A Szeretet Törvényvilága

Tandari Éva

A Szeretet Törvényvilága „Én tenéked mondtam: Kövess ENGEM! ” (Pét. VII. 144.)

I. kötet

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága I. kötet Köszöntelek benneteket gyermekeim. Talán nem szokványos dolog, de az Írás kibontása közben egy újabb könyvet is elkezdünk, amely a Harmadik Szövetségről, s ekként a Szeretet Törvényvilágáról szól. A Szeretetről, amely maga az ÉLET. „Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért.” mondja az ÚR. (Ján. 15.13)

Ez viszont megfordítva is igaz, s mert igaz, kötelez, amiként minden Igazság: Nincsen senkinek sem inkább Élete, semhogy annak, aki Szeretetét adja az ő felebarátainak. S a ti korotokban e második mondat kell betöltötté legyen, mert csak aki Igaz Szeretettel közeledik embertársaihoz, mondhatja el azt, hogy Élete van, s már a szó magasabb rendű értelmében: Élete a Krisztusban. És nem csak ember-társaitokhoz, de mindenhez és mindenkihez e Szeretettel kell közelednetek, aki él. Szeretetet adni: ez ma a legfontosabb, és legszentebb kötelessége annak, aki az Igaz Életre törekszik, vagyis e Szeretet kell vezéreljen Titeket is, hogy Életetek legyen. Aki Szeretetét adja, nem csak Életét adja azokért, s azoknak, akiket Szeretetével körül vesz, de Életet ad azoknak is, megmutatva nékik a Szeretet erejét, amely épp annyira teljesedhet ki a gyengeségben, s a Szeretet Hatalmát, amely viszont az alázatban teljesedik ki: amiként a Krisztus Élete és Megváltói Műve e Szeretet jegyében volt, s teljesedett ki. És bizony, nem véletlen, hogy a folyamatban lévő Evangéliumi magyarázatot célzó munkánk címét adtam alcímül e munkánkhoz. Krisztus valósággal is TENÉKED: mindegyikőtöknek külön, személy szerint mondta, s mondja mindenkor: KÖVESS ENGEM! Követnetek kell ŐT: nemcsak hogy mindannyiótoknak, együtt, de mindannyiótoknak külön, egyénileg, mert hisz csak a tökéletes EGY-ÉNIS-ÉG - ekből állhat össze a MIND-ANNYI-Ó-tok EGY-S-ÉG-e, tehát az Ó, vagyis az Ősi EGY-S-ÉG, amely azonban nem csak az EGY-ÉN vágya, de az EGY-S-ÉG vágya is. Amikor azt mondjátok: Krisztus-emberré kell lennetek, közel jártok az igazsághoz, és mégsem egészen, mert a ti szinteteken még inkább emberekké kell lennetek Krisztusban, s nem Krisztusokká az emberben, hisz a ti szinteteken még az ember is hiányos, tökéletlen, s míg az embert ki nem teljesítettétek magatokban, a bennetek mindenkor Élő Krisztus sem lesz, mert nem lehet Tökéletes. Mert Krisztus, a FIÚ ISTEN mindannyiótokban… ismétlem: mindannyiótokban ott van, bennetek ÉL: a FIÚ ISTEN EREJE az bennetek, ami az Isteni Szikra. A FIÚ ISTEN EREJE IS: amiként az Atyának Bölcs Ereje, és a Szentlélek Szeretetének Ereje is bennetek van! E hármat egyként kell megkeresni és megélni: amiként maga Krisztus is egyként élte mindhármat, hisz Ő Birtokosa volt, s maradt a Föld színén járva is az Atya Bölcs Erejének és a Szentlélek Szeretete Erejének. Egyesítette magában mindhármat, s az Atya és a Szentlélek ekként megnyilvánulva is része és részese lett a Megváltás Hatalmas Csodájának. Ahhoz, hogy valósággal is, már Szellemi-lelki értelemben véve EMBERRÉ legyetek, el kell tudnotok vetni magatoktól - magatokból … – azt, ami megkötve tart benneteket az ember-lét világában, hisz csak az Isteni Törvények mindinkább-való megismerése és kibontása és megvalósítása révén válhattok igazán EMBERRÉ. Ehhez ismernetek, és uralnotok kell a Test és a Tudat mindahány Törvényeit és törvényszerűségeit, amiként ismernetek kell Lélek és Szellem Törvényeit is, hogy az utóbbiak révén mindinkább felülírhassátok az előbbenit, fokozatosan átadva a Lélek Törvényének, majd a Szellem Törvényének a Test és a Tudat törvényei fölötti uralmat. Enélkül nem léphettek sem előrébb, sem feljebb Utatokon, amelyen most értetek el ama bizonyos víz-választóhoz, amikor a Fent és a lent közt választ a Tudat, akarva és megtartva magának a test, és a testi lét irányítását, s ezzel megkötve magát a testek világában, vagy elfogadva és betöltve Lélek és Szellem irányítását, kilépve ezzel már örök időkre a testi lét egyedülvalóságának hiedelméből, s ekként a testi világból is, hogy ha még testben is, de már a Lélek és a Szellem Útján járjon, feloldva Önmagában, de már valós, Szellemi Önmagában a test-képzetet, amelyet akként lesz képessé mind anyagtalanabb, mindinkább lelki és Szellemi Energiákból megfogalmazni, amiként Önmagára ébredhet.

2

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága I. kötet A ti szintetek és a ti világotok még erős keveredése az Igazság Törvényvilágának és a Kegyelem Törvényvilágának, de már a Szeretet Törvényvilága is mindinkább érezteti hatását. Ahhoz, hogy végre valósággal is elhagyhassátok az alsóbbrendű, tehát az Igazság Törvényvilágát, mindinkább törekednetek kell arra, hogy a Kegyelem Ereje révén beilleszkedjetek a Szeretet Törvény-világába. De vajon mit mondtam én most ezzel, drága gyermekeim? Hogyan lehetséges az, hogy még az Igazság Törvényvilága is érvényes korotokban, amikor azt már magasabb szintre emelte az ÚR, hogy a Föld népe, s mindahány, a mélység felé elindult Szellem is a Kegyelem Törvényének lehessen része, és részese? Akként, drága gyermekeim, hogy fölöttetek még érvényesül és hat a Karma Törvénye. Nem akként értvén a karmát, mint értik azt közületek néhányan, magát a Sorsot nevezvén karmának, hanem akként, amiként az a valóságban van: tetteitek és szavaitok és gondolataitok és érzéseitek visszaható Törvényvilágaként. Amit korábbi Útjaitokon megfogalmaztatok, mint tudati - érzelmi és cselekedeti elemet, most visszaköszön: a pozitív Lét-elemek mint a Szellem, s ekként a Szellemi Én-rész Ereje, míg a negatívok mint elébetek adatott Sors-elemek, mint a magatok Élet-filmjének elemei, amelyek épp azért állnak elétek, hogy a korábban megfogalmazott negatív energiát megtisztítsátok, s már akként építhesse azt magába az Úton lévő Én-rész, majd attól átvéve az ÉN, amely az Én-részt Útjára küldte. Minden történésnek meg van a hatása a következő Utak valamelyikén, s minél több, karmikus elemet tud megtisztítani a test, s a Test-tudat révén az Én-rész, annál könnyebbé lesz az ÉN, tehát annál magasabb szintre lesz képes felemelkedni, majd ha már mindahány karmikus elemtől megszabadult, a Kegyelem Ereje révén lép át a magasabb, a Szeretet Törvényébe: s e két Isteni Törvényben jutva mind magasabb és magasabb szintre; térhet vissza a Szellembe, amint a Dualitását visszaállító ÉN-kép megfogalmazza magában a Szellemmel való EGY-S-ÉG - ét, feladva önnön ÉN-ségét, ÉN-képzetét az Ő VAGY-OK Tudatállapotáért cserébe, amellyel a Valóság Törvényébe, vagyis ismételten a Mennyei Szintre lép az Ébredő Szellem. Mindez természetesen nem egy egyszeri történés, de – amiként a lefelé vezető Út is volt – egy meglehetősen hosszú, több Eonon, több Világ-éven át tartó folyamat: amely azonban csak számotokra hosszú, akik még a magatok-fogalmazta Tér-Idő képzetekben éltek. Hogy jobban áttekinthessétek az eddig megtett utat, most, ha csak vázlatosan is, de ismertetem véletek a mélységből a ti jelenlegi szintetekig megtett Utat: valóban csak egy-egy szóval, vagy egy-egy rövid magyarázattal, hogy aki nem olvasta az Eszter testvérünkkel leíratott Kegyelem Törvényvilága című munkánkat, mégis képet kaphasson arról is, s persze az Igazság Törvényvilágáról is. Annál is inkább nem kívánom most részletesen is kibontani számotokra a fentebb említett Kegyelem Törvényvilága című könyvben leírtakat, legalábbis annak teljességét, mert a későbbiek során mindenképp sort kerítünk arra is, hisz sokan vannak, akik nem értik, mert Eszterrel nem mindahány, általatok már ismert szót tudtam kibontatni, lévén maga a szó még nem, vagy nem abban az értelmezésben létezett, mint amilyen értelmezésben ti ma megismertétek és használjátok is. Most tehát néhány szóban vázolom a Lent legalsó szintjétől a ti jelenlegi szintetekig vezető Utat, az egyes szintek jellemzőit is megmutatva, akként, amiként azt korábban a fentebb említett könyvben nyomon kísérhetitek, ha a könyv birtokotokban van: Elsőként az alsóbbrendű fejlődési törvényeket sorolom fel, amelyek az anyag-világ törvényei. Az alsó világ, annak 7. szintje, tehát az ISTENI REZGÉS-KÖRTŐL legtávolabb eső pontja Satana birodalma. A legmélyebb pokol tehát, amelyben az ördögi lények sötét fejedelme tanyáz'. S most egy pár szóval hadd magyarázzam meg a pokol, és az ördög fogalmát. A sátán a magát Satanának, „fekete fejedelemnek”, vagy „ellen-istennek” nevező és neveztető, a Teremtőtől való elfordulás alapgondolatát megfogalmazó Teremtmény: ennek csatlósai azok, akiket ördögi, azaz sátáni lényeknek, Satana követőinek és híveinek neveztek. Ezek produktumai azok a negatív energiákból „létbe” léptetett: de csak a lent világai értelmében való „létre” léptetett lényei a démoni lények, amelyek nem bírnak Szellemi Én-résszel, hisz ténylegesen is nem egyebek, mint megfogalmazóik sötét gondolati és akarati energiáinak produktumai, amelyek a Valóságban csak az ő gondolatukban léteznek, s azok gondolataiban még, akiknek Tudatába azokat mint gondolat-energia-képeket átvetítenek, megadva lényeiknek a Tudat megszállásának, vagy megkísértésének késztetését. A Valóság értelmében azonban 3

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága I. kötet nincsenek, hisz testeiknek nincs magja, nincs középpontja, Én-része, s ekként nincs felsőbb szintű Eredete, tehát Szelleme sem. Vannak, mert megfogalmazóik gondolatai akként rendeződtek össze egységes gondolatenergia-halmazokká, és mégsincsenek, mert a gondolat megváltoztatásával megváltoznak, s a gondolat elvetésével meg is szűnnek, gondolatenergia-elemekké lesznek, amiként korábban voltak. Ha többek előtt tűnik fel egy-egy sötétségből érkezett lény, az nem a gondolati-akarati úton megfogalmazott démon, de mindenkor a mélységbe hullottak valamelyikének önmagáról felközvetített gondolati képe, vagy inkább csak képzete, amely az ÚR Szent Nevére el is tűnik, mert az ÚR Nevében lévő energia mindenkor felül tudja írni a mélység által felközvetített gondolati kép energiáját: s ekként az visszahúzódik elküldője tudatába, vagy felbomlik, ha akként külditek felé a pozitív energiát, azzal a kifejezett szándékkal, hogy megszüntessétek azon gondolati energia-képeket egészen. Ez mindenkor energia-veszteség a mélységben lévőnek, aki igyekszik az ekként elveszített energiát pótolni, többnyire akként, hogy már nem csak egy, de több képet fogalmaz meg magáról, s küld a korábbi pontra: s ekként lesz lehetségessé az, hogy akiből egy „ördögöt” tehát egy ördögi lény ön-képmását kiűztétek, azt hamarosan több, a korábbinál is erősebbek fogják megszállni, amelyek épp sokaságukban őrzik többletenergiájukat. Tehát a legmélyebb szint, a pokol legmélye Satana szintje, amelyet védelmül fogalmazott meg a maga számára, de amelybe be is zárta magát, hisz amiként mondtam, minden, általatok megfogalmazott energia akként hat vissza reátok, amiként azt megfogalmaztátok. Satana elzárta magát még csatlósai és leghívebb követői elől is, de elzárta ekként önmagát is azoktól, s mindahány, az alsó világ-képzet bármely szintjére hullottaktól, akik bár maguk is a Nem-lét állapotát adó mélységben vannak, de hasonlíthatatlanul magasabban, mint fejedelmük. S még egy előnnyel bírnak Satanával szemben, s ez éppen az, hogy a hozzájuk legközelebb lévő energia-kör felé nyitott a maguk szintje: de nem lefelé, hanem felfelé! Ők tehát Satanával ellentétben mindenkor ismerői maradnak az elhagyott szintnek, s ha visszaemelkedniük már nem is olyan egyszerű, nem is lehetetlen, mint Satana esetében, aki egy teljességgel zárt világot alkotott meg magának, amelyből csak az önmagáról, mindenkor egyéni tetszése szerinti, vagy a szerinte szükséges formában megfogalmazott ÉN-képet vetíti fel, anélkül, hogy valaha is ki kellene emelkednie a maga szintjéről: amire már képes sem lehetne, hisz a minősítési Törvény értelmében a saját energiáját kell, hogy betöltse, s azt kell, legalábbis kellene mind magasabb szintűre emelje. Satana szempontjából azért fontos és lényeges, hogy az önmagáról megfogalmazott képet tetszés szerinti pontra, és tetszés szerinti formában, s még számban is felközvetíthesse a maga birodalmán belül, mert ha nem tehetne ekként, csatlósai rég tudatára ébredtek volna annak a nagyon is nyilvánvaló ténynek, hogy uralkodójuk mindösszes energiája kevés és gyönge ahhoz: megszüntetni önmaga fölött a minősítési Törvényt, amely reá épp úgy vonatkozik, mint bárki másra a Teremtettség ama kis elkülönített részében. Ki milyen energiát képes megfogalmazni, olyan Világ-képbe, és olyan testbe zárja önmagát. Vagyis, a számára már és még elérhető energiákból fogalmazza meg önnön testét. E testek Lét-ideje nem egységes: a mélységben használt, sűrű és sötét gondolati-akarati energiákból (vagy ahogy korábban fogalmaztuk: fluidokból) álló testben léteznek, s ezeket csak akkor vetik le, ha képessé válnak kiemelkedni a mélységből, hisz addig, ha a Mélység-szintek egy magasabb pontjára tudnak is emelkedni, az előző, mélyebb szinten megfogalmazott energia-testbe épül be az alig is hajszállal fölötte álló szint energiája, tágabbá, vagyis kevésbé sűrűvé téve a mélységbe hullott Én-rész Mélység-energiákból álló testét, amelyek ekként továbbra is csak a Mélység-energiákból fognak állani, ha azok rezgése, tehát sűrűsége változik is. S ez a Lényeg-törvény egyik oldala, egyik magyarázata, amelyre a későbbiekben visszatérek. Az alsó világ tehát a sátáni természet világa, amely természet a tudatlanságban, a sötétségben, a mélységben, s a testetlen, pontosabban a sűrű gondolati-akarati energia-testekben való, a Lét legalsó szintje alatti, tehát Létnek már nem is nevezhető látszat-lét világa. A Satana szintje fölötti, 6. szint még mindig a teljes besötétültség állapotát adja: itt Satana csatlósai vannak, akik lényegében a szellemi holtak, tehát azok, akik a második halált is elvették, amiként az akaratuk szerint volt. Ők csak a mélység felé áramoltatják a bennük lévő energiát, amiként csak a mélységből, vagyis egymástól, és Satanától fogadják, valamint a magasabb Mélység-szintekről vonzzák

4

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága I. kötet magukhoz a fölöttük lévő szinteken állók által megfogalmazott negatív energiákat, hogy azok sűrűségi foka szerint rendszerezzék azokat, amiként azt Satana rendelte nékik. Azt, hogy a Mélység-szintjein a tudatlanság állapotában vannak, ismétcsak ne a magatok értelmezése szerint vegyétek! Ezeken a szinteken a Valóság Ismeretétől vannak teljességgel megfosztva, s a Fent Világának Igazságát vetették el maguktól, amikor Satana sötét „bölcsességét” választották, az ÉLET BÖLCSESSÉGE helyett. Ekként a földi értelemben vett, de csak az Isten nélkül való, teljességgel anyagelvű gondolkodás elemeivel bírnak, de azzal bírnak: ám amiként már azt is elmondtam; az emberi „bölcsesség”, ha az Isten nélkül, vagy akár már Isten ellenében van, nem több, mint okoskodás, amely a Szellem szempontjából semmi, nem maradandó érték, mert a Szellem, pontosabban annak Én-része csak azt viheti magával egy-egy Útról, ami mint Magasabb rendű Bölcsesség: nyílik ki az elmében, a Tudatban, s lesz Valósággá a test által. Az efölötti, vagyis az ötödik szint a mozgásnélküliség világa. Az a szint, ahol a mélységbe hullott Énrész nem fogad, és nem is áramoltat ki energiát: csak önmagában őrli a még benne lévő energiákat, mintegy: önmagába záródva. Vagyis az a szint ez, amelyen egyként érzi a lent és a Fent erejét, de nem követi sem ezt, sem azt, annak ellenére, hogy a mélység energiája mindinkább igyekszik magához rántani. Ezzel szemben a Kegyelem által a mélység felé is elküldött Életenergia már nem vonzza, mert a magába zárt mélységenergiák végett nem is vonzhatná: ahhoz ő maga kéne az addig bevonzott Mélységenergiákat megtagadja és elvesse, ami még akkor is igen lassan megy végbe, ha végül tényleg elindul a magasabb szint felé. Ekként az ötödik mélységi körben álló Én-rész akként tűnik, vagy inkább csak tűnne fel egy külső szemlélő szemében, mintha az megfeneklett volna egy bizonyos szinten. S ez lényegében ekként is van, a mélység ezen szintje olyan, mint valami ősi kövület, amely csak önnön erejét égetheti, míg képessé nem válik mozdulni: ám akkor sem a maga erejéből, bár a maga valós irányultsága szerinti irányban fog bárminő mozgást végezni. Ha úgy tetszik, a második, azaz a Szellemi halál előtti szint ez. Amely Én-részben továbbra is a mélység vágya marad meg, azt az alsóbb szint szippantja magához, azaz Szellemi halottá lesz, s annak felsőbbrendű ÉN-je is minden addiginál erősebben fedődik el, s válik képtelenné arra, hogy bárminő késztetést közvetítsen le a Lélek-szálon keresztül önnön Én-része felé. Amely azonban már képessé válik a mélységtől elborzadni, azt a Lélek-szálon leáramló Élet-energia kezdi vonzani, s lassan egy szinttel feljebb emelkedik, hogy ott folytassa útját, amely akár a „végtelenbe” is érhet. Az ötödik szintről a negyedik szintre emelkedő Én-rész Útja azért is lehet oly hosszú, mert ez a szint az, tehát a mélység negyedik szintje, amelyben a körforgás lassú megszűnése végbe megy. Aki e szint magasabb rezgés-körében áll, még érzékelheti az energiák áramlását, de már csak egy bizonyos fokig. A mélységben áramló villamos energia erősebben taszítja, míg a delejes Élet-szál erősebben vonzza. Ám minél lejjebb száll alá a szint energia-gyűrűiben, annál kevésbé érzékelheti az energia-áramlást, a körforgás lassan megszűnik benne és körötte egyaránt. Ha viszont a felfelé vonzó Energiát képes elfogadni és követni, a harmadik szintre emelkedhet: s ez az a szint, amelyen ugyan a felemelkedő Énrész továbbra is a teljes Szellemi-tudati besötétültség állapotban van, de a felsőbbrendű Energia áramlását még (s visszafelé már) érzékelheti, s ekként követheti is. Ez az a szint, amelyen a pozitív Erő, tehát az Életenergia, amely a Kegyelmi Erő, a (még) benne lévő Életerőre igyekszik hatni, hogy még feljebb vonzza, míg a mélység, mint eddig is, s eztán is, a benne lévő negatív elemek révén igyekszik még mélyebbre rántani áldozatát, s megakadályozni, hogy az továbbra is a fizikai síkhoz közelítsen. A második szint tudattalan, Lét-nélküli lét állapotot ad, szellemi vegetációt, aholis még a Szellemi Tudat sötétsége a domináns, de már a szellemi Lét-érzet ébredése is kezdetét veszi. Az ezen a szinten, valamint az ettől alig is eltérő, első Mélység-szinten megrekedt Szellemi Én-részeket közvetíti fel a mélység fejedelme, hogy a számára kedvező cselekvések végrehajtóivá legyenek. Ezeken a szinteken állnak meg azon Szellemi Én-részek is, amelyek ezer esztendőre elkötelezték magukat a mélység fejedelmének, s akik innen indulnak újra és újra, hogy adósságuknak megfelelően Satana szolgálatát vállalják az egyes fizikai Világokban.

5

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága I. kötet S most nézzük néhány szóval azon szinteket, vagy inkább fejlődési állomásokat, amelyeken a ti hét szférátokban tehát a középső világban, a fizikai síkon kell túllépnie annak, aki a ti szintetekig el akar érni. Az 1. szint a semmiből, az anyag-világból való kiemelkedés szintje. Ennek alsó határán még csak az anyagelemeket képes megfogalmazni és betölteni a Mélység-kábulatban lévő Én-rész. Minél magasabb Ébredtségi szintre ér, annál összetettebb rendszerű testeket irányíthat, míg a szint legfelső fokán már az ösztöni létállapotra képes testben járja rövid, de tanulságos Útjait. Ez az Életre ébredés szintje, ahol az első fizikai testek, tehát az ásványvilág törvényét kell megismerje az Úton járó. Itt már teljességgel hat a szervező életerő törvénye, s a magasabb rendű Élet-erő körforgása. A szint legmagasabb pontján az előember testi (ösztöni) érzetével, de már a tudat lassú, fokozatos ébredésre való képességgel érkezik az itt testbe öltöző Én-rész. A „testi Én”-tudat révén megtapasztalásokat szerez, s egy bizonyos szintig képessé válik az emlékezésre. Mindent és mindenkit csak önmagán keresztül érzékel, és mér fel, tehát ez az a szint, amelyen mindent az Én-központúság, az önzés hat át. Itt a minősítési törvény már erősebben hat, s az alsó rendű lényegtörvény körforgásába, vagyis a születés és halál törvényébe lép a szellem: s amit előző Útján megfogalmazni képessé vált, olyan elemeket használhat a következő test kiépítéséhez. S minthogy ígértem, most leíratom munkatársammal a Minősítési törvényt, már akként, amiként azt a ti korotok emberének tudnia lehet és kell. Amiként mindent, a Minősítési törvényt is több, egymással épp annyira összefüggő, mint amennyire egymástól mégis külön választható, s ekként a Kegyelem által külön is választott szintre emelt fogalomkörben használjuk. Az Elsődleges Minősítési Törvény lényege az, hogy amilyen energiák megfogalmazására képessé vált a Szellemi Én-rész korábbi Útjain, olyanokat használhat fel teste felépítésénél. Azokat az energia-elemeket (fluidokat), amelyeket a lefelé vezető Út során a lefelé tartó ÉN, ÉN-fél, majd ezek Én-része megfogalmazott, a Kegyelem által alááramoltatott Kegyelmi Erőszálak vonzották magukhoz, megfogalmazva a Káoszban a Rendet. Az aláereszkedő ÉN-fél, vagy annak már csak Én-része mindenkor azt az energiát tartotta meg, mint leendő testei elsődleges energia-elemét, amely benne magában rezgett, tehát amellyel ténylegesen is bírt akkor, amikor képessé vált megállni, s már visszafelé indulni. Akik a Mélység-szintekre, tehát Satana Mélység-birodalmába léptek alá, már a Mélység-energiákkal bírhattak csak, minden-kor az adott szintnek megfelelő sűrűségi fokú energiákkal, akként, hogy a felsőbbrendű ÉN-ben mint meglévő, de elfedett ismeret jelen volt, és jelen is van és lesz a lefelé vezető Út mindahány állomásán megfogalmazott energia, mint emlékezeti elem. A felsőbbrendű ÉN-ben tehát mindahány állomás ismerete jelen van, de csak az Én-rész tényleges Ébredtségi fokának megfelelő Emlékképet áramoltathatja át az újra és újra Útnak indítandó Én-rész felé, s az Én-rész ezen Emlékképnek megfelelő energiákat fogja magához vonzani, azokat tehát, amelyek a benne lévő, a néki átadott Emlékezeti kép energiájával teljes harmóniában állnak. Ennek köszönhető, hogy maga az energia is, s itt már az Én-rész által magához vonzott Kozmikus Energiákra gondoljatok, a saját tényleges rezgéskörében nyilvánul meg, s lesz láthatóvá, vagyis a maga tisztultsági fokának megfelelő szinten rendezheti azokat össze testté a maga számára az Én-rész. A negyedik szféra felső szintjén használt test nem volna a látható tartományba illeszthető mondjuk a második szféra első dimenziójában: amiként az ott használt testet sem akként látná a negyedik szférában álló, amiként látja azt egy második szférabeli, tehát egy azonos szinten álló, ha látná azt egyáltalán bármiképpen is. Amiként mondtam, a lefelé vezető Út gondolati - érzelmi - akarati energiái a Kegyelmi Szálak mellé csatolódtak, majd az ezekből megfogalmazódott, különböző rezgésszintű energia-gömbökön kezdték meg visszavezető Útjaikat azok, akik képessé váltak erre. Ki-ki a maga Mélység-fokának megfelelő szinten, a saját benső energiáival harmonizáló bolygó, vagy Csillag-testen, vagy ha a magasabb szinten állt meg, valamely Nap testén, hogy a benne lévő Szellemi energiák mind magasabb szintre emelése révén váljék képessé a magasabb rezgésszintű bolygótesten, vagy az alsóbbrendű Nap helyett egy magasabb rendű Nap testén folytatni Útjait. A ti kiáramoltatott gondolati - érzelmi - akarati energiáitok egy jelentős része nem marad meg a Föld légterében, de nem is épülhet be a Szellemi Burokba (vagy egyéb bolygók és Csillagok esetében azok Kozmikus Energia-burkaiba): a Kozmikus Tér energia-mezőibe kerülnek, s hamarosan a hozzájuk hasonlatos energiák vonzásának engedve egy-egy energia-felhővé formálódnak. Ezeket aztán aszerint vonzza magához a Kozmikus Világlélek, amilyen szinten az energia-halmok pozitív 6

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága I. kötet töltettel bírnak, vagyis, amilyen fokon (s épp a bennük rezgő energiák által) képesek az Életenergia tiszta Elemeit magukba fogadni. A durvább, erősebben tisztátalanná tett Lélekenergiák természetesen a tisztátalanabb gondolati-akarati érzelmi energiákat fogják magukhoz vonzani, a tisztábbak, vagy már inkább megtisztítottabbak a tisztábbakat. Ekként az Útra induló Én-rész is a magához vonzott Lélekszálnak megfelelő energia-elemeket fogalmazhatja meg, mint a leendő test elsődleges energiaelemeit, amelyek akkor még csak mint energia-elemek: léteznek, amiként a test Útjának mindahány testi megfelelője is felépül ezekből az elsődleges energia-elemekből, fluidikus testek formájában mutatva meg a majdani gyermeket, ifjút, felnőttet, vagy akár már az öreget, akként nyitva ki a megfogant pete körül e testek energia-köpenyét, amiként a rózsa bontja ki a szirmokat: egyiket a másik fölé építve a magával vitt Élettervnek megfelelően. A durvább test-elemekből felépített, de egy magasabb szintről Utat vállaló Énrész által használni kívánt test azonban nem akként lesz durvává, amiként volna egy alacsony szintről érkező Én-rész esetében. S ez még csak nem is a test külső megjelenési formájára vonatkozik, hisz a számotokra csúnya testet is használhatja egy magasabb szintről érkezett Testvér, s a szemeiteknek tetszetős testet egy alacsony szintről kiemelkedhető: de a testek körüli energia-áramlás lesz mássá, mert a testek elemszerkezetének, tehát atomjainak belső energia szintje változik ekképpen. S különösen érvényes ez a ti szinteteken, amely a végletek Világa, ahol minden, és mindennek az ellenkezője is elképzelhető, s ahol semminek sem lehet igazán Tudója és ismerője más, csakis a Nagy Rendező, vagyis Krisztus. A magasabb szintű értelemben vett Lényegtörvény alapja az oly gyakran ismételt, s oly igen fontos Szeretet Törvény, annak egy eleme: ne ítélj…! Ez tehát már nem a fizikai én-re: a Szellemi, s a tudati Én-re vonatkozik, s inkább nevezném Lélektörvénynek, amelyet a Minősítési Törvényben mér meg az ÚR, Aki az Utakat adta, s adja mindenkor. Amiként mondtam, az Én-rész a maga szintjének megfelelő energiákat vonzza magához. Ezen kívül azonban egy bizonyos szint elérése után, amikor a korábbi Utak során megfogalmazott karmikus elemek letisztítása mellé külön Feladatot is visz magával, tehát amikor az Ok-okozati Törvény mellé a Fejlődés Törvénye is hatni kezd fölötte, már a feladat bevégzéséhez szükséges energiákat is magához kell vonzza. Ezek nemegyszer akként kell hassanak az Én-rész által megfogalmazott test fölött, hogy teljességgel fedjék az Én-rész valós eredetét, vagyis azt: honnan, mely szintről, s milyen energiák birtokosaként érkezett az adott Útra. Akkor lesz, vagy lehet erre szüksége az Én-résznek, ha a még hiányzó megtapasztalás, vagy az adott ponton bevégzendő Vállalás a maga ténylegesen elért szintjénél durvább történéseket tartalmaz, vagy akkor, ha a vállalását, legyen az bármily magas szintű, valamely meglehetősen durva közegben kell megkezdenie, sőt: esetenként akár teljességgel bevégeznie is. Ilyenkor az adott közegben élők által ténylegesen is használt Kozmikus energiákat is magához kell vonzza az Énrész, hisz ha nem is teljességgel, s ha nem is maradandó, tehát nem állandó jelleggel, de be kell illeszkedjék abba a közegbe, amelyben feladata van, vagy amelyben meg kell kezdje Útját ahhoz, hogy már onnan továbblépve foglalja el a maga tényleges helyét, amelyen feladatát bevégezheti. Az adott szint energiái viszont azt is magukkal hozzák, hogy az ott testbe lépő Én-rész által megfogalmazott test Tudata is a szint követelmény-rendszeréhez fog igazodni, legalábbis részben. Egy mélyebb szinten álló, de magasabb szintű feladatot vállaló Én-rész esetében ez mindenkor lehetőséget ad az előrébb és feljebbemelkedésre, még akkor is, ha az ő saját energiái gyengék ahhoz, hogy a Tudatot az adott szint követelményeinek teljes és tökéletes elfogadására késztessék. Ilyenkor tapasztalhatjátok azt a gyakorta érthetetlennek maradó jelenséget, hogy a két, csendes és visszahúzódó embernek egy nagyhangú, esetenként akár kötekedő utódja születik. Ez esetben a vállalás adott a szülők, és az utód Én-része esetében is. A szülők tisztítják, s a lehetőségekhez mérten emelni igyekszenek a gondjaikra bízott utódot, annak Én-részét, míg az utód Én-része a teljes és tökéletes elfogadásra, vagy a türelmes Szeretet megélésére tanítja a szülőket: úgy emberi, mint Szellemi értelemben. Nem is ez a gyakori azonban a ti korszakotokban, hanem ennek ellenkezője. Az, amikor a magasabb szintre ért Szellemi Én-rész kell valamely mélyebb szinten megkezdje Útját, akár azért, hogy az adott szinten testet vettek közt végezzen oktató - nevelő munkát, akár azért, hogy onnan kiemelkedve már a kiemelkedés lehetséges voltát is igazolja, vagy akár azért is, hogy a magasabb szintre emelkedve kezdje meg vállalását. Ez esetben a tisztább, magasabb szintről Útnak induló Én-rész olyan Kozmikus energiákat fog magához vonzani, 7

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága I. kötet amelyek alkalmassá teszik olyan test felépítésére, amelyre a mélység ama szintjén szüksége van. A mélyebb szint durvaságát viselni mindig ellenállóbb, terhelhetőbb, vagy gyorsabban regenerálódó testre van szüksége. Ha egy nyomorban, tudatlanságban, testi tisztátalanságban élő családhoz törékeny testű, gyenge újszülött testét építené fel magának az Én-rész, vajmi kevés esélye volna arra, hogy hosszabb Utat járjon végig. Az ilyen közegbe születő gyermek, ha vékony testalkattal, kis súllyal születik is, erősebb immunrendszerrel, tehát egy bizonyos értelemben erősebb, ellenállóképesebb testtel születik, amely jobban ellenáll a fertőzéseknek, a testbe kerülő baktériumoknak, ahogy azt magatok is megfigyelhettétek. A mélyebb szinten Utat vállaló Testvér aztán kiemelkedik az adott közegből, ha a feladat jellege olyan, a korábbi közeg azonban benne hagyja nyomát a Tudatban csak úgy, mint a test teljességében, s az agyi ideghálózatban is. Ekként a Tudatban sok olyan elem figyelhető meg még hosszú időn át, vagy akár az Út teljességében, amelyek e korábbi hatások nyomát őrzik. Azt is, és azon Kozmikus Energiákat, amelyeket az Én-rész vonzott magához, nemegyszer azzal a céllal, hogy azokat részben vagy egészében megtisztítsa. Nem ritka azonban, hogy a bevonzott Kozmikus Energiák teljessége megmarad az Út végéig: háttérbe szorulva a járulékos, és előtérbe kerülve az Én-rész valós energiái, s azok a Kozmikus energiák, amelyeket már a tényleges Vállalás értelmében vont magához a fizikai test létbenmaradását segítő járulékos Kozmikus energiák mellett. Ekként az illető személyben már az erős kettősség lesz tapasztalható. A Vállalás adja személyisége egyik részét, s ezt a Szellemi Én-rész saját energiái, valamint az azzal harmonizáló, azt megtámogató Kozmikus energiák adják, míg a személyiség másik része a járulékos Kozmikus energiák révén megnyilvánuló milyenség, tehát az azok révén sajátjává lett viselkedési elemek tapasztalhatóak. A magasabb rendű, tehát már nem fizikai értelemben vett Minősítési Törvény ez esetben is kétféle szempont alapján rétegeződik. Az egyik szempont lényege az, hogy az adott energiákat miként tudja a maga ténylegesen is elért szintje értelmében használni az Én-rész. Ha egy mélyebb szintről érkezett személy nem tud teljességgel beilleszkedni a magasabb szintű követelmény-rendszerbe, nem lesz akként ítélve, mintha a maga szintjének nem volna képes megfelelni: ezért nem kárhoztatik, hisz épphogy fejlődni és tanulni helyeztetett a saját szintjénél magasabbról érkezettek közé, tehát természetes, hogy nem, vagy nem teljességgel fog tudni megfelelni a magasabb szintű követelményeknek. Ha legalább megpróbál valamilyen szinten felzárkózni a körötte lévők mellé, már elérte célját, s feljebb is léphet Útján, még akkor is, ha ti magatok, mint földi szemlélők akként látjátok: lényegesen alatta marad annak a szintnek, amelyet ti (neveltetése, származása, családi helyzete, a szülők egyéni milyensége stb.) alapján vártatok volna. A másik szempont viszont a bevonzott és megtartott Kozmikus Energiát veszi alapul. Egy Marsikus személytől nem várja el a Kegyelem Istene, hogy teljességgel nyugodttá legyen, még akkor sem, ha ti akként vélnétek: az illető Testvér másként kéne éljen és szóljon és cselekedjen, mint amiként azt tapasztaljátok. Ahogy azt sokaknál megfigyelhetitek, akiket mint hirtelen és dacos, igen erős akarattal bíró, mondhatni: makacs embereknek ismertek meg. Ez azonban nem csak a mellettetek lévő testvérek személyi milyensége: nem egy esetben munkájuk része is, hisz ha nem ezzel az adottsággal bírnának, nem volnának alkalmasak arra a feladatra, amelynek bevégzéséért közétek érkeztek. Az ekként mellettetek élőknél megfigyelhetitek azt is: a bevonzott Kozmikus Energiákat hogyan, miképp hasznosítják amellett, hogy gyakran azok ártó elemeivel is bírnak, tehát például a Mars mindahány energia-hatása érvényesül bennük. A fizikai testben a hatékony és energikussá tevő hatás, míg az idegrendszerben a robbanékonyság, a gyors, de rövid lefutású ingerlékenység lesz a jellemző e testvéreknél, ami bár valóban heves ingerület, nem harag mégsem a szó tényleges értelmében, mert nem hagy nyomot sem a Tudatban, sem az Én-részben, hisz nem ezekből, hanem az agyi idegekből indul, amelyeknek nincs „emlékezetük”, tehát a hatás csak addig tart, ameddig azt érzékelhető is, aztán nyomtalanul eltűnik. Az illetőnél ekként megfigyelhetitek, hogy bár az egyik pillanatban „robban”, a másikban már nyugodt, sőt: akár kirobbanóan jókedvű lesz, vagy épp megfordítva, mert a Tudat nem képes a szélsőséges energiák áramlását kormányozni, irányítani. Aki e kettősséggel él, minden esetben a saját és a bevonzott energiák összességében méretik meg, s amiként ti is, mindannyian, a feladat vagy a vállalás értelmében. Ha valaki kicsiny gyermekek gondozását vállalja, s amellett meg kell tudnia birkózni azokkal az energiákkal, amelyeket Én-része mint járulékos energiákat magához vonzott, nem élheti meg olyan mértékben a benne feszülő indulatokat: viszont aki nagyobb akaratot igénylő feladatot vállalt, annak esetleg a magához vonzott, lényegesen gyengébb (vagy inkább gyengédebbé tevő) Vénuszi energiákkal kell tudjon 8

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága I. kötet megbirkózni ahhoz, hogy egyéni feladatával megbirkózzék, amely nélkül az Én-rész nem szerezhetné meg azon megtapasztalásokat, amelyek még hiányoznak a felsőbbrendű ÉN-ből. A benső, nem fizikai Lényeg-törvény, vagyis a Minősítési törvény lényege tehát a viszonyításon alapul: ki milyen saját, és szerzett erőkkel, milyen környezetben, milyen feladatot milyen fokon képes elvégezni úgy, hogy az a tőle elvárható maximumhoz a legközelebb álljon az adott paraméterek mellett. S most haladjunk tovább, immáron a második szféra dimenzionális körei felé. A második szféra már nem az ösztönök világa: legalábbis nem teljességgel. A Tudat már bír bizonyos fejlettséggel, hisz az Énrész is bír az Ébredtség egy bizonyos fokával. A második szféra még az erő, az erőszak világa, amelyben viszont már hat az Igazság törvénye, vagyis az ide érkező Én-rész megtapasztalja az ok-okozati törvényt, amely az alsóbb szinteken még nem a Karma Törvénye, hisz az egyes cselekedetek bérét szinte azonnal elveszi test és a Tudat. Ez az Igazság törvényvilágának alsóbbrendű szintje, a „szemet szemért” világa. Az Én-rész a test és a lassan nyiladozó Tudat révén megtapasztalásokat gyűjt, nem egyszer a sorozatos kudarcok révén. E szint második dimenziója az, amelyben az Ok-okozat kikutatásának vágya is megfogalmazódik az Én-részben csak úgy, mint az egyéni Tudatban. A külső, irányíthatatlan és érthetetlen jelenségek révén (vihar, baleset, vadász-szerencse, vagy kudarc, stb.) a Tudat egy számára láthatatlan Erő jelenlétét kezdi feltételezni, aki mindazok irányítója, amit ő maga csak mint szenvedő, vagy elégedett lény kell elviseljen: vagyis megfogalmazódik a magasabb rendű Lét Világa, mint feltételezés. Azaz a Tudat elfogad egy, vagy több, számára láthatatlan lényt, s mert hogy még mindig önmagából, tehát saját én-ségéből indul ki, az „istenek világának” lakóit is önmagához hasonlatosaknak, csak végtelen hatalommal bíróknak képzeli el, akiket egyes ajándékokkal, azaz áldozatokkal igyekszik a maga pártjára állítani. Az „elemi istenek” korszaka ez, amikor úgyszólván mindennek külön istene van. A Tudat fejlődésével aztán, s az egyes megtapasztalások megismerése és emlékké válása révén ez a százistenhit lassan tisztulni kezd: már van, amit meg tud érteni, aminek képes megtalálni az okát: s akkor annak az addig tudattalan tapasztalati elemnek, mint tudati tényezőnek „istene” a feledés homályába hull, kikopik a tudatból: itt még a csoport-tudatból, hisz ez még az ősközösségi társadalom szintje, amelyben az egyéni tudat csaknem azonos a csoport-tudattal, s amelyben az Én csak mint konkrét fizikai érzet, s nem mint egyén, nem mint individuum létezik. Aztán az EGY-ÉN - érzet erősödik, s a csoport-érzet halványul, majd egy bizonyos értelemben el is tűnik. Már ki-ki a maga útjait járja, ha az éjjeleket igyekszenek is a megszokott csoportban, s a megszokott helyen tölteni. Ekként viszont már meg is osztják egymással megfigyeléseiket, tapasztalataikat, vagyis a Tudat további tisztulása figyelhető meg. Ez a szint, és ez a fejlődési állomás egyben az is, amelyben az Isten-hit fejlődése is inkább megfigyelhetővé válik. S itt már valósággal is képessé válik arra a Szellemi Én-rész, hogy Istent, s ne „isteneket” feltételezzen, még akkor is, ha a szint legmagasabb pontjáig vissza-vissza nyúl az elhagyott, vagy akár csak elhagyni vélt istenekhez. A második szféra két legmagasabb szintjén éri el az Én-rész azt a fejlődési fokozatot, amely alkalmassá teszi: egy-egy testet öltésre a harmadik szférába is utat vállalni, ahol erősebben íródik bele az Egy Isten hite, ha még nem is annak Bizonyossága. Azok a testvérek, akik a ti épp csak elhagyott évszázadotok viharos korszakaiban vettek testet a harmadik szférában, annak legalsó dimenzióiban álló emberiségben, gyakorta épp azzal a feladattal érkeztek, hogy az Egy Isten - hitet, mint Valóság-elemet kibonthassa magában az Én-rész, amely megszerzett Ismeretet aztán ismét a maguk szintjére érkezve továbbadhatták azoknak, akik közt testet vettek. Ha az Én-rész képessé vált e Vállalás betöltésére, vagyis ki tudta bontani a Tudatban a magával vitt Ismeretet, s tovább is tudta azt adni a Tudat s a test által, már valósággal is a harmadik szférába, annak alsó szintjére emelkedhetett. A 3. szinten az Igazság és Kegyelem Törvénye keveredik, vagyis kezdetét veszi a Karma Törvénye, az elsődleges Igazság-törvénye, a szemet szemért törvénye mellett. S ha akként vesszük, ez a Törvények világa, hisz a Lét Törvénye, tehát a születés és a halál Törvénye, az alsóbb, és már a felsőbbrendű Igazság Törvénye, s már a Kegyelem Törvénye irányítják és uralják. Annál is inkább, mert ez a szint az, tehát a harmadik szféra alsóbb dimenziói, ahol a leginkább kihangsúlyozódik és érvényessé válik a Tudat, s a Tudatban az anyagközpontúság: vagyis a harácsolás, az uralom és hatalomvágy, amelyek alapja mindenkor az ősi, atavisztikus Én-központúságból megmaradt önzés, de már a megszerzett kincsek adta 9

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága I. kötet gőg, majd a fizikai értékek; a vagyon, vagy akár a nagyobb tudás, a társadalmi, tudományos, egyházi, állami rang adta hiúság is érvényesül. S érvényesül, hat ezek mellett természetesen mindezek hatása is: a csalódások, a sors-pofonok, a szenvedések: vagyis a Karmikus történések, amelyek egy-egy Út során megfogalmazódnak, majd a következő Utak valamelyikén kifejtik hatásukat a testen és a Tudaton keresztül, de az Én-részre hatva, azt csiszolva és tisztítva elsődleges jelleggel mindaddig, míg az Énrészben, s annak késztetésére a Tudatban is meg nem fogalmazódik, s meg nem érik a mindent elsöprő vágy a Szabadulás után. Ez a szint aztán a legteljesebb kettősség, a „hol fenn, hol lenn korszaka”, amikor is az Én-rész különböző élet-utakon és Élet-helyzetekben igyekszik megtalálni az Egyedüli Utat, amely kivezeti őt e kettősség káoszából. Ez a legteljesebb és a legtökéletesebb keresés korszaka, hisz a testi ember, és a Tudat keresi önmagát a körötte lévő világban, de keresi önmagát abban, s a Felső Világban az Én-rész is, amely mindinkább elvettetni igyekszik a Tudattal a test elsődlegességének érzetét, mindenkor olyan mértékben áramoltatva át a Tudat felé a maga irányának, s a magasabb rendű irány követésének vágyát, amilyen mértékben ő maga képes azt valóságosan is megélni. S tulajdonképpen ezzel el is értünk a ti korszakotokig, és a ti jelenlegi szintetekig. Ez az a szint, amelyre sokan már eljutottak azok közül, akik a Föld színén élhetnek, de még többen nem, s ennek is meg van a maga magyarázata. Amiként az imént elmondtam, egy-egy bolygón (stb.) mindenkor azok a Szellemi Én-részek ölthetnek testet, akikben a bennük lévő energia harmonizál a bolygótest tényleges energiáival. Ez a tény azonban, mint Törvény, megtörik a Föld esetében, hisz a Föld mindahány, vagy csaknem mindahány szférikus és dimen-zionális körébe érkezhetnek egy-egy testet öltésre az Asztrális Világképzetek lakói. S nem véletlenül tettem hozzá: csaknem mindahány, hisz akik csak most emelkedtek ki a mélységből, tehát épp csak elhagyták Satana birodalmának rezgés-köreit, már a ti bolygótoktól meglehetős távol kezdhetik csak meg Felfelé vezető Útjukat. Ekként rendelte azt számukra a Kegyelem Istene, hisz a várható Dimenzióváltás során azok ismét visszahullanának a mélységbe, amelyből alig is hogy kiemelkedtek. Akik esetében viszont bizonyosra vehető, hogy a mélységbe hullanak, egy ideig nem vállalhatnak Utat, s nemcsak hogy a Föld, de egyetlen más, a Dimenzióváltás során erősebben érintetté váló bolygón, Csillagon vagy Holdon sem. Annál is inkább nem, mert hisz hatalmas még mindig azon Testvérek száma, akik képessé lehetnek a fejlődésre, így ők kapnak alkalmat egy-egy Kegyelmi Útra a Föld színén, hogy aki ténylegesen is képes a korábbinál magasabb szintre emelkedni, az fel is emelkedhessék, aki viszont erre képtelen, ne hulljon még lejjebb a fokozottabban érvényesülő ellenerők támadásával szembeni gyengesége végett. Ez azonban ismét egy olyan kérdés, amelyre akár egy egész kötetet szánhatnánk, itt és most azonban nem az őket, de a benneteket érintő kérdést kívánom kibontani s megmutatni. A ti korszakotok a ti jelenlegi Lét-pontotokon tehát a keresés korszaka, és a keresés Világa. Ennek nagyon érdekes jellemzői vannak, amelyek akár egyetlen Út során, egymást követve érnek meg a Tudatban, akként, amiként azt az Én-rész képessé válik abban kinyitni. Elsőként a tudás utáni erős vágy lesz a mérvadó: s ha már az általatok megszerezhető Tudás birtokosává lettetek, még mindig ott fog élni bennetek a Tudás utáni vágy, amely azonban már a földi értelemben vett tudásban való csalódottságérzetet is megszüli. Ez keserűséget és üresség-érzet ad, majd ebből kibomlik a Magasabb szintű LÉT, az Igaz-ság utáni vágy: s akkortól annak kikutatása lesz a Tudat elsődleges vágya és célja. S most néhány szóval foglaljuk össze azt, amit eddig elmondtam. Annál is inkább, mert amely fejlődési fokokon túllépett a Szellem mind alsóbbrendű „követe”, azok valósággá létele a Szeretet törvénye értelmében vált lehetségessé, a legmagasabb rendű Isteni Törvény értelmében, amely a Teremtés oka, alapja, és annak Lényege: ekként a Visszatérés is csak a Szeretet Törvénye értelmében lehet valósággá. A 7. szint a sátán birodalma, amelyben a sátáni természet érvényesül: a Szellemi sötétség, mélység, testetlen sűrű elemi-lét, A 6. szint még mindig a teljes besötétültség szintje: itt Satana csatlósai, a „szellemi holtak” tanyáznak, akik a Mélység-energiák minősítését végzik Satana rendelése szerint Az 5. szint a teljes derotáció, a mozgásnélküliség szintje A 4. szint a mozgás, a körforgás lassú megszűnésének szintje A 3. szint a teljes tudati - szellemi besötétültség állapotát adja A 2. szinten a tudattalan lét állapot az uralkodó lét-forma

10

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága I. kötet Az 1. szinten válik lehetségessé a kiemelkedés a „semmiből”, amely szint után az anyag-világ Törvényeit, majd az ösztöni létállapotot éli meg a mélységből kiemelkedett Szellemi Én-rész, amely a Tudat teljes hiányában létezik csupán. Az ezt követő, ezzel szinte még Lényeg-közeli állapotban maradó első fizikai sík az életre ébredés szintje, ahol már az első fizikai testek törvénye, az ásványvilág Törvénye érvényesül, s a szervező életerő Törvénye, a szüntelen körforgás. Tudat és ösztön még nem létezik, így a puszta vegetáció adja a test Léttörvényét. Az első szint már magasabb dimenziójában felbukkan az előember, majd az Ős-ember. Ez viszont már a tudat ébredésének, de még nem a Szellemi Tudat, csak a testi én-tudat ébredésének szintje, ahol a lény fizikai szintű megtapasztalásokra tesz szert. Aztán egy következő fejlődési állomáson valósággá lesz az emlékezés, az én teljes megtapasztalása, s ezzel együtt mindennek az én-központúvá tétele, vagyis a teljes és tökéletes önzés. Merthogy e tudati fejlődési szintnél még nem az Én-rész a fő irányító, ez is az alsó rendű lényegtörvény, a másodlagos minősítési Törvény hatályba emelkedésének szintjéhez tartozik. Továbbra is, s még igen sokáig hat az örök körforgás Törvénye, vagyis a születés és halál Törvénye, ha az egyes Lét-tartamok alatt még nem fogalmazódik is meg Karmikus elem, lévén az Én-rész még erősen elfedett állapotban létezik csak az alig-ébredt Tudatban. A következő szint az erő, s a már tudatos erőszak világa, ahol viszont már az Igazság törvénye érvényesül, vagyis létbe lép a magasabb rendű Ok-okozati törvény, ha még csak az elsődleges jelleg Törvénye, az Igazság törvénye formájában is. Ez tehát a „szemet szemért” törvénytelen Törvénye. A fejlődés e szintjére elért, s az egyes megtapasztalásokat érteni kívánó Tudat megfogalmazza a magasabb rendű Létet, mint feltételezést, s hamarosan elfogadott tudati képpé válik az „istenek” világa. Ettől kezdve az Én-rész is nagyobb szerepet kap a Tudat irányításában, ami a tudat fokozottabb fejlődését, a tudati képek és fogalmak tisztulását adja, amely kedvez az Isten-hit fejlődésének, végezetül az EGY-Isten-hit kibontásának is, amely azonban már teljességgel az Én-rész fejlettségi fokát tükrözi, vagy tükrözheti. A ti szférikus körötökben mindmáig érvényes az Igazság, de már a Kegyelem Törvénye is, amiként érvényes, s még mindig hosszan az is kell, hogy maradjon a születés és halál Törvénye. Az alsó, és a felső szint, az abszolút végletek világa ez, amelyben épp oly fontos lehet a tudati képek közt az emberi, tehát a fizikai lét, mint amennyire szerepet kaphat az anyagtalan, vagyis a Szellemi Lét utáni vágyakozás is. Ez a magasabb fokú Ébredés Törvénye: a mélységből való szabadulás vágyának Világa, a Fent megérzett és elfogadott Ereje utáni vágyakozás Világa. E szinten felfokozottabbá válik a gondolati és akarati energiák kiválasztódása, s azok beemelése a magasabb rendű, tehát az érzelmi energiák síkjára. Az Ősi Természet-törvények fokról - fokra való megismerése, azok kibontása már nem, vagy nem teljességgel csak a tudati, még csak nem is a Szellemi-tudati energiák, de az érzelmi. vagyis a lelki energiák révén megy végbe. A felétek áramló érzelmi erőkre a testeiteket körbe ölelő fluidikus erő-réteg válaszol elsőként, vagyis még nem értitek igazán, de már érzitek az Igaz-ságot, amely a legmagasabb rendű Isteni Bölcsességben, a Teremtő Bölcs Szeretetében teljesedik ki. Érzitek, s a Tudat, a Szellemi és a Test-tudat egyként afelé fog törekedni, s azt igyekszik betölteni, hogy az is betöltse, megemelve a Szellem s az elme rezgésszintjét, megemelve egyben a fizikai test energia-körének, s ekként magának a testnek rezgésszintjét is. Az Élet törvénye, és a Halál törvénye továbbra is megmarad, de már a Halál Törvénye elveszti egy bizonyos értelemben jelentőségét, mert a tudati képben a testi élet másodrendűvé fokozódik vissza az elsődleges, tehát a Szellemi Élettel szemben. Az anyagi test visszaminősül azzá, ami valóságban is: anyaggá, s az ideiglenesen viselt test Anyag-törvényévé, amelyet felülír a Szellem Törvénye, amely anyagtalan és örök. A ti szintetek az Abszolút és egyedülvaló Igazság világának, annak parányi igazság-morzsáinak megismerési szintje, amely azonban ismét a teljes káoszt fogja eredményezni azokban, akik a testi Tudatot, s a testi Én-t tartják elsődlegesnek, míg a Szellemi és lelki erőket másodlagosnak: ha elfogadják egyáltalán annak létét és valóságát. A Tudat betelik és megcsömörlik a föld minden bölcsességétől, mert aki igazán „bölccsé” lesz, előbb - utóbb rá fog ébredni: mennyire semmi is, amit a Mindenből már 11

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága I. kötet megismerhetett. És akkor kell hogy megkeresse, és meg is találja Azt, Akinél a Bölcsesség teljessége van, hogy alázatos szívvel tegye le Annak zsámolyához még azt a semminél kevesebb bölcsesség-morzsát is, amit addig megszerzett, hogy tényleg akként adhassa át magát Néki, mint újszülött gyermek: teljes és tökéletes bizalommal és reáhagyatkozással. És éppen ez az, ami a legnehezebb Feladat, még a teljes és tökéletes tudatlanságból való kiemelkedésnél is nehezebb, mert az EGY-ÉN, amely a test elsődlegességét tanulta, és szokta is meg ekként, nehezen billenthető ki önlátó állapotából, még akkor is, ha az, akit el kellene tudjon fogadni maga fölött, elsődleges értelemben szintén ő maga: önmaga egy Bölcsebb, mert Istentől való eleme: a Szellem, vagyis még csak annak Én-része. Ameddig azonban csak a testet, és a test-tudatot fogadjátok el, ameddig az értelem megfeneklik az én-érzeten és az én-képzeten; nem is érvényesülhet fölöttetek, csak a test Törvénye, és a Tudat Törvénye, amely mindenkor alacsonyabb rendű, mint a Szellem Törvénye, amely a Kegyelem és a Szeretet Törvénye. A „kis én-tudat” nem más, és nem több: egocentrikus tudati képzet. A Tudat megfogalmaz bizonyos véleményeket: önmagáról, a körötte élőkről, a világról, vagy akár a teljes Kozmikus Térről, vagyis kialakítja a maga EGY-ÉN-I világnézetét, amelyhez igyekszik makacsul ragaszkodni. Pedig éppenhogy ezt kell tudnotok elvetni az Isten szellemi gondolataiért. Aki tehát a Harmadik Szövetség, a Szeretet Törvény-világába akar emelkedni, át kell tudja adni az elme akaratát, pontosabban át kell minősítnie azt, hogy a lelki és a Szellemi akaratot fejlessze ki. A test és a tudat elemeinek felülbírálása révén megismeritek önmagatokat: az embert, s e megismerés már lehetőséget ad a magasabb rendű Én-be való beilleszkedésre, s ekként az alsóbb erők teljes uralására: s akkortól a Tudat s a test már a Szellem és a Lélek parancsait követi, vagyis, teljességgel beilleszkedik azok irányítási rendszerébe. Ti már ennek lépcsőjén álltok, ezt kell mindinkább megvalósítanotok akként, hogy a Szellemi igazságokat a Tudat által elfogadva és megértve a testtel hajttatjátok végre, késztetve a testet önnön érdekeinek elvetésére, feladására, feloldására a lelki Természetben és a Szellemi Természetben, amely az Isteni Természet: A Bölcs, Alkotó-Teremtő Szeretet. Ez a Szellemi ÖNTUDAT és ÉN-tudat ébredése. Ennek érdekét, elérését szolgálja az Én-rész, a szellemi magocska mindahány Útja, hogy amiként azt a Mester mondta: a parányi mustármagból hatalmas fává legyen az, amelynek ágain fészket rakhatnak az Ég madarai: vagyis azok az Égi Bölcsességek, amelyek mindegyike fiókákat nevel ama fán, új és új Felismeréseket, amelyek felnövekedvén, maguk is Bölcsességekké, azaz Égi Madarakká lesznek, ha felnövekednek. Több mint 2000 éve, hogy az ember átlépett az Igazság Törvényvilágából a Kegyelem Törvényvilágába. S most, 2000 évvel Krisztus Visszatérése után élitek azt a korszakot, amikor a Harmadik Szövetség is elétek adatik, hogy EGY-ségbe emelkedjék bennetek az Atya, A FIÚ és a Szentlélek Szövetsége. Ezáltal egy Új Kor nyittatik számotokra, a Visszatérés Kora, amely mindaddig tart, míg az utolsó egy is vissza nem tért az Ősi EGY-ségbe. A Bukás korát, s az azt követő, hosszú Eonokon át ívelő korszakot még az Isteni Igazság Törvénye hatotta át, s tartotta fenn. A Megváltás korát azaz az utóbbi kétezer esztendőt a Megváltó Kegyelem Törvénye. A Szeretet Törvényvilága az, amely a EGY-ségbe foglalja, és kiteljesíti e kettőt, mert mindkettő A Szeretetből született, s adatott teértetek. Az Isteni Szeretet, amely a Visszatérést egyáltalán lehetségessé tette, s teszi. Ekként a Szeretet Törvényvilága az, amely az első, de amely az utolsó Mélység-korszak Törvényét is adta, és adja, úgy a felemeltetettek, mint a hátramaradók számára, s még a mélység legmélyének fogságában lévők, de még amaz utolsó egy; vagyis Satana számára is. A Szeretet Törvénye, amiként az imént is mondtam, az Első, s mindvégig az Egyetlen Valóság-törvény, amelyet Életenergiának is neveztünk korábban, s ez ekként is van, hisz Ez a legtisztább Élet-erő, amely egyben az egyetlen Élet-erő, amely nélkül nincs, és nem is lehetne semminő Lét. Itt és most nem a korábban már elmondott Szeretet Törvényét fogom kibontani és megmagyarázni, ha valamiképpen mégis ahhoz kötjük azt, amit mondani kívánok. Amint korábban mondtam, a Szeretet az, ami teljességgel anyagtalan, kötetlen és szabad, és a Szeretet az, amit mind a magatokénak tudhattok 12

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága I. kötet Megteremttetésetek Pillanatától, s már az előttől: öröktől fogva, mert öröktől a Teremtő Szeretetében Léteztetek. Abban a Teljes és Tökéletes és Végtelen Szeretetben, amelyet elvetettetek magatoktól, és amely után most, Ébredtségtek e fokán oly erősen vágyakoztok. Az A Szeretet, amit viszont nem lehet többé akként megszereznetek, amiként megszereztétek azt a Kezdetek előtt: de amiért már igenis, meg kell harcolnotok, meg kell küzdenetek, s éppen az ellen kell, hogy megküzdjetek a Szeretetért, aki elvetette azt magától: vagyis önmagatok ellenében. A Szeretet az a Kincs, amelyet nem lehettek képesek megszerezni, de amit nem lehettek képesek birtokolni sem, és amely Kincsnek mégis birtokosai vagytok mind, hisz képesek vagytok Szeretni, és Szeretet elfogadni is, ki-ki a maga mértékében, s a maga szellemi Ébredtségének fokán. Pontosabban… gyakorta csak képesek volnátok, ha: és akkor közbe lép az a bizonyos „ha”, amelyen az ébredni, s élnikész Szeretet megtorpan, majd lassan kihűl, semmivé válik, s még jó, ha nem csap át ellenszenvbe, vagy akár haragba elméitek mélyén. És éppen ez a „ha” az, amely végett fölöttetek épp úgy kell, hogy éljen mindmostanáig az Igazság Törvénye is, és a Kegyelem Törvénye is, de már akként, hogy ti magatok is ráéreztek a Valódi Igazságra, és ráéreztek a Valódi Kegyelemre is, és nemcsak hogy ráéreztek, de a magatok mértékében teljességgel meg is valósítjátok azt. Miként kell megélnetek az Igazság Törvényét, és miként a Kegyelem Törvényét? Természetesen a Szeretet által, hisz ha nincs tebennetek Szeretet, nincs, mert nem lehet tebennetek semmi más sem: nem lesztek képessé az Igazságra, s ekként a Kegyelemre sem, mert e kettő is csak a Szeretetből nyílik ki: s minél inkább képesek vagytok az Igazságban élni, annál inkább lesztek képessé a Kegyelemben is élni, amely A Szeretet. A ti világotok, miként mondtam, máig a harácsoláson, a vagyongyűjtésen, egymás félretaszításán alapul, vagyis még az alsóbbrendű, tehát a Sátáni törvényen nyugszik. S ezt mindahány társadalmi formára egyként értem, hisz a „van” mindahány társadalmi rendszerben elsődleges tudati szempont. Minél többet birtokolhattok, tehát minél magasabb szintre értek el e „van”-ban, annál inkább működésbe lép az ellentét által sugalmazott „kell” és a „még” is, ha okát nem tudnátok is adni, még magatoknak sem: miért kell az, ami másnak van, és miért kell még, ha már van. A szerzés, a harácsolás, a birtoklás vágya már egész kicsiny korban beleíródik a testet öltött Én-rész által irányított: s akkor még valósággal is az által irányított Tudatba. A teljességgel kicsiny gyermekek még nem akarnak, és nem igényelnek többet és mást, mint amire valósággal is szükségük van. A nyugodt otthon, a test alap szintű igényeinek kielégítése teljességgel elégedetté, és boldoggá teszi őket. Ha a csöppség nem éhes, nem fázik, s tiszta az alatta lévő pelus, viszonylagos csend és békesség veszi körül, nyugodtan alszik, míg a fizikai test igénye meg nem zavarja ebben, s ha a test igényét megelégítettétek, ismét visszatér a nyugalma. Később, amikor növekedni kezd, igényei is növekedni fognak, s ez természetes is, hisz a teljességgel ingerszegény környezet nem biztosítaná a Tudat folyamatos fejlődését. Az viszont, hogy az igények milyen formában, és milyen mértékig fokozódnak, tehát hogy a gyermek mit, és milyen mértékben fog igényelni, már a szülőkön, a gyermek mellett élő felnőtteken fog múlani. Ha a gyermek kicsinységétől akként van nevelve, hogy bármit kikövetelhet szülőjétől, követelődzővé is lesz. Ez két irányban vezetheti helytelen útra az elmét: ha gondolkodás nélkül vesz meg mindent a szülő, amit csak kigondol a gyermek, később akként fogja érezni: minden jár is néki, éspedig minden erőfeszítés nélkül. Ez az oka, hogy a gyermekből már ifjúvá érett személy könnyen nyújtja ki kezét olyasmi után, ami valamiért megtetszik neki, még akkor is, ha tudja: az adott tárgy, vagy földi értelemben vett érték a másé. A másik az, amikor a gyermek a szülő példáján okulva a törtetést és a harácsolást tanulja meg, mert csak egy értékért tanult meg megharcolni: a földi szintű értékért, félre lökve minden mást, aminek nincs anyagi mértékkel mérhető értéke, és félre taszítva mindenkit, aki a számára egyedüli érték megszerzésében gátolja, vagy akár már azokat is, akikről csak akként véli: gátolhatják. Ekként az elkényeztetett gyermek vagy a bűn útjára lép, ha a szülő már nem tudja megadni néki azt, amit pedig a gyermek jogos igénynek vél, vagy törtetővé lesz, ha azt hallja nap mint nap: „amit megszerzel, az a tiéd, és annyit érsz… vegyél példát rólam…”- ugye, milyen ismerős mindkét jelenség?! Az értéktelen értékek felhalmozási kényszere tehát inkább tanult, semmint öröklött viselkedési elem, bár nem egyszer ez utóbbi is közre játszik az emberi milyenség ilyes torzulásá-ban: s akkor az Én13

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága I. kötet rész elsődleges feladata éppenhogy az, hogy a hibás tudati-genetikai elemet megkísérelje felülírni a benne lévő Erő révén. Az ilyes jellegű feladattal érkező Én-rész olyan közeg felé igyekszik terelni magát a testet, amelyben a Tudat szembesül a valós szükséggel, a nyomorúsággal, de akként, hogy nálánál elesettebb, nem egyszer önmagukról gondoskodni képtelen személyek veszik körül, akiknek akár puszta fizikai léte is az ő irgalmasságától függ. Ez esetben az ekként kényszerhelyzetben lévő személy nem, vagy csak ritkán fog tiltott eszközökhöz nyúlni, hisz a földi törvények megsértése azt is jelenti számára, hogy esetleg hosszabb időre magukra kell hagyja azokat, akikről pedig gondoskodni kíván. Az Én-rész tehát a földi értelemben vett becsületérzést megtámogatja, ami viszont még inkább nehezíti a fizikai személy helyzetét, ha az nem tanult meg megharcolni azért, amit meg akar szerezni, vagy megtanult bár, de csak akként, hogy a harcot önmagáért, s nem másokért kell megvívja. A másokért vívott harcot kell tehát megtanulja, s ez egyben alázatra is tanítja, hisz csak önmaga háttérbeszorítása révén válik képessé arra, hogy meglásson másokat, s nem egyszer aztán még e meglátott személyek végett is meg kell alázza magát azok előtt, akiknek révén amazok mindennapi kenyerét megszerezhetni reméli. Aki képessé lesz meglátni a szenvedőt, lényegében már az emberi értelemben vett Igazság törvényével került szembe. Azzal a Törvénnyel, amelynek értelmében Isten minden egyes földi ember számára elegendő javakat biztosított a Föld színén, még akkor is, ha a javak helytelen, s a Magasabb szintű Igazság Törvénye ellenében vannak elosztva mindmáig. Mert ez a nyomor, az éhínség nagyon is ismert, és nagyon is szégyenletes jelenségének háttere. Az Igazság Istene egyként gondoskodott mindahány földi gyermekéről: s a földi gyermek megcsúfolván Istennek Rendelését, csak magának követel mindent, még akkor is, ha tudja: az ő önzése és Szeretetlensége végett éheznek akár százezrek és milliók, s nemcsak hogy a Föld színén, de akár egyetlen Országában is a Földnek. Ez tehát az Isteni Igazság Törvényének kicsiny, emberi mértékben való kivetülése: s ezt kellene tudnotok már teljességgel betölteni ahhoz, hogy a Föld, mint nagy Egész, EGY-ségessé legyen. Ezzel szemben mindmáig véres háborúkat vívtok akár egy darab földért, s nem csak az egyes országok, de még a kicsiny termőterületek gazdái is, akik néhány méterért pereskednek olykor egy életen át… Aki önnön árnyékát átlépve, a magával hozott, vagy a hibás nevelés folytán Tudatába íródott önzést elvetve válik képessé meglátni, s fel is karolni a nála elesettebbeket, tulajdonképpen a Kegyelem Törvényét is megvalósította, s ha ezt teljességgel önzetlenül tudta megcselekedni, tehát akként, hogy tudja: akiket felkarolt, nem lesznek, mert helyzetüknél fogva nem lehetnek képesek viszonozni az érettük hozott áldozatot, már közel jár ahhoz, hogy a maga kicsinységében tökéletesen élje a Kegyelem Törvényét, ha pedig már eszébe sem jut, hogy cselekedetéért bárminő ellenszolgáltatást is várjon, vagy reméljen az Istennek Szeretetén kívül; valósággal is betöltötte a mértéket, amelyet betölteni rendelt mindannyiótoknak az Igazság és a Kegyelem Istene, Aki A SZERETET. A Kegyelem azonban nem csak ekként nyilvánulhat meg a Föld színén. Nem csak a Szellemmel bíró emberrel szemben, de a mindmáig olyannyira háttérbe szorított Lélek-lényekkel szemben is. Amiként azt korábbi munkáinkban már nem egyszer mondtam, van, akiben még csak fel sem merül, hogy szakítania kellene a húsevéssel. Ekként szokta meg, s abban a hamis hitben él, hogy a hús adja testének energiáját: s ekként az húst fog enni. Van, aki abból a megfontolásból hagy fel a húsevéssel, hogy az abban lévő energiák ártalmára vannak szervezetének: s akkor az nem a Lélek-lények iránti érzéstől vezéreltetve, hanem az önmaga iránti aggodalomból fogja mellőzni a húsfogyasztást. S vannak, akik képessé válnak felismerni a Lélek-lényekben élő Szeretetet: s e Szeretetért nem ölik le, s még csak elképzelni sem tudják, hogy leöljék az állatot csak azért, hogy felfalják annak testét. S ezek járnak egyedül közel a Szeretet Istenéhez, mert amiként az imént is mondtam, a Szeretet az, ami a legközelebb visz az Igazsághoz. És Igazság, amiként már ezt is mondottam: Egyetlen Egy van, éspedig az Istennek Igazsága, az az Igazság, amely akként tört szét kicsiny szilánkokra a mélység felé törekvő Szellemben, mint óvatlan kezekben a vékony üveglap. Ennek az üveglapnak kicsiny szilánkjait szedegeti össze, s illeszti egymásba a Szellem a Visszavezető Úton, s cselekszi ezt mindaddig, míg az üveglap ismét teljessé és éppé nem lesz előtte és benne egyaránt. Az Igazság Törvényét tehát ti magatok kell megvalósítsátok önmagatok fölött elsőként, s ehhez még az sem volna oly igazán szükséges, hogy valamely magasabb rendű Cél lebegjen szemeitek előtt: elégséges volna csupán az emberség…

14

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága I. kötet Épp úgy, ahogyan a Kegyelem Törvényének megvalósításánál is. Ám ameddig az anya nem képes megkegyelmezni tulajdon magzatának: mit várhat el egy ember egy másik, egy számára idegennek maradó embertől? Szinte én szégyellem leíratni ezt a mondatot, de sajnos ekként van. Ekként, s ameddig az Elme, tehát a Tudat a Szellemnek sötétségében él, s még nincs tudomása arról: micsoda hatalmas vétket követ el, még nem is kéretik akként számon rajta tette, mint amikor már az Isten Parancsolatainak, s ezek közt is a „Ne ölj!” – mindennél szentebb és hatalmasabb Parancsolatának ismeretével bír. Még akkor sem ítéltetik meg egyazon mértékkel, ha hallomásból ismeri bár az Életnek Törvényét, de az alig is megfogant magzatot nem tekinti élő, és érző Személynek, mert akként tanulta meg azt tekinteni, mint érzések és tervek és vágyak nélküli valamit, ami csak akkor lesz Valakivé, ha világra jön. Ez esetben is a tudatlanság ad bizonyos formában mentséget a magzatát meggyilkoltató nőnek. No, nem abban az esetben, ha már-már szinte megszokásból jár orvostól - orvosig, sokasával gyilkoltatva meg a testében megfogant Életeket: mert ez esetben a józan emberi értelmet kellene tudja használni, s ha erre adott maga az Értelem, ha tehát nincs attól megfosztva, az Értelem alapján kéretik rajta számon cselekedete, amelyet nem tesz semmissé, mert hisz nem is tehetne azzá a Kegyelem, amiként ezt oly sokan hiszik és remélik! A Kegyelem ez esetben nem mentelmi jogot ad a bűnre, de alkalmat adhat a bűnét felismerő, s azt igaz szívvel megbánó személynek: karmikus utak során megtisztítani magát a bűn sarától, amely akként húzza vissza a Szellemet, mint nehéz ólomgolyó. S éppen ez a Kegyelem, hogy a tettét felismerő, ha vétkesnek ítéltetik is, módot kaphat levezekelni bűnét. Aki egy vállrándítással teszi túl magát az Élet ellen való bűnön, maga ítél önmaga felett, s az általa írott, éspedig önmaga számára megírott Ítélet a ti korszakotok során már sokkal keményebb lesz, mint volt a korábbi korok embere számára, s nem csak azért, mert ti már az utolsó Kegyelmi Korban éltek. Ezért is, de azért is, mert a korábbi évszázadokban csak elvétve merte megtenni egy-egy asszony, hogy könnyelmű és ledér életének számára nem kívánatos következményétől ily könnyeden megszabadulva: tovább folytassa erkölcstelen életét. Ma viszont úgy tűnik: e tekintetben erősen visszafejlődött az ember! Amilyen mértékben az orvosi technika fejlődött, abban a mértékben szabadultak fel az erkölcsi gátak, s hova-tovább már azt is a Kegyelem értelmében való cselekvések közé kell, hogy soroljam, ha a magzatát megszülő nő a nem kívánt gyermeket legalább holmi rongyokba bugyolálja, s a kórházak előtt elhelyezett inkubátorba helyezi, s nem a szemét tárolására kitett edényekbe. Ugyanezt kell mondjam akkor is, ha a mellettetek élő „kedvenceket” ivartalanítjátok ahelyett, hogy amidőn az betöltötte, amit a Természet rendelt néki a faj fenntartása érdekében, az alig is megszületett magatehetetlen kis állatkákat hidegvérrel öldösi le a „szerető gazdi”, hogy a kis tetemeket csak úgy a szemétbe vesse, mint az elhasznált papirost, vagy ócska rongyot, mit sem törődve az anya-állat lelki szenvedésével. Mert az anya-állat igenis szenved, hisz ha ösztöneiben is, de épp úgy felébred benne a Szeretet kicsinyei iránt, amiként felébred az a gyermeket váró, s szülő asszonyban! Aki tehát az anya-állat Szeretetét veszi semmibe, épp úgy a Kegyelem, és a Szeretet Törvénye ellen vét, s mert aki ellen vétett, nem képes megvédeni sem kicsinyeit, sem önmagát a gazdájául lett emberrel szemben, a vétség is nagyobb súllyal esik latba, s már nem vétségként, de bizony az Élet és a Szeretet elleni bűnként íratik fel ellenében. Menjünk most tovább, gyermekeim, mert e téma nékem is igen fájó, még akkor is, ha én nem a ti fogalmaitok szerint látom a történéseket. De látom akkor is az embert, s ekként látnom bizony; mindmáig szomorúsággal tölt el, s nem csak engem, de mindannyiunkat, akik ebből azt is látjuk: mennyire messze is van még sokatok számára a Cél. S még csak nem is a Végső CÉL: de az a kicsinyke előrébb lépés is, amelynek meglépésére épp e dolgok végett lesz csak oly kevesek számára alkalom, hogy még az Írásokban is csak azt a nagyon is kifejező, jelképes számot olvassátok: 144000 ~ ami azt jelzi: szinte csak töredék, igen szűk csoport lehet a Felemeltetettek közt a többmilliárdnyi Földlakóból! A ti szinteteken, általatok megvalósítható, s ekként már megvalósítandó Kegyelmi Törvény bizony: alig is több, mint amit már eleitek korában is megkövetelt A KEGYELEM ISTENE. S ez a ti közös, tehát Globális vétketek, amelynek súlyát azonban kinek - kinek egyénileg kell tudnia elvetnie magától. Ekként azonban néktek, akik már az Útra tettétek lábaitokat, el is kell, hogy vessétek magatoktól a csoportos bűn terhét, s nem csak a Szellemmel bíró ember Élethez való JOGÁNAK teljes, és tökéletes tiszteletben tartása révén, és nem csak a Lélek-lények Élethez való, épp oly elidegeníthetetlen és 15

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága I. kötet megkérdőjelezhetetlen JOGÁNAK tiszteletben tartása révén, de már a növényvilág tagjaival szembeni kötelezettségek mind maradéktalanabb betartásával is. Tudom: sokan szeretik, ha otthonaikat egy-egy szál, vagy egy csokor vázába helyezett virág ékesíti: de a szépnek elismerése mellett nem lehet nem tudnotok azt is, hogy a vázába tett virág gyilkosai is vagytok egyben! Sokan hivatkoznak arra: nem ők szakították, vagy vágták le a virágot, s annak még mindig „jobb helye” lesz, ha náluk van, mint másoknál. De ameddig van, aki a legyilkolt virágot megveszi attól, aki legyilkolta azt, addig olyan is lesz, aki tovább fogja gyilkolni a virágot! Karácsony közeleg: s az esti meditációban megmutattam munkatársamnak a legyilkolásra szánt fenyőket, s hallani engedtem néki azok utolsó elkeseredett, fájdalmas sikolyát is. Aztán lejátszottam: miként kellene az ÉLET MEGSZÜLETÉSE ÜNNEPÉNEK végbemennie, ha már mindenképp ragaszkodni akartok az élő fákhoz. A kicsiny fák gyökerükkel kerülnek a lakásokba, majd az ünnep múltán, az, aki kiemelte őket, visszaviszi ugyan oda, ahonnét kiemelte, hogy visszaadja néki Szabad életét. A kicsiny fák, miután kissé megpihentek, s erőre kaptak, örvendve zizzentik világgá tűleveleikkel a szeleknek hátán az élményt, amelynek részei, és részesei lettek. Számtalan olyan üvegház van, amelyben télen nem nevelkedik egyetlen növény sem. Az elvitelre szánt fácskákat még a fagyok beállta előtt kellene áttelepítsétek ezen üvegházakba, amelyekbe visszaszállítva kivárhatnák a zord hidegek végét. Ezzel elejét vennétek, hogy a fűtött szobából visszatelepített növény megfázzon, s végül mégiscsak áldozatául legyen a ti, mindmáig erős külsőségekhez kötött ünnepeteknek. A leghelyesebb persze az volna, ha nem a külsőségek jeleznék a Kisded Születésének Ünnepét, de az, hogy a ti szíveitek volnának még inkább felékesítve a Szeretettel, s nem csak ama néhány napon, de az esztendő, sőt: ama Kegyelmi ÚT minden egyes napján. Ez volna a Valós Ajándék az Áldott Kisdednek, s akkor tudna igazán békésen megpihenni nálatok, ha Szíveteket adnátok Néki jászolul, és az egymás iránti irgalmas Szeretettel takarnátok be csöppnyi testét: ne fázzék a Föld mindmáig oly rideg, s a fűtött szobák ellenére is jegesen hideg, szeretetlen légkörében … Ez, és ennyi csak most, amit a számotokra már kötelező, általatok nap mint nap megvalósítandó Irgalom, és Kegyelem kérdésében elétek kívántam tárni, bár a továbbiakban még erre is, és arra is visszatérünk, hogy azt is megmutassam: miként lehet a Tudat révén megvalósított Irgalmat és Kegyelmet már egy szinttel magasabb fokon: A Szeretet Törvénye értelmében, spontán megvalósítanotok. Mert ez csak az első lépcsőfok: már amennyire egyáltalán lépcsőfoknak nevezhetem e semminél alig is több követelményt ott, ahol a Kegyelem Teljessége hat és működik fölöttetek és bennetek, amely nélkül egy nem élhetne a Föld színén közületek, ahogyan más bolygón, bolygó-képzeten, vagy Csillagon sem. Most tovább lépve ismétcsak meg kell vizsgáljunk egynémely kérdést, hogy nagyjából körvonalazódhassék: mire gondolok, amikor a Szeretetről szólok. Mit nevezek valósággal is Szeretetnek? Mettől meddig terjed a Szeretet? Szívem szerint most átemeltetnék ide egy évekkel ezelőtt készült esszét, amelyet munkatársam e kérdéskörben írt. De nem teszem, annál is inkább, mert ti magatok is megtalálhatjátok azt a Cogito ergo sum… c. kötetben, A Szeretet tisztasága címmel. Mert bizony, nem is annyira a fogalommal: Szeretet, de magának a Szeretetnek a tisztaságával vannak, s nem is kis problémák. Miként az ÚR mondotta: nincs senkiben nagyobb Szeretet annál, mint ki Életét adja az ő barátaiért. De nem mindenkor a konkrét áldozat az, amely a tényleges Áldozat: van, hogy a béketűrő ember többet áldoz, és többeket emel is ki a mélység legmélyebb pontjáról az ő türelmes Szeretete révén, mint az, aki vértanúságot szenved egy általa szentnek és hatalmasnak tartott eszméért, amelyről oly gyakran derül ki utólag: nem volt több, mint az elme, azaz a Tudat önámítása, amelyet, ha győzni tud, épp úgy elferdít és a maga javára használ az, akiben erre van késztetés, mint bármi mást. Egyetlen olyan Eszme van, amelynek át kell tudja adni egészen magát az, aki reá talált, s ez a Bölcs Szeretet Isteni Eszméje, amely azonban a ti korotok-ban nem, vagy csak ritkán követel véres áldozatot: de annál inkább követeli a türelmes odafigyelést, az együttérzést, az alázatot és a szolgálatot. Ha egy égő házból kell kimenteni embereket, persze igen könnyen maga a mentő lesz áldozatul, s ha egy csónakban kell megbirkózni a viharos tengerrel, az, aki a gyenge evezőlapáttal igyekszik a víz fölött tartani a csónakot, nem csak önmagáért, de mindahány, a csónakban rettegő Testvéréért is küzd: s ezek épp oly Áldozatoknak, vagy mondhatom 16

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága I. kötet akként is: vértanúknak nevezhetőek, mint azok, akik a hóhér kezei által fejezik be életüket a Szeretetért. Amiként az a pap testvérünk, aki a fogolytáborban kilépve a sorból, átvállalta a halálos ítéletet egy másik fogoly helyett, akiről tudta: sok apró gyermek várja haza … Ilyes jellegű áldozatot ma már nem kell hozzatok: és mégis számtalan lehetőségetek van, hogy a Szeretet Oltárán már a Valóság értelmében vett Áldozatot hozzátok egymásért. Áldozatot hoz a szülő, de a gyermek is, amiként áldozatot hoz a munkás, vagy a művész, ha sokakért: s nem csak egyéni anyagi boldogulásáért, s nem csak önnön sikeréhének kielégítéséért fárad akár éjt nappallá téve. Amiként már ezt is mondtam, még Eszter testvérünkkel dolgozván, aki testnek szolgálatát vállalja, nagyot cselekszik, ha a Szeretet jegyében cselekszi azt. Aki viszont már léleknek és Szellemnek kenyerét adja ajándékul Testvéreinek, nagyobbat cselekszik, még akkor is, ha munkájának nem, vagy nem közvetlenül érzékelhető az eredménye. A Föld színén a test éhének csillapítását már a tett bevégzése után láthatjátok. De a Szellem éhének csillapulását nem láthatja a maga teljes valóságában, csak Az, Aki a szelet „kenyeret” adja annak kezébe, akinek azt tovább kell adnia az arra éhező Szellemek felé, hogy Életük legyen. Még maga a munkás, a szeletnyi „szellemi Kenyeret” átvevő sem lesz, hisz nem is lehet képes felmérni: mi munkájának célja és valós Eredménye, még akkor sem, ha ő maga láthatja azok fejlődését, akikért a feladatot vállalta, s végzi, mert ami kis eredményt mint földi személy: láthat, annál százszor nagyobb a tényleges eredmény, amelyet viszont már csak mint Szellem: fog megláthatni, ha maga is az Út végére ért. Annál is inkább, mert ama Szellemi Kenyér nem csak azok kezébe adatik, akik akkor és ott, mellette járnak, s akik már készek is elfogadni a feléjük nyújtott Kenyeret, vagy annak bárha csak egy kicsinyke morzsalékát, de a szemnek (számotokra még) nem látható szellemi Tartományokban lévő Testvérek is, akik éppenhogy ekként, tehát még testbe öltözésük előtt töltekezhetnek ama Szellemi eledellel, hogy már annak erejét is bírva kezdhessék meg a maguk Útját valamely fizikai síkon, s ez még csak nem is mindenkor kell, hogy a Föld színén legyen, s nem kell, hogy a ti szinteteken vegyen testet. Nem egy szellemi Táplálék marad még emészthetetlen a ti számotokra, amelyet bár felétek is elküld a Kegyelem Istene, mégis elsődlegesen nékik van szánva, ha azt valami oknál fogva nem vihették magukkal a lefelé vezető Úton, a maguk testbe öltözésére szolgáló Cél-állomásig vezető asztrális szintek sokaságán át. A Szolgálat tehát mindenkor áldozat is egyben, legyen az fizikai szintű szolgálat, vagy már magasabb szintű, s ha a szolgálat a Lélek-lények érdekében esik, a szolgálat értéke is nagyobbá lesz, hisz az ember, amiként azt oly gyakran hallhattátok már munkatársamtól is, inkább tehet magáért, mint a kitaszított lélek-lény, amely alkati adottságánál fogva sem mindenkor lehet képes önmagáért cselekedni, ha homályosan megérzi is: mi is az, amit cselekedhetne, vagy cselekednie kellene a Holnapok elérhetéséért. S itt ismét meg kell említenem azt az idős Testvérünket (s mert hogy Őt már kora is oltalmazza a tudati szellemi gőgtől, a nevét is kiírathatom), Imre bácsit, aki maga is oltalomra, és segítségre szorul, de ha jártányi ereje van, akár az éj közepén is elindul, hogy a mások által eltaszított állatkákat megetesse: ha már nap közben erre nem nyílhat alkalma, s éppenhogy embertársai végett, s persze: ama nagyon is embertelen rendelet végett, amely tiltja… - nem az állatok utcára taszítását! Nem! Azok megsegítését, mintha az volna a természetes, hogy a megunt állatot az utcára lökjék, s az a Természet rendje ellen való, hogy a kitaszított, éhező és didergő jószágot pártfogásába vegye valaki, aki ekként szeretné legalább enyhíteni azt a szenvedést, amely oly méltatlan mód érte a szenvedő Lélek-lényeket. Amiként azt is mondtam már: a Lélek-lények fajtától és nemtől és küllemtől függetlenül tiszták: még ha az adott közeg milyensége ezt nem engedi is érvényesülni, mert a tiszta Lélek-elemekre a Kozmikus Energiák tapadnak, éspedig az állat faja, s a faj adottságai szerinti sűrűségű elemek, ekként az állat már testbe öltözve bírni fog a fajának megfelelő adottságokkal, de bírni fog a magához vonzott Lélek-elem Tisztaságával is. S épp ez a benső Tisztaság az, amely a segítségére van mindenkor, hogy a Lélek-elem által bevonzott, az arra tapadt tisztátalanságot kiégesse és letisztítsa magáról. Azon tisztátalanságokat, amelyeket az emberszellem fogalmazott meg: de már ezt is oly gyakran említettem! Ám sajnos, s ezt épp Imre bácsi esete, s a nemes cselekedetéért ellene fordulók vadsága mutatja: oly hiába! A Szeretet tehát áldozat. Is. Az is, és még sok más egyéb. De vajon mi a Szeretet, és az egyszerű szimpátia közti különbség? Ki mondhatja el magáról: már valósággal is a Szeretetben, s a Szeretettel él? Mi az, ami még bele fér e fogalom, és érzés-körbe, s mi az, aminek mármég csak köze sincs a Szeretethez? 17

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága I. kötet Bontsuk ki néhány szóval e kérdést is, hogy aztán innen is tovább lépjünk, már egybe vonva a fizikai síkokat, és az asztrális Világképeket, hogy értetté tegyem számotokra: mit, és miként szükséges a fizikai síkon megvalósítanotok ahhoz, hogy az beleilleszthető legyen az ÉN terveibe. A Szeretet, mint mondtam, mindenkor önzetlen. Nem önmagából indul ki, de Istenből, és abból, aki felé irányul. Ha a Valós Szeretet Erejének késztetésére cselekszik, szól, vagy irányítja át Szeretete Erejét valaki, mindenkor akként cselekszik, szól, vagy érez, amiként azt a Szeretet Istene: Krisztus tanítja néki: akként, amiként arra a szeretet tárgyának (s ez ismét lehet ember, de lehet valamely Lélek-testvéretek is) valóban szüksége van, s olykor nem is, vagy nem csak fizikai értelemben, de magasabb rendű értelemben. S éppen ez az, ami megrekedt az „adok - kapok” szintjén! S még csak az sem biztos, hogy valósággal áldozatot hoz az, aki úgy véli, és úgy is igyekszik azt láttatni. Nem kevés azok száma, akik csak önnön „nagyszerűségüket” igyekszenek kihangsúlyozni még ekként is: ám a Valódi Szeretet nem kérkedik, és nem hivalkodik. Csendesen és természetesen cselekszik, nem valamiért, de valakiért: Testvéréért, aki véle egy úton lép. Ám a Szeretet lemondás is: és bizony, a Bölcs Szeretet nem egyszer éppen azt követeli, hogy megtanultok nemet mondani, ha akként látjátok: aki felé segítséget adhatnátok, nem előrébb és feljebb, de visszább lépne alig is megkezdett Útján, vagy haladás helyett egyhelyben állna. A szülő, ha igazán szereti gyermekét, nem csak a test pillanatnyi jólétét igyekszik neki biztosítani, de törekszik arra is, hogy megtanítsa őt élni, már a Valós értelemben vett Holnapok elérhetését adva ezzel a kezébe. Amit meg lehet, azt meg is követeli a gyermektől, aki ekként megtanulja, hogy az Út egyes lépéseit néki magának kell meglépnie, s megtanulja azt is, hogy amennyiben hibázik, vállalnia kell a felelősséget is a hibákért. Amiként mondtam, a harmadik szféra asztrális Világ-képében a Szellemi ÉN, tehát a felsőbbrendű ÉN az Én-rész visszatérése, s az ÉN teljességébe való beemelkedése után egy olyan Világ-képben folytatja megkezdett Útját, amely erősen hasonlatos a ti fizikai síkotokhoz, még akkor is, ha az ott viselt testek nem azonosak, ha hasonlatosak is a ti szintjeitek anyagi testeihez. Ezeken a szinteken (s itt az alsóbbrendű asztrális Világ-képek mindegyikét értsétek) az ÉN a maga Én-része által már megismert, s ekként elméletben már kibontott Bölcsesség-elemeket gyakorolja mindaddig, míg az benső természetévé nem válik. Akkor az Én-rész ismételten útra kel, hogy a begyakorolt, s ekként már ismerős Lét-elemet a fizikai síkon is a Valóság szintjére emelje, vagyis már ott is megélje, mint természetes Lét-elemet, amely csak ekként, tehát a Tudattal s a testtel is megvalósíttatva íródik be teljességgel úgy az Én-részbe, mint annak felsőbbrendű ÉN-jébe. A harmadik szféra két, legmagasabb szintjén éppenhogy a Szeretet mind tökéletesebb formában való megélése a legfőbb Vizsga-feladat, hisz az ÉN már a Szeretet Törvényébe, az Isteni Törvény-világba való belépésre készül fel ekként. Aki ma, s még a Holnapok során ezen Asztrális Világ-képből indult Útjára, a legkülönfélébb élethelyzetekben kell tudja megvalósítani a Szeretetet, mint a Szellem valós Természetét. Amiként már ezt is elmondtam, a Szellemi ÉN, tehát mindőtök felsőbbrendű ÉN-je addig kell lefedett állapotban maradjon, míg az Én-rész Úton van, s az Út eredményét ki nem elemezte. Amikor az Én-rész bevégezte feladatát, vagyis végigjárta a számára adott Kegyelmi Utat, s végignézte és kielemezte az Életfilmet, visszaemeltetik önnön felsőbbrendű ÉN-jébe, amely ekként kiteljesedik, vagyis „ereje teljében” lesz. A korábban meglévő, s az Én-rész által az Út folyamán megszerzett Erő összessége egyesül: s az ÉN ezen egyesített Erő rezgésszintjének megfelelő szinten, már a benne lévő energiák rezgés-foka szerint, az azokból megfogalmazott Szellemi energiákból kiképzett testekben, a maga valós fejlettségi fokának megfelelő asztrális Világ-képben folytatja Útját, csak úgy élve, és dolgozva, amiként élt és dolgozott a fizikai síkon, a fizikai testben Én-része is. Itt tehát már nem az általatok használt sűrű anyagi, de a könnyebb szellemi elemekből álló testben élnek, s azokhoz hasonlatos Világokban is végzik a reájuk váró feladatokat, amelyek ekként lényegesen tisztábbak, mint fizikai szintű kivetüléseik. Az Asztrális Világok eme szintjein nincs vadság, nincs borzadásra alkalmat adó történés, amiként azon eszközök sem nyernek megfogalmazást, amelyek oly nehézzé és keservessé teszik számotokra: sűrű fizikai testekben lévők számára a földi utakat. Nincs, mert szükségtelen volna a börtön, vagy egyéb, fájdalmas tettre alkalmat adó intézmény, amiként a test és a Tudat züllését elősegítő helyiségek és szerek 18

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága I. kötet sem léteznek. Nincs kocsma, és nincs nyilvánosház, amiként nincs alkohol és drog, és nincs testiség sem, bár az is igaz, hogy a harmadik szférába elértek asztrális világ-képeiben még a művészeteket is hiába keresnétek, legalábbis a magasabb fokú művészeteket, hisz itt még a Törvények betöltését tanulják elsődleges jelleggel, s ez a pontosságot és a célszerűséget igényli, míg a Művészet már a magasabb rendű Szeretetből fakad, ekként csak a magasabb szinteken, a negyedik szférától fölfelé kap igazán szerepet és kiteljesedési alkalmat. S ezen Útjaiknak természetszerűleg nem a halál, hanem az Én-rész számára adott újabb Kegyelmi Út vet véget. Akkor az Én ismét kiválik az adott asztrális Világ-képzetből, hogy az Énrész számára elkészítse az új Életfilmet, majd hogy az útnak indult, az ÉN, mint Erői egy részétől megfosztott Szellemi egység, ismét lefedődik, s a védő szellemek felügyelete alatt alussza álmát. A ti szintetek, amiként ezt az imént is mondtam, s itt már a fizikai világot értve ez alatt, igen összetett. S épp ez az oka, hogy amiként az alsóbb rendű, akként a felsőbbrendű Igazság Törvénye is érvényesül, de már hat a Kegyelem Törvénye: s e kettőt elhagyva, azaz betöltve a maga teljességében, kell, hogy a Szellemi megvilágosodás, vagyis a Szeretet Törvényvilága felé lépjetek. S azalatt, hogy a ti világotok összetett, itt és most úgy a Kozmikus, mint a Globális, de az egyéni energiák összetett voltát is kell, hogy értsétek. S itt lép be a képbe egy bizonyos fokig, s egy bizonyos értelemben, mint a segítségetekre adott Tudás elem, az a bizonyos spirituális asztrológia. A lefelé ereszkedő Én-rész ugyanis az adott Csillag-energiák mindkét rezgés-köréből bevonz bizonyos mennyiséget. Az tehát, aki a ti szintetekre, s a ti bolygótokra ér, nem csak az adott Kozmikus Tér adott Tér-Idő képének a számára szükséges, de bizony, az egyéni vállalást, vagy feladatot gátló, vagy akár csak megnehezítő energiákat is bevonzza. Aki a művészetek képviselője lesz, az a Vénusz pozitív, de annak negatív energiáit is magához vonzza, amiként magához vonzza a feladat bevégzését segítő többi bolygó pozitív és negatív energiáit is. Ekként bírni fog a Vénusz művészetre képesítő energiáival is, de kisebb-nagyobb mértékben akár a könnyelműségre, a felelőtlen, (bohém) életre való hajlandóságot erősítő energiákkal is. Ezért, hogy a fizikai világban magasabb szinten lehetséges megvalósítanotok a művészetet, mint annak Asztrális megfelelőjében: de nem egyszer a vad energiákat is kibontja magában, pontosabban a Tudatban, s a test agyi idegpályáiban is az Én-rész, mert még nincs azon az ébredtségi fokon, hogy ne tenne ekként. Ha már a negyedik szférában kell hasonló Utat vállaljon, a Szeretet Ereje lesz az a többletenergia, amely érvényre hozza, s Valóság szintre emeli benne a Csillag-energiák pozitív, de már közömbösíti, megköti azok negatív energiáit. Ekként a Művészet már a negyedik szférában, s már a fizikai síkon csak úgy, amiként a Szellemi, tehát az asztrális Világképekben, olyan magaslatokra fog emelkedhetni, amilyen magasságokról ti a magatok szintjén épp csak álmodozhattok, még akkor is, ha elvétve tényleg elétek adatnak olyan alkotások, amelyek nem a ti világ-képetek rezgését viselik magukban. Ezek azonban valóban csak elvétve adatnak elétek, hogy tudatosítsuk bennetek a magasabb Szintek létező Valóságát, s hogy felébresszük az arra már alkalmas Szellemi Én-részekben a még inkább való vágyakozást a magasabb szint után, amely ekként válik alkalmassá test és Tudat irányítására, átközvetítve feléjük is a benne izzó, heves vágyakozást a Fent Világának mind tökéletesebbé váló szépségei iránt, amelyek persze még ott is, a negyedik szférában is csak halovány másai a Legtökéletesebb Szépségnek, amelyet már csak a Szeretet Tökéletességében: vagyis a Mennyei Szinteken lesz képes megérezni, és megfogalmazni, megalkotni is a már visszatért Szellem. S annál is inkább ekként van ez, mert ti, a magatok kicsinységében még csak el sem tudnátok viselni azon káprázatos Csodákat, amelyek a Fent Világában vannak, hisz nem volnátok képesek elviselni a Tökéletes Fényt sem: vakká lennének a te szemeitek, amiként vak még, vagy legalábbis erősen homályosan, épp csak valamit látó még bennetek a Szellem, mert még nem tanult meg élni a Fényben és a Fénnyel, s a Fény által. Lépjünk azonban vissza egy időre a földi értelemben vett szeretet kérdéséhez. Amíg a bűn, mint tényleges viselkedési elem, vagy mint vágy: él az emberben, addig a Természet törvénye tartja fogva. Ha már a bűnt képessé lett felismerni, s igaz szívéből megbánni, s ha már ellép a bűnnek útjáról, hogy a bűnbánat, és a Szeretet Útján járjon, a Kegyelmi Törvénybe lép, vagyis akkortól már nem a Természettörvény, és nem az alsóbbrendű Igazságtörvény, de a Kegyelem Törvénye, s a magasabb rendű az Isteni Igazság Törvénye hat fölötte, amely mindenkor a Szeretet Törvénye.

19

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága I. kötet A ti jelenlegi fizikai világotokban, amint mondtam, még érvényben van, s a jelenben ismét nagyobb teret is hódított az alsóbb rendű Igazság Törvénye, vagyis a „szemet - szemért”: azaz az emberi igazságszolgáltatás törvénye. Van, hogy a legősibb, a legatavisztikusabb módon lép hatályba, akként, hogy a tettet azonos tettel torolja meg az, aki ellenében az esett. Ez az átlagos, mindennapi életben már ugyan ritkábbnak tűnik számotokra, de van, létezik, annál is inkább, mert sokan vannak most, s még többen lesznek a későbbiek során a második szférából érkezők, akik még az alsóbb szintű Igazságtörvényben élnek, vagy épp csak kiemelkedőben vannak abból. Tehát nem csak az intézményesített vadság, nem csak a háborús cselekmények, és nem csak a föld törvényein keresztül történő, vagy akár azt megkerülő, de már nem fizikai értelemben vett bosszú korát élitek: de egy kissé mintha visszább léptetek volna az Időben. (S ez a Föld teljes lakosságának szellemi fokozatát tekintve ekként is van, hisz amiként mondtam, maga Föld-test egy fokot visszább kell lépjen, míg a Szellemi Gömb feljebb, már a magatok szférikus körének felső határa felé közelítvén, hogy a kettő közti energia szint különbség révén bekövetkezhessék a Nagy Robbanás, amely Szabaddá teszi a Szellemi Gömböt.) Néktek azonban ennek ellenkezője a feladatotok! Ti nem a Tudat felé kell visszafokozzátok az Én-részt, hanem a Tudatot kell mindinkább az Én-részbe emeljétek: erre pedig csak akként van, és lesz lehetőségetek, ha az Én-rész saját valós, tehát Szellemi Természetét igyekeztek mindinkább tudatosítani, s már tudatosan megélni, amely Szellemi Természet az Isteni Törvényben való LÉT, vagyis A SZERETETBEN való lét. A testi és a tudati, tehát az emberi természetet fel kell emeljétek a Szellemi Természetbe, s a kis - én érzetet fel kell váltsa a magasabb rendű ÉN érzet. Mit akarok ezzel mondani: Miként cselekedhetitek ezt meg? Akként, drága gyerekeim, hogy mindent, ami veletek - köröttetek - általatok történik, vagy kell, hogy történjék, már ne akként igyekezzetek elméitekben megvizsgálni: milyen haszna lesz, vagy lehet ennek rám, az emberre nézve! Az EGÓT (!!) kell lefokozzátok, s erre csak akkor lesztek képesek, ha az én helyett az Ő-t igyekeztek magatok elé helyezni. S ez a legnehezebb feladat, amit valaha is fizikai lénynek meg kellett tudnia valósítani, hisz a test alapjában véve nem több, mint egy követelődző kis állat, amelyet az Elme révén kell tudnotok kordában tartani! Az elme révén, amelyben magában is a test elsődleges voltának érzete a domináns, s csak aztán, mint másodlagos érzet, kap helyet minden és mindenki más: a család, a rokonság, a barát, a szerelmes: minden és mindenki be van szorítva a test, a fizikai én alá és mögé: még bizony, Isten is! Idézzünk itt fel egyetlen mondatot Pál Testvérünk Szeretet-himnuszából, ami nagyon jellemző, és nagyon is ide tartozik: „Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.” (1 Kor. 13.13)

A hit, mint mondtam, már az ős-korszakban felbukkant az elmében, de még csak alapfokon, s csak akként, hogy az ős-korok embere vélelmezte Valaki (vagy valakik) létét önmaga fölött. Ezzel együtt bukkant fel azonban a szellemi és tudati önzés is: ha én a kedvében járok Annak A Valakinek (vagy azoknak a valakiknek), aki(k) életem eseményeit irányítja (irányítják), ezt és ezt érhetem el. Ez a mai napig fennmaradt, mint elvárás, hisz hát imáitok egy igen jelentős része csak a személyes kérések Isten elé tárásából áll, amelyek betöltését remélitek, vagy akár el is várjátok Istentől! Nem azt keresitek, hogy ti magatok hogyan, s miként tölthetitek be azt, amit Isten elétek tárt, de megfordítva, s még ha igyekeztek is betartani legalább a Tíz Parancsolatot, annak reményében cselekszetek: Isten megfizet néktek azért, mert betartottátok az Ő Rendeléseit! Csak úgy vagytok tehát, amiként a gyermek, aki abban bízik: ha szót fogad az ő szülőjének, vagy a véle lévő felnőttnek, ezt vagy azt kapja, vagy remélheti kapni azért, mert megcselekedte, amit … amit a felnőtt a gyermek saját érdekében rendelt, avagy tiltott meg néki… A Hit nyomán tehát felébredt a Remény: de miként mondtam, ez még csak az egó reménykedése, a valamit - valamiért reménye, de nem a Szellem Reménykedése. A Szellem már nem azért kíván megfelelni Isten Rendeleteinek, hogy azért bármiféle előnyöket, vagy jogokat reméljen, hanem mert felismeri bűnös voltát, s tudván tudja: csak ha megtartja Isten Rendeléseit, lesz reá módja, hogy leoldja magáról mindazt a tisztátalanságot, s feloldja önmagában a Szellemi Látását elfedő homályt, amelyet megfogalmazott magának. 20

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága I. kötet Ti már a Szellem Reménységében keresitek, s igyekeztek követni is a megtalált Utat, hogy megtartsátok Istennek első, és leghatalmasabb, mert a Teremtő EGY-ség Isten-természetéből megfogalmazódott TÖRVÉNYÉT: A SZERETETET, amelyről nem véletlen mondotta Pál: „legnagyobb a szeretet.” A Szeretet, amely magasabb szintre, már a Bizonyosság szintjére, s a Felismerés fokozatára emelheti a Hitet és a Reménységet, nem elvetve, de megtisztítva az előbbieket is, Önmagával, Önnön Istentől való eredetével. Mert a hit, s a reménység még csak az emberi: ha már magasabb fokra emeltétek is, mint tették ezt őseitek. Ám a Szeretet Az, Ami egyedül Isteni, mert Istentől, és Istenből való. Azt kell kövessétek, és azt kell megéljétek, már gyakorlattá változtatva azt a mindennapok során, hogy ÉLETETEK legyen. Már nem csak hitetek és reményetek: de Valóságotok szerint. Ennek elengedhetetlen feltétele az, hogy igyekezzetek elfogadni a köröttetek élőket. Ehhez viszont el kell tudjátok fogadni önmagatokat is, éspedig akként, amiként maga Isten fogad el mindőtöket, hisz míg el nem fogadjátok, meg sem ismerhetitek magatokat! Azt ugyanis, hogy teljes és tökéletes mértékben való önismeret, akként kell értsétek: ismeritek önnön korlátaitokat és valós képességeiteket, s az előbbenit elfogadjátok, míg az utóbbit teljességgel kibontjátok és Testvéreitek, s persze: önnön Szellemi Énrészetek szolgálatában használjátok is. S épp a korlátok elfogadása az, ami nem igazán szokott menni! Vagy túl, vagy alá becsülitek képességeiteket és lehetőségeiteket, csak mert nem vagytok képesek elfogadni önmagatokat olyannak, amilyenek vagytok. Ekként azonban Testvéreiteket sem fogjátok tudni megismerni, s elfogadni sem olyannak, amilyenek, mert tőlük is többet és mást, vagy épp kevesebbet vártok, mint ami valósággal is meg van bennük. Isten mindannyiótokat ismer, s elfogad, ekként senkitől sem követel többet, vagy mást, de még csak meg sem bíz egyőtöket sem olyas Feladattal, amelyre nem vagytok képesek, s kisebb feladatot sem ád elétek, mint amire már meg van az erőtök. Azt nem mondom, mert még nem is mondhatnám, hogy mindenkivel a legteljesebb harmónia kialakítására lehettek képesek. Aki ezt mondja, valótlant állít, s az még önmagát is megcsalja, s nem is kis mértékben. Aki viszont önmagát is megcsalja, megcsal másokat is, amiként megkísérli magát Istent is megcsalni, szebbnek igyekezvén láttatni magát valós milyenségénél. Ám ha önmagát be tudja is csapni, s ha ember-testvéreit is becsaphatja ideig - óráig: nem csaphatja be Istent, Aki látja a felszín alá szorított indulatokat és a maszkok alatt rejtező valós érzéseket: s Ő azt veszi alapul a megmérettetésnél, mert az csak, ami a Szellem Kincse, míg a maszk, az álarc a testé, s az a testé is marad. A teljes és tökéletes Szeretetet, az állapot szerű Szeretetet egyedül Krisztus volt képes megvalósítani a Föld színén, mert Ő volt, s maradt is mindmáig egyedül AZ, Aki mindennek Tudója és ismerője volt még a Föld színén járva is: tehát Ő volt, s maradt is egyedül Az, Aki minden egyes ember tettének okát és miértjét tudta és látta, amiként tudta és látta már akkor azok közeli és távolabbi következményeit is! Nem véletlen volt, hogy a Drága, az Áldott Mester sírt, amikor Lázár sírkamrája előtt állottunk! Nem Lázárt siratta, s még csak nem is a bűnös emberiséget: és valamiképpen mégis. Mert bár valóban akként van, amiként az munkatársam gondolatai közt megfogalmazódott, hogy Lázár feltámasztása szimbolikus cselekedet, Jelzés is volt mindőtök; tehát mindahány bukott Szellem-gyermek számára: Ekként támasztalak fel mindőtöket, legyetek bár a legmélyebb Halál állapotába zárva is, amiként feltámasztom Lázárt, aki ím: negyednapos halott már… Mert ténylegesen is ez volt a szerepe Lázár halálának és feltámasztásának: és az ÚR mégis könnyezett, siratva már akkor benneteket, mert Ő Tudta: micsoda hatalma van, s lesz is még igen hosszú időn át a koporsónak: ama mélységnek, amelybe zártátok magatokat, s amelyet még erős sziklafal mögé is elrejtettetek, amely elől épp csakhogy kezditek megmozdítani az Ellentét által elébe gördített, irdatlan súlyú kőlapot, hogy miként a halott Lázár: a Fény felé botorkáljatok, még élettelenül, s vakon, kezetek és lábatok még a halotti leplek által megkötözötten. De ki kell, hogy botorkáljatok, amiként kibotorkált Lázár, amikor az ÚR Hívó hangját hallotta, azt a SZÓT, amelyet tenéktek is mond: „~~ Lázár, jöjj ki!” Néktek is szól tehát az ÚR: s ti a Szeretettel tudjátok elgörgetni sírjaitok elől a hatalmas követ, s ki-ki a benne már valósággal is meglévő Szeretet mértékében lehet azt képes elgördíteni maga elől: ne álljon az többé közé, és az ÚR, a Megszabadító, A Megváltó Krisztus közé. Ahhoz, hogy már igazán, s valósággal tudjatok Szeretni, szükséges, hogy mindinkább a Szellemi világosságra törekedjetek. Ehhez azonban már a Bölcsesség egy bizonyos fokát is kell tudnotok használni. S mert jelen munkánkban a Szeretet Törvényvilágát kívánom megismertetni véletek, nézzük 21

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága I. kötet meg: mi a Szeretet egyes formáinak alapja, oka, s hogyan, miként lehet a Szeretettől még nagyon is távol álló Föld színén mind tökéletesebbé, és mind magasabb fokúvá tennetek a Szeretetet. Az imént azt mondtam: ahhoz, hogy valósággal is be tudjatok illeszkedni önnön Szellemi Természetetekbe, tudnotok kell a tudati ént, vagyis az Egót alá rendelni az Én-résznek. Ennek több, nagyon is komoly akadálya van, s ezek közül is a legfontosabb, hogy az én, tehát az Egó mindenkor feltételezi az enyém fogalmát, s ahhoz köti meg magát az Én-rész Szabadsága helyett. Amikor azt mondjátok valamire: enyém, nem azt mondtátok: az Én-részemé, hisz ezt nem is mondhatnátok, mert semmi, ami a Föld Világában a tiétek, nem lesz az Én-részé, hisz kiemelkedésekor semmit sem visz magával abból, amire azt mondta az elme: az enyém. De ami nem az Én-részé, nem is a Tudaté, még akkor sem, ha a Tudatba van beíródva az enyém fogalma, mert az elméé csak a használati tárgy, vagy az egyes földi érték létének ismerete: használója azonban a test, amely élettelen semmivé lesz egy percen, s akkor a Tudatból is kihull minden, minden kép és fogalom, minden ismeret, mindaz, ami egy életen át oly fontosnak tűnt számára és előtte: s ami abban igazán Érték volt, azt az én-rész vonzza magához, ami a fizikai síkon megszerzett ismeret, azt a Globális és Kozmikus Tudattár, valamint az akasa-lemezek fogják megőrizni, s ami a testé volt, s csak a test számára volt fontos, holt semmivé lesz, elszáll, épp csak a tudati kép energiája marad meg: s ha a tudati kép az önzésen alapult, a negatív energiák sokaságát fogja még inkább gyarapítani. Ahhoz tehát, hogy az egótól, annak elsődlegesség-érzetétől megszabaduljatok, meg kell szabadulnotok a feltétel nélküli birtoklás kényszerétől. Az enyém, és a nekem fogalmától. Amivel bírtok, nem részetek: csak használjátok, ameddig használnotok kell, s az addig ténylegesen is érték, ha értékes módon tudjátok használni, akként, hogy azzal sokak szolgálatára lehettek. Amikortól viszont nem használjátok, értéke átminősül, s már valós értékből képzelt, tehát csak tudati értékké, vagy inkább álértékké lesz. Mondok erre egy igen egyszerű példát. Az egyik Testvérnek egy számítógépre lett volna szüksége. Nem szándékkal, de elmondta e problémáját egy másik Testvérnek, akinek történetesen épp akkor hozta vissza a szerelő a régi számítógépet, amely használatlanul állt, mert a második Testvér közben kapott egy másik gépet, hogy folytathassa megszokott munkáját. Ekként az egyik gép használaton kívül volt: s mert valóban nem tartotta fontosnak, hogy két gépet tartson, míg ama Testvér nem képes szerezni magának, neki adta a gépet. A kérdésre, hogy mennyiért adja a gépet, nagyon logikus választ adott: ingyen, hisz nekem nem ez a gép az érték, hanem az, amivel valójában dolgozom. S ez ekként is volt: az a gép, amit semmire sem használ, nem ér többet számára, mint esetleg emléket, ami a Tudat emlékezettárában akkor is megmarad, ha a gépet elajándékozza, vagyis maga a tárgy szükségtelenné, fölöslegessé lett. Ekként viszont hatalmas „hasznot” hajtott, mert örömet szerzett vele valakinek, aki nem is remélte: vágya valósággá lehet. Ugyanezt megcselekedheti bármelyiktek: ha nem géppel, használaton kívüli ruhával, vagy bármi mással, még akkor is, ha az adott tárgyhoz személyes emlékek fűzik, hisz a szép emlékek energiája megmarad az Én-részben, mint pozitív érzelmi energia. S emellé az Én-rész az öröm-szerzés energiáját is elteszi, hogy azzal is gazdagabban térjen vissza, ha az Út véget ért számára. Nem véletlen szokta mondani munkatársam: a legtöbbet az a hajléktalan adja a Föld színén, aki képes ketté törni a kukából kivett kenyeret, hogy felét egy másik, esetleg még nálánál is nyomorultabb, vagy csak hozzá hasonlatosan éhes embertársának, vagy a mellé keveredett kis állatnak adja. S ez valóban ekként van, s ez az a bizonyos „szegény asszony két fillérje”, amelyet az Írásokban is olvashattok. S hányan vannak köztetek, akik a mindennapi betevőt kényszerülnek megosztani másokkal, ha segíteni akarnak rajta valamiképpen? A Szellem legnagyobb ellenfele tehát az Egó, s az egóban lévő önzés, a „nekem”- kényszer az, amely mindenkor a test előtérbe helyezését szolgálja, de amely önzést a test, ez a sűrű anyagi elemekből álló zsarnok kényszerít is rá a Tudatra. Aztán a fölösleg gyűjtése, az „enyém” fogalma köti meg a Tudatot: s e kettőt csak a lemondani tanító Szeretet oldhatja testben és Tudatban egyaránt. És erre is az ÚR adta a leghatalmasabb Példát, Aki még a testi létéről is lemondott: másokért, értetek, és mindenekért. Életét adta, anélkül, hogy viszonzást várt volna, s ez akkor is ekként van, ha ti magatok oly gyakran emlegetitek: Szíveteket adjátok Néki, az Áldozatért… nem Néki fogjátok azt adni, nem ti fogjátok azt Néki adni: de még Ő ad néktek ajándékot, ha elfogadja felajánlásotokat, mert amit ti Néki ajánlotok fel, tulajdonképpen 22

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága I. kötet az Övé, hisz Ő adta kezetekbe mindahány Utatokat, a Visszatérés lehetőségét: s ti abból akartok Néki egy kicsiny szikrácskát visszaadni, hogy a TŐLE kapott Ajándék egy részével köszönjétek meg az Ő Hatalmas Szeretetét?! Nem Néki adjátok azt, bár valósággal is Ő lesz az, Aki azt elfogadja tőletek: de már Szellemeitek érdekében, hogy a Ti kicsinyded felajánlástok erejét, ha az igazán tiszta, és őszinte: a Maga Szívének Erejével erősítve közvetítse át az ÉN felé, amelyen keresztül tulajdonképpen magát a Szellemet támogatja meg: amely ismét csak NÉKI: AZ Ő KEGYELMÉNEK köszönheti puszta létezését is! Az igazi Szeretet oka és alapja tehát az ÚR Szeretete - nagyban, s a te kicsiny mértéketek szerint az, hogy legalább egy szikráját viszonozni igyekeztek az ÚR irántatok való Végtelen és Hatalmas Szeretetének, átadván Néki a ti kicsinységtek teljességében a bennetek életre kelt Szeretetet. Ezt az átadást azonban csak akkor tudjátok megvalósítani, ha egymás felé áramoltatjátok a szíveitekben élő Szeretetet: éspedig mindenki felé akként, hogy tudjátok: minden egyes Testvéretekben Istent Szeretitek, s ha bántjátok egymást, ha önzőek, szeretetlenek vagy durvák vagytok egymással: Istent bántjátok, Véle vagyok önzőek, és szeretetlenek, és ŐT bántjátok: a Testvéreitekben épp úgy élő ISTENT, Akinek egy kicsiny, tökéletes Elemét mind-mind magatokban hordjátok! S bizony, még a Lélek-lények esetében is elmondhatom ezt, hisz ők, bár nem bírnak Szellemi Én-résszel, de bírnak a Szentlélek egy-egy Tökéletes tisztaságú elemével: vagyis épp úgy Istennek Kicsinyei, amiként bárha csak egy is közületek; sőt… Egy parányit tán ismét eltértünk a megkezdett témától, vagyis a Szeretet ismérvének a földi Világ fogalmai, és körülményei szerinti kibontásától és megvizsgálásától, de talán mégsem, s itt és most szükségesnek és fontosnak is éreztem e kis kitérőt. S térjünk vissza a Szeretet egyes földi megnyilvánulási formáinak kielemzéséhez, amelyet, ha úgy tetszik, akár a Szeretet pszichológiájának is nevezhetnék. A Barátság, amely valóban az egyik legszebb, és leggyakoribb megnyilvánulási formája a ti értelmezésetek szerinti Szeretettnek, amiként magatok is tudjátok, bármilyen mély, mégsem teljességgel azonos a Szeretettel. A barátok közt is vannak igen komoly nézeteltérések, ami még nem is volna hiba, hisz e vélemény-különbségek fejlesztik az elmét, ha az egészséges vita keretén belül érvek és ellen-érvek találkoznak. A barátságnak azonban van egy olyan mozzanata, amely egy kicsit megkeseríti a kapcsolatot, nem egyszer más tartalmat adva a baráti kapcsolatnak, mint ami még igazán beilleszthető volna abban a Fogalomba, amelyet Szeretetnek nevezünk. A barátságok többségénél ugyanis vagy az egyik, vagy a másik fél kell az alárendelt szerepet játssza, de soha, vagy csak igen ritka esetben lesz a kölcsönös, az egymásért való lemondani-tudás színterévé. Ekként nyugodtan mondhatom azt is, hogy a barátságban csak az egyik fél éli igazán a Szeretet Törvényét, míg a másik elfogadja azt. Ez érvényesül a szülőgyermek kapcsolatban, s még a másik, igen mélynek mondott érzelmi kapcsolatban: a szerelemben, s később, már a házasságban is. Ha egyáltalán a lemondani kényszerülő fél valóban a Szeretet szavát követi, s nem csak a társtalanná válástól való félelem motiválja viselkedését, amelynek felszíne alatt mindenkor megmarad a lemondás kényszere-adta keserűség, netán a nagyon ügyesen titkolt harag, neheztelés. Ugyanez megfigyelhető persze más emberi kapcsolatokban is, ahogy az imént említettem: s tán épp a házastársak közt a legritkább a teljes egyetértés, s többnyire az egyik fél mindenkor, és akár mindenben az alárendelt szerepét kell felvállalja, ha békességet akar. No, igen ám, de még a hosszú éveken át elnyomott Tudat is fellázad, vagy fellázadhat, hisz amiként a Szellem, az ÉN, s a Szellemi Én-rész; akként a Tudat is bír, és kell is, hogy bírjon, és kell, hogy élhessen is a Szabad Akarattal, annál is inkább, mert minden egyes ember egyéni individuum, hisz mind egyéni Tudattal bírtok, amiként egyéni Szellemi Én-résszel is, amelynek ha hasonló Utat kell is egy bizonyos értelemben bejárnia, s az Út egy bizonyos formában kell is, hogy kapcsolódjék a barát, a házastárs, vagy akár a szülő, a gyermek (stb.) Útjához: mégis egyéni Útja van, és egyéni, külön Feladata. Ekként vétkessé lesz Testvérével szemben az, aki a más Útját bármi oknál fogva megköti, és teljességgel a maga egyéni céljainak rendeli alá, de vétkes lesz önmagával, saját Szellemi Én-részével szemben az is, aki valamilyen oknál fogva teljességgel hagyja, hogy az Út Jogát kivegyék kezéből, ha csak nem ez az Én-rész kifejezett Vállalása. Ez azonban ritka, s ha az adott helyzet az Én-rész fejlődését, emelkedését gátolja, nem is valós, 23

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága I. kötet mert olyan Vállalást vagy feladatot egy nem kap sem a Föld, sem más bolygó színén, amely a Szellemi Én ellenében esne, hisz hát minden Út célja és lényege az Én-rész, s azon keresztül a felsőbbrendű ÉN fokozatos emelése! Ezek, s még ezeken felül is számtalan kérdés, amelyek oly árnyaltak, s mégis: oly mértékben térnek el a Szeretet fogalmától, hogy bizony: könnyen megcsalatkozik a Lélek, amely megelégszik a felszínes érzésekkel, s nem törekedik arra, hogy a Valódi és Tökéletes Szeretet felé közelítsen, közelítvén ekként az Egyedülvaló Igazsághoz: márpedig amiként korábban mondtam, a Szeretet mindenkor egy - egy kicsiny morzsáját adja a Szellem számára az Igazságból: Istenből, Aki AZ Igazság, s ekként Az Egyedülvaló TÖRVÉNY. És akkor most induljunk el, méghozzá egymás után két, nagyon is egymáshoz tartozó irányban ez utolsó mondatból. Az alapvető hiba, amelyen a Szeretet „megbukik”, az Isten-ismeretben, és az oly sokat emlegetett pozitív gondolkodás hiányában, annak helytelen értelmezésében keresendő. Ezek egyike a gyökere minden kis, és nagy harcnak, amelyet alapvetően az Én-rész vív a Tudattal szemben. Mindannyiótokban, szinte kivétel nélkül, akik ma a Föld színén éltek. E benső, tehát szellemi - tudati harc vetítődik ki a köröttetek lévő világba, s ez a háborúk, a vallási - felekezeti villongások, de az éhínségek oka is, és ez számtalan egyéb, a földi létet megkeserítő jelenség oka is. Ez adja a családok széjjelhullását, s a családtagok közti meg nem értést: s mondanom sem kell, kinek hatása érződik e jelenségben. Ez az oka a teljes hitetlenségnek, amiként annak is, hogy az egységes, tehát az Isteni Szeretetegyházat a magatok „képére” formáltátok, s aszerint ítéltek: ki mely felekezethez, vallási csoporthoz tartozik. S még az egyes csoportokon belül is aszerint különülnek el egymástól a magukat „testvéreknek” (vagy hitsorsosoknak) vallók: nézetük (de csak az ő kicsinyes, emberi nézetük) szerint ki milyen szintre ért el a Hitnek útján. (Mert ez valóban csak a ti kicsiny, emberi meglátástok, a ti „béka-perspektívátok” szerinti, de nem Isten, és nem a Szellem valós fokozata szerinti megállapítás!) Ez a tagozódás bizonyítja, hogy még mindannyian híján vagytok annak a hatalmas, mégis oly végtelen egyszerű Felismerésnek, amellyel pedig mindahányan kell, vagy legalábbis kellene, hogy bírjatok, hisz minden egyes, valóban Isten Tanításai szerinti vallási irány követőjének tudnia kellene, mert minden, valóban Istenhez vezető hit alap-tételeként leközvetített Tanítás magában rejti azt az Ősi IGAZSÁGOT: EGY AZ ISTEN!! Egy, legyen annak neve Buddha, Jehova, Krisna, vagy nevezzétek bármely egyéb néven! EGY, mert az ISTEN EGY LÉNYEGŰ, s ez a LÉNYEG A SZERETET, amely minden egyes, igazán Istentől való, és Isten felé vezető Tanítás alapja, ez a feltétele, az egyedülvaló követelménye mindahány ember-szellem, s a Teremtettség mindahány Szelleme számára! EGY AZ ISTEN, mert EGY A SZERETET: még akkor is, ha az egyes ember-csoportokhoz, az adott csoport, tehát az adott ember-típus egyéni agyi szerkezetét, tudati beállítottságát, szokásait, gondolkodási és érzelem-világát figyelembe véve, s az egyéni, az életkörülmények szerint is változó, s a tudati fejlődési irányokhoz szabott vallási Tanítások közé szőve lett eljuttatva: de el lett juttatva már rég, s mindenegyes Testvér Szellemi ÉN-jében is ez él, mint egyedül kötelező TAN, mint egyetlen, létfontosságú Követelmény. A Szeretet a hitetlenek közt is egy és ugyan az, mint a hívők bármely csoportjának bármely tagjának Tudatában: ha valóban a Tiszta Szeretetet akarják megtalálni, s megvalósítani életükben. S ha A Szeretet felé törekednek, már Isten felé haladnak, mert ISTEN MAGA A SZERETET, ekként a SZERETET, de ismétlem: a VALÓDI Szeretet: Maga ISTEN. S itt lép be a képbe az a bizonyos pozitív gondolkodás, amely nem azt jelenti, hogy azt, aki csak a szépet, és a jót, a számára kellemeset fogalmazza meg gondolataiban, már nem is érheti semmi, ami számára: az ő kicsiny, emberi értelmezése szerint kellemetlen! A pozitív gondolkodás alapja az: mindenkiben feltételezitek a Benne is Élő Istent; amiként az van is, hisz amiként mondtam, még a Léleklényekben is maga Isten él, a Szentlélek egy-egy eleme révén. Mindenkiben: önmagatokban is az Élő Istent kell meglássátok, s azt kell tudatosítanotok magatokban, hogy a bennetek (mindenkiben!) Élő Istenelemmel soha, semmi sem történik, mert nem történhet, aminek nem volna szabad megtörténnie. Mert ez ekként is van. A szenvedéseket ti magatok okozzátok: egymásnak, vagy önmagatoknak. De csak földi fizikai testeteknek okozhattok szenvedést, amíg testben vagytok, s még e testek Tudatának, amely nem 24

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága I. kötet érti, legfeljebb csak homályosan sejti, hogy az, ami véle és/vagy körötte történik, az valamiképpen az ő érdekeit szolgálja: az övét, hisz az is az ő érdeke, s már magasabb rendű szempontból, hogy a mellette élő Testvér is meg tudja lépni a maga kicsiny, de Isten felé vezető lépteit. Ekként bármi történik, azért engedtetik történni, hogy mind, ismétlem MIND Visszatérhessetek az EGY-ségbe, amely nem lesz, mert nem lehet Tökéletes mindaddig, míg bárha csak egyetlen eleme, egyetlen kis Szellemi Sejtje is hiányzik. Márpedig még a fizikai test működése sem lesz teljes és tökéletes, ha a testnek akárcsak egyetlen kis része, egyetlen sejtje nem képes betölteni a maga Valós szerepét a testen belül. A test működése hibássá, tökéletlenné válik azon egyetlen test-sejt tökéletlensége végett. S erre utalt az ÚR, amikor azt mondta: „Legyetek azért ti tökéletessé, miként a ti Atyátok Tökéletes”. (Mt. 5.48)

EGY AZ ISTEN: s ez az EGYETLEN ISTEN minden Testvéretekben ÉL: mert hisz éltek ti magatok is, legyetek bár testben, vagy testen kívül, egy-egy Út előtt vagy után. Egy az ISTEN, s ti mindenkor ŐT kell megkeressétek és megérezzétek minden mellétek álló Testvérben: vagy legalábbis kellene, és lehetne is, ha nem a test, és nem a testnek Tudata, de már a Szellemi Én-rész késztetését fogadnátok el, mint elsődleges irányítót. Mert amiként mondtam, az egyenetlenségek, a háborúk, a földi, meglehetősen durva, s nem egyszer tragikus történések a Tudatban fogalmazódnak meg, s csak a Tudat egyéni, kicsinyes akargatásait, tisztátalan, vagy durva gondolatait követik: sohasem a Szellemi Én-rész akaratát! S ez még akkor is igaz, ha az adott Szellemi Én-rész valamely alsóbb szférikus tartományból kap alkalmat egy-egy testet öltésre, mert a Szellemi Én-részben mint benső tulajdonság, mindenkor a Szeretet a domináns, a Szellem-tudati elem, amelyet aztán a bevonzott Kozmikus energiák oly mértékben, és többnyire olyan irányba is fognak befolyásolni, amilyen mértékben és amilyen irányba… maguk az adott közegben élők is irányítják! Ha a közeg saját energiái nagymértékben eltérnek a testbe öltözött Én-rész magához vonzott, azaz másodlagos energiáitól, az Énrész maga fogja megadni a késztetést az általa irányított testnek az adott közegből való kiválásra, hogy megkeresse és meg is találja azt a helyet, és azt a közeget, amely a saját természetével harmonizál, vagy amelyben érvényesülni és hatni tud. Az első igazán komoly és fontos lépés, amelyet a Valódi Szeretet felé meg kell tennetek, a tudati képek felülírása az Én-rész Szellemi Tudatának képeivel. El kell tudnotok engedni az előítéletnek és a megkülönböztetésnek mindahány formáját, s csak abból szabad, és lehet is kiindulnotok, hogy mind, akik a Föld színén éltek, az EGYEDÜLVALÓ ISTENNEK Gyermekei vagytok, Akik megteremtőjük egy kicsiny Szikráját hordozzátok magatokban. Ezen Isteni Szikrának, a Szellemi Énrészben megbújó Tökéletes Isten-elemnek kell érvényre jutnia és hatnia bennetek és általatok, hogy harmóniában élhessetek: Istennel, önmagatokkal, és egymással is. Úgy ember-testvéreitekkel, mint a köröttetek lévő Természeti lényekkel, s még magával a Természettel is. S ez utóbbival tudhattok talán a leginkább harmóniát kialakítani, hisz fizikai testeitek révén még magatok is a Természet részei vagytok, nem csak részesei a természeti jelenségeknek. Amilyen Szellemi energiát visz magával a Szellemi Énrész, olyan bolygóra is érkezhetik, amelynek energiái a benne lévő energiával harmonizálni tudnak, s csak olyan fizikai test felépítését és irányítását is vállalhatja, mert az adott energiák révén csak arra lesz képes, amiként azt már fentebb is mondtam. Egy-egy adott szinten azonban csak egyképp építheti fel a fizikai testet, mert csak egyképp lehet képes azt az adott sík látható tartományában tartani és ott működtetni. De az adott szinten tökéletesen be tudnátok illeszkedni a Természetbe, tiszteletben tartva a Természet törvényeit, s itt már fizikai értelemben véve a Természettörvényt, mert a Természet rendjének megbontása mindig, minden közegben és környezetben visszahat, s megbosszulja önmagát, amiként ezt mind gyakrabban tapasztalhatjátok is: sosem látott - hallott növényi, vagy állati betegségek, vagy akár az ember-világban felbukkanó, s nem egyszer a genetikailag deformált növényi, vagy állati szervezetek végett felbukkanó, mindmáig gyógyíthatatlan betegségek, esetleg meglehetősen kiterjedt járványok formájában (lásd Pollen-, parlagfű, por-allergia, vagy az AIDS, stb. stb.: sorolhatnám.) A Tudat elsődlegességének felülírása viszont már azt is jelenti, hogy ténylegesen is elfogadjátok azt, miszerint a test csak eszköz az Én-rész kezében, és szolgálatában. Eszköz, amelyre a Tudat s az Én-rész 25

