A MAGYAR KERESKEDELMI
ÉS IPARKAMARA
JELENTÉSE
A TANULÓSZERZÔDÉSES GYAKORLATI KÉPZÉSRÔL A KAMARAI ELLENÔRZÉSEK
2001-2003.
ÉVI
TAPASZTALATAI ALAPJÁN
BUDAPEST, 2004.
Kiadja:
Magyar Kereskedelmi és Iparkamara
Készítette: Dr. Benedek András Dr. László Gyula egyetemi tanár Lektorálta: Bihall Tamás, a MKIK Oktatási és Szakképzési Kollégiumának elnöke Dr. Szilágyi János, az MKIK oktatási és szakképzési igazgatója
Témafelelôs: Ráski Szilvia képzési referens
A Magyar kereskedelmi és Iparkamara köszönetét fejezi ki az Országos Szakképzési Tanácsnak a tanulószerzôdésrôl szóló kiadvány elkészítéséhez nyújtott anyagi támogatásért, valamint a területi kamarák mindazon munkatársának és a kidolgozásban résztvevô valamennyi szakértônek, akik lelkiismeretes munkájukkal, tapasztalatukkal hozzájárultak a tanulmány megjelenéséhez.
A MAGYAR KERESKEDELMI
ÉS IPARKAMARA
JELENTÉSE
A TANULÓSZERZÔDÉSES GYAKORLATI KÉPZÉSRÔL A KAMARAI ELLENÔRZÉSEK
2001-2003.
ÉVI
TAPASZTALATAI ALAPJÁN
BUDAPEST, 2004.
TARTALOMJEGYZÉK
TANULÓSZERZÔDÉS A SZAKKÉPZÉSBEN a hazai fejlôdési folyamatok áttekintése
7
Bevezetô
21
1.
A TANULÓSZERZÔDÉSES GYAKORLATI KÉPZÉS NAGYSÁGRENDJE
25
1.1
A tanulószerzôdéses képzés és képzôhelyek
26
1.2
Az ellenôrzött képzôhelyek jellemzôi
33
1.3
A tanulószerzôdéses képzés szakmaszerkezete
38
2.
A KÉPZÉS FELTÉTELEI ÉS A TANULÓSZERZÔDÉSSEL BIZTOSÍTOTT
40
ÉS JELLEMZÔI A STATISZTIKAI ADATOK ALAPJÁN
JUTTATÁSOK 2.1
Tárgyi és személyi feltételek
40
2.2
Képzési dokumentumok
41
2.3
Pénzbeli juttatás (ösztöndíj)
47
2.4
Egyéb juttatások
50
A TANULÓSZERZÔDÉSES GYAKORLATI KÉPZÉS MEGÍTÉLÉSE
55
3.
AZ ÉRINTETTEK SZEMSZÖGÉBÔL 3.1
A tanulószerzôdés a tanuló oldaláról
55
3.2
A tanulószerzôdés a képzôhely oldaláról
57
3.3
A tanulószerzôdés az iskola oldaláról
62
A TANULÓSZERZÔDÉSES GYAKORLATI KÉPZÉS FEJLESZTÉSÉNEK
65
4.
LEHETÔSÉGEI ÉS FELTÉTELEI 4.1
Javaslatok a jogszabályi, külsô környezeti háttér módosítására
65
4.2
Kamarai tervek és feladatok a tanulószerzôdéses képzés fejlesztésére
71
Mellékletek
79
5
6
TANULÓSZERZÔDÉS A SZAKKÉPZÉSBEN A HAZAI FEJLÔDÉSI FOLYAMATOK ÁTTEKINTÉSE Bevezetô Magyarországon a szakképzés egyik legismertebb, s ugyanakkor legösszetettebb, jelentôs ellentmondásokat hordozó vonása az elméleti oktatás és a gyakorlati oktatás közötti lényeges különbség. Eme kettôsség az elmúlt idôszakban jelentôs változásokon ment keresztül. Bár az iparoktatás kialakulásának kezdetén még a gyakorlati oktatáshoz kapcsolódott az iskolai elméleti képzés, azonban a XIX. század második felétôl egy sajátos egyensúly, majd a közoktatás általánossá válását követôen, éppen a rendszerváltást megelôzô évtizedekben már az elméleti oktatás egyre növekvô dominanciája volt a jellemzô. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara az elmúlt években kialakult szakmai ellenôrzéseinek kereteit kitágítva, a 2001-2003 közötti idôszak tapasztalataira alapozva a tanulószerzôdéses gyakorlati képzés helyzetérôl egy átfogó jelentést állított össze. E bevezetô írás ennek részeként foglalkozik a tanulószerzôdés változó helyével és fejlôdô rendszerével a szakképzésben. Az elemzés röviden áttekinti a tanulószerzôdés történelmi gyökereit, intézményesülését, társadalmi-gazdasági hatásait. Az összeállítás során szempontként fogalmazódott meg az is, hogy az elméleti kitekintés mellett napjaink feladatainak meghatározása során egyre inkább érvényesül az európai integráció hatása a gyakorlati képzésre, közvetlenül is meghatározva a tanulószerzôdés fejlôdési lehetôségeit. További szempont volt , hogy napjainkban különösen fontos a tanulószerzôdéssel közvetlenül és közvetve találkozó szervezetek és egyének - szakképzésbe belépô tanuló, gyermeke sorsáért felelôséget viselô szülô, tanulót foglalkoztató-szerzôdô vállalkozó-kézmûves, iskola, önkormányzat, gazdasági szervezet, oktatásirányító-döntéshozó - számára információt, tényeket és fejlôdési trendeket bemutatni, s ezzel a problémák megoldásában, a fejlesztés-fejlôdés folyamatában orientációt nyújtani.
1. A tanulószerzôdés történelmi gyökerei, intézményesülése A rendszerváltás kezdetekor az oktatásrányitás adminisztratív jellegének túlsúlya, s az univerzális képzési rendszerek elterjedésének illúziója még az indokolhatónál is nagyobb mértékben - idôarányban, szakmai presztízsben és színvonalban - szorította háttérbe a gyakorlati oktatást. A kialakult foglalkoztatási válsághelyzet e folyamatot erôsítette is, mivel a nagyüzemek összeomlásával az iskolák elvesztették gyakorló helyeik nagy részét. Az oktatásirányítás az 1993-ban megszületett szakképzési törvényben - német minta alapján - a duális képzés meghonosítását preferálta, arra számítva, hogy a versenyszféra munkáltatói aktívan kiveszik részüket a szakmai gyakorlati képzésbôl. A koncepcionális várakozások ellenére a gazdasági realitás csupán az ezredforduló idejére eredményezte a gyakorlati képzés szerepének és funkciózavarainak az újabb megoldást szorgalmazó középpontba kerülését. Napjainkban talán ezért is fogalmazódik meg a piacgazdaság valós szereplôi részérôl kritika és igény egy olyan „arányigazításra”, amelynek eredményeként egy differenciált, a tényleges igényekhez illeszkedô elméleti és gyakorlati oktatás alakulhat ki. 7
A tanulószerzôdés történeti háttere sem egyszerû. A gyakorlati oktatással kapcsolatos alapmodellek általános sajátossága, hogy a pedagógiai indíttatású konstrukciók már a XIX. század végétôl jelentôs kísérleteket tettek a tanulási környezet spontán utánzás rendszerszerû átalakítására és egy optimális gyakorlati képzési modell kialakítására. Ennek során két fô oktatásszervezési forma, képzési típus alakult ki. Egyfelôl az iskolai keretekbe integrálódó gyakorlati oktatási formaként a kézmûves, tradicionális (slöjd) hatások egy tanmûhely-laboratórium típusú gyakorlati oktatást formáltak ki, amely szabályozottságát tekintve sok hasonló vonást mutatott az iskolai, tantermi oktatással. Másfelôl a céhes hagyományok, különösen a kézmûves - a gyakorlatot kitüntetetten kezelô - szakmák esetében a modern ipari szervezetekben is igény mutatkozott a termelési folyamatokhoz részben vagy egészen közvetlenül illeszkedô gyakorlati képzés kialakítására. Az a kérdés, hogy az iskola és a munka világában zajló gyakorlati oktatás között milyen munkamegosztás jön létre a modern oktatásügy alapdilemmája lett. A tankötelezettség általánossá válásával és 10-12 éves korról 16-18 éves korra emelkedésével szinkronban történelmi átalakulások mentek végbe az iskolai rendszerû szakképzésben is. Az iskolai elméleti oktatás és az üzemi színtereken folyó gyakorlati oktatás kettôsége ugyanis sajátos dualitást jelent, s ennek megfelelôen szokás a különbözô megoldásokat csoportosítani. A múlt század közepétôl a duális jellegû szakképzés már nem csupán a német nyelvû országok tradíciójának tekinthetô. A foglalkoztatás általánossá válása, s a szakmai tevékenységekkel szembeni minôségi követelmények megjelenése hatással volt a szakképzés rendszerszerûségére, különösen a gyakorlati oktatás szervezeti formáira. Az angolszász országokban a szerzôdéses képzés (contract training), illetve a tanoncképzés (apprenticeship) meghonosítása éppen a korszerû piacgazdasági foglalkoztatási gyakorlat kialakulásának idôszakára esett, s a múlt század 80-as és 90-es években a fejlett gazdasággal rendelkezô országok többségében újabb és újabb formákban - valójában a duális típusú szakképzés fejlôdését ösztönözte. E folyamat legáltalánosabb vonása a munkahelyeken zajló specializáló, illetve betanító jellegû szakképzések gazdasághoz való szoros kötôdése. Ez a lényegi vonás a szakmát tanító és azt tanuló részérôl a munkafolyamatokban való legközvetlenebb részvételt feltételezi. Mindez jelentôsen differenciálja a szakképzés gyakorlati megoldásait, ugyanakkor képes hosszabb távon a foglalkoztatásban növelni a rugalmasságot, s ezzel a hatékonyságot is. A XX. században kialakult pedagógiai modellek a tanulói önállóság hangsúlyozását, az oktatási tevékenységek meghatározását, s az oktatásszervezése során történô érvényesítését szorgalmazták. Ez különösen az amerikai, illetve azok részleges követésére vállalkozó korai európai reformiskolai törekvéseket jellemezte. Másfelôl, ez, ha leegyszerûsítve is, de elsôsorban a németnyelvû és azokhoz kulturális-gazdasági szállakon kötött oktatási rendszerekre jellemzô, a drill jelleg kihangsúlyozása a tervezhetôségnek, az idônek meghatározó szerepet adott. A gyakorlati oktatás korai pedagógiai modelljei a szakképzésre érthetôen közvetett hatással voltak. Így például a reformpedagógiai kísérletnek indult slöjd esetében a fiatalok gyakorlati életre történô felkészítésének egyik, s még napjainkban is - különösen a skandináv országokban - erôsen ható oktatási irányzata alakult ki. A technológiák és az ember kapcsolatának az oktatásképzés általi pozitív változása során ugyanakkor lényeges a szakképzésben a gazdaságifoglalkoztatási kötôdés. Oktatáselméleti szempontból ezért kiemelendô e modell céltételezése, rendszerszerû felépítése, mivel ez a szakképzés számára jelentôs orientációval bír. 8
A fejlettebb, elsôsorban nyugat-európai országok szakképzési gyakorlatában a múlt század második felében terjedt el az a modell, amely a munkateljesítmények és a munkavégzés minôségének emelése szempontjából kitüntetett szerepet tulajdonít a gyakorlati oktatásnak. Ezt, éppen a képzés intenzitásának fokozása érdekében célszervezetekben, mûhelyekben, laboratóriumokban végzik. További figyelemreméltó sajátossága e koncepciónak, hogy a minôség érvényesülését egyértelmûen a szakoktató felelôsségéhez kapcsolja. Ezzel egy olyan gyakorlati oktatási modell is kialakul, melyben a kulcsszerep a szakoktatóé, ami nem csupán a képzés szervezése, vezetése vonatkozásában fontos, hanem a magatartásformálás, a minôségi munkavégzés kialakítása szempontjából is. Ennek megfelelôen lényeges elemeknek tekinthetjük a tanulói tevékenység meghatározását és tervezhetôségét, a tevékenységek idôtartamának a tanulók sajátosságaihoz illeszkedô meghatározását, a gyakorlati oktatás helyszínének célszerû kialakítását, a gyakorlati oktatást végzôk felkészültségét. Az iskolai alapképzéshez kapcsolódó gyakorlati oktatás tanmûhelyekben történô megvalósítása ugyanakkor pedagógiai és gazdasági szempontokból szintén indokolt. A rugalmas, egyénre szabott specializáció, - különösen, ha a motiváció hatékonyan megvalósítható - optimális helyszíne azonban a munkahely. Ha ehhez megfelelô képzési program és személyi-tárgyi infrastruktúra rendelkezésre áll, akkor az on-the-job típusú képzések foglalkoztatási és munkaszocializációs sikerét a nemzetközi tapasztalatok egyértelmûen igazolják. Napjainkban korszerûnek az a törekvés tekinthetô, amely a tudás, a készségek fejlesztését szakterületenként, a konkrét technológiák ismeretében határozza meg. Ezzel szorosan összefügg a gyakorlati oktatás idôtervének elkészítése. Egy évtizede Magyarországon a privatizáció és a piacvesztés nehézségeivel küszködô üzemek nem tudtak és nem is akartak partnerei lenni az iskoláknak a gyakorlati képzés problémáinak a megoldásában. Az iskolák elôtt két lehetôség kínálkozott. Egyfelôl igyekeztek minél több magáncéget (kis- és középvállalatot) bevonni a gyakorlati képzésbe, másfelôl - nem csekély állami támogatás igénybe vételével - saját tanmûhelyeket hoztak létre. Ezt jelzi, hogy 1989-ben még az üzemi tanmûhelyek, illetve az üzemi munkahelyek jelentették a jellemzô gyakorlati képzési formát, azonban 1998-ra már az iskolai tanmûhelyekben és a kisvállalkozóknál gyakorolt a legtöbb tanuló. A 90-es évek közepétôl egy másik, egyértelmûen pozitív fordulat is bekövetkezett. Stabilizálódott a gazdaság, a privatizált vállalatok megerôsödtek, aminek következtében nôtt a foglalkoztatottság, a központi alapokba befizetett hozzájárulások összege. A befizetések megtakarítása okán és a növekvô munkaerô-keresletet értékelve javult a vállalatok képzési hajlandósága. Ezzel párhuzamosan azonban - részben demográfiai okok miatt is - a hagyományos, gyakorlatigényes szakmákban drámaian csökkent az utánpótlás. A nagy tanmûhelyek megszûnésével keletkezett hiányt a kisebb vállalkozások csak részben tudták pótolni. Lényeges a 90-es évek elején megkezdôdött és az ezredforduló idejére beérett változás, hogy az országos gazdasági kamarák a szakképzési törvény felhatalmazása alapján jelentôs szerepet töltenek be a szakképzésben.1 Feladataikat az országos gazdasági érdekképviseleti szervezetekkel együttmûködve végzik. 1
Az MKIK legutóbbi ellenôrzései alapján a 19 433 tanuló az országban 174 féle OKJ szakképesítést sajátít el a gazdálkodó szervezetek gyakorlati képzésében. Az egyes szakképesítéseket nagyon eltérô számú tanuló tanulja. Amíg az elsô 10 („legnépszerûbb”) szakképesítést pontosan a tanulók fele tanulja, addig az utolsó 24 szakképesítést összesen 37-en tanulják.
9
A szakképzési törvény legutóbbi 2003. évi módosításával a feladatok tovább bôvültek: • a szakképesítésért felelôs miniszterekkel kötött megállapodás alapján átvehetik szakképesítések szakmai és vizsgakövetelményeinek gondozását, • azokban a szakképesítésekben, amelyekben kidolgozzák a vizsgakövetelményt, törvényességi ellenôrzés keretében vizsgálhatják iskolai tanmûhelyben folyó gyakorlati képzést, • közremûködhetnek a gyakorlati képzés szervezôje által szervezett szintvizsgák elôkészítésében, lebonyolításában, illetve azokban a szakképesítésekben, amelyekben kidolgozzák a vizsgakövetelményt, végzik a szakmai és vizsgakövetelményekben meghatározott szintvizsgák szervezését.
2. A tanulószerzôdés társadalmi-gazdasági hatásai Annak ellenére, hogy a magyarországi munkanélküliség lényegében az európai átlag alatt van az utóbbi néhány évben strukturális munkaerô - különösen szakmunkás - hiány alakult ki. Egyfelôl e folyamat társadalmi hátteréhez tartozik, hogy a fiatalok továbbtanulási szándéka a középiskolák, illetve a felsôoktatás felé tolódott el, mely tendencia egybeesik a felsôoktatás expanziójával. Ennek következtében ma a szakiskolai rendszerben, mely döntôen a középfokú szakképzettséget adja, a fiataloknak már csak mintegy 23%-a tanul tovább. Másfelôl lényeges összefüggés, hogy a rendszerváltás elsô idôszakában a gazdaság kivonult a szakképzésbôl és ezért - a piacgazdasági átmenet alapvetô irányával idôlegesen ellenkezô módon - a gyakorlati képzés iskolai formája vált általánossá. A kialakult helyzetre az a jellemzô, hogy a piacgazdaság kiépülésével a nagyüzemi tanmûhelyekben és munkahelyeken gyakorlati képzésben résztvevô tanulók száma jelentôsen csökkent a legutóbbi években. Ugyanakkor az iskolai komplex - elméleti és gyakorlati - oktatás feltételeinek számottevô bôvülésével, különösen az alapozó képzés célú, valamint a nem csoportos - kisiparosoknál, kisvállalkozásoknál történô - gyakorlati képzés aránya figyelemreméltóan növekedett. E tendenciákat, nevezetesen az iskolai keretek között, illetve a kisebb méretû gazdasági szervezetekben megvalósuló gyakorlati oktatás egyre általánosabbá válását a szakképzés szervezése, módszertanának korszerûsítése során feltétlenül figyelembe kell venni. A tanulószerzôdés szempontjából ugyanakkor meghatározó sajátosság, hogy a szakképzési gyakorlat domináns szintere a tényleges munkahely, a vállalat-üzem-mûhely gyakorlat. Ennek pedagógiai hatása a munkahelyeken érvényesülô összes tényezô együttesében érvényesül, s a gyakorlati képzés e formájának pozitív és negatív elemei ezzel a sajátossággal kapcsolatosak. Leegyszerûsítve, s ugyanakkor szembe is állítva ezeket a hatásokat, a következô pólusokat lehet kiemelni:
10
közvetlen pedagógiai környezet
közvetlen munkakörnyezet
egyéni munka
közösségben történô munka
pedagógiai program elsôbbsége
technológiai rend elsôbbsége
általános célok
konkrét távlatok
szakoktatók irányítása
mester(ek) irányítása
A felvázolt póluspárok a különbségek elemzésre is alkalmasak. Bár a munkahelyeket is lehet tágabb értelemben pedagógiai környezetként felfogni, azonban nyilvánvaló, hogy az iskola és az üzem más pedagógiai hatásokkal jellemezhetô. Az egyik esetében a fô feladatok pedagógiai dokumentumok által meghatározottak, s a tanulók tevékenysége ennek megfelelôen tervezett és szervezett. Az üzem esetében a pedagógiai funkciók, különösen a szakképzési célok tekintetében szintén fontosak, azonban az elsôdleges feladatok a termelésszolgáltatás technológiai rend szerinti végrehajtásával kapcsolatosak. E másodlagos pedagógiai szerep ugyanakkor egy nagyon fontos hatással bír, nevezetesen azzal, hogy a tanulók valós munkahelyi környezetben, a tényleges munkamegosztás során kialakuló személyközi kapcsolatok által vesznek részt a technológiai folyamatokban. Mindez elvezet ahhoz, hogy a tanulók a tevékenységük során az üzemi körülmények között lényegesen konkrétabb módon tudnak a szakmai jövôképük alakulásával foglalkozni, mint a kétségtelenül konszolidáltabb, ugyanakkor a valós körülményektôl érthetôen távolabb lévô iskolai tanmûhelyekben. Az a tény, hogy a tanmûhelyekben szakoktatók foglalkoznak a tanulókkal a kétségtelenül pozitív, mivel általában szakmai-pedagógiai szempontból jól felkészült szakemberek állandó tevékenysége a gyakorlati oktatás megszervezése és tervszerû végrehajtása. A szakképzésben a gyakorlati oktatás általában azonos a szakmai gyakorlattal, melyet leegyszerûsítve egy komplex tárgynak szoktak tekinteni. E kifejezés akár gyûjtôfogalma is lehet a mûhelygyakorlatoknak, laboratóriumi méréseknek, nyári összefüggô gyakorlatoknak. Valójában a szakmai gyakorlat a tartalom differenciáltsága, az eltérô munkamódszerek, a munka különbözô fiziológiai, pszichológiai sajátosságai miatt az alkalmazott módszerekben is jelentôsen különbözik az elméleti - tanórai - oktatástól. A képzési funkciók vonatkozásában a gyakorlati oktatás a következô képzési funkciókhoz kapcsolódik: - Ismerkedés a munkatevékenységgel és tapasztalatgyûjtés. - Az elméletben tanultak alkalmazása, gyakorlása, rögzítése. - Kvalifikált munkavégzés a szakma gyakorlása során. A három képzési funkció az általánostól a konkrétig ívelô ismeretelméleti meghatározottságra épül. Az ismerkedés az alapozó képzés és a szakmai orientáció feladataihoz kapcsolódik, az alkalmazás - általában a tanmûhelyi keretek között - a gyakorlás szimulációs lehetôségeivel kapcsolódnak, s végül a tényleges munkavégzés, amely a szakma valós, munkahelyi körülmények közötti, általában a befejezô évfolyamon történô gyakorlását teszi lehetôvé. Ezzel máris a mai szakképzés-fejlesztési dilemmák egyik sokakat foglalkoztató alapkérdéséhez érkeztünk el ismét. Hol és milyen pedagógiai közremûködéssel valósuljon meg a gyakorlati oktatás? Mivel napjainkban az iskolai gyakorlati oktatás mellett egyre jelentôsebb, s különösen a felnôttképzésre, át- és továbbképzésekre jellemzô az on-the-job típusú vagy annak modelljére épülô tanulószerzôdés, ezért a következôkben kiemelésre kerülnek a két gyakorlati képzési forma fôbb jellemzôi:
11
Szakmai nevelés az iskolában
On-the-job képzés (a munkahelyen)
- Fejlesztés a starttól
- Menetközbeni fejlesztés
- A képzés társadalmilag meghatározott
- A képzés szervezet- és felhasználóorientált Cél
- független személyiséggé válás
- a gazdasági szervezetben jobb
a társadalomban
teljesítmény nyújtása
- a társadalmi feladatokra való felkészülés
- siker a munkában változó helyzetben is
- jó szakmai alap kialakítása
- képessé válni a munkában történô
- szakmai kvalifikáció adása
megújulásra Jellemzôk
- kiegyensúlyozott központi tantervek
- feladatok által meghatározott programok
- ismeretközvetítés tanár által
- ismeretközlés a munkahelyen
- általános forrásokból finanszírozott
- gazdasági szervezet által finanszírozott
- napi oktatási rend
- munka közbeni oktatás
A két gyakorlati képzési típus közötti különbség a fejlesztô hatás idôbeliségében és jellegében, valamint a tágabb és szûkebb meghatározottságban van. Mivel jelenleg a gazdaság szakképzésre gyakorolt hatásának erôsödésével számolhatunk, ezért a célok konkrétabb és differenciáltabb meghatározása szintén figyelemre méltó. Különösen a változó gazdasági környezet által igényelt alkalmazkodóképesség az, amely mindkét esetben kiemelkedô jelentôségû. Az iskola esetében ez a társadalmi feladatokra történô felkészítés pontosabb meghatározását igényli, az on-the-job típusú képzéseknél pedig - a szûkebb és konkrétabb érdekek esetében is - kihangsúlyozza a változó helyzetben is munkában maradni elvet. A célok és jellemzôk összehasonlítása nem valamiféle polarizálást jelent. Mindkét gyakorlati oktatási formának létjogosultsága van meghatározott feltételek esetében. A szakmai nevelés standard elemeinek nagy populáció számára történô közvetítésére az iskola hagyományosan jó terep. Ez különösen jó megoldását adja a szakmai alapképzésnek, melyre épülhet a tényleges szakmai specializáció. A munkahelyi képzés, pedig egyedi voltával részben konkrét, s így valóban életszerû, részben pedig személyre szabott is, ami a képzés eredményessége szempontjából rendkívül fontos. Vagyis a két gyakorlati oktatási forma kitûnôen képes kiegészíteni egymást, s inkább a kapcsolódás optimális formáinak keresése a feladat, semmint a két képzési típus szembeállítása.
12
3. Az európai integráció hatása a gyakorlati képzésre A fejlett gazdasággal rendelkezô országokban a képzett munkaerô minôsége és rendelkezésre állása meghatározó jelentôségû gazdaság- és társadalompolitikai szempontból egyaránt. Az Európai Unió és az OECD egyaránt kitüntetett figyelmet fordít a szakképzésre, testületeiknek állásfoglalásaiban kifejezôdik a fenntartható gazdasági növekedés és a társadalmi fejlôdés oktatás-szakképzés által biztosítható harmóniájának szükségessége. A magyar szakképzés ma az Európai Unióban a középmezônyben van, jelentôs hagyományai vannak, tradíciói a német rendszerhez kötôdnek. A szakképzéssel kapcsolatos EU politikák hazai hatásának elemzése szempontjából a fôbb szakaszhatárok kijelölése többé-kevésbé konkréttá tehetô. Tény, hogy az EU politikák hatása a magyar szakképzés-fejlesztési folyamatokra meglehetôsen szoros szinkronitást mutattak az elmúlt évtizedben. A Maastrichti Szerzôdésben megfogalmazott igények - az, hogy a közösségi szinten kidolgozott szakképzési politika által a nemzeti szakképzési politikák számára általános érvényû ajánlások kerüljenek megfogalmazásra - érvényre jutottak. Az oktatásban hangsúlyozott tagországi autonómia mellett ugyanakkor éppen a munkaerô szabad áramlása és a diplomák kölcsönös elismerése további európai szabályozás igényét vetette fel. Az Európai Szakképzési Alapítvány (ETF) 1997-ben a magyar szakképzésrôl és képzési rendszerrôl országjelentést publikált, melyben átfogóan elemezte a szakképzés reformját.2 E jelentés megállapította, hogy a szakképzési jogharmonizáció területén a 90-es években korszakos változások történtek. A magyar szakképzés jogi szabályozása a 90-es évek közepére alapvetôen megújult, sôt számos elemében eredeti megoldásokra törekedve már koncepcionális szinten maradéktalanul átvette az európai szabályozás elveit és normáit. Kritika fogalmazódott meg ugyanakkor a szakmai-pályaorientáció gyengesége, valamint a gyakorlati oktatás szintereinek a gazdaságtól történt elszakadása és színvonalának alacsony volta miatt. Hazánkban különösen a szakmai gyakorlati oktatás és a vizsgarendszer mûködtetése terén vállalta fel a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara a reformelképzelések kísérleti kipróbálását, illetve a progresszív külföldi megoldások hazai adaptációját. Ilyennek tekinthetô a szakmastruktúra fejlesztése, s az ekvivalencia intézményének mûködtetése. Ez utóbbi téren ugyanakkor számos EU ország rendkívül visszafogott és a saját munkaerôpiaca védelmében kifejezetten defenzív stratégiát alkalmaz.3 Ennek oka a magas munkanélküliség, a belsô szociális feszültségek szövevénye. Szakképzési rendszerünk nyitottsága ugyanakkor olyan komparatív elônyt jelent, amely hosszabb távra javítja az integrációs folyamat sikerét. 2
Vocational Education and Training Reform in Hungary. Report on the vocational education and training system. Country Report Hungary October 1997. European Training Foundation. Luxembourg, Office for Official Publications of the European Communities, 1997. 36 p.
3
A kötött foglalkozások vagy adott esetben az EU által általánosan elismert szakképesítések magyarországi megfeleltetésének kérdése, bár folyamatos vizsgálódási feladatot jelent, azonban teljesíthetô elvárás. Egyfelôl azért, mert a magyar érdekek a kötött foglalkozások esetében is amellett szólnak, hogy kapcsolódjunk be az általános integrációs folyamatba. Másfelôl pedig tökéletesen illeszkedik a szakmák kölcsönös elismertsége vonatkozásban a 2001-2002-ben kialakult törvényi szabályozáshoz..
13
Az Unió törekvése, hogy megvalósítsa a magas színvonalú oktatást, erôsítse az európai dimenziót az oktatásban, különösen a tagállamok nyelvének terjesztése és tanulása révén, növelje a hallgatók és oktatók mobilitását a megfelelô csereprogramok segítségével, valamint a diplomák és egyéb képesítések kölcsönös elismerésével, elômozdítsa az együttmûködést az oktatási intézmények között, segítse a diákcseréket és a távoktatást. A szakképzés területén az Unió törekvései általában arra összpontosulnak, hogy az új technológiákat ismertté tegyék, alkalmazkodjanak az ipari változásokhoz, és „lebontsák” a nyelvi határokat a szakképzés és továbbképzés elômozdítása segítségével. Ennek érdekében a tanulók és az oktatók mobilitásának növelése által ösztönzik az együttmûködést az oktatási intézmények és a vállalatok között. Ebben a folyamatban a tanulószerzôdés, különösen annak megújított formái kifejezetten EU-konformnak tekinthetô. Témánk, a gyakorlati oktatás korszerûsítése szempontjából a tanulói mobilitás elôsegítését szolgáló intézkedések közül ezért is kiemelkedô az European pathway in work-linked training, including apprenticeship4 állásfoglalás, amelynek lényege a munkához kapcsolódó képzés fontosságának hangsúlyozása, beleértve a kötelezô gyakorlati idôt, illetve a képzések terén a mobilitás elôsegítése az Unión belül. Az állásfoglalás célja nem a képzési rendszerek egységesítése, hanem az európai képzések minôségének és transzparenciájának javítása. Az állásfoglalásnak két lényegi eleme van: az European pathway alapelveinek írásba foglalása és az EUROPASS Training uniós dokumentum létrehozása.5 Az iskolarendszerû szakképzés hazánkban különösen szorosan kötôdik a középfokú oktatáshoz, s ezért egy hagyományos szemléletû szervezése magától érthetôen vette fel követendô mintaként az általános képzésben alkalmazott megoldások átvételét. Bár a gyakorlati képzés ”iskolásítása” a kezdetektôl felvetette az oktatásszervezés más lehetséges formáinak alkalmazását, azonban a tanórák esetében szinte általános a tantárgyi szerkezetben történô ismeret és idôtartam felosztás. • A szakmai tantárgyak fejlôdésére a tantárgyi diszciplínák, s az általuk kifejezôdô hagyományok szintén jelentôs hatással vannak. A szakmai alapozó tantárgyak, például az elektrotechnika, mûszaki rajz, méréstechnika az elmúlt évtizedekben jelentôs szakmódszertani bázissal rendelkezô tantárgyakká váltak, jó példáját mutatva a természettudományok alkalmazásának. Ezek a tantárgyak a jelentôsebb szakmák mindegyikénél stabil modulokká fejlôdtek, melyek esetében a tervezési tevékenység nagy hasonlóságot mutat az általános képzés tervezési folyamataival.
4
European pathway for training: Bármely személy által, kortól függetlenül, egy másik uniós tagországban elvégzett, munkához kapcsolódó szakképzés, beleértve a kötelezô gyakornoki idôt is, amely része a képzésének, és számos minôségbiztosítási elôírásnak megfelel. Feltételezi, a „hazai” képzô intézmény és a „fogadó” intézmény közötti megállapodást a képzés tartalmáról, idôtartamáról, szakmai felügyeletérôl.
5
Az 1999/51/EC állásfoglalás értelmében a Bizottság felelôs, a tagországokkal együttmıködve az EUROPASS elôállításáért, mind a 11 uniós nyelven, és elterjesztéséért a tagországok végrehajtásért felelôs szervezetein keresztül. Az EUROPASS formátumát és tartalmát az állásfoglalás melléklete pontosan meghatározza, amely alapján elkészült az EUROPASS tervezete és az ülésen bemutatásra került. Kisebb formai, külsô megjelenési javaslatok hangzottak el az ülésen, amelyek alapján megtörtént az EUROPASS formájának véglegesítése. Az EUROPASS tartalmazza a kiállító adatait, a képzésért felelôs szervezet adatait az adott tagországban, valamint a képzésben résztvevô adatait, a képzés megnevezését, a megszerzett képesítést, a képzés tartalmát és idôtartamát, a mentor adatait. A képzés kapcsolódhat egyaránt diploma, szakképesítés, valamilyen cím megszerzéséhez
14
• A szakképzési programok tartalmi elemeinek széles, de nem teljes köre szervezhetô a kialakult tantárgyi keretekbe. A szakmai képzésben használt ”szakmai ismeretek” vagy ”technológia” olyan gyûjtôtantárgyai az elméleti képzésnek, melyek képesek a szakmai alapozó tantárgyak keretén kívül lévô, de a követelmények teljesítéséhez feltétlenül szükséges ismereteket magukba foglalni. A képzés elôkészítése és szervezése során a tervezés átfogja a jól meghatározott tartalmi elemeket, de - az adott helyzetben, a változásokhoz alkalmazkodva - a nem tantárgyi elemekkel is szükséges differenciáltan foglalkozni. A következô ábra szemlélteti a szakképzési tevékenységnek ki- és bemeneti elemeit:
A szakképzési tevékenység be- és kimeneti elemei
A bemeneti tényezôk - képzési követelmények, központi programok, tankönyvek, képzési infrastruktúra - olyan meghatározóknak tekinthetôk, melyek a képzési tevékenység, s annak tervezése számára az általános kereteket kijelölik. Köztes és interaktív módon változó tartalommal és meghatározásokként vehetô figyelembe a helyi szakképzési program. A tanulószerzôdés kapcsolódása e rendszerben komoly illeszkedési feladatot jelent. Egyértelmûen tisztázni kell az egyes képzési helyszínek célját és funkcióját. A tanmûhely célja a szakmacsoportos/szakmai alapképzés. Torzítja a helyzetet, ha a tanmûhelyben keveredik az oktatás és a vállalkozás. Az oktatási intézményt ne késztessük/kényszerítsük vállalkozásra (hogy legyen bevétele), a vállalkozást pedig arra, hogy oktatás mellett olcsó munkaerôt biztosítson magának. A tanmûhely legyen a szakmai (gyakorlati) alapképzés színtere, a vállalati gyakorlóhely pedig a speciális képzés és a vállalati mûködés megismertetésének, a gyakorlati alkalmazásra való felkészítésnek a színtere. A tanmûhely lehet a szakképzô iskola tanmûhelye, vállalati tanmûhely vagy egy erre szakosodott oktatási vállalkozás tanmûhelye is. A lényeg az, hogy viszonylag nagy volumenben rendelkezzenek az alapképzés alapvetô, többségében stabil, csak hosszabb távon változó eszközállományával, gépparkjával. Egy-egy alapképzô mûhely több szakmát is kiszolgálhat. 15
Ezen tanmûhelyek csak az alapképzés, a széles alapú szakmaképzéshez kapcsolódó csökkentett óraszámú alapozó szakmai gyakorlat színterei legyenek. Ugyanis ezt a feladatot az egyetlen vagy néhány konkrét termék gyártására szakosodott üzem, vállalkozás nem tudja felvállalni. A tanmûhelyek mûszaki-szakmai-infrastrukturális színvonalát rendszeresen ellenôrizni kellene.
