívhatóság érvényesülése esetén a választók kezdeményezésének helytállóságáról a helyileg illetékes választási bizottság lenne jogosult dönteni. Ebben az esetben a jognak biztosítania kell a képviselõ számára a

védekezés és a jogorvoslat lehetõségét. Annak érdekében, hogy csak tényleg indokolt esetben lehessen visszahívni a képviselõt, a választópolgárok ötven százalék plusz egy szavazathoz kell kötni a szavazás érvényességét és eredményességét. E megkötéssel csak abban az esetben fosztanák meg a mandátumától a képviselõt, ha a választóinak valóban széles köre elégedetlen. De indokoltnak tartjuk moratórium bevezetését a képviselõi munka zavartalansága érdekében. A moratórium a választók utáni és a választások elõtti egy évre szólna, amelynek értelmében ebben az idõben ne lehessen képviselõ visszahívhatóságát kezdeményezni. A helyzet bonyolultabb, ha a képviselõ pártlistáról jutott be a Országgyûlésbe. Ebben az esetben ugyanis a jelölõ szervezet helyezi el a kötött lista valamelyik helyén az illetõt. A párt parlamenti frakciója pedig parlamenti és bizottsági tisztségekbe helyezheti. Kinek engedelmeskedik ilyenkor a képviselõ? Pártjának, frakciójának vagy a lakhelyén lévõ választóinak? Ezt a bonyolult helyzetet leegyszerûsítené, ha a frakció nem zárhatná ki a képviselõket. Ezt csak az õt delegáló párt kezdeményezhetné a választási bizottságnál vagy a bíróságnál. A kizárás okát a pártnak kellene bizonyítania azzal, hogy a képviselõ lényegesen eltér a szervezet választási programjától. Ha az illetékes ítélõszék szerint is ellentétes a képviselõ munkája a párt választási ígéretével, akkor megfosztaná mandátumától. Ha pedig ennek fordítottja következik be és a képviselõ kitart a pártígéretek mellett, a frakció viszont köpönyeget fordít, ahogy az MSZP, akkor a képviselõ megtarthatná a mandátumát. A visszahívhatóság bevezetését követõen a bíróságoknak politikai jellegû döntéseket kell hozniuk, amit ellenérvként szoktak felhozni. Csakhogy ma is ezekre a szervekre hárul a pártból való kizárás felülbírálta vagy a választmány újbóli összehívásának elrendelése, ami szintén politikai következményekkel jár. A jelenlegi hazai közállapotok felszámolása és a politikai közbizalom helyreállítása érdekében szükségesnek tartjuk a képviselõk visszahívhatóságára vonatkozó alkotmánymódosítást! Ha ezt biztosítjuk akkor a jövõre nézve biztosítva legyen a választoknak a joga, hogy megvonják a bizalmat egy olyan kormányzattól, amely tudatosan elkövetett nyílt politikai hazugságok következtében került hatalomra. Harangi Fülöp sk. Kisgazda Polgári Kör – KPK elnöke

jó ha figyelünk

A pártpolitikára alapított államhatalom mögött támogató érdekcsoportok vannak. Magyarországon az egy táborban szervezett érdekcsoportok uralkodtak a sarló-kalapácsos jelképes drapériák mögött évtizedeken át, azok, akik sarlót és kalapácsot soha nem vettek a kezükbe. Amikor a rendszer összeomlott, azt a feladatot kapták, hogy széledjenek szét több pártra, de úgy hogy a hatalom a régi kezekben maradjon. A Magyar Szocialista Párt elrakta a jelképet jobb idõkre, de a vörös drapériát megtartotta, ami jelzi, hogy az érdekcsoportok együtt vannak, jól érzik magukat. 