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága I. kötet kell ügyeljen, hogy működése kielégítő legyen mindaddig, míg az Én-résznek használnia kell: ahogy azt bármely más használati tárggyal, azaz géppel is teszitek. De amiként a gép nem irányíthatja az elmét, akként nem irányíthatja azt a test sem, mert ezzel még visszább lépnétek, egy olyan korba, amelyben a Tudat, mint irányító Test-elem, még nem, vagy csak igen kezdetleges fokon volt képes ellátni az irányító szerepet. A test mint eszköz, az Én-rész által leközvetített, vagy a Tudat által megfogalmazott utasítások végrehajtására szolgál, amely jelzi, ha valós igényei vannak, ahogy a gép is leáll, ha a működéséhez szükséges feltételek nem adottak. Ha nincs üzemanyag, vagy valamely alkatrész hiányzik, a gép nem, vagy hibásan működik: s akkor gondoskodtok a gép számára ténylegesen is szükséges üzemanyagról, vagy alkatrészről, s esetenként a hozzáértő szerelőről. Ennyit meg kell tennetek a test érdekében is: azonban ami ezen felül van, már csak a Tudatban felbukkanó akarat révén válik „szükségessé”: s ép az idézőjel végett kell azt felülvizsgálnotok: kell-e a test optimális működéséhez a Tudatban felbukkant elem, avagy sem, s ha fölöslegesnek ítélitek meg, a Tudatban felbukkant kívánság betöltésére fordítandó energiát az Én-rész szolgálatába állítjátok, vagyis felülírjátok a tudati képet, már az Én-rész által mutatott képet követve. Az Én-rész, lévén a legmagasabb szintű nem fizikai Test-elem, mindenkor inkább tudja és látja: mi az, amire az „eszköznek” szüksége van, s ha engeditek, hogy jelezze a saját érdekeit a Tudat felé, már képessé lesz átvenni a test irányítását is. Térjünk vissza még egy kis időre a hit, az Egy ISTEN-kép, és az egymással való kapcsolat kérdéséhez. S most egy számotokra is szokatlan dolgot fogok mondani. Azt akarom ugyanis kifejteni, immáron a sokadik értelmezés szerint, mit jelent a ti szinteteken az a mondat: Áldott, aki jő az ÚR nevében. Kire vonatkoztatható e mondat ott, a ti fizikai síkotokon? Vajon csak azokra-e, akik segítségetekre vannak, vagy lehetnek az egyes fizikai szintű problémák megoldásában? Nem, bár nékem akként tűnik, hogy sokan csak azokat tudják áldani, s akiről akként vélik: ellenükre, tehát fizikai én-jeik ellen tehet, vagy akar tenni, már nem. De vajon véletlenül adta-e azt a Tanítást az ÚR: „És aki törvénykezni akar veled és elvenni a te alsó ruhádat, engedd oda néki a felsőt is. És aki téged egy mérföldútra kényszerít, menj el vele kettőre.” (Mát. 5,40-5,41) E Tanításban nem csak a szelídséget, s nem csak az alázatot akarta elétek tárni az ÚR! De azt is tudtotokra akarta adni: nem tudjátok, mely történést kell megtapasztalnotok, s azt sem: hogyan, miként, és ki által kell valósággá legyen fölöttetek egyik vagy másik történés, s nem tudjátok azt sem: mely történés lesz, vagy lehet az, amely ténylegesen is a felsőbbrendű ÉN, s ekként az Én-rész érdekében kell megtörténjék véletek, még akkor is, ha az a testnek ellenében: vagyis a ti értelmezéstek szerint ellenetek kell, hogy bekövetkezzék! Mindenkiben, miként mondtam, ÉL az Isten, ekként mindannyian Isten küldöttei vagytok egymás Útján, mert hisz amiként már azt is számtalanszor elmondtam, senki sem „véletlenül” kerül mellétek, amiként az egyes történések sem lesznek, hisz nem is lehetnek a „véletlen” művei. Az Én-rész szempontjából nincs fölösleges, vagy hiábavaló történés. Mindennek meg van a maga valós szerepe és fontossága, s nem csak a ti Utatok értelmében, de a mellétek kerülő Testvér útjának értelmében is, hisz míg ti béketűrésből, elfogadásból, az ellenetek cselekvő Testvér iránti Szeretetből vizsgázhattok, addig ő a Tudat hibás késztetésének felülírásából tehet vizsgát, nem is egyszer akként, hogy közben benneteket is hozzásegít valamely korábbi Utatok hibás elemének megtisztításához. Minden mindennel, és mindenki mindenkivel összekapcsolódik a ti szinteteken, ahol egyként vagytok így Tanítók és Tanulók: amiként az a Valóság értelmében van is, hogy egymást csiszolva és finomítva haladhassatok a CÉL felé. Akként, amiként egymást támogatva távolodtatok is el az EGY-ségtől, amely most mint távoli, de nem elérhetetlen CÉL lebeg előttetek. S ezzel ismét csak nem azt akarom mondani, hogy a legelemibb óvatosságot is mellőzzétek, hisz az nem erény: balgaság volna, mert aki tudja, hogy el fog esni, leül. Amely történés elkerülhető, azt igyekeznetek is kell elkerülni, részint a magatok érdekében, részint (s talán ez még fontosabb!) ama testvér érdekében, akit a kínálkozó alkalom még bűnre csábíthat. Ugyanis, s ez is furcsa lesz talán számotokra, bármilyen logikus: nem csak a saját Utatokért vagytok felelősek, de a mellétek kerülő Testvérek mindegyikének Útjáért is! Igaz, hogy ezzel is a magatok Útjának egy nagyon is fontos követelményét töltitek be, hisz ti már tudhatjátok, s ekként kell, hogy 26

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága I. kötet akarjátok is segíteni egymás lépteit: nem, vagy nem kifejezetten fizikai értelemben: de már inkább magasabb rendű értelemben, még akkor is, ha nem lehet rálátástok egymás Úti céljára, vagyis nem lehettek tudói egymás Életfeladatainak, még akkor sem, ha arra részleges rálátást ad számotokra a már említett spirituális asztrológia, s egyéb, már a kor embere kezébe adott eszköz. De csak halvány támpontokat adhat ez is, és az is, még a magatok Élet-filmjeiből is csak egyes képeket, egyes filmkockákat mutatva meg a Tudat számára abból az Élet-filmből, amelyet még az Én-rész is csak visszatérése után ismerhet meg a maga teljességében, mint egybefüggő, átfogó képet. Adott viszont mindőtök számára az ÚR mindahány Tanítása, amiként adottak az egyes Parancsolatok: azok a Parancsolatok, amelyek szintén le lettek közvetítve mindahány vallási irányhoz érkező Én-rész számára, s amelyeket az egyes missziós Utat vállaló Testvérek kellett beírjanak a nemzeti Tudattárakba is, azon Parancsolatok betöltése, tehát gyakorlati megvalósítása által. A Keleti „bölcsek” által megfogalmazott Tanok ismerői maguk is találkozhattak már a Parancsolatokkal, ha azokat nem is akként fogalmazták meg a maguk népei, s a maguk vallási csoportjai számára azon „bölcsek”, amiként azt egy európai elme számára kellett megfogalmazzák azok, akiknek ez volt a feladatuk: de mindahány vallás mindahány megfogalmazása szerint fel lehet ismerni, és meg lehet ismerni e Parancsolatokat, s ha már azokat megismerte a Tudat, be is kell, hogy töltse a test révén, mert amiről már tudomásotok van, az mindenkor kötelez is. Annál is inkább, mert többnyire azon Tanítások vannak elétek tárva, és a Tudat közelébe hozva, amelyek már az Én-rész által, mint az asztrális Világ-képzeteken kibontott és elméleti úton megismert Szellemi-tudati elemek már be vannak írva: ekként azokat már mint ismerős elemeket fogja fogadni az Én-rész, s maga a Tudat is, amelynek az Én-rész fogja átközvetíteni az általa ismert Bölcsesség-elemeket, ténylegesen is akként, mint amikor az új iskola-év megkezdése előtti nyári szünetben ismétli át az egykor már megtanult anyagot, bele-bele pillantva a következő év anyagát tartalmazó tankönyvekbe is: s azokból is megértve egy-egy részét a magasabb szintű tananyagnak. Még nem mindent, de az ismétlés, és az előzetes ismerkedés könnyebbé teszi számára a következő évet, mert hisz az előző év anyagát sem felejti el, s az új tanév anyagáról is lesz már legalább némi fogalma. Amiként mondtam tehát, felelősek vagytok egymásért is, annál is inkább, mert hisz Útjaitok egymásból nyílnak ki, és egymásba térnek, hisz egy bolygón éltek, s akiket egymás mellé rendelt az Út, mindenkor kell is, hogy az egymással való feladatot megkeressék, megtalálják és bevégezzék, s ezek legfontosabbika az, hogy egymás kicsiny lépteit ne megkötni, és ne gátolni, hanem segíteni igyekezzetek mindenkor. S minden egyes Út minden egyes lépése a Szeretet mind teljesebb és tökéletesebb megélése felé kell, hogy vezessen minden Úton járót, álljon az a Föld fogalmai szerinti bármely szinten. A kicsinyek a nagyobbak vezetése alatt állnak, de a nagyobbak is kell, hogy tanuljanak a kisebbektől, mert egyiktekben ez, másiktokban az a Bölcsesség-elem van inkább beíródva. Ekként lehetséges az, hogy mind Tanítók, de tanulók is vagytok egy személyben. Amiként fentebb már mondottam, a ti feladatotok az, hogy a legtisztább tudati elemeket kibontva és megélve már a Tudat közvetlen felsőbbrendű Én-jébe, tehát a Szellemi Én-részbe igyekezzetek emelkedni. Ehhez az anyag-világ törvényeinek teljes ismerete, és a Tudatban való átminősítése szükségeltetik, már lelki és Szellemi elemmé téve azt, ami addig csak mint tudati elem létezett bennetek s számotokra. A test szerepének meg, és felismerése után a Lélek szerepének, vagyis a Tudatot és az Énrészt összekötő Lélek-szál szerepének megismerésére kell törekedjetek, hogy ekként a tudati energiátokat magasabb szintre emelve az Én-rész felé közelítsetek. Mi a Lélek-szál szerepe a ti szempontotokból azon felül, és azon túl, hogy a Tudat és az Én-rész közti kapocs szerepét betölti? Elsődleges jelleggel az, hogy az Én-rész egyes jelzéseit a Tudat felé átközvetítse. Ezt a folyamatot mindannyian ismeritek: ki jobban, ki kevésbé, s ez az Én-rész valós fejlettségi szintjének mértéke szerint változik. Az alsóbb szintekről érkező Testvérek ugyanis nem, vagy csak kisebb mértékben fogják észlelni Tudatukban az Én-rész jelzéseit az egyes helytelen cselekedetek előtt, azok elkövetése közben, vagy után: vagyis, kisebb mértékben fogják érezni a lelkiismeret furdalást, hisz Én-részeik számára, azok valós fejlettségi, vagy inkább ébredtségi fokának mértéke szerint az általuk elkövetett cselekvés nem minősül véteknek, gyakorta még akkor sem, ha a tett már nem is a vétség, de a bűn fogalomkörébe tartozik egy másik, egy magasabb szintről érkezett, s ekként magasabb rezgésfokú Szellemi energiával bíró Én-résszel 27

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága I. kötet testben lévő Testvér számára. S ez is a Minősítési Törvény része: Isten nem kéri, s nem követeli ugyanazt a kicsinytől, amit megkövetel a nagyobbtól: de megköveteli mindahány gyermekétől az önmaga mértéke szerint már elvárható maximumot, amiként megköveteli azt az ÉN a maga Énrészétől, s az Én-rész az irányítani kívánt Tudattól, e kettő már a maga valós mértékének ismeretében, amiként megköveteli a Tudat is a testtől, de ez még akként, hogy nincs, mert hisz nem is lehet tudatában a saját tényleges erőinek. S éppen ez utóbbi az, ami végett oly sokak akarnak többet felvállalni a fizikai síkon, mint amire ténylegesen is képesek. Ez az oka a nagyon is gyakori, és mind gyakoribbá váló tévelygéseknek: sokan vállalnak, vagy akarnak felvállalni nem nékik való szerepet, legyen ez akár fizikai szintű, akár a tudati értelemben vett, akár spirituális szerep. A gyenge testalkatú erősnek akar látszani, a közepes tudati adottságokkal (gyöngébb memóriával, kisebb, vagy lassúbb felfogóképességgel bíró) egyetemre jelentkezik, vagy a tanulni érkezett Testvér „médium,- sámán,- vagy természetgyógyász-képzőbe”, jelentkezik: s ekként sem ez, sem az, sem pedig amaz nem a maga Útját fogja járni, és nem a maga tényleges Feladatát fogja bevégezni, mert a mindenáron való bizonyítási kényszer megköti ebben, felülírva az Én-rész szavát és minden késztetését az annál erősebbé vált tudati akarás, amely az önismeret hiányából fakad, miként fentebb is említettem. Persze, lehet ez a környezet hibás elvárásai végett bekövetkező tudati hatás, többnyire azonban csak az Én-rész gyengeségét bizonyítja, amelynek vállalása nem egyszer épp a tudati kép megkötése és felülírása, tehát a Tudat vezetésének mind magasabb fokon való elsajátítása volna. Ha maga a Tudat, tehát az elme nem beteg, nem sérült, a hibát mindenképp az Énrész gyengeségében kell keresni. A Tudat kellő mértékű ismerete, tehát a fizikai szintű önismeret az alapja a magasabb fokú, tehát a Szellemi Önismeretnek. Ha már ténylegesen is be akartok emelkedni földi Tudatotokkal a magasabb szintű Tudat-világba, vagyis már az Én-rész Tudat-világába, elsőként meg kell ismerjétek azt a Tudatot, amelyet be kívántok emelni, hogy lássátok: milyen mértékben vagytok képesek alárendelni magatokat a felsőbbrendű tudati Egységnek, azaz a Szellemi Én-résznek, s hol, és milyen hibák, vagy hiányosságok vannak még, amelyekkel a Test-tudat meg kell küzdjön, hogy ténylegesen is el tudja engedni önnön elsődleges voltának hamis képzetét, elfogadva a felsőbbrendű, tehát az Én-rész Szellemi-tudatának elsőbbségét és vezetését. A Lélek-szál egyes jelzéseire figyelve ez valójában egy igen egyszerű folyamat, s minél inkább képesek vagytok a benső Én-re, a benső Hangra figyelni, s minél inkább készek, és képesek vagytok arra hagyatkozni annál könnyebbé lesz, amellett, hogy a Tudat felügyeletére fordított energiát az Én-rész felszabadíthatja, ami által ő maga is emelkedni fog, s ekként magasabb szintű Tanítások befogadására és kibontására válik képessé, mint akkor, ha erői egy részét a hibás tudati elemek felülírására kell pazarolnia. Ha a Lélek-szál rezdüléseit képes érzékelni a Tudat, vagyis ha a komolyabb döntések előtt képes a lelki ismeret szavát meghallani, kevesebb, vagy kisebb mértékű lesz a tévedés, s ekként a test által bevégzett hibás cselekvés is. Ennek azonban megvan mindenkor az a veszélye, hogy a lelkiismeret szavát az ellentét fogja befolyásolni és meghamisítani: s ekkor válik igazán hasznotokra, ha a Tudat terveit, és a lelkiismeret szavát az ÚR Tanításainak, s a kezetekbe adott Parancsolatoknak tükrében is képesek vagytok megvizsgálni. Ami a Tanításokkal vagy a Parancsolatokkal nem áll teljes összhangban, már valamiért helytelen: s akkor elsőként a tudati képet, tehát az alap-gondolatot, a Tudat tervét kell megvizsgáljátok, mert a hiba gyökere többnyire abban keresendő. Ha a gondolatot már átfogalmaztátok, s beillesztettétek egyéni, földi terveiteket a Törvénybe, többnyire a Lélek-szál jelzése is elcsitul, s az Én-rész felől érkező energia-áramlás ismét zavartalanná válik a Tudat, s ekként a test felé. A későbbiek során ez a folyamat, miként mondtam, mind könnyebbé válik, hisz az Én-rész már nagyobb erővel lesz képes a Tudat felé áramoltatni a maga jelzéseit, így akkor már ráhagyatkozhattok a lelkiismeret szavára, s tovább léphettek a Tudat és az Én-rész viszonyának megváltoztatását célzó Úton. Ha már képesek vagytok a Belső Hangra, mint elsődleges irányítóra figyelni, ténylegesen is ráléptetek arra az útra, amely elsőként az anyag elsődlegességének elvetését segíti elő. Amiként mondtam, aki megkötve él az anyagban, s az anyag, valamint az anyagi javak által, nem lesz, mert nem lehet képes beemelkedni az Én-rész Világába, mert a Tudat nem lesz képes megszabadulni. Köti az, ami anyagi, s ekként köti a test, amelyé mindaz, ami anyagi: s mert a test köti, a Szellemi Én-rész nem képes vonzani. Aki kevesebbel kötötte meg magát, könnyebben szabadul, s aki képes elengedni a fölössé lett, tudati képeket és vágyakat, annak Tudata már a Szellem képeivel és annak vágyaival telik meg. Ezzel 28

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága I. kötet tulajdonképpen már beléptek a Szellemi Ébredés előcsarnokába: ha még csak képletesen is, hisz ameddig a fizikai síkon járjátok Útjaitokat, adott az elbukás, a visszalépés veszélye is. A Tudat ekkor már el kell hagyja a külsőségekhez való ragaszkodás kényszerét, mert az magában az Én-részben sem létezik. Ha ezt az akadályt sikerrel veszi a Tudat, a test változása is megkezdődik, még akkor is, ha az az adott Út végéig továbbra is a korábban, tehát az előző Utak során megfogalmazott anyag-elemekből áll. Ennek ellenére a változás érezhető lesz. Ugyan még köti a Születés és halál Törvénye, és nem mentesül a betegségektől sem, de ez természetes, hisz azok gyakorta a korábbi Utak karmikus következményeiként érik a testet: de az Én-rész irányítását elfogadó Tudat már felül tud emelkedni mindezen, hisz tudja valós szerepét, és ismeri önnön, valamint a test mibenlétét is, mert tudja az Én-rész szerepét is. A test anyaga ekkor még nem is annyira fizikai, mint inkább szellemi értelemben lesz finomabbá, mert finomabbá és érzékenyebbé lesz a Tudat is, s amilyen mértékben a Tudat átveszi az Én-rész egyéni adottságait, és képes átvenni a maga korábbi energiái helyett az Én-rész tisztább energiáit, a testben lévő, s a test körüli energiák (aurák) rezgésfoka is akként lesz mind magasabbá, míg a test sejtjei anyag-elemi értelemben továbbra is meg kell őrizzék korábbi állapotukat, hisz az adott közegben nem létezhetnétek, ha a sejtjeitekben lévő energia változását, annak rezgésszint-növekedését a sejtek anyag-ele-meinek rezgéssűrűsége is követné. Erre már csak az Út végén, a Visszatérést követő, s ismételten az asztrális Világképben, valamint a következő testet öltés során kerülhet sor, már egy fokkal magasabb szintű Szellemi és fizikai Lét-tartományban, mert az Én-rész az asztrális képben megfogalmazandó test-képzet felépítésén már ezt, tehát a már inkább szellemesült testet tanulja meg megfogalmazni a rendelkezésére álló energia-elemekből, amelyek már nem különböznek oly nagy mértékben az új, a magasabb szférikus és dimenzionális körben rendelkezésére adott energia-elemektől. A negyedik szférába emelkedett, s onnan a maga tényleges szintjének megfelelő rezgés-fokozatú bolygón Utat vállalható Én-rész az új közegből lényegesen kevesebb negatív, és annak mértékében több pozitív energiát vonzhat magához, mint a testek elsődleges energia-burkának megfogalmazására rendelt Erőt, amelyet mindenkor a hozzá rendelt fizikai elemek fognak betölteni. Ez azonban már a későbbi része a történéseknek: s ti még épp csak az elején tartotok annak a folyamatnak, amelynek révén a Tudatnak az Én-részbe emelkedése megtörténhet. Amiként mondtam, ennek első lépcsőfoka az anyag-elvű tudati képek elengedése, azok egy magasabb szintű, már Szellemi tudati elemmel való felcserélése. S hogy ezt lefordítsam a ti földi nyelvetekre: a cél az, hogy ne az anyagi eszközök, de a Szellemi Erők által legyetek megkötve, vagyis azt fogadjátok el értékként, ami ténylegesen is Érték, s már nem a test, és nem a testnek Tudata, hanem a Szellem számára. Aki az anyaghoz ragaszkodik, nem csak képletesen, de a Valóságban is megköti magát az anyaggal, és az anyagban, s annak Tudata, ha a felszínen megrögzül is a Szellemi Tanítások bárha sokasága, a Tudat mélyén megőrzi az anyag elsődlegességének képzetét, amiként megőrzi önnön gyengeségének emlékét az Én-rész is, amely mindenkor lázadni fog, hogy kieszközölje a Tudat döntését, a maga valós irányát igyekezve azzal már teljességgel elfogadtatni. De nem csak az Én-részben lesz meg a Tudat irányításának vágya: az Én-rész fokozottabb mértékű energia-áramát megérezve az ellentét is nagyobb erőket fog bevetni, hogy a Tudatot a maga irányára vonzza, meggátolva azt abban, hogy teljességgel az Én-rész késztetése felé hajoljék, s annak szavát követve végül kivonja magát az ellentét hatásai alól. Amely Tudat már képes ugyanis elszakadni az anyagtól, s a test elsődlegességének hamis képzetétől, többé nem függ a testtől, hisz ő maga, mint különálló Tudat-elem lényegében nem: csak mint az Én-rész Szellemi-tudatának része, annak alsóbbrendű eleme fog létezni, tehát az Én-rész akkor a test irányítását is átveszi, míg a Tudat már csak a test alsóbbrendű, vegetatív működését fogja irányítani. Vagyis lényegében a Tudat-alatti agyi tartomány szerepét veszi át, míg a maga korábban elsődleges irányító szerepét átengedi az Énrésznek, amely már valóban a maga felsőbbrendű igényei és tervei szerint fogja vezetni a test egészét. Vagyis kezdetét veszi egy újabb fejlődési szakasz, amely már a tudati megvilágosodás után a Szellemi megvilágosodást adja, s a tudati én-érzet helyett a magasabb rendű ÉN érzet felé vezet. A Tudat, én-ségét feladva az Én-rész oltalma alá helyezi magát, elfogadva ekként annak irányítását, s betöltve utasításait: ekként az ellentét már csak az Én-rész ellen támadhatna, amely viszont már a Tudat irányítására magával vitt energiákkal is bír, vagyis jelentős mértékű többletenergia birtokosává válik. Az előbb azt mondtam: a Tudat az Én-rész irányítása alá helyezi magát, s már arra fog törekedni, hogy végrehajtassa a fizikai testtel az Én-rész utasításait. Az Én-rész viszont mindenben az ÉN utasításait igyekszik követni és betölteni, amelyeket az Élet-filmben rögzít számára az ÉN. S ezek közt mindenkor a 29

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága I. kötet legelső, és a legfontosabb a Szeretet Törvényvilága felé való közeledés. S ezért is olyan hatalmas fontosságú és jelentőségű, hogy a tudati ént be tudjátok emelni az Én-rész energia-körébe, vagyis hogy a tudati irányítást az Én-rész vehesse át, hisz ha az Én-rész teljes sikerrel tudja végigjárni az Útját, a visszatéréskor, s a felsőbbrendű ÉN-be való beemeltetéskor magával vitt többletenergia már magát az ÉN-t fogja beemelni a negyedik szférába, amelyben már megszűnik a Szellem fölött az Igazság Törvényvilága, s akkortól a Kegyelem és a Szeretet Törvénye hat fölötte. Vagyis megszűnik a karma törvénye, még akkor is, ha egyes kisebb karmikus elemek megmaradtak az ÉN-ben: azokat, mint mondtam, a Kegyelem Istene oldja fel benne és fölötte, a legtökéletesebb Isteni Szeretet erejével tisztítva meg a kis tisztátalanság-foltokat, vagy azzal pótolva ki a még hiányzó, de már nem létfontosságú Felismerések energiáit. Amikor azt mondom: függetleníteni magatokat az anyagtól, azt mondtam: tudnotok kell minden dolog valós, már a magasabb rendű értelemben vett értékét megmérni és meghatározni, s tudnotok kell csak a valóban fontoshoz ragaszkodni, s a kevésbé fontosat csak mint kezetekbe adott eszközt: bármely pillanatban elengedni, ha a magasabb rendű Értéket óvhatjátok meg a lemondás árán és révén. E magasabb rendű, s ekként egyedül-való Érték a Szeretet: s ezzel a szóval lényegében már igen sok mindent el is mondtam. Nem mindegy azonban, hogy az egyes Szeretet-cselekedetek valósággal is azzá lesznek-e, aminek szántátok azokat, avagy a visszájára fordulnak, és pozitív energia helyett negatívvá lesznek: akár ellenetek, akár más/mások ellen hatva. Nem véletlen, hogy a Szeretet helyett a Bölcs Szeretetet szoktam meghatározni, mint egyedül hasznos és megvalósítandó követelményt. Tudnotok kell: mikor, kinek, milyen formában adhattok meg valamely segítséget, hogy az ténylegesen is segítség legyen számára: s ez esetben úgy testi énje, mint lelki, s főképpen Szellemi Én-része számára, s mikor kell tudnotok más formát választani a segítségnyújtáshoz, vagy mikor kell határozottan megtagadnotok a kért segítség megadását. Aki hozzátok fordul, többnyire nem mint idegen és ismeretlen ember fordul hozzátok, bár ez sem ritka, kiváltképp a ti korszakotokban, amikor egyre több az utcára kényszeredett ember. S épp ez utóbbi Testvérek azok, akiknek kérését a Bölcs Szeretet alapján kell, spontán módon, tehát azonnal megmérnetek: ténylegesen is azt a segítséget kell-e megadnotok, amit az illető Testvér elétek tár, mint kérést, vagy a segítség egy más, célszerűbb formáját kell válasszátok. Ha valakit az a veszély fenyeget, hogy elveszti otthonát, a segítség formája szinte a problémával együtt adatik elétek, s azt kell csak eldöntenetek, hogy a segítséget közvetlen, vagy közvetett módon adjátok meg. Ha nem lehettek meggyőződve arról, hogy a segítség valóban azt a célt fogja szolgálni, tehát a lakás bérének kiegyenlítésére szánt összeg nem a megfelelő helyre kerül, ti kell, hogy a pénzt a kívánt helyre juttassátok. S ezzel sem azt akarom mondani, hogy mindannyiszor ki kell fizessétek a bajba jutott ember helyett a szükséges összeget, mert ezzel csak azt, és annyit értek el, hogy az nyugodtan fogja várni, hogy ti rendezzétek helyette a számlát, miközben ő maga meg sem próbál ön-erejéből javítani helyzetén, sőt. Ezt még akkor is értésére kell adnotok, ha azzal haragját vonjátok magatokra, hisz ha nem önhibáján kívül került szorult helyzetbe, de éppen hogy helytelen, nemtörődöm vagy könnyelmű, esetleg züllött életvitele végett, el is kell tudjatok lépni mellőle, hogy azzal rákényszerítsétek: megváltoztatni az életről vallott nézeteit, s változtatni korábbi, helytelen életstílusán. Ha az igyekezet él benne, és már látható változás van, ismét mellé állhattok, hogy segítségére legyetek a megkezdett, már pozitív irányú Út kiépítésében és továbbjárásában: s ezt is tudtára kell adnotok, amikor a kért segítséget meg kell tagadjátok, hogy tudatára ébredhessen: nem ellene, de éppenhogy érte kell megtagadnotok az általa kért segítséget! Ez már nem csak, sőt: talán nem is annyira Szellemtani, mint inkább emberi - pszichológiai megközelítése a kérdésnek, de a kettő nagyon is egybe tartozik a ti világotokban, hisz a Tudat ébresztése épp oly fontos a Szellemi Én-rész szempontjából. Ha valakit már az utcán élve fenyeget a megfagyás veszélye, a segítségadás módja szintén adott. Akkor viszont, ha a segítséget megadtátok, s az illető Testvér a legközelebbi alkalommal épp oly állapotban kerül elétek, mint korábban, fel kell tételeznetek, hogy a testi léte megóvására szánt segítséget, mondjuk egy néki adott kabátot nem egészen arra a célra használta, amire adtátok. Vagyis, eladta a kapott ruhaneműt, s hogy az érte kapott összeget élelemre vagy valamely ártó szerre költötte; a Testvér általános

30

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága I. kötet állapota mutatja meg. Akit lehet, ilyen esetben célszerű biztonságos menhelyre juttatni, ahol orvosi, vagy mentális segítséget is kaphat egészségi és tudati erői visszaszerzéséhez. De az Élet ezeken túl is számtalan lehetőséget adhat, és persze: ad is elétek: felsorolni is hosszú volna, hányat, amikor élhettek a kezetekbe adott lehetőséggel, hogy a Szeretet-cselekedet terén vizsgát tehessetek úgy emberségből, mint Bölcs Szeretetből, hisz ahány kérés, annyi személy, annyi, egymástól olykor alig is észre vehető, s mégis: lényeges tudati - felfogásbeli különbség, annyi Élet-helyzet, annyi háttér, annyi tudati emlék. Amely segítség megadható az egyik Testvérnek, s az valósággal is segítséggé lesz annak számára, már visszavetheti fejlődése Útján a másikat, s megfordítva. Van, akit inteni, és dorgálni kell, de emellett meg kell adni néki újra és újra az általa kért segítséget, éreztetve vele: bíztok abban, hogy amint a korábbi csalódások-adta traumát kiheverte, képes lesz ténylegesen is a felállásra, s van, akinek még akkor sem adhattok közvetlen, tehát pénzbeli segítséget, ha épp nem áll valamely ártó szer hatása alatt: s akkor annak egyéb, természetbeni juttatással, vagy egy kiadós beszélgetéssel, tanácsokkal, lelki vigasszal lehettek segítségére. S természetesen mindahányuknak segítségére lehettek az imák révén, s még inkább, ha az imát már velük együtt mondhatjátok el. E téren munkatársam már számtalan, szóban elmondott tanácsot adott sokaknak közületek is, így itt és most nem tartom szükségesnek és célszerűnek tovább boncolgatni e kérdést. A Szeretet célja mindenkor mások megsegítése, viszonzás-várás nélkül. Ha csak azért adtok segítséget, mert bízhattok abban, hogy egy percen a megsegített is segítséget adhat néktek, már e reménykedő gondolat semmissé tette, és erőtlenné a ti számotokra a másnak nyújtott segítséget, még akkor is, ha a segítség ténylegesen is értékes volt a megsegített Testvér számára, hisz a reménykedés energiája már maga megfizetett néktek: ekként az adott, tehát a kiáramoltatott pozitív energia visszatért, így a Szellem „tartozik - követel” rovata egyensúlyban maradt. (Nem tudom ennél érthetőbben elmagyarázni a dolgot egy olyan Világ lakói számára, ahol az anyagi érdek, s az üzleti szellem olyannyira domináns elemmé lett!) S ha ma ekként, tehát mindenféle viszonzás-várás nélkül, vagy akár a megsegítettől várható köszönet nélkül kell tudnotok segíteni egymást, pusztán Isten iránti Szeretetből, még inkább szükséges lesz ez a Holnapok, éspedig a nagyon is közeli Holnapok során, amikor már nem csak viszonzást, vagy köszönetet nem várhattok a Szeretet-szolgálatért, de bizony, akár arra is fel kell legyetek készülve, hogy az, akit korábban megsegítettetek, egy percen ellenetek fordul. S ti már a segítség megadásakor, annak pillanatában el kell, hogy feledjétek, a cselekedetet magát, és már abban a pillanatban meg kell bocsájtanotok még azt is, ha az imént említett támadás esetleg valósággá lesz. Ha a Szeretet nevében cselekszetek, Isten nevében cselekedtetek, s akkor az egy, aki ezért köszönetet, vagy bárminő hálát várhat, és követelhet, egyedül Isten, akinek ti csupán eszközei voltatok: s akkor meg kell köszönnötök Istennek, hogy titeket mint Eszközt: használt. Ha a Tudat valósággal is közelít az Én-rész magasabb, Szellemi Tudatához, s már képessé váltatok a Szellemi Gondolat értelmében cselekedni, akként, amiként a felsőbbrendű ÉN cselekedett volna a gyengécske, földi-emberi Tudat helyében, a Tudat benső energiája megnövekedik. Már nem földiek háláját fogja várni és remélni, s a legtisztább Boldogságot éli meg, hisz a test cselekedetében Istent fogja megérezni, az Ő Áldott közelségét: amiként az van is, hisz ha a cselekedet valósággal is a Szeretet vezérletének, késztetésének engedve esett, mindenkor A Szeretet Istenének egy-egy kicsiny Szikráját hoztátok le a Föld színére: s az maga a Végtelen Boldogság, amelynek Fénye beragyogja szívetek, Lelketek, Elmétek és Szellemetek teljességét, a legtisztább Örömet adva számotokra. A tényleges Szeretet-cselekedet révén a Globális és Kozmikus Energia-hálózatból lehettek képesek egyegy Tiszta Energia-morzsát magatokhoz vonzani, egy-egy olyan Energia-morzsát, amely beépül nem csak a Föld légterébe, mint tényleges pozitív energia-többlet, de a ti Szellemi Én-részetekbe csak úgy, mint az általatok megsegített Testvér szellemi energiái közé is, s ez még akkor is ekként van, ha ez utóbbit ti magatok nem látjátok és nem érzékelhetitek, mert annak csak egy távolabbi időpontban mutatkozik meg a hatása: de akkor megmutatkozik. Nem egyszer épp ezeknek a kicsiny Szeretet-energia-morzsáknak erejére támaszkodva lesz képes a hajléktalanságba kényszeredett, vagy valamely ártó szer fogságába hullott Testvér megszabadulni az őt fogva tartó közegből, vagy az adott szer adta rabságból, vagy az ekként nyert erő révén lesz képessé arra, hogy egy nála is elesettebb nyomorult felé már ő adjon 31

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága I. kötet segítséget, épp oly önzetlenül, ahogy azt tőletek kapta. S ez az a jelenség, vagyis ez is az, amire azt mondom: egymást vezetitek és egymást segítitek, hogy ki-ki a maga közegében, a maga erejéhez mérten megtehesse a számára szükséges következő lépést, amely előrébb és feljebb vezeti Útján. Adok-kapok: erről szól a földi lét ma, és mindenkor: s ez ekként is van, mert ekként van rendjén. Csak az nem mindegy: mit adtok, és azért, amit adtatok, kitől és milyen viszonzást vártok! A tett, miként mondtam, mindenkor magában hordja bérét is, vagyis a cselekedet megfizet önmagáért. Aki még valóban nem tud, csak rosszat adni, nem akként méretik meg a Minősítési Törvény értelmében, mint az, aki már képes a jóra! Aki tudatlanul, vagy jót akarva cselekszik hibásan, szintén más mértékkel méretik, mint aki látszatra jót cselekszik, de akként, hogy tudja: cselekedete nem pozitív, de negatív végeredményt fog hozni annak, aki felé a cselekedet irányult. Aki csak rosszat ad, bár módja, alkalma volna jót adni, vagy a jó cselekedet mögött önnön hasznát keresi… - és ez a kérdés ismét két felé ágazódik, hisz aki földi értelemben akart hasznot, az akár meg is kapja azt, de az nem lesz mégsem hasznára Szellemi értelemben. Aki viszont akként teszi a jót, hogy tudja: Istennél a dicsőség, és Nála van a tett jutalma is, mindenképp Attól fogja megkapni az ő jutalmát, Akitől azt megkaphatni reméli. Vagyis tette a Szellemnek fizet meg, s a Szellem lesz gazdagabb általa. Munkatársam gondolatai közt most ismét az bukkant fel: nagyon is eltértem a témától, s az még: ti talán nem ezt, de ennél magasabb szintű Tanításokat vártok. Ez érthető is, ha ekként van. A gyermek is szeretne már járni: de ameddig állni nem tud biztonsággal, járni sem fog tökéletesen! Újra és újra el fog esni, s akkor ismét csak négykézláb közeledhet afelé a Cél felé, amely után pedig már szíve szerint szaladna, hogy mielőbb elérje. Ekként van az ember-szellem is, s nem csak a testbe öltözött, de a ti szintetek, tehát a harmadik szféra egyes asztrális képeiben is. Ott is abban bizakodik: már szaladni fog, hogy mielőbb elérje a Mennyek Előcsarnokát, aztán nem is egyszer már az első lépésnél elbukik, csak mert nem tanult meg korábban biztonságosan állni: nem hogy járni, vagy már futni tudhatna. A lefelé vezető Út is hosszú volt, keserves és fájdalmakkal teli: ha az Én-rész igyekezett is elfedni maga elől az ÉN, s korábban az ÉN a Szellemnek fájdalom-jelzéseit. Ekként viszont a Vissza vezető Út is nehéz kell legyen, de már akként, hogy az Én-rész, s későbben az ÉN kell, hogy érezze mindazon fájdalmakat, amelyeket lefelé oly könnyelmű-balgán fedett el önmaga elől s számára. Amit az Én-rész megfogalmazott az ÉN számára, s az ÉN a Szellem számára, most a maga szenvedésével kell feloldja. S ez ekként van az Én-rész, és a Tudat esetében is. A Tudat is, már fejlődése kezdetétől új, és mégújabb fájdalmakat adott a maga felsőbbrendű Én-jének, a Szellemi Én-résznek. Ekként a Tudat is el kell vegye, és el kell viselje azon fájdalmakat, amelyeket korábban megfogalmazott, s mert erre a Tudatnak egyedüli eszköze a test, a test révén kell érezze a fájdalmat: de már azt a kevésnyi örömet is, amelyet az Én-részben feloldott fájdalmak enyhülése, majd teljes eltűnése ad az Én-résznek. S míg a fájdalmakat a fizikai síkon, az adott Út során érzi, az enyhet, amiként az Én-rész is, már a következő Úton fogja érezhetni, amikor is az előző Út során elébe állt akadályok már többé nem állják útját, s a test maga is könnyebben fog mozogni a maga Lét-közegében, mert könnyebben mozog az Én-rész is, s az Én-rész vezette Tudat is. Ekként tehát, ha olykor ti magatok is akként érzitek: már ismert és tudott dolgokat tárok elétek akár többször is, újra és újra, türelemmel kell lennetek, és meg kell vizsgáljátok: vajon ténylegesen is olyan biztonsággal tudtok-e már állni, hogy azt mondhassátok: azt már nem kell gyakorolnotok… De haladjunk tovább, mert sok még, amit elétek kell tárjak ahhoz, hogy már biztonsággal álljatok, és megtehessétek az első Valódi Lépéseket is, amelyek Felfelé vezetnek: már az elesés veszélye nélkül. S most ez utóbbi kis közbeszúrásból, annak egyik mondatából kiindulva lépünk tovább. Azt mondtam: maga az Én-rész is akként véli: járni tud, holott épp csak állni tanul. Ez ekként van! Az asztrális képben, amiként mondtam, az Én-rész visszatérése után az ÉN maga is bizonyos Világ-képekben jár végig egy-egy Utat. Ezeket azonban ne akként képzeljétek, mint a ti fizikai Útjaitokat, még akkor se, ha az ÉN ténylegesen is valamely későbbi (többnyire a soron következő) Útra készül fel ekként, az általa járt, tehát az általa kipróbált Út elemeiből írva meg az Útra küldendő Én-rész következő Életfilmjét. Az ÉN esetében ugyanis az egyes Utak történései nem tartalmaznak karmikus elemeket, és egy lényegesen tisztább közegben, egy, a fizikai síkhoz valóban csak hasonló: de azzal nem azonos környezetben járja az 32

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága I. kötet Utat, mindenkor a hozzá hasonlatos fejlettségi szinten állók között. Aztán megírja az Én-rész számára az Élet-filmet, amelyet az Én-rész maga is „végigjár”: ha csak elméleti úton is, már megismerve a várható karmikus elemeket is, amelyek megtisztítása feladatául lesz, és megismerve az egyes Vállalásokat is, sőt: ez utóbbiakra fel is készülve, éspedig meglehetős alapossággal, az Oktató Szellemek valamelyikének segítségével: de még mindig csak hasonló, s nem azonos körülmények közt, mint amelyek közt már a fizikai síkon kell megvalósítsa ugyanazt az Élet-filmet. Ugyanis e „próba” során még nem lesz, mert nem lehet tudati képe az Én-résznek a Test-tudat fejlődési irányáról, legalábbis nem teljességében, hisz azt nem láthatja előre: milyen hatással lesznek az egyes történések a Tudatra, s a földi test működéséért felelős agyi ideghálózatra, amiként még azon hatásokra sem lehet felkészülve, amelyek a testet, a Tudatot s az idegrendszert ténylegesen is érik, ha a főbb irányt ismerheti is. Tudhatja: milyen család tagja ként fog megszületni a test, s a test révén milyen közegben kezdi meg útját ő maga. De az egyes személyek felől érkező hatásokat nem tudhatja, hisz a feladat lényege, tehát minden egyes, még az alsóbb szférikus körökben végigjárandó Utak lényege éppen az, hogy az Én-rész az adott körülmények mellett, vagy akár azok ellenére is a maga számára kívánatos irányba, a maga vállalásának betöltése felé terelje a Tudatot s a testet egyaránt. Ekként lényegében az Én-rész is, bármennyire felkészültnek érzi magát, csak tudatlan, járni sem tudó, de még állni is épp csak képessé vált kisgyermekként fogja megtenni azon lépteket, amelyekről hitte: könnyűszerrel juthat túl rajtuk. Amiként korábban mondtam: Isten Szellem, tehát gondolatai és tervei is Szellemiek. A Tudat, amely a testből, vagyis a legalacsonyabb rendű fizikai én-elemből kiindulva kezdi meg a maga fejlődését, hosszú tévelygés során érhet csak el önmaga kiteljesedettségi állapotáig. A kezdeti lépések az én-ok korszakain át vezetnek. Ekkor még a legteljesebb önzés korszakát, vagy inkább hosszú korszakait járja végig a Tudat: a pusztán testi érzettől a test körüli anyag megismerésének, s ezen anyagok birtoklási vágyának korszakán át a Tudás birtoklási vágyának korszakába lép, majd hogy abban sem találja önmaga létének, tehát az „én-ok”-nak benső tartalmi értékét, és nem találja ennek eredetét, magába omlik. Ezeknek a tudati fejlődési fokozatoknak révén azonban a szellemi mag, tehát az Én-rész is fokozatos fejlődésen megy keresztül. Az én-ok korszaka után, már a környezet elháríthatatlan hatásainak felismerésekor a még mindig önmagát középpontban tudó elme, hogy ereje, azaz a testi erő révén nem tud megbirkózni az elébe állt akadályokkal, más kiutat keres. S e keresés késztetése már az ébredezni kezdő Én-rész energiáit jelzi, ha mint tudati jelenség, csak az előálló történések megkerülésére, azok kijátszására, vagyis a cselre, a képmutatásra fogja is rávezetni a Tudatot, hisz az még csak a test érdekét tartja szem előtt, s a test céljainak mielőbbi betöltését. Aztán a Tudat maga is fejlődik, így mind magasabb szinten keresi a megoldást: de még mindig csak a test érdekeinek szolgálatát végezve, mint egyedül fontos és lényeges feladatot. De már a mindinkább való Tudatosodás folyamata felé, s annak kiteljesedése felé közeledik, amely csak egy bizonyos szintig tart: s akkor a Tudat is megreked, mert az általa megszerezhető legmagasabb szintű, ámde csak fizikai értelemben vett Tudás fölé nem érhet fel. S mert megérzi önnön korlátait, és megérzi azt is, hogy az általa elért Tudás fölött még van Valami, aminek eléréséhez azonban az ő minden ereje is kevés és gyenge, végül kell, hogy már ne önmagából kiindulva keresse a Tovább vezető Utat. Pontosabban: továbbra is önmagából fog kiindulni, hisz a Tudat, s ekként az Én-rész is az „egó” természetéből indulva kezdte meg fejlődését. Ekként nem elvetni fogja az „egót”, tehát az „én-okot”: de már egy másik aspektusát kezdi keresni az általa megismert énnek. S mert ez a másik aspektus nem testi, tehát nem fizikai, az okot sem a fizikai, de egy másik aspektusban keresi tovább. Ha tetszik, mondhatom akként is, hogy a Tudat fejlődésének tényleges célja az én és az Ok közti összefüggés felfedezése, s ezen Ok kikutatása és megismerése az általa elérhető, legmagasabb szintig. Aztán, ha a legmagasabb szintre már elért, e szint betetőzéseként rá kell ébredjen: nem az az Én a valós, amelyet korábban megismert, és nem az a Világ a Valóság Világa, amelyet oly állhatatos szorgalommal igyekezett kikutatni és megismerni, hogy birtokolja azt. Rá kell ébredjen, hogy nem az a cél, hogy azt a világot, amelyet megismert: valósággal, és teljességgel birtokolja, de az, hogy azt az ÉN-jét megkeresse, megismerje, amely a magasabb rendű Valóság kikutatására és megismerésére alkalmas. Vagyis meg kell keresse önnön láthatatlan és megfoghatatlan, de mindahány fejlődési állomásán mind erősebben érzékelt másik 33

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága I. kötet ÉN-jét, amelynek jelenléte oly sok esetben kötötte meg, vagy segítette őt a maga céljának elérésében: s ez talán a legbonyolultabb fejlődési szakasz, hisz amiként a test nem képes egykönnyen lemondani önnön „én-ségéről”, és megköveteli mindazt, ami érzetei szerint megilleti a földi lét folyamatossá lehetéséhez, akként követeli azt meg mindahány testnek Tudata is, amely szintén nem képes lemondani az „én-ségről”: mert ez is, és az is önmagát helyezi előtérbe mindennel és mindenkivel szemben, s a maga céljait minden, és mindenki más céljával szemben. Ezen a fejlettségi fokon a Tudat olykor képes kielégíteni a benne lévő „én-séget”, tehát képes teljességében megélni önmagát, s akkor úgy érzi: a Végtelenséget érte el. Aztán történik valami, amit sem elkerülni, sem megérteni nem képes, mert az a valami fölötte áll: s akkor összeomlik az önmagáról alkotott kép. Hullámvölgyek és csúcsra lépések korszaka ez, s mert ez ekként van, ez a leghosszabb, s egyben a legnehezebb fejlődési szakasz is. Amikor a Tudat a csúcson érzi magát, az Én-rész a mélységben hever, s amikor a Tudat hever szinte önnön romjaiban, az Én-rész áll a csúcson: s ez mindaddig ekként kell legyen, míg a Tudatban ténylegesen is meg nem érik a Felismerés: nem ő, és még csak nem is a test az Én! S akkor a Tudat keresni kezdi önmagát, vagyis önmagának azt az elemét, azt a részét, amely már (a Tudat érzete szerint) valóban a saját Én-je. S ha megfigyeltétek, még továbbra is az Én-ok a domináns, amiként még hosszan az lesz a döntő, hisz azzal, hogy a Tudat átadja az Én-résznek a vezető, az irányító szerepét, lényegében még csak saját Valós Én-jébe lépett be: de még nem a Szellembe, s főként nem az Istenbe, vagyis, a Valós Léttől, az Ő VAGY-OK legmagasabb rendű Lét-állapotától igen messze van. De amiként mondtam, ez már a Szellemi Ébredés előcsarnoka. A Tudat megtanul a háttérbe vonulni, és megtanulja alárendelni önmagát, és minden erejét az Én-résznek: s akkor tanul meg az Én-rész már valósággal is Állni. Az a Szellemi Én-rész, amely a ti szinteteken még csak négykézláb mászik, vagy épp csak kezd ismerkedni magának a felállásnak módjával: ha százannyi Szellemi Tanítást ismerhetett is meg. Állni már csak akkor fog tudni igazán, és teljes biztonsággal, ha a következő fejlődési állomásra ért, s még akkor is csak állni fog, amely viszont már erős ígérete annak: hamarosan járni, s később futni is tud a CÉL felé. A Tudat önmagáról való lemondani tudásának első és legfontosabb feltétele, annak legfontosabb állomása az, amikor le tud mondani Én-ségéről. Ehhez azonban a test Én-érzetét kell feloldja önmagában. Vagyis már teljességgel be kell tudnia igazodni abba a tudati Képbe, amely a számára láthatatlan Valakibe helyezi az Én-központot, elfogadva: nem ő maga az Én: de az a benne, s mégis fölötte létező elem, azaz a Szellemi Én-rész. S a fizikai test, és annak Tudata nem egykönnyen engedi el ezt az ezer évek óta beléégett képet! Az „én-ok”-ot kell átminősítenie, hogy már ne az Én legyen az ok a környezetben, vagyis ne az én, ne az egó legyen mindahány cselekedet, gondolat, érzés, vágy és cél kiindulópontja. Ebben ad hatalmas segítséget, ha mindent akként tudtok elkezdeni és megvalósítani, hogy előtte felteszitek magatoknak a kérdést: Miként cselekedne most helyemben Krisztus? Mert amiként Krisztus cselekedne, akként cselekedne a Tudat és a test helyében az Én-rész is, hisz éppen az a célja, hogy a tudati cselekvések helyett a Krisztusi értelemben vett cselekedetet hajtassa végre a testtel. Ma is ez a célja, még akkor is, ha ma még csak az erre irányuló késztetést képes átközvetíteni a Tudat felé, ama Tudat felé, amely felé azonban még az ellentét is elküldi a maga késztetését, s amely Tudatnak a két, többnyire egymással éles ellentétben álló késztetés közt kell, vagy kellene tudnia választani. S az már a Tudat bölcsességén, a kezetekbe adott Tanítások valós megértésén fog múlani: mely késztetést fogadjátok el, és hajtjátok végre. Mindinkább be tudtok illeszkedni az Én-rész által kívánt irányba, annál inkább tudati elemmé válik az Én-rész természete. A Tudat rezgés-iránya módosul, s már a magasabb szintű energiák bevonzására, vagyis az Én-rész felől érkező késztetések és instrukciók megérzésére válik alkalmassá, mert a benne magában megfogalmazott, s a testtel végrehajtatott cselekedetek energiái a tudati energiát is átminősítik. A Tudat tehát megtanul az Én-rész szerint (igen fura szóval Én-részül) gondolkodni és akarni, ha mind gyakrabban fogalmazza át a benne elsődlegesen még a korábbi formában megfogalmazást nyert gondolatokat, s már az elsődleges én-ok gondolat helyett e másodlagos gondolatot hajttatja végre a testtel, mint valós cselekvést. Az Én-rész természetesen mindenkor megérzi a Tudat ezirányú igyekezetét, s mert néki is ez az elsődleges célja, segíti is a Tudatot, hogy az mielőbb átminősíthesse a benne rezgő emlék és gondolati energiákat. Nem egyszer tapasztalhatjátok, hogy egy fura, benső Hang mondja meg: mit tegyetek ilyen vagy olyan helyzetben: s ha 34

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága I. kötet a Hang tanácsa beilleszthető a Krisztusi Tanításokba, és a Krisztusi irányba, biztosak lehettek afelől: Énrészetek dekódolta Tudatotok számára az addig csak mint energia-képet átáramoltatott késztetést. Érzések, megsejtések helyett már a Tudat nyelvén „szól”, hogy segítse a test révén bevégzett cselekedet többlet-energiájának megszerzésében, amely egyedüli eszköze annak, hogy a Tudat, már a magasabb szintű energia birtokában maga is közeledni tudjon az Én-rész felé. Tehát lényegében maga az Én-rész is vonzza az önmaga elől mintegy: menekülni igyekvő Tudatot (s ezt most magasabb szintű értelemben vegyétek), és segíti, hogy az ellentét álnok tanácsa mellett mindenkor képes legyen felismerni a tőle érkező tanácsot. A maga tényleges eredetét, tehát létének valós okát kikutatni kívánó Tudat lassan képessé válik a teljes és szinte közvetlen kontaktusra a maga felsőbbrendű elemével: s akkor egy időre megnyugszik, mert akként fogja érezni: megtalálta önmagát. S ez akkor és ott ekként is van. Rátalált a Szellemi elemre, az Én-részre, amely ugyan nem a Tudat része, de amelynek a Tudat részévé válhat, ha meg van benne a kellő Bölcsesség és a kellő alázat: elismerni önmaga fölött az Én-részt, s mint elismert, Valós Létezőnek, alárendelni magát mindenben. Ekként fogja a Tudat felfedezni: nem ő fogalmazta meg önmagában, és önmaga számára az Én-részt, hanem megfordítva! Az Én-rész fogalmazta meg a Tudatot, mint a test irányításárért felelős, alsóbbrendű nem fizikai testelemet, önmagából áramoltatva át a Lélek-szálon keresztül az agy Tudatosodásra alkalmas sejtjeihez a benne lévő energiák egy részét. A Tudat született az Énrésztől, s nem megfordítva, mert az Én-rész közvetlen módon nem végezhette volna, amiként ma sem végezhetné a fizikai test irányítását. Ameddig az Én-rész teljességgel nyugalmi, látens állapotban volt az agyban, a Tudat még el sem kezdte fejlődését. Aztán az Én-rész ébredezni kezdett, vagyis mind éberebb állapotban lehetett jelen az agyban: s ekként az agy tudatosodási folyamata is megkezdődhetett, s amilyen mértékben az Én-rész ébredtségi foka növekedett, olyan mértékben fejlődött a Tudat is. S ezzel ismét előrébb léptünk egy Bölcsességi elemmel, drága gyerekeim! Amit ez utolsó mondatban ugyanis elmondtam, az valójában egyet jelent: nem a Tudat fogja keresni önmagát, de bizony, az Én-rész! A Tudat, amely mindenkor az Én-rész ébredtségi mértékében tudhatja magát fejlettnek, tulajdonképpen az ellentét által beléközvetített hamis kép alapján fogalmazta, s fogalmazza is meg a maga számára mindenkor azt a nagyon is téves gondolatot: ő maga az Én! Ha az ellentét nem akarja maga is a maga iránya felé vezetni a Tudatot, ez az „én-ok”, ez a hamis „én-kép” meg sem születik a Tudatban! S ez az, amire utalni kívántam akkor, amikor arról szóltam, hogy az első emberiség tagjai esetében az Én-rész, s nem a Tudat volt a test elsődleges irányítója! Azon a szinten ugyanis, amelyen az első emberiség akkor állott, az Ellentét még nem volt képes oly mértékű beavatkozásra, hogy képessé lett volna elhitetni magát a Tudatot, meggyőzve azt a maga tényleges elsőbbségéről. Ehhez már a ti korábbi, tehát a második emberiség kifejlődése kezdetén elfoglalt szférikus és dimenzionális szintetekre kellett alásüllyednie a bolygónak, s az azon testet vevő Én-részeknek, amelyre, hogy az ellentét képessé legyen a maga hamis ideáját megfogalmazni és rögzíteni is a Tudat teljességében: elsőként csak a test egyedülvalóságát, annak én-ségét ültetve el az agy tudattalan tartományainak szinte teljességében, majd ezt fokozva egyre az agy Tudatosodó agyi tartományaiban, végezetül a Tudatnak a test fölötti uralmát, annak hamis képét ültetve el magában a Tudatban: s az Én-rész akkor, még a fizikai test, s a Tudat fejlődésének kezdetén maga is épp csakhogy ébredezni kezdett, vagyis nem volt, mert nem is lehetett volna módja, mert nem volt meg benne a szükséges erő: felülírni az ellentét által a test, s a Tudat felé közvetített energiákat. Ti tehát most az ellentét által Tudatotokba kódolt hamis képet kell elvessétek fokról fokra ahhoz, hogy visszaemelkedhessetek egy korábbi Szellemi Tartományba, abba, amelyben az Első emberiség volt, s amelyben még nem létezett, és már ismét nem fog létezhetni ez az ellentét által átközvetített hamis „énség” érzet a Tudatban. És tulajdonképpen ez a lefelé, és a felfelé vezető Út közti különbség. Az atlantisziak, majd később az egyiptomiak Tudatába mindinkább, mind fokozottabb mértékben és erővel íródott be az ellentét által átközvetített hamis tudati kép: mindaddig, míg azok is le nem süllyedtek arra a tudati (és akár testi) fejlettségi szintre, amelyen az adott kor emberisége állott. Legalábbis azok közülük, akik a Föld színén kellett folytassák azt az utat, amelyen nem felfelé, de lefelé indultak, mind mélyebbre és mélyebbre jutva a lejtőn. Mert amiként mondtam, úgy az atlantisziak, mint az egyiptomiak közül voltak, akik a Fent 35

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága I. kötet Tisztaságát igyekeztek elérni: s ők voltak azok, akik későbben utolérték azon Testvéreiket, akik még a Naniviei robbanást követően emelkedtek a ti legfelső szférikus körötökbe, de (éppen a robbanás végett) nem csatolódhattak vissza Szellemükbe, míg az Érkező, majd Visszatérő FIÚ-Isten meg nem nyitotta számukra (is) a legfelső Mélység-szint, s a legalsó Mennyei szint közötti Kaput. Ti, akik már a Felfelé vezető Úton jártok, mindinkább ki kell tisztítsátok elmétekből a belékódolt hamis képet, mindinkább tért engedve a Tudat valódi irányítójának, aki ekként a test irányítója is: vagyis a Szellemi Én-résznek. Az Atyától eltávolodni készülő Szellem azt a téveszmét fogalmazta meg magában: Istenné, legalábbis Istennel azonos Hatalommá válhat. A lefedődött Szellem gondolati energiájából létbe lépett ÉN épp így fogalmazta meg magának: Ő A SZELLEM. Tehát már nem feltételes, de közvetlen módon azonosította be magát a Szellemmel. S tette ezt a duális EGY-ségből kilépett mindkét ÉN-fél, majd azok Én-részei is. Mind a Szellemmel azonosították önmagukat, s akként is igyekeztek élni a még rendelkezésükben maradt energiákkal, mintha… s természetes, hogy az Én-rész által megfogalmazott Tudat is ekként vélekedett, mert ezt a Szellemi - tudati gondolatot, Én-érzetet kódolta belé az Én-rész, amiként abba kódolta korábban az őt, tehát az Én-részt megfogalmazó ÉN-fél, s az ÉN-felek EGY-séges ÉN-képét megfogalmazó Szellem. Ti már Tudatotok révén, vagyis tudatosan, a saját emberi akaratotok révén igyekezhettek kitörölni elmétekből az Én-rész által még a kezdetekben belé kódolt hibás képet, vagyis megfogalmazhatjátok, és meg is valósíthatjátok a Tudat s az Én-rész elsődleges EGY-ségét. Meg kell barátkoznotok azzal a nagyon is Föld-idegen és Test-idegen és Tudat-idegen Gondolattal, hogy nem a test, és nem a Tudat vagytok: annál sokkalta több, és magasabb szintű az, ami már valós Én-ségeteket rejti, mert a fizikai testtel és annak Tudatával ellentétben bír a Szellem egy kicsiny, de mindenkor tökéletes szikrájával, vagyis az Isteni Szikrával, és bír ekként a Megváltó Szikra egy elemének energia-lenyomatával is: s ezt sem a fizikai test, sem pedig annak Tudata nem mondhatja el magáról. Tudom: aki ma e gondolattal igyekszik élni a ti fizikai, s ekként mindent csak a fizikai lét szempontjából vizsgáló és felfogó és elfogadó Világotokban, nem sok jóra számíthat. A legkevesebb, ha megmosolyogják, ha arról szól: nem törődik azzal, ami a testé, s ami csak testi: s még valahol igazuk is van a mosolygóknak. Ezt ugyanis nem mondani, nem híresztelni: élni kell, éspedig akként, amiként azt az ÚR tanította: nem csak nékünk, de rajtunk keresztül néktek is! Mert akár mennyire igyekeztek is azok a bizonyos reformerek, hogy mindahány, már a ti korotoknak szóló Tanítást kiemeljenek az Evangéliumokból, azok mindegyike benne maradt, ha csak rejtve is, akként, hogy a korábbi nemzedékek tagjai ne: csak már a ti korotok embere találhassa meg azokat, kibontva, és meg is értve a már kibontott Tanításokat. S még ti is csak azt, és annyit ismerhettek meg azon Evangéliumokból, amit már kibontani képesek lehettek: akár ti magatok, akár Mi, az egymás után Útra küldött Testvérek közreműködésével, mindenkor egy-egy lépcsőfokkal segítve benneteket feljebb, ha magatok nem tudtok lépni az Úton. A test: eszköz, vagy mondjuk inkább akként: gép, s a Tudat ama gép motorja. Aki a gépet vezeti, s ekként a motort irányítja, a Szellemi Én-rész. Amiként a gép nem indul, ha nincs, aki a motort működtesse és irányítsa, nem, vagy valóban csak mint értelem nélkül való gép működhet a test is. Amit a Tudat révén elérhetett az ember, lényegében már elérte, s már csak a kész elemeket korszerűsítheti, azok kombinálásával. Eljutottatok az általatok megismerhető legkisebb elemtől a Kozmikus tér megismeréséig: de mindezt csak a magatok szférikus és dimenzionális körén belül érhettétek el, és ismerhettétek meg, mert ahhoz, hogy egy másik dimenzió Tér-Idő faktorába lépjetek, sem test által, sem tudat által nem lehettek képesek, és alkalmasak sem. Alkalmasak sem, mert mindazt, amit eddig a Tudat révén a testi ember megismerhetett, feltalálhatott, mindjárt megtanulta negatív módon használni is, ekként ha a Kegyelem bepillantást engedne a Tudat számára a más Dimenziók megközelítésének egy, a fizikai eszközök (testek és gépek) által való megközelítési módjába, ezzel sem élni: csak visszaélni akarnátok és persze tudnátok is, mert az, aki az atom negatív értelemben való használatát megtanította véletek, módot találna arra is, hogy a maga képviselőit juttassa hatalomra, akik ismét csak az ő irányítását követve igyekeznének tönkretenni és leigázni a másik dimenzió lakóit is. S akkor valóságosan is akként történne minden, ahogyan azt a számtalan űrháborúról szóló könyvet és filmet megírók „jövendölték”: vagyis az ember révén és az ember 36

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága I. kötet közreműködésével mind nagyobb és nagyobb tért hódítana a törtetés és a harácsolás-szülte gyűlölet: Satana mindenkor leghatásosabb fegyvere. És mégis átléphettek a magatok fizikai síkjáról a már ismert meditáció révén a magatok zárt szférikus és dimenzionális gyűrűjén, hogy e meditációk során bepillantást nyerve a magasabb Szellemi szintű Lét-formákba, felkészülhessetek a magasabb szinten reátok váró Életre/életekre. Amiként mondtam, ennek egyedüli feltétele, hogy megszabaduljatok a test elsődlegességének érzetétől. Még ekkor nem a Tudat elsődlegességének érzetétől: valóban csak a testet kell tudnotok alárendelni az elmének, az értelemnek, hogy azt tehermentesítsétek, megszabadítva a test számtalan, a fizikai lét szempontjából teljességgel szükségtelen kívánságától, amelyeket lényegében mégiscsak a Tudatban kell tudnotok felülírni, hisz az egyes tudati képek nyomán születik meg magában a testben is mindahány vágy és kívánság. Elsőként tisztába kell jönnötök azzal: mi a test tényleges igénye. A táplálkozás, mint a fizikai test működésének (ma még, s a ti szinteteken) elengedhetetlen volta, a test védelme, tehát a ruházat, s a biztonságos lakóhely, a test egészségének karbantartása: ez mind épp oly elengedhetetlen számotokra, mint gépeiteknek az üzemanyag, vagy a biztonságos tárolás és a karbantartás, esetenként a javítás, vagy a gép állapotának ellenőrzése. De a gép sem igényel a szükségesnél többet: s ha többet adtok a gépnek, csak a ti akaratotokat érvényesítitek: nem a gép valós szükségleteit biztosítjátok. Ugyan ekként van a fizikai testtel is. Csak azt fogja igényelni, amit a Tudat igényel: s ha a tudati képeket az optimális szintre csökkentitek, a „gép”, vagyis a test nem károsodik, viszont nyer a gép irányítója, vagyis a Tudat, és persze, nyer maga a test is: a Tudat egy sor fölösleges gondtól szabadul meg, míg a test a szükségtelen dolgok megszerzéséhez nélkülözhetetlen többletmunkától. Az ekként felszabaduló tudati és fizikai energia révén viszont nyer maga a Szellemi Én-rész is, hisz a Tudat hibás akarati képeinek felülírására fordított energiát más, már lényegesen fontosabb dologra használhatja. Ezek közt az első és a legfontosabb az Én-rész számára az, hogy a Tudat már felé, és Felfelé irányuló gondolati-akarati energiáit megtámogassa. Vagyis inkább képessé válik a Tudatot megtámogatni a magasabb szintű ismeretek megszerzésében, amelyek megszerzése, s a Tudat-irányította testtel való megvalósítása révén fogja tudni azokat kibontani és használni az Én-rész is, hogy már egy újabb Bölcsesség-elem kibontásának késztetését közvetítse át a Tudat felé, az általa is kibontott és megszerzett Bölcsesség-elem energiájából is átközvetítve a Tudat felé az ehhez szükséges többletenergiát. Ha valaki egy nyelvet igyekszik mielőbb elsajátítani, hosszú időn át nem tesz mást, mint az adott nyelv szavait, s a nyelvtani törvényeket és szabályokat tanulja. Minden más tudati tevékenységet mellőzni fog, s még a fizikai tevékenységeket is a minimálisra csökkenti, hogy csak a nyelv megtanulására koncentrálhasson. Ekként van ez akkor is, amikor a Szellemi Én-rész „nyelvét” akarjátok megtanulni. El kell tudnotok vetni mindazt, ami valósággal is fölösleges a Tudat és a test számára, hogy a kitűzött Célnak szentelhessétek minden figyelmeteket, és minden energiátokat. S most nem azt akarom mondani, amit oly sokan mondanak, és élnek a ti világotokban, tehát nem azt akarom sugallni, hogy minden fizikai szintű kötelességet hárítsatok másokra, mondván: ti épp Szellemi dolgokkal foglalkoztok. A Szellem első és legfontosabb Törvénye, mert a Szellem természete éppenhogy a cselekvés: csakhogy nem a szükségtelen, hanem a ténylegesen is szükséges cselekvés, az, amely a Szellem Természetét tölti be: vagyis a Szeretet-cselekedetek. Ez az első, és a legfontosabb, amit meg kell jegyezzen mindaz, aki valósággal is a Szellemi Természetbe igyekszik visszailleszkedni. A test természete azonos bármely más fizikai lény testének természetével, hisz egyazon elemekből építtettek. Anyagi elemből, amelyek természete is egy az anyag természetével. A Tudat már magában hordozza az Én-rész természetét is, de még az anyag természetét is, mint tudati képet. Az anyag természetét kell visszailleszteni az anyagot megillető szintre, s a Tudatot még közelebb kell emelni az Énrész szintjéhez. Vagyis a Tudatban is elsővé kell tenni a Szellem első Törvényét: A Szeretetet. Tehát ismét visszakanyarodtunk a könyv eredeti témájához: A Szeretethez. A Szeretethez, amely az Egyetlen Abszolút IGAZ-SÁG: az, amit a Tudat maga is keres, és amely után vágyakozik, de amelyet a ti szinteteken még csak szilánkjaiban lehet képes megismerni, s akként is csak a Szellemi Én-rész, és a Lélek-szál együttes Ereje révén.

37

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága I. kötet Az Egyetlen Abszolút Igazság, az Istennek Igazsága volt az, amelytől a Szellem eltávolodott, minden lépésével akként törve magában darabokra az Egyetlen és Egyetemes Igazságot, mint óvatlan kéz a vékony tükröt. S most, a Visszavezető Út során éppenhogy e Tükör kicsiny szilánkjait kell összeszedjétek és együvé illesszétek, hogy az Út végén, tehát a legfelső szintre érve, majd a Szellem Teljességébe emelkedve a Szellem Felismerése révén az ismét akként ragyogjék, amiként ragyogott a Bűn megfogalmazása előtt. Ti azonban még csak egy kicsiny szilánkját tarthatjátok kezetekben a Nagy Egésznek: s amilyen mértékben magatokénak mondhatjátok azt, olyan mértékben lehettek képesek már egymás felé, de Isten felé is visszatükrözni az első, még félénk, de már igazán Tiszta Szeretet-sugarakat, amelyek mindenkor az Isteni Sugarak bennetek. Ehhez azonban arra volt, s van is még szükség, hogy a Tudat és az Én-rész valósággal is kiégethessen mindent magából, ami nem tiszta, és lecsiszolódhassék, ami egyenetlenség azokban. S éppenhogy a tisztává lett Én-rész az a kicsinyke tükör, amelyből az Isteni Sugár már újra az Ég Ura felé szökkenhet: s ha ez megtörtént, és valósággá lett, az Én-rész, mint teljességgel megtisztított Szellemi Elem, többé nem kötődik az anyaghoz: vagyis már egy olyan szinten folytatja Útját, amelyben nem a ti mostani, sűrű anyagi testeiteket kell megfogalmazza, annál is inkább, mert az anyaggal, és az anyagi világokkal nincs többé dolga. Már magasabb célok felé törhet: s ezekhez már nem az anyag-elemekből, de a Kozmikus Világ-lélek energia-elemeiből álló testet fogalmaz meg magának. A tisztább Lélek-elemekből fogalmazva meg az új, már lényegesen magasabb rezgésszintű test energia-köpenyeit, tehát az Út során szükségessé váló test-burkokat, míg a mindenkori szint rezgésfokának megfelelő tisztasági szintű Lélek-energiákból vonzhat az egyes test-sejtek betöltésére is magához: s ekként építi fel a megszületendő kis test elsődleges formáját az adott szinten még meglévő fizikai elemekből: ekként a test lassan elveszti teljességgel anyagi, és felveszi fél-anyagi formáját. Maga a test ez után még egy ideig rászorul ugyan, hogy valamilyen mennyiségben élelmet vegyen magához (a IV. szféra egyes dimenzióiban mindenképp), de már azokat a Kozmikus energiákkal egészíti ki, teljességgel spontán módon, az Én-rész által levonzott energia egy részét kapva működéséhez, hisz a testsejtek nem fizikai elemeit már nem az anyagi, de az anyagtalan táplálék, tehát a Kozmikus energia tartja fenn, s működteti. A harmadik szféra legfelső szintje az, ameddig a Szellemi Én-rész a karmikus körforgás kötelmeit kell viselje. Ez viszont az a szint is, ahol vagy feljebb lép, s akkortól már a magasabb szférikus szint Törvénye hat fölötte, vagy elbukik: de akkor igen nagyot bukik, s különösképp a ti korotokban, s éppen a várt várható történések végett, hisz most az én-rész vizsga-feladatai is nagyobbak, mint voltak a korábban már felemelkedett Testvéreiteké. A Szellemi felemelkedés, mint mondtam, mindenkor más, sokkal könnyebb és tisztább elemekből álló testek megfogalmazását teszi lehetővé. Addig azonban a jelenlegi testet kell, s a testet irányító Tudatot megtisztítanotok a lehetséges legnagyobb mértékben, akként, hogy mind teljesebben igyekeztek betölteni a Szeretet Törvényét. Ti, és már sokan tudói lehettek a Szellem Törvényének, vagy-is az eddig vakká tevő hályog lehullott szemeitekről. Ismerői és tudói lehettek az egyes Szellemi Igazságoknak, de még tudói és ismerői maradtatok a test és a Tudat, vagyis az anyag-világ törvényeinek is. E kettő közt kell tudnotok választani: s éppen ez az a hatalmas próba, amelyet meg kell tudnotok állani! Ismeritek a test s a Tudat mibenlétét, de már tudtok az Én-rész eredetéről, annak valós hovatartozásáról. Ismeritek testeitek és elméitek természetét, de ismeritek az Én-rész Természetét is. Tehát egy bizonyos fokig már a Szellemi Világosság birtokosai vagytok: még akkor is, ha e Világosságot alig is tudjátok használni. De már az Én-rész léte beépült a Tudatba, mint Valóság-elem, bebizonyítva, hogy a Tudat csak e Valóság-elem fizikai szintű produktuma, annak önmagából, és önmagáról kivetített képe a test agyának erre alkalmas részében, amelyet az ellentét a maga energiájának, a maga akaratának átközvetítésével tett időlegesen független, nem fizikai test-elemmé, elválasztva azt egy időre az Én-résztől, vagy inkább elfedve a Tudat elől az Énrészt, hogy a maga kedvére és a maga szándéka szerint használja azt, a maga céljai megvalósítására. Emellett azonban az ébredező Én-rész is mind nagyobb erővel áramoltathatta a Tudat felé a maga késztetéseit: s most értetek el arra a pontra, aholis a két, egymással szemben álló, s egymástól teljességgel eltérő irányú energia közt kell tudnotok választani. Nem véletlen, hogy ezt ennyire alaposan és részletesen kibontom, holott korábban már, ha még csak vázlatosan is, Eszteren keresztül is megüzentem

38

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága I. kötet mindezt. Ma már azonban nagyon is közel van az Idő, így szükséges, hogy mindannyian teljességgel megérthessétek: mekkora óriási fontossága és jelentősége van annak: miként döntötök. A tudomány és a kultúra csúcsára ért ember ugyanis most jutott el a Válasz-út végső métereihez. Ismereteitek száma szinte „végtelen”: és mégis alig több, mint semmi a Végtelen Istenben. A Tudat kész akként érzékelni és értékelni, hogy nincs, mert nem lehet nála hatalmasabb, hisz tudomással bír arról: milyen szintet ért el a fejlődés útján. A Szellem ellel szemben azt tudja, s épp oly biztosan, hogy az, amit a Tudat végtelennek hisz, még semmi, épp csak az alja a Bölcsességek teljességének. Ha az Én-rész már valósággal is ébredt, hatalmas küzdelem kezdődik meg közte, és a testi „én” között, az alsóbbrendű énelem önző természetének törvénye, és a Szellemi Én-részben élő Isteni Én-erő Törvénye között. Aki képes győzedelmeskedni megtarttatik, aki elveszti az önmagával szembeni harcot, a mélybe hull, elveszítve még azt is, amit addig mint Szellemi - tudati ismeretet, vagyis Világosságot a magáénak mondhatott, hogy azok ellen ne forduljon megszerzett ismeretei, felhalmozott Tudása révén, akik még az általa elért Fényt sem tudhatják a magukénak. S akkor egy szinten lesz az, aki el sem indult, és az is, aki a mélybe hullt, hisz akkortól ismét, s egyként a mélység fiainak neveztetnek, benső hajlandóságuk szerint. A valós Önmegismerés, ha már a megszerzett Szellemi Igaz-ságok birtokában igyekeztek megvizsgálni magatokat, meg fogja hozni a maga eredményét. S ez az eredmény meglepőbb lesz, mint várnátok, ahogy mindig is az mindazok számára, akik a Tudat csúcsán állva tekintenek felfelé, és meglátják a maguk tényleges szintjéről a Valódi CSÚCSOT! Aki hatalmasnak érzi magát, egy percen meg kell, s ekként meg is fogja látni Krisztust: Az EGYEDÜL HATALMAST: s akkor ráeszmélnek önnön kicsiny, porszemvoltukra, ahogy az szinte mindahány igazán magas szintet elért, s a mégmagasabb után kutakodni igyekvő Testvérünkkel is történt. Tudósok, művészek, igazán kiemelkedő Hit-emberek: mind-mind kívántak volna még tökéletesebbé, és még nagyszerűbbé lenni, hogy elérhessék azt is, amit a Csúcson túl éppen hogy csak megsejtettek: s amikor egy pillantást vethettek Arra, amit meglelni vágytak, s tán elérni is, s megérezhették A TEREMTŐ EGY-ség véghetetlen Hatalmasságát, megbizonyosodtak önnön kicsinységükről, s arról: milyen viszonylagos is minden csúcs, és minden érték, és mindahány „hatalmasság”, amelyet földi szemmel és földi értelemmel ismerhettek addig. Ekként van, mert ekként kell, hogy legyen mindenki, aki bizonyos Szellemi ismeretek birtokába jutott. Ám ha valósággal birtokosává, s nem csak ismerőjévé és tudójává lett ama Szellemi ismereteknek, nem önnön vélt nagyságát fogja vizsgálni a mások kicsinységének mértékében, hanem arra fog törekedni, hogy önmaga alsóbb rendű valóságába még mélyebben belásson, hogy teljességgel megtisztíthassa már alsóbbrendű erőit, tehát Testnek és Tudatnak erőit, s ekként átformálhassa, átminősíthesse, az Én-részben már felébredt, vagy inkább megfogalmazódott Tökéletes Krisztus-eszmény példáját véve alapul. Gondolok itt az érzelmi, a gondolati-akarati erőkre, a testi tudati, s a lelki és Szellemi tisztaság utáni vágyra, s az az után való, szüntelen törekvésre, a Bölcs Szeretet mind magasabb fokon való betöltésére irányuló törekvésre, a Szellemi Bölcsességek mindinkább való megismerésének és megvalósításának vágyára… stb. Az ekként megtisztított, és már valósággal is Szellemi Erővé lett energiák, amiként mondtam, az Énrész energiájának növekedését fogják szolgálni, de szolgálni fogják az Én-rész és az általa használt test felemeltetését is, amikor annak érkezik el a perce. Aki ekként a Felemeltetettek közt lehet, tulajdonképp Szellemi újjászületését éli meg, vagy inkább akként fogalmazom: Szellemi Feltámadását, hisz amiként a Feltámadott ÚR, az újjászülető Szellemi Én-rész is, s ekként annak felsőbbrendű ÉN-je, s még maga a Szellem is akkor szabadul meg a mélységtől egészen, mert hisz akkortól nincs, mert nem lehet többé hatalma fölötte Satanának, mert kiszabadult annak hatóköréből, s beemelkedett már örök időkre a Szeretet Törvényvilágába. Ekkor is él, amiként mindahány szinten él a Kegyelem Törvényében is, de az Anyag Törvénye és az Igazság Törvénye már nem érvényesül sem benne, sem fölötte, mert a Lélek és a Szellem Törvényébe lépett. Akkor akként lesztek, amiként az ÚR mondotta: a Ján. 14.30-ban: „Nem sokat beszélek már veletek, mert jön a világ fejedelme: és én bennem nincsen semmije;” Jön a ti világotoknak fejedelme, aki ma, miként érzitek is, a mélység fejedelme: s akiben semmi sincs abból, ami a mélységé volna, már nem köti meg és nem vonzza magához, mert nem talál abban egy szikrát, amelyen megköthetné magát azzal, s amelyen megköthetné azt önmagával. 39

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága I. kötet Ti is efelé tartotok, és ez után vágyakoztok: addig azonban, míg e pontra elértek még egy nagy lépést kell megtennetek. Az utolsó lépést, amely azonban nagyobb és fontosabb is ekként mindahány eddig megtett lépésnél, s ez még akkor is így van, ha a korábbi, kisebb lépések nélkül nem állhatnátok ott, ahol álltok. Ahhoz azonban, hogy ama nagy lépést megtegyétek, mint mondtam, ki kell lépnetek tudati Énségetek képzetéből, hogy már a Szellem Én-ségét éljétek. Vagyis az önmagatokról megfogalmazott képet kell tudnotok felülírni, s már annak ismeretében: nem a test, és nem a Tudat vagytok. Valós Én-etek az, amelyben az Isteni Szikra lakozik, vagyis a Szellemi Én-rész. Ha ezt a Tudatba, mint tudati képet be tudtátok építeni, meg kell változzék az önmagatokról, mint földi emberről megfogalmazott képetek is, akként, hogy a földi testet csak mint a magatok Valóság-elemének eszközét vizsgáljátok meg, megfogalmazva annak feladatát, de már az Én-rész szemszögéből vizsgálva meg adottságaitokat, lehetőségeiteket, egyes jó, vagy kevésbé jó, esetleg tudottan hibás tulajdonságotokat, érzéseteket, visszatérő, nem teljességgel tiszta gondolataitokat, testi és/vagy tudati vágyaitokat, hogy ezeket beilleszteni igyekezzetek az egyedül Hatalmas Igazságba, az Istennek Igazságába: vagyis a Krisztusi Szeretet Törvényébe. Bizony, akként van, amiként az most munkatársam tudatában felvillant: ahhoz, hogy a magasabb szinten beilleszkedhessetek a Szeretet Törvényvilágába, azt már most, ha csak kicsinyben is, meg kell fogalmazzátok magatoknak, és be is kell, hogy töltsétek, hisz csak akként lehettek képesek testi és tudati erőitek teljes megtisztítására és átminősítésére, amelyről az imént szólottam. De hogyan lehettek képesek a legteljesebb módon Élni a Krisztusi Szeretet Törvényét a ti nagyon is durva közegetekben? – teszitek fel a kérdést tán gondolatban, s erre csak azt tudom felelni: azt ki-ki maga kell hogy eldöntse, a maga egyéni lehetőségeit, képességeit és benső hajlandóságát véve alapul. Ez ugyanis az Út egy olyan része, amelyen ismét csak magatok kell túljussatok, és olyan történések tárháza, amelyeket magatok kell a magatok szabad akaratára támaszkodva, s azt megélve megvalósítsatok avagy elvessetek. Én magam, amiként mindahány kor mindahány Szellemi Vezetője is: csak segíthetek, és persze segítek is, kibontva és megmagyarázva az ÚR e kérdéssel kapcsolatos Tanításait és Beszédeit, de már a dimenzióváltás korának értelmezése szerint. Ha nem is személyre szabottan, de az egyes Tanítások gyakorlatbani megvalósítására is adok (ahol lehetséges) némi útmutatót: azokat aztán aki magáénak érzi, megvalósítja, s aki akként érzi: az ő körülményei közt a példa nem megvalósítható, elveti, hogy a maga egyéni eszményei szerint valósítsa meg a Tanításba foglaltakat. A MESTER hat legfontosabb Beszédét szeretném elétek tárni, s ezek közt itt és most, e köteten belül elsőként a Hegyi Beszédet. A Pét. I. 60-61. oldalról emeljük ki a kérdéses részt, ahol megtalálhatjátok nem csak a Tanításokat, de azok magyarázatát is, ha másféle kibontásban is, mint amiként itt és most ki kívánom bontani azt számotokra. (S itt egy javaslatot is hadd adjak: aki teheti, vesse egybe a kettőt, hogy még inkább képet kapjon a Tanításokról, azok mondandójáról!) S ekként teszünk későbben a többi Beszéddel, s az azokba foglalt Tanítással is, annál is inkább, mert akit az előző, némileg másféle szempontokat feltáró magyarázat is érdekel, megtalálhatják azt az említett kötetben. Elsőként olvassuk el tehát mindahány Boldogságot együtt, aztán bontsuk meg azokat, hogy egyenként adhassam meg a magyarázatot mindhez. „~~ Kik a Boldogok? Nemde bár vélnétek, hogy azok, kik egészségnek örvendenek, kik kényelmes, nagy házat, vagyont, jószágot, nagy családot, s minden féle hatalmat mondhatnak magukénak… Vélnétek, azok mondhatják magukat boldognak, akiknek házában örökös vígság lakozik, akik mindenkor ki tudják harcolni a maguk igazságát, akik a Jog, és a Törvény fölött állnak hatalmuk és erejük révén, vélve: ők maguk a Jog, és ők maguk a Törvény… Vélnétek: ezek a boldogok, aminthogy vélitek is, ám nem így van! Boldogok azok, akik lélekben szegények, mert az övék a Mennyeknek Országa… Boldogok a szomorkodók, mert ők megvigasztaltatnak… Boldogok a szelíd szívűek, mert ők öröklik mind a földet… Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az Igazságot, mert nékik Igazság adatik… Boldogok az irgalmas szívűek, mert ők irgalmasságot nyernek… Boldogok a tisztaszívűek, mert ők az Istent meglátják… Boldogok a békességre törekvőek, mert ők az Istennek fiai… 40

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága I. kötet Boldogok, akiket üldöznek az Igazság miatt, mert övék a Mennyeknek Országa… Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és üldöznek titeket, és hazug szókkal minden rosszat reátok fognak énérettem! Örüljetek akkor, mert ha örömös hűséggel viselitek ezt, jutalmatok bőséges a mennyekben: hiszen így üldözték már a prófétákat is tielőttetek…” S most bontsuk meg e sort, hogy amiként mondtam kibonthassam és megmagyarázhassam számotokra e másik, a korábbitól némiképp eltérő szemszögből is: „Boldogok azok, akik lélekben szegények, mert az övék a Mennyeknek Országa…” — Amiként tudjátok, a „lélek” szót még Eszterrel dolgozva nem is annyira valósággal a Lélekre értelmezve, mint inkább a Tudatra vonatkoztatva használtuk. Annál is inkább, mert a jelenleg általatok már megismerhetett fogalmak akkor még nem léteztek. Az ember még nem állt azon a tudati és Szellemi emelkedettségi fokon, hogy képes lett volna megérteni a különbséget amely a felsőbbrendű ÉN, tehát az ÉN-fél, és a Szellemi Én-rész közt, valamint a Tudat és a Lélek közt van. Még abból kellett kiindulnom, ami a Tudatba íródott kép volt, tehát abból, hogy a Szellemet vették a magasrendű, s a Lelket az alsóbbrendű nem fizikai, a Tudatot irányító elemnek. Ekként tehát az érzelmi oldalt a Léleknek, az értelmit a Szellemnek tulajdonították: de mindahány, az érzelmekre is ható történést a Lélek által vélték érezhetni. Ha gondjaik voltak, vagy bosszúság érte őket, még akként fogalmaztak: nehéz a lelkem (vagy a szívem), mert nem volt fogalmuk arról: a Tudatot, s nem a Lelket támadja az ellentét, annál is inkább, mert ti nem Lélek-elemmel, hanem Lélek-szállal bírtok, amely azonban tökéletes védelmet élvez. Az Őrszellem védi az ÉN-t az Én-résszel összekötő szakaszt, hisz enélkül az asztrális Világképben maradó ÉN-t annak Énrészével összekötő szálat már akár a legelső, tehát még az Én-rész testbe öltözését megelőzően megtámadná és meg is semmisítené az ellentét számtalan képviselőinek valamelyike, tehát már a testet öltés is lehetetlenné vált volna, s nem most, de már az Utak kezdetén. Amiként az Őrszellem oltalmazza tehát az ÉN-t és annak Én-részét összekötő Lélek-szálat, akként oltalmazza maga az Én-rész az őt a Tudattal összekötő szakaszt, hisz annak biztonsága az Út alapfeltétele. Ekként az ellentét a Tudat ellen fog támadni, s csak ha a Tudat behódol néki (tehát gyöngének bizonyul ellenében valami, nem egyszer rajta kívül álló ok végett), lesz képes akár teljességgel is megszállni magát az Én-részt is. De még akkor sem a Lélek-szálat, hisz az akkortól az ő érdeke is, hogy a Lélekszál épségét megóvva mind tovább tarthassa létben a fizikai test működéséért felelős agyat, amely a test vegetatív, tehát spontán működéséért is felel, hisz ő maga is a test révén vonzhatott, és vonzhat mindmáig magához többletenergiát az általa megszállottak Tudatából csak úgy, mint a fizikai testből, vagy e kettőn át az általa megszállva tartott személy környezetében élőktől. A Lélek szó ez esetben tehát a Tudatot jelöli: de ebben az kibontásban épp úgy érvényes az ÚR Tanítása, mint a korábbi kibontás szerint! Akik képesek felismerni önnön tudatlan, és kicsiny voltukat, azok képesek teljességgel reáhagyatkozni az Úrra, és oly önfeledt nyugalommal hagyják magukat vezetni Általa, amiként a kicsiny gyermek, aki az ő szülői kezét fogva teljességgel biztonságban érezve magát, teszi meg az ő kicsinyke lépteit. Ekként kell néktek is felismernetek a magatok tudatlanságát, és ekként kell hagynotok, hogy az Egyetlen Mester fogja a ti kezeteket, és vezessen, amerre haladnotok kell. Aki ekként képes elfogadni az ő kicsinységét és tudatlanságát, nem csalatkozik, és nem téved el: s ez lesz a Léleknek boldogsága, ez a végtelen nyugalom. Aki viszont már önnön „bölcsességének” hamis „nagyságában” tetszeleg, az már e hibás tudati képpel el is engedte az egyetlen biztos Kapaszkodót, s akkor az bizony tévelyegni fog, ha nem veszi is észre, s már elveszti gyermeki Boldogságát, mert megkopik benne a Lélek biztonságérzete: vagyis a Tudat s a Szellemi Én-rész biztonság-tudata, amely mindenkor a Kegyelem Oltalmazó Erejében rejlik. Mert egy ideig, vagy akár egy Élet-út teljes hosszán is képessé lehet megmaradni abban a hamis tudatban, hogy övé a Bölcsességek teljessége, s ekként „az egyedül Tiszta Gazdagság: Szellemnek és Léleknek és elmének Gazdagsága”, holott csak a kezébe kaparinthatott, kicsiny Bölcsesség-morzsákkal bír, s azokat nagyította fel számára a magabízóvá lett Tudat, amelyet ekkor már nem az ÚR, hanem valaki más vezet. Ekként tudta, s tudja is az ellentét tévútra csalni azt a számtalan, s már még annál is több „médiumot”, akik olykor már a legelső kezükbe adott kis Bölcsesség-morzsa birtokbavételekor akként 41

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága I. kötet vélik: a Mindenség Bölcs Hatalmassága övék. S épp ez a hamis hiedelem lesz az, amely elhomályosítja látásukat, meggátolván őket abban, hogy különbséget tudjanak tenni a hamis, és a valóban Tiszta között. S itt, ebben a kibontásban már nem is a földi formában vett Boldogságra utalt az ÚR: de a Szellemnek Boldogságára, mert hisz végeredményképp maga a Szellem is akkor, és az által vetette el magától a Boldogságot, amikor nagynak és hatalmasnak látta, vagy legalábbis kívánta látni önmagát, megtagadva és eltakarva még önmaga elől is: bizony, kicsiny ő, Istennek, a Teremtő EGY-ségnek oltalmazott és Szeretett kicsinye. S ebből kiindulva egy újabb értelmezését is megvizsgálhatjuk e Tanításnak, már akként, hogy a „Lélek” szót az Eszter-korabeli ember értelmezése szerint, tehát mint az érzelmek irányítóját vesszük alapul. Bizony, boldog az a Teremtmény, aki képes felismerni: mily kicsiny is őbenne a Szeretet, és a Szeretni tudás az Istennek Tökéletes, Végtelen és Örök Szeretetéhez viszonyítva! Boldog, mert e Felismerés már azt a Bölcsességet is magában rejti: bárha csak szikrája az ő Szeretete a Teremtő EGY-ség Szeretetének: azért ő mindenkor, minden körülmények közt élvezője és birtokosa az Ő Teremtője Szeretetének. Nem tudom kellőképp érzékeltetni véletek, gyermekeim: micsoda hatalmas Áldás ez, és mily véghetetlen, megnyugtató Kegyelem! Nem csak a ti számotokra, tehát nem csak az EGY-ségtől eltávozottak számára, de még azok számára is, akik mindenkor megmaradtak a Teremtettség Tökéletes EGY-ségében, megmaradván Istenben. S épp e Végtelen és Örök Szeretet az, amely a Mennyei szinteken élők semmihez sem hasonlítható Boldogságát adja. Tudják, hogy soha örökkön nem lesznek képesek bárha a szikráját is visszasugározni a feléjük áramló Teremtő Szeretetnek, és tudják ezzel egyidejűleg azt is: mégsem veszítenek el a Teremtő Szeretetből egy kicsiny szikrát sem! Az mindenkor övék, Teremtett Szellem-gyermeki Örökrészük, amely éppenhogy kicsinységük végett illeti meg őket az Egyedül Hatalmas, Teremtő EGY-ségtől, s mert megilleti őket, bírhatják is azt örökkön - örökké. Amiként bírhatjátok azt ti magatok is, ha ti elfedtétek is magatok elől e Végtelen és Örök Szeretetet. Mert elfedtétek, több rétegű, s mind sötétebb fátyollal fedve el magatokat a reátok hulló Szeretet-sugarak elől, hogy mindenkor csak annyit érezhessetek belőle, amennyit képesek vagytok e fátylak elvetése révén ismételten is megérezni. De amilyen mértékben képessé lesztek azt ismételten is megtalálni, oly mértékben bírhatjátok is azt: s a Cél éppen hogy ez! Megtalálni, élni, s ekként Vissza is tükrözni A TEREMTŐ EGY-ség felé azon Szereret-sugarakat, amelyeket ismét, s már valóban magatokénak tudhattok, mint az EGYETLEN IGAZSÁG parányi, mégis felbecsülhetetlen értékű szilánkocskáját… „Boldogok a szomorkodók, mert ők megvigasztaltatnak…”— mondja az ÚR, s itt már ez utóbbit érti, mint a szomorúság okát. Mert bizony, szomorú az a Szellem, amely tudatára ébred önnön balgaságának, annak, hogy ő maga zárta ki magát, és rejtette el magát a Teremtő EGY-ség Végtelen Szeretet-árama elől. Ám aki már képes e Felismerés birtokosává lenni, és képes szomorkodni önnön balgasága végett, azt maga a Felismerés és a megbánás teszi Boldoggá is, hisz a Felismerés megadja számára az Erőt: korábbi tettei, szavai, érzései és gondolatai megtisztítására, amely tisztátalan elemek lényegében azok a bizonyos Maya-fátylak, amelyek közül ekként egy lehull a Szellemről, vagyis az ÉNről, amely Én-része révén kap alkalmat e Maya-fátylak feloldására, semmivé tevésére. A fátyol lehull, s az ÉN egy Fény-körrel feljebb, egy fokkal közelebb léphet az egykor magáénak tudhatott Tiszta Boldogság felé. „Boldogok a szelíd szívűek, mert ők öröklik mind a földet…” — E harmadik Tanítás magyarázata talán egy kissé bonyolultabb lesz, semmint várnátok. Ezért még a mondatot is megbontjuk, amiként azt korábban is tettük. Kik a szelíd szívűek? Azok, akik az Igaz Szeretet Bizonyosságában élnek, mert ők már bírhatnak azzal a Felismeréssel: Létük a Föld színén nem más, és nem több, mint tanulmány-út, amelyet végigjárva, s már a Krisztus Törvénye szerint járva azt végig, előrébb és feljebb jutnak a Valóság felé vezető Úton is. Ők már nem fognak földi kincsek után törni, hisz tudják: semmi az, s ha az után vágyakoznak, csak a semmit szerezhetik meg maguknak. Nem törnek magas pozíciók után, mert tudják: az Egyetlen Valós Hatalom a Szeretet, azaz Krisztus: s miféle földi hatalom lehet képes megadni nékik azt a Rangot a

42

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága I. kötet Valóság Világában, amelyre akkor emelkedhetnek fel, ha a Legnagyobb Hatalmat: A Szeretetet igyekeznek megtanulni és megvalósítani akként, amiként azt a Leghatalmasabbtól látják és tanulják?! Azok a szelíd szívűek, akik a Leghatalmasabb Parancsot betartják, mert azok a kicsiny, csak földi értelmezésben vett parancsok ellen sem éreznek késztetést zúgolódni, vagyis nem lesznek elégedetlenekké, hisz a Szeretet megelégíti őket, és megnyugosztja őket mindenkor. Az igazán szelíd szívűt nem zaklatja fel semmiféle méltánytalanság, mellőzöttség, nem bántja, és nem szomorítja meg, ha valaki az őt esetleg méltán megillető helyre tör: szótlan mosollyal fog félre állni, mert tudja: Istenben, és Isten előtt minden és mindenki EGY: s ha a föld színén az élre törni vágyna is, nem jut sem előrébb, sem magasabb polcra az Istennek Országában, mint ami valóban is az ő helye öröktől: ekként fölösleges is volna a rövidke földi Életet oly dolgokkal elvesztegetni, amelyeknek semmi hasznát, de inkább még kárát látja a Valóság felé vezető Úton. …”mert ők öröklik mind a Földet” - ekként szól a mondat második fele. Részint az Új Földre utalt e szavakkal a Mester, amiként azt korábban már kibontottam számotokra (Pét. I. 70-74). De azzal együtt már egy magasabb értelmezésben is említette a Földet. S még csak nem is konkrétan magát a Földet, mint bolygót, de azt, mint Birodalmat értve. S vajon mely Föld, miféle Birodalom az, amelyet A FIÚ ISTEN mint Krisztus-gyermeki Örökséget: övéinek ígért? Amely királynak a Földön van birodalma, az a földi birodalmat hagyja az ő fiaira. Az Égi Király földje, tehát Birodalma azonban nem a föld színén van, nem is lehetne: ekként viszont az Úr sem ígérhette azt a Birodalmat Övéinek, amely nem a maga Valós Birodalmának része, hisz a Föld, mint Kozmikus elem, mind magasabb szintre emelkedik, míg végül visszaváltozik, visszanemesedik azzá, ami eredetileg volt is, vagyis a lefelé tartó ÉN-képek Szellemi-gondolati energiáivá. Az ÚR, Aki Istennek Krisztusa nem egy nem létező, de egy nagyon is létező, mert az Egyetlen Valóság Világában létező Birodalmat; tehát „Földet” ígért örökül azoknak, akik az Ő Gyermekei az Ő Szeretetében, annak elfogadása, megélése által. Aki igazán képes megélni önnön Krisztus-gyermeki mivoltát, már a Fent Világának, az Életnek Örökét veheti Attól, Aki Szülője néki, mert Szülője, Ősforrása a benne élő Szeretetnek, amely Szeretet révén lett Krisztus Gyermekévé. A legmagasabb rendű értelemben tehát a Valós Élet Világának Földjét veszi örökül mind az, aki szelíd és alázatos szívű, vagyis olyan, amilyennek lenni Krisztus tanította, s tanítja azóta is mindenkor, minden Útján egy fokkal magasabb szintű Ismeretet adva át néki, mint Bölcsesség-elemet e Szeretetből, annak mibenlétéről. „Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az Igazságot, mert nékik Igazság adatik…” S e Tanítás részben, de talán egészében visszautal arra, amit fentebb már említettem. Egyetlen IGAZSÁG van: Az Istennek Igazsága. Az, amelyet a Szellem elvetett magától, s amelyet ekként összetört magában, és a maga számára, s amelyet azóta is igyekszik minden ember, s mindahány, már a kellő Ébredt-ségi fokra, de még nem a negyedik szférába ért Úton járó megtalálni, hogy magáénak tudhassa azt. Ám azt nem tudhatja magáénak soha, senki, csak aki a legteljesebb alázattal közeledik az összetört EGÉSZ kicsiny darabjához, amelyhez közeledni már valóban meg van benne a kellő Erő, hogy akkor azt a kicsiny Igazság-töredéket az ÉN-be építve, már ismét a magáénak vallhassa. A baj többnyire csak az, hogy aki már egy kicsinyke parányát megismerte az Egyedülvaló, Ősi Isteni Igazságnak, akként véli: a teljesség ismeretével bír. Pedig ha csak azt figyelitek: miként bontok ki én magam is előttetek egy-egy Igazság-morzsát mindahányszor újra, s mindig más és más oldalát mutatva meg ugyanannak az egyetlen Igazság-töredéknek, ráébredhetnétek arra, hogy mennyire csekély a Teljességhez az a kis szilánk, amelynek ha már mindahány oldalát megmutattam, amelyet a ti korotok embere számára megmutatnom engedtetik az Úr Kegyelme által, még mindig csak egy kis részét, csak néhány elemét ismerhetitek: de még ama részt sem teljességgel, s az még akkor is csak egy kis rész, egy kicsiny töredék a Teljességből. Nem véletlen mondtam már nem egyszer, s nem véletlen ismétlem most el újra: nem állhattok meg egyetlen Igazság mellett, még ha százannyira Tiszta is az! A Felismert jót a felismert még jobbal felül kell tudnotok írni: a régit sem elvetve, de már az újat hozzákapcsolva, hogy 43

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága I. kötet legalább az az egy kis törmelék, amelyet a Nagy Egészből magatokénak vallhattok, mind teljesebbé lehessen, mire az Út véget ér. „Boldogok az irgalmas szívűek, mert ők irgalmasságot nyernek…” E Tanítás kibontásához vegyünk még egy rövid részt a Máté ev. 9.13 - ból: …”Irgalmasságot akarok és nem áldozatot.”… — E Máté versben a legfontosabbat mondta ki az Úr: azt, hogy nem vérrel, és nem kényszerrel: de Szeretettel kell vezessétek egymást az Úton. Akik nem a Krisztus által tanított és megmutatott Szelíd türelemmel kívánják a már felismerten helyes Útra vezetni Testvéreiket, de a maguk vélt, vagy akár valós igazságát a Tudat Szabadságát megkötve akarják rájuk kényszeríteni, már letértek a Krisztus-mutatta Útról, mert a Tudat kényszerítése révén csak a maguk akaratát töltik be, mit sem törődve azzal: mit rombolnak le a Tudatban csak azért, hogy az általuk helyesnek érzett igazságok egy kicsiny morzsáját igyekezzenek adni mindahelyett, ami addig a Tudatban volt, s amely ekként, már a maga korábbi, bárha csak hamis „kincseitől” megfosztva üressé, és védtelenné válik. Az Irgalmasság ebben az értelemben a Szeretet: annak egy magasabb rendű formája, s a Szeretettel semminő áldozat fel nem érhet, és nem vetekedhet, mert hisz a Valódi Áldozat is mindenkor a Szeretet nevében és jegyében, s nem annak ellenében esik. Akik igaz irgalommal tudnak lenni Testvéreikhez, megvalósítják irgalmasságukkal e magasabb szintű Szeretetet: s ekként ők is Irgalmat találnak a Szeretet Istenénél. Különösen és kiemelten fontos e Tanítás éppen a ti korotok, s az utánatok következő Nemzedék számára! Az irgalom ugyanis egy a Kegyelemmel: s ti a Kegyelem Törvényébe, vagyis a magasabb rendű Szeretet Törvényvilágába kell tudjatok átlépni, hogy a felemeltetettek nagyon is szűk csoportjába kerülhessetek. S arra, hogy irgalmasságot gyakoroljatok, vagyis hogy már gyakorlattá változtassátok a bennetek élő Szeretetet, ma is számtalan lehetőségetek van, vagy legalábbis: volna, s még több lesz a holnapok során. Irgalmat gyakorol, vagyis a benne élő Szeretet szavára hallgat az az asszony, aki az utolsó pillanatban tudja kimondani azt a „nem”-et, amellyel lényegében alig is megfogant magzata Életére mond Igent. De irgalmasságot cselekszik az is, aki amiként korábban mondtam, a szíve szavára hallgatva pártfogolja hajlék nélkül maradt, rászoruló Testvéreit, s itt is gondolok úgy ember-testvéreitek bármelyikére, mint a mások által eltaszított Lélek-lényekre, még akkor is, ha mindet nem vihetitek otthonaitokba az eltaszított állatkák közül sem. Ez utóbbi gondolat elvetése még természetes is, különösen azokban a városi házakban, ahol erre kert híján lehetőségetek sem volna. De a kidobni kívánt ruhanemű, vagy akár élelem egy-egy biztonságosan hozzáférhető helyen való elhelyezése is e Szeretet-szolgálat része lesz, ha maga a cselekedet nem csak a józan megfontoltság, vagy a megszerzett ismeretek nyomán megfogalmazódó érdek, hanem a valós Szeretet nyomán esik, mert ekként ténylegesen is a szívetekben élő Irgalmat gyakoroljátok, magatok is Irgalmat nyerve érte az Úrtól. Aki áldozatnak, fáradtságnak, nemszeretem szükség-cselekedetnek éli meg a mások iránti törődő Szeretet, tehát az Irgalom gyakorlását, s csak környezete esetleg kimondatlan elvárását, vagy a Tanítások nyomán felébredt tudati kényszert tölti be és éli meg a cselekedet révén, nem nyer többet, mint a cselekedet révén megfogalmazott többletenergiát, amelyet viszont ki is éget, semmivé tesz benne és számára a kényszeredettség-érzet negatív energiája. Aki viszont Szíve igaz Szeretetét is adja a cselekedethez, az általa kiáramoltatott Szeretet mértékében nyeri, mint többlet Szellemi Erőt, az Istennek Szeretetét, vagyis mindinkább birtokosává lesz az ÚR Irgalmának. S mint mondtam, nem valami rendkívüli áldozatokra utalt itt az Úr, hisz Ő nem kíván egyikőtöktől sem olyasmit, ami meghaladná fizikai - tudati - lelki, vagy Szellemi Erőiteket! De azt igen is kívánja, éspedig teljes joggal, hogy ki-ki megtegye a tőle várható maximumot: amiként azt épp Ő mutatta meg néktek is, és mutatja mindenkor, a Kezdetektől, s mutatni fogja az utolsó egy visszatéréséig, s az után is: mindörökkön. Van, aki még tudhat tevőleges szolgálatot teljesíteni, van, aki már „csak” Szeretet-teli gondolatait, és imáit adhatja Testvéreinek: s akkor az előbbi az ő cselekedete, az utóbbi az ő Szeretet-teli gondolatai és imái révén cselekszi az irgalmasságot, vagyis annak révén éli meg a Kegyelem Istene tanította Szeretetet. S nem győzöm, és nem is lehetséges kellőképp kihangsúlyozni: micsoda hatalmas Erő van minden, valóban Szívbéli, akár nem is a hagyományos, megszokott értelemben vett, de a Szív sugallta szavak formájában felküldött Imádságnak! 44

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága I. kötet „Boldogok a tisztaszívűek, mert ők az Istent meglátják…” — De vajon miként értelmezhetitek: tisztaszívűek? Kik azok, akik igazán tisztaszívűeknek nevezhetőek? Nos, nem minden esetben azok, akiknek nyugodt a lelkiismeretük, mert hisz Hitleré is az volt: ő is meg volt győződve arról, hogy tökéletesen cselekszik, ekként teljes nyugodtsággal, minden lelkiismeretfurdalás nélkül gyilkoltatott meg ezer és ezer és végül több százezer embert! A betörő is nyugodt, és a magzatát meggyilkoltató asszony is, mindaddig, ameddig azzal a hamis és sötét tudati képpel tudnak élni: helyesen cselekedtek. De mégsem nevezhetnénk őket tiszta szívűeknek, mert ha betöltik is önnön tudati késztetéseiket, kedvezve az elme gondolatának, vagy önnön fizikai testeiknek, nem töltik be az Istennek Törvényét. Tisztaszívű tehát csakis az lesz, aki önmaga mértékében tökéletesen képes betölteni az ÚR Törvényét: A Szeretet Törvényét, amely, amiként mondtam, már eleve magában foglalja mindahány Parancsolatot is, hisz aki az Igaz Szeretetben él, nem szeg meg egyetlen Parancsolatot sem, hisz mind-ahánnyal a Szeretet Törvényét szegi meg, ellene szegülve az Isten Szavának és Legszentebb Akaratának. Aki önmaga mértékében már teljességgel tökéletesen képes betölteni a Szeretet Törvényét, ténylegesen is meglátja Istent, hisz meglátja A Szeretetet: s ha cselekedetei, érzései, gondolatai beilleszthetőek a Szeretet meglátott képébe, valósággal is Boldogok lesznek, hisz mi adhat nagyobb Boldogságot, mint az ÚR Szeretetében és Szeretetével élni?! A szívetekben élő Szeretet révén, s e Szeretet cselekedetekké változtatása révén lesztek tehát képesek meglátni Istent, s meglátjátok egy bizonyos mértékig önmagatokat is, de már Valós Önmagatokat, vagyis Szellemi Én-részeiteket, amely Istennek egy Tökéletes Szikráját bírja, amely a Benne Élő Szellemi Természetet tükrözi, amely Szellemi Természet A TEREMTŐ EGY-ség LÉNYEGE: A Szeretet. S minél magasabb szinten élitek a Szeretetet, annál magasabb fokon lehettek képesek bekapcsolódni Én-részeitekbe, mert tudati-érzelmi energiáitok annál nagyobb mértékben rezegnek együtt az Én-rész tudati Szeretet energiáival, vagyis az Én-rész Létlényegével. „Boldogok a békességre törekvőek, mert ők az Istennek fiai…” — Isten maga a Végtelen nyugalom és béke. Akiknek elméjében csak a harc, a mindenkor mást, és másképpen akarás él, nem lesznek nyugodtak, és nem lesznek békések sem, mert épp a bennük élő, más féle akarat iránya lesz az, amely ezt lehetetlenné teszi számukra. Aki már az ÚR Tanításainak ismerője, s aki már az ÚR Útjára tette lábát, semmiképp sem lesz békétlen, hisz a magasabb rendű Cél felé fog törekedni: ekként a kicsiny, földi célok kudarca nem billenti ki nyugalmi állapotából sem tudati, sem Szellemi én-jüket. Aki az ÚR Kincseit vágyja, nem fog harcba szállni semmiért, ami csak földi, csak az után fog törekedni, hogy a Szeretetet: Isten leghatalmasabb Kincsét a magáénak tudhassa. Aki azonban megkötötte magát a Föld kicsiny, múló kincseivel, és aki még önmaga elvehetetlen és elvitathatatlan részének éli meg az ideiglenesen, csak az adott Élet-út hosszára rendelkezésére bocsájtott fizikai eszközöket, nem lesz, mert nem lehet békés. Részint azért, mert önmaga kiteljesítésének és tökéletesítésének még a birtokában lévő eszközök gyarapítását érzi, részint pedig azért, mert a földi kincsek fölötti aggodalom már elveszi nyugalmát, s ekként benső békességét is. Aki azonban már képes felismerni azt a nagyon is fontos tényt, hogy a Föld színén is egyetlen Valós Kincs létezik, képes lesz arra is, hogy már csak a Valós Kinccsel azonosítsa magát, s csak ahhoz kötődjék, míg a mellékes földi dolgokat használja, amíg használnia lehet, aztán minden keserűség nélkül elengedi még azok tudati képét is: ne kössék a Föld színéhez azt, ami valójában nem a Földé. Ekként szerezhetitek meg a teljes benső, tehát a tudati - lelki és Szellemi Békességet: s mert csak az Istennek Kincse utáni vágy él bennetek, valósággal is az Isten Fiainak neveztettek, Aki az Ő fiainak ígérte az Ő Kincseit. A most következő két Boldogságot már egybe vesszük, mert egy azok mondandója: „Boldogok, akiket üldöznek az Igazság miatt, mert övék a Mennyeknek Országa… Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és üldöznek titeket, és hazug szókkal minden rosszat reátok fognak énérettem! Örüljetek akkor, mert ha örömös hűséggel viselitek ezt, jutalmatok bőséges a mennyekben: hiszen így üldözték már a prófétákat is, tielőttetek…” — A Sátán mindenkor alkalmat talált, s még fog is találni arra, hogy testekbe öltöztesse, s a megfelelő pozícióba juttassa a maga szolgáit, hogy azok ellen fordulhasson ekként, akik az Egyedülvaló Igazságot 45

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága I. kötet keresik, és megtalálván: már abban élnek, s azt követik. Ekként volt ez a kezdetektől, s ekként van ma is. Igaz: az üldöztetések ma más jellegűek, mint voltak a kezdetekben, vagy mint aminő üldöztetéseket a korai Krisztus-tanítványok szenvedtek el: de alkalmasak ma is arra, hogy akár teljességgel ellehetetlenítsék azok mindennapi életét, akik ténylegesen is az ÚR Igazsága szerint akarnak élni. A mind nehezebbé váló lét-körülmények is e célt szolgálják, hisz aki a „felszínen” akar maradni a ti jelenlegi Társadalmaitokban, annak erejét megfeszítve kell dolgoznia, hogy a valóban szükségesen felül azt is előteremtse a maga, s gyakorta már családja részére is, ami kiemeli őt/őket a legalsóbb, s ekként legszegényebb néprétegből a középosztálybeliek közé. Márpedig az emberi vágy és cél többnyire ez. Ekként viszont már sem idejük, sem erejük nem lesz arra, hogy ténylegesen is az ÚR Tanításaival foglalkozzanak, még akkor sem, ha a kor-eszmének megfelelően el-el mennek a misére, ha máskor nem is, legalább a főbb ünnepeken. S még talán jónak is mondhatom, ha „csak” ekként távolodik el a korábban megismert és követni kívánt Úttól a gyengévé váló Testvér, mert hisz ma már számtalan, nagyon is elfogadott, de sehová sem vezető tév-út áll a rendelkezésére, amelyek mindegyike alkalmat ad számára: igazolni önnön döntését, s megkísérelni ekként elhárítani magától a felelősséget azzal, hogy nem hagyta el az Utat, csak másként közelíti meg… (Azt hiszem, ez is nagyon ismerős kifogás…) Olyan „ezoterikus”nak, vagy „spirituális”-nak mondott (de tényleg csak mondott!) utak, amelyeket követni nemcsak hogy nem szégyen, de inkább sikk, divat, bátran hangoztatható tény, amelynek kimondása nem megbélyegzetté, csak még érdekesebbé, s esetleg felkapottabbá is, kedveltebbé is teszi az illető testvért bizonyos körökben. Azon körökben, amelyekben a hozzá hasonlóan e kettős irányt hangoztató, tehát a földi „értéket” a Szellemivel párosítani igyekvők csoportosulnak. Mert sajnos: ez ma a helyzet. És aki ettől a ma megszokott normától eltér, és nem a megszokott fogalmak szerint, tehát nem a törtetés és a szerzés törvénytelen törvénye értelmében tér el a többségtől, már kiváló célponttá válik, s aki igazán komolyan akarja követni az Úr Útját, megtartván és betöltvén az Úr Rendeléseit és Törvényeit, már több is lesz, mint célpont. S még jó, ha megmaradhat korábbi állásában, hogy legalább a létminimumot megszerezhesse, de az sem ritka, hogy ez sem adatik meg néki. Akkor két választási lehetősége marad. Vagy mégiscsak feladja azt, amit addig hittel vallott, s ismét beáll a többség által mutatott irányba, vagy hűséges marad az Egyetlen Igazsághoz, amelynek (miként ezt is mondtam) egy kicsiny Szikráját nyerheti: de azt elnyerheti végképp, hogy a test minden gyötrelmének Bérévé legyen az a Szellem, s a felsőbbrendű ÉN számára. A tét tehát kettős: vagy a testnek, és a testieknek kedveztek, s akkor a földi Út könnyebbé lesz, vagy lehet számotokra, vagy önnön Szellemi Én-részetek szavát követitek, elfogadva a háttérbe szorítottságot, a mellőzöttséget, s ha kell, akár a fizikai értelemben vett szegénységet is, hogy az Én-részeteknek, s ekként ÉN-jeiteknek fontos és mind fontosabbá váló Kincset tudhassátok a magatokénak. Amiként mondtam, az előbbi választással kedvezhettek a testnek, és a test Tudatának, amiként kedvezhettek a köröttetek-mellettetek élők testi énjeinek is. De nem kedvezhettek Szellemi Én-részeteknek, sem a felsőbbrendű ÉN-nek, mert egyszerre két urat nem szolgálhattok ti sem. Aki képes felismerni azt: mi a ténylegesen is fontos számára a Valóság Világában, már el fogja tudni viselni kortársai értetlenkedését, amely kezdetben csak értetlenség: később fizikai, de akár tudati - lelki támadássá is változhat. Mert bizony, nem csak fizikai értelemben érhetik támadások az Úthoz hűségeseket. De amiként számtalan példa mutatta, s mutatja ma is, aki nyíltan megvallja: mely Út a fontos, és egyedül követni kívánt számára, azt mint értelmétől megfosztottat, mentális hátrányba is taszítják, vagy akár a valósággal is elmeháborodottak közé sorolják, esetleg még személyi szabadságától is megfosztva, ha csak időlegesen is. S itt, e Tanítás végén is csak azt tudom elétek idézni, amit az ÚR mondott: „Gyűlölni fognak benneteket az Én nevemért, s mindazért, amit tanításokban át kell adjatok: de aki szavában és minden tettében hűséges marad mindvégig, megtarttatik.” (Pét. II. 93.) S azt hiszem: ez mindahány, most kibontott, s még kibontásra váró Tanítással kapcsolatosan elmondható volna… Amiként a fentebbiekben olvastátok, a Szeretet Törvénye nagyon is összetett, s aki nem kész, és nem képes magát teljességgel az Úrnak szentelni és átadni, nem is lesz képes azt betölteni. Aki a testben, s csak a testnek él, nem léphet sem előrébb, sem feljebb, mert az nem az Életben él: csak az anyagban, ekként jutalmát is az anyagtól kell kérje és várja. Aki viszont már a Szellemben él, s a Lélekben, 46

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága I. kötet valósággal is az Életben jár, mert amiként az ÚR mondta: „A test nem használ semmit”: vagyis aki a testét, s a testieket kívánja, az nem használni fog magának, s már Valós ÉN-jének, de ártani, mert csak az adhat igazán Életet önmagának, aki az Úrtól veszi ehhez a Valóság Erejét. S ez az Erő a Szeretet Ereje, amely a lelki Erő is, s mindkét, tehát földi és Mennyei értelmében véve a szót egyaránt: azt a lelkierőt amely a fizikai lét viszontagságainak elviselését, s mindahány történés pozitív energiává változtatását segíti és adja, s a lelki Erőt, vagyis az Igaz érzések Erejét, amely a Szeretet Ereje bennetek mindenkor, tehát az egyedülvaló, Isteni Erő. Bontsuk most ki a János ev. ban található részt, azt, amelyet a ti evangélium-magyarázóitok mint Eucharisztikus beszédet jelölnek meg: pontosabban most annak egy kis részét csupán. Mi is akként fogjuk azt értelmezni, amiként azt a ti evangélium-magyarázóitok teszik, de nem abban a formában, hogy holt épületek élettelen tárgyait: de az embert magát, az ember-szellemet tekintjük ama pontnak, ahol az Átváltozás be kell, hogy következzék. Ennek okáért nem mindenkor fogom az említett evangélium teljességét kibontani, s még a megmagyarázásra kerülő részeket sem mindenkor fogom idézni: ekként nem is az evangélium szerinti sorrendet fogjuk tartani az egyes versek kibontásában, és szinte teljességgel el fogok térni attól a magyarázattól, amelyet ti várnátok… „És megtalálván őt a tengeren túl, mondának néki: Mester, mikor jöttél ide?” (Ján. 6.25) — Amiként a Mestert keresők kérdezték, akként kérdezhetnétek ti is, ha a bennetek élő Krisztusnak teszitek fel a kérdést: – Mikor jöttél be Szívembe, Uram? S miként, hogy én már csak azt érezhettem: bennem Élsz, mint az én szívemnek és Lelkemnek és egész valómnak Örökös Ura és Lakója? A Fény egy szemvillanásnyi idő alatt költözik abba, aki igazán a Fény után vágyakozik. Az emberi elme, miként mondtam, egy ponton megtelik, és túlcsordul és megcsömörlik mindattól, amit az Egyedülvaló Igazság keresése közben talált, s egy percen elvet magától mindent, már nyíltan megvallva önmagának: semmi sem az, mint amit keresett, és ami után vágyakozik, mert minden, amit már elérhetett, holt semmivé, értéktelen kacattá lett, amint megpillantott valami mást, ami egy szikrányit közelebb állt, vagy közelebb látszott állani ahhoz, amit nem tudva, csak érezve; keresett. Akkor a korábbi Tudást elvetette magától, s egy másik, egy fokkal magasabb szintű tudással cserélte fel: amiről épp úgy kiderült, hogy mit sem ér. Aztán elért a földi Tudás csúcsához: és a kielégítetlen vágyakozás a Valami után csak még hatalmasabbá, és még kínzóbbá érett meg benne. Belátta, mert nem lehetett nem belátnia, hogy mindaz, amit magáénak tudhat, semmi ahhoz a Valamihez mérve, amelyet sem megfogalmazni, sem kifejezni nem tud, mert nincs rá szó, és nincs arról tudati kép, még képzelet sem: de van, mert az elme és a benne élő Szellem érzi és tudja annak Valós Létét. És akkor lesz csak igazán koldus szegénnyé az elme: a „mindent” bírhatva, amelyről tudja: csak a semmi egy darabja az. S akkor Valaki kopogtat a Szív: már nem az értelem, de a Szív ajtaján. Azon az ajtón, amelyen esetleg már Előtte is kopogtattak, nem is kevesen, akik bebocsájtást is nyertek, de akik ténylegesen is csak mint bebocsájtottak, mint vendégek kaptak ott helyet: nem mint az Érkező, Aki akként kopogtat, amiként a Ház gazdája, aki hosszas távollét után végre Haza tér, s zörget az ő szolgáinak, akik ajtót és ablakot tárnak Előtte, hogy porba hullva a végtelen hálától és igaz Örömtől: tiszteljék Azt, Akit minden nap, s a nap minden percén úgy vártak. – Mikor jöttél, ÉN URAM? - kérdezi a Szív, a Lélek és kérdezi boldogan a Szellemi Én-rész. S az ÚR ekként felel: ~~ Mindig is itt voltam, ha nem láthattatok is, mert elrejtettetek magatok elől. Bezártátok az ajtót, s már akként véltétek: valósággal is Mögöttem zártátok azt be, holott nem így volt, nem is lehetett volna ekként. Önmagatok előtt zártátok csak be az ajtót, mint a kicsiny gyermek, aki keze mögé rejtezve azt hiszi: ha ő nem látja szülőjét, az már nincs is ott, hisz ő nem látja. De az ott van: amiként ÉN is ott voltam mindenkor Szívetek és Lelketek és Szellemetek részeként. S most, hogy ajtót tártatok Nékem, magatok elől távolítottátok el az ajtót, hogy ismét látván lássatok Engem, s megtaláljátok végre magatokat is Bennem: az ÉN Szeretetemben egészen. 47

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága I. kötet Bizony, ekként van az valósággal is, kedveseim. Az ÚR, A Megváltó Krisztus mindannyiótokban ott él, amiként a Teremtő EGY-ség ott él mindannyiótokban: ha ti hosszú időn át nem is tudhatjátok. S amíg nem tudjátok azt, csak tévelyegtek a néktek adott Kegyelmi Úton, hibát - hibára, s tán bűnt bűnre halmozva, míg képessé nem lesztek ellépni – önmagatok elől, hogy önmagatok, ember-énetek helyett már megláthassátok ŐT, s az Ő Egyedül Tiszta Útját, amelyen végre bízvást elindulhattok: sem a Szív, sem a szellem nem fog azon eltévedni, és amelyet járva az örök-zaklatott Tudat is végre megpihen, és megelégíttetést nyer. Ám sokan vannak, akik csak színleg keresik ŐT: valójában akként vannak, amiként azok voltak, akikhez így szólott Jézus: „Felele nékik Jézus és monda: Bizony, bizony mondom néktek: nem azért kerestek engem, hogy jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek ama kenyerekből, és jóllaktatok.” (Ján. 6,26) – „mert ettetek ama kenyerekből, és jóllaktatok…” vagyis megelégíttetést nyertek testeik: de nem elméik és nem Szellemük, amelynek táplálásával nem törődtek, mert első volt, és egyedül fontos az örök zsarnok, a test igénye, amely már akkor is a háttérbe szorította mindazt, ami nem őt szolgálta. S akkor még inkább, mert hisz az akkori ember még azon a Szellem-tudati ébredtségi szinten sem állt, mint a ti korotok embere, s azért is, mert az akkori helyzet cseppet sem volt jobb, de tán még rosszabb is volt, mint a ti jelenlegi helyzetetek. Háború háborút ért, és járvány járványt követett, a rómaiak által elnyomott Izráeliták igen sok testi szenvedést értek. S ez sem volt véletlen: az elnyomott, nélkülöző nép már inkább meg kellett volna ismerje az Egyedülvaló Szabadítót, és fel kellett volna ismerje az Egyetlen Utat, amely végképp kivezetheti őket az elnyomás „sivatagából”. Ám amiként a Mózes korabeliek is csak a mannát látták, és a fürjeket látták, és a kősziklából fakadt vizet látták, mit sem törődve azzal, hogyan, s miként adta azokat nékik Isten kegyelméből Mózes: akként nem látták, mert nem is akarták látni: mely Csodás cselekvés révén adta kezükbe a testnek fontos kenyeret az ÚR. Ekként ténylegesen is akként voltak, amiként azt az Úr e szavakba rejtve mondta nékik, s csak a test igényével törődtek, s csak a test: de nem a Lélek, és nem a Szellemi Én-rész „szemével” figyelték a történteket, ekként nem is lehettek képesek a Lélek vagy a Szellem: csakis a test vágya és kívánsága végett keresni az Urat. És hányan, de hányan vannak ma is ekként a ti korotokban is! Mert bizony, e szavakkal azt is elmondotta az ÚR: ha nem vehetitek kezemből testnek eledelét, egy nem lett volna, aki megkeressen, és reám is találjon, már csak a Léleknek s a Szellemnek eledelét vágyva és várva tőlem! S bizony, az elfordulás, az érdektelenség, vagy az ÚT elején való, immáron negatív értelemben vett „pálfordulás” oka nem is egyszer, de szinte mindenkor ez még ma is! Aki csak a testben, és csak a testnek él, az vak marad az ÚR minden Csodájára még most is, mert nem találja benne a testnek hasznára szolgáló dolgokat. S akkor ellép az Úttól, és más útra tér, amely tán nem olyan tiszta, de megígéri, esetenként meg is adja a testnek hasznát. S aki csak ezt keresi, ezt is fogja meglelhetni, de nem lelheti meg, még csak nem is láthatja magát az Urat, és nem értheti és nem érezheti meg a Betlehem, a Golgota és a Feltámadás Csodáját. Mert Léleknek és Szellemnek Egy-igaz eledelei azok, amelyek azonban nem válthatóak át testi eledellé: még akkor sem, ha a Benne bízóknak, s a már valósággal is ŐT követőknek mindenkor oltalmazója az ÚR, amiként azt mondotta is, s még akkor sem, ha nagyon is sokan igyekeznek, és tudnak is hasznot kovácsolni testi énjeik számára az ÚR nevével: de sohasem az ÚR Nevében! A borsos fellépti díjakat követelő hamis „prófétákra”, az álmédiumokra, a „jósokra”, a mindenkor csak a közhelyekkel, általánosságokkal tűzdelt semmit, vagy csak kíváncsiskodó személy szájíze szerinti előrejelzéseket adó „asztrológusokra” vagy a hatalmas összegekért gyógyítókra gondolok, akik szinte kivétel nélkül az ÚR Szent Nevével: de sohasem az ÚR Nevében, s főképp nem az Ő Tiszta Erejével működnek. De gondolok azon kicsinyekre is, akiket a különböző ígéretekkel tudnak maguk mellé csalogatni a más és más formában működő gyülekezetek, s ha csalatkoznak, mert az ígéret ígéret is marad, továbbállnak, már egy másik gyülekezetben keresve… – ismét csak nem Krisztust, s nem a Léleknek és Szellemnek Kincsét, de a sekélyes kis földi előnyöket, mit sem törődve azzal: Valós ÉN-jeik Útját, annak előrébb és feljebblépését adják el, akként cselekedvén az Áldott Úrral, amiként cselekedett egykoron Júdás, az áruló…

48

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága I. kötet „nem azért kerestek engem, hogy jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek ama kenyerekből, és jóllaktatok.” Ti magatok is láthattok számtalan, s még annál is több Csodát: vagy legalábbis láthatnátok, ha igazán Szellemetek éhét kívánnátok csillapítani, s nem csak testnek, s tán még a Tudatnak kívánnátok előnyöket és megelégedettséget szerezni. A hihetetlennek tűnő szellemi Ébredések (vagy amiként máig nevezitek: megtérések) végtelen Csodáját tapasztalhatjátok, amiként tapasztalhatjátok a test gyógyíthatatlan betegségeinek hihetetlen és minden átmenet nélkül való gyógyulását is: ti, akiknek már rég tudnotok kéne a Valódi Urat keresni, és meg is találni még akkor is, ha nem állnak elétek azok a Csodák, amelyeket az ÚR cselekedett az Izráelnek fiai közt. A ti számotokra már kétezer éve adott a Leghatalmasabb Csoda: az ÚR Feltámadása, s az EGY-ségbe való Visszatérése: ám ez nem testnek igényét elégíti meg számotokra, s ami „csak” a Léleknek s a Szellemnek lehet tápláléka, már semmivé silányul önlátó értelmetek előtt. Tudom: az a kor, amelyben éltek, épp úgy nehézségeket ad. Tudom azt is: testeitek táplálékot igényelnek ma is. Azt is, s még sok mást, ami a föld világában szükséges. De tudnotok kell, mi az, ami a testnek, s azt is: mi az, ami a Léleknek s a Szellemnek szükséges, hogy már inkább azért fáradozzatok, ahogyan azt az ÚR mondotta: „Munkálkodjatok ne az eledelért, amely elvész, hanem az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet az embernek Fia ád majd néktek; mert őt az Atya pecsételte el, az Isten.” (Ján. 6,27)

S e részhez hadd tétessem be magyarázatom részeként a Máté evangélium két versét: 6.24-25: „Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak. Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet?” Aki testnek kenyerét keresi, nem fogja a Lélek s a Szellem Eledelét keresni: s aki a Lélek, s a Szellem Eledelét keresi, azt mindenkor segíti Isten: ennek is, és annak is a valós szükség mértékében birtokosává lehetni. S most vegyük az aláhúzással is kiemelt részt: „Avagy nem több-é az élet hogynem az eledel”: De vajon mely Életre gondolt az Úr, és mely Eledelre? S itt ismét visszaköszön az az irodalmi (és logikai) Törvény, hogy a folyamatos szövegben maga a szöveg-környezet határozza meg az egyes mondatok értelmét! „Ne aggodalmaskodjatok a ti életetek felől, hogy mit egyetek és mit igyatok, sem a ti testetek felől, hogy mibe öltözzetek”: mondja az Úr, s ezzel máris nyilvánvalóvá tette: a Szellem Életére utal a következő mondatban, azt szembe állítva testnek eledelével, és a Valós, az anyagtalan, tehát a Szellemi testre, amikor a földi testre, s a test ruházatára utal. S ekként is van: valósággal is első, vagy legalábbis azzá kellene, hogy legyen hogy a Valós Élet dolgait helyezzétek előtérbe, s a Szellem Életét érezzétek fontosabbnak, mint a test eledelének megszerzését, s fontosabbá kell legyen Szellemi „testetek”, hogy azt beburkoljátok a Szeretet köpönyegébe: ne dideregjen a szeretetlenség dermesztő mocsarában, sem hogy az, hogy a földi test, s annak ruházata végetti aggodalom eltántorítson benneteket az Úttól. S amiként azt is mondotta az ÚR, akként is van az: testnek kenyerét, és testnek ruházatát, s mindazt, ami igazán szükséges a testnek, megadja néktek a te Istenetek, Aki mindenkor tudja: mire van szükségetek, s aki minden hajatok szálát is számon tartja! S éppen Az Úr az, az Áldott Krisztus, Aki mindenkor a Szellem Kenyerét nyújtja felétek. S hogy ez mennyire ekként van, a másik idézet igazolhatja számotokra: „Munkálkodjatok ne az eledelért, amely elvész, hanem az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet az embernek Fia ád majd néktek; mert őt az Atya pecsételte el, az Isten.” (Ján. 6,27)

Mert bizony, e szavakkal szólt, s szól hozzátok is mindenkor: Fogadjátok el Tőlem a Szabadságot: s tiétek lesz Léleknek és Szellemnek Kenyere. Az Antikrisztus, a nagy elhitető viszont, aki a testi igény fontosságát igyekszik elültetni a Tudatban, akként szól ma, és fog szólni a Holnapok során is: adjátok fel Tudat és Lélek és Szellem Szabadságát, s testnek kenyerét adom néktek azokért cserébe. 49

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága I. kötet S a döntés mindenkor a ti kezetekben van: melyik szót fogadjátok és követitek. Ám az Úr nem fogja kezetekbe adni a Szellemi Eledelt: néktek magatoknak kell azt elvennetek felétek nyújtott Jobbjából, s aki nem nyúl azért, a maga Szellemi éhét maga kell viselje. „Mondának azért néki: Mit csináljunk, hogy az Isten dolgait cselekedjük? Felele Jézus és monda nékik: Az az Isten dolga, hogy higyjetek abban, akit ő küldött.” (Ján. 6.28-29.) Bizony, nagyon sokan kérdezik ezt most is: munkatársunktól épp úgy várva a személyre szabott választ, mint másoktól – egymástól, vagy imában tőlünk, s akár az Úrtól is, mintha nem tudnák megérteni, mit jelent a második vers: „az az Isten dolga, hogy higyjetek abban, Akit Ő küldött.” Tehát az az Istennek tetsző cselekedet, hogy higyjetek A FIÚ ISTENBEN, Aki A SZERETET, s hogy higyjetek a Keresztben és a Megváltásban. Ha hisztek, igyekezni fogtok akként élni, hogy méltán neveztessetek Krisztus gyermekeinek. S hogy kinek, hogyan kell e Krisztus-gyermekséget igazolnia élete egyes eseményeiben, történéseiben: nos, ha ezt elétek tárnánk, már szükségtelen volna mindannyiótok testbe öltözése, hisz az egyéni karmikus kötések oldása, vagy az egyes, olykor személyre szóló vállalások lényege éppen az, hogy az elétek állt történésekkel kell tudnotok megbirkózni, de már akként, hogy nyilvánvalóvá váljék a te cselekedeteitek, szavaitok, s főképpen Isten elől soha, semmiképp el nem rejthető érzéseitek révén: valósággal is a Szeretet Törvényében éltek és A Krisztus Tanításai szerint. S tulajdonképpen ezzel léphettek be a Szeretet Törvényvilágába, amely egészében az ÚRRA: az ÚR Tanításaira, az ÚR ÁLDOZATÁRA és FELTÁMADÁSÁRA épül, s azon is nyugszik. Amiként e fentebbi János idézetek előtt jeleztem: ti magatok kell legyetek az Oltár, amelyen az Átváltozás bekövetkezik: és éppenhogy ti magatok kell legyetek azok is, akik átváltoztok: testnek emberéből már Krisztus gyermekeivé, s ekként a Szellem emberévé, akiket ha köt is még ember-voltuk, már nem kötelez, csak Szellemi, s ezen felül, és ezen túl Istentől való eredetük. „Az pedig annak az akarata, aki elküldött engem, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz ő benne, örök élete legyen; és én feltámasszam azt az utolsó napon.” (Ján. 6.40) A Tudat fejlődésének korszaka lassan a végére ért. Mindaz, amit a Tudat révén elérhetett az ember, már elértté lett, s aminként mondtam, már csak azok más és más formában való variációi adathatnak még elétek. Újat és meglepőt viszont már nem tud nyújtani a tudományok összessége sem, még akkor sem, ha akként érzitek. Mindazt viszont, amit még tudósaitok nyújthatnak, már megtalálhatjátok, ha csak részleteikben is a Globális Tudattárban, mint megvalósított, tehát már létező fizikai szintű bölcsességelemet, amelyet magukhoz vonzva lesznek képesek tudósaitok és technikus kutatóitok is még kisebb, még precízebb formában elétek adni a már meglévő készülékeket. Már a Kozmikus energiák bevonzására is megvannak a kellő módszerek: a Villamos energia bevonzására alkalmas készüléket egy neves magyar Tudós őrzi, míg a Kozmikus Delejes (tehát a pozitív) energia bevonzására imáitokkal, vagy meditációs úton, esetleg konkrét, azaz célzottan való delejezéssel lehettek képessé, már nem fizikai, de tudatiszellemi energiáitok egyesítése és felemelése révén. S ez a legtöbb, amit fizikai lény elérhet és a magáénak mondhat. Ami ezen túl van, már nem új, ha annak érzitek is szokatlan, idegenszerű formációja végett. Tehát a Tudat fejlődése csúcsára ért, s már ténylegesen is. Ezzel viszont végére értetek egy Világ-évnek, vagyis egy fejlődési fázisnak is, éspedig annak, amely az utolsó, amelyen még a rotáció, vagyis a körforgás kötelező erejű Törvénye, a születés és halál Törvénye érvényesül fölöttetek. A következő fejlődési szakban ugyan még egy ideig érvényesülni fog, mert érvényesülnie kell a születés Törvényének csak úgy, mint amiként a Halál Törvénye is érvényesülni fog, de már sem ez, sem az nem az lesz a Felemeltetettek, s ekként a Mélység-vonzattól megszabadultak számára, amit az a ti szinteteken, s a tiéteknél mélyebb szinteken e két Törvény jelent. A születés nem a „véletlen” műve lesz: hanem akik valósággal is együtt vállalnak Utat, mindenkor érezni és tudni fogják, ha egy Szellem-testvér Én-része közéjük szeretne érkezni, amiként azt is tudni fogják: milyen Életfeladattal érkezik a gyermek, s hogy ők maguk hogyan, s milyen mértékben lehetnek annak segítségére az Életfilm mind maradéktalanabb betöltésében, amiként az Érkező is tudni fogja: mi az ő része és szerepe a szülők Életfeladatában. Ekként már valóban képessé lesznek igen hathatós segítséget

50

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága I. kötet adni egymásnak, hogy ne megkössék, és gátolják, de ténylegesen is segítsék és emeljék egymást a Felfelé vezető Úton. A halál, vagy inkább már csak Távozás is másként megy végbe, mint a ti szintjeiteken, aholis nem egyszer az Út során felhalmozott, de csak kisebb karmikus terhet adó történéseket törleszti le az Én-rész a test nehéz, és szenvedésekkel teli utolsó korszakában, amelyből szinte aléltan és megsemmisülten emelkedik ki a teljességgel elerőtlenedett Én-rész, amely akár saját Erői utolsó kis tartalékait is kész feláldozni, hogy minél tovább az Úton tudhassa magát, mert tudja: ha az Út utolsó „méterein” nem tisztíthatja le magáról az Út korábbi szakaszaiban reá rakódott sár javát, hosszan nem lesz rá alkalma. Ekként az utolsó, s akár még az utolsó utáni pillanatot is igyekszik kihasználni, s a maga energiáját is a Test felé áramoltatni: csak minél több terhet hagyhasson maga mögött, mint megtisztított, ekként fölötte és számára semmissé lett Sors-elemet. A Felemeltetettek, s a negyedik szféra egyes dimenzióiban élők számára a Távozás inkább csak kiemelkedés. A test bevégezte feladatát, s ha az Út teljes eredményt hozott, az Én-rész maga is kellemes fáradtságot érez, s már pihenni vágyik. Ez az elvágyódás azonban nem azonos a ti elvágyódásotokkal! Itt már nem a közeg durvasága elől, nem a megérzett, bolygó szinten jellemzővé vált negatív energiák árama elől kíván menekülni az Én-rész, s még csak nem is a Kozmikus Térből sűrű hullámokban alááramló, s a bolygó saját energiái által bevonzott negatív energia-hullámok elől, ahogy azt mind többeknél tapasztalom. A magasabb szinten maga a Tudat is teljes éber állapotában maradva várja az Én-rész kiemelkedését, vagyis a távozni készülő Testvér tudatos lesz szinte az utolsó pillanatig. Az Én-rész még a Tudat energiáit is igénybe véve, azzal együtt összegezheti az Út eredményét, majd lassan az utolsó, könnyű álomba meríti a Tudatot, fokozatosan vonva el tőle a még benne lévő energiát. A Távozó elbúcsúzik szeretteitől, s a körötte lévőktől, s egy lágy, könnyű sóhajjal lehunyva szemét, elalszik: de szinte azonnal érezhetővé válik a kiemelkedett Én-rész Jelenléte, amelynek ereje elcsitítja a hátramaradók Tudatában felébredő, s még az emberi természet-adta fájdalom legkisebb csíráját is, hisz a Jelenlét ereje bizonyítja: az Eltávozott valóban csak az adott Szférikus körből, s az adott, a használhatatlanná lett, megkopott testből távozik: de nem az Életből. S e Jelenlétet a Kiemelkedett Én-rész energiája adja, amely jelentős mértékben növeli meg a már élettelenné lett eszköz, vagyis a fizikai test körül, s kiemelten a test koponya-részi oldalán, a fejtetőnél, a koronacsakra közelében lévő légréteg energia szintjét. A levegő vibrálni kezd, s akként tűnik, mintha pára rezegne a test mellett, különösen a fej közelében. Az Én-rész az, amely ekként vesz búcsút maga is az Ott maradóktól, s aztán lassan felemelkedik, hogy áttűnve a födémen, egy másik, már a Földlakók számára érzékelhetetlen Dimenzióba lényegüljön át. (Azon Testvérek, akiket haláluk, tehát testből való távozásuk után enged a fizikai síkon élők közelébe, azok látható tartományaiba a Kegyelem szintén egy másik Dimenzióból, tehát az asztrális Világ-képek egy másik szintjéről érkeznek, s más úton közelítenek, mint amerre az épp csak távozó Én-rész kiemelkedik. Ekként olyan energiák bevonzására lesz alkalma, amelyek révén egy bizonyos mértékig materializálhatja Szellemi testét: de nem ritka az sem, hogy az Őt hívók tudati - gondolati energiáiból fogalmazza meg ideiglenes, s mindenkor ködszerűen képlékeny látszat-testeit, hogy egy-egy órára, vagy akár csak néhány percre visszailleszkedjék a fizikai világ Látszat-létvilágába. Nem érez, bár ha korábbi érzéseiben megragadt Szellemi erő, akkor a korábbi érzés emlékét mint valós érzést élheti meg, és ha tud is, tehát ha már a Fent ismereteiből lényegesen többet ismerhetett meg Távozása óta, nem „tudhat” mégsem, mert olyan információkat nem vihet magával, amelyeket a fizikai síkon maradtak még nem tudhatnak.) A Kiemelkedett testvér Én-része tehát Jelenlétét éreztetve jelzi: nem a Létből, csak az adott közegből távozott. Sőt: egy másik, egy Valóságosabb, magasabb rendű Életformában folytatja Létét, hogy amikor szükségessé, és lehetségessé válik számára, ismét testbe öltözzön. Ezen a szinten azonban már nincs kényszerű testbe öltözés, hisz a magasabb szférikus kör asztrális Világ-képein folytathatja Útját, egészen addig a szintig, míg el nem éri azt az ébredtségi fokot, ahol is már alkalmat kaphat: a mélyebb szintek valamelyikén egy-egy Missziós Utat vállalni. Vagyis az ötödik szféráig, s annak is a magasabb dimenzionális fokáig. Azon a szinten aztán ismét testbe: éspedig meglehetősen sűrű anyagi testbe öltözik, hogy Tanítsa azokat, akik mellett Utat vállalhatott, s azért is, hogy vizsgát tegyen mindabból, amit addig megtanult, hogy Visszatérvén: egy még magasabb szinten folytathassa Útját. Amint mondtam, ez már 51

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága I. kötet csak az ötödik szférát elértekre vonatkozik: a negyedik szféra tagjai ugyanis egy ideig nem vehetnek testet a mélyebb szinten, miután a Nagy Ugrás, tehát a Dimenzióváltás, s ezzel egy időben a Szférikus Ugrás is bekövetkezett, hisz a Fent és a Lent Világ-képzetei közt megnő a rezgésszint-különbség, s a két szint közti különbséget még nem viselné el egy, a Mélység-szintekről alig is kiemelkedett Szellemi Énrész. Az imént kiemeltettem egy újabb verset a Ján. 6. - ból: „Az pedig annak az akarata, aki elküldött engem, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz ő benne, örök élete legyen; és én feltámasszam azt az utolsó napon.” (Ján. 6.40) Talán csodálkoztok, hogy nem bontottam ki számotokra: helyette elkanyarodtam egy olyan kérdést érintve, amely szerintetek tán nem egészen illik az idézethez. Pedig nagyon is illik ahhoz! Az Atya Akarata, Aki A FIÚ ISTENT a Föld színére „küldte”, az volt, és az ma is, hogy a FIÚ révén ismerjétek meg mindazon feltételeket, amelyek révén Örök Életre ébredhettek. A Szeretetet, az Alázatot, az igaz, Gyermeki engedelmességet, a tökéletes Önátadást és reáhagyatkozást: tehát azon Krisztusi Eszméket, amelyek teljessé tétele nélkül nem lehetséges embernek felemeltetnie a maga sűrű anyagvilágából, hisz ezen Krisztusi Eszmék ellentéte megköt benneteket az anyagban és mindabban, ami még az anyagé, s az ellentété ekként. „Aki látja A FIÚT”: tehát aki már Látja, és nem csak véli, hogy látja A Krisztust, látja mindazt is, Amit A Krisztus, mint Eszménykép: elébe tár, s ha már látja, igyekeznie kell követni is ŐT, mindenkor teljességgel ÉLVE a Krisztust önmagában, hogy mind hasonlatosabbá legyen Tudatában, lelkében és Szellemében Az Egyetlen Eszményképhez: Krisztushoz. Ekként kell fokról fokra megvalósítanotok önmagatokban Krisztust, átváltoztatva Tudatotokat Krisztusi Tudattá, Lelkeiteket Krisztusi Lélekké, és Szellemeiteket az Én-rész átminősítése, azaz Átváltoztatása révén Krisztusi Szellemmé. Ez tehát az a Feladat, amelyet a Szeretet Törvénye reátok ró a ti szinteteken, és a ti korotokban, hogy ennek megvalósítása tegyen benneteket alkalmassá a Szeretet Törvényvilágába, azaz AZ ISTENNEK TÖRVÉNYÉBE emelni. A Krisztusi Tudat akarva keresi a jót, és szándékoltan vélelmezi azt mindenkor: nem abban a reményben, hogy ezzel elháríthatja magától a mind keményebbé váló Sors-viharokat: hisz Krisztus sem hárította el azt magától! De már azért, hogy még inkább felvállalhassa azokat, s már nem önmagáért, de A Szeretetért. A Krisztusi Lélek mindenben a Legtisztább Bölcs Szeretetet valósítja meg, akként, amiként azt a Krisztusi Szellem megvalósítania adja s rendeli. Aki Istenbe helyezte Tudatát, már nem az Én-központú, de mindenkor a Krisztus-központú gondolatok megfogalmazására törekszik. Nem a test, és nem a test érdekét, de azt tartva szem előtt, amit maga Krisztus szem előtt tartott, amikor az Áldozatot felvállalta. Amikor Pilátus előtt kimondotta a döntő SZÓT: „Magad mondád”; lényegében lemondott a Benne lévő Isten-erőről, hogy akkortól maga is csak embernek erejével bírjon, hogy valósággal is mint ember vegye magára mindenekért a hallatlanul, a kimondhatatlanul, a mindenek számára elképzelhetetlenül hatalmas lelki-szellemi Keresztet is ama Kereszt mellé, amelyet mint testi ember kellett a fizikai valóságban is Vállára vennie. S ama lelki-szellemi Kereszt százszor és ezerszer hatalmasabb és súlyosabb volt, mint a testnek terhévé lett Kereszt: oly hatalmas, hogy annak nagyságát és annak tényleges Súlyát még Mi: a Fent Világainak lakói sem lehetünk elég bölcsek felmérni, nem még hogy megérezni, hisz ha annak a mérhetetlen Tehernek csak egy kicsiny szikráját megéreznénk, semmivé lennénk a teher alatt! És az ÚR, AZ ÁLDOTT KRISZTUS mégis felvállalta s elviselte mindenekért, holott tudta: mire mondja ki a Végső Szót; amiként tudta azt is: ha az emberért, s a mélységbe hullott Teremtményekért hozza meg AZ ÁLDOZATOT, akként kell azt meghoznia, amiként azt az adott Mélység-szint adja, az a Mélységszint, amelybe aláereszkedett, s Testet vett magának.

