A SZÍV
l e l k i s é g ı k u lt ú r a ı ö n i s m e r e t A l a p í t va : 1 9 1 5
2016. szeptember 680Ft előfizetőknek: 570Ft
Természettudomány és teológia párbeszédben Gondolkodom... Tehát? Lehetsz zsidó, és hihetsz Jézusban!
Mi van a fejedben?
u
Uram, Te támasztasz bennem gondolatokat, hogy jobban értsem magam, másokat és Téged. Add, hogy az értésből öröm, az örömből szeretet szülessen. Benned értés és szeretés ugyanaz, bennem még szétválnak sokszor. Add, hogy mélyebben értve jobban szeressek és akkor is szeressek, ha nem értek. Bartók Tibor SJ
A SZÍV
Beköszöntő
Alapvető összetevő
ú
„Úgy várom már az iskolát!” – a hatodik születésnapját ünneplő kislány ragyogó szemmel suttogta el, hogy mennyire vágyik már a nagyok titokzatos világába. Sóhajtása néhány pillanatra feledtette évnyitóra készülő szülei, idősebb testvérei, tanárai jóval vegyesebb várakozását. Az iskolaév kezdete ritkán a felhőtlen öröm ideje. Új feladatokra, felelősségekre, kihívásokra készülve ritkán kívánunk egymásnak boldog új iskolaévet. Az első osztályba vágyó kislány mégis pontosan érzékelte, hogy valami nagyszerű kezdődhet az életében. A tanulás, a megértés az öröm kivételes forrásai, ha nem tartoznak is a legkönnyebben elérhetők közé. Egyik leginkább bámulatra méltó emberi képességünk, a gondolkodás helyzete aligha lehetne ellentmondásosabb, mint napjainkban. Az emberiség talán sohasem fordított annyi erőforrást a megismerésre, a kutatásra, korábban soha figyelembe nem vett kérdések tanulmányozására, mint ma. A minket körülvevő valóságot egyre összetettebbnek ismerjük meg. Egyre nő az igény a jelenségeket érthetővé tevő magyarázatokra. S a gondolkodás ázsiója közben mégis mintha csökkenne. Könyvek helyett az internet kéri a figyelmet. Párbeszédben kibontakozó mélyebb megismerés helyett erőltetetten leegyszerűsítő álláspontok versengenek. Mintha éppen az élni tudás legfontosabb ismeretei szenvednének hátrányt. Aligha baj, hogy a gondolkodást ma nem istenítjük úgy, mint ahogyan a felvilágosodás korában élt elődeink voltak rá hajlamosak. De talán éppen ezért kell figyelnünk nemcsak részletkérdésekre, hanem magára a gondolkodásra, a benne rejlő öröm lehetőségére is. A gondolkodás ugyanis nemcsak feladat és tennivaló, hanem az egyik leghatalmasabb motivációs forrás is a jól élni akaró ember számára. Nemcsak jóllétünk, de lelki és társadalmi egészségünk alapvető összetevője is. Szeptemberi számunk megjelenésével lapunknál hosszúra nyúlt átmeneti idő zárul le. Július 31-től ismét Horváth Árpád SJ kapott főszerkesztői kinevezést. A szerkesztőbizottság elnökeként hálásan köszönöm a szerkesztőség minden tagjának, hogy képességei legjavát adta az elmúlt időben, míg lapunk kinevezett főszerkesztő nélkül működött. Köszönet minden belső és külső munkatársunknak, szerzőnknek, a szerkesztőbizottság tagjainak is írásaikért és a lapszámok összeállításában nyújtott segítségükért. Lukács János SJ
szeptember A SZÍV
3
tartalom Beköszöntő Lukács J.: Alapvető összetevő
3
Toldi É.: Régi bűnöknek hosszú az árnyéka…?
aLapgondolat
VilágEgyház: Jánosi D.: Az egyház reformjának kihívásai – interjú Rocco D’Ambrosival
5
Lázár Á.: Lehetsz zsidó, és hihetsz Jézusban! – interjú Avi Snyderrel
8
Patsch F.: Mit jelent gondolkodni? Szabó S. B.: Az emberi tudománytól a keresztény bölcsességig
11 14
Török Cs.: Kereszténység és filozófia
18 21 24
Bagyinszki P. Á. – Mészáros L.: Apóriák, avagy természettudomány és teológia párbeszédben
28
Máté-Tóth A.: Szent és profán ismeret
Radóczy J.: Gondolkodom... Tehát? – interjú Deák Anitával P. Szilczl D.: Érzelmek, mi végre?
32 35
Hekler M.: Gondolkodni öröm – interjú Juhász Péterrel
38
SzentÍrás Nemeshegyi P.: Kétféle gondolkodás
41
FotóGaléria Zanati Zs.: Léptékváltás – interjú Haris Lászlóval
45
SzínTér Marton Á.: A cirkusz Szókratésza – interjú Szabó Lászlóval
52
Radóczy J.: Gondolkodjunk költészetben – interjú Bánki Benivel
56
Kemenes T.: Foci a gépben – interjú Hegedűs Henrikkel Marton Á.: Az olvasó fölhangolása Paksa B.: A Teremtő dicsérete Hojdák A.: Ami a fejben van
59 63 64 66
A SZÍV Jezsuita lelkiségi, kulturális és önismereti folyóirat, megjelenik havonta. 102. évfolyam 9. szám Nytsz: B/EL /39/1990 ISSN 0866-1707. Alapította: Bíró Ferenc SJ 1915-ben. Laptulajdonos: Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya. Kiadja: Jezsuita Kiadó. A szerkesztőség címe: H–1085 Budapest, Horánszky u. 20. Telefon: 30-486-6531; 327-4052; Fax: 327-4056; e-mail cím:
[email protected]; Honlap: www.asziv.hu. Igazgató: Tábori Kálmán. A szerkesztőbizottág elnöke: Lukács János SJ; Szerkesztőbizottság: Bartók Tibor SJ, Bárdosy Éva, Dyekiss Virág, Görföl Tibor, Hojdák Gergely, Horváth Árpád SJ, Kiss Roland, Lázár Kovács Ákos, Nemeshegyi Péter SJ, Patsch Ferenc SJ, Sajgó Szabolcs SJ, Szabó Ferenc SJ, Szilvay Gergely, Török Csaba; Felelős szerkesztő: Tar Éva; Grafikai tervezés: Fekete Mónika; Korrektor: Steindl Nóra; Sajtókapcsolat, marketing: Dudás Tamás (tel.: 30-486-6531); Szerkesztőségi titkár: Marton Klára. Címlapkép, belső illusztrációk: Shutterstock. Nyomdai munkálatok: Generál Nyomda. Megrendelhető a szerkesztőség postai, ill. e-mail címén vagy telefonon. A nyomtatott változat előfizetése Magyarországon 1 évre 6280 HUF, félévre 3280 HUF. Támogatói előfizetés: 9990 HUF. A külföldi megrendelések időtartama minden esetben 1 év! Romániából 92 RON, Szerbiából 2160 DIN, egyéb európai országokból 58 EUR, Kanadából 81 CAD, minden egyéb országból pedig 78 USD. Előfizetőknek egy szám ára: 570 Ft. Bankszámlaszám: 10700024-68730776-51200002 A Szív digitális formában megvásárolható és előfizethető a http://www.dimag.hu/magazin/A_Sziv címen. A következő szám október 3-án jelenik meg.
4
A SZÍV szeptember
VilágEgyház
Jánosi Dalma
Az egyház reformjának kihívásai „Ferenc pápa egész pontifikátusát mélyen átszövi és elkíséri a párbeszéd. Nem csupán példaértékű, hanem valóban a legbölcsebb magatartás a klerikalizmus, a zárkózottság, a hatalmi pozíciókba való beágyazottság ellen” – interjú Rocco D’Ambrosi atyával, a Pápai Gergely Egyetem professzorával. Ön az elmúlt hónapokban megjelent könyvében kapillárisan tárja fel Ferenc pápa egyházreformját és annak ellenszelét. Milyen meggyőződés vezette a könyv megírására?
Ferenc pápát megválasztása óta óriási médiavisszhang kíséri. Ez lehetővé teszi, hogy akár egyetlen mondattal vagy gesztussal megszólítson az egyháztól akár távol lévő embereket is. Úgy érzem azonban, hogy közösségeinken belül hiányzik az a reflexió, amely Ferenc pápa tanítását elmélyítené. Ha ez valóban így van, akkor nagy annak a veszélye, hogy a teljes ferenci tanítóhivatal csupán szlogenek, gesztusok lecsupaszított csontváza marad. Azt hiszem, hogy elérkeztünk ahhoz a történelmi pillanathoz, amikor a II. vatikáni zsinat tanítása még mindig vitatéma és veszélyek forrása lehet egyesek számára. Ebben a pillanatban fontos mindannyiunknak elgondolkodni mindazon és feldolgozni mindazt, amit Ferenc pápa üzen az egyháznak és a világnak. Én a magam részéről az intézmények szempontjából kutatom és tárom fel Ferenc pápa reformprogramját a Bírni fogja Ferenc pápa? Az egyház reformjának kihívása című legújabb könyvemben.
A bíborosi testület tagjai a konklávé alatt egyhangúan sürgették az egyház megtisztítását, megújulását. Miért és hogyan kell megújulnia ebben a történelmi pillanatban az egyháznak?
Azonnali megoldásokra váró súlyos problémák merültek fel az egyház központi irányításában, az Apostoli Szék intézményein belül is. Számos gazdasági botrány, a pedofília szívtépő sebe és számos korrupciós összefonódás, amelytől sajnos a Vatikán sem mentes. Ezen túl egy sajátságos történelmi pillanathoz érkeztünk. Yves Congar teológus mondása valóban igaznak bizonyul, miszerint a II. vatikáni zsinat gyümölcsei 50 év után lesznek láthatóak. Ferenc az első pápa, aki nem vett részt a zsinaton. Ahogyan XVI. Benedek a Caritas in Veritate kezdetű enciklikában írja, az egyház lassú a megújulás, a változás folyamataiban. Véleményem szerint az egyház k
szeptember A SZÍV
5
VilágEgyház
válaszút előtt áll, el kell döntenie, hogy a vatikáni zsinat útmutatását követi-e, vagy hogyan tovább, vagy esetleg összehív-e esetleg egy harmadik zsinatot. Milyen típusú reformokra van sürgősen szüksége az egyháznak?
A felmerült problémákat meg kell oldani: a pénzügyi intézmények átláthatóvá tevése, a kiskorúak ellen elkövetett szexuális erőszakos visszaélések orvoslása. A hatalmi vis�szaélések is komoly problémát jelentenek az egyház intézményeiben. Ferenc pápa gyakran figyelmezteti az egyházi vezetőket, hogy hivatásukat ne hatalmi privilégiumként, hanem szolgálatként éljék meg. Ön, aki az intézmények kutatója, az egyház reformját elemezve kijelenti, hogy minden változás vagy megújulási törekvés szükségszerűen ellenállásba ütközik. Mondhatjuk azt, hogy a Ferenc pápa alakja körüli feszültségek, ellenállások természetesek, vagy elengedhetetlenek?
Mindazok, akik összetett intézmények vezetői, jól tudják, hogy minden megújulás ellenállást vált ki. Minél nagyobb a változás, annál erősebb az ellenkezés, amely egyes esetekben akár szakadáshoz is vezethet. Ferenc pápa drámája minden vezető drámája egyben. Gyakran előfordul, hogy a vezetők túlzott határozottsággal és feszített ütemben haladnak előre a reformok útján, sokszor jéghegyekbe ütközve, vagy túlzottan a Szentlélek sugallatára támaszkodnak és lassú ütemben haladnak előre, az eredmények pedig váratnak magukra. Ami Ferenc pápát illeti: hogy mi is lenne az ideális, kiegyensúlyozott ütem, azt csupán a történészek tudják majd megmondani utólag. Az egyház tanítóhivatala is alá van rendelve a megújulásnak?
Egy nagyon kifejező kép jut eszembe, amellyel Congar jellemzi az egyházat. Egy futó emberhez hasonlította, kinek egyik lába a földön támaszkodik, a másik pedig a levegőbe lendül. Ha mindkét lábával a földön támaszkodna, akkor nem haladna előre, ha pedig mindkettő egyszerre lendül6
A SZÍV szeptember
ne a levegőbe, akkor a földre zuhanás lenne fájdalmas. Az egyház hagyománya is pontosan ez: egy stabil láb, amely a folytonosságot biztosítja, és egy haladó, amely a kor kihívásainak megfelelően képes megújulni. Ez a két dolog csak együtt működik. Ferenc pápa doktrinális szempontból nem mond semmi újat vagy szokatlant. Inkább a már meglévő tanítóhivatal hiteles megélését sürgeti. Ferenc pápa meggyőződése, hogy az egyház megújulása mindig párbeszéd útján és gyümölcseként valósul meg. Hogyan jellemezné a Szentatya kommunikációját?
Ferenc pápa egész pontifikátusát mélyen átszövi és elkíséri a párbeszéd. Nem csupán példaértékű, hanem valóban a legbölcsebb magatartás a klerikalizmus, a zárkózottság, a hatalmi pozíciókba való beágyazottság ellen. Mindenfajta változás és megnyílás a párbeszéddel kezdődjön, csak így lehet gyümölcsöző. A legfontosabb az egyház intézetein belül indítványozott nyílt, őszinte párbeszéd, a vallásközi párbeszéd egy jobb és igazságosabb világrend építéséért, illetve a külvilággal folytatott előítéletektől mentes szabad hang, amely mindig a türelmes meghallgatással kezdődik. Ez a hiteles és valóban hatásos tanúságtétel első lépése. Azt hiszem, hogy ez az első pápa, aki nem fél beszédbe kezdeni és félelmek nélkül belépni a modern világba, és megszólítani annak emberét. Mondhatjuk, hogy a reformprogram első lépése pontosan abban áll, hogy Ferenc pápa nem fél nevén nevezni a problémákat, az egyház és a világ betegségeit, romlását?
Ez valóban nagyon hasznos egy reformprogram folyamatában. A korrupció jelenségéről már XVI. Benedek is szólt. Pár hónappal pápává választása előtt a nagyheti keresztút szövegében súlyos szavakkal írta le az egyház helyzetét. Irányt vesztett hajóhoz hasonlította, utalt arra, hogy a gonosz lélek belopakodott a falak közé, de azt hiszem, hogy a korrupció kifejezést nem használta konkrétan. Ferenc pápa legnagyobb erénye pontosan abban áll, hogy azonnal és konkrétan nevezi meg a problémát, a betegséget, a bűnt. Ezekre a bajokra aztán következetesen visszatér beszédeiben és alaposan leírja, elemzi az elhajlásokat. Ez egy nagyon hatásos módszer, hiszen megnevezve a nehézségeket, azt üzeni mindenkinek, hogy nem szabad titkolni, elhallgatni bűneinket, hanem bátran szembe kell néznünk velük. Be kell látnunk azt is, hogy az egyház egyes időszakaiban elharapózott a bűn, mert képmutatók, nem nevez-
tük nevén a bajokat. Ez nagyon hasznos, de nem elegendő. Mindannyiunknak közös erővel fáradoznunk kell, hogy a problémákra megoldásokat is találjunk, hogy ne ismétlődhessenek meg. A korrupció témája újra és újra visszatér Ferenc pápa szavaiban. Már bíborosként elmélyült pontossággal elemzi a korrupció számos arculatát, gyökereit, következményeit. Hogyan lehet Ön szerint kiirtani az egyház intézményeiből a korrupció jelenségét?
A korrupcióval kapcsolatban is gyakran képmutatók voltunk, máskor pedig elhallgattuk azt, vagy felszínesek voltunk. Bergoglio még bíborosként mérnöki pontossággal írja le a korrupció jelenségét, Hogyan gyógyuljunk meg a korrupció betegségéből? című írásában. Ez egy lelki, antropológiai és evangéliumi leírás, amely mélyebben megmagyarázza a korrupció betegségének számos aspektusát. Ahhoz ugyanis, hogy meggyógyulhassunk egy betegségből, mélységében kell ismernünk. A korrupció, ahogyan azt Szent II. János Pál pápa is írta, egy életstílus, a bűn struktúrája. Egészen mély gyökerei vannak, sajátságos kulturális közegben fejlődik, és tipikus viselkedési formák kísérik, amelyek egyes helyzetekben könnyedén elterjednek. Bergoglio a korrupciót nem csak intézményes formájában elemzi, hanem lelki vonulatait is leírja. Azt írja: bűnösök lehetünk, de korruptak nem, mert a korrupt ember lelke legmélyén már megbetegedett. A gond az, hogy nem gyengélkedik, sőt úgy érzi, hogy minden rendben van. Könyvében így írja le: a korrupt embernek nincsenek barátai, csak ellenfelei. Ez elárulja a megromlott személy emberi mivoltát, a korrupt szíve nem őszinte, hiszen csak saját érdekeit keresi. A gyógyulás első lépése a betegség beható ismerete. Ferenc pápa analízise azonban olyan átható és alapos, hogy nem csupán az egyház valóságára, hanem minden intézményre és személyre érvényes. A korrupciót véleményem szerint a kár mértékének megfelelően büntetni is kell, de egyben segíteni is a személyt, hogy visszatérjen a társadalomba, hogy annak újra egészséges és hasznos tagja lehessen. Ferenc pápa azt is hangsúlyozza, hogy a korrupció áldozatai elsősorban a szegények, a kiszolgáltatottak, hiszen nem kaphatják meg azt, ami jogosan megilletné őket.
fontos ellenszere van a korrupciónak: az állampolgárok nevelése, magas képzési szintje, a közéletben való aktív részvételük, és egy átlátható jogrendszer. Ahol ezek a feltételek adottak, azok az országok és lakóik előszeretettel betartják a törvényeket, a szabályokat, hiszen tudják, hogy ezek a köz és az egyén hasznát szolgálják. Azok az országok, ahol kevésbé képzettek az állampolgárok, ahol tartózkodnak a közélettől, és a jogrendszer bonyolult, sokszor ellentmondásos, ott könnyedén erőre kap és terjeszkedik a korrupció. Ez érvényes az egyházra és intézményeire is?
Azt hiszem, hogy sajnos sok esetben igen. Az Evangelii Gaudium kezdetű enciklika egy részében a pápa keserűen írja: meglepő, amikor képzett, morálisan is felkészített egyházfők, elöljárók vagy világiak a korrupció csapdájába esnek, és hatalmukat önmaguk építésére használják. Ez azt jelenti, hogy ezek a személyek nem voltak megfelelően felkészítve, nem fejlődött ki bennük a belső meggyőződés a jó melletti kitartásban. Ferenc pápa a „nyelvvel” való megkövezés áldozata. „Eretnek, az egyház tönkretevője, gyenge kezű, az évszázados hagyományt lábbal taposó, a család érdekeit elhallgató, jezsuita, aki ferencest játszik, színpadias médiasztár, túlzottan egyszerű, óvatlan diplomata” – újságok hasábjain, és a világhálón végeláthatatlan ítéletek és rágalmak, mint jól irányzott kövek repülnek a vádak. Ferenc pápa hogyan válaszol az őt érő támadásokra?
Pár hónapja alkalmunk volt találkozni a Szentatyával, az Evangelii Gaudiumot kommentáló kötetet adtuk át neki. Egyikünk megkérdezte tőle, hogy hogyan érzi magát ebben az ellenséges légkörben, hogyan válaszol a támadásokra, a hűtlenségekre, az őt körülvevő rossz szándékra? Lelki derűvel ezt felelte: nem olvasom, és nem is válaszolok a támadásokra. Természetesen ismeri az őt körülvevő helyzetet és egész biztosan szenved ebben a légkörben, de nem reagál, mert így nem keveredik kétes vitákba. Mindazokat, akik nyíltan kezdeményeznek párbeszédet, meghallgatja, és a Szentlélek segítségével megvizsgálja.
Hogyan lehet megakadályozni a korrupció elharapózását?
Azok az országok, ahol a korrupció nem tudott gyökeret ereszteni, pontosan az észak-európai országok. Három szeptember A SZÍV
7
VilágEgyház
Lázár Ádám
Lehetsz zsidó, és hihetsz Jézusban! Avi Snyder a Zsidók Jézusért szervezet európai igazgatója. Életéről, hitéről, és a szervezetről beszélgettünk. Mikor kezdett el érdeklődni a vallás iránt?
New Yorkban, hagyományos zsidó családban nőttem fel. Zsidó identitásom mindig létem központja volt. A 20-as éveim elejére azonban ateistának neveztem, annak ellenére, hogy továbbra is zsidónak tartottam magam. De nem voltam valóban ateista, csak nagyon dühös voltam Istenre. Két okból: a holokauszt miatt, és mivel arra a következtetésre jutottam, hogy az élet végső soron értelmetlen és irracionális. Az a gondolat, hogy az életem nem jelent semmit, annyira feldühített, hogy egyszer öklömet a plafon felé rázva üvöltöttem: „hogy mered velem ezt tenni?” Azután döbbentem rá: Isten elleni dühöm bizonyította: Isten létezik. Végül is, nem lehetsz dühös valakire, aki nem létezik. A Biblia kihívást állít olyanok elé, mint én, aki tagadja Isten létét, de mindenért, ami rossz a világban, Őt okolja. „És kerestek engem és megtaláltok, azt mondja az Úr (Jer 29,13–14). Tehát kinyitottam a szívem felfedezni, hogy ki Isten? Ha nem mindig volt vallásos zsidó, hogyan sikerült megtalálni az utat ahhoz a szervezethez, amelynek most Ön az egyik igazgatója?
Egy nap, 1975 nyarán, ahogy New Yorkban az utcán sétáltam, láttam egy fiatalembert, akin egy „Zsidók Jézusért ” póló volt, és evangelizációs szórólapokat osztogatott. Feldühödtem, mert feltételeztem, mint népemből oly sokan, hogy azok a zsidók, akik hisznek Jézusban, hátat fordítottak nekünk, többi zsidónak. Azért elvettem egyet a röpirataiból. Ez volt a 8
A SZÍV szeptember
címe: „A zsidók NEM hihetnek Jézusban... Hacsak...” A röpiratban számos olyan messiási jövendölés volt, amelyek az én héber Szentírásaimból világosan Jézusra mutattak. Az a gondolat, hogy Jézus az én Messiásom, akit az én Szentírásomban Mózes és más próféták ígértek, addig eszembe sem jutott. Ez hatalmas kihívás volt számomra. A következő két év során a Jézusban hívőkkel folytatott beszélgetések, valamint a Bibliát és egy messiási zsidó szerző A messiási remény című könyvét olvasva rájöttem, hogy Jézus az én bűneimért fizetségül halt meg és támadt fel a halálból, úgy, ahogy a héber Szentírásban megjövendölték: „Igen, a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze; … Életét halálra adta, és a gonosztevők közé sorolták, noha sokak vétkeit hordozta, és közben imádkozott a bűnösökért” (Izajás 53,5.12). Természetesen Jézus ezt az áldozatot az egész világért, nem csak értünk, zsidókért vállalta. Az Ő bocsánata és ajándéka a Vele való örök kapcsolat mindenki számára elérhető, akik megbánják bűneiket, és az életük odaajándékoznák neki. 1977. március 14-én bejelentettem: ’Jézus, sajnálom’. Kértem: bocsásson meg, és szívemben úgy döntöttem, hogy követni fogom és érte fogok élni. „Zsidók Jézusért” – mik a céljai ennek a szervezetnek?
Célunk, hogy mi, zsidók részesei legyünk a Jó Hírnek, hogy eljött a Messiás, akinek Jézus a neve; hogy meghalt a bűneinkért és feltámadt a halálból, ahogy a próféták azt megjósolták, hogy tenni fogja. Természetesen, ez jó hír mindenkinek, nem csak nekünk, zsidóknak.
Azt akarjuk, hogy az emberek tudják, hogy lehetsz zsidó, és hihetsz Jézusban; sőt, hinned kell Jézusban, ha zsidó vagy, mert Ő a zsidó Messiás. Hogyan különböznek ennek a szervezetnek az értékei a hagyományos zsidó vagy keresztény értékektől?
Értékeink azonosak a hagyományos zsidó és keresztény értékekkel, mivel a Szentírásból származnak. De egy hagyományos, kortárs zsidó értékkel nem értünk egyet, amely kijelenti: ha zsidó vagy, nem hihetsz Jézusban. Ha Jézus a zsidó Messiás, akkor az a leginkább zsidó dolog, amit egy zsidó tehet, hogy hisz benne. A hamis, nem bibliai érték vagy tanítás szerint – és szomorú, hogy ezt kell mondani – egyes keresztények tévesen úgy vélik, hogy Isten már nem szereti választott népét, és az a téves elképzelés, hogy kizárólagosan mi, zsidók vagyunk felelősek Jézus haláláért. Pál apostol (1. századi Zsidó Jézusért) világossá tette a rómaiakhoz írt levelében, „Vajon Isten elvetette népét? Szó sincs róla. Hiszen én is Izrael fiai közül való vagyok” (Róm 11,1). Pál szerette és buzgón imádkozott saját zsidó népéért (Róm 9,1–4 és Róm 10,1), és boldogan várta a napot, amikor „majd egész Izrael elnyeri az üdvösséget” (Róm 11,26). Ami azt az állítást illeti, hogy mi zsidók vagyunk egyedül felelősek „Krisztus meggyilkolásáért”– azok, akik tévesen ezt vallják, azok egyszerűen nem értik az evangéliumi üzenet alapvető tanítását – nevezetesen, hogy mindenki felelős Krisztus haláláért. Az evangéliumi üzenet kijelenti: „Krisztus meghalt bűneinkért” (1Kor 15,3). Ha nem értjük meg, hogy mindenki felelős a haláláért, és az emberiség bűnei okozták a halálát, akkor hogyan hívjuk Őt személyes Megváltónknak, aki megszabadított bennünket bűneinktől? Mekkora ennek a szervezetnek a tagsága világszerte: az Egyesült Államokban, Európában, Izraelben és Magyarországon?
A „ Zsidók Jézusért” lelkészség mintegy 45 évvel ezelőtt az Egyesült Államokban alakult. Fiókirodáink vannak jelentős zsidó lakossággal rendelkező városokban az egész Egyesült Államokban. De a munka ma már nemzetközi, és misszionáriusaink világszerte összesen 13 országban dolgoznak. Többek között egy élénk fiatal izraeli csapat Tel-Avivban, egész Európában és a volt Szovjetunióban, valamint dolgoznak misszionáriusok
Ausztráliában és Dél-Afrikában is. Magyarország a legújabb missziós területünk. Jelenleg egy erős hét fős csapatunk van Budapesten. Összesen mintegy kétszázan dolgozunk a „Zsidók Jézusért” lelkészségen. Természetesen van különbség a „Zsidók Jézusért” lelkészség és a között a jelenség között, hogy világszerte zsidók térnek meg Jézushoz. A „Zsidók Jézusért” ennek a jelenségnek és mozgalomnak egy része. Világszerte növekszik a Jézusban hívő zsidók száma. Konzervatívan úgy becsüljük, hogy világszerte mintegy kétszázezer zsidó hívő vagy messiási zsidó van. Hogyan változott meg az élete, miután Jézus követője lett?
