A TANITÓK ÉS A TÁRSADALOM TÖRTÉNETI SZOCIOLOGIAI MEGKÖZELITÉS. kandidátusi értekezés

Hiba! A könyv jelzı nem létezik .

Pethô László:

A TANITÓK ÉS A TÁRSADALOM TÖRTÉNETI SZOCIOLOGIAI MEGKÖZELITÉS kandidátusi értekezés

ELÖSZÓ


Jelen munka egy sajátos helyzető, nagymúltú foglalkozás szociológiai nézôpontú megrajzolásához kíván hozzájárulni. Megközelítésemnek a hazai gyakorlatban viszonylag kevés példája van, ennél sokkal több a nemzetközi és különösen a német nyelvő szakirodalomban, ahol számos hasonló nézôpontú megközelítés látott napvilágot.1 Mindezek elôrebocsájtása után feltétlenül szükséges körvonalaznom, hogy a munka során hogyan értelmeztem a tanítóság fogalmát. A tanító fogalmát, ismét a német gyakorlatot alapul véve a Volksschullehrer értelemében használom, ami hozzávetôleg azonos a mi egykor hivatalosan használt népiskolai tanító fogalmunkkal.2 Ennek megfelelôen következetesen elválasztottam egymástól a tanítói foglalkozást más oktatási-nevelési tevékenységektôl, így a tanárétól, az ovónôtól vagy éppen a felsôoktatásban oktatóktól. Annak a foglalkozásnak a mővelôit kerestem, akiknek tevékenysége végeredményben a törvény elôtti egyenlôség, illetve az egyetemes emberi jogok egyik fontos kellékeként vált általánossá. Ez a tanító nem egy kiválasztott kört, hanem elvileg mindenkit, sôt nemegyszer mindent tanítani köteles. Munkámban azt szándékozom bemutatni, hogy az utóbbi másfél-két évszázad hazai gyakorlata alapján hogyan viszonyultak e foglalkozás mővelôi a magyar társadalomhoz és azt is, hogy az hogyan viszonyult ezekhez a megnyilvánulásokhoz. Vizsgálataimban elsôsorban a pálya és az ôt körülvevô kőlsô társadalom elemzését tartottam szem elôtt, így a tanítók iskolán belüli helyzetének szociológiai vonatkozásait, képzésük társadalmilag determinált sajátosságait bármennyire fontosnak tartom - jobbára csak érinthettem. Sorra véve be akarom mutatni a tanítói pálya elôtörténetének nézôpontunkból fontosnak ítélt momentumait, a hazai mővelôdéspolitika és társadalomtudományok mővelôinek különféle akcióit és reakcióit. A felekezeti sajátosságok és az iskolaügyi autonómia részletezésvel jelezni kívánom, hogy az utóbbi évtizedekben érvénysült uniformizáló tendenciákkal szemben mennyire sokszínő világot jelentett ez a foglalkozás. A közép-kelet-európai gyakorlat ismeretébôl kiindulva külön elemeztem az e téren is szinte egyedüli nyilvánosságot jelentô, tanítókat ábrázoló irodalmi és más mővészeti alkotások számottevô hányadát. Többszáz életút bemutatásával - mintegy elôtanulmányként - szeretném felvillantani, hogy egy széleskörő apparátus birtokában mennyi oldalról lehetne megközelíteni ezt a foglalkozást. Végül kitekintést adok arról, hogy mennyire sajátos helyzetbe kerültek és milyen feltételek közepette tevékenykednek a szomszédos országokban élô magyar tanítók. Vizsgálatom során sokféle munkamódszert alkalmaztam, ezek kombinálására törekedtem. Igyekeztem minél többet meríteni az oktatás- és egyháztörténet (felekezettörténet) szakirodalmából, különös tekintettel a hazai tanítóságra vonatkozó mővekre. Emellett arra

1 Bunghardt, K: Die Odyssee der Lehrerschaft Frankfurt M 1959. Daheim,K: Der Beruf in der modernen Gesellschaft Köln-Berlin 1967. Soziologie der Berufe In Handbuch der empirischen Sozialforschung (Hrsg. König, R.) Suttgart 1969. 2 Gahlings,I - Moering,E. Die Volkschullehrerin. Sozialgeschichte und Gegenwartslage - Beitrage zur Soziologie des Bildungswesens Heidelberg 1961. Krattzsch, E.H. - Vathke, W. - Bertlein H.: Studien zur Soziologie des Volksschullehrers Weinheim 1967. Julius Beltz Verlag Schuh, E: Der Volksschullehrer Berlin-Hannover-Darmstadt 1962. Hermann Schroedel Verlag Volkschullehrerberuf und soziale Mobilitat In Soziologie der Schule Kölner Zeitschrift für Soziologie und Sozialpsychologie 1959. Sonderheft 4.


törekedtem, hogy minél jobban elmélyüljek az oktatás- a szervezet és jogszociológia tanulmányozásában. Tizenhárom-tizennégy éve - kutatásaim kezdetén - készítettem elsô intejúimat, melyek alanyaitól számos olyan tényrôl szereztem tudomást, melyek akkor hivatalos nyilvánosságot nem kaptak. A késôbbiek során ezeket az oral history munkamódszerével kombinálva nagyszámú életút-felvételt készítettünk, melyek nyomán sokkal árnyaltabb lett a tanítók helyzetérôl alkotott képünk. Mindemellett számos levéltári, vagy annak minôsülô forrást vizsgáltam át, statisztikai elemzéseket tanulmányoztam, hogy ezzel is jobban megalapozzam mondanivalóm tényszerőségét. Munkám alapvetôen egy fontos foglalkozás mővelôinek alaposabb és tárgyilagosabb önismeretét akarja elôsegíteni. Az utóbbi évek során lehetôségem nyílott arra, hogy az itt közreadottak egy részét a képességfejlesztô tanítóképzés kisérlete keretében tantárggyá formáljam. Eddigi tapasztalataim méginkább meggyôztek arról, hogy az effajta vizsgálaton alapuló önismeretre szüksége van a tanítóságnak, de nemzetközi tapasztalatok alapján más foglalkozások mővelôinek is.

A NÉPOKTATĆS ÉS A TANITOK


Az alapfokú oktatás szabályozásának néhány kérdése A társadalom széles rétegeire kiterjedô oktatás, illetve ahogy gyakorta nevezik a népoktatás eszméje végeredményben már a katolikusok plébániai iskoláiban megjelent. A késôbbiekben mindez felerôsödött a reformáció képviselôinek színrelépésével, akik elsôsorban a nemzeti nyelven való hitterjesztést tekintették feladatuknak, s ehhez lefordított bibliákon, nyomdákon kívül anyanyelvi iskolákra is szükségük volt. A protestáns iskolahálózat történetét jól ismerjük, s azt is tudjuk, hogy az ellenhatás sem volt jelentéktelen, a katolikusok is hamarosan rájöttek arra, komolyabban kell venniük, alaposabban meg kell szervezniük az alapfokú oktatást. Az európai fejlôdésben ezek a folyamatok a felvilágosodás idôszakáig, illetve a nagy polgári forradalmak idejéig álltak fenn, amelyek alapvetô célkitőzése lett a hőbéri társadalmak által gondosan kiépített privilégiumrendszer felszámolása. A korábbi rendszerben megkülönböztetett helyet foglalt el az oktatásügy, melynek irányítása és mőködtetése az egyházak elsô számú feladatai közé tartozott. Ez a szisztéma - fokozatosan szőkülô körrel ugyan - de fenntartotta magának azt a jogot, hogy igazodva a társadalomban kialakult rétegkülömbségekhez, szelektáljon az oktatásban részvevôk körébôl. Egy igen szők kör magasfokú végzettségre tett szert, jóval szélesebb kör iskolázottnak mondhatta magát, de a társadalom nagy tömegei nem részesültek iskolarendszerő oktatásban. A felvilágosodás eszméinek megfogalmazása során, majd a polgári berendezkedés kialakulásával az elôbbi szisztéma tarthatatlanná vált. Az új állam fokról-fokra, országonként változóan alakította, gondozta polgárai ügyeinek intézését és a róluk való gondoskodást.3 Ćtvette nyilvántartásukat, igazságot tett vitás ügyeikben, vigyázott vagyonukra és biztonságukra, megszervezte az orszság védelmét stb. Ebbe a sorba illeszkedik az újtipusú népoktatás megszervezése, melyre angolszász területeken a kialakult gyakorlat szentesítése volt jellemzô. Ezzel szemben a német megoldás felülrôl elrendelt, precizen végrehajtott, a feltételeket, anyagi eszközöket biztosító államosítást jelentett. A magyar gyakorlat eltért ezektôl a megoldásoktól, de sokkal közelebb állt az utóbbihoz, mint az elôbbihez. Milyen dilemákkal kellett szembenézni az állami rendezés megszervezése során? - Elsôsorban azzal, amit a jogok biztosításának és a kötelezettségek teljesítésének szokás nevezni. Az új államnak - polgárai kívánságára, követelésére, vagy éppen ellenkezésével találkozva - meg kellett szerveznie saját iskolaügyét. Ez a legtöbb országban igen különbözô módon és nem márólholnapra ment végbe. Ramirez,és Boli összehasonlító elemzésébôl kiderül, hogy Európa országainak egy részében valami rendkívüli esemény elôzte meg az oktatás állami kézbe vételét.4 Több helyen csatavesztések és más nemzeti traumák nyomán került állami kézbe az oktatás. Ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy igen ritka esetben történt ez máról-holnapra, legtöbbször hosszú évekig, évtizedekig tartó alkufolyamat elôzte meg az iskolaállamosítás kinyilvánítását. A deklarálást megelôzô alku tárgyai között szerepelt az oktatáshoz szükséges források biztosítása, mely természetszerőleg együtt járt az adókivetéssel vagy az állami költségvetés újrafelosztásával. Meg kellett egyezni a "korábbi gazdával", az egyházzal, méghozzá úgy, hogy az egyfajta kölcsönösség jegyében történjen, minél kevésbé sértsék meg egymás érdekeit. Sajátos lendületet adott a népoktatási program kiterjesztésének a nemzetállam eszméjének megjelenése.5 A nemzetállam alapvetô célja lett, hogy a határain belül élô polgárokat a nemzeti szimbólumok követése jegyében egyesítse. Ehhez szükségük volt nemzeti zászlóra, címerre,

3 Halász Gábor: Iskola és állam - Világosság 1981. 5-6. 4 Francisco O. Ramirez - John Boli: A népoktatás politikai megteremtése: Európai kezdetek és világmérető intézményesülés - In Ćllam népoktatás tanítói hivatás Iskolamester 7 - Oktatáskutató Intézet 1989. 5 Jászi Oszkár: A nemzeti államok kialakulása és a nemzetiségi kérdés Bp. 1912. Grill Károly kiadóvállalata Julius Mende - Eva Staritz - Ingrid Tomschitz: Schule und Gesellschaft - Entwicklung und Probleme des Österreichischen Bildungssystems - Wien 1980. Facultas Verlag

Hiba! A könyv jelzı himnuszra és más jelképekre, s ezek megismertetését, elsajátítását nem lehetett a korábbi szocializációs megoldásokkal és eszközökkel megoldani, hiszen ezt a nemzetállam minden nem létezik polgárának ismernie illett. Erre a katonaság mellett az iskola látszott a leghatékonyabb . eszköznek. A teoretikusok és a politikusok egyaránt remélhették, hogy az az állampolgár,

aki birtokában van a legfontosabb kulcsoknak, jobb és hőségesebb elsajátítója lesz a nemzeti identitáshoz szükséges tudásnak. Analóg módon, aki viszont nincs birtokában ezeknek az ismeretkenk, analfabéta, azzal mindezt meg kell ismertetni, mert csak így válhat igazán polgárrá. A népoktatási programra tehát, mint a nemzeti kohézió szemponjtából is lényeges momentumra áldozni kellett. Változó mértékben, de Európa szerte gondot fordítottak az analfabetizmus visszaszorítására illetve felszámolására. 6 Amikor a polgári állami beavatkozott az iskolaügybe, akkor amellett, hogy biztosította az iskolázáshoz való jogot, egyúttal kötelezte is állampolgárait, hogy részt vegyenek ebben. Egyik oldalról nézve a jogegyenlôség szellemében járt el, míg ezzel párhuzamosan a másikon regulázásra kényszerült, olyannyira, hogy az oktatásban való részvétel kérdése rendre összetőséeket eredményezett, idôrôl-idôre szükség volt újabb egyezségek megkötésére és ezek kinyilvánítására. A legvitatottabb kérdések egyikének az számított és számít, hogy a társadalom mely rétegeinek elônyös helyzetét erôsítette meg és fokozta az iskolarendszer.7 Ezzel egyidejüleg ismételten felmerült, hogy mit és mennyit tehet az iskola a hátrányok felszámolása érdekében. A kérdés szabályozása újabb és újabb kompromisszumokat eredményezett, abszolút értelemben vett igazságot sohasem hozott. Mindez elsôsorban az oktatás magasabb szintjein szembetőnô, hiszen a közép- és felsôoktatásban tanulók köre valamilyen módon mindig korlátozott volt, s további jelentôs külônbségek alakultak ki a résztvevôk körén belül. Kialakultak az elitképzô intézmények, míg a többiek más, gyengébb pozíciókat foglaltak el ebben a képzeletbeli rangsorban. Az alapfokú oktatás, a népoktatás helyzete eltér az elôbbiektôl, hiszen szinte mindenki számára ugyanazt a lehetôséget teremti meg. Ez azonban csak a látszat, s különösen az a kulcsszereplô, a tanító számára. Történetileg szemlélve, az egyenlôség deklarálásával felépített iskolarendszerben merôben új helyzetbe került a tanító. Mindebbôl az a legszembetőnôbb, hogy jóval nagyobb mennyiségő tankötelezett gyerekkel kellett foglalkoznia. S mig a hőbéri társadalom önmaga autamatikusan korlátozta és szelektálta résztvevôk körét, addig az új szisztémában az alapfokú oktatást irányító-vezetô tanítónak szinte válogatás nélkül, mindenkivel foglalkoznia kellett.8 A tanítói foglalkozás, amely korábban lényegében mindenfajta pedagógusi tevékenységet magába foglalt, e változás nyomán vesztett presztizsébôl. A tanító lett az oktatásügy mindenhez értô, konyító körorvosa, ezzel szemben a tanárok, professzorok specialistákká váltak. A tanítóség

6 l865-ben Franciaországban a felnôtt lakosság körében 25 % volt az analfabéták aránya, ami l89O-re lO, l925-re 2 %-ra csökkent. Olaszországban l86l-tôl l9ll-ig 75 %-ról 37,6 %-ra mérséklôdött a 6 éven felüli analfabéták aránya. Angliában az l886-9O-es években még 9 % nem tudott írni és olvasni, s ez a szám l9O6-ban l,7, l9l9-ben O,6 % volt. Az l92O-as évek közepén a skandináv országokban már ismeretlen volt az analfabetizmus, ugyanakkor Spanyolországban 6O, Lengyelországban 5O %-os volt, a balkáni országokban pedig 3O-6O % között mozgott. - In Magyar Népoktatás - Kiadja: A m. kir. Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium Budapest 1928.45-46.o. (A továbbiakban M. Népoktatás) 7 Néhány példa: Bourdieau, Pierre: A társdalmi egyenlôtlenségek újratermelôdése Bp. 1978. Gondolat Gazsó Ferenc: Az egyenlôtlen esélyek és az iskola Valóság 1979. 9sz. Kozma Tamás: Kié az iskola ? - Bp. 1990. Edukáció 8 Többek között a következô mővekben: Kiss Ćron: A magyar népiskolai tanítás története Bp. 1881. Péterffy Sándor: A magyar elemi iskolai népoktatás Bp. 1896. A magyar nevelés története I. (fôszerkesztô: Horváth Márton) Bp. 1988.(A továbbiakban A magyar nevelés)

Hiba! A könyv különbözô módon reagált cselekvési körének beszőkítésére. Mivel máról holnapra képtelen jelzı nem volt váltani, az új kötelezettségek vállalása mellett, továbbra is ellátta azokat a létezik szolgálatokat, melyeket egyháza rótt ki rá. Mindenemellet újabb megrendeléseket és . feladatokat kapott alkalmazóitól és a helyi társadalomtól, melyek egy részét esetenként

szivesebben teljesítette, illetve egyszerően nem térhetett ki ezek elöl. Mindenki megtanítása helyett elôtérbe helyezte saját érdekeit, s jóllehet oklevele a tanításra jogosította, másfajta tevékenységek esetenként fontosabbakká váltak számára. A jelzett folyamat csak részben értendô a népoktatásra, hiszen az oktatásban résztvevôk köre egyre terbélyesedett, tehát itt a tanító fogalma akár képletesen is érhetô, hiszen napjainkban a középfokú oktatás válik általánossá, s hovatovább kötelezô jellegővé. A kötelezô jelleg - hasson bármily demokratikusnak - megoldása, kivitelezése ugyancsak bonyolult kérdés, melynek érvényesítése korántsem volt egyszerő. Ennek egyik példája a hazi tanyai iskolázás históriája. Jóllehet ezt évtizedekkel korábban elrendelték, de csak a huszasharmincas években teremtették meg az iskolák mőködtetésének alapfeltételeit. Külön kell szólni a népoktatás szocialisztikus és kommunisztikus megoldásairól, melyek történetileg tekintve igen régi elképzelések, s Magyarországon az utóbbi évtizedekben uralkodó pozíciókra tettek szert. A kereszténység, az utópista szocialisták és a modernek tekinthetô nézetek képviselôi egyaránt az oktatási rendszerben fellelhetô egyenlôtlenség kritikájából indultak ki, azok felszámolását szorgalmazták, illetve annak érdekében hirdettek meg programokat. Lényegében szorosan ide csatlakoznak azok a nézetek, amelyek az oktatás jelentôségének kiemelését hirdették. "Bildung macht frei!" - hirdették a német munkásság szószólói a mult század 3O-as éveiben, amit a nemzetközi munkásmozgalom szinte mindenütt magáévá tett.9 Lenin egyik legtöbbet idézett mondata a "Tanulni, tanulni, tanulni!" volt, de még a brigádmozgalom jelszavai között is szerepelt ez a buzdító felszólítás. Ezeket az elképzeléseket számos politikai erô tőzte zászlajára, a szociáldemokrácia éppen úgy, mint a különféle szocialista irányzatok, de az alapelveket deklaráltan minden kommunista párt magáének vallotta és vallja. Kétségkívül lendületet adott ezen programoknak a nôi emancipáció meghirdetése, valamint a nemzetekfelettiség különbözô válfajainak térhódítása. Ezen mozgalmak megjelenése nagymértékben járult hozzá a nôk iskolázásának kiteljesítéséhez. Az azonosságok mellett jelentôs eltérésekkel találkozunk. A hazánkban is ható törekvések közül a kommunista-szocialista, a kresztényszocialista-demokrata és a szociáldemokrata elgondolások lényeges eltéréseket mutattak és mutatnak. Az un. létezô szocializmus országaiban központi kérdéssé tették az egyenlôség, az intrnacionalizmus és az antiklerikalizmus eszméit, s ezek kizárólagosságára törekedve hirdették és valósították meg programjukat. Minden ezzel ellentétes törekvést elfojtottak, kirekesztettek vagy nem tartottak lényegesnek. A nálunk kevéssé méltatott, de számunkra fontos olasz és nyugatnémet gyakorlatban igen sikeresen törtek utat a kereszténydemokrata és a keresztényszociális eszmék, melyek egy korszerősített, a szociális piacgazdaság elvén alapuló oktatási elképzelést állítottak elôtérbe.10 Ök a polgárok lehetôségeinek szabad utat engedô, a nemzeti érdekeket szem elôtt tartó kereszténység-eszme jegyében fogalmazzák meg programjaikat, s ezt követik oktatáspolitikájukban is. A modern szociáldemokrata eszmeredszer forrásánál a szocialista, mai gyakorlatában viszont sokkal inkább a kereszténydemokrata elképzelésekkel rokonítható. A mai szociáldemokrácia rugalmasan tudott alkalmazkodni a polgári társadalom igényének megváltozásához, olyan jóléti programokat hirdetett és valósított meg, amlyek igen sokféle érdeket képesek integrálni, anélkül, hogy lényeges törekvéseket és tényezôket kirekesztenének.11

9 Bausinger, Hermann: Verbürgerlichung - Folgen eines Interpretamens In. Kulrtureller Wandel im 19. Jahrhundert Göttingen 1973. 10 Tatsachen über Deutschland - Die Bundesrepublik Deutschland - Lexikothek Verlag Gütersloh 1980. 11 Bessenyei István: Az SPD oktatáspolitikája a nyolcvanas években - Oktatáskutató Intézet 1990. (Kutatás közben sorozat)

Hiba! A könyv jelzı A szóban forgó elképzelések és programok két fô irányára érdemes még emlékeztetni. A pluralizmuson alapuló demokráciákban jól kiépített társadalmi kontroll érvényesülhetett. A nem létezik különféle pártok, politikai mozgalmak választók érdekében fellépve szót emelhettek és . emelnek az oktatás területén tapasztalható hátrányos megkülönböztetések visszaszorítása

és felszámolása érdekében. Ezzel szemben az un. kelet-európai szocialista országok iskolapolitikájából hiányzott ez a demokratikus kontroll, amit nem kevés demagógia és a látszatmegoldások tömkelege tetézett. 12 A Kelet-Európában kialakult berendezkedések vezetôi felemás helyzetbe hozták a tanítókat. Elvárták tôlük, hogy tegyenek meg mindent az egyenlôtlenségek felszámolása érdekében, s a kitőzött célokkal akkor is azonosuljanak, ha a feltételek, felkészültségük alapján kevés esélyt látnak azok megvalósítására. A magatartás elôképei a Bibila prófétái között ugyanúgy fellelhetôk, mint a nemzetközi munkásmozgalom vezetô ideológusainak nézeteiben. Igy a lehetôségek és feltételek konflikutsából számos látszat- és félmegoldás született. A küldetés és annak teljes átérzése lett az elsôszámú feladat, s emögött felkészültségük másodlagossá vált. Az elemzések mővelôdéstörténeti vonatkozásai A foglalkozást a középkorban leginkább az iskolamester szóval jelölték, ami a középkori latin elnevezésbôl (magister scolae) került át a modern európai nyelvekbe. (Schulmeister, schoolmaster)13 Békefi Remig, népiskoláink történetének jeles historikusa megemlíti még a rector scolae, a scolasticus, és a rector scolarium elnevezéseket is, melyeket vezetô, igazgató értelemben használtak.14 Több szakírónál fordul elô még a ludi magister elnevezés, melyet szintén iskolamesternek vagy tanítónak fordítanak. További cím és rangbeli megkülömböztetések tükrözôdnek a praeceptor, conrector és collector elnevezésekben. Közülük a praeceptor volt a teljes jogú, állású tanító, míg az utóbbiak segédtanítóként mőködtek mellette. 15 A középkori elnevezésbeli eltérések hátterében a foglalkozásbeli differenciálódáson kívül felekezeti különbségek húzódnak meg. A katolikus iskolamesterek elsôsorban a plébániák mellett szervezett kisiskolákban tevékenykedtek, melyeket esetenként plébániai iskoláknak neveztek. A falusi és mezôvárosi plébániákon az iskola a pap fennhatósága, irányítása és gondoskodása alá tartozott. 16 A szertartásokat vezetô, az egyház ügyeit szervezô pap döntô tényezô volt az iskolamester kiválasztásában, az egyházat megilletô tizedbôl biztosította a tanító fizetését és más járandóságait. Az iskolamesterek sokféle feladatot láttak el. Kötelességük volt a liturgikus szertartásokon való részvétel, ott és a temetéseken kántori tevékenységet végeztek. Az iskolamester gyakorta jegyzôként is mőködött, de az sem volt ritka, amikor italmérést vezetett. Mindemellett segítette a plébánost a katekizmus oktatásában, az iskolában ô tanította a gyereketet írásra, olvasásra, számolásra, sôt latinra. A püspöki vagy az érseki hatóságok jogkörébe tartozott az iskolák ellenôrzése. Ezek dokumentumai a látogatási jegyzôkönyvek (visitatio canonica), melyek a tanítók tevékenységérôl, sôt életvitelükrôl tudósítanak. Egy l763-ból származó jegyzôkönyv szerint többségüket az iskolában szorgalmasnak ítéltek, néhányukról viszont megállapították, hogy "rest", "kimaradozik", "nem szorgalmas" ezen a téren. Ezzel összhangban életmódjukat rendesnek minôsítették, néhány adatlapra viszont a "részeges" minôsítést írták.17 Értékelték a tanulókkal szemben tapasztalt magatartásukat, melyrôl a következôk olvashatók a jegyzôkönyvekben: "nem kegyetlenkedik", "nem sanyargatja tanítványait".

12 Feltételezhetôen a teljes jegyzetanyag többszörösét venné igénybe a bizonyító anyagok sorolása, igy csak néhány utalás megtételére szorítkozom. Ilyenek az oktatás ingyenessége, a látszatteljesítmények favorizálása, a Bibó István által gyorsdiplomásoknak nevezettek képzése. stb. 13 A magyar nevelés id. mő 14 Békefi Remig: A káptalani iskolák története Bp. 1910. 15 A magyar nevelés id. mő 16 Békefi id. mő 17 Mészáros István: Az iskolaügy története Magyarországon 996-1777 között Bp. 1981. Akadémiai kiadó


A protestáns iskolák fokozatai kevésbé különültek el egymástól.18 Számunkra az a legfontosabb, hogy a kisiskolások tanítását nem választották el az idôsebbekétôl, hanem egységesnek mondható hatosztályos középiskolákat mőködtettek. Az egész rendszert a partikuláris szisztéma tette mőködôképessé.19 A tradicionális iskolacentrumaik (Debrecen, Pápa, Sárospatak) körül hálószemekként elhelyezkedô tagiskolákban a tamítói, rektori feladatokat gimnáziumot végzett diákok, az un. tógátusok látták el. A tógátusok a tanítást legtöbbször már a kollégiumokban gyakorolták, ugyanis a központokban is az volt a szokás, hogy az alsóbb osytályokban nem felnôtt tanárok, hanem a tanítva tanulás elvét alkalmazva, a magasabb osztályokba járó, rátermettebbnek ítélt diákok tanítottak. A partikuláris iskolákban ez megismétlôdött, olyannyira, hogy a tógátus néhány évi tanítás után vissztért a kollégiumba tanulmányai folytatására. Más esetekben a rektórián eltöltött idô alatt, a tanításból összegyőjtött pénzbôl külföldi tanulára indulhattak a tegnapi tanító-diákok. Feudális viszonyok között elsôsorban a kivételezett helyzetőek tanulhattak a különféle iskolákban. Közöttük speciális helyet-rangot mondhatott magának legvagyonosabb, legjobban pozicionált rétegük, az arisztokrácia. Ez a csoport sajátos nevelési modellt és a nevelôi, illetve a házitanítói intézményt termelte ki. A nevelô, illetve a házitanító a szakma elitjét képezte, akiktôl igen színvonalas munkát vártak. A két világháború közötti idôszak neves mővelôdéspolitikusa és teoretikusa szerint az arisztokraták a gyermek 9-l4 éves korára helyezték a hangsúlyt, s azt tartották, ebben a korban kell megvetni mőveltségének alapjait.20 Nézôpontunkból azonban különös jelentôsége van annak, hogy egy arisztokrata ifjúnak 9 éves korára már magyarul, németül és franciául kellett beszélni, olvasni és helyesen írni. Ezen túl jártasságot szerzett a számolás tudományában. A leírásokból megtudjuk, hogy a házitanítókat - összhangban az említett követelményekkel - igen szigorú mércék szserint választották. Történelmünk, irodalmunk jeles alakjai közül sokan végeztek hosszabb-rövidebb ideig ilyen munkát. Számos egyházi személyiség akadt közöttük, és a fôurak különösen kedvelték a piaristákat. 21 A házitanító megbecsült ember volt, családtagként, a család bizalmasaként kezelték, jól megfizették. Többen voltak, akik ebbôl a jövedelembôl külföldi tanulmányokat folytattak, vagy éppen ennek nyomán alapozták meg önálló egyisztenciájukat. - A házitanítói-nevelôi intézmény túlélte a feudális idôszakot. A gyors kapitalizálódás következtében meggazdagodott nagyburzsoázia - sok egyéb szokás mellett - átvette az arisztokratáktól ezt a gyakorlatot. A két világháború között - mivel munkahelye nem akadt - nagyon sok tanítónô vállalt nevelônôi állást, igaz már nem mindig arisztokrata vagy nagypolgári családoknál. Sôt még az ötvenes évekbôl is van interjú-adatom arra, hogy egy kezdô tanítónô a falusi orvos gyerekei mellett nevelôsködött. 22 A középkori gyakorlat törvényalkotása, annak szóhasználata is visszatükröz valamit a tanítók társadalmi helyzetbôl. Az l777-es Ratio Educationis alkotói messzemenôen figyelembe vették az ország településszociológiai adottságait és ennek alapján a következô iskolatipusokat különítették el:23 - az egytanítós falusi iskolát, amelyben az olvasást, az írást, valamint a falusi életkörülményeket figyelembe vevô számtant kellett tanítani. - Kéttanítós iskolákat a nagyobb községekben kellett megszervezni, méghozzá úgy, hogy azokban két osztályra bízzák a tanulókat. Itt a tananyag is bôvebb volt, ezekben az iskolákban például a rajz tanítását is elôírták.

18 Fináczy Ernô: A magyarországi közoktatás története Mária Terézia korában Bp. 1899. 19 Ismerteti többek között Ködöböcz József: Tanítóképzés Sárospatakon Bp. 1986. Tankönyvkiadó 20 Korniss Gyula: A magyar mővelôdés eszményei I-II. Bp. 1927. 21 Süle Sándor: Egy jakobinus pedagógus, Pruzsinszky József - Pedagógiai Szemle 1964. 22 Az itt és a késôbbiekben hivatkozott interjúkat a Jászberényi Tanítóképzô Fôiskola közmővelôdési tanszékén ôrizzük. - a továbiakban Interjúk 23 Ratio Educationis - Az 1777-i és az 1806-i kiadás magyar nyelvő fordítása (Ford. Mészáros István) Bp. 1981. Akadémiai kiadó 44-48.o.


- A háromtanítós iskola a városok intézménye volt, amelyben három osztályt kellett szervezni, s tovább bôvült a tananyag. A mult század elejétôl fokozatosan új vagy megváltozott tartalmú elnevezések forogtak közkézen. A foglalkozás megnevezéseinek most bemutatandó, de távolról sem teljes variációja bizonyos mértékig jelzi, hogy milyen ellentmondásosan érvényesült a népoktatás fôszereplôinek társadalomhoz való viszonyulása. Az elsô és legszembetőnôbb változás a tanító és a tanár fogalmának szétválása.24 A tanár szavunk a nyelvújítás leleménye, amivel rögtön lényeges felkészültség- és presztizsbeli különbség vált kifejezhetôvé. A régebbi szavunk a tanító ettôl kezdve egyre inkább az elemi iskola oktatóját jelentette, tehát egy másirányú (szerényebb) felkészültséget igénylô feladat ellátóját. A tanár és a tanító megkülönböztetését, elkülönülését a mővelôdési kormányzat bizonyos mértékig szerette volna visszafogni. Amikor az l868-as törvénnyel életre hívták a népskolánál mindenképpen magasabb státusú polgári iskolát, akkor annak oktatóit még polgári iskolai tanítóknak nevezte a törvény. 25 A kultusztárca vezetése még a századvégén is ragaszkodott ehhez az elnevezéshez, hivatalos jelentéseiben változatlanul tanítónak nevezte a polgári iskolában dolgozókat. Ezzel szemben lényegében az intézmény létrehívásával egyidejőleg megindult a harc a polgári iskolai tanári cím elnyerésért. A vita odáig fajult, hogy Trefort Ćgoston maga lépett közbe, és megtiltotta a tanár elnevezés használatát számukra.26 Ez azonban nem bizonyult hatásosnak, mert l875-ben Polgári Iskolai Tanárok Országos Egyesülete névvel alapították meg egyesületüket. Visszatérve a népiskolai tanító megnevezésére, megállapítható, hogy az csak lassan és fokozatosan terjedt el. A mult század elsô felében még nagyon változatosak az elnevezések. Az esztergomi mesterképezdében l846-ig, a teljesítménytôl, vizsgaeredményektôl függôen a következô képesítéseket adták ki: mesteri és jegyzôi képesítést kaptak a tehetségesek és a szorgalmasak, tanítóit és jegyzôit a közepes deákok, tanítóit a gyengébbek és segédtanítóit a leggyengébbek.27 Fontos adalékkal szolgál mindehhez egy ugyancsak Esztergomból származó adat. A mesterképzô l842. november 3-i megnyitóján Majer Istvánnak, a képzô híressé vált tanárának beszédében erôsen keveredett a népnevelô és a népoktató elnevezés.28 Ugyanezen alkalommal egy másik tanár, Rendek József azt kívánta a néptanítóktól, hogy népboldogítók legyenek.29

24 U.o. mint 15.sz 25 Magyar Törvénytár 1836-1868. 1868: XXXVIII. tc. 135. paragrafus 26 Mann Miklós: Trefort Ćgoston élete és mőködése Budapest 1982. Akadémiai kiadó 105. 27 Kováts Kálmán: Az esztergomi királyi érseki Tanítóképzô Intézet múltja és jelen állapota (1842-1896) Esztergom 1896. 28 Uo. mint 25. részlet a beszédbôl: "Ezekbôl ki-ki láthatja, mi népnevelôknél nem szorgalmazunk rousseaui nevelést, nem kanti philosophiát, hanem a keresztény mőveltséget, hogy e szerint mívelt, erkölcsös keresztény népoktató egyszerő, de jó falusi nevelést adhat népünknek, mely ôket istenfélô, engedelmes, becsülettudó, értelmes, szorgalmas és mi legfôbb, megelégedett konfiakká alakítván, nemhogy az ekétôl, földmíveslétôl elvoná, sôt azokat velök megkedveltesse, s virágoztassa, a így a magánés közönséges, ideig-és örökké tartandó boldogságot elômozdítsa." Major Istvánról érdemes megjegyezni, hogy ô volt a múlt században igen népszerő naptárak egyikének írója. Az István bácsi naptára kiadásai részben a szülôknek adtak nevelési tanácsokat, másrészt a tanítók számára fogalmaztak meg útmutatókat iskolájuk, lskolaudvaruk, lakásuk berendezésére stb. 29 Uo. mint 25. részlet a beszédbôl:


A népoktató, népnevelô, néptanító elnevezésektbôl, s a hozzájuk főzöttekbôl kiviláglik, itt nemcsak alapfokú ismeretek tanítására akarták felkészíteni a képezdék növendékeit, hanem annál jóval többre, a nép felemelésére. Ezzel szemben másfajta minôsítések is megjelentek ezekben az évtizedekben. A reformátusok éppenséggel úgy vélekednek, hogy a néptanító egyáltalán nem felemelkedést, hanem inkább visszaesést jelent a korábbi gyakorlathoz képest.30 A század közepétôl, majd az l868-as törvény megjelenését követôen méginkább megszaprodnak a nép elôtagú megnevezések. Magát a törvényt is népoktatási törvényként szokás emlegetni, de a népiskolai tankönyvekrôl, népiskolai tanítókról beszéltek és útjára indult a Néptanítók Lapja. Mindezzel együtt meg kell állapítanunk, hogy a nép elôtagú elnevezések inkább a hivatalos nyelvhasználatban terjedtek el, mint a mindennapi gyakorlatban. A kettô közötti átmenet határterületein a tanító elnevezés mondható általánosnak, ami fennmaradt a legutóbbi idôkig. Igy a szakmát szervezô és kifelé is képviselô szervezetek zöme tanító-egyesület és nem néptanító egyesület volt.31 Ugyancsak jellemzô a képzô intézmények elnevezése, melyeket inkább mesterképezdének, tanítóképezdének neveztek, de pl. néptanítóképezdének sohasem. A képzôk elnevezése l948-ig világosan kifejezte azt, hogy külön-külön folyt a nôk és a férfiak képzése. Az elnevezésekben, a nyilvántartásokban, a statisztikai jelentésekben és másutt mindig elkülönítették a tanító és a tanítóképezdéket. A képezde elnevezés a két világháború között kezdett rövidülni, s lett általánossá a rövid képzô elnevezés. Egynemő, koedukált intézménnyé az 5O-es, 6O-as években váltak. Az l959-ben létrehozott tanítóképzô intézetek nevében már semmiféle megkülönböztetéssel nem találkozunk. Az más kérdés, hogy éppen ettôl az idôtôl kezdve elsôsorban lányok tanultak ezekben az intézményekben. (Az óvónôképzôk elnevezése mindmáig hívebben tükrözi a hallgatóság körét.) A tanítóképzôkben - elsôsorban az l777. évi Ratio rendelkezéseit követve - erôteljes német hatás érvényesült. Ilyen hatásra jöttek létre a normaiskolák, melyek a hazai tanítóképzés elsô igazán szervezett megoldását jelentették. Lényegében ezekkel párhuzamosan honosodott meg a szintén német gyakorlatból átvett preparandia elnevezés. A szó igealakja a praparieren, elôkészíteni, felkészíteni jelentéső, melyet a tanítók felkészítésére is alkalmaztak. A preparandia növendékeit prepáknak nevezték, jelölteknek, akiket fel kell készíteni a pályára. Megjegyzésre kívánkozik, hogy a preparandia és a prepa elnevezést, mind "belülrôl", mind "kívülrôl" elfogadták, s lényegében mindmáig fennmaradt, igaz ma kiveszôfélben van. Külön érdemes elemezni a tanítók megszólításának gyakorlatát. Itt is találkozunk egy hivatalos változattal, melyet a múlt század végétôl kialakított fizetési osztályok bevezetésével egyidejőleg deklaráltak. A többségükben a IX. fizetési osztályba sorolt tanítóknek a tekintetes úr megszólítás dukált, melyet bizonyos társadalmi gyakorlat vissza is igazolt. S ha a teljes formát, a tekintetes urat nem is mindig használták, a tanító úr megszólítás a szakma legidôsebb képviselôinek falun mindmáig kijár. A századforduló táján és a két világháború között ez lényegében még a szakma minden képviselôjét megillette. Természetesen itt is akadtak különbségek. A vagyonosabbak, a magasabb fizetési osztályokba tartozók más felhanggal alkalmazták ezt a megszólítást, mint az alacsonyabb társadalmi státusu néprétegek kéviselôi. Emellett volt egy köztesnek tekinthetô gyakorlat is. Felkai László adatai szerint "mestram", "kánturam", "rektram" megszólítás, vagy egyszerő "kend" járt a tanítónak, ami a nevezett szerzô véleményével ellentétben nem feltétlenül

"A néptanító népboldogító is legyen, emelje fel magához a népet, közölje ossza meg vele a szellemi kincseket, melyekkel bír, nevelje a népet, hogy gyarapodjék ismereteiben, ösztönözze munkára, emelje az ipart, s emelni fogja a nép jólétét is." 30 "E korban tehát a régi rektorság és preceptorság általában már "néptanítóságot" jelent, mivel a legtöbb régi partikula - nem teljesítvén az Entwurf követelményeit idôközben gimnáziumi fokról lehanyatlott, s továbbra már a népiskola feladatait teljesítette." Nagy Sándor: A debreceni kollégium mint egységes intézmény az egyetem kiválásáig Debrecen 1946-47. 93.o. 31 Az Ćllami Tanítók és Ovónôk Országos Egyesületének alapszabályai Bp. 1933., A Budapesti Tanítóegyesület Alapszabályai Bp. 1936.


lenézést jelent, hanem a tanító presztizsének kifejezését.32 Falun - ezt ismét interjúadatokból tudom - még a hatvanas években is élt a tanító úr elnevezés, ami a pályakezdô férfiaknak kijárt.33 A falusi környezetben részben a megnevezések archaizálódásával, másrészt különféle minôsítésekkel lehet találkozni. Az imént említett tanító úr megjelölés mellett katolikus településeken fennmaradt a kántor úr, reformátusokan a rektor úr elnevezés. A népi történetekben, közmondásokban, adomákban nagyon nagy variálódással lehet találkozni. Ezekben éppenúgy megtalálható a részeges, bôtorkú, menyecskéket hajkurászó mint az okos, a ravasz vagy a szegényes öltözető tanító. 34 A múlt század utolsó harmadától terjedet el a tanítónôk alkalmazása, ami a nyelvi anyagban is megjelent. A kisasszony megszólítás terjedt el, amik részben az úri, idegen származást, másrészt a hajadoni állapotot ismerte el. Katolikus településeken, ahol apácák is tanitottak, nekik járt ki ez a megszólítás. Amikor az államosítás után ôk nem taníthattak, a helyükbe érkezô fiatal tanítónôket csak fruskáknak titulálták, amivel nemtetszésüket és fenntartásaikat egyaránt kifejezték a szülôk.35 Protestáns településeken elterjedt volt a tanítóné, a tanítóné asszony, ami nemcsak feleségi minôségüket jelentette, hanem számos esetben azt is, hogy a feleség teljes joggal helyettesíthette férjét a tanításban. 36 A második világháborút követôen ezen a téren is nagy változások mentek végbe. Furcsa módon, ahogy egyre jobban elôtérbe került a népi demokrácia eszmevilága és sajátos gyakorlata, úgy szorult háttérbe a népoktatás, a népiskola és a néptanító. Az okok elsôsorban az új iskolaszervezési megoldásokkal magyarázhatók. A népiskolát, illetve az elemi iskolát a nyolcosztályos általános iskola váltotta fel. Ez mint elgondolás igen racionális volt, ami megvalósításáról viszont nem mondható el. Egyesítette magában a korábbi népiskolát, polgári iskolát és a gimnáziumok alsó tagozatát, ami az itt tanítók elnevezéseiben is tükrözôdöt. A sokféle irányban képzett tanító - nem máról-holnapra ugyan - csak a kisebb gyerekek tanítására lett alkalmas. A magasabb osztályokban oktatókat - a polgári iskola és a gimnázium örököseként - tanárokká kellett, illetve kellett volna minôsíteni. Ennek az volt a legfôbb akadálya, hogy közülük csak kevesen kerültek az általános iskolába, így aztán az ottani munka vitele zömmel a tanítókra hárult. Öket viszont az átképzések után sem "léptették elô", mert jóllehet a felsôtagozatban tanítottak, de nem tanárként, hanem szaktanítóként mőködtek.37 Ez az állapot csak az ötvenes évek végére változott meg, de tulajdonképpen csak a körzetesítéssel vált teljessé az alsótagozatos tanítói és a felsôtagozatos tanári foglalkozás egymástól való merevebb elválása. Természetesen ez egy-egy ember életében nagyon különbözô módon jelentkezett és jelentkezik. Nagyon kevesen voltak és vannak olyanok, akik csak tanítói oklevelük, végzettségük alapján végig alsótagozatban maradtak. Sokkal több az átmenet, melynek tipikus esete a tanítói pályakezdés, majd a munka mellett szerzett szaktanítói, majd tanári végzettség birtokában megvalósított szakosodás. Kivételes esetekben több fokozat teljesítése sem bizonyult lehetetlennek. Kevesen ugyan, de akadnak olyanok, akik tanítóként léptek munkába, majd tanárképzô fôiskolát, késôbb egyetemet végezve középiskolában vagy éppen tanítóképzô

32 Felkai László: Neveléstörténeti dolgozatok a dualizmus korából Bp. 1983. Tankönyvkiadó 33 Interjúk 34 Kresz Mária: A gyermekkor és az ifjukor néprajza egy kalotaszegi faluban Doktori értekezés 1944. Kézirat Néprajzi Muzeum Etnológiai Adattár Részletek a tanítókkal kapcsolatos vélekedésekrôl: "A régi tanítóknak nagyon rossz hírük van, némelyek inkább elmennek szolgálni, csakhogy megszabaduljanak a tanítótól. "Én is csak azért mentem el cselédnek olyan hamar, mer olyan rossz vót a tanítónk. Gondoltam, engem mindíg így vernek, inkább elmegyek pesztrának."- emlékezett egy asszony." 38 o. " Mikor én iskolába jártam a pap csak bejött és megvert. A tanítónk olyan részeg volt, hogy az asztal mellett elaludt, zsebeit kikutattuk." 39.o. 35 Interjúk 36 Kormos László: Kunmadaras története 37 Interjúk - alanyaink számos szaktanítói oklevelet mutattak be a kérdezôknek

Hiba! A könyv jelzı fôiskolán tanítottak, illetve tanítanak. Lehet, hogy lelkük mélyén tanítónak vallják ugyan nem magukat, de szociológiai értelemben semmiképpen sem tekinthetôk annak. létezik Az iskolaszervezési okok mellett integrálási és nivellálási törekvések hatottak l945 és . l948 után. Jó példája ennek a pedagógus elnevezés jelentôs, de mindmáig nem egyértelmő

térnyerése.38 A görögöktôl származó pedagógus-t természetesen l945 elôtt is ismerték és használták, de meglehetôsen korlátozott körben. A neveléstudomány szakfolyóiratát Magyar Pedagógiá-nak hívták, adtak ki Pedagógiai lexikont, tehát elsôsorban a szaktudományt foglalta magába a pedagógia. l945 után elôször viszont mozgalmi értelemben használták, amikor megalakult a Magyar Pedagógusok Szakszervezete, amely minden tanítással, neveléssel foglalkozót tömöríteni akart. Annyit azonban rögtön hozzá kell tennünk, hogy ez a szervezet igen közel állt a Magyar Kommunista Párthoz, s integrációs körekvései mellett kezdettôl fogva diszkriminációt alkalmazott a felekezeti oktatással szemben. A pedagógus szakszervezet létrehozásában nem kis mértékben vették alapul a szovjet mintát. 39 Részben a szakszervezet törekvéseiben, de másutt sem kisebb mértékben, az egyenlôség-eszme jegyében, részben a korabeli demokrácia értelmezés szerint erôteljes támadás fogalmazódott meg a társadalmi egyenlôtlenség felszámolása érdekében (földosztás, államosítás, jövedelmek kiegyenlítése stb.). Ezekben a törekvésekben számos jogos követelés, igyekezet fogalmazódott meg, hiszen éppenséggel a néptanítók, falusi tanítók tevékenységét, de más foglalkozásokat sem becsültek jelentôségüknek megfelelôen. A tanítók között ezen egyenlôség jegyében vezették be a tanító pajtás elnevezést, melyet aztán a mindennapi gyakorlat kiiktatott.40 De akadtak más célpontok is. Ilyen volt az egyetemi tanár, aki kétségkívül a korábbi idôszak elitjéhez tartozott, s ez életfeltételeiben, életvitelében szintén megnyilvánult, amit nehezen lehetett összeegyeztetni a nivelláló törekvésekkel. l948-ban, majd azt követôen a demagóg egyenlôség-elképzelés került elôtérbe, s ennek következtében csaknem mindenki aki tanítással és neveléssel foglalkozott, pedagógussá vált. Ennek egyik megnyilvánulása az l952-tôl kezdve bevezetett Pedagógusnap, aminek a hatvanas években kiadott lexikon szerint a következô a célja: emlékeztesse a dolgozó népet a nevelési munka fontosságára és emlékeztesse a pedagógust az oktató-nevelô munka színvonalának emelésére.41 - A pedagógus fogalom bevezetésének "megszorításait" részben éppen a Pedagógusnappal lehet illusztrálni. Például csak a nyolcvanas évek végén kaphatott e napon elismerést egyházi iskolában tanító tanár, tehát ôket - különösen az ötvenes években - hivatalosan nem ismerték el pedagógusnak. Valószínőleg kevesen kísérelték meg, de ôk nem lehettek tagjai a Pedagógusok Szakszervezetének sem. De másirányban sem egyértelmőek a fogalom határai, mert az is kiderült, hogy a pártoktatásban, a szakszervezetek oktatási intézményeiben tanítók szintén nem számítottak pedagógusnak. A korábban meglevô különbségek felszámolása a nyilvánosság területén is észlelhetô. l945 és l948 után nemcsak a felekezeti tanítók lapjait szüntették meg, hanem olyan nagy multú periodikákat is mint a Néptanítók Lapját és a Magyar Tanítóképzôt, s a különféle tanárcsoportokat szintén érte ilyen veszteség. A nivellálás egyik megnyilvánulása a Köznevelés, amely elvileg minden pedagógus lapja, de egyetlen réteg sem mondhatja igazán sajátjának. Hasonlók történtek az érdekképviseleti nyilvánosság területén. l945 után a Pedagógus szakszervezet lapja volt a késôbb megszünt Embernevelés, majd az 56 utáni szilencium miatt csak a 6O-as évek végétôl újra induló Pedagógusok lapja. Néhány évvel elôbb jelenhetett meg ismét A tanító, amely a Néptanítók Lapjának örökébe lépett, de azt pótolni máig sem tudta, hiszen nagymultú elôdjével szemben szinte kizárólag módszertani kérdésekkel foglalkozik. Részben az utóbbi évtizedek gyakorlatában vált általánossá a tanító bácsi és a tanító néni elnevezés. Míg falun sokáig fennmaradt a tanító úr, addig urbanizáltabb környezetben inkább az elôbbiek terjedtek el. Falun hasonlóan új gyakorlat a tanítók keresztnéven, sôt becenéven való szólítása, mely kétségkívül kifejezi a bizalmat, a közvetlenséget. Ezzel szemben az orvos

38 Más tényanyag elemzése nyomán jutott hasonló következtetésekre Nagy Mária: Politikai-szakmai elvárások és érdekvédelem a pedagóguspályán 1945 után In Pedagógusok, bérek, érdekek (Szerkesztette: Nagy Mária) Bp. 1990. Oktatáskutató Intézet 13-51. 39 Horváth Márton: Közoktatáspolitika és általános iskola Bp. 1978. 40 Interjúk 41 Uj Magyar Lexikon 5. kötet Bp. 1962. 398.o

Hiba! A könyv jelzı megmaradt doktor úrnak, a pap tisztelendô úrnak, a polgármester és a jegyzô is effelé nem tendál. Korábban a tanácselnök vagy titkár elvtárs volt, s a téeszelnöknek is kijárt az létezik utóbbi titulus, míg a tanítónak nem. . Ujabban a tanító fogalma szinte egyet jelent a tanítónôvel.42 A nôk foglalkoztatásának

kiterjesztése szintén hatott a pálya mővelôire. Az iskola szociális szerepe nagymértékben kibôvült a gyermekmegôrzés és felügyelet ellátásával. Mindez a tanítóságon belül új reszortokat eredményezett, amire elnevezéseket kellett kreálni. A tanyai tanítóból a tanyai diákotthon nevelôje lett vagy napközis. Hivatalosan és némi magasztossággal ugyan napközis nevelônek titulálják a gyerekekre felügyelô tanítónôt, de a köznapibb szóhasználatban elterjedt napközis, napközizni bizonyos értékig azt is érezteti, hogy ez a munka másodlagos fontosságú. Terjedôben van még egy hivatalos elnevezés, az osztálytanító, amely méginkább meg akarja erôsíteni, a tanítás az igazi munka, nem a felvigyázás.