4. A tanulószerzôdés fejlôdési lehetôségei A mai fejlôdés kereteit a következô feltételek határozzák meg: • A szakképzési hozzájárulás terhére a gazdálkodó szervezetek 2004. január elsejétôl nemcsak ténylegesen számolhatják el költségeiket, hanem átalány jelleggel is. Ez rendkívüli mértékben leegyszerûsíti az eljárást, hiszen az átalánydíj megtérítése egy igazolás alapján történik. • A vállalkozó által a Munkaerô-piaci Alap képzési alaprészével szemben elszámolható, gyakorlati képzésben tanulószerzôdés kereteiben részesülô tanuló számára adható pénzbeli juttatás mértéke jelentôsen nôtt. Ez a mindenkori minimálbér arányában, a korábbi 30%-ról 50%-ra emelkedett. (Figyelemmel a szakiskolába járó fiatalok helyzetére, ennek az intézkedésnek jelentôs szociális hatása is van.) • Bevezetésre került a képzési alaprésszel szemben elszámolható 10 ezer forintos anyagköltség, melyet a gazdálkodó évente egyszer, tanulónként érvényesíthet. • Az adótörvényekben 1997 óta szabályozott, tanulónként és havonta adható 6.000 forintos adóalap-csökkentés mértéke jelentôsen nôtt. Az új szabályozás alapján 2004-tôl tanulónként és havonta a mindenkori minimálbér 20%-a írható le az adóalapból (2004-ben ez 10.600 forint). • A tanulószerzôdés a jövôben nemcsak a képzés teljes idejére, hanem annak egy részére is köthetô. Ez más szabályozással együtt biztosítja azt, hogy a tanuló az alapkészségeket tanmûhelyi keretek között szerezze meg (ez jelenleg általában iskolai tanmûhelyt jelent), majd ezt követôen tanulószerzôdés keretében a valós életben mélyítse a tanultakat. • Az iskolák normatív támogatása is változott annak érdekében, hogy a tanulókat az alapképzést követôen a gazdasági szférába engedjék ki. Differenciálttá tették a gyakorlati oktatás normatíváját. A változtatás lényege az, , hogy az elsô évben a normatíva 140%-át, a második évben a 60%-át kapják az iskolák. Ez várhatóan ösztönözni fogja az iskolákat arra, hogy alapképzés után a második évben a gyakorlati képzés tanulószerzôdés keretében valósuljon meg. Mindezt tovább fogja erôsíteni az új 20%-os gyakorlati résznormatíva, melyet az iskolafenntartó akkor kap meg, ha a tanuló a gyakorlati képzést tanulószerzôdés keretében a gazdálkodó szervezetnél kapja meg. Ezt a 20%-os gyakorlati rész-normatívát az iskola azért kapja, mert az iskolának a tanulószerzôdéses fiatallal kapcsolatban további feladatai vannak (speciális technológiák megismertetése és gyakoroltatása, vizsgafelkészítés). • A rendszert erôsíti az is, hogy elsôdlegesen a tanulószerzôdéses jogviszony létesítése a cél, s csak a szakképzési törvényben meghatározott esetekben lehet gazdálkodó szervezetekkel megállapodást kötni. • 2005 szeptemberétôl kilenc szakképesítésnél emelkedik a képzési idô. A gazdaság hosszabb ideje kérte, hogy a gyakorlati képzési idô megnövekedjen, tekintettel arra, hogy a 9-10. osztály bevezetésével egy idôben a szakiskolai képzés lényegében kétéves képzési idejûre változott. Folyik az Országos Képzési Jegyzék teljes felülvizsgálata, melyben a szakképesítések a valós igényüknek megfelelô képzési idôvel fognak rendelkezni. 16
Az üzemi képzôhelyek jelenleg a piacgazdasági feltételekre történô szakmai specializáció szinterei, s a következôkkell jellemezhetjük ôket: • életszerû, valós üzemi körülményeket nyújtanak, lehetôvé teszik a munkahelyi tapasztalatok és munkakultúra élesben történô, közvetlen elsajátítását, ezáltal • képesek kiszelektálni a nem megfelelô tudással/hozzáállással/értékrenddel rendelkezôket, a vállalati gyakorlat számára jobban alkalmas, könnyebben érvényesülô szakembereket tudnak kinevelni, alkalmazni; • munkavégzése (amelyre a tanulót is kioktatják) gyakran igen speciális, az adott szakmának csak egy szeletét, egyes részfolyamatait teszi megismerhetôvé a tanulók számára; ugyanez vonatkozik a felszereltségére is: vannak korszerû és korszerûtlen, általános és cél-gépekkel dolgozó üzemek is; • esetenként csak az olcsó munkaerô kihasználásának reményében vállalják a képzést; • oktatói nem feltétlen képzett pedagógusok, még akkor is, ha egyébként elismert szakemberek a tanulóra nem tudnak elég idôt fordítani. Ezen belül külön érdemes kiemelni az ún. „szórványképzést”, ahol egy mesternek - egy többnyire kisméretû, kézmûves cégnél - csak egy-két tanulója van. Itt a cég mérete miatt is sajátos, többnyire igen közvetlen kapcsolat alakulhat ki az oktató (a mester) és a tanuló között. Ezáltal gyakran „kezelhetôkké”, motiváltakká válhatnak a „problémás” gyerekek is. A tanuló egészében ismerheti meg a vállalkozást és a termelés/szolgáltatás teljes folyamatát, a vevôkkel való kapcsolatot és megtapasztalhatja az ezzel kapcsolatos együttmûködési kényszert és felelôsséget is. A méret és az ebbôl adódó specializáltság ugyanakkor be is határolja a megszerezhetô ismereteket. A két, eltérô jellemzôkkel és egyaránt fontos kínálati elemekkel (de gyenge pontokkal is) rendelkezô iskolai és üzemi mûhely abszolutizálása, kizárólagos alkalmazása nyilvánvalóan nem jó megoldás, viszont az eltérô jellemzôk értelemszerûen kínálják a rugalmas és minden igényt kielégítô kombináció lehetôségét. Azaz törekedni kell arra, hogy a tanuló megfelelô alapképzésben részesüljön a tanmûhelyben, ahol megalapozza a szakmai tudását (a szerszámok kezelésének alapjai, az alapanyagok megismerése), amelyre majd a gyakorlati képzés második fázisában, a gazdálkodó szervezethez tartozó gyakorlati képzôhelyen építeni lehet és így a tanuló egy folyamatos és egymásra épülô képzésben venne részt, melynek végén az adott piaci helyzetnek és munkaerô-piaci igénynek megfelelô szakember kezdene dolgozni a sikeres szakmai vizsga után.
5. Következtetések A fejlett iskolarendszerekre jellemzô módon Magyarországon is az iskolarendszerû szakképzésben kezdôdik meg a munka világára történô konkrét felkészítés. Ezért rendkívül fontos, hogy az alapozó funkció, a szakmacsoportok szerinti szakmai elôkészítés a közoktatási rendszerhez harmonikusan illeszkedve valósuljon meg. A piacgazdaságok gyors átalakulási folyamatához alkalmazkodva az iskolai rendszerû szakképzés, különösen a szakközépiskolai képzés súlypontja egyre inkább a késôbbi szakmai specializáció elôkészítésére, s az egyre több munkavállalót a munkaerôpiacon szükségszerûen érintô átképzések megalapozására helyezôdik. Ez a tendencia megkérdôjelezhetetlen, s ezért a gyakorlati oktatás duális jellegû polarizált felfogása - élesen szétválasztva az iskolai általánosan képzô-nevelô szakaszt és a 17
munkahelyeken zajló szakmai felkészítô-specializáló szakaszt - csupán a mai ellentmondások elmélyítése irányába hatnak. Képletesen a „két vitázó fél” egyike sem képes igazát kizárólagosan a másikkal elfogadtatni, s a tényleges vesztes a praktikus tudással nem rendelkezô, alacsonyan motivált „szakképzett” pályakezdô, a minôségi munkaerô utánpótlás hiánnyal szembesülô gazdaság, s az alacsony hatékonyságú szakképzési rendszert a közpénzekbôl finanszírozó társadalom. A jól mûködô gazdasági-társadalmi rendszerekhez hasonló módon a kooperatív modell keretei között kereshetô a konkrét megoldás. Az iskola és a munka világa közötti együttmûködés makro - az oktatáspolitika jogszabályalkotó és finanszírozó - kereteiben és a mikró, vagyis a helyi iskolai és üzemi - megoldásokban rejlik. Ehhez régi beidegzôdéseken kell úrrá lenni, illetve új partnerség keretei között kell és lehet az érintettek között a bizalmat megerôsíteni. A mai nyitott gazdasági rendszerek szintén a kooperáció és a verseny elvére építve próbálják a korszerû tudást a munkafolyamatokba beépíteni. S bár a rutinok minden szakma esetében rendkívül fontosak, azonban az is tény, hogy a tudás szerkezete és mennyisége, s nem utolsó sorban intenzitása az idô függvényében nô. E kihívásra a választ világszerte a képzési idô, s azon belül az általános képzés idôtartamának megnyújtásával igyekszik az oktatási a fiatalok számára biztosítani. Ez kifejezôdik a múlt évben elfogadott magyar oktatási törvénycsomagban is, amely felmenô rendszerben-az általános képzés 18. életévig történô kiterjesztésével, egyre inkább realitássá teheti a késôbbi pályaválasztást és a szakmai specializáló képzést. E változások összhangban vannak az Európai Közösség szakképzés-fejlesztési törekvéseivel. 16 éves korban fejezôdik be, ugyanis a kötelezô általános képzés Dániában, Franciaországban, Hollandiában és az Egyesült Királyságban. Az ellentmondásokat jelzi ugyanakkor, hogy e szakaszhatár 15 éves korban van Görögországban, Írországban és Luxemburgban. A szakképzésbe történô belépés Olaszországban és Portugáliában már 14 éves korban lehetséges. Az elmélet és gyakorlat összhangjának megteremtéséhez a partnerség keretei között az iskolák és a gazdasági szervezetek együttmûködése szükséges. E folyamatban a gazdasági kamarák egy új típusú közvetítô szerepet kaptak a hazai fejlôdés utolsó évtizedében. Az oktatásirányítás sajátos dualitását hozta létre a tanulószerzôdéssel kapcsolatos tanácsadás és adminisztráció kialakulása, mely szükségszerûen elvezet a tervezés-fejlesztés teendôihez, melyek szervezeti alapjai és új keretei napjainkban formálódnak. Valójában a duális szakképzés korszerûsítésének egy olyan fázisába kerülhet a hazai szakképzés, amikor nem a tanuló, illetve az iskola-üzem színterén jelenik meg éles kontraszttal az elmélet és gyakorlat polarizációja, hanem a szervezeti, finanszírozási keretekben a partnerek ésszerû együttmûködése teremt egy a mainál hatékonyabb szinkronitást. Olyat amelyben a tartalmi és szervezeti megoldások sokszínûsége érvényesül, amelyben például alkalmazzák a témacseréket, megteremtve az ismeretszerzés hatékony módszerét, hogy az elmélet elôzze meg a gyakorlatot. Így, több európai ország mintájára tágabb lehetôség nyílna az elméleti és gyakorlati órák, foglalkozások „tömbösítésének” alkalmazására. A Nemzeti Szakképzés-fejlesztési Kezdeményezés stratégiai feladatként fogalmazta meg, hogy feltétlen közelíteni kell egymához a vállalati és iskolai szférát, a következô feltételekkel: • Nyitás az iskola részérôl a munka világa felé: a munka világának, a vállalatok mûködésének megismerése. • Nyitás a vállalat részérôl a képzés felé, bekapcsolódás a képzésbe. • Az elôzôek alapján konkrét együttmûködés a gyakorlati képzésben. 18
Ennek a konkrét együttmûködésnek tartalmi szempontból a szakma gyakorlati fogásainak megismerésére, begyakorlására, készséggé fejlesztésére kell értelemszerûen irányulnia. A tanulónak meg kell ismernie a szakmát és a munkaerôpiacot, a munka világát, annak sajátosságait és elvárásait, az alkalmazkodás lehetôségeit és eszközeit. Olyan tudást, készséget és képességet, illetve önismeretet (önbecsülést) és tartást kell szereznie, amellyel magabiztosan elkezdheti a szakmai életutat, érvényesülni - és ha kell, váltani is - tud a munkaerôpiacon. Mai világunkban a munkaerô szakmai és területi mobilitása az egyén és a vállalatok részérôl egyaránt alapkövetelmény. Ahhoz, hogy a rugalmas és hatékonyabb foglalkoztatás megvalósuljon, a szakma- és foglalkoztatási szerkezet egészének a minôségét kell fejleszteni. A tanulószerzôdés intézménye a hazai munkaerô fejlesztésének egyik kulcskérdése, hiszen a termelési és szolgáltatási folyamatok meghatározó része ahhoz a szakmunkás, illetve szakképzett munkaerôhöz kötôdik, amelynek képzése-nevelése e formához ma még csak részlegesen, a jövôben pedig egyre inkább kapcsolódik. E rendszer folyamatos korszerûsítése gazdasági és társadalmi kérdés egyidôben, ezért pedagógiai, szociológiai és közgazdasági szempontok szerint állandó vizsgálódás tárgya. Ahogy ezt az utóbbi évek sajtóvisszhangja is szemlélteti, e kérdéskör a társadalmi gondolkodásban is egyre inkább jelen van, vagyis nem egy szûken vett gazdasági vagy csupán oktatásszervezési kérdés. Bár e témával az utóbbi években a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara kitüntetetten foglalkozik, javaslatokat fogalmaz meg, illetve kezdeményezéseket tesz, aktív szerepet vállal, azonban nem tekinthetô csupán kamarai problémának mindaz, ami a tanulószerzôdéshez kapcsolódik. Ezért is fontosak és a szélesebb társadalmi-szakmai nyilvánosság számára szólók a következô tanulmányokban, szakmai értékelésekben megfogalmazottak, bemutatva a reálfolyamatokat, elemezve az átalakulás-fejlôdés lényegi jellemzôit. Különösen fontos a tanulószerzôdéssel közvetlenül és közvetve találkozó szervezetek és egyének - szakképzésbe belépô tanuló, gyermeke sorsáért felelôséget viselô szülô, tanulót foglalkoztató-szerzôdô vállalkozókézmûves, iskola, önkormányzat, gazdasági szervezet, oktatásirányító-döntéshozó - számára információt, tényeket és fejlôdési trendeket bemutatni, s ezzel a problémák megoldásában, a fejlesztés-fejlôdés folyamatában orientációt nyújtani.
Bízom abban, hogy e kiadvány e feladatokhoz hasznos segítséget nyújt. Budapest, 2004. július
19
Források 1. Alternative schemes of financing training (Ed. Vladimir Gasskov) International Labour Office, Geneva, 1994. 151 p. 2. A Közép-Magyarországi Régió középtávú szakképzés-fejlesztési terve. Nemzeti Szakképzési Intézet, 2004. 24 p. 3. A gazdálkodó szervezetnél folyó gyakorlati képzés 2002-2003-as tanévben végzett ellenôrzéseinek szakmai elemzése. Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, 2003. 188 p. 4. Jelentés a szakképzés helyzetérôl és fejlesztésének feladatairól az elmúlt év gyakorlati képzôhely ellenôrzésének tükrében. Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, 2003. 133 p. 5. Benedek András: A szakképzés EU-csatlakozásunk. Európai Tükör, 1999. 2-3. szám 117-128. p. 6. Benedek András: Szakképzési politika európai kitekintésben. Gazdasági Kamarák az Eurokonform Szakképzésért. Sokszorosító Hatású Kiadvány, Tanulások - Tapasztalatok. Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara, Szeged. 2000.102-118. p. - Vocational training policy, European survey. Economic Chambers for Euroconform Vocational Training. Multiplying material. 2000. 102-118. p. 7. Benedek András: Európai versenyképességünk a szakképzésben. Szakképzési Szemle, 2004. 2. szám 101-107. p. 8. Benedek András: Változó szakképzés. A magyar szakképzés szerkezetének változásai a XX. század utolsó negyedében. OKKER. 2003. 251 p.
20
BEVEZETÔ A MKIK 2003-ban egy átfogó jelentést készített a szakképzés helyzetérôl, a szakképzés terén megoldandó feladatokról. Ennek az évnek további fontos eseménye volt a szakképzési törvény módosítása, amelynek nyomán megnôtt a kamarák szerepe a szakképzésben. Ebbe a folyamatba illeszkedô, különösen jelentôs változásnak ítéljük azt is, hogy a jogszabály egy rövid átmenetet követôen általánossá teszi a gyakorlati képzésben résztvevô diákokkal a tanulószerzôdéses jogviszony létesítését. Ez a jelentés kifejezetten a tanulószerzôdéses gyakorlati képzés tapasztalatairól szól. Értelemszerûen nem kíván kitérni a szakképzés általános problémáira. Bár a tanulószerzôdések ellenôrzése során ezzel kapcsolatosan is megfogalmazódtak fontos észrevételek a vállalkozók, oktatók, képzôhelyek részérôl, ezek összecsengenek a már hivatkozott átfogó jelentés megállapításaival, ezért úgy gondoljuk, hogy nincs szükség ezek megismétlésére. A jelentés forrását a tanulószerzôdéses képzés ellenôrzésérôl készített beszámolók, jelentések alkották. A területi kamaráknál tanácsadói státuszban lévô munkatársak negyedévente küldenek jelentést a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara felé, az általuk az elmúlt 3 hónap alatt felkeresett cégekrôl, az ott szerzett tapasztalatokról, észrevételekrôl. A szaktanácsadó kollégák látogatásaik során elsôsorban a dokumentációk, a tárgyi és személyi feltételek meglétét, a tanulói juttatások helyzetét vizsgálták. Emellett olyan aktuális információkkal látták el a vállalkozókat, amelyek segítséget nyújthattak számukra egyik oldalról a képzés fejlesztéséhez, másik oldalról a pénzügyi elszámolási rendszer adta lehetôségek kihasználásához, vagy pályázatok útján újabb anyagi erôforrások megszerzéséhez. Általános tapasztalat, hogy a gazdálkodók segítôen álltak a látogatásokhoz. Természetesen ehhez az kellett, hogy a vállalkozók is tisztán lássák a látogatás célját, a kamara segítô szándékát, és bízzanak abban, hogy a látogatások pozitív változásokat hoznak magukkal. A tanácsadó mindenesetben hangsúlyozza a bemutatkozáskor, hogy a látogatás a szakképzés olyan hiányosságain próbál javítani, amely - hosszú távon - érdeke a gyakorlati képzônek és a tanulónak is, illetve törvényszerûségével, magas szakmai színvonalával javítja a vállalkozó munkaerôpiaci pozícióját, hírnevét, utánpótlási lehetôségét is. Csak ritkán fordult elô, hogy egy vállalkozó a szó szoros értelmében „ellenôrzésként” fogta fel a látogatást, de idôvel ezt is sikerült feloldani. A tanuló a tanmûhelyen kívüli gyakorlatot együttmûködési megállapodás vagy tanulószerzôdés alapján végezheti. Az együttmûködési megállapodást az iskola köti a gazdálkodó szervezettel, és a tanulókat az iskola helyezi ki gyakorlati oktatásra a cégekhez. Ezzel szemben a tanulószerzôdést a gazdálkodó szervezet köti a tanulóval, tehát ôk döntenek a gyakorlati képzés helyérôl. A szakelméleti oktatást biztosító iskola pedig köteles a tanulót felvenni, ha az adott tanuló egyébként megfelel a felvételi követelményeknek.
21
A tanulószerzôdés természetesen csak a tanulói jogviszonyra vonatkozik: a szakképesítés megszerzését követôen a tanulónak nem jelent munkavállalási kötelezettséget a gazdálkodó szervezetnél, és a gazdálkodó szervezetet sem kötelezi a munkaviszony létesítésére. Mit kínál a tanulószerzôdés az együttmûködési megállapodással szemben? Most elôször a „formai” jegyeket tekintjük át1, a tapasztalatokra és értékelésre a következôkben térünk ki részletesebben. A tanulószerzôdés alapján a gazdálkodó szervezet a tanuló részére pénzbeli juttatást köteles fizetni. A tanuló pénzbeli juttatásának havi mértéke a szakképzési évfolyam elsô félévében függetlenül az elméleti, illetôleg a gyakorlati képzési napok számától - a kötelezô legkisebb munkabér legalább tizenöt százaléka. A tanulmányi kötelezettségének eredményesen eleget tett tanuló pénzbeli juttatásának mértékét a szakképzési évfolyam második, illetôleg további féléveiben - a tanuló tanulmányi elômenetelét és szorgalmát is figyelembe véve - az elôzô félévben nyújtott pénzbeli juttatás havi összegének legalább tíz százalékával kell emelni.2 Ezen értékektôl csak fölfelé lehet eltérni. Elégtelen tanulmányi eredmény esetén az elôzô félévi díjazás jár. A pénzbeli juttatás a tanulót a táppénzre jogosultság kivételével a képzés teljes idôtartamára megilleti, ideértve a tanulónak járó oktatási szünet idôtartamát is. A tanuló pénzbeli juttatását utólag, a munkajogi szabályok figyelembe vételével kell kifizetni. A tanuló bruttó juttatásából le kell vonni a 4 % egészségbiztosítási járulékot és a 8,5 % nyugdíjjárulékot (magán nyugdíjpénztár 8 %, TB 0,5 %). A kötelezô mértéket meghaladó részbôl személyi jövedelemadó elôleget kell vonni, illetve az adót meg kell fizetni. A gazdálkodó szervezet 29 % társadalombiztosítási járulék megfizetésére kötelezett. A tanulók részére biztosítandó többi juttatásról a szakképzésrôl szóló törvény IV. fejezete és a 4/2002. (II.26.) OM rendelet rendelkezik. A rendelet 3. §-a a tanuló számára biztosítandó kedvezményes étkeztetést szabályozza, mely szerint a képzô hozzájárulása nem lehet kevesebb a tanuló esetében sem, mint a dolgozói esetében. A rendelet 4. §-a a tanuló számára biztosítandó útiköltség-térítésrôl megállapítja, hogy a tanuló számára akkor kell útiköltség-térítést fizetni, ha a gyakorlati képzés, ill. a vizsgáztatás nem egy helységben van a szakképzô iskolával. A jogszabályok alapján a tanuló számára szükséges biztosítani továbbá: • Védôeszközöket /egyéni és csoportos/ • Tisztálkodási eszközöket • Munkaruhát • Orvosi alkalmassági vizsgálatot (foglalkozás egészségügyi orvosi szolgálatnál, üzemorvosnál, nem azonos az iskolaorvosi vizsgálattal) • Felelôsségbiztosítást /1993. évi LXXIX. tv. A közoktatásról 11.§ (5)/ • Munkavédelmi oktatást 1
Ld. a szakképzésrôl szóló 1993. évi LXXVI. törvény negyedik rész III. és IV. fejezete.
2
A kötelezô adóterhet nem viselô juttatás 2004. január 1-tôl: A szakképzés elsô félévében 7.950 Ft, a második félévében 8.745 Ft, a harmadik félévben 9.619 Ft, a negyedik félévben 10.581 Ft. (A további félévekben is 10 % a növekedés mértéke.)
22
A gazdálkodó szervezet a szakképzô iskolai tanulóval kötött - jogszabályban meghatározott - tanulószerzôdés alapján folytatott gyakorlati képzés esetén minden megkezdett hónap után tanulónként havonta a minimálbér 20%-ával csökkentheti az adóalapját (az iskolával kötött együttmûködési megállapodás esetében a minimálbér 12%-ával). Mi számolható el a szakképzési hozzájárulás terhére? Az a hozzájárulásra kötelezett, aki gyakorlati képzés szervezésével teljesíti hozzájárulási kötelezettségét a gyakorlati képzés szervezésére irányuló elsô együttmûködési megállapodás vagy tanulószerzôdés megkötését követô 30 napon belül köteles az Oktatási Minisztérium Alapkezelô Igazgatóságán bejelentkezni. A tanulószerzôdés alapján a szakképzési hozzájárulás terhére elszámolható /az Oktatási Minisztérium Alapkezelô Igazgatóságához történt bejelentkezést követôen/: • a kifizetett díjazás legfeljebb a kötelezô legkisebb munkabér (minimálbér) 50 %-áig és az ezt terhelô társadalombiztosítási járulék (29 %), • a tanulónak kötelezôen járó munkaruha, egyéni védôfelszerelés és védôeszköz, tisztálkodási eszköz, kedvezményes étkeztetés, a tanuló javára megkötött kötelezô felelôsségbiztosítás, valamint a tanuló rendszeres orvosi vizsgálatáról való gondoskodás költsége, • anyagköltség számlával igazoltan, tanulónként évente a minimálbér 20 %-ának mértékéig, • a gyakorlati vagy szakoktató díjazása a 2003. évi LXXVI. törvény l. számú melléklete szerint, valamint a törvény 4.§ (2) bekezdésében felsoroltak. /Az OM Alapkezelô Igazgatósághoz történô bejelentkezéshez szükséges dokumentumok: • bejelentkezési nyomtatvány • létszám adatlap • tanulószerzôdés eredeti példánya • egyéni vállalkozói igazolvány másolata • 30 napnál nem régebbi cégkivonat - társas vállalkozás esetén • APEH bejelentô másolata. A másolatokon a lap szélére szükséges ráírni, hogy az eredetivel mindenben megegyezô másolat, és aláírni, - ami kiváltható a közjegyzô által készített másolattal./ A következô oldalon látható tábla szemléletes összeállítást közöl a tanulóknak járó juttatásokról, illetve ezen belül a tanulószerzôdés és az együttmûködési megállapodás alapján adandó juttatások közötti eltérésekrôl.
23
A szakképzés tanulóinak a tanulószerzôdés, illetve az együttmûködési megállapodás alapján járó juttatások Tanulószerzôdés alapján
Együttmûködési megállapodás alapján adandó tanulói juttatások
Egységesen kötelezô juttatások Kedvezményes étkeztetés1 A gyakorlati képzési napokon egyszeri kedvezményes étkezés vagy étkezési költségeihez természetbeni hozzájárulás kell biztosítani, ez nem lehet kevesebb a dolgozóknak juttatott étkezési hozzájárulás adómentes összegénél (idôarányosan!). Útiköltség-térítés1 Ha a gyakorlati képzés, szakmai vizsgáztatás, javító és pótvizsga, tanulmányi verseny nem az állandó képzési helyen valósul meg, akkor a tanulót utazási költségtérítés vagy a gyakorlati képzést szervezô által használatos eszközökön történô térítésmentes utaztatás illeti meg. Munkaruha1 A gyakorlati képzés idejére munkaruhát kell biztosítani. A munkaruha kihordási ideje két év. A gyakorlati képzési napok arányát figyelembe véve rövidebb kihordási idôt is meg lehet határozni. Egyéb juttatások1 Az adott munkakörnek megfelelôen tisztálkodási eszköz, védôital, védôeszköz illeti meg a tanulót. Felelôsségbiztosítás2 A tanuló nevére kötendô, a tanuló által a gyakorlati képzés során a képzôhely eszközében, berendezésében, illetve harmadik személynek okozott kár esetén térít. Pénzbeli juttatás1, 3 A kötelezô legkisebb munkabér legalább 15 %-a • Havonta a kötelezô legkisebb munkabér legalább 15 %-a • A képzési napok számától függetlenül a teljes képzési idôre adandó • Eredményes félévzáráskor 10%-os emelés • A kötelezô minimum mértékéig adómentes • Biztosított jogviszony, táppénzre jogosult, szolgálati idôbe beszámít
• A szorgalmi idôre nem kötelezô, csak adható, a Szakképzési hozzájárulás terhére nem számolható el, csak költségként írható le • A szorgalmi idô befejezését követô összefüggô szakmai gyakorlat idejére adandó ugyan-olyan mértékben, mint a tanulószerzôdés esetén (a minimálbér 15 %-a) • A kötelezô minimum mértékéig adómentes • Nem biztosított jogviszony, táppénzre nem jogosult, a szolgálati idôbe nem számít bele
1
4/2002. OM rendelet az iskolai rendszerû szakképzésben részt vevô tanulók juttatásairól
2
1993.évi LXXIX. törvény a közoktatásról 11.§ (5)
3
1993.évi LXXVI. törvény a szakképzésrôl 44.§
24
1. A TANULÓSZERZÔDÉSES GYAKORLATI KÉPZÉS NAGYSÁGRENDJE ÉS JELLEMZÔI A STATISZTIKAI ADATOK ALAPJÁN A következôkben csak a kamarai, tanulószerzôdéses adatok bemutatására szorítkozunk. Ennek praktikus oka egyrészt az, hogy a közelmúltban jelent meg egy átfogó kamarai jelentés a szakképzés egészérôl, amit - bár ma is, és a mostani témakörben is idôszerû - felesleges lenne megismételni. Másrészt azt is elôre kell bocsátani, hogy a kamarai regisztrációban csak a tanulószerzôdések szerepelnek, az együttmûködési megállapodás keretében tanulókról nincsenek pontos, teljeskörû megyei bontású adataink. (A látogatási adatlap csak a tanulószerzôdéssel oktatott tanulókra, szakmákra kérdez rá, így a meglátogatott intézmények, vállalkozások körében sincs teljes körû képünk az együttmûködési megállapodással képzett tanulói létszámról.) Sajnos az üzemi/gyakorlati képzés vizsgálata során a KSH területi adataira sem támaszkodhatunk, mert azok is más dimenziót fognak át. Megadják a 11. és magasabb évfolyamokon a szakiskolákban tanulók számát, de ez számunkra nehezen értelmezhetô és hasznosítható, vagyis nem pontosan az a kör, amelyet vizsgálni kívánunk. Ezek az adatok tartalmaznak olyan tanulókat is, amelyek a jelenlegi vizsgálati körön kívül esnek, esetleg nincs is ilyen jellegû gyakorlati képzésük. Ezért ebben a jelentésben egyelôre - tágabb kitekintés, összehasonlítás nélkül - „csak” a tanulószerzôdéses gyakorlati képzésre koncentrálunk. (Ez a dilemma remélhetôleg már a közeljövôben feloldódik majd, ha elkészül a szakképzés új kamarai adatbázisa, informatikai rendszere, illetve megteremtôdnek a kamarák számára a szakképzéssel kapcsolatos adatgyûjtés jogi, intézményi, finanszírozási stb. feltételei.) A következôkben egyrészt a tanulószerzôdéses képzés kamarai regisztrációban szereplô összesített adatait, ill. külön a látogatások adatait tekintjük át. Megnézzük a képzésben résztvevô vállalkozások (a képzôhelyek) számát, ezek megoszlását és változását, valamint a tanulószerzôdés keretében tanulók számát és ezek változását. Másrészt bemutatjuk az ellenôrzés adatait: milyen képzôhelyeket látogattak meg a kamarai tanácsadók, és ennek során hány tanulót érintettek a látogatások. Arra is fel kell hívnunk a figyelmet, hogy az egész és a rész (az összes tanulószerzôdéses képzés és a meglátogatott képzôhelyek) adatai közvetlen nem hasonlíthatók össze, nem feleltethetôk meg egymásnak. A látogatásra kijelölt képzôhely meghatározása, kiválasztása ebbôl a szempontból - többé-kevésbé véletlenszerûen alakul, ezért a látogatások eredményeként összeállított (és a következôkben részletesebben is bemutatott) adatsorok nem feltétlen jelentik a tanulószerzôdéses képzés egészének pontos és reprezentatív mintáját. (A látogatandó helyek kiválasztását nem a reprezentativitási követelmények betartása, hanem más szakmai szempontok vezérlik, elsôsorban az, hogy hol van szükség a kamarai kontrollra, illetve támogatásra). Ezt a következtetések levonása során feltétlen szem elôtt kell tartani. A részletes feldolgozási táblákat a mellékletben adjuk meg. A következôkben elsôsorban az összkép felvázolására és az alapvetô következtetések levonására törekszünk. 25
1.1 A tanulószerzôdéses képzés és képzôhelyek
A tanulószerzôdéses képzés az iskola és a képzôhely közötti együttmûködési megállapodás alternatívája (versenytársa). Részben elméleti megfontolások, részben gyakorlati tapasztalatok alapján többféle szempont, tényezô fogalmazódott meg az elmúlt idôszakban arra vonatkozóan, hogy milyen tényezôk alakítják ezt a kapcsolatrendszert, melyek azok a szituációk, amelyek szükségesek (kedvezôek) a tanulószerzôdéses képzés elterjesztéséhez. Elôzetesen két tényezôcsoportot érdemes elhatárolni: elôször és alapvetôen a gazdaság és a munkaerôpiac állapota az, amelyik sokszínû, de egyértelmûen meghatározó befolyást gyakorol a képzésben szereplôk döntéseire. Ezek közül minden bizonnyal a következôk tekinthetôk a legfontosabbaknak: • Ahol a gazdaság dinamikusan nô, és ennek is köszönhetôen munkaerôhiány lép fel egyes szakmákban, ott a cégek sokkal inkább hajlandók többet is áldozni a képzésre. • Ahol több a kis/közepes méretû, hagyományosabb profilú, hazai tulajdonú cég, ott a szervezeti kultúra alapján is erôsebb az affinitás a tudás továbbadására, a tanulók képzésére. • Ahol a szervezeti (vezetési) kultúra az elérhetô haszon ellenében elfogadja a szükséges személyi, idô- és pénzbeli ráfordításokat, ott van esély; ahol viszont nem, ott a kedvezô feltételek mellett sem alakul ki a tanulószerzôdéses képzés gyakorlata. • Ahol egy cég a helyi/szakmai részpiacon domináns szerepet képes betölteni, ott számára általában nincs komoly értéke a tanulószerzôdésnek, ezért nem törekszik annak bevezetésére, kiterjesztésére. (A cég enélkül is hozzájut a szükséges munkaerôhöz, nem tekinti jelentôsnek a szakképzési hozzájáruláshoz kapcsolódó megtakarítási lehetôséget, a cég imázsát érdemben nem befolyásolja a tanulószerzôdéses képzés megléte vagy hiánya). • Ahol erôs és hagyományos a kapcsolat a vállalkozás és az iskola között, például a szakképzési hozzájárulás átengedésén keresztül is, ott az érintettek az együttmûködési megállapodást preferálják, mert ezen keresztül jut az iskola nagyobb forráshoz, és a cég olcsó munkaerôhöz. • Ahol az adott cég a helyi munkaerôpiacon nem elég erôs ahhoz, hogy domináns, meghatározó szerepet töltsön be, ott nagyobb az esély arra, hogy ezt a hátrányt (a gyengébb munkaerôpiaci pozíciót, vonzerôt) épp a tanulószerzôdéses képzéssel próbálja meg kompenzálni (viszonylag olcsó munkaerô és utánpótlási bázis). Mindezek persze egy igen összetett tényezô-csoportot alkotnak: a gyakorlati adatok mindezeket fontosnak és valóságos befolyásoló tényezôknek mutatják, ugyanakkor azt is tudatosítják, hogy önmagában, egyedül egyik tényezô sem képes abszolút befolyást gyakorolni a szakképzési, gyakorlati képzési folyamatokra. Második, de megítélésünk szerint mégis fontos tényezôcsoport ennek a piacnak a „külsô” befolyásoló rendszere: • Egyrészt a szabályozási környezetet kell kiemelnünk: a központi szabályozás meghatározott elôírásokat fogalmaz meg mind az igénybe vehetô kedvezmények mértékére, mind azok módjára, elszámolási feltételeire vonatkozóan. Egyes szervezeti és/vagy tevékenységi típusoknak ez kedvezô, vagyis élénkíti a tanulószerzôdéses képzést, másoknak nem ilyen kedvezô (mert nem tud élni a kedvezményekkel, túlzott adminisztrációs igényt támaszt, nem térülnek meg a ráfordítások stb.). 26
• Másrészt a közvetlen szervezeti/intézményi környezet az, amelyik érdemi hatást képes kifejteni. Ahol a közvetlen érintettek saját érdekei találkoznak, ott értelemszerûen kedvezô feltételek alakulnak ki, ahol viszont ütközik pl. az iskola és a vállalkozás érdeke, ott sokkal kisebb az esély a tanulószerzôdéses képzésre. Ahol a Kamara kellô emberi, szakmai és fizikai, pénzügyi erôforrásokkal rendelkezik a tanulószerzôdéses képzés megismertetésére, az ellenérzések feloldására, ott szélesebb körben van esély a tanulószerzôdés alkalmazására, ennek hiányában viszont kevés az esély a tanulószerzôdéses forma szélesebb körû elterjesztésére. A következôk majd konkrétabban is igazolják, hogy ezek (is) valóban jelentôs befolyásoló szerepet játszanak a tanulószerzôdéses képzés elterjedésében.
1.1.1 A tanulószerzôdéses képzôhelyek kiterjedése és változása A tanulószerzôdéses képzôhelyek területi eloszlása, nagyságrendje messze nem egyenletes (függetlenül attól is, hogy maguk a megyék, a régiók sem azonos nagyságrendûek). /Ld. 1. sz. melléklet./ Az elôzôekben is vázolt hatások eredôjeként • vannak olyan megyék, ahol csak néhány tucat ilyen képzôhely található (pl. Heves, Nógrád megye 32-33 ilyen képzôhellyel rendelkezik), • de olyan is, ahol ez több százas nagyságrendet képvisel (pl. Budapest 251, SzabolcsSzatmár-Bereg megye 331, Veszprém megye 394 tanulószerzôdéses képzôhely). A másik, feltétlen kiemelendô jellegzetesség a képzôhelyek számának folyamatos és dinamikus növekedése. /Ld. 1. sz. tábla./ A tanulószerzôdéses képzôhelyek számának változása, 2001-2003 1. tábla Régió Közép-Magyarország Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld Összesen
2001-2002 db
2002-2003 db
2003-2004 db
2003/2001 %
381 415 143 152 75 206 254
416 491 258 240 124 301 330
434 596 315 321 118 451 447
113,9 143,6 220,3 211,2 157,3 218,9 176,0
1626
2160
2682
164,9
A 2001. évi területi eloszlás sajátos, és pusztán gazdasági tényezôkkel nehezen indokolható képet mutatott: az alapvetô csomópontokat az ország középsô és alföldi régiói alkották (Közép-Magyarország, Közép-Dunántúl, Észak-Alföld, Dél-Alföld). A következô két évben az Észak-Alföld-i régió változatlanul nagy dinamikát mutatott, megduplázta a képzôhelyek számát. Ehhez hasonló eredményt ért el a Nyugat- és Dél-Dunántúl-i régió is. Mindez végsô soron a kiegyenlítôdést, de részben - elsôsorban az Észak-Magyarország-i régió rovására - a polarizálódást, lemaradást is magával hozta. /Ld. 1. sz. ábra./ 27
A tanulószerzôdéssel oktató képzôhelyek száma 1. ábra
3000 2500 2000
2001-2002
1500 1000
2003-2004
500
n ze Ö ss
-A él D
kA
És
za
És
za
se
ld lfö
ld lfö
zá rs ro ya kM ag
-D él D
tD ga yu N
g
l tú un
án un
un -D ép Kö z
án
tú
tú án
zá rs ro ya -M ag ép Kö z
l
l
g
0
A tanulószerzôdéses képzôhelyek száma az ezredfordulót követôen csak négy megyében és a fôvárosban haladta meg a százas nagyságrendet, 2003/2004-re viszont már a megyék fele ebbe a kategóriába tartozik. /Ld. 1. sz. melléklet./ Az országos átlagban is évi 25-30%-os, egyes megyékben és régiókban a kétszeresre ugrást is meghaladó növekedés /ld. 2. sz. melléklet/ mindenképpen kiemelkedô és elismerésre méltó, azt mutatja, hogy a tanulószerzôdéses képzés szilárd bázisokat alakított ki az ország egészében. Jelzi egyúttal azt is visszautalva a korábban említett befolyásoló tényezôkre is - hogy összességében eredményes volt a tanulószerzôdéses képzés elterjesztésére irányuló kamarai erôfeszítés (tájékoztatás, tanácsadás, ellenôrzés, szolgáltatás).
