.ORBÁN KATALIN.
.A t‹zzel játszani:. a holocaust mint botrány és játék
1997
februárjában nagy vihart kavart, amikor repelt az összerakható építmények, illetve figurák Zbigniew Libera lengyel képz√m∫vész „Korrekciós fotója, a cég logója, a biztonságos használatra voeszközök” cím∫ sorozatának legújabb darabját kiál- natkozó, több nyelvre lefordított figyelmeztetés, tolították a koppenhágai Galleri Faurschou-ban. Libe- vábbá a következ√ szöveg: „This work of Zbigniew Libera has been sponsored rát ebben a sorozatban Bikácsy Gergely: Az élet szép – Auschwitzban by LEGO SYSTEM”, s a kiálmindvégig az egyénnek a rendszerhez, illetve az áru- Jean-Luc Godard javasolta gúnyosan Roberto Benigni világ- lított dobozokban, akárcsak gy√ztes Auschwitz-komédiájának e titulust: „nekem csak a cíhoz és fogyasztáshoz való mével van bajom”, mondta nyeglén. ◊ arról híres, hogy gyak- a játékboltban kapható viszonya foglalkoztatja, s ran felhúzza a bohócsipkát. Kellemetlen komikus, nem úgy, lego-készletekben, benne is amint azt a sorozat koráb- mint az olasz rendez√-színész. Igen, Benignivel az a bajom, hogy voltak a dobozfedélen látbi darabjai – például az nem elég kellemetlen. Megbékélés sugárzik a filmb√l, mint az ható tárgyak, építmények mesékb√l. Buta esti mese volna kellemetlen, az esti mese el√állításához szükséges Univerzális péniszhosszab- esti célja, hogy megnyugtasson, és biztonságba ringasson. bító, a Testmester, illetve a Benignit, mint legtöbben, Jarmusch Törvényt√l sújtva cím∫ opu- épít√kockák és az épített viTe is megborotválhatod a szában ismertem meg: kiváló volt, a film pedig remekm∫. Fel- lágot benépesít√ figurák. A botrány abból adódott, kisbabát1 – a maguk ironi- lininél (A hold hangjá-ban) is jónak láttam. Aztán volt egy sakus módján pontosan jel- ját rendezése, klisé-komédia, A szörnyeteg, n√faló kéjgyilkos- hogy e tárgyak, építmények nak hiszik benne, holott félénk sz∫z, aki a légynek sem ártazik, a korrekciós mechaniz- na, e klisé-vígjáték rossz volt, nagyon klisé, és nagyon harsány, és figurák történetesen egy musokat els√sorban az em- tomboló világsiker sem lett, mint sok más klisé-butaság, ráadá- koncentrációs tábor különberi test kontextusában sul, √, Benigni is rossz volt, még harsányabb, mint a filmje. böz√ részei, illetve ott zajló vizsgálja. Az 1997-es botrá- (Latabárt például jobb színésznek vélem, játszott egy elfelegett jelenetek voltak: Appel– Fel a fejjel, 1955 –, b∫vészt játszott, aki a platz, krematórium, holttesnyos játékkiállítás f√sze- tragikomédiában kivégzésre felsorakozott nyilasokat egy ideig megzavarja tek átrakodása, sokkterápia repl√je sem szakad el telje- trükkjeivel.) sen a test problematikájá- Tavaly √sszel Rómában es√s, h∫vös napon a Francia Könyvtár- és így tovább. Míg sokan iztól, de els√sorban az kap- ban az Express cím∫ folyóiratban bukkantam egy nagy össze- galmasnak és fontosnak tarcsolja a sorozat többi da- állításra. A cikkek Az élet szép francia premierje alkalmából tották Libera m∫vét (s nem ismertették a még mindig zajló olasz vitákat. Egy Buttafuoco rabjához, hogy itt is egy („t∫zköp√”) nev∫ újságíró támadta például, és az épp zajló utolsósorban m∫vészi geszrendszerjátékról (ha nem a Firenzei Francia Filmnapok igazgatója még dühödtebben idiótá- tusát), mások – élen a Lego rendszerjátékról) van szó: nak mondta e t∫zköp√t – természetesen a film védelmében. céggel – a jóízlést és erköla Faurschou-ban kiállított Végül – foglalta össze az Express – némi aggasztó „kivárás” csöt egyaránt sért√, felháután (vajon mi volt a hosszú hallgatás oka? sokan kérdezték, „korrekciós eszköz” ugyan- válasz nem volt és nem lesz) Umberto Eco is a film mellé állt, borító tárgyat láttak benne. is egy hét dobozból álló, érdekes mód rögtön a lelkes izraeli fogadtatás másnapján – „Ha [Libera] el√re tájékoztatott volna minket az elképteljesen valódinak t∫n√ le- akkor aztán minden fanyalgó hang elhallgatott. „A magyar premierkor kíváncsi lennék majd Kertész Imre vézelésér√l, természetesen go-készlet volt. Természetesen minden dobozon sze- leményére. Hátha támad egy nagy ellenz√ mégis. A Schindler egyetlen Lego-kockát sem
59
Orbán Katalin
kapott volna t√lünk!” – közölték azonnal sajtónyilat- het√ legnagyobb erkölcsi vitát váltsa ki, hogy erkölkozatukban a cég képvisel√i, akik korábban nem tu- csileg provokatív legyen,”2 azzal a posztmodern gonlajdonítottak kell√ fontosságot a vázlatok megtekin- dolkodással azonosul, melyben az erkölcs nem mint tésének, s így csak utólag értesültek arról, pontosan normatív rendszer, hanem mint megismételhetetlen mire is használta Libera az általuk adományozott s ugyanakkor állandóan megismétlend√ drámai épít√kockákat. Az eleinte helyzet jelenik meg. Az etilistájá-ról tartott Filmvilág rendezte kerekasztalon gyalázatos perrel fenyeget√z√ Lego és hamis filmnek ítélte ama világsikert, aztán a vita során egy- ka e felfogás szerint kizáróvégül a további hírverést√l re szelídebbé vált. Ördög tudja miért, tán meggy√zték a kerek- lag mint krízis létezik – a való félelmében lemondott asztal filmesztétái, vagy túl dühödten indított, ahonnan csak megszólítottság, az odaforarról, hogy jogi úton kény- békülni lehet?” dulás és döntés krízise egy írtam fel magamnak akkor, a h∫vös és es√s római napon a szerítse a m∫vészt visszavo- Ezt olyan helyzetben, amelybe San Luigi dei Francesi templom melletti francia olvasóteremben. nulásra s az obszcénnak Ott olvastam Godard kellemtelen megjegyzését is. Godard nem a bizonytalanság és többérítélt tárgy eltüntetésére. éppen simulékony udvariasságáról ismert. „Miért nem »Az élet telm∫ség elkerülhetetlenül Libera viszont kénytelen szép – Auschwitzban«?” Godard persze úgy tesz, mintha nem bele van kódolva. A nagy elvolt lemondani a velencei értené, hogy a film címe mese-metafora. Az √ javaslata még beszélésekt√l idegenked√, mesébb metafora, s mintha „überolná” az eredeti mese-metabiennálén való részvételt, forát, ha mese, akkor legyen nagyon mese, villog a bohóc-szem- s köztük hol vidáman, hol minthogy a lengyel pavilon üvege, Auschwitzban szép az élet! Felbátorodva Godard keser∫ kétségbeesetten lavírozó kurátorának feltételei sze- pimaszságától, hadd említsem meg félve, tündérmesék ellen posztmodern gondolkodás rint a lego-készletet ki kel- csúful beoltva, hogy Az élet szép nem játszódhat Auschwitzban, lételeme a terra firma hiáoda nem barátságos jenki érkezett mesetankon és mesenya, s ahogy azt a Johannes lett volna hagyni az ott be- mert csokoládékat dobálva, hanem rút kozák lovasok a csatakos hómutatott m∫vek közül. mez√n, miként azt kevéssé mesebeli történelemkönyvekb√l de Silentio örököseként felA fenti történetben két- tudjuk, meg a Schindler listájá-ban, meg Primo Levi emlékei- lép√ John Caputo panaszolségtelenül gyanúsan keve- ben láttuk-olvastuk. Egy sültrealista akadékoskodása, nincs ér- ja Az etika ellen cím∫ könyredik a szenvedés botránya zékem a mese szabadsága iránt, ahol egy kisgyerek bújkálhat vében, az ítélet, felel√sség és élhet (meddig is?) hónapokig a náci lágerben. Hogyne, éla botrányszaggal, a hulla- tek ott kisgyerekek – elkülönítve, orvosi kísérletek céljából. és kötelezettség fogalmai szag a pénz (nem létez√) Nagy ellenz√ nem támadt, legalábbis Magyarországon nem tu- inkább az utóbbi kategószagával, ugyanakkor nem dok róla, Kertész Imre melegen méltatta. „Ellenz√” természete- riába tartoznak – kétséglehet figyelmen kívül hagy- sen én sem vagyok, az „ellenz√” szónak van valami taszító po- beejt√en nehezen meghatálitikai, közéleti, világmagyarázó jellege. Vagyok viszont annál ni azt sem, hogy a m∫ els√- inkább tanácstalan. Mégpedig azért, mert ezt a valóságot-me- rozhatók egy