A TACHYKININ RENDSZER ÉS AZ ÉRZŐIDEGVÉGZŐDÉSEK AKTIVÁCIÓJÁNAK SZEREPE BÉL- ÉS LÉGÚTI GYULLADÁSMODELLEKBEN
Doktori (PhD) értekezés
Dr. Szitter István Gyógyszertudományok – Neurofarmakológia Program Programvezető: Dr. Pintér Erika Témavezető: Dr. Helyes Zsuzsanna
PÉCSI TUDOMÁNYEGYETEM, ÁLTALÁNOS ORVOSTUDOMÁNYI KAR FARMAKOLÓGIAI ÉS FARMAKOTERÁPIAI INTÉZET Pécs 2014
A tudományos kutatásnak mindig az a vége, hogy hirtelen több probléma is felbukkan ott, ahol korábban csak egy volt. Norman Mailer
Szüleimnek 2
Tartalomjegyzék Rövidítések jegyzéke ......................................................................................................................6 1. Általános bevezetés, irodalmi háttér, a munka előzményei .....................................................9 1.1 A kapszaicin-érzékeny idegvégződések, funkcióik, és a neurogén gyulladás ........................9 1.2 Tranziens Receptor Potenciál Vanilloid 1 (TRPV1) receptor ............................................... 10 1.3 Tachykinin rendszer............................................................................................................. 11 1.4 A neurogén gyulladás szerepe a légutakban ....................................................................... 14 1.5 A neurogén gyulladás jelentősége a vastagbélben ............................................................. 16 1.6 Új gyulladáscsökkentő gyógyszerek kifejlesztésének szükségessége ................................. 20 2. Célkitűzések ........................................................................................................................... 24 3. Kísérletes modellek és vizsgálati módszerek ......................................................................... 25 3.1 Légúti gyulladásmodellek .................................................................................................... 25 3.1.1 3.1.1.1 3.1.2
Állatok ............................................................................................................................ 25 Szűrés a kettős knockout genotípusra......................................................................... 25 Légúti gyulladás indukciója és kísérleti protokoll........................................................... 26
3.1.2.1
Szubakut légúti gyulladás ............................................................................................ 26
3.1.2.2
Krónikus légúti gyulladás ............................................................................................. 28
3.1.3
Légúti reaktivitás meghatározása .................................................................................. 29
3.1.4
Bronchoalveoláris lavage ............................................................................................... 30
3.1.5
Szövettani vizsgálatok és pontozás ................................................................................ 30
3.1.6
Myeloperoxidáz (MPO) aktivitás meghatározása .......................................................... 32
3.1.7
Gyulladásos citokinek koncentrációmérése a tüdőben ................................................. 32
3.1.8
IL-1β citokin meghatározás ............................................................................................ 33
3.1.9
Statisztika ....................................................................................................................... 33
3.1.10 Etika ................................................................................................................................ 33 3.2 Bélgyulladás modellek ......................................................................................................... 33 3.2.1
Állatok ............................................................................................................................ 33
3.2.2
Kísérleti protokollok ....................................................................................................... 34
3.2.2.1
Colitis indukciója .......................................................................................................... 34
3.2.2.2
Netupitant kezelés ....................................................................................................... 35
3.2.3
Receptor expresszió vizsgálata....................................................................................... 36
3.2.4
A Disease Activity Index (DAI – betegség aktivitás index) meghatározása .................... 36
3.2.5
Szövettani vizsgálat és szemikvantitatív pontozás ......................................................... 37 3
3.2.6
Myeloperoxidáz aktivitás meghatározása ...................................................................... 38
3.2.7
IL-1 koncentráció meghatározása ................................................................................ 38
3.2.8
Citokinek meghatározása „Cytokine Array Panel” segítségével .................................... 38
3.2.9
Statisztika ....................................................................................................................... 39
3.2.10 Etika ................................................................................................................................ 39 4. Eredmények ........................................................................................................................... 40 4.1 Légúti gyulladásmodell ........................................................................................................ 40 4.1.1
A tachykininek és az NK1 tachykinin receptor szerepének vizsgálata endotoxinnal kiváltott akut légúti gyulladásmodellben ....................................................................... 40
4.1.1.1
Gyulladásos légúti hiperreaktivitás Tac1, NK1 és kettős knockout egerekben ........... 40
4.1.1.2
Gyulladásos hisztopatológiai változások a Tac1, NK1 és kettős knockout állatokban 41
4.1.1.3
Myeloperoxidáz aktivitás a tüdő homogenizátumokban ............................................ 44
4.1.1.4
Gyulladásos citokinek koncentrációja a tüdőben. ....................................................... 45
4.1.2
A TRPV1, NK1 receptorok és a Tac1 géntermék tachykininek szerepének vizsgálata dohányfüst okozta krónikus légúti gyulladásban ........................................................... 46
4.1.2.1
Légúti reaktivitás változása.......................................................................................... 46
4.1.2.2
Szövettani elváltozások krónikus légúti gyulladásban................................................. 47
4.1.2.3
Gyulladásos sejtek változása és aránya a mosófolyadékban ...................................... 50
4.1.2.4
Myeloperoxidáz aktivitás ............................................................................................. 51
4.1.2.5
IL-1β citokin termelés .................................................................................................. 52
4.2 Bélgyulladás modellben: ..................................................................................................... 53 4.2.1
A TRPV1 receptorok szerepe a dextrán-szulfát kiváltotta colitis ulcerosa egérmodelljében ............................................................................................................ 53
4.2.1.1
Disease Activity Index .................................................................................................. 53
4.2.1.2
Szemikvantitatív szövettani elemzés és pontozás ....................................................... 54
4.2.1.3
Myeloperoxidáz aktivitás a Trpv1 KO és vad típusú egértörzsben .............................. 58
4.2.1.4
IL-1 termelés a Trpv1 KO és vad típusú állatokban ................................................... 59
4.2.2
A neurokinin 1 receptor és szelektív receptor antagonista (netupitant) és tachykinin rendszer szerepe a dextrán-szulfát kiváltotta bélgyulladás modellben......................... 60
4.2.2.1
Receptor expresszió..................................................................................................... 60
4.2.2.2
Disease Activity Index .................................................................................................. 61
4.2.2.3
Szövettani analízis........................................................................................................ 61
4.2.2.4
Myeloperoxidáz enzim aktivitás .................................................................................. 65
4.2.2.5
Egér gyulladásos citokin chip (cytokine array panel)................................................... 66
5. Megbeszélés........................................................................................................................... 69 4
5.1 A TRPV1 receptor, neurokinin 1 receptor és a tachykininek szerepének vizsgálata az endotoxin-indukálta akut légúti gyulladás modellben ..................................................... 69 5.2 A TRPV1 receptorok és tachykinin rendszer hatása krónikus dohányfüst-okozta légúti gyulladásban ..................................................................................................................... 72 5.3 A TRPV1 receptorok szerepe a dextrán-szulfáttal kiváltott bélgyulladás modellben ......... 73 5.4 A neurokinin 1 receptor és szelektív receptor antagonista (netupitant) és tachykinin rendszer szerepe a dextrán-szulfát kiváltotta bélgyulladás modellben ........................... 75 6. Új eredmények összefoglalása, következtetések .................................................................. 79 7. Jövőbeli terveink, új módszereink.......................................................................................... 80 Irodalom ...................................................................................................................................... 83 Köszönetnyilvánítás .................................................................................................................... 96 Saját közlemények listája ............................................................................................................ 97 A dolgozat alapját képező közlemények ..................................................................................... 97 Értekezés alapját képező konferencia prezentációk ................................................................... 97 Egyéb publikációk........................................................................................................................ 98 Egyéb konferencia előadások, poszterbemutatások .................................................................. 98
5
Rövidítések jegyzéke ANOVA
analysis of variance
variancia analízis
bFGF
basic fibroblast growth factor
bázikus fibroblaszt növekedési faktor
BALF
bronchoalveolar lavage fluid
bronchoalveoláris mosófolyadék
BLC
B-lymphocyte chemoattractant
B limfocita kemoattraktáns
BSA
bovine serum albumin
marha szérum albumin
CaMKII
Ca2+/calmodulin-dependent protein kinase II
Ca2+/calmodulin-dependens protein kináz II
CCR
CC chemokine receptor
CC kemokin receptor
CD
Crohn’s disease
Crohn betegség
CGRP
calcitonin gene-related peptide
kalcitonin gén-rokon peptid
CINV
chemotherapy induced nausea, vomiting
kemoterápia-indukált émelygés, hányás
COPD
chronic obstructive pulmonary disease
krónikus obstruktív tüdőbetegség
CXCR3
CXC chemokine receptor 3
CXC kemokin receptor 3
DAI
Disease Activity Index
betegség aktivitás index
DSS
dextran-sulfate sodium
dextrán-szulfát
EGF
epidermal growth factor
epidermális növekedési faktor
EKA
endokinin A
endokinin A
FGF
fibroblast growth factor
fibroblaszt növekedési faktor
FITC
fluorescein isothiocyanate
fluoreszcein-izotiocianát
HETE
hydroxyeicosatetraenoic acid
hidroxieikozatetraén sav
hHK-1
human hemokinin-1
humán hemokinin-1
HK
hemokinin
hemokinin
H-PETE
hydroperoxy-eicosatetraenoic acid
hidroperoxi-eikozatetraén sav
IBD
inflammatory bowel disease
gyulladásos bélbetegség
IFNGR
interferon gamma receptor
interferon gamma receptor
IFN-γ
interferon-gamma
interferon-gamma
IL-1
interleukin 1
interleukin 1
IL-12
interleukin 12
interleukin 12
IL-13
interleukin 13
interleukin 13
IL-16
interleukin 16
interleukin 16 6
IL-1R
interleukin 1 receptor
interleukin 1 receptor
IL-1ra
interleukin 1 receptor antibody
interleukin 1 receptor antitest
IL-1β
interleukin 1-beta
interleukin 1-béta
IL-2
interleukin 2
interleukin 2
IL-6
interleukin 6
interleukin 6
IL-8
interleukin 8
interleukin 8
IP-10
interferon gamma induced protein 10
interferon gamma-indukálta protein 10
i.p.
intraperitoneal
intraperitoneális
JE
monocyte chemotactic protein
monocita kemotaktikus protein
KIR
központi idegrendszer
LFA-1
lymphocyte-function associated integrin 1
limfocita-funkció asszociált integrin 1
MAC-1
macrophage-1 antigen
makrofág-1 antigén
MAPK
mitogen-activated protein kinase
mitogén-aktivált protein kináz
MIG
monokine induced by gamma interferon
interferon gamma indukált monokin
MMP-12
matrix metalloproteinase-12
mátrix metalloproteináz-12
MPO
myeloperoxidase
myeloperoxidáz
NK1, 2, 3
neurokinin 1, 2, 3 (receptor)
neurokinin 1, 2, 3 (receptor)
NKA
neurokinin A
neurokinin A
NKB
neurokinin B
neurokinin B
NK-sejt
natural killer sejt
nNOS
neuronal nitric oxide synthase
neuronális nitrogén-oxid szintáz
NSAID
nonsteroidal antiinflammatory drug
nem-szteroid gyulladáscsökkentő szer
PACAP
pituitary adenylate-cyclase activating polypeptide
hipofízis adenilát-cikláz aktivált polipeptid
PAF
platelet activating factor
vérlemezke aktiváló faktor
PDGF
platelet derived growth factor
vérlemezke-eredetű növekedési faktor
PKA
protein kinase A
protein kináz A
PKC
protein kinase C
protein kináz C
PML
progressive multifocal leukoencephalopathy
progresszív multifokális leukoenkefalopátia 7
PMSF
phenyl-methyl-sulfonyl-fluoride
PPT-A, B, C
fenil-metil-szulfonil-fluorid preprotachykinin A, B, C gén
RANTES
regulated upon normal T cell express sequence
sICAM-1
soluble intercellular adhesion molecule szolubilis intercelluláris adhéziós 1 molekula 1
SK
substance K
K anyag
SOM
somatostatin
szomatosztatin
SP
substance P
P anyag
TGF-β
transforming growth factor beta
transzformáló növekedési faktor béta
Th limfocita
normál T sejtexpressziós mintázat által szabályozott
T helper limfocita
TIMP-1
tissue inhibitor of metallopeptidase
metallopeptidáz szöveti inhibitor
TLR4
Toll-like receptor 4
TNBS
trinitrobenzene sulfonic acid
trinitrobenzol-szulfonsav
TNF-α
tumor necrosis factor-alpha
tumor nekrózis faktor alfa
TRPA1
transient receptor potential ankyrin 1
tranziens receptor potenciál ankyrin 1
TRPV1
transient receptor potential vanilloid 1
tranziens receptor potenciál vanilloid 1
UC
ulcerative colitis
ulceratív colitis
VIP
vasoactive intestinal polypeptide
vazoaktív intesztinális polipeptid
WT
wild type
vad típus
Megjegyzés az alkalmazott nomenklatúráról A dolgozatban említett receptorok és génjeik elnevezésénél kismértékben eltértünk a nemzetközileg elfogadott standard nomenklatúrától (Alexander, Benson, Faccenda, Pawson, Sharman, Spedding, et al. 2013; Alexander, Benson, Faccenda, Pawson, Sharman, Catterall, et al. 2013). A megegyezés szerint a „TRPV1” receptor génje „Trpv1” megjelöléssel, továbbá az NK1 receptor génje Tacr1 megjelöléssel rövidítendő egerek esetében. A könnyebb érthetőség kedvéért azonban a Tacr1 génhiányos állatra (Tacr1 KO) az „NK1 KO” vagy „NK1 receptor KO” elnevezést alkalmaztuk. 8
1.
Általános bevezetés, irodalmi háttér, a munka előzményei
1.1 A kapszaicin-érzékeny idegvégződések, funkcióik, és a neurogén gyulladás Az idegi működés klasszikus elmélete szerint az idegrostok két csoportba oszthatóak: az érzőidegek közvetítik a test perifériás területeiről (bőr, ízületek, belső szervek) a különböző szenzoros stimulusokat és fájdalmas ingereket a központi idegrendszerbe. Ezt tekintjük afferens funkciónak. Ezzel párhuzamosan a központi idegrendszerből érkező efferens rostok reflexmechanizmusokkal mozgató és vegetatív szabályozó funkciókat töltenek be. Korábbi kutatások kimutatták, hogy az afferens idegrostok egy bizonyos csoportja kapszaicinre érzékeny (1. ábra). A kapszaicin-érzékeny érzőideg-végződések hármas funkcióval rendelkeznek: afferens, lokális és szisztémás efferens feladatokat látnak el. A klasszikus afferens működés során az érzőideg-végződés az őt ingerlő hatásra (kapszaicin, hő, mechanikus inger, pH változás, stb.) ingerületet küld a központi idegrendszerbe és létrejön a nocicepció, amelynek szubjektív érzékelése a fájdalom. Az aktiválódott idegvégződésből emellett felszabadulnak különböző neurotranszmitterek, amelyek lokális és szisztémás hatást is kifejtenek. Lokálisan vazodilatációt, plazmafehérje kiáramlást, gyulladásos sejt aktivációt, ödémát (neurogén gyulladást) okoznak. Ilyen neurotranszmitter például a substance P (SP), neurokinin A (NKA), neurokinin B (NKB), amelyek a tachykininek családjába tartoznak. Ezt tekinthetjük a kapszaicin-érzékeny érzőideg-végződések lokális efferens funkciójának. Kutatócsoportunk bizonyította korábban, hogy ugyanezen aktivált idegvégződésekből szomatosztatin is felszabadul, amely a szisztémás keringésbe jutva gyulladásgátló és fájdalomcsillapító funkcióval rendelkezik (Pintér & Szolcsányi 1996; Szolcsányi, Helyes, et al. 1998; Szolcsányi, Pintér, et al. 1998). Ezt tekinthetjük a szisztémás efferens funkciónak (1. ábra).
9
2. Lokális efferens funkció
1. Afferens funkció
vazodilatáció SP plazma fehérje kiáramlás
NKA
Kapszaicin-érzékeny érzőideg-végződés HK
gyulladásos sejtek akkumulációja 3. Szisztémás efferens funkció szomatosztatin PACAP
neurogén gyulladás
1. ábra A neurogén gyulladás komponensei, kialakulása (Helyes et al. 2003 nyomán)
1.2
Tranziens Receptor Potenciál Vanilloid 1 (TRPV1) receptor
A Tranziens Receptor Potenciál Vanilloid 1 receptor egy nem szelektív kationcsatorna, amelyet fájdalmas hőinger (43 °C felett), savas pH (Tominaga et al. 1998), számos exogén vegyület (kapszaicin, reziniferatoxin, piperin, zingeron, gingerol, etanol) (Szolcsányi 1983; Szallasi & Blumberg 1989; Patacchini et al. 1990; Szallasi & Blumberg 1990; Caterina et al. 1997; Liu et al. 2000; Dedov et al. 2002), illetve endogén anyag (anandamid, lipoxigenáz termékek, N-oleoil-dopamin) (Hwang et al. 2000; Trevisani et al. 2002; Chu et al. 2003) aktivál. A TRPV1 receptort több, mint másfél évtizede sikeresen klónozták (Caterina et al. 1997; Caterina & Julius 2001; Clapham et al. 2003). Hat transzmembrán doménből épül fel, az ötödik és hatodik domént egy rövid hidrofób flexibilis szakasz köti össze, amely részt vesz a csatorna kialakításában. A receptor tetramer formában aktív (Clapham et al. 2003). Aktiválódásával többféle jelátviteli út aktiválódik vagy inaktiválódik, legfontosabb következmény a kalcium influx okozta sejtmembrán depolarizáció. A kalcium akkumuláció cGMP emelkedését okozhatja specifikus módon (Wood et al. 1988). A TRPV1 receptoron megtalálhatók PKC (Bhave et 10
al. 2003; Dai et al. 2004; Premkumar et al. 2004), PKA (De Petrocellis et al. 2001; Rathee et al. 2002; Bhave et al. 2003), illetve Ca2+/calmodulin dependens protein kináz II (CaMKII) enzimek foszforilációs helyei (Wood et al. 1988).
2. ábra TRPV1 receptor térbeli modellje és legjellemzőbb aktivátorai http://rcmm.dote.hu/index.php?p=rg&rg=14
A TRPV1 receptornak a periférián fontos szerepe van a fájdalmas ingerek központi idegrendszerbe közvetítésében (nocicepció), de kimutatták jelenlétét a központi idegrendszerben is, ahol részt vesz a fájdalmas ingerek integrálásában (Huang et al. 2002; Cui et al. 2006). A TRPV1 receptorok aktiválódása többek között a tachykininek felszabadulását okozza az érzőideg-végződésekből, így a tachykinin rendszer egyik fontos szabályozó receptoraként is funkcionál.
1.3
Tachykinin rendszer
A tachykinin rendszer első tagját 1931-ben fedezte fel von Euler és Gaddum. A SP perifériás vazodilatációt és a bél simaizom kontrakciót okozott. Az 1980-as években új tagokkal bővült az emlős tachykinin család, úgymint substance K (új nevezéktan szerint neurokinin A, NKA) és neuromedin K (most neurokinin B, NKB), neuropeptide K és neuropeptide γ, amelyek az NKA variánsai (Kimura S. 1983; Nawa et al. 1984; Tatemoto et al. 1985; Kage et al. 1988). A mediátorok felfedezésével párhuzamosan a receptorokat 11
is felderítették és jellemezték (Masu et al. 1987; Yokota et al. 1989; Biolow et al. 1990). A tachykininek legfőképpen a kapszaicin érzékeny idegvégződésekből szabadulnak fel, de idegi struktúrákon kívül más szövetekben is kimutatták őket. A tachykinin receptorok G-protein kapcsolt receptorok. Eddig 3 receptort ismerünk (neurokinin 1, 2, 3-as receptor), ezek affinitása és szelektivitása eltérő az egyes tachykininekre nézve. A tachykininek számos élettani folyamatban szerepet játszanak. A gerincvelő hátsógyöki részében felszabaduló tachykininek a fájdalom érzékelésében érintettek. A kolinerg és adrenerg jelátvitelt befolyásolják (Grant 2002), de legfontosabb hatásuk azonban a neurogén gyulladás mediálása. A neurogén gyulladást lokálisan értágulat, plazma extravazáció, ödéma kialakulása, gyulladásos sejtek akkumulációja jellemzi. A tachykininek közvetlenül vagy közvetve a hízósejtek degranulációja által felszabaduló hisztamin révén simaizom összehúzódást is kiválthatnak (Jancsó et al. 1967; Jancsó et al. 1968; Szolcsányi 1984; Szolcsányi 1996a; Barthó et al. 2004).
Tachykinin rendszer Hely
szenzoros neuron
KIR
Gén
Tac1 (PPT-A)
Tac3 (PPT-B)
Mediátor
SP
NKA
NKB
gyulladásos sejt
Tac4 (PPT-C)
hemokininek, endokininek
? Receptor
NK1
NK2
NK3
3. ábra A tachykininek és receptoraik A SP preferenciálisan a NK1 receptorhoz, a NKA a NK2 receptorhoz, míg a NKB a NK3 receptorhoz kötődik; a preferált receptorokon teljes agonistaként viselkednek a tachykininek. A SP a NK1 receptort aktiválva érpermeabilitás fokozódást, plazmafehérje 12
kiáramlást okoz, fokozza a gyulladásos citokinek termelődését, a T-sejtek kemotaxisát. Ennek
révén
elősegíti
a
neutrofil
granulociták
akkumulációját,
hízósejtek
degranulációját, limfociták proliferációját (Grant 2002). A SP fokozza a nyálmirigy, a gyomor-bélrendszer, köztük a hasnyálmirigy elválasztását (Lembeck & Starke 1968; Konturek et al. 1981). Továbbá elősegítik az endothelsejtek osztódását, vándorlását és új erek képződését (Maggi 1995). A NKA a legnagyobb affinitást a NK2 receptorok iránt mutatja, a SP-hez hasonlóan plazma-extravazációt okoz és simaizom-kontrakciót vált ki, gyulladásos sejteket stimulál (De Swert & Joos 2006). A NK2 receptorok elsősorban periférián játszanak szerepet, de központi idegrendszerben is megtalálhatóak. A NK3 receptor, amely a NKB-t köti meg, elsősorban a központi idegrendszerben található meg, de kimutatták perifériásan is (Frossard & Advenier 1991), szerepük azonban kisebbnek tűnik a neurogén gyulladásos folyamatokban. A 2000-es években a tachykininek családja tovább bővült a hemokininek felfedezésével, amelyeket a Tac4 gén kódol (Zhang et al. 2000). Emberekben ennek a génnek számos terméke termelődik alternatív splicing révén, amelyeket endokinineknek (EKA, B, C, D) és hemokinineknek (HK) nevezünk. Egérben és patkányban csak egy variáns létezik amelyet hemokinin-1-nek (HK-1) nevezünk. A tachykinin család új tagjaiként valamint a javasolt
receptor
konformereikkel
és
a
szövetspecifikus
poszt-transzlációs
módosulásokkal egy finoman szabályozott tachykinin rendszer valósul meg, amelyben számos sejtvonal és jelátviteli út érintett (Page 2004; Page 2005). Gén
Termék
Tac1
SP, NKA
Tac3
NKB
Tac4
hHK-1, hHK4-11 (ember) HK-1 (egér, patkány) EKA, EKB, EKC, EKD (nyúl, ember)
Tacr1
NK1 receptor
Tacr2
NK2 receptor
Tacr3
NK3 receptor
1. táblázat Tachykinin rendszer génjei és géntermékei összefoglalás 13
1.4
A neurogén gyulladás szerepe a légutakban
A légúti gyulladás kísérletes modellezése többféle módszerrel történhet. Ezek közül gyakran alkalmazott az endotoxin (LPS) kiváltotta légúti gyulladás (Helyes & Hajna 2012), illetve a dohányfüst indukálta krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) modell (Shapiro 2000). A LPS-indukálta légúti gyulladás döntően neutrofil granulocita aktivációval járó akut gyulladásmodell, míg a dohányfüst expozíció krónikus változásokat okoz, emfizémát, fibrózist indukál (Churg et al. 2008). A LPS a TLR4 receptorokat aktiválja és gyulladásos citokinek termelődését serkenti (IL-6, IL-8, eotaxin, IP-10, ICAM-1), továbbá a TLR-ok expresszióját növeli a TNF-α, IL-1β, IFN-γ. Mindez légúti gyulladáshoz és a légutak hiperreaktivitásához vezet (Starkhammar et al. 2012). A tachykinineket, úgymint a SP-t és NKA-t a preprotachykinin-A (PPTA; Tac1) gén kódolja és a kapszaicin-érzékeny szenzoros idegvégződésből szabadulnak fel különböző normál vagy patofiziológiás alapotokban. Neurogén gyulladást okoznak, a simaizmok összehúzódását okozzák, szabályozzák a vaszkuláris tónust, nyákszekréciót és immunfunkciókat ( Szolcsányi & Barthó 1982; Lundberg 1995; Maggi 1995; Barnes 2001a).