Történetem az értelmetlenségből a céltudatosság felé vezető utazás története. Mint nem hívő, azt hittem, hogy életem és munkám végső soron hiábavaló. De Isten azt ígéri, Jeremiás prófétát idézve: „tudom a veled kapcsolatos terveimet […] tervek a jólétről és nem a balsorsról, hogy jövőt és reményt kapj” (Jer 29,11). Jézus ment meg bennünket a bűneinkért járó büntetéstől, és attól a hatalomtól, ahogy a bűn mindennapi életünket uralja. Mert bízom a tényekben, hogy Ő meghalt a bűneimért és feltámadt a halálból, és azért, mert kértem az Ő bocsánatát és Neki adtam életemet, tudom, hogy e nélkül k
szeptember A SZÍV
9
VilágEgyház
életem hiábavaló. Ehelyett tudom, hogy a jóság és irgalom tölti majd ki életem minden napját, és amikor meghalok, az Úr házában örökre lakozom. Elfogadják a zsidók a „Zsidók Jézusért” lelkészséget?
Attól függ, kit kérdez. Az Egyesült Államokban a Pew Alapítvány nemrégiben készített felmérése arról számolt be, hogy a zsidók mintegy 30%-a elfogadja azt az elképzelést, hogy lehetsz zsidó és hihetsz Jézusban, mint a zsidó Messiásban. De természetesen az igazi kérdés nem az, hogy zsidó testvéreink elfogadnak minket zsidónak. Az igazi kérdés az, hogy a zsidók és a nem zsidók elfogadják-e Jézust annak, akinek Ő nevezte magát. Jézus zsidó volt, miért lenne bármi ellenzék a „Zsidók Jézusért”-tel szemben?
Több oka van annak, hogy miért nehéz oly sok zsidó testvérünknek ezt a kérdést elfogulatlanul megvizsgálni. Például az ellenségeskedés nagyon szomorú történet, az egyház egy részéről népem felé határozott akadály. Nekünk, zsidóknak, az Ő nevében elkövetett gonoszságok helyett azt kell látnunk, amit Jézus mondott és tett. Az elutasítás miatti aggodalom egy másik fő akadály. Mi zsidók tudjuk, hogy Jézus messiási állításainak figyelembevétele ellenkezik a 2000 éves hagyománnyal. Tudjuk, hogy kihívjuk népünk félreértését, és hogy a legrosszabbat gondolják rólunk. De az elutasítás félelme nem csak zsidó dilemma. Ugyanez a félelem sok
nem zsidót eltérít attól, hogy Jézust nyitott elmével és szívvel vegyék figyelembe. Mindannyiunknak szükségünk van arra, hogy elérjük azt a pontot az életünkben, ahol kevésbé érdekel az, hogy az emberek mit gondolnak rólunk, hanem inkább az, hogy Isten mit gondol rólunk. Inkább kell akarnunk Isten jóváhagyását, mint az emberek elfogadását. Zsidónak lenni: hit, életmód, egy fajhoz tartozni, az összes, vagy egyik sem?
Egyesek azt mondják, hogy a zsidóság vallás és hit. De ha ez igaz, akkor mi legyen az összes ateista zsidóval a világon? A legegyszerűbb és legátfogóbb megértése a „zsidóság” jelentésének a bibliai megértése. Mi, zsidók zsidók vagyunk, mert Ábrahám, Izsák és Jákob utódai vagyunk. Mi egy nép vagyunk, akikkel Isten egy sor szövetséget és ígéretet kötött – beleértve az ígéretet egy megváltóról, aki meg fog halni a világ bűneiért, és fel fog támadni a halálból. Isten úgy döntött, hogy mi vagyunk az a nép, akin keresztül közli az Ő írott Igéjét, a Bibliát, és bizonyítja hűségét, életben tartva minket. Mi vagyunk az a nép, akiket Isten hívott azzal a vis�szavonhatatlan felhívással, hogy evangelizációs fény legyünk a nemzeteknek, hogy az Ő üdvössége elérhesse a világ végét. Ez még egy ok arra, hogy mi Zsidók Jézusért testvéreinkhez folyamodunk, hogy ők is higgyenek és másoknak is beszéljenek az Úrról, mint ahogy azt a Szentírás elmagyarázza: „Ezt a népet én Magamnak formáltam. Ők fognak Nekem hálát adni” (Izsák 43,21).
Dante-hónap A PÁ R B E S Z É D H Á Z Á B A N 09.03. 18:00 Madarassy István 09.17. 18:00 Horváth Márton Levente Madaradante című orgonaművének ősbemutatója. Pokol – Purgatórium – Paradicsom Vendégünk lesz még Baranyi Ferenc, Bíró Anna Márta, Kaposi Márton, Kelemen János, Mátyus Norbert, Mécs Károly, Nádasdy Ádám, Prokopp Mária, Tusnády László, Várkonyi Borbála és sokan mások. parbeszedhaza.hu 10
A SZÍV szeptember
®
Toldi Éva
Régi bűnöknek hosszú az árnyéka…? A keresztények segítségre várnak
Hölvényi György európai parlamenti néppárti képviselő, a vallásközi párbeszédért felelős munkacsoport társelnöke nemrég Közel-Keleten járt a Chredo, vallásszabadságért tevékenykedő nemzetközi érdekképviseleti szervezet által kezdeményezett tényfeltáró delegáció tagjaként. A képviselő a polgárháborúk és az iszlamista terror miatt üldözött keresztény közösségeket, valamint vezető politikusokat keresett fel Libanonban, Szíriában és Irakban. Tapasztalatairól, a migrációról és főként az üldözött keresztények helyzetéről, megmentésüknek, segítésüknek lehetőségeiről tartott előadást Tihanyban a Tetőtéri esték rendezvényén Keresztényüldözés, keresztényszolidaritás címmel.
b
Beszámolója, valamint a hallgatóság által felvetett kérdésekre adott válaszai alapján körvonalazódott, hogy Közel-Keleten a keresztények helyzete a legdrámaibb, akiket nemcsak a nyomor, hanem az üldöztetés és a folyamatos életveszély tart rettegésben. Elpusztításukra, elüldözésükre törnek, menekülésre kényszerítik őket a szélsőséges iszlamista erők. Szertefutnak szülőföldjükről a keresztény családok, közösségeik széthullóban vannak. 2014-ben Moszulból (az ókori Ninivéből) 200 ezer keresztény embernek 24 órán belül el kellett hagynia az életterét, ahol kétezer évig lakott. Moszul negyvenezer lakosának több mint kilencven százaléka – csaknem mindnyájan keresztények – menekülésre kényszerült az Iraki és Levantei Iszlám Állam felkelőinek támadását követően. Családok ezrei futottak az iraki Kurdisztánba, hogy ivóvízhez és élelemhez jussanak. Irakban a keresztények száma 2003 után, az amerikai invázió óta kezdett vészesen csökkenni, s most a népességi ráta eléri lassan azt a kritikus pontot, hogy egy kétezer éves kultúra ott meg fog szűnni, mert az a közös-
ség, amely ott élt, fokozatosan eltűnik majd a térképről. Moszulban ott van Szent Borbála sírja és más ősi keresztény emlékek, s ezek is óriási veszélyben vannak. Végveszélyben vannak a Közel-Kelet keresztényei, de más vallási kisebbségek is – például a jazidok. A támadások célja minden esetben: a másikat megsemmisíteni vagy elűzni – kizárólag a vallása miatt. Mi a helyzet a Közel-Kelet más államaiban és Afrikában, ahol szintén nagyobb létszámú keresztény közösségek élnek? – kérdezte a hallgatóság Hölvényi Györgyöt. A legveszélyeztetettebb országok a térségben ÉszakKorea, Irak, Eritrea, Afganisztán, Szíria, Pakisztán, Szudán, Szomália, Irán és Líbia. Ezekben az országok- k
szeptember A SZÍV
11
VilágEgyház
ban, Pakisztánt és Szomáliát leszámítva, a direkt terrorizmusnak, a tudatos dzsihadista, keresztényirtó terrorizmusnak székhelye van – sorolta az előadó.
Az Európai Parlamentben egyedül a néppárti frakcióban létezik olyan munkacsoport (az övék), amely ezzel a tragikus helyzettel foglalkozik, és hívja fel az unió figyelmét a keresztények megmentésére, segítésükre, helyzetük rendezésére megoldási javaslatokat keresve – mondta a képviselő. Az Európai Unió azonban eddig figyelmet sem szentelt e tragikus folyamatnak, a migránskérdéssel volt elsősorban elfoglalva, s ha e téma felszínre került mégis, úgy reagált, mint aki elérzéketlenedett az emberi szenvedések iránt. Ugyanakkor a térség üldözöttei (vallási és politikai vezetőikkel egyetemben) viszont konkrét segítséget várnak Európától közösségeik és szülőföldjük megtartásáért folytatott küzdelmükben. Vagyis, nem tartják megoldásnak a kivándorlást, úgy gondolják, a válságra helyben kell megtalálni a módot. Az unió reflexiójában némi kedvező változás tapasztalható az utóbbi időben, emelte ki a képviselő. A jég akkor tört meg, amikor tavaly áprilisban az al-Sabáb (az al-Kaidával kapcsolatban álló szomáliai terrorszervezet) Kenyában lemészárolt 147 keresztény diákot Garissa városában egy egyetemi épületben. Szörnyű kimondani is, mutatott rá Hölvényi György, hogy egy ilyen borzalmas tragédia kellett ahhoz, hogy az Európai Unió történetében először egy picike elmozdulás történjék, hogy kimozdítsa vezetőit korábbi közömbösségükből. Remélhetőleg sikerül ezután tudatosítani a veszélyt majd a tekintetben is, amit a keresztények eltűnése jelenthet a Közel-Keleten. Nem csupán egy kultúra, egy vallás, hanem egy fontos biztonsági bástya esne ki hiányukkal, ami a radikális szunnita erők térnyeréséhez vezethet.
Nemrég jártak a Chredo-val Szíriában, emlékezett, amely nem könnyű hely, de működőképes állam, ahol Basar Asszad, Szíria elnöke megtartotta területeit. Kegyetlen helyzet volt nemrég a Damaszkusztól északkeletre fekvő Malula nevű településen, amely a legősibb 4. századi keresztény falu ősi kolostorral, ahol még arámi nyelven beszélnek. Itt évszázadok óta együtt élnek muszlimok és keresztények. A görögkatolikus kolostor vezetője ottjártukkor elmondta, hogy 15 éve megváltozott egyes muszlimok viselkedése. Nagyobb lett az autójuk, vettek légkondicionálót. Később értette meg az okát a változásnak. Volt egy szélsőséges imám. Egy szaúd-arábiai család elkezdte őket pénzelni, mert pontosan tudta, hogy keresztény településen laknak. Amikor a polgárháború már javában zajlott, az Isis bevonult, elkezdte ostromolni Malulát, s az emberek agymosása odáig terjedt, hogy maguk mutatták meg a szomszédaikat, hogy kik keresztények, s lőtték ki azokat, akik nem tértek át iszlámhitre. A lényeg: tudatos, több éve előkészített program volt ez. De két éve bevonultak a területre Basar Asszad katonái, s bár kétszáz fő meghalt, de visszafoglalták a területet. Mint megmentőjükre tekintenek tehát azok a keresztények, akik így megA migráció, a menekültkérdés Jelenleg az unió humanitárius menekültek. És sokan vissza is úton tudna segítséget nyújtani olyan téma, amiről tértek otthonaikba. a Közel-Keleten – mutatott rá Az afrikai helyzetképet vázolva a képviselő. Az első és legfonnagyon sokat beszélnek ma az előadó elmondta: e földrész tosabb: biztonságos lakóhelyet érzelemmel is, is tele van terrorcsoportokkal. találni a menekülteknek. Szíria Ki az al-Kaidával, ki a Daesch/ negyven százaléka ma háborúpolitikai indulattal is... Isis-szel áll testvéri kapcsolatmentes terület, nem lőnek rajban, s azok finanszírozzák őket. ta, Libanon felől szárazföldön megközelíthető. A kurdoknál évek óta béke van. Harcos Miben és hogyan segíthetne a közel-keleti keresztébéke ugyan, hiszen a front ott van mellettük, de magán a nyeknek Európa? – vetette fel a kérdést ezután a hallterületen belül béke van. Tehát tervezhető, kiszámítható. gatóság. És ez sokkal közelebb van a realitáshoz, mert ha a me12
A SZÍV szeptember
nekültek ott vannak, oda lehet menni és segíteni őket. Ennek ugyan nem alakult ki a kultúrája még földrészünkön. Ha odamentünk régebben, azt mindig úgy hívtuk, hogy gyarmatosítás. Ma van lehetőség a cselekvésre. Konkrét feladatként iskolák létrehozásában és a foglalkoztatás megteremtésében látnák a szíriai egyházi és világi vezetők a segítségnyújtás módját. A galatákhoz írott levél útmutatást adhat ma az európai keresztényeknek: „Amíg tehát időnk van, tegyünk jót mindenkivel, főképpen hittestvéreinkkel.” (6,10) – utalt Hölvényi György Szent Pál apostol ma is aktuális intésére. Migráció és keresztényüldözés – ezek a napjainkat behálózó fogalmak/események 2014-ig szinte ismeretlenek voltak az európaiak előtt. Pedig bizonyára nyomós okai, előzményei lehettek e folyamatnak. Ezzel kapcsolatban a kérdezőknek Hölvényi György egy sajátos szófordulattal, mottóval vázolta a lehetséges ok-okozati összefüggéseket: „A régi bűnöknek hosszú az árnyéka.” És itt gondolhatunk az olajháborúkra, az USA 2003. évi iraki inváziójára, vagy a régebbi múltban az angol gyarmatosítók általi iraki határok meghúzására – mondta. Hogy mik a közvetlen okai a mai válsághelyzet kialakulásának, azt megtalálhatjuk a közel-keleti folyamatos háborúban (a szunnita és siíta összecsapásokban), az országokban kialakult gazdasági csődhelyzetben, az importált tőke környezetpusztító, kiszipolyozó
kényszerében, valamint a nyomorgó népesség könnyű manipulálhatóságában. A migráció, a menekültkérdés olyan téma, amiről nagyon sokat beszélnek ma érzelemmel is, politikai indulattal is (hiteles és nem reális tényekkel/adatokkal dobálózva), és sokszor úgy tűnik, mintha ehhez a dologhoz mindenki értene, pedig ez nem így van. Bizonyos információkat össze lehet szedni, s ebből kialakulhat az emberben egyfajta vélemény, de korántsem biztos, hogy az információk alapján bármi is megállapítható, általánosítható. Sajnos, tény: az európai ember szinte semmit nem tud a világban élő keresztények helyzetéről, vagy csak nagyon keveset. Két olyan szervezet van, amely ezzel professzionálisan foglalkozik, akivel partnerek vagyunk, együtt is dolgozunk – mondta Hölvényi György befejezésül. Az egyik az Open Doors (holland keresztény alapítvány), a másik a Kirche in Not (német katolikus segélyszervezet). S van egy harmadik szervezet is, ahonnan információink vannak, a jezsuita menekültszolgálat (JRS). Tagjaik fantasztikus munkát végeznek Irakban, Szíriában, Libanonban. Hiteles adatokat rajtuk keresztül kapunk arról, hogy mi történik ma Homes-ban, Aleppoban, Damaszkuszban.
szeptember A SZÍV
13
aLapgondolat Patsch Ferenc SJ
Mit jelent gondolkodni? Olyan könnyű mások véleményét ismételgetni! Gyermekkorunk óta ezt erősítették bennünk: ezért dicsértek az óvó nénik, ezért adtak jó jegyet az iskolában, s ma is ez a siker, az előrehaladás titka a legtöbb munkahelyen – hát csoda, ha erre szocializálódtunk? Ráadásul attól tartok, a másoknak megfelelni akarás (konformizmus) ideje nem járt le az állampárti ideológia bukásával. A gondolkodásra manapság különösen is nehéz idők járnak… Hogy e kritikus témát megpendítsem, a német filozófus, Martin Heidegger (1889–1976) kínálkozik segítségül.
a
Aki gondolkodik, az nem közhelyeket, kliséket mond, hanem a tényleges helyzetre, a valós problémára reagál. Megesik, hogy egy kérdés hallatán hosszabb-rövidebb ideig hallgatásba merül, hiszen nincsenek kész válaszok a tarsolyában. Amikor azonban megszólal, megnyilvánulásának súlya van. Szinte törvényszerű, hogy felkapjuk a fejünket, ha egy valóban gondolkodó ember véleményét halljuk. Gondolattalan korunkban olyan könnyű elszokni attól, hogy valaki ténylegesen odafigyel a mondandónkra! Aki gondolkodik, az komolyan vesz. Még diákként is…
Docendo discimus – tanítva tanulunk Az olyan tanár, aki gondolkodik, tisztában van saját tárgyának korlátaival. Tudja, hogy az ő véleménye sem abszolút, hanem számtalan feltételtől függ – esetleges. A nézőpont és a tudás korlátozottságának elismerése persze nem kell, hogy szükségképpen szerepbizonyta14
A SZÍV szeptember
lansághoz vezessen. Az oktató hivatása nélkülözhetetlen; s a tanári kompetenciára ráadásul rendszerint sok éves elmélyült tanulmányok, és nem egyszer több évtizedes oktatói gyakorlat nyújt garanciát, amit egy diák ösztönösen is értékel. Aki pedig jól tanít, soha nem fog visszaélni a tudása nyújtotta előnyökkel tanítványai kárára. Sokkal inkább – tapasztalat szerint – az idő múltával egyre készségesebbé válik arra, hogy maga is tanuljon a tanítványaitól. Őszintén szólva az a benyomásom, hogy valójában annál jobb tanárnak számít valaki, minél inkább képes tanulni a rábízottaktól. Sőt, ha tőlük tanul a legtöbbet. Ezáltal, és csakis ezáltal tud ugyanis meghívni a tanulásra: a jó tanár éppen tanulni képes megtanítani. S ugyan mivel inkább, mint a saját példájával?
Na de mi lesz így a tekintélyből? Vajon ez a tekintély aláásását jelenti? Posztmodern korunkban ez éppenséggel divatos volna; csakhogy
egyáltalán nem erről van szó! A tanári autoritásra elengedhetetlenül szükség van: biztonságot ad, nincs nélküle tanulási folyamat. Minél esendőbbek és kiszolgáltatottabbak a tanítványok, annál inkább szükséges élni vele – az ő érdekükben! Egy általános iskolai tanárnak nem szabad például bizonytalanságban hagynia a rá bízott nebulókat azzal kapcsolatban, hogy hogyan is kell a számtani alapműveleteket elvégezni, s melyek a helyesírás alapszabályai. A kérdésekre pontos és egyértelmű választ kell adnia, s be kell vasalnia a tananyagot. Ám ha jól fogja fel a szerepét, tanítás közben valahogy ő is tanulékony marad – sőt, valójában még a tanítványainál is tanulékonyabb… Hiszen a rábízottaknak folyamatosan szüksége van az érdeklődő figyelemre; alkalmazkodnia kell hozzájuk, hogy lehetővé tegye számukra mondandója befogadását, a tárgy megértését – minden kor- és tudásbeli különbség ellenére.
A bizonytalanság áldása Középiskolai vagy egyetemi szinten pedig paradox törvények lépnek életbe. Itt ugyanis az oktatónak már sokkal kevésbé szabad biztosnak lennie a tananyagban, mint tanítványainak. Aki ugyanis évtizedek óta egyetlen területtel foglalkozik, s ott lépésről-lépésre kiismerte magát, alighanem mindenki másnál világosabban érzékeli, hányféle más, az övétől különböző lehetséges megközelítési mód létezik az adott kérdés megközelítésében. Ezért a jó oktató tanítványaihoz fűződő kapcsolata sohasem épülhet hatalmi játszmákra, miszerint ő sokat tud a témáról, a hallgató pedig keveset, vagy csaknem semmit. A gondolkodás biro- k
szeptember A SZÍV
15
aLapgondolat
dalmában sincs helye tekintélyi befolyásolásnak annak részéről, aki magasabb hivatali pozíciót tölt be. A tanári hivatás önmagában véve szinte elérhetetlen követelményt támaszt; s ennek semmi köze sincs ahhoz, hogy valaki alkalmasint hírneves kutató. A tekintély ugyanis eredendően belső dolog, mely egyedül a gondolkodás felszabadító erején alapulhat. Persze egy mindent „alulnézetből” szemlélő korszakban, amilyen a miénk, ahol elsősorban a számszerűsíthető „teljesítmény”, a „pozíció” és a „szerepek” dominálnak, nincs mit csodálkozni azon, hogy senki sem akar többé tanár lenni…
Tudomány és gondolkodás
korszakot kutat, „tárgyát” megkísérli minden lehetséges szempontból feltérképezni, azt a kérdést azonban sohasem teszi fel, hogy mi maga a történelem. Ezt mint tudományos kérdést a történettudomány valójában nem is képes feltenni: a történelmi fejtegetések során ugyanis sohasem kerül elő a történelem mint történelem, így nem is derülhet fény a mibenlétére. Ahogy matematikai formulák segítségével nem mondható meg, hogy mi a matematika, a tudományok általában is olyan premisszákra épülnek, amelyek nem alapozhatók meg tudományosan. A technológia „dolga” gépek előállítása, nem pedig az, hogy ezáltal arra is reflektáljon, hogy e tevékenysége közben hogyan viszonyul környezetéhez (például, hogy adott esetben manipulálja azt, s mintegy erőszakot vesz rajta). Az efféle kérdések a filozófia hatáskörébe tartoznak. A technikai kalkulációval szemben a filozófia hivatása, hogy „gondolkodjon”; művelője magát a létet igyekszik elgondolni. A „létet”? – kérdezik sokan. Hát az meg mi fán terem?
A 20. század egyik legjelentősebb gondolkodója, Martin Heidegger egy alkalommal ezzel a meghökA lét gondolása kentő kijelentéssel állt hallgatói elé: „A tudomány A gondolkodó dolga a lét (létünk) értelmének elgondolánem gondolkodik (Die Wissenschaft denkt nicht)” sa. Heidegger szerint azonban korunk legnagyobb prob(GA 8,9;138;140). Hát nem teljességgel abszurd ilyeslémája – ami ezért egyúttal „a leginkább megfontolásra mit állítani? Hiszen éppenséggel a tudományok (ponérdemes”, és „a leginkább aggodalomra okot adó” (das tosabban azok művelői, a tudósok) azok, akik mintBedenklichste) is –, hogy „nem gondolkodunk” (vö. GA egy reggeltől estig mást sem 8,7). Minek tudható be ez az álcsinálnak, mint törik a fejüket! datlan állapot? Az egyházi közA technológia „dolga” gépek Hát a tudomány nem maga is beszéd hajlamos feltételezni, előállítása, nem pedig az, mindenekelőtt és elsősorban hogy a dolog elsősorban vétkes abból nyeri legitimitását, úgy- hogy ezáltal arra is reflektáljon, nemtörődömségből fakad. Tamond „arról ismerszik meg”, lán van is ebben valami, hiszen hogy e tevékenysége hogy folytonosan racionális a gondolkodás fáradságos (sőt eredményekkel rukkol elő? olykor kockázatos) foglalatosközben hogyan viszonyul Hogyan mondhatja tehát bárki ság. Azonban Heidegger alapján környezetéhez (például, hogy más, rajtunk kívül álló okokat is is, hogy ne gondolkodnék? adott esetben manipulálja azt, s felfedezhetünk, amelyek alkalRejtélyes és provokatív kicsökkentik a gondolkomintegy erőszakot vesz rajta). masint jelentésével Heidegger arra dástól visszariadók személyes céloz, hogy a tudomány voltafelelősségét, s nagyobb együttképpen vak önnön tevékenysége iránt, abban az érteérzésre indíthatnak irántuk. Hiszen mintha maga a lét lemben, hogy nem problematizálja saját tevékenységét. is felelős volna: a gondolkodás voltaképpeni „tárgya” (a Kutatása tárgyát és az azzal való (értelmezői) kapcsola„lét” és annak „értelme”) ugyanis nem adódik állandóan tát sohasem teszi kérdésessé, hanem már eleve feltéteés azonos intenzitással. Mintha folyamatosan bújócskát lezi azt. A történettudomány például, amikor egy adott játszana az emberrel: olykor megmutatkozik, időről időre 16
A SZÍV szeptember
feltárja magát, ám csak azért, hogy azután ismét visszaegy japán vendégével folytatott baráti beszélgetés sohúzódjon. Megnyilvánul, majd elrejtőzik; könnyen elrán. Ezzel pedig csak megerősíti egy néhány korábbról, bátortalanítja az őt keresőt. Ám nincs menekvés: emberi 1948-ból származó, szinte véletlen elszólását: „Az én egzisztenciánk hitelessége forog kockán, ha engedünk a filozófiám Istenre való várakozás. (Meine Philosophie kísértésnek, s nem foglalkozunk többé vele. Nem mondist ein Warten auf Gott)” (vö. Der Spiegel, Nr. 20/1972, hatunk le a kereséséről, nem S. 146–149). S nekünk vajon mi szabad többé elmulasztanunk a segít ebben a várakozásban? Nem mondhatunk le a figyelmünk középpontjába álHa Heidegger szellemében kereséséről, nem szabad lítani őt, aki a „leginkább megakarnék válaszolni, ezt kellene mondanom: ha megkísérlünk gondolásra méltó”. többé elmulasztanunk becsületesen gondolkodni – s a figyelmünk középpontjába mindenáron kitartani ebbéli Ki a lét? elfoglaltságunkban –, a feltéHeidegger persze tartózkodik állítani őt, aki a „leginkább telek megteremtése érdekében az általam sugallt értelmezésmeggondolásra méltó”. konkrét gyakorlatok is hasznotől: minden erejével tiltakoznék sak lehetnek. Tarthatok példáaz ellen, hogy azonosítsam a ul hetente egyszer „sivatagi” napot, amikor – mintegy létet Istennel. Megfontolandó azonban, hogy számára „digitális detoxikációként” – egyáltalán nem kapcsois az eredeti kérdés: „Mit hívunk gondolkodásnak?” lom be a számítógépet, és csak telefonálásra haszná(Was heißt denken?) egy alapvetőbb kérdéssé változik lom a mobiltelefont. Ha ezáltal egy időre sikerül kiát: „Mi hív bennünket gondolkodásra?” (Was heißt uns szakadnom a kiber-térből, esélyem nyílik az elcsendedenken?) (GA 8,119) Ő is csak azt tudakolja tehát, ki sedésre. Emellett naponta szükséges keresni a csend is az, aki felénk fordul, hogy gondolkodásra invitáljon alkalmait: a kapcsolatot belső önmagammal és létem bennünket (vö. GA 8,122). Akire így rátalál – s akiről megfeledkezni korunkban „a legkomolyabb”, és egyútértelmével (Istennel). Ebből a jelenlétből mélyebb intal „a legaggasztóbb” (das Bedenklichste) dolognak is tuíciók fakadnak, amelyek megvilágíthatják életutaszámít szerinte – gondolkodásunkat végső soron „hámat. És bizalom, hogy aki egyedül Isten országát és az lára” és „köszönetre” hangolja (vö. GA 8,146). Ami ő igazságát keresi, annak számára minden más megugyanis nem mondható ki az emberi szavaink segítségéadatik – mintegy ráadásképpen (vö. Mt 6,33). vel – hiszen mindig és elkerülhetetlenül azok hátterében Irodalom: • Heidegger, Martin: Was heißt Denken? marad – mégiscsak megsejthető (hisz’ tapasztalatunk (Gesamtausgabe 8.). Frankfurt am Main, Vittorio Klostermann, van róla). S ha jól fogjuk fel, nyomait követve a „gon2002. (a szövegben: GA), magyar ford.: Mit hívunk gondolkodásdolkodás jámborságára” (Frömmigkeit des Denkens) nak? Budapest, Gond-Cura Alap., 2008. • Heidegger, Martin: jutunk általa. Heidegger szerint ebben az értelemben a Unterwegs zur Sprache (Gesamtausgabe 12.). Frankfurt am Main, gondolkodás alapvetően a költészettel rokon, s közel is Vittorio Klostermann, 1985 (a szövegben: GA 12), magyar ford.: Útkell maradnia hozzá. A gondolkodás eszerint a leírással, ban a nyelvhez. Budapest, Helikon, 1991. • Schaeffler, Richard: az ítélkezés nélküli szemléléssel rokon: egyfajta szemFrömmigkeit des Denkens? Martin Heidegger und die katholische ügyre vétel, a dologra vetett (együttérző) pillantás, mely Theologie. Darmstadt, WBG, 1978. • Schwendtner Tibor: Heinem ismer nyugvópontot – úton lét (vö. GA 8,173). degger tudományfelfogása. Budapest, Osiris – Gond Alap., 2000. •
Quod facit? – Mi a teendő?
