A táborozások története, mezőgazdasági-, sí-, vízi-, turisztikai táborok, kirándulások összeállította: Hajdu Gyula
Hagyaték, emlékezet. Szüleim, nagyszüleim említése nélkül nem lenne érthető az a több mint száz táborozás oka, miértje, amelyen részt vettem, vagy vezettem, hiszen tőlük kaptam hagyatékul a természet szeretetét, tiszteletét, a család és a közösség fontosságát. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy már kisgyermek koromban gyakran jártunk kirándulni az újpesti Duna partra, és a Budai hegyekbe. Az ötvenes évek nélkülözéssel teli éveiben a vasárnapi kirándulások különös jelentőséggel bírtak. Hét közben szigorúan be kellett osztani az ételt, hogy mindennapra jusson. A vasárnapok viszont tényleg ünnepnapok voltak, mert hús is kerülhetett az asztalra. Összetartó család lévén 15-20-an mindig voltunk és a sok szorgos kéznek köszönhetően hamar elkészült az ebéd. Nekünk, gyerekeknek a rőzsegyűjtés és vízhordás volt a dolgunk. A közösen végzett tevékenység és a feladatok megosztása, alapértéke, alapkövei lettek később, az általam vezetett önellátó táborozásoknak. Rengeteg élményt, és örömöt jelentett a fürdés, (az akkor még tiszta Duna vizében) a hullámok, a homokos part, a szikrázó napsütés, az árnyékot adó fák, a színes virágok, madarak, szitakötők, lepkék, a közös játékok, énekek, a felnőttek anekdotáinak hallgatása. Itt tanultam meg úszni, evezni, tüzet rakni és eloltani (amely akkor még nem volt tilos sem az erdőben, sem a vízparton). De volt kellemetlen rész is, a fájó szúnyog-, és darázscsípések, a félelmetes orkánszerű széllel érkezett viharok villámai, menydörgései, és a lezúduló csapadék, mely bőrig áztatott minket. A rendszeres táborozásokat középiskolás koromban kezdtem el. Édesapám, aki szintén testnevelő tanár volt sporttáborokat vezetett Balatonberényben. Neki segítettem sportversenyek lebonyolításában, sportjátékok vezetésében, úszásoktatásban stb. Diákként is szerettem a táborokat, ez az érzés tanárként sem változott-, sőt még erősödött is bennem. Gyermekkori élményeimből szerzett tapasztalatomat pedig később tovább tudtam adni tanítványaimnak.
NDK mezőgazdasági táborok: 1987., 1988.,1989.,1990. Az Árpád Gimnáziumban már több éven keresztül jártunk gyümölcsszedő táborba Karig Zsuzsa és Jakab József tanár tanártársaimmal. Sok tapasztalatot szereztünk, és a Veres Péter Gimnáziumba átkerülve itt is elindítottuk a gyerekekkel a tábort. (eperszedés, cseresznyeszedés, kapálás volt a feladatunk). Az N.D.K-ban jól szervezett mezőgazdasági tábor működött kemény, fizikai munka, egyéni teljesítménybérezéssel. Táborhelyeink Plesowban és Groskreutzban voltak. A hajnali 4:00 órás kelés sokat kivett a tanulókból, de 12 órakor befejeztük a munkát, és szabadon gazdálkodhattunk az fennmaradó időnkkel, amit ki is használtunk sporttal, nyelvgyakorlással, játékokkal, vetélkedőkkel és kirándulásokkal. Tanulóink is hamar megkedvelték, és megszerették ezt a táborozási formát. Mindig a legjobbak között voltunk a munkában, sportban, viselkedésben egyaránt, annak ellenére, hogy a német, lengyel, cseh-szlovák és más magyar iskolák között a mi gyerekeink voltak a legfiatalabbak.
