MODERNKORI RABSZOLGASÁG A GLOBÁLIS VILÁGGAZDASÁGBAN

Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR GAZDASÁGDIPLOMÁCIA ÉS NEMZETKÖZI MENEDZSMENT SZAK Nappali Tagozat Szakdiplomácia Szakirány

MODERNKORI RABSZOLGASÁG A GLOBÁLIS VILÁGGAZDASÁGBAN

Készítette: Garai Tímea Budapest, 2005.

2

TARTALOMJEGYZÉK:

1. Bevezetés 2. Megdöbbentő tények és új kihívások a 21. században 2.1 Tévkoncepciók a rabszolgaságról 2.2 A modernkori rabszolga definíciója 2.3 A számokban elveszve 2.4 Tények: a rabszolgaság a 21. században 2.5 Új kihívások 3. Modernkori rabszolgák 3.1 A mai világ legkiszolgáltatottabb emberei 3.2 A modernkori rabszolgaság leggyakoribb fajtái 4. Mitől modern a mai rabszolgaság?—A legfontosabb különbségek a régi és új típusú rabszolgaság között 5. A rabszolgaság evolúciója az emberi történelemben 5.1Ókori világ 5.2 A transzatlanti rabszolga-kereskedelem kora 5.3 Rabszolgaság az USA-ban 5.4 A 2. világháborút közvetlenül megelőző és azutáni évek 5.5 A modernkori rabszolgaság és létezésének okai 6. A rabszolga, mint globális gazdasági tényező

3

7. A rabszolgamunka és a morális érdekek kapcsolata 8. A rabszolgamunka gazdaságtana 9. Hogyan érinti a rabszolgamunka mi mindennapi életünket? 9.1 A rabszolgamunka termékei 9.2 A múlt kihatásai a jelenre 9.3 Védekezés: Fair Trade 10. Emberi jogok és a rabszolgaság 10.1 Mit nevezünk emberi jogoknak? 10.2 Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 10.3 Az emberi jogok összeütközése a kulturális hagyományokkal 11. Harc a rabszolgaság feszámolásáért 11.1 Kezdetektől napjainkig 11.2 Civil szervezetek színrelépése 11.3 Értékelés 12. Megoldási javaslatok 12.1 Preventív eszközök 12.2 Utókövetés 13. Esettanulmány: A Kakaó-Egyezmény 14. Végső konklúziók, összefoglalás 15. Függelék 16. Irodalomjegyzék, hivatkozások

4

1. Bevezetés „Mindig is gyakran kérdeztem magamtól, miért vannak az embereknek egyáltalán jogaik. Mindig arra a következtetésre jutok, hogy az emberi jogok, az emberi szabadság, az emberi méltóság legmélyebb gyökerei valahol az érzékelhető világ határain kívül vannak. Ezek az értékek azért olyan hatalmasak, amilyenek, mert bizonyos körülmények között az emberek kényszer nélkül elfogadják és készek meghalni is értük.”1 --Václav Havel, a Cseh Köztársaság egykori miniszterelnöke A szakdolgozati listán szereplő globalizáció eléggé tágan értelmezhető és nagyon népszerű témakör, ezen belül számos dolgot lehetne elemezni; az én kiemelt érdeklődési köröm a globalizációnak a társadalomra gyakorolt negatív hatásai, ezen belül a modernkori rabszolgaság kialakulása, elterjedése, annak intézményei és kihatásai. Tanulmányaim során számos érdekes cikket olvastam e témával kapcsolatban és az Interneten is sok olyan weboldalra akadtam, amely fórumot teremt e problémának. Kevin Bales professzor volt az első számú ihletőm, aki a téma nemzetközileg elismert képviselője és számos művet publikált a rabszolgaságról; továbbá a Free The Slaves ( Szabadítsuk fel a rabszolgákat ) non-profit szervezet igazgatója valamint az ENSZ tanácsadója az Emberkereskedelem Globális Programban. Dolgozatomban több helyen hivatkozni fogok az ő megközelítésére is. Ismereteim szerint Magyarországon még nem kapott kellő publicitást ez a témakör és nincsen igazán irodalma. Mivel mindig is erősen pártoltam a társadalmi igazságosság, az emberi méltóság eszméit, szeretnék e dolgozat megírásával hozzájárulni ahhoz, hogy itthon jobban felhívjam a figyelmet erre a jelenségre. Ez a kifejezés, hogy „rabszolgaság” sokak számára idejétmúlt kifejezés, csupán letűnt korszakok emléke, hiszen az emberi jogok soha nem kaptak még ekkora platformot az érvényesülésre. Sajnos azonban a mai modern világunkban is létezik és széles körben elterjedt ez a riasztó jelenség, különösképpen a fejlődő világ országaiban, ahol az embereket a rabszolgaság különböző formáiba kényszerítik bele. Ez egy eléggé összetett jelenség, melyet számos tényező befolyásol, úgymint a meglévő intézményeink, kormányzati struktúra és társadalmi normák, hiedelmek. Ezek a résztvevők arra hajlanak, hogy a hatalmi csoportok érdekeit szolgálják ki; továbbá a 1

Az idézet a http://www.christianitytoday.com/ct/2003/003/30.70.html oldalon található.

5

korrupció; a hatástalan szabályozás; a mélyen a társadalom tudatába beágyazódott normákkal és különböző ideológiákkal való diszkriminálás megteremtik a modernkori rabszolgaság ideális körülményeit és így ebben a környezetben a szegény, kiszolgáltatott és a társadalom szélére sodródott emberek ( köztük sok esetben gyermekek és nők, etnikai és vallási kisebbségi csoportok ) alá vannak rendelve a rájuk kényszerített normáknak és szokásoknak. Hipotézisem szerint a modernkori rabszolgaság a következő akut okokra vezethető vissza: a szegénység világméretű elterjedése ( rengeteg közösség a létminimum alatt él vagy a létezés határán vegetál ); korrupt kormányzati rendszerek és azok etnikumokkal és vallási csoportokkal szemben elfogult vezérlő elvei; tradíciók; kiforgatott törvények és rendeletek ( ld sharía ); az emberi jogokat garantáló törvények hiányosságai egyes országokban; gazdasági érdekek: olcsó illegális munka; illetve egyes termékek és szolgáltatások, amelyek megkívánják az emberek kihasználását ( pl prostitúció; pedofil hálózatok; vagy akár olyan kézzel készített termékek, amelyek a tökéletességhez a gyermeki ujjak finomságát igénylik ); az ehhez hasonló iparágak ( amelyek tipikusan alacsony költségekkel, egyszerű eszközökkel de munkaintenzív technológiákkal működnek, melyhez nem feltétel semmilyen tapasztalat ) titokban végzik a tevékenységüket, nincsen leellenőrizhető kontakt-vagy regisztrációs számuk a hivatalokban, így elkerülhetik a nyomozást, a büntetést, a leleplezést. A fent említett okokból kifolyólag nehéz megbecsülni a modernkori rabszolgaság méreteit: sok ország, habár aláírta az emberi jogokat védő legfontosabb nemzetközi egyezményeket, nincsen tudomásuk a felszín alatt folyó illegális tevékenységek egészéről; egyes országok gazdasági, kereskedelmi, politikai érdekeik, vagy saját büszkeségük miatt tagadják a jelenség létezését; a különböző intézmények eltérő módszerek és ismérvek alapján gyűjtenek statisztikai adatokat, ezeket nehéz összehangolni; az áldozatok egy része nincsen is tudatában rabszolgai státusának, ezt elfogadják, mint örökséget; továbbá nem kizárható a hivatalos statisztikai adatok manipulálása sem az aktuális gazdasági-politikai érdekeknek megfelelően. Dolgozatom fő vonalai tehát e jelenség vizsgálata ( okok és okozatok összefüggésében) ezen belül a releváns nemzetközi intézmények ( ENSZ és ezen belül az ILO ) akcióterveinek rövid bemutatása; a rabszolgaság gazdasági életre gyakorolt hatásainak elemzése és olyan lehetséges globális megoldások, gyógymódok keresése, amelyekkel személyes meggyőződésem szerint hatékonyan fel lehetne lépni e probléma ellen. Remélem, e tudományos kutatómuka segítségével sikerül a globalizáció egy 6

meglehetősen negatív aspektusára ráirányítanom a figyelmet. Célom nem a globalizáció elítélése, gonoszként való megbélyegzése, hiszen a megoldások, a gyógymódok is globális eszközökkel érhetőek el és terjeszthetőek ki a világ minden részére. 2. Megdöbbentő tények és új kihívások a 21. században 2.1. Tévkoncepciók a rabszolgaságról „Rabszolgaság…nem tudtam, hogy ezek a formák léteznek. Azt hiszem, ez főleg azért van így, mert nem készültünk fel rá. Mindez rejtve van. Általában véve az emberek nem hinnék el, hogy mindez lehetséges a mai modern feltételek közepette. Azt mondanák >nem, attól tartok, ezt te csak kitaláltad<, mivel mindez túl hihetetlennek hangzik”2 --Desmond Tutu érsek Ma, ha meghalljuk azt a szót, hogy „rabszolga”, rögtön letűnt történelmi korszakok tűnnek fel lelki szemeink előtt; a polgárháború előtti Amerika és a transzatlanti rabszolgakereskedelem évszázadai, a gyapotföldeken izzadó négerek rongyaikba öltözve és 1863, amikor Lincoln elnök felszabadítási kiáltványa eltörölte a rabszolgaság intézményét az Egyesült Államokban. Talán eszünkbe jut néhány olvasmány is—pl. ki ne hallott volna Kunta Kinte-ről, Alex Haley Gyökerek című klasszikus könyvének főhőséről; illetve Harriett Beecher Stowe regénye, a Tamás bátya kunyhója is sokunknak a szívéhez nőtt; sőt Bernardo Guimares regénye alapján készült telenovela, az Isaura, a rabszolgalány epizódjait is jó páran végigizgultuk. Viszonylag sokan metaforikus értelemben is használjuk a kifejezést: „Egész életemben rabszolgaként robotoltam, és a cégem mégsem fizet meg rendesen”. Sokunknak a rossz fizetés, a munkakörülményeinkkel való elégedetlenség már egyenlő a „rabszolgasággal”, holott nem erről van szó. A háztartások mindennapi termékei, mint például a gyakran használt cukor és s csokoládé, ugyanúgy rabszolga munka termékei lehetnek ma, mint régen a gyapotból szőtt ruhák. Sajnos nem gondolhatunk úgy a rabszolgaságra, mint múltbeli jelenségre, egy olyan dologra, amit már magunk mögött hagytunk, vagy egy metaforára. Ez a fejezete az emberiség közel 5000 éves történelmének még nincsen lezárva! 2

Az idézet a http://www.antislavery.org/homepage/antislavery/modern.htm weboldalon található.

7

Kevin Bales tényfeltáró kutatásai alapján3 összeállított statisztikák szerint ma 27 millió rabszolga van a világon és ez még tovább növekszik a globális gazdaságunkban; ez a szám megfelel egy Kanada méretű ország lakosságának és pont a kétszerese a transzatlanti rabszolgakereskedelem 4 évszázada alatt szülőföldjükről elhurcolt afrikaiak számának! A rabszolgaság-ellenes megmozdulások voltak az első emberjogi kampányok a 20. században. A kezdeményezés gyakran nem politikai szféra felől érkezett, az emberjogi csatákat odaadó emberjogi aktivisták nyerték4 és azóta számos rabszolgaságellenes civil szervezet lépett fel a nemzetközi kapcsolatok pódiumára. 2.2. A definíció Az előzőekben már használtam a modernkori rabszolga kifejezést, most szeretném ezt a fogalmat pontosítani, definiálni ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni e kutatómunkában. A modernkori rabszolga általános megfogalmazás szerint az az ember, akit: •

Mentális vagy fizikális erőszakkal kényszerítenek a munkára

•

Egy „alkalmazó” rendelkezik felettük és gyakran durva mentális, fizikális bánásmódban részesíti , illetve ezzel fenyegeti, manipulálja őket.

•

Fizikális korlátok közé szorítják őket, azaz mozgásszabadságukat korlátozzák.5

2.3. A számokban elveszve6 A rabszolgaság mai méreteinek, kiterjedésének mérése igazi kihívás a szakemberek számára. A történelem régebbi korszakaiban könnyebb volt mindennek a mérése, ennek fő oka az, hogy régen ez természetesnek tűnt, társadalmilag elfogadott volt, az államok is aktív résztvevői és támogatói voltak az intézménynek. Ma már a rabszolgaság illegális, így kriminalizálódott és emiatt titokban folyik tovább, a felszín alatt, ezzel is ellehetetlenítve a pontosabb becsléseket. Ezért is olyan nehéz ezt észrevennünk és tudatosítani magunkban, hogy mindez létezik. Az ebben érintettek legfőbb érdeke magától értetődően az, hogy tevékenységük titokban maradjon, s ennek érdekében bármilyen eszközt készek bevetni.

3

Bales, Kevin: Disposable people: New Slavery in the Global Economy ( Helyettesíthető emberek-Újtípusú rabszolgaság a globális gazdaságban ) Revised edition; University of California Press, 2004 könyve alapján 4 Magma.nationalgeographic.com/ngm/0309/feature1/online_extra.html, Kevin Bales megfogalmazása 5 Hasonló meghatározás a http://www.antislavery.org/homepage/antislavery/modern.htm oldalon 6 Ez a fejezet Bales, Kevin: The Challenge of Measuring Slavery ( A rabszolgaság méretei mérésének a kihívásai ), http://www.freetheslaves.net/resources/whitepapers/ c. írása alapján készült

8

Elég későn és nehézkesen alakult ki a rabszolga, a rabszolgaság meghatározása annak köszönhetően, hogy a történelemben olyan sokáig természetesnek számított és ma is számos helyen nem számít bűntettnek. A pontos meghatározás illetve a különböző definiciók közti egyezés hiánya rengeteg félreértéshez és zavarhoz vezethet. A fentiekből kiindulva szinte lehetetlen így információt gyűjteni, ha nincsen egy szisztémánk. Kevin Bales professzor,a téma elismert szakértője szerint az ILO irányadó mintái hasznunkra válhatnak, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy azok a definíciók és a számadatok gyakran politikai kompromisszumok illetve tárgyalások eredményei és nélkülözik az elemzésből adódó pontosságot. Az adatok gyűjtése és a jelenségek kiértékelése során sokféle lencsén keresztül nézhetünk ugyanarra a dologra és láthatunk vagy láttathatunk meg valami teljesen más vagy kissé eltérő dolgot. Ezek a lencsék tulajdonképpen az ideológiai, morális, kulturális és politikai szempontjaink, vagy a felfogásunk. Például egyes kormányok politikai, kereskedelmi vagy presztízs szempontból ill. nemzeti büszkeségből hasznosabbnak ítélik meg, ha minél alacsonyabbra kerekítik az országukban a munkanívókkal való visszaélések számát, míg a jogvédő civil szervezetek szeretik ezt a témát reflektorfénybe állítani és a hangsúlyossá tenni számadatokat. Az adatok manipulálásán túl fennálhatnak olyan esetek is, hogy a szóban forgó emberek nincsenek tudatában annak, hogy jogaikat sértik vagy önként mennek bele egy ilyen jellegű kapcsolatba, mert nem áll előttük túl sok alternatíva. 2.4. Tények: Rabszolgaság a 21. században7 Ma körülbelül 27 millióra becsülhetjük a rabszolgák számát. Többségük adósrabszolga ( 20 millió fő ) Indiában, Pakisztánban és Bangladeshben. A ma élő rabszolgák száma körülbelül ötszöröse Írország lakosságának. 1838-ban a Brit Birodalomban törvényesen is eltörölték a rabszolgaságot, 1888-ban Brazíliában,

1929-ben

Mianmarban,

1962-ben

Szaud-Arábiában,

1980-ban

Mauritániában. Ennek ellenére a rabszolgaság még ma is él ezekben az országokban. 1850-ben Mississippi államban egy mezőgazdaságban dolgozó rabszolga ára a mai áraknak megfelelően 50 000-100 000 dollár volt. Ehhez képest egy rabszolga ma

7

Ez a fejezet a Free The Slaves Education pack ( FTS Oktatóanyag ): Slavery in the 21st Century, ( Rabszolgaság a 21. században ), www.freetheslaves.net/files/edpack_1.pdf c. írás alapján készült megközelítőleg pontos fordítással

9

Indiában mindössze 90 dollárt ér. Indiában vagy Nepálban egy embert életfogytiglani rabszolgamunkába lehet becsalni, már egy szerény 36 dolláros kölcsön kamatainak visszafizetése címén. Dél-Szudán egy bizonyos területén egy 15 000 fős keresztény kolóniából 3 000 gyermeket szöktettek meg erőszakkal 1998-ban, hogy munkára fogják őket. Haiti 18 év alatti lakosainak 14%-a, más szóval 300 000 gyermek dolgozik háztartásokban rabszolgaként. 30%-uk naponta csak egyszer jut ételhez. Becslések szerint körülbelül 40 000 mianmari nőt és fiatal lányt dolgoztatnak a szexiparban Thaiföldön. A CIA és az USA Külügyminisztériumának becslése szerint évente több, mint 50 000 nőt és gyermeket adnak el az USA-ba. 1988 és 1998 között Brazíliában több, mint 100 000 rabszolga dolgozott 226 földbirtokon. 2.5. új kihívások „Nem vagyunk szabadok, amíg mindenki nem szabad”8 --Vivek Pandit rabszolgaságellenes aktivista Ma már nem az az alapvető feladatunk, hogy jogilag nyerjük meg ezt a csatát—szinte minden országban van rabszolgaságellenes törvény, így tehát ez a győzelem már eldőlt.9 Ezenkívül gondoljunk az ENSZ Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 4. cikkelyére, mely 1948-tól kimondja, hogy „Senkit sem lehet rabszolgaságban, vagy szolgaságban tartani, a rabszolgaság-és a rabszolga-kereskedelem minden alakja tilos”, valamint az 1815-ös Bécsi Kongresszusra, ahol az összegyűlt országok egyetértettek abban, hogy az emberkereskedelmet el kell törölni. Ezt megelőzően pedig a Nemzetek Ligájának 1926-os konvenciója definiálja a rabszolga fogalmát és a résztvevő több, mint 30 kormány aláírja a dokumentumot, deklarálva szándékát a rabszolgaság minden formájának megszüntetésére. Dolgozatom egy későbbi részében részletesebben is ki fogok térni e konvenciókra.

8

Az idézet a Free The Slaves Education pack ( FTS Oktatóanyag ): Slavery in the 21st Century,

( Rabszolgaság a 21. században ), www.freetheslaves.net/files/edpack_1.pdf -ben található. 9

Magma.nationalgeographic.com/ngm/0309/feature1/online_extra.html, Kevin Bales megfogalmazása

10

Mégcsak morális értelemben sincsen értelme harcolnunk, mert már ez is megvívott csata: az emberek többsége, a közvélemény egyértelműen elítéli a rabszolgaságot. ( Kivételt képeznek az olyan kultúrák, ahol ezt tradicionális elfogadják, így ott nehéz kitépni ezeket a gyökereket és végleg megszüntetni a jelenséget. )A fő kihívás az, hogy a jelenség iránti tudatosságot növeljük az emberekben, hiszen ma már jórészt rejtve, alattomban folyik ez tevékenység és modern életkörülményeink között gyakran hitetlenkedve állunk meg és nem hiszünk a szemünknek vagy a fülünknek, ha mégis eljut hozzánk egy kósza hír. A jelenség tudatosítása által közvetlen lépéseket tehetünk a globális megoldás felé vagy nyomást tudunk gyakorolni a befolyással bíró szervezetekre, kormányainkra. Ha belegondolunk, rengeteg a rabszolga, de annak a költsége, az áldozat, amit befektethetünk ezen emberek sorsának megkönnyítésére, valójában elég, ha csekély, amennyiben a rendelkezésünkre állanak a források. Egy aktivista, akit kiküldünk egy misszióra és aki beszél egy tucat adósrabszolgával ezáltal felnyitja a szemüket, beszél nekik a jogaikról, már elindít egy kedvező folyamatot. Úgy gondolom, hogy megfelelő mértékű mozgósítással olyan generáció lehetünk, amely történelmünk során először és véglegesen pontot tesz a rabszolgaság végére. 3. Modern rabszolgák 3.1. A mai világ legkiszolgáltatottabb emberei Miután meggyőződtünk róla, hogy a modernkori rabszolgaság létezik, felmerülhet bennünk a kérdés, hogy mi különbözteti meg a mai rabszolgát a korábbitól, elvégre mégsem látunk magunk körül Isaurákat és Kunta Kintéket. Kik tartoznak tehát a mai világ legkiszolgáltatottabb embereinek a kategóriájába? Elsőre azok az emberek jutnak eszünkbe, akik éhbérért dolgoznak, azok, akik egyszerűen szegények és nem áll túl sok alternatíva előttük az életben, ez azonban egy nagyon leszűkített nézőpont; én mindenekelőtt azokról szeretnék írni, akik nem tudnak kisétálni a rájuk gyakran erőszakkal kényszerített ördögi körből, akiket akaratuk ellenére használnak és a gazdasági profit érdekében kihasználnak, azaz nem is fizetik meg őket. Ezekre az emberekre szinte kivétel nélkül az jellemző, hogy szegények és sebezhetőek. A legnagyobb számban a mezőgazdaság területén foglalkoztatják őket; de számos

más

szektorban

is

előfordulnak:

bányászat,

téglagyártás,

ékszerek

megmunkálása, prostitúció, ruhák és szőnyegek szövése, erdőgazdálkodás, kohászat stb.