42 Egy jellemzô példa: Néhány éve egy ismert népdalénekesnônk, Faragó Laura járt a jászberényi fôiskolán, s affelôl érdeklôdött, járnak-e hozzánk fiúk. A továbbiakban kiderült, öccse szeretett volna tanító lenni, de úgy gondolták, a tanítóképzôbe csak lányokat vesznek fel, ezért nemigen biztatták.

MÜVELÖDÉSPOLITIKUSOK ÉS TĆRSADALOMTUDOSOK A TANITOKROL ÉS A NÉPOKTATĆSROL


A társadalomirányítás eszközei közül kétségkívül a politikai eszközök képesek leghatékonyabban befolyásolni a társadalmi folyamatokat. A következôkben bizonyos történeti rendet követve - számos lényegtelennek egyáltalán nem minôsíthetô tényezôt azonban mellôzve, de mégis egyfajta áttekintésre törekedve - megkísérlem több politikai program és tudományos elemzés tükrében bemutatni a tanítóság helyzetének alakulását. Nem annyira a gyakorlati cselekvésre, megoldásokra koncentrálok, hanem a kérdések teoretikus megközelítését, az ideológiák kimunkálását kívánom vázolni.

Eötvös József a tanítókról A magyar mővelôdéspolitika és társadalomtudomány történetében megkülönböztetett hely illeti meg Eötvös Józsefet. Róla ugyancsak elmondható, hogy teljesítményérôl megannyi értelmezés született, s minden kor megtalálta benne a maga igazolását. Hol mint polgári gondolkodót, hol mint haladó politikust, máskor mint az iskolaügy törvényalkotóját méltatták. Most választott nézôpontomból kívánom elemezni, s különösen azt a képet, amit ô alkotott meg a tanítókról. Nagy mővében, a röviden csak Uralkodó eszmék-ként emlegetett munkájában végiggondolta a polgári átalakulás szinte valamennyi részletét, s olyan reformprogrammal állt elô, amelyet sem kortársai, sem utódai nem méltettak és talán sohasem szívleltek meg igazán.43 Mind elméleti munkáiban, mind gyakorló politikusi mőködése során kulcskérdésnek tekintette a népoktatás ügyét, melynek széles körő megvalósítása nélkül az egész programot hiú ábrándnak tekintette. Nekünk "értelmes munkásokra" van szükségünk, akik népnevelésünk korabeli szintjén nem álltak rendelkezésünkre - szögezte le l846-ban.44 Azt már fôleg az Uralkodó eszmékben fejtette ki, hogy helyi önkormányzatokon alapuló társadalmat csak arra megfelelôen felkészült emberekkel lehet megvalósítani. Elképzeléseiben fontos szerepet szánt a tanítónak, s több írásában foglalkozott e foglalkozás mővelôivel. l846-ban közreadott cikksorozatában a népoktatás és a népnevelés dilemmájával foglalkozik, s ara a megállapításra jut, hogy a két terrénumot meg kell különböztetni, el kell határolni egymástól. A népnevelést nem lehet pártküzdelmek tárgyává tenni, nem lehet elvenni az egyházaktól, s nem lehet a tanítókra hárítani. A tanítónak, az iskolamesternek elsôdleges, éppen elegendô feladata a népoktatás, s nem kell magára vállani a vallásos nevelést. Javasolta, bízzák a tanítóra a nép tanítását, a hitoktatást pedig erre hivatott "egyházi férfiúk" lássák el. Az l85l-ben és l854-ben közreadott Uralkodó eszmék-ben külön fejezetet szentelt a központosított, állami oktatásügynek. Számunkra különös jelentôsége van annak, hogy ebben a fejezetben kitért a néptanítók helyzetének, lehetôségeinek elemzéséra. Eötvös kiindulópontja az, hogy az állam lehetôségei, abban a pillanatban, amikor lehetôvé, sôt kötelezôvé teszi a mővelôdést, korlátozottá is válnak, mivel "nem áll módjában meghatározni a következményeket". Továbbvíve e gondolatmenetet, kifejtette, hogy ebben az államban lehetetlen teljes mértékben szabályozni a tanítók tevékenységét, hiszen nem lehet ôket elszakítani társadalmi környezetüktôl. Erre a katolicizmus tett kisérletet, amikor a szerzetességgel olyan közösségeket alakitott ki, amelyek csknem teljes mértékben alávetették magukat az egyház érdekeinek. Polgári államban viszont erre gondolni merô ábrándozás, mert mint Franciaország példája bizonyította, a néptanítók minden ellenkezô törekvés ellenére szembekerültek az állammal. Az l848-as forradalmak idején éppen a néptanítók léptek fel legellenségesebben az államhatalommal szemben. Összegezve, Eötvös említett munkáiban olyan tanítót képzelt el, aki autonóm figura, akinek jól körülhatárolható feladata van a népoktatás területén. A néptanító nem izolált, állami parancsokat végrehajtó közkatona, hanem olyan ember, akinek bizonyos aurája van, aki rendkívüli esetekben akár ellenséges viszonyba is kerülhet megbízójával, az állammal.

43 Eötvös Jázsef: A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az államra I-II. Bp. 198l. 44 Eötvös József: Kultúra és nevelés Bp. 1976.


Az iménti vélekedéssel, mint kényelmetlen, bizonyos idôszakban akár rebellisnek is értelmezhetô magyarázattal kevéssé lehet találkozni a közelmúlt hazai szakirodalmában. Sokkal nagyobb publicitást kapott Eötvös másik, tudományos szempontból sokkal jelentéktelenebb írása, mely a Néptanítók Lapjának elinditásakor, annak elsô számában jelent meg.45 Az akkor újra kultuszminiszteri funkciót ellátó Eötvös az alkalomhoz illôen agitatív, mondhatnánk propagandisztikus eszközökkel élt. Számolva a népoktatás adott mostoha helyzetével részben a néptanítók "akaratára" és áldozatkészségére apellált, melyre a késôbbiekben pro és kontra sokszor hivatkoztak. Nagy László, a kiváló pedagógiai szakértô - aki egyébként nagy tisztelôje volt Eötvösnek meglehetôsen epés megjegyzéssel illette ezen megnyilvánulását.46 Az idézett szerzô elemzése illusztrálja, miként válik szét egymástól a tudós és a politikus vélekedése. Egyben azt is szemlélteti, hogy a századelô neves tudósa - az Eötvös halála után újra és újra elhangzó jobbitási ígéretekre reagálva - milyen kritikusan emelt szót a pusztán a tanító hivatásszeretetére építô oktatáspolitika ellen. Az eötvösi és az azt követô dualizmuskori mővelôdéspolitika között többféle vonatkozásban lehet összehasonlításokat tenni. Szinte egybehangzó a szakirodalom ítélete, hogy Eötvös utódait jóval kevésbé foglalkoztatta a népoktatás ügye, figyelmük sokkal inkább fordult a közép- és a felsôoktatás felé. Mindez nem jelenti azt, hogy abszolút közömbösek lettek volna e terület irányában. Trefort Ćgostont például sokat foglalkoztatta a tanítók jogviszonyának rendezése.47 Egyik legvitatottabb, sokak által félremagyarázott intézkedése az l879. évi XVIII. törvénycikk, melyben a tanítók alkalmazási feltételéül szabta a magyar nyelvtudást. Csak a szöveget tekintve, akár nacionalistának minósíthetô ez a törvény, melynek végrehajtását viszont meglehetôsen liberálisan kezelték, hiszen l89O-ben pl. még a görögkeleti vallású tanítók lO %-a nem tudott magyarul. A másik, gyakorta nacionalistának minôsített miniszter Apponyi Albert volt. Ezt az ítéletét elsôsorban az általa beterjesztett l9O7. évi XXVII. törvény alapján fogalmazták meg, mely a magyar nyelvet, illetve a gyerekek anyanyelvét tette kötelezôvé az iskolákban. A törvény ezentúl negymértékben kiterjesztette az oktatás ingyenességét, mely addig jelentôs társadalmi rétegeket tartott vissza az iskolától. Apponyinak további említésre méltó kezdeményezése a népoktatás terén a Jászberényi Tanítóképzô életrehívása. Évtizedekig volt a város képviselôje, s részben ezzel összefüggésben valósult meg ez az elgondolás.

A két világháború között A népoktatás ügye igen intenzíven foglalkoztatta a korszak mővelôdéspolitikusait. Közülük is kiemelkedik Klebelsberg Kunó, akinek jelentôségét, kiemelkedô szerepét hosszú ideig elvitatták. Különösen a kultúrfölény-elképzelését támadták, nacionalistának, sôt esetenként fasisztának minôsítették.48 Ezekkel a minôsítésekkel nem kívánok foglalkozni, annál inkább az elgondolás népoktatáspolitikai elemeivel. Klebelsberg nemcsak azt hirdette, hogy a magyarság az utódállamok nemzeteivel szemben fejlettebb, "fölényben van", hanem újra és újra figyelmeztetett

45 Eötvös 1976. 46 Nagy László: Báró Eötvös József és a Népoktatási törvény - Magyar tanítóképzô 1894. "Eötvös a tanító képzettségét, buzgóságát, hivatásszeretetét, hatékoyságára nézve a népnevelésnek minden egyéb tényezôje fölé helyezte, meg volt gyôzôdve, hogy ha a népsikoa épülete rossz is, felszerelése hiányos, a tankönyvek rosszak, vagy éppen nincsenek is, a tanító egyénisége mindezen hiányok dacára is képes a népnevelés magas színvonalra emelni." 47 Mann M. 1982. 108-111. 48 Példaként: Balogh Sándor: Klebelsberg és a magyar "neonacionalizmus" Bp. Pedagógiai Szemle 1962. 5.sz. és Kerényi György: Adalékok a Horthy-fasizmus kulturális politikájához Szegeden 1919-1929. Tiszatáj 1956. 8.sz.

Hiba! A könyv jelzı arra, mit kell tennünk lemaradásunk ellen. Ezzel a kultúrfölénnyel összeegyeztethetetlennek tartotta a korabeli Magyarország iskolázottsági állapotát, Kitőnô nem létezik taktikai érzékkel politikai tôkét kovácsolt ebbôl a "nemzeti szégyenérzetbôl", s olyan . összegeket szvaztatott meg a kultusztárca és ezen belül a népoktatás számára, melyet sem

elôdeinek, sem utódainak nem sikerült elérni. Eszköztárából két dolgot tartok különösen figyelemreméltónak. Egyrészt kiváló szakemberekkel vette körül magát, akik olyan érvanyagot produkáltak számára, mellyel híveket tudott szerezni elképzelései megvalósításához. Ennek egyik példája a kultuszminisztérium gondozásában l928-ban megjelent Magyar népoktatás címő győjtemény, mely szakszerő és aprólékos összefoglalója a magyar alsófokú oktatás korabeli helyzetének.49 A minisztérium tisztviselôi és más rangos szakemberek elemzô tanulmányokban foglalták össze a hazai népoktatás múltját, az elemi népiskolák helyzetét, a tanítóképzés feladatait, s más a területtel összetartozó ismereteket. A kézikönyv mindmáig a legrészletesebb katasztere a magyar népoktatásnak, megtalálható benne minden fontosabb adat a legutolsó tanyai iskola fontosabb felszereltségi mutatójáig. Mindezt jól szerkesztett térképek és statisztikai táblák segítségével tették szemléletessé. A kézikönyv ebben a formájában kitőnô politikai érvanyagnak számitott, ennek alapján könnyebben meg lehetett gyôzni bárkit arról, hogy mely területek ellátatlanok, s hova kell fordítani az elkövetkezendôkben összegeket a hiányok felszámolása érdekében. Klebelsberg másik eszköze az emelkedettség, mellyel nemegyszer mesteri módon keverte a racionális az ideologikus elemeket. Szinte mesébe illôen az a néplélekként funkcionáló, népbarát tanító-image, melyet egy l925-ben elmondott beszédében vázolt.50 Másutt viszont sokat hangoztatott középosztály koncepcióját elegyítette a tanítói utánpótlás kérdéseivel.51 A 2O-as évek nagyszabású népoktatási programjával párhuzamosan számos elméleti kérdés került elôtérbe, s nagynevő tudósok egész sora foglalt állást az alapfokú oktatás kérdéseiben. Nagy hatású, máig elgondolkoztató és vitára ingerlô állásfoglalást tett közzé Karácsony Sándor. Karácsony élesen birálta a Ratiok közreadása nyomán kialakult, akkor immár másfél évszázados gyakorlatot. Ugy látta - s ezt nehezen lehet elvitatni -, a protestáns, partikuláris rendszer fenntartása és továbbépítése helyett, behódolva a nyugati (katolikus-keresztény) gyakorlatnak feláldoztuk az önmagunk által kiépitett iskolarendszert.52 S, hogy mindez nem holmi multba révedezô nosztalgiázás, Karácsony tényekkel érvelt. A hatosztályos partikuláris iskolákban fôiskolát végzett tanítók (Karácsony szóhasználata szerint akadémikus rektorok) tanítottak, számuk a XVIII.sz. messze nagyobb volt a 2O-as években fennálló középiskolák számánál. Több olyan helyet említett, ahol egy évszázaddal azelôtt még hatosztályos középiskola volt, s ahol a dolgozat közzététele idején már csak elemi iskola mőködött. A szerzô összehasonlithatatlanul rosszabbnak tartotta az iskolák személyi feltételeit, szóvá tette az e területen megmutatkozott nagymértékő visszaesést. Az akadémikus rektorokhoz képest a korabeli tanítókat "szánalmas alakoknak" minôsítette. Ugy látta, hogy az elemi iskolákat nem alsóbb fokú, hanem alsóbb rendő iskoláknak szánták, melyek képtelenek arra, hogy a XX. századi kultúrát közvetitsék.53

49 M. Népoktatás 50 Klebelsberg Kuno: Beszédei, cikkei és törvényjavaslatai 1916-26. Bp. 1927. "Olyan tanítói karra van szükségünk, amely szereti a falut: ha egy fiatal tanító élete párjául derék, házias lányt választ, aki szeretô szívvel osztja meg vele életét, akkor ez a tanító nem fogja magát elhagyatva érezni, mert a tanya népe, ha benne jóakaratú barátot fog találni, felkeresi és megbecsüli. Nem úgy képzelem, hogy csak a tankötelezetteket oktassa, hanem a népnek igazi barátja, lelke legyen a tanító". 51 Klebelsberg Kunó: Tradiciók - Nemzeti Ujság 1924. augusztus 16. 52 Karácsony Sándor: A magyar észjárás Bp.1985. Magvetô 189195. 53 Karácsony S. 1985.98-99.


A továbbiakban még élesebben kelt ki a tanítóság felkészületlensége ellen, s háborogva fakad ki ellenük.54 - Karácsony alapos helyzetismereten alapuló megállapításaiban mindmáig akad megszívlelni való. Igényessége, a modernizálás nemzeti hgyományokkal való összhangba hozása olyan értékek és megállapítások, melyek alig vesztettek aktualitásukból. Igen termékeny gondolatokkal járult hozzá a problémakör tisztázásához Imre Sándor, a nemzetnevelés programjának meghirdetôje.55 Vélekedése szerint az elemi iskola feladata: "a közmővelôdés egyetemes alapjainak mindenkiben azonos kifejlesztése, a közösség tagjaiban levô sokféle érzületi, ismereti, akarati irány békés kiegyenlitôdésének lehetôvé tétele..." Neveléstanában sokat foglalkozott a tanító alakjával. Elsôsorban győjtôfogalomként, mindenfajta pedagógusi tevékenység megjelölésére használta: "az életfeladatot jelölte nem a hivatali minôséget." A tanítók tevékenységében megkülönböztette egymástól a hivatás és a hivatal fogalmát. A tanító tevékenységének hivatali jellegén a munkahelyi rend fegyelem betartását, a kirótt munkafeladatok pontos végrehajtását értette. Ezt nagyon fontosnak tartotta, mert ha a tanító a hivatalos megkötöttséget nem tartja be akkor felborul az iskola normális mőködési rendje.56 Nem kisebb jelentôséget tulajdonitott a hivatásérzésnek, mely nélkül a munka nem az örömszerzés és a kielégülés forrása. A hivatásérzés "bensô indíttatás", a munkavégzés erôforrása. Tudományos igénnyel megfogalmazott mővekben ritkán találkozni olyan líraian szívbemarkoló, de ugyancsak elgondolkodtató mondatokkal, mint a szóban forgó mőben.57 Rokon gondolatokat feszeget az idôszak lassan immár feledésbe merülô, szociológiában és filozófiában egyaránt jelentôs tudósa, Dékány István. Pedagógiai koncepciójának egyik sarkalatos kérdése az iskolaszerőség elvének megfogalmazása.58 Dékány szerint az iskola egy "önjogú" világ, melynek törvényeire mind belülrôl, mind kivülrôl gondosan kell vigyázni. A törvények megsértése egyenlô az iskolaszerőség megsértésével. Befelé úgy lehet elôsegíteni az iskolaszerőség érvényesülését, ha mindent megteszünk az "iskola harmonikus életének meghagyása vagy elômozdítása érdekében." Ha bizonyos eljárások zavart keltenek, akkor fel kell váltani, helyettesíteni kell ôket, hogy azok elháruljanak. Az iskolaszerőség "kifelé" való érvényesítése sokkal bonyolultabb feladat, hiszen az iskolát megannyi kihivás éri. Elsô számú példája az, amikor a cserkészcsapatot kiállitják a magas vendég

"A tanítóság nem reprezentálja a kultúrát, és nem ismeri tudományos tisztánlátással és mővészi intuícióval legalább nem - úgy a közönségét, hogy feladatának megfelelhessen." 54 Karácsony S.101-103. "A részeg kántort, a félmővelt mestert, az örökké éhes és urak asztalánál hő kutya módjára étvágygeresztônek elôevô kostát, a pálcázógépet, a Kolumbusz tojását fél kiló vajon is megmagyarázó panamistát, aki azzal védekezik a kétoldalt belapított földgömb mellett a tanfelügyelô elôt, hogy úgy kapta, a disznó-, malachizlalással, fôkorteskedéssel mellékfoglalkozó, bizonyitványgyáros, parasztkoma, nem író, nem olvasó, irodalmilag is agyonszatirált, megunatott figuráját? ....A köztudatban élô tanító alakja nem felel meg a mi magasabb céljainknak." 55 Imre Sándor: Neveléstan Budapest 1942. Stusium kiadás 56 Imre S. 1942. 163-165. "...semmibe sem venné, zabolátlan önkényeskedés állhatna be, az iskolai élet rendje felbomlanék, az iskola a rendeltetését nem tudná betölteni." 57 Imre S. 1942. 163. "Az életet végigélni enélkül is lehet, de a munka akkor nem személyes munka, csak lélektelen iparőzés. Még jó asztalt vagy csizmát készíteni, idegen írást jól másolni sem igen lehet anélkül, hogy az ember lelke ott ne legyen: gyógyítani, lelkeket gondozni, igazságot szolgáltatni, emberek sorsát intézni, lélek nélkül csak rosszul lehet." 58 Dékány István: Pedagógiai elvek Bp. 1936. Országos Közápiskolai Tanáregyesület 66-69.o.


fogadására. Éles kritikával illette Dékány a szovjetunióbeli és a nyugati gyakorlatot. Az elôbbi "a szülôk politikai érzületének kipuhatolására", másrészt "politikai propagandára" törekedett az iskolába, amely ellenkezik a fenti alapelvekkl. Hozzáfőzte még, hogy "az iskolában nem lehet politikai győléseket tartani, pártokat szervezni". Ovta, féltette az iskolát a nyugati, fogyasztói társadalom diktálta reklámtól, mely szintén "zőrzavart" okozhat.59 Nézôpontunkból különleges figyelmet érdemel Dékány munkásságának a küldetéstudattal foglalkozó része, melyet sokkal inkább szoktak gyakorlati elvárásként megfogalmazni, mintsem tudományos elemzéssel.60 Az egyházak a papoktól, a lelkészektôl és más közvetlen elárendeltjeiktôl elvárták azt, hogy tevékenységüket teljes odaadással, minden mást félretéve végezzék. Hasonló gyakorlatot követtek a munkásmozgalom egyes területein, amikor a jövô érdekében hozandó áldozatra hivatkozva, a küldetéstudatra appellálva birtak cselekvésre embereket. Ez a jelenség vissztérôen jelen volt és van a tanítói tevékenységben.61 Hivatkozott dolgozatában Dékány szaktudományos alapokon közelítette meg a kérdést. Jung, Spranger és Wiese munkáit felhasználva a nevelôi tevékenység középpontjába állította a szeretetet, mely nélkül - szögezte le többekkl egyetértésben - nincs eredményes nevelés. A szeretet a nevelô számára "kôzponti erô és akaratpótlék, nem ellágyulás, nem romantikus fellelkesültség, majomszeretet, ...hanem harc az emberi sors hiányosságaival, szemben az emberi gyengeségek kiküszöböléséra." Az effajta tevékenységet végzô orvos, lelkipásztor szolgálatot teljesít, melyet minden körülmények között vállal. Az igazi orvosnak nem a honorárum jár a fejében, amikor betegein segít, de rendszerint kap bizonyos visszaigazolást áldozatvállalásért. Az iskolában viszont bonyolultabb mindez, mert "az eredmény sokszor láthatatlan, a tanító nem kap köavetlen visszajelzést." Az amerikai szociológusok tanulmányozása nyomán rámutatott, a modern élet mind több tevékenységet akar szilárd keretek között, intézményesülten látni, amely a missziós léleknek is korlátokat szab. Ez alól természetesen az iskola sem kivétel, elôtérbe a módszeresség és a kiszámitottság került, s ezzel párhuzamosan háttérbe szorult a missziós nevelôi lélek.

Egy fontos, de meg nem valósult törvény születése A tanítók helyzete és a tanítóképzés meglehetôsen ritkán kapott igazán jelentôs nyilvánosságot, egyáltalán nem volt gyakori, hogy ez a téma döntôképes fórumok elé kerüljön. Különösen nem igy alakult ez l948 után, amikor a tanítóság és a tanítóképzés ügyeinek rendezésére sokkal inkább a rendeleti úton való szabályozás volt jellemzô, melyet legfeljebb egy szők szakmai kör vitatott meg a közrebocsájtás elôtt.62 A következôkben ismertetendô egykori parlamenti vita ezért is figyelmet érdemel. l938-ban két tárgyalási forduló után döntött a parlament a tanítóképzô akadémiák bevezetésérôl.63 A vita végeredményeképpen megszületett az l938.évi XIV. törvénycikk, mely kétfokozatúvá akarta tenni a tanítóképzést.

59 Dékány 1936. u.o. 60 Dékány István: A missziós lélek és a nevelôi lelki alkat Bp. 1939. 61 Lásd. A tanítókép az irodalomban és más mőalkotásokban címő fejezetet 62 Ladányi Andor: Egy fontos oktatáspolitikai döntés megszületése - Magyar Tudomány 1985. 5.sz. és Pethô László: A tanítóképzés fôiskolásításának oktatáspolitikai kérdései Pedagógusképzés 1989. 1. sz. 63 Képviselôházi napló 1938. 153-274. és Felsôházi napló 1938. 130-158. - Március ll-2l között hat ülésnapon vitata a törvénytervezetet a képviselôház, mig április 7-8-án a felsôház foglalkozott a kérdéssel. A tanítóképzés fejlesztésével foglalkozó törvényjavaslatot - kissé jellemzô módon - a gyakorlati irányú (ipari, kereskedelmi) középiskolákra vonatkozóval együtt tárgyalta a képviselôház. Tehát elkülönítve a gimnáziumok ügyétôl, melyre l935-ben hoztak törvényt.

Hiba! A könyv jelzı Ennek értelmében elôbb a négy éves liceumi szakaszt kellett volna teljesíteniük a növendékeknek, majd azután a legjobb tanulók szerezhettek volna két év múltán akadémiai nem végzettséget. A törvénybôl a területi átrendzôdések következtében úgyszólván semmi sem létezik . valósult meg, de a parlamenti vitából követketethetünk arra, hogy az ország akkori vezetô

politikusai hogyan vélekedtek a tanítókról és a tanítóképzésrôl. A hosszabb ideig tartó képviselôházi vitában igen sok életközeli, valóságismeretrôl tanúskodó álláspont hangzott el, mig a felsôházi vitát távolságtartó, teoretikus megközelítések jellemezték. A képviselôházi ülésen elsôsorban az ellenzéki, s a pályát belülrôl látó, egykori tanár képviselôk vették védelmükbe a tanítókat. Voltak, akik üdvözölték azt, hogy a tanítók a jövôben magasabb szintő képzésben részesülnek, mert ez mindenképpen növeli majd a pálya presztizsét.64 Mások kifejezték kételyüket az akadémiával szemben, hiszen ez az iskolatipus még mindig nem fôiskola, tehát elismertetése nem lesz egyértelmő.65 Mások az erkölcsi, megbecsülésbeni problémakát hangoztatták. Ebbe a körbe tartozik az hozzászólás, amelyben a tanítói munka közjogi és társadalmi elismertetése érdekében emelt szót a képviselô.66 A tanítónôk érdekében többen szót emeltek, egyesek megállapitották, hogy az elsô-második osztályban jobban megállják a helyüket, mint a férfiak.67 Nagyon sok hozzászólás foglalkozott az évekig állásra váró tanítónôk sanyarú sorsával. Ezzel összhangban üdvözölték a törvénytervezet racionalizálási szándékát, amely a felveendôk számának korlátozásával akarta elérni azt, hogy újabb tanítónô-fölösleg ne teremtôdjön. Kiegészitésül ide kivánkozik annak a képviselônek a megjegyzése, aki elképzelhetetlennek tartotta, hogy tanítónôket tanyán alkalmazzanak. A tanyai tanítók nehéz sorsát több képviselô is ecsetelte, helyzetük javitása érdekében javaslat is született arra vonatkozóan, hogy a továbbiakban kapjanak mőködési pótlékot.68 A képviselôházi vita egyik legnevesebb szónoka a Szociáldemokrata Párt képviselôje Kéthly Anna volt, aki talán a legpontosabban foglalta össze azt, hogy mit kell tenni a tanítók presztizsének növelése érdekében.69 Hozzászólásában végeredményben meglehetôsen

64 Képv. n. 230. Krompaszky Miksa hozzászólása, aki 34 és fél évig tanított 65 Képv. n. 202 Részlet Petrovácz István hozzászólásából: "Ne méltóztassék csak ellenzékieskedésnek venni, hanem komoly aggodalomnak, amit mondok: ez az akadémia nem lehet középiskola. (Drózdy Gyôzô: Legyen fôiskola !) Ugy van. nnek az akadémiának fôiskolának kell lennie. ...Megint a pénzügyminiszter úr a hibás benne. A kultuszminiszter úr igenis kívánja, akarja, hogy ez fôiskola legyen, azonban a pánzügyminiszter ór azt mondja, hogy egy kétesztendôs intézet számára nem lehet külön tanári kart kinevezni, ezért a tanári kar a liceuméval közös a liceum pedig középiskola, tehát a tanítóképzô akadémia sem lehet fôiskola." 66 Képv. n. 238-39. Gróf Apponyi György hozzászólásából "Éppen ezért nagyon szomorúan vagyok kénytelen megállapítani, hogy a tanító néha nem örvend annak a megbecsülésnek és tiszteletnek, amely fontos nemzetnevelô hivatásának kijárna...Szeretném, ha legalább a választójog szempontjából fôiskolai jellege lenne a tanítóképzô akadémiának. " 67 Képv. n. 167. Toperczer Ćkosné és Petrovácz István hozzászólása 68 Képv. n. 268. 69 Képv. n. 169-176. Részlet a beszédbôl: "Gyönyörő cím, az, hogy a tanító a falu vezetôje, de nekem az a meggyôzôdésem, hogy a tanítónak a szorgalmi idôn túl kell, hogy a maga számára is maradjon ideje, hogy ne legyen elfoglalva,... neki is szüksége van szabad idôre, amit az oktatáson kivül engedélyez a törvény... Adjanak elegendô fizetést, hogy szaklapokat járathassanak, hogy a fejlôdô

Hiba! A könyv egyértelmően állt ki a szakember típusú tanítók mellett, mindenképpen e modell követését jelzı nem tartotta kivánatosnak. Mindez még akkor is igy van, ha a tanyai tanítók tevékenységérôl a következôképpen vélekedett. "Hôskölteményt kellene írni azokról, akik ott helytállanak". létezik . A képviselôházi vita szónokai között népesebb volt azok tábora, akik a faluvezetô-tanítót

másként értelmezték.70 Eszerint a tanító legyen igazi falunevelô, legyen lelkész és a szövetkezeti eszme szervezôje és szószólója. Számára azonban az lett volna a legfontosabb, hogy jogértô legyen a tanító, mert "nagyon sok falusi embert lehetne vissztartani a pereskedéstôl, ha a falu tanítója tanácsot tudna adni". Más a "nemzet apostolának" nevezte a tanítót, aki szerint a tanító a család feje.71 Nem kevés emelkedettséggel megfogalmazott és helyenként komikusnak ható érvelése szerint a tanító lelkipásztor, kántor, orvos, patikus, postás, leventeoktató és tőzoltóparancsnok, s mindez egy személyben. A felsôházi fordulóben is akadt olyan képviselô, aki nem elégedett meg azzal, ha a tanító kizárólag tanít, illetve csak erre készül fel. Akadt aki feltétlenül szükségéesnek látta, hogy a kikerülô tanítók fejlett mezôgazdasági ismeretekkel rendelkezzenek, s az akadémiákon megfelelô képzettségő tanárok készitsék fel erre a növendékeket.72 Teleki Pál - aki akkoriban se kormányfô, se miniszter nem volt - szintén szót kért a vitában. Olyan állsápontot képviselt és olyan tisztelettel beszélt a foglalkozás mővelôirôl, amellyel sem azelôtt, sem azóta nem gyakran találkoztam.73

szaktudást figyelemmel kisérhessék,... mert az a tanító aki el van zárva a nagyvárostól, a könyvektôl, a szaklapoktól, a pedagógiai elôadásoktól visszamarad a szakmájában". 70 Képv. n. 207. Schandl Károly vélekedése: "...a tanítók ügyének tárgyalásánál hangsúlyozom, hogy belôlük igazi falunevelôket képezzünk ki, hogy a magyar falu kultúráját velük támaszthassuk alá. Ha nem lesznek a falvakban kultúrházak, népházak, ahol a falu lelkésze és tanítója össze tudja hozni a népet, ha nem lesz minden faluban népkönyvtár, ahonnan a lakosság kiveheti az olvasnivalókat,..." 71 Képv. n. 252. Martsekényi Imre hozzászólásából: "Ez a község úgy él, mint egy család, amelynek feje a tanító. Ha közelebbrôl megnézzük ennek a tanítónak életét, akkor - bármilyen furcsán vagy hangulatkeltôen hangzik is meg kell, hogy állapítsam, éppen ezekbôl a tényekbôl kiindulva, hogy ô ott annak az 1200 lelket számláló községnek tanítója, ô a kántora, ô a lelkipásztora, ô az orvosa, ha valaki beteg, ô ad tanácsot, ô ad a kézigyôgyszertárbôl patikaszert, ô köti be a sebeket, ô tanítja a népet, ô imádkozik a néppel, és ô huzza meg a kis harangot az ünnepek alkalmával, ô teremt rendet a verekedéseknél hiszen nincs sem csendôr, sem rendôr messze határig, de ugyancsak ô ad tanácsot a gazdáknak minden néven nevezendô nehéz, akár gazdasági, akár másvonatkozású kérdésekben. A tanítô kerékpárja képviseli abban a faluban a modern postát, mert rendes postajárat nincs és a legközelebbi kis falu postája 11 kilométerre van légvonalban. Az ô rádiója a kapcsolat a külvilág, a kulturvilág és a község között." 72 Felsôh. n. 144. Liptay László beszéde 73 Felsôh. n. 137. Részlet a beszédbôl: "Én, mint egyetemi professzor kollégámnak tartom a népiskolai tanítót, mert az csak véletlen, hogy ô a 6-l2 év közötti gyermekekkel foglalkozik, amihez én nem értek speciálisan, én pedig a l8-2O-25 éves fiatalemberekkel, akik már bizonyos nagyobb tudásanyaggal jönnek az egyetemre,

Hiba! A könyv jelzı Hóman Bálint kultuszminiszter mind a képviselôházban, mind a felsôházban nem elhangzottakra reagált, mindekettôre meglehetôsen tartózkodóan.74 Nem foglalt állást a tanítók feladatainak körülhatárolásában, a tanyai tanítók mőködési pótlékának bevezetését létezik . megfontolandóank tartotta, de azt elsôsorban pénzügyi kérdésként kezelte. Kifejezte

elismerését a tanítóképzôk tanárai irányában, akiket "az ország pedagógiai társadalmának egyik legértékesebb csoportjaként" minôsített. A felsôházi forduló összefoglalójában nemhogy azonosult volna Teleki Pál álláspontjával, hanem túl is licitálta azt. "A néptanítót fontosabbnak kell kijelentenem még az egyetemi tanárnál is, mert az egész nemzeti kultura alapszinezetét a néptanító adja meg." Ez a fordulat azonban inkább Hóman kitőnô reagáló és szónoki képességeit mutatja, mintsem a tényleges gyakorlatot. Jóllehet azt is meg kell jegyezni, hogy a háborús viszonyok közbejöttével kevés lehetôsége maradt elképzeléseinek megvalósitására.

1945 után A jelzett idôponttól más utakat választott a magyar mővelôdéspolitika, melynek számos jellegzetessége volt. A kontinuitást jelentette, hogy l948-ig több párt mőködhetett és ennek jegyében mőködô parlamentarizmus viszonyai között alakították a mővelôdéspolitikát. Nagymértékben hasonlít az is a korábbi idôszakhoz, hogy a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium változatlanul egy szervezetet képezett. Ennek megfelelôen az egyházpolitika és az oktatáspolitika nem vált el egymástól, szerves egységet alkotott. A többnyire koalíciósnak nevezett idôszak további fontos jellegzetessége, hogy az államigazgatást, s benne a tanügyigazgatást a korábbiakat folytatva, a magyar (és európai) közigazgatási szisztémának megfelelôen mőködtették. Igy alakult ki az a gyakorlat, hogy a tankerületekben, a minisztérium apparátusában és annak élén jogi végzettségő szakemberek és politikusok tevékenykedtek. A felszabadulás utáni tanügyigazgatás ebben már hozott némi változást, mert a miniszterek - Teleki Gézát leszámítva - nem rendelkeztek jogi végzettséggel. A tanügyigazgatás további sajátossága volt az l948-ig hivatalba lépô miniszterek mindegyike katolikus volt, ami ugyancsak a korábbi hagyományok folytatását jelentette. Ezen idôszak egyik jellegzetes dokumentuma az a tervezet, melyet az MKP nevében foglamazott meg Ilku Pál.75 Róla érdemes megjegyezni, hogy tanítóképzôt végzett, a háború elôtt Kárpátalján tanítóskodott, majd 1945, illetve 1956 után ívelt magasra politikusi pályája. Hivatkozott tervezetében Ilku felidézte a tanítók sanyarú sorsát, emlékeztett arra, amikor az egytanítós iskolában 8O-lOO gyerekkel kellett foglalkozniuk. Ezeket az iskolákat "butaság és a készületlenség mőhelyeinek" nevezte, amelyek "tönkrreteszik" a tanítót. Éppen ezért javasolta a tanítók számának emelését. Ezzel párhuzamosan kifejtette azt is, hogy milyen politikai követelményeket kell támasztani a tanítókkal szemben.76 Az l945-ben és azt követôen lezajlott igazoltatás nem kis izgalmat váltott ki a magyar értelmiség körében.77 Nemcsak a vezetô posztok jelöltjeinek, hanem a benyomuló szovjet hadsereg elöl elmenekülô, majd késôbb visszatérô, jelentéktelenebb pozíciókat betöltôknek is alá kellett vetni magukat ennek a procedurának. Akadt olyan eset, amikor ez az igazolás nem bizonyult tartós érvényőnek. Abaúj megyei kisközségben mőködött interjúalanyom mondta el ezzel kapcsolatos

amihez ô nem ért speciálisan, de ezért egyikünknek a munkája sem kevesebb, fontosabb, vagy rangosabb a másikénál. Nem mindenki gondolkodik így, s a társadalom - sajnos - rangokat lát ott, ahol kötelességek hivatott teljesitését és munkát kellene látni és megbecsülni!" (Ugy van! Ugy van!) rögzitette a képviselôtársak helyeslését a napló. 74 Képv. n. 260-272 és Felsôh. n. 155-158. 75 Ilku Pál: Korszerő mőveltség - szocialista ember Bp. 1977. Tankönyvkiadó 11-21. 76 Ilku 1977. ou. "A rendelkezésre álló tanítóság csak szigorú igazoltatás után állítható munkába. A népellenes, fasiszta tanítók nem tehetik be lábukat az iskolába, ahol az új emberideált formáljuk" 77 Interjúk

Hiba! A könyv jelzı szomorú emlékét.78 Öt a frontról való visszatérése után a faluban igazolta a Kommunista nem Párt titkára, de három évvel késôbb ez már távolról sem volt elegendô, megkezdôdött az létezik illetô kálváriája. . A szóban forgó tervezet szociális vonatkozású programokat is megfogalmazott.79

Ćltalában szorgalmazta a tanítók anyagi helyzetének rendezését, kilátásba helyezte, hogy a tanító 3O éves szolgálat után legyen nyugdíjra jogosult. Ezzel valószínőleg a közszolgálat egyéb területeihez hasonló kedvezményt akart biztosítani a tanítók számára. Kevésbé lehetett népszerő viszont az, amikor a fiatal tanítóknak magasabb fizetést javasolt, mondván, hogy ne akkor kapjanak többet, amikor már "úgy-ahogy" megoldották életük kérdését." A szóban forgó idôszak fontos éve l948, melyet Rákosi Mátyás hirtelen született értékelése nyomán a "fordulat évének" neveznek. A magyar mővelôdéspolitika történetében is fontos ez a dátum, mert abban az évben foglalták törvénybe az iskolák államosítását. Ez a tény már önmagában is megkülönböztetett jelentôségő, de szorosan ide tartozik az, hogy innen datálható a szovjet típusú, újabban gyakorta sztalinistának minôsített oktatáspolitikai gyakorlat megjelenése. Ezután teljes mértékben állami, pártállami kézben összpontosult a mővelôdésügy irányítása. A korábbi tanügyigazgatási szervezetet feloszlatták, a minisztériumban és a tanácsokon politikailag megbízható laikusok, jobb esetben tanítók vették át a jogászoktól az ügyek vitelét, ami nem vált a szakterület elônyére. A fordulat egyik kulcsszereplôje Ortutay Gyula volt, aki egyben a Kisgazdapárt balszárnyát képviselte a kormányban. A nevével fémjelzett államosítási törvény, az utóbbi idôkig meglehetôsen egyoldalúan, szinte kizárólag pozitiv értékelést kapott, az oktatásügy fejlôdésében kiindulópontnak tekintették.80 Ortutay Gyula több beszédében és írásában foglalkozott a tanitók helyzetével.81 A Kisgazdapárt l943-45 között megfogalmazott köznevelési programjában még külön kezelte a 6-lO és a lO-l4 évesek oktatását, az elôbbit egységes elemi fokú oktatásnak, az utóbbit középfokúnak tervezte. Több érdekes javaslatot tett, kezdeményezte, hogy tanyán és falun az iskolákat kultúrházzal együtt építsék fel. Példaként említette a Szovjetuniót, ahol az ilyen tervek "segítették a cári uralom elmaradottságából kiemelni a birodalom népeit."82 Másutt kitért a tanári és tanítói pálya presztizsének romlására. Ilku Pálhoz hasonlóan ô is a közszolgálat más alkalmazottaihoz hasonló rangot adott volna a pályának. Ugyanitt szorgalmazta azt, hogy a nevelôk ügyeit nevelôk intézzék, mely a késôbbiekben a jogvégzett szakemberek szinte teljes kiszorítását eredméyezte a területrôl.83 Több figyelemre méltó megjegyzés hangzott el l948 február 23-i parlamenti beszámolójában.84 Jelentette a tanyai tanítók mőködési pótlék-tervezetének elkészültét, problematikusnak ítélte azoknak a törpeiskoláknak a helyzetét, melyek a felekezeti megosztottság miatt rossz ellátottságúak voltak. Kifejezte reményét, hogy az egyházakkal folytatott megbeszélés után "ez a kérdés is megnyugtató rendezésre találna." - Ebben az expozéban már türelmetlenebb hangvétel is fellelhetô. A tanítókkal nehezen ellátható 2O9 tanyai iskola ürügyén jelentette be, hogy a tárca nevében törvényjavaslatot fog beterjeszteni, melyben javasolja,hogy "minden tanító, tanár és orvos diplomájának megszerzése után két-három esztendôt köteles falun, tanyán eltölteni." Ez a kijelentése általános tapsot kapott a parlamentben.

78 Csajka Imre egykori csenyétei tanító interjúja 79 Ilku 1977. uo. 80 Tanulmányok a magyar népi demokrácia neveléstörténetébôl (Szerk. Simon Gyula) Bp. 1965. Tankönyvkiadó Az államosítás közoktatásunkban (Szerk. Arató Ferenc) Bp. 1976. 81 Ortutay Gyula: Mővelôdés és politika Bp. 1949. Hungária kiadó 82 Ortutay 1949. 30-38. 83 Ortutay 1949. 47-48. " A tanítói, tanári állás a mai napig is sokak szemében társadalmi lecsúszást jelent: a tanári pálya nem pálya. A fizetési státust gyökeresen rendeznie kell törvényhozásunknak: a bírói státus szintjére kell hoznia." 84 Ortutay 1949. 117-126.


Miniszteri mőködésének egyik legfontosabb beszédét az államositási törvényjavaslat benyújtásakor mondotta el.85 Sem ez, sem a másnapi pedagógus aktíván alhangzott szónoklat nem mentes demagóg ígéretektôl. Az elôbbiekben erôteljesen bírálta a korábbi idôszak tanítóképzését, melynek legfôbb hibáajként azt rótta fel, hogy "szinte teljes terjedelmében átcsúszott a felekezetek kezére." Ćlláspontja szerint a tanítóképzôkben elrontott, rossz nevelési szisztéma szerint tanítottak, a képzés színvonala leromlott és lezüllött. Kilátásba helyezte a színvonal emelését, a tanítók és a tanárok között meglevô különbségek felszámolását.86 Az utóbbiak példázzák a miniszter reális alapokat nélkülözô igérgetését. Akkoriban még közel 6O tanító és tanítóképzô volt az országban, s a két tanárképzô alig kezdte el mőködését. Az elôbbiek elsôsorban azért szúrtek szemet a miniszternek, mert 75 %-ban egyházi kezelésőek voltak, a kiépülôben lévô pedagógiai fôiskolák nem jelentettek reális alternativát az ország pedagógus-ellátása tekintetében. A mai olvasó számára méginkább visszatetszô és ízléstelen az a történet, mellyel az iskolaállamosítási törvény elfogadásának másnapján érvelt a miniszter. A Nemzeti Sportcsarnokban rendezett pedagógus aktíván egy a korra nagyon jellemzô demagóg történettel traktálta az ország minden tájáról összegyőlt pedagógusokat. 87 A jelenkori mővelôdéspolitika és a tanítóság

Az államosítást követôen uralkodóvá vált a centralizált, dogmatikus irányzat, mely egyre kisebb jelentôséget tulajdonított az alsótagozatos képzésnek. Ez részben indokolt volt, hiszen a felsôtagozatok megszervezése, a szaktanárok biztosítása sokkal összetettebb, bonyolultabb és idôszerőbb feladatot jelentett, mint a bejáratott alsó tagozat mőködtetése. A tanítóság ettôl kezdve a 6O-as évek elejéig nem annyira a mővelôdéspolitika, hanem inkább a nagypolitika eszközeként került elôtérbe. Nagyon sok alkalommal használták fel ôket agitatív célokra, ami számos esetben járt együtt azzal, hogy maga a tanítási tevékenység másodlagossá vált.88 Mindez a mővelôdési kormányzat beletörôdése és jóváhagyása mellett zajlott le, ami nem menti felelôsségüket. Annál is inkább, mert például a korábban bemutatott liceum+akadémia megoldás érvényesítése helyett évekig húzták-halasztották a tanítóképzés magasabb színvonalra emelését, s l956-ig tehetetlenül szemlélték a tanítók életkörülményeinek megymértékő romlását. l956 októberében és az azt követô idôszakban a tanítók sem maradtak tétlenek. Sok helyen voltak a helyi megmozdulások fôszereplôi, ôk szavalták el a Nemzeti dalt, nemzetôrként tevékenykedtek, így aztán sokan lettek szenvedô részesei a megtorlásnak.89 Az új rezsim

85 Ortutay 1949. 222-257. 86 Ortutay 1949. 247-249. "Magasabbfokú fôiskolákat fogunk állítani, hogy a magyar pedagógustársadalom teljes öntudattal, jó képzettséggel állhasson oda a növendékek és az ország szine elé. Ezzel megszüntetjük a tanító és a tanár között is mesterségesen és szándékosan támasztott társadalmi különbségeket." 87 Ortutay 1949. 257-161. "Nagyobb jutalmat én annál nem kaphatok, mint kaptam, amidôn a törvény megszavazása után kijöttem a parlamentbôl, és egyik felekezeti iskolai tanító ott várt rám a parlament kapujában és átölelt - feluról jött - és azt mondotta, hogy reggeltôl kezdve itt várt és el nem mozdult, hogy megölelhessen és az egész felekezeti tanítóság nevében a magyar kormány iránti háláját kifejezhesse, hogy végre a vágy megvalósulhatott, felszabadult emberekké válhattak." A jegyzôkönyv szerint ez a kijelentés éljenzést és nagy tapsot kapott. 88 Lásd a Háromszáz tanító címő fejezetet 89 A téma a közismert történeti okok miatt még jórészt feltáratlan. Adatgyőjtésünk idôszakának nagyobbik részében gondosan kerülték ezt a témát, így a felvett interjúk

Hiba! A könyv jelzı feloszlatta a Pedagógusok Szakszervezetét, mely az Irószövetséggel egyetemben a nem vádlottak padjára került. A tanítók közül egyeseket megbízhatatlannak, másokat létezik megtévedtnek, megint másokat megtértnek minôsítettek, így aztán annak sem lett . különösebb akadálya, hogy az utóbbi kategóriák tagjai a termelôszövetkezeti agitáció aktív

részeseivé váljanak. Ujabb fordulatot és változó viszonyulást jelentett a tanítóság megítélése szempontjából az l96l. évi oktatási törvény közreadása, amely végeredményben a középsikola általánossá tételét célozta meg, ami újabb leértékelôdést eredményezett.90 Hiszen ahol a l4-l8 évesek képzésének megoldása a feladat, ott háttérbe szorul a 6-lO évesek oktatása, s éppenhogy elindult a tanítók megváltozott formájú felkészítése. A jelzett idôszak mővelôdôspolitikájának karakteres vonása, hogy a cselekvések abszolút módon mellôzték a nyilvánosság kontrollját.91 Egy-egy döntést szők és szakmailag nem mindig kompetens kör vitatott meg, más döntôképes fórumok elé sem kerültek döntések. Jó példája ennek a körzetesítés ügye, amelyet sok más feladathoz hasonóan végre kellett hajtania a párt és tanácsi apparátusoknak. Ezzel szemben ezt a társadalom jelentôs rétegeit és a tanítóságot is érzékenyen érintô kérdést, a végrehajtás módozatait a nyilvánosság csaknem teljes kizárásával szabályozták. Szemrebbenés nélkül hagyták ebek harmincadjára az alig néhány évtizede felépült iskolaépületeket, bolygattak fel kiegyensúlyozott egyéni sorsokat. Az Ortutay által még mőködési pótlékban részesült tanyai tanító egyik napról a másikra értékelôdött le. Akárcsak a kis- és társközségi iskola központi községbe vezényelt tanítója, ô is egyszeriben másodlagos napközis figurává degradálódott. Az oktatáspolitika ítéleteihez hozzájárult a társadalomtudományok szerepének lebecsülése és megkérdôjelezése. Köztudott, hogy az ötvenes években Magyarországon tiltott tudománnyá vált a politlógia, a szociológia és rövidebb idôre ugyan, de a pszichológia is. A hatvanas évektôl újra megindultak a kutatások, de azok eredményeire fenntartásokkal és gyanakvóan tekintett a politika. Ferge Zsuzsa már a hatvanas évek közepén közreadott munkáiban felhívta a figyelmet a pedagógusok felkészültségének fogyatékosságaira, de erre alig reagált a politikai vezetés, mintegy bizonyítva ezzel, hogy a megbízhatóság elôbbre való a szakmai felkészültségnél.92 Nemcsak a politikai vezetés tett így, hanem a szélesebb szakmai közvélemény is. Míg a politikai beavatkozásokat lényegében zokszó nélkül eltőrték, addig a kutatók tényfeltárására valósággal hiszterikusan reagáltak. Ennek egyik példája Tánczos Gábor vizsgálatának fogadtatása.93 Ö a pedagógusok olvasottságának (és nem olvasottságának) helyzetét tárta fel, s ennek tudomásulvétele vagy érdemi vitája helyett a "pedagógustársadalom" sértôdötten kontrázott. Valószínőleg ez az érzékenység is közrejátszott abban, hogy az ELTE Szociológiai Intézetének orvosoktól a jogászokig, mérnököktôl a színészekig, szinte minden értelmiségi csoportra kiterjedô vizsgálódásból éppen a a legnépesebb értelmiségi csoport szerepel a legkevésbé. Egy nemrégiben közreadott, az értelmiségiek helyzetét feltáró-bemutató tanulmánykötetben több mint szembetőnô, hogy milyen soványra sikerült az egyik legnépesebb értelmiségi csoport helyzetét taglaló fejezet.94 A tudomány és a politika sajátos viszonyának eklatáns példája a hetvenes évek gyakorlata. A sokat emlegetett l972-es párthatározat elôkészítése során valamelyest szakitottak az elôbbiekben részletezett gyakorlattal, s a helyzet feltárásához a tudomány segítségét is igényelték. Részben ennek hatására készült el egy, alapos vizsgálatra támaszkodó, több igen neves szerzô által nevével fémjelzett tanulmánykótet.95 Szerzôik azóta különbözô pályákat jártak be, de

többségébôl egyszerően kihagyták, olyannyira, mintha nem is éltek volna akkor. . 90 Dokumentumok a magyar oktatáspolitika történetébôl I- II. Bp. 1990. Tankönyvkiadó. II. 401-408. 91 Halász Gábor: Felügyelet és oktatásirányítás 1945-tôl napjainkig Bp. 1984. Oktatáskutató Intézet 92 Ferge Zsuzsa: Társadalmunk rétegzôdése Bp. 1969. Gondolat 93 Tánczos Gábor: Mit olvasnak a pedagógusok ? Valóság 1973. 2.sz. 94 A magyar értelmiség a nyolcvanas években Bp. 1986. Kossuth 95 Ferge Zsuzsa-Gazsó Ferenc-Háber Judit-Tánczos GáborVárhegyi György: A pedagógusok helyzete és munkája Bp. 1972.