„Warten auf Gott”. In Der Spiegel, Nr. 20/1972, S. 146–149.
„… Teológiai eredet nélkül soha nem tértem volna a gondolkodás útjára. Az eredet azonban egyúttal jövő is (Ohne … theologische Herkunft wäre ich nie auf den Weg des Denkens gelangt. Herkunft aber bleibt stets Zukunft)” (GA 12,91) – szögezi le Heidegger 1953-ban, szeptember A SZÍV
17
aLapgondolat
Szabó Sándor Bertalan OP
Az emberi tudománytól a keresztény bölcsességig
Lehet-e ma még keresztény gondolkodásról és bölcsességről beszélni? Lehetünk-e egyszerre keresztény hívők és tudósok? A 19. század óta az emberek sokasága számára a tudomány élesen elvált a vallástól és a hittől. Isten megismerése pusztán csak az emberi tudás fényében bonyolult, már-már lehetetlen feladatnak tűnik. A kereszténység a tudományt nem utasítja el, sőt erénynek és természetfeletti ajándéknak tekinti, a bölcsességnek pedig, amely a hívő embert még inkább segíti a hitbeli megismerés útján, a Szentírásban és a szenthagyományban mély gyökerei vannak. 18
A SZÍV szeptember
Az emberi tudomány keresztény szemmel Jól tudjuk, hogy a tudomány, évszázadok óta megtett fejlődése során, mennyi ellenvetést és fenntartást fogalmazott meg a keresztény hit igazságaival kapcsolatban. A tudomány művelése viszont keresztény szemszögből nézve tűnhet időnként gyanúsnak, szinte veszélyesnek. A 17. századtól a 20. század közepéig a kereszténység gyakran szorult védekezésre a tudósok kérdései és kutatásai miatt. Mára ezek a támadások talán valamelyest alábbhagytak, közeledési kísérletek voltak és vannak a vallás és a tudomány között; mindenesetre a párbeszéd útja nyitva áll, de nem könnyű konkrét eredményeket elérni e párbeszédben. Keresztény szempontból lényeges felismerni azt, hogy az emberi tudás az Isten által nekünk adott értelem erőfeszítéseként jön létre, amely végeredményben soha nem lehet nagyon messze az Alkotótól, akinek képmását az ember magán hordja, és akinek mindent köszönhet. A mélyen hívő keresztény is kénytelen elismerni a tudományos eredmények fontosságát. A tudós pedig, ha igazán tudós, a világegyetem titkainak a fejtegetése közben rádöbben arra, hogy pusztán az értelem önmagában nem elég, mivel a tudomány több kérdést tesz fel, mint amennyit képes megválaszolni. A tudomány mostani állása még jobban ösztönzi az embert arra, hogy élete értelmét keresse, de a teljes választ erre a kérdésre hitbeli keresés és gondolkodás nélkül megtalálni nem lehet. A tudomány fejlődése felveti a hit és az értelem ismételt egymásra találásának lehetőségét. A 13. században volt már példa arra, hogy a frissen megtett (igaz, mai szemmel nézve még igen szerény) tudományos lépések, az ókori görögök és a középkori arab filozófusok hatására, a keresztény hit jobb kifejtésére és elemzésére vezettek: gondolhatunk a nagy teológiai szintézisekre, Nagy Szent Albert, Aquinói Szent Tamás, Szent Bonaventura műveire, amelyekből kitűnik, hogy a hit világossága mennyire nem idegen az értelem világosságától. A hit és a tudomány nem zárja ki egymást, hanem egymás felé mutat, egymást hívogatja, és így ma is lehetséges, sőt szükséges a kettő közti párbeszéd és együttműködés. A 13. század óta sok változáson ment keresztül az emberi gondolkodás. Az akkor kialakult ideális és kiegyensúlyozott kapcsolat a hit és a tudományos gondolkodás között ma már a múlté. Mindamellett hibás az az elgondolás, amely a kereszténységet teljesen elvágná mindenfajta
emberi megismeréstől és tudásvágytól, és a Krisztus-követést gondolkodás nélküli érzelmi kérdéssé tenné. Hiszen nyilvánvalóan fontos a keresztény ember számára az igazság megismerése, amelyhez a teremtett világ felfedezése is hozzátartozik. Ez a világ jel, amely magán viseli az Alkotó keze nyomát. Sem a teológia, sem a lelki élet nem zárkózhat el az emberi tudástól és gondolkodástól, közben azonban ügyelni kell arra, hogy a legfőbb Igazság mindig Krisztus maradjon.
A tudomány: erény és ajándék Tovább kell azonban menni és le kell szögezni: a tudomány (latinul scientia) keresztény erény és ajándék. Az, hogy a tudomány erény, már az ókori görögök számára is világos volt, mivel egyfajta készségről van szó, amelyre ismétlődő cselekedetek által jut el az ember. A tudomány erénye elsajátítható, hiszen több-kevesebb erőfeszítéssel mindenki tehet lépéseket az emberi tudás különféle ágaiban, természetes adottságaihoz mérten. Bárki hozzáférhet tudományos igazságokhoz, ha nem sajnálja az időt és a fáradságot. A tudomány értelmi erény, hiszen helye az értelemben van. A tudomány az emberi értelem magasabb szintű használata, mint az egyszerű megértés (intelligentia), mivel nem marad meg az alapelveknél és fogalmaknál, hanem azokból kiindulva képes a megfelelő következtetéseket levonni. A tudomány ajándéka, amely a Szentlélektől származik, nagyban meghaladja a tudomány erényét, mivel a kegyelmi életre épül. Hogyan tökéletesíti a tudomány ajándéka a hitbeli igazságok befogadását? A tudomány mint ajándék éles ösztönt nyújt a valóság mélyebb megismerésére: jobban tudatosítja bennünk azt, hogy ez a világ Istentől származik. Szent Ágoston szerint a tudomány természetfeletti ajándéka által az ember eljut a láthatótól a láthatatlanig, az evilágitól az örökkévalóig, az anyagi javaktól a lelki javakig, és így bizalma tovább növekedik Isten jósága iránt. A tudomány mint isteni adomány segít abban, hogy jobban különbséget tudjunk tenni a jó és a rossz között: tehát közelebb van a hétköznapi, praktikus élethez, mint gondolnánk, k
szeptember A SZÍV
19
aLapgondolat
Minden tudománynak meg kell hajolnia a bölcsesség előtt, amelynek legvilágosabb megfogalmazása az ókori görögöknél a filozófia (a bölcsesség szeretete).
sőt erkölcsi eligazítást is ad. A tudomány ajándéka révén jobban meg tudjuk ragadni a jó üdvös voltát és a rossz ártalmas jellegét. A Szentlélek az, aki megvilágosít bennünket abban, hogy élesebben különbséget tudjunk tenni a jó és a rossz között. A tudomány ajándéka tovább tökéletesíti értelmünket a hitbeli igazságok jobb megismerésére és alkalmazására: ezért jóval többet jelent a tudomány puszta művelésénél és a tudomány erényénél is. Ez az ajándék végső soron a teremtett világ szemlélésére hív, mely által az ember egyre inkább megtanul felelősen dönteni és cselekedni természetfeletti hivatásának tudatában, önmaga és a körülötte lévő világ nagyobb megbecsüléséért.
A megismerés csúcsa: a bölcsesség A bölcsesség (sapientia) a tudománynál is tovább jut az isteni titkok megismerésében, és nyugodtan mondhatjuk, hogy értelmi szinten csakis a boldogító Istenlátás ad többet. A bölcsességnek, a tudományhoz hasonlóan, van emberi és isteni oldala is. A bölcsesség emberi szempontjait az ókori görögök is jól ismerték. A bölcsesség eszközként használja a megértést és a tudományt ahhoz, hogy megismerje a legnehezebben elsajátítható elveket, fogalmakat és azokból következtetésekre jut el. A bölcsesség megszerezhető: a földi valóságok legmagasabb elveit, okait és céljait kutatja. A bölcsesség fontosabb, mint az okosság, amely inkább gyakorlati jellegű, és a hétköznapi élet konkrét döntéseihez szükséges. A bölcs ember mindent együtt lát, a dolgokat a maguk ös�szességében képes szemlélni; a sashoz hasonlóan, mintegy a hegycsúcsról nézi a világot, és így nagyon gyorsan és kön�nyedén megismer olyan dolgokat, amelyek mások előtt rejtve maradnak. Arisztotelész szerint a bölcs mindenfajta ismeret birtokosa, abban a mértékben, amelyben ez egyáltalán lehetséges. A könnyen érzékelhető és megismerhető valóságokon mes�sze túllépve jut el a legnehezebben megismerhető összefüggések megragadására. Bölcs az, aki a legnagyobb pontossággal ismeri a dolgok okait. A bölcsesség azért is halad meg minden tudományt, mert önmagában célt jelent, míg az összes többi tudomány önmagán kívüli valóságokra irányul. 20 A SZÍV szeptember
A keresztény kinyilatkoztatásban is jelentős szerepet játszik a bölcsesség, de más értelemben. Az igény a bölcsességre már az Ószövetségben is megjelenik (Példabeszédek, Bölcsesség, Sirák Fiának könyve): az igazi bölcsesség itt már nem közönséges emberi erőfeszítés eredménye, hanem Isten ajándéka a hívő embernek az igazság megismeréséhez. Az Újszövetségben a Logosz, az Isten megtestesült Igéje, tehát maga Krisztus jelenti a bölcsesség egyetlen igazi forrását és példáját. Krisztus isteni bölcsessége messze túlszárnyal minden megszerezhető emberi tudást és logikát. Jézus életében és tanításában, a közönséges emberi tapasztalat és okoskodás legnyilvánvalóbb meghaladása a kereszt, az önmegtagadás és a szenvedés vállalása, Isten iránti szeretetből és az emberek üdvösségéért. Isten sokszor a látszólagos oktalanságot választja ahhoz, hogy megmutassa hatalmát az emberi gondolkodás és okoskodás fölött. A keresztény ember számára a hitbeli gondolkodás és a cselekvő szeretet által nyílik meg az út a legfőbb Igazság, vagyis Isten felé, akit teljesen és véglegesen megismerni csak a mennyek országában lehet. A bölcsességet a kereszténység, a bibliai kinyilatkoztatásból eredően, a Szentlélek egyik ajándékaként tartja számon: így tehát a kegyelmi élethez tartozik. Aquinói Szent Tamás teológiájában a bölcsesség a Lélek szerinti élet egyik legfontosabb eleme: a legfőbb isteni erényhez, a szeretethez társul. A keresztény bölcsesség, épp mivel a szeretettel párosul, meghaladja a gondolkodást és az igazság keresését. Bár az ember szellemi erőfeszítése megmarad, valójában az isteni bölcsesség lehető legmélyebb befogadására irányul. A bölcsesség adománya az isteni Gondviselés és Szeretet megízlelését jelenti, amely számunkra Krisztusban nyilvánul meg. Az emberi ráhagyatkozásra és keresésre Isten úgy válaszol, hogy bevezeti titkaiba a hívő embert, aki fokról fokra megismeri Isten szándékait és terveit. A keresztény ember, a bölcsesség ajándéka által fogja fel teljes mértékben a kereszt igazi szerepét: minden baj és próbatétel mellett is Istent képes választani; már ezen a földön egyre inkább az isteni mindenhatóság és nagyság örömteli és békés szemlélése tölti el életét.
Máté-Tóth András
Szent és profán ismeret A vallási hagyományokban mindenütt megfigyelhető a valóság kettébontása, s az ennek megfelelő közösségalkotás, beavatások, rítusok és mítoszok. Hultkranz szerint, aki a primitív népek vallásával foglalkozott, az emberiség történetének már egészen korai szakaszában különbséget tettek a „természetes” viszonyok és ezeknek megfelelő tapasztalatok, valamint a „természetfölötti” dimenziók között. A természetes és természetfölötti közötti különbségtétel „természetesen” csupán nyelvi vagy fogalmi kísérlet arra, hogy a primitív népekkel kapcsolatos kutatási eredményeket értelmezzük, s nem sok köze van e szóhasználat kök zépkori jelentéséhez. szeptember A SZÍV
21
aLapgondolat
a
A vallások színes hagyományvilága nem hozható egykönnyen közös nevezőre, a tudás tárgyára és a tudás megszerzésének útjaira nézve sem. Azt a kísérletet, amely mégis törekedett „a” vallási jelleg elméleti és leíró megragadására, vallásfenomenológiának nevezzük, melynek Magyarországon legismertebb képviselői Rudolf Otto, Gerardus van der Leeuw és Mircea Eliade. Mindhárom vallástudós bizonyos elméleti alapállás mentén rendezte vallástörténeti ismereteit, s ettől az alapállástól függött, hogy milyen általános vallási jellemzőket dolgoztak ki sajátos rendszerükben. Rudolf Otto arra törekedett, hogy a vallások számos istenét valamely redukció során egy kategóriába vonhassa. Erre szolgált a „szent” megnevezés és a „numinózus” fogalma. A különböző vallási hagyományok és ezeken belül is a különböző vallástörténeti korszakok és vallási iskolák által képviselt istenek közös jellemzője Otto szerint az emelkedettség és a nagyszerűség. Az istenség felemelő és lenyűgöző titok, akivel szemben az ember átéli teremtett mivoltát, teljes függőségét, s egyben azt az élményt is, hogy ez a fenséges titok magához emeli. Ebből következően Otto számára a tudások, a nem hétköznapi ismeretek a szenttel való találkozásból fakadnak, s azok számára, akik a szent létét eleve elutasítják, nem is hozzáférhetőek. Van der Leeuw többékevésbé Ottohoz hasonlóan a vallások közös jellegzetességeit kereste, s ezt a hatalomban jelölte meg. A vallás fogalma helyett a hatalom fogalmát ajánlotta, hiszen kutatásai és elmélete szerint a vallások leginkább abban közösek, hogy saját rendszerükön belül a hatalmat elosztják és a rendszeren kívül a hatalmat megjelenítik. E logika mentén van der Leeuw számára a tudás, az ismeret a hatalom elismerése és a hatalom beavató erejének elfogadása révén lehetséges. Végül Eliade a vallásokat közös nevezővel epifániáknak tekintette, a szent sokféle történelmi megjelenésének. A vallások történetében, mítoszaiban és rítusaiban a titokzatos transzcendens megjelenik. Ez érhető tetten abban, ahogyan a vallások a szent helyekre és időkre tekintenek, s ugyanez a vallási szövegekben, tanokban, rituálékban. Eliade szerint a tudás, az ismeret ebben az epifániában való részesedés.
22 A SZÍV szeptember
A vallások közötti eltéréseket ezek az elméletek nem áldozzák fel a sokféleséget rendszerezni törekvő fogalmaik oltárán, hiszen az egyes vallásokban az ismeretszerzés szabályait és körülményeit a saját vallási tanok és előírások rögzítik. A vallás követői e saját vallási hagyományok nyomán jutnak ismerethez és belátáshoz, s amire jutnak, azt a saját vallásuk fogalmi rendszerében és értelmező közösségébe ágyazottan értelmezik, alkalmazzák és adják tovább. Ez pedig vallásonként, koronként és iskolákként igen változatos, és csak komoly leegyszerűsítések és absztrakciók révén hozható inkább kevésbé, mint többé közös nevezőre. A vallástudományi fogalomrendszernek ugyanakkor megvan az az előnye, hogy a tudások és ismeretszerzések olyan területeit is elemezhetővé teszi, melyeket szokványos értelemben nem tekintünk vallásinak. A vallások összehasonlító tanulmányozása révén olyan értelmezési modellekre jutunk, melyek a vallások világán kívüli világra is alkalmazhatók. Rudolf Otto nyomán elemezhetjük azokat a rendszereket, melyek csak a beavatottakat tartják alkalmasnak arra, hogy a lényegi ismereteket megszerezze. A titkosszolgálatoktól kezdve, a katonai vagy költségvetési rendszerekig menően az ismeretek egész tárháza csak kiválasztottak és beavatottak számára hozzáférhető. Akár a politikai rendszereket is tekinthetjük ilyeneknek, ahol a hatalom központja juttat egyeseket a titkos információkhoz, s másokat kizár onnan. Akik pedig bármely említett rendszerben tudáshoz jutnak, azok át is élik a közel teljes kiszolgáltatottságot és egyben a nekik juttatott bizalom identitást és szerepet erősítő erejét is. Van der Leeuw vagy Eliade vallásokra vonatkozó elmélete sokban hasonlít ehhez. Mindegyik húz valamilyen határt a hétköznapi ismeretek és a nem hétköznapiak között, az előbbiekhez és az utóbbiakhoz való hozzájutás lehetőségei között, s mindegyik ennek a megszerzett, illetve juttatott tudásnak mentén elkülöníti a tudók és nem tudók, a beavatottak és kívülrekedtek körét, illetve társadalmát. A tudás hatalom, s nem csak hatalom, hanem egyben társadalom- és közösségszervező erő is. A tudáshoz való hozzájutás emberi erőfeszítést követel, de a vallások jobban hangsúlyozzák a felsőbb hatalom meglepő kezdeményezését és beavató megnyilatkozását. A hinduizmusban az istenek szólnak, a görög mitológiában egészen emberi alakot öltve és emberi cselekményeket végrehajtva közölnek titkokat. A budd-
hizmusban a meditáció révén történhet megvilágosodás, de aki ezeknek birtokába jut, tudja, hogy a valóság tárult fel, és nem az emberi kíváncsiság elégült ki. A zsidóságban az Úr szuverén módon választja ki azokat, akiknek tudomására kíván hozni valamit, s nem ritkán olyanokat, akiket a közegük nem tartott nagy becsben. Jézus atyja a Lélek szavára és inspirációjára hivatkozik, amikor megjelöli tudásának és hatalmának forrását. Mohamednek az Úr angyala diktálja a Koránt. Minden vallás megújítója közvetlenül az istenségtől fakadó tudásra és belátásra hivatkozva hirdeti reformtanait, és lobbantja fel megújító mozgalmainak tábortüzeit. Miközben a vallási iratokban az istenség közvetlen megnyilatkozásait olvashatjuk, nem feledkezhetünk meg arról a közegről, amelyben ezeket az adott vallás jeles kiválasztottjai átélik, és amelyben az átéltek értelmezése folyik. Saul a damaszkuszi úton ugyan átéli a Krisztussal való találkozást, de három évre van szüksége, hogy igazán megértse, amit átélt, s ebben a három évben tanítványként mester mellé szegődik, a krisztuskövetők közösségének tagjává válik. Az élmény és az élmény közösségi értelmezése közötti szoros összefüggés más vallási hagyományokban is igaz. A vallások a mai napig a sajátosan vallási tudáshoz való jutás előkészítői és a megszerzett tudás emlékezetben tartói. A vallásokban azonban nem csupán a természetfölötti tudásba történő folyamatos beavatás zajlik, hanem a természetes ismeretekre vonatkozó tanítások is jelen vannak. A vallások tanításai a szent szférájáról úgy szólnak, hogy abból a profán szférára is érvényes attitűdök és belátások fakadnak. A szent és a profán közötti viszonyt bizonyos szempontból a szembenállás, ám más, ennél alapvetőbb szempontból az egymásra vonatkozás jellemzi. A vallások világképe ugyanis totális, az egészre, a teljességre vonatkozik, amelyben a szent és a profán ehhez a teljességhez való viszonyában különül el egymástól. A szent a természetfölötti teljességre, a profán a teljesség természetes jelenlétére összpontosít. A szembenállás etikai szinten ellenben teljes: a természetes alapján tagadott természetfölötti nem csak metafizikai értelemben, hanem erkölcsi értelemben is elfogadhatatlan a vallások számára, mégpedig nem a természetfölötti, hanem a természetes védelmében. A vallások tanításai szerint a természetfölötti elutasítása ugyanis végzetes következményekkel jár a természetre, az emberi közösségre és az emberre nézve.
A felvilágosodást szokták úgy idézni, mint a logosz győzelmét a mítosz fölött, a racionalitásét a vallási tanítások fölött, a tiszta ész tekintélyét a vallási hierarchia fölött. Számos teológus és filozófus, sőt vallási tanító is ezzel szemben inkább a felvilágosodás és a vallás, az ész és a hit közötti harmóniát tanítja. Karl Löwith szerint a felvilágosodás a kereszténység nélkül elképzelhetetlen lett volna, és voltaképpen a kereszténység eszmeiségének beteljesülését jelenti. Gianni Vattimo kortárs filozófus szerint a zsidó-keresztény vallási hagyomány tanította meg az emberiségnek, hogy a világtól, a profántól nincs mit félnie, s ezzel alapozta meg a kutatás jogos kiváncsiságát, amely a természettudományos kutatások legfontosabb mozgatórugója. Nem a hit és a tudás, nem az isteni ajándék és az emberi eredmény áll szemben egymással, hanem a kizárólagosságok fundamentalizmusa. Ezeknek „köszönhetők” a vallás és a tudomány nevében történt erőszakos cselekmények. A tudások és felismerések a vallásokban sem a valóságtól, az ember által élt és alakított világtól való elfordítást, hanem az ahhoz való odafordulást proponálják. Még a buddhizmus is, amely a mindennemű ragaszkodásoktól való szabadságot hirdeti, mert ebben látja lehetségesnek a veszteségek okozta szenvedéstől való megszabadulást, a természetet és az embert óvó és vigyázó vallás, amelyben a nem-bántás etikája központi jelentőségű. A vallási ismeret és beavatás célja a teljesebb ember és a kiteljesülő világ víziójának fenntartása, és inspiráció az ezekért való munkálkodásra. A vallások ugyan tágasabbak annál, hogy pusztán etikai vagy erkölcsi szabályokra lehetne szűkíteni őket, ám a vallási mítoszokból alapvető etikai elvek következnek. Akár odáig is elmehetünk a vallások által felkínált tudások kritikus taglalásában, hogy nem a mítoszok és gondolati rendszerek belső logikáját, hanem gyümölcseit tesszük legfontosabb értékkritériummá. És miközben a vallási tanításokat ennek mentén ítéljük meg, a természettudományok és társadalomtudományok eredményeivel szemben is ugyanazt a kérdést tehetjük fel: men�nyire érzékenyítenek a jóra, és milyen választ képesek adni az emberi kiteljesedés és az emberi szenvedés, főképpen az ártatlanok szenvedésének provokatív tényeire.
szeptember A SZÍV 23
aLapgondolat
Török Csaba
Kereszténység és filozófia Sokan elvont, félelmetes dolognak tartják a filozófiát, aminek nem sok köze van a gyakorlati valósághoz. Josef Pieper szerint ennek az is oka, hogy „a filozófia olyan cselekmény, amely meghaladja a munka világát”: nem a fizikai aktivitás vagy fáradság jellemzi, nem hoz hasznot, nem szolgálja a „közjót”. Akkor hát haszontalan a munkára is fordítható energiákat elfecsérelni valami semmit érő okoskodásra, melynek nincs olyan gyümölcse, ami által jobban élnénk? Mi is a filozófia? Mi van javára valóban a közjónak? Ha úgy gondoljuk, hogy profit-orientált szemlélettel nézhetjük az embert, akkor nagyon hamar a madáchi falanszterben fogjuk találni magunkat: itt mindenki szolgálja a „köz javát”, ám senki sem bontakozik ki igazán. Ezért visszafordíthatjuk az érvet: ha az ember nem jut el odáig, hogy kibontakoztassa önmagát, akkor autentikus-e még a létezése? Mi történik a világunkkal, ha nem reflektálunk, kérdezünk és kétkedünk, ha nem indulunk neki újra és újra az előre adott válaszokkal meg nem elégedő gondolkodás kalandjának? És egyáltalán: miféle közjó az, amit olyan emberek munkája valósít meg, akik nem érzik úgy, hogy a létezésük jó lenne? Legyünk őszinték: attól, hogy hasznos dolgokat csinálunk, még nem fogjuk jónak találni az életünket. Az emberi mivolt java nélkül beszélni a társadalmi, állami, politikai rendszer javáról hazug, és szó szerint embertelen dolog. John Henry Newman a lényegre tapintott rá, amikor egyik egyetemi beszédében „gentleman-tudás”-nak nevezete a filozófiát. Szerinte a filozofálás ugyan nem hajt gyakorlati hasznot, azonban mégis a legszabadabb, a legelegánsabb és -függetlenebb tudást adhatja meg. Karl Jaspers hasonló definíciót nyújt: „A filozófia annak az összpontosításnak az elve, amelynek révén az ember – a realitásban való részvétel közben – eljut önmagához. Jóllehet a filozófia egyszerű és pezsdítő eszmék formá24 A SZÍV szeptember
jában minden embert, minden gyermeket mozgósíthat, tudatos továbbépítése sohasem válik teljessé, mindig új és új vállalkozás keretében úgy kell megközelíteni, mint valami élő dolgot. A filozófia a nagy filozófusok műveiben bontakozott ki, miközben a kisebbekében visszhangra lelt. A filozófia feladat, mellyel míg ember él a földön, valamilyen formában szembe kell néznünk.” Az emberarcú közösség létéhez, az abban kiformálandó „bonum communé-hoz [nem haszonelvűen értett közjóhoz] hozzátartozik […], hogy vannak olyan emberek, akik magukat a szemlélés haszontalan életének szentelik” (J. Pieper).