11

Mai formái meglehetősen változatosak lehetnek, de vannak közös vonások a különböző típusok között: legalább két ember között létező gazdasági és szociális kapcsolat, mely hatalmi különbségen és egyoldalú kiszolgáltatottságon alapszik. A II. világháború után a rabszolgaság intézménye is globalizálódott, azaz formái egyre több hasonlóságot mutatnak országonként, csupán eltérő kulturális és történelmi színezettel. 3.2. A modenkori rabszolgaság leggyakoribb fajtái10 A következő típusok bemutatása során látni fogjuk, hogy kik az alanyai és résztvevői ennek a jelenségnek. Ugyanakkor nincsen jogunk általánosítnai és azt kimondani, hogy pl. a gyermekmunka vagy a megszervezett házasságok minden fajtája a rabszolgamunka kategóriába tartozik, hiszen ezen belül is vannak árnyalatok. Adósrabszolgaság: manapság ez a leggyakoribb és egyben legkevésbé ismert formája a rabszolgasorba taszításnak. A 27 milliós becslésből mintegy 15-20 millió ember esik ebbe a katergóriába. Ez lehet saját, vagy egy családtagtól, felmenőtől örökölt adósság, kölcsön-visszafizetési kényszer, melyet munkával lehet megtéríteni. Ez generációkon keresztül öröklődhet a kasztrendszerben és ebből az ördögi körből nagyon nehezen lehet kiszakadni. Indiában pl. az adósrabszolgák a dalit ( érinthetetlenek ) és az adivasi ( bennszülöttek ) közül kerülnek ki. A trükk a dologban az az, hogy az adósság—még ha visszafizethető összegről is van szó—akkora kamatokkal van megterhelve és ezek folyamatosan emelkednek, hogy képtelenség visszafizetni; illetve a könyvelésben is van lehetőség a visszaélésre. Erre láthatunk példát főként Bangladeshben, Indiában, Pakisztánban valamint Nepálban. Kényszermunka: Sokan a rabszolgaság egyik szinonímájaként értelmezik, valójában annak egy formájáról van szó. Lényege az, hogy illegálisan toborzott munkaerő végzi akaratán kívül, gyakran erőszak/ büntetés/ fenyegetés közvetlen alkalmazása vagy ezek kilátásba helyezése következtében. A munka többnyire veszélyes és nyers körülmények között folyik, fizetés nélkül. Ebbe a kategóriába beletartozik az egyéneknek akár emberi robbanóakna-keresőkként való dolgozatása is. Szerződéses rabszolgaság: a 2. leggyakoribb formája a modernkori rabszolgaságnak, melynek lényege az, hogy a munkásnak szerződést ajánlanak egy gyárban/ bányában/ 10

Ez a fejezet főleg a Brandeis University Website: Forms of Contemporary Slavery ( Brandeis Egyetem weboldalán található cikk a mai rabszolgaság formáiról ) http://www.brandeis.edu/projects/fse/Pages/formsofslavery.html c. írás alapján készült, saját, megközelítőleg pontos fordítással.

12

műhelyben, majd munkahelyükre való szállításuk után szembesülnek azzal, hogy becsapták őket. A szerződéses dolgozóból így válik szerződéses rabszolga, akit erőszakkal, mozgásának és szabadságának korlátozásával tartanak sakkban illetve munkájáért nem fizetnek neki semmit vagy csak minimális összeget. Főként Brazíliában,

Délkelet-Ázsiában

és

az

arab

országokban,

valamint

Indiában

találkozhatunk ezzel a jelenséggel. Háborús rabszolgaság: Nem ritka jelenség az 1980-as évek közepe óta Fekete-Afrika országai közül pl Szudánban az, hogy a kormány által támogatott milicisták és fosztogatók ellenséges falvakból gyermekeket és nőket rabolnak el és kényszerítenek rabszolgasorba északon eladva őket, míg a férfiakat otthonaikban meggyilkolják. Mindennek a gyökere az északon élő muszlimok és a déli keresztények és animisták közötti elmérgesedő konfliktus. ( Szudán neve arabul azt jelenti, hogy„feketék országa”, amely már elég alapot teremt a fent leírtak gyakorlására.) Gyermekkatonaság:Az

ENSZ

adatai11

szerint

11

országban

alkalmaznak

gyermekharcosokat, köztük Szudán, Mianmar, Nepál, Szomália, Srí Lanka és a Fülöpszigetek, Burundi, Kongói demokratikus Köztársaság, Kolumbia és Csecsenföld az érintettek; itt gyakoriak a fegyveres konfliktusok.. E gyermekek száma több, mint 250 ezerre rúg; őket erőszakkal rabolják el otthonukból és kényszerítik öldöklésre. A saját fegyverüknél is alacsonyabb gyermekek könnyen megfélemlíthetőek a kemény kiképzés alatt, igénytelenek és az erőszakra is könnyedén rávehetőek.. Tradícionális rabszolgaság: Ez a legkevésbé elterjedt formája a modernkori rabszolgaságnak. Lényege, hogy egy ember teljes mértékben egy másik ember tulajdonát képezi és ingóságként örökölhető is. Mauritániában a leginkább elterjedtebb, ahol legálisan már 1980-ban betiltották a rabszolgaságot, ennek ellenére kb. 90 000 sötétbőrű afrikai él a berber muszlim közösségek tulajdonában. Habár a mauritániai afrikaiak több, mint 100 éve áttértek a muszlim vallásra, mely elvileg tiltja a muszlimok rabszolgaságba taszítását, gyakorlatilag a faji alapú megkülönböztetés rangban megelőzi a vallási doktrínákat. Az ingó vagyontárgyként kezelt rabszolgákat a munkájuk, szexuális szolgáltatásaik, és nemzés céljából ( gyermekeik is a tartójuk tulajdonába szállnak )tartják, továbbá könnynen elcserélhetők más értékekre, pl tevére, teherautókra, fegyverekre vagy pénzre.

11

A gyermekkatonaságra vonatkozó számadatok a Semjén Adrián: Gyermekek a harcmezőn-ENSZ jelentés; Népszava-Szép Szó, www.attac.hu cikkben szerepelnek.

13

Szervilis házasság: A fiatal nőket és lányokat néhány kultúrában belszólásuk nélkül és ellenvetéseik ellenére házasítják ki, ezért cserébe pénzt vagy más értéket kapva, vagy automatikusan átöröklődnek valaki másnak férjük halála után. Gyakori eset, hogy zsenge lányokat adnak el borsos áron idősebb férfiaknak szexuális illetve háztartásbeli igényeik kiszolgálására. Etiópiában például előfordulhat, hogy egy férfi megerőszakol egy kiskorú lányt, majd a lány szüleihez megy és magának követeli, mint feleséget. Ilyenkor az apának és az erőszak áldozatául esett lánynak nincsen túl sok választása, minthogy belemenjen az alkuba, ellenkező esetben a megbecstelenített lányt senki más nem lesz hajlandó feleségül venni. Ghánában, Togoban, Beninben és Nigériában lehet példa arra, hogy egy lányt a család a papnak ajánl fel, engesztelésként a család tagjainak rossz cselekedeteiért. Egyes dél-ázsiai országokban az eladósorban lévő lányokat pénzért adják-veszik, természetesen a lány beleegyezése nélkül. Ezek a nők gyakran az őket megvevők, megbecstelenítők, vagy a papok fizikális és szexuális erőszakjának vannak kitéve. Gyermekmunka: A kiskorúak az okatásuk, valamint fizikai, szociális és személyes, morális, mentális fejlődésük rovására robotolnak teljes munkaidőben valahol. Gyakran úgy, hogy elrabolják őket, eladják emberkereskedőknek, és nagy valószínűség szerint a szexpiacon kötnek ki, s kereskedelmi értéküket tulajdonosaik gyakran a pornográfiában és a prostitúcióban aknázzák ki. Óriási az igény a gyermekmunkára, mivel a gyermekek nemcsak olcsóak, de természetüknél fogva nagyon tanulékonyak, könnyebben fegyelmezhetőek, mint a felnőttek és túlságosan meg vannak félemlítve ahhoz, hogy panaszkodni merjenek. Mindemellett bizonyos típusú munkákra kis termetük és fürge ujjaik sokkal alkalmasabbak, mint a felnőtteké. Hazai és ( illegális )migráns munkaerő kizsákmányolása: Manapság számos ember keresi a boldogulását egy másik országban, jobb élet, jobb tanulási és munkalehetőségek reményében. Gyakran a migráció kényszer, amennyiben az emberek a nyomor, a háború vagy a politikailag túlfűtött légkör elől menekülnek a túlélés miatt. Gyakran magánháztartásokban alkalmazzák őket, pl házvezetőként, bébiszitterként, szakácsként, sofőrként, kertészként vagy egyéb személyes szükségletek kiszolgálására. Néhány migráns vagy belföldi munkást ilyen jellegű alkalmazásban rabszolgaként dolgoztatnak, és embertelen körülmények között tartanak. A kizsákmányolásuk formája lehet pl fizetésük visszatartása; munkaidő aránytalan meghosszabbítása; szexuális zaklatás; fizikális bántalmazás; útlevelük és személyes irataik visszatartása, ezáltal a munkáltató korlátozza a mobilitásukat. Kiszolgáltatottságuk másik alapja gyakran az, 14

hogy nincsen hivatalos munkaszerződésük, így nem esnek a munkatörvény védelme alá és ebben a védtelen helyzetben alkalmazóik kizsákmányoló, önkényes magatartásának könnyű célpontjaivá válhatnak. Ha nem beszélik a fogadó ország nyelvét és kultúráját, ez méginkább sebezhetőbbé teszi őket. Ez a formája a rabszolgaságnak tehát a fejlett országokban van jelen elsősorban és ezek közül is azokban, ahol nem kontrollálják kellőképpen a munkaközvetítő ügynökségeket és az alvállalkozókat, továbbá ahol gyenge a munkaügyi ellenőrzés. Habár szó szerint nem rabszolgaként veszik meg ezeket az embereket, az alapvető emberi jogaik sokszor csorbát szenvednek. Emberkereskedelem:

Ez talán a legdinamikusabban növekvő ága a szervezett

bűnözésnek. Olyan tevékenység, melynek kényszer alapon, erőszakkal ill. azzal való fenyegetéssel,

vagy

a

megfélemlítés

más

formáival

mozgatnak

embereket,

kizsákmányolás céljából, ennek formái pl. a prostitúció, szexturizmus, pedofil hálózatok. Az áldozatok lehetnek nők, férfiak és gyermekek egyaránt a nemzetközi szexkereskedelemben. Az ENSZ becslései alapján évente mintegy 700 000- 2 millió nőt adnak el ilyen módon külföldre. Az elsődlegesen érintett országok leginkább Dél-és Délkelet Ázsiából, az egykori Szovjetúnió területéről és Közép-Európából, majd LatinAmerikából és végül Afrikából kerülnek ki, nem is említve a tranzitországokat. 4. Mitől modern a mai rabszolgaság? A fentiekben részleteztem, milyen formákban él tovább mai társadalmunkban is a rabszolgaság. Ma tehát a rabszolgaság azt jelenti, hogy az embereket erőszakkal rabul ejtenek és akaratuk ellenére tartanak maguknál gazdasági célú kizsákmányolásuk céljából. Ahhoz, hogy mégteljesebb képet kaphassunk, érdemes összehasonlítani a régi és az új típusú rabszolgaságot és ezen eltérések mentén levonni a konklúziókat. 4.1. A legfontosabb különbségek a mai és a régi típusú rabszolgaság között12 Ennek összefoglalására egy táblázatot készítettem: Régi típusú

Új típusú

A rabszolgák tulajdonlása legálisnak A rabszolgák tulajdonlása ma illegális. 12

Ez a fejezet jórészt a Free The Slaves Education pack ( FTS Oktatóanyag ): Slavery Throughout History ( A rabszolgaság a www.freetheslaves.net/files/edpack_2.pdf alapján készült.

15

történelemben

),

minősült, társadalmilag elfogadott volt, Tartásuk társadalmilag nem elfogadott, így így nem volt szükség titkolózásra sem. jórészt titokban él tovább ez a rendszer, azaz Régen

tehát

volt

legitimitása

„rabszolgatulajdonos” kifejezésnek.

a kriminalizálódott.

Ennek

tükrében

a

„rabszolgatulajdonos” terminológia helyett a „rabszolgatartó” a relevánsabb kifejezés.

Nagyon

drága

volt

a

rabszolgák A rabszolgák ma rendkívül olcsón és könnyen

beszerzése és gyakran alacsony profitot beszerezhetőek, hoztak a tulajdonosnak. A magas ár az rabszolgatartó emberhiány

és

a

borsos

költségei

szállítási rendőrség

költségek miatt merült fel.

fenntarthatóak. legfeljebb

lefizetése,

megvásárlása

és

A a

hallgatásának

minimális

anyagi

gondoskodás a rabszolgáról. A rabszolgák befektetésnek számítottak Mivel olcsón beszerezhetőek, és ráadásul és gyakran generációkra előremenőleg könnyen is ( a gazdaságilag és szociálisan is, tehát ez egy hosszútávú gazdasági sebezhető kapcsolat volt.

emberek

száma

milliós

nagyságrendben mérhető ), ma többnyire rövidtávú befektetésnek minősülnek, azaz a kapcsolat idődimenziója is lerövidült, hiszen könnyű az utánpótlásról gondoskodni.

Az

alapvető

élelmezés,

szükségleteikről egészség,

(

lakhatás

pl A

fentiekből

következően

az

egyének

) fenntartása és a róluk való minimális

gondoskodtak a tulajdonosaik, ha már gondoskodás

már

nem

prioritás.

Ha

ilyen drágán szerezték be őket, s megbetegszenek,kiöregednek,megsebesülnek, emellett a jó kondíciójú munkások több vagy egyéb módon jelentenek terhet a hasznot tudtak hozni. A rabszolgákat tulajdonosnak, egyszerűen eliminálják őket. tehát megbecsülték.

Ma

tehát

helyettesíthető,

a

rabszolgák pótolható

könnyen

„eszközöknek”

minősülnek. A

rabszolgák

a

maiakhoz

képest A mai rabszolgák sokkal több profitot hoznak

egyenként kevésbé voltak profitábilisak. az alacsonyabb fenntartási költségek miatt is.

16

Régen

a

rabszolgákat

főként

a Ma a bal oldalon említett területek számos

mezőgazdaság, a bányászat, a prositúció más területein alkalmazták.

területtel

is

kibővültek,

és

a

rabszolgaságba való taszítás típusai is. Az ilyen

módon

kizsákmányolt

emberek

munkájának termékei a globális gazdaságba áramlanak

bele

és

ezen

belül

a

mi

mindennapi életünkbe is. ( Ennek hogyanjáról és mikéntjéről dolgozatom egy későbbi fejezetében fogok kitérni. ) 5. A rabszolgaság evolúciója az emberi történelemben13 A fentiekben bizonyítottam, hogy a rabszolgaság ma is létező jelenség; részleteztem ennek különböző manifesztálódásait, aminek nyomán egy definícióhoz jutottam, s elemeztem a legfontosabb különbségeket a mai és a régi típusú rabszolgaság között. A következőkben megpróbálom átfogóan bemutatni a rabszolgaság 5 nagy korszakát az emberi történelemben, mellyel szeretném bebizonyítani, hogy ez a jelenség nem újkeletű, hanem mindig is létezett; majd kitérek azokra a szociológiai, politikai, gazdasági tényezőkre, melyek mind hozzájárultak ahhoz, hogy eljussunk a modernkori rabszolgasághoz. 5.1. Rabszolgaság az ókori világban A rabszolgaság kürölbelül 11 000 évvel ezelőtt alakult ki, amikor az emberek feladták korábbi vándorló, vadászó-halászó-gyűjtögető életmódjukat és letelepedtek, hogy földet műveljenek. Innetől kezdve a rabszolgaság intézménye jelen volt a nagy ókori kultúrákban, így a mezopotámiai, egyiptomi, görög és római kultúrkörben is. A rabszolgákat az ellenség soraiból csaták után, illetve expedíciók során szerezték be és ebből a korszakból ered az adósrabszolgaság intézménye is. A Római Birodalom felét— egyes történészek becslései nyomán—rabszolgák tették ki. Ezek az emberek többnyire etnikailag,

vallásilag,

politikailag

elhatárolódtak

a

tartóiktól.

Főként

a

13

Ez a fejezet jórészt a Free The Slaves Education pack ( FTS Oktatóanyag ): Slavery Throughout History ( A rabszolgaság a www.freetheslaves.net/files/edpack_2.pdf gondolatmenete alapján készült.

17

történelemben

),

mezőgazdaságban, bányákban, farmokon és építkezéseken dolgoztatták a—korabeli kifejezéssel élve—„beszélő szerszámokat”, akiket nemcsak nem tekintettek teljes értékű emberi lényeknek, de nem voltak állampolgári jogaik sem. Tartásuk legális és társadalmilag elfogadott volt. 5.2. A transzatlanti rabszolga-kereskedelem korszaka A nagy földrajzi felfedezések korszakában a portugálok voltak az elsők, akik elkezdtek rabszolgákkal kereskedni. Őket Afrika nyugati partjairól szállították át Dél-Amerikai gyarmataikra a 16. században. Az igény a rabszolgák munkájára akkor növekedett meg igazán a gyarmatokon lévő ültetvényken, amikor beindult a kávé-, cukor-, gyapot-, és dohánykereskedelem. A 17. század közepére már legálisan lehetett afrikai rabszolgákkal kereskedni az atlanti térségben. Mivel nagy volt a kereslet irántuk, az áruk is az égbe szökött ezzel párhuzamosan, így tulajdonosaik nagy becsben és hosszú távra tartották őket. A kereskedők ezeket az embereket bevonták a barterkereskedelembe, azaz különböző termékekért cserébe jutottak rabszolgákhoz. Népszerű cseretermékek voltak a fegyverek, elefántcsont, italok stb. A rabszolgákhoz afrikai törzsi háborúk, emberrablás útján jutottak hozzá, hivatásos embervadászok segítségével. Kialakult az ún. háromszögletű kereskedelem az atlanti térségben: Amerikába eladták az afrikai rabszolgáikat az európai kereskedők, és az értük kapott pénzen a dohányt, cukrot, kávét és gyapotot vettek, melyet Európában értékesítettek. A háromszög mindhárom élén keletkezett profit. 5.3. Rabszolgaság az Amerikai Egyesült Államokban Amerikába az európaiak vitték át a rabszolgaság tradícióit a fent leírt módon. Az USA számos alapító atyjának is voltak már rabszolgái hatalmas ültetvényeiken, pl. magának Washington elnöknek is. A rabszolgák biztosították a fiatal hazai gazdaság működőképességét. 1804-ben az északi államokban hivatalosan betiltották a rabszolgaságot. Ebből kisarjadt egy rabszolgafelszabadító mozgalom, melynek szimpatizánsai a korábbi, felszabadított rabszolgák és az ügy iránt elkötelezett északiak voltak, akik azt tűzték ki célul, hogy délen is megszűnjön a rabszolgaság, az ottani ültetvényesek pedig eltökélték, háború nélkül nem adják fel ezt az intézményt. 18

Az amerikai polgárháború Észak és Dél között részben tehát a rabszolgatartás kérdése miatt tört ki. Amikor Észak megnyerte a háborút, 1865-ben a Kongresszus határozatában legálisan eltörölte a rabszolgaságot az Egyesült Államokban. 5.4. Rabszolgaság a 2. világháborút közvetlenül megelőző és azutáni években Ezekben a viharos történelmi időkben a leginkább a politikai foglyok, etnikai és vallási közösségek és vezetőik ( roma, zsidó ) valamint az ellenséges országokból származó nők és gyermekek váltak a leginkább sebezhetővé. 1938-ban a japán hadsereg például létrehozta frontvonalain a „ Vigaszállomás” néven futó bordélyházait a saját katonáinak, ahol

koreai,

kínai,

fülöp-szigeteki,

tajvani

nőket

kényszerítettek

szexuális

rabszolgaságba, ők voltak az úgynevezett„ katonavigasztaló női egység”. A Japán kabinet a közelmúltban kért bocsánatot ezen háborús bűnökért a fent említett nemzet hölgyeitől.14 A 2. világháború alatt rengeteg tisztet, papot, tanárt, politikai tisztségviselőt, minisztert hurcoltak el koncentrációs táborokba, a Szovjetúnió egészét behálózó gulágokba, ahol a rendszer ellenségeinek kikiáltott embereknek „javító” kényszermunkát kellett végezniük. Sokan az embertelen körülmények között folyó helyszínreszállítást ( többnyire marhavagonokban zsúfolták össze őket ) sem élték túl. Sokan nem is a napi 10-12 órán át tartó kemény munkába, hanem az őrök brutális bánásmódjába, a fagyba vagy az éhezésbe haltak bele. A rabok munkáját ma is sok, ma is működő vasút, gát-és út, valamint bánya őrzi. 5.5. A modernkori rabszolgaság és létezésének okai15 Az első és talán legfontosabb tényező a demográfiai robbanás, mely a mai rabszolgák számára és ezek olcsóságára van kihatással. Az utóbbi 5 évtizedben, közvetlenül a 2. világháborút követően, az emberi populáció 2-ről 6 millióra emelkedett, azaz megháromszorozódott. A demográfiai robbanás önmagában véve még nem lenne veszélyes faktor, de mivel a növekedés főként a fejlődő világ országaiban ment végbe, ez egyúttal azt is jelenti, hogy növekedett a több szempontból is sebezhető és kiszolgáltatott emberek száma. A munkahelyek száma nem növekedett egyenes arányban a dolgozni vágyó emberekével, így a félelem, a létbizonytalanság teret nyert: a 14

http://hvg.hu/vilag/20041203szexrabszolga.aspx ( Japán: Bocsánatkérés a háborús szexrabszolganőktől ) cikk gondolata alapján 15 Voice of America: New Slavery, interview with Kevin Bales ( Új rabszolgaság, interjú Kevin Bales-sel ), http://www.globalsecurity.org/military/library/news/1999/05/990513-slave.htm alapján

19

munka hihetetlenül olcsóvá vált és kényszerítette az embereket a számukra fatális következményekkel járó szükségmegoldásokra. Azokban a kultúrákban pedig, ahol történelmi hagyományok miatt régóta létezik a rabszolgaság, a népességrobbanás nyomán csak növekedett a potenciális rabszolgák száma. A sebezhetőség16, amit az előzőekben használtam, egy nagyon fontos ismérv, s ennek több dimenziója is van. Fizikálisan sebezhető az, aki nem tud védekezni az erőszakkal, a fegyverekkel szemben; gazdaságilag sebezhető az, aki nem talál magának rendes munkát és egzisztenciális gondokkal küszködik, azaz szegény; politikailag sebezhető az az ember, akit kormánya nem véd meg, érdekei és alapvető emberi jogai nem érvényesülhetnek az országában ( pl. etnikai kisebbségek ); jogailag pedig az sebezhető, aki pl. olyan helyen él, ahol a rendőrség korrupt és a törvényességnek nincsen semmiféle garanciája. Az, hogy valaki sebezhető, még nem jelenti azt, hogy biztosan rabszolga lesz belőle. Itt is csak a lehetőség adott. Ezzel elérkeztünk a következő fontos tényezőhöz: a korrupcióhoz, mely lehetőséget teremthet minderre. A rendőrség és az állam is lehet korrupt, azaz pénzt fogadhat el azért, hogy ne szóljon bele abba, amit csinálunk. Lehet saját érdekeltségük is ebben a folyamatban. Ez azt jelenti, hogy az erőszaknak is teret engednek, melynek segítségével elnyomhatnak embereket, így nemcsak létezhet, de virágozhat is a rabszolgaság. A globalizációt és a modernizációt nevezném meg a következő fontos tényezőnek, mely a helyi szintű és nemzeti gazdaságokat is átalakította. Ennek során gyors gazdasági és társadalmi változások mentek végbe az egyes feljődő országokban. A modernizációból fakadó meggazdagodás egy szűk elitet érintett, ugyanakkor óriási tömegek elszegényedéséhez vezetett. Egyes cégek olyan beszállítókhoz fordulnak a 3. világ országaiban, akiknek tevékenységét nem szabályozták le, a cél mindig az alacsonyabb költségek kisajtolása. Sok esetben, annak érdekében, hogy ezek a beszállítók eleget tudjanak tenni a követeléseknek, kényszermunkát vagy fizetés nélküli munkásokat alkalmaznak. A munkaügyi ellenőrök meg kevésbé valószínű, hogy a világtól távol eső helyekre eljutnak.