Habár
a
tachykininek
legfőképpen
a
szenzoros
idegvégződésben
szintetizálódnak és kerülnek kibocsátásra, gyulladásos és immunsejtek is képesek tachykinineket termelni bizonyos gyulladásos stimulusokra.
A celluláris eredetű
tachykininek fontos szerepet játszhatnak a gyulladással járó légúti kórképekben, úgymint asztmában és a krónikus obstruktív tüdőbetegségben (COPD) (Groneberg et al. 2006). Vírusinfekcióban a tüdő epithel sejtek képesek SP-t expresszálni (Stewart et al. 2008).
14
aktiváció
makrofág
LPS
LPS kötő fehérje CD14
MAPK
prosztaglandinok, leukotriének, bradykininek, H-PETE és PETE felszabadulása
akkumuláció oxidatív burst gyulladásos citokin felszabadulás proteolitikus enzim felszabadulás prosztaglandin felszabadulás leukotrién termelés lypoxigenáz enzim-termékek szintézise
szenzoros neuron aktiváció/szenzitizáció
p38
TLR4
gyulladásos citokinek és kemokinek felszabadulása
akut fázis reakciók láz endothel és limfocita aktiváció neutrofil kemotaktikus faktor
IL-8
bronchiális válaszkészség fokozódás
TNF-α
láz, shock
IFN-γ
további makrofág aktiváció
PAF
alvadási folyamat aktivációja
IL-12
NK-sejt aktiváció Th limfocita aktiváció
TRPA1
szenzoros neuropeptid felszabadulás
IL-1β IL-6
TRPV1
pro-inflammatorikus (helyi) -tachykininek: SP, NKA -CGRP
gyulladásos sejtek további aktivációja
bronchiális válaszkészség fokozódása
anti-inflammatorikus (szisztémás): -SOM -PACAP -opioid peptidek
gyulladásos sejtaktivitás csökkenése
bronchiális válaszkészség csökkenése
4. ábra LPS-dal kiváltott neurogén gyulladásos mechanizmus a légutakban (Helyes & Hajna 2012) TLR4 – Toll-like receptor 4, MAPK – mitogen-activated protein kinase, IL-1β – interleukin 1-beta, TNF-α – tumor necrosis factor-alpha, IL-6, IL-8, IL-12 – interleukin-6, 8, 12, IFN-γ – interferongamma, PAF – platelet activating peptide, NK-sejt – natural killer sejt, Th limfocita – T helper limfocita, SP – substance P, NKA – neurokinin A, CGRP – calcitonin gene related peptide, SOM – szomatosztatin, PACAP – pituitary adenylate-cyclase activating polypeptide, TRPV1 - transient receptor potential vanilloid 1, TRPA1 – transient receptor potential ankyrin 1, HETE – hydroxyeicosatetraenoic acid, H-PETE – hydroperoxy-eicosatetraenoic acid
A NK1 és NK2 receptorok vesznek részt a biológiai reakciók mediálásában, a preferált ligandok a SP és a NKA, sorrendben (Frossard & Advenier 1991; Regoli et al. 1994). A NK2 receptorokról bebizonyították, hogy érintettek a bronchokonstrikcióban és bronchiális hiperreaktivitásban számos patkány és tengerimalac modellben valamint humán kísérletekben is; míg a NK1 receptorok a neurogén gyulladás folyamatában vesznek részt (Advenier et al. 1997; Lagente & Advenier 1998; Joos et al. 2001). Az NK1 és NK2 receptorok megtalálhatók leukocitákon, mononukleáris sejteken, érendothel sejteken és bronchiális epithel sejteken (Lundberg 1995; Maggi 1995; Szolcsányi 1996b). Kutatócsoportunk korábban igazolta, hogy akut tüdőgyulladásban a NK1 és NK2 receptorok szimultán aktivációja részt vesz a neutrofil akkumulációban, de a NK2 receptorok legfőképp a megnövekedett légúti ellenállásért felelősek (Elekes et al. 2007). A harmadik preprotachykinin gén (Tac4) felfedezése óta megduplázódott a tachykininek száma, számos peptidet azonosítottak a perifériás szervekben több fajban és széleskörű 15
hatásokat írtak le (Page 2004; Page 2005; Page 2006). Ebbe a csoportba tartoznak a hemokininek egerekben, patkányban és emberben (HK-1 egérben, patkányban; hHK-1 és hHK4-11 emberben) (J. J. Zhang et al. 2000; Kurtz et al. 2002) csakúgy mint az endokininek nyulakban és emberben (EKA, EKB, EKC, EKD) (Page 2004). A hemokininek és endokininek jelentős szelektivitást és potenciát mutatnak a NK1 receptoron és részt vehetnek gyulladásos sejtfunkciókban (Groneberg et al. 2006; Page 2006). Az elsősorban perifériásan expresszálódó SP-szerű endokinineket a perifériás NK1 receptorok agonistájának gondolták (Page 2004), de a tachykinin rendszer annál sokkal összetettebbnek tűnik, mint ahogy kezdetben feltételezték. Számos tachykinin-mediálta folyamat szövetspecificitást mutat, amely így tachykininek és receptorkonfigurációk egyedülálló interaktív kombinációit teszi lehetővé (Page 2006). Ezért ebben a kísérletben megpróbáltuk feltárni a tachykinin rendszer szerepét az endotoxin indukálta légúti gyulladásban és a következményes bronchiális hiperreaktivitásban, valamint a huzamos ideig tartó dohányfüst expozíció okozta légúti gyulladásmodellben. Ehhez Tac1, NK1 és Tac1/NK1 kettős knockout egértörzseket használtunk és integratív vizsgálati módszereket alkalmaztunk. A gyulladásos bronchiális hiperreaktivitás változását in vivo teljes test pletizmográfiával követtük, a gyulladásos válaszreakciót szövettani, kémiai és immunológiai technikákkal jellemeztük.
1.5
A neurogén gyulladás jelentősége a vastagbélben
A szakirodalom számos kísérletes bélgyulladás modellt említ. A leginkább alkalmazott két modell egyike a rágcsálókban a dextrán-szulfáttal kiváltott bélgyulladás (Okayasu et al. 1990) amelyet először írtak le. A trinitrobenzol-szulfonsav (TNBS) indukálta bélgyulladás modell (Morris et al. 1989) ezzel szinte párhuzamosan került bevezetésre. Mindkettő jól jellemzett mechanizmussal rendelkezik (Dieleman et al. 1998; Egger et al. 2000; Yan et al. 2009). A DSS colitis az ulceratív colitisre hasonlít, míg a TNBS-indukálta modell haptén indukálta gyulladásmodell, amely a Crohn-betegség modelljének számít (Scheiffele & Fuss 2002). A gyulladásos bélbetegségek (IBD) magukban foglalják az ulceratív colitist (UC) és a Crohn-betegséget (CD). Egyre emelkedő számban okoznak egészségügyi problémát szerte a világban (Strober et al. 2007). A neurogén gyulladás és a neuro-immun interakciók bizonyítottan szerepet játszanak az IBD kialakulásában, fontos a szenzoros 16
idegrendszer érintettségének tanulmányozása. Néhány szerző leírt TRPV1 expresszáló afferens idegrostokat az extrinsic szenzoros neuronok között rágcsálókban (Patterson et al. 2003; Ward et al. 2003), mások TRPV1-szerű immunoreaktivitást mutattak ki intrinsic enterális neuronokon tengerimalacban, sertésben és emberben (Poonyachoti et al. 2002; Anavi-Goffer & Coutts 2003; Chan et al. 2003). Fiziológiás körülmények között a TRPV1 expresszáló afferensek fontos szerepet töltenek be a gasztrointesztinális keringés, szekréció, mukózális homeosztázis, motilitás és nocicepció szabályozásában (Holzer & Barthó 1996; Holzer & Maggi 1998). Orálisan adagolt kapszaicin protektív hatásúnak bizonyult a DSS-tal kiváltott colitisben, patkánymodellben (Okayama et al. 2004). Ezzel a megfigyeléssel szemben néhány irodalmi adat arra utal, hogy különböző TRPV1 receptor antagonisták gátolják a DSS indukálta colitis kialakulását rágcsálókban (Kihara et al. 2003; Fujino et al. 2004; Kimball et al. 2004). A szenzoros idegvégződések kapszaicinnel végzett deszenzitizációja súlyosbította a gyulladásos elváltozásokat DSS indukálta colitisben (Leung 1992; Reinshagen et al. 1994; Eliakim et al. 1995; Reinshagen et al. 1996; McCafferty et al. 1997; Barada et al. 2001; Okayama et al. 2004), de vannak adatok arra nézve is, hogy a neonatálisan végzett kapszaicin deszenzitizáció csökkenti a DSS colitis tüneteit patkányban (Kihara et al. 2003). Mivel az adatok ellentmondóak a kapszaicin-érzékeny idegvégződések és a TRPV1 receptorok szerepére vonatkozóan (Kazunori et al. 2003; Holzer 2004), a kísérlettel kívántuk tisztázni a TRPV1 receptor szerepét genetikailag módosított egértörzs felhasználásával a DSS colitis modellben. A gyulladásos bélbetegségek adekvát farmakológiai kezelése egy jelentős probléma napjainkban is. A jelenlegi kezelések számos nem kívánt mellékhatással járnak. A legutóbbi
fejlesztések
eredményeképpen
kerültek
terápiába
bevezetésre
a
proinflammatorikus mediátorok elleni specifikus antitestek (anti-TNF-α antitest, infliximab), de a belekben zajló anti- és proinflammatorikus folyamatokat szabályozó mechanizmusok még mindig nem kellőképpen tisztázottak.
17
károsodott tight junction barrier
baktériumok
ép tight junction barrier
NK1 receptor
bélfalba hatoló luminális antigének gyulladásos sejtek
aktivált makrofág
BLC sICAM-1 IFN-γ IL-1α IL-1ra IL-13
SP, NKA
IL-16 IP-10 JE MIG TIMP TNF-α
további sejtaktiváció plazma protein extravazáció ödéma
TRPV1 receptor
enterális idegsejtek
5. ábra Bélgyulladás neurogén és immunkomponensei (http://ajpgi.physiology.org és irodalmi adatok nyomán) BLC – B-lymphocyte chemoattractant; sICAM-1 – soluble intracellular adhesion molecule 1; IFNγ – interferon gamma; IL-1 – interleukin 1; IL-1ra – interleukin 1 receptor antibody; IL-13, IL-16 – interleukin 13, 16; IP-10 – interferon gamma induced protein 10; JE – monocyte chemotactic protein; MIG – monokine induced by gamma interferon; TIMP-1 – tissue inhibitor of metallopeptidase; TNF-α – tumor necrosis factor alpha).
A bélgyulladás patomechanizmusának legvalószínűbb oka az epithel sejtek közti szoros kapcsolatok (tight junction) károsodása, és ennek következtében a bélfalba hatoló luminális antigének által kiváltott reakció. Ennek egyik fontos komponense az érzőidegvégződések
aktivációja
és
a
neurogén
gyulladás.
Korábbi
kísérletekben
bebizonyosodott, hogy a primer szenzoros neuronokból felszabaduló neuropeptidek érintettek a gyulladásos bélbetegségekben (Yamamoto et al. 1996; Gross & Pothoulakis 2007). A gyulladásos tachykininek mint például a SP és egyéb neurokininek központi 18
szerepet játszanak ezekben a folyamatokban (Keränen et al. 1995). A tachykinineket gyakran az ideg- és immunrendszer közti párbeszéd egyik elemének tartják, és részt vesznek a neuro-immun interakciókban (Zhang et al. 2000; Zhang & Paige 2003). A SP változása ellentmondásos gyulladt humán bélben: a SP expresszió megemelkedik UC-ben de CD-ben nem (Bernstein et al. 1993). Michalski és munkatársai ellenben azt találták, hogy a SP-t kódoló gén expressziója fokozódik CD-ben (Michalski et al. 2007). Renzi és munkatársai szerint UC-ben csökken a SP-koncentráció (Renzi et al. 1998). Egyes eredmények szerint a NK1 receptorok felszaporodnak gyulladásos bélbetegségekben (Goode et al. 2000). Ezek alapján a neurokinin receptorok gátlásának hatását számos kísérletben vizsgálták. NK1 receptor antagonisták, CP-96345 és RP67580 szignifikánsan csökkentették a gyulladást és az oxidatív stresszt patkányban DSS-tal kiváltott colitis modellben (Stucchi et al. 2000). Hasonló hatást figyeltek meg a haptén-indukálta (dinitrofluorobenzol, DNFB) colitis modellben egérben (Rijnierse et al. 2006). Az NK1 receptor antagonista SR 140333 hatékonynak bizonyult a 2,4-dinitrobenzol-szulfonsav (DNBS)-indukálta colitis modellben patkányban (Ursino et al. 2009). Cutrufo és munkatársai kísérleteiben a NK2 receptor-gátló nepadutant protektív hatású a hígított ecetsavval kiváltott colitis modellben tengerimalacban (Cutrufo et al. 2000). A NK1 és NK2 receptor antagonizmus protektív hatású a TNBS-indukálta colitisben patkányban, míg a NK2 és NK3 receptorok antagonizmusa csökkentette a gyulladás mértékét a TNBSindukálta ileitisben tengerimalacban (Mazelin et al. 1998). Továbbá a centrálisan (intracerebroventrikulárisan) adagolt peptidszerű NK1 és NK3 receptor agonista proinflammatorikus hatásúnak bizonyult a kísérletesen előidézett patkány colitisben (Improta et al. 2003). Új eredmény, hogy a TRPV1 expresszáló neuronokból felszabaduló SP súlyosbító faktor az ulceratív colitisben (Engel et al. 2012). A legfrissebb eredmény a tachykinin rendszerre ható farmakonok fejlesztésében, hogy a nepadutant klinikai 2. fázis vizsgálat alatt van csecsemőkori kólikás fájdalom elleni indikációban
(http://www.menarini.com/Home/Innovation-Research/Our-
research/Nepadutant), illetve az ibodutant (szintén NK2 antagonista) klinikai 3. fázis vizsgálatban van irritábilis bél szindróma és hasmenés elleni indikációban (http://www.menarini.com/Home/Innovation-Research/Our-research/Ibodutant). Ebben a kísérletben a NK1, NK2 és NK3 receptorok expresszióját és gyulladás-indukálta változásait vizsgáltuk egérmodellben, továbbá analizáltuk a NK1 receptor szerepét a 19
DSS-tal kiváltott colitisben génhiányos egerek és szelektív receptor antagonista netupitant segítségével (Rizzi et al. 2012). Integratív megközelítést alkalmaztunk funkcionális, hisztopatológiai, biokémiai és immunológiai technikák segítségével.
1.6 Új gyulladáscsökkentő szükségessége
gyógyszerek
kifejlesztésének
Jelenleg a gyulladásos megbetegedések adekvát terápiája nem megoldott, mivel a gyulladás neurogén komponensének gátlására pillanatnyilag nem érhető el célzott szer. Egyik ilyen jelentős egészségügyi probléma a gyulladásos bélbetegségek csoportja, illetve a légúti gyulladásos kórképek. Mindkettőnél bizonyítást nyert a neurogén komponens szerepe a gyulladás létrejöttében. Kutatásomban azért fókuszáltam a bélrendszer és légutak gyulladására, mert mindkettő kiterjedt, nagy szervrendszer, közvetlen kapcsolatban áll a külvilággal, gyulladásos megbetegedésük nagyszámú embert érint. Tekintve, hogy a pontos patomechanizmus még nem feltárt (és feltehetőleg multifaktoriális kórképpel állunk szemben), oki terápiát nem tudunk megvalósítani, a cél a kórlefolyás kézbentartása, lassítása (Gaál 2012). A bélgyulladások terápiájában számos nagyhatású gyulladáscsökkentő szerrel rendelkezünk (kortikoszteroidok, TNF-α inhibitor), azonban ezek súlyos mellékhatást okozhatnak, különösen krónikus adagolás esetén. Jelenleg a terápiában használt hatóanyagok 3 fő csoportba oszthatóak: lokális kortikoszteroidok, szisztémásan alkalmazott
immunszuppresszáns
farmakonok
(methotrexát,
ciklofoszfamid,
azathioprin) valamint a legújabban alkalmazott monoklonális antitestek (infliximab, etanercept, adalimumab, certolizumab, natalizumab) (2. táblázat).
20
név kortikoszteroidok prednizolon metilprednizolon hidrokortizon budesonid triamcinolon immunszuppresszív szerek azathioprin mercaptopurin cyclosporin NSAID-ek mesalazin sulfasalazin olsalazin biológiai terápia infliximab (TNF-α antitest) etanercept (TNF-α szolubilis receptor) adalimumab (humanizált rekombináns TNF-α antitest) certolizumab (humanizált TNF-α antitest Fab fragmentje, pegilált) golimumab (humanizált TNF-α antitest) vedolizumab (anti-α4β7-integrin, humanizált IgG1, kipróbálás alatt)
adagolás módja
támadáspont
szisztémás, lokális (rektális) adagolás
immunszuppresszió révén gátlódik a gyulladás
per os készítmények
immunszuppresszió révén gátlódik a gyulladás
per os készítmények és rektálisan alkalmazott preparátumok
prosztaglandin szintézis gátlása a COX enzim gátlásán keresztül
parenterális készítmények
TNF-α TNF-α TNF-α
TNF-α
integrin
2. táblázat IBD terápiája összefoglalása (Fürst
&
Gyires
2011)
és
www.antibodysociety.org/news/approved_mabs.php
és
www.pharmindex-online.hu alapján. A vastagon szedett hatóanyagok jelenleg forgalomban vannak Magyarországon.)
A terápiás sémákról megoszlanak a vélemények, egyes szakemberek a diagnosztizált bélgyulladás esetén a terápia fokozatos felépítését javasolják az enyhébbtől a nagyobb hatású farmakonok felé haladva, míg mások a fordított, top-down sémát preferálják és azonnal erőteljes immunszuppresszív (azathioprin), sőt infliximab terápiát tartanak célravezetőnek (Gaál 2012). Hasonló farmakológiai megközelítés érvényesül a légúti gyulladásos megbetegedések kezelésében is. A krónikus légúti gyulladásos kórképek (asthma bronchiale) terápiájának 21
alapját képezik a lokálisan alkalmazott kortikoszteroidok (budesonid, fluticason, mometason), illetve a szisztémásan alkalmazott leukotrién-antagonisták (montelukast, zafirlukast, pranlukast). Fenti hatóanyagokat tartósan szükséges adagolni, hogy megelőzzük a krónikus gyulladás kialakulását, amelynek a talaján akut rohamok alakulhatnának ki. Súlyosabb esetekben itt is alkalmazzák a biológiai terápiás hatóanyagokat (omalizumab a kortikoszteroidra nem reagáló allergiás asztma terápiájában). A kortikoszteroidok mellékhatásaként a lokális vagy szisztémás immunszuppresszióból következően
opportunista
fertőzések
léphetnek
fel
(gomba-,
baktérium-,
vírusfertőzések), illetve a hormonális egyensúly megbomlása révén endokrin elváltozások alakulnak ki. A legújabb biológiai terápiás eljárások sem mentesek a mellékhatásoktól, megfigyelték súlyos lappangó fertőzések exacerbációját (például tuberkulózis), valamint szklerózis multiplex, progresszív multifokális leukoenkefalopátia (PML) kialakulását (Mir Subías et al. 2013; Piusińska-Macoch 2013). Továbbá a biológiai terápia igen költséges. A konzervatív gyógyszeres terápia mellett a sebészi beavatkozás is szükségessé válhat, ha az addig folytatott terápia nem ad kielégítő eredményt. Mivel a Crohn-betegség a béltraktus teljes szakaszán előfordulhat és a károsodás nem vagy alig visszafordítható, szükségessé válhat az érintett bélszakasz teljes eltávolítása. A műtét után a recidíva aránya a kétszeresére emelkedik és a betegek egy részének akár 5-6 műtétre is szüksége van az élete folyamán. Súlyos colitis ulcerosa esetében szükség van műtéti beavatkozásra, akkor azonban gyakran az egész vastagbelet eltávolítják, enyhítendő a beteg tüneteit és megelőzendő a tumoros elfajulást. A krónikus gyulladás a tüdőszövetben is visszafordíthatatlan károsodást okozhat, tartós szöveti átalakulás (emfizéma, fibrózis) gátolja a légzőfunkció ellátását, amely nagymértékben rontja a páciens életminőségét. Értelemszerűen itt nem áll rendelkezésre műtéti beavatkozás, amely érdemben javíthatná a beteg állapotát (3. táblázat).
Mindezek indokolják, hogy erőfeszítéseket tegyünk új mechanizmusú gyulladásgátló szerek kifejlesztésére a gyulladást szabályozó mechanizmusok feltárásával. Egyik ilyen módszer
lehet
a
szelektív
receptor
antagonizmus
alkalmazása,
amellyel
beavatkozhatunk a gyulladás kialakulásába. 22
név bronchodilatátorok β2-receptor stimulálók fenoterol salbutamol terbutalin bambuterol clenbuterol formoterol salmeterol indacaterol xantinszármazékok theophyllin aminophyllin muszkarinantagonisták ipratropium bromid tiotropium bromid gyulladáscsökkentők glukokortikoidok ciclesonid budesonid fluticason cromolyn származékok cromolyn nedocromil leukotrién gátlás montelukast zafirlukast zileuton H1-receptor-antagonisták fexofenadin (levo)cetirizin (des)loratadin bilastin cyproheptadin diphenhydramin dimetinden chloropyramin promethazin oki terápia specifikus antigén monoklonális antitest omalizumab oxigén
adagolás módja
támadáspont
inhalációs készítmények per os készítmények
β2-receptor izgatás, emelkedő cAMP szint okozta simaizom relaxáció
per os preparátumok (i.v.)
foszfodiészteráz-gátlás
inhalációs készítmények
muszkarin receptor gátlás
inhalációs preparátumok
immunszuppresszió révén gátlódik a gyulladás
inhalációs készítmények
orális készítmények
hisztamin felszabadulás gátlása membránstabilizálás LTD4 receptor gátlása
per os
5-lipoxygenáz gátlás H1-receptor gátlás
per os készítmények parenterális készítmény
hipo- vagy deszenzitizáció IgE-hez kötődve gátolja annak IgE-receptorhoz kötődését
belélegeztetés
3. táblázat Asthma bronchiale terápiája összefoglalás (Fürst & Gyires 2011) és http://www.antibodysociety.org/news/approved_mabs.php és www.pharmindex-online.hu alapján. A vastagon szedett hatóanyagok jelenleg forgalomban vannak Magyarországon. 23
2.
Célkitűzések
Légúti gyulladás modellben: a) Megvizsgálni a neurokinin 1 receptor szerepét LPS-indukálta légúti gyulladás modellben. b) Feltárni az egyes transzmitterek (SP, NKA) és receptoruk (NK1) szerepét az endotoxinnal kiváltott légúti gyulladásban, elemezni az egyes mediátorok és receptoruk hatását a gyulladásos folyamat különböző komponenseire nézve. c) Megfigyelni a krónikus dohányfüst expozíció okozta gyulladásos folyamatokat és következményeit (légúti hiperreaktivitás) Trpv1 KO és Tac1 KO, NK1 KO egerekben. Bélgyulladás modellben: a) Meghatározni a TRPV1 receptorok szerepét a dextrán-szulfáttal kiváltott colitis ulcerosa állatmodelljében, kétféle dextrán-szulfát koncentrációnál is. b) Megvizsgálni a NK1 receptor és különböző tachykinin gének expresszióját intakt és colitis-indukált állatokban. c) Felderíteni a NK1 receptor-antagonizmus hatását DSS-indukálta colitis modellben a lokális citokin termelésre.
3.
