A tájtervezés és a földrajzi tájkutatás

A tájtervezés és a földrajzi tájkutatás __________________________________________________________________________

A tájtervezés és a földrajzi tájkutatás Mez si Gábor*

Bevezetés Az alábbi tanulmányban azt szeretnénk bemutatni, hogy a tudományos földrajz, illetve annak természeti része is igen jól használható hátteret és eszköztárat kínál a természetes és épített környezet elemzéséhez, táji prognózisához, állapotértékeléséhez. BASTIAN, O. (1999) szerint a modern tájtervezésnél a földrajzi módszerek alkalmazásának alapvet jelent sége van. Magyarországon sajnálatosan kisebb figyelmet kaptak és kapnak ezek a módszerek, a táj tervezését gyakran tekintik pusztán mérnöki (pl. zöldterület-tervezési) szakfeladatnak és még a táj rehabilitációs, tájvédelmi, táj- (természetvédelmi) kezelési feladatok is gyakran nélkülözik ezeket a vizsgálatokat. A tájtervezés és a földrajzi tájkutatás ugyanazt az objektumot szemléli, a néz pont azonban más. Logikusnak t nik, hogy kíséreljük meg a módszerek kölcsönös alkalmazását, gyümölcsöz en hathat minkét problémakörre. A tájak funkcionális vizsgálata, a táji potenciálok feltárása, vagy annak elemzése, hogy a területhasznosítási változások miként módosítják a táji folyamatokat, hasznos, de gyakran hiányzó eleme a tájjal kapcsolatos tervezési feladatoknak. Annak, hogy az ilyen földrajzi kérdéseknek fontos szerepe lehet magában a tervezés folyamatában egyre többen ráeszméltek (pl. HACKETT, B. 1993, WEDDLE, A. E. 1979), de részletesen tanulmányozva a vonatkozó irodalmat meg kell állapítanunk, hogy ez a gyakorlatban nem valósult meg. A geográfia adós maradt egy, a tervezés számára készül know-how gy jteménnyel. Az alábbi összeállítás egy ilyen munkához is segítségül szolgálhat a problémák és lehet ségek feltárásával. A tájtervezés a tájnak, mint térbeli egységnek a fejl dését és védelmét kell, hogy szolgálja, azzal a céllal, hogy a tájháztartás tartós teljesít képessége és esztétikai értéke fennmaradjon. Ehhez tudni kell persze, hogy milyen ökológiai értékek léteznek és milyen fejlesztési lehet ségekkel lehet számolni, milyen korlátok között lehet ezekez alkalmazni.

*

tanszékvezet egyetemi tanár, Szegedi Tudományegyetem, Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék

181

Mez si Gábor __________________________________________________________________________