Az N.D.K.-ban a fizetésünkből sok mindenre futotta, nagyon olcsó volt minden. Gyerekeink, akik eddig szüleiktől kaptak támogatást, nagy örömmel vásároltak maguknak és családjuknak sok-sok ajándékot és mindenki plusz csomagokkal érkezett haza. Szabadnapjainkon sok helyre eljutottunk (Potsdamba, Werderbe, Brandenburgba, Lipcsébe, Berlinbe, Rostock Warrnemündébe, és az utolsó két évben Berlinbe is. A tábor időtartama három hét volt. A szabadnapok kivételével minden nap dolgoztunk (eső szünet előfordult). Az első évben 58 (az iskola létszáma nem érte el a 130 főt!), majd 67, 75, 74 tanuló volt velünk. Karig Zsuzsa, Jakab József Pozsgai Olga, Molnár Orsolya tanártársaimmal, és a gyerekeinkkel mindig öröm volt együtt lenni és dolgozni. Szemtanúi lettünk annak a folyamatnak, amikor egy ország megszűnik, és emiatt a mi táborozásaink is befejeződtek. Néhány idézet a tábori naplókból. 1987 első N.D:K. tábor
Brandenburgi kapunál
l988. második N.D.K. tábor
l989. harmadik NDK tábor
Az első táborozók névsora Veres Péter Gimnázium NDK táborba utazók névsora
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19
Benkő Attila Kövér Imre Dura Zsuzsanna Kovács Krisztina Lukács Ágnes Parádi Judit Seibin Gabriella Telkesi Daniella Fodor Timea Fieszl Nikoletta Schottner Krisztina Ferenczi Szilvia Vietárisz Szilvia Szász Ferenc Molnár Mónika Nemes Mónika Visztra Timea Sánta Andrea Hajdu Etele
20 21 22 23 24 25 26 27 28 29
Paulik Emese Falvay Dávid Aknai Zoltán Nedeczky Pál Horn Enikő Zábó Dorottya Bencsik Róbert Gödöllő Marica Seregélyes Judit Barlai Róbert
30 31 32 33 34 35 36 37 38 39
Domboróczky Éva Franyó Timea Homán Gábor Kenézlői Réka Kiss Andrea Kollár Ágnes Kovács Ildikó Maricsek József Matejcsok Ildikó Máté Richár
40 41 42 43 44 45 46 47 48
Meggyesi Beáta Nagy Szilvia Nikolics Orsolya Pető Szilárd Ráday Krisztina Rieder Ottilia Sipos Mercédesz Somodi Nikoletta Sziklai Magdolna Szombathelyi 49 Zoltán 50 Szőllősi Annamária 51 Szőllősi Norbert 52 Tasi Zoltán 53 Tóth András 54 Tóth Marcell 55 Tóth Mihály 56 Balló Edina 57 Horváth András 58 Szabó István kisérők: Karig Zsuzsanna Jakab József táborvezető: Hajdu Gyula
Találkozás 1987. június 13-án Keleti Pályaudvar Indulási oldal 12:30-kor
Egynapos sí kirándulások l987-től Szlovákiába A téli sportokat az iskola megalakulásától kezdve, fontosnak tartottuk. Donovalyban, ahol különböző nehézségű pályák voltak, január, február hónapokban, szombatonként szerveztem egy napos sí kirándulásokat tanulóink, és családtagjai, valamint tanárkollegáim és hozzátartozói részére. Egy hátránya volt csak a hétvége miatt 20-30 perces sorbaállások a felvonónál sokat kellett várni. Ezeken az utakon, nagyon sokan szerették meg a sízést, később belőlük alakult ki az erdélyi sítábor magja. Sok szülővel ismerkedtünk meg személyesen, mely nagyban elősegítette a szülők és az iskola közvetlenebb kapcsolatát. Az utazási korlátozás feloldásával kibővült a választási lehetőség a síterepek között és ez a kirándulási forma elvesztette jelentőségét.
Miért pont a Hargita 1973 áprilisában, (a Pedagógus Szakszervezet szervezésében) feleségemmel és néhány Árpádos kollégámmal részt vettünk egy erdélyi körutazáson. Ez az utazás olyan meghatározó élményt nyújtott számunkra - az erdélyi táj, az emberek, a történelem, az irodalom, építészet és még sok más területen, - hogy újra és újra meg kellett ismételni. Itt ismerkedtünk meg Szőcs Péter testnevelő tanárral, és az Ő javaslatára próbáltuk ki a sízést a Madarasi Hargitán. Nagyon megtetszett a gyönyörű táj, a hó biztos terület, a családias légkör, és az, hogy Erdély ezen a részén nyelvi problémánk sem volt. Mindezek feledtették velünk a Menedékház kényelmetlenségeit. 1978-ban Árpádos diákokat vittem először sízni a Madarasi Hargitára, Szőcs tanár Úr segítségével. 1986 szeptemberétől a Veres Péter Gimnázium tanára lettem, így 1987 tavaszi szünetében a két iskola diákjaival egy közös sí táborban vettünk részt. Ez után egy rövid időre megszakadt a táborozás lehetősége. 1988-ban, indulás előtt két nappal kaptunk értesítést Romániából, hogy nem mehetünk a magyarlakta, Hargita megyei Madarasi Menedékházba, (amely 1942-ben készült el a kormány, a Magyar Testnevelési Főtanács támogatásával.) Megvolt a vonatjegyünk, ki váltottuk valutát, megvettük az élelmiszert stb. A Románok bekeményítettek nem fogadtak magyar csoportokat, és Mondva csinált ürüggyel lemondatták érvényes szobafoglalásunkat a turistaházzal. 1989-ben már engedélyt sem kaptunk, 1990-ben pedig a marosvásárhelyi magyar román összetűzések miatt kellett lemondanunk a táborról.
