A szója gyakorlati szempontból fontosabb betegségei Dr. Varga Zsolt Cheminova Magyarország Kft., Budapest
A szója (Glycine max (L.) Merr.) délkelet-ázsiai származása alapvető magyarázatot szolgáltat a növény kóroktani helyzetére, ugyanis a szójának jelenleg több mint 100 betegsége ismert (beleértve a vírus, baktérium és gomba okozta megbetegedéseket), így növénykórtani kérdésköre nagyon összetett. A címben megfogalmazott témakör megközelítése nem könnyű feladat, ugyanis a szóját károsító kórokozó fajok fellépése, azok intenzitása és a gyakorlat számára is fontos terméscsökkentő szerepe régiónként nagyon különböző és eltérő lehet. A szójatermesztés növényvédelmi gyakorlatában meghatározó és kulcsfontosságú tényező a sikeres gyomirtás. Ezen túlmenően elmondhatjuk, hogy a szárazabb évjáratokban jelentkező atkafertőzéseket leszámítva a szójaállományokban más növényvédelmi beavatkozások nem jellemzőek. A szója betegségeit kiváltó kórokozók ellen – esetenkénti súlyosabb fertőzésektől eltekintve – célirányos gombaölő szeres védekezés nem történik. A jelenlegi Európai Uniós szabályozásokat és agrárpolitikát ismerve (támogatási rendszerek átalakulása, Zöldítési Program, Duna Szója Program) a szakemberek a szója hazai vetésterületének jelentős mértékű növekedését prognosztizálják. Az előrejelzést bizonyos mértékben igazolja az elmúlt öt év adatainak vizsgálata (1. ábra), hiszen 2010-hez viszonyítva a szója országos vetésterülete 26 %-os emelkedést mutat. A hazai vetésterület továbbra is Baranya és Bács-Kiskun megyékre összpontosul. A két megyében található a szójaterület 48 %-a, de az utóbbi években jelentős növekedés volt tapasztalható Borsod-Abaúj-Zemplén, Vas és Zala megyékben is. Annak ellenére, hogy a szója „kór-
124
tanos” növénynek mondható, érdekes adat, hogy hazánkban 1930 körül indult el a szójatermesztés, de a szóját hazai viszonyok között fertőző kórokozókról csak az elmúlt 4050 évből rendelkezünk érdemi adatokkal (VÖRÖS 1959; VIOLÁNÉ 1969; ÉRSEK 1978, 1979; TÓTH és KÖVICS 1978; KÖVICS 1980; FISCHL 1990). Figyelembe véve a növénytermesztésre is jellemző „felpörgetett” stílust (leegyszerűsített vetésforgó, forgatás nélküli technológiák) és a klimatikus viszonyok rendkívüli szélsőségeit, joggal jelenthetjük ki, hogy a közeljövőben a profitorientált szójatermesztés esetében is elkerülhetetlen lesz a növényegészségügyi tényezők figyelembe vétele. Szükséges megjegyeznünk azt is, hogy a szakterület az utóbbi években rendkívül hiányos, hiszen a szójával kapcsolatban alig találkozhatunk kórtani jellegű publikációkkal. Kevés információval rendelkezünk az egyes szójatermesztő régiók kóroktani helyzetéről, az előforduló kórokozók megjelenéséről, azok dominancia viszonyairól, esetlegesen újabb,
a szóját károsító kórokozó faj/fajok jelenlétéről. Jelen publikáció célja kórtani figyelemfelhívás, valamint, hogy a szójatermesztők részére információt szolgáltasson azon szójabetegségekkel kapcsolatban, amelyeket a közeljövőben érdemes figyelemmel kísérni, a védekezéstani szempontokat betartani és a fertőzés súlyosságától függően a gombaölő szeres állománykezeléseket elvégezni. Melyek azok a szója betegségek, amelyek hazai viszonyok között gyakorlati jelentőséggel rendelkeznek? Baktériumos eredetű betegségek (Pseudomonas syringae pv. glycinea; Xanthomonas campestris pv. glycines) A szója esetében egyes évjáratokban meghatározó lehet a baktériumos eredetű (baktériumos levélfoltosságok) betegségek fellépése. 2013 július közepén egy komoly hidegfronti hatás az ország keleti részében heves zivatarokat és jégesőt