A geoökológiai háttér A tájtervezés els sarkalatos pontja annak rögzítése, hogy milyen szemlélettel közelítjük meg a tájat. Ez a földrajzon belül is változó volt, de lényegében három, kissé különböz , megközelítésben foglalhatók össze az elképzelések. A legkorábban a tájat, valamikor a 19. századtól kezdetét l kísérelték meg tudományos alapossággal elemezni és a tervezésnél figyelemmel lenni állapotára. Nem mintha korábbról (a római id kig visszanyúlóan) nem beszélhetnénk valamilyen értelemben „tájtervezésr l” (pl. folyóhasznosításról, úttervezésr l), de el deink a tájat nagyon pragmatikusan kezelték, táj és település legritkábban teremtettek, azok inkább „születtek” és elszenvedték az átalakítást. Némi jóindulattal nevezhetjük ezt lokális tájalakítás id szakának, de a valóság inkább az, hogy tudatos, átfogó tájtervezésr l a 19. századtól (az erd törvények, természetvédelmi, kerttervezési szabályok – CSEMEZ A. 1996 - megjelenését l) beszélhetünk. A leghosszabb múltra a tájak szerkezetének feltárása tekint vissza. Ennek keretében különféle célból és módon táji egységeket különítünk el, leginkább az egységek egymáshoz viszonyított elhelyezkedésének és kapcsolatának elemzése céljából. A szerkezet értelmezésében nem sikerült közösen elfogadott szakmai alapot teremteni, szinte minden táj/geoökológiai iskola – f ként a német és az orosz megteremtette a saját hierarchiáját, és gyakran nevezéktanát. Ennek megfelel en az „els dleges tájszerkezet” feltárására sok megoldás született, talán ma ennek a tájtípus néven ismert gyakorlati alkalmazása és használt tartalma fogadott el leginkább. A tájtervezésnél fontos szempont a legfontosabb szerkezeti elemek feltárása, ebb l ugyanis áttételesen következtetni lehet a táj pufferképességére, rezisztenciájára, jelzést kaphatunk a lehetséges funkcionális interferenciák mértékér l is. A tájak szerkezetének feltárása az utóbbi évtizedben különös hangsúlyt kapott az amerikai irodalomban, a táji mintázatok elemzése új, kvantitatív útra terelte a szerkezeti elemzéseket (FORMAN, T.T. 1995). A tájökológia koncepciója ugyanis azon a feltevésen is alapul, hogy a mintázat szoros kapcsolatban áll az ökológiai folyamatokkal. Ilyen okokból érhet , hogy a táji mintázatok elemzésének módszerei kurrens iránnyá váltak, annál is inkább, mert ezen elemzések eredményei a (táji) mintázat-folyamat kapcsolatrendszer tanulmányozásának el feltételei. Nem véletlen, hogy az utóbbi évtized a táji mintázatok index-készítésének id szaka volt, és a GIS pedig megteremtette a technológiai hátterét e szerteágazó elemzéseknek. Pl. jól definiált összefüggés lehet a "legnagyobb folt" index és a talajerózió között. A térszerkezet min sítése már bonyolultabb feladat, a térbeli jellemz k, a foltok tájoltsága, elszigeteltsége, a magterület megállapítására paraméterek tucatjai állnak rendelkezésre. Azt látni kell, hogy ma még a tájtervezés nincs felkészülve arra, hogy ezeket a többnyire kutatási fázisban lev elemzési eredményeket befogadja, és a gyakorlatban alkalmazza. Az 1970-es, 80-as évek a funkcionális tájelemzések id szakai voltak. A mezoszint regionális tervezés, ill. a tájrendezés által indukált irányzat jellemz en a táj optimális hasznosítását, a táji er források és adottságok kiaknázását t zte ki 182


feladatul. A kezdetben szerényebb környezetvédelmi kapcsolódás szorította vissza egy kicsit ezt az irányzatot. (pl. MAROSI S. – SZILÁRD J. ökológiai potenciálelemzése – 1963, PÉCSI M. tájtipológiája – 1972, vagy a német geoökológiai térképezés – MOSIMANN TH. 1990 jellemzi ezt az irányzatot). Különösen ez utóbbi, a geoökológiai térképezés kínált átgondolt elemzési rendszert. Koncepciójának egyik fontos szegmense, hogy a táj funkciókkal és potenciálokkal rendelkezik, amelyek nem általában nem tiszta kvantitatív módon, de elég stabilan leírhatóak. A táji funkciók: – a talaj filter-és pufferfunkciója – az erózióval szembeni ellenállás funkciója – a lefolyás-szabályozási funkció – a talajvíz-képz dési funkció – bio- és agroklimatikus funkció – ökotópképz funkció – természetvédelmi funkció – rekreációs funkció Potenciálok (pl.): – term helypotenciál – vízellátottság (MEZ SI G. – RAKONCZAI J. 1997). Az elég régóta elfogadott, hogy a tájtervezés során els sorban a táji funkciókat kell figyelembe venni. WEDDLE, A. E. (1979) szerint az els dleges mellett meg kell határozni a kiegészít funkciókat is. A legegyszer bb az lenne, ha azt tudnánk kimutatni, hogy a tájtervezésben e funkciókra/potenciálokra vonatkozó elgondolások automatikusan hasznosíthatóak. Ez csak részben követhet mód, ugyanis a tájtervezés és a geoökológia eltér en értelmezi a tájban meglév funkciókat. Az el z inkább a táj használatához, az utóbbi pedig a táj m ködéséhez, ill. a táj teljesít képességéhez kapcsolható. Így pl. a geoökológiában használatos rekreációs funkció az értékelés során a szegélyhatást, domborzatot és a felülethasznosítást veszi figyelembe (MARKS, R. et al. 1992). A tájtervezés során a rekreációs funkció jellemzése a fizet képes kereslet, az egyedi táji értékek, és további, a vonzer t biztosító paraméterek számbavételével történik. Így érthet , ha a tájtervezés beszél pl. ipari, vagy települési funkcióról is. Ezeknek a korlátozásoknak a figyelembevételével azonban indokoltnak véljük, hogy a tájtervezést el zze meg a táji funkciók és potenciálok feltárása, figyelemmel azok intenzitására is. Ebben az értelemben, pl. a település is tekinthet ilyen speciális tájnak, a funkcionális elemzés, de még a zonáció is elvégezhet . Az utóbbi években ezt az ellentmondást felismerve az alkalmazott tájökológia megkísérelt új tájfunkciókat is értelmezni. BASTIAN, O. (1997) termel (pl. növények, vízkészletek, ásványi nyersanyagokra vonatkozóan), szabályozó/ökológiai (talajfunkciók - pl. lepusztulás, elvizesedés, tömörödés, hidrológiai – pl. lefolyásszabályozás, vízvisszatartás, meteorológiai) és társadalmi térfunkciókat (esztétikai funkció, információs funkciók) különít el (idézi LÓCZY D. 2002). Láthatóan ett l nem került összhangba a két néz pont.