1.1.2 A tanulószerzôdéses képzôhelyek jellemzôi Kik (milyen gazdálkodói szervezetek) vállalkoznak tanulószerzôdéses képzésre? A képzôhelyek jellegzetességeit két alapvetô ismérv, a tulajdonosi struktúra és a szervezeti forma alapján vizsgáltuk.3 A tanulószerzôdéses képzôhelyek tulajdonosi struktúrája meglehetôsen egyszerû és egysíkú: abban a hazai tulajdonú vállalkozások dominálnak. /Ld. 3. sz. melléklet./ Ez nem is igényel részletesebb számításokat: nagyságrendileg a elmúlt években a tanulószerzôdéses képzôhelyek mintegy 96%-a volt kizárólag hazai tulajdonú és mindössze 2-2%-a vegyes, illetve kizárólag külföldi tulajdonú. Ezen belül a szóródás sem jelentôs. Van, ahol kizárólagos a hazai tulajdon (Heves, Békés), vagy abszolút minimális a külföldi és vegyes tulajdonú cégek aránya (egész Budapesten 6-8 ilyen vállalkozás található; Fejér, Komárom, Tolna, Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun megyékben is 3-4 ilyen vállalkozás akad). Viszonylag érzékelhetô nem-hazai tulajdonú szerepvállalás Pest, Vas és Csongrád megyében, illetve Közép-Magyarországon, Nyugat-Dunántúlon és a Dél-Alföldön tapasztalható, de ez sem jelent komolyabb nagyságrendet. 3
Ennél részletesebb elemzés (ide értve pl. a tanulószerzôdéses képzést támogató vagy elutasító vállalati kultúrát, stratégiai célokat, vezetôi és oktatói mentalitást, technológiai sajátosságokat stb.) csak külön felmérés alapján lenne lehetséges.
28
Az elmúlt években tapasztalható változás sem hozott ebben áttörést. Bár a vegyes és kizárólag külföldi tulajdonú képzôhelyek számának növekedési üteme meghaladja a hazai tulajdonú cégek növekedési rátáját, a bázis (a képzôhelyek száma) olyan alacsony volt, hogy a változás sem jelent érzékelhetô átalakulást. Inkább stagnálásról, mint átrendezôdésrôl tanúskodnak a számok. Mindez azt jelenti, hogy a tanulószerzôdéses képzés a külföldi tulajdonú cégek számára egyáltalán nem vonzó. Ezt a megállapítást a csak igen kevés kivétel inkább erôsíti, mint cáfolja. Ez még akkor is igaz, ha a külföldi tulajdonú cégek tulajdonosai „otthon” egy inkább a tanulóképzést támogató kultúrában nôhettek fel. Félô, hogy - és ezt más vizsgálatok is alátámasztják - az áttelepülô tulajdonosok jelentôs része más normákat, értékrendet követ a „hazai” és a „külföldi” cégei esetén. A tanulószerzôdéses képzésbôl is inkább csak a kötöttségeket és a költség-többletet emelik ki, és amíg találnak „olcsóbb” megoldást - pl. az együttmûködési megállapodás keretében -, addig nem váltanak át a tanulószerzôdésre. Vizsgálatunk másik kiemelt dimenziója a tanulószerzôdéses képzôhely szervezeti formája. Ezt nemcsak önmagában (mint szervezeti formát) tartjuk érdekesnek, hanem abból a szempontból is, hogy a szervezeti formán keresztül a vállalati méretre is következtethetünk. (A vállalkozás nagyságrendje és szervezeti típusa között természetesen nincs automatikus és determinisztikus kapcsolat, de a gyakorlatban, a nagy számok törvénye alapján mégis igazolható egyfajta összefüggés ezek között.) A 4. sz. melléklet adataiból jól látható, hogy nagyobb számú tanulószerzôdéses képzést folytató részvénytársaság (a „nagyobb szám”-nál a 10 fölöttiekkel is megelégedtünk) csak Budapesten, Veszprém, Vas, Békés és Csongrád megyében található. A betéti társaságoknál is többé-kevésbé hasonló a helyzet: 20-nál több bt csak Budapesten, Pest, Veszprém, Zala, Szabolcs és Békés megyében vesz részt a tanulószerzôdéses képzésben. Ezzel szemben - a mi szempontunkból - „tipikus” szervezeti formának tekinthetjük a jogi személyiségû gazdasági társaságok körében a korlátolt felelôsségû társaságot, a jogi személyiséggel nem rendelkezô gazdálkodó szervezetek közül pedig az egyéni vállalkozást. Ezek nemcsak nagyságrendjükkel, hanem dinamikájukkal is kiemelkednek: 2001 és 2003 között a kft-k száma 561-rôl 886-ra, az egyéni vállalkozások száma 598-ról 1200-ra emelkedett. /Ld. 2. sz. tábla./ A tanulószerzôdéses képzést végzô gazdálkodók megoszlása szervezeti típusuk szerint (összesen = 100,0%)
2. tábla
Régió Közép-Magyarország Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld Összesen
2001-2002 Bt Ev
Rt
Kft
15,2 5,8 10,5 5,9 20,0 7,3 9,1
42,3 22,4 21,0 40,1 40,0 20,9 56,3
13,4 12,0 7,0 12,5 9,3 12,6 6,7
20,5 52,5 32,2 40,8 28,0 53,4 24,8
9,8
34,5
11,1
36,8
E
2003-2004 Bt Ev
Rt
Kft
E
8,7 7,2 29,4 0,7 2,7 5,8 3,1
14,7 6,4 8,9 6,2 16,1 4,4 6,3
39,6 29,2 39,0 38,0 30,5 21,1 36,7
12,7 8,1 12,7 12,1 10,2 10,6 7,4
22,6 53,2 36,8 42,4 42,4 60,8 46,8
10,4 3,2 2,5 1,2 0,8 3,1 2,9
7,9
8,1
33,0
10,3
44,7
3,9
Rt = részvénytársaság, Kft = korlátolt felelôsségû társaság, Bt = betéti társaság, Ev = egyéni vállalkozó, E = egyéb szervezeti forma
29
Bár a gazdálkodó szervezetek egyébként sem arányosan oszlanak meg az egyes szervezeti típusok között, ezek az adatok mindenképpen a korlátolt felelôsségû társaságok és egyéni vállalkozások - bizonyos mértékig, fôleg az utóbbiak esetében talán meglepô - felülreprezentáltságát mutatják. /Ld. 2. sz. ábra./ A tanulószerzôdéssel oktató képzôhelyek megoszlása (%) a szervezeti forma alapján (2003-2004) 3,9
2. ábra
8,1
részvénytársaság
korlátolt felelôsségû társaság 33,0 44,7
betéti társaság egyéni vállalkozó
10,3
egyéb szervezeti forma
Arra vonatkozóan nincs egyértelmû és számszerûen alátámasztható vizsgálati eredményünk, hogy miért éppen ez a két szervezeti forma lett a leggyakoribb. Valószínûsíthetjük ugyanakkor, hogy minden bizonnyal a vállalati méret és a szervezeti rugalmasság szól a korlátolt felelôsségû társaság mellett a részvénytársaságokkal szemben. Az Rt inkább a nagyobb méretû termelô és szolgáltató vállalkozások cégformája. Ezek jelentôs része külföldi tulajdonossal (is) rendelkezik - ami az elôzôekben bemutatott eredmények szerint nem kedvez a tanulószerzôdéses képzésnek -, vagy sok kis-tulajdonosa (is) van. Igen gyakran „túl nagyok”, és másfajta cég-filozófiát követnek ezért sem fogadnak általában tanulókat. A másik csomópontot az egyéni vállalkozások jelentik. Ezek tipikus kisvállalkozások. Az egyéni vállalkozó általában a „hagyományos” ipart ûzi (vagy ilyen jellegû szolgáltatást nyújt), szívósan küzd a megélhetésért, keresi az érvényesülési lehetôségeket, de nem akar „nagy” céggé válni, sôt társtulajdonost sem kíván maga mellé, társasággá sem akar alakulni. A szakmunkásképzésben szívesen fogad néhány (nem sok) tanulót, így a szórványképzéseknek is fontos bázisa. Tapasztalataink szerint fontos motivációt jelent ebben a körben a szakmai presztizs mellett a kedvezmények kihasználása is (olcsó munkaerô, támogatási lehetôségek megszerzése). A 4. sz. melléklet adatai azt jelzik, hogy vannak olyan megyék, amelyekben kifejezetten dominálnak az egyéni vállalkozások (Fejér, Gyôr-Moson-Sopron, Somogy, Heves, Békés, Csongrád), de a többi megyében is viszonylag magas az egyéni vállalkozások aránya.
1.1.3 A tanulószerzôdés keretében tanulók A tanulószerzôdés keretében képzett tanulók száma /ld. 5. sz. melléklet/ részben a képzôhelyeknél már említett differenciálódást mutatja, de természetesen felnagyítva, szélesebb intervallumban szóródva. Valamint itt is elôre kell bocsátani, hogy ennek formálódásában nem látható egyértelmû regionalitásbeli, gazdasági fejlettségbeli rendezô elv. A tanulószerzôdéses képzésben részt vevô diákok száma alapján a megyék 5 nagy csoportba sorolhatók: 30
AA: A: B:
3000 fölött 1000 fölött 800-1000 között
C: D:
500-800 között 500 alatt
Budapest Veszprém, Tolna, Csongrád Gyôr-Moson-Sopron, Borsod-Abaúj-Zemplén, Szolnok, Szabolcs-Szatmár, Bács-Kiskun Fejér, Vas, Baranya, Somogy, Hajdú-Bihar, Békés Pest, Komárom, Zala, Heves, Nógrád
A nagyságrendi különbségek mellett és ellenére a tanulószerzôdésbe bevont tanulók száma összességében igen jelentôsen emelkedett az elmúlt két évben: az elôzô tanévhez viszonyítva a 2002/2003-as tanévben 22,6%-kal, a 2003/2004-es tanévben 17,9%-kal, együttesen a két év alatt 44,5%-kal. /Ld. 3. sz. tábla, 6. sz. melléklet./ Ez elég egyértelmûen mutatja a tanulószerzôdéses képzés egyre szélesebb körû elfogadottságát, elterjedtségét. A tanulószerzôdéssel tanulók száma 3. tábla Megye, régió Budapest Pest megye Közép-Magyarország Fejér megyei KIK Dunaújvárosi KIK Fejér megye összesen Komárom-Esztergom megye Veszprém megye Közép-Dunántúl Gyôr-Moson-Sopron megyei KIK Soproni KIK Gyôr-Moson-Sopron megye össz. Vas megye Zala megyei KIK Nagykanizsai KIK Zala megye összesen Nyugat-Dunántúl Baranya megye Somogy megye Tolna megye Dél-Dunántúl Borsod-Abaúj-Zemplén megye Heves megye Nógrád megye Észak-Magyarország Hajdú-Bihar megye Jász-Nagykun-Szolnok megye Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Észak-Alföld Bács-Kiskun megye Békés megye Csongrád megye Dél-Alföld Összesen
2001-2002 fô
2002-2003 fö
2003-2004 fö
2003/2001 %
3030 236 3266 328 60 388 117 949 1454 420 0 420 390 302 0 302 1112 370 261 1264 1895 470 170 192 832 132 785 352 1269 524 288 1107 1919
3132 326 3458 387 82 469 150 1078 1697 620 31 651 465 403 8 411 1527 587 349 1329 2265 755 219 192 1166 512 763 587 1862 658 420 1351 2429
3112 463 3575 359 218 577 215 1273 2101 830 27 857 565 402 17 419 1841 616 567 1403 2586 842 292 235 1369 688 821 853 2362 997 558 1623 3178
102,7 196,2 109,5 109,5 363,3 148,7 183,8 134,1 144,5 197,6 … 204,0 144,9 133,1 … 138,7 165,6 166,5 217,2 111,0 136,5 179,1 171,8 122,4 164,5 521,2 104,6 242,3 186,1 190,3 193,8 146,6 165,6
11747
14404
16976
144,5
31
A tanulók számának alakulása nem követi pontosan a képzôhelyek számának - korábban bemutatott - változását, és többé-kevésbé egyértelmûen a kiegyenlítôdés irányába mutat. /3. sz. ábra./ Az egyes megyék és régiók eltérô fejlôdési pályát futottak (futnak) be. A számokból az olvasható ki, hogy ahol korábban kezdték a tanulószerzôdéses képzés megszervezését, és ennek részeként elôbb állt fel a szükséges infrastruktúra és személyi háttér, ott már a 2001/2002-es tanévben is viszonylag magas volt a tanulószerzôdések száma. A magas bázis következtében a következô években viszont csak kisebb növekedést lehetett elérni. Máshol alacsonyabb volt a 2001. évi bázis, viszont ebbôl kiindulva dinamikusabb növekedést sikerült elérni a következô években. A tanulószerzôdéssel tanulók számának változása (fô) 3. ábra
18000 16000 14000 12000
2001-2002
10000 8000
2003-2004
6000 4000 2000
se
ld Ö
ss
ze
lfö -A él D
za
És
za
k-
És
ag M
k-
ya
A
ro
lfö
rs
ld
zá
tú án un
n
g
l
l -D él D
yu N
Kö
zé
ga
t-
p-
D
D
un
un
án
án
rs ro ya ag M pKö
zé
tú
tú
zá
l
g
0
Egy képzôhelyen átlagosan 6-7 tanulószerzôdéses tanuló képzése folyik. /Ld. 7. sz. melléklet./ Ugyanakkor ebben is elég nagy a szórás megyei szinten (amit nem kívánunk most sem pro, sem kontra értékelni, mert nyilvánvalóan mindegyiknek megvan a maga elônye és hátránya.). A nagyságrendek alapján itt is öt csoport különíthetô el: A:
2-3 tanuló/képzôhely
Pest, Fejér m. KIK, Veszprém, Sopron, Nagykanizsa, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Békés
B:
4-6 tanuló/képzôhely
Komárom-Esztergom, Gyôr-Moson-Sopron m. KIK., Somogy, Közép-Dunántúl, Nyugat-Dunántúl, Észak-Alföld
C:
7-9 tanuló/képzôhely
Vas, Zala m. KIK, Baranya, Heves, Nógrád, Csongrád Közép-Magyarország, Dél-Dunántúl, Dél-Alföld
D:
10-13 tanuló/képzôhely
Budapest, Tolna, Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok, Bács-Kiskun, Észak-Magyarország
E:
14 feletti tanuló/képzôhely Dunaújváros, Borsod-Abaúj-Zemplén
A megyék többségében - kevés kivétellel, mint Pest, Komárom, Borsod - az egy képzôhelyen tanuló diákok száma inkább csökken, esetleg stagnál. 32
1.2 Az ellenôrzött képzôhelyek jellemzôi Az eddigiekben a tanulószerzôdés keretében folytatott képzés kiterjedését és belsô jellemzôit mutattuk be. A következôkben tovább szûkítjük a vizsgálati kört, és arra koncentrálunk, hogy a meglévô tanulószerzôdéses képzôhelyekbôl és tanulókból milyen körre terjedt ki a kamarák operatív felügyelete, ellenôrzôi/tanácsadói munkája.
1.2.1 A meglátogatott tanulószerzôdéses képzôhelyek száma A meglátogatott tanulószerzôdéses képzôhelyek számát - negyedéves bontásban, ahogy a kamarai szakképzési jelentések is készülnek - a 8. számú melléklet mutatja be. A meglátogatott tanulószerzôdéses képzôhelyek volumene az elmúlt két évben - egyetlen törésponttal - folyamatosan és igen dinamikusan fejlôdött /ld. 4. sz. ábra/. A 2001/2002-es tanév elsô negyedévében országosan összesen 443 képzôhelyet látogattak meg a kamarai tanácsadók, a negyedik negyedévben már 583-at. A következô tanév elsô negyedéve ehhez képest még visszaesést mutat (447 képzôhely), de ezt követôen már töretlen a fejlôdés íve: 2004 II. negyedévében már 717-re emelkedett a meglátogatott képzôhelyek negyedéves száma (ami több, mint 60%-kal haladja meg a két és fél évvel azelôtti szintet).
A meglátogatott tanulószerzôdéses képzôhelyek száma 4. ábra 800 700 600 500 400 300 200 100 0 I.
II
III.
2001-200
IV.
I.
II.
III.
2002-2003
IV.
I.
II.
2003-2004
Az összességében elég egyértelmû és egyenes ívû fejlôdés mögött ugyanakkor érdekes tanéven belüli - szezonalitás is megfigyelhetô az egyes megyékben és régiókban /ld. 8. sz. melléklet, ill. 5. sz. ábra/. Vannak megyék és tanévek, ahol a meglátogatott képzôhelyek száma a tanéven belül folyamatosan emelkedik, majd a következô tanévben ugyanezt a fejlôdési ívet egy magasabb szinten ismétlik meg. Tapasztalható ugyanakkor ezzel ellentétes fejlôdési pálya is: vannak olyan megyék is, ahol a látogatások száma a tanév elején a nagyobb, és épp az utolsó negyedév az, ahol kisebb a látogatás nagyságrendje. 33
A meglátogatott tanulószerzôdéses képzôhelyek száma régiónként 5. ábra
350 300 250
Közép-Magyarország Közép-Dunántúl
200
Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl
150
Észak-Magyarország Észak-Alföld
100
Dél-Alföld
50 0 I.
II.
III.
2001-200
IV.
I.
II.
III.
2002-2003
IV.
I.
II.
2003-2004
Ennek hátterében - a szükséges látogatási kapacitások megteremtésének szempontjain túl minden bizonnyal az húzódik meg, hogy vannak olyan szituációk és igények, amelyek a félév (tanév) elején indokolják és indukálják a kamarai tanácsadók intenzív jelenlétét, támogatását (ilyen lehet pl. - mint késôbb látjuk majd - a szükséges dokumentációk biztosítása). A visszaellenôrzés (az észrevételek alapján elvégzendô korrekciók megtételének ellenôrzése), illetve a vizsgák elôkészítése viszont a tanév második felében és/vagy a tanév végén igényli a tanácsadói közremûködést. A látogatások idôbeni ütemezése az egyes területi kamarák szakképzési vezetôinek részérôl a konkrét szituációhoz igazodó tervezést, ütemezést igényel: ennek sajátos megjelenése látható a 8. mellékletben. Éves szinten összegezve a meglátogatott tanulószerzôdéses képzôhelyek száma ugyancsak jelentôs, bár változó intenzitású és területileg is differenciált fejlôdést mutat. /Ld. 9. és 10. sz. melléklet./ A 2001/2002-es tanévben 2007 tanulószerzôdéses képzôhelyet látogattak meg a kamarai szakértôk. Ez a szám a következô tanévben 2365-re emelkedett, ami 17,8%-os fejlôdést jelez. A 2003/2004-es tanévre vonatkozóan még csak az elsô félév adatai állnak rendelkezésre, de ez - az elôzô tanév azonos, elsô féléves adataihoz viszonyítva - ha még nem is képes az egész éves aktivitást mutatni, már egy még nagyobb fejlôdést vetít elôre, 34,2%-os növekedést regisztrál. Ezen belül vannak ugyan - elsôsorban a központi régiókban - visszaesések is /ld. 10. sz. melléklet/, de igen jelentôs növekedések is. A fejlôdés így összességében egyértelmû, és a kamarák egyre erôteljesebb jelenlétét tükrözi. A 11. sz. melléklet a meglátogatott és összes tanulószerzôdéses képzôhelyek arányszámát mutatja be, vagyis azt, hogy átlagosan a képzôhelyek hány %-át látogatta meg a kamara szakértôje egy tanévben (egy képzôhelyet átlagosan hányszor látogatott meg a kamarai szakértô az adott tanévben). 34
A számok megyénként elég nagy szórást és összességében is magas értékeket mutatnak. Vagyis vannak még megyék, ahol nem jut el minden évben minden képzôhelyre a kamarai látogató, de ez ma már inkább kisebbségnek, kivételnek számít (Budapest, Sopron, Pest, Szabolcs-Szatmár, Békés megye). A 100%-nál magasabb arányszámok azt mutatják, hogy a képzôhelyeket átlagosan egynél többször is felkeresték a kamara tanácsadói.
Az összes és a meglátogatott tanulószerzôdéses képzôhelyek száma 4. tábla Régió Összes Közép-Magyarország Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld Összesen
2001-2002 Meglátogatott
Összes
2002-2003 Meglátogatott
381 415 143 152 75 206 254
336 622 164 198 62 219 406
416 491 258 240 124 301 330
211 674 435 308 135 275 327
1626
2007
2160
2365
A 4. sz. tábla ugyanakkor azt is jelzi, hogy a képzôhelyek száma a 2001-2002. és 2002-2003. tanév között még gyorsabban nôtt (132,8%), mint a látogatások száma (117,8%). Vagyis a korábbiakban elismerôen említett növekedés valódi, de mégis elmarad a felügyeletet igénylô képzôhelyek számának növekedési ütemétôl. A meglátogatott és az összes tanulószerzôdéses képzôhely aránya 2001-ben 1,23 volt, 2002-ben pedig csak 1,10, tehát valamelyest mérséklôdött (közelebb került egymáshoz). /Ld. 6. és 7. ábra./
A meglátogatott és az összes tanulószerzôdéses képzôhely (2001-2002) 6. ábra 700 600 500 400
Összes
300 200
Meglátogatott
100 0 Közép-
Közép-
Nyugat-
Magyarország
Dunántúl
Dunántúl
Dél-Dunántúl
Észak-
Észak-Alföld
Dél-Alföld
Magyarország
35
A meglátogatott és az összes tanulószerzôdéses képzôhely (2002-2003) 800
7. ábra
700 600 500
Összes
400 300
Meglátogatott 200 100 0 Közép-
Közép-
Nyugat-
Magyarország
Dunántúl
Dunántúl
Dél-Dunántúl
Észak-
Észak-Alföld
Dél-Alföld
Magyarország
1.2.2 A meglátogatott képzôhelyek jellemzôi A meglátogatott képzôhelyek tulajdonosi és szervezeti jellemzôirôl a kifejezetten tanulószerzôdéses képzôhelyeknél valamivel szélesebb körbôl vannak adataink (vagyis ezekben meglátogatott együttmûködési megállapodásos képzôhelyek adatai is szerepelnek). A tulajdonviszonyok alapján meghatározott struktúra /ld. 12. és 13. sz. melléklet/ érdemben ugyanazt a képet mutatja, mint amit az összes tanulószerzôdéses képzôhely megoszlásánál már láttunk. Ez abszolút természetes is, mivel a látogatások helyének meghatározásánál nem a képzôhely tulajdonosi formája a meghatározó szempont. Ebbôl következôen itt is a hazai tulajdonú vállalkozások dominálnak (összességében 95%, nagyságrendileg egyaránt mindhárom évben, megyei szinten is csak kevés, inkább eseti kivétellel). A meglátogatott képzôhelyek szervezeti forma szerinti megoszlását részletesen (megyei és regionális szinten) a 14. és 15. sz. mellékletek mutatják be. Ezek azt jelzik, hogy a tanulószerzôdéses és a meglátogatott képzôhelyek szerkezete alapvetôen jól fedi egymást, nagyságrendileg nincs lényegi eltérés közöttük. Statisztikailag az állapítható meg, hogy a meglátogatott képzôhelyek között az összes tanulószerzôdéses képzôhelyhez viszonyítva valamelyest nagyobb arányban szerepelnek a jogi személyiségû gazdasági társaságok (elsôsorban az egyéni vállalkozások rovására), de ez minden bizonnyal indokolható azzal, hogy az elôbbi gazdasági társaságok nagyobb számban foglalkoztatnak tanulókat, ezért a tömegszerûségi, hatékonysági szempontok indukálják ezt az eltérést. /Ld. 8. sz. ábra./ A meglátogatott képzôhelyek megoszlása (%) szervezeti forma alapján (2003-2004) 3,4
10,2
részvénytársaság korlátolt felelôsségû társaság
33,8
betéti társaság 41,4
11,2
36
egyéni vállalkozó egyéb szervezeti forma
8. ábra
1.2.3 A meglátogatott tanulószerzôdéses tanulók A meglátogatott tanulószerzôdéses képzôhelyeken foglalkoztatott tanulók számát a 16. sz. melléklet mutatja be. Az 5. sz. tábla pedig jó összehasonlítási lehetôséget kínál arra, hogy hogyan viszonyul egymáshoz a tanulók összlétszáma és a meglátogatott tanulók száma. Az adatok ebben a dimenzióban is jelentôs fejlôdést mutatnak. A 2001/2002-es tanévben negyedévenként 3,6-5,5ezer (a tanév során összesen 17,7ezer) tanuló meglátogatására került sor. A következô tanévben ez negyedévenként 4,7-5,7ezer (a tanév során összesen 20,4ezer) tanulóra emelkedett. Az 5. sz. tábla /továbbá a 9. és 10. sz. ábra/ ugyanakkor azt is jelzi, hogy még ez a fejlôdés sem volt elegendô a korábbi szint megôrzéséhez. A két tanév viszonylatában ugyanis a tanulószerzôdéses tanulók száma 22,6%-kal, a meglátogatott tanulószerzôdéses tanulók száma viszont csak 15,1%-kal emelkedett.
A meglátogatott és összes tanulószerzôdéses tanulók száma 5. tábla Régió Összes Közép-Magyarország Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld Összesen
2001-2002 Meglátogatott
Összes
2002-2003 Meglátogatott
3266 1454 1112 1895 832 1269 1919
4933 2570 840 2025 895 3997 2471
3458 1697 1527 2265 1166 1862 2429
5749 2804 1606 3015 1010 3892 2332
11747
17731
14404
20408
A meglátogatott és összes tanulószerzôdéses tanulók száma (2001-2002) 9. ábra
6000 5000 4000 Összes 3000
Meglátogatott
2000 1000 0 KözépMagyarország
Közép-Dunántúl
Nyugat-Dunántúl
Dél-Dunántúl
Észak-
Észak-Alföld
Dél-Alföld
Magyarország
37
A meglátogatott és összes tanulószerzôdéses tanulók száma (2002-2003) 10. ábra 7000 6000 5000 Összes
4000 3000
Meglátogatott
2000 1000 0 KözépMagyarország
Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl
Dél-Dunántúl
Észak-
Észak-Alföld
Dél-Alföld
Magyarország
Már a 4. sz. tábla is azt jelezte, hogy a tanulószerzôdéses képzôhelyek száma az elôzô két tanév során 32,8%-kal növekedett, amit az 5. sz. tábla adatai szerint a tanulószerzôdéses diákok számának 22,6%-os növekedése kísért. Ezzel szemben a meglátogatott tanulószerzôdéses képzôhelyek száma 17,8%-kal, a meglátogatott tanulók száma pedig csak 15,1%-kal emelkedett. Ebbôl értelemszerûen következik - mint láttuk korábban is - az egy képzôhelyen tanuló diákok átlagos számának (kisebb) csökkenése. A látogatások száma, intenzitása ezt a növekedést az elmúlt tanévben nem volt képes teljes egészében követni. A megyei kamarák ezért kényszerûen is azt a taktikát állították fel, hogy többnyire a viszonylag nagyobb képzôhelyek látogatását helyezték elôtérbe. (Ld. 17. sz. melléklet: a látogatások fajlagos értékei jóval magasabbak, mint a 7. sz. mellékletben korábban bemutatott értékek.) A meglátogatott tanulószerzôdéses tanulók száma így is jóval meghaladja az összes tanulószerzôdéses tanuló számát. A csökkenés nem olyan mértékû, ami veszélyeztetné a kamarák szakképzési funkciójának betöltését, de arra azért figyelmeztet, hogy a látogatási kapacitások alakításánál a jövôben fokozottan kell majd figyelni a tanulószerzôdéses képzésben érintett képzôhelyek és tanulók számának változását (már csak azért is, mert idôvel ez lesz az általános megoldás).
1.3 A tanulószerzôdéses képzés szakmaszerkezete A 2003/2004-es tanévben összesen 177 szakmában folyt tanulószerzôdéses képzés. Ez a nagy szám természetesen annak is köszönhetô, hogy a jelenlegi szakma-regiszter túlságosan is differenciált, hasonló szakmákat különbözô megfogalmazásokban is szerepeltet. A teljes szakma-listát a 18. sz. melléklet mutatja be, régiók szerinti bontásban. A 19. sz. melléklet ezen belül az országosan legnépszerûbb 30 tanulószerzôdéses szakma tanulóinak számát, majd a 20. sz. melléklet ezeknek az összes tanulószerzôdéses tanulói létszámon belüli arányát ismerteti, ugyancsak régiók szerint.
38
A következô, 6. sz. tábla az országosan legnépszerûbb 30 szakma tanulóinak számát és az összes tanulószerzôdéses tanulói körön belüli részarányát jeleníti meg. A szakmák koncentráltságát és túltagoltságát egyaránt jól mutatja, hogy a táblában szereplô 30 szakma tanulói adják a teljes létszám 83%-át (a régiókat külön vizsgálva 79-87%-át). Ez is azt támasztja alá, hogy idôszerû az OKJ teljes rendszerének felülvizsgálata, egyszerûsítése, összhangban a szakképzési rendszer korszerûsítési törekvéseivel.
A legnépszerûbb tanulószerzôdéses szakmák 6. tábla Szakma
Tanulók
Rangsor
Létszám
%
Asztalos
1209
7,12
Élelmiszer- és vegyi áru kereskedô
1127
6,64
2
Kômûves
1099
6,47
3
Szobafestô- mázoló és tapétázó
1002
5,90
4
876
5,16
5
Szakács
1
Karosszérialakatos
830
4,89
6
Pincér
732
4,31
7
Vízvezeték- és központifûtés-szerelô
683
4,02
8
Fodrász
625
3,68
9
Villanyszerelô
556
3,28
10
Nôiruha-készítô
424
2,50
11
Épületburkoló
377
2,22
12
Cukrász
370
2,18
13
Géplakatos
315
1,86
14
Gázvezeték -és készülékszerelô
306
1,80
15
Pék
297
1,75
16
Szerkezetlakatos
295
1,74
17
Autószerelô
290
1,71
18
Szobafestô- mázoló
287
1,69
19
Fémforgácsoló
281
1,66
20
Ács-állványozó
275
1,62
21
Vasútüzemvitel-ellátó
269
1,58
22
Kozmetikus
253
1,49
23
Fényezô-mázoló
247
1,45
24
Hegesztô
242
1,43
25
Pék-cukrász
206
1,21
26
ABC eladó
202
1,19
27
Burkoló
142
0,84
28
Autóelektronikai mûszerész
128
0,75
29
Vendéglátó eladó
124
0,73
30
ÖSSZESEN:
14069
82,87
-
MINDÖSSZESEN:
16976
100,00
-
39
2. A KÉPZÉS FELTÉTELEI ÉS A TANULÓSZERZÔDÉSSEL BIZTOSÍTOTT JUTTATÁSOK A következô fejezetben a tanulószerzôdéses gyakorlati képzés közvetlen ellenôrzési tapasztalatait összegezzük. Ezen belül kitérünk a képzés helyi feltételeire, amit rögtön két részre kell bontani: a tárgyi/személyi feltételekre, illetve a képzési dokumentumokra. Másrészt bemutatjuk a tanulószerzôdéssel együtt a képzôhely által biztosított juttatásokat, itt is külön választva az ösztöndíjat (közvetlen pénzbeli juttatást) és az egyéb juttatásokat.
2.1 Tárgyi és személyi feltételek Ezzel kapcsolatban három megállapítást érdemes kiemelni. > Az alapvetô és általános tapasztalat egyértelmûen pozitív Az ellenôrzések döntô többségükben azt állapították meg, hogy a tárgyi és személyi feltételek a gyakorlati képzésben megnyugtatóak, jók, alkalmasak a gyakorlati oktatás végzésére. Ennél is elismerôbb jelzôk elsôsorban ott fogalmazódnak meg, ahol a képzés már több éve folyik. Ezeken a helyeken - nem utolsó sorban a képzôhelyek és a kamarai szakértôk szoros munkakapcsolatai nyomán - az elmúlt években igen jó, adott esetben kiváló tárgyi feltételeket teremtettek a képzôk, „bejáratódtak” a képzés körülményei. Ugyanez vonatkozik a személyi feltételekre is: egyre több a képzési tapasztalat és egyre többen rendelkeznek mestervizsgával, illetve pedagógiai ismeretekkel (amelyet a Kamara már régóta szorgalmaz és effektíve támogat is). Ennek hatása jelenik meg az utóbb lefolytatott ellenôrzések tapasztalataiban is: a tanulószerzôdéses gyakorlati képzést végzô cégek, vállalkozók többsége hosszabb ideje képez tanulókat, így már biztosítottak a szükséges feltételek, a követelményeknek való megfelelést már evidenciának tartják. > Az új képzôhelyeknél még elôfordulnak hiányosságok Ez a megállapítás egyértelmû következménye és folytatása az elôzônek. Azoknál a képzôhelyeknél, amelyek újonnan kapcsolódnak be a gyakorlati képzésbe, még nem feltétlen, nem mindig, nem teljes-körûen biztosítottak a szükséges személyi és tárgyi feltételek. Azt, hogy folyamatosan vannak újonnan belépô képzôhelyek, önmagában pozitívnak tartjuk, mert ez biztosítja a rendszer rugalmasságát és dinamizmusát. Ezzel többé-kevésbé szükségszerûen járnak együtt kezdeti nehézségek, hiányosságok. Az ellenôrzések pont ezek feltárására hivatottak, így válik egésszé a rendszer. Megnyugtató továbbá az a tapasztalat, hogy mindezzel a képzôhelyek is tisztában vannak, és nem zárkóznak el a hiányosságok pótlásától. 40
> Esetenként korlátot jelent az üzemspecifikus eszközellátottság Tipikus hibának számit, hogy a gazdálkodó - saját felszereltsége, felkészültsége, termékskálája alapján - nem tudja átfogni az adott szakmai képzés minden részterületét. A szakmához (képzéshez) tartozó egyes eszközök azért hiányoznak, mert az nem tartozik a cég profiljába. A képzôhely ezáltal csak rész-képzés ellátására alkalmas. Ezekben az esetekben a kamarai szakértôk azt szorgalmazzák, hogy • Alakuljon ki egy szoros munkamegosztás az iskolai tanmûhellyel, vagyis az iskola vállalja fel a szintre hozó, kiegészítô képzést, vagy • Jöjjön létre egy külön szerzôdés egy másik gazdálkodóval, gyakorlati képzôhellyel, ahol rendelkezésre állnak az eredeti képzôhelyen hiányzó feltételek, így a gyakorlati képzôk közötti szerzôdés alapján kapjon a tanuló kiegészítô gyakorlati képzést. Ezen a téren még nem mindenütt pozitívak a tapasztalatok, elsôsorban azért, mert - anyagi okokból - minden képzôhely „ragaszkodik” a tanulóihoz, nem szívesen engedi át ôket egy másik képzôhelynek. Ennek még nem igazán alakult ki sem a kultúrája, sem a korrekt szerzôdéses és elszámolási rendszere. A kamarai szakértôk - túl az esetleges hiányosságok feltárásán - két területen igyekeznek segítséget nyújtani a hiányosságok feloldására. • Egyrészt megpróbál „közvetíteni” a képzôhelyek között, és megszervezni (koordinálni) olyan kiegészítô képzéseket, ahol a hiánypótlásokat szervezett keretek között, összevontan meg lehet valósítani. (Ennek - mint említettük - valós akadálya lehet az hogy a képzôhelyen nem szívesen „adják át” a tanulót egy másik gazdálkodónak kiegészítô képzésre. Érdekes, hogy ehhez képest az iskolai kiegészítô képzéseket hamarabb elfogadják, vagy legalábbis tudomásul veszik.) • Másrészt a a fejlesztési igények felmérése alapján felhívják a gazdálkodók figyelmét a meglevô pályázati lehetôségekre. Ezen a területen egyértelmûen pozitívnak minôsíthetô a tanácsadói tevékenység eredményessége. A kamarák gyakorlatilag naprakész információkkal rendelkeznek a megjelent és várható pályázati lehetôségekrôl, és segítséget tudnak adni a pályázatok elkészítéséhez is.