ilyen talajsorban ezt a gyanús álla- sét bukfencez√ kimódoltsággal vegyít√ filmet nem tartom mozgásos közegben: „Helyzetem egy olyan potot, s ezen keresztül az „rossznak”, vagy „vitatandónak” (vitassunk mesét?), tán csak Auschwitz irányában való „gyengének” (a szó „harmatos” értelmében.) Benigni vígjáté- emberéhez hasonlatos, aki nekem jelentéktelen volt, esztétikai érték nélküli, hamar észreveszi, hogy az a föld, ártatlan megszólalás lehe- ka elhalványult, másnapra elfeledtem. tetlenségét tematizálja. Bulat Okudzsavának van egy döbbenetes novellája (Álmaim amit korábban terra firmáAz, ami legalábbis kérdé- asszonya), melyben a Gulágról húsz év rabság után hazatért nak vélt, valójában egy hasessé teszi Libera m∫vének anyját várja egyetemista fia, s el√re elterveli, hogy majd elviszi talmas tengeren sodródó státusát a marketingtrükk egy zenés-táncos nyugati filmre. Az asszony üres arccal, mo- sziget, vagyis még ha az ilsolytalanul ül a széken, a moziban hullámzik a jóíz∫ nevetés, és egy jóval öszetettebb ér- √ csakhamar halkan arra kéri a fiát, menjenek haza. Ezt soha let√ a lehet√ legszilárdabban áll is a lábán, valójában ték∫ botrányosság között, nem feledem, pedig ez is anekdotikus kicsit, meseszer∫. egyúttal be is sorolja az al- Chaplin Diktátor cím∫ filmjének híres jelenetét is nagy kaca- állandó mozgásban van. Ha kotást egy jellegzetes cso- gások fogadták valaha. A koncentrációs táborban (leginkább ehhez még azt is hozzáveszfalura hasonlított) Chaplin tojássüt√vel veri fejbe a tökszük, hogy az égen sehol portba egyrészt a holo- alpesi kelütött SS-katonákat. Bohózat, s ki tudja miért, nem a nagy causthoz való viszony, más- nevettet√ legjobbja. Komédia, tragikomédia? Nincs m∫faj, nincs egy csillag, a tenger végtelen, s a sziget teljesen részt a m∫vészet és etika téma, melynek kibontásakor ne születhetne remeklés. Vagy mégis? Ezt sem tudom. Mindenesetre a legmaradandóbb céltalanul sodródik rajta, kapcsolatának tekintetében. A továbbiakban ennek tragikomédia e tárgyban máig a cseh Senki nem tud semmit talán el tudják képzelni, a kérdéses (gyanús) beszédmódnak, m∫vészi straté- mennyire nehéz helyzetben vagyok.”3 Valóban nehéz, ha nem éppen lehetetlen, összegiának, illetve gesztusnak a lehet√ségeir√l, s nem kevésbé „kockázatairól és mellékhatásairól” lesz szó. hangolni az akut terrafirma-hiányban szenved√ tuAmikor Libera saját m∫vét szürreális tárgyként ha- dást azzal a végtelenül „egyszer∫ el√írással, hogy letározza meg, melynek „egyik f√ feladata, hogy a le- gyenek el√írások”.4
60
A t∫zzel játszani: a holocaust mint botrány és játék
Ez önmagában is fontos, de messze nem annyira alkalmazhatatlanságában. Ez utóbbit – az etikának érdekes, mint az az etika újrafeltalálására irányuló a szabálykövetést√l való radikális elválasztását, s a intenzív igény, ami a fent leírt „nehéz helyzetben” normának a hiteles etikai pillanatra gyakorolt semmégis megnyilvánul. Más szóval, különféle posztmo- legesít√ hatását – jól példázza Derrida A törvény eredern elméleti és m∫vészeti konstrukciók meglep√en je cím∫ írásának következ√ passzusa: gyakran teszik fel azt a kér„Mihelyst véget ér az elvolt, de hol ott a haláltábor? Két prágai postás hurcol egy hadést, hogy Miért inkább az lottnak vélt prágai „népi német” kisnyilast zsákban, b√g√tok- dönthetetlenség kínja (ha etika, mint a semmi? S ah- ban, zöldségesládában, utána kutyafalka. A halott kisnyilas fel- ez egyáltalán lehetséges), a hoz képest, hogy nemigen támad, mert csak hullarészeg volt és Hitlernek képzelte magát döntés máris szabályt kövevan elfogadható válaszuk, hulla-álmában, nem tudom már, hogyan, repül√gépre ül, kizu- tett, szabályt teremtett maonnan, de megint feltámad talán. Ebbe a komédiába belefér elég elszántan ragaszkod- han gának, feltalálta, újrafeltaminden giccs-klisé, kutya, gyerek és nyíló virág – nem biztos, nak ahhoz, hogy a kérdés- hogy mindig és minden tragikomédiába belefér minden giccs. lálta, meger√sítette szare – lesz, ami lesz! – mégis Tanácstalan vagyok, mert fogalmam sincs, a Schindler listája bályát, s már nem a jelenválaszoljanak. Mindez per- miért min√sülhet ártalmas, rossz és komolytalan filmnek. Ezért ben igazságos, nem teljesen sze leginkább arra a meg- azt sem tudom, hogy miért van népmesei igazsága annak Az élet igazságos. Úgy t∫nik, nincs szép-beli végmondatnak és végkicsengésnek, hogy „anyu, gy√zközelítésre áll (els√sorban tünk!” (Kántor Péter, akit roppantul becsülök fanyarul illú- olyan pillanat, amikor a Emmanuel Lévinas és az ziótlan versei miatt, ÉS-beli méltatásában olyasmit mond, hogy döntést éppen igazságoséletm∫vére adott különfé- „ami szép, az igaz is”, tehát mélyen igaz, hogy „anyu, gy√ztünk”. nak és teljesen igazságosle válaszok tartoznak ide), Én nem értem. Miért volna hamis és elutasítandó a Schindler nak mondhatnánk: vagy listája-beli piros ruhás kislány emlékezetes jelenete a krakkói amelyik nem próbál vala- zsidórazzia még nem került rá sor egy és tömeggyilkosság fekete-fehér képsorában, és hogy elnavigálni az episzte- miért igaz (nem csak szép) itt az „anyu, gy√ztünk”. adott szabálynak megfemológiától az etikáig, ha- Az egésszel azért van bajom, mert megítélhetetlen. „Esztétikai lel√en, és így semmi sem nem elfogadja, hogy a poszt- érték nélküli” – írtam föntebb, hivalgóan nagy visszatetszést jogosít fel arra, hogy igazmodern etika beszédmódja kiváltva nyilván. Szándékosan. Majdnem mindenkiben ellen- ságosnak nevezzük, vagy szenvet vált ki, ha egy Auschwitz-tárgyú m∫alkotást esztétikai levezethetetlen a posztmo- – és csak esztétikai – mértékkel mér valaki, márpedig én csak már követett – elfogadott, dern tudás beszédmódjá- erre vagyok hajlandó. Érvényeset ez ügyben Borowski, Primo meger√sített, konzervált, ból,5 ez utóbbi esetben az Levi, Kertész Imre, és az egyébként közepes író, Elie Wiesel újrafeltalált – egy szabályt, etikáról való gondolkodás egyetlen remekm∫vében, az Éjszaká-ban mondott. amiért megint csak semmi Tanácstalan vagyok, ha egy m∫alkotást az ábrázolt téma, a tárgy viszont elkerülhetetlenül alapján másként ildomos megítélni. Esetleg. sem áll jót; mi több, ha jótparadoxonná válik. A filmnek van egy anekdotán, viccen túlmutató jelenete. állna is, a döntés puszta A szentek és a posztmo- A „zsidó ló”. Nevetünk, hogy milyen jól kigúnyolja a rasszista- kalkulációvá silányodna, s dern viszonyáról írott köny- antiszemita butaságot. Szerintem nem gúnyolta ki. már nem nevezhetnénk éve a keszthelyi Goldmark-ház mellett (vagy közelévében Edith Wyschogrod is Huszonöt igazságosnak.”7 ben?) a zsinagóga udvarán egy macska surrant elém. „Zsidó pontosan ezt emeli ki: De nemcsak arról van macska” – mondtam. Fanyarabbul mondtam, mint a zöld „zsidó „Posztmodern etika? lovon” bukfencez√ Benigni. Mellettem egy nemrég megismert szó, hogy a felel√sség maga Nem önellentmondás ez? szép leányzó visítva és helyesl√en felkacagott. Nemsokára ki- jelenik meg itt – KierkeHa a posztmodern a »Nyu- derült, a poénomat antiszemita élcnek értette, s ezért visított gaard nyomán – az √rültség helyesl√en: szerinte a vicc igenis villámszer∫en (ahogy a jó viccgat humanizmusának mu- nek váratlanul kell is) rászikrázott arra, hogy a zsidók „mások”. és kiszámíthatatlanság komtánsa«, ha mint kritikai ter- Soha nem feledhetem megdöbbenésemet. Nem érdektelen ta- munikálhatatlan drámai minus, a filozófia nyelvének nulságot vonhattam le: a kóros antiszemita nem a dolog ab- pillanataként, ahol a dönfelforgatását írja le, akkor szurditását érzi a „zsidó macska”, vagy most a „zsidó ló” ellen- tés helyessége nem garanneki a dolog abszurditása villámfény erejével hogyan is reménykedhetne metaforából, tálható, hanem arról is, er√síti meg hiedelmét, hogy a zsidó igenis más. az ember bármiféle etikáhogy az effajta posztmoban, miközben már a jelen- Gyanítom, hogy már rég nem az esztétika tanulságainál tartok, dern etika kénytelen betés feltételeit is állandó tá- hanem a befogadó lélektanánál, néz√-szociológiánál, tömeg- vallani, hogy már a beszédmadások érik? Ugyanakkor lélektannál, az antiszemitizmus pszichológiájánál. Olyasminél, módjáért sem tud jótállni.8 nem éppen ez a paradoxon az (a posztmodern etika Végtelenül fölértékel egy helyi érték∫ pillanatot – a paradoxona), ami egy etikát posztmodernné tesz?”6 „feszültség szorongásos pillanatát”, ahol a szoronAz erkölcs ebben az eszmefuttatásban jellemz√ gás mindig az „idiolektus szorongása”9 – s egyúttal módon mint „remény” jelenik meg, ami jelzi, hogy az fölértékeli a korábban legitimált el√írások nélkül, etika drámája nem merül ki az intézményesült tudás eseti alapon hozott döntést, de továbbra sem tudja