183

Mez si Gábor __________________________________________________________________________

A tájak funkcionális elemzése másképp is megoldható, erre mutat példát FABOS, J. (1979). Megítélése szerint a tájtervezés módszertanilag két irányban tevékenykedhet. Paraméteresnek nevezi azt a módszert, amikor az egyes tájalkotó tényez k (un. paraméterek) szerint történik az elemzés, tájinak pedig azt, amikor integrált (táji) egységeken történik a vizsgálat. Ebben azt esetben a táj sajátos értékei, veszélyei, ökológiai stabilitása stb. kerül az elemzés középpontjába. Újabban kisebb téregységek gyakorlati kérdéseinek kutatásánál a folyamatorientált tájelemzés került a figyelem középpontjába. Ez az irányzat logikailag a m ködés oldaláról közelíti meg a tájat. Egzakt, mérésre és ökológiai térképezésre alapozott módszer-együttese leginkább a mikro-felszínek táji elemzésének alkalmas módszere, és ebben a méretarányban segítheti a tájtervezést. A lényeg itt a m ködésüket tekintve homogén egységek elkülönítése. A rendszer olyan fogalmakat használ - pl. Percotope, Conpercotope, Efluitope, Afluitope, Stagnotope, Umentope, amelyek az adott területegység jellemz anyag és energiafolyamatait, így többek között a víz és h háztartást kvantitatíven jellemzik (MOSIMANN, TH. 1990). A geoökológiai munkának igen jól kidolgozott menete van, amelynek során hat munkafázisban célszer elvégezni a feltáró vizsgálatot. Az els az el készít szakasz, amelyben a rendelkezésre álló térképeket, légifelvételeket, klímaadatokat stb., valamint a legfontosabb tulajdonságok durva felmérését (néhány talajmintavétel, a lejt sségi viszonyok felmérése, területhasznosítás, hidrográfiai állapotfelmérés stb.). A következ a koncepcionális fázis, amelyben pontosan megfogalmazzuk a vizsgálati célt, kiválasztjuk a mintaterületeket, felállítjuk a koncepcionális modellt, megtervezzük a terepi méréseket stb. Ennek legfontosabb lépése a modell megalkotása, amelyben a potenciális tényez k típusait és kapcsolódásait vázoljuk. A munka f részét a terepi és labormunkák jelentik, amelynek keretében a felszín részletes felvételezése, térképezése (talaj, humusz, vízháztartás, vegetációs viszonyok, klíma, talajnedvesség stb.), a geoökológiai mér állomás m ködtetése történik és a laborelemzések alapján (pl. vízanalízis, talajkémiai elemzés, anyagszállítás a vízgy jt n) geoökológiai adatbankot alkotunk. A geoökológiai viszonyok leírásának szakaszában különböz szint geoökológiai típusokat alkotunk, majd a funkciók elemzésének fázisában pl. speciális sajátosságokat, vagy veszélyeket feltüntet térképeket, valamint a víz és anyagkörforgásokat, egyensúlyok alakulását elemzzük. Az utolsó részben, a geoökológiai szintézis keretében a ökotóptérképeket, geoökotípusok térképét, geoökológiai térképeket, tájháztartási elemzéseket, ill. a geoökológiai funkciókkal kapcsolatos információkat adjuk közre. A tájanalízis adatháttere A tájtervezés nagy adatigény munka, amelynek kielégítésére a földrajznak készen kellene állnia. Nem eminens feladata azonban a (természeti) földrajznak a speciális mérési adatok el állítása (pl. talajtani, hidrológiai adatok), sokkal inkább az adatok térbeli kiterjesztése, illetve azok szintetikus elemzése. A tervezés számára 184