Kísérletes modellek és vizsgálati módszerek
3.1
Légúti gyulladásmodellek
3.1.1 Állatok
Kísérleteinkben felhasznált minden egér a C57Bl/6 vad típusú törzsbe tartozott, illetve ilyen törzsből előállított genetikailag módosított egér volt. Az ivarérett egerek testtömege 20-25 g volt, életkoruk 8-10 hét. Mindkét csoportban egyforma arányban használtunk hím és nőstény állatokat. Korábbi kísérleteink alapján ebben a modellben az ivar egyetlen vizsgált paraméterre vonatkozóan sem befolyásolja az eredményeket, bár egy kutatócsoport korábban mutatott ki eltérést, a hím egerekben nagyobb hiperreaktivitást figyeltek meg LPS adása után (Card et al. 2006). Az ellentmondás magyarázható azzal, hogy abban a kísérletben 4 órával a LPS beadása után mérték a hiperreaktivitást ellentétben a jelen kísérletben alkalmazott 24 órás inkubációval. A Tac1 KO egerek (Zimmer et al. 1998) és a NK1 KO (Tacr1 KO) egerek előállítását korábban részletesen leírták (De Felipe et al. 1998; Laird et al. 2000). A kettős knockout törzs eredeti tenyészpárja a fenti két törzs (Tac1 KO x NK1 receptor KO) szelektív keresztezésével jött létre, ezek az egerek teljesen nélkülözik az SP/NK1 jelátviteli utat. Mind a NK1 és Tac1 knockout törzs visszakeresztezésre került 6 generáción keresztül a C57Bl/6 törzsbe. Így a kettős knockout állatok is ugyanazzal a genetikai háttérrel rendelkeztek, így mindhárom génhiányos egértörzs vad típusú kontrolljának megfelelő a C57Bl/6 egértörzs. 3.1.1.1 Szűrés a kettős knockout genotípusra.
Tac1 knockout hím és NK1 knockout nőstényt szaporítva hoztuk létre az F1 generációt, amely mindkét deléciót heterozigóta formában hordozta. Ezután az F1 generáció visszakeresztezésre került Tac1 knockout állatokkal az F2 generáció létrehozásához, amelynek 25%-a homozigóta volt a Tac1 delécióra nézve és heterozigóta a NK1 delécióra nézve. Ilyen genotípusú nőstény és hím állatok pároztatásával születő állatok 25%-a volt a keresett kettős knockout genotípusú egyed. Ez a tenyésztési módszer nagymértékben csökkentette a kettős knockout állattörzs létrehozásához szükséges állatok és a nemkívánatos genotípusú egyedek számát. Emellett nagyobb arányban születtek így a kísérlethez szükséges kettős knockout genotípusú állatok, mert az arány így mindig 1:4, 25
míg heterozigóta F1 generáció beltenyésztése csak 1:16 arányban eredményez kettős knockout állatokat. Minden utód farkából eltávolításra került kevesebb, mint 0,5 cm izoflurán anesztézia (3-4% oxigén) alatt. A vérzést kauterizációval állítottuk meg és minden állat egyedi azonosító fülbilétát kapott még altatott állapotban. A farokvégekből DNS extrakciót végeztünk majd PCR vizsgálattal ellenőriztük a Tac1 és NK1 gén jelenlétét külön-külön az alábbi primerek segítségével: Tac1 primerek: Tac1 általános (AZ95) GCC TTT AAC AGG GCC ACT TGT TTT TCA ATT Tac1 knockout (CNKO4) ACT GTG GTT TCC AAA TGT GTC AGT T Tac1 vad típus (AZ99) AGA CCC AAG CCT CAG CAG TTC TTT GGA TTA ATG vad típusú sáv = 550 bázispár (primerek AZ95 + AZ99) Knockout sáv = 220 bázispár (primerek AZ95 + CNK04) NK1 primerek: NK-1Fwd 5’ – CTGTGGACTCTGATCTCTTCC – 3’, NK-1Rev 5’ – ACAGCTGTCATGGAGTAGATAC – 3’, NeoFwd 5’ – GCAGCGCATCGCCTTCTATC – 3’; vad típusú sáv = 344 bázispár (primerek NK-1Fwd és NK-1Rev) knockout típusú sáv = 298 bázispár (primerek NeoFwd és NK-1Rev) Minden knockout törzs tenyészpárjai a Pécsi Tudományegyetem Farmakológiai és Famakoterápiai Intézet állatházában kerültek tartásra. Tenyésztésük és tartásuk 24-25 °C-on történt standard rágcsálóeleség és ivóvízhez való szabad hozzáférés mellett. 3.1.2 Légúti gyulladás indukciója és kísérleti protokoll 3.1.2.1 Szubakut légúti gyulladás
A szubakut légúti gyulladást intranazálisan adagolt 60 µl Escherichia coli (szerotípus: 083) endotoxinnal (lipopoliszacharid: LPS; 167 µg/ml steril PBS-ben feloldva; Sigma, St. 26
Louis, MO, USA) váltottuk ki (n = 6-10 csoportonként), és 24 óra múlva végeztük a méréseket. Ez a modell gyakran alkalmazott és elfogadott modell, amelyben elsősorban a neutrofil akkumuláció dominál (Savov et al. 2002). A korábbi kísérletes adatok azt mutatják, hogy a gyulladásos válaszreakció (gyulladásos sejt infiltráció és citokin termelés) 24 óra múlva éri el a csúcspontját (Okamoto et al. 2004). A kontroll állatok ugyanekkora térfogatú steril PBS-t kaptak (n = 10). Az itt bemutatott kísérletsorozat blokkokban került megvalósításra napi 8-10 egérrel csoportonként. Minden csoport azonos időben került kezelés alá, az állatokat randomizáltuk a kezelés szempontjából (PBS vagy LPS) és minden azonos csoportba tartozó állatot szimultán mértünk légúti válaszreakció tekintetében. A 60 egér teljes feldolgozása 7 nap alatt történt. A tüdőket mindig azonos módon távolítottuk el és daraboltuk fel szövettani vizsgálatra: a jobb egész tüdőlebenyt használtuk fel szövettani analízishez, a bal lebenyt kettéosztottuk és a felsőt myeloperoxidáz meghatározáshoz, az alsót pedig citokin méréshez. Így mind a három paramétert meghatároztuk minden egér tüdőmintájából.
C57Bl/6 NK1 KO Tac1 KO Tac1/NK1 KO
légúti reaktivitás mérés (Buxco)
kezelt alcsoport: 60 µl LPS, kontroll alcsoport: 60 µl PBS intranazálisan
szövettani értékelés, pontozás légúti gyulladás
tüdőminták gyűjtése
24 h inkubáció MPO assay IL-1β ELISA
6. ábra LPS-kiváltotta légúti gyulladásmodell folyamatábra
27
3.1.2.2 Krónikus légúti gyulladás
A krónikus légúti gyulladást 2 hónapon át tartó teljes test dohányfüst expozícióval értük el. Ennek során az állatokat ketrecekben a dohányoztató kamrába helyeztük (Teague Enterprise, USA) és heti 10 alkalommal kaptak dohányfüst expozíciót. Ehhez referencia cigarettát alkalmaztunk (Reference Cigarette, 3R4F típus, University of Kentucky, USA). A dohányoztatási ciklus 10 perces cigarettaégetéssel kezdődött, a cigaretta teljes leégése során képződő füst a kamrába áramlott. Az állatok 30 percet tölöttek a dohányfüstben, majd 20 perces szellőztetés után távolítottuk el őket. Egy dohányoztatási ciklus ilyen módon 1 óráig tartott.
7. ábra Dohányoztató készülék és referencia cigaretta
28
minden hónap végén légúti reaktivitás mérés (Buxco)
C57Bl/6 Trpv1 KO NK1 KO Tac1 KO
kezelt alcsoport: dohányfüst expozíció kontroll alcsoport: nincs kezelés
BAL folyadék sejtszámlálás légúti gyulladás
BAL, tüdőminták gyűjtése
2 hónap dohányoztatás
szövettani értékelés
MPO assay
IL-1β ELISA
8. ábra Dohányfüst-okozta légúti gyulladás modell folyamatábra 3.1.3 Légúti reaktivitás meghatározása
Éber, spontán lélegző állatok légúti reaktivitását a légzés által keltett nyomáshullámok teljes test pletizmográffal (Buxco Europe Ltd, Winchester, UK) történő mérésével végeztük. Aeroszolizált fiziológiás sóoldatot majd muszkarin receptor agonista carbacholt (carbamoilkolin; Sigma, St. Louis, MO, USA) emelkedő koncentrációban (50 µl egerenként, 0, 5,5, 11 és 22 mM koncentrációkban) porlasztottunk be a készülék kamrájába 50 másodperc alatt a bronchokonstrikció kiváltására 24 órával az LPS beadása után és minden porlasztás után 15 percig gyűjtött értékek átlagát vettük. A légúti ellenállás értékek általában visszatértek a kiindulási szintre a ciklusok végére. Az úgynevezett „enhanced pause” (Penh) értékét számítottuk, ki mint a bronchokonstrikció és a következményes légúti ellenállás-fokozódás indikátorát. A Penh egy komplex származtatott paraméter:
𝑡𝑒𝑥𝑝 𝑃𝐸𝐹 ( − 1)⁄( ) 𝑡𝑟𝑒𝑙𝑎𝑥 𝑃𝐼𝐹
texp – kilégzési idő trelax – relaxációs idő PEF – kilégzési csúcsáramlás (peak expiratory flow) PIF – belégzési csúcsáramlás (peak inspiratory flow)
Jól korrelál a hagyományos invazív úton, mesterségesen lélegeztetett állatokon mért légúti ellenállással. Százalékos enhanced pause (Penh) emelkedést 29
𝑃𝑒𝑛ℎ𝑥 − 𝑃𝑒𝑛ℎ0 ∗ 100 𝑃𝑒𝑛ℎ0
Penh x – adott koncentrációjú carbacholnál mért érték Penh 0 – alap Penh érték
számítottunk minden egyes carbachol stimulációs ciklus után. A mérés végeztével az állatokat ketamin (100 mg/kg i.p.; Calypsol; Richter-Gedeon Rt. Budapest, Magyarország) és xylazin (10 mg/kg i.m.; Xylavet; Phylaxia-Sanofi, Állategészségügyi Biológia Kft, Budapest, Magyarország) keverékével elaltattuk, szívpunkcióval vért vettünk és gerincvelő elszakításával leöltük őket majd a tüdejüket eltávolítottuk (Helyes et al. 2007; 2009). A krónikus dohányfüst expozícióval kiváltott légúti gyulladás során hasonló metodikát követtünk. Előzetes mérések alapján kiválasztott 0, 11 és 22 mM koncentrációjú carbachol oldatot porlasztottunk be a kamrákba. A légúti reaktivitás meghatározását havonta elvégeztük. 3.1.4 Bronchoalveoláris lavage
A ketamin-xylazinnal elaltatott állat tüdejét tracheakanülön keresztül 5 ml hideg PBS oldattal öt részletben átöblítettük, a visszanyert mosófolyadékot ismert tömegű centrifugacsövekbe gyűjtöttük, meghatároztuk a tömegük alapján a térfogatukat, majd szobahőn 1000 fordulat/perc sebességgel 5 percig centrifugáltuk, felülúszót eltávolítva a cső aljára kitapadt sejteket 500 µl festőpufferben (PBS-ben oldott 0,1% NaN3, 0,1% BSA (Sigma-Aldrich)) reszuszpendáltuk, 1 µl CD45 FITC oldatot mértünk hozzá. 30 perc szobahőmérsékleten és sötétben történő inkubálás után 1 µl propidium-jodid oldatot kevertünk az elegyhez. Ezután rögtön lecentrifugáltuk 1000 ford./perc sebességgel 5 percig szobahőn, a felülúszó eltávolítása után a kitapadt sejteket 700 µl fixálópufferben (0,5 l PBS oldat és 15 ml tömény formaldehid elegye) reszuszpendáltuk. A festékkel megjelölt sejteket Partec áramlási citométer készülékkel (Partec GmbH, Németország) számoltuk meg. 3.1.5 Szövettani vizsgálatok és pontozás
A teljes jobb tüdőlebenyt 4%-os formaldehidben fixáltuk 8 órán keresztül, paraffinba ágyazás után mikrotómmal 5-7 µm vastag metszeteket készítettünk és rutinszerűen 30
hematoxilin-eozinnal megfestettük. A perjódsavas Schiff reakcióval tettük láthatóvá a nyáktermelő kehely sejteket. A metszeteket a kísérleti elrendezést nem ismerő tapasztalt patológus pontozta szemikvantitatív módon (Zeldin et al. 2001), az alábbi szempontok alapján (4. táblázat). pontszám → 0
1
2
3
mérsékelt-
súlyos, több
mérsékelt,
súlyos, 25-75%-
mint 75%-a
kevesebb, mint
a érintett a
érintett a
25%-át érinti a
perivaszkuláris
perivaszkuláris
perivaszkuláris
térnek
térnek
mérsékelt akut
súlyos akut
perivaszkuláris hiányzik enyhe ödéma
térnek perivaszkuláris/ hiányzik enyhe akut peribronchiális
gyulladás a
gyulladás a
gyulladás a
akut gyulladás
perivaszkuláris
perivaszkuláris
perivaszkuláris
ödémás térben
térben,
és
kevesebb, mint
átterjedve a
peribronchiális
5 neutrofil
peribronchiális
térben számos
sejttel
térre több mint
neutrofil sejttel
látómezőnként
5 neutrofil
a bronchiolusok
sejttel
körül
látómezőnként kehely sejt hiányzik néhány kehely hiperplázia a bronchiolusokban
nagyszámú
sejt található
kehely sejt
egy vagy kettő
található
bronchiolusban makrofágok az hiányzik az alveoláris alveoláris térben
több mint 25%-
terek kevesebb,
ában jelen
mint 25%-ában
vannak
vannak jelen 4. táblázat Tüdőmetszetek pontozási rendszere 31
Az egyes paraméterek pontértékei összeadásával kompozit gyulladásos pontszámot kaptunk (0-tól 10-ig). Minden csoportból (6-8 állat csoportonként) 5-6 metszet került kiválasztásra eltérő helyről, hogy reprezentatív közelítést adjon az egész tüdőre nézve. Mivel a tüdő eltérő pontjairól származó metszetek minimális különbségeket mutattak, a belső variabilitás elhanyagolhatónak tekinthető. A pontszámok átlaga az egyes állatok eltérő metszeteiből került meghatározásra és a végső pontszámokat ezekből az átlagokból számítottuk ki minden egyes csoportra. 3.1.6 Myeloperoxidáz (MPO) aktivitás meghatározása
A tüdőszövetben mért MPO aktivitás összefüggést mutat a myeloid eredetű szöveti granulociták és makrofágok számával, amelyek ezt az enzimet termelik. Széles körben alkalmazott biokémiai marker a gyulladásos reakció intenzitásának megítélésére. Az itt alkalmazott
LPS
modellben
minden
perivaszkuláris/peribronchiolári
terekben
akkumulálódott granulocita neutrofil (Savov et al. 2002; Okamoto et al. 2004). A tüdőt felolvasztva és apró darabokra vágva 4 ml 20 mM koncentrációjú kálium-foszfát pufferben (pH=7,4) homogenizáltuk. A homogenizátumot 4 °C-on 10 percig 10000 g erővel
centrifugáltuk
és
a
felülúszót
szomatoszatin
radioimmunoassay-re
összegyűjtöttük. A pelletet reszuszpendáltuk 4 ml 50 mM koncentrációjú kálium-foszfát pufferben, amely 0,5% hexadecil-trimetil-ammónium-bromidot (pH=6) tartalmazott és újra centrifugáltuk. A felülúszóból H2O2-3,3’,5,5’ tetrametil-benzidin (TMB/H2O2; SigmaAldrich Kft, Budapest) színreakcióval, spektrofotometriás módszerrel meghatároztuk az MPO enzimaktivitást. Ehhez 96-lyukú lemez lyukaiba mértünk 25 µl mintát, 25 µl MPO puffert és 100 µl TMB/H2O2 festék reagenst. Gyors összerázatás után azonnal megmértük az optikai denzitást 620 nm hullámhosszon majd 5 perccel később (Labsystems, kinetikus mérés). A minták MPO aktivitását unit/mg nedves szövet egységben fejeztük ki. A neutrofil akkumulációt a minták MPO aktivitásának humán MPO standard preparátumhoz (Sigma, St. Louis, MO, USA) történő viszonyításával határoztuk meg. 3.1.7 Gyulladásos citokinek koncentrációmérése a tüdőben
A tüdőmintákat folyékony nitrogénben fagyasztottuk le és -80 °C-on tároltuk feldolgozásig. A homogenizálás 450 µl RPMI 1640 pufferben (Biochrom Ltd, Berlin, 32
Németország) történt, amely 50 µl fenil-metil-szulfonil-fluoridot (PMSF) (Sigma, St. Louis, MO, USA) tartalmazott. A homogenizálást politron homogenizátorral (Kika Lab Techniques) végeztük 13500 fordulat/perc fordulatszámon 2 percig. Ezután a homogenizátumokat 10 percig 10000 fordulat/perc fordulatszámon 4 °C-on centrifugáltuk. Két gyulladásos citokin, az interleukin 1β (IL-1β) és tumor nekrózis faktorα (TNF-α) koncentrációját mértük meg specifikus ELISA technikával (BD Sciences Eastern Europe, Heidelberg, Németország). 3.1.8 IL-1β citokin meghatározás
Az eljárás megegyezik a 3.2.7 pontban leírtakkal. 3.1.9 Statisztika
A Penh érték százalékos változása az alapvonalhoz viszonyítva, MPO aktivitás értékek és citokin koncentrációk átlag ± SEM értékként lettek megadva (n=8-10 állat csoportonként) és kétutas ANOVA Newman-Keuls poszt-teszttel kerültek statisztikai értékelésre. A szövettani gyulladásos pontszámok esetében a Kruskal-Wallis tesztet és Dunn poszt-tesztet alkalmaztunk a szignifikancia megállapítására. Statisztikai analízishez a GraphPad Prism 5.02 for Windows (GraphPad Software, USA) alkalmaztuk. Minden esetben a p<0,05 értéket fogadtuk el statisztikailag szignifikánsnak. 3.1.10 Etika
Minden kísérleti tevékenységet a 1998. évi XXVIII. számú állatvédelmi törvény állatkísérletekre vonatkozó szakaszának (243/1988) előírásainak megfelelően végeztünk figyelembe véve a Helsinki Egyezmény ajánlásait. A kísérleteket etikailag elfogadta a Pécsi Tudományegyetem Állatkísérletes Etikai Bizottsága az Állatkísérletes Etikai Kódex alapján és engedélyezte azt (engedélyszám: BA 02/2000-11-2006).
3.2
Bélgyulladás modellek
3.2.1 Állatok
Nőstény Trpv1 génhiányos (knockout, KO) egereket és C57Bl/6 vad típusú társaikat (810 hetes életkor, 20-25 g testsúly) használtuk a TRPV1 receptor szerepét vizsgáló
33
kísérlethez. Az eredeti tenyészpárt a Jackson Laboratories-tól (USA) vásároltuk a Charles River Hungary segítségével. Az NK1 receptor és tachynikinek szerepét vizsgáló kísérleteket hím NK1 receptor (Tacr1 KO) génhiányos állatokon végeztük, amely törzset 8-10 generációnyi ideig visszakereszteztünk C57Bl/6 egerekkel. C57Bl/6 egerek szolgáltak vad típusú (WT) kontroll állatként és az eredeti tenyészpár a Charles River Kft.-től (Magyarország) származik. A NK1 KO egereket a University of Liverpool laboratóriumában állították elő eredetileg (Zimmer et al. 1998; De Felipe et al. 1998; Laird et al. 2000; Helyes et al. 2004). Az állatokat a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Farmakológiai és Farmakoterápiai
Intézetének
állatházában
tartottuk,
24-25
˚C-on,
szabadon
hozzáférhettek az ivóvízhez és a standard rágcsáló eleséghez; 12 órás megvilágítási ciklusok alatt. 3.2.2 Kísérleti protokollok 3.2.2.1 Colitis indukciója
TRPV1 receptor vizsgálatához a kezelt csoport 2% és 5%-os koncentrációban kapott dextrán-szulfátot (DSS, MP Biomedicals LLC, Franciaország) az ivóvízben feloldva, 7 napon át. Az oldatot 2 g vagy 5 g DSS 100 ml csapvízben történő oldásával állítottuk elő. A kontroll csoport csapvizet fogyasztott (9. ábra).
Disease Activity Index
kezelt csoport: 2% vagy 5% DSS az ivóvízben 7 napig, kontroll csoport: ivóvíz 7 napig Trpv1 KO és WT egerek
szövettani értékelés, pontozás
colitis
bélminták gyűjtése
colitis indukciója MPO assay IL-1β ELISA
9. ábra DSS indukálta colitis modell folyamatábra
34
A NK1 receptor és a tachykinin rendszer vizsgálatában a colitist szintén az ivóvízben feloldott 2% (20 mg/ml) koncentrációjú DSS (MP Biochemicals LLC, Franciaország) 7 napig történő itatásával váltottuk ki. Az intakt kontrollcsoport állatai itt is csapvizet kaptak. A colitis indukciója után az állatokat egy éjszakányi éheztetés után mély ketaminxylazin altatásban (100 mg/kg ketamin i.p.; Richter Gedeon Nyrt, Budapest, 5 mg/kg xylazin i.p.; Eurovet Animal Health BV, Hollandia) öltük le. A disztális colon (az anustól a coecumig mért colon egyharmada) került kimetszésre, amely után elvégeztük a kísérleti elrendezésben meghatározott vizsgálatokat (Szitter et al. 2010). 3.2.2.2 Netupitant kezelés
C57Bl/6 víz 7 napig vivőanyag
NK1 receptor KO és WT egerek
netupitant 6 mg/kg i.p.
DSS 7 napig vivőanyag
Disease Activity Index
NK1 receptor KO
netupitant 6 mg/kg i.p.
víz 7 napig
DSS 7 napig
netupitant vivőanyag
6 mg/kg i.p.
szövettani értékelés, pontozás
netupitant vivőanyag
6 mg/kg i.p.
colitis
bélminták gyűjtése
colitis indukciója, párhuzamosan vivőanyag vagy netupitant adagolás naponta
receptor expresszió, (PCR) C57Bl/6 DSS-kezelt és ivóvizes csoportból
MPO assay cytokine array panel
10. ábra Netupitant kezelés kísérleti folyamatábra Az NK1 receptor és a tachykinin rendszer vizsgálatához a szintetikus, szelektív NK1 receptor antagonista netupitant (Helsinn SA, Lugano, Svájc) naponta egyszer került beadásra a kísérleti állatoknak intraperitoneálisan (6 mg/kg, 100 µl a 0,6 mg/ml koncentrációjú oldatból) a kísérlet kezdetétől 7 napon át. A dózis, adagolás módja és gyakorisága az előzetes eredmények alapján került kiválasztásra, ahol is a 6 mg/kg dózis megfelelő NK1 receptor gátlást biztosított (Rizzi et al. 2012) A DSS kezelés kontrollcsoportja a vivőanyagot kapta ugyanilyen térfogatban és adagolási sémával. Egy csoport receptorhiányos állat is kapott netupitantot, hogy meggyőződhessünk arról, hogy a netupitantnak van-e egyéb hatása a NK1 receptor gátlás mellett. A netupitant törzsoldatot a gyártó utasítása szerint készítettük el. 100 mg netupitant port feloldottunk 2 ml propilénglikolban majd 100 µl 1 mol/dm3 koncentrációjú sósavoldatot 35
adtunk hozzá, amellyel így kb. 50 mg/ml koncentrációjú törzsoldatot nyertünk. A törzsoldatot 2 °C-on tároltuk és minden nap frissen készítettük belőle fiziológiás sóoldattal hígítva a 0,6 mg/ml végkoncentrációjú beadandó oldatot. 3.2.3 Receptor expresszió vizsgálata
A bélszövet mintákat RNAlater oldatban (Sigma, USA) tároltuk feldolgozásig. A homogenizálás 1 ml TRI reagensben (Molecular Research Center, Inc., Cincinatti, OH, USA) történt és teljes RNS izolálást a gyártó utasításai szerint végeztük el. Az izolált RNS tisztaságát és mennyiségét Nanodrop ND-1000 Spectrophotometer V3.5 (NanoDrop Technologies, Inc., Wilmington, DE, USA) műszerrel határoztuk meg. 0,5 µg-nyi RNS-t reverz transzkripció útján cDNS-be írtunk át a Quick Protocol of RevertAid H Minus First Strand cDNA Synthesis Kit (Fermentas/Thermo Fisher Scientific, Waltham, MA, USA) és oligo dT primerek felhasználásával. -aktin szolgált referencia háztartási génként. A PCR termékek agaróz gélen futtatás után DNS specifikus festékekkel lettek megfestve és UV fény alatt tettük őket láthatóvá. 3.2.4 A Disease Activity Index (DAI – betegség aktivitás index) meghatározása
A colitis tüneti manifesztációját naponta ellenőriztük. Pontoztuk a testtömegcsökkenést, széklet-konzisztenciát, székletvér-tartalmat (5. táblázat). A Disease Activity Index a tünetek súlyosságát fejezi ki pontszámok segítségével, utal a betegség aktivitására. pontszám → testtömeg csökkenés székletkonzisztencia székletvér-tartalom (Hemocare teszt)
0 0-0,9% normál negatív
1 1-5% normál/lágy enyhe kék foltok
2 5,1-10% lágy kék foltok
3 10,1-20% lágy/vizes véres foltok/kék foltok
4 >20,1% vizes vérzés
5. táblázat Disease Activity Index pontozási rendszer A DAI-t a fenti pontszámok összesítésével és átlagolásával határoztuk meg (Kihara et al. 2003). Az okkult székletvér jelenlétét Hemocare gyorsteszttel végeztük, amely a módosított guajak próbán alapul (Care Diagnostica, Ausztria). Az állatokat mély ketamin-xylazin (ketamin: 100 mg/kg i.p.; Richter Gedeon Rt, Magyarország, xylazin: 5 mg/kg i.p.; Lavet Kft, Magyarország) altatásban öltük le a 36
hetedik napon, éjszakai éheztetést követően. A vastagbél került eltávolításra az anustól a coecumig, fiziológiás sóoldattal leöblítettük és három egyenlő részre vágtuk: proximális, intermedier és disztális szakaszokra. Minden szegmens felét 4%-os pufferelt formaldehid oldatba helyeztük fixálásra a további szövettani feldolgozásra, a másik fél szegmentum folyékony nitrogénben lefagyasztásra került myeloperoxidáz (MPO) és citokin meghatározásra. 3.2.5 Szövettani vizsgálat és szemikvantitatív pontozás
A 4%-os pufferelt formaldehid oldatban fixált colon szegmentumokat paraffinba ágyaztuk és 6 µm vastag metszeteket készítettünk. A metszetek festése hematoxilineozin festéssel történt. A metszetekről digitális felvételt készítettünk (Olympus BX51 mikroszkóp Olympus DP50 kamerával felszerelve). A szemikvantitatív pontozásnál (6. táblázat) a gyulladás kiterjedtségét, kriptakárosodást és a károsodás százalékos mértékét
vettük figyelembe és pontoztuk, ahogy az irodalomban korábban leírták (Kihara et al. 2003). Ez széles körben elfogadott pontozási rendszer, kisebb változtatásokkal sok kutatócsoport adaptálta. Véleményünk szerint pontosabban megítélhető így a szövettani elváltozás mértéke, mint makroszkóposan a bél felhasítása és kiterítése után, továbbá a kettő nem végezhető el egyidejűleg. pontszám → gyulladás súlyossága gyulladás kiterjedtsége kriptakárosodás
0 normál nem gyulladt nincs
1 enyhe csak mukóza 1/3
2 mérsékelt szubmukóza
3 súlyos teljes bélfal
4 -
2/3
károsodott terület %ban
0%
1-25%
26-50%
kripták eltűntek 51-75%
mukóza eltűnt 76-100%
6. táblázat Szövettani pontozási rendszer Kiegészítésül kvantitatív analízissel is értékeltük a gyulladásos elváltozások mértékét; a gyulladásos gócok száma és a károsodott terültet százalékos arányát számítottuk ki a digitális felvételek alapján (400-szoros nagyítás, analySIS képanalizáló szoftver, Németország).
