A szõlõtõkét anyagcseréje és életfunkciói környezetéhez kapcsolják. Az élettanilag hatékony környezeti tényezõk összessége az ökológiai környezetet alkotják. Fény, hõ, víz, oxigén, széndioxid, ásványi tápelemek. Az élettanilag hatástalan elemek az inaktív tényezõket alkotják. Szél, füstgázok, légnyomás.
Ökológiai tényezõk csoportosítása 1. Klimatikus tényzõk: a fény, a hõ, a csapadék, a levegõ, a levegõ nedvessége és mozgása. 2. Talaj tényezõk: a talajok és alapkõzetek mechanikai összetétele, fizikai tulajdonságai, kemizmusa, mikrobiológiája. 3. Biotikus tényezõk: vírusok, baktériumok, gombák, állatok, magasabbrendû növények, emberi hatások. Az ökológiai tényezõk a mennyiséget és minõséget nagy mértékben meghatározzák – klíma kb. 45 %-ban; talaj kb. 27 %-ban. Ehhez adódik a fajta kb. 27 %-os hatása.
AGROÖKOLÓGIAI POTENCIÁL
Klimatikus tényezõk Fényviszonyok A szõlõ a fénykedvelõ növények közé tartozik, alkalmazkodása következtében a szórt fényt is jól tudja hasznosítani. A szõlõültetvény a területre érkezõ fiziológiailag aktív fénynek kb. 50 %-át nyeli el.
Fénykihasználási együttható a rendelkezésre álló fiziológiailag aktív fény hasznosított mennyiségét jelenti (szõlõnél ez maximum 5 %). Értékét a sor- és tõtávolsággal, a támrendszerrel, a hajtásvezetési és – kötözési móddal, a zöldmunkákkal, a permetezõ-porozó anyagokkal befolyásoljuk. Lombozat tömege függ a fajtától, tápanyagellátottságtól, a tõketerheléstõl, a tõkemûvelés és metszésmódjától, a tenyészterület nagyságától.
A napsütéses órák száma Magyarországon 50 év átlagában 1900-2000
2100
2000-2100
-1800
21002100
A termesztõtáj fényviszonyait az órákban kifejezett napsütéses idõtartammal fejezzük ki. A vegetációs idõ alatti napsütéses órák száma 1250-1500. Napfényben leggazdagabb a Nagyalföld déli fele, legszegényebbek a nyugati megyék. A szõlõhöz jutó fény összetételére módosítólag hatnak a földrajzi, topográfiai viszonyok, erdõk,tavak közelsége, épületek színe.
A szõlõfajoknak a származási helyüknek megfelelõ fotoperiodikus reakciójuk van. A Vitis vinifera fajtái hosszó és normál nappalos növények. A hosszú nappalok hatására (16 óránál hosszabb) erõs hajtásnövekedés, rügyekben a virágkezdemények kilakulása jellemzõ. A rövid nappali megvilágítás hatására hajtásnövekedés csökken, virágkezdemények nem alakulnak ki, azonban a gyökérzet intenzíven fejlõdik, a hajtás beérés fokozódik, fagyrezisztencia meg nõ.
Klimatikus tényezõk Hõviszonyok
A rügyfakadás-virágzás periódusa napokban
Az évi vegetációs periódus és fázisok csak jellemzõ minimális hõmennyiség és hõhatási idõtartam mellett folynak le. 80 70 60 Syrah Clare rizling Rajnai rizling Cabernet s.
50 40 30 20 10 0 14/9
20/15 26/21 32/27 38/33 Hõmérséklet (nappal/éjszaka) oC
(Hale-Buttrose, 1974)
A Vitis vinifera hõigény szerint mezoterm növény, a meleg mérsékelt égöv növénye. A szabadföldi üzemi szõlõtermesztés földrajzi határa a 9-21 oC-os évi középhõmérsékleti izotermák között húzódik.
Évi középhõ 9 oC
Évi középhõ 21 oC
A szõlõtermesztés számára a legkedvezõbb a 10-16 oC-os izotermák közötti területek. A szõlõ vegetációba indulásához és befejezéséhez szükséges biológiai null fok a 10 oC. A szõlõtermesztés északi határa felé haladva kisebb, dél felé haladva nagyobb. A szõlõtermesztésre kedvezõ az éghajlat, ha a júliusi hõmérséklet 18 oC.
A június-szeptemberi középhõmérsékletnek 1 oC-kal való emelkedése 20 g/l cukorral növelheti a termés cukortartalmát.