61
Orbán Katalin
argumentálni, milyen út vezet az eldönthetetlen- mutatványa. S akik nem kedvelik az ilyen akrobatikát, pontosan ezeket a vissza-visszatér√ folytonossáségt√l a másikért való felel√sségig. „A szokványos elképzelés szerint csak azért fele- gi hiányokat azonosíthatják legkönnyebben érvelélünk, amit mi magunk teszünk. Lévinas ellenben si hibaként. Todd Gitlin megfogalmazásában, ez „a olyan felel√sségr√l beszél, amellyel nem önmagun- slendrián francia stílus, ahol bizonyítás helyett megteszi a bizonygatás”.12 Az a kért, hanem másokért tarami érdekel ugyan, de nincs hozzá tudásom, csak kíváncsisátozunk; nem saját cseleke- gom. És ez esetben, miként már mondani véltem, nem is lehet kérdés, hogy a bizonygatást deteinkért, hanem idegen Benigni filmjét esztétikailag mérni és értékelni – nem is sza- (a kielégít√ érvek hiányátettekért; s√t nem is csu- bad –, hanem pedagógiai, nevel√ célzatú opuszként és gesz- ban való mértéktelen rapán idegen tettekért, ha- tusként érdemes fogadni. Hogyan hat a tudatlanokra, mi újat gaszkodást) tekinthetjük-e az óvodásnak, iskolásnak, egyetemistának? Nem tudom, nem a másik ember sorsá- mond a bizonyítás pótlékának, hogyan. Más feladat, más szem, más tudás kell hozzá, más érért is, holott e sorsot ala- dekl√dés, mint az enyém. amikor éppen az volna a kítani nemcsak nekünk, de Arra azért felhívnám a figyelmet, hogy Hollywood viszont csal- bizonygatás tárgya, hogy a neki magának is csak kor- hatatlan. Kár okosabbnak lenni az Oscar-osztóknál. A Schindler bizonyítás formarendszere látozott mértékig áll ha- listájá-ból is néz√k milliói jutottak döbbenetes felismerések- nem élvez kétségbevonre Amerikában – meg most az Az élet szép-b√l is. Nem értem, talmában” – írja Tengelyi minálunk miért illett fanyalogni az egyiken, s miért tapsolnak hatatlan prioritást. MásLászló Lévinas-nekrológ- könnyezve a másiknak. ◊k ott a Beverly Hills fényes gálaest- képpen megfogalmazva, jában,10 s a vállalástól füg- jén csalhatatlan érzékkel ünnepelték mindkett√t. biztos-e, hogy üres az a getlenül eleve ránk nehe- Az élet szép itthoni bemutatása után pár héttel az olasz tévé- beszéd, ami nyilvánvalóan (RAI 1), a Primo Levi nagy élet-dokumentumából (Fegyverzed√ felel√sségnek ez a túl- ben (bevallottan) a leveg√ben nyugvás) készült filmet vetítették. Nem egy gyerekszíveket bozó, radikálisan megújított londító közepes komédiás, hanem nagyon jó színész, az ame- lebeg? fogalma az a központi állí- rikai-olasz John Turturro játszotta az író-emlékez√ alakját. Libera Auschwitz-modellHogy Francesco Rosi filmje csak tisztes munka, nem több, azt tás, amin itt minden áll jében ez a kérdés a lehet√ vagy bukik, s egyben az, Levi nagy regényének ismer√je rögtön látja – aki nem olvas- legélesebben, a holocaust ta, nagyon szép, er√s filmnek hiheti, néhány klisé-megoldás ami a legnyilvánvalóbban ellenére: jogosan. által való megszólítottság nem nyugszik az argumen- Még e „tisztes munka”, ez az er√s és jól szerkesztett, igaz mozi kontextusában merül föl. is többet jelent számomra, mint Benigni komédiája. Nem hi- Ez a tárgy a fogyasztantáció mélyebb alapjain. Ez az etika tehát a fele- szek olyan mesének, melyben egy hatéves gyerek fél (vagy egy?) dó/fogyasztható holocausévig észrevétlenül a táborban van. Miért nem terjed Benigni l√sséget nem egy autonóm mesés clown-képessége odáig, hogy lássuk, amint dolgozik a tot tálalja föl, s úgy szemszubjektum saját ügyeként, papa. Egyszer látjuk, akkor meg német √r nincs sehol, meg kápó besít a holocaustra adandó a szabadságával élni tudó nincs. Szeretném, ha a náci √r nem lenne olyan hülye. Egyál- válasz ismer√sségével és ember hatalmának kifeje- talán, azt értem, és szépnek is tartom, hogy kivégzést, tömeg- intézményesedésével, hogy nem látok a filmben, csak egy túlvilági ködökb√l, z√déseként, hanem az auto- gyilkosságot az ismer√sséget mint olyat halványan, víziósan felködl√ hatalmas hullahegyet. Azt viszont nóm létt√l és saját ügyt√l rossz, bosszantó álmegoldásnak tartom, hogy kabaréba ill√en jeleníti meg botrányként. való megfosztatásként, te- folyik a kényszermunka, alig egyperces jelenet, Benigni és Így nemcsak bevonja a hoherként, a szubjektumot mások is tökéletlenkednek, német √r sehol, mert ütnie, gyil- locaustot az ismer√sség ér√ atrocitásként tételezi, kolnia kellene. A német √r nem néz oda. Máshol van. „A ko- körébe, hanem benne is média közegében” – mondhatnánk. De a „komédia közegécsakhogy éppen azzal a leg- ben” meg kellene jelennie komédiás igazsággal, nem nézhet- hagyja az összekapcsolásfontosabb lépéssel nem tud ne máshova, és valamit csinálnia kellene. Felfújná magát, és sal el√idézett zavar hatóelszámolni, ami az eldönt- hat darabra pukkanna szét, mit tudom én: a pokolba Hitler körében. Az benne tehát a hetetlenséget mint mate- hegyesen felmered√ kefebajszán szánkózna lefelé. Mese vol- provokatív, hogy sokkoló rajzfilm volna. Igényes és merész abszurd mese-komédia matikai absztrakciót elvá- na, módon Auschwitzcal összevalahogy így oldaná meg, hitelessé tenné a rajzfilmbe való melasztja a megszólítottság ki- se-abszurdot. A mese sajnos, nem fog Auschwitzon. „Mama, függésben engedi meg makerülhetetlen traumájától.11 gy√ztünk, de hol a papa?” gának, hogy orientálás hePrimo Levi, Borowski, Kertész Imre és Wiesel Éjszaká -ja szánAz etika drámája tehát nemlyett dezorientáljon, vagyis csak a megszólítottság és dékosan kerüli a hagyományos „tragikus” hangvételt. Semmi- Auschwitzra is érvényesíti feleletigény drámája, hanem a beszédmód krízise is; a normativitás és a szorosan vett etikai felel√sség ez az etikai beszéd tehát azért „remél”, hogy a fenti közötti hiátust. Ez utóbbit Lévinas nyomán így fogalWyschogrod idézetnél maradjunk, mert remélnie mazza meg Lyotard a Le Differend cím∫ kötetben: kell, azonban éppen ez az ok az, amit még csak re„Szigorúan etikai értelemben, a kötelezettségnek mélhet – íme a paradox etika akrobatikus torna- nincs szüksége valamely norma felhatalmazására,
62
A t∫zzel játszani: a holocaust mint botrány és játék