2.2 Képzési dokumentumok A képzés szabályos folytatásához elengedhetetlenül szükségesek a következô dokumentumok: • Szakmai és vizsgáztatási követelmények /az iskola biztosítja/ • Gyakorlati oktatás központi programja /országosan a képzésért felelôs miniszter adja ki, a képzôhelyek számára vagy az iskola biztosítja, vagy központi adatbázisokból kell beszerezni és számukra biztosítani/ • Gyakorlati oktatás helyi programja /a központi program alapján az iskola dolgozza ki és biztosítja az együttmûködési megállapodás alapján oktatónak, tanulószerzôdés esetén ugyanezt általában a kamara biztosítja a képzôhelynek; a helyi program hiányában a képzôhelyek a központi programot követik, vagy azt elkészítheti maga a gyakorlati képzô is; tartalmazza a képzés egész idôszakára vonatkozó ütemtervet, képzési tervet/ 41
• Foglalkozási napló /a gyakorlati képzô köteles vezetni (Szakképzési tv. 25 § (1-3) bek.), a központi program alapján; tartalmazza heti, esetleg havi bontásban az aktuális gyakorlati program szerint állapotokat, az osztálynapló gyakorlati megfelelôje/ • Tanulói munkanapló /az iskola biztosítja a tanuló számára, aki magával hordja azt gyakorlati helyére, vezetése a tanuló kötelessége, a képzô legalább havonta hitelesíti, gyakorlati érdemjeggyel ellátja, az ellenôrzô könyv gyakorlati megfelelôje/ • Munkavédelmi napló /a tanuló munkavédelmi oktatásának meglétét igazolja, melyet rendszeresen meg kell tartani az általános munka- és balesetvédelmi szabályokról, illetve speciális munkafolyamatok elkezdése elôtt/ • Ezeken túl szükséges a tanuló jelenlétét naponta vezetni, hiányzásait nyilvántartani. Ez történhet jelenléti ívvel, tanulói munkanaplóval és más egyéb dokumentálható módon is. Összességében a képzési dokumentumok célja az, hogy megvalósuljon az elméleti és gyakorlati tananyag párhuzamos oktatása, valamint annak bizonyítása, hogy az adott munkafolyamat, technológia elsajátítására fordított idô a központi program elôírásainak megfelel. A képzési dokumentumokkal kapcsolatban a következô fontosabb megállapítások fogalmazhatók meg: > Itt sokkal több a hiányosság, mint a személyi és tárgyi feltételeknél > Általános tapasztalat, hogy a „régi” képzôhelyeken jó/jobb a tervszerûség és dokumentáltság > Az új képzôhelyeknél ezeket még meg kell teremteni: a hiányok igen gyakori oka, hogy a képzô még nem ismeri a rendszert, nincs benne gyakorlata > Sok múlik magán az oktatón: van, amikor nincs rá ideje és/vagy feleslegesnek tartja a dokumentumokkal való bajlódást > Összességében van eredménye az ellenôrzésnek: érzékelhetô az elôrelépés és a képzôhelyek többségében is megvan a készség a pótlásra > A pótlás feladata gyakran a tanácsadóra hárul. Azokon a képzôhelyeken, ahol most elôször foglalkoznak tanulók gyakorlati képzésével, igen gyakran hiányoznak a képzési dokumentumok (központi program, szakmai- és vizsgáztatási követelmények). A hiány-pótlásra való felszólítás mellett ilyenkor a tanácsadóra hárul az a feladat, hogy a gyakorlati oktatókat addig is megfelelô jogi és szakmai információkkal lássák el. A hiányzó dokumentumokat vagy rögtön, a helyszínen át tudják adni, vagy postán, esetleg elektronikus úton tudják a képzôk rendelkezésére bocsátani (többnyire külön sehol sem értékelt, de igen jelentôs többlet-munkával és többlet-kiadással). Miután ahhoz, hogy a képzôhelyek tudatos, színvonalas szakképzô munkát végezzenek elengedhetetlenek a képzési dokumentumok, el kellene érnünk, hogy ezek minden képzôhelyen rendelkezésre álljanak. A kamarai tanácsadók szerint a magas postai, illetôleg fénymásolási költségek miatt feltétlenül gondolkodni kellene a szakmai és vizsgakövetelmények, 42
központi programok nyomdai úton történô sokszorosításáról, illetve - figyelembe véve azt, hogy az iskolák gyakran a kis példányszámok miatt zárkóznak el ettôl a megoldástól, teljes körûen biztosítani kellene az elektronikus (internetes) hozzáférési lehetôséget. Támogatandó az egyik megyei kamarának az az elképzelése is, hogy a következô tanévben CD lemezen juttatják el minden képzôhelyhez a szükséges dokumentumokat. Az új gyakorlati képzôhelyeken gyakran jelent gondot az is, hogy a képzôhely nem érzi még át a munkavédelemi oktatás, illetve a munkavédelmi napló vezetésének szükségességét. A kamarai szaktanácsadók a látogatások során hívják fel a gazdálkodók figyelmét ezek gyakorlati fontosságára, törvényi hátterére és jogkövetkezményére. A „tanulási folyamat” azért - jelentôs részben a tanácsadói látogatások felvilágosítómeggyôzô munkájának eredményeként - ezen a téren is érvényesül, eredményekkel járt és jár. Ahol több éve folyik gyakorlati képzés, ott a tanulószerzôdéses képzôhelyek ellenôrzései, látogatásainak tapasztalatai alapján ma már több helyen egyértelmûen megállapítható, hogy a képzôhelyeken a tanulóképzéssel kapcsolatos dokumentációk gyakorlatilag teljes körûen rendelkezésre állnak. Egyértelmûen megállapítható az is, hogy a szaktanácsadók által már elôzôekben meglátogatott gyakorlati képzôhelyeken folyamatosan javultak a dokumentációs feltételek. Felismerték a foglalkozási napló jelentôségét, és azóta megkövetelik annak vezetését. Egyre több gyakorlati képzôhely azért kezdi vezetni a foglalkoztatási naplót, mert belátta annak hasznosságát, a gyakorlati oktatás tervezésének és a képzés dokumentálásának, folyamatos regisztrálásának elônyeit. Megállapítható, hogy a tanulókkal való foglalkozás dokumentálása, és ebben megnyilvánuló tervezettsége, tervszerûsége egyértelmûen fejlôdött. A következô feladat tehát az, hogy a dokumentumok kitöltésének, alkalmazásának, hasznosításának színvonala is tovább emelkedjen. Az elôzô megállapításokat végül még két fontos tapasztalattal kell kiegészíteni: > Nagyon sok múlik az iskolán, illetve (ennek egy további kiterjesztéseként) > Az ellenôrzés minôsége, szigora lényeges befolyásoló tényezô Az elôírt dokumentumok jelentôs részét - már csak a pedagógiai-képzési funkció képviselete, megvalósítása okán is - az iskolának kell a gyakorlati képzôhely rendelkezésére bocsátania. Ha ezt - akár anyagi, akár más tényezôk miatt - az iskola elmulasztja, vagy késve teljesíti, önmagában sérül a képzés minôsége. (A hiányzó dokumentumot gyakran a kamara pótolja a képzôhely számára.) A munkanapló és foglalkozási napló vezetése is ott megfelelô, ahol az iskola kéri azt. Ugyanakkor találkoztunk olyan esetekkel is, ahol az iskola nem fordít gondot a tanulók gyakorlati elôrehaladásának figyelemmel kísérésére, nem kéri még a munkanapló vezetését sem, így értelemszerûen elmarad a dokumentálás ott is, ahol egyébként az oktatók és diákok megtennék azt. Sajnos olyan tapasztalatunk is van, hogy az elôírt havi ellenôrzés nem történik meg, csak félévkor, mikor a gyakorlati jegyet be kell írni a bizonyítványba.
43
Az elôzôekben azért fogalmaztunk úgy, hogy sok múlik magán az iskolán, mert a tanácsadói tapasztalatok is elég differenciáltak. A mindennapokban is jól érzékelhetôen differenciál az, hogy az egyik iskola komoly hangsúlyt fektet erre, és ellátja a képzési dokumentumokkal a gyakorlatot oktató szakembereket, akik ezen felül - az iskola segítségével - a szakmai folyóiratokat és a legújabb szakkönyveket is felhasználhatják a képzésben. Máshol viszont csak lassan haladt a képzési dokumentumok biztosítása. Az iskolák többször említették, hogy nekik ez külön kiadás. Ezekben az esetekben nem jellemzô, hogy a képzôhelyen a gyakorlati oktató rendelkezik mindazon tankönyvekkel, amelyekbôl a tanuló az elméleti és a szakmai ismereteket elsajátítja. Vagyis az elméleti képzést végzô iskolák látóköre gyakran véget ér az iskolai tanmûhelynél, esetleg kiterjed a megállapodás keretében oktatott diákokra, de nem éreznek szakmai közösséget a tanulószerzôdéssel oktató képzôhelyekkel és diákokkal. Ezért (is) még nem mindenütt építettek ki szoros tartalmi együttmûködést a gyakorlati képzôhelyekkel, gyakran nem látják el ôket az oktatáshoz szükséges információkkal, és dokumentumokkal, nem kérik tôlük a munkanapló vezetésének ellenôrzését, láttamozását és nem kérik a foglalkozási naplót a vállalkozóktól, tanulóik szakmai haladásának figyelemmel kísérése érdekében. Szélsôséges, általunk elfogadhatatlan, de mégis létezô az az iskolai hozzáállás is, amely szerint az iskola nem felelôs a tanulószerzôdéssel foglalkozatott tanulók gyakorlati képzéséért. (Az ellenôrzések során néhány, az ellenôrzésben részt vevô iskolai szakoktató még azt a képzôhelyet sem ismerte, ahol a saját iskolája tanulóinak gyakorlati képzése folyik.) Részleteiben az egyes dokumentumokkal kapcsolatban a következôket érdemes kiemelni. • Szakmai és vizsga követelmények Ezek jelentôségét nyilvánvalóan az adja, hogy a szakmai és vizsgáztatási követelményekben fogalmazódik meg az elérendô cél, azok a tudás-, képesség- és készség-elemek, amelyeket el kell sajátíttatni a tanulókkal. Enélkül esetlegessé, cél-nélkülivé válik a képzés. Ezeket a dokumentumokat mint már említettük - a képzésért felelôs tárca (illetve ezen belül az adott iskola) kell, hogy biztosítsa a gyakorlati képzôhelyek számára, amelyet nagy többségben és javuló arányban sikerült is elérni. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy vannak még olyan körzetek, ahol a gyakorlati képzôhelyek esetenként harmada/negyede nem rendelkezik a szakmai és vizsgáztatási követelményekkel, amely egyértelmûen a szakképzô iskolák és gazdálkodó szervezetek közötti gyenge szakmai kapcsolatra hívja fel a figyelmet. A gyakorlati oktatás így nem az elmélet és gyakorlat egymásra épülô, céltudatos és összehangolt modell alapján történik, ami - finoman fogalmazva is nem tesz jót az oktatás színvonalának. További gondot okoz, ha a gazdálkodó évközben kezdi meg a tanuló gyakorlati képzését, mert ebben az esetben csak a tanácsadó kollégáktól tudja meg, hogy létezik szakmai és vizsgakövetelmény és a gyakorlati oktatásnak van központi programja. Így aztán nagyon nehéz azt számon kérni tôlük, hogy a gyakorlati oktatás az elméleti képzésre épüljön. Ilyen esetekben általában a kamarára hárul az, hogy beszerezze és eljuttassa a gyakorlati képzôkhöz a szakmai és vizsgakövetelményeket. Fel kell készülni arra, hogy az új szakmai és vizsgakövetelmények, központi programok kidolgozását követôen feltétlen és mindenki számára biztosítanunk kell a képzési dokumentumokat. 44
Ez területi kamarai szinten nem oldható meg. Az általa gondozott szakmák esetében az MKIK-ra hárul az a feladat, hogy gondoskodjon az új szakmai és vizsgakövetelmények kiadásáról és biztosításáról, míg a nem hatáskörébe tartozó szakmák esetében az OM-mel, vagy az NSZI-vel karöltve kell megteremteniük a dokumentumokhoz való hozzájutás feltételeit. • A gyakorlati oktatás központi és helyi programja A központi program alapján az iskola készíti el a pedagógiai programjának részét képezô helyi tantervet. A gyakorlati képzôhely ebbôl készíti el helyi programját, tanmenetét. A helyi programban jelenik meg a képzés egész idôszakára vonatkozó képzési terv, ütemterv. A gyakorlati oktatás helyi tantervét /programját/ általában az iskola adja át az együttmûködési megállapodás alapján oktatónak, tanulószerzôdés esetén ugyanezt általában a kamara biztosítja a képzôhelynek. A helyi program hiányában a képzôhelyek a központi programot követik, vagy maga a gyakorlati képzô is készíthet saját helyi programot. A helyi program minden esetben a képzés egész idôszakára vonatkozó ütemtervet, képzési tervet tartalmazza. A képzôhely nagysága, jellege, illetve a rutinok megléte vagy hiánya ebben a tekintetben is alapvetô differenciáló tényezô. Azok a képzôhelyek, amelyek már hosszabb ideje foglalkoznak diákokkal, az évek során, folyamatosan - gyakran csak spontán, vagy informális módon - alakították ki a helyi programo-kat, hasznosítva a tapasztalatokat, a vizsgák és a szakértôk, vizsgáztatók visszajelzéseit. Ugyanez vonatko-zik az ún. „standard” szakmákra is, amelyek gyakoriak és tömegszerûek, képzési rendszerük már jól ki-alakított, ismert és a gyakorlatban is kontrollált. Ezekben az esetekben tehát rendelkezésre áll a megfele-lô helyi képzési program. Ha véletlen hiányozna is, az könnyen és egyszerûen, rövid idô alatt pótolható. Vannak ugyanakkor olyan esetek, amikor nemcsak hogy hiányoznak a helyi képzési programok, hanem azok pótlására, kialakítására nem is nagyon lehet számítani. Ide sorolható pl. az ún. szórványképzés, ahol minden ellenôrzés és számonkérés ellenére sem fognak saját tanmenetet készíteni. A pár fôt foglalkoztató gazdálkodó egységnél általában nem vezetnek foglalkozási naplót és gyakorlati oktatás helyi programot sem készítenek. A központi program alapján oktatnak, valamint általában szorosabb kapcsolatot tartanak az iskolával. Általában is igaz, hogy a mikro/kis-vállalkozások esetében a gyakorlati oktatás sokszor nem a szakmai és vizsgakövetelményekben rögzített folyamatnak megfelelôen történik, hanem az éppen aktuális munkából adódó ismeretek megszerzésére biztosít lehetôséget. Ez egyrészt szakma-függô, másrészt a méret (a képzôhely adottságai) miatt megérthetô, ugyanakkor azt is látni kell, hogy a napi munkafeladatokhoz igazodó oktatás mindenképpen „ad hoc” jellegû, nem (vagy legalábbis nem feltétlen) biztosítja a teljes körû szakmai felkészítést. • Foglalkozási napló A foglalkozási naplóban a képzést végzô gazdálkodó szervezet rögzíti a szakmai/képzési tevékenységeket, az ezekre fordított idôt és a tanuló teljesítményének értékelését. A dokumentumok közül talán ez az, ahol a legnagyobbak a hiányok, pedig a rendszeresen vezetett foglalkozási napló lehetôséget adna a munkanapló kontrolljára, az iskola és a gyakorlati képzôhely szakmai kapcsolatának szorosabbra fûzésére. 45
Ezzel szemben a tanácsadói tapasztalatok azt mutatják, hogy a képzôhelyeken nem szívesen vezetik, fôleg ott, ahol nem fôállású az oktató, mert sokan egyszerûen felesleges adminisztrációnak tartják. (A fôállású oktatóval rendelkezô helyeken ez a probléma fel sem merül.) A foglalkozási napló hiánya viszont - szakmai szempontból - egyértelmûen arról tanúskodik, hogy a gyakorlati képzést egyes gazdálkodók nem tervezik meg, hiányzik a tudatos szakmai építkezés, a tanulókkal a napi aktuális feladatokat oldatják meg. Mindehhez persze kell egy olyan iskola is, amelyik nem figyel fel erre, nem akarja nyomon követni a tanulók szakmai fejlôdését, és ezért nem is kéri számon a napló vezetését. • Tanulói munkanapló A tanulói munkanaplót az iskola biztosítja a tanuló számára. A tanuló ezt magával hordja a gyakorlati képzés során, és - elvileg legalábbis - folyamatosan vezeti. A képzést végzô gazdálkodó legalább havonta hitelesíti a munkanaplót, és bejegyzi a tanuló gyakorlati érdemjegyét. Ez a munkanapló ma már elég általánosan és jól mûködik, az ellenôrzési tapasztalatok - mind a munkanapló meglétét, mind a színvonalát illetôen - egyre kedvezôbbek. A képzôhelyek elvárják a tanulóktól a munkanapló vezetését, azt rendszeresen ellenôrzik és értékelik, függetlenül attól, hogy az iskola mennyire tart igényt annak vezetésére. Ahol hiányzik a munkanapló, vagy legalábbis hiányos a vezetése, ott a tapasztalatok elég egyértelmûen jelzik az oktató nem mindenben megfelelô hozzáállását és igényességét, illetve azt, hogy egyes iskolák sem mindig veszik komolyan a munkanapló vezetését. Megfontolandó ugyanakkor a „másik oldal” véleménye is, amelyben többen is túlzottan poroszosnak, túlbürokratizáltnak tekintik a sokféle program és napló párhuzamos vezetésének kötelességét. Az egész dokumentum-rendszerben egyértelmûen ütközik a mûszaki/vállalkozói gyakorlatiasság igénye azzal az önmagában ugyancsak jogos pedagógiai igénnyel, hogy a dokumentumok megfelelôen irányítsák a képzés során a pedagógiai ismeretekkel nem (vagy legalábbis kevésbé) rendelkezô gyakorlati képzôket. A rugalmasság és az ellenôrizhetôség, a minôségbiztosítás igényét nem könnyû összeegyeztetni. Ezért egyik oldalról érdemes lenne egyértelmûen tudatosítani a képzést végzôk körében ezen dokumentumok (és ezek hátterében a tudatos gyakorlati oktatástervezés) fontosságát, a munkaerôpiacon pedig (a vállalati szféra minôségbiztosítási, minôségtanúsítási rendszereihez hasonlóan) elvárni és külön is értékelni ezek meglétét. Másik oldalról viszont valóban érdemes végiggondolni azt, hogy hogyan lehet egyszerûsíteni a képzésben résztvevôk adminisztrációs feladatait. • Jelenléti ív Feltétlen indokolt lenne, de nem mindenütt vezetik a jelenléti ívet. Ennek az adja meg a jelentôségét, hogy a jelenléttôl (illetve a hiányzástól) függ nemcsak a járandóság kifizetése, hanem a vizsgára bocsátás is (20%-os hiányzás fölött már nem vizsgázhat a tanuló).
46
• Munkavédelmi napló A munkavédelmi oktatások általában rendszeresek, követik az erre vonatkozó rendeleteket, elvárásokat, és ugyanez vonatkozik a tanulók munkavédelmi oktatáson való részvételét igazoló munkavédelmi naplóra is. Az ellenôrzések ebbôl a szempontból csak nagyon ritkán tárnak fel hiányosságot (jellemzôen inkább a szórványképzésben, egyéni vállalkozóknál, új képzôhelyeken), és azok pótlása is szinte azonnal megtörténik. Ez természetesen annak is köszönhetô, hogy az utóbbi idôszakban megnôtt a hatósági ellenôrzések szigora is.
2.3 Pénzbeli juttatás (ösztöndíj) A 2003/2004-es tanév kezdetétôl a tanulói juttatásokban jelentôs változás történt. A 2003. évi XXIX. törvény rendelkezett a szakképzésrôl szóló 1993. évi LXXVI. törvény módosításáról. Ennek értelmében a szakképzésrôl szóló törvény 44.§-ának (2) bekezdése helyébe a következô rendelkezés lépett: „(2) A tanuló pénzbeli juttatásának havi mértéke a szakképzési évfolyam elsô félévében függetlenül az elméleti illetôleg a gyakorlati képzési napok számától - a kötelezô legkisebb munkabér legalább tizenöt százaléka. A tanulmányi kötelezettségének eredményesen eleget tett tanuló pénzbeli juttatásának mértékét a szakképzési évfolyam második, illetôleg további féléveiben - a tanuló tanulmányi elômenetelét és szorgalmát figyelembe véve - az elôzô félévben nyújtott pénzbeli juttatás havi összegének legalább tíz százalékával kell emelni. A pénzbeli juttatás összegérôl tájékoztatni kell az illetékes szakképzô iskolát.” Összegzésként tehát arról van szó, hogy az érvényes kifizetendô havi legkisebb „ösztöndíj” a szakképzési évfolyam elsô félévében a minimálbér tizenöt százaléka, a sikeresen teljesített félévzárást követô félévekben pedig az elôzô félévhez képest mindig tíz százalékkal több. Az adható juttatás felsô határa 2004. január 1. óta a minimálbér 50 %-a. A juttatást 29 % TB terheli a foglalkoztató oldaláról. A tanuló részérôl, mivel társadalombiztosítási szempontból ellátottnak minôsül, a bruttó juttatásából levonandó az egészség- (4%) és a nyugdíjbiztosítási járulék (8,5%, melybôl 8 % magánpénztári lehet) összesen 12,5 %-os összege. Más levonás a tanulószerzôdéssel foglalkoztatott diák „ösztöndíját” nem terheli. Ezt a modellt támogató és bíráló vélemények egyaránt kísérték. A meglehetôsen differenciált vélemények és gyakorlati lépések, látogatási tapasztalatok sokféleségébôl a következô tipikus reakciók szûrhetôk le. > A rendelet a tanulók érdekeit védi Abban a tekintetben nincs vita, hogy ez a törvénymódosítás a tanulók érdekeit védi. Ugyanúgy, ahogy a „felnôtt” munkavállalóknál létezik a kötelezô minimálbér, vannak törvényi minimumok és kollektív szerzôdéses megállapodások, a tanulóknál ezt a funkciót a törvénynek ez a rendelkezése tölti be (mivel a tanulóknak nincs „saját” érdekképviseleti szervezetük). A képzôk döntô többsége ennek megfelelôen jár el, és biztosítja a tanulóknak az elôírt juttatásokat. 47
> Vannak, akik sokallják a kötelezôen fizetendô juttatást, ezért inkább nem kötnek tanulószerzôdést, kerülôutakat választanak Messze nem mondható általánosnak, de létezô az a gazdálkodói reagálás, amelyik „elfogadja” a „diákmunkát”, de azt már nem, hogy a tanulóiknak bármilyen havi juttatást kelljen adni. Találkoztunk olyan esetekkel, amikor pl. egy nagy képzôhely pont a „drasztikus” emelés miatt mondott vissza több tanulószerzôdést. Azt kérdezte, hogy „amíg megállapodással is kap tanulót, miért fizessen”? Hallunk olyan esetrôl is, hogy a gyakorlati képzôhely befizeti a járulékokat a pénzbeli juttatás után, csak az „ösztöndíjat” felejti el kifizetni a tanulónak. Más esetben azt panaszolják, hogy nem az emelt összeget kapja a tanuló. A kamarai szakértô ilyen esetekben azonnal felveszi a kapcsolatot a gazdálkodóval, de adott esetben igen nehéz hathatós eszközöket felsorakoztatni a munkaerôpiaci helyzetbôl adódó gazdálkodói erôfölénnyel szemben. Ha az adott szakmában túlképzés van (gyenge a kereslet), a tipikus válasz: „Ha nem tetszik valami, nyugodtan el lehet vinni a gyereket máshová.” Ha nincs megfelelô munka, gyenge a forgalom: „A sarokban állásért nem vagyok hajlandó ennyit fizetni”. A késôbbiekben még visszatérünk ennek a beállítódásnak egy további, sajátos okára is: a gazdálkodók negatív hozzáállása mögött ugyanis gyakran az húzódik meg, hogy nincs tisztában az elszámolási, visszaigénylési lehetôségekkel (miáltal lehet, hogy neki nem kerül semmibe az egész), illetve az ellenôrzési tapasztalataink szerint az esetek nagy többségében a könyvelôk tájékozatlansága vezet oda, hogy a gazdálkodók nem élnek elszámolási lehetôségükkel. > Többnyire a kötelezô minimumot fizetik a tanulóknak (fôleg az egyéni- és kisvállalkozások) Szerencsére a fenti vélemény létezô, de annyira valóban nem általános, hogy nem vezet a tanulószerzôdéses képzési forma visszaeséséhez. Viszont az is igaz, hogy a képzôhelyek nagy többsége „csak” a törvényben elôírt minimális „ösztöndíjat” adják a náluk gyakorlati képzésben részt vevô tanulóiknak. Fontos ugyanakkor azt is hozzátenni, hogy ez a felfogás elsôsorban (különösen) az egyéni vállalkozók és kisvállalkozások körében érvényesül. Ebben a szférában csak ritkán találkozunk a minimálist meghaladó ösztöndíjakkal. Ha pedig a minimumot meghaladja a juttatás, annak többnyire különleges, nyomós oka van (pl. családi, baráti kötôdés, avagy az utánpótlás biztosítása „piszkos” konkurenciával szemben). > Esetenként gondot okoz a kötelezô emelés Néhány esetben gondot jelent az, hogy félévente kötelezôen emelni kell a tanuló pénzbeli juttatását. A tapasztalatok szerint ezt nem mindig tartják be a képzôhelyek. Vannak, akik „elvi” kifogást emelnek (mert a tanulók tudása, teljesítménye nem emelkedik félévente 10%-kal), mások finanszírozási gondokat említenek, de vannak olyan esetek is, amikor errôl a szabályról nem is tud a vállalkozó, és csak a tanácsadói látogatás után válik számukra ismertté/világossá a törvény ezen rendelkezése. 48
A gondokat tovább fokozza az adminisztrációs igény. Ugyanis az év elején gyors egymás utánban két szerzôdésmódosítást is kellett megcsinálni, ami az adminisztrációs terhek növekedésével járt. (Az elsô módosításra a minimálbér összegének növekedése miatt, a másikra pedig a sikeres félév utáni 10 %-os növelés miatt volt szükség.) Erre mindenképpen indokolt lenne - országosan egységesen - egyszerûbb megoldást találni. > Sokan tekintik az ösztönzés jó eszközének Az országban nagyon sok helyen és több szakmánál kisebb-nagyobb mértékben eltérnek a kötelezô szinttôl. Ezek már a törvényileg meghatározott juttatásokon felüli összegek, függetlenül az eredeti tanulószerzôdések tartalmától: a vállalkozások - abszolút természetesen és logikusan - kiterjesztik az emberi erôforrás menedzsment logikáját a tanulókra is, ezáltal az „ösztöndíjban” nem egy kötelezô juttatást látnak, hanem az ösztönzés lehetôségének, eszközének tekintik és ennek megfelelôen alkalmazzák. A gazdálkodó egységek ezzel ismerik el a tanulók szorgalmát, jó tanulmányi eredményét, teljesítményét. Másrészt ugyancsak sok esetben az utánpótlás nevelését próbálják megoldani azzal, hogy a magasabb juttatással teremtik meg a képzôhelyhez való erôteljesebb mai és jövôbeli kötôdést. Attól függôen, hogy ezt mennyire ismerik el (vagy fel) a gazdálkodók, az ösztöndíjak tényleges nagysága meglehetôsen széles skálán szóródik: a minimálbér %-ában kifejezve a törvényes minimumtól (15%) az adómentes maximumig (50%). A magasabb évfolyamokon pedig ezt az összeget növelik a törvényileg elôirt 10 %-kal. Ahogy a korábbiakban azt állapítottuk meg, hogy a mini- és kis-vállalatok többnyire csak a minimálisan kötelezô összeget adják meg, a közepes- és nagyvállalatoknál sokkal gyakoribb a differenciált juttatás. Tipikusnak tekinthetô pl. a következô „taktika”: a szakképzési évfolyam elsô félévében még csak a kötelezô 15%-ot biztosítja a tanulóknak, de élve azzal a lehetôséggel, hogy figyelembe veheti a tanulók szakmai- és tanulmányi elômenetelét, a szakképzési évfolyam további féléveiben már sávosan differenciált juttatást kínál, ezzel ösztönözve a tanulókat a szorgalmasabb munkavégzésre és tanulásra. A legtöbb esetben ezek a képzôk úgy kalkulálnak a juttatásokkal, hogy a szakképzési évfolyam végére akár a legmagasabb összeget, vagyis a minimálbér 50%-át is megkaphassa a hallgató. Az új Szht. törvény ide vonatkozó rendelkezése pedig lehetôséget biztosít arra, hogy a gyakorlati képzést szervezôk kedvezôen tudják ezeket a költségeket elszámolni. Vannak cégek, amelyek alapvetôen a tanulmányi eredménytôl függôen differenciálnak, de így is elérhetik a diákok akár a minimálbér 40-50%-át is. Találhattunk arra is pozitív példákat, hogy a képzô nem rendszeres juttatásként adja a kötelezô szintnél magasabb ösztöndíjat, hanem - a teljesítménytôl függôen - egyszeri, eseti többletjuttatásban részesíti a tanulóit. Ennek további, ugyancsak figyelemre méltó változata az, amikor a képzôhely az általa egyébként is mûködtetett cafeteria-rendszerbe vonja be a tanulókat, és a tanév végén a tanulóknak kedvezményes üdülési lehetôséget kínál a megfelelô tanulmányi eredményért, illetve adómentesen adható jutalmakat ajánl fel, vagy a kereskedô cégnél kedvezményes vásárlási lehetôséget is kap a tanuló. 49
2.4 Egyéb juttatások Ezekben a juttatási formákban már - törvény szerint - nincs különbség a tanulószerzôdéses és együttmûködési megállapodás alapján folyó gyakorlati képzés között. A tanulószerzôdéses látogatások általánosítható tapasztalataként a következô állítások fogalmazhatók meg: > Ma már a megyék és ezen belül a képzôhelyek döntô többségére nézve kijelenthetô, hogy kevés kivétellel, általában jó színvonalon és arányban biztosított a tanulók jogszabályokban elôírt juttatásokkal való ellátása Általánosan jellemzô gyakorlati tapasztalat minden megyében, hogy a tanulók megkapják a törvény szerinti juttatásokat. A tanulószerzôdéssel gyakorlati képzést szervezôk rendszeresen biztosítják - a többi munkavállalóval azonos színvonalon - a munkaruhát, védôfelszerelést, tisztálkodási eszközt, étkezési hozzájárulást. Az is megállapítható, hogy a tanulókat megilletô juttatásokat a cégek nemcsak jó, hanem általában egyre javuló arányban biztosítják. A kamarai tanácsadói munka mindig kitüntetett kérdésként kezelte a tanulói juttatásokat, sikerült azok fontosságát a vállalkozókkal is megértetni. A tanulói juttatások jogszabályok szerinti biztosításában ennek egyre inkább érezhetô hatása is megjelenik. > Még mindig vannak, ahol nem mindig vagy nem teljesen tartják be a szabályokat A tapasztalatok szerint ez részben (de csak részben) anyagi, pénzügyi kérdés. A következôkben, az egyes juttatási formáknál majd részleteiben is látható lesz, hogy ennek hátterében gyakran „elvi”/„szakmai” megfontolások húzódnak meg, vagyis az a vállalkozói mérlegelés, hogy milyen juttatásokat „indokolt” megadni a tanulóknak, vagy milyen szerzôdéseket szükséges/kötelezô megkötni, figyelembe véve a munkavállalóknak általában biztosított juttatásokat is. Fôleg az újonnan belépô képzôhelyeken fordul elô az az eset, hogy a képzôhelyen nem tudtak valamilyen ellátási kötelezettségrôl, vagy nem tekintették olyan fontosnak, hogy komolyabban törôdjenek vele. Ezekben az esetekben az ellenôrzés és figyelem-felhívás nyomán szinte mindenütt érezhetô javulás következett be. > A cégek megfizetik azt, ami a jogszabály szerint „jár”, de - ma még - inkább annak az alsó szintjét, többet csak ritkán Gyakori tapasztalat - összhangban a tanulói ösztöndíjakkal, direkt pénzügyi juttatásokkal foglalkozó elôzô rész megállapításaival -, hogy a tanulók a törvényben meghatározott feltételeken kívül egyéb és/vagy magasabb juttatásokban nagyon ritkán részesülnek. Feleslegesnek tartjuk ismétlésekbe bocsátkozni: a képzôhelyek jelentôs része véli úgy, hogy „felesleges” pénzkidobás minden, ami a kötelezô szint felett van, és csak kevesen azonosítják ezeket a juttatásokat (vagy ezek egy részét) az emberi erôforrás menedzsment - tudatosan, akár differenciáltan is alkalmazható - eszközeként. Másrészt az is tény, hogy igen sok képzôhely küzd - fôleg a kis-közepes nagyságrendû vállalkozások körében - olyan pénzügyi/likviditási problémákkal, amelyek mellett már nem tud jelentôs többlet-juttatásokat finanszírozni. 50
> Az egyes juttatási formákkal kapcsolatos tapasztalatok • Rendszeres étkezési hozzájárulás Ennek a juttatásnak a biztosítása a látogatási tapasztalatok szerint meglehetôsen differenciált, egyenlôtlen. Van, ahol az étkezési hozzájárulást a vizsgált minta alapján több, mint 90%-ban megkapták a tanulók, és ahol nem (pl. kereskedô cégeknél), ott is „leehették”. Másrészt ugyanígy vannak pozitív tapasztalataink abban a tekintetben is, hogy az étkezési hozzájárulás biztosításánál fokozatos javulás tapasztalható. A megyék többségében viszont csak részben biztosított az étkezési hozzájárulás. Van, ahol ez a gazdasági egységek döntô többségét fogja át, és van, ahol a tanulószerzôdéses diákoknak csak kisebb részét érinti. Ennek megítéléséhez viszont azt is látni kell, hogy a „többi” munkavállaló sem kap mindenütt étkezési hozzájárulást. (A fennálló jogszabályok szerint ez csak adható, és általában a kollektív szerzôdések rendelkeznek ennek megadásáról, szabályairól. A hazai munkavállalók többsége viszont jelenleg még nem tartozik egyetlen kollektív szerzôdés hatálya alá sem.) Nincs egységes gyakorlat abban sem, hogy ahol adnak étkezési hozzájárulást, ott mennyi legyen ennek összege. Van, ahol nem éri el az ezer forintot, de ugyanígy találkozhatunk 2-3000 forintos juttatásokkal is. A vállalkozások többsége a könnyebben kezelhetô, a munkavállalók részére adómentesen adható étkezési utalványokat (ún. bónokat) részesíti elônyben. Ennek a formának egyszerûbb az adminisztrációja, az elszámolhatósága. • Munkaruha biztosítása A tapasztalatok itt is az elôzôekhez hasonlóak, az összkép alapvetôen pozitív. Vannak olyan megyék, ahol a látogatások tapasztalata szerint kivétel nélkül valamennyi képzô vállalkozás biztosítja a tanulók számára a munkaruhát (figyelembe véve a kihordási idôt). Máshol valamivel enyhébb a fogalmazás, miszerint munkaruhát, egyéni védôfelszerelést majdnem minden képzôhely biztosít a tanulóknak. Itt is jellemzô az a tapasztalat, hogy a tanulói juttatás általában megegyezik az ugyanolyan munkaterületen foglalkoztatott más munkavállalókéval. Ahol a vállalkozás a saját fôállású munkatársai számára sem tudja/akarja a munkaruhát biztosítani (vagy az a munka jellege miatt nem szükséges), ott a tanulók sem részesülnek ebben a juttatásban, viszont ahol a többi munkatárs is formaruhát / munkaruhát hord, ott a tanulók is megkapják ugyanazt az ellátást. A kamarai látogatók ezért alapvetôen akkor fogadták el a munkaruha hiányát, ha a többi dolgozó sem viselt (és nem is kellett volna viselnie) munkaruhát. Ez utóbbi megjegyzés arra utal, hogy a látogatások során többször elôfordult az a szituáció, hogy a tanulók akkor is, ha kaptak munkaruhát, azt nem minden alkalommal viselték, (élve a 51
legkönnyebb kifogással: „éppen most mosták ki a ruhát”). Ugyanennek másik végpontját jelenti pl. a fodrász, kozmetikus szakképesítéseknél az a márkaképviselet, amelyik elvárja, hogy miközben az ô anyagait használja, egyúttal az általa reklámcélokra átadott munkaruhában is dolgozzon a mester és a tanuló, (amit persze nem lehet számlával dokumentálni). • Tisztálkodási eszközök biztosítása A domináns tapasztalatok röviden megfogalmazhatók: a tisztálkodási eszközök a képzôhelyek abszolút többségében a tanulók rendelkezésére álltak. A gazdálkodó szervezetek a törvényi elôírásoktól függetlenül is, magától értetôdôen teszik lehetôvé a tanulók számára a rendszeres tisztálkodást. Ebben a tekintetben nincs különbség az alkalmazott és tanuló, a tanulószerzôdéses és együttmûködési megállapodásos tanuló között. Ezt az egyre fejlôdô vállalati kultúra jelének is tekintjük, és ekként üdvözöljük. Örvendetes az is, hogy a munkahelyek folyamatosan szélesedô körében egyre nagyobb figyelmet fordítanak a megjelenésre. Ezt elôsegítik és elvárják az állandó munkatársaktól és fokozatosan a tanulóktól is. • Foglalkozás-egészségügyi vizsgálatok Ezen a területen meglehetôsen változó, eltérô tapasztalatokat lehetett szerezni az elmúlt idôszakban. Van, ahol ez egyáltalán nem vet fel vitára alkalmas kérdést, mert a vállalkozó értelemszerûnek tekinti, hogy a tanulóknál ugyanolyan vizsgálatok szükségesek, mint az adott munkaterületen foglalkoztatott más munkavállalók esetében. Találkoztunk olyan cégekkel is, ahol a foglalkozás-egészségügyi vizsgálatokról szóló 89/1995. (VII.14) számú kormányrendelet gyakorlatilag ismeretlen volt a gyakorlati képzôk számára. Ebben az esetben elegendô volt a megoldáshoz az egyszerû tájékoztatás, figyelemfelhívás, mert ezzel rövid idôn belül meg is oldódott a probléma. A valódi gondot az jelenti, hogy a képzôhelyek egy elég jelentôs része egyszerûen nem tartja szükségesnek az üzemorvos által végzett rendszeres orvosi vizsgálatot. Úgy vélik, a tanulókat egyébként is rendszeresen ellenôrzi az iskolaorvos, vagyis a foglalkozás egészségügyi vizsgálatot nekik azért nem kell elvégeztetniük, mert a tanulók esetében ezt a feladatot ellátja az iskolaorvos. Van, ahol ez létezô gyakorlat, (vagyis az iskolai orvos valóban elvégzi a foglalkozásegészségügyi vizsgálatot is). A probléma abból adódik, hogy ez nem automatikus és nem általános. Vagyis a képzôhely nem hagyatkozhat az iskolára, anélkül hogy ellenôrizné a vizsgálat tényleges megtörténtét. A gyakorlati tapasztalatok arra is figyelmeztetnek, hogy amennyiben megtörténik az iskolaorvosi vizsgálat, akkor is ellenôrizni kell annak jellegét, tartalmát. A vizsgálat ugyanis sokszor futószalagszerû, és inkább a tünetmentesség megállapítására szorítkozik, mint az adott szakma gyakorlásához szükséges képességek felmérésére és az ártalmak/veszélyek azonosítására, mérlegelésére. Jelenleg nem ismert sem a képzôhely, mint munkáltató, sem a kamara elôtt, hogy az iskolák - évente egyszer - milyen szerzôdés alapján, milyen típusú vizsgálatot végeztetnek el az iskolaorvosokkal. Az orvos által vezetett kartonok sem kerülnek ki a vállalkozásokhoz, mintha azok titkosak lennének. 52
• Egyéni védôeszközök biztosítása Ez a juttatás általában szakmafüggô, mert nem minden szakma oktatásakor szükséges védôeszköz. Vannak ugyanakkor olyan munkakörök, amelyekre vonatkozóan jogszabályok, rendeletek írják elô a szükséges védôeszközöket. Ahol a szakma elsajátítása, a munkavédelem ezt megköveteli, ahol szükséges, ott a gyakorlati képzôk gyakorlatilag teljeskörûen biztosítják is a tanulók számára a megfelelô eszközöket. Az ellátottság a látogatási tapasztalatok szerint gyakorlatilag megegyezik az adott munkaterületen foglalkoztatott más dolgozókéval. • Útiköltség térítés Ez a juttatások egy elég speciális fajtája. Egyrészt azért, mert általában is külön jogszabályok rendelkeznek arról, hogy milyen esetekben köteles a munkáltató útiköltség-térítést adni a munkavállalóinak. Ez pedig eléggé lehatárolja a jogosultság körét. Ebbôl következik a látogatások tapasztalatainak kettôssége: egyik oldalról elég ritkán fordul elô, hogy utazási költségtérítésre legyen jogosult a tanuló, másik oldalról viszont az ellenôrzések tapasztalatai azt mutatják, hogy ahol a jogszabály szerint jár a tanulónak az útiköltség-térítés, ott a gazdálkodók - elenyészô kivétellel - azt ki is fizetik. (Ahol ennek során vita keletkezhet, az a jogosultság megítélése. Ebben a tekintetben valóban vannak eltérések, de ha egyezség születik a jogosultság tényérôl, ott annak kifizetése gyakorlatilag biztosított.) Találkoztunk néhány esetben azzal a megoldással is, hogy a cégek a cafeteria részeként (avagy „szociális juttatásként”) fizetik ki a tanulóknak a bérletet, vagy a felmerülô útiköltséget, függetlenül attól, hogy ez törvény szerint jár-e számukra, vagy nem. • Felelôsségbiztosítás kötése A Közoktatási Törvény rendelkezése értelmében a gyakorlati képzést szervezônek felelôsségbiztosítást kell a tanulójára kötni a gyakorlati képzés idejére. A gyakorlat ebben a dimenzióban is meglehetôsen differenciált, de fogalmazhatunk úgy is, hogy a juttatási csomagnak ez az eleme, amelyet a gyakorlati képzôhelyek a legkevésbé tartanak érdemlegesnek, szükségesnek és fontosnak, ezért itt tapasztalhatók a legnagyobb hiányosságok. Az, hogy a gyakorlati képzôk nem kötnek felelôsségbiztosítást a tanulóikra, alapvetôen két indokkal magyarázható. Egyrészt a képzést szervezôk igen gyakran úgy értelmezik a biztosítottság helyzetét, hogy a tevékenységi felelôsségbiztosításuk kiterjed a tanulókra is, plusz teherként és költségként ezért már nem akarnak (nem tartják szükségesnek) biztosítást kötni, bár ez a szakképzési hozzájárulásuk terhére elszámolható lenne. Ezt támasztja alá sok esetben az is, hogy a vállalkozó a vállalkozást általában egy keretbiztosítással biztosítja, ahol a létszámban a tanuló is szerepel. Így a vállalkozó azt hiszi, hogy a felelôsségbiztosítási kötelezettségének ezzel már eleget tett. 53
A másik biztosítás, amivel a gazdálkodók úgy gondolják, hogy le van fedve tanulójuk felelôsségbiztosítása, az a tanulóra az iskolában megkötött balesetbiztosítás. Úgy vélik, hogy mivel minden tanuló rendelkezik tanulóbiztosítással, ezáltal automatikusan felelôsségbiztosítással is. A külön felelôsségbiztosítást a vállalkozók ezért már - önmagában logikusan - nem látják szükségesnek Legtöbbször a tanácsadóra hárul - a képzôhelyek látogatása alkalmával - annak tisztázása, hogy ezek a biztosítások nem azonosak, nem helyettesíthetôk egymással. Sem a vállalkozás általános biztosítása, sem az iskolai tanulóbiztosítás nem helyettesítheti a tanuló felelôsségbiztosítását. Az egyes tanulókra külön, névre szólóan kell felelôsségbiztosítást kötnie a gazdálkodónak. (Kivételt képez az a helység, ahol a város saját vagyonbiztosításában megkötötte ezt a biztosítást az önkormányzati szakképzô iskolákba járó valamennyi tanulóra.) A tanácsadási tevékenység hatására az utóbbi idôben már pozitív elmozdulás figyelhetô meg. Egyre több helyen sikerült megértetni azt, hogy a biztosítás a képzôhely saját érdekét is szolgálja, és ennek alapján mind több helyen sikerült elérni azt, hogy a tanulószerzôdéses gazdálkodók teljes körûen megkössék a tanulóikra a felelôsségbiztosítást. A biztosítás megkötésének hajlandóságát persze nagy mértékben (és pozitív irányban) befolyásolja az is, hogy ennek összege szerepel az elszámolható költségek között. Érdemes lenne ugyanakkor a kritikai véleményeket is mérlegelni. Ezek közül elsôsorban azon kellene elgondolkodni, hogy indokolt-e a felelôsségbiztosítás kötési kötelezettség teljes körû kiterjesztése, vagy inkább csak azokra a gyakorlati oktatóhelyekre terjedjen ki, ahol a tanuló közvetlen kapcsolatban áll egy harmadik személlyel, ezáltal annak kárt okozhat (pl. fodrász, kozmetikus). Ezzel egyszerûsíthetô (és olcsóbbá is tehetô) a gyakorlati képzés.