16

Sebezhetőség meghatározásai a Satya Magazine ( Magazine for vegetarianism, environmentalism, animal advocacy and social justice ) Interviews with Prof Kevin Bales: Part 1. Slavery: Alive and thriving in the world today alapján

20

Bizonyos esetekben az emberek önként vállalhatnak rabszolgaságot, ha pl. nem tudnak visszafizetni egy kölcsönt, vagy olyan szegények, hogy nem tudnak kifizetni egy gyógyszert vagy kórházi kezelést családtagjuk számára és nincsen más megoldás arra, hogy gyorsan pénzhez jussanak, mint az, hogy eladják magukat vagy gyermeküket az anyagiakat biztosító félnek. Ez a kötelék aztán generációról generációra öröklődhet, azaz az utódok ebbe már beleszületnek. Néhány esetben az embereket belecsalják a rabszolgaság kötelékébe hamis ígéretekkel ( többnyire oktatás, jobb munkahely ) és a következményektől már nehéz szabadulni. Sokan nincsenek is tudatában rabszolgai státusuknak, így nincsenek tisztában az őket megillető szabadságjogoknak, és pl. azok, akik ebbe már beleszülettek, hozzászoktak és természetesnek ítélik meg a helyzetüket. Sőt lehet, hogy arra a pontra is eljutottak, hogy nem vágynak „szabadságra”, mely számukra meghatározhatatlan fogalom vagy teljesen félreértelmezik kötelességeiket s nem utasítják vissza az olyan

kölcsönajánlatokat

illetve a szerződéseket, melyek egyértelműen tisztességtelenek és igazságtalan feltételeket tartalmaznak egy külső szemlélő szemével nézve. Néhány kultúrában a rabszolgaság már ilyen mélyen beágyazódott. A fentiekből láthatjuk, hogy a rabszolgaság intézménye mindig is létezett és még nem ért véget a 21. században sem. A következő fejezetekben ennek gazdasági aspektusairól lesz szó, azaz milyen közvetlen és közvetett termékek keletkeznek, hogyan hat ki ez a mi mindennapi életünkre és kiknek az érdeke ezt a rendszert fenntartani. 6. A rabszolga, mint globális gazdasági tényező A legfontosabb dolog, amit tisztáznunk kell, hogy az alacsony költségekkel járó, nagy profitokat hozó rabszolgatartás gyorsan bontakozik ki a globális világgazdaságban. A szabad piacgazdaság a globális gazdaság részeként nem feltételenül jár együtt a demokrácia, az emberi jogok elterjedésével és az életszínvonal növekedésével. Nemcsak vállalatok, hanem egyes esetekben a kormányok is érdekeltek lehetnek ennek a rendszernek a fenntartásában. Vegyük például Mianmart ( az egykori Burmát ) és Szudánt,17 mely országok kormányai közvetlenül érintettek e tevékenységben és profitálnak belőle. Az elsődleges érdek tehát a gazdasági profit, a szállítási, foglalkoztatási és előállítási költségek leszorítása a háborús gazdaságban vagy 17

Satya Magazine ( Magazine for vegetarianism, environmentalism, animal advocacy and social justice ) Interviews with Prof Kevin Bales: Part 1. Slavery: Alive and thriving in the world today alapján

21

építkezési projektek kivitelezésében. A minamari kormány pl. támogatta, de legalábbis tolerálta a kényszermunka bevetését egy nagyobb infrastrukturális kivitelezésében: a burmai kormány az USA-beli Unocal és a francia Total olajcégekkel valamint a thai PTT Exploration and Production cégekkel egy közös olajvezeték kiépítésével kapcsolatos projektbe kezdett bele, s ez a 3 cég már régebben is együttműködött és közös befektetési alapokkal rendelkezett. 3 főt halálra is ítéltek, mert az ILO-nak kikommunikálták

a

kényszermunkával

kapcsolatos

részleteket

(

embertelen

munkakörülmények, idősek, terhes nők dolgoztatása stb. ). Ugyanakkor vannak olyan országok is, például Maurtiánia és Niger, ahol a kormányok ugyan nem vesznek közvetlenül részt ebben és vannak releváns törvényeik is, de nem tesznek semmit az ellen, hogy ezeket a törvényeket betartassák, vagy nyíltan letagadják ennek létezését egyes befolyásos érdekcsoportok nyomására. A rabszolgaság az egyik elsőként globalizálódott iparág Kevin Bales professzor szerint. Dolgozatom egy korábbi részében írtam a transzatlanti rabszolgakereskedelem korszakáról. Ott már rámutattam arra, hogy egy háromszög mentén Afrika, Európa és Dél-Amerika

gazdaságai

szorosan

összekapcsolódtak,

azaz

a

kereskedelem

globalizálódása, ezen belül a rabszolgakersekedelem már évszázadokkal ezelőtt beindult, ez nem a 20-21. század terméke. Ma az emberkereskedelem, mint a rabszolgaság elterjesztésének mozgatórugója, sokkal több hasznot hajthat a csempészek malmára, mint a drogkereskedelemből származó profit. Az ENSZ becslései szerint évente mintegy 700 000 főt csepésznek át

nemzetközi szinten a határokon.18

Mindaddig, amíg a kereskedőláncok leleplezése után fizetendő büntetés alacsonyabb, mint a tevékenységből származó haszon, addig az iparág virágozni is fog, hiszen megéri kockázatni ekkora összeget. 7. A rabszolgamunka és a morális érdekek kapcsolata Korábban beszéltem a modernkori rabszolgaság különböző típusairól, köztük megemlítettem a gyermekmunka bizonyos formáit. A következőekben szeretnék rávilágítani arra, hogyan lehet a cégek részéről morális megfontolásokat tudatosan gazdasági érdekekre ( profitmaximalizálás alacsony termelési költségek mellett) felcserélni. Nyugat-Afrika kakaóültetvényein gyakran gyermekeket dolgoztatnak, a

18

Számadat http://canada.justice.gc.ca/en/news/nr/2005/doc_31486.html-ban írtak alapján

22

kakaó így olcsón kinyerhető a végén; ezt az olcsó kakaót pedig megveszik a csokoládégyárak, csak a legnagyobbakat említve pl. a Nestlé, Hersheys, Mars, Cadbury és a Phillip Morris, s a cégek profitja pedig az olcsón beszerzett alapanyaggal párhuzamosan nől. Azt állítják, e problémát ők nem tudják kézbe venni és nem az ő felelősségük ennek orvoslása. Természetesen vannak olyan csokoládégyárak is, melyek presztízskérdésként kezelik azt, hogy ne tapadjon gyermekmunka az ő termékeikhez. Most pedig szeretném egy másik gyakorlatias példán keresztül illusztrálni, hogy a nagyobb vállalatok hogyan válhatnak akaratlanul a részeseivé ennek a több láncolatból álló, bonyolult folyamatnak, melynek során a munka-és emberi jogok sérülnek. Talán

páran

emlékszünk

még

a

Nike

sportszergyár 19

botránysorozatra, mely 2001 elején kulminálódott. figyelem

középpontjába,

amikor

egy

háza

táján

kirobbant

A cég először 1992-ben került a

emberjogi

aktivista

a

cég

indonéziai

beszállítójának gyárában tett látogatása nyomán úgy nyilatkozott a médiában, hogy az ottani munkások bérét szándékosan alacsonyan tartják, és a munkakörülmények sem felelnek meg a nemzetközi színvonalnak; heti 70 órán keresztül tart a munkaidő napi mindössze 1 dollárért, a nőket pedig rendszeres zaklatásoknak teszik ki. Az eset kapcsán egyre több dolgora derült fény: pl. az ottani gyár munkásainak megtiltották, hogy szakszervezetekbe tömörüljenek, s akik ennek ellentmondtak, azokat rendszeres zaklatásnak és fizikai erőszaknak tették ki; az Indonéz kormány pedig semmilyen érdemi támogatást nem biztosított az ilyen módon kizsákmányolt munkásoknak. Ezt követően számos civil szervezet kampányt kezdeményezett az ügy érdekében és a Nike is ígéretet tett arra, hogy lépéseket tesz az ottani gyakorlatok felszámolására. 2001-ben az ügynek egy újabb fejezete kezdődött el, amikor a cég mexikói beszállítójának gyárában a rendőrség sztrájkoló munkásokat bántalmazott, illetve kiderült, hogy korábban is volt példa a munka-és emberi jogok megsértésére. A Nike így felkérte a new yorki székhelyű munkajogi szervezetet, a Worker Rights Consortiumot, hogy vizsgálja ki az ottani körülményeket valamint egyértelművé tette, hogy elítéli az ott történteket és a támogatásáról biztosította a kivizsgáló szerveket. A vizsgálatok során fény derült arra, hogy a mexikói beszállító a gyárában számos, gyermekmunkára, fizikai és szóbeli bántalmazás tilalmára, a szabad gyülekezés jogára vonatkozó hazai és nemzetközi törvényt is megsértett. A fent leírt eset kapcsán láthatjuk, hogy a Nike maga is közvetetten, saját tudatlanságának és beszállítói kizsákmányoló magatartásának

19

http://index.hu/politika/kulfold/nike2/ és a http://index.hu/politika/kulfold/nike/ cikkek nyomán

23

következtében részese lett egy negatív folyamatnak, melyet hosszú idő és tényfeltáró vizsgálatok után sikerült csak felderíteni. A dolog egyik következménye pedig az elkerülhetetlen presztízsveszteség lett, hiszen az emberek a „Nike” nevet és nem a nemzetközi viszonylatban ismeretlen beszállítók neveit, a valódi bűnösökét jegyzik meg. 8. A rabszolgamunka gazdaságtana A következőkben szeretném közgazdász szemmel elemezni a rabszolgatartás költségeit és hasznát, a gazdaságra gyakorolt hatásait, melyekhez Kevin Bales professzor vizsgálati szempontjait vettem alapul.20 Az első kérdés az, hogy mennyi tőkére is van szükség ahhoz, hogy beinduljon a termelés, melynek során rabszolgákat állítanak munkába? A legtöbb esetben minimális, vagy csekély tőkére van szükség ahhoz, hogy nagy profitot nyerjünk ki szerény anyagi befektetéssel. Mennyi egy rabszolga ára? Korábban tisztáztuk, hogy manapság már rendkívül olcsón és könnyen lehet rabszolgákhoz jutni, ennek következtében ezek az emberek könnyen helyettesíthető eszközökké váltak, rövid távú gazdasági célokra. Vannak-e egyéb költségei a rabszolgatartásnak? Tudjuk, hogy ezek az emberek minimális gondoskodást és ellátást kapnak, a régi típusú rabszolgatartással ellentétben, ahol hosszú távú befektetés voltak és ezért a tulajdonosaik vigyáztak rájuk, mint értékekre. A fenntartási költségeket tehát minimalizálják. A járadék, amit a rabszolgatartók fizetnek, szintén csekély, melyet a rabszolgának egyébként is le kell dolgoznia, adósrabszolgaság esetén pedig végtelen adósságspirálról beszélhetünk, ami generációkról generációkra öröklődik. Megemlíthetjük a különböző hatóságok, a folyamatra befolyással bíró személyek megvesztegetésével, hallgatásának, együttműködésének megnyerésével járó költségeket is, melyek szintén kevésnek tűnnek a kinyerhető profit tükrében. Különböző engedélyek beszerzése ( pl. külföldi munkaerő alkalmazása előtt ), legitimáló eljárások lebonyolíttatása szintén jelenthet minimális kötséget.

20

Ez a fejezet Bales, Kevin: The Challenge of Measuring Slavery ( A rabszolgaság méretei mérésének a kihívásai ), http://www.freetheslaves.net/resources/whitepapers/ c. írása alapján készült

24

Egyéb munkaerő alkalmazása is hozzájárulhat a költségehez: gondoljunk pl. a gyárakban felügyelő emberekre, akik biztosítják, hogy a gyermekek pontosan végrehajtsák az utasításokat és az elvárásoknak megfelelően teljesítsenek; vagy a kereskedő hálózatok közvetítő embereire. Mindezek ismeretében kijelenthetjük, hogy így sokkal olcsóbb a munka, mintha legális, szabad munkaerőt alkalmaznának ugyanezen feladatok ellátására. A profit is magasabb, ha leszorítják a termelési költségeket. A nagy multinacionális cégek vajon miért zárják be sorra a gyáraikat a fejlett világban és költöztetik le őket a feljődő világ országaiba? A magyarázat egyszerű: a sokkal olcsóbb munkaerő miatt megéri a gyártási és egyéb folyamatokat „outsorcingolni”. Sajnos egy része ( nem mindegyike ) ezeknek a gyáraknak rabszolgamunkát alkalmaz, mely a nagy vállalatok megtakarításaihoz hozzájárul. Nem nehéz tehát belátni, hogy gazdasági szempontból a fizetett munkások, bármilyen hatékonyan is termeljenek, nem tudják felvenni a versenyt a fizetés nélkül dolgoztatott munkásokkal, azaz a rabszolgákkal. A következő szempont az, hogy megvizsgáljuk, van-e a rabszolgapiacon konkurencia, kik

a

versenytársak?

Nyilvánvalóan

azok

az

emberkereskedő-hálózatok

az

életképesebbek, melyeknek kiterjedt és megbízható kapcsolatrendszere van, és biztosítani tudják azt, hogy tevékenységük láthatatlan maradjon, s ezáltal hosszú távra tudnak be rendezkedni. Milyen a kereslet az így kinyerhető termékek és szolgáltatások iránt? Ez növekszik-e avagy csökken? Ma konzumerista szemléletű világban élünk és még soha nem volt ekkora az egy főre jutó fogyasztás mértéke, a konzumálás soha nem nőtt még ekkorára az

életünket

behálózó

marketingpraktikáknak

köszönhetően.

Mindemellett

a

szórakoztatás, a szórakoztató-és szabadidőipar korunk egyik legnagyobb üzletága. Megnövekedett a luxuscikkekre a kereslet ( melyek között szerepelhet bármely gyermeki kézzel gyártott termék ); virágzik a szexturizmus, a pedofília ( melyeknek elsősorban a nők és gyermekek az áldozatai ); de megemlíthetnénk pár hétköznapi terméket is, mint pl. a cukrot, a kakaót, a szenet, a rizst, amit talán rabszolgamunkával nyernek ki és mi mindennapi fogyasztói vagyunk ezen nyersanyagokból készült termékeknek, ezáltal akár öntudatlanul is hozzájárulva a kereslet növekedéséhez. Mivel kicsi az esélye annak, hogy ezen termékek előállítását vagy ezen szolgáltatások nyújtását valaha is mechanizálják, azaz gépekkel helyettesítik ( elég, ha belegondolunk abba, hogy egy kézzel szőtt szőnyeg vagy egy kézzel festett játék mennyivel értékesebb, mint egy futószalagon legyártott tömegáru vagy értelemszerűen egy felnőtt vagy 25

gyermek prostituáltat nem helyettesíthet gép ), akkor nyilvánvaló, hogy továbbra is megmaradnak ezek az emberek a rabszolgai státusukban. A gépesítés sok esetben nem is kifizetődő, nemhogy megengedhető. Vannak olyan termékek, melyeket mechanikus és emberi munkaerő által is elő lehet állítani. A tömegtermeléssel és az emberi munkával előállított termékek így szegmentálhatják a piacot, más fogyasztókat szolgálhatnak ki a különböző igényeknek és elvárásoknak megfelelően. Van, akinek megfelel egy gépsoron legyártott szuvenír, míg van, aki a kézzel finoman megmunkált szuvenírért adna ki pénzt. Ma minden országban formálisan tiltják a rabszolgamunkát, azaz azokon a helyeken, ahol mégis létezik, az informális gazdaság részeként él. A következő dolog, amit meg kell vizsgálnunk, az, hogy a rabszolgamunkából illetve a fizetett munkából származó profit miben különbözik? Az illegális, titokban folyó tevékenységek után értelemszerűen nem is adóznak, így ezt az anyagi terhet is elkerülhetik a rabszolgatartók. Az is kérdés, hogy a rabszolgatartó be tudná-e másba is fektetni a pénztőkéjét; s ha igen, megtenné-e, származhatna-e hasonló nagyságú és hasonló könnyen kinyerhető profitja; vagy egyáltalán van-e más alternatívája? Sajnos sok helyen mindezekre a kérdésekre nemleges válasz születne. Összegzésként elmondhatjuk, hogy a rabszolgaság élni fog addig, amíg van kereslet a rabszolgamunkából kinyerhető termékekre és szolgáltatásokra, valamint mindez a tevékenység kifizetődő, a gyártási/előállítási költségek alacsony volta miatt is ( alacsony fix és járulékos költségek magas hozammal ); így hozzájárulva a versenyképes működés megőrzéséhez; plusz alacsony kockázattal jár azok számára, akik űzik és ezt ráadásul büntetlenül megtehetik a korrupt rendszerekben; s amíg létezik a korrupció, a diplomatikus megközelítési mód keveset ér. A következőkben szeretném szemléltetni, hogyan érinti és férkőzik be a fogyasztói mindennapjainkba a rabszolgamunka és milyen következményei vannak mindennek. 9. Hogyan érinti a rabszolgamunka a mi életünket? A legtöbben soha nem is kerülünk közvetlen kapcsolatba ezekkel az emberekkel, de az általuk előállított vagy kitermelt nyersanyagokból előállított termékekkel annál is inkább.