2002-ben sikerült ismét kormányra kerülniük, és 2006-ben újra. Nagyon vékonyan, és távolról sem tisztességesen. Idõközben sikerült az ellenzék vezéréhez mérhetõ, vele szembeállítható személyt találni a vörös televényben, akit elõbb miniszterré, majd miniszterelnökké ügyeskedett a párt, akivel újabb négyéves kormányhatalomra jutottak. Utóbbi idõben azonban számukra aggasztó fejlemények jelentkeztek. A nép egyre jobban rádöbben arra, hogy becsapták, ismét szamárrá tették. A közvélemény fokozatosan távolodik a kormányzó pártoktól a kormány politikája miatt. A kormány erõs embere, Gyurcsány miniszterelnök alapvetõ változtatásokat erõszakol a pártjára, olyan reformokat, amiket a külföldi tõkés érdekeltségek követelnek, amiket a közgazdászok neo-libetrális tanoknak neveznek. Amik eddig megvalósultak illetve megvalósulásuk következményei megmutatkoztak, százezrek érdekeit sérti, megélhetését veszélyezteti. A Gyurcsány-kormány elkötelezettsége és a közvélemény ellene fordulása feszült helyzetet teremtett a magyar politikai porondon. Gyurcsány nem szállította a sikert az ország népe számára, de a szocialista párt számára sem, márpedig annak ígérete vette rá a párt vezetõit félreállni és utat engedni egy kintrõl a fejük fölé emelt, a pártmunkában eddig nem szerepelt újfiúnak. Az MSZP mélyeibõl egyre erõsödõ morgás hallatszik. Ez nem veszélyes egy ilyen diktatórikus vezetéshez szokott párt alapszervezeteiben. Jelzésértékû azonban az, hogy neves baloldali politikai elemzõk feszegetik a kérdést, hova vezet ez a kormány- és Gyurcsány-ellenes hangulat, és milyen következmények történhetnek, ha ez a folyamat tovább erõsödik. A szocialista államhatalom fenntartásából meggazdagodott érdekcsoportok aggódását sejthetjük a baloldali politikai elemzõk egyre-másra megjelenõ írásaiban, melyekbõl nem a miniszterelnök pozíciójának, hanem a szocialista pártnak a féltése hangzik ki. Még pontosabban az, hogy szívesen lecserélnék Gyurcsányt, hogy már ne a párt is vele bukjon. Két dolog azonban aggasztja õket: kit tegyenek a helyére, és milyen politikával? Továbbá, hogyan lehetne elérni azt is, hogy az ellenzék félreállítsa Orbán Viktort? Ez utóbbi cél érdekében évek óta megy a hajsza, lehetetlenné tenni Orbánt országon belül és kívül. Lengyel László a baloldal legnevesebb politikai gondolkodója, akire nagyon odafigyel a baloldali politikai elit. A Népszabadság szept. 22-i számában írja: „Lement a megszorító csomag elsõ éve. Nincsenek utcai harcok. Szép idõ van. Rossz hírek. Gazdasági mutatóink – növekedés, infláció stb. – nemcsak közép-európai versenytársaink, hanem az Európai Unió alatt. Nem fölzárkózunk, hanem leszakadunk. Nem mennek elõre a reformok. Nem állt helyre a kormány és az ellenzék hitelessége. Se új arcok, se új gondolatok. Rossz körben forgunk. ... Szeretjük nagyon Gyurcsány Ferencet, de ha nem képes jól kormányozni, a szétszedett rendszereket összerakni – már nem szeretjük. Imádjuk Orbán Viktort, de ha képtelen valami értelmeset mondani a mindennapi életrõl, és nem fog tudni kormányozni – nem kérjük.” „Ha az egyik fél, a kormányoldal talál valakit a baloldalon, aki tiszta kezû – nemcsak közigazgatásban nem lopott, hanem a privatizációban sem – nem felelõs közvetlenül az elmúlt hat év kormányzati baklövéseiért, s ért valamihez – a gazdasághoz vagy a közigazgatáshoz, netán a joghoz, akkor nyert ügye van. Egy éve írtam, hogy Gyurcsány Ferencnek egy éve van hátra: meg kell szorítania, és el kell kezdenie a reformojó ha figyelünk