52

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága I. kötet Emberként vette fel tehát a Kettős Keresztet: testi Keresztjét, amelyet a testi emberek tettek Szent Vállaira, és felvette ugyanakkor (s már sokkalta korábban!) mindahány bukott Szellem-gyermeknek az Atya ellen elkövetett Bűnének Keresztjét, amelyet a Szellemek: A TEREMTŐ EGY-ségtől elfordult Szellemek tettek Vállára, magával az elfordulással! S az ÚR felvállalta ama véghetetlen súlyú terhet is, hogy ne tenéktek kelljen szembenézni a számotokra örökre felvállalhatatlannak, és elhordozhatatlannak maradó Teherrel, amelynek elhordozása nélkül egy nem térhetett volna vissza a Teremtő Szívébe: vagyis a Teremtettség EGY-ségébe! És az ÚR, aki tudta, mit, s miként kell elhordoznia értetek: vállalta mind a Reá vártó szenvedést. És Benne sem az ember élt akkor, és nem a maga nagyon is emberi félelmét: de az Atya Akaratának betöltését, és a ti érdeketeket helyezte előtérbe, hisz ha nem ekként cselekszik, ha azt mondja, bárha az utolsó pillanatban: NEM, sohasem lehetne még csak reményetek sem rá egy percen Visszatérni! S amiként Ő ki tudta mondani a SZÓT, és fel tudta vállalni AZ ÁLDOZATOT: akként kell néktek is kimondanotok a Szót: Legyen meg a TE AKARATOD; s amiként az ÚR ezt kimondván be is töltötte az Atyának AKARATÁT, akként kell ti is betöltsétek a KRISZTUS AKARATÁT, Amely Akarat mindenkor a Bölcs SZERETET AKARATA, vagyis maga KRISZTUS, AKI A BÖLCS SZERETET! Ti sem mondhatjátok: ezt már nem tudom felvállalni, nem tudom bevégezni, mert Krisztus egyőtök vállaira sem enged soha, semmiképp olyan terhet, amelyhez ne volna meg bennetek már az Út kezdetétől az Erő. A Szellemi Én-rész viszi azt magával, s néktek tudnotok kell azt megtalálni és használni: s a magatokkal vitt Erőt még az ÚR is megtámogatja, ha valóban akként, és arra kívánjátok használni, amire azt az Énrész magával vihette. „A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet.” (Ján. 6.63) Krisztus Szavait kell kövessétek: s akként, amiként Ő maga mutatta meg azt néktek, cselekedetekké, éspedig a magatok valós mértéke szerint a legteljesebb, a legtökéletesebb mértékben való Bölcs Szeretetcselekedetetekké változtatva mindazon Tanításokat, amelyeket az ÚR adott tenéktek, hogy betöltötté legyenek mind, a Parancsolatok, amelyeket vettetek Tőle, s azok közül is a Legszentebb és Leghatalmasabb Parancsot: A Szeretet Parancsolatát. Elétek adatik a kérdés: miként tölthetitek be a Krisztus Törvényeit? Miként találhatjátok meg az egyes történésekben azt az egyetlen Utat, amelyen a Bölcs Szeretet Törvénye értelmében jártok? Sokan és még többen tanakodnak e kérdéseken, s én most is csak azt tudom mondani: A Krisztus-tudattal élő ember, amiként maga Krisztus is, mindenkor meg fogja találni az egyedül helyes Utat. Ti magatok éppenhogy Krisztusban találhatjátok meg, hisz ismervén ismeritek minden Ő Szavát, s mindazon példázatokat is, amelyekben megmondja: miként kell cselekednetek, hogy valósággal is a Szeretet nevében és jegyében essék a te cselekedetetek. S a legfőbb példát éppen az Áldozat felvállalása és beteljesítése révén mutatta meg. Akként kell néktek is tudnotok a magatok érdekei elé helyezni Testvéreitek: ember-testvéreitek avagy Lélek-testvéreitek érdekeit, amiként Ő tudta (és merte!!) teljességgel a maga, akkor már emberként felismert érdekei elé helyezni a bűn mélységébe hullott mindahány Teremtmény érdekét! S nem véletlen tétettem zárójelbe azt, hogy ”merte”: mert bizony, gyakorta csak a kicsinyes, emberi félelem köt meg benneteket abban, hogy a megtalált, a felismert Krisztusi Utat követve vállaljátok fel a reátok váró, az elétek álló áldozatokat, mert még mindig a testi ember szól ellene a Szellemi embernek, s a testi Tudat taszítja háttérbe az Én-részben meglévő Krisztus-tudati elemeket, amelyeket pedig csak akkor lesz képes magába fogadni, s magába zárni testnek Tudata is, ha betölti az Én-résztől érkező késztetéseket. S hogy mely késztetések azok, amelyek valóban az Én-résztől erednek, s melyek azok, amelyeket csak a Tudat fogalmaz meg akként önmagában, mintha azok az Én-résztől, vagy akár a Fent Világából érkeznének? Nos, erre talán a legkönnyebb válaszolnom! Amely késztetés csak a testnek érdekeit veszi alapul, s azt helyezi előtérbe, s azok, amelyek csak a Tudat Én-képének megtámogatására alkalmasak, akár mások rovására is: semmiképp sem lesznek az Én-rész, s mégkevésbé a Fent Szintjein élőktől küldött Üzenetek. Vagy csak a Tudat akarati képeinek megnyilvánulásai, vagy már a Tudat energiáihoz csatlakozott, az asztrális Világ-képzetek mélyebb szintjein megrekedtek valamelyikének késztetései, de akár az ellentét fals és megtévesztő, ám a Tudat s a test számára mindenkor kedvező 53

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága I. kötet hamisságok: s akkor ezeket felül kell, hogy írja elmétekben a Krisztusi Tanítás, amellyel összevetve igen gyorsan nyilvánvalóvá lehet egy-egy gondolati kép, vagy akár egy-egy „üzenet” eredete. S ezt a szót sem véletlenül tétettem idézőjelbe! Még teköztetek is van, aki a Tudatában megfogalmazódó, s a Tudat számára kedvező, vagy akár a test érdekét előtérbe helyező hamis „üzeneteket”, de akár egyes képeket is, vagy a fél-meditatív állapothoz hasonlatos, de csak a Tudat és a Szellemi Tudat nagy fokú leárnyékolódása során, mint valós történést: a Tudatba, de csakis a Test-tudatba áramoltatott képeket akként élik meg, s akként szólnak is azokról, mint valós képekről, esetleg a Fent Világaiban tett utakról: holott sem ez, sem az nem tartozik, mert nem tartozhat a Valósághoz, kiváltképp, ha a láttatott képek nem az Egyedül Törvényes Szeretet felé, de valamely, a Krisztusi Tanítások értelmében negatív cselekedetre utalnak: akár csak mint láttatott képek, akár mint instrukciók, vagy már a Múlt - Jelen, illetve a Jövő képei közé szőtt, vállalásnak, vagy feladatnak feltüntetett parancsok. Sem ez, sem az nem része a Valóságnak (annál is inkább nem, mert egyetlen Tudat sem nyerhet bepillantást az ÉN által megírott Életfilmbe, ekként az Út távolabbi történéseit sem láthatja), az pedig még úgy sem lehetséges, hogy bárki fizikai síkon járó akként mozoghatna a Szellem-világban élő Testvérek közt, s akként beszélgethetne azokkal, amiként más, testben élő Testvérrel, akikkel a Föld színén beszélnie adatik. Ezt még Pió testvérünk sem mondhatta el magáról, amiként senki más, annál is inkább nem, mert aki már valósággal is a magasabb meditációs szintre tud emelkedni, nem Szellemeket fog látni, amiként e történeteket elmondó testvérek mesélik, s nem szavakat fog hallhatni. A Fény Világának egy-egy síkjára emelkedik, s a Fénytesteket megfogalmazó Testvérek érzelmi hullámait érzékeli: s azokat „fordítja le” a Tudat számára az Én-rész, ha az illető Testvér feladata, tehát egyéni Vállalása kifejezetten ezt teszi szükségessé. Még munkatársam is csak Én-része egy eleme révén lehet képes munkája közben útra kelni akként, hogy én magam oltalmazom, s én közvetítem át számára mindazt, amit az egyes Világokról tudnotok lehet és kell. Egyedül ő sem kommunikálhatna egyetlen Szellem-testvérrel sem. Ekként erre másnak sem nyílik lehetősége a Törvény révén, s még az eltávozottakkal való kapcsolatfelvételnél is jelen kell legyen a kapcsolatot felvevő mindkét fél: a fizikai síkon élő, és a már eltávozott Testvér Őr-szelleme, akik viszont gondosan ügyelnek: az eltávozott ne közvetíthessen át semmi olyast, amellyel megzavarhatná a még Úton járó Testvért. S ezt sem véletlen bontottam ki most ilyen részletes alapossággal: aki ugyanis ekként tévelyeg, a maga tudati-akarati fantázia képeit is képes akként érzékelni, mintha azok valóban a Fent Világából érkezett információk volnának, holott nem többek, és nem egyebek, mint a túlfűtött fantázia képei, amelyekben mindenkor az egó számára kedvező „információk”, vagy „képek”, esetleg „történések” volnának. Mondanom sem kell, hogy nem azok: az asztrális síkok mélyebb szintjein megrekedtek és persze az ellentét legkedveltebb módszere a tudatban élő vágy-képek „életre keltése”, s azok valósnak történő feltüntetése. De egyben ez a legveszedelmesebb módszerük is, hisz ekként még a tisztának megmaradt tudati képeket is képesek elferdíteni, így az illető Testvér már még akkor is tévútra térne, ha… – ha a tudati vágy nem egyezne az ellentét által láttatott hamis képekkel és információkkal! De egyezik, hisz ha nem az volna a Tudatba íródva, ami, az ellentét nem is vetíthetné azt a Tudat elé akként, hogy az kész legyen gondolkodás, s a látott/láttatott képeket és álinformációkat elfogadni anélkül, hogy bárha eszébe is jutna azokat akként megvizsgálni: beleillenek-e a Krisztusi Tanításokba, s A Krisztusi Eszmébe, vagyis a Tökéletes, Bölcs Szeretet Eszméjébe. Ekként tévelyegnek ma igen sokan, s bizony: nem a hitetlenek, hanem a magukat Szellemi Úton járónak mondók közül a legtöbben, mert a teljességgel hit nélkül élőknek eszébe sem jut: más, nem fizikai Világokban keresni a kérdéseikre a feleletet. Mindig, mindenben és minden körülmények közt, s még minden körülmények ellenére is: aki a Krisztusi Tudatot, és a Krisztusi Lelkületet akarja megvalósítani önmagában, akként kell megvizsgáljon minden egyes elébe állt kérdést, hogy azokra akként tudja megadni a feleletet, amiként az a Krisztusi Tanítások értelmében való. Amely felelet, s az ennek nyomán bevégzett cselekedet ettől eltér, már sem Bölcsnek, sem Szeretettelinek, sem pedig tisztának, tehát Krisztusinak nem nevezhető. Ti, akik már a földi tudati képek helyett a Krisztusi Tudat, tehát az ÚT Törvényeit kutatjátok, kell, hogy bírjatok olyan tisztánlátással, hogy felismeritek a kettő közötti különbséget. Ami nem illeszthető be 54

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága I. kötet teljességgel és tökéletesen a Krisztusi Tanításokba, nem tiszta, s ami teljességgel az ÚR Útjára mutat, az tiszta. Képzelgés, fantáziálás nélkül, a józan logika elvén megállapítható e kettő közti különbség, de csak akkor, ha nem az egóból, nem az Én-képből, hanem már a Krisztus-képből indítjátok meg gondolataitok fonalát, amely miként Ariadné fonala: végül kivezet benneteket a test, és a testi útvesztőjéből, hogy a Szellemi Világosságra léphessetek. Mindezt ekként elmondani: tudom, nagyon is könnyű. Megvalósítani azonban már nehezebb, hisz testben vagytok, s ekként a test egy bizonyos mértékig kötelez is benneteket, s ti még kell, hogy megállapítsátok: mi, és mennyi az, amit a test követeléseiből teljesítenetek lehet, és kell is ahhoz, hogy a test léte biztosítottá legyen, és mi az, ami már nem a test, csupán a Tudat igénye, amelyet a környezet, a megszokás, a kívülről jövő elvárások stb. végett fogalmaz meg a Tudat akként, mint a test számára szükséges dolgokat. Ha ki tudtok, márpedig kell, hogy ki tudjatok emelkedni a test elsődleges voltának hamis tudati képzetéből, be tudtok illeszkedni a Krisztusi Törvénybe, már a magatok érdeke mellett meglátva Testvéreitek érdekét, hogy akként cselekedjetek, amiként Krisztus cselekedne a helyetekben. A testi embert elhagyva elsőként a lelki ember fog megszületni: s itt a lelki szót még a régies értelmezés szerint vegyétek. Az érzelem, a Tiszta Szeretet fogalmát akarom jelezni általa, vagyis azt, hogy az „egó”ban megkötött testi ember helyett a Szeretet által Szabaddá tett ember fog megszületni. Az Út legfontosabb: sőt, egyedüli célja ekkor már a Bölcs Szeretetben való Élet lesz, amelynek révén a Szellemi Én-rész mind több és több energiával fog bírhatni: ekként mégtöbb Szeretet-energia kiáramoltatására lesz képessé maga a Tudat, s mégtöbb, akár már csodával határos módon bevégzett Szeretet-cselekedetre maga a test is. Lényegében ekként a magasabb rendű Szellemi Erők, a legtisztább Szeretet-energiák körforgása válik biztosítottá, s ez lesz az, mert csakis ez lehet az, ami a Tudatot is, de magát a fizikai testet is magasabb rezgésre emeli. A test fájdalom-érzete, s a Tudat fájdalom-érzékelése is mássá lesz. A gyász, a szenvedés már nem önmagában ad fájdalmat, s nem az egó áll a fájdalom középpontjában, tehát nem a „miért épp én” lesz a Tudatban megfogalmazódó központi, vagy akár az egyetlen érzés és kérdés: de már a történések okát, azok valós miértjeit fogja kutatni, s persze felismerni is az elme. Azon okokat, amelyek a ma emberének milyenségében, s a múlt emberének milyenségében gyökereznek. A katasztrófák, tömegbalesetek magasabb rendű okát meglehet, s ekként meg is fogjátok találni a szeretetlenségben, a törtetésben, a mindenkor mást, és másként, az Istennek Rendeléseivel ellentétesen való akarásában: vagyis mindazon tudati és lelki elemekben, amelyek révén a Szellem eltávolodott az EGY-ségtől, s eltávolodni és elfordulni igyekszik mindmáig, ha akként érzi: az Istennek rendelései és Parancsolatai megkötik és gátolják őt, mint embert, tiltva számára azt, amit ő helyesnek, mert kellemesnek érez a maga számára. Ha eddig eljutott az elme, már felteszi magának a következő kérdést is: hogyan hozhatná helyre azon hibákat, amelyeket korábbi Útjain, vagy jelen Útja korábbi, még tudatlanságban élt szakaszán elkövetett, és hogyan tehetné semmissé, vagy fordíthatná meg az azok révén megfogalmazott negatív energiákat. S akkor fel kell ismerje a Szeretetből született pozitív cselekedetek, s az imádság Hatalmát és erejét. De vajon mikor cselekszik valósággal is a Bölcs Szeretet szerint az ember? Akkor, ha nem tesz olyasmit, amit ő maga sem szeretne, ha vele, vagy ellene cselekednének, s ha megcselekszik mindent, amit szeretne, ha véle cselekednének mások, ha az teljességgel a Törvénybe illeszthető, s nem ütközik egyetlen Parancsolatba sem. Akkor töltitek be tehát a Szeretet Törvényét, ha mindenben Krisztushoz igyekeztek hasonlatossá lenni. Akként kell tehát mindent cselekednetek a magatok mérté-kében, amiként az ÚR cselekedett a Maga Tökéletességében, s amit ő sohasem tett volna meg, azt néktek is kerülnötök kell, ha az nem Törvény szintű még a ti szférikus és dimenzionális szinteteken. Gondolok itt az utódok testi érintkezés révén való fogantatási módjára, vagy azok nevelésének egyes, számotokra még elkerülhetetlen velejárójára, például a büntetésre. Akként kell élnetek, hogy a testi tisztaságra, az érzelmi - értelmi és a magasabb szintű, tehát a Szellem-tudati Tisztaságra egyként törekedtek, a magatok mértékében tökéletesen töltve be ezt is, azt is és amazt is. Aki ugyanis a kicsit nem tölti be híven és tökéletesen, a nagyot sem fogja betölthetni. S ez utóbbi mondatban már feleltem is azoknak, akik azt mondják: nem szükséges a testnek tisztaságára, vagy a környezet, esetleg akár az élelem tisztaságára oly igen ügyelni, hisz az Úr maga mondta, hogy nem az árt, ami a szájon bemegy, hanem az, ami azon kijön. Ha az, ami a szájon bemegy, 55

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága I. kötet megütné a kellő tisztasági fokot, vagy az a közeg, amelyben éltek, nem volna telve tisztátalanságokkal, ez valósággal is ekként volna. Azonban ez nem ekként van: s ezt azok is megtapasztalhatják, akik óvatlanságuk végett kapnak el bizonyos betegségeket. Amíg a tudati kép nem tiszta, nem lesz, mert nem lehet ártalmatlan, tiszta a közeg sem, hisz azt tudatosan mocskoljátok: s a tisztátalanságban más tisztátalanságok teremnek meg, mert azoknak rezgés-azonos közegük az. S ameddig az emberi test maga is „tisztátalan” módon fogan egy tisztátalan közegben, addig az igen alkalmas pont lesz arra, hogy ott más tisztátalanságok is megtelepedjenek, magából a külvilágból támadva a rezgés-azonos, vagy hasonló rezgés szinten álló energia-elemekből létbe lépett testen és testben egyaránt. S a Mester nem fizikai: de szellemi értelemben mondta szavait! A Szellemnek valósággal is nem az fog ártani, ami a szájon bemegy, hanem az, ami a szájon kijön, mert ez épp fordítva történik a magasabb, mint az alsóbb rendű Test-elemben. Tehát ami nem árt a Szellemnek: a föld minden tisztátalanságai, fertőző elemei, stb. az igenis árt a fizikai elemekből álló testnek, s ami használ, vagy legalábbis kellemes érzetet ad a testnek, nem biztos, hogy a Szellem számára is hasznossá lesz. Ekként ami a szájon kijön: azok a tisztátalan, esetleg vad és durva, vagy a hamisan kimondott szavak, amelyek a test-elemnek nem lesznek ártalmára, ártalmára lesznek Léleknek és Szellemnek egyaránt, mert azokat terheli meg, épp úgy „megbetegítve”, azaz elnehezítve és túlterhelve a maguk tisztátalan, nem fizikai elemeivel, amiként a fizikai testet betegítheti meg a fizikai tisztátalanság. Egységessé kell tehát tennetek a testi, a lelki és a szellemi Tisztaságot, gondosan ügyelve arra, hogy megoltalmazzátok az Én-rész eszközét is, amiként oltalmazzátok magát az én-részt, s ekként a Szellemet. Mert aki Tiszta, annak valósággal is „csak a lábait kell megmosni”: de ki mondhatja el közületek, hogy olyan tisztasági fokra érhetett el, mint mi, akik a Mester közelségétől, az Ő Áldott kisugárzásától váltunk tisztákká: s még mi is Szellemi értelemben, de testeinket oltalmazta az Ő Áldott Jelenléte: ekként nékünk valósággal is nem árthatott az, ami másoknak, vagy a ti korotok emberének igen is, ártalmára lehet. A testi tisztaság biztosítja az Én-rész Útját, legalábbis, részben, amiként az Én-rész tisztasága biztosíthatja a test Útját: ha nem is a jelenlegi fizikai testét, hisz amiként mondtam, nem mindenki kell testében felemeltessék. De azok is kell, hogy a következő, már a magasabb szinten való Út során testet fogalmazzanak meg maguknak, s amilyen tisztasági szintre ért az Én-rész, s általa az ÉN, olyan rezgésszintű energiák birtokosává lesz, amelyekből megfogalmazza a testet. Minden nap, amelyet fizikai testeitekben a jelen Úton tölthettek, Kegyelmi Ajándék: mert minden nap hoz, vagy hozhat valami olyas történést sorsotokban, amiként fog is hozni, amelyek által az Én-rész gazdagabbá és tisztábbá lehet. Ekként egyik oltalmazása sem fölösleges, ha a test, mint fizikai elem, nem igényel is olyan gondos és alapos karbantartást, mint a jóval érzékenyebb Én-rész, vagy az Én-részt a Tudattal összekötő Lélek-szál, amely egyik biztosítéka az Én-rész Útjának. Ha a Lélek-szál lesz mocskossá, tehát ha azt terhelitek meg durvasággal, és más tisztátalan tudati - érzelmi - cselekedeti energiák révén, az Én-rész végül kénytelen lesz félbeszakítani Útját, hogy a tisztátalan energiák révén leárnyékolt Lélek-szál végett irányíthatatlanná lett Tudat mellől kiemelkedjék, vagy ha úgy tetszik: elmeneküljön, megőrizve legalább azt a benne lévő energiát, amely a Távozást lehetségessé teszi számára. (Mert ha az ellentét nem cselekedhet is a Lélekszál ellen, amiként fennebb elmondtam, igen is: cselekedhet ellene a Tudat: azaz ti magatok!!) A lelki ember kiformálódása a testi emberből egyben azt is jelenti, hogy a Szellemi Én-rész már a lényegesen tisztultabb, nem fizikai energiák befogadására és tovább áramoltatására teheti alkalmassá a Tudatot. A Szeretet energiája hasonlót fog vonzani, ami úgy az illető földi személy körött élő emberek változását, mint körülményeinek megváltozását fogja eredményezni. A Szeretet, ha valósággal is tiszta, cselekedeteiben is azzá teszi az embert, mert a tiszta gondolat révén csak a tiszta, tehát a Bölcs Szeretet Törvényébe illeszkedő gondolatokat fogalmaz meg, és fogad el a Tudat is. A durva, sértő szavakat, a gúnyolódást már nem annak fogja érezni, aminek korábban, de betudja azt az Út egy esetleg még korábbi szakaszán álló Testvér az adott Út-szakasz értelmében még természetes reakciójának, vagy olyan történésnek, amelyet valahol, valamikor, Útja korábbi részében ő maga fogalmazott meg magának. Ezért sem haragot, sem más ellenérzést nem fognak kiváltani belőle a szavak: a megértő, és türelmes, idősebb Testvér Szeretete ébred fel benne, ami még inkább a Szeretet-cselekedetek felé, s a Szeretet-gondolat és érzés átáramoltatására fogja megadni számára a késztetést. S ez sem jelenti viszont azt, hogy mindahány 56

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága I. kötet durva szót, vagy oktalan sértést el kell fogadnotok szó nélkül. Igen is, kell, hogy szelíd szavakkal felhívjátok a Testvér figyelmét: helytelen módon szól, vagy cselekszik. De szavatok már valóban csak intő: de nem haraggal teli lehet, s lesz is, ha már nem mint testnek, de mint Léleknek, azaz A Szeretetnek embere: szóltok. Van, s még lesz is, akivel semmiképp sem tudtok közös hangot találni, akivel tudati - szellemi energiáitok teljes diszharmóniában állnak. Ez a ti nagyon is összetett világotokban elkerülhetetlen, annál is inkább, mert sok, egymástól eltérő természetű ember, s még annál is eltérőbb szinten álló, s ekként szintén más-más Szellemi Természettel bíró Én-rész él egyazon időben egy azon közegben, amelyek természete a bevonzott Kozmikus Erők hatása végett és révén lesz más és más. Ez esetben a lelki ember is kénytelen valamiképp elkerülni a sorozatos konfliktus-helyzetet, mert ha ő maga nem is: Testvére bizonnyal összetűzésre fog alkalmat keresni, és persze a benne feszülő indulati késztetés nyomán találni is. De a lelki ember már csak fizikai értelemben fogja elkerülni a véle semmiképp sem egyezőt: imáiban, és felé áramoltatott gondolati energiáiban épp úgy a Szeretettel burkolja be, amiként bármely más Testvérét, hisz csak mint testi személyek: s nem mint Úton járók, s főképp nem mint az Isteni Szikrával bíró Teremtett Szellemek állnak időlegesen egymással szemben. Ennek oka is megtalálható persze egy-egy korábbi Út valamely kellemetlen Szellemi emléket adó történésében: ennek okát azonban nemcsak hogy nem lehet, de nem is szükséges kutatnotok, mert nem az egykori vitát kell lezárjátok: a Jelen-beni Utat kell tisztán végigjárnotok, a mindenkori lehetőség mértékében segítve egymás lépteit. Akiknek ténylegesen is van tisztázni, tehát feloldani való karmikus kötésük egymással szemben, egymás mellé is kell, hogy érkezzenek, részt vállalva valamilyen fokon és formában a másik Testvér Életfilmjében, tehát annak Útjában. A legfontosabb feladat azonban ebben, s abban az esetben is a Szeretet: s ennél komolyabb Feladat nincs, mert nem létezhet, mert Ez A Krisztus Törvénye, s ez emelhet be benneteket már az Egyetlen Isteni Törvény Világába: A Szeretet Törvényvilágába, amely ekként már a Krisztusi törvényre alapozódik, amiként fentebb is mondtam. Ma még csak tanuljátok: miként lehettek képesek az egyes Élethelyzeteket a Szeretet Törvénye értelmében, annak mind tökéletesebb fokon való megélése révén megoldani: éspedig, ha megfigyeltétek, mind nehezebbé váló körülmények közt tanulhatjátok azt, hogy mindenkor az új körülménynek megfelelően „vizsgázhassatok” abból, amit a könnyebb körülmények közt akként éreztetek: teljességgel is tudjátok, s megvalósítani is képesek vagytok. A fizikai, tehát a testi ember, amikor a Lélek Szavát kezdi követni, mindinkább közel kerül Én-részéhez már tudati energiái révén is. Ekként lassan elhomályosodik benne mind az a korábbi tudati elem, amely az Ó-emberhez fűzi, hogy Élőbbé lehessenek azok a tudati elemek, amelyek révén a lelki ember, vagyis az Új Ember megszülethet: önmagában és önmaga által, de mindenkor a Szellemi Én-rész energiái, és a Kegyelem Istenének, A Szeretet Szent Lelkének közreműködése révén. S itt ismét tartsunk egy gyors és rövid összefoglalót, afféle visszapillantást az eddig elmondottakra. Az alsó szint, tehát a Kárhozat Törvényének világa még az Istentől való elfordulásban megrögződött, s attól eltérni nem akaró Szellemek Én-részeinek szintje. Azon Én-részek felsőbbrendű ÉN-je, akik itt, tehát a Satana szintjéhez közel eső tartományokban vannak, semminő testet nem fogalmazhatnak meg maguknak, mert olyan sűrű és sötét energiák megfogalmazására képesek csupán, amelyek révén csak mint ható erő: de nem mint kísértő, vagy megszálló szellemi erő jelenhetnek meg a fizikai világokban. Jelenlétük részben oka a hatalmas vulkánkitöréseknek, és egyéb, nagy horderejű természeti katasztrófáknak. Az ezt követő, az ébredés Törvényének Világa már egy fokkal tisztultabb. Itt már a legsűrűbb anyagi testek megfogalmazására kap lehetőséget a mélység legmélyét elhagyó Én-rész: de Tudatnak, vagy ösztönnek sem fizikai, sem Szellemi értelemben nincs, mert nem is lehetne nyoma. Eddig a fejlettségi fokig a Kárhozat Törvénye az uralkodó. Aki ebből képessé vált kiemelkedni, már a Természettörvény Világaiban folytatja Ébredését. A kárhozat Törvényét tehát az egyenletes fejlődés, s az Ok-okozati Törvény: vagyis az Igazság törvényvilága követi. Ha úgy vesszük, ez a középső szint, amely a fizikai testek világait zárja magába, s amelyhez e fizikai síkok mindenkor azonos rezgésfokú asztrális Világképei csatlakoznak. 57

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága I. kötet Ezekről az asztrális síkokról indul a testet ölteni készülő Én-rész, s ezek valamelyikébe tér is vissza, amiként ezekben készül fel a következő Útra, ha az előző Út során elkövetett vétkeit képessé lett felismerni úgy az Én-rész, mint annak visszacsatolódása, azaz beolvadása után maga az ÉN. (A Kárhozat Törvény-világába zártak ÉN-je nem az adott Mélység-szint asztrális kivetülésében lebeg, mert e szintek nem bírnak asztrális képpel. Ők teljes, vagy csaknem teljes lefedettségi állapotban vannak, ekként Utakra sem készülhetnek, annál is inkább, mert Én-részeik visszatéréséig ez lehetetlen is volna.) A fizikai síkokon, az alsóbb szintű Természet-törvényt, vagyis a testi élet Törvényeit tanulja meg a felfelé haladó Szellem. Ezt követően már át kell minősítse a benne lévő energiákat, s akkortól már a lelki Törvényben fog élni, bár még a korábbi fizikai síkon, hisz még a korábbival azonos energiák megfogalmazására képes, ha azokat már lényegesen könnyebben fogalmazza is meg a maga számára. A környezeti hatások viszont teljességgel hasonlatosak, s mert azoknak éppenhogy az Én-rész által korábban megfogalmazott testek és Tudatok milyenségét kell tükrözzék, a Tudat számára idegen és taszító lesz ugyanaz a természeti jelenség, amelyen a korábbi Út során könnyedén tette túl magát. Ugyan így viszont az egyes „emberi” viselkedési elemek is elborzasztják: s már csak akkor mondhatja el magáról, hogy valósággal is alkalmassá lett az Isteni Törvénybe lépni, ha a lelki Törvények tökéletes elsajátítása, s azok maradéktalan betöltése révén megtanulja másként: nem a maga kicsiny és kicsinyes fizikai, tehát földi értelmezése szerint értékelni mindazt, ami, és aki körülveszi, s még azon eseményeket és történéseket is képessé válik azok felsőbb szintű formájában érzékelni, amelyeket el kell viselnie, és fel kell dolgoznia: már a Tudat és az Én-rész együttes erejével, a Lélek-törvény és az Isteni Törvény szempontjai alapján s értelmében. A fizikai síkon élő, de már az Isten után vágyakozó Én-részek előtt, s azok Tudata előtt is megnyílik egy bizonyos fokig az Isteni Törvény Világa, vagyis a két Törvény-világ csatlakozik, kapcsolódik egymáshoz. Amilyen fokon képes beleolvadni az Úton lévő Én-rész az Isteni Törvénybe, mindenkor olyan fokon lesz számára semmissé a fizikai szint alsóbbrendű Törvénye, amelyben még jelen van egy bizonyos fokig és formában a Kárhozat törvénye, s az Igazság törvénye is, hisz amiként mondtam, ez a szint az, amely az összekötő az alsó, és a Felső szintek közt. Ez viszont azt is jelenti, hogy már az alsóbb szintről is kaphatnak, s a jelen történései során, amelyek révén már a Holnap történése kell megalapozódjék és kiformálódjék, mind nagyobb számban kapnak is lehetőséget a már egy viszonylagos ébredt-ségi fokot elért Testvérek egy-egy testet öltésre. De még a magasabb szintről is érkezhetnek, s amiként ezt is mondtam, az imént vázolt történések végett mind kevesebben, s azok is egy-egy rövidebb Útra vállalkozhatnak csupán, hogy a magukkal vitt pozitív energiát átközvetíthessék az Ébredők Tudata, a Föld légtere, vagy a Föld Szellemi Gömbje felé: aztán visszatérnek, mielőtt a tisztátalan közeg energiái beíródhatnának Szellemi Én-részeikbe. De amiként mondtam, erre is csak ritkán kerül sor, s még ezek a rövid utak is alig egy, vagy két földi esztendőre kell korlátozódjanak. (Tehát semmiképp sem a magzati szakban erőszakkal visszataszított Érkezőkre kell gondoljatok, s nem is a magatok fizikai testeinek élvezetéért legyilkolt állatokra: de éppenhogy az általatok most, vagy akár már korábban bemocskolt, s ekként már teljességgel eltorzított Természeti törvények megtisztításának Feladatával és Vállalásával visszatérő Én-részekre és Lélek-lényekre, akik mindenkor e Feladattal kezdik meg Útjaikat, és mindenkor a Tőletek nyert Szeretet-energiákat is magukba zárva térnek vissza, hogy azok tartalmi elemeit a Globális Tudattár felé átközvetítve segítsék… – már a következő emberiség fejlődését. (S erre is visszatérek még, –ha nem is itt és most, de későbben mindenképp – mert nagyon is fontos, s a napokban lezajlott történés végett fájdalmasan aktuális is, úgy munkatársam szempontjából, mint a tiétekből.) Ti jelenleg tehát a Természettörvény „választó vonalán” álltok. A Test, s a közeg Törvényei még kötnek, de már kötnek a lelki Élet felé vágyakozás Szellemi Törvényei is. Vagyis átemelkedőben vagytok a Természet Törvény-világának határán, s amilyen fokon képesek vagytok beemelkedni a magasabb, vagyis már a testi élet helyett a lelki-szellemi élet Törvényvilágába, olyan fokon érintitek az Isteni Törvényvilágát; vagyis A Szeretet Törvényvilágát, amely ekként már maga is vonz benneteket, mindenkor olyan mértékben, amilyen mértékben ti igyekeztek azt bevonzani és megismerni, hogy valóság szintre emeljétek: s ez mindaddig ekként van, és lesz is, míg ti magatok, ismételten el nem fordultok az Isteni Törvénytől, a Szeretet Törvényétől, hogy az alsóbb rendű Természettörvény szavát követve ismét a testnek parancsát és követelését igyekezzetek betölteni. 58

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága I. kötet Aki már ténylegesen is képessé lesz a Természet Törvényének magasabb szintjére emelkedni, s ekként a testi természet helyett a lelki-szellemi Természet törvényét érinteni, megérteni, és felvállalni is, nem várhatja, hogy a jelen Úton mentesül az Igaz-ság Törvényétől, hisz még nem is várhatná azt. S ez az, amiben oly sokan, és oly sokféleképp tévedtek el! Van, aki teljességgel figyelmen kívül hagyja a fokozatos fejlődés elvét, s akként véli: már a jelen Úton mentesül mindahány fizikai szintű hatástól, ha az Útra tette a lábát. Mások épp ellenkezőjét vélik ennek, s azt hiszik: minden, ami vélük vagy köröttük történik, abban csak valamely korábbi Útjuk, vagy a jelen Út korábbi szakaszán elkövetett vétek nyilvánul meg, mint valós fizikai történés. Sem ennek, sem annak nincs igaza, hisz a fokozatosság elve a folyamatosság elve is: s amilyen fizikai Világ vett körül benneteket az Út elején, s amivé az emberiség egésze változtatta azt az eltelt évek - évtizedek alatt, nem változik meg sem ilyen, sem pedig olyan formában csakis és kizárólag azok számára, akik már az Istennek Törvénye felé közelednek: de amiként a többi körötte élőre hatnak a történések, akként fognak hatni reájuk is. Csak az ő tudati képeik lesznek mássá: amiként mondtam, az egyes történések felismerése és megélése fog megváltozni. Már nem az értetlenség-adta harag és lázadás, de a csendes, alázatos elfogadás lesz a fő tudati érzés, amely ekként már nem is annyira a testi, mint inkább az Én-rész Szellemi Tudatának megnyilvánulása lesz, amely a Szeretet felé közeledő Tudatban képes felülírni a benne lévő késztetést a maga nagyobb energiát képviselő késztetésével. Vagyis ebben és ekként kezdi átvenni a Tudat, s így a test irányítását is az Én-rész, mind közelebb segítve emelkedni a Tudatot önmagához, míg az teljességgel részévé, éspedig alárendelt részévé, elemévé nem válik, s amely akkortól már az Én-rész Szellemi-tudati képeit fogadja el akként, mint saját tudati megnyilvánulásait, s már azt igyekszik betölttetni a testtel is az adott körülmények közt. Azon körülmények közt, amelyek mint mondtam, nem, vagy nem az általatok esetleg várt irányban változnak. Mert a külső, fizikai körülmények (s már ezt is mondtam) mind nehezebbé lesznek. Magatok is megfigyelhettétek: mint lesznek valósággá azon történések, amelyekről már szóltam. Ma még csak a kisebb történéseket tapasztaljátok: de ezekből nyílnak ki apránként azok a nagyobb, majd a legnagyobb történések, amelyekről szintén szóltam. A Teremtő ekként ad lehetőséget fizikai testeiteknek a megváltozott, s a fokozatosan változó körülményekhez való alkalmazkodásra, így valósággal is akként lesz, amiként azt munkatársam is oly gyakran mondotta: miként Mideas király fiának esetében, akinek atyja, vagyis a király esküvel fogadta meg, hogy egy hatalmas sziklát hajít rá, majd megszánva a szeretett gyermeket, de esküje szavát meg nem másíthatva: kis darabokra törette a sziklát, s akként, tehát kicsinyenként vetette azt fiára. Ekként az eskü betöltötté lett, s a gyermek is életben maradt. Ti is Mideas király széjjel töretett kis szikla-darabkáit kapjátok: hogy az utolsó, a legnagyobb „követ” már felkészülten várhassátok, s amilyen mértékben siettetitek milyenségtekkel, olyan gyorsan kerül sor az utolsó, a legnagyobb „szikladarabra”. Ma még csak kisebb, csak területi mértékben érzékelhető események követik egymást, amelyeknek azonban Globális hatása is érezhető, és még érezhetőbbé válik. Hogy ezeket a hatásokat hogyan, s milyen fokon teszitek még elviselhetetlenebbé egymás és a magatok számára: nos, az már csak rajtatok, s a bennetek élő Szeretet fokán múlik! Ti, akik már a Fent Világa, a Szeretet Törvényvilága felé igyekeztek, mindenkor a Szeretet békességével, és természetesen a tőletek telhető Szeretet-cselekedetekkel kell reagáljatok mindahány történésre. Nem a köznapi értelemben vett, nem az átlagosan megszokott cselekedetekkel, vagyis nem akként, hogy a magatok kicsinyes érdekeit helyezve előtérbe: s ezt az egyénre épp úgy értem, mint a nép teljességére. Szentlélek Mária Országának valljátok magatokat: ekként nem csak, sőt: elsősorban nem szavaitok, de tetteitek és érzéseitek s még gondolataitok kell tükrözzék ezt a Világ felé is. A Szeretet Szent Lelkét, s a Testvériség, a testvériesség Szent Lelkét valljátok pártfogótoknak: hát Élnetek is kell e Pártfogással, nem csak a magatok kicsinyes érdekeit szem előtt tartva visszaélni azzal! S akiknek, és amilyen okból ez intelem a ti szűkebb értelmezésben veendő Jelenetekben szól: érteni fogják, persze: ha érteni is akarják. De mert az egyes döntéseket ti kell meghozzátok, mert ti kell annak következményeit úgy fizikai, mint Szellemi értelemben viseljétek, én magam többet nem szólok, mert nem szólhatok.

59

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága I. kötet Viszont érvényes ez a távolabbi Holnapok eseményeire is, éspedig mindannyiótok számára. Aki csak a testben, tehát a test érdekeit elfogadva gondolkodik, akként is fog cselekedni, amiként az a maga fizikai testének hasznára válik. Aki már a Szeretet Törvényét akarja betölteni, nem akként szól és cselekszik, amiként tette volna korábban, amikor még maga is a testnek embere volt, de akként, hogy méltóvá legyen Krisztushoz, és az Ő Szeretet-parancsolatához egészen. S tulajdonképp ezt jelenti, ezt bontja ki, és magyarázza is meg néktek az a két vers, amelyet Pál testvérünk első, Korinthusbeliekhez írott levelében olvashattok: „Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, amint én is megismertettem. (1 Kor. 13.11-12)

Aki a testnek embere, akként szól, amiként azt a testnek Tudata engedi néki. Aki azonban már A Szeretetnek embere, nem akként fog látni, és szólni amiként a testi ember, nem csak önmagáig terjed ki látóköre, hogy ami azon túl van, azt már ne, csak az egó homályos függönyén át lássa, de akként tanul meg Látni, amiként Krisztus lát: tisztán, és önmagától függetlenedve, a maga érdekét nem tekintve, s a maga szolgálatát másokra: nem önmagára áldozva a Szeretet nevében és jegyében. A Szeretet ugyanis elfedi azt, aki szeret, hogy azt tegye látottá, akit szerettek. Ekként lesztek képesek a más „fejével” gondolkodni, a más szívével érezni, és ekként lesztek képesek a Bölcs Szeretetre hagyatkozni, hogy valósággal is segítségére, s ne ártalmára legyetek annak, akit segíttek. Mert ha valóban a Szeretet a segítő szándék mozgatója, kell, hogy tudjátok: mikor és mivel vagytok segítségére ténylegesen is másoknak, s mikor ártotok a segítségnyújtás helyett. Erre azonban már igen gyakran kitértem: tehát már tudjátok, miképp értsétek szavaim, így itt nem részletezem tovább. A ti szintetek, miként mondtam, magában foglalja az alsóbbrendű Törvény-világok mindegyikét, s akiben nem valós a szándék és az igyekezet, bármely szintre aláhullhat, s akiben csak a helytelen, a negatív cselekedetek felé irányuló szándék és akarat él, akár a legmélyebb szint, a Kárhozat Törvényének valamely rezgéskörébe is alámerülhet. A ti korotok a Nagy Megmérettetések kora, amiként az is lesz, már egészen a Nagy Ugrás pillanatáig. Aki képes mindinkább a lelki embert megszülni önmagában, képes lesz mindinkább megszabadulni a testi embertől: s akkor azt a Kegyelem kiemeli ama szintről, amelyen most áll, hogy a Szeretet Törvényvilágának kezdő dimenzionális körébe emelje. Itt még kell, hogy éljen a Kegyelem Törvényében is, annál is inkább, mert az mindahány szférikus és dimenzionális szinten egyként ható Törvény! De már mentesül az Igazság Törvényvilágának alsóbbrendű Törvényei alól, amiként megszabadul a Kárhozat Törvény-világától is: s attól már teljességgel és örök időkre. S akkortól már a Kegyelem ereje emeli mind feljebb és feljebb, mindenkor az Isteni Törvény: vagyis a Szeretet Törvényének egy-egy újabb Bölcsesség-elemét bontva ki a felsőbbrendű ÉN-ben, amelyet az Én-rész magával víve megtapasztal, megismer és megért, megértve ekként az Istennek Gondolatát, Amely a Szeretet mind magasabb és magasabb fokú, Teremtő Gondolata, s amelyet az ÉN vetett el magától a korábbi, még a lefelé vezető Út során, hogy a maga gondolatával helyettesítse azt be. Az Én-rész által kibontott és megértett, megvalósított, s már ekként az ÉN teljességébe visszaközvetített Bölcsesség lesz az, amely az elvetett Bölcsesség-elem helyett megfogalmazott negatív irányú gondolatot semmissé téve mind közelebb emeli az ÉN-t a Teljességhez, vagyis ahhoz a szinthez, amelyen Duális EGY-ségét megbontotta. Sokan kérdezték már közületek: mi történik azon ÉN-féllel, amelynek Duális társa képtelen ugyanakkor kiemelkedni a Mélység-szintekről, mint ő. Ez ugyan már csaknem teljességgel elméleti kérdés, hisz az ÉN-felek, s azok Én-részei egy aránylag azonos pályát futottak be eddig is, de mert egy szint eltérés valóban lehet a két ÉN-fél között, kitérek e kérdésre is. Ha van eltérés a két ÉN-fél közt, akkor az csak olyan fokú lesz, amelynek következtében egyikük már a felemeltetettek közt lesz, a másikuk még valami oknál fogva megreked a mélyebb szinten, de már az sem a legmélyebb szinten: kevéssel a Cél előtt. Ha a megtorpanás oka nem oly nagy vétség, a Kegyelem emeli ki, megadva néki a szükséges megtámogatást. Ha azonban valamely komoly, tehát már Lélek elleni vétséget kell feloldania, a Duális társ továbblép, s 60

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága I. kötet amint módja és lehetősége van, missziós Utat vállal a saját Én-párja mellé, hogy maga mellé igyekezzék emelni, vagy legalábbis megadja számára azt az alapot, s azt a többletenergiát, amelynek révén gyorsabb fejlődésre válhat képessé. De mint mondtam, erre ritkán kerül sor, hisz a két ÉN-fél, s ekként azok Én-részei is egyazon Szellem produktumai, ekként egyenlő, vagy csaknem egyenlő energiákkal bírnak, mert egy késztetés adta mindkét ÉN-fél Útját: a Szellem Gondolata, amely mindahány Szellem esetében is más és más erősségű volt. Ekként volt lehetséges, hogy egyes Testvérek ÉN-képei már a kezdeti szinten megálltak, míg mások akár a legmélyebb szintig is követték Satanát. Amely Szellemben erősebb volt a lázadás energiája Satana szavára, az mélyebbre is merült alá, míg amelyekben gyengébb, tétovább volt, korábban tudták felismerni tévedésüket is. Nem egy már a Mennyei szinteken megállt, s visszafordult, ha a késztetés épp csak megfogalmazódott, majd mint tudottan helytelen: semmivé is vált a Szeretet Szava mellett Szellemtudatukban. S akkor azok a korábbi szinten folytatták Útjukat A TEREMTŐ EGY-ség SZÍVE felé. S most nézzük meg, már teljességgel, bárha itt és most már csak néhány szóban összefoglalva: mit is takar a ti szinteteken, s már reátok vonatkozóan A Szeretet Törvényvilága, amelyek alsóbbrendű értelmezése ugyan az, ami a legfelsőbb szintekre emelkedettekre is vonatkozik, hisz a Szeretet mindenkor és mindenhol egy: ha annak megvalósítási, tehát megnyilvánulási formája más és más lesz is, mindenkor az adott közegtől függően. Utalhatnék most Pál Testvérünk Szeretet-himnuszára, de itt és most nem teszem, annál is inkább, mert azt már kellő részletességgel kibontottuk, s e kötet végén, már csak mint „függeléket”: e kötetbe is át kívánom emeltetni azok kedvéért, akik a Szavak… - sorozatunkat nem olvasták. Ám most néhány igazán keresetlen tőmondatban kívánom elétek tárni a Szeretet szó gyakorlatbani megélésének (ha úgy tetszik) alapszabályait: A Szeretet nem kérkedik – nem hivalkodik – nem törtet – nem lesz felfuvalkodottá A Szeretet nem kér, de ad, éspedig a Bölcsességben gondolkodva, és cselekedve. A Szeretet nem aláz meg: de megalázkodik A Szeretet tiszta, s mert tiszta, mindenkiben képes meglátni Azt, Ami benne Tiszta: Az Istent. A Szeretet nem fél: hisz bír a Bizonyosság erejével, s ekként tudja: semmi sem történhetik véle, aminek megtörténnie ne volna szabad és szükséges a Fent Értelmében: S ezt egy kissé jobban is kibontjuk, mielőtt kitennénk a pontot e kötet végére. Akiben a Tökéletes Bölcs Szeretet született meg, abban semmi nincs, ami még a mélységé volna: ekként nincs, ami által a mélység fogságában tarthatná. Csak ameddig a mélység egyes elemei vannak bennetek: tudati - lelki és/vagy Szellemi Erőitekben, köthet magához a mélység fejedelme, amely most uralja, legalábbis megkísérli teljességgel uralni a Földet, s annak mindahány lakóját, olyan körülményeket teremtve, és olyan hamis tanokkal, vagy megtévesztő ígéretekkel ámítva el titeket, amelyek révén megzavarhatja tudati-szellemi fejlődésteket, megzavarva ekként Felfelé vezető Utatokban benneteket magatokat, hogy bárha a legutolsó pillanatban vesse ki reátok az ő hálóját. Hányan, de hányan buknak el ekként akkor, amikor a körülmények már viselhetetlenné durvulnak, és hány lesz azok száma, akiket épp e nagyon is durva történések Ébresztenek fel az Igazságban s az Igazságra…! Törékeny és semmi még az ember: ekként törékeny és gyenge még annak hite és bizonyossága is: elég ha csak egy szellő fú reá, s már akár porba omlik, ha azt nem a Krisztusra, A Krisztusból, és a Krisztus által, az Ő Tanításaiból, mint egyedül biztos építőkövekből építette fel az elmében a Szellem. Hány „szellemi ház” omlik porba, s e porban mégis: hányan találnak akár az utolsó percben is oly erős és biztonságos Követ, amelyre, és amelyből aztán felépítik az ő „szellemi hajlékukat”: legyen hová meneküljenek, ha az Idők vad szele még inkább viharrá válik köröttük és számukra egyaránt. És hányan lesznek, akik másokat is képessé válnak befogadni e hajlékokba, hogy oltalmazóikká legyenek, míg a vihar elcsitul…? Legyetek hát ti azért az okos Építők, akik kősziklára építették az ő házukat: de legyetek az irgalmas szamaritánusok is, akik elmenvén megkeresik azokat, akiket a vihar pusztulással fenyeget, hogy a 61

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága I. kötet magatok hajlékába vezetve őket: oltalmat találjanak tenálatok. S ez utolsó mondat kibontásával kezdjük majd második kötetünket. Itt és most, amiként ígértem, a Szavak… - sorozatunk VIII. kötetének 70-78. oldalairól adjuk még közre Pál Testvérünk Szeretet-himnuszát, annak kibontásával egyetemben, s holnap már a következő kötet megírásába kezdünk, valamint a Karácsonykor olyannyira várt és remélt Üzenetek leközvetítésével.

„Kedves Gyermekem! Szeretném, ha most a ti korotok értelmezése szerint is kibontanánk Pál testvérünk kétezer évvel ezelőtt írott Szeretet-himnuszát. Ehhez alapul a hivatalosan megjelent szöveget vesszük; először egyszerre, majd külön - külön az egyes verseket, hogy ami már nem egészen a ti korotok emberének nyelvén szól, mert az Idők és a történések túlhaladottá tették őket; azok néktek szóló értelmét megmagyarázhassam. Elsőként nézzük meg akként, amiként az Írásban vagyon a Korinthusiakhoz írt levél 13. - ban: „1. Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. 2. És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyükről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok. 3. És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból. 4. A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. 5. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt, 6. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; 7. Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr. 8. A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendőmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszűnnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik. 9. Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás: 10. De mikor el jő a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik. 11. Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat. 12. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem. 13. Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.” *************************************************** S most nézzük mindezt, mondatokra (versekre) bontva is: 1. Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. Ez a sor lényegében megállja a helyét, amiként mondtam: szavaitok ellenére is. Mert sokak vannak, akik mondják, vallják a Szeretetet, még az Istenbe vetett hitről is szólanak: de mindennapi Életük épp az ellenkezőjéről árulkodik. Ugyanez igaz azonban megfordítva is, s aki nem tudja indulatait, tehát értelmének idegrendszeri megnyilatkozását elkülöníteni a szívében élő szeretettől, bizony: olykor mérgesharagos szavakat szól, esetleg durván is az ő embertársaihoz: de kezében ott az életet jelenthető kenyér, vagy az, amire épp a rászorulónak szüksége van. Amiként azt is mondtam: Ideát már rég nem a szavakat, még csak nem is a cselekedeteket: azok szellem-energiai színképeit vesszük alapul akkor, amikor meg akarjuk mutatni a visszatérő Én-résznek: hol, mikor volt szeretetlen, s mikor élte a valóság értelmében a Szeretet Egyedül való Törvényét.

62

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága I. kötet 2. És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyükről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok. Ez a sor már erősen félreérthető, hisz a hit már egészen más értelmet vett, mint azokban a régi időkben! Sokan mondanak ugyan a ti korotokban is jövendőt, még egyes „csodákat” is cselekednek olykor teljességében mellőzve a hitet, s a Szeretetet is. Pedig a valódi Hit, amely már nem is annyira Hit, de mindinkább a szív, a lélek, a szellem és az értelem által közösen megfogalmazott Bizonyosság: semmiképp sem elképzelhető Szeretet nélkül! Ha tehát a Szeretet hiányzik, akkor vagy az egyik, vagy a másik Bölcsesség-elem hiányos, nem kiteljesedett, s ekként megköti a Valódi Szeretet ébredését. 3. És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból. Ez a sor, ennek magyarázata erősen összekapcsolódik a legelső sorral, még akkor is, ha korotokban már senki, vagy majdnem senki nem áldozza fel mindenét, amiként annak veszélye sem áll fenn, hogy bárkit a mártír-sors fenyegetne. De itt is az önfeláldozásra akart utalni a ti korotok emberisége számára is, arra, hogy a magamutogató, öntömjénező „áldozatnak” semmi köze a szeretethez. Erről már sokszor, és sok helyütt szóltam, de talán nem árt elismételnem: az igazi Szeretet mindenkor titkon cselekszik, amiként a Mester tanította: „ne tudja a ti bal kezetek, mit cselekszik a jobb”. Ám hol van ez ma már?! Akik azért kellett felvállalják, hogy földi javak birtokosaiként élik életüket, nemcsak hogy nem igyekszenek titkon cselekedni: de a médiákban kürtöltetik világgá: kik ők, és milyen nagy cselekedetet hajtottak végre… Ezek ön-szeretetük és a dicsőség szeretetének kelepcéjébe estek, s akként cselekszenek, mintha azon földi javakat a magukéból: s nem Isten által csupán reájuk bízott javakból osztanák széjjel azok közt… - akiknek érdekében azon javak reájuk lettek bízva. Mert ekként van, részint, hogy ki-ki a megfelelő pillanatban kaphassa meg az Útja végigjárhatásához nélkülözhetetlen segítséget, részint, hogy az, akire amaz anyagi eszközök bízattak: vizsgát tehessen abból: mennyire értette meg, s milyen szinten képes betölteni a korábbi Útjai során elébe állt, fentebb idézett sort! 4. A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. A türelem valóban fontos eszköze a Szeretetnek. De azt, hogy hosszútűrő, akként kell értelmezzétek: újra és újra, s aztán ismét újra megbocsájtani tudó. A mondat további része magáért beszél: nem szükséges külön is magyaráznom. 5. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi * a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt, De szerető féltésből, és józan megfontolásból akár „az árusokat is kikergeti az Istennek házából”: amiként azt a Mester is megcselekedte! Ne gondoljátok, hogy ez a mondat a szemek teljes és végleges bezárását jelenti: mert nem jelenti, s nem is jelenthetné azt, hisz akkor vakokká és süketekké válva… mind ki volnátok szolgáltatva az ellentét kényének - kedvének! Igen is: kell, hogy különbséget kell tudjatok tenni helyes és helytelen közt, s kell, hogy meglátásaitokra felhívjátok azok figyelmét is, akik a helytelen úton indulnak! A szülő: a gyermekét igazán szerető anya vagy apa sem nézi tétlenül és szótlanul, ha gyermeke a hibás, vagy már bűnös útra indul: mert akkor szeretete halott, semmi, nem létező, mert nem építeni, emelni, s nem a jóra buzdítani; csupán elviselni akar! 6. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; Nem örül annak, hogy más vétkezett (tehát nincs benne káröröm, a „tudtam én azt!” - érzete, s nem örül ekként tisztátalanná lett ember további sorsának: hisz nem láthatja ama vétek hátterét, nem ismerheti az okot, csak az okozatot, s még azt is csak a saját szemszögéből. Az igazi szeretet mérlegeli a tett okát, és együtt szomorkodik a bűnössel az ő bűne, de a bűn oka fölött is, mert átérzi a cselekedet motívumait, átérzi a bűntudat-adta fájdalmat, de átérzi a Szellemi Én-rész keserűségét is. De nem kárörvendő azért sem, mert nem tudhatja: egy percen nem kényszerül-e ő maga is valami helytelen cselekedetet elkövetni szorultságában! Ha egy kicsit szigorúbban vesszük, ez is a „ne ítélj, hogy meg ne ítéltessél” Tanításának fogalom és tárgyköréhez tartozó tudati - pszichikai - lelki - szellemi elem. A mondat második része arra utal: örülni kell, ha a bűn napvilágra kerül, s már ott a Föld színén elnyeri méltó (bár csak földi szintű) büntetését: mert a büntetés ráébresztheti a legbesötétültebb tudatot is az elkövetett cselekedet mibenlétére, s felébresztheti benne a bűnbánatot: ez viszont már a Valós Bűnbocsánathoz is közelebb viszi a bűnbe esett Testvér lelkét és Szellemét: a Kegyelem megtisztító árnya 63

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága I. kötet hullhat reá, hogy az elkövetett tett ne maradjék benne, mint karmikus elem, s ne hátráltassa, vagy vesse vissza esetleg megkezdett útjában, amely az elhagyott, Isteni EGY-ség felé vezeti a Szellem lépteit. 7. Mindent elfedez, * mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr. A szeretetben, és szeretettel élő minden ellene esett vétket elfedez. Mindenkor vélelmezi a jót, vagy a jóra való képességet, mindenkor bízni tud abban, hogy az Isteni Szeretet Kegyelmének Ereje megadja egy percen az ellene vétőnek a Valódi Megvilágosodáshoz szükséges Erőt. S itt a mondat utolsó része, amelyet bizony: sokan félreértenek közületek: mindent eltűr… Minden olyan szenvedést türelmesen és alázattal kell viselnetek, ami rajtatok kívülálló okokból következik be, s a ti javatokat, és mások javát: vagyis előrébb, és feljebb jutástokat szolgálja! Erről, s nem a látványos, a magamutogató, a szemforgató szenvedésre (vagy inkább szenvelgésre) gondolt Pál, s nem is arra, hogy bárányok helyett… birkákká legyetek, mert az nem a Szeretet: a cselekvőképtelenség, vagy a jól - rosszul álcázott restség jele! Nem lehet, de nem is szabad mindent eltűrni, mert hisz akkor azt is el kellene tűrjétek, ami a helytelen irányba viszi Testvéreiteket! (S akkor még arról nem is szóltam, hogy olyasmit is el kellene tűrjetek, ami titeket magatokat visz helytelen irányba, vagy megszünteti fizikai utatokat, s ezzel megszakítja az Én-rész útját is…) Ha tudottan hibás út felé vezető történésben maradtok tétlen szemlélők, magatok is annak részeseivé lesztek, s nem csak mint szenvedő alanyok: de mint elkövetők is, hisz hallgatólagos beleegyezéseteket adjátok mindahhoz, ami történik, vagy történni fog. Ha a szó szerinti értelmezést vennénk alapul, a Mester sem utasíthatta volna rendre a templomot megszentségtelenítő árusokat, és Keresztelő János sem dorgálhatta volna meg olykor igencsak kemény szavakkal a bűnösöket! 8. A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendőmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszűnnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik. 9. Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás: 10. De mikor el jő a teljesség, * a rész szerint való eltöröltetik. E három vers lényegében egyetlen gondolat, ezért itt most együtt vizsgáljuk meg, s bontjuk ki őket. A szeretet még akkor is élő kell maradjon, ha a jogos harag felébred bennetek! Ezt jelenti a mondat első része, ami nem mond ellent annak a Tanításnak, amely arról szól: szeresd felebarátodat, és kevésbé szeresd a te ellenségedet. Az, aki néktek igazán ellenségetek, csak az által lehet ellenségetekké, ha Istennek ellenségévé lesz: s akkor abban az ő Isten ellen való fordulása az, amit nem szerettek benne. Aki a Valós Úton jár, és Isten Igaz Gyermeke, abban a benne élő, és cselekvő Isten-képet is szeretitek, s azt a Szeretetet, amellyel e képet életre keltette, s ápolja magában. Aki a valóságtól elfordul, abban az elfordulás sötétje az, amit el kell vetnetek magatoktól, de akként, hogy az iránta, és a benne is Élő Isteni Szikra iránti szeretet mindenkor megmarad bennetek. Valóban rész: azaz Megvilágosodási szint szerint lehettek képesek kibontani az egyes Felismeréseket, s aszerint lehettek képesek megismerni a Holnap egyes képeit: de minden Felismerés, és minden te Bölcsességtek: csepp csupán a Tengerben, amelyet egy magasabb szintű Felismerés elfed, mert el kell hogy fedjen, hogy már az világítson tovább az Úton… - míg azt is el nem fedi egy még magasabb szintű Felismerés. Ekként bontjátok ki azon Fény-köröket, mind erősebb és erősebb Fény-íveket zárhatva szellemeitek mélyére, amelyet… ti magatok: Szellemetek fedett le egykor, mindenkor egy-egy új, és mégújabb sötétség-réteget borítva a Legtisztább, a Legtökéletesebb Fényre. Amikor a Visszatérés Égmnagas pillanata bekövetkezik, már meglátjátok az egykor ellökött FÉNY teljességét: de meglátjátok azt is: mennyire semmi volt még az a Fény is, amelyet azon az utolsó pillanaton ti a Teljességnek éltetek meg! 11. Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat. Itt már a szellemi fejlődésről, az egyre magasabb szférikus és dimenzionális szintekről szól Pál! De szól (földi) értelemben arról is: a gyermek még mindenért lázad, amit nem ért, anélkül, hogy eszébe jutna, hogy azok megérthető dolgok lévén: megkíséreljen utána járni azok értelmének. Ti már meg kell keressétek (és meg is kell találjátok!) mindennek a magasabb rendű okát és értelmét, nem hagyatkozhattok a kisgyermek dacos haragjára, várva: a felnőtt oldja meg helyettetek azt, amit nem értvén: ti nem tudtok megoldani. Igen is: fel kell nőnötök, hogy Útjaitok tisztaságára, s azok Valóságértékére magatok ügyelhessetek, hogy igazán előrébb, és feljebb vezessenek benneteket amaz Utak! 64

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága I. kötet 12. Mert most tükör által homályosan * látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem. Itt már kifejezetten a Visszatérésről szól: arról tehát, aminek magyarázata egybe cseng az előbbi mondat magyarázatával: ma még kevés az, amit láthattok, de egyre több és több lesz, míg végül mindennek tudói, mindennek ismerői lesztek, visszatérve az EGY-ségbe, az Ős-örök Égi Hazába. 13. Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet. Valóban: a Szeretet a legnagyobb, de… A Szeretet bölcsesség nélkül annyit ér, mint a Bölcsesség - Szeretet nélkül, hisz e kettő az, Ami Maga Az Isten!! A Teremtés alapja, annak legelső mozzanata az ATYA BÖLCSESSÉGE volt! Az, amelyről oly részletesen írtunk, tehát amikor az ATYA megfogalmazta ÖNMAGÁBAN – ÖNMAGÁT: VAGYOK, anélkül, hogy viszonyítási alapja lett volna, tehát a NEM VAGYOK fogalma nélkül, mert hisz az akkor sem volt, ma sincs, amiként soha nem is lesz létezhetővé az ÖRÖK és VÉGTELEN TEREMTŐBEN!!! Amiként mondtam: RAJTA kívüli állapot pedig NINCS, nem létezik, mert nem létezhet!!! Ő AZ ÖRÖKKÖN VALÓ, VÉGTELEN SZERETET: És éppen ez az, ami mindannyiótoknak meg kell adja a Bizonyosságot és a Reménységet, hogy egy percen mind… ismétlem: mind visszatértek, hogy ismét bele olvadhassatok az Ős-örök Szeretet Végtelen Bölcsességű Erő-áramába: a triális ISTENI EGY-ség Szent Szívének SZERETETÉBE.

65

Tandari Éva

A Szeretet Törvényvilága „Én tenéked mondtam: Kövess ENGEM! ” (Pét. VII. 144.)

II. kötet

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága II. kötet Amiként ígértem, kedveseim, az előző kötet utolsó mondatának kibontásával kezdjük e második kötetet, aztán, mert hogy arra is ígéretet tettem az előző kötet 150. oldalán, a Lélek-lényekkel kapcsolatosan kívánok szólni. Azt követően kibontom már teljességgel is e munkánk alcímét, majd a korábbiakban, még Eszter Testvérünk révén leközvetített Kegyelem Törvényvilágát, s még azt megelőzően a Kárhozat-törvényt, s az Igazság, a Minősítési, ….-törvények szintenként emelkedő követelmény-rendszerét mutatom meg. Aztán, ha a Kegyelem Törvényvilágát is kibontottuk a ti korotok számára szükséges formában, visszatérünk a Szeretet Törvényvilágának megismertetéséhez, megmutatván a Szeretet Törvényének mindahány szintjét, már a ti szintetektől magasabb szinteket is megmutatva, ha csak a lehetséges fokon is, hisz még mindig van olyan, s nem is kevés, amit nem lehet, vagy a ti szintetek értelmében még tiltott volna elétek tárnom. „Legyetek hát ti azért az okos Építők, akik kősziklára építették az ő házukat: de legyetek az irgalmas szamaritánusok is, akik elmenvén megkeresik azokat, akiket a vihar pusztulással fenyeget, hogy a magatok hajlékába vezetve őket: oltalmat találjanak tenálatok.” A kőszikla kérdését már kellőképp kibontotta számotokra Szeretett Mesterünk: de vajon miként kell értsétek a mondat második részét:…” de legyetek az irgalmas szamaritánusok is, akik elmenvén megkeresik azokat, akiket a vihar pusztulással fenyeget, hogy a magatok hajlékába vezetve őket: oltalmat találjanak tenálatok.”? Az irgalmas szamaritánusról szóló Tanítást mind ismeritek: azt, ahol testnek Életét óvta meg a példázatbéli szamaritánus, bizonyságot téve a benne élő Szeretetről, irgalomról, Igaz emberségről azok ellenében akik Isten gyermekeinek vallva magu-kat, szó nélkül mentek el a sérült kalmár mellett, akit rablók támadtak, és sebesítettek meg. A példázat-béli szamaritánus a testnek Életét oltalmazta meg ekként: ti viszont már ennél is többet tehettek, s kell is ekként, hogy tegyetek. Ő, ha nagyon konkrétan, csak földi értelemben vizsgáljuk meg e kérdést, aranyai révén segíthette a rászorultat, hisz anélkül még a vendégfogadó házban sem hagyhatta volna, hogy ott a fogadós gondját viselje. Ti már Szívetek, Lelketek és Szellemetek révén, s már nem csak közvetve, de közvetlenül átadott „Aranyaitok” révén segíthetitek mindazon Testvéreiteket, akiket az ellentét gonosz ereje támadott meg, és sebesített meg, hogy már nem is földi, és nem fizikai: Szellemi Életet adhassatok nékik. Ti lehettek, és kell is ekként, hogy legyetek, akik óvatos kézzel nyúlva mindahány tudati - lelki s még akár a Szellemi sebekhez is, szánón bekötözhetitek, s gyógyírt adhattok azokra a szenvedőknek: az Úr Szeretetének bizonyságával kötözve be minden sebet, s a Megváltás gyógyírével enyhítve a sebek-adta fájdalmat. Az ÚR Szeretetéről azonban csak akként tehettek Bizonyságot, ha magatok élitek azt. S ha már a gyakorlatban képessé váltatok Élni a Szeretet mindennél hatalmasabb és fontosabb Parancsát, kell, hogy szavaitokkal is segítségére legyetek Testvéreiteknek: kinek - kinek a maga valós érdeklődési fokán adva tovább és tovább azon Tanításokat, amelyek megvalósítása Életetek irányítója és célja. S épp ezek a kicsinyenként tovább adott Tanítások, s az azokkal szinkronban esett cselekedetek lesznek azok az Aranyak, amelyek meggyógyíthatják fél-halott Testvéreiteket, megnyitva őket az Életre: hogy annak áramai működhessenek bennük is. Ekként lesz irgalmas szamaritánussá mind az, aki cselekszi a jót, s elmondja, ha kell: ki vezeti Szívét - Lelkét, és ki uralja teljes Tudatát, de ekként válik szamaritánussá az is, aki imáival segíti a mellette - körötte élőket, a Föld teljességét, s még a Föld színén testet nem vett Szellem-testvéreket is átfogva egyetlen Szeretet-öleléssel, hogy az ÚR, az Áldott Anya, és Atyánk Szentséges Szívének áldását kérje rájuk. A ti korotokban, s még a Holnapok során épp ez utóbbi az, amit mindannyian meg kell, és meg is tudhattok cselekedni, hisz egy igaz, szívbéli fohásza, egy valóban tiszta, Szeretet-teli gondolata még a legszegényebbnek, s a legelesettebbnek is van, hisz van elmétek, van szívetek, Lelketek és Szellemetek, s mert nem vakon és süketen, s nem értelmetektől megfosztottan járjátok a Földnek útjait. Ekként mindenkor tudjátok, mert nem lehet nem tudnotok: mi történik köröttetek, s ha már tudjátok, nem lehettek teljességgel érzéketlenek sem a Föld, s a Föld népeinek és mindahány Élőlényeinek tenger fájdalma és megpróbáltatásai iránt. S ti már tudnotok kell akként gondolni mindahány Testvéretekre, mint akik valóban Testvéreitek, vagy tán már inkább akként, 67

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága II. kötet mintha édes-szülött gyermekeitek volnának, kicsiny, gyenge, oltalomra, védelemre és vezetésre szoruló gyermekeitek. S amiként gyermekeiteket imáitokba foglaljátok nap mint nap, tudva: a leghatalmasabb segítséget ekként adhatjátok meg nékik: akként kell mindahány véletek EGY Testvéretek felé is e leghatalmasabb Segítséget eljuttatni. S ha ezt ekként képesek vagytok megcselekedni, valósággal is a bennetek élő Szeretetről tesztek tanúságot, mert míg az a példázatbéli szamaritánus valóban „csak” a testnek Életét adhatta: ti a Valós Élet felé segíthetitek azt, akit az ÚR felé vezetnek szavaitok, s akiket az ÚR Leghatalmasabb oltalma alá helyeztek, amiként helyezte az ő betegét a szamaritánus is a fogadós oltalmába. Tán kissé furcsa néktek, kedveseim, hogy ekként szólok véletek, akik magatok is kicsinyek vagytok, és bizony: még alig is eszmélő sebesültek a Fent értelmében. Mert bizony, azok vagytok mindahányan: de a fronton harcolók közt is, aki kevésbé sérült, igyekszik segítségére lenni, ha csak néhány korty vízzel, pár kedves, emberi szóval azoknak, akik nálánál súlyosabb sebeket kaptak, olykor még azokhoz is szólva, akikről pedig tudják: nincsenek eszméletükön, tehát nem érthetik szavát. Ekként kell ma ti is Istennek Harcosaivá érjetek: s aki értheti szavatokat, afelé közvetlen módon, a Tanítások továbbadásával kell szóljatok, s aki még eszméletére sem tért, annak csak miként a frontharcos: a Tudat megkerülésével, már gondolati úton, és mindkettő felé, amiként mondtam, imáitok révén juttathatjátok el a Szellem éltető Vízcseppjeit. E Tanítás, vagy inkább már Törvény érvényes volt Tegnap, érvényes ma: s ha ez ekként van, mondanom sem kell, mennyire érvényes lesz Holnap, vagy a távoli Holnapok bármelyikén, hisz az IDŐ, amely még rendelkezéstekre áll, kevésnél is kevesebb. S épp ezért kell, hogy akit lehet, ébreszteni igyekezzetek, s ha sem példátok, sem szavatok révén erre nincs mód, akkor imáitok, és feléjük áramoltatott Szeretetenergiával telt gondolataitok révén kell megérintsétek, hogy bárha az utolsó percben is: Ébredése lehessen Tudatnak, Léleknek és Szellemnek egyaránt az ÚR Kegyelméből. Ekként kell, hogy mind irgalmas szamaritánussá igyekezzetek lenni: ha a testet nem is tudjátok mindenkor segíteni és éltetni; de Ébresztvén, s Éltetvén is ekként a Szellemet, amely Erőt meríthet az érte mondott imákból csak úgy, mint a feléje áramoltatott gondolatok energiájából. És bizony, ekként kellene irgalmas szamaritánussá lennetek nem csak ember-testvéreitekkel: de még inkább a mellettetek élő Lélek-lényekkel szemben. Ez esetben viszont ezt sajnos valóban csak ekként: feltételes módban mondhatom. S erre akartam kitérni az előbbi kötet 150. oldalán, amire nem keríthettem sort mindaddig, míg munkatársam tudatában le nem csitítom legalább némiképp a benne tomboló fájdalom legnagyobb hullámait. Bár többen tudomással bírtok arról: miként fogadott be otthonába egy semminél alig nagyobb cicust, s az hogy halt meg, szinte a kezeiben: az ennek kapcsán megszületett gondolatról kevesebben tudhattok. Pedig: sajnos az a gondolat, amely a történtek után, már az állatorvossal is beszélve megszületett elméjében, nagyon is fontos, mert jellemző a korra, amelyben éltek. Az a kis állatka ugyanis már anyja méhében… – halálra volt ítélve, amiként halálra volt, van és lesz is nem is egy, de számolhatatlan, még meg sem fogant kis Lélek-lény, s nem a Természet: de az ember által reájuk mért „ítélet” szerint. Azt a kórt ugyanis, amely ma a Lélek-lényeket szinte a szó szorosan vett értelmében tizedeli, nem a Természet adja nékik, a Természetben élhetve azok a betegségek sohasem bukkantak volna fel! Az embernek „köszönhető” a Panleukopenia, de a madárinfluenza, a marhavész, s még számos, az ember felbukkanása, s az emberi vadság negatív energiájának ily mértékű felhalmozódása előtt nem létezett. De „köszönhető” e betegségek nem is kis része a környezetbe került ártó anyagoknak, a meggondolatlanul végzett kísérleteknek, s a Föld mélyebb, sűrűbb rétegeibe történő fúrásoknak és robbantásoknak. Ezek révén a földfelszínre került anyagok bizonyos részei a felszínen lévő elemekkel vegyülve új, és a bolygó egésze számára Lét-idegen mutáns vegyületekké lettek, amelyek az élő szervezetekben az egyes kórokozókat, vírusokat és baktériumokat is erős és gyors mutálódásra késztették. Még akár a test saját, természetes baktériumait is deformitásra bírják, s a maguk természetétől nagy mértékben eltérő „viselkedésre” késztetik. (Ez utóbbinak köszönhető például a Candida túlburjánzása az addig egészséges szervezetben, a csillapíthatatlan, s nem egyszer halált okozó kólika, az allergiás betegségek sokasága, de a leukémia 68

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága II. kötet egyes fajtái is, s még a rák okai közt is szerepet kapnak, vagy kaphatnak e felszínre került, s ott a felszínen természetesnek vehető elemekkel egyesült, előttetek és számotokra mindmáig ismeretlennek maradt szerves anyagok, amelyek már nem csak a Föld-testben, s nem csak a földben nőtt, s mindenféle Lét-idegen vegyszerrel mérgezett élelemben, de akár a légtérben is képesek szaporodni, és kifejteni ártó hatásukat.) A Természet Törvényeivel való visszaélés, miként mondtam, nem maradt, mert nem is maradhatott volna következmények nélkül. A Természet rendjének felrúgása kihatással kell legyen arra, aki azt felrúgta: de mert hogy mindahány élő szervezet egyazon Földön, s egyazon légtérben él, nem csak a vétkes: az ártatlan is kell, hogy viselje a visszahatásokat. Vagyis: nemcsak a Természet Törvényeit semmibe vevő, s a Természet Kincseivel visszaélő, azokat mértéken felül is kizsákmányoló, és mindent tisztátalanná tevő és megmérgező ember, de a Lélek-lények is, amelyeket pedig épp végettetek: szellemmel bíró emberekért, a ti megtámogatásotokra engedett mellétek mindenkor A Kegyelem Istene: s akik csak a szenvedést, a halált kell vegyék kezetekből Szeretetükért cserébe… Menjünk tovább, hagyjuk el e témát kicsiny időre gyermekem: fáj néked is, és nékem is, s még csak nem is az talán, hogy ismét feddést kell leírassak véled: de inkább az, amiért feddést kell küldjek, s az még, hogy tán egy nincs, aki ezt ne tudná és látná épp így, épp ilyen tisztán, s már nem most: réges-rég! Mert tudja az ember: hol, mikor, és miképp vét a Természet, s a természeti lények ellen: de mint a komisz kölyök, csak még inkább megmakacsolja magát, s nem hogy nem hagy fel helytelen viselkedésével: ahol, és amiként csak lehet, még tetézi is azt. Ezért kellett annak, s még sok-sok: megszámlálhatatlan sokaságú kis állatkának a szó szoros értelmében véve kínhalált halnia: de amiként mondtam, a Természet Törvénye ellen senki nem véthet büntetlenül, mert a Természet, ha megütik, egy percen „visszaüt”. Mindez persze tudott az ÚR előtt is: s nem véletlen, hogy mind több és több Lélek-lényt emelünk ki az adott közegből, amiként az sem, hogy a lehetőségek szerint csökkentjük a Lélek-lények számát. Mind kevesebb és kevesebb Lélek-elem kerül a Föld színére: ne a fájdalom, és ne az értelmetlen halál energiáival telten térjenek vissza alig is megkezdett Útjukról… Amellett, hogy maga az ember is igyekszik a számára „haszontalannak” ítélt élőlények szaporodása ellen tenni, míg a maga önös céljait szolgáló állatok mesterséges körülmények közti tenyésztésére törekszik. Ám azon állatok teste már azok megszületése percén magába zárja a halál-tudat energiáját! Nem az állat, tehát nem a baromfi, és nem a kis borjú, vagy a kis malac tudata az, amelyben e halálfélelem energiája van, hisz Tudatuk úgyszólván nincs: de van Lélek-elemük, amelybe már a test világrajövetele előtt beíródik a világrajövetel tényleges oka és célja. Tehát a legyilkolásra szánt, s csak mint élelem: „megtermelt” állat lelki Energiáiba van az belekódolva, mert az emberi gondolat energiája az, amely azt a leérkező Lélek-elemben rögzíti. Ekként az állat már e halál-érzettel növekedik, amelyet csak tetéz a test valóságos megölésekor realizálódó halál-energia: s hogy ennek mi lesz a hatása, és miként nyilvánul meg a ti fizikai testeitekben, magatok is tapasztalhattátok, és tapasztalhatjátok ezután is, s hogy milyen hatással lesz, vagy lehet Szellemi Én-részetekre, már nem egyszer elmondtam, így itt és most nem térek ki rá ismét. Ekként már valósággal is tovább léphetünk, mert sok még, amit meg kell, hogy mutassak tenéktek. Amiként ígértem, most kibontom már teljességgel is e munkánk alcímét: „Én tenéked mondtam: kövess Engem”. Amiként már mondtam, a megszólítás mindannyiótoknak szól, akik a Föld színén éltek, úgy a jelenben, mint a Holnapok során. Ma kell kövessétek az Urat, és ma kell, hogy letegyétek az Útjelzőket a Holnapok embere számára, hogy azok is el ne tévedjenek. Nem véletlen mondta az ÚR: „és senki sem mehet az Atyához, hanem csakis Énáltalam.” (Pét. IV. 158) Nem akként értette ezt az ÚR: akik az Ő szavait fogadják és megértik, de bizony azokra utalt, akik cselekedeteiben is követik ŐT. Aki nem a Krisztus cselekedeteit cselekszi, nem Benne, mert nem A SZERETETBEN él: s ekként nem is lehet méltóvá, és képessé sem: az Atya Színe elé állani. Néktek kiemelten is szól e tanítás, és ez az Elhívó szó, ekként ti be is kell bizonyítsátok, hogy a ti korotokban is megvalósítható mindaz, amit az ÚR reátok hagyott, mint példát.

69

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága II. kötet Azt mondjátok: kevesen vagytok, s ugyan mit is tehet egy maréknyi ember milliók, sőt: milliárdok ellenében? Vegyétek eszetekbe: milyen korban élt az ÚR? S rajtunk, tizenkettőn kívül ki volt az, aki valósággal is Mellette állott, megértvén az Ő minden Tanítását? Nemde: mi is mondhattuk volna, vagy akár maga az ÚR: kevesen vagyunk, mit is tehetnénk mi, annyi ellenében…? De ha az ÚR ekként szól, vagy ha mi magunk ekként vélekedünk: vajon ki veti el az első, s az azt követő búzaszemeket, amelyek az Úrnak Kalászát volt hivatott felnevelni? Mert bizony: az ÚR adta kezeinkbe azon Búzaszemeket, amelyeket el kellett vetnünk: s mi is épp csak egynémely szemet vethettünk a milliárdnyi konkoly közé akkor. S még miközülünk is volt, aki Ellene fordult az Úrnak! Júdás, aki elárulta, és halálra is adta ŐT: A Legszentebbet! És olyan is volt akit meg tudtak rémíteni, miután az Úr Visszatért az EGY-ségbe, s aki azután már csak a maga szűkebb környezetében munkálkodott, szüntelen rettegésben élve: holott látnia és hallania engedtetett ŐT, az Út szinte mindahány napján. És mégis felébredt benne a kicsinyes emberi félelem, amely megkötötte: tovább adni, s élete minden percével megvallani az Úr égmagas Tanításait, megvallva ekként a Kereszt s a Feltámadás Csodáját is. A hetven közül, akiket szintúgy útra küldött az ÚR, alig is maradt mellettünk néhány, aki maga alig is tudhatott többet, mint amennyit ti ma már tudhattok: s ezzel lényegében be is zárhatom az ÚR akkori, tényleges követőinek sorát. Ti ennél már ma többen vagytok: ha nem is a Belső MAG-hoz tartozó Testvérek (az valóban pár fős kis csoport csak, s ez ekként is van rendjén), de a KULCS-csoportban, még akkor is, ha e KULCS-csoportok mint konkrét Szellem-energia egységek: épp csak kiformálódóban vannak. Ám ha nem is formálisan, de azért léteznek, hisz a leendő Csoportok tagjai is az Útra léptek már, ekként részei Jelenetek valóságának, s ennek révén hatalmas pozitív energia-többletet jelentenek a Föld színén. Ám ha ti is Júdásokká váltok, és elfordulókká, nem lesz, aki tovább adja az utódoknak: a mai ifjúságnak, gyermekeitek nemzedékének a Tanításokat, nem lesz, aki elvesse azon Búzaszemeket, amelyeket átadnom az ÚR rendelt nékem a te kezetekbe, hogy mind több legyen a Búzának kalásza, amely kalászok mindegyike megtermi a maga Búzaszemeit: s azok is a földbe kerülhetnek, hogy mind több, és több Búza legyen a konkoly közt, olyan Igaz-termő Búza, amely egyedül alkalmas arra, hogy abból az Életnek Kenyerei süttethessenek. De ha nem lesz, aki életben tartsa a Szeretet Lángját, amelyet az ÚR gyújtott meg a Föld színén, hogy Éljen, és éltessen az mindeneket; kihűl mindahány szív, s már valósággal is csak a rideg számítás, a törtetés és a szeretetlenség konkolya lesz, amelyből csak az ellentét süthet mindőtöknek, nem Élet-kenyeret, de bizony halálnak és keserveknek feketénél feketébb kenyerét. Valóban: amit ti, kevesek megtehettek, csak csepp: viszont a Tengernek cseppje a Tenger mindahány tulajdonságával bír, s egy kicsiny szikra hatalmas Lánggá növekedhet. Ha csak egy-egy szem búzát elvettek, az is már Élő Kalásszá növekedhet. Mindenki, akit elért, és megérintett az ÚR elhívó szava, ott, és akként kell lángra lobbantsa a Szeretet Élő Tüzét, s ott kell elvesse az Örök Életnek kezébe adott búzaszemecskéit, ahol élnie rendeltetik, ahová Életútja vezeti, azok közt, akik közt élnie adatik, s akként, amiként ott lehetséges az számára. „Kövess engem…” - de vajon mit kér ekként tetőletek is az ÚR? Miben, és miként követhetitek valósággal is Krisztust? Nem hatalmas áldozatot, nem vértanúságot, s mégcsak nem is remeteséget kér. Urunk tudja: kicsinyek vagytok, akik számára a kicsiny gond is hatalmasnak tűnik, s akinek számára a kicsiny akadály is hegynek látszik: ekként még azt sem kéri, hogy Hozzá mérten: csakhogy a magatok kicsinységéhez mérten éljétek a Tökéletességet, betöltvén mindahány Tanítását és az egy, a Leghatalmasabb Parancsolatot: A Szeretet Parancsát. Mert a Szeretetben: s már a Bölcs Szeretetben követhetitek, és kell is, hogy kövessétek ŐT, amiként ezt oly gyakran mondottam. Akként, amiként követte ŐT Szentlélek Mária: az Áldott Anya. Alázatosan, és szerényen, de az Egyetlen Cél ismeretével, s a Cél elérésének és betöltésének igaz vágyával. S ez esetben a Cél, az Ok és az Okozat, valamiként a Cél eléréséhez vezető út: egy, és ugyan az. A Kezdet és a Vég, Alfa és Omega egy, és egy azzal a kettő közt vezető ÚT is: vagyis eggyé kell, hogy legyen. A Kezdet az ÚR, amiként Ő A CÉL is: ekként a HOZZÁ vezető ÚT sem lehet más, mint Ő: az az élet, az a gondolati érzelmi, vagyis kiteljesedett emberi Milyenség, amelyet Ő tanított, s tanít mindmáig mindannyiótoknak,

70

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága II. kötet kinek - kinek a maga mértékében adva kezébe a Tanításokat, amelyek révén mind tökéletesebbekké lehettek: Ő általa, Ővele és Őbenne. Ez azonban már terajtatok áll! Az ÚR tisztaságát, egyszerű, közvetlen emberségét, s az Ő mindenkor Bölcs Szeretetét kell megtanuljátok megélni még abban a mindig törtető, vad világban is, már azzal a Bizonyossággal, amely magában Krisztusban élt, s amely Bizonyosságot, tökéletes Tudáselemet a Föld színén hagyott tenéktek a Kereszt, s a Feltámadás emlékében, mint Krisztus-gyermeki Örökrészt: Az Élet, a Fény Örökkönvalóságának Bizonyosságát, amely FÉNY A TEREMTŐ EGY-ség végtelen, türelmes SZERETETE. Amiként előző kötetünkben is mondtam: amikor az ÚR Pilátus szavára válaszolt, már mint ember vállalta magára mind, a szenvedéseket, már akként, hogy Benne sem az Isten-erő: de bizony csak az ember ereje élt: de az Élt teljességgel, a szó legszorosabban vett, legmagasabb rendű értelmében, amiként az ÚR is ÉLT abban teljességgel: akként, amiként bennetek magatokban is kell éljen, és amiként ti is kell, hogy abban, és azzal éljetek, hisz ez az a Bizonyosság, amely egyedül alkalmas rá: megtámogatni a ma még szokatlan, s az átlagostól (sajnos) eltérő lépteiteket, amelyek az Ő Útján vezetnek. Az ÚR, Az Istennek FIA, mint ember: kellett tudjon felnézni Az Atyára, s mint ember: kellett tudjon reáhagyatkozni az Atya Szeretetére annak biztos tudatában: az ÚT, amelyet az ember elé tárt az alatt a három esztendő alatt, az Egyedül Igaz ÚT, Amely Haza vezet: s amely Valósággal is HAZA vezet mindenkit, aki kész, és képes is az ÚTON, és csakis az ÚTON lépni. Erre az ÚTRA hív mindőtöket az ÚR: ama ÚTRA, amelyen Ő lépett végig először, könnyével és verejtékével és Áldott, Szent Vérével: s az Atyába vetett, Tökéletes Gyermeki Hitével, reáhagyatkozó, alázatos Szeretetével jelölve ki mindőtök számára az UTAT: amely ekként a ti számotokra sem lehet sem könnyebb, sem egyszerűbb, sem akadálytalanabb, mint volt az az ÚR számára, még akkor sem, ha ti csak a magatok kicsinységéhez mérten kell felvállaljátok a terheket is, amiként azt az ÚR vállalta fel az Ő Hatalmasságában. Mert az Út korántsem akadálytalan: de nem is lehet eredménytelen sem, ha valósággal is azon tudjátok meglépni a te kicsinyke lépteiteket, amiként az ÚR lépte meg az Ő Hatalmasnál is nagyobb, a TÖKÉLETES TISZTASÁGBAN, és a TÖKÉ-LETES ÁRTATLANSÁGBAN megtett Lépteit A SZERETE-TÉRT, s A SZERETET NEVÉBEN. Ekként aki igazán el kívánja fogadni a Hívó Szót, maga is A Tökéletes Szeretetért és A Szeretetben: mindenkor Krisztus SZERETETE által megtámogatva kell megtegye az ő lépteit, kilépvén bűnös voltából, s már mindinkább közelítve az ÚR Tisztaságához, hogy a benne lévő tudati - lelki és Szellemi Erők mindenképp harmóniába kerüljenek a Krisztusi ÚTON maradott Szent Energiákkal. Erre, miként mondtam, csak a gyakorlattá változtatott, tehát a megélt Bölcs Szeretet révén, a magatok csendes alázatával lehet módotok, akként véve vállaitokra a magatok kicsiny keresztjeit, amiként az ÚR vette vállaira a hatalmas Keresztet teértetek. Teértetek is: amiként ti magatok sem csak önmagatokért vállaljátok a magatok kicsiny keresztjeit, de mindenekért, hogy hasonlatossá és méltóvá legyetek HOZZÁ: Aki előttetek lépett, s lép mindenkor az ÚTON. Ma még csak kevesen vagytok: s ez sem véletlen! Ti kell letegyétek azt az alapot, amelyen a ti utódaitok, s még a Holnap során megszülető Testvérek felépíthetik magukban a Szeretet EGY-házát. S nem véletlen emeltettem ki e szót: magukban… Azon tanakodtok: miként lesz lehetséges: EGY-ségbe kovácsolni a magyar népet? Hát ekként! Nem az Országhatár, nem a tudati - politikai egység: a bennetek élő SZERETET, a Szeretet Szellemi Ereje kell, hogy egy rezgésszintre emelkedjék. Ezáltal, és ekként fogalmazzátok meg A Szeretet EGY-ségét, amely SZERETETRŐL, amint az imént is mondtam, ki-ki ott kell bizonyságot tegyen, ahol élnie adatott. Ha kell, mondhatom akként is: nem az egységes Magyarságot kell megfogalmazzátok és megvalósítsátok: de Krisztus SZERETET-országának EGY-ségét a magyar nép tagjai közt, éljenek azok bármely Ország területén, hogy „amiként a Mennyben, azonképpen a Földön is” Valósággá legyen az! Ha egy „Ország lakói” a Föld színén elszórtan élnek: attól még egyazon Ország Gyermekei, bárhol éljenek is. S amiként mondtam: kell is, hogy a magyar nép tagjai a Föld mindahány pontján éljenek, mert csak ekként taníthatják meg a ti Hazátoktól távolabb élőket, a más népekhez tartozókat is: akként reagálni 71

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága II. kötet egy-egy komolyabb helyzetre, amiként ők, mint magyar származású, s ekként a köröttük élőktől eltérő tudati energiákkal, más „Szellemi kóddal” bírók reagálnak. Erről is szóltam már ugyan, de mert a mostani politikai történés kérdések sokát szülte elmétekben, kell, hogy visszatérjünk rá. Mert annak is meg volt a maga oka: s azt éppenhogy a Holnapok történései fogják visszaigazolni számotokra! Azokhoz, akik ma más Országokban élnek, egy percen épp úgy eljutnak mindazon Tanítások, amelyeket ti ma a kezetekbe vehettek: s akkor azok maguk is továbbadhatják azt, hogy mind többen és többen legyenek, akik a Szeretet Országának lakóivá tudnak és akarnak válni: s itt már a Valódi, Bölcs Szeretet után vágyakozókat értsétek, akik közt lesznek, akik nem beszélik a ti nyelveteket: de beszélik a Krisztus Országának nyelvét: A Szeretet szavait „szólva” érzéseik, gondolataik és cselekedeteik révén egyaránt. Annál is inkább ekként kell legyen, hisz az ÚR nem csak a magyar: de a Föld mindahány népének mindahány tagjához szólott, s szól ma is, mindenkor: „ÉN tenéked mondtam: kövess ENGEM…” Követnetek kell ŐT áldozatos, tiszta, és Bölcs Szeretetben, hogy akként szolgáljatok általa, amiként Ő: A LEGHATAL-MASABB: szolgált mindőtöket Élete és Halála és Feltámadása révén, s szolgál még ma is: Szeretetének Szent Erejét árasztva reátok, s kézen fogva, ha kell, hát mindőtöket, hogy Útjára vezéreljen benneteket, amely HAZA vezet. Ezen felül, és ezen túl is meg van az oka annak, hogy a titeket olyannyira érdeklő politikai esemény akként kellett alakuljék, amiként: s bizony, nem politikai, de nagyon is hogy szellemi okai voltak. Erre még külön kitérek: itt és most azonban nem töltjük ezzel az időt. Ígéretemhez híven térjünk most rá a Kárhozat törvényére. Ez, amiként mondtam, a Lét szintek legalsóbb foka, amely a ti értelmezéstek, s a Fent Világának értelmezése szerint nem is nevezhető LÉTnek igazán. De mégis csak az, egy bizonyos értelemben, hisz a Végtelen Örök Teremtőben nem volna lehetséges egyetlen Szellemi elemnek, de még azok gondolati energiáinak sem kiszakadnia a LÉT-ből: csak visszarendeződhet, mind magasabb és magasabb LÉT-állapotra emelkedve. Ekként természetesen a Kárhozat Törvényének ereje alatt élők is részei, és részesei is a LÉT-nek, ha ők ezt nem is akként élik meg, amiként már ti magatok képesek vagytok vagy lehettek azt megélni. De már az ő lét-érzetük nem illeszthető egyetlen, a maguk Mélység-szintje fölött lévő szinten lévők fogalmai közé sem, hisz az ő létük a léttelenség-érzetét adja már Satana Mélység-birodalmának felsőbb síkjain is. Akik e magasabb Mélység-szintekről alápillantanának, csak valami sűrű és tömör sötétséget érzékelhetnének, amelyben az ő fogalmaik szerint semmiféle mozgás, ekként semmiféle Élet nincs, nem létezik. Akik viszont alant vannak… de talán nézzük meg: miként is élnek azon a szinten azok, akik Satana szintje fölött állnak. S mert hogy az Utat munkatársam kell megfogalmazza és elétek rajzolja, itt és most, miután kiemeltem őt a magatok szintjéről, amiként azt korábban is tettük, át is adom néki a szót… – Az egyik pillanatban még a szobámban ültem, s érzékeltem az engem körülvevő tárgyakat. Aztán már csak a billentyűzetet láttam, de azt sem akként, mint korábban: mintha egy vastag falú hengerben lett volna, vagy mintha hirtelen „csőlátásra” állt volna rá a szemem. Csak a betűk léteztek, és egy kéz, amely a billentyűket veri ütemesen: de amiként a billentyűt nem azonosítottam semmivel, az azokon dolgozó kezet sem éreztem hozzám tartozónak. Egy bizonyos mértékig függetlenedtem a székben ülő személytől: s már ismét az a valaki voltam Én, aki egy másik pontról figyeli az alant látható személyt, amint épp dolgozik. Hamarosan nem csak a magasság, és a mélység közti különbséget, s nem csak Énem két egymástól függetlenül is létező egységét: Vezetőm közelségét is éreztem. Nem akként, mint korábban, tehát még a kiemelkedés előtt: valahogy sokkal intenzívebben, testetlen testeink, vagy inkább Szellemi erőink közelségét éreztem, mint amikor az anya érzi a másik szobában alvó gyermek közelségét. A végtelen boldogságba egy kis szorongás-féle is vegyül: hisz hát tudom, miért emelte ki Én-részem egy elemét szeretett Vezetőm! De a félelem mélyén megnyugvás is él bennem: tudom, hogy Ő velem van, és minden körülmények közt megoltalmaz. Nem hallom: érzem szavát, amely ezt meg is erősíti, hogy a hirtelen felbukkant, talán nem is félelem, inkább csak valami kellemetlenség-érzet legkisebb szikráját is kiemelje, semmivé tegye bennem: — Tudod, mert nem lehet nem tudnod: Mellettem mindenkor tökéletes biztonságban voltál, vagy, s leszel is. Érzem: ismét elfogott kicsinységed tudata, de le kell ereszkedjünk a mélységbe ismét, hogy most 72

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága II. kötet egy másik szempontból is szemügyre vegyük azt, amit korábban már megmutattam. Jöjj, először felfelé megyünk, hogy szokott pontunkon kissé megpihenhess, és feltöltődhess az Úr Szeretet-áramában… Haladunk felfelé: minden szint egy fokkal világosabbá válik, s a fölöttünk lévő szint még az általunk elértnél is fényesebb. Ennek ellentéteként persze mindahány, már elhagyott szint sötétebb, mint ahol épp állunk, s egy bizonyos szférikus magasságot elérve csaknem felnevettem arra a gondolatra, hogy amit most elhagytam, a magam fizikai szintjén tartózkodva még mint fényt tudom érzékelni. Az energiaáramlat emel, s már ismét az Útra kell fordítsam figyelmem: le ne maradjak Vezetőm mellől, hisz Itt én csak egy semmi kis porszem vagyok, akit Nélküle a legkisebb energia-hullám elragadhat… tudom, persze, hogy tudom, hogy ez nem történhet meg, de mert Vezetőm a legnagyobb odafigyelésre tanít már nem kis ideje, kell, hogy erre is gondom legyen. Itt nem lehetek sem engedetlen, sem önfejű: földi énemnek ezt elnézi Vezetőm, de itt és most nem az ember kelt útra egy másik ember mellett lépkedve valamely ismerős Úton. Az Út maga itt sem ismeretlen, és mégis, hisz eltér az általam megszokott közegtől, s emellett folyamatos változásban van. Amit mint energia-képet egyik pillanatban még érzékelek, a másikban tovatűnik: vagy a kép hagy el bennünket, vagy mi hagyjuk el a képet. Lényegében mindegy: akként kell tudnom igazodni a köröttem lévő közeghez, mintha egy vonat ablakából néznék kifelé. Egyik pillanatban még a táj egyik, s a másik pillanatban egy másik részét látom: Szellemi Tudatom e kicsiny Pillanat-képekből állítja össze a kép teljességét, hogy leközvetítse azt a Test tudata felé, amely meg kell, s bizonnyal meg is fogja fogalmazni, el fogja mondani: mit látott ő az én „szememmel” nézve. Ez is ismerős, de mert ezt még nem írattam le a test Tudatával, s mert sokan kérdezték, helyesnek láttam addig leközvetíteni, míg valósággal is Útra nem kelünk, már a mélység felé, hogy akkor már csak az ott látottakat - tapasztaltakat írassam le. Lassan elértük azt a szintet, ahol a mi külön tartózkodási pontunkat már korábban megfogalmazta számunkra Vezetőm. Itt egy kis időre megállunk, hogy koncentrálva a bennem lévő, s a Vezetőm által átközvetített Erőre: mind magasabb fokon tudjam érzékelni és magamhoz vonzani a Legtisztább Szeretet Erejét. Lebegek lágyan a Végtelenben, és már nem tudom megmondani: a Végtelen mely pontján kezdődöm, hol van Szellem-energia testem vége. Talán nincs is, talán magam is a Végtelen vagyok, annak szerves eleme, része, amiként testnek a szűntelen áramló vér… minden felől érzem az Erő áramlását, mintha átfolyna rajtam, vagy mintha hunyt szemmel úsznék benne mozdulatlan testtel, mint a folyó vizébe hullott falevél. Az sem érzi önmagát, ha érez még, már részévé lett a víznek, amiként a vizet önmaga részének vélhetné. Aztán ismét határozottabb formát öltök, energia-testem körvonalazódik, és visszanyeri benső lényegét, önmagává lesz: része a Mindennek, de már különállóan is létező része, miközben a Minden teljességgel átjárja, mintha megfordult volna a Végtelen-tudat, s most nem benne vagyok a végtelenben, de magamba zárva élem azt… Lassan, mint amikor a heves láz csökkenni kezd, gyengülni érzem magamban az Erőt: nem a Lent, de a Fent viszonylatában, s nem a múlt, a földi korszak, de a folyamatos MOST állapotában élve meg magát a történést. Szellemi tudatom visszatér Én-képéhez: már külön tudom választani magam, és az engem körbe ölelő és megtartó energia-áram elemeit; vagyis végtelenségemben is megélem újra energia-burokba zárt, körülhatárolt voltomat, mint amikor meditációs Útról indulok vissza, hogy kevéssel később ismét elfoglaljam helyem a testben, a testi Tudat mellett. Még EGY-nek érzem magammal Vezetőmet, de már tudom, hogy Ő - Ő, és pedig én vagyok: a kétféle rezgés egymásba olvad még, de már érezhető a kettő közti különbség. — Lassan indulnunk kell gyermekem, ha a mai napon le akarjuk írni, amit látunk… - ez Vezetőm hangja, ami nem hang igazán: akként érzékelem, mint a szem a színeket, minden gondolati energia más és más színben pompázik. Gondolati úton felelek én is, hisz Itt nem is volna lehetséges másképp kommunikálni. Gondolati képem igenlő és engedelmes, hisz tudom: Utunk végén ismét visszatérünk Ide, hogy Vezetőm megmagyarázhassa, amit nem értek, s hogy ismét megpihenjünk, mielőtt a test Tudatához visszatérek. Ezek a gondolatok egyszerre, egy időben fogalmazódnak meg bennem, mégis különváltan tudom mindnek értelmét, tartalmát és erejét is. Ha nem ekként volna, nem is közvetíthetném le a test Tudata felé,

73

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága II. kötet vagy ha a bennem kavargó gondolatok egységes színképét próbálnám dekódolni, csak valami, a földi elme számára érthetetlen s tán értelmetlen kép és szó-töredék halmazt juttathatnék el a Tudatba. Minthogy mindketten felkészültünk, Vezetőm ereszkedni kezd. Lassan elérjük a magam testi formációjának energia-körét: vagyis azt a szférikus és dimenzionális kört, amelyben mint testi személy: tartózkodom. De most ez a tény is épp csak átvillan rajtam: már teljességgel idegen lényként érzékelem a testet, ismerős energia-halmazként, amely lényegesen sűrűbb, mint magam vagyok, ekként nem is érezhetnék vele közösséget. Tudatomban ugyan megmaradt a kép, tehát tudom, hogy az a test az én ideiglenes tartózkodási pontom: de csak ennyi. Személyes érzelem nem mozdul, legalábbis nem erőteljesebb az impulzus, mint bármely más, egyazon szinten megfogalmazódott energia-halmaz közelségét érezve. Lejjebb és lejjebb ereszkedünk: Világok suhannak el mellettünk, s most a Felfelé látott kép megismétlődik, ha fordítva is. Most a közeledő szintet érzékelem sűrűnek és sötétnek, s az elhagyott szint lesz ahhoz mérten világossá és tisztává. Az alsó szinthez mérve legalábbis, hisz ez is, és az is a mi szférikus szintjeink alsóbb tartományaiban lévő dimenzió, így a Valóság értelmében egyik sem lehet világos. Még a magam földi szintjéhez mérten is sötétek: csak itt, e mélységben van, és lehet egyáltalán valamiféle különbségről beszélni. — Most nem egy-egy bolygó életét fogom eléd tárni: egy-egy Mélység szint életét, vagyis azok szellemenergetikai értelemben vett történéseit és ezek változásait… - érzékelem ismét Vezetőm gondolatait. Már valami elképesztően mély szinten vagyunk, ahol meg kell álljunk, hogy megkapjam a szokásos energiaköpenyt, tehát azt a szellemi energia-testemet körbe ölelő energia-burkot, amelyet Vezetőm fogalmaz meg számomra abból az Energiából, amelyet a tartózkodási ponton épp e céllal vont magához. Ez a saját Szellemi Erőinél még lényegesen gyengébb energia, de mert kezdetben erre van szükségem, ebbe burkol. Ha mindjárt a saját Energiájával akarná beburkolni energia-testemet, felbontana és megsemmisítene a hatalmas rezgés szintű Energia. Ekként viszont tényleges védelmet élvezek, mert a magam szellemi energiáihoz mért, optimális rezgés-energiából megfogalmazott Burok vesz körül. Ezt még a későbbiek során magasabb rezgésszintű Energiákkal is körbe veszi Vezetőm, de a köztes energia-burok nem csak a mélység energiáitól, de a számomra túlon-túl magas rezgésfokú energiától is megoltalmaz. Mindezzel tökéletesen tisztában vagyok, Vezetőm már nem egyszer elmagyarázta, még akkor, amikor az első, már igazán komoly Utat megtehettem Mellette. Amikor a védő burok megcsillant köröttem, szinte felujjongtam mámoros örömömben, mint a szegény gyermek, aki új inget kapott. Vezetőm mosolyogva figyelte örömöm: ha meditációban emelt maga mellé, nem volt szükségem efféle védelemre, ha csak nem emelkedtünk egy bizonyos szint fölé. Erre azonban mostanában nem került sor, s talán szükséges és tanácsos sem lett volna: a test Tudata már így is erősen átvette a bennem élő Hazavágyódást, hát szükségtelen lett volna azt még inkább meggyötörni. Amellett, hogy én magam is inkább hajlottam volna rá: kiemelkedni az adott közegből, hogy végre szálljak, szabadon és boldogan, mint … mint amikor még csak kezdetét vette a földi Út! Mert akkor is valami mámoros Boldogsággal ereszkedtem alá, leendő szüleim, s a majdani testem fizikai alapját adó, egyesülés előtt álló sejtek irányába… E gondolatomat ismét Vezetőm szakította félbe. Tovább ereszkedett, s én, már biztonságos kis gömbömben követtem. A lefelé, s a felfelé vezető Út egyként erős koncentrációval, az Akarat erejének hatására lesz Valósággá. Egy bizonyos szint fölött és alatt már kevés a magam gondolati és akarati energiájának bárha összessége: s akkortól Vezetőm emel, vagy vonz magával, attól függően: Felfelé, avagy lefelé kell-e haladjunk. Lassan most is át kell adjam Néki a szellemi-testem fölötti uralmat: egyszerre koncentrálni is, és a Test Tudatának közvetíteni is nem is olyan egyszerű feladat. Igazság szerint nem is közvetlenül a Tudattal vagyok kapcsolatban, hisz én magam csak mint az Én-rész egy eleme: indulhatok ilyenkor útnak. Igaz: meglehetősen jelentős eleme, inkább akként fogalmaznék: egy elemet a test Tudata mellett kell hagynom, hogy legyen egy olyan, a sajátommal megegyező rezgés-pont, amelybe közvetíthetek, s amely akként fogja átközvetíteni a Test-tudat felé a tőlem vett információkat, mintha én magam közvetíteném azokat, egyenesen a Tudatba írva be mindahány információt. Ezzel viszont kitenném a Test-tudatot annak a veszélynek, hogy olyan Mélység-képleteket is meg kell ismernie, amelyeket nem volna képes sem 74

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága II. kötet elviselni, sem feloldani a maga számára, Vagyis ártalmára lehetnék az elmének, s ezzel fizikai szintű Utam is értelmét veszítené. A felközvetített információt a Tudat mellett maradó Én-rész egység az Őrszellem segítségével mentesíti minden, esetlegesen reátapadó, nem kívánatos elemtől, majd az Én-rész egység átközvetítheti azokat mint érzés és gondolat-energia hullámokat a Tudat, tehát az agy felé, amely a kapott képeket és érzéseket fordítja le az általa tanult nyelvre. Ezzel lényegében feleltem is azoknak, akik egy-egy ilyen Utazásról kérdeztek, amely kérdésre a Tudat természetesen nem adhatta meg a kielégítő választ, hisz ha átéli is egy bizonyos értelemben magát az Utazást, már csak akként, amiként egy filmet néző ember azonosulhat a filmben útra kelő személyekkel. Szinte érzi, sőt: egyes erős impulzusok esetén valósággal is érezni véli azt, amit én magam érzek: de ő már akként, hogy az érzések a testi reakcióknak megfelelően realizálódnak a Tudatban is. Ha én „fázom”, vagyis a Tudat képei közé a Test számára szokatlanul hideg közeg képét, s a kép érzetét közvetítem át, a Tudatban az mint a test hideg-érzete fog realizálódni: s akkor a testi ember önkéntelenül magára vesz valamit, hisz a hideg-érzet és hideg-tudat a test számára mint valóságos, érezhető jelenség fog megnyilvánulni, még akkor is, ha a test nem fázik igazából, mint amikor nyáron közvetítettem át a Mester mellett, a pusztában töltött éjszaka képét. A test melegben volt, a kép szerint azonban akként élte meg, mintha maga is az esős, szeles évszakban volna, fedél nélkül, alig hogy egy köpönyeg oltalmában. S akkor a Tudatalatti agyi tartomány reagált a test érzetére, s kiadta az utasítást a testnek, mire az egy meleg pulóvert vett, hogy a hideg-érzetet megszüntesse úgy a maga számára, mint a Tudat, s a Tudatalatti agyi tartomány számára. Hogy ez mennyire nem vezet ez esetben eredményre, nem kell mondjam, hisz a Tudatban továbbra is a hideg őszi kép érzelmi megfelelője marad meg, vagyis a test továbbra is azt fogja érzékelni, mert a Tudat azt közvetíti felé. Még lejjebb ereszkedtünk, s már kell, hogy Vezetőmre, az Ő jelzéseire figyeljek. Ekként a felfelé áramoltatott érzelmi - gondolati hullámokat már csak automatikusan továbbítom: figyelmem azonban már Vezetőm felé irányul. S amikor ezt az állapotot megvalósítom, teljességgel érzem, és élem is Én-ségemet, csak úgy, ahogy éli és érzi azt maga a test, s annak Tudata is amikor a fizikai értelmezés szerinti Én-képről beszéltek. A test, s a test Tudata sem választ külön Engem, tehát az Én-részt, mert önmaga számára még csak önmaga létezik, ha tud is létezésemről. De még csak mint fikció, mint elméleti test-elem létezem: benne és a Tudat szerint általa, mert még nem képes elfogadni a tényt: Én, mint a magasabb rendű nem fizikai Test elem irányítom: vagy legalábbis megkísérlem irányítani, ami nem mindenkor sikerül, hisz az alsóbbrendű nem fizikai test-elem, vagyis maga a Tudat szintén bír a szabad akarattal, ekként, mert a test még az ő szavát fogadja inkább, maga fog dönteni: elfogadja, vagy elveti a Tőlem érkező utasításokat, inspirációkat, információkat. Itt és most viszont Én élem meg önmagam, már teljességgel felvállalva azt, ami vagyok, s a test, és annak Tudata az alá és mellérendelt szerepet kapja. Egy bizonyos értelemben, mert a test egyes kívánságait a Tudat figyelembe kell vegye, miközben az érkező érzés, és gondolati képek megfogalmazására is kell koncentráljon. Ekként tehát csak kétfelé irányul a figyelme: a test alapszintű kívánságaira, s a munkára, amelyet ő maga is vállalt, amikor a Feladat maga elém állt. Szükséges lesz immár valósággal is félbe szakítanom önmagam: Vezetőm egy kis időre ismét megállt. Mellé érkezem, s hogy egy újabb szinttel ereszkedünk lejjebb, ismét beburkol, most egy valamivel magasabb rezgésszintű energiából fogalmazva meg köröttem, de már Önmaga körül is az oltalmazó energia-burkot, s ekként egyben az Ő oltalmát is, s a kettős védő-burok oltalmát is élvezhetem. Ebből tudom: elérkeztünk a mi hét szféránk legalsó energia-köréhez, vagyis elhagyni készülünk az első szféra első dimenzióját is, hogy a Mélység Világába ereszkedjünk alá. Még egy valamit el kell mondjak, mielőtt tovább mennénk. Azt, hogy „lefelé”, vagy „felfelé”, ne a megszokott fizikai Tér-rendszer szerinti megfogalmazásban képzeljétek el. Hisz meditációban sem akként emelkedtek, s akkor sem, ha öröm, vagy nagy bánat ér: tudati energiátok lesz mássá, az rezeg magasabb hullámhosszon, vagy az hull le egy mélyebb rezgés-tarto-mányba: vagyis a tudati érzés szint emelkedik a számára már elérhető Fénykör közelébe, vagy ereszkedik alá a korábban már elhagyott, tehát az adott Tudat szint mértéke szerinti alsóbb Fény-tartomány felé, olykor akár „be is sötétülve”, azaz ismét egy 75