26

A fogyasztói társadalom részeként, az egyre alacsonyabb árakat és egyre jobb minőségű termékeket és exkluzívabb szolgáltatásokat keresve mi is részesei vagyunk annak a világgazdasági nyomásnak, mely az olcsó rabszolgamunka fenntartását célozza meg. Tudatosan, vagy tudatlanul, sajnos bizonyos szinten mindannyian részesek vagyunk ennek a folyamatnak. 9.1. A rabszolgamunka termékei A fenti kijelentés kissé meghökkentően hangozhat, ám nem nehéz belátni, hogy ez igaz, ha például belegondolunk, milyen termékekkel kerülünk nap mint nap kapcsolatba: csokoládé, cukor, gyapjúból szőtt ruhák, ékszerek, arany, gyémánt, drága üvegáru, szén, focilabda, narancs, paradicsom, kávé, tea, kézzel szőtt szőnyegek és falvédők, tűzijáték rakéták, acéláru, gabona, dohány, uborka, sportcipők, stb. Vizsgálatok során kimutatták, hogy az előbb felsorolt termékek vannak a legnagyobb valószínűség szerint ( tisztelet a kivételnek ) a rabszolgamunkával összekapcsolva. De az is elég, ha olyan cég részvényeibe fektetünk bele, melynek a beszállítói kizsákmányolják a munkásaikat és megsértik az alapvető emberi jogaikat. Természetesen szinte lehetetlen átlátni, hogy az egyes termékek milyen munkából származó alapanyagból készültek, az ellátási láncok is sokszor bonyolult hálózatba rendeződnek és nehéz kibogozni annak a szálait. 9.2. A múlt kihatásai a jelenre Sok régi cég életét még ma is beárnyékolhatja a múlt. Nem titok, hogy sok, ma is sikeres patinás cég haszonélvezője volt a rabszolga-kereskedelemnek és az abból származó munkának. Amerikában például pert indított 10 afro-amerikai állampolgár 3 nagy cég ( Lloyd’s; RJ Reynolds Tobacco; Fleet Boston Financial Group ) ellen, melyek régen nagy szerepet játszottak az afrikai bennszülöttek ( így az ő felmenőik ) kiirtásában,

mégha

közvetett

is.21

módon

A

Lloyd’s

pl.

a

kereskedők

emberszállítmányaira fedezetet adott. A JR Reynolds, mely ma az USA 2. legnagyobb dohánygyára, rabszolgákat alkalmazott a déli ültetvényein, míg Fleet Boston a rabszolga-kereskedőket és az ültetvényeseket finanszírozta. Ezek 2-300 éve megesett sérelmek, de komoly perek születnek belőlük, és bár az emberi jogokon esett csorbát 21

http://hvg.hu/hvgfriss/2004.15/200415HVGFriss836.aspx ( Sérelemkutatók-kártérítési per rabszolgakereskedelemért ) és BBC NEWS: Slave Descendants to sue Lloyd’s ( Kártérítési per rabszolgakereskedelemért) news.bbc.co.uk/1/hi/uk/3578863.stm alapján

27

nem lehet kijavítani, ha a cégek elvesztik a pert, nagy összegű kártérítést kell majd befizetniük a felperesek javára ( pl. a genocídiumot elszenvedett népcsoportok számára is van kárpótlási rendszer, tehát a pénzbeli kompenzáció elfogadott ), nem is beszélve a presztízsveszteségükről, hiszen ilyesfajta ügyek mindig nagy hírverésre számíthatnak világszerte. Az amerikai lakosság tetemes része színesbőrű ( tehát a fogyasztók jelentős hányadát képviselik ) és egy közvéleménykutatás során 55%-uk készpénben történő kártérítést követelne ezektől a cégektől és 68%-uk véli úgy, hogy ezeknek a régi cégeknek a mai jogutódjai formális bocsánatkéréssel tartoznak nekik. 9.3. Védekezés: Fair Trade Szerencsére az előbb említett problémák orvoslására létrehoztak új kereskedelmi szövetségeket, a legfontosabbak ezek közül pl. a Fair Trade Association ( Becsületes Kereskedelem Szövetség ); Transfair; és a Global Exchange. A becsületes vagy méltányos kereskedelem ( Fair Trade ) ma már egyre ismertebb fogalommá vált. Ez tulajdonképpen olyan kereskedelmi partnerséget jelent, melynek célja az, hogy a hátrányos helyzetű termelők részére biztosítsa a fenntartható fejlődést a jobb kereskedelmi feltételek megteremtésével, kampányok általi propagálásával a feljett világban. Lényegében véve kereskedelmi szemléletformálásról van szó. Bizonyos termékeken már látható ( pl. kávé, tea, gyümölcsök ) a Fair Trade címke, mely az etikus fogyasztói magatartást hivatott segíteni és ösztönözni. Ez a címke garancia arra, hogy annak a terméknek az előállításában nem játszott szerepet gyermekmunka vagy bármilyen típusú rabszolgamunka; a dolgozók méltányos fizetésben részesülnek a munkájukért és adottak a biztonságos munkakörülmények, a munkások alapvető jogait pedig biztosítják. Ez a címke garantálja a kereskedelmi lánc transzparenciáját is egyúttal. A Fair Trade tehát a következő 6 alapelvet vallja:22 •

A gyártók méltányos fizetést kapjanak a termékeikért cserébe, amelyből meg tudnak élni; az árukért a farmerek kapjanak egy stabil, minimális árat.

22

•

A kényszermunka és a gyermekmunka nem elfogadható

•

A vevők és a gyártók hosszútávú, közvetlen kereskedelmi kapcsolatban álljanak

•

Álljon a gyártók rendelkezésére mindenfajta technikai és pénzügyi segítség

•

Fenntartható termelési technológiákat támogassuk

Alapelvek: http://www.globalexchange.org/campaigns/fairtrade/ alapján saját fordítás

28

•

A munkakörülmények legyenek biztonságosak és egészségesek

•

Mindenkinek garantálják az egyenlő foglalkoztatási lehetőségeket

•

A kereskedelem és termelés minden aspektusa nyilvánosan felelősségre vonható legyen

A Global Exchange egy 1988 óta létező nemzetközi emberi jogi szervezet, melynek alapvető célja a globális világgzadaság demokratizálása, jövőjének pozitív formálása, ezen belül a szociális, gazdasági, és környezeti igazságosság előmozdítása az egész világon. A világgazdaságban domináló nemzetközi kereskedelmi és pénzügyi szervezetek és intézmények ( WTO, WB, IMF ) lépéseit vizsgálja és készít jelentéseket. Programjában szerepel az, hogy a nagy cégeket nagyobb felelősségvállalásra vegye rá; szabad munkát teremtsen; illetve méltányos, fenntartható alternatívákat kínáljon. Lényegében véve ugyanazokat az alapelveket vallja, mint a Fair Trade. Eddigi munkája során sikerült a köztudatba emelni a méltánytalan kereskedelmi gyakorlatok létezését. A Transfair egy 1992-ben megalakult németországi székhelyű non-profit szervezet, melynek célja, hogy a hátrányos helyzetű afrikai, ázsiai és latin-amerikai termelőket segítse, valamint munka-és életkörülményeiket jobbá tegye. Ő maga nem foglalkozik kereskedelmi tevékenységgel, de logóját átengedi a Fair Trade alapelveit teljesítő gyártmányokra. Az FLO ( Fair Trade Label Organisations International ) az az ernyő szervezet, mely magába foglalja azon szervezeteket, melyek hasonló elveket vallanak. Jelenleg 19 országban működik. A Fair Trade logó tehát segíthet nekünk meghozni az etikus vásárlói döntést; emellett pénzügyeink intézésében fordulhatunk társadalmi felelősséget felvállaló befektetési társaságokhoz is, melyek az Interneten is jelen vannak és elveik között szerepel a társadalmilag felelősségteljes befektetések koncepciójának, gyakorlatba ültetésének és elterjesztésének a gondolata. Ilyen intézmény pl. a Social Investment Forum, mely fontos információkat, kontaktokat és forrásokat biztosít a befektetni kívánók részére, miközben folyamatosan figyeli azt, hogy az egyes vállalatok milyen mértékig igazodnak a megbízható, felelősségteljes munkaerő-alkalmazás elveihez. Az ő tanácsaikat és segítségüket igénybe véve magunk is felelősségteljes befektetőkké válhatunk.

29

10. Emberi jogok és a rabszolgaság A fentiekben láttuk, hogy a rabszolgaság gazdasági szempontból rendkívül kifizetődő és nyereséges, ezenkívül viszonylag kevés kockázattal jár. Bemutattam azt is, hogy jelenség hogyan ivódik bele közvetetten a mindennapjainkba és hogyan válhatunk tudatosabb fogyasztókká, hogy mindezt vissza tudjuk szorítani. A rabszolgaság—bármely, a gazdaságra gyakorolt élénkítő hatását félretéve—, semmiképpen sem nevezhető jó és kívánatos dolognak, hiszen az alapvető emberi jogokat sérti meg, s a következőkben szeretném bizonyítani azt, hogy milyen módokon. 10.1 Mit nevezünk emberi jogoknak? „Az emberi jogok azok, amiket senki sem vehet el tőled” ( René Cassin )23 „ A férfiak, nők és gyermekek nem tulajdonba vehető tárgyak, hanem emberi lények. A nemzetközi közösségnek ki kellene jelentenie, hangosabban és határozottabban, mint valaha, hogy mi mindannyian az emberiség családjának tagjai vagyunk. A rabszolgaságnak egyszerűen nincsen helye az emberi jogok világában.”( Kofi Annan )24 Az emberi jogok minden embertől elidegeníthetetlen jogok, egyetemesek, azaz mindenkit

megilletnek,

időtlenek

és

megsemmisíthetelenek—de

ugyanakkor

veszélyeztethetőek. Egy részről védelmeznek minket, másrészről megszabják a kötelességeinket is. Két alapvető érték határozza meg az emberi jogok eszméjét, ezek az emberi méltóság és az emberi egyenlőség. Ez azt jelenti, hogy minden ember egyenlő és nem szabad köztük különbséget tenni. Mindenkinek joga van a méltóságteljes élethez. Ezt az eszmét a világ minden kultúrája, kormányzati rendszere és vallása támogatja, azaz egyetemesen elismert. Sok más érték ebből a két alapvető gondolatból vezethető le, például a szabadság, a mások tisztelete, megkülönböztetés tilalma, tolerancia, igazságosság és felelősség, a béke. Összefoglalva tehát, az emberi jogoknak a legfontosabb jellemzői a következők: elidegeníthetetlenek, tehát nem veszíthetjük el, mert magához az emberi léthez kötődnek. Természetesen lehet példa arra, hogy ezeket a jogokat korlátozzák vagy 23

Az idézet a http://www.mobilitas.hu/kompasz/chapter4.php?fejezet=7 weboldalon található Az idézet a Slavery and Human Rights ( A rabszolgaság és az emberi jogok ) , www.freetheslaves.net/files/edpack_3.pdf -ben található, saját fordítás

24

30

felfüggesztik ( pl. háború idején a kormány kijárási tilalmat rendelhet el, azaz korlátozza a mozgásszabadságunkat ). Ezeket a jogokat nem választhatják le egymástól, nem lehet szeparáltan kezelni őket. Azaz egyes jogokat nem lehet kiemelni és csak azokat garantálni, míg a többit megtagadni. Ezek a jogok kölcsönösen függenek és kölcsönös viszonyban állnak egymással. Tehát ha valakinek nincsenek meg az alapvető jogai ( táplálék, lakhely stb ), akkor szinte lehetetlen a többi joghoz hozzáférnie ( pl. aki nem tudja magát ellátni, az hogyan engedhetné meg magának, hogyan férhetne hozzá a tanulás jogához?) Egyik jognak sincsen nagyobb prioritása, mint a többinek. Harmadrészt pedig egyetemesek, azaz mindenkire vonatkoznak nemzetiségtől, kortól, vallástól, bőrszíntől, nemtől függetlenül. Természetesen a fent leírtak nem jelentenek veszélyt a különböző kultúrák, nemzetiségek stb. sokszínűségére, tahát nem uniformizálják azokat. Ezek a jogok ezen a sokszínűségen belül léteznek. Az emberi jogok kategorizálhatóak. Az első kategóriába sorolhatóak a politikai és állampolgári jogok, melyek a jogi, politikai területeket fedik le, például ide tartozik a minden embert megillető szabadság, egyenlőség. A későbbiekben kitérek Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, melyben ezen jogok az 1-15 cikkelyekben találhatóak meg, ezen belül pedig a 4. pont tartalmazza a rabszolgaság tilalmát. A második kategória a szociális, gazdasági és kulturális jogok, mely a mindennapi élet területeit ölelik fel. Ezek a rendelkezések a 16-30. cikkelyben vannak benne, ezek közül kiemelném az utolsó 3-at, melyek a globális jogokat, a szabadságokat és felelősségvállalást foglalják magukba. 10.2. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata Az Egyesült Nemzetek Szervezetének ( ENSZ ) Közgyűlése 1948-ban fektette le az univerzális emberi jogok nyilatkozatát, s minden év december 10-én, ennek a jeles napnak az évfordulóján ünnepeljük meg az az emberi jogok napját. Azóta mintegy 200 ország adoptálta a nyilatkozatot, mely 30 pontot foglal magában, s jelentősége abban rejlik, hogy az emberi jogokat nemzetközi szintre emelte, így egyetemessé tette azokat, s eme dokumentumban foglaltak máig nagy hatással vannak az országok alkotmányozó gondolkodásmódjára és gyakorlatára, valamint számos nemzetközi egyezmény alapjául szolgál. A 30 pont magában foglalja a következőket: minden ember értékes és az emberi méltóság érinthetetlen. Mindenkit azonos jogok illetnek meg, függetlenül vallási, 31

etnikai, nemi, nemzetiségi hovatartozásától, gondolkodásmódjától, anyagi helyzetétől. Mindenkinek joga van az élethez, és tilos bárkivel rabszolgaként bánni illetve kínzásnak, embertelen bánásmódnak alávetni. Az igazságszolgáltatásnak mindenhol meg kell védenie minket, a törvény egyformán vonatkozik mindenkire; bíróságon be lehet perelni azt, aki megsérti a minket megillető jogokat, az államunk valamely törvényét; senkinek ninscen joga másokat jogtalanul bebörtönözni és fogvatartani, otthonából elűzni; mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyét nyilvános, független és pártatlan bíróság tárgyalja; addig, amíg valakinek be nem bizonyosodik a bűnössége, joga van az ártatlanság vélelméhez, s bármikor megvádolnak minket, jogunk van a védelemre; senki sem avatkozhat a magánéletünkbe, nem hatolhat be a lakásunkba és nem terjeszthet hazugságokat rólunk; mindenkinek joga van szabadon közlekedni, utazni a világban és saját országában, s oda bármikor vissza lehet térni; ha igazságtalanság ér minket, jogunk van egy másik országhoz védelemért fordulni; jogunk van arra, hogy valamilyen ország állampolgárai legyünk továbbá egy másik ország állampolgárságát felvenni; mind a férfiaknak, mind a nőknek joga van arra, hogy megházasodjon, és családot alapítson, erre azonban senkit sem szabad kényszeríteni; mindenkit megillet a tulajdonhoz való jog, s tulajdonunkat senki nem veheti el; mindenkinek joga van szabadon vallást választani, azt egyedül vagy közösségben gyakorolni, továbbá vallástalanul élni; a szólás és gondolati szabadság is mindenkit megillet; szabadon alapíthatunk békés célú egyesületeket, és tagjaivá is válhatunk azoknak, a gyülekezés szabadsága is mindannyiunk joga; részt vehetünk a saját kormányunk megválasztásában, jelöltethetjük is magunkata választásokon, valamint mindenki szavazata egyenrangú; a társadalomnak lehetőséget kell adni a személyiség kibontakoztatására, arra, hogy informálódjunk, rendezvényeken, a gazdasági, kulturális és társadalmi életben részt vegyünk, és saját véleményt formálhassunk; jogunk van a munkához, annak szabad megválasztásához, jogunk van oylan bért kapni, mely a saját és családunk megélhetéséhez elegendő; férfiak és nők egyenlő bérezésre jogosultak; a munka mellett mindenkinek joga van a szabadidőhöz, tehát a munkaidő nem lehet túl hosszú, továbbá mindenkinek kell kapnia bizonyos mennyiségű fizettett szabadságot; jogunk van támogatást kérni, ha nem tudunk dolgozni, megöregedtünk vagy nincsen munkánk; jogunk van tanulni, szakmát választani, képességeinket fejleszteni; a művészek, tudósok, írók munkáit törvényes védelem illeti meg és joguk van együttműködni a többi szakemberrel, tudásukat egymással megosztani.

32

A jogokat és szabadságokat tiszetlni kell a világ összes országában, valamint oylan rendre van szükség, mely megvédi a fent említett jogokat. Mindannyiunknak nem csak jogaink, hanem kötelezettségeink is vannak, így nemünk is tisztelettel kell lennünk más emberek jogai és szabadsága iránt. A világon senki sem engedheti meg magának azt, hogy elpusztítsa a fenti jogokat. Mindezek ismeretében nem lesz nehéz belátni, hogy milyen módokon sérti meg az emberi jogokat a rabszolgaság intézménye. Már a puszta létezése is illegális ( 1. , 4. ). A rabszolgákat sok esetben kényszerítik az elvégzendő feladatok végrehajtására és gyakran bántalmazzák őket, a védteleneket ilyen módon fizikai erőszaknak kitéve. ( 5. ) Sokan nem is kapnak semmilyen fizetést vagy juttatást a munkájukért, csak a szükséges minimum ellátást, ami korántsem elég arra, hogy hosszú távon fenntartsák magukat. ( 25. ) Mivel rengeteg ember él kiszolgáltatott helyzetben és olyan szegény, hogy nincsen túl sok alternatívája, ráadásul nem is fér hozzá az oktatáshoz, következésképpen nincsen tisztában az alapvető emberi jogaival, könnyen áldozatául eshet egy befolyásosabb embernek, vagy olyan csapdába ( pl. adósság, tisztességes munka vagy oktatás hamis ígérete ) kerülhet, amiből már nincsen menekülési lehetőség. Sokan az áldozatok közül etnikai kisebbségek, vallási csoportok, nők és gyermekek; ők a legsebezhetőbbek. ( 2., 22., 26. ). A kasztrendszerben a társadalmi piramis legalján lévők végzik rabszolgaként a legnagyobb valószínűség szerint; már a piramis puszta megléte is bizonyítja a társadalomban fennáló egyenlőtlenségeket, amelyet nem lehet áthidalni, mivel a vallási meggyőződésük szerint csak az újjászületés viheti fel őket egy magasabb szintre. ( 2. ) A rabszolgákat sokszor erejükön felül dolgoztatják a különböző iparágakban, manufaktúrákban vagy háztartásokban; pihenőidejüket lerövidítik, így fizikálisan is legyengülnek, és élettartamuk is megcsappan ezzel párhuzamosan. ( 24. ) A gyermekek, akiket munkára fognak, elrabolnak és eladnak, nem férnek hozzá az iskolai tanulás lehetőségéhez ( 26. ), így nincsen felvilágosult szemléletük a helyzetükről, nem ismerik a jogaikat. Továbbá megfosztják őket attól, hogy szociális biztonságban, rendes családi körülmények között nőljenek fel és ez fizikális, emocionális, pszichikai fejlődésük rovására megy. Sőt nem ritkán az egészségük is kárt szenved, gondoljunk a korai és nem tervezett terhességekre, a kényszer-abortuszokra, az AIDS vírusra és egyéb, szexuális úton terjedő betegségekre; és a brutális bánásmód során elszenvedett sérülésekre. ( 25. ) 33

Sokakat hamis ígéretekkel csábítanak át egy másik országba, tisztességes munkát ígérve nekik. Amikor azonban kiderül, hogy korántsem arról van szó, ami az eredeti megállapodásban szerepelt, ekkor már késő: az áldozatok iratait, útlevelét már elkobozták és ezzel megfosztották őket mozgásszabadságuktól, nem tudnak kiszállni.(13.) Sok áldozatot annyira megfélemlítenek, állandó fizikai és pszichikai erőszak alkalmazása vagy azzal való fenyegetés révén, hogy nem is merik semmilyen hatóság segítségét kérni az ügyükben. ( 5, 8. ) A fentiek tekintetében valóban megállapíthatjuk, hogy a rabszolgaság vitathatalanul emberi jogokat sértő intézmény. Ahhoz, hogy fény derülhessen az emberi jogok megsértését maguk után vonó tevékenységekre, alapvetően két dologra van szükség: politikai akaratra és az emberi jogok védelmét garantálni tudó képességre. Ha egy kormány nem eléggé motivált arra, hogy határain belül garantálja az emberi jogok érvényesülését, akkor az emberi jogok elsüllyednek. Ha nincsen kiépítve a jogokat védelmező intézményrendszer, a sérelmet szenvedettek nem tudják magukat megvédeni, nem tudják felemelni a hangjukat azok ellen, akik a hatalmi pozíciókat birtokolják. 10.3. Az emberi jogok összeütközése a kulturális hagyományokkal Sok olyan kultúráról tudunk, melyben a kényszerházaságok, vagy a szülők közbenjárásával elrendezett házasságok a mindennaposak, a természetesek. A lányoknak így jelölik ki a leendő férjüket, sokszor még nagyon fiatal korukban. Itt két dologot szeretnék megvitatni. Az első dolog az, hogy a fenti nyilatkozat 16. pontja kimondja, hogy „(1) Mind a férfinak, mind a nőnek a házasságra érett kor elérésétől kezdve joga van fajon, nemzetiségen vagy valláson alapuló korlátozás nélkül házasságot kötni és családot alapítani. A házasság tekintetében a férfinak és a nőnek mind a házasság tartama alatt, mind a házasság felbontása tekintetében egyenlő jogai vannak. (2) Házasságot csak a jövendő házastársak szabad és teljes beleegyezésével lehet kötni.” A modernkori rabszolgaság típusai között megemlítettem a szervilis házasság intézményét; erre azért szeretnék visszatérni, mert véleményem szerint nem minden megszervezett házasság szervilis házasság. A szervilis házasságban a ( gyakran zsenge, ifjúkorukban lévő ) lányokat a családjuk azért adja el egy férfinak, mert nincsen más 34

mód a pénzszerzésre, ez az utolsó és egyben az egyetlen alternatíva, ami előttük áll. A férjük kihasználja, dolgoztatja és szolgai bánásmódban részesíti őket; sőt gyakori a szexuális erőszak is az ilyen kapcsolatokban. Ilyen esetben egyértelmű, hogy fontos emberi jogok sérülnek, hiszen erőszak alkalmazásáról van szó ( 5. ) és természetesen a lány szabad választási jogát is elveszik, hiszen nem tudott szabadon házastársat választani magának és nem saját döntése alapján alapított családot ( 16. ). Másrészről vannak olyan megszervezett házasságok is, ahol szintén pénzért adjákveszik a lányokat a fennálló hagyományok miatt, ám a szülők többnyire alapos mérlegelések és megfontolások alapján hozzák meg döntésüket, Indiában például a leendő férj és feleség horoszkópját is figyelembe veszik, és ha ez alapján nem illenének össze, akkor a házasságot sem ütik nyélbe. Az ilyen kultúrákban az a hagyomány, hogy a szülők egyengetik ilyen módon gyermekeik útját, tehát az elsődleges cél nem a pénzszerzés, hanem a gondoskodás, esetleg egy jó családba való beházasodás, és bizony nem ritka az, hogy mindebből egy sikeres, gyümölcsöző kapcsolat válik. Ilyen feltételek mellett szerintem ezek olyan kulturális értékek, amelyek—természetesen minden résztvevő fél ( gyermekek és családok ) beleegyezésével—nem sértik meg a fenti emberi jogokat. Álláspontommal biztosan vitába lehetne szállni; én a véleményem megalkotásakor a két alapvető eszmét, az emberi egyenlőség és a méltóság eszméjét helyeztem előtérbe, s szerintem ezek nem sérülnek a fenti feltételek mellett. A rabszolgaság sokáig nem számított jogellenes intézménynek, majd egy bizonyos korszakban eljutott odáig, hogy már viták tárgyát képezte, s ma már eljutottunk odáig, hogy egyetlen kultúrában sem elfogadott. A fenti példa azt mutatja, hogy mégsincsenek fekete-fehér válaszok és az emberi jogok területe nagyon összetett, főleg ha egy kulturális kérdésről van szó. A válaszok száma azáltal gyarapszik, ha a vitát saját véleményalkotásunk által továbbfejlesztjük és megpróbálunk kitörni a sémákból. 11. Harc a rabszolgaság felszámolásáért A következő fejezetben szeretném bemutatni azt, hogy az évszázadok, évtizedek folyamán a nemzetközi szervezetek hogyan vették fel a harcot a rabszolgaság ellen; egyáltalán hogyan jutottak el odáig, hogy definiálják azt, hogy ki számít rabszolgának és megfogalmazzák azt, hogy miért elfogadhatatlan a rabszolgaság; majd elemezni fogom a legfontosabb, ezzel kapcsolatos konvenciókat és egyenként megvizsgálom, hogy milyen hatékonyan sikerült mindezt a gyakorlatba átültetni. 35