Hagyományteremtés A Veres Péter Gimnázium erdélyi sí tábora. 1991-től az iskolavezetéssel úgy határoztunk, hogy március hónapban újra indítjuk a Hargitai sí tábort, és a március 15-i megemlékezést is a hegyen tartjuk. Ez a hagyomány immár 26-ik esztendeje tart. A vonatjegyek drasztikus drágulása miatt a vonatot autóbuszra váltottuk. Az utazási körülmények igen mostohák voltak, nem egyszer 8-10 órát vártunk a határon. Még is voltak vállalkozók. A táj szépsége sok mindent kárpótolt. Az a rengeteg behavazott csillogó fenyő. Hol szikrázó napsütés, hol hóförgeteg, metsző hideg széllel, mindez kiszámíthatatlan ismétlődéssel. Nem volt tömeg és nem volt villany (nem is hiányzott), csak egy generátor, de volt idő az esti játékokra, és beszélgetésekre, volt idő észrevenni, megismerni egymást. A Menedékházat rendesen megtépázta az idő, de mi jól éreztük együtt magunkat. Húsz ágyas szobát kaptunk emeletes ágyakkal. Volt, hogy két fővel többen voltunk. Kaptak volna egy kétágyas szobát, de nem voltak hajlandók külön menni. Esténként lefekvés után beszélgettünk a sötétben. Ahogy múlt az idő, úgy csendesedett el egyre jobban a szoba, a síeléstől elfáradt gyerekek elaludtak. Volt fürdőszoba is, zuhannyal, és kb. három fokos vízzel. Nagy lelki tusa után, egyéni technikával meglehetett oldani a tisztálkodást. Kértem a lányok részére meleg vizet. Kaptunk. Másnap megint kértem, erre azt mondta a gondnok. ”Ide sízni járnak az emberek nem feredőzni”, ennek ellenére továbbra is lett meleg víz. Nagyszerű volt, hogy cserépkályhával fűthettünk, olyan meleget csináltunk, amilyet csak akartunk. Kezdetben a feljutásunk csak gyalogosan volt lehetséges. A busz végállomástól (Ivótól) teljes menet felszereléssel hátizsák, síléc és egy hétre való élelmiszerrel megrakodva kb. 12 km-t gyalog tettünk meg a Menedékházig (szintkülönbség 855 m. 795 m - 1650 m). Lefele szerencsés esetben az út egy részén lesíelhettünk. A sípályákon (ha volt üzemanyag) drótkötél felvonó működött. A pályákat síelés előtt le kellett taposnunk. Az üzemanyag ellátás javulásával rendszeresebbé vált a drótkötélpálya működtetése, valamint beindult a vendégek traktorszekérrel való szállítása is. A házat korszerűsítették, este 10-ig volt villany és meleg víz, a nagy közös termek helyett 2-4-6 ágyas szobákat alakítottak ki. A konyhán már állandóan főztek (így a hátizsákunk tartalma is jelentősen leapadt), és bevezették a központi fűtést. Később a Menedékházat magánkézbe adták. A tulajdonos váltás miatt a ház nem üzemelt és erről bennünket csak az indulásunk előtt három nappal értesítettek. Székelyudvarhelyi ismerőseink segítettek. Válaszoltak szállás van, mehetünk, de főzni nekünk kell. Feleségem Kati vállalta. Megérkezésünk után szembesültünk, azzal a ténnyel, hogy a főzési lehetőség ennyi ember számára milyen nehézkes. Kati megtudta, hogy a szomszédos Vitus ház jól felszerelt és komfortosabb, és másnap reggel elmennek a vendégek. Be is költöztünk. Azóta, immár 2003-tól 14. éve a Vitus Panzióban van szállásunk. Ettől kezdve több éven keresztül itt is Kati főzött, Márton Zsuzsa, Pados Csilla, Fekete Bálint közreműködésével segítettük az ebéd és vacsora elkészülését. A táborban minden évben megemlékeztünk az 1848-as szabadságharcról. 15-én hagyományosan, felmentünk a csúcsra, este pedig Kossuth és katonanótákat énekeltünk.
Esténként közös játékokat, vetélkedőket, történelmi, és helyismereti témájú felolvasásokat tartottunk. A hagyományőrzés, sí tanulás, kirándulás, nótázás, természet szépségeinek felfedezése mindig fontos szerepet kapott. 2006-ban megépült a Súgó panzió, mely a település ugrásszerű fejlődését is magával hozta. Új pályarendszert, és felvonókat építettek ki, és az óta folyamatos a meleg víz- és áramszolgáltatás. 2010-ben korszerűsítették a konyhát, megszűnt a főzési lehetőségünk, ettől kezdve a háziaktól rendeltük az ebédet, vacsorát. Ők is ízletes, jóízű ételeket készítettek. Az újoncok avatását mindig nagy várakozás előzte meg. Annak idején minket is felavattak, palacsintasütővel! A gyerekek ötletes játékokat találtak ki, az avatáson mindig jól szórakoztunk. Madarasi Menedékház
Vitus panzió ebédlőjében foglalkozás
Madarasi csúcson Végre süt a nap
Március 15-én éjszakai fáklyás sízés
Székelyudvarhely Március 15-én közös megemlékezés partner iskolánkkal
Útban Békás szoros felé
Az első táborozók névsora