azonban ezek a (térbelileg is vonatkoztatott) adatok nem állnak többnyire rendelkezésre. A hiány többoldalú: a mérések gyakran esetlegesek, régiek, nem fedik az egész elemzend területet, vagy épp a rendelkezésre álló adatok nem illeszkednek (pl. információ-s r ségben, azaz méretarányban) a megoldandó tervezési feladathoz. Digitális formában pl. csak a funkcionális, strukturális elemzésre kevéssé használható 1: 50 000 méretarányú adatok, illetve az 1:10 000 szkennelt térképlapok állnak rendelkezésre Magyarországon. A korlátozott használhatóságot a sz kebb rétegkínálat okozza, ami inkább alkalmas az eredmények vizualizálására, mintsem a tervezéshez, ill. tudományos megalapozó elemzésekre. Csak nagyon korlátozott tartalommal állnak rendelkezésre a részletes talajtani, biotópológiai, erdészeti, vízháztartási digitális adatok. Hasonlóan bonyolult a helyzet más geo-tényez kkel is, belvíz, talajvíz, hulladék, adat még csak fellehet , err l azonban ritkán mondható, hogy területileg vonatkoztatottak, emiatt átalakításra szorulnak, klímaadatok (táji léptékben) nem érhet k el. A nagyon heterogén adatokból csak nagyon komoly szakmai munkával lehet el állítani egy homogén adatsort, pl. talajtérképet, amelyhez talajtani szakmai tapasztalat szükséges. Egy tervezés általában nem tud várni az elhúzódó szakmai elemzésekre. Emiatt a tervezésnél dönteni kell, hogy ez indukáljon-e méréssorozatokat – ez a földrajz jellegzetes válasza, vagy „gyengébb” adatok alapján készüljön el a terv – ez a gyakorlati tájtervezés típusos reakciója. A földrajzi reakciók gyakran okozzák, hogy nagy adattömegek jönnek létre, de itt el is fogy az energia a folytatásra, a tervezési válaszok pedig olykor elméletileg nem t nnek elég széleskör en megalapozottnak. Az (ökológiai alapú) körzetesítés nemcsak természeti földrajzi tájkutatás alapja, hanem a tájtervezésnek is fontos segít je lehet. A természeti földrajzon belül is színes - olykor zavaró - értelmezési rendszert alakult ki a tájak, egyébként már több mint 50 éve alkalmazott hierarchia szintjeinek elemzésével kapcsolatban. Az alapfogalom az ökotóp, vagy az angol tájelem. Ezt rendkívül széles körben használják a geo- és a bioökológiával foglalkozók is. A bioökológiában az ökotóp a (legkisebb homogén) életteret jelenti, a geoökológiában pedig az (abiotikus) georendszer térbeli megjelenése, melyet gyakran a biotikus tényez kkel kapcsolatban használunk. Megítélésünk szerint célszer bb az ökotópot a táji ökorendszer legkisebb térbeli - topológiai dimenzióhoz tartozó - egységének tekinteni, amely magába foglalja a biotikus és az abiotikus tényez ket is. Az értelmezésünk szerint ez így geoökotóp. A legkisebb, még (ökológiailag) homogén egységek (fácies, ökotóp, landscape unit) különböz szempontú értelmezései közül néhányat az 1. táblázat hasonlít össze. A dimenzionális bontásban bemutatott egységek területi, térbeli, azaz szerkezeti egységek. Az ökotópok egyúttal funkcionális és m ködési egységek is a tájban. A tájtervezés és a földrajzi tájkutatás között ott van konfliktus, hogy a tervezés vitatja, hogy létezik, ill. megadható-e gyakorlati célokra alkalmazható általánosabb érvény tértagolás. A gyakorlat oldaláról azt mondják, hogy nem jó és rossz osztályozás van, hanem a céloknak megfelel , vagy nem megfelel beosztás. Gyakran beszélnek a „cél hiányos” (földrajzi) tájbeosztásról és ennek ellenpólusaként „célorientált” tervezésr l, emiatt a tájbeosztást a gyakorlattól távol állónak tekintik. 185

Mez si Gábor __________________________________________________________________________ 1. táblázat. Geoökológiai és tájökológiai osztályozási rendszerek (LESER, H. 1991 és HAGGETT, J. 1995 összeállításának felhasználásával) Dimenzió