A rabszolgaság modernkori formáinak a 2. világháborút követően jelentek meg, ennek a problémának az orvoslására született egyezmények is erre a korszakra datálhatóak. 11.1. A kezdetektől napjainkig25 1815. szeptembere: bécsi kongresszus A kongresszust az 1814-es párizsi békeszerződésben foglaltak alapján hívták össze; elsődleges célja az volt, hogy a résztvevő nagyhatalmak Európa határait újrarendezzék a napóleoni háború után ( „európai rekonstrukció” ), illetve helyreállítsák a politika és az európai államrendszer egyensúlyát. A kongresszuson a nagyhatalmak megegyeztek abban is ( a britek nyomására, akik már 1807-ben egy parlamenti döntésben /”Slave Trade Bill” / betiltották a transzatlanti rabszolgakereskedelmet ), hogy a rabszolgakereskedelmet minél előbb el kell törölni. Portugália és Spanyolország kapott pár év haladékot arra, hogy ezt hivatalos formába öntse, és addig a munkaerőállományt szabad emberekből pótolja. Összegezve megállapíthatjuk, hogy bár a kongresszuson nemzetközi szinten kimondták az emberkereskedelem eltörlésének szükségességét, semmilyen érdemi lépést nem tettek a rabszolgák életének a jobbá tételére és minden maradt a régiben. Kivételt egyedül nagy-Britannia képezett, aki a későbbiekben felállított az Atlanti-óceánon közlekedő rabszolgakereskedő hajók megfékezésére egy külön hajóflottát és 1824-ban az Amerikai Egyesült Államokkal tárgyalást kezdeményeznek abban, hogy az emberkereskedelmet kalóztevékenységnek kell tekinteni és közös lépéseket sürgettek ennek felszámolására. Sajnos a szenátus számos olyan módosítást tett a megegyezés szövegébe, ami a britek számára elfogadhatatlan volt, így ők nem írták alá a dokumentumot. Láthatjuk tehát, hogy megegyezés és kompromisszumok nélkül még a legnemesebb cél sem érhető el. 1834: a Brit Birodalomban betiltják a rabszolgaságot A Brit Birodalomban legfőképpen Thomas Clarkson rabszolgaságellenes kampányainak nyomására történtek komoly lépések az intézmény végleges eltörlésére. A fent említett Slave Trade Bill, az emberkereskedelem eltörlése, majd magának a rabszolgaság 25

E fejezet gondolatmenete a Free The Slaves: Slavery Throughout History, Timeline ( FTS: A rabszolgaság a történelemben, évszám-táblázat ) http://www.freetheslaves.net/slavery/timeline/ -ot követi

36

intézményének 1934-ben illegálissá való nyilvánítása saját területén is az ő érdeme. Ennek nyomán a rabszolgáat felszabadították és kb. 100 millió dollárnak megfelelő értékű alapot különítenek el a volt rabszolgatartók kompenzálására az ilyen módon elszenvedett veszteségekért. Sikereinek eszköze a kitartó lobbizás a döntéshozóknál; számos petíció, melynek aláírására tömegeket biztatott; országos beszédei, melyet sokszor a rabszolgák kínzására és megfenyítésére használt eszközökkel illusztrált elrettentésképpen és az emberek elgondolkodtatása érdekében; számos röpirat és kiadvány; logó, melyet az ügyet támogató emberek kitűzhettek ruhájukra. Láthatjuk, hogy Clarkson a nyilvánosság eszközeivel élt és így fel tudta az emberek figyelmét hívni az ügyre és maga mellé tudott állítani számos követőt és támogatót. Ennek gyümölcsöző eredménye pedig meg is mutatkozott néhány évvel később. ( Természetesen a világ többi részén, így pl. Amerikában ezután is tovább folyt a rabszolgakereskedelem). 1840: Az első nemzetközi rabszolgaság-ellenes konferencia A konferenciát a Brit és Nemzetközi Rabszolgaság-ellenes Társaság ( British and Foreign Anti-Slavery Society ) hívta össze Londonban. A társaságot egykor még Clarkstonék társasága hozta létre, azzal a céllal, hogy végleg felszámolják az emberkereskedelmet és a rabszolgaságot az egész világon, s ezzel megtették az első lépést az ügy nemzetközivé emelése terén. A konferencia célja az volt, hogy reformokat sürgessenek, mozgósítsák az embereket, hogy az egész világon figyelemmel kísérjék és segítsék a felszabadítási folyamatokat. Sajnos a konferencia menetét megzavarta egy sajnálatos esemény: az USA-ból ideérkező 2 hölgy, oldalukon számos szimpatizáns férfi résztvevővel együtt kivonult az ülésről, mivel a nőket egyszerűen kitiltották és azt sem engedték meg nekik, hogy a földön ülve hallgathassák végig a fejleményeket. Láthatjuk tehát, hogy már a 19. században rájöttek arra, hogy egy világméretű probléma csak globális összefogással kezelhető, ám még a leggondosabban megszervezett konferencia menetét vagy annak végkimenetelét is hátráltathatják a résztvevők közötti konfliktusok vagy a kirekesztés, a mások meg nem hallgatása. 1865: Az Amerikai Egyesült Államokban is eltörlik a rabszolgaságot Az USA 16. elnökének, Abraham Lincolnnak a nevéhez kötődik a fenti tett, abban a viharos történelmi időszakban, amikor a nemzetet kétfelé osztotta a rabszolgaságról alkotott felfogás. A Déli Államok a rabszolgaság mellett áálak, míg az Észak ez ellen 37

tiltakozott. Miután Republikánus Párti Lincolnt beiktatták elnöknek, a 11 államot magába foglaló Dél—rabszolgaságot eltörlendő szándékait jól ismerve—úgy határozott, hogy elszakad Északtól és létrehozza az Amerikai Államok Konföderációját Richmond fővárossal, s elnökükként Jefferson Daviest választották. 1863-ban, a polgárháború vége felé, de még az Észak győzelmét véglegesítő gettysburgi csata előtt Lincoln Felszabadítási Kiáltványa szabaddá tette az Egyesült Államokban élő rabszolgákat. Mindemellett William Lloyd Garrison rabszolgafeszabadító kampányát és munkásságát is meg kell említenem, aki önálló újságot ( „Liberator” ) indított el, melyben rabszolgák sorsának történetét publikálta a közönség felé és beszédeivel járta az országot, gyakran magával vitt egykori rabszolgákat, hogy történetüket első kézből hallhassák az emberek; ez önmagában véve egy erőteljes kommunikációs eszköz volt. Garrison ezentúl dalszövegeket, lelkesítő indulókat is írt pl. olyan ismert dalok zenéjére, mint az Auld Lang Syne. Szerintem ezen módszerek még ma is hatásosnak bizonyulnak. Az egyetlen probléma az volt a rabszolgák felszabadításával, hogy ez nem vonatkozott a Konföderáció alá már nem tartozó államokra vagy államrészekre, vagy a határmenti illetve az Unió befolyása alá tartozó államokra. Így a politikai szempontok felülmúlták a humanitárius szempontokat és sok ember helyzete változatlanul sanyarú maradt. 1910: Nemzetközi Konvenció a Fehér Rabszolga-Kereskedelem Eltörlésére 1910 május 4-én, Párizsban írták alá ezt az egyezményt, és ez volt a legelső olyan nemezetközi konvenció, mely büntetést rótt ki minden olyan emberre, aki prostitúcióra kényszerit vagy erre csalással vesz rá nőket ( beleértve azt az esetet is, amikor a nő szabad akaratából megy bele ebbe ); illetve bordélyházak működtetésében érdekeltsége van; illetve ilyen jellegű intézményeket hoz létre. 1919: Megalakul az ILO (Nemzetközi Munkaügyi Szervezet ) AZ ILO-t közvetlenül az 1. világháborút lezáró párizsi békekonferenciák után alapította a Nemzetek Szövetsége a Versaillesi szerződés 13. pontjaként abban a korszakban, amikor a munkaerő-piacot is súlyos válság sújtotta mind a győztes, mind a vesztes államok részéről munkanélküliség, infláció, nélkülözés és nyomor formájában. Létrehozásának voltak humanitárius, politikai és éppúgy gazdasági okai is. Egyre kevésbé volt elfogadott az, hogy sok embert egészsége, családi élete, személyes fejlődése kárára használnak ki a munkaerőpiacon. Politikai szempontból pedig nem éppen szerencsés, ha tovább növekszik a munkakörülményeikkel elégedetlen emberek 38

száma és ez az elégedetlenség lázadásokban vagy sztrájkokban kulminálódna. Gazdasági szempontból pedig egyértelmű, hogyha nincsen megegyezés a tisztességes és morális munkát illetően minden országban, azzal a versenyt is aláássák. A szervezetet létrehozók célja a társadalmi igazságosság volt, az univerzális béke tartóssá tételének egyik eszközeként; továbbá a nemzetközi piaci verseny káros hatásainak az enyhítése; egy morális fejlődési folyamat beindítása. Az ILO célja tehát nemzetközi szinten érvényesülő, általánosan alkalmazható munkaügyi normák megteremtése, a legalapvetőbb emberi és munkaügyi jogok lefektetése, melyeket különböző egyezmények vagy ajánlások formájában közvetít ki ( eddig kb 180-at fogadtak el mindkét típusból ). Ilyen alapvető jogok például a szabad társulás, a szervezetalapítás, kollektív szerződés joga; a kényszermunka eltörlése, egyenlő

esély

és

bánásmód

mindenki

számára,

egészséges

és

biztonságos

munkakörülmények, szakszervezeti jogok, megfelelő megélhetést biztosító munkabér; a gyermekek, fiatalok, nők védelme, az öregekről és a rokkantakról való gondoskodás; munkások érdekvédelme; egyenlő munkáért járó egyenlő bérezés elve; szakképzés és szakmai oktatás; a kényszermunka felszámolása stb. Az ILO-nak az ENSZ-en belül speciális tripartit szervezeti felépítése van, mely lehetőséget teremt arra, hogy a munkaadók és a munkavállaói szervezetek a nemzetek kormányai mellett egyenlő partnerekként szerepelhessenek az irányító munkában, a munkaügyi szabványok kidolgozásában. A fent leírtak teljesülését az ILO többféle módon próbálja garantálni: rendszeres ellenőrzések során, melynek részeként a tagállamok jelentéseket készítenek az ILO számára; másrészt az ILO eljárást indíthat valamely konvenciót megsértő állam ellen, ha az előzőleg aláírta azt; a szervezkedés szabadságának megsértése esetén az eljárás még szigorúbb, mert az ILO ebben az esetben akkor is kezdeményezhet eljárást az állam ellen, ha az nem ratifikálta a szóban forgó egyezményt. Véleményem szerint ez egy jó megoldás, de lehetőséget adhat visszaélésekre is; ki garantálja, hogy a jelentésekben szerplő tényadatok a valóságnak 100%-ig megfelelnek és azt, hogy az ILO szeme a világ legtávolabbi sarkába is ellát? 1926: A Nemzetek Szövetsége elfogadja a Rabszolgaügyi Egyezményt ( 1933-ban ratifikálták ) Ez volt az az év, amikor a rabszolgaságot véglegesen törvénytelennek nyilvánították az egész világon. Az egyezményt aláírók vállalták, hogy megakadályozzák és ezen 39

túlmenően

visszaszorítják

a

rabszolgakereskedelmet;

illetve

megszüntetik

a

rabszolgaság összes létező formáját. Az egyezmény így definiálja a rabszolgaságot: „Az egyénnek az az állapota, vagy helyzete, amelyben felette a tulajdonjognak ismérveit vagy egyes ismérveit gyakorolják” A rabszolgakereskedelemre pedig ezzel a definícióval szolgál: „ A rabszolgakereskedelem magában foglal minden olyan elfogási, megszerzési, vagy átengedési cselekményt, amely az egyénnek a rabszolgaságba vetésére irányul, minden cselekményt, amely rabszolgának eladás, vagy csere céljára való megszerzésére irányul; minden eladás vagy csere útján való átengedését

a

rabszolgának, aki eladás vagy csere céljaira szereztetett, úgyszintén általában a rabszolgákkal való kereskedésre vagy ezeknek szállítására vonatkozó minden cselekményt.” 1933-ban az ENSZ átvette ezt az egyezményt némi módosításokkal. Habár jogilag teljesen korrekt ez az egyezmény, mégis azt látjuk, hogy nem volt jelentős kihatása a mi jelenkori állapotainkra. 1930: ILO Egyezmény a Kényszermunkáról Az egyezményt aláírók kötelezték magukat arra, hogy a kényszer-vagy kötelező munka minden formáját felszámolják. Meghatározták azt is, hogy ez alatt a fogalom alatt mi értendő: ebbe beletartozik minden olyan munka, melyet büntetés kilátásba helyezése mellett végeztetnek, tehát amelyre az illető nem szabad akaratából vállalkozott. ( ebbe a kategóriába nem tartoznak bele a kötelező katonai szolgálat, a bíróság által egy bűnösre kirótt kényszermunka; vészhelyzet illetve katasztrófák esetére elrendelt munka; közcélokra elrendelt munka, állampolgári kötelesség és ezek is csak szigorúan megszabott feltételek mellett stb. ) Nagyon jó dolognak tartom, hogy ügyeltek a fogalmak pontos meghatározására is, hiszen a

dolgozatom elején utaltam arra, hogyha nincsen egyetértés az alapvető

definíciókat illetően, nehéz felmérni a tényleges állapotokat és statisztikákat összeállítani. 1948: ENSZ: Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata Egy korábbi fejezetben már részletesen írtam erről a nyilatkozatról és fontosságáról. Ezen belül is külön kiemeltem a 1., 4., 13 ( 1.), 23 ( 1. ) pontokat, melyek közvetlenül foglalkoznak a témával.

40

Az ENSZ számos eszközzel próbál gondoskodni arról, hogy figyelemmel tudja kísérni azt, hogy az államok betartják-e a nyilatkozatban foglaltakat, nem sérülnek-e emberi jogok.A monitoring rendszer26 számos összetevőből épül fel: különböző bizottságok, melyek közül kiemelkedik az Emberi Jogi Főbiztos Hivatala; szerződések bizottságai; valamint a nemzetközi bíróságok. 1946-ban alapították meg az Emberi Jogok Bizottságát. A monitoring folyamat részeként emberi jogi normákat fektet le, évenként megvitatja az esetleges visszaéléseket az emberi jogok területén, különböző jegyzőket, képviselőket, szakértőket és munkacsoportokat nevez ki, hogy egy-egy eset kapcsán tanulmányozzák az adott országban kialakult helyzetet. Az emberi jogi dokumentumok gyakorlatba ültetését számos, szerződéseket ellenőrző testület kíséri figyelemmel, köztük a Polgári és Politikai Jogok Bizottsága; Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Bizottsága; Faji Megkülönböztetés Kiküszöbölésével Foglalkozó Bizottság; Nők Hátrányos Megkülönböztetésének Kiküszöbölésével Foglalkozó Bizottság; Kínzás, és más, Kegyetlen, Embertelen és Lealacsonyító Bánásmód vagy Büntetések Kiküszöbölésével Foglalkozó Bizottság; Gyermekjogi Bizottság valamint a Hármak Csoportja, mely az Apartheid Bűncselekmények leküzdéséről és Büntetéséről Szóló Nemzetközi Egyezmény végrehajtását ellenőrzi. Ők mindannyian

a

hozzájuk

beérkező,

emberi

jogok

érvényesülését

összegző

országjelentéseket vitatják meg, s állami testületekkel is folytatnak politikai párbeszédet. Mindemellett civil szervezetek ún. árnyék vagy helyettesítő jelentéseit is megkapják, melyek külső szemmel vizsgálják az emberi jogok érvényesülésének helyzetét országonként, s ezekben már találhatóak általános vélemények, javaslatok, egyéni panaszok feldolgozása. A szerződéseket ellenőrző testületek vizsgálatot is indíthatnak a kiemelkedő vagy rendszeres jogi sérelmek kivizsgálására is, tehát ők közvetlen kapcsolatban állnak az egyes államok kormányzatával. Évente jelentéseket tesznek a Közgyűlés és az egységokmányt aláíró államok felé. A következő eszköz a szakosított szervezetek és ezeknek a tripartit szervezeti felépítése, mint pl. az ILO-nál, ahol a kormányzatok, a mukaadói és a munkavállalói szervezetek is beleszólási jogot kapnak az irányító mechanizmusokba. Ez lehetővé teszi azt, hogy 26

A monitoring rendszer jellemzése a United Nations Development Programme: UN Human Rights Monitoring Systems ( ENSZ Fejlesztési program: ENSZ emberjogi monitoring rendszerek ) http://www.undp.org.fj/gold/human_rights_monitoring.htm gondolatmenetét követi

41

mindegyik érintett felet meghallgatást nyerjen, ennek nyomán közös megegyezésre jussanak és ellenőrizzék egymást. A 4. monitoring mechanizmus maguk a nemzetközi bíróságok. A hágai székhelyű Nemzetközi Törvényszéket 1946-ban alapították meg, melynek feladata a nemzetközi jog alpján az államok közti jogvitás kérdések megoldása. Tanácsjellegű véleményeket is továbbíthat egyes jogi kérdések kapcsán a hozzá forduló nemzetközi szervezetek és irodák felé. A Nemzetközi Büntetőbíróság egyénekkel foglalkozik, azaz nem állami szinten érkeznek hozzá a különböző ügyek. Például háborús bűnösök, népirtással és egyéb, emberiségellenes bűnökkel vádolt emberek kerülnek ide. Másik feladata az, hogy az államok felelősségérzetét növelje az emberi jogok területén történő szabálytalanságok iránt, valamint hozzájáruljon ahhoz, hogy az emberi jogok nemzetközi szinten elismerést kapjanak. Az Emberi Jogi Főbiztos Hivatalát viszonylag nem régen, 1993-ban hozta létre a Közgyűlés

határozata,

és

főként

tanácsadói

tevékenységével

és

technikai

segítségnyújtással támogatja az államokat, amennyiben azok hozzá fordulnak. Másik fontos szerepe az, hogy növelje a nemzetközi együttműködést az emberi jogok betartatása területén, s ennek során dialógust folytat az államok kormányaival, támogatja a meglévő emberjogi szervezetek munkáját és előmozdítja az emberi jogi normák hatékony gyakorlatba ültetését. Jelenleg a kanadai Louise Arbour látja el ezt a posztot. Szerintem az egész ellenőrző rendszert alaposan és logikusan építették fel, csupán azt hiányolom, hogy nincsenek még olyan utazó ENSZ-ellenőrök, akik az emberi jogok gyakorlati betartatását felügyelnék, vagy ellátogatnának olyan helyekre, ahol kétség merült fel a legális formában végzett/végeztetett munkával kapcsolatban. Szerintem az ő munkájuk eddig is nagyon hatékonynak bizonyult, Irakban felderítették Szaddám Husszein ügyleteit, a fegyvermegrendeléseket leleplezték, az atomfegyvereket előállító országokban folytatott nyomozásban és a koszovói válságban is helytálltak munkájukban. 1951: "Megállapodás az emberi lények kereskedelmének és egy másik személy prostitúciójából való haszonszerzésnek büntetésére."