épp ellenkez√leg: […] az el√írás legitimációjával lámérték∫ Lego/Auschwitz kapcsolódáson túlmegsz∫nik a kötelezettség aszimmetriája. […] A nor- men√en is, mert nem nyújt egyértelm∫en orientáló, mativitás funkciója (vagy legalábbis hatása) nem problémamentes üzenetet, tanítást. Abban a pillamás, mint hogy a kötelezett helyzetét szimmetrikus- natban, hogy a másság kérdése ilyen normatív üzesá tegye. Abban a pillanatban, hogy az el√írást úgy netként jelenik meg, a Lego boldogan támogatja az ügyet „ártatlan plasztikdakezdjük, hogy A … által kiféle ilyesmit nem kérek számon Benigni világgy√ztes filmjét√l, nyilvánított norma szerint csak azt, hogy realitást próbál teremteni (elhitetni?) egy mese- rabkáival”.17 Jó példa erre x-nek ilyen és ilyen csele- filmben, ezért aztán szörny∫ füstbe lóg a mese lába. az ENSZ menekültügyi f√kedetet kell végrehajtania, Nézzük, bámuljuk megnyugtató esti mesének ezt a filmet, úgy biztosságának társadalmi a normatíva már ki is tépte nekem sincs semmi bajom vele – csak az, hogy több akar lenni, reklámkampánya. Tizenkét mese. „Jó éjszakát, gyerekek, aludjatok szépen.” De mintx-et az idiolektus szorongá- mint egyforma lego-figura alatt ha az Oscar-látta világsiker, az ünneplés, a megnyugtatóan sából […], ami egyben a má- könnyes mosolyok nem csak a mesét ünnepelnék. különféle idegengy∫löl√ sikkal való találkozás csoszitokszavak szerepelnek dája is […].” 13 képaláírásként, kivétel az Báron György: Felépíthet√-e újra Auschwitz? Libera játéka, amennyiutolsó három, ahol a „meben Auschwitzot is csak Roberto Benigni ünnepelt filmjér√l sokan és sokfélét írtak, nekült”, „te” és „én” képkérdésként tudja elfogad- többségük lelkesültségt√l átforrósodott sorokat. E min√síté- aláírás látható. A reklám ni, s nem válaszul az etika sek a „vélemények világába” tartoznak – mint mindig, filmr√l magyarázatot is f∫z az esetkérdéseire, a holocaust vo- szólván, érthet√en és helyeselhet√en –, ám e film tárgyából – leg még így is félreérthet√ – s ezzel összefügg√en m∫fajából – komédia – könatkozásában is legalábbis Holocaust képhez és felirathoz: „Csúvetkez√en mintha a szokásosnál er√sebb vágy élne bennünk a megkérd√jelezi a hordoz- bizonyosságra: arra, ami túlmutat a puszta vélekedésen, és a nya nevek. Meg is döbbeható és újrafelhasználható hitelesítés kétségbevonhatatlan pecsétjével látja el a m∫vet. nünk, ha nyomtatásban látnormák létjogosultságát, az Mintha a Holocausthoz nem lehetne úgy közeledni, mint bár- juk √ket. Pedig milyen gyaalkalmazható, s√t bizton- mely más történelmi traumához: képe ott izzik a képzelet bi- koriak, ha az ember szerenrodalmában, akár Dante Pokla, ugyanakkor kortársaink megsággal alkalmazható tudás tapasztalta közvetlen realitás, ma is lüktet√ seb. Nem tudunk csétlenségére menekült. De komfortját. még egy történelmi tragédiáról, mely már megtörténtekor, túl- várjunk csak. Miért van köÉppen modelljellege él√i, tanúi szeme láttára végérvényesen elfoglalta helyét az em- zöttük a »te« meg az »én«? miatt, a modell eleve adott beri történet nagy negatív mítoszainak birodalmában. Ett√l És miért egyformák a figuAuschwitz különlegessége, s nem pusztán a genocidium hideg reprezentációs többértel- technicizáltságától, az áldozatok millióitól, vagy attól, hogy rák? Mert mind ugyanolyam∫sége miatt14 a lego-láger mindez az Írás kiválasztott népével esett meg. nok! Pontosan! Tudod, a Miel√tt magam is tovább gyarapítanám a vélekedések sorát, ugyanis egyszerre több menekültek tényleg olyamindent állít, s ezen állítá- néhány tényt, majd két idézetet bocsátanék el√re kiindulási nok, mint te meg én. Vagysok er√- és értékviszonyai pontként. is mi a különbség? Semmi 1. Az élet szép-et hét Oscar-díjra jelölték, ebb√l elnyert hármat, válnak a m∫ kérdésévé. megkapta a cannes-i fesztivál zs∫rijének díját, valamint az Euró- más, csak a félelem.”18 Ez a Modellálhatja a globális pa-díjat, kitüntették Torontóban, Vancouverben, s – ortodox megszólítottságot és feletömegkultúra vélt képessé- zsidók tiltakozása ellenére – megnyerte a jeruzsálemi feszti- letigényt semlegesít√ válasz gét arra, hogy bármilyen vált. Megdöntötte minden id√k bevételi rekordját, amit a Tita- az, amivel Libera tárgya nic tartott: 9 millió dollárba került, s eddig 14o milliót hozott, elképzelhet√ (és elképzel- vagyis – a Variety számításai szerint – a „megtérülési ráta” nem rendelkezik, és így néhetetlen) fogyasztói játék- 15,6-szeres, világcsúcs. Külföldi film még soha ennyi néz√t nem z√je nem is léphet ki a legoszerre megteremtse az vonzott Amerikában. Levetítették II. János Pál pápának, akit láger különböz√, egymással igényt; a totális rendszer (a a híradások szerint „elszórakoztatott, de mélyen meg is hatott”. összeegyeztethetetlen jekritikák többsége rajong Benigniért, olasz vagy toszkán Chapdobozokon feltüntetett Alinként lentéseire való feleletkényemlegetik. „Marionettgesztusai mögött valódi költénagybet∫s SYSTEM) fékez- szet, komikusi lángelme, mély emberiesség rejt√zik” – írja egy szer kellemetlenül felel√shetetlen valóságteremt√ olasz bíráló. „Nem mindenki úszik az üzleti árral. A modern ségteljes helyzetéb√l. igényét; a képzelet és krea- filmm∫vészet jelent√s alkotással gazdagodott” – foglalja össze A velencei biennálé lentivitás kétséges ártatlansá- cikke végén a tanulságot a legnagyobb példányszámú magyar gyel kurátora, Jan Wojciegát; Auschwitz állítólagos külföldiségét az emlékezés chowski kijelenti, hogy „számunkra szimbolikus érés felejtés sajátosan lengyel kontextusában és így ték∫, hogy a németek koncentrációs táborokat tovább.15 helyeztek el a földünkön, és így negatív jellel jelölték A Lego cég számára Libera „ideo-religio-filozófiai meg a lengyel történelmet”,19 s így egyértelm∫en elel√adása”16 éppen azért olyan zavaró a negatív rek- utasítja a holocaustban való érintettséget. Ezzel
63
Orbán Katalin
szemben Libera modellje Auschwitz idegenségét – a letesen alkalmatlan a rá adható válaszok szabályozánémetek és a multinacionális t√ke által „gyarmatosí- sára. „Etikai” m∫ködési mechanizmusának az az ára, tott” Lengyelország viszonylatában – megválaszo- hogy a kritika klasszikus feladatának nem tud megfelandó kérdésként veti föl. Miközben a Lego a nyuga- lelni. Erre hívja fel a figyelmet Dominick LaCapra is ti technológia, gondolkodási minták és know-how éppen a holocaust olyan átkódolásaival kapcsolatimportjának problémáját is ban, melyeknek „nem része napilap filmítésze. (Lám, a filmtörténet legjövedelmez√bb üzmegjeleníti a m∫ben, a mo- letét az csinálta, aki „nem úszott az üzleti árral”.) Ugyane lap- az az er√feszítés, hogy az dell korántsem azonosítja ban korábban Kertész Imre okosan és érvel√n lelkesedik (err√l ideológiákat történelmi magát a problémára adható b√vebben kés√bb), szembeállítva Benigni filmjét Spielberg kontextusba helyezzék, és valamelyik konkrét válasz- „Holocaust-giccsével”, majd dicsér√ cikke lezárásaként jelké- olyan megközelítési módot átnyújtja Auschwitz „gyászos örökségét” – melynek kétszal (idegen vagy nem ide- pesen találjanak, amely lehet√séségkívül √ az egyik hiteles √riz√je – az új generáció képvisel√gen), s f√ként nem a kurá- jének, Roberto Benigninek. A tévében milliók bámulják, amint get ad az ideológiai torzítátor által kínált legkényel- a Holocaust-komédia rendez√je Cannes-ban a zs∫rielnök, sok kritikájára és feldolgomesebb válasszal („mi nem Martin Scorsese lábát csókolgatja, Los Angelesben a székkar- zására […] s a megengedhetehetünk róla”). Libera ezt fákon ugrálva szökell a pódiumra, hogy átvegye a három Oscar- tetlen következtetések és szobrot. hangsúlyozza is a vele ké- Mama, gy√ztünk! értelmezések ellen való felszült interjúk egyikében: lépésre ”.21 Azzal, hogy az álAz élet szép… „Amikor »korrekciós esz- Különös tények ezek, így, együtt. A megtérülési ráta és a Szent- lítást, a propozíciót alárenközökr√l« beszélek, mind- atya, az Oscarok és a jeruzsálemi kitüntetés, a lelkesülten ha- deli a megszólításnak, Libehírlapkritikus és a vitathatatlan erkölcsi-szellemi tekinazokat számításba veszem bogó ra bizonyos mértékig valótély∫ író, Kertész Imre. Mintha a filmre máris, a díjes√vel egy Lengyelországban, akik itt id√ben, rákerült volna az autenticitás pecsétje. A Holocaust- ban lemond a kritikáról s n√ttek föl, itt jártak iskolá- témával foglalkozó mozgóképek közül ezt eddig csak kett√ érte odaveti a m∫vet, ha nem is ba, és akiket valamennyire el: Alain Resnais Éjszaka és köd-je és Claude Lanzman Shoah- a vaksorsnak – ahol, alakított és »korrigált« a ja. Ám egyik sem aratott üzleti és közönségsikert, egyiken sem Edward Said szavaival, „a lehetett sem meghatódni, sem nevetni: az els√ költ√i et∫d, Jean koncentrációs táborok ta- Cayrol (maga is Holocaust-túlél√) emelkedett szövegére, a szö- szövegben mindig minden pasztalata – az iskolán, vetségesek dokumentumfelvételeinek felhasználásával, a másik ugyanúgy lehet meger√sítés könyveken, filmeken, a tör- kilencórás interjúsorozat, mely a veszt√hely mechanizmusának és gyanakvás tárgya” –, de ténelmen keresztül. […] m∫ködését mutatja be, szenvtelenül, dermeszt√ precizitással. legalábbis a m∫ saját sorsáÁm Az élet szép játékfilm – sokadik a Holocaustról –, s csöpnak, ahol éppen az adott Lengyelországban – egy pet sem mellékesen: komédia. olyan országban, amely 2. „Vádolom Hollywoodot, amiért nem akadályozta meg Spiel- m∫re jellemz√en alakulnak a meger√sítés és gyanakvás gyarmatosító törekvések berget abban, hogy újra felépítse Auschwitzot!” alanya volt, s maga nem Ezt Godard írta J’accuse cím∫ manifesztumában, abból az alka- mindazonáltal bizonytalan hogy Los Angelesben kitüntetést akartak a nyakába viszonyai.22 gyarmatosított – a racio- lomból, akasztani, ám √ maga helyett a vádpontjait küldte el a filmvánalitást rendszerint a nyu- rosba. gati befolyással, a teuton Godard a lényegre tapintott: mozgóképen – játékfilmen – megoberto Benigni Az élet renddel és er√vel, a német mutathatók-e a táborok, azaz stúdióban, „korh∫” díszletekkel, jelmezekkel, világítással „felépíthet√-e Auschwitz”. A valósászép cím∫ filmje szintén gyarmatosítással hozzák gos vagy a metaforikus? El√bbihez túl sok közvetlen emlék összefüggésbe. […] Én azon- köt√dik, utóbbi csak a képzelet birodalmában létezik, nem re- „lágerjáték”: Guido, miután ban kérdéseket szeretnék konstruálható. Ezért, hogy míg kétségkívül van színvonalas a rohamosan fasizálódó föltenni – nem kívánom a Auschwitz-irodalom – Borowski, Levi, Pilinszky, Kertész –, lé- Olaszországban burleszkjeközönség összes lehetséges vén anyaga, a nyelv tisztán metaforikus természet∫, addig az lenetek hosszú sorával elmozgókép eddig csak néhány dokumentumfilmben néz√pontját kontrollálni.”20 „objektív” nyerte a szép Dora kezét, volt képes – éppen anyaga, természete miatt – bármit is megEz a „kérdésesség”, amely mutatni a táborokról. Utóbbiak közé tartoznak azok az ameri- kész végigbohóckodni a a modellt nemcsak a teuton kai katonai fölvételek, melyek els√ként döbbentették rá a vi- koncentrációs tábort is – rendhez való viszonyában, lágot a Holocaust iszonyatára, s Lanzman Shoah-ja, melyben hogy kisfiát megvédje a vahanem minden tekintetben kilenc gyötrelmes órán át csak arcokat látunk: szürke kistiszt- lóságtól, megpróbálja vele jellemzi, kétségkívül a m∫ potenciálisan botrányos ha- elhitetni, hogy a tábor valójában csak egy bonyolult tóereje. Ugyanakkor az is nyilvánvalónak t∫nik, hogy játék.23 A filmet nemcsak a játék vagy a botrányszaaz értelmezés kontrolljának széls√séges feladása in- gú, Oscar-díjban is mérhet√ marketingsiker rokonítnent√l nem „kívánság” kérdése, más szóval egy ilyen ja Libera munkájával, hanem a hasonló természet∫ alkotás szükségszer∫en, elkerülhetetlenül s talán vég- erkölcsi-esztétikai lehet√ségek és kockázatok is.
R
64
A t∫zzel játszani: a holocaust mint botrány és játék
Azzal, hogy Auschwitzot totális abszurd játékként egy színes mesevilágot látunk, minthogy a film nem metaforizálja, és a mese m∫faji keretei között beszéli a holocaust tényanyagát, hanem abszurd, fölfoghael, Benigni megóvja a filmet a realista ábrázolás ha- tatlan lényegét igyekszik átemelni a mesébe. Opezugságaitól, másrészt helyzetbe hozza a „jól szórako- rett-díszletei, melyek között az apa végigbohóckodzó”24 néz√t a holocausttal szemben, amikor kivonja ja kisfiának a világvégét, szándékoltan jelzésszer∫ek, a filmet a holocaust-szemellentétben a Schindler lisvisel√két, akik Auschwitzot felépítették és m∫ködtették. lélet normatív hatóköréb√l. Az emberi arcok monotóniájából formálódik ki képzeletünk- tájá-ban látottakkal, ahol a Itt kapcsolódik tehát els√- ben a Gonosz ábrázolata, mivel a Gonosznak, mint Hannah „tényszer∫ pontosság és sorban Libera modelljéhez Arendt joggal írta, nincs arca. „A koncentrációs tábor kizáró- valószer∫ség hivatott hitea film: a maga botrányos lag irodalmi szövegként képzelhet√ el, valóságként nem” – ál- lesíteni a történelmi filmet, meg Kertész Imre. A fényben izzó vetít√vásznon nem nevetés/Auschwitz kapcso- lapítja illetve dokudrámát”, s ahol lesz láthatóvá a „fekete Nap”, mely „maga köré vonja, meglódásával szintén az alkal- világítja, elrendezi a történteket” (Pilinszky). minden filmtörténeti utalás mazható normatív tudás A kérdés tehát nem az, szabad-e komédiában szólni a táborok- ellenére is a tökéletesen és komfortjától igyekszik meg- ról – szabad, persze, mindent szabad –, hanem az, hogy „fel- problémamentesen transzfosztani a néz√t, amikor fék építhet√-e” a filmvásznon Auschwitz. Ha elfogadjuk a föntieket, parens reprezentáció illúa – bizonytalan – válasz e kérdésre: nem. Bele is bukott, aki nélkül száguldó elszabadult ilyesmivel próbálkozott, Wajdától John Hustonon át Spielbergig zióját kapja a néz√. Amint bohózati autója úgy robog (kinek a táborok túlél√ivel készített Oral Historyját, szemben azt a Spielberg Holocaustja bele a holocaustba, hogy a Kertész Imre bírálatával, épp a fentiek miatt fontosnak tartom, cím∫ antológia több darabnéz√ már nemigen tud s nem gondolom, hogy – csak azért, mert Spielberg neve alatt ja is kiemeli, „a krakkói get– Holocaust-giccs lenne). leszállni róla (azaz képtelen fut tó, a plaszówi és auschwitzi Képzeljük el filmvásznon a Poklot vagy a Mennyországot: el√bbi nem nevetni), s így köztu- képein vörös köd, üstök, t∫z a távolban, nyög√, sikoltozó sta- tábor kínosan pontos redottan rendben lév√ tudá- tiszták, utóbbiéin hófehér felh√pamacsok, éteri futamok, lágy konstrukciója […] arra csásához képest valamilyen kontúrok… Félelmetes volna vagy fennkölt? Röhejes inkább… bítja a néz√t, hogy azt képmás viszonyba, helyzetbe Legott a komédiánál vagyunk. Ám a Holocaust, a hatmillió ha- zelje, magát a holocaustot lott máig él√ közvetlen tapasztalata mintha ellenállna a nekeveredett a holocausttal vettetésnek. S ha nem komédiának – mesének nézzük? Ker- látja, de legalábbis egy róla anélkül, hogy err√l el√- tész jól látja, Spielberg azzal követett el végzetes hibát, hogy akkor készült filmet néz”.26 zetesen kikérték volna a megpróbálta „felépíteni Auschwitzot”, ami a Sorstalanság szer- Mindaz, ami éppen ezért véleményét. Kétségtelen z√je szerint nem pusztán hiábavaló, hanem egyenesen b∫nös Spielberg filmjének dokuvállalkozás. Ugyanakkor ünnepli Benignit, aki – szerinte – ezt ugyanakkor, hogy Az élet a csapdát azzal kerüli el, hogy – „szerencséjére” – nem ábrá- mentarista-realista keretei szép nem tud tájékoztatni a zolja dokumentatív hitelességgel a táborok világát, hanem ehe- között egy az egyben értenholocausttal kapcsolatban; lyett a történetet a mese valószer∫tlen világába tolja át, ami d√ hazugság, Benigninél merealista, dokumentarista ér- nem idegen a Holocausttól, lévén az lényegénél fogva irreali- tafora és meseelem pontohagymázos fantazmagória. „A filmbeli láger kapuja – írja telemben nem lehet bel√le tás, san attól a pillanattól kezd– körülbelül úgy hasonlít a valóságos Birkenau f√bejáratához, megtudni, mi volt a holo- ahogyan Fellini És a hajó megy… cím∫ filmjének hadihajója ha- ve, hogy a kisfiú minden caust. Igaz, a film