A szõlõ vegetációs periódusának normális lefolyásához szükséges hõösszegek Effektív vagy aktív hõösszeg A vegetációs idõszak középhõmérsékletét megszorozzuk a vegetációs idõ napjainak számával. A vegetációs idõt a tavaszi napi +10oC-os középhõmérséklet beállásától az õszi +10 oC középhõmérsékletû napok megszûnéséig számítjuk. Minimális effektív hõösszeg: 2500 oC.
A borok minõsége az effektív hõmennyiség növekedésével javul, csökkenésével pedig romlik.
Hatásos hõösszeg Az effektív hõösszegbõl levonjuk a vegetációs idõ alatti +10 oC-on aluli hõmérsékletek összegét. A minimális hatásos hõösszeg: 850 oC.
Ez pontosabb és használhatóbb, az egyes vegetációs fázisokra jól kiszámítható.
Magyarország hõviszonyai Hazánk a 45,5-48,5 földrajzi szélességek között fekszik. Az évi középhõmérséklet izotermái délen 10-11 oC, északon 9-10 oC. A tenyészidõszak alatt hazánk legmelegebb tája a dél-keleti ország rész. Az effektív hõösszegek 2600 és 3300 oC között alakulnak. Legtöbb meleget kapnak Csongrád, Békés, Baranya. Közepes mennyiséget kapnak a középsõ dél-nyugat észak-kelet irányban húzódó megyék, legkevesebbet az északi megyék.
9,5 oC 9,6 oC
11,4 oC 11,4 oC
A három nyári hónap középhõmérséklete 50 éves átlagban: júniusban 18 – 20,4, júliusban 20,1 – 22,7, augusztusban 19,2 – 21, 8 oC.
Káros hõmérsékleti hatások
Túl alacsony hõmérséklet
A duzzadó rügyek még –3 és –4 oC-ot is kibírnak, a kifakadt rügyek már –1 o C-on fagysérülést szenvedhetnek. A hajtások, középsõ és alsó levelek –0,5 és –0,7 oC-ot fagysérülés nélkül elviselhetnek. A levelek õsszel a –2 oC-os fagyot még károsodás nélkül elviselik. A zsendülõ bogyók –2 és –3 oC-ot kibírnak, a teljesen érett bogyók –4 oC-on sem károsodnak. Csemegszõlõtermesztésben okoznak a kora õszi fagyok nagyobb kárt.
Nyugalmi idõ alatt a szõlõ általában a –15 oC-os minmumot károsodás nélkül kibír. Azonban –18 és –20 oC-os hõmérséklet 24 óra alatt már jelentékeny károsodást okozhat. A szõlõ a –35 oC-os tartós hidegben még talajtakarás esetén is elpusztul. Az eurázsiai fajták gyökere november-december hónapokban a –9 és –10 oCos, januárban és februárban –10 és –11 oC-os talajhõmérsékleten elfagy.
Káros hõmérsékleti hatások Túl magas hõmérséklet Ha a hõmérséklet 35 oC fölé emelkedik a szõlõ lombja perzselõdhet.
A lombperzselõdésnél gyakorib a bogyó perzselõdés, amely 35-37 oC léghõmérsékletû napokon következhet be. A perzselési kárt fokozhatjuk a helytelenül végzett csonkázással, hónaljhajtások eltávolításával, kurtításával aminek következtében az árnyékból a napra kerülnek a fürtök.
Klimatikus tényezõk
Nedvességviszonyok A talaj és a levegõ nedvességének alakulása A szõlõültetvény a vegetációs periódus egyes szakaszaiban eltérõ arányban igényli a vizet. Vegetációs fázis
Pannónia kincse Napok száma
R: rügyfakadás V: virágzás Zs: zsendülés Sz: szüret
L: lombhullás
R-V V-Zs Zs-Sz Sz-L R-L
55 51 39 51 196
OET mm/nap
1,47 2,79 2,78 1,36 2,04
összesen
78 143 106 71 398 (Füri – Kozma, 1978)
Hervadási pont: az a vízmennyiség amely mellett a növény vissza nem fordítható hervadása megkezdõdik. Agyagtalajon ez 17 % körüli érték.
A növény szempontjából a relatív páratartalom az érdekes (opt. 70 % körül). Kedvezõtlen 40 % vagy alatta, illetve 80% vagy fölötte.
A talajnedvesség elsõdleges forrása a csapadék. A mérsékelt égöv alatt 500-600 mm évi csapadék menyiség mellett öntözés nélkül termeszthetõ a szõlõ. A szõlõtermesztésre káros a jég esõ és az ólmos (ónos) esõ. Bogyóérés idején a felvett nagy mennyiségû víz hatására a bogyók megrepedhetnek.