37
3.2.6 Myeloperoxidáz aktivitás meghatározása
Az akkumulálódott neutrofil granulociták és makrofágok meghatározása az általuk termelt myeloperoxidáz enzim (MPO) aktivitás spektrofotometriás meghatározásával történt. Az MPO aktivitás meghatározásához a szövetmintákat lemértük, 1 ml 0,5% hexadecil-trimetil-ammónium detergenst tartalmazó káliumfoszfát pufferben (pH=6) homogenizáltuk 1 percig, jégbe hűtve. A homogenizátumot 10000 g-vel 4 °C-on 10 percig centrifugáltuk és a felülúszóból H2O2-3,3’,5,5’ tetrametil-benzidin (TMB/H2O2; Sigma-Aldrich
Kft,
Budapest)
színreakcióval,
spektrofotometriás
módszerrel
meghatároztuk az MPO enzimaktivitást. Ehhez 96-lyukú lemez lyukaiba mértünk 25 µl mintát, 25 µl MPO puffert és 100 µl TMB/H2O2 festékreagenst. Gyors összerázatás után azonnal megmértük az optikai denzitást 620 nm hullámhosszon majd 5 perccel később (Labsystems, kinetikus mérés) is. A minták MPO aktivitását unit/mg nedves szövet egységben fejeztük ki standard humán MPO preparátumhoz viszonyítva (Sigma-Aldrich Kft). 3.2.7 IL-1 koncentráció meghatározása
Az IL-1β citokin meghatározásához a felolvasztott szövetminta tömegét lemértük, 0,5 ml 1% fenilmetil-szulfonil-fluorid (PMSF, Sigma-Aldrich Kft, Magyarország) tartalmú RPMI tápoldatban (Gibco, USA) homogenizáltuk jégbe hűtve 1 percig, 4 °C-on 10000 g-vel 10 percig centrifugáltuk, majd a felülúszót használtuk fel az ELISA lemez gyártójának (BD Biosciences) előírása szerint. Az eredményt ng/g szövet egységben fejeztük ki. 3.2.8 Citokinek meghatározása „Cytokine Array Panel” segítségével
A citokin mérést a gyártó utasításai szerint történt (R&D Systems Mouse Cytokine Array Panel A (ARY 006)). A fagyasztott minták tömegét meghatároztuk kiolvasztás után és azonnal 10 mg/ml fenil-metil-szulfonil-fluorid (PMSF) proteáz inhibitor tartalmú PBS oldatba helyeztük őket és a fentebb leírtak szerint homogenizáltuk. Ezután Triton X-100at adtunk minden egyes mintához 10 mg/ml koncentrációban és 5 percig 10000 g gyorsulással centrifugáltuk a sejttörmelékek eltávolítása céljából. A citokin koncentráció mérése előtt teljes fehérje koncentráció meghatározást végeztünk (BioRad DC protein assay). A vizsgált citokinekre specifikus befogó antitestek duplikátumban helyezkedtek el
a
nitrocellulóz
membránhoz
kötve.
Az
ismeretlen
mintákat
az
előírt 38
fehérjekoncentráció beállításáig hígítottuk majd biotinilált detektor antitestek keverékével elegyítettük és egy éjszakán át inkubáltuk az elegyet. Minden jelenlevő citokin immunkomplexet képezett a specifikus detektor antitestjével és az immobilis befogó antitesthez kötődtek a membrán felületén. Egy mosási lépéssel eltávolítottuk a nem kötődött anyagokat és kemilumineszcens eljárással detektáltuk a befogott citokineket. Az egyes foltok fénykibocsátása arányos volt az oda befogott citokinek mennyiségével. A denzitometriás értékeket ImageJ freeware programmal értékeltük. 3.2.9 Statisztika
Az eredményeket átlag ± SEM formájában fejeztük ki. Az adatok kiértékeléséhez kétutas ANOVA-t követő Bonferroni poszt-tesztet (DAI), páratlan t-próbát Welch korrekcióval (MPO aktivitás, citokin profil, IL-1 koncentráció, kvantitatív szövettani eredmények) vagy Mann-Whitney U-próbát (szemikvantitatív szövettani pontszámok) használtunk. Statisztikai analízishez a GraphPad Prism 5.02 for Windows (GraphPad Software, USA) alkalmaztuk. 0,05-nél kisebb p értéket fogadtunk el szignifikánsnak. 3.2.10 Etika
Minden kísérleti beavatkozás a Magyar Országgyűlés 1998. évi XXVIII törvényének a figyelembevételével zajlott, valamint a 243/1988 kormányrendelet előírásainak megfelelően történt és összhangban volt az International Association for the Study of Pain (IASP) és a Helsinki deklaráció ajánlásaival. A kísérletet etikailag ellenőrizte a Pécsi Tudományegyetem Állatkísérleti Etikai Bizottsága az Állatkísérletek Etikai Kódexének megfelelően és BA 02/2000-11-2006 és BA 02/2000-2/2012 szám alatt engedélyezte azt.
39
4.
Eredmények
4.1
Légúti gyulladásmodell
4.1.1 A tachykininek és az NK1 tachykinin receptor szerepének vizsgálata endotoxinnal kiváltott akut légúti gyulladásmodellben Eredeti közlemény: Helyes Zs, Elekes K, Katalin Sándor, Szitter I., László Kereskai, Erika Pintér, Agnes Kemény, et al. 2010. Involvement of Preprotachykinin A Gene-encoded Peptides and the Neurokinin 1 Receptor in Endotoxin-induced Murine Airway Inflammation. Neuropeptides 44 (5): 399–406. 4.1.1.1 Gyulladásos légúti hiperreaktivitás Tac1, NK1 és kettős knockout egerekben
A Penh alapértéke szignifikáns emelkedést mutatott 24 órával az LPS intranazális adagolását követően minden csoportban, a PBS-kezelt kontroll állatok csoportjához viszonyítva. Az ábrán jól látható, hogy az emelkedő koncentrációban (5,5, 11, 22 mM) belélegzett muszkarin receptor agonista carbachol koncentráció-függő módon okozott bronchokonstrikciót (11. ábra). A vad típusú egerekben százalékos Penh emelkedés jelentősen nagyobb mértékű volt az LPS-kezelt csoportban a nem gyulladt kontroll állatokhoz hasonlítva, amely így alátámasztja a gyulladásban kialakuló bronchiális hiperreaktivitást. Tac1 és Tac1/NK1 génhiányos egerekben az LPS-indukálta légúti hiperreaktivitás markánsan csökkent, különösen a magasabb carbachol koncentrációnál mért értékek. Az LPS-kiváltotta légúti hiperreaktivitás nem csökkent jelentős mértékben a NK1 knockout csoportban (11. ábra).
40
11. ábra Gyulladásos légúti hiperreaktivitás A bronchokonstrikciót emelkedő koncentrációban belélegeztetett carbachollal váltottuk ki és teljes test pletizmográfiával mértük szabadon mozgó állatokon. Az ábrázolt értékek az átlagos reaktivitásfokozódás alapvonalhoz viszonyított százalékos enhanced pause (Penh) értékei 15 percen belül mérve minden egyes carbachol-stimulus után. Minden pont átlag ± közepes hibát reprezentál. 6-10 egér csoportonkén; *p<0,05, **p<0,01 vs. a megfelelő PBS-kezelt nemgyulladt egér; #p<0,05, ##p<0,01 vs. az LPS-kezelt vad típusú csoport (egyutas ANOVA és módosított Bonferroni poszt-teszt) 4.1.1.2 Gyulladásos hisztopatológiai változások a Tac1, NK1 és kettős knockout állatokban
Az LPS kezelés markáns peribronchiális/perivaszkuláris ödémát, a bronchusok körül neutrofil akkumulációt, az aktivált makrofágok/limfociták alveoláris térbe szűrődését és a nyáktermelő kehelysejtek mérsékelt felszaporodását okozta a vad típusú állatcsoportban (12. ábra). A PBS-kezelt állatok tüdejében gyulladásos elváltozás nem volt megfigyelhető, csupán néhány makrofág jelent meg az alveoláris térben. Eközben a Tac1 gén hiánya miatt SP-t és NKA-t szintetizálni nem képes egerekben az ödéma kiterjedése és az ödémás szövetstruktúrák, neutrofil akkumuláció és makrofág infiltráció 41
jelentősen kisebb mértékű volt, kivéve a kehelysejt hiperpláziát. Emiatt a kompozit gyulladásos pontszámok is markánsan alacsonyabbak voltak (13. ábra). Ezzel szemben a NK1 receptor hiánya nem befolyásolta ezeket a gyulladásos markereket. Meglepő módon alacsonyabb ödéma intenzitást és neutrofil akkumulációt nem tapasztaltunk a SP és NKA hiánya mellett, ha a NK1 receptor is deletálva volt (12. ábra). A kontroll állatokban nem észleltünk semmilyen eltérést az egyes génhiányos állattörzsek között.
12. ábra Akut légúti gyulladás szövettani képei Reprezentatív szövettani metszetek A) PBS-kezelt kontroll állatból, B) LPS-kezelt gyulladt vad típusú egérből. Az intranazális LPS adagolás hatására peribronchiális/perivaszkuláris ödéma, neutrofil akkumuláció a bronchusok körül, aktivált makrofágok/limfociták alveoláris térbe infiltrálódása és mérsékelten emelkedett számú nyáktermelő kehely sejtek figyelhetők meg. Az alsó három panelen LPS-kezelt C) Tac1 génhiányos, D) NK1 receptor hiányos és E) Tac1/NK1 knockout egerekből származó, LPS-kezelt tüdőszövet mikroszkópos felvétele látható. Csökkent ödéma, kevésbé ödémás struktúrák és csökkent neutrofil/makrofág felszaporodás tapasztalható a Tac1 génhiányos egerekben, míg a többi csoportban ez nem figyelhető meg a vad típusú egerekhez viszonyítva. Perjódsavas Schiff festés, 200X nagyítás; a: alveolusok, b: bronchiolusok, v: vénák, oed: ödéma.
42
13. ábra LPS-indukálta gyulladásos elváltozások szemikvantitatív szövettani értékelése a tüdőben A) a négy pontozott morfológiai paraméter pontszámai: perivaszkuláris ödéma kialakulása, perivaszkuláris/peribronchiális neutrofil akkumuláció, aktivált makrofágok alveoláris infiltrációja és kehely sejt hiperplázia. B) Az A) panel paraméterei szerint pontozott tüdőminták kompozit pontszámai A box plotok a medián értékeket az alsó és felső kvartilisekkel együtt ábrázolják. 68 egér csoportonként; *p<0,05 vs LPS-kezelt vad típusú állatok csoportja, +p<0,05 vs PBS-kezelt vad típusú egerek csoportja. Kruskal-Wallis (nem-parametrikus ANOVA) tesztet követő Dunn poszt-teszt.
43
4.1.1.3 Myeloperoxidáz aktivitás a tüdő homogenizátumokban
Az LPS kezelés több mint kétszeres növekedést okozott a tüdő MPO aktivitásában 1 nappal az LPS intranazális beadását követően. Ez a gyulladt szövetben akkumulálódott neutrofilek és makrofágok kvantitatív markere. A Tac1 génhiányos állatokban jelentősen csökkent a szintje, míg a NK1 és kettős KO állatokban nem (14. ábra).
14. ábra Myeloperoxidáz aktivitás akut légúti gyulladásban Az MPO aktivitás, mint az akkumulálódott granulociták számával arányos kvantitatív marker, az 1 nappal az intranazális LPS adását követően gyűjtött és homogenizált tüdőmintákból meghatározva. Az eredmények átlag ± közepes hiba alakban vannak feltüntetve, 6-8 állat csoportonként; *p<0,05 az LPS-kezelt gyulladt csoporthoz hasonlítva (egyutas ANOVA, Bonferroni poszt-teszt).
44
4.1.1.4 Gyulladásos citokinek koncentrációja a tüdőben.
A tüdőben mért IL-1 és TNF-α szintje markánsan megnőtt 25 órával az LPS intranazális beadását követően a PBS-kezelt állatok tüdejében mért értékekhez viszonyítva. Az utóbbi citokin abszolút értékben 10-szer kisebb volt. A TNF-α az IL-1 szintjével ellentétben szignifikánsan kisebb volt a Tac1 KO csoportban. Ezzel szemben a LPSindukálta TNF-α és IL-1 termelés megemelkedett a NK1 KO állatokban. A kettős KO állatok tüdőszövetében nem volt megfigyelhető változás (15. ábra).
15. ábra Gyulladásos citokinek koncentrációja a tüdőben A) Interleukin-1 (IL-1) és B) tumor nekrózis faktor alfa (TNF-α) koncentrációk 25 órával az intranazálisan adagolt LPS-dal kiváltott légúti gyulladás után gyűjtött tüdőmintákból. Az eredményeket átlag ± közepes hiba alakban tünettük fel. 6-8 állat csoportonként; *p<0,05 az LPS-kezelt kontroll csoporthoz viszonyítva (egyutas ANOVA, Bonferroni poszt-teszt).
45
4.1.2 A TRPV1, NK1 receptorok és a Tac1 géntermék tachykininek szerepének vizsgálata dohányfüst okozta krónikus légúti gyulladásban Az itt bemutatott új eredményeket publikálásra előkészítettük, illetve egyes részei konferencia prezentáció keretében ismertetésre kerültek: Helyes Zs, Szitter I, Hajna Zs, Elekes K, Kemény Á, Kereskai L, Quinn J, Sándor K, Pintér E, Szolcsányi J “Role of the TRPV1 ion channel and sensory neuropeptides in cigarette smokeinduced chronic airway inflammation model of the mouse” BPS Focused Meeting on Neuropeptides, London, Anglia, 2012.06.07-2012.06.09. (2012) 4.1.2.1 Légúti reaktivitás változása
A negyedik héttől mérhető a reaktivitás emelkedése a Trpv1 KO állatok esetében szignifikánsan. Az NK1 receptor hiányos, Tac1 KO állatok légúti reaktivitása csak a 8. hétre mutat emelkedő tendenciát (16. ábra) de a különbség statisztikailag nem szignifikáns.
16. ábra Légúti reaktivitás változása A bronchokonstrikciót emelkedő koncentrációjú (0, 11, 22 mM) carbachol oldattal váltottuk ki, a diagramon csak a 22 mM-os koncentrációval kiváltott reaktivitást ábrázoltuk a 0 mM-os koncentrációjú oldatéhoz viszonyítva, százalékban megadva. Az értékek átlag ± közepes hiba alakjában kerültek feltüntetésre, n=8/csoport; #p<0,05 vs. intakt; *p<0,05, **p<0,01, vs. C57Bl/6 dohányzó. (Kétutas ANOVA, Bonferroni poszt-teszt). 46
4.1.2.2 Szövettani elváltozások krónikus légúti gyulladásban
A metszeteken jól látható a dohányzás okozta krónikus gyulladás következtében megjelenő granulociták és makrofágok megjelenése a tüdőszövetben. A Trpv1 KO állatokban kifejezettebb gyulladásos sejt felszaporodás figyelhető meg, különösen a második hónapban. A Tac1 KO állatokban kevésbé kifejezett gyulladásos sejt felszaporodás és szöveti károsodás volt megfigyelhető a C57Bl/6 állatokhoz képest, míg az NK1 receptor hiányos állatokban hangsúlyosabb makrofág és ödémás elváltozás volt tapasztalható a vad típusú állatok csoportjához viszonyítva. Ez összhangban van a BALF analízisével kapott eredményekkel.
47
17. ábra Reprezentatív szövettani metszetek dohányos egerek tüdejéből 200X nagyítás, hematoxilin-eozin festés. a – granulocita, b – makrofág, c – emfizematózus bulla, d – ödéma, e – gyulladásos sejt infiltráció.
49
4.1.2.3 Gyulladásos sejtek változása és aránya a mosófolyadékban
Az első hónapban csak a vad törzsben volt szignifikáns emelkedés a nemdohányzó állatokhoz viszonyítva a granulociták számában, illetve a makrofágok számában volt statisztikailag lényeges különbség a Trpv1 KO állatokban a dohányos C57Bl/6 álatokhoz viszonyítva. A második hónap végén legnagyobb mértékben a Trpv1 KO csoportban emelkedett meg mindhárom gyulladásos sejttípus mind az intakt, mind a dohányos vad típusú állatok csoportjához képest. A NK1 receptor hiánya kisebb mértékben, de szignifikánsan magasabb gyulladásos sejtszámot okozott a vad típusú dohányos csoporthoz viszonyítva (18. ábra).
18. ábra Sejttípusok változása a bronchoalveoláris mosófolyadékban dohányzás hatására Az egyes hónapok végén történő bronchoalveoláris lavage-t elvégezve, majd a folyadékban levő sejteket áramlási citometriával megszámolva és térfogatra vonatkoztatva látható a dohányzás hatására megnövekedő gyulladásos sejtek mennyisége az egyes csoportokban. Az értékek átlag ± közepes hiba alakjában kerültek feltüntetésre, n=8/csoport; #p<0,05, ###p<0,001 vs. intakt; *p<0,05, **p<0,01, ***p<0,001 vs. C57Bl/6 dohányos csoport. (Egyutas ANOVA Bonferroni poszt-teszttel).
4.1.2.4 Myeloperoxidáz aktivitás
Az első hónap végére minden dohányos csoportban szignifikánsan magasabb MPO aktivitás volt mérhető. A második hónap végére a Trpv1 KO és NK1 receptor hiányos állatok csoportjában volt szignifikánsan magasabb a myeloperoxidáz enzimaktivitás a vad típusú dohányos csoporthoz képest (19. ábra).
19. ábra Myeloperoxidáz enzimaktivitás változása dohányzás hatására A tüdőmintákból meghatározott myeloperoxidáz enzimaktivitás a gyulladásos neutrofil sejtakkumulációra jellemző érték. Az értékek átlag ± közepes hiba alakjában kerültek feltüntetésre, n=8/csoport; ##p<0,01, ###p<0,001 vs. intakt; **p<0,01, vs. C57Bl/6 dohányos. (Egyutas ANOVA Bonferroni poszt-teszttel).
51
4.1.2.5 IL-1β citokin termelés
Legnagyobb mértékben a Trpv1 KO állatokban emelkedett meg az IL-1β citokin szintje 1 és 2 hónap dohányzás után. A Tac1 KO és NK1 KO állatokban nem volt megfigyelhető szignifikáns különbség (20. ábra).
20. ábra IL-1β citokin koncentráció dohányzásban A gyulladásos IL-1β citokin koncentrációjának változása dohányzás hatására a tüdőben. Az értékek átlag ± közepes hiba alakjában kerültek feltüntetésre, n=8/csoport; ##p<0,01, ###p<0,001 vs. intakt; **p<0,01 vs. C57Bl/6 dohányos. (Egyutas ANOVA Bonferroni posztteszttel).
52
4.2
Bélgyulladás modellben:
4.2.1 A TRPV1 receptorok szerepe a dextrán-szulfát kiváltotta colitis ulcerosa egérmodelljében
Eredeti közlemény: Szitter, Istvan, Gabor Pozsgai, Katalin Sandor, Krisztian Elekes, Agnes Kemeny, Aniko Perkecz, Janos Szolcsanyi, Zsuzsanna Helyes, and Erika Pinter. 2010. “The Role of Transient Receptor Potential Vanilloid 1 (TRPV1) Receptors in Dextran Sulfate-induced Colitis in Mice.” Journal of Molecular Neuroscience 42 (1): 80–84.2.1.1 4.2.1.1 Disease Activity Index
A hetedik nap végére a megjelentek a colitis tipikus tünetei mind a 2%, mind az 5% DSSot fogyasztó állatcsoportban. Egy állat az 5%-os DSS kezelést kapó csoportból elhullt a hatodik napon. A TRPV1 receptor genetikai hiánya szignifikánsan csökkentette a DAI pontszámot az 5. naptól kezdve a 2%-os csoportban (21. ábra). Ez a különbség nem volt megfigyelhető az 5%-os csoportban, ahol súlyos véres hasmenés alakult ki mind a vad típusú, mind a génhiányos törzsben (21. ábra). 5% DSS itatása szignifikánsan magasabb DAI-t okozott a 2%-oshoz viszonyítva (21. ábra). A
kompozit pontszámok
emelkedéséhez legnagyobbrészt a székletkonzisztencia változása és a megjelenő székletvér miatti nagyobb pontszámok járultak hozzá.
53
21. ábra Disease Activity Index változása C57Bl/6 és Trpv1 KO egerekben 7 napos dextrán-szulfát itatás után (2%, 5%) A Disease Activity Index naponta került meghatározásra a testtömeg változás, székletkonzisztencia és székletvér-tartalom alapján. A) 2% DSS: C57Bl/6 vs. Trpv1 KO egerek, B) 5%: C57Bl/6 vs. Trpv1 KO egerek, C) C57Bl/6: 2% DSS vs. 5% DSS, D) Trpv1 KO: 2% DSS vs. 5% DSS. A csoportokat kétutas ANOVÁt követő Bonferroni poszt-teszttel hasonlítottuk össze. Az értékek átlag ± közepes hiba alakjában kerültek feltüntetésre, n = 4-7 állat csoportonként; *p<0,001 5% vs 2% DSS-kezelés a megfelelő egéren, #p<0,001 vs. vad típusú egér. 4.2.1.2 Szemikvantitatív szövettani elemzés és pontozás
A szövettani pontszámok külön kerültek megállapításra minden colonszegmens esetében. A kompozit gyulladásos pontszámok minden DSS-ot fogyasztó csoportban magasabbak voltak a csapvizet fogyasztó csoporthoz viszonyítva, amely utóbbiaknál nem volt felfedezhető gyulladásos elváltozás. 5%-os DSS kezelés jelentősen nagyobb szövetkárosodást okozott a 2%-os DSS kezeléssel szemben (22. ábra, 23. ábra). A TRPV1 receptorok hiánya csökkentette a szövettani elváltozások mértékét; általános tendencia volt megfigyelhető az enyhébb gyulladásos jelekre nézve, ez statisztikailag is szignifikáns volt a disztális bélszakaszokban (24. ábra). A TRPV1 receptorok hiánya az 5%-os DSS-
kezelt csoportban nem csökkentette, hanem még fokozta is a szövettani paraméterek romlását (24. ábra).