Skála

Kb. területe

Neef 1963

tópikus

mikro

ökotóp*

chorologikus

mezo

10 m21 km2 1 km2 -

regionális

103 km2

makro

104 km2 105 km2

planetáris

mega

106 km2 felett

Ökotopgefüge Mesochore Makrochore Megachore

Georegion

Haase/ Richter 1965 ökotóp

Iszacsen- Wittlesey ko 1954 1965 fácies Site

Schmitshüsen 1949 Fliese

Zonneveld 1972 ecotoop

Mikrochore (Ökotopgefüge) Mesochore Makrochore

urocsiscse mesztnoszty táj

Fliesengruppen Naturraumliche Haupeinheit Naturraumliche Grosseinheit Naturraumliche Region

land facet

okrug

provincia

Locality District (Section) Province Realm

land system landschaft

Wieneke 1987 ökotóp Ökotopgefüge Mikrochore Mesochore Makrochore Mikroregion Mesoregion Makroregion

zóna

Geographische Zone * Ahol a magyar szakirodalom átvette a név használatát ott magyarul, a többi esetben az eredeti szakkifejezést tartalmazza a táblázat. Az ökotópok, a legkisebb egységek a táj típusától függ en néhány 10 m2-t l néhány km2-ig terjedhetnek. A szerkezet és a hatófolyamatok függvényében különböz funkcionális egységeket képezhetnek

Kétségtelen, hogy egy általános célú tájbeosztásnál (ilyennek kell tekintenünk a hazai természeti földrajzban alkalmazott beosztásokat – legutóbbi MAROSI S. – SOMOGYI S. szerk. 1990) általában a morfológiai-genetikai tájalkotó tényez a dönt , és ez csak korlátozottan használható gyakorlati feladatok megoldására. Ennek ellenére ebben az esetben határozottan a táj integratív megragadásáról van szó. A tájtervezés ezzel szemben egy-egy paraméter, ill. paramétercsoport értékelésére összpontosít. A vita az egységes, egyetemlegesen alkalmazható tagolás (Iszacsenko) és a célorientált tagolás (Neef) között a földrajzon belül is régóta fennállt. Az „általános” célú tájhierarchiánál általában különös hangsúlyt fektetünk valamelyik, dominálónak t n tényez re (pl. az el bb említett morfológiára), vagy tényez -együttesre (vö. Szolncev tájalkotó tényez k „fontossági rangsorai”-val). Persze innen filozófiai magaslatokig emelhet a diskurzus pl. létezik-e a valóságban az ökorendszer, vagy a táj csak egy elméleti rendszer? A tervezést els sorban az foglalkoztatja, hogy mi a tájban az érték, mit kell védeni, vagy milyen terhelések lépnek fel stb. A tájbeosztás így itt más tartalmú lesz. Nehéz eldönteni melyik álláspont az igaz. Mindkett nek van létjogosultsága. A térbeli egységek nemcsak egyenként talajtól a biotóp mozaikig alkothatnak integrált rendszert, hanem minden a tervezési (alkalmazás) miatt kiválasztott funkció és potenciál is megalapozottan térbeli hierarchikus rendszerbe foglalható. Az átjárás megalkotása nem egyszer a két néz pont között, amelyre szemléletes példa a 186