Ahol jártunk: A sítábor mellett minden évben megnéztünk egy-két érdekességet, vagy nevezetességet, melyek a következők: Csucsa: Ady Múzeum, Bánffyhunyad: Gótikus stílusú református templom, Körösfő: Református templom, Kalotaszeg: népművészet, hímzés, Kolozsvár: Szent Mihály templom, Mátyás szobor, Mátyás szülőháza, Házsongárdi temető, Farkas utcai Református templom, Marosvásárhely: Teleki téka, Kultúrpalota, Segesvár: Óratorony, Diáklépcső, Korond: Fazekas falu, Farkaslaka: Tamási Áron síremléke, Szejkefürdő: Orbán Balázs síremléke (Székelyföld című könyv szerzője), Székely kapuk,
Székelyudvarhely: Két legjelentősebb épülete Jezsuiták által alapított Katolikus Gimnázium (1593.), és a Református Kollégium (1670.), Ferences templom, Emlékezés parkja, Gyergyószentmiklós: Örmény templom, Gyilkos tó, Békás szoros: Gyönyörű természeti látványosság, Marosfő: Maros és az Olt eredete, Csíkdánfalva: Fazekas falu, Mádéfalva: Mádé falvai Vértanúk emlékműve, Csíksomlyó: Bucsu járó Mária templom, Bögöz: Református templom. Szent László freskóval, Székelyderzs: Unitárius Erőd templom, Szent László freskó, Több, mint kétszáz éves élő hagyomány, hogy az egykor (gyilokjáró) körfolyosón a falu lakói elhelyezhetik ingóságaikat, gabonakészleteiket. A bástyákat szalonna és füstölt hús tárolására tették alkalmassá. A világon egyedülálló látványosság. Agyagfalva: Ősi székely falu. A székelység ősi gyülekezőhelye, ahol Nemzetgyűléseket tartottak. Segítőim névsora: Elsősorban feleségem Hajdu Kati, aki minden táborozáson részt vett, Katrine Nightingale, Völgyesi Krisztina, Frank John Andrew kanadai vendégtanárok, Erdősi Katalin, Horváth Hajnalka, Márton Zsuzsa, Pados Csilla, Römer Ildikó, Számadóné Békési Szilvia, Berta Tamás, és Fekete Bálint tanárok 2014-től a tábor vezetését Berta Tamás testnevelő tanár úr vette át.
Tiszai vízi tábor 1993.-ban Szegvári Dénes és Szegváriné Edit szülők, Mester Gábor kollégám és feleségem Hadu Kati segítségével beindítottuk a tiszai vízi táborozást. A kezdet volt a legnehezebb, de egyben a legromantikusabb is. Mindent magunkkal cipeltünk a kenukban, sátrat, bográcsot, élelmet, vizet stb., mert a kicsiny boltokban szinte semmit, sem kaptunk. A napi távok megtétele után (25 km-től 37 km-es távig) következett a rőzsegyűjtés, és a főzés. 1998-tól a bográcsos főzést, felváltotta a gázzsámolyos, ami megkönnyítette a táborozók életét, valamint magunkkal vihettünk sörsátrakat, asztalokat, egyéb felszerelést. Köszönhető Kézdi András szülőnek, aki rendelkezésünkre bocsátott egy gépkocsit és utánfutót. A Tisza egy külön világ, de szép, és mint minden víz szeszélyes és tiszteletet parancsoló. Aki velünk volt akár egyszer, akár többször annak felejthetetlen emlék. Volt rekkenő hőség, pecsenyére sülés, alacsony vízállás, (a Tisza közepén elakadással bokáig érő vízben), és voltak áradások, felhőszakadások, viharok villámlással, menydörgéssel. Mindezeket az eseményeket komolyabb baleset nélkül átvészeltük. Előfordult, hogy Tiszabecsre leérve hatalmas felhőszakadás fogadott bennünket. Esélyünk sem volt, hogy a Tisza parton kempingezzünk. Bekéredzkedtünk az Iskola tornatermébe ahol is nagyot játszottunk és a tornaszőnyegeken aludtunk. Másnap csak traktorral tudtunk lemenni a partra akkora sár volt. Az 1998-as nagy áradásnál „Szatmárcsekén négy napig a gát háta mögött sátoroztunk és vártuk, hogy a víz visszamenjen a medrébe. Közben naponta lecipeltük a hajókat a vízhez, amely a kemping területét elöntötte és a büfé tetőrúdjait kerülgetve gyakorolták a gyerekek az evezés tudományát. „A hagyományos nagypályás focimeccsek, a tábor apraja- nagyjával fiúk, lányok, tanárok részvételével”(idézet Pótó Marcitól) Az áradást követően combig érő iszapban kötöttünk ki Ugornyán, és felmentünk a termál strandra, ahol sátorozni is lehetett. Feledhetetlen élmény marad, (Nagy Árpád tanár úr által bevezetett halászlé.) mikor éjjel a gőzölgő medence partján a csillagok alatt falatoztunk jókat belőle. Az összes medence a rendelkezésünkre állt. Éltünk is a lehetőséggel. Ettől kezdve több éven keresztül itt tartottuk a pihenőnapunkat, egészen a strand átalakításáig, amikor megszűnt a sátorozási lehetőség. Amikor megszűnt a táborozási lehetőség, a halászlé lehetősége is Cigándra került. Mogyorós: Ameddig a kemping nem készült el egy ligetben vertük fel sátrainkat. Egyik este Pótó Marci volt őrségben, amikor is szólt, hogy valami állat, vagy talán egy lapos ember ólálkodik a táborunk közelében. A lapos embert éveken keresztül emlegettük. Minden esetre tőlünk sok-sok éven keresztül semmit nem tudtak elvinni, annyira jó volt az őrségünk. Tuzsér: Nagyon jó táborozási lehetőségünk volt addig, ameddig egy áradás