A szõlõtalaj lemosását (eróziót) eredményezheti az intenzív zápor.
A nedvesség hatása a szõlõ vegetatív részeire és termésére A tõkék fiziológiai nedvességének bõsége a rügyfakadást gyorsítja, szegénysége vontatottá teszi, a kedvezõ vízellátás a hajtások növekedését segíti, de törékenyebbek lesznek, az ízközök hosszabbodnak, virágzáskor a termékenyülés csökkenhet. Az optimálisnál nagyobb víztartalom esetén a gyümölcshús lazább lesz, cukortartalma csökken, a bogyóhéj vékony, színe zöldebb, illetve világosabb piros, kék lesz. A vízhiány esetében a bogyók apróbbak, vastag héjúak, cukorban, savban, szárazanyagban és színanyagban szegények lesznek. Vízes talajon a szõlõtõke gyökerei a levegõtõl elzárva elpusztulnak.
Hazánk csapadékviszonyai Az évi átlagos csapadék 500 – 800 mm közötti. Csapadékban legszegényebb a Nagyalföld közepe, a Tisza két oldala, s a Hernád völgye. Legcsapadékosabbak a délnyugati és nyugati megyék.
A tenyészidõ alatti csapadék eloszlása hasonló az évi csapadékmennyiségéhez.
A vegetáció alatt 300 – 550 mm csapadékot kapnak, az évi csapadék 2/3-át. A csapadékos napok száma – 80-100 nap, 100 mm-en felül esik15-30 nap.
A téli hótakaró 50 év átlagában 25 nap. A legcsapadékosabb hónapjaink május, június, július és augusztus.
Klimatikus tényezõk A levegõ mint ökológiai tényezõ A levegõ szén-dioxid tartalma Káros, ha talajban feldúsul, ezt a talaj lazításával megakadályozhatjuk. Szervestrágyázás, zöldtrágyázás jelentõsen növelheti az ültetvényben a levegõ szén-dioxid tartalmát.
Az oxigén A légzéshez használja fel, földfeletti részek korlátlanul hozzáférnek, a gyökerek ellátottsága talaj szerkezetétõl, tömõdöttségétõl függ. A kallusz képzõdéshez, tenyészõkúp, merisztémasejtek szaporodásakor kiváltképp fontos az ellátottság.
A szél Virágok megporzását elõsegíti, módosítja a hõviszonyokat, levegõ relatív páratartalmát, mikroklímát. Deflációs károk az Alföldön fordulhatnak elõ
A klimatikus tényezõkre ható környezeti adottságok Földrajzi szélesség Változik a nappali megvilágítás (fotoperiódus), a fény intenzitása és összetétele, a hõviszonyok (Algírtól Szentpétervárig szélességi fokonként 0,6 oC-al csökken az évi középhõmérséklet).
A tengerszint feletti magasság Növekedésével csökken az évi hatásos hõösszeg. Ugyanannak a fajtának adott szélességi fokon a cukortartalma 100 máként 5-10 g/l – el csökkenhet.
Az ültetvény égtáji kitettsége (expozíciója) és a lejtõ foka Nyári hónapokban 8o-os lejtõn 0,3-0,8 oC-kal, 30 o-os lejtõn 1,3 oC-kal nagyobb.
A tenger, a tavak és az erdõk közelsége Levegõ páratartalma változik, módosítólag hat a fényösszetételre, szélre.
Az emberi létesítmények
A talaj A szõlõ a talaj iránt különösebben nem igényes. Azonban a különbözõ talajféleségek eltérõen hatnak a tõkék vegetációjára, a termés mennyiségére, a minõségre és a borok jellegére.
A szõlõtermesztésre való alkalmasság meghatározásakor a következõket kell figyelembe venni: származása; típusa; fizikai jellemzõi; rétegezettsége; kötöttsége; humusztartalma; színe; mélysége; vízáteresztõ és víztartó képessége; kémiai sajátosságai; mésztartalma. A borjelleget és –minõséget formáló tulajdonságát a talajt kialakító kõzetek alapozzák meg.