22. ábra Dextrán-szulfát okozta szövettani változások reprezentatív mikrofotói (200X nagyítás, hematoxilin-eozin festés) Bal oszlop: vízfogyasztó kontroll állatok, 2%, illetve 5% DSS-t fogyasztó kezelt C57Bl/6 állatok, jobb oszlop: vízfogyasztó, 2%, illetve 5% DSS-t fogyasztó Trpv1 KO egerek. A nyilak mutatják: a) intakt kripták, b) mukózális neutrofil infiltráció, c) károsodott kriptasejtek, d) szubmukózális neutrofil infiltráció. Csillag jelöli a béllument.
55
23. ábra DSS-indukálta bélgyulladás jellemző elváltozásai Reprezentatív fénymikroszkópos felvételek (600X nagyítás, hematoxilin-eozin festés) az érintett területektről a disztális bélszakaszban. a) egészséges kripták, b) mukózális neutrofil infiltráció, c) károsodott kripták, d) szubmukózális neutrofil infiltráció. Csillag jelöli a béllument.
56
A
B
24. ábra Gyulladásos elváltozások szemikvantitatív pontszámai a három colon szegmentumban C57Bl/6 és Trpv1 KO állatok 2% (A) és 5% DSS oldat 7 napon át történő ivása után. A neutrofil akkumuláció, gyulladás kiterjedtsége és a kriptakárosodást pontoztuk és adtuk össze. A különböző csoportokat kétutas ANOVA-t követő Bonferroni poszt-teszttel hasonlítottuk össze, n = 4-7 egér csoportonként. *p<0,05 vs. vad típusú egér.
57
4.2.1.3 Myeloperoxidáz aktivitás a Trpv1 KO és vad típusú egértörzsben
Az orális DSS kezelés 7 nap után mind a 2% és 5%-os csoportban növelte az MPO aktivitást mindhárom colon szegmentumban a csapvizet fogyasztó kontroll állatok csoportjához viszonyítva. A 2%-os DSS okozta MPO aktivitás-emelkedés szignifikánsan magasabb
volt
a
C57Bl/6 állatok összes mintájában a Trpv1 KO állatokhoz hasonlítva. Bár
az
5%
fogyasztása
DSS is
jelentősen megemelte az MPO aktivitást a csapvizet kontroll
fogyasztó csoporthoz
képest, szignifikáns különbség nem volt a
vad
típusú
és
a
génhiányos
állattörzsek között (25. ábra). 25. ábra Myeloperoxidáz (MPO) enzimaktivitás C57Bl/6 és Trpv1 KO egerek colonjában 7 napos 2%-os és 5%-os DSS itatása után Az MPO aktivitásokat külön mértük meg az A) proximális, B) intermedier, C) disztális szegmentumban. Az értékeket átlag ± közepes hiba formában adtuk meg unit/gramm nedves szövet egységben. n = 4-7 állat csoportonként. Az adatokat egyutas ANOVA-t követő Bonferroni posztteszttel értékeltük; *p<0,01, **p<0,001 DSS vs. ivóvíz, #p<0,05, ##p<0,01, ###p<0,001 Trpv1 KO vs. C57Bl/6 egerek azonos koncentráció-csoportból.
58
4.2.1.4 IL-1 termelés a Trpv1 KO és vad típusú állatokban
A 2% DSS kezelés okozta IL-1 termelés csak a disztális colon szegmentumban volt értékelhető, a citokin termelés a többi bél szegmentumban hasonló volt az intakt állatokban mért citokin szinthez. Ez a mérsékelt, nem-szignifikáns IL-1 emelkedés hasonló volt a Trpv1 KO és vad típusú állatokban is. Ezzel ellentétben az 5%-os DSS kezelés jelentősen csökkenő IL-1 szintet okozott mindkét csoportban, a mért szintek elmaradtak az intakt állatokban mért szintektől (26. ábra).
26. ábra IL-1 koncentráció a disztális colonban 7 napos víz-, 2%-os vagy 5%-os DSS kezelés után C57Bl/6 és Trpv1 KO egerekben. Az eredményeket átlag ± közepes hiba formájában adtuk meg, n = 4-7 egér csoportonként, a statisztikai értékelést egyutas ANOVA-t követő Bonferroni poszt-teszttel végeztük; *p<0,01, **p<0,001 vs. a megfelelő intakt csoport, #p<0,05 vs. a megfelelő 2% DSS-kezelt csoport.
59
4.2.2 A neurokinin 1 receptor és szelektív receptor antagonista (netupitant) és tachykinin rendszer szerepe a dextrán-szulfát kiváltotta bélgyulladás modellben Eredeti közlemény: Szitter, I., Pintér, E., Perkecz, A., Kemény, Á., Kun, J., Kereskai, L., Pietra, C., Quinn, J.P., Zimmer, A., Berger, A., Paige, C.J., Helyes, Zs. (2014). Role of neurokinin 1 receptors in dextran sulfateinduced colitis: studies with gene-deleted mice and the selective receptor antagonist netupitant. Inflammation Research, 63(5), 399–409. 4.2.2.1 Receptor expresszió
A receptor expressziós vizsgálat eredménye szerint a Tac1 gén (SP-t és NKA-t kódolja) kifejeződött mind az intakt, mind a DSS-kezelt egerek disztális colonjában. A Tac3 és Tac4 gének (NKB és HK-1 íródik át róluk) nem voltak detektálhatóak. A gyulladás nem befolyásolta ezt az expressziós mintázatot. Ezzel ellentétben a Tacr1 gén, amely a NK1 receptort kódolja, szignifikánsan upregulálódott 7 napos DSS-kezelés hatására. Az intakt bélszakaszban nem tudtuk kimutatni a Tacr2 és Tacr3 gének expresszióját (NK2 és NK3 receptorokat kódolják), de DSS
kezelés
minimális
hatására mértékben
emelkedett az expressziójuk (27. ábra).
27. ábra Receptor expressziós vizsgálat A tachykinin gének és tachykinin receptorok reprezentatív RT-PCR vizsgálata. A Tac1 gén (SP-t és NKA-t kódol) kifejeződik a disztális intakt (C1, C2, C3) és DSS-kezelt (DSS1, DSS2, DSS3) egerek colonjában, de a Tac3 és Tac4 gének nem. A Tacr1 gén, amely a NK1 receptort kódolja, a 7 napos DSS kezelés hatására upregulálódik. Az NK2 és NK3 receptorok génjei (Tacr2, Tacr3) nem voltak kimutathatóak az intakt colonban, de mérsékelten upregulálódtak a DSS kezelés hatására. β-aktin szolgált referencia háztartási génként, ntc jelenti a no template control-t, mint negatív kontrollt, pos mutatja a pozitív kontrollt.
60
4.2.2.2 Disease Activity Index
A DAI értékét naponta meghatároztuk a testtömeg, széklet-konzisztencia és székletvértartalom alapján. Ez az érték a 6. naptól kezdve jelentősen kisebb volt a NK1 receptor hiányos illetve a receptor antagonista netupitanttal kezelt (6 mg/kg i.p.) állatokban. A netupitant kezelt NK1 receptor hiányos állatok hasonló DAI értékeket mutattak, mint a vivőanyag-kezelt receptor-hiányos állatok (28. ábra).
28. ábra Disease Activity Index változása A DAI-t naponta számítottuk a testsúly-változásból, széklet-konzisztenciából és székletvértartalomból (lásd 5. táblázat Disease Activity Index pontozási rendszer). Az egereket 7 napig itattuk 2% (20 mg/ml) koncentrációjú dextrán-szulfát (DSS) oldattal. A szelektív NK1 tachykinin receptor antagonista netupitantot napi egyszer adagoltuk (6 mg/kg i.p.) vad típusú és NK1 receptor hiányos állatoknak, vivőanyag-kezelt állatok szolgáltak kontrollként. A vizet fogyasztó állatok pontszámait nem tüntettük fel, mert gyakorlatilag 0 volt. Az adatpontok átlag ± közepes hibát jelentenek, kétutas ANOVA Bonferroni poszt-teszttel (n = 5-7 csoportonként, *p<0,05, ****p<0,0001 vs. DSS WT veh). 4.2.2.3 Szövettani analízis
A nem gyulladt bélszövet szövettani képéhez (intakt kripták és normál nyálkahártya epithel réteg (29. ábra) viszonyítva a 2% (20 mg/ml) DSS fogyasztása jellegzetes gyulladást és szövetkárosodást okozott a netupitanttal nem kezelt C57Bl/6 csoportban. Szignifikáns mukózális és szubmukózális neutrofil infiltráció, kripták eltűnése és a mukózális struktúra dezintegrációja volt megfigyelhető (29. ábra). A súlyossága és kiterjedtsége ezeknek a karakterisztikus elváltozásoknak jelentősen csökkent mind NK1 61
receptor hiányában (29. ábra), mind a NK1 receptor antagonista netupitant napi adagolása hatására (29. ábra). A NK1 receptor hiányos állatokban a netupitant kezelés nem befolyásolta a gyulladás súlyosságát a vivőanyag-kezelt csoporthoz képest (29. ábra). Ezeket megerősítette a NK1 receptor hiányos és netupitant-kezelt csoportok
jelentősen csökkent szemikvantitatív pontjai a vivőanyag-kezelt csoportéhoz viszonyítva. A gyulladásos gócok számával és a károsodott terület százalékos arányával jellemzett kvantitatív eredmények szintén bizonyították a netupitant gyulladásgátló hatását (30. ábra).
62
29. ábra A-F) DSS indukálta colitis szövettani metszetei NK1 receptor hiányos és netupitant kezelt állatokban Disztális colon szegmensek 200-szoros nagyításban, hematoxilin-eozin festéssel. A nyilak jelentése: a) intakt kripták, b) nyálkahártya neutrofil infiltráció, c) szubmukózális neutrofil infiltráció. A csillag jelöli a béllument. 7 napos 2%-os DSS kezelés után jelentős mértékű szövetkárosodás figyelhető meg a vad típusú egértörzsben. NK1 receptorhiányos állatokban ezek az elváltozások sokkal kisebb mértékűek voltak. Netupitant kezelés (6mg/kg naponta i.p.) szintén jelentősen csökkentette a nyálkahártya károsodást a vad típusú egerekben.
63
30. ábra DSS indukálta colitis szövettani szemikvantitatív és kvantitatív eredményei A szemikvantitatív pontozást a gyulladás súlyossága, kiterjedtsége, kriptakárosodás és a károsodott terület nagysága alapján végeztük (lásd 6. táblázat Szövettani pontozási rendszer). Az oszlopok minimumtól maximumig terjedő értéket mutatnak. Mann-Whitney U-teszt (n = 5-7 csoportonként, *p<0,05, **p<0,01 vs. vizet fogyasztó, #p<0,05, ##p<0,01 vs WT DSS). Kvantitatív eredményeket a metszetek digitális képanalízisével nyertünk. Páratlan t-próba Welchkorrekcióval (értékek átlag ± közepes hiba, n = 5-7 csoportonként, *p<0,05, ***p<0,001 vs. víz WT veh., #p<0,05, ##p<0,01 vs. DSS veh). 64
4.2.2.4 Myeloperoxidáz enzim aktivitás
A DSS kezelés hozzávetőleg kétszeresére emelte a bélhomogenizátum MPO aktivitását a megfelelő, vizet fogyasztó vad típusú és NK1 receptor hiányos állatok intakt mintájához viszonyítva. Ezt az emelkedést szignifikánsan csökkentette a naponta i.p. adagolt 6 mg/kg dózisú netupitant. Meglepő módon a netupitant kezelés csökkentette az MPO aktivitást a DSS-kezelt NK1 receptor hiányos állatokban is a vivőanyaggal kezelt kontrollcsoporthoz viszonyítva hasonlóan, mint ahogy a vad típusú csoportban tapasztaltuk (31. ábra).
31. ábra Myeloperoxidáz (MPO) aktivitás disztális colon homogenizátumokban A minták MPO tartalma megemelkedett DSS kezelés után a vad típusú és a NK1 receptor hiányos állatokban. Netupitant kezelés (6 mg/kg i.p.) szignifikánsan csökkentette az MPO aktivitást a nem-kezelt vad típusú állatokhoz viszonyítva. Az oszlopok az értékek átlag ± közepes hibáját mutatja. Páratlan t-próba Welch-korrekcióval (n= 5-7 csoportonként, *p<0,05, **p<0,01 vs. víz, ##p<0,0001 vs. DSS veh).
65
4.2.2.5 Egér gyulladásos citokin chip (cytokine array panel)
A 40 vizsgált citokin közül 11 volt az, amely szignifikáns emelkedést mutatott a DSS kezelés hatására a vad típusú egerek colon homogenizátumában az intakt kontroll állatokhoz viszonyítva. Ezzel ellentétben a NK1 receptor hiányos csoportban a BLC, sICAM-1, IFN-γ, IL-1α, IL-16 és JE nem változott szignifikánsan, míg az IL-1ra, IP-10, MIG és TIMP hasonlóan magas volt, mint a vad típusú állatokban. Az intakt állatokban nem tapasztaltunk eltérést a fenti citokinek expressziójában. A netupitant kezelés jelentős mértékben csökkentette a DSS-indukálta megemelkedett BLC, IFN-γ, IL-13 és IL-16 szinteket a vivőanyaggal kezelt csoporthoz viszonyítva. Ezek a változások hasonlóak voltak, mint amelyeket a NK1 receptor-hiányos állatokban tapasztaltunk (32. ábra).
66
32. ábra Disztális colon szegmensek helyi citokin profilja Nyilak jelölik azokat a citokineket, amelyek nem növekedtek meg a 2%-os DSS kezelés hatására a NK1 receptor deficiens állatokban a vad típusúakhoz viszonyítva. Az oszlopok átlag ± közepes hiba értékeket reprezentálnak, kétutas ANOVA Bonferroni posztteszttel (n = 5-7, *p<0,05, **p<0,01, ****p<0,0001 vs víz, #p<0,05, ##p<0,01, ####p<0,0001 vs. DSS WT veh). (BLC – B-lymphocyte chemoattractant; sICAM-1 – soluble intracellular adhesion molecule 1; IFNγ – interferon gamma; IP-10 – interferon gamma induced protein 10; JE – monocyte chemotactic protein; MIG – monokine induced by gamma interferon; TIMP-1 – tissue inhibitor of metalloproteinase 1)
67
termeli
indukálja receptor/sejt target hatás
termeli
indukálja receptor/sejt target hatás
BLC máj, lép, nyirokcsomók, vakbél, gyomor
sICAM-1 endothel makrofág limfocita IL-1, TNF-α LFA-1 (integrin), MAC1 sejt adhézió, transzmigráció, RANTES upreguláció
IFN-γ CD4, CD8 T-sejt, aktivált NK sejt
CD4+, CD8+ T-cells
IP-10 monocita, endothel sejt, keratinocita, fibroblaszt IFN-γ, TNF-α
limfocita
CXCR3/T-sejt
CD4+ T-sejtek és makrofágok IL-2 receptor upregulációja
angiogenezis gátlása
CXCR5 erős B-limfocita kemoattraktáns, gyenge T-sejt és makrofág vonzás, nincs hatása neutrofileken és monocitákon IL-16 CD8+ T-sejt,
IL-1α makrofág epithelsejt keratinocita sejtaktiváció IL-1R
IL-1ra makrofág monocita neutrofil
Th1 differenciáció elősegítése, Th2 elnyomása, CD8+ makrofágok aktivitását fokozza
T-sejt proliferáció, IL-2 termelés, B-sejtek érése, FGF-szerű hatás, prosztaglandinok és kollagenáz kibocsátás a szinoviális sejtekből
IL-1 kompetitiív inhibitora
JE monocita, endothel sejt, simaizom
MIG makrofág
TIMP B-sejt, makrofág, monocita, neutrofil sejt, NK-sejt
IL-1, TNF-α, PDGF, TGF-, CCR2, monocita aktivált T-sejt, NK sejt monocita, aktivált Tsejt, bazofil, NK sejt és éretlen dendritikus sejt vonzás
IFN-γ
IL-2, bFGF, EGF IFNGR1-2
7. táblázat Citokinek összefoglaló táblázata, (Pirog et al. 2010) alapján
CXCR3 éretlen myeloid progenitor sejtek szuppressziója, Tlimfocita vonzás
IL-1R
metalloproteinázok, keratinocita szöveti metalloproteinázok gátlása, extracelluláris mátrix megőrzése
IL-13 aktivált Th2-sejt hízósejt csontvelő sejtaktiváció monocita makrofág gyulladásgátló hatás monocitákon és makrofágokon, IL-1, TNF-α, IL-6, IL-8 termelés csökkentése, IL-1ra termelés serkentése, B-sejt érés
5.
Megbeszélés
5.1 A TRPV1 receptor, neurokinin 1 receptor és a tachykininek szerepének vizsgálata az endotoxin-indukálta akut légúti gyulladás modellben Az intranazálisan bejuttatott endotoxin szubakut intersticiális gyulladást és hiperreaktivitást okoz jól körülírt mechanizmus szerint (Lefort et al. 2001). A LPS a makrofágok primer aktivátora, hatását Toll-like receptorok közvetítik, citokin felszabadulást és neutrofil aktivációt vált ki (Vargaftig 1997; Savov et al. 2002; Rocksen et al. 2003). A neutrofil granulociták a szubepithel régiókba gyűlnek és reaktív oxigén gyököket, proteázokat, citokineket és kemokineket termelnek (Kraneveld & Nijkamp 2001), amely további makrofágokat és limfocitákat vonz oda és stimulál. Számos további gyulladásos mediátor, úgymint leukotriének, prosztaglandinok, bradykinin szabadul fel ezekből a sejtekből, amelyek képesek közvetlenül aktiválni az afferens idegvégződéseket a légutakban vagy epitheliális károsodást okoznak, amely a szenzoros idegeket ingerli (Barnes 2001b; Kraneveld & Nijkamp 2001). Az ezekből az idegvégződésekből felszabaduló tachykininek befolyásolják a gyulladás folyamatát az idegvégződéseken, vaszkuláris endothel, bronchiális epithel és gyulladásos sejteken megtalálható receptorokon hatva. A közelmúltban mutatták ki, hogy fokozzák az nNOS termelést gyulladásos és retikulo-endotheliális sejteken (Prado et al. 2008). Továbbá a tachykininek a bronchokonstrikciót is indukálják (Lundberg 1995), emiatt a bronchiális hiperreaktivitásban mediátorként szerepelhetnek közvetlenül a simaizom sejteken hatva (Colasurdo et al. 1995; Ladenius et al. 1995). Kutatócsoportunk korábbi kísérletben radioimmunoassay módszerrel bizonyította, hogy az SP-szerű immunreaktivitás megemelkedik a tüdőben 1 nappal ugyanekkora dózisú endotoxin intranazális beadását követően. Ezt az emelkedést a kapszaicin-érzékeny szenzoros idegvégződések szelektív destrukciója kivédte, de a bazális SP-szerű immunreaktivitás nem változott (Elekes et al. 2007). Ez a megfigyelés alátámasztja azt a koncepciót,
amely
szerint
a
SP
főképp
a
kapszaicin-érzékeny
szenzoros
idegvégződésekből szabadul fel a gyulladás folyamán, de jelentős mennyisége nemneurális sejtekből, például légúti epithel sejtekből (Rennick et al. 1992; Hastings & Hua 1995; Li et al. 2004), pulmonáris neuroendokrin és immunsejtekből (Springer et al. 2003;
Nelson & Bost 2004) származik. Mivel a Tac4 eredetű peptidek, a hemokininek és endokininek immunológiailag keresztreagálnak a SP-vel, nem különíthetők el radioimmunoassay-vel (Page 2004). Ezért a mi kísérletünkben mért SP-szerű immunreaktivitás a HK-1 tartalomra is utal. Az itt bemutatott eredményeinket alátámasztják azok a korábbi megfigyeléseink, amelyeket ugyanilyen kísérleti módszerekkel és elrendezésben kaptunk. A NK2 receptorok domináns szerepet játszanak a bronchiális hiperreaktivitás kialakulásában mivel a NK2 receptor antagonista SR 48968 meggátolta ennek a válaszreakciónak a kialakulását (Elekes et al. 2007). A NK2 receptorok számos más állatmodellben is érintettnek bizonyultak a bronchiális hiperreaktivitásban és bronchokonstrikcióban, csakúgy mint humán kísérletekben (Advenier et al. 1997; Lagente & Advenier 1998; Joos et al. 2001). Ezzel szemben se a NK1 se a NK2 antagonista önmagában adagolva nem okozott változást a gyulladásos paraméterekben, csak kombinációban adva csökkentették szignifikánsan az MPO aktivitást, neutrofil akkumulációt és IL-1β termelést (Elekes et al. 2007). Másik kutatócsoport eredménye szerint csak a NK1 és NK2 receptor antagonisták kombinációja eredményezett szignifikáns csökkenést a neutrofil influx és mátrix metalloproteináz-9 enzimaktivitásban egy hasonló LPS-indukálta légúti gyulladás egérmodellben (Veron et al. 2004). Az endotheliális sejtek és granulociták felszínén lokalizálódó NK1 és NK2 receptorok együttes aktivációja szerepet játszik az adhéziós molekulák expressziójában, valamint a következményes leukocita adhézióban és akkumulációban (DeRose et al. 1994). Egy potens tripla tachykinin NK1, NK2 és NK3 receptor antagonista még hatékonyabban gátolta a gyulladásos folyamatot a légutakban mint a szelektív tachykinin receptor antagonisták (Tsuchida et al. 2008). A mi eredményeinkkel összhangban, egy friss tanulmány markánsan kisebb szisztémás endotoxin-indukálta máj-, tüdő- és vesekárosodást mutatott ki Tac1 génhiányos egerekben, amelyet szöveti MPO aktivitással, plazma alanin aminotranszferáz, aszpartát aminotranszferáz szintek változásával valamint szövettani vizsgálatokkal bizonyítottak. Szignifikánsan kevesebb kemokin, proinflammatorikus citokin és adhéziós molekula termelődött Tac1 génhiányos egerekben, amely arra utal, hogy a SP és NKA kritikus proinflammatorikus
mediátor
endotoxinémiában
és
szövődött
sokszervi
elégtelenségben (Ng et al. 2008). A légutakban működő Tac1 génexpresszió és SP 70
termelés fontosságát bizonyítja, hogy számos sejttípusban (tracheális, bronchioláris, alveoláris epithelsejtek és makrofágok) a termelődése fokozódik 1 nappal vírusfertőzést követően mielőtt még a gyulladás maga vagy a proinflammatorikus kemokinek expresszió-fokozódása megfigyelhető lenne (Stewart et al. 2008). Az NK 1 receptor légutakban játszott szerepére vonatkozó adatok meglehetősen eltérőek, úgy tűnik, hogy a gyulladásos mechanizmustól függ. Aktivációja hozzájárul az akut ózonbelégzés indukálta epitheliális károsodáshoz és az azt követő proliferációhoz, amely a szövetreparáció kritikus komponense (Oslund et al. 2008). A NK1 receptorok stimulációja krónikus dohányfüst expozícióban metalloelasztáz MMP-12 szintézist vált ki az aktivált pulmonáris makrofágokban, amely kulcsszerepet játszik az emfizéma patogenezisében (Xu et al. 2008). Olajfüst expozíció szignifikánsan emelte a reaktív oxigén gyökök termelését a tüdőben és a kísérletesen létrehozott thrombusok méretét a NK1 receptorok közreműködésével (De Swert et al. 2009; Ping-Chia et al. 2009). Ezzel ellentétben vannak adatok, amelyek a NK1 receptorok protektív szerepére utalnak a tüdőben. 90%-os oxigén belégzése által okozott oxidatív tüdőkárosodás, gyulladásos sejt akkumuláció és ödéma jelentősen súlyosabb volt a NK1 receptorral nem rendelkező egerekben (Dib et al. 2009). Az itt bemutatott adatok hasonlóképpen a NK1 receptorok inhibitoros hatását támasztják alá a gyulladásos citokintermelés vonatkozásában a modellünkben. A Tac1 génhiányos állatokban megfigyelt csökkent gyulladásos paraméterek és hiperreaktivitás, – amely nem volt jelen a kettős knockout egerekben – , magyarázható a makrofágokon és neutrofileken NK1 receptor által mediált inhibitoros hatásnak. Jelenleg nincs adat, amely a másik kettő tachykinin receptor számbeli változását mutatná a NK1 receptor hiányos állat tüdejében, különösen a gyulladásos válaszreakcióban. Ennek ellenére a NK2 és NK3 receptorok upregulációja és részvételük a megnövekedett citokintermelésben nem zárható ki. SP és Tac4 gén eredetű tachykininek egyaránt a NK1 receptorhoz kötődnek, de eltérő kötőhellyel és jelátviteli úttal rendelkeznek (Page 2004; Page 2005; Page 2006). Gs protein kapcsolt folyamatokat írtak le a NK1 receptor aktivációját követően, amely emelkedett cAMP termelést és csökkent citokin termelést és kibocsátást okozott (Maggi & Schwartz 1997; Page 2006). Feltételezésünk szerint ez a mechanizmus valószínűleg akkor működik, ha a SP és HK-1 kötődik a NK1 receptorhoz a vad típusú állatban. Egyébként, SP hiánya esetében, amikor egyedül a HK-1 kötődése aktiválja a NK1 71
receptort; Gq receptor-kapcsolt folyamatok indulnak be, amelyek Ca2+ koncentráció emelkedést és megnövekedett citokin kibocsátást okoznak a gyulladásos sejteknél.