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága II. kötet korábbi Fény-tartományba ereszkedve alá. Ilyenkor Szellemi értelemben az történik, hogy a Tudat valamely negatív tudati, vagy akár az agy Tudattalan, illetve Tudat-alatti tartományaiban már meglévő képet teljességgel kiáramoltatja önmagában, s ezáltal elfedi magát a magasabb Fény-tartományok elől, még az elől is, amelyben korábban létezett. Ugyanaz a folyamat megy tehát végbe, mint a Szellem esetében. A Szellem is egy szinttel lejjebb hatolt, mint a maga ténylegesen elért Fény-köre, s ekként egy fokkal gyengébbé vált számára a FÉNY ahhoz mérten, aminek megismerésére és befogadására korábban képessé és éretté vált. Az alsóbb Fény-tartomány rezgésenergiája teljes és tökéletes: de csak az adott szintre értek számára, míg a magasabb szintet elért Szellem számára az alsóbb szint már gyengének, vagyis földi fogalmazással sötétnek tűnt: amiként az általa korábban már elért Fényhez viszonyítva az is volt. De a Szellem sem „térben” lépett mind lejjebb és lejjebb: önnön Szellemi természetétől távolodott el, megtagadva a fölötte lévő szint Valóságát: de mert valamely magasabb szint nélkül csak a TEREMTŐ EGY-ség létezik, de teremtett Szellem nem, a megtagadott FÉNY-kör, tehát rezgés szint helyére a maga addigi Fény-köre lépett, s mert a Teremtett Szellem nem állhat ugyanazon rezgés-körben, amely egyben a maga szintjének felsőbb szintű Rezgéstartománya is, a Szellem egy alacsonyabb rezgésfokú Fény-körbe utasította vissza önmagát! Aki ismételten is képes volt elismerni a magasabb Fény-kört, mint Mennyei Valóság-elemet, ismét visszaemeltetett a maga Fény-körébe, s már ismét a korábban megtagadott Fénykör vált a maga Felsőbb szintű Fény-körévé. Minthogy a kérdés érdekes, még visszatérünk rá: most követnem kell Vezetőmet, hogy a mélység Titkait kifürkésszük… — Helyesen magyaráztál, gyermekem! Valóban akként van, amiként mondtad, s mert a kérdés a Mélység-szintekkel is összefügg, legalábbis részben, magam is átadok még néhány információt. Ugyan nem most, de már majd az alsó tartományokban, amelyeket most nem mint léttelen Lét-közegeket, de mint energia-tartományokat fogunk megfigyelni. Akként, mint a mélység egyes Lét-tartományait, már megismerhetted. Most részben azon pontokra térünk vissza: csak most több ponton megállva, hogy mindahány fejlődési állomást megismerhesd Szellem-energetikai szemszögből is. Ehhez még most tulajdonképpen nincs szükségünk a könyvre, ha a későbbiek során elő vesszük is, még csak az abban lévő ábrák végett. A ti első szférátok legalsó dimenziója, és a Mélység-szint legfelső rezgés-köre közt hatalmas a különbség. Mostanra legalábbis, mert míg a mélység lefelé tágulva ki nem terjeszkedett a lehetséges legmélyebb pontig, Satana birodalma, és a ti alsó szintetek közt sem lehetett akkora a különbség. Igaz: akkor még nem is volt a szó fizikai értelmében vett élet azon a szinten, amely most az első szférát képviseli, hisz akkor még a ti szinteteknél lényegesen magasabb rezgéskörben álló bolygón az első emberiség történelme zajlott. Satana birodalma, amiként a ti szintjeitek, s a Mennyei szintek, hét, egymástól eltérő rezgéssűrűségű energia-gyűrűt, azaz szférát foglal magában, s ezen Mélység-szférák is hét-hét dimenzionális körre bomlanak. Az egyes szférikus körök dimenziói közt nincs nagy eltérés, de ez természetes is. Egyik dimenzió energiái részben a mellette lévő, tehát az alatta és a fölötte lévő dimenziók energiáiba is átáramlanak: az alsó szint mindenkor a lefelé húzó erővel hat a fölötte lévő energiákra, míg a felsőbb szint felfelé vonó erővel hat az alsóbb szintre. Ekként az egyes szintek energiái keverednek, ami viszont nem jelenti azt, hogy az alsó szint képes lehetne magához rántani, vagy a felsőbb magához emelni a mellette lévő, s reá kölcsön-hatást gyakorló szinteket, hisz mindahány szint lesz egyszerre vonó és taszító, hisz mind bír alsóbb és felsőbb szintű energia-párral. Vagyis az, amely felfelé igyekszik vonzani az alsóbb szintet, egyben levonzani is igyekszik a fölötte lévőt, s megfordítva. Amiként a ti testeitek csakrái: e világ-képzetek is két, egymással ellentétes irányba forduló energia-tölcsérrel bírnak. Mi ezeket Eszterrel mint háromszögeket jeleztettük (a fentebb jelzett könyv negyedik ábrájában láthatjátok), lévén még nem sok fogalmuk volt, s nem is lehetett a test-csakrákról: s Eszternek, aki maga sem volt egy kimondottan tanult asszony, még úgysem. De ez, éppen a kor milyensége végett nem is lett volna célszerű: így is sok megpróbáltatást kellett elszenvednie akkori munkatársunknak. De mert nem volt tudati kép a test csakráiról, s a csakrák, mint energia-kapuk szerepéről, nem is tudtuk volna teljességgel értetté tenni az adott korban élő Testvérek számára, amit mondani kívántunk. Tehát egy közérthető, mindenki által ismert mértani ábrát vettünk alapul, amely formájánál fogva alkalmas volt a csakra képének behelyettesítésére. Ezen felül és ezen túl akkor még nem a Mélység-szinteket, tehát nem 76

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága II. kötet Satana birodalmát akartuk megmutatni: csak a ti hét szférátokat, hisz a mélység világában még nem akként hat a Kegyelem Törvénye, amiként a ti fizikai szintjeiteken, s mi csak a Kegyelmi Törvényt akartuk értetté tenni az akkori kor embere számára.) Az egyes szférikus gyűrűk közt tehát, miként mondtam, egy-egy energia-tölcsér van, amiként testeiteken is, de míg testeitek elsődleges és másodlagos csakrái is a pozitív energia bevonzására szolgálnak, addig ezeknek az energia-tölcséreknek a magasabb szint felé nyitott tölcsére az, ami elszívni, s a lefelé nyitott tölcsére az, amely kiáramoltatni akarja a közegbe, és a közegből a benne lévő energiákat. (Nem elfogadni, miként az a ti fizikai szintjeiteken is van: de elszívni, s a kettő nem ugyanaz!) Tehát a saját szintjénél magasabb rezgésszintű energiát akarja levonzani, míg a maga alsóbb rendű, tehát gyengébb, alacsonyabb rezgésfokú energiáit átáramoltatni igyekszik az alatta lévő rezgés-körbe, amely szint számára viszont ez az alsóbbrendű energia a magasabb szintű, hisz a saját energiája még annál is alacsonyabb rezgésfokon áll. Az energia-gyűrűk rezgésszintje természetesen nem ugyan az, mint az adott ponton tartózkodó Én-részek rezgés-árama, ha szorosan összefügg is a kettő, s éppen azért, mert a mélység világainak egyes szintjeire hulló Én-részek a maguk benső, és egységes rezgés-energiáival bírnak, azzal, amely meghatározza számukra: mely szintre kell aláereszkedniük a minősítési (s még nem a Kegyelmi!) Törvény értelmében. Az egyes szinteken, amint a mélység alsó határa felé halad az Én-rész, mind sűrűbb és sötétebb energia-körbe merül alá. Ez viszont azt is jelenti, hogy az adott rezgés-körbe áramló energiák is mind sűrűbbé és sötétebbé válnak, ekként továbbáramoltatni is csak azt tudja az adott szint, amivel bír, s amiként mutattam, ez is Satana célja: a mélység világaiba került, s éppenhogy a ti fizikai szintjeitekről bevonzott negatív energiák magához vonzása, s a szintén a ti szintjeitekről elorozott pozitív rezgés-irányú energiák negatív energiává változtatása. Amiként mondtam, minden egyes Szeretetenergia száz gyűlölet energiát képes közömbösíteni, s a maga energia-képletére formálni. Ez viszont megfordítva is érvényes. Az elorozott pozitív energiákból mind több és több kellene Satanának ahhoz, hogy a számára elegendő mennyiségű negatív energiához jusson, mert száz pozitív energia-elemből mindösszesen egyetlen negatív energia-elemet nyer, s azt is csak a fogságába esettek révén, akik az energia-átalakítást végzik, s még arra is kitérünk majd: miképpen megy ez végbe. Annyi negatív energiát viszont nem képes megfogalmazni ekként a mélység valahány szintjén lévő Én-rész, amennyire Satanának szüksége volna, annál is inkább, mert míg a negatív energia kiáramlik a Kozmikus Térbe is, a pozitívhoz már nem olyan egyszerű hozzáférnie. Részint azért, mert a negyedik szférában élőktől már semmiképp sem orozhat energiát, részint pedig azért, mert a ti szintetek alatti dimenziókban csak elvétve van olyan rezgésszintű pozitív energia, amelyre Satanának szüksége volna. A ti szinteteken viszont a Föld Szellemi gömbje az, amely magába olvaszt minden csepp általatok fel nem használt pozitív energiát. Azokat tehát, amelyek nem a Szellemtől-szellemig áramoltatott Szeretet-energiák, nem is az egymásért, vagy a Lélek-lényekért mondott, tehát célzott szándékkal megfogalmazott és elmondott imák energiái, mert azok rendeltetése mindenkor adott. Amelyeket viszont a teljes Globális EGY-ségért, tehát mindahány, a Föld színén élő lényért, vagy konkrétan magának a Földnek, a Föld Szellemi burkának, azaz Föld-Anyácskátoknak megtámogatását kérve mondtok, azok a Szellemi Burokba kerülnek, azzal az alááramoltatott energiával együtt, amelyet a Fent Világából az imákra válaszul alááramoltat a Kegyelem Istene. Ha a grafikont figyeled, a legalsó szinten, tehát Satana szintjén mindössze egyetlen háromszög, tehát egyetlen energia-kapu van. Ennek alsó részét fedte el a magával vitt ISTENI ERŐ révén Krisztus, amikor a mélységbe alászállott: s ekként meggátolta Satanát a további, lefelé való terjeszkedésben. Satana akkortól már csak magához vonzani képes a negatív energiákat: továbbáramoltatni viszont már nem, hisz miként mondtam, a kiáramoltatás mindenkor a lefelé nyitott tölcséren, a bevonzás viszont felfelé nyitott tölcséren keresztül történik. A legmélyebb mélység ekként már csak bevonzani: ám a szükséges, lefelé irányuló „tölcsér”, tehát energia-kapu híján kiáramoltatni már nem tudja a negatív energiát. Ennek az a természetes és logikus következménye, hogy Satana szintjén már térben nem terjedhet a magához vonzott energia: még inkább besűrűsödik, koncentrálódik, valahogy akként, amiként palackban a sűrített levegő. Azon felül, és azon túl, hogy Satana mind több és több negatív energiát igyekszik felhalmozni, s ezért minden lehetséges negatív energiát magához vonz, használja is egy bizonyos értelemben ezeket az energiákat, vagyis ezek egy részét, hisz ezekből fogalmazza meg a csatlósai közé küldött ön-képmásait, de ezekből fogalmazza meg a közvetlen közelében szolgálatot tevő démoni 77

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága II. kötet lényeket, de még a saját udvartartását is, amiként azt egy korábbi utunkon megfigyelhetted. Megfogalmazza az őt körülvevő személyeket, s ha kedve akként diktálja, felbontja azokat, s újabb lényeket fogalmaz, már azokkal véve magát körbe. E történésben az általa felbontott démoni lények azonban csak az ő számára szűnnek meg létezni! De nem szűnnek meg a valóság értelmében, hisz az azok energia-testeit adó energia-elemek nem pozitívvá változtatva, csak egy újabb gondolati energia révén elfedve lettek. Fizikainak tűnő testeik ugyan az őket megfogalmazó akarat megszűnésével valóban felbomlanak, mint energia-képződmé-nyek: de mert az akarati kép, tehát a Gondolat nem megtisztítva, s nem a pozitív gondolati Erő révén felülírva: csupán félretaszítva, s egy újabb, azonos gondolati energiával behelyettesítve lettek, valósággal is csak Satana pillanatnyi Szellemi Tudatállapota számára váltak nem létezőké. De ha egy számára érzékelhetetlen tartományban is, mint a Törvény részei: élnek, ha nem is a fizikai szint, s még csak nem is a Mélység-szintek szerinti értelemben. Amiként mondtam, minden egyes Energia-elem a Teremtő Erő egy-egy eleme, lévén más Energia nincs, nem létezik, mint a Teremtő EGYség Energiája: ekként viszont maga Satana is csak azt sűríthette, és sűrítheti be magának fokról - fokra. Ám amilyen mértékben megváltoztatja a Tökéletes tisztaságú Teremtő Erő-elemeket, oly mértékben kell is azokat visszaemelnie és megtisztítania, hogy azok mindegyike ismét beilleszkedjen a Teremtő Törvényébe. Azok az energia-képek tehát, amelyeket ekként megfogalmazott, egy percen, amikor egymaga marad a „maga - teremtette” világ-képzetbe zárva, ismét elébe állnak, de már nem abban a formában, mint amiként mi láttuk azokat: nem olyan energia-testeket fognak viselni, de hasonlatosat ahhoz, amelyet maga Satana visel, mert a démoni lényeket megfogalmazó szándék is azonos: tisztátalan és rút, vad, sötét és durva. S épp e végtelen tudati tisztátalanság teszi Satana ábrázatját is oly fertelmesen rúttá: s itt most nem is annyira a ti tudati képeitekben szereplő „szép” és „rút” fogalmai szerint: azok az energiák rútak, amelyek benne és körötte vannak: de azok a végtelenségig rútak, hisz tökéletes ellentétét mutatják a Fent tökéletes tisztaságú energia-képleteinek. Aki a ti szinteteken szép, vagy kevésbé szép, nem valós, tehát Szellemi értelemben vett „milyensége” végett lesz ilyenné vagy olyanná: feladata és földi szerepe szerint kell megfogalmazza a leendő fizikai testeket, s kell meghatározza azoknak a számotokra a látható tartományban megnyilvánuló részét az Én-rész. Azt viszont, hogy ki, milyen Szellem - energia testtel bír a Valóságban; nem láthatja, és nem is láthatta senki, csak az ÚR: még mi is csak a testet körülvevő energia-burkot, de nem az Én-rész, vagy az azt útjára küldő ÉN milyenségét ismerhettük meg. Vehetjük akként is: minden utatok során álruhát öltötök, amely elrejti a Szellemi Énrészt. Satana azonban teljes ÉN-ségében maradt, így néki a valós, a Szellemi Gondolatból megfogalmazott ÉN-képe vált azzá, amivé: ha nem ekként volna, nem kellene mindenkor más és más, a saját arcánál kedvezőbb formában mutatnia magát még a legközelebbi csatlósai előtt is azon képekben, amelyeket felközvetít. A benne megfogalmazott démoni lények tehát az utolsó korszakban, amikor is Satana már csak egymaga foglalja el az általa mindenkor újra és újra megfogalmazott energia-lényekkel a mélység teljességét, ismét „életre” kelnek: de már megfogalmazójuk szándékai szerinti képzeteket, vagyis mindenféle ocsmány alakzatokat formázva, s mert megfogalmazójuk szándéka: elpusztítani az Egyedül Hatalmas TEREMTŐ EGY-séget, hogy a Teremtő helyett ő uralja a Mindenséget: ezen életre kelt lények szándéka is csak ez lehet. De mert számukra az „egyedül hatalmas”: maga Satana, ellene fognak harcolni, éspedig a saját fegyvereivel: s ez az állapot lesz a valós értelemben vehető pokol! Satana, míg az energiák birtokosa, mindaddig igyekszik új, és mégújabb, a maga védelmére rendelt lényeket megfogalmazni: de a heves összecsapások során „megsemmisülő” védők szintén új lét-formát öltenek: s akkortól azok is a megalkotójuk ellen hadakozók seregéhez csatlakoznak, már maguk is igyekezve, hogy mind több és több energiát orozzanak el Satanától: tehát ha másképpen, a maga irányultsága szerint is, de Satana is át kell élje azt, amit a Teremtő EGY-ségnek adott, azt, hogy „teremtményei”, már egy új létformába lépve ellenére kelnek, hogy kivetni igyekezzenek őt magát - önmagukból, remélve: akkortól valósággal is önálló Életük lehet. Hogy ez milyen eredményt fog hozni, nem kell mondjam! Satana, aki csak most biztos a maga igazában, ereje, és energiája csökkenésével elveszti magabiztosságát, mert az ő vélt igazsága nem Igazság: ekként nem is maradhatna meg abban. A TEREMTŐ IGAZSÁGA, mint az Egyetlen Abszolút IGAZ-SÁG: mindenkor biztosítja önmaga EGYETLEN voltát, mert felülírhatatlan, megcsonkíthatatlan, és

78

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága II. kötet megmásíthatatlan, hisz Örök és Végtelen: amiként maga AZ ISTEN, hisz az EGYE-DÜLVALÓ IGAZSÁG…– MAGA ISTEN, AKI A TÖR-VÉNY! Satana tehát ki kell, és ki is fog ekként lépni a maga hamis „igazságából”: s mert akkor még az Istennek Igazságát, azaz Istent sem képes meglátni, és elismerni önmaga fölött, teljességgel elveszti a talajt a lába alól. Menekülni fog, mert saját lényei üldözik, ugyanúgy, és ugyanazzal a hamis képzettel, amiként, és amely képzettel ő akarta elűzni, és megsemmisíteni önmagában - önmagának Istent. S ez mindaddig ekként kell tartson, míg lassan tudatára nem ébred az Igazságnak: ha ismét Erőt akar, és hatalmat „teremtményei” fölött, le kell tudjon mondani arról az erőről és a hatalomról, amelyet addig bírt, hogy egy másféle erővel és hatalommal igyekezzék visszaszerezni lényei fölött az uralmat: ez a másféle Erő azonban csak az Isteni Igazság Ereje! Ezt kell tehát fokról - fokra felismernie és elfogadnia önmaga fölött ahhoz, hogy az önnön gondolati-akarati energiáiból megfogalmazódott, s e gondolatok szándéka szerint újrarendeződött energia-halmok fölött újra uralmat gyakorolhasson. Azzal viszont, hogy fokról - fokra felismeri, és elfogadja az Egyetlen Törvényt, mindahány felismeréssel, ha még nem tudva is: pozitív energiát fogalmaz meg, amely valóban segítségére lesz abban, hogy uralja a belőle kiáramlott energiákat: de nem akként, amiként azt ő gondolná. A pozitív energia minden cseppje, minden kis morzsája hatalmas mennyiséget semmisít meg, vagyis tesz nem létezővé a Mélység-biroda-lomban, miáltal maga a Mélységbirodalom is mind kisebbé és kisebbé válik, hisz a benne lévő, s már átminősített, tehát egy fokkal magasabb rezgésszintűre emelkedett energia-elemek akként illannak el onnan, miként a köd-pára. Addig tart e benső küzdelem, míg Satana magára nem marad, s már a szó legszorosabb értelmében. Arra még nem kész, hogy a benne magában lévő negatív elemeket is feloldja, hisz akkor be kellene ismerje: Senki sem Hatalmas, hanem csak az ISTEN. Ezt viszont még hosszan nem lesz hajlandó elfogadni. Még terveket sző, még kisebb, gyengébb gondolat-energia-lényeket igyekszik megfogalmazni, aztán, hogy erőit nem képes másképp pótolni, ismételten fel is bontja azokat. S mert Lét-eleme néki is az energia, már a maga körül lévő, mind zártabbá és zártabbá váló világ-képzet energiáit használja fel, hogy ÉN-képzetét, tehát önmagát a maga számára megfogalmazott ponton tartsa. A magasabb szint, amely ez esetben már maga a legalsó Mennyei Szint, továbbra is a felfelé vonó hatást adja ugyanis az adott Kozmikus Térképzetben, és Satana még hosszan nem akarja elfogadni maga fölött a Teremtő EGY-ség uralmát: az egyetlen édes, s minden elképzelhetőnél nagyobb szabadságot adó, önkéntes „rabságot”. Erre már csak akkor érik meg benne is a mindent elsöprő vágy, és erő, amikor Krisztus maga nyúl le érte, elébe indítva az Önmagáról megfogalmazott ISTEN-KÉPET: azt, amelyet láttunk, amikor a Láték új Eget és új Földet… c. munkánk során Útra keltünk. Krisztus abban az egyetlen, Tökéletes ISTEN-elemben kel Útra, hogy Haza vezesse az utolsó Egyet is, amelyben akkor, kétezer évvel a ti korotok előtt alászállott, s győzedelmeskedett Satana fölött. Satanában épp ez az ismerős kép fogalmazza meg, és kelti új, s már örökkön való Életre azt a legmagasabb fokú Bölcsességet: Senki sem Hatalmas, hanem csak AZ ISTEN! S most induljunk, hogy megvizsgálhassuk: hogyan, s miként értelmezendő a Mélység-szinteken a szó: Élet. Eszter könyvében, a Fejlődés Törvényének kibontásánál még azt olvashatjátok, hogy a Mélységszintjein, tehát a Kárhozat törvényének világában az életet s a mozgást el nem fogadó elemek vannak. S ez volt az, ami végett értetlenkedve félre tenni készültél a könyvet: hisz te magad tudod, hisz láttad korábbi Útjainkon, hogy ez ekként nem felel meg a valóságnak, s mert Szellemed tudja: nem is felelhetne meg, ha sokan, akik olvasták a Kegyelem Törvényvilága című könyvet, maguk akként vélik is. Egyetlen szint, s még egyetlen pont sem lehet a Végtelen Mindenségben, amelyben az élet valamilyen formája, s a mozgás ne létezne: s e kettő szervesen egy, hisz a mozgás maga az Élet, mert ami él, abban jelen van a mozgás. A mozdulatlan, „holt” tárgyakban is örök mozgásban vannak az energiák: mert a kő porlik és kopik, s mert a fa szárad, a vas rozsdásodik: sorolhatnám még. Ekként viszont a mélység világai sem létezhetnének, ha valaminő mozgás nem tartaná meg őket a Mindenségben. De mert mélység, a Törvénybe be nem illeszthető, tehát a Valóság, a Törvény értelmében veendő az, hogy nincs élet és nincs mozgás, mert a mozgás ott nem felfelé, de lefelé ható energia-áramlást jelent. Az Élet felfelé áramló energiái helyett a halál, tehát a Lét helyett a Nemlét világa felé vonó erők érvényesülnek, mert az illeszkedik bele egyedül Satana törvénytelen törvényébe, Igazságtól eltérő áligazságába. Ekként a Fent 79

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága II. kötet Világainak Törvénye, és a fizikai Világok Törvénye értelmében, amely Törvények az Örök Fejlődés Törvényei, s ekként válnak eggyé: a Kárhozat Törvénye alatt lévő Mélység-szinteken valóban nincs sem Élet, sem mozgás a Szó, a fogalom magasabb rendű értelmében. Ahogy lefelé haladunk, nem az egyes szinteken tartózkodókat: a köztük és a bennük áramló energiákat kell tehát megfigyeld. – Elindultunk, s ahogy a mi legalsó szféránk alsó Idő-gyűrűjét, tehát a legalsó Fénykört átléptük, szinte megtaszított a sötétség. Köröttünk a korábbinál mélyebb és sűrűbb lett a sötétség, mint azt valaha is, bárha a legsötétebb éjen is tapasztalhattam volna a magam fizikai világában, vagy akár csak a most elhagyott, fizikainak még nem is igazán nevezhető szinten. E mélynél is mélyebb, szinte kézzelfoghatóan sűrű energia valósággal megakasztott minket egy pillanatra utunkban. Mintha valami sűrű, tapadós masszába keveredtünk volna, s ez ténylegesen is a mozdulatlanság érzetét adta. Ha most testben volnék, tán a kezem sem tudnám mozdítani! - suhant át rajtam a gondolat, amelyre Vezetőm gondolata volt a felelet: — Valósággal is akként van, amiként gondolod gyermekem. De azok, akik itt tartózkodnak, maguk sem testben vannak itt, s mert hogy benső energia-képük, tehát a saját rezgésenergiájuk megegyezik a szint energia-képével azaz rezgés-fokával, számukra ez még a természeteshez hasonlatos közeg. Ezen felül és ezen túl azonban maga az energia is folyamatos áramlásban van. Itt, e szinten ugyan nem lehetnek képesek az ide került Én-részek a magasabb szintek energiáit magukhoz vonzani, hisz épp csak érinti az ő szintjük a ti legalsó szférátok alsó energia-tartományát: lefelé viszont nyitott maga a sík, így az erre a szintre kerülő energiák szabadon áramlanak tovább. Ne feledd: mi nem a Kárhozat Törvényét: a Kegyelem Törvényvilágát igyekeztünk érthetővé tenni Eszter által, így az alsó, a Mélység-szinteket már nem, vagy csak jelzésszerűen találhatjátok meg ama könyvecskében. S még azt is csak valami kódrendszerbe foglalva. Ezért is, hogy oly idegenség-érzettel figyelted még azt a keveset is, amit eddig elolvastál belőle, mert amit ott Eszter kódolva, képletes formában írt le, néked már szó szerint, a látott kép alapján kellett érthetővé tenned a te korod, s még a Holnapok és a legtávolabbi Holnapok embere számára is. Mind azt, amit Eszterrel leírattunk e könyvben, szerepel azokban a könyvekben is, amelyeket te magad kellett megfogalmazz és leírj. Ekként mindenre rá is fogsz ismerni, amit csak el kell olvass a könyvből, s amit elmondok, és megmutatok néked jelen Utunkon. Amiként Testvéreid mondták, bizony, akként van az! Eszter az alapokat kellett beírja a Globális és a Kozmikus Tudattárba. Néked viszont, mert hogy mindazt, s már annál lényegesen többet is magaddal kellett vinned Utadra, már a magasabb szintű Tanításokat kell beírd, azokat, amelyek mint pincére a ház: ráépülnek Eszter munkáira. Közben természetesen a közlés átadási nehézségei végett esett fogalmazási hibákat is ki kell javítanunk. Vagyis már teljességgel érthetővé és pontossá kell tennünk azt, amit Eszternek leközvetíthettünk, s ami alkalmas volt az előttetek élt emberek ébresztésére, de már nem lehetne alkalmas a ti korotok emberének ébresztésére, amiként nem lehetne alkalmas az Eszter munkáit már megismert elmék továbbfejlesztésére, tanítására sem. Amiként az imént mondtam, ez a Világ-kép csak a ti szintetek értelmében élettelen és mozdulatlan. Annál is inkább ekként kellett fogalmazzunk, mert azok az Én-részek, amelyek a Mélység egyes szintjeire hullottak alá, nem a ti Útjaitokhoz hasonlatos Úton járnak. Mindaddig nem térhetnek vissza saját felsőbbrendű ÉN-jeikbe, míg képessé nem váltak elfogadni és befogadni a legalsó fizikai szintről alááramló, s a maguk szintjéhez mérten pozitív Energiát, hogy már azzal betöltekezve képesek legyenek megszűntetni a mélységgel való, megkötözött állapotukat. Koncentrálj az Erő-áramlatokra, s aztán mondd el: mit látsz… – Koncentrálni kezdtem, de elsőre csak ugyanazt a mozdulatlan, sűrű és ragacsos sötét tömeget érzékeltem, s azt: a közeg valamiképp a fogságába ejtett. Mintha ténylegesen is valami sűrű ragacsos anyagba merültem volna bele. Egy idő múltán először csak érzékelni kezdtem az adott közeg energiájának két, egymással ellenkező irányú energia-hullámának hatását, majd valamiképpen láttam is az egyes energia-hullámokat, olyasféleképpen, mint amikor a szobám légterében érzékelem magát a levegőt, s abban a mellettem - köröttem hullámzó, ezüst-szín energiahullámokat, vagy Szellem-testvéreim az 80

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága II. kötet ezüstnél fényesebb, s néha arany-színbe áttűnő Szellem-energia testeit, amelyek mintha szikrázó gyémántporral volnának tele hintve. De csak akként: nem pedig azt láttam, s nem is lett volna természetes, ha azt látom. Itt csak a sűrű, fekete energia-folyamokat váltotta fel olykor egy-egy, az előbbinél alig is világosabb energia-sugár: vékonyan szökkenve alá a sűrű, sötét és vastag energia-áramok közt. Ezek közt olykor egy-egy pillanatra mintha kicsiny lámpácskákat villantott volna fel valaki: egy-egy töredék-másodpercre csak, s aztán a parányi Fény-szikra eltűnt, mintha csak szellem-szemeim kápráztak volna, hogy Szellemi tudatomban valamiképp kiegyenlítődjék a sűrű sötétség. De mert a jelenség megismétlődött, s nem is egyszer: de egymás után többször is, s mindig más és más ponton, tudtam: nem káprázat játszik velem, nem is Szellemi Tudaton önvédelmi rendszere igyekszik ekként kompenzálni a sötétség-képet: valósággal is látom a kis Fény-szikrákat: mintha azonosak volnának azokkal a parányi, általam Csillagocskáknak nevezett Fény-testekkel, amelyeket besötétített szobámban látok éji órákon. Tovább koncentráltam, s a közeg hamarosan mintha világosabbá vált volna, mint amikor az ember szeme egy idő múltán hozzászokik a sötétséghez. Már láttam, hogy a sűrű, és sötét energia-áramok kör-körösen mozognak, szinte körbe folyva az adott közeget, miközben saját benső súlyuk lefelé is késztette őket haladni. Mintha egy spirális alakú, erősen megnyúlt rugóban forogtam volna magam is körbe és körbe, mind lejjebb és lejjebb érve az adott szint alsó, s az alattunk lévő szint felső pereméhez közeledve. A fényesebb energiaszálak ezzel ellentétben akként hullottak alá a fölöttem lévő közegből, mint valami nyilak, vagy mint egyegy villám, majd egy ideig ellentétes irányban haladtak, míg bele nem olvadtak a lényegesen sűrűbb, s ekként nagyobb hatással bíró, kavargó masszába, részben felhígítva magát a masszát, de részben átvéve maguk is annak rezgés-képletét, míg végül elenyésztek, asszimilálódtak, s eltűntek a lefelé kavargó örvényben. A kicsiny Fény-szikrák ezzel szemben nem oldódtak fel a közeg saját energia-áramlatában: ha a magasabb szintről érkezett vékony energia-szálak akként hullottak, vagy inkább vágódtak bele a lent sűrű energia-tömegébe, miként a villámok, a kicsiny Fény-szikrák akként hatottak, mint valami szédítő sebességgel alámerítkező, majd ismét visszaemelkedő meteoritok. Egy-egy ugyan épp csak alámerült, vissza azonban már nem tért, s ez egy cseppnyi aggodalommal töltött el. Aztán hogy a jelenség mint többször megismétlődött, kis értetlenséggel küldtem el gondolati kérdésemet Vezetőm felé: – Mi volt ez, hová lett a Fény-szikra? — Ne aggódj: először is azért, mert ezek a kicsiny Fény-szikrák csak hasonlóak az általatok ismert elemi Szellemek Fény-testeihez, de nem azonosak azzal. A Kegyelmi Erő kicsiny Fény-szikráit, parányi morzsáit láttad, amelyek hasonlíthatatlanul kisebbek, mint a közétek engedett Fény-lények. Csak a közeg milyensége láttatja véled nagyobbnak őket. De itt ezek a porszemnél alig is nagyobb Energia-elemek is elégségesek ahhoz, hogy az őket magához vonzani képes Én-rész kiemelkedhessék az őt körbe záró, s mind mélyebbre rántani igyekvő közegből. Amelyek épp csak aláhulltak, majd ki is emelkedtek, nem értek célt: nem vonzotta magához őket egyetlen Én-rész sem, így mindjárt vissza is kellett térjenek arra a pontra, amelyről érkeztek. Amelyeket viszont nem láttál visszatérni… - de nézünk meg egy ilyen történést, hogy lásd is, amit értened kell. Egy kicsivel mélyebbre ereszkedtünk, de még az adott szinten maradtunk. Mondhatom akként, hogy a legfelső Mélység-szféra második, tehát még nem a legalsó dimenziót jelentő energia-körébe szálltunk alá. Ott megálltunk, s akkor ismét koncentrálni kezdtem. Már nem csak az energia-áramlást, nem csak az abba beleolvadt, s itt még egy árnyalattal világosabbnak tűnő, magasabbról érkezett energia-szálacskákat érzékeltem, de már azon Én-részeket, pontosabban az azok önmagukról, és önmaguk számára megfogalmazott testeit is, amelyek munkálkodásuk révén tartották mozgásban az energia-áramlatot, amely épp mozgása végett: tartotta meg őket magukat is az adott közeg lét szintjén. Egy kicsiny Energiaszikra csaknem akkor hullott alá, amikor megállapodtunk egy ponton, de vissza is emelkedett, s akkor egy ideig nem érkezett újabb. Aztán ismét aláhullott egy: s erre már az egyik Mélység-béli mintha kevéssel közelebb mozdult volna: felénk, akik ott álltunk, csaknem azon a ponton, ahol a kis Fény-szikra megjelent. De a lény épp csakhogy mozdult, s mert a szándék még nem fogalmazódott meg benne egészen, nem is volt eléggé erős ahhoz, hogy magához vonzhatta volna általa a Fény-szikrát. De már meglátta, már képes volt érzékelni annak Jelenlétét: s ez az első lépés az Elfogadás felé. Még vagy két Fény-szikra hullt le, s emelkedett fel: s a lény felől, pontosabban magából a lényből kiáramló energia 81

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága II. kötet mind erősebbé, ekként mind világosabbá lett: legalábbis a lény „testéhez”, s az adott közeghez viszonyítva. Az a fény-szikra, amely az előzőeket követve, szinte mintha szándékoltan ugyanoda hullott volna, ahová az előtte alá hulló, majd felemelkedő Fény-szikrák, már nem felfelé emelkedett: a lényből áramló energia-hullámba olvadt bele, s mintha egy szálat gombolyítana fel: maga után vonva a lényből kiáramlott energia-szálat, a lény felé haladt. Amilyen gyors volt korábban e Fény-szikra haladási sebessége, oly lassúvá, szinte óvatossá vált: s csak amikor a lényből kiáramló energia egyre erősebbé lett, gyorsult fel ismét, hogy kicsivel később már a lény energia-testébe olvadjon bele. A lény energia-teste egy szemvillanás alatt tűnt el arról a pontról, amelyen csak az imént is érzékeltem. Ismét értetlenül fordultam Vezetőm felé, aki ekként magyarázta meg a történést: — Amiként mondtam, azt, hogy „fel”, vagy hogy „le”: ne a ti földi, mértani értelmeitek, ne a ti Térbeli fogalmaitok szerint értsd. A Fény-szikrák, amiként a közeg teljes energiája, s még az abba alááramló, egy fokkal magasabb rezgés-fokon álló energiák is csak a te tudatod számára követik az általad ismert fogalom-rendszert, s csak aszerint látod azokat emelkedni vagy süllyedni. Most viszont kiemeltelek egy kicsiny időre a tudati képek közül, hogy már teljességgel Szellemi Tudatod fogalmai szerint érzékeld, azaz lásd a történést. E Szellem-tudati képet viszont még a magad földi tudati ismeretei közé kellett volna illeszd: s mert te az adott fizikai síkon nem lehetsz képes élni a Tér-Időben való közlekedéssel, érzékelésed sem nyílhatott ki akként, csak amiként az a ti magatok Tér és Idő rendszerében az szükséges és lehetséges. A kis Fényszikra azért, és akként képes oly gyors mozgásra, mert nem a Térben: az Időben mozog. Egyik Lét-másodpercben egy későbbi Lét-másodpercbe küldi át a Kegyelem Istene, majd ha nem ér célt, visszahelyezi, vagyis visszaemeli a korábbi Lét-másodpercbe. Akként képzeld el ezt, mintha te a jelen fizikai testedben hirtelen visszahelyeztetnél egy korábbi, mondjuk harminc - negyven évvel a magad múltjába, s aztán ismét vissza, ugyanarra a Lét-pontra, amely a te saját, jelenlegi Tér-Idő pontodat adja; s ezt látnád, mint egy másik Tér-időből átnéző, külső szemlélő akár az egyik, akár a másik ponton szemlélve a történést. A kis Fény-szikra révén az azt magához vonzó Lény, lévén hogy energia-teste egy korábbi rezgésszintre emelkedett, a maga korábbi Lét-pontjára lépett vissza. Ez az energia-áttűnés, amely az Idő Térbeni pulzálásának is alapja. Ezt azonban még most nem bontom ki benned, s ekként számodra sem. Lényegében be kell érned egyelőre azzal, hogy magasabb rendű értelemben tudója vagy ennek, s amikor, és akik számára ezt ki kell bontsd magadban, akkor majd kibontjuk. Most elég ennyi: így akár el is indulhatunk a következő pontra. Egy szinttel ismét lejjebb ereszkedtünk, s már nem is csodálkoztam, hogy míg az imént elhagyott közegben szinte jól láttam, most ismét a vaksötét vesz körül. Tudtam: kicsiny idő csak, és a jelenlegi közegben is érzékelni fogom, amit itt egyáltalán érzékelnem lehet. Egy pillanatra mintha megborzongatott volna a közeg, amely hidegebb érzetet adott, mint az előző, bár tudtam azt is: sem az előzőt, sem a jelenlegit nem akként érzékelem, mint a fizikai szintű hideget. De mintha szellemem „fázott” volna. Vezetőm érzékelve közérzetem változását, szorosabban maga mellé vont, s mint már annyiszor, most is betakart a maga energia-áramával is. Közelsége biztonságot sugárzott, még inkább, mint eddig, s még abban az iszonytató mélységben is valami megfoghatatlan Boldogságérzettel töltött el, azzal a Boldogsággal, amelyet csak a Fent Végtelenjében érez, és él, mint Valós LÉT-állapotot mindahány Szellem. Egy pillanatra elkomorultam e gondolat, vagy inkább emlék-foszlány felbukkanására: mit vetettünk el magunktól, micsoda Végtelen Boldogságot, csak azért, hogy a Valós Boldogság helyett megtalálni igyekezzünk a magunk külön, EGY-ÉN-I „boldogságát”… Ez a kicsiny emlék-foszlány egy szemvillanásnyi idő alatt érett valami végtelen fájdalommá bennem, s a fájdalom részben kiemelt az Útról, ezért vissza kellett emelkednünk a korábban elhagyott megfigyelőpontunkra. Amikor megállapodtunk, Vezetőm ismét magához vont, s csitító - nyugtatgató szavakat szólt, amelyek egyként szóltak nékem, s az alant érzékelt test Tudatának. Annak a Testnek, és annak a Tudatnak, amelytől, mint mindenkor, ma is oly távol éreztem magamtól. Mintha nem is az általam használt test, s nem is annak Tudata volna, s mintha nem is ama Tudat felé közvetítettem volna a bennem ébredt gondolatokat, s az érzéseket is, ha azokat már csak egy bizonyos fokig, tehát kellőképp lefedve előle.

82

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága II. kötet Ez az érzés épp csak átfutott rajtam: az az Ős-időktől érzett fájdalom uralt most teljességgel, így még csak nem is foglalkoztam igazán sem a testtel, sem annak Tudatával. Igyekeztem úrrá lenni fájdalmamon: Vezetőm energiája segített, így hamarosan ismét nyugodt voltam, s akkor már inkább egy kis szégyenkezést éreztem gyengeségem végett. Vezetőm gyengéd gondolathullámát figyeltem, elmerülve, megbújva abban, mint gyermek az anyai ölelésben: — Valóban: a Végtelen Boldogságból tépte ki magát mindahány engedetlenné lett Szellem-gyermek, s minél mélyebbre merült, annál inkább távolodott el attól. E Boldogság az, amelyet azóta is keres, s megtalálni vágy mind, aki Úton van. És sokan akként vélik: meg is találták. Megtalálták földi társukban, vagy a föld anyagi értékeiben, esetleg sikereikben: pedig nem: nem találták, mert nem is találhatták volna meg sem ebben, sem abban, mert csak annak halvány mását adja ez is, és az is. De az érzékek öröme, az anyagi jólét öröme, vagy a siker öröme: mind csak a mélységből elétek adott, s éppen a Valós Boldogság helyett elétek adott csalétek. A Szeretetet, amely két ember közt van, nem feltételezi, s nem is teljesíti ki sem egyik, sem másik testi vagy tudati megelégedettségi érzet, sőt! Inkább még hogy csökkenti azok szintjét, s ekként értékét is, mert a Szeretet, ha a testiség közbe szól, már csonkul a társ-féltés, tehát a féltékenység miatt, míg az anyagi jólét elvesztésének félelme, vagy a sikertelenné válás lehetősége-adta szorongás már eleve lehetetlenné teszi, hogy a Szeretet igazán azzá legyen, ami: Az ISTENI SZERETET kicsiny szilánkjává, Valóság-morzsájává. A Végtelen Boldogságot ugyanis épp az adja: a SZELLEM tudja, hogy Isten SZERETETÉNEK teljességével bír, amiként tudja azt is: ISTEN felé a maga SZERETETÉNEK Teljességét áramoltathatja. S mi a Valós Boldogság leghívebb tükörképe, már ott, azon a mind sötétebbé váló szinten is, amelyen a Föld, s a Föld embere áll, mint amikor teljességgel adhatja önmagát, tudva: aki felé Szeretetének teljességét áramoltatja, maga is akként tesz: fenntartások, előítéletek, megfontolások, s minden történés, esemény, vagy a Szeretet tárgyának mindahány cselekedete, szava, gondolata, mindahány hibája ellenére is, akként, hogy azokat meg sem látja, mert nem látja, csak a Szeretetet. S vajon ki mondhatja el a Föld színén, hogy ekként képes Szeretni bárkit is? Senki: a Föld színén is egyedül csak A TEREMTŐ EGY-ség képes, és ekként is Szeret mindőtöket, mert ISTEN irántatok való SZERETETE ma sem lett gyengébb, halványabb, ma sem kötődik feltételekhez. S ki az, akit ekként: minden feltétel, minden félelem nélkül szerethettek ti: kicsinyek a Föld színén? Bizony, hogy senki: csak egyedül ISTEN, Aki felé mindenkor a legteljesebb mértékben áramoltathatjátok, s ekként kell is, hogy áramoltassátok a bennetek élő Szeretet teljességét. S amiként Isten áramoltatja azt a Maga Tökéletességének Teljességében felétek, akként kell ti is, a magatok kicsinységéhez mérten Tökéletesen áramoltassátok Felé: mind magasabb és magasabb fokon. S ha ma teljességgel tudjátok Isten felé áramoltatni a bennetek élő Szeretetet, holnap még magasabb fokon fogjátok tudni áramoltatni Felé azt, mert a ti Felé küldött, valóban önnön teljességetekből feláramoltatott Szeretetetek mértéke szerint lesztek képesek el, és befogadni a TŐLE érkező SZERETETET is. S mind nagyobb mértékben tudjátok fogadni azt, annál magasabb fokon lesztek képesek a Teljességet ismét megérezni: s minél magasabb fokon érzitek az ŐS-ÖRÖK, s mindenkor változatlanul felétek áradó Isteni Szeretetet, annál nagyobb mértékben lesztek képesek azt visszasugározni is Isten felé. A Szellem abban a pillanatban, hogy eltávolodott az EGY-ségtől, megérezte, s lényegében azóta is érzi egy bizonyos szintig ez Ős-magányt. Ki jobban, ki kevésbé, ám jobbára csak az ÉN-ben, s részben annak Én-részében bukkan fel e fájdalom. A Tudat nem, vagy csak igen ritkán érzékeli, mert kell, hogy fedve legyen előle az ÉN-ben, s az Én-részben élő fájdalom, hisz annak állapotszerű érzetével nem volna, nem lehetne képes teljességgel végigjárni, és betölteni Útját. Ez alól is, amiként minden alól lehetnek, s ekként vannak is kivételek, mert kell, hogy legyenek: de ez már a minősítési Törvénybe illeszkedő kérdés hisz mindenki más és más, ekként másként is érvényesülnek benne és fölötte a Törvények és Törvényszerűségek. Amiként azt a reggeli órákban mondtam, a Kárhozat Törvénye az egyetlen Törvény, amely nem érvényesül, nem hat mindahány szinten. Csakis a Mélység-szintekre vonatkoztatható, de a mélységben is, amiként láttad: él és hat a Kegyelem, vagyis a Szeretet Törvénye, és egy bizonyos fokig a minősítési Törvény is. S ez is természetes, hisz a mélységnek is megvannak a maga fokozatai. Akik itt, a legfelső mélységi szinten vannak, bár maguk is megfogalmazták a maguk számára a Kárhozat Törvényét, de még, vagy már képesek lehetnek kiemelkedni a mélység fogságából, ha képesek felismerni, és elfogadni is a földi fogalmak szerint atomnál alig is nagyobb Kegyelmi Energia-szikrákat, amelyek boldogan olvadnak 83

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága II. kötet bele az őket magukhoz vonzani kész és képes, sűrűnél is sűrűbb energia-test képzetekbe. Az ekként betöltekezett Én-rész lényegében maga vonja vissza önmagába azon energiákat, amelyekből önnön Mélység-testét megfogalmazta, vagyis visszaemeltetik arra a pontra, amelyen még csak készült megfogalmazni magának a lefelé vezető út folytatásához szükséges energia-testet. Mert erre a szintre csak önként, tehát saját felsőbbrendű ÉN-je megkerülésével, az ÉN ellenében léphet le bármely Én-rész. Ekként viszont a Mélység-utat, s annak mindahány állomását csak az Én-rész fogalmazza meg magának: s erre kell értelmezzétek azt, hogy ezen, pontosabban ezeken a szinteken nincs Élet. A Valóság értelmében nincs, ekként az ÉN sem írhat meg Én-része számára olyan Élet-filmet, amelyet követni tudna az Én-rész. Annál is inkább, mert amikor az Én-rész alámerül a mélység birodalmába, a felsőbbrendű ÉN maga is „kihull az Életből”: s ezt most erősen idézőjelbe téve értsétek, hisz amiként mondtam, az Életből senki, egyetlen Szellem, sem annak egyetlen szikrája, de még egyetlen, akár csak a maga produktuma, vagy annak valamely ön-képmása által megfogalmazott gondolat-energia elem sem, hisz minden, de minden Energia: s miként mondtam, minden cseppje az Energiának az Isteni Erőből származik. Ekként, ha azt a Szellem, vagy annak legkisebb „képviselője” a lehetséges legvégső szintig leárnyékolja, és eltorzítja is a maga számára: csak a maga számára torzíthatja, és fedheti azt el. De nem a Valóság számára! És itt köszön vissza az a kérdés, amelyről két kedves Testvérünkkel beszéltetek a tegnapi, és a mai nap során. Ti ugyan csak a Tér, az Idő, és a Tér-idő szemszögéből érintettétek e kérdést, de van ennek egy magasabb rendű, a Tértől és Időtől, mint valótlan valóság-elemektől teljességgel független oldala is. A mélység felé indult Szellem, s annak produktuma csak a maga: de nem a Teremtő EGY-ség számára torzíthatta el az Isteni Energia-elemeket! A Teremtő számára azok mindenkor megmaradnak a maguk Ősi Tökéletességükben, mert Tökéletes maga A TEREMTŐ EGY-ség: s a Tökéletesben, és a Tökéletes számára semmi sem lehet, ami ne volna Hozzá hasonlatosan Tökéletes. S ezt az információt értette félre, és fogalmazta meg nagyon hibásan az a Testvérünk, aki akként adta tovább az általa is félre értett, s már akként megfogalmazott Igazság-morzsát, hogy a ti szintjeiteken is tökéletes minden, s ti már akként is kell azt megéljétek, mint tökéletest. Ez bizony, nem ekként van, de nem is lehetne ekként, hisz ha ekként volna, nem ott tartana az emberiség, ahol jelenleg tart! A ti szintjeiteken, és a ti számotokra természetesen minden olyan fokon lesz torzzá és tisztátalanná, amilyen fokon azt ti magatok a korábbiakban torzzá és tisztátalanná tettétek. Minden önmagatok végett, és önmagatokban tisztátalan: s ha csak akként akarjátok, vagy csak akként vagytok hajlandóak érezni, hogy ez nem ekként van, érzésetek is torzzá lesz, mert azt ferdíti el, és azt fedi el előletek, ami a ti számotokra mint valóság: megnyilvánul a magatok fizikai szintjein. Testvérünk nem a Bölcs Szeretet nevében és jegyében való cselekedetet, de a tudati - gondolati és az akarati energiát helyezi előtérbe. Nem arra ad késztetést, hogy megtisztítsátok az általatok a korábbi Utak során „bemocskolt és elferdített és tisztátalanná tett”: azaz bűn-rétegeitek által elfedetté tett energiákat, hanem arra, hogy képzeljétek akként, mintha már megtisztítottátok volna a korábbi Utak sokaságán át tisztátalanná tett Tökéletes Isteni energiákat, amelyek, miként mondtam: bennetek magatokban lettek tisztátalanná, mert tisztátalan szándékkal nyúlt azokhoz már maga az EGY-ségtől: a Teremtő EGYségtől, majd a Mennyei EGY-ségtől elforduló Szellem. S a Szellem már csak a maga által - a maga tudati képeiben, vagy ha úgy érthetőbb: a maga képzeletében eltorzított és bemocskolt energiából megfogalmazott ÉN-képet áramoltathatta tovább, amely ÉN-kép természetesen maga is csak azt az energiát lehetett képes használni, amelyet mint Szellem-tudati energiát számára a Szellem átközvetített, azt tehát, amelyből a Szellem megfogalmazta az útjára bocsájtott ÉN-képet. A pozitív gondolkodás nem azt jelenti, hogy mindent akként kell elképzelnetek, hogy az jó: azt jelenti: tudom, hogy minden jóvá változtatható, mert minden visszaemelhető a Tökéletes Isteni szintre. Itt tehát a valóság, azaz a realitás, és a képzelet képeit keveri össze testvérünk, s persze azok is, akik az ő „iskoláját” igyekszenek követni. A realitás mindenkor, minden szinten kötelez, hisz aki nem képes, vagy nem hajlandó reálisan felmérni: mely szinten áll, nem is lesz képes magasabbra emelkedni, mert irrealitásával maga fedi el önmaga elől mindazt, amit meg kellene tisztítania, mondván: minden tiszta, csak tudni kell 84

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága II. kötet annak látni. Attól még, hogy lefeditek önmagatok elől a ti szintetek Valóság-képeit és elemeit, azok még létezni, és hatni is fognak, köröttetek épp úgy, mint bennetek! Az Én-rész tehát csak akként lényegülhet bele a Mélység-szintekbe, hogy önmaga fogalmazza meg a maga számára a lefelé vezető, következő lépést. Azzal viszont, hogy ennek gondolati képét megfogalmazta, már elzárta magát a maga felsőbbrendű ÉN-jétől, vagyis már nem emelkedhetett vissza az adott Út végén, mert… – mert számára nem volna hová visszaemelkedni! Megtagadta önmagában a Fent Világát, hogy helyette a mélységet válassza, ekként viszont megtagadta önnön felsőbbrendű ÉN-jét is, már e tagadás energiájából fogalmazva meg a maga számára azt a minden korábbinál sűrűbb gondolatenergia testet, amelyben az általa választott mélység felé haladhatott, amiként az kívánsága szerint való volt. Ezt a gondolatot lesz aztán képes megtagadni a felismert és elfogadott Kegyelmi Energia-szikra révén. Amint képessé vált megtagadni előbbi gondolatát, belátva tévedését, és Isten ellen esett bűnét, már a Felismerés-adta bűnbánat energiája az, amelynek révén magához vonzza a Kegyelmi Szikrát, amely a megtagadott gondolat-energiát felülírja, s ismét a korábbi rezgés-állapotúvá változtatja az Én-rész számára, amely ekként visszalényegül a fizikai síkon elhagyott pontra, amelyen természetesen nem áll meg, hisz a korábbi fizikai test megszűnésének Idő-egységébe kerül, amelyből fel kellett volna, s amelyből immáron valósággal is felemelkedhet önnön felsőbbrendű ÉN-jébe. Az ÉN, amely az Én-rész alsóbb világba való aláhullása pillanatában maga is egy, az eszméletvesztéshez hasonlatos állapotba kerül, akkor kiemeltetik abból az Őrizők energia-hulláma, s a felfelé igyekvő Én-rész energiája révén: s amint az Én-rész visszatér, s a maga szintjének megfelelő asztrális Világ-képben megállva ismét kielemzi és megtagadja a mélységet, s minden afelé irányuló gondolatát, az őt magába záró ÉN megírja számára a soron következő, s a fizikai világok legalsó szintjén megvalósítandó, tehát még csak az anyagelemi lét-formára jogosító és képessé tevő Élet-filmet, amely mindössze annak az egyetlen elemnek megfogalmazását és betöltését teszi lehetségessé az Én-rész számára, amely fölött az adott testben még az Anyag Törvényének legalsó fokozata lesz az irányító Törvény. S az Anyag törvénye épp úgy magában foglalja a mozgást, mint minden más Törvény, mert az anyag elemei is változnak: tágulnak, majd ismét összehúzódnak, hogy aztán ismét kitáguljanak, ahogy az adott közeg hat reájuk. Látom, már ismét erőid birtokában vagy, s képes vagy ekként az Út folytatására. Nem hibáztatlak, és te se okold magad gyengeséged végett: ez igazán nem is gyengeség, inkább úgy mondanám: a gyengék ereje, amely alkalmassá tesz a jelen feladatra, hisz ha nem volna meg benned ez a nagyfokú érzékenység, nem is dolgozhatnánk együtt. S most induljunk tehát el ismét, ereszkedjünk le a korábbi szintre, s még annál is egy szinttel lejjebb, hogy ott is megfigyelhesd az energiák áramlását. Közben azt is megfigyeljük: miként hat a felfelé igyekvő, bár mint mondtam, csak csekély mennyiségben kiáramoltathatott sötét energia a fizikai Világokban. Hogyan vonzzák azt magukhoz az alsóbb fizikai szinteken élők, s hogyan áramoltatják a Mélység-szintek felé a maguk szintjén megfogalmazódó negatív energiákat. Ereszkedni kezdtünk, s újra áthaladva mindahány szinten alámerültünk, miután Vezetőm az eddiginél is gondosabban igyekezett beburkolni, amire csak egy hálás Szeretet-hullámmal válaszolhattam. A Mélység-szinteken, a hatodik szféra felső energia-körében állapodtunk meg, s ha a korábban elhagyott szint sötét és sűrű volt, ez még inkább annak nevezhető. Alattunk - mellettünk - köröttünk akként hullámzik és kavarog a sűrű, sötét massza, mintha egy óriási keverőgépben állnánk, amelyben nem is csak kavarog, de valami titokzatos hatás végett meg-meg dobódik a benne lévő massza. A szint felső pereméről mintha óriási energia-tömegek zúdulnának alá időről időre a mélység vonzásának, az alsó körből felfelé irányuló vákuum hatásának következtében. Persze, nem csak ez az oka a hirtelen energiarobbanásoknak. Amint hozzászokom a sötétséghez, érzékelni tudom a felsőbb szintről alááramló energiát is, amely mintha önsúlyánál fogva taszítaná le a közeg felső peremén kavargó energiát: holott ez nem ekként van, nem is lehetne ekként, de mert a alsó szint mindenkor magához vonzani igyekszik a felsőbb szintek energiáit, amelyek azonban, lévén mégmagasabb rezgésszinttel bírnak, taszítólag hatnak a közeg saját energiáira. Már csak az adott dimenziónak nagyjából a közepéig aláereszkedve olvadnak egybe az alsóbb közeg energiáival, hogy akkortól mindinkább átvegyék annak rezgés-fokát. Ez a taszító hatás 85

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága II. kötet nyilvánul meg akként, mintha valami gigászi kéz hatalmas energia-tömegeket taszítana le a tölcsér felső pereméről annak aljára. A felső körívben még érzékelni vélem azokat az energia-nyilakat, amelyeket a magasabb szinten is láttunk, de már azok is sötétebbnek hatnak, s hogy az energia-tölcsér alja felé pillantok, már nyomukat sem látni, amiként nem látom a kicsiny Fény-szikrákat sem. — Ezen a szinten már hiába is keresnéd őket! - hallom Vezetőm magyarázatát - A Kegyelmi Erő mindahány szinten jelen van ugyan, hisz kell, hogy az alant lévők is alkalmat kapjanak a maguk szintjének megfelelő Ébredésre, hogy feljebb emelkedhessenek. Ám a Fény-szikrák korábbi formájukban s a korábbi módon csak a legfelső szintig merülhetnek alá: s annál lejjebb nem engedi őket az Úr, hogy az ellentét ne vonhassa azokat a maga Mélység-birodalmának mégmélyebb pontjaira, hisz azzal csak Satanát erősítené: ám azon Szellemi Én-részek, amelyek már erre a szintre süllyednek le, nem lesznek, mert Mélység-szintjük, tehát besötétültségük végett nem is lehetnének képesek azt érzékelni. Satana, aki ÉNállapotának megőrzésével lépett a legmélyebb szintre, tudván - tudja: mik is azok a kicsiny Fény-szikrák, s ezért is igyekszik még a maga birodalmának felső szintjéről is magához vonzani azokat, amelyre viszont nincs lehetősége, s éppen azért, mert amely energiák révén azt magához vonzani igyekszik, az azokban lévő negatív szándék ereje révén már eleve taszító hatással bírnak az amúgy is gyorsan mozgó kis Fényszikrákra. Azok az Én-részek viszont, amelyek itt tartózkodnak, nem ismernék fel, ekként használni sem tudnák azokat, mert már nem tudják, Szellemi Tudatuk emlékképeiben már nem szerepel a Fény mibenléte: csak a mélység ereje, s az az után való, mind erősebbé váló vágyakozás. Azok, akik mégis, Satana minden igyekezete ellenére képesek megérezni az őket a felsőbbrendű ÉN-nel mindenkor összeláncoló Lélek-szál jelenlétét, s azt a semminél alig is nagyobb energia-különbséget, amely gondolatenergia-testeik, s a Lélek-szál közt van, a gyenge, mert a több szint által is lefedett, és elgyengített Kegyelmi Erő-szál energiáit vonzzák magukhoz, épp úgy, amiként a magasabb szinten élők a kicsiny Fényszikrát: de ők még csak a mélység egy magasabb rezgés-körébe léphetnek vissza. Ez a spontán helyváltoztatás azonban Satana előtt sem marad rejtve. Az ekként feljebb lépőket először megkísérli visszacsalni a mélyebb szintre, s ha ez az igyekezete nem hoz eredményt, a kiemelkedni készülő Én-részt, tehát az általa megfogalmazott negatív gondolatenergia-testet elkülönítteti csatlósaival a többitől. Ha abban valósággá képes érni a felfelé való vágyakozás, a Kegyelmi Szikra közbe avatkozik, s kimenekíti a Mélység-szintről az Ébredni kész Én-részt. Amelyben viszont a vágyakozás gyenge, bizonytalan, Satana csatlósai viszik magukkal, elvonva belőle az addig még magáénak tudhatott energiát, épp csak annyit hagyva meg számára, amennyi a puszta megmaradáshoz elegendő: vagyis az erősen leárnyékolt Lélek-szálban rezgő energiát, amelyhez viszont még Satana sem képes hozzáférni. Az ekként elgyengített Én-rész aztán azokra a telepekre kerül, amelyeket mint gyárakat figyelhettél meg korábban: amelyekben a végtelenségig besötétített Én-részek, a korábban megfogalmazott energia-testekben az elsődleges energia-fel-bontást és átalakítást végzik, éppen milyenségük révén bontva fel mindazt az energiát, amelynek közelébe kerülnek. Ez persze csak így elmondva ennyire egyszerű! Ténylegesen az történik, hogy a teljes szellemi Tudatától megfosztott Én-részt, amely már a korábban bírt szellemi Tudat emlék-energiáját sem mondhatja magáénak, egyszerűen oda terelik a felbontandó energiák közé, amelyek mindegyike akként hat a végtelenségig besűrűsödött energia-testre, s a tudatától egészében, már elemeiben is megfosztott Én-részre, mint a vágóhídra terelt, öntudatlan állatra a villamos-áram ütése, azzal a különbséggel, hogy az Én-rész nem pusztul el: csak szenved, méghozzá iszonyatos szenvedéseket kell viseljen: és Satana még e megkínzott, szerencsétlen Én-részek szenvedés-energiáit is egy helyre vonzatja más, a szenvedésre ítéltekhez hasonlatos „rabszolgákkal”, hogy azokat is a maga kénye-kedve szerint használja, mint minden csepp magáénak tudhatott energiát. Az Én-részek, amelyek ekként kell szenvedjenek, csak addig képesek viselni szenvedéseiket, míg a maguk gondolatenergiáiból megfogalmazott energia-test is fel nem bomlik. Vagyis lényegében vehetjük úgy, hogy „meghalnak” az iszonyatos szenvedések közepette. Az ekként kiszipolyozott, s már a mélység értelmében is lényegében „élettelenné” lett Én-részek aztán a mélység birodalmából is kivettetnek, mint teljességgel használhatatlanná lett elemek. De csak a ti szintjeitek, és a Mélység-szintjei számára „halottak”, hisz a Lélek-szál és az Isteni Szikra ama kicsinyke eleme, vagy inkább már annak is csak emlék-energia szemcséje, amely azonban e mélybe hulló Én-részekben is örökkön Élő, hisz az Istentől való: továbbra is a Lét szintjén tartja az Én-részt, amely nem része mégsem az Élet egyetlen, általatok ismert formájának, s 86

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága II. kötet még a Mélység-szinteken lévők értelmezése szerinti Lét-formának sem. Ők, pontosabban ekként már csak „ezek” élettelen testeiről szóltam, amikor arról a bizonyos salakról írattam Eszterrel, s amelyet a legmélyebb szinten álló bolygók, Csillagok, üstökösök, meteorok és/vagy meteoritok zárnak magukba, hogy „időtlen időkön át” e fogságban maradjanak, megkötve az anyagban. De ez lényegében nem tart számukra örökkön, hisz nem is tarthatna. A bolygó, vagy Csillag benső robbanásai során egyszer csak kiszakadnak az energia-gömbből, s akkortól a testeikként is vehető kis energia-elemekben vándorolnak a Kozmikus Térben: millió és milliárd, és kimondhatatlan, számokkal kifejezhetetlen sokaságú Én-rész kel ilyenkor útra, hogy a maga teljességgel anyagtalan anyagában, tehát valamely energia-felhő egy kicsiny parányában járja útját, míg valamely magasabb rendű bolygó magához nem vonzza. Akkor a bolygó saját rezgése lesz az, amely ismét ébreszti, s egy bizonyos fokig feltölti az Én-részt. Minthogy a mélység vonzata már kiégett abból a szenvedések tüzében, az Én-rész visszaemeltetik valamely segítő Szellemtestvérrel az asztrális Világok legalsó szintjére, s még ott is hosszan az úgynevezett kórházak valamelyikében, majd a pihentető síkon kell tartózkodjék, mire annyira betöltekezhet az Őrszellemek valamelyike által ébresztett felsőbbrendű ÉN-ből a Lélek-szálon szinte szikránként, elemenként átáramoltatott Erővel, hogy végre megkezdhesse a maga fejlődési folyamatát, épp úgy a legalsó szint anyag-elemei közt, mint a valósággal is Ébredni, és kiemelkedni tudó Én-részek. Egy energia-körrel lejjebb ereszkedünk: még ugyanabban, tehát a mélység legalsó szintjétől fölfelé számolva hatodik Mélység-szinten (tehát Mélység-szférában) vagyunk. Itt még sűrűbb a sötétség, de mintha az itt tartózkodók, s az előző szintig aláereszkedettek közt nem volna érzékelhető változás. Mozgásuk ugyan olyan lassú, s ugyan úgy lefelé irányul haladásuk: csak itt még kevesebb azok száma, akik kiemelkedni igyekszenek: viszont mintha többen volnának, akiket a mélység következő szintje magához ránt. Nem vonz, de szó szerint ránt, s azok épp úgy tűnnek el előlem az adott szintről, amiként a kicsiny Fény-szikrák tűntek át a magasabb szinten a fizikai szintek valamely rezgés-körének megfelelő asztrális energia-gyűrűbe. Ismét kérdő gondolat-hullámot küldtem Vezetőm felé, aki, mintegy válaszul még lejjebb indult, magával vonzva természetesen engem is, hisz a saját Energia-burkába is beburkolt, s ennek ereje szorosan Mellette tartott. Haladtunk, s most nem is egy energia-kört, de egy egész szintet tettünk meg: s akkor ott megálltunk. Vezetőm csak ekkor szólt: — Figyeld egy kicsit ezt a szintet is. Itt még inkább látottá lesz számodra, amit fentebb még csak mint elvétve előforduló jelenséget tapasztalhattál… Egy ideig ismét szoktatnom kellett magam a sötétséghez, de itt mintha hamarabb érzékelhetővé vált volna számomra a bennünket körbe vevő közeg, s az abban lévő energiák és energia-lények mozgása. A lefelé tartó körforgás mintha gyorsabbá, erőteljesebbé, határozottabbá vált volna, s a sűrű energiaáramlatban keringő energia-testek egymás után hullottak a mélység alsóbb tartományai felé. Itt már csak elvétve érzékelhettem még a felsőbb szinten látható, s még egy fokkal tisztábbnak nevezhető energiasugarakat is: viszont mind több és több, már szinte fájdalmasan sűrű energia-nyaláb csapott felfelé, az alsóbb szintek valamelyikéről. S a közegben lévő energia-testek már nem az egy fokkal még tisztább, de maguk is a sűrűbb, sötétebb energiák bevonzására törekedtek, amiként az energia-nyalábok is, mintha maguk is arra törekedtek volna, hogy még inkább betöltsék önmagukkal, s ekként még inkább besötétítve, magukkal ragadják az energia-testeket. E történés valamiképp a kígyó által megbűvölt zsákmányt juttatta eszembe, azzal a különbséggel, hogy itt mintha a zsákmány is bűvölte volna az őt elnyelni készülő kígyót… — És ez is ekként van, amiként gondolod! Az ezen a szinten lévők önnön vágyaikkal vonják magukhoz a sűrű, és sötét energiákat, amelyek mohón csapnak le minden felbukkanó vágy-energiára, amely célt érve maga taszítja a mélység alsóbb körére az őt megfogalmazót. A mélység erői utáni vágyakozás, amely ez esetben nem hogy nem csökken, de mindinkább növekedik, már magában is negatív energia: s ekként harmonizál a mélység alsó szintjéről feláramoltatott energiával, amely magához vonzza annak megfogalmazóját is. Korábbi utunk során láthattad ennek miértjét is, tehát azt: miként képes elérni Satana, hogy a fogságába esettek ne csakhogy ne vegyék észre: fogságba estek, de még inkább törekedjenek felé közeledni. Azok a Világ-képzetek, amelyeket megmutattam, s amelyeken akként tűnt, mintha a mélység Világaiba került Én-részek továbbra is a fizikai világokhoz hasonlatos Világokban élnének, csak káprázatok. Ez az oka annak is, amit szintén azon az Úton láthattál. Emlékszel arra a 87

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága II. kötet pontra, amelyen a ti földi városaitokhoz hasonlatos, de még azoknál is szebb városok jelentek meg, amelyek azonban csak egy ideig voltak oly szépek: aztán, hogy a Satana által elorozott energia feláramoltatott hullámai gyengültek, mindinkább megváltozott a kép. Az addig hófehér falak sötétté és mocskossá lettek, az egyenes járdák ragacsos és bűzhödt posvánnyá, s az „emberek”, akiknek látványtesteit kezdetben akár szépnek is nevezhettük volna, megmutatkoztak a maguk tényleges milyenségében. Azt, hogy mely kép a tényleges, a valós kép, s mely fogalmazódik meg a fizikai síkokról elorozott, s épp a fogságba esettek megtévesztésére használt energiából álló Világ-képzetek közé, természetesen csak Satana tudja. S mert tudja, nem lehet nem tudnia azt is, hogyha e magának megőrzött titok tudóivá lennének csatlósai és szolgái, s ha tudói volnának annak: a saját energiái által Satana nem is lehet képes, csak azon ocsmány világ-képzetek megfogalmazására, amelyekben nem hogy fény és pompa, s nem hogy gazdagság: még a szó magasabb rendű értelmében vett Élet sem lesz, mert nem lehet részükül soha, pánik szerűen menekülnének el mellőle, amiként az történni is fog, ha nem is azért, merthogy Satana titka felfedetté válna. Ám még azok a Világ-képzetek is: a kedvezőbb kép csak úgy, mint a teljességgel annak ellentétes képzetét adó: csak a mélységbe hullott Én-részek elé tárt, vagy inkább az azok Én-tudata felé vetített, abba átsugárzott illuzórikus kép: míg a Valóság, s már a tényleges, a fizikai szint, és a Fent Világai szerinti Valóság értelmében sem ez, sem pedig az nem létezik, mert nem létezik, csak akként, amiként a ti fizikai világaitok az ÉN, és a Szellem számára. A mélységbe hullott Én-rész csak akként érzékeli e Világokat, mintha maga is megfogalmazott volna önmagáról egy kis-énképet, amely azon látszat-világokban él és mozog. Aztán, hogy a kedvezőbb képet, vagy inkább csak képzetet adó energia csökken, s már a valós Mélység-energiából megfogalmazódott város-kép tűnik elő, sok kis-énkép illan el, mintha a mélységbe hullt Én-rész hirtelen felébredne álmából, s akkor egy-egy kurta lét-másodpercre az energia-áramlásban érzékeli magát, amiként az ténylegesen van is. Ezen ébredők némelyikében a történés hatására ismételten is csak a dac, a mélység utáni vágy fogalmazódik meg. Akként vélik: ha még inkább alámerülnek a mélység alsóbb szintjeire, már nem csak mint álmot, mint könnyen szerte foszló illúziót, de mint valóságot is megélhetik azt a szebbnek látott világot, és magukénak tudhatják az olyannyira vágyott Hatalmat: s akkor ők ismét elmerülnek a káprázatban, vagy akár vágyódásuknak megfelelően egy mégmélyebb szintre hullanak alá. Vannak, amiként voltak, és persze lesznek is azonban olyan mélységbe hulltak, akikben ennek ellenkezőjét váltja ki a hirtelen áttűnés: felismerik, hogy a legtöbb, amit a mélység, s a mélység fejedelme adhat nékik, a csalóka káprázat, semmit érő illúzió, amely újra és újra elillan előlük, mire igazán kezükben tarthatnák, magukénak tudhatnák az alig is meglátott kincset és hatalmat, mert Satana kincse maga is csak látszat, és hatalma mit sem ér az Egyetlen Hatalom mellett. S akkor ezekben megérik az egyetlen Hatalom után való vágyakozás, s az Egyedül Hatalmas Isten utáni vágy. S ez a vágy az az egyetlen parányi szikra, amely képessé teszi őket: felismerni és elfogadni is az érettük alámerülő Fény-szikrát, mint Isten Kegyelmi Ajándékát. Ameddig a Felismerés meg nem érik, ki nem nyílik az Én-részben, az nem lesz képes kiemelkedni fogságából, mert hisz addig fel sem fogja, nem is a maga valóságában érzékeli, de továbbra is csak mint a Hatalomhoz vezető út egy állomását a mélység mindahány képét, s még azok eltűnését is. Akként érzékelik a történéseket, mint Satana újabb ígéretét, amellyel az általuk mindennél inkább áhított hatalmat ígéri nékik, amelynek egy mégmélyebb tartományban lehetnek részeseivé. Amiként mondtam, a mélység mindahány látszat-világa csak akként válik a valóság részévé az ott lévő Én-részek számára, amiként a ti fizikai világaitok lehetnek a Valóság részei az ÉN, és a Szellem számára. Valóság, mert valósággal is érzitek mindazt a történést, amelynek részesei vagytok, és nem a Valóság része mégsem, mert hisz a ti fizikai testeitek sem részei, mert nem is lehetnének részeivé a Valóságnak. A Szellem érzete az ÉN, s az ÉN érzete a belőle lett mindkét ÉN-fél, s ezek érzetei, önmagukból kiáramoltatott Szellem-tudati képei az Én-részek, amelyek az ÉN-fél tervei alapján, az adott közeg energiáiból fogalmazzák meg a maguk gondolati-akarati energiáival az ÉN-fél terveinek megfelelő testképzeteket. S amíg a közeg energiái a sűrűbb, tehát az ÉN-fél, és az Én-rész által korábban besötétített energia-elemekből állnak, az Én-rész által megfogalmazható test is sűrű, és sötét, tehát a Tiszta Szellemi ellentétét adó tisztátalan és anyagi testek lehetnek csak. De míg az ÉN-fél, s az Én-rész meg nem tisztította a korábban önmagából kiáramoltatott gondolati energiákat, az Én-részt körbevevő közeg energiái sem lehetnek tisztábbak, hisz a Minősítési Törvény értelmében csak olyan energia-áramba merülhet alá az Én-rész, amely harmonizál a saját energiái, és az általa bevonzott Kozmikus energiák 88

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága II. kötet összességével: s ekként azokból, s nem a tisztább energiákból fogja megfogalmazni a maga testeit. S erre utaltam, amikor azt mondtam: itt is van Élet egy bizonyos formában, és van mozgás is, hisz ha szinte a végtelenségig besűrűsödve is, de itt is van energia, hisz már maga az Én-rész, az ÉN-félből kiáramoltatott fluid is az: energia, amelyet az ÉN-fél mint önnön küldöttét: indította el a mélység felé, amikor ő maga már nem léphetett tovább. Az Én-rész, ha a Mélység-vonzat magával ragadta, mert a benne lévő energia gyenge volt: felülírni az ellentét által feláramoltatott energiákat, vagy ha a benne lévő hajlandóság is erre adott néki késztetést; tovább haladt. A mélység világaiban folytatott látszat-létállapotok lényegében az Én-rész végső gondolati-akarati energiájának mozdulásai: de már csak gondolati, akarati és vágy-energiái révén éli azt a látszat-életet, amelyet azokon a szinteken láttunk s megfigyeltünk. A Valóság értelmében csak mint a folyamatosan, de mind lassabban kerengő energia-áramlat része mind, amelyeket valóban akként forgat a lefelé tartó örvény, amiként a lehulló falevelet a folyó vize. Ha a magasabb szintről az alsóbb szintre áramló energiák egy-egy eleme éri, az Én-rész egy pillanat tört részéig fennakad azokban: s ezek azok a kegyelmi lehetőségek, amikor is az Én-rész egy-egy szemvillanásnyi időre eszmél, s amikor módja volna megragadni a semminél alig nagyobb, de számára, az ő energia szintjének mértéke szerint jelentékeny Erő- adta lehetőséget arra, hogy azt meglátva és felismerve felébredjen benne a vágy a magasabb, a már elhagyott szint után. Ha ez bekövetkezik, egy szinttel feljebb is emeli őt a gondolata iránya révén magába olvasztott energia-elem, S itt, ezen a szinten még csak annak a veszélynek sincs kitéve, hogy Satana felfigyelne a szokványostól, az általa, tehát Satana által megfogalmazott törvénytelen törvénytől eltérő mozgásra, hisz itt az energiák kavargása szinte szédítő: a maga mértéke szerint. A folyamatában érkező energia-testek ugyan csak lassan haladnak át a magasabb szintet, s az adott szintet elválasztó mezsgyén: de már a mélyebb szint felé törekvők a Mélység-vonzatnak engedve a szint fogalmai szerint hihetetlenül gyorsnak számító iramban hullanak alá. Ezért mondhatjuk azt, hogy van mozgás, és van, létezik az élet egy bizonyos értelemben: de mondhatjuk ugyanakkor azt is, hogy sem élet, sem pedig mozgás nincs, mert sem ez, sem pedig az nem a Teremtő LÉT-törvénye, de Satana „Nemlét-törvénye” szerint való. Minél mélyebbre haladunk, annál erőteljesebbé válik az energia lefelé való áramlása, hisz annál nagyobb erővel hat arra a mélység lehúzó energiája: az az energia, amely lényegében nem más, mint magának Satanának gondolati-akarati, és mindennél inkább sötét érzelmi, azaz gyűlölet-energiája. Ennek ellentéteként a mélyebb szintekre ért Én-részek tudati képei előtt mint „valóság”: megjelenített Világképzetek mind csábítóbbakká válnak. Vagyis, minél mélyebbre süllyed a fogságba esett Én-rész, Satana annál inkább igyekszik elámítani, megadva számára a mégnagyobb gazdagság, s a mégnagyobb hatalom elérhető voltának illúzióját: egy bizonyos szintig. A mélység legmélyére hulló Én-részek ugyanis már semminő káprázatot nem érzékelnek, ha a fentebb lévők elé még egy ideig akként vetítődik is az alsóbb szintek képe, mint amely egy mégnagyobb, még kívánatosabb gazdagság világa. Ez azonban csak a magasabb rezgéskörben lévők csábítására megfogalmazott kép: az alsó szintre ért Én-részek már rabok, amelyek tudati képében csak a legdurvább tudati energiák: a mindenen és mindenkin átgázoló, törtető, semminő eszköztől vissza nem rettenő, mindenáron való, gyilkos hatalomvágy emléke él, mert az élt bennük valójában is, hisz azt követve választották a mélységet a Felfelé vezető ÚT helyett. S épp e bennük lévő vágyat erősíti fel bennük mindinkább Satana, s a közeg energiája is. Tehát már az lesz a számukra kívánatos és kellemes, amitől a fizikai világok legdurvábbjain élők is visszarettennének, s amit ti magatok már el sem tudnátok képzelni, mint a ti világotok valóságának részét. Akik e szintre süllyednek, teljességgel rabok, s akár már tudhatják is egy bizonyos értelemben, hogy azok, hisz a tudati képet már nem képesek kiértékelni akként, hogy rabságnak élnék meg keserves állapotukat. Rabok, de nem értik, meg sem tudják fogalmazni a rabság mibenlétét, mert nem bírnak a Valódi Szabadság mibenlétének emlékezeti képével sem. A rabság lett bennük és számukra a természetes állapot, amiként a ti fizikai szinteteken is a test léte, s az adott közeg léte tűnik természetesnek, ha csak a Tudat számára is. Itt, a mélységben viszont már nincs Tudat, hisz maguk a testek sem mások, mint az Én-rész végtelenségig besötétült akarati energiái, amelyek az adott közegben vetítődnek elénk akként, mint gondolatenergia-testek. Lényegében az Én-rész megnyilvánulási formája e szinten hasonlatos a „holt” anyag-elemek megnyilvánulási formáihoz, amelyeket a Lélek-szálból kiáramló, gyenge és a végtelenségig lefedett energia burkol körbe, megoltalmazva ekként az Én-részt, s az abban lévő Isteni 89

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága II. kötet Szikra emlék-energia-elemét is. Ezt a semminél alig is erősebb energiát érzékeli, véli akként az Én-rész, mint a maga testét, amelyet a közeg energiája fog körbe, szinte élethű látszat-test képzetét vetítve vissza az Én-részről - önmaga, tehát az Én-rész felé. Azok az Én-részek azonban, amelyek egymás mellé záródtak e mélynél is mélyebb energia-áramban, ha érzékelnék egymást valamiképp, nem akként érzékelnék, amiként önmagukat: de akként, amiként ténylegesen is vannak. Erre azonban itt már nincs lehetőségük. E szintről már nem, vagy csak ritkán enged a fizikai világokba bárkit is Satana: de megadja az itt lévőknek a lehetőséget, hogy egy-egy önmagukról megfogalmazott képet felközvetítve éljék a maguk vad és durva késztetéseit. Engedi, annál is inkább, mert e felközvetített képek révén energiát orozhat azok Tudatából, vagy fizikai testeiből, akiket e Mélység-szellem képek megszállva tartanak. Akiket még útnak indít, miként mondtam, a fizikai szintekhez közelebb álló Mélység-tartományban vannak, s többnyire azok közül kerülnek ki, akik fizikai testben élve azt a bizonyos szerződést kötötték véle, s mert ez ekként van, nem menekülhetnek, míg a maguk-vállalta idő le nem telik. Az ennél mélyebben lévő, tehát a legfelső szinttől számított negyedik és ötödik szinten már az imént említett módon átalakított energiát igyekszenek mozgásban tartani azok, akiket erre a szintre vonzott le Satana. Ehhez a Kozmikus térből bevonzott negatív energiákat használják, akként, hogy a fizikai világok felé feláramoltatott negatív energiák révén bekövetkező történések energiáit is magukhoz igyekszenek vonzani. Térjünk ki e kérdésre is egy kicsivel részletesebben is amiként ígértem, hogy értsék Testvéreink is. A Föld-test felé áramoltatott negatív energiák a Kozmikus Tér-erők megzavarásával olyan események bekövetkeztét mozdítják elő a Föld színén, amelyek révén nagyobb mennyiségű negatív energia keletkezik, mint amennyit a Kozmikus Energia-mezők megzavarására feláramoltattak. Azon felül, és azon túl, hogy a Kozmikus Tér-erő megzavarásával a Globális energia-mezőkben is zavart okoznak, akár az egyes személyek tudati - akarati energiáira is hathatnak, és hatnak is: ekként a negatív energia is betölti a maga hármas szerepét. A negatív energia alatt természetesen a katasztrófák áldozatainak, s a hozzátartozóknak fájdalom-ener-giáit kell értsétek, s a katasztrófák során elpusztuló Lélek-lények szenvedés-energiáit, de a gyilkos háborúkban megfogalmazódó gyűlölet-energiákat is, amelyek mind egy pontra csapódnak, s amikor az ellentét világának e szintjeiről feláramoltatott negatív energia-sugarat visszavonják Satana szolgái, az nagy mennyiségű többletenergiát is magával vonz. Természetesen a hozzá hasonlatos rezgés-irányú, tehát negatív energiák lesznek azok, amelyek a Kozmikus Térből alászállt negatív energiákhoz csatlakoznak, s ekként részben tisztul ugyan a Föld (vagy más bolygók) légterének energia-állománya, de csak részben: a tudati energiák ugyanis ugyanúgy tisztátalanok maradnak, s azok a történés lezajlása után is, még hosszan áramolhatnak, s ekként sajnos áramlanak is a légtérbe, de a bolygótestbe is. Amellett, hogy a történések emléke, mint a ti Világháborúitok emléke a háború után született nemzedék egy részében a közömbösséget, más részében azonban a háború ismételt kirobbantásának vad vágyát foganja, s szüli meg, s csak kevesekben fogalmazódik meg konkrétan, már a legelső pillanatban a gondolat: soha többé! S ez ekként van bizony, nem csak a Marson, de még a Föld színén is. S amiként a Marson, akként a Föld színén sem áll meg a gondolati szinten az, aki a háború megismétlését kívánja: új, és még újabb háborúitok a bizonyítékok erre, s mindazok a durva cselekvések, amelyek naponta esnek a Föld színén, sokak, s akár ártatlanok életét is kioltva. Mert nem csak azok lesznek egy-egy kamikáze-akció áldozatai, akik karmikus okból lesznek azzá: annál lényegesen többen, s ti nem is ennek eldöntését: csak a Szeretetteli segítséget kell magatokra vállaljátok ezen esetekben. A mélység legalsó szintjén, pontosabban afölött Satana csatlósai vannak: s ők már a legsűrűbb energiák átáramoltatását végzik, az energia többségét Satana szintjére közvetítve át, s egy kicsiny részét a magasabb Mélység-szinteken élők felé áramoltatják, mégpedig két okból. Részint, hogy annak erejével tartsák meg a Mélység-szinteken az aláhullottakat, s hogy egy-egy sűrű energia-sugárral még inkább levonzani igyekezzenek őket, a mélység mélye felé. Részint pedig azért, hogy megbüntessék az engedetlen Én-részeket, azokat, amelyek Én-képeiket feláramoltatva nem tudtak, vagy nem akartak kellő mennyiségű energiát elorozni azoktól, akik felé pedig energia-képeiket küldeniük kellett. S ezen vétkeseket most nem az elorozott, s a negatív irányú energiává változtatandó energiák révén, de e legsűrűbb negatív energiák révén kínozzák és gyötrik, ekként „termeltetve” meg velük a hiányzó energiamennyiséget. 90

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága II. kötet Amiként mondtam, mindezek mellett, s mindezek ellenére is, még a mélység legalsó szintjén is él és hat a Szeretet Ereje: vagyis az Isteni Kegyelem Törvénye. Ha ez nem ekként volna, egy nem volna képes kiemelkedni a mélységből, annak alsóbb rezgéstartományaiból. De e Mélység-szinteken már nem akként munkálkodik a Kegyelmi Erő, amiként a két, legmagasabbnak számító Mélység-szinten. Tehát már nem közvetve, de közvetlenül. Satana birodalmának egyes szintjein az alááramoltatott Kegyelmi energia oltalmában olyan magas rangú Szellem-testvérek merészkednek alá, akik vállalják a mélységbe hullottak Ébresztését. A fizikai szintekhez közelebb lévő Mélység-tartomá-nyokban lévők számára elégséges, ha magának a Kegyelmi energiának kicsiny szikrái igyekszenek Ébreszteni őket. A mélyebb szinteken ez már kevésnél is kevesebb volna. Ugyan nem a legmélyebb mélységbe, tehát nem Satana szintjére, s nem is a hozzá mindenkor ragaszkodó csatlósok szintjére: de a szolgákká lettek szintjére tesznek egy-egy rövid Utat azon Szellemi Tanítók, akik erre önként vállalkoznak, s akik már vállalkozhatnak is: s akkor azok épp úgy fogják megközelíteni e szinteket, amiként azt most, s már korábban mi magunk is tettük. Tehát többszörös biztosítással, olykor akár csak azért is, hogy egyetlen Testvért kiemeljenek, ha abban megérzik a késztetés bárha leghalványabb árnyát is. Az is természetes, hogy ez esetben már nem valamely magasabb Mélység-szintig emelik csak ki a kimenteni kívánt Testvért, de a fizikai sík legalsó szintjének megfelelő asztrális Világ-képig, hisz az, akiben már abban a mérhetetlen mélységben képes megérni a Felismerés, bárha csak nyomaiban is, és a Felfelé való vágyakozás, vagy legalább a maga által betöltött szint, s az alatta még mindig ott tátongó mélység iránti iszonyodás és undor, az igazán érett és képes arra, hogy kiemeltetvén: többé ne hulljon vissza a mélységbe. Amikor az asztrális Világ-képben feltöltődött; az ekként kiemeltetett Én-rész is azt a fejlődési folyamatot kell végig élje, amelyet minden más, a mélység világaiból kimenekedett Testvér. S most emelkedjünk most kissé vissza megfigyelőpontunkra, hogy megpihenhess, mielőtt visszatérnél a magad fizikai síkjára, a magad testébe és annak Tudatához, hogy aztán még egy kicsit a másik köteten is dolgozzunk, amiként ígértem… * — Folytassuk most megkezdett utunkat gyermekem. Amiként mondtam, s amiként azt magad is láttad, van az életnek s a mozgásnak is egy bizonyos formája a mélység világaiban is, még akkor is, ha az alant lévő Világok mindegyike csak színleg az, ami. A Valóság szempontjából legalábbis, hisz a mélység fogságába esett testvérek számára akkor és ott az az egyetlen „valóság”, mert már nincs, s nem is lehetne tudati képük a Valódi Valóság Világáról, de még a fizikai síkok Világairól sem. S ez is egy igen érdekes dolog: annál is inkább, mert hisz még csak az imént is azt mondtam: Satana felküldi szolgáit, hogy energiát orozzon rajtuk keresztül. Ez ekként is van: ám a visszatérő szolgák nem, legalábbis nem akként fognak „emlékezni” a fizikai síkon töltött időre, s az ott történő eseményekre, amiként azok valósággal is estek. Mindahány pozitív történés csak mint valami iszonytató kellemetlenség bukkan fel „emlékképeik” közt, s ami a Valóság értelmében negatív, lesz számukra a pozitív történésként megélt esemény: kiváltképp, ha akár az egyiknek, akár a másiknak ők maguk voltak az előidézői, esetleg végrehajtói, vagy akár csak részesei. A pozitív, tehát a ti értelmezéstek szerinti pozitív történések szenvedést, míg a negatív események jutalmat fiadznak számukra a mélységbe való visszatérés során. Amiként azt a korábbi Utunk során elébed tártam, akik egy-egy „sikeres”, tehát több negatív cselekedet végrehajtásával, vagy nagyobb mennyiségű, másoktól elszívott pozitív energia leközvetítésével zárult út után térnek vissza, olyan Mélység-világokban, tehát olyan világ-képzetekben tartózkodnak egy bizonyos ideig, amelyekben elvehetik a maguk „jutalmát”. Hatalmat vélnek a magukénak tudhatni, és akként élik meg, mintha fény és pompa venné körül őket: ám a Valóság értelmében a korábbinál is mélyebb szintre utasítja őket a fizikai síkon bevégzett cselekedetek negatív energiája, s csak a mindinkább besötétült Én-rész hamis érzete, ha úgy tetszik: illúziója az a számára szépnek, és gazdagnak látott világ, amelyet látni vél, amiként ő maga is, csak önnön képzeletében létezik ott. Valójában azonban mint még inkább besötétült, azaz a Teremtőtől még inkább eltávolodott Szellemi energia létezik, egy, az addiginál is mélyebb közegben, amiként a körötte - mellette lévők is. S hogy miért nem tártam eléd, vagy inkább elétek már elsőre e képsor teljességét? Nos, amiként mindennek, a ti Ébresztés-teknek is meg van a maga Törvénye. Egyszerre többet nem adhatok kezetekbe, 91

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága II. kötet mint amennyit már képesek lehettek elméitekbe fogadni, még akkor sem, ha a Szellemi Én-részben olykor mindezeknél magasabb rendű Ismeret-elemek is léteznek, vagy létezhetnek. A fokozatosság elengedhetetlen része a folyamatosságnak, hisz ha nagyobbat akarunk lépni, a köztes ismereti elemeket átlépjük, így a Tudat s a Szellemi Tudat ismeretei sem lehetnek teljessé és ekként tökéletessé. Nem véletlen, hogy Eszter csak azt, és csak annyit, és csak olyan formában mutathatott meg úgy a Fent Világának Törvényeiből, mint a lent látszat-valóságának és valóságának törvénytelen törvényeiből, és Istentől való Törvényszerűségeiből, amit, amennyit, és amiképpen. Te se értetlenkedj tehát, ha olyas közlésekkel találkozol, amelyeket te már nem, vagy nem akként tudhatsz beilleszteni Szellemi ismereteid közé, amiként azokkal Eszter munkájában találkozol. Ezt is elmagyaráztam már, így itt nem térek ki rá ismét. De kell, hogy újra emlékezetedbe idézzem, hisz továbbra is szükségeltetik, hogy amit korábban mint alapfokú ismeretet: leközvetíthettem, te már magasabb szintre emelj. Ehhez viszont tudnod kell: mit, és hogyan tárhattam a korábbi korban élt Testvérek elé. Tehát, bármennyire ódzkodsz is tőle, kezedbe kell vedd a könyvet, és persze: ki is kell nyisd… A fentebbiekben ígértem, hogy megmutatom: miként áramlik fel a mélység energiája a fizikai Világokba, s miként fejti ki ott nem éppen áldásos hatását. Most, bár ismét leereszkedünk, nem lényegülünk bele a fizikai síkba: az ahhoz közel eső Szellemi energiasíkról jobban megfigyelheted, miként áramlik az energia, s miként reagál erre a közeg, s az adott közegben, más - és más testekbe öltözött Én-részek. Most a ti szintjeitek legalsó fokáról indulunk. Amiként Eszterrel leírattam, a mélység energiája repulzív erő. Vagyis taszító. Ez viszont még nem a teljes képlet, hisz amilyen mértékben a lent világa taszítja a pozitív energiát, épp annyira igyekszik magához vonzani azokat, akikben bárha csak a szikrája is van a Mélység-energiának. Tehát a vonzás - taszítás törvényszerűsége érvényesül itt is, amiként mindenhol. A negatív a pozitívat igyekszik taszítani, a pozitív a negatívat, ha… ha nincs valami oknál fogva arra szüksége, hogy az ellentétes forgásirányú energiákat vonzza magához egy bizonyos mértékig. És erre egy kissé részletesebben is kitérek, mert a ti Útjaitok szempontjából is igen fontos maga a jelenség. A negatív energiák, mint mondtam, csak egy bizonyos mértékig áramolhatnak ki a mélység világaiból. Részben azért, mert a Kegyelem ereje elválasztja egymástól a fizikai szintek mindegyikét, és a mélység birodalmát, s éppen azok oltalmazása érdekében, akik a fizikai szinteken élnek. De nem csak a negatív energia elől van elfedve az út: a pozitív elől is, hisz ha nem ekként volna, Satana mérhetetlen mennyiségű pozitív energiát orozhatna el a fizikai Világokból. Mert attól függetlenül, hogy a saját energiája, s az abból megfogalmazott Mélység-szintek taszítják a pozitív energiát milyenségükkel, Satana és annak legközelebbi csatlósai magukhoz is igyekszenek azt vonzani akarati energiáik révén, hogy azt átminősítve: negatív energia-többlethez jussanak. A fizikai szintek magasabb szintjein, tehát a negyedik szférától feljebb lévő szférikus tartományokban lévő pozitív energia sem áramlik, csak egy bizonyos mértékben az alsóbb szintek felé: de már a negyedik, s az annál magasabb szféra teljességgel taszítja mind erősebbé váló energiái révén a negatív energiát, ekként az oda felért Szellemek számára Satana már nem jelent veszedelmet, ha csak egyéni vállalással a harmadik szféra valamely síkjára nem ereszkedik a már magasabb szintet elért ÉN Én-része. Amiként mondtam, a Mennyei szintek energiája, azaz a pozitív energia a mélységben uralkodó áramlattal ellentétes: s ez nem csak forgásirányában, de hatásában is megnyilvánul, mert míg a lent világának villamos energiája taszító, a Fent Világának delejes energiája vonzó hatást ad. Ez esetben is kettős irányú azonban az Erő-hatás: a negatív energiára van taszító, míg a pozitív energiára vonzó hatással a delejes energia. Mint amikor egy mágneshez egy másik mágnes ellenkező pólusát közelítitek: a Fent Világa semmilyen formában, s a legkisebb mennyiségben sem vonzza magához a lent világának negatív energiáit, mert a Fent Világának a mélységgel szemben nincs arra szüksége, hogy energiáit ekként igyekezzék gyarapítani, hisz az Isteni ERŐ kifogyhatatlan tárházából meríthet. A mélységből feláramoltatott energia lényegében nincs hatással azon Én-részekre, amelyek még csak az anyag-világban, s anyag-elemi testekben léteznek. Hatással lehet az anyagra magára, mert hisz időről időre hatalmas robbanások rázzák meg a bolygók mindegyikét, s amely bolygó még inkább telített a negatív energiákkal, azt gyakoribb, és hevesebb belső energia-robbanások rázzák meg. Ennek révén a 92

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága II. kötet bolygótest kiveti magából a számára teherré lett elemeket, azaz a salakot, amely a negatív energia, hogy annak helyére már pozitív energiát vonjon magához a Kozmikus Térből: mindahány bolygó a maga valós fokozatának megfelelő rezgésszintű pozitív energiát, ami által a bolygó maga is egy magasabb szférikus, vagy akár még csak dimenzionális körbe emelkedhet. No, nem mindahány robbanás során van alkalma emelkedni, csak akkor, ha a sorozatos robbanások révén már a megfelelő tisztasági fokot elérte. Amiként mondtam, a mélységből felfelé áramló negatív energia még nincs hatással az anyagba ágyazódott, tehát még csak a Felfelé vezető Út kezdetén álló Én-részre. Az teljességgel függetlenül magától a bolygótól, éli a maga, életnek még alig is nevezhető életét, betöltve teljességgel önmagával a számára rendelt anyagelemet, amellyel lényegében betöltötté tette önmaga által a maga saját kicsiny világát. A Világ-kép ekkor még tehát csak egy anyag-elemnyi, tehát egy atomnyi, vagy még az atomnál is kisebb az Én-rész fogalmaiban, s mert ez ekként van, nem is hat, mert még nem hathat rá a külső közeg, sem annak történései és eseményei. A maga kicsiny Mindenség-atomja akkor is megmarad számára a Létben, ha maga a bolygótest robbanna széjjel: legfeljebb már nem egy adott bolygó atomja, vagy elemi részecskéje, hanem egy, a Kozmikus Térben száguldó „repülő szikla”, egy meteor, vagy akár csak egy borsószemnyi meteorit részeként. Számára az akkor is változatlan marad, mert még nem nőtt fel a Fogalomhoz: Változás. A magasabb szintű testek megfogalmazásáig, tehát a már több atomból álló test felépítéséig ez ekként van: s még azután sem jelent számára veszedelmet a felfelé áramló negatív energia, hisz ha teste már van is, még nincs Test-tudata, s anélkül az Én-rész a fizikai síkon nem lehet képes sem jól, sem rosszul dönteni, s ekként nem lehet képes választani a pozitív, vagy a negatív energia közt. Ha a maga kicsiny Világa, amelyet ösztöni szinten megélt, megszűnik, megszűnik, tehát véget ér az Én-rész Útja is, s akkor egy újabb fejlődési állomás felé léphet. Mondhatnám persze akként is, amiként az gondolataid közt felbukkant, hogy ilyenformán a negatív energia még hasznára is válik a negatív energia beáramlása következtében felrobbant bolygó testében lévő, magának alig néhány atomnyi, vagy csak egészen kezdetleges szerves testet megfogalmazó Én-résznek, hisz a robbanás révén az Út folytatása válik lehetségessé számára. Ez azonban nem egészen van ekként. Mindent, ami az Én-résszel történni fog, vagy aminek azzal történnie kell, nagyon is gondosan és pontosan megtervezi az Oktató-szellem segítségével az ÉN, hisz nem „véletlenül” kezdi meg újabb Útját az Én-rész éppen azon a bolygón, amelyen. Ha az Élet-film egy robbanással kell véget érjen, azzal is fog véget érni, s ha a testként szereplő, már szerves elem kiöregedésével, akkor akként ér véget az Út. Mindennek meg van a maga oka, és a maga szerepe mindahány Út minden történésében, s nem egyszer már a következő, bárha nagyon távoli Utak valamely eseménye végett kell, hogy a robbanás emléke már az Utak e korai szakaszán beíródjék az Én-részbe, mint történés-elem. Ezen testbe öltözések során az Én-rész feladata lényegében véget ér a test megfogalmazásával: aztán álomba merül, s csak a test megszűnését követően ébred, amikor is ki kell emelkedjék az adott szintről. A leereszkedést, a leendő test elemének, vagy később már elemeinek felismerését, a test megfogalmazását s végezetül a Visszatérést tanulja meg ekként, vagy inkább eleveníti fel újra, mint korábban már létezett, de önmaga elől elfedett Bölcsességet. A lefelé való ereszkedés mindenkor egyként megy végbe, és mégsem egészen, hisz az Én-rész mindenkor más és más Kozmikus energiákat kell tudjon magához vonzani, míg mások elől lehetőleg le kell tudja fedni magát. A test megfogalmazása azonban már mind több és több feladatot ró rá. A kezdeti, egyetlen elemből, vagy atomból álló test helyett több elemből, vagy akár már több sejtből álló testet kell tudjon megfogalmazni akként, hogy ismételten csak a legelső sejtet megfogalmazva, s azt betöltve megfogalmazza a nagyobb, már több sejtből álló test energia-burkát, aztán késztetést küld a sejt felé a táplálékfelvételre, s az osztódásra is. Ezt a folyamatot emeli mind magasabb és magasabb szintre, mindaddig, míg valósággal is el nem jut az első, már magasabb rendű értelemben véve is Élőlénynek nevezhető test megfogalmazásáig, már akként, hogy bírnia kell azzal az Erővel is, amely által a testet a maga tényleges funkcióinak betöltése felé irányíthatja. S ezen a ponton már nemcsak hogy nem alszik, de nagyon is éber az Én-rész, hisz még ő kell vezesse a testet azon megtapasztalások felé, amelyek megszerzése nélkül az Én-rész nem lesz, mert nem lehet képes a következő, s már mindinkább tudatosodni kezdő test felépítésére. Kifejlődik, majd kifinomul a látás, a hallás stb.: s ezeknek tényleges, tehát nem csak spontán, de már értelemszerűen való használata felé kell irányítsa a testet az Én-rész,

93

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága II. kötet vagyis meg kell adja számára a késztetést, hogy másképp reagáljon az egyes képekre, s az egyes hangokra, ízekre vagy szagokra, felismerve: mely kép jelent veszélyt, és mely hang, stb. Ha ez sikertelen marad, az Én-rész Útja megszakad, s akkor ismét vissza kell térjen, mindaddig, míg tökéletesen el nem sajátította a test, és a test legfontosabb érzékszerveinek használatát, beírva azok képletét az agy tudatalatti, tehát vegetatív tartományaiba is. Természetesen a látás, s az egyes vegetatív elemek szinte kezdettől megvannak az Én-rész által megfogalmazott testekben. De más nézni, és megint más látni, amiként más hallani, tehát érzékelni valamely hangot, és ismét más arra figyelni. Ameddig a tudatban nem realizálódik a nézett tárgy, tehát míg a tudatban nem érik meg a felismerés, hogy a kép megjelent a szem retinahártyáján, nem lesz képes arra figyelni sem, vagyis nem lesz képes felismerni a szem által nézett dolgot, vagyis ténylegesen is csak nézni, de nem látni fogja, mert nem tudja, hogy látja: s addig nem is látja, de valóban csak nézi. Ahhoz, hogy a látás valósággal is kifejlődjék, s a szem betölthesse információ-átközvetítő szerepét a külvilág és az agy, tehát a Tudat között, az szükségeltetik, hogy az agy nem tudatos, azaz vegetatív tartományaiban realizálódjék a szem szerepe, s az, hogy a szem éppen betölti szerepét: vagyis képet, azaz a külső tárgyakról visszaverődő fényt, azaz a retinahártyán megjelenő képet rögzíti, készen arra, hogy átadja azt a tudattalan agyi tartománynak a látó-idegeken keresztül, amely átközvetíti azt az agy tudatos tartománya felé: kielemzésre, feldolgozásra, beazonosításra. Ha mereven bámultok magatok elé, gyakran mondjátok, ha megkérdik: mit néztek; semmit. S ez egy bizonyos értelemben ekként is van, ha a kérdés nem egészen pontos is, hisz hogy mit néztek, még nem azonos azzal, hogy mit láttok is abból, amit épp néztek. Az agyi tartomány ugyanis nem fogadja a szem által rögzített képet, így az valóban néz, de az agy „nem lát”, s ekként a Tudat felé sem közvetítődik ki a látott kép. S ekként van ez a hallás esetében is. Ilyen „alkalmi süketséggel” főként kisebb gyermekeknél találkozhattok, akik a benső hangokra, a saját gondolataikra figyelnek, vagy egyszerűen csak önmagukba: s akkor a fül által az agy felé közvetített hang valóban csak „valami hang”: de nem egy nekik szóló mondat, vagy kérdés lesz, mert az épp csak ébredező Tudat, amelynek számára mindenkor elsődleges feladata önmaga felfedezése, s a Lét-érzet jeleinek megismerése, még nem tud befelé is, és kifelé is egyként figyelni. (S nagyjából ezt a tökéletes koncentrálást kellene elsajátítanotok, amely lehetségessé tenné, hogy mindenkor arra igyekezzetek koncentrálni, amit épp csináltok. Tudom, vannak olyan helyzetek, amikor több irányba kell figyelnetek, például ha autót vezettek: de akkor is csak a vezetésre, s az azzal együtt járó dolgokra kéne figyelnetek, nem még a rádióból, vagy a magnetofonból harsogó zenére is, az utasra is, s még esetleg a telefonra is, miközben a forgalom árad és hullámzik köröttetek mindahány lehetséges veszélyével.) Az első szféra magasabb szintjére feláramló negatív energiának viszont már van szerepe! A Tudat kifejlődését követően az Én-rész már teljességgel átadja a test alapszintű funkcióinak irányítását a vegetatív agyi tartománynak, míg ő maga már csak a test révén megszerezhető, mind magasabb és magasabb szintű felismerések és megismerések felé kezdi vezetni a testet. A látott - megélt képek és történések mind többé, s mindinkább megértetté is válnak, hisz mindahány történés egyben a Tudat fokozatos fejlődését is adja, lehetőséget adva az Én-résznek mind magasabb szintű feladatok felvállalására. A Tudat fejlődési irányának meghatározásába viszont egy ponton már maga az ellentét is igyekszik beleszólni, s minél magasabb fokú a Tudatosodás, annál inkább. Természetesen nem akként, vagy nem csak akként, hogy a számára helyes irányt mint késztetést közvetíti a Tudat felé, de akként is, hogy a testet magát is igyekszik az események és a körülmények befolyásolása révén afelé az irány felé terelni, amelyet ő maga akar a Tudat elé tűzni, s amelyet a kedvező körülmények közt könnyebben tud elfogadtatni vele. Az Én-rész ezzel szemben nem befolyásolhatja a fizikai körülményeket, lévén azok az anyag-világban vannak, míg ő maga egy, az anyag-világnál magasabb szinten létezik! Ha a Tudat mellett van is, az agyban, s ha a Lélek-szál révén meglehetős szoros összeköttetésben áll is az agyon keresztül a Tudattal; mégis egy bizonyos értelemben egy másik rezgéstartományban létezik, egy olyan agyi tartományban, egy olyan agy-hullámhosszon, amelyre még egyetlen műszeretek révén sem voltatok képesek rábukkanni, s nem is lehettek, mert az nem a ti fizikai energia-tartományotok része. Aki már képes, ha csak egy bizonyos szintig is kapcsolódni önnön Én-részével, maga is fel kell emelkedjék Tudata révén abba a rezgéstartományba, amiként felemelkedik abba mindahány gondolat, de 94

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága II. kötet még a tudati - lelki, s a fizikai érzések is, hisz ezek mind a test nem testi reakciói, még akkor sem, ha a fájdalom a testben keletkezik. Maga az ok, a test fájdalom-érzetét adó történés azonban csak fizikai történés lehet: magában a testben, vagy a testen lévő kóros elváltozás (sérülés, a test-idegen elemek, mint a tűz, tárgyak, vagy vírusok, testidegen baktériumok, stb.), amelynek érzelmi megfelelői az agyi ideghálózat révén válnak konkrét érzéssé. A test adott részén bekövetkező, testkárosító elváltozásokat az érzőideg-szál közvetíti az agyba, az agy vegetatív tartománya felé, s az a test adott pontjának megfelelő agyi tartományba közvetíti át magát az információt, amelyet az agy lefordít a Tudat nyelvére, vagyis érzetté változtatja az észlelést. Nem véletlen, hogy az agy maga nem érez fájdalmat: az agy ugyanis, mint az érzékelési központ, nem tud önmaga felé jelezni, ezért az agyban történt változást sem fogja tudni átközvetíteni a Tudat felé mint érzést: az benne magában marad, mint érzés nélküli észlelet. Az agy egyes, mondjuk daganatos megbetegedésekor sem maga az agy érzi a fájdalmat: a test fog reagálni az agyban történt elváltozásokra, méghozzá mindenkor másféle tünetet produkálva. Ha a daganat eret nyom, az agy vérellátása válik rendellenessé, s ha egy-egy idegszálat, az idegszálnak megfelelő testrész, vagy annak bizonyos része reagál, ami viszont már jelentkezhet fájdalomként, mert az agyba még be nem csatlakozott idegszál jelzi a kérdéses test-rész károsan megváltozott helyzetét ekként az agy felé, amelyet viszont már maga a Tudat mint fájdalmat, vagy egyéb, kellemetlen érzést fog megfogalmazni, mintegy: önmagát riasztva, önmagának jelezve: valami az adott testrészben (vagy testrészen) nincs rendben. A Tudat ébredésével tehát nem csak az Én-rész: az ellentét is aktívabbá válik, annál is inkább, mert amiként mondtam, a Tudat tulajdonképpen az Én-rész és az ellentét küzdőtere. Az ellentét, míg a fizikai síkon éltek, mindenkor rendelkezik azzal a helyzeti előnnyel, hogy a körülmények megváltoztatása révén manipulálja a Tudatot, míg az Én-rész csak a saját energiáival támogathatja meg a Tudat felé elküldött instrukciókat. S a Tudat, amelynek mindenkor a test az elsődleges, s a test érdekeit tekinti a maga érdekeinek, inkább kész lesz az ellentét szavát elfogadni, ha az akként nyúl bele a fizikai sík egyes történéseibe, hogy az a test korábbi állapotának megváltozását adja. A szegényebbeknél a gazdagság felé vezető utat csillantja meg, s a Tudat, amely a testi nyomorúságot hátrányként éli meg, kész a mutatott irányt követni, olykor még abban az esetben is, ha az adott irány még a földi törvényekkel is ellenkezik. A gazdagabbaknál is a test érdekeit, s a testnek a Tudatban játszott szerepét használja ki, őket viszont már nem egyszer a nyomorral fenyegetve, ha másként nem bírhatja rá a Tudatot, hogy az általa szükséges cselekedeteket hajttassa végre a testtel. Igaz: itt is módja van a mégnagyobb gazdagság elérhetése felé vezető út megcsillogtatásával a maga irányába terelni a Tudatot, ha a Tudatban lévő mohóságra tudhat építeni. Az Én-rész ezzel szemben, mint mondtam, mindenkor csak az ÉN előzetes terveinek megfelelő instrukciókat áramoltathatja a Tudat felé, az átadott késztetést a magával vitt energia révén támogatva meg. Viszont igaz az is, hogy minden egyes Én-rész, s ekként mindahány fizikai személy csak olyan feladatra vállalkozhat, amelyre valósággal is meg van benne az Erő. S mert ez is egy sokakat érintő kérdés, e mondatot bővebben is kibontjuk. Az ÉN, miután megírta az Élet-filmet Én-része számára, jóvá kell hagyassa azt az Oktató-szellemmel (vagy mint a te esetedben, a Szellemi Vezetővel), aki csak olyan feladatot, vagy Vállalást engedélyez, amelyhez az ÉN képes lehet átközvetíteni az Erőt Én-része felé. Ez után az Oktató-szellem Krisztus elé tárja az Élet-programot: s nem egyszer még maga az Úr vonat vissza abból egyes elemeket, ha akként ítéli meg: az adott Vállalás, vagy Feladat meghaladná az adott környezetben az Én-rész erejét. Az Úr tudója mindahány lehetséges történés mindahány variációjának, s még azok kimenetelének is, ekként azt is tudja: minden egyes lehetséges, bekövetkezhető körülményben, tehát mindenképp képes lehet-e megvalósítani az Élet-programot az Én-rész, vagy egy bizonyos, az ÉN, s az Oktató-szellem előtt ismeretlen változat az Én-rész kudarcához vezet/vezethet. Különösen fontos ez most, a ti korszakotokban, amikor a bukás még komolyabb következménnyel járhat az ÉN számára, mint korábban, s fontos azért is, mert a ti Élet-programjaitok lényegesen összetettebbek, mint eleiteké volt, ezért a több történésnek több lehetséges változata is van, amelyek bekövetkezése vagy elmaradása nem csak az Én-részen, s nem csak az általa irányított testen, de a körötte - mellette élőkön, sőt: akár a Föld bármely más pontján élőkön is múlik. Mert amiként az egyén Útja kihatással van az Összesség Útjára, s az egyénben lévő energiák részei a Globális energiának, akként a Globális energia is kihatással van az egyén Útjára, annak ténylegesen is bekövetkezhető, tehát valósággá lehető irányára, amiként befolyással lehet, s lesz is ekként az egyéni 95

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága II. kötet energiákra is. Gondolok itt úgy a tudati, az idegi, mint a lelki és Szellemi energiák összességére, s ezt most úgy Globális, mint egyéni értelemben vegyétek. Az egyetlen, aki mindezeket számba veheti, az ÚR: s ha Ő nem javasol valamely elemet az Életfilmben, vagy valamely elem felvételét még szükségesnek tartja, az Oktató-szellemen keresztül jelzi az ÉN felé, megjelölve a szerinte helyes változtatás módját is, mint javaslatot. Ismétlem: mint javaslatot, s nem mint utasítást, mert azzal az ÉN szabad választási jogába avatkozna bele, s ha valaki; Ő semmiképp sem sértené azt meg, hisz az kezdettől adatott mindahány Teremtménynek, mint elidegeníthetetlen Szellem-gyermeki Örökség. Az ÉN aztán a maga belátása szerint emeli ki, vagy toldja be a kérdéses elemet az Én-rész Élettervébe: s mert az Én-rész esetleges kudarcának súlyával és reá nézve komoly következményével az ÉN is tisztában van, még elvétve sem fordul elő, hogy az ÉN nagyobb terhet akarna tenni Én-részére, mint amelynek elhordozására is biztosítani tudja számára az ERŐT. (S ezért is helytelen ama Testvérünk megállapítása, aki akként vélekedik: a véle és körötte zajló történések már „túllépték az általa vállalt Feladat határát”: mert ez egyszerűen lehetetlen! Amiként az is, hogy egy Feladat a megszabott Idő-egységen túlnyúlna. Ilyen vagy olyan formában, de a végére ér, ha van egyáltalán Időbeni kiterjedése. Ez azonban ritka, kiváltképp a nem, vagy a nem csak fizikai szintű feladatoknak. Ha egy bizonyos helyzetet kell megtapasztaljon és megoldjon valaki, a Feladat addig kötelezi az Én-részt, míg meg nem oldotta azt: s csak ha a feladat tényleges megoldást nyert, lesz semmissé az Én-rész, s ekként a test és a Tudat számára is. Addig azonban, míg a probléma él, él a Feladat is, függetlenül attól: mióta terheli a testet, vagy a Tudatot, esetleg mindkettőt, s még a lelki energiát és a Szellemi Én-részt is. Ha Testvérünk ténylegesen is a Fentről érkező instrukciókra, s az Én-rész által átadni kívánt késztetésekre, nem a maga tudati - akarati képeire igyekezne koncentrálni, ez utóbbit fogadva el mint a Fent Világából érkezett információt: maga is tökéletesen tudatában volna ennek, azon felül és azon túl, hogy már rég megtalálta volna az őt kínzó probléma megoldását, ha igazán arra, nem csak a tudati vágy betöltésére, s e vágy-szülte Én-képek megvalósítására törekedne, mégpedig a lehető leghelytelenebb módon és formában, csak mert nem áll a tényleges, a valós Önismeret számára - is - olyannyira szükséges fokán, még ha akként véli is. Korábbi tévelygéséhez való, szinte notórikus vissza-visszatérésének oka is ez utóbbiban keresendő, ami lényegét tekintve még az adott, s számára már olyannyira terhessé lett probléma oka és alapja is, ha csak egy bizonyos szintig is, tehát a probléma reá eső részének megoldása kérdésében.) Az Én-részben tehát mindenkor meg van a szükséges energia az egyes történések és feladatok elvégzésére, s ezt az Erőt kell átáramoltassa a Tudat felé. Nem a fizikai test felé, hisz amiként a Tudat eszköze az Én-résznek, akként eszköze a test is a Tudatnak. S ezt is hadd ismételjem meg, hogy kellő nyomatékot kapjon mondandóm: a test a Tudat eszköze, még akkor is, ha a Tudat, míg az Ébredtség egy bizonyos fokát el nem érte, akként viselkedik, mintha ő volna az alárendelt, s a test a kiemelt szereplő, amelynek minden igényét ki kell elégítse. Mert bizony, ez még ma is ekként van, még akkor is, ha a test kívánalmai egy bizonyos szinten túl már nem is igazán a test: de bizony, a Tudat kívánalmai, amelyeket a Tudat vetít ki a testre, akként élve meg, mintha azok a test kívánságai volnának. S itt hadd ne mondjak valami hatalmas, csak egy mindennapos példát: a hús fogyasztása nem a test igénye! A Tudat igénye, vagy a hibás nevelés következtében azzá válik, amelynek egy bizonyos életkor után fizikai kivetülése is lesz, vagy lehet. De az alap-ok a Tudatban, annak hibás beállítottságában keresendő. Mint mondtam, az esetek többségében a gyermekkorban tanult - látott viselkedési minta a leggyakoribb ok, hisz ha kicsinységétől nem fogyaszt húst a gyermek, később sem fogja azt igényelni, mert a fizikai testnek nem a húsra: egyes, a húsban is megtalálható ásványi anyagokra és nyomelemekre van szüksége. Ám a kisgyermek még nem választhatja meg, hisz nem is volna képes rá: akar-e húst enni, vagy sem. Ha a környezetben ez a megszokott, benne is ez válik természetessé, s később igényeltté is, s e tudati igényt vetíti ki a testre, amelyben a felnőtt kor egy bizonyos pontjára, már az idősebb kort elérve annyira felhalmozódnak a leölt állat testében lévő toxikus anyagok, hogy a test valósággal is az elvonási tüneteket fogja megélni és elszenvedni. Ám még ekkor sem a testi tünet az elsődleges ok. A toxikáció ugyanis nem olyan fokú, hogy azt a szervezet ne volna képes oldani, akár az emberi élet már igen előrehaladott szakában is: a tudati késztetés annál lényegesen erősebb, s épp hogy a tudati energia az, ami még a toxikáció fizikai tüneteit is képes olyannyira felerősíteni, hogy az már a viselhetőség határát 96

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága II. kötet súrolja. S erre nem is egy példát tudnék sorolni, de elég, ha csak egyet említek: H. Testvérünk, aki Eszter gondját viselte Eszter életének kései szakában, 90 éves korában mondott le a húsevésről, éspedig egyik percről a másikra: s mert tudati képeiben a Lélek-lények iránti valódi Szeretet révén felül tudta írni a majd' egy évszázados megszokást, testi tünetei szinte alig voltak érezhetőek. Tehát itt is, ez esetben is a Szeretet volt az a „Csodaszer”, amely segítette H. Testvérünket, amiként segíthetne mindenkit, aki a test élvezete végett megfogalmazódott a tudati késztetést, képes az állatok iránti Igaz Szeretet alá rendelni. Azt hiszem, elég volna, ha csak annyit idéznétek elmétekbe a Mester Tanításaiból: „a test nem használ semmit…” Aki csak a testének akar kedvezni, nem Önmagának: valóban csak annak a rabtartójává lett fizikai tömegnek kedvez, amely az Én-rész Útjának végén „por és hamu” lesz, de árt valós ÉN-jének, hisz az Én-rész rengeteg energiát kell elfecséreljen a Tudat ezirányú befolyásolására, olyan energiákat, amelyeket eredetileg más célra vitt magával. S ehhez már csak annyit tennék hozzá: aki Lélek-testvérei Életét kevésbé tartja fontosnak, mint a maga gasztronómiai igényeit és kívánalmait, nem is nevezheti igazán állatbarátnak magát, hisz épp olyan Lélek-lényt fal fel, mint amilyet esetleg otthonában tart, mint kedvelt kis állatot… Jó: én magam is mondottam már: aki nem emelkedik fel a Nagy Ugrás során, bizonnyal nem azért nem emeltetik fel, mert a húsevők táborához tartozik. Sajnos, ez ma még olyannyira szokott dolog a Föld színén, hogy szinte lehetetlenség is volna, ha én egymagam akarnék kis munkatársammal mindenkit megváltoztatni a rendelkezésünkre álló kevésnyi idő alatt. Ezen felül, és ezen túl, a Minősítési Törvény ezt is, tehát a Csoport-tudatnak az Egyéni Tudatra való ráhatását is számba- veszi: de aki teheti, könnyítse meg Én-része dolgát azzal, hogy önként írja felül a hibás tudati elemet, s önként, a maga Szabad Akaratából mond le a húsfogyasztásról. Ha másért nem, hát azért, hogy már teljességgel nyugodtan nézhessen a mellette élő kis állatra: kutyusra, cicára… arra a kis Pajtásra, Barátra, akit bizonnyal szívéből és igazán szeret. Lépjünk tovább ismét e számomra is fájdalmas kérdéstől kicsim: de már nem ma, és nem most. Elmédben és szívedben ismét felbukkant a fájdalom, a közel-múlt emléke. Ha esti teendőidet bevégezted, magam emellek fel magamhoz, hogy Szeretetemmel betakarjalak… * — Visszatérve megkezdett témánkhoz: azt mondtam, miután a Tudat a fejlődés egy bizonyos szintjére ért, azt egyként kívánta befolyásolni az Én-rész, s az Ellentét is. Amiként azt is mondtam, az ellentét mindahány fizikai eszközt képes lehetett, amiként képes lehet ma is felhasználni alantas cselei végbeviteléhez, hogy elámítsa, vagy megrettentse a Tudatot, s így, vagy úgy, de megkísérelje elterelni a helyes, az Én-rész számára szükséges iránytól, amelynek követésére az Én-rész az erre irányuló késztetéssel együtt a magával vitt, magasabb szintű energiát igyekszik a Tudat felé átáramoltatni. A Tudat természetesen maga kell eldöntse: mely késztetést fogadja el: s ez az, amit sokan nem értenek közületek. Hogyan lehetséges, hogy egy olyan nem fizikai test elem, amely nem része az Én-résznek, mégis képessé lehessen maga meghozni olyan döntéseket, amelyek az Én-rész, és az ÉN érdekei mellett, vagy azok ellenében vannak. Mi tulajdonképpen a Tudat? Mit értünk az alatt, hogy az agy Tudatosodásra alkalmas agyi tartománya? Miért csak azt a semminél alig is nagyobb részét képes használni agyának az ember? Számtalan kérdés, amelyek válasza nem a Föld színén keresendő: de éppenhogy az Én-rész szintjén. Az agy kiépítését, annak más - más szerepet játszó agykamrákra osztását az Én-rész a magzati szak kezdetén elvégzi, de az agy Tudatosodásra alkalmas egységeit, tehát sejtjeit csak később, csaknem a magzati szak felénél kell valósággal is azzá változtassa, ami. (És ezt értik oly igen félre azok, akik a kicsiny magzat megölését nem tekintik bűnnek. Arra utalnak, hogy az a semminél alig is nagyobb KINCS „még nem Élet”, hisz nem érez, nem „tud”, tehát még igazából nem létezik. Ezt azért fogalmazták meg ekként, mert az Én-rész szerepével nem voltak tisztában, sőt: még csak nem is tudtak, amiként többnyire még ma sem tudnak a létezéséről! Pedig a magzat megszületése, s az első önálló lélegzetvétel előtt még annyira szoros kapcsolódásban áll a magzat agya és testének minden egyes idegszála az agyat az Én-résszel összekötő lélekszállal, hogy a lélekszálon keresztül maga az Én-rész lesz az már a legelső, tehát a fogamzás pillanatától, aki a fizikai fájdalmat érzi, ha nem is mint fizikai, de az annál sokkalta szenvedtetőbb Szellemi kínként! Ekként a még meg sem született magzat lényegében sokkalta érzékenyebben reagál a 97

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága II. kötet megérzett fájdalomra, semmint gondolnátok, hisz nem fizikai szinten: a Valóság szintjén érzi, és szenvedi el azt! A magzati szak felénél az Én-rész az agy részletesebb, finomabb megmunkálásába kezd. Már nem az agykamrákat kell kiépítse, s nem az agysejteket, valamint az agyi idegszálakat kell megfogalmazza: a saját Ébredtségi szintje, a vállalt feladatok mibenléte értelmében az azokhoz szükséges agyi energiahálózat kiépítését kell elvégezze. Vagyis a maga energiáival kell feltöltse az agysejtek egy bizonyos, számára engedélyezett részét, amely energiákon megtapadhatnak a fizikai síkról érkező információk. A fizikai hatások beérzékelésére, s azok rendszerezésére is más, míg a nem fizikai, de szintén a fizikai szintről érkező hatások: hang, fény, hideg, meleg stb. érzékelésére is más és más rezgésszintű energiát áramoltat az erre a célra rendelt agysejtek felé. Vagyis, „életre kelti az agysejteket”, fokozatosan leválasztva a fizikai test idegszálait a lélekszálról, elvágva a Lélek-szál és az idegszál közti energiaszálacskákat, amelyeket az agy sejtjeihez rögzít: ekként megadja az agynak az érzékelhető fizikai Valóság észlelésének képességét, majd a saját energia-testében lévő, általa fel nem használható, s épp e céllal magával vitt energia-elemek, és az agy más sejtjei közti kapcsolatot kell kiépítse. Ezek a nem fizikai elemek lényegében épp annyira tartoznak az Én-rész energia-testéhez, mint amennyire mégsem, hisz azok, bár bírnak az Én-rész Szellemi-tudati képességeivel, nem bírnak az Én-részben lévő tudással. Ekként az Én-rész nem csakis és kizárólag a Lélek-szállal van az agy Tudatához kötve: de ahogy a Tudat már a fizikai értelemben vett fejlődés egy bizonyos fokát elérte, vagyis már bizonyos fizikai szintű ismeretek birtokába jut, épp ezek az ismeretek lesznek azok, amelyek elfedik, s később teljességgel elválasztják a Testi Tudatot a Szellemi Én-résztől, kizárva ekként egyiket a másikából, két, más - más rezgés szintű energia-tartománnyá téve azokat. Az agy a Tudatosodásra való energiát tehát az Én-résztől nyeri: ám az Én-rész ismereteihez, a tőle érkező késztetésekhez, és esetleg az egyes információkhoz csak a Lélek-szálon keresztül juthat. Ha megfigyeltétek, a kicsiny gyermek még két, egymástól úgyszólván mindenben különböző Világban él. Ennek oka az, hogy ameddig a Tudatosodás bizonyos szintre nem ér, az Én-rész képes lehet a Tudat felé, s a Tudat az Én-rész felé nyitni, így az egymás közti információátáramoltatás kikerülhetetlen, és bizonyos mértékig szükséges is, hisz nem is egy információ épp ebben a korban juthat el a tudattalan agyi tartományokba, amelyekből később, valamely feladat vagy vállalás időszerűvé válása során a Tudat meríthet, rendszerint a test alvási szakában, akként, hogy az információ, bár beíródik a Tudatba, mégsem válik tudott információvá. Ezek azok az intuitív elemek, megérzések, vagy ráérzések, amelyek a tudósok elméjét is részben kormányozzák valamely felismerés, valamely új, korszerűbb eljárás kifejlesztése során. Említettem már a korábbiakban, hogy amely új ismeret még nincs a Globális Tudattárban, azt az Én-rész kell magával vigye, miután az Oktató-szellem, még az Én-rész testbe öltözése előtt kiképezte az ÉN-t magát a feladatra, kinyitva ekként az Én-részben is az ÉN által átközvetített, az Én-rész révén korábban még nem érintett, tehát ki nem bontott Ismeretet, azaz Bölcsesség-elemet, legalábbis egy adott mértékig. Ezek mindegyike megvan magában az Én-részben, csak úgy, mint magában a Szellemben, de mindent sűrű rétegek fednek el. Ezekből a lefedett ismeretelemekből nyit meg valamennyit az Oktató-szellem, s az ekként már hozzáférhetővé, de még nem saját, valós Szellemi Erővé változtatott Bölcsességekből közvetíthet át az ÉN az Én-rész felé de csak azt, és csak annyit közvetíthet át azokból az Útra indítandó Én-rész felé, amennyi az Út végigjárásához szükséges, s amennyit már az Én-rész maga képes lehet megtisztítani, vagyis már gyakorlattá változtatva teljességgel kibontani a felsőbbrendű ÉN számára, hogy az akkortól már valósággal is az ÉN Szellemi Bölcsességévé lehessen. Az Én-rész, és a Tudat közt tehát a fizikai Út kezdeti szakában, meglehetősen élénk az információátáramoltatás. Akkor tehát, amikor a gyermek még nem képes megfogalmazni, vagy még nem a számotokra is érthető formában fogalmazza meg az Én-résztől érkezett információkat. Erre természetesen később sem kerülhet sor, mégpedig két okból: először is azért, mert az agy sejtjei csak lassan „tanulják” meg az egyes információk elraktározását, így az érkezett információ még igen gyorsan elmerül az agy tudattalan tartományaiban: a Tudatalatti, és a Tudatmögötti agyi tartományokban, s ez adja a másik okot: a lassan növekedő gyermek később maga sem fogja tudni: mit „tudott”, és mit mondott el a maga egyéni módján élete egészen korai szakában. Az agy Tudatalatti, és Tudatmögötti agyi tartományai ugyan szintén az Én-részben lévő, magasabb szintű energiák átáramoltatása révén kezdik meg betölteni a maguk 98

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága II. kötet szerepét, de ezek felé már nem a saját, hanem mindenkor más és más rezgésszinten álló Kozmikus energiákat áramoltat át az Én-rész. S hogy még inkább pontosítsak: az erre alkalmas agysejtek maguk fogják magukhoz vonzani az Én-rész által bevonzott kozmikus energiákat, amelyeket az Én-rész lefelé vezető Útján vonz magához, mindenkor a maga egyéni vállalásának mértékében meríthetve azokból. S ez az oka annak is, hogy az egyes meditációs képek közé olyan képek is kerülhetnek, amelyek lényegében nem az Én-rész saját, korábbi Útjai valamelyikének emlékképei, de mert a későbbiek során a Tudat maga olyan irányban halad, és olyan emlék-energiákat őriz, azokat fogja megjeleníteni a fél-tudatos állapotban lévő agyi tartományban, mint spirituális emlékképet, az emlék-energiát, éspedig nem egyszer a Tudatban lévő, de már az adott síkon belé került tudati képekből „ollózva” ki olyan elemeket, amelyek megfelelnek, vagy megfelelhetnek az Én-részből a meditáció folyamán a Tudat, s az agy Tudattalan tartományaiba áramló energiáknak. S ez nem csak a meditáció: még a regresszív hipnózis alatt is ekként van. Nem véletlen, hogy nem engedélyezett a regresszió a Múltbéli Utak képeinek feltárására a ti korotokban, és a ti számotokra sem: amíg az agy Tudatosodásra alkalmas agysejtjei nem képesek olyan rezgésszintet elérni, hogy már spontán kapcsolódás jöhessen létre a Tudat, és az Én-rész közt, még arra sem vagytok eléggé érettek, hogy az elmúlt Utak tényleges kielemzését elvégezzétek. Aki ekként kíván kutakodni a Múltjaiban, ha megpillanthat is egyes képeket, nem fogja tudni megállapítani: valós, vagy valótlan képek bukkantak-e fel előtte, annál is inkább nem, mert aki a regresszióval igyekszik önnön korábbi „kilétét” megismerni, az esetek többségében a tudati és a Szellemi gőg kielégítésére törekszik. Ezért, ennek elkerülése végett van, hogy még tiltott néktek a Törvény által a jelenben járt Út kezdeti, tehát a magzati szaknál messzebbre való visszapillantás, annál is inkább, mert ha valamely betegség a Múlt Utak valamelyikének karmikus elemként visszaköszönő következménye, a karmikus kötés oldása válik lehetetlenné, hisz a karmikus eredetű történések lényege, azok megtisztításának egyetlen lehetséges formája éppen az, ha azokat a gyermeki alázat, és az Istenre való reáhagyatkozás erejére támaszkodva viseli el a test, a Tudat, s ekként az Én-rész is. S hogy e Törvény megszegése mivel jár, avagy járhat, arra számtalan, nagyon is szomorú példát tudnék felsorolni, amiként ti magatok is, hisz akik ekként tévedtek el a Szellemi „utak” labirintusában olykor akár már Élet-útjuk végső szakaszában, köztetek, ha nem is éppen véletek éltek, élnek. Annál is inkább, mert ez az egyik olyan momentum, amit maga az ellentét is ismer, és amit nagyon is szívesen használ fel a maga céljaira. Olyan képeket, és olyan információkat áramoltat a Tudat felé, amelyek tökéletesen alkalmasak arra, hogy elkápráztassák nem csak az adott személyt, de a körötte élőket is, felébresztve ekként a tudati gőgöt az illető személyben, s nem egy esetben akár magát az Én-részt is megtévesszék. Az Én-rész, ha maga is valamely nagy feladat birtokosaként kívánná látni magát, tehát ha benne magában is megfogalmazódik a Tudatban felébredő vágy: többé, és másabbá válni, mint azok, akikkel egy Úton jár, a fejlettség egy bizonyos foka alatt kész elhinni: valósággal is a maga korábbi, ám az ÉN által csak ekként, tehát az Út egy bizonyos szakaszán leközvetített információját veheti át egy olyan Útról, amikor ténylegesen is magas szintet volt képes elérni. Hogy ezt miért csak ekként, tehát utólag közvetíti le számára az ÉN, s hogy miért nem adta át néki ezt az információt már az ÚT megkezdése előtt, nem is firtatja. Betudja annak, hogy a Tudat akkor érte el azt a fejlettségi fokot, amikor is az információ birtokába juthat, s hogy erre előbb ne kerülhessen sor, maga az ÉN tartotta azt vissza a spirituális áthúzás veszélye végett. S akkor már az Én-rész is abban a hamis hitben fogja a Tudat felé áramoltatni az éppenhogy a tudati becsvágy, azaz a tudati gőg felülírására magával vitt energiát, hogy annak révén a Tudat még inkább a benne, s már az Én-részben is meglévő lévő becsvágy betöltésére törekedjék. Ez tehát az a bizonyos spirituális gőg, és ez annak oka. A Tudat maga sodorja az Én-részt magával, csak azért, mert az Én-rész nem veszi, mert gyengesége, vagy restsége végett nem tudja, vagy nem is akarja észrevenni időben az ellentét által a Tudat elé tárt kelepcét, amelyben az ellentét a két nem fizikai testelem közös gyenge pontját támadta meg. A Tudat tehát az Én-résszel áll szorosabb összeköttetésben az Út első szakaszában, nem a körötte lévőkkel, s nem az adott szinttel, de az Én-rész által betöltött szinttel, majd ahogy a fizikai szintű 99

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága II. kötet ismeretek gyarapodnak benne, az Én-rész és a Tudat különválik: más és más rezgés-fokon létezik tovább. S itt, ez esetben még nem az Én-rész emelkedik: a Tudat tisztasági foka csökken, hisz már a nem fizikai szintű ismeretek közé a sokkalta durvább fizikai ismeretek is bekeverednek, s a kutacs bezáródásával lényegében a folyamat be is fejeződik. S ez lényegében akkor következik be, amikor a kisgyermek képessé vált megérteni, és jól - rosszul beilleszkedni is a legkisebb Társadalmi elem: a család követelmény-rendszerébe, és megtanulta a tiltott és az engedélyezett dolgok közti különbséget felmérni, s a család „törvényeit” betartani. A kutacs szerepét már említettem: egyes információkat még azon keresztül szerezhet meg az Én-rész az ÉN-ből a kettejüket összekötő Lélek-szálon keresztül, de a törékeny gyermek oltalmazásához szükséges, mindenkor a későbbinél magasabb rendű energiát is azon keresztül tudja levonzani az Őrszellem segítségével a maga felsőbbrendű eleméből. Az ÉN, bár az Én-rész távolléte alatt egy bizonyos mértékben lefedett állapotban kell várja Én-része visszatérését és felcsatlakozását (egy szintig, tehát az ötödik szféra eléréséig, amikor is már nem az Én-rész, de maga az ÉN játssza a test irányítójának szerepét, s az Én-rész teljességgel a Tudat feladatkörét veszi át), az Őr-szellem jelzésére az Út kezdeti szakában áramoltathat le olyan energiákat, amelyek birtoklására az Én-rész az Út későbbi szakán már nem, vagy csak igen rendkívüli esetben jogosult. S erre az Út első szakaszában épp a ti szintetek erősen kiszámíthatatlan volta végett adott lehetőséget a Kegyelem Istene, hisz enélkül minden komolyabb baleset a kicsiny, és gyenge fizikai test elpusztulásához vezetne. A Tudat és az Én-rész közti kapcsolat természetesen továbbra is megmarad, ha a közvetlen információ és energia-átáramol-tatásra már nem lesz is mód. S éppen azért nem lesz, nem lehet, mert amiként mondtam, a Tudat magasabb szintre való elérése egyben jelzés az ellentét felé is: s akkortól az is mind erőtelje-sebben igyekszik, hogy egyeduralmat szerezve a Tudat fölött, a maga szándékai szerint vezesse azt. Ha még ekkor is teljességgel közvetlen kapcsolódás volna a Tudat és az Én-rész közt, s nem a Lélekszálon át kerülnének az egyes instrukciók, információk, és az átadható energia az Én-résztől a Tudathoz, az ellentét képviselője már a legelső percben elszívná az Én-rész minden energiáját, maga mögé utasítva ekként az energia-hiányossá lett Én-részt, s az irányítatlanná, vagyis akkortól már teljességgel általa, tehát az ellentét képviselője által irányítottá lett Tudatot is. Ez esetben sem kell külön kitérnem arra: micsoda hatalmas veszélyt jelentene a két, egymástól függő Tudat-elem: a Szellemi Én-rész Tudata, és a Testtudat számára, ha a kettejük közt lévő energiacsatorna nyitott maradna. Erre már csak a magasabb szinten lesz lehetőség, tehát a negyedik szféra szintjére való beemeltetés után, aholis az ellentét már semmiképp sem fejtheti ki ártó hatását sem a test, sem a Test-tudat, sem pedig az Én-rész fölött. S ez az oka annak is, hogy a beemeltetést követően oly nagy mértékben felgyorsulhat a Visszatérés folyamata. A Tudat lassan szerepét veszti, s az Én-rész maga is az ÉN-be igyekszik felcsatlakozni, vagyis már annak kell tudja átadni a test, a Tudat, és önmaga irányítását, míg el nem ér arra a szintre, amelyen ő maga fog akként viszonyulni a maga felsőbbrendű eleméhez, amiként a Tudat viszonyul hozzá most, amikor is kezditek felismerni önnön valós Kiléteteket, és kezditek elfogadni, hogy a Tudat csak mint alárendelt szerepelhet a Visszatérés hatalmas feladatában az Én-résszel szemben. Ekként természetesen az sem véletlen, hogy már most meg kell tanulnotok a Tudat és az Én-rész közti kapcsolatot megteremteni, s hogy törekednetek kell a Tudatot is függetleníteni magától a testtől, mint elsődleges irányítótól, felismerve e gondolat helytelen voltát. Ma ugyanis épp csak a kezdetén vagytok még annak a folyamatnak is, amikor is képessé lesztek belátni: nem a test szabja meg a maga valós igényeit, de a Tudat. Amíg ezt teljességgel el nem fogadjátok, akként fogjátok érezni, hogy a test igényeit elégítitek ki, amikor a tudatotokban felbukkanó vágyak betöltésére törekedtek, holott ez nem ekként van. A test csak mint bármely Élőlény-társatok teste: ösztönlény, amelynek a puszta létben maradáson túl, s az ehhez nélkülözhetetlen, alap szintű ellátáson túl nem volnának különleges igényei: ha csak akként nem szoktatjátok a testet, hogy az alap szintű igények megléte nélkül kellemetlenül érezze magát. De akkor sem a test, ez az örök ösztönlény fogja a kellemetlen érzetet produkálni: ismét csak a Tudat, amely a benne lévő kellemetlenség-érzetet vetíti ki a test bizonyos pontjaira, már akként érzékelve be az adott test-elemről visszaverődő, de általa elküldött jelzéseket, mintha azok valósággal is a Test bizonyos jelzései volnának. A test maga ugyan úgy jelez, mint a fizikai Élet legelső időszakában. Jelzi tehát az éhséget, a szomjúságot, hideg és meleg-érzetet, a fájdalmat, vagy az alvás-hiány okozta energia-hiányos állapotot. Még a tisztaság igénye is csak a test mellé kerülő idegen, és fizikai értelemben kellemetlen érzetet adó anyagok jelenlétének, azok eltávolítása 100

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága II. kötet igényének szintjéig terjed ki. S erre éppen a korábbiakban említett gyermekek a leghívebb példák, akik olyan körülmények közé születnek, ahol az egyes higiéniai szabályok nem léteznek. A kis test megkapja az élelmet, a testből eltávozó salakanyagtól időnként megszabadítják, s ha viszonylagos nyugalomban, s a számára szükséges melegben van, nyugodtan és mélyen alszik, mint minden más, öntudatlan kis lény, mert amiként azok, ő sem tudja, hogy többet is lehet akarnia, mint amennyi a létben maradáshoz szükséges. S ha nagyon akarom pontosítani e kérdést, ez ekként is van. Jó: bizonyos tisztasági-fokra már akkor szüksége van a testnek: de idézzétek csak magatok elé a két-háromszáz évvel előttetek élt embert: milyen fokon állt akkor a higiéniai ismeret? S ezzel nem azt akarom mondani, hogy a tisztaság nem szükséges: nagyon is, hogy szükséges, kiváltképp a ti korotokban, amikor az egész közegben olyan ártó baktériumok vannak, amelyek korábban nem hogy ismeretlenek: egyszerűen elképzelhetetlenek lettek volna. De amiként nem jele az Értelem meglétének, vagy a Szellem-világbeli hovatartozásnak a frissen fodrászolt haj, vagy a frissen manikűrözött kéz, akként nem jele a külső az Értelem hiányának sem, és nem jele a szellemi értelemben vett hovatartozásnak sem! Gondoljatok Jóbra: ő akkor is ugyanaz volt, aki, amikor jómódban és gazdagságban élt, s akkor is, amikor férgek rágták testét. Ugyanazzal a Tudattal bírt, amiként szellemi milyensége sem csökkent az által, hogy fizikai teste nem kapta meg ugyan-azt a gondozást, s ugyanazt a táplálékot, amelyet korábban talán ő maga is elengedhetetlennek vélt volna. Vagy nézzük a ti korotok embereit. Sok van, aki jómódból „dolgozza le magát” a hajléktalanság szintjére, vagy a viszonylagos kényelemből kilépve lesz egyik pillanatról a másikra a minden kényelem és minden jólét híján élők egyikévé: s akkor a tudatban korábban megfogalmazódott igény igen hamar visszatér a test valós igényének szintjére, vagyis a hajlék nélkül élő megelégszik, mert meg kell elégedjen annyival, amennyi testi létbenmaradásához valóban nélkülözhetetlen. Ameddig azzal bírhat, mégcsak nem is mondanám, hogy fizikai értelemben szenved: szenvedése is tudati szenvedés lesz, részint a múlt emlékeiből fakadó, részint a jelen eseményeiből, megaláztatásaiból stb. fakadó szenvedése. De a test, ha megkapja a maga számára szükséges élelmet, a szervezet számára elengedhetetlen mennyiségű vizet, s ha legalább a nap egy részét viszonylagos nyugalomban, biztonságban, és melegben tölti, mint a Tudattól elvonatkoztatott, mert elvonatkoztatható fizikai, tehát anyag-elemi egység, elégedett. És mert elvonatkoztatható, el is kell, hogy tudjátok különíteni a testet és a Tudatot, mert ameddig egynek érzitek a kettőt, nem lesztek képesek ténylegesen megállapítani: mi az, amire valóban a testnek, s mi az, amire csak a Tudatnak van szüksége. Ha erre képessé váltatok, azt is meg kell tudnotok határozni: a tudati igények közül mi az, amit az adott szinten mindenképp meg kell adjatok a Tudat s az Én-rész eszközének: a testnek. S ezek egyike, sőt: a legfontosabb a test alap szintű igényein túl éppenhogy a fokozottabb mértékben betöltött tisztaság igénye. Nem azért vettem tehát épp ennek hiányát példaként, mert hogy a testi tisztaság ne volna fontos! Igenis, fontos, s miként mondtam, a ti járványokkal telített világotokban nagyon is fontos. De épp mert hogy annyira fontos, s mert hogy ez mindannyiótok tudati képei közt szerepel, mint elsődleges fontosságú fizikai igény is; ennek hiányával tudtam a leginkább érthetővé tenni a test és a Tudat igényei közti különbséget, de épp e különbséggel tudnám érzékeltetni számotokra a test és a Tudat igényei közti szoros összefüggést is. S ezt a szoros összefüggést, ezt az egybeolvadást kell megszüntessétek abban a mértékben, amely mértékben az lehetséges, hogy a tudati kép, a tudati akarás ne csakis és kizárólagosan a fizikai külsőségek betöltésére irányuljék, de mindinkább szerepet kapjon a test ellátása mellett a Tudat és a Szellem, tehát az Én-rész igénye is. Azokat is épp úgy tisztán kell tartanotok ugyanis, amiként a testet, és azokat is épp úgy kell tápláljátok, amiként a testet, hogy már ne csak fizikai, de tudati lelki és Szellemi értelemben is megőrizzétek magatoknak az Életet. A test tisztasága alap-fokú követelmény és elvárás mindany-nyiótokban, és mindenki felé, és teljes joggal. De ekként kell, hogy a tudati tisztaság is alap-igénnyé legyen, mert csak a Tudat tisztántartása révén váltok képessé az Én-rész tisztántartására, a Lélek-szál révén. Ahogy ügyeltek, mert ügyelnetek kell arra: ne kerüljön tisztátalan anyag a szájon át a testbe, vagy a szélben az érzékeny szembe, akként kell törekednetek arra is, hogy a Tudatba ne kerüljön tisztátalan elem. S amiként a test tisztaságára tudhattok ügyelni, akként tudhattok ügyelni a Tudat tisztaságára is, még akkor is, ha az ellentét éppenhogy a tisztaság nyomát kutatja, s minél magasabb fokú a tudati tisztaság, annál inkább igyekszik, hogy tisztátalanná tegye azt, ami tiszta.