Hiba! A könyv jelzı valószínőleg nem ôk akadályozták meg azt, hogy ez, a magyar pedagógusok helyzetét nem mindmáig legalaposabban feltáró munka szélesebb kör által ismertté váljon.96 A résztanulmányok ugyan több helyen megjelentek, de az l972-es párthatározat háttéranyagát létezik . feltáró, a végrehajtását dokumnetáló győjteményekbôl kimaradt.97 Pedig a kötet néhány

megállapítását a politikusok is idézték. 98 Egyikük az osztályozást "talán a legkonzervatívabb eljárásnak" nevezte, majd néhány sorral lejjebb már "tudásra, tanulásra jobban ösztönzô osztályozási rendszer" megvalósítástát szorgalmazta. Az osztályozás, a buktatás nemcsak az idézett politikust foglalkoztatta, hanem az oktatásügy más vezetôit is. Ilku Pál már l96O szeptemberében elhangzott évnyitó beszédében szépen csomagolva ugyan, de meglehetôsen határozottan figyelmeztette a tanítókat ennek "helytelenségére".99 Az imént említett tanulmánykötet eredményeit más vonatkozásban is falhasználta a politika. A tanítók és tanárok különféle problémáit szépen egybecsomagolta, s az említett határozatban jelszószerően rögzítette: "A köznevelés döntô tényezôje a pedagógus."100 Ezzel a sokféleképpen értelmezhetô mondattal intézték el a réteg megannyi gondját. A politika durva és szakszerőtlen beavatkozásairól szót sem ejtettek, még e gyakorlat korrigálást sem helyezték kilátásba. A mai magyar szociológia érintôlegesen foglalkozik a tanítókkal. Huszár Tibor, több értelmiségvizsgálat kezdeményezôje és összefogója az értelmiség rekrutációjának valamint a magyar felsôoktatás problémáinak elemzése során érintette e réteg problémáit.101 Felhívta a figyelmet a magyar felsôoktatásban a hatvanas évektôl érvényesülô felhígulási tendenciákra. Attól kezdve nagymértékő mennyiségi változás ment végbe, de a diplomásokat kibácsátó felsôoktatási intézmények jelentôs hányada rövid 3-4 éves képzési idejő, nem egyetemi jellegő intézmény. Természetesen ezek alól a tanítóképzô fôiskolák sem képeznek kivételt. Kolosi Tamás még élesebben fogalmazta meg ezt a kérdést.102 Felvetette, lehet-e értelmiséginek tekinteni azt, aki 2-3 éves képzési idô nyomán szerez oklevelet. Másutt "betanított értelmiségi"ként minôsítette ezt a tanítókat is magába foglaló csoportot (üzemmérnökök, technikusok stb.). Kifejezése kétségkívül tartalmaz pejoratív elemeket, de egyúttal azokat a problémákat is jelzi, melyre a hazai oktatáspolitika alig reagált.

96 Ferge-Gazsó...1972. Annak idején Belsô használatra felirattal a Fôvárosi Pedagógiai Intézet és az MTA Szociológiai Intézete tette közzé. 97 Az állami oktatás helyzete és fejlesztésének feladatai Kossuth 1981. 98 Az állami...1981.49.Aczél György részben ennek alapján hangsúlyozta az MSZMP Központi Bizottságának az állami oktatás helyzetével foglalkozó ülésén az általános iskola eredménytelenségének problémáját:. "Nem mondható természetesnek, hogy az általános iskolát jelenleg a tanulók 20 %-a nem végzi el 8 év alatt és az sem, hogy a tanulók 11 %-val már az elsô osztályban ismételtetnek." 99 Tanévnyitó beszéd - Köznevelés 1960. szetember "Azt szeretnénk, és a tanító bácsikat, néniket kérjük, segítsenek abban, hogy közületek egy se akadjon, aki nem végzi el az elsô osztályt." Ovári Miklós l977-ben úgy látta, hogy "a pedagógiai erôfeszítések eredményeként az általános iskola alsó tagozatán csökkent a bukások aránya. Az elsôsök között a tanévet vesztettek aránya az l97O-es ll,4 %-ról 6 %-ra csökkent. 100 Az állami...1981. 32. 101 Huszár Tibor: Nem középiskolás fokon Magvetô 1981. 102 Kolosi Tamás: Az értelmiségrôl vitatkozva In Struktúra és egyenlôtlenség Kossuth 1983. 127-143.

Hiba! A könyv jelzı Egy térbeli elhelyezkedést és a származást összevetô vizsgálat a tanítóképzôk nem presztizsének alakulására hívja fel a figyelmet.103 Eszerint a szellemi és vezetô állásúak gyerekeinek alacsony részesedése arra utal, hogy ezen rétegek számára nem igazán számít létezik . vonzónak a tanítói pálya.

A pályaválasztás motivációit elemzô vizsgálat megállapította, hogy a megkérdezett tanítóképzôs hallgatók többsége (88 %) erdetileg pedagógus pályára, a fennmaradó hányad viszont nem arra készült.104 Elsô felvételije elôtt csak a megkérdezettek fele készült tanítónak, a többiek csak másutt tett sikertelen vizsga után választották ezt a lehetôséget. A hallgatók egy része kifejezetten átmeneti megoldásnak tekintette ezt és úgy gondolta, annak elvégzése után tanárrá képezi magát. Hasonló eredményekhez jutottak a budapesti fiatal tanítók körében kutatók, akik szerint szintén megoszlanak a pályaválasztási motívumok.105 A szerzôk a pályaválasztási motívumok között megemlítették a pálya alacsony presztizsét és az ennek következtében érvényesülô kontraszelekciót. A mai helyzet elemzésének egyik legfigyelemre méltóbb darabja a 30 iskola tanítónôit tipizáló tanulmány.106 A szerzô három csoportot körvonalazott: azokat, akiknek hivatástudatuk van, a háziasszonyokat és az idegeneket. Hivatástudattal rendelkezôk tudatosan választották a pályát. Ök szerették a kisgyerekek közötti munkát, hivatásuknak tekintették a kisiskolások tanítását, gondosan készültek, komolyan vették munkájukat, a tanórán kívül is foglalkoztak a gyerekekkel. Életük egyik elgfontosabb részének tekintették munkájukat, érdeklôdésük középpontjában szakmai kérdések álltak, errôl beszélgettek a legszívesebben, ezzel foglalkoztak a legtöbbet. A következô tpusba sorolta azokat a tanítónôket, akik inkább háziasszonyok és családanyák. A tanítást nem hívatásként, ahenm pénzszerzô kötelességként végezték. Munkájukra jóval kevesebb figyelmet fordítottak, mint a családjukra, a háztartási munkájukra, személyi ellátásukra. Rutinszerően dolgoztak, nem volt különösebb szakmai érdeklôdésük, esetenként alacsony színvonalon végezték a tanítást. Az idegenek felvételi kudarcok után, kényszerőségbôl választották a tanítói pályát, átmenetinek tekintették itteni mőködésüket. Voltak olyanok, akik sikertelen és "lecsúszott" emberként, saját megaláztatásukat és sértôdöttségüket adták tovább a gyerekeknek. Többeket foglalkoztat a képesítésnélküliek problémája.107 A hivatkozott budapesti vizsgálat nem tartotta drámainak a helyzetet. Tapasztalatai szerint a képesítés nélküliek nem kis hányada pedagógusképzô intézményben tett sikertelen felvételi után vállalt munkát, másrészt, többségük munkája mellett készült a diploma megszerzésére. Magam sokkal problematikusabbnak tartom a jelenség folyamatos jelenlétét, nevezetesen azt, hogy a ma pályán levô, mőködô tanítók többsége képesítés nélkül kezdte pályáját. 108

103 Nemes Nagy József: A különbözô felsôoktatási intézménytípusokba felvett hallgatók területi megoszlása Bp. 1973. Felsôoktatási Pedagógiai Kutató Csoport 104 Szeléndi Gábor: A pályaválasztás és a hivatástudat vizsgálata tanítóképzôs hallgatók körében - Pedagógiai Szemle 1979. 6.sz. 105 Tánczos Gábor - Várhegyi György: Fiatal fôvárosi tanítók Pedagógiai Szemle 1979. 6.sz. " A fiatal tanítók nagy többsége eredeti terveinek, vagy realitásérzékének megfelelôen került a tanítóképzô fôiskolába... Többségük eddigi életútja nem tekinthetô - kortársaik közül különösen eredményes tanulmányokkal kiemelkedô, a pedagógus pálya iránt kifejezetten szellemi indtékokból elhivatást érzô fiatalok töretlenül sikeres pályafutásának." 106 Várhegyi György. A nyelvi kísérlet hatása - Bp. 1987. Oktatáskutató Intézet 107 Háber Judit: Pedagógusok képesítés nélkül - Budapesti Nevelô 1977. 3. sz. 108 --------------------------------------------------------É v Összes Nappali Levelezô és esti h a l l g a t ó k s z á m a


--------------------------------------------------------1960 1687 1398 289 1965 3445 2101 1344 1970 3487 2202 1285 1975 6153 3234 2919 1980 8420 5170 3250 1987 9548 5417 4131 --------------------------------------------------------Forrás: Garami László: Struktúra és szervezet - oktatók és hallgatók Bp. 1980., MM Statisztikai tájékoztató Felsôoktatás

A TANITOK REKRUTĆCIOJĆNAK, ÉLETFELTÉTELEINEK ALAKULĆSA


Ebben a kérdéskörben különösen indokolt a történeti áttekintés, hiszen a tanítóság mai, közelmúltbeli és egykori összetétele között igen lényeges eltérések mutatkoznak. A tanítóság ma szinte egyértelmően nôi foglalkozásnak számít, olyannak, melynek javadalmazása szerényebb, mint más értelmiségi pályák honorálása.109 Sok félreértésre ad okot a népi származás kérdése, miszerint a tanítói pálya mindmáig az alacsonyabb presztizső rétegek gyerekei számára ad bemjutási lehetôséget az értelmiség soraiba. A félig paraszt, félig úr itélet mindmáig megmaradt, anélkül, hogy a tényleges gyakorlat mutatóit részletesen elemezték volna.

A rekrutáció tendenciáinak változásai Legkorábbi tételes adataink az esztergomi Mesterképzô jegyzôkönyveibôl származnak, a múlt század közepérôl. Ebben a két évtized tanfolyami részvevôirôl közöltek adatokat, melyek bizonyos mértékig tükrözik az idôszak társadalmi változásait. A negyvenes években még a szabadságharc elôtti idôszakára jellemzô, a késôbbiekben egyre inkább a polgárosodás elôrenyomulását tükrözô foglalkozás- megjelölések találhatók a feljegyzésekben.110 Az adatokból kitőnik, hogy a tanítóság körében meglehetôsen sokféle társadalmi csoport és réteg képviseltette magát.A legjelentôsebbeknek a középrétegek mutatkoztak: a mester és mesterember kategóriák. Közülük az utóbbi általában valamilyen iparüzô tevékenységet jelentett, hiszen a bejegyzések mellett legtöbbször ott szerepelt a szabó, szőcs, ács stb. megnevezése. A

109 Ferge-Gazsó...1972. 110 Mesterképzô jegyzôkönyve - Esztergomi Tanítóképzô Fôiskola könyvtára _________________________________________________________ Foglalkozás l842/43 l844/45 l847/48 l86l/62 és l848/49 _________________________________________________________ Mester,jegyzô 9 22 25 l Mesterember 3 l3 8 l3 Iskolamester és iskolatanító l 9 Földmőves 3 5 lO Polgár 3 4 3 Nemes 2 3 4 Bíró,tanácsbeli 2 Vásáros,kereskedô, kocsmáros 2 l 3 Káptalani karénekes, zenekarmester l l l Tiszttartó,uradalmi ispán,gazdatiszt 2 l l 2 Gazda l Vadász,erdész 2 2 2 Majoros l Sótiszt l Orvos 2 Plébános 2 Ügyvéd l Hivatalnok l Börtönôr l Magánzó 4 _________________________________________________________

Hiba! A könyv jelzı mester és jegyzô kategória többféle változatban fordult elô, az elsô három adatsorban nem együtt, ami annyit jelentett, hogy a két foglalkozást egyidejőleg őzhette az illetô apja. A negyedik esetben egyszerően csak mester, illetve jegyzô szerepelt. Igy a jegyzôkönyv nem létezik . ad egyrételmő útbaigazítást, de feltételezhetjük, hogy a mesterek egy részénél valószínőleg

iskolamesterek voltak az apák. Ezt erôsíti meg az l86l/62-es adatsor, amelyben az iskolamesterek már elkülönítve szerepeltek. Mindez hozzávetôleg annyit jelentett, hogy a szakma már a múlt század közepén nem kis mértékben belülrôl szervezte utánpótlását. Náluk nagyobb számban szerepeltek a különbözô középrétegek, melyek korábban csak a nemesek és ipari foglakozást őzôk közül, a késôbbiekben az utóbbiakból és néhány értelmiségi foglalkozás képviselôibôl kerültek ki. Az esztergomi adatok meglehetôsen szerény paraszti képviseletet mutattak, s egyáltalán nem jeleztek olyat, hogy a legalacsonyabb presztizső rétegek gyerekei bekapcsolódtak volna a mesterképzô munkájába.111 Az esztergomi adatokat megerôsítik a sárospataki és a debreceni református képzôk adati, ahol l85O és l9lO között a növendékek fele és negyede között ingadozott a paraszti származásúak aránya.112 Ezekbôl az adatsorokból a paraszti foglalkozásúak csökkenô tendenciájú jelenléte bontakozott ki. A paraszti foglalkozásúak között az önállóan gazdálkodó középparasztok képviselete volt az uralkodó, szegényparaszt, törpebirtokos gyereke a tanítóképzôbeli tanulást ritkán tudta vállalni. A csurgói tanítóképzô hasonló idôszakra vonatkozó adatai szerint a tanulók szüleinek 3O százaléka volt tanító, l5-l5 százaléka kisbirtokos, iparos, kereskedô, a fennmaradó rész un. egyéb foglalkozású (altiszt, napszámos stb.) gyereke volt.113 Országos adatokat tartalmazó felvétel az l9O7/l9O8-as tanévben végzettekrôl áll rendelkezésünkre.114 A közölt táblázatból leolvasható, hogy a tanító és a tanítónôjelöltek származása között igen jelentôs eltérések alakultak ki.

111 A nem részletezett l845/46. évi adatokban az 53 beiratkozott között 6 jobbágyivadék szerepelt, de napszámos, cseléd, zsellér gyerekével nem találkoztam. 112 Balog István: A paraszti mővelôdés In A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában 1848-1914. II. Bp. 1965. Akadémiai kiadó 113 A csurgói tanítóképzô intézet története Csurgó 1928. 114 Magyar Statisztikai Közlemények 31. kötet Bp. 1913. A tanítóképzôk osztályvizsgát tett tanulóinak megoszlása l9O7/l9O8-ban _________________________________________________________ Szülô foglalkozása Tanítóképzôben Tanítónôképzôben %-ban %-ban ________________________________________________________ Birtokos és bérlô Egyéb ôstermelô Gazdasági tisztviselôk Napszámos, cseléd Iparos, bányavállalkozó Bányászati ipari tisztviselô Elômunkás,munkás Kereskedô, közlek.vállalkozó Kereskedô,közlek.tisztviselô Altiszt, szolga Köztisztviselôk Papok Tanár, tanító Más értelmiségi Közhivatali altiszt Katonatiszt Katona-altiszt Napszámosok Magánzó, nyugdíjas, háztulajdonos

21,4 O,4 1,8 3,8 18,4 O,4 4,O 3,5 1,6 4,6 4,2 2,8 16,9 O,6 2,6 O,l O,l O,6

7,2 O,4 2,l O,5 1O,9 1,4 1,4 4,O 7,2 3,2 15,1 3,5 15,2 4,8 O,8 l,O O,4 O,2

9,5

15,8

Hiba! A könyv jelzı A jelentôsebbnek mondható kategóriák közül csak a tanító és tanár, valamint a nem kereskedelmi és közlekedési vállakozók szülei képviseltették magukat közel azonos arányban mindkét nemnél. Ez a kimutatás is igazolja, hogy a szakmában a belsô utánpótlás létezik . számottevô tényezô volt.

A foglalkozásokon belül igen jelentôs volt a különbözô paraszti kategóriák, vállalkozók, hivatalnokok képviselete. Az adatok arra vallanak, hogy a fiúk közül akkoriban elsôsorban a parasztok, ipari és bányavállakozók, munkások, altisztek gyerekei voltak jelen, legalábbis nagyobb arányban képviseltették magukat a pályán, mint a lányok esetében. A lányok szülei ezzel szemben elsôsorban köztisztviselôk, kereskedelmi és közlekedési tisztviselôk, magánzók és nyugdíjasok, valamint más értelmiségi kategóriák reprezentánsai voltak, körükben sokkal szerényebb volt a gazdálkodók és a munkások részesedése. Bizonyos kivételekkel ugyan, de megállapítható, hogy a napszámosok, altisztek, cselédek gyerekei igen szerény mértékben képviseltették magukat a pályán. Ez alól némi kivételt a fiúk esetében mutatkozik. Az adatok összevethetôk a gimnáziumba járók korabeli mutatóival.115 A gimnáziumok adatait összegzô 19l2/13. évi statisztika ugyan más kategóriákat tartalmaz, de bizonyos összevetésekre mégis alkalmat kínál. Esetünkben szerényebb a papok, tanárok, tanítók (ll %), a munkások (2 %), bánya és gyártulajdonosok (12,64 %) és a napszámosok (O,46 %) képviselete. Nagyobb viszont a más értelmiségiek (7,59 ), valamint a kis és nagykereskedôk jelenléte (1O,5 %). A két kategória között nincs lényeges eltérés a földbirtokosok és parasztgazdák (l7 %) és a hivatalnokok (6,O4 %) terén. Az, hogy a tanítóképzô a szegények egyeteme lett volna, ebben az összefüggésben sem igazolható. A korábbiakhoz hasonló tendenciák érvényesültek a két világháború közötti idöszakban. A szegedi tanítóképzôben 1928/29-ben a tanulók összetételében az értelmiségiek gyerekei voltak többségben (34,l %). Öket az ôstermelôk (21 %), az altisztek és nyugdíjasok (16 %), az ipari, kereskedelmi tisztviselôk (15 %), majd a kereskedôk és iparosok gyerekei követték (12 %). Munkásgyerekek O,9 %-ban voltak jelen ebben a tanévben.116 Az esztergomi tantóképzôbôl közölt adatok valószinüleg több vonatkozásban eltérnek az országostól.117 Az egyházi képzô magas tandíja minden bizonnyal sok olyan gyereket tartott

Ismeretlen foglalkozású 2,8 3,1 Ćrvaházi, zárdai növendékek O,1 O,7 Saját keresettel bíró O,6 O,2 _________________________________________________________ 115 Magyar Statisztikai Közlemények 31. kötet Bp. 1913. 116 Sárközi István: Az ellenforradalmi rendszer népiskolapolitikája Magyarországon Bp. 1980. Akadémiai kiadó 188. 117 Gábris Jázsef: Mozaikok az esztergomi nevelôképzés történetébôl Esztergom 1988.51. -------------------------------------------------------Szülô foglalkozása 1930-31 % 1941-42 % -------------------------------------------------------Kisbirtokos, bérlô 10,7 6,7 Egyéb önálló ôstermelô 1,9 0,5 Ipari, gazdasági, közlekedési, kereskedelmi tisztviselô 14,5 15,6 Köztisztviselô 7,0 13,4 Napszámos 1,8 1,1 Kisiparos 15,4 19,4 Nagyiparos 0,5 Segédmunkás 1,4 4,4 Kiskereskedô 4,7 4,4 Nagykereskedô 0,5 Kereskedelmi alkalmazott 2,3 Közlekedési segédmunkás 3,3 5,6 Pap, tanár, tanító 14,0 12,3 Más értelmiségi 2,8 7,8 Altiszt, hivatalszolga 5,1 3,9 Katonatiszt 2,8 1,1

Hiba! A könyv jelzı távol, akinek szülei nem voltak képesek ennek megfizetésére. Ezzel együtt az esztergomi nem képzô nem egy szők elit, hanem mindenekelôtt a középrétegek gyerekeinek tanulására teremtett lehetôséget. Feltételezem, a korszak politikai törekvései is tükrözôdnek abban, létezik . hogy a tisztviselôk, kisiparosok és értelmiségiek gyerekei adták az ott tanuló lányok felét,

sôt arányuk a két idôszak között emelekedett. Mindamellett megjegyzem, hogy a kisebb egzisztenciák is erôteljesebb képviselethez jutottak mint a korábbiakban (napszámosok, altisztek, kisbirtokosok). Ebben az intézményben - akárcsak országszerte - nagy változások történtek 1945 után. Elôtérbe került a korábban szinte kirekesztett gyerekek tanulása, sok olyan formát szerveztek, amelyek felnôttek bekapcsolódását tették lehetôvé (dolgozók tanítóképzôi, tájtanítóképzôk). Ugyancsak Esztergomból vannak adataink arra, hogy a változások üteme a kezdetben mérsékelt volt.118 Ez a tanulók szociális összetételében ennyit jelentett, hogy l946/47-ben a kisiparosok, az ipari, bányászati szakmunkások és az altisztek gyerekei tették ki a tanulók több mint felét. Szerényebb lett a papok, tanárok, tanítók (ll,l %) és az egyéb értelmiségiek (4,) %) képviselete. Szinte eltőntek a korábban vezetô szerepet betöltô különféle tisztviselôk gyerekei, elvétve viszont akadt még két 2O-lOOO holddal rendelkezô birtokos és egy nagykereskedô a szülôk között. A továbbiakban méginkább megváltozott a tanítóképzôk összetétele, bár a tényleges átalakulások lemérése meglehetôsen problematikus. A statisztikák mindinkább megbízhatatlanokká váltak, vagy olyan adatokat szerepeltettek, melyek nem vagy nehezen hasonlíthatók össze a korábbiakkal. Példa erre a munkás kategória alakulása. Az ötvenes években kátéesz taggá lett kisiparos gyereke automatikusan munkássá lépett elô, de ha nem tette ezt, akkor jobbik esetben egyéb kategóriájúvá minôsítették. Nem kevésbé problematikus a paraszti származás fogalma, ami a hatvanas évek elejétôl kezdve vált mindinkább megfoghatatlanná. A hetvenes évektôl kezdve elôtérbe került a fizikai dolgozók gyerekeinek kategóriája, amely nem kevésbé értelmezhetetlen fogalom. Például a budapesti tanítóképzôben l96O/6l-tôl l983/84-ig jegyzett adatok szerint e kategória aránya 52,4 százalékról 3l,5-re zsugorodott.119 Végeredméyben csak a hatvanas évek elsô öt évében volt az 5O százalék közelében, utána fokozatosan 3O-35 százalék között mozgott. S mig a politika mindinkább a mutatószám "teljesítését" favorizálta, egyre kisebb jelentôségő lett az, hogy a tanítók, tanárok és más értelmiségiek gyerekei milyen képviseletet kaptak a képzôben. A jövedelmi viszonyok alakulása Nehéz lenne pontosan megmondani, hogy miféle meggondolások és érdekek nyomán, de meglehetôsen széles körben népszerő az az elôitéletektôl sem mentes nézet, miszerint a tanító a társdalom templomi egere. Az irodalom és a politika (és a tudományosság) által is táplált nézet szerint, nem sok túlzással, egy szegény, bérének emelését visszatérôen szorgalmazó tanító tárul elénk. Ez meglehetôsen eltúlzott és egyoldalú helyzetfeltárás. Nem a jövedelmeket, hanem a fizetéseket vették alapul, s elhanyagoltak, elhallgattak más lényeges differenciáló tényezôket. E téren is az 1868-as Népoktatási törvényt tekinthetjük kiindulási alapnak.120 Ebben renddezték, szabályozták a tanítók jövedelmi viszonyait, megállapították a tanítók minimális fizetését. Meghatározták, hogy a rendes tanítónak legalább 300, a segédtanítónak 200 forint évi illetmény járt. Az illetmény biztosítása az iskolaszék, majd a gondnokságok feladata volt. Ha ehhez saját erôforrásaik nem bizonyultak elegendônek, akkor a fizetési minimumok biztosítását államsegélybôl kérvényezhették, aminek mértéke a két világháború között már a fizetések 8O-9O százalékát is elérhette. Önmagában már ez is differenciáló tényezônek bizonyult. Az iskolaüggyel törôdô, a tanítókat megbecsülô szervezetek eljártak ebben a kérdésben. Igen sok helyen így bôvítették, javították az iskolák személyi feltételeit. (A nemtörôdöm a tanítókkal "hadilábon" álló testületek viszont jóval kevésébé foglalkoztak ezzel a problémával.) További differenciáló tényezônek bizonyult az alkalmazók anyagi helyzete. A tehetôsebb, gazdagabb községek,

Nyugdíjas 8,4 2,2 Tôkés, járadékos, háztulajdonos 0,5 1,1 Egyéb foglalkozású 2,4 0,5 -----------------------------------------------------118 Gábris J. 1988. 78. 119 A Budapesti Tanítóképzô Fôiskola Évkönyve 1980-81. 1983-84. Bp. 1984. 127. 120 Magyar Törvénytár Bp. 1896. 1. 465-466.

Hiba! A könyv jelzı hitfelekezetek jobban, a szegényebb, kevésbé tehetôs szervezetek szerényebben tudták dotálni a tanítókat.121 Elsôsorban a falusi tanítók életében játszottak szerepet a kiegészítô nem létezik jövedelemforrások. Jövedelmük jelentôs része még a két világháború között is részben . természetben, terményben, termékekben biztosított jövedelem volt, aminek nagyságát

befolyásolták a természeti körülmények. Hajósi vizsgálataim szerint a jövedelmek viszonylag magas szinten állandósultak a múlt század utolsó harmadában.122 Az ott megtelepedett 5-6 tanító 25O forint készpénzre és átlagosan 2O hold jövedelmére számíthatott. Ebben a természetbeni hányad volt a jelentôsebb, egy-egy hold lO-l2 forint illetve korona jövedelmet igért, ha haszonbérbe adta ki atanító. A helynévanyagban fennmaradt a "tanítók földje" elnevezés, ami a határ legjobb minôségő földjei közé tartozott. Emellett a tanítót lakás is megillette. A jövedelmek és a lakáshasználat terén jelentôs differenciálódás ment végbe, melyet az iskolaszék szentesített. A rangsor élére a nagyobb tapasztalatú, régóta itt élô tanító került, de befolyásolta az elfoglalt helyet a kántori teendôkért kapott jövedelem, s az sem volt mellékes, hogy az illetô férfi volt vagy nô, hiszen az utóbbiek jövedelme minidg elmaradt az elôbbiektôl. A század elejétôl további differnciálás ment végbe, melyet a mellékelt adatsor szemléltet.123 A következô két év jelentéseiben már csak összevontan jelentek meg a jövedelmek, s valamelyest az is jelzi a tanítók rangját, hogy mely fizetési osztályokba sorolták ôket.124 A kimutatások igazolják azt, hogy a hajósi tanítóság többsége kiegyensúlyozott, tisztes létfeltételek közepette tevékenykedett. Igazán súlyos, kritikus anyagi helyzetbe kivételes esetekben kerültek a tanítók. Igy rendkívülinek számított az, akinek kilenc gyermekérôl kellett gondoskodnia, s ô az egyetlen, aki segélykéréssel fordult az iskolaszékhez. A falusi tanító jövedelemszerzési viszonyairól és ezzel kapcsolatos döntésekrôl ad pontos képet egy soproni tanító írásos visszaemlékezése, mely sok adattal bizonyítja, teszi hitelessé beszámolóját.125 Nagyon figyelemre méltónak tartom, ahogy gazdálkodói tevékenységét értékelte feljegyzéseiben. Megállapította: "Legtöbbször a kántorságon volt a hangsúly. Csak a balkéz tanított. A legtöbb adót fizetôk (virilisták) között a kántor is bekerült a képviselôtestületbe." Ez a program azonban esetében - de tapasztalataim szerint más esetekben sem - nem hosszú távra, hanem csak bizonyos idôszakra szólt. A visszaemlékezô úgy gondolkozott, hogy 8-lO évi falusi mőködés nyomán olyan összeget győjthet, amely lehetôvé teszi városban való letelepedésüket. Esetében ez meg is valósult, mert l937-ben Buzsákról Sopronba mentek, ahol ötszobás lakásba költözött a család. A bekerülés további indítéka volt az egyre növekvô gyerekek taníttatási költségeinek elôteremtése, amely a városban elônyösebb feltételek mellett valósulhatott meg. A szóban forgó életpályája ismertetése kapcsán feltétlenül ki kell térni arra, hogy esetében nem valami haszonlesô, begyepesedett figuráról van szó, amit soproni évei is bizonyítottak. Megtalálta helyét a városi iskolában, sôt l945-ben a Kisgazdapárt tagjaként kéviselôvé választották, s csak l947-ben fosztották meg mandátumától.

121 Lásd az Iskolaszékekrôl szóló fejezetet 122 A hajósi iskolaszék irattára - Kalocsai Érseki Levéltár - Továbbiakban Hajósi iratok 123 Hajósi iratok _________________________________________________________ Név l 9 O 7 Készpénz Természet- Egyéb Összes beni lakáspénz jöved. _________________________________________________________ Gruber János 9OO l36 2OO l236 Fiedler Géza 5OO l47 2OO 847 Schwedinger Júlia 5OO lO3 2OO 803 Elchlinger Márton 7OO 48 2OO 948 Erhard Kálmán 6OO 96 2OO 896 Trixler Mária 8OO 2OO lOOO _________________________________________________________ 124 Hajósi iratok 125 Komlós Géza igazgató-tanító irásos visszaemlékezése Országos Pedagógiai Múzeum 2243. sz.

Hiba! A könyv jelzı Egy korábban említett alanyom 1936-ban helyettes tanítóként kezdte pályafutását. Havi nem 8O pengôben állapították meg a tanítói illetményét. Az ezzel egyidejőleg aláírt kántori díjlevél értelmében viszont "húsz magyar hold szántóföld és rét haszna és temetési stóla" létezik . illette meg ebben a gazdagnak nem mondható faluban. 126

A tanítói jövedelmek további befolyásoló tényezôje a települési helyzet. Zemplén megye székhelyén Sátoraljaújhelyen, a tanítók készpénzbeni és természetbeni fizetése évi 385-675 forint között alakult l897-ben. (Ott a legtöbben már csak pénzbeni fizetéssel számoltak.)127 Ezzel szemben a megye l5 falujában évi 226,3 forint volt a kimutatott pénzbeli és természetbeli jövedelem értéke. A legkisebb jövedelmet - ll4 forintot - a görögkatolikus vallású Nagyidócon, illetve az ugyanilyen felekezeti többségő Agyagospatakon tartották számon. Ezzel szemben a római katolikus Bélyen (385 forint) és Barkócon (4OO forint) voltak a legmagasabbak a jövedelmek.128 A városban tanítók bére egyébként más foglalkozásúakkal összevetve is, jelentôsnek mondhatók voltak. A tanítói jövedelmek kibirták más városi alkalmazottak jövedelmeivel való összehasonlítást, sôt több esetben az elôbbiek javára billent a mérleg.129 A települések közötti összehasonlításban a fôvárosi tanítói fizetések mutatták a legjelentôsebb eltéréseket. A híres polgármester Bárczy István kezdeményezésére speciális képzô intéyményt, a Pedagógiai Szemináriumot hozták létre, s feltételként szabták, Budapesten csak olyan tanító taníthatott, aki a képzô elvégzése után kiegészítette ismereteit a Szeminárium anyagának elsajátitásával.130 E követelmény teljesítésével egyidejőleg magasabb jövedelemhez juthatott az érdekelt. Az ország tanítói részére megállapított és meglehetôsen gyakran nem teljesített 3OO forintos minimummal szemben a fôvárosban l873-ban már 5-6OO forintban állapították meg az illetményeket, amihez a késôbbiekben lOO-2OO forint lakáspénz társult. Az elsô világháborút megelôzô években az ország állami tanítói és a fôvárosi tanítók fizetése között jelentôs eltérések mutatkoztak.131 A jelentôs eltérések mellett érdemes megjegyezni, hogy a fôvárosi tanítók fizetését l3O-6OO korona lakáspénz egészítette ki.

126 Csajka Imre közlése alapján 127 Zemplén vármegye tanfelügyelôségének iratai - 16. Javadalmi iratok Kazinczy Levéltár -Sátorlajúhely 128 Zempléni Javadalmi iratok 129 Sátoraljaújhely városának költségvetésében l897-ben a következô elôirányzatok szerepeltek: fôbíró llOO pénztárnok 65O mérnök 4OO rendôrtanácsos 8OO orvos 5OO szülésznô 3OO erdôôr 2OO Forrás: Zempléni javadalmi iratok 130 Dausz Gyula: A székesfôvárosi oktatôk fizetésügye 18731933. Bp. 1934. 131 Az állami tanítók fizetésének alakulása 1911-ben: _________________________________________________________ Szolgálati évek

Ćllami Fôvárosi Eltérés a fôváfizetések koronában rosiak javára _________________________________________________________ 5 szolgálati év után l4OO l5OO + 7 % lO szolgálati év után l8OO 26OO + 44 % 2O szolgálati év után 22OO 3lOO + 4l % 25 szolgálati év után 24OO 37OO + 54 % 3O szolgálati év után 29OO 38OO + 3l % _________________________________________________________ Forrás Dausz 1934.

Hiba! A könyv Az elsô világháborút követôen, majd a világválság után újra helyreállt a korábbi rend, ami jelzı nem lényegében l948-ig maradt fenn.132 A településbeli differenciálódás mellett hasonló különbségek alakultak ki a pedagógusi létezik . foglalkozások között. Az l92O-as évek végének, 3O-as évek elejének kereseti viszonyait

szerint egy szakma akár a töbszörösét is elérhette a másiknak.133 Jóllehet a mellékelt kimutatásban nem szerepeltek a tanítókhoz legközelebb álló, polgári iskolai tanárok, az azonban mindenképpen rögzíthetô, hogy a szóban forgó csoport kereseti viszonyai messze elmaradtak a nálánál jobban értékelt, magasabb presztizső egyetemi és középiskolai tanárokkal szemben. A hasonló foglalkozásúakkal való összevetés után nem kevésbé érdemleges annak bemutatása, hogy a tanítói pálya milyen anyagi megbecsülést élvezett a jelzett idôszakban. Az bemutatott adatok jelzik, hogy a tanítók az értelmiségi foglalkozásúak között a legalacsonyabb keresetőek voltak, de ez korántsem terjeszthetô ki valamennyi foglalkozásra. A táblázat mutatja, hogy a tanítók - keresetük alapján - közelebb álltak az értelmiségiekhez, mint a munkások legkevésbé dotált, szakképzetlen csoportjához.134

132 l933-ban a következôket mutatta a fizetési statisztika: _________________________________________________________ Szolgálati évek Ćllami Fôvárosi Eltérés a fôfizetések pengô/év városiak jav. _________________________________________________________ 5 szolgálati év után l5l2 2O88 37 % lO szolgálati év után l788 2286 27 % 2O szolgálati év után 2O88 2736 3l % 25 szolgálati év után 2448 2994 22 % 3O szolgálati év után 2592 32O4 23 % _________________________________________________________ Forrás: Dausz 1934. Megjegyzendô, hogy ezek a különbségek 1948 után sem szüntek meg. Intejúadataim szerint a belsô kerületekben magasabb fizetések alakultak ki, a külsôk bizonyos idôszakokban viszont elôszeretettel fogadták a vidékrôl érkezett kezdô tanítónôket. 133 Pedagógusok jövedelmének összehasonlító adatai (l927-l93l között pengô/hó) _________________________________________________________ Foglalkozás Illetmény Lakáspénz Össz.kereset _________________________________________________________ Egyetemi tanár maximum 9OO 2O2 llO2,0 Egyetemi tanár minimum 528 l74,4l 7O2,4l Középiskolai tanár maximum 555 l58,O8 7l3,O8 Középiskolai tanár minimum 2OO 73,4l 273,4l Ćllami elemi iskolai tanító maximum 29O lOl 39l Ćllami elemi iskolai tanító minimum l44 55,O8 l99,O8 _________________________________________________________ Forrás: Kovács I. Gábor: Az értelmiségi keresetek változása 1920-1975. In. Értelmiségiek, diplomások, szellemi munkások Bp. 1978. 248. 134 Tanítói keresetek összevetése más foglalkozásokkal (l929) _________________________________________________________ Foglalkozás Ćtlagkereset Tanítói fizetések %-ban _________________________________________________________ Ćllami elemi isk.tanító 278 lOO,O Minisztériumi fogalmazók 598 2l5,l Ćllami orvosok 4Ol l44,2

A pálya elnôiesedésének néhány kérdése


Az elsô tanítónôk jelentkezésérôl, alkalmazásáról nincs megbízható adat. Több említés utal arra, hogy már az iskolamester megosztotta munkáját feleségével, vagy a feleség esetenként helyettesítette férjét.135 Ezt azonban hivatalosan alig vették figyelembe, nem ismerték el. A polgárosodás elôrehaladtával, az emancipáció terjedésével, valamint a nôk munkába állásával lépésrôl lépésre változtak a feltételek. A törvények alapján már a múlt század utolsó harmadában sem tettek lényeges megkülönböztetést a tanítónôkkel szemben. A népoktatási törvényben a tanítónôk helyzetét is szabályozták.136 A rendelkezések és a mindennapi gyakorlat azonban nem voltak összhangban egymással. Még a fôvárosban is komoly vitát folytattak arról, hogy férjhezmenés után taníthat-e a tanítónô. A millennium évébôl származó tudósítás szerint egy esztergomi tanítónôt elbocsájtottak azért, mert férjhez ment és csak Wlassics Gyula kultuszminiszter közbenjárására helyezték vissza állásába.137 Mindezek alapján nem véletlen, hogy meglehetôsen nehezen tört utat magának a nôk alkalmazása a pályán.138 Az adatok világosan mutatják, hogy a századfordulón még túlnyomó többségben voltak a tanítók. A millennium idején kiadott igen reprezentatív album lapjain zömmel szakállas, bajuszos férfiak reprezentálták a szakmát.139 Iratlan szabály volt, hogy két pályázó közül a férfinak abszolút elônye volt.140 Nem véletlen, hogy a nôk tömegesebb alkalmazására rendkívüli, háborús körülmények adtak elôször alkalmat. Jellemzô azonban, hogy amikor a helyzet konszolidálódott, újra közeledtek a korábbi gyakorlathoz. A 3O-as években - a nyomasztó állásnélküliség idôszakában - a tanítónôk várakozási ideje jóval hosszabb volt férfi pályatársaikénál. Ehhez az is hozzájárult, hogy a tanítónôk közül többen voltak, akik középosztályból vagy felsô rétegbôl származtak, s közülük igen sokan csak rendelkeztek oklevéllel, de nem használták azt.141 Például még a nagy állásnélküliség idején is kevesen vállalkoztak arra, hogy tanyára vagy falura menjenek tanítani.

Ćllami mérnökök 4l6 l49,6 Ćllami középiskolai tanárok 454 l63,3 Ćllami óvónôk 246 88,4 Gyáripari segédmunkás 84,7 3O,5 Gyáripari szakmunkás l46,4 52,6 _________________________________________________________ Forrás: Kovács I. 1978. 252-253. 135 A magyar nevelés id. mő 136 Eötvös J. 1976. 137 Millenium Bp. 1986. Magvetô 138 A tanítóság nemek szerinti megoszlásának alakulása _________________________________________________________ Év Tanítók Tanítónôk Nôk részesedése %-ban _________________________________________________________ l869 l7Ol6 686 3,85 l88l/82 2O2O7 2l89 9,78 l89O/9l 2l695 3438 l3,68 l9OO/Ol 22889 6l74 2l,24 l9lO/ll 23O98 95ll 29,l7 l92O/2l 9725 77O5 44,2O l927/28 lO2O2 7354 4l,88 l935 lO892 867l 44,32 ________________________________________________________ Forrás: Kiss J. 1929. 139 Magyar tanférfiak és tanítónôk ezredéves albuma (Szerk. Vaday József) Békéscsaba 1896. 140 Interjúk 141 Szakál J. id. mő

Hiba! A könyv Ez nemcsak saját elhatározásuk volt, hanem szüleik és környezetük sem járult egykönnyen jelzı nem hozzá az effajta vállalkozáshoz. 142 létezik A nôi munka és a családszerkezet alakulásának sajátos összefüggésére irányítja rá a . figyelmet egy alapos tanulmány.143 A század elsô felének adatait elemezve megállapitja,

hogy egy sajátos nôi cölibátus alakult ki. Azokon a pályákon, ahol alkalmazásuk nagyobb mérvő lett, ott csökkent a férjhezmenés esélye. Elsô számú példája a tanítónôkre vonatkozik. Esetükben a századfordulón 24,2 százalék volt a férjezettek aránya ami l93O-ban már 36 százalékra emelkedett, s ezzel párhuzamosan megfigyelhetô a hajandonok arányának egyenletes csökkenése. Az l9OO-l93O közötti idôszakban megváltozott a tanítónôk korösszetétele. Míg a kezdetekben mindössze l4,6 százalékot tett ki a 4O éven felüliek aránya, addig l93O-ra 34,4 százalékra növekedett részesedésük. Tehát a foglalkozás fokozatosan emancipálódott. A városokban és különösen a fôvárosban erôteljesebben bontakozott ki az emancipáció folyamata. A hivatkozott országos adatokkal szemben Budapesten jôval nagyobb arányú volt a tanítónôk foglalkoztatása.144 Az urbanizáción túl befolyásolta a nôk alkalmazását az adott társadalmi szokásrendszer, amelyben az egykeresôs családfô modellje uralkodott. Igy a férjhezmenés utáni tanítás tiltása nemcsak a nevelési, tanítási képesség kétségbevonásából származott, hanem egy fontos egzisztenciális ténybôl. Eszerint a tanítónôt aki férjhezment, azt férjének "illett" eltartania, s nem "illett" elvenni más elöl az esetleg egész család eltartására szolgáló keresetet. Ez a gyakorlat csak az 5O-as évektôl kezdve változott meg.145

142 Interjúk 143 Gyáni Gábor: nôi munka és család Magyarországon Történelmi Szemle 1987-88. 3.sz. 144 _________________________________________________________ Év Tanító Tanítónô %-ban _________________________________________________________ l875/76 l69 l22 4l,9 l879/8O l97 l62 45,l l884/85 247 228 48,O l9OO/Ol 6l8 578 48,3 l9l4/l5 472 lO7O 69,4 l9l7/l8 8OO l8OO 69,2 l9l8/l9 699 l7O8 7O,95 l922/23 673 l97l 74,6 l923/24 662 l538 69,9 l924/25 562 llO7 66,3 l925/26 582 l245 68,35 l926/27 595 l367 69,67 l927/28 596 l5l9 72,O _________________________________________________________ Forrás: Kiss J. 1929. 145 Interjúk

A FELEKEZETI JELLEG MEGHATĆROZO ELEMEI


A feudalizmus kori oktatástörténetben szinte elemi kérdés az iskolák felekezeti meghatározottsága.146 A konfliktusok hátterében nagyon gyakran álltak vallási motívumok, a szocializációban rendkívül fontos szerepet töltöttek be a külföldi egyházi személyek és intézmények. A modernizációval, a kapitalizálódással párhuzamusan szekularizálódási tendenciák kerültek elôtérbe, s ahogy erre már a beveztôben utaltam, megkezdôdött az egyházi funkciók változási folyamata, ami nálunk meglehetôsen speciális módon ment végbe. Bizonyos értékitéletek szerint az egyházak a korszerősítést célzó változások kerékkötôi voltak, amin gyakorta a római katolikus egyházat értették, másokat már kevésbé. Nem ritkán kapott teret az egyházak szerepét eljelentéktelenítô szemlélet, amely elôrehaladásunk, polgárosodásunk akadályai között a nemzetinemzetiségi problémát helyezte elôtérbe, olyannyira, hogy az e mögött meghúzódó felekezeti különbségeket szinte lényegtelennek minôsítette.147 Az alapfokú oktatás területén ez a történelmi tények figyelmen kívül hagyásával járt. Igy kevéssé hangsúlyozott adat, de tény, hogy az l868-as törvény elfogadása idején egyetlen népiskola és tanítóképzô sem volt állami kézben. A népoktatásban a felekezeti részesedés a századfordulón 8O % volt, s az államosítás küszöbén is meghaladta a 63 %-ot.148 A tanítóképzésben ugyanezen idôpontban 6O, illetve 75 %-os volt az egyházi képzôk részesedése. Hasonló egyoldalúságot eredményezett a nemzetiségi kérdés leegyszerősített, pusztán etnikai kérdésként való kezelése, amelybôl olyan következtetésekre jutottak, hogy az uralkodó magyar nemzet nacionalizmusa elnyomta, háttérbe szorította a nemzetiségiek törekvéseit, konzerválta elmaradottságukat.149 Arról, viszont, hogy e mögött milyen felekezeti érdekkülönbségek és konfliktusok húzódtak meg, kevésbé vagy egyáltalán nem szóltak. A következô l9lO-bôl származó adatsor jelzi a kérdés felekezeti és etnikai összefüggéseinek néhány vonatkozását.