a homokos partot el nem mosta. Cigánd: Egyetlen káresetünk itt esett. Kézdi Áron a kocsihoz igyekezet, amikor mozgást észlelt. Kérdezte kik vagytok, erre futásnak eredtek. Riasztotta is a tábort rögtön. Kiderült, hogy eltűntek dolgaink, hordók, egyebek, Zseblámpákkal azonnal átkutattuk a kiserdőt, jó pár dolgot megtaláltunk. Világosban folytattuk a kutatást és szinte mindenünk meglett. A kivétel sajnos Kézdi András fényképező gépe és vadászinge volt. Cigánd sokak kedvenc tábora volt, kiváltképp alacsony vízállásnál. Nagy homokos partjával, remek fürdési lehetőséggel, rendesen kitűzhető strand- röplabda- és focipályával, az iszapbirkózással, (melyet egyik alkalommal Ferdinándy Bence láb kisujja bánta. Kézdi András ilyenkor is mindig rendelkezésünkre állt és ment vele rögtön a kórházba.) Itt mindig jó nagy tábor tűzet raktak a gyerekek, mellette fél éjszakán át tartott danolászás. Az éneklést Hajdu Kati által összeállított népdalokból és népszerű szerzők dalaiból kezdtük el. Nagy Árpád tanár úr bekapcsolódása után átvette az ének vezetését
Gávavencsellő: Sokáig álltunk meg. Zárásként ott is focizni „kellett” egy jót. A büfé bezárása, vetett véget ennek a táborhelynek, helyette Tiszabercelre esett a választásunk. A Tiszán ringatózó tutaj, rajta asztalokkal, székekkel, kellemes esti beszélgetések, játékok színhelyéül szolgált. Tokaj: Előtte 3-4 km-re volt egy óriási homokpad, ahol megálltunk és jót fürödtünk. a sekély vízben. Előfordult, hogy késő este fáradt, éhes társaság érkezett a kempingbe. Megkérdezték, nem maradt-e a vacsoránkból. Mondtuk maradt, szívesen is adunk, de evőeszközünk nincs. Nem volt probléma, elővették a sátorcöveküket és jóízűen megették vele a rizses húst. Bodrog zug: Tisza-Bodrog találkozásánál Kenukkal beeveztünk, ebbe akadályokkal tarkított, bedőlt korhadt fákkal teli lagúnába, ám a látnivaló páratlan és lenyűgöző volt. Mocsári teknősöket, békákat, gémeket és kócsagokat, ritka ragadozó madarakat csodálhatunk meg. A tábor előkészítésénél nagyon sok mindenre kell gondolni, milyen lesz az időjárás előrejelzés, milyen vízállás várható a létszámnak megfelelően szükséges és lehetséges dolgokra felkészülni. olyanokra, mint hajók, lapátok, mentőmellények száma, élelmiszer mennyisége, gondolni arra, mit kell okvetlenül elvinni, mi az, ami útközben beszerezhető. asztalok, konyhasátor, edények mennyisége, konyhaeszközök gázzsámoly stb.. Mentődoboz. Sérülések, kisebb betegségekre gyógyszerek, kötszerek, plusz sátor, sporteszközök. Útjaink során úgy éreztük Szinte mindenre felkészültünk, de vasutas sztrájkra, arra bizony nem. Előző napon, szombaton még vízen voltunk, amikor telefonáltak, hogy vasutas sztrájk készülődik hétfői, ami a hazautazásunk napja lett volna. Másnap reggel Bercelről 7 órakor már elindultunk, hogy minél hamarabb Tokajba érjünk. A hajókat a kempingbe hagytuk, telefonáltunk, hogy aznap még menjenek érte, és a csapatunk az utolsó vonattal hétfő helyett vasárnap hazautazott. A táborozás feltételei: igazolt, vagy ellenőrzött úszástudás, legalább kétszeri evezési gyakorlat, amit Óbudán, a Római parton Rátkai János testnevelő világbajnok kajakozó segítségével bonyolítottunk. (Több próbálkozás után a hajókat is tőlük béreltük, amelyek megbízhatónak bizonyultak.) Minden egyes tábor kezdetekor alapvető vízi jártassági ismereteket tartottunk Kézdi András nagy tapasztalattal rendelkező evezős segítségével. Ezután következett a hajóbeosztás, és a legénység összeszoktató evezési gyakorlata, és csak ezután indulhatott a túra.
Miért a Tisza? Azért mert a Duna nagyon szép, közel is van, de óriási forgalmat bonyolít le, uszályok, hajók, motorcsónakok rajzanak rajta, szemben a felső tisztavidékkel, ahol nincs ilyen forgalom, csak legfeljebb halászcsónak.
Ugornya. Útrakelünk
Cigándi tábor hajnalban
Halászlé alapanyag
Cigánd készülődés
A nagy iszapbírkózás
Tuzsér indulás előtt
Életkép
Az első táborozók névsora Tiszai Vizi tábor névsora 1993. június 13.- június 20. Tiszabecs – Tuzsér 1. Szegvári Dávid 2. Bakonyi Zoltán 3. B.Nagy Borbála 4. Szabó László 5. Szekeres Szilvia 6. Balázs Attila 7. Bóta Ágnes 8. Gemella Beáta 9. Gordon Eszter 10. Károlyi Zsuzsa 11. Koncz András 12. Markella Eszter
13. Mihállfi Péter 14. Szabó Miklós 15. Székely Ágoston 16. Szépvölgyi Gábor 17. Horváth Emese 18. Deschmann Emese 19. Benke Dóra 20. Csizma Eszter 21. Fodor Zsuzsa 22. Gyarmati Judit 23. Lökös Réka 24. SzegváriGréta
Kísérők: Szegvári Dénes sz. Szegváriné Edit sz. Mester Gábor Hajdu Kati Budapest, 1993. június 02.