nem is sonlít egy valóságos osztrák-magyar tengernagyi vezérhajóhoz. indoklás nélkül együtt matesz úgy, mintha lehetne, de […] Ez a film a leg√sibb varázslat, a mese erejével érint meg rad az apjával a táborban az is biztos, hogy ez utóbbit bennünket.” egészen addig, hogy begörFellini kés√i filmjeiben semmi sem volt valóságos, sem az út, csak az tudja, aki már ren- sem a ház, sem a szoba, sem a tenger, sem a hajó. Mesevilága, dül a f√nyereményként bedelkezik azzal a dokumen- bár a valóságból n√tt ki, zárt volt és egységes: a formateremt√ ígért igazi tank. A kérdés intarista, intézményes, kon- fantázia képzeletbeli univerzuma. A kérdés nem az, valóság kább az, hogy a mese a saját vencionális, netán banális vagy mese-e Az élet szép – kétségkívül az utóbbi –, hanem az, mese-keretei között mire Benigninek sikerült-e Auschwitz bennünk él√ – valóságos tudással, amit ez a film hogy jut a holocausttal. és metaforikus – képét mesevilággá átformálnia. Vagyis képes eleve adottnak vesz. Vagy- volt-e olyan er√s víziót a vászonra álmodni, amellyel elfeledLiberáéhoz hasonlóan is akit és amennyiben ez a teti velünk mindazt, amit Auschwitzról tényszer∫en tudunk Benigni témája is Auschwitz film tájékoztat, azt elkerül- (miként a mese olvasásakor is feledjük az evilág nehézkes tör- beépülése a sémák közé. hetetlenül félretájékoztatja. vényeit). Mivel a lego-láger esetében Ez a film azonban, Spielberg hasonló vitákat ki- a játék konstrukciós, világépít√ rendszerjáték, Libera váltott Schindler listája cím∫ filmjével ellentétben, a sematizálódás kérdésében is els√sorban a konstnem kíván tájékoztatni, információt szolgáltatni.25 rukció felé, a holocaustban mint a nyugati kultúra A Schindler listája fekete-fehér, kézikamerás, pszeu- torz, netán tökéletes modelljében megjelen√ civilizádo-dokumentarista stilizálásától eltér√en itt végig ciós formák felé tekint. Benigni filmjében viszont, ahol
65
Orbán Katalin
az apa elhiteti kisfiával, hogy a tábor önként vállalt ad lehet√séget arra a fajta reprezentációba ágyazott kaland, születésnapi ajándékba kapott játéklehet√- emlékezésre, ami noha a felejtés jó ellenszerének ség, a játék szerepjáték, és a sémák közé való beépü- t∫nhet, éppen feltétele annak, állítja Lyotard. Azért lés is a holocaust tapasztalatának, élményének és nem ad rá lehet√séget, mert „alig van benne olyan tudásának tekintetében merül föl. A film épp ezért visszaemlékezés, ahol a holocaust megjeleníthetetlen voltát ne jelezné akár nem els√sorban arról szól, Kertész Imrével ellentétben úgy gondolom: nem sikerült. Azért hogy hogyan omlott össze nem, mert ehhez a (talán) nem megoldhatatlan, ám gigászi föl- csak egy pillanatra egy akkor és ott a nyugati kul- adathoz, a mozgóképes Holocaust-vízió megteremtéséhez, fel- hangszínváltozás, összeszotúra s e kultúra emberképe, linis formateremt√ képzelet szükségeltetik. Ezzel szemben ruló torok, sírás, könnyek, hanem sokkal inkább e Benigni – eddigi filmjei is ezt bizonyítják – remek komédiás, a kamera el√l elmenekül√ középszer∫ filmkészít√. Nem az a gond, hogy Az élet szép szemtanú, a történet zavaszéls√séges tapasztalat fel- ám komédia, s ezért blaszfémiával állnánk szemben – jól látta Kerdolgozásáról és mitizáló- tész, hogy ez tragikus film –, ám maga a meseforma önmagá- ros eleme, egy kontrolládásáról próbál valamit ban nem mentség és magyarázat. Az igazi kérdés, milyen e mese latlan gesztus. Az ember tudja, hogy a szenvtelen tamondani. Ezért nem „a ké- min√sége. 3. „Ha tudomásom lett volna arról, mi folyik a koncentrációs núk, akárkik legyenek is, zikönyvek aranyozott initáborokban, nem forgatom le A diktátor-t.” ciáléja”, a m∫vön kívülr√l is Chaplin idézett kijelentése ugyanarra utal, amire Adornóé, nyilvánvalóan hazudnak, hozzáférhet√ tényanyag il- majd azt átfogalmazva Kertész Imréé: hogy létezik Auschwitz »játszanak«, valamit rejtelusztrációja vagy rekonst- el√tti és Auschwitz utáni tudat. Ugyanazt nem lehet Auschwitz getnek.”28 Nem a reviziorukciója (kosztümös törté- után ugyanúgy megtenni, ábrázolni, elmondani vagy végiggon- nisták, holocaust-tagadók amit és ahogy lehetett Auschwitz el√tt. Ezért is értelmetnelmi film), hanem a re- dolni, számára kedves hazugságlen és félrevezet√ Benigni szüntelen összehasonlítgatása Chapkonstrukciónak, emléke- linnel. Nem pusztán a kétféle tehetség szembeszök√ különbsé- ról van itt szó (bár mélyen zésnek, rögzítésnek mint ge miatt – Chaplin nagy formát teremtett, míg Benigni már is- jellemz√ az itt elemzett folyamatnak az elemzése.27 mert vígjátéki megoldásokat melegít fel –, hanem azért, mert mindkét m∫ kockázatára, Azzal, hogy végig érvé- Az élet szép-nek semmi köze a burleszkhez. A Chaplin-filmek hogy ett√l az értelmezést√l, humora alapvet√en képi, még a hangos A diktátor-é is – √ maga nyesíti a világvégét korlá- mondta, a burleszket éltet√ geghez, a „habostorta-effektushoz” tehát a korábban említett tozottan megért√ és átél√ semmi szükség hangra. Benigni humora ugyanakkor verbális, félreértés legszéls√ségegyerek néz√pontját (s a ta- a harmincas évek könny∫ olasz vígjátékainak modorában. Míg sebb esetét√l sem képes pasztalat szempontjából a burleszk önálló, szuverén mozgóképi m∫forma volt – a néma- igazán megvédeni magát), film talán legjellegzetesebb m∫faja –, e vígjátékokról ugyanez mindegy, hogy az elbe- nem mondható el. A burleszk valóban mese volt – Hevesy Iván hanem arról, hogy van vaszél√-gyerek id√közben szerint századunk modern népmeséje –, ám a két világháború lami, ami nem tud megjefeln√tt), s egy olyan tuda- közötti itáliai szalonvígjátékok történetecskéinek, poénjainak lenni a nyelvben, a repreton keresztül emlékezik a nincs közük a meséhez. Nem tudom, lehet-e Auschwitz után zentációban. írni, mindenesetre filmtörténeti tény: Auschwitz után holocaustra, amely nem verset De mennyire pontosan nem születtek burleszkek. Mintha századunk népmeséje meglátja a holocaust borzalmát halt volna a táborokban… A diktátor Chaplin els√ olyan filmje, felel meg az a valóság-reja maga közvetlen valóságá- amely már nem nevezhet√ klasszikus burleszknek. Ám ez még tegetés, amiben a film boban, Az élet szép az emlé- Auschwitz el√tti film, ezt alkotója pontosan tudta. Fenti ki- hóca s maga a film is jeleskezés és felejtés köztes ál- jelentése nem kevesebbet jelent, mint hogy Chaplin a maga ki- kedik, a Shoah-féle rejtevételes teremt√ képzeletével soha nem vállalkozott volna arra, lapotát, az emlékezés és fe- amire Benigni: hogy újra felépítse Auschwitzot. getésnek? Az élet szép lejtés valamilyen furcsa A diktátor színtere lényegében azonos Az élet szép els√ részé- óriási kockázata, hogy telkeverékét sejteti. Az elbe- nek helyszínével: fasizálódó kisváros. Itt a vígjátéki drama- jes egészében a meg nem szél√ emlékezik, de nem turgia még tökéletesen m∫ködik (akárcsak Fellini Amarcord- jelenített világra hagyja a hasonló epizódjaiban). A fasiszták inkább hülyék, mint tudja mire, elfelejtette, pe- jának borzalmat, és esetleg nem veszélyesek, h√sünk értetlenül csetlik-botlik a háborodott vidig nem is tudta. Az mo- lágban. (Chaplin elmondta, azért készítette el A diktátor-t, mert jut el a megjelenítetlentoszkál a filmben, amit a idegesítette, hogy felt∫nt a politika színpadán egy pojáca, akin ségt√l a megjeleníthetetreprezentáció a holocaust többen röhögnek, mint √rajta. John McCabe Chaplin-monográ- lenség megjelenítéséig. esetében úgyis elvét, ami fiájában olvasható: Hitler azért hordott kefebejuszt, mert Chap- Ez, a fentiek értelmében, nem is került beírásra az emlékezet „könyvébe”, és egyáltalán nem mindegy. Miközben a filmben állanígy onnan nem is kitörölhet√. Meglep√en illik Az élet dó, vibráló váltakozásban érvényesül a komikum szép apafigurájára, amit Lyotard err√l, az amúgy mechanizmusa (valaki – a kisfiú – nem tudja, amit Benigniét√l radikálisan különböz√ Claude Lanzmann- mindenki tud) és az iróniáé (a kimondott és ki nem féle Shoah kapcsán jegyez meg. Lanzmann filmje nem mondott jelentés inkongruenciája az apa beszédé-