részletes geoökológiai térképezés, ami ugyan tervezési céllal készült, mégsem tudott ott gyökeret verni. Összességében az mondható, hogy a tájföldrajzi térbeosztás sok szempontból bizonyította hasznosságát, de az is biztos, hogy világosan látszanak az teljesít -képességének korlátjai is (BASTIAN, O. 1999). Ha integratív, a tájat egyben kezel megközelítés indokolt, akkor tájfogalmi rendszerben célszer maradni, ekkor lehet a tájalkotó tényez k kölcsönhatásának komplexumát leírni. Tájtervezésnél, vagy amikor egy ágazati pl. biotóp-, vagy vízvédelemi kérdés elemzése a feladat, az egykomponens megközelítés is hasznos lehet. Az ökológiai téregységeket kell szükségszer en alkalmazni, ha az elemzés mérettartománya, a dimenziója pl. olyan, hogy a mikro- és mezochor szint természeti egységek mint információs bázisként szolgálnak a tervezésben. A tervezésnek ezzel együtt régi törekvése, hogy a táj komplexitását megragadja és a tájalkotó tényez ket, potenciálokat egymástól ne izoláltan kezelje. Ahogyan azt a tájföldrajzi kutatásokban megszoktuk, a geoökológiai szemlélet ökotópok típusainak is megalkotható a hierarchikus rendszere. Az ökotóptípusok komplex tájföldrajzi téregységek, amelyek a tájháztartási rendszer épít kövei. Az ökotópokhoz analóg módon f zhet k hierarchikus rendszerbe (amelyek viszont a tájak épít kövei). Hasonló, vagy azonos szerkezet, hasonló biotikus, fizikai és kémiai tulajdonságok, egyveret ökológiai folyamatok, tipikus méret jellemzi ket. 3-5 hierarchia szintet szoktak elkülöníteni (ökotóp-típus osztályok és f osztályok), amelyek elkülönítését szerkezeti és folyamat-tulajdonságok alapján lehet megtenni. Az osztályozás általában az energia, vízháztartás f bb folyamatai alapján lehet megtenni, annál is inkább mert egy ökológiai térképnek, és egy geoökológiainak is a tájban lezajló anyag- és energiaáramlási folyamatokat világosan be kell mutatnia. A méretarányról A földrajz egyik jellegzetessége a meghatározott térbeli 3 9 dimenziónagyságokban, mérettartományokban (jellemz en 10 -10 cm közötti sávban) való gondolkodás. A tájak különböz méret(tartomány)ban léteznek, épp úgy ahogy a tájtervek is hierarchikusan épülnek fel (SPITZER, H. 1995). A földrajz vizsgálati tárgyai nemcsak megkövetelik a különböz méretarányban való gondolkodást, hanem arra is kényszerítik a földrajzi kutatást, hogy releváns munkamódszereket alkalmazzon. Minden földrajzi kutatás el tt ismert ez a probléma, amely abban áll, hogy szoros kapcsolat van a figyelembe vett méretarány és a megragadott tartalom között, következésképp a kutatás céljában és az alkalmazott módszerekben is kell lenni ilyen megfelelésnek. A méretarány és a módszer összefüggésére jó példa az USA-ban kialakított és a tájértékelésben/tervezésben nagy népszer ségre szert tett metrikák rendszere. Ezeket jellemz en az USA-ban szokásos táji méretekre dolgozták ki (ez kb. 1:100 000 méretaránynak felel meg). Az európai gyakorlatban a tervezés nagyobb léptékekhez szokott és a módszer adaptáció nélkül nehezen alkalmazható.

187

Mez si Gábor __________________________________________________________________________

Az objektumok dimenzionális, illetve méretfügg rendszerével gyakran kell foglalkozni, pl. a tájtervezésben, a tájbeosztási hierarchiában, vagy a természeti téregységeknél (tóp, mikro, mezo, makro). A felszínhasználati kategóriáknál, pl. jól megfigyelhet egyfajta aggregáció, ahogy egyre magasabb szintekre lépünk a hierarchiában, az egyes parcellákat különböz hierarchikus csoportokba tudjuk rendezni a használati típus, intenzitás stb. alapján. A tervezés nehézségeit növeli az a kényszer, amit a gyors elkészülés igénye, és a sz kös adatforrás vált ki. Így a cél a leginkább a még elfogadható eredmény szolgáltatása és általában kevésbé lehet törekedni a tudományos igényességre, gyakran módszertani szükségmegoldásokat kell alkalmazni. Ami azonban feltétlenül elvárható egy-egy tervt l – a tudomány oldaláról tekintve a kérdést – az az el forduló hibák mértékének becslése és a következetes információ-s r ség alkalmazás. Ez azt jelenti, hogy a tervnek és a rendelkezésre álló adatnak ugyanazon léptéket kell használnia (azaz pl. 1:100 000-es információt nyújtó térkép nem alkalmazható 1:25 000-es elemzésre egyszer nagyítással). A tervezés többnyire területi vonatkozású adatokat használ, a tájföldrajz pedig tud térbeli (a táji hierarchiaszintnek megfelel ) adatokat nyújtani, azaz látszólag problémamentesnek t nik a tájföldrajz adatszolgáltatása. A f gond ennek a földrajzi adatbázisnak az el állításával van, nevezetesen, hogy a pontszer mérési eredmények térbeli kiterjesztése miként valósítható meg. Valószín leg a gyakorlat szempontjából ez az egyik legfontosabb, de máig megoldatlan földrajzi feladat. Az elvi gond ott van, hogy a pontszer en mért objektumok, ill. jelenségek matematikai értelemben többnyire diszkrétek, a földrajzi jelenségek pedig általában folytonosak, így az átalakításuk csak súlyos kompromisszumokkal, statisztikai módon lehetséges. A dimenzióval kapcsolatban gond nemcsak térben, hanem id ben is létezik. A természeti környezetben lezajló folyamatok emberi léptékkel pl. lassúak, gyorsak, periodikusak lehetnek. A (természeti) földrajz által értelmezett változástípusok – termodinamikus egyensúly, dinamikus egyensúly, stabil egyensúly, instabil egyensúly, statikus egyensúly – tovább növelhetik a dimenzióval kapcsolatban bemutatott konstellációkat. A tervezésnél megalapozottan csak a prognosztizálható id tartamra célszer a terveket elkészíteni, arra, amelyben a földrajzi változások iránya és mértéke látható. A tájpotenciálokról A táj (földrajzi) értékelésének/min sítésének és jellemzésének egyik legfontosabb kérdése az azonosítható er források, adottságok – azaz potenciálok – mennyiségi és min ségi számba vétele, prognosztizálása. A tájtervezés egyik kulcskérdése is, hogy az adott régióban a földrajzi helyzetb l, a kedvez , vagy kedvez tlen term helyi adottságokból származik-e megszüntetend hátrány, vagy kihasználható el ny. A földrajz értelmezése szerint a tájak bizonyos 188