101

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága II. kötet És itt vissza is tértünk oda, ahonnét egy kis kerülőt tettünk, vagyis a Tudat és az Én-rész, valamint a Tudat és az ellentét kapcsolatához. A kezdeti korban, amikor a Tudat még nem állt azon a fokon, amelyet már ténylegesen is Tudatosodottsági állapotnak nevezhetünk, az ellentét nyugalmi állapotban volt. Várt. Várta, hogy a Tudat magasabb szintű ismeretek birtokosává legyen; már az adott szint mértékéhez viszonyítva. Ez nagyjából az ősközösségi társadalom végén, a magántulajdon felbukkanásakor következett el. Akkor, amikor az ember nem csak az Én, de már az Enyém fogalmat is megfogalmazta, és már meg is védte, s már nem csak a korábbi módon, de már az Értelem használatával mindazt, amit a magáénak tudhatott. Ekkor kezdett el komolyabb feladatokat lehozni az Én-részt is, ami viszont azt is jelentette, hogy a korábbinál nagyobb mennyiségű, magasabb rezgésszintű energiákkal is érkezett, olyan energiákkal, amelyek nem csak a fizikai test létének fenntartására, s nem csak a legegyszerűbb tudati késztetések elindítására, de a korábbinál magasabb fokú agyi, azaz tudati tevékenység megtámogatására is elegendőek voltak. S e feladatok mindegyike épp azt célozta meg, hogy a tudati Én-képet felülírva az Enyém-fogalmától elválassza a Tudatot, már egy magasabb fokú MI állapot felé vezetve, s azt fogadtatva el azzal, a magával vitt Erő átáramoltatása révén fogadtatva el a Tudattal is önnön elsőbbségét és felsőbbségét. S az ellentét éppen e nagyobb mennyiségű energiát akarta, s akarja megszerezni. Minél magasabb szintre fejlődött az elme, annál nagyobb támadásba lendült az ellentét, s mert az elme számára mindenkor a fizikai Én-képzet maradt az elsődleges fontosságú, tehát a testi Én, a test révén támadt a tudat ellen, tudva: az Én-rész ellen támad ekként, mert az a Tudattal vívott csatára pazarolja el a Lét-időt csak úgy, mint a feladatok betöltésére magával vitt energiát. Ha közvetlen módon akart az Én-rész ellen támadni, tehát a test megkerülésével, a tudati gőg felébresztésére törekedett, ami még akkor is alkalmas eszköz volt vagy lehetett számára, ha a Tudat már a háttérbe tudta utasítani, megtanult nem túlzott fontosságot tulajdonítani magának a testnek, részben felismerve annak mellérendelt feladatát. Az ösztöni, és az érzelmi fejlődés után tehát a tudati élet kibontakozása a soron következő állomása az anyag-világból már kiemelkedett Én-résznek. S épp ez az a szint, amelyen ismétcsak sokak estek bele az ellentét csapdájába, amiként azt is megmutattam egy korábbi Út során. A Tudat, mint mondtam, egy bizonyos ponton, amikor az Én-t különválasztotta a környezettől, s már megfigyelte a környezet egyes fizikai jelenségeit, a tőle független jelenségek irányítójául megfogalmazta magának a jelenségért „felelős”, tehát az azt irányító Valakit - Valakiket. Kezdetben minden jelenség fölé mást és mást helyezett, tehát több „istent” alkotott meg magának. A fejlődés további részében a Természeti jelenségek némileg értetté lettek, s akkor a már megértetté vált jelenség „istenei” eltűntek a tudat mélyén, s akár ki is hulltak, ki is koptak abból. Minél több jelenséget értett meg az elme, annál többre volt kíváncsi, s hogy kíváncsiságát megelégítse, kutatni kezdte a jelenségek okát, majd magukat a rejtett jelenségeket. Hamarosan elért arra a pontra, amikor már nem azt feltételezte, hogy mindahány történés fölött van valaki, akitől a történés függ, de mert a korábbi tapasztalások minden esetben szigorú logikai rendszerekben tárultak elé, a „Valaki” helyére megfogalmazódott a „valami”. Istenek helyett okokat kezdett kutatni, vagyis a magához hasonlatosnak elképzelt, s mert csak képzeletében létező, ezért számára kikutathatatlan valakik helyét az általa megismerhető, és ekként legyőzhető „valamivel”, tehát az okokozat Törvényével cserélte fel. S épp ezt fordította a maga hasznára Satana, mindinkább segítve az embert a fizikai Törvények kibontásában, mindenkor akként, hogy a fizikai Törvények teljességgel elfedjék, semmissé tegyék az elme számára a Szellemi Miérteket, s azok válaszait egyaránt. A Tudat mind fejlettebbé vált, de az érzelmi élet, a Szeretet mindinkább kihűlt: az ember elvetette a több isten létét, ám helyette nem a Teremtő EGY-ség képét fogalmazta meg a maga számára, mint minden lehetséges történés Alapját, hanem az anyag-elvűségre felépített tudományt, amelynek révén úgyszólván mindent meg tudott vizsgálni, és csaknem mindent meg is tudott oldani. S azért mondtam azt, hogy úgyszólván, mert ha a Térben, majd az asztrális síkok energiáit használva magában az Időben is közlekedni tudhattak és tudhatnak ma is egyes szintek lakói, s ha a test mindahány betegségére megtalálták is a gyógyszert, a Lét két, legfontosabb elemét: a születést és a halált nem voltak, nem is lehettek képesek teljességgel megoldani. S ez még akkor is ekként van, ha te magad is láthattad azon az Úton azon kicsinyeket,

102

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága II. kötet amelyek már mesterséges úton fogantak: de mindenkor ugyanazon Test-sejtekből, amiként az a Természet szerint következik be, és ugyanúgy haltak is, ha Lét-idejük véget ért. Pedig a tudomány hatalmasságának hirdetői ezt is, és azt is megkísérelték a maguk elképzelései szerint irányítani. De mert Istent, a Teremtőt, és a Teremtő Erőket teljességgel ki akarták hagyni ebből is, és abból is, igyekezetük meddő maradt. Ők is, tehát a második szféra ama szintjének lakói is eljutottak ugyan a mesterséges ember előállításáig, de a tudományos bravúr végül végveszélybe sodorta az adott szinten élőket, mert Szellemi Én-résszel bíró lények helyett csak biológiai robotokat hívtak életbe, aminek okáról korábban is beszámoltam. A Törvény megkerülésével megalkotott emberi test-utánzatok nem bírtak, és nem is bírhattak, s nem is bírhatnak Énrésszel, még akkor sem, ha agyuk egy bizonyos, és hozzá nem is kis mértékű „Tudatosodásra” képes. E Tudatot azonban nem az Én-rész: csak „megalkotóik” tudati - akarati energiái keltik életre, ekként nemcsak hogy önálló gondolatok megfogalmazására alkalmatlan (s ezért is tétettem idézőjelbe a „Tudatosodásra” kifejezést), de mindinkább azzá váló lényekkel, tökéletes memóriával bíró „élő komputerekkel”, biológiai bábokkal vették körül magukat, már alig is tudva megkülönböztetni a még hagyományos test-sejtekből (bár csak mesterséges úton) fogant valódi lényeket a „gyártmányoktól”, akik épp azért, mert nem valós lények, hatalmas és precíz memóriájuknak köszönhetően épp úgy megtanulták az ember-lét mindahány viselkedési elemét, amiként a valódi emberek, két különbséggel: nem voltak képesek utódot nemzeni, mert erre alkalmas sejtet nem termeltek testeik, és nem haltak meg, mert nem volt Én-részük, amely kiemelkedett volna mesterséges körülmények közt keletkezett agyukból, vagy ha volt is Én-részük, az nem a magasabb asztrális Világból, de az ellentét birodalmából indult, hogy egy-egy tetszőleges hosszúságú Út időtartamára maga töltse be a Tudat mellett az Én-rész szerepét. Amiként mondtam, a Természet mindahányszor az Én-rész által megalkotott testeket reprodukálta: s ez az a bizonyos evolúciós lánc, amelynek hiányzó láncszemét oly sokáig, oly hiába kerestétek. Minthogy a biorobot valós emberi test-sejtekből épült fel, amely sejtek mindegyikében kódolva van a test teljessége, természetes folyamatként épült fel az agysejtek megszámlálhatatlan sokasága is a mesterségesen megfogalmazott testben, hasonlatossá válva ekként is ahhoz a személyhez, akinek testéből az a bizonyos sejt kivétetett, s amelyben az Élet folyamata elindíttatott. De az agysejtek csak tartalom nélküli formák voltak, amiként maga a test is, amelyet a tudós gondolata és akarata „keltett életre”: vagyis a biorobot agya kezdettől képes volt a normál fizikai test tüneteit produkálni, de mindenkor csak az ösztön szintjén. A „tudati kép” az lesz, és az is marad, amit már a későbbiek során belétáplálnak, vagy amelyet a mástól érkező késztetést követve ő maga táplál be önmagába. Az első gondolat ekként a Tudós gondolata, aki akarja, hogy a biorobot létező lénnyé legyen, élő fizikai szervezetté, amely mégsem lesz Élő a szó magasabb rendű értelmében. Nem, mert Én-része nem lévén, Teremtménynek sem nevezheti magát, hisz nem bírván Én-résszel, az Isteni Szikrával sem bír, amiként természetesen spirituális emlékei sem lehetnek, tehát mindahány példány ténylegesen is a tanult, s nem a hozott viselkedési séma szerint fog megnyilvánulni, azaz nem lesz saját, csak felvett természete. S éppen mert az emberi agynál lényegesen nagyobb kapacitású aggyal bírtak, hamarosan mindazt tudták, amit természetes elemekből fogant társaik, s még a mindennél is többet, hisz mindahány beérkezett információ elraktározására képes aggyal bírtak s bírnak, ekként hamarosan, ha csak időlegesen is, de uraivá lettek az adott szintnek. El kellett tehát pusztítani őket, amiként el kellett pusztítani minden egyes mesterséges tenyésztelepet is, azokat tehát, ahol nem a férfi és női sejtek egyesítése révén állították elő az utódokat, hanem a testek egy-egy sejtjében lévő kromoszóma-állomány reprodukálása, azaz klónozása révén. A két, mesterséges úton való megtermékenyüléshez vezető eljárás még akkor is különbözik egymástól, ha azon a szinten már sem ebben, sem pedig abban az esetben nem játszik szerepet semmiféle érzelmi energia az utódok fogantatásakor. Mert a hagyományos, s a későbbiek során az ember benső Természetévé váló utód-létbehívási mód erős érzelmi kísérőjelenségekkel jár, s ez az érzelmi energia csak ritkán, és csak a ti szinteteken térhet, és tér is el gyakorta a Valódi Szeretettől. Ez azonban a ti szintjeitek egyetlen, bár a tiéteknél éppen érzelmi (sem)milyensége végett alacsonyabb rezgésszinten megrekedt pontján, tehát azon az egy dimenzionális síkon, s csak azon az egyetlen bolygón vált ennyire szélsőségessé: s már az ott élő, még a hagyományos sejtegyesülés révén fogant, tehát ténylegesen is Élő, Én-résszel bíró személyek is ráébredtek: eleik valamit nagyon kihagytak a számításból, valamit, amit már nékik sem adhattak tovább mint tudati ismeretet, hisz ők maguk, tehát az 103

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága II. kötet előttük élt nemzedékek sem bírtak azzal a valamivel: a Szeretni tudással és a gondoskodással, mert nem bírtak egyébbel, mint a hihetetlen magas szintre emelkedett tudományos ismeretekkel, s a még magasabb szintű tudás utáni őrült hajszával, amely már nem is vágy: már kényszer volt. Nem ismerték, s nem igazán ismerik még ma sem Istent, ha a ti szintjeitek felé közelítve, s közületek némelyekkel felvéve a gondolati úton való kapcsolatot, már lehet is némi fogalmuk a Teremtő létezéséről, amiként nincsenek érzelmi ismereteik sem, tehát sem Szeretetet, sem gyűlöletet, sem haragot nem éreznek, mert az ő világuk ezek kiváltására nem is alkalmas. Ám mert hogy bennetek magatokban is (legalábbis az emberek többségében), meglehetős gyenge a tudati kép, tehát az ismeret, s nem csak a Teremtő EGY-ség, de még a Valódi Bölcs Szeretet mibenlétéről is, az Űr utasai is csak azt, és csak annyit vehettek át, amivel ti magatok bírtok, s még annak is csak egy kicsinyke részét. De már az is hatalmas fejlődés volt a részükről, amely hozzásegítette őket: nem előrébb, de visszább lépni, a saját Múltjuknak arra a pontjára, amelyen teljességgel elvetve mindent, ami érzelmi volt, csak az Értelmi utat kezdték követni eleik. Az igazság az, hogy a Tudat nem fejlődhet a Törvény szerint az Érzelem nélkül, amiként érzelmi életetek sem lehetséges a Törvény szerint, ha érzelmeiteket nem kíséri, nem támogatja meg a józan, logikus Értelem, a reális gondolkodás. E kettő teljességgel független a testtől, hisz Öröktől való, mert Öröktől való a Teremtő Bölcsesség, és a Teremtő Szeretet: s a ti tudati erőitek, és a ti érzelmi erőitek éppenhogy e kettő kivetülései, megnyilvánulásai a magatok szintjén, természetesen a magatok szintjének mértékében, annak megfelelően. E kettőt kell összekapcsolja, s harmonikussá tegye bennetek az Akarat; amely ismétcsak a Teremtő Akarat bárha még halványnál is gyengébb visszfénye a magatok szintjén. Az anyagba záródott Én-rész tehát kiemelkedett az anyagból, lassan, fokozatosan fejlődve emberré vált, emberré, amely tudati - lelki és Szellemi erőkkel egyaránt bír. De bír ezzel szemben az ellentét hatásaival is, amelyek mint energiák, mint hatások, épp úgy beépülnek a tudati képek és az érzelmi megnyilvánulások közé, miként az Én-résztől érkező késztetések. S mert ez ekként van, és mert mindahány, már a Természet Törvényvilágába emelkedett Én-rész nagyon is komoly feladattal: önmaga, és önnön felsőbbrendű ÉN-je fokozatos és (folyamatos) megtisztításának feladatával érkezik a fizikai világokba, ott az anyag-elemekből álló testeket megfogalmazva, a test s a Tudat használatával kell igyekezzék a magával vitt elemeket megtisztítani, s ismét másokat kibontani, megérteni és a test révén gyakorlattá változtatva teljességgel beépíteni szellemi Erői közé. Az Én-rész, és az általa megfogalmazott test fölött épp úgy hat mindahány szint Törvény-rendszere, amiként egy korábbi szinten az akkor még egyedüli Törvény, azaz az Anyag Törvénye. Most, mert hogy a test maga anyag, lévén hogy az anyag szintjéig besűrűsödött gondolati energia-elemekből áll, részben továbbra is be kell igazodjék az Anyag Törvényébe, de már annak magasabb szintű követelmény-rendszerét kikutatva és betöltve a Tudat segítségével. Ezen felül és ezen túl azonban a ti szinteteken, s az általatok jelennek megélt időben már a Természettörvényeinek magasabb rendű ismerete, elfogadása és betöltése is szükséges, mert ameddig a Természet Törvényeibe nem vagytok képesek teljességgel beilleszkedni, nem is emelkedhettek ki abból, hogy akkortól már a lelki Törvény, és a Szellemi Törvény felé fejlődjetek. De hogyan tölthetitek be a Természet Törvényét? Hogyan, miként nyilvánul meg bennetek magatokban, és köröttetek a Természet Törvénye? Mit értek egyáltalán az alatt: Természettörvény? E kérdés több, egymástól független is létező felelettel bír, mert bennetek, köröttetek és fölöttetek mindenkor egységesen hatnak e Törvények, és mégis mindenkor egyedi módon. Ezért ezek együttes megvalósítását, annak mértékét és hogyanját a Minősítési Törvény szabja meg, kinek - kinek a maga tényleges erejét véve alapul. Vannak, persze, hogy vannak olyan Törvények és Törvényszerűségek, amelyeket már mind kell, hogy tudjatok, s be is kell tartsatok ekként: de nem mind fogjátok tudni ugyanazt az elemet betartani, és nem is egyként fogjátok betartani azt. Ki erről ki arról közelíti meg az egyes kérdéseket, s egyiket a másik elé helyezi, ha az előbbit érzi szükségesebbnek, vagy megvalósíthatóbbnak az Úton járó Én-rész. Igaz: ti olykor még az alap szintű, már minden emberre kötelező Természettörvény betartását sem tartjátok fontosnak: sőt! 104

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága II. kötet Nem egy olyan, a Természet mindahány Ős-törvénye elleni vétség nyilvánul meg ma ismét a Föld színén, amely vétségeknek réges-rég a Múltban kellett volna maradniuk, akkor, amikor Mózesnek adta Parancsba azok elhagyását Isten! S itt a Természeti, azaz a Lélek-lények védelme ez újra felbukkant kérdéseknél szinte „mellékes kicsiséggé” törpül: hiszen már az emberi Természet Törvényét is megszegik igen sokan, amiként azt a médiák legismertebbje is tanúsítja: miként volna hát várható, hogy ne ekként tegyenek a Természet Lényeivel? Amellett, hogy „vétségnek” már nem is nevezhető, iszonyt és borzadást okozó bűneikbe még a természet lényeit: a Lélek-lényeket is bevonják, azaz felhasználják őket vad és durva és taszító üzelmeikben, bemocskolva nem csak önmagukat és egymást, de a Lélek-lényeket is! (S mert még leírni is szégyen, elég, ha elétek idézem: a 2 Móz. 22.19- ben foglaltak szerint is már halállal kellett bűnhődjék az, aki e bűnben találtatott! S az bizony, már több ezer évvel a ti jelenetek előtt volt!) Az emberi természet Törvénye a Fejlődés: s nem a visszalépés törvénye. Ekként mindenki, aki embertestben él, kell, hogy törekedjék az emberi természet legnemesebb, és legtisztább Törvényeibe való beilleszkedésre. A Szeretet, a tudni-vágyás, s e kettő révén a pozitív értelemben vett hatni akarás felé kell tehát törekedjék. Amiként mondtam, a földi - fizikai szintű Tudás lényegében kiteljesedett. Ekként amikor azt mondom: élnetek kell a Tudni-vágyás természetes erejével, már a Valóság megismerésére való törekvésre gondolok. Amit a Föld színén tudni lehet, már tudhatjátok, ám amit valós ÉN-eitekről, Istentől való eredetetekről tudnotok kell, még meg sem érintette a többség elméjét, nem hogy megvizsgálni, és valósággal befogadni tudta volna azt. Annál is inkább, mert míg a földi szintű ismereteket már az iskolákban is oktatják, a Valóság Ismereteit csak ki-ki maga keresheti meg, és bonthatja ki, hogy mint tudottat: már a kibontott Bölcsességekben, és Bölcsességekkel éljen. Ahhoz, hogy valós Én-eiteket megismerjétek, testi Éneteket háttérbe kell toljátok, már valósággal is csak azt, és annyit adva néki, ami, és amennyi szükséges számára. Ezzel szemben Valós ÉN-eteknek mind többet és többet kell tudjatok megszerezni abból a táplálékból, amely annak szükséges, mert kell, hogy ne testetek fejlődjék, de Szellemetek. Azt viszont csakis, és kizárólag a Krisztus Kenyerével lesztek képesek táplálni, mert az csak az által elégíttetik meg, s csak attól növekedik, hogy növekedvén még több és mégtöbb Krisztus-kenyeret legyen képes befogadni. Amiként mondtam; elsőként a testnek Törvényét kell betöltsétek, eleget téve a Természet, a test természete törvényének: de nem akként, amiként azt teszitek. Kell, hogy valósággal is tudatában legyetek annak: mit igényel a test, és mit nem, hisz amiként minden, ez is eltérő, de mint minden, ez is bele illeszthető egy „tól - ig” keretbe. Nem azt kell tehát alapul vegyétek: a Tudat szerint mi az, amire szükségetek van, mert tán egy nincs köztetek, aki ne vitte volna magával feladatként az önmaga fölötti uralom immár teljes kibontását és megtanulását, éppen azzal a céllal, hogy megtanuljatok uralkodni testi kívánságaitokon. Enélkül nem bírtok azzal a benső fegyelemmel, amelynek révén uralni tudnátok testeteket. A tudati késztetéseket mindenkor a józan logika mérlegére kell tennetek, hogy kiszűrhessétek: mi a test és a Tudat jogos kívánalma, és mi az, ami csak a Tudat vágya, vagy akár már önös akarata: s ez utóbbiakat meg kell tanulnotok kezelni és irányítani. Ne annak akarjatok mindenáron megfelelni, amit mások elvárnak tőletek: de várjátok el ti önmagatoktól azt, amit képesek vagytok megtenni: de azt az elvárást töltsétek is be a maga teljességében. Erre is nem egyszer kitértem már, de mert szükségét érzem, ismét ki kell hogy térjek, s ha kell, még tucatszor vissza fogok térni rá, egészen addig, ameddig meg nem értitek: micsoda fontossága van e nagyon is egyszerű, hétköznapi dolognak. Ne aszerint akarjátok megítélni: mire vagytok képesek, hogy azt méricskélitek: mi az, amit még kényelmesen elvégezhettek, és mi az, ami már teher volna számotokra! Egy jó erőben lévő ember, ha csak azt hajlandó megtenni, ami számára még kényelmes vagy kellemes, nem gazdálkodik célszerűen és ésszerűen fizikai erejével: ekként a fel nem használt energia pang, és elenyészik, ami viszont azt is jelenti vagy jelentheti, hogy Lét-idejét megrövidíti, mert a fel nem használt erő nem is termel újabb, frissebb erőt, de jelentheti azt is, hogy az ereje teljében be nem végzett feladatot később kell bevégezze, akkor, amikor már rég nem bír a korábban 105

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága II. kötet rendelkezésére állt erővel. Ez is, és az is hátrányára válik úgy testi, mint Szellemi értelemben, s ismét csak két, szorosan egybe függő okból. Amiként mondtam, minden nap, minden óra Kegyelmi Ajándék: s amit nem célszerűen használtok fel ebből a Kegyelmi ajándékból, eltékozolt, elpazarolt Ajándék, szemétre vetett Szellemi Arany. Ha nem végzitek el, aminek pedig elvégzéséért érkeztetek, azért látja kárát a tudati és fizikai restségnek az Én-rész, ha pedig már csak akkor láttok hozzá feladataitokhoz, amikor a test fizikai ereje és/vagy a tudati energia csökkentté válik, az eredmény lesz lényegesen gyengébb, mintha a feladatot a maga idején végeznétek, amikor még test és tudat ereje teljében van. Nem véletlen, hogy erre ennyire alapos részletességgel térek rá e kérdésre: hisz a Tudat restté válása hátterében nem is egyszer az ellentét áll, aki azt igyekszik elültetni a Tudatban, hogy csak az a célszerű, ami jól esik, a többi fölösleges erőpocsékolás. S ez ekként van a fizikai szintű teendők, de a tudati-szellemi harmónia felépítésénél is. Ám ugyanez megfordítva is igaz, s akkor az ellentét olyan erőfeszítésre igyekszik sarkallni akár a testet, akár a Tudatot, amihez a testben vagy a Tudatban nincs meg a tényleges Erő: s akkor vagy a Tudat számára levitt, az az által megszerzendő Bölcsességek befogadására szükséges energiát fogjátok csakis a test érdekeire fordítani, vagy megfordítva, s a test révén bevégzendő feladat elöl elvont energia révén igyekeztek megtámogatni a Tudatot. Ez azonban már eleve lehetetlen, így aki túlhajszolja fizikai testét, már fáradt lesz ahhoz, hogy tudati - lelki és Szellemi fejlődésével is törődjék, s aki elméjét hajszolja túl, akként gondolva: minél több fizikai ismeretre, vagy Szellemi Bölcsesség-elemre tesz szert, annál inkább emelkedhetik, holott ez nem, vagy valóban csak földi értelemben van, vagy lehet ekként. Amellett, hogy az, aki elméjét terheli túl, a fizikai szintű feladatok bevégzését sem fogja tudni felvállalni, annál is inkább, mert ahhoz már a tudati energiája sem lesz meg, vagyis sem felismerni, sem megérteni nem fogja magát a feladatot, így az, ha még egyáltalán képes lesz bele kezdeni, a szükségesnél több fizikai energiát fog felemészteni, csak mert az elme már nem képes logikusan megtervezni a feladat egymást követő elemeit. Ennek eredménye természetes módon az össze-visszaság, a kapkodás, a fejetlenség lesz, ami nem a feladat elvégzéséhez, hanem annak összezavarásához, s ekként az illető személy körüli kaotikus állapot megfogalmazódásához vezet. A ti szinteteken, s a várható történések ismeretében meg kell tudnotok teremteni a teljes összhangot a fizikai test, a tudati erő, és a Szellemi törekvések közt. S ezek közül mindenkor a Szellemi törekvés, vagyis az Én-rész célja az elsődleges fontosságú. Márpedig az Én-rész célja az, hogy az általa vállalt feladatok mindegyikét a lehető legtökéletesebb módon tudja bevégezni a Tudat és a test segítségével, azok minden erejét a legteljesebb mértékig felhasználva, hogy minden egyes élet-szakaszban, tehát minden Életkorban ténylegesen is azt a feladatot vehesse sorra, amelyre a Test és a Tudat valóban alkalmas. Aki ifjan csak a testiekre, s a fizikai szintű érvényesülésre koncentrál, elvetve magától mindent, ami nem illik bele a maga karrierről és érvényesülésről megfogalmazott eszme-rendsze-rébe, egy csomó olyan ismeretelemet nem lesz képes később beépíteni tudati képei közé, amelyek megjegyzésére, felfogására csak a friss, fiatal Tudat alkalmas, amely még nem telítődött, és nem telítődött túl a hétköznapok kis és nagy problémáival. Kell, persze, hogy kell, hogy a fiatal megalapozza egy bizonyos mértékig és egy bizonyos formában a Holnapot, mert hisz semmire nem alapíthat családot. De ez a Szellemi értékekre épp úgy vonatkozik, mint a fizikai értelemben értéknek vélt dolgokra. S itt is a Mester ama Tanítása érvényes, amelyben arról szól: meg kell adjátok azt a császárnak, ami a Császáré, s az Istennek, ami pedig az Istené. Meg kell adjátok a testnek, ami azt megilleti, de meg kell adjátok a Tudatnak és a Szellemi Én-résznek is azt, ami pedig őket illeti meg. És éppen ez az, amire utalni akar-tam, amikor azt mondtam: ne azt akarjátok végbe vinni, amit mások elvárnak, vagy amiről akként vélitek: elvárják, hanem azt, amit valósággal is végbe kell vinnetek. Nem kellemes, ha azt kell látnotok: mint boldogulnak mások az életnek nevezett Úton: de nékik sem lesz kellemesebb, ha arra kell eszmélniük: valóban csak a fizikai értelemben vett élet Útján boldogultak! Aki azt mondja: majd ha megszerzett mindent, ráér a Szellemi - lelki kérdésekkel foglalkozni, nagyon is téved, ha azt hiszi: bölcsen gondolkodik! Amit fiatal fővel kell megtanuljon, nem tanulhatja meg már megfáradt, vagy esetleg a végsőkig agyongyötört elmével, s ha valamiképp mégis be tudna mindabból fogadni valamit, amit ifjú Értelemmel elmulasztott, már nem lesz ideje, hogy valósággá is változtassa, anélkül pedig egyetlen ismeret sem íródhat be az Én-részbe, ha az Út értelmében azt mint fizikai cselekvést is fel kellett volna vállalnia. 106

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága II. kötet Mondtam már korábban: vannak olyan Testvérek, akikhez csak az Út vége felé érhetnek el azon Bölcsességek, amelyeket kezetekbe adnom rendelt az Úr, s akkor azok már nem, vagy csak kis mértékben kell azokat mint tényleges fizikai cselekede-teket végrehajtsák. S esetükben épp azért jut el csak az Út végén a Tanítások egy része, hogy ekként legyen. Akik viszont már korábban, tehát Útjuk korai, de legalábbis nem túl késői szakaszán, nem a test erejének fokozatos csökkenésekor vehetik kezükbe a Tanításokat, szintén nem véletlen vehetik azt életük ama szakaszán a kezükbe: akkor azokat másként fogja kötelezni az, amit eljuttattunk hozzájuk. Nem is egy olyan Testvérünk van, aki ez utóbbiak közé tartozik: és nem egy van köztük, aki a kezdeti lelkesedés után egyszerűen eltaszítja magától a Tanításokat, hogy más, egyszerűbbnek tűnő útra lépjen, ha nem épp a semmit-akarás útjára tér, épp csak valami látszattevékenységgel fedve el magát a külvilág előtt, vagy akár még azzal sem. Olyan is akad, aki épp a Szellemi Tanításokat emeli maga elé, mondván: ő azokkal foglalkozik, hát nem ér rá másra. De még olyan is akad, aki a Tanításokra hivatkozva, ám azokkal sem törődve igyekszik kibújni minden teher és felelősség alól úgy fizikai, mint szellemi értelemben, semmibe véve az előbbit, játéknak, kellemes és hatásos szórakozásnak fogva fel az utóbbit, már a maga „szakállára”, azaz Szellemi Vezető nélkül igyekezve kapcsolatot teremteni a Fent világával. Természetes, hogy ezen „ülések” alkalmával csak az asztrális szintekről hozhatna le bármely „üzenetet”, ha hozhatna, ha nem a saját tudati - akarati képeit vélné annak, és nem azt igyekezne a véle játszadozó Testvérrel is elfogadtatni akként, mintha azok ténylegesen is valamely „felsőbb szintről” érkeztek volna. Az Én-rész gyengesége, s a Tudat túlzott akarása ezen esetekben teljességgel nyilvánvaló: de sajnos nem csak előttünk! Az ellentét csak úgy felfigyel minden ilyen óvatlan próbálkozóra, s ha nem ma, holnap kél ellene, hogy végképp a maga kelepcéjébe csalja, már ténylegesen is átadva néki néhány Igazság-morzsába csomagolt áltanítást, elkápráztatva ekként a Tudatot, s kihasználva annak önelégültségét: már teljességgel elgyengítve az Én-részt, elorozva attól minden csepp energiát, amely nem a fizikai test létben tartásához szükséges, hisz amiként mondtam, ez esetben már az ellentétnek is érdeke, hogy az általa fogva tartott Én-rész minél tovább a fizikai síkon maradjon, mert hisz nem csak attól: de a közelébe kerülő Testvérektől is rajta keresztül fog tudni energiát lopni. Hogy micsoda veszéllyel jár tehát e játék, nem kell mondjam, s ez még akkor is így van, ha az illető Testvér személye elleni támadásnak veszi (illetőleg vette!) az általam elküldött intelmet, mondván: munkatársam rossz hangulatban van, azért nem fogadja el, hogy ő igen is: médium… S még a józan logika érvei sem ingatták meg ebbéli hitében. Minthogy a kérdés ismét sokakat érint, újra, s már valamivel alaposabban kitérünk a médiumitás kérdésére a Szavak… következő kötetében. Itt és most azonban haladjunk tovább. Amiként mondtam, a Test, a Tudat, s a Szellemi Én-rész közti, tökéletes harmónia megteremtésére kell, hogy törekedjetek, minden életkorban az életkornak megfelelő formában és szinten törődve ezzel is, azzal is és amazzal is. Ha a test Törvényét képesek vagytok megfogalmazni és megélni a Tudat által, egy lépéssel tovább kell lépjetek, s akkortól már a lelki Törvény, és a Szellemi Törvény felé fejlődjetek tovább. De ismétcsak felmerül a kérdés: mit értek ezalatt? A tudati Törvény a fizikai lét nélkülözhetetlen ismereteinek teljessége, tehát az Anyag-törvény, ha nem is az eddig megmutatott értelmezés szerint véve az Anyag Törvényét. Az Anyag Törvényéhez tartozik a test elsődleges, tehát még csak elemi formában való megfogalmazása: de a test mind bonyolultabb rendszerű anyag-halmaz formában való felépítése is. Ugyan így viszont az Anyag Törvényéhez tartozik a Természet Törvénye is egy bizonyos értelemben, mert hisz a benneteket körülvevő világ is anyagból, vagyis a különböző fokon besűrített szellemi - gondolati fluidokból áll. Amiként ismernetek kell a magatok testének Törvényeit és törvényszerűségeit, és amiként tiszteletben kell tartanotok a test tényleges igényeit ahhoz, hogy létben maradjon, akként kell ismerjétek a köröttetek lévő világ anyag-elemi Törvényeit és törvényszerűségeit is, hogy az anyag-elemekből megfogalmazódott, de nem emberi testek mindegyike is Életben maradhasson. Ez annál is inkább szükséges, mert azon testek nélkül ti magatok sem maradhatnátok életben a Föld színén. Anyagból, tehát fizikai elemmé sűrűsödött, az Én-rész által megfogalmazott gondolati - érzelmi - szellemi energia-elemekből áll a bolygó körül rétegeződött mindahány légréteg, de ugyanennek az anyagnak más és más féle megjelenési formája mindahány növényi és állati test, s a fizikai testek mindegyike számára elengedhetetlen fontosságú víz is, amiként a mindezeket hordozó Föld. Ezek mindegyike más és más anyag-törvény alá tartozik az Egységes 107

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága II. kötet anyagtörvényen belül is. Annál is inkább, mert míg a Föld-test, s a víz és lég-elemek s az ásvány-világ nem bírnak saját érzelmi energiákkal, addig a növény és Állat-világ bír azokkal, amiként bírnak valamilyen szintű tudati energiával is. Emellett azonban a Föld, víz, és a Lég-elemek, s még az ásványok is bírnak valamilyen érzelmi-értelmi energia-töltéssel, hisz minthogy maguk is a Szellemi ÉN besűrűsödött gondolati-akarati energiáinak fizikai formában való kivetülései, alkalmasak a Lélekelemmel és a Szellemi Én-résszel bíró élőlények tudati- lelki-szellemi energia-hullámai bevonzására. S mert hogy e képességgel bírnak, atomi szinten reagálnak is a magukhoz vonzott energiákra, mindenkor akként, amilyen energia bevonzására került sor. Ha valamely közegben túlsúlyban van a negatív energia, a levegő kellemetlenné, a víz kevésbé élvezhetővé, vagy akár fogyaszthatatlanná válik. Igaz: ennek folyamata már valósággá lett, s nem is egy pontján a Földnek igen szomorú valósággá az eltelt évezredek hosszú sora alatt, de a lég és víz-elemek, mint tömegben előforduló anyag-elemi közegek másként is: „viselkedésükkel” is reagálnak a beléjük áramoltatott energiákra, mert ezekre a történésekre mindenkor hatással van az adott kor emberének milyensége is. A viharok, tájfunok, áradások: mind-mind hű tükörképei az emberi milyenségnek, amiként a Lélek-lények viselkedése is akként változik, amilyen közegben élnek; legalábbis az esetek többségében, hisz nem egy nyugodt környezetben élő kutya lesz támadóvá, és nem egy durva közegben élő lesz a végtelenségig hű az őt akár fizikai formában is bántalmazó emberhez. A szabad Természet lényei azonban szinte kivétel nélkül a saját fajukra jellemző viselkedési kód-rendszer szélsőségeit mutatva reagálnak a légtérben lévő pozitív és negatív energiára egyaránt, aminek nagy szerepe van ma, s még ennél is nagyobb szerepe lesz a Holnapok során. A legérzékenyebben a növények reagálnak a köröttük lévő energiákra: s ez sem kifejezetten a konyhakerti, vagy a gabona-féle növényekre, de a fákra és a dísz-növényekre jellemző, bár az előbbieknél is megfigyelhető a fejlődésükben bekövetkező eltérés a szeretetteli, s a durva közegben. Ahol a növény „tudja”, hogy szeretik, maga is szinte láthatóan „igyekezni fog”, hogy viszonozza a felé áramló Szeretetet. Magasabbra nő, nagyobb leveleket, színesebb, élénkebb virágokat hoz, vagy dúsabb, gazdagabb termést, s még a termés vegyi - biológiai összetételében is kimutatható lesz a hatás egy másik, hasonló időjárási tényezők között, hasonló minőségű földben, de csak a kényszerűségnek, vagy az anyagi haszon vágyának engedve nevelt növény termése, s a Szeretettel és gondoskodással nevelt növény termése közt. Ezt is nem egy kertész, vagy növénytermesztő igazolhatja, így erre nem térek ki ennél bővebben. Amiként a magatok testének kell a táplálék, a víz, a pihenés, s a felétek áradó Szeretet energiája, akként kell az a Természet mindahány lényének is, hisz testeitek legkisebb eleme, a Szellemi Gondolat Energiája egy és ugyan az: legyen szó bármely élőlényről, s nem csak a Föld színén, de bármely más bolygón. Az a Szellemi energia, amely mindenkor egy és ugyan az, ha más és más rezgésszinten áll is: mégis a Tökéletes kivetülése, amelyet más és más fokon tett tisztátalanná a lefelé tartó ÉN, ÉN-fél, vagy ezek Én-része. De mind a Tökéletesből származik, s ekként a Tökéletes szintig kell is visszaemeltessék, éspedig azok által, akik által azok mind mélyebb rezgésszintűvé lettek. Az Anyag-törvény ebben az értelemben tehát minden szinten egy és ugyan azt a feladatot tárja elétek: a korábban tisztátalanná tett, s anyaggá sűrűsödött energia megtisztítását, és az adott szint mind magasabb fokára való emelését, amelynek végén maga az anyag-elem is egy másik, egy fokkal magasabb szinten jelenhet meg, már kevésbé besűrűsödött formában. Az anyag megtisztítása, s annak ismételten való Szellemi Energia-elemmé változtatása a testben lévő, s a testen kívüli Szellemi Én-rész fel-adata, hisz ő volt, aki besűrítette a maga számára a gondolati - érzelmi - akarati tévelygése révén. Ezért is kell, hogy mind több és több Szeretet-energiát igyekezzetek a Föld mindahány fizikai lénye, s még a nem szerves elemek felé is áramoltatni, mert ez az a pont, amelyen a Harmadik Szövetség kiterjed nem csak az Énrésszel bíró emberre, és nem csak a Lélek-elemmel bíró növény, és állatvilág tagjaira, de a Föld-elemekre, a víz és a lég-elemekre is, függetlenül attól: mely rétegéről van szó a Földnek, víznek, avagy a bolygótok körül áramló és kavargó légrétegeknek. Az azokban fellelhető mindahány parányok is részei az EGYségnek, még akkor is, ha azok nem bírnak Lélek-elemmel. De bírnak a ti korábbi, vagy jelenbeni Utatok során kiáramoltatott energiáitok elemével, hisz az adja testeiket: a besűrűsödött gondolati - érzelmi és akarati energiák. Amiként mondtam, ekként minden és mindenki felé a Szeretet energiáját kell áramoltassátok; s lényegében ezzel léptek át a tudati Törvényből a Léleknek, tehát a tiszta Szeretetnek Törvényébe. S itt is, 108

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága II. kötet amiként a mondottakból is következtethettek rá, a Lélek szó alatt Tudat és a Szellem legmagasabb rendű érzelmi, azaz Szeretet-hullámait kell értsétek. A tudati Én átveszi a testi én helyét, s akkortól arra kell törekedjék, hogy ő maga is átadja a Szellemi ÉN-nek, pontosabban annak képviselőjének, tehát az Én-résznek a maga helyét és szerepét. Erre azonban csak akkor lesz képes, ha az akarati energia helyett a lelki energiát fogadja el elsődleges irányítójául: és ehhez kell csak igazán erős Akarattal bírnotok! De ez az Akarat már nem teljesen ugyan az az akarat, mint amelynek révén kicsiny (s olykor akár kicsinyes) földi célotokat igyekeztetek elérni! Ez már a magasabb rendű Akarat, amely azt akarja a földi és a testi helyett, ami Mennyei, ami Isteni, egyszóval azt, amit a Szellem is akar, vagyis ami Szellemi. S minthogy a Szellem Isteni természete a Szeretet, a Tudat is a Szeretetet fogja akarni, és azt igyekszik megvalósíttatni a testtel is, már nem csak a spontán módon áramoltatott Szeretetet, de azt, amelyben ha még csak csekély mértékben is, de az Istennek Bölcsessége lobog. Ez a Szeretet figyelmessé, türelmessé, körültekintővé, de bölcsen óvatossá is teszi az elmét. De mi is az a bölcs óvatosság? Miért kell óvatos legyen az, aki a Szeretettel, és a Szeretetben él? kérdezhetnétek, amiként kérdezitek is bizonnyal sokan. Erre azt tudom felelni: azért, és akként kell óvatosak legyetek, amiért, és amiként óvatos volt maga A Teremtő EGY-ség, a Teremtő Isten is. Istenünk, Aki tudván - tudta: ha kezébe adja kicsiny Teremtményeinek a Szabad Akaratot, azok egy része elfordulhat Tőle, amiként az történt is. Tudta, amiként tudta azt is: ha az elsőként elfordulni kívánkozót megakadályozni igyekszik terve bevégzésében, az, vagy egy másik teremtett Szellem később indul el. Hagyta tehát, mert meg volt Benne a Bölcsesség: hagyni az elindulót, de akként hagyta azt eltávolodni Önmagától, hogy közben nyitva hagyta számára a Visszatérés lehetőségét. Ha a Teremtő haraggal fordul az eltávolodó Teremtmény felé, e Visszavezető Út nem is maradhatott volna nyitva számára, amiként egynek számára sem, aki az elsőként eltávolodó Teremtmény nyomába indult. Teremtőnk Tudja, hogy Örök, hogy Végtelen, és hogy Hatalmas, és ekként a Benne lévő ERŐ mindenkor felülmúlhatatlan: de ezt meg sem próbálta megérttetni azzal, aki már eleve elhatározta magában a másként-látást, vagyis azt, hogy ő majd másképpen fog Erőre és Hatalomra és Végtelenségre szert tenni, mint azt a Teremtő megjelölte számára csak úgy, amiként mindahány Teremtmény számára. Elhatározta, hogy más irányba indul, s nem csak az Erő egy részét, de annak Teljességét igyekszik magának megszerezni, csak mert fogalma sem volt arról, hisz nem is lehetett volna, hogy mennyire csekély még az az Erő is a Teremtő EGY-ség véghetetlen EREJÉHEZ mérten, amelyre egy kicsiny időre rálátása lehetett, s amelyet akkortól olyannyira kívánt a magáénak tudhatni. Nem tudhatta, hisz ha csak halvány sejtés érte volna Szellemi Tudatát a Teremtő Erejének Teljességéről, már a sejtés energiája menthetetlenül széjjel égeti. Ekként a Teremtő megkímélte a komolyabb követ-kezményektől, és szeretettel figyelte: mint készülődik, akkor még csak magában morzsolgatva a Gondolatot, majd meg is valósítva az, aki önnön „nagyságát” és önnön „hatalmát”, vagy inkább a hatalomhoz való „jogát” érezte megcsorbítva akkor, amikor visszahelyeztetett a maga tényleges szintjére, ama szintről, amelyre pedig kicsiny létére már kellőképp erősnek és bölcsnek érezte magát, s aki e gondolattól vezéreltetve elindult, hogy a maga másféle igazságának másként igyekezzék érvényt szerezni. És azt hiszem, ez a legfontosabb és leglényegesebb különbség a Teremtő, és a Tőle elsőként elforduló Satana közt: a Teremtő TUDJA, hogy Hatalma, Ereje öröktől - örökig felülmúlhatatlan és végtelen: s mert ez ekként van, kell, hogy egy bizonyos távolságot tartson mindenkor Önmaga, és kicsiny Teremtményei közt, még az azok közül a legmagasabb szintre emelkedettek közt is, hisz Hozzá mérve azok is kicsinyek és gyengék, tehát oltalomra van szükségük örökkön. Satana csak szeretné akként tudni, vagyis inkább csak hinni, hogy hatalma és ereje felülmúlhatatlan, és szeretné azt hinni: egy percen még a Teremtőt is legyőzvén: a Végtelen Mindenség Urává lehet, de mert tudja, hogy ez nem igaz, hogy gyengeségét titkolni tudja, távol igyekszik magától tartani mindahány követőjét, még azon csatlósait is, akik a legelső pillanattól mélység legmélyéig követték. Külsőre, látszatra akként hat ez a távolságtartás, mintha a Teremtő negatív tükörképévé kívánna válni: s ez egy bizonyos értelemben ez is igaz, hisz ő maga is igyekszik megfogalmazni a maga „teremtményeit”, tehát a démoni lényeit, akiket, lévén hogy Szellemi elemmel nem képes betölteni, tehát nem képes teljességgel önnön hasonmásává tenni, a maga nyers és durva energiáival tölt be, s kelt „életre”. S annak, hogy Satana megszakítani igyekezett a legalsó Mennyei szinten maradt Szellemével minden kapcsolatot, s az őt 109

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága II. kötet megfogalmazó Szellem, és közötte lévő Lélek-szál negatív energiák révén való felbontására törekedett, a legfontosabb célja az volt, hogy azáltal ő maga is hasonlatossá lett volna a maga „teremtményeihez”: nem akként, hogy azokat fogalmazza meg a maga képére, hisz arra, miként mondtam, nem lehetett volna, és nem is lehet soha örökkön képes, hanem akként, hogy ő hasonul hozzájuk már teljesen és „tökéletesen”. S az utolsó szót sem véletlen tétettem idézőjelbe: Satana egyetlen produktuma sem tökéletes, hisz egy sem bír az Isteni Szikrával, mert nem bír Szellemi Én-résszel, ekként „létük” nem is LÉT a szó immáron magasabb rendű értelmében: ekként Satana sem a Tökéletes felé emelkedett volna, hanem a maga által megfogalmazott tökéletlen felé tette volna meg az utolsó utáni lépést. Nem az utolsót, hisz azt a mélység legalsó, de még a Türelmi határon belül lévő pontjának megfogalmazása és betöltése, s ekként a Teremtőtől való, csaknem teljes és tökéletes elfordulással már megtette. Az utolsó utáni lépés, amellyel ez az elfordulás teljessé és „tökéletessé” lett volna, az lett volna, ha valósággal is megszakítja önmaga, és az őt megfogalmazó Szellem közt a „köldökzsinórt”, azaz a Lélek-szálat. Amiként ő tervezte, ekként teljességgel elszakadt volna a Fent mindahány szintjétől, el még Teremtőjétől is, ám nem ez történt volna. Abban a pillanatban, amint a Lélek-szálat semmivé teszi, semmivé teszi önmagát is, hisz lényegét tekintve ő maga sem több, mint bármely csatlósa, vagy a mélység felé elindultak bármelyike, ha még oly hatalmasnak érzi is magát a rendelkezésére álló negatív energiák révén. Nem más, és nem több ő sem: a Mennyei szintek legalsó határán maradt Szellem önmagáról megfogalmazott gondolati képe, még akkor is, ha ő nem bontotta fel ÉN-egységét, s ezáltal mint erősebben rezgő gondolati kép: járta végig a mélység felé általa megfogalmazott Út mindahány lépcsőfokát. Egy álomkép, amely Valósággá kívánna válni, s akként vélni: ha elszakad az őt álmodó Szellemi Tudattól, ez igazzá lehet fölötte. Magatok is érezhetitek: mennyire lehetetlen ez, még akkor is, ha e reménykedés, és e gondolat alapja az, hogy míg a Szellem bír a Teremtő Erővel, ő nem bír azzal, de bír annak ellentétével, vagyis a romboló erővel. Akként vélte, hogy mert ő, mint a mélység ura: teljességgel betöltekezett a romboló, azaz a negatív energiával, már a maga-fogalmazta energia is képes lehet megtartani őt, és az általa „teremtett” világ-képeket, ekként annak egyetlen akadálya, hogy végre teljességgel is a maga urává legyen, a Lélekszál, amely még mint pozitív energia, a Fent Világához, és a Teremtőhöz láncolja. Akként vélte: ha e köteléket eltépi, tovább építheti a maga birodalmát, s akkor már elérheti, hogy az nagyobbá és erősebbé legyen, mint a Végtelen Mindenség, amely a Teremtő Legyőzhetetlen Birodalma. A negatív energia azonban, miként már mondtam, nem lehet, és nem is lesz ekként sem örök, sem végtelen, ha ideig - óráig hatalmasnak érződik is. De mert a Végtelenben van, abba is lép vissza ha átlépi a Kegyelem Istene által engedélyezett határt, s mert akkor már ismételten egy, a maga tényleges rezgésirányától eltérő Energiaáramlatba lép, felbomlik és elemeire oszlik, hisz a Végtelenhez mérten bármilyen mennyiségű negatív energia-tömeg csupán parány, kicsiny semmiség, amely nem lehet képes ellenállni, de megmaradni sem a Végtelen és Hatalmas és Örökkönvaló Mindenségben. Satana önhittsége és elvakultsága azonban ezt másként láttatta véle, amiként másként láttatja véle most is, hisz mindmáig hisz, és amíg az utolsó csatlós is el nem lép mellőle, hinni is fog abban, hogy a folyamat megfordítható, annak ellenére, hogy tudja azt is, hisz nem lehet nem tudnia: milyen ERŐ révén írta felül A FIÚ ISTEN az ÉLET TÖRVÉNYÉNEK ellentéteként Satana által megfogalmazott halál törvényét, bebizonyítva ezzel Satanának: az ő legnagyobb erejét is felül írja A KEGYELEM Ereje, és AZ Istennek Szeretete. Amiként mondtam, ahogy a testnek törvénye már tiszta, és teljes formában betöltötté lett, tehát amikor képessé lettetek valós igényeit megtalálni az anyagnak, azaz a testnek, és már csak azt, és annyit igyekeztek biztosítani számára, amire ténylegesen is szüksége van, a Tudat energiái felszabadulnak, így a Tudat benső ön-törvénye a Szeretetben fog megnyilvánulni akként, hogy megtartva a tudati Bölcsességet; már a Szeretet mindinkább való megélése révén törekszetek beemelkedni a Szellem Törvényébe, amely a teljes és Tökéletes Isteni Törvény felé vezet. A Teljes Isteni Törvény a Teremtő Bölcsesség, a Teremtő Akarat és a Teremtő Szeretet Törvénye. E három Teremtő Erőt kell magatok is Teremtő Erővé tegyétek a magatok számára a magatok kicsinységének mértéke szerint. Aki csak a Szeretetet akarja megélni, nem teszi azt Teremtő Erővé, hisz a Bölcsesség nélkül a balga szeretet is lehet romboló, amiként Szeretet nélkül a legbölcsebb ember is csak oktalan, hisz a legnagyobb Kegyelmi Ajándékot: a Teremtő Isten Szeretetét nem képes sem felismerni, sem kiáramoltatni, ekként visszatükrözni sem lesz képes azt a Teremtő Isten felé: nemcsak hogy abban a 110

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága II. kötet mértékben nem, amiként tudta azt már a bűnbeesés, azaz a mélység felé való elindulás előtt, de semmiképp, vagyis sem előrébb, sem pedig feljebb nem jut vélt „bölcsessége” révén, mert nem él a Szeretet vonzásában. Azt mondtam az imént: minden és mindenki felé a Szeretet energiáját kell áramoltassátok: s ez ekként is van. A teljes és tökéletes Szeretet azonban nem az, amikor gondolkodás nélkül cselekszetek, hisz tudnotok kell: mely cselekedetetek lesz ténylegesen is segítség Testvéreteknek, s már nem földi, de Szellemi értelemben, és mely cselekedetetek az, amellyel csak megkötitek, esetleg visszahúzzátok azt az Útján. A test fizikai létben-maradásához elengedhetetlen segítséget természetesen meg kell adnotok: ha annak megszerzése teljességgel lehetetlen annak számára, aki segítséget kér tőletek. Ha egy egészséges fiatal, vagy egy munkára képes személy kér tőletek segítséget, először mindenképp meg kell adjátok néki, hisz nem tudhatjátok: mi végett került olyan helyzetbe, amilyenbe. Ám ha későbben meggyőződtetek arról, hogy csak a kényelem, a restség az, ami megköti őket abban, hogy gondoskodni igyekezzenek magukról, törekednetek kell arra, hogy ezt értésére adjátok. Csak csendes, és emberi, nem pedig számon kérő, esetleg durva szavakkal, valóban csak úgy, hogy szavatok felébressze benne a valamiért valamiképp tán szunnyadó önbecsülést, s a tenni akarást. Ha módotokban áll, akár segíthettek néki, hogy szálláshoz és munkához jusson, de mindezt anélkül, hogy köszönetet vagy hálát várnátok érte. Sőt: ha már azt látjátok, hogy maga is boldogul az Útján, lassan igyekeznetek kell teljességgel a maga erejére bízni, már csak messziről követve figyelemmel egy ideig, hogy ismét segítségére legyetek bátorító szerető szavaitokkal, ha meginogna, hogy a felé áradó Szeretettel feltöltődve folytathassa az önmagáért megkezdett - felvállalt harcot, akár önmaga, vagy a nem mindenkor tökéletes környezet ellenében is. Amiként mondtam, mindannyian a magatok Útját kell járjátok, és senki sem léphet meg más/mások helyett egyetlen aprócska lépést sem. De segíthetitek egymás lépteit, s ekként kell is, hogy segítsétek. Olykor a legnagyobb segítség az, ha a kért segítséget kedvesen, de határozottan megtagadjátok a hozzátok fordulótól. Hogy ki az, és mely eset az, akitől, és amikor a kért segítséget meg kell, hogy tagadjátok, azt már valóban csak a valós Bölcsesség vezette Szeretet révén lehettek képesek megállapítani. Azokkal kell ekként tennetek, akiknek esetében bizonyossá vált bennetek: nem hogy nem tudnak, egyszerűen nem akarnak egy lépést sem tenni azért, hogy gondjaikat megoldják. Nékik is el kell mondani, mi a kérés elhárításának oka, amiként az imént mondtam, mindenkor csendes, kedves szavakkal, tudtára adva azt is: nem ellene, de érte tesztek így, és nem személye, csak az élethez való hozzáállása kényszerít erre benneteket. S ez még csak a Bölcs Szeretet gyakorlásának egyik, bár napjaitokban mind gyakoribbá, s éppen ezért mind szükségesebbé váló/válható oldala. Ezen felül és ezen túl azonban még számtalan olyan élethelyzet áll, vagy állhat elétek, amikor józan értelemmel kell tudnotok dönteni igen és nem között, de mindenkor akként, hogy a józan értelmet ne a hideg szívvel esett fontolgatás váltsa fel: valóban az értelem, éspedig a Bölcs Szeretet irányította Értelem legyen mozgatója gondolatotoknak és szándékotoknak, legyen az a közeletekben zajló vita, vagy anyagi kérdés, esetleg olyas politikai történés, amely alól semmiképp nem vonhatjátok ki magatokat. Ha nem a magasabb rendű Szellemi oldalát vizsgálom a ti nemrég lezajlott szavazásotoknak, csak a földi értelmi - érzelmi oldalát, valóban azt kell mondjam: ez is egy ilyen alkalom lett volna. A hideg fővel esett mérlegelést, az anyagi javak féltését kellett (volna) a Szeretet ellenében mérlegre tennetek, és mondhatom, hogy a tényleges eredmény bizony: siralmasnál is gyengébb volt. Hogy Szellemi szempontból mi volt e szavazás jelentősége, s hogy abban az értelemben sikeresnek vagy sikertelennek mondhatnám-e a szavazás eredményét, arra még külön, s már másutt kitérek, így itt és most nem ejtek több szót róla. Ha már a Tudat által megfogalmazott Gondolatot képesek vagytok mindenkor a Bölcs Szeretet jegyében megfogalmazni, s már képesek vagytok azt a test révén végre is hajtani, lényegében megkezdtétek a Szeretet Törvényének megismerését és betöltését, már elhagyva, ha még nem is testi értelemben, de már tudati és Szellemi értelemben a Természettörvény világainak egy újabb, alsóbb szintű lépcsőfokát, hogy innen is tovább léphessetek, már a magasabb rendű Szeretet Törvényébe, amelyet már inkább nevezhetünk a benső Kereszténység korszakának, mint korábban bármikor. E benső Kereszténység azonban egyénileg érik meg mindenekben: akkor, és az által, amikor már valósággal is érteni tudjátok a

111

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága II. kötet Krisztusi Kijelentéseket és Tanításokat, s már valósággal is Élni tudtok a Krisztus által reátok is hagyott, Egyetlen Parancsolatban és Parancsolattal. Ha Eszter könyvében egybevetitek a kettes és a hármas ábrát, magatok is látni fogjátok: a harmadik szintről való kilépés, annak elhagyása szorosan összefügg a benső Kereszténység megvalósításával. A második ábra világosan megmutatja: mennyire összetett szint az, amelyen jelenleg álltok. Még érvényesül és hat egy bizonyos mértékben a legalsó szintek Törvény-világa, de már érvényesül a magasabb szintek energiája is, s nem csak az adott szinten, de egyénileg is. A nagy mélységek és a nagy magasságok, szakadékok és csúcsok világa a tiétek, s amiként mondtam, maga a szint mindenkor hű tükörképe annak: milyen Szellemiséggel bírók lakják azt. Amikor azt az asztrális Világképet mutattam meg Eszter munkájában csak úgy, mint a mi munkánkban (is), lényegében azt mutattam meg: mit is értek az alatt, amikor azt mondom: az Én-rész egy bizonyos próbát tart az ÉN által számára megírt Élet-filmből, hogy megbizonyosod-hassék arról: valóban elégséges energiával bír e az adott Élet-film betöltéséhez. Ezeken az asztrális Világ-képeken azonban csak az egyes feladatokat, és vállalásokat ismerheti meg, és gyakorolhatja az Én-rész: de a karmikus elemek letisztítását nem próbálhatja meg, lévén hogy e Világképekben sem az egyes, a Tudatra ártalmas szerek, sem negatív, az Élet megsemmisítésére vagy megkárosítására alkalmas eszközök, sem ilyes jellegű építmények és/vagy intézmények nincsenek, hisz akik itt járják a majdan végigjárandó Utakhoz hasonlatos Utakat, nem bírnak tényleges fizikai testtel, ekként test-tudattal sem, így a test késztetései, s az ezek nyomán felébredő tudati - indulati elemek sem bukkanhatnak fel, következésképp az egyes környezeti ráhatásokat sem ismerheti meg az Útra készülő. Az Én-rész ezeken az asztrális Világ-képeken tanulmányozza az egyes új szerkezetek megtervezésének és elkészítésének módját, de itt készítik el azon művészeti alkotásoknak is elsődleges példányát, amelyeket majd a fizikai Világokban kell megalkotniuk. S itt, ezen alkotások alatt nem az irodalmi, és nem a zenei, de a festészeti és a szobrászati, tehát a konkrétan „fizikai” alkotásokra kell gondoljatok, hisz a versek, a zeneművek mindenkor az adott szinten, az adott közegben, az adott nép-csoport, vagy a közvetett és közvetlen környezeti hatások révén fogalmazódnak meg, s nem is mindenkor rögzített formában: s azok már csak akkor íródhatnak be az Akasa-lemezekre, a Mennyei Tudattárba, a Kozmikus és a Globális, valamint a nemzeti Tudattárba is, ha ténylegesen is megszülettek, s csak akkor, ha azok valósággal is megütik a mértéket, amelyen már valóságos művészi alkotásoknak minősülhetnek. A késztetés, a kérdéses művészeti ág iránti hajlandóság azonban ez esetben is itt nyílik ki mindahány Szellemi Énrészben, kiváltképp, ha az már korábbi Útjain is hasonló, vagy azonos művészeti ágban végzett alkotó tevékenységet, esetleg nem a Föld, de más bolygó színén. Az Én-rész tehát előzetes próbát tart az Út főbb történéseiből, megismerkedve mindahány történésben a reá váró feladattal és szereppel, de azt, hogy a Tudatot hogyan, s miként fogja tudni irányítani a tényleges testet öltés során, már az Út megkezdése, s a történések eléállása során fog eldőlni. Az Én-rész feladata lényegesen nehezebbé lesz, hisz ott már nem ő a cselekvő: ő már csak a magabiztosságot sugározhatja a Tudat felé, s a feladat végrehajtásához szükséges energiát, s ezt meg is cselekszi, hisz ő tudja, hogy a feladat végrehajtható, hisz kipróbálta… A testet öltés során azonban nem csak magát a Tudatot kell meggyőznie. Vagyis lényegében a Tudatot, de akként, hogy az ellentét is igyekszik azt meggyőzni az Éné-rész által adott késztetés helytelen voltáról, akár spontán módon, tehát közvetlenül, az agyi idegek érintése és elgyengítése révén, akár a feladatot vállalni kívánó környezetében lévők befolyásolásával, megadva azoknak a késztetést, hogy lebeszélni, s eltántorítani igyekezzenek ekként az illető személyt a feladat elvégzésétől. Olykor éppenhogy a körülményeket igyekszik az ellentét olyképpen befolyásolni, hogy a felbukkanó nehézségek, az emberi kapcsolatok megromlása, az anyagi körülmények ellehetetlene-dése, a test egyes betegségei, vagy a művészi feladattal érkezettek esetében szinte kivétel nélkül az átlagosnál lényegesen gyengébb idegrendszer túlterhelése és meggyötrése révén tegye lehetetlenné a feladat vállalását, vagy az alkotói munka megkezdését. Annál is inkább igyekszik a tényleges alkotói feladatokat lehetetlenné, elvégezhetetlenné tenni, mert az ellentétes az ő eszméjével, amely éppenhogy a rombolásban teljesedik ki. S az alkotó túlságosan beilleszkedik számára az Isteni Eszmébe, a Valami Megteremtésének Eszméjébe. Ekként cselekszik a neves építészek, de a Szeretet nevében és jegyében megalapítandó létesítmények esetében is, míg támogat minden olyan kezdeményezést, amely a Tudat mindinkább való leépülését és rabságba esését szolgáló építmények létrehozatalát vagy fenntartását előmozdítja. 112

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága II. kötet Hogy a testet öltésre érkező Én-rész milyen jellegű, és milyen erősségű Kozmikus energiákat vonzhat magához lefelé vezető Útján, amelyek a vállalás bevégzését segítik elő, tehát hogy milyen jó és milyen ártó energia társul az ÉN-ből átáramoltatott energiához, már az Élet-filmtől függ. De mint minden Énrész, a művész is bír a magához vonzott Csillag-energiák alsó, és felsőrendű energiáival is, hisz feladata lényege éppenhogy az, hogy az általa megalkotandó műbe a magasabb szintű energiát fogalmazza meg, hogy emelje azok tudati - lelki-szellemi energiáinak rezgését is, akik olvassák - hallgatják - nézik a már elkészült alkotást: viszont a feladat nehézségi fokát nem is egy esetben éppenhogy ugyanazon Kozmikus energiák alsóbbrendű elemeinek legyőzése és felülírása jelenti, mert a Mű a magasabb rendű energiák használatával elkészül, de az emberi milyenségben az alsóbbrendű energiák felbukkanása, s azok legyőzése is a feladat része, amely nélkül az Én-rész nem tekintheti sikeresnek Útját, amiként nem is az, főképp akkor, ha az egyén számára mellékesnek érzett feladat megoldása az Én-rész tulajdonképpeni feladata! Ez vonatkozik a színészekre és mindahány előadó művészre is: azokra, akik igazán magas fokú műveket interpretálnak. Ők viszont már az asztrális szinten gyakorolhatják későbbi művészeti águkat, hisz ott is van erre igény. Annál is inkább, mert akik valóban művészi feladattal érkeznek, mégcsak nem is egyazon asztrális Világ-képben kell felkészüljenek későbbi Útjukra, ahol testvéreik, hisz amiként mondtam, a harmadik szint Asztrális Világ-képe nem annyira művészi, mint inkább tervszerű és logikus elrendezésű, hisz akik ott készülnek fel az Útra, még éppenhogy a rendszerességet, a szabályosságot, a tervszerűséget kell mindinkább magukba zárják. Amiként mondtam e kis kitérőm előtt, az adott szint egyszerre áll a mélység és a magasság hatása alatt, lévén hogy testeitek még szigorúan anyag-elemekből állnak, ha már tudói és ismerői lehettek is a magasabb rendű Világok létezésének. Az egyénben természetesen épp úgy megnyilvánulnak ezek a mélységek és a magasságok, olykor igen feltűnő módon: és minél nagyobb mélységet ismer meg valaki, annál nagyobb magasságok elérésére válik/válhat képessé és alkalmassá, ha Feladata olyan jellegű, s ez megfordítva is érvényes. Minél nagyobb magasságból indult, annál nagyobb mélységbe ereszkedhet alá, s erre a legjobb, legélőbb Példa éppenhogy A FIÚ ISTEN, Aki a Legmagasabb Magasságból: A TEREMTŐ SZINTRŐL indult: ekként Ő volt, s maradt is mindenkor az Egyetlen, Aki a legmélyebb mélységbe ereszkedhetett alá, csakis a maga ISTEN-EREJÉRE támaszkodva. Ez a kettősség részben „rossz” az egyénnek, részben jó a közösségnek, mert míg maga az egyén a nagy magasságok után ismét el kell viselje az átlagos szint energiáit, vagy akár az átlagosnál is mélyebb rezgések közepette kell élje mindennapjait, a közösség mindahány tagja kaphat tőle a számára hasznos és szükséges információkat, éspedig a maga tényleges tudati - szellemi rezgésszintjéhez igazítva. A kettősség tehát ez esetben sem céltalannak, sem értelmetlennek nem mondható, ha gyakorta érthetetlennek tűnik is fel számotokra. S erre sem véletlenül tértem ki: sokan vannak, akik e szélsőség megélését vették fel Élettervükbe, de mert a magasság mindenkor vonzóbb, akkor is magas szinten láttatták magukat állani, amikor a feladat értelmében fel kellett volna vállalják: igenis, épp olyan emberek ők is, mint bárki más, mélypontokkal és emelkedettséggel egyaránt terhelve és áldva. Azok, akik a terhet nem, csak az áldást voltak képesek és hajlandóak elfogadtatni a Tudattal, rendre eltévedtek a magukra vállalt Úton, s letérvén a szűk ösvényről, a széles útra tértek, arra, ahol sokak járnak, de amelyen lépve csak kevesen üdvözülnek. Bár mi Eszterrel a testbe öltözés előtt álló Én-részek szintjeit mutattuk meg a könyv II. ábrájában, annak egyes állomásait és jellemzőit a fizikai testbe öltözöttek szférikus pontján is megtalálhatjátok, éspedig nagyon is jellegzetes emberi viselkedési elemek formájában. S miként mondtam, a ti szinteteken, és mégpontosabban a ti bolygótokon, és a ti jelennek megélt korszakotokban ez még inkább érvényes, hisz az Én-rész minden egyes Út alkalmával újra és újra kell mindahány, általa már elért fejlődési szint minden egyes Bölcsességelemét kibontsa a rendelkezésére álló test Tudatában, s ezt úgy a fizikai, mint a magasabb rendű, tehát a Szellemi Bölcsességekre kell hogy értsétek. A Lélekszál tisztasági fokának mértékében válik könnyebbé, vagy nehezebbé az Én-rész dolga, hisz annak mértékében tud kontaktust teremteni a Tudattal is. Ha az Én-rész által magához vonzott Lélek-szál tisztasági foka alatta marad az Én-rész tisztasági, vagy fogalmazzunk inkább úgy: Ébredtségi fokának, mert az Én-rész vállalása olyan jellegű energiák bevonzását teszi szükségessé (akár a Kozmikus energiákat, akár későbben, a Föld színén 113

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága II. kötet lévő energiákat, és a megszületendő gyermek körül lévő személyek értelmi - érzelmi energiáit értvén ez alatt), az Én-rész elsődleges feladata az lesz, hogy először az általa a Lélek-szál révén bevonzott energiákat igyekezzék legalább egy bizonyos fokig megtisztítani ahhoz, hogy már a benne magában lévő, lényegesen tisztább Szellemi energiákat képessé legyen átközvetíteni a test Tudata felé. S ahogy mindenkor, most is csak fokról - fokra tisztíthatja meg a Lélekszálat: s eközben a Tudat maga egy sor, szintén az Út során megtisztítandó negatív elemet gyűjt magába, mintegy: tükörképévé válva a körötte élők tudati milyenségének. Vagyis a tudati én egy bizonyos fokig beleilleszkedik a körötte lévő közegbe, hogy az ott lévő energiák egy részét magához vonzva, azokat is kiégesse, tisztábbá téve egy fokkal az adott szintet, a szint energiáinak teljességét is. De mert ez ekként van, az adott mélységi szintű, s a maga tényleges Szellemi energiaszintje közti, mindahány energia-mezőből be kell vonzzon valamennyit, hisz ő is csak fokozatosan lesz képes megtisztítani a rendelkezésére álló Tudatban lévő energiákat: s ehhez maga a test is olyan új és új közegbe kell kerüljön, amely alkalmas a tudati energiák mindig egy fokkal magasabb szintre emeléséhez. Végezetül elér a Tudat arra a szintre, amelyen az Én-rész már képessé lehet kommunikálni vele, vagy-is arra a tisztultsági szintre, ahol segítségére lehet az Én-résznek vállalása lényegi részének kibontásában és betöltésében, de a korábbi állomások mindegyike benne hagyja a maga bélyegét, s azok, ha a körülmények ismételten a korábbiakhoz válnak hasonlatosakká, egy bizonyos fokig és formában visszaköszönnek, szinte felrajzolva a Tudat teljes Útját. S ezt akár szó szerint is vehetitek, hisz mindannyiótok Útja, mint valósággá lett történés-sorozat, megjelenik testeitek energia-mezejében, vagyis a test magasabb rezgésfokú energia-burkaiban, de a Globális Energia-tárban és a nemzeti energia-tárban is. E két utóbbiban sem véletlenül: akár azért, hogy a korábbi Utak emlék-energialenyomatát közömbösítse, azaz felülírja, akár pedig azért, hogy emelje a Globális és/vagy nemzeti energia-tár rezgésfokát. A Kárhozat törvényét már teljességgel elhagyott Én-rész a Természet Törvényében marad mindaddig, míg fizikai testek megfogalmazása szükséges számára egy-egy Út végigjárásához. De e Természeti Törvények mindenkor az adott szinthez igazodnak, vagyis a Minősítési Törvény hat reájuk és fölöttük. De már a felső minősítési Törvény, amelyet a negyedik háromszögben ábrázoltunk, s amely lényegében a ti szinteteken épp úgy érvényes, amiként érvényes még az alsó minősítési Törvény is, ha már más értelemben kell is azt fogadnotok, mint tettétek azt a korábbiak során. Itt és most nem az alsóbbrendű anyag-elemek minősítését kell értsétek a kifejezés alatt: azon már rég túl kellett, hogy jusson az Én-rész, amiként túl is jutott, hisz ha ez nem ekként volna, ma nem állhatnátok azon a szinten, amelyen álltok, és nem járhatnátok azon Utat, amelyet épp jártok, mert az Én-rész mindenkor a maga szintjének megfelelő Anyag-elem megfogalmazására lehet csak képes. A ti szintetek értelmében ekként már a tudati - lelki-szellemi milyenséget kell értsétek a minősítési törvényen, annál is inkább, mert a ti jelenlegi korszakotokban még csak a második szférát elhagyni készülő, de a negyedik szférából érkezettek is megtalálhatóak. Igaz: olyanok is vannak, s nem is kevesen, akik a második szféra szintjén megrekedtek, s a Cél érdekében mégis alkalmat kaphattak egy Út végigjárására (s ennek miértjét is többször elmondtam már). Azok, akik a magasabb szintről egy teljes fizikai szintű Lét-időre szóló Testet-öltést vállalhattak az adott korszakban, már a későbbi, s egyben az utolsó, tehát a Nagy Ugrás előtti Feladatra kell felkészüljenek a rendelkezésükre álló időben. Míg az előbbiek meglehetős sokan, addig ez utóbbiak csak kevesen vannak, hisz akkor, a Nagy Ugrás idején is csak kevesek lesznek, akik kiemelt feladatot fognak kapni. S még ezek közt is lesz, aki éppen a jelenlegi Út során lesz kellőképp erőssé ahhoz, hogy később már ténylegesen is a magasabb szint energiájának birtokosaként visszatérve vállalhassa fel a reá váró Feladatot. De lesz, aki éppenhogy a mélység megismerésére érkezik, már valóban valamely magasabb szintről, aholis a ti szinteteken még szokványos Mélység-elemek ismeretlenek, hogy később, már a Nagy Ugrás konkrét időszakában ismételten is visszatérve, ne okozzon számára külön problémát: beigazodni a mélyebb szint követelmény-rendszerébe. Hogy kik ők, mely Testvérek, itt sem írom le: akiknek kellett, hogy bizonyos információkkal könnyítsük jelen Útját, már megszerezhették ezen információkat, s amiként azt tenniük is kellett, elraktározták azt Tudatuk mélyén, mert nem az volt a cél, hogy azt már most használni akarják, csak az, hogy erőt meríthessenek belőle, ha akként hozza a szükség.

114

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága II. kötet Mert tán mondanom sem kell, az ő Útjaik épp úgy gondokkal és nehézségekkel vannak, és még lesznek is megterhelve, amiként az adott szinten mindenki másé is, s ha nem anyagi jellegűek a gondok, akkor egyes egészségi problémákkal kell szembenézniük, s azokat kell elviselniük igaz, gyermeki alázattal. Az alsó tudati - lelki és Szellemi minősítési törvény mellett, s éppen a felső Minősítési Törvény értelmében vagytok részesei mind a Kegyelem Törvényének, amelyből ti magatok kell megfogalmazzátok magatokban, s meg is szüljétek a magatok számára a Szeretet Törvényét, ki-ki a maga Ébredtségi fokának megfelelően, hogy amiként megfogalmaztátok azt a magatok számára, akként kérje is azt számon tőletek AZ, Aki A Szeretet. S ezzel lényegében el is hagyhatjuk a második ábrát, amely az anyag, a test, és a Tudat törvényét jelöli, hogy a harmadik ábrát, a Tudat, s a Szellem Isten felé fordulását, annak folyamatát vizsgáljuk meg. Ehhez még hozzá vesszük Eszter könyvének utolsó ábráját is, s mert hogy itt és most csak az ábrákra volt elsősorban szükségünk, s arra is inkább csak a könnyebb érthetőség kedvéért, egy időre félre is tesszük a könyvet. Mi legalábbis, annál is inkább, merthogy munkatársam Tudata meglehetősen berzenkedik az idegen rezgésre, amelynek jelenléte viszont elkerülhetetlen volt. Amiként az megszokhattátok, ismét alulról fogunk haladni a felső szintig: ha nem is a Mennyei Szférákba érve, de a ti hét szférátok legmagasabb pontjáig, oda, ahol már valósággal is csak egy „karnyújtásnyira” van az ÉG, az Istennek Tiszta Fényessége. A mélység legalsó szintjét már megmutattam, ha nem is ebben az értelemben. A legmélyebb szint, ahol Satana tanyázik, az Istentől való legnagyobb távolság, a teljes és tökéletes tagadás szintje. E tagadást azonban most ne abban az értelemben vegyétek, ahogyan az még ott, a ti szinteteken is tapasztalható, hisz ott csak az elme, az anyaghoz és az anyagiakhoz kötődő emberi Tudat az, ami a tagadó szavakat mondatja: de az Isteni Szikrával bíró Én-részben mindenkor a földi fül számára nem hallható Istenigenlés zeng, hisz ha még maga az Én-rész, s annak felsőbbrendű ÉN-je sem lett volna képes a Felismerések leg-alább legalsó fokát elérni, nem is ölthet testet a Föld nevű bolygón, kiváltképp nem éppen most, amikor a Nagy Kiválasztódás korszaka zajlik immáron lassan kétszáz esztendeje, s ekként már a „finisbe” értek hamarosan. A mélység legalsó szintjén a teljes és tökéletes tagadás az úr, ami azt jelenti: mindent, ami a Valós Élettel kapcsolatos, nemlétezőnek kiáltott ki Satana. Ő tehát nem csak Isten létét tagadja: de még a tagadás szükséges voltát is, akként nyilatkozva meg: ami nincs, azt szükségtelen volna tagadni, mert hisz aminek létét tagadja, annak nemlétezését állítja, s mint nem létezőt, már egy bizonyos fokon beemelte a létező világképbe, ha mint a maga nézeteivel, eszméivel ellentétes elemet is. S ez ekként is van: aki azt állítja magáról, hogy „Isten-tagadó”, már feltételezi Valaki létét, akit tagad, s aki azt állítja: ő hitetlen, még és már nem Isten, csak a Föld színén létező vagy lehetséges hit-irányzatokat veti el magától, amellett, hogy nem is egy esetben épp ellentétesen cselekszik, mint amiként szól, mert bár szavaival tagad, tetteivel állít és igazol. Satana ezzel szemben nem tagad, és nem is állít, mert nem képes állítani, csak önmagát: vagyis a legteljesebb és a legtökéletesebb EGO-képletet állította fel önmagában – önmagáról, s ezen EGO-képlet köré építette fel a maga látszat-birodalmát. Nem maga fölé, miként azt vélnétek, és amiként azt teljes joggal vélnétek annak ismeretében, hogy Satana a legalsó Mélység-szinten van. De mert a spirál-törvény az ő birodalmaiban is hat, ő sem egyenes ívben, hanem bizonyos, egyre szűkülő körívek mentén építette fel a maga Mélység-birodalmát, akként, mintha egy tölcsér belsejében haladt volna kör-körös haladással, a tölcsér alja, tehát annak legszűkebb kimeneti nyílása felé. Ekként bár valósággal is a legalsó pontra ért, de birodalma mégis körbe veszi egy bizonyos értelemben, lévén az kör-körösen helyezkedik el az ő szintje fölött.

115

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága II. kötet Nagyjából ekként helyezkednek el egymás alatt az egyes szférikus körök (sajnos, a gép pontosabb ábrázolást nem tesz lehetővé). Amiként látjátok, mindahány felsőbb kör szinte betakarja a legalsó kört, amely Satana székhelye: negatív energia-vona-lában hatva minden egyes szint középpontjára, s mégis kívül esve egy bizonyos értelemben mindannyi energia-körön, vagy inkább belehelyezkedve, hisz ha az egymás alatt és fölött lévő szinteket egymásra préselnénk, a legalsó kör érintetlen maradna, de megadná mindahány kör középpontját, egyben oltalmazva, körbefogva is azok által. Nem véletlen, hogy Satana ugyanabban a mértani alakzatban építette fel a maga birodalmát, mint amely alakzat a ti fizikai szintjeitekre, s a Mennyei Szintekre is jellemző. Ám amíg a Mennyei Szinteken a leghatalmasabb, legmagasabb rezgésszinten megnyilvánuló Szférikus gyűrűre, tehát a már igen magas fokozatra elért Szellemi Személyek tartózkodási helyéül adatott Mennyei szintre is, és azon túl is mindahány, bármely energia-tartományban rezgő Szellemi szintre, vagy akár a ti fizikai szintjeitekre, s még Satana Mélység-birodalmának Világ-képzeteire is a mindennél hatalmasabb: a TEREMTŐ EGY-ség szintjéről áramlik alá az Élet Ereje, éspedig minden szintre a szint tényleges milyenségének értelmében, tehát mindenkor az adott szinten lévők energia szintjének megfelelő fokon, addig a Mélység-szintek legalsó pontjáról Satana negatív energiája áramlik felfelé egy bizonyos szintig: jelesül a ti negyedik szférikus körötök alsó határáig, amelyen felül már nem hat, mert nem hathat a mélység bárha legsűrűbb, legdurvább energiája sem. De nem csak felfelé áramlik a negatív energia: lefelé is, minden szintről egyre erősebb negatív töltettel áramolva alá, a mélység legalsó szintje felé, mindenkor abban a mértékben, amilyen mértékben azt az adott szinten élők megfogalmazzák, s amilyen mértékben e megfogalmazott energiákat Satana magához vonzani igyekszik. Vagyis míg a Mennyei Szintek fölötti, mindennél hatalmasabb, mert végtelen kiterjedésű Teremtő EGY-ség felől mindenkor a Teremtő EGY-ség Életenergiája áramlik, s a Teremtmények a befogadott Szeretet-energia visszatükrözésével válaszolnak arra, Satana szintjéről a legsűrűbb, legdurvább gyűlöletenergia, tehát a romboló energia áramlik felfelé, amelyet a mélység mind mélyebb szintjére érő, már szellemi Ön, és Én-tudatuktól teljességgel megfosztott Én-részek egyre kevésbé lesznek képesek annak érezni, ami. A Mennyei Szinteken állók, s még a ti fizikai, vagy már csak fél-fizikai, illetőleg már a ti fogalmaitok szerint fizikainak nem is nevezhető szintek mind magasabb szférikus és dimenzionális gyűrűibe emelkedők egyre inkább képessé válnak teljes és tökéletes Valóságában megismerni Istennek Szeretetét. A mélység felé haladók ezzel szemben mindinkább képtelenné válnak felismerni Satana gyűlöletét annak, ami az a maga tényleges valóságában. Nem véletlen, hogy a mélység magasabb szintjein állók egy bizonyos mértékben még mindig képesek lehetnek felismerni a reájuk leselkedő, ásító mélység veszedelmét, ha érzékelni tudják annak sötétségét azon kis Fény-szikrák ragyogásával szemben, amelyek a Kegyelmi Erő kicsiny Küldöttei, míg a mélység alsóbb fokára hullottak már erre képtelenek. S nemcsak hogy képtelenek, de nem is hajlandóak, mert már a sötétséget érzékelik fényként, mert vakká lettek a Valódi Fény meglátására. És Satana célja éppen ez volt, s ez is maradt, amiként ez marad mindenkor, mindaddig, míg az Idő be nem telik fölötte is. Mert ne gondoljátok, drága gyerekeim, hogy Satana ideje végtelen! Nem az, mert bár Istenünk valóságosan is hosszútűrő, de az Ő Szeretete az, amely Végtelen és Örök: ez azonban nem azt jelenti, hogy a tévelygőknek adott Időt is végtelenné tette, ha számotokra akként tűnik is olykor. Az út, amelyet Satana, és az őt követők a mélység világaiba tesznek, s az útra fordítható Idő véges, mert hisz sem az út, sem pedig maga az Idő nem illeszthető bele a Teremtő Törvényébe, a Végtelen és Örök, tehát Időtlen ITT és MOST állapotába. A Végtelenben, az állapotszerű MOST Törvényében az egész Mélység-történet nem több, mint egy semminél is kurtább pillanat, csak annyi, mint amikor elméitekben felvillan egy kellemetlen gondolat, amelyet épp kellemetlen volta végett már a következő pillanatban száműztök is elmétekből, a gondolat felvillanásának pillanatában látva, vagy inkább csak megérezve a gondolat esetleges valósággá-válásának minden kellemetlen következményét. Ilyesféle „gondolat” csak Satana Mélység-története is, amiként ennyi csak a Valóság értelmében az őt követők Szellemi Tudatában is mindahány Út összessége, amely gondolatot az ismételten Ébredő Szellem végezetül elhesseget magától, hogy, miként egy bántó gondolat-adta kellemetlen érzettől, vagy egy nyomasztó álomtól szabadult kisgyerek, bárha könnyein át is mosolyogva nézzen ismét Szülője szerető szemébe.

116

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága II. kötet Ekként van ez, drága gyermekeim, bárha Satana mindezt feledte is. S nemcsak hogy feledte, de még Szülője létét is megtagadta, és száműzte elméjéből, már akként élve meg jelen állapotát, mintha az örökkön tarthatna, s akként látva és láttatva is alantasaival önnön személyét, mintha ő maga volna a Mindenség ura. Azonban a legteljesebb sötétségben él, mert önmagán kívül, és önmagán túl nem akar, s már (és még) nem is képes látni és elfogadni semmit és senkit, így mindent és mindenkit a maga produktumának tekint, akként vélve: akik ma még tőle távol vannak, egy percen épp úgy uralma alá kerülnek, mint azok, akik fölött már gyakorolhatja a maga sötétnél is sötétebb uralmát. A fölötte lévő, azaz a hatodik Mélység-szinten állók, bár teljességgel Satana hatása alatt állnak, nem azonosítják magukat vele. Ekként viszont egy bizonyos fokú távolságot is ismernek, amely megadja számukra az egyéniség érzetét, a függőségükben is megmaradt függetlenség-tudatot. „Ő - ő, én pedig én vagyok, ha az ő akaratától függöm is, s az ő akaratában létezem is”: nagyjából ekként tudnám megfogalmazni a mélység második szintjén állók, tehát Satana leghívebb és legközelibb csatlósainak Én-érzetét, az arról megfogalmazódott gondolatot, amely ismétcsak nem konkrét értelemben vehető gondolat, hisz önálló gondolatuk nincs, nem is lehetne. Önmagukról megfogalmazott gondolatuk pedig még annyira sem, még akkor sem, ha már rá kellett ébredjenek, és nem most, de már a kezdet kezdetén: Satana mindenre képes, és mindent megtehet velük és akár ellenük is, egyet kivéve: nem szűntetheti meg Létüket, mert bennük is van valami, ami megköti Satana kezét, s meghaladja minden tudományát. S ez a valami éppenhogy az Isteni Szikra, amelynek energia-lenyomata még ott, abban a véghetetlen mélységben is oltalmazza őket. S erről ismét az a kis történet jut eszembe, amikor a leány azt kérte a fiútól: hozza el néki anyja szívét. A fiú elment, s kitépte az anyja szívét, hogy elvigye a leánynak. Út közben azonban megbotlott és elesett: az anya szíve a hideg sziklára esett, s ketté hasadt. A fiú a felállt, s kezébe vette anyja kettéhasadt szívét, s az anya szíve megkérdezte: nem ütötted meg magad, kisfiam? Lám, ekként oltalmaz benneteket is: mindannyiótokat Isten Szíve, amiként az anyai szív oltalmazta a kegyetlenné lett gyermeket. A legmélyebb mélységben, a legdurvább elfordulásban is oltalmat ád mindőtöknek, s még akkor is, ha ezerszer ellenére tesztek, csak azt kérdezi: nem esett bántódásod, Gyermekem…? A második Mélység-szinten tehát megőrizte a mélység aljára hullott Én-rész a maga különvalóságának bárha csak halvány érzetét. Ez azonban már feltételez egy másik, Satanától mindahány Szellemet elválasztó függőséget, hisz ha nem véle egy az Én-rész, nem véle egy a Szellem sem: akkor viszont van, mert lennie kell Valakinek, akivel EGY, Akitől, és akiből származik, eredeztetik. Ezt még ott, a mélység világ-képzeteinek legalsó szintjén is csak a Satana által megfogalmazott démoni lények mondhatják, illetőleg csak mondhatnák el magukról, de még azok is hozzá kellene tegyék: „attól, és abból származom, aki maga is valakitől, és valakiből származik. Attól a Valakitől, Akinek egy szikráját ő is magában őrzi: azt a szikrát, amely fölött még ő sem úr, mert ha az volna, nékem, akit ő teremtett, épp úgy bírnom kéne azzal a szikrával, hogy ekként teljességgel az ő hasonmása legyek. Ekként azonban én magam nem vagyok tökéletes, hisz a szikra hiányzik belőlem: viszont ekként nem lehet tökéletes megalkotóm sem, hisz nem képes megadni nékem a hiányzó szikrát.” Ám a démoni lények nem gondolkodnak, ekként legalábbis nem, hisz csak akként lehetnek képesek érezni és gondolkodni, amiként megfogalmazójuk, és akként is csak addig, míg megfogalmazójuk vissza nem vonja őket, tehát meg nem semmisíti önmagában e démoni lények létét, mint gondolati képet. Nem felbontja, hogy más formációkat fogalmazzon meg helyettük, de ténylegesen is meg nem semmisíti puszta létüket, megtagadva önmagában azok lét-jogát. Ehhez azonban, amiként fentebb mondtam, az szükséges, hogy Satana felismerje azon gondolatok Törvénytől eltérő voltát, már a felismerés pozitív energiájával semmisítve meg a megfogalmazott gondolatból a látszat-lét szintjére léptetett negatív energia-lényeket. Ez viszont, amiként már ezt is mondtam, a ti fogalmaitok szerint még odébb van. Odébb Térben és Időben, ha a Végtelen Mindenségben az is, amiként minden egyéb az állapotszerű MOST-ban létező történés-elem. Amíg a legmélyebb Mélység-szintet még Eszterrel akként fogalmaztuk meg, mint a holt anyag szintjét, a ti korotok számára már megfogalmazhatom akként, mint a Szellemi „halál-állapot”: az Élet-erő minden 117

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága II. kötet sugarának elvetésének, eltaszításának szintjét, azt a szintet, ahol a mélység „fejedelme” nem önmagát helyezi Istenbe, és nem akként érzékeli a maga eltávolodását a Végtelen Örök Teremtőtől, hogy az valóság lenne, de akként, mintha ő maga volna a Végtelen Örök Teremtő, aki arra készül, hogy jogos örökébe illeszkedjék vissza egy percen. Önmagát véli Istennek, s mert ez ekként van, Isten létét is kiűzte elméjéből. De nem űzhette ki a maga létét sem Istenből, sem az őt, mint önmagáról megfogalmazó ÉNképet megalkotó Szellemből: s ez az a pont, amit Satana már nem képes, mert nem akar sem meglátni, sem elfogadni, annak ellenére, hogy mint Szellem-tudati emlékképet: nem tudhatta azt teljességgel száműzni sem magából, hisz ha képes lett volna, meg sem kísérli, hogy a közte, mint ÉN-kép közt, s az őt megalkotó Szellem közt maradt utolsó köteléket, azaz a Lélek-szálat mindenáron megbontani igyekezzék. Ám hogy ez nem vezetett eredményre, elfedni igyekezett azt teljességgel, ami sikerült is: önmaga, és csatlósai előtt, de nem fedhette el azt, és el sem fedheti soha egy percre sem a Teremtő EGY-ség előtt, hisz amiként néktek: néki is „minden haja szálát számon tartja Isten”: hisz miként ti magatok is, ő maga is Istennek kicsinye, ha mégoly messzire távolodott is el az Atyai Háztól. A fölötte lévő szinten lényegében a legmélyebb Szellemi halál közelségében léteznek a Satana követőivé szegődött Én-részek: és mégis bele illeszkednek valamiképpen az Élet áramlásába, ha még csak negatív szándékkal és előjellel is. De lényegében nékik köszönheti maga Satana is, hogy a maga szintjén nem szűnt meg teljességgel az energia áramlása, amely nélkül, mint tudjátok, semminő Élet nincs, nem létezik. Ám ha Satana maga akarja az általa megfogalmazott energiát továbbáramoltatni a mégmaga-sabb Mélység-szintek felé, azok mindenestül semmivé válnának az adott formában, amiként az történni is fog lényegében. Azon Én-részek, akiket ekként, tehát a közbülső szint által részben leárnyékolva ér a legmélyebb, legsűrűbb energia, annak teljes ereje révén felbomlanának mint negatív energia, hogy csak az Isteni Szikra maradjon meg, amely azonnal kilökődik mindahány Mélység-szintről, hogy valamely alsórendű Nap mellett kerengő bolygó, vagy egy-egy „holt” üstökös, esetleg egyik vagy másik Csillag anyag-elemei közé ágyazódjék. Ekként Satana maga volna az, aki megbontva a maga Világ-képzeteit, s megsértve alantasai szabad akaratát, megtagadná azoktól a maguk valós késztetésének kiteljesedett formában való megélését, ami még akkor is ellenkezik a Törvénnyel, ha e késztetés csak a mélység további követését adja ezen Szellemi Én-részek számára. Annál is inkább így van ez, mert ha azok, akik a mélység alsóbb szintjeinek vonzásában vannak, s azt kívánják elérni, ha akaratukban és benső vágyukban bárminő formában meg vannak kötve, tehát akadályozva vannak a maguk által helyesnek vélt irány követésében, a későbbiek során joggal hivatkozhatnának arra: „majd én megmutattam volna…”. S akkor ismét bekövetkezhetne a bukás, amiként az Satana esetében is történt, már azzal a nem kis különbséggel, hogy a Teremtettségben az ismételt elbukás lehetősége nem adatik egyetlen Teremtménynek sem. Amiként mondtam, ebben is a hármasság Törvénye uralkodik, s a Teremtmények már kimerítették a háromszori elbukás lehetőségét, megismerve, éspedig annak tökéletes teljességében a mélység felé való haladás mindahány változatát, amely történések mindegyike szerepel a Mennyei Tudattárban is, ama bizonyos Akasa-lemezeken, amely a Mennyei Szintek teljes Tudattára, s amelybe, amiként mondtam, senki sem tekinthet be, csak a maga valós Szellemi fokozatának megfelelő mértékben, s akkor is csak akként, hogy mindenkor a számára szükséges következő Bölcsesség-elemet vonzza magához. De erre is csak a Mennyei Szinteken élő, tehát a mindvégig híven maradt, vagy a már visszatért Szellem-lényeknek van módjuk és lehetőségük a vezetésükkel megbízott Oktató-szellemek közreműködésével (nem a mélységben élőknek, kiváltképp pedig nem a fizikai testekbe öltözötteknek!), vagy a magas rangú Szellemi Személyeknek, akik viszont az ÚR irányításával, az Ő segítségével férhetnek hozzá a Legmagasabb rendű Szellemi Bölcsességelemekhez. De még akkor sem az Isteni Bölcsességek Tárházához, s az abban elrejtett Teremtő Titkokhoz, mert azokhoz nem férhet közel senki soha örökkön, hanem csak a Teremtő EGY-ség. Bizony, gyermekeim, az még a mi számunkra is tiltott, még akkor is, ha a Mennyei Tudattárból a Teremtő EGY-ség Isteni Bölcsességének kicsiny szikráit vonhatjuk magunkhoz, hogy megismervén, magunk is megvalósíthassuk azokat, már Valós Világokat építhetve. De még mi is csak a kicsiny szikrákat vonhatjuk magunkhoz, a Teremtő Bölcsességének halovány másait, mert csak csupán egyetlen egy a Teremtő Végtelen Hatalmasságú Bölcsességeiből még a mi Szellemi Erőinket is meghaladná, ekként még azt mi magunk sem lehetnénk képesek elviselni a maga teljességében. És Atyánk, Aki tudván 118

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága II. kötet - tudja: ha „nagyok” vagyunk is a Teremtett Világok Végtelensége értelmében, csak kicsinyek vagyunk A Teremtő EGY-ség Végtelenségében, s ekként az Ő oltalmára van szükségünk, amiként bármely más, Teremtett Testvérünknek. Az ötödik mélységszinten már erősen hat Satana mélybe húzó ereje, s tán még erősebben is, mint az alatta lévő szinten, hisz azok az Én-részek, amelyek ezen a Mélység-fokon állnak, az Élet-elvhez is kötődnek egy bizonyos formában. No, nem akként, hogy Istent elfogadnák önmaguk fölött, s már nem is akként, hogy tudatában volnának annak: Ő a Végtelen Hatalom, és a Legtökéletesebb Erő, tehát Ő AZ ÉLET. Már ők is csak Satana hatalmát ismerik el, hisz azért is követték, mert ez ekként van, s azért is, mert a Satana által elébük tárt ígéret szerint remélik, hogy ők maguk is épp oly „hatalmassá” lehetnek, amilyen hatalmasnak a maguk szintjéről Satana csatlósait látják és érzik. A becsvágyuk az, ami legyőzi őket, s ami megköti bennük az Én-részben lévő Isteni Szikra halvány másában örökkön megmaradó gyermeki szeretet mindenkor Felfelé való vágyakozását, amelyet követve, ha megérinthetné őket a halványnál is halványabbá lett, ám számukra még ekként is ragyogó Kegyelmi Energia Fénye, egy szemvillanás alatt emelkedhetnének ki azon Mélység-szintről, hisz amiként korábban mondtam, aki ott, abban a mélységben válik képessé: már ténylegesen is tudatára ébredni annak, hová is került, mibe is vonta őt a maga mérhetetlen becs, és hatalomvágya, annak ébredése olyan erőteljes, olyan biztos, hogy azt már vissza nem húzza a mélység bárha száz-annyi ígérete sem. Ez utóbbi tény talán egy kicsit érthetetlennek tűnik előttetek, de bizony, ekként van. A Kegyelem ereje ott, azon a szinten képes minden szikra energia-tartalékot mozgósítani az Ébredni kész Én-részben, amely a legvégső válaszúton áll: a legmélyebb Mélység-szintek, s a Visszatérés közt kell választania. Ha az előbbit választja, tehát ha belép Satana csatlósainak szférikus köreibe, a Szabadulás utolsó esélyét is hosszú - hosszú időre eltaszítja magától. Ha az utolsó döntést is elhibázza, az általatok „fekete lyuk” néven ismert, s csupáncsak anti-anyagból álló világ-képzet legmélyebb mélységébe olvad bele, már hosszú időre teljességgel megkötve magát Satana mellett. Akkortól viszont még annyira sem lesz, mert hisz nem is lehet fogalma önmagáról, létéről, eredeztetéséről, mint volt korábban, mert ott, azon a szinten már lényegében egynek fogja magát érzékelni Satanával, akinek teljességgel, és (Satana elgondolásai szerint) már örökre rabja és szolgája lesz. Tudata kiüresedik, s már még a korábban látott, s elérni vágyott Világ-képzetek emlékezeti képe is kihúny benne, hogy semmi más ne létezzen számára, mint az ura és parancsolója számára megfogalmazandó, vagy akár a Kozmikus Térből bevonzandó energiák megszerzésének és továbbáramoltatásának vágya. Ezen a szinten, tehát a mélység utolsó előtti energiakörének a ti dimenzióitokhoz hasonlatos energia-tartományában aztán teljességgel megreked a fogságba esett Én-rész: sem feljebb, sem pedig lejjebb nem tud, s már nem is akar lépni, mert már nem tud akarni mást, mint azt, hogy a legteljesebb mértékben kiszolgálja Satana igényeit és törekvéseit. A csatlósok szintjére, tehát a hatodik Mélység-szint legalsó dimenziójába sem kíván már aláereszkedni, mert azokról már nem tár elé Satana semminő képet. Tudja, hol van, és miért, de mert Satana azt közvetíti felé, akként éli meg helyzetét, mintha akkor és ott volna a legtökéletesebb ponton, ott volna a maga tényleges helyén, az egyetlen energia-tartományban, ahol boldog lehet. Nem boldog pedig, de már ezt sem képes érzékelni. Nem véletlen tehát, hogy éppen ez a pont az, tehát a mélység ötödik szintje, ahol ismételten fokozottabb erővel hat a Kegyelmi Szikra, s ha az Én-rész az utolsó pillanatban képes a még-sűrűbb mélység felé vonzó energiát eltaszítani magától, hogy a meglátott és megérzett Kegyelmi Erő után induljon, maga a Felismerés és a szándék ereje emeli ki a mélységből, ahol, amiként azt is megmutattam, olyan hatalmas kavargással áramlik a negatív energia, hogy sem Satana, sem annak közvetlen csatlósai nem ügyelhetnek, s nem is kívánnak ügyelni mindahány, már épp csak energia-elemnek számító Én-részre. Satana képzeletében akként él e szint, hogy az ott lévő Én-részek már semmiképp sem fognak tudni ellenállni az elébük tárt, a nékik ígért, s a látszat-létet adó Világ-képzetekben már magukénak tudhatott hatalomnak, de fel-fel bukkanva ama Világ-képzetekből, s a tényleges állapotukat megélve még inkább felébred bennük a vágy: már valósággal is magukénak tudhatni ama Világ-képze-tekben megtapasztalt hatalmat, s a gondolati-akarati - vágy-energiáik révén, ezek összességéből megfogalmazódott test-káprázatokban megtapasztalt gyönyöröket.

119

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága II. kötet Amiként mondtam, akik e szinten állnak, már csak az önmagukról megfogalmazott képet küldhetik a fizikai Világokba: s még ezek közül is van, akit ott, az általa megszállva tartott Tudatban ér a Kegyelmi Erő: s akkor azok onnan lépnek tovább, s többé nem térnek vissza a mélységbe, ha a Tudatban törvényesen jelenlévő Én-rész késztetésére készek, és képesek is megtagadni a mélységet. Akkor viszont éppenhogy e felközvetített Ön-képmás energiája fogja kiemelhetni az őt felközvetítő Én-részt is a Mélység-szintről, mert a benne lévő, bárha csak elemnyi pozitív energia révén az őt felközvetítő Énrészben lévő negatív energia felülíródik, vagyis részlegesen közömbösül, mint megkötő és mélybehúzó erő. Nem véletlen tehát, hogy azt mondtam, és mondom most is: a megszállottsági tünetekkel élőkért mindenkinél inkább szükséges imádkoznotok, és nem véletlen, hogy még a Tudatot megszállva tartó ellentét-szellemért is kell, hogy szóljon imátok: hátha megérintené azt is a Szeretet Ereje, s az Istennek Kegyelmi Energiája, hogy kiemelkedvén a mélységből, végre megismerje önmagát az önmagáról felközvetített energia-képmás tükrébe pillantva, s már magához vonva ismét ama ön-képmást, egyúttal a benne lévő, az az által befogadott pozitív energiát is magáénak tudhassa, amely egyben biztosítéka is néki, hogy nem hull vissza ismét a mélységbe. Mert bizony, ez esetben is csak akként van, amiként azt korábban a Szellem által megfogalmazott ÉNképről, vagy az ÉN-fél által Útra küldött Én-részről mondottam. Amiként az ÉN csak akként cselekszik, amiként maga a Szellem cselekedne, vagy amiként az Én-rész akként cselekszik, amiként az őt elküldő ÉN-fél cselekedni tudhatna, a mélységből felközvetített ön-képmás is csak akként cselekedhet, amiként az őt megfogalmazó, de a mélységben maradt Én-rész cselekedhetne azonos helyzetben. Igaz: többnyire visszavonja az Én-rész a kiáramoltatott ön-képmást, vagy más felé igyekszik azt, más személyek Tudata felé átirányítani, ha még nem volt képes a számára rendelt energiát összegyűjteni: de ha csak egyet is sikerül ekként kimenteni a mélység feneketlen torkából, már segítettetek, s ha csak egy ön-képmás magába zárja, s magával viszi az őt kibocsájtó Én-részbe a másféle energia létének emlékét, azzal is esélyt adhattok rá, hogy az Ön-képmás energiájának visszavonásával együtt a számára idegennek ható energiát is magához vonó Én-rész képessé lehessen felismerni a Kegyelmi Energiát, hogy a kicsiny energia-lenyomat, vagy inkább csak annak emlékképe révén magához vonja azt. Ez utóbbi ugyan még inkább ritka, hisz amiként mondtam, amely ön-kép nem a számára rendelt energiamennyiség bevonzását követően tér vissza, azt Satana csatlósai elválasztják addigi társaitól, hogy másképp „termeltessék” meg véle a hiányzó energia-mennyiséget. De mert nem is kizárt, kell, hogy ekként is segítségére igyekezzetek lenni mélységbe hullt Testvéreiteknek a kiemelkedésben, s ekként a Visszatérés folyamatának, azaz a Felfelé vezető Utaknak megkezdésében. S hogy ez mekkora segítség, s ekként mennyire fontos, még később kitérek rá, ha már nem is e kötet keretén belül… Az ötödik Mélység-szinten lévő Én-részekre még inkább mondható, hogy az Élethez tapadnak, lévén hogy még van bizonyos halvány Szellem-tudati emlékük a Fent Világairól, amely esetükben már nem a Valóság Világa, csak a fizikai világok valamely szintje. Annál is inkább, mert hisz az ön-képmások által megtett Utak emlékének lenyomata egy bizonyos mértékben és formában megmarad bennük, még akkor is, ha azok az utak a ti fogalmaitok szerint negatív Utak voltak, s még akkor is, ha az esetleges pozitív történések ellenkező előjellel maradnak meg az útra küldött ön-képmásban. Ezen Utak révén viszont van némi fogalmuk a fizikai Létről, a tényleges fizikai Életről. S ekként nem is véletlen, hogy az azokhoz hasonlatos Világ-képzeteket tárja eléjük Satana! Éppenhogy azt akarja megmutatni, és bebizonyítani nékik, hogy az „ő világai” mennyivel szebbek, élhetőbbek, s mennyivel inkább alkalmasak a mélységbe merült Én-rész vágyainak kielégítésére. A negyedik Mélység-szint alig valamivel különbözik Szellemi értelemben az alatta lévő, tehát az ötödik Mélység-szinttől. Innen is hasonlóképp indulnak útra az Ön-képmások, s csak úgy térnek is vissza, tán azzal a különbséggel, hogy akik a negyedik Mélység-szinten állnak, mindennél inkább vágynak a mélység hatalmának teljességét, vagy annak mind nagyobb fokát magukénak tudhatni, annál is inkább, mert azok a Világ-képzetek, amelyekbe az Én-rész egy-egy út végén érkezni, és uralkodni látja önmagát, mindenkor káprázatosabb formában fogalmazódnak meg, mint az a fizikai világ, amelyből az ön-képmás visszatért, s amelynek emlékét ekként magával hozta. Ezek a világ-képzetek épp azért is fogalmazódnak 120

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága II. kötet meg akként, amiként, hogy az Én-részben még inkább megérlelődjék az a hamis „felismerés”: uruknál hatalmasabb, és az általa megalkotott „világoknál” csodálatosabb és kívánatosabb nincs, nem létezik. De ez esetben is csak az Én-rész akarati - érzelmi és vágy-energiái vetítik elé az illuzórikus képet, elfedve az Én-rész elől a tényleges valóságot, azt, hogy ismét csak elem egy végtelen áramlatban, amelynek egyetlen feladata, és egyetlen célkitűzése lehet: minél több energiát termelni Satana számára a Kozmikus Térből bevonzott energiák felhasználása révén. Valahogy akként tudnám ezt a folyamatot teljességgel érzékletes formában megfogalmazni, s megmutatni néktek, mint amikor a végsőkig kiéhezett ember, akinek száraz kenyeret kell ennie, amely mellesleg még penészes is, arra kényszeríti agyát, hogy az emberi fogyasztásra alkalmatlan táplálékot ne annak lássa, ami, hanem az általa kedvelt ételt maga elé vizualizálva igyekezzék azt elfogyasztani, ami ténylegesen is elébe került. Vagy mint amikor a sivatagi vándor akként falja a homokot, hogy megbomlott tudatában a mindennél inkább áhított VÍZ képe lebeg. Nem tudom, érthető, és érezhető e ekként a mélység fogságában lévő, s ekként megcsalt Én-rész valós állapota és helyzete. Az ezt megelőző, tehát a harmadik Mélység-szinten még van valami halvány emlékképe az Én-résznek arról: hogyan, miként, és miért követte a mélység hívó szavát, ám hogy mely SZÓT vetette el a mélység álnok szaváért cserébe, már nem is érdekli. Az Én-részben csak a megszerezni vágyott hatalom, s a fizikai világban elérhetetlennek maradt „kincsek” maradtak, mint a Fent szintjein magába zárt utolsó, de mindennél erősebb vágy, amelyet csak fokoz a beteljesülés közelségének hiedelme. Istenről, vagy a Valós LÉT-ről igen halvány emléke van, de mert ezeket a mélység küldöttei már a fizikai világok valamelyikében igyekeztek teljességgel elferdíteni, azok felbukkanása inkább félelmet, éspedig a szenvedésektől való félelmet adják benne és számára, szemben azzal a gazdagsággal, amelyet elérnie ígért az, aki Satana nevében a mélység felé igyekezett csábítani. Ez a hamis kép él a második és az első Mélység-szinteken élők Szellemi - tudati emlékképei közt is, tán azzal a különbséggel, hogy minél magasabb szinten állnak, annál inkább él még bennük a mohóság, a törtetés mellett valami kielégíthetetlen bosszú-vágy is! S ez is egy érdekes kép, hisz ha a ti logikai rendszereteket követné a Mélység-szintek tudati képe, e bosszú-vágynak inkább a mélység felé haladva, s nem a fizikai szintekhez közel eső tartományokban kéne mind erősebbé válniuk. A dolog érdekessége éppen ez, s ennek is meg van a maga nagyon is komoly oka! Satana csatlósai igyekeznek a mélységbe épp csak alámerült Én-részekben lévő, s általuk csalódásnak, keserűségnek megélt élményeket meghagyni, s azokat a végtelenségig felerősíteni az első, és második Mélység-energia-körbe merült Én-részben, elhitetve velük: a fizikai világokban csak a mérhetetlen keserűség és a szenvedés volt osztályrészük, míg a mélység majd kárpótolja őket, s megadja számukra mindazt a gazdagságot és örömet, s mindazt az elismerést, amit a fizikai szint megtagadott tőlük. Régi, kedvelt megtévesztési módja ez Satanának: már a fizikai szinteken ezzel él, s ezzel hat az elégedetlenkedők Tudatára, nem is egyszer járva sikerrel akár a ti szinteteken, a Föld színén is azok esetében, akik akként érzik: a világ nem hajlandó elismerni az ő „csodás” képességeiket, s nemcsak hogy nem ismeri el, de sárba tiporja és semmibe taszítja őket magukat is, holott ők mást: többet és jobbat érdemelnek, mint bárki azok közül, akiket kiemelnek, mert ők… stb. stb. azt hiszem, ismerős a kép, a szöveg, hallhatjátok nem egyszer, s nem kétszer. Ezeket az elégedetlenkedőket igyekszik aztán a maga pártjára állítani az ellentét fejedelme: természetesen csatlósai által, s ha azokban sikerült az önhittséget a maximális szintig fokozni, és sikerült ekként elméikben felébreszteni a világgal, a sorssal, vagy akár magával Istennel szembeni keserűséget, igyekszik meggyőzni őket arról is, hogy ő, és csakis ő lehet az, aki megadja nékik a részükül járó gazdagságot, fényt, pompát, hírnevet. Ezek lesznek aztán azok a szerencsétlen elámítottak, akik Én-részeik minden tiltakozása ellenére megkötik azt a bizonyos ezer esztendős szerződést, amelyet a fizikai test halála után Satana csatlósa kíméletlenül kér számon a gyengesége végett elbukott Én-részen. Igaz: a ti korotokban már kevesebb azok száma, akik ekként esnek a mélység fogságába, de az ellentét ámításait követve elbukók száma lényegesen magasabb. Ők, ha nem kíván is vélük szerződést kötni az ellentét, követik annak álságos szavát, ekként nem előrébb és feljebb emelkednek földi Útjuk végén, de a mélység felé hullnak. S annak, hogy Satana most nem kíván még külön is energiát pazarolni arra, hogy ezer esztendőre magához láncoljon egy-egy Szellemi Én-részt, éppen a várt - várható Dimenzióváltásban 121

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága II. kötet keresendő a magyarázata. Számára most elégséges, ha egy bizonyos Mélység-szintig „segíti” aláhullani a gyengének és állhatatlannak bizonyult Én-részt: s azok, ha még a minimális fejlődést sem képesek produkálni, amely legalább arra lehetőséget adna számukra, hogy a már majd Úton lévő, tehát az Orion Csillagkép felé haladó Föld-testre érkezhessenek vissza újra és újra, a mélység valamely szintjére hullanak alá, hogy már majd onnan emelkedve ki ismét, elölről kezdjék azt a fejlődési folyamatot, amelyet gyengék voltak valósággal is megkezdeni és egy bizonyos szintig bevégezni. Az első, már a Mélység-szintek fölött lévő fizikai sík, ha úgy tetszik, még mindig a Mélység-szintek Szellemi Tudat szintjét biztosítja csak az Én-rész számára, már azzal a hatalmas különbséggel, hogy az Én-rész nem a mélység, de az Életelv vonzását követi. Tehát már nemcsak hogy van némi fogalma a fizikai létről, de meg is kezdi azt: ha még teljességgel ön, és én-tudatlan állapotba kerül is, miután az első fizikai testet, tehát az első anyag-elemet képessé lett megfogalmazni. Ez lényegében akként történik, hogy az Én-rész az asztrális Világok alsóbb szintű rezgéstartományában mint energia-képet, mint fluidikus testet: megfogalmazza magának a későbben betöltendő anyag-elemet, majd a fizikai világok valamelyikébe aláereszkedve a magával (vagy inkább magában) őrzött képet az annak megfelelő anyagelemre kivetítve, azt mintegy: beburkolva az energia-képpel, betölti, hogy megtapasztalja az anyag elsődleges Törvényének legelső fokát. Ez után természetesen mégegy ízben visszatér a kezdeti lépéshez, de már akként, hogy maga fogalmazza meg a korábbi Úton megismert anyag-elemet, s ezt az ismétlést akkor is végbe kell vigye, amikor az egyes anyag-elemek összevonását tanulja. A későbbiek során, egészen a még ösztöni szintű késztetések megismeréséig nem lesz szüksége az Utak megismétlésére: akkor viszont lényegében mindahány ösztön szintű, de már nem vegetatív módon végbemenő történést alaposan is meg kell ismerjen, hogy mint tudatalatti elemet, azokat az agy egy bizonyos tartományában megtanulja rögzíteni. Azokban az agyi tartományokban, amely a későbbiek során a tudattalan agyi tartomány szerepét kapják, s amelyekben később, már az agy Tudatosodásának kezdetekor, már az Út megkezdésekor spontán módon kell tudja kibontani mindazon tudattalan tudati elemeket, amelyek többségükben elengedhetetlenek az Út végigjárása érdekében. S itt nem az alsóbbrendű, tehát nem a táplálkozási, az ürítési, és nem a párzási, de magasabb szintű, tehát a rejtőzési és menekülési, vagy a mégmagasabb szintű, tehát az ivadékgondozási ösztönökre gondolok, amely késztetést már magával hoz születése percén minden ember (s még az állatvilág legtöbb egyede is), ez utóbbit természetesen mindenkor a fajra és a nemre jellemző késztetés formájában. Az első szférikus szint legmagasabb, és a második szféra legalsó szintje az, amikor azt a bizonyos Isteneszmére ébredés korszakát éli a lassan Tudatosodni kezdő, de még csak Én-tudattal, tehát Én-központú Lét-érzettel bíró lény. Már ekkor megérdemli a homo faber nevet, hisz már bizonyos eszközökkel manipulál, ha a homo sapiens névvel még nem illethetnénk is, mert „gondolatai” inkább csak észleletek, s az azokra történő reakciók, amely reakciók azonban idővel ismertté és megszokottá válnak, olyannyira, hogy a tudatosodás útjára lépett lény nem csak ösztönei parancsára, de akaratlagosan is, s nem csak bizonyos események bekövetkeztekor, de az azok közelségére utaló jelek hatására már az adott eseményt megelőzően végre hajtja a cselekményt. (pld: Ha korábban csak a vihar kezdetén rejtőzött el, most a vihar első jelére rejteket keres, mert tudja, hogy vihar lesz, és tudja, hogy az milyen veszélyekkel járhat reá nézve.) Ez az a korszak is, amikor feltételezni kezdi egy másik Világ létét, legalábbis egy számára láthatatlan Valaki létezését, aki a körötte - véle zajló történéseket irányítja. Erről már részletesebben is szóltam, itt tehát nem térek ki rá ismét. A második szféra magasabb szintjére, tehát már az ötödik dimenzióba, s az annál magasabb dimenzionális körökbe emelkedett ember már valóban érett a Homo Sapiens névre. Gondolkodni, érteni képes lény, aki meglehetősen fejlettnek mondható civilizációt tudhat a magáénak. Még öl, és ha ráviszi a kényszer, akár önnön fajtársát is zsákmányul ejti: de már e zsákmányszerzés oka mindinkább valamely misztikus képzet kényszerítő erejét követve megy végbe. Tehát akkor igyekszik fogságba ejteni fajtársát, s akkor öli meg azt, ha annak testét, vagy egyes testrészeit valamely „istenének” oltárára akarja áldozatul tenni. Ezt a tudati kényszert volt hivatott feloldani és eltörölni Mózes, az ember-áldozatot már az állat 122

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága II. kötet áldozattal helyettesítve be. S mert ez nem lett volna lehetséges csakis Mózes akaratából, kellett, hogy bizonyos külső jelenségek közt a Szellemi Szintekről parancsba foglaltan kapja kezébe a nép, az a nép, amely erre kiválasztott volt. Az Izráeliták kezdettől egyetlen Istennek hódoltak, már a Tudat fejlődésének kezdetén egy Isteni lénynek tulajdonítva mindazon történéseket, amelyek vélük-köröttük estek, s mindenkor az Isten „jó, vagy rossz kedvét, örömét vagy haragját” feltételezték a kedvező vagy kedvezőtlen történések hátterében. Ennek oka azonban máig ismeretlen számotokra! Miért, és hogyan volt lehetséges az, hogy míg a többi, akkor még épp úgy hordákban, vagy csak kisebb csoportokban, esetleg nagyobb családokban élt ember Tudatában egyszerre több, egymástól nagy mértékben független, sőt: akár az emberek mintájára egymás ellen is forduló, s egymás ellenében hadakozó „Isten-kép” fogalmazódott meg, addig a zsidóság korai őseinek tudati, vagy annak még nem is teljességgel nevezhető képei közt az Egy Isten léte fogalmazódott meg, s maradt fenn? Ebben hatalmas szerepük volt azoknak az atlantisziaknak, akik a fejletlen lényben még nem voltak képesek önnön fajtársaikat, a kiformálódóban lévő embereket feltételezni, s akik, amiként egy korábbi munkánkban mondtam, a Kontinensre érve hajóikon, több, számukra addig ismeretlen lényt is magukkal vittek. Ezek közt néhány kíváncsi kölyköt is „begyűjtöttek” a Kontinens partjai közelében tanyázó kolóniából. Hogy mely kolónia volt, ma már rég nem érdekes, az viszont igen, hogy a kölykök hihetetlen tanulékonysága, majd az értelem kicsiny csíráinak kibomlása után külön is foglalkozni kezdtek a fura, hozzájuk mindinkább hasonlító lényecskékkel. Lényegében ez volt az első olyan alkalom, hogy az atlantisziak első ízben találkoztak a Kontinens emberével, de mert hogy tudták: a náluk fejletlenebb ember-félék fejlődésébe nem avatkozhatnak bele, rövid úton vissza is szállították a kis lényeket, akiknek tudata mélyére azonban még így is számtalan információ íródott be az alatt az egy-két esztendő alatt, míg a Sziget-birodalomban tartózkodtak. S épp ezen ismereteknek köszönhették, hogy később a maguk kolóniájának vezetőivé lettek. A kunyhók készítésétől a halászatig, s ezen túl is számtalan, később igen hasznosnak bizonyult ismerettel bírtak, amelyek könnyebbé, vagy egyáltalán: lehetségessé tették a kolónia tagjainak létét. Emellett a kontinenslakók, mint addig is minden, felismerhetően Értelemmel bíró lénynek, átadták e fiatal lényeknek a későbbi Hit alapját képező ismeretet, tehát Isten létének tudati elemét, ha ezt már nem is teljességgel szándékoltan, hisz azt nem is feltételezhették, hogy a tudati fejlettség felé vezető első lépéseket is épp csak megtett lények megérthetnék egyáltalán: mit is értenek a szó alatt: Isten. De a maguk megszokott mindennapjai során, a maguk életével „szóltak” A Teremtőről, így szinte gyakorlati formában, házaikban mondott imádságaik, s az oltáraik előtt végzett szertartások révén „oktatták” őket. Ezek a látott képek egyik-másik, már nagyobbacska lény elméjében megmaradtak, s már ezt vitték tovább, vagyis vissza, amikor az atlantisziak visszaszállították őket hajóikon, lehetőleg azon a partszakaszon téve ki őket, ahol fogságukba estek, hogy mielőbb rátalálhassanak a maguk csapataira. E tudati képeket aztán e kis időre kiemelt lények továbbadták úgy utódaiknak, mint a maguk törzse (vagy hordája) más tagjainak, így az fennmaradt, s hogy a Tudat maga arra a szintre ért, már e kész Isten-képet állította maga, és a későbbi utódok elé, ekként az még a későbbiek során, a későbbi, már néppé fejlődött zsidóság tagjai közt is megmaradt, mint ősi tudati ismeretelem. Legalábbis az alap, az Egy Isten fogalma megmaradt, mint tudati kép, de már a hit többi, járulékos eleme, mint amilyen a szertartások, s ezeken belül az emberáldozat is, más, a közelükben kifejlődött, de már a több istenképpel bíró, s bálványokat készítő, s azoknak áldozatot bemutató népektől átvett tudati örökségből szövődött a kezdeti korban átvett, akkor még tiszta fogalmak közé. S éppen hogy ezt a tudati örökséget kellett felülírja, vagy inkább ismételten megtisztítsa Mózes, amikor a Tíz Parancsolatot, mint az ember-lét legfontosabb Törvényeit a nép kezébe adta. Miként mondtam, ez sem mehetett volna végbe a megfelelő kísérőjelenségek nélkül, s még így is hajlott rá a már a pusztában vándorló nép, hogy a bálványimádóktól átvett tudati képhez igazodjék vissza, vagyis hogy aranyborjút készítsen, s az előtt hódoljon, mondván: ha Isten elfordult a néptől, majd a bálvány megsegíti azt. Az EGY-Isten hit tehát, mint tudati örökség, megvolt az emberré válás folyamatának korai szakától, de mert az ember ember, már akkor is készek voltak más népek mintáját követni, ha Isten nem látszott segítségükre sietni. Ez később is megismétlődött néhány alkalommal, de Mózes korára a legfőbb, tehát az 123

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága II. kötet elsődleges tudati képben az Egy Isten volt, Akihez mindahányszor visszatértek, s Akinek létét örökül hagyták utódaiknak is. Az apák a fiaiknak, s az anyák a leányaiknak, elmondva nékik mindazt az Istennek Törvényéből, amit addig tudtak. E csekély tudásanyaghoz járult aztán még hozzá a Mózesi Tanítások sokasága: s ezt a korszakot ekként már valósággal is a Hit Ébredése korszakának nevezhetjük, még akkor is, ha hosszú időn keresztül a zsidó nép volt az, amely mindössze egy Istent fogadott el, s már mindinkább megismerve ŐT Törvényei és Parancsolatai révén. Az Ébredés következő korszakán a Próféták által lehozott és átadott Tanítások segítették át a népet. De természetesen nem csak az Izráel fiai voltak azok, akikben az Egy Isten fogalma megerősödött. Sok, vándorló útján lévő mesterember és árus került az ő közelükbe is, s ezek szinte kivétel nélkül vittek magukkal valamennyit azokból a Bölcsességekből, amelyet az izraelitáknál láttak s tanultak, vagy az ő kereskedőik vitték el Hitük főbb ismeretelemeit más földekre, más népek közé. Azonközben az egykori Egyiptom még tisztának nevezhető Tanításaiból is sok jutott el hasonló módon más népekhez, s ezek közül azokat, amelyek egymáshoz illeszthetőek voltak a Valóság értelmében is, nem egyszer épp e Feladattal leérkezett testvérek foglalták egybe, gyakran egy-egy új, az Egy Isten-hitből eredő, arra épülő, de az adott népcsoport tudati irányának megfelelő vallási ágazatot indítva el útjára. Ezekben tehát számtalan Valóság-elem, és az adott nép tudati képei, esetleg ősi emlékei keveredtek, s keverednek mindmáig. Viszont mindahány fő vallásban, azok alap tantételei közt, ha azok valósággal is Isten akaratából, s a Fent Világában élők támogatásával alapíttattak, az alap tantételek közt a legfontosabb Törvények, s ezek fölött is az Egyetlen Krisztusi Parancsolat megvolt, és meg is van mindmáig. A Szeretet Törvényén kívül, amely az uralkodó Törvény mindahány valóban Isten felé vezető vallási ágban; az Élet Törvényei, amelyek szintén erre az Egyetlen Parancsolatra épülnek rá, s abból nyílnak ki. Az ember tudatosodása e szinten már teljességgel bevégződött, az emberi elme megérett arra, hogy mind magasabb fokú ismeretek birtokosává legyen úgy fizikai, mint Szellemi értelemben. A Próféták ekként nem csak a mindennapi életben szükséges tanításokat, de egyes, már meglehetősen magas szintű Szellemi Bölcsességeket is átadhattak a nép azon tagjainak, akik képessé váltak azokat megérteni, majd tovább is adni. Olyan Tanításokat, amelyek értelmét a későbbi korok embere nem, vagy már nem eredeti formájában, s ekként nem is teljességgel valós jelentésében őrizték meg, mert a Tudat mindinkább telítődött a földi-fizikai ismeretekkel is, amelyek már puszta létükkel átfogalmazták a szavak értelmét és tartalmát, még akkor is, ha az egyes szavak csaknem eredeti formájukban maradtak fenn a ma élő zsidóság tagjai közt, s még a későbbi Kereszténységhez eljutott Ószövetségi írások, és a Próféták szavainak egybe szerkesztett, s a Föld több nyelvére lefordított gyűjteményében is. S hogy ez mennyire ekként van, azt magatok is megtapasztalhatjátok, amikor a Próféták Könyvének magyarázatába kezdünk. A Tudat teljes, vagy csaknem teljes ébredése egyben a szellemi Ébredést, de már a Valós Szellemi Ébredést is magával hozta. Az Én-rész már egy olyan Föld színére érkezett, amelyen a Mózes Törvényei és Tanításai, mint Szellemi Energia, már jelen voltak, ha nem is mindahány nép tudati energiái közt, de a Globális Tudattárban már igen. És jelen voltak a Kozmikus Tudattárban is, amelyből az Én-rész meríthetett, ha Útja olyan jellegű volt, hogy a Mózesi Törvényeket kellett egy-egy nép tudati képei közé beépítenie. Ekként volt ez már korábban is, tehát a fizikai szintű ismeretek lehozatala esetében is. Nem véletlen, hogy a kereket sem csak egy nép egy tagja volt képes megszerkeszteni, amiként az sem, hogy az első repülő szerkezetek is szinte egy időben készültek el, éspedig a Föld egymástól meglehetősen nagy, legalábbis akkor még nagynak számító távolságra lévő pontján, egymástól függetlenül. S még ezeken kívül is sok olyan dolog van, amelynek megalkotására több Testvér is felkészülhetett, mielőtt megkezdte volna földi Útját, s ha az adott találmány, vagy annak néhány eleme már rögzítve volt a Kozmikus és/vagy a Globális Tudattárban, azon ismereteket is magukhoz vonzhatták a feladat sikere érdekében. Mert persze az asztrális Világokban is csak azt, és annyit tanulhat meg előzetesen az Én-rész, amit, és amennyit valamely Testvér (akár épp ő maga egy korábbi Útja során) már a megvalósítás szintjére emelt, hisz a Tudás teljességét magatok kell megszerezzétek, hisz magatok zártátok is azt el magatokban – magatok elől.