42

A New Yorkban született egyezmény egyértelműen tiltja az emberkereskedelmet és mások szexuális kizsákmányolását. Az aláírók kötelezték magukat arra, hogy mindent megtesznek a nők kereskedelmének és a prostitúciós kizsákmányolás felszámolására. Ami az egyezmény további sorsát illeti, sajnos sok ország gondolkozik azon, hogy a prostitúciót törvényessé tenné, azaz kilépne a fenti egyezményből.27 Mindezt tenné annak érdekében, hogy gyarapodjon az állami bevétel, mely csökkentené a költségvetési hiányt is, és mivel a szexipar az egyik legjobban jövedelmező ágazat mindenhol, erre komoly esélyt is látok, hogy hamarosan eltejed ez a trend is. Bár nem olyan biztos, hogy ez az ágazat feltétlenül megnöveli az állami bevételeket; minden attól függ, hogyan alakul az ügyfelek száma a szexiparban; s ezt a számot elég nehéz felbecsülni. Sokan úgy tekintik a prostitúciót, mint normális foglalkozást, ennek nyomán könnyebb az iparág dekriminalizálása és legalizálása. Itt különbséget tesznek tehát az önkéntes és a kényszer hatására folyó prostitúció között. Valójában azonban az önkéntes prostitúció— nemzetközi felmérések alapján—mindössze a nők 1%-ára terjed ki. 28 A megengedő legalizáció útját választotta Ausztrália, Dánia, Franciaország, Görögország, Ecuador, Peru, Hollandia, Izrael, Kanada, Magyarország, Spanyolország, Svájc, Svédország, és Törökország, azaz a felsorolt helyeken meglehetősen szabadon kezelik a prostitúció kérdését. Kérdés az, hogy a pénzéhség mennyire fogja felülírni a morális szempontokat a továbbiakban. Az is kérdés, hogy ha leválasztják a prostitúciót az illegalitásról, akkor mennyire sikerül a maffiát és az emberkereskedő hálózatokat felszámolni, hatalmukat megnyirbálni? A legalizálást pártolók azzal is érvelnek, hogy a törvényesen működő prostituáltak jogosultak lennének a Tb ellátásra is, ami rendszeres orvosi ellenőrzésekre is kötelezné őket egyúttal, s a különböző betegségek kiszűrésével minimalizálható lenne az egészségügyi kockázat. (pl. Romániában virágzik a prostitúció a leginkább, s itt él az európai szifiliszben megbetegedettek fele. ) Nem hiszem, hogy a rendőrségnek könnyebb dolga lenne ezek után, hiszen a bűncselekmények tovább emelkednének a bordélyházak

környékén.

A

környékbeli

ingatlanok

értéke

pedig

viharosan

megcsappanna. A prostitúció legalizálása nyomán egyre nőlne az iparág társadalmi elfogadottsága, a szolgáltatások igénybevétele, és a megnövekedett igényeket

27

A következőket Szin Péter: Mindegy, csak adózzon? 600 millió eurós a romániai szexipar. Transindex Internetes Újság, http://sarm.transindex.ro/?cikk=3138 cikke alapján írtam (tartalmi átvétel) 28 Számadat http://mancs.hu/index.php?gcPage=public/hirek/hir.php&id=11082 Bódis Enikő cikke alapján

43

kénytelenek lennének más országokból származó, újabb munkaerő beszerezésével kielégíteni, hiszen a helyi munkaerő nem tudja a végletekig ellátni a keresletet. 1956. ENSZ: A rabszolgaság, rabszolga-kereskedelem, valamint a rabszolgasághoz hasonló intézmények és eljárások eltörléséről szóló kiegészítő megállapodás Ez az egyezmény felszólítja az országokat arra, hogy vessenek véget a rabszolgaságnak, a

rabszolgakereskedelemnek,

intézményeknek,

beleértve

és

a az

rabszolgasághoz

hasonló

adósrabszolgaságot,

eljárásoknak,

félrabszolgaságot,

gyermekrabszolgaságot és a nők házassági célú adás-vételét. Ez az egyezmény tehát pontosította a rabszolgaság fogalmát és tovább szűkítette a visszaélésekre való lehetőséget. 1973: Az apartheid bûncselekmények leküzdésérôl és büntetésérôl szóló New York-i ENSZ-egyezmény Az ENSZ közgyűlés eme határozata azért fontos a mi szempontunkból, mert a rasszista cselekedeteket, a faji alapon történő diszkriminációt elítéli, mint az egyik legsúlyosabb emberiségellenes bűntettet. Az egyezmény 2. cikkelye kimondja, hogy „ Az Egyezmény alkalmazása szempontjából az >apartheid bűncselekmények< kifejezésen, amely magában foglalja a faji elkülönítésnek és megkülönböztetésnek ahhoz hasonló politikáját és gyakorlatát is, amelyet Dél-Afrikában gyakorolnak, az emberek valamely faji csoportja által az emberek egy másik faji csoportja feletti uralom megszerzése és fenntartása, illetőleg a másik faji csoport rendszeres elnyomása céljából elkövetett következő

embertelen

cselekedeteket

kell

érteni:”

Tovább

olvasva

tehát

kikristályosodik, hogy mely cselekedetek elítélendőek, pl. valamely faji csoport(ok) tagjaitól megtagadják az élethez és a személyes szanadsághoz való jogot, a tagok megölése, kínzásban, kegyetlen, megalázó és embertelen bánásmódban való részesítése, önkényes latartóztatása vagy bebörtönzése, valamint olyan életkörülményekbe való belekényszerítésük, mellyel a fizikai megsemmisítésüket akarják elérni, vagy olyan törvények meghozatala, amely megakadályozza őket abban, hogy részt vegyenek az adott ország társadalmi, politikai, kulturális, gazdasági életében, a munkajog, a szakszervezet létrehozásának, a művelődés, szabad költözés és letelepedés, szabad vélemény-nyilvánítás stb. megtagadása; lakóhelyeknek és gettók létrehozásának, a vegyes házasságoknak a megtiltása, munkájuknak a kizsákmányolása, főképp azáltal, hogy kényszermunkának vetik alá őket.

44

Korábban utaltam arra a tényre, hogy a társadalom legsebezhetőbb csoportjai közé tartoznak az etnikai, vallási kisebbségek is és ez a konvenció az ő védelmüket szolgálja, elsősorban a jog eszközeivel. 1975: A Rabszolgaság jelenkori problémáival foglalkozó ENSZ Munkacsoport megalakulása Az Albizottság négy állandó munkacsoportja közül ez az egyik, a Bejelentésekkel Foglalkozó Munkacsoport, a Bennszülött Lakossággal Foglalkozó Munkacsoport és az Albizottság

Munkamódszereivel

Foglalkozó

Munkacsoport

mellett.

További

munkacsoprtokat ad hoc jelleggel hívhatnak össze egy-egy ügy kapcsán. Feladatuk az információk begyűjtése és ennek alapján ajánlások kidolgozása a rabszolgasággal és a rabszolgasághoz hasonló gyakorlatokkal kapcsolatban az egész világon. Láthatjuk, hogy csak majdnem a 20. század végén ismertük fel azt, hogy ez a probléma még közöttünk él, sőt aggodalmat okozó mértékben terjed. Az ENSZ kissé megkésve tett érdemi lépéseket a munkacsoport felállításával. 1981: ENSZ Nők hátrányos megkülönböztetésének kiküszöböléséről szóló egyezmény Erre az egyezményre sokan úgy gondolnak, mint a nők nemzetközi törvénykódexére ( „Bill of Rights” ). Világosan megfogalmazza, mit is jelent a nők elleni diszkrimináció és napirendre helyezi ennek a felszámolásáért folytatott küzdelmet. Az egyezmény kiegészítő rendelkezése alapján az államoknak legalább 4 évente jelentést kell tenniük arról, hogy milyen mértékben sikerült a gyakorlatba átültetni az alapelveket. A konvenció 3. pontja foglalkozik közelebbről a nők munkavégzésével, oktatásával, egészségügyi ellátásával kapcsolatos diszkrimináció tilamával. Továbbá kitér a férfiak és nők egyenlőségére, az egyenlő esélyek biztosítására a munkahelyen, a politikai és a közéletben. Hangsúlyozza azt, hogy a nők kizsákmányolása, és a velük való kereskedelem elítélendő. Jelenleg 176 ország írta alá ezt az egyezményt. 2000-ben lépett életbe az ehhez tartozó ajánlás, mely csupán megerősíti az eredetit. Ugyanakkor aktívabb cselekvésre hívja fel a figyelmet; a bizottsághoz bármely írásos panasz eljuttatható további kivizsgálásra akár egyének, akár csoportok részéről, aláírással együtt. Tulajdonképpen egy kommunikációs struktúra kiépítése az új elem ebben a dokumentumban. 45

1989: ENSZ Gyermekjogi Egyezmény Ez tulajdonképpen az 1924-es Nemzetek Ligája által létrehozott Gyermekjogi Nyilatkozat továbbfejlesztett változata. Ez a konvenció megpróbálja előmozdítani a gyermekek ( minden 18 év alatti egyént ideértve, kivéve ha az adott ország jogrendszere másképpen nem definiálja ) alapvető egészségügyi ellátását, oktatását, csakúgy mint megóvásukat

az

erőszaktól,

kizsákmányolástól,

elhanyagolástól,

akár

otthoni

körülmények között, akár munkahelyen vagy háborús konfliktusban. Célja tehát az, hogy biztosítsa azt a környezetet a gyermekek számára, melyben minden káros külső hatásoktól

mentesen,

kiegyensúlyozottan

fejlődhetnek

fizikálisan,

lelkileg

és

pszichikailag, és teljes mértékben, emberi méltósággal részt tudnak venni a családi, szociális és kulturális élet különböző színterein. Azok a kormányok, melyek ezt elfogadták, nemzetközi felelősséget vállaltak arra nézve, hogy határaikon belül betartatják a konvenciót. Habár a konvenció különböző jogrendszerekre és kulturális hagyományokra épül, mégis univerzálisan elfogadott, átruházhatatlan normákat és kötelezettségeket foglal magában. Azért is egyedülálló önmagában, mert ez az első, jogilag kötelező érvényű nemzetközi egyezmény, mely az emberi jogok teljes körét felöleli —polgári és politikai, gazdasági, szociális és kulturális jogokat egyaránt. Jelenleg 192 ország ratifikálta, kivételt mindössze 2 ország képez: Az USA és Szomália, viszont ők is jelezték aláírásukkal, hogy ezt a lépést a jövőben megkívánják tenni. A későbbiekben két ajánlással egészült ki ez az egyezmény—melyeknek neve is elárulja azt, hogy szabadon választhatóak—2002-ben. Ezek az ajánlások a gyermekek háborúban való részvételére, áruba bocsátására, prostitúcióra és pornográfiára való kényszerítésére vonatkozó rendelkezéseket tartalmaznak, hogy megerősítsék az 1989es konvenciót. Ez utóbbi 2 ajánlást 110 ország írta alá, de eddig még csak 87 ratifikálta. 1994: OECD Nemzetközi Befektetésekről és Multinacionális Válalkozásokról szóló nyilatkozat és döntés29 A szervezet jogelődjét, az OEEC-t 1960-ban alapították Párizsban, eredetileg azzal a céllal, hogy közreműködjön a Marshall-segély kiosztásában és a háború utáni gazdasági 29

E fejezet a OECD Declaration and Decisions on Interntional Investment and Multinational Enterprises http://www.oecd.org/document/24/0,2340,en_2649_34887_1875736_1_1_1_1,00.html gondolatmenetét követi

46

helyzet konszolidálásában. Fő célkitűzése ma az, hogy elősegítse a gazdasági fejlődést, növekedést, növelje a foglalkoztatottságot, az életszínvonalat és a pénzügyi stabilitást emelje és hozzájáruljon a nemzetközi gazdasági kapcsolatok fejlődéséhez. A nyilatkozat céljai között szerepel a befektetői környezet fejlesztése, a multinacionális vállalkozások ösztönzése arra, hogy a gazdasági és szociális fejlődéshez pozitívan hozzájáruljanak, és minimalizálják a működésük során fellépő nehézségeket. Mind a 30 OECD tagország aláírta a nyilatkozatot és még 9 nem OECD-tag is hozzátette aláírását a nyilatkozathoz ( Argentína, Brazília, Chile, Észtország, Lettország, Litvánia, Románia, Szlovénia és Izrael ). A nyilatkozat maga 4 részből tevődik össze, melyet megerősít az OECD Tanácsának utókövetésről szóló döntése: •

Multinacionális vállakozásokra vonatkozó általános irányelvek: általános, önkéntes magatartásra vonatkozó szabályok

•

Nemzeti elbánás: a külföldi vállakozások olyan elbánásban részesüljenek, mint fogadóország vállalkozásai

•

Egymásnak ellentmondó kívánalmak: az államok működjenek együtt, kerüljék el vagy minimalizálják az egymásnak ellentmondó követelmények bevezetését a multinacionális vállalkozásokat illetően

•

Nemzetközi befektetés ösztönzések és csökkentések: minden ország érdekeinek megfefelő súlyt kell adni, melyet az ottani törvények és gyakorlatok határolnak be; a rendelkezéseket a lehető legátláthatóbbá kell tenni.

E dolgozat szempontjából azért fontos ez a döntés, mert mégnagyobb transzparenciát biztosít a különböző vállakozások működéséhez, a munkaerő alkalmazásához, valamint a döntéshez csatlakozó országok elfogadják az OECD irányvonalait, az általa javasolt gazdasági-és szociálpolitikai megoldásokat, melyeket széles körben elismer és irányadónak tekint a szakmai közvélemény és a kormányzatok. 2003: Bevándorlók és azok Családtagjai Jogainak Védelméről szóló ENSZ határozat A konvenció első részében definiálja, kik számítanak bevándorló munkaerőnek és családtagjaiknak, illetve milyen jellegű munkák tartoznak ide. A 7. ponttól kezdve kitér a migráns munkarőt megillető általános jogokra, melyek tulajdonképpen az Emberi Jogok Nyilatkozatának ismerős pontjai, pl. tilos a bevándololt munkás és családja mozgását korlátozni, szülőhazájába való visszatérését megakadályozni; tilos rabszolgaságba taszítani őket, kínzásnak és embertelen 47

bánásmódnak, büntetésnek alávetni; a kényszermunka minden formája tiltott; ezenkívül vonatkozik rájuk is a szólás-lelkiismereti-és vallásszabadság stb; továbbá a bevándorlókat ugyanazok a jogok illetik meg és ugyanazok a kötelességek vonatkoznak rájuk is, mint a fogadó ország lakosaira. Tilos őket jogtalanul kiutasítani, bebörtönözni, fogva

tartani,

valamely

bűncselekmény

elkövetése

miatt

lerótt

büntetéssel

indokolatlanul ismételten sújtani. 1996: A Munkáltatók Nemzetközi Szervezetének felhívása globális cselekvésre a gyermekmunka megszüntetése érdekében A szervezetet 1920-ban, Genfben alapították meg és az ILO egyik legfontosabb alszervezete, s már több, mint 80 éve képviseli a munkaadók érdekeit. Hozzájárul a vállakozások életképességének növeléséhez, a fejlődéshez szükséges ideális gazdasági környezet megalapozásához, a munkalehetőségek megteremtéséhez. A szervezet maga egyúttal egy összekötő kapocs is a világ munkaadói és munkaadói szervezetei között, egyfajta kommunikációs csatorna, hiszen rajta keresztül kommunkálják ki a tapasztalataikat, nézeteiket. 1996-ban az IOE egy nemzetközi programot indított el, melynek során a munkaadók és a munkáltatói csoportok figyelmét felhívja a gyermekek rabszolgaságba taszításának, kényszermunkára való befogásának és egyéb veszélyes munkák elvégeztetésének a kiábrándító igazságára, majd formális rendelkezésket mozdít elő ennek végső megszüntetése érdekében. Felismerik, hogy a humanitáris okok mellett gazdasági szempontból is kifizetődőbb a gyermekek védelme. Nem nehéz belátni például, hogy az ilyen módon kizsákmányolt gyermekekből valószínűleg sohasem lesz egészséges felnőtt munkaerő, aki a vállakozások produktivitásához hozzájárulhatna, illetve a cég imidzsét is nagyban rombolja, ha gyermekmunka tapad a gyártási, előállítási folyamataihoz. A legjobb preventív eszköz az, ha a vállakozások szigorú munkanormákat követnek és ezeket a szerződő partnereiktől is megkívánják. Habár rámutat arra a tényre is, hogy ha gazdasági szankciókat, bojkottokat helyeznek kilátásba olyan országokkal szemben, ahol ez a gyakorlat még él, az valószínűleg nemkívánatos eredményre fog vezetni és veszélyezteti a gyermekek jólétét is. Felismerik azt is, hogy az nem megoldás, ha a gyermekmunkásokat egyszerűen elbocsátják a munkahelyükről; a róluk és családjaikról való gondoskodás, az alternatív foglalkozatatási lehetőségek megteremtése, a felnőttek okatatása éppolyan fontos eleme a folyamatnak. 48

1996 Svédország és 2001 Japán: Világkongresszus a gyermekek szexuális célú kihasználása ellen A kongresszuson számos ország jutott arra a felismerésre, hogy helyi, regionális, nemzeti és nemzetközi lépésekre és összefogásra van szükség ahhoz, hogy pontot tegyenek a gyermekek szexuális célú kizsákmányolásának a végére. Arra a következtetésre jutnak, hogy a szegénység csupán egy azok közül a tényezők közül, melyek e jelenséget életre hívják. További összetett tényezők pl. a gazdasági egyenlőtlenségek, az egyensúlyba nem hozható szocio-gazdasági struktúrák, működési zavar a családban, az oktatás hiánya, növekvő konzumerizmus, nagyvárosok felé irányuló migráció, nemi megkülönböztetés, a férfiak felelőtlen szexuális magatartása, ártalmas hagyományok és gyakorlatok, fegyveres konfliktusok és az emberkereskedő hálózatok térnyerése, a megfelelő törvények hiánya vagy a meglévők be nem tartása, a korruptív rendszerek virágzása. Mindezek ismeretében lehet csak prevenciós lépéseket tenni és a kialakult helyzetet orvosolni a rendelkezésre álló jogi, poltikai eszközökkel a megfelelő szinteken. A második konferencia végén számos dokumentum született; tulajdonképpen mindenben megerősítették az 1996-ban elmondottakat és mégeffektívebb fellépésre kötelezték el magukat a résztvevők. 2000: Az ILO egyezményt fogad el a Gyermekmunka Legrosszabb Formái Ellen Ez

az

egyezmény

lényegében

összegzi,

melyek

a

legrosszabb

formái

a

gyermekmunkának: kényszermunka, adósrabszolgaság, háborúban erőszakos besorozás, prostitúció és pornográfia, tiltott tevékenységekre való felhasználásuk ( pl drogterjesztés) és bármilyen, egészségükre, testi épségükre, morális feljődésükre káros munka, veszélyes munkakörülmények ( tűző nap, robosztus gépek, nehéz terhek cipeltetése, bányák, mezőgazdaság, üveggyártás, kohók, vegyszerek, egészségre káros anyagok belélegzése stb. ). A konvenció radikális akciótervet dolgozott ki a gyermekmunka 100%-os felszámolására, s a feladatokat a kormányokra delegálta le, akiknek biztosítani kell a konvenciókban foglaltak teljesülését és ellenőrizni a folyamatot, valamint az ILO felé rendszeres jelentések formájában elszámolni. Ezt a jelentést szakértőkből álló bizottság vizsgálja és kérhet további információkat, megoldási javaslatokat tehet, további gyenge pontokra mutathat rá.

49

Sajnos a konvenció sok dologra nem tért ki, például a láthatatlan gyermekmunkásokra a háztartásokban; a fegyveres konfliktusokban való részvételük bármilyen formájú ( akár önkéntes alapú ) betiltásában; s nem tér ki arra sem, hogy konzultálni kellene az érintett családokkal az akciótervek pontos kidolgozásában. Nem is fektet le pontos határidőt, amikor is mindennek meg kellene valósulnia. 11.2. Civil szervezetek színre lépése A 20-21. század a civil szervezetek színre lépésének a kora: még soha nem alakult meg ennyi és ilyen változatos területet felölelő szervezet, mint az elmúlt néhány évtizedben. A ’90-es évektől kezdve a civil társadalom fontos politikai, szociális és gazdasági szereplővé lépett elő a globális világgazdaságban. A civil szervezetek felismerték, hogy a „gondolkodj globálisan és cselekedj lokálisan” szlogen nem eredményez mélyreható változásokat a világ egészére nézve, így célszerű a „gondolkozz lokális szinten és cselekedj globálisan” szlogenre áttérni; így a civil szervezetek egy új utvonalat, egy új dimenziót képviselnek a globális problémák kezelésében. Szerepük a mai világban sokrétű: nem nehéz beismerni, hogy nélkülük sokkal érzéketlenebbek vagy tudatlanabbak lennénk a világot sújtó problémák iránt, több lenne az erőszak és az emberi jogokkal való visszaélés, a társadalmi igazságtalanság, a korrupció. Nagyon fontos kritikusi, aktív megfigyelői, szószólói és védelmezői, érdekképviseleti, információ közvetítői, felvilágosító és nevelői, véleményformáló funkciójukat is megemlíteni. Az államok nemzetközi szintű együttműködése rendkívül nehézkes, de a globális civil társadalom már rendkívül gyorsan tud reagálni a változásokra. Így rengeteg civil szervezet, köztük a rabszolgaság és az emberek kizsákmányolásának felszámolásáért küzdő szervezet aktívan kampányokba kezdett, kiadványokat, publikációkat jelentetett meg, megjelent az Interneten is, támogatói munkásságba kezdett, vezérelveket fektetett le, elkezdett lobbizni. Hamarosan tekintélyt nyertek és ma már komoly befolyásoló szerepet töltenek be, a közvélemény bizalmát, támogatását és egyetértését megnyerve a régóta működő vallási szervezetek és politikai érdekcsoportok valamint a média monopóliuma mellett. A

modernkori

rabszolgaság

ügye

iránt

elkötelezett

szervezetekből

csak

a

legnagyobbakat és legfontosabbakat szertném kiemelni, hiszen bemutatásuk egy egész szakdolgozatra méretezett feladat is lehetne.