teljesít képességgel (er forrásokkal és adottságokkal) rendelkeznek, amelyek lehet séget nyújtanak a társadalom valamilyen termelési, vagy fogyasztási igényének kielégítésére. LÓCZY D. (2002) átvéve a német értelmezést a (környezeti) potenciált úgy tekinti, mint az er forráshoz tartozó valamilyen adottság. Az er forrás jelenleg is kiszolgál társadalmi igényt, a potenciál csak lehet séget teremt. Így beszél többek között ökológiai-, ásványkincs-, víz-, energia-, term képesség-, légkör-, beépíthet ségi-, rekreációs-potenciálról. Értelmezésünk szerint a természeti környezetben er források és adottságok együttesen alkotják a potenciálokat, a biztosítják a táj teljesít képességét (MEZ SI G. 1985). Adottságok alatt a táj azon elemeinek, tényez inek halmazát értjük, amelyek kapcsolatban állhatnak, az er források alatt pedig azokat, amelyek kapcsolatban állnak a társadalom termel és fogyasztó tevékenységével. Az adottságok a kor egy adott m szaki színvonalán (vagy értékrendjén) kihasználhatóvá válnak és er forrássá léphetnek el . Így pl. a szénel fordulás, vagy a tájesztétikai érték lehet adottság, de er forrássá akkor válik, ha kihasználása realitássá válik. A potenciálok három csoportba sorolhatók. Az els be a (természeti) környezet részer forrásainak és részadottságainak alapján az ún. parciális potenciálértékek tartoznak, melyek többnyire relatív mutatókkal, mennyiségileg jelzik a terület használhatóságának, értékeinek különbségeit. A második csoportba az integráció magasabb szintjét képvisel részcsoportos potenciálok sorolhatóak. Itt jól meghatározott környezeti komponens-együttesek er forrás-adottság együttesét értékeljük. Jó példaképp említhet az agroökológiai potenciál, amely természeti (pl. éghajlati, talaj, víz, domborzati, növénygenetikai – azaz a sz kebb értelemben vett ökológiai potenciált), gazdasági (pl. t kepotenciál) és a m szaki-társadalmi tényez k nyújtotta lehet ségeket (pl. szakképezett munkaer száma), mint részpotenciálok összességét foglalja magában. A harmadik csoportba a teljes környezet integrált potenciálja tartozhat, de kérdéses, hogy van-e értelme e rosszul definiált „túlintegrált” potenciál meghatározásának. Az minden esetre biztos, hogy mind a parciális, mind a részcsoportos potenciálok (er források és adottságok) feltárása a tájtervezés számára különlegesen hasznos lehet. Ez foglalja ugyanis össze azt az érték-együttest, amely mentén a tervezés logikájának haladnia kell, itt válnak világossá melyik téregységen milyen stratégiát indokolt követni, ill. mik azok a célok, amelyek megalapozottan kit zhet k a tájfejlesztés céljaként. A potenciálok tervezési célú használatánál különösen figyelemmel kell lenni arra, hogy: 1. azok térben és id ben dinamikusan változnak, csak prognosztizálható id intervallumra adhatók meg; 2. nem létezik a potenciáloknak a vizsgálódás szempontjától eltekint általános értékelése, azaz a földrajz oldaláról szakmailag nem értelmezhet k általában a potenciálok; 3. ennek következményeként a potenciálok csak viszonylagosan adhatók meg; 4. a fenti potenciál-értelmezésnél nem indokolt azok tartalmi sz kítése (pl. csak az ásványi nyersanyagokkal kapcsolatban beszélni potenciálról); 189