54
3. A TANULÓSZERZÔDÉSES GYAKORLATI KÉPZÉS MEGÍTÉLÉSE AZ ÉRINTETTEK SZEMSZÖGÉBÔL A statisztikai adatok és a közvetlen ellenôrzési tapasztalatok után ebben a fejezetben a tanulószerzôdéses gyakorlati képzés hatását értékeljük. Természetesen ugyanaz a jelenség vagy folyamat eltérô megítélést kap, ha különbözô értékek és érdekek mentén vizsgáljuk azokat. Ezért a következôkben a tanulószerzôdéses gyakorlati képzés elônyeit és korlátait az egyes közvetlen érintettek és érdekeltek, vagyis • a tanulók • a gyakorlati képzést végzô gazdálkodók és • a szakképzô iskolák oldaláról kíséreljük meg összefoglalni.
3.1 A tanulószerzôdés a tanuló oldaláról Elsô megközelítésben csupa olyan tényezôt látunk, amelyik a tanulószerzôdés mellett szól. A korábbiakban már részletesen bemutattuk, hogy az együttmûködési megállapodás keretében tanulókhoz képest a tanuló jogosult lesz mindazokra a juttatásokra, amelyekre a megállapodás feljogosítaná, és ezen túl még további anyagi elônyöket is élvezhet: + Rendszeres havi díjazást kap, ami anyagi „biztonságot”, magasabb ellátottsági színvonalat biztosít már a képzés idejére is. (A tapasztalatok azt mutatják, hogy tanulószerzôdés nélkül több helyen még a minimálbér 15 %-át sem kapják meg a tanulók.) + A képzôhelyek egyre szélesebb körben teremtenek az ösztönzés célját is szolgáló eszközt a tanulóknak járó pénzügyi juttatásból; ezáltal a magasabb teljesítményt és/vagy jobb tanulmányi eredményt elérô tanuló juttatása elérheti a minimálbér 50%-át is. + A tanuló a társadalombiztosítási szabályok szerint biztosítottá válik. (A tanulóévek szolgálati idônek számítanak.) A tanulószerzôdéssel a tanuló és a képzôhely közvetlen szerzôdéses kapcsolatba kerül. Egyre szélesebb körben tapasztaljuk azt, hogy ez a direktebb kapcsolat felerôsíti a közös/kölcsönös kapcsolódást és felelôsséget is. Ennek pozitív hatásai pedig - reményeink szerint egyre szélesebb körben - megjelennek majd a képzés eredményességében is + Minden visszajelzés azt mutatja, hogy a tanulószerzôdés keretében ténylegesen és lényegesen erôsödik a kapcsolat a tanuló és a képzôhely között. Az oktató sokkal inkább érzi „magáénak” a tanulót és fordítva, sokkal erôsebb kölcsönös kötôdés alakul ki, ami mindenképpen pozitívan befolyásolja a képzés légkörét, feltételeit és eredményességét is. + Javul a képzés piacképessége, mert a tanuló olyan szakmában tanul, amelyben a gazdaság is jelezte a képzési szándékot, és ezen keresztül a foglalkoztatási igényt, lehetôséget. 55
Ez még akkor is igaz, ha a tanulószerzôdéses képzôhely nem feltétlen garantálja azt, hogy a végzett tanulót (vagy azok közül néhányat) alkalmazni fog. A tanuló alapvetôen a munkaerô-piaci igényekre épülô szakképzésben részesül, ezáltal elhelyezkedési esélyei mindenképpen javulnak. + Javul a képzés minôsége: A személyes szerzôdést kötô képzôhelyen az erôsebb személyes kapcsolatok nyomán általában jobb feltételek alakulnak ki, mind a tárgyi körülményeket tekintve, mind a gyakorlati képzést végzô oktató odafigyelését, elkötelezettségét tekintve. Ez pedig biztosan megjelenik a képzés minôségében, színvonalában is. Természetesen a tanulószerzôdés keretében sincs erre garancia. De a közvetlen szerzôdéses kapcsolat a tanuló számára a váltást, az esetlegesen szükségessé váló korrekciót is megkönnyíti. Nem lehet mindebbôl kihagyni a kamarai tanácsadók közremûködését sem. A tanulók és a képzôhelyek egyaránt pozitív hatásúnak ítélik meg azt, hogy a tanuló és a képzôhely korrekt kapcsolata, a képzés szükséges feltételeinek biztosítása felett egy független szervezet, a kamarai tanácsadók ôrködnek. + Jobb munkafeltételek: bár elvileg a tanulószerzôdés esetén biztosítandó munkafeltételek ugyanolyanok, mint a megállapodás esetén, de a látogatások tapasztalatai azt mutatják, hogy a megállapodással foglalkozatott tanulók esetében gyakrabban hiányosak a juttatások, mint az erôteljesebb kontroll alatt álló tanulószerzôdés esetén. A rendszeres tanácsadói látogatások eredményeként a tanulószerzôdéses gyakorlati képzésben a törvény által meghatározott tanulói juttatások terén sokkal nagyobb fegyelem figyelhetô meg, mint az együttmûködési megállapodással képezô gazdálkodó szervezeteknél. + A statisztikai összegzések szerint a gyakorlati képzés szakmai felügyelete sokkal hatékonyabb a tanulószerzôdéssel képezô cégek esetén. A tanulószerzôdés keretei között végzett gyakorlati képzés minôségbiztosítási tényezôket is hordoz magában. + Ennek eredménye az, hogy a tanulószerzôdéssel oktató képzôhelyeken gyakran kifejezetten igényelték a látogatást, egyrészt, azért hogy meglegyen a lehetôség a képzés során felmerült problémák megbeszélésére, másrészt azért, hogy a tanuló is érezze, ôt is ellenôrzik, illetve esetleges gondjait neki is van kivel megbeszélnie. Illúzió lenne ugyanakkor azt gondolni, hogy a tanulószerzôdés csakis és kizárólag elônyökkel jár a tanulók számára. A nyilvánvaló elônyök mellett a tanuló felelôssége is megnô: • Nemcsak iskolát (szakmát) kell választania, hanem képzôhelyet is. Az együttmûködési megállapodás esetén csak az iskoláról kellett dönteni, mert ezt követôen az iskola szervezte a gyakorlati képzôhelyet is. Most viszont nemcsak iskolát/szakmát kell választania, hanem gyakorlati képzôhelyet is, ami mindenképpen megnöveli feladatai és felelôssége súlyát. • A tanulószerzôdéssel már a képzés során „életközeli” szituációba kerül, felnôttként („felnôttebbként”) kell viselkednie, mert tanulói (elméleti és/vagy gyakorlati) teljesítménye a korábbiaknál jobban befolyásolja jelenlegi körülményeit (pl. az ösztönzô többletjuttatások lehetôségének megszerzésével vagy elszalasztásával) és jövôbeni elhelyezkedési esélyeit is. 56
A tanuló számára - ha nem is szükségszerûen, de potenciálisan mindenképpen - kifejezett, érzékelhetô hátrányt jelenthet az, hogy - A törvényben elôírt magasabb szintû juttatások kötelezôvé tétele miatt kevesebb vállalkozás vállalja a tanulóképzést. Ezáltal szûkülhet a gyakorlati képzôhely-kínálat. - A több garantált, illetve lehetôségként felkínált juttatás miatt megnô a vele szemben támasztott elvárás (munkaidôben, teljesítményben, intenzitásban). Adott esetben ez érezhetôen differenciálhatja, polarizálhatja a tanulói helyzeteket adott képzôhelyeken belül is. - Ráadásul lehet, hogy (akár az egyén, akár az iskola, a képzôhely, a környezet hibájából) ez a szituáció anélkül következik be, hogy biztosítottak lennének az egyenlô feltételek. - A tanulónak közvetlen nincs köze ahhoz, hogy létezik együttmûködési megállapodás és tanulószerzôdés is, és ezek nem egyformán érintik az iskolát és a képzôhelyet. Szenvedô harmadik félként könnyen kerülhet a tanuló „két tûz közé”, és válhat az iskola és a vállalkozói szféra harcának, vitájának áldozatává. Ezen „két szék között” könnyen elveszhet, patrónus és nevelô nélkül maradhat. - A „hagyományos” beiskolázási logika és gyakorlat (tapasztalat) szerint a tanuló elsôsorban iskolát választ és sokkal kevésbé szakmát, még kevésbé olyan képzôhelyet, ahol majd megtanulja a szakma gyakorlati közegét és fogásait. A szülô és az általános iskolát végzett diák a középfokú iskolákat nagy valószínûséggel jól ismeri, a lehetséges képzôhelyekkel és különösen azok pozitív és negatív vonásaival nem feltétlen van tisztában. Az iskola felé nagyobb valószínûséggel van személyes kapcsolata, mint az egyes vállalkozások irányában. Ebbôl következôen ha van személyes kapcsolata a lehetséges jövôbeli gyakorlati képzôhellyel, ha megbízható információkkal rendelkezik ezekrôl, akkor számára egy nagyon kedvezô, viszont ha nincs ilyen kapcsolata, akkor egy meglehetôsen idegen, bizonytalan helyzetbe kerül.
3.2 A tanulószerzôdés a képzôhely oldaláról A tanulószerzôdés is alapvetôen a képzésre irányul: a gyakorlati képzôhely ebben azt vállalja, hogy a tanulót „kineveli”, „felkészíti” a szakma gyakorlására. Ezzel együtt is a tanulószerzôdéses gyakorlati képzés közvetlen anyagi elônyöket is kínál a képzést felvállaló gazdálkodó szervezet számára. A gazdálkodó szervezeteknek a tanulószerzôdés anyagi (profit-, és munkaerôpiaci) szempontból is elônyös lehet. Ennek egyik fontos dimenziója a képzés minôsége, és ezen keresztül a jövôbeli munkaerôpiac szakmai kínálatának színvonala + A képzés üzemi körülmények között folyik, szakma- és élet-közeli, ami elôsegíti a minél elôbbi önálló munkavállalást. + A látogatott cégeknél - szinte kivétel nélkül - meg vannak elégedve a tanulószerzôdéses tanulókkal, mind a hozzáállásuk, mind a szorgalmuk tekintetében. Erôsebb a szakma- és a cég iránti elkötelezettség, ennek következtében kevesebb a hiányzás és a „tanuló-vándorlás”. 57
+ A pénzbeli juttatással jobb tanulmányi eredmény elérésére és szorgalmasabb munkavégzésre lehet ösztönözni. + Maguk a tanulószerzôdéses tanulók is elégedettek (elégedettebbek), jól érzik magukat a képzôhelyeken. Mindez értelemszerûen kihat a képzés minôségére és a leendô szakmai színvonalra. A szerzôdéses kapcsolat szorosságából adódó elônyöket a tanulók oldaláról már kiemeltük. Megítélésünk szerint ez a gazdálkodó oldaláról is igaz. A tanulószerzôdéses képzés másik fontos dimenziója, amivel közvetlen gazdálkodói érdekek is érvényesíthetôk: a munkaerô-utánpótlás biztosítása + A képzôhely ebben az esetben közvetlen szerzôdik a tanulóval: választhat és nem pusztán fogadja az iskola által kiküldött tanulót. Ha nincs az iskolával közvetlen kapcsolata, akkor elôfordulhat, hogy egyes szakmákban nagyon nehéz tanulóhoz jutni. A gyakorlati képzés ezzel a formával biztonságossá tehetô, a képzôhelyet nem fenyegeti az a veszély sem, hogy az iskola saját „kénye-kedve” szerint áthelyezi a tanulóját. + A képzés létszáma, struktúrája jobban igazodhat a munkaerôpiaci igényekhez, biztosítható a központi követelményeknek megfelelô, de a helyi igényeket kielégítô szakképzett munkaerô. A vállalkozások részérôl beérkezô igénybejelentések alapján fel lehet mérni a munkaerôpiacnak a szakképzéssel szembeni elvárásait. Abból, hogy a gazdálkodó szervezetek hány tanuló képzését vállalnák, következtetni lehet a szakmastruktúra jövôbeni változásaira. Ez az információ a munkaerôpiac egyéb jelzéseivel együtt megalapozhatja a jövôre vonatkozóan a munkaerôpiaci prognózisok kifejlesztését. + A munkaerô-utánpótlás jó eszköze, módszere lehet a tanulószerzôdéses képzés. Mindezek ismeretében van lehetôségük a cégeknek a tanulókat iskolai együttmûködési megállapodás vagy tanulószerzôdés keretei között foglalkoztatni. + A tanulószerzôdés a szakember utánpótlásnak, a szakképzett munkaerô kinevelésének egyik leghatékonyabb módszere. A tanulószerzôdést kötô vállalkozások maguk is befolyásolhatják, motiválhatják, kiképezhetik a leendô saját dolgozóikat, így a befektetett anyagi és szellemi tôke fokozatosan megtérül. A gazdálkodó a képzési idô alatt „élô” szituációkban ismerheti meg a tanulók tudás-szintjét, képességeit és készségeit, bevezetheti ôket a konkrét vállalati környezetbe, közegbe, kultúrába, szervezeti mûködésbe és gyakorlati feladatokba. A tanulószerzôdéses képzés növekvô népszerûsége összességében mindenképpen azt mutatja, hogy a gazdálkodó szervezetek elfogadták a tanulószerzôdés intézményrendszerét. Felismerték benne a jobb munkavégzésre és tanulásra buzdítás, illetve a szakmai utánpótlás biztosításának eszközét, lehetôségét. Mivel a képzést mûködô vállalkozások végzik, nem szabad elhallgatni a lehetséges anyagi elônyöket sem: + A szorosabb kapcsolat és a teljesítmény-orientáció (ösztönzés) eredményeként a diákok lelkiismeretesebben, szorgalmasabban vesznek részt a gyakorlati képzésben, és így több hasznot hajtanak a képzôhelynek is. + Létezô szituáció, ezért nem hallgatható el, hogy a tanuló - minden kötelezô és adható juttatás mellett is - viszonylag olcsó munkaerô, amelyet a vállalkozás a közösségi (képzési) cél megvalósítása mellett értelemszerûen saját hasznára mûködtethet. 58
+ A gazdálkodó a képzés során alaposan megismerheti a tanulót és ezen információk birtokában megalapozottan tud dönteni arról, hogy érdemes-e, indokolt-e a végzést követôen véglegesen is alkalmaznia a tanulót. Vagyis a képzés során nyert közvetlen információkkal „megspórolhatja” a létszám-felvétel és az újonnan felvett munkatárs betanításának/beillesztésének költségeit, kipróbálhatja a lehetséges jövôbeli munkatársakat anélkül, hogy az külön anyagi- és idô-áldozatokat kívánna a részérôl. + Költségeit visszaigényelheti. A tanulószerzôdés magasabb juttatási szintet garantál a tanulónak, ami értelemszerûen megnöveli a képzôhely költségeit. Együttmûködési megállapodással a vállalkozónak kényelmesebb, s látszólag olcsóbb tanulót foglalkoztatnia. Ugyanakkor tanulószerzôdés esetén sem fizet rá a gazdálkodó szervezet a tanulóképzésre, ha tisztában van a költségek visszaigénylésének feltételeivel, módjával. + Szakképzés-fejlesztési támogatásra pályázhat. A tanulószerzôdések számát növeli az a decentralizált szakképzési hozzájárulási pályázatoknál a gazdálkodó szervezetek számára megfogalmazott - feltétel, hogy a fejlesztési támogatás megítélésekor kedvezô elbírálást kap az a vállalkozás, mely tanulószerzôdés keretei között oktatja tanulóit. A kamara ilyen jellegû törekvése nemcsak a vállalkozások vezetôit, hanem a gazdasági vezetôket, könyvelôket is a tanulószerzôdés intézményrendszerének elfogadására „kényszeríti”, mert pontosabb, átláthatóbb rendszer jön létre a többlet adminisztráció ellenére. + A képzôhely egy közvetlen kapcsolatot és ingyenes tanácsadót nyer a kamarának a látogatásokat lebonyolító szakértôivel. Az iskolák önmagukban többnyire nem fektetnek jelentôs súlyt a képzôhelyek ellenôrzésére, így nem alakul ki élô kapcsolat az iskola és a képzôhely (az ottani tanulók és oktatók) között. A kamara tanácsadója viszont nemcsak ellenôriz, hanem ingyenes tanácsadói munkát is végez: segít megszerezni a szükséges dokumentumokat, tájékoztat, tanácsot ad, és segít a fejlesztési tervek kidolgozásában, a pályázatok elkészítésében is. Az elônyök mellett a gyakorlati képzés felvállalása természetesen áldozatokkal is jár, amelyek korlátozhatják a tanulószerzôdés-kötési hajlandóságot. A leggyakrabban említett terhek, negatívumok két, eltérô, de egyaránt reális csoportba sorolhatók: a) A vállalkozás mûködésével, eredményességével összefüggô szempontok: - A tanulókkal való foglalkozás nyilvánvalóan többlet-feladat és többlet-költség a gazdálkodó számára, amely idôt, eszközt, energiát von el a vállalkozás profit-termelô tevékenységei elôl. Bár az elôzôekben hosszasan soroltuk az elônyöket, ez a ráfordítás nem biztos, hogy megtérül (bár mindezt igen nehéz lenne számszerûsíteni...) - Ezzel szemben sokan vélekednek úgy, hogy az elszámolható költségek mértéke viszonylag alacsony. Annak ellenére, hogy egyre több kedvezmény jár a tanulószerzôdés kötésével, a vállalkozók egy része még jelenleg is úgy érzi, hogy nem éri meg ezt a szerzôdésfajtát választani. - A tanulószerzôdést ellenzôk alapvetô érvként fogalmazzák meg, hogy a szakképzési törvény alapján a tanulószerzôdés keretei között zajló gyakorlati képzés sokkal nagyobb felelôsséget ró a gazdálkodó szervezetre, hiszen ebben az esetben a szakmai képzés teljes felelôssége a képzôre hárul. Az együttmûködési megállapodással képzôk aránya ezért is nagy, mert kevés cég vállalja a képzéssel járó nagyobb felelôsséget. 59
Az együttmûködési megállapodás egy igen kényelmes állapot. Nem kell a gyakorlati képzés összes adminisztrációját felvállalni, nem kell ösztöndíjat fizetni. Alkalmatlanság esetén sokkal könnyebb a tanulótól megválni. - Túlzott adminisztráció (TB, APEH). A tanulószerzôdés kötése még mindig nagyon körülményes, idôigényes. Ezért a gazdálkodó szervezetek képviselôi inkább a kényelmesebb megoldást választják, és együttmûködési megállapodást kötnek az iskolákkal. A tanulószerzôdés intézményrendszere a gyakorlati képzést végzô vállalkozások részérôl több adminisztrációs tevékenységet igényel. Bejelentkezés az OM Alapkezelô Igazgatóságra, APEH, TB, a tanulók nyilvántartása plusz terheket ró a vállalkozások pénzügyi vezetôire, ezért sok esetben nem támogatják a tanulószerzôdés-kötést a cég részérôl. Úgy tapasztaljuk, hogy a vállalkozók sokszor a könyvelô tanácsára nem vállalják fel a tanulóval való foglalkozást hivatalosan, mivel mindezt - többletjuttatás nélkül - a könyvelônek kell adminisztrálnia. b) A vállalkozás piaci pozíciójához kapcsolódó szempontok: - Vannak olyan szakmák (pl. fodrász, szobafestô), amelyekben a kínálat már jelenleg is közelít a telítettségi állapothoz, a további szakemberek képzése mindenképpen „túlképzésnek” minôsülne. Ezekben az esetekben a szakképzô változatlanul folytatja a beiskolázást (hiszen van rá igény a szülôk, a tanulók oldaláról), a gyakorlati képzôhely viszont nagy valószínûséggel - és önmagában joggal - mondja azt, hogy saját konkurenciáját nem fogja kiképezni.
Az elôzôek alapján vállalkozói oldalról különösen a következô szempontokat, feltételeket kell/lehet mérlegelni a tanulószerzôdéses képzés vállalásakor: 1) Elhivatottság, a jó színvonalú szakképzés fontosságának, valamint ehhez kapcsolódóan az adott szakmabeli gazdálkodók felelôsségének fel- és elismerése • Mivel valamilyen idô- és anyagi áldozattal mindenképpen számolni kell, alapfeltétel egy (legalább minimális) pedagógiai-szakmai elkötelezettség az új szakmunkás-generációk felnevelése irányában • A kamarai tagvállalatoknak meg kell érteniük, át kell érezniük a szakképzésben vállalt szerepük fontosságát. Minden vállalkozás életében tudatosulnia kell annak a ténynek, hogy a fennmaradásához, fejlôdéséhez elengedhetetlenül szükséges a fiatal, jól képzett, modern tudással rendelkezô szakember. • Ez viszont csak úgy valósítható meg, ha a tanulók életszerû helyzetben, üzemi körülmények között, a piac által elfogadott szakmai minôség alapján sajátítják el a szakma gyakorlati alapjait. Ennek hiányában, az iskolai tanmûhelyben végzett diákokat - akik a tanmûhelyben nem tudják megszerezni az életszerû munkák végzéséhez szükséges jártasságokat - a cégek csak hosszadalmas betanulási idô és magas költségek mellett tudják a késôbbiekben a többi alkalmazottal egyenértékû szakemberré formálni. 60
2) Részletkérdésnek tûnik, mégis fontos feltétel a megfelelô információ-ellátottság. Gyakran találkozunk vállalkozókkal, akik egyébként szívesen kötnének tanulószerzôdést, és csakis téves informáltságuk tartja ôket távol ettôl. Például: • A vállalkozások egy elég jelentôs része (ide értve még a könyvelôjüket is!) nem ismeri a szakképzési támogatások rendszerét és ezért bátortalan a tanulók vállalásában, mert tévesen ítéli meg a gazdasági következményeket. Így - többek között - nem tudja, hogy a tanulószerzôdés ösztöndíja is csak „elôleget” jelent a gazdálkodó szervezetek számára, mert ezt az összeget majd visszaigényelheti. Ha a gazdálkodók megértik, hogy a gyakorlati képzéssel kapcsolatos költségeiknek jelentôs része ténylegesen egy visszatérülô kiadást jelent a számukra, minden bizonnyal elháríthatók vagy csökkenthetôk a tanulószerzôdéssel kapcsolatos aggályok. • Ugyancsak a tanulószerzôdés kötési szándékot gátolja az a vállalkozások körében kialakult nézet, hogy a tanulószerzôdés esetén a sikeres szakmunkásvizsga után munkát kell biztosítaniuk a tanulóknak. Úgy érzik, ha ezt nem ajánlják fel, becsapják a tanulókat. Valójában viszont a tovább-foglalkoztatás csak lehetôség, és nem kényszer, nem kötelesség, amivel a tanulók is tisztában vannak. (Természetesen a gazdálkodónak is tisztában kell lennie azzal, hogy a végzést követôen a korábbi tanuló is otthagyhatja a képzôhelyet, nem feltétlenül ott fog munkát vállalni.) 3) A piac mûködési elvei alapján a piaci, gazdaságossági szempontok érvényesítése. Vagyis egyik oldalról nem várható el egy vállalkozótól, hogy a képzéssel egy veszteséges üzletet vállaljon (amelyben a képzéssel kapcsolatos ráfordításai hosszú távon nem térülnek meg). Másik oldalról viszont az sem fogadható el, ha a vállalkozó a gyakorlati képzésbôl csakis egy egyoldalú hasznot akar húzni, anélkül, hogy a „vevô” (vagyis a tanuló) érdekeit figyelembe venné, az ô szakmai/képzési igényeit is kielégítené. • Az alapszituáció az, hogy a gazdálkodó vállalja a tanuló képzését, viszont ezzel párhuzamosan egy olyan személy (munkaerô) kerül a vállalkozáshoz, akinek munkavégzô képességét viszonylag kevés térítés ellenében jól ki lehet használni. A képzô a társadalom számára is komoly hasznot hajt azzal, hogy képzi az új generációt, ugyanakkor a rendszerbôl ugyancsak komoly hasznot húz azzal, hogy gyakorlatilag ingyen munkaerôt kap, amelyet a vállalkozás javára tud mûködtetni, hasznosítani. • Ha egy fiatal becsülettel dolgozik egy vállalkozásban, az a minimum, hogy ezért valamilyen díjazást is kapjon. „Valamirevaló” vállalkozó a hét végén - vagy hónap végén - „zsebbôl” úgyis fizet annak a tanulónak, aki neki dolgozik. Tanulószerzôdéssel ezt legalizálhatja, sôt e pénzt vissza is kapja az alapkezelôtôl az elszámolás után. • A korábban már említett anyagi terhek miatt viszont sokan úgy vélik, hogy nem fogják így elkötelezni magukat. Úgy gondolják, a tanuló nem tölt el annyi gyakorlati napot a képzôhelyen, hogy kifizessék neki az összeget (nem termel nekik annyit). • A vállalati méretük alapján „mini” gyakorlati képzôk - többnyire egyéni vállalkozók, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok egy-két alkalmazottal - számára igen nagy anyagi terhet jelent a tanulószerzôdéssel folytatott képzés (legalábbis ezt hangoztatják). Sok közöttük a kényszer-vállalkozó, a bizonytalanság, a pénztelenség, a vállalkozói felkészültségbeli hiányosságok nem kedveznek az utánpótlás nevelésnek. A magas közterhek, adókulcsok miatt élénk a feketegazdaság, a munkavállalók jelentôs része minimálbéren 61
van bejelentve. Hiába van lehetôség a tanuló foglalkoztatásával kapcsolatos összes költség elszámolására, ha a költségekkel szemben nincs kimutatva reális nagyságú bevétel. Ezért foglalkoztatják sokan együttmûködési megállapodással a tanulót, nem jelentkeznek be az OM-hez képzôhelyként. Ha jónak látják, zsebbôl-zsebbe fizetnek a tanulónak. • Természetesen az abszolút legális gazdaság keretein belül is vannak olyan vállalkozások, amelyek nem tudják elszámolni a gyakorlati képzéssel kapcsolatos külön költségeiket. Ilyenek pl. az átalányadózók és az ún. EVA-sok. • A vállalkozások körében egyre inkább tapasztalható egyfajta nyitás a tanulószerzôdéses gyakorlati képzés intézménye felé, de ez elsôsorban a közepes- és nagyvállalatokra jellemzô. Ezeknél a cégeknél a szakképzési hozzájárulás viszonylag nagy összegû, így ôk könnyebben „állnak rá” erre a képzési formára, illetve az esetleges elôfinanszírozás sem jelent számukra gazdaságilag olyan nagy terhet. Az új Szakképzési Törvénynek köszönhetôen most már igen jelentôs az anyagi támogatottságuk és kedvezményeik. • Nem szabad azonban megfeledkezni arról sem, hogy még mindig él az a szemlélet, hogy „én adok a tanulónak anyagot, kiképezem stb., - és még én fizessek neki?”. 4) Az iskola-kapcsolatok alakulása. A gyakorlati képzés bár hosszabb idôt vesz igénybe, mégis pillanatnyi esemény ahhoz képest, hogy a vállalkozás és az iskola valóban hosszú távon együtt él egy térségben és tartósan egymásra utalt (pl. a képzés-továbbképzés, vagy a szakképzési járulék átadása kapcsán). Ezért olyan megoldások szükségesek, amelyben ez a kapcsolat nem romlik, nem sérül helyrehozhatatlan módon. • Az iskolák ellenérdekeltek a tanulószerzôdéses képzésben, amit mindenképpen figyelembe kell venni. (Erre a következôkben még visszatérünk.) • A tanulószerzôdés megkötése valóban megronthatja az iskolával a kapcsolatot, ha nem elég körültekintôen járnak el. Ezért a tanulószerzôdéses képzés ott mûködik jól, ahol harmonikus a gazdálkodó kapcsolata az iskolával. Ha az iskola hosszú távon számíthat a képzôhelyre, akkor szinte úgy tekinti azt, mint „kihelyezett tanmûhelyét”, és rendszeresen odairányítja tanulóit.