Hajdu Gyula Táborvezető
Táborhelyeink: Első túra alkalmával Tiszabecs, Szatmárcseke, Ugornya, Benk, Zsurk, Tuzsér, Később meghosszabbítottuk a túrát Tokajig a következő állomásokkal. Szatmárcseke, Ugornya, Benk, majd később helyette Tiszamogyorós, Tuzsér, Cigánd, Gávavencsellő, majd később Tiszabercel, és Tokaj.
Látnivalók: Túristvándi – vízimalom, Szatmárcseke - temetőben csónakos fejfák, Kölcsey Ferenc síremléke, Zsurk – fatemplom, Szabolcs – Földvár, Gávavencsellő – Dessewffy kastély és park, Tokaj. Segítőimnek hosszú a névsora: Szegvári Dénes, Szegvári Dénesné Edit, Holicska Rezső, Solti Ferenc, Balázs Gábor (aki a gázzsámolyt készítette). Kézdi András, (aki 1998.-tól a felszerelésünket szállítja) szülők, feleségem Hajdu Kati (konyha főnök). Fiam Hajdu Etele T.E., Nagy Tímea T.E., Szmodics Dávid T.E., Szegvári Gréta T.E., volt diákok. Mester Gábor, Rőmer Ildikó, Jakab József, Nagy Árpád, Számadó László, Számadóné Békési Szilvia, Márton Gábor, Márton Zsuzsa, Fekete Bálint, Stark Erika, Pados Csilla, Berta Tamás kollégák. Pótó Juli, Pótó Marci és Sümegi Balázs, Sváb Gergely volt diákok. 2012-től a tábor vezetését Berta Tamás testnevelő tanár úr vette át.
Turisztikai tábor Szőcs Péter tanár úr többször meglátogatott bennünket feleségével a Hargitán (Ők is szerettek síelni). Egyik alkalommal mesélt a Forgarasi Havasokról, és javasolta, egyszer oda is tegyünk egy kirándulást, mert gyönyörű élményben lesz részünk. Mondtam, jövőre betervezzük, lemenet a Hargitáról, mire a tanár úr azt felelte. Ahhoz egy nyári táborból kell felmenni, mert a Fogaras júniusig le van zárva. Tud viszont ajánlani egy kellemes nyári tábort Szeltersz-t. Autóbusszal onnan felmehetünk a Fogarasra. A gyerekek is hallották és kérték, hogy jöjjünk el nyári táborba is. 1996.-tól beindítottuk nyári turisztikai táborunkat Erdélyben. A tábor helye Szeltersz, egy kellemes kis völgy a Vargyas patak mentén, sziklás, fenyves, széltől védett környezetben 742 méter tengerszint feletti magasságban, egyenlő távolságra Székelyudvarhelytől és Csíkszeredától. Ebben a táborban is sátorban lakunk és közösen főzünk. A környék szép és változatos, mindig öröm bejárni. Jó levegőjű, kellemes nyugalmas hely. Első táborozási élményünk a Vargyas patak mentén fantasztikus volt. 10 napon keresztül hétágra sütött a nap. Kiépítettünk magunknak egy jó kis medencét a patakban és meglehetősen sok időt töltöttünk benne, kirándulások előtt és után. Bográcsos főzéssel kezdtük itt is, de amikor a gázzsámoly elkészült, elhoztuk Szelteszre. Táborunkat is fejlesztettük. Ma már konyha és ebédlő sátrak, asztalok, székek teszik kényelmesebbé ott tartózkodásunkat. A tábor és a rajta lévő épületek, a Katolikus egyház tulajdona. 1990. után kapta vissza az egyház, lepusztult állapotban. Mostanra sokat fejlődött. A házat felújították, kisebb faházakat építettek. A sátorozók részére napkollektoros fürdőt üzemeltetnek. Táborunkat a fürdő közelében építettük fel és minden tevékenységünk ehhez a területhez kötődik.(játékok, vetélkedők, ének, tábortűz, egyéb foglalkozások.) Vadlerné Győri Nikolette tanárnő minden évben megtervezte, hogy a táborban milyen kézműves foglalkozásokkal örvendeztessen meg bennünket. Saját készítésű festékekkel gondoskodott arról, hogy előre kinyomtatott mintákat elképzelésünk szerint kifesthessünk, és örömünket leljük benne. Festettünk pólókat, krumpliba faragott emblémával, motívumokkal, a táborlakókra jellemző feliratokkal. Érdekes technikával lámpást készítettünk és divatos karkötőket fűztünk. Kirándulásaink alkalmával, a tanárnő segítségével gyógynövényeket gyűjtöttünk, ahol lehetett. Katit is mindig megleptük egy pár csokorral. A túrák után a gyerekek röplabdáztak, tollasoztak, fociztak. Rengeteg társasjátékot hoztak magukkal, amivel eltölthették szabadidejüket. Este vacsora után rendszerint sor került a rikiki kártya partira is, és később tábortűz mellett énekeltünk, beszélgettünk. Naponta helybéli írók költők műveiből olvastunk fel részleteket. Neves történelmi személyiségek életükről, tetteiről irt történeket hallgattunk meg a gyerekek előadásában. Pár év óta történelmi eseményeket animációs feldolgozásban videókat néztünk meg. (pl. Hunyadi János Nándorfehérvári ütközetét). Idősebb diákok patronálásával alkottunk csoportokat, amelyek beosztott sorrend szerint segítettek az étkezés lebonyolításában. Patronálójukkal a kirándulásokra is együtt indultak, és a táborba az élményeikről beszámoló előadásokat készítettek, amelyeket közösen láttak útjuk során. A tábort hagyományosan számháborúval, esti grillpartival, egy utolsó tábortűzzel és énekléssel zártuk. Érdekesség, hogy a tábor területén két borvízforrás is ered. (A helybéliek szeretik.)