Talajképzõ kõzetek: 1. Galaciális és alluviális üledék,(Duna-Tisza köz) 2. Löszös üledék,((Szekszárd, Villány-Siklós, Neszmély, DélBalaton, Vaskút, Kunbaja) 3. Haramadkori és idõsebb üledék, (Vác, Pilisvörösvár, Mór) 4. Nyirok, 5. Mészkõ, dolomit, (Mór, Balaton-felvidék, Pécs, Villány, Budai-hegyek, Sopron)
6. Homokkõ,(Csopak, Révfülöp, Cserkút, Kõvágószõlõs) 7. Agyagpala, fillit,(Alsóõrs, Makár-hegy, Mosel, Beaujolais) 8. Gránit, porfirit, 9. Andezit, bazalt, riolit.(Somló, Badacsony, Szentgyörgy-hegy, Sághegy; Tokaj-Hegyalja, Mátra déli lejtõi, egri hegyekbõl Sík-hegy, Pap-hegy, Agárdi-hegy,Bajusz-hegy)
Szõlõtermesztésre alkalmas fizikai talajféleségek: 1. Homok, 2. Homokos vályog,
3. Vályog, 4. Vályog, 5. Agyagos vályog, 6. Agyag. 31 genetikusan kialakult talajtípust és altípust különböztetünk meg. Immunis talajok – 75-80% kvarctartalom, 20%-nál nem több a leiszapolható részek aránya (0,02 mm-nél kisebb), alacsony humusztartalom. Ezeken a Vitis vinifera fajtái saját gyökéren nem telepíthetõk!
Szõlõtermesztési szempontból a következõképpen csoportosítjuk ezeket: -kiválóan alkalmasak: rendzinák, erubáz talajok, agyagbemosódásos barna erdõtalajok, barna földek (Ramannféle barna erdõtalajok), csernozjom barna erdõtalajok. -alkalmasak: köves, földes kopárok, humuszos homok talajok, savanyú nem podzolos erdõtalajok, kovárványos barna erdõtalajok, csernozjom jellegû homok talajok, mészlepedékes csernozjom, alföldi mészlepedékes csernozjomok, terasz csernozjomok.
-kevésbé alkalmasak és alkalmatlanok:futóhomok, pszeudóglejes barna erdõtalajok, mélyben sós réti csernozjomok, szolonyeces réti csernozjomok, szoloncsák-szolonyecek, réti szolonyecek, szeppesedõ réti szolonyecek, szolonyeces réti talajok, réti talajok, réti öntés talajok, lápos réti talajok, síkláp talajok, lecsapolt és telkesített síkláp talajok, mocsári erdõk talajai, fiatal nyers öntéstalajok.
A talajok borminõségre gyakorolt hatása tapasztalatok útján meghatározva: 1.
Palás, porfír kõzeten – testes, színben gazdag, finom, eleinte kevésbé kellemes, de késõbb igen szép, lágy vagy közepes savtartalmú borok.
2.
Gránit – lágy, közepesen savas, gyorsan fejlõdõ, testes borokat ad.
3.
Homokkõ – lágy, testes, zamatos, tüzes, olykor különleges föld- (mandula) ízû.
4.
Vulkanikus kõzet – nehéz, testes, savas, tüzes, különleges zamatú, kiváló minõségû, lassan öregedõ borok.
5.
Meszes talajok – savban gazdagabb, tüzes, zamatos, gyorsan tisztuló, tartós bor.
6.
Mészkõ, dolomit – jellege az elõzõhöz képest erõteljesebb.
7.
Lösztalajon – színben gazdag, közepes vagy gazdag savtartalmú, illatos, zamatos borokat, alkoholban gazdag.
8.
Homoktalajon – lágy, savszegény, vékony, gyorsan fejlõdõ, jellegtelen, gyorsan öregedõ, alkoholban gazdag. Ha lösszel kevert, akkor a színanyag mélyül, extrakt tartalom növekszik.
9.
Humuszban gazdag talajon – cser- és színanyagtartalma gazdag.
A fajta és talaj szerencsés találkozása egyik fontos feltétele a kiváló minõségû borok gazdaságos termelésének!
Talaj
Klíma
Termesztés technológia
•Mélység
•Fény
•Tenyészterület
•Szerkezet
•Hõmérséklet
•Nemes és alanyfajta
•Víz és tápanyag szolgáltatás
•Páratartalom
•Tápanyagellátás
•Szél
•Öntözés
•Csapadék
•Növényvédelem
•evaporáció
•Metszés •talajmûvelés
Tõke növekedési erélye A lomb jellemzõi Tõke mûvelésmód
• hajtások száma tõkénként
•Hajtások válogatása
•levélfelület
•Fürt válogatás
Lombozat mikroklímája Tõke fiziológiai állapota Fürt minõség, összetétel
Borászati mûveletek Bor minõség