50

Anti-Slavery International30 A világ legrégebben alapított emberjogi szervezete, mely 1839 óta létezik. Székhelye Nagy-Britannia, és kategóriájában az egyetlen, amely kizárólag a rabszolgaság és az ehhez hasonló kizsákmányoló praktikák ellen alakult meg. Helyi, nemzeti és nemzetközi szinten is kampányol, lobbizik, támogat tényfeltáró kutatásokat, valamint felvilágosító tevékenységet folytat. CAST: Coalition to Abolish Slavery and Trafficking A non-profit szférába tartozó, a szolgáltatásokat nyújtó és a pártfogó szervezetek számára 1998-ban létrejött hálózat, mely a modernkori rabszolgaság problémájára világít rá. Segíti a kényszermunkára vagy egyéb rabszolgamunkára eladott emberek rehabilitációját. CASMAS: Coalition Against Slavery in Mauritania and Sudan A mauritániai, szudáni és amerikai aktivisták által létrehozott szervezet küldetése a rabszolgaság ellen dolgoztó aktivisták és emberjogi csoportok egyesítése annak érdekében, hogy kollektíven véget vessenek a tradícionális rabszolgaságnak Afrikában, különösképpen Mauritániában és Szudánban. CATW: Coalition Against trafficking in Women A nevéből is kiderül, hogy ez a civil szervezet a nők jogainak védelme érdekében jött létre; főleg a szexuális kizsákmányolásuk, a prostitúció és emberkereskedelem leküzdése okán. Rengeteg lokális és regionális irodájuk ernyőt képez és rengeteg irányba elér. CSUCS: Coalition to Stop the Use of Child Soldiers Az 1998-ban alakult szervezet megfigyelői tevékenységet végez és jelentéseket készít azokról az országokról, ahol gyermekkatonákat toboroznak. Fő feladata az, hogy közbenjárjon az ENSZ 2002-ben életbe lépett gyarmekjogi egyezményének kiegészítésének gyakorlatba ültetése érdekében, mely 18 éves korban rögzíti a gyermekek katonának való besorozhatóságát, fegyveres cselekményekben való részvételét. Free The Slaves Ez az amerikai szervezet adományokat használ fel a rabszolgaság elleni küzdelem finanszírozására, ezen belül a rabszolgák felszabadítására, rehabilitására irányuló

30

A civil szervezetek listája a http://www.brandeis.edu/projects/fse/Pages/linkscontemporaryslavery.html sorrendiségét követi, megközelítőleg pontos fordítással

51

akciókra; oktatóanyagokkal növeli a tudatosságot a médián kereszetül, és különböző közéleti eseményeken képviselteti magát. GAATW: Global Alliance against Traffic in Women 1994-ben alapított szervezetet Thaiföldön alapították. Egy globális hálózat, mely több szervezetet és egyént tömörít magába. Célja az, hogy elérje az emberkereskedelem áldozatai jogainak elismertetését, a joghatóságok és ügynökségek előtti védelmét. Másik célja a nők ( potenciális áldozatok) fundamentális támogatása és megerősítése. Global March Against Child Labour A mozgalmat az a remény hozta létra, hogy globális összefogással minden gyermeket ki lehet szabadítani a rabszolgaság hálójából.

A szervezet neve egy nagyszabású

felvonulásból ered, melyet az üzenet nyomatékosítására szerveztek meg annak idején. Human Rights Internet 1976-ban alakult meg a szervezet, célja az emberi jogokat érintő információcsere lehetővé tétele egy nemzetközi hálózaton keresztül. Több, mint 5000 szervezettel és egyénnel áll kapcsolatban, akiket támogatnak, hogy az emberi jogok érvényesülését őrizhessék és figyelhessék. Másik fontos szerepe a kormányközi és nem-kormányközi szervezetek, dolgozók nevelése az emberi jogokkal és a civil szervezetek szerepével kapcsolatos témákban. Human Rights Watch: Az áldozatok és emberjogi aktivisták mellett állva harcol a diszkrimináció, a háborúkban elkövetett emberiség ellenes bűncselekmények felszámolásáért és a politikai szabadság és a bűnösök bíróság előtti felelősségrevonása mellett. Információkat gyűjt és emberjogokat sértő cselekedeteket hoz nyilvánosságra; a kormányokat és a befolyásos szervezeteket arra buzdítja, hogy vessenek véget az embereket kizsákmányoló gyakorlatoknak és tartsák tiszteletben a nemzetközileg elismert emberi jogokat. Ügyüknek próbálják megnyerni a különböző közösségeket és nemzetközi szervezeteket. Működése során adományokat kizárólag magánszemélyektől, szervezetektől fogad el, kormányoktól nem. iAbolish, The Anti-Slavery Portal Az amerikai székhelyű Anti-slavery Group-ot egy különálló projektjeként hozták létre 1993-ban a világméretű rabszolgaság visszaszorítása elleni küzdelem egyik fontos állomásaként. Eredményei között szerepel pl. 45 000 rabszolga szabaddá tétele is.

52

IHRLG: International Human Rights Law Group Ez a szervezet több, mint 20 ország emberjogi aktivistáiból, jogászaiból tevődik össze; feladatuk a jogi kérdések körüljárása, az emberek felvilágosítása, ezen keresztül nemzeti, regionális, nemzetközi szinten az emberjogi normák védelme, teljesülésük kiszélesítése, az emberkereskedelem leleplezése. IOM: International Organisation for Migration Abból az álláspontból indulnak ki, hogy a bevándorló munkaerő színesíti a fogadó ország kultúráját és a gazdaság motorját mégjobban beolajozza. A migráns munkaerő koordinálásával, menedzselésével foglalkozik, ennek társadalmi és gazdasági előnyeit igyekszik kiaknázni partnereivel együtt, miközben ügyel a bevándorló munkások jólétére, jogaik teljesülésére. NSWP: Network of Sex Work Projects 1991-ben alapították meg, mely a szexiparban dolgozó egyének részére nyújt szolgáltatásokat a világ 40 országában. Céljuk az ő jogaiknak az elismertetése, kiszélesíttetése, pl. az egészségügyi ellátáshoz, biztonságos munkakörülményekhez, erőszakmentes munkához, diszkrimináció-mentességhez való jogok. Ők más oldalról közelítik meg a szexipart: nem ennek a felszámolásával, hanem kezelésével tudják a legjobban garantálni a dolgozók egészségét, emberi jogaiknak a teljesülését. World Vision: Ez egy 1950-ben alapított keresztény szervezet, mely minden ember, de főképp a gyermekek jólétének megteremtéséért küzd. 11.3. Értékelés A fentiekből láthattuk, hogy mennyi helyi, regionális, nemzeti és nemzetközi, kormányközi és nem kormányközi szervezet, civil szervezet küzd az ENSZ mellett a rabszolgaság felszámolásáért, mégis azt kell látnunk, hogy az eredmények egyenlőre meglehetősen csekélyek, hiába ratifikálták az emberjogi konvenciókat az államok. Az ENSZ ereje csekély, amivel ezeknek az egyezményeknek a betartását számon kérhetné. Hiába az országok jelentései, ha ezek többsége nem is kötelezően előírt; ráadásul mindig akad lehetőség az adatok, a tények „finomítására”. Nem is beszélve a rendkívül hosszadalmas procedúrákról: az ügyek bürokratikus útvesztőbe kerülnek és talán mire eredmény születik, addigra már túl késő. Nincsen semmi garancia arra, hogy a bűnösöket nemzetközi bíróság elé sikerül állítani; kilétük, tartózkodási helyük sokszor ismeretlen, nem is lehet a nyomukba szegődni. 53

A korrupció egy nagyon komoly gát, s az ez ellen való küzdelmet kellene jobban előtérbe helyezni. Másrészt a prevenció sokkal hasznosabb, mint a már meglévő sebek ápolása. Gyakran elfelejtkezünk az „utógondozásról” is. Hiába szabadítottunk fel embereket, ha ezek után mégnagyobb nyomorban kell majd élniük. Hiányolom az ő fizikális és lelki felépülésüket szolgáló, illetve az „új élet” elkezdését segítő intézmények, szolgáltatások meglétét. Úgy vélem, még ma is nagyon kevés a rabszolgaság ügye mellett igazán elkötelezett ( önkéntes ) aktivista, melynek oka lehet a tájékoztatás hiánya, amely révén fel lehet hívni a figyelmet a problémákra. Szerintem nem kap kellő hangsúlyt a téma a médiában ( Magyarországon pl. szinte nincsen irodalma a modernkori rabszolgaságnak egy-két kósza újságcikktől eltekintve ); igaz, a felsorolt szervezeteknek van honlapja az Interneten, ám a napi híreket böngésző embereknek aligha jutna eszébe rájuk keresni, mert 1. nem is ismerik ezeket a szervezeteket 2. nincsenek tudatában a problémának. Így az információk többsége is csak ahhoz a célcsoporthoz jut el, akik tudatosan keresik ezeket a híreket és már jártasak a témában; így nehéz új, az ügy iránt elkötelezett embereket magunk köré gyűjteni. Bizonyos szempontból előny az, hogy ennyiféle szervezet létezik, mely a rabszolgaság visszaszorítását tűzte ki jeligéjéül a zászlójára. Viszont mindez hátrányt is jelent egyúttal, mert e küzdelem sok kis pontra aprózódik szét, és ezzel gyengül az egyes szervezetek hatóereje is, márcsak azért is, mert ezek a szervezetek egymástól jórészt függetlenül fejtik ki hatásukat, azaz nem dolgoznak ki együttműködési megoldásokat. Jobbnak tartanám a „kevés, de nagy, ütőképes szervezet” elvet; és a nagyobb mértékű specializációt. Számos kis civil szervezetnek van önálló profilja ( pl. az NSWP a prostituáltakért, a Global March Against Child Labour és társai pedig a gyermekekért jött létre ), azonban többségük általános célokat tűz ki maga elé. Kíváncsi lennék például, vajon hány ember tudja azt, hogy december 10-e az emberi jogok napja? Mindannyian előbb értesülünk arról, hogy milyen kiállítások, akciók, show-k kerülnek megrendezésre. Amit igazán hiányolok az az, hogy a jelentősebb gazdasági szervezetek, mint pl. a WTO, az IMF nem igazán vette ki eddig a részét ebből a küzdelemből. Működésük során nagyobb hangsúlyt kellene fektetniük az emberi jogok, a tisztességes munka elveinek betartatására ( jelenleg nincs is munkanormákra vonatkozó előírásuk sem ), illetve a kormányokra is nagyobb nyomást gyakorolhatnának tekintélyüknél fogva is. 54

Mindenekelőtt fontos megértenünk, hogy ez a harc nem egy esemény, hanem egy hosszú folyamat, és hosszú évekbe telik, mire megláthatjuk az eredményeket. A következőkben szeretnék néhány, általam is támogatott megoldási javaslattal élni a szóban forgó problémák kezelésére. 12. Megoldási javaslatok 12.1. Preventív eszközök •

Oktatás, felvilágosítás: Az emberek informálása a rabszolgaság tényéről, arról, hogyan hatja át a mi mindennapi életünket ez a jelenség, a morális nevelésük. Eddig csak a Free The Slaves honlapján találkoztam külön erre a célra készített, letölthető oktatóanyaggal, amit pl. iskolai foglalkozásokon használhatnak a diákok a tanár irányításával.

•

Publicitás: a rabszolgaság ügyét a médiában intenzívebben bemutatni, főként a politikai grémium felé kikommunikálni; hogy az egész világon mindenkihez eljuthasson az üzenet és az emberek tisztában legyenek a valósággal, ne tévképzeteket kergessenek.

•

Magasabb szintű morális fogyasztói elvárások felállítása: a nyugdíjalapokra és a befektetési alapokra nyomást gyakorolhatunk, ha a forrásaik transzparenciájához ragaszkodunk, illetve megbízható társaságot választunk és ilyen módon meggyőződünk arról, hogy nem tapad rabszolgamunka a pénzünkhöz.

•

Fair Trade: újtípusú kereskedelmi szövetségek, melyek a méltányos és tiszta kereskedelem garanciái.

•

Tudatos vásárlói magatartás: keressük a fair trade logóval ellátott termékeket; nem kell megsemmisíteni a gyanús termékeket, elég, ha a passzív ellenállás útját választjuk és az „erkölcsi bizonyítvánnyal” ellátott termékekre tesszük le voksunkat a vásárlásnál.

•

Politikai akciók: gazdasági szankciók felé mutató intézkedések kilátásba helyezése emberjogi sérelmek felmerülése esetén

•

Presszió a kormányokra: a rabszolgaságellenes törvényhozás előmozdítása céljából,

illetve

annak

megakadályozása,

hogy

emberi

jogokat

védő

egyezményekből kilépjen az állam, gazdasági érdekekre hivatkozva. A nyomásgyakorlás eszközei lehetnek a lobbizás, a tüntetés, nyilvános viták az

55

erre szolgáló fórumokon, csoportosan levelek írása az ügyek kimenetelére befolyással bíró egyének részére, petíciók benyújtása, aláírásgyűjtés. •

Nemzetközi kampányok: ismételten csak figyelemfelkeltő szerepére szeretném felhívni a figyelmet; ennek eszközei a jelenlét a médiában ( az írott és nyomtatott sajtóban egyaránt ), röpiratok, poszterek, saját szerkesztésű újságok, kiadványok, szlogennel ellátott kitűzők/ karkötők/pólók stb. terjesztése.

•

A rendelkezésre álló pénzügyi források kedvezőbb elosztása: Lehet, hogy valóban nincsen több pénz, mint amennyi a rendelkezésünkre áll, de ez nem is feltétlen szükséges, mivel a meglévőt a kormányok kedvezőbben is allokálhatják, pl. az improduktív ( pl. hadi célokra szánt, indokolatlan mértékű ) kiadásokat fedező összegeket átcsoportosíthatnák a rabszolgaság elleni harc támogatására.

•

Ellátási, beszállítói láncolatok transzparenciája: ragaszkodjunk kereskedelmi partnereink tevékenységének, saját kapcsolatrendszerének az átláthatóságához és csak megbízható cégekkel szerződjünk.

•

A

nemzetközi

szervezetek

monitoring rendszerének megerősítése:

még

intenzívebb, gyakoribb, és spontánabb ellenőrzési mechanizmusok bevezetése. •

Emberjogi, rabszolgaságellenes civil szervezetek és aktivistáik támogatása: kutatói, tényfeltárói, publikációs és felszabadítói tevékenységük akadálymentes folytatásához elengedhetetlenül szükségesek az adományok; nem is feltétlenül muszáj nagy összegekre gondolnunk, hiszen személyi jövedelemadónk 1 %-ával már mi rendelkezhetünk illetve elég egy kiadvány, könyv megvásárlása ahhoz, hogy segítsük az adott szervezet céljainak megvalósulását.

•

Önkéntes munka: csatlakozhatunk valamely civil szervezet, nemzetközi intézmény munkájához, ha nem is Indiába utazó aktivistaként, de akár fordítói munkák ellátására is szerződhetünk.

•

Rabszolgák gyakorlati felszabadítása: Az erre a célra szakosodott szervezetek munkájának támogatása.

•

Határozottabb szankciók, példát statuáló büntetések alkalmazása: hathatós büntetőintézkedéseket hozni, legyen szó egy államról, vagy egy egyénről, akinek része van a rabszolgaság intézményének a fenntartásában.

•

Jogalkotási

mechanizmust

előrevinni:

olyan

törvények,

nemzetközi

egyezmények meghozatala, melyek védik az emberi jogokat, továbbá a

56

bíróságok, a rendőrség és egyéb jogi szervek ösztönzése arra, hogy ezen eljárások során ragaszkodjanak a feddhetetlenséghez és kikerüljék a korruptív módszereket. •

Kooperáció: Mélyrehatóbb együttműködés a különböző nemzetközi szervezetek között az ügy érdekében, kompromisszumok keresése és érdekellentétek félretétele, illetve az érdekek harmonizálása.

•

Nyilvános kritika és felelősségre vonás: az ENSZ-nek nagyobb visszhangot kellene adnia a nemzetközi közvélemény előtt a kormányok, szervezetek, vállalatok, egyének emberi jogokat sértő cselekedeteiről, rendelkezéseiről.

12.2. Utókövetés •

Gyógykezelés: a legtöbb rabszolga fizikális kondíciója elég rossz, ezért orvosi felügyeletre, gondos táplálásra, rengeteg pihenésre van szükségük.

•

Rehabilitáció: a felszabadított rabszolgák társadalomba illesztésének,

tőlük

elvett identitásuk megtalálásának a folyamata, melynek során tudatosítjuk benne emberi jogait, megértetjük vele, hogy ezekkel visszaéltek és hogy joga van szabadon, teljes életet élni, emberi méltóságban. Ennek során terápiás, lelkigondozói, tanácsadói foglalkozásokon vehetnének részt, hiszen lelkileg is sérültek lehetnek, főként a szexuális kizsákmányolás áldozatai ( pl. indokolatlan bűntudat, vagy harag, gyűlölet ) •

Oktatás: A felvilágosító munka éppolyan fontos része az utókövetésnek; így növelhető az esélye annak, hogy legközelebb már nem esnek a rabszolgaság csapdájába, jobban átlátják a dolgokat és felvilágosultabb szemléletet nyernek.

•

Pénzügyi alapok elkülönítése: a volt rabszolgák és családjaik anyagi támogatása ( legalábbis kezdetben ), valamint munka és lakóhely keresésben való segítésük.

•

Nyomozás: Az áldozatokat vallomásra késztetni, ugyanakkor gondoskodni arról, hogy e vallomások nyomán ne fenyegesse őket megtorlás egykori fogvatartóik felől, így az ő segítségükkel fel lehet deríteni a bűnösöket és a nemzetközi kapcsolatrendszereket le lehet leplezni.

13. Esettanulmány: a Kakaó-Egyezmény31

31

A Kakaóegyezmény leírása a http://www.savethechildren.ca/whatwedo/advocate/traffick/harkin.html alapján készült

57

A következő példán keresztül szeretném illusztrálni álláspontomat, miszerint egy globális probléma globális megoldásokkal kezelhető, a „gondolkozz lokális szinten, cselekedj

globálisan”

irányelv

alapján,

határokon

átnyúló

kooperáció,

kompromisszumok és a humanitárius megfontolások gazdasági érdekek elé való helyezése révén. A Kakaó-Egyezmény, mely Harkin-Engle Egyezmény néven is ismert, a kakaó és csokoládéiparban előforduló ( főként Nyugat-Afrikában jellemző ) gyermekmunka kiküszöbölése céljából jött létre. Egy négy éves időkeretet határoz meg ( azaz 2005-ig ) a csokoládéiparban tevékenykedők részére, mely alatt adoptálhatják és a gyakorlatba ültethetik az ILO-nak a Gyermekmunka Legrosszabb Formáiról Szóló Egyezményét. Az egyezmény létrejötte már nagyon aktuális volt, tekintve, hogy a statisztikák szerint a kakaófarmokon főként családokkal dolgoztatnak, s a gyermekek fele 14 éven aluli, valamint heti 36 órát is dolgoznak. 2001. októberében írták alá a dokumentumokat az USA-ban jelentős ipari szervezetek, az Amerikai Egyesült Államok, Ghána, Elefántcsontpart kormányzatai, az ILO, egyéni szakszervezetek, valamint aktivista csoportok. Az egyezményben 5 lépésre szánták el magukat: •

Konkrét akcióterv felvázolása

•

Multiszektorális Tanácsadó Csoport és Nyomozó Hivatal létrehozása NyugatAfrikában, melynek feladata a gyanús kakaó-ültetvények vizsgálata és nyomon követni a gyermekek dolgoztatásának a gyakoriságát veszélyes vagy embertelen körülmények között, vagy emberkereskedőknek való eladásukat.

•

Közös

Nyilatkozat

arról,

hogy

a

probléma

megszüntetése

csakis

együttműködéssel és fellépéssel lehetséges. •

Az Együttműködési Nyilatkozat aláírása a legfőbb érdekeltek részéről, melyben pontosították mindazon eljárásokat, melyekkel a problémát fogják kezelni.

•

A csokoládéiparosok részére a Közös Alap megteremtése, hogy felügyeljék és megszilárdítsák

a

gyermekmunka

legrosszabb

formáit

megszüntető

intézkedéseket, beleértve az idevágó projektekbe történő befektetéseket és a klíringintézetek létrehozását. Az egyezmény a következő 4 évben gyümölcsöző eredményeket hozott: •

2002-ben a nemzetközi csokoládé és kakaó ipar neves képviselői csatlakoztak az egyezményhez és aláírtak egy kötelező érvényű Együttműködési Jegyzéket.

58

•

2002 nyarán további szakszervezetek és civil szervezetek csatlakoztak a csokoládé és kakaóiparosokhoz, hogy létrehozzák a Nemzetközi Kakaó Kezdeményezést ( International Cocoa Initiative, ICI ) a Felelősségteljes Foglalkoztatási Normák a Kakaótermesztéshez-t,

a Kakaó Egyezmény

társszervezetét. E szervezet megbízatása abból áll, hogy információkat gyűjtsön és dolgozzon fel a gyermekek kényszermunkába taszításáról, valamint effektív megoldásokat

dolgozzon

ki

és

kísérleti

projekteket

támogasson

a

kakaótermesztés területén, ezenkívül független ellenőrző szervként működjön, jelentéseket tegyen a munka normákhoz való alkalmazkodás szintjéről. •

2003-ban kinevezték az ICI vezetőségét, mely 6 kakaó és csokoládéipari tagból illetőleg 6 másik olyan személyből tevődik össze, akik szakszervezeti, fogyasztói vagy jogi csoportok képviselői, illetve gyermekmunkaügyi szakértők.