146 A magyar nevelés id. mő 147 Példázzák ezt a Magyarország története kötetei. Az 1976ban megjelent 8. (Fôszerkesztô: Ránki György), és az 1979ben közreadott 6. (Fôszerkesztô: Kovács Endre) kötet tükrözi ezt a szemléletet. Részben az idôk, részben a szerkesztôi izlés változását jelzi, hogy az 1983-ban Hanák Péter szerkesztésében közreadott 7. kötet szemlélete lényegesen eltér az elôbbiektôl. 148 Mészáros István: Mindszenty és Ortutay Bp. 1989. 35. 149 Uo. mint 42.


Irni-olvasni tudók aránya felekezeti hovatartozás és nemzetiség szerint150 _________________________________________________________ Felekezet Irni-olvasni Magyar anyatudók %-ban nyelvő %-ban Összlakosság 6 éven felüli _________________________________________________________ Római katolikus 63,85 75,88 Görög katolikus 27,66 33,17 Református 68,55 80,27 Evangélikus 73,51 85,90 Görögkeleti 35,44 41,39 Unitárius 63,22 73,56 Izraelita 74,71 86,73 _________________________________________________________ Az adatok jól mutatják, hogy az iskolázottsági szint nem pusztán az illetôk nemzetiségétôl függött, hiszen evangélikusnak lenni legalább annyi elônyt jelentett, mint a németséghez tartozni.151 Ezzel szemben a románok, szerbek és kárpátukránok mővelôdési hátrányai erôsen kötôdtek a görögkeleti és a görög katolikus egyházak szemléletéhez. A probléma széles társadalmi beágyazódását jelzi, hogy a múlt század utolsó harmadától felgyorsuló és meg-meg újuló modernizációs kisérleteinket és nekirugaszkodásainkat elemzô kutatók számára egyre hangsúlyozottabbakká váltak a felekezeti meghatározottság kérdései.152 A magyar városfejlôdés, az értelmiség szervezôdése, a tôkés berendezkedéshez elengedhetetlenül szükséges vállalkozások érthetetlenek, értelmezhetertlenek és megmagyarázhatatlanok a felekezeti okok figyelembe vétele nélkül. Említésre méltó, s erre már a szociológia klasszikusai is rámutattak, hogy a felekezeti hovatartozás nem csupán világnézeti vagy meggyôzôdésbeli kérdés, hanem magatartásformák kiindulópontja és a társadalmi cselekvés fontos mozgatórugója.153 Itthon, ahol az utóbbi évtizedekben a vallás megszőnésének, elhalásának programja volt divatos, szinter mesterségesen próbálták meg eljelentékteleníteni ezeket a kérdéseket. Pedig 1947. szeptemberében még a következô korhangulatot tükrözô levélben panaszkodtak a kommunista párt gombai szerveztének vezetôi ellenségükre, a gazdag református papra. Ezzel

150 Karner Károly: A felkezetek Magyarországon a statisztika megvilágításában Debrecen 1931. 5. és 82., valamint Magyar Statisztikai Közlemények 64. kötet Bp. 1920. 88. A felekezeti megoszlás mutatói 1910-ben Felekezet Római kat. Gör. kat Református Evangélikus Görögkeleti Unitárius Izraelita

Magyar anyanyelvőek aránya 54,22 15,04 98,19 31,22 31,87 98,6 75,66

Történelmi Trianoni Magyarországon 49,3 11,0 14,3 7,1 12,8 0,4 5,0

62,8 2,2 21,4 6,4 0,8 0,1 6,2

151 Ezen elemzésnél is jól hasznosítottam Mende, J.Dtaritz, E. - Tomschitz, I. 1980. munkáját 152 Jól érzékelhetô ez Glatz Ferenc: Nemzeti kultúra - kulturált nemzet 1867-1987. Bp. 1988. Kossuth, Hanák Péter: Magyarország a Monarchiában Tanulmányok Bp. 1975. Akadémiai és Szőcs Jenô: Vázlat Európa háromtörténeti régiójáról Történelmi Szemle 1981. 3.sz. 153 Durkheim, Emile: Öngyilkosság Bp. 1983. Gondolat , Weber, Max: A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme Bp. 1982. Gondolat

Hiba! A könyv jelzı szemben a velük rokonszenvezô, együttérzô katolikus papot védelmükbe vették, mert úgy nem érezték, hogy az mellettük áll.154 Lényegében ugyanilyen eljárást követett a jászberényi létezik képviselôtestület, amikor a törványeknek megfelelôen 1945 áprilisa után is delegált . tagokat a római katolikus iskolaszékbe. Ezt megelôzôen egyetemlegesen küldtek tagokat a

testületbôl, akkor viszont a város elôljárósága 6, öt párt 3-3, a szakszervezet szintén 3 tagot delegált az iskolaszékbe. Az akkoriban természetes volt, hogy a katolikus többségő városban a kommunisták áppúgy részt vállaltak az iskolaszék munkájából, mint a szociáldemokraták vagy a kisgazdapártiak.155 Hasonló jelenségekkel a bennünket közelebbrôl érintô oktatásügy területén is sőrőn lehet találkozni. Az l948-as államosítás sokak szemében végállomásnak minôsült, olyannak, ami elôtt minden a multba vész, elavult, s legfeljebb csak a kutatót érdekelheti. Igy változott például szinte tabutémává az, hogy a tanítónôk számottevô hányada rendházban készült fel pályájára, illetve apácaként végezte ezt a munkát. Mindezzel szemben tények egész sora bizonyítja, hogy az egyházak szerepe a modernizációval nem iktatódik ki, hanem komoly, meghatározó szereppel bír. Jóllehet a következôkben elsôsorban az l868 és l948 között történtekre szorítkozom, szükségesnek érzem, hogy a kérdés l948 utáni alakulásának néhány momentumára is felhívjam a figyelmet. Ez annál inkább indokolt, mert azt követôen nagymértékben csökkent a kérdés nyilvánossága. Utoljára az l94l-es népszámlálás során kérdezték ki a lakosságot felekezeti hovatartozásáról. Lényegében az l948-49-es volt az utolsó tanév, amikor még kötelezô volt a hitoktatás az iskolákban. Ezt követôen elôtérbe kerültek a tiltások, s a felekezeti vonatkozások többségét el kellett rejteni, takarni és felejteni. Mindent azonban nem lehetett. Például több vezetô politikusunk volt, aki elôzôleg magas egyházi méltóságot töltött be, vagy igen erôs szálakkal kötôdött valamelyik egyházhoz. (Péter János, Sík Endre, Ortutay Gyula) Voltak akik emlékirataikban tértek ki arra, hogy életükben milyen szerepet játszott az evangélikus (Hegedős András), illetve az izraelita egyház (Vas Zoltan).156 Rendkívüli módon sajátságos a zsidósághoz való viszonyulás, melyben a Rákosi-Gerô-Révai-Farkas csoport megnyilvánulásainak, elfojtásra irányuló törekvéseinek és ezek fogadtatásának elemzése még

154 Az MKP Gomba községi szervezetének levele Rákosi Mátyáshoz: "Engedje meg, hogy pártunk választási gyôzelméért elsôsorban is szívbôl igazi örömünket fejezzük ki. A mi szervezetünk Pest vármegyének ama községében mőködik, ahol két vallás áll egymással szemben. Az egyik a dúsgazdag volt kisgazda-, most hirtelen Pfeiffer-párti reformátusok és a másik a volt cselédek, mostani új földhöz juttatottak, a katolikusok. A reformátusok papjának jelenleg is 6O hold földje van, a proletár katolikusok szegény lelkészének nincs földje és nincs fizetése...A katolikus pap, aki minden szempontból a mi pártunk támogatója, csak dolgozni tud, dolgozni egyházáért és a magyar demokráciáért a mi elgondolásunk alapján... Ennek ellenében a helybeli református lelkész aki meggyôzôdésünk szerint antidemokratikus felfogású szavazeti jogot sem kapott - a gazdag egyházi birtokának jövedelmébôl valóságos régi nagyúri módszerrel tud élni, a gazdag hívei segítségével." - Közli: Dokumentumok a magyar közoktatás reformjáról 1945-48. p. 1979. Tankönyvkiadó 558559. 155 Jász-Nagykun-Szolnok megyei Levéltár, Jászberény város képviselôtestületi jegyzôkönyve 1945. Az 1945. augusztus 24-i ülésen 24 tagot delegáltak a római katolikus iskolaszékbe. A pártok közül a Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Nemzeti Parasztpárt, a Független Kisgazdapárt és a Polgári Demokrata Párt egyaránt 3-3 tagot és egy póttagot küldött a testületbe. 156 Hegedős András: A történelem és a hatalom igézetében Bp. 1988. Kossuth 30-32. 40-44. Vas Zoltán Viszontagságos életem 1980. Magvetô 512-518.


nem történt meg. E vonatkozásban külön figyelemre méltónak tartom azt az l956. november elsô napjaiban szovjet és jugoszláv vezetôk részérôl megfogalmazott vélekedést, miszerint a kiszemelet magyar politikusok hatalomhoz juttatásának egyik lényeges szempontja és feltétele volt az, hogy nem voltak zsidó származásúak.157 De nemcsak a politika területén nyilvánult meg mindez. A hosszú évek, évtizedek sôt évszázadok alatt kialakult felekezeti eredető különbségeket tiltani, korlátozni ugyan lehetett, de megszüntetni kevésbé. Az oktatás területén ugyan nagyon ostoba és durva beavatkozások történtek, de ennek ellenére sem lehetett kitörülni Pápa, Sárospatak, Debrecen, Eger és más iskolavárosaink felekezeti jellegét. Magam éppen Debrecenben tapasztaltam a következôt. A Kossuth Lajos Tudományegyetemen ugyan számítóközponttá alakították az egykori templomot, de ugyanakkor az egyetem vezetôinek, professzorainak jelentôs hányada a református gimnázium növendéke volt. Ezen - továbbá részletes kutatásokra váró - kérdések után visszatérek kiindulópontomhoz, s megkisérlem a felekezeti jellegzetességek történeti áttekintését. A felsoroltak alapján talán felesleges bizonygatni, itt nem valami múltba révedezés vezetett, hanem a közelmult, a tegnap társadalmi törekvéseinek alaposabb megvilágítása. A következôkben sorra véve a jelentôsebb felekezeteket, megkísérlem a fontosabb jellegzetességek vázolását.

Katolikusok Az ország lakosságának legnagyobb hányadát a római katolikusok tették ki. Magyarország l92O elôtti területén arányuk megközelítette a lakosság felét, azt követôen viszont csaknem kétharmados lett a részesedésük. (62-64 %) A katolikus vallás mindemellett az elsô világháborút megelôzô idôszakban nem számított kizárólagosan magyar vallásnak, hiszen a szlovákok, horvátok és németek között is szép számmal akadtak híveik.158 A számarányokon túl elsôsorban politikai jelentôségüket kell kiemelni. Az ország vezetésében kiemelkedô szerepet betöltô nagybirtokos arisztokrácia tagjai között is többségben voltak. A középkorból megmaradt szokás szerint a hercegprímás tette a király fejére a koronát, államigazgatási funkciók elnyerésénél, politikai karrierek szempontjából elônyt, sôt éppen a kultuszminiszteri tárcánál feltételt jelentett a katolikus egyházhoz való tartozás. Részben létszámbeli arányukból, részben tradicionális politikai szerepükbôl adódóan rivalizálás bontakozott ki a katolikusok és más vallásúak között bizonyos funkciók elnyeréséért, hiszen a legnagyobb ellenféllel szemben csak összefogással lehetett felvenni a versenyt.159 Számos, életmódra, életvitelre kiható eleme volt a katolikusok közé tartozásnak.160 A foglalkozásokat tekintve a két világháború között a napszámosok és cselédek kétharmada, az iparban foglalkoztatottak hasonló aránya volt római katolikus. Még ennél is többen voltak a bányászok között, a kereskedelemben dolgozók kétötöde szintén közülük került ki. (39-4l %)161 Területi elhelyezkedésük is mutatott némi specialitást. Jól lehet az egész ország területén megtalálhatók voltak, tulnyomó többséget csak az ország egyes területein mondhattak magukénak. Igy, a továbbiakban még többször említésre kerülô l9OO. évi népszámlálás szerint, a Duna jobb és bal partján és a Duna-Tisza közén voltak abszolút többségben, mig különösen a tiszántúli és erdélyi területeken sokkal szerényebb képviseletet mondhattak magukénak. Speciális vonásokat mutat az Alföld településhálózatában való elhelyezkedésük. Itt található mezôvárosaink többségének sajátossága a belterületen élô protestáns, s ezzel szemben a

157 Tóbiás Ćron: In memoriam Nagy Imre Bp. 1989. 324. 158 Karner, K. 1931. 5. 159 Juhász Gyula: Uralkodó eszmék Magyarországon Bp. 1983. 7-65., Gergely Jenô: A püspöki kar tanácskozásai Bp. 1984. 20-23. 160 Glatz Ferenc: Az újabbkori nemzeti kultúra és a református egyház Confessio 1988. 1.sz. 161 Magyar Statisztikai Közlemények 64. kötet - 1900-as népszámlálás adatai - részletezô táblázatok - a továbbiakban 1900-as népszámlálás

Hiba! A könyv jelzı külterületen , tanyákon a római katolikus többség, ami jelentôs vagyoni különbségekkel nem párosult.162 A katolikusok mővelôdése meglehetôsen összetett képlet. A középkori tradiciók alapján létezik . kiemelkedô szerepük volt az iskolahálózat kiépítésében, melybe a Pázmány Péter által

alapított nagyszombati egyetem ugyanúgy beletartozott, mint a káptalani iskolák hálózata. A katolikus iskolaügy különösen sokat köszönhetett a tanítással foglalkozó rendeknek, pl. a jezsuitáknak és a piaristáknak. A katolikusok kezdeményezô szerepet töltöttek be a tanítóképzésben. Az l777-es Ratiot követôen az akkor életrehívott normaiskolákban útjára inditották a hazai tanítóképzést. Az elsô magyar nyelvő tanítóképzô elinditásában kiemelkedô szerepe volt Pyrker Lászlónak egri érseknek, aki elôbb Szepeskáptalanban, l828-ban Egerben alapított ilyen intézményt.163 Az l84O-es helytartó tanácsi rendelettel létrehozott 5 királyi képzô ugyancsak katolikus jellegő volt. Az l868-as népoktatási törvény közreadása idején l5 tanító- és 5 tanítónôképzôt mondhatott magáénak az egyház.164 Sem a tanítóképzés, sem a népiskolák hálózata nem minôsithetô homogénnek, sôt éppen a katalikus iskolákról szóló beszámolók mutatták a legnagyobb szélsôségeket, ami összhangban volt az imént részletezett szociális és mentalistásbeli különbségekkel. Nem kizárólag katolikus specialitás, de levéltári és interjúadatokban egyaránt gyakran lehet találkozni az iskolázással kapcsolatos fenntartásokkal, nemtörôdömséggel és szőkkeblőséggel. A jászsági tanyás paraszt a tanító megvesztegetésére is hajlandó volt azért, hogy gyermeke ne járjon iskolába.165 A nádudvari svábok - a törvényekkel ellentétben - könnyen beletörôdtek abba, hogy gyerekük az l93O-as években hat helyett négy osztályt járjon. A szőkkeblőség példája pedig az iskola érdekében hozott anyagi áldozatra vonatkzik. Ha az iskolaszéknek saját zsebébe kellett nyúlni újabb tanítók alkalmazása érdekében, akkor rendre találtak elôbbre való feladatot. Ha az állam, vagy más biztositotta a költségeket, akkor könnyebben engedtek.166 Az l9OO-as népszámlálás adatai szerint, globálisan tekintve az ô iskolázottsági mutatóik a legrosszabbak.167 (A következôkben ismertetendô református, evangélikus és izraelita adatokhoz képest.) Az irni-olvasni nem tudók aránya 3l,7 % és 49,6% között mozgott országrészektôl és nemektôl függôen. Akkoriban még lényegesen eltértek a két nem mutatói, s e szerint a férfiak 3l,7-43,6 %-a volt analfabéta. Mig ez a nôk esetében 36,5-49,6 % között alakult, ami egyértelmően utal az utóbbiak alacsonyabb iskolázottsági szinvonalára. Az adatfelvételi körzetek szerint további eltérések mutatkoztak. A Duna jobb partjának számitó Dunántúlon 3l,7 % a férfi, 36,5 % a nô analfabéták aránya, ami a legjobb mutatónak számitott. A Királyhágón túli, erdélyi részen viszont 42,5, illetve 49,6 % az arányuk. A nôk és férfiak iskolázottságában a Tisza jobb partjának számító felsômagyarországi részeken volt a legkisebb, s a Tisza-Maros szögében a legnagyobb a különbség. A katolikusok iskolázottsági mutatóit - más felekezetekhez hasonlóan befolyásolta az urbanizált környezet. A késôbb még többször idézendô budapesti adatok alapján a férfiak 2O,3, és a nôk 26,5 %-a volt analfabéta, s ez szintén rosszabb a többi felekezeténél.

Reformátusok, evangélikusok, unitáriusok

162 Csalog Zsolt: Életforma és tudat a 20. századi magyar tanyavilágban In: Magyar tanyarendszer múltja Bp. 1980. Akadémiai kiadó 339-361. 163 Szakál János: A magyar tanítóképzés története Bp. 1934. 34. 164 Kiss Jázsef: Nôk a tanítói pályán Bp. 1929. 26. 165 Muhari János 77 éves jászberény lakossal készült interjú alapján 166 Római katolikus iskolaszék jegyzôkönyve. Nemesnádudvar, Rk. plébánia. Az 1922. szeptember 21-i jegyzôkünyv szerint két tanítói álláshelyet tültüttek be, mert ha a hatodik tanítót is alkalmazták volna, akkor kevesen lettek volna az osztályokban a testület megítélése szerint. Egy másik tag azzal a félelemmel indokolta elutasító szavazatát, hogy az állam a községre hárítja a tanítók díjazását. 167 1900-as népszámlás

Hiba! A könyv jelzı Az egyes elnevezések szerint "magyar vallásnak" tekintett reformátusok részaránya nem megnôtt a két világháború között. (l89O-ben l4,6, l9OO-ban l4,4, l9l8-l945 között 2O-2l %-ban részesedtek.) Politikai szerepükben felfedezhetôk karakteres vonások. Az l848-49- létezik . es forradalomban vezetô szerepet kaptak, Habsburg-ellenesek voltak, kulcspozíciókhoz

jutottak a két világháború közötti idôszakban. (Horty Miklós, Bethlen István)168 A reformátusok foglalkozás-szerkezetét tekintve az a legszembetőnôbb, hogy a kis és középbirtokosok közül minden harmadik e vallás híveihez tartozott.169 A tisztviselôk és értelmiségiek között is magasabb volt a részesedésük, mint a lakosságon belüli arányuk. 22 %-al képviselték magukat a hadseregben. A római katolikusokkal összevetve, sokkal kevesebb napszámos és cseléd került ki közülük (2O-2l %). Ugyancsak szerényebb volt az iparban, a bányászatban és a kereskedelemben foglalkoztatottak közötti részesedésük. (l6, 8,3-9 és lO-ll %) Területi elhelyezkedésükben szintén fellelhetôk speciális vonások.170 1918 elôtt központjuk a Tiszántúl, továbbá Erdélyben és az ország kózépsô részein (Duna-Tisza közén, a Tisza és a Duna jobb partján) éltek. A két világháború között minden tizedik budapesti volt református, de Pécsett vagy Gyôrött csak minden huszadik tartozott ehhez a felekezethez. Ezzel szemben Debrecenben vagy Hódmezôvásárhelyen a város kétharmada kálvinistának mondta magát. Az unitáriusok nagy számban Erdélyben éltek.171 Több eltérô vonást mutat az evangélikus vallás, amely viszont a "városias" felekezetnek számitott nálunk. Jelentôsége az elsô világháború elôtt nagyobb volt, mint azt követôen. E felekezet hívei közé tartozó szlovákok és németek közül sokan kerültek az új országhatárokon túlra. Az evangélikusok magyarországi központjai Sopron, Pozsony, Eperjes, Szarvas és Nagyszeben voltak. Az evangélikus vallás polgárosultságának egyik jellemzôje, hogy más felekezetekhez képest toleráns magatartást tanúsított az izraelitákkal szemben. Egyik jellegzetes példája az egyház nagyhírő Fasori Gimnáziuma, mely a fôváros zsidók lakta övezetének tôszomszédságában helyezkedett el, s bizonyos idôszakokban tanítványainak nagyobb hányada volt izraelita vallású, mint evangélikus.172 Hasonlóan jellegzetes, hogy a keresztény és izraelita vallásúak összeházasodása terén legnagyobb gyakorisággal az evangélikus partnerek szerepeltek. A protestáns felekezetőek mindenkor nagy gondot fordítottak az oktatásra. Iskoláik szervezésében az önszervezés és az önkormányzat (presbiterium) dominált, ami kevésbé volt összeegyeztethetô a centralizált, aprólékosan megszervezett osztrák gyakorlattal. Részben ennek következtében nem fogadták el a Ratiokat, s sok iskolájuk esett áldozatul a Thun Leó nevével fémjelzett Organisationsentwurf-nak, mivel nem tudták a törvényben lefektetett követelményeket teljesíteni.173 A protestánsok kevésbé önállósították a tanítóképzést, hanem nagyon gyakran összekapcsolták a lelkészképzéssel. Ez részben azt jelentette, hogy a gyengébb elômenetelt tanúsító növendékekbôl lettek a tanítók, másrészt lelkészeik többsége szintén folytatott pedagógiai tanulmányokat.174 Sôt nem egy esetben hasznosította, gyakorolta tudását. A reformátusok és az evangélikusok iskolázottsági mutatói minden területen jobbak a katolikusokénál.175 Az l9OO-as adatfelvétel szerint l8,O-53,8 % jelenti a két szélsô értéket az analfabéták részesedése esetén. Az elôbbi adat a dunántúlon élô evangélikus férfiakra, az utóbbi az erdélyi református nôkre vonatkozik. Az iménti adatok egyben arra is utalnak, hogy az evangélikusok iskolázottsági mutatói elônyösebbek. Esetünkben az analfabéták részaránya minden országrészben és mindkét nemnél alatta maradt a 33,3 %-nak. A két nem iskolázottságában egyes országrészekben alig

168 Bucsay Mihály: A protestantizmus türténete Magyarországon 1521 - 1945. Bp. 1985. 169 Glatz F. 1988. 1.sz. 170 1900-as népszámlálás 171 Bucsay M. 1985. 172 Zsidó identitás és asszimiláció Magyarországon. In: Mozgó világ 1988. 8-9.sz. Marjanucz László interjúja Karády Viktorral a magyar zsidó társadalomtörténet kutatásának kérdéseirôl. 41. o. 173 Bucsay M. 1985. 224-225. 174 Nagy Sándor: A debreceni kollégium, mint egységes intézmény az egyetem kiválásáig Debrecen 1946-47., A pápai kollégium története Bp. 1971. Tankönyvkiadó 175 1900-as népszámlálás


mutatkoznak különbségek, (a Duna bal, a Tisza jobb és bal partja) s a legnagyobb eltérés éppen a Dunántúlon mutatkozott, ahol l8 % volt a férfi, és 25,5 % a nô analfabéták részesedése. A reformátusok adatainak szóródása sokkal egyenetlenebb képet mutatott. Az ország nyugati részein megközelítették az evangélikusok eredményeit, mig Erdélyben (43,l és 39,6 %) jóval elmaradtak azokétól. A református férfiak és nôk iskolázottságának eltérései - Erdélyt nem számítva - a katolikusokéhoz hasonlóak. A protestáns vallásúaknak szintén a városokban voltak a legjobb mutatói. l9OO-ban az evangelikus központnak számító Sopron kicsekedhetett a legjobb eredménnyel, mert ott csak a lakosság 8,3 %-a tartozott az analfabéták sorába. Ugy tőnik a fôvárosban mindkét felekezet alkalmazkodott az urbanizáltabb körülményekhez, olyannyira, hogy az izrealitákkal azonos eredményeket mutattak fel. (Reformátusok l5-2O,3 %, evangélikusok l5-2O %, izraeliták l5,62l,5 %)

Az izraeliták A felekezetek sorában meglehetôsen sok rendhagyó elem kisérte az e valláshoz tartozók helyzetét. A jelentôsebb felekezetek közül a feudalizmuskori üldöztetés és kirekesztettség után csak a múlt század második felében emancipálódott, s ezzel párhuzamosan igen jelentôs tényezôje lett az ország modernizálódásának. Látványosan tört be az átalakulásban kulcsszerepet játszó értelmiségi pályákra. Az ügyvédek, orovosok, állatorvosok, újságírók és színészek között részesedésük a század végén már megközelítette, sôt helyenként meghaladta az 5O %-ot, ami esetenként tizszerese lakosságon belüli hányaduknak.176 Ez az arány a két világháború között sem változott. A zsidó származás, illetve felekezethez tartozás másik jellemzôje a kisegzisztenciák, kisiparosok, kiskereskedôk magas részaránya, s bár létszámában nem jelentôs, de gazdasági erejénél fogva igen nagy befolyásra tett szert a zsidó negyburzsoázia. Politikai szerepük és jelentôségük meglehetôsen változatosan alakult. Gazdasági és kulturális életben megszerzett helyükkel nem voltak arányban a politikai életben elfoglalt pozícióik, hiszen az elsô világháború idôszakáig viszonylag szerény jelentôségő tisztségekhez jutottak. Annál nagyobb szerepük volt az l9l8-as és l9l9-es forradalmakban. A Károlyi kabinet számos minisztere, a tanácsköztársaság népbiztosainak túlnyomó többsége zsidó származású volt.177 Valószínőleg ez a tény is szerepet játszott abban, hogy ezt követôen háttérben maradva érvényesítették befolyásukat, s a nyílt zsidóüldözés kezdetéig e helyzetbôl politizáltak. Településviszonyaikra jellemzô, hogy zömük az ország középsô és északi részein helyezkedett el, s többségük a század végére valamelyik városunk lakója lett. Legnagyobb centrumuk a fôváros let, ahol l9lO--ben a lakosság 2,3l %át tették ki. A l92O- és l93O-as népszámlálás adatai szerint a hazai zsidóság 45,6 illetve 44,9 %-a lakott a fôvárosban.178 A zsidóság tradiconálisan nagy gondot fordított a mővelôdésre, s azon belül mindenek elôtt a fiúk kimővelésére. A kapitalizálódás feltételei közepette affinitásuk méginkább megértésre talált, sôt az oktatást a boldogulás elôfeltételének tartották. Olyannak, hogy erre a kisegzisztenciák sem restelltek jelentôsebb anyagi eszközöket áldozni. A hazai zsidóság iskolázásának múltjában megkülönböztethetôk a konzervatív (ortodox) és a gyors asszimiklációt felvállaló kirányzatok (kongresszusi).179 Míg az elôbbiek semmiképpen sem akarták feladni nyelvüket, írásukat, vallásukat és más etnikai sajátosságaikat, addig a másik irányzat képviselôi éppen ellenkezôleg cselekedtek. A zsidóság utóbbi csoportjainak további jellegzetessége a szekularizáció hirdetése és vállalása. Bárminemő oktatási statisztikában elôkelô helyet foglaltak el, melynek eredôi éppen az elôbbiekben sorolt okok között kereshetôk. Az l9OO-as népszámlálás adatai szerint az

176 Zsidóság az 1945 utáni Magyarországon Párizs 1984. (Karády Viktor, Kovács András, Sanders Iván és Várdy Péter tanulmányai.) 177 Szárszó 1943 - Elôzményei, jegyzôkönyve és utóélete Bp. 1983. 197-198. 178 Venetianer Lajos: A magyar zsidóság története Bp. 1922. 453-467. 179 Venetianer 1922.

evangelikusokhoz hasonló poziciókat mondhatak magukénak, habár mutatóik eloszlása egyenetlenebb azokénál. Elsôsorban az említett konzervatív irányzatok jelenlétével magyarázható az, hogy a keleti országrész zsidóságában magas arányban fordult elô az analfabetizmus. Erdélyben 3O,3 és 43,2 %, a Tisza bal partján 42,l és 52,6 % és a Tisza jobb partján 32,5 és 42 %. Az elsô adatok mindig a férfiakra vonatkoznak, s egyben azt is mutatják, hogy a két nem mővelôdési mutatói erôteljesebb eltérést jeleznek mint a többi felekezetnél. A nyugati országrészek és a Duna-Tisza köze adatai sokkal jobbak voltak, olyannyira, hogy alig tértek el a korábbiakban részletezett fôvárosiaktól.


A tanítóképzésben megmutatkozó felekezeti különbségek Ahogy erre már utalásokat tettem, a szervezett hazai tanítóképzés a Ratiokat követôen indult meg. A katolikusok magukévá tették, elfogadták ezeket a kezdeményezéseket, míg a protestánsok távolmaradtak, nem azonosultak a rendelkezések szellemével. Ez a megosztottság lényegében a mult század közepéig maradt fenn.180 Az Entwurf, mjad a Népoktatási törvény életbelépésével alaposan megváltozott a helyzet. Az elôbbiekre nagyon élénken reagáltak a katolikusok, akik az l85O-es években jelentôs intézményalapításba kezdtek.181 A visszahívott, illetve lemondatott Hám János helyébe lépett Scitovszky János hercegprímás a szerzetesrendek felügyeletét is megkapta, s ezt követôen több nôi tanítórend újította fel vagy kezdte el magyarországi mőködését. l856-ban az Angolkisasszonyok megnyitották az elsô magyar tanítónôképzôjüket, amit l858ban Temesvárott, majd l86O-ban Kalocsán követett a Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanôvérek rendjének letelepítése. A század második felében a tanítónôk képzése szinte kizárólag a katolikusok terrénuma maradt, a többi felekezet csak a századforduló táján indította el a nôk felkészitését erre a pályára.182 A többi felekezet álláspontját jól jellemzi a budapesti izrealita tanítóképzô igazgatójának állásfoglalása. A tanítóképzô milleniumi évkönyvében nem kis önérzettel és büszkeséggel írta le, hogy szemben a pápistákkal, annál inkább összhangban a protestánsokkal, ôk még nem engedték be a nôket a pályára.183 S ha mindezek után végigtekintünk a tanító és tanítónôképzôk statisztikáján, igazolva látjuk az igazgató által megfogalmazottakat.184 A felekezeti különbségek mellett kiolvasható a

180 Kiss J. 1929. 26. 181 Szakál J. 1934. 55. 182 Szakál J. 1934. 74-76. 183 Bánóczi József: Az Országos Izraelita Tanítóképzô Intézet törtánete 1867-1897. Bp. 1897. 134-139. 184 A tanítóképzôk számának alakulása _________________________________________________________ Év A tanítóképzôk száma áll. r.kat g.kat g.kel ref. ev izr össz. _________________________________________________________ l868 l5 3 3 3 9 l 34 l875 l6 l4 4 3 3 8 l 49 l88O l7 l4 4 4 4 9 l 53 l89O 17 l4 4 4 4 lO l 54 l9OO l8 ll 5 4 3 6 l 48 l9l4 l9 ll 5 4 3 6 l 49 l9l8 22 ll 5 4 3 5 l 5l l929 9 6 2 2 l 2O l947 9 6 l 3 2 l 22 Tanítónôképzôk számának alakulása _________________________________________________________ Év Tanítónôképzôk száma áll. r.kat g.kat g.kel ref ev izr. össz

Hiba! A könyv táblázatokból, hogy a századfordulóig a katolikus egyház egyedüli riválisa az állam volt a jelzı nem tanítónôképzés terén. Az állam primátusa mellet sokkal többen voltak érdekeltek a férfiak felkészítésében. A felekezeti tanítónôképzés fellendülésének újabb hulláma a század elsô létezik . évtizedében nyilvánult meg, amikor a katolikusok lendületes intézménytelepítéséhez

mások is csatlakoztak, ami kiegyenlítettebb felekezeti és nemenkénti megoszlást eredményezett.185 A bemutatott adatok valamennyi tanítóképzôsre vonatkoznak, nemcsak a felekezetek intézeteiben tanulókra. Ebbôl még nem derül ki, hogy az izreaelita felekezet csak az l93O-ban Miskolcon felállított képzôben végezte tanítónôinek felkészítését. A zsidók szerényebb intézménytelepítési kedve részben asszimilációs törekvéseikkel magyarázható, miszerint szivesen adták gyerekeiket más felekezetek vagy az állam által fenntartott iskolákba, így tanítóképzôkbe is. Emellett pályaorientációjukban viszonylag szerény helyet foglalt el a tanítói pálya. A kedvelt értelmiségi foglalkozásokkal szemben ezt kb. számarányuknak megfelelôen választották. (l89Oben 8,2, l9OO-ban 5,8, l9lO-ben 5,O, l920-ban 5,2 %-ban részesedtek a tanítóság között.)186 Az elkülönülés mellett közös jegyek is felfedezhetôk a tanítóképzésben, nevezetesen az, hogy az intézetek nem voltak képesek igazán önállósulni. Az intézetek története megszakításokkal tőzdelt, alig van olyan, amely folyamatosan mőködött. Az intézmények teológiai akadémiák, hittudományi fôiskolák, kollégiumok és gimnáziumok árnyékában, azok mostohatestvéreiként tevékenykedtek. Esetenként mindössze egyetlen pedagógiában, illetôleg énekben-zenében járatos tanár jelentette az állandó oktatógárdát, a többi tantárgy oktatásába idôszakosan, egy-egy tanfolyam idejére kapcsolódtak be mások. A protestáns gyakorlatban sokáig fennmaradt, hogy a magasabb osztályok növendékei tanították a frissen bekerülteket. A gimnáziumokkal, fôiskolákkal, reáliskolákkal és más intézményekkel való együttlét elônyös oldalait komplexitásként is értékelhetjük. Az Angolkisasszonyok és más rendek zárdái többféle korosztályt és oktatási irányt foglaltak magukba.187 Növendékeik jelentôs része elemi iskolás

_________________________________________________________ l868 5 5 l875 4 7 l 12 l88O 6 8 l l5 l89O 5 9 l l5 l9OO 6 7 l l l5 l9l4 8 2O 2 l 4 l 36 l9l8 8 22 2 l 5 2 4O l929 4 l9 4 l 28 l947 4 25 5 l 35 _________________________________________________________ Forrás: Szakál J. 1934. és Kiss J. 1929. 185 Jól mutatják ezt az l9O7/8-as tanév adatai: _________________________________________________________ Felekezet Fiúk %-ban Lányok %-ban _________________________________________________________ Római katolikus 5O,9 65,7 Görög katolikus 9,7 3,l Református l6,6 l4,7 Evangélikus ll,O 6,8 Görög keleti 7,O 2,7 Izraelita 4,l 6,4 ________________________________________________________ Forrás: Kiss J. 1929. 186 Venetiáner L. 1922. 187 Rittenbinder Mária: A Szent-Orsolya Rend leánynevelési rendszere Bp. 1936. M. Körtvélyesi Mária: Tiszteletreméltó Ward Mária B.M.V. Intézetének tanítási és nevelési rendszere Bp. 1937., Géczy Mária Immaculata: A Miasszonyunkról nevezett szegény iskolanôvérek rendjének története és nevelési rendszere Szeged 1941.

Hiba! A könyv jelzı korától náluk tanult, internátusukban lakott. Igy rengeteg információ alapján dönthettek nem abban, hogy kiket irányitanak saját gimnáziumukba, polgári iskolájukba. Az utóbbiak esetében újabb irányokat kinálhattak fel a kereskedelmi iskolát vagy a tanítóképzôt, sôt, ha létezik . valaki a gimnázium alsó osztályainak befejeztével akart módosítani, arra szintén volt

"házon belül" lehetôség. Mindehhez kapcsolódtak a rend zárdáinak iskolái, amelyekkel legalább kikerült tanítványain keresztül rendszeres kontaktust tartott fenn az anyaintézmény. Az egyházi intézetek további jellegzetessége volt a magas tandíj, amely a szegényebb néprétegek gyerekeit távol tartotta tôlük, másokat pedig éppen ez vonzott. Egy kitőnô dolgozata szerint az esztergomi tanítónôképzôben a 2O-as évek közepén 5OO pengô volt az éves tandíj azok számára, akik az internátusban laktak. További 96 pengôt kellett fizetni pótdijak cimén, melyek között a mosatás éppenúgy szerepelt, mint a német nyelv tanulása vagy az uszodahasználat. További 2lO pengôt kellett fizetni azokért a gyerekekért, akiket angolra, franciára, külön zenére járattak szüleik. A rendházi nevelés modernizálódását mutatta, hogy a növendékek rendszeresen sportoltak (leginkább tniszeztek és korcsolyáztak) és sokféle gyakorlati ismeret elsajátíttatására törekedtek, melyek között a kertápolás, a fôzés éppenúgy szerepelt, mint a virágápolás és a pázsitnyírás.188 Ez a modell elsôsorban az apácarendek mőködésére jellemzô, de sok hasonló vonást fedezhetünk fel a többi felekezet tanítóképzôinek mőködésében is. A fenntartók csereberéje sem nevezhetô ritka jelenségnek. Éppen az egyik nagyhírő református központ, Sárospatak példázza a református egyház és az állami fenntartás idôszakonkénti váltogatását.189

188 Gábris J. 1988. 50-53. és 78-82. 189 Ködöböcz J 1986.


48

A gyakorló tanítók között kimutatható különbségek Az l948-as államosítás idôpontjáig tanítók túlnyomó tóbbsége számára egyszerően alkalmazási feltétel volt a felekezethez való tartozás. Az állami és községi iskolákat leszámítva nem szívesen láttak nem felekezetükhöz tartozó tanítót. A rendhagyó esetek gyakran foglalkoztatták az egyházi elöljárókat, a hívek sem nézték jó szemmel a "kakukktojást", de az elsôszámú érdekeltek számára szintén kényelmetlen volt ez a szituáció. A következôkben néhány konkrét példával szeretném alátámasztani állitásaimat. Elsôként a Dunántúli Református Egyházkerület l9l4-es Pápán közreadott szabályrendeleteibôl idézek. A 33.paragrafus szerint "Tanítókul a református egyház iskoláiban csak feddhetetlen elôélető, református vallású, egyházias gondolkodású és viselkedéső, szakszerően képzett magyar állampolgárok alkalmazhatók." Néhány bekezdéssel arrébb a 37.paragrafusban már nemcsak alkalmazási feltételeket, hanem egyéb viselkedési normákat is elôirtak a tanítók számára. "Magán és családi életükben a vallásoság, egyháziasság és a jó erkölcsök ápolásában, az istentiszteleti cselekmények gyakorlásával is nemes példaadással tartoznak elöljárni, a politikai pártküzdelmekben elôfordulható tüntetésektôl óvakodni kötelesek. Feleségül csak református vagy ágostai hitvallású evangélikus nôt vehetnek el, a tanítónôk pedig csak református vagy ágostai hivallású evangelikus fériakkal léphetnek házasságra és kötelesek gyermekeiket református vallásukban neveltetni."1 A katolikusok szabályozó törekvései sem voltak enyhébbek, legalábbis ez tőnik ki abból az l9l2. április lO-én kelt levélbôl, melyben a jászberényi katolikus lelkész a következôképpen fogalmazta meg panaszát az érseki hatóságnak.2 Ezzel szemben egy sátoraljaújhelyi református tanítónô lelkiismereti okokkal indokolta a vármegyei tanfelügyelôhöz eljuttatott áthelyezési kérelmét.3 A század elejérôl származó levéltári adatokat a harmincas negyvenes években pályára került tanítók is megerôsítették.4 Az eltérô felekezethez tartozás esetükben alkalmazásukat kizáró tényezônek számitott. A felekezet kötelékébe való tartozás, mint alkalmazási feltétel, illetve annak betartatása a körvonalazott idôszakban azonban némileg változott.

1

Thury Etele: A Dunántúli Református Egyházkerület szabályrendeletei Pápa 1914. 384-385. 2 Jászberényi plébániai iratok. Egri Érseki Levéltár 2247(1912.) Részlet az 1912. április 10-i levélbôl: "A városi állami iskolában is van egy tanító, aki egy elvált református nôvel kötött házasságot, bár ô maga katolikus. Schultz Lajos, akinek az áthelyezése igen kivánatos volna. Növendékei mind katolikusok. Ezen indokból ugyan hiába kérném ezt a kir.tanfelügyelôtôl, aki református, minthogy elôdje is az volt." 3 Zemplén vármegye tanfelügyelôségének iratai. 16. Javadalmi iratok. Sátoraljaújhelyi Levéltár. Részlet a tanfelügyelôhöz eljuttatott áthelyezési kérelembôl: Nagyságod parancsára megtettem, hogy katolikus imaformában mindennap elôimádkoztam, de azt az áldozatot nem hozhatom meg, hogy a saját hitem és meggyôzôdéesem ellen tegyek. Elhagyjam azt a hitet, amelyben születtem, mely az élet küzdelmeiben mindíg erôt és vigaszt nyújtott, s egy idegen vallásnak a kötelékébe lépjek. Tanítsak olyan vallást, amit nem hiszek, járjak idegen templomba stb. Ez ellen föllázad egész lényem, ezt nem tehetem. (1894. február 17.) 4 Interjúk


Hajósi adataim szerint a század utolsó évtizedeitôl már bizonyos engedmények mutatkoztak.5 Akkortól kezdve már mind többen tanítottak az iskolában és ez bzonyos specializálódást eredményezett. Iskolaigazgatót bíztak meg, elkülönült a kántortanító tevékenysége, a lányok tanítását a kalocsai Szegény Iskolanôvérek apácáira bízták. Ez azért fontos, mert éppen a speciális, felekezeti liturgiához elengedhetetlenül szükséges énektudásra nem volt minden tanítónak szüksége. Mivel a kántori funikcó csak egy tanító feladata lett, s ez a többiek számára engedményeket eredményezhetett, esetükben már nem volt kritérium az iskola felekezetéhez való tartozás. (Erre némiképpen a képzés is reagált, a kántori végzettséget külön tanulmányok és vizsgák nyomán lehetett megszerezni.) További kivételt jelentettek a rendkívüli idôszakok és a nehezebb, ridegebb munkafeltételek. Háborúk után, a bécsi döntéseket követôen kevésbé számított a felekezeti hovatartozás, az volt a lényeg, hogy tanító legyen az iskolában.6 Hasonlóan alakultak az elhelyezkedési viszonyok a hátrányosabb körülményeket biztosító településeken, tanyákon, eldugott kis falvakban, ahol szintén kevésbé válogathatott a gyülekezet.7 A felekezeti érdekekhez kötött alkalmazási kérdések a mővelôdésirányítás számára is feladatot jelentettek. A képviselôházban és más fórumokon gyakran került szóba ez a kérdés. Hóman Bálint kultuszminiszter l934. május l8-i parlamenti beszédében némi mentegetôzés közepette tudatta a honatyákkal, hogy mennyire ügyel a felkezeti arányok betartására.8 A felekezethez tartozás anyagi szempontból sem volt közömbös, hiszen anyagi helyzetük, híveik szegénysége vagy tehetôssége vonzóvá tette az adott iskolát. A tanítók jövedelmében és fizetésében számottevô különbségek mutatkoztak. Hamisnak kell minôsíteni azokat az állításokat, miszerint a felekezeti tanítókat általában rosszul fizették. Sokkal reálisabb úgy minôsíteni, hogy az egyes felekezetek között jelentôs különbségek alakultak ki. A rangsor élén országszerte az izraelita tanítók álltak, amit nagyon sok adat és feldolgozás erôsített meg. A keleti országrészekben a görögkeletiek kapták a legrosszabb fizetéseket.9 Egy l897-bôl származó jelentésbôl képet alkathatunk egy felekezetileg igen sokszínő megyeszékhely, Sátoraljaújhely iskoláinak differenciálódásáról. A városban 2ll6 tanköteles gyereket tartottak nyilván, s közülük l529-en jártak iskolába. A városban minden felekezetnek külön iskolája volt. A bemutatandókon kívül egy magániskola is mőködött, ahova 5l gyerek járt, de egyéb adat nem szerepelt róla a jelentésben.10 5

Hajósi tanítók - a szerzô dolgozata a hajósi mővelôdési házban (Kézirat) 6 Interjúk és a tanulmányozott iskolaszéki jegyzôkönyvek alapján 7 Nagy Júlia: A makói tanyai iskolák története Makó 1983. 8 Hóman Bálint: Mővelôdéspolitika Bp. 1938. 238-240. Részlet a beszédbôl: "Szememre vetették legutóbb, hogy az állami iskolákban túlságos nagy arányban vannak katolikus tanítók a reformátusok rovására." Ezek után részletesen ismertette az adatokat, miszerint az állami iskolákban a gyerekek 7O %-val szemben a tanítók 69,5 %-a volt katolikus, s ugyanez a reformátusok esetében 24,9 illetve 26,3 % volt az elemi és középfokú iskolákban." 9 Hebeny Zoltán: A tanítók helyzete Szabolcs megyében 18681914 között Pedagógiai Szemle 1982. 2.sz. 10 Zempléni javadalmi iratok 16. Sátorlajaójhely _________________________________________________________ Iskola Tanítók Tanulók A tanítók fizetése (átlag, koronában) _________________________________________________________ Kat.fiú 4 257 5OO Kat.lány 7 3l8 45O* G.kat.fiú l 9O 32O term.beni G.kat.lány l 65 385 Ref fiú 2 l3l 58O Ref.lány l 7O 58O Izr.fiú 3 l63 675 Izr.lány 5 237 45O

50

A bemutatott fizetések összhangban vannak az imént említett tendenciákkal, megerôsítik a felekezetek közötti rangsort. Egyuttal azt is megmutatják, hogy a nemek között jelentôs eltérések mutatkoztak. A sátoraljaújhelyiek némileg megerôsítették az országos adatokat, másrészt eltértek attól. A lO izreelita tanító közül 6 volt férfi, a reformátusoknál viszont csak férfiak mőködtek. A különbözö egyházak iskoláztatási törekvéseinek különbözôségei a tanítók felkészültségében és munkafeltételeiben is megmutatkoztak. Péterfy Sándor reprezentatív áttekintése alapján képet alkothatunk a tanítók felkészültségében megmutatkozott eltérésekrôl.11 l894-ben 26O4l tanító közül 27l2 nem rendelkezett képesítéssel. A képesítéssel rendelkezôk a következôképpen oszlottak meg az egyes iskolatípusokban: állami 99,5 % izraelita 98,8 % r.katolikus 9O,O % evangélikus 89,8 % református 86,7 % unitárius 82,2 % g.keleti 68,8 % g.katolikus 65,6 % A tanítók képesítettségével mutat rokonságot az a felvétel, amely az l927/28-as tanév adatai alapján készült, s az l tanítóra jutó gyerekek számának alakulását mutatta ki, s további tényekkel támasztja alá a felekezeti tényezôk hatását az iskolai munka eredményességére. 12 állami 39,4 községi 37,2 katolikus 48,6 g.katolikus 54,O református 47,7 evangélikus 44,3 izraelita 36,3 Az ismertetett probléma a településszociológiai vetületek elemzésével tovább árnyalható. Magyarországon a múlt század utolsó évtizedeiben indult meg a nem felekezeti iskolák térnyerése, mely a késôbbiekben lelassult, s az l948-as államosítás idején az iskolák háromötöde egyházi kézen volt. A megtett intézkedések szempontjából egyáltalán nem közömbös, hogy ezek milyen módon oszlottak meg az országban.13 Amint látható, a falu-város bontás adatai elsô

Izr.ortodox 2 lO7 45O _________________________________________________________ A fizetési adatokban némileg torzít a katolikus leányiskola adata, mert az egyetlen világi tanítónôjük fizetését szerepeltettem. A további hat apáca-tanítónô nem fizetést kapott, hanem 24OO koronát fordítottak éves ellátásukra. A görög katolikusoknál l8 hold föld jelentette a természetbeni javadalmazást. (Az utóbbi két eltérést a táblázatban külön jeleztem.) 11

Péterfy Sándor: A magyar elemi iskolai népoktatás Bp. 1896. I. füzet 129. 12 Közli Sárközi I. 1980. 191. 13

_________________________________________________________ Fenntartó F a l u s i V á r o s i Összesen Szám % Szám % _________________________________________________________ Ćllam 7O6 63,3 4O9 36,7 lll5 Község 5l3 66,6 257 33,4 77O Katolikusok 2582 93,3 l84 6,7 2766 Reformátusok lO2O 93,3 73 6,7 lO93 Izraeliták 94 59,l 66 4O,9 l59 Evangélikusok 358 88,l 48 ll,9 4O6 Más felekezetek l83 93,3 l3 6,7 l96

Hiba! A könyv megközelítésben az egyházi iskolák túlsúlyát mutatják, mondhatni az állam és a községek a jelzı nem "könnyebbik" terepen telepítették iskoláikat. Ez alól lényegében egyetlen kivétel volt, az létezik izraelita egyház, amely az erôteljes asszimiláció ellenére városokban is megtartotta . jelenlétét, szinte mindegyikben volt iskoláji. A katolikusok elsôsorban az érseki, püspöki

székhelyeken, a protestánsok hagyományos iskolacentrumaikban tartottak fenn több elemi iskolát. A jelzett idôszakban nagyon sok tanyai iskolát vettek kezelésbe, néhány helyen azonban a felekezetek sem vonultak ki errôl a területrôl. Kiskunfélegyházán például a katolikusok 26, Nyíregyházán az evangélikusok 7 tanyai iskolát üzemeltettek, s az állam vagy a község egyet sem.14 A városok kategóriáján belül további különbözôségek mutathatók ki. Budapesten például mindössze l6 %-os volt a felekezetek részesedése. Ez 26 iskolát jelentett, melybôl a katolikusok (l3) és az izraeliták (8) részesültek a legnagyobb arányban. A fôváros iskoláinka zöme egyébként községi fenntartásban mőködött. Lényegesen eltért a fôvárostól a törvényhatósági jogú városok kategóriája. Esetükben már 24 %-os volt a felekezeti részesedés, 45 %-os az állami, 29 %-os a községi iskolák aránya. Ezekben a városokban a katolikusok (4O), a reformátusok (2O) és az izraeliták (l4) tartottak fenn jelentôsebb számú egyházi iskolát. A rendezett tanácsú városok esetében viszont már az egyházi (48 %), állami (43 %) és községi (7 %) fenntartás sorrendje alakult ki. Ezekben a kisebb városainkban a katolikusok kezében volt a legtöbb iskola (l3l), ôket a reformátusok (5l), az izraeliták (43) és az evangélikusok követték (4O).