5.2 A TRPV1 receptorok és tachykinin rendszer hatása krónikus dohányfüst-okozta légúti gyulladásban A dohányfüst eltérő mechanizmussal okoz légúti gyulladást, az általa indukált gyulladás inkább tekinthető krónikus bronchitisnek, mint az LPS kiváltotta akut pneumonitis. A hosszabb idő miatt itt jelentős szöveti átépüléssel kell számolni. Ezt alátámasztja a szövettani vizsgálat eredménye. A dohányfüst tartós belégzése bizonyítottan krónikus obstruktív tüdőbetegséghez (COPD) vezet. A COPD jelenleg nem visszafordítható betegség, csupán a lefolyását tudjuk lassítani. Ezért nagy erőfeszítések történnek a COPD mechanizmusának feltárására és új terápiás célpontok azonosítására. Ehhez nélkülözhetetlenek az állatkísérletes farmakológiai modellek (Fricker et al. 2014). Az emberi COPD-hez hasonlóan állatmodellekben is a dohányfüst belélegeztetése közelíti meg legjobban a valós életben tapasztalt elváltozásokat (Eltom et al. 2013). Vannak megfigyelések, miszerint a TRPV1 receptorok szerepet játszanak a légúti allergiás folyamatokban, hiányukban a Th2 típusú immunválasz kerül túlsúlyba ovalbumin vagy házi poratka okozta allergiás reakció esetén egerekben (Mori et al. 2011). Rogerio és munkatársai arról számoltak be, hogy az ovalbumin kiváltotta allergiás légúti folyamatban nincs szerepe a TRPV1 receptoroknak, csak a C-rostoknak (Rogerio et al. 2011). A tachykinin rendszer szerepének megítélése a dohányfüst által indukált légúti gyulladásban nem egyöntetű. Megfigyelték a belélegeztetett SP protektív hatását dohányfüst okozta légúti károsodásban illetve tumorgátló hatásúnak bizonyult (Harris & Witten 2003), de ezzel ellentétben a dohányfüst indukálta mátrix metalloproteináz-12 (MMP-12) és SP termelődést összefüggésbe hozták a COPD kialakulásával (Xu et al. 2007). Emiatt szükséges további kísérleteket végezni a TRPV1 receptorok és a tachykinin rendszer szerepének tisztázására dohányfüst indukálta légúti gyulladásban és COPDben. Eredményeink szerint a TRPV1 receptorok aktivációja protektív hatású a légutakban. Ez összhangban van korábban publikált adatainkkal, amelyeket az LPS-dal kiváltott gyulladás modellben kaptunk (Helyes et al. 2007) . A légúti reaktivitás, myeloperoxidáz aktivitás és az IL-1β citokin is szignifikánsan magasabb a TRPV1 receptorok hiányában, tehát a receptorok aktivációja gátolja a gyulladásos folyamatokra 72
jellemző változásokat. Hasonlóképpen az NK1 receptorok aktivációja is csökkenti a légúti rekativitást, myeloperoxidáz aktivitást és IL-1β citokin termelődését. Ellenben a Tac1 gén termékei, a SP és NKA proinflammatorikus hatásúak a tüdőben, hiányukban kisebb mértékű légúti reaktivitás, myeloperoxidáz aktivitás és citokintermelés tapasztalható. A TRPV1 receptorok és a tachykinin rendszer egyes elemei (NK1 receptorok) protektív hatásúak, míg a SP feltehetőleg egyéb receptorokon hatva proinflammatorikus hatású. A TRPV1 receptor szövetenként eltérő pro- vagy antiinflammatorikus viselkedése magyarázható azzal, hogy az aktiválódása által felszabaduló gyulladáskeltő neuropeptidek mellett gyulladásgátló neuropeptidek is felszabadulnak és ezek kolokalizációja szövetenként változó (Hökfelt et al. 1976; Maggi 1995).
5.3 A TRPV1 receptorok szerepe a dextrán-szulfáttal kiváltott bélgyulladás modellben Gyulladásban számtalan különböző szenzoros neuropeptid szabadul fel a kapszaicinérzékeny érzőidegrost végződésből, amelyet a TRPV1 receptort aktiváló különböző gyulladásos mediátorok okoznak (protonok, leukotriének és prosztaglandinok). Ezek rendelkezhetnek pro- vagy antiinflammatorikus hatással is (Helyes et al. 2009). Ezért a TRPV1
receptor
fontos
molekuláris
regulátornak
tekinthető
a
gyulladásos
folyamatokban. Az IBD patogenezisében több mint 10 éve merült fel a neurogén tényező szerepe (Barbara et al. 1999). Szenzoros neuropeptidek, úgy mint SP (Verma-Gandhu et al. 2007), neurotensin (Castagliuolo et al. 1999), vazoaktív intesztinális polipeptid (VIP) (Arranz et al. 2008), µ-opioid receptor agonista (Philippe & Dubuquoy 2003) és galanin (Talero et al. 2006) játszhatnak fontos szerepet ezekben a kórképekben. Számos bizonyíték van arra, hogy bizonyos experimentális colitis modellekben az emelkedett SP szint korrelál a kórkép súlyosságával
(Reinshagen et al. 1997). Reinshagen és
munkatársai (Reinshagen et al. 1998) bizonyította, hogy a kapszaicinnel végzett szenzoros denerváció rontotta a gyulladásos állapotot akut és krónikus colitis modellekben, amely a szenzoros idegrostok protektív szerepére utal bélgyulladás esetén. Ezen eredmények alapján a CGRP protektív szerepét tételezik fel. A neurotensin stimulálta a léziók gyógyulását krónikus gyulladás után (Brun et al. 2005). A vazoaktív intesztinális polipeptid antagonizálása visszaállította a normális szintű jejunális folyadéktranszportot a jodoacetamiddal kiváltott patkány colitis modellben (Mourad et 73
al. 2006). A galanin hosszú időn át történő adagolása súlyosbította a TNBS-indukálta colitis tüneteit patkányokban (Talero et al. 2006). Philippe és munkatársai jótékony hatásúnak találták a µ-opioid agonistákat gyulladásos bélbetegségekben (Philippe et al. 2006). Az experimentális ulceratív colitis állatmodeljei hasznos eszközök a betegség patomechanizmusának vizsgálatához. A DSS az ulceratív colitisre jellemző klasszikus tüneteket idézi elő, úgymint a krónikus visszatérő hasmenés, végbél vérzése és gyulladása, nyálkahártya ulcerációja és mikroszkopikus kripta abszcesszusok. A fekélyes területek szövettani vizsgálata jelentősen nagyobb mennyiségű apoptotikus epithel sejtet és szövetnekrózist mutat (Boismenu et al. 2002; Vetuschi et al. 2002). A DSS széleskörű hatással rendelkezik a vastagbélben, a makrofágok fagocitálják, amelyeknek így csökkenti a fagocitáló képességüket (Ohkusa et al. 1990), amely a luminális baktériumok anyagcseretermékeinek nagyobb arányú felvételéhez vezet (Sartor et al. 1989). Ezek mellett a DSS toxikus hatású a colon epithel sejtekre (Ling et al. 1988). A TRPV1 receptor és szenzoros neuropeptidek a DSS colitisben betöltött szerepére vonatkozó adatok ellentmondásosak (Storr 2007). Kihara és Kimball azt találta, hogy a kapszaicin-érzékeny összességében
idegvégződésből
felszabaduló
pro-inflammatorikus hatásúak.
különböző
neuropeptidek
Eredményeik szerint
a
TRPV1
antagonisták (capsazepin, JNJ 10185734) és a kapszaicin-érzékeny idegrostok neonatális korban kapszaicinnel történő denervációja csökkenti a colitis súlyosságát patkányokban (Kihara et al. 2003; Fujino et al. 2004; Kimball et al. 2004). Massa eredménye szerint a TRPV1
receptor
hiányos
egerek
fokozott
érzékenységet
mutattak
dinitrobenzolszulfonsav (DNBS) indukálta colitisre (Massa et al. 2006). Okayama és munkatársai szintén demonstrálták, hogy a TRPV1 receptorok aktivációja és kapszaicin deszenzitizáció növelte a DSS colitis súlyosságát patkányokban, amely arra utal, hogy a TRPV1
receptor
aktivációja
által
kibocsátott
szenzoros
neuropeptidek
antiinflammatorikus hatásúak ebben a modellben (Okayama et al. 2004). A mi eredményeink Kihara és Kimball eredményeit támasztják alá és szolgálnak bizonyítékkal, hogy az érzőidegeken levő TRPV1 receptorok aktivációja fokozza a DSS indukálta colitis tüneteit. Az ellentmondó eredmények mögött a colon nyálkahártya hely- és törzsspecifikus érzékenységbeli eltérése állhat. Kísérletek tanúsága szerint a tengerimalacok és C57Bl/6 74
egerek érzékenyebbek a DSS gyulladáskeltő hatására (Iwanaga et al. 1994; Krieglstein et al. 2001). Továbbá az eltérő fajok és törzsek eltérő bélszakaszon mutatják a legsúlyosabb gyulladásos válaszreakciókat. Swiss-Webster, BALB/c, CBA/j egerekben és Fisher 344 patkányokban bal oldali colitis alakul ki (Morris et al. 1989; Okayasu et al. 1990; Cooper et al. 1993; Domek et al. 1995; Egger et al. 2000), míg a Wistar patkányok, hörcsögök és tengerimalacok jobb oldali colitist kapnak (Yamada et al. 1992; Tamaru et al. 1993; Iwanaga et al. 1994). Eltérő patofiziológiai mechanizmusok működnek ezekben a modellekben, amely így magyarázhatja az eltérő adatokat. Továbbá a kapszaicinérzékeny idegrostok TRPV1 receptor független úton is aktiválódhatnak. Tapasztalataink szerint az optimális DSS koncentráció az experimentális colitis létrehozásához egérben inkább 2% mint 5%. 5% DSS direkt citotoxikus hatást mutatott, amely elfedte a vad és TRPV1 receptor hiányos állatok között feltételezett finom eltéréseket.
5.4 A neurokinin 1 receptor és szelektív receptor antagonista (netupitant) és tachykinin rendszer szerepe a dextrán-szulfát kiváltotta bélgyulladás modellben A tachykininek központi szerepet játszanak számos neurogén gyulladásos folyamatban a bélben, különösen a kapszaicin-érzékeny érzőideg-végződésekből felszabaduló SP. A SP, az 1931-ben elsőként felfedezett tachykinin bizonyítottan perifériás vazodilatációt indukált és a bélsimaizmok összehúzódását váltotta ki (Von Euler & Gaddum 1931). 1980-as években további tachykinineket fedeztek fel (Kimura S. 1983; Nawa et al. 1984; Tatemoto et al. 1985; Kage et al. 1988), és párhuzamosan a mediátorok felfedezésével a receptorokat is leírták és jellemezték (Masu et al. 1987; Yokota et al. 1989; Biolow et al. 1990). Szelektív antagonistákat fejlesztettek ki (osanetant, aprepitant) és vizsgáltak különböző modellekben és klinikai kísérletekben (Daoui et al. 1997; Muñoz & Rosso 2010). A SP széleskörű hatásokkal rendelkezik a gasztrointesztinális rendszerben, beleértve a motilitásra gyakorolt hatását és a gyulladásos folyamatok befolyásolását (Koon & Pothoulakis 2006). Számos bizonyíték van arra, hogy szerepük van a gasztrointesztinális motilitás fenntartásában (Barthó & Holzer 1985). In vitro kísérletekben bizonyították, hogy a NK1 és NK2 receptorok tartják fenn az intesztinális perisztaltikát ha a kolinerg transzmisszió gátolt a nikotinerg receptorokon (Holzer et al. 1998). Később derült arra fény, hogy a kontrollmechanizmus ennél komplikáltabb, mivel 75
a NK1 receptorok aktivációja miogén excitációs motoros választ képes kiváltani a neurogén inhibitoros motoros válasz mellett tengerimalac vékonybél preparátumon (Lecci et al. 1999). Két lehetséges módon fokozható egy patofiziológiás jelátviteli út: a transzmitter szintézis növekedik meg vagy a (szövetspecifikus) receptor expresszió emelkedik (Goode et al. 2000; Stewart et al. 2008). Ezért először a transzmitterek és receptoraik dinamikáját vizsgáltuk intakt és gyulladt bélszövetből, amelyet 2%-os DSS-oldattal itatott egerekből nyertünk. Ez egy széles körben elfogadott egér colitis modell. Eredményeink szerint a vizsgált gének között egyedül a Tac1 gén (ez kódolja a SP-t és NKA-t) van jelen az intakt és gyulladt bélszövetben, egyforma arányban. A receptorokat tekintve, csak a NK1 tachykinin receptor (Tacr1) van jelent az intakt bélben és expressziója fokozódik a gyulladás hatására. Bár a két másik tachykinin receptor génjét nem detektáltuk az intakt bélben, minimális mértékben megjelentek a gyulladt bélben. Ezen eredmények alapján a NK1 receptorok szerepét vizsgáltuk meg génhiányos egerek és szelektív NK1 receptor antagonista netupitant segítségével DSS-indukálta colitis modellben. A SP preferenciálisan a NK1 receptorokhoz kötődik, a NKA a NK2 receptorhoz, míg a NKB a NK3 receptort részesíti előnyben, de kisebb affinitással bármely tachykinin képes kötődni bármely receptorhoz (Maggi et al. 1993). Továbbá a tachykinin rendszerről bebizonyosodott, hogy sokkal komplexebb a feltételezettnél: 1.) Radioaktívan jelölt NKA nagy hajlammal kötődött NK1 receptorokhoz tengerimalac légutakban, ahol a NK1 receptorok mellett NK2 receptorok is megtalálhatóak (Burcher et al. 1989). 2.) míg a SP és NKA széles körűen expresszálódik, a NK2 receptorok kevésbé elterjedtek (Otsuka & Yoshioka 1993). 3.) A septide, amely egy SP analóg peptid, erőteljes NK1-szerű hatásokat vált ki, miközben nem szorítja le a SP-t a NK1 receptorról. Ez eltérő kötődési helyekre utal (Petitet et al. 1992; Maggi & Schwartz 1997). A különböző tachykinineknek eltérő kötőhelyük lehet a NK1 receptoron, de a NK1 receptor is két aktív konformációs formában létezhet (Maggi & Schwartz 1997). Sajnálatos módon, a nagy erőfeszítések ellenére a klinikai kísérletekben még nem értek el átütő eredményeket a NK1 receptor antagonistákkal, amely kudarc a feltételezett receptor konformerek vagy többszörös kötőhelyek meglétével magyarázható (Alvaro & Di Fabio 2007). Ennek ellenére az aprepitantot bevezették a terápiába kemoterápia indukálta émelygés és hányás (CINV) 76
kezelésére, valamint egy netupitant-palonosetron fix kombinációs készítményt (Akynzeo®) is elfogadott a Food and Drug Administration 2014 októberében. Mind a NK1 receptor genetikai deléciója, mind a farmakológiai gátlása hasonlóképpen és szignifikánsan csökkentette a Disease Activity Indexet, a szövettani elváltozásokat, néhány fontos gyulladásos citokin termelődését és az MPO aktivitást ebben a colitis modellben. A netupitant szövettani változásokra, a gyulladásos reakciók klinikai súlyosságára gyakorolt gátló hatását bizonyítottan a NK1 receptor gátlása okozta, de meglepő módon az MPO aktivitást csökkentő mechanizmus független ettől a receptorgátlástól. Bár nem ismerjük ennek a pontos magyarázatát, mivel az MPO koncentráció a NK1 receptor hiányos állatokban netupitant kezelés hatására szintén csökkent, egyéb nem receptor mediálta mechanizmus sejthető a háttérben. Előzetes tanulmányokban foglalkoztak a DSS-indukálta colitisben tapasztalható citokinprofil változásokkal, de ezekben a kísérletekben a kérdéses citokinek mRNS szintjét vizsgálták real-time PCR (RT-PCR) módszerrel és nem magukat a termelődött fehérjéket. Egger és munkatársai megfigyelése szerint az IL-12, IFN-γ, IL-1, TNF-α és IL10 szintje emelkedett meg (Egger et al. 2000). Yan és munkatársai azt is leírták, hogy az IL-6, MIP-2 és KC szintje is emelkedik és az mRNS csúcsértékeket a DSS kezelés 3. és 6. napja között mérték (Yan et al. 2009). Jelen kísérletünkben a DSS-indukálta colitis okozta citokin változásokat határoztuk meg a bélmintákban. A vizsgálat világosan megmutatta, hogy mely citokinek és kemokinek termelődése növekedik a gyulladás hatására és melyeket befolyásol a NK1 receptor aktiváció. A vad típusú egerek bélmintáiban colitis során a BLC, sICAM-1, IFN-γ, IL-1ra, IL-13, IL-16, JE és MIG szignifikáns emelkedése volt kimutatható. A citokin profil arra utal, hogy a DSS colitis leginkább T-sejtek által mediált folyamat, de egyéb immunsejtek is részt vesznek benne (Dieleman et al. 1998). Az NK1 receptorok megtalálhatók az enterális
neuronokon,
Cajal-sejteken,
bélsimaizom-sejteken,
epitheliumon
és
granulocitákon (Holzer & Holzer-Petsche 2001). Mivel a NK1 receptorok hiánya meggátolja a BLC, sICAM-1, IFN-γ, IL-16 és JE szintek megemelkedését, arra következtethetünk, hogy e citokinek expressziója összefügg a NK1 receptorok aktivációjával. Úgy tűnik, hogy a NK1 receptorok főleg gyulladáskeltő hatást közvetítenek a fenti citokineken keresztül, mivel a BLC felelős a B-sejtek odavonzásáért, a sICAM-1 szerepet játszik az immunsejtek kitapadásáért és transzmigrációjáért, az IFN77
γ és IL-16 felelős kölcsönösen egymás termelődésének serkentéséért a CD8+ (citotoxikus T-sejtek) és a CD4+ (helper T-sejtek) sejteken, amely általánosan a makrofágok kemotaxisához és Th1 differenciációhoz vezetnek. A JE indukciója egészíti ki a folyamatokat a monociták, aktivált T-sejtek, bazofil granulociták, NK-sejtek és naiv dendritikus sejtek odavonzásával. A netupitant csökkentette a DSS-indukálta BLC, IFN-γ, IL-13 és IL-16 citokinek szintjének emelkedését, amely hatás magyarázhatja a NK1 receptor antagonista netupitant erős gyulladáscsökkentő hatását. Mivel komplex szenzoros-immun interakciók érintettek a colitis kifejlődésében, beleértve a komplex citokin-hálózatot, a peptiderg kapszaicin-érzékeny afferens idegvégződésekből felszabaduló szenzoros neuropeptideket és gyulladásos sejteket; a NK1 receptor egy fontos komponense a gyulladásos mechanizmusnak. Ezek alapján arra következtetünk, hogy a NK1 receptorra ható antagonisták használata alternatív megoldás lehet a gyulladásos bélbetegségek farmakoterápiájában.
78
6.
Új eredmények összefoglalása, következtetések 1. A Tac 1 kódolt tachykininek (SP és NKA) hiányában – azonban a NK1 receptor hiánya esetén nem – csökken az endotoxinnal kiváltott bronchiális hiperreaktivitás, MPO termelés és gyulladásos citokintermelődés. E peptidek fontos szerepet játszanak ebben az akut tüdőgyulladás modellben, de nem a NK1 receptorok aktivációján keresztül. 2. A dohányfüsttel kiváltott légúti gyulladásmodellben a TRPV1 receptor hiányában minden gyulladásos paraméter súlyosabb, amely arra utal, hogy ezen ioncsatorna aktivációja egyértelműen protektív hatásokat közvetít. A SP/NKA és a NK1 receptor hiányában fokozott MPO aktivitás volt megfigyelhető, amelyet a szövettani képen és a BALF analízis során tapasztalt nagyobb makrofág infiltráció magyarázhat. Ezzel szemben az IL-1 termelés nem változott. Meglepő módon, e krónikus modellben az akut tüdőgyulladással ellentétben a Tac1-kódolt tachykininek bizonyos gyulladásos paramétereket gátolnak az NK1 receptor aktivációján keresztül. 3. Colitis kísérleteinkben az ideális DSS koncentráció 2%, amelynek felhasználásával jól modellezhető a vastagbélgyulladás egerekben. Az ennél magasabb, 5% DSS koncentráció már citotoxikusnak bizonyult, a kialakuló szöveti destrukció alkalmatlanná teszi a betegségmodell létrehozására. A TRPV1 receptorok proinflammatorikus szerepet játszanak a DSS kiváltotta egér colitis ulcerosa modelljében, mivel Trpv1 génhiányos állatokban szignifikánsan kisebb mérvű volt a kialakuló gyulladás fiziológiai, szövettani és immunológiai szempontokat vizsgálva. 4. A DSS indukálta vastagbélgyulladás modellben a Tac1 gén expressziója nem
fokozódik, azonban a NK1 receptoroké növekedszik. A receptor antagonizmusa, illetve a receptor hiányos állatok esetén szignifikánsan kisebb gyulladásos elváltozások voltak megfigyelhetők funkcionális, szövettani és molekuláris szinten is. A NK1 receptor komplexen szabályozza a gyulladásos folyamatokat a bélben, mert hiánya esetén magasabb MPO aktivitás volt megfigyelhető. Citokin panelben nyert adataink arra utalnak, hogy az aktiválódó NK1 receptorok fokozzák a B-sejtek migrációját, a sICAM-1 elősegíti a különböző immunsejtek 79
kitapadását és transzmigrációját. A NK1 receptorok gátlása csökkenti a BLC, IFNγ, IL-13, IL-16 citokinek termelését, ezért ezek további farmakológiai kutatások ígéretes célpontjai lehetnek.
7.
Jövőbeli terveink, új módszereink
A dolgozatban összefoglalt eredmények alapján további kutatások indokoltak. Egyik ilyen lehetőség a módszertani fejlesztésre a képalkotó eljárások beveztése a krónikus légúti gyulladások vizsgálatában. A krónikus légúti gyulladások talaján kialakuló szöveti átépülés
morfológiailag
kvantitatíve
jellemezhető
nagyfelbontású
mikroCT
képalkotással. Erre vonatkozólag már végeztünk hosszú idejű követéses vizsgálatot dohányfüst-expozíció okozta légúti gyulladás egérmodelljében, az eredmények közlés előtt állnak. Ezek a kísérletek több célt is szolgálnak. Jelenlegi tudásunk alapján a legjobban ez közelíti meg a humán krónikus obstruktív tüdőbetegséget (COPD), amely fontos lehet a transzlációs kutatások szempontjából. Továbbá az adott modell validálása révén jól alkalmazható, akár prediktív állatmodellt ad a preklinikai kutatás munkájához.
33. ábra Skyscan 1176 mikroCT scanner Krónikus dohányfüst expozíció okozta légúti strukturális elváltozások követésére irányuló mikroCT vizsgálatok bíztató eredményeket hoztak.
80
34. ábra Egértüdő mikroCT felvétel A megnövekedett légtartalmat a dohányos tüdőszövet feketébb árnyalata jelzi.
35. ábra Intakt és dohányzó egerek tüdőmetszete Hematoxylin-eozin festés, 200x nagyítás. Jól láthatók a dohányzás hatására kialakuló emfizematózus bullák.
36. ábra Intakt és dohányzó egértüdő 3D renderelt modellje CTvox szoftverrel készült 3D modellek, a hamis színezés mutatja a dohányzás hatására károsodosó alveoláris struktúrát, a pirosabb árnyalatok nagyobb átlagos átmérőt jelölnek.