1. ábra A szója vetésterületének és termésátlagának alakulása az elmúlt 5 évben (Forrás: KSH adatok alapján)
59. extra 2015
1. kép A szója baktériumos barna levélfoltossága esetében a szögletes foltok sárga udvarral határoltak (bal oldali fotó), később a levéllemez szétszakadozik (jobb oldali fotó) (Hajdú-Bihar megye, 2013)
eredményezett. Hajdú-Bihar megyében a kollégák ezt követően szója állományban fokozott levéltünetek megjelenésére lettek figyelmesek, amely következménye gyors levélszáradás és jelentős lombveszteség lett. A leveleken apró, szögletes foltok keletkeztek, amelyeket világos, sárga udvar vett körül. A levélfoltok sötétbarnák voltak, könnyen töredeztek. A foltok gyors egybeolvadását követően a levéllemez teljesen szétszakadozott és a levélzet idő előtt elhalt (1. kép). A fertőzött növényekről begyűjtött mintákat pontos diagnosztikai munkára a NÉBiH Pécsi Bakteriológiai Labo-
ratóriumába továbbítottuk. A vizsgálat egyértelműen megerősítette a Pseudomonas syringae pv. glycinea baktérium okozta barna levélfoltosság károsítását (a diagnosztikai vizsgálatért köszönet Dr. Németh József laboratóriumvezetőnek). A betegség gyakran előfordul a szójaterületeken, főként a csapadékos, hűvösebb periódusokban kell számítani a megjelenésére. Ilyen esetekben réztartalmú készítménnyel végzett állománykezelés sokat segít a betegség megállításában. Fontos figyelmet fordítani a fajtaválasztásra (betegségre fogékony fajták kerülése) és mivel a kórokozó a fertőzött
magokban is áttelel, lényeges a fertőzésmentes szaporítóanyag alkalmazása. Kórokozó gombák okozta betegségek A kórokozó gombák közül, a kórokozó fajától és az adott évjárattól függően eltérő mértékű károsítások jelentkeznek a szója állományokban. A szójának számos gombabetegésge ismert, azonban gyakorlati szempontból a fontossági sorrendet figyelembe véve a következő betegségek ismertetését tartjuk fontosnak:
2. kép A talajban elfekvő szkleróciumokból apotéciumok fejlődnek (bal oldali fotó), amelyekben tömegesen képződnek az aszkuszok, bennük a fertőzőképes aszkospórákkal (jobb oldali fotó) (Zala megye, 2014)
125
3. kép A szója (bal oldali fotó) és repce (jobb oldali fotó) szárközépi szklerotíniás fertőzése, a szár felületén képződő fehér micéliumtömeggel és szkleróciummal (Zala megye, 2014)
1, Polifág (több gazdanövényes kórokozók): - fehérpenészes szárrothadás (Sclerotinia sclerotiorum), - hamuszürke szárkorhadás (Macrophomina phaseolina), - fuzáriózis (Fusarium spp.), 2, Diaportés foltosság és szárrák (Diaporthe phaseolorum var. sojae/anamorf: Phomopsis sojae; Diaporthe phaseolorum var. caulivora), 3, Szójaperonoszpóra (Peronospora manshurica).
A szója fehérpenészes szárrothadása (Sclerotinia sclerotiorum) Fontos, kiemelt és veszélyes betegsége nemcsak a szójának, hanem a hazai vetésforgóban jelentős helyet elfoglaló napraforgónak és őszi káposztarepcének. A vetési sorrend kialakításánál ezért nagyon meghatározó tényező, hogy ezen növények egyike se kerüljön 5 éven belül ugyanarra a területre. A gyakorlatban ezt számtalan esetben nem tudja elkerülni a termelő, ezért negatív tapasztalat a talajok túlzott szklerócium fertőzöttsége.