kat. Hitelessége teljes elvesztése után ennyi adatott neki. A megszorítás jól-rosszul sikerült, a reformok igen részlegesen eredményesek. Hitele továbbra sincs. Becsületes dolog az lenne, ha a továbbra is kemény, nem népszerû költségvetés beadása után, önként átadná a helyét valaki másnak. Megalázó várnia, hogy háta mögött összesúgnak, utódját találgatják. Ezzel bizonyítaná, hogy õ nem Orbán Viktor, aki állandó vereségei után is, ha kilökik az ajtón, visszamászik az ablakon.” Lengyel László szorgalmasan hamisít. Mindenáron azonosít: a két oldal – két vezér nála az alapképlet. Ebben a mondatában éppen a bukás kérdésében hamisít. A megbukás peremén álló Gyurcsányt derékíti az általa feltételezett önkéntes távozással. Amitõl még nem derék legény, mert még nem távozott. Orbánt nem lökték ki az ablakon, hanem két nagyon is kérdéses választáson alul maradt a szavazócédulák számával. Ezt a pártján belül is így értelmezték, ezért lehetett újra és újra pártelnökké. Lengyel László ismét csak összehasonlít: „A baloldalt az különböztette meg pozitívan korábban a jobbtól, hogy a társadalom ügyét elõbbre valónak tekintették a személynél – el is küldték, ha kínlódva, késve is Hornt és Medgyessyt.” Nézzük csak. 1994-ben a megrontott MDF által elrontott gazdasági helyzet miatt állt elõ az a történelmi ficam, hogy a várt változás élményétõl megfosztott nép leváltotta a kormányt, azzal a bizakodással, hogy a szocialisták „szakértõ kormányt" ígértek. Megkapták a gyõztes MSZP-tõl Horn Gyulát, de már csak a gyõzelem után, akinek a személyével a megbukott MSZMP költözött vissza a hatalomba. Az a tény, hogy Horn a párt részérõl a legesélyesebb volt a miniszterelnöki székre, az MSZP gárda vészesen alacsony színvonalára utal. Ezt akarták jobbítani 2002-ben Medgyessyvel, ami egy másik szegénységi bizonyítvány volt. Õt még jó idõben lecserélték. Lengyel László ebbõl is baloldali érdemet varázsol, mondván hogy Horn és Medgyessy párt általi menesztése annak jegyében történt, hogy „a társadalom ügyét elõbbre valónak tekintették a személynél." Az igazság az, hogy Orbán Viktor volt a mérce, olyan valakit kellett találni, aki hozzá mérhetõ, vele szemben kiállítható. Ezt Gyurcsány Ferenc személyében vélték megtalálni. Erre állt rá a gé15

pezet: mindenkit hátra, Gyurcsányt a párt élére! A párt egyvezéres diktatúrája az Országgyûlés házában egyvezéres törvényhozást, a kormányban egyvezéres kormányzást eredményezett. Ekkora hatalma Kádárnak sem volt, hiszen neki is, csakúgy mint Rákosinak, félszemmel Moszkvára kellett figyelni, másik szemével a környezetére, az összeesküvések fészkére. Mennyivel jobb környezet egy bolsi diktátornak a mai parlamenti demokrácia, amely a sztalini törvények átmentésével olyan szerkezetet kapott, amelyben lehetetlen leváltani a miniszterelnököt, tett légyen bármit is. Lengyel László fölteszi a kérdést: „S vajon mit tenne Orbán Viktor, ha teljesen új szereplõ állna vele szemben? Milyen hihetetlen újdonsággal áll elõ húszéves, matuzsálemi politikai pályafutása újabb megpróbáltatásakor? Ha máskor nem, az elmúlt évben Orbán bebizonyította, hogy tökéletesen alkalmatlan nemcsak az ország, hanem a modern jobboldal vezetésére. Egész Európa liberális reformokkal kínlódik, õ ezek ellen szónokol és népszavaztat.” Ha