81
37. ábra Kvantitatív morfometriai paraméterek változása dohányfüst hatására 2 hónapos dohányfüst expozíció hatására kezdődő emfizémát jelzi a megnövekedő tüdő térfogat, a csökkenő felszín/térfogat arány, a megnövekedő átlagos átmérő (structure thickness) és a csökkenő szerkezet model index, amely a konvexitást jellemző paraméter. (átlag ± közepes hiba, n= 4-5, *p<0,05 vs 0 hó, t-próba Welch korrekcióval)
82
Irodalom Advenier, C., Lagente, V. & Boichot, E., 1997. The role of tachykinin receptor antagonists in the prevention of bronchial hyperresponsiveness, airway inflammation and cough. The European Respiratory Journal, 10(8), pp.1892–1906. Alexander, S.P.H., Benson, H.E., Faccenda, E., Pawson, A.J., Sharman, J.L., Spedding, M., et al., 2013. The Concise Guide to PHARMACOLOGY 2013/14: G protein-coupled receptors. British Journal of Pharmacology, 170(8), pp.1459–581. Alexander, S.P.H., Benson, H.E., Faccenda, E., Pawson, A.J., Sharman, J.L., Catterall, W.A., et al., 2013. The Concise Guide to PHARMACOLOGY 2013/14: ion channels. British Journal of Pharmacology, 170(8), pp.1607–51. Alvaro, G. & Di Fabio, R., 2007. Neurokinin 1 receptor antagonists--current prospects. Current Opinion in Drug Discovery & Development, 10(5), pp.613–21. Anavi-Goffer, S. & Coutts, A.A., 2003. Cellular distribution of vanilloid VR1 receptor immunoreactivity in the guinea-pig myenteric plexus. European Journal of Pharmacology, 458, pp.61–71. Arranz, a et al., 2008. Vasoactive intestinal peptide as a healing mediator in Crohn’s disease. Neuroimmunomodulation, 15(1), pp.46–53. Barada, K.A., Kafrouni, M.I. & Khoury, C.I. et al., 2001. Experimental colitis decreases rat jejunal amino acid absorption: role of capsaicin sensitive primary afferents. Life Science, 69(69), pp.3121–3131. Barbara, G. et al., 1999. Relapsing ulcerative colitis after spinal cord stimulation: a case of intestinal neurogenic inflammation? Gastroenterology, 117(5), pp.1256–7. Barnes, P.J., 2001a. Neurogenic inflammation in airways and its modulation. Archives internationales de pharmacodynamie et de thérapie, 303, pp.67–82. Barnes, P.J., 2001b. Potential novel therapies for chronic obstructive pulmonary disease. In Novartis Foundation Symposium. National Heart and Lung Institute, Imperial College School of Medicine, Dovehouse Street, London SW3 6LY, UK. SRC - Pubmed ID2 - 11199100 FG - 0, pp. 255–267. Barthó, L. et al., 2004. Effects of capsaicin on visceral smooth muscle: a valuable tool for sensory neurotransmitter identification. European Journal of Pharmacology, 500(500), pp.143– 157. Barthó, L. & Holzer, P., 1985. Search for a physiological role of substance P in gastrointestinal motility. Neuroscience, 16(1), pp.1–32. Bernstein, C.N., Robert, M.E. & Eysselein, V.E., 1993. Rectal substance P concentrations are increased in ulcerative colitis but not in Crohn’s disease. The American Journal of Gastroenterology, 88(6), pp.908–913.
83
Bhave, G. et al., 2003. Protein kinase C phosphorylation sensitizes but does not activate the capsaicin receptor transient receptor potential vanilloid 1 (TRPV1). Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America, 100(21), pp.12480–5. Biolow, M. et al., 1990. Cloning and expression of a rat neuromedin K receptor cDNA. The Journal of Biological Chemistry, 265(2), pp.623–8. Boismenu, R. et al., 2002. Orally administered RDP58 reduces the severity of dextran sodium sulphate induced colltis. Annals of the Rheumatic Diseases, 61(Suppl 2, pp.ii19– ii24. Brun, P. et al., 2005. Neuropeptide neurotensin stimulates intestinal wound healing following chronic intestinal inflammation. American Journal of Physiology - Gastrointestinal and Liver Physiology, 288, pp.G621–G629. Burcher, E., Watkins, D.J. & O’Flynn, N.M., 1989. Both neurokinin A and substance P bind to NK1 receptors in guinea-pig lung. Pulmonary Pharmacology, 1(4), pp.201–3. Card, J.W. et al., 2006. Gender differences in murine airway responsiveness and lipopolysaccharide-induced inflammation. Journal of Immunology, 177(1), pp.621–30. Castagliuolo, I. et al., 1999. Neurotensin is a proinflammatory neuropeptide in colonic inflammation. The Journal of Clinical Investigation, 103(6), pp.843–849. Caterina, M.J. et al., 1997. The capsaicin receptor: a heat-activated ion channel in the pain pathway. Nature, 389(389), pp.816–824. Caterina, M.J. & Julius, D., 2001. The vanilloid receptor: a molecular gateway to the pain pathway. Annual Review of Neuroscience, 24(24), pp.487–517. Chan, C.L., Facer, P. & Davis, J.B. et al, 2003. Sensory fibres expressing capsaicin receptor TRPV1 in patients with rectal hypersensitivity and faecal urgency. Lancet, 361(361), pp.385–391. Chu, C.J. et al., 2003. N-oleoyldopamine, a novel endogenous capsaicin-like lipid that produces hyperalgesia. The Journal of Biological Chemistry, 278(16), pp.13633–13639. Churg, A., Cosio, M. & Wright, J.L., 2008. Mechanisms of cigarette smoke-induced COPD: insights from animal models. American Journal of Physiology - Lung Cellular and Molecular Physiology, 294(4), pp.L612–31. Clapham, D.E. et al., 2003. Compendium of voltage-gated ion channels: transient receptor potential channels. Pharmacological Reviews, 55(55), pp.591–596. Colasurdo, G.N. et al., 1995. Modulation of acetylcholine release in rabbit airways in vitro. The American Journal of Physiology, 268(3 Pt 1), pp.L432–L437. Cooper, H.S. et al., 1993. Clinicopathologic study of dextran sulfate sodium experimental murine colitis. Laboratory Investigation, 69(69), pp.238–249. Cui, M. et al., 2006. TRPV1 receptors in the CNS play a key role in broad-spectrum analgesia of TRPV1 antagonists. The Journal of Neuroscience : The Official Journal of the Society for Neuroscience, 26(37), pp.9385–93. 84
Cutrufo, C. et al., 2000. Protective effect of the tachykinin NK2 receptor antagonist nepadutant in acute rectocolitis induced by diluted acetic acid in guinea-pigs. Neuropeptides, 34(6), pp.355–9. Dai, Y. et al., 2004. Proteinase-activated receptor 2-mediated potentiation of transient receptor potential vanilloid subfamily 1 activity reveals a mechanism for proteinase-induced inflammatory pain. The Journal of Neuroscience : The Official Journal of the Society for Neuroscience, 24(18), pp.4293–9. Daoui, S. et al., 1997. A tachykinin NK3 receptor antagonist, SR 142801 (osanetant), prevents substance P-induced bronchial hyperreactivity in guinea-pigs. Pulmonary Pharmacology & Therapeutics, 10(5-6), pp.261–70. Dedov, V.N. et al., 2002. Gingerols: a novel class of vanilloid receptor (VR1) agonists. British Journal of Pharmacology, 137(6), pp.793–798. DeRose, V. et al., 1994. Substance P increases neutrophil adhesion to bronchial epithelial cells. Journal of Immunology, 152(3), pp.1339–1346. Dib, M. et al., 2009. A paradoxical protective role for the proinflammatory peptide substance P receptor (NK1R) in acute hyperoxic lung injury. American Journal of Physiology - Lung Cellular and Molecular Physiology, 297(4), pp.L687–L697. Dieleman, L.. et al., 1998. Chronic experimental colitis induced by dextran sulphate sodium (DSS) is characterized by Th1 and Th2 cytokines. Clinical & Experimental Immunology, 114(3), pp.385–391. Domek, M.J., Iwata, F. & Blackman, E.I. et al., 1995. Anti-neutrophil serum attenuates dextran sulfate sodium-induced colonic damage in the rat. Scandinavian Journal of Gastroenterology, 30(30), pp.1089–1094. Egger, B. et al., 2000. Characterisation of Acute Murine Dextran Sodium Sulphate Colitis : Cytokine Profile and Dose Dependency. Digestion, 62(62), pp.240–248. Elekes, K. et al., 2007. Role of capsaicin-sensitive afferents and sensory neuropeptides in endotoxin-induced airway inflammation and consequent bronchial hyperreactivity in the mouse. Regulatory Peptides, 141(1-3), pp.44–54. Eliakim, R. et al., 1995. Ketotifen ameliorates capsaicin-augmented acetic acid-induced colitis. Digestive Diseases and Sciences, 40(40), pp.503–508. Eltom, S., Stevenson, C. & Birrell, M.A., 2013. Cigarette smoke exposure as a model of inflammation associated with COPD. Current Protocols in Pharmacology / editorial board, S.J. Enna (editor-in-chief) ... [et al.], Chapter 5, p.Unit5.64. Engel, M.A. et al., 2012. The proximodistal aggravation of colitis depends on substance P released from TRPV1-expressing sensory neurons. Journal of Gastroenterology, 47(3), pp.256–65. Von Euler, U. & Gaddum, J., 1931. An unidentified depressor substance in certain tissue extracts. J. Physiology, (72), pp.74–86. 85
De Felipe, C. et al., 1998. Altered nociception, analgesia and aggression in mice lacking the receptor for substance P. Nature, 392(6674), pp.394–397. Fricker, M., Deane, A. & Hansbro, P.M., 2014. Animal models of chronic obstructive pulmonary disease. Expert Opinion on Drug Discovery, 9(6), pp.629–45. Frossard, N. & Advenier, C., 1991. Tachykinin receptors and the airways. Life Sciences, 49(26), pp.1941–1953. Fujino, K. et al., 2004. Inhibition of the vanilloid receptor subtype-1 attenuates TNBS colitis. Journal of Gastrointestinal Surgery, 8(8), pp.842–848. Fürst, Z. & Gyires, K. eds., 2011. A farmakológia alapjai, Budapest: Medicina Kiadó. Gaál, C. ed., 2012. Sebészet, Medicina Kiadó. Goode, T. et al., 2000. Neurokinin-1 receptor expression in inflammatory bowel disease: molecular quantitation and localisation. Gut, 47(3), pp.387–96. Grant, A., 2002. Leukocytes and neurogenic inflammation. Inflammopharmacology, 9, pp.403– 420. Groneberg, D.A. et al., 2006. Tachykinins in the respiratory tract. Current Drug Targets, 7, pp.1005–1010. Gross, K.J. & Pothoulakis, C., 2007. Role of neuropeptides in inflammatory bowel disease. Inflammatory Bowel Diseases, 13(13), pp.918–932. Harris, D.T. & Witten, M., 2003. Aerosolized substance P protects against cigarette-induced lung damage and tumor development. Cellular and Molecular Biology (Noisy-le-Grand, France), 49(2), pp.151–7. Hastings, R.H. & Hua, X.Y., 1995. Expression of calcitonin gene-related peptide by cultured rat alveolar type II cells. American Journal of Respiratory Cellular and Molecular Biology, 13(5), pp.563–569. Helyes, Zs. et al., 2004. Antiinflammatory and analgesic effects of somatostatin released from capsaicin-sensitive sensory nerve terminals in a Freund’s adjuvant-induced chronic arthritis model in the rat. Arthritis and Rheumatism, 50(5), pp.1677–85. Helyes, Zs., Pintér, E., Sándor, K., et al., 2009. Impaired defense mechanism against inflammation, hyperalgesia, and airway hyperreactivity in somatostatin 4 receptor genedeleted mice. Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America, 106(31), pp.13088–13093. Helyes, Zs. et al., 2007. Role of transient receptor potential vanilloid 1 receptors in endotoxininduced airway inflammation in the mouse. American Journal of Physiology - Lung Cellular and Molecular Physiology, 292(5), pp.L1173–L1181. Helyes, Zs. & Hajna, Z., 2012. Endotoxin-Induced Airway Inflammation and Asthma Models. In A. Szallasi & T. Bíró, eds. TRP Channels in Drug Discovery. pp. 301–342. 86
Helyes, Zs., Pintér, E. & Szolcsányi, J., 2009. Regulatory role of sensory neuropeptides in inflammation. In M. Kovacs & I. Merchenthaler, eds. Neuropeptides and Peptide Analogs. Research Signpost, pp. 111–141. Holzer, P. et al., 1998. Tachykinin NK1 and NK2 receptor-mediated control of peristaltic propulsion in the guinea-pig small intestine in vitro. Neuropharmacology, 37(1), pp.131–8. Holzer, P., 2004. Vanilloid receptor TRPV1: hot on the tongue and inflaming the colon. Neurogastroenterology and Motility, 16(16), pp.697–699. Holzer, P. & Barthó, L., 1996. Sensory neurons in the intestine. In P. Gepetti & P. Holzer, eds. Neurogenic Inflammation. Boca Raton: CRC Press. Holzer, P. & Holzer-Petsche, U., 2001. Tachykinin receptors in the gut: physiological and pathological implications. Current Opinion in Pharmacology, 1(6), pp.583–90. Holzer, P. & Maggi, C., 1998. Dissociation of dorsal root ganglion neurons into afferent and efferent-like neurons. Neuroscience, 86(86), pp.389–398. Hökfelt, T. et al., 1976. Immunohistochemical evidence for separate populations of somatostatin-containing and substance P-containing primary afferent neurons in the rat. Neuroscience, 1(2), pp.131–6. Huang, S.M. et al., 2002. An endogenous capsaicin-like substance with high potency at recombinant and native vanilloid VR1 receptors. Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America, 99(12), pp.8400–5. Hwang, S.W. et al., 2000. Direct activation of capsaicin receptors by products of lipoxygenases: endogenous capsaicin-like substances. Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America, 97(11), pp.6155–6160. Improta, G. et al., 2003. Central effects of selective NK 1 and NK 3 tachykinin receptor agonists on two models of experimentally-induced colitis in rats. Peptides, 24, pp.903–911. Iwanaga, T. et al., 1994. Morphological analysis of acute ulcerative colitis experimentally induced by dextran sulfate sodium in the guinea pig: some possible mechanisms of cecal ulceration. Journal of Gastroenterology, 29(29), pp.430–438. Jancsó, N., Jancsó-Gábor, A. & Szolcsányi, J., 1967. Direct evidence for neurogenic inflammation and its prevention by denervation and by pretreatment with capsaicin. British Journal of Pharmacology and Chemotherapy, 31(31), pp.138–150. Jancsó, N., Jancsó-Gábor, A. & Szolcsányi, J., 1968. The role of sensory nerve endings in neurogenic inflammation induced in human skin and in the eye and paw of the rat. British Journal of Pharmacology and Chemotherapy, 33(33), pp.32–41. Joos, G.F., De Swert, K.O. & Pauwels, R.A., 2001. Airway inflammation and tachykinins: prospects for the development of tachykinin receptor antagonists. European Journal of Pharmacology, 429(1-3), pp.239–250.
87
Kage, R. et al., 1988. Neuropeptide-gamma: a peptide isolated from rabbit intestine that is derived from gamma-preprotachykinin. Journal of Neurochemistry, 50(5), pp.1412–7. Kazunori, F. et al., 2003. Dextran sulfate sodium-induced enterocolitis is attenuated in vanilloid receptor-1 knockout mice [abstract]. Gastroenterology, 124(124), p.300. Keränen, U. et al., 1995. Changes in substance P-immunoreactive innervation of human colon associated with ulcerative colitis. Digestive Diseases and Sciences, 40(10), pp.2250–8. Kihara, N. et al., 2003. Vanilloid receptor-1 containing primary sensory neurones mediate dextran sulphate sodium induced colitis in rats. Gut, 52(5), pp.713–719. Kimball, E.S. et al., 2004. Vanilloid receptor 1 antagonists attenuate disease severity in dextran sulphate sodium-induced colitis in mice. Neurogastroenterology and Motility, 16(6), pp.811–818. Kimura S., 1983. Novel neuropeptides, neurokinins A and B, isolated from porcine spinal cord. Proceedings of the Japan Academy, 5, pp.101–104. Konturek, S.J. et al., 1981. Effect of substance P and its C-terminal hexapeptide on gastric and pancreatic secretion in the dog. The American Journal of Physiology, 241(1), pp.G74–81. Koon, H.W. & Pothoulakis, C., 2006. Immunomodulatory properties of substance P: the gastrointestinal system as a model. Annals of the New York Academy of Sciences, 1088, pp.23–40. Kraneveld, A.D. & Nijkamp, F.P., 2001. Tachykinins and neuro-immune interactions in asthma. International Immunopharmacology, 1(9-10), pp.1629–1650. Krieglstein, C.F., Cerwinka, W.H. & Laroux, F.S. et al, 2001. Regulation of murine intestinal inflammation by reactive metabolites of oxygen and nitrogen: divergent roles of superoxide and nitric oxide. Journal of Experimental Medicine, 194(194), pp.1207–1218. Kurtz, M.M. et al., 2002. Identification, localization and receptor characterization of novel mammalian substance P-like peptides. Gene, 296, pp.205–212. Ladenius, A.R. et al., 1995. Potentiation by viral respiratory infection of ovalbumin-induced guinea-pig tracheal hyperresponsiveness: role for tachykinins. British Journal of Pharmacology, 115(6), pp.1048–1052. Lagente, V. & Advenier, C., 1998. Tachykinins and airway function. Pulmonary Pharmacology & Therapeutics, 11, pp.331–340. Laird, J.M. et al., 2000. Deficits in visceral pain and hyperalgesia of mice with a disruption of the tachykinin NK1 receptor gene. Neuroscience, 98(2), pp.345–352. Lecci, A. et al., 1999. Tachykinin NK(1)receptor-mediated inhibitory responses in the guinea-pig small intestine. Neuropeptides, 33(1), pp.91–7.
88
Lefort, J., Motreff, L. & Vargaftig, B.B., 2001. Airway administration of Escherichia coli endotoxin to mice induces glucocorticosteroid-resistant bronchoconstriction and vasopermeation. American Journal of Respiratory Cellular and Molecular Biology, 24(3), pp.345–351. Lembeck, F. & Starke, K., 1968. Substance P and salivary secretion. Naunyn-Schmiedebergs Archiv für Experimentelle Pathologie und Pharmakologie, 259(5), pp.375–385. Leung, F.W., 1992. Role of capsaicin-sensitive afferent nerves in mucosal injury and injuryinduced hyperaemia in rat colon. American Journal of Physiology, 262(262), pp.G332– G337. Li, W. et al., 2004. Interleukin-1beta induces beta-calcitonin gene-related peptide secretion in human type II alveolar epithelial cells. FASEB journal : official publication of the Federation of American Societies for Experimental Biology, 18(13), pp.1603–1605. Ling, K.-Y., Bhalla, D. & Hollander, D., 1988. Mechanisms of carrageenan injury of IEC18 small intestinal epithelial cell monolayers. Gastroenterology, 95(95), pp.1487–1495. Liu, L. et al., 2000. Different responses to repeated applications of zingerone in behavioral studies, recordings from intact and cultured TG neurons, and from VR1 receptors. Physiology & Behavior, 69(1-2), pp.177–186. Lundberg, J.M., 1995. Tachykinins, sensory nerves, and asthma--an overview. Canadian Journal of Physiology and Pharmacology, 73(7), pp.908–914. Maggi, C. et al., 1993. Tachykinin receptors and tachykinin receptor antagonists. Journal of Autonomic Pharmacology, 13(1), pp.23–93. Maggi, C., 1995. Tachykinins and calcitonin gene-related peptide (CGRP) as co-transmitters released from peripheral endings of sensory nerves. Progress in Neurobiology, 45(1), pp.1– 98. Maggi, C. & Schwartz, T., 1997. The dual nature of the tachykinin NK1 receptor. Trends in Pharmacological Sciences, 18(October), pp.351–355. Massa, F. et al., 2006. Vanilloid receptor (TRPV1)-deficient mice show increased susceptibility to dinitrobenzene sulfonic acid induced colitis. Journal of Molecular Medicine (Berlin, Germany), 84(2), pp.142–146. Masu, Y. et al., 1987. cDNA cloning of bovine substance-K receptor through oocyte expression system. Nature, 329(6142), pp.836–8. Mazelin, L. et al., 1998. Comparative Effects of nonpeptide Tachykinin Receptor Agonists on Experimental Gut Inflammation in Rats and Guinea-pigs. Tachykinins and Gut Inflammation, 63(4), pp.293–304. McCafferty, D.M., Wallace, J.L. & Sharkey, K.A., 1997. Effects of chemical sympathectomy and sensory nerve ablation on experimental colitis in the rat. American Journal of Physiology, 272(272), pp.G272–G280.