4. kép A Macrophomina phaseolina fertőzés következtében tömeges képződnek az apró mákszemekre emlékeztető mikroszkleróciumok (napraforgó bélszövet) (Zala megye, 2013)
126
A szkleróciumokból a fertőzés bekövetkezhet egyrészt közvetlenül, micéliumos fertőzéssel (száralapi fertőzés), másrészt egy csapadékos évjáratban (lásd 2010 és 2014) a talajban lévő szkleróciumokból tömegesen hajtanak ki a sárga színű apotéciumok. Az apotéciumokban tömegesen képző aszkuszokból kiszabaduló aszkospórák (2. kép) idézik elő a szárközépi fertőzést (3. kép). A fertőzött növényeknek teljesen megszűnik a víz- és tápanyagforgalma, amelynek következménye az idő előtti tőszáradás. A S. sclerotiorum által okozott tőveszteség elérheti akár 50-60 %-ot is (2014-es évben a szója állományokban is komoly veszteséget okozott a szklerotínia). A betegség súlyosságát nagymértékben fokozza a túl sűrű növényállomány. A kultúrnövényeken kívül számos gyomfaj is a gazdanövénye a betegségnek, többek között megfertőzi a parlagfüvet, csattanó maszlagot, aggófűféléket. Ezért a betegség visszaszorításában nagy hangsúly helyeződik a betegségre fogékyony gyomnövények irtására. A szója hamuszürke szárkorhadása (Macrophomina phaseolina) A fehérpenészes rothadáshoz hasonlóan nagyon veszélyes kórokozó. A szóján kívül megfertőzi a
59. extra 2015
5. kép Szóján a Diaporthe phaseolorum var. sojae által a száron okozott tüneteknél megfigyelhető a sorokba rendeződött piknídiumok tömege (Forrás: www.forestryimages.org)
napraforgót, kukoricát, őszi káposztarepcét és a babot is. A kórokozó kimondottan melegigényes, jelentősebb fellépésére – a szklerotíniás rothadással ellentétben – a száraz, aszályos évjáratokban kell számítani (lásd 2007-ben a napraforgó súlyos fertőzése /BÉKÉSI 2007/), ettől függően a kórokozó fertőzése már csíranövénykorban is jelentős pusztulást tud előidézni. A fertőzés az esetek döntő többségében a növény kezdeti fejlődési stádiumában látens marad, majd a virágzás és terméskötődés időszakában a növények sokkszerű
száradását okozza. A kórokozó terjedésében jelentős szerepe van a fertőzött vetőmagnak, valamint a területen visszamaradt fertőzött növényi részeknek (pl. napraforgó, kukorica fertőzött növényi maradványok), illetve a talajban felhalmozódott szaporítóképleteknek. A M. phaseolina szaporodási ciklusában a fertőzött növényi részeken képződő mikroszkleróciumoknak kiemelkedő a jelentősége (4. kép). Hazai viszonyok között kevés információval rendelkezünk a szója esetében a kórokozó egyes évjára-
6. kép Bal oldalon Diaporthe fertőzés következtében elszíneződött, ráncos, jobb oldalon egészséges szójamagok (Forrás: www.sojafoerderring.de)
tokban történő károsításának mértékéről. A szója fuzáriumos hervadása (Fusarium spp.) A szója fuzáriumos betegsége tüneti megjelenését illetően szoros összefüggésbe hozható a korábban tárgyalt két polifág kórokzó által előidézett tünetekkel. A szója fuzáriumos betegsége összetett, a tudomány jelenlegi álláspontja szerint több mint 15 Fusarium fajnak van szerepe a fertőzésben (ARIAS 2012). A betegséget kiváltó Fusarium fajok talajlakó szervezetek, de a fertőzés következményeként vetőmaggal is terjednek. A fertőzést meghatározó kórokozók (pl. F. oxysporum, F. solani, F. graminearum, F. culmorum, F. semitectum, F. equseti) gazdanövényköre széleskörű, ezért az előveteményből (őszi búza, kukorica) visszamaradt fertőzött növényi maradványok jelentős veszélyforrást jelentenek. A betegség csírnövénykorban már jelentős tőveszteséget idézhet elő, de a tünetek fokozott megjelenésére száraz, meleg nyarakon lehet számítani. A fertőzött növények lankadnak, a szója csúcsi része visszahajlik, a növény levelei sárgulva hervadnak. A tüneti megjelenés alapján nehéz diagnosztizálni a betegséget. Elsődleges információt a szár keresztmetszete szolgáltat, ugyanis a fuzáriumos betegség esetében a szár edénynyaláb rendszere barnára színeződik, de végső és pontos meghatározást a laboratóriumi vizsgálatok eredményeznek. A betegség szójában történő kialakulásáról és annak pontos jelentőségéről szintén nincsenek információink, de ennek ellenére a szójafuzáriózissal kapcsolatban nem lehetünk szkeptikusak, hiszen a vetésváltásban szerepet játszó kultúrnövényeket illetően minden esélye és lehetősége megvan a betegségnek a gazdasági kártételre. A szója diaportés foltossága és szárrákja (Diaporthe phaseolorum var. sojae/anamorf: Phomopsis sojae; Diaporthe phaseolorum var. caulivora) A nagy szójatermesztő országokban (USA, Brazília, Argentína, Kína) a szója legfontosabb betegségeként
127
tartják számon. A károsítás és fertőzött magok mértéke elérheti a 70 %-ot. Magyarországon a betegség 1976-ban került leírásra (SZALAY 1976), azóta a szójaterületeken évjárattól függően eltérő mértekű kártételt okoz. A Diaporthe phaseolorum var. sojae melegigényesebb faj, a ferőzés következtében foltosodás tünetek jelennek meg a száron és a hüvelyen is. A száron jellemző tünet az ivartalan (Phomopsis sojae) szaporítóképletek (piknídiumok) képzése (5. kép). Súlyos hüvelyfertőzés esetén a magok szürkés-feketés elszíneződése tapasztalható, a fertőzött magok zsugorodottak, ráncosak, jelentősen csökken a magok élet- és csírázóképessége (6. kép). Ennek értelmében fő veszélyforrás a vetőmaggal terjedés, ezért a 48/2004 FVM rendelet szerint a szója vetőmag minőségére vonatkozó előírások alapján a Diaporthe phaseolorum-mal fertőzött vetőmagok számának aránya nem haladhatja meg a 15 %-ot. A hulladéknak a nemzetközi vizsgálati módszerekkel összhangban meghatározott tömegszázaléka nem haladhatja meg a 0,3 %-ot. A Diaporthe phaseolorum var. caulivora viszont a mérsékelten meleg időjárási körülmények között károsít. A fertőzés következtében a száron besüppedő, vörösbarna foltokat idéz elő (7. kép). A fertőzött szövetrészek idővel lehámlanak és rákos sebek alakulnak ki. Gyakorlati vonatkozásban a két kórokozó együttesen károsít a szójaterületeken, előkülönítésük csak laboratóriumi munkával lehetséges. A két változat közötti különbség a szaporodási ciklusban nyilvánul meg, ugyanis D. phaseolorum var. sojae heterotallikus (ivaros szaporodási folyamat csak ellentétes ivarjellegű sejtek között lehetséges), ezért ezen változat esetében gyakoribb az ivartalan szaporodási forma (Phomopsis sojae) megjelenése. A D. phaseolorum var. caulivora viszont homotallikus (egy spórából kifejlődő valamennyi ellentétes nemű ivarszerv (hifa) ivaros egye-
128
7. kép Szója szárán a Diaporthe phaseolorum var. caulivora besüppedő, bemaródásszerű tüneteket okoz (Forrás: www.forestryimages.org)
sülésre képes, tehát minden spóra egyenértékű) kórokozó. Szójaperonoszpóra (Peronospora manshurica) Nem véletlenül került a sor végére a szója ezen általánosan ismert betegsége. Korábban a szójaperonoszpóra jelentős fertőzéseket okozott, de a növénynemesítésnek (ellenálló fajták) köszönhetően az elmúlt években jelentősen visszahúzódott a kártétele. A csapadékos, hűvösebb periódusokban a sűrűn vetett szója állományokban okozhat meglepetéseket a termelőknek. A tünetek az alsó levelekről indulnak és terjednek tovább a felső levélszintekre. A levél színén élénk, sárga színű foltok jelennek meg, amelyek a későbbiekben barnán száradnak és a levéllemez idő előtti repedezését okozzák. A betegség szabadföldi azonosítását megkönnyíti levél fonákán megjelenő szürkéslila penészgyep kiverődés (8. kép). A betegség a hüvelyen keresztül a magokat is fertőzi, így ezen betegség esetében is biztosított a vetőmaggal történő továbbterjedés. A kórokozó a fertőzött magokban és a növényi maradványokon oospórákkal telel át, biztosítva ezzel az elsődleges fertőzési forrást. A fertőzött magokból (szisztémikus fertőzés) törpült,
deformált szójanövények fejlődnek. A kifejlődött levelek fonákán a szisztémikus fertőzés következtében erőteljes penészgyep kiverődés és konídiumképzés indul el. * Mindezek után a tisztelt szójatermelő kollégákban joggal fogalmazódik meg a kérdés, hogy szükséges-e „kórtanos szemmel” figyelemmel kísérni a szójatáblákat? Mire fontos odafigyelni a szója betegségeinek megelőzésében?
8. kép A szójaperonoszpóra tipikus tünete (Forrás: www.extension.missouri.edu)
59. extra 2015
A kérdések megválaszolása a tárgyalt témakörben egyértelműen további nyitott kérdéseket indukálnak, de véleményünk szerint a következő szempontokat semmiképpen sem hagyhatjuk figyelmen kívül: 1. A szója hazai termésátlagainak alakulása évjárattól függően nagyon változóan alakul. Ez azt jelenti, hogy az évenkénti összehasonlításban közel 1 t/ha-os eltérés is adódhat (2012-ben 1,76 t/ha, 2014-ben 2,6 t/ha) (1. ábra). Nem tudjuk, hogy a termésátlagok alakulásában milyen mértékű befolyásoló tényezőként szerepelnek a szóját megbetegítő kórokozók (2014-ben a szójaterületeken erős szklerotínia fertőzés volt); 2. Gyakorlati szempontból a cikkben ismertetett betegségeket tartottuk fontosnak, amelyekről tudjuk, hogy jelentős terméscsökkentő szerepük van, de az általuk előidézett fertőzésekről sem országosan, sem regionálisan nincsenek pontos adataink; 3. Szintén nem ismerjük azon további betegségek jelentőségét és dominancia viszonyait, amelyekről jelen publikációban nem számoltunk be – a teljesség igénye nélkül párat megnevezve: csíranövény pusztulás (Pythium spp., Rhizoctonia solani); fitoftórás gyökérrothadás (Phytophthora megasperma var. sojae); szójaantraknózis (Colletotrichum glycines); korinespórás betegség (Corynespora cassiicola); szója levélfoltosságait előidéző kórokozók (Ascochyta sojaecola, Phyllosticta sojaecola, Septoria glycines, Cercospora kikuchii); 4. További kérdés, hogy a nagymértékű áruforgalom következtében kerültek-e be az utóbbi időben az országba olyan szóját károsító kórokozók, amelyek eddig hazai viszonylatban még nem kerültek leírásra? A védekezés lehetőségei A szójatermesztés során az integrált növényvédelemi elemek megfelelő alkalmazásával a szóját fertőző betegségek megfelelő ha-
tékonysággal és eredménnyel viszszaszoríthatók: 1. Elővetemény és optimális növényi sorrend – a szója esetében is fontos kritérium, hogy önmaga után 5 évig ne kerüljön ugyanarra a területre. A szóját is fertőző polifág kórokozók esetében szintén elengedhetetlen követelmény, hogy az adott kórokozó gazdanövényeit ne termesszük ugyanazon a területen. Szántóföldi növénytermesztésben kerülni kell a szója – napraforgó – őszi káposztarepce – borsó és egyéb pillangósok (herefélék, lucerna, stb.) vetésforgóban történő együttes részvételét! 2. Agrotechnikai védelem – a betakarítást követően fontos lenne a visszamaradt növényi maradványok tökéletes aláforgatása. Ebben a témakörben vitatott kérdés növényvédelmi szempontból a szántás nélküli technológiák előnye/hátránya? Kóroktani szempontból kijelenthetjük, hogy ez a technológia rendkívül hátrányos. Az optimális tápanyag-utánpótlással (szója esetében nitrogén hatóanyag óvatos kezelése) és a megfelelő hektáronkénti tőszámmal (350-400 ezer tő/ha) kerüljük a buja növényállomány kialakulását, ezzel mérsékelni tudjuk a súlyos fertőzések kialakulását. 3. Genetikai védelem – a szója fajta választásánál vegyük figyelembe a nemesítő-házak információit az egyes betegségekkel szembeni ellenállóság értékelésénél. Ebben a kérdésben megjegyzendő, hogy több szója fajta esetében a leírás csupán annyit tartalmaz, hogy „nagyon jó az ellenálló képessége vírus, baktérium és gombabetegségekkel szemben”. A kérdés csupán az, hogy melyik betegségekkel szemben? Az egyes kórokozó fajok fertőzését illetően óriási különbségek lehetnek a szója fajták fogékonyságát illetően, ezért főként az olyan polifág kórokozók (pl. Sclerotinia scleortiorum, Macrophomina phaseolina) esetében, amelyek ellen nincs a kezünkben igazán hatékony védekezési technológia nagy hangsúly helyeződik a genetikai alapú ellenállósággal rendel-
kező fajtákra. Napjainkban özönlenek be a külföldi szója fajták, de egy percig sem feledkezhetünk meg a hazai nemesítésű fajtákról. Joggal lehetünk büszkék az elmúlt évtizedekben Iregszemcsén, Bólyban és Szarvason végzett rangos szója nemesítési munkákra és az állami elismerést kapott hazai fajtákra. 4. Biológiai védekezés – szintén a tárgyalt polifág és talajból is fertőző kórokozók esetében van jelentősége a biológiai alapú védekezéseknek. A Sclerotinia scleortiorum elleni védekezésben megfelelő hatékonysággal alkalmazható a szkleróciumokat parazitáló Coniothyrium minitans gomba. A szklerotínia és fuzáriumos eredetű fertőzések ellen védekezésben a Trichoderma asperellum antagonista mikrogombával kapcsolatban is biztatóak az eredmények. 5. Kémiai védekezés – a legtöbb szójabetegség vetőmaggal is terjed, ezért nagyon fontos szerepe van a gombaölő szeres vetőmagcsávázásnak, amellyel elsőként megakadályozhatjuk a kórokozók vetőmaggal történő továbbterjedését (szintén zárójelben jegyezzük meg, hogy 2014-ben a szója csávázására egy engedélyezett készítmény állt rendelkezésre!). Az állományban fellépő, esetleg súlyos fertőzéseket okozó kórokozók ellen speciális esetekben a gombaölő szeres állományvédelem is elengedhetetlen. A szójában engedélyokirattal rendelkező gombaölő szerek száma nagyon kevés. Az engedélyezett készítmények döntő többsége réztartalmú, amelyek alkalmazásával mind a baktériumos, mind a gomba okozta megbetegedések (főként a peronoszpóra és levélfoltosságok) ellen védekezhetünk. Megjegyzés: A dolgozatban az irodalmi hivatkozásoktól és irodalomjegyzéktől eltekintettünk. A dolgozat írása során felhasznált források a szerzőnél elérhetők. Fotó: Az 5-8. kép kivételével a szerző felvételei ■
129