3.3 A tanulószerzôdés az iskola oldaláról > Evidensnek látszó elsôdleges következtetés, hogy az iskola „ellenfél”, mert saját tanmûhelye miatt ellenérdekelt a tanulószerzôdéses képzés kiterjesztésében. Ennek a gyakorlatban sokféle jelét és okát tapasztalhatjuk. • Az iskolák „megélhetését” jelenleg a fenntartó önkormányzatok által biztosított költségvetés biztosítja. Ez pedig egyrészt mindenképpen függ a „fejkvóták”, a normatív támogatások összegétôl, még akkor is, ha a normatív támogatás és az iskolai költségvetés el is téríthetô egymástól. A fenntartó önkormányzat a normatívánál többet is adhat, és kevesebbet is, átcsoportosíthatja az iskolák között a forrásokat, eltérô bevétel-szerzési elôirányzatokat fogalmazhat meg stb. Összességében mégis - értelemszerûen, direkt vagy indirekt módon 62
elfogadja és/vagy sugallja, elvárja azt, hogy az általa fenntartott iskolák biztosítsák a fenntartásukhoz szükséges forrásokat az önkormányzat szintjén, és igyekezzen a lehetôségeket maximálisan kihasználni. Vagy talán pontosabb úgy fogalmazni: az iskola bár nem automatikusan kapja meg a „fejkvótát”, de tudja, hogy a fenntartó önkormányzatnál a költségvetési források nagysága alapvetôen ettôl függ, ezért jóelôre igyekszik olyan helyzetet teremteni, amelyben a fenntartó önkormányzatnál majd rendelkezésre állnak a fennmaradásához, fejlôdéséhez szükséges források. Már csak azért is, mert mind az oktatói/alkalmazotti létszám, mind az iskolai és tanmûhelyi kapacitás adott, fix költséget jelent, amelyet csak akkor tud finanszírozni az önkormányzat és az iskola, ha a megfelelô tanuló-létszám után rendszeresen kitermeli a normatív támogatást. Ha a tanulószerzôdés elviszi a tanulókat a gyakorlati képzôhelyre, elmarad /csökken/ a támogatás, ha több tanulót sikerül bent tartani, javul a finanszírozás. A fejkvótában érdekelt önkormányzat és iskola nem fogja az együttmûködô gyakorlati képzôhelyek tanulószerzôdés kötési lehetôségeit ajánlani a szülôknek és a tanulóknak. • Azok az intézmények, amelyek tanmûhellyel, szakoktatói státusszal rendelkeznek mindenek elôtt a saját tanulói létszámuk biztosítására törekednek. Abban érdekeltek, hogy minél nagyobb létszámot vegyenek fel, kapják az ez után járó normatív támogatást - bár ebben az évben ez módosult -, kitöltsék tanmûhelyi/szakoktatói kapacitásukat, s nem annak kielégítésében, hogy kire és mire lesz szüksége a gazdaságnak. • Olyan esettel is találkoztunk, hogy a tanulószerzôdést az iskola figyelmen kívül hagyja és a megállapodást megküldve - „így semmibe sem kerül a tanuló” felkiáltással - a szerzôdés felbontását kezdeményezi a gazdálkodónál. • Az iskolák az együttmûködési megállapodást azért is részesítik elônyben a tanulószerzôdéssel szemben, mert a megállapodásnál ôk döntik el, hogy a tanuló melyik gyakorlati képzôhöz kerüljön. Valamint az együttmûködési megállapodás keretében az iskola folyamatosan (a tanuló „feje felett”) egyezkedhet a gyakorlati képzôvel arról, hogy évközben hol legyen a tanuló gyakorlaton, részképzésben (a gyakorlati képzônél, vagy egy másik képzônél, illetve az iskolában). Az együttmûködési megállapodás esetében az iskola döntési jogköre a tanuló gyakorlóhelyét illetôen óriási, ellentétben a tanulószerzôdéssel, ahol szinte semmi. • Az iskolák anyagi érdeke nemcsak az állami normatívában jelenik meg, hanem igen gyakran abban is, hogy a tanmûhely vállalkozásként is mûködtethetô. A tanulók a szakmai gyakorlat keretében konkrét termelô munkát is végezhetnek a tanmûhelyben, amely bevételhez juttatja az iskolát. • Az együttmûködési megállapodás egyben - nagy gyakorisággal, egyfajta viszonossági alapon - azt is biztosítja az iskola számára, hogy a gazdálkodók a fejlesztési támogatásra felhasználható szakképzési hozzájárulásukat az adott szakiskolának utalják át. Az érdekütközés tény, ugyanakkor meggyôzôdésünk az, hogy keresni kell az érdekegyeztetés, az együttmûködés lehetôségét. > Az elôzôekbôl adódó második következtetésünk, hogy a konfrontáció legfeljebb a jelenlegi - messze nem megfelelô - helyzetet képes konzerválni: tartós eredmény csak az érintettek kooperációjával érhetô el. 63
Pozitív tapasztalatok már erre vonatkozóan is megjelentek a szakképzés rendszerében. • Jó dolog, hogy a normatív támogatás a normatíva 20 %-ának biztosításával lehetôséget biztosít tanulószerzôdés esetén az elméleti képzést végzô iskolának a csoportos képzésre, ill. a gyakorlati képzôhelyek látogatására. Talán ez - legalább részben - megkönnyíti az anyagi érdekek egyeztetését, mert kamarai/vállalkozói oldalról nézve az iskolák részérôl a tanulószerzôdéses rendszer teljeskörû elfogadására, ennek érdekében átfogó szemléletváltásra lenne szükség. • Mind az érdekek, mind a tisztán szakmai szempontok azt sugallják, hogy - függetlenül a tanulók megállapodásos vagy tanulószerzôdéses státuszától - egy új „szerzôdést” kellene kötni a kamarák és a szakképzô iskolák között, amelyben tisztázni lehetne a hazai duális képzés tényleges tartalmát, modelljét; meg lehetne határozni a tanmûhelyek és a gyakorlati képzôhelyek egyaránt szükséges és egymást kiegészítô helyét, szerepét, és a tanulók mozgás-pályáját ebben a rendszerben. • Már ma is jellemzô néhány iskolára - elsôsorban azokra, amelyek nem rendelkeznek iskolai tanmûhellyel, vagy tudják, hogy a gyakorlati képzôhelyek rendelkeznek a korszerûbb képzési lehetôségekkel -, hogy már idôben felismerték a tanulószerzôdéses gyakorlati képzés jelentôségét, és 1-2 éve arra ösztönzik az érintetteket, hogy ezt a képzési formát válasszák. Ezekben az esetekben a legszükségesebb információkat már az iskolában megkapják a tanulók és a képzôk, és folyamatos az együttmûködés a képzôhelyek látogatása során is. • Az iskolák ma már partnerekké válnak, és a külsô képzôhelyek esetében szívesebben fogadják a tanulószerzôdést azért is, mert így nem rajtuk van a felelôsség. (A gyakorlati képzésért a képzôhelynek kell vállalnia a felelôsséget.) Másrészt egyszerûsödik az adminisztrációs feladat is, mert annak jelentôs részét a tanulószerzôdéses foglalkoztatásnál átadhatják a kamaráknak.
64
4. A TANULÓSZERZÔDÉSES GYAKORLATI KÉPZÉS FEJLESZTÉSÉNEK LEHETÔSÉGEI ÉS FELTÉTELEI 4.1 Javaslatok a jogszabályi, külsô környezeti háttér módosítására Az elôzôekben megfogalmazott tapasztalatok és következtetések egyaránt azt jelezték összhangban a Kamara több éve hangsúlyozott célkitûzésével -, hogy a tanulószerzôdésnek (akár a tanuló, akár a képzôhely oldaláról néztük) fontos elônyei vannak az együttmûködési megállapodáson alapuló gyakorlati képzéssel szemben. Legnagyobb ösztönzô erôt a kormányzat részérôl az utóbbi idôben az adta, hogy megtörtént a szakképzési törvény és a szakképzési hozzájárulás elszámolásáról szóló törvények átdolgozása. Ez elsôsorban gazdasági oldalról jelent nagy támogató erôt a gazdálkodók részére. Nagyobb kedvezményeket vehetnek igénybe: adóalap csökkentés tanulónként, havonta; anyagköltség elszámolás tanulónként, évente; valamint kedvezôbb az elszámolás rendszere is. Ebbôl következôen a környezeti, jogszabályi háttérrel szemben azt az alapvetô elvárást kell megfogalmaznunk, hogy abban tovább csökkenjenek a jelenleg még korlátot, féket jelentô tényezôk, és tovább erôsödjenek az ösztönzô elemek. A vállalkozások elvárásai alapján elsôsorban azon jogszabály-módosítások segíthetnék a tanulószerzôdéses képzést, amelyek növelik az elszámolható tanulói juttatások mértékét, növelik a vállalkozások döntési szabadságát (mozgásterét), és csökkentik a vállalkozói adminisztráció terhét. Másrészt a kormányzat és a törvényhozás által megoldandó legfontosabb és legsürgôsebb feladat a szakképzési törvény és személyi jövedelemadóról szóló törvény ellentmondásának a feloldása. Ezen túl elengedhetetlen, hogy a törvényi elôírások enyhítsék és egyszerûsítsék a gyakorlati képzôk adminisztratív terheit és segítsék a pályázati forrásokhoz való hozzájutásukat. A következôkben ezeket vesszük sorra.
> A szerzôdéses kapcsolat fenntartásában a törvény egyoldalúan a tanulók érdekét védi A vállalkozások régóta fájlalják, hogy a tanulószerzôdéses tanulók esetében a törvények alapvetôen és egyoldalúan a tanulók érdekeiket védik, a gyakorlati képzô számára sem jogi, sem pedagógiai, sem anyagi ösztönzést nem biztosítanak a színvonalas tanulóképzés megvalósításához. Az ösztönzés lehetôsége a legutóbbi módosítással már megteremtôdött, de a szabályozás változatlanul egyoldalú abban a tekintetben, hogy a tanuló bármikor - indoklás nélkül - felmondhatja a tanulószerzôdést. Ezt a vállalkozók igazságtalannak és egyoldalú eljárásnak tartják. A tanuló egyoldalúan nagy szabadságfokot élvez azzal, hogy tanulószerzôdését indoklás nélkül felbonthatja, miközben a másik szerzôdéses fél, a vállalkozó ezt nem teheti meg. Anélkül, hogy a szituáció részletes elemzésébe belemennénk, meg kell állapítani, hogy komolyan védhetô érvek szólnak amellett, hogy a tanuló ki tudjon lépni egy gyakorlati 65
képzôhelyrôl, ha ott nem érzi jól magát, nem kapja meg a megfelelô színvonalú képzést (annak ellenére, hogy a képzôhely anyagilag is érdekelt lehet abban, hogy a tanuló változatlanul ott dolgozzon). Ugyanez fordítva is igaz, bizonyos garanciákat a képzôhelynek is biztosítani kellene annak érdekében, hogy hosszabb távra tudjon tervezni, és esetleges befektetései megtérülhessenek. Megoldás lehetne az, ha a törvény a kamarai Választott Bíróság mintájára egy független (pontosabban az összes érdekelt képviselôjét magába foglaló) fórum hatáskörébe utalná a szerzôdés módosítását, megszüntetését. (A szerzôdés egyoldalú felmondása esetén bármelyik fél ehhez a testülethez fordulhat jogorvoslatért, a testület pedig rövid határidôvel lenne köteles határozatot hozni.) Megfontolandó az a javaslat is, amely a tanulószerzôdés véglegesítése elôtt egy próbaidôt (pl. 60 napot) javasol bevezetni, amelyen belül mindkét fél azonos joggal, indoklás nélkül bonthatja fel a szerzôdést, valamint a tanév végén mindkét felet felhatalmazza a szerzôdés felmondására. Az egyértelmûség kedvéért a tanuló juttatását bérnek, a szerzôdés nyomán létrejött kapcsolatot pedig munkaviszonynak kellene tekinteni. Ekkor lehetne helyesen értelmezni a jelenlét, a hiányzás, a táppénz, a betegszabadság, a járulékok, a szolgálati idô, az adó- és járulékfizetési kötelezettség stb. fogalmakat, amelyek a jelen helyzetben szavakként szerepelnek a szakképzési törvényben, de pl. az adószabályokkal nem olvashatók össze, nem alkotnak egységes rendszert.
> Az anyagi juttatásnál a minimum-szint elfogadható, de a kötelezô emelés már mechanikus és indokolatlan A gazdálkodó szervezetek azt mondják, hogy a félévente kötelezô 10%-os emelés csak a bürokráciát növeli, és mechanikus, ezáltal nem serkent jobb munkára, illetve tanulásra. Sérelmezik azt, hogy a kötelezô mérték felett az elszámolási határig miért nem kapnak teljes döntési szabadságot a díjazás mértékének megállapításáról. Elegendô lenne kimondani, hogy „A tanuló pénzbeli juttatásának havi mértéke (függetlenül az elméleti illetôleg gyakorlati képzési napok számától) a kötelezô legkisebb munkabér legalább tizenöt százaléka.” A képzôk joggal hozzák fel érvként, hogy a munkabérnél is csak a legkisebb kötelezô összeget határozza meg az Országos Érdekegyeztetô Tanács (és ennek nyomán a jogszabály), az emelés mértékére vonatkozón csak ajánlást tesz. Vagyis a minimálbér felett rábízza a munkáltatóra és a munkavállalóra, hogy szerzôdésben állapodjanak meg a munkabér nagyságáról és évenkénti emelésének mértékérôl. Ezt kellene a tanulószerzôdések esetében is alkalmazni: így jobban dotálhatók lennének a hiányszakmák, sôt jobban lehetne ösztönözni a jobb tanulmányi eredményre is. Vagyis mindenképpen egyszerûsíteni és dinamizálni kellene a rendszert. A díjazás mértékénél csak az alsó határt kellene meghatározni, ezt követôen pedig a képzôre és a tanulóra kell bízni, hogy a helyi igények, körülmények és lehetôségek figyelembe vételével megállapodjanak a díjazásról, annak sajátos szabályairól. 66
Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a tanulószerzôdéses viszonyban tovább kellene lépni a piacgazdaságokban bevált kollektív megállapodásos gyakorlat irányába, ahol az ágazati és/vagy területi munkáltatói érdekképviselet és a tanulók érdekképviselete (szakszervezete) egy mezo-szintû kollektív szerzôdést köt a tanulói juttatásokról (annak összegérôl, változtatásáról, a differenciálás feltételeirôl), amely törvényi felhatalmazás alapján kiterjeszthetô lesz (lehet) az adott térség/ágazat minden tanulószerzôdéses tanulójára.
> A munkajogi státusz tisztázása Különbözô aspektusok alapján a tanulószerzôdéses gyakorlati képzés szabályai egyes momentumaiban a tanulónak, másokban talán a képzôhelynek kedvezôek. A státusz egyes elemei a munkaviszonyhoz hasonlítanak, mások attól eltérôek. A juttatások rendszere sokban hasonlít a tarifális szabályozáshoz, a munkajövedelemhez, de pl. adójogi szempontból mégsem minôsül annak. A tanuló nem bért, hanem „díjazást” kap, de társadalombiztosítási szempontból mégis biztosítottá válik Ezt a helyzetet nem lehet egyértelmûen elônyösnek vagy elônytelennek nevezni a tanuló vagy a vállalkozás szempontjából. A „vegyes” jellegû szabályozás ugyanakkor nem feltétlen tiszta és egyértelmû, nem összevethetô a hasonló foglalkoztatási helyzetekkel sem. Ezért a prejudikálás szándéka nélkül csak azt jegyezzük meg, hogy érdemes lenne munkajogi (ezen belül külön-külön tanulói és képzôhelyi érdek-) aspektusból külön is megvizsgálni ezt a helyzetet és a szükséges tisztázást mielôbb megtenni.
> A tanulók kötelezô felelôsség-biztosítási lehetôségeinek javítása A tanulószerzôdés keretében oktatott tanulók esetében kötelezô (lenne) a felelôsségbiztosítás megkötése, de ez nem mindenütt biztosított, ami - részben legalább - a biztosítási kínálat korlátainak is köszönhetô. Sok helyen nincs ilyen biztosítási kínálat, vagy csak az egyik biztosítónak van erre vonatkozó ajánlata, vagy emellett más biztosítók olyan ajánlata jelenik meg, amelyekrôl gyanítható az erôfölénnyel, a verseny hiányával való visszaélés. A Kamarának - saját súlyával, gazdasági szerepével fellépve - elô kellene segítenie korrekt, versenyképes biztosítási csomagok kialakítását, kínálatát, párhuzamosan több biztosító társaság részérôl. Szükség lenne ezek országos terítésére, propagandájára, alkalmazására.
> A költség-elszámolási lehetôségek bôvítése Visszatérô gond a szakképzési hozzájárulás terhére elszámolható költségek körének meghatározása. Ezen belül azokat a szakmákat kellene külön is felülvizsgálni, ahol a képzéshez kiemelkedôen költséges anyagok szükségesek, és ezek elszámolhatóságát a jelenlegi feltételrendszer nem, vagy csak korlátozottan biztosítja.
67
Másrészt ezekben a szakmákban lehetôvé kellene tenni a „visszaigénylôi pozíció” elérését is. A jelenlegi szabályozás szerint lehet, hogy a gyakorlati képzést szolgáló tárgyi eszközt már nem tudják elszámolni a képzés költségei között, mivel ezt csak befizetési pozícióban, a fizetési kötelezettség mértékéig lehet figyelembe venni. Így ez a szabályozás éppen azokat a vállalkozásokat érinti kellemetlenül, akik sokat költenek a szakképzés színvonalának emelésére. Vagyis ebben az esetben lehetôvé kellene tenni azt, hogy a fizetési kötelezettségen felül is vissza lehessen igényelni a befektetés összegét.
> Az adminisztráció lényeges egyszerûsítése A szakképzési hozzájárulás szabályozása, rendszere, elszámolása a gazdálkodók szerint túlságosan bonyolult, bürokratikus. Az ide vonatkozó elôírásokat több helyrôl kell „összeszedni”, és bizony némely esetben a könyvelô sem igazodik ki teljesen ezek között. /Nem véletlen, hogy a vonatkozó joganyagok értelmezéséhez már segédkönyvet is kiadtak./ Ráadásul a pénzügyi elôírások változásai sûrûn követik egymást, ezért a képzés finanszírozása jó elôre nehezen tervezhetô. A bevallási nyomtatványok is évente változnak, nagyon bonyolultak, és túl késôn jelentetik meg azokat. Nem tipikus felvetés ugyan, de akadt olyan gazdálkodó szervezet is, amelyik nehézségként jelezte, hogy a tanév és a pénzügyi év nem esik egybe, és ez neki az elszámolásnál gondot okoz. Alapvetôen jó célt szolgál a tanulószerzôdés, de ha még tovább növekszik a vele kapcsolatos papírmunka, a bürokrácia, akkor elôbb-utóbb a kihalás szélére jut. A tanulóképzéssel kapcsolatos pályázatok által elnyerhetô támogatásokhoz is igen göröngyös út vezet. A kisvállalkozóknak igen nagy nehézséget jelent a pályázatok elkészítése. Ezt a vállalkozói kört sokkal nagyobb mértékben kellene támogatni, annak reményében, hogy még érdekeltebbek legyenek a színvonalas oktatásban. Érthetetlen és felesleges az a kötelezettség is, amely szerint a pénzbeli juttatás összegérôl tájékoztatni kell az illetékes szakképzô iskolát. Ezen kötelezettség ellen szól az a tény, hogy a szerzôdés egy példánya már az iskolánál van, és az is, hogy a konkrét összeg csak a két szerzôdô félre tartozik. Az elôírás vélhetôen személyiségi jogot is sért, mivel „bérjellegû” kifizetésrôl van szó, így egy harmadik fél, az iskola, illetéktelenül jut információhoz. Ráadásul az iskola sem tud semmit kezdeni ezzel az adattal. Nyilvántartaniuk nem kell, hiszen a tanulószerzôdés nyilvántartásáról sincs rendelkezés a 11/1994.(VI.8.) MKM rendeletben. Legfeljebb elrakják a leveleket, mert intézkedési jogkörük nincs. Jó esetben a tanév végéig megôrzik, majd kidobják. (Valószínûleg erre nem kerül sor, mert a gazdálkodók rendre elfelejtik értesíteni az iskolát. Az iskola külön értesítését azért is feleslegesnek tartják, mivel a szerzôdés egy példánya az iskolánál van.) A fôtevékenységként gyakorlati oktatással foglalkozó képzô szervek nehezményezik az elszámolás, visszaigénylés hosszadalmas eljárását, mert emiatt sok esetben a késedelmes kifizetés miatt az új tanév megkezdésekor elôfinanszírozásra kényszerülnek az eszközök, juttatások beszerzésekor. 68
> A kedvezmények igénybevételi lehetôsége Sok olyan vállalkozás van, ahol nem képzôdik annyi szakképzési hozzájárulás, hogy le lehetne belôle írni a képzés költségeit. Ugyanez a helyzet az átalányadót fizetôknél, az EVA-adózóknál, illetve az alkalmazott nélkül mûködô egyéni vállalkozásoknál. Mivel az ô esetükben bérkifizetés nem történik, nem fizetnek szakképzési hozzájárulást sem, így nincs olyan forrás, amelybôl a gyakorlati képzésre fordított költségeik levonhatók lennének. Ezért ebben a vállalkozási körben nehezen vehetô rá bárki is egy tanulószerzôdés aláírására. Általánosnak mondható az a felvetés is, miszerint a tanuló-képzésre fordított pénzek elszámolása ugyancsak túlságosan bonyolult.
> Pályázat A vállalkozásoknak folyamatos igénye a tanulókhoz kapcsolódó pályázati rendszer egyszerûsítése is. Ehhez a Kamara a maga részérôl igyekszik maximális támogatást nyújtani, de elengedhetetlen - a nemzeti és európai szabályok keretein belül - a további támogatások, tanácsadások stb. megszervezése.
> A pozitív diszkrimináció szükségessége Meggyôzôdésünk, hogy a tanulószerzôdéses rendszer kiterjesztése összességében kedvezô hatást fejt ki a munkaerôpiac minden szereplôjére, a tanuló, a gyakorlati képzô és a leendô munkáltató érdekét egyaránt szolgálja. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy ebben a körben különösen nagy a különbözô hátrányokkal élôk aránya, akiket külön is indokolt elônyben részesíteni annak érdekében, hogy segítsük ôket a hátrányok leküzdésében, de legalább a negatív hatások részleges kompenzálásában. Ezért indokoltnak tartjuk, hogy a hátrányos helyzetû rétegekhez tartozó tanulók képzését, tanulószerzôdéses keretek között, a rendszer külön juttatásokkal is támogassa. Ezek a juttatások egyrészt többlet-díjazási lehetôségeket jelenthetnének, ami kiemelt érdekeltséget jelentene az érintett fiataloknak arra vonatkozóan, hogy kapcsolódjanak be a tanulószerzôdéses képzésbe, és nyújtsanak megfelelô teljesítményt (mert az automatikus emelés csak ebben az esetben biztosított), és ezzel párhuzamosan kiemelt ösztönzési lehetôséget kínálna a gyakorlati képzôhely számára is. Másrészt a hátrányos helyzetû tanulók gyakorlati képzését indokolt külön eszköz-fejlesztési pályázati/támogatási lehetôségek biztosításával is elôsegíteni, annak érdekében, hogy /tartósan/ olyan munkahelyeket, munkahelyi körülményeket tudjanak teremteni, amelyek megfelelnek a hátrányokkal élô tanulók sajátos adottságainak, korlátozott lehetôségeinek is.
69
> SZJA Szomorú, hogy a szakképzési törvény és a személyi jövedelemadóról szóló törvény egymással teljesen ellentétes szabályokat alkotott. Az egyik örvendetes módon engedett, a másik oly mértékben gátolt, hogy a legtöbb képzô számára értelmetlenné tette a tanulói számára a dotáció megemelését. A Kamara álláspontja az, hogy feltétlenül vissza kell térni a korábbi évek gyakorlatához, amely szerint a tanulószerzôdés alapján fizetett pénzbeli juttatás adómentesnek minôsül. A gazdálkodó szervezetek számára komoly adminisztratív terhet jelent az SZJA számítása, levonása, befizetése illetve az év végi jövedelemadó bevallás elkészítése. A tanuló számára pedig az adófizetési kötelezettség egyértelmû anyagi veszteséget jelent. A tanulónak fizethetô havi pénzbeli juttatás, amely az Oktatási Minisztérium Alapkezelô Igazgatóságán keresztül a szakképzési alap terhére elszámolható és visszaigényelhetô, 2004. január 1.tôl a mindenkori minimálbér 50%-áig emelkedett. Ez a mérték már kellô ösztönzô erôt adhat a hatékony tanításra és tanulásra. Egy másik törvény ugyanakkor igencsak megnehezíti és sok gyakorlati képzô esetében értelmetlenné teszi ennek a megemelt hallgatói juttatásnak a maximális mértékû biztosítását. A személyi jövedelemadó törvény 3. §. (72) bek. értelmében a kötelezôen adandó legkisebb tanulói juttatás mértékén felül adott összegbôl személyi jövedelemadót kell vonni, amely változás igen durva visszalépés a korábbi évek tanulóbarát szisztémájához képest. A tanulói juttatás legkisebb kötelezôen adandó összegét a szakképzési törvény határozza meg, mely a 2003/2004. tanév kezdetétôl az éppen érvényben lévô minimálbér 15%-a, amelyet a félév sikeres teljesítése esetén az elôzô félévhez képest annak 10%-os mértékével emelni kell. Ez azt jelenti, hogy egy átlagos két tanéves szakképzés esetén az SZJA-mentesen adható tanulói juttatás összegei félévenként (kerekítve): 15%, 16,5%, 18,15%, 20%. Ha három éves szakképzésrôl van szó, akkor ez az érték a minimálbér százalékában a harmadik szakképzési évfolyam I. és II. félévében: 22% és 24,2%. Jól látható, hogy ezek az adómentesen adható juttatások lényegesen alacsonyabbak, mint az elméleti maximumot jelentô 50%. Vagyis aki már az elsô évben nem kockáztatja meg a jóval 15% fölötti juttatást, az nem tudja elérni a késôbbi adómentes 50%-ot. Viszont SZJA-mentessé válik - a bázistól függetlenül - a korábbi díjazás 10%-kal megemelt összege, az is, ha a 15% helyett pl. 30%-ról emelkedik 10%-kal, vagyis 33%-ra.
> A gazdasági kamarák szakképzéssel kapcsolatos feladatainak szabályozása és finanszírozása A gazdasági kamarák jogi státusza (és ennek megfelelôen forrás-ellátottsága is) ma meglehetôsen rendezetlen (de legalábbis ellentmondásos). Gyakorlatilag közfeladatot lát el, miközben nem közjogi kamara; ellenôrzô, szabályozó feladatot lát el olyan szervezetek, gazdálkodók felett is, amelyek nem tagjai a kamarának; jogszabályban meghatározott, állandó feladatot végez úgy, hogy annak finanszírozási forrása csak részben és idôszakosan biztosított. A gazdasági kamarák jogos igénye ezért az, hogy a kormányzat a gazdasági kamarák szakképzési feladatait állandó közfeladatként fogalmazza meg, és ennek megfelelô, a feladattal összhangban álló, ugyancsak állandó, az éves költségvetésben meghatározott pénzügyi kerettel biztosítsa ezek finanszírozási hátterét. 70
> Az ellenôrzés információs feltételeinek biztosítása Bár apróságnak tûnik, de az iskolák gyakran azzal is taktikázhatnak, hogy milyen - értelemszerûen a szakképzésre vonatkozó - információkat adnak és tartanak vissza. Pl. hol folyik gyakorlati képzés, hány fôvel, milyen létszámmal, vagy éppen kik maradtak ki a képzésbôl. A gazdasági kamara oldaláról fontos lenne jogszabályilag rendezni az adatközlést, az információ áramlás rendjét, és ebben kötelezô erôvel biztosítani a kamara számára azokat az információkat, amelyek az ellenôrzô/szervezô munkához szükségesek. (A tanulószerzôdés tényének rögzítése az iskolában, értesítés a kimaradásról, áthelyezésrôl, tanév eleji induló létszámok szakmánként, gyakorlati képzôhelyenként, évfolyamonként.) Fontos jogi kérdés merült fel a tanulószerzôdés kötésének idôpontja kapcsán is. A szakképzési törvény szerint az elôzô tanévben meg kell kötni a tanulószerzôdést a következô tanévre, míg jogi szempontból az aláírás idôpontjától életbe lép a szerzôdés. Ezt a helyzetet a kamara által összeállított fogadónyilatkozat segített feloldani, amelyben a gazdálkodó szervezet kötelezettséget vállal a tanulószerzôdés megkötésére. A tanulószerzôdéses rendszer várható kiterjedése különösen fontossá és szükségessé teszi az MKIK-szinten egységes kamarai adatbázis kialakítását, az egységes informatikai rendszer kialakítását. Ebben pontosan definiálni kell az input adatok körét és forrását, az adatszolgáltatás rendszerét és kötelezettségét, annak ellenôrzöttségét, valamint az adatok feldolgozásának, felhasználásának, közzétételének rendszerét.
4.2 Kamarai tervek és feladatok a tanulószerzôdéses képzés fejlesztésére A kamarai tagvállalatok, illetve a gyakorlati képzést végzô vállalkozások, a képzést szervezô intézmények a kamara részérôl eddig is megkaptak minden segítséget és információt ahhoz, hogy minden feltétel biztosított legyen mind a tanuló, mind az oktató számára, eredményesen képezzék a tanulóikat, eredményesen pályázhassanak szakképzési támogatásokra. A kamarák ezt hivatásuknak, szervezeti missziójuk részének tekintik, mert a tanulószerzôdések révén sokkal inkább követhetôvé válnak a munkaerô-piaci igények, javul a képzés szakmaszerkezete és színvonala, s ezáltal javul a gazdaság rugalmassága és versenyképessége is. Nem akarjuk elhallgatni azt sem, hogy mindezek nyomán erôsödik a kamara, mint szervezet szerepe, befolyása. A kamara ezt a lehetôséget, esélyt is arra akarja kihasználni, hogy még hathatósabb segítséget tudjon nyújtani a gazdaság szereplôinek a szakképzés terén is, és más területeken is. A következôkben néhány olyan területet és megoldást emelünk ki (fontossági rangsor nélkül), amelyben a kamarák eddig is eredményesen támogatták a tanulószerzôdéses képzést (és ezt feltétlen folytatni kell a jövôben is), illetve amelyek a következô idôszak kiemelkedô fontosságú feladatai lesznek.
A) Minél több információval ellátni a résztvevôket A gyakorlati képzés tanulószerzôdéses formájáról, annak elônyeirôl, feltételeirôl kevés ismerettel rendelkeznek a gazdálkodók, ezért elsôdleges és alapvetô feladatnak tekintjük a tájékoztatást, az információk biztosítását, az esetleges kérdések megválaszolását. (A szak71
képzési tanácsadók is igen gyakran arról panaszkodnak, hogy a gazdálkodók tájékozatlanok a szakképzési törvényrôl, a szakképzési hozzájárulásról, a jogszabályok értelmezésérôl és gyakorlati alkalmazásáról, használatának lehetôségeirôl.) - Meg kell ismertetni minden gyakorlati oktatást végzô gazdálkodó szervezettel a tanulószerzôdés jogintézményét, a benne rejlô lehetôségeket és a kapcsolódó elvárásokat. - A szakképzô iskolákkal meg kell értetni, hogy a tanuló, a szülô, a gazdaság érdeke egyaránt azt kívánja, hogy a speciális szakképzés mindenkor - az alapképzés és a lehetôségek mérlegelése alapján - gazdálkodó szervezeteknél történjen. - A leendô tanulók és szüleik körében ismertté kell tenni a tanulószerzôdéssel járó jogokat és kötelezettségeket. Ennek során a kamarák eddig is alkalmazták az információ-közvetítés gyakorlatilag minden formáját, csatornáját: • Írásos tájékoztató anyagok, füzetek, brosúrák, kiadványok közzététele. Ezek azért szükségesek, mert a gazdálkodók körében hiányoznak az alapvetô dokumentumok, nem ismerik a jogszabályokat, azok változásait. Ennek következtében nincs mindig tisztában az elônyökkel és hátrányokkal, egy-egy téves információ könnyen félrevezetheti. • „Egységcsomagok”: A bevallás, bejelentkezés és a vonatkozó jogszabályok, valamint azok változásaival kapcsolatban a kamarai szakértôk egy egységcsomagot állítottak össze, amelyet az érdeklôdôk rendelkezésére bocsátják, illetve a tanácsadókon keresztül terjesztik. • Kapcsolódás más tájékoztató anyagokhoz: nemcsak közvetlen tanulószerzôdéses kiadványokban lehet gondolkodni. Jó kezdeményezés az, hogy a pályaválasztási tájékoztatókban jelenjen meg a tanulószerzôdéses képzés szakmai és anyagi elônyeire, lehetôségeire irányuló figyelemfelkeltés, mert az így eljuthat a pályaválasztó fiatalok szüleihez is. • Szakmai rendezvényeken, konferenciákon: lehetôség nyílik közvetlen információt szerezni az irányító szervezetek képviselôitôl, a téma országos szakértôitôl, és mód nyílik közvetlen tapasztalatcserére is. • A megyén belül több helyen megszervezett és lebonyolított Szakképzési Fórumok alkalmasak az összes érintett és érdekelt fél meghívására, a párbeszédre, az iskolákat és a gazdálkodó szervezeteket érintô problémák megvitatására, amelyek megoldásában ezt követôen a kamara tevékeny szerepet vállalhat. A tanulószerzôdéseket készítô és nyilvántartó számítógépes program egyszerûbbé tette a szerzôdéskötés lebonyolítását. A megadott adatok alapján a tanácsadó a kész tanulószerzôdéseket eljuttatja a gazdálkodó szervezetekhez, és az aláírások után elpostázzuk az érintett feleknek. A nyilvántartás követhetôbbé, világosabbá vált, a változások (megszûnés, áthelyezés, módosulás) azonnal nyomon követhetôk. A tanácsadási tájékoztatásoknak köszönhetôen a vállalkozások elfogadták a kialakított rendszert.
B) Feltétlen biztosítani kell a szükséges dokumentumokat Az ellenôrzési tapasztalatok bemutatása során elég egyértelmûen kiderült, hogy a tanulószerzôdéses képzés legneuralgikusabb pontja a kötelezôen elôírt dokumentációk beszerzése, 72
kezelése, alkalmazása. Ennek jelentôsége most még külön is megnô azáltal, hogy több szakmában ennek elkészítése is a kamara határkörébe került. Fel kell készülni tehát arra, hogy az új szakmai és vizsgakövetelmények, központi programok kidolgozását követôen a kamarának feltétlen és mindenki számára biztosítania kell a képzési dokumentumokat. Ez viszont területi kamarai szinten nem, vagy csak nehezen és túlzott ráfordításokkal oldható meg. Ugyancsak egységes/közös megoldást igényel az a - gyakorlati képzôk oldaláról már többször felvetett - kérés, hogy szerkesszünk számukra egy olyan dokumentumtárat, amely mintául szolgál a tanulói munkanaplóra, a gyakorlati képzés munkaprogramjára, pontosan bemutatja, hogy annak tartalmilag és formailag is hogyan kell kinéznie. Ezért: > Az általa gondozott szakmák esetében az MKIK-ra hárul az a feladat, hogy gondoskodjon az új szakmai és vizsgakövetelmények kiadásáról és biztosításáról. > A nem hatáskörébe tartozó szakmák esetében az OM-mel és/vagy az NSZI-vel karöltve kell megteremtenie a dokumentumokhoz való hozzájutás feltételeit. > Az interneten keresztül is elérhetôvé kellene tenni az egyes szakmák szakmai és vizsgáztatási követelményeit, valamint a gyakorlati képzés központi programját. > A képzôk igényének megfelelôen el kell készíteni és az elôzô csatornákon keresztül minden képzô rendelkezésére kell bocsátani a képzési dokumentumokat, azok mintáit és használati/kitöltési/kezelési útmutatóit. > Ugyanakkor - visszautalva a korábbi elemzés egyik megfontolandó következtetésére érdemes abból a szempontból is felülvizsgálni a jelenlegi dokumentumokat, hogy azok valóban szükségesek-e mindig és minden esetben, hol lehet esetleg azokat egyszerûsíteni.
C) A tanácsadás kiemelt szerepe A tapasztalatok és a vállalati jelzések, visszajelzések egyaránt azt mutatják, hogy igen nagy az igény a közvetlen kommunikációra, a tanulószerzôdéssel kapcsolatos konkrét, üzemspecifikus kérdések megbeszélésére. Az írásos tájékoztatók alkalmasak az alap-informáltság megszerzésére, de nem adnak választ az adott gazdálkodó konkrét körülményeibôl adódó kérdésekre, nem tisztázzák a tanuló és/vagy az oktató, a vállalkozó kételyeit. A tanulóképzéssel foglalkozó gazdasági egységek részére rendszeres tájékoztatást szükséges adni pl. • a jogszabályok tervezett vagy elfogadott módosításáról, • pénzügyi, számviteli kérdésekrôl, • a szakképzési hozzájárulás felhasználásának lehetôségeirôl, • az olyan pályázatokról, amelyek a termelés, szolgáltatás korszerûsítését, olyan eszközök, mûszerek, gépek beszerzését célozzák, amelyekkel a képzôhelyek fel tudják készteni a tanulóikat a ma és a jövô technológiájának alkalmazására Az érintettek igen gyakran tartanak igényt ezekkel kapcsolatban a kamarai szakértôk véleményére, javaslatára. 73
A tanácsadásra alapvetôen a látogatások és szakmai rendezvények alkalmával kerül sor, de természetesen telefonon is elérhetôk a kamarai tanácsadók. Jól bevált megoldás az ügyfélszolgálat bekapcsolása: a hét meghatározott napján minden délután rendszeres és kifejezetten szakképzési tanácsadás is mûködik a kamara ügyfélszolgálatán. Ugyanennek telefonos változata az úgynevezett „forródrót” akció: ennek keretében a kamarai tanácsadók a hét egyes napjain meghatározott idôben adott telefonszámon válaszolnak a feltett kérdésekre.
D) A folyamatos és személyes kapcsolat a legjobb megoldás A tanácsadók tapasztalata és a képzôhelyek, oktatók véleménye egybecseng abban a tekintetben, hogy a kamara részérôl a tanulószerzôdéses képzés támogatásának legjobb módszere a személyes kapcsolat. A közvetlen, személyes kapcsolatnak többszörös haszna (elônye) van. Egyrészt így lehet alaposan tisztázni a felvetett kérdéseket, lehet vitázni, érvelni, meggyôzni. A kapcsolat közvetlen és egyedi, alkalmas az egyedi, speciális kérdések tisztázására is. Ez egyértelmûen javítja a tanácsadói munka eredményességét, akár arról van szó, hogy meg kell gyôzni a gazdálkodót a tanulószerzôdéses képzés elônyeirôl, akár arról, hogy hogyan lehet a szükséges dokumentumokat rendszeresen használni. A helyszíni látogatások számának növelésével, a közvetlen kapcsolat kialakításával, az iskolák és a gazdálkodók közötti kapocsként a kamarai tanácsadó aktív szerepet tud vállalni a tanulószerzôdés képzés jobb megismertetésében és mûködtetésében. Másrészt a tapasztalatok sokszor azt is mutatják, hogy a vélemények nem mindig azonosak az egyedi és az általános szintjén. Konkrétan: amennyiben kisebb-nagyobb csoportban találkozunk akármelyik szakma képviselôivel, azok igen gyakran egymást túllicitálva sorolják gondjaikat, szidják a mai tanulókat és az iskolai képzést. Amikor egy-egy mesterrel különkülön beszélünk, kiderül, nem is olyan sötét a kép: az ô tanulója az átlagosnál jobb és az iskolával is megfelelô a kapcsolat. Természetesen azzal is tisztában kell lenni, hogy a személyes kapcsolat sokkal nagyobb, magasabb elvárást támaszt a kamarai tanácsadóval szemben, mint a tájékoztató anyagok megírása, vagy személytelen elôadások tartása. A személyes kapcsolatok eredményessége professzionális tanácsadókat igényel. Olyanokat, akik egyrészt széleskörû és naprakész információkkal, tudással rendelkeznek, átlátják az összefüggéseket, kezelni tudják az eltérô, konkrét eseteket, korrekt és jó tanácsokat tudnak adni. Másrészt értelemszerûen szükséges egy magas szintû személyes imázs és kapcsolatteremtési, kommunikációs készség és képesség is. Ezek nélkül a tanácsadók nem lehetnek elfogadott partnerek a tanulók, a gyakorlati képzôk, az iskolák elôtt, és nem lehetnek sikeresek ezen a területen. A kapcsolattartás másik kritikus pontja a folyamatosság. Nem elég egyszer egy évben megjelenni, információt adni: szinte folyamatosan jelen kell lenni a képzôhelyeken. Ez természetesen jelent feltétlen és állandóan személyes kiutazást és ellenôrzést/látogatást. Eszköz lehet a kamarai újság, a levél, telefon, vagy más, a kamarai jelenlétre és segítôkészségre való utalás, az állandó elérhetôség. 74
A folyamatos kapcsolat-tartást pedig külön is felerôsíti az, ha mindez különbözô effektív szolgáltatásokkal párosul (ami nyilvánvalóan többletfeladat vállalását, esetenként finanszírozását is igényli a kamara részérôl). Például szakképzési konferenciák, fórumok tanévnyitók és tanévzárók rendszerének kialakítása, (amelyek nem „protokoll-összejövetelek”, hanem munkaértekezletek). A tanácsadó segít a képzôhelyek az OM Alapkezelôjéhez benyújtandó bejelentkezési nyomtatványok elkészítésében, a képzéshez szükséges dokumentumok beszerzésében, a szakképzési pályázatok megírásában, a költségelszámolásban, a megyei pályaválasztási tájékoztatóban megjelenteti a gazdálkodók beiskolázási igényeit stb.