Mez si Gábor __________________________________________________________________________

5. a potenciálok értékelésére rendkívül széles skálán mozgó módszertani eszköztár áll rendelkezésre, a cél annak biztosítása, hogy a módszer kiválasztását ne a bonyolultság, hanem a problémához illeszked relevancia határozza meg. A transzformációról A táji struktúrák, folyamatok és változások vizsgálata a tájtervezés szükséges feltételei. A táj a leggyakoribb értelmezés szerint természeti térszerkezetekb l (a tájalkotó tényez k szerint) és társadalmi „motiváltságú” térszerkezetekb l tev dik össze. Az egész tájtervezés egyik legizgalmasabb kérdése, hogy miként lehet a természettudományi információkat átvinni a társadalmi-gazdasági kategóriákhoz átemelni. Ez az un. transzformációs probléma, amelynek megoldatlanságával a jelenlegi tájtervek olykori gyenge hatékonyságát magyarázzák (ZIEDLER, K. 1996). A 30-40 éves nemzetközi tájelemzési tapasztalat azt mutatja, hogy a (táj)értékelés az a kapocs, ami mentén a legsikeresebben megoldható ez a feladat. Ezt azonban egyrészt az bonyolítja, hogy az értékeléseknek különböz szintjei vannak (pl. ökológiai értékanalízis szintje, természetvédelmi szint, természetpolitikai szint), másrészt a meghatározott funkciók átfedhetik egymást (interferenciát okozhatnak), amit az értékelésnél figyelembe kell venni. Irodalom BASTIAN, O. 1997. Gedanken zur Bewertung von Landschaftsfunktionen – NNA Berichte Nr. 10. pp.106-125. BASTIAN, O. 1999. Geographie und Landschaftsplanung. Petermanns Geogr. Mitt. 294. pp. 13-35. CSEMEZ. A. 1996. Tájtervezés. Mez gazda Kiadó, Budapest, 296 p. FABOS, J. GY. 1979. Landscape planning procedures. In: Planning the total landscape: A Guide to Intelligent Land Use. Westview Press, Boulder 220 p. FORMAN, T. T. 1995. Land Mosaics. Cambridge University Press, Cambridge, 632 p. GILGL, A. W. 1996. Countryside planning. Routledge, London, 291 p. HACKETT, B. 1993. Ekistics 360. pp. 116-120. HAGGETT, J. 1995. Geoecology. Routledge, London, 325 p. LESER, H. 1991. Landschaftsökologie. UTB 521, Ulmer, Stuttgart, 647 p. LÓCZY D. 2002. Tájértékelés, földértékelés. Dialóg – Campus, Budapest – Pécs 307 p. MARKS, R. et al. 1992. Anleitung zur Bewertung des Leistungvermögens des Landschaftshaushaltes. Forschungen zur D. Landeskunde, Band 229., Trier 222 p. MAROSI S. – SOMOGYI S. 1990. Magyarország kistájainak katasztere. MTA FKI, Budapest 1023 p. MEZ SI G. 1985. A természeti környzet potenciáljának felmérése. Elmélet-Módszer-Gyakorlat 37. MTA FKI, Budapest 216 p. MEZ SI G. – RAKONCZAI J. (szerk.) 1997. A geoökológiai térképezés elmélete és gyakorlata. JATE, Szeged 129 p. MOSIMANN, TH. 1990. Ökotope als Elementare Prozesseinheiten der Landschaft. Geosynthesis 1. pp. 3-53. SPITZER, H. 1995. Einführung in die räumliche Planung. Ulmer, Stuttgart, 227 p. WEDDLE, A. E. 1979.Landscape techniques. Heinemann, London, 275 p. ZIEDLER, K. 1996. Warum ist Planung so wirkungslos? Naturschutz und Landschaftsplanung 28. pp. 89-90.

190

A tájtervezés és a földrajzi tájkutatás

Recommend Documents