124

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága II. kötet Annak kibontására készül fel az Én-rész, ami már létezik, mint Globális ismereti elem, de azt már a magával vitt erő révén a Tudat által kell továbbfejlesztetnie, míg az elméleti úton már megfogalmazott gép működőképessé nem lesz. Aztán a későbbi, már csak a konstrukció finomítására, pontosítására szolgáló feladatot akár mint mellékes, a fő Életfeladat mellett elvégzendő részfeladatot is felvállalhatja egy másik Testvér. Pontosan úgy, a fokozatosság elvének betartásával születik meg tehát mindahány új fizikai ismeretelem is, amiként az a Szellemi Tanítások esetében megfigyelhető. Minden korban a már meglévő ismereteket emeltük egy-egy fokkal magasabb szintre, s még csak nem is egyetlen nép valamely tagja, de egyszerre több nép egy-egy tagja is átvehetett egyes Bölcsesség-elemeket, hogy azokat most fokról fokra összegyűjtve, már egységesítve helyezhessük el a Globális Tudattárban, kiegészítve azokat az azokhoz tartozó, s a ti korotokban szükségessé és átadhatóvá vált Bölcsesség-elemekkel is. Erre is rá fog épülni már a magasabb szinteken kibontandó, mindahány Bölcsesség-elem, míg a Teljesség ismeretére nem juttok. Ez persze még odébb van, legalábbis a ti fogalmaitok szerint, és a ti számotokra, hisz a Kozmikus és az Univerzális Tudattárban már e Bölcsességek mindegyike is jelen van, hisz nem egy azok száma, akik épp azon Bölcsesség-elemek révén emelkedtek mind feljebb és feljebb, míg vissza nem tértek a Szellemi EGY-ség, s ekként a TEREMTETT EGY-ség Világába. De térjünk vissza iménti témánkhoz. A Mózesi kor volt az, és a Mózes által átvett Parancsolatok, amelyek révén az ember tudati érettségét teljesnek mondhatjuk. Az Ószövetség már a Tudat magasabb szintre emelését célozta, részben fizikai, részben azonban már lelki értelemben, s itt is az érzelmi elemek magasabb szintre emelkedését értsétek a „lelki” szó alatt. A tudati fejlődés a maga irányában, a maga fejlődési ütemében haladt. De kellett, hogy az egyszerű tudati képeket magasabb rezgésszinten is megismerjék a Föld népei, amiként mondtam akként, hogy a Mózesnek átadott kőtáblára írottakat a Föld más pontjain, bárha csak egyenként, más népekhez érkező Testvérek is lehozzák, ki-ki a maga népe tagjainak adva azt át, a számára megszabott módon. A Föld teljességének rezgés-foka aztán elérte azt a szintet, amely alkalmassá tette a Földet arra, hogy fogadni tudja A FIÚ ISTENT. Ez nem lett volna elképzelhető sem korábban, sem pedig későbben, s éppen azért, mert a tudati Energia még, és már nem állt azon a szinten, amelyen az ÚR Útja Valósággá lehetett volna. Ez már lényegében a Föld-testnek a harmadik, míg a Szellemi Buroknak a harmadik szféra magasabb dimenzióiba való beemeltetést is jelentette. Az Isten-gyermeki ERŐ oly magas rezgésfokú, hogy annak csak kicsiny paránya is elégséges lett volna a Föld-test és a Szellemi burok energia szintjének megváltoztatásához. S amikor az ÚR a Föld színére érkezett, tehát amikor megfogant az Áldott Szentlélek Mária méhében, nem csupán egy paránya érkezett a Földre amaz Isten-gyermeki ERŐ-nek. Már Mária születése nagyságrendekkel magasabb rezgésszintre emelte a bolygót, ha az Áldott Anya fizikai testének fogantatási módja már eleve leárnyékolta is azt a Lélek-energiát, amely az egyesülés előtt álló sejteket egybe vonta s betöltötte. Ez nem volt, hisz nem is lehetett volna ekként a Mester fogantatása pillanatában, ez esetben tehát maga A Fiú Isten volt az, aki lefedte a Benne lévő energiát, hisz az Anya teste mégiscsak fizikai elemekből állott: s még ekként is bekövetkezett Mária színeváltozása, vagyis a Mária méhében lévő Lélek-elem, és a FIÚ ISTEN energia-szikrájának egyesülésekor az Áldott Anya testének minden sejtje oly magas rezgésszintre emelkedett, hogy úgyszólván egészében Fénnyé lett: s épp ez volt az oka és a célja annak, hogy az Áldott Anya teste a hagyományos módon kellett foganjék. Ha ez nem ekként van, az Anya Fénnyé lett teste egy másik, egy lényegesen magasabb TÉR-IDŐ síkra lényegül át: ekként viszont a minden fizikai testben, magával a testtel átörökített, már az Anna asszony és Joachim testében realizálódott Ős-bűn energiája volt az, ami a Föld akkori rezgéstartományában tarthatta az Anya testét, s az Áldott Anya méhében már megfogant Magzatot is. A Szellem és a Lélek felszabadításának kora, amelyben az ÚR a Tudat fölé emelte a Lelket s a Szellemet, tehát amelyen kinyilvánította azok elsődlegességét a Test és a Tudat fölött, volt az a kétezer évvel korábbi Krisztusi Koraszak. S nem véletlen, hogy akkortól új időszámítást vezettek be! Ugyanis az Idő maga is, ténylegesen megváltozott, ha ezt ti magatok, mint a Föld lakói, nem vehetitek is észre. Nem akként változott meg, 125

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága II. kötet amiként azt ti a magatok korszakában tapasztaljátok: és mégis megváltozott, éspedig a teljes Univerzum IDŐ-szektorai változtak meg, mert az addig szinte végtelennek tűnő IDŐ A Megváltás Kegyelmi Energiájának korlátai közé került. Ezen a korláton belül van módja a Szellemnek: élni, vagy visszaélni a Megváltás Kegyelmi Erejével, elfogadván, vagy elvetvén azt magától. Hogy milyen szűkre szabottak lettek az IDŐ-síkok, s hogy ennek értelmében mennyit töltött már be a Föld népe a számára engedélyezett Világévből, s hogy mennyi időtök maradt néktek: a Föld kicsinyeinek az Ébredésre: amiként korábban, akként ma sem mondhatom meg pontosan. S nem csak azért, mert a Törvény engem is megköt ebben, de azért is, mert az Kozmikus TÉR-IDŐsávokat ti magatok is tágíthatjátok, de még inkább be is szűkíthetitek a magatok milyenségével, aszerint, hogy a magatok Idő-sávjában lévő, az abban megfogalmazott energiák sűrűbbek, vagy tisztábbak, hogy akként fogalmazzam: „légiesebbek” lesznek-e. Annyit viszont most is mondhatok, amennyit már korábban elmondtam: az Idő bizony meglehetősen rövid, s még az általatok gondoltnál is rövidebb. Annál is inkább, mert az emberiség által megfogalmazott érzelmi, azaz lelki, és tudati energiák mind durvábbá és durvábbá válnak (s itt a test-tudatot és a Szellemi Tudatot egyként értsétek), mintha az ember nem volna képes figyelni sem a Mi intelmeinkre, amelyeket pedig nem ma vehetnek kezükhöz először, sem pedig a Föld nagyon is érthető jelzéseire, amellyel a Föld Szelleme, azaz Föld-Anya igyekszik még szinte csak halkan inteni gyermekeit. Mert még ez a mostani történés is csak intelem volt, ha mégannyi áldozattal járt is! Intelem néktek, akik a történésről csak híreket hallottatok, éspedig a gyermeki reáhagyatkozásra, a Teremtő Istenbe vetett Bizalomra való intés, és intés a Föld anyagi javakkal inkább bíró Országainak, azok vezetőinek is. De tán már nem is annyira intés, mint inkább felhívás: a segítségnyújtásra, s az egyenlőség megteremtésére való, már igen nyomatékos felhívás. De a történés egyben a ti figyelmetek felkeltését is célozta, éspedig mindjárt kétféle dologra is intve mindannyiótokat. Részben az érintett szigeteken tartózkodó gazdag turistáknak kívánta megmutatni: mire adattak nékik a mindaddig csakis a magukénak érzett anyagi eszközök, hisz ha addig nem volt módjuk rá, most először igazán, már „test-közelből” szembetalálkozhattak az emberi Sors-tragédiákkal, s a nyomorúsággal, a másik értelemben veendő intelem azonban már néktek szól, megmutatva: mennyire szükséges és fontos, hogy a Föld teljességéért még odaadóbban, még inkább teljes szívvel és lélekkel és teljes tudati - szellemi erőtökkel tudjatok imádkozni, épp oly elszánt igyekezettel és épp oly, vagy még inkább való, buzgó áhítatossággal, amiként magatokért, vagy közeli hozzátartozói-tokért imádkoztok. A Föld jelenlegi (és holnapi) energia-mennyiségének egy igen jelentős mennyiségét nyeri az imaenergiák és a valósággal is tiszta, Bölcsességben és Kegyelemben esett Szeretet-cselekedetek révén, amelyek nélkül a Föld-test, és a Föld szellemi gömbje közt semmiképp sem maradhat fenn tovább az energia-egyensúly. Márpedig ha ez az egyensúly, ez a Globális harmónia idejekorán megbomlik, a várt Dimenzióváltás is korábban fog bekövetkezni, s ekként igen sok Testvéretek nem kaphat alkalmat nemcsak hogy végigjárni, de megkezdeni sem egy utolsó, s mindőjük számára igen fontos és jelentős Kegyelmi Utat. Hogy ez mivel jár, milyen következményeket szül számukra, nem kell részletezzem. Amiként azt sem, hogy azok számára milyen következménnyel fog járhatni, akik tehetnék a jót, ám nem teszik, akarhatnák a tisztát, ámde nem akarják, szólhatnák az Igaz Szót, ámde nem szólják, mert könnyebb, kényelmesebb és kedvesebb nékik a semmit, vagy a gonoszt cselekedni, a tisztátalant akarni és azt szólani is: s ezeknek éppenhogy cselekedeteik nyúlnak utánuk, amiként mindenkor is, hogy megfizessenek magukért, a maguk valós értéke és ereje szerint. A Krisztusi Kor tehát több mint kétezer éve, hogy megkezdődött a Föld színén: s amely korszakokról Eszter révén szólottam, mind a Krisztusi korhoz tartoznak, mert mind egy-egy szinttel magasabbra emeli az emberi szellemet. A ti korotok ekként épp úgy a Krisztusi korhoz, a Kegyelem Korához tartozik, amelyben már a Kegyelem Törvényei élnek és hatnak mindazok felett, akik már elértek arra az ébredtségi szintre, hogy a Föld színén vehetnek testet. A Kegyelem Törvénye, amiként mondtam, ezen felül, és ezen túl mindahány szint mindahány dimenziójában, s ekként minden egyes Teremtett és elbukott Szellem fölött is valós és hat, annál is inkább, mert hisz a Kegyelem Istenének mérhetetlen Szeretete nélkül egy nem térhetett volna vissza a Mennyei Szintekre, amiként nem is térhetne, de el sem indulhatott volna, hogy gyermeki balgaságában 126

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága II. kötet elforduljon az ő Teremtőjétől. Mert éppenhogy a Teremtő Szeretete adta kezébe mindahány Teremtménynek a Szabad akaratot, már akkor kiterjesztve fölöttük a Kegyelem Erejét is, hisz, s erről már szintén szólottam, Atyánk a legelső előtti percen, s már öröktől fogva tudta: Lesznek, vagy lehetnek a Teremtmények közt olyanok, akik másképp igyekeznek élni a nékik adott Szabadsággal: s Atyánk már kezdettől, tehát már az Elsődök megteremtése előtt: öröktől nékik szánta az Ő Szeretetének legékesebb bizonyítékát, már akkor megfogalmazva Magában számukra a Megváltást és a Kegyelmet: hogy Életük lehessen. Nem véletlen, hogy a János Jelenések könyvét adtam eléd imént, késztetve rá, hogy elolvasd azt. Amiként olvastad, magad is felfigyeltél egy valamire, ami viszont elkerülte mások figyelmét. Amiután a megjövendölt csapások megmutattattak Jánosnak, egy Szellem Testvér megmutatta néki az új Jeruzsálemet is. Emeld ki azt a kicsiny részt, hogy testvéreink is tudják: miről akarok szólani: „És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, amely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jővén ki Az ő utcájának közepén. És a folyóvízen innen és túl életnek fája vala, mely tizenkét gyümölcsöt terem vala, minden hónapban meghozván gyümölcsét; és levelei a pogányok gyógyítására valók.” (Jel. 22.122.2)

Ha nem mindenekre volna érvényes a Teremtő Kegyelmi Törvénye, ha nem még az utolsó egyet is Haza kívánná vonzani végtelen Szeretetével a Teremtő: mi szükség volna rá, hogy miután az EGY-ségből eltávozottak nagy része már Visszatért: még a pogányságukban, tehát elfordulásukban megrögzötteket gyógyító levelek teremjenek a Mennyei Jeruzsálemben, az Életnek fáján…? Ez is egy olyan Bizonyság, amely a Teremtő végtelen Szeretetéről tesz tanúbizonyságot, igazolván: egy nem marad az „örök kárhozatban”, ha a korábbi részekben e szót használták is az evangéliumot lefordítók, de még akkor sem, ha a korabeli emberi tudat számára megfogalmazhatatlan, mert az időben meg nem nevezhető, ki nem fejezhető, korszakokat átölelő „éonokon át” kifejezés helyett az „örökkön” kifejezést használta volna maga János is. E kérdéssel azonban itt és most ne töltsünk több időt gyermekem, hisz mindenképp visszatérünk reá, amikor a Jelenések teljességét kibontjuk. Amiként e kis kitérőm előtt mondtam, ti, a magatok korában egyként élitek a Krisztusi Kegyelmi kort, de fölöttetek is élnek és hatnak még a Természet Törvényei. Éspedig már nem csak egyképpen. Már a testnek Törvénye, tehát az anyag törvénye fölött meg kell tanulnotok uralkodni, hogy a Lélek Törvényét valósítsátok meg az elme, tehát a Tudat és a Szellem révén. A Léleknek Törvényét, amely a Szeretet Törvénye, hisz Istennek Szeretetébe, a Szentléleknek Erejébe kell felemelkednetek, hisz amiként egy másik munkánk során mondtam, aki nem lesz éretté arra, hogy a Léleknek Keresztségét vegye, nem lesz, mert nem lehet a Felemeltetettek közt. Ekként ti a magatok mértékében kell éljétek a Szentlélek Szeretet-törvényét, akként, amiként Élte azt az ÚR a Maga Hatalmasságában teljesen és mindenkor és mindenben. Mert a Szentlélek Törvényét hozta el és mutatta meg mindeneknek az ÚR, akként, hogy Ő Maga volt Az, Aki azt a legteljesebb és legtökéletesebb mértékben betöltötte, Életét adva azokért, akik szerették, és Véle voltak, de épp úgy azokért is, akik gyűlölték, és ellene szóltak és tettek: még Pilátusért, Júdásért, s az ŐT megfeszítőkért is! Nem mondom, mert nem mondhatom, hogy Utatok könnyű és problémamentes lesz, mert ez nem volna, és nem is lehetne igaz. De a Célt már akkor sem téveszthetitek szem elől, ha gondok sokasága áll elétek: s ti már még annyira sem, mint mások, akik épp csak a közelébe kerültek egy-egy futó pillanatra az Igazság Útjának, aztán sietve visszafordultak a maguk megszokottabb, kényelmesebb útjaihoz, mert az, amit az ÚR Útja mint kívánalmat: eléjük tárt, soknak és nehéznek tűnt az Én-központú gondolkodásban és érzésben megrögzült Tudatuk számára. Ti már túlon-túl közelről ismeritek az Egyetlen Utat, azt a szűk ösvényt, semhogy elfordulhatnátok, s letérhetnétek arról: bár még néktek is adott a lehetőség, hogy élve a szabad választás jogával, akár az utolsó percen lelépjetek az Útról. Tudjátok: merre és miként vezet benneteket az Út, amiként tudjátok azt is: mit tesztek kockára, ha a test kényelmét és az elme könnyebbségét választjátok az ÚR Útja helyett, ekként erre sem térek ki bővebben.

127

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága II. kötet A Szabad akarat, a gondolati-érzelmi energia mind magasabb szintre való emelése, tehát a teljes tudatilelki és szellemi fejlődés egységes végcélja: a Kegyelem, és az Isteni Törvény teljes elfogadása, vagyis a Végtelen LÉT-állapot felé való haladás. A ti feladatotok az egyes Bölcsességelemek felismerésének megszerzésén túl azoknak a lehetőségek szerinti, mind teljesebb és tökéletesebb szinten való megélése az Isteni Törvény, A Szeretet Törvénye értelmében. Amiként mondtam, a ti szintetek, amelyen ti magatok, mint egyének álltok, a továbbhaladás még szinte végtelen variációját hozhatja számotokra, hisz benső tudati-lelki és Szellemi adottságaitok is mindahány elemet magukban foglalják. Ahol a végtelen Szeretet él, ott él az indulat, a mást, és másként akarás vagy látás is, olykor egyetlen személyen belül is. Vannak, hisz még nem is lehet, hogy ne legyenek olyan kérdések, amelyeket a Tudat elvetni igyekszik magától, s nem egyszer a test érdekében: ti azonban már nem test szerint kell gondolkodjatok, hanem Lélek szerint! Akként, hogy nem a magatok érdekét helyezitek a többi ember, vagy akár a közeletekbe kerülő Lélek-lények érdekei elé, hanem ellenkezőleg, még akkor is, ha ti magatok, mint testi emberek, le kell mondjatok bizonyos dolgokról, ha az szükségeltetik a mások megsegítéséhez. Van, aki idejét kell feláldozza, van, aki kényelmét, nyugalmát, és van, aki fizikai, vagy akár még szellemi energiáját is áldozatul kell tudja adni a Szeretet Szent Lelkének Oltárán. S ha mást, ha többet nem is, ezen kis emberi áldozatok valamelyikét mind - mind megtalálhatnátok Élet-filmjeitekben, ha módotok volna abba betekintést nyerni. Ám nincs, s éppen azért nincs, mert az elétek álló helyzetekben ti magatok kell tudjatok dönteni, és már kell is, hogy dönteni tudjatok, éspedig mindenkor akként, hogy ne áldozatnak éljétek meg az elétek álló feladatokat, hanem Isten Kegyelmi Ajándékának, mert az az is. Kegyelmi ajándék, amelyet Isten ad kezetekbe, hogy általa másokat is segíthessetek, segítve ekként önmagatokat is: tudati - lelki és Szellemi ÉN-jeiteket egyaránt. tudati Én-etek megtanul teljességgel csakis Istenre hagyatkozva, és Benne bizakodva élni és gondolkodni, ami lelki-emberi Én-etek erősödését teszi lehetővé, amelynek révén a Szellem kicsiny követe; az Én-rész lesz mind gazdagabbá és gazdagabbá, előrébb és feljebb segítve az ÉN-t a magával viendő Szeretet-energiák révén. S ez még akkor is így van, ha (amiként maga az ÚR KRISZTUS): nem viszont-szeretetet, csak értetlenséget, netán még haragot és lenézést, s olykor még akár gyűlöletet arattok is, cserébe az általatok elvetett Szeretet-magvacskákért, mert amiként mondtam, akként van: amilyen mértékben képesek vagytok kiáramoltatni magatok körül a Szeretet Erejét, olyan mértékben áramlik az Isten felé is, s amilyen mértékben visszatükrözni tudjátok az Istennek Szeretetét, olyan mértékben nyerhettek abból ismét, hogy akkor mégtöbb Szeretetet áramoltathassatok ki és Fel, Isten felé, ismét többet nyerhetve az által, s már rég nem, vagy nem csak az emberek Szeretetét, de már igazán megérezve és magatokba is zárva az Istennek Tökéletes Szeretetét is. Amiként mondtam, a mélység felé elindult Szellemben eltávolodásának mértékében tört össze az Egyetlen Igazságot megmutató, és visszatükröző tükör. Az ember-szellem, amely már a teljes Tudatosodás útját járja, mindenkor úgy, abban a mértékben képes ismét együvé illeszteni ezen összetört Szellemi Tükör kicsiny szilánkjait, amilyen mértékben képes megismerni, befogadni és megvalósítani az Istennek Törvényeit, s ezek közt elsőként a Legnagyobb, s ekként Egyetlen Parancsolatot: A Bölcs Szeretet Parancsolatát, amely A Törvény, mert a Szeretet Istenének Törvénye, ekként Maga AZ ISTEN. Ezt kell a magatok bölcsességi fokán megvalósítanotok, s minél inkább képessé lesztek a Szeretet megélésére, annál inkább növekedik a te Bölcsességetek, ami által még inkább képesek lesztek a Szeretetben élni: ekként fejlődhettek fel, már a magatok szférikus szintjének legfelső pontjáig emelkedve Lélekben, Szellemben, és Tudatban is, hogy erősek és tiszták legyetek: már valósággal is a Léleknek Keresztségét vehetni. Ahhoz, hogy az általatok megismerendő Bölcsességekre valóban rátaláljatok, adott a lehetőség. Igaz: számos más lehetőség is elétek áll, s már szinte nap mint nap, s hogy melyik a Valódi Út, már magatok kell eldöntsétek. Aki tényleg Az Utat, s nem csak valamiféle kibúvót keres a várható történések elől, meg is fogja tudni mindenkor különböztetni az Utat az álutak rengetegében, s ha már megtalálta az Egyetlen Utat, képessé lesz elszakadni a többi úttól, amelyek bár tetszetősek lehetnek, és a Tudat számára sok érdekességet és újat mondhatnak, amiként az van is, a Tudat figyelmének lekötésén és megtévesztésén túl vajmi keveset adhatnak, aminek igazán hasznát láthatná a Haza vágyakozó Szellem. A Keresés korszaka a tiétek: s ezt azért kell, hogy tudjátok, mert ha ti magatok már megtaláltátok is az Utat, bizony: sok, és 128

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága II. kötet még annál is több azok száma, akik alig is hogy keresni kezdték azt, betelvén a Föld, tehát a fizikai Világ mindahány bölcsességével és tudományával; és mégis megelégítte-tetlen maradva, mert a megismert fizikai szintű tudományok csak az elmének, de nem a Szellemnek vannak táplálékául. Ekként a Tudat az Én-rész késztetésére tovább keres és kutat, már azt az egyetlen, Valódi Táplálékot keresve, amely végre megelégíthetné. S épp ez lesz a ti Holnapi feladatotok: hogy akik ma még csak a keresésig jutottak el, de addig már eljutottak, s az egymást követő történések révén egy nem is olyan távoli Holnapon már a legfontosabb Felismerés: Isten megkeresésének és megtalálásának mindennél fontosabb és szükségesebb voltát képessé válnak megfogalmazni elméikben, azoknak már ti adhassátok kezükbe mindazt, amit ma megtanultok és kibontotok ekként Szellemeitekben, segítve azokat is, hogy Életük legyen A Krisztusban, A Krisztussal, és A Krisztusért. Az Isten Országa A Szeretet Országa. Amiként a könyv ábráján is látjátok, amikor a Felemeltetettek a negyedik szférikus TÉR-IDŐ gyűrűbe emelkednek, szinte méretlen áramlik reájuk a legfelső szint, az első, és egyben utolsó Mélység-szinten lévő Testvérek közvetítése révén az Isten Szeretetének Ereje. S ez lesz az a szint, és ez lesz ama szinten az az Erő, amely hihetetlenül felgyorsítja a Szellem ébredését, mind több és több Bölcsesség ismételt Felismeréséhez, s ekként folyamatos emelkedéshez segítve azt. Hogy hogyan, s miként kell, vagy lehetséges a magatok nagyon is összetett energiákkal bíró világában a Lélek emberévé, tehát a Szeretet emberévé lennetek, már a következő kötetben bontom ki előttetek s számotokra, természetesen, amiként azt eddig is tettem, még sok egyéb Tanítást is elétek tárva. E kötet lapjain azonban elköszönök Tőletek, hogy az új esztendőre szóló Üzenetet is átadhassam munkatársamnak még e késő éji órán… 2004. dec. 31.

129

Tandari Éva

A Szeretet Törvényvilága „Én tenéked mondtam: Kövess ENGEM!” (Pét. VII. 144.)

III. kötet

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága III. kötet Az előző kötetet azzal az ígérettel fejeztük be drága gyermekeim, hogy megmagyarázom: miként kell értsétek azt, hogy a test emberéből a Lélek emberévé kell lennetek, mert csak ekként lesz lehetséges számotokra: megszabadulni a test elsődlegességének kényszerétől, amiként csak így fogjátok tudni már teljességgel megélni Tudat és Én-rész először teljes harmóniába, majd már megszakíthatatlan EGY-ségbe rendeződését. Ehhez a már ismert Törvények magasabb szintű ismerete szükségeltetik, hisz mint minden, a „szellemi Evolúció” is az alapokból indul, azokra épül fel. A Szellemi Törvények magasabb fokon való megéléséhez egyként kell, hogy az Anyag-törvényt és a Természet Törvényét is mind magasabb fokon éljétek, akként, hogy már ne az anyag irányítsa a Tudatot, és akként, hogy ne a Tudat akarja irányítani és megszabni akár a köröttetek lévő közeg, akár a maga természetének Törvényét, de mindinkább beilleszkedni próbáljon a Szellemi Természet Törvényvilágába, amely egyként szabja meg úgy a közeg Természeti törvényeit, mint a Tudat természetének Törvényeit. A Test Törvénye az Élet: az Élet viszont maga ISTEN. S ezzel lényegében már el is mondtam valamit. Azt, hogy aki bárminő testben van, épp úgy Istenben van, és Istenhez tartozik, mint azok, akik a Mennyei szinteken élnek. Ekként viszont törekedniük is kell arra, hogy az Istennek Törvényébe illeszkedjenek vissza, ama Törvénybe, amelyet elvetettek maguktól, s akként, amiként azt elvetették, tehát fokról - fokra. A kezdeti időkben a fokozatos visszailleszkedés még spontán módon ment végbe: mára azonban már néktek kell akarnotok mindig egy fokkal előrébb, és feljebb lépni, már egészen a Visszatérés hasonlíthatatlanul hatalmas és csodálatos Pillanatáig. Ismeritek a köröttetek lévő közeg Törvényeit és törvényszerűségeit, nem is egy szemszögből, s ha még mindig csak jól - rosszul is, de igyekeztek beilleszkedni a megismert Törvény-rendszerbe. A Természet törvénye, miként mindahány Törvény, több féle. Anyagi, és anyagtalan, testi, és lelkiszellemi Törvény. Ahány égöv, mind más és más Természeti rendszerrel bír, amelyekhez már megtanult alkalmazkodni az ember. És mégsem tanult meg, mert ha igazán őszintén akarjuk megvizsgálni e kérdést, nem az ember alkalmazkodott az adott közeghez, de azt igyekezett a maga igényei szerint megváltoztatni. S éppen ez az, aminek hatása most, s még ez után is visszaköszön. Amikor azt mondom: be kell tudnotok illeszkedni a Természet Törvényeibe és Törvényszerűségeibe, már magasabb rendű értelemben két közlést tártam elétek. Az egyik az volt, hogy meg kell tudnotok különböztetni a megváltoztatható, s ekként megváltoztatandó Törvény-elemeket azoktól, amelyeknek megváltoztatására nem lesztek, mert nem is lehetnétek képesek a Törvény betartásával, csak akként, amiként azt eddig is tettétek, tehát mindahány Természeti Törvény félretaszításával és figyelmen kívül hagyásával. A másik, hogy amely Törvényeket már meg lehet, s ekként meg is kell, hogy tudjatok változtatni, azt hogyan, mi módon lehetséges megváltoztatnotok. Semmiképpen sem a Természet rendjébe való erőszakos beavatkozással, amiként azt eddig tettétek, de akként, hogy a Természet globális rezgésszintjét emelitek mind magasabb és magasabb rezgésszintre, segítve ezzel magát a Természetet, hogy az maga is vissza illeszkedhessék a saját, egy szinttel korábbi Törvény-rendszerébe. Ha egy kicsit utána olvastok a távoli korok emlékeiben, megállapíthatjátok, hogy az ember felbukkanását megelőzően még nem volt ennyire szélsőséges a Föld egyes területeinek éghajlata. S itt nem is annyira az első emberiség korszakára akarok utalni, hisz arról a korról, és arról az emberiségről nincsenek tudott emlékeitek, és nem is lehetnének, még akkor sem, ha a legősibb kövületeket, a leghatalmasabb hegyóriások legmélyebb rétegeit, vagy a Tengerek mélyének is legmélyét foghatnák vallatóra tudósaitok, hisz amiként mondtam, az akkori Nagy Robbanás során mind az, ami az anyagé volt, anyag-elemeire bomolva épült be a Föld-testbe, ami az anyag szintje alatti, tehát negatív rezgéstartományhoz tartozott, a Mélység-elemek közé épült be, s ami a Fent Világaihoz, tehát a ti magasabb szférikus energia-köreitekhez tartozott, a magasabb szintekre lényegült át: maga is elemi részeire, de már nem negatív, hanem pozitív energia-elemekre bomolva. Minden visszaminősíttetett tehát azzá a gondolati - érzelmi és akarati energiává, amelyből korábban megfogalmaztatott, míg az épp Úton lévő Testvérek szintúgy a maguk ébredtségi fokának megfelelő pontokra helyeztettek. Természetesen ők sem testben, hisz az emberi test sem egyéb, nem több, és nem másabb, mint az Én-rész korábban 131

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága III. kötet megfogalmazott gondolati-akarati energiáinak besűrűsödött, s az energiák rezgés-fokának megfelelő szinten a Tér-Idő egy-egy adott tartományában az ott érvényes látható tartományban megnyilvánuló halmaza. De Szellemükben, mindenikük arra a pontra emeltetett át, amelyre az ekként félbeszakadt Útról visszatért Én-részben lévő energia révén már ténylegesen is alkalmassá lettek. A Föld tehát már mindahány nagy történés következtében esett át azon a változáson amelyen, éspedig a Föld-tengely elgörbülése végett, amelynek a jelenlegi szélsőséges időjárás is köszönhető, hisz azóta a Föld pályája sem az, amin haladt a Nap körül korábban. Ezeket az időjárási elemeket azonban nem csak a fizikai, tehát a Globális, és nem csak az ugyanakkor bekövetkezett Kozmikus változások, de az emberi gondolati-akarati - érzelmi energiák is hatalmas mértékben befolyásolták, és befolyásolják. Erre már magatok is felfigyelhettetek, az idősebbek legalábbis, hisz míg a múlt évtizedek előtt szinte napra meg lehetett állapítani egy-egy évszak végét, s a következő kezdetét, s míg az egyes évszakok ténylegesen is azok voltak, aminek nevezték őket, mára nem tudhatjátok: mikor köszönt be, s milyen időjárási jelenségekkel az ősz, mert olykor a tél közepén ősz, vagy épp kora-tavasz van, míg a Tavasz közepén akár hó is hull. Ez utóbbi jelenségek már valóban csak az emberen múltak, amiként múlnak is, hisz amilyen mértékben a gyűlölet energiáját, s a Tudat egyéb negatív energiáit áramoltatjátok ki, olyan mértékben és olyan formában reagál arra a Természet is, s amilyen mértékben roncsolni igyekeztek a Föld testét. És amilyen mértékben mérgezitek azt, s a Föld légterét egyaránt, olyan mértékű lesz ezek visszahatása is. Amikor a húsevésről szólok, lényegében a fizikai test ősi törvényébe való visszaigazodásról szóltam, hisz a majdani ember a kezdeti időkben egyáltalán nem fogyasztott mást, mint növényi eredetű táplálékot. Sokan azt mondják közületek, hogy a húsevés nélkülözhetetlen velejárója volt az agy fejlődésének, ez azonban egyáltalán nem így van. Hozzájárult a szárazföldre költözött lény, a majdani ember puszta fizikai létbenmaradásához, hisz az egyes kis-jégkorszakok során nem volt fogyasztható növényzet: a Föld legnagyobb területén legalábbis nem. S épp ezekben a korai kis jégkorszakokban kényszerültek rá az egyes hordák tagjai, hogy más, mellettük vagy köröttük élő lények testei révén biztosítsák saját testük létbenmaradását, vagy akár még a saját gyengébb fajtársaik élete árán is, mert az életösztön ezt parancsolta nékik. Aztán a lét-feltételek megjavultak, de a Tudatba már beépült a zsákmányszerzés és a zsákmány felfalása, mint az élet megtartásának elsőszámú feltétele. Ez a korszak is messze tűnt azóta: az ember már nem akként zsákmányol, miként tették azt ősei, ám az ősi tudati kép a húsfogyasztás szükséges voltáról az emberek többségében máig nem volt képes visszaigazodni a kezdeti, még tiszta tudati képhez, amelyben az Élet joga oly egyértelmű volt, hogy a Tudattal még nem is bíró, tehát épp csak a körötte lévő állatvilág egyedeihez hasonló lénynek eszébe sem jutott megszegni a génjeibe íródott, Ősi Szabályt, amely épp ezt, tehát az Élethez való jog sérthetetlenségét mondja ki. S éppenhogy a legelső tisztátalan tudati elemek közé tartozik a zsákmányejtés, amely akkor még mint kényszer íródott be a későbbi ember első, még inkább csak ösztön szintű tudati képei közé, amelyek később megszokássá, s mára a vadász-szenve-dély, vagy az anyagi érdek által motivált tudati elemmé váltak, vagy akár akként is mondhatnám: korcsosultak. Mert csak azért meggyilkolni, megfosztani bármely Élőlényt az életétől, hogy az, aki meggyilkolta, dicsekedhessen, büszkélkedhessen e vad cselekedetek révén szerzett „trófeákkal”, semmiképp sem a Tudat valós fejlődését, de inkább annak nagyfokú korcsosulását jelzi. Amikor azt mondom tehát, hogy a Természet Törvényeibe kell visszaigazodnotok, elsőként szólok arról, hogy az Élet Törvényébe kell, hogy visszailleszkedjetek. Az Élet Törvényébe, amely mint mondtam, szent és sérthetetlen… – kellene hogy legyen, de hisz hát míg a saját fajtársaitok életét sem vagytok képesek teljes mértékig tiszteletben tartani, míg a saját embertársaitok Élethez való, s Istentől kapott Jogát készek és képesek vagytok semmibe venni csak annak másféle bőrszíne, más vallási - politikai hovatartozása végett: miként is várhatnám, hogy amit mondok, már mint mindenkire érvényes Törvényt fogadjátok el? Tudom: közületek, akik az Én vezetésem alatt teszitek meg az első kicsiny, de nagyon is fontos lépéseket a Krisztusi Úton, sokan hagytak fel a húsevéssel, s mégtöbb azoknak száma, akik igyekszenek elméjükből kitisztítani az ezer évek alatt beleégett, hibás tudati késztetést. Ekként panaszom nem is ellenetek szállt és szólt most, de nem tudok nem szólni, amikor az állatok ezreit és tízezreit gyilkolják nap 132

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága III. kötet mint nap a Föld színén, olykor csak azért, hogy az állat testének egyetlen kis részét szolgálják fel az úgynevezett „ínyenceknek”, akik nem éhüket kívánják elverni: meg akarják mutatni, hogy lám, nékik még arra is telik… Nem tudok nem szólni, amikor a hibás tudati beidegződésnek engedve betegeiteket a legyilkolt állatok testéből készített ételekkel mérgezitek… A Tudatba íródott, hibás, ám egykor még valóban a kényszerűség-adta történést nem könnyű egyik napról a másikra felülírni elméitekben. S mert hogy ezzel a Kegyelem Istene, Aki maga A Bölcsesség, teljességgel tisztában volt, s van is mindenkor, a tudati evolúció befejeződéséig nem is tette kötelezővé az ember számára a hibás tudati elem elhagyását. S talán épp ez az oka annak, hogy néhányan akként vélik: ez továbbra sem kötelező számukra. Vannak, s nem is kevesen, akik pedig éppenhogy akként vélekednek: a hús fogyasztása nélkül az agy nem fejlődhetett volna ki olyan mértékben, amilyen mértékben a ti jelenetekre kifejlődött. Ez azonban megfordítva igaz: ameddig a Tudat fejlődése, azaz evolúciója el nem érte tetőpontját, hiábavaló is lett volna azt parancsolni a Múlt tudati képeihez még erősen kötődő embernek: hagyjon fel a Lélek-lények holt tetemeinek felfalásával, s tisztítsa meg elméjét a hibás tudati kényszertől. Mára azonban, amiként az előző kötetben is említettem, amit mint tudati ismeretet, képes lehetett megismerni az ember, megismerte. Így elérkezett az a korszak is, amikor mindahány tudati elemet meg kell próbálnotok felülmúlni, mégmagasabb szintre emelni, s minthogy ez már nem lehetséges a fizikai ismeretek révén, egy annál magasabb fokú Ismeret felé kell forduljon figyelmetek, mert a fejlődés sohasem áll, mert nem is állhat meg! Erre azonban nem lesztek, nem is lehettek képesek, sem pedig alkalmasak, ha azt, ami a tudati képek és késztetések közül tisztátalan, meg nem tanultátok megkeresni, megtalálni, és kiiktatni, mint a tudati Bölcsességi szintbe már nem beilleszthető elemet, hogy mégmagasabb, már a Valós, a Szellemi Bölcsesség szintjére emelhessétek azokat. Munkatársamnak ezt akként fogalmaztam meg a korareggeli, tehát az ébredés utáni beszélgetésünk során: a Tudatot, hogy az már elérte fejlődési képességének tetőfokát, most egy bizonyos értelemben vissza kell fokoznotok, tehát vissza kell léptetnetek bizonyos kérdésekben a kezdeti, s még a tudati evolúció kezdeti korszakait is megelőző szintre, arra, amelyen az akkor és ott már adott tudati elemek még mint igazán tiszta elemek léteztek az emberré válás előtt álló lényben, mert még nem a nyiladozni kezdő Tudat, de a Szellemi Én-rész által lettek bele kódolva a tudatosodásra képes agyi tartományba. A táplálkozási ösztön, amely egyben a ténylegesen is táplálékul szolgáló, vagy szolgálható növények fel, illetve megismerését is magában foglalta, ezen alap szintű tudati késztetések egyike volt, amely korotokra, s már azt jócskán megelőzően is erősen deformálódott, eltért a kezdeti tisztasági szinttől. Attól a szinttől, amely az Élethez való Jog teljes és tökéletes tiszteletben tartását, annak tudattalan tudati ismeretét írta elsőként a kiformálódóban lévő ösztön képei közé, amely azonban csak akkor, a fizikai Út kezdetén volt meg a még ki sem fejlődött emberben a maga Ős-tisztaságában. Aztán, hogy a már az Énrész sűrűbb gondolati-akarati energiái is megjelentek a Föld színén, részben mint történések (kis, és nagy Jégkorszak, stb.) részben pedig a sosem látott vadságú vérengző lények formájában, e tudati kép mindinkább lefedődött, s mert a körülmények akként alakultak, az ember korai őse maga is asszimilálódott. Ebben is nagy szerepe volt természetesen az ellentétnek, akinek csatlósai már még akkor sem hagyták, hogy a Tudat még ideje-korán visszaigazodjék a kezdeti tisztasági szintre, amikor pedig arra a lehetőségek is adottak lettek volna. A zsákmány-szerzés, mint öröm-forrás, az ő hatására: s már nem annyira a test valós kényszerűsége végett íródott be a Tudatba. Amikor az ember az első kisjégkorszakban az állatvilág egyes tagjai ellen fordult, a zsákmányszerzésben nyoma sem volt a zsákmány leterítése fölötti örömnek: hisz a zsákmányt ejtő még érezte valahol génjei mélyén cselekvése helytelen voltát. De mert az Életösztön késztetését egyetlen más késztetés sem lehetett képes felülírni, s mert a test létbentartását, mint az Út végigjárásának egyedüli lehetséges formáját az Én-rész is szorgalmazta, megtámogatva a még csak ösztöni késztetéseit követő Tudatban felvillanó képeket, a késztetés a zsákmány elejtése iránti törekvés felé terelte az embert, amely azt mint szükségszerű cselekvést hajtotta végre a lassan kiformálódó mozdulatsort. Ez a kor, és ez a korszak, bár többször egymás után megismétlődött, már messze tűnt: ám nem tűnt el vélük a zsákmányszerzés késztetése. De megváltozott, ekként már idővel nem a kényszerűség, de bizony 133

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága III. kötet az ölés-adta tisztátalan és mindennél durvább gyönyörűség vezette, aminként vezeti ma is mindahány vadász gondolatát és kezét. S ma, amikor e sorokat írjuk, a vadászat is korlátok közé szorult, s nem most, de már rég csak a vadász hiúságának, és vagyoni helyzete fitogtatásának eszközévé lett, miközben a nap mint nap terítékre kerülő állatokat, olykor még a korábban csak a szabad Természetben megtalálható vadakat is (Fürjek, fácánok, az egyes hal-féleségek stb.) épp úgy tenyésztik ezer és ezer és millió szám, ahogy miként a répát vagy a burgonyát termelik a földeken. Mesterséges, és az állatok számára Lét-idegen körülmények közt, keltetőkben hívva őket életre, majd mesterséges tápokkal tömve, s minden mozgási szabadságuktól megfosztva, hogy mielőbb elérjék a legyilkolásra alkalmasnak ítélt méretet és súlyt, mit sem törődve az egymás mellé préselt állatok szenvedéseivel, hogy az állatokra is jellemző egyéni igényekről már ne is szóljunk. Hol van ez már a korszak, a kényszerűség-adta zsákmányszerzéstől, és főként hol van a mégkorábbi korszak még csakis növényi táplálékon élő lényeinek Tisztaságától? Pedig éppenhogy azt az egykor volt, Ősi tisztaságot kell elérjétek ahhoz, hogy az abba visszaléptetett Tudat már egy másik egy sokkal magasabb szintű Bölcsesség felé indulhasson el akként, hogy elfogadja, és megvalósítja a benne lévő hibás tudati elemek fölött és helyett az Én-rész által átközvetített bölcsességelemeket. Ha a legkorábbi Szellemi ismereteket már képesek vagytok ismételten is, már Akaratotok révén elfogadni, és valóság szintre emelni, lényegében akként illeszkedtek vissza a Törvénybe, hogy nem visszafelé, de előre haladtok. Annál is inkább, mert az akkor élt, embernek még távolról sem nevezhető lény nem azért élte meg azt az Ős-tisztaságú Bölcsesség-elemet, mert azt akarta megélni, de mert még nem tudott nem akként élni. Amiként az elsőként zsákmányt ejtő lények sem akarati képeiket követve zsákmányoltak: de nem tudtak másként cselekedni. S mégcsak nem is tudták, hogy az általuk bármiképp leterített vad valóban élelemül szolgálhat, amelynek révén megőrizhetik testi létüket. De mert a mozdulatlanná lett lényt egy másik lény nem egyszer a szemük láttán kezdte el felfalni, maguk is utánozták a látott képet, s ekként ébredtek annak ismeretére: testi hiányérzetüket, tehát éhség-érzetüket a korábban megszokottól eltérő módon is megszüntethetik. Azt se gondoljátok, hogy nem következett be az emberi testben nagyfokú változás a számára szokatlan táplálék hatására, s azt se gondoljátok, hogy a lények mindegyike képes volt az újfajta táplálkozási szokást felvenni vagy megszokni. Sok, nagyon is sok volt, amely ragaszkodott a korábban megszokott, s a génjeiben öröklött táplálkozáshoz, és mégtöbb volt azok száma, amelyek a test-idegen táplálékban kezdettől jelenlévő toxikus anyagokat nem tudta befogadni. Vagyis, a szó szoros értelmében megmérgeződtek a leölt állati testben lévő Halál-energiák, és a fajta-idegen testben lévő, s a saját test-elemeikkel nem harmonizáló elemek hatására. Amikor azt mondom: vissza kell térnetek a kezdetek előtti kor lényeinek tudati képeihez, nem arra gondolok, hogy mindazt, amit már mint valóban magasabb rendű tudati elemet: a magatokénak tudhattok, el kell vetnetek magatoktól, de arra, hogy ami akkor tisztább volt és „bölcsebb”, ahhoz vissza kell tudjatok térni. A Tudatosodás előtt álló lény még ösztönösen távol tartotta magát mindentől, ami a fizikai testének ártalmára lehetett volna. Akkor is létezett már olyan növény, amelyet ma az elme elbódítására használtok, amiként léteztek a lehullott és a földön, a tiéteknél még lényegesen nagyobb páratartalommal bíró levegőben nőtt sűrű növényzet közt gyorsan erjedő, ekként szintén a Tudat elkábítására alkalmassá lehető, azaz alkoholos tartalmúvá vált gyümölcsfélék: s a Tudattal még nem bíró lénynek eszébe nem jutott ezeket elfogyasztani. Nem, mert a még nem Tudatosodott agyat, s ezen keresztül magát a testet irányító Én-rész ennek ellentétére adott ki bizonyos utasításokat, s éppen a test védelme érdekében. Az Én-rész, amely a kezdeti időkben egy másik, mára csaknem teljességgel bezáródott agyi tartományon keresztül kormányozta az ösztön-világban élő testet. Mint mondtam, ez az agyi tartomány a Tudat szint emelkedésének mértékében vált mindinkább zárttá, tehát amilyen mértékben a Tudat képessé vált a test irányítására, oly mértékben kellett azt átadja néki a Szellemi Én-rész, hisz annak feladata addig is csak az, és annyi volt, hogy a test elsődleges védelmét, és a Tudat fejlődésének kezdeti szakát biztosítsa, hogy a Tudat egyáltalán kifejlődhessék az agy erre rendelt tartományaiban. A Tudat már teljes fejlettségi, de még nem teljes Bölcsességi szintre érésekor, tehát azt követően az Énrész már csak a Lélek-szálon át érintkezhetett az aggyal, az agy már Tudatosodott agyi állományával, míg a maga használatára korábban megnyitott agyi tartományokat el kellett fedje a Tudat elől, de önmaga elől is, legalábbis részben, hisz amiként mondtam, az Én-rész mindenkor, azóta is az agyban helyezkedik el, 134

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága III. kötet ha nem is akként, mint az első emberiség tagjai, az Atlantiszban éltek, vagy a korai egyiptomiak esetében. Tehát nem az agy Tudatosodásra alkalmas tartományai fölött, irányítva a Tudatot és ekként a testet is, de a kisagyban, s csak a Lélek-szálon át juttatva el bizonyos instrukciókat, késztetéseket vagy a magával vitt energia egy részét a Tudat felé, amelynek feladatai közé ekként a test irányítása is tartozik, mint elsődleges feladat. Amikor azt mondom: a Tudatosodás mindinkább való bekövetkeztének mértékében kellett visszavonuljon az Én-rész, még nem azt mondom, hogy a Tudat mindenben és mindenképp a ti mai tudati szintetekre emelkedett: de már meg volt benne a képességek összessége, hogy ez ekként lehessen, s mert a képesség, mint a fizikai szintű ismeretek megszerzésének elsődleges feltétele: adottá lett, a Tudat maga teljességgel fejlettnek: azaz tanulásra, fejlődésre, és a test fölötti döntések meghozatalára tökéletesen alkalmasnak volt nevezhető. S mert ez ekként volt, az Én-rész már csak mint másodlagos irányító igyekezhetett a testet s a Tudatot a számára szükséges irány felé terelni: de a döntés meghozatalának jogát már át kellett tudja adni a Tudatnak, amelyet azonban e ponton már nem csak az Én-rész; az ellentét is igyekezett a maga iránya felé terelni. S éppenhogy az ellentét hatása révén dobta félre a Tudat azon korábbi óvintézkedéseket, amelyeket korábban az Én-rész fogalmazott meg az agyban a test védelme érdekében. S itt már a test, s a Tudat számára egyaránt ártalmas növények, és más, ma már akár mesterségesen is előállított szerek élvezetére is gondolok, de gondolok a gyümölcsök erjesztett levéből készült, s ekként szintén ártó, tehát a test, s az agy számára mérgező anyagot tartalmazó készítmények fogyasztására. De gondolok bizony arra is, amit az imént is említettem, hogy az agy tényleges Tudatosodásának kezdetén, az akkor még csak az ösztön szintű késztetések révén megfogalmazott, s a test számára, annak létben maradása érdekében akkor valóban elengedhetetlenül fontos, de csak az akkori, az adott körülmények közt szükséges, s ekként megengedett, s a Föld-testen élő más fajhoz tartozó Élőlények legyilkolásának mára rég szükségtelenné lett, ekként semmiképp sem a Törvénybe illeszthető kényszerét mint hibás tudati elemet éppenhogy az ellentét igyekezett nem csak megfogalmazni, de mindinkább beírni, rögzíteni is a Tudatban, elhitetve az emberrel: a hús létfontosságú teste számára, mint nélkülözhetetlen ásványi anyagokat és nyomelemeket tartalmazó élelem. S ez egy bizonyos korszakban ekként is volt, hisz az évezredek során maga a test, annak belső szervei is degenerálódtak, s mert ez ekként van, már nem képes csak a növényi táplálékból kivonni mindahány, a szervezet számára szükséges anyagot. Nem véletlen, hogy épp a ti korotokban adta elétek a Teremtő Kegyelem azokat a táplálék kiegészítő szereket, amelyek mindazt az ásványi anyagot képesek pótolni, amelyeket az emberi szervezet korábban tényleg csak a hús elfogyasztása révén vett magához, de amelyeket egy mégkorábbi korszakban a nővényi táplálék teljes és tökéletes, a szervezet révén történt feldolgozása révén csakúgy a magáénak tudhatott! Azonban ha Isten ennyire figyelembe veszi: mi az, amire a testnek, mint fizikai elem-halmaznak ténylegesen is szüksége van ahhoz, hogy maradéktalanul betölthesse a néki szánt szerepet, már ti sem tehetitek meg azt, hogy a Kegyelmi eszközt félretaszítva, csak önnön tudati képeiteket követve, szinte „csak azért is”: megragadjatok a korábbi, még az áthidaló megoldást adó szerek kikísérletezése és forgalmazása előtt álló korok embere számára engedélyezett tudati - akarati képben. S mivelhogy a megoldás már adott, nem hivatkozhattok a test igényére sem, de a biológiai szükségszerűségekre sem. Ekként viszont már „csak” az Akarat az, amit meg kell tanulnotok uralni, azt viszont valósággal is meg kell, hogy tanuljátok, hisz ameddig nem tudtok a Tudat akarati késztetései fölött úrrá lenni, ha elértétek is a Tudatosodás tetőfokát, nem értétek el mégsem, mert hisz a Tudat nem képes uralkodni a benne lévő akarat fölött! Ekként azonban nem is a Tudat, csak az akarat, éspedig a hibás, mert az Én-rész Szellemi Természetébe nem illeszthető akarat a test, tehát a testi személy, s még ama személy Tudatának is tényleges irányítója. Nem véletlen térek ki e kérdésre újból és újból, és nem véletlen tárom ezt elétek ily kimerítő alapossággal. De ameddig nem vagytok képesek arra, hogy a Tudatot elsődleges irányítójává tegyétek testnek s az akaratnak, arra sem lehettek képesek, hogy a Tudatot magát, részlegesen, vagy már

135

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága III. kötet teljességgel alárendeljétek az Én-résznek, hisz csak afölött rendelkezhettek igazán, ami valóban a tiétek, ami fölött hatalommal bírtok! Ha viszont nem tudjátok a Tudat képeit visszailleszteni a Szellem által korábban már megfogalmazott és meg is valósított alap szintű Bölcsesség-elemekbe: hogyan, miként akarjátok az Én-rész által már kinyitható magasabb Bölcsességi elemeket beilleszteni abba? A Szellemi törvények megélése, amiként minden, az alapoknál kezdődik. S az alap a Feltétel nélküli, s minden és mindenki felé egyként áramoltatott Bölcs Szeretet Törvénye. Ennek viszont első számú kritériuma az Élet mindenek felett való tiszteletben tartása! Amiként mondtam, amíg a test, az Egó-kép elsődleges voltának hibás tudati képétől meg nem szabadultok, nem mondhatjátok még csak azt sem: a Tudat emberei vagytok. Ám ha a test tényleges, s már valóban létező igényeit képesek vagytok megfogalmazni, a Tudat által megfogalmazott, hibás tudati képek felismerése révén a testi késztetések és igények közül is ki tudjátok törölni mindazt, ami nem a test tényleges igénye révén fogalmazódott meg a testben: csak a tudati ráhatás kivetüléseként. Sokan hivatkoznak arra a nagyon is téves megállapításra is, miszerint az ember ősidők óta, tehát a kezdettől a mindenevők csoportjához tartozik. Aki egy kicsit is jártas a biológiában, maga is rá fog jönni, hogy ez nem így van, hisz ha így volna, a test belső emésztési rendszere sem kellett volna nagy mértékben elváltozzék a kezdetek óta. Az eredeti emésztő-rendszer, tehát a gyomor lényegesen erősebb, a bélrendszer pedig hosszabb volt, s ez utóbbit a mai bélrendszer vizsgálata is visszaigazolhatja. Az úgynevezett „vakbél” nem egyéb, mint a bélrendszernek a kezdeti korszakban még létező, s igen fontos szerepet betöltő, a további bél-traktusok elkorcsosult maradványa, amely a táplálék testen belüli cirkulációját volt hivatott biztosítani. Az ős-időkben éppenhogy a mára elcsökevényesedett bél-rendszer biztosította a nyers növényi és gyümölcs-táplálék még hosszabban tartó, testen belüli körforgását, amelynek révén a test, annak bélrendszere a legteljesebb mértékig képes volt feldolgozni a testbe került, tehát az elfogyasztott élelmet, minden olyan nyomelemet és ásványi anyagot kivonva és továbbítva a test véráramán keresztül, amelyeket ma már képtelen kivonni abból, de amelyek tökéletesen pótolták a test számára azokat a nyomelemeket és ásványi sókat, amelyeket mára csak a húsból tud kivonni az elcsökevényesedett, tehát korábbi feladatának ellátására alkalmatlanná lett bélrendszer. Abból, és mára, mint mondottam, már azokból a készítményekből, amelyek kifejezetten e nyomelemeknek és ásványi anyagoknak a szervezetbe juttatását biztosítják, éspedig nem egyszer olyan, mára csak a tengerek mélyén megtalálható algák feldolgozása révén, amelyek az ős-világban még a szárazföldi növények közé tartoztak, lévén még a Föld teljességének átlagos páratartalma is magasabb volt, vagyis még biztosította azon növények nedvesség-igényét, amelyek épp nagy nedvesség-tartalmuk végett voltak a fejlődése kezdetén álló ember kedvelt táplálékai is. Nos, azt hiszem ennyi itt és most bőséggel elegendő e kérdésről: akit még ekként sem tudtunk meggyőzni, azt nem fogjuk tudni akkor sem, ha kétennyit írunk is e témáról… Ha már a Tudat fölött uralmat nyertetek, s ezen keresztül annak eszköze, tehát fizikai testeitek fölött is képesek voltatok megszerezni legalább az alap szintű hatalmat, tehát ha már megállapítottátok: mi a testnek, mint fizikai elem-halmaznak a jogos igénye, s már képesek vagytok csakis ezen igények megszerzése felé törekedni, megkezdhetitek a következő lépést. Azt, amely a Tudat és az Én-rész egymásba kapcsolását kell, és fogja is eredményezni. Ehhez azonban már azt kell tudnotok megállapítani: mi az Én-rész igénye, mi a Célja, s azt még: miként segítheti leginkább a Tudat, s annak révén az irányítása (s már valósággal is az irányítása!) alatt álló test az Én-részt ama Cél elérésében. Az Én-rész Célja mindenkor egy és ugyan az. Visszailleszkedni a maga Szellemi, azaz Isteni Őstermészetébe, s efelé vezetni a Tudatot és a testet egyaránt. Ám ameddig a Tudat és a test ellenáll az Énrész minden késztetésének, erre aligha lesz módja, mert az Én-rész csak akkor haladhat Célja felé, ha a Tudat segítségére van ebben. Márpedig ha a Tudat egyéni célja nem egyezik az Én-rész Céljával, nem, vagy alig is lesz segítségére, hisz a maga célját fogja előtérbe helyezni, s annak betöltése felé fogja vezetni a testet is. Azáltal, hogy a test tényleges igényeit megállapítjátok, s már valóban csak azt, és annyit adtok a testnek, ami, és amennyi egy eszköz: egy biológiai eszköz számára szükséges, még nem 136

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága III. kötet mondhatjátok azt, hogy mindent megtettetek önmagatokért, s már Valós Önmagatokért. Az csak az első lépcsőfok, amely fölött még számtalan más lépcsőfok áll, amelyet mind végig kell járjatok, ha igazán Vissza akartok térni a magatok Isteni Természetébe, vagyis a Tökéletesedett-ségi szint egykor elhagyott, vagy inkább balga mód elvetett szintjére. Ha megfigyeltétek, az eddig elmondottakban van egy kis ellentmondásosság. Legalábbis annak tűnhet számotokra, hogy akként akarlak benneteket az előrébb, és feljebb vivő, Szellemi Útra vezetni, hogy közben azt mondom: testnek és Tudatnak vissza kell lépnie egy bizonyos értelemben egykor volt önmagához, ahhoz az Ős-időkben még megvolt szinthez, amelyről indulva a jelenlegi szintre értetek. Ez épp annyira ellentmondásos, mint amennyire mégsem az, hisz amiként fentebb már említettem, a korai korszakban élt lény teste csak a valósággal is számára rendelt elemeket fogadta be, így a még ki sem fejlődött tudati elemekben sem élt olyas dolgok megszerzésének vágya, ami ettől eltért volna. Ebbe a testi és tudati, Ős-tisztaságú állapotba kell visszalépjetek, hogy már onnan indulhasson, egy egészen más irány felé haladva Útján test és Tudat egyaránt. De míg a test és a Tudat e téren bizonyítottan bekövetkezett „korcsosulására” ezer esztendők álltak rendelkezésetekre, s éppen a Tudat még fejletlen volta végett, addig a visszailleszkedés mondhatatlanul rövidebb idő alatt kell végbemenjen, amire viszont éppenhogy a Tudat fejlett volta ad módot és lehetőséget. Vissza kell vezessétek elsőként a Tudatot a test valós igényeinek felismeréséig, utána magát a testet kell „rávennetek”, hogy leszokjon arról, ami nem létfontosságú számára. De mi az, ami ténylegesen is fontos a testnek? A táplálék: s ezt meg is adjátok a testnek, de. De nem azt, amire valóban a testnek van szüksége, hanem azt, amire a Tudat akként véli: szüksége van rá a testnek, vagy azt, amire csak magának a Tudatnak van szüksége. Nem akkor, és nem annyit, és nem azt esztek, amikor, amennyit, és amit a test igényel, de akkor esztek, amikor enni szokás, annyit, amennyit már fel sem képes dolgozni a szervezet, és többnyire azt, amit az adott napszak egy bizonyos órájában enni szokás. Ha a szervezet épp fehérjét, például tejterméket igényelne, de az adott napszakban nem szokás tejet, sajtot, túrót (stb.) fogyasztani, mást fogtok enni, csak mert a Tudat képei közé úgy kódolódott. Van, aki csak azt hajlandó elfogyasztani, ami „divattá lett”: s ha az nyers zöldség, akkor azt, a sültburgonya, vagy hamburger, akkor azt, s ha más, akkor mást, ha másoktól azt látja. Tehát a táplálkozási szokások már magukban hibásak. Ezen kívül és ezen túl a test szinte sohasem ürülhet ki annyira, hogy ténylegesen is maga igényelje a táplálékot, és nem jelezhet az egyes fizikai jelenségek által, ha valamely táplálékra, vagy az abban megtalálható anyagra szüksége van, mert amely test-elemeken keresztül jelezhetne, festék, és egyéb mesterséges elemek alá van rejtve. A haj festve van, az arc szintén, vagy akár mesterséges úton van barnává téve, s a körmöt lakk, vagy műköröm fedi. A testen belüli jelzéseket, ha azok fizikai tünetekkel is járnak, egyszerűbb egy-egy tablettával elhallgattatni, semmint megtalálni a tünetek és jelenségek tényleges okát, amelyek pedig az esetek többségében éppenhogy a hibás táplálkozási szokásokban keresendőek. S ha a test végképp károsodik, már hiába igyekeztek valamiféle kúrával regenerálni: akként hat az csak a test szerveire, mint a villany biztosítékára a „patkolás”: egy ideig még működik a biztosíték, de az még nem azt jelenti, hogy jó is volna. Viszont a teljességgel elhasználódott belső szervek többségét nem lehet akként kicserélni, mint egy kiégett biztosítékot! Aki tehát nem rendeltetésszerűen használja és gondozza, s nem a megfelelő „üzemanyaggal” működteti testét, lényegében a maga Én-része ellenében, s az Én-rész Célja ellen cselekszik, mert a ténylegesen tervezett Lét-időt csökkenti gondatlan módon, vagy a Lét minőségét csökkenti az optimális szint alá, hisz a szervezet már veszít állóképességéből, és ekként lényegesen korábban éri el e minőségi csökkenést, mint akkor, ha valóban akként van kezelve és kormányozva, amiként arra annak szüksége van. Szüksége van a testnek az öltözékre: de nem mindegy, milyen öltözéket vesztek testetekre. A kedvelt ruhadarabok, amelyeket a testtől épp csak egy vékony réteg választ el, többnyire műszálas anyagokból készülnek, amelyeket könnyebb mosni, és esetleg nem kell vasalni. De hogy a műanyag milyen ártalmat ad a bőrnek, az mellékessé lesz. Pedig azon kívül, és azon túl, hogy a test bőr-pórusai nem szellőznek, nem párologtathatnak rendesen, a műanyag még a testet körbe ölelő energia-háló, és a test közti energiaáramlást is nagy mértékben lecsökkenti, vagy akár lehetetlenné is teszi. Amiként többen láthatták már közületek, a testet körbe vevő úgynevezett Ezüst-burok szerepe kifejezetten a test energia szintjének 137

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága III. kötet biztosítása volna. Ha a test és az ezüst-aura réteg közt Lét-idegen, azaz mesterséges anyagok feszülnek, az energia-áramlás megakad, s a test jóval korábban lesz energia-szegénnyé, mintha ugyanazok a ruhaneműk természetes anyagból: lenből, kenderből stb. készülnének, amely természetes anyagok maguk is képesek átvenni az ezüst-burok rezgését, hogy továbbáramoltatva, a testbe juttassák annak energiáját. A mesterséges anyagoknál azt hiszem már csak a fémek, és a leölt állatok bőre és szőrméje árt jobban a testnek, hisz a fémek már eleve negatív rezgést vonzanak és továbbítanak, míg a legyilkolt állatok bőre, s azok szőrméje az elpusztított állati testben is megtalálható halál-energiát közvetítik tovább. Igaz: fémet nem, vagy csak mint kiegészítőt alkalmaztok ruházatotokon, de mert ma már lassan a fürdőszobába is autóval mentek, a fém, mint a test közelébe kerülő, s azt nagy mértékben leárnyékoló elem is mindennapos kísérője, és rombolója is ekként életeteknek. Szüksége van a testnek biztonságos, nyugodt otthonra: de otthonaitokra már mindent lehetne mondani, csak épp azt nem, hogy azok ténylegesen is biztosíthatnák azt, amire a testnek, s ezen felül még a Tudatnak s a Szellemnek, tehát az Én-résznek szüksége van. Arra, hogy a lakások egy része túlfűtött, míg más lakások hidegen maradnak, itt és most még ne térjünk rá, hisz ennek is száz és egy oka van, vagy lehet, amelyet később, s már nem e kötet keretén belül vizsgálunk meg, ha akkor és ott is csak akként, mint egy bizonyos témakörhöz tartozó kísérő jelenséget, valamely oknak az okozatát, következményét. Annál inkább kitérnék arra: mit is jelentett a test és a Tudat számára valaha a biztos zug. Azt a pontot, ahol a test teljességgel megpihenhetett, s ahol a Tudat kielemezhette az egyes információkat, a testet a külvilágban ért hatásokat, s ahol a benső, személyes életét élte test és Tudat, s ez utóbbiba úgy a társsal való együttlét, mint az utódok nevelése és gondozása beletartozott. Ma a test nem, vagy alig is pihenhet, s mégcsak nem is a lakásban lévő tárgyak kényelmetlen volta végett. Ez is hozzá tartozik, hisz lakásaitokban is megfigyelhető, hogy inkább a tetszetős, vagy a divatos, semmint a valóban szükség, és célszerű bútorokat választjátok. Ezen már kezdtek túllépni: de a test mégsem pihen, mert ahhoz, hogy a test valósággal is pihenni tudjon, az kellene, hogy maga a Tudat is teljességgel ellazulhasson. Erre a szüntelen harsogó hanghordozók végett nincs lehetőség: vagy a televízió, vagy a rádió, vagy egyéb, akár csak valamely zenét szolgáltató szerkezet szinte éjjel - nappal kell, hogy szóljon: ha nem a ti otthonotokban, akkor a szomszédban, ha nem a ti szobátokban, akkor a gyerekek szobájában, vagy akár megfordítva. Olyannyira szükségessé vált az elme számára a külső zaj, hogy nem egy gyermek sem aludni, sem tanulni nem képes, ha nincs megfelelő háttér-zaj ahhoz az elfoglaltsághoz, amely a Tudat teljes koncentráltságát igényelné, vagy annak teljes pihenését szolgálhatná. Ekként viszont az Én-rész sem lesz képes teljességgel kiemelkedni az álomba merült Tudat mellől, mert annak álom-állapota nem teljes, hisz a Tudat egy része nyitott marad a háttérzaj rögzítése, de legalábbis érzékelése céljából. A Tudat, s ekként a test sem pihen tehát, még akkor sem, ha nagyritkán akként érzitek: ám a Tudat és a test felszínes ellazultsági érzete alatt a benső feszültség továbbra is megmarad, annál is inkább, mert ahogy az otthoni gondokat a munkahelyre is magatokkal viszitek, akként nem vagytok képesek a munkahelyi (vagy a család más, esetleg már nem veletek élő tagjával kapcsolatos) problémákat nem bevinni a ti „magánszférátokba”, amelynek pedig épp az volna a rendeltetése, hogy test és Tudat már egymással törődjék, és egymáshoz igyekezzék közelíteni legalább a nap egy bizonyos részében, akkor, ha a társsal, és az utódokkal kapcsolatos teendők végére értetek. Ezen felül és ezen túl kinek-kinek egyéni szükségletei is vannak vagy lehetnek: ezek azonban már nem konkrétan a test igényei. Ezek esetében viszont azt kell tudni megállapítani: az igények a Tudatnak s a testnek a körülmények folytán egyidejűleg kialakult, s valóban jogos igényei-e, amelyek esetleg a munkával kapcsolatos igények, vagy csakis és kizárólag a Tudat igényei, amelyek a mások követésének vágyából, a bizonyítási vágyból (vagy már kényszerből) fogalmazódtak meg. Aki otthonától távol dolgozik, nem egy esetben csak autóval jut el munkahelyére: s ha ez ténylegesen is ekként van, tehát ha a munkahely nem, vagy csak nagy időráfordítással, tehát több órai utazással közelíthető meg, jogos, hogy az illető autóval akarjon közlekedni. De ha már ugyanez a testvér a „sarki boltba” is csak kocsival hajlandó elindulni, ott már valami nincs rendjén. Nincs, mert nem mindegy: az eszköz – eszköz marad-e, éspedig ténylegesen is szükséges eszköz, amelyet a valós cél eléréséért használ valaki, vagy már az eszköz veszi át az uralkodó szerepet, megkötve a Tudatot. Ugyan ez érvényes a 138

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága III. kötet pénzre is: míg a pénz eszköz a test tényleges igényeinek megvalósítására, addig kell, hogy annak megszerzésére is törekedjetek. Ám ha már a pénzszerzés lesz mindahány gondolat és cselekedet célja, a pénz elveszti tényleges szerepét, és szolgából úrrá lesz. Hogy ennek mi az eredménye, nem kell mondjam. Aki csak valamely eszköz megszerzését tudja céljául tekinteni, nem tudja ugyanakkor csak mint eszközt használni, ekként viszont tudati és testi erejét is csak a tudatában lebegő, már korántsem helyénvaló cél fogja felemészteni, így sem tudati, sem fizikai energiája nem marad, hogy a tényleges, már az Én-rész számára szükséges CÉL elérésére koncentráljon. Van ugyan olyan Testvérünk is, aki elhitetni igyekszik önmagával, s másokkal is, hogy a csupán Tudata számára szükséges dolgok hajszolása mellett még a Szellem dolgaival is képes foglalkozni: ám ez már csak a látszat, amellyel egyként akarja becsapni önmagát, s azokat is, akikkel e nagyon is látszó és nagyon is álságos mesét akarja elhitetni. Senki sem szolgálhat egyszerre két úrnak, amiként azt már a Mester is megmondotta, mert vagy az egyiket, vagy a másikat fogja elvetni előbb - utóbb. S mert hogy a Szellemnek Útján csak felszínesen, csak látszatra lépdelő számára, annak tudati - akarati képei közt továbbra is a test, s annak vélt érdekei maradtak az elsődleges fontosságú cél, nem kétséges: melyik Utat fogja elvetni a másikért. Annál is inkább ekként lesz ez, mert a már megszerzett értékekkel nem egyenlő arányban lesz kevesebb az általa szükségesnek érzett, fizikai szintű értékek száma, hisz asszonya van, gyermekei lesznek: ekként a fizikai terhek megmaradnak, de a test ereje egyre inkább csökken: vagyis végül minden energiáját csak arra fordíthatja, hogy a Tudatban szükséges igényként felbukkanó (esetleg a környezet, a család elvárásai végett azzá lett) tárgyakat és a földi értelemben vett értékeket megszerezze. Ekként viszont nemcsak hogy a Szellemnek Útján nem fog tudni haladni, de még annak látszatát sem fogja tudni akként fenntartani (már önmaga előtt sem) amiként azt ma még teszi. S ezzel lényegében be is zárult a kör: az egyik, a kisebb és jelentéktelenebb „úr” fogságába esett személy ténylegesen is rabbá lesz, aki el kell vesse, akár el is kell feledje a másik Urat: a Szellemet, s még a Szellem Útját is; azaz a Krisztusi Utat. Végezetül épp oda ér ekként, ahová azok, akik meg sem kísérelték, hogy az ÚR Útjára tegyék a lábukat, azzal a hatalmas különbséggel, hogy őt, mint a Tanítások egy részének ismerőjét, már inkább kötelezné, és persze: kötelezi is az Út, mint azokat, akik e Tanításokat még nem is érintették. Ezen kívül, és ezen túl szüksége van a testnek és a Tudatnak egyaránt a pihenésre, a kikapcsolódásra is. Ezt, amiként már mondtam, nem a szüntelen harsogó zene, nem az éjjel - nappal működő televízió, vagy a videó, s főképpen nem az Internet adja meg, hisz ezek egy bizonyos mértéken túl épp úgy teherré, vagy akár rabsággá lesznek test és Tudat számára egyaránt, mint bármely más fizikai szintű elfoglaltság. Egy könyv, egy-egy koncert, vagy annak felvétele, egy kirándulás, vagy a napi séta mindenképp üdítőleg hat a testre, s ez utóbbi még azok számára is javallott, akik egyébként valamely sportot is űzik, hisz a sport – sport, amely a fokozott erő-próbát, a koncentrálást, s az egyéni akarat fejlesztését, s ekként a test állóképességének növelését szolgálhatja: de sportolás közben nem halljátok a közeli fákon csiripelő madarakat, nem állhattok meg, hogy megcsodáljatok egy szál virágot, néhány, a fűszálak közt, vagy a fák törzsén szaladozó kis hangya sürgés-forgását, nem a felkelő, vagy a már lenyugvó Nap fényét élvezitek…: vagyis, ismét nem befogadni fogjátok a Légtérben áramló Kozmikus energiát, hanem kiáramoltatni a magatok fizikai energiáit, holott amiként az egyikre, akként a másikra is szükségetek van, kiváltképp most, abban a végtelenségig feszült világban. Amiután megállapítottátok: mi az, amire a testnek, mint fizikai eszköznek, s a Tudatnak valósággal is szüksége van, meg kell fogalmazzátok azt is: hogyan, s miként kell élnetek és cselekednetek, hogy azokhoz oly módon juthasson hozzá a test, amely mód teljességgel beilleszthető a Szellem Törvényébe. Ez mindenkor olyan mód kell legyen, amely nem a mások félretaszítását, nem a mellettetek - köröttetek, a véletek egy Földön és egy Korban élők semmibevételét kívánja. Nem igaz, hogy volna, vagy lehetne olyan foglalkozás, amely ezeket megkövetelné: csak abban az esetben, ha kortársaitokat nem embertársaitok-nak: csak üzleti ellenlábasaitoknak, riválisaitoknak akarjátok tekinteni. Aki ekként áll hozzá a maga feladatához, legyen az bármely feladat, bármely foglalkozási ág, a Szellem érdekei ellenében dolgozik, mert a test érdekében végzett munka révén a Szellem számára mindenkor ártalmas negatív érzelmi energiák sokaságával terheli azt, ami által lehet, hogy a test számára szükségesek meglesznek, de 139

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága III. kötet az Én-rész hiányt fog szenvedni, s erőtlenné válik. Akár mely feladat révén kell is a test számára szükséges dolgokat megteremtsétek, a munkátok elsőszámú Törvénye a mindenki felé irányuló Szeretet: a tolerancia, a segítőkészség, a szívesség, s nem utolsó sorban a teljes és tökéletes korrektség, vagyis a benső Becsület-érzés kell legyen. Még egy írni - olvasni is épp hogy csak tudó, s csak alkalmi közmunkát végző személy sem dolgozhat ezek nélkül, hisz ők is kettesével vannak egymás mellé osztva: s ha egyikük nem igyekszik a másikkal való harmonikus munkatársi kapcsolat kiépítésére, de ellene igyekszik tenni a másiknak, már a Szeretet Törvénye ellen tett, s erre a ti szinteteken már nem mentség az alacsonyabb társadalmi helyzet, de még a tanulatlanság sem. A legfontosabb feladat és cél ugyanis éppenhogy a Szeretet mindinkább való megélése. Az, hogy meg tudjátok keresni, és meg is tudjátok találni mindenben és mindenkiben azt, ami Isteni, s már azzal tudjatok teljes és tökéletes EGY-séget érezni. Ez még nem azt jelenti, hogy meg is tudjátok valósítani mindennel és mindenkivel az EGY-séget: de mert a Szellem természete mindahány Én-részben Egy, s mert az is, amiként a Lélek-lények legbensőbb Lényege: az Isteni Természet, tehát a tökéletes Szeretet: ezt a Szeretetet kell érezzétek és éreztessétek is mindennel és mindenkivel. S nem csak a szerves testtel bíró Élőlény-társaitokkal szemben fontos és szükséges, de még a tárgyakkal szemben is, éspedig két okból is. Először is azért, mert amiként mondtam, mindahány tárgy, s még az ásványok is az egyetlen lehetséges anyagból: A Teremtő ERŐ-ből tevődnek össze, mindegyik azon a szinten és azon a fokon nyilvánulva meg, amilyen szintig azon Teremtő Elemeket az Én-rész tisztátalanná tette és besűrítette, másrészt pedig azért, mert minden egyes tárgy oly mértékben válik egy bizonyos, nem fizikai, s még csak nem is teljességében tudati értelemben élővé, amilyen gondolati – érzelmi energiával betöltitek azokat. Erről is szóltam már, amikor a kicsinyeknek a játékaikhoz fűződő kapcsolatáról, vagy a megszokott cumijáról szóltam: ez is, és az is élő a kicsiny gyermek számára egy bizonyos fokig, mert hisz ő maga keltette azokat életre a maga számára gondolati képeiben. Tudja, hogy abban a világban, amelyben ő maga is mások mellett él és mozog, azok a babák, vagy egyéb tárgyak nem élnek, de tudja azt is, hogy abban a benső Világban, amelyben csak ő mozog, s azok, akiket ő oda beenged: a tárgyak, a babák akként élnek, amiként azt ő akarja, és látja is ekként: a maga saját benső képernyőjére vetítve azok életét, s minden egyes mozdulatát, szavát, cselekedetét. A cumi kifejezetten az anya, a vigasztaló szülő szerepét töltheti be, azzá a valakivé lesz a gyermek számára, akihez nyugtatásért menekül. Kezdetben, amikor már teljességgel érzékeli, de még egyáltalán nem érti (földi Tudata révén) a körötte zajló eseményeket, éppenhogy a benne még nagyon is élénken, mint az Én-rész Tudatának emlékképe: élő Fent Világa, s a test-tudat által érzékelt fizikai világ közti disszonancia kiegyenlítését vágyja, és éri is el részben a legősibb ösztönök egyikének: a szopási ösztön folyamatos megélése révén, s később, amikor már az Én-rész Tudata és a test-tudat közti távolság növekedni kezd, de ezzel együtt növekszik az anya és a gyermek közti távolság is, legalábbis fizikai értelemben, mert az anya már nem fordítja minden figyelmét a gyermek felé, mint tette azt korábban, e távolságok áthidalójának szerepét kapja a cumi. Még későbben a gyermek és az anya nem csak földi értelemben kezd már teljességgel külön egyéniséggé válni: a köztük lévő, úgynevezett „Szellemi köldökzsinór” is lazábbá és hosszabbá lesz, s akkor már nemegyszer akár magát az anyát is helyettesíti a megszokott eszköz, mint vigasztaló. Nem véletlen, hogy a gyermekek oly sokáig ragaszkodnak a cumihoz, vagy akár az ujjszopáshoz. Az a bizonyos „Szellemi köldökzsinór” a Tudat kifejlődésének, vagyis a Tudat mind magasabb szintű ismeretek be, és elfogadásra való képessé válásakor szakad csak el: egyik gyermeknél kicsit korábban, a másiknál későbben, Általában a hetedik életév az, amikor a gyermek már önállóbbá lesz, s ezt nem a kisebbek önállóságára értem. Akkor érik meg benne a vágy, hogy már egyedül közlekedhessen az utcán, egyedül menjen iskolába, vagy a kisebb bevásárlásokat elintézze. Tehát igazi „nagyfiú - nagykislány” lesz, akinek nagyjából határozott, bár gyakorta ki nem mondott véleménye van bizonyos dolgokról, emberekről, eseményekről: de még a tárgyak továbbra is megtartják a gyermek Tudatában a maguk „kettős életét”: s ez részben akár a felnőtt korban is megmarad, ha csak egyes tárgyakkal, korábban kedvelt kabala-figurákkal kapcsolatosan, s már akár csak emlék szinten is. De megmarad, és nem hogy nem kell, nem is szabad azt kiölnötök magatokból, mert az lényegében az utolsó olyan igazán gyermekin tiszta tudati elem, amely sok nehézségen segíthet át benneteket még akkor is, ha már rég elértétek, s már át is léptétek a gyermek, vagy akár már az ifjú-kor küszöbét is.

140

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága III. kötet Minden és mindenki EGY tehát mindennel és mindenkivel, hisz amiként a bennetek lévő Szellemi elem, s a köröttetek lévő növényekben és állatokban lévő Lélek-elem: minden a Teremtő EGY-ség Erejéből áll: csak más-más rezgésfokra utasította azokat az Én-rész akarati - gondolati - érzelmi, majd már fizikai testbe öltözve cselekedeti energiái révén. Aki nem képes igazán szeretni otthona berendezési tárgyait, tulajdonképp magát az otthonát sem szereti, ekként az nem is otthona: csupán a nap egy részén szükséges tartózkodási helye lesz, amelytől távol tán még jobban is érzi magát. Azt szoktátok mondani, hogy az emberek otthona megvallja: kivel is álltok szemben. S ez ekként is van, mindaddig, míg a saját egyéni ízlést és az egyéni karakterhez illőnek érzett, s akként megválogatott tárgyakat, képeket a falon, vagy a függönyt az ablakon még valóban az tervezi meg, aki a lakásban él. De ha ugyanezt már mások teszik helyette: lakberendezők, vagy a Feng Shui avatott szakértői, a lakás elveszti „személyiségét” egyéniségét és egyediségét, még akkor is, ha a Feng Shui szaktanácsadói igyekeznek legalább részben a megrendelő egyéniségének figyelembevételével munkálkodni. De nem adják meg mégsem az otthon teljes benső varázsát, mert hamissá teszik a képet, kiemelve, ami az otthon lakójának pozitív oldala, s eltusolva azt, ami kevésbé pozitív, még akkor is, ha az illetőnek éppen az a fő jellemvonása. A harsány színekkel hivalkodó lakás két emberi tulajdonságra utalhat. Vagy a mindenáron való feltűnési vágyat, vagy épp ennek ellenkezőjét: a benső feszültséget, a szorongást, a kisebbségi érzetből fakadó szomorúságot akarja leplezni vagy (ritkábban) feloldani. A tiszta, nyugodt pasztell-színek általában a legalkalmasabbak a pihenésre, s az elmélyülésre egyként, ezért ha nem is a lakás teljességét, de a meditációra vagy imádkozásra, s a relaxációra kiválasztott helyet ilyen színekkel tanácsos kialakítani. Akár csak egy sarkot is a szobában: lágy és nyugodt színű ülőpárnákkal, esetleg mély, öblös fotellel, s aki fekve tud inkább relaxálni, imádkozni vagy meditálni, ilyen huzattal ellátott, vagy ilyen szín-tónusú pléddel letakart heverőt tegyen be a maga kis „benső szobájába” hogy a zaklatott Tudat is teljességgel megpihenhessék. Azt hiszem, drága gyerekeim, már mindent, s még annál is többet elmondtam, s nem is egy ízben a Tudat s a test egységbe rendezéséről, s arról: miként szabadulhattok meg a fölösleges tudati - akarati képektől, s azoknak már a testre kivetített érzet-képzetétől. Mert a hibás tudati elemek vetülnek ki, azok nyilvánulnak meg a hibás testi kívánságokban, s ha már Tudatotokat képesek vagytok uralni, e testi késztetések, tehát a testnek, mint fizikai elem-halmaznak a számára szükségtelen dolgok iránti vágya is megszűnik, mert azok valójában nem összeegyeztethetőek a test, tehát az Anyag Törvényeivel és törvényszerűségeivel, olykor még akkor sem, ha akként tűnik. De ismétlem: csak a Tudat számára tűnik akként: a test csak elfogadja mindazt, amit a Tudat késztetését követve adtok néki. Ha igazán szüksége van valamire, a test, mint minden élő szervezet, mindenképp jelezni fogja. Persze, vannak olyan lét-elemek, amelyek hiányát nem, vagy nem minden esetben jelzi a test. Ezek is a Tudat késztetéseiből kiformálódott testi késztetések, igények: de mert emberek közt éltek, ezekre a tudati késztetésekre igenis szükségetek van, hogy meg ne botránkoztassátok, el ne rémítsétek a mellettetek élőket. A test higiéniai igényére akarok itt utalni, amely persze nem merül ki a testi higiénia igényében: de a lelki - szellemi Tisztaságot is magában foglalja. Ahogyan nem közlekedhettek tisztátalan, izzadtságszagot árasztó testtel, zsíros és piszkos hajjal, bemocskolódott öltözékben, és nem közlekedhettek mezítelenül sem embertársaitok előtt, akként nem szeghetitek meg a mindenkiben kifejlődött erkölcsi - etikai parancsokat sem, és nem dönthetitek le benső Törvényeitek korlátait sem. Ugyan sokan cselekszenek akként, mintha erkölcsi kódexük ki sem fejlődött volna, s lassan a legintimebb dolgaikat is akként cselekszik a nyilvánosság figyelmen kívül hagyásával, miként a parkokban sétáltatott, vagy a vadonban élő állatok: ezek azonban már mesterségesen, és erőszakkal taszítják ki elméjükből a szükséges szeméremérzet legkisebb szikráját is, akként vélve: ezáltal feltűnhetnek „eredetiségükkel” vagy „modernségükkel”, „nyitott és szabad” gondolkodásukkal. Tehát feltűnni vágyásuk alá száműzik az erkölcs, a szemérem, s a jó ízlés mindahány szabályát, amely még a legelmaradottabb népek legszegényebbjeiben is él, sőt: az állatvilág fejlettebb fajainak is tulajdonsága. Mert ennyiből is mindahányan tudjátok: mely jelenségre, mely, mára mindahány társadalmi formátokban felbukkant tünet-együttesre gondolok, nem bontom tovább e kérdést. Csak még annyit

141

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága III. kötet tennék hozzá: nem véletlen, hogy épp azt a szigetet sújtotta elsődlegesen a szökőár, amelyet munkatársam is, s még sokan Szodomához és Gomorához hasonlítottak, s éppen az ottani „erkölcsök” végett… Ezen túlmenően természetesen egyéb jelenségekre is figyelnetek kell, amelyek nem az erkölcsi, de a humán-érzet tárgykörébe tartoznak. E tárgyban azonban már (és még) a ti földi Törvényeitek is előírják azokat a bizonyos „tól - ig” határokat, s amelyek azokon kívül esnek is: a durva szavak nyilvános használata, a mások ellen való szavak és/vagy cselekedetek stb. stb. számotokra ismert (és nem egyszer akár meg is tapasztalt) jelenségek, amelyek helytelen voltát magatok is ismeritek, ekként erre sem térek ki bővebben. Mindenesetre akként vélem, mindezek után elérkeztünk egy olyan Állomásához Útjainknak, amikor is már valóban el kell szakadjunk egy bizonyos értelemben és egy bizonyos fokig a testtől, s mindattól, ami testi: ha egy másféle értelemben megmaradunk is egy időre a test szintjén, tehát a fizikai síkon. A testnek azonban már egy magasabb tudati formában való irányítását igyekszünk tanulmányozni, azt, amikor a Tudat nem a fizikai értelemben vett gondolkodásmód, de a Szellemi Gondolatok követése révén igyekszik irányítani a maga eszközét: a testet. A test, mint fizikaivá sűrűsödött Szellemi energia, csak akként válhat valósággal is azzá, ami, ha azt folyamatosan magasabb szintre emeli az Én-rész, éspedig a Tudat közreműködése révén. Ha már a test fizikai igényeit tisztáztátok, tisztáznotok kell annak nem fizikai igényeit is. A test, ha a maga szintjének megfelelő egészségi állapotban van, mindenkor képes spontán módon meríteni a körötte - mellette hullámzó Globális, s egy bizonyos mértékig a Kozmikus energiákból is. Mindannyiótok test-elemei tartalmazzák egy bizonyos mértékben ezt is, és azt is, mindenkor abban a mértékben, amely mértékben azt az Én-rész képessé vált a test elemeibe, azaz a test sejtjeibe beépíteni. A még csak anyag-elemből álló, tehát az ÚT legelején felépített „test” a leginkább besűrűsödött Szellemi gondolati és akarati energiából áll, lévén hogy maga az Én-rész még nem képes más energiát magához vonzani és kezelni. Aztán, amikor már több sejtből álló sejthalmazt fogalmaz meg magának, mint testet, a maga Ébredtségi szintnek megfelelő energiákat adhatja át Útra küldött Én-részének a felsőbbrendű ÉN, s akkor az Én-rész azokból építi ki, mindenkor az egyetlen sejtben (s később, már a tényleges, tehát a fejlettebb lét-formát lehetővé tevő test foganásához szükséges, két, egymástól mindenben eltérő, de egymással harmonizáló test-sejt, tehát a petesejt és a férfi-erő sejtben) tartózkodva a test mindahány energia-burkát. Erről már szóltam, de mert a kérdéshez kapcsolódik, ismét meg kellett említsem. A test nem fizikai sejtjei azok, amelyek megkötik azon fizikai elemeket, amelyek a test növekedéséhez szükségesek. De e nem fizikai test-elemek nem csak a fizikai: a Globális és a Kozmikus energiát is magukhoz vonzzák, mindegyik a maga rezgésszintjének megfelelő energiát. Hanem is mindahány test-burok, de a szivárvány-aura bír a ti magatok egyéni energia-képletével is. Ha fáradt, szomorú vagy kesergő hangulatban vagytok, tudati energiáitok sűrűbbé és sötétebbé teszik a szivárványaurát is, ha vidámak, felszabadultak, önfeledten boldogok vagytok, a szivárvány-aura is szinte felragyog köröttetek. Ugyanez a szivárvány-aura, ennek magasabb szintű rezgés-elemből álló, s számotokra még megismerhetetlen, mert a ti szinteteknél magasabb rezgéstartományban megnyilvánuló egységei azonban megőrzik és visszajelzik a Tudat tényleges fejlettségi szintjének, a lelki állapotnak lenyomatát, de jelzik az Én-résznek energia-állapotát is. Lényegében ezt az emelt szintű energia-kört láthattuk mi, miután a Léleknek Keresztségét vettük (s ez a test körüli harmadik és negyedik energia-kör), míg ti magatok csak az ezüstaurát, és az alsóbbrendű, tehát a test pillanatnyi állapotát, s a test-sejtek energia szintjét megmutató, alsóbbrendű (a test körül a második energia-körként megnyilvánuló) szivárvány-aurát lehettek képesek érzékelni a legfinomabb, legérzékenyebb készülékekkel is. Néhányan közületek átlátnak ugyan más Tér-Idő síkba is, ha nem is sokan, s még ők sem állandó jelleggel. A magasabb szinten lévő képek akként állnak eléjük, hogy az a bizonyos Szellemi szem látja az adott energia-kört, s amit lát, átközvetíti az agyba, az agy látó-idegközpontjába, amely viszont akként sugározza át a kapott információt a szem felé, a szemfenéken lévő retina-hártyára vetítve a kapott képet, mintha a szem maga látná azt. S akkor a szemben lévő látóideg akként is fogja azt visszaközvetíteni az agy Tudatosodott része felé, mint általa látott képet, amely ezt az információt aztán akként is fogja 142

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága III. kötet feldolgozni, mint bármely más, a fizikai síkon, a magatok szintjének valós látható tartományában vett észleletet. Tehát az Én-rész által átközvetített, s a Tudat által egy bizonyos értelemben fizikaiként elfogadott tárgy kikerülését fogja utasításba adni az agy önvédelmi rendszere a testnek, amely, ha a Tudat elmerengő állapotban van, vagyis épp nem azzal foglalkozik: mennyire reális vagy irreális a késztetés, tényleg meg fog állni, hogy kikerülje a tárgyat, amely pedig az ő fizikai világában tulajdonképpen nem létezik. De létezik azon a másik Tér-Idő síkon, amelyre az Én-rész (éppen a Tudat merengő állapota végett, vagy azt mint okozó: kiváltva) rálátott. Ha a Tudat éber állapotában bukkan fel a tárgy, amely azonban nem a ti Tér-Idő síkotok valóságának része, a Tudatban végig is fog futni a gondolat: látom bár, de mégsem látom, mert ez a tárgy itt és most nem létezik: s akkor ennek megfelelő késztetést fog a test felé is átközvetíteni, felülírva a benne magában felvillanó elsődleges késztetést, amely a test védelme érdekében mindenképp a test útjába került tárgy kikerülését irányozza elő, mint fizikai mozdulatot. A test ekként nyugodtan áthalad az útjába eső „tárgyon”, és tudja is, hogy képes azon áthaladni, mert az az ő fizikai szintjén nem létezik: legalábbis mint fizikai tárgy, nem. Ez, ha csak részben is, de hasonlít ahhoz a folyamathoz, amikor a létező tárgyakon igyekeztek gondolati úton áthatolni. De csak részben, hisz míg az ezt elsajátítani törekvő Testvérek a létező tárgyakat igyekszenek „nem létezővé” redukálni agyukban, mint tudati képet, az, aki az imént említett jelenséget tapasztalja, egy létező, de egy magasabb Tér-Idő síkon létező tárgyat fog érzékelni, amelyet a Tudat ébersége szerint akar, vagy nem akar kikerülni. Miként mondtam, ha a Tudatban meg van a felismerés, hogy a tárgy, amit mint képet: maga előtt lát, nem a saját fizikai síkján lévő tárgy, nem fogja kikerültetni a testtel: s akkor a test, áthaladván a tárgy elévetülő energia-képén, érzékelni fogja a tárgyat, mint a szokottól, tehát a maga tényleges környezetétől, annak lég-energiájától és a maga, tehát a test saját rezgésétől eltérő energiát. Enyhe bizsergést észlel, tehát a gyenge „áramütéshez” hasonlatos érzete lesz, persze sohasem kellemetlen fokon: csak mintha egy erősen letranszformált árammal működő szerkezet valamely drótjához ért volna. S itt is ki kell térjek valamire, mielőtt egyesek túlkapások felé hajlanának, ahogy azt nem egy Testvérünk tette, csakhogy bizonyítsa: milyen erős energiákat is vonz ő magához a Fent világaiból. Aki ténylegesen is a magasabb szintekről kaphat energiát, mindenkor csak olyan mértékű energiát fog kapni, amely nem lesz kellemetlen a test számára. Erről nem csak Őr-szelleme, de az a Szellemi Vezető is kell, hogy gondoskodjék, aki véle vállalt Feladatot. Aki azt a hamis információt igyekszik elültetni Testvéreiben, hogy az általa kapott energia bárha a legkisebb mértékű fájdalmat, vagy akár csak kellemetlen érzetet ad számára, vagy arról igyekszik meggyőzni őket, hogy az az energia, amelyet ő kap, a mellette lévők ártalmára lehet, vagy lehetne, tulajdonképpen azt mondja, hogy a Fent világa fájdalmat akar okozni néki, vagy bárki másnak a fizikai síkon. Ez, ennek képtelensége annyira nyilvánvaló, hogy csak az nem veszi, és nem vette még idáig észre, aki nem is akarta. Ha e Testvéreknek ténylegesen is fájdalmat, vagy kellemetlen érzést ad az az energia, amely testük felé, vagy (többnyire a korona csakrán át) testükbe áramlik, leghelyesebb, ha azonnal megszakítják az idegen energia fogadását, s alapos önvizsgálatot tartva kiderítik: ki, és milyen céllal áramoltatja feléjük azt az energiát, mert az nem a Fent Világából, tehát nem a Mennyei Szintekről, és nem az Asztrális Világ-képek magasabb szintjéről lett elküldve. Aki akként igyekszik irányítani a maga munkásait, hogy figyelmen kívül hagyja: azok a fizikai test korlátai közt végzik a reájuk bízott feladatokat: nem az ÚR, és nem is olyan Szellem testvér, vagy Szellemi Személy, aki az Ő leghatalmasabb megbízását teljesíti, de valaki más… A test tehát merít a körötte lévő, nem anyagi természettel bíró energiákból is: amellett, hogy a ti szinteteken még elsősorban a testhez hasonlatos, tehát anyag-elemből álló energia-hordozók révén kell a „működéséhez” szükséges energiát kivonnia, azok befogadása és feldolgozása révén. De már szükséges, éspedig mind nagyobb mértékben a nem fizikai energiák befogadásának elsajátítása is. A test nem mindenkor képes a magatok szintjének megfelelő táplálék befogadására és feldolgozására. Ekként válhat képtelenné, vagy részlegesen képtelenné a nem fizikai jellegű táplálék, tehát a Globális térben lévő, s a Kozmikus térből alááramoltatott tiszta Energiák befogadására is. A test betegségét nem csak maga a fizikai test, hanem a fentebb említett szivárvány-aura is jelzi, mert a szervhez tartozó csakra-kürtő, és rendszerint annak másodlagos csakra-kürtője valamint a járulékos csakra-kürtők sem képesek magukhoz vonzani a test adott szerve számára szükséges energiát. (Az tán természetes is, hogy teljességgel más 143

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága III. kötet rezgésszintű energiát kell magához vonzzon a korona-csakra, amiként ismét mást mondjuk annak ellentétpárja, azaz a gyökér-csakra, hisz más és más feladatot ellátó szervek energia-igényét kell kielégítse ez is, és az is.) Ez esetben viszont már magatok is segítségére lehettek beteg testvéreteknek, hogy az ismét visszanyerhesse testi, de akár tudati - lelki és/vagy Szellemi Egészségét (s ez utóbbit a maga szintjének megfelelő fokon). Minthogy a test egészsége lényeges és fontos, a tudati - gondolati-akarati energiák kezelésének egy bizonyos formáját, a gyógyítás céljára használt, s éppenhogy tudati - akarati úton kért és kapott energiák használatát szeretném megmutatni néktek. S azért ebben a formában mutatom meg elsőként a Gondolatenergia használatának módját, mert mind többen és többen vannak, és még ennél is többen lesznek azon Testvéreink, akiknek akár fizikai, akár tudati, vagy más, szintén nem fizikai jellegű betegséget kell elviseljenek, s akik nem mindenkor karmikus okok végett szenvedik azt el, vagy ha akként is, jogosultak rá a betegség egy bizonyos pontján, hogy enyhet kapjanak, vagy akár (ha már a karmikus idő betelt fölöttük) gyógyulást is vehessenek. Sokan vannak, akik tán most kétkedve ingatják a fejüket, mondván: hisz kicsinyek vagyunk mi ehhez. Ezeknek hadd idézzem emlékezetébe azt, amit a Mester mondott: „Bizony, bizony mondom néktek: Aki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál;…” (Ján. 14.12) Ha még nem is cselekedhetitek meg mindazon dolgokat, amelyeket az Úr megcselekedett, tehát ha nem tehettek is látókká vakot, és nem tehetitek élővé a megholtakat, mert a ti szférikus szintetek, s általában véve a Globális energia, s még a magatok tudati energiái és Szellemi Erői sem tesznek képessé arra benneteket, már megtehetitek, és meg is kell tennetek ekként, hogy a magatok mértéke szerint igyekeztek hozzásegíteni beteg Testvéreiteket a gyógyuláshoz. S épp ezért, ennek érdekében akként vélem, drága gyerekeim, már időszerű, hogy kezetekbe adjuk a korábban megkezdett, s a gondolati energiák irányítását célzó „lecke” második részét is. Az első tanítás óta csaknem két hónap telt el: aki akarta, ennyi idő alatt begyakorolhatta a gondolatok energia-irányával való bánásmód alapjait, s a nemszeretem tennivalókat átprogramozhatta elméjében akként, hogy ha meg nem szerette is azokat, már tud ellenérzés, berzenkedés nélkül, mint pozitív eredményt adó tennivalókra gondolni rájuk. Ennek a folytatásaként most a gondolati energia magasabb szinten való használatát mutatom meg néktek. A legideálisabb persze az volna, ha tudati erőitek révén, tehát telepatikus úton lehetnétek képesek bekapcsolódni egy-egy gyógyító folyamatba, amikor is munkatársam Szellemi - lelki - tudati energiáit egyesítve igyekszik ráhatással lenni egyes beteg testvérek megbetegedett testrészére, belső fizikai szervére, vagy, ha a körülmények akként hozzák, akár a megszállottság állapotában lévő testvér Énrészére vagy agyának sejtjeire, és annak nem fizikai, tudati egységeire. Erre azonban nincs mód, hisz a gyógyítás maga gondolati úton folyik, s mert hogy a gondolati úton való kommunikáció még nem adott számotokra, a folyamatba sem léphettek bele gondolati úton. Mindazonáltal megkíséreljük amennyire lehetséges, közelről megmutatni a gyógyítás e formáját. Amit mindenképp tudnotok kell, az az, hogy a mozdulatok, amelyeket munkatársam a gyógyítás közben „végez”, nem a fizikai test révén elvégzett mozdulatok: de már ő maga is csak mint önnön Szellemi Én-részének egy eleme kel útra, s azáltal közelíti meg, amiként annak segítségével, annak használatával lényegül is bele a beteg testébe. Amit tehát most elétek tárunk, ne mint fizikai, és ne mint az általatok látható, de Szellemi - tudati rezgéstartományokban zajló folyamatot kövessétek figyelemmel, hisz megvalósítani is csak akként lesztek, vagy lehettek képesek. A folyamatot nem kísérik a test mozdulatai, a szemfényvesztők „hókusz-pókuszolása”: hisz miként mondtam, tudati - akarati erőitek által az Én-rész teljességétől időlegesen kiemelt és útra küldött Én-rész-elemeitek, nem pedig testeitek révén kell a gyógyítást bevégeznetek. Ezen felül és ezen túl azt is kell, hogy tudjátok, hogy magatok nem lehettek képesek már még csak Én-részeitek részleges és időleges megbontására sem: mindenkor Őrszellemetek segítségét kell kérjétek, s ha annak nincs kifejezett akadálya, a segítséget meg is kapjátok. Nem mindenkor lehetséges a beteg testvér gyógyulását elérnetek: ezért még akkor sem kell, hogy kudarcnak éljétek meg, ha a meggyógyítandó Testvér állapota nem, vagy alig is javul. De könnyebbséget adhattok Tudata, és Szellemi Én-része számára, s ez utóbbinak akár egy bizonyos mennyiségű tiszta Energiát is küldhettek ekként, ami már akkor is a test könnyebbségét adja, ha 144

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága III. kötet a valós és végleges gyógyulás nem következhet be. Ha a betegséget valamely karmikus ok végett kell elviselje az illető Testvér, vagy az Én-rész vállalása, esetleg valamely Megtapasztalás megszerzése végett, a gyógyítás eredménye nem az lesz, amit ti, vagy akár ő maga is tudati szinten várnátok: de az Én-rész feladata lesz könnyebbé, s az mindenképp könnyebbé lesz, hisz az átáramoltatott energia mindenkor hatalmas Szeretet-energia mennyiség kíséretében áramlik a test, a Tudat s az Én-rész felé, amelyből az Én-rész és akár maga a Tudat is meríthet. Ha a gyógyítandó Testvér nem önkívületi, vagy erősen megszállott állapotban van, maga is bekapcsolódhat a gyógyításba, akként, hogy a felé áramoltatott energiát igyekszik mindinkább befogadni. Ez esetben jó, ha az esti órákban tudjátok végezni a gyógyítást, amikor a légtérben lévő negatív energiák már legalább részben eloszlanak, s helyüket a tisztább Kozmikus energiák töltik be. Bár mi munkatársammal az éj, vagy inkább már a korahajnal óráiban kezdjük a gyógyítást, ezt mégsem javasolhatom mindannyiótoknak, mert a ti tudati és testi Idő-rendszeretek más, ekként abban az időben, amikor munkatársam a leginkább aktív, s leginkább képes az Energia levonzására és használatára, ti a fáradtságtól nem lennétek erre képesek. A leghelyesebb tehát valamely késő esti órában hozzá kezdeni a gyógyításhoz, vagy ha módotokban áll, s ha ébredés után kellőképp aktívvá tudtok válni, a szokott ébredési időt megelőzve, a kora reggeli órákban, amikor még viszonylag tiszta a Légtér. S most kövessétek figyelemmel egy ilyen gyógyítás folyamatát, amiként mondtam, az egyes mozzanatokat akként figyelve, hogy azok egyike sem testi cselekvés: de tudati és Szellemi „mozdulat”, amelyek nem a ti Tér-Idő rendszeretekben, hanem az afölött lévő Idő-síkban zajlanak. S mert hogy a folyamatot belülről tudjuk a leginkább elétek tárni, akként, hogy azt ténylegesen is végre hajtjuk, átadom munkatársamnak a szót, aki most akként kell bevégezze a gyógyítást, mint amikor Úton van mellettem. Egy Én-rész eleme révén a gyógyításra koncentrál, s annak minden mozzanatát átközvetíti a Tudat felé, már akként, hogy az leírhassa számotokra: miként készül elő, miként készíti elő a gyógyítandó Testvért, miként kezdi, s végzi a gyógyítást magát. Néki természetesen az én közreműködésemmel kell mindezt bevégeznie, hisz amiként mondtam, az ő felsőbb szintű Vezetését, de őrizését is reám bízta a Kegyelem Istene, vagyis az Úr. Most egy Tudatában megszállottá lett Testvért fogunk kezelni, tehát egy „agysétát” mutatunk meg: s hogy a folyamat mennyire nem „séta”, magatok is érzékelhetitek majd az alábbiakat olvasva. Nem véletlen, hogy csak Őrszelleme, vagy Szellemi Vezetője engedélyével és közreműködésével lehet képes rá bárki is, s amiként az minden egyéb, a testet, a Tudatot, a Szellemet érintő energia-ráhatás révén történő beavatkozás esetén van, az engedélyt az Őrszellem, de még a Szellemi Vezető is csak A Mester engedélyével adhatja meg, amiként az sem véletlen, hogy ezt senki sem lehet képes negatív szándékkal végrehajtani. Akiben ugyanis ellenséges érzelmek, gondolatok, netán ártó szándékok, vagy a gyógyítandó személy iránti harag bárha legkisebb árnyai is vannak, nem kaphatja meg az engedélyt, amiként nem kaphatja meg az sem, aki csak a maga akaratát, s nem valós Feladatát kívánja követni s betölteni. Ekként ha a korona csakra megnyitására esetleg képessé válik is, azt nem a Fent Erejével cselekszi meg, arról már nem is szólva, hogy Én-részét már még az ellentét erejével sem lehet képes akként megbontani, amiként arra a feladat elvégzése érdekében szükség van. Ezen felül és ezen túl: aki kifejezetten a Tudat megkötésének és a maga akarata szerint való befolyásolásának céljával igyekszik az agyba, s az agy Tudatába férkőzni, megnyitja ugyan a maga korona csakráját, de csak az ellentét számára, viszont ezen az úton nem nyithatja meg a beteg (s most az teljességgel mindegy: fizikai, vagy egyéb jellegű betegségben szenvedő) korona-csakráját, mert a beteg személyt nem csak Őrszelleme: más Segítő és Őriző Szellem-testvérek is megoltalmazzák attól, hogy akarata ellenére az ellentét fogságába kerüljön. Amiként már korábban is mondtam, a csakrák megnyitását csak az Őrszellem, vagy a Szellemi Vezető végezheti, s ha valaki önként, és tudottan fordul olyan személyhez, aki a Törvény ellenében nyitja meg a korona csakrát, vagy a test-csakrák bármelyikét, önként vállalja annak következményeit is. A beteg, kiváltképp ha öntudatlan, azaz eszméletlen állapotban van, nem lehet képes önmagáért ekként felelni: így az ő védelmét Mi kell, hogy biztosítsuk. Aki már eleve megszállottá lett, annak csakráját sem nyithatja meg senki más, csak az, akinek korábban ő maga megengedte, s az még, aki az illető Testvér gyógyításának feladatát kapta az Úrtól, s akkor az az Úr engedélyével és Őrszelleme, vagy Szellemi Vezetője segítségével lesz képes a csakra megnyitására, de

145

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága III. kötet ő is csak a gyógyítás időszakára, s aztán be kell zárja a csakrát, amit ismét csak a Mi segítségünkkel fog tudni bevégezni. Nos, ennyi előzetes információ után kövessétek figyelemmel: hogyan, miként történik egy ilyen gyógyító Út, majd azt is elmondom: mit, mennyit és hogyan tudhat ebből végrehajtani az, akinek nem kifejezetten Feladata, de mint igaz Testvér: a Szeretettől vezéreltetve kívánja elősegíteni Testvérei gyógyulását. * A szokott esti (vagy inkább hajnali) imáim elmondását követően a meditációhoz használt testhelyzet felvétele után szólítom meg ismét Vezetőmet. Érzem Jelenlétének semmihez sem hasonlítható Erejét, s most még fokozottabb mértékben, mint az imént, amikor még imáimban szólítottam meg ŐT. Érzem és tudom, hogy mellettem, pontosabban most egy bizonyos fokig fölöttem, de bennem is áll: áll, és várja, hogy Őt hívó Gondolatom utolsó rezgése is elcsituljék elmémben. Amikor ez megtörtént, s a hívó Gondolat helyét már a Jelenlét bizonyosságának energiája tölti be, megkapom a késztetést: s akkor a gyógyítandó Testvér teljes alakját magam elé idézem. Ha személyesen nem ismerem azt, akit gyógyítani kell, az ismert - tudott adatokat idézem magam elé, s azokat egy tetszőleges, de az illető Testvér nemének és korának megfelelő testbe vetítem át képzeletem útján. Ekként mintegy megszülöm magamban magamnak azt, akiről esetleg csak a nevét, a nemét, és a nagy-jábóli életkorát tudom. De mert az illető, képzeletemben megfogalmazott személy nevesítve van, éspedig a gyógyítandó Testvér nevével lett felruházva, akarati energiám révén a képzelt személy egy időre teljességgel is azzá a személlyé változik, akit gyógyítanom, vagy akár csak energetizálnom kell. Ennek biztosítéka Vezetőm jelenlétében gyökerezik, Aki a képzeletemben megfogalmazott személy, és a tényleges fizikai személy közti energiatávolságot áthidalja, megszűnteti, vagyis a képzelt személy felé áramoltatott energiának a valós személyhez, annak fizikai testébe való eljutását lehetővé teszi, hisz a gondolati-akarati kép, és a valós személy Szellemi Energia-teste közös energia-tartományban van, s ez megadja a két energia-kép eggyé olvadásának lehetőségét. A nevesített gondolati képet mint alvó személyt képzelem magam elé. Számomra ekként egyszerűbb, még akkor is, ha általam ismert Testvért akarok gyógyítani, mert az álomba merült test tudati energiái nem áramlanak olyan intenzíven, mint egy éber személy gondolati és akarati energiái, még akkor sem, ha az illető Testvér maga relaxált állapotban van. Magam elé idézem tehát a testet, s gondolataim útján ki is mondom, amit látok. Testvérem kényelmesen, ellazult testtel, álomba merült Tudattal fekszik. Testét egy könnyű, puha gyapjú-takaró fedi, mintha a hó hullott volna rá puhán és szeliden. Feje egy kissé oldalra fordul, alig süppedve be a feje alatt lévő párnába, keze lazán az oldala mellett pihen. Légzése egyenletes és nyugodt. Egy kis ideig nézem, őrizem az álmát. Eközben Vezetőm energiát áramoltat felém, korona csakrámon át áramoltatva azt két karomba, majd hogy magam már teljességgel feltöltődtem, kiemelem az ágyból az álomba merült testet. Nem érintem, Akaratom révén emelem meg testét, amely továbbra is akként fekszik, már csak a levegőben lebegve, amiként az imént az ágyon nyugodott. A test teljességét megtisztítom az esetlegesen reá tapadt negatív energiáktól: egy szikrája nem marad rajta semminő negatív energiának, de még annak legkisebb eleme, vagy az elem emléke sem marad azon. A korona csakránál kezdem a tisztítást, lefelé, a lábfej felé húzva kezemmel a test felszínére tapadt negatív energiát. Eközben bal kezemmel az imént testembe áramoltatott energia kiáramoltatása révén mindjárt be is fedem a már megtisztított test-felületet. Megtisztítom, és befedem az arcot, a nyakat, a mellkast, a karokat, a has-tájékot és a lágyékot, majd mindkét lábat, a talp közepéig, aztán ismét a fejtetőnél kezdve elvégzem a műveletet a test alsó, háti részén is. Amikor ismét a talphoz érek, az összegyűlt negatív energia számára fogalmazok meg egy kis energia-gömböt. Abba áramoltatom át a test felszínéről egybe gyűjtött negatív energiát, s hogy ezt is elvégeztem, az alsó és a felső pozitív energia-réteget a talpnál hermetikusan zárom akként, hogy én magam a negatív energiát tartalmazó gömbbel még a test körül megfogalmazott pozitív energia-burkon kívül maradjak. A gömb magától záródik be kezemben, amiként magától nyílt is ki. Ezt a gömböt még nem én viszem el Shambhallába, hisz még nem a testben s a Tudatban lévő ellentét-szellemet, nem is az azáltal feláramoltatott negatív energia-halmazt: még csak a közegből a testre tapadt negatív elemeket 146

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága III. kötet tartalmazza. A bezárt gömböt jobbomból átnyújtom a közelemben erre várakozó Segítő-szellemnek, aki a megfelelő helyre kell juttassa. Magam ismét az alvó testvért figyelem, aki immár teljes biztonságban alussza álmát. Aztán egy pillanatra magamba irányítom figyelmemet: a tarkómra és a korona csakrámra koncentrálok: elsőként az Útra kiválasztott Én-elemet emelem le Én-részem teljességéről, majd hogy az levált az Én-részről, s betöltekezett egészen a Vezetőm által leközvetített Erővel, és Én-részem teljességének Én-érzetével, már abban az egyetlen kis Én-elemben folytatom megkezdett munkámat. Akkortól én nem a testemben, de attól távolabb, az Én-elemeben létezem tovább, s akkortól az a parányi Én-elem vagyok. Kiemelkedem a fizikai test korona csakráján (a magam testéből), s mint különálló Énegység, figyelem tovább az előttem alvó Testvért. Tudom a feladatomat, és ismerem a feladat minden mozzanatát, hisz most én, mint Én-elem, tulajdonképpen egy vagyok az Én-résszel, amelyről leváltam. Az Én-rész és köztem egy hajszálnál vékonyabb, de mindennél erősebb energia-szál a biztosítéka annak, hogy visszatérhetek, de az a biztosítéka annak is, hogy mint az Én-rész teljes jogú képviselője végezhetem el feladatomat. Eltávolodom a magam fizikai testétől, s az előttem lebegő test felé közeledem. A korona-csakra felé haladok, majd akként merülök el a testet körülvevő pozitív energia-burokban, mintha vastag, süppedő hab-rétegbe merülnék alá. Közeledtemre a korona csakra lassan megnyílik, s én a koponyában lévő agy hártyája, és a koponya-csont közé érkezem: a csakra, ahogyan kinyílt, ismét be is záródik. Ezzel a feladat kezdetét veszi. Még mielőtt az agy felszínét borító hártyához közelebb lebegnék, ismét megfogalmazok magamnak egy pozitív energia gömböt. Ez most nagyobb, mint az iménti volt, s több, szinte megszámlálhatatlan kis rekeszt rejt magában, amelyek egymástól is el vannak választva. Minden rekesz tetején kis fedő-lap van, amelyet Gondolatom révén érintve nyitok és zárok is vissza. Ahogy az agy felszínére ereszkedem, a gömb teteje lassan lenyílik, s az alsó fél-gömb alá csúszik, ekként már láthatóvá is lesz a számtalan rekesz. Elsőként itt, az agy felszínén kell egybe gyűjtsek minden szikrányi negatív energiát, akként, hogy az agy hártyája fölött suhanva, akaratommal vonom őket el a hártyától, s amely negatív elemet felemeltem, azonnal beközvetítem a Gondolat erejére megnyíló újabb és újabb kis rekeszekbe. Egyik a másik után nyílik meg, majd hogy a negatív elem bele került, záródik is be ismét, légmentesen zárva magába a fogságába került negatív energia-elemet. Az agy teljességének felszínét végigjárom ekként, s amiként a testtel is tettem, balommal mindenkor a pozitív energiát közvetítem a már megtisztított agy-felületre. Amikor a végére érek e felszíni Útnak, az agy épp úgy be van burkolva a fehér, ködszerű pozitív energiával, amiként korábban a test felszíne. Ezt követően a kis-agy felé vezet az Út. Az Én-rész, amely egyéb esetben a test álom-időszakára rendszerint kiemelkedik, most a maga pontján van. Várakozik, hisz számára is fontos és szükséges, hogy megtisztítsam, s beburkoljam a Vezetőmtől kapott energiával. A kicsiny Én-rész még homályos, amiként a kis-agy teljessége is. Elsőként az Én-részt kell megszabadítsam az ellentét által reááramoltatott negatív energiáktól, hogy végre egy kis könnyebbséget élvezhessen, majd hogy őt is beburkoltam a pozitív energiába, akként tűnik, mintha maga is álomba merült volna. Teljességgel elnyugszik és megpihen, s ha nem alszik is, töltekezni igyekszik a köré áramoltatott pozitív energia révén. Ez után még a kisagy egyes kamráit, s minden agy-sejtjét megvizsgálom: ahol negatív energiát találok, azt leemelem, s a gömbbe helyezem, amely automatikusan zárja el a kis rekeszekbe mindet. Aztán a kis-agy érrendszerét és az idegszálakat kezdem tisztogatni. Mint amikor egy vékony csövet fog a markába valaki, hogy azt végighúzva tenyerében, megtisztítsa a reá rakódott portól, akként húzom végig én is kezemet mindahány éren, és mindahány idegszálon is. Gömböm most mellettem lebeg, követve minden rezdülésemet, miközben jobbommal a negatív energiákat és energia-elemeket húzom le az érfalakról és az idegszálakról, balommal már a pozitív energiát áramoltatva vonom be azokat, hogy megoltalmazzam az ellentét újabb támadása esetén. Ahogy egy ér egy szakaszát megtisztítottam, a gömb egy rekeszére koncentrálok, amely ekként megnyílik: a negatív energiát bele áramoltatom, s hogy az ismét bezáródik, a következő szakaszon begyűjtött negatív energiát már egy következő rekeszbe juttatom. Ha visszapillantok a már megtisztított agy-felületre, az érfalakat és az épp úgy megtisztított idegszálakat akként látom, mintha ezüst-szálakat látnék magam mögött, míg ha a még meg nem tisztított részekre pillantok, mintha olajjal szennyezett, s portól ragacsossá lett csöveken pillantanék végig. A kis-agy megtisztítása viszonylag gyorsan készen van, mert ennek ér-rendszerétől és ideg-szálaitól maga a Tudat mellett lévő Én-rész is igyekezett a lehetőségekhez mérten távoltartani az ellentét által 147