Gyalogtúrák ahová eljutottunk. Hagyományos gyalogtúránk az Almási barlanghoz kb. 20 Km. Utunkat kb. 10-12 alkalommal keresztezi a Vargyas patak. Vízállástól függően, hol lábfürdőt veszünk benne, hol pedig a függőhidakon kelünk át. Útközben védett virágokban-, növényekben gyönyörködhetünk, és mivel természetvédelmi terület, csak fényképezhetjük. A barlang kivételes szépségű helyen van. Magas sziklafalak között húzódik, fölöttük sasok, vércsék köröznek. Jelenlegi állapotában elhanyagolt, de a történelem folyamán gyakran adott menedéket a környék lakóinak, a rájuk törő idegek elől. Lővéte: Enyhe emelkedőkkel tarkított réteken, legelőkön vezet az út. Itt sok gyógynövény és szép virágok találhatók. A település egyik nevezetessége a sóskút, ahol a környékbeli háziasszonyok használják a vizet sózásra, ízesítésre. Találkoztunk a település vezetőivel, akik sok érdekességet meséltek el községük életéből. Többek között a közbirtokosságról, amely azt jelenti, hogy a közös tulajdonban lévő erdőgazdálkodásból befolyt jövedelmet nem osszák ki, hanem közösségi célokra fordítják (pl. templom, iskola, felújítására. Közös birtokosok között az épület és tűzifát kiosztják, gondoskodnak a legelők szükségletéről. Megnéztük a helyi tájházat, ahol régi népművészeti ruhákat, eszközöket és bútorokat láthattunk. Kiruj fürdő: Valamikor virágzó üdülő telep volt, ma már üresen áll. Élvezhető borvize van, jó málnázó hely, kellemesen rövid kiránduló hely. Madarasi Hargita: A leghosszabb túránk. Az összesen kb. 40 km-es útra csak a legbátrabbak vállalkoznak. Megközelítettük Szeltersz és Hargita fürdő felől is hosszú, de szép út itt bizony gyakran bőrig áztunk. Mindenütt fenyvesek, de sajnos már vannak kopasz hegyoldalak is több a vágás, mint a pótlás. Útközben áfonya és málnabokrokról falatoztunk.
Kirándulások autóbusszal Nagyvárad: megnéztük a Római katolikus székesegyházat, (amely a legnagyobb barokk stílusban épült templom Romániában), előtte Szent László királyunk szobra áll. Bánffyhunyad: Gótikus stílusú református templom. Kalotaszeg: népművészet, hímzés. Kolozsvár: Szent Mihály templom, Mátyás szobor, Mátyás szülőháza, Házsongárdi temető, Torda: Nevezetességei. Hasadék, Sóbánya és Szabadidő Központ, Erdélyben az 1568-as tordai országgyűlésen, a tordai katolikus templomban, Európában elsőként hirdetett vallásszabadságot. Marosvásárhely: Teleki téka, Kultúrpalota. Bözödújfalu: A víztározó miatt elárasztott falu, mementóként vízben álló templom tornya 2014.-ben ledőlt. Segesvár: óratorony, diáklépcső. Fehéregyháza: Petőfi múzeum, emlékmű. Székelyderzs: Unitárius Erőd templom, Szent László freskó, Több, mint kétszáz éves élő hagyomány, hogy az egykor (gyilokjáró) körfolyosón a falu lakói elhelyezhetik ingóságaikat, gabonakészleteiket, a bástyákat szalonna és füstölt hús tárolására tették alkalmassá. A világon egyedülálló látványosság. Szovát: Fürödtünk a nagyon sós Medve tóban Parajdi: sóbánya jártunk Korond: Fazekas falu, Farkaslaka: Tamási Áron emlékműve síremléke, Szülőháza Szejkefürdő: Orbán Balázs síremléke (Székelyföld című könyv szerzője), Székely kapuk, Székelyudvarhely: Két legjelentősebb épülete Jezsuiták által alapított Katolikus Gimnázium (1593.), és a Református Kollégium (1670.), Ferences templom, Emlékezés parkja, Csíksomlyó: Bucsu járó Mária templom,