teljesen új szereplõ állna vele szemben? Ez egy jó kérdés. Honnan vesz elõ az MSZP egy Orbán ellen kiállítható új pártvezért? Nos, ez legyen az õ gondjuk. Ismét kintrõl? Ezt a szégyent nem viselné el az egyszer már háttérbe kergetett pártvezetõ gárda. Egyszer megtették, mert azt mondták nekik, ezt a párt érdekében meg kell tenni. És hogy milyen hihetetlen újdonsággal állna elõ Orbán Viktor? Annyi problémát összegyûjtött a baloldali kormányzás, hogy aligha lesz szûkében a feladatoknak. Például az alábbiakban körvonalazta a helyzetet a lakitelekiek huszadik évfordulóján rendezett tanácskozáson, amelynek tárgya éppen a hogyan tovább volt, a kiút a mai bajból, ami vetekszik a 20 évvel ezelõttivel. Orbán Viktor Lakiteleken világosan fogalmazott: „Mostanra kiderült, hogy az új baloldal valójában nem más, mint egy újfajta milliárdos klikk, amely bevezette Magyarországon a maffiapolitikát, amely pillanatnyilag teljesen eluralta a közéletet. Ez az új baloldal lényege és semmi több. Ez az új baloldal három tekintetben mutatta meg az igazi arcát: lerombolta a rendszerváltás erkölcsi fundamentumait, tönkretette a gazdaságot, és elindította a hatalommal való visszaélés politikáját.” A másik politológus régi ismerõsünk, a bukófélben lévõ szovjet-rendszer bukdácsolásainak részleteirõl a ‘80-as évek vége felé Tamás Gáspár Miklós írásait közölték az ausztrál lapok, legtöbbször csak TGM névvel. Egyike volt a késõ kádári idõkben sokat szereplõ „disszidenseknek", Kádár-õfelsége cirógatva üldözött ellenzékének. Marxista alapú nézeteit gyakran változtatja, hogy mindig izgalmasan érdekes legyen. Fõleg a baloldalt leckézteti (a jobboldalt csak gyalázza) integer baloldali eszmeiséggel – az õ egyéni megfogalmazásában. Most éppen Gyurcsánnyal foglalkozik: „Az ancien régime, a »bolsevista« cidevant nómenklatúra szociokulturális stigmáitól megszabadult Gyurcsány, elsõként az »utódpárt« vezetõi közül, megszerezte »az ellenfél kultúrájának«, az újbaloldaliból és ellenzéki ellenállóból, az ancien régime hipermodernista, majd posztmodernista ellenzékébõl nagyrészt polgári liberálissá vált értelmiségnek a bizalmát.” A mi vulgáris fogalmazásunkban ez így hangzana: – A magukat nagytõkéssé összerabolt fõbolsevisták körükbe fogadták Gyurcsányt. Nem érdemelte meg a bizalmat, hiszen: „Éppen õ volt az, aki a baloldaliságot kisajátítva a neoliberálisneokonzervatív offenzívával szembeni ellenállás dicsõségét átengedte a szélsõjobboldalnak. Az, hogy ma Magyarországon a »baloldali« azt jelenti, hogy »kétes hírû, Amerika-barát milliárdos«, nem kizárólag a gátlástalan és lelkiismeretlen jobboldali propagan-dának köszönhetõ, bár ebbõl aztán igazán nincs hiány. Az, hogy ma – az önsorsrontó szociálliberális sajtónak is köszönhetõen – Orbán Viktor tûnhet föl holmi »bal-

16

oldali« törekvések autentikus, hiteles képviselõjének (avval talán, hogy meghirdette a milliomosok osztályharcát a milliárdosok ellen?), bizony mindenekelõtt a Magyar Szocialista Párt vezérkarának (amelyet Gyurcsánynak, a várakozások ellenére, egyáltalán nem sikerült átalakítania) köszönhetõ, amely Gyurcsány I és Gyurcsány II - egymással szögesen, sarkosan ellenkezõ - politikáját ugyanavval a lelkesedéssel követte, ma pedig már (félelmében) egyre gyakrabban kifelé kacsingat.” No, persze értjük a filozófiai