Egyéb ll2 73,2 4l 26,8 l53 ________________________________________________________ Összesen 5568 83,6 lO9O l6,4 6658 -------------------------------------------------------Forrás Magyar népoktatás 1928. 14 Valamennyi adat a Magyar népoktatás 1928 -ból

52

A TANITOK ALKALMAZĆSA AZ ISKOLASZÉKEK FUNKCIOJA

A tanítók joviszonyát részben központilag, részben pedig helyileg szagályozták. Az l868-as törvény hosszú évtizedekre irányadó szabályozást fogalmazott meg. Elôirta a tanítók szükséges képzettségét, meghatározta továbbá, hogy a tanító iskolai munkakörén túl - egyházi szolgálatokat, kántorkodást kivéve - egyéb munkakört nem tölthetett be. 15 A központi elôírások mellett jelentôs szerepe volt a helyi szabályozásnak. Az l868-as törvény megfogalmazója sokat és igen behatóan foglakozott az állammal és különbözô szerveinek tevékenységével. Különleges figyelmet fordított arra, hogy milyen módon képzelhetô el, valósítható meg a polgárok ellenôrzése, az állam szerepét korlátozó tevékenysége, illetve ahogy Eötvös mogfogalmazta: "Az államhatalomnak gyakorlatilag szilárd korlátokat vessenek."16 E törekvéseket a szóbanforgó törvény is magában foglalta, melyben a helyi oktatásirányítás szerveinek az iskolaszéknek a létrehívását.17 Ez a rendelkezés biztosítota, hogy az iskolák mőködése, mőködtetése érdekében helybeliekbôl választott, s különféle jogokkal felruházott szervezet felelôsséggel tartozzon, figyelemmel kisérje, ellenôrizze az ott folyó tevékenységet.

Az iskolaszékek jogállása, tagjai és tisztségviselôi Az említett törvény szövegébôl kitőnik, hogy önkormányzati jellegő szervezet létrehozására teremtettek lehetôséget. A kilenctagú községi iskolaszéket a városokban és a képviselôtestülettel bíró községekben a képviselôtestületnek, egyéb községekben a lakosok közgyőlésének kellett választania. A tagok mandátuma három évre szólt. Kiválasztásuk során elôírták, hogy kebelbeli lakosok közül kerüljenek ki és jártasak legyenek az iskola1gyben. Elôirták még, hogy a választott tagokon kivül a helybeli lalkésznek(eknek) és a népiskola tanítójának (vagy a tanítók választott képviselôinek) is tanácskozási és szavazati joguk legyen. Hanyagság, mulasztás esetén átmenetileg el lehetett vesziteni az iskolaszéki taggá választhatóság jogát. Ha a hároméves mandátum lejárta után két hétig nem választották újjá a testületet, akkor a tankerület kapott jogot a tagok kinevezésére. A kinevezés azonban határozottan átmeneti, mondhatnám figyelmeztetô jellegő volt, hiszen maximum egy évre szólhatott. l876-ban új törvényt adtak ki a népiskolai hatóságokról18. Ennek fontos elôzménye volt a közigazgatási bizottságok létrehozása, amely a tanügy területén is szakszerőbb adminisztrációt igért. A népiskolai hatóságok szerepének új megfogalmazása szintén ennek szellemében fogant. Az új törvény egyik legfontosabb eleme az állami iskolák mellé rendelt gondnokságok felállítása volt, amelyek szerepe számos tekintetben eltért az iskolaszékétôl. A gondnokság tagjai nem választás útján kapták megbízatásukat. A királyi tanfelügyelô javaslatára a fôispán hat évre szólóan nevezte ki a tagokat. Ahol az egyház, vagy más politikai közösség hozzájárult az iskolafenntartáshoz, ott a képviselôtestület vagy az egyházközség választhatta a gondnokság tagjainak felét. A gondnokságnak szintén voltak hivatalbeli tagjai: a polgármester, a bíró, a lelkész, az igazgató, a tanító és késôbb az orvos. A szóban forgó törvényben - néhány évi mőködési tapasztalat birtokában több ponton módosították az iskolaszékra vonatkozó korábbi rendelkezéseket. Öt fôben minimalizálták a tagok számát, s rögzítették, hogy tagoknak csak olyanok választhatók, akik legalább írni-olvasni tudnak. Az iskolaszéket választó testületek közé felvették a hitközségek képviseletét, melyek különösen a felekezeti fenntartású iskolák esetén voltak lényegesek. Az újabb törvény - nyilván a korábban vitatott, nem egyértelmően alkalmazható paragrafusok miatt - pontosan rögzítette nagyobb 15

Magyar törvénytár Bp. 1896. 1. 465-466. Eötvös J. 1981. 345. 17 "Mindennemő községi népoktatási intézet közvetlenül a község hatósága alatt áll. A község hatóságát az általa választott iskolai szék által gyakorolja." Magyar törvénytár Bp. 1896. 1. 465-466. 18 Magyar törvénytár Bp. 1896.2. 464-472. 16

Hiba! A könyv létszámú testületek képviseletének módozatait. Ezek szerint a tanító továbbra is tagja volt jelzı nem az iskolaszéknek. Abban az iskolában, ahol l5 tanító volt, ott két, ahol viszont 3O, ott a létezik tantestület három képviselôje lehetett tagja az iskolaszéknek. . További módosításokat tett a tagsági viszonyban az l9O2-ben kiadott rendelet.19 Ennek

legszembetőnôbb eleme a rokonsági viszonylatok szabályozása. Eszerint nem választhatták iskolaszéki taggá azt, akinek neje, testvére, vagy elsôfokú vérrokona, sógora, sógornôje azon községi iskola rendfes tanítója vagy tanítónôje volt. Ezt a választási kritériumot a késóbb kiadott útmutatók is megerôsítették, ami egyértelmően arra utal, hogy a sógorság-komaság összefonódása e testületet sem kimélte. Egyébként ez a rokonsági megszorítás nem vonatkozott a testület nem választott tagjaira, esetükben nem számitott kizáró tényezônek a rokoni kapcsolat. További újdonsága a századeleji rendelkezésnek, hogy felvette a hivatalból tagok sorába a helybeli orvost és a gazdasági szaktanítót. Ugyanez a rendelet rögzítette az iskolaszéken belüli tisztségeket. A testület tagjai sorába szótöbbséggel elnököt és a gazdasági ügyekben jártas gondnokot kellett választani. Nem választhatták meg iskolaszéki elnökké a tanítót, s nem tölthette be ezt a tisztséget nô. Ez utóbbit a két világháború közötti útmutatók már nem takintették kizáró tényezônek. A tisztségviselôkkel kapcsolatban különféle gyakorlatot követtek. A katolikus iskoláknál a püspöki kar l9ll. évi áprilisi tanácskozmánya szerint az egyházközség tagjaiból alakult iskolaszék elnöke a plébános vagy a helyettes plébános. A katolikus iskolaszéknek e direkció szerint legalább öt, legfeljebb viszont 36 tagja lehetett. Hasonló gyakorlatot követtek a protestáns felekezetek, s az izraeliták is csak annyiban tértek el, hogy ôk iskolai bizottságoknak nevezték ezeket a szervezeteket. 20

Az iskolaszék jogkörének alakulása A testületek számára többirányú feladatot írt elô az l868-as törvény. A tagok fontos feladata volt a tankötelezettség teljesítésének elôsegítése és a megvalósulás ellenôrzése. Ennek lényeges és látványos eleme volt az év végi vizsgákon való megjelenés. A következô nagyobb feladatkörnek az anyagi-gazdasági kérdésekkel való foglalkozást tekintették. A testületnak gondoskodnia kellett az iskolaépületekrôl, felszerelésekrôl. A választott gondnokoknak kezelniük kellett az iskola vagyonát. Az iskolaszék fizette ki a tanítókat, amíg volt ilyen, megállapította a tandíj mértékét, illetve mintességet adott. A gazdasági tevékenységrôl beszámolási kötelezettségük volt. A testületek legfontosabb feladatköre a személyi kérdésekben való döntések meghozatala volt. Az iskolaszék jogosítványt kapott arra, hogy a tankerületi iskolatanács küldöttének elnöklete és vezetése alatt tanítót válasszon. Továbbá elsô fokon foglalkozniuk kellett a tanító és a tanulók, illetve gondviselôik között felmerülô panaszokkal és fegyelmi ügyekkel.21 A feladatkörök tekintetében is eszközölt módosításokat az l878-as szabályozás. Kimondta, hogy polgári és felekezeti iskolaszékek mőködnek. Az utóbbiak mőködését a felekezeti ügyeket vivô fôhatóság határozta meg. A tankötelezettséget nem teljesítôkkel szemben azonban felekezetre való tekintet nélkül kellett eljárniuk. A testületet továbbra is megillette a tanítóválasztás joga. A választáson az iskolaszék tagjai háromnegyedének kellett jelen lenni, s azt a korábban említett közigazgatási bizottság küldöttének elnökletével kellett lebonyolítani. A választás csak a közigazgatási bizottság jóváhagyása után vált véglegessé. A katolikusok szinte lemásolták ezt a gyakorlatot, mert esetükben csak a püspök jóváhagyása után alkalmazhatták a tanítót. A protestáns felekezeteknél ilyen megszorítás nem volt, ôk helyben teljes joggal döntöttek. Az új szabályozás még egy ponton tett említésre méltó módosítást. Ha az iskolaszék a megüresedett segédtanítói állás betöltését elmulasztotta vagy halogatta, akkor a tanfelügyelô a 19

Utasítás a községi iskolaszékek valamint a községi elemi népiskolák tanítói, illetve igazgató-tanítói részére Bp. 1911. 20 Málnai Mihály: Báró Eötvös József és a tantóság Izraelita Tanügyi Értesítô 1918. 10-16. 21 Gauser Dezsô: A népoktatási közigazgatási jog kézikönyve Szekszárd 1918.

54

választási eljárás mellôzésével kinevezhette a tanítót. A század eleji szabályozás szerint nem vehették figyelembe annak a pályázatát, aki nem rendelkezett képesítéssel, nem volt feddhetetlen elôélető, és azét sem, aki nem tudott magyarul. Egy késôbbi kézikönyv szerint az iskolafenntartót nem kötelezhették arra, hogy férfi pályázó híján tanítónôt válasszon. Ilyen esetben jogosultak voltak új pályázat meghirdetésére.22 A szabályzatok szerint elônyöket az a pályázó élvezhetett, aki jobb elômenetelrôl tett tanúbizonyságot. A 2O-as években viszont a hadvislet, és a B listás tanítóknak kellett elônyt adni a jobb elômenetelőeken kívül.

Az iskolaszékek mőködése, szervezôdése, összetétele A szakirodalom véleménye megoszlik a testület mőködésének eredményességét illetôen.23 A legtöbben mint egyszerő tényt rögzítik létezését, s nem minôsítik azt. A kecskeméti népiskolák történetének feldolgozója szerint alapvetôen fontos intézmény volt a helyi iskolaügyben. Más szerzô a szombathelyi iskolaszék eredményességét kivételes példának tartja, mivel Vas megyében másutt a tagok felkészületlensége és hozzáállása folytán alacsony hatásfokkal mőködött a testület. A Szolnok megyei Kôtelken az iskolaszék létrehozása lendületet adott a helyi iskolaügynek, elôsegítette az azzal való fokozottabb törôdést.24 A Vas megyérôl szóló feldolgozás a megosztott felelôsség alkalmazási problémáiról tudósít. E szerint lényegesen befolyásolta a szervezetek mőködését az, hogy számos tekintetben szembekerültek a tanfelügyelôséggel. Az utóbbi magához mérve, ugyancsak hivatalnak tekintette a választott tagokból álló testületet. Széles körben elterjedt, hogy az iskolaszékek irányítása kizárólag a plébánosok és lelkészek kezében volt.25 Az áttekintett szakirodalom és a tanulmányozott jegyzôkönyvek inkább arra utalnak, hogy a testület élén a megosztott felelôsség dominált. Többnyire egyházi személyiség volt az irányító, de világi elnök vagy elnökhelyettes lehetett a polgármester, a bíró és a jegyzô. Fontos szerepe volt az elsôsorban gazdasági ügyekért felelôs gondnoknak, az igazgató-tanító vagy a tanító is lényegesen befolyásolni tudta a döntéseket.26 Az iskolaszékek hatáskörébe tartozott a tanulók segélyezése. A túrkevei iskolaszék jegzôkönyveiben rendre olvashattam, hogy kiket részesítettek ingyenes tankönyvellátásban. l877ben ll folyamodó közül 9-en kaptak térítésmentesen tankönyvet a tanító javaslatára.27 Visszatérô iskolaegészségügyi napirend volt a hatóságok által elôírt árnyékszék felállítása, amely a túrkevei testület jegyzôkönyvei szerint évekig elhúzódó vitatémának bizonylt.28 22

Utmutató 1911. Regôs János: Az elemi népoktatásügy Vas megyében 18671890. Szombathely 1966. Kelemen Elemér Somogy megye népoktatása közoktatásunk polgári átalakulásának idôszakában Bp. 1985. Tankönyvkiadó Sz. Kôrösi Ilona: Elemi népiskolai oktatás Kecskeméten a dualizmus korában In Bács -Kiskun megye múltjából Kecskemét 1983. Megyei Levéltár 24 Boros Imre: Adalékok a kôtelki népoktatás történetéhez Szolnok 1986. Damjanich Múzeum 25 Fôleg Gárdonyi és Bródy mővei nyomán terjedt el ez a nézet, hiszen más forrásból jószerivel alig lehetett értesülést szerezni ezekrôl a testületekrôl. 26 A tanulmányozott hajósi, jászberényi, nemesnádudvari, törökszentmiklósi és túrkevei jegyzôkönyvek alapján. Ezeket a jegyzôkönyveket a szolnoki, az egri és kalocsai érseki levéltárban, valamint a plébániákon tanulmányoztam. 27 Túrkeve 1877. május 6. 28 Tárkeve 1879. március 15. "Elnök úr indítványozza, hogy egyházunk anyagi szegénysége végett a jelen tervezetben levô árnyékszékhez megkívántatott anyagokat téglát és fákat kiállítani nem képes és kerestessék meg a városi elôljáróság, hogy a szükséges anyagok kiállítása felôl a birtokossággal együtt intézkedjék annyival is inkább, mivel 23


Több olyan eszközzel-megoldással próbálkoztak, amely közvetve segítette az iskolalátogatási kötelezettségek teljesítését. Túrkevén részletesen felmérték, kik azok a gyerekek, akik csizma, télikabát hiányában nem juthattak el iskolába. A megoldás érdekében segélyalapot létesítettek, továbbá ajánlatot kértek a helyi iparosoktól és kereskedôktôl az említett ruhadarabok elkészítésére. A legkedvezôbb ajánlatot tevô mesterember mellett döntöttek. Ezek után határozták el, hány gyereknek adnak effajta segítséget az iskolalátogatás teljesítése érdekében. Bizonyos esetekben a találékonysággal szemben a testület tehetetlensége nyilvánult meg. Hajóson lakonikus rövidséggel állapították meg, hogy az elsô világháború idôszakában gyerekek egyszerően elszoktak az iskolától.29 Máskor felemás kompromisszumokba kényszerültek. Jóllehet évtizedek óta kötelezô volt a 6 osztály elvégzése, tanteremhiány miatt az 5-6-ban összevont osztályokat mőködtettek. Ha valaki nem végezte el ezeket, akkor az iskolaszék írásba foglalt egyezsége alapján csak abban az esetben szorgalmazták a felsôbb osztályok elvégzését, ha a szülôk kifejezetten ragaszkodtak ehhez. Egyéb esetekben tudomásul vették a kötelezô iskoláztatás idejének megkurtítását. Az iskolaszék sokirányú tevékenységére jó példa a fôváros VIII. kerületi l.sz. iskolaszékének kezdeményezése.30 Feltehetôen lakossági igényre támaszkodva szorgalmazták a Napközi Otthoni Bizottság létrehozását, majd a gyerekek ilyen fajta foglalkoztatásának megteremtését. A következôkben a túrkevei, a hajósi és a nemesnádudvari iskolaszékek jegyzôkönyvei alapján kisérlem meg a testületek mőködésének, munkamenetének bemutatását. Mindhárom iskolaszék az elôbb ismertetett l876-os törvény közreadása után kezdte meg dokumentált mőködését, a túrkevei l876-tól, a hajósi és a nemesnádudvari l878-tól rögzítette üléseinek tartalmát. A jegyzôkönyvek szerint többé-kevésbé tartották magukat ahhoz a rendelkezéshez, miszerint három évenként újjá kell választani a testületet. A "többé-kevésbé" megjelölés arra vonatkozik, hogy e tekintetben nem mindig voltak következetesek. A túrkeveiek kevésbé dokumentálták ezt, a hajósiak a két világháború között részletesen felsorolták az iskolaszéki választások eredményeit, a nevek mellé a kapott szavazetok számával együtt. A testületek létszáma lO fô körül mozgott, Hajóson l2, Túrkevén l2-l5, Nemesnádudvaron 8-lO tagot választottak a testületbe. Speciális gyakorlat alakult ki az utóbbi helyen, ahol területi elvet érvényesítettek a választás során. A települést felosztották, utca illetve utcák szerint kaptak képviseletet a megválasztandó testületben. A választás alkalmával különféle módszereket alkalmaztak. A nyílt, a név szerinti vagy a szavazócédulával való szavazás váltakozva fordult elô. Arra nem találtam példát, hogy szavazási csalás, vagy manipuláció miatt szót emelt volna valaki, s ez jegyzôkönyvbe került volna. Az sem jellemzô, hogy túlzottan sok jelölt lett volna, de mégis megállapítható, hogy volt választási lehetôség, mert mindig akadtak olyanok, akik nem kaptak elég szavazatot, s igy kimaradtak a testületbôl, vagy csak póttagként szerepeltették ôket. A testületek tagjai - bár erre nem volt elôírás - kizárólag férfiak voltak. Megjegyzendô viszont, hogy a hajósi és nemesnádudvari testület kebelében óvodabizottság mőködött, melyben viszont csak nôk szerepeltek. Köztük számos esetben az iskolaszéki tagok feleségei. A testület élén álló elnök személyérôl nem szavaztak, hiszen a törvény alapján, hivatalból a plébános illetve a lelkész látta el ezt a feladatot. Ez a személy Túrkevén a református lelkész, a másik két helyen a katolikus plébános volt. Akadályoztatása, betegsége esetén személyesen megbízott képviselôje helyettesítette (káplán) az ülések vezetésében. Az elnök személye meghatározó jelentôségő volt, felkészültsége, befolyása az egész testület mőködésének jelleget adott. Fontos személyiség volt a világi elnök, aki tulajdonképpen szintén nem választott személy, hanem hivatalból a polgármester vagy a jegyzô töltötte be ezt a posztot. A testületen belül leginkább ô volt partnere, néha ellenfele az elnöknek. Szerepét megalapozta az, hogy az iskolák anyagi gazdasági feltételeinek biztosításában lényegesen befolyásolhatta a döntéseket. Az iskolai

az iskola nem tulajdoképpen az egyházé, hanem mindnyájunk közérdeke. 29 Hajós 1921. május 29. "A tanítás úgyszólván tejlesen pang, a tankötelesek alig negyedrésze sôt magasabb osztályokban még ennél is kevesebb látogatja az iskolát. Mintha a lakosságból kihalt volna minden kultúra iránti érzék." 30 Elekes Pál: Napközi otthonaink története In Ismerkedjünk az iskolában folyó egésznapos neveléssel Bp. 1971.

56

pótadó kivetésénél, az iskolaépületek, felszerelések biztosításánál, a tanítói állások betöltéséhez biztosított államsegélynél tevékeny szerepet játszott. Egyébként a világi elnök puszta jelenléte is jelentôséget adott a testületnek. A századfordulón kiadott útmutatók nyomán lett még egy nem választott tajg a testületnek a helybeli orvos, akinek egészségügyi és iskolaegészségügyi kérdésekben volt szava. Ezt a gyakorlatot mindhárom helyen bevezették. Kettôs szerepkört töltöttek be az üléseken iskolaszéki jegyzôként szereplô tanítók, a 2O-as évek végétôl az igazgató-tanítók. A törvény szerint a tantestület által választott képviselôként vettek részt az iskolaszék munkájában. A jegyzôkönyvekbôl kiviláglik, hogy ez a funkció afféle "tőzhöz közeli" helyzetet jelentett. Ez a tanító olyan információkhoz jutott, amelyeket társai csak megszőrten, másodkézbôl kaphattak meg. Maga az a tény, hogy az elsôszámú helyi vezetôk döntéseinél asszisztált, önmagában is elônyt jelentett. A karrier, az elômenetel, a kisebb-nagyobb elônyök szempontjából sem volt közömbös, hogy valaki részese volt az iskolaszék tevékenységének. Reitzi Antal hajósi tanító kezdetben évekig jegyzô volt, majd fokozatosan haladt elôre a helyi elôléptetési ranglétrán, majd igazgató-tanító lett.31 Külön funkció volt a gondnok, mely posztot viszont mindig választással töltöttek be. Neki gazdasági ügyekben járatos személynek illett lennie, mert ô kezelte az iskolaszék pénzügyeit, neki kellet gondoskodni az épületekrôl, az iskolai felszerelésekrôl. Végül külön kell szólni a testületek tagságáról. Sajnos a jegyzôkönyvekbôl - az elôbbiekben ismertetett funkciók betöltését leszámítva - nem derül ki, hogy mi volt a foglalkozásuk, s így tulajdonképpen kiket képviseltek. Megnyilvánulásaik alapján feltételezhetô, hogy elsôsorban az adott település mőveltebb, vagyonosabb rétegét képviselték a testületben.32 A pályázatokról és a tanító választásáról A testületek egyik legnagyobb felelôsséget igénylô feladata a tanítói pályázatok meghirdetése és elbírálása volt. Az iskolaszék eredetileg úgy kapta jogosítványát, hogy a tankerület küldöttének elnöklete és vezetése alatt tanítót választhat. A tanítói állásokat a századfordulótól meg kellett hirdetni a Néptanítók Lapjában vagy más lapban. A jelentkezések anyaga igen tarka képet mutat. Az elônyösebb helyzető, jobb feltételeket biztosító helyeken 3O-4O pályázat is befutott, de a kisebb településekre, tanyákra nehezen akadt pályázó. A helyzet idôrôl idôre változott, a 3O-as években évekig álltak sorba az állásokért, a háború alatt és után már a nôk is könnyen el tudtak helyezkedni. A rendelkezések szerint az iskolaszéki elnök jogköre volt a pályázatok felbontása és ismertetése, s természetesen ô és tagtársai szavazati joggal rendelkezek. Nem így a közigazgatási bizottság küldötte, akinek csak jelölési joga volt, de szavazni csak akkor szavazhatott, ha tagja volt az iskolaszéknek. A szavazás kétféle módját írták elô. Ćltalában titkos szavazási eljárást követték, de ha 3 tag írásban kérte, hogy név szerinti szavazát tartsanak, akkor az elnöknek azt kellett elrendelnie. Megválasztottnak azt tekintették, aki a viszonylagos többséget elnyerte,. Ha 31

Hajós az 1920-as, 30-as évek jegyzôkönyvei Hajóson a tájékozott helybeliek segítôkészségével sikerült azonosítani a tagokat, s eszerint plébános-elnökön kívül a következôkbôl állt össze a testület tagsága: _________________________________________________________ Foglalkozás l9l3 l922 l925 _________________________________________________________ Jegyzô l l l Adóügyi jegyzô Bíró l l Jómódú gazdálkodó 4 5 3 Pénztáros, közgyám l Takarékszöv.elnök,tag 2 l l Uradalmi jegyzô l 2 Mesterember (iparos) 2 l 2 Orvos l Kocsmáros l Kántortanító l _________________________________________________________

32

Hiba! A könyv két jelöltre azonos számban szavaztak, akkor újabb szavazást kellet elrendelni. Ha ez sem jelzı nem döntött, akkor sorshúzással választottak. A tanítóválasztó győlésen csak akkor hozhattak létezik érvényes döntést, ha azon a tagok háromnegyede jelen volt. A tanító megválasztása . községi iskoláknál a tankerület, katolikusok esetén a püspök jóváhagyásával vált

véglegessé. A protestáns felekezeteknél a testület önállóan döntött. Megannyi fondorlat kisérte a tanítóválasztás elôzményeit. Több interjúalanyom mesélte el, hogy az eredményes pályázás érdekében illett levizitálni az iskolaszék tagjainál. Ilyenkor az sem ártott, ha a pártfogóval együtt tette tiszteletét a pályázó. A beszélgetés során nemcsak az illetô elômenetelérôl érdeklôdtek, hanem arról is, hogy mennyire jártas a kártyázás tudományában, érte a tarokkhoz. A férfi jelölteket ilyenkor megkinálták, s egyúttal azt is kipróbálták, mennyire "bírja a szeszt" az illetô. Néhány esetben nagyobb erôket vetettek be, "magasabb helyrôl" kerestek protektorokat. Volt akit országgyőlési képviselô, mást a 3O-as évek végén egykori, késôbb minisztériumba került cserkészbarátja protezsált.33 Nyilvánvalóan nem véletlen az, hogy több álláshirdetésben kikötötték, megiltották a korteskedést. Az iskolaszék végsô döntése elôtt számos esetben volt jelentôs esemény a templomi énekpróba, ahol az egybegyőlt hívôk elôtt adtak számot énektudásukról a jelöltek. Erre nem térnek ki rendszeresen a jegyzôkönyvek. Nemesnádudvaron ez még a 3O-as években is nagy esemény volt, s nemcsak az énekpróba, hanem a jelöltek korteskedése sem maradt el a választási eljárás mellôl. A jegyzôkönyvek és interjúadatok alapján képet alkothattunk a testületek döntési mechanizmusairól. A kôtelki iskolaszék a plébános és a tanító összefogásával a tanító fiának elkalmazása mellett döntött. Ez viszont egyenkénti szavazás ellenére, mindössze 6:5 arányban dôlt el.34 Jászszentandráson a plébános és az igazgató-tanító szembenállása, az elôbbinek az iskolaszék tagjaira gyakorolt befolyása évekig megkadályozta azt, hogy az igazgató gyereke álláshoz jusson.35 A túrkevei iskolaszék l9OO-l93O között l9 pályázatot írt ki. Ezekben rögzítették a munkakört, a pénzbeni és természetbeni jövedelmeket, továbbá a várható egyéb feladatokat. Az utóbbiak különösen a két világháború között szaporodtak meg, amikor az iskolán kívüli népmővelés, az ismétlô iskola vezetése, tőzoltó-parancsnokság, és a leventeoktatás voltak a gyakorta megjelölt ellátandó feladatok. A pályázatokban többnyire konkrétan megírták, hogy tanító vagy tanítónô jelentkezését várják. A jelzett l9 alkalomból l2 esetben férfiak, 7 esetben nôk részére írták ki az álláshirdetést, egymással nem versenyeztették ôket. A pályázók érdeklôdése meglehetôsen negy szélsôsôgek között mozgott (3 és 36). Ugy tőnik, hogy a nôk érdeklôdése-jelentkezése nagyobb volt, egy-egy meghirdetésre csaknem 2O-an jelentkeztek (l9,5), még a férfiak csak l3-an jelentkeztek átlagosan egy-egy állásra. Sikertelen, jelentkezô nélküli álláshirdetés mindössze egyetlen alkalommal fordult elô. A beérkezett pályázatok alapján az iskolaszék szavazott és egyúttal rangsorolta a jelölteket. Számos esetben elôfordult, hogy az elsô számú jelölt visszalépett, akkor nem rendeztek újabb szavazást, hanem automatikusan a következô pályázó lépett a helyére. Akadt olyan eset, amikor a második, harmadik helyen rangsorolt is visszalépett, ilyenkor a rákövetkezôt alkalmazták. Az adatok elemzésébôl kiviláglik, hogy kiket és miért választottak meg elsô helyen. Jelentôs életérések tapasztalhatók a férfiak és a nôk jelölése esetén. Mindkét nemnél fontos szempont volt a tanulmányi elômenetel. A nôk esetén egy pályázatot kivéve ez bizonyult döntônek, míg a férfiaknál csak az esetek felében volt lényeges ez a kiválasztási-megerôsítési motívum. Sôt esetükben két alkalommal a gyengébb tanulmányi elômenetel ellenére döntöttek a jelölt mellett. A jegyzôkönyvek nyilvánossága kevéssé ismerte el a rokoni kapcsolatot. Mindössze egyetlen tanítónô esetében tartották elônynek azt, hogy nôvére is itt tanít, s ez a testvér jelentkezése alkalmával pozitívumnak számított. Az elômenetelen túl lényegesnek tőnik 33 34 35

Interjúk Boros I. 1986. Interjúk

58

az, hogy a jelöltek hol végezték a képzôt. E tekintetben mindkét nemnél elônynek számított a debreceni képzôben szerzett végzettség: 5 tanító és 3 tanítónô esetében ez is a rangsor élére segítette ôket. A tanítók esetében hasonló rangja volt a nagyváradi intézetnek, míg a többi esetben Budapesten, Nagykôrösön, Sárospatakon és Kolozsvárott végzettek kerültek az élre. Sokkal kisebb gyakorisággal, de egyéb motívumok is közrejátszottak a döntésekben. Egy-két esetben elônyben részesült az, aki kántori vagy segédlelkészi oklevéllel is rendelkezett, vagy helybeli születéső volt. Képesítés nélküli tanító alkalmazására csak egészen kivételes esetben került sor. Ilyen engedményt olyan helybeli származású tanítóval szemben tettek, aki valakit helyettesítve került az iskolába. Méghozzá úgy, hogy képzôbe ugyan járt, de nem szerzett oklevelet. Ennek megszerzésére viszont ideiglenes alkalmazása feltételeként kötelezték az illetôt. Hajóson és Nemesnádudvaron kevesebb volt a pályázók száma, igen ritkán haladta meg a lO-et. Ugy tőnik, Hajós népszerőbb volt a pályázók körében mint az iskolaszék véleménye szerint is rossz iskolaépületekkel és tanítói lakással sem rendelkezô Nemesnádudvar. Erre utal az a tény is, hogy az utóbbi helyen többször akadt visszhang nélküli pélyázat. Helyi specialitás, hogy mindkét településen pályázati elôfeltételként szabták azt, hogy a jelöltek németül tudjanak és férfiak legyenek. Az utóbbi kitétel mellett a hajósiak még a negyvenes évek elejének pályázatai során is kitartottak. Epizódisztikus jelenség, de mégis jellemzô a testületek mőködésére, a következô eset és ennek következménye.36 l878-ban valószínőleg érseki nyomásra - keresztül tudta vinni a hajósi plébános, hogy tanítónôt válasszanak meg férfival szemben(!) a meghirdetett állásra. Akkoriban hasonló eset Nemesnádudvaron szintén elôfordult. Feltehetôen ezzel is biztosítani akarta az érsekség az akkoriban megerôsödô kalocsai tanítóképzô mőködöképességét. A továbbiakban azonban az iskolaszék ragaszkodott saját értékitéletéhez, s mindenek elôtt a férfi tanítókat részesítette elônyben. Olyan eset is akadt, amikor éppen az érsekségnél fellebbezte meg a testület döntését az egyik tag. Sérelmezte, hogy 9 pályázó közöl a leggyengébb elômenetelő, de helybéli tanítót választották meg. Az érseki hatóság ebben az esetben a panaszttevônek adott igazat, s megsemmisítette a testület döntését.37

A tanítók személyes ügyeivel való foglalkozás Az összkép azt mutatja, hogy a testületek - lehetôségeikhez mérten - törôdtek a településen dolgozó tanítók munkájának elismerésével és ösztönzésével. - "A növendékek hithőségben nevelkedtek. A tanítók az ô munka-mezejükön híven munkálkodtak" - állapította meg az éves beszámoló bevezetôjében a túrkevei iskolaszék elé került jelentés.38 Akadt példa arra is, hogy a több évtizede Túrkevén dolgozó, nyugdíjba menô tanítót meleg hangú beszéddel búcsúztatta az iskolaszék elnöke és jegyzôkönyvileg is rögzítették az illetô érdemeit. Gondot fordítottak a helyi anyagi lehetôségek kihasználására. Túrkevén évente visszatérô téma volt a Kalmár féle földjutalom odaitélése. Ezt a tekintélyes jövedelmet hozó földterületet az iskolaszékre hagyták örökül, s nekik kellett eldönteni, hogy ki felel meg legjobban az alapítványtevô szándékának, miszerint az "csakis a legjobb vizsgát adó tanítónak fog odaitéltetni".39 Errôl évente visszatérôen döntött az iskolaszék. l9l4-ig mindig egy személy kapta, s volt aki többször is. Az I világháborút követôen változtak az odaitélési elvek. Igen gyakran került sor a jutalom megosztására, s ebbôl akkortól kezdve sohasem maradt ki az igazgató-tanító. Ez a megváltozott elv feltehetôen csökkentette az alapítvány ösztönzô jellegét, afféle jövedelemkiegészítés szerepet töltött be. Az alapítvány jövedelme-hozadéka nem kis összeg volt, számos olyan esztendô akadt, amikor 45 mázsa búza odaitélésérôl kellett dönteni. Végül megjegyzendô, hogy a Kalmár-féle jutalom az iskolaszék megszüntetésével felszámolódott, feledésbe merült. Az iskolaszék törvényileg biztosított joga volt, hogy elsô fokon állást foglaljon a tanítók fegyelmi ügyeiben, a szülôkkel és gyermekeikkel kialakult konfliktusokban. A tanulmányozott jegyzôkönyvek 9 esettel foglalkoznak részletekbe menôen, ezen túl több apró-cseprô ügyet tartalmaznak. A 9 eset fôszereplôi közül több olyan tanító akad, akinek ügye visszatérô téma az üléseken. A férfiakból álló testületek szigorúbb szemmel figyelték a tanítónôk mőködését, mint a 36 37 38 39

Hajós 1878. augusztus 1-i jkv. Hajós 1924. október 24-i jkv. Túrkeve 1905. julius 2-i jkv. Túrkeve 1889. május 3-i jkv.

Hiba! A könyv jelzı férfiakét, hiszen 9 eset közül csak 4 alkalommal volt férfi az ügy alanya, pedig a nem tantestületekben ôk voltak többen. Esetenként érezhetô, hogy a megtárgyalandó fegyelmi ügy tulajdonképpen csak ürügy, inkább a kiélezôdô személyes ellentétek ilyen módon való létezik . kinyilvánítása-kinyilvánulása az elsô rangú célpont. A plébános és a tanító, szülô és tanító,

tanító és tanító közötti személyes ellentétek fejezôdnek ki ebben a formában. A testület elé került ügyek egy részében a kegyetlenkedô, verekedôs tanító ellen emelt panaszt tárgyalta meg a testület.40 Többször elôfordult, hogy valamlyik iskolaszéki tagot illetve gyermekét érte a sérelem, s akkor élve tagsági jogával, elôterjesztette panaszát. Sokszor emellé alátámasztásul mások kifogásait is elmondta az érdekelt és így érvényesítette akaratát. Az esetek túlnyomó többsége vétséget vagy egyéb morális panaszt takart.41 Ilyenkor a tanító részegeskedése, kereskedelmi tevékenysége, munkájának elhanyagolása vagy valamilyen okból kifogásolható magatartása, kirívóbb esetben zavaros pénzügyek a fegyelmi ülés tárgyai. Hajóson az egyik iskolaszéki tag magából kikelve részletezte, miként verte el kegyetlenül fiát az illuminált állapotba került tanító. S mivel szerinte a faluban róla mintázzák a "részeg mint a tanító" mondást, a nevezett eltávolítását követelte az iskolából. Olyan eset is akadt, amikor igen kegyetlenül, sôt már-már a becsületsértés határáig elmenve fejezték ki elégedetlenségüket a gyengekező tanítóval szemben. A testület nyilvánossága elé került vádakkal szemben kevés védekezési lehetôség akadt. Esetenként a plébános, máskor az érsekség igyekezett elsimitani az ügyet, nem sok sikerrel, ezen tanítók többsége végül is távozni kényszerült.

Az iskolaszék tevékenységének megitélése Elöljáróban külön kitérek arra, hogy mennyiben, milyen módon politizált az iskolaszék. Azzal, hogy egy adott település vezetô befolyásos embereit tömörítette, már önmagában is a helyi politika számottevô tényezôje volt. Az külön vizsgálat tárgya lehetne, hogy az iskolaszéknek milyen befolyása volt a helyi politikai életre, mennyiben tudta érdekeit érvényesíreni, s milyen hatása volt más döntésekre.

40

Nemesnádudvar 1891. február 21. "Kirschner Gáspár panaszolja, hogy Magdolna nevő lányát Drach Ferenc tanító annyira megverte, hogy alfelén kék foltok voltak, miért is a lány iskolába menni nem akart. Anyja kérte a tanítót, hogy ne büntesse, az meg csakazértis." Nevezett tanító ellen a szülôk egész sora emelt panaszt Kezdetben a plébános védelmébe vette, de az iskolaszéki tagok felháborodása nyomán a tanító eltávolítása érdekében tett lépéseket a püspökségnél. 41 Néhány példa: Túrkevei panasz Szabó Etelka tanítónô ellen (1901. jul. 1.) "Édesanyja cselédet nem tartván a növendékeket ide és oda küldözgeti, ha azok inye és kedve szerint nem cselekednek, szidja és ütlegeli, továbbá, hogy a növendékeknek az udvaron tartózkodni nem szabad, azokra ott lármáz, szidja, káromolja, sértô és gyalázó kifejezésekkel illeti ôket." Nemesnádudvar 1921. október 9.Panasz Uhlmann Mária tanítónô ellen, miszerint " a tankönyveket csak élelmiszerek (tojás, szilva, burgonya és hús) ellenében adja ki a tanulóknak, annak ellenére, hogy az 1921-22-es iskolai évben már kétszer lett figyelmeztetve, hogy tankönyvekért pénzt nem szedhet." Hajós 1910. február 21. Az egybehangzó panaszok és vádak szerint Schwedinger Júlia tanítónô mézesómázas rábeszélésekkel, folytonos zaklatásokkal és nagylelkő igéretekkel a károsultaktól és más szülôktôl is folytatólagosan 24-30 ezer koronát meghaladó kölcsönöket csikart ki olyan igéretekkel, hogy Bécsbôl 60 ezer korona örökség vár rá."

60

Bizonyos esetekben az országos jelentôségő politikai események-döntések helyi adaptálására vállalkoztak. Túrkevén 1894-ben megemlékeztek Kossuth Lajos haláláról, s alapítványt létesítettek ebbôl az alkalomból, ami viszont nem bizonyult hosszú életőnek.42 Hajóson és Nemesnádudvaron a magyarosítási törekvésekkel szemben fogalmazták meg ellenérzéseket. A nemesnádudvariak l878 és l887 között még németül írták jegyzôkönyveiket, s csak utána váltottak magyarra. Miként a tanítók kiválasztása során, más megoldásokkal is próbálták megôrizni anyanyelvüket. Ezt az iskolázás útján is igyekeztek érvényesíteni, esetenként szót emleni az erôszakos megyarosítás ellenében. A 3O-as évek végén - élve a lehetôségekkel - meg akarták erôsíteni a német nyelvet, de szélsôséges, volksbundista, magyar nyelvet kizáró törekvéssel a jegyzôkönyvben nem találkoztunk. Részben politikai, részben egyházközi szinezető az a gyakorlat, amelyet a század elsô évtizedeiben követett a túrkevei iskolaszék. Évente hozzájárult ahhoz, hogy az izrelita hitközség egy rászorulónak minôsített gyereket év elején felruházzon és tankönnyvvel ellásson.43 Ezt a tényt a I. világháború idôszakáig évente rögzítették, utána nem találkoztam ilyen bejegyzéssel. Több jel mutatja a politizáló hajlam felerôsödését l9l9-ben és ezt követôen. Mindhárom testületben elitélôleg emlékeztek meg a Kommün gyakorlatáról, s pozitive értékelték a testület újjáélesztését. Még egy tanítóválasztás alkalmával találkoztam l9l9 emlékével. Az egyik jelöltet tekintettel arra, hogy vöröskatona volt - nem ajánlotta megválasztásra az iskolaszék egyik tagja.44 A túrkeveiek ellenzékiségének egyik megnyilvánulása mutatkozott meg l927-ben Horthy Miklós fényképének megvásárlásában és elhelyezésében. A megyei tanfelügyelôség ez irányú felhívását anyagi helyzetére és fontosabb feladatok megoldására hivatkozva utasította el a testület.45 Az l948-as államosítással és annak elôkészületeivel szemben Hajóson fejtették ki a legnagyobb ellenállást. A szükséges fejlesztésekkel, a nyolc osztály bevezetésével ugyan egyetértettek, de az iskola átadása ellen testületileg tiltakoztak. Mindezt megerôsítve történetük során elôször a miniszterelnökhöz küldtek távíratot tiltakozásuk kifejezéseként.46 Egyébként ez volt a testület utolsó, iskolaszéki jelleggel megtartott ülése. A testületek "belsô" politikai szerepvállalása tehát meglehetôsen szerény, mondhatnám, periferikus jelentôségő volt. Ezzel szemben a külsô megitélés nagyobb hangsúlyt kapott, s ebbe a legutóbbi évtizedekben számos politikai megfontolás vegyült. Elôször arra szeretnék emlékeztetni, hogy az iskolaszékek mőködését meghirdetô, elrendelô Eötvös munkatársi gárdájában a liberális eszmevilágtól áthatva igen sokan támogatták elgondolásait.47 A századforduló szakírói közül Finánczy Ernô az l868-as törvényt értékelô tanulmányában hívta fel a figyelmet a "teljes államosítás" veszélyeire.48 Vélekedése szerint ez uniformizálódással járt, a tehetségek és képességek nivellálódásához, a kezdeményezés erejének elnyomásához vezetett. Jászi Oszkár az eötvösi életmő kiemelkedô jelentôségő elemének tartotta

42

Túrkeve 1894. április 23. jkv. Túrkeve 1905. szeptember 15. jkv. 44 Nemesnádudvar 1922. október 16-i jkv. 45 Túrkeve 1927. szeptember 30-i jkv. 46 Hajós 1946. május 26-i jkv. 47 Környei János: Az iskola társadalmi jelentôségében Pest 1868. 48 Fináczy Ernô: Népoktatásunk alaptörvénye - Magyar Pedagógia 1918. 65-75. 43

Hiba! A könyv jelzı az önkormányzati elv kidolgozását.49 Nagy László a megosztott felügyelet kidolgozását nem helyeselte, mellyel Eötvös a társadalmt igyekezett a népiskola életkörébe vonni.50 A két világháború között felerôsödtek a centralizációs törekvések, s ennek következtében létezik . a testületek jelentôsége csökkent, de mőködésük szükségességét hivatalosan senki sem

vonta kétségbe. Annál inkább elôtérbe került ez a felszabadulás után. A kezdetekben ugyan még az iskolaszékek hirdették meg a tanítói pályázatokat a Köznevelésben, de l947-ben kiadott mővelôdésigazgatási kézikönyv már a következôket rögzítette: "Elôkészületben van a községi iskolaszékek megszüntetése."51 Erre alkalmat adott a viharos gyorsasággal lefolytatott államosítás, melynek szervezôi és végrehajtói nem tudták tolerálni ezt az önigazgatási jellegő irányítási lépcsôfokot. Pedig az iskolák nagy többségének életéhez hozzá tartozott e testületek mőködése.52 A nagyarányú felekezeti részesedés gyanúba keverte az iskolaszékeket, azt egyesek szerint idejétmúlt jogintézménnyé tette. Pedig az iskolaszék bármelyik tipusa sokkal inkább önszervezô, önkormányzati jellegő intézmény volt, mint az állami iskolák mellett szervezett bármilyen testület, vagy a késôbbiekben kialakított szülôi munkaközösség.

49

Jászi Oszkár: Báró Eötvös József állambölcselete és politikája - Huszadik Század 1913. 313-347. 50 Nagy L. 1894. 51 Kubinszky Lajos: A vallás- és közoktatási jog vázlata Bp. 1947. 12. 52

Elemi iskolák száma és aránya _________________________________________________________ I s k o l a t í p u s o k Év Ćllami Községi Felekezeti Összesen ________________________________________________________ l87O 479 l3379 l3798 % 3,4 96,6 l9OO l63l l774 l3643 l7O48 % 9,6 lO,4 8O,) l92O lOl5 656 48OO 647l % l5,7 lO,l 74,2 l935 l253 825 48l5 6893 % l8,2 ll,8 7O,O l946 l78l 8O9 4278 6868 % 26,O ll,8 62,2 _________________________________________________________For rás: Magyar népoktatás és Mészáros 1989.

62

A NEM SZAKMAI NYILVĆNOSSĆG ĆLTAL KIALAKITOTT TANITO-IMAGE

A magyar írásmővekben és más mőalkotások tanitó-ábrázolásai megannyi tanulságot és buktatót rejtenek magukban. Vizsgálódásunk szerint ez annyit jelent, hogy a tanítói foglalkozás nyilvánosságát a szakmai közélet helyett, történetileg változó mértékben más szféra vállalta magára.53 Számos példa van arra, hogy ez a korlátozottnak minôsíthetô valóságtartalom jelentôsége megnövekszik, hiszen a szakma belsô nyilvánossága nem mőködött vagy nem mőködhetett megfelelôen. Elemi példánál maradva ez annyit jelent, hogy a tanítók tevékenységérôl, mindennapjairól, törekvéseikrôl kevés írásos dokumentummal rendelkezünk, s igy feltétlenül megnô az irodalmi mővek szociológiai forrásértéke. Mivel igen kevés életútat rögzítô-végigkisérô napló áll rendelkezésünkre, ezt a hiányt bizonyos mértékig helyettesíteni tudjuk az emlitett forrásokkal. A tanítókról szóló mőalkotások szerzôi esetén, a pályán töltött rövid idôtartamból bizonyos elôny is származik. Nevezetesen az, hogy jóllehet a szóban forgó írások szerzôi viszonylag kevés idôt töltöttek a pályán, de éppen emiatt kialakult bizonyos rálátásuk. Túlnyomó többségük nem elégedett meg a tanítóképzôs végzettséggel, különféle útonmódon képezte magát, s igy már nemcsak "belülrôl", hanem "kivülrôl", vagy "felülrôl" is képes volt látni és láttatni ezt a pályát. Külön kell szólni a nem szakmai nyilvánosság politikai jelentôségérôl, mivel a térségben egyféle helyettesítô funkciókat is ellátott. Esetenként a hivatalos, uralkodó rendszert támogatta, máskor annak ellenzékébôl nézve fogalmazta meg álláspontját. Ezt az immár gyakorta deklarációvá elôlépô nézetrendszert vagy ideológiát hol zászlajára tőzte, hol megtőrte, elvetette vagy éppen üldözte a politika. Igyekezett úgy hasznosítani, ahogy az konkrét céljainak a legjobban megfelelt. Ćttekintésem nem irodalomtörténeti, irodalomtudományi szempontokat követ, de nemcsak a mőveket, hanem olvasataikat, a rájuk reagáló, róluk szóló elemzéseket is megkisérli esetenként elemezni. Megpróbálom rekonstruálni, hogy az adott mővek miként hatottak a tanítóságra, hogyan használták ezeket a felkészítés során a képzô intézetekben, s természetesen annak is van jelentôsége, hogy miként reagáltak rájuk a kiadók, vagy a kritika. A nem szakmai nyilvánosség által megrajzolt tanítóképek áttekintését - igazodva munkám egyéb fejezeteihez - a múlt század közepétôl kezdem, azzal a megjegyzéssel, hogy távolról sem törekszem teljességre. Inkább több lényegesebbnek itélet tendenciát, néhány a tanítóközvélemény által számon tartott tipust szeretnék vázolni.