E) Kulcskérdésnek látszik a könyvelôk megnyerése Diszfunkcionálisnak, vagy ha úgy tetszik paradoxonnak tûnik, mégis tény, hogy a gazdálkodóknak a tanulószerzôdéses képzéssel kapcsolatos hozzáállását, pozitív vagy negatív véleményét igen jelentôs mértékben a könyvelôik alakítják. Igen gyakran - értelemszerûen és elsôsorban a mini- és kisvállalati szektorban - a könyvelôk azok, akik ha lehet, nem akarják vállalni a tanulószerzôdéssel kapcsolatos többlet-adminisztrációt. A tanulóképzés adminisztrációja, a szakképzési hozzájárulás több oldalnyi elszámolása nem is annyira a gazdálkodót, mint inkább és fôleg a könyvelôt rettenti el a tanulószerzôdéses gyakorlati oktatástól. Elég általános tapasztalat, hogy a könyvelôk nehezen vállalják ezt, mivel ez az elszámolás szempontjából egy speciális terület és nagyon sok plusz adminisztrációval jár, viszont nem hoz olyan költségmegtakarítást, amely a ráfordított idôt és energiát megtérítené. Mindezt még külön is tetézi az elszámolási szabályok igen gyakori változása. A gazdálkodó pedig a jogszabályokkal, gazdaságossági kérdésekkel kapcsolatban alapvetôen a könyvelôre hagyatkozik, az ô véleményét fogadja el. Így - bármennyire is fura - nem ritkán lényegében a könyvelô dönt a tanulószerzôdéses képzés bevezetésérôl. Mindebbôl két fontos következtetés adódik: > A tanulószerzôdéses képzés elfogadottságának alapvetô tényezôje az adminisztrációs igény csökkentése, az elszámolási és nyilvántartási kötelezettségek egyszerûsítése. > Kulcskérdés a könyvelôk megnyerése, amelyet a kamara leginkább azzal érhet el, ha fórumokat biztosít a tájékoztatásra, a tapasztalatcserére, amelyeken lehetôség nyílik a jogszabályi elôírások értelmezésére, a szükséges és lehetséges eljárások megbeszélésére, olyan megoldások megvitatására, amelyek egyszerre biztosítják a gyakorlati képzés szabályosságát és gazdaságosságát.
F) Intenzív országos kampányra lenne szükség Sajnos a tanulószerzôdéses képzés ismertsége és elfogadottsága messzemenôen nem éri el az elvárható szintet. A médiumokban (sajtó, tv, rádió) a tanulószerzôdéses képzési hagyományok bemutatásáról, az ezzel kapcsolatos tudnivalókról, az elért eredményekrôl szinte nem is jelennek meg riportok, beszámolók. Sajnos ez - talán az Üzleti 7 kivételével - gyakran a szakmai sajtó-kiadványokra is igaz. 75
Fontos lenne ezért a kamara promóciós tevékenységének növelése, hogy a gazdálkodók is, és a tanulók, szülôk is megismerjék a tanulószerzôdéses képzési formát. Az elmúlt években az lehetett a népszerûsítés szlogenje, hogy elônyei miatt minél többen válasszák a tanulószerzôdést. Most pedig az ad különös aktualitást és feladatot, hogy a tanulószerzôdés általánossá válását a családok, illetve a gyakorlati képzést végzô vállalkozások ne kényszerként éljék /szenvedjék/ meg, hanem egy olyan modell bevezetését lássák benne, amely kifejezett elônyöket nyújt a tanulónak és - a képzés szerkezetének, színvonalának változtatásán keresztül - pozitív hatást képes gyakorolni a gazdaságra is. Ezt egy országosan megtervezett és összehangolt reklámkampánnyal lehetne elérni. Ajánlatos lenne a tanulószerzôdéssel kapcsolatos témakiajánlásokat készíteni a sajtó, tv, rádió számára, fôként a pályaválasztási idôszakban.
G) Felkészülés a tanulószerzôdéses képzés általánossá tételére A tanácsadóknak a látogatások végzése mellett még további fontos és idôigényes adminisztrációs munkájuk is van: az ellenôrzô tevékenység dokumentálása (negyedéves, éves jelentések), valamint a határozatok elôkészítése, postázása, a szerzôdések nyilvántartásának vezetése, a módosítások átvezetése stb., - vagyis a közjogi feladatok precíz, jogszabályoknak megfelelô ellátása. Értelemszerû, hogy a szakképzés ellenôrzésére, a tanácsadásra jelenleg is a tanulószerzôdések számának megfelelô létszámú tanácsadót kell alkalmazni. 2005. január elsejétôl pedig alapvetôen új helyzet áll elô, mert a tanulószerzôdés lesz az általános és kötelezô szerzôdéses forma. Ebben az esetben a kamarákra olyan mértékû adminisztrációs, koordinációs teher hárul a gyakorlati képzés szervezését, nyilvántartását és ellenôrzését illetôen, amire jóelôre fel kell készülni, és amelyrôl már most látható, hogy az iskolák segítsége nélkül elképzelhetetlenül nehéz lesz kezelni. Egy átlagos megyében 15-20 szakképzô iskola mûködik, ezek mindegyikében 5-8 fô a gyakorlati képzés bonyolításáért felel, azzal foglalkozik. Belátható, ha a kamarák néhány fôs apparátusára hárul a megye összes iskolájának, összes tanulójának összes gyakorlati képzését érintô feladat, az komoly problémákat és mûködésképtelenséget is okozhat a szakképzés koordinálásában. Amennyiben a meglévô kamarai apparátus nem bôvül, illetve az iskolák jelenleg is gyakorlati képzéssel foglalkozó adminisztrációja nem vesz részt a gyakorlati képzés szervezésében, akkor szétzilálódik az egész tanulószerzôdéses rendszer. A kamaráknak ezért az iskolákkal és a fenntartó önkormányzatokkal is szorosabb együttmûködést kell kialakítaniuk. Ezzel párhuzamosan mielôbb rendezni kellene végre a szakképzési szakértôk és tanácsadók státuszát is. A jelenlegi instabil vállalkozói, illetve évenként hosszabbítgatott munkaszerzôdéseket rendes határozatlan idejû munkaszerzôdésekké kellene átalakítani, mert ez méltatlan a közfeladatot ellátó szakemberekkel szemben. Ugyanilyen lehetetlen és méltatlan állapot az, hogy közigazgatási feladatot pályázati források igénybe vételével kénytelen megoldani a kamara. Az évenkénti szerzôdések, a finanszírozás bizonytalansága nem segíti elô a stabil, jól képzett szakértôi gárda kialakulását. Normatív módon meg kell határozni a létszámot és stabil költségvetési finanszírozási hátteret kell mögé illeszteni. 76
H) Rendszeres minôségbiztosítás Természetes, hogy az eredményes munkavégzéshez ismerni kell az adott helyzetet, meg kell fogalmazni az aktuális célokat és feladatokat, és biztosítani kell a szükséges erôforrásokat, majd gondoskodni kell a visszacsatolásról, ellenôrzésrôl. A tanulószerzôdéses képzés szervezésére és ellenôrzésére is munkatervet kell készíteni, fel kell készíteni a tanácsadókat, és rendszeresen elemezni szükséges azok ellenôrzô, segítô, értékelô tevékenységét. Erre már csak a feladat növekvô volumene, az elért szakmai színvonal megôrzése miatt is nagy figyelmet kell szentelni. Ennek érdekében különösen a következô feladatok megvalósítása szükséges: > Országosan egységes munkaköri leírások kellenek pontos feladat-meghatározással. Meg kell határozni a munkakör betöltésének végzettségre és gyakorlati idôre vonatkozó feltételeit is. > A kamarai szakképzési szakértôk és tanácsadók képzése, továbbképzése továbbra is legyen rendszeres és folyamatos. > A kamarai apparátusban a szakértôk és tanácsadók munkájához továbbra is biztosítsák a mûködési feltételeket.
I) Párbeszéd, partnerség, együttmûködés az iskolákkal, a képzési piac szereplôivel A Kamarának a szakképzés helyzetérôl és fejlesztésének feladatairól készített országos jelentése4 is - többek között - arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy a szakképzési piacon is megjelennek különbözô szereplôk és érdekek, és ezek igen gyakran ütköznek egymással. Más a család, az iskola, az iskolafenntartó, a gyakorlati képzôhely, a gazdaság stb. érdeke. Ebbôl a konfliktusos szituációból - akkor is és most is - csak egy kivezetô utat látunk, az érintett résztvevôk együttmûködésén alapuló elôrelépést. „Az elemzés során számtalan jelét láttuk annak, hogy a szakképzés azért nem mûködik megfelelôen, mert eltérô a szereplôk érdeke, és értelemszerûen minden érintett a saját érdekét érvényesíti. Ebbôl viszont csakis egyes résztvevôk igényeit kielégítô parciális-, és nem az összes résztvevô együttes/együtt/-mûködésének rendszer-optimuma alakulhat ki. Pillanatnyilag nincs meg az a koordinációs, érdekegyeztetô, közvetítô, elôrejelzô feladatokat felvállaló szervezet (testület), amelyik képes lenne a szereplôk eredményesebb összehangoltabb tevékenységét kiváltani. A kamara - más országok tapasztalataiból úgy látszik képes lehet erre. Szándékai és szakértôi bázisa adottak ehhez: alapvetôen országos és helyi súlya, jogszabályi felhatalmazottsága és helyi elfogadottsága akadályozhatja ebben. A feladat tehát elsôsorban a szakképzésben érintettek (önkormányzatok, mint fenntartók; munkaügyi központok; szakképzô intézmények, gazdasági kamarák) együttmûködésének megteremtése. Mivel a kereskedelmi és iparkamarák állnak legközelebb a szolgáltató és termelô 4
A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara jelentése a szakképzés helyzetérôl és fejlesztésének feladatairól, az elmúlt négy év gyakorlati képzôhely ellenôrzésének tükrében. Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, Budapest, 2003.
77
vállalkozókhoz, egyre bôvülô hatáskörû koordináló (avagy a koordinációt kezdeményezô, támogató) funkciót láthatnának el a megrendelô, a kibocsátó és a befogadó között.” Ugyanez a véleményünk és hasonló a feladatunk most, a tanulószerzôdéses képzés kapcsán is. A kamara nem lesz képes megfelelô mértékben segíteni a gazdaság munkaerôigényének kielégítését, ha ebben nem lesznek partnerei az iskolák és a gyakorlati képzôhelyek; mint ahogy ez utóbbiak számára is fontos lehet a kamara koordináló - közvetítô - ellenôrzô tevékenysége. Az egyetlen megoldás az lehet, hogy a kamara, a szakképzô iskolák, valamint a gyakorlati képzôk között megteremtjük azt az általános és jól mûködô kapcsolatrendszert, amely képes lehet egyeztetni a különbözô szempontok és érdekek között. Ennek kulcsa a személyes kapcsolat, az intézményesített partnerség és együttmûködési készség. Ha mindegyik fél ebbôl indul ki és ezt követi, van esély a szakképzési (és benne a tanulószerzôdéses) rendszer érdemi átalakítására, fejlesztésére. Ennek bizonyítására szolgálhatnak a következô példák. A tanulószerzôdéses gyakorlati képzés elterjesztésében a szakképzôk saját tanmûhelyeik fenntartásának veszélyét, a vállalkozók a gyakorlatias, „életközeli” képzés esélyét látják. Nyilvánvalóan mind a tanmûhelyi, mind a gyakorlati képzésnek megvan a maga elônye és hátránya, ezért a kamara nem akarja egyiket sem abszolutizálni, hanem olyan modellt kíván kialakítani, amelyben az elônyök összegezhetôk. A kamara szándéka az, hogy az alapozó képzés az iskolai tanmûhelyekben valósuljon meg, és csak a második évben kerüljenek ki a tanulók a gazdálkodó szervezetekhez, amikor már kellô tudással rendelkeznek, és a tanmûhelyben kialakították bennük az alapvetô készségeket és képességeket. Ugyanilyen tipikus hibának (és egyoldalú érdekérvényesítésnek) tekinthetô az is, amikor egy gazdálkodó akkor is ragaszkodik a tanuló képzéséhez, ha nem rendelkezik egyes eszközökkel, technológiákkal. Ezekben az esetekben a kamarai tanácsadók azt szorgalmazzák, hogy alakuljon ki egy szoros munkamegosztás az iskolai tanmûhellyel, vagyis az iskola vállalja fel a szintre hozó, kiegészítô képzést, vagy a gyakorlati képzôk közötti szerzôdés alapján kapjon a tanuló kiegészítô gyakorlati képzést. A kamarák nemcsak ellenôrzôi a gyakorlati képzésnek, hanem igyekeznek koordinálóközvetítô szerepet betölteni a munkaerôpiaci kereslet és kínálat, az iskola és a gyakorlati képzôhely, az elmélet és a gyakorlat, a jogszabályok és a valóság stb. között. Ha nem is vezetett mindenütt áttörô eredményre, pozitív tapasztalatokkal jártak a párbeszéd-fórumok létrehozására irányuló kezdeményezések: kerekasztal-beszélgetések a szakképzô iskolák és a kamara szakképzési bizottságának képviselôi között, egyeztetés a kamara és a megyei munkaügyi tanács, a városi és megyei önkormányzat felelôs vezetôi között, szakmai viták, kölcsönös tájékoztató megbeszélések stb. Ezt a folyamatos párbeszédet, információáramlást egyre több szakképzô iskola is igényli és alkalmazza. Például egyre több szakképzô iskola gyakorlati oktatásvezetôje hívja meg egy-egy szakmacsoport gyakorlati képzéssel foglalkozó vállalkozóit egy szakmai megbeszélésre, amelyen értelemszerûen részt vesz a kamara tanácsadója is.
78
MELLÉKLETEK
79
A tanulószerzôdéssel oktató képzôhelyek száma 1. melléklet Megye (kamara)
2001-2002
2002-2003
2003-2004
235 146 49 3 52 47 316 45 0 45 39 59 0 59 32 44 76 43 19 13 8 25 173 72 52 130
259 157 61 13 74 53 364 141 11 152 53 48 5 53 84 64 92 44 60 20 29 40 232 33 140 157
251 183 127 15 142 60 394 178 12 190 67 47 11 58 89 118 114 53 33 32 59 61 331 90 176 181
1626
2160
2682
2001-2002
2002-2003
2003-2004
Közép-Magyarország
381
416
434
Közép-Dunántúl
415
491
596
Nyugat-Dunántúl
143
258
315
Dél-Dunántúl
152
240
321
75
124
118
Észak-Alföld
206
301
451
Dél-Alföld
254
330
447
Összesen
1626
2160
2682
Budapest Pest megye Fejér megyei KIK1 Dunaújváros Fejér megye összesen Komárom-Esztergom megye Veszprém megye Gyôr-Moson-Sopron megyei KIK Sopron Gyôr-Moson-Sopron megye összesen Vas megye Zala megyei KIK Nagykanizsa Zala megye összesen Baranya megye Somogy megye Tolna megye Borsod-Abaúj-Zemplén megye Heves megye Nógrád megye Hajdú-Bihar megye Jász-Nagykun-Szolnok megye Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Bács-Kiskun megye Békés megye Csongrád megye Összesen
Régió
Észak-Magyarország
1 Itt és a továbbiakban is: Fejér, Gyôr és Zala megyében a megyei kamara mellett külön városi kamara is mûködik. Ezeknél külön soron megadjuk a „megyei” kamara adatait, majd az önálló „városi” kamara adatait, végül ezek összegzésével a megye, mint területi egység adatait. (Pl. Fejér megyei KIK, Dunaújváros, Fejér megye összesen.)
80
A tanulószerzôdéssel oktató képzôhelyek számának változása (elôzô év = 100,0) 2. melléklet Megye (kamara)
2002-2003
2003-2004
Budapest
110,2
96,9
Pest megye
107,5
116,6
Fejér megyei KIK
124,5
208,2
Dunaújváros
433,3
115,4
Fejér megye összesen
142,3
191,9
Komárom-Esztergom megye
112,8
113,2
Veszprém megye
115,2
108,2
Gyôr-Moson-Sopron megyei KIK
313,3
126,2
Sopron
...
109,1
Gyôr-Moson-Sopron megye összesen
337,8
125,0
Vas megye
135,9
126,4
Zala megyei KIK Nagykanizsa Zala megye összesen
81,4
97,9
...
220,0
89,8
109,4
Baranya megye
262,5
106,0
Somogy megye
145,5
184,4
Tolna megye
121,1
123,9
Borsod-Abaúj-Zemplén megye
102,3
120,5
Heves megye
315,8
55,0
Nógrád megye
153,8
160,0
Hajdú-Bihar megye
362,5
203,4
Jász-Nagykun-Szolnok megye
160,0
152,5
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye
134,1
142,7
45,8
272,7
Békés megye
269,2
125,7
Csongrád megye
120,8
115,3
Összesen
132,8
124,2
2002-2003
2003-2004
Közép-Magyarország
109,2
104,3
Közép-Dunántúl
118,3
121,4
Nyugat-Dunántúl
180,4
122,1
Dél-Dunántúl
157,9
133,8
Észak-Magyarország
165,3
95,2
Észak-Alföld
146,1
149,8
Dél-Alföld
129,9
135,5
Összesen
132,8
124,2
Bács-Kiskun megye
Régió
81
A tanulószerzôdéssel oktató képzôhelyek száma a tulajdonviszonyok alapján 3. melléklet Megye (kamara) M Budapest Pest megye Fejér megyei KIK Dunaújváros Fejér megye összesen Komárom-Esztergom megye Veszprém megye Gyôr-Moson-Sopron m. KIK Sopron Gyôr-Moson-Sopron m összesen Vas megye Zala megyei KIK Nagykanizsa Zala megye összesen Baranya megye Somogy megye Tolna megye Borsod-Abaúj-Zemplén megye Heves megye Nógrád megye Hajdú-Bihar megye Jász-Nagykun-Szolnok megye Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Bács-Kiskun megye Békés megye Csongrád megye Összesen
2001-2002 V
K
M
2002-2003 V
K
M
2003-2004 V
K
228 146 48 3 51 44 307 42 0 42 37 52 0 52 26 41 74 39 19 13 8 25 172 70 52 120
3 0 0 0 0 2 4 3 0 3 1 6 0 6 4 0 1 2 0 0 0 0 0 2 0 2
4 0 1 0 1 1 5 0 0 0 1 1 0 1 2 3 1 2 0 0 0 0 1 0 0 8
253 153 58 13 71 50 358 136 8 144 40 45 5 50 77 59 89 38 60 19 29 38 231 33 140 145
2 4 1 0 1 2 4 2 2 4 2 3 0 3 5 0 2 2 0 0 0 2 0 0 0 6
4 0 2 0 2 1 2 3 1 4 11 0 0 0 2 5 1 4 0 1 0 0 1 0 0 6
243 171 124 15 139 57 385 173 10 183 51 40 11 51 81 110 111 47 33 32 58 58 330 85 176 167
3 12 1 0 1 2 5 1 2 3 2 7 0 7 5 0 2 2 0 0 1 3 0 3 0 8
5 0 2 0 2 1 4 4 0 4 14 0 0 0 3 8 1 4 0 0 0 0 1 2 0 6
1566
30
30
2077
39
44
2568
59
55
Régió M
2001-2002 V
K
M
2002-2003 V
K
M
2003-2004 V
K
Közép-Magyarország
374
3
4
406
6
4
414
15
Közép-Dunántúl
402
6
7
479
7
5
581
8
7
Nyugat-Dunántúl
131
10
2
234
9
15
285
12
18
Dél-Dunántúl
141
5
6
225
7
8
302
7
12
71
2
2
117
2
5
112
2
4
Észak-Alföld
205
0
1
298
2
1
446
4
1
Dél-Alföld
242
4
8
318
6
6
428
11
8
Összesen
1566
30
30
2077
39
44
2568
59
55
Észak-Magyarország
M = magyar, V = vegyes, K = külföldi
82
5
A tanulószerzôdéssel oktató képzôhelyek száma a szervezeti formák alapján 4. melléklet Megye (kamara) Rt Budapest Pest megye Fejér megyei KIK Dunaújváros Fejér megye összesen Komárom-Esztergom megye Veszprém megye Gyôr-Moson-Sopron m. KIK Sopron Gyôr-Moson-Sopron m összesen Vas megye Zala megyei KIK Nagykanizsa Zala megye összesen Baranya megye Somogy megye Tolna megye Borsod-Abaúj-Zemplén megye Heves megye Nógrád megye Hajdú-Bihar megye Jász-Nagykun-Szolnok megye Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Bács-Kiskun megye Békés megye Csongrád megye Összesen
2001-2002 Kft Bt Ev
17 132 41 29 4 12 1 2 5 14 4 17 15 62 1 16 0 0 1 16 5 9 9 5 0 0 9 5 2 16 5 4 2 41 10 16 3 6 2 8 2 4 4 9 9 30 1 53 8 19 14 71
28 52 23 26 1 32 0 0 1 32 10 16 39 170 6 20 0 0 6 20 3 14 1 12 0 0 1 12 3 11 6 28 10 23 7 10 0 8 0 3 1 0 1 8 24 102 7 11 3 20 7 32
Rt
6 27 0 0 0 0 30 2 0 2 8 32 0 32 0 1 0 0 2 0 1 3 8 0 2 6
18 145 43 29 4 12 2 7 6 19 4 19 16 85 4 54 3 3 7 57 14 16 9 8 0 1 9 9 7 41 6 10 3 50 9 14 5 17 2 8 6 13 6 14 9 56 0 28 9 26 13 68
159 561 180 598 128
Régió Rt
2001-2002 Kft Bt Ev
2002-2003 Kft Bt Ev
E
32 59 25 29 2 43 1 3 3 46 8 22 26 214 8 72 0 5 8 77 4 15 1 14 0 4 1 18 13 23 7 40 14 23 8 13 5 33 2 7 6 3 0 17 26 133 0 5 14 88 4 64
Rt
5 31 0 0 0 0 23 3 0 3 4 16 0 16 0 1 2 0 0 1 1 3 8 0 3 8
18 143 46 29 7 16 3 8 10 24 3 22 25 128 5 90 2 2 7 92 14 25 7 5 0 1 7 6 7 50 10 14 3 58 9 16 3 9 7 11 5 17 6 20 9 58 3 51 12 41 13 72
192 724 206 929 109
E
Rt
2002-2003 Kft Bt Ev
2003-2004 Kft Bt Ev
E
27 56 28 42 5 99 1 3 6 102 10 24 32 191 13 67 0 8 13 75 3 20 23 12 1 9 24 21 11 21 12 81 16 34 8 20 2 19 2 11 15 21 4 27 29 226 6 28 23 96 4 85
E 7 38 0 0 0 1 18 3 0 3 5 0 0 0 0 1 3 0 0 1 1 4 9 2 4 7
217 886 275 1200 104
E
Rt
2003-2004 Kft Bt Ev
E
Közép-Magyarország
58 161
51
78
33
61 174
57
88
36
64 172
55
98
45
Közép-Dunántúl
24
93
50 218
30
26 123
37 282
23
38 174
48 317
19
Nyugat-Dunántúl
15
30
10
46
42
30
13 110
23
28 123
40 116
8
9
61
19
62
1
16 101
34
86
3
20 122
39 136
4
15
30
7
21
2
16
39
15
53
1
19
36
12
1
Észak-Alföld
15
43
26 110
12
21
83
32 153
12
20
95
48 274
14
Dél-Alföld
23 143
22 122
18 157
11
28 164
33 209
13
Dél-Dunántúl Észak-Magyarország
Összesen
17
63
8
159 561 180 598 128
82
192 724 206 929 109
50
217 886 275 1200 104
Rt = részvénytársaság, Kft = korlátolt felelôsségû társaság, Bt = betéti társaság, Ev = egyéni vállalkozó, E = egyéb szervezeti forma
83
A tanulószerzôdéssel tanulók száma 5. melléklet Megye (kamara) Budapest
2001-2002
2002-2003
2003-2004
3030
3132
3112
Pest megye
236
326
463
Fejér megyei KIK
328
387
359
60
82
218
Fejér megye összesen
388
469
577
Komárom-Esztergom megye
117
150
215
Veszprém megye
949
1078
1273
Gyôr-Moson-Sopron megyei KIK
420
620
830
0
31
27
Gyôr-Moson-Sopron megye összesen
420
651
857
Vas megye
390
465
565
Zala megyei KIK
302
403
402
0
8
17
Zala megye összesen
302
411
419
Baranya megye
370
587
616
Somogy megye
261
349
567
1264
1329
1403
Borsod-Abaúj-Zemplén megye
470
755
842
Heves megye
170
219
292
Nógrád megye
192
192
235
Hajdú-Bihar megye
132
512
688
Jász-Nagykun-Szolnok megye
785
763
821
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye
352
587
853
Bács-Kiskun megye
524
658
997
Békés megye
288
420
558
1107
1351
1623
11747
14404
16976
Dunaújváros
Sopron
Nagykanizsa
Tolna megye
Csongrád megye Összesen
Régió
2001-2002
2002-2003
2003-2004
Közép-Magyarország
3266
3458
3575
Közép-Dunántúl
1454
1697
2101
Nyugat-Dunántúl
1112
1527
1841
Dél-Dunántúl
1895
2265
2586
Észak-Magyarország
832
1166
1369
Észak-Alföld
1269
1862
2362
Dél-Alföld
1919
2429
3178
Összesen
11747
14404
16976
84
A tanulószerzôdéssel tanulók számának változása (elôzô év = 100,0 %) 6. melléklet Megye (kamara)
2002-2003
2003-2004
Budapest
103,4
99,4
Pest megye
138,1
142,0
Fejér megyei KIK
118,0
92,8
Dunaújváros
136,7
265,9
Fejér megye összesen
120,9
123,0
Komárom-Esztergom megye
128,2
143,3
Veszprém megye
113,6
118,1
Gyôr-Moson-Sopron megyei KIK
147,6
133,9
Sopron
...
87,1
Gyôr-Moson-Sopron megye összesen
155,0
131,6
Vas megye
119,2
121,5
Zala megyei KIK
133,4
99,8
...
212,5
Zala megye összesen
136,1
101,9
Baranya megye
158,6
104,9
Somogy megye
133,7
162,5
Tolna megye
105,1
105,6
Borsod-Abaúj-Zemplén megye
160,6
111,5
Heves megye
128,8
133,3
Nógrád megye
100,0
122,4
Hajdú-Bihar megye
387,9
134,4
Jász-Nagykun-Szolnok megye
97,2
107,6
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye
166,8
145,3
Bács-Kiskun megye
125,6
151,5
Békés megye
145,8
132,9
Csongrád megye
122,0
120,1
Összesen
122,6
117,9
2002-2003
2003-2004
Közép-Magyarország
105,9
103,4
Közép-Dunántúl
116,7
123,8
Nyugat-Dunántúl
137,3
120,6
Dél-Dunántúl
119,5
114,2
Észak-Magyarország
140,1
117,4
Észak-Alföld
146,7
126,9
Dél-Alföld
126,6
130,8
Összesen
122,6
117,9
Nagykanizsa
Régió
85
Az egy képzôhelyen tanulószerzôdéssel tanulók átlagos száma 7. melléklet Megye (kamara) Budapest
2001-2002
2002-2003
2003-2004
13
12
12
Pest megye
2
2
3
Fejér megyei KIK
7
6
3
20
6
15
Fejér megye összesen
7
6
4
Komárom-Esztergom megye
2
3
4
Veszprém megye
3
3
3
Gyôr-Moson-Sopron megyei KIK
9
4
5
Dunaújváros
Sopron
0
3
2
Gyôr-Moson-Sopron megye összesen
9
4
5 8
Vas megye
10
9
Zala megyei KIK
5
8
9
Nagykanizsa
0
2
2
Zala megye összesen Baranya megye Somogy megye
5
8
8
12
7
7
6
5
5
Tolna megye
17
14
12
Borsod-Abaúj-Zemplén megye
11
17
16
Heves megye
9
4
9
Nógrád megye
15
10
7
Hajdú-Bihar megye
17
18
12
Jász-Nagykun-Szolnok megye
31
19
13
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye
2
3
3
Bács-Kiskun megye
7
20
11
Békés megye
6
3
3
Csongrád megye
9
9
9
Összesen
7
6
6
Régió
2001-2002
2002-2003
2003-2004
Közép-Magyarország
9
8
8
Közép-Dunántúl
4
3
4
Nyugat-Dunántúl
8
6
6
Dél-Dunántúl
12
9
8
Észak-Magyarország
11
9
12
Észak-Alföld
6
6
5
Dél-Alföld
8
7
7
Összesen
7
6
6
86
A meglátogatott tanulószerzôdéses képzôhelyek száma tanévenként és ezen belül negyedévenként 8. melléklet Megye (kamara) I. né
2001-2002 II. né III. né
IV. né
I. né
2002-2003 II. né III. né
IV. né
2003-2004 I. né II. né
Budapest
59
67
72
51
38
54
44
44
43
Pest megye
32
20
21
14
8
8
6
9
11
8
Fejér megyei KIK
30
22
30
42
49
49
53
61
23
52
Dunaújváros Fejér megye összesen Komárom-Esztergom megye
64
0
0
0
0
11
6
7
8
6
6
30
22
30
42
60
55
60
69
29
58 10
4
16
18
6
13
16
11
10
8
57
63
95
239
32
101
121
126
51
73
Gyôr-Moson-Sopron KIK
5
8
12
14
10
45
68
70
30
46
Sopron
0
0
0
0
2
4
1
2
2
4
Gyôr-Moson-Sopron össz.
5
8
12
14
12
49
69
72
32
50
Vas megye
15
15
20
8
23
21
29
34
32
37
Zala megyei KIK
16
15
15
21
30
30
30
20
45
45
0
0
0
0
3
7
4
2
6
8
Zala megye összesen
16
15
15
21
33
37
34
22
51
53
Baranya megye
10
14
4
10
27
28
30
30
38
38
Somogy megye
21
19
41
3
25
19
26
31
30
30
Tolna megye
17
21
20
18
23
21
25
23
30
32
5
9
5
7
7
16
16
16
19
23
Veszprém megye
Nagykanizsa
Borsod-Abaúj-Zemplén megye Heves megye
15
4
1
0
9
15
16
20
21
17
Nógrád megye
2
7
3
4
10
6
3
1
29
27
Hajdú-Bihar megye
8
8
14
4
10
12
2
3
14
13
Jász-Nagykun-Szolnok megye
18
24
25
25
34
38
40
40
58
61
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye
20
29
25
19
24
23
25
24
37
21
Bács-Kiskun megye
21
17
21
13
3
23
7
0
62
28
Békés megye
26
3
14
13
18
7
6
5
9
2
Csongrád megye
62
74
70
72
38
55
63
102
89
72
443
455
526
583
447
604
633
681
693
717
2001-2002 II. né III. né
IV. né
I. né
2002-2003 II. né III. né
IV. né
2003-2004 I. né II. né
Összesen
Régió I. né Közép-Magyarország
91
87
93
65
46
62
50
53
54
72
Közép-Dunántúl
91
101
143
287
105
172
192
205
88
141
Nyugat-Dunántúl
36
38
47
43
68
107
132
128
115
140
Dél-Dunántúl
48
54
65
31
75
68
81
84
98
100
Észak-Magyarország
22
20
9
11
26
37
35
37
69
67
Észak-Alföld
46
61
64
48
68
73
67
67
109
95
Dél-Alföld
109
94
105
98
59
85
76
107
160
102
Összesen
443
455
526
583
447
604
633
681
693
717
87
A meglátogatott tanulószerzôdéses képzôhelyek száma éves összesítésben 9. melléklet 2001-2002
2002-2003
2003-2004x
249
180
107
87
31
19
124
212
75
0
32
12
124
244
87
44
50
18
454
380
124
39
193
76
0
9
6
Gyôr-Moson-Sopron össz.
39
202
82
Vas megye
58
107
69
Zala megyei KIK
67
110
90
0
16
14
Zala megye összesen
67
126
104
Baranya megye
38
115
76
Somogy megye
84
101
60
Tolna megye
76
92
62
Borsod-Abaúj-Zemplén megye
26
55
42
Heves megye
20
60
38
Nógrád megye
16
20
56
Hajdú-Bihar megye
34
27
27
Jász-Nagykun-Szolnok megye
92
152
119
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye
93
96
58
Bács-Kiskun megye
72
33
90
Békés megye
56
36
11
278
258
161
2007
2365
1410
2001-2002
2002-2003
2003-2004x
Közép-Magyarország
336
211
126
Közép-Dunántúl
622
674
229
Nyugat-Dunántúl
164
435
255
Dél-Dunántúl
198
308
198
62
135
136
Észak-Alföld
219
275
204
Dél-Alföld
406
327
262
Összesen
2007
2365
1410
Megye (kamara) Budapest Pest megye Fejér megyei KIK Dunaújváros Fejér megye összesen Komárom-Esztergom megye Veszprém megye Gyôr-Moson-Sopron KIK Sopron
Nagykanizsa
Csongrád megye Összesen
Régió
Észak-Magyarország
x I-II. negyedév
88
A meglátogatott tanulószerzôdéses képzôhelyek számának változása éves összesítésben (elôzô év azonos idôszaka = 100) 10. melléklet Megye (kamara)
2002-2003
2003-2004x
Budapest
72,3
116,3
Pest megye
35,6
118,8
Fejér megyei KIK
171,0
76,5
...
70,6
Fejér megye összesen
196,8
75,7
Komárom-Esztergom megye
113,6
62,1
83,7
93,2
494,9
138,2
Dunaújváros
Veszprém megye Gyôr-Moson-Sopron KIK Sopron
...
100,0
Gyôr-Moson-Sopron össz.
517,9
134,4
Vas megye
184,5
156,8
Zala megyei KIK
164,2
150,0
...
140,0
Zala megye összesen
188,1
148,6
Baranya megye
302,6
138,2
Somogy megye
120,2
136,4
Tolna megye
121,1
140,9
Borsod-Abaúj-Zemplén megye
211,5
182,6
Heves megye
300,0
158,3
Nógrád megye
125,0
350,0
79,4
122,7
Jász-Nagykun-Szolnok megye
165,2
165,3
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye
103,2
123,4
Bács-Kiskun megye
45,8
346,2
Békés megye
64,3
44,0
Csongrád megye
92,8
173,1
117,8
134,2
2002-2003
2003-2004x
62,8
116,7
Nagykanizsa
Hajdú-Bihar megye
Összesen
Régió Közép-Magyarország Közép-Dunántúl
108,4
82,7
Nyugat-Dunántúl
265,2
145,7
Dél-Dunántúl
155,6
138,5
Észak-Magyarország
217,7
215,9
Észak-Alföld
125,6
144,7
Dél-Alföld
80,5
181,9
Összesen
117,8
134,2
x I-II. negyedév
89
A meglátogatott tanulószerzôdéses képzôhelyek száma az összes tanulószerzôdéses képzôhelyhez viszonyítvax 11. melléklet Megye (kamara) Budapest Pest megye Fejér megyei KIK Dunaújváros Fejér megye összesen Komárom-Esztergom megye Veszprém megye Gyôr-Moson-Sopron KIK Sopron
2001-2002
2002-2003
106,0
69,5
59,6
19,7
253,1
347,5
...
246,2
238,5
329,7
93,6
94,3
143,7
104,4
86,7
136,9
...
81,8
86,7
132,9
Vas megye
148,7
201,9
Zala megyei KIK
113,6
229,2
...
320,0
Zala megye összesen
113,6
237,7
Baranya megye
118,8
136,9
Somogy megye
190,9
157,8
Tolna megye
100,0
100,0
60,5
125,0
Heves megye
105,3
100,0
Nógrád megye
123,1
100,0
Hajdú-Bihar megye
425,0
93,1
Jász-Nagykun-Szolnok megye
368,0
380,0
Gyôr-Moson-Sopron össz.