•

Az ICI felderítő missziókat küldött Nyugat-Afrikába, hogy megvizsgálja a kakaó-ellátási lánc működésének tisztaságát.

•

Jelenleg ezt a területet többféle szempontból is vizsgálja, és többfajta kezdeményező akciót indított el.

•

Mindeközben fejlesztették a kommunikációs stratégiájukat is, s ennek keretében el fognak indítani egy hírlevelet és egy weboldalt az Interneten.

Azért választottam a Kakaó-Egyezményt esettanulmányként, mert úgy gondolom, hogy számos megoldási lehetőséget ötvöz a rabszolgaság visszaszorítása érdekében. Mindenekelőtt nemzetközi kezdeményezésről és összefogásról beszélhetünk, melynek alanyai a kakaóipar különböző szereplői, szinte minden érintett: gyárosok, emberjogi aktivisták, részvényesek, kormányzatok ( beleértve az érintett országokéit is ) és egyes szakszervezetek, melyeknek köre az idő előrehaladtával csak tovább bővült. Nem egy elkülönült csoportosulásról van szó, aki céljait másoktól szeparáltan szeretné megvalósítani. A célkitűzés maga egy konkrét problémát ölel fel: nevezetesen a kakaótermesztésben jelenlévő gyermekmunka megszüntetését, a gyermekek védelmét és a családjaikról való jobb gondoskodás vágyát. Az egyezmény pontos időkeretet is meghatároz, melyen belül teljesíteni kell az írásba foglaltakat. Ez az időkeret reális és elegendő időt biztosít a konvenció adaptálására, ugyanakkor nem ad lehetőséget a késlekedésre, az időhúzásra, a kibúvók és kiskapuk keresésére. 59

Az egyezményben pontosították az alkalmazandó eljárásokat, így mindenki tisztában lehetett a saját szerepével, a vele szemben támasztott elvárásokkal, s abban is megegyeztek, hogy felügyelik mindezeknek a megvalósulását. Egy konvenció nem sokat ér, ha nem gondoskodnak betartatásának eszközeiről, ebben az esetben felderítő missziókat küldtek Nyugat-Afrikába, hogy személyesen, első kézből győződhessenek meg a dolgok menetének helyességéről. Nem is lehet elégszer kihangsúlyozni a missziók fontosságát. Az írásos—ráadásul nem is minden esetben kötelező országjelentések—nem bizonyulnak mindig hiteles, elfogulatlan forrásnak. Az ICI, mint társszervezet létrehozása független ellenőrző szervként nemcsak információs bázis, hanem az érdekek őre is. A transzparencia, az ellátási lánc áttekinthetősége, tisztasága egymás előtt alapkövetelmény, a kereskedelmi kapcsolatok bizalmi alapja. Az ICI vezetőségének vegyes és többtagú összetétele, folyamatos változása biztosítja a többféle vélemény és érdek demokratikus érvényre jutását, egymás kritikáját. A kezdeményező akciók, az újabbnál újabb projektek létrehozása is hozzájárul ahhoz, hogy a konvenció egyre inkább bekerüljön a gyakorlatba és kiszélesedjen a tevékenységi kör. Minden új projektet, kezdeményezést alapos kutató-és felderítőmunka, azaz információgyűjtés előz meg, ezáltal fel tudják tárni azon területeket, melyeken a leginkább segítségre szorulnak az emberek. A kommunikációs stratégia kidolgozása, a publicitás megszerzése is fontos része az akciótervnek. A hírlevél és a weboldal beindításával jobban jelen lesznek a köztudatban, tájékoztatást adnak a megvalósulás fázisairól, ezáltal újabb erkölcsi vagy pénzügyi támogatókat szereznek ügyüknek, nem is említve mindennek a társadalomra is hasznos nevelő funkcióját. Fogyasztókként segítséget kapunk ahhoz, hogy felelősségteljes és tudatosabb vásárlói döntéseket hozzunk. A kakaó és a belőle készített termékek fontos részét képezik mindennapi élelmiszer-fogyasztásunknak, így a mi döntésünk közvetve befolyásolja az adott iparág prosperitását vagy éppen a mögötte álló illegális foglalkoztatási normák életképességét. Az előbbiekben felsoroltaknál fogva figyelemreméltó eredményt tudhat magáénak az egyezmény, hiszen 2001 óta a gyermekmunka mértéke visszaesett Nyugat-Afrikában; az eredeti egyezmény kiszélesült, új szereplőkkel és általuk újabb mozgástérrel bővült; nagyobb visszhangot kapott a médiában; a fogyasztói magatartás pozitív irányokba mozdult el. 60

Elindult egy olyan kedvező folyamat, melyet kitartó akciókkal, az együttműködés spektrumának további országokra való kiszélesítésével tovább lehet vinni egészen a végső cél teljesítéséig. 14. Végső konklúziók, összefoglalás A rabszolgaság egyidős az emberi történelem kezdeteivel, s máig nem sikerült felszámolni ezt az intézményt: korunkban 27 millió rabszolga él a Földön. Sokak számára elképzelhetetlen, hogy ez a valóság, hiszen kevés a publikáció ebben a témában és a nemzetközi szervezetek sem kezelik prioritásként ezt a problémát. A hitetlenség mellett a tévkoncepciók és a nehezen megbecsülhető számadatok is megnehezítik az effektív fellépést. A fő kihívás az, hogy növeljük az emberekben a probléma iránti tudatosságot. A

modernkori

rabszolgaság

számos

formában

ölt

alakot:

adósrabszolgaság,

kényszermunka, szerződéses rabszolgaság, tradícionális rabszolgaság, migráns és hazai munkaerő kizsákmányolása a háztartásokban, szervilis házasság, bizonyos fajta gyermekmunka,

háborús

rabszolgaság,

gyermekkatonák

erőszakos

toborzása,

emberkereskedelem. A mai kor legkiszolgáltatottabb emberei a gazdaságilag, politikailag, jogilag, szociálisan és fizikailag sebezhető emberek, ők a potenciális rabszolgák. A modernkori rabszolgaság sokban különbözik a régi típusútól:ma mindez már illegális tevékenységnek minősül és kriminalizálódott; egy rabszolgát könnyen és alacsony áron be lehet szerezni; nagy profitot termelnek; a tulajdonosok részéről rövid távú befektetések, mivel könnyen helyettesíthetőek; ma már nem faji, vallási, bőrszín alapon, hanem sebezhetőségi alapon toborozzák a rabszolgákat. A modernkori rabszolgaság létezésének okai összetettek: a második világháborút követő demográfiai robbanás, a tömeges elszegényedés, a korrupció elburjánzása,

a

globalizáció és a modernizáció sok „vesztest” generált, az üzleti kapcsolatok transzparenciájának a hiánya, önkéntes rabszolgaság, generációról generációra való öröklődő adósság, hamis ígéretek és szerződések, tudatlanság. A rabszolgaság gazdaságilag rendkívül kifizetődő, hiszen a rabszolgamunka nagyon költséghatékony, az ember-utánpótlásról pedig könnyű gondoskodni. Az intézmény fenntartásában sokan érdekeltek, hiszen hatalmas profitok keletkeznek ezekben a nyilvánosság előtt rejtett folyamatokban. 61

A mi mindennapjainkba is beleszövődik a rabszolgaság, az általunk fogyasztott termékek által, a pénzintézetekkel való kapcsolataink által. A Fair Trade egy hatékony megoldásnak bizonyul a felelősségteljes fogyasztói döntések meghozatalában. A rabszolgaság egyértelmű megsértése az emberi jogoknak; mára már számos olyan konvenció, nemzetközi és civil szervezet született, mely az intézmény teljes felszámolását tűzte ki célul. E harc egy hosszú folyamat, s a siker csak akkor garantált, ha globális eszközökkel próbáljuk kezelni ezt a világméretű problémát. A Kakaó-Egyezmény segítségével rámutattam, hogy a nemzetközi kooperáció, a nyilvánosság, a konkrét akciótervek és időkeretek felállítása, a megfelelő monitoring rendszer és információs bázis kiépítésével hatékony megoldás születhet. Remélem, e kutatómunka által sikerült új megvilágításba helyeznem a munkaerőpiac jelenkori helyzetét és egy nagyon fontos globális problémára felhívnom a figyelmet.

62

15. Függelék Táblázat a rabszolgaság elleni küzdelem nemzetközi egyezményeiről 1815. Bécsi Kongresszus 1834. A Brit Birodalomban betiltják a rabszolgaságot 1840. Az 1. rabszolgaságellenes-konferencia 1865. Az USA-ban eltörlik a rabszolgaságot 1910. Nemzetközi Egyezmény a Fehér Rabszolga-Kereskedelem Eltörlésére 1919. Megalakul az ILO ( Nemzetközi Munkaügyi Szervezet ) 1926. A Nemzetek Szövetsége elfogadja a Rabszolgaügyi Egyezményt 1930. ILO Egyezmény a Kényszermunkáról 1948. ENSZ: Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 1951. Megállapodás az emberi lények kereskedelmének és egy másik személy prostitúciójából való haszonszerzésnek büntetésére 1956. ENSZ: A rabszolgaság, a rabszolga-kereskedelem, valamitn a rabszolgasághoz hasonló intézmények és eljárások eltörléséről szóló kiegészítő megállapodás 1973. Az apartheid bűncselekmények leküzdéséről és büntetéséről szóló New York-i egyezmény 1975. A Rabszolgaság jelenkori problémáival foglalkozó ENSZ munkacsoport megalakul 1981. ENSZ: A nők hátrányos megkülönbözetésének kiküszöböléséről szóló egyezmény 1989. ENSZ Gyermekjogi Egyezmény 1994. OECD Nemzetközi Befektetésekről és Multinacionális Vállalkozásokról szóló Nyilatkozat és Döntés 2003. Bevándorlók és azok Családtagjai Jogainak Védelméről szóló ENSZ határozat 1996. A Munkáltatók Nemzetközi Szervezetének felhívása globális cselekvésre a gyermekmunka megszüntetése érdekében 1996. Svédország és 2001. Japán Világkongresszus a Gyermekek Szexuális Célú Kihasználása Ellen 2000. ILO: Egyezmény a Gyermekmunka Legrosszabb Formái Ellen

63

16. Irodalom-és hivatkozások jegyzéke ( internetes hivatkozásnál a letöltés hónapja található a zárójelben a 2005-ös évre vonatkozólag )

1. 1956 Protocol “Supplementary Convention on the Abolition of Slavery, the Slave Trade, and Institutions and Practices Similar to Slavery” (A rabszolgaság, rabszolgakereskedelem, valamint a rabszolgasághoz hasonló intézmények és eljárások eltörléséről szóló kiegészítő megállapodás ) http://www.hri.ca/uninfo/treaties/30.shtml ( augusztus ) 2. 2nd World Congress against Commercial Sexual Exploitation of Children, Outcome

( 2. Világkongresszus a gyermekek szexuális célú kizsákmányolása ellen,

záró dokumentumok ) http://www.csecworldcongress.org/en/yokohama/Outcome/index.htm ( augusztus ) 3. Anti-Slavery Org. : Bonded Labour ( Adósrabszolgaság ) http://www.antislavery.org/homepage/campaign/bondedinfo.htm ( augusztus ) 4. Anti-Slavery Org. : Child Labour ( Gyermekmunka ) http://www.antislavery.org/homepage/antislavery/childlabour.htm ( augusztus ) 5. Anti-Slavery Org. : Trafficking ( Emberkereskedelem ) http://www.antislavery.org/homepage/antislavery/trafficking.htm ( augusztus ) 6. Anti-Slavery Org.: What is modern day slavery ? ( Mi a modernkori rabszolgaság? ) http://www.antislavery.org/homepage/antislavery/modern.htm ( augusztus ) 7. Bales, Kevin: Disposable people: New Slavery in the Global Economy ( Helyettesíthető emberek-Újtípusú rabszolgaság a globális gazdaságban ) Revised edition; University of California Press, 2004 8. Bales, Kevin: How We Can End Slavery (Hogyan tehetünk potot a rabszolgaság végére) http://magma.nationalgeographic.com/ngm/0309/feature1/online_extra.html ( szeptember)

64

9. Bales, Kevin: The Challenge of Measuring Slavery ( A rabszolgaság méretei mérésének a kihívásai ), http://www.freetheslaves.net/resources/whitepapers/ ( augusztus ) 10. BBC Forum about modern day slavery: news.bbc.co.uk/go/pr//fr//2/hi/talking_point/3590272.stm ( BBC fórum a modernkori rabszolgaságról ) 11. BBC NEWS: Slave Descendants to sue Lloyd’s ( Kártérítési per rabszolgakereskedelemért) news.bbc.co.uk/1/hi/uk/3578863.stm ( augusztus ) 12. Bódis Enikő: Emberkereskedelem: Lányok eladósorban Magyar narancs Online, http://mancs.hu/index.php?gcPage=public/hirek/hir.php&id=11082 ( augusztus ) 13. Brandeis University Website: Forms of Contemporary Slavery ( Brandeis Egyetem weboldalán található cikk a mai rabszolgaság formáiról ) http://www.brandeis.edu/projects/fse/Pages/formsofslavery.html ( augusztus ) 14. Christiantiy Today: Justice, Quotations compiled by Richard A. Kaufmann Vaclav Havel idezet ( október ) 15. Free The Slaves Education pack ( FTS Oktatóanyag ): Slavery in the 21st Century, ( Rabszolgaság a 21. században ), www.freetheslaves.net/files/edpack_1.pdf Slavery Throughout History ( A rabszolgaság a történelemben ), www.freetheslaves.net/files/edpack_2.pdf , Slavery and Human Rights ( A rabszolgaság és az emberi jogok ) , www.freetheslaves.net/files/edpack_3.pdf , Bonded Labour Campaign ( Adósrabszolgaság-ellenes kampány ), www.freetheslaves.net/files/edpack_4.pdf , Resources and Contacts ( Források és kontaktok ) www.freetheslaves.net/files/edpack_5.pdf ( szeptember ) 16. Free The Slaves: Introduction to Modern Slavery http://www.freetheslaves.net/slavery/introduction/ ( szeptember )

65

17. Free The Slaves: Slavery Throughout History, Timeline ( FTS: A rabszolgaság a történelemben, évszám-táblázat ) http://www.freetheslaves.net/slavery/timeline/ ( szeptember ) 18. French, Kimberly: The Products of Modern Slavery ( A modern rabszolgaság termékei ), www.historyplace.com/pointsofview/french.htm ( augusztus ) 19. Global Exchange: About Fair Trade ( Global Exchange szervezet: A méltányos kereskedelemről ) http://www.globalexchange.org/campaigns/fairtrade/ (október ) 20. Harkin-Engle Cocoa Prototcol ( Harkin-Engle Kakaó-Egyezmény ) http://www.savethechildren.ca/whatwedo/advocate/traffick/harkin.html 21. Human Rights Watch: Child Domestics: The World’s Invisible Workers ( A HRW tanulmánya a gyermekek foglalkoztatásáról a házimunkában ) http://www.hrw.org/english/docs/2004/06/10/africa8789_txt.htm ( szeptember ) 22. Human Rights Watch: Child Labour in Agriculture ( A HRW tanulmánya a mezőgazdaságban végzett gyermekmunkáról ) http://www.hrw.org/backgrounder/crp/back0610.htm ( augusztus ) 23. Human Rights Watch: Child Soldiers and the Child Labour Convention ( A HRW szervezet tanulmánya a gyermekkatonákról és a gyermekmunkáról szóló egyezményről ) http://www.hrw.org/backgrounder/crp/labor615.htm ( augusztus ) 24. HVG Internetes cikkek: : ( Július ) http://hvg.hu/vilag/20050513rabszolga.aspx ( Az emberkereskedők 2,4 millió szerencsétlent hurcoltak el; A 12 millió kényszermunkás fele gyermek ) http://hvg.hu/vilag/20050513rabszolga/page2.aspx ( Ázsiában a legrosszabb a helyzet ) http://hvg.hu/vilag/20050513rabszolga/page3.aspx ( A fejlett ipari országokban is van kényszermunka ) http://hvg.hu/vilag/20050513rabszolga/page4.aspx ( A kényszermunka eltörölhető ) http://hvg.hu/vilag/20041203szexrabszolga.aspx ( Japán: Bocsánatkérés a háborús szexrabszolganőktől ) http://hvg.hu/karrier/000000000054FAE9.aspx ( Észak-koreai asszonyok rabszolgasorban dolgoznak Csehországban )

66

http://hvg.hu/gazdasag/000000000058AE2D.aspx ( Rabszolgasorban a SzaúdArábiában munkát vállalók? ) http://hvg.hu/vilag/00000000005A38B8.aspx ( Terjed a szexrabszolgaság DélÁzsiában) http://hvg.hu/vilag/20050215merretartavilag/page8.aspx ( Napjainkban 27 millió rabszolga dolgozik a világon ) http://hvg.hu/hvgfriss/2004.15/200415HVGFriss838.aspx ( Rabszolgasors ) http://hvg.hu/hvgfriss/2004.15/200415HVGFriss836.aspx ( Sérelemkutatók-kártérítési per rabszolga-kereskedelemért ) 25. ILO Convention on the Worst Forms of Child Labour ( ILO konvenció a gyermekmunka legrosszabb formái ellen ) http://www.globalmarch.org/campaigns/conventioncampaign/convention182.php ( augusztus ) 26. ILO press release: A Global Alliance against Forced Labour Labour ( Global Report under the Follow-up to the ILO-Declaration on Fundamental Principles and Rights at Work 2005; International Labour Conference 93rd Session 2005 ) –ILO sajtóanyag, Globális szövetség a kényszermunka ellen ( Globális jelentés az ILO Alapvető Jogok és Normák a Munkában Nyilatkozat nyomán; Nemzetközi Munkaügyi Konferencia, 93. ülés ) http://www.ilo.org/dyn/declaris/DECLARATIONWEB.DOWNLOAD_BLOB?Var_Do cumentID=5059 ( augusztus ) 27. ILO Study on Forced Labour 11 May 2005 ( ILO tanulmány a kényszermunkáról 2005 május 11. ) http://www.ilo.org/public/english/bureau/inf/pr/2005/22.htm ( augusztus) 28. ILO: : http://www.ilo.org 29. Index Internetes Hírújság cikkei ( október ) : Kizsákmányolással vádolják a Nike-t http://index.hu/politika/kulfold/nike/ Újabb botrány a Nike körül http://index.hu/politika/kulfold/nike2/ (október ) 30. Jensen, Derrick: The New Slavery, an interview with Kevin Bales ( Az új rabszolgaság, interjú Kevin Bales-sel ), www.thesunmagazine.org/slavery.html ( augusztus )

67

31. Jessica Williams: Merre tart a világ?—50 tény, amely megrengethetné a világot HVG Könyvek sorozat, 2005. 32. Kelder, Graham: No One is Disposable: The fight Against Slavery in the New Global Economy ( Senki sem helyettesíthető- Küzdelem a rabszolgaság ellen az új globális gazdaságban ) www.religion-online.org/showarticle.asp?title=1647 ( augusztus ) 33. Magyar ENSZ-Társaság http://www.menszt.hu/magyar/emberiegyetemes.htm 34. Mobilitas: Az emberi jogok értelmezése http://www.mobilitas.hu/kompasz/chapter4.php?fejezet=7 35. OECD Declaration and Decisions on Interntional Investment and Multinational Enterprises http://www.oecd.org/document/24/0,2340,en_2649_34887_1875736_1_1_1_1,00.html 36. Paul Stickley: Slavery in the modern era ( Paul Strickley cikke a World Socialist weboldalán a modernkori rabszolgaságról ) www.wsws.org/articles/1999/sep1999/slav-s09_prn.shtml ( augusztus ) 37. Satya Magazine ( Magazine for vegetarianism, environmentalism, animal advocacy and social justice ) Interviews with Prof Kevin Bales: Part 1. Slavery: Alive and thriving in the world today Part 2. Slavery: Making the link to our daily lives ( Satya Magazin interjúk Kevin Bales-sel: 1. rész: Rabszolgaság: Amely él és virágzik a mai világban; 2. rész: Rabszolgaság: Kapcsolódása a mindennapi életünkhöz ), www.satyamag.com/dec02/bales1.htm , www.satyamag.com/dec02/bales2.htm ( augusztus ) 38. Semjén Adrián: Gyermekek a harcmezőn-ENSZ jelentés Népszava-Szép Szó, www.attac.hu ( Főoldal-Mindent tudnia akarok!-cikkek, elemzések-Nemzetközi szervezetek-március ( szeptember ) 39. Szin Péter: Mindegy, csak adózzon? 600 millió eurós a romániai szexipar Transindex Internetes Újság, http://sarm.transindex.ro/?cikk=3138 ( augusztus ) 40. The 1926 Slavery Convention ( Az 1926-os Rabszolgaügyi Egyezmény ) http://www.hri.ca/uninfo/treaties/28.shtml ( augusztus )

68

41. The Injustice Line: Modern Slavery Around the World ( Modern rabszolgaság a világban ) http://www.injusticeline.com/slave1.html ( augusztus ) 42. U.S State Dept. Trafficking in Persons Report, June 3 2005 ( Az USA belügyminisztlriumának jelentése az emberkereskedelemről 2005. június 3-án ) http://gvnet.com/humantrafficking/00-Ratings.htm ( augusztus ) 43. United Nations Development Programme: UN Human Rights Monitoring Systems ENSZ Fejlesztési program: ENSZ emberjogi monitoring rendszerek ) http://www.undp.org.fj/gold/human_rights_monitoring.htm ( augusztus ) 44. Voice of America: New Slavery, interview with Kevin Bales ( Új rabszolgaság, interjú Kevin Bales-sel ), http://www.globalsecurity.org/military/library/news/1999/05/990513-slave.htm ( szeptember )

69