Gyimesi Csángóknál járva: megnéztük a Rákóczi vár romjait, a monarchia országhatárt, köveit. Nyergestető: Itt történt a magyar történelem thermopülai csatája. Tusnád: Természeti adottságai a borvízforrások, a széndioxidos kigőzölgések (mofetták), a tiszta levegő és a gyönyörű táj. Tusnád fürdő éke a Csomád tetején levő ikerkráter, melyben a Szent Anna-tó és a Mohos tőzegláp helyezkedik el. Szent Anna-tó: Krátertó, mely Közép-Európa egyedüli épen maradt vulkáni kráterében található. Természeti ritkaság, védett terület. Mohos-tőzegláp: a Szent Anna-tó ikerkráterében található, a jégkorszaki maradvány növényeknek is otthont adó vastag tőzegmoha lassan belepi egész felszínét – a csillogó tengerszemek mérete és száma egyre fogy. Érdekes rovarevő növénye a harmatfű (drosera). Bálványos vár: Megnéztük romjait. Torjai büdösbarlang: Európa legnagyobb kénhidrogén mofettája. Kézdivásárhely: babamúzeum, Gábor Áron emlékmű. Fogarasi havasok: Többször jártunk a Fogarasi havasokban. Hosszabb túra lévén, sátrakat is magunkkal kellet vinni. A csúcson van egy szinte szabályos kör alakú tengerszem, a Zerge tó. A csúcs 2500 m magas, meglehetősen vad vidék még nyáron is. Egyik percben szépen sütött a nap, majd hirtelen beborult és elkezdett szakadni a hó. Az alagúton átjutva, a hegy túloldalán buszunk leereszkedett és eljutottunk a Románia legnagyobb víztározójához. A Vidraru-tó egy mesterséges tó Romániában, a Fogarasihavasokban. Az Arges folyó vizének felduzzasztásával hozták létre 1965-ben. A tó hossza 14 km, a gát 166 méter magas tetején vezet keresztül a Transz fogarasi út. A víztározó homokos partján vertük le a sátrainkat, és csodálatos naplementében volt részünk. Nagyon szép vidék. Éjjel a közelben legelésző szamarak megették a dinnyéinket. Bözödújfalui víztározó
Orbán Balázs sírjánál
Szeltersz este a tábortűznél
Turisztika tábor kirándulás
Tamási Áron sírja, emlékműve
Almási barlanghoz igyekezve
Bánfihunyad
Almási barlang
Segítőim: feleségem Hajdu Kati, Ágner Erzsébet, Erdősi Katalin, Vadlerné Győri Nikolette, Hőnich Orsolya, Jakab Zsuzsa, Simon Jánosné, Szilasiné Lelkes Anikó, Nagy Viktória Pető Judit, Berta Tamás, Fekete Bálint, Simon János, Szmerka Gergely, kollégák voltak. Gelniczky Sára, Pótó Juli volt diákok. A Veres Péter Gimnázium megalakulása óta eltelt 30 év alatt több mint 60 tábort vezettem. Ez idő alatt rengeteget változott a világ, technika, tudomány, gazdaság, politika. Megadatott, hogy nem új évszázadba, de rögtön új évezredbe léptünk, de az alap értékek azért változatlanok maradtak. A tiszta víz, az erdő, a mozgás öröme, a természet és egymás tisztelete és hogy, tíz egyénnél sokkal erősebb tíz ember közössége. Tanuljunk elődeink sikereiből, és okuljunk hibáikból, ha lehet.
Mint testnevelő azt vallom, menjünk ki a kőházakból, akár a víz mellé akár a hegyek közé, keressünk, szép helyeket, tegyünk közös erőfeszítéseket válasszunk jó segítőket, találjunk vállalkozó szellemű tanulókat és akkor a közös élmények nem maradnak el.
Végezetül hálás köszönetet kell, mondjak: Erdélyi barátainknak, Szőcs Péternek és feleségének Marikának, Dénes Dezsőnek és Sándor Tamásnak, akiktől hasznos ötleteket, információkat, szállást és autóbusz szállítást kaptunk éveken keresztül. A SZÜLŐKNEK. Valamennyi vállalkozó szellemű tanulónak, akik a foglalkozások aktív résztvevői voltak. Azoknak a végzett diákoknak, akik jó példával jártak a fiatalok előtt. Tanártársaimnak, akik odaadó és lelkiismeretes munkájukkal segítették a táborozásaink sikerét. Azért a hosszú éveken keresztül tartó baráti együttműködésért, ami közöttünk kialakult: Kézdi Andrásnak, Nagy Árpádnak, Vadlerné Győri Nikolette-nek, Fekete Bálintnak és végül Berta Tamásnak, aki egyúttal (a sí- és vizi- tábort a folyamatosság jegyében továbbviszi). Feleségemnek, Hajdu Katinak, akire mindig számíthattam, és aki velem együtt sízett, evezett és főzött ránk. Igazgatóinknak, Tiszavölgyi Istvánnak, Rácz Mihálynénak, Papp Györgynek, akik a táborok megalakulásától kezdve mindig mellénk álltak, folyamatosan támogatták munkánkat, tevékenységünket. Hajdu Gyula táborvezető