Nagykanizsa
Borsod-Abaúj-Zemplén megye
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye
53,8
41,4
Bács-Kiskun megye
100,0
100,0
Békés megye
107,7
25,7
Csongrád megye
213,8
164,3
Összesen
123,4
109,5
2002-2003
2003-2004x
Régió Közép-Magyarország Közép-Dunántúl
88,2
50,7
149,9
137,3
Nyugat-Dunántúl
114,7
168,6
Dél-Dunántúl
130,3
128,3
Észak-Magyarország
82,7
108,9
Észak-Alföld
106,3
91,4
Dél-Alföld
159,8
99,1
Összesen
123,4
109,5
x A visszatérô látogatások miatt halmozódást is tartalmazhat
90
A meglátogatott képzôhelyek száma a tulajdonviszonyok alapján 12. melléklet Megye (kamara) M Budapest Pest megye Fejér megyei KIK Dunaújváros Fejér megye összesen Komárom-Esztergom megye Veszprém megye Gyôr-Moson-Sopron KIK Sopron Gyôr-Moson-Sopron össz. Vas megye Zala megyei KIK Nagykanizsa Zala megye összesen Baranya megye Somogy megye Tolna megye Borsod-Abaúj-Zemplén megye Heves megye Nógrád megye Hajdú-Bihar megye Jász-Nagykun-Szolnok megye Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Bács-Kiskun megye Békés megye Csongrád megye Összesen
2001-2002 V
K
M
2002-2003 V
K
M
2003-2004x V
K
223 86 122 0 122 44 479 39 0 39 54 63 0 63 44 119 74 37 50 58 122 205 92 231 108 293
10 1 0 0 0 0 3 0 0 0 2 3 0 3 4 0 1 3 0 0 0 7 0 5 4 13
16 1 2 0 2 0 3 0 0 0 2 1 0 1 0 2 1 4 1 5 2 1 1 2 2 12
156 31 207 32 239 50 371 253 34 287 95 88 23 111 101 109 89 61 61 45 96 285 95 291 104 321
7 0 0 0 0 0 24 0 3 3 4 20 0 20 3 0 2 6 0 0 0 8 0 0 0 5
21 0 5 0 5 0 6 6 1 7 8 2 0 2 11 0 1 8 0 1 0 0 1 1 0 9
102 15 72 12 84 18 124 152 6 158 63 79 26 105 72 64 60 72 42 59 75 188 58 201 31 168
4 4 3 0 3 0 5 1 0 1 1 11 0 11 2 0 1 4 0 0 1 9 0 5 0 7
5 0 0 0 0 0 2 8 0 8 5 0 0 0 2 0 1 2 0 0 0 0 0 3 1 4
2543
56
58
2998
82
81
1759
58
33
Régió M
2001-2002 V
K
M
2002-2003 V
K
M
2003-2004x V
K
Közép-Magyarország
309
11
17
187
7
21
117
8
Közép-Dunántúl
645
3
5
660
24
11
226
8
5 2
Nyugat-Dunántúl
156
5
3
493
27
17
326
13
13
Dél-Dunántúl
237
5
3
299
5
12
196
3
3
Észak-Magyarország
145
3
10
167
6
9
173
4
2
Észak-Alföld
419
7
4
476
8
1
321
10
0
Dél-Alföld
632
22
16
716
5
10
400
12
8
Összesen
2543
56
58
2998
82
81
1759
58
33
M = magyar, V = vegyes, K = külföldi, x I-II. negyedév
91
A meglátogatott képzôhelyek megoszlása a tulajdonviszonyok alapján 13. melléklet
M
2001-2002 V
K
M
2002-2003 V
K
M
2003-2004x V
K
89,6 97,7 98,4 ... 98,4 100,0 98,8 100,0 ... 100,0 93,1 94,0 ... 94,0 91,7 98,3 97,4 84,1 98,0 92,1 98,4 96,2 98,9 97,1 94,7 92,1
4,0 1,1 0,0 ... 0,0 0,0 0,6 0,0 ... 0,0 3,4 4,5 ... 4,5 8,3 0,0 1,3 6,8 0,0 0,0 0,0 3,3 0,0 2,1 3,5 4,1
6,4 1,1 1,6 ... 1,6 0,0 0,6 0,0 ... 0,0 3,4 1,5 ... 1,5 0,0 1,7 1,3 9,1 2,0 7,9 1,6 0,5 1,1 0,8 1,8 3,8
84,8 100,0 97,6 100,0 98,0 100,0 92,5 97,7 89,5 96,6 88,8 80,0 100,0 83,5 87,8 100,0 96,7 81,3 100,0 97,8 100,0 97,3 99,0 99,7 100,0 95,8
3,8 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 6,0 0,0 7,9 1,0 3,7 18,2 0,0 15,0 2,6 0,0 2,2 8,0 0,0 0,0 0,0 2,7 0,0 0,0 0,0 1,5
11,4 0,0 2,4 0,0 2,0 0,0 1,5 2,3 2,6 2,4 7,5 1,8 0,0 1,5 9,6 0,0 1,1 10,7 0,0 2,2 0,0 0,0 1,0 0,3 0,0 2,7
91,9 78,9 96,0 100,0 96,6 100,0 94,7 94,4 100,0 94,6 91,3 87,8 100,0 90,5 94,7 100,0 96,8 92,3 100,0 100,0 98,7 95,4 100,0 96,2 96,9 93,9
3,6 21,1 4,0 0,0 3,4 0,0 3,8 0,6 0,0 0,6 1,4 12,2 0,0 9,5 2,6 0,0 1,6 5,1 0,0 0,0 1,3 4,6 0,0 2,4 0,0 3,9
4,5 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 1,5 5,0 0,0 4,8 7,2 0,0 0,0 0,0 2,6 0,0 1,6 2,6 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 1,4 3,1 2,2
95,7
2,1
2,2
94,8
2,6
2,6
95,1
3,1
1,8
M
2001-2002 V
K
M
2002-2003 V
K
M
2003-2004x V
K
Közép-Magyarország
91,7
3,3
5,0
87,0
3,3
9,8
90,0
6,2
3,8
Közép-Dunántúl
98,8
0,5
0,8
95,0
3,5
1,6
95,8
3,4
0,8
Nyugat-Dunántúl
95,1
3,0
1,8
91,8
5,0
3,2
92,6
3,7
3,7
Dél-Dunántúl
96,7
2,0
1,2
94,6
1,6
3,8
97,0
1,5
1,5
Észak-Magyarország
91,8
1,9
6,3
91,8
3,3
4,9
96,6
2,2
1,1
Észak-Alföld
97,4
1,6
0,9
98,1
1,6
0,2
97,0
3,0
0,0
Dél-Alföld
94,3
3,3
2,4
97,9
0,7
1,4
95,2
2,9
1,9
Összesen
95,7
2,1
2,2
94,8
2,6
2,6
95,1
3,1
1,8
Megye (kamara) Budapest Pest megye Fejér megyei KIK Dunaújváros Fejér megye összesen Komárom-Esztergom megye Veszprém megye Gyôr-Moson-Sopron KIK Sopron Gyôr-Moson-Sopron össz. Vas megye Zala megyei KIK Nagykanizsa Zala megye összesen Baranya megye Somogy megye Tolna megye Borsod-Abaúj-Zemplén megye Heves megye Nógrád megye Hajdú-Bihar megye Jász-Nagykun-Szolnok megye Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Bács-Kiskun megye Békés megye Csongrád megye Összesen
Régió
M = magyar, V = vegyes, K = külföldi, x I-II. negyedév
92
A meglátogatott képzôhelyek száma a szervezeti formák alapján 14. melléklet Megye (kamara) Rt Budapest Pest megye Fejér megyei KIK Dunaújváros Fejér megye összesen Komárom-Esztergom megye Veszprém megye Gyôr-Moson-Sopron KIK Sopron Gyôr-Moson-Sopron össz. Vas megye Zala megyei KIK Nagykanizsa Zala megye összesen Baranya megye Somogy megye Tolna megye Borsod-Abaúj-Zemplén m. Heves megye Nógrád megye Hajdú-Bihar megye Jász-Nagykun-Szolnok m. Szabolcs-Szatmár-Bereg m Bács-Kiskun megye Békés megye Csongrád megye Összesen
2001-2002 Kft Bt Ev
40 123 7 22 12 39 0 0 12 39 4 17 17 97 0 15 0 0 0 15 9 19 16 29 0 0 16 29 3 26 12 11 3 52 11 22 9 13 20 26 15 36 22 99 9 12 1 77 25 37 48 84
24 45 13 39 1 72 0 0 1 72 10 13 53 298 0 24 0 0 0 24 9 11 6 12 0 0 6 12 2 17 13 84 6 13 4 7 2 23 6 9 13 59 23 65 7 57 12 146 5 33 25 113
E
Rt
2002-2003 Kft Bt Ev
E
Rt
17 7 0 0 0 0 20 0 0 0 10 4 0 4 0 1 2 0 4 2 1 4 8 2 14 48
38 1 10 9 19 4 28 21 2 23 28 35 0 35 13 12 1 17 5 4 10 23 5 3 12 26
103 8 36 14 50 18 142 78 6 84 32 43 5 48 62 28 53 29 17 15 41 133 25 161 38 115
5 4 0 0 0 0 39 13 0 13 14 17 0 17 0 2 5 1 1 4 7 12 13 9 5 25
20 8 12 4 16 3 7 8 2 10 14 20 1 21 10 7 1 11 8 8 12 14 2 3 2 12
283 856 234 1140 144
Régió Rt
2001-2002 Kft Bt Ev
12 5 6 4 10 7 35 27 3 30 9 15 1 16 10 12 4 17 5 3 9 31 11 13 14 26
26 13 160 5 165 21 157 120 27 147 24 0 17 17 30 55 29 11 33 20 29 94 42 106 35 143
307 1202 279 1197 176
E
Rt
2002-2003 Kft Bt Ev
E
2003-2004x Kft Bt Ev 6 2 9 2 11 2 13 20 0 20 4 6 1 7 8 11 8 19 2 6 15 34 3 13 2 21
E
5 4 38 2 40 7 55 61 4 65 15 19 18 37 10 31 17 13 21 10 28 59 26 94 17 71
13 1 0 0 0 0 2 3 0 3 11 0 0 0 0 1 1 3 0 0 3 14 0 2 4 5
189 766 207 625
63
Rt
67 4 16 4 20 6 54 69 0 69 25 45 6 51 48 14 35 32 11 35 18 76 27 97 7 70
2003-2004x Kft Bt Ev
47 145
37
84
24
39 111
17
39
9
28
71
Közép-Dunántúl
33 153
64 383
20
51 210
52 343
39
26
80
26 102
2
Nyugat-Dunántúl
25
15
14
86 164
55 188
44
45 145
31 117
14
63
47
8
9
E
Közép-Magyarország
14
Dél-Dunántúl
18
89
21 114
3
26 143
26 114
7
18
97
27
58
2
Észak-Magyarország
40
61
12
39
6
26
25
64
6
27
78
27
44
3
Észak-Alföld
46 147
43 181
13
38 199
51 165
32
28 121
52 113
17
Dél-Alföld
74 198
42 292
64
41 314
53 284
39
17 174
36 182
11
189 766 207 625
63
Összesen
283 856 234 1140 144
61
307 1202 279 1197 176
Rt = részvénytársaság, Kft = korlátolt felelôsségû társaság, Bt = betéti társaság, Ev = egyéni vállalkozó, E = egyéb szervezeti forma x I-II. negyedév
93
A meglátogatott képzôhelyek megoszlása a szervezeti formák alapján 15. melléklet Megye (kamara) Rt
2001-2002 Kft Bt Ev
20,7 3,2 4,7 28,1 7,8 8,0 7,0 8,1 5,3 7,7 26,2 31,8 0,0 26,3 11,3 11,0 1,1 22,7 8,2 8,7 10,4 7,8 5,2 1,0 11,5 7,8
Összesen
10,7 32,2 8,8 42,9 5,4
Közép-Magyarország
18,1 44,3 58,1 ... 58,1 29,5 61,4 61,5 ... 61,5 19,0 17,9 ... 17,9 35,4 69,4 17,1 15,9 45,1 14,3 47,6 30,5 61,3 61,3 28,9 35,5
6,8 8,0 0,0 ... 0,0 0,0 4,1 0,0 ... 0,0 17,2 6,0 ... 6,0 0,0 0,8 2,6 0,0 7,8 3,2 0,8 1,9 8,6 0,8 12,3 15,1
16,1 8,0 9,7 ... 9,7 9,1 3,5 0,0 ... 0,0 15,5 23,9 ... 23,9 6,3 9,9 3,9 25,0 17,6 31,7 12,1 10,3 9,7 0,4 21,9 15,1
Rt
9,6 14,8 0,8 ... 0,8 22,7 10,9 0,0 ... 0,0 15,5 9,0 ... 9,0 4,2 10,7 7,9 9,1 3,9 9,5 10,5 10,8 7,5 5,0 4,4 7,9
Rt
Budapest Pest megye Fejér megyei KIK Dunaújváros Fejér megye összesen Komárom-Esztergom megye Veszprém megye Gyôr-Moson-Sopron KIK Sopron Gyôr-Moson-Sopron össz. Vas megye Zala megyei KIK Nagykanizsa Zala megye összesen Baranya megye Somogy megye Tolna megye Borsod-Abaúj-Zemplén megye Heves megye Nógrád megye Hajdú-Bihar megye Jász-Nagykun-Szolnok megye Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Bács-Kiskun megye Békés megye Csongrád megye
Régió
49,4 25,0 31,5 ... 31,5 38,6 20,0 38,5 ... 38,5 32,8 43,3 ... 43,3 54,2 9,1 68,4 50,0 25,5 41,3 29,0 46,5 12,9 32,4 32,5 26,4
E
2001-2002 Kft Bt Ev
E
13,9 43,0 11,0 24,9 7,1
2002-2003 Kft Bt Ev 56,0 25,8 17,0 43,8 20,5 36,0 35,4 30,1 15,8 28,3 29,9 39,1 21,7 36,1 53,9 25,7 57,6 38,7 27,9 32,6 42,7 45,4 26,0 55,1 36,5 34,3
6,5 16,1 2,8 12,5 4,1 14,0 8,7 10,4 7,9 10,1 8,4 13,6 4,3 12,0 8,7 11,0 4,3 23,0 8,2 6,5 9,4 10,6 11,5 4,5 13,5 7,8
14,1 41,9 75,5 15,6 67,6 42,0 39,2 46,3 71,1 49,5 22,4 0,0 73,9 12,8 26,1 50,5 31,5 14,7 54,1 43,5 30,2 32,1 43,8 36,3 33,7 42,7
E
Rt
2,7 12,9 0,0 0,0 0,0 0,0 9,7 5,0 0,0 4,4 13,1 15,5 0,0 12,8 0,0 1,8 5,4 1,3 1,6 8,7 7,3 4,1 13,5 3,1 4,8 7,5
18,0 42,1 16,0 33,3 18,4 16,7 5,3 5,0 33,3 6,0 20,3 22,2 3,8 18,1 13,2 10,9 1,6 14,1 19,0 13,6 15,8 7,1 3,4 1,4 6,3 6,7
9,7 38,0 8,8 37,9 5,6
Rt
2002-2003 Kft Bt Ev
E
18,1 51,6 7,9 18,1 4,2
2003-2004x Kft Bt Ev 60,4 21,1 21,3 33,3 23,0 33,3 41,2 42,9 0,0 41,3 36,2 50,0 23,1 44,0 63,2 21,9 56,5 41,0 26,2 59,3 23,7 38,6 46,6 46,4 21,9 39,1
5,4 10,5 12,0 16,7 12,6 11,1 9,9 12,4 0,0 12,0 5,8 6,7 3,8 6,0 10,5 17,2 12,9 24,4 4,8 10,2 19,7 17,3 5,2 6,2 6,3 11,7
4,5 21,1 50,7 16,7 46,0 38,9 42,0 37,9 66,7 38,9 21,7 21,1 69,2 31,9 13,2 48,4 27,4 16,7 50,0 16,9 36,8 29,9 44,8 45,0 53,1 39,7
E 11,7 5,3 0,0 0,0 0,0 0,0 1,5 1,9 0,0 1,8 15,9 0,0 0,0 0,0 0,0 1,6 1,6 3,8 0,0 0,0 3,9 7,1 0,0 1,0 12,5 2,8
10,2 41,4 11,2 33,8 3,4
Rt
2003-2004x Kft Bt Ev
E
21,5 54,6 6,2 6,9 10,8
Közép-Dunántúl
5,1 23,4 9,8 58,7 3,1
7,3 30,2 7,5 49,4 5,6
11,0 33,9 11,0 43,2 0,8
Nyugat-Dunántúl
15,2 38,4 9,1 28,7 8,5
16,0 30,5 10,2 35,0 8,2
12,8 41,2 8,8 33,2 4,0
Dél-Dunántúl
7,3 36,3 8,6 46,5 1,2
8,2 45,3 8,2 36,1 2,2
8,9 48,0 13,4 28,7 1,0
Észak-Magyarország
25,3 38,6 7,6 24,7 3,8
14,3 33,5 13,7 35,2 3,3
15,1 43,6 15,1 24,6 1,7
Észak-Alföld
10,7 34,2 10,0 42,1 3,0
7,8 41,0 10,5 34,0 6,6
8,5 36,6 15,7 34,1 5,1
Dél-Alföld
11,0 29,6 6,3 43,6 9,6
5,6 43,0 7,3 38,9 5,3
4,0 41,4 8,6 43,3 2,6
Összesen
10,7 32,2 8,8 42,9 5,4
9,7 38,0 8,8 37,9 5,6
10,2 41,4 11,2 33,8 3,4
Rt = részvénytársaság, Kft = korlátolt felelôsségû társaság, Bt = betéti társaság, Ev = egyéni vállalkozó, E = egyéb szervezeti forma x I-II. negyedév
94
A meglátogatott tanulószerzôdéses képzôhelyeken foglalkoztatott tanulók száma 16. melléklet Megye (kamara) I. né Budapest
2001-2002 II. né III. né
IV. né
I. né
2002-2003 II. né III. né
IV. né
2003-2004 I. né II. né
1178
819
2241
462
1197
1846
1206
1465
1596
Pest megye
105
93
20
15
11
8
7
9
38
85
Fejér megyei KIK
372
257
285
329
337
337
381
387
350
257
Dunaújváros Fejér megye összesen Komárom-Esztergom megye Veszprém megye Gyôr-Moson-Sopron KIK Sopron Gyôr-Moson-Sopron össz. Vas megye Zala megyei KIK Nagykanizsa Zala megye összesen
1713
0
0
0
0
68
31
52
64
110
113
372
257
285
329
405
368
433
451
460
370
21
28
50
18
68
21
40
21
24
58
103
148
303
656
45
284
349
319
136
252
14
20
23
21
24
90
198
182
122
225
0
0
0
0
8
11
1
2
5
10
14
20
23
21
32
101
199
184
127
235
152
80
118
49
130
134
137
150
244
211
72
93
103
95
170
155
100
94
149
172
0
0
0
0
7
8
3
2
12
21
72
93
103
95
177
163
103
96
161
193
Baranya megye
256
66
11
145
344
481
296
102
343
131
Somogy megye
77
55
148
3
116
72
178
97
204
123
Tolna megye
311
322
344
287
332
345
351
301
374
352
Borsod-Abaúj-Zemplén megye
116
201
31
94
41
127
157
161
196
253
Heves megye
148
20
2
0
117
49
21
32
203
120
Nógrád megye
146
19
56
62
137
97
67
4
214
202
Hajdú-Bihar megye
196
104
279
54
304
194
41
94
233
99
Jász-Nagykun-Szolnok megye
725
785
808
789
618
760
763
714
797
821
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye
127
61
31
38
59
129
127
89
161
149
Bács-Kiskun megye
65
198
261
213
251
60
347
0
425
262
Békés megye
82
13
116
56
57
21
29
25
35
12
656
313
269
229
276
428
343
495
580
592
4922
3695
5499
3615
4717
5688
5194
4809
6551
6233
I. né
2001-2002 II. né III. né
IV. né
Csongrád megye Összesen
Régió Közép-Magyarország
I. né
2002-2003 II. né III. né
IV. né
2003-2004 I. né II. né
1283
912
2261
477
1208
1854
1213
1474
1634
1798
Közép-Dunántúl
496
433
638
1003
518
673
822
791
620
680
Nyugat-Dunántúl
238
193
244
165
339
398
439
430
532
639
Dél-Dunántúl
644
443
503
435
792
898
825
500
921
606
Észak-Magyarország
410
240
89
156
295
273
245
197
613
575
1048
950
1118
881
981
1083
931
897
1191
1069
Dél-Alföld
803
524
646
498
584
509
719
520
1040
866
Összesen
4922
3695
5499
3615
4717
5688
5194
4809
6551
6233
Észak-Alföld
95
A meglátogatott tanulószerzôdéses képzôhelyeken foglalkoztatott tanulók átlagos száma (tanuló/képzôhely) 17. melléklet Megye (kamara) I. né Budapest Pest megye Fejér megyei KIK Dunaújváros Fejér megye összesen
2001-2002 II. né III. né
IV. né
I. né
2002-2003 II. né III. né
IV. né
2003-2004 I. né II. né
20
12
31
9
32
34
27
33
37
27
3
5
1
1
1
1
1
1
3
11
12
12
10
8
7
7
7
6
15
5
0
0
0
0
6
5
7
8
18
19
12
12
10
8
7
7
7
7
16
6
Komárom-Esztergom megye
5
2
3
3
5
1
4
2
3
6
Veszprém megye
2
2
3
3
1
3
3
3
3
3
Gyôr-Moson-Sopron KIK
3
3
2
2
2
2
3
3
4
5
Sopron
0
0
0
0
4
3
1
1
3
3
Gyôr-Moson-Sopron össz.
3
3
2
2
3
2
3
3
4
5
10
5
6
6
6
6
5
4
8
6
Zala megyei KIK
5
6
7
5
6
5
3
5
3
4
Nagykanizsa
0
0
0
0
2
1
1
1
2
3
Zala megye összesen
5
6
7
5
5
4
3
4
3
4
26
5
3
15
13
17
10
3
9
3
Vas megye
Baranya megye Somogy megye
4
3
4
1
5
4
7
3
7
4
Tolna megye
18
15
17
16
14
16
14
13
12
11
Borsod-Abaúj-Zemplén megye
23
22
6
13
6
8
10
10
10
11
Heves megye
10
5
2
0
13
3
1
2
10
7
Nógrád megye
73
3
19
16
14
16
22
4
7
7
Hajdú-Bihar megye
25
13
20
14
30
16
21
31
17
8
Jász-Nagykun-Szolnok megye
40
33
32
32
18
20
19
18
14
13
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye
6
2
1
2
2
6
5
4
4
7
Bács-Kiskun megye
3
12
12
16
84
3
50
0
7
9
Békés megye
3
4
8
4
3
3
5
5
4
6
Csongrád megye
11
4
4
3
7
8
5
5
7
8
Összesen
11
8
10
6
11
9
8
7
9
9
2001-2002 II. né III. né
IV. né
Régió I. né Közép-Magyarország
I. né
2002-2003 II. né III. né
IV. né
2003-2004 I. né II. né
14
10
24
7
26
30
24
28
30
25
Közép-Dunántúl
5
4
4
3
5
4
4
4
7
5
Nyugat-Dunántúl
7
5
5
4
5
4
3
3
5
5
Dél-Dunántúl
13
8
8
14
11
13
10
6
9
6
Észak-Magyarország
19
12
10
14
11
7
7
5
9
9
Észak-Alföld
23
16
17
18
14
15
14
13
11
11
Dél-Alföld
7
6
6
5
10
6
9
5
7
8
Összesen
11
8
10
6
11
9
8
7
9
9
96
A tanulószerzôdéses tanulók szakma szerinti megoszlása a 2003/2004-es tanévbenx, fô 18. melléklet Szakma
ABC eladó Ács-állványozó Általános vegyésztechnikus Asztalos Autóelektronikai mûszerész Autóelektronikai szerelô Autófényezô Automatizálási technikus Autószerelô Autóvillamossági szerelô Bádogos Bádogos és épületbádogos Baromfifeldolgozóipari szakmunkás Bôrdíszmûipari mintakészítô Bôrdíszmûves Bôrtárgykészítô Burkoló Bútor- és épületasztalos-ipari technik Bútorasztalos Bútormûves Cipôfelsôrész- készítô Cipôkészítô Cserépkályha- és kandallókészítô Csôhálózat-szerelô Csôhálózat- és berendezésszerelô Cukrász Dekoratôr Dekoratôr, kirakatrendezô Elektromûszerész Elektronikai mûszerész Elektrotechnikai technikus Élelmiszer eladó Élelmiszer- és vegyi áru kereskedô Építôipari technikus Épületburkoló Épületvillamossági szerelô Esztergályos Európai üzleti asszisztens Faipari gépmunkás Faipari technikus Falusi vendéglátó Fapadlózó és burkoló Fazekas
Régiók KM
KD
ND
DD
124 17
41 32
6 42
81
193 15
91 31
165 38 2
206 15
ÉM
ÉA
DA
5 5 28 150 7
38
26 60
193 5
211 17
11
4
17
5 6 156 7
14 2
2
33 34
54 1 2
1
2
25 16
2 7 42 68
14 9
4 23 16 8
46
3 2
7
8
15 18 8
17 1 3
5 69 25
87 2 3
59
37
8
7
21
1
1
90 1 5
36
4
92
11 265
222
19
90 2 15
1 14
3
2 14
140
104
164
64
59
2
12 12
140 5 45 1
119
2 4 25 4 8
M 202 275 28 1209 128 2 5 39 290 10 3 29 16 2 25 65 142 8 2 7 15 35 17 3 5 370 3 43 1 59 14 11 1127 5 377 3 48 12 2 4 25 4 8
97
Szakma
Felszolgáló Fémforgácsoló Fémipari minôségbiztosítási technikus Fényezô-mázoló Fényképész Férfiruha- készítô Festô Fodrász Fogtechnikus Gázvezeték -és készülékszerelô Gépgyártástechnológus technikus Gépipari mérnökasszisztens Gépipari számítástechnikai technikus Géplakatos Gumigyártó- és feldolgozó Gyermekruha készítô Gyógynövényismerô és -termelô Gyorsétkeztetési eladó Hangszerkészítô Hangszerkészítô és -javító (orgona) Háztartás-elektronikai mûszerész Háztartásigép-szerelô Hegesztô Hentes és mészáros Hidegburkoló Hulladékkezelô technikus Húsipari eladó Húsipari szakmunkás Hûtôgépszerelô Ipari elektronikai technikus Ipari- és kereskedelmi hûtôgépszerelô Ívnyomó gépmester Kalorikus energetikai mérnökassziszt Karbantartó asztalos Karosszérialakatos Kárpitos Kerékpárszerelô Kerámia-készítô Keramikus Kereskedelmi technikus Kerti munkás Kiadványszerkesztô Konfekció-, méteráru- és lakástext ea Kirakatrendezô és dekoratôr Kosárfonó Kozmetikus
98
Régiók KM
KD
ND
42
61
5 40
95
23 9
28
111 2 16
15 7 16 5
23 55 83
57
49
DD
ÉM
ÉA
DA
49
12
77
1
51 9
42 9 110
127 14 21
135 20 43
21 4 1 1 140 13 17
53
43 38 34
53
12 28 3 18
4 12 8
69 16 14
2 1 1 2 31
3 18
17 10
1 6
67
46
72 28
30 61 23
7
2 28
1 5
24
14
26
52
4
15 3
2 11 1 278 17 63
114 10
44 8
1 2
4
161 15
46
56 48
131 19 36 23
27 2 1 1 21
47
1 18
39
22
58
48
M 5 281 12 247 25 42 1 625 65 306 5 43 38 315 16 18 12 8 2 1 2 2 242 56 30 61 1 111 2 68 19 5 11 1 830 117 99 23 1 6 27 2 1 1 1 253
Szakma
Kôfaragó Kômûves Könyvkötô Környezetvédelmi technikus Kötöttárú készítô Kötöttpályás jármûelektr mûszerész Kötöttpályás jármûvillamos-i szerelô Kötöttpályás motor és erôátv. ber-szer Kötô- és varrógépmûszerész Közlekedésautomatikai mûszerész Közlekedésép, informatikai technikus Közlekedésgépész technikus Közlgép techn, közútijármû-gépész Közlgép techn, vasútgépész ágazat Közl-üzemvit, gépjármûüzemi techn Közl-üzemvit, szállítmányozási techn Központifûtés- és csôhálózatszerelô Közúti jármûgépész technikus Kultúrcikk eladó Kultúrcikk kereskedô Látszerész és fotócikk kereskedô Lótenyésztô Magasépítô Magasépítô technikus Mechanikai mûszerész Melegburkoló Mezôgazdasági gépész Mûanyag-feldolgozó Mûkôkészítô Mûszaki számítástechnikai technikus NC, CNC gépkezelô Nôiruha-készítô Nyomdai gépmester Nyomdai képrögzítô Nyomdai segédgépmester Nyomdai szövegszerkesztô Nyomdaipari szöveg- és képszerkeszt Nyomdai technikus Nyomtatvány feldolgozó technikus Órás Ortopédiai cipész Ötvös Padlóburkoló Papírgyártó Parkgondozó Pék
Régiók KM
KD
ND
DD
ÉM
124
1 145
170
2 254
1 33
ÉA
DA
M
144
3 229 1
7 1099 1 53 15 29 45 31 3 19 1 4 16 17 1 3 1 3 4 56 5 1 1 19 101 31 37 16 4 31 21 424 21 3 5 4 3 1 1 1 6 20 1 9 25 297
53 17 33
12
23 7 1
15 12 8 3 2
10 4
6
9
1 17
1 3 1 3 4 16
16
2
24 3
1 1 19 58
4
27 31
12 37
16 4 31 135
20
21 16 1
88
15 3
150 17 3 5
4 3 1 1 1 6 19 1
1 9
25 54
35
64
79
59
6
99
Szakma
Pék-cukrász Pincér Porcelánfestô Porcelánfestô és -tervezô asszisztens Ruhaipari technikus Ruházati eladó Ruházati kereskedô Segédkönyvkötô Sütôipari szakmunkás Sütô- és cukrász technikus Sütô technikus Szakács Szakács-cukrász Szakács-pincér Számítástechnikai mûszerész Szellôzô- és klímaberendezés-szerelô Szerkezetlakatos Szerszámkészítô Szobafestô- mázoló Szobafestô- mázoló és tapétázó Szônyegszövô Tartósítóipari szakmunkás Tekercsnyomó gépmester Televízió- és videotechn. mûszerész Tetôfedô Újságíró II. Varrómunkás Vasbeton- és mûkôkészítô Vasbetonszerelô Vas- és fémipari elôkészítô Vas-mûszaki kereskedô Vasútüzemvitel-ellátó Vegyianyaggyártó Vegyipari gépésztechnikus Vendéglátó eladó Vendéglátó technikus Villamos gépszerelô Villamosgép- és készülékszerelô Villanyszerelô Vízmûkezelô Vízvezeték és készülékszerelô Vízvezeték- és központifûtés-szerelô Összesen
Régiók KM
KD
ND
DD
ÉM
2 225
95 157
97
70 77
19 12
57
24
9
10 18 2
2
7
7
3 1 48
158
16 4 286 4 5 2 7 246 42 30
ÉA
DA
M
20 107 3 4 9 7 19 3
31 61
7 87
3 30 129
71
43
79
70
206 732 3 4 9 7 71 37 2 8 1 876 4 5 24 40 295 49 287 1002 30 26 1 6 69 8 67 9 12 9 27 269 22 33 124 4 3 106 556 32 5 683
2586
1369
2362
3178
16976
1 195
90
92
19 1 22 22 39 84
8 20 5 2 71
15 98 22
38
10
14 100
239
59
191
316
5
26 1 5
38 1 12
46 8 12 3
1 23 10
7 5
9 1 40
54
7 29
33 40
1
21
129
25 23
13 75
5 282
85
53
3575
2065
1841
15 2
4
52 32
15 42 22
104
23 2
24
x 2004. 04. 15.-i állapot KM = Közép-Magyarország, KD = Közép-Dunántúl, ND = Nyugat-Dunántúl, DD = Dél-Dunántúl, ÉM = Észak-Magyarország, ÉA = Észak-Alföld, DA = Dél-Alföld, M = Magyarország összesen
100
Az országosan legnépszerûbb 30 tanulószerzôdéses szakma létszáma a 2003/2004-es tanévbenx, fô 19. melléklet Szakma
Régiók KM
KD
ND
DD
ÉM
ÉA
DA
M
Asztalos
193
91
165
206
150
193
211
1209
Élelmiszer- és vegyi áru kereskedô
140
104
164
140
92
265
222
1127
Kômûves
124
145
170
254
33
144
229
1099 1002
Szobafestô- mázoló és tapétázó
42
84
71
239
59
191
316
Szakács
286
195
90
92
7
48
158
876
Karosszérialakatos
278
114
44
161
46
56
131
830
Pincér
225
157
97
77
12
57
107
732
Vízvezeték- és központifûtés-szerelô
282
85
53
71
43
79
70
683
Fodrász
55
111
15
42
127
135
140
625
Villanyszerelô
129
23
75
52
61
87
129
556
Nôiruha-készítô
135
20
16
88
15
150
424
59
45
87
59
37
57
49
16 54
7
Autószerelô Szobafestô- mázoló
Épületburkoló
64
90
119
Cukrász
69
377
7
21
90
370
53
34
53
69
315
16
110
21
43
17
306
35
64
79
59
6
297
22
20
98
38
10
100
295
156
14
34
54
11
4
17
290
246
39
2
42
61
40
49
12
77
281
Ács-állványozó
17
32
42
81
5
38
60
275
Vasútüzemvitel-ellátó
40
54
29
42
104
Kozmetikus
21
47
18
39
22
58
48
253
Fényezô-mázoló
95
23
28
28
1
51
21
247
Hegesztô
31
3
17
6
67
46
72
242
2
95
70
19
20
206
26
202
Géplakatos Gázvezeték- és készülékszerelô
83
Pék Szerkezetlakatos
Fémforgácsoló
Pék-cukrász ABC eladó
287
124
41
6
Burkoló
68
9
46
5
Autóelektronikai mûszerész
15
31
38
15
7
Vendéglátó eladó
15
40
1
21
23
Összesen
2984
1800
1524
2172
1075
Tanulószerzôdéses tanulók mindösszesen
3575
2065
1841
2586
1369
269
16
3
142
5
17
128
24
124
1865
2649
14069
2362
3178
16976
x 2004. 04. 15.-i állapot KM = Közép-Magyarország, KD = Közép-Dunántúl, ND = Nyugat-Dunántúl, DD = Dél-Dunántúl, ÉM = Észak-Magyarország, ÉA = Észak-Alföld, DA = Dél-Alföld, M = Magyarország összesen
101
Az országosan legnépszerûbb 30 tanulószerzôdéses szakma tanulóinak aránya az adott térség összes tanulószerzôdéses tanulói létszámához viszonyítva 20. melléklet a 2003/2004-es tanévbenxx, % Szakma
Régiók KM
KD
ND
DD
ÉM
ÉA
DA
M
Asztalos
5,4
4,4
9,0
8,0
11,0
8,2
6,6
7,1
Élelmiszer- és vegyi áru kereskedô
3,9
5,0
8,9
5,4
6,7
11,2
7,0
6,6
Kômûves
3,5
7,0
9,2
9,8
2,4
6,1
7,2
6,5
Szobafestô- mázoló és tapétázó
1,2
4,1
3,9
9,2
4,3
8,1
9,9
5,9
Szakács
8,0
9,4
4,9
3,6
0,5
2,0
5,0
5,2
Karosszérialakatos
7,8
5,5
2,4
6,2
3,4
2,4
4,1
4,9
Pincér
6,3
7,6
5,3
3,0
0,9
2,4
3,4
4,3
Vízvezeték- és központifûtés- szerelô
7,9
4,1
2,9
2,8
3,1
3,3
2,2
4,0
Fodrász
1,5
5,4
0,8
1,6
9,3
5,7
4,4
3,7
Villanyszerelô
3,6
1,1
4,1
2,0
4,5
3,7
4,1
3,3
Nôiruha-készítô
3,8
1,0
0,9
3,4
1,1
4,7
2,5
Épületburkoló
1,8
3,2
1,7
3,8
3,7
2,2
Cukrász
1,9
Szobafestô- mázoló Géplakatos
2,3
Gázvezeték- és készülékszerelô
4,2
3,2
1,4
0,5
0,9
2,8
2,2
2,8
2,7
2,1
2,5
2,2
2,2
1,9
0,8
0,9
4,3
1,5
1,8
0,5
1,8
2,6
1,9
2,5
5,8
2,5
0,2
1,8
Pék
0,2
1,1
1,1
3,8
2,8
0,4
3,2
1,7
Szerkezetlakatos
4,4
0,7
1,9
2,1
0,8
0,2
0,5
1,7
Autószerelô
6,9
1,9
0,1
Fémforgácsoló
1,2
3,0
2,2
3,6
0,5
2,4
1,7
Ács-állványozó
0,5
1,6
1,9
1,6
Vasútüzemvitel-ellátó
1,1
Kozmetikus
0,6
Fényezô-mázoló
1,7
2,3
3,1
0,4
1,6
2,9
1,1
3,1
4,4
2,3
1,0
1,5
1,6
2,5
1,5
1,5
2,7
1,1
1,5
1,1
0,1
2,2
0,7
1,5
Hegesztô
0,9
0,2
0,9
0,2
4,9
2,0
2,3
1,4
Pék-cukrász
0,1
4,6
2,7
1,4
0,6
1,2
ABC eladó
3,5
2,0
0,3
Burkoló
1,9
0,4
2,5
Autóelektronikai mûszerész
0,4
1,5
2,1
0,6
0,5
Vendéglátó eladó
0,4
1,9
0,1
0,8
1,7
83,5
87,2
82,8
84,0
78,5
100,0
100,0
100,0
100,0
100,0
Összesen Tanulószerzôdéses tanulók mindösszesen
0,4
1,6
0,8
1,2
0,7
0,1
0,8
0,2
0,5
0,8
0,8
0,7
79,0
83,4
82,9
100,0
100,0
100,0
x 2004. 04. 15.-i állapot KM = Közép-Magyarország, KD = Közép-Dunántúl, ND = Nyugat-Dunántúl, DD = Dél-Dunántúl, ÉM = Észak-Magyarország, ÉA = Észak-Alföld, DA = Dél-Alföld, M = Magyarország összesen
102