89
Michalski, C.W. et al., 2007. Increase in substance P precursor mRNA in noninflamed small-bowel sections in patients with Crohn’s disease. American Journal of Surgery, 193(4), pp.476–81. Mir Subías, A. et al., 2013. [Multiple sclerosis as an adverse effect of anti-tumor necrosis factor agents: an infrequent but important complication of infliximab in Crohn’s disease]. Gastroenterología y Hepatología, 36(2), pp.81–5. Mori, T. et al., 2011. Lack of transient receptor potential vanilloid-1 enhances Th2-biased immune response of the airways in mice receiving intranasal, but not intraperitoneal, sensitization. International Archives of Allergy and Immunology, 156(3), pp.305–12. Morris, G.P. et al., 1989. Hapten-induced model of chronic inflammation and ulceration in the rat colon. Gastroenterology, 96(3), pp.795–803. Mourad, F.H. et al., 2006. Inhibitoty effect of experimental colitis on fluid absorption in rat jejunum: role of the enteric nervous system, VIP and nitric oxide. American Journal of Physiology - Gastrointestinal and Liver Physiology, 290(290), pp.G262–G268. Muñoz, M. & Rosso, M., 2010. The NK-1 receptor antagonist aprepitant as a broad spectrum antitumor drug. Investigational New Drugs, 28(2), pp.187–93. Nawa, H. et al., 1984. Substance K: a novel mammalian tachykinin that differs from substance P in its pharmacological profile. Life Sciences, 34(12), pp.1153–60. Nelson, D.A. & Bost, K.L., 2004. Non-neuronal mammalian tachykinin expression. Frontiers in Bioscience, 9, pp.2166–2176. Ng, S.S.W. et al., 2008. Role of preprotachykinin-A gene products on multiple organ injury in LPSinduced endotoxemia. Journal of Leukocyte Biology, 83(2), pp.288–295. Ohkusa, T. et al., 1990. Changes in bacterial phagocytosis of macrophage in experimental ulcerative colitis [abstract]. Gastroenterology, 98(98), p.A467. Okamoto, T. et al., 2004. Multiple contributing roles for NOS2 in LPS-induced acute airway inflammation in mice. American Journal of Physiology - Lung Cellular and Molecular Physiology, 286(1), pp.L198–L209. Okayama, M. et al., 2004. Protective effect of lafutidine, a novel histamine H2-receptor antagonist, on dextran sulfate sodium-induced colonic inflammation through capsaicinsensitive afferent neurons in rats. Digestive Diseases and Sciences, 49(49), pp.1696–1704. Okayasu, I. et al., 1990. A novel method in the induction of reliable experimental acute and chronic ulcerative colitis in mice. Gastroenterology, 98(3), pp.694–702. Oslund, K.L. et al., 2008. Activation of neurokinin-1 receptors during ozone inhalation contributes to epithelial injury and repair. American Journal of Respiratory Cellular and Molecular Biology, 39(3), pp.279–288. Otsuka, M. & Yoshioka, K., 1993. Neurotransmitter functions of mammalian tachykinins. Physiological Reviews, 73(2), pp.229–308. 90
Page, N.M., 2006. Characterization of the gene structures, precursor processing and pharmacology of the endokinin peptides. Vascular Pharmacology, 45(4), pp.200–208. Page, N.M., 2004. Hemokinins and endokinins. Cellular and Molecular Life Sciences, 61(13), pp.1652–63. Page, N.M., 2005. New challenges in the study of the mammalian tachykinins. Peptides, 26(8), pp.1356–1368. Patacchini, R., Maggi, C. & Meli, A., 1990. Capsaicin-like activity of some natural pungent substances on peripheral endings of visceral primary afferents. Naunyn-Schmiedeberg’s Archives of Pharmacology, 342(1), pp.72–77. Patterson, L.M. et al., 2003. Vanilloid receptor (VR1) expression in vagal afferent neurons innervating the gastrointestinal tract. Cell and Tissue Research, 311(311), pp.277–287. Petitet, F. et al., 1992. Possible existence of a new tachykinin receptor subtype in the guinea pig ileum. Peptides, 13(2), pp.383–8. De Petrocellis, L. et al., 2001. The vanilloid receptor (VR1)-mediated effects of anandamide are potently enhanced by the cAMP-dependent protein kinase. Journal of Neurochemistry, 77(6), pp.1660–3. Philippe, D., Chakass, D. & Thuru, X. et al., 2006. Mu opioid receptor expression is increased in inflammatory bowel diseases: implications for homeostatic intestinal inflammation. Gut, 55(55), pp.815–823. Philippe, D. & Dubuquoy, L., 2003. Anti-inflammatory properties of the mu opioid receptor support its use in the treatment of colon inflammation. Journal of Clinical Investigation, 111(9), pp.1329–1338. Ping-Chia, L. et al., 2009. Substance P scavenger enhances antioxidant defenses and prevents prothrombotic effects on the rat lung after acute exposure to oil smoke. Journal of Biomedical Science, 16, pp.58–64. Pintér, E. & Szolcsányi, J., 1996. Systemic anti-inflammatory effect induced by antidromic stimulation of the dorsal roots in the rat. Neuroscience Letters, 212, pp.33–36. Pirog, K.A., Stabinsky, Y. & Goldman, R., 2010. Peprotech Cytokine Index Third edit. Y. Stabinsky & R. Goldman, eds., Rocky Hill: Peprotech Inc. Piusińska-Macoch, R., 2013. [Neurological complications during treatment of the tumor necrosis alpha inhibitors]. Polski merkuriusz lekarski : organ Polskiego Towarzystwa Lekarskiego, 34(203), pp.293–7. Poonyachoti, S., Kulkarni-Narla, A. & Brown, D.R., 2002. Chemical coding of neurons expressing delta- and kappa-opioid receptor and type I vanilloid receptor immunoreactivities in the porcine ileum. Cell and Tissue Research, 307(307), pp.23–33. Prado, C.M. et al., 2008. Capsaicin-sensitive nerves and neurokinins modulate non-neuronal nNOS expression in lung. Respiratory Physiology & Neurobiology, 160, pp.37–44. 91
Premkumar, L.S. et al., 2004. Enhancement of potency and efficacy of NADA by PKC-mediated phosphorylation of vanilloid receptor. Journal of Neurophysiology, 91(3), pp.1442–9. Rathee, P.K. et al., 2002. PKA/AKAP/VR-1 module: A common link of Gs-mediated signaling to thermal hyperalgesia. The Journal of neuroscience : the official journal of the Society for Neuroscience, 22(11), pp.4740–5. Regoli, D., Boudon, A. & Fauchére, J.L., 1994. Receptors and antagonists for substance P and related peptides. Pharmacological Reviews, 46(4), pp.551–599. Reinshagen, M. et al., 1996. Action of sensory neurons in an experimental colitis model of injury and repair. American Journal of Physiology, 270(270), pp.G79–86. Reinshagen, M. et al., 1997. Neuropeptides in inflammatory bowel disease. Inflammatory Bowel Diseases, 3(3), pp.303–313. Reinshagen, M., Flaming, G. & Ernst, S. et al., 1998. Calcitonin gene-related peptide mediates the protective effect of sensory nerves in a model of colonic injury. Journal of Pharmacology and Experimental Therapeutics, 286(286), pp.657–661. Reinshagen, M., Patel, A. & Sottili, M., 1994. Protective function of extrinsic sensory neurons in acute rabbit experimental colitis. Gastroenterology, 106(106), pp.1208–1214. Rennick, R.E., Loesch, A. & Burnstock, G., 1992. Endothelin, vasopressin, and substance P like immunoreactivity in cultured and intact epithelium from rabbit trachea. Thorax, 47(12), pp.1044–1049. Renzi, D. et al., 1998. Substance P and vasoactive intestinal polypeptide but not calcitonin generelated peptide concentrations are reduced in patients with moderate and severe ulcerative colitis. Italian Journal of Gastroenterology and Hepatology, 30(1), pp.62–70. Rijnierse, A., Zijl, K. van & Koster, A., 2006. Beneficial effect of tachykinin NK 1 receptor antagonism in the development of hapten-induced colitis in mice. European Journal of Pharmacology, 548, pp.150 – 157. Rizzi, A. et al., 2012. In vitro and in vivo pharmacological characterization of the novel NK 1 receptor selective antagonist Netupitant. Peptides, 37(1), pp.86–97. Rocksen, D. et al., 2003. Vitamin E reduces transendothelial migration of neutrophils and prevents lung injury in endotoxin-induced airway inflammation. American Journal of Respiratory Cellular and Molecular Biology, 28, pp.199–207. Rogerio, A.P., Andrade, E.L. & Calixto, J.B., 2011. C-fibers, but not the transient potential receptor vanilloid 1 (TRPV1), play a role in experimental allergic airway inflammation. European Journal of Pharmacology, 662(1-3), pp.55–62. Sartor, R.B. et al., 1989. Protracted anemia associated with chronic, relapsing systemic inflammation induced by arthropathic peptidoglycan-polysaccharide polymers in rats. Infection and Immunity, 57(57), pp.1177–1185.
92
Savov, J.D. et al., 2002. Neutrophils play a critical role in development of LPS-induced airway disease. American Journal of Physiology - Lung Cellular and Molecular Physiology, 283(5), pp.L952–L962. Scheiffele, F. & Fuss, I.J., 2002. Induction of TNBS colitis in mice. Current Protocols in Immunology, Chapter 15, p.Unit 15.19. Shapiro, S.D., 2000. Animal models for COPD. Chest, 117(5 Suppl 1), p.223S–7S. Springer, J. et al., 2003. Calcitonin gene-related peptide as inflammatory mediator. Pulmonary Pharmacology & Therapeutics, 16(3), pp.121–130. Starkhammar, M. et al., 2012. Intranasal administration of poly(I:C) and LPS in BALB/c mice induces airway hyperresponsiveness and inflammation via different pathways. PloS one, 7(2), p.e32110. Stewart, J.P.J. et al., 2008. Induction of tachykinin production in airway epithelia in response to viral infection. PloS one, 3(3), p.e1673. Storr, M., 2007. TRPV1 in colitis: is it a good or a bad receptor?–a viewpoint. Neurogastroenterology and Motility, 19(19), pp.625–629. Strober, W., Fuss, I. & Mannon, P., 2007. The fundamental basis of inflammatory bowel disease. Journal of Clinical Investigation, 117(117), pp.514–521. Stucchi, A.F. et al., 2000. NK-1 antagonist reduces colonic inflammation and oxidative stress in dextran sulfate-induced colitis in rats. American Journal of Physiology - Gastrointestinal and Liver Physiology, 279(6), pp.G1298–306. De Swert, K.O. et al., 2009. Role of the tachykinin NK1 receptor in a murine model of cigarette smoke-induced pulmonary inflammation. Respiratory Research, 10, p.37. De Swert, K.O. & Joos, G.F., 2006. Extending the understanding of sensory neuropeptides. European Journal of Pharmacology, 533(1-3), pp.171–181. Szallasi, A. & Blumberg, P.M., 1989. Neurogenic component of phorbol ester-induced mouse skin inflammation. Cancer Research, 49(21), pp.6052–6057. Szallasi, A. & Blumberg, P.M., 1990. Resiniferatoxin and its analogs provide novel insights into the pharmacology of the vanilloid (capsaicin) receptor. Life Sciences, 7, pp.1399–1408. Szitter, I. et al., 2010. The role of transient receptor potential vanilloid 1 (TRPV1) receptors in dextran sulfate-induced colitis in mice. Journal of Molecular Neuroscience, 42(1), pp.80–8. Szolcsányi, J., 1984. Capsaicin-sensitive chemoceptive neural system with dual sensory-efferent function. In L. A. Chahl, J. Szolcsanyi, & F. Lembeck, eds. Antidromic Vasodilatation and Neurogenic Inflammation. Budapest: Akadémiai Kiadó, pp. 27–55. Szolcsányi, J., 1996a. Capsaicin-sensitive sensory nerve terminals with local and systemic efferent functions: facts and scopes of an unorthodox neuroregulatory mechanism. Progress in Brain Research, 113, pp.343–359. 93
Szolcsányi, J., 1996b. Neurogenic inflammation: reevaluation of axon reflex theory. In P. Geppetti & P. Holzer, eds. Neurogenic Inflammation. pp. 33–42. Szolcsányi, J., Helyes, Zs., et al., 1998. Release of somatostatin and its role in the mediation of the anti-inflammatory effect induced by antidromic stimulation of sensory fibres of rat sciatic nerve. British Journal of Pharmacology, 125, pp.936–942. Szolcsányi, J., Pintér, E., et al., 1998. Systemic anti-inflammatory effect induced by counterirritation through a local release of somatostatin from nociceptors. British Journal of Pharmacology, 125, pp.916–922. Szolcsányi, J., 1983. Tetrodotoxin-resistant non-cholinergic neurogenic contraction evoked by capsaicinoids and piperine on guinea-pig trachea. Neuroscience Letters, 42, pp.83–88. Szolcsányi, J. & Barthó, L., 1982. Capsaicin-sensitive non-cholinergic excitatory innervation of the guinea-pig tracheobronchial smooth muscle. Neuroscience Letters, 34, pp.247–251. Talero, E. et al., 2006. Galanin in the trinitrobenzene sulfonic acid rat model of experimental colitis. International Immunopharmacology, 6(9), pp.1404–1412. Tamaru, T. et al., 1993. Histochemical study of colonic cancer in experimental colitis of rats. Digestive Diseases and Sciences, 38(38), pp.529–537. Tatemoto, K. et al., 1985. Neuropeptide K: isolation, structure and biological activities of a novel brain tachykinin. Biochemical and Biophysical Research Communications, 128(2), pp.947– 53. Tominaga, M. et al., 1998. The cloned capsaicin receptor integrates multiple pain-producing stimuli. Neuron, 21(3), pp.531–543. Trevisani, M. et al., 2002. Ethanol elicits and potentiates nociceptor responses via the vanilloid receptor-1. Nature Neuroscience, 5(6), pp.546–551. Tsuchida, H. et al., 2008. Novel triple neurokinin receptor antagonist CS-003 inhibits respiratory disease models in guinea pigs. European Journal of Pharmacology, 596(1-3), pp.153–159. Ursino, M.G., Vasina, V. & De Ponti, F., 2009. Protection from DNBS-induced colitis by the tachykinin NK(1) receptor antagonist SR140333 in rats. European Journal of Pharmacology, 603(1-3), pp.133–7. Vargaftig, B.B., 1997. Modifications of experimental bronchopulmonary hyperresponsiveness. American Journal of Respiratory and Critical Care Medicine, 156, pp.S97–102. Verma-Gandhu, M. et al., 2007. Visceral pain perception is determined by the duration of colitis and associated neuropeptide expression in the mouse. Gut, 56(3), pp.358–364. Veron, M. et al., 2004. Interactions of tachykinin receptor antagonists with lipopolysaccharideinduced airway inflammation in mice. Clinical and Experimental Pharmacology & Physiology, 31(9), pp.634–640.
94
Vetuschi, A. et al., 2002. Increased proliferation and apoptosis of colonic epithelial cells in dextran sulfate sodium-induced colitis in rats. Digestive Diseases and Sciences, 47, pp.1447–1457. Ward, S.M. et al., 2003. Distribution of the vanilloid receptor (VR1) in the gastrointestinal tract. Journal of Comparative Neurology, 465, pp.121–135. Wood, J.N. et al., 1988. Capsaicin-induced ion fluxes in dorsal root ganglion cells in culture. The Journal of Neuroscience : the official journal of the Society for Neuroscience, 8(9), pp.3208– 20. Xu, J. et al., 2007. Cigarette smoke-induced hypercapnic emphysema in C3H mice is associated with increases of macrophage metalloelastase and substance P in the lungs. Experimental Lung Research, 33(5), pp.197–215. Xu, J., Xu, F. & Barrett, E., 2008. Metalloelastase in lungs and alveolar macrophages is modulated by extracellular substance P in mice. American Journal of Physiology - Lung Cellular and Molecular Physiology, 295(1), pp.L162–70. Yamada, M., Ohkusa, T. & Okayasu, I., 1992. Occurence of dysplasia and adenocarcinoma after experimental chronic ulcerative colitis in hamsters induced by dextran sulphate sodium. Gut, 33, pp.1521–1527. Yamamoto, H. et al., 1996. Abnormal neuropeptide concentration in rectal mucosa of patients with inflammatory bowel disease. Journal of Gastroenterology, 31(4), pp.525–532. Yan, Y. et al., 2009. Temporal and spatial analysis of clinical and molecular parameters in dextran sodium sulfate induced colitis. PloS one, 4(6), p.e6073. Yokota, Y. et al., 1989. Molecular Characterization of a Functional cDNA for Rat Substance P Receptor. The Journal of Biological Chemistry, 264(30), pp.17649–17652. Zeldin, D.C. et al., 2001. Airway inflammation and responsiveness in prostaglandin H synthasedeficient mice exposed to bacterial lipopolysaccharide. American Journal of Respiratory Cellular and Molecular Biology, 25(4), pp.457–465. Zhang, J.J. et al., 2000. Human adrenomedullin gene delivery protects against cardiac hypertrophy, fibrosis, and renal damage in hypertensive dahl salt-sensitive rats. Human Gene Therapy, 11(13), pp.1817–1827. Zhang, Y. et al., 2000. Hemokinin is a hematopoietic-specific tachykinin that regulates B lymphopoiesis. Nature Immunology, 1(5), pp.392–7. Zhang, Y. & Paige, C.J., 2003. T-cell developmental blockage by tachykinin antagonists and the role of hemokinin 1 in T lymphopoiesis. Blood, 102(6), pp.2165–72. Zimmer, A.M. et al., 1998. Hypoalgesia in mice with a targeted deletion of the tachykinin 1 gene. Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America, 95(5), pp.2630–2635.
95
Köszönetnyilvánítás Legelőször szeretnék köszönetet mondani témavezetőmnek, Helyes Zsuzsannának a rengeteg
segítségért
és
iránymutatásért.
Köszönöm
Pintér
Erikának
a
Neurofarmakológia PhD program vezetőjének, hogy részt vehettem a képzésben. Sok hasznos tanáccsal segítette a dolgozat elkészültét. Külön köszönet illeti Szolcsányi Jánost az iskolateremtő koncepciójáért. Szeretném megköszönni Sándor Katának, Perkecz Anikónak, Elekes Krisztiánnak, Bagoly Teréznek, Kemény Ágnesnek, Markovics Adriennek, Kun Józsefnek a kísérletek során nyújtott nélkülözhetetlen elméleti és gyakorlati segítségüket. Hálával tartozom Bölcskei Katának, aki segített, hogy a kéziratban minél kevesebb hiba maradjon. Köszönöm Ömböli Gyulánénak, Zádor Csillának, Zöldhegyi Máriának precíz asszisztensi munkájukat. Közreműködésük nélkülözhetetlennek bizonyult az állatkísérletek elvégzésében. Továbbá köszönet jár a Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet minden tagjának, akik bármilyen módon segítettek a kutatásban. Munkám során a Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) 4.2.1.B-10/2/KONV-2010-0002 és 4.2.2.A-11/1/KONV-2012-0024 számú projektjének támogatását élveztem, amelyet ezúton szeretnék megköszönni. És végül, de nem utolsósorban szüleimnek, akik végig támogattak, bátorítottak és segítettek.
96
Saját közlemények listája A dolgozat alapját képező közlemények Szitter I, Pintér E, Perkecz A, Kemény Á, Kun J, Pietra C, Quinn J P, Zimmer A, Berger A, Paige C J, Helyes Zs „Role of neurokinin 1 receptors in dextran sulfate-induced colitis: studies with gene-deleted mice and the selective receptor antagonist netupitant”. Inflammation Research (2014) (IF: 2,143 (2013)) Szitter I, Pozsgai G, Sándor K, Elekes K, Kemény Á, Perkecz A, Szolcsányi J, Helyes Zs, Pintér E “The role of transient receptor potential vanilloid 1 (Trpv1) receptors in dextran sulfate-induced colitis in mice”. Journal Of Molecular Neuroscience 42:(1) pp. 80-88. (2010) (IF: 2,922, FC: 12) Helyes Zs, Elekes K, Sándor K, Szitter I, Kereskai L, Pintér E, Kemény A, Szolcsányi J, McLaughlin L, Vasiliou S, Kipar A, Zimmer A, Hunt S P, Stewart J P, Quinn J P “Involvement of preprotachykinin A gene-encoded peptides and the neurokinin 1 receptor in endotoxin-induced murine airway inflammation”. Neuropeptides 44:(5) pp. 399-406. (2010) (IF: 1,917 FC: 7)
Értekezés alapját képező konferencia prezentációk Szitter I, Pintér E, Perkecz A, Kemény Á, Pietra C, Quinn J P, Zimmer A, Berger A, Helyes Zs „Effect of neurokinin 1 (NK1) receptor antagonism and the differential role of NK1 receptors in dextran-sulfate (DSS) induced colitis in mice” In: Proceedings of the British Pharmacological Society. Konferencia helye, ideje: Granada, Spanyolország, 2012.07.17-2012.07.20. Paper C049 (2012) (poszter) Szitter I, Pintér E, Kemény Á, Pietra C, Quinn J, Zimmer A, Berger A, Helyes Zs “Neurokinin 1 (NK1) receptor antagonizmus hatása és a NK1 receptorok szerepe a dextrán-szulfáttal (DSS) kiváltott colitisben egérmodellben” p. 189. A Magyar Élettani Társaság a Magyar Anatómusok Társasága a Magyar Biofizikai Társaság és a Magyar Mikrocirkulációs és Vaszkuláris Biológiai Társaság Kongresszusa Absztraktfüzet, Debrecen, Magyarország, 2012.06.10-2012.06.13 (2012) (poszter) Szitter I, Pintér E, Perkecz A, Berger J A, Paige C J, Szolcsányi J, Helyes Zs „Role of the tachykinin system in dextran sulphate-induced colitis in mice” In: Journal of Molecular Neuroscience. Konferencia helye, ideje: Boston; Pécs, Amerikai Egyesült Államok, 2011.05.22-2011.05.25. p. 199. (2011) (poszter) Szitter I, Pintér E, Pozsgai G, Sándor K, Kemény Á, Perkecz A, Elekes K, Helyes Zs, Szolcsányi J, Quinn J “Investigation of the role of TRPV1 capsaicin receptors and tachykinins in dextranesulphate induced mouse colitis model” Tue 271. 16th World Congress on Basic and Clinical Pharmacology (WorldPharma2010), Koppenhága, Dánia, 2010.07.17-2010.07.23. (2010) (poszter) Szitter I, Pintér E, Sándor K, Bánvölgyi A, Elekes K, Szolcsányi J, Quinn J, Helyes Zs “Investigation of the role of TRPV1 capsaicin receptors and tachykinins in dextrane-sulphate induced 97
mouse colitis model” Acta Physiologica Hungarica 97:(1) pp. 139-140. (2010) (IF: 1,226) (poszter) Szitter I, Pintér E, Markovics A, Perkecz A, John Q, Szolcsányi J, Helyes Zs „Tachykininek szerepének vizsgálata génhiányos egerekkel dextrán-szulfáttal kiváltott bélgyulladás modellben” In: A Magyar Élettani Társaság (MÉT) LXXIV. Vándorgyűlése és a Magyar Kísérletes és Klinikai Farmakológiai Társaság (MFT) II. Közös Tudományos Konferenciája. Konferencia helye, ideje: Szeged, Magyarország, 2010.06.16-2010.06.18. Szeged: Szegedi Tudományegyetem, Paper P139. (2010) (poszter) Szitter I, Pintér E, Sándor K, Bánvölgyi Á, Elekes K, Szolcsányi J, John Q, Helyes Zs “A TRPV1 kapszaicin receptor és a tachykininek szerepének vizsgálata dextrán-szulfáttal kiváltott bélgyulladás modellben” p. 51. Biológus Doktoranduszok Konferenciája, Pécs, Magyarország, 2009.11.12-2009.11.13. (2009) (előadás) Pintér E, Szitter I, Sándor K, Bánvölgyi A, Elekes K, Szolcsányi J, Quinn J P, Helyes Zs “Investigation of the role of TRPV1 capsaicin receptors and tachykinins in dextran sulfate- induced mouse colitis model” Neuropeptides 43:(5) pp. 427-428. (2009) (IF: 2,036) (poszter)
Egyéb publikációk Sütő B, Szitter I, Bagoly T, Pintér E, Szolcsányi J, Loibl Cs, Námeth T, Tánczos K, Molnár T, Leiner T, Várnai B, Bardonicsek Zs, Helyes Zs “Plasma somatostatin-like immunoreactivity increases in the plasma of septic patients and rats with systemic inflammatory reaction: experimental evidence for its sensory origin and protective role”. Peptides 54: pp. 49-57. (2014) (IF: 2,614 (2013))
Egyéb konferencia előadások, poszterbemutatások Szitter I, Kiss T, Perkecz A, Helyes Zs „Lung morphometry: quantitative assessment of tissue changes in mice exposed to chronic whole body cigaretta smoke” In: Bruker User Meeting 2013. Konferencia helye, ideje: Hasselt, Belgium, 2013.04.16-2013.04.18. pp. 93-95. (2013) (előadás) Kun J, Helyes Zs, Szitter I, Gódi Sz, Szabó I, Kemény Á, Pohóczky K, Perkecz A, Pintér E “A tranziens receptor potenciál ankyrin 1 (TRPA1) és vanilloid 1 (TRPV1) receptor mRNS expresszió gyulladásos bélbetegségben (IBD) és dextrán-szulfát (DSS) által indukált egér colitis modellben” p. A-0184. A Magyar Élettani, Farmakológiai és Mikrocirkulációs Társaságok 2013. évi közös Tudományos Kongresszusa, Budapest, Magyarország, 2013.06.052013.06.08. (2013) (poszter) Szitter I, Barbara K, Kiss T, Perkecz A, Feller D, Helyes Zs “Tüdő morfometria: dohányfüst okozta szöveti elváltozások kvantitatív követése mikroCT módszerrel C57Bl/6 és galanin 3 receptor (Gal3r) deficiens egerekben” p. A-0191.A Magyar Élettani, Farmakológiai és Mikrocirkulációs Társaságok 2013. évi közös Tudományos Kongresszusa, Budapest, Magyarország, 2013.06.05-2013.06.08. (2013) (poszter)
98
Kemény Á, Boros M, Hajna Zs, Szitter I, Sétáló Gy, Szolcsányi J, Pintér E, Helyes Zs “Complex cytokine profiling of tissues obtained from chronic mouse inflammation models” p. P300. 6th European Congress of Pharmacology (EPHAR2012), Granada, Spanyolország, 2012.07.17-2012.07.20. (2012) (poszter) Helyes Zs, Szitter I, Hajna Zs, Elekes K, Kemény Á, Kereskai L, Quinn J P, Sándor K, Pintér E, Szolcsányi J “Role of the TRPV1 ion channel and sensory neuropeptides in cigarette smokeinduced chronic airway inflammation model of the mouse” BPS Focused Meeting on Neuropeptides, London, Anglia, 2012.06.07-2012.06.09. (2012) (előadás) Kun J, Pintér E, Szitter I, Szabó I, Gódi Sz, Perkecz A, Helyes Zs “A tranziens receptor potenciál ankyrin 1 (TRPA1) receptor expresszióváltozása gyulladásos bélbetegségben (IBD) és dextrán-szulfát által indukált egér colitis modellben” p. 135. A Magyar Élettani Társaság a Magyar Anatómusok Társasága a Magyar Biofizikai Társaság és a Magyar Mikrocirkulációs és Vaszkuláris Biológiai Társaság Kongresszusa Absztraktfüzet, Debrecen, Magyarország, 2012.06.10-2012.06.13. (2012) (poszter) Kun J, Pintér E, Gódi S, Szabó I, Szitter I, Perkecz A, Helyes Zs “Expression change of the transient receptor potential ankyrin 1 (TRPA1) receptor in inflammatory bowel disease (IBD) and dextran sulfate-induced colitis in mice” p. P302. Proceedings of the British Pharmacological Society, Granada, Spanyolország, 2012.07.17-2012.07.20. (2012) (poszter) Elekes K, Sándor K, Szőke E, Tóth D, Markovics A, Szitter I, Jakab L, Szakacs B, Kereskai L, Szolcsányi J, Molnár T, Helyes Zs “Peripheral effect of the marijuana smoke in the lung of mice” Mon 283. 16th World Congress on Basic and Clinical Pharmacology (WorldPharma2010), Koppenhága, Dánia, 2010.07.17-2010.07.23. (2010) (poszter)
99