A "nemzet napszámosának" értelmezési lehetôségeirôl Az irodalmi mővek is tükrözik, sejtetni engedik, hogy a hazai népoktatás kibontakozása megannyi ellentmondás közepette ment végbe. Ennek egyik példája az a széles körben elterjedt minôsítô szólás, mely a nemzet napszámosának tartja és tekinti a tanítókat. Ezt az áldozatkészséget, szerénységet és szegénységet egyaránt magában foglaló minôsítést tudomásom szerint elôször Vas Gereben használta l857-ben megjelent munkájában, olyannyira, hogy annak ciméül is megtette. Vas Gerebennek azonban jogi képzettsége folytán vajmi kevés köze volt a 53

Például számos írónk, költônk tanult tanítóképzôkben, majd hosszabb vagy rövidebb ideig tanított, így végeredményben közelrôl ismerte, ismeri a pályát. Megjegyzendô azonban egy másik tény is, miszerint elvétve akad olyan írónk vagy költônk, aki huzamosabban, egész életpályája során tanítóként tevékenykedett volna. Mindez bizonyos mértékig csökkenti információik valóságtartalmát, hiszen néhány katedrán eltöltött esztendôkbôl levont következtetések, legyenek azok bármilyen fontosak és lényegesek, mégis inkább pillanatnyi, rövid távú élményanyagokon alapulnak, s nem összegezô áttakintéseken.


tanítókhoz, s ez a mőve nem is róluk szól, hanem a reformkor áldozatokat vállaló vándorszinészeirôl. Nos a szinészek többsége a késôbbiekben jobbára kôszínházakban játszott, s a tömegszórakoztatás egyre növekvô konjuktúrájával párhuzamosan egyre messzebb került a nyomorúságos napszámos léttôl. De azt is feltételezem, hogy a tanító urak és tanítókisasszonyok számára bizonyos idôszakokban nem lett volna különösen hízelgô, ha a társadalom legszerényebb presztizső, szegény rétegeivel azonosítják ôket, s feltételezem azt is, hogy inkább tiltakoztak volna, mintsem magukévá tették volna ezt a megjelölést. Magának a tanítónak nemzet napszámosaként való említésével Féja Géza l94l-ben közzétett írásában találkoztam újra.54 Ezzel mintegy valószínősítem, hogy az emlitett szókapcsolatot a népi írók egy csoportja, némi szociális demagógiától sem mentesen népszerősítette. Féja egyébként több írásában emelt szót a tanítók érdekében. Szóvá tette a felekezeti tanítók alacsony fizetését, az elôbb említett irásában bírálta azt a "dzsentri és dzsentriskedô szellemet", amely lenézte a tanítót, azt, aki a legfontosabb idôszakban foglalkozik a gyerekek nevelésével. Ugyanitt azt is megállapította, hogy az elemi iskola színvonala - saját iskolaélményeihez képest - nagymértékben javult. A múlt század másik kiemelekedô jelentôségő figurája Táncsics Mihály, aki viszonylag hosszú ideig mőködött falusi tanítóként. Életpályám címő munkájában emlékezett vissza tanítói mőködésére, melyben megállapította, hogy "igen kevés elômenetelt tettem, annyira keveset, hogy orgonán a legegyszerőbb egyházi éneket sem bírtam elverni."55 Másik sokat idézett tanulsága segédtanítói mőködésének az, hogy négy iskolamester mellett egyetlen könyvet sem talált, s így ugyancsak meglepôdött, mikor ötödik mesterénél könyvtárra akadt. Megjegyzi még, úgy gondolkodott, hogy tanítói pályáját korábban őzött takácsmesterségét fenntartva végzi majd. Ebben nem sanyarú sorsának kompenzálására gondolt, hanem arra, hogy legényeinek munkája által boldogul. Nos ebbôl a figurából faragott Bölöni György l946-ban közreadott munkájában osztályharcos néptanítót.56 Szerinte a tanítók - köztük Táncsics akkoriban "a szellemi proletárok legalsó lépcsôin tengôdnek, éppen csak kinôve az analfabétizmusból." Néhány évvel késôbb egy Táncsics pedagógiai nézeteirôl közreadott tanulmányában követendô példaként állították az író tanítói mőködését, azt azonban nem könnyő megállapitani, hogy kinek a véleményét képviselte igazán ez a demagóg munka.57 A két olvasat tipikus példája a bolhából való elefántgyártásnak, valamint a politikai megrendelés hőséges teljesítésének. Egy forradalmárrá (anarchistává?) lett segédtanító alakjából nem kevés hamisítással olyan hôst lehetett fabrikálni, aki messzemenôen megfelelt a kor ideológiájának, pontosan illeszkedett ahhoz a zsdanovista-révaista szemlélethez, mely diktálta a tempót.

Az elhivatottság és a szakmaiság jelentkezése Gárdonyinál A magyar irodalom egyik legnépszerőbb, legolvasottabb szerzôje mindmáig igen sokat jelent a tanítóság számára. Ö sem töltött ugyan hosszú idôt a pályán, hiszen mindössze négy évig tanítóskodott. Ha ehhez hozzászámitjuk Egerben eltöltött, nem túzottan szép emlékő tanítóképzôs éveit, akkor sem nagy terjedelmő ez a pályaszakasz. Ide sorolható még az a rövid átmenetineg nevezhetô idôszak, amikor megválva a katedrától, a tanítók "nem hivatásos" lapját, a 54

Féja Géza: A magyar tanító pokoljárása és feltámadása Magyarország 1934. május 20., A nemzet napszámosai Magyarország 1941. november 9., A magyar tanító Magyar út 1944. junius 22 és 25. 55 Táncsics Mihály: Válogatott irásai 1957. 56 Bölöni György: Hallja kend Táncsics Bp. 1946. 57 Vincze László: Táncsics Mihály pedagógiai nézetei Bp. 1953. Jellemzésül egy részlet:"A dolgozó népre nehezedô kulturális és anyagi nyomorúság súlyát egyre intenzívebben kezdi érzékelni. Egyre tágul a tanító látóköre, nô öntudata, annyira, hogy egyre inkább látja feladtát: egész népét kell tanítania, nemcsak azokat, akik írni-olvasni nem tudnak, akár iskolás korúak, akár felnôttek..."

64

Tanítóbarátot szerkesztette, s igy állandó kapcsolatban volt korábbi pályatársaival. Ezt a lapot azonban rövid idô múltán elhagyta, s a továbbiakban már inkább csak néhány visszautasítását kell megemlíteni. Például nem fogadta el a Néptanítók Lapja szerkesztôi állását, s a tanítóképzô intézeti tanári állásra való meghivást is elutasította.58 Életútja alapján tehát Gárdonyinak meglehetôsen kevés köze van a pályához, ami semmiképpen sen növeli a foglkozásról-hivatásról alkotott véleménye hitelét. Merôben más a kép ha a mővek felöl közelítünk. A lámpásnak, Az én falumnak, Az öreg tekintetesnek és a több rövidebb lélegzető alakutásának központi alakja a tanító. A szőkebb értelemben vett irodalmi alkotásokon kivül Gárdonyi publicisztikájában is rengeteg pedagógiai elemmel, illetve a korabeli gyakorlat kritikájával lehet találkozni. Ezeken felül nézôpontunkból az sem mellékes, hogy Gárdonyi, mint meseíró is jelentôs hatást gyakorolt olvasóira, hiszen a Nagyapó meséin egész generációk nôttek fel. Ez a komplexnek tekinthetô hatásrendszer ôt az iskolai elmélet és gyakorlat számára egyaránt fontossá tette és teszi. Az irodalomtörténetírás különféle Gárdonyi képet formált. Sík Sándor szerint: "A néptanító misszióját, amelynek olyan mélységes átérzésérôl tanúskodik már A lámpás, méginkább tisztultabb fokon Az én falum, magával hozta az irodalomba is."59 A monográfia megállapítja még, hogy Gárdonyi szeretettel, derősen de mégis "a messzirôl jött ember távolba veszô mosolyával" szemlélte a falut. Végeredményben Sík Sándor szimpatizált Gárdonyi törekvéseivel, de egyúttal tárgyilagosan közelített ezirányú munkásságához. Ezután valószinőleg kissé furcsának tőnik, hogy az 1945 utáni idôszak meghatározó jelentôségő irodalomtudósa Bóka László hogyan léptette elô forradalmárrá A lámpás szerzôjét.60 Már Az egri csillagokat is meglehetôsen emelkedett hangvétellel, a "hazaszeretet regényének" minôsítette. Méginkább jellemzô ez A lámpás értékelésére,mely az ötvenes években egyfajta reneszánszát élte. Ezt a kisregényt elôször l894-ben tették közzé a Nemzeti iskolában, ezt követôen viszont l952-ig nem jelent meg újra. Ez egyértelmően jelzi, hogy a mő újbóli kiadására - mivel nagyon megfelelt az iskolaállamosítás igazolásának - politikai okokból került sor. S nemcsak az újrakiadás történt meg, hanem a mővet szinpadra vitték, a kor kulturális forradalmának egyik jelképe, a falujáró Déryné Színház is ezt választotta elsô bemutatójául.61 Gárdonyi tanítóskodását késôbbi monográfusai is kiemelték, újra és újra részletezték az író tanítói mőködésének fontosabb elemeit, kiemelték áldozatkészségét, gyermekszeretetét, a faluhoz való sajátoságos viszonyát és azt, hogy többször felemelte szavát a tanítók érdekében.62 E felsorolás végére kívánkozik Németh G.Béla álláspontjának rövid ismertetése, amely végeredményben leginkább tükrözi azt, ahogy ehhez az életmőhöz, s abból a bennünket most foglalkoztató vonatkozásokhoz ma közelíteni érdemes. l985-ben kiadott tanulmánykötetében Az én falum elemzéséra vállalkozott, s annak fôalakjáról a tanítóról a megállapította, hogy az 58

Hegedős András: Gárdonyi a néptanító Z. Szalai Sándor: Gárdonyi mőhelyében Bp. 1970. 59 Sík Sándor: Gárdonyi, Ady, Prohászka Bp. 1928. 60 Bóka László: Gárdonyi Géza 1863-1922. Bp. 1952. (Elôszó A lámpáshoz) "Gárdonyi regényének úttörô érdeme, hogy a klerikalizmus elleni harcot egybeköti nemzeti függetlenségünk és népünk polgárosodásának, haladásának kérdéseivel." A szóben forgó elôszóban több helyütt megállapítja, hogy a kisregény ugyan nem hibatlan alkotás, de azt is kiemeli, hogy a tanító a nép igazi vazére. "Ezen a gyáva, hazafiatlan papon ver végig Gárdonyi gúnyja, ehelyett áll ki a nép elé Kovács Ćgoston. Most kitőnik, hogy ki a falu igazi vezetôje: a görnyedezô tanító fölegyenesedve mutatja az utat a falu népének." 61 Pálmai Kálmán: A lámpás - Köznevelés 1955. 23. Részlet a kritikából: "Az áj tanító alakja köré egy megújuló ország körvonalai rajzolódnak ki. A nép, amelynek gerincét ki kell egyenesíteni, az "emberiségre javuló nyomorgó pórnép" ennek a drámának az igazi hôse." 62 Hegedős A. 1962. Z. Szalai 1970 és Kispéter András: Gárdonyi Géza Bp. 1970.


közbülsô helyet foglal el a társadalomban.63 Ebben az elemzésben nyoma sincs a sokszor hangoztatott elesettségnek, hanem sokkal inkább egy emberséges figurát lát benne az elemzô. Érdemes külön ki térni arra, hogy mekkora hatása volt Gárdonyinak a tanítók körében. Rövid praktizálásáról legendák születtek, aki a közelébe került, szívesen, meleg szavakkal, talán kissé megszépítve a tényeket emlékezett rá. A legnagyobb hatást valószinüleg mégis egy rövid, Kezdô tanítónak címő versével érte el. Ezt az 1945 után, mindmáig ki nem adott verset érdemes szó szerint idézni. Mikor elôször lépsz az iskolába, legyen arcodon Jézus nyájassága. Szólítsd köréd a kis gyermekeket és símogasd meg kezecskéjüket. S ha látsz közöttük rútat, rongyosat, gyermeki arccal búbánatosat, ismerd meg benn a korán szenvedôt s öleld magadhoz és csókold meg ôt.

A vers kifejezi Gárdonyi gyerekszeretetét, s egyúttal a megközelítéshez, ennek gyakorlásához is ad tanácsokat. A mő irodalmi értékén lehet vitatkozni, a két világháború között, illetve az államosításig oklevelet szerzett tanítók között hatása fremetikus volt. Az idôs tanítókkal készült interjúkban rendre visszatért, mint valami tanító-himnuszt idézték megannyian. S mivel meg is zenésitették, voltak akik énekelve adták elô a költeményt. A jászberényi tanítóképzôben - amely egyébként állami intézet volt - a bejáratnál elhelyezett trenszparensen ez a vers fogadta az ijfú prepákat. Gárdonyi munkásságának azon része, mely közvetlenebb mértékben pedagógiai jellegő, az újkelető neveléstudományi szakirodalomban meglehetôsen szerény helyet kapott, elsôsorban tanítóképzô intézeti tanárok elemezték ezirányú munkásságát (Kelemen Ferenc, Hegedős András). Magam úgy gondolom, hogy több figyelmet érdemelne, mert azzal, amit Gárdonyi az iskoláról, ahogy ô nevezte: a "modern embersatnyító intézetekrôl" megállapított, Ivan Illich-nek a társadalom iskolátalanításával foglalkozó munkájában találkoztam.64

A tényszerőséget felvállaló megjelnítések Idôben és hatásában mindenképpen Bródy Sándor híres drámája A tanítónô következik a sorban.65 Az l9O8-ban írt darabhoz, egy akkori újsághír adott ötletet a szerzônek. Bródy kitőnô lélektani drámát írt, ami azóta állandóan jelen van a hazai színpadokon. Választott nézôpontom 63

Németh G. Béla : Századutóról - századelôrôl Bp. 1985."Helyzetnek sajátos, fonák közbülsô helyzet. A parasztnak úr, az úrnak alig több, mint falusi mesterember. Kényelme, jóléte ideje hasonlíthatatlanul több és jobb a parasztokénál, de még a papéval is csak össze nem hasonlíthatgó. Az uraságnál, ha véletlenül nincs ki a kártyaparti, utolsó helyre ültetik, a parasztok negy illendôséggel törlik le a széket, mielôtt néluk leül. Tanító úr, mester úr ô mindig: aulról megtiszteltetésül, fölülrôl distancírozással, s mindkét oldalról kikülönítésül. Ha azonban helyzete, még megbecsülésében is fonákját mutatja meg - állapota örök felmagasztosultság, szinte kegyelmi állapot, teljes kárpótlás helyzetéért. Értésre, erkölcsre, emberségre tanít, s így értésben, erkölcsben, emberségben gyakorolja, emeli, mőveli is magát egyre."

64

Ivan Illich: A társadalom iskolátalanítása - Valóság 1975. 11. sz. 65 Bródy Sándor: A tanítónô Bp. 1960.

66

alapján viszont feltétlenül meg kell jegyeznem, hogy a darab szociológiai hitelessége mindenképpen hagy némi kivánnivalót maga után. Az emancipáció, az önálló, dolgozó nô, valamint e jelenség fogadtatása pontos és meggyôzô. Annál problematikusabb a Bródy által kevéssé ismert falusi környezet és különösen az iskolaszék bemutatása, amivel - ahogy errôl az elôzôekben írtam - ezek a testületek sok hasznos kezdeméyezô cselekedetet hajtottak végre az iskolaügy érdekében. Az ötvenes években A tanítónô mősorra tőzése - más okok mellett - éppen a klerikális reakció elleni harc jegyében történt, amirôl Bródy természetesen mit sem tehetett. Hasonló témában fogott tollat Juhász Gyula, aki az l912-ben írt Tanítónô a végeken címő versében szintén a falura került, városból elmenekült tanítónô figurájával foglalkozott, akit Hamupipôkének nevezett.66 Elsôsorban életrajzi élményeit fogalmazta meg irodalmi formában Kaffka Margit, aki a nagykárolyi Irgalmas Nôvérek zárdájában szerzett tanítói oklevelet, majd egy évig Miskolcon tanított.67 Kaffka írásai azért is becsesek, mert a hazai nônevelés mőhelyeirôl, azok életérôl adnak tudósítást, melyre más alig vállalkozott. A levelek a zárdából, a Soror Annuncia címő nevellák és a Hangyaboly a zárdai nevelés merevségét, a tanárok egymás közti konfliktusait és a tanár diák összeüközéseket mutatják be - ahogy ezt többen megállapították - kissé egyoldalúan. Az írónô epébe mártott tollal közelített témájához, ezért aztán kevés jó szava van egykor megélt (elképzelt?) tapasztalatairól. Annál tárgyilagosabbbb filmet készített a Hangyaboly címő kisregény alapján Sándor Pál. A Szeressétek Odor Emiliát sokkal rokonszenvesebben mutatta be a századforduló leánynevelô intézetét. Nevelésszociológiai nézôpontból különösen figyelmet érdemel a történet középpontjába helyezett rivalizáció, amelyet végeredményben a jezsuiták honosítottak meg a katolikus iskolákban, s e sokélő probléma morális vonatkozásait pontosan tárta fel a rendezô. Az irodalmi alkotások közül röviden meg kell emlékezni Ady Endre sokszor elszavalt versérôl, amely a tanítóképzôk ünneplyeinek kedvelt darabja volt.68 Ady a messianisztikus tanítót állította elôtérbe, akit a legrababb magyarnak nevezett, s aki majd "zárka-nyitó"-ként a változások élére áll: "Kapja meg végtén szegéy Magyarország A szabadító magyar tanítót." Nyilván nem véletlen, hogy Ady verse a negyvenes évek második felében, az ötvenes évek elején, a forradalminak tekintett nekibuzdulások idején volt különösen népszerő a tanítóképzôkben. Móricz Zsigmondot prózaíróink közül talán a legtöbbet foglalkoztatta ez a figura. Ezúttal két kisregényét emelem ki, a Sáraranyat és Az isten háta mögött-et.69 Az elôbbi egy alföldi református faluba visz el bennünket, ahol az egyik legmódosabb és legtörekvôbb gazda Túri Dani kisérli meg a birtokviszonyok megváltoztatását, ezt a témát az író Dani szerelmi kalandjaival főszerezi. A történet egyik mellékszereplôje Vásárhelyi Pál, a falu református tanítója, akit vagyona alapján nem sokra tartottak a faluban, mégis a helyi hatalom egyik kulcsfigurájává vált. Ezért maga is igyekezett tenni, ahogy az író fogalmazta: "Tegezôdött az elsô parasztgazdákkal, mert ez kölcsönös megtiszteltetés volt mindkettôjükre." Vásárhelyi egyfajta "mezei ügyvéd" szerepét is felvállalta, ô fogalmazta meg a grófhoz intézett beadványt, s a végzetes kártyaparti végén szintén neki kellett papírra vetni, rögzíteni a végeredményt. Sok tekintetben szánalmas figura ez a tanító, de semmiképpen sem jelentéktelen. Még inkább vonatkozik az utóbbi jelzô Az isten háta mögött egyik fôszereplôjére, Veres tanító úrra. Veres tanító úr ábrázolása azért is becses, mert egy igen ritkán szereplô figura, a kisvárosi tanító bemutatására vállalkozott az író. A tanító lakása a káplán, az albíró kedvenc találkozási és ivászati helye, s körülbelül ezekkel a kisegzisztenciákkal egy sorban helyezkedett el ô is a helyi hierarchiában. Móricz kijelölte a tanító helyét a kisvárosi pedagógusok sorában is, a nagy tekintéyő gimnáziumi igazgató és tanár mellett Veres tanítót raportra hívható, alacsony státusú figurának ábrázolta. Veres Péter önéletrajzi regényében emlékezett vissza egykori tanítóira, s érzékletes portrékat adott róluk.70 Visszaemlékezéseinek lényeges eleme a félelmetes tanító alakjának 66

Juhász Gyula: Válogatott mővei Bp. 1981. Kaffka Margit: Válogatott mővei Bp. 1974. 68 Ady Endre: A magyar tantókhoz In. Ady Endre: Összes versei Bp. 1977. 69 Móricz Zsigmond: Sárarany Bp. 1962. és Az isten háta mögött Bp. 1979. 67

Hiba! A könyv jelzı megelevenítése. "Nekem is, mint a többi parasztgyereknek, amíg iskolába nem jártam, a nem tanító olyan mumus volt, mint a picikéknek a tollas zsidó vagy a kéményseprô. Mindig avval ijesztgettek, ha nem jól viselkedem, hogy majd igy, meg majd úgy, a tanító miként létezik . ver meg, ha nem tanulok, vagy rosszalkodom." A félelmetesség mellett, a tanítók úr voltát

hangsúlyozta még a szerzô. Saját tanítóit különbözôképpen minôsítette. Igaz Pál "magas, derék, csupa tekintély ember" volt. Szabó Márton viszont "magas, száraz, szigorú, epebajos forma és bogaras ember", akinek "semmi emberismerete nem volt". Öt a gyerekek félrevezették, igazságtalannak tartották. "Nem szerettük ezt az embert, pedig tele volt tanítói jóakarattal" - állapította meg az író. Molnár József "derék, komoly, csendes", Varga Antal "finom, fiatal és jó ember" volt. A népi írók és a szociográfusok meglehetôsen népszerőek voltak a tanítóság körében. A tanítóképzôk irodalomtanárai jól ismerték mőveiket, s elôszeretettel ajánlották ôket tanítványaiknak.71 A harmincas években indult szociográfusok közül Szabó Zoltán különösen sokat köszönhetett egy tardi tanítónak. Rózsa József maga is győjtött adatokat, valamint Szabó Zoltán helyszini tájékozódását segítette, amivel nagymértékben hozzájárult e ma már klasszikusnak számitó mővének elkészültéhez.72 Szabó Zoltán másik, nem kevésbé híres munkájában részletesen elemzi az értelmiség helyzetét, s mások mellett a tanítókról is rögzítette álláspontját: "Minél közelebb van egy szerepkör a régi nemesi úri hatalomhoz, annál méltóságosabb. A tanítók ebben a megegyezéseken, konvenciókon és elôitéleteken alapuló társasági rendben majdnemhogy olyan alacsonyan vannak, mint az ókori társadalomban."73 Kísérletek a tanítók státusának körvonalazására A következô szerzôt tulajdonképpen a tudósok között kellett volna idéznem, de részben szociolgráfiai munkássága miatt, részben pedig azért, mert igazi integráló személyiségnek érzem, ezért itt foglalkozom vele. Erdei Ferenc a mezôvárosokról és tanyákról írt munkáiban rendre foglalkozott a tanító alakjával. Igazán részletezô, szociológiai elemzésükre viszont egy átfogó dolgozatában vállalkozott.74 Ö a korabeli magyar társadalomban fellelhetô ketôsségeket hangsúlyozta, a nemzeti és idegen, a modrn és tradicionális elemek keveredését. Ennek egyik tipikus példája volt az úri középosztály, amely elegyítette az értelmiségi szakszerőséget és az úri állapotot, s igy váltak hazai képviselôi doktor urakká, ügyvéd urakká, tanár és tanító urakká. A középosztály bemutatása során pontosan körvonalazta a tanárság helyét.75 Ezzel a határozottnak minôsíthetô állásponttal szemben nagyobb gondot okozott számára a tanítóság helyének kijelölése, melynek sokak által megfogalmazott kettôsségérôl (úrnak paraszt, parasztnak úr) Erdei sajátosan vélekedett.76

70

Veres Péter: Számadás - In Válogatott mővei Bp. 1979. Interjúk 72 Szabó Zoltán: A tardi helyzet Bp. 1986. 73 Szabó Zoltán: A ciffra nyomorúság Bp. 1986. 74 Erdei Ferenc: A magyar társadalom a két világháború között Valóság 1976. 4-5. sz. 75 Erdei F. 1976. "közvetlen örököse az egyház mellett kialakult irástudó rétegnek és ezt a tárgyilagosabb értelmiségi szemléletét sohasem vesztette el egészen... Lassan azonban csak hozzátapadt ehhez a pályához is annyi úriság, hogy mint félig-meddig úri pálya állapodott meg az igazi úri pályák környékén." 76 Erdei F. 1976. "Különleges és mostoha társadalmi sors a tanítóságé, amely soha nem vétetett be az úri pályák közé, hanem végig megmaradt néptanítónak, az egyetlen értelmiségi pályának, amely nevében is népinek neveztetett." - Néhány sorral odább azonban már valamelyest visszakozott a szerzô, hiszen a következôket írta: "Igy állapodott meg a tanítói pálya az úri köózéposztály legalsó szintjén, a legalsóbb 71

68

Hasonló dilemmák foglalkoztatták a kiskunfélegyházi tanítóképzô egykori növendékét Darvas Józsefet.77, aki a Kisgazdapárt lapjában, a Kis Ujságban több írást tett közzé errôl. Ö sem tudott egyértelmő álláspontot kialakitani a tanító társdadalmi státusáról: "a régi félparaszti rektorok és "iskolamesterek" világa kiveszett, a tanítók sokkal inkább "urak" lettek, de híd szerepük megmaradt... helyzetük mégis inkább a mélység felett bizonytalanul lebegôké, mint a szilárdan álló, partokat összekötô pilléreké." Az ideologikus és torz tanító ábárzolások Az un. ötvenes évek egyik kedvelt, sôt favorizált figurája volt a tanító, melynak számos példájával lehet találkozni. Most nem a történelmi "sorrend" betartása miatt, hanem egyéb okok folytán térek ki az ábrázolás néhány sajátos példájára. Az elemzendô szerzôk és mőveik bizonyítják, ebben a demagógiával telített, történelmi mélypontnak számító idôszakban újra elôtérbe kerültek a messianisztikus figurák. Az egyik mintapéldány egy novella, mely egy korabeli repezentatív kötetben látott napvilágot.78 Szerzôje a kiskopáncsi tanyára kikerült fiatal tanító házaspárt állította középpontba, akiknek természetesen egyetlen vágyuk volt a tanítás, a kulturális forradalom véghezvitele, mely minden egyébnél fontosabb volt számukra. Az ifjú tanítók azonban konfliktusba kerültek a gyapottermelést favorizáló tanácselnöknôvel. Végül Rákosi Mátyás személyes útmutatása nyomán az összeüközésbôl együttmőködés lett: a gyapottermelés és a kulturális forradalom egyaránt haladt elôre "diadalmas útján" a kiskopácsi tanyán. A kor egyik "költô-fejedelme" Kónya Lajos volt, aki a soproni evangélikus tanítóképzôben szerzett oklevelet, s több évig tanitott. Kónya elsôk között, l95O-ben részesült Kossuth-díjban, amihez nem kismértékben járultak hozzá a tanítóság megváltozott helyzetérôl és sorsáról tudósító "költeményei".79 A bemutatott részlet vérbeli történelmhamisítás, nem igényel sok kommentárt. A poéma két fôhôsének egyike, Katona István a kezdetben kételkedô, volt egyházi tanító belátta, itt az államé a jövô, s annak szolgálatába lépett. Nevezett költô korabeli munkásságával méltán vált hirhedté. Nézôpontunkból viszont fontos szerepe van egy késôbbi, önéletrajzi munkájának, amely meggyôzô dokumentuma a tanítóság két világháború közötti állapotának.80 Az olvasmányosan megírt napló feleleveníti a diákévek emlékeit, az elsôs diákok, a "szecskák" megfenekeléssel együtt járó avatását. Visszaemlékezett a képzóben tanultakra, s az énekre, zenére, humán tárgyakra való irányultságot, a következô szellemes - akkoriban közkézen forgó - mondással támasztotta alá: "Buta, mint a prepa a

tisztviselôkkel egy fokon, azonban még itt sem érintetlenül az úri magatartás példáitól." 77 Darvas József: Beszéljünk egyszer a tanítóról - Kis Ujság 1943. január 24. 78 Sôtér István: Októberi szivárvány In Magyar írók Rákosi Mátyársról Bp. 1952. 79 Kónya Lajos: Öröm és gyülölet Bp. 1952. A Gyôzelmes napok címő poémájában hosszú oldalakon zengte az iskolák államosításának dicséretét, s ostorozta annak ellenôit a következô módon: "Az államosítási ünnepély tatôzte be látszólag itt a harcot, Turjáni Imre poárttitkár beszél s minduntalan felzengenek a tapsok. Az állami iskola kórusa úgy énekel, hogy szárnya van a dalnak mint egy gyôztes, befejezett tusa után: örömkönny csillan, mint a harmat. Ott van az egész falu, csak a pap s a zsírosok maradtak éppen távol. Öszintén szólva, nem hiányoznak, elég a hitvány ellenség szavából! Megnyugszakan? Kevéssé ismered fajtájukat te, hogyha azt hiszed!" 80 Kónya Lajos; Soproni évek Bp. 1973.

Hiba! A könyv jelzı logaritmushoz". Sorra vette a cserkészcsapat mozgalmas tevékenységét, táborozásait, a nem gödöllôi Jamboree hangulatát. Evangélikus képzôsök lévén a diákok a Turul Szövetséghez csatlakoztak, ami ellentétben létezik . állt a katolikusok ifjúsági szervezetével az Emericanával. Egyéb felekezeti vonatkozásokat

is említett. Vélekedése szerint a protestánsok Habsburg-ellenesek, a szabadságmozgalmainkat, forradalmainkat becsben tartók, aminek egyik példája az evangélikus pap pincéjének falán látott Kossuth és Petôfi képmás. Megjegyezte viszont, hogy a török iránt itt-ott elnézôk voltak. Kónya rövid ideig tanítóskodott, de évfolyamtársai nyomán követve számos megfigyelést rögzített. A falusi tanító feladatát "apostolinak" minôsítette, olyannak melyre csak ép emberek voltak alkalmasak. Ezért például sánta tanítót egyetlen falu népe sem választott szivesen.

A tényszerőség és az ideologikum ütközései Váci Mihálynál A költônek - akárcsak Gárdonyinak - valóságos legendája alakult ki, s különösen vonatkozik ez a tanítóképzés és a tanítóság berkeire. Munkásságának megitélése körül az utóbbi évtizedben sokasodtak a kritikai hangok, de ez senkit sem zavar abban, hogy évnyitókon, diplomaosztókon a Jegenyefényben legyen a sláger. Ezzel nézôpontunkból vitába szállni felesleges, inkább ezúttal is az életút és a munkásság valóságtartalmát elemzem. Váci Mihály a nyiregyházi állami tanítóképzô növendéke volt, s l943-tól 46-ig tanitott a Mandabokori tanyai iskolában.81 Tanítói munkásságáról kötetet adtak ki, amely ha nem is mindenben hitelesen, de részletesen dokumentálja a költô pedagógusi-pedagógiai mőködését.Ennek alapján róla is elmondható, hogy rövid idôt, végeredményben mindössze három évet töltött a pályán.82 Tanyai tanítóskodásának számos emlékét idézte fel a kötet. Nagyon meggyôzô az a visszaemlékezés, amelyben a tanyára való kijutását idézte fel. Az érte küldött egylovas taligára csak a holmija fért fel, s maga gyalog baktatott ki a topolyafa tövében meghúzódó régi, mestergerendás iskolához. Megérkezése után kisérôje bemutatta az iskolát, majd felajánlotta, hogy elôdeihez hasonlóan írja fel nevét az iskolával egyidôs szekrényre. A költô minden világmegváltó fogadkozást mellôzve tett eleget a kérésnek. További irásában a sorkosztot idézte fel, amely a régi tanítóeltartás továbbélése volt. A szülôk sorra beosztották, melyik nap kihez hivatalos ebédre és vacsorára a tanító. A győjtemény Ének a kútból címő részében Váci vázolta a tanítók társadalmi helyzetét. Véleménye szerint a tanító nem volt úr, sôt a gimnáziumi tanárok "óvakodtak tôle, mint paraszt a cigánytól". Kórházi emlékeit felidézve megállapította, az orvosok "kedélyes, leereszkedô viccelôdéssel kezeltek, mint az öreg parasztokat szokás." Azt, hogy mennyire belülrôl látta e réteg helyzetét, azt a tanítók egymás közötti viszonyának bemutatásával igazolta: "Nem viselkedtek velünk másként, fiatal tanítókkal maguk a tanítók sem. Otromba gôggel, mesterkedéssel riasztották volna el bármelyikünk közeledését, nehogy úri lányoknak nevelt libuskáikat kompromitáljuk x lábú, Jávor Pál bajuszú karpaszományos udvarlóik elôtt. A tanítók is arra vágytak, hogy egy házasság gatyamadzagjával pucér szégyenletükre korcolják az úri osztály fehérnemőjét. - Eddig terjed, ami keveset szerepelt a Váci legendában. Annál nagyobb hangsúlyt kaptak messianisztikus versei, "a nép érdekében" megfogalmazott írásai és parlamenti felszólalásai. l963-ban lett képviselô, s ebben a minôségben emelt szót a tanyai gyermekek tanulási lehetôségének javítása érdekében. l963. március 26-i beszédében elmondta, egy tanyai gyerek a 8 osztály elvégzéséig az Egyenlítô távolságának a felét teszi meg gyalog. - Az adott pillanatban és szituációban Vácinak kétségkívül igaza volt, s valószínőleg keveset tehetett arról, hogy egy ésszerőtlen intézkedéssorozat, a körzetesítés elinditásához járult hozzá. 83 81

Váci Mihály: Jegenye Bp. 1975. Tankönyvkiadó Váci 1975.Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert az életrajzok általában hosszabb, l95O-ig tartó periódusról szólnak és nagyvonalúan állítják, Váci mindvégig tanyai tanító volt. - Amikor az irodalmi és politikai élet ismert alakjává vált, nyilván ez jobban mutatott káderlapján, mint a kollégiumi nevelôtanári beosztás. 83 Mindenesetre ebbôl és más megnyilvánulásaiból az tünik ki, hogy az egykor nagyon mélyen érzô és látó Váci - idôben és 82

70

A mai szociográfia és a filmek tanítóképe A Magyarország felfedezése új sorozatának elindításával megkezdôdött jelenkori állapotaink feltérképezése, ami újra felélénkítette a magyar szociolgáriai irodalmat. Az eredeti elképzelések szerint önálló kötetet akartak szentelni a hazai pedagógustársadalom problémáinak, mely egyesek szerint politikai akadályok, mások szerint a pedagógusok ellenkezése miatt meghiúsult. A legkülönbözôbb tájakat, társadalmi rétegeket bemutató sorozatban nem sok teret szenteltek a tanítóknak, inkább említésekben, utalásokban, egy-egy rövid portré erejéig foglalkoztak velük (Örszigethy Erzsébet, Végh Antal, Csák Gyula). Hosszabban mutatta be Bogár sárpilisi tanítót a sorozat egyik kötete, melynek szerzôje adatokkal biyonyította, mit vesztett Bogár István az államosítás következtében, vagyis hogyan csökkent tizedére a jövedelme.84 Ebben a tanítóban egy olyan típust is bemutatott az író, amelyet sokan állitanak mintául. Bogár István a Sárköz népi kultúrájának hivatott ápolója lett, a sárpilisi leányokból és legényekbôl országos hírő népi együttest szervezett, egy régi parasztházban pedig értékes néprajzi győjteményt rendezett be. A szerzô beszámolt a falu aktív tanítóinak helyzetérôl, akiknek "gazdasági erejük mostanra a nullára csökkent, hivatali tekintélyük és hatalmi beflyásuk viszont határozottan nôtt. A szerzô úgy látta, hogy a korábbiakhoz képest egyértelmően megnôtt a tanulás becsülete, a szülôk számára fontosabb lett az iskola. "Sárpilisrôl nézve már a szakmunkássá levés is stabil tanulásnak számít" - ez annyit jelent, hogy legalább a nyolc osztály megszerzését minden szülô szorgalmazza. Többször jelenik meg a tanító figurája Végh Antal mőveiben. Egy szabolcsi község, Penészlek sok tekintetben megrázó rajzában éppen az iskolai állapotok feltárása miatt kavart vihart.85 Végh Antal azonban, e tekintetben inkább a múlt ábrázolásában jeleskedett, saját, megélt élményeire támaszkodva elevenítette meg falusi iskolája életét.86 Részletezte az iskola mindennapjait, a régi március l5-i ünnepélyeket, azok hagnulatát. A Nyéky Imre tanító úrról megrajzolt portré nemcsak irodalmi remeklés, hanem egyben szociográfiai hitelességő ábrázolás. Az alacsony, hátrafésült hajú, nagy bajuszú, ellentmondást nem tőrô, gyerekek elôtt abszolút tekintélyő, de élcelôdô, gúnyolódó modora miatt a felnôttek körében nem volt igazán népszerő ember Nyéky tanító úr. Az író bemutatta a tanító gazdálkodását, s megemlékezett arról, milyen gyakran hívták be katonának. Ott zsidó munkaszolgálatosok parancsnokának tették meg, s végül ebbôl adódott a portré legfôbb tanulsága: "megmaradt abban az embertelen világban is embernek." Egészen más mőfaj, de mégis ezzel rokonítható Sára Sándor Néptanítók címő filmje, melynek forgatókönyvét Csoóri Sándor írta. A film megvalósulásában a véletlen is szerepet játszott. Az alkotók a doni katasztrófa túlélôirôl forgattak filmet, s a munka során egyre többször került a közvetlen parancsnok, a tanító alakja, aki a II. magyar hadseregben ugyanolyan köztes helyet foglalt el, mint a társadalomban. A közkatonánál több volt, de karpaszományosi címe amolyan "féltiszti" rangnak számított. A Néptanítók címő film, amelyet a televizió egyszer késô éjszaka mutatott be alig ismert, pedig az egyik leghitelesebb híradás a régi tanítók küzdelmes életérôl. A filmben a pécsi tanítóképzô egy harmincsas évek végén oklevelet szerzett osztálya mondta el a kamera elôtt sorsának alakulását. A kezdeti lelkesedéssel, lendülettel, katonáskodással, hadifogsággal, mozgalmi feladatvállalással, 56-os szerepléssel megtőzdelt életpályák végeredményben emberi tartást, különösebb megfontolás nélküli feladatvállalást és nem mindig meggyôzô visszaigazolást tükröztek.

térben távolra kerülve egykori mőködési helyétôl - sokat vesztett valóságlátásából, s nemegyszer megmaradt a felszini jelenségeknél és azok kinyilvánításánál. Erre is gondolni kell, amikor Jegenye-fényben-t halljuk és tanítványainknak ajánljuk. 84 Kunszabó Ferenc: Sárköz Bp. 1972. 85 Végh Antal : Erdôháton Nyíren Bp. 1972. 86 Végh Antal: Egy református elemi népiskola - In Kenyér és vászon Bp. 1986.

Hiba! A könyv jelzı Filmrendezôink közül Rózsa Jánost foglalkoztatja legintenzívebben a pedagógusok és a nem nevelés problémája. A Pókfoci, a Vasárnapi szülôk és legújabban a Csók, anyu címő létezik filmekben keritikusan és nem kevés iróniával fogalmazta meg álláspontját, melyet a . szakma képviselôinek jelentôs hányada meglehetôsen nagy ellenérzéssel fogadott.

Elsô filmjeinek egyike az l972-ben bemutatott Tanítókisasszonyok, mely hő tükörképe a korabeli iskolai állapotoknak.87 Irázon a helyi vezetôk a frissen odakerült tanítónôk eltávolítása érdekében összefogtak, kihasználva védtelenségüket, erkölcsileg lehetetlenné tették, "rossz hírbe keverték" ôket. Ez azonban csak ürügy, a konfliktus elsô számú oka az volt, hogy a lányok a megszokottól eltérôen akartak élni és dolgozni, sôt saját ötletekkel, kezdeményezésekkel álltak elô, amit végképpen nem tudott elviselni az iskola igazgatója és fiacskája. A végeredmény egyáltalán nem szívderítô, amit az egyik lány eképpen fogalmazott meg:"Itt tanultam meg azt, hogy az embernek közömbossé kell válnia, egymással szemben is és a fônökével szemben is, és egyáltalán mindenféle problémával szemben, másképpen nem tud ittmaradni, mert csak piszkálják és sértegetik." A hatvanas-hetvenes évek jellegzetes társadalmi és oktatási problémái közül meglehetôsen agyonhallgatott - s mint Váci Mihály esetében láttuk, nem érzékelt - probléma volt a tanítóságot igen érzékenyen érintô körzetesítés. Az intézkedéssorozatnak szakmai visszhangja alig volt, az irodalom orgánumait sem lepte el a tiltakozó hadjárat. A kevés kétkedô, elítélô reagálás egyike is jóval a megtörténtek után látott napvilágot.88 Nyilatkozott Nikowitz Oszkár a kisszálásnégyestelepi tanyai iskola volt igazgató tanítója, aki részletezte, hogy milyen módszerekkel számolták fel ezt az iskolát. A tanyaiak összefogása, tiltakozása hiábavalónak bizonyult, a helyi "szakemberek" az idôszak stilusának megfelelôen intézkedtek. "A feleségem volt itthon, amikor berobog egy nagy fekete autó, benne két ismeretlen féri és két nô a megyei, illetve a járási mővelôdési osztálytól. Senkihez nem szóltak, bementek az iskolába, mire a feleségem kiment hozzájuk, már ki is jöttek. Az egyik azt mondja: "két normálterem, rossz élületben", ugyanis éppen levitt két cserepet az augusztusi vihar. Közben lélekszakadva jön a helybeli tsz elnöke, aki a szülôi munkaközösség elnöke is volt, ugyanis meglátta a "miniszteri" kocsit, és kezdi mondani, hogy az itteni szülôk nem akarják, hogy... "Elôre kell nézni, elvtársam, nem ragadhatunk le a sárban", és puff, becsapták az ajtót, elhajtottak." A történetet Illyés Gyula és Sánta Ferenc kommentálta. Illyés a jövô példájául állított tanyai kollégiummal szembeni ellenérzését fejtette ki. Élete legboldogtalanabb idôszakának minôsítette azt az évet, amikor harmadik elemista kárában színtiszta német községbe küldték nyelvet tanulni. Második megjegyzése az iskola, közintéymények nélkül maradó falu létére vonatkozott. "Nem lehet olyan kis falut elképzelni, amelynek le legyen valamilyen központja." Sánta a peagógusképzést bírálta, ahol nem szabad és független emberek nevelnek, s képtelenek tanítványaik ilyen szellemő nevelésére. A továbbiakban a tanyaiak tehetetlenségén háborgott, akik pecsétes rendelkezések hiánya ellenére veszni hagyták ügyüket. "Ha sunyít a nép, ne követeljen gyerekének se több jogot" - mondta. A tanítók kétes értékő közéleti szerepvállalása került terítékre egy dokumentumszociográfiájában, majd az ennek nyomán forgatott dokumentumfilmben.89 Mind az l956-ban gyorsan szerepet váltó, tanulóit felvonultató Szemerédi István, mind a nép bizalmából igazgatóvá emelt, majd rövid idô után menesztett Thikász István az eseményekkel sodródó, tartással nem rendelkezô, vezetôi, s a sokszor megrajzolt tanító-népvezéri szerepre alkalmatlan figurák voltak.

Az a szakmai és nem szakmai nyilvánosság néhány további kérdésérôl Az utóbbi példák és a soron következôk részben annak bizonyítékai, hogy az elmúlt évtizedekben a szakmai nyilvánosság és érdekképviselet helyett a mővészek vállalták magukra mindezt, ami nem kevés megalkuvással és esetlegességgel járt. 87

Tanítókisasszonyok - Rózsa János filmjének hangszalagja Valóság 1972. 4.sz. 88 Jakab Mária - Nikowitz O. István: Volt egy iskola a határon - Alföld 1981. 4.sz. 89 Magyar Bálint; Hunaapáti 1944-1958. Bp. 1986. - Az ez alapján készült Dunánál címő filmet Schiffer Pál rendezte.

72

l948-ig Magyaroszágon a sajtó megjelenését csak igen kis mértékben korlátozták. Nem volt ez másként a tanítókat érintô, velük foglalkozó lapok területén sem. l869 óta folyamatosan megjelent a Néptanítók Lapja, a nagyobb felekezetek szitén adta ki tanügyi újságokat (Nemzetnevelés, Protestáns Tanügyi Lap, Izraelita Tanügyi Értesítô). Mindemellett megannyi megyei, helyi és diákújság látott napvilágot, ami ennyit jelentett, hogy e réteg szakmai és egyéb érdekei megnyilvánulhattak, kifejezôdhettek. l948-at követôen másként alakult a helyzet, a szakmai és egyéb érdekvédelem kérdéseivel való foglalkozás esetlegessé és függetlenné vált a foglalkozástól. Jó példája ennek a nyolcvanas évek elejének olvasástanitási vitája, mely éppenséggel a televízió Studió címő mősorában került elôször teritékre. Hasonló módon elsôsorban szakmai kérdéseket vetett fel Péterffy Sándor Iskolapélda címő alkotása. Az l98O-ban bemutatott dokumentumfilm fôhôse Winkler Márta budapesti tanítónô, akinek munkamódszere, egyénisége elütött a hivatalosan elfogadott normáktól. A filmbôl kiderült, nemcsak a szigorú tantervek alapján lehet tanítani, továbbá tanítónô abból sem csinált problémát ha gyerekei nem hátratett kézzel ültek, hanem a közösen kialakított megoldások alapján tevékenykedtek. Összességében a film egy autonóm, kezdeményezôkész egyéniséget mutatott be, aki még a hivatallal is képes volt egyezségre jutni, tehát nem azzal szemben fejtette ki tevékenységét. Több tanulsággal szolgál a film korabeli fogadtatása. A szakmai orgánum alig tudott mit kezdeni a filmmel, mig a napilapok és a mővészeti lapok a generális változtatások igényét is megfogalmazták.90 Hasonló jelenségeket tapasztaltunk a Kritika, az Élet és Irodalom valamint a Mozgó Világ hetvenes-nyolcvanas évtizedében megjelenô számait vizsgálva, keresve bennük azt, hogy hogyan jelentek meg a tanítók és helyzetük e lapokban.91 Mándhárom sajtótermék meglehetôsen nagy terjedelmben foglalkozott az oktatási rendszer és a pedagógusok problémáival: megannyi álláspont, vitasorozat látott bennük napvilágot. Az összkép azonban azt mutatta, hogy a megnyilvánulások többsége a tanárságra vonatkozott, a tanítók problémái legfeljebb elszórtan, periférikusan jelentek meg.92 A problémák arra utalnak, hogy az irodalmi lapok és a folyóiratok nem képesek helyettesíteni a szakmai nyilvánosságot, melynek megteremtése sokáig el nem odázható kérdés. 90

A Köznevelés két számában külön is reklámozta a filmet, de ajánló, figyelemfelkeltô kritikát nem közölt. Mindössze egy, a Juhász Gyula Tanárképzô Fôiskolán lezajott hallgatói vita összefoglalást jelentette meg, emlyet a fôiskola egyik tanára írt. Ebbôl némi kétkedés és tanácstalanság érzôdik, az "alsótagozatos közegben vizsgáló" filmmel szemben. A Népszabadság filmkritikusa rendkívül óvatosan fogalmazott sem a kezdeményezôkész tanítónô mellé nem állt, sem az egyre jobban eluralkodó, elszürkülô gyakorlat fölött sem tört pálcát. Annál inkább üdvözölték a film szellmét a mővészeti és kritikai folyóíratok. Az Élet és Irodalom kritikusa úgy látta, hogy Winkler Márta "meghosszabbítja a gyerekek ôszinte, természetes és fogékony korszakát". A Filmkultúra a fôhôs kezdeméyezôkészségét, autonóm törekvéseit dicsérte, s megjegyezte: "Prófétáskodás helyett ön-és valóságismeretre nevel, arra, hogy a világ igenis otthonunká tehetô, csak ismerni kell törvényeit." A Kritika a film kapcsán egy átgondolt rugalmas, demokratikus és nyitott oktatási rendszer megteremtését sürgette és támogatta a rendezô, illetve a tanítónô törekvéseit. 91 Dávid Eszter, Csintalan Márta és Kelemen Ildikó irányításommal készült szakdolgozatai a Jászberény Tanítóképzô Fôiskola könyvtárában 92 A Mozgó Világban például mindössze néhány szerelmi történet szereplôjeként találkoztunkk a tanítónôvel. (A dolgozat az iskoláról címő vitasorozatban sem jelent meg önállóan ez a speciális problémakör.)