66
A t∫zzel játszani: a holocaust mint botrány és játék
Mégis van valami bels√ disszonancia, diszharmóben), mennyiben m∫ködteti az iróniát és üt át a ko29 mikumon az a „förtelmes tudásanyag”, amit a holo- nia, ami végletesen hiányzik Benigni filmjéb√l – s causttal „kapott” az európai kultúra? Más szóval hogy ez nem minden olyan holocaust-témájú alkoátlényegítve „belehazudja” vagy egyszer∫en kiha- tás esetében van így, ami a populáris kultúrából (is) táplálkozik, arra jó példa Art Spiegelman Disneyvel zudja a filmb√l ezt a tudást a mitizáló emlékezés? és Stürmerrel kacérkodó, Igazságtalanok lennénk linéhez hasonló népszer∫ségre vágyott. André Bazin szerint a filmmel, ha egyértelm∫en A diktátor humorának kulcsa Chaplin és Hitler bajuszának ha- hibrid test∫ emberállatokat az utóbbit állítanánk. Bár- sonlósága – nehéz elképzelni A diktátor-t Buster Keatonnal –, szerepeltet√ zseniális képmennyire könny∫ is válasz- s Charlie nem tett mást, mint a világ színe el√tt visszavette a regénye, a Maus.32 Persze tott m∫faja, Benigni filmje diktátortól jogos tulajdonát: a Charlie-bajuszt. Ám Chaplin, lát- Benigni filmje mindent mega Holocaust után már nem szelídítette volna pojácává a nem tud spielbergi köny- tuk, tesz, hogy ez a disszonancia véreskez∫ tömeggyilkost.) nyedséggel túllépni azon a Mindebb√l következik, hogy Benigni vígjátéka az els√ részben létrejöjjön és folyamatosan tudáson, hogy az ember arányos, kedves és szórakoztató. Az Amarcord vetítésekor két- újratermel√djön a film és mindenre képes. A prob- ségkív∫l jóíz∫bbeket röhögünk a mafla feketeingeseken, lévén néz√je között, s leginkább a léma nem megoldható az remekm∫, de Az élet szép is jóíz∫, bár kissé avítt vígjátéknak „néz√ között”, de ezt úgy, indul. Ám ez csak bevezetés az Auschwitz-történethez, mely Benigninél – a gombcsiná- néhány sikerültebb részletében – ilyen a sokszor idézett „fordí- s talán mondhatjuk, azon lás abszurditásával kizáró- tás-epizód” – inkább a forgatókönyvírók (egyik√jük Benigni), az áron teszi, hogy a filmlag a csodát, a varázslatot mint a rendez√ incvenciójáról tanúskodik. Magyarán: a mese b√l többé-kevésbé kizárja állítja szembe, mégpedig a a történetben és a dialógusokban bonyolódik, míg a képeknek ezt a bels√ diszharmóniát. mese keretei között. Az semmi közük a Kertész által megidézett fellinis fantáziavilág- Az élet szép harmonikus, hoz. Fellini a képzelet varázslója volt, míg Benigni képei szeapafigura tehát nem „em- gényes fantáziára vallanak. A két f√h√sön kívül helyüket, sze- tökéletesen stílben tartott ber az embertelenségben” repüket nem találó statisztákat látunk csupán, az az epizód bels√ világa alapvet√en s egyfajta realista opti- pedig, melyben a f√h√s a tábori hangosbeszél√n szól szerelmé- összefügg azzal, hogy a mizmus képvisel√je, hanem hez, gyönge, elcsépelt poén. (Ugyanez A diktátor filmvégi mo- filmben nem kap – s Benigni, – egészen más helyzetben – kevésbé hat keresettbotcsinálta varázsló.30 nológjában vélhet√en a mese m∫faji nek, bár Chaplin m∫vének is ez az érzelmes zárószózat a legA kisfiú „Mégis igaz!” és vitathatóbb pontja. Aligha véletlen, hogy Benigni épp ezt korlátai miatt úgy ítélte „Gy√ztünk!” kiáltása a film idézi…) meg, hogy nem is kaphat – zárójeleneteiben pedig Elképzelhet√-e olyan Holocaust-film, amelyben nincsenek er√s, semmiféle szerepet az emolyan sokértelm∫ s olyan emlékezetes képek? Elképzelhet√-e nélkülük bármilyen témá- berek emberi mivoltukból jú jó film? S lehet-e Auschwitzról jó filmet készíteni? Egyáltamélyen tragikus és komikus lán: játékfilmet készíteni? Ez ügyben sem Chaplin, sem Fellini való kivetk√zése, kivetk√zebben a filmben, amilyen nem Benigni mellett tanúskodik. Az √ képzeletük beérte a kis- tetése, a halálgyárban „felegyértelm∫ és leegysze- városi fasizmus kiröhögtetésével, ám megtorpant a táborok ka- dolgozott” emberi test. Ezt r∫sít√ akár kimondatlanul pujánál. Nem próbálkoztak azzal, ami eddig egyetlen filmes- a határt a film pontosan jelis Spielbergnél. Ott a szen- nek sem sikerült, a jó szándékú, kedves Roberto Benigninek zi is, amikor az apa igyeksem: Auschwitz újraépítésével. timentalizált zsidó rituálé szik visszajutni a barakkba keretébe foglalt s a töretlen kontinuitást ünnepl√ a karjában tartott alvó kisfiúval, s a ködben eltévedfilmben a megmenekülés fölötti megkönnyebbülés ve egyszer csak, mintegy látomásként, egy pillanatra és öröm is teljes, minden ambivalenciától mentes, s felsejl√ hullahegyet pillant meg egy gödörben. a film így túllép azon a tudáson, amit korábban a ma- A kisfiú nem lát meg semmit, az apa (és a film) pedig ga módján átadott. Az élet szép viszont végig, a visszahátrál a leginkább giccsgyanús jelenetb√l. happy end záróakkordjában is megtartja tragikomi- Ez a kép és a vonat korábban hosszan mutatott füstkus és ironikus többértelm∫ségét, er√s állításként jére rímel√ fehér köd minden, amit ez a film err√l √rizve meg azt is, hogy nem gy√ztünk és nem az igaz, tud, pedig a mesének, a játéknak is többet kellene amir√l a kisfiú azt gondolja. A film az irónia segítsé- tudnia err√l, még ha a maga sajátos módján is. S ha gével képes jelezni, hogy az örökösen élet- és integ- túl szép az élet, csak ezért. rációpárti komédia garantálta kontinuitás nem töretA holocaust esztétizálásával kapcsolatban kezlen, az öröm ambivalens, a happy end valami bor- dett√l fogva széls√séges álláspontok születtek. zalmat továbbra is „rejteget”, s emiatt hagy nyomot Az egyik véglet szerint minden, a tényekre dekoratív rajta (a Spielberg-eposztól eltér√en), hogy „a túlélést mázként felhordott réteg öncélú, a történteket trisem lehet másként elképzelni, mint ennek a tudás- vializáló hamisítás, de legalábbis kártékony figyenak a továbbvitelében”31. lemelterelés. A másik szerint viszont kizárólag az esz-
67
Orbán Katalin
rozható m∫fajú képregény/regény/memoár. „Ha az önök listáján irodalom és nem-irodalom szerepelne, örömmel venném a bókot” – írta levelében Spiegelman, minthogy azonban a lista fiction és nonfiction kategóriára osztja a m∫veket, a szerz√ kérte a lapot, hogy a könyvet tegye át a non-fiction listára és „vegye fontolóra a »nonfiction: egerek« speciális kategória bevezetését”.35 Az itt elemzett két „játék” esetében épp ellentétes a fikcióval összefügg√ botrányos hatás. Benigninél a valóságra vonatkozó beszédmódtól való elszakadás36 okoz problémát (olyan nincs, hogy valaki a gyerekével csak úgy bóklászik a táborban), Liberánál pedig önnön fikcionalitásának lábbal tiprása (mostantól van Lego-láger is). Ami összeköti a kétféle botrányt, az az, hogy a maga módján mindkét m∫ kikezdi a fikcionalitás és valóság közötti éles határvonalat. A film második, holocaust-részében a fiktív valóság (ahol apjával marad a gyerek, haja van a raboknak és így tovább) kizárólag az irónián keresztül tartja a kapcsolatot az „igazi” valósággal, s az utóbbi ismerete nélkül a két valóság menthetetlenül összecsúszik. Libera modelljének esetében fikció és valóság határelmosódása, átjárhatósága a valóságos térben és id√ben létez√, testet öltött fikció révén tételez√dik. A Szép: igaz is, meg nem is. Ez tanulságnak nem sok, ám e m∫vek lényege éppen az, hogy nem kerek tanulságot kínálnak, hanem kényelmetlenül nyitva hagyott kérdésekkel zaklatják az önelégült járókel√ket. A görög vázák ett√l még szépek és kerekek (ha ugyan léteznek).