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága III. kötet felközvetített negatív energiát. Amint a feladat eme részével végeztem, a kis-agy teljességét külön is beburkolom: ehhez ki kell emelkednem az agy-hártya felszínére, mert kell, hogy a Szellemi Én-rész kiemelt védelmet élvezhessen. Aztán a nagy agy felé indulok. A művelet, amelyet az agyban végbe kell vinnem, ugyan az, mint volt a kis-agyban. Ahhoz, hogy a nagy agy tudatosodott tartományába lépjek, vissza kell térnem a kis-agyhoz, hogy az Én-részt és a Tudatot összekötő Lélek-szál mentén lépjek be magába az agyba. Természetszerűleg a Lélek-szálat is meg kell tisztítanom, s hogy az ellentét energiája ne áramolhasson át a már megtisztított kis-agyba, el is kell fedjem egy kis időre, megszakítva ekként a folyamatos kapcsolatot a Tudat és az Én-rész közt. Ennek azonban most nincs sem akadálya, sem kiemelt jelentősége, hisz a Tudat az alvási, tehát az elfedett szakban van, s most az Én-rész sem emelkedett ki, vagyis nem szükséges számukra a közlekedés sem a kis-agy és az asztrális szinteken lévő Álomdimenziók közt, sem a Tudat és az Én-rész közt. A Lélek-szál megtisztítása és beburkolása után egy nagyobb energia-gátat építek a Lélek-szálra átlósan, mintha az agyban a Kereszt szimbólumát fogalmaznám meg: s ez ekként is van, a Kereszt oltalmát, és az Úr oltalmát és segítségét kérem, amiként azt munkám kezdetén, már imámban is tettem, hisz anélkül el sem indulhatok Utamon. Amikor az Energia-keresztet megfogalmaztam, tovább indulok, s már a nagy agy belső agy-kamráit kezdem tisztítani. Itt viszont, már amikor az agykamrákban lévő negatív elemeket, s az ellentét által megfogalmazott, s esetleg épp abban az agykamrában rejtőző, oda befészkelődött Ön-képmásoktól sikerült teljességgel megtisztítanom az agy-kamrát, s annak mindahány, bárha a legkisebb zugát is, mindjárt az idegszálakat és az agyi erek és hajszálerek megtisztítását és beburkolását is elvégzem. Ekként megyek végig a jobb, majd a bal agy-féltekén, s annak mindahány agykamráján, minden egyes agyi tartományán. Van, amely negatív energia-képpel könnyen boldogulok: csak feléje kell áramoltassam a pozitív energia egy parányát, s már szinte aléltan emelhetem ki rejtekéből, hogy a gömb egy rekeszében helyezzem el, vannak azonban, amelyek makacsul ellenállni igyekeznek. Ezekkel szemben kevés volna, ha csak a rendelkezésemre álló energia egy kis részével igyekeznék harcba szállni ellenükben: s akkor az Úr Szent Nevét hívom segítségül, s az Ő Szent Nevében szólítom fel a negatív energia-képet akár a távozásra, akár az engedelmességre. Ez a leghatásosabb „fegyverem”, s alig is akadt mindezidáig olyan negatív energia-lény, amely ne engedelmeskedett volna az ÚR Nevének hallatán, hisz már a Név kimondása is hatalmas Erőt képvisel, amellyel nem lehetnek képesek szembeszállni. Ha azonban valóban valamely ellentét-szellem közvetítette be a Tudatba a maga Ön-képmását, tehát ha nem csak a maga negatív energiájából igyekezett egy, vagy több kis Ön-képmást felközvetíteni, hogy energiát orozzanak számára, de a maga képviseletében, ereje teljességének energia-lenyomatából fogalmazta meg a reá mindenben hasonlító képmást, hogy már ne megcsapolja a Tudat, s esetleg az agyi idegeken keresztül a test energiáit, de meg is szállja a Tudatot, az én dolgom is nehezebbé válik. Annál is inkább, mert a Tudatot megszálló energia-lény mindenáron ragaszkodni akar a maga zsákmányának érzett Tudathoz, uralva olykor az agy teljességét, s részben akár még az Én-részt is, így magam is vagy cselhez, vagy az ő eszközeihez hasonlatos eszközökhöz kell folyamodjam. Vagyis szó szerinti harcra kerülhet sor, s akkor erőim teljességét, s még a Vezetőm által alááramoltatott energia egy jelentős részét sem szabad sajnálnom, még akkor sem, ha utána haladéktalanul ki kell emelkedjem (vagy Vezetőm ki kell emeljen) egy időre. A harc lényegében az egymással ellentétes irányú energiák összeütköztetését jelenti. A legcélszerűbb megvárni, míg a rejtőzködni próbáló ellenfél kiáramoltatja a maga első negatív akarati hullámát. Ezzel lényegében elárulja rejtekhelyét, s mert hogy az első hullám inkább csak a kíváncsi puhatolódás szándékával lett megfogalmazva, az ellenfelet eláruló energia-hullám felé közvetített pozitív akarati energia-hullám még szinte könnyedén közömbösíti azt, önmagába zárva, beburkolva, s akár a maga rezgés-irányára fordítva is a negatív akarati - érzelmi irányultságú energia-szálat. A tulajdonképpeni küzdelem még csak eztán kezdődik, de már bírok azzal a helyzeti előnnyel, hogy tudom: hol kötötte meg magát az Agyban, mely agyi idegszál mellett, mely agykamra mely kis tekervényében a Tudat egészét megszálló, s azt már onnan irányító, vagy csak irányítani kívánó ellentét-szellemi kép. Azt, hogy nem maga a mélységből kiemelkedett Szellemi Én-rész szállta meg a Tudatot, én magam tudom: ő viszont nem tudja, hogy én tudom, hogy ő csupán egy akarati úton, negatív energiákból megfogalmazott, és negatív szándékkal és feladattal felközvetített hologram. S ez is az én előnyöm, mert így amellett, hogy rejtekét egy nagyobb mennyiségű pozitív energiából megfogalmazott energia-folyammal igyekszem 148

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága III. kötet elárasztani, a magam akarati-gondolati képét is megfogalmazom, amely (az ellenfél erejétől függően) vagy a teljes megadást, vagy az ellenfelemet elküldő mélységbéli személyhez való visszatérést foglalja magában, akként, mintha az már egy ténylegesen is befejezést nyert folyamat volna. Az előbbi esetben a kiáramoltatott energia-folyam mint valami kötél: fonja körbe a rejtőzködő ellenfelet, s akkor azt az energia-szál felgombolyításával tudhatom előhúzni rejtekéből, az utóbbi eset bekövetkeztét viszont a kérdéses agykamra hirtelen világosabbá válása jelzi. Ha sikerült előhúznom rejtekéből, épp úgy a gömb egy nagyobb és erősebb, tehát biztonságosabb rekeszébe zárom, míg az utóbbi esetben… Nos, ha nem sikerül fogságba ejtenem, és a gömb biztonságában tudnom ellenfelemet, csak a legnagyobb óvatosság mellett közeledhetem annak rejtekéhez, hisz nem tudhatom: nem az általam kiáramoltatott energiából orozott-e annyit, amennyit csak képes volt elviselni, hogy azt elárasztva maga előtt, továbbmeneküljön, vagy engem megtévesztve: magához csaljon, és ő maga ejtsen fogságba. Ezért a legcélszerűbb, ha ismételten elárasztom a kérdéses agykamrát, s már csak a magam előtt kiáramoltatott pozitív energia védelmében közelítem meg az adott pontot. Ekként, már kétszeres mennyiségű pozitív energia kerül felhasználásra, s ez több mint biztosíték a győzelemre. Ha ellenfelem ténylegesen is visszatért az őt kibocsájtó és felközvetítő mélységbéli Én-részhez, a kiáramoltatott pozitív energiát felhasználva még jelenlétének energia-emlékétől is alaposan megtisztítom az agykamrát, annak minden elemi részét, s az agyi idegszálak és az erek és hajszálerek mindahány már nem is atomját, de energiaelemét, hogy teljességgel tisztává legyen az, amit az ellentét küldötte tisztátalanná tett, majd a fel nem használt energiát az ellentét-szellem által használt távozási útvonalon áramoltatom végig. Ez után, ha még a megfelelő mennyiségű energia áll a rendelkezésemre, folytatom megkezdett Utamat, ha pedig magam is energia-hiányossá lettem, Vezetőmet kérem, hogy áramoltasson felém ismételten a Fent Energiájából, vagy a Kozmikus Erők legtisztább áramából. Ha viszont Ő maga akként tartja célszerűnek, követem Hívó szavát, vagy azt az energiát, amelynek révén kiemel az agy teljességéből. S akkor egy kis ideig Mellette igyekszem ismét betöltekezni, hogy megpihenvén visszatérjek, s bevégezzem megkezdett munkámat. Az agy teljes és a lehetőségekhez mérten tökéletes megtisztítása, és pozitív energiával való feltöltése után visszatérek a kiindulópontra, tehát a Tudatos agyi tartományt, azaz a Tudatot és az Én-részt egymáshoz kapcsoló Lélek-szál mellé. Menet közben ismételten leellenőrzöm mindahány agykamrát, az agyi idegszálakat, s azoknak a test más és más pontjai felé szolgáló kimeneti útját, s az agyi erek és hajszálerek falát: minden ezüstösen csillog, mintha szikrázó hóval szórtam volna be. Ahogy az utolsó negatív energia-elemet is átközvetítettem gömbömbe, az magától, amiként korábban kinyílt, most bezáródik. Ha másból nem is, ebből a történésből biztosan tudhatnám: a kérdéses szervben, tehát az agy teljességében nem található több negatív energia, hisz ha nem ekként volna, a gömb nem záródna be. A gömb fedele, tehát a felső félgömb ugyanis az adott szervben lévő negatív energia megérzésének pillanatában nyílik meg, s amíg az utolsó negatív elem is el nem lett zárva számtalan rekesze valamelyikében, addig nyitva is marad: már erőnek erejével sem zárhatnám be: azt csak Vezetőm volna képes bezárni a maga akarati Erejével, ha feladatomat valami oknál fogva félbe kell szakítanom. Ez azonban igen ritka, eddig egyszer esett meg. Mire e gondolat-sor végig fut bennem, elérem a Lélekszálat, s az azon megfogalmazott Energia-keresztet. Minthogy szerepét betöltötte, ismét energiává bontom gondolati energiáim révén, s miközben elhaladok a kisagyban lévő Én-rész, s az őt a Fent asztrális képében lévő felsőbbrendű ÉN-nel összekötő Lélek-szál mentén kiemelkedem az agy felszínére, tehát az agy hártyájára, az Én-részt, s a Lélek-szál eme részét ismételten is befedem a pozitív energiával: minden cseppjét annak az Én-rész és a Lélek-szál oltalmazására, majd végezetül a korona-csakra ismételt bezárására és befedésére fordítom. Amikor ezzel is végeztem, még érzem, hogy Vezetőm is nagyobb mennyiségű pozitív energiát áramoltat a korona csakra oltalmazására: de én magam akkor már ismételten úton vagyok. Hamarosan megérzem Vezetőm jelenlétét, ekként már együtt folytatjuk a megkezdett Utat. Az iménti Idő-síkról egy másik egy újabb szinttel magasabban lévő Tér-Idő szeletbe emelkedünk, hogy egész közel legyünk ahhoz a szférikus ponthoz, amelyen Shambhalla van. Még a mi szférikus rendszerünkben, de annak legfelső dimenziójában haladunk. Hamarosan meglátom alant a már ismert fenyvest: soha, sehol, a Föld egyetlen pontján nem nőttek oly csodálatos és hatalmas fenyőfák, mint a Shambhallát körbe vevő fenyvesben. Egy kissé lejjebb ereszkedünk: látom a fák közt szaladó szarvast, amint játékosan szökellve incselkedik, tán magával a Tavasszal, amely felpezsdítette vérét, és látom a fák ágain ugráló mókust. Embert tán kettőt - hármat látok, a fák közt sétálnak, olykor egymás felé hajolva, bizonyára beszélgetnek. Az erdő legsűrűbb részén 149

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága III. kötet viszont már sem állatot, sem embert nem látok. Aztán egy ponton a fák ritkábbá lesznek: egy kisebb tisztás tárul elém. Ez volt az Út célja, ekként innen már magam megyek. Vezetőm a magasabb szinten marad, én egy szinttel lejjebb ereszkedem, kezemben az energia-gömbbel. A tisztás közepén egy, tán húsz-huszonöt centiméter átmérőjű nyílás van, amely szemlátomást pulzál, lüktet, mint egy sóhajtozó száj. Az is: ez a Föld Szája, amely, hogy közeledésemet érzi, mind nagyobbá és nagyobbá tárul: mire egészen a közelébe érek, már több mint fél méter, aztán már egy méter az átmérője. Fölötte lebegek, s köszöntöm, majd elmondom a kívánságomat. A magammal hozott gömbbe zárt negatív energiát szeretném néki átadni, hogy megtisztítsa azt. A nyílás mintegy: válaszul még nagyobbra tágul, megadva ezzel a jelet: kész a feladat elvégzésére. Elengedem a gömböt, de követem egy ideig pillantásommal. Amikor egy bizonyos mélységbe ér, a gömb a nagy mennyiségű pozitív energia érzékelésére ismét kinyílik, s a Föld központi magjában lévő Energia abban a pillanatban el is fedi. Még csak vékonyan, mintha egy hártya feszülne a gömbre. A Föld központi Magja felé vezető energia tölcsérben az óramutató járásának megfelelő irányban egyre szűkülő körökben áramlik az Energia. A gömb, lévén maga is pozitív energiából áll, azonnal feloldódik a hatalmas és tiszta energia-áramlatban, ekként a benne elzárt negatív energia egy pillanatig akként hat, mintha az arany és ezüst folyamként áramló Erő-örvénybe valaki korom-szemcséket szórt volna. Aztán a negatív energia minden kis eleme egymáshoz préselődik, s akkor már mintha egy nagyobbacska, éj-fekete vasgolyót hajítottak volna az izzó láva-folyamba. A folyam, mint mondtam, az óramutató járásának irányában örvénylik, s minél lejjebb ér, annál kisebb körökben, s annál gyorsabban. Ezzel szemben a negatív energiából lett gömb az ellenkező irányban forog. Először legalábbis még tényleg forog, ám hogy az örvény mindinkább magával vonja, forgása mind lassúbbá lesz, aztán akként tűnik, mintha egyhelyben lebegne egy darabig. Egy forgás-körrel lejjebb aztán ismét mozdul, de még csak nagyon lassan, s már nem a korábbi irányban haladva, de arra, amerre a pozitív energia-áramlat haladni készteti. Minél lejjebb ér az örvényben, e forgó mozgás mind gyorsabbá és gyorsabbá lesz: s ennek megfelelő fokon lesz a kezdetben koromnál feketébb, sűrű, szinte gránitkeménységűre is összepréselődött negatív energia-góc mind lazább szerkezetűvé, és mind világosabbá. Mire az örvény (általam még látható) legalsó szintjére ér, alig is lehet megkülönböztetni a körötte kavargó, káprázatos tisztaságú energia-áramlattól. Akkor ismét emelkedni kezd, s mert hogy felfelé vezető útja is a tiszta Erő-áramlatban vezet végig, még ragyogóbbá és még hatalmasabbá válik. Igazából csak most látom, amikor az örvénylő energia tetejére ér: milyen naggyá lett az alig teniszlabdányi energia-góc, s hogy mennyire lett könnyűvé, nehéz volna megfogalmaznom. Annál is inkább, mert hisz valós súlyát én magam nem érezhettem, hisz a gömb magába zárta, s maga a gömb, mint pozitív elemekből megfogalmazódott eszköz: súlytalan, vagy csaknem súlytalan volt kezemben. Abból tudhatom csak kikövetkeztetni: milyen mérhetetlen nehéz is lett volna a magammal vitt negatív energiák összessége, amilyen hatalmas sebességgel csapódott be szinte a Föld száján, hogy már csak az abban áramló pozitív energia fékezze meg zuhanását. Ha a Föld legtisztább energia-árama nem állja útját, egy, a negatív energia-góchoz hasonlatos, vagy azt csak megközelítő súlyú, a Föld színén nem is létező fémötvözetből álló gömb, ha teljességgel akadálytalanul zuhanhatott volna alá, egyszerűen áthalad a Földtesten, hogy a túloldalt kirobbanva abból, a Kozmikus Tér végtelenjében száguldjon tovább. Annál is inkább, mert a negatív energia-halmaz befelé, önmagába sűrűsödött, amiként a fekete lyuk: de épp ezért, ha nem köti meg, és nem fékezi meg a Föld magma-magjának legtisztább energia-áramlata, magával rántja a Földet, s még a Föld-test körüli Kozmikus Tér egy hatalmas részét is: vagyis egy újabb fekete lyukká válik a Kozmikus Térben, amely ekként maga is teljességgel megváltozik, hisz a fekete lyuk közelében semmi nem marad, amiben bárha egy szikrája is van a Fent energiájának. Vagy belehull maga is a fekete lyukba, vagy a hatás - ellenhatás Törvényének engedve messze kivágódik korábbi pontjáról, akár egy másik Kozmikus Tér-rendszerbe, tehát egy másik Nap-rendszerbe, egy másik Kozmikus Energia-szál közelébe kerülve. A már megtisztult, s ekként pozitívvá lett energia-gömböt aztán a Föld Szája szinte kiveti magából: akként kapom el, mint gyermek a labdát. Ugyan megtehetné a Föld Szája, hogy teljességgel a maga energiái közé olvasztja a megtisztított energiát, de mert Föld-Anya tudja: a pozitív energia most más Célokat kell, hogy szolgáljon, vissza juttatja hozzám, aztán mint aki álomba merül, lassan elnyugszik. Ugyan továbbra is pulzál, de már mind kisebbre szűkül: megköszönöm néki a segítséget, s a gömbbel, de már a pozitív energiából álló gömbbel ismét feljebb emelkedem. Vezetőm mellé érve újra együtt 150

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága III. kötet folytatjuk az utat, még feljebb, csaknem egészen a Föld Szellemi burkáig emelkedve. Nem véletlen, hogy Vezetőm mellettem marad, míg a Szellemi Gömb felé át nem áramoltatom az ekként nyert tiszta energiát, hisz az ellentét képviselője játszva ragadhatná el azt tőlem, ha nem oltalmaz Vezetőm. Ekként viszont teljes biztonsággal érünk fel: s az Út utolsó szakaszát már ismét magam teszem meg, míg Vezetőm egy kissé lemaradva figyeli gyermeki örömömet. Kinyújtom két karom: két kezemben, a tenyeremben lebegni látszik a gömb. Egy kis ideig ekként állok, s csak gondolataim útján szólítom meg a Föld Szellemét, kérve: fogadja el tőlem, semmi kis porszemtől a néki szánt Ajándékot, s használja azt a Föld-test megsegítésére, a Föld Lélek-lényeinek, s mindahány szenvedő lényének oltalmára. Aztán egy kissé feldobom a gömböt, amely már saját súlytalanságának, s a Szellemi Gömb vonzásának engedve emelkedik tovább, majd hogy tenyeremmel akként teszek, mintha a Szellemi Gömb teljességébe simítanám bele, a gömb hirtelen elemeire bomlik, s mintha kezem mozdulatának engedelmeskedne, széjjel szóródik, s beleolvad a Szellemi Gömbbe, hogy erővé legyen maga is annak Erejében. A Szellemi gömb felől egy lágy, leginkább a tavaszi szellőhöz hasonlatos, édes áramlat indul el, s akként érzem, mintha valaki lágyan megsimítaná arcom: ezután hamarosan testi énem is érzi ezt a lágy, puha simítást, mintha szellő futna végig a szobán, mintha még azt is érezném, ahogy hajam kissé megborzolja. Utána Vezetőm hangját hallom: engedd el Testvéred gondolati képét: hadd merüljön már igazán mély álomba, hogy Én-része is kiemelkedhessék. Meg kell beszéljék a történteket, s a további teendőket a maga Őrizőjével is, hogy ne lehessen úr fölötte, s az általa vezetni kívánt Tudat fölött az ellentét… Ismét magam elé vetítem tehát ama Testvér képét, akinek gyógyítását feladatomul kaptam, majd az energia-burkot a test teljessége körül hagyva, vissza helyezem az ágyra, ugyanabba, amelyből néhány órával korábban kiemeltem gondolati-akarati energiám révén. Feje épp úgy nyugszik a párnán, és testét épp úgy a puha gyapjútakaró fedi, mint amikor először magam elé idéztem, de most mintha légzése még nyugodtabb, álma mégmélyebb volna. Még búcsúzóul megsimítom haját, homlokát, arcát, aztán elengedem Tudatomból is a képet, már készen rá, hogy e fél-meditatív állapotból kiemelkedjem. Most nem merülök a teljes meditatív állapotba, mint teszem azt egyébkor, hisz ezt az Utat, s ezt a teljes gyógyító folyamatot nem folytathatom akként, hisz Benneteket is magammal kellett vigyelek egy bizonyos értelemben. Most tehát, mielőtt tényleges meditációs szintre emelkednék, még esti (hajnali) teendőim várnak. Így most én leszek az, aki kis időre elköszönök tőletek, s átadlak benneteket Őrszellemeiteknek, és persze: önmagatoknak és Vezetőmnek, aki későbben még elmondja: mit, és miként valósíthattok meg ti magatok is az Útból, amelyre most magammal, vagy inkább egy bizonyos tudati értelemben magamban vihettelek benneteket is. S most ismét én veszem át a szót. Annál is inkább, mert magam is nagyon jól tudom: a fentebb leírt gyógyítási módra még kevésnél is kevesebb Testvérünknek áll rendelkezésére a szükséges Erő. S éppen ez az, amit még munkatársammal is, sőt: főként vele nem tudok igazán elfogadtatni, hisz mi már egy ennél is magasabb szintű Gyógyítás megismertetését céloztuk meg a fentebb leírtakat követően. Néki is tisztában kell lennie azzal, amivel mi magunk tisztában vagyunk, és néki is kéne, hogy tekintettel tudjon lenni egy valamire. A kicsinyek kicsiny lépteire. Ha a kicsinyeket nagyobb léptekre akarjuk késztetni, mint amekkorára valóságosan is érettek, csak meghasonlanak önmagukkal, s nem előrébb és feljebb, de bizony: visszább fognak lépni Útjukon. Munkatársam vívódásának alapjául most az az elgondolás, az a kérdés szolgált, miután a fizikai síkon mellé állított Testvérünknek felolvasta a leírtakat: vajon benne hagyhatja-e a könyvben, avagy sem. Nem véletlen, hogy az előző estén nem engedtem dolgozni: tudatában meg kellett érjen az elhatározás a leírtak sorsát illetőleg, s ennek kettős szerepe is volt. Részben azt akartam megállapítani: mennyire hajlik a földi Tudat a mindannyiótokban élő, egy kicsit tán az egyéni büszkeséghez hasonló késztetés megélésére. Mit mondjak: nem igazán hajlik rá, mert nem csak e kötet oldalairól: még a gépből is törölte a közel húsz oldalnyi munkát, épp csak a saját legtitkosabb oldalán hagyva meg azt, azzal a szándékkal, hogy egyetlen példányban kinyomtatja, majd miután elolvastatta azt a másik Testvérünkkel is, azonnal meg is semmisíti: nyoma se maradjon. A másik szerepe e kényszerpihenőnek viszont már a mai napon, s éppen számára kellett (ismét, s már hányad-szorra!) nyilvánvalóvá váljék, éspedig azáltal, hogy az általa törölt oldalakat, amikor a gépet megnyitotta, ugyan ott találta, ahol azok korábban voltak…

151

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága III. kötet Ebből levonhatjátok ti magtok is a következtetést, azt, amit ideig - óráig talán munkatársammal is sikerült elhitetnem, azt tehát, hogy én magam is ügyelek arra, hogy amit igazán és kiemelten fontosnak érzek, mindenképp eljusson hozzátok is. Egészen addig kész lesz ezt elhinni, míg az újabb kétségek fel nem bukkannak elméjében. De mert a megmutatott gyógyító folyamatot még valóban nem lesztek képesek végbe vinni, egy másik, egy lényegesen egyszerűbb módszert is megmutatok. Annak, hogy a fentebbi módszert leírattam munkatársammal, a fentebbieken kívül egy másik oka is volt: az, hogy ha még nem vagytok is képesek az energia révén való gyógyítás e magasabb szintű formáját végbe vinni, kell, hogy tudjátok: mire szolgálnak, mely szint felé emelnek benneteket az egyszerűbb gyakorlatok. Azok, amelyek nélkül, mint alap nélkül, valóban nem lesztek képesek a fentebbi módszert elsajátítani és elvégezni: s akkor még nem is a mégmagasabb szintű Gyógyításról szóltam, amelyre egy percen szintén képessé váltok, ha nem is ezen az Úton. Ezen az Úton, miként az imént mondtam, az alapokat kell felépítsétek az Én-részben, megnyitva a gyakorlatok által azon Bölcsesség-elemeket, amelyekre már az Én-rész, s ekként annak felsőbbrendű ÉN-je: vagyis a magatok felsőbbrendű ÉN-je kellő érettséggel, vagy inkább ébredtséggel bír. Amiként már ezt is mondtam, az ÉN által átadott, tehát az Én-rész felé átközvetített Bölcsességek elsődleges kinyitása után, az azt követő Úton kell azt mint tényleges cselekedetet: az adott szinten valósággá változtassa az Én-rész, hogy az, már mint ténylegesen is valósággá lett Bölcsesség: épüljön be az ÉN teljességébe az Én-rész visszatértét követően, hogy akkor az ÉN egy újabb Bölcsességelemre bírhasson rálátással, amelyet ismét átközvetít az Én-résznek, elsőként kibontás, majd megvalósítás céljából. S ez egészen a legmagasabb szintekig ekként történik, olykor akár abban a formában is, hogy az adott Út során kell az Én-rész kibontsa, de meg is valósítsa ugyanazt a Bölcsesség-elemet, annál is inkább, mert amiként mondtam, az Idő igencsak szűkre szabott számotokra. Tudom, hogy akik a MAG-csoport tagjai, többnyire már nem, vagy tényleg csak elméletben és csak alapjaiban lehetnek képesek megtanulni, és meg is valósítani jelen Útjuk során az energiával való bánásmódot, hisz már nem tartoznak (földi értelemben) a fiatal korosztályhoz. Viszont két dolgot ne feledjetek: sem Én, sem munkatársam, sem pedig ti magatok nem csak a máért, a jelen Útért, s a jelenleg Úton lévőkért dolgozunk. Mi is, miként ti magatok is már a Holnapra készülünk ezáltal. Ekként amit én leíratok munkatársammal, s amit ti abból már képessé váltok befogadni, s egy bizonyos szintig akár meg is valósítani, már a Holnapokra készít fel benneteket, s a Holnap Feladatát készíti elő számotokra. Azét a Holnapét, amikor nem csak ti: de a mostani testeitekben élve magatok után hagyandó utódaitok is a Föld lakói lesznek vagy lehetnek: ha akkor nem is mint rokonaitok: de mint Testvéreitek ők maguk is, akik épp úgy rászorulnak, vagy rászorulhatnak mindarra a Tudásra, amit a most megnyitott Tudás-elemekre fog felépíthetni az Én-rész, hogy azokat a Tudat felé áramoltatva, már valóság szintre emelje, éspedig sokakért… Amit most néktek is meg akarok mutatni, és meg akarok tanítani, lényegében az energia-átközvetítés módszere, amelyet többen megpróbáltatok már, éspedig nem is teljességgel sikertelenül. Az energiaáramoltatás e formájának szerepe lesz, vagy lehet már most is akár az öngyógyításban, akár a mások gyógyításában. Célszerű kezdetben a köröttetek élő Lélek-lények gyógyításával vagy energia-feltöltésével megpróbálkoznotok. Elsőként a tudatos energia-befogadást kell megtanuljátok. Amint mondottam, minden egyes fizikai szervezet képes spontán módon magához vonzani bizonyos energiákat. Ezek részben pozitív, részben azonban negatív energiák. Úgy a pozitív, mint a negatív energiákat is képesek lehettek magatokhoz vonzani már akaratlagosan is. A pozitív energiákat több, a negatív energiákat viszont csak két módon vonhatjátok magatokhoz, s mert ez ekként van, ez utóbbival kezdem magyarázatomat. A negatív energiát a Tudat akarata, vagy az Én-rész akarata révén vonjátok magatokhoz. Előbbi esetben az emberi milyenség által, a második esetben vállalásként, hogy azokat kiégethesse az Én-rész a Globális energiák összességéből. Amely negatív energiákat a tudati milyenség végett vontok magatokhoz, többnyire éppenhogy az általatok az adott Út során korábban kiáramoltatott energiák. Az indulatosság, a szeretetlenség, a mások iránti közömbösség stb. stb.: tehát mindazon negatív tudati - akarati, vagy az ezeknél is durvább cselekedeti energiák, amelyeket a Tudat, amely megfogalmazta, a következő negatív cselekedet (érzés, gondolat, vágy stb.) révén ismét magához vonz, természetesen az azzal harmonizáló 152

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága III. kötet energiák sokaságával együtt. Ha a későbben megfogalmazott gondolat épp oly durva, és sötét, mint volt a korábbi, az azt megfogalmazó személy által bevonzott energiák révén nyer megtámogatást: természetesen az ellentét „segítségével”, aki ekként igyekszik a gondolatot már cselekedetté is változtattatni az azt, mint gondolatot megfogalmazó személlyel. Ekként lesz a gondolati úton megfogalmazott negatív cselekedet elméletiből gyakorlativá, tehát tervből valósággá. Ha a negatív gondolatot korábban megfogalmazó személy képes felismerni korábbi milyenségét, és képes azt megbánni is, gyakran kell szembetalálkozzon az általa kiáramoltatott negatív energiákkal. Ekkor azonban már nem mint azok megfogalmazója és felhasználója, de mint az általa korábban kiáramoltatott gondolati-akarati energia révén más/mások által végrehajtott cselekedetek elszenvedője. No, nem biztos, hogy ugyanazt a cselekedetet kell elszenvedje, amelyet ő maga készült végbe vinni, vagy valósított is meg korábban mások ellenében, de az általa megfogalmazott energia azonos, vagy ahhoz hasonló nagyságrendű kell legyen, hogy az ne terhelje az Én-részt, amikor a testnek útja véget ér. S még csak nem is mindenkor mint személye ellen irányuló cselekvéssel, de mint valamely kellemetlen történéssel, esetleg mint fizikai betegséggel kell azokkal ismételten is szembetalálkoznia. S itt, ezen a ponton már szinte mindegy, vagy azzá kell legyen úgy a szenvedő, mint a ti számotokra: korábbi milyensége keserű gyümölcsét kell leszakítsa, s viselje a szenvedő Testvér, vagy Én-része vállalásának része a betegség elviselése, vagy valamely más jellegű, a test ellenében esett történés elviselése. A másik formája ugyanis a negatív energiák már akaratlagos bevonzásának ez. Az Én-rész, a test Tudatánál magasabb szintű energiáit felhasználva maga adhatja meg a késztetést a fizikai testnek olyan körülmények felvállalására, amelyek ellen a test-tudat maga erősen berzenkedik, de amelyet nem tud nem felvállalni, mégha magyarázatot nem tudna is adni ennek okára. Számtalan esetben ti magatok is tanúi lehettek ilyes történéseknek, amelyeket sem megérteni, sem megmagyarázni nem tudtok. Testvéretek annak ellenére cselekszik meg bizonyos dolgokat, vállal fel bizonyos helyzeteket, vagy megy bizonyos helyekre, hogy ti magatok is óva intettétek: de mintha szándékoltan az ellenkezőjét csinálná annak, amit javasoltatok, még meg is magyarázva: mi áll javaslatotok hátterében. S az illető akár meg is ígéri, hogy megfogadja intelmeteket: de mert az Én-rész késztetése erősebb, mint a ti mindahány óvó szándékú szavatok, nem tud nem annak engedelmeskedni. Az Én-rész az általa átközvetített késztetés betölttetése révén eléri, hogy a test, vagy a Tudat bizonyos negatív elemeket magához vonzzon, amelyek megtisztítását ő maga már az Út megkezdése előtt vállalta, noha tudta (ha csak elméletben is): annak megtisztítására a test és/vagy a Tudat gyötrelme árán lesz csak lehetősége, ami természetesen az Én-rész „szenvedését” is jelenti, hisz amíg a testben, vagy a Tudatban lévő negatív energiát meg nem tudja tisztítani akár a test fizikai, akár a Tudat nem fizikai, de annál esetenként százszorta nagyobb kínt adó gyötrelmei árán, maga sem léphet tovább megkezdett Útján, már a következő feladat megkezdéséhez, hisz eszközei meghibásodása őt magát is megkötik, megbénítják egy időre. Ha a test betegszik meg, az Én-rész feladata többnyire a betegség, s a szenvedések elfogadtatásában teljesedik ki. De ha a Tudat lesz beteggé, tehát ha a Tudat telítődik a negatív energiákkal, az Én-rész minden erejét latba vetve arra fog törekedni, hogy a Tudattal magával közömbösíttesse a beléáramlott negatív energiákat. Hasonló történés áll tehát elő, és hasonló helyzet, mint amikor a túlérzékeny Tudat akaratán kívül, azaz spontán módon érzékeli be a negatív történéseket. Ez esetben is magához vonzza a Föld akár legtávolabbi pontján zajló, vagy még csak valóság szintre emelkedni készülő történések negatív energiáit, s ez nem egy esetben ingerültté, vagy levertté, deprimálttá teszi az elmét, amely képtelen lesz kiszakadni, úrrá lenni egy ideig a benne tomboló, bár még számára is megmagyarázhatatlan, megindokolhatatlan fájdalmon, amely egyben a test nagyfokú, már-már viselhetetlen mértékű fáradtság, vagy akár már fizikai fájdalom-érzetét is adja, annál is inkább, mert az Én-résztől átáramoltatott energiát teljes egészében a Tudat használja fel, s a test, amely evégett nem jut többletenergiához, energiahiányossá, gyengévé válik, s akár az egyes fertőzésekkel szembeni immunitása is erősen lecsökkenhet. Magatok is tapasztalhattátok: egy-egy ilyen mélypont után, amikor is a Tudat végre képessé válik felülírni magában a beléáramlott negatív energiákat, vagy az azok révén (bárha gyakorta csak önmaga számára) megfogalmazott, szorongást, benső feszültséget, letargiát (stb.) adó érzéseket vagy gondolatokat, szinte kirobbanó életkedv és tettvágy veszi át a kevésbé korábban érzett, fásult tompaság és fáradtság helyét, s a test fizikai szintű gyógyulása is „átmenet nélkül”, spontán következik be. A tudati érzet megszűnt, a Tudat megtalálta az egyetlen Eszközt, amellyel feloldhatta 153

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága III. kötet magában a kellemetlen, vagy akár már hevesen gyötrő érzéseket, s már nem igényelte az Én-rész által átközvetített energia teljességét, így azt közvetlen módon áramoltatta tovább a fizikai test felé, amely ekként, tehát a hirtelen támad élénkséggel és munkakedvvel és munkabírással, és/vagy az ellenálló képesség ismételten való megerősödésével reagált az átközvetített energiára. A pozitív energiát több, egymással mindenkor összefüggő módon lehettek képesek magatokhoz vonzani, bár ebben is a két főszereplő a Test-tudat és a Szellemi Én-rész. Annál is inkább, mert ha a Tudat nem képes felismerni és elfogadni a pozitív energia bevonzásához szükséges elemeket, az Én-rész legodaadóbb törekvése ellenére sem lesz képes magához vonzani, s a test energiái közé beépíteni a pozitív energiákat. A pozitív energia magatokhoz vonzásáról már annyit, és annyiszor írtunk, hogy szinte nem is kellene ezzel ismételten foglalkoznom. De mivel a gyógyítás legfontosabb eleme éppenhogy a magatokhoz vonzott pozitív energia, ki kell térjek erre a kérdésre is. Annál is inkább, mert a koncentrált energia lekérését, és pedig egy megadott célra szükséges energia lekérését még nem igazán bontottuk ki. A Szeretet-energiának, tehát a ti szinteteken (is, és minden pontján a Végtelen Mindenségnek) a legtisztább, legmagasabb fokú pozitív Erőnek a Szeretet-cselekedetek révén, s a gondolati úton való kiáramoltatása a testi - lelki - tudati és a Szellemi tisztaság egy időben, egyazon fontosságúként történő megvalósítása révén válik igazán és maradéktalanul teljessé és lesz ténylegesen is Valósággá már a ti szinteteken is. Ez történhet tényleges cselekedet formájában, de hatalmas Erőket tudhattok megmozgatni az imák révén, s itt és most nem az előre megírt, de a spontán módon való, az úgynevezett kötetlen imákra gondolok elsősorban, amelyek közben nem kalandozik el a figyelem, amelyek egyesítik az elme gondolatát, a Lélek s a Szellem érzéseit, és a másik személy felé irányuló akaratát is, még akkor is, ha imáitokban magatok is azt mondjátok: ne akként legyen, én Uram, amiként azt én akarom, hanem amiként Te helyesnek és szükségesnek érzed azt… - mert ekként mondjátok, és nagyon helyesen, de az Úr mindenkor tudja: kiért és miért száll Felé az általatok útjára bocsájtott fohász, még akkor is, ha ténylegesen is nem mertek Hozzá közvetlen módon: csak a mások által megírott imádságok felajánlása révén fordulni. E kérdésre még visszatérünk egy kicsinyt, már nem is annyira a MAG-csoport tagjainak kedvéért, de azok kedvéért, akik akként vélik: nem szólíthatják meg az Áldott Krisztust, Atyánkat, vagy Szentlélek Máriát akként, amiként a mellettük élő Testvérek bármelyikét. Itt és most azonban haladjunk tovább. Amiként fentebb mondtam, a gyógyításhoz, vagy az energia révén való megtámogatáshoz mindenkor célzottan kell kérjétek a szükséges energiát. Ha átközvetíteni kívánjátok az energiát, a Tudat révén Énrészetek megszólításával, tehát e két, nem fizikai test-elem közreműködésével kéritek az energiát Őrszellemeitektől. A kezdeti lépés mindenkor az kell legyen, hogy ti magatok igyekeztek eltávolítani magatokról, és magatokból minden negatív energiát. Ennek legcélszerűbb (bár nem mindenkor kivitelezhető) módja az, ha a tus alá álltok, vagy „megmerítkeztek”: akár egy kád vízben, vagy ha módotokban áll, egy tó, vagy patak vizében. Maga a fizikai értelemben vett mozdulatsor csak az, mint a megszokott tisztálkodásnál végzett cselekvések, azzal a különbséggel, hogy miután a fizikai szintű tisztátalan elemektől (por, verejték, stb.) megtisztítottátok magatokat, tudatosítanotok is kell magatokban: most letisztítom magamról a közeg mindahány negatív energiájának elemeit, és eltávolítom magamból is: testemből, Lelkemből, Szívemből, Tudatomból mindazon negatív elemeket is, amelyek tisztátalanok. Le, és kimosom magamról és magamból az indulatokat, a haragot, sértettséget, kimosom az értetlenség-szülte neheztelés legkisebb parányát is, s mindent, ami nem egyezik bennem a legtisztább és a legtökéletesebb Szeretettel: A Krisztusi Szeretettel. Közben lélegzetem révén is megtisztítom magam egészen, belélegezve a legtisztább Szeretet Erejét, és kilélegezve azt, ami ezzel nem összeegyeztethető, hogy tiszta legyek egészen: kívül és belül egyaránt, hogy már a bennem és rajtam lévő tiszta Erőkhöz vonhassam a Fent Világának Tiszta Energiáit, hogy azt, és csakis azt áramoltathassam tovább, ami igazán hasznára van Testvéremnek (vagy Testvéreimnek), aki(k) számára az általam továbbáramoltatni kívánt Energiát kérem. Amint a test, s mindahány, nem fizikai test-elem megtisztításával végeztetek, tanácsos (nyáron a nyitott ablak előtt) néhány jógalégzéssel kezdeni az energia lekérését. A test a meditációs, vagy relaxáláshoz megszokott pózban van, figyelme egyként irányul befelé, tehát az Én-rész felé, és felfelé, a Fent Világai 154

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága III. kötet felé. A légzésre figyelve a korábbi gondolatot fogalmazva meg, magatokba szívjátok a tiszta, s kifújjátok a tisztátalan energiák maradékát is, amelyeket most mintha egy léggömbbe fújnátok bele: ne maradjon a szoba légterében. Ezt követően, ha a jóga-légzést befejeztétek, a gömböt is elengeditek elmétekből. Még érzitek, hogy az magától bezáródik, és felemelkedik, majd eltűnik a szobából: azt már egy Segítő Szellem-testvér veszi gondjaiba, de ezt már tényleg csak akként érzékelitek, mint mellékes történést. Egy ideig csak önmagatokba, a bennetek lévő benső Békességre figyeltek: úsztok benne, mint hűs vizű folyamban. Töltekeztek, aztán imában kéritek Őrszellemeteket: legyen segítségetekre a szükséges energiák le, és bevonzásában majd azok továbbáramoltatásában. Nem véletlen, hogy először ti magatok is fel kell töltődjetek: energia-hiányos állapotban nem lesztek képesek a lekért Erők átáramoltatására, de mert azok nem azok az energiák, amelyekre a ti fizikai testeteknek ténylegesen is szüksége van, vagy lehet, magatokhoz vonzani sem fogjátok tudni. (Nem véletlen, hogy aki energia-hiányos állapotban, vagy a negatív energiáktól terhelten kíván energiát átközvetíteni, vagy akár csak meditálni is, vagy képtelen lesz rá, mert nem tud kellőképpen koncentrálni, vagy Őrszelleme közbeavatkozására álomba merül már a folyamat elején.) Már imáitok közben megfogalmazzátok tehát: milyen célra, s mely Testvér számára kéritek az Erőt. Tehát az illető testvér arcát, vagy ha ismeretlen Testvérről van szó, a nevét felidézve elmondjátok: milyen problémával küzd, esetleg milyen testi gyengeséggel, betegséggel, vagy milyen tudati - lelki Szellemi erőtelenséggel, s hogy ennek értelmében milyen támogatást szeretnétek néki adni. A kérést, mint gondolati energiát Őrszellemetek felé áramoltatjátok, s azt az Én-rész továbbítja, mégfel-jebb emelve imáitok szavát: s az Őrszellem továbbítja a kérést, ha maga is rendjén valónak találja úgy kérést, mint a ti pillanatnyi állapototokat is. Ha a Mester engedélyezi, a magasabb szinteken élő Testvérek, vagy a Mennyei Szinteken élő Segítő Szellem-testvérek közül az erre vállalkozó, vagy a Mester által megjelölt Testvér az imaszándéknak megfelelő, s a Mester által engedélyezett rezgésszintű energiát közvetíti le az Őrszellem felé, aki azt a kérést továbbító Én-rész felé áramoltatja át. Nem egyszer, sőt: többnyire érzékelhetitek is a kért energia érkezését: a fejtető-csakra, tehát a korona csakra erőteljesebben kezd bizseregni: s ez már tulajdonképpen a Jel, hogy a szándékotokban lévő energia átáramoltatást megkezdjétek. Amikor a Jel megérkezett, csak úgy, mint a fentebbi gyógyítási folyamatnál, magatok elé kell vizuálnotok a megtámogatni kívánt Testvért. Ha ismeritek, természetesen akként, amilyennek ismeritek, s ha ismeretlen Testvérről van szó, a nevével betöltött, „arctalan” testet vetítitek magatok elé Gondolataitok révén. Akként lesz „arctalan” az illető személy, hogy bár a test teljességét magatok elé vetítitek, de akként, mintha a fejét elfordítva feküdne előttetek a képzeletetekben lévő ágyon, a puha paplannal betakarva. Az energia-átközvetítésnek is több, egymástól nagy mértékben eltérő formája van. A legkönnyebb, és a legbiztonságosabb is, ha a Fent Világaiból, vagy a Mennyei Szintek valamelyikéről lekért energiát az Énrész sem vonzza magához: de Szellem-tudati akarati energiái révén mégis ő közvetíti a Testvér felé, akként, hogy az Őrszellemnél maradt Energiát közvetlenül az illető Testvér korona-csakrájába, vagy valamely test-csakrába kéri áramoltatni, s figyelemmel is kíséri (csak úgy, mint maga a Test-tudat) az Őrszellem által átáramoltatott energia útját. Erre az eljárásra akkor van szükség, ha ti magatok nem vagytok éppen olyan helyen és helyzetben, hogy módotokban állna magatokról letisztítani, és magatokból kitisztítani minden negatív energiát, vagy ha a testvér van annyira leromlott, esetleg teljességgel öntudatlan, azaz kómás állapotban, hogy a legkisebb, bárha tudtotokon kívül is rajtatok - bennetek maradt negatív energia is ártalmára lehetne. De amúgy a másik, a ti közreműködésetekkel végbe vitt energiaátáramoltatást kell, hogy mind-inkább gyakoroljátok, mert a Holnapok során nem lesz minden esetben alkalmatok (s a még távolabbi Holnapok során pedig egyáltalán nem lesz, mert a körülmények végett nem lehet) az Őr-szellemmel való kapcsolatfelvételre, még abban az esetben sem, ha az akkori Út már mint Vállalás, tehát mint missziós Út áll elétek, és Szellemi Én-részeitek elé. Az Én-rész meg kell tanulja a mind nagyobb fokú önállóságot, s ez annál is inkább fontos, mert Holnap, s azon a bizonyos, még távolabbi Holnapon nem egyetlen, de akár igen sok Testvér Én-részének Útja függhet attól: az Én-rész képes-e a (még) rendelkezésére álló Kozmikus energiákat magához vonzani (s akkor már akár az Őrszellem segítsége nélkül is!), és képes-e az ekként megszerzett Energiát továbbáramoltatni, ha akként válik szükségessé, hát a Föld-test túlsó felére is. 155

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága III. kötet Ezt annál is inkább szükségesnek láttam leíratni, mert még munkatársam tudati képei közt is felvillant egy pillanatra: mennyivel könnyebb és egyszerűbb ez az energia-átközvetítés, mint amelyet Mi tanítottunk néki is, s amelyet gyakoroltatunk is véle, ha állapota ezt nem teszi lehetetlenné. Néktek is azt a folyamatot kell megismerjétek, és a magatok lehetősége szerint már most megtanuljátok és alkalmazzátok, hogy Holnap könnyebben nyissa ki önmagában s a Tudatban is az Én-rész ugyanezt a Bölcsesség-elemet, hogy erre állva már a másik felé haladjon: bírhassa azt is már teljességgel, hogy élni és éltetni tudjon általa, amikor arra már ténylegesen is szükség, éspedig igen nagy szükség lesz. Mindezek ismeretében tehát térjünk vissza arra a pontra, amelyet kis kitérőm előtt elhagytunk. Amikor az Erő megérkezését érzékeltétek, s már magatok elé vetítettétek Testvéretek teljes alakos képét, amint az ágyban, álomba merülten fekszik, csak úgy meg kell emeljétek gondolati-akarati energiátok révén a testet, mint tettük ezt munkatársammal korábban, hogy letisztíthassátok a test teljességét a reá tapadt negatív energiák egészétől. Ha a korona-csakrán kívánjátok beáramoltatni az energia teljességét, akkor is a test egészét kell, hogy megtisztítsátok: ne juthasson be a testről semminő negatív energia esetleg ugyanakkor, amikor az átközvetített pozitív energia is beáramlik, hisz amiként már ezt is számtalanszor mondtam, az ellentét ravasz és kiszámíthatatlan, és mindenre kész, és képes is, hogy a maga sötét szándékát megvalósítsa. A testet tehát, s mindent, ami a testen van megtisztítjátok, akként húzva le kezetekkel arról minden negatív energiát, mintha vékony harisnyát, vagy inkább hámló bőrréteget akarnátok lesodorni róla, miközben másik kezetekkel a test felületére áramoltatjátok a pozitív energia egy részét, amely akként csillog a megtisztított testfelületen, s afölött, mint a vékony, szikrázó hólepel. Ezt természetesen a test alsó, háti részén is végig kell csináljátok, hogy a test teljessége védelem alá kerüljön. Ha a test teljességét bevontátok, s a talpnál összevontátok az alsó és a felső, s a test két oldalán egymásba olvadó energia-lepleket, s az egy hermetikusan zárt, egységes burkot képez a test körül, a testről eltávolított, s most a földre szóródva, erejét vesztve heverő negatív energia-elemek felél kell fordítsátok figyelmeteket. Mi akként távolítottuk azt el eddig, hogy összesöpörtük, s egy energia-burokba zártuk a seprűvel és a lapáttal együtt. Munkatársam újítása, hogy a földre hullott negatív energiák közé egy csepp pozitív energiát cseppent, amely akként rántja magához a legkisebb negatív energiamorzsalékot is, miként mágnes a vasat: s már az egymáshoz tapadt negatív energia-gömböt emelte meg gondolatai révén, s azt zárta egy pozitív energia-gömbbe, amelyet a közelben várakozó Segítő Szellemtestvér gondjaira bízott. Merthogy ez utóbbi megoldás valóban biztonságosabb és megbízhatóbb, javaslom néktek is. Amikor ezzel is készen vagytok, magatok is az energia-burokba léptek, s már teljes biztonságot élvezve erősen a korona-csakrára koncentráltok: éspedig az energetizálni kívánt Testvér korona-csakrájára. A csakra lassan, úgy egy tenyérnyi nagyságúra tágul. Akkor a magatokban őrzött energiát a tenyeretek felé közvetítitek, s tenyereteket a nyitott csakra fölé helyezve átáramoltatjátok a kért, és kapott Energiát. Szellemi látástok előtt egy csodás, arany szálakkal átszőtt ezüst-folyam jelenik meg: az energia az, amely a tenyeretekből akként ömlik ki, mint a források vize a Föld Áldott testéből: s amiként a Föld-testből feltörő forrás azért árasztja el a földet, hogy Élete legyen mindennek, amerre a víz útja vezet, a tenyeretekből kiáramló energia is azért árad ki, s azért ömlik be Testvéretek korona-csakráján, hogy Életet adjon a test minden sejtjének, a Tudatnak, s a legyengült Szellemi Én-résznek. Miközben az energia ekként áramlik testetekből Testvéretek testébe, magatok elé képzelitek: mint árad végig a beteg, erőtlen test teljességén az Erő, s mint kelnek Életre attól a test sejtjei, mint erősödik a kapott Energia révén a Tudat, s a kicsiny Szellemi Én-rész… Amikor az energia-folyam áramlása lassulni kezd, a korona-csakra spontán módon maga is bezáródik. Lassan, ahogyan kinyílt, ismét zárttá lesz. Akkor a még megmaradt, de tán már csak cseppenként tenyeretekben megjelenő energiával befeditek a már bezáródott csakrát, és kiemelkedtek az energiaburokból. Ezt követően Testvéretek testét, már az azt körbe vevő energiaburokkal együtt visszahelyezitek az ágyra, amelyből korábban kiemeltétek, gyöngéden betakargatjátok, eligazítva kezeit a paplanon, esetleg hajának fürtjeit is a párnán, majd némán, amiként egy álomba merült kisgyermektől szoktatok, elköszöntök tőle, s elengeditek gondolati-akarati úton megfogalmazott képét is.

156

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága III. kötet Ezzel lényegében az energia-átközvetítést (legalábbis annak legegyszerűbb formáját) be is fejeztétek. De még néktek magatoknak is vissza kell térnetek az általatok élt Jelenbe. S ez sem lehetséges akként, hogy hirtelen kinyitjátok a szemeteket, mert a magasabb Tér-idő, és a ti valóság szintetek közti különbség esetleg számotokra okozhat benső kellemetlenség-érzetet. Először is meg kell köszönjétek az Úrnak, és Őrszellemeteknek a kapott segítséget, és kérnetek kell: amilyen mértékben arra lehetőség van, hasznára lehessen az átközvetített Erő Testvéretek valós, tehát fizikai testének, Lelkének, Tudatának és Szellemi Én-részének. Aztán egy ideig maradjatok még a benneteket körülvevő, már lényegesen gyengébb, de mindenképp édes energia-áramlatban, hagyatkozzatok rá, merüljetek el benne: töltekezzetek, hogy azt az energiát, amelyet ilyenkor szinte kikerülhetetlenül átáramoltattok a magatok energiájából is, most ismét pótolhassa bennetek a Szeretet Istene. Lehet, hogy a gyógyítást követően magatok kis időre, vagy akár hosszabbra is álomba merültök: s akkor az álom szintjén lebegve töltekezik az Én-rész, feltöltve új Erővel testeteket is, s a testnek Tudatát is. A Lélek ez esetben mindenképp erősebb, mint volt korábban, hisz a Szeretet nevében és jegyében cselekedtetek, nem fizikai cselekvéssel, de lelki, tudati és Szellemi Erőitek révén, s mert hogy Szeretetenergiát áramoltattatok ki, azt is vonjátok magatokhoz: Szentlélek Mária Erejét, és az ÚR Krisztus Erejét, hisz amiként mondtam, mindenkor olyan energia bevonzására válik képessé az Én-rész, s az irányítása alá helyezett Tudat is, amilyen energiát kiáramoltatott. Van ugyan még számtalan módja és formája az energiával való gyógyításnak: azt azonban már tényleg külön fogom leíratni számotokra. Itt és most csak a fizikai testben élők által ismerhetett legnehezebb, és a legkönnyebb módot kívántam elétek tárni, előbbit, mint mondtam, azért, hogy lássátok magatok előtt a célt, a másikat pedig már azért, hogy mindinkább elsajátíthassátok: ha még nem is teljességgel a gyakorlatban, de már elméleti formában építve azt be az Én-részbe, hogy egy következő Út során már könnyedén változtathassátok azt gyakorlattá is. S most térjünk rá még egy kis időre a felsőbbrendű Törvényekre: a Szellemi - lelki fejlődés törvényeire, amelyek elengedhetetlen fontosságúak: s már nem csak a fentebb ismertetett gyógyítás, és energiaátközvetítés, de Életetek minden percének, és minden történésének és eseményének szempontjából. Itt és most, amikor azt mondom: Szellemi és lelki fejlődés, már rég nem csak az Istenbe vetett Hitre, s nem a magatok értelmezése szerinti lelki fejlődésre gondolok. Részben persze arra is, hisz e kettő az első lépcsőfok, amelyet a test elsődlegességének hamis hiedelmét, majd még a Tudat fontosságának hiedelmét is elhagyni képes embernek elsőként el kell tudnia érni, már akként, hogy megérzi és megérti: mennyire piciny, mennyire semmi is az Istennek Végtelensége, és Hatalmassága mellett, s megérti azt is: mennyire semmi az ő minden ereje és tudása a Teremtő Erejéhez és végtelen Bölcsességéhez mérten. Mert amikor a tudati fejlettség eléri tetőfokát, amikor az ember kikutatott mindent, ami általa kikutatható volt, s amikor már megismerkedett a Csillagok Honával; vagyis a hatalmas Kozmosszal, de ismeri a parányok csodálatos Világát is, elképzelhetetlen, hogy e kettő Rendjében és Rendszerében fel ne fedezze Az Alkotó Kezet. S mert sem a Kozmikus Rendet, sem pedig a parányok világának Rendjét nem tervezhette meg, nem rendezhette egységes egésszé egyetlen, bárha a lefejlettebb elmével bíró halandó sem, a józan logika értelmében rá kell ébredjen arra a Felismerésre, hogy Aki mindezt: tehát a Végtelent, s a parányokat megfogalmazta, nem lehet halandó. A Halhatatlan és Örök Isten létét fogalmazta meg, és fogadta is el ekként. S amikor ezt képessé lett elfogadni, megtette ugyanazt a lépést, amivel a Tudattal még nem is bíró, vagy csak igen kezdetleges tudati erőkkel rendelkező ősei már megtettek. Bizony, gyermekeim: ebben is vissza kell tudjon lépni a Tudat arra az egykor volt pontra, amelyen még spontán mód fogalmazódott meg Isten (vagy Istenek) létének képe a fejlődése kezdetén álló Tudatban. Azzal a hatalmas különbséggel, hogy míg az ős-idők embere még spontán, és nem értelmi, de érzelmi, éspedig negatív érzelmi hatások révén jutott arra a következtetésre, hogy amit nem tud megváltoztatni, ami fölött nem tud uralkodni, az mástól (vagy másoktól) függ, s azokat más (mások) lehetnek csak képesek megváltoztatni. S azért mondtam, korántsem véletlenül, hogy negatív érzelmi úton jutottak el eddig a pontig, mert a félelem mindenkor negatív érzelem: s az ember távoli ősét nem a derűs, napsütéses idő, nem a bőséges termés, nem a szomszéd törzsekkel vagy hordákkal való békesség, de ezek ellentéte indította el a gondolat megfogalmazása felé. 157

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága III. kötet A ma embere azonban már úgyszólván képes uralkodni mindenen. Legyőztétek a Teret s az időt egy bizonyos szintig, hisz olyan távolságokra juttok el, éspedig meglehetősen rövid idő alatt, ahová azelőtt még álmodni sem mertétek: valaha is elértek. Legyőztétek a hideget, a hőséget, az éhezést, az aszályt: vagyis mindezek legyőzése a kezetekben van, még akkor is, ha képtelenek vagytok helyesen élni a kezetekbe adott eszközökkel és eljárásokkal, pusztán csak azért, mert mindmáig nem voltatok képesek az ÉN helyett már igazán a MI szót megfogalmazni és élni, s már a bolygó teljességét, s annak mindahány Élőlé - nyét értve a Szó alatt. A ma embere, aki ismerője a parányoknak, s részben a Végtelennek, már nem spontán, de józan fővel kell megfogalmazza, és megértse: Isten Törvényei alatt éltek, amely Törvények mindenkor akként érvényesülnek bennetek és fölöttetek egyaránt, amiképpen ti magatok viszonyultok azon Törvényekhez. És még csak azt sem mondhatom ki teljes meggyőződéssel, hogy mindazok a történések és események azok a bizonyos Teremtő Törvények, amelyeket milyenségetekkel magatokra idéz-tek, mert ez így ahogy van, nem igaz. A Teremtő Törvénye, amiként mondtam, s nem is egyszer, a Bölcs, Teremtő Szeretet Akarata, éspedig mindenkor a Legmagasabb Tökéletességi fokon. Ebbe a Bölcs, Teremtő Szeretetbe kell néktek is beigazodnotok, s mindenkor a magatok ébredt-ségi szintjének megfelelő mértékben, mert hisz éppen ez volt az, amit a Teremtmény, tehát a Teremtett Szellem elvetett magától. Elvetette, és másként igyekezett megfogalmazni magának a Teremtő Bölcsességet, s ezzel egyben megkérdőjelezte A Teremtő Szeretetének Tökéletes voltát! Tehát kétszeresen is elvetette a Teremtő Bölcsesség addig magáénak tudhatott Erejét, hisz a Teremtő Bölcsességében kételkedni már eleve balgaság, s a Teremtő Szeretetének Tökéletes voltát megkérdőjelezni még ennél is nagyobb balgaság: már nem is balgaság, de annál több, megfogalmazhatatlan, érzékeltethetetlen, szavakban nem megmutatható (mondjuk ki nyíltan) ostobaság. S néktek most az általatok elvetett Bölcs, Teremtő Szeretetet kell akarnotok visszaszerezni, s erre csak akkor lesz, mert csak akkor lehet módotok, ha éles ellentétére törekszetek, mint amire törekedett az azt magától mindinkább elvető, megtagadó Szellem. A szellem gőgössé lett, és engedetlenné az ő Teremtőjével szemben. Akként vélte: magasabb szintű Teremtő Energia birtoklására és használatára képes, mint amit a Teremtő rendelkezésére bocsájt, vagyis a maga gondolatával mintegy: felülbírálta a Bölcs, Örök Teremtő döntését. S ezzel kérdőjelezte meg voltaképp a Teremtő Bölcsességét, megkérdőjelezve ezzel a Teremtő Szeretetét is, akként vélve: ha Atyánk nem adja meg számára azt az Erőt, amelyre pedig már érett, nem is szereti akként, amiként azon Testvéreit, akiknek már rendelkezésére bocsájtotta az általa olyannyira áhított Erőt. Hogy ez mennyire nem ekként volt: most, már Tudattal bírva magatok is megértitek. A Szellem kicsiny és gyenge voltát árulja el éppen az, hogy nem volt képes elvetni magától e gondolatot, s nem hogy nem vetette el, de mindinkább belelovallta magát, míg akként nem határozott: többé nem áramoltatja tovább a néki adott Erőt, de összegyűjti, s ekként tesz szert mind nagyobb és nagyobb energia-mennyiségre, s ha ekként összegyűjtötte a szükségesnek és jogosnak vélt energia-mennyiséget, megmutatja az Atyának: mire is képes ő… Hogy e Gondolat mennyire messze állt a Bölcsességtől, magatok is tudhatjátok: hisz az az energia, amely meg van kötve, tehát nincs folyamatos és egyenletes áramlásban, nem hogy nem gyarapodik, de pang, és elgyengül, s már csak tömegében: nem rezgés-minőségében növekedik. S a Szellem, mert hogy még ekkor sem volt képes belátni oktalan voltát, de még inkább lázadozott a Teremtő ellen, a lázadás ereje révén fokozta vissza önmagát, mindenkor egy szinttel lejjebb lépve, ahol a rendelkezésére álló energia birtokában ismét erősebbnek és nagyobbnak érezhette (és éreztethette) magát, de csak önmaga, s a maga szintjét még el nem ért Szellem-testvérek előtt válva „naggyá”. Aztán hogy az újólag magához vonzott energia már alapjában véve is gyengébb volt, mint a korábbi, azaz a magasabb szint energiája, de mennyiségileg ebből sem vonzhatott többet magához, mint amennyit a magasabb szinten magához tudott vonzani, a lázadó gondolat és érzés tovább fokozódott benne, miáltal ismét egy szinttel lejjebb lévő Szellemi Tartományba lépett vissza. A legalsó Mennyei szinten viszont már egészen másként köszönt vissza az újra és újra fellángoló lázadás: hisz már nem volt szint, amelyre még visszaléptethette volna őt a 158

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága III. kötet lázadó, az elégedetlen Gondolatok ereje. Az adott szinten még magához vonzhatott energia azonban már kevésnek és gyengének bizonyult számára: s akkor kellett volna végigpillantania a lefelé megtett Úton, ahogy azt igen sok Szellem-gyermek tette, s akkor kellett volna megérlelődjék benne a bűnbánat, annál is inkább, hisz nem lehetett nem látnia: mit vetett el magától makacs és konok lázadásával. Vagyis: csak lehetett volna látnia, ha felfelé, s nem önmaga felé fordítja figyelmét, és ha Isten Hatalmasságát, s nem önnön vélt „nagyságát” igyekszik megtalálni és felismerni. De mert a szokott módon, tehát a fokozatos lefelé való haladással már nem növelhette a birtokában lévő Energia ható-erejét, ő maga igyekezett megfogalmazni egy újabb állomást: de mert azt már a maga lázadásának erejét követve akarta megfogalmazni, lényegében csak önnön lázadásának a Tökéletes Bölcs Teremtő Szeretettől eltérő energiájából fogalmazta meg. Minthogy a Teremtett Szellem mindenkor a Tökéletes Teremtő Elemekből áll, hisz azokból áll Szellem-teste, a maga-fogalmazta Világkép pedig már olyan elemeket tartalmazott, amelyben nem csak a Tökéletes Teremtő Erő, de már e lázadás energiája is alkotó elemmé lett, a Szellem nem léphetett le a maga Világ-képzetébe, mert a Tökéletes elemből álló Szellem-test feloldódik a tökéletlennek megfogalmazott közegben. Mindezt már nem egyszer, és nem kétszer elmondtam, így tehát nem bontom ki ismét az ÉN, s az ÉN-felek lét szintre emelkedésének Szellem-energetikai történését, vagy inkább e történés folyamatát, hisz számunkra most nem a folyamat, és nem is annyira a folyamat eredménye, mint inkább annak kezdete: tehát az engedetlenség, az elfordulás ténye a fontos és lényeges, amely a Teremtő Bölcs Szeretetébe vetett, feltétel nélküli bizonyosság elvetésének eredménye. S éppen ezt a történést kell mindinkább felülírjátok, megfordítva a gondolati-akarati úton megfogalmazott lázadást és engedetlenséget. Néktek már tudati és Szellemi szinten is tudomásul kell vennetek, és el kell fogadnotok alázattal: kicsinyek vagytok, és gyengék. Mert bizony, kicsinyek vagytok, kisebbek, mint azt ti valaha is gondolnátok, kisebbek a Valóság Világában, mint a legerősebb mikroszkópban még látható parányok, vagy azoknak bárha csak egy része: de hatalmasok is vagytok, amiként mindenkor voltatok is: hatalmasok, ha felismeritek és elismeritek a Bennetek, és mindenekben Élő Istent, Aki minden a Mindenben. S ez nem csak egy képletes, egy jól hangzó szó-játék: tényleg Ő Minden Mindenben, mert Ő AZ ÉLET mindenben, ami ÉL: és ÉL minden öröktől örökig, mert a Végtelen Örök Teremtőben nincs, egyszerűen nem létezik „nemlétezés”: csak a nemlét fogalma az, ami nem létezik, mert az egyedül az, ami semmiképp sem illeszthető bele az Örökkön Létező Végtelen Teremtőbe. És gyengék is vagytok még, hisz amiként a Szellem nem tudta legyőzni a maga gondolatait, s a gondolatai révén benne felbukkant érzéseket, akként nem vagytok képesek ti sem legyőzni magatokat: s akkor még nem is az ellentét támadásairól szóltam, csak a bennetek magatokban lévő, s éppenhogy kicsiny-ségtek és gyengeségtek végett meglévő akarati - érzelmi - gondolati - indulati elemekről, amelyeket nem tudhatna felerősíteni az ellentét, ha nem volnának meg valósággal is bennetek! Tudom: ti magatok már értitek, és érzitek is ezt: de bizony, sokan vannak még, akiknek számára újra és újra, s aztán ismét csak újra, s akár ezerszer el kell ezt ismételjem, hogy beépülhessen Tudatuk legmélyére, igaz, Élő Képpé váljék abban, hogy már e képre építhessék fel maguknak ők is a Tökéletes Isten Képét azon álképek helyett, amelyet mások építettek fel egykor, s amelyeket maguk is megtanultak befogadni Tudatukba, csak mert nem adatott meg nékik a Valós Isten Ismeretének lehetősége. De hogyan írhatjátok felül a meglévő, hibás akarati - érzelmi - gondolati - indulati elemeket, hogyan emelkedhettek mind közelebb és közelebb a Tökéletes Mennyei Szintekhez, amelyeket elvetettetek magatoktól, ha még maga a közeg, amelyben éltek, sem ad rá módot, hogy elvessétek magatoktól mindazt, amit már magatok is hibásnak éreztek és tudtok, ha eközben az az érzés is megfogalmazódik elméitekben: ha elvetitek, ami a közeg sajátossága, nem lesztek képesek létben maradni az adott közegben, amely áldozatul vet mindent, ami bárha csak egy kicsit is eltér attól, ami az ott megszokott átlag? Akként, drága gyermekeim, hogy elsőként éppen ezt a gondolatot, ennek kiemelt fontosság-érzetét vetitek el magatoktól, hisz hát a cél éppen az, hogy kiemelkedjetek abból a közegből, amelyben éltek! Ne beilleszkedni akarjatok a közegbe: bárha abban kell végig járjátok is Utatokat, de kiemelkedni abból, részben hogy mutassátok az Utat másoknak is, azt az Utat, amelyet az ÚR, és Szentlélek Mária mutat tenéktek akként, hogy Ők maguk járták az végig teelőttetek, kitaposva számotokra is ama bizonyos keskeny ösvényt, amelyen járni oly nehéznek tűnik a széles út mellett, de amely egyedül Hozzájuk: A 159

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága III. kötet Fénybe vezet. Kiemelkedni igyekezzetek, mert csak ekként lehettek képesek, és alkalmasak is: már egy magasabb szintre elérni, amely szint akkor is a tiétek lesz, ha ismételten Utat vállaltok még azok közt, akik ma fontosabbnak érzik, amiként fontosabbnak érezték már tegnap is a széles utat, amely a fizikai szintű érvényesülés felé, de a Valóság értelmében a mélység felé vezette, s vezeti mindenkor az emberszellemet. Amikor azt mondom tehát: ti már a Léleknek és a Szellemnek Útján kell lépjetek, éspedig mind magasabb és magasabb szintre, azt mondtam: mindinkább el kell hagyjátok, és el kell vessétek magatoktól azt, ami az ember. S itt is álljunk meg egy pillanatra, drágáim! Amikor kis betűvel íratom le a szót: ember, nem ugyanazt értem alatta, mint amikor azt nagy kezdő, vagy már végig nagy betűvel íratom le: ember, vagy már EMBER. Nem egy testvérünk vallja: emberből Isten-emberré kell lennetek. Én változatlanul azt mondom: emberből először emberré, majd EMBERRÉ kell lennetek: s erre a teljes fizikai gondolkodásmódot elvetve, s már a Szeretet mindinkább való követése révén, majd már a Bölcs Szeretetet megvalósítva lesz módotok. Amikor azt mondom: a Léleknek, s a Szellemnek Útján kell járnotok, azt mondom: mindinkább törekednetek kell arra, hogy a Föld értékei helyett, amely mindenkor csak az ember számára lehet érték, megkeressétek, megtaláljátok, és a megszerezzétek mindazon lelki és Szellemi Kincseket, amelyeket Krisztus hagyott a Föld színén, s amelyeket ma is szinte kéretlen szór elétek nap mint nap, s a napoknak is minden percében. A Bölcs Szeretet Kincseit, amelyek akkor, és akként lesznek már valósággal is a tiéitek, ha nem csak megkeresni, és megtalálni, de birtokba venni, és megőrizni is képesek vagytok azokat. De vajon melyek azok a kincsek? - kérdezhetnétek, s én feleletül rámutatok Krisztusra, s az Áldott Anyára! Őket magukat kell megkeresnetek és megtalálnotok, éspedig önmagatokban, drága gyermekeim, hisz Krisztus és Mária mindannyiótokban benne ÉL, amiként bennetek él maga az Atya is! Mert bennetek él a Szeretet: éljétek azt meg! Bennetek él a türelemre, az alázatra, a szelídségre, a jóságra való képesség: bontsátok ki magatokban, s Éljetek, hogy Éltessetek másokat is azok Erejével. És bennetek él a Bölcsesség is: merjétek elfogadni, és elhinni, amit mint Felismerést: kezetekben tarthattok, s merjétek azok nyomán, azok értelmében berendezni földi mindennapjaitokat! Mit számít az, ha ezzel kilógtok az átlagemberek sorából! Mit számít, ha a többség más úton jár, és másként éli a maga életét, ha ti ezzel Krisztus Gyermekeinek Sorába léphettek át, már az ÚR Szavai és Tanításai szerint járva, s már az Ő Bölcsességében, és az Ő Szeretetében élhetitek a magatok: s már mindinkább valós Önmagatok Szellemi, de már nem a lázadó, hanem a még Atyánkhoz, a Teremtő EGY-séghez HŰ Szellem-gyermeki ÉLETÉT? Hisz nem véletlen, hogy az Írásokban azt a semminek tűnő jelképes számot: a 144000-et olvassátok, amikor a Felemelte-tettekről, a Kiválasztottakról olvastok. Ténylegesen is csak ilyen csekély lesz azok aránya, akik az Úton tudtak - tudnak járni azokhoz viszonyítva, akik pusztán emberi okok végett nem voltak erre hajlandóak, vagy képesek. Ha a Lélek emberévé akartok lenni, mindinkább élnetek kell a Harmadik Szövetség Kinyilatkoztatását. Minden és Mindenki EGY. Akként kell tehát mindenhez, és mindenkihez közelednetek és viszonyulnotok… – nem! már nem akként, amiként azt ti elvárnátok másoktól! Az már kevés! De akként, amiként azt ti elvárnátok – önmagatoktól, éspedig a legbölcsebb Önmagatoktól. Erre azonban nem lesztek képesek mindaddig, míg az ember szemével, s a test emberének szemével figyelitek és érzitek a köröttetek lévő Világot, s mindazt csak mint testi ember, igyekeztek megélni és megérteni, ami a Világban, vagy akár veletek magatokkal történik. Már ne önmagatokból induljatok ki, de mindenkor Krisztusból: ehhez viszont az első, és legfontosabb, hogy egy bizonyos értelemben akként tudjatok minden történésre reagálni, mintha egyszerre élnétek is, de közben kívülről, s egy bizonyos magasságból és távolságból figyelnétek is mindazt, amin ti, mint testi emberek át kell essetek, már tudva a magasabb szinten álló Én-tudattal: ami a testi emberrel történik, értetek: a magasabb rendű ember-elemért történik. Vagyis egyszerre figyelitek a történést a test Tudata, s az Én-rész Tudata révén, de már akként, hogy a testi ember Tudatát alárendelitek az Én-rész Tudatának, lévén hogy az nem csak az „itt és most” történéseit látja és érzi, de már látja azok okát és eredményét is. 160

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága III. kötet S ezzel sem azt akarom mondani, hogy mint földi személyek: teljességgel érzéketlenné kell legyetek, hisz ez nem is jelenti, mert nem jelenthetné azt! Ami ugyanis mint történés: nem véletek, de másokkal esik, azt ti mint földi EMBEREK kell lereagáljátok, akként, hogy annak méricskélése helyett: miért történt, s mi lesz annak eredménye, vagy haszna a másik személy Én-része számára, csak arra koncentráltok: mi az én szerepem e történésben, mit, és miként segíthetek én, hogy Testvérem terhein könnyítsek? S ekkor kell végig futtatnotok elméteken a másik kérdést: mit tennék én, ha én magam kerülnék ilyen helyzetbe? Mire volna a leginkább szükségem, ha én magam is akként élnék, éreznék, gondolkodnék, mint bajba jutott Testvérem? Tehát még csak nem is a tényleges tudati - lelki és Szellemi adottságokkal bíró önmagatokat kell képzeljétek a másik ember helyébe, hanem egy olyan, tán sosem-volt Éneteket, amely azonos mód gondolkodik és érez, hasonló, vagy akár azonos tudati - lelki és Szellemi adottságokkal, hasonló világnézettel és életszemlélettel bíró személy volnátok. Vagyis akként indultok ki önmagatokból, mintha ti magatok volnátok az a másik személy: s ne akként, hogy ténylegesen is a magatok igényei, és a magatok „milyensége” (azaz mássága) szerint mérlegeltek, mert ezzel csak önmagatokat akarjátok és persze: fogjátok is rákényszeríteni egy bizonyos fokig a másik emberre, aki, meglehet: semmivel sem jut előrébb az őt gyötrő probléma megoldásában, hisz a segítséget nem néki: önmagatoknak adtátok, mintha a másik személy a ti saját tükörképetek volna! De nem az: és ezt kell mindenkor szem előtt tartanotok. Ha testvéretek fizikai szintű segítségre szorul, a megoldás többnyire egyszerű: amit tudtok, s amire valóban szüksége van, azt mint segítséget: meg kell adjátok, ha azzal nem kötitek meg a Szellemi Énrészt Útjában. S itt, amikor a Szellemi Én-rész megkötő segítségről szólok, többnyire az alkohol, a drog adását, vagy az ezekhez való hozzáférés megkönnyítését, vagy a teljességgel szükségtelen, mert nem tényleges rászorultságból eredő kérések megtagadását értem: sem a Tudat tisztasága ellen való szert, sem a Tudat restségét, s a test semmit-akarását megtámogató segítséget nem mint tényleges segítséget, de mint ártalmat adhatjátok csak az ilyes kéréssel hozzátok forduló Testvérnek, akinek feladata magasabb szintű értelemben többnyire éppenhogy az ártó szerről való lemondani tudás, vagy általában véve a függőséget adó szerek elvetése, vagy a tudati és testi restség feloldása és feladása, azaz az önmagáért megvívandó harc megtanulása és megvalósítása. Erről is többször szóltam már, így ezt sem részletezem tovább. Ha Testvéretek problémája nem olyan jellegű, amelyet földi - fizikai támogatással segíthettek megoldania, a türelem és a Szeretet kell legyen az a segítség, amit Felé nyújtotok. S ez már lényegében a Bölcs Szeretet: s ez nem magatokból születik és fakad: nem földi ember-énetekből, de már Szellemetekből, tehát az Én-részből. Ekként tehát már Szellemi Természetetekbe, a Szeretetben illeszkedtek bele, éspedig mindenkor az Én-rész tényleges energia szintjén. S ez a ti mostani feladatotok, mert amíg képessé nem váltok Szellemi természetetekbe visszalépni, amíg csak a Tudat irányítja és vezeti lépteiteket és cselekedeteiteket, nem lesztek képesek a Szeretet Törvényvilágába érni. A Szeretet Törvénye a személytelenség, tehát a személytől függetlenedett Szeretet megélése, amiként Isten maga is megéli mindenkor Önmagát: A SZERETETET, egyként árasztva azt minden szint minden Teremtett Szellem-gyermekére, függetlenül attól: mely Mennyei Szférában, vagy mely fizikai síkon, azok asztrális Világ-képzetében, vagy mely Mélység-szinten van. A Teremtő Bölcs Szeretete minden szinten lévő Szellemre egyként áramlik: csak ki-ki olyan mértékben lesz képes azt érzékelni, befogadni, amilyen szinten a Valóság értelmében áll. Mert nem Isten Szeretete lett kisebb, vagy gyengébb: de a Szellem távolodott el attól, minden, a Törvény, az Örök Fejlődés Törvénye ellenében megtett lépésével új, és mégújabb sötét fátylat, egy-egy újabb Mélység-réteget vonva magára, amelyeket fokról - fokra kell eltávolítson is önmaga fölül, s minél inkább képessé válik erre, annál nagyobb mértékben lesz képes ismét érezni a Bölcs, Örök Teremtő Szeretet Fényét és erejét, s annál inkább képessé válhat: élni is azzal, és az által. A Szeretet Törvénye a Tisztaság Törvénye. A Tisztaság egyben a Békesség, a Bizonyosság, és a Szolgálat törvénye is. Efelé kell fejlődjetek, már akként, hogy a meglévő tudati ismeretek mellé mindinkább a Szellemi Bölcsességeket igyekeztek megszerezni. Minthogy a Teremtő Bölcsességének leginkább leárnyékolt elemei a fizikai szintű bölcsességek, a magasabb szintű Bölcsességek nem 161

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága III. kötet meghazudtolni, de kiegészíteni, és magasabb szintre emelni fogják a kisebb, fizikai szintű bölcsességeket. S ez lényegében azt jelenti: mindent, amit az ember nevű lény, mint megtapasztalást beírt évezredek hosszú során a Globális Tudattárba, és fizikai szinten meg is valósított, meg lehet fogalmazni már magasabb szinten is, és meg is kell ekként, hogy fogalmazzátok, és mert e magasabb szint energiái más megvalósításra is módot és lehetőséget adnak, kell, hogy afelé is törekedjetek. A kicsiny gyermek még csak homokból épít magának várat: s ezt meg lehet tennie később, már felnőtt korában egy, még mindig fizikai, de már magasabb szinten, terméskőből, s egyéb építőanyagokból. A gyermek még a homokhegyben váj alagutat: ti már a valódi hegyóriásokban vájtátok ki a magatok alagútjait. A gyermek még csak képzeletében eleveníti meg a tárgyakat: ti már kell, hogy tudjátok: azok valóságosan is eleven elemekből állnak, olyan Teremtő Energia Elemekből, amelyek épp végettetek sűrűsödtek be oly mértékben, hogy azok mint kövek és kristályok kerüljenek elétek. A gyermek még csak elméletben, tehát játéka közben szólítja meg a fákat, a Napot, az állatokat: ti már a valóság, a magatok felnőtt valósága értelmében kell, hogy megtudjátok szólítani azokat. Igaz: a gyermek beszél is az állatokkal, a Nappal, a fellegekkel, s nem csak beszél, de mind beszélteti is ezeket, mert játékai közben a Tudat s az Én-rész ismeretelemei összekeverednek, s mert ez ekként van, lényegében a Valóságot, de már egy magasabb Szint Valóságát tárja elétek, azt, amelyet elérni törekedtek. Ma még nem lehettek képesek arra, hogy akként kommunikáljatok a köröttetek lévő Természeti, és Kozmikus Elemekkel, amiként a kicsiny gyermek: de már megérthetitek azok „szavát”, s egy bizonyos mértékben már meg is értitek, hisz ismerői vagytok az egyes időjárási változásokat megelőző jelenségeknek, tudjátok: miként viselkednek az állatvilág tagjai, ha veszedelem közeledését érzik. Tehát részben értitek azt, amit őseitek még nem érthettek, azon őseitek, akik az Isten (vagy az Istenek) jelzését látták a már bekövetkezett történésekben. S ebben valahol igazuk is volt, hisz Isten mindahány Természeti lényben is jelen van, éspedig azon lények Lélek-elemei révén! Igazuk volt tehát, ha nem is abban, hogy Isten haragját feltételezték az egyes történésekben. De abban igen, hogy az Isten Szándékától: a Szeretettől való eltérést jelzi még maga a Természet, s a Kozmikus Tér is, éspedig az eltérés mértékének megfelelő formában és fokon, olyan történésekben, amelyek mindenkor a ti cselekedeteitek tükörképei: s ezt most Globális mértékben, és évezredes léptékkel mérten vegyétek elsősorban, még akkor is, ha az egyes jelenségek oka a ti korotokban kiáramoltatott, nagy mértékű negatív energiákban is rejlik. Az általatok kiáramoltatott energia révén mindenkor az ahhoz hasonlatos energiák fognak az adott térségbe is áramlani, amiként ez a mostani történésnél is megfigyelhető volt. A tisztátalan erkölcsi fertő, amelyben az adott térség emberei élnek, az ezer évek óta kiáramoltatott negatív energiát is a térség felé vonzották, s mert azok tömege már elérte, majd meg is haladta azt a szintet, amely még a kritikus határérték alatt volt, a fizikai elemek, s itt jelesül a nagyfokú olvadás következtében megnö-vekedett víztömeg, és a fölé áramlott, s a megnövekedett víztömegre többet-teherként ráfeszült negatív energia-tömbök együttes ereje révén bekövetkezett az első, s ennek hatására a sorozatos víz-mélyi földrengés: s hogy milyen hatalmas pusztítást okozott, magatok is láthatjátok. A Természet, s éppen maga a víz, és még az állatvilág viselkedése felhívhatta volna a készülő történésre az emberek figyelmét, ha az emberek nem a maguk gyakorta bizony piszkos kis üzelmeivel lettek volna elfoglalva akár a szökőár bekövetkeztének percében is! Pedig csak annyit kellett volna megtenniük, amit a gyermekek is tesznek: „beszéltetniük” kellett volna a Természet, s a természeti lényeket, és persze: meg is kellett volna hallgatniuk azok test-beszéd formájában, tehát viselkedésük révén átadott Üzeneteit. Azon Üzeneteket, amelyeket akár Isteni segítségnek is vehettek, hisz az is, ha az ember még nem képes is élni az állatok mindahány rejtett képességével, s nem képes felismerni és megérteni az állatok ösztönös cselekedeteinek okát és miértjét. A gyermek, mint magatok is szoktátok mondani, még összekeveri az álom, és a valóság világát. Ez a ti esetetekben akként működik, hogy az álom maga keveri össze a maga világát, és a ti Világotokat, egybe olvasztva a Tudat képeit a Kozmikus Tér üzeneteivel, s azon történésekkel, amelyek a ti éber állapotban ismert Világotok történései közé fognak beilleszkedni. De mert e kérdés később, s egy másik kötetben kerül kibontásra, itt és most térjünk vissza ismét gyermekeim ama kérdésre: hogyan, s miként lehettek képesek a magasabb rendű Szellemi és lelki

162

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága III. kötet Törvénybe, az Isteni Szeretet Törvényébe beilleszkedni, illetőleg hogy mit kell tennetek már ma ahhoz, hogy Utatok végén már valósággal is a Szeretet Törvény-világába lépjetek. Először is meg kell ismernetek a Kegyelem Törvényét. Életetek, és földi Útjaitok minden egyes perce, s azok mindahány történése is a Kegyelem révén adatott néktek. Mindannyió-toknak: s ekként egy nem mondhatja azt, hogy Isten bünteti Útján. A korábbi Utak büntetnek: s Isten Kegyelmének köszönhetitek, hogy amit Tegnap vetettetek el, annak Ma arathatjátok le termését, s nem Holnap, vagy akár a távolabbi Holnapok valamelyikén. Ennek értelmében tehát még akkor is meg kell köszönnötök Utatokat, s annak mindahány történését, ha azok keserűséget és fájdalmat adó történések. Mert azok, mindaddig, míg a magatok Útját, s annak mindahány történését, amiként mondtam, képessé nem váltok már egy magasabb rendű értelemben fogadni és figyelni. S ezt itt megismétlem, immáron harmadszorra, hogy beíródhassék Tudatotok mélyére: a magatok Útját! Természetesen egy bizonyos szint elérése után néhányan rálátással bírhattok arra is: mi az oka, célja és értelme a mellettetek álló Testvér Útjában esett egyes történéseknek, amiként tudói lehettek a mostanihoz hasonlatos történések magasabb szintű okának: de ez csak keveseknek adatik meg, s éppen azért, mert többségében a magatok Útját, s annak történéseit sem vagytok képesek, és akár hajlandóak sem, csakis mint testi ember: kielemezni, vagy még kielemezni sem, csak lereagálni. Tudom, hogy sokan vannak, akik mindemellett éppenhogy a mellettük állók Életének eseményeit igyekszenek akként szemlélni, amiként a maguk életét kellene, s önmagukkal szemben tesznek akként, amiként Testvéreikkel kellene tegyenek: s épp ezért, e Szellemi és tudati diszharmónia végett fogják nagyon is helytelenül értelmezni az egyes történéseket, s ezt úgy a mások, mint a saját Útjait érintő történésekre értve. Való igaz, hogy minden egyes, testbe öltözött ember-szellem Útjának mindahány Történésére a Kegyelem révén van mód, hogy a Kegyelem Istene, Aki megengedi a korábbi Utak történéseinek visszaköszönését: ekként adjon módot a karmikus terhektől való megszabadulásra. De amiként Isten Kegyelmet gyakorol mindannyiótokkal Életetek minden percében (hisz amiként fennebb mondtam, már maga a testbe öltözés lehetősége is a Kegyelemnek köszönhető), és amiként a Kegyelem engedi számotokra: mindőtök számára, hogy Visszatérjetek, akként kell néktek is kegyelemmel lennetek minden és mindenki iránt, s amiként Istenünk a mindenek iránti Szeretetből fogalmazta meg már a Kezdetek előttől: Öröktől a Kegyelmet, akként kell ti magatok is a Szeretettől, éspedig az Isten iránt való Szeretettől vezéreltetve megfogalmazzátok, és megvalósítsátok a magatok mértéke szerint a Kegyelmet. A Mester erre vonatkozólag is nagyon pontos Utasítást hagyott hátra mindannyiótok számára a Föld színén: „Ha pedig tudnátok, mi ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot, nem kárhoztattátok volna az ártatlanokat.” (Mát. 12.7) E kis részt, bár a későbbiekben is kitérünk még rá az Evangéliumi magyarázatok további köteteiben, itt és most ki kell, hogy bontsam számotokra. Annál is inkább, mert egy-egy szónak több, egymástól eltérő értelme is van. „Ha pedig tudnátok, mi ez:” tehát ha megértenétek, mire gondolok, amikor azt mondom. Ha tudnátok: milyen Erőt rejtenek magukban már a puszta szavak is… „Irgalmasságot akarok és nem áldozatot”: Irgalmasságot, azaz Kegyelmet: tehát Szeretetet akar az ÚR, azt a Szeretetet, amely Szeretet a TEREMTŐ EGY-ségben élt, s él mindenkor, s amelyet követve már Öröktől fogva készen tartotta Atyánk a Kegyelmet azok számára, akik a számtalan lehetséges történés közül a bukás történetét valósítják meg. Akkor, amikor a Kegyelem már megfogalmazást nyert, nem hogy bukás: még Teremtett Szellem sem létezett, legalábbis mint teremtett Szellem: nem, hisz mint lehetőség és terv, kezdettől Élő volt az is A Teremtő EGY-ségben, mert Minden BENNE volt, van és lesz Öröktől örökig, és minden ÉLŐ BENNE, amiként az is volt mindenkor, mert mindenkor ÉL A TÖKÉLETES TEREMTŐ EGY-ség. „nem kárhoztattátok volna az ártatlanokat.” - fejezi be e mondatot az ÚR, s ezzel nem csak az akkori kor emberéhez, s nem csak az akkori korban élt emberről: a ti korotokban élőkhöz is, s a ti korotokban élőkről is szólott. Ugyanis ti magatok sem kárhoztathattok senkit, mert nem tudhatjátok tettei valós okát, azok hátterét, nem ismeritek a tettet kiváltó gondolatot, vagy érzést, amiként nem lehettek képesek megállapítani azt sem: valóban bűnt, hibát, avagy vétket követett-e el Testvéretek a maga tényleges mértéke szerint?! 163

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága III. kötet S ez az a bizonyos Minősítési Törvény. Amit ti már nem követhettek el anélkül, hogy bűnné ne lenne az számotokra, egy, a második szférából Kegyelmi Útra érkezhetett Testvér esetében akár még csak vétségnek sem minősül, mert a maga tényleges szintje értelmében ő nemcsak hogy a maga szintjének megfelelő, de annál akár magasabb szinten is cselekedett. Jó, nem azon történésekre kell itt gondoljatok, amelyek a Lélek elleni bűnök közé sorolandóak, hisz az ellen egy nem véthet, aki a ti szinteteken kaphat lehetőséget testbe öltözni. Nem is azokra a történésekre akarok utalni, amelyeket a ti földi törvényeitek is elítélnek: mert magukat a cselekedeteket mindenképp meg kell ítélnetek, és el kell vetnetek magatoktól: de nem ítélhetitek el egyetlen Testvéreteket sem, és el sem vethetitek őket magatoktól: mert hisz a Teremtő EGY-ség sem vetett el egyet sem teközületek! Irgalmasságot cselekedett véletek, még mielőtt a lehetséges leghatalmasabb BŰNT elkövettétek volna, és már akkor elkészítette számotokra a Kegyelem a Visszatérést, amikor még el sem indultatok, mert mint Szellem: még Létbe sem emeltettetek! S amiként a kicsiny gyermek: törekszik, hogy mindent akként cselekedjék, miként cselekszi azt a szülő, akként kell néktek is törekednetek arra, hogy mindinkább a te SZÜLŐTÖK Cselekedetéhez hasonlatosan tegyetek és érezzetek és gondolkodjatok: Szeretve, szeretve örökkön, amiként Örökkön Szeret benneteket a TEREMTŐ EGY-ség: Atyánk, Krisztusunk, és Szentlélek Mária. Ezt kell hát megtanuljátok, és ezt kell gyakorlati formában mind magasabb szintre emelnetek: s ennek révén emelkedhettek ti magatok is mind magasabb és magasabb szintre, s nem csak Szellemi, de bizony még a nagyon is Földhöz kötött tudati értelemben is, még akkor is, ha e kettő szinte szervesen összefügg. Ha egy kicsit bele gondoltok: mennyivel felszabadultabbak vagytok, mennyivel „könnyebb a lelketek”, mennyivel könnyebb vennetek az elébetek álló akadályokat is, ha valami igazán jót, és nemeset cselekedhettetek, megértitek, vagy inkább megérzitek, mire is gondolok, s mire akarok utalni ez utóbbi szavamban. Elmétek könnyű lesz, és mintha testetek is súlyos és kemény béklyótól szabadult volna meg azáltal, hogy valamely korábbi, esetleg régtől őrzött haragot végre feloldottátok magatokban, s ha az ellenetek vétővel még valamely jót is cselekedhettetek, szinte szárnyalni tudnátok örömötökben. És valóban ekként van: az Én-rész szinte szárnyal, egy magasabb rezgés szint energiái töltik meg, ha úgy tetszik: súlytalanná lesz, s már ezt a magasabb rezgés-energiát közvetítheti át a Lélek-szálon a Tudat felé is. A Tudat ekként maga is emeltebb szintű energiák birtokosává lesz, tehát több energiát képes a test sejtjei felé is átáramoltatni. Minden összefügg tehát bennetek, mint fizikai emberekben is mindennel, mert hisz amiként Fent, akként lent is. Vagyis amiként az Én-rész érzi magát, akként érzi magát a Tudat, s ennek révén gyakorta a test is. Ez történik abban az esetben is, ha valaki egy bizonyos bűnt követ el. Tudja, hogy bűnt követett el, és tudja azt is: ha nyomára bukkannak, elkerülhetetlen a büntetése. S mégis szinte megkönnyebbül, amikor nyomára bukkannak, s végre megszabadul a büntetéstől való félelemtől is, mert az Én-rész lesz könnyebbé, amely magát a bűntudatot is közvetítette a Tudat felé, hisz ha a Tudat elbukott is, az Én-rész kifejezett akarata és instrukciói ellenében cselekedve bukott el. Más persze a helyzet, ha a Tudat olyan vétséget, vagy már magasabb rendű értelemben is a Lélek elleni Bűn kategóriájába tartozó cselekedetet követ el, amelyet a Föld törvényei mégcsak vétségként sem tartanak számon. Az Én-rész ez esetben is igyekszik a Tudat felé áramoltatni a benne kélt nyomasztó fájdalom-érzetként felbukkant bűntudatot, amelyet a Tudat csak ideig - óráig lesz képes felülírni azzal: hisz hát más is ezt cselekszi, vagy cselekedné az én helyemben… Vannak, akikben ez az „ideig - óráig” akár egy hosszú életen át tart: de az utolsó Lét-pillanatban, amikor már semmin sem változtathat a Lét-ideje végére ért test révén sem az Én-rész, sem az elkövetett bűn felismerésére jutó Tudat, a cselekedet nyomán kélt bűntudat ismét felbukkan a két, az utolsó Létpillanatban egymásra talált, nem fizikai test-elemben, már azzal a keservesnél is fájóbb Felismeréssel: az elkövetett bűn terhét nem teheti könnyebbé, mert elszalasztotta a lehetőséget: egy egész Életet, amelynek során alkalma lett volna a bűnt felismerni, és (ha nem is semmissé tenni) legalább nagyjából kiegyenlíteni a bűn révén megfogalmazott negatív energiát a Szeretet-cselekedetek és az őszinte bűnbánat-mondatta imák pozitív energiái által. S ezzel érkeztünk el a Szeretet Törvénye ellen való legnagyobb bűn: a magzatok életének kioltása kérdéséhez. Ezzel, méghozzá akként, hogy e kérdést is ama bizonyos Minősítési Törvény fénysugaraiban, s hozzá erősen nagyító alá téve vizsgáljuk meg. Annál is inkább szükséges ekként cselekednünk, mert 164

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága III. kötet korotokban mind többekben bukkan fel a kérdés: bűn-e, ha a már megfogant, de a ti nagyon is földi értelmezésetek szerint Tudattal még nem bíró magzatot művi úton eltávolítják testükből, avagy sem. A kérdést több, egymástól független, s mégis szervesen egységbe rendeződött részre bonthatjuk. Ez esetben is a Miért a legfontosabb kérdés. Miért dönt akként egy magzatát megfogant asszony: nem vállalja a gyermek kihordásával, világra hozatalával és felnevelésével együtt járó felelősséget és kötöttségeket. S már ez utolsó, kiemeltetett szóban meg is adtam a választ a magzat-gyilkosságok egyik leggyakoribb okának kérdésére, amelyeket szinte minden esetben más és más álindok alá rejtve tálal, akár még önmaga előtt is leplezve a tényleges okot a műtét elvégeztetése mellett döntő asszony (aki már semmiképpen sem nevezhető leánynak, hisz még akkor is „asszonnyá” lett, ha hivatalosan nem az, hisz állapotát tekintve nem leány, azaz már nem bír a leányságával, a leányok érintetlen voltával, „asszonyává” lett valakinek.). A személyi (és személyes) szabadság féltése, a kötöttségektől és a kötelezettségektől való menekülés vágya a leggyakoribb oka tehát annak, ha az asszony nem vállalja a gyermekét: bármilyen hangzatos és/vagy hihetővé tehető álindok mögé és alá rejti is azt. A másik ok az agyagi gondok megszaporodásától való félelem, amelyet részben, de tényleg csak részben (ha nem is érthetővé) megérttethetővé tesz a mindinkább való elszegényedés: „hisz épp elég ezt az egyet (kettőt, stb.) felnevelnem, miből nevelnék még egyet?” Akik erre hivatkoznak, azokban bizony: meglehetősen alacsony a hit, ha egyáltalán hitben élnek a Szó már Valós értelmezése szerint. Nincs meg bennük az Istenre való gyermeki reáhagyatkozás, az Istenbe vetett, Gyermeki Bizalom: vagyis, még igen csak a kezdetén állnak annak, amit akként fogalmazhatunk: Isten felé áramoltatott Gyermeki Szeretet. Ha, mint mondottam, hitben élnek egyáltalán. S éppen ez az, ami a közeli múlt egyik legjellegzetesebb, és legborzalmasabb történésévé tette (Kozmikus szinten) a magzatgyilkosságot a Föld úgyszólván teljességén. Az idősebbek még élénken emlékezhetnek arra a korszakra, amelyet „Ratkó-korszaknak” neveztetek el: s amelyet követően, mintha a Ratkó-kényszerrel akarna dacolni az ember, szinte „divattá” lett a magzat megöletése. S e korszaknak is meg voltak a maga „jelszavai”: „Ráérek még szülni, gyerekkel bajlódni!” „Minek még neked gyerek, vetesd el, hisz ma már lehet…”: hogy csak a két leggyakoribban hallott indokot említsem. Ma viszont már indok sem igen kell ahhoz, hogy valaki megszabaduljon a nem kívánatos magzattól. A múlt, és a jelen történése végkimenetelében egy és ugyan az: de nem ugyan az Szellemi szempontból, s kiváltképp nem ugyan az a ti Jelennek megélt korotok, tehát már a XXI. század e kezdeti esztendeinek asszonyai, s a méhükben fogant magzatok szempontjából! Kezdjük talán az elején magát a történést, ha úgy tetszik: „Ádámnál és Évánál”, mert kérdéseitekből akként veszem ki: még mindig nincs bennetek egységes tudati kép e kérdés tekintetében. A felsőbbrendű ÉN, amikor lehetőséget kap arra, hogy ismételten Útra indíthassa Én-részét, megírja az Életfilmet. Ezt aztán az Oktató-szellem, vagy a későbbeni Őrszellem elé tárja. Gyakori, hogy mindkettő megkell vizsgálja azt, már annak ismeretében: milyen rezgésszintű, és milyen mennyiségű Energiát áramoltathat át a felsőbbrendű ÉN az Én-rész felé. Az ÉN csak olyan elemeket írhat az Életfilmbe, s csak olyan Élet-feladattal terhelheti meg Én-részét, amelyhez a valóban szükséges energiát is át tudja közvetíteni az Én-rész számára. Ha az Életfilm megfelelőnek, tehát kivitelezhetőnek találtatott az Oktató, és/vagy az Őrszellem, vagy adott esetekben a későbbi Szellemi Vezető által, azt még a Mester is magához kéri, vagy kérheti, ha akként látja szükségesnek. Nem egy esetben az ekként megemelt Élet-filmbe maga az ÚR ír be egyetlen mondatot, vagy csak egyetlen SZÓT; amely aztán az Én-rész teljes további Útjára kihatással lesz, de amelyet sem az Oktató Szellem, sem pedig az Őr-szellem nem ismerhet meg, egészen az Én-rész Útnak indulása pillanatáig. Ekként nem ismerheti azt a SZÓT természetesen sem az ÉN, sem annak Én-része. Az ÚR ez után, az Általa beírt SZÓ-val, annak elfedése után megadja az engedélyt, s az ÉN ismét Útnak indítja Én-részét. Minden egyes Testet öltésre egy és ugyan az az Én-rész kell elinduljon, mert abban az ÉN-elemben rezeg a legerősebben mindahány korábbi ÚT energiája is.

165

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága III. kötet Az Én-rész tehát ismételten kiválik az ÉN teljességéből, s a majdani fizikai síkhoz leginkább közel álló, tehát a végigjárandó Út színhelyének leginkább megfelelő Asztrál-világban mintegy: „főpróbát” tart: vagyis egy bizonyos értelemben felkészül a reá váró Útra. De tényleg csak egy bizonyos értelemben, tehát csak azt vizsgálhatva meg: a későbbihez hasonlatos közegben képes-e bevégezni az ÉN által reá testált mindahány Vállalást, képes-e a rendelkezésére álló Erő birtokában végrehajtani Élet-feladatát. Arra rálátása lehet: az adott környezet milyen energiákat fog igényelni tőle: de csak az általános szempontok figyelembevételével, hisz amiként mondtam, az Asztrális Világ-képben nincs sem a Tudat ártalmára lehető szer, sem az adott közegben létező durvaságok, hisz aki a „próbát” tartja, nem fizikai, de Szellemi energia-testtel bír. S épp ezért az Utat is csak abban az értelemben ismerheti meg, hogy ő maga, mint Szellemi Egység: képes lesz-e betölteni a reá váró szerepet. Hogy a közeg energiái, vagy későbben az ellentéttől jövő késztetések hogyan, milyyen mértékben fogják befolyásolni az általa megfogalmazandó test Tudatát, s hogy ő maga milyen szinten lesz, vagy lehet ténylegesen is felül írni a tudati reakciókat, amelyekkel az a környezeti hatásokra válaszol, vagy az ellentéttől érkező késztetéseket: erre már ő maga is csak elméletben készülhet fel. Ismeri, de ismét csak elméletben azt a közeget, tehát az államot, a várost, a környezetet, a majdani rokonságot, s a legszűkebb értelemben vett családot, amelyben Útját megkezdi, s amely meghatározó tényező lesz a test, a test Tudata, s az ő számára is az Út teljességén, ekként rálátása lehet mindazon nehézségekre is egy bizonyos fokig, amelyekre a közeg ráhatása végett, tehát a közeg önenergiája végett számolnia kell, vagy kellhet. Hogy a Tudat maga hogyan fog reagálni az őt ért hatásokra, azt viszont nem tudhatja, hisz azok nem csak a saját, a magával viendő energiákon, de a magához vonzandó s a járulékos Kozmikus energiák összességén, ezek egymásra hatásán is múlik. Ő tehát csak azt tudhatja: a saját energiái, és a Kozmikus térből a Feladatok, az Út értelmében magához vonzandó Csillagenergiák hatására milyenné válhat, s nem arra: milyenné válik a Tudat, hisz miként mondtam, ebben már meghatározó szerepe lesz, vagy lehet a lefelé vezető ÚT során hozzátapadó, vagy akár az Őrszellem által átközvetített járulékos energiáknak is. Ez utóbbinak abban az esetben van kiemelt szerepe és fontossága, ha az Én-rész Útjának egy része le kell fedődjék még az Én-rész elől is, hogy arra csak bizonyos idő múltán, s csak bizonyos körülmények kedvező formában való alakulása esetén nyíljon rálátása. Ezeknek az Őr-szellem (vagy a testbe öltözött Én-rész mellett, annak későbbi Feladatában szerepet vállaló Szellemi Vezető) által átközvetített járulékos energiáknak akként kell az Én-rész saját energiái mellé csapódnia, hogy azok szerepét, tényleges rendeltetését se tudja az Én-rész, aki mindösszesen annyit tudhat a későbbi Vállalásból, hogy azokat a „spontán módon” magához vonzott energiákat neki egy bizonyos Cél érdekében be kell építenie a testbe: akár a test bizonyos sejtjeibe, akár a majdani, a Tudatosodásra alkalmas agysejtek felé közvetítve át e járulékos energiákat. Mint mondtam, akként, hogy ennek miértjéről már, és az adott Lét-pillanatig még néki magának sem lesz tudomása. Csak akkor nyílik ki előtte és számára is mindaz az ismeret, amelyet pedig az Asztrális síkon még a magáénak tudhatott: tehát csak akkor lehet ismerője még a Feladat, a Vállalás puszta létezésének is, ha a test Útja, és/vagy a tudati fejlődési iránya a Feladat felvállalását ténylegesen is lehetővé teszi. Ennek elérése viszont az Én-rész feladata, amely mindenkor olyan történések és események felé kell tudja terelni a Tudatot, s ekként magát a testet is, amely Történések elengedhetetlen fontosságúak a Feladat elvégzéséhez, s meg kell ezt tudja cselekedni annak ellenére is, hogy a Feladatról, vagy a Vállalásról nem tud, vagy mindössze csak annyit, hogy az valamiért kiemelt fontosságú lesz. És még ez esetben sem lesz, mert nem is lehet képes számolni olyan esetleges történésekkel, amelyek a saját Élet-filmjében nem mint feladat jelennek meg, de az adott történés valamely másik szereplőjének Életfilmjében ilyen vagy olyan formában szerepelnek, kihatva az ő Útjára is. A történés maga vagy akként bukkan fel, hogy az illető fel kell tudja vállalni, vagy akként, hogy el kell tudja vetni, ha az valamely, már általa (tehát Én-része és Tudata által egyaránt) felismerten hibás cselekedetet. Ezen történéseknek lehetségessé válása természetesen mindkét Én-rész Életfilmjében szerepel: nem mint kikerülhetetlen, de mint lehetséges történés, amelynek bekövetkezte, vagy elmaradása azonban egyként kihatással lesz mindkét Én-rész további Útjára is. A mi példánkban szereplő, s most csak képzeleti úton megfigyelt Én-rész azonban nem valamely kiemelt fontosságú Feladat bevégzéséért készül Útjára. Legalábbis a mi fogalmaink szerint nem, hisz a maga szemszögéből nézve mindahány Út kiemelt fontosságú minden egyes Én-rész számára, még akkor 166

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága III. kötet is, ha egy újabb, „átlagos” feladatokat adó testet öltésre készül, ami annyit jelent: önmagáért, és önnön felsőbbrendű ÉN-jéért kell megvívjon minden egyes harcot. Az Én-rész tehát az Életfilm előzetes megismerését követően, amikor a Jel megérkezik számára, Útnak indul. A Cél, tehát a testbe öltözés pontja adott. Vagyis az Én-rész tudja: mely két fizikai személy testsejtjeiből kell megszületnie majdani testének: de ha nem tudná is, más szülő-párhoz akkor sem érkezhetne, mert csak abban a két test-sejtben van kódolva az ő saját rezgés-kódja, vagyis ha más sejteket igyekezne egységbe vonni, a Törvény ellenében cselekedne, s Útja már akkor megszakadna, mielőtt elkezdte volna. A közeg, és a majdani szülő-pár tehát minden egyes esetben adott, s minden Útra induló előtt ismert. Az Én-rész, amikor a csak néki szóló JEL megérinti, útnak indul, s amikor a két, a fizikai testhez nélkülözhetetlen test-elem, azaz a női petesejt, és a férfi-erő sejt egymás közelébe kerül, a kettő közé ereszkedik, s magához vonzva, és önmagával betöltve mindkettőt, lényegében önmagával „ragasztja” azokat egymáshoz, miáltal a befogadó elv alapján működő, tehát a női test-elem magába zárja az átadó elv alapján működő férfi-erő sejtet. A fogantatás megtörtént, s az Én-rész kibontja a leendő fizikai test energia-burkait. Képzelhetetlen, és felfoghatatlan és kimondhatatlan Boldogság ez az ő számára, hisz Úton van, Kegyelmi Úton, amely HAZA Vezet! S akkor, az alig is megkezdett ÚT szinte legelső pillanatában szembesülnie kell azzal az iszonytató gondolattal: nem születhet meg, nem járhatja végig azt az Utat, amelynek sikeréről pedig olyannyira meg van győződve! Igyekszik a lehető legszorosabb közelségbe kerülni annak a személynek Én-részével, aki alig is fejlődésnek indult testecskéjét testében hordja, hogy annak Én-részével már közösen igyekezzenek olyan energiát áramoltatni a Tudat felé, amely a gondolat elvetését segíti elő. Ha az Én-rész ténylegesen is végig kell járja Útját, a leendő anya Én-része készséges partnernek bizonyul az energia-átáramoltatásban: s akkor az asszony mindennél erősebb vágyat érez, és heves vívódások közt gyötrődik, mert nem tudja eldönteni: „józan megfontoltságára”, vagy a benne ébredező anyai ösztönre hallgasson inkább. S ekkor már valóban csak a leendő anya Tudata dönt: megszüli, vagy megöleti-e magzatát. Nem ritka azonban, pontosabban a második évezred végéig nem volt az, hogy az Én-rész Életfilmében, amelyet még a Mester egy szemvillanásnyi időre magához emelt, ott szerepel az a bizonyos titokzatos SZÓ: s e SZÓ energiáját megérezve a magzatát megfogant asszony Én-része el kell, hogy húzódjék a másik Én-rész elől, pontosan úgy, amiként az most munkatársam gondolatai közt felvillant: ahogy a kicsinyében megérzett Halál-energiára húzódik félre az egyébként nagyon is gondos cica-mama, magára hagyva a kicsit, akiről egy tudattalan tudással, vagyis csak ösztöni szinten tudja: a Halál lakik abban. Ekként kell, de már teljességgel tudatosan félre húzódjék a közeledő, és segítséget kérő magzati Én-rész elől az azt megfoganó asszony Én-része, megérezve az Én-részben rezgő SZÓ energiáját, amely megvétózza számára az ÚT jogát. Hogy miért kell ezt a magzat Én-részének elszenvednie, az asszony Én-része sem tudhatja, téku, titok, amelyet akkor és ott senki sem tud, mert nem tudhat, s amely Titkot a magzat Őr-szellemének feladatát felvállalt Testvér sem közvetíthet le sem a magzat, sem az asszony Én-része, de az asszony, vagy bárki más földi személy Tudata felé sem. De ez esetben természetesen az asszony Én-része arra sem fog törekedni, hogy a Tudatban megfogalmazódott gondolat felülírását célzó energiát közvetítsen át a Tudat felé, sőt! Ha az asszony Én-részének egyéni Vállalása éppen az, hogy a történés révén a test által megfogant magzat Én-részének korábbi karmikus kötését segítse ilyen formán letisztítani, maga is a Tudat gondolatát fogja megtámogatni, hisz az ő Vállalásai egyike (s esetleg éppenhogy a legfontosabb!) éppenhogy az, hogy ekként lesz segítségére a másik Én-résznek a maga Útja során! És ez az a történés, amelyre soha, egyetlen földi embernek sem lehet rálátása. Elsőként még hadd ismételjen meg: a ma megfogant magzatok megöletése nem, vagy csak a legritkább esetben magyarázható meg e fenti folyamattal. Tehát csak a legritkább esetben veheti fel valamely Szellemi Én-rész az Életfilmbe, hogy ekként segíti Szellem-testvérét egy korábbi Úton, hasonló módon megfogalmazott karmikus elem megtisztításában. Mert a folyamat, amelyet fentebb elmondtam, ezt a célt szolgálja. Az a Szellemi Én-rész, amely ekként kell kiszakadjon az anyatestből, korábban maga is gyönge volt: megadni a Tudat számára a késztetést a 167

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága III. kötet testében megfogant magzat védelme érdekében, s ekként magára vette azt a Lélek elleni bűnt, amelynél nagyobb nincs: kitépte a Kegyelmi Utat valamely Testvére kezéből, azt a Kegyelmi Utat, amelyet pedig ő maga is Krisztus Kegyelméből járhatott. S mert „a Lélek elleni bűn az, amely nem bocsájttatik meg sem az Égben, sem a Földön”: azt mindenképp fel kell, hogy oldja valamikor az Én-rész: s pedig ugyan az az Én-rész, amely korábban gyenge, vagy rest volt a Tudat felé áramoltatni a tudati gondolat felülírásához szolgáló Energiát, amely pedig a rendelkezésére állt, hisz amiként mondtam, mindenkor egyazon Én-rész indul Útra, mert az őrzi a korábbi Utak emlékét, ha nem lehet is rálátása mindahány addig végig járt Útra, s azok mindahány történésére. De a történések energia-emléke benne rezeg, mélyen beágyazódva energiatestébe, s ha azok valamely karmikus kötést adó történések emlék-energiái, a történés után kiemelkednek: már megtisztulva, hogy az adott történést az Én-rész később ismét magával vihesse, egy másik Út során, amikor is már kell, hogy a Megtapasztalás birtokosaként felül tudja írni azt a tudati - gondolati képet, amellyel szemben korábban valamiért gyengének bizonyult. S akkor többnyire sikerrel is jár: akár a legutolsó pillanatban mentve meg ekként a magzatot, s téve lehetővé Testvére Útját. A Múlt, éspedig a nagyon is közeli Múlt történésével szemben, akik ma, tehát már a XXI. század kezdetén, s már ez után kell, hogy korábbi karmikus terheiket a megkezdett, de végig nem járhatott ÚT fájdalma és keserűsége révén tisztítsák le magukról, s a felsőbbrendű ÉN-ről is, már nem ekként, de a parányi fizikai test spontán elhalása révén kell a korábbi karmikus terhet letisztítsák, s erre az adott kor minden eddigi kornál alkalmasabb. Nem csak a fizikai test szinte végletekig való hajszolása végett, hisz az a korábbi korszaknak is jellemzője volt. De ezen felül, és ezen túl, vagy inkább ezt kiegészítve a szűnni nem akaró stressz, s a számtalan, már a magzati élet során ártó fertőzés, amelyek némelyikére még az orvos-társadalom sem figyelt fel, mint a spontán vetélést kiváltó okra. Annál is inkább nem, mert még a magzat elhalását okozó, mikroszkopikusnál is kisebb organizmusok sem váltak felfedezetté, vagy nem azonosítják őket, mint a magzat halálának okozóit, s mert hogy az anya testében, és/vagy test-nedveiben ezen organizmusoknak nyoma sincs, tehát a már kész, kifejlődött szervezetre semmiféle hatással nincsenek, akár még csak nem is gyanakszanak betegségre. Betudják a fentebbi okok (túlhajszoltság, stressz, stb.) valamelyikének, vagy a méh és/vagy a petefészek gyenge, nem kellőképp kifejlett voltának. Az Én-rész természetesen ez esetben is akként indul Útjára, hogy meg van győződve arról: tökéletesen végig fogja tudni járni Útját, s mert tudati képe nincs, nem lehet a kis testet fenyegető veszélyről, az utolsó pillanatig szinte elkeseredett harcot vív, hogy megmentse azt. Nem ritka, hogy a történésben szereplő mindahány Én-rész: tehát az alig is megfogant magzat, de a szülő-pár is fontos feladatként kell felvállalja a történést. A magzat számára többnyire a karmikus teher megtisztítása a feladat, míg a szülők részben megtapasztalás céljából vették magukra, részben azért, hogy már igazán megtanulhassák a gyermeki reáhagyatkozást, az Istenbe vetett, feltétel nélküli Bizalom megélését, s hozzá a legfelső, vagy csaknem a legfelső fokon. Mert vizsgáznak bizony a család többi tagjai is, amiként a környezetben élő, szinte mindahány Testvér, annál is inkább, mert már szinte megszokott dolog lett a történések miértjét kutatni a lelki vigasznyújtás helyett, amint megszokottá lett az is, hogy a kívülállók levonják a maguk következtetését (s ebben bizony a magukat „ezoterikus” és „spirituális gondolkodásúaknak” vallók járnak szégyen szemre az élen!): „Isten büntetése”, vagy; „valami karmi-kus dolog van emögött, biztos, hogy régen te megad is…” – holott amiként az imént mondtam, erre senki emberi lénynek nem lesz, mert nem lehet rálátása a Föld színén: ekként viszont ezt megítélni sem kísérelheti meg ezt senki anélkül, hogy ne vétene a Szeretet Törvénye ellen. A testből kiszakadó Én-rész, aki utolsó erejével is a kicsiny test létben-tartására törekedett, szinte eszméletvesztéses állapotban szakad ki a testecskéből: s akkor őt az Őrszellem és a Segítő Szellemtestvérek emelik ki a fizikai síkról, hogy az Asztrális Világokra, a Gyógyító Szellem-testvérekhez emeljék, akik, csak úgy mint egy kórházban, gondosan ápolják és kezelik, majd hogy kissé magához tért, egy pihentető szférába kísérik, ahol visszanyerheti korábbi, tehát az Utak végén szokásos Erőt. Ha már ereje teljében van, az Őr-szellem és az Oktató szellem-testvér, akik addig is mellette álltak, már az Életfilm megkezdése előttől, elvezetik az Asztrális síkok úgynevezett „Érkezési” oldalára. Elsőként megmutatják néki: miként szakadt ki a kis testből, s miként szállították fel őt az Őrszellem, s a Segítő Testvérek. Majd egy korábbi Testbe öltözés egyes képeit vetítik elé: azon képeket, amikor ő maga taszította el magától a Hozzá érkező Testvéreket, s ő maga tagadta meg azoktól az ÚT jogát. Ez után az 168

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága III. kötet Én-rész egy olyan pontra kerül, ahol feldolgozhatja magában (természetesen valamely Oktató Szellemtestvér segítségével) a maga korábbi bukását, s ennek karmikus következményét is, s ha már valósággal is képesé vált felismerni: mennyire a Törvény szerint való volt az, amit el kellett szenvednie, már e Felismerés energiájával csatolódik vissza önnön felsőbbrendű ÉN-jébe, aki aztán ismételten, bár csak egy bizonyos idő elteltével, s gyakran néhány közbe iktatott, mégcsak nem is mindenkor a Föld színén végigjárt, de többnyire könnyebb, úgynevezett pihentető Utat adó Testet öltést követően alkalmat kaphat a korábban elbukott Feladat ismételt felvételére az Életfilmbe. Szinte kivételes ritkaságnak számít az, ha az egyszer, vagy egyazon Feladatot egyetlen Út során akár többször egymás után elbukott, majd a karmikus történésen is túljutott Én-rész ismételten is elbukja ugyanazt a Vállalást! Az viszont nem ritkaság, hogy amennyiben az Én-rész egyetlen Úton belül több ízben is elbukta az adott Vállalást, ha egy (vagy akár több) ízben megtapasztalta az eltaszítottság mindennél keservesebb érzését, s a semmibe hullott Út iszonytató keservét, a következő Úton több ízben meg kell tapasztalja a gyermek utáni, hosszú időn át hiába valónak bizonyuló vágyakozást is. S ezt is a már megfogant magzat spontán történő halála révén lesz módja megtapasztalni, ami azt is jelenti, hogy ismét szerepe van a történésnek úgy az anya, mint a magzat Én-része szempontjából. Többnyire egy, vagy két gyermeket végül mégis képes lesz kihordani az asszony, de az sem ritka, hogy az olyannyira várt gyermek betegen születik, tehát valamely testi, vagy értelmi hibával: s akkor őt akként kell, és többnyire tudja is elfogadni, és igaz Szívéből szeretni az asszony, amiként van. S ez a Vizsga tán legfontosabb pontja, amely már teljességgel kiemeli az Én-részből a korábbi karmikus teher utolsó, legkisebb szikráját is. Ez azon Testvérek esetében kell ekként történjék, akik életük korábbi szakaszában, bármely (számukra az Út későbbi szakaszán hitelesnek vélt) álindokkal több Testvért is eltaszítottak maguktól. Mert sok, bizony, szinte szégyenletesen sok azok száma, akik szinte sportot űztek abból, hogy megfogant magzataikat újra és újra meggyilkoltassák, akár tucatszám lökve el maguktól az Élni vágyó Testvéreket, s már később, amikor a Fent Világának ismeretére jutottak, olyan igaznak láttatható mesékkel igyekeztek megnyugtatni önmagukat, amellyel viszont semmiképp sem nyugtathatják meg Én-részeiket, s ha az mégis nyugodt tud lenni, s el tudja fogadni a Tudatban megfogalmazódott mesét: bizony, ő maga sem áll még a helyzet magaslatán… Nem egy Testvér van, aki az Út korábbi szakaszán a materialista alapokon nyugvó „kor-eszmén” nevelkedve, tehát Istenről mit sem tudva, s már akár valóban megérthetőnek is nevezhető okokból szakították meg a hozzájuk érkezett Testvér, vagy Testvérek alig is megkezdett Útját. Ők, ha már életük későbbi szakaszában a Felismerések birtokában valóban tudatára ébredtek tettüknek, s a tett valós mibenlétének és súlyának, a Kegyelmi Törvény, és a Minősítési Törvény figyelembe vételével lesznek megítélve az ÚR által is. Ha már valósággal is bizonyos, hogy az Én-rész és a Tudat egyként eljutott arra a szintre, amelyen már semmiképp sem cselekednének hasonlóképpen, mint amiként cselekedtek az Isten nélkül élt éveikben, s ha az ÚR érzi megbánásuk igaz, s őszinte voltát, reményük és bizodalmuk lehet, hogy a Kegyelem Istene még ezt a bűnt is feloldja számukra, akként, hogy az ekként tisztátalanná lett Énrészt kiemeli az Út végén, s kiemelve és megtisztítva abból a bűnbánat által félig már megtisztított Sorselemet, majd azt még a maga Áldott Erejével is megtámogatva helyezi vissza. Ez az a bizonyos szellemi transzplantáció, amely egyedül alkalmas és lehetséges módja annak, hogy a Lélek ellen, de még istent nem ismerve, s a Lélek Törvényéről mit sem tudva elkövetett bűn terhét leemelje a Szellemi ÉN-képről az ÚR: ne kösse az meg, s ne kényszerítse újabb Karmikus testbe öltözésre, ha már ténylegesen is bizonyossá lett: képtelen volna újra elkövetni ugyanazt a bűnt, bármely körülmény álljon is elé a fizikai Világok bármelyikén. S ez esetben is érvényes az a Törvény, amelyet az ÚR tárt mindannyiótok elé is: az, hogy a Lélek ellen esett bűnre nincs bocsánat sem az Égben, sem pedig a Földön. Az ÚR ugyanis nem megbocsájtja: de semmissé teszi az elkövetett bűnt, akként, hogy még annak súlyát is magára vállalja, amiként magára vállalta mindahány elbukott Szellem legelső és leghatalmasabb Bűnének terhét, azt, amelyből mindahány további bűn és vétek és tökéletlenség eredeztetett. S itt ismét meg kell, hogy ismételjem: nem azok számára készítette a Kegyelem Istene e Bűnbocsánatot, akik már még a földi értelemben is, tehát az egyszerű, emberi elme számára is megmagyarázhatatlan és

169

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága III. kötet valójában megindokolhatatlan, vagy csak valamely álindok alá rejtett kényelmi szempontok végett vetettek véget magzataik Útjának! Mert ez sem ritka, amiként az sem, hogy utólag találnak ki olyan kifogásokat, amelyek valótlan voltát esetleg épp csak ők maguk nem képesek, mert nem is hajlandóak észrevenni! Ez azonban csak számukra, s csak földi Tudatuk számára lehet pillanatnyi könnyebbség. De az Út utolsó pillanatában, amikor mindenről lehull a fátyol, tetteik ismét eléjük állnak, s bizony: számon kérnek és követelnek, akkor, amikor már sem a test, sem a Tudat nem képes, csak felismerni, de nem jóvátenni az elkövetett bűnt. Ha a történés már földi értelemben véve is felelőtlenségnek és nemtörődöm könnyelműségnek számító történés-sorozat volt az illető Testvér Útján, maga is akként, tehát több ízben egymást követően kell elvegye tettei büntetését, hogy az ÉLET Tisztelete, mint TÖRVÉNY: már igazán, és teljességgel beépülhessen a felsőbbrendű ÉN-be: s az Én-rész már csak e karmikus Út-sorozat után kaphat egy ismételt lehetőséget arra, hogy ismételten vizsgát tehessen abból a Felismerésből, amelyet a korábbi Út során a maga gyengesége, vagy akár a Tudatéhoz hasonlatos könnyelműsége végett újra és újra, s többször is újra elbukott. És már szinte látom magam előtt: miként nyugszanak meg azok, akikben eddig sem élt a valós bűnbánatnak tánha legkisebb szikrája sem, s miként hullajtják még inkább a bűnbánat könnyeit azok, akik százszor és ezerszer sírták már el eddig is a Megigazultak keserves, fájó könnyeit. Előbbieknek azt üzenem: ébredjenek: de Ébredjenek immáron valósággal, amíg nem késő. Az utóbbiaknak viszont azt: nincs olyan könny, amelyre, ha az az igaz bűnbánat könnye volt, ne volna az Irgalmas Krisztus minden terhet és kínt, minden terhet feloldó és minden Lélek-ráncot elsimító Mosolya a felelet és az Egyedülvaló Gyógyír. Még egy pár szóval hadd térjek vissza egy, a korábbiakban elhangzott mondathoz. Azt mondtam kevéssel előbb: minden egyes Szellemi Én-rész csak a számára megjelölt szülő-párhoz érkezhet, mert csak azok test-sejtjeiben rezeg az érkező Én-rész egyéni energiája, amelyek egybecsengése a tulajdonképpeni JEL. De vannak azok a bizonyos törvénytelen testet öltések, amikor egy másik Én-rész foglalja el a Törvényes Úton érkező Én-rész helyét, vagy azzal egy Lét-pillanatban maga is beékelődik a Törvény értelmében érkezett Én-rész által épp összevont sejtekbe, vagy csak azok egyikébe. Ha a törvénytelen Útra indult Én-rész egymaga foglalja el a Törvényesen érkezni kívánó Én-rész helyét, vagy olyan sejteket von magához azok fizikai értelemben vett közelségét kihasználva, amelyek a Valóság értelmében nem szolgálhatnának egyetlen Én-rész testének alap-eleméül sem, mert energia-állományuk nem harmonikus, vagy azonnal ki is lökődik a még igazából meg sem fogant sejt a méhből, vagy, ha az asztrális világban meglehetősen nagy mennyiségben lévő negatív energiát magához vonzva, sikerül felülírnia a Törvény értelmében egymáshoz rendelt test-sejtek benső védelmi energiáját, s mégis testbe öltözhet, vagy a magzati szakban lökődik ki, vagy a testet nem tudja olyanképpen megfogalmazni, hogy az ténylegesen is alkalmas legyen számára: bármely feladatot végbe vinni. Akár a test, akár a Tudat végett. Ekként az Énrész már a Törvény ellenében megkezdett Út során elveszi a maga-fogalmazta büntetést, hisz fogságba ejtette önmagát egy irányíthatatlan testben és/vagy Tudatban, amelynek révén sem pozitív, sem negatív cselekedetre nem lesz módja, csak tengődik, mint valamely öntudatlan, bár élő és lélegző gép, amely nem érez, nem gondolkodik, nem tervez és nem akar: vagyis sem előrébb, sem feljebb nem lesz módja lépni, s ha a mélység vonzatát követte, hát afelé sem léphet, hisz amiként azt a mai telefonos beszélgetés során mondtuk, a tudati Erőktől teljességgel megfosztott Én-rész védelmet élvez az Ellentét mindahány támadásával szemben, hisz az ellentét is a Tudaton keresztül támad az Én-rész ellen is. Ekként azonban a testbe ékelődött, hozzá tartozó Én-részhez sem tudhat közel férkőzni az ellentét, hogy energiájával támogassa meg szolgáját… Akik az alsóbbrendű asztrális síkról indulnak egy-egy törvénytelen testet öltés vágyának kényszerétől vezettetve, többnyire kifejezett, tehát határozott Életfilm nélkül, felsőbbrendű ÉN-jeik energiája nélkül indulnak: s ezek többsége a korábbi Életfilm megismétlésével próbálkozik, vagy a magukhoz vonzott Kozmikus energiákat használva, amelyek azonban ez esetben már nem a megfelelő, és nem is pozitív energiák lesznek, vagy a Törvényes testet öltésre indult Én-rész energiáit fogják megcsapolni, hogy annak segítségével próbálják meg a test Tudatát a számukra szükséges irány felé terelni. Ha valamely Törvényes Útra érkezett Én-rész mellé ékelődik be, két eset lehetséges. Ha a „társ-Én-rész”, és a Törvény értelmében 170

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága III. kötet érkezett Én-rész közt nincs túlzottan nagy Szférikus és dimenzionális különbség, lehetséges, hogy megegyezésre tudnak jutni, s egymást támogatva igyekszenek akként vezetni és irányítani a Tudatot, és a testet is, hogy a Törvény értelmében testet vett Én-rész Útjába szövik bele az attól nem nagy mértékben eltérő Sors-elemet is, amelynek megvalósítása a „társ-Én-rész” célja volt. Ez azonban igen ritka: többnyire erős harcban állnak egymással, így hol az egyik, hol a másik vezeti a Tudatot, s akkor az illető fizikai személyben is a lehető legszélsőségesebb kettősség figyelhető meg. A Törvény értelmében érkezett Én-rész ezen túl még azzal is megpróbálkozhat, hogy az Élet-film megszakítását kéri a maga felsőbbrendű ÉN-jétől, amely kérés ekként, lévén hogy az ténylegesen és kiemelten indokolt, többnyire meghallhatásra is talál, s akkor az Én-rész útja, s ekként a „társ-Én-rész” törvénytelen Útja is egyazon időben, jobbára már a magzati szakban megszakad. Hogy milyen következményekkel jár ez az Én-részre? Nos, amely Én-rész a Törvény értelmében indult, hamarosan ismételten is módot kaphat, már egy másik Életfeladattal, egy másik időpontban, de rendszerint ugyanannál a szülő-párnál testbe öltözni. Az Életfilmmel, s ekként Őr-szellemmel sem bíró Én-rész viszont hosszan nem lesz képes kiemelkedni a fizikai síkról. Rájuk későbben még visszatérek a Szavak kötetben, itt és most azonban (már némi pihenő közbeiktatásával) tovább haladunk a megkezdett téma kibontásában. A Testet öltések Törvényét ugyan már érintettük, s egy bizonyos szintig ki is bontottuk, de mert hogy e témában is vannak még homályos foltok, ha csak néhány mondatban is, de visszatérünk e kérdésre is. A fizikai testek megfogalmazására való képességet, mint mondtam, az Én-rész meglehetősen gyorsan képes kibontani magában. De azok a fizikai testek, amelyeket az első, vagy a második szféra lakói megfogalmaznak, nem azonosak azokkal a testekkel, amelyeket mondjuk a ti Szellemi Én-részeitek képessé lettek megfogalmazni a ti szinteteken. Még akkor sem, ha külső formáját tekintve nincs nagy különbség a második és a harmadik, vagy a harmadik, és a negyedik szférában használt fizikai testek közt. Mert a hasonlóság ténylegesen is csak a külső formára, s nem a belső tartalomra vonatkozik. Sőt: még a testek sejtjei is csak úgy épülnek fel, amiként a magatok testsejtjei: de már a test sejtjeit egymáshoz kötő Szellemi energia rezgésszintje más és más lesz, amiként megváltozik a test tényleges fizikai, és már a Lélek-energiákból megfogalmazott test-elemeinek aránya is. Minél mélyebb rezgéssíkon fogalmazza meg leendő fizikai testét az Én-rész, annál több Föld-elem, és annál arányosan kevesebb Lélek-elem kerül magába a testbe, így a hasonló méretű test lényegesen súlyosabb lesz, mint a magasabb szinten, már kevesebb Föld-elemből és több Lélek-energiából megfogalmazott, ugyan olyan méretű test. S ezt jelenti lényegében, amikor azt mondom: a sejtek közti Idő-táv növekedik meg, hisz az Időt a Fent értelmében éppenhogy a Szeretet Istenétől, tehát magától a Tökéletes Szeretettől való eltávolodottság mértékeként tartja számon a felsőbbrendű ÉN csak úgy, mint a vélük foglalkozó Oktató-szellemek. Igaz: én magam, amikor arról szólok: az Idő kevésnél is kevesebb, még a ti általatok használt idő-mérték szerint miért időre, tehát az évekre s az évtizedekre kívánok utalni: de bizony, kevés az a magasabb szintű, már nem fizikai értelmezés szerint is! A Föld szellemi gömbje készen áll rá, hogy a magasabb TÉR-IDŐ síkra emelkedjék, vagyis hogy közelebb lépjen egy dimenzionális és egyben egy Szférikus Körrel is a Végtelen Szeretet Istenéhez. Ekként egy szinttel közelebb emelkedik az Ős-Örök FÉNY Birodalmához. De mert a Föld-test, s a Föld színén épp Útjukat járók jelentősebb része még nem érett arra, hogy a magasabb Fénykört elviselje, a Föld látszólagos Egységét is meg kell bontsa a Kegyelem Istene, megszabva és megnevezve kinek - kinek a maga helyét Térben és Időben, s ekként a Tér-Időben egyaránt. Amikor azt mondom: a Szeretet Törvényvilágába kell lépnetek, azt is mondtam, hogy az Igazság Törvénye, és a Kegyelem Törvénye sem akként hat fölöttetek, amiként hat az alsóbb szinteken élőkre, annál is inkább, mert ti már csak egyetlen Igazságot ismerhettek, éspedig a Bölcs Szeretet Igazságát, s már ennek értelmében nem csak elfogadnotok kell Isten kezéből a Kegyelmi ajándékokat, de tovább is kell adnotok. A legmagasabb rendű Igazság Törvénye már a Bölcsesség Törvénye, s a legmagasabb rendű Bölcsesség, amely az egyedül való Isteni Igazság, maga A Szeretet, tehát Isten, Aki a Kegyelem. Amíg az alsóbbrendű Igazság Törvényben éltek, még valósággal is a Föld gyermekei vagytok, mert még nem értetek el arra a Szellemi Ébredtségi szintre, amely szükségeltetik ahhoz, hogy megszabaduljatok az anyag kötelmétől, s az anyag Törvényétől, amely még akkor is köt mindőtöket, ha testeitek elemei közé 171

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága III. kötet már lényegesen több magasrendű energiát építhet az Én-rész, mint a mélyebb szintek lakóinak esetében. Még fizikai elemekkel, tehát anyagelemekből álló élelemmel csillapítjátok a fizikai test energia-hiányos állapotát jelző éhség-érzetet, amiként a hideg-érzetet is csak anyag-elemekből álló öltözék révén lesztek képesek elhárítani. Ekként tehát valósággal is a Föld gyermekei vagytok: de elmétek és Lelketek és Szellemi Én-részetek már a következő szintre készítitek fel, s amilyen mértékben képesek vagytok elhagyni mindazt, ami Tudatotokat a Földdel teszi megkötözötté, olyan mértékben lesztek, vagy lehettek képessé már Szellemi ÉN-eitekkel is elszakadni az Anyagtörvény elsődlegességét adó szinttől, hogy már a magasabb: a Lélek Törvényének, a Kegyelmi Törvénynek értelmében járjátok végig jelen Útjaitokat. Amiként korábban mondtam, ki-ki a Jelenben kell megvalósítsa, mint földi ember a Szellem előbbre lépését, megteremtve a Tudatban annak mindahány feltételét. Most, ezen az Úton, hisz a Múlt Útjai, már csak mint árnyak vetülnek a Jelennek Útjára. Tudom, hogy a Múlt árnyai, amelyek mint Sors-elemek: köszönnek rátok, gyakran félelmes voltukkal kötik meg az elmét, hisz épp azért adattak néktek is e Kegyelmi Utak, hogy ami sötét árnyat még magatokkal, és magatokban hordoztok, most megtisztíthassátok a Kegyelem Tüzében. Ha ezt idején felismeritek, már óvakodni fogtok attól, hogy a Ma Útján a Holnap árnyait igyekezzetek megfogalmazni, viszont törekedni fogtok arra, hogy a Tegnap árnyait megtisztítsátok, mert azoktól csak egyképpen szabadulhattok: ha megtisztítván, Fénnyé, tehát pozitív energiává változtatjátok mindet. Ebben van segítségetekre a Kegyelmi Törvény, amely minden lehetőséget elétek tár, hogy megmenekedjen Lelketek és Szellemetek egyaránt az elhibázott Út most minden eddiginél komolyabb következményétől. Amely karmikus elemet ma megfogalmaztok, holnap még megtisztíthatjátok: de vajon gondoltatok-e arra, meddig lesz számotokra „Holnap”? A Kegyelem Istene, miként mondtam, hosszútűrő: de Türelme nem végtelen, még akkor sem, ha akként vélitek: örökkön módotokban áll tévelyegni. Nem, nem áll módotokban, s ennek akkor döbbentek csak rá valóságára igazán, ha a ma restsége végett az a bizonyos Holnap már nem az előrébb, és feljebblépést biztosítja Én-részeitek, s ekként felsőbbrendű ÉN-eitek számára, csak a stagnálást, amiként a fokozatos visszarendeződést hozza a Tudat, s ekként a fizikai eszköz: a test számára is. De nem a Felfelé való Visszarendeződést: arra a szintre kell térjen az Elme, vagyis a Tudat, amelyen megrekedt, ahhoz a Bölcsesség-elemhez kell visszanyúljon, amelyet nem volt képes megvalósítani a mindennapok során: s mert az Én-rész minden egyes testbe öltözésre az ÉN-ben már ténylegesen is meglévő Erőkből merít, s visz magával az Útra, a mindinkább visszafokozódó Tudat, s a mind mélyebb szintű energia-elemekből megfogalmazott test irányíthatatlansága-adta kudarc fájdalma és szenvedtető keserűsége minden egyes testet öltéssel nagyobb és nagyobb lesz. A Ma még a tiétek: s életek is kell azzal, hogy Holnap kiszabadulván az anyag Törvényei és törvényszerűségei kötelékeiből, a Léleknek Kegyelmi Erejét, vagyis a Léleknek Keresztségét tudhassátok magatokénak, s már annak birtokosaiként törekedhessetek a Szeretet Istenének Országa felé haladni, mindinkább megismervén magát Istent, s az Ő Szent és Hatalmas Törvényeit. Ekként ma már a testi és tudati jó helyett a Szellemi jó megismerésére és megszerzésére kell törekednetek, hogy a bűnre való hajlandóság teljességgel kiéghessen elméitekből. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy ténylegesen is felismerjétek mindahány hibátokat: nem azokat, amelyeket készek is vagytok felvállalni, de mindinkább azon benső hajlandóságokat, amelyeket még magatok elől is tagadni és titkolni igyekeztek. A Megtérésre szánt Idő a végéhez közeledik: és számotokra, akik az Útra léptetek, már véget is ért. Ti már haladni kell tudjatok az Úton, hogy többé ne a test szerint ítéljetek, de a Lélek szerint, s itt ismét a Szeretetet értvén e SZÓ alatt. A Szeretet törvénye az Egyedülvaló Isteni Törvény, amely lényegében magában foglalja, s végül feloldja az Igazság, és az Anyag Törvényét, mindenkor a Kegyelem Ereje által. S ez már ma ekként van, vagy ekként lehet számotokra is, ha még ma nem is teljességgel fizikai értelemben! S ez azt jelenti: olyan fokon lesztek képesek a Szeretet Törvényébe, tehát az Isteni Törvénybe lépni, amilyen fokon képessé váltok felismerni, megtapasztalni, s magatok is megvalósítani a test és a Tudat törvénytelen törvénye, vagyis az anyag törvénye fölött a Kegyelem Törvényét.