74

HĆROMSZĆZ TANITO PĆLYAKÉPE

A vizsgálat alanyairól l985 és l988 között többszáz végzôs tanítójelölt kapott olyan feladatot, hogy keressen meg egy idôsebb, lehetôleg nyugdíjas, vagy affelé közeledö tanítót. A megbízás mellé intrjúvázlatot kaptak a jelöltek, így több éves győjtômunka eredményeként háromszáz interjú adatait összegezhettem.93 A megkérdezettek életkor, nemek szerinti megoszlása a következôképpen alakult: _________________________________________________________ Életkor Szám % Nô Férfi _________________________________________________________ 55 alattiak lO7 35,7 94 l3 55 - 6O 78 26,O 66 l2 6O - 65 5l l7,O 26 25 65 fölött 64 2l,3 3l 33 _________________________________________________________ Kitünt, hogy a válaszolók kétharmada már nyugdíjas volt, egyharmada még csak közel járt ehhez. A korösszetétel további tanulsága, hogy többséget képeztek a friss nyugdíjasok, s csak a megkérdezettek egyötöde adta fel aktív tevékenységét. De nem mindegyik fejezte be, mert akadt több olyan 7O éven felüli alanyunk, aki a felvétel idején rendszeresen dolgozott. A nemek aránya olyan, amelyet ma szíves-örömest elfogadnánk az iskolákban. A kérdezett férfiak közül fôleg az idôsebbek dogoztak életük során végig elemi népiskolában, illetve alsó tagozatban, a túlnyomó többség tanárként, sôt meglehetôsen gyakran igazgatóként fejezte be pályáját. Az a néhány kivételes eset, amikor a férfi tanító maradt, többnyire kényszer hatására történt. El kellett hagyni a nagyobb önállóságot jelentô iskolát, felbomlott az illetô családja, s emiatt nem lett tanár. Figyelemre méltó az életkor és a nemek összevetése. Mig a 6O alattiak esetében a nôk vannak többségben, addig e fölött kiegyenlítettebb a kép. Ez egyben utal arra a tényre, hogy a legidôsebbek pályakezdése idején még közel fele-fele arányban dolgoztak nôk és férfiak a pályán. Az életutak tanulságai94 93

A kérdezôk részére interjúvázlatot készítettem. Ennek birtokában kikérdezték a környezetükbôl választott alany életútját, munkaútját, lakáshelyzetének, utazásainak, egzisztenciális helyzetének alakulását. Külön firtatták a megkérdezett kitüntetéseinek, elismeréseinek alakulását, valamint a pályával kapcsolatos véleményeiket, valamint a pálya újrakezdéséhez való viszonulásukat.. Az útbaigazító utasítások közé tartozott, hogy a megkérdezetteknek tanítói képesítéssel kellett rendelkezniük, igy ha késôbb tanári végzettséget szereztek, még számoltunk velük. Ezen túl az sem számitott kizáró oknak, ha valaki tanítói oklevele birtokában nem tanított, hanem az igazgatásban, közmővelôdésben vagy egyéb területen dolgozott. 94 Az elemzés során felhasználtam: Martin Kohli: Zur Teorie des biographischen Selbst- und Fremdethematisierung 1981. 502-520. In Lebeswelt und soziale

Hiba! A könyv jelzı nem 1. A legidôsebbek a huszas években kezdték pályájukat, melyrôl kevés emlékük maradt. létezik A területi átrendezések, a gazdasági viszonyok alakulása, nagymértékben befolyásolta . sorsuk alakulását. Nagy tekintélyük volt, legalábbis ôk azok akiket - különösen falun -

mindmáig "tanító úr"-nak tisztelnek. A megkérdezettek fontos élménye volt, a második világháború, amely sajátos módon érintette a tanítóságot. A 4O-es évtized az ô életükben összefonódott a háborúval, olyannyira, hogy a tanításra alig maradt idejük és lehetôségük. A fiatal tanítókra karpaszományos tiszthelyettesként számitott a hadsereg vezetése, amely a katonák követlen irányitását jelentette. A tanítókból lett karpaszományosok igy azután igen közel kerültek a tőzvonalhoz, ahol sokan vesztették életüket, megsebesültek vagy hadifogságba estek. Nagyon sok olyan tanító volt, aki l94l-42-ben került ki a keleti frontra, majd fogságba esett, s csak l94748-ban, vagy még késôbb került haza. A katonáskodásra fogott tanítók helyét utolsó éves prepák vagy a hosszú évekig állásra váró kolleganôik foglalták el. Igy az évek óta és évekig elhúzódó alkalmazási problémáik megoldódtak. Helyzetük azonban igen nehéz volt, nyomasztotta ôket a háborús pszichózis, s a hátországi problémák elsôsorban ôket sújtották. Amikor pedig hadszintérré vált az ország, a háború valamennyi borzalmának részeseivé váltak. Jórészt az ô feladatuk volt a háborús károkat szenvedett iskolák újjáépitése és rendbehozatala. A háború alatt nagyon sok iskolánk kórházként, elsôsegélyhelyként funkcionált, igy azokban tanítani nem lehetett. Nem egy olyan tanító, tanítónô akadt, aki saját lakásán inditotta be akkoriban az iskolát. 2. A megkérdezettek jelentôs hányada kezdte pályáját a Felvidéken, Kárpátalján, Erdélyben és az un. Délvidéken. E néhány év történései alig többek egy apró, de azért semmiképpen sem lényegtelen epizódnál. Az emlitett területeken újjá kellett szervezni a magyar közoktatást, ami több ezer tanító odavezénylését követelte. Ez az addig már-már krónikusan jelentkezô felesleget máról-holnapra felszippantotta, sôt nem egy helyen komoly hiányok jelentkeztek. A tanítók többsége, azonosulva a kor szellemével, misszióként fogta fel állását, s igyekezett ennek szellemében helytállni, ami korántsem volt mindig egyszerő. Például a felvidéki, kárpátaljai területeken odaérkezésük elôtt már általánossá vált a nyolc osztály, ami Magyarországon még csak a kezdeteknél tartott. 3. A megkérdezettek l945 utáni helyzetét, körülményeit nagymértékben befolyásolta a nyolcosztályos iskola szervezetének átalakulása, illetve kiépülése.95 Az l945 augusztusában

Probleme. Verhandlungen de 20. Deutschen Soziologentages zu Bremen Frankfurt. M. 1981. (Hrsg. J. Matthes) 95 A hivatalos állami szervek a 2O-as évek végén vetették fel komoly formában elôször a nyolcosztályos népiskola megvalósításának programját. Az l928-as parlamenti beszédében Klebesberg Kunó kultuszminiszter a feltételek kialakítása, megteremtése utáni, fokozatos bevezetés mellett kardoskodott. Ö mintegy másfél-két évtizedet tartott szükségesnek a teljes bevezetéshez, hiszen abban az idôben még a hat osztály feltételei sem voltak meg mindenütt! A kérdés ezek után lekerült a napirendrôl, s csak egy évtized múltával, a 3O-as évek végén került újra elô. A deklarált törvényszintő bevezetés elôtt több iskolában szerveztek hetedik és nyolcadik osztályt. l939-ben 462 népiskolában lehetett nyolc osztályos végzettséget szerezni, s ehhez járult még 395 polgári iskola, ahol szintén teljesíteni lehetett ezt a követelményt. További lehetôsége volt a nyolc osztályos végzettség megszerzésének a gimnázium elsô négy osztályának teljesítése, ami egy viszonylag szőkebb kört érintett. Mindent összevetve l93O-ban a hat éven felüli lakosság lO,8, l94l-ben l2 %-a rendelkezett legalább négy oszályos középiskolai végzettséggel. A továbbiakban lényegesen befolyásolta a tanítók helyzetét a nyolc osztályos iskola törvénybe iktatása - l94O. XX.törvénycikk csak a népiskola felfejlesztésével számolt, s mind a polgári, mind a középiskola alsö tagozatát érintetlenül hagyta. Jóllehet akkor már erôsen hatottak a háborús

76

közreadott 665O/l945. számú rendelet újra elrendelte a nyolc osztályt, de már az általános iskola megvalósításának szellemében. Ez a rendelkezés - a korábbi törvénnyel szemben - merôben új iskolaformát hozott létre, ami a gimnáziumok alsó osztályainak fokozatos leépítése és a polgári iskolák megszüntetése mellett az hatosztályos elemi iskolák felszámolását is jelentette.96 Az új iskolaforma át- illetve megszervezése számos tekintetben érintette a tanítókat. A legnagyobb dilemma az volt, hogy miként alakuljon a tanítók sorsa, hiszen eddig tevékenységük szorosan összefonódott a népiskolával. Végzettségük, felkészültségük alapján annak követelményeit teljesítették, illetve teljesíttetni tudták, s részben innen származik késôbbi nimbuszuk.97 A kibôvített és képzési idejében megnyújtott népiskola, s késôbb az általános iskola viszont mindenféle változatában feltételezett valamilyen szakosodást. Mindez ennek területét, képviselôinek presztizsét megnövelte, hiszen jól tudjuk, hogy a felsôtagozatban tanító pedagógus az tanár. Az általános iskola feltételeinek teljesítésében a tanító fokról-fokra háttérbe szorult, a tanár ezzel párhuzamosan egyre fontosabb lett. A legfontosabb mutatóvá a szakrendszerő ellátás teljesítése vált, amely a hivatalosság számára perdöntô kérdésnek bizonyult. Fokozatosan szorultak vissza az osztatlan iskolák, majd következtek a többszáz kisiskola felszámolásával járó körzetesítések, mind-mind a szakrendszerőség fétise jegyében. Ebben a megközelitésben egyre kevésbé "számitott" az, hogy a gyerekek megtanulnak-e írni, olvasni, számolni, viselkedni, szeretnek-e énekelni, rajzolni vagy éppen mozogni. Ehelyett sokkal fontosabb lett, hogy a továbbtanulás formális feltételeinek mennyire képes megfelelni, erre mennyire képes felkészíteni a nyolc osztály. 4. A megkérdezettek jelentôs hányadát igen érzékenyen érintette az iskolák l948-as államosítása. A korábban részletezett adatokból láttuk, hogy falun jóval magasabb volt az egyházi iskolák részesedése, s ezért az államosítás különösen az ott tanítók számára nem kis próbatételt jelentett. Számosan kerültek lelkiismereti válságba. Voltak, akik könnyebben túltették magukat ezen, másokat hosszabb ideig kisért. A többség úgy fogta fel, hogyha fenn akarja tartani egzisztenciáját, el akarja tartani családját, akkor állami iskolát kell választania és szolgálnia. Számos alanyunk elmondta, hogy nagyon sokszor okozott pályája során kellemetlenséget ezen döntésük. A hittanbeíratások nem mindig emberséges gyakorlata, az l956-os forradalom voltak a leggyakrabban emlegetett esetek. Nem kevesen nyugdíjas éveikig az államot, utána ismét az egyházat szolgálták. Akik igy döntöttek, újra kántorkodást vállaltak, s presbitériumban tevékenykedtek. Az államosítás ténye komoly egzisztenciális problémákat okozott. A nemegyszer szerény tanítói alapjavadalmazást jelentôs mértékben egészítette ki az egyházi teendôk ellátásáért kapott fizetség vagy illetményföld. Nagyon sok esetben ez mintegy megduplázta a tanítói jövedelmet. Amikor megkérdezték, hogy tanító, vagy kántor lesz-e a továbbiakban a megkérdezett, akkor ez nemcsak ideológiai-világnézeti kérdésként hangzott. S a válasz sem volt egyszerő, mert kántori illetmény helyébe akkoriban semmit sem helyeztek kilátásba bére pótlásául. A beszámolók arról

körülmények, határozott lépések történtek a törvény megvalósításáram, amit jelzett, hogy az l942-43-as tanévben már a népiskolák több mint egyharmadában lehetett elvégezni a nyolc osztályt. Sokak által az általános iskola megteremtéseként számon tartott dátum csak ezután következett. 96 Az újabb rendelkezések után is meglehetôsen lassan vált teljes körővé a kötelezô alapfokú oktatás. Az elsô években körülbelül hasonló mennyiségő iskolában tudták megszervezni a nyolc osztályt, mint néhány évvel azelôtt. Jelentôsebb elôrelépés csak a következôkben történt. l95O-ig 4l,7 %-al bôvült a tantermek száma, majd ismét lelassult az átszervezés. l95O-6O-ig 22 %-al, majd l96O és l97O között csak 4,5 %-al. Mindent egybevetve, fokról-fokra épült ki, valósult meg az általános iskola. Az l95O-6O közötti évtizedekben a tanulók 6O-66 %-a fejezte be l4 éves koráig az általánost, csak l97O-re emelkedett 8O %-ra ez az arány. 97

Pl. az ô kezük alatt mindenki megtanult írni-olvasni, "fújta az egyszeregyet stb.

Hiba! A könyv jelzı is szóltak, hogy a kántorkodáshoz, az orgonához, mint hangszerhez erôs érzelmi szálak nem kötötték a tanítókat. A régi képzô vitatlahatlan erôssége a zenei képzés volt, s ezért az egyik kedvenc zeneszerszámtól való megválást nehéz szívvel döntötték el az érdekeltek. A létezik . tanítóságot érzékenyen érintette az illetményként kapott lakás, illetve a lakáspénz

megvonása. Az idôs tanítók közül mindmáig sérelmesnek tartják, hogy az addig téritésmentesen kapott lakásért l948 után fizetni kellett. 5.Igen mostoha körülmények között indult a fiatalabbak, az ötvenes években kezdôk pályája. A kor szellemének megfelelôen nem adtak számukra sok válogatási lehetôséget, minden végzôst tanyákra, és más pedagógusokkal nehezen ellátható helyekre vezényeltek. A beszámolók alapján úgy tünik: az egyik legfôbb szempont az volt, hogy senki se kerüljön lakóhelyére vagy annak közelébe. A Budapesten végzetteket például Borsodba vagy annak közelébe helyezték. A Pápán végzett tanítónô Nógrád megyébe vetôdött, az Alföldön szinte kizárólag tanyai iskolákba irányitották a kezdôket.98 A gyakorló év igazi mélyvíznek számitott, de olyannak, ahol úszni (tanítani) tudó segítségére, támogatására kevéssé számithatott a frissen kikerült pályakezdô. Anyagi-szociális feltételeik is kritikán aluliak voltak.99 A gyakorlóév beszámitása a nyugdíjazáskor sem volt egyértelmő. Annak ellenére, hogy ezek a tanítójelöltek a gyakorló évben már ténylegesen a katedrára álltak, nem munkaviszonynak, hanem tanulmányi idônek számolták el ezt az évet. Akadtak, akiknek ez az egy év kedvezôtlenebb kategória besorolást jelentett a nyugdíj szempontjából. Az idôszak nem volt mentes - most alanyaink szóhasználatával élek - megalázó feladatoktól. A sokféle agitáció: a békekölcsön jegyeztetése, a tsz-szervezés, a begyőjtés volt megrázó, hiszen a tanítónak ezzel az egyik leghálatlanabb szerepben, a végrehajtó szerepébena kellett megmutatkoznia.100 A végeredmény - különösen falun - nagyon szomorú. A tanítók szembekerültek a falu társadalmával, számos esetben megutált figurává váltak, közérzetüket mindmáig befolyásolják ezak a történések.

A megkérdezettek település szerinti megoszlása

98

Ez az idôszak nemcsak a kezdôk számára jelentett rendkivüli helyzetet. A 4O-as és 5O-es évtizedfordulók körül alakult ki az a gyakorlat, hogy a Magyar Dolgozók Pártjának tagjai bármikor ellenôrizhették a tanítók munkáját, s ha abban számukra kifogásolni valót találtak, érvényesíthették akaratukat. Nem volt sokkal ésszerőbb az elhelyezési szisztéma sem. A korabeli Köznevelés adatai szerint akadt olyan járás, ahol évvégén a pedagógusok 4O %-a került áthelyezéssel máshova, de a lO-2O %-os mozgás egyáltalán nem volt kivételes. Volt, amikor "népgazdasági érdekbôl" történt az áthelyezés, ami nem egyszer személyes ellentéteket, protekciót, vagy éppen a kiszemelt szolgálati lakás ezúton való megszerzésénak inkorrekt megoldását takarta. 99 Az 5OO-6OO forintos fizetésbôl levonták a békekölcsönt, az agglegény-adót, ami maradt abból albérletet kellett fizeni, biztosítani kellett volna élelmezésüket. Nem egy beszámoló emlitette, hogy a jövedelembôl ez idô tájt nem tellett a mindennapi fôtt ételre, tüzelôre. A legtöbben a hazalátogatás költségeit sem voltak képesek fizetésükbôl fedezni. Volt, aki arról számolt be, hogy az iskolától kényszerült fát, tüzelôt lopni. Szülei jelezték látogatásukat, s nem akarta ôket a számára már megszokott főtetlen szobában fogadni, s igy próbált segiteni magán. 100 Olyan is akadt, aki túlhajtotta szerepét. Ö képes volt csasztuskát fabrikálni a begyőjtést nem teljesítô kigúnyolására, majd csoportjábal a házhoz vonulva adatta ott elô "mősorát".

78

A megkérdezettek elôsorban Heves és Szolnok megye idôs tanítói közül kerültek ki, de szép számmal voltak közöttük Nógrád és Békés megyeiek is. Ezen túl nem elhanyagolható számú az ország keleti felének más térségein és a fôvárosban lakó alanyok száma. Elvétve került viszont a mintába dunántúli megkérdezett. Jóval szórtabb a merítési bázis a tanítóképzôs tanulmányok szempontjából. Jóllehet néhány tanítóképzô (Eger, Szarvas és Jászberény) "uralja" a terepet, mégis szinte a történelmi Magyarország valamennyi lényeges tanítóképzôs centruma helyet kapott a mintában: Soprontól Kolozsvárig, Eperjestôl Ujvidékig. E tekintetben a nyugati országrészek képviselete sem elhanyagolható. A tanítói pálya azon foglalkozások egyike, melyet a mőködési hely erôsen determinál. Igy a tanítóság sokak számára egyet jelent a falusi tanító, vagy a tanyasi tanító fogalmával. A kapott adatok alapján viszont 99 városi és 2Ol falusi tanítót különíthettünk el.101 Visszatérve a kapott adatokhoz, további információkhoz jutunk a nemek, korok és a települési helyzet összevetésével. Ennek összesített eredményei a következôk:

101

A tipizálás érdekében le kellett mondani a teljes variálódás ábrázolásáról. Ez annyit jelent, hogy nem tudtam figyelembe venni azt az egyébként meglehetôsen gyakori jelenséget, hogy valaki tanyán, vagy falun kezdte a pályáját, s csak évek elteltével "került be" a faluba vagy a városba. Az életpálya ismerete alapján az abban dominánsnak, mennyiségileg hangsúlyosabbnak itélt idôszakot vettem alapul. Ha valaki például l5 évet töltött falun s 25-öt városban, akkor a városi kategórába soroltam. Ezzel szemben az olyan idôs kollegát, aki falun vagy tanyán dolgozott, de idôs korára vett egy városi lakást, azt falusi tanítónak minôsítettem. Ilyen megfontolásokból kellett feladni az egyébként e térségre ugyancsak jellemzô tanyai tanító kategóriáját, mert olyanok, akik életében csak ez dominált volna, elenyészô számban akadtak, szaknyelven szólva alacsony az elemszámuk, ezért értékelhetetlenek. Az adatok inkább arra utalnak, hogy a megkérdezettek életének többségéhez hozzátartozott a tanyai tanítás élménye. Közülük elvétve olyanok is akadtak, akik családi hagyományból, mintegy törvényt alkottak, miszerint "aki nem tanított tanyán, az nem lehet jó tanító". Sokkal többen voltak olyanok, akik az ötvenes években egyszerően tanyára kényszerültek. Egy részük emlékeiben ez az idôszak megszépült, de többen voltak olyanok, akik inkább a legminimálisabb feltételek hiányára emlékeztek. Másként látták ezt azok, akik megtelepedtek, s életük nagyobbik részét töltötték tanyán. Nem mindegyikük beszélt, s ha mégis, akkor sem szívesen arról, hogy milyen erôszakos módon számolták fel a hatvanas-hetvenes években fejük felôl az iskolát.

____________________________________________________________ Életkor N ô k F é r f i a k Ö s s z e s en Falusi Városi Falusi Városi Falusi Városi ____________________________________________________________ 55 alat 63 3l l3 O 76 3l 55 - 6O 38 28 9 3 47 3l 6O - 65 l6 lO l8 7 34 l7 65 felett 2O ll 24 9 44 2O ____________________________________________________________ Összesen l37 8O 64 l9 2Ol 99 ____________________________________________________________


A tábla szemlélteti, hogy életkorok és települések összefüggésében kevésbé differenciálódtak a vizsgált tanítók, hiszen a településeken belüli arányuk csaknem megegyezik a mintában képviselt aránnyal. Lényegesebb különbséget látunk, ha az elemzésbe a nemeket is bekapcsoljuk, hiszen csaknem minden második férfi tanító falun él. Életkori megoszlásuk egyenletes, s ebben csak a legidôsebbek képviselete magasabb arányú. A csekély számú városi kollégáik esetén egyértelmően az idôsebbek felé billen a mérleg, olyannyira, hkogy az 55 év alattiak között itt nem találhatunk férfit. A nôk arányában a városi felülreprezentáltság az elsô megjegyzendô. Esetükben a település és az életkor összefüggése kevés újat mond, mindkét típusban jellemzô, hogy a 6O-on felüliek részaránya jóval szerényebb a fiatalabbakénál. Megerôsítik az adatok továbbá azt, hogy a fiatalabbak számára mindinkább vonzó lett a városi munkahely.

A megkérdezettek egzisztenciális helyzetének alakulása A megkérdezettek anyagi helyzetének alakulása részben az illetôk életkorával, másrészt a megélt történelmi-gazdasági változásokkal mutat összefüggést.102 A legidôsebbek még a huszas években kezdték pályájukat, s életük alakulását nagymértékben befolyásolta az l929-l933-as gazdasági világválság hazai hatása. Sokan voltak - elsôsorban a nôk között -, akik hosszú évekig vártak arra, hogy álláshoz jussanak. Volt, aki nem akarta vállalni, hogy elzárt kis településen, tanyán tanítson. Olyan is akadt, aki azért nem, mert szülei nem engedték. A meglehetôsen nagyszámú okleveles tanítónô - ha nem akart elszakadni a tanítástól minden ellenszolgáltatás nélkül vállalt helyettesítést, vagy gazdagabb családoknál házitanítóskodást, nevelôsködést. A helyettesítésnek sajátos kultúrája alakult ki, a próbaszolgálatos, ideiglenes helyettes tanító már némi biztonságban érezhette magát, hiszen okmányt kapott alkalmazásáról. Biztonságérzete a továbbiakban akkor nôtt, ha munkakörének megnevezése elôl fogytak az imént citált jelzôk. Egyesek magántanítóskodást, házitanítóskodást vállaltak, ami számos tekintetben megegyezett a feudalizmus-kori elôzményekkel. Aki állami, egyházi állás híján nevelônô lett, az külön szobát kapott, a háztartási alkalmazottakkal szemben megkülönböztetett bánásmódban részesült. 102

Az interjúk során többféle módon érintettük ezt a problémakört. Szóba került az életút vázolásakor, a lakásviszonyok és az utazások firtatásakor. A közlékenyebbek - nem kevesen - szinte teljes anyagi helyzetükrôl és annak változásairól képet adtak. Több alanyunk elsô fizetésétôl a mai napig pontról pontra részletezte keresete alakulását.Természetesen ennek ellenkezôje sem volt ritka. Példaként említem, hogy az iskolán kívüli második gazdaságból származó jövedelmekrôl sokaktól nemleges választ vagy nem elég adatot kaptunk. Az adathiányhoz, a hallgatáshoz valószínőleg szomorú emlékek társultak. A tanítók közül például sokakat minôsítettek kulákoknak az ötvenes években, s errôl a felvételek idôszakában nem mindenki beszélt szivesen.

80

Minden tanító-csoport életében lényeges szerepet töltöttek be a különféle kiegészítô jövedelemforrások, melyek nemgyszer párosultak az illetôk érdeklôdésével.103 A legidôsebbek helyzete a harmincas évek végére konszolidálódott, majd ismét közbeszólt a háború, s az l945 utáni viszonyok sem javítottak a létfeltételeken. Végül mai helyzetük sem mondható megnyugatatónak, az igen szerény nyugdíjak mellett szőkösen, sôt nemegyszer nélkülözések közepette élnek. Szeréncsésebben indult a harmincas-negyvenes évek közepén kezdôk pályája. Jónéhányan viszonylagos jólétre tettek szert, közülük nem is kevesen, de már a háború elôtt vásároltak luxusszámba menô cikkeket (autót). Mindent egybevetve szolídan, de kiegyensúlyozottan éltek. Pótlólagos jövedelmeik l948 utáni megvonása (kántorság, illetményföld, térítésmentes szolgálati lakás) igen érzékenyen érintette ôket, életszínvonaluk visszaesett. Ezen túl a Rákosi-éra értelmiségpolitikája is hatott anyagi helyzetük alakulására.104 Másként alakult a "jobban alkalmazkodók" sorsa. Az igazgatói és egyéb pozíciókra szert tevôk élni tudtak a kádári konszolidáció adta lehetôségekkel, s viszonylag kiegyensúlyozott feltételek közepette éltek. Akik viszont "nem tudtak váltani", azok életfeltételei uygyancsak szerények, nemegyszer szegényesek. Igen nagy nélkülözések közepette indult a negyvenes és ötvenes években kezdô tanítók pályája. Számos beszámolóból arra következtethetünk, hogy a háborús nélkülözéseiket "felülmúlta" az ötvenes évek nyomorúsága. A hadifogsággal, központilag irányított elhelyezéssel nehezített, kulákká, megannyi kreált októl ellenséggé minôsítéssel megtőzdelt mindennapok esetenként kilátástalanná tették a helyzetet. Számukra megváltásként hatott a hatvanas évektôl kibonatkozó konszolidáció, sokuknak nyílott lehetôsége arra, hogy rendezzék anyagi viszonyaikat.105 Az idézett példa a konszolidált életfeltételeket kialakítók-megteremtôk többségéhez tartozik. Vannak viszont nem kevesen olyanok, akiknek ez nem sikerült. 103

A falun mőködôk közül sokan részletezték, hogy miféle mezôgazdasági jellegő tevékenységet folytattak. A cséplési ellenôrségtôl a nyúltenyésztésen, méhészkedésen, kertészkedésen át, az illetményföld saját kező megmőveléséig terjed a skála. A legnyíltabbak a falusi férfiak voltak ebben a tekintetben, a nôk kevésbé beszéltek errôl. A lakással szemben kevésbé sérelemezték az l948 után elvont illetményföldet. De nemcsak mezôgazdasági tevékenységbôl származott kiegészítô jövedelem, hanem ĆFÉSZ igazgatósági, takarékszövetkezet vezetôségi tagságból, népmővelési tevéknységbôl, egyéb irodai munkából. Az idôsebbek közül sokan adatak nyelvórát, elsôsorban német nyelvbôl, ami a fiatalabbakra egyáltalán nem jellemzô. A városi tanítók számára elsôsorban az utóbbi lehetôség kihasználásából származik mellékes. 104

Interjuk "A felszabadulás után a jó forintból 36O-at kaptam, amikor egy cementgyári rakodómunkás l8OO forintot kapott. A pártba is ekkor akartak beszervezni, éppen egy volt tanítányom volt az agitátor. Megkérdeztem tôle, hogy dolgozna-e ô akkor, ha az inasa háromszor annyit keresne, mint ô. Ugyanis asztalosmester volt az illetô. - Hát, hogy lehet ilyet kérdezni - felelte - nem dolgoznék én! - No látod, akkor én se fogok pártba lépni, majd csak akkor, ha megfelelô lesz a pedagógusok erkölcsi elismerése." - mondta egy idôs Heves megyei falusi tanító.

105

Interjúk - Egy apácáknál végzett tanítónô eképpen emlékezett vissza erre az idôszakra: "l963-ban kaphattam elôször feljebbsorolást. Ez volt az elsô, mert addig vezetôim nem kockáztattak, rossz fényt vetett volna rájuk a volt apáca ilyen természető elismerése. Egy élet munkájával, mértékletes életmód mellett egy kétszobás összkomfortos, kertes házat építettem."

Hiba! A könyv jelzı Az ötvenes évek közepén kezdôk már feltétlenül kiegyensúlyozottabb feltételek között nem indultak. Körükben jelentôs differenciálódás figyelhetô meg. Egyesek akár kisebb létezik vagyonokra is szert tettek, többen nagyobb szorongással várták nyugdíjas éveiket. . Külön elemeztük a kérdéskörbe tartozó mutatók közül két tényezô adatait: a lakásokét és

az utazásokét.106 A győjtött adatokból kitőnik, hogy a többség lakásviszonyai rendezettnek mondhatók, hiszen csaknem háromnegyed részük családi házban vagy öröklakásban lakik.107 Ehhez a kedvezônak mondható helyzethez feltétlenül hozzájárult a pedagógus kölcsön, amelyet az állami gondoskodás legfontosabb jeleként értékeltek a megkérdezettek. Sokan mondták el, hogy enélkül valószínőleg mindmáig szolgálati lakásban, másokkal osztozva kellene lakniuk. Ugyanakkor kedvezôtlennek, sérelmesnek tartották, hogy ez a lehetôség ma nem létezik. A családi házak jelentôs részesedését reálisan kell értékelni. Ezek zöme szolíd megoldás, esetleg régi épület átalakítása, Olyanról, hogy a tanítónak lett volna a legnagyobb háza a faluban, egyetlen interjúban sem olvastam.108 Mindenképpen alacsonyabb színvonalú lakásviszonyok között élt a megkérdezettek több, mint egynegyede, akik szolgálati lakásban vagy bérlakásban laktak. Sokkal problematikusabb az egyéb kategóriába soroltak helyzete, amit nyugodtan megtoldhatunk azzal a 4 szolgálati lakással, amely semmiféle komforttal nem rendelkezik. Ebben a kategóriában és az elôbbiekben is gyakori az, amikor az illetô egyedül, megözvegyülve, elváltan él. Adataink alapján jobbnak tőnnek a falusi lakásviszonyok, hiszen a családi házak háromnegyedét ott találjuk, s a válaszolók kétharmada él falun. Ha a két kedvezônek ítélt 106

A kérdezés technikai fogyatékosságai közé tartozik, hogy egyik adatsor sem teljes, az elôbbiekbôl 35, az utóbbiakból ll2 esetben nem volt megbízható adatunk. Tehát ezek a mutatók, csak a megkérdezettek bizonyos hányadára vonatkoztathatók.

107

Lakásmegoszlás (265 megkérdezett adatai alapján) ____________________________________________________________ Lakástípus Válaszolók száma %-ban ____________________________________________________________ Szolgálati lakás 4O l5,2 Családi ház l65 62,2 Bérlakás 9 3,4 Öröklakás 27 lO,2 Egyéb 24 9,O ____________________________________________________________ 108

A megkérdezettek lakásvmutatóit a következôképpen különítettük el: a családi ház, a bérlakás, és a szolgálati lakás önmagáért beszél, ez esetben csak annyit kell megjegyeznünk, hogy a szolgálati lakások nem minden esetben pedagógus-lakások, hiszen a házastárs jogán és más úton is hozzájuthattak ehhez. (A férj fegyveres testület, MĆV alkalmazott volt, a megkérdezett özvegyi jogon jutott a lakáshoz.) Öröklakásnak a saját tulajdonú, tömbszerően elhelyezkedô lakásokat neveztük, függetlenül attól, hogy az OTP-lakás, szövetkezeti lakás, vagy megvásárolt bérlakás. Az egyéb kategória igen vegyes összetételő,legtöbbször nem rendelkezett önálló lakáshasználattal az illetô: albérletben lakott, gyerekeinél lakott stb. Megjegyzendô még, hogy a besorolásnál a jelenlegi vagy az elônyösebbnek tőnô lakásviszonyt vettük alapul. Voltak, akik mőködésük során falusi, tanyasi, szolgálati lakásban laktak, s a felvétel idején viszont már rendelkeztek sajáttal. Ilyen esetben akkor is ezekkel számoltunk, ha az illetôk nem lakták ezt a lakást.

82

lakásformát (családi ház+öröklakás) összevonjuk, feltétlenül mérsékeltebb a falusiak elônye, s akkor még nem kalkuláltunk lakásaik alacsonyabb komfortfokozatával. Tovább árnyalja a képet, hogy a városiak között - az arányokat alapul véve - nem élnek többen kedvezôbb feltételek között, mint falun. A falusi lakásviszoyok javára gyakran megfogalmazott egyértelmő elônyöket adataink nem igazolták. Életkorokat tekintve jónak tőnik az 55-6O és a 65 fölöttiek lakáshelyzete, rosszabb az 55 alattiaké, a legkedvezôtlenebb viszont a 6O-65 közöttieké, ahol relatíve a leggyakoribb az egyéb, a bérlakás és a szolgálati lakás besorolásának jelenléte. Az anyagi helyzet érzékeltetésére a megkérdezettek utazásai is adnak némi támpontot. Megjegyzem, hogy a mutató ismertetésével nemcsak anyagi természető, hanem érdeklôdésbeli, felkészültségbeli kérdésekre is válaszokat kaphatunk.109 Sokat utazó kategóriába soroltam azokat, akik Ausztrián és az un. szocialista országokon kívül másutt is jártak. Nem kerültek viszont ide azok, akik hadifogolyként fordultak meg idegen országokban. Ebben a kategóriában a megkérdezettek több mint fele saját maga fedezte utazását. Szép számmal akadtak olyanok, akik külföldön élô rokonaik segítségével járták meg az Egyesült Ćllamokat, Kanadát is. A sokat utazók közül viszonylag kevesen utaztak jutalomból, de néhány ilyen is akadt. Gyakrabban fordult elô még, hogy kórus vagy más mővészegyüttes tagjaiként utaztak külföldre az illetôk. A keveset utazók kategóriája lényegében a szomszédos országokat jelenti. Ebben a körben jóval többen utaztak jutalomképpen külföldre. Például l5-en jártak a Szovjetunióban, néhányan pedig más szocialista országba mentek. A jutalomút többnyire mozgalmi munkáért járt, szakmai tevékenységet nemigen ismertek el ezzel az eszközzel. A keveset utazók körében érzékelhetô volt, hogy az utóbbi években növekvô megélhetési költségek miatt csökkenteni "röviditeni" kellett az utakat. Az ide soroltak esetén sem elhanyagolható a szomszéd országokba irányuló rokonlátogatások aránya. Számottevô az egykori, ma már határokon kívül esô munkahelyek felkeresése is. A semmit sem utazók körébe azok kerültek, aki nem jártak külföldön, de sokan még az országot is csak a gyerekekkel való táborozások alapján ismerik, más formában nemigen utaztak. Egy részük passzivitása anyagi helyzatükre vezethetô vissza, de vannak, akik teljes érdektelenséget mutattak ebben a tekintetben.

Önbecsülés-megbecsülés Az egyik legsúlyosabb kérdés a pálya mérlegre tételét, eredményességének megítélését célozta. Ebben az esetben feltétlenül érdemes szót ejteni az adott kérdezés-szituációról.110 Alanyaink közül 259-en adtak értékelhetô választ. Ezek megoszlása a következô képet mutatja: ____________________________________________________________ Ujrakezdés megítélése Szám %-ban ____________________________________________________________ 109

E területen méginkább csak jelzésértékőek a mutatók, mivel csak l88 adatunk van. Az így kapott kép viszont szerencsére mind nem, mind település és kor szerint egyenletes eloszlású, s ezért kiegészíti, árnyaltabbá teszi egyéb ismereteinket. 110 A kérdezôk többsége végzôs hallgató volt, aki néhány hónap mulva maga is katedrára lépett. Feltételezhetô, az interjúk átolvasása pedig igazolta, hogy a válaszolók megfontoltan, a kérdezô alanyt is tekintetbe véve, foglalták össze véleményüket. Érezhetô volt, nem akarták elvenni a pályakezdôk kedvét, de áltatni sem akarták ôket. A kérdezôk az interjúk egy részénél igyekeztek alaposabban körüljárni a problémakört. Ök azt is megkérdezték, hogy adná-e gyermekét tanítónak a megkérdezett, netalán folytatta-e valaki a családból ezt a pályát. Végül még a pályakezdôknek szóló tanácsok között is gyakran visszatértek erre a problémakörre.

Igen 2O9 8O,7 Nem l6 6,2 Nem tudja 34 l3,l ___________________________________________________________


Elsô látásra igen meggyôzônek tőnik az igennel válaszolók magas aránya. Érdemes azonban hozzátenni, hogy a megkérdezettek zöme egész életében a pályán dolgozott, tehát azok alig kaptak képviseletet, aki elhagyták a pályát, vagy kényszerőségbôl (politikai, vallási stb.) kiszorultak arról. Az utóbbi l948-as államosítás, vagy az l956-os események után egyáltalán nem volt ritka jelenség. Az igenlô válaszok távolról sem egybehangzóak, sôt jelentôs differenciálódás figyelhetô meg. Sokan akadtak, akik olyannyira ragaszkodtak a pályához, hogy csak ezt tudták maguknak elképzelni. A megkérdezettek nagy többsége jóval szerényebb, ôk egyszerően elégedettek választásukkal. Lehetôségeikkel, képességükkel számot vetve tartották reálisnak választásukat. Volt, aki az ingelô válaszát eképpen kommentálta: "Nagyon szép ez a pálya, de egyre nehezebb."111 Olyan is akadt, akinek igenjében nem kevés bizonytalanság volt. "Végiggondolva eddigi pályámat, nem tudom megmondani, hogy lennék-e újra pedagógus. De ha két hétig nem megyek be az iskolába, már nagyon hiányzik." - lamentált egyik alanyunk. A kédezésszituációt is figyelembe véve tekintélyesnek minôsíthetô a "nem tudja" és a nemmel válaszolók aránya, hiszen ha összevonjuk ezt a két kategóriát, csaknem minden ötödik alanyunk eképpen válaszolt. Ezen belül kétségtelenül szerényebb az egyértelmően elutasítók köre. Ök elsôsorban egzisztenciális helyzetükre, pályához főzôdô kudarcaikra hivatkozva válaszoltak nemmel. Többen említették az ötvenes évek megalázó helyzeteit, amelyeket "nem szeretnének megélni". A bizonytalanul válaszolók hasonló okokat emlegettek, úgy érezték, más pályán mind anyagilag, mind erkölcsileg többre vihették volna. A külsô és a felülrôl érkezô megbecsülést jelzô mutató a kitüntetések alakulása.112 Az elismertek aránya igen magasnak mondható, hiszen több mint négyötödüknek van valamilyen 111

A férfiak általában kevésbé tartották eredményesnek pályafutásukat, mint a nôk. Érdemes ehhez hozzátenni azokat a válaszokat, melyeket nemegyszer nôk fogalmaztak meg. Ök azt mondták, hogy lányaik esetén örültek, ha ezt a pályát választották, fiaik esetében pedig nem. Néhányan pedig igyekeztek lebeszélni fiaikat errôl a pályáról. Megjegyzendô még, hogy a falusiak körében valamivel alacsonyabb az ingelôk aránya, mint a városiaknál. 112 A kapott adatok e tekintetben csak jelzésértékőek, mivel csak a válaszolók 6O %-ától kaptunk feldolgozható információt. A meglevô adatokat tovább torzítja, hogy csak az utóbbi 2O-3O év effajta elismeréseirôl szólnak, a korábbiak - ha egyáltalán voltak - feledésbe merültek. Feltételezhetôen kaphattak ilyeneket a háborúban, az újjáépítésben, a begyőjtésben és egyéb területeken szerzett érdemekért, de errôl nem adtak számot. Végülis l76 alanyunktól kaptunk információt. Mivel a kitüntetés talán mégsem olyan amirôl a rákérdezések alkalmával hallgatni szoktak, nagyon valószinő, hogy az információhiányos válaszadók között magasabb a kitüntetéssel nem rendelkezôk aránya. Ezek elôrebocsátása után a válaszok megoszlása a következôképpen alakult: ________________________________________ Kitüntetés Szám % ________________________________________ Kiemelkedô 24 l3,6 Közepes ll9 67,6 Nincs 33 l8,8 ________________________________________

84

kitüntetése. Kiemelkedô elismerésnek a Kiváló Tanító, Kiváló Tanár, Kiváló Pedagógus címeket, a Muka Érdemrend valamelyik fokazatát, vagy más egyedibbnek mondható kitüntetést minôsítettük. Közepes, általános kitüntetésként a Kiváló Munkáért, az Oktatásügy Kiváló Dolgozója, a Szocialista Kulturáért és a Kiváló Uttörôvezetô címeket rangsoroltuk. Nem soroltuk a kitüntetések közé az okleveleket, a Gyémánt vagy Arany és Ezüstdiplomákat. Adataink értelmezése érdekében áttekintettem azt, hogy a tanítók milyen arányban részesültek 1948 után legkiemelkedôbbnek számító Kossuth, illetve Ćllami-díjakból.113 A díjazottak közül a tanyai tanítók voltak a legtöbben, ôk az ötvenes években és a hetvens évek elején részesültek kitüntetésben. Az utóbbiba furcsa módon némi arrogancia vegyült, hiszen éppen akkor folyt, zárult le a tanyai iskolák zömét felszámoló körzetesítés. A díjak kiérdemlésének másik oka a pályához való hőség volt, az indoklás szerint olyanok kaptak elismerést, akik hosszú évtizedekig dolgoztak egy helyen. Az újabban kitüntettek a hátrányos helyzető gyerekek nevelése terén elért eredményeikért kapták a díjat. Szőkebben értelmezett szakmai tevékenység elismerésére ritkábban került sor. l952-ben egy módszertani kézikönyv tanító-szerzôi részesültek elismerésben, l95O-ben a szovjet pedagógia elveinek alkalmazásáért tüntettek ki egy tanítót.114 Az ideális tanítóról alkotott kép A vizsgálat egyik legösszetettebb kérdése az interjúalanyok összegzô véleményének kikérése volt.115 A válaszokból kiderül, hogy nagyon sokan meghökkentek az elsô, direkt módon feltett kérdés kapcsán, s rávágták, hogy ideális tanító nincs. A továbbiakban azonban elkezdték részletezni azt, hogy melyek azok a képességek, tulajdonságok, melyekkel a pedagógusnak mégiscsak rendelkeznie kell. A feldoglozás során összegeztük az errôl megfogalmazottakat, s a tanácsként, útmutatóként elhangzott vélekedéseket.116 113

1948 és 1985 között 24 tanító kapta meg a díjat. Rajtuk kívül 113 más pedagógusnak minôsíthetô foglalkozásút részesítettek ilyen elismerésben. A tanítók számára a kiosztott díjak egyharmadát 8-at 1948-1954 között adták ki, majd 197073-g újabb 7, 1980-ban 4 elismerés átadására, illetve átvételére került sor. Forrás: Ćllami és Kossuth díjasok lexikona 1986. (Az adatokat Kôrôsfôi Flóra és Zvara Andrea fôiskolai hallgatók győjtötték ki.) 114 A díjak és a szakmai elismertség disszonanciájára utal, hogy a kitüntetettek közül többen nem szerepelnek az l979-es Pedagógiai Lexikonban. 115 Több oldalról próbáltuk meg körüljárni a problémát. Direkt módon tettük fel a kérdést, nevezetesen azt, hogy a megkérdezett véleménye szerint milyen az ideális pedagógus (tanító)? - Ezen túl a kérdezô hallgatók mintegy "tanácsokat", "útmutatásokat" kértek alanyaiktól hamarosan kezdôdô pályájukon való elinduláshoz. Feltétlenül megjegyzendô, hogy itt nehezen választható el a tanító és a pedagógus. Miként említettem, alanyaink jelentôs hányada nem tanítóként fejezte be pályáját, s ezért ebben az esetben összemosódik, egybeolvad a kétféle megközelítés. 116 A számítógépre vitel alkalmával öt tulajdonság, képesség felvételét vettük alapul, és az alább részletezendô l5-féle változat valamelyikébe soroltuk be 3OO alanyunk lll2 válaszvariációját. Ez 3,7-es átlagot jelent, tehát a többség 3-4 tulajdonságot jelölt. Számosan viszont csak l-et tartottak kivánatosnak vagy fontosnak. A válaszok abszolút gyakoriságának megoszlása a következôképpen fest: Az ideális tanító ____________________________________________________________

Hiba! A könyv jelzı A válaszok négy csoportba sorolhatók. Külön tárgyalásra érdemes az abszolút nem leggyakoribb kívánalom: a gyermekszeretetet, mely minden mást megelôz. Részletezôbb létezik magyarázatra szorulnak az egyéb tényezôk, melyek összességében igen szórt . tulajdonságokat jelölnek. Ezek után következnek a még mindíg magas ( 3-8.) és a közepes

gyakoriságúak ( 9-l2.) melyek között nem lehet igazán éles határvonalat húzni. Meggyôzôbben mutatkozik ez a ritka elôfordulású változóknál. A gyermekszeretô tanítót rendre az elsônek említették, sokan a pályához való viszonyulás alapfeltételének tekintették, mondván, aki nem szereti a gyerekeket, ne jöjjön erre a pályára. Az elemzett adatsorból kitőnik, hogy a gyermekszeretetet a nôk fontosabbnak tartják, s valamelyest azt is érzékelhetjük, hogy a városiak elônyben részesítik a falusiakkal szemben.117 A fiatalabbaktól a legidôsebbek felé haladva fokozatosan csökken a tulajdonság népszerősége. Rendkívül szórt és szerteágazó tulajdonságokat és képességeket soroltunk az egyéb tényezôk közé. Ezek egy nagyobb merítési bázisú vizsgálat esetén feltehetôen hangsúlyozottabban jelentkeznének. Puszta felsorolásunkból is kederül, hogy ezek egyáltalán nem lényegtelen, periferikus jelentôségő tényezôk. Egyik csoportjuk az, amely bizonyos adattságokat tart fontosnak a tanító pályáján. Ök kiemelik, hogy legyen hallása, tudjon indulatain uralkodni, nyugodt, békés legyen, legyen kitartó és

Említések száma % ____________________________________________________________ l. Gyermekszeretô l84 l6,5 2. Egyéb válaszok l46 l3,l 3. Hivatástudata van lOl 9,O 4. Jó kapcsolata van a gyerekkel 89 8,O 5-6. Türelmes, lekiismeretes 8l 7,3 Lelkiismeretes 8l 7,3 7. Következetes, igazságos 76 6,8 8. Ćllandóan képezi magát 67 6,O 9. Az iskolát magánélete elé helyezi6l 5,5 lO-ll. Sokoldalú 52 4,8 Mértéktartón szigorú l2. Jó kapcsolata van a szülôkkel 49 4,4 l3. Játékos 3O 2,7 l4. Nem anyagias 25 2,2 l5. Kedves l8 l,6 ____________________________________________________________ 117

____________________________________________________________ Megoszlásuk Említések száma A nevezettek %-ban ____________________________________________________________ Nôk l46 67,3 Férfiak 38 45,8 Falusiak l22 6O,7 Városiak 62 63,3 - 55 7l 66,4 55 - 6O 48 6l,5 6O - 65 3O 58,8 65 - 7O 35 54,7 Ujra kezdené l38 66,O Nem lenne újra ll 68,8 Nem tudja l4 4l,2 ___________________________________________________________ Azt, hogy a pályát újra nem vállalók vezetô pozícióba kerültek, két dologgal magyzarázhatjuk. Igen csekély elemszámmal fordulnak elô, másrészt felehetôen nem ez az oka a pályával való szembefordulásnak. A másik két említés sokkal inkább összhangot mutat az elôbbiekkel.