tétikai képzelet képes egy ilyen élményanyagot, tudást megjeleníteni és továbbadni.33 A holocaust kizárólag tényekre szorítkozó, illetve teljesen kultúrába szervül√ igazságának igénye jelenik meg (e végletes formában talán elérhetetlen) értékmér√ként e két álláspontban. A m∫alkotások megítélését ezen a választáson túl dönt√en befolyásolja az is, hogy a figurativitás, a retorika megannyi formáját mesterségesen hozzáadott s épp ezért le is választható maszknak vagy pedig a megjelenítés bizonyos mértékig elkerülhetetlen részének tekintjük, azaz a „poetizálást” az „élet és valóság fölött transzcendensen s idegenül lebeg√” valaminek vagy „minden kulturális tevékenység alapjának” tartjuk.34 Természetesen mindazok, akik az utóbbi állásponttal rokonszenveznek, megért√bbek lesznek a fenti láger-játékokkal kapcsolatban is. E játékok azonban az esztétizált holocaust tágabb kérdéskörén belül egy jóval kényesebb határt is sértenek: a holocaust és a fikció sokkal nagyobb körben sokkal er√sebb tabunak számító határát (azaz, hogy a holocaustról szóló elfogadható m∫alkotás, ha nem is igaz, azért nem is nem igaz). E különbségtételre jó példa egy anekdota, mely Art Spiegelman már említett képregényéhez, a Maus-hoz f∫z√dik. A kategóriákat minden módon fellazító Maus szerz√jének is úgy t∫nik, itt húzódik a legfontosabb határ, melynek elmosódását elég veszélyesnek tartja ahhoz, hogy levélben forduljon a New York Times Book Reviewhoz. A Times bestseller-listájára ugyanis el√ször fikció kategóriában került föl a nehezen meghatá-
Jegyzetek
in: Deconstruction and the Possibility of Justice, szerk. Drucilla Cornell et al. New York, Routledge, 1992. 24. 8. A megszólítottság, felel√sség, feleletigény kérdéskörében e beszédmód egyik legfontosabb el√zménye a Félelem és reszketés, s az Ábrahám–Izsák-történet hasonlóan emblematikus formában szerepel számos posztmodern etikai m∫ben. Lásd Kierkegaard in Postmodernity, szerk. Martin J. Matustík and Merold Westphal, Bloomington, Indiana UP, 1995; J. Derrida: „Donner la mort”, in: L’éthique du don: Jacques Derrida et la pensée du don, Paris, Métailié, 1992; J. Caputo: Against Ethics; M. Blanchot: L’écriture du désastre, Paris, 1980; Lyotard: The Differend. 9. Derrida: „Force Of Law” 20. o.; Lyotard: The Differend, 143. o. 10. Tengelyi László: „Felel√sség, kiválasztottság, teremtettség: Búcsú Emmanuel Lévinastól”, Szombat, 1996/9, 42. o. 11. Lévinas annak a viszonynak az irreverzibilitását és aszimmetriáját hangsúlyozza (pl. Buberrel ellentétben), ami az ént „sújtja”, és teszi (vádló) akkuzatívuszba s egyes szám második személybe: „Én, te – ezek nem azonos fogalomhoz tartozó individuumok. Sem a birtoklás, sem a szám vagy a fogalom egysége nem kapcsol engem az Idegenhez [l’Etranger], az Idegenhez, aki megzavarja magammal való otthonosságomat [le chez soi].” Emmanuel Lévinas: Totality and Infinity: An Essay on Exteriority, ford. A. Lingis, Pittsburgh, Duquesne UP, 1969. 39. o.
1. Universal Penis Expander (1995), Body Master (1994), You Can Shave the Baby (1995). 2. Zbigniew Libera, interview by Piotr Rypson, 2, online, Internet, hozzáférés http://www.uol.com.br/23bienal/universa/iuelzl.html, 1998. július 13. 3. John Caputo: Against Ethics: Contributions to a Poetics of Obligation with Constant Reference to Deconstruction, Bloomington, Indiana UP, 1993. 3. 4. Jean-François Lyotard: The Differend: Phrases in Dispute, ford. Georges Van Den Abbeele, Minneapolis, U of Minnesota P, 1988. 111. 5. Lásd Maurice Blanchot, Michel de Certeau, Jacques Derrida, Jean-François Lyotard. A legnyilvánvalóbb ellenpélda Habermas kölcsönös megértést, dialógust, konszenzuális cselekvést középpontba helyez√ elmélete. A két szemlélet kapcsolatáról lásd például Richard Rorty: „Habermas and Lyotard on Postmodernity”, Zeitgeist in Babel: the Postmodernist Controversy, szerk. Ingeborg Hoesterey, Bloomington, Indiana UP, 1991; Richard J. Bernstein: The New Constellation: the Ethical-Political Horizons of Modernity/Postmodernity, Cambridge, MIT, 1992. 6. Edith Wyschogrod: Saints and Postmodernism: Revisioning Moral Philosophy, Chicago, University of Chicago Press, 1990.) xiii. 7. Derridának ez az írása Walter Benjamin hatalom, törvény és er√szak kapcsolatát elemz√ Zur Kritik der Gewalt (1921) cím∫ szövegére reflektál. Derrida: „Force Of Law: The ’Mystical Foundation of Authority’”, ford. Mary Quaintance,
68
A t∫zzel játszani: a holocaust mint botrány és játék 12. Todd Gitlin: „Hip-Deep in Postmodernism”, New York Times Book Review, 6 November, 1988: 36. 13. Lyotard: The Differend, 143. o. 14. Lásd err√l Nelson Goodman: Languages of Art: An Approach to a Theory of Symbols, Indianapolis, Bobbs-Merrill, 1968. 15. „Minden Lego-készlet a gyerekek kreativitását szólítja meg, az egyetlen határ a gyermeki képzelet. Az a víziónk, hogy az emberek mindenütt a világon pozitív, boldog képzetekkel társítsák a Lego logóját és elemeit. Képzelet, spontaneitás, önkifejezés, min√ség, fejl√dés, gyöngéd tör√dés, innováció – ezek azok a szavak, amelyeket társítani szeretnénk a Lego névvel” – hangzik a Lego szózata. A sajtóközleményt idézi Léderer Pál, Szalai Zoltán: „A Lego mint Auschwitz?”, Népszabadság, 1997. május 31. 24. o. 16. Az „[I]deo-religio-philosophical lectures” a m∫vész saját m∫faji meghatározása munkáival kapcsolatban. Idézi Néray Katalin: „Utopia, Irony, Displacement”, introduction to the works of Eastern European artists at the XXII Bienal Internacional de Sao Paulo, 6, online, Internet, hozzáférés www.uol.com.br/23bienal/universa/iuel.html, 1998. július 13. 17. Néha nem is könny∫ eldönteni, a m∫ kritikusai szerint tulajdonképpen mit gyaláztak itt meg jobban, az áldozatokat vagy a Lego ártatlanságát: „Elvetemült és javíthatatlan nácinak, legjobb esetben elmebetegnek képzelem azt az embert, aki az ártatlan plasztikdarabkákból a huszadik század emberének legembertelenebb tettét próbálja rekonstruálni, s játékszert csinál sok millió zsidó, cigány, testi és szellemi fogyatékos, ártatlan katona és a nácik barbár birodalmával szembefordulók, másként gondolkodók mártíromságából.” Léderer Pál, Szalai Zoltán: „A Lego mint Auschwitz?” 24. o. 18. Transitions, 1998. február, hátsó borító. 19. Dean E. Murphy: „An Artist’s Volatile Toy Story”, Los Angeles Times, 1997. május 19.: A10. 20. Zbigniew Libera, interview by Piotr Rypson, 2, online, Internet, hozáférés http://www.uol.com.br/23bienal/universa/iuelzl.html, 1998. július 13. Kiemelés t√lem. 21. Dominick LaCapra: Representing the Holocaust: History, Theory, Trauma, Ithaca, Cornell UP, 1994. 99. o. (kiemelés t√lem). LaCapra – negatív értelemben – példaérték∫nek tartja ilyen szempontból Lyotard Heidegger et „les juifs” cím∫ könyvét, s idézett kritikája is konkrétan erre a könyvre vonatkozik (Paris, Galilée, 1988).
22. Edward Said: The World, the Text, and the Critic, Cambridge, Harvard UP, 1983. 214. o. (kiemelés t√lem). 23. La vita è bella, 1997, rendezte Roberto Benigni. 24. Kántor Péter: „A szép: igaz”, Élet és Irodalom, 1997. április 30. 25. Schindler’s List, 1993, rendezte Steven Spielberg. 26. Sara R. Horowitz: „But Is It Good for the Jews? Spielberg’s Schindler and the Aesthetics of Atrocity,” in: Spielberg’s Holocaust: Critical Perspectives on Schindler’s List, Bloomington, Indiana UP, 1997. 122. o. Lásd ugyanitt Omer Bartov, „Spielberg’s Oskar: Hollywood Tries Evil,” 41–60. o. 27. Sara R. Horowitz: „But Is It Good for the Jews?” 124. o. 28. Lyotard: Heidegger and „the jews”, 26. o. 29. Kertész Imre: „Spielberg bárkája”, kerekasztal-beszélgetés, Filmvilág, 1994. április, 27. 30. A Dorának való udvarlástól a kisfiú megmeneküléséig az egész filmet végigkíséri a „Schopenhauer”: az akaratátviteli varázslat, amit Guido a film elején barátjától tanul – az akarat illuzionista és burleszk diadala. 31. Kertész Imre: „Spielberg bárkája”, kerekasztal-beszélgetés, Filmvilág, 1994. április 27. 32. Art Spiegelman: Maus: a survivor’s tale, 1–2. kötet, New York: Pantheon, 1986, 1991; Art Spiegelman: The Complete Maus (CD-ROM), producer: Elizabeth Scarborough (Voyager, 1994). Részletesebb elemzését lásd Orbán Katalin: „Mauschwitz, avagy a hibrid esztétikája”, Café Bábel, 1995/3 ◊sz, 23–32. o. 33. Az el√bbi álláspont árnyaltabb megfogalmazására példa Berel Lang: Act and Idea in the Nazi Genocide, Chicago, U of Chicago P, 1990. Az utóbbit fejtette ki, szintén jóval árnyaltabban, a már többször idézett Kertész Imre. A holocaust mint kultúra, Budapest, Századvég, 1993. 34. Hayden White-ot idézi James E. Young: Writing and Re-Writing the Holocaust: Narrative and the Consequences of Interpretation, Bloomington, Indiana UP, 1988. 4. 35. Idézi Horowitz: Voicing the Void: Muteness and Memory in Holocaust Fiction, Albany, SUNY Press, 1997. 5, 7. o. 36. „Nyilvánvaló, hogy azok szerint, akiket zavar a holocausttal kapcsolatos bármilyen fikció gondolata, az »irodalomtól vagy m∫vészett√l« megkülönbözteti a fikciót az invenció és az eltávolodás attól, amit Hayden White a valóságra vonatkozó beszédmódnak [discourse of the real] nevezett”. Horowitz: Voicing the Void, 12. o.
Zbigniew Libera: Lego-system, 1997
69