Filozófus hit A Szentírás legelső lapjai már azt mutatják, hogy a hit soha nem értelmi vakság, valamiféle intellektuális sötétség, épp ellenkezőleg. Aki hisz, az kérdez, az gyötrődik, küzd az élet és a világ nagy problémáival, s egy válasz felé tör, amely nem csak az ő személyes életét jobbítja meg, de valódi közüggyé is válik, amennyiben a reflexió révén alaposan megfontolt, a kritika eszközein átszűrt, értelmes (és ezért értelmesen kommunikálható) álláspontot forraszt ki, amely hatással lesz a viszonyokra, szavakra, döntésekre, tettekre. A nem „átfilozofált” törvények, normák legfeljebb az úr–rabszolga-viszonyt tudják működtetni, a szabad emberek (vagy Isten) közötti relációk terén inkább rombolnak, semmint építenének (gondol-
„A filozófia annak az összpontosításnak az elve, amelynek révén az ember – a realitásban való részvétel közben – eljut önmagához.”
szeptember A SZÍV 25
aLapgondolat
vottaknak azonban, akár zsidók, akár görögök: Krisztus Isten ereje és Isten bölcsessége” (1Kor 1,22–24). Az, hogy a véghetetlen, örök és mindenható Isten kiüresítette önmagát, emberré lett, felvállalta a szenvedést és a keresztet, átélte a halált (ld. Fil 2,5–11), az ember logikai junk a vallási fundamentalizmusra és fanatizmusra). Az rendjébe nem fér bele. A nagy német író és gondolkodó, emberi gonoszsággal, vagy a lét mulandóságával szemLessing fogalmazta ezt meg a legvilágosabban, amikor benéző emberről írja a Zsoltáros: „Szívem csak izzott rámutatott az ellentmondásra: nem származhat egy törbensőmben, amíg elmélkedtem, tűz égette lelkem” (39,4 téneti (azaz: részleges, esetleges) igazságból valamiféle [Vulg]) – vagyis az érzelmi megragadottság, az ösztönös, abszolút észigazság. Nincs olyan történeti, emberi eselángoló reakció gátja, vezérlője, s ha kell, felülírója a mény, amely az ész számára feltétlent, mindenek fölöttit megfontolás, az elgondolkodás. Amikor pedig a hívő emés egyetemeset hordozhatná. Röviden: Krisztus vagy ber szembenéz az őt övező valósággal, ugyanezt a reflekIsten, vagy ember; a kettő között nem lehet átmenet. Ha tív utat járja be: „Kezdettől fogva meg voltam győződve, a hit egyetemes igazságokat akar hirdetni, akkor nem táátelmélkedtem és írásba foglaltam: Az Úristennek minmaszkodhat egy emberi életre, a názáreti Jézus sorsára den műve jó, ami szükséges, azt bőven és kellő időben és szavaira. megadja” (Sir 39,32–33). Ha valaki csak annyit mond: Ezért mondhatjuk, hogy Krisztus keresztje nem csak a a világ jó; álláspontja minősülhet naivitásnak, infantilizmegváltás helye, de egyszersmind az emberi racionalimusnak. Ahhoz, hogy kijelentése hiteles legyen, előbb tás keresztre feszülése is. A feszület szárai szétfeszítik alapos végiggondolásra, az álláspont mérlegelésére van az okoskodás kereteit, s olyan kijelentésekhez vezetnek szükség. Ezért is írja Szent Ágoston: „Senki sem hisz el, amelyek meta-racionálisak, az emberi ésszerűségen semmit, hacsak előbb meg nem fontolta, hogy azt hinni túliak. Hansjürgen Verweyen szerint ez az oka annak, kell” (De Praed. Sanct. II, 5). Ebben áll a hiszékenység hogy az ész általi okoskodás így előre vezethet a hit felé (credulitas) és a hit (fides) közötti különbség. Hogyan is vezető úton, rámutathat Istenre, fel is tárhat róla alaphihetnék valakinek, hogyan bízhatnám rá teljes valómat vető igazságokat (amint ezt például az I. vatikáni zsinat valakire, ha mindezt nem értelmes megfontolás alaptanította), azonban a bibliai értelemben vett hithez (ami ján teszem? Enélkül a filozófusi pillanat nélkül emberi kegyelem) mindez kevés. A hívő ember útjának utolsó mivoltunkhoz méltatlan lenne a hit. Az Újszövetségből szakaszát „vakrepülésben” kell megtennie – ez nem irszintén ez a meggyőződés hangzik fel: „Tudom, kinek racionalitás vagy vakhit, hanem annak beismerése, hogy hittem, és biztos vagyok benne: elég hatalmas ahhoz, Isten valósága túl van a korlátolt emberi ész határain. hogy rábízott kincsemet megőrizze addig [ti. az utolsó] Isten nem levezethető egyenlet, bizonyítható probléma. a napig” (2Tim 1,12). Nincs olyan istenkapcsolat, amelyben ne kellene végül a A hívő ember útjának utolsó Hit és filozófia puszta ráció korlátait meghaladszakaszát „vakrepülésben” kell va kegyelem és bizalom alapján A fentebb elmondottak persze nem azt jelentik, hogy a kedönteni (ahogy egyébként ez a megtennie... resztség szentségének felvétele szerelem és a házasságkötés, de előtt mindenkinek el kell végezáltalában bármilyen végérvénie egy filozófiai tanfolyamot. Az azonban igenis elványes emberi, egzisztenciális elhatározás, választás eserás, hogy a hit tudatos és szabad legyen. Ezzel együtt a tében is megtörténik). bölcselkedés és a hívés közötti viszony korántsem probA fenti adottság okán a „kemény vonalas” keresztények lémamentes. Szent Pál felsóhajt: „A zsidók csodajeleket sokszor elutasítottak bármiféle közösködést a filozófiákívánnak, a görögök bölcsességet követelnek, mi azonval. Tertulliánus ezt írta: „Mi köze van hát Athénnak Jeruban a megfeszített Krisztust hirdetjük. Ő a zsidóknak zsálemhez? Mi köze az akadémiának a Krisztus keresztugyan botrány, a pogányoknak meg balgaság, a meghíjéhez?” Az újkorban a protestáns fideizmus, vagy a kato26 A SZÍV szeptember
likus janzenizmus, a pietista jámborság rendre megszólalkor tulajdonképpen önellentmondó helyzetbe jutnánk tatta az észellenes álláspontot. Ugyanakkor a mérsékelt (a „filozófiának” nevezett valami által kiirtjuk a valódi vélekedések tudták: a jól művelt filozófia segíthet a hit filozófusi egyéniséget az emberben). Aki tényleg gonjobb megértésében, összefüggéseinek alaposabb feltárádolkodik, az rátalál a maga „iskolájára”, azokra a nasában. A hit felé vezető úton nagy szerepe van a helyesen gyokra (filozófusok) és kicsikre (barátok, vitapartnerek, feltett kérdéseknek s a konzekbeszélgetőtársak), akik körében vens válaszoknak (initium fidei). értelmes és becsületes (azaz: A filozófia nem az egyetemi A hit születése pillanatában vatényleg érvelő, igényes, nem lóban a kegyelemé a főszerep, a vágyaihoz idomuló) érveit, padokban, hanem hiszen itt be kell fogadnunk, meglátásait kifejtheti, konfrona legelső igazi „miért”meg kell hallanunk Isten szavát tálhatja, elmélyítheti. (auditus fidei), de ezután ezt a Amikor az a kérdés, hogy az kérdéseknél kezdődik el. befogadott és meghallott szót egyháznak van-e saját filoújra meg újra át kell elmélkedzófiája, ezért kettős a válasz. nünk, szembesítenünk kell saját életünk történéseivel, Egyrészt: nincs, hiszen minden becsületes, tisztességes magyaráznunk és alkalmaznunk kell, s mindeközben éremberi gondolkodás nyújthat módot a hitről való esztelmesen kell eljárnunk (intellectus fidei). Ami Istenhez s mélkedésre. Másrészt: vannak olyan „nyelvek”, ameemberhez egyaránt méltó, az a logiké latreia, azaz a szellyek különösen is alkalmasak erre a reflexióra. Ezért írja lemi, ésszerű hódolat (ld. Róm 12,1). Jusztinosz emiatt Szent II. János Pál a Fides et ratio kezdetű enciklikában: alkalmazza saját filozófiai szaktudását, hogy azzal védel„Az Egyház nem tanít saját filozófiát, és egyik filozófimezze a megtámadott keresztény hitet (apológia), Lyoni át sem részesíti előnyben a többi rovására. E tartózkoIréneusz ezért igyekezett racionális érvekkel megvilágídás mélyebb indoka az, hogy a filozófiának akkor is a tani a hittani kijelentéseket (demonstratio fidei), Ágoston maga módján és saját törvényei szerint kell dolgoznia, pedig a legmagasabb rendű szellemi tevékenységek közé ha kapcsolatba lép a teológiával; különben semmi bizsorolta a filozófiát, ami nem más, mint amor sapientiae, tosíték sem volna arra, hogy az igazságra irányul és az a bölcsesség szeretete (De Trin. XIV, 1,2; De civ. Dei ész által ellenőrzendő folyamatban törekszik az igazságVIII, 1.) – márpedig Isten Bölcsessége maga Krisztus (ld. ra. Nem sokat segítene az olyan filozófia, amely nem az 1Kor 1,30). ész irányításával, saját elvei és sajátos módszere szerint járna el” (nr. 49). Ugyanakkor: „…érthetővé válik, hogy Oportet philosophari a Tanítóhivatal miért dicsérte ismételten Aquinói Szent Az embernek szükségszerűen filozofálnia kell, enélkül Tamás filozófiájának érdemeit, s miért állította mesterül nem tud sem önismeretre, sem világnézetre eljutni. Képés a teológiai tanulmányok példaképéül. A Tanítóhivatelen lesz alátámasztani a saját döntéseit. Kiszolgáltatalnak nem az volt a szándéka, hogy kifejezetten filozótottja lesz a csordaszellemnek, az ösztönnek, a pillanatfiai kérdésekben állást foglaljon, sem az, hogy különlenyi vágyaknak. A filozófia nem az egyetemi padokban, ges fölfogások megtartását parancsolja. Hanem az volt hanem a legelső igazi „miért”-kérdéseknél kezdődik el. és marad a szándéka, hogy megmutassa: Aquinói Szent A gyerekek született filozófusok, akiket az előre gyárTamás hiteles példakép mindazoknak, akik keresik az tott panel-tudásokkal agyoncsapunk és rákényszerítünk, igazságot. Gondolkodásában ugyanis az értelem igénye hogy kérdező alanyok helyett mások válaszait ismételés a hit ereje megtalálta azt a legmagasabb együttlátást, gető szolgákká legyenek. Itt is áll: „Bizony mondom amit a gondolkodás egyáltalán elérhet” (nr. 78). nektek, ha nem változtok meg, s nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, nem mentek be a mennyek országába” (Mt 18,3). Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy be kellene tanulnunk valamiféle filozófiai iskola álláspontját. Akszeptember A SZÍV 27
aLapgondolat
Bag yinszki P. Ágoston – Mészáros Lukács
Apóriák, avagy természettudomány és teológia párbeszédben
Természettudomány és keresztény teológia a valóság két különböző megközelítését nyújtja számunkra. Bár viszonyukat az elmúlt évszázadokhoz képest ma kevesebb konfliktus terheli, a két megközelítésmód összebékítése továbbra is nehéz feladat. Egy gondolkodástörténetből vett közel 2500 éves példa azonban arra figyelmeztet minket, hogy a tudomány fejlődése makacsnak látszó logikai zsákutcákból is meglepő kivezető utat nyithat.
a
Az „apória” szó ógörög nyelven az út hiányát, az „úttalanságot” jelenti; átvitt értelemben pedig valamely megoldhatatlannak tűnő elméleti problémával kapcsolatos „kiúttalanságra” utal. Az eleai Zénón (kb. i. e. 490–430) számára ilyen kiúttalan problémának tűnt a mozgás megértésével kapcsolatban a hétköznapi-gyakorlati és a filozófiai-elméleti racionalitás összehangolása. Zénón e kétfajta racionalitás párbeszédét nem tartotta keresztülvihetőnek, amit úgy próbált igazolni, hogy konkrét esettanulmányokon keresztül mutatott rá a „hétköznapi hiedelmek” és a „tudományos gondolkodás” között feszülő, feloldhatatlannak tűnő ellentmondásokra. Mielőtt Zénón legismertebb aporetikus példáját – az Akhilleusz és a teknősbéka versenyéről szólót – részletesebben is szemügyre vesszük, érdemes felhívni a figyelmet a régi feladvány és egy modern probléma párhuzamára. A kortárs természettudományok és a keresztény teológia eltérő racionalitásának konfliktusa tudniillik meglepő módon rárímel Zénon klasszikus apóriájára. Vajon ha az élettelen és az élő, valamint az állati és az emberi létmódok között lényegi határvonal húzódik – vagyis a létezők hierarchiája valóság –, akkor miképpen adhatunk számot az ezeket összekapcsoló, természeti törvényeket követő világfolyamat egységéről, időbeli folytonosságáról, és az ezt kifejező evolúciós elvről? A létezők hierarchiájának eszméje azt a teremtéselbeszélésekben megalapozott és a hétköznapi szemléletünk számára természetes igazságot fejezi ki, hogy a tárgyi és a szellemi létezők, vagy akár egy növény és egy állat között is bizonyos létminőségben jelentkező fokozati különbség van. A világegyetemről
alkotott természettudományos képünket átjáró evolúciós elv pedig azt jelenti, hogy minden dolog, ami ma jelen van számunkra, csak időlegesen létezik: a múltnak egy pontján még nem létezett, a jövő egy pontján már nem fog létezni; és akár a dolog kialakulása, akár az eltűnése a világfolyamat szerves részeként tekintendő. Másképp fogalmazva az alapkérdést: vajon mélyebb elemzésben egymáshoz illeszthető-e a létezők hierarchiájának a vallási szemléletünk számára annyira természetes eszméje és a természettudományos racionalitás sokrétűen igazolt evolúciós elve?1 Az eleai Zénónhoz hasonlóan, sok kortársunk az itt főszerepet játszó kétfajta racionalitás modern konfliktusát érzékelve azonnal kész „apóriát” kiáltani, a spekulatív egység kedvéért feladva a hétköznapokban megtapasztalt ontológiai határok bizonyosságát. Kérdés azonban, hogy ez a modern apória idővel nem nyerhet-e ugyanolyan természetes feloldást, mint ahogy az évszázadok során Zénón egykori megoldhatatlannak tűnő problémája a matematikai fizika fejlődésével álproblémának bizonyult.
Akhilleusz és a teknősbéka Hogyan gondolkodott hát egykor Zénón, az eleai bölcselő? Azt javasolta, hogy képzeletben rendezzünk egy versenyt a leggyorsabb és a leglassabb futóink, mondjuk a híres Akhilleusz és egy közönséges teknősbéka között. Sőt, legyünk nagyvonalúak a várhatóan gyengébben szereplő teknőssel, és adjunk néhány lépésnyi előnyt neki. A hétköznapi racionalitásunk – amelyre az egzisztenciális döntéseinket általában alapozzuk – arról biztosít minket, hogy Akhilleusz néhány elegáns lépéssel utol fogja érni a teknőst, és megnyeri a versenyt. Zénón azonban óvatos gondolkodó, aki számol a „józan ész” tévedésének az eshetőségével, és inkább a pallérozott filozófiai gondolkodásra bízza magát. A filozófiai racionalitás viszont arra figyelmezteti őt, hogy Akhilleusznak végtelen sok útszakaszt kell leküzdenie ahhoz, hogy utolérje a teknőst. Először tudniillik el kell jutnia oda, ahol a teknős jelenleg áll. Ez azonban egy kis időt vesz igénybe, ami alatt a teknős már előrébb jut. Így Akhilleusznak ismét neki kell rugasz- k
szeptember A SZÍV 29
aLapgondolat
kodnia az újabb útszakasznak, amelynek megtétele alatt a teknős újabb apró előnyre tehet szert, stb… A versenyt alkotó mozgási folyamat így matematikailag végtelen sok útszakaszra esik szét, amit Zénón számára elméleti képtelenségnek tűnt véges idő alatt bejárni: vagyis szerinte Akhilleusz valójában akkor sem érheti utol a teknőst, ha a hétköznapokban ezt a saját szemünkkel megtörténni látjuk! A gondolkodó ember – Zénónt követve – hasonló drámát élhetett át, mint amit ma azok a kortársaink élnek meg, akik szerint az evolúciós világfolyamat egysége arra kötelez minket, hogy tagadjunk minden lényegi határvonalat az élettelen és az élő, valamint a prehumán élővilág és az ember létmódja között.2
kritériumok teljesülése esetén a Zénón által leírt végtelen számsornak lehet véges eredménye. Így pedig valójában a kétfajta racionalitás között feltételezett zénóni ellentmondás egy pillanat alatt semmivé foszlik. Akhilleusz úgy érheti utol a teknősbékát, hogy közben a világ logikai rendje sem kell csorbát szenvedjen, és a filozófus sem kényszerül rá a széttartó racionalitásformák közötti éles választásra. A megoldás kulcsát pedig egyszerűen két évezred csendes matematikai fejlődése hozta meg, melynek során az ember bölcsebb lett. Számolhatunk-e a kultúrtörténeti változások hasonló jótékony hatásaival a létezők hierarchiájával és az evolúciós elvvel fémjelezhető, ma egymásnak feszülő gondolkodásformák konfliktusában is? A párbeszéd kiemelkedő szaktekintélyei mindenesetre erre az optimizmusra bátorítanak minket.
Teológia és természettudomány dialógusa korunkban
Mit mondhatunk teológia és természettudomány dialóguTalán a létezők hierarchiája és az evolúciós elv között fesának a mai általános helyzetéről? Max Seckler szerint a szülő modern aporetikus probléma megoldásához közelebb kortárs párbeszédet két szempont párhuzamos hangsúlyojutunk, ha az eleai gondolkodó egykori gondolatmenetét zásával jellemezhetjük.4 Egyrészt, a helyzetet alakító fonkultúrtörténeti távlatba állítjuk. A vallási és a természettutos tényező, hogy időben már jócskán eltávolodtunk azokdományos gondolkodás egyaránt kultúránk részét képezi, tól a történelmi konfliktusoktól, amelyek – a skolasztikus így az emberi kultúra közvetítésével ezek szervesen kapkor békés együttélését követően – e tudományágak kapcsocsolódnak is egymáshoz. Ebből fakadóan a teológiai raciolatát fokozatosan megmérgezték és ellenséges viszonnyá nalitás és a természettudományos racionalitás feszültsége, alakították: „Történeti visszatekintésben, a mára kialakult illetve párbeszéde kultúrtörténeti helyzetet legtöbbször félreértéproblémaként jelentkezik. Hozsek és más emberi hiányosságok A vallási és a zá kell szoknunk ahhoz, hogy e szerencsétlen következményének természettudományos két terület bonyolult interakcitekintik. Sokan látják úgy, hogy ós jelenségeit teljességgel csak az objektív módon igazolhatatgondolkodás egyaránt kultúránk történeti változásailannak tűnő eredményt bizonyos kultúránk részét képezi, nak, fejlődésének horizontján tényezők irracionális eredőjeként érthetjük meg: a vallástörténet lehet értelmezni, amely elmérígy az emberi kultúra és a tudománytörténet közvetlen gesedett konfliktust már talán közvetítésével ezek szervesen gyökerében is orvosolta az eltelt hatással van egymásra. A klas�szikus aporetikus feladvány kulidő, de ma már mindenképpen kapcsolódnak is egymáshoz. túrtörténeti távlatba helyezése áthidalható nézetkülönbségekről pedig váratlan érdekességgel beszélhetünk.”5 Ennek a megszolgál! Mintegy két évezred múltán, a 18. század során, állapításnak az alátámasztására, XII. Piusszal kezdődően, a matematikai fizika fejlődése eljutott arra a belátásra, számtalan pápai megnyilatkozást lehet felsorakoztatni, hogy – bizonyos feltételek teljesülése esetén – végtelen amelyeknek mintegy a tengelyét adja a II. vatikáni zsinat sok útszakasznak vagy időintervallumnak is lehet véges az modern tudományokkal kapcsolatos pozitív állásfoglaösszege.3 Másképp fogalmazva, bizonyos konvergencialása. Mivel az ilyen megnyilatkozások gyűjteménye sok 30 A SZÍV szeptember
témánkba vágó könyvben megtalálható, ezért itt csupán Végül, Max Seckler e párbeszéd két pólusában álló kétfajFerenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikájára szeretnénk ta racionalitás együttműködésének a következő termékeny utalni, amely a következőt írja e két kulturális szektor kaplehetőségeit jelöli meg: (1) érdemes felfigyelni arra, hogy csolatáról: tudomány és vallás „a valóság két különböző a tudományos eredmények következményeivel kapcsolamegközelítését nyújtják”, ezért „intenzív és mindkettőjük tos általános felelősség etikai és vallási szempontokat von számára gyümölcsöző párbebe a gondolkodásba, (2) a közös szédet folytathatnak egymással” „A technológia számtalan bajt érdeklődési irányok és előfelte(LS 62). A pápa – az egyház nevések tudatosítása tágabb kultúrorvosolt, amelyek ártottak vében – a tudományos fejlődés történeti horizontra vezethetik el gyümölcseit készséggel elismeri: az embernek és korlátozták őt.” a résztvevőket, valamint (3) a ku„A technológia számtalan bajt tatások módszertanáról és eredorvosolt, amelyek ártottak az ményeiről folytatott eszmecsere embernek és korlátozták őt. Nem tehetjük meg, hogy ne szakmai önismerethez, az elvi korlátok tudatosításához seismerjük el és ne köszönjük meg az elért eredményeket, gítheti hozzá a szaktudósokat.8 A dialógus terjedelmes és különösen az orvostudomány, a műszaki tudományok és az szerteágazó irodalma arról tanúskodik, hogy az igényesen információközlés területén.” (LS 102) Továbbá, a szentszéápolt kapcsolat jelentős inspirációt jelent mind a természetki dokumentum – témájából és a kidolgozás módszeréből tudomány, mind a teológia számára ahhoz, hogy a kettő fakadóan – maga is a párbeszéd legnemesebb modelljét együtt és külön-külön is elmélyíthesse valóságismeretét. képviseli és mutatja fel. Érdekes fellapozni az enciklika 81. pontját, ahol a pápa kifejezetten az általunk létezők hieBagyinszki Péter Ágoston ferences szerzetes, teológus, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Fundamentális Teológia Tanszékének rarchiája és evolúciós elv kapcsolataként leírt problémával adjunktusa;
[email protected] összefüggésben tesz fontos megállapításokat (LS 81). Az Mészáros Lukács biológus, paleontológus, az MTA köztestületi tagja, egész enciklika kapcsolódó utalásait áttekintve felfigyelaz Eötvös Loránd Tudományegyetem Őslénytani Tanszékének külső oktahetünk arra, hogy a két szemléletmód megfelelő szintézise adja meg az értelmezési kulcsot az ökoteológiai problémák tója és kutatója;
[email protected] igényes tárgyalásához. jegyzet: •
Másrészt azonban, a párbeszéd mai helyzetének túlegyszerűsített ábrázolása lenne, ha nem vennénk tudomást a még mindig jelen lévő alapvető kihívásokról. Max Seckler szerint a párbeszéd mai elmélyülését jelzi, hogy időnként olyan lényegi, mélyebb kérdések, konfliktusos pontok is felszínre jönnek és reflektorfénybe kerülnek, amelyeken a korábbi viták hevében átsiklott a figyelem: „Ezek a konfliktusok olyan élesen szembenállónak tűnő alternatívák összeütközéseinek az emlékét őrzik, amelyek objektív ös�szebékíthetősége és e folyamat pontos mikéntje még ma sem vált minden kétséget kizáróan világossá. Ez bizony akkor is így van, ha sok népszerű, harmonizációra törekvő kísérlet ennek az ellenkezőjét szeretné retorikusan elhitetni.”6 Mindmáig fontos és nehéz kérdéskör maradt például a természettudományos világkép dezantropocentrikus (jellemzően nem emberközpontú) irányultságának összeegyeztetése a vallási gondolkodás relatív antropocentrizmusával (viszonylagos emberközpontúságával).7
1
Vö. Bagyinszki P. Ágoston OFM – Mészáros
Lukács: Az evolúciós elv és a létezők hierarchiája. Illeszkedik-e egymáshoz a természettudományok evolúciós elve és a létezők hierarchiájának eszméje? In Sapientiana 9. (2016/1) 1–13. p. (http://real.mtak. hu/36629/) •
2
Vö. Bagyinszki P. Ágoston OFM – Mészáros
Lukács:, i. m. 2–4. p. • 3 Vö. Tiles, Mary: Philosophy of Mathematics. In Nicholas Bunnin – E. P. Tsui-James (eds.): The Blackwell Companion to Philosophy. Blackwell Publishers, 1996, Oxford, 334. p. • 4 Vö. Seckler, Max: A teológia a tudományok között. In Bagyinszki Ágoston (szerk.): A hitvallástól a teológiai megalapozásig. Budapest, 2014, L’Harmattan – Sapientia. 164–176. p. • Max: i. m. 170. p. •
7
5
Seckler, Max: i. m. 164. p. •
6
Seckler,
Ez a szakirodalomban gyakran felbukkanó, egy-
mással szembeállított kifejezéspár nehezen feloldható, mélyen gyökerező világképi feszültségeket jelöl. • 8 Vö. Seckler, Max: i. m. 175. p.
szeptember A SZÍV
31
aLapgondolat
Radóczy Jusztina
Gondolkodom... Tehát? Az embert a gondolkodása különbözteti meg az állatoktól. Legalábbis ezt tanultuk az iskolában régebben. A tudomány szerint a gondolkodás fejlődését két oldalról közelíthetjük meg. Az egyik az ontogenetikus, vagyis a gondolkodás fejlődése a csecsemőkortól az időskorig, a másik a filogenetikus, ami azt mutatja, hogyan változott a törzsfejlődés során, illetve, vannak-e olyan lelki jelenségek és gondolkodásfejlődési területek, amelyek már a főemlősöknél is megjelennek. Az emberi gondolkodás fejlődéséről és eddigi útjáról dr. Deák Anita pszichológust, egyetemi adjunktust kérdeztem.
Hogyan határozná meg a gondolkodást?