magyarázatot, az elsõ Gyurcsány-kormány adakozó volt, tehát „baloldali". A második a neoliberális nagytõke szolgálatában mindent visszavett, és beindította a folyamatos kifosztórendszert, és így módot adott Orbánnak, hogy õ legyen a köznép védelmezõje. Az a tétel, hogy a baloldal a köznép védelmezõje, a legnagyobb történelmi hazugság. Ellenkezõleg elszegényítõje (kapitalizmusban) és proletárrá süllyesztõje (a szocializmusban). A magyar köznép jobban tudja, mi a baja Gyurcsánnyal, mint a baloldali politológusok. Tölgyessy Péter alkotmányjogász, az SZDSZ alapító tagja és egykori elnöke egy interjú keretében az alábbiakat mondta: „A miniszterelnök nem a pártján belüli szamárlétrán lépegetve emelkedett a szocialisták élére. Medgyessy Péter bukása után a baloldal utolsó reménye volt Orbán Viktor megállítására. Választási diadala egy pillanatra megkérdõjelezhetetlenné tette vezérségét. Ám, hogy a gazdasági összeomlást kivédje, nyomban bele is kellett kezdenie a megszorításokba. A reformerség hõsies pózával iparkodott pótolni a választásokon nyert legitimációja kicsorbulását. Ha csak szavakban van reformpolitika, oda lehet pótolhatatlansága. A 2008-as költségvetés elfogadása után elvileg így kitelhet ideje. Csakhogy az utolsó leheletéig küzdeni fog. Szenvedélye a politikusság, a siker az egyedüli világnézete. A szocialisták között nem látszik a Fidesz vezérének újabb legyõzõje. De Orbán Viktor is dolgozik, így nem kizárható Gyurcsány újabb sikere, ám vele, másik szélsõ lehetõségként, akár történelmi vereséget is szenvedhet a kormánykoalíció.” Gyurcsány halott, mondja Tölgyessy Péter, mert véget értek alakváltozásai, s ennek következtében képtelen a küzdelemre. Volt feltörekvõ vállalkozó, volt nemzeti közepet és jóléti rendszerváltást ajánló tanácsadó, volt balra kampányoló fejlesztõ, volt rettenthetetlen reformer, most 48 pontos konszolidáló reformrealista – ez már sok. A költségvetés beadása után menni fog. Orbán viszont örökre itt marad, és ellenében kell fölállnia egy bátor harcosnak. *** A cím (Takarodik vagy eltakarítják) két lehetõséget feltételez. Ez így természetesen csak az idézett politikai elemzések említette esélyekre utal. A harmadik lehetõség az, hogy marad, kitölti az idejét. Az elsõ kettõ mellett, mint láttuk, a kormány és a miniszterelnök kudarca szól. A forrongásokra alkalmas õszi idõszak még elõttünk van, és a költségvetés buktatója is. A tüntetõk megveretése megóvta a kormányt a további nagyméretû demonstrációktól, de presztízsben nagy árat fizetett érte. A megismétlés mindkét oldalról valószínûtlen. Gyurcsány leváltása pártja részérõl kockázatos, a leváltás ügyének nincs látható elõkészülete, nincs vezére, aki majd a miniszterelnöki székbe vagy a pártelnöki székbe ülne. Az SZDSZ a választáson volt 6 százalékának felét sem mondhatja elérhetõnek. Kívülrõl nincs esély kormányt dönteni, sem a parlamenti közegben. Még elképzelhetõ hogy elszabadulnak az indulatok az MSZP táborában, de annak sikerre vitele kétes. Viszont, ha így folytatódik a kormányzó pártok gyengülése, 2010-ben elbúcsúzhatnak a kormányhatalomtól hosszú idõre. Van olyan vélemény, hogy ennek elébe kell menni elõrehozott választásokkal. Nem fogunk unatkozni a közeljövõben sem. Forrás: Csapó Endre – Megjelent a Magyar Élet 2007. október 11-i számában

jó ha figyelünk