86

alkalmazkodó képessége, e tulajdonságának említésével, melyekhez ilyenek társulnak mint az ötletesség, a teherbíróképesség, a megújulási képesség és a fegyelmezô képesség. Elsôsorban erkölcsi vonatkozásban érdemelnek figyelmet azok az említések, amelyek az ôszinteséget, a becsületességet, a gyerekek erre való nevelését hangsúlyozzák. Elsôsorban a falusi tanítók hívták fel a figyelmet a példamutatásra, melynek az élet legkülönfélébb területein kell megnyilvánulnia. Fôleg az idôsebbek tartották fontosnak a hazaszeretet. Néhány esetben az iskolához, a testülethez való hőséget, a jó kollegiális kapcsolatot emelték ki. A fiatalabb generáció újkelető szakmai érveket, az empatikus készséget, a motiválni tudást hozta szóba. A következô, nagy gyakorisággal említett tulajdonságok elkülönítése elsôsorban mennyiségi alapon történt.118 A hivatástudaton többnyire küldetéstudatot, elkötelezettséget értettek A nôk és falusiak számára ez fontosabbnak tőnt, míg az életkori tagolásnál nem mutatkoznak lényeges eltérések. A gyerekekkel való jó kapcsolaton a kiegyensúlyozott, egészséges, néha derős kontaktust értették, amit esetenként a gyerekszeretettel szinoním fogalomként említettek. Ez szintén a nôk számára volt fontosabb, feltőnô viszont, hogy az 55 alattiak vélekedéseiben szerényebb képviseletet kapott. A türelmesség és lelkiismeretesség szintén alaptulajdonságok, mégsem tekintették ôket kizáró tényezônek. Esetenként inkább olyannak, melynek hiánya "belülrôl" keseríti meg a tanító életét. A gyerekekkel való kapcsolatok alakítása, nevelési célkitőzések megvalósítása szempontjából tartották lényegesnek a következetességet és az ezzel párhuzamosan említett igazságosságot. Ha ezek íratlan szabályait nem sikerült megtartani - jegyezték meg -, oda lehet a gyerekek bizalma. Adataink szerint ez a fiatalabbak számára kevésbé hangsúlyos tényezô. Az állandó önképzés igénye sok mindenben megmutatkozott. Kifejezôdött az olvasottságban, könyv-, folyóíratvásárlásban és elôfizetésben, és természetesen az igény megfogalmazásában. A közepes gyakorisággal említett tulajdonságok az elôbbi csoporttól kevésbé, a ritka gyakoriságúaktól jobban elválnak.119 Az iskola elôtérbe helyezése rokon a hivatástudattal, attól mégis megkülönböztethetô. Részben együttes említésük sem volt ritka, másrészt ebben az esetben a munka elôtérbe állításáról, s ezzel párhuzamosan a magánélet, az egyéb gondok "kinnfelejtésérôl" volt szó. Valószínőleg nem véletlen, hogy sokoldalú leterheltségük 118

____________________________________________________________ Megneveés Összes Nô Férfi Falu Város -55 55-6O 6O-65 65____________________________________________________________ Hivatástudat (3) lOl 74 27 72 29 4O 23 l5 23 Gyermekkapcsolat (4) 89 7l l8 6O 29 28 27 l6 l8 Türelem (5) 8l 67 l4 55 26 32 l4 l5 2O Lelkiismeretesség (6) 8l 62 l9 5l 3O 28 23 l3 l7 Következetesség (7) 76 59 l7 53 23 28 2O ll l7 Önképzés (8) 67 46 2l 45 22 25 l5 l4 l3 ____________________________________________________________ 119

___________________________________________________________ Megnevezés Összes Nô Férfi Falu Város -55 55-6O 6O-65 65____________________________________________________________ Iskola elôtérben (9) 6l 48 l3 4l 2O 27 l2 ll ll Sokoldalú (lO) 52 28 24 36 l6 l5 lO lO l7 Mértékkel szigorú (ll) 52 4O l2 33 l9 l7 l6 6 l3 Szülô kapcsolat (l2) 49 37 l2 36 l3 l6 l7 ll 5 ____________________________________________________________

Hiba! A könyv jelzı követeztében a nôk tartották ezt fontosabbnak, s még a városi említések gyakorisága is nem jelentôsebb. Egyértelmően férfi-tulajdonság a sokoldalúságként megfogalmazott igény, amely a sokat létezik . emlegetett néptanító figurára emlékeztet. Olyannyira, hogy a falusiak és az idôsebbek

tartották még lényegesebbnek, a városiak jóval kevésbé. A mértéktartó szigorúság igénye a gyerekekkel kialakított munkakapcsolatra koncentrál. Az effajta követelménytámasztás sokak szerint a folyamatos tevékenység alapfeltétele. A nôk és az idôsebbek vannak e tekintetben valamelyest elônyben. A szülôkkel, mondhatnánk a családdal kialakított, fenntartott kapcsolatot a nôk és a falusiak tartották lényegesebbnek. Voltak, akik egész életük munkájának eredményeit mérték le ebben, mondván, hogy az egész falu a kezükben van, hiszen a nagyszülôktôl az unokákig sokmindenkit tanítottak. A ritkábban említett tulajdonságok a csekély elemszám miatt akár elhanyagolhatók lennének, de különösen a játékosság és a kedvesség feltétlenül figyelmet érdemelnek, hiszen olyan tényezôk, amelyekkel az egész iskola jó - vonzó vagy rossz - taszító, utálkodó légkörét befolyásolni képesek. S mivel a megkérdezettek munkája szorosan kötôdik az iskolával való elsô, esetenként mély nyomokat hagyó találkozásokhoz, semmiképpen sem elhanyagolható jelentôségőek. A vélekedôk példatára szerint ezt meg lehet teremteni a tanyai iskolában a gyerekek részére tea fôzéssel, közös gombaszedéssel, apróbb-nagyobb ajándékokkal, tréfálkozással. Voltak akik szerint a tanítónak "szinészi képességekkel kell rendelkezni". Haonlóan kevés említést kapott a nem anyagias megjelölés, ami bizonyos esetekben rokon a hivatástudattal és az iskolai élet elôtérbe állításával. Ha valaki az anyagiakat nézi, annak nemigen érdemes vállalni a pályát - mondták.

88

A MAGYAR TANITOKÉPZÉS ÉS A TANITOK HELYZETE A SZOMSZÉDOS ORSZĆGOKBAN

A téma megközelítése, hazai kezelése önmagában is indokoltá teszi áttekintését. A kérdés különösen hangsúlyossá vált a trianoni békeszerzôdés óta, melyre idôrôl-idôre másként reagált a politika. Jelen áttekintésünk az imént említett eseménytôl kezdve, az 1989-90-ben bekövetkezett un. rendszerváltás idôszakáig tekinti át a szomszédos országokban lezajlott változásokat, megoldásokat és a kialakult fejleményeket. A két világháború közötti idôszak félhivatalos orgánuma a Magyar Szemle egyik fô érdekének tartotta, hogy igen tartalmasan és sokoldalúan foglalkozzon a szomszédos országok népiskolapolitikájával és a magyar tanítók helyzetével.120 Lényegében ugyanez mondható el az l945-48 közötti idôszak Köznevelésének szerkesztôi gyakorlatáról, amely hasonlóképpen rendre visszatért ezekre a kérdésekre. A késôbbi idôszakokban azonban már az elhallgatás lett az irányadó. Több, az un. szocialista országok oktatásügyét összefoglaló kötetbôl vagy tanulmányból rendre kimaradtak a magyar népoktatást taglaló részek.121 Az l979-es Pedagógiai Lexikon nem ismerte ezt a címszót, pedig egészen távoli népek és országok iskolázási gyakorlatáról is adott összefoglalókat. Hasonlóképpen jellemzônek tartom, hogy sem a Magyar Pedagógiai Információ, sem a Külföldi Pedagógiai Információ nem szemléz a környezô országok magyar nyelvő kiadványaiból. A szak- és más folyóíratok valamivel több figyelmet szenteltek a problémának. A Tiszatáj és más, elsôsorban vidéki orgánumok nemcsak irodalmi alkotásokat közöltek, hanem e kérdésnek is teret adtak. A Pedagógiai Szemle és a Köznevelés elsôsorban azokról az országokról közölt beszámolókat a rendszerváltás elôtti idôszakban, ahol nem, vagy kevésbé volt konfliktusos a helyzet. (Jugoszlávia, Csehszlovákia) A magyarság helyzetének alakulása a szomszédos országokban Az l92O. junius 4-én aláírt trianini békeszerzôdés következményeként mintegy 7 millió román, szlovák s délszláv csatlakozott államalkotó nemzetéhez. Ezzel szemben több mint 3,25 millió magyar került, s további 2 millió német és ukrán maradt nemzetiségi sorsban. A helyzet megítélésének bizonytalanságát jelzi, hogy még mértékadó szakkönyvek adatai is lényegesen eltérnek egymástól. Az l976-ban kiadott kézikönyv mintegy félmillióval nagyobbra taksálja a Magyarországtól leváló nemzetiségek létszámát, s több mint negyedmillióval kevesebbre az új helyzetbe került magyarokét. Eltérések még a legújabban közreadott szakkönyvekben is tapasztalhatók, például a Romániához került magyarok számában 4O ezres eltérés mutatkozik.122 Az elsô világháború után kialakult helyzethez két fontos adalékot érdemes még hozzátenni. Az egyik az, hogy a békekötések után jelentôs számú magyar s ezen belül értelmiségi menekült Magyarországra, ami feltétlenül kedvezôtlenül befolyásolta az új szituációba került magyarság helyzetét. A menekültek között jelentôs számban voltak tanárok és tanítók is. A másik említésre méltó tényezô, a felekezeti különbségekbôl adódott. Az új államok katolikus, református és unitárius magyarsága a görögkeleti délszlávokkal szemben kisebbségbe került, s ez az akkor még zömmel egyházi kézben lévô elemi népoktatás területén igen lényeges tényezônek bizonyult. A huszas évektôl kialakult helyzetet, ha el nem is fogadták, de tudomásul vették a politikai tényezôk és az új szituációba került népek. Az így létrejött együttélés folyamatosan jelenlevô tényezôje volt a különbözô formákban jelentkezô magyarellenesség, mely megannyi formában 120

Juhász Lászlóné szakdolgozata a Jászberényi Tanítóképzô Fôiskola könyvtárában 121 Példaként: Illés Lajosné: Az európai szocialista országok közoktatásügye a II. világháború után Tankönyvkiadó Bp. 1985. 122 Magyarország története 1918-19 - 1945. Bp. 1976. Akadémiai 363. (M. tört) és Erdély története 1830-tól napjainkig Bp. 1987. 1731. Akadémiai kiadó (Erdály tört)


nyilvánult meg. Ennek állandó jelenléte mellett, melyet különbözô nacionalista megoldások kísértek, meg kell állapítani, hogy igazi győlölködéssé csak a szélsôséges fasiszta erôk elôtérbe kerülésével fajult. A szembenállás mellett számos példája volt a kiegyensúlyozottabb, toleránsabb megoldásoknak is. A polgári demokrácia térnyerésével konszolidálódott a helyzet Csehszlovákiában. Ilyen elemeket is tartalmazott az erdélyi értelmiségeik körében megfogalmazott transzilvanizmus eszméje, mely kulturális területen mutatott fel bizonyos eredményeket. Mindezzel együtt a Kárpát-medencében élô népek szembenállása bizonyult dominánsnak, mely a 4O-es években megannyi szélsôséges formában nyilvánult meg. Etnikai szempontból felesleges tagadni, hogy a bécsi döntések után bekövetkezett határkiigazítások nyomán csaknem 2 millió magyar került vissza az anyaországhoz, mindenképpen igazságosabb megoldást eredményeztek. Nem véletlen, hogy ezeket a magyarság túlnyomó többsége elégedettséggel fogadta. A határkiigazítások a másik oldalon sem váltottak ki mindenhol abszolút ellenséges, vagy ellenkezô megoldásokat, sôt számos tekintetben kiindulópontját képezték a 4O-es évek végi toleránsabb román és a késôbbi egyenrangúság elvét követô jugoszláv nemzetiségi politikának. A második világháborút követô békekötések nyomán számos antihumánus, a térség népei között ellentéteket tovább fokozó megoldás került elôtérbe. A népeket kollektíve felelôsségre vonó sztalinista nemzetiségpolitika megannyi szenvedést okozott az itt élô embereknek, s több területen tovább szította a már amúgyis meglevô mély ellentéteket. Ennek egyik legembertelenebb megoldása az évszázadok óta itt élô németek, magyarok és szlovákok kitelepítése volt. Az így meghurcoltak között ugyanúgy ott találjuk a Csehszlovákia és a Magyarország területén élô németeket, illetve szlovákokat, mint a Felvidéken és a Kárpátalján élô magyarokat.

A magyar nyelvő népoktatás helyzete országonként Meglehetôsen sajátosan alakult az ausztriai magyarság helyzete, melyet egyik szakírójuk igen találóan jellemzett.123 Létszámában ez a legkisebb határokon túlra került népcsoport, de mindemellett összetétele meglehetôsen differenciált. Öshonosnak számítanak az Örség területén élôk, akik a többi ország magyarjaihoz hasonlóan a trianoni békeszerzôdés után kerültek a határokon túlra.124 Ez a Burgenland tartomány területén élô csoport meglehetôsen nagy publicitást kapott, különösen azóta, mióta az osztrák-magyar kapcsolatokat általában rendezettnek szokás minôsíteni. E magyar nyelvsziget történései - maroknyi létszámuk ellenére - számos tanulásggal szolgálnak. A bemutatott adatok jól mutatják, hogy éppen ebben az országban csökkent leglátványosabban a magyar lakosság száma. Pedig itt az Anschluss idôszakát leszámítva az állam sohasem korlátozta a magyar nyelvő iskolázást, csak az akkori nemzetiszocialista berendezkedés idején zárták be a magyar iskolákat.125 123

Szépfalusi István: Lássátok, halljátok egymást ! - Bern 1980. Európai Protestáns Szabadegyetem kiadása "Az ausztriai magyarok túlnyomó többsége nem tartja magát kisebbségnek avagy nemzetiségnek. Az osztrák társadalom szerves részeként éli hétköznapjait, magyarságával visszahúzódva családi otthonába, mini-közösségébe. Nem foglalkozik, sôt tudatosan nem is akar foglalkozni nemzetiségi kérdésekkel, de ezzel az egyes családok, vagy azok magyar tagjai még nem szüntek meg magyarnak lenni." 124 Létszámuk a népszámlálási adatok szerint a következöképpen alakult: l9lO 26225 l923 l5254 l95l 525l l98l 4l87 125

Szépfalusi id. mő

90

Igen figyelemre méltó változások történtek a második világháborút követôen.126 l955-ig az ôrségi magyarság többsége magyar nyelvő iskolába járatta gyerekeit, s számos magyar népiskola mőködött. Ezt követôen viszont jelentôs fordulat következett, a magyar nyelv sokat vesztett használati értékébôl. A vasfüggöny felállítása korlátozta és ellehetetlenítette az anyaországiakkal fenntartott kapcsolatok (rokonsági, házasodási) ápolását, másrészt a kibonatkozó iparosodással a német nyelv használatát helyezte elôtérbe. Az addig zömmel mezôgazdasággal foglalkozó magyar lakosság egyre inkább úgy érezte gyerekei érvényesülésének útja a német nyelv elsajátítása, amit a megyar nyelv tanulása inkább gátol, mint segít. Ennek következtében a magyar nyelvő elemi iskolázás visszaszorult, népiskola csak mutatóba maradt, s alig néhány helyen lehet még magyarul tanulni. Az ausztriai magyarságról szóló helyzetképet mindenképpen ki kell egészíteni az l945 után ide emigráltak körével. Többszázezer azok száma akik különösen l945-49 és l956-57-ben átmenetileg Ausztriában telepedtek meg, de más években sem tekinthetôk elhanyagolható nagyságrendnek. Többségük rövid tartózkodás után távozott, nem jelentéktelen hányaduk viszont Ausztriában maradt. Az idézett szerzô szerint a hetvenes évek végén 8O-lOO ezer volt azok száma, akik többé-kevésbé értettek magyarul, s 7O ezren beszélték nyelvünket.127 Ez az ôrségiek létszámát többszörösen meghaladó népesség igen szétszórtan élt az országban, egy részük éppen azért került l947/48-ban Ausztriába, mert nálunk németnek minôsítették, s nem kis hányaduk nem Magyarországon, hanem Jugoszláviában és más szomszédos országokban született. Anyanyelvük, magyar nyelvhasználatuk iskolai gondozása ezidôszerint megoldatlan. Csehszlovákiában l92O után l millió 72 ezer magyar került új szituációba, kiknek zöme Szlovákia déli részén az államhatárhoz közel esô területeken élt és él.128 A magyarság helyzetét nagyban befolyásolták a második világháború idôszakának eseményei. Az elsô bécsi döntést követôen több mint öt évig magyar, ezt követôen l945-ben a Pozsonytól-Kassáig, illetve Csörgôig terjedô részen csehszlovák, a kárpátljai részen pedig szovjet fennhatóság alá kerültek az ott lakók. l945 és l948 között a magyarság az alapvetônek tekintett emberi jogokkal sem rendelkezett, ilyen nemzetiségő állampolgárt nem ismert a csehszlovák állam. l948-tól fokozatos konszolidáció bontakozott ki, mely a 6O-as évek második felében közelített a szlovákiai magyarok valódi, európai értelemben vett egyenrangúságának elismeréséhez. Mindezt súlyosan megzavarta az, hogy l968-ban magyar katonák is részesei voltak annak az "internacionalista segítségnyújtásnak", mely a csehszlovák demokrácia kialakitásának elfojtását s benne a magyarok helyzetének rosszabbodását eredményezte. Ezek a tények nagymértékben hatottak a magyar nyelvő népoktatás helyzetére, melynek statisztikai mutatói a hullámzást és csökkenést egyaránt érzékeltetnek.129 Az ezekben jelentkezô 126

Feltétlenül érdemes megemlíteni, hogy a korábbi idôszakban Ausztriában is érték a magyarokat hátrányos megkülönböztetések. Ennek egyik példája a sokat emlegetett l955-ös Osztrák Ćllamszerzôdés, mely garantálta a nemzetiségiek jogait (szlovénekét, horvátokét), de a magyarokét, mint háborúvesztes államét nem. Ez például hosszú idôre elodázta a nemzetiségi kulturális szövetség létrehozását, amely feltétlenül akadályozta egy hatásosabb érdekvédelem kialakulását. 127 Szépfalusi I. id. mő 128 Jelentések a határokon túli magyar kisebbségek helyzetérôl Medvetánc könyvek Bp. 1988. (Továbbiakban Jelentések) 129 _________________________________________________________ Év Magyar elemi iskolák Magyar nemzetiségő tanuszáma tanulók száma lók szlovák iskolában ____________________________________________________________ l92O/2l 72O 9O.OOO l926/27 695 66.26O l95O/5l 6O9 5O.463 l96O/6l 6O9 72.l44 l7 % l97O/7l 49O 68.9O2 l9 % l977/78 376 55.8O5 2l % ____________________________________________________________

Hiba! A könyv jelzı tendenciákhoz kiegészítésül meg kell jegyezni, hogy a 2O-as évek adatai még Kárpátalját nem is magukban foglalják, a 7O-es években pedig Csehszlovákiában is alkalmazták az iskolakörzetesítés módszerét, ami nem mindig vette tekintetbe a magyarok érdekeit.130 Az létezik . idézett eset - ismerve az iskolakörzetesítések egyébként sem mindig körültekintô

tapasztalatait - ha nem is általánosítható, de jellemzônek tekinthetô. A 8O-as évek végén azon 6OO településnek mintegy harmadában van magyar nyelvő alapiskola, melyben magyarok is laknak. Közülük l38 l-4 osztállyal, lll pedig felsôtagozattal együtt mőködött. A szlovákiai magyarság körében régóta vitatott kérdés, hogy a szülôk miként viszonyulnak az anyanyelvi oktatáshoz. Egy 7O-es évek közepén lefolytatott vizsgálat adati szerint a megkérdezettek egyharmada volt elégedett ezzel.131 Másik harmaduk - fôként a fiatalabbak és magasbb mőveltségő alkalmazottak - szerint nincsen elegendô magyar nyelvő iskola Szlovákiában. Az elôzô két vélemény megfogalmazóin túl nagyon kevesen voltak olyanok, akik nem tartották célszerőnek az anyanyelven folyó oktatást. A hivatalos vélekedés sok tekintetben ellentmondott ennek. A prágai tavasz utáni egy-másfél évtized megújuló törekvése, hogy a természettudományos tárgyakat, részben a továbbtanulási esély növelése érdekében, ne anyanyelvükön, hanem szlovákul tanulják a diákok. Ezzel mutat rokonságot a következô vélekedés is, melyet az ügyben illetékes szlovák miniszterhelyettes meglehetôsen egyoldalúan és kategórikusan fogalmazott meg.132 A trianoni békeszerzôdés következtében alapvetôen megváltozott a tanítók helyzete. Ezt jól jelzi, hogy míg l9l8-ban a területen lévô iskolák 94,9 %-ban magyarul, s 5,l %-ban szlovákul tanítottak, addig l93l-re a magyar nyelven tanító iskolák részaránya l8,l %-ra zsugorodott.133 A tanítóság számára igy az új körülményekhez való alkalmazkodás vagy a Magyarországra menekülés kínálkozott alternativaként. A magyar tanítók felkészítését biztosító intézmények egy részét felszámolták, más részük Magyarországon folytatta tovább munkáját (pl. az eperjesi képzô Miskolcon, a pozsonyi Cinkotán, az érsekújvári Kalocsán stb.). A két világháború közötti idôszakban végeredményben a pozsonyi és az ungvári tanítóképzô foglalkozott a magyar tanítók felkészítésével. A képzést is nagymértékben érintették az l945-48 között alkalmazott diszkriminatív intézkedések. Jóval többen menekültek el, mint az elsô világháborút követôen, olyannyira, hogy l949-ben a magyar iskolák újraindítása idején mindössze llO magyar tanítót sikerült alkalmazni.134 Ezzel egyidejőleg indult újra a tanítóképzés Pozsonyban az egyetemen pedagógiai fakultásán, majd ezt az intézményt helyezték át Nyitrára, amely sokáig a szlovákiai magyarság egyetlen felsôfokú intézményének számított. A nyitrai fôiskola - államközi egyezmény alapján - rendszeres kapcsolatot épített ki elôbb a budapesti, majd az esztergomi tanítóképzô fôiskolával. Ennek eredményeként évente 5-5 hallgató féléves anyaországi gyakorlatára nyílik lehetôség, ami távolról sem jelenti azt, hogy minden

130

Szlovákiai jelentés a magyar kisebbség állapotáról Magyar füzetek 4. Párizs 1982. A kiadványban Duray Miklós érzékletes példával bizonyította a körzetesítés hátrányait: "Kelet-Szlovákiában a Laborc folyó jobb partján fekvô köszségek magyar általános iskoláinak felsô tagozatát - azaz az 5-9. osztályt - a folyó tulsó partjára körzetesítették, azonban a folyónak ezen a szakaszán sehol sem vezetett híd a tulsó partra. Emiatt naponta kb. 4O km-t kellett utazniok autóbuszon a lO-l5 éves gyerekeknek, ha magyar iskolába íratták ôket a szüleik. A szlovák iskola azonban a szomszéd faluban volt." 131 Végh László: A magyar nemzetiségi kultúra szociológiai vizsgálata Szlovákiában - Tiszatáj 1977. 5. 132 Jozef Mravik miniszterhelyetes beszédébôl - A nemzeti kultúra fejlôdése hazánkban Bratislava 198l. 133 László Ernô: Magyar iskoláink Bratislava 1935. 134 A szlovákiai magyar iskolák védelmében. Dokumentumok a csehszlovákiai magyar kisebbség önvédelmi harcáról. 1983. november - 1984. augusztus Hungarian Human Rights Fundation 33.

92

szlovákiai magyar tanítójelölt részesülne ebbôl a lehetôségbôl. A nyitrai tanítóképzô helyzetérôl számos aggasztó tudósítás látott napvilágot. Felmerült a képzés visszaszorítása és megszüntetése, s l968 és l988 között 76-ról 36-ra csökkent a magyarul tanítani tudó oktatók száma.135 Jugoszláviában sok szempontból eltérô a magyarság helyzete. Ide 465 ezer magyar került a trianoni békekötés nyomán. Létszámuk a 4O-es 5O-es években 5OO ezer körül mozgott, azóta folyamatosan csökken, az l98O-as népszámlálás idején 427 ezren voltak.136 A magyarok szintén az államhatár mentén élnek, legnagyobb tömbjük az egykori Bácskában, a Vajdasági Autonóm Területén él. A soknemzetiségő állam berendezkedésének megfelelôen egyenlô jogokat élveznek, amit törvények garantálnak. Az magyarok iskolázására adataink hiányosak, a kiindulópontot jelentô huszas évek idejébôl nem állnak rendelkezésünkre. A szórványos híradásokból arra következtethetünk, hogy a két háború között igen szerény feltételek közepette folyt a magyar népoktatás.137 A magyar iskolák zöme mindössze négyosztályos volt, s mig az l-2.osztályba jutott magyar tanító, addig a 3-4. osztályt már szerb vagy más nemezetiségő pedagógus vezette. A 4O-es évek elején ide irányított magyar tanítók a front közeledtével szintén menekülni kényszerültek. Mindezek következtében az úrjakezdés feltételei ugyancsak mostohán alakultak, mindössze l5O magyar tanító maradt a Vajdaságban. A késôbbiekben fokozatosan javult a helyzet. Ujra megindult a tanítóképzés az l929-ben felszámolt, majd l94l-ben a kalocsai Miasszonyunk Iskolanôvérek által újjászervezett, majd ismét bezárt szabadkai tanítóképzôben. A városban l948 és l957 között külön folyt a szerb és a magyar tanítók képzése. 138 Ezt követôen kétnyelvő képzés folyik, l97l-ben a tanulók kétharmada magyar, egyharmada szerbhorvát anyanyelvő volt. Azóta a magyarok csökkenô érdeklôdése miatt 5O-5O százalékos arányban képviseltették magukat a két nemzetiség növendékei. A kétnyelvő oktatást több helyen alkalmazzák az általános iskolákban.139 A szlovéniai magyar nemzetiségő terület iskoláiban l-5 osztályig teljes a kétnyelvőség, 6-8 osztályokban a természettudományi tárgyakat szlovén nyelven tanulják, de ha van megfelelôen felkészült "kétnyelvő" tanár, magyarul is. A szlovén és a magyar nyelv óraszáma ezekben az iskolákban azonos, s a tanulók magyar történelmet és földrajzot is tanulnak. A Vajdaságban Szabadkán vezették be a kétnyelvő oktatást, ahol a tanulók "környezeti nyelvként" tanulják a magyart, illetve a szerbhorvátot. Az anyanyelvi oktatás fogadtatása Jugoszláviában sem egyértelmő. Jóllehet onnan nem érkeznek hírek korlátozó politiaki szándékról, a szülôk jelentôs része nem anyanyelvi iskolába küldi tanulni gyermekét. A vajdasági magyar gyerekek 25 %-a nem anyanyelvén tanul, s ez az arány Ujvidéken eléri az 5O, sôt egyes helyeken a 65-7O %^-ot is. A környezô országokban élô magyarok közül a Romániában élôk száma a legnagyobb, l92Oban l.7O4.85l magyar került román fennhatóság alá. Az itt is jelentkezô menekülési és elvándorlási tendenciák következtében számuk ma sem haladja meg lényegében a hetven évvel ezelôttit. Az ott élôk többsége nem az államhatár mentén, hanem attól távolabb, a Székelyföldön

135

A csehszlovákiai magyar nemzetiségi oktatásról - Hitel 1989. 2. sz. 136 Jelent;sek 268. 137

____________________________________________________________ Év Iskolák Osztályok Tanulók Pedagógusok ____________________________________________________________ l938/39 l83 452 27.9l5 374 l949/5O 235 794 36.533 588 l959/6O 273 l546 48.382 l767 l969/7O 2l7 l567 4O.535 2295 l976/77 l75 l454 34.O44 2238 ___________________________________________________________ Szeli István: A magyar kultúra útjai Jugoszláviában Bp. 1983. Kossuth 116-117 és Jelentések 283-290. 138 A tanítóképzés 100 éve Szabadkán Szabadka 1971. 139 Székely András Bertalan: Nemzetiségi jogok és megvalósulásuk Szlovéniában - Világosság 1984. 3. sz.

Hiba! A könyv jelzı összpontosul. További településszociológiai sajátosság, hogy fokozatosan csökken a nem városok magyar anyanyelvő lakosainak száma. A romániai helyzet kiindulópontját az a békeszerzôdésben vállalt, majd az l923-as román létezik . alkotmányban megerôsített tény képezi, miszerint az állam biztosítja a kisebbségiek

jogait.140 A deklarációban rögzítettek be nem tartására számos példa volt, a két világháború között mégis fennállt annak a Népszövetség által garantált lehetôsége - amivel a sérelmezettek többször éltek -, hogy panaszaikkal nemzetközi fórumhoz forduljanak. Összességében a szóban forgó idôszakban számos tekintetben korlátozták a magyarok kulturális tevékenységét, annak ellenére az alap és középfokú oktatási intézményrendszer mőködôképes maradt, irodalmi és mővészeti téren autonom jellegő fejlôdés alakult ki. A második bécsi döntést követôen Észak-Erdélyben újra mőködhetett az egyetemekkel és színházakkal fémjelzett, teljes magyar intézményrendszer. Ennek mőködését az l945 után kibonatkozó, Petru Groza irányította, toleráns nemzetiségi politika sokkal inkább ösztönözte, mint korlátozta. Paradox helyzet, hogy a megváltozott szellemő politikának viszont nem született jogi dokumentuma. Az említett l9l9-es szerzôdés érvényét vesztette és az egyre sovinisztábbá váló román vezetést semmi jogi eszköz nem korlátozta önkényes intézkedéseiben, s különösen nem olyan, amely nemzetközi fórumokhoz való forduláshoz nyújthatott volna alapot. A keleteurópai konfliktushelyzetek közül eslôsorban l956 érintette a magyarság helyzetét, hiszen például Románia lett az l956 novemberében megbuktatott kormánytagok számőzetésének színhelye. Ezt követôen bontakozott ki a magyar kulturális intézmények korlátozásának egyik hulláma. (Bólyai Egyetem felszámolása stb) A 6O-as évek közepétôl kibonatkozó önálló arculatú külpolitika a magyarok számára is jelentett bizonyos elônyöket (utazás, tájékozódás). Mindenestre az utóbbi évek, évtizedek tragikus fejleményeihez képest a korábbi viszonyok még elfogadhatónak minôsíthetôk. Az erdélyi iskolaügyre igen jellemzô volt a felekezeti sokszínőség.141 A felekezeti megoszlás különös jelentôséget kapott az impériumváltás nyomán. A román oktatásirányítás kisajátitotta az állami iskolákat, azokban román nyelvő tanítást vezettettek be.142 Elvileg maradtak ugyan magyar állami iskolák, illetve magyar tagozatok, de l934-35-ben már csak ll2 volt belôlük, ahova ll.484 tanuló járt. A kialakult helyzetben a magyar nyelvő iskoláztatás letéteményese az egyház lett. Ezeket az iskolákat az állam nem támogatta, az ingyenes oktatás megoldhatatlanná vált, tandíjakból kellett fenntartaniok magukat. Speciális probléma, hogy a földreform sokkal inkább sújtotta a magyar iskolaügyet, mint a románt, hiszen azt megelôzôen az iskolafenntartás elsô számú forrásai az egyházi birtokok jövedelmei voltak. Az iskoláztatás mindennapi gyakorlata mutatja, hogy mekkora teret vesztett a magyar nyelvő oktatás, s milyen súly nehezedett az egyházakra. l93O/3l-ben 483 református, 297 katolikus, 36 unitárius és 6 evangelikus iskolába 76.255 tanuló járt, ami a magyar tankötelesek 57,6 %-át tette ki.143 Lényegében ez az állapot maradt fenn a 4O-es évekig, amikor e korábban részletezett hatalmi átrendezések következtében állt be lényeges változás. Ezek közül kiemelkedôek az l947-es kormányintézkedések, amelyek nyomán az akkor l2O ezres moldvai magyarság történetében

140

Balázs András: Adatok az erdélyi kisebbség iskolavédelmi küzdelmeihez Kolozsvár 1929. 141 l9l2-ben a következôképpen oszlott meg a népoktatás: Ćllami elemi iskola l369 Községi iskola (magyar) 3ll Községi iskola (román) l65 Görög katolikus lll9 Görög keleti l536 Római katolikus 474 Evangélikus 276 Református 5Ol Unitárius 29 Izraelita 43 Társulati 76 Forrás: Jancsó Elemér: Az erdélyi magyarság életsorsa nevelésügyének tükrében 1914-1934. Bp. 1935. 142 Jancsó E. 1935. 143 Erdály tört. 1745.

94

elôször telepítettek lOO-nál több magyar iskolát, ahova ennek megszervezésére és mőködtetésére l5O tanítót küldtek. Az akkor létesítettek közül az utolsó moldvai iskola l958-ban szünt meg.144 Az elôbbi adatokhoz néhány kiegészítést kell tenni. l979/8O-ban a román általános iskolákban 42.244 magyar gyerek tanult. Ez részben a 278/l973.sz. törvény rendelkezéseinek köszönhetô, mely diszkriminatív limiteket alkalmaz, nemzetiségi s így magyar nyelvő tanítás 25 anyanyelven tanulni kívánó esetén indítható, míg ilyen korlátozás románok esetében nincs.145 Ez olyannyira így volt, hogy l986-ban szerzett helyszini tapasztalataim szerint már l-2 tanulói igény alapján is megszervezték a román nyelvő oktatást. A román iskolatörvények már a kezdetektôl fogva tele vannak nacionalista, soviniszta elemekkel. Az l924. július 24-en elfogadott törvény minden iskolában kötelezôvé tette a román nyelv tanítását, s a következô követelményeket állította a tanítókkal szemben:146 - legyen képesítésük - legyenek román állampolgárok - polgári jogokkal és jó hírnévvel bírjanak - bőnügyben, becsületsértésért vagy erkölcsi vétség miatt nem voltak büntetve - férfiak, ha eleget tettek katonai kötelezettségüknek - tudjanak románul - egészségesek legyenek Az idézett paragrafus kiköti, hogy a tanítót 2l éves koráig csak ideiglenesen nevezhették ki. A mindössze néháy évvel a békekötés után kihirdetett törvény meglehetôsen kegyetlenül bánt a magyar tanítókkal. Azt az elôírást, miszerint a tanítónak tudnia kellett románul, rendre betartották, az, aki nem beszélte a nyelvet, csak olyan helyre kerülhetett, ahova más jelentkezô nem akadt. A románul tudás feltétele szoros összhangban volt az államnyelv oktatásával, majd azzal, hogy az elemi iskolában kötelezôvé vált a román történelem és földrajz oktatása. A továbbiakban nem ennyire a jogszabályok szövegével, hanem végrehajtásukkal adódtak problémák. Például l945ben a Nemzetiségek statatuma, majd az l948-as, l952-es és az l965-ös alkotmányok deklarálták ugyan a nemzetiségek jogait, ennek betartása viszont távolról sem volt kielégítô, s különösen nem volt az a közelmúltban. Az erdélyi tanítóképzés helyzetének taglalásánál a következô adat képezi kiindulópontunkat: l9l8 elôtt 29 tanítóképzô mőködött a térségben.147 Számuk l928-ra 6-ra csökkent, legalábbis azon egyházi képzôké, melyekben magyar tanítók felkészítése folyt. l945 után számos intézet mőködött, köztük a Sütô Andrást útjára bocsátó nagyenyedi tanítóképzô. A 8O-as évek elején román adatok szerint két, (Nagyvárad és Székelyudvarhely) más adatok szerint viszont csak egy, a székelyudvarhelyi Pedagógiai Líceum készítette fel pályájukra magyar növendékeit.148 Ez a tény különösen elgondolkoztató, hiszen az l979/80-as tanévben 9439 tanító és tanár dolgozott a magyar nemzetiségi általános iskolákban. S méginkább problematikus ez akkor, ha azzal az 144

Egyébiránt a háború utáni starthelyzet is biztatóan indult. l947 szeptemberében l79O magyar tannyelvő népiskola mőködött. l948-ban 2O89 volt az óvodákkal egyőtt közölt számuk, s bennük 5395 tanító tanított 2OO ezer gyereket. Ezt követôen a következôképpen alakult a helyzet: ____________________________________________________________ Év Iskolák Tanulók ____________________________________________________________ l955/56 lO22 négyosztályos 493 hétosztályos l97O/7l l337 nyolcosztályos l57.OOO l979/8O l276 nyolcosztályos l87.94l ____________________________________________________________ Forrás: Erdély tört 1173. és Jelentések 87-93. 145 Nemzetiségi oktatás a Román Szocialista Köztársaságban Bucuresti 1982. 146 Ćllami elemi népoktatás törvénye 1924. jul 24. Dicsôszentmárton 1925. 147 Jancsó E. 1935. 148 Nemzetiségi oktatás...1982.

Hiba! A könyv jelzı adattal is összevetjük, miszerint az elôbbieken túl 765l nemzetiségi pedagógus dolgozik a nem román nyelvő általános és középiskolákban. Az utóbbi években egyre kevésbé vannak tekintettel a 6/l969.sz. törvényre, mely szerint az együttlakó nemzetiségeik iskoláiban csak létezik . a nemzetiségiek nyelvét ismerô pedagógus taníthat.

A közelmúltig kevés információ jelent meg a Szovjetunióban élô magyarok helyzetérôl. A szórványos híradásokból kiderül, hogy l959-ben l46.247, az l98l-es népszámlálás szerint l6O.5O9 magyar élt a területen. Többségük a határmenti térségben, az un. Kárpátalján él, a három legnagyobb városban Ungváron, Beregszászon és Munkácson 47 ezren laknak.149 A többszöri hatalomváltást tetézte a sztálini politika, mely az itt élô magyarokat másokhoz hasonlóan bőnös népnek minôsítette. "l944 végén átmenetileg Ukrajna belsô területeire kényszerült az egész felnôtt férfilakosság, ahonnan csak évek multán térhetett haza. - Vagy egyáltalán nem tértek haza" - tette hozzá az elôbbi mondatot újraközlô és kommentáló kötet.150 l945 után igen nagy nehézségek közepette indult el a magyar nyelvő oktatás, amelynek legproblematikusabb eleme az volt, hogy alig akadt aki tanítson. A hivatkozott tudósításból megtudjuk, hogy l947-ben a huszti, l948-ban az ungvári és a munkácsi tanítóképzôben indult magyar tagozat. Az, hogy ezekkel a késôbbiekben mi lett, s ma hol folyik a tanítók felkészítése, nem tudni. A magyar nyelven is tanító iskolahálózat az ötvenes évek végére épült ki, az l969/7Oes tanévben 93 általános és középiskola mőködött, ahova 22.8O7 tanuló járt. A 8O-as évek végének adatai szerint számuk 86-ra csökkent, melybôl 57 az általános iskola.

Vázlat a kisebbségben élô tanítók típusairól Ez a megközelítés kísérlet arra, hogy az interjúkból, olvasmányokból és alkalmi beszélgetésekbôl összeálló adalékok alapján felvázoljak néháy jellegzetes tipust.151 A bemutatás bizonyos mértékig történeti sorrendet követ, de nem jelenti azt, hogy más idôszakban ne fordultak volna elô a körvonalazott tipusok. Hőségeseknek azokat nevezem, akik az imperiumváltozások ellenére, nem kis megpróbáltatások után, de a helyükön maradtak. Erdélyben l92O után nagyon gyakori eset volt, hogy az ottmaradt tanító nem volt hajlandó az eskü letételére. Meséltek nekem ilyen esetrôl, amikor az illetô inkább megpróbálkozott famunkával, fuvarozással, s csak ennek sikertelensége után tette le az esküt, s tért vissza a katedrára. Ennél is kritikusabb volt azoknak a vajdasági tanítóknak az esete, akik nemegyszer életüket kockáztatták azzal, hogy a helyükön maradtak. Nagyon kevés perspektívát láthatott maga elôtt az a felvidéki tanító, aki szinte "hatodik érzékszervének" jelzése alapján döntött a maradás mellett, hiszen az l945 utáni állapotok arra utaltak, itt többet magyarul nem fog tanítani. Még különösebb azoknak a sorsa, akik szülôföldjükhöz és az alma materhez egyaránt hőek maradtak. Több egykori egri és sárospataki képzôstôl hallottam, hogy a határok lezárása után lopva, bújkálva látogatta az iskolát, s végül is végzett, de utána otthon dolgozott. Az ilyen megpróbáltatások ellenére helyükön maradók közösségük központi emberei lettek, akik rengeteget tettek azért, hogy környezetük magyarságtudata fennmaradjon. Néprajzi győjtôk, mővészegyüttesek, csoportok vezetôi kerültek ki szép számmal soraik közül. Menekültek és kitelepítettek. Valamennyi országra jellemzô, hogy mindkét háborút követôen nagyszámú értelmiségi, s közte sok tanító hagyta el eredeti állomáshelyét. Bizonyos kényszerhelyzet mindkét esetben érvényesült, a menekültek kilátástalannak látták további tevékenységüket. A második világháborút követôen a menekülés indítékai bôvültek. A román, a jugoszláv és a csehszlovák éra hátrányos megkülönböztetései és a magyar fennhatóság

149

Jelent;sek 324. Jelentések 323. és Kovács Vilmos - Benedek András: Magyar irodalom Kárpát Ukrajnában - Tiszatáj 1970. 10. sz. 151 A típusok kialakításához részben a többször említett interjúk, valamint szépirodalmi olvasmányok adtak alkalmat. A szépirodalmi mővek közül ki kell emelnem: Sütô András: Gyermekkorom tükörcserepei Bp. 1982. Móra, Mács József: Adósságtörlesztés Bratislava 1968. Madách és Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz Kosice 1963. címő munkáját. 150

96

idején kialakult viszonyok feltételezhetô felszámolása, illetve a korábbi állapotok visszaállítása számos tanító döntését befolyásolta. A menekültek csoportjában külön altípust képeznek a Szlovákiából l945-48 között, valamint az l988-89-ben Romániából jöttek.152 A Szlovákiából menekülôket a kilátástalanság vezérelte, riadalmukat fokozták a korabeli viszontagságos körülmények. Voltak, akiknek 25 kilogrammos csomaggal kellett máról-holnapra távozniok. Volt akiknek lakásában megjelent a szlovák tanító, s kijelentette, hogy ettôl kezdve itt minden az övé. Az újkelető, eredélyi menekülôk döntéseiben hasonló motívumok fedezhetôk fel. Az elmenekült tanítók mindenképpen őrt hagytak és hagynak maguk után, s ki nehezebben, ki pedig könnyebben tudja megemészteni döntését. A Zobor vidéki Zsérén mesélte nekem néhány éve egy 6O év körüli vasutas, hogy ô rendszeresen levelet vált l947-ben Békés megyébe került egykori tanítójával. Rendre megírja sorsuk alakulását, s az is elôfordul, hogy tanácsot kér felmerülô gondjai megoldásához. A Felvidékrôl kitelepített tanítók nemegyszer visszavágynak szülôföldjükre. A sváb faluba, Hajósra került ma már nyugdíjas tanítónô számolt be arról, hogy pályafutása nagy részét ott töltötte, de igazán máig sem érzi otthon magát. Elmerengett azon, hogy színmagyar környezetbôl svábok, szlovákok, délszlávok lakta területre került, s a sváb gyerekek is idegennek nézték, hiszen hosszú ideig tartott, amig valamit megértett beszédjükbôl. Fokozta elvágyódását, hogy a kitelepítettek nagy része - amint csak lehetôsége nyílott erre - távozott kijelölt lakhelyérôl, neki viszont maradnia kellett. Akadtak, akiket ez a felemés szituáció nemcsak menekülésre, hanem pályájuk elhagyására is késztetett. Egy Székelyudvarhelyrôl származó nyugdíjas nôi szabóról véletlenül tudtam meg, hogy tanítói oklevele van. Egy évig - még a román érában - református, magyar iskolában tanított, majd Észak-Erdély Magyarországhoz való visszacsatolása után egy román faluba, Budatelkére helyezték. Tevékenysége ebben a faluban értelmetlenné vált, olyannyira, hogy egy évi ottartózkodása után inkább varrni kezdett, mintsem ezt a kilátástalan munkát tovább folytassa. A legújabban menekülôk esetenként többszörösen furcsa helyzetbe kerülnek. Egyrészt örülnek, hogy megszabadulnak az értelmiségiek által különösen nehezen viselhetô állapotoktól, de döntésükbe nem kis bőntudat vegyül, hiszen gyakran elôfordul, hogy nincs, aki átvegye a helyi, magyar közösség életében betöltött szerepüket. Az pedig már a hazai oktatási rendszer és tájékoztatáspolitika kritikája, hogy magyarországi katedrára lépésük után rendre megkapják, hogy románok. (Ennek szelídebb változata az, ha a gyerekek lepôdnek meg azon, hogy a tanító néni tud magyarul, durvább változata, ha környezete "román kurvának" minôsíti az illetôt.) Csak vizsgálódásaim kezdetlegessége ad felmentést a következô típus elhatárolásához, annál is inkább, mert a szóban forgó tanítók többsége ide sorolható. Ök a félelemben, folyamatos rettegésben élôk. A kisebbségi sorsban élô tanítók - néhány szerencsésebb idôszakot leszámítva folyamatosan kiszolgáltatott helyzetben voltak és vannak, melynek különbözô változatai alakultak ki. Azok, akik állami alkalmazottak, elsôsorban a hivatalos államrendet kötelesek szolgálni, hiszen onnan kapják fizetésüket. Jövedelmüket viszont azért kapják, mert magyarul tanítanak, tehát a "közvetlen megrendelô" kívánságaitól sem lehet eltekinteni. Ez önmagában olyan kétoldalú nyomást jelent, amibôl csak a korábban részletezett szerencsésebb idôszakokban lehetett és lehet kibújni, lélegzetet venni. Más esetekben viszont fokozódik a nyomás. Esetükben, különösen Erdélyben egészen másfajta szituációt jelentett az iskolák l945 utáni államosítása, mint másutt, hiszen itt éppen olyan iskolák kerültek állami kézbe, melyek korábban a magyar nyelvő iskolázás egyetlen megoldását jelentették. Mindez tovább fokozódott azzal az ideológiai nyomással, és nagyfokú türelmetlenséggel, mely egyoldalúan klerikálisnak és ellenségesnek minôsítette és minôsít minden felekezeti vonatkozású, iskolát érintô történést. Különösen falun - de nemegyszer városokban is - bonyolítja a helyzetet az a tény, hogy a kisebbségi magyarság számára a templom maradt az egyetlen hely, ahol korlátozások nélkül használhatta anyanyelvét. A más vilgánézet jegyében dolgozó tanító esetenként nemcsak az "ideológiai harcot" folytatta, hanem az anyanyelv e módon való gyakorlása ellen is fellépett. De nemcsak ilyen jellegő félelmek gyötrik a tanítókat. Van, aki a felügyelettôl való félelmében elônyben részesíti az államnyelv gondozását, s ezért feláldozza a gyerekekkel kialakítandó kontaktusát. Félelmében olyanokat követel a gyerekektôl, melyet normális viszonyok között sohasem tenne. Az így viselkedô tanító, azután nemcsak tanítványai utálatát váltja ki, hanem a szülôkét és a tágabb közösségét is. 152


A félelmek további indítéka a szülôk viszonyulása a magyar iskolához. Az a folyamat, miszerint a szülôk bizonyos része nem anyanyelvén, hanem a hatalmi pozícióban levô nemzet nyelvén akarja tanítani gyerekét, már a két világháború között megindult, s különbözô intenzitással, de mindmáig jelen van a szomszéd országok iskolázási megoldásaiban. Ebben a szituációban a szülôk elfordulása egyenlô lehet az álláshely felszámolásával, illetve annak elvesztésével. Keveredik a félelem az óvatossággal, a különbözô politkai események, nézetek megitélése ügyében. Az elsô és második világháború utáni békekötéshez, l956-hoz, l968-hoz, a jelen romániai állapotaihoz másként viszonyulnka a tankönyvek és más a tanító álláspontja, amit többnyire nem tanácsos nyiltan vállalni. Baráti körökben, szőkebb társaságban, suttogva, enyhültebb idôszakban kevésbé rejtôzkódve megbeszélik, vitatják ezeket a történésket, de valódi nyilvánossága nem teremtôdött problémáiknak.

TARTALOM Elôszó

2

A népoktatás és a tanítók

4

Mővelôdéspolitikusok és társadalomtudósok a tanítókról és a népoktatásról 18 A tanítók rekrutációjának és életfeltételeinek alakulása 36 A felekezeti jelleg meghatározó elemei

48

A tanítók alkalmazása, az iskolaszékek funkciója 65 A nem szakmai nyilvánosság által kialakított tanító-image 79

98

Háromszáz tanító pályaképe

95

A magyar tanítóképzés és a tanítók helyzete a szomszédos országokban 113

A TANITÓK ÉS A TÁRSADALOM TÖRTÉNETI SZOCIOLOGIAI MEGKÖZELITÉS. kandidátusi értekezés

Recommend Documents