A gondolkodás az egy kognitív, vagyis a bennünket körülvevő fizikai és társas világ megismeréséhez szükséges folyamat. Olyan jelenségek tartoznak a kognitív folyamatok közé, mint például az észlelés, figyelem, emlékezet és a problémamegoldás. Már az állatvilágban is megfigyelhető ez a folyamat, amikor egy csimpánz egy eszköz segítségével kijut a ketrecből, vagy amikor egy tárgy eléréséhez botot használ. Ezzel például eléri az ételt vagy elhárítja az útjába kerülő akadályt, tehát megoldja a problémát. Ide tartozik a kreativitás is, amikor új módokat talál ki a cél eléréséhez, tehát a ketrecből többféle módon is ki tud jutni. A gondolkodás igen jelentős része még a nyelv használata és elsajátítása is. Ez arra szolgál, hogy meg tudjuk osztani a gondolatainkat, például közvetíteni tudjuk, el tudjuk mondani a társainknak egy probléma megoldásának a lehetőségeit. Végül a felismerés is igen fontos része a gondolkodásnak, hiszen meg kell tudnunk különböztetni az ismerősöket és az idegeneket, sőt sokszor következtetnünk kell a másik ember érzelmi állapotára, gondolataira is. Ezek a képességek megmutatkoznak már az állatvilágban is. 32 A SZÍV szeptember
Lépjünk át az ember gondolkodásának fejlődésére. Mi történik egy csecsemővel, amikor megszületik, vannak-e velünk született gondolkodási képességek?
Sokáig élt az a nézet, hogy a csecsemők néhány reflexes folyamattal rendelkeznek, ám ma már tudjuk, hogy számos olyan veleszületett képességük van, ami lehetővé teszi a tapasztalatszerzést. Például a csecsemők veleszületett érdeklődést mutatnak az emberi arcok iránt, képesek utánozni, amit látnak; sőt van tudásuk a fizikai világ működéséről is, például egyévesnél kisebbek is „tudják”, hogy egy tárgy nem tud áthatolni egy nála nagyobb résen. Különböző fejlődési szakaszok vannak, és ezeknek jegyezzük az egyes mérföldköveit. Ezen a téren Jean Piaget svájci pszichológus nevét kell megemlítenünk, aki négy fő szakaszt határozott meg. Az első szakaszban a cselekvésen és észlelésen keresztül jutunk tudáshoz. Egyszerű példája ennek, amikor egy csecsemő hadonászik, rúgkapál, különböző hangokat ad, szájába veszi a tárgyakat, „információt gyűjt” róluk. Ezeket a begyakorolt mozdulatokat, a tapasztalatokat beépíti a sémáiba, azaz felhasználja a világban való tájékozódáshoz. Egy szülőnek abban van nagy szerepe, hogy a csecsemőt ellátja információkkal. Olyan hely-
zetekbe hozzák, ahol hangokat hall, formákat és színeket lát, ízeket, illatokat érez. Már ebben a korban lehet fejleszteni a babák gondolkodását azzal, ha a szülők vagy a gondozók „megkínálják” őket tapasztalatokkal, látás, hallás, tapintás útján. Ezek mentén értik meg a világot, és így tudnak tájékozódni a világban. Gondolom a következő mérföldkő lehet az, amikor elkezd beszélni a kisgyermek. Ebben a szakaszban hogyan fejlődik a gondolkodásunk?
Ezzel kapcsolatban van egy tudományos vita a beszéd fejlődéséről. Az egyik feltevés az, hogy először fejlődik a gondolkodásunk és utána a nyelv, tehát a beszéd a gondolkodásunk tükröződése, a gondolataink kifejezőeszköze. A másik feltevés szerint a beszédünk társas közegben fejleszti a gondolkodásunkat, tehát a párbeszédeken, interakciókon keresztül jutunk magasabb szintekre. Ez egyelőre még egy nyitott kérdés. Az biztos, hogy a beszéd eszköz arra, hogy a gondolatainkat megosszuk. Amint már beszéltünk róla, vannak mérföldkövek. Az egyik ilyen a 6-7 éves kor. Ezért kötik a 6-7 éves kort az iskolakezdéshez?
Az iskolás kor nagyon sok mindent megkövetel. A gondolkodás fejlődésében sok mindent tudnia kell a gyermeknek ahhoz, hogy aztán közösségben új ismeretekhez tudjon jutni. Koncentrálnia kell, meghatározott ideig. Tudni kell sorba rendezni, szétválasztani, átalakítani, következtetni, általánosítani, ismerni elvont fogalmakat, és mindezeken felül szociálisan és a társas kapcsolatokban is el kell érnie egy bizonyos szintet, például betartani a társasjáték szabályait, és szívesen játszanak a barátaikkal. Itt röviden megjegyezném, hogy a gondolkodás fejlődéséhez szorosan hozzátartozik az érzelmi fejlődés is. Mi történik ezután, hogyan fejlődik tovább a gondolkodásunk?
A gyermek 7 éves korra már képes arra, hogy decentráljon, tehát kilép az önmagába zárt világból. Képes arra, hogy ne csak a saját perspektívájából lássa a világot, hanem más oldalról is meg tud közelíteni helyzeteket. Piaget szerint ez a konkrét műveleti szakasz. Ezután, nagyjából 11 éves kortól, a serdülőkor kezdetétől pedig elindul egy másfajta gondolkodás. Ezt úgy
tudnám elmagyarázni, hogy ebben a szakaszban már elvont módon is képesek vagyunk megoldani a problémát, logikai szabályokat alkalmazunk, például 14 évesen a kémia órán nem csak egy kísérlet alapján tudjuk elképzelni az égés folyamatát, hanem már képlettel is le tudjuk írni. Ez a formális műveletek szakasza. Mennyire segíti, vagy gátolja a gondolkodás fejlődését a technika fejlődése?
Mondhatjuk, hogy bizonyos szempontból gátolja, mert ellustul a gondolkodásunk. Az okos telefonok használatával nem jegyzünk meg telefonszámokat vagy címeket. A GPS segítségével már arra sincs szükség, hogy tájéko- k
szeptember A SZÍV 33
aLapgondolat
ról van szó, vagy amikor kiemelkedő képességekről. Első esetben szakemberek bevonásával fel kell mérni, hogy a gyermeknél mely területen van elmaradás, és ezeket a területeket speciális módszerekkel érdemes fejleszteni. Ha kiemelkedő képességről van szó, akzódjunk a térképen, hogy tudjuk, merre van észak, vagy kor a szülők és a pedagógusok együttműködésével az utcákon eligazodjunk, megjegyezzük az útvonalat. érdemes fejleszteni ezeket. Először is lehetőséget kell adni, hogy új információkkal, új tapasztalatokkal gazÖrökölhető-e a gondolkodás szintje, illetve az oktadagodjon a gyermek, és válaszokat kapjon a kérdéseire. tásunkkal fejleszthetjük-e a gondolkodást? Azzal is sokat fejleszthetjük a gondolkodásukat, hogy Ebben a kérdésben érdemes kitérni az intelligencia megmagyarázunk jelenségeket, például, hogy miért szerepére, ugyanis kutatásokvannak felhők, vagy mi a vilkal kimutatták, hogy az intellámlás. Ha mi magunk nem Felnőttkorban inkább ligencia örökölhető. Itt gonis tudjuk a választ, izgalmas a tapasztalataink mennyisége közös tevékenység lehet, ha dolhatunk nagy matematikus apa-fiú családokra több genea gyermekkel együtt járunk növekszik, rációra visszamenőleg, vagy utána a kérdésnek. A lényeg, azaz élettapasztalatunkkal zenész dinasztiákra. Tehát a hogy segítsük megérteni a vilogikai, zenei, képzőművészelágot. Továbbá ki kell emelvagyunk képesek ti képességeket lehet örökölni. nünk a játék szerepét. fejlődni, a rutinosságunk, Nyilván a környezet nagyon befolyásolhatja, hogy valóVégül térjünk vissza a a gyakorlatunk az, történelemre. Észlelhető-e ban zenész vagy matematikus ami emeli az intellektus változás az emberi gondollesz-e valakiből, aki esetleg örökölte a képességeket, de kodásban az elmúlt évszázaszintjét. nem él vele. dok, évezredek során? Az egyik igen fontos mérföldVan-e olyan szakasz az életünkben, amikor lezárul kő az eszközkészítés és eszközhasználat volt. Ez hoa gondolkodásunk fejlődése és már az úgynevezett zott változást az emberiség gondolkodásának fejlődészinten tartás zajlik? sében még az őskorban. A másik terület pedig a nyelv Felnőttkorban inkább a tapasztalataink mennyisége és a társas kapcsolatok fejlődése, amikor csoportban növekszik, azaz élettapasztalatunkkal vagyunk képeegyütt kellett működni egymással. Ez ugyanis feltések fejlődni, a rutinosságunk, a gyakorlatunk az, ami telezi, hogy ismerem a másik szándékát, gondolataemeli az intellektus szintjét. Itt vetődik fel a felnőttkoit, várható cselekedeteit. Amikor van egy közös cél, ri tanulás kérdése. Felnőttként már van nagyon sok sémondjuk egy mamut levadászása, akkor jelezni kell mánk, amikkel eligazodunk a világban, de ez ugyanegymásnak, ki kell fejezni a gondolatainkat, követakkor akadálya is lehet annak, hogy másként lássunk keztetni kell a másik szándékaira, hogy csoportosan dolgokat, más módon cselekedjünk. Itt nagy szerepe sikert érjünk el. Ez volt a másik mérföldkő az ősember van a nyitottságnak, mivel akkor tudunk hatékonyan gondolkodásának fejlődésében, ami a kommunikáció gondolkodni a világban, ha készek vagyunk a változákialakulását eredményezte. Ha összehasonlítjuk a mai sok felismerésére, az alkalmazkodásra. emberrel, akkor teljesen más kihívásokkal, más feladatokkal kell szembenéznie, mint az ősembernek. Milyen jó tanácsokkal látná el a szülőket, hogyan Ezért azt mondhatjuk, a gondolkodás képessége nem fejleszthetik gyermekeik gondolkodását? változik az idők során, hanem a környezet és a feladaItt különválasztanám azt, amikor esetleg elmaradástok megoldása, a célok elérése változott meg. 34 A SZÍV szeptember
P. Szilczl Dóra
Érzelmek, mi végre?
a
Társas életünkhöz szorosan hozzákapcsolódnak az érzelmek. Átszínezik, alakítják mindennapi viselkedésünket. Fontos szerepet töltenek be abban, ahogy a körülöttünk zajló eseményeknek értelmet adunk, az azokban résztvevő személyeket megítéljük és ahogy reagálunk rájuk. Társas viselkedésünknek éppolyan formálói, mint a szokások, normák, amelyek emberi kapcsolataink következményei. Annak ellenére, hogy mindannyian tapasztaljuk, hogy érzelmeink mennyire meghatározóak, mégis mind a mai napig nagyon keveset tudunk arról, hogy azok miként befolyásolják gondolkodásunkat, személyközi viszonyainkat. Bár a tudáskészlet elemei régóta a tudományos érdeklődés középpontjában állnak, az érzelmek gondolkodást alakító szerepe csak az 1980-as évektől kerül a figyelem középpontjába. Ennek hátterében az áll, hogy a nyugati kultúrkörben hosszú ideig uralkodott az a nézet, mely az érzelmeket az irracionalitáshoz kapcsolta, állítva, hogy elfogultsághoz vezetnek, és ekként száműzni kell azok befolyását a racionális gondol-
kodásból. Mélyen belénk ivódott képzet, hogy az érzelem nem egyeztethető össze az ésszel. Évszázadokra meghatározva azt, hogy a gondolkodás és érzelem, mint az emberi megismerés két különálló területe létezzen. Elég csak Arisztotelész híres metaforájára utalni, mely az emberi értelem és érzelem harcban állását az úr és szolga viszonyában jeleníti k
szeptember A SZÍV 35
aLapgondolat
tapasztalata fejeződik ki, hogy nem igazán lehet eldönteni, mit is rejt, milyen érzelmek bújnak el mögötte. De a mi kultúránkból is számos ilyen példát hozhatunk, a legtöbbet citált ezek közül, hogy a férfiak és nők számára más-más érzelmi megélés megengedett. Ezeket hívjuk gender markereknek: a meg. Az értelemnek mint úrnak a feladata, hogy a feltörő férfiak nem sírnak, a nők nem viselkedhetnek durván. E kulérzelmeket kordában tartsa, irányítsa. Egyben az értelem turális különbségek ellenére, s erre Darwin meglátásait köfeljebbvalóságát hirdeti az alantas érzelmekkel szemben. Ez vetve Paul Ekman mutatott rá, az érzelmek mindannyiunk a koncepció a pszichoanalízisben, Freudnál a 20. században ember voltának részei. Megfigyelték, hogy néhány érzelem ugyanúgy megtalálható. De ez az elkülönülés jól megfigyelkultúrafüggetlen módon része az emberiségnek. Ezeket hető abban is, hogy az érzelmekkel való foglalkozást a műalapérzelmeknek nevezték el. Ilyenek az öröm, a szomorúvészethez kapcsoljuk, míg a tudománynak, a racionális gonság, a meglepetés, az undor, a harag és a félelem. Alapérzeldolkodásnak mentesnek kell lennie ezektől. Azt sugallva, meknek hívjuk azért, mert bármely kultúrában kimutatható mintha választanunk kellene e kettő között. S aki a racionális jelenlétük, ösztönösek, ami azt jelenti, hogy nagyon gyorsan gondolkodás talaján áll, száműzze az érzésekre hagyatkokiváltódnak, pár másodpercig tartanak és sztenderd mimikai zást. Ugyanakkor már Adam Smith, akit a közgazdaságtan kifejezésformái vannak. Például a meglepetéstől elkerekeatyjaként ismerünk, első könyvében, mely Az erkölcsi érzeldik a szemünk, a szemöldökünket felhúzzuk, hogy még namek természete (1759) címet viseli, állítja, hogy „racionális gyobbra tudjuk nyitni a szemünk, hogy jobban megnézhesdolog érzelmesnek lenni”, sőt az elme, a tudomány sohasem sük a jelenséget. Megfigyelték, hogy az alapérzelmek a valehet teljes a „szív figyelembevétele nélkül”. A racionalitás kon születettek arcán is láthatók, holott ők nem tudták mindugyanis nem azt jelenti, hogy kizárólag csak az értelemre táezt tanulás útján elsajátítani. Univerzalitásuk magyarázata, maszkodunk, hanem azt is, hogy tudjuk, mikor hallgassunk hogy genetikus örökségünk részei, mivel korlátozott számú a szívünkre. Ez lesz az, amelyet majd később az érzelmi arcizmunk van, ezek mozgása behatárolt mimikai formára intelligencia (EQ) fogalmával jelölünk. Fontos feltennünk ad lehetőséget. Ebből készített Ekman munkatársaival egy a kérdést, milyen hozadéka van az érzelem bevonásának a érzelemkódoló rendszert, mely a népszerű Hazudj, ha tudsz gondolkodási folyamatok vizsgálatában? Megtörhető-e az a sorozat kiinduló ötletét is adta. Állítják, hogy az arcunkon toposz, mely az érzelmekben az intellektuális cselekvés akamegfigyelhető izommozgás kódolható, és ez alapján megáldályát látja? Mit is tudunk kezdeni tudományos szempontból lapítható a tükrözött érzelem. Legtöbben a hazugság lelepleaz érzelmekkel? Ebben a cikkben ző jegyeit keresték, hisz ez a legA „keletiek mosolya” erről lesz szó. inkább utált emberi tulajdonságok De mit is tudunk az érzelmekről? kifejezésben a nyugati ember egyike, s mégis hiányoznak azok Az érzelmeket sokáig tanult viselaz eszközök, melyekkel sikeresen azon tapasztalata fejeződik kedésnek tartották. Azt gondoltudnánk ellenállni a velünk szemván, hogy az egyén egy kultúra ben hazugokkal. Ennek hátterében ki, hogy nem igazán lehet tagjaként sajátítja el a különböző az áll, hogy ahány ember, annyieldönteni, mit is rejt, milyen érzelemkifejezési formákat, megféle árnyalata létezik az érzelmekfigyelve azokat másokon, jelentést nek, s ebből fakad „némi” pontatérzelmek tulajdonít nekik. Ekként kultúránk lanság a személyészlelésben. bújnak el mögötte. alkotóelemei, kifejezésük, megCsak az alapérzelmek terén vanélhetőségük szabályozás alatt áll. nak sztenderd minták, de ha már Köztudott, hogy az ázsiai kultúrkörben az érzelmek kimutaegy érzelemsort kell szemügyre vételeznünk, elbizonytatását kulturális tabuk határozzák meg, a miénknél sokkal kelanodunk. Nehézzé teszi a feladatot, hogy minden embervésbé engedélyezett intenzív megélésük. A negatív visszajelben egyszerre megannyi érzelem kavarog, s ha számára zést kerülik, mivel az a másik felé mutatott tiszteletet csorbítvilágossá is válna, melyik ezek közül a domináns, annak ja. A „keletiek mosolya” kifejezésben a nyugati ember azon kifejezésre juttatását és üzenet formájában továbbadását 36 A SZÍV szeptember
az érzelmek kommunikálásának sajátos jellege, a szeA személyközi viszonyokban a másikra, a szituációra vomély habitusa vagy éppenséggel a kultúra akadályozza. natkozó információink bonyolultak, sokrétűek, nagyon Sok ember pókerarca mögött nehéz a benne lévő érzelgyakran többértelműek. Az aktuális olvasat megalkotása mekhez hozzáférni. Miközben igencsak világos, hogy ez nehéz feladat. De az, hogy milyen információra figyel is üzenet, amit a kommunikációnkban kifejezésre juttaoda az ember, melyiknek tulajdonít kiemelt jelentőséget, tunk. Például, ha valaki hangonagyon gyakran saját aktuális Csak az alapérzelmek terén san kiabálja, hogy nem dühös, érzelmi állapotának, másik felé testi jelei, hangereje segít szávannak sztenderd minták, de ha való nyitottságának lesz a függmunkra jelezni, hogy mi zajlik vénye. Az információkiválasztás már egy érzelemsort kell valóban benne, hogyan birkózik és -értelmezés stratégiáinak meg érzéseivel. meghatározásában pont emiatt szemügyre vételeznünk, Míg a verbális kommunikáció az utóbbi évtizedekben egyre elbizonytalanodunk. értelmezése a tartalom szintjén kiemeltebb szerepet tölt be az beszédtémává válhat, addig az érzelmek szerepének megértése. érzelmeket tükröző nem verbális jelzések mindeközben Forgács és kutatócsoportja (2003, 2007) azt vizsgálja, mimásodszálon, sokszor mellékesnek tűnve futnak. Mi sem ként hat az információfeldolgozásra az, hogy az ember példázza ezt jobban, mint hogy a másik ember érzelmeiéppen milyen hangulatban van. Nemcsak gondolatainkat nek megfigyelését sohasem tanuljuk, szinte rejtetten lesz befolyásolja ugyanis a hangulatunk, hanem például azt is, tudásunk része, mivel rengeteg szólásunk van, mely segít hogy mennyire vagyunk együttműködőek, segítőkészek, abban, hogy megfigyelésünknek jelentést adjunk: sápadt vagy éppenséggel szemtanúként mit jegyzünk meg a láa félelemtől, sárga az irigységtől, felfortyan a méregtől és tott eseményekből és mire emlékszünk. még sorolhatnánk bőven. Egy kultúrába felnőve megtaMára a kutatások fényében világossá vált, hogy a társas nuljuk ezeket a jelzéseket észrevenni és jelentést adni nedöntésekben az érzések megtapasztalásának és figyelemkik. S amikor a másik emberrel kommunikálunk, ezek a bevételének képessége elengedhetetlen része alkalmazkodó jelzések információként állnak a rendelkezésünkre. Nem viselkedésünknek (Forgács, 2003). Például azok az emvéletlen személyközi kommunikációval való kapcsolaberek, akiknek baleset következtében sérül az agykérgük tuk, hisz az érzelmeink jó része úgynevezett társas érzeprefrontális része, annak ellenére, hogy kognitív képességeik lem. Sui generis feltételezik a másik embert, gondoljunk épek maradnak, társas kapcsolataik terén hozott döntéseik, csak olyanokra, mint a szeretet, bűntudat, szégyen, zavar, másikhoz való viszonyulásuk problémás, sokszor kapcsolataik megrontója lesz. Egyre több kutatás erősíti meg, hogy büszkeség, irigység, féltékenység és még sorolhatnánk. az érzések sem nem pozitívak, sem nem negatívak, az a Ezek az érzelmek csak a másikkal együtt élhetők meg, kontextus, amelyben aktualizálódnak, a gondolat, amelyhez interakciós helyzeteinkhez kötődnek. Ennek ellenére a hozzákapcsolódnak, fogja eldönteni azok értékét. Ha meg helyzetek érzelem-alakított voltát nehezen ismerjük el. akarjuk érteni a személyközi viselkedést, akkor a cselekvést, Az érzések kimutatását vagy észlelését igyekszünk kontroll alatt tartani. Ha beszélgetés közben partnerünk elsírja az intellektuális gondolatot együtt kell szemlélnünk az érzémagát, mi diszkréten elfordulunk, nehogy kellemetlen sekkel. Ezek figyelembevétele nélkül döntéseink gyakran helyzetbe hozzuk, ahelyett, hogy átölelnénk és szereteelhibázottak, téves ítéleteket eredményeznek. Éppen ezért tünket kifejezve felé, vigasztalnánk. Vagy a dühös embermondjuk kiemelt kommunikációs kompetenciának, hisz a rel szemben bezárjuk a fülünket, próbáljuk kirekeszteni másik ember érzéseinek észlelése, visszajelzése és megértéőt a világunkból. Holott az igazi feladat megérteni, hogy se lényegi pontja az empatikus megértésnek. milyen okok késztetik őt arra, hogy a benne dúló érzelem kitörjön belőle. Ha eljutunk odáig, hogy nemcsak elszenvedői vagy élvezői vagyunk a másik érzésének, hanem cselekvő részesei, akkor tudunk valóban a másik életében jelen lenni. Senki se mondja, hogy ez könnyű feladat. szeptember A SZÍV
37
aLapgondolat
Hekler Melinda
Gondolkodni öröm Pósa Lajos Széchenyi-díjas matematikus 1988-ban indította el méltán híressé vált matematika táborait. A táborok „üzemeltetését” 2014 óta A Gondolkodás Öröme Alapítvány segíti. Juhász Péterrel, az alapítvány elnökével beszélgettünk. Milyen sikereket értek már el a hajdani táborozók?
Az első hétvégi tábort 1988-ban tartotta Pósa Lajos. Az alapítvány kuratóriumának két jelenlegi tagja is részt vett az első ilyen tábori csoportban, köztük én is. Elég sok sikeres diákunk van, de nem az a fontos, hogy ki fog híres egyetemre járni, ki lesz neves üzletember, hanem az, hogy kinek mekkora örömöt okozunk azzal, hogy matematikára tanítjuk. Könnyen lehet, hogy egy kiemelkedően okos gyereknek lényegesen kevesebbet adunk hozzá az életéhez, de az egy világhírű egyetemre juttatja, míg egy kevésbé jó lehetőségekkel rendelkező gyerek a segítségünkkel az eredeti lehetőségeit alapul véve, sokkal messzebbre is juthat. Sok volt tanítványunk dolgozik kiemelkedő hazai és külföldi egyetemeken, kutatóintézetekben; sokan neves cégeknél dolgoznak szoftverfejlesztőként (Google, Morgan Stanley, NNG, Palantir). Miben rejlik a tanítási módszerük sikere?
Abban hiszünk, hogy gondolkodni öröm. Sajnos ezt sokan nem tudják, és az iskola nem teremti meg a lehetőséget arra, hogy ezt az örömet megismerjék a gyerekek. A fő célunk, hogy ez minél több emberhez érdemben eljusson. A táborokban elegendő időt hagyunk a gondolkodásra. Nem a sebesség számít, nem engedjük meg a gyors diákoknak, hogy bekiabálják a megoldást, ezzel megfosztva a nem annyira gyorsakat a gondolkodás lehetőségétől. A táborokban az idő jelentős részében a diákok csoportokban dolgoznak. Egy csoport 2-4 fős. Nem azért dolgoznak csoportban, hogyha valaki rájön a megoldásra, akkor azt azonnal elmondja a csoporttársainak, hanem hogy ha van olyan feladat, amivel egyedül egyikük sem boldogul, együtt ötleteljenek. Mindenki ismeri szerin38
A SZÍV szeptember
tem azt az érzést, hogy külföldön, szokatlan környezetben nem tudja pontosan, hogyan igazodjon el az útvesztőkben. Az ember ilyenkor furcsán érzi magát egyedül, sokkal szerencsésebb, ha van valaki mellettünk, bátorságot, erőt ad. Meg tudjuk beszélni, hogy mit kellene tenni, közösen felelünk meg a helyzet kihívásainak. Ez a célja nálunk a csoportmunkának. Igyekszünk sok időt hagyni a feladatokra, amikből egyszerre szinte mindig több van. Tehát a diák dönthet, hogy melyikhez kezd hozzá először, melyikkel folytatja, mert ha nem megy valamelyik, akkor lehet váltani, másikon töprengeni. Nagyon fontos a tévedés szabadságát is biztosítani a gyerekek számára. Tudjuk azt, hogy ha valaki fel akar fedezni egy új területet, olykor-olykor óhatatlanul eltéved. Néha rosszra gondol, sejtése hibás. Ez a megismerés teljesen normális velejárója. Sokszor többet tanulunk egy hibás gondolatmenetből azzal, hogy megértjük, hol a hiba benne, mint a tökéletes megoldásból. A gyerekeket tudatosan neveljük arra, hogy kérdezzenek, kíváncsiak legyenek. Az általuk feltett kérdéseket beépítjük az anyagba, az igazán jó kérdéseket elnevezzük arról a diákról, aki feltette, és úgy hivatkozunk rá. Jól érzem, hogy a matematika is lehet kreatív tárgy?
Nyilván elfogult vagyok, de nehezen tudok kreatívabb tárgyat elképzelni. Sajnos a társadalom jelentős részének az az emléke a matematikaórákról, hogy bonyolult és érdektelen szabályokat magyaráztak nekik folyton, és még érdektelenebb dolgozatfeladatok során kérték ezeket számon. Pedig a problémák sokszor nagyon érdekesek, izgalmasak, a diákok számára szórakoztató történetekbe ágyazhatóak. Megfelelő tervezés során olyan feladatot kap a diák, amit
Fotók: www.agondolkodasorome.hu
k
szeptember A SZÍV 39
aLapgondolat
nem ráz ki a kisujjából, de azért megfelelő erőfeszítéssel meg tud oldani. Az erőfeszítés itt nem valami izzadságszagú dolgot jelent, és nem a tanult szabályok végigpörgetését az agyban, hogy vajon melyik segíthet. Azt jelenti, hogy mindenki a maga módján próbálja megérteni a feladat által teremtett szituációt, és megpróbál abban eligazodni. Ha kell, akkor kísérletezik, ha kell, akkor megsejt valamit, amit esetleg saját maga cáfol meg. Sokszor segít az, hogy máshol már rájött egy hasonló gondolatra, és azt továbbfejlesztve egy nehezebb probléma is elérhetővé válik. Nem egyszer segít az, ha az ember észreveszi, hogy teljesen váratlan, első látásra oda nem illő dolgok is tudnak segíteni. Ez nagyon szórakoztató és kreatív tevékenység, de meg kell tanulni. A tanáraink feladata az, hogy ennek a kultúráját kiépítsék a tábori csoportoknál. Kivételes szerencsénk, hogy nagyon sok kiemelkedően tehetséges gyerekkel találkozunk. Ebből azonban nem érdemes azt a következtetést levonni, hogy ez csak egy nagyon szűk rétegnek lehet élvezetes. A gondolkodás mindenki számára lehet izgalmas, érdekes és vonzó. Hihetetlennek tűnik a mai világban, hogy működni tudnak, sőt egyre több gyereket (és tanárt) tudnak táboroztatni. Mi a titkuk? Vagy jó a cél? Gazdaságilag megéri pénzt fektetni a jövő matematikusaiba, informatikusaiba?
A diákjaink felnőttként általában jó helyeken dolgoznak, anyagilag is többnyire megbecsültek. De ennél fontosabbnak tartom, hogy akikkel tartom a kapcsolatot, azoknak a nagyon nagy része szereti azt, amit csinál. Vagyis lehetőségük van a munkájuk során azt csinálni, ami boldoggá teszi őket. A kreatív, önálló, felszabadultan és értelmesen gondolkodó emberekre nagy kereslet van a munkaerőpiacon. Megítélésem szerint a gyerekek nem azért jönnek hozzánk, mert ezt egyfajta befektetésnek fogják fel. Azt remélem, hogy azért jönnek, mert jól érzik magukat nálunk. Aztán ha felnőttként úgy érzik, hogy ez a szabadidejüknek jó befektetése volt, akkor természetesen cseppet sem vagyunk csalódottak. 40 A SZÍV szeptember
Szerencsére egyre többen gondolják úgy, hogy érdemes minket támogatni. Ez nem jelenti azt, hogy nincs már ötletünk, hogy mire költsük a támogatók nagylelkű adományait. De a jelenlegi tevékenységünket tudjuk üzemeltetni. Vannak komoly terveink, s öröm lenne, ha még több pénzhez jutnánk ezek megvalósításához. Honnan gyűjtik a megoldandó feladatokat?
Van egy Pósa Lajos által évtizedek alatt kialakított feladathalmaz. Ezeknek a feladatoknak jelentős részét ő találta ki. Vannak persze külső forrásból származó feladatok is, de ezeket is rendszeresen a saját céljainak megfelelően alakította, formálta, finomította. Ez a feladatbank egyáltalán nem egy végleges, lezárt anyag. A diákok kérdéseiből is gyarapodik, figyeljük a nemzetközi versenyek feladatait, azokban is sokszor találunk izgalmas ötleteket. Mi magunk is találunk ki feladatokat, bennünk is felmerülnek csatlakozó kérdések. A matematikai gondolkodás mire tanít meg? Milyen képességeinket fejleszthetjük vele?
Manapság a konkrét tárgyi tudás jelentősége egyre kisebb. Egyrészt már annyira nagy az emberiség által felhalmozott tudás, hogy szinte egy értelmes töredékét is lehetetlen megtanulni, másrészt ez a tudás egyre kön�nyebben hozzáférhető. Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy felesleges konkrétumokat tanulni, csak azt, hogy a hangsúlyt nem erre érdemes fektetni. Ma már egy jó munkahelyen aktív, önálló, kreatív gondolkodást várnak el, amelynek a hátterében olyan dolgok alapos ismerete van, amit csak fegyelmezett, rendszerező gondolkodással lehet megtanulni. A táboros gyerekeink jelentős része kiemelkedően jó analitikus gondolkodásban, és új környezetben is kreatívan, bátran gondolkodik. A matematika megtanít arra, hogy az alapoktól elindulva, értelmesen építkezve, nagy és bonyolult struktúrákat értsünk meg, és azokban jól eligazodjunk. A minket körülvevő élet egyre bonyolultabb, és szükség van egyre nagyobb és komplexebb struktúrák átlátására. Ugyanakkor naponta sokszor kis döntéseket kell meghozni, melyek ha nem is döntően, de befolyásolják az életünket. A szisztematikus, racionális gondolkodás sokszor megkönnyíti a jó döntés meghozatalát. Az életben persze nem fekete-fehérek a dolgok, de a matematika abban is segít, hogy hogyan absztraháljunk, és próbáljuk jobban megérteni a dolgok lényegét.
SzentÍrás Nemesheg yi Péter SJ
Kétféle gondolkodás
é
Az etikai síkra és cselekvésre koncentráló bibliai gondolkodásmód igen értékes indításokat ad a lét értelmét kutató gondolkodásmódnak. Érdekes összehasonlítani a gondolkodás örömét a görögöknél és az izraeliták által írt Bibliában. Mindkét nép nagyra értékelte a gondolkodást, de merőben más témakörben. A görögöket Platón egyik dialógusa „kíváncsiaknak” nevezi, és valóban, a görög szellem sajátossága a csodál-
kozás és kérdezés. A tudatukban felmerülő minden jelenségre és életük minden tapasztalatára rákérdeztek: „miért van ez így?”, „mi célból van ez így?”, „mitől változnak a dolgok?” stb., míg csak el nem jutottak a végső kérdésig: „miért van valami és miért nincs inkább semmi?” Ebből k
Raffaello Santi: Salamon ítélete
szeptember A SZÍV
41
SzentÍrás
a beállítottságból születtek az emberiség szellemi életét felébresztő nagy bölcsek, kiknek hatása a mai napig befolyásolja a szellemtörténetet. Ilyen volt például Szókratész, Platón, Arisztotelész és Plotinosz, hogy csak a legnagyobbakat említsük. A zsidó nép ókori történelmében nem találunk ilyen típusú bölcseket. Sőt, mintha az istenfélő zsidó bölcsek óvnák az embereket az ilyenfajta gondolkodástól. „Ami nálad magasabb, azt ne keresd, ami erődet meghaladja, azt ne firtasd. Azzal törődj mindig, amit Isten neked meghagyott, és ne légy kíváncsi többi művére. Mert nincs arra szükséged, hogy szemléld azt, ami el van rejtve. Ne törd magadat nagyon a felesleges dolgok után, és ne légy kíváncsi többi művére! Sokakat vitt tévedésbe vakmerő kíváncsiságuk, és tartja gonosz képzelődésben elméjüket” (Sir 3,22–26) – mondja Sirák Fia. „Az emberek gondolatai hiábavalók” – állapítja meg a zsoltáros (Zsolt 94,11). A Bölcsesség könyve erre még rádupláz: „Hiszen a halandók gondolatai bátortalanok, és terveink ingatagok, mert a romlandó test teher a léleknek, s a földi sátor lehúzza a sokat tűnődő elmét. Alig sejtjük azokat, amik a földön vannak, csak fáradsággal értjük meg azt, ami szemünk előtt van, az égieket pedig ki tudná kifürkészni?” (Bölcs 9,14–16) A Prédikátor könyvének utószava pedig mindebből levonja a következtetést: „A sok könyvcsinálásnak nincs sem hossza, sem vége, s a gyakori töprengés a test sanyarúsága. Halljuk mindnyájan a beszéd végét: Féld Istent, és tartsd meg parancsait, mert ez az egész ember” (Préd 12,12–13). Ez a kiábrándult megállapítás megmutatja azt az irányt is, amelyben mégis gyakorolni kell a gondolkodást: maga a végtelenül bölcs Isten kinyilatkoztatta nekünk bölcs törvényeit: ezeket kell szüntelenül kutatnunk, magyaráznunk és megtartanunk. A hosszú 119. zsoltár vallja meg, hálás imádság formájában ennek a kutatásnak örömét. Az ember nem kapja készen Isten akaratának ismeretét, azt szüntelenül kutatnia kell, és tapasztalatból megtanulnia. Az ilyen gondolkodás jár igazi örömmel: „Boldogok, akik kutatják az Úr parancsolatait, és teljes szívvel keresik őt! 42 A SZÍV szeptember
Rendeleteiddel foglalkozom, utaidon elmélkedem. Törvényeidben gyönyörködöm, igéidről meg nem feledkezem. Parancsolataidról elmélkedem, és rendeleteid adnak tanácsot nekem. Oktass engem, Uram, törvényeid útjára, hogy mindenkor csak azt kutassam! Törvényeidről elmélkedem, mert szeretem őket. Parancsaid felé emelem kezemet, mert kedvesek nekem, és gondolkodom rendeleteiden. Ha nem törvényed volna gyönyörűségem, akkor talán nyomorúságomban elvesztem volna. Sohasem feledem rendeleteidet, mert általuk adsz életet nekem. Mennyire szeretem, Uram, törvényedet! Egész nap róla elmélkedem. Szeretem én parancsaidat az aranynál, a színaranynál is jobban. Parancsolataid csodásak! Lelkem azért tanulmányozza őket” (Zsolt 119, 2.15–16.24.33.47–48.92–93.97.127.129). En�nyi talán elég, hogy megérezzük: milyen öröm és boldogság volt a jámbor izraelita számára Isten kinyilatkoztatott törvényeinek tanulmányozása. Ezért már az 1. zsoltár a „boldog embert” így méltatja: „Az Úr törvényében leli kedvét, s törvényét éjjel-nappal eszében forgatja! Olyan, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében meghozza gyümölcsét, és amelynek nem hull le a lombja. Boldogul minden dolgában” (Zsolt 1,2–3). A Biblia bölcs embere tehát nem kozmológiai vagy ontológiai kérdéseken töpreng, hanem gyakorlati életét kívánja Isten bölcs akarata szerint rendezni, mert meg van győződve arról, hogy ez a boldog és igaz élet útja.
A bölcs Salamon esete Érdekes megfigyelni, hogy miket mond a Biblia a zsidók híres királyáról, a „bölcs Salomonról”. Salamon uralkodása kezdetén Istentől kért bölcsességet. Istennek tetszik e kérés: „Mivel ezt kérted, s nem kértél magadnak sem hosszú életet, sem gazdagságot, s nem kérted ellenségeid életét, hanem bölcsességet kértél magadnak, hogy igazságot szolgáltathass: íme, szavad szerint cselekszem veled, s olyan bölcs és értelmes szívet adok neked, hogy hozzád hasonló sem előtted nem volt, sem utánad nem lesz” (1Kir 3,11– 12). A Királyok könyve lelkendezve írja le Salamon bölcsességét: „Adott Isten Salamonnak bölcsességet, igen nagy okosságot, s olyan bőséges ismereteket, mint a tenger partján levő föveny, úgyhogy Salamon bölcsessége meghaladta az összes napkeleti és egyiptomi bölcsességet. Bölcsebb volt minden embernél. […] Háromezer példabeszédet mondott Salamon, s ezeröt éneke volt. Szólt a fákról,
a cédrustól kezdve, amely a Libanonon van, egész az izsóvilág teremtése óta, mert az értelem a teremtmények révén pig, amely a falból nő ki, szólt a barmokról s a madarakról, felismeri” (Róm 1,20). a csúszómászókról és a halakról” (1Kir 5,9–13). Ez a lelkes leírás a görög gondolkodók biológiai és zoológiai tudásteEnnek az elismerésnek ellenére, mindkét szöveg ennek a gondolkodásnak eredményével nincs megelégedve, mert rületére terjeszti ki Salamon képességeit. Hasonló módon azok, akik így eljuthattak, vagy lelkendezik Sirák Fiának könyve eljutottak Isten ismeretére, folySalamonról: „Milyen bölcs voltál Az ember nem kapja készen ifjú korodban! Mint a folyó, tele tatták bálványimádó és erkölcstevoltál bölcsességgel, elárasztot- Isten akaratának ismeretét, azt len életüket. Pál ezért nem is használja fel tad a földet szellemeddel, s megszüntelenül kutatnia kell, és igehirdetésében az emberi böltöltötted rejtélyes mondásokkal. Hírneved eljutott messze szigecsességet. Azt megvallja, hogy a tapasztalatból megtanulnia. tekig. […] Énekeid, mondásaid, „tökéletesek közt” bölcsességet talányaid és megfejtéseid miatt hirdet, de nem a „világnak bölmegcsodáltak az országok” (Sir 47,15–18). csességét”, hanem „Istennek titokzatos, elrejtett bölcsességét”, amelyet eddig senki sem ismert (1Kor 2,6–8). Minthogy Salamonnak e hírneves énekeiből, mondásaiból és megfejtéseiből semmi sem maradt az utókorra, nem tuAz újszövetségi bölcsesség dunk arról véleményt alkotni, hogy ez a salamoni bölcsesAz újszövetségi könyvekben hasonló felfogást találunk, mint ség mennyire volt valóságos. Mindenesetre a Biblia elisaz ószövetségiekben, de minden arra a szeretetre összponmeri, hogy Salamon későbbi élete nem felelt meg a Biblia tosul, mellyel Isten szereti ezt a világot. Ez nyilvánul meg bölcsességideáljának, mert idegen népekből származó feleKrisztus szeretetében, mely „minden ismeretet meghalad”, ségei kedvéért templomokat épített idegen istenek tiszteleés amelyet Isten segítségével megismerhetünk (Ef 3,19). tére. Ezért Salamon nem az izraelita bölcs hiteles példája. A keresztény ember legnagyobb öröme, hogy erről a szereA görög bölcsesség bibliai értetről gondolkodik. Ebben Mária ad neki példát, aki „elgontékelése dolkozott szívében mindezekről a dolgokról” (Lk 2,19). Az A görög típusú gondolkodásnak értékét a Biblia abban ilyen gondolkozásból születik a legnagyobb öröm. látja, hogy ezzel el lehet jutni Isten létezésének felismeréséhez. A Bölcsesség könyvében ez áll: „Balgák mindazok az emberek, akikben nincs meg Isten ismerete, akik A két gondolkodásmód szintézise nem tudták a látható javakból megismerni azt, aki van, s a Több mint kétezer év távlatából szemlélve a kérdést, műveket szemlélve nem ismerték föl az alkotót, hanem a megkísérelhetjük a kétféle gondolkodásmód szintézisét. tüzet, vagy a szelet, vagy az iramló levegőt, vagy a csillaAz etikai síkra és cselekvésre koncentráló bibliai gondolgok körét, vagy a víz árját, vagy a napot s a holdat tartották kodásmód igen értékes indításokat ad a lét értelmét kutavilágot kormányzó isteneknek. Ha már ezeket isteneknek tó gondolkodásmódnak. Korunkban ezt Martin Buber és gondolták, mert szépségük elbájolta őket, tudhatták volna, Emmanuel Lévinas művei bizonyítják. Az „Ich und Du” mennyivel kiválóbb ezek ura, hiszen a szépség szerzője (Buber), illetve a „moi et Vous, mon seigneur” (Lévinas) alkotta mindezeket. Ha pedig megcsodálták ezek erejét és gondolata döntő fordulatot jelent gondolatvilágunkban, és tevékenységét, megérthették volna, hogy alkotójuk még felragyogtatja a gondolkodás örömét. erősebb, mert a teremtmények nagyságából, szépségéből nyilván meg lehet ismerni azok teremtőjét” (Bölcs 13,1–5). Hasonlóan ír Pál a római levélben: „Ami láthatatlan az Istenben: örök erejét, valamint istenségét tapasztalni lehet a szeptember A SZÍV 43
44 A SZÍV szeptember
KépGaléria Zanati Zsófia
Léptékváltás A legizgalmasabb a léptékváltás – amikor bekövetkezik, az egészen pici világ úgy jelentkezik, mintha az egész lenne – véli Haris László, aki ezt a csodát már 6 éves korában felfedezte. Egy Taxona géppel kezdte pályáját, s bár több gépet is nagy becsben tart, a technikát nem tartja túl fontosnak. Salföldön, akárcsak Budapesten pazar panorámaképeiből kaptunk ízelítőt, de nevéhez fűződik egy különleges fotó-animációs eljárás is. Haris László Balogh Rudolf és Demeter-díjas fotóművésszel, a Magyar Művészeti Akadémia tagjával a Salföld-jelenségről, legendás 1956-os fotográfiákról és a Faludi Ferenc Akadéma 20. Filmszemléjéhez kapcsolódó fotópályázatról is beszélgettünk.
Egy emblematikus fotográfiája volt a balatonboglári kiállításának címképe, amelyen egy férfi szájába tömött újságpapír-galacsinon tökéletesen kivehető a cikk címe: Törvénytelen avantgarde. Mi a története ennek a fotográfiának?
Balatonbogláron 1970-ben kezdődtek a kápolnatárlatok, amikről rengeteg dicsérő, sőt, lelkendező cikk jelent meg. A hatalom csak egy évvel később ébredt fel, és támadni kezdte az ügyet. Az eredeti cikk a Somogyi Néplapban jelent meg – mint később szerzője mesélte, kötelező penzumként. Eredetileg az volt a címe, hogy Törvénytelen úton néhány avantgarde. Azzal, hogy begyömöszöltem egy barátom szájába a galacsint, én
alakítottam ilyenné. Hogy érthető legyen: a cikk és a mozdulat célja ugyanaz… hogy az illető képtelen legyen a beszédre, ha úgy tetszik, az ellenállásra. A balatonboglári kápolnatárlat négy évig működött, azután végleg megszűnt – a szellem kiszabadulása mindig a legfőbb ellensége volt mindenféle diktatúrának. Ha már Balaton: a nyáron ünnepelte 25. születésnapját a salföldi Pajta Galéria, ahol pazar keresztmetszetét láthattuk a hazai fotográfia legkiválóbb alkotásainak és annak is, hogyan válnak élővé elfeledettnek hitt fotográfiai technikák. A „nagy nevek” felvonultatásán túl, mit adott a kiállítóknak és a nézőknek ez az ünnep?
A Pajta Galéria gyakorlatilag a rendszerváltás környékén született. Török László nevéhez kötődik, aki barátai, együtt gondolkodó társai számára hozta létre, s azok szerepeltek itt egy régi s egy újabb képpel, akik valaha a Pajta Galériában működtek. Ez a tárlat több szempont- k
szeptember A SZÍV 45
Zsoltár, 1970
Kereszt, 2007
Búzaszentelés Csíkszentdomokoson, 2009
Homoródalmási önarckép Dénes Ibolyával, 2012
ból is nagyon lényeges volt: egyrészt mert a magyar fotográfia fontos egyéniségeinek fontos műveit tartalmazta, másrészt olyanok voltak itt együtt, akik közül többen ma már – ilyen-olyan okokból – nem nagyon beszélnek egymással. Rendkívül jólesett úgy együtt lenni, hogy az együttlétnek az alapja, s egyben színvonalának biztosítéka a minőség. Ez a kiállítás jó példa arra, hogy miközben túlzásba visszük az ellenségeskedést, nagyon jól megférnek egymással olyan művek és emberek, akik ma a konkrét vitákban – akár a Fotóművész Szövetségben, akár a Művészeti Akadémiával kapcsolatos vitákban – ellenkező oldalon állnak. Több alkalommal is találkoztunk már a hányatott sorsú Kolta Galériában, aholis megesett, hogy egy prominens személyiség nyitotta volna meg a kiállítást, ám végül Ön ugrott be a szerepébe – természetesen Katkó Tamás kérésére. Ennyire napra, sőt percrekésznek kell lenni, ennyire kell ismerni a hazai fotográfiát, vagy ennyire mély barátság fűzi Katkó Tamáshoz és a Kolta Galériához?
Ahhoz, hogy az ember elvállaljon egy kiállításmegnyitót, amelyre tulajdonképpen nem készült, ahhoz tényleg az kell, hogy nagyjából naprakészen otthon legyen a fotográfia mai helyzetében – itt fontos a nagyjából, hiszen túl sok minden történik a mai fotográfiában, amiről az ember nem szerez tudomást azonnal. De valóban fontos, hogy aki a fotográfia területén megnyilatkozik, annak az egészről legyen áttekintése, nem csak a saját táboráról. Oktatóként mi a tapasztalata: mit lehet átadni a hallgatóknak a fotográfia egészéből? Mennyit lehet átplántálni a tudásból, a hozzáállásból?
A fotóművészetnek az oktatása elsősorban a technikán alapul, másodsorban – és ez nem fontossági, hanem időrendi sorrend – példaadásból. Hiszen aki túlverekszi magát egy művészet technikai nehézségein és elkezd saját magának dolgozni, annak majd a saját fontos problémáit kell átlátnia. Azt szoktam monda50 A SZÍV szeptember
ni a tanítványaimnak, hogy a technikát nagyon meg kell tanulni, hogy az ember kisujjában legyen. S azért kell nagyon megtanulni, mert nem fontos. Mert azzal kell foglalkozni, ami a művészetnek a célja, azzal, ami hajtja az embert, azzal, hogy kifejezhesse önmagát. Bár az Ön nevét elsősorban fotográfusként ismerik, tíz évig a kecskeméti animációs filmstúdióban dolgozott, sőt létrehozott egy animációs fotótechnikát is.
A kecskeméti filmes műhelyben töltött tíz év számomra nagyon fontos időszak volt. A zavaros és még zavarosabb időszak után egy nyugodt alkotói periódus, ahol nagyon sok barátot szereztem. A fotó-animációt akkor találtuk ki Orosz István barátommal, amikor már az utolsó pillanatban voltunk ahhoz, hogy egyáltalán használni lehessen, hiszen akkor már a fejünk fölött sokasodtak a digitális technika fényei és árnyai, áldása és átkai. Nagyon röviden: az Ah, Amerika! című film alcíme szerint animációs dokumentumfilm legenda, és arról az időszakról készült, amikor „kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk”. A képek dokumentumokat hivatottak pótolni, a háttér általában egy régi hajó- vagy vasútállomás volt, a szerepre felkért mai színészekről itt készültek a felvételek – természetesen analóg technikával, hosszú expozícióval, motoros kamerával. Nem részletezem, a lényege, hogy amíg a színész mozdul, akkor egy homályos folt, amikor leül például az állomás elé, belesimul és egyben azonossá válik a háttérrel. A digitális technikával azóta számtalan, könnyen kivitelezhető módszer létezik ennek a kivitelezésére – akkor, a 80-as években különlegességnek számított. Ugorjunk vissza ahhoz a mondatához, hogy a „digitális technika áldása és átkai” – melyik mit jelent az Ön számára?
Én eredetileg gépészmérnök vagyok, így elég utálatos dolog volna, ha szidnék egy technikát. Amikor beköszöntött a fotográfiában a digitális fényképezés, akkor nagyon sok hozzám hasonló idős fotográfus fogadta ellenszenvvel ezt a betolakodó erőszakos dolgot, és ez az ellenszenv kezdetben tulajdonképpen indokolt is volt. Az elején – tehát a 80-as években – az a fajta képminőség, amit az új technika tudott, mélyen alatta maradt annak, amit az akkor csúcspontján lévő analóg
technika produkált. De miközben az analóg technika csendesen élte világát, a digitális elképesztő mértékben fejlődött, és mára túlhaladta az analóg színvonalát. A gyakorlatban a professzionális fotóknak legalább a 90 százaléka digitálisan készül. A digitális technika elfoglalta a helyét a fényképezésben – a régi fotográfiai eljárások pedig feltámadtak. Lelkiismeretes fotográfusok ugyanis a digitális újdonságok közepette elkezdtek foglalkozni a gyökerekkel. Olyan régi, már-már elfelejtett fotográfiai technikákat élesztettek fel, amelyek nagymértékben kiszélesítették a művészi kifejezés lehetőségeit – lásd argentotípia, nedves eljárások, cianotípia. Olyan eljárásokkal foglalkoznak fiatal fotográfusok, amelyek már évtizedek óta csak a múzeumokban voltak fellelhetők. Remek képek készülnek például lyukkamerával. Ha már visszaugrottunk az időben: olvastam, hogy Önnek „előkerültek” 1956-ban készült, kalandos sorsú fotográfiái.
Az történt, hogy 1956 novemberében 13 évesen a már említett Taxona fényképezőgéppel és a nagybátyámmal egyszer a szüleim elengedtek fényképezni a VIII. kerületbe, ahol laktunk. Akkor készítettem egy tekercs filmet, amit otthon kidolgoztam, bevittem az iskolába, s adtam belőle a barátaimnak. Később a Vörösmarty Gimnáziumba kerültem, ahol létezett egy illegális cserkészcsapat – éltük világunkat, messze a hivatalos szervezetektől. Hivatalosan ez egy természetbarát társaság volt – megjegyzem, azóta is eljárunk túrázni a gyerekekkel, unokákkal együtt. Azután elkövetkezett 1960, amikorra lezajlott az 1956-os perek nagy része, s a hatóságok elkezdtek foglalkozni olyan, a hatalmat bosszantó dolgokkal, mint például az ilyen illegális cserkészcsapatok, amelyekből legalább 8-10 volt országszerte. Szerveztek is Balatonfüredre egy nagy ifjúsági tábort, hogy ezek a „gyanús” csapatok egy fedél alá kerüljenek – és már onnan a táborból vittek el embereket. Később híre jött, hogy X-et, Y-t letartóztatták, s akkor kialakult bennünk az a félelem, hogy a házkutatások előbb-utóbb hozzánk is eljutnak. Akkor már tizenhét éves voltam, s arra gondoltam, hogy arról biztosan tudnak már, hogy csapatunk van, vagy hogy vasárnaponként templomba járunk, de azt nem tudják, hogy én 1956-ban fényképeket készítettem. Úgyhogy
elégettem az összes kópiát és negatívot. Az, hogy ezek a képek előkerültek, több egymásra rakódott csoda következménye. Az első 2000-ben történt, amikor találtam otthon három 56-os kópiát. Akkor én már ismert fotográfus voltam, így széles körben híre ment. Majd a Kolta Galériában nekem volt az első kiállításom – ott az a szokás, hogy nincs hivatalos megnyitó, csak beszélgetés.Velem régi barátom, Orosz István beszélgetett, aki rákérdezett az 56-os fotókra. S ekkor jött a következő csoda, mert a kiállítás megnyitóján a közönség soraiban ott ült egykori gimnazista osztálytársam, aki elmondta, hogy nála van egy sorozat azokból a képekből, mert hajdan elvitt egyet, és ezeken a fotográfiákon mutatta meg amerikai és angol ismerőseinek, hogy mi történt Budapesten 1956-ban. Ha ő nem jött volna el a Kolta Galériába, akkor sohasem derül ki, hogy ezek a képek megvannak. Apropó, csoda. A csoda is volt már témája a Faludi Ferenc Akadémia film- és fotópályázatának, amelynek középpontjában idén az irgalom áll.
…Amitől nyilván sok fotográfusnak elakadt a lélegzete, mert természetesen a Faludi Ferenc Akadémia által meghirdetett pályázatoknak mindig egy erkölcsi, filozófiai és vallásfilozófiai szempontból fontos gondolat a témája, s ezek a témák még a filmeseket is megizzasztják, hiszen ezeket röviden és őszintén kifejteni nagyon nehéz. Még nehezebb a fotográfusok számára, hiszen egy, vagy – sorozat esetén – egynéhány képről lehet csak szó. De én bízom benne, hogy a pályázók meg fogják oldani ezt a feladatot. Egy interjúban a közelmúltban úgy fogalmazott, hogy a fotográfia azon művészetek közé tartozik, amely képes megváltani az embert. Mit értett ez alatt?
Minden művészetnek ez a célja, ahogyan az emberi létnek is ez az egyik legfontosabb célja. Amikor azt halljuk, hogy „legyetek tökéletesek, mint a ti Mennyei Atyátok tökéletes”, – az egy természetes, végrehajtandó, megvalósítandó cél mindenki számára.
szeptember A SZÍV
51
SzínTér Marton Árpád
A cirkusz Szókratésza
Meggyőződéseink vallatója, előítéleteink kérdőre vonója, kogníciónk próbára tevője. Ki hinné, hogy e definíciók birtokosa nem más, mint a cirkusz vidámságfelelőse, a bohóc? Pom-Pom, anyakönyvi nevén Szabó László évtizedek óta mulattatja a világ nagy cirkuszainak közönségét. Az idén itthon szerepel – az Eötvös Cirkusz lakókocsi-táborában beszélgettünk vele csöppet sem bohó létkérdésekről. A bohócnál semmi sem stimmel: lötyög a nadrágja, cipőorra akár egy jókora tök, haja rakoncátlanul ágaskodik, hegedűtokjából trombita kerül elő, és ha sír, málnaszörp permetez a szeméből. A bohóc maga a testet öltött relativitáselmélet. Aligha véletlen, hogy művészek egész sora tekintette a bohócot példaképének, a művészi autonómia letéteményesének. Fellini mindegyre visszatért a bohóc figurájához filmjeiben éppúgy, mint tanulmányaiban. Heinrich Böll a világból kivonuló, megcsömörlött értelmiségi archetípusát ábrázolta alakjában. A képzőművészet a rokokótól az avantgárdig kulcsszerepet szán Pierrot-nak és Harlekinnak. Akik nem csak a commedia dell’arte örökösei: a bohóc valamennyi ősi kultúrában jelen van, és szerepe a varázslóval rokonítja. Szabolcsi Miklós, a jeles József Attila-kutató egész monográfiát szentel alakváltozatainak. Mindebből kitetszik, érdemes komolyan vennünk a bohócot. Most, beszélgetésünk elején voltaképp magam sem tudom eldönteni, ki is ül velem szemközt. Pom-Pom, a világszerte ismert bohóc? A cirkuszdinasztiából származó Szabó László, aki esténként Pom-Pom szerepét ölti magára? Vagy Herr Szabo, ahogy a német szakmabeliek ismerik?
Egyik sem bujkál! Mind itt vannak.
van azért a privát személyiség. A magam részéről legalábbis elképzelhetetlennek tartom, hogy valaki egész nap búskomor, majd a manézsban, két és fél órára nevettetővé válik. A nevetés hozzátartozik az élethez, egyébként is gyógyít, ahogy mondani szokták. Míg egy színész több karaktert ölt magára pályája során, addig a bohóc végig ugyanazt a figurát hozza. Kevesebb színészet, több megmutatkozás?
A színész, a bohóc, az operaénekes vagy az artista rokon szakmák abból a szempontból, hogy közös a törekvésünk: elvarázsolni a közönséget, elfeledtetni a hétköznapokat, elvezetni őket egy másik világba. A színpad, a manézs és a pódium közös törvénye, hogy a produkció idejére maga a művész is kilép a hétköznapok világából. Történhet akármi is a függöny mögött, a manézs a mi szentélyünk. Ha tisztelem a közönséget, nekem is van esélyem arra, hogy tiszteljenek. Különös, hogy magának a művésznek is katarzis a produkció, amely mindeközben embert próbáló, koncentrált, kőkemény munka.
A nagymamám mindig azt mondta: „Ez nem munka, ez passzió”. Ma már belátom, mennyire igaza volt. A bohóc születik vagy lesz?
Pom-Pomnak nem csak jellegzetes fizimiskája, de hangkaraktere is összetéveszthetetlen. Alakítás ez? Színészet? Sokadszorra láttam már a műsorodat, amikor egy este összefutottunk a cirkuszsátor mellett. Bizony nem tudtam, hogy Te vagy az.
De én tudtam, és itt épp ez a lényeges! Egy bohócmutatvány addig egészséges, amíg a kitalált dolgokban ott 52 A SZÍV szeptember
Minden emberben ott él egy bohóc! Sokakban olyan mélyen, hogy nem is tudnak róla. Ám ha nem volna bennük, nem értenék a humort. Más kérdés, hogy míg egyesekből nagyon könnyen elő lehet csalogatni, mások irtózatosan ellenállnak. Mindazonáltal 23-24 év tapasztalattal a hátam mögött merem állítani, hogy legtöbbet a közönségtől tanulok. Léteznek bohóciskolák, de k
szeptember A SZÍV 53
SzínTér
Úgy fogalmaztál: egymást szórakoztatjátok. Talán ebben leli magyarázatát, hogy az emberekkel való, páratlanul érzékeny együttműködésedet kommunikációs kurzusokon lehetne tanítani. Ez is az emberekben lakozó bohóc élesztgetése?
szerintem ez teljességgel elvetélt törekvés. Ha Kovács Gergő árufeltöltő nem érzi magát belülről viccesnek, belőle semmiféle bohóciskola nem fog bohócot faragni. Barbra Streisand a pályája csúcsán beült egyszer egy énekeskurzusra. Aztán elmondta egy interjúban, hogy tíz percnél nem bírta tovább, mert amit ott elmondtak, számára az mind banalitás volt. Holott egy percig sem tanult énekelni. Neki az csak úgy jött. Ez a tehetség. Szerintem hetven-nyolcvan százalékban veleszületett tehetség szükségeltetik, de a maradék húsz-harminc százalékot a közönségtől kapjuk meg hozzá a mindennapokban. No de Psota Irén is azt mondta, hogy a színész a pályán tanulja a legtöbbet, nem az iskolában. Micsoda véletlen, hogy épp minden színészek egyik legnagyobb bohócát említetted. Nem minden színésznek van bohócvénája. Téged például talán csak egy Latabár tudna eljátszani.
Odavoltam érte! Valóban nem minden színésznek van bohócvénája. Latabárban, mindkét Kabosban megvolt. Dayka Margitban! Bessenyeit viszont egyszerűen nem lehet elképzelni bohóckodva. De egy jó bohóc nem lehet meg színészvéna nélkül. Kíváncsiság? Provokáció? Mi határozza meg a közönséggel szembeni, tanulékony hozzáállásodat?
Provokatívnak semmi esetre sem szabad lenni! Sohasem szabad visszaélni a közönség jóindulatával, azzal a bizalommal, hogy várakozva beülnek a műsorra. Ki kell érdemelnünk a bizalmukat. Annál is inkább, mivel elég sok interaktív számot csinálok, ahol ők a partnereim. Ha a bemutatkozó számaimmal sikerül elnyernem a bizalmukat, nyert ügyem van. Ha látják, hogy nem spriccelem össze vízzel a kabátjukat vagy nem dobálok popcornt a frizurájukra, kiépül a bizalmi viszony. Akkor már fenntartás nélkül jönnek be velem a manézsba, mert tudják, hogy nem az a célom, hogy nevetségessé tegyem őket, hanem az, hogy kölcsönösen elszórakoztassuk egymást. A bohócnak kicsit pszichológusnak kell lennie. 54 A SZÍV szeptember
Számtalanszor megesett, hogy behívtam valakit a közönségből, és egyszercsak azon vettem észre magamat, hogy sokkal jobb bohóccal állok szemben, mint amilyen én vagyok. Járókelőként is kiszúrod magadnak a föl nem fedezett bohócokat?
Inkább a mókás jelenetekre vadászok. Órákat el tudok tölteni bámészkodással egy-egy teraszon. Nap mint nap, az orrunk előtt játszódnak le vicces esetek. A dolgok a viccesek, vagy inkább a reakcióink?
Persze, az emberek is viccesek! A Monthy Python húszperces jelenetet csinált a különféle vicces járásokból. Csak nyitva kell tartanunk a szemünket. Magunkon nevetünk, a bohócon, a közönségből kiválasztott partneren, vagy netán magán az emberi esendőségen?
Ez nagyban függ a szkeccstől, a történettől, amelyet a szám bemutat. Nagyon sok bohóctréfát látni, amely nem áll másból, mint valami viccesnek szánt esetlenkedésből. De ha a vicces helyzetek nem ágyazódnak be egy történetbe, az egésznek semmi értelme. Öncélú. Másrészt minden előadás teljesen egyedi. Mivel minden közönség más és más, megvan ugyan a szám bázisa, de hogy épp aznap mi sül ki az egészből, azt teljesen a közönség dönti el. Ezért is van az emberben mindig lámpaláz. Ami engem illet, már a beengedéskor ott vagyok, beszélgetek az emberekkel és figyelem őket. Így el lehet érni, hogy a műsor kezdetére már az én oldalamon állnak, én pedig elég nagy biztonsággal tudom, mit lehet majd velük kezdeni. Megvannak a műfaj tradicionális karakterjegyei: a commedia dell’arte figurái vagy a csetlő-botló auguszt. Egy bohóc, ha eredeti szeretne lenni, honnan szedheti össze a karaktervonásait? Hajviselet, mozdulatok, testtartás – dolgozni kell rajtuk?
Mikulin, a híres orosz bohóc azt mondta: azt a bohócot, aki megtalálta a maga karakterét, az árnyékáról is
föl lehet ismerni. Gondoljunk csak Charlie Chaplinre, Charlie Riversre. Nem szabad erőltetni. Talán ez a varázsszó. Bentről jön. Ahogyan egy operaénekesnek sem áll jól, ha erőlteti a magas Cét. Nem érzem úgy, hogy szerepet játszom, másfelől elég, ha elfelejtem fölvenni a nyakkendőmet, máris úgy érzem, valami hiányzik belőlem ahhoz, hogy Pom-Pom legyek. Ám addig, amíg annak érezhetem magam, aki vagyok, Pom-Pomként bármit el tudok játszani. Ami engem illet, a saját árnyékomat már én is fölismerem, úgyhogy jó úton járok. Fontos-e nézeted szerint, hogy a bohóc megtestesítsen valamiféle esendőséget, a biztonságérzetünk viszonylagosságát? Hogy sebezhetőek vagyunk. Chagall a templomi áldozathoz hasonlította a cirkuszt!
Nagyon fontos, hogy ne tévesszük össze az esendőséget az esetlenséggel. Egy angliai tombolasorsoláson kitalálta valaki, hogy essem hasra a díjakkal. Senki sem találta viccesnek. Az a helyes kifejezés, hogy szimpatikusnak kell lenni. Fellini például sajnálta a bohócokat. Nem szeretném, ha engem sajnálnának, mert egyszerűen nem tartom életszerűnek, hogy egy bohóc sajnálatraméltó legyen. Szomorú bohóc? Úgy hangzik, mint az, hogy vegetáriánus hentes. Én élvezem, amit csinálok, és élvezem, amikor a közönség szereti, amit csinálok. Meg kell-e küzdenie a bohócnak az öntetszelgésünkkel? Van, aki státuszában érzi magát fenyegetettnek, ha szembesítik az álláspontja relatív, netán nevetséges voltával.
Vannak ilyen emberek. Szerencsére viszonylag jól bemérem őket, és hagyom őket a maguk zárt világában. Akin látszik, hogy képtelen föloldódni, annak a visszahúzódását tisztelni kell. Fellini a bennünk élő örök csibészt, a javíthatatlan gyereket is megtestesülni látja a bohócban.
Ez így van. Akinek szép gyerekkora volt, az szívesen idézi vissza, akinek meg nem volt szép, az boldogan éli bele magát mindabba, amit akkor nem kapott meg. A cirkusz épp azért pótolhatatlan, mivel élő előadás, ahol minden lehetséges. Élő emberek állnak a sze-
münk előtt, akik minden tapasztalatukkal és vérverejtékes munkájukkal azon vannak, hogy embereket szórakoztassanak. Itt nem lehet vágni! Akármi megtörténhet. Volt, hogy a barátom leesett a trapézról, nekem viszont be kellett mennem folytatni a műsort. Ott voltak a vérfoltok a szőnyegen, nem tudtam, mi lesz a barátommal, de végig kellett csinálnom a jelenetet, mert a következő számban tigrisek szerepeltek, és nem jöhettek be, amíg a vért el nem tüntetik. Kegyetlen dolog az ilyesmi, és ezt a közönség is érzi. Együtt kell levezetnünk. Egy bohóc képes lehet egészen drámai dolgokat is földolgozni, csak be kell tartani a kereteket. Hit nélkül az embernek nincsenek céljai. Cél nélkül viszont minek is csináljak valamit? Amikor egy évtized polgári létezést követően sorsod visszavezetett a cirkusz világába, abban is megnyilvánult valami célszerűség?
Ebben egy szemernyit sem kételkedem! Ma már úgy látom, hogy míg a gasztronómiában dolgoztam, akkor is bohóc voltam. Része volt a bohócsorsomnak. Újságírók néha megkérdezik, megfordult-e a fejemben, hogy más cirkuszi szakmát válasszak. Szerinted ezzel a fejjel komolyan venné valaki, ha akrobata volnék? Vagy zsonglőr? Engem a Jóisten is bohócnak teremtett. Ez nem szakma, hanem hivatás. Mindaz, ami Szabó Lászlóval megesik az évek során, az Pom-Pomon is nyomot hagy? Van egy bohócnak kora?
Általában azt mondják, Pom-Pom idősebbnek látszik az én koromnál. Ez kedvesen hangzik. A legnagyobb példaképem, Spider Austin mindig azt mondta: benned van a lehetősége, hogy negyvenéves korodra megtaláld magadban azt a bohócot, aki te vagy. Visszatekintve úgy látom, tökéletesen látta az időzítést. Életem egyik legnagyobb ajándéka, hogy nekem adta azt a tükröt, amelyben ötvenöt éven át sminkelt. Bejárta vele a világ legnagyobb, legendás cirkuszait. Most abban keresem Pom-Pom karakterét estéről estére.
szeptember A SZÍV 55
SzínTér
Radóczy Jusztina
Gondolkodjunk költészetben A mai fiatalokat egyre több kritika éri, kitartásukat, céljaikat, türelmüket és gondolkodásukat illetően. Sokan úgy vélik, hiába törekszik az oktatás a magoltatás helyett a kreatív gondolkodásra, a diákság nagy része inkább a virtuális világba, passzivitásba menekül. Szerencsére akadnak kivételek, olyan fiatalok, akik épp a gondolkodás, pontosabban kreatív gondolkodás terén tűnnek ki társaik közül. Ennek számos formája lehet, de az egyik legújabb, legdivatosabb irodalmi irányzat, a slam poetry egyik fiatal alkotója pedig Bánki Beni. A költészetnek és a nyelvnek is az egyik alapvető eszköze a gondolkodás. Befolyásolja a gondolkodásodat az, hogy verseket írsz?
Bizonyára befolyásolja, de azt mondom, ez fordítva is igaz, a gondolkodásom határozza meg a gondolkodásomat, a versírásomat. Természetesen ez még folyamatosan változik, hiszen kamaszként nyilván fejlődik a gondolkodásom, egyre több információ és tapasztalat ér. 12 éves voltam, amikor először elkezdtem írni, azóta rendszeresen, következetesen foglalkozom ezzel. Mit jelent számodra a gondolkodás?
Számomra a gondolkodás a nem feltétel nélküli elfogadást jelenti. Nem kell mindig egyetérteni másokkal,
56 A SZÍV szeptember
ami egyfajta egyéniséget eredményez, így a gondolkodás a különbözőség és az egyéniség eszköze is lehet. Nyilván vannak közösségek, ahol a vélemények megegyeznek és ez jó dolog, de sosem érthetünk egyet másokkal, gondolkodás nélkül. Ezért nagyon fontos, hogy megtanuljunk gondolkodni, hogy önmagunk döntsünk sorsunkról, és hogy a saját gondolataink mentén éljünk. Mikor volt az a pillanat, és milyen élmény volt az, ami a versolvasásra, versírásra ösztönzött?
Édesapám motivált a versmondásra és az irodalom szeretetére. Egészen kicsi koromtól kezdve Latinovits Zoltánt hallgattunk rendszeresen, versesköteteket
olvastunk, és ami nagyon fontos, hogy később is sok olyan rap zenét hallgattam, amelyeknek nagyon erős, nagyon hatásos szövege volt. Így a versek mellett elkezdtem szövegeket is írni, néhány éve pedig a slam műfajban tevékenykedem. Akkor egy pillanatra itt álljunk is meg – mit jelent pontosan a slam?
Ez egy mai költészeti stílus, az előadók színpadon mutatják be saját műveiket. Kicsit vers, mert van benne rím, hasonlat és metafora, kicsit rap is, mert az utca nyelvén szól, aktuális témákról. Számomra nagyon izgalmas volt, amikor először találkoztam vele és sokáig nem tudtam, hogy ezt Pécsett is gyakorolhatom. Kezdetben az interneten néztem slam poetry-ket, de pár éve kiderült, hogy itthon is vannak klubok és versenyek. Ettől kezdve írás szempontjából ez lett a fő műfaj számomra. A slamről nem vélekednek egyformán a szakemberek, van, aki úgy érzi, hogy tele van kín-rímmel, erőltetett gondolatokkal, és vannak, akik úgy vélik, ez egy új művészeti forma. Te hogyan értékeled ezt a műfajt?
Mindenképp művészetnek tartom, lehet, hogy nem szépirodalmi kategóriába tartozik, mondjuk a szöveg szempontjából, de előadói kategóriában mindenképp művészetről beszélhetünk. Ez egy nagyon jó lehetőség arra, hogy bárki megnyilvánulhasson, kifejezze az érzéseit és gondolatait, amit aztán színpadra vihet. Ez egy modern, szövegközpontú előadói műfaj.
Mit viszel a színpadra?
Mindenképp a saját gondolataimat, de nem feltétlenül a saját érzéseimet. Azt vettem észre, hogy leginkább a velem egykorúakra hatok, hozzájuk jutnak el leggyorsabban a műveim, ezért egyfajta tanítást próbálok belevinni a szövegeimbe. Nem szeretnék ezzel visszaélni, én inkább pozitív társadalomformáló eszközként tekintek rá. Nem csupán a gondolataim közvetítése a fontos, hanem úgy érzem, ezzel a műfajjal az irodalmat is közelebb hozhatom a mai fiatalokhoz. Gondolod, ha megszeretnek a fiatalok, akkor régebbi irodalmi alkotásokkal is szívesebben megismerkednek?
Szívem szerint most azt válaszolnám, hogy igen, de ezt nem tudhatjuk. Inkább reménykedem abban, hogy így van. Szerencsére nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam a fiataloktól, voltak, akik jelezték, hogy ennek köszönhetően elkezdtek verseket hallgatni és olvasni. Számomra ez a sikerélmény. Sokszor a tantárgyi keretek között idegenné válik a költészet, ilyenkor sokat számít a „testközeliség”, ami egy színpadi fellépéskor vagy baráti összejöveteleken adódik. Azt nyilatkoztad egyszer, hogy rendszeresen Pilinszky Jánost olvasol, bármikor, bármilyen élethelyzetben. Miért?
Erre nem igazán tudok válaszolni, egészen egyszerűen minden műve megragad, nagy hatással van rám a mondanivalója, a hangulata. Persze, ahogy változom, változnak a kedvencek is, most épp Szilágyi Domokos a favorit.
szeptember A SZÍV
57
SzínTér
egyáltalán tájékozódnak, és számos információ hiányában alkotnak véleményeket, amit a közösségi oldalakon meg is jelenítenek. Fontos lenne, hogy ne felületesen vagy érintőlegesen tájékozódjunk, hanem nézzünk utána minden hírnek, mert az internet világában sok téves elképzelés kap szárnyat és jut el nagy tömegekhez. Mi lehet erre a megoldás?
Szerintem az az egészen egyszerű tanács, hogy mielőtt bármit mondasz, számolj el tízig. Nyissuk ki a szemünket és fülünket. Hallgassunk meg másokat, és legyünk nyitottak a különböző szempontokra. Mi foglalkoztatja a mai fiatalokat? Milyen téma a siker?
Azt mondják, 16 éves korod ellenére sokkal érettebb vagy a korosztályodnál. Igazat adsz ezeknek a véleményeknek?
Az biztos, hogy azokat a gondolatokat, amiket én egy slam poetry-ben megfogalmazok, a korosztályom még nem igazán tudja megfogalmazni, vagy nem beszél róla. De az is biztos, hogy nekem is több karakterem van, én sem vagyok mindig komolyabb és érettebb a többieknél. Ettől függetlenül úgy vélem, vannak olyan fontos kérdések, amelyekben mindenképp nekünk, fiataloknak is hangot kell adnunk az elképzeléseinknek. Kell gondolkodni a slam írása közben?
Igen, ez kifejezetten gondolkodós műfaj. Nagyon sok olyan sor van, ami asszociációk sorozata, fontosak a rímek, a lüktetés, és kell, hogy legyen egy főgondolat, ami köré csoportosítjuk a sorokat. Én leginkább leülök és átgondolom, hogy miről szeretnék írni, és ez vezeti a gondolataimat, tehát mondhatjuk, hogy gondolkodom írás közben. Hogyan gondolkodnak a mai fiatalok?
Szerintem nagyon felületesen gondolkodnak, sajnos nem csak a fiatalok. Leginkább egy oldalról tájékozódnak, ha 58
A SZÍV szeptember
Ezt nem tudhatom biztosan, nyilván nekem is sokkal könnyebb dolgom lenne, ha erre tudnék egy egyszerű és egyértelmű választ adni. Viszont talán éppen ettől érdekes az egész, hogy olyan témákat is felkínálok a korosztályomnak, amire mások nem is gondolnak, és talán pont a kommunikációm, tehát a körítés miatt lesznek sikeresek. Nyilvánvalóan számomra az is nagy előny, hogy 16 éves srácként ugyanazokba a fiatal körökbe járok, mint bárki más, így többnyire tudom, mivel és hogyan foghatom meg a 21. század diákjait. 2015-ben a „Ki? Mit? Tube?” versenyen lettél győztes és országosan is ismert, ugyanebben az évben az év felfedezettje, 2016-ban pedig az év embere lettél Baranyában. Versmondóként is számos első helyezésed van. Mit jelent számodra a siker?
Én eszközként tekintek a sikerre és nem célként. Számomra a népszerűség azért fontos, hogy minél szélesebb körben eljuttassam a gondolataimat, tanításaimat, érzéseimet a fiatalokhoz. Örülök a díjaknak, de leginkább lehetőségként élem meg, ez is egy út a céljaim eléréséhez. Mik az elképzeléseid a jövődet nézve?
Még nem tudom, mivel szeretnék foglalkozni, de az biztos, hogy irodalom nélkül nem tudok, és nem is szeretnék élni. A vers és slam írás az biztosan megmarad a jövőben is. Szinte kitűnő tanuló vagyok, sok minden jól megy, de mindenképp az irodalomban vagyok a legjobb. A szüleim nagyon támogatnak ebben, ez egy hihetetlenül nagy előny és szerencse, ezért is sikerült elérni ezeket a sikereket.
Kemenes Tamás
Foci a gépben A nemrég magyar nyelven is megjelent Fociológia című könyv egyedülállónak mondható a maga nemében; egyik külföldi méltatója szerint ez „a legintelligensebb mű, amit a futballról valaha írtak”. A magyar könyvkiadásban is kisebb mérföldkőnek számító kötet néhány izgalmas témájáról, a futball kiugró népszerűségének okairól és sajátos fejlődéséről, adatokhozstatisztikákhoz való viszonyáról, valamint a magyar válogatott Eb-n nyújtott szép teljesítményéről Hegedűs Henrik szakújságírót, tv-s szakkommentátort, a kötet fordítóját kérdeztük.
és hárompontos dobások is van„Kuper és Szymanski összezúzzák a futballvilág minden semmitmondó közhelyét. Bravúros munka, olyan, amelyet legszívesebben azonnal elküldenél a kedvenc futballklubod hülye elnökének.” – Metro nak, és követhetetlenül sok pont A futballpálya talán az összes esik a mérkőzéseken. Kicsiben többi sportban használatos játékA FOCIOLÓGIA nem a pénzről szól, illetve nem elsősorban arról. Sokkal inkább ugyanez igaz a rögbire is: túl sok térnél idézi meg a számadatok és statisztikák újszerűközvetlenebbül elemzéséről, a közhelyes dogmák megcáfolásáról és az újságok üres frázisainak kifigurázásáról. A könyv új látásmóddal ruházza fel az olvasót, végleg leszámol az olyan kijelentésekkel, pontot lehet szerezni túl sokféleegymiközben valódi, klasszikus csatamemint hogy „a labda gömbölyű”, „tartalommal kell megtölteni a játékot”, és hogy „sikerült leigazolniuk az új Messit”. A nagyméretű, fedetlen képpen. Emiatt a rádióhallgatók ző képét. Miért veszít örökké AngliA? Miért Ez a bővített kiadás azt is bemutatja, hogyan tudnak nyereségesen működni a futballklubok, mi az, ami működésük során kívánatos, és mi az, amit minnyernek Mindent A néMetek és A brAzilok? annak idején könnyen elveszítetpálya, az azt borító fű és a játékodenáron el kellene kerülniük – mégsem teszik. Hogy igáztA le spAnyolország A világot? ték az érdeklődésüket – viszont sok magas száma már eleve ebbe Mennyit kell fizetni a sikerért, és Mi SIMON KUPER a futball világának egyik legelismertebb szerzője, a focimeccseket nem ritkán az irányba mutatnak. A megidéaki munkája során Angliában már elnyerte az év sportkönyvéa kudarc igazi ára? ért járó William Hill-díjat is. Kuper jelenleg Párizsban él, főállásban Times publicistája. egyetlen gól döntötte el, az izgazetta Financial „törzsi ösztönök” azután fitottság, a felfokozott várakozás nomabb szinteken, a futballban STEFAN SZYMANSKI a sportmenedzsment és a kineziológia professzora a Michigani Egyetemen. Tim Harford, a neves pedig a készülékek elé szögezte használatos (alap)fogalmak és újságíró, rádiós és oknyomozó közgazdász „a világ vezető sportközgazdászának” nevezte Szymanskit, aki a michigani Ann Ara szurkolókat. nyelvezet terén is megjelennek; borban él és alkot. Érdemes azt is megjegyezni, hogy mást ne mondjunk, a foci egyik alapkifejezése, a „területhogy a futball egyáltalán nem SIMON KUPER ÉS STEFAN SZYMANSKI védekezés” például szintén egy korlátozza a labda útját; itt nincs igazán zsigeri ösztönnel, a saját olyasmi, hogy „visszajátszás”, terület (ország, otthon) mindennincs támadóidő, kötött érintésáron való harcias megvédelmezésével kapcsolódik szám, lehet passzolni oldalra, előre, hátra, a földön és össze. De az olyan fogalmak sem véletlenül állandóa levegőben egyaránt. Ez a vonás egyedülálló a csasulhattak a futballnyelvben, mint a „párharc”, az „ös�patsportok között, és minden bizonnyal az emberben szecsapás”, vagy éppen a védelem „áttörése”. Vagy ott lévő egyik alapvető igényre: a szabadságigényre is van például a legendás edző, Ottmar Hitzfeld, akinek a pozitívan hat. beceneve „Tábornok” volt. Az is fontos, hogy a futball belépőszintje nagyon alaA futball kiugróan nagy (televíziós nézettség terén csony: szó szerint nem kell hozzá más, mint egy zok- k még az olimpiákat is felülmúló) népszerűségének egy másik fontos oka a meccseken eső gólok alacsony száma. Vetélytársaitól eltérően a futballban ráadásul csak egyféleképpen lehet pontot (gólt) szerezni, és minden találat értéke megegyező. A kosárlabdában egy-, két-
FOCIOLÓGIA
SIMON KUPER ÉS STEFAN SZYMANSKI
3490 Ft
ISBN 978-615-5631-00-9 ISBN 978-615-5631-00-9
FOCIOLÓGIA
Miért ennyire népszerű a futball?