172

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága III. kötet A Szellem, amely elvesztette minden addig-volt Tudását, s feledte a Jóról és a rosszról való helyes fogalmakat, „elfelejtette” ekként az Istennek Törvényét, s már a maga-alkotta, törvénytelen fogalmakkal keverte azokat fokról - fokra, mindinkább eltávolodva a Valóság Törvényétől, s beilleszkedve a maga valótlan törvényeibe, mígnem azokat is feledte: s akkor a teljes sötétségbe, az anyag világába, annak tudattalanná tevő mélységeibe merült alá. Aztán fokozatosan Ébredni kezdett, mind többet ismerve meg a fizikai sík törvényeiből, majd ezek kapcsán a Fent Világának Törvényeiből is. Ti már Krisztus Tanításai által valósággal is ismerői és tudói lehettek A Törvénynek. S éppen ez választ el benneteket azoktól, akik a „külső kereszténységet” élik és hirdetik. A Bölcs Szeretet Törvénye, amely az Istennek Törvénye, az, amelyet már igazán Benső Kereszténységnek nevezünk, az, amikor már nem csak a Tudat, de Szív, Lélek, Tudat és Szellem egyként keresi, fogadja és éli A bölcs Szeretet Törvényét, mindenkor a maga tényleges bölcsessége mértékében kerülve mind közelebb és közelebb a Leghatalmasabb Isteni Szeretet - Eszményhez. Mindaz, aki képes a Bölcs Szeretet mindinkább való megélése felé törekedni, maga is érezheti, hogy valósággal is ez az Isten felé vezető ÚT, amelyről az ÚR szólott, s amely Szeretet a Teremtő Erő. A ti szinteteken, és a ti korotokban még csak kicsinyben lehettek képesek: bírni a Szeretet Teremtő Erejét, és csak kicsinyben tudhattok hatni is általa, mert hisz kicsinyek vagytok még ti magatok is, ekként csak kicsiny energiákkal bírhattok, amellett, hogy a közeg maga árnyékolná le a magasabb szintű energiát. Aki már kész, és képes elfogadni a Krisztusi Áldozatot, s már igazán Felismerve: képes elfogadni ŐT, mint Megváltót, tulajdonképpen a Kegyelmet fogadta el ekként: azt a Kegyelmet, amely alkalmassá teszi az Ősi Bölcsességek fokról - fokra való Felismerésére is, s amely Bölcsességek közül az első éppen-hogy önmagatok valós kilétének megismerése. „A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet.” – mondja az ÚR, (Ján. 6.63) s már e szavakkal is bizonyságot tett arról: a test semmi: azt elhagyván a „lélek és élet”; vagyis a Szeretet és a Szellem marad meg: a Szellem a Teremtő Szeretetben, a Szel-lem által már be, és elfogadni tudott Teremtő Szeretet pedig a Szellemben maradva meg, a Szellemben élve, és a Szellemet éltetve is ugyanakkor. „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?” – folytatja az ÚR (Márk. 8.36), s e kérdés valójában azt mondja: mit használ az embernek a Föld minden kincse, ha kárt vall érette a Szeretetben, ha csorbul és elsatnyul a múló földi kincsek utáni hajszában a Szeretet, s az ember Szeretni tudása, amely egyedül éltető, soha el nem vehető, és meg sem is fakuló Kincse a Szellemnek? A Lélek, azaz a Szeretet az, amely Életre: s már a valós értelemben vett, mind magasabb szintű ÉLETRE ébreszti a Szellemet. Amilyen fokon tehát képesek vagytok Élni a Bölcs Szeretetet, olyan fokon lesztek képesek Élni a Szellemben, „meghalva” egyidejűleg a test, és a testi, a Föld, és a földi számára. Aki a Szeretetben él, nem igényli, csak A Szeretetet, mint Isteni Kincset. Annak számára megváltoznak az értékrendek, s a ma még fontos holnapra elsatnyul az Örökkön Fontos mellett, s annak számára megváltozik a Tér és az Idő, mert a semmi kis földi értékek a maguk helyére kerülnek benne, és a Tér és az Idő Istenben fog kezdődni, s ott is végződik már számára is. Nem a tegnapban, s nem a holnapban: de a folyamatos JELENBEN él, megköszönve a MOST minden Kegyelmi Ajándékát, de nem ügyelve a Holnapok során szükségessé lehető dolgokra, mert tudja: a Leghatalmasabb, s a Legfontosabb Kegyelmi Ajándék: Isten Bölcs Szeretete övé volt tegnap, övé ma, és övé lesz ekként Holnap is: és kell-e nagyobb kincs, hanemha a Leghatalmasabb? Félhet-e az, akinek Isten a Leghatalmasabb Kincset teszi kezébe, attól: a mindennapok során szükségessé lehető, apró földi dolgokat nem adja meg néki Az, Aki Maga A BÖLCSESSÉG, s Aki tudja ekként: mi kell, s mi kellhet a testbe zárt Szellemnek, vagy akár magának a testnek, a semmi, gyönge kis embernek ahhoz, hogy az ÚT, amelyet Kegyelméből járhat: igazán, s már a Valóság értelmében sikeres lehessen? Vagy ti magatok mit érnétek azzal, ha kicsinyeitek kezébe bárha a legdrágább földi kincset adnátok akkor, amikor annak egy falás kenyérre volna igazán szüksége? Nemde: akkor adtok néki igazán, ha mindenkor a számára ténylegesen is szükségeset adjátok, s nem azt, amit értékesnek ítéltek? 173

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága III. kötet S vajha bennetek meg van az a Bölcsesség, hogy tudjátok: kicsinyeiteknek kenyérre, vagy más egyébre van szüksége: vélné e egy is teközületek, hogy a Teremtő nem tudja: mikor, mire van igazán szükségetek? Egy nem gondolhatja ezt közületek igazán, még akkor sem, ha az, ami bennetek még olyannyira az ember: olykor lázadni próbál az Istennek rendelései ellen, akként vélve: kevés az, vagy más, ami részéül jut, s ő többet, vagy mást akarna kapni. Aki Isten Szeretetében él, már nem lázad, mert tudja: Isten mindenkor azt adja elé és néki, amire valósággal is szüksége van, sőt: olykor még azt is, s nem is ritkán, amire tán nincs is feltétlenül szüksége, de mert szeretné, s mert Isten ezáltal is ki akarja mutatni felé sohasem múló, Örök Szeretetét, kedvére tesz, s kezébe adja, amit elméje kíván. Nem csak a testnek szükségest ismeri Isten tehát, de azt is, ami a Tudatnak vágya, s ha annak nincs különösebb akadálya, még azt is megadja a Tőle elfordult, s oly gyakran hálátlanná levő gyermekeinek, mert Ő igazán Szeret mindőtöket, mert Ő MAGA A SZERETET. Az a Szeretet, amely után mindahány, az Ősi EGY-ségből eltávozott Szellem oly igen vágyakozik, de amelyet csak azon a fokon fog ismételten is bírhatni, amilyen szinten képessé válik azt felismerni, elfogadni és visszatükrözni is a Teremtő EGY-ség felé. Az a Szeretet, az A KINCS, amelyért mindent fel kell tudjatok áldozni. Amiként az a Mester példázatában is van; miként a szántóvető, aki eladta mindenét, amivel bírt, hogy a földet, amelyben a sosem látott kincset lelte, már egészen magáénak tudhassa. Ti is ekként kell elvessetek mindahány, már tudottan silány földi „kincset”, hogy csak az Egyet bírhassátok, mert bizony, aki ezt is, és azt is bírni akarja, végül kiszór, elhullajt kezéből mindent, s akkor sem ezt, sem pedig azt nem mondhatja a magáénak. De miként szórhatjátok ki azt, ami csak hitvány, földi kincs? Miként értem azt, hogy mindent, ami csak a Föld értelmében érték: el kell vessetek magatoktól, ha még a Föld színén éltek, s ekként még bírnotok kell bizonyos dolgokkal, amelyek lehetségessé teszik számotokra az ÚT végigjárását? Nem egészen akként, amiként azt vélitek! Nem olyan fokon, amiként teszik ezt a szegénységi fogadalomban élő szerzetesek, hisz emberek közt éltek, családban, gyermeket, vagy akár már unokát neveltek. De akként, hogy tudati képeitek közül „szórjátok” ki azt, ami nem a Valósághoz tartozik, nem tulajdonítva néki nagyobb fontosságot, mint amivel az a Valóság értelmében bír. Nem a megszerzett (vagy a megszerezni kívánt) földi értékek kell az elsődleges fontosságot jelentsék elméitekben: de már azok, amelyek a Valóság értelmében vett Kincsek, s azt, ami a Föld értékei közé tartozik, meg kell tanulnotok a maga tényleges (tehát nem pénzben kifejezett) értéke szerint mérni, s ha akként hozza az Út, akár el is kell tudnotok azt engedni. Tudomásul kell vennetek, hogy mint az Úton lévő Szellemi Én-rész eszközének, azaz a testnek segítségére adatott dolgok, azok léteznek, de tudomásul kell tudni venni azt is, ha egy percen el kell engednetek, le kell mondjatok az adott eszközről, hisz ha mindent elveszíttek is, miként Jób: a Legfontosabb Kincset soha el nem veszítitek, arról sohasem kell lemondanotok — csak ha ti magatok akarjátok akként, fontosabbnak élve meg a kis földi kincsecskéket, mint az ISTEN Bölcs, Örök Szeretetét, amely az Egyedül Valós, s amely ekként a Leghatalmasabb KINCS. A tudati képek uralása tehát az első és a legfontosabb, amit meg kell, hogy tanuljatok. Meg kell fogalmazzátok: mi az Utatokban, ami a Föld értékei közé tartozik, és mi az, ami az Igazi Kincs. Aztán, ha ezt megállapítottátok, az Igaz Kincs mindinkább való birtoklására kell törekedjetek, vagyis mind többet és többet kell tudjatok befogadni abból a Szeretetből, amely (amiként már mondtam) mindenkor a maga Ősi Tökéletességében és teljességében áramlik felétek és reátok, de amelyet csak abban a mértékben lehettek képesek ismételten is a magatokénak tudhatni, amilyen mértékben meg tudtátok tisztítani magatokat mindazon tisztátalanságoktól, amelyek köztetek, tehát Valós ÉN-eitek, Szellemetek, és a Tökéletes Szeretet-sugarak közt felhalmozódtak, leárnyékolva ekként magát a Szellemet, majd annak ÉN-képét is, mindinkább sötétté téve önmagát – önmagában. Ne feledjétek: ISTEN, Aki A Bölcsesség, mindmáig ismeri és látja egykori, kristálynál tisztább Szellem-éneteket, mert Benne egyként létezik mindahány PILLANAT, így látja azt az ÉN-eteket, aki egy igen távoli Pillanatban elindult, de látja már azt is, Aki Visszatért. S Aki Visszatért, épp oly tiszta, és ragyogó, mint az volt, aki még el sem indult, s akiben még az elindulás gondolati képe sem fogalmazódott meg. Amiként látja jelenbeni, a legalsóbb rezgésszintű Mennyei Szférában lévő, s ott lefedett Szellemet, és látja annak ÉN-képét, s mindazon Én-részeket is, 174

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága III. kötet amelyek épp azon kell fáradozzanak, hogy a felsőbbrendű ÉN-t elfedő sár és tisztátalanság-réteget mindinkább megtisztítsák, ma még azon elemeket tisztítva meg, amelyeket… – ők maguk, tehát az Énrészek tettek tisztátalanná. Az alsó szintek feladata ugyanis ez: azon bölcsességi elemeket kell ismételten is kibontsák, amelyeket ők maguk fedtek el a lefelé vezető ÚT során. Ti lényegében ennek a folyamatnak a végén jártok: már a fizikai szintű Bölcsességek mindegyikét kibonthattátok, s ekként már a Szellemi Bölcsességek kibontásán kell mindinkább fáradozzatok. Azon Bölcsességeket, amelyek tulajdonképpen az ÉN, tehát már nem az Én-rész, de annak felsőbbrendű elemének Bölcsességei, amelyekkel egykor bírt, és szabadon rendelkezett, míg maga is el nem ért egy bizonyos, számára már átléphetetlen küszöböt. Azt a küszöböt, amelyet követően ő maga is annyira besötétült volna, hogy többé esélye sem lehetett volna: visszaállítani a korábban megbontott Duális EGY-séget, s már akként visszaemelkedni a Szellembe. S ezzel ismét egy másik aspektusát nyitottuk meg a Bukás-történetnek. Ezt is lentről felfelé haladva vizsgáljuk meg, addig a szintig, ameddig a Kegyelem erre lehetőséget ad a ti számotokra is. Amiként mondtam, a fizikai Bölcsességeket az Én-rész fedte el maga elől még a lefelé vezető Út során. Akkor azok még nem mint fizikai Bölcsességek voltak a birtokában, de mint alsóbbrendű Szellemi ismeretek. A test megfogalmazása nagyon is élő példa erre, hisz azt sem mint fizikai történést viszi végbe az Én-rész, de mint Szellem-tudati cselekedetet. A maga gondolati-akarati energiái révén vonzza magához már a felsőbbrendű ÉN által leáramoltatott Energiákat is, s e Szellemi erő révén építi be azokat a maga Energia-testébe. Aztán ismét csak a maga Szellemi - akarati energiái révén vonzhatja magához a számára szükséges Kozmikus Energiákat is, hiszen az ÉN által magához vonzott, s az ÉN-t, és annak Útra küldött Én-részét összekötő Lélek-szál is az Én-rész Szellemi - akarati energiája révén vonzza magához azokat, már mindenkor az Én-rész Bölcsességi erejének mértékében, bár az alsóbb szinteken a Feladatnak megfelelő fokon és mennyiségben. A testet öltés is ezen Erők révén mehet csak végbe, hisz az Én-rész Akarata az, amely egymáshoz vonzza, s egymásba lé-nyegíti a test két elemét: a petesejtecskét és a férfi-erő sejtet. A test majdani energia-burkai már az Én-rész Bölcsességi fokának megfelelően nyílnak ki, amelyet az Én-rész a maga felsőbbrendű ÉN-je által alááramoltatott energiával egészíthet ki (már az Őrszellem közreműködésével), ha a Feladatok, tehát az Út értelmében megfogalmazandó test energia-képeinek (burkainak) megfogalmazásához kevés saját Bölcsességi ereje. De az Én-rész késztetését, annak fejlettségi fokát jelzi mindahány történés is, amely a lassan emberré vált test révén bekövetkezett, és az Én-rész magával vitt, s a maga tényleges Éb-redtségi fokát, de már a felsőbbrendű ÉN Ébredtségi fokát is jelzik mindazon fizikai eszközök, amelyek segítségével az Én-rész által irányított, vagy inkább csak befolyásolt Tudat olyan Felismerések birtokosává lehetett, amelyeket az Én-rész Szellemi Úton bontott ki magában. Tehát nem fizikai eszközök megfogalmazása révén, de a Valóság Erejéből fogalmazva meg mindazt, amit az Út során, már a testbe öltözve csak fizikai elemekből lehet képes reprodukáltatni a Tudattal és a testtel. Ezeket az Asztrális szinten már a Valóság Energiájából, tehát a ténylegesen is rendelkezésére álló Szellemi Energiákból megfogalmazott eszközöket, vagy az azok elkészítéséhez szükséges információkat azonban már mint Szellemi - Gondolatenergia-képeket sugározhatja csak a Tudat felé, megadva annak a késztetést az adott eszköz már a maga valótlan valóságának anyagaiból, s a maga lényegesen kisebb akarati energiái révén megalkotni. S itt az alkotás szó alatt akár egy gépet, akár egy-egy művészi alkotást, akár valamely bonyolult tudományos kutatást egyként kell értsétek, annál is inkább, mert ez mind a Tudat és az Én-rész egységesített, nem fizikai erejéből fogalmazódik meg, mint tudati kép, tehát mint terv, mint elképzelés, mint gondolat: s csak aztán valósul meg, mint használati tárgy, eszköz, alkotás, vagy kerül kibontásra, mint tudományos tétel (stb.). S aki kételkedne ebben, vagy nem értené, mit akarok ezzel elmondani, idézze csak fel egy egyszerű fizikai cselekvését. Először a Tudatában fogalmaz meg minden egyes mozdulatot: előveszem a kenyeret, levágok egy szeletet, és megkenem vajjal. E tudati képet követi a fizikai szintű cselekvéssor, amelynek révén maga a Gondolat valósággá lesz. gondolati Erő nélkül, és akarati Erő nélkül semmit, még ezt a nagyon is mindennapi cselekvést sem végezhetné el a test, mert ami a fizikai testben a szív, az az agyban gondolati és akarati ERŐ. Szív nélkül

175

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága III. kötet egyetlen összetett fizikai szervezet sem él meg: ekként nem fejlődik ki, és nem tölti be a maga valós szerepét az agy sem, ha nincs, ami erre alkalmassá tegye. Ekként tehát két, egymással épp annyira összefüggő, mint amennyire egymástól független ERŐT különböztettünk meg a ti szinteteken is. Van a fizikai, és a nem fizikai ERŐ, tehát a testi energia, és a tudati energia. Amiként fizikai energia is több összetevőből áll, úgy mint: a befogadott táplálék energiája, a víz, a beszívott levegő oxigénje, a környezetből felvett hő, a levegőben lévő pára, akként a nem fizikai erő is több részre bontható: tudati energia, vagyis a már megszerzett tudás, tapasztalat összessége, akarati energia, és a test harmadik, szintén nem fizikai energiája, a pszichés energia, vagyis az idegek energiája, amelyet akár lelkierőnek is nevezhetünk, amiként ti magatok ismeritek és nevezitek is ezt a tudati energiát. A fizikai energiát képesek lehettek fokozni: több táplálék bevitelével, egészségesebb, tisztább ivóvíz elfogyasztásával, tisztább, oxigéndúsabb levegő beszívásával, a test kellő hőmérsékletének biztosításával, és persze mindazzal, ami elengedhetetlen a test számára: pihenéssel, és az ártó anyagok kerülésével, stb. Ugyan így fokozható azonban a test nem fizikai energia szintje is, s mert hogy az maga sem fizikai, fokozni sem lehettek képesek semminő fizikai elem révén! Ekként viszont csak olyasmivel „táplálhatjátok”, és csak olyasmivel erősíthetitek, ami a saját anyagtalan anyagának megfelel, s azzal harmonizál. A tudati - akarati energiákkal, tehát a gondolati energiákkal, azok mindinkább való megtisztítása, s ekként mind magasabb rezgésszintre emelése révén. De vajon hogyan, miként lehettek képesek abban a zajos, rohanó, s szinte teljességgel elanyagiasodott világban megtisztítani tudati (gondolati) és akarati energiáitokat? Egyszerűen: Bölcsességgel, vagyis a harmadik Teremtő Energia révén, annak mindinkább való el, és befogadása által. A Teremtő Szeretet energiáját ugyanis csak akkor lesztek képesek mind magasabb és magasabb szinten magatokhoz vonzani, s csak akkor lesztek képesek ténylegesen is hatni általa, ha a másik két Teremtő Energiával is bírtok. Amiként mondtam már, a Szellem a Teremtő Akarat, a Teremtő Szeretet és a Teremtő Bölcsesség elemeiből lépett a LÉT szintjére. Ekként viszont az önmagáról megfogalmazott ÉNképet sem fogalmazhatta meg anélkül, hogy ne e három Teremtő Elemet használta volna, éspedig azok Tökéletes Tisztaságában vonzva azokat magához. S ez annál is inkább ekként van, mert a Szellem, amelynek energia-testét csak e három Teremtő Elem adja, nem is lehetett volna képes egy olyan Közegben másféle energiákat magához vonzani, amelyben szintén csak e három Teremtő Elem létezik! A legalsó Mennyei szint maga is Tökéletes, ha már a magasabbról aláereszkedett Szellem számára kevés és gyenge volt is az ott magához vonzhatott energia, amely természetes módon a Kicsinyek, tehát az épp csak LÉT-be emelt kis Bébi-szellemek energia-igényének megfelelő rezgésszinten megnyilvánuló, de mindenképp Tökéletes energiák voltak, amiként azok ma is, és azok is maradnak örökkön. A Szellem a magáról megfogalmazott ÉN-képet a benne lévő lázadás energiája révén közvetítette tovább, de már egy olyan Rezgéstartományba, amelybe nem csak a saját Szellemi Természetének megfelelő Tökéletes Energia-elemeket, de a maga Szellemi Ős-természetétől idegen lázadás energiáit is átáramoltatta, vagyis amely tartományban már besötétítette a Tökéletes Tisztaságú Teremtő Elemeket. E Lázadás energiája volt az, amelynek révén képessé vált mind visszább és visszább lépni a Mennyei szinteken. Ahhoz viszont már nem lett volna elégséges, hogy magát a Szellemet is egy olyan szintre juttassa, amelyben már nem csak a Tökéletes Teremtő elemek vannak, annál is inkább, mert hisz épp a Szellem energia-testét adó Teremtő Energiák azok, amelyek mindahányszor felül tudták írni, s közömbösíteni tudták a Szellemben megfogalmazódott, már a Tökéletestől eltérő rezgésirányú Szellemtudati és akarati energiát, így azok nem felbontották: csak mind alacsonyabb Energia-tartományba utasították a korábban már megszerzett Bölcsességét használni képtelen Szellemet. Ha a három Teremtő Elem nem egyszerre, tehát nem egymással harmonizálva halmozódik fel a Szellem energia-testében, az épp úgy elgyengül, mint az a fizikai test, amelybe csak az egyik, a test természetes és egyenletes fejlődését, annak (az önmagához mérten való) maximális energiaszintjét biztosító elem halmozódik fel, míg a többi nem, vagy csak csökkentett, nem kielégítő mennyiségben jut be. Ha mondjuk a kalcium hiányzik a testből, az nem fog rendesen fejlődni: hiába juttattok a szervezetbe megfelelő mennyiségben vasat, foszfort, s az egyes vitamin-fajtákat. Épp így nem lehetett volna képes fejlődni a Szellem sem, hisz ha az akarati energia megfelelő mennyiségű volt is benne, már hiányzott a Bölcsesség, 176

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága III. kötet amelynek révén korábban a Teremtő Szeretet energiáit is mind magasabb fokon volt képes magába fogadni, s nem csak magába fogadni, de kiáramoltatni is, tehát használni, ha még nem is teljességgel akként, mint Teremtő Erőt: de amiként a gyermek teste mindenkor a következő fejlődési fázisra készül, akként készült a Szellem is, míg a lázadás, mint lehetőség: fel nem bukkant akarati energiái közt, felerősítve emezt, viszont megkötve a Bölcsességi szint következő fokozatának elérésében, megakadályozva ekként abban is, hogy a fejlődéséhez szintúgy nélkülözhetetlen, már magasabb rezgésszintű Szeretet-energiát magához vonzhassa. Amikor tehát azt mondom: a Szellem önmagáról megfogalma-zott ÉN-képében mindinkább a sötét tartományba hullott, azt is elmondtam: a Legfelső Fénykörtől, amelyhez mindahány Teremtett Szellemnek közelednie kell, már mind távolabb és távolabb, tehát mindenkor egy alsóbbrendű Fénykörbe lépett alá. Ezzel viszont már azt is elmondtam, hogy a Legmagasabb rendű Fény-kör, vagy mondhatjuk akként is: a Legmagasabb rendű NAP A TEREMTŐ EGY-ség: míg a legalsóbb szintű, a ti szinteteken, tehát a fizikai Világokon már csak sűrű sötétségként észlelhető energia-tartomány, azaz a legalsóbb rendű Fény-kör, Satana világ-képzete, amely azonban épp úgy az EGY-ségben van, mint bármely magasabb rendű Fénykör, ha a Fent Világának ellentét-pólusát képviseli is. E kettő közt, s ez természetes is, mindahány Szférikus és Dimenzionális kör más és más Fény-kört jelent. S épp ennek lesz szerepe a várt - várható Szférikus Ugrásnál is. S a most következő a Tanítás az, amelyet egyes Szellem-testvérek, akik a maguk Asztrális Világképében egy-egy villanásnyi időre rálátással bírhatnak egyes magasabb fokú Bölcsességre, tán nem is teljességgel rossz szándékkal igyekeztek leközvetíteni azok felé, akik a Tőlük érkezett üzenet vételére készek voltak. De mert valósággal is csak egy villanásnyi időre lehetett rálátásuk egy olyan Bölcsességelemre, amelyet nem, vagy csak alig értettek meg, a leközvetített információ sem lett, mert hisz nem is lehetett volna pontos. Így fogalmazódott meg az a tévtanítás, amely szerint „a Dimenzióváltás során, annak következtében a Föld teljessége Fénnyé válik, amiként mindazok testei is, akik a Föld színén élnek”… Hogy ez mennyire nem ekként van, s hogy ez mennyire irreális is volna: magatok is érzékelhetitek. (Nem véletlen óvunk mindenkit a meggondolatlan kapcsolatfelvételtől: sohasem tudhatjátok: ki, mely asztrális szintről, és főképp: milyen szándékkal, és milyen szintű közlést ad át. Számtalan Testvérünk tévedt már el ekként Útján, mégpedig akként, hogy másokat (sokakat!) magával rántott, olyan Testvéreket, akik szintúgy nem a tanítások szintjét: csak azok „rendkívüli”; tehát rendhagyó, számukra mindenkor szenzációt jelentő voltát vették alapul; vagyis maguk is épp oly óvatlanok voltak, mint az a „médium”, aki a hibás, megtévesztő és tévútra vezető áltanításokat fogadta s továbbította.) A Föld, s annak asztrális Világ-képei egyszerre érnek el a felsőbb Fény-körhöz, tehát a magasabb Szférikus tartományhoz. Ez viszont azt is jelenti, hogy egyszerre fognak „megmérettetni” testben lévő, azaz épp Úton járó, s az asztrális szinteken lévő, a negyedik szférikus gyűrűbe még fel nem lépett Testvéreink. S erre utal a Jelenések könyve is, amikor arról szól: a holtak kikelnek sírjaikból, és ítél az ÚR élők és holtak fölött. Mind egyként, egyazon időben lesznek tehát ítélve a fizikai síkon lévők, s az Asztrális Világképben tartózkodók, hisz ha a Föld magasabb rezgéstartományba emelkedik, annak Csillagközi, vagyis asztrális vetületei is feljebb, magasabb asztrális gyűrűbe, magasabb Nap-körbe kell emelkedjenek. S akkor a fizikai síkon, testben élők sem mint fizikai személyek, de mint Szellemi Elemek méretnek meg, de mert Úton járók, fizikai testeikkel együtt emeltetnek, akik erre méltónak találtatnak az Úrnál. Amelyeket vonz a magasabb rendű Fény, azok a Fény által vonzatva felemeltetnek a Föld Szellemi gömbjével, s a magasabb asztrális Világ-képekkel együtt. Amelyeket viszont taszít ugyanaz a Fény, aláhullanak, éspedig a korábbi Fény-kör alsó szintjére. Ez tulajdonképpen az a bizonyos óriás-kerék elmélet is, amelyet a kezdeti időkben fogalmaztak meg azok, akik épp csak kezdték a Szellemi Tanításokkal való ismerkedést. A rotáció elméletét bontották ki ekként azon Testvéreink, amely elmélet azt mutatja meg: aki képes feljebb lépni, kiemeltetik a korábbi rezgés-körből, míg aki erre képtelen, ismét a kör legalsó szintjéről kezdi az Utat. Igaz: azt már nem tették hozzá az akkori Szellemi tanításokhoz, mert ennek leközvetítésére akkor még nem nyílott lehetőség, hogy az ÉN, s annak Én-része megőrzi mindazt, amit addig képessé vált befogadni, de már akként, hogy a 177

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága III. kötet testnek Tudata, amelyet az Én-rész a maga fejlettsége szerint igyekezne irányítani, már nem lesz alkalmas, és mindinkább alkalmatlanná válik arra, hogy az Én-rész késztetéseit betöltse, s nemcsak hogy betöltse, de akár csak halványan is érzékelni tudja. S éppen ez az a bizonyos „tisztító tűz”: amely Én-rész a Föld-testen kaphat alkalmat: újra és újra testbe öltözni, meg kell tapasztalja a test és a Tudat irányíthatatlan volta végett a kudarcok egész sorát, éspedig akként, hogy az ÉN ugyanazon Feladatokat írja az Én-rész Életfilmjébe, tehát annak ugyanazokat kellene tudnia megvalósíttatni a mind használhatatlanabbá váló eszközök révén, amelyek megvalósítására korábban, a még teljességgel használható eszközzel bírhatva rest volt, vagy a magával vitt Erőt másra pazarolva, végül gyengévé vált. Aki az alsóbb Fény-körben, de még nem a mélység fogságában folytatja Útjai sorát, természetesen a történések egy bizonyos pontján, tehát a mélység egy bizonyos fokától ismét emelkedni kezdhet, de már akként, hogy más irányba kell tudja vezetni a testet, s annak Tudatát is, mint tette azt korábban: már abba az irányba, amely a mind fejlettebbé váló, immáron Harmadik emberiséget végül alkalmassá teszi Krisztus második eljövetelére, s az Ezeréves Krisztusi Birodalom megtapasztalására. Amíg mindezek be nem következnek, azok, akik a Dimenzionális ugrás során a mélység birodalmába, azaz az általatok fekete lyukként ismert negatív energia-tartományba utasították magukat milyenségük által, nem is lehetnek képesek kiemelkedni ama mélységből. Erről azonban már a Láték új Eget és új Földet… c. munkánkban kimerítő alapossággal írtunk, így itt nem részletezem tovább. Tán még annyit hadd tegyek hozzá az ott elmondottakhoz: e történésnél is hatalmas szerepe lesz annak, ami Bölcsesség-elemet magába képes fogadni a Tudat, és az Én-rész Szellemi Tudata. Nem mondom, hogy mindannyiótok testtudata alkalmas lehet még a nagyobb mennyiségű és magasabb szintű Bölcsességek befogadására, tehát azok megértésére: de akinek az kezébe adatik, nem véletlen kell kézbe vegye! Az Én-rész Tudata ugyanis nem fárad, nem kopik meg, mint a test tudata: s ekként ha a test tudata már nem is, az Én-rész Szellemi Tudata mindenképp magába zárja, és megőrzi azt, amit a Test-tudat révén megismerhetett. S aki az Útja utolsó szakaszán kell megismerje az egyes Bölcsességeket, nem véletlen kell csak akkor megismerje! Az Úr mindenkor tudja: kinek, mikor lehet kezébe adnunk, s milyen formában és milyen módon az egyes Tanításokat, s mi mindenkor akként is cselekszünk, amiként azt Ő rendeli számunkra. Ezen felül és ezen túl mindahány Tanítás, amely a Tudatban rögzítődik, lényegében szintén az Én-rész Tudatában marad meg a test létidejét követően, így azok is, akik még tudati energiáik teljében, s azok is, akik már a Tudat fokozatos megfáradásakor veszik a Tanításokat, a Szellemi Én-rész Tudatát, s ekként felsőbbrendű ÉNjük szellemi Tudatát gazdagítják általa. Amilyen fokon az Én-részben, s annak révén magában az ÉN-ben rezeg a Fény, olyan fokon fogja azt vonzani is a felsőbb Szférikus kör energiája, vagyis olyan szinten lesz képes el- és befogadni a magasabb rendű Fényt. Aki ifjan veheti a Tanításokat, annak többnyire, sőt: szinte kivétel nélkül meg is kell tudja valósítani azokat, mindenkor a maga tényleges szintjén, s a maga valós lehetőségei mértékében, már az Én-rész szemével vizsgálva meg e lehetőségeket, míg az, aki már fizikai szintű erői csökkenésekor kapja azokat, csak részben, s többnyire a Szeretet kiáramoltatása, és imádságai révén kell élje a Szeretet Törvényét: amit testi gyengesége végett már nem válthat gyakorlattá. Erre még mindjárt visszatérek… Nem véletlen mondom el ezt ennyire aprólékos részletességgel: sokan tartoznak ugyanis az idősebb korosztályhoz közületek, akik kívánják olvasni mindazt, amit eljuttatunk hozzájuk, bár ők maguk sem értik: miért kívánják oly igen, hisz már nem is annyira értik, csak valamiképpen érzik amit olvasnak. Nos: nékik szerettem volna néhány mondatban megmagyarázni e jelenséget. Amiként mondtam, minél több Bölcsesség-elemet vagytok képesek kibontani az Én-részben, annál magasabb rezgésszintű Szeretet-energiát lehettek képesek befogadni, s amilyen szinten bírtok a Szeretet Erejével, olyan szinten használhatjátok is azt akarati energiáitok révén, már mint valós Teremtő Energiát. Ezt azonban ne akként képzeljétek, s a ti szinteteken még ne is akként akarjátok használni, ahogy annak lehetséges voltát oly sokan megfogalmazták magukban! Azt is mondtam ugyanis, hogy a ti szinteteken még csak a csoportos gondolati energiák lehetnek befolyással egyes történésekre: nem az egyéni gondolati-akarati energiák. Ahhoz a közeg maga mély, s a légtér is meglehetősen besűrűsödött a tömegével feláramoltatott tisztátalan érzelmi-értelmi és akarati energiák végett, a másik oka viszont az, hogy azok az energiák, amelyeket magatokhoz tudhattok vonni, nem a Mennyei, hanem a Kozmikus Erők. A Kozmikus Térbe áramló Lélek-energiát, tehát a Szeretet energiáját vonzzátok magatokhoz: ehhez 178

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága III. kötet kapcsolódhat a már megszerzett Bölcsesség révén megfogalmazott pozitív Gondolatok ereje, s az épp úgy pozitív akarati energiák. Az ekként megfogalmazódó Erő összességét a Föld Szellemi gömbjének, vagy a várható történések után a Föld-testen maradó Testvérek, vagy a magatok korszakában mellettetek lévő, sőt: akár a már eltávozott Testvér Szellemi Én-részének megtámogatására is felajánlhatjátok. Azt már magatok is megtapasztalhattátok, hogy ha imalánc formájában igyekszetek valamely Testvéreteket megtámogatni, az egy Szándékkal mondott imák együttes ereje sem marad hatástalan. Ezen felül és ezen túl két okból is igen fontos a magasabb szintű Kozmikus energiák mindinkább való bevonzására, s annak használatára törekednetek. Részben azért, mert a gyógyításhoz, vagy az energiával való megtámogatásra lekért, már magasabb rezgésszintű (akár az alsóbb Mennyei szintről is leközvetített) energiákat sem lehettek képesek más erők révén a gyógyítandó személy felé átáramoltatni, részben pedig azért, mert már ma fel kell készülnötök a Holnapra, amikor is az Erő tényleges, tehát már magasabb fokon való használatát kell megtanuljátok. No, még nem a ti szinteteken: de már a magasabb szinten, ám amiként mondtam, az Én-rész mindenkor visz magával olyan Bölcsesség-elemeket is, amelyeket, miután az ÉN már képessé vált azokat érzékelni, az elméletbeni kibontás céljából közvetít át Útra indítandó Én-része felé. Az akkor mint elméleti ismeretelemet: kibontja, de nem váltja cselekedetté: mint megismert, de még meg nem tapasztalt Bölcsességi elemet, a következő Út Életfilmjébe írja be számára az ÉN, de már akkor olyanképpen, mint megtapasztalásra váró Sors-elemet. (S ez a szerepe annak, amire az imént utaltam, hogy egyes Testvérek már csak idősebb korukban kerülhetnek az egyes Bölcsesség-elemek közelébe.) De egy bizonyos, nem fizikai értelemben már most is használhatjátok, s ekként használnotok is kell a magasabb rezgésszintű Erőt, éspedig a meditáció, vagy akárcsak elmélyülés során. Arra ugyan nem mindenki vállalkozhat, hogy gyógyítani próbáljon az energiával, de az elmélyült állapotban való öngyógyítással megpróbálkozhattok: ha nem is mindenkor tudjátok teljességgel feloldani a betegséget okozó negatív erőket (kiváltképp, ha azok oka karmikus eredetű), de annyit elérhettek, hogy állapototok javuljon, és az esetleges fizikai fájdalomérzet csökkenjen. S azért elmélyült, vagy már meditatív állapotban lehettek erre képesek, mert az erőt, bár a Gondolat és az Akarat erejével vonzzátok magatokhoz, de csak akkor lesztek képesek azt levonzani, ha a test-tudat és az Én-rész Tudata harmonikusan működik egyazon Célért, mert használni az Én-rész fogja a bevonzott energiát: ha annak folyamatát a tudati képben fogalmazza is meg. Ehhez tehát, amiként láttátok, arra van szükség, vagy inkább akként fogalmazok: arra is szükség van, hogy a Test-tudat és az Én-rész minél tökéletesebben tudjon kapcsolódni egymáshoz. Ez azonban nem könnyű, éspedig éppenhogy a Test-tudat végett. Amíg ugyanis a test Tudata nem képes félre állni, s nem képes átadni helyét az Én-rész Tudatának, a magasabb rendű, tehát a Szellemi Tudat nem is lehet képes azt magához emelni: anélkül viszont nem irányíthatja a testet magát, és nem irányíthatja az agyi idegeket sem, mert ahhoz, hogy a Lélek-szálon át igyekezzék kormányozni az agyi idegpályákat, vagy hogy megpróbáljon bizonyos ráhatással lenni az egyes agyi központokra, át kell vegye (legalábbis részben) a Tudat szerepkörét. A Tudat, és az Én-rész természetesen akarja ezt az Egy-séget, hisz ha nem ekként volna, el sem kezdenétek meditálni, vagy relaxálni. A baj az, hogy csak az Én-rész tudja: miként törekszik ezen Egység elérésére a Tudat, míg a Tudat nem tudja: miként kívánja elérni ugyanazt az Én-rész. A tudati akarati energiát tehát akként lehettek ez esetben igazán képesek használni, ha lemondtok annak használatáról, éspedig az Én-rész javára, amely a minden vágytól, vagy egyéni akarati képtől megtisztított és kiüresített Tudatot emeli magához, hogy már valóban a saját elképzelései szerint valósítsa meg azon gondolati Képeket, amelyek korábban a Tudatból feléje sugároztak. Ezzel szemben azt figyeltem meg, hogy aki meditálni akar, az akar: nem pedig kezd meditálni. Nem véletlen, hogy a Keleti szerzetesek mantrával igyekeznek minden tudati képet törölni magából a Tudatból, miután gondolati úton megfogalmazták maguknak a meditatív állapot révén elérni kívánt célt. Azáltal, hogy azt megfogalmazzák, át is közvetítették az Én-rész magasabb rendű Szellemi Tudata felé, így a test, és a test Tudata szerepe már csak az ellazulás, a teljes önátadás, míg az Én-rész, mint felsőbbrendű, nem fizikai test-elem felveszi a kapcsolatot az Őrszellemmel, esetenként a Szellemi Vezetővel, s rajtuk keresztül, ha az szükséges, s már 179

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága III. kötet lehetséges is az Én-rész számára, a felsőbbrendű ÉN-nel is. De ekként lesz képes az Én-rész gyógyító energiát kérni, és magához vonzani a Kozmikus Szeretet-energiából, vagy a Mennyei Energiákból is. Mert azt sohasem a Tudat: az Én-rész vonzza magához, hisz azok az energiák, amelyekre egy-egy gyógyítás során szükség van, a lényegesen gyengébb Test-tudatot kiégetnék. (Sajnos, akik a mélység energiái révén érik el mások fizikai testeinek gyógyulását, szintúgy Én-részeik révén vonják magukhoz a mélységből felközvetített energiákat. Ezek Én-része aztán nem egyszer oly mértékben besötétedik, hogy a feléjük áramoltatott ima-energiák sem képesek kiemelni őket a magukválasztotta mélységből. Ez esetenként részben a test gyors romlásával jár, mert abba nem az Élet, de az ellentét energiái épülnek be, részben a Tudat teljes elborulásával: s ez is, és az is a test gyors elhalásához vezethet, mert az ellentét csak addig áramoltatja fel az energiát, míg azt valóban az ő hasznára képes felhasználni az Én-rész. Ehhez azonban ez esetben is szüksége van az Én-résznek a testre s a Tudatra egyaránt. Amiként mondtam, az Én-rész révén, de az Én-rész és a Tudat közösen megfogalmazott Akaratát követve olyan energiákat vonzhattok magatokhoz, amelyek a test betegségeit gyógyíthatják, vagy a betegség tüneteit enyhíthetik. Ezen felül és ezen túl viszont hatással lehettek egy bizonyos fokig környezetetek, főként otthonotok légterének energia szintjére, s a köröttetek élő Lélek-lények testeire is. A növények energiával való feltöltéséről már szóltunk: legalábbis abban az értelemben, hogy miként lehettek képesek ráhangolódni a növényvilág jelzéseire azok fizikai testeiből kiáramló energiák változásait érzékelve. Az állatok energiával való kezelése viszont kicsivel bonyolultabb, mert ha Tudattal nem is bírnak, akarati energiával egy bizonyos mértékig igen, s ez még akkor is ekként van, ha az akarat kibontásához Tudatra van szükség. Ösztön szintű késztetéseik viszont vannak, s ezek mára gyakorta olyan szintet is elérhetnek, tehát olyan fokon válhatnak az állat viselkedésének irányítójává, hogy nyugodtan mondhatjuk: az állat akar valamit, és azt meg is valósítja. A beteg állatot csak úgy lehet, és kell is energetizálni, mint a beteg embert, vagy a beteg növényt. Ti még koncentrált akarati energiával áramoltatjátok át az erre a célra lekért magasabb rezgésszintű energiát, akként, hogy az állat megbetegedett testrészéhez tartozó test-csakra fölé helyezett tenyérrel közvetítitek azt át. Ha az állat messzebb van, gondolati úton idézitek magatok elé annak testét: s már akként igyekeztek a szükséges energiát átközvetíteni. Később, ha már a magasabb szinten tudtok kommunikálni Én-részeitekkel, természetesen ez is könnyebbé válik. Ha már igazán képesek vagytok a Tudat és az Én-rész Szellemi Tudatának energiáit egységesíteni, érezni fogjátok: az állat testét is körbe vevő energia-burok rezgése hol tér el a megszokottól, vagy (ha ismeretlen állatot akartok energetizálni) a fajra jellemző, s az adott nemhez tartozó, s az adott korban lévő állatok normálisnak mondható, tehát átlagos rezgésszintjétől. S akkor tudhatjátok: az energiahiányos rész beteg, vagyis az energiát már akkor is a szükséges testrész felé tudjátok közvetíteni, ha az állat nagy távolságra van tőletek fizikai értelemben, s még akkor is, ha egy, a ti környezetetekben ismeretlen fajhoz tartozó, beteg állatról van szó. Ez azonban inkább a magasabb szférikus körben lesz valóban használatossá, s ott is csak addig, míg a Lélek-lények teste is el nem éri azt a rezgésszintet, amelyen már lehetetlen volna bármiféle betegség. Mert a negyedik szféra első dimenzióiban ez még nem lesz kizárt, amiként az sem, hogy az embernek bizonyos betegségeket kell elszenvednie. Ez esetben azonban az ember betegsége már egyértelműen jelzés: valahol valamit nem helyesen oldott meg. Természetesen a ti szinteteken is lehet jelzés-értékű egy-egy betegség, vagy akár a kisebb-nagyobb balesetek, de még nem csakis és kizárólag annak kell azokat betudjátok, ahogy egyes Testvéreink vallják, s persze, teszik is. A ti testeitek még meglehetősen sűrű anyag-elemekből állnak, amely elemek a környezeti hatások sokaságát kell, vagy kellene tudják elviselni. Ez nem mindenkor lehetséges, mert a test saját pillanatnyi adottságai nem egyszer nagy mértékben eltérnek a közeg adottságaitól. például: ha a test túlhevült, a hűvös légáramlat nem kívánatos hatással lesz a test-elemekre, vagyis a megfázás tünetei jelentkeznek. De a fizikai hatásokon túl nem fizikai hatások is érik a test egészét. A ti szintetek jelenlegi állapota olyan, hogy a közeg energiája gyakorta lényegesen alacsonyabb a test energia szintjénél, s a test ezt is 180

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága III. kötet nehezen viseli. Kivéve azon vírusok és baktériumok „testét”, amelyek viszont éppenhogy abban a légtérben érzik jól magukat, s mert ez ekként van, abban képesek a leginkább szaporodni is, amellett, hogy az egymással szimpatikus energiák egymásba áramlása révén ezek még egymással is keverednek, vagyis mindinkább képessé válnak olyan mutáns elemeket produkálni, amelyeket a ti orvos-társadalmatok és kutatóitok nem ismernek. Ezek a virulens elemek részben a légtérben élő, részben azonban a ronggyá lyuggatott ózonburkon a Kozmikus Térből beáramló energiák, s részben a robbantásoktól agyongyötört Föld-test mélyebb rétegeiből feláramló energiák parányi, s a gondolati energiák betöltése révén fizikai elemmé lett mutáns egyedeket képezik, mindenkor az adott körülményeknek megfelelő formában nyilvánulva meg egy bizonyos adott, számukra kedvező térségben. S itt van valami kis igazságuk azoknak, akik azt mondják: az a betegség támad az emberre, s az emberiségre, amelyet megfogalmazott magának. Igazuk van annyiban, hogy amiként mondtam, a három, egymástól eltérő pontról származó, s egymással keveredő energiák éppenhogy az emberi gondolatok energia-elemei révén lesznek fizikai elemmé, vagyis az tölti be a parányi energia-egységeket: de nem mindenkor az a személy fogalmazta meg a negatív gondolatot, aki a betegséget elkapta, sőt! Általában nem, hisz az, akiben a negatív gondolat él, a saját energiájával szemben immúnis: míg az, aki azt elkapja, többnyire nem az. Amellett, hogy a fizikai elemekből álló test kevésbé ellenálló, s mert a vírusnak, s a baktériumnak nem az egyes testsejtek energia szintje a fontos, hanem a testsejtben lévő nedvek, amelyekből táplálkozhat, s amelyekben szaporodhat. Igaz: védekezni lehet a légtérben qadrilliárd-szám, vagy számokkal már nem is kifejezhető mennyiségben keringő, s megszámlálhatatlan féle kórokozóval szemben: de csak bizonyos mértékig. Részben a higiénés rendszabályok betartásával, rész-ben pedig a pozitív érzelmi, gondolati és akarati energiák révén tarthatjátok távol a fertőzéseket magatoktól, de csak abban az esetben, ha testeitek fizikai elemei, vagyis sejtjei nincsenek mértéken felül legyöngülve. De ennek ellenkezője is igaz, éspedig éppen azért, mert hogy testeitek sejtjei is legvégső felbontásban energiából állnak. Így a sejtek ön-energiájától nagymértékben eltérő negatív energiák mindenképp hatással vannak azokra, kiváltképp ha tömegben vagytok, aholis a Tömeg-tudat energiájának összessége is leárnyékoló, tehát negatív hatással van a test mindahány sejtjére is, mert a tömeg-tudati energia mindenkor sűrűbb, tisztátalanabb, mint az az energia, amit két - három személy Tudata fogalmaz meg. Nem véletlen mondta már akkor az ÚR: Ha ketten - hárman összejöttök az ÉN Nevemben… És nem véletlen, hogy én magam is azt mondtam: maximálisan nyolc-tíz fős legyen egy-egy Csoport, természetesen a csoport vezetőjével együtt. S most lépjünk tovább, és először is foglaljuk össze röviden mindazt, amit a magatok szintjéről való kiemelkedésről, s már a magasabb szintre, a Szeretet Törvényvilágába való belépésről elmondtam. Ahhoz, hogy már a magatok szintjén megélhessétek egy bizonyos fokon a Szeretet Törvényét, az szükségeltetik, hogy mind-inkább kilépni törekedjetek a test törvényeiből: erre viszont csak akkor lesztek képesek, ha igazán megismertétek a test Valós Törvényét. A Test törvénye alapszinten az anyag törvénye: s azt akként kell megismernetek és betöltenetek, hogy tudatosítjátok magatokban: mire van szüksége, és mire nincs szüksége az anyag-elemekből álló fizikai testnek. A Test törvénye ezen kívül a Tudat törvénye is, legalábbis részben, mert amiként mondtam, azon a szinten, tehát a harmadik szférában még a Tudat is a test elsődlegességét fogadja el, mint legfontosabb, tehát mint elsődleges késztetést, amellett, hogy már ő maga akarja irányítani a test szükségleteit is, a benne lévő vágyakat közvetítve át a test egyes részei felé, amelyek aztán ezeket a tudati elemeket fogják továbbítani a test egyes részeiért felelős agyi központok felé, már úgy, mint saját, valós igényüket. A Tudat fejlődésének törvényébe tartozik viszont számos olyan elem is, amelyekben szintén van szerepe a testnek, de már csak mint a tudati kép megszerzéséhez nélkülözhetetlen, s akár a végsőkig is kihasznált és agyongyötört eszköznek. A tudati képek kielemzése tehát mindenképp fontos lépcsőfok az előbbre, és feljebb lépés folyamatában. A testnek, mint az Én-rész és a Tudat eszközének igényeit, de a Tudat által rárótt kötelezettségeit is meg kell vizsgálnotok, hogy ténylegesen is csak azt tartsátok meg, és csak arra fordítsátok energiátokat, amire valóban szükséges. Ekként nagy mennyiségű fizikai, és tudati energiákat szabadíthattok fel, s az ekként felszabaduló energiát már magasabb rendű célok elérésére fordíthatjátok. 181

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága III. kötet S ez a magasabb rendű Cél az, hogy a már elhagyott szinteken élő, de a magatok szintjén is ható és működő Igazság Törvényét kikutassátok, és teljességgel betölteni igyekezzetek, de már abban az értelemben, hogy az alsóbbrendű Igazságtörvények helyett a magasabb rendű, tehát az Isteni Igazságot igyekeztek megkeresni, megtalálni és betölteni. S ez a magasabb rendű, tehát az Isteni Igazság Törvénye A Szeretet Törvénye, mert az egyedüli IGAZSÁG: Az Isteni Szeretet. Ezt kell tehát mindinkább megtaláljátok, befogadjátok és visszatükrözzétek Isten felé, már akként, hogy nem csak elfogadjátok, de igazán megismeritek, és Élitek is a Kegyelem Törvényét, akként, hogy magatok is az Isteni Szeretet-adta Kegyelmet, vagyis a Szeretetet sugározzátok és áramoltatjátok minden és mindenki felé. Vagyis akként, hogy a Harmadik Szövetség megvalósítására törekedtek, amiként azt az Áldott Anya: Szentlélek Mária tanította néktek. Amiként láthattátok, az Igazság Törvényét a Kegyelem Törvénye köti össze a Szeretet Törvényével, annál is inkább, mert hisz a Kegyelem is a legmagasabb rendű, s ekként egyetlen: az Isteni Igazság része: s Egyetlen Igazság van, ami Éltet eget és Földet, s minden egyes Szellem-lényt s még azok legparányibb Szellemi elemét is: az Isteni Szeretet. Ennek része, de részese is minden és mindenki, mert ennek révén fogalmazódott meg Istenben mindőtök számára A Kegyelem is már az örökkévalóság kezdetén. Bármely Törvényvilágban él is a mélységbe tért Szellem: mindahány Törvényben az Isten Szeretetében él. Ha ez nem ekként volna, nem is élhetne egy sem azok közül, akik kiléptek az Ősi EGY-ségből, mert ez az Ősi EGY-ség éppenhogy a TEREMTŐ SZERETET EGYSÉGE. Ezen az Ősi EGY-ségen belül lépett LÉT-be mindahány Teremtett Szellem, s ezen belül lehetett csak képes a kicsiny Bébi-szellem mind magasabb és magasabb szintre érni, akként, hogy amilyen mértékben befogadta, olyan mértékben vissza is tükrözte a Teremtő EGY-ség felé a kapott Szeretet-energiát. Erre a maga kicsiny bölcsességét használta, amely megadta számára a késztetést, hogy a maga csöppnyi akarati energiája révén igyekezzék tovább áramoltatni a kapott energiát. Ha erre képessé vált, már több energiát volt képes magához vonzani, így mind többet és többet tudott továbbáramoltatni is, hogy ismétcsak többet vonzhasson magához… Ha figyeltétek, a Mennyei szinteken is az energiák körforgása az, amely az előbbre, és feljebblépést biztosította a kicsinyek számára: mindegyikük olyan mértékben lehetett képes bevonzani az energiát, amilyen mértékben kiáramoltatta azt: viszont ennek eredményeként egy kicsivel feljebb emelkedett, s már egy fokkal magasabb rezgésszintű Energiát vonzhatott magához, hogy azt is kiáramoltassa, és ismét feljebb léphessen. Ez a rotáció érvényesül minden egyes fizikai síkon is, és mindahány mélységszinten is, ha utóbbiban a rotáció, azaz az energiák forgás-iránya ellentétes is, mint a Fent szintjein áramló Tiszta Energiák forgásiránya, amelyet a fizikai világok is követnek: ha még csak részlegesen is, hisz a fizikai szinteken még jelenlévő negatív energiák továbbra is a rájuk jellemző forgó mozgást végzik. A Föld-test belső magjának energiái a pozitív irányú forgó mozgást végzik: de a Föld-test, mint a Kozmikus Tér egy eleme még az ellentétes forgás-irányban kering önmaga körül, mert a felszín, és a felszín közeli rétegek negatív forgásirányú energiaelemekből állnak. Ezzel szemben a Szellemi burokban lévő tiszta energiák már ismét a pozitív irányú mozgást végzik. Merthogy a Föld légtere is mindinkább a negatív forgás-iránnyal bíró negatív energiával telítődött, a Földtest, a légtér, és a Szellemi burok energiaelemei közti diszharmónia lépett fel, tehát taszító hatással vannak egymásra. Amikor ez a taszító hatás eléri tetőfokát, a két ellentétes rezgés-irányú elem közti feszültség végett bekövetkezik a robbanás. Hogy ez mikor következik be, részben rajtatok is áll! Annál is inkább, mert ti már az Istentől nyert Szeretet-energiát kell tudjátok kiáramoltatni. Ennek természetesen nem csak Globális: egyéni szerepe is van, s ezért oly fontos, hogy amiként a Mennyei szintek kicsinyei: megtanuljátok az Isteni Szeretet energiáját megérezni, s ismételten bevonzani is, hogy azt újra továbbáramoltatva mind magasabb és magasabb rezgésszintű Szeretet-energia felismerésére és elfogadására, tehát elviselésére váljatok alkalmassá. Még nem testetek révén, mert azt még köti az anyag, amelyből áll: de már Tudatotok és Én-részeitek Tudata révén. Ez tudati szinten azt jelenti, hogy fel kell tudnotok ismerni az egyes történésekben Isten Szeretetét: a kedvezőnek megélt történésekben csak úgy, mint a számotokra, mint földi emberek számára fájdalmas 182

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága III. kötet történésekben. S ebben is igen nagy szerepe van annak az esszének, amelyet a most befejezett kötet végén találhattok, s amely arról szól: nem szabad soha attól félnetek, hogy valaha is elveszíthetitek Isten Szeretetét! A bukás oka éppenhogy a félelem volt: a Tökéletestől eltérő gondolatot elfogadó Szellem felé Satana igyekezett azt a gondolatot átközvetíteni: Isten haragszik rájuk, s nem nyerhetnek bocsánatot hisz elfordultak Tőle: vagyis a félelmet fogalmazta meg már akkor, ami nem más, mint a Teremtő Szeretetébe vetett Bizalom tökéletes voltának hiánya. Azt kell tehát tudatosítsátok magatokban: Isten sohasem vonta, és nem is vonná el tőletek Szeretetét! Még akkor is szűntelen árasztja reátok, ha ti magatok igyekeztek mindinkább elfordulni a FÉNYTŐL, hogy ismét a sötétség felé haladjatok. Mert ez nem egyszer megtörténik, s akkor az, aki a mélység felé halad, még sűrűbb sötétséget érzékel, annak ellenére, hogy a Teremtő Szeretetének Fénye épp úgy árad reá: csak ő nem képes azt látni. Attól viszont az még akként van. Ha a szemeteket behunyjátok a Nap sugarai alatt állva, tudjátok mindenkor, hisz nem lehet nem tudnotok: attól, hogy ti nem látjátok a Nap sugarait, attól azok még épp úgy vannak, s változatlanul hullanak reátok. Ekként hull reátok Isten Szeretetének FÉNYE is még akkor is, ha miként most is, azon a szinten, s azon a bolygón, amelyen most testekbe zárva járjátok Útjaitokat, sűrű fátylak alá vagytok rejtezve. De a fátylak alatt is érezhetitek a Fényt, s az Éltető meleget: Istennek mérhetetlen Szeretetét. S ti, akik már nem csak érzitek azt, de már tudjátok is, hogy mit éreztek, amiként tudatában vagytok annak is: mi Élteti testetek Lelketek Elmétek é Szellemetek, s mindent, ami csak létezik bennetek és köröttetek; már kell, hogy mind feljebb és feljebb akarjatok és tudjatok is emelkedni a FÉNY felé, hogy még inkább lássátok, érezzétek, és magatokba is zárjátok az Éltető Fényt. Igaz: valamilyen fokon, s egy bizonyos érelemben már kell, hogy ne csak elfogadjátok, de használjátok is a Fényt, a Krisztusi Szeretet Erejét: ha nem is abban az értelemben, és főként nem azzal a céllal, amiként azt oly sokan, és bizony: egyre többen igyekeznének használni, anélkül, hogy az ehhez szükséges Bölcsességi fokkal is bírnának. Ennek természetesen az az eredménye, hogy valóban csak igyekeznének a Krisztusi Erőt használni, de az az energia, amelyet akarati úton bevonzottak, nem a Fent Ereje, nem az Isteni Szeretetnek a Mennyei szinteken megnyilvánuló, és még csak nem is annak a Kozmikus szintű energiája (még ha akként hirdetik is magukról mind többen, hogy a Krisztusi Szeretet Erejének használói,), de bizony, a mélység energiája, amelyet jobb esetben „csak” a Föld légterében lévő hatalmas mennyiségű negatív energiából vonzanak magukhoz: rosszabb esetben a mélységből, s nem egyszer akként, hogy valamely, a mélységben megrekedt szellem ön-képmását vonzzák be Tudatukba, amely ellentét szellem akár teljességgel át is veheti a Tudat irányítását, hogy akkortól ő vonja magához a számára szükséges, s a maga milyenségével harmonizáló energiát, amelyet aztán a maga szándékának megfelelően fog használni is. Erről is sokszor szóltam már, s bizony: gyakran akként tűnik, hiába, mert akik mindenáron hatni: és nem Szolgálni akarnak a magukhoz vonzott energiák révén, még csak el sem fogják hinni, amiként eddig sem hitték el: intelmem nékik szól. Így itt és most már nem bontom ki újra a számotokra ismert, és általatok szerencsére már teljességgel megértett kérdést. Mindezek mellett azonban ismét csak azt mondom, hogy a magatokhoz vonzott Krisztusi Szeretet energiával egy bizonyos mértékig magatok is képesek lehettek hatni, s ha már képesek vagytok rá, kell is, hogy éljetek e képességgel és lehetőséggel. Annál is inkább, mert ti magatok is azt szoktátok mondani, és igen helyesen: csak az a tiétek igazán, amiről le tudtok mondani. S ez ekként is van, hisz amivel nem bírtok, azt el sem engedhetitek, nem adhatjátok tovább, hisz nem a tiétek, nem a sajátotok. De nem csak a fizikai tárgyakkal van ez ekként: a Szeretettel is! Akiben ténylegesen is megvan a Bölcs Szeretet Ereje, azt, amivel bír, tovább is tudja, s persze: tovább is kell, hogy adja, mert csak a már kiáramoltatott Erő helyére vonzhattok ismételten energiát, s mert minden Élet mozgás is egyben, a kiáramoltatott és az ismételten befogadott Energia mozgása révén lesztek már valósággal is Élővé. Ekként értem azt, hogy le kell tudjatok mondani a magatokhoz vonzott Szeretetenergiáról, s ekként amennyire lemondtok arról, nem mondtok le róla 183

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága III. kötet mégsem, mert hisz nem kevesebbé, de mindenkor többé válik az a ti számotokra is. A Szeretet energiája is csak addig él, és csak addig éltet benneteket is, de már a Valóság értelmében vett Életre emelve, míg mozgásban tudjátok tartani. Ha nem áramoltatjátok tovább, épp úgy pang és elhal a ti számotokra, mint bármely más energia, mert az energiák mindegyikének Benső Törvényétől van megfosztva. Viszont minél magasabb szinten vonzzátok magatokhoz a Szeretet energiáját, s minél nagyobb mértékben áramoltatjátok is azt ki, annál magasabb szintre is emelkedhettek általa, mert a Szeretet Energiája nem csak maga mozdul, de minden más, hozzá hasonlatos rezgésirányú energiát is mozdulni késztet, éspedig a maga mozgás-iránya felé, tehát a magasabb szintek felé vonzva azokat, a hasonló hasonlót vonz törvénye szerint hatva azokra és azokban. S minél inkább emelkedtek a Krisztusi Szeretet Ereje által emeltetve, annál inkább lesztek képessé már igazán hatni is ugyanazon Szeretet Ereje által. A ti szinteteken, és a ti bolygótokon, s a magatok korában élve a leghatékonyabban a Szeretetből elmondott imádság révén élhettek a Krisztusi energiával. Ennek kiáramoltatására, azaz használatára mindannyian képesek vagytok, kortól és egészségi állapottól függetlenül: ekként azonban ez már nem is annyira lehetőség mindannyiótok számára, mint inkább kötelesség, amelyet, ha valóban Szívetek Szeretetének szavát követve külditek imáitokat Testvéreitekért, a Léleklényekért, vagy már a Föld teljességéért, nem mint kellemetlen, nem mint megterhelő, de mint kedves, Szíveitek mélyén élő „kötelességet” fogtok megélni, vágyni, és teljesíteni is egyaránt. Ezen felül és ezen túl természetesen használhatjátok a Krisztusi Szeretet erejét az egyes, már konkrét formában, tehát fizikai cselekvésként elvégzett Szeretet-szolgálatok gyakorlására is, akként, hogy amikor a magatok fizikai energiáját kevésnek érzitek, az Úr erejét és megtámogatását kéritek, s abból meríttek, hogy a vállalt Szeretet-cselekedetet teljességgel elvégezhessétek. Ez esetben azonban azt is tudnotok kell: mikor, s milyen szolgálatra van igazán szükség: s mert ez is egy sokakat érintő kérdés, néhány szóban erre is térjünk rá. Nem egy, és nem két olyan Testvérünk van, aki olyan feladatot is felvállal a Szeretet nevében, amelyet pedig nem kellene felvállalnia: legalábbis nem akként, hogy ő maga végzi azt el ahelyett a Testvér helyett, akinek ekként vél segíthetni. S itt kell, hogy a Bölcsesség erejét használni tudjátok, mert bizony, nem is olyan könnyű azt megállapítani: képes-e maga elvégezni az illető Testvér a kérdéses cselekedetet, avagy sem. Nem véletlen tanítottuk munkatársamat sem arra, hogy ki-ki azt, amit képes megtenni önmagáért, azt meg is kell tegye. Ezt a Tanítást, amely csak látszólag olyan egyszerű, szóban adattuk tovább munkatársammal olyan személyeknek, akik hivatásukként választották a segítő szolgálat valamely formáját. Az ember, mint Tudattal bíró lény, sajnos nagyon is hamar ráébred: mi a kényelmesebb számára, mint fizikai lény számára, s ha van, aki helyette cselekedhet, könnyűszerrel adja fel olyan esetekben is az önmagáért megvívandó harc legelemibb, tehát csakis és kizárólag fizikai részét is, amikor még teljességgel meg van benne az erő az adott feladat elvégzésére: csak a Tudat akarati energiáját kell használnia. Aki elveti magától az akarni-tudást (nem tudom ennél jobban, érthetőbben megfogalmazni) a Lét-erőt, az Élni-akarást veti el magától egy bizonyos formában, mert megtanul „nem akarni”: s ezzel már lassan, fokozatosan le is állítja magában a Lét-energia áramlását, amely elenyészik, megrövidítve a Lét-időt, tehát elvéve az Én-résztől a Kegyelmi Út egy jelentős részét. Aki az önsajnálatba, s a semmittevésbe menekül, ugyan úgy passzív öngyilkosságot követ el, mint az a személy, aki a fizikai étellel magához veendő energiát tagadja meg testétől, hisz ekként a Tudattól, s az Én-résztől tagadja meg a számára még elérhető cselekedeti energiát. Amit mint fizikai cselekvést végrehajtotok, tehát megcselekszetek, fizikai értelemben energiát von el a testtől: viszont növeli a Tudat és az Én-rész energiáját. Ez egy bizonyos mértékig magasabb szintű, tehát Szellemi értelemben is ekként van! Ekként, mert az a személy, aki a Fent gyógyító energiájának megtámogatását kéri, maga taszítja el magától a leközvetített energiát, ha tényleg csak kérni hajlandó: fogadni azonban már nem. Számtalan esetben van akként, hogy az elküldött energia nem, vagy csak részben vezet a kívánt eredményre, mert bár a gyógyító maradéktalanul átközvetíti a szükséges energiát, az szinte azonnal kilökődik a testből, vagy a Tudatból, s ekként az Én-részből is, mert az energia révén megtámogatott személy nemcsak hogy nem fogadja azt, de egyenesen kitaszítja magából az átközvetített Erőt. Nem véletlen, hogy az egyes kezeléseket munkatársunk is akkor végzi (természetesen a mi segítségünkkel és irányításunkkal), amikor a kezelendő személy az álom állapotába merült. A Tudat ilyenkor lefedett állapotban van, tehát annak megkerülésével, s már közvetlenül az Én-résszel 184

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága III. kötet kommunikálva köny-nyebb a gyógyításra, vagy a megtámogatásra használt energiát a testbe, vagy akár a lefedett Tudatba is átáramoltatni, mert az Én-rész mindenkor inkább képes rálátással bírni a folyamatra, jobban érzékeli a test, vagy a Tudat pillanatnyi állapotát, s nem csak a pillanatnyi, de az adott állapotból természetes módon bekövetkező állapotváltozását is, tehát már látja: mennyire válik használhatatlanná, energia-szegénnyé a test a betegség egy későbbi stádiumában. Ennek ismeretében fogadni is inkább kész a le. és átközvetített Erőt, még akkor is, ha ez azzal jár, hogy ő maga is lefedett állapotba kell kerüljön egy kis időre, éspedig a saját rezgésszintjénél magasabb energia hatására. De az Én-rész partnerként tud közreműködni, annál is inkább, mert hisz elsősorban lényegében az ő érdeke, hogy a test, s annak Tudata, mint „munkaeszköz”, minél tovább maradjon ténylegesen is használható állapotban. És ezzel kapcsolatban hadd mondjak el még valamit egy gyakorta tapasztalt jelenségről. Nem egyszer érzitek, hogy a magasabb szintű energia jelenlétekor hirtelen, és nem egyszer szinte megmagyarázhatatlan módon álmosságot éreztek. A Tudat spontán reakciója ez, amely épp úgy „túltelítődik” a magasabb szintű energia hatására, mint a fizikai test a szokottnál nagyobb mennyiségű táplálék elfogyasztásakor. Ez azonban kihatással van a test egészére is. A vér keringése egy bizonyos mértékben lelassul, s a Tudat a magasabb szintű energia-felvételnél megszokott, tehát az álom állapotába igyekszik kerülni. Ez is természetes folyamat, annál is inkább, mert az Én-rész is akkor igyekszik betöltekezni a Fent szintjéről levonzott, s az Őrszellem által átközvetített energiákkal, amikor a test, s annak Tudata pihen. Az álmosság-érzet tehát tulajdonképpen az Én-rész késztetésére fogalmazódik meg, amely felismerve a magasabb rezgésszintű energiát, maga is a megszokott módon kívánja azt magához vonzani, akként tehát, hogy a test és annak Tudata a pihenési szakban van. Ezt követően, amikor a leközvetített energia az agyba áramlik, maga az Én-rész is lefedődik egy rövid időre, mert a saját rezgésszintjénél erősebb energia hasonló hatással van rá, mint a Tudatra a fizikai szintű, s nagyobb mennyiségű élelem. Amikor tehát akként érzitek, hogy az olvasottakra a szokottnál nagyobb fáradtságérzettel reagál a test, tanácsos valósággal is rövid pihenőt tartani, s ha nem merültök is álomba, engedjétek el mindahány, a Tudatban lévő képet, vagyis relaxáljatok, hogy az Én-rész számára nagyobb mozgást biztosíthassatok. Gyakran már egy negyed órás pihenő is hatalmas energia-többletet jelenthet. Ilyenkor ugyanis az Én-rész nyit, míg a Tudat zár: s ha valóban pozitív energia áramlik a Tudaton keresztül az Én-rész felé, az Én-rész közvetlen módon meríthet belőle. Ha negatív energia áramlik felétek, s az okozza a test, s a Tudat fáradtság-érzetét, maga az Én-rész is zárni fog, mert az ösztönös önvédelem erre ad számára késztetést. * S most lépjünk tovább. Az imént azt mondtam, imában és a valóban szükséges Szeretet-cselekedetek megvalósítása révén lehettek képesek a magasabb rendű Erők használatára, éspedig mindannyian, ki-ki a maga mértéke szerint. Amiként azt is mondtam, magasabb fokon is használhatjátok a Krisztusi Erőt már a földi szempontok szerint is, éspedig akkor, amikor energiát igyekeztek átközvetíteni beteg testvéreitek felé, vagy már majd akkor, amikor az elétek tárt gyógyításokat igyekeztek elvégezni. A Szeretet Energiája azonban nem csak az adott szinten segít/segíthet benneteket az Út során elétek kerülő/kerülhető problémák megoldásában, de a Továbblépéshez is nélkülözhetetlen, hogy Élni tudjatok azzal, hisz éppen a Szeretet, éspedig a mind magasabb szinten megélt és továbbáramoltatott Szeretet ereje emeli feljebb, és mégfeljebb, mind magasabb rezgésszintre a tudati energiát is. S most ezt is bontsuk ki már részletesebben is, hogy érthetővé legyen mindannyiótok számára. Hogyan fokozható a Tudat energiája, ha az imént azt mondtam: már mindent, s még annál is többet kibontott az ember, amit a Tudat révén kibontania lehetett? Akként, hogy a Krisztusi Erő nem csak az Én-rész energiáját, de a Tudat saját energiaszintjét is emeli, már a magasabb fejlettségi fokozatra emelve a Tudat teljességét. A Bölcs Szeretet Ereje az, amelynek révén mind magasabb és magasabb szintű, már nem fizikai értelemben vett Tudatosodásra válnak képessé az agy erre alkalmas sejtjei. Amiként mondtam, amit a fizikai értelemben a Tudat révén kibonthattatok és megismervén: megvalósíthattatok szintúgy fizikai elemek, vagy a fizikai elemeket megmozgató és hasznosító eljárások révén, már kibontottátok, megismertétek és a fizikai sík valótlan Valóságának szintjére is emeltétek. Ez viszont azt is jelenti, hogy azok az agyi tartományok, amelyek a fizikai szintű Tudás kibontására, befogadására, és azok megvalósítására szolgálnak, már betöltötték a maguk szerepét. 185

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága III. kötet A ti szinteteken legalábbis. De ez a folyamat nem ér, mert nem érhet véget azon a szinten, amelyre eddig felemelkedhettetek, annál is inkább, hisz a teljes agyi tartományok teljességének, s az agy Tudatosodásra képes tartományainak még alig egy tizedét vagytok képesek mozgósítani, és használni, s már akkor is sokat mondtam. De mert hogy az agy, mint a Gondolat megfogalmazására használt, csodálatos eszköz nem maradhat kihasználatlanul, mert a Természet (sem a fizikai, sem a Szellemi értelemben vett Természet) nem tűr pazarlást, tovább kell tudjatok lépni: ami viszont, amiként mondtam, a ti szintetek értelmében már nem lehetséges, hisz a Globális Tudattárba már mindent beírtatok, amit az adott szinten beírni lehetett. És mégis tovább kell tudnotok lépni, s mert a ti szintetek értelmében erre már nincs mód, a magasabb szint követelmény-rendszerét kell használnotok a továbbfejlődés, azaz a továbblépés biztosításához. Erre azonban a jelenlegi Tudat révén nem: csak az Én-rész révén lehet módotok, amely, már átvéve a Tudat irányítását, maga fog kinyitni olyan újabb, addig még ki nem nyitott agyi tartományokat, amelyekbe az általa megszerzett új Bölcsességelemeket beírhatja, már ezen új agyi tartományok révén valósíttatva is meg azokat a mindenkori, tehát az adott szint értelmében használatos testtel. Ez azt jelenti, hogy azon új agyi tartományok, amelyeket már az Én-rész kell, és fog is megnyitni, még akkor sem lesznek fizikai testelemek, tehát nem lesznek teljességgel részei a fizikai testnek, ha a sejtek felépítése nem különbözik a hozzájuk hasonlatos, már korábban megnyitott agyi tartományokban lévő agysejtektől. De a sejtekben lévő magasabb rendű energia révén akkor is másabbá lesznek, és ekként más funkciót is fognak betölteni. Másféle energiákat lesznek képesek magukhoz vonzani, s azokat másképp is fogják hasznosítani: s ennek már hatalmas szerepe lesz úgy az Én-rész által a testet öltés pillanatában megfogalmazott test-burkok későbbeni betöltésére szolgáló elemek bevonzásánál, mint a testet körülvevő Világ-kép, tehát a környezet megformálásánál. A test sejtjeinek egyes elemei közti, tehát a sejten belüli energia-növekedésről már szóltunk, ekként a test körül megfogalmazódó Világ-kép változásaira térünk rá, annál is inkább, mert míg ez előbbiben az Én-rész végzi el a sejt rezgésszint változásához szükséges módosításokat, az utóbbiban a magasabb Bölcsességi szint elérésére képessé vált Tudat kell szerepet játsszon, akként, hogy mindinkább beilleszkedik a Szellem Törvényeibe, már akként hatva a testet körbe vevő anyag-elemekre, hogy ehhez az Én-rész által átközvetített Szellemi Energiát is használja, s mind nagyobb mértékben, megszabadulva ekként az anyag benső öntörvényét adó korlátoktól. Azoktól, amelyek ma még megszabják: mely anyagot lehettek képesek használni, miként, és mikor. Ti, a ti mai szinteteken még az anyag szerkezeti adottságait, tehát az anyag tulajdonságait is figyelembe kell vegyétek ahhoz, hogy azokat használni tudjátok. Ugyan már képesek vagytok az egyes anyagok ötvözésére, de még csak akként, hogy az egymással szimpatizáló, de konkrét, tehát adott anyagokat használjátok arra a célra, hogy a számotokra szükséges eszközöket elkészítsétek. A magasabb szinten már a magasabb rezgés-elemekből fogalmazzátok meg az anyagot magát, éspedig olyan összetételben, amilyenben az szükségessé válik. Pillantsunk bele a folyamatba, hogy értsétek: mit akarok megmutatni… A negyedik szféra szintjére emelkedve még csak a korábbi szinten megismert fizikai eszközök megfogalmazására kerül sor. Ezeket kezdetben a Tudat kell megfogalmazza, akként, hogy a benne lévő Gondolat-képeket vetíti ki a külső környezetbe, magához vonzva mindazon fizikai elemeket, amelyekből szintén gondolati és akarati úton a kívánt tárgyat megfogalmazhatja. A tárgy tehát ekkor még teljességében anyag-elemekből áll, de mert ezen elemeket már a gondolati és az akarati energia illeszti össze, azok mindahány eleme részben függetlenedik az általatok ismert anyag-világtól, s annak általatok ismert mindahány Törvényétől. A közegben mindahány energia létezik, mint elem, amely a ma használatos anyagok alkotóelemeként szolgál. Ekként tetszés szerint fogalmazhat meg az adott szinten élő bármely anyagot, s mert hogy itt már az értékrendek is megváltoznak, a célszerűség és a szükségszerűség lesz a fő tudati elem. Shambhalla városában nem véletlenül az időtálló, könnyen kezelhető aranyat használják: már nem csak a Globális, de a Kozmikus elemekből is bevonzva az ötvözéshez szükséges energia-elemeket, amelyek még inkább meggátolják az adott fém kopását, és amelyek által maga a fém bír egy bizonyos öntisztító erővel. Ha ki megfigyelhette már Shambhalla városát, s látta a házak tetőzetét, tudja, mire gondolok. A házak tetején lévő aranylemez nem porosodik, amiként az utak és utcák járdáin sem marad meg a szél által a földekről áthordott por, holott Shambhalla, s a hozzá hasonlatos városok vagy egy-egy erdő közelében, vagy épp erdőktől körül ölelten, vagy a termőföldek közelében épültek, az ott élők elfoglaltsága szerint. Akik a Föld termővé tételével foglalkoznak, természetesen a földek 186

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága III. kötet közelében élnek, s akik az állatvilág tagjainak gondozását vállalták, azokhoz laknak szívesen közel: s akkor ők a maguk igényei szerinti ponton fogalmazzák meg lakóépületeiket, amellett, hogy már azon a szinten telepatikus kapcsolatban állnak egymással nem csak az egyes települések, de az egyes Földrészek, tehát az egymástól távolabb lévő kontinensek és szigetek, vagy a tenger-mélyi, vagy az Óceánokban épült városok lakói is. S ez a folyamat, tehát az anyag megfogalmazásához szükséges elemek bevonzása fejlődik tovább, egészen addig a szintig, míg már nem lesz szükség semmilyen anyag-elemre, mert a gondolati-akarati energiák fogják helyettesíteni a fizikai elemeket: ez azonban ismét egy magasabb szintre lépést követően lesz lehetségessé, amely szintre épp a fejlődés e fokának elérése teszi alkalmassá és képessé az adott szinten testet vetteket. A következő szinten már a korábban megmutatott felhő-városokban élnek az Úton járók, s a Föld, mint fizikai elemekből álló közeg csak a Lélek-lények Léttere lesz, azon Lélek-lényeké, akik maguk is mind magasabb szintre emelkednek, lévén hogy azok a tudati és érzelmi energiák, amelyek testeik elemeit, s a Föld-test elemeit is adják, tiszták, és mind magasabb fokon szellemesültek, tehát már maguk sem egészen a mai értelemben vett fizikai elemek lesznek. Mindez azonban, amiként mondtam, a Holnapok előre vetített képe, olyan kép, amelyet viszont ma kell elkezdenetek megalapozni. Ma, s ekként nem véletlen mondom azt, hogy a Tudat gondolati és akarati energiáját már ma is képesek lehettek egy bizonyos fokon használni. Ha még nem is az Én-rész Szellemi energiáját használjátok, de már használjátok a Tudat Bölcsességi energiáit. S mert hogy a legmagasabb rendű Bölcsesség, amiként ezt már számtalanszor elmondtam, s bizonnyal még számtalanszor el is fogom mondani: az Isteni Szeretet, amilyen mértékben bírtok az Isteni Szeretettel, olyan mértékben lehettek képesek a Tudat gondolati energiáit a pozitív akarat révén, s annak megfelelően, tehát pozitív célra felhasználni. Még nem a fizikai elemek megfogalmazására, de a környezetben lévő, szintén nem fizikai tudati és érzelmi energiák irányítására, tehát a pozitív energiák bevonzására és átközvetítésére, vagy a negatív energiák eltávolítására, esetenként azok rezgésirányának megváltoztatása révén. Ez utóbbit azért szoktam inkább javasolni, mert amikor csak megszabadulni igyekeztek a közeletekbe (vagy akár fizikai testeitekbe, avagy a test Tudatába) került negatív energiáktól, az esetleg a Föld egy másik pontjára közvetítődik át, mert aki azt eltávolítani igyekszik magától, még nem képes azt kellő biztonsággal beburkolni, hogy ártalmatlanná tegye a Föld teljessége, s a Kozmikus Tér számára is, kiváltképp ha az illető testvér maga is energiahiányos állapotban van, vagyis beteg, s a betegség okául felismert negatív energiát igyekszik kitisztítani szervezetéből. Igaz: ez utóbbi esetben mi magunk adunk segítséget, ha az illető Testvér kéri: ám ha nem kéri, mi a magunk indíttatása alapján nem cselekedhetünk, mert azzal vétenénk a Törvény ellen. Ezt viszont szintén tudjátok magatok is. A Gondolat és az Akarat energiája révén lehettek tehát képesek nem csak bevonzani, de már nem fizikai formában használni is a Krisztusi Szeretet Erejét. Minthogy a ti saját egyéni akarati és gondolati energiátok magában gyenge ahhoz, hogy nagyobb feladatra vállalkozhatnátok, s nagyobb mértékben lehetnétek ráhatással a Föld légterében felhalmozódott energiákra, a csoport-energiát kell felhasználjátok. Ezt a célt szolgálják az imaláncok, hiszen az egy Céllal felközvetített kérésre mindenkor nagyobb mennyiségű Erőt közvetíthetünk le magunk is: mindenkor olyan mennyiséget, amelynek leközvetítését az ÚR engedélyezi, s Ő az adott kérés értelmében szabja meg a leközvetíthető energia mennyiségét és annak erősségét is. Lényegében ezen az elméleten működik a pozitív energia átáramoltatása, de ezen az elméleten elindulva lehettek képesek a Tudatot megszállva tartó, vagy a fizikai test egyes betegségeit okozó negatív energiákat is elmozdítani a Tudatból és/vagy a testből, s ezt az elméletet gyakorolva tudhattok az eltávolított negatív energiák helyére pozitív energiát áramoltatni. Ennek magasabb foka az, amikor a negatív energia révén megtámadott test, vagy agysejtet igyekeztek kiemelni, és pozitív energiával helyettesíteni, amely pozitív energia asszimilálódik, vagyis hasonlatossá válik a körötte lévő sejtekhez, beilleszkedve az eltávolított sejt valós feladatkörébe. Ezt a folyamatot is akként lehettek képesek (ha még nem is teljességgel végbe vinni) megtámogatni, hogy a gyógyítást végző személyt támogatjátok meg gyógyító szándékában az azonos céllal felközvetítet ima-energiák révén, azok által kérve a gyógyítandó személy számára az ÚR, vagy az Áldott Anya segítségét.

187

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága III. kötet Amiként mondtam, a negyedik szféra eléréséhez még számtalan az, amit a Tudat révén el kell sajátítanotok. Annál is inkább, mert amit ma a Tudatba, és/vagy az Én-rész Tudatába képesek vagytok mint Ismereti energiát befogadni, azon energiát az Én-rész már mint kész, bár még csak elméleti ismeretelemet hozhatja magával a következő Útra. Ezen energiák révén azonban a következő Út során ismételten is elé kerülő információ nemcsak hogy nem lesz új, és idegen számára: de akként fogja fogadni, mint tudott elemet, amelyet már meg is valósíttat a fizikai testtel, annak Tudatába is átközvetítve a benne kinyílt ismeretet. S ez sem ritkaság a ti korotokban: hányan, de hányan vannak már közöttetek is, akik a most átadott anyagot akként olvassák és fogadják, mint régről tudott, de valami oknál fogva elfeledett, s most ismét emlékezetükbe idézett Bölcsesség-elemeket. Hát ez az a bizonyos jelenség, amely részben hasonlít a spirituális áthúzáshoz, de mégsem az, mert az Én-rész nem magához vonzza: önmagában emeli egy szinttel feljebb a korábbi Út (vagy Utak) során megszerzett ismereteket, hogy azokat már gyakorlattá téve teljességgel beírja az ÉN-be is, amely ekként lesz képes új Bölcsességelemeket „felfedezni” magában. Tehát az ÉN-ről egy újabb fátyol hull le, s az ÉN egy magasabb Fénykörbe emelkedik fel, amelyben készülnie kell a következő, a mégmagasabb Fénykörbe való belépésre. S ez mindannyiótok jelenlegi Útjának Célja. Ki kell, hogy emelkedjetek a harmadik szférából, hogy a negyedikben folytathassátok megkezdett Út-sorozatotokat. Ehhez azonban, amiként mondtam, az szükséges, hogy a magatok jelenlegi szintjének mindahány Törvényét megismerjétek, s azokat a Szellem felé emelve, már magasabb fokon igyekezzetek betölteni, a Szellemi Természetbe, vagyis az ŐsSzeretetbe lépve magatok is. Az Isteni Szeretet Törvényvilágába való beemeltetés azt is jelenti, hogy a mélység vonzásához tartozó utolsó energia-körből léptek ki, egy olyan Fénykörbe, amelyben már nincs, mert nem lehet nyoma a Tudat sötétségének, mert nem lehet, s ekként nem is lesz helye és nyoma az ellentét mindahány kelepcéjének sem. Ha az Anyag-világ törvényét már magasabb szinten, a Bölcsességbe emelve tudjátok megvizsgálni és a Bölcs Szeretet révén tudjátok betölteni, lassan kiléptek az anyag-világ kényszerítő fogságából. Elmétek a Bölcs Szeretet Törvényét követi, tehát függetlenedik a fizikai síktól, akként, hogy tud akként gondolkodni, amiként azt a körötte lévők teszik, azok, akik még az anyag elsődleges voltának hiedelmeadta megkötöttségben élnek. Nem ítél, és nem botránkozik meg, csak azért, mert mások – mások, és másként élnek, vagy másként gondolkodnak, mert a Bölcsesség révén birtokuk lesz a minősítési Törvény ismerete, mint benső, tehát tudati - lelki és Szellemi tulajdonság. A Minősítési Törvény lényege ugyanis éppen az, hogy az ÚR nem általánosítva, de egyénenként teszi mérlegre kinek - kinek a cselekedeteit, és aszerint ítél valamit helyesnek, elfogadhatónak avagy helytelennek, hogy az egyén, tehát az adott Úton járó a maga szintje, a maga fizikai - tudati adottságai, a maga körülményei, s az Én-rész által bevonzott, valamint a járulékos Csillag-energiák birtokosaként hogyan, milyen fokon volt képes elvégezni az Én-rész által vállalt Feladatot. Ha azonos, vagy hasonló Feladattal érkezett is a ti korotokban sok Testvér egyazon nép tagjai közé, s azonos energiákat vihettek is magukkal, mégis más és más mindannyiuk esetében a magukkal vitt Kozmikus energia. Ki ezt, ki azt vonzotta magához, mint járulékos, tehát az Én-rész mellé áramló energiát, hisz más és más Kozmikus Tér-Időben haladtak át egy megadott Kozmikus Íven: s mert egy Kozmikus Íven egyszerre csak egy testet öltésre készülő Én-rész haladhat át, ez már megadja a Föld mindahány testi személyének a másságát, az egyéni jellemzőit is. Ez még az ikrek esetében is ekként van, mert ha azonos anya-testbe is, de más és más Én-rész érkezik, egyik egy korábbi, a másik egy későbbi Kozmikus Idő-zónán haladva a megadott pont felé. Amiként azonban az ÚR nem egységben, de egyénenként vizsgálja meg az Én-részek teljesítményét, akként nem dönthettek el ti magatok sem: a mellettetek lévő Testvér helyesen, vagy hibásan járja-e Útját, mert mindahány körülményt csak az ÚR lehet képes ismerni, s csak Ő tudhatja: az adott helyzetben a rendelkezésére álló energiák birtokában az adott fejlettségi szinten álló Én-rész hibázott-e, avagy sem. Ti mindenkor a Szeretet szemével kell figyeljétek, és lássátok is Testvéreteket, akként, hogy nem az embert: de az Úton járót kell látnotok, Aki Krisztus Kegyelmi Szikrájával bír.

188

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága III. kötet S ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem kell, vagy nem szabad megállapítanotok, ha valaki már kirívó hibát követ el. A hibát, a Krisztusi Törvénybe be nem illeszthető cselekedetet igen is kell, hogy felismerjétek, mert hisz ha ez nem ekként van, magatok is elkövethetitek ugyanazt, anélkül, hogy annak hibás, Törvénytől, s már a Krisztusi Szeretettörvénytől eltérő voltát egyáltalán felismernétek. Kell az is, hogy a hibára, ha az ténylegesen is valamely igen komoly hiba, vagy akár már a vétség, vagy a bűn kategóriájába tartozó cselekedet, felhívjátok Testvéreitek figyelmét. De csak a cselekedetet, a történést van jogotok megmérni és megítélni: azt, aki a cselekedetet végre hajtotta, nincs, nem is lehet senki embernek joga elítélni, mert maga Krisztus sem ítél el senkit: de megítéli a Szellemet, s azt a maga cselekedete fogja „elítélni”; s a karmikus történés megtapasztalása fogja feloldozni. A ti legfontosabb feladatotok, s mindahány Feladat és/vagy Vállalás egyedülvaló alapja, megvalósításuk egyedüli feltétele, az, hogy a magatok szintjének és mértékének legmagasabb fokán beilleszkedni igyekezzetek a Bölcs Szeretet Törvényébe. Enélkül sem előrébb, sem pedig feljebb nem emelkedhet valós ÉN-etek, s ez azt jelenti, hogy megrekedtek az Úton, amelyen pedig haladnotok kell. A Szeretet Ereje a tiétek: s erre az Erőre hagyatkozva elhagyhatjátok mind, az alsóbbrendű Törvényeket, ha már azok mindegyikét feloldottátok magatokban, s ekként a magatok számára. Ahhoz, hogy ez mind könnyebbé váljék számotokra, a ti szintetek elsődleges Törvényében kell éljetek, s ez a Kegyelem Törvénye, amelyet Krisztus vitt le a Föld mindahány embere számára, s amely Törvény az úr a Föld színén ekként már kétezer éve. A Kegyelem, amely, miként mondtam, az Isteni Szeretet révén fogalmazódott meg, s adatott mindeneknek. Isten SZERET benneteket: s ezt tudjátok, mert nem lehet nem tudnotok. Ekként viszont tudjátok azt is, hogy Isten mind-annyiótokat visszavár: az Ő VÉGTELEN SZERETETÉBE, hogy a halál helyett az ÉLETET, s már a Valóság értelmében vett, Örökkön tartó ÉLETET éljétek a múló utak káprázata helyett. Útjaitok mindegyike ezt a Célt: vagyis a Visszatérést szolgálja, az Utak mindahány történésével. Akként kell tehát fogadjátok azokat, legyenek azok kellemes, s a testnek, vagy a Tudatnak kedvező, vagy kedvezőtlennek megélt, netán fizikai fájdalmat, tudati - lelki keserűséget adó történések, hogy egy pillanatra sem feledkeztek meg arról: Istenben vagytok, és Isten az Én-részben Élő Isteni Szikra révén Bennetek van: ekként bármi történik is, minden fölött és mögött ott áll az Oltalom: ISTEN, Aki jót és rosszat, kedvezőt és kedvezőtlent egyként a javatokra tudhat fordítani, ha igaz gyermeki reáhagyatkozással és Bizalommal lépitek meg Kegyelmi útjaitok mindahány lépését, s vállaljátok fel minden egyes történését. Isten Szeret: s ti már e SZERETET TÖRVÉNYÉBE készültök belépni, amely Törvény Ereje annál fokozottabb mértékben árad reátok, s lesz segítségetekre az emelkedésben, minél inkább készek vagytok azt elfogadni. Azt viszont, hogy ténylegesen is milyen mértékben tudjátok azt elfogadni, mindenkor az jelzi, hogy a magatokhoz vonzott Szeretetenergiát hogyan, milyen formában tudjátok használni. Amíg a kisebb mértékű Erőt nem akként, és nem arra használjátok, amire az ténylegesen adatik néktek, s ameddig ti magatok kötözitek meg magatokat önmagatokkal, földi vágyaitokkal és akarásaitokkal, nem lesztek képesek a Szellem felfelé, Isten után való vágyakozását követni, hogy többé ne kössön meg benneteket senki és semmi, csak Istennek Szeretete. Amikor azt mondom: a Szeretet Törvényvilágába készültök belépni, azt is mondtam: a Szabadság felé léptek. Ám amiként mindahány börtönből: testnek és Tudatnak börtönéből, tehát az Én-központú Létállapotból sem könnyű kitörni. Ahhoz, hogy igazán, s már végképp szabaddá legyetek, meg kell tudnotok tagadni azt a valakit, aki rabbá tesz benneteket, tehát önmagatokat, hogy helyette azt fogadjátok el, Akié A Szabadság; vagy-is Istent. Ahhoz viszont, hogy Istent el tudjátok fogadni, kell, hogy a Tudat el tudja fogadni azt az Istenhez közelibb Én-t, aki bennetek él, s aki már magasabb szempontok figyelembevételével irányíthatja életetek minden napját. Ehhez azonban, mint mondtam, meg kell tagadjátok az egyéni, a személyes ént, tehát ki kell lépnetek végre az egó sötétjéből, egyéni, kicsiny „akarásaitokból”, hogy mind magasabb fokon élhessétek végre az EGY-séget, első lépcsőfokként a tökéletes Testvéri Szeretet Egységét valósítva meg, amely nélkül nem lesztek képesek az Istennel való azonosulásra sem. Amikor a mellettetek álló, és segítségre szoruló Testvért figyelitek, lépjetek ki önmagatokból: feledjétek el a magatok elgondolásait, a magatok egyéni akaratát, s igyekezzetek mindinkább az ő szemével látni, s az ő fejével gondolkodni, és próbáljatok az ő 189

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága III. kötet szívével érezni. Tehát próbáljatok meg „ő-vé” változni, de akként, hogy ne a számotokra, mint emberek számára kedvezőtlen adottságait érezzétek: csakis azt, hogy Ő is Isten gyermeke, aki maga is az Isteni Szikrával és a Megváltó Kegyelmi Erő egy kicsiny szikrájával bír, függetlenül attól: hol áll a ti megítélésetek szerint, a ti véleményetek szerint a Visszafelé vezető Úton. Ő is, amiként ti: egy az Úton járók közül, s ha mellétek helyezte Isten, vagy ha valamiért, valamiképp mellétek vezette, akkor feladatotok van egymással, amely feladatot ti a magatok mértéke szerint kell betöltsétek, elfogadva, és elviselve, hogy ő is csak a maga mértéke szerint lesz - lehet képes arra. Ne kiemelkedni akarjatok Testvéreitek közül a megszerzett Bölcsességek hangoztatásával, mert mélyebbre fogtok süllyedni, mint ahol őket vélitek állni. De akarjatok meghajolni a bennük is lévő Isteni Szikra előtt igaz, gyermeki alázattal: amiként Szentlélek Mária hajolt meg mindenkor, még a legkisebbek előtt is, hogy alázatotok emeljen minden és mindenki fölé. Szolgái legyetek a Szeretetnek, ne pedig azt várjátok, hogy mások szolgáljanak benneteket, és hagyjátok, hogy Isten vezesse minden lépteteket ahelyett, hogy mindenáron magatok akarnátok vezetni másokat. Kicsinyek vagytok mind: ha olykor nagyobbnak érzitek is magatokat másoknál, s minél nagyobbnak akarjátok magatokat érezni, és láttatni is, annál kisebbek lesztek Istenben, s az Isteni Valóság Világaiban. A Mester maga mondta: „Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.” (Mát. 11.29-30.)

Az ÚR igája éppenhogy a szelídség és az alázatosság: s ebből az ÚR, és az Áldott Anya maga adott példát mindannyiótok elé. Az ÚR nemcsak hogy nem rótta vétkükül az ŐT megostorozóknak, s az Ő kezeibe és lábaiba szögeket verőknek az ő cselekedeteiket, de imádkozott érettük: „Jézus pedig monda: Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek.”… (Luk. 23.34) De ekként cselekedett az ÚR azokkal is, akik a Tanítás esztendeiben Ellene fordultak, s azokkal is, akik a Kereszt alá állva gúnyolódtak. Ő, Aki Az ISTEN FIA: tudott mindenkor, és mindenkire, a legkisebbre is szeretve tekinteni, holott tudta, hogy Néki igazán Hatalma volna ellenükre tenni, hogy megvédje magát. És néktek is tudnotok kell ekként élni, és ekként tekinteni mindenre, és mindenkire, mert aki az Igaz ERŐ birtokosa, mindenkor csak akként cselekedhet, amiként AZ cselekedett, Aki Az ERŐ MAGA. S ennek hogyanját is megtaláljátok az Evangéliumokban: Mát. 5.44 „Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket. Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak. Mert ha azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedők is nem ugyanazt cselekeszik-é? És ha csak a ti atyátok fiait köszöntitek, mit cselekesztek másoknál többet? Nemde a vámszedők is nem azonképpen cselekesznek-é?” (Mát. 5,44-47) Ennél egyértelműbben nem mondhatom el: miként kell megvalósítsátok a Krisztusi Szeretetet. De azt elmondhatom, s ekként el is mondom ismét, hogy csak olyan mértékben fogtok tudni a magasabb szintek felé haladni, amilyen szinten a Bölcs Szeretetet a Szeretet Bölcsességévé téve meg tudjátok élni, s meg tudjátok valósítani, hogy akként legyen, amiként azt az ÚR mondta: „Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.” (Mát. 5,48) Ti is Tökéletesek kell tehát legyetek: a magatok mértékében, azt betöltve egészen és teljesen, hogy már egy magasabb Tökéletesedés felé haladhassatok, már azt törekedve elérni, mert csak akként érhettek vissza a Tökéletes Mennyei Szintekre, tehát a Szellembe, amiként attól eltávolodtatok: fokról fokra, mindenkor az adott szintnek megfelelő Tökéletességi szintet érve el, hogy a következő Tökéletességi fok eléréséhez vezető Út megkezdésére teljességgel bírjatok az ERŐVEL: amely ERŐ mindenkor, és 190

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága III. kötet mindenhol csakis a Krisztusi Szeretet Ereje lehet, amely az Isteni SZERETET Ereje, amelyen kívül egyéb ERŐ nincs, nem létezik a Valóság Világában. A test, és a Tudat rabsága a legzártabb börtön a Szellem számára. S ti már kezetekben tartjátok e börtön kulcsát: hát éljetek véle! Éljetek a Kegyelemben a Szeretet Erejével élve és hatva, hogy Életetek legyen, s hogy magatok is Életet adhassatok másoknak: mindazoknak, akik már majd a bennetek lévő Erőre támaszkodva teszik meg a maguk kicsiny lépteit, amelyek kivezetik őket az anyag-világ, és az Anyag Törvényének és törvényszerűségeinek labirintusából, s amelynek révén egy percen megtalálhatják ők is az UTAT, amely a mélységből a Szeretet Törvény-világába, s ekként Istennek Szent SZÍVÉIG vezet. Satana, és a hozzá csatlakozott Szellemek megfogalmazták a maguk külön ideáját, azt, hogy a magukhoz vonzott Teremtő Szeretet erejét megtartva már egy új, egy külön világot fogalmaznak meg maguknak, egy olyan Világot, amelyben ők, s nem a Teremtő EGY-ség irányítja a Létet. Hogy alsóbb energia tartományba utasította őket a megfogalmazott, hibás gondolat, amely energiatartományban természetszerűleg csak az alacsonyabb rezgésszintű Erőt vonzhatták magukhoz, akként igyekeztek több energiához jutni, hogy a gyengébb Szellemeket eligyekeztek elámítani, és tévútra vezetve maguk után csalni, ami részben sikerült is nekik. A maguk után csalt, s megfertőzött Testvérek, amiként maga Satana, s csatlósai is, a kísértő által megfogalmazott, véges és ideiglenes, s csak a látszat-lét állapotát adó világképzetekbe süllyedt, olyan világ-képzetekbe, amelyeket a Teremtő, hogy hűségben és tisztaságban maradt gyermekeit megoltalmazza, a maguk által megfogalmazott energiából álló gömbbe zárt az EGYségtől eltávolodottak körül, amely történés révén lényegében önmaguk, a saját lázadásuk fogságába kerültek. A gyenge, még a másféle energia hatásától elerőtlenedett, vagy a kísértő ígéreteitől elkápráztatott Szellemek az első, s ekként tán a leghatalmasabb Vizsga előtt álltak, egy olyan Vizsga előtt, amely szabad választást adott számukra. Dönteniük lehetett: mely szót fogadják el. A Teremtő Szavát, amely az öröklét Szava, s az egyenletes és folyamatos felnövekedés, azaz fejlődés Szava, vagy a kísértő, s az ő csatlósainak szavát, amely a gyors, ugrásszerű előbbre, és feljebblépést, az átmenet nélküli naggyá válást hirdette – de amely szó, s azt ti ma már tudhatjátok; csak a fokozatos visszalépést, a Szellemi erők leépülését adta. Azt a szót, amely mindmáig álnok ígéretekkel, de sehová sem vezető, és Szellemi, tehát Valós értelemben csak a semmit a Mindenért cserébe adó szó volt, s maradt is mindenkor, amely még ma is elétek áll, hogy eltántorítson benneteket a Fent Világából hangzó Atyai Szótól, amellyel Atyánk máig, és mindenkor az Életre hív, és az Életbe hív benneteket: mindahány, a Valós és Örök ÉLETTŐL elfordult Szellemgyermeket. Ti már magatok tudhatjátok, s ekként kell is, hogy magatok válasszatok a két szó: az ÉLET SZAVA, s a semmi szava közt. S kell annál is inkább, hogy válasszatok, s ha valósággal is felismertétek az Atyának Szavát; kövessétek is azt, mert a ti Utatok is vizsgaút! Aki gyenge, gyengeségének mértéke szerint kap feladatot is: s aki már erősebb, a maga feladata mellé vállalhatta a nála gyengébbek vezetését is. S itt a gyengeséget, s az Erőt a Szeretet mértéke szerint kell értenetek. Aki ugyanis az Atya elhívó Szavát követi, a Szeretet Szavát követi, s azt csak akként követhetitek, ha mind magasabb fokon töltekeztek be a Szeretettel: a Legmagasabb rendű Igazsággal. A Szeretettel, amely a Fent Világának Törvénye, amely egyedül lehetséges eszköze annak, hogy a Szellemben lévő, s a Szellem által megfogalmazott sötétséget és homályt semmissé tegye. Minél inkább képesek vagytok tehát már ott, testbe öltözötten is el, és befogadni az Istennek Szeretet-törvényét, annál közelebb segítitek – önmagatokat, saját ÉN-eteket a Fényhez, mert a Szeretet Törvénye a Kegyelem által emel ki mindeneket a maguk köré vetített sötétségből. Ám aki valóban a Szeretettel töltekezett, nem nézheti tétlenül, hogy Testvérei a mélységben botorkáljanak: az, ha már valósággal is képessé lett befogadni a Fényt, kell, hogy Lámpássá legyen, amely megvilágítja az Utat azok számára is, akik még csak a sötétséget, vagy épp csak a félhomályt tudják érzékelni, mert ha csak saját fejlődését tekintené fontosnak: hol állíthatná azt igaz hittel magáról, hogy a Szeretetben, s a Szeretettel él? Ahhoz viszont, hogy igazán Lámpássá legyetek, kell, hogy a Bölcsességgel is töltekezzetek, már annak révén élve a Szeretet Törvényét, hogy igazán hasonlatosképp cselekedjetek, mint amiként cselekedett, s 191

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága III. kötet cselekszik mindenkor a Teremtő, hogy valósággal is, ha még a magatok mértékében is akként legyetek, amiként azt az ÚR mondotta: tökéletessé válva, amiként az Atya Tökéletes. S most, végezetül térjünk ki még egy kicsit a fentebbi Máté evangéliumból kiemelt idézet két versére: „Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket.” (Mát. 5.44) Ekként szólott az Úr, több mint két ezer esztendeje. Én még azt mondom már e Tanítás mellé néktek, akik ma járjátok, s akik Holnap fogjátok járni Útjaitokat: Aki igaz Szeretettel van mindenek iránt, már nem azt fogja érezni, és nem azt fogja megőrizni elméjében: ki, és miként bántotta őt, mert a földi történést felülírja benne és számára a Testvére felé irányuló Szeretet, amely két, egymással összefüggő kérdést fogalmaz meg már nem csak az Én-rész tudatában, de a földi Tudatban is. Nem! - nem azon fogtok tűnődni: mi lehet a háttere Testvéretek támadásának, hisz ezt a kérdést több, egymástól nagyon is eltérő módon is megválaszolhatjátok, s ha a fizikai okra rátaláltok is, még nem találtatok rá a magasabb rendű Okra, amely mindenkor a Szellem eltévelyedettségéből fakad. De azt a kérdést fogalmazzátok meg: Hogyan, miként segíthetem őt, hogy ténylegesen is segítségére legyek Önmaga megtalálásában? S a másik, azonos fontosságú, mert az előbbivel, mint mondtam, szervesen összetartozó, abból kinyíló kérdés: Hogyan, s mivel lehetek a leginkább segítségére abban, hogy megtalálja, és felismerje a Boldogságot: ISTENT? Ti már kell, hogy tudjatok erre a kérdésre is felelni, amiként az ÚR is felelt: nem szavakkal, de cselekedetekkel, akként, hogy nem mindenkor a testet, de inkább hogy a Szellemet segítette, s ha az a test, és a Tudat megtámogatásával tehette meg, akként, ha pedig a test, és annak Tudatának ellenében, akár akként is, nem adva meg a test számára, s ekként a Tudat számára is oly fontosnak érzett gyógyulást: de megadva a Szellem gyógyulását az érette mondott mély, igaz fohászok révén. Hogy ki, milyen segítséget igényel, a magatok Benső Bölcsességére hagyatkozva lehettek képesek igazán mérlegelni, s ha a te Bölcsességetek az Istennek Bölcsességéből meríttetett, mindenkor a helyes választ, s az egyedül üdvös megoldást fogjátok is megtalálhatni. „Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak.” Aki Krisztus Útjára lépett, az EGY-ség Útjára lépett. Arra az Útra, amely nem személyválogató: hisz nem az a Teremtő sem. Aki a Krisztus Útjára lépett, egyként áramoltatja a Benne élő Szeretetet minden, és mindenki felé, függetlenül attól: ellenségként, vagy barátként viselkedik-e véle szemben. De függetlenül minden más egyéb, külső körülménytől is, mert csak az egyetlen „körülmény” lesz fontos és lényeges számára: minden, és mindenki része, s részese ekként az Ősi EGY-ségnek, amiként része és részese Isten Tökéletes Szeretetének is. S ha maga Isten egyként Szeret mindmáig mindannyiótokat: vajon annak, aki e Tökéletes Szeretet Törvényébe kíván lépni, hogy már abban, és aszerint éljen: lehet-e másképpen cselekednie, mint amiként az Atya cselekszik? Ha ki felismerte, és fel is vállalta ekként: az Atyának kicsiny gyermeke: ítélhet-e másképpen, szigorúbban és keményebben, mint amiként ítél maga az Atya, Gyermekének tudva és nevezve mindmáig a legmélyebb mélység fogságába esett Teremtményt csak úgy, mint a Legmagasabb Mennyei Szinteken élő Tisztaságukban mindvégig megmaradt Szellem-lényeket és Szellemi Személyeket? A Szeretet Törvényvilága az Atya, a Teremtő Isten Törvényének Világa. Aki oda kíván, s már képes is felemelkedni, megszabadul mindahány földi gyötrelmétől: a test már nem, vagy csak részben, s csak ideiglenesen köti, mert a Tudatot már a Szellem irányítja. Az megszabadul a Szellemi sötétségtől, s azt az 192

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága III. kötet Isteni Igazság, a Jó, és az Igaz Örök eszméje hatja át, hogy mind feljebb és feljebb segítse lépni. A benső, tudati és testi és lelki viharok korszakát már a Békesség és a Fény korszakai váltják fel. Ti magatok most a két Korszak, a két Törvény-világ határán álltok, vagy afelé közeledtek. Engedjétek el hát, ami az alsó Világhoz köt, s az alsó Világban köt meg benneteket, s törekedjetek, hogy mindinkább a Kegyelem és a Szeretet Erejével töltekezzetek, mert az csak, ami a Felső Világba emelheti Szellemetek. Ne azt nézzétek: testeteknek és elméteknek ártására lesz-e, ha nem a földi utat, s nem a földi, az anyagvilágban való érvényesülés útját választjátok: de bizony, néznetek kell, s már látnotok is azt, milyen ártására lesztek Valós Önmagatoknak, ha nem a Krisztusnak Útját igyekszetek járni, s nem az ÚR Törvényét, és egyedülvaló Parancsolatát törekedtek mind maradéktalanabbul betölteni. Ne azoktól igyekezzetek távol tartani magatokat, akik földi értelemben vannak ellenetek: hisz minden elétek álló kő a reátok ragadt sarat segít csak lecsiszolni Szellem-énetekről: de attól sem kell már menekedjetek, ha a Valós Szeretetben, s a Valós Szeretettel éltek, aki a Szellemet akarja megkötni, mert amiként az kezdetben volt, akként van most is: Atyánk megoltalmazza azokat, akik valóban Hozzá menekednek, és Belőle merítik Erejüket. S akkor, már a Teremtő EGY-ség Igaz, és Tiszta Erejével felvértezve nem vehet erőt rajtatok a mélység bárha legdurvább, leggonoszabb fegyvere sem. Keressétek meg tehát, és találjátok is meg, s ha igazán megtaláltátok: fogadjátok, és zárjátok magatokba: de már Valódi Önmagatokba a Szeretet-adta Kegyelem Erejét, hogy bennetek éljen az, amiként ti magatok is Benne élhettek, már ott, a Föld színén élve is, amelyen a néktek adott Utat járnotok engedte a Kegyelem Istene: AKI MAGA A SZERETET. 2005. jan. 17.

193

Tandari Éva

A Szeretet Törvényvilága „Én tenéked mondtam: Kövess ENGEM! ” (Pét. VII. 144.)

IV. kötet

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága IV. kötet A negyedik szféra szintje lényegében már a Kegyelem Törvényvilágának magasabb rendű szintje, amely szint fölött a Szeretet Törvényvilága hat. Amely Szellem ott folytathatja Útját, amiként azt az előző kötet végén is mondtam, lényegében megszabadul a Test kötelmeitől, vagyis kilép az anyag Törvényéből, amely ott még erősen hat fölötte, mert az anyag-világ a mélység uralma alatt áll. Ez viszont azt is jelenti, hogy megszabadul a Mélység-vonzattól, s annak minden hatásától, s már töretlen lendülettel folytathatja Felfelé vezető Útját. Megszűnik fölötte az Igazság Világának Törvénye, a Karma Törvénye is, s ekként már csak a Kegyelem és a Szeretet Törvényében él, a Mennyei szintek mindegyikén is érvényben lévő, s mindenkor érvényben is maradó, Örök Fejlődés Törvényét követve, amely a Fent Világába való Visszatérést szolgálja. Ti még egyszerre élitek az Anyag-törvényt, s az Igazság Törvényét is, s tán még inkább, mint az előttetek lévő korok és korszakok embere, mert a mélység maga is az utolsó nagy erőfeszítést teszi. Satana ugyanis maga is tudja: az Éon a végéhez közeledik, s néki már a kevésnél is kevesebb az ideje. Akit lehet, akit csak tud, támadni igyekszik, abban bizakodva, hogy a maga uralma alá kényszerítheti. Akit hízelgéssel, az anyagi szintű jólét révén való elkápráztatással tud megszerezni a maga számára, afelé azt nyújtja, de mert ezzel nem ér el akkora eredményeket, mint testnek és Tudatnak meggyötrésével, inkább az utóbbit használja, abból kiindulva, hogy aki a létbenmaradás-hoz, a test és a Tudat számára szükségesnek és fontosnak érzett anyagi javak megszerzéséhez szükséges földi értékekért minden nap meg kell harcoljon más - mások ellenében, az nem azzal fog törődeni: miként közeledhet Isten felé. Ekként akarja, s persze: sajnos többnyire tudja is elfordítani az elmét az Úttól, megkötve ekként az Énrészt is az előbbre, s feljebb jutásban. A Nagy Ugrást követően, akik a Szellemi Gömbbel együtt emelkedhetnek, már akkor is a Szeretet Törvényvilágába lépnek át, ha a Szellemi Gömb, s a Felemeltetettek tudati-lelki-érzelmi és Szellemi energiáinak, s az Emlék-energiák összességének Energiájából megfogalmazódó Föld-test a harmadik és a negyedik szféra közti, úgynevezett köztes dimenzióba kerül. Ennek oka részben az Úton járók fizikai testében, részben azonban a tudati emlékekben keresendő: hisz azt hiszem, nem mondok valótlant, ha azt mondom, hogy azok a képek, és azon tudati emlékek, amelyek ma a Föld színén íródnak be a Tudatba, mindennek nevezhetőek, csak épp teljességgel tisztának nem. Még akik képessé válnak már csak egy bizonyos magasságból, tehát már az Én-rész szemével figyelni a köröttük zajló eseményeket, sem mentesülhetnek attól, hogy tudati képeik közt ne zsúfolódjon össze mindannak képe, ami az ember-léttel ott, a jelenlegi szinten szinte elválaszthatatlanul együtt nyilvánul meg. Ha az Én-rész már nem azt látja is, s ekként már a Tudat sem annak éli meg a történéseket, aminek más, csak a test szerint gondolkodó ember érti azokat, a Törvényben megmért cselekedetek akkor is hibásak és sötétek lesznek, ha a magasabb szempontok szerint igyekeztek azokat látni s fogadni. Tehát ami tudottan rossz, azt a magasabb szintre emelkedők Tudata is akként fogja regisztrálni, hogy az rossz, még akkor is, ha ő a cselekedeteik mögött már nemcsak az embert, de annak magasabb rendű Én-jét, tehát a Tudat fogságában szenvedő Én-részt is képes megjeleníteni, mint a Létező Valóság egy elemét, amely az árnyak világának fogságába esett. S mert e tudati képek energiája még akkor sem lehet teljességgel ment a negatív elemektől, ha az illető Testvér maga nem őriz magában azokhoz hasonlatos elemeket, a képet nem viheti magával a negyedik szférába: így a szféra-közi dimenzióban kell befejezze az elkezdett Utat, már akként, hogy mind több és több, a későbbi, s már ténylegesen is a negyedik szférában megkezdhető Út során szükséges Bölcsességelemet bonthat ki. Amiként mondtam, kezdetben, míg a test maga is inkább a fizikai, semmint az anyagtalan, tehát a magasabb rezgésszintű energiákból áll, az Út is e körülményhez fog igazodni, amiként ehhez fog igazodni mindaz a történés is, amelynek részese kell legyen az Én-rész s a Tudat egyaránt ahhoz, hogy az Én-részt a Tudattól még részlegesen elválasztó Emlékek erejét feloldva, a Tudat teljességgel beolvadhasson az Énrész Tudatába, még akkor is csak azon a szinten, ahol megőrzi individualitását, ha már nem ő akarja is irányítani a testet a maga pillanatnyi elképzelése szerint. A Tudat, amely már a Dimenzióváltás előtt, vagy akár közvetlen a Dimenzióváltás alatt, a történtek erejének hatására felismeri és elfogadja az Én-rész elsőbbségét önmaga fölött, s a test elsődleges voltát, mint hibás tudati képet el tudja engedni, még továbbra is szerepet kell játsszon az Út történéseiben, amiként az később, már ténylegesen is a negyedik szféra szintjén megfogalmazott test Tudatának 195

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága IV. kötet esetében is lesz. De ez a szerep, vagy inkább mondjuk akként: feladat már csak arra fog korlátozódni, hogy az Én-résztől érkezett, szükségessé vált cselekedetek elvégzésére késztesse a testet, tehát hogy továbbítsa az Én-résztől érkezett instrukciókat, amelyeket már ő maga, tehát a Tudat sem csak mint javaslatokat, de mint konkrét Utasításokat fog elfogadni, és akként is fog továbbközvetíteni a test felé, amely természetszerűleg csak úgy elvégzi a kívánt cselekvéssort, amint elvégezte azokat korábban, még valósággal is a Tudat által kiadott utasításnak engedelmeskedve. Sokan, és sokszor mondtátok, s mondjátok: Istenem, Krisztusom! Vissza adom a Szabad Akaratomat, nem kell, nem akarok „akarni”: de azt szeretném, ha Te akarnál helyettem, hogy mindenkor csak azt cselekedjem, ami a Te Szent Akaratodban van! Nos: ez a kérés válik Valósággá a negyedik szférában, s az annál magasabb szinteken, de nem akként, amiként azt ti elgondoltátok! A ti szinteteken a Tudat, s az Én-rész Szellemi Tudata egyként kell akarja megismerni, s a körülményekhez képest mind magasabb szinten betölteni is Isten Legmagasabb rendű Akaratát: de még ők kell, hogy be akarják azt tölteni, mert ők lehetnek azok is, akik meg kell oltalmazzák ezt a bennük megfogalmazódott Akaratot az ellentét minden támadásával szemben, viselve akár a test gyötrelmét is érette. A negyedik szférában viszont már nem kell az ellentét támadásától tartsanak, így már csak egy valami állhat, és persze áll is a fejlődés Útjában, és az a Bölcsességek hiánya, amelyeket a Szellem, az ÉN, az ÉN-fél és annak Én-része fokról lépve fokra: minden lefelé megtett lépéssel elvetett magától, mindenkor egy újabb, s mindenkor a még birtokában lévő legmagasabb rendű Bölcsességet fedve el önmagában – önmaga elől. S mert azon Bölcsesség-elemek, amelyeket az Én-rész vetett el magától, voltak egyben azok is, amelyek az anyag-világtól elválasztották az épp csak megfogalmazott Én-részt, elsőként azokat kell, hogy ismételten is kibontsa és felismerje, s mint felismertet, már ismét birtokába vegye az Én-rész. Ez azonban elképzelhetetlen fizikai közeg nélkül, amiként elképzelhetetlen fizikai test, s annak Tudata nélkül. A legelső lépéseket a Mélységből, s az Anyag-világból való kiemelkedés során már megtette az Énrész: felfedezte, betöltötte és uralta is az anyagot, ha kezdetben még csak elemi szinten is, azon a szinten, amely szint ismeretéhez szükséges Bölcsességi elemet még képes volt megőrizni a maga számára. Aki a harmadik szféra szintjén állt meg, az onnan folytatta Felfelé vezető Útját, bár ő maga is akként, hogy az alsóbbrendű Anyag-törvényeket is ki kellett bontsa. De mert azok még benne magában megvoltak, e feladat szinte csak érintőleges, jelképes feladat volt, amely csak a majdani test Tudata végett kellett szerepeljen az Én-rész Útsorozatában, hogy ekként az alsóbbrendű anyag-törvények mindegyike is beíródhassék a test Tudatába is, s már a Globális és Kozmikus Tudattárba is, mint fizikai formában Valóság szintre emelt Szellemi bölcsesség. Ettől eltekintve a harmadik szféra szintjén megállt Én-rész Útja még gyors, és viszonylag könnyű volt, hisz nem távolodott el olyan nagy mértékben a maga felsőbbrendű ÉN-jétől, mint azok, akik a Mélység első szintje fölött, tehát éppen csak az anyag-világ „küszöbén” voltak képesek megállni, vagy akik már a Mélység-szintek valamelyikéről indultak el ismét, hogy a fizikai szintekre emelkedjenek. Természetes módon azok, akik a magasabb szinten álltak meg, nem fogalmaztak meg maguknak olyan karmikus elemeket sem, amelyeket későbbi Útjaik során le kellett volna tisztítsanak magukról, így a Vissza vezető Út ténylegesen könnyebb és gyorsabb volt számukra, mint a Mélység későbbi fokozatáig alámerészkedettek, s onnan már mint fizikai lények: visszatérni igyekvők, akiket a fizikai test, s a környezet, valamint a környezet, s az ellentét által is befolyásolt Tudat is megkötött Útjában, amely Tudat irányításához benne magában sem volt, mert nem lehetett meg az Erő, hisz hát ő maga volt az, aki mindahány Bölcsesség-elemmel elvetette azt magától. A fejlődés azon szintjén, amelyre a nagy Ugrás pillanatáig felemelkedettek értek, az Én-rész és a Tudat együttes, s minden addiginál hatalmasabb eredménye: a test, s az anyag elsődlegességének hamis képétől való megszabadulás, s a Tudat önfelismerése; amely alkalmassá tette arra, hogy elismerje önmaga fölött az Én-részt, már tudva: ő, mint a test irányítását addig végző nem fizikai testelem nem más, és nem több, mint az Én-rész produktuma. Amely Tudat már képessé vált ezt elfogadni, lényegében elindult azon az Úton, megkezdte azt a folyamatot, amit az imént említettem, mint tőletek feláramoltatott kérést: elkezdte fokozatosan átadni a Szabad Akaratot annak, akit az ténylegesen megillet! A Szellemnek, amely a szabad 196

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága IV. kötet akaratot A Teremtő EGY-ségtől kapta, amely szabad akaratot ekként a Szellem örökítette át az önmaga által megfogalmazott ÉN-be. Az tovább adta, már csökkentett energiákkal az ÉN-feleknek, amelyek kivetítették azt az Én-részre, s ezen keresztül átközvetítették a test Tudatosodásra alkalmas agysejtjei felé is, megadva a Tudatnak is a függetlenség érzetét. De míg a Szellem még tényleges Teremtő Erőként bírhatta a maga Istentől adatott Szabad Akaratát, hisz a rendelkezésére álló Bölcsesség révén magához vonzott Erő-elemek teljességét bírhatta, s használhatta is általa, az ÉN már csak a Szellem Erejének egy töredékét használhatta, míg az ÉN-felek, s a mind mélyebb tartományokba aláereszkedő Én-rész már annak is csak egy töredékét, semminél alig is nagyobb részét bírhatta, mert a maga felsőbbrendű ÉN-je már csak azt, és annyit volt képes átközvetíteni számára, míg a Szellem Teremtő, vagy inkább alkotó energiájából úgyszólván annyit sem. De még mindig több Erővel, és nagyobb fokú Szabad akarattal bírt az Én-rész, mint az általa megfogalmazott, testnek még nem is nevezhető anyag, amely sem ezzel, sem azzal nem bírt, mert nem is bírhatott volna, míg az Én-rész olyan Bölcsességi szintre nem ért, amelyen már testet, éspedig valós Tudat birtoklására alkalmas testet építhetett fel magának a közeg-energiából, és a légtér, valamint a magával vitt Szellemi és Kozmikus energiákból. A Tudat kezdettől alacsonyabb fokon bírt az Én-rész számára még rendelkezésre adott energiákkal, de a tényleges, már az emberlétre alkalmassá tevő fejlődési szint elérésétől egyenlő arányban bírt mindkét nem fizikai test-elem a Szabad Akarattal, annál is inkább, mert a Tudat akarati energiáit maga a test, a közeg, s későbben az ellentét is megtámogatta: s utóbb már a Tudat bírt (és élt is) a magasabb rendű Akarattal, s éppen ez a körülmény tette aztán alkalmassá arra, hogy az anyagból álló test, s az anyag-világ, mint környezet elsődleges fontosságú voltát megtagadja, s már a maga akaratából helyezze önmagát a felsőbbrendű nem fizikai testelem, tehát az Én-rész irányítása alá, már elfogadva annak elsőbbségét minden magasabb rendű kérdésben, de még irányítva a fizikai testet, megkötve azt vágyaiban és késztetéseiben. Az Én-rész nem tehette meg, hogy a szabad akarattal bíró Tudatot a maga elsőbbségének elfogadására kényszerítse: de a Tudat már kényszeríthette, s ekként gyakran kényszerítette is az időközben zsarnokká lett testet arra, hogy az ő utasításait kövesse: s amikor a Tudat az Én-rész irányítása alá helyezte magát, ismét csak a Tudat volt az, amely az Én-rész akaratának követésére kényszeríthette a testet is. A dimenzióváltás előtt tehát ez volt a szerepe a Tudatnak, s annak, hogy a legtisztább, a legemelkedettebb Tudattal bíró ember is felismerte a körötte zajló történésekben a negatívumot, ha már másképp ítélte is meg a történést, mert másként volt képes látni és elfogadni a történés cselekvő résztvevőit, mint a Tudat és a test uralmában élők tették ugyanazon helyzetben. Aki a magasabb szempontok szerint figyelte a körötte zajló tör-ténéseket, bizony, könnyen az érzéketlenség hibájába, vagy inkább már vétkébe esett volna, ha nem bír bizonyos empátia-készséggel is, amely lehetővé tette számára a szenvedők kínjának átérzését, vagy a bűnt elkövetők benső tudati - lelki vívódásának, avagy az áldozatok félelemérzetének átérzését: s mind-ezt akként kellett érezze, mintha ő maga volna a szenvedő, az elkövető és az áldozat is, de ugyanakkor éreznie, és értenie kellett már akként is, mintha a Föld Világától teljességgel külön álló, csak Szellemi szemmel figyelő személy volna, aki a történésekben azok eredményét és hatását is képes látni, s mert az eredmény és a hatás az Én-rész számára az esetek többségében fontosabb, mint a test érzései, vagy a Tudat vívódásai, már képes volt maga is a fontosabb szempontból megítélni a történést