A Guardian, a Financial Times, az Independent és a Bloomberg News „Az év könyvének” választotta, a San Francisco Chronicle a „valaha írt legintelligensebb futballkönyvnek” nevezte.
9 786155 631009
szeptember A SZÍV 59
SzínTér
nikból gyúrt labda, meg két mackófelső kapunak. Ráadásul szinte akárhol játszható. A kosárlabdázás esetében, hogy az egykori nagy vetélytársnál maradjunk, már messze nem ilyen egyszerű a helyzet. De a foci népszerűségének okai között említhetjük akár a szabályok nagyfokú stabilitását is, melynek köszönhetően még a jelentősen eltérő korosztályokhoz tartozó szurkolók is tökéletesen megérthetik egymást: a legendás ’66-os vb-döntőn lényegében ugyanazt a játékot játszották, mint amit most, a 2016-os Eb-n játszanak – még a bírói tévedések tekintetében is… Legvégül pedig: a futball óriási, ragyogóan felépített showbiznisz is egyúttal. Már csak ebből adódóan is természetes, hogy magához vonzza, beszippantja az embereket. A Fociológia (eredeti címén: Soccernomics) talán legmeglepőbb állítása szerint a foci nem nagy üzlet… Sőt, az esetek többségében kifejezetten rossz üzletnek mondható – jelentik ki a szerzők, Stefan Szymanski és Simon Kuper. Hogy lehet ez?
A nagy kérdés az, hogy a klubtulajdonos pontosan mit is nevez „sikernek”, vagy „üzletnek”. Egyszerűen az adott pénzügyi évben termelt nyereséget? Vagy a különböző címek elnyerését? A futball világában a sikert alapvetően „trófeákban”: a nemzeti bajnokság megnyerésében, hazai és európai kupák elhódításában mérik. Csakhogy ezekből nagyon kevés van, jóval kevesebb annál, mint amennyi európai topcsapat létezik. Innen nézve tehát a foci „nem éri meg”, hiszen adott esetben egy kiemelkedően jó együttesnek is hosszú éveket kell építkeznie és dolgoznia ahhoz, hogy végül valamilyen komoly megmérettetésen célba érjen. A felvett nézőponttól függ, hogy egy adott futballklubot sikeresnek tartunk-e, vagy sem. Annyira sokféle módon érthető a sikeresség, hogy ebben a tekintetben nem is lehet általánosan érvényes megállapításokat tenni. A pénzügyi értelemben nyereséges működést is magukban foglaló vezetési modelleket egyébként, talán 60 A SZÍV szeptember
meglepő módon, egyáltalán nem a nagy kluboknál (Manchester United, Real Madrid) –, sokkal inkább a közepeseknél érdemes keresnünk. A nagyok közül az angol Arsenal az egyik kivétel, az ő üzleti modelljüknek nagyon is része a nyereséges működés. A Real Madridnak ezzel szemben kifejezetten az identitásához tartozik, hogy „a pénz nem számít”; ott az egyetlen cél, hogy magukénak tudhassák a világ legjobb játékosait, kerül, amibe kerül. A Fociológia külön fejezetben foglalkozik a „cukrosbácsikkal”, vagyis azokkal a különös milliárdosokkal, dúsgazdag oligarchákkal, akik egy ideje feltűnően nagy előszeretettel vásárolnak fociklubokat maguknak.
A futballban valójában már a kezdetektől fogva jelen vannak azok a tehetős „mecénások” (mondjuk így), akik a támogatott-megvásárolt klubra szinte soha nem üzleti vállalkozásként vagy befektetésként tekintenek. A focit óriási pénzekkel támogatók talán legismertebb képviselője, Roman Abramovics afféle „játékszer” gyanánt vette meg magának annak idején a Chelsea-t. Ez a nagy angol klub minden áldott évben óriási veszteségeket termel, ami ugyanakkor láthatóan semmiféle fejfájást nem okoz az orosz milliárdosnak, akármekkora hiányt kész örömmel kipótolni. (Más kérdés, hogy a futballklub-tulajdonosként szerzett hatalmas ismertségét, egyéb üzleti ügyeiben valószínűleg nagyon is szépen kamatoztathatja.) Szintén a Fociológia egyik nagy témája a futballvilág adatokkal és statisztikákkal szembeni makacs ellenállása. Mi az oka ennek a számokkal kapcsolatos bizalmatlankodásnak?
A foci világában „a számok” legelőször talán Valerij Lobanovszkij, a világfutball valaha élt egyik legnagyobb személyisége révén jelentek meg még a ’60-as, ’70-es években. „Jó lenne tudni, valójában mi dönt el egy meccset; mi az, amire edzői szemmel a leginkább figyelni kell – mondta. – Jelöljünk ki különböző faktorokat, vizsgáljuk meg őket, és nyerjünk meccseket az így megszerzett adatok alapján.” Ezután egy matematika-professzorral összefogva kidolgozott egy (számítógépes) rendszert, melynek segítségével vizsgálni kezdhette a mérkőzéseket: labdaszerzéseket és
-vesztéseket elemzett, mérte a passzok számát, az egyes játékosok által a pálya különböző harmadaiban végzett futómennyiségeket és hasonlókat. Lobanovszkij végül azt a következtetést vonta le, hogy az a csapat, amely egy mérkőzésen csupán 15-18% hibát ejt, Fotó: Gaál István nagy valószínűséggel győzni fog. – A „hiba” persze a különböző, Lobanovszkij által létrehozott objektív faktorok keretében értendő. Ezen faktorok leglényegesebbje pedig Lobanovszkij szerint a megnyert párharcok száma: az a csapat, amelyik 90 perc alatt 50 párharcot képes megnyerni, nagy valószínűséggel a végső győzelmet is megszerzi. Ezután már csak a gyakorlat volt hátra: olyan taktikai környezetet kellett megteremtenie, amelyben az ellenfél egyrészt lépten-nyomon párharcokra kényszerül, másrészt el is veszíti azokat. Ezt követően aztán elsősorban a játékospiac, illetve a futballban egyre nagyobb mennyiségben jelen lévő pénz fokozta a különböző adatok és statisztikák termelését. Ekkor egyszerűen arról volt szó, hogy a piacot fürkésző klubok döntéshozói tudni akarták, pontosan mit tud az a valaki, akit ennyi pénzért kínálnak nekik. Később feltűntek komoly adatszolgáltató cégek is, amelyek megfelelő díjazás ellenében vállalták, hogy a legkülönfélébb mérésekkel, adatok és statisztikák segítségével a lehető legtökéletesebben felkészítik a klubokat az ellenfelekből, például tényszerűen elárulják a gyengeségeiket. Mindezzel együtt valóban igaz, hogy a futballvilágban még a közelmúltban is bőven akadtak komoly sutaságok. A Fociológia egyik fejezetében például megtudjuk, hogy a játékosmegfigyelők, „portyáik” során, statisztikailag szignifikáns mértékben nagyobb esél�lyel pécézték ki és ajánlották az őket megbízó klubok figyelmébe a szőke játékosokat… Mégpedig egyszerűen azért, mert az éppen szemlélt mérkőzésen ez a hajszín önkéntelenül is jobban vonzotta a tekintetüket. Általában elmondható, hogy a fociban számos dolog egyszerűen azért van úgy, ahogyan van – mert mindig is úgy volt… Ez egyébként a Fociológia egyik alapállítása is. Rengeteg dogma él és hat a mai napig
is a futball világában, és bár ezek közül szinte mindegyikről statisztikailag igazolható, hogy nettó tévedés, eltűnni azért mégsem akarnak. Ilyen például az „új seprű jól söpör elve”, amely azt mondja, hogy egy mélyrepülésben lévő csapatot fel lehet rázni egy edzőcserével. A statisztikák térnyerése lassú, ugyanakkor megállíthatatlan folyamat. A futball egy nagyon zárt és elitista világ, ami azt illeti, még információk se nagyon jutnak ki belőle – épp ezért pl. focis botránykönyv se nagyon létezik –, de kívülről sem nagyon fogadja be az innovációt. Ez tehát az egyik fő oka annak, hogy a futball világában jó ideig az adatok-statisztikák bizonyítottan jótékony hatásai sem érvényesülhettek, legalábbis igazán széles körben nem. Ma már persze merőben más a helyzet: gyakorlatilag nem találunk egyetlen olyan nagyobb klubot sem, amely ne rendelkezne komoly statisztikai háttérrel, külön elemző csoporttal. Sőt, ezeknél a kluboknál ma már a játék összes szegmensére jut komoly specialista. Mit gondol a magyar válogatott Eb-n mutatott alakításáról?
A szövetségi kapitány, Bernd Storck egyik mániája már erőnléti-edző korában is a fizikai felkészítés volt; egészen biztos, hogy ez a szemlélet a válogatott számára kidolgozott edzésmunkában is megjelent, és nagyban hozzájárult az Eb-n mutatott jó teljesítményhez. Az erőnlét ugyanis a gondolkodásra is hatással van: aki fáradt, nem tud jó döntéseket hozni a pályán. Storck egy másik alapelve szerint egy csapatnak elsősorban nem az ellenfél gyengeségeire kell felkészülnie, sokkal inkább a saját erősségeit kell megmutatnia. Olyan szerkezetet és stílust kellett tehát (ki)találnia, amelyben a magyar csapat pozitív tulajdonságai fel- k
szeptember A SZÍV
61
SzínTér
értékelődnek: amelyben minden egyes játékosa „a helyén van” (magyarán az erősségeit leginkább megjeleníteni, a gyengeségeit a lehető legjobban „elrejteni” képes pozícióban). Az elért eredményeket is figyelembe véve nyugodtan ki lehet jelenteni, nagyon jók voltunk ezen az Eb-n. Storckról mindezek mellett azt is tudni lehet, hogy nem egyszerű edzőként, hanem sokkal inkább vezetőként tekint magára, és a korábban megszokottnál több szinten akar és tud is odafigyelni a játékra, illetve a csapatra – kezdve a meccsek előtt a játékosoknak levetített „motivációs videóktól” egészen a németekkel 1990-ben világbajnokságot nyerő Andy Möller beépítéséig (aki nem sokkal az Eb előtt csatlakozott az edzői stábhoz). Különben Möller jelenléte, túl a nyilvánvalóan meglévő szakmai hozadékokon, komoly lélektani hatással is lehetett a magyar válogatott tagjaira. Az edző minden esetben hihetetlenül fontos eleme a játéknak; egy jó edzővel, komolyan kidolgozott taktikával felálló közepes együttes nagy valószínűséggel legyőzne még egy szupersztárokkal telepakolt, ám „fejetlen” nagycsapatot is. Ennyire kiemelten fontos az edző személye?
Az edzők azt szokták mondani, hogy olyan 30%-ban felelősek a csapatuk sikeréért, bár szerintem ennél magasabb számot is simán el lehetne fogadni. Az edző (vezető) a különböző világnézetekkel többé-kevésbé analóg alapbeállítódásokkal rendelkezik. Ilyen értelemben akár azt is lehet mondani, hogy létezik konzervatív, liberális, materialista, stb. edzőtípus; vannak köztük olyanok, akik a játékban rejlő harciasheroikus elemeket előtérbe állító felfogásokban bíznak – így a felívelésekben, a nagydarab, erős fizikumú csatárokban, egy-egy elleni párharcokban és hasonlókban; mások inkább a technikás, alacsonyabb és mozgékonyabb támadókban, a rövidebb, lapos passzokban és ehhez hasonlókban. A spanyol csatárzseniből, Iniestából Angliában valószínűleg még focista se lett volna, alacsony termete miatt jó eséllyel eltanácsolták volna a sportágtól… Magyarán nagyon nem mindegy, hogy egy edző men�nyire helyesen ismeri fel csapata lehetőségeit, és milyen mértékben képes ezekre alapozva a maximumot kihozni belőle. 62 A SZÍV szeptember
Marton Árpád
Az olvasó fölhangolása
m
Jens Johler A világ hangolása – Bach ifjúsága című könyvéből kiderül, hogy milyen mély gon-
dolatok, tervek, elképzelések foglalkoztatták Bachot fiatal korában. Művészéletrajzból, muzsikusregényből kevés igazán jót találni. Hol a fantázia zabolátlansága kerekedik fölébe a valós szereplőkkel szemben elvárható tisztességes tényszerűségnek, hol épp ellenkezőleg: vérbeli írói adottságok híján a regényesség köntöse alól kilóg a mindenáron való sulykolás lólába. Ez a könyv remek egyensúlyt teremt a művelődéstörténeti ismeretterjesztés és a lektűr jellemvonásai, műfaji célkitűzései között: könnyű tollal beszéli el Bach ifjúságának többé-kevésbé dokumentumhű eseményeit, miközben minden patetizmus nélkül fölvázolja a 18. század legfőbb szellemi törekvéseit. Írója nem Szentkuthy Miklós ugyan – büszkébbek lehetnénk minden idők legzseniálisabb zenei portretistájára, aki csakugyan regényeket, minden sorukban áthallásos szellemi labirintusokat kerekített Händel, Haydn és Mozart ürügyén, miközben azért a korszellemet is bravúrosan keltette életre –, ugyanakkor mi sem áll tőle távolabb, mint a zenei népművelés sokak által vallott tévhite: a félisteneknek kijáró bálványimádás fullasztó tömjénfüstje. Ebben a regényben bizony le-lekerülnek a parókák (néha egyéb cifra ruhadarabok is), és ami a legfőbb, a zene korántsem valami beavatottaknak szóló, magasztos misztérium, hanem éppen az, ami a barokk számára csakugyan volt: mindennapos szükséglet és életadottság. Johler Bachja bizony el-elcsügged, ha kötelező penzumát, a vasárnapi
kantátát kell körmölnie ahelyett, hogy titkos ideálja, a hamburgi operadíva csillogó szopránjára kerekítene kacér koloratúrákat, vagy Buxtehude lübecki orgonáján pipálná le a bámész mestert hatszólamú fúgát improvizálva. Udvari és városi élet, a német fejedelemségek és magánlakások eleven zsánerképei sorakoznak a regény lapjain, miközben húsvér alakot ölt egy sor szócikk a zenei lexikonból. No és a regény szimbolikus magja: a kvintkör tökéletesítése. A szerzőnek sikerül e zeneelméleti paradoxont nyakatekert okoskodások nélkül megtenni a Bach-életút vezérfonalául, és miközben Pütagoraszról is, Keplerről is, Leibnizről is esik annyi szó, amennyi feltétlen szükséges a zenei aritmetika és az univerzum harmóniáinak érzékeltetéséhez, a könyv sohasem válik okoskodóvá. Ennyiben teljességgel bachi: tudományos alaposság és az élvezetesség szándéka patikamérlegen kiporciózott elegyet képez benne. Külön dicséretre méltó Nádori Lívia irodalmi igényességű fordítása: nem érezni, mint az gyakorta megesik, az eredeti mondatszerkezet kopogását. Johler, Jens: A világ hangolása. Bach ifjúsága. Budapest, 2015, Typotex.
szeptember A SZÍV 63
SzínTér
Paksa Balázs
A Teremtő dicsérete Lehet-e találóbb vállalás a Ferenc pápa meghirdette irgalmasság szentévében, az általa kiadott Laudato si’ teremtésvédelmi enciklika idején, mint megzenésíteni Assisi Szent Ferenc Naphimnuszát? Olgyay Gábor tavaly elkészült műve nem csupán aktualizál, hanem a szerzői életmű betetőzéseként a kortárs magyar egyházzenében is új utakat nyit.
a
A Sopronban született, családjával 28 éve Csemőn élő zeneszerző saját bevallása szerint nem tudott a művével párhuzamosan készülő pápai enciklikáról, szeme előtt egy klasszikus latin szöveg megzenésítése lebegett, ihletet pedig a generációjának komoly élményt adó, Franco Zeffirelli rendezte Napfivér, holdnővér című filmből merített. A végül elkészült, csaknem 20 perces mű Olgyay Gábor eddigi szerzői munkásságának magas szintű, klasszicizáló szándékú összefoglalása. A hattételes darab a himnusz kiemelt részleteinek megzenésítésére épül, emellett a Dsida Jenő-féle fordítás megfelelő részletei magyarul, prózában is elhangzanak az egyes tételek előtt. Olgyay sokféle forrásból táplálkozó zenéje egészen különleges szintézisre jut el a Naphimnuszban: ott van benne a hetvenes évek vallásos beatmuzsikájának lenyomata, a népzenei tanulmányok hatása, az egyetemes keresztény egyházzenét megalapozó gregorián letisztultsága és a mediterrán népek zenéjének ütő-orientáltsága is. E szertehúzó hatások azonban korántsem eklektikus, hanem gondosan összekomponált művet eredményeznek, melynek két legszembetűnőbb jellegzetessége a szabad ritmusú gregorián deklamáció és a templomi orgona használata. Előbbi ütemenként változó metrumú, az élőbeszédhez közelítő szövegéneklést
64 A SZÍV szeptember
jelent, utóbbi pedig a folyamatosan a háttérben lappangó európai egyházi gyökerekre utal. Sajátos, hangulatát gyakran változtató zene keletkezik ebből, melynek sűrű szövése csak komoly elemzés nyomán tárul fel. A hat tétel énekdallamainak mindegyike férfi és egy női szólóénekes között oszlik meg, szimbolizálva a Nap és a Hold, a férfi és a női, az égi és a földi ősi kettősségét. A rendhagyó bevezetőként induló első tétel mindjárt meg is mutatja szerzőnk zenei ambícióit: a bonyolult imitációban összefonódó két énekszóló kezdetben hétfokú dallama fokozatosan mixolidba vált, majd a hangszerek veszik át az uralmat. A vezérhangszer a „napfivért” jelképező klarinét, mely „holdnővérrel”, a fuvolával felesel mindvégig a darab során. A mű alapdallamaként szolgáló „Laudato si’ mi signore…” sor az egyes tételek élén elhangzó változatai egyetlen melódiából származtathatóak, miközben Olgyay – visszanyúlva az európai egyházzene kezdeteihez – elsősorban modális hangsorokat használ. Ehhez járul
A Szív
Ajándékozzon maradandó értéket ismerőseinek! Előfizetésével egyben támogatja is azt a lelkiséget, küldetést, mely A Szívet jellemzi. Számítunk önre és köszönjük bizalmát! Keressen minket telefonon: +36-1-327-4052
hozzá a modern műként bátran felvállalt illusztrativitás is: a Hold-tétel titokzatos éjszakai zörejzenébe fordul, a szelet megéneklő rész fuvallat hangjával kezdődik, földanyát pedig fémes érc-csengéssel bevezetett dallamok által ismerjük meg. Ez utóbbi tétel talán a legkönnyedebb hangvételű, a Zefirelli-filmre való egyértelmű utalásként egy vidám reneszánsz tánc is felhangzik benne. Ezt kétségtelenül a legdrámaibb részlet követi, mely az ember földi útját a születéstől kezdve örömön, szenvedésen át (itt egy pillanatra mintha Krisztus alakja is felsejlene) a halálig kíséri. Az utolsó tétel a mű koronája, amiben minden énekhang és hangszer egyetlen örömtáncban egyesülve ujjong. S nem önmagát, valamiféle homályos utópiát vagy kozmikus, csalóka délibábot, hanem irgalmas Teremtőjét dicséri. OLGYAY GÁBOR: Naphimnusz. Szerzői kiadás (https://www.youtube. com/watch?v=5kxwzO741Hc), 19 perc, 2015.
szeptember A SZÍV 65
SzínTér
Hojdák Annamária
Ami a fejben van
a
Ole Fick (1948–) Egy illemtudó halember című festménye elsőre sokkoló lehet – pedig a szelídeb-
bek közül való. Fick sokoldalú kortárs művész: CD-borítókat tervez, rajzfilmeket és képregényeket rajzol, könyveket illusztrál, emellett rockzenekarban gitározik, énekel, komponál, forgatókönyvet ír. A dán festő művéről Magritte és Dalí ismert szürrealista festményei juthatnak eszünkbe repülő emberekkel és tárgyakkal, hiányzó arcokkal, átértelmeződő formákkal, zavarba ejtő társításokkal. Az 1920-as években indult szürrealizmus a „valóság felettit”, a tudattalant igyekezett ábrázolni. André Breton szavaival: „Hiszek benne, hogy eljön az idő, mikor az álom és a valóság, ez a két, látszatra oly nagyon ellentétes állapot összeolvad valamilyen tökéletes valóságfelettiségben…” Ez az irányzat nem kereste a szépséget, az alkotókat inkább a bizarr, a félelmetes, a disszonanciát keltő mozgatta. Ole Fick szürrealista festészetében kulcsmotívum ember és étkezés kapcsolata. Repkedő olívabogyók, tükörtojások, avokádók, konzerv szardíniák, hot-dogok térnek vissza újra meg újra a képein, az ételek oda nem illő tárgyakkal társulnak az asztalon, például kézigránáttal, téglákkal; olykor meglepő méretben kerülnek ábrázolásra (pl. hajóként süllyedő óriás hot-dog). Meghökkentő ötletek egész tárházát találjuk nála: két festményének is témája egy lágy tojást kanalazó férfi, akinek a feje maga is nyitott tojás. Egy fagylalthajú nő előtt fagylalt van – szintén egy nő, aki mindjárt megnyal egy újabb fagylalthajat. Egy férfi szaxofonozik, a hangszere tölcsére húsdarálóként működik; egy másik szamurájfilmet nézve ledarálja saját kezét, mellette elégedett felesége. Ezekben a képekben közös, hogy bizarr asszociációkat jelenítenek meg, és egyszerre váltanak ki undort az ember és az étel felé („az vagy, amit megeszel”) – főleg az állati termékek felé. A szardínia is vissza-visszatérő motívum Ficknél: egy férfi saját önnyitós konzervtetős fejéből horgászik; egy bokszoló ugyanilyen fejteteje az arcára mért ütéstől
66 A SZÍV szeptember
megnyílik, és szardíniák repülnek belőle szerteszét; egy férfi késsel-villával felszerelkezve kitátja a száját, hogy egy sült hal az ablakot betörve belerepülhessen. Ezek a képek mind emberi magatartásokon való elgondolkodásra késztetnek – ugyanúgy, mint a szemközt látható festmény. A halember (eredetileg férfi sellő) egy vizenyős szemű, hivatalnokforma ember, akit fehér ingjében, fekete zakójában, nyakkendőjével, szemüvegével és keménykalapjával egészen hétköznapi jelenségnek tarthatnánk – ha nem vette volna le a kalapját köszöntésképpen. (Ez az öltözék – nyilván tudatosan – pontosan megidézi Magritte jellegzetes férfialakjait.) Az idősödő férfi arcát szinte félelmetessé teszi kopaszsága, „színtelen” bőre, de főleg szomorú, élettelen, halszerű tekintete, melyet csak még inkább kiemel a félmosoly. Mintha a férfi fejének minden tartalma éppen az a halraj lenne, amely konzervként nyíló fejéből árad a háttérben felsejlő tenger felé. A szemlélő sokféle értelmezés között vacillálhat: a halvérű emberek kritikája ez? Vagy az udvarias, de felszínes férfiaké? Vagy valóban sellőként (vagy a tenger szerelmeseként) értelmezzük az alakot, akinek minden gondolata a tenger felé tör? (A férfi kék szeme is a tengert idézi.) Adja magát a kérdés: ha rólam készülne groteszk portré, milyen étellé változna a fejem? Vagy mik repülnének ki belőle? Engem mi tölt ki? Örülök, hogy az?
szeptember 1. Cs Artúr, Egyed, Tamara, Egon 2. P
István, Ingrid, Renáta
3. Szo Nagy Szent Gergely, Hilda 4. V
23. ÉVKÖZI VASÁRNAP
Rozália, Róza, Ida
5. H
Kalkuttai Teréz, Viktor, Lőrinc, Ofélia
6. K
Zakariás, Beáta, Zakaria
7. Sz István, Márk,
Menyhért (kassai vértanúk)
8. Cs Kisboldogasszony, Mária, Adrienn 9. P Claver Péter, Ádám, Szergiusz 10. Szo Tolentinói Miklós, Nikolett, Hunor 11. V
24. ÉVKÖZI VASÁRNAP
Teodóra, Igor, Jácint
12. H
Mária szent neve, Irma
13. K
Aranyszájú János, Kornél
14. Sz A szent kereszt felmagasztalása
Szeréna, Ilma, Rozita
15. Cs Fájdalmas Anya, Enikő, Doloróza 16. P
Kornél és Ciprián, Edit, Kamélia
17. Szo Bellarmin Róbert, Bingeni Hildegard 18. V
25. ÉVKÖZI VASÁRNAP
Diána, Kupertinói József
19. H
Januáriusz, Szabolcs, Vilhelmina
20. K
koreai vértanúk, Friderika, Filippa
21. Sz Máté apostol
Ifigénia, Jónás, Maura
22. Cs Móric, Villanovai Tamás 23. P
Pietrelcinai Pio, Tekla, Lívia
24. Szo Gellért püspök, Mercédesz, Gerda 25. V
26. ÉVKÖZI VASÁRNAP
(Szentírás vasárnapja)
Eufrozina, Kleofás
26. H
Kozma és Damján, Jusztina, Kozima
27. K
De Paul Vince, Adalbert, Karola
28. Sz Vencel, Ruiz Lőrinc és társai, Salamon 29. Cs Mihály, Gábor, Rafael főangyalok 30. P
Jeromos, Örs, Honória
w w w . a s z i v . h u HU ISSN 0866-1707
9 770866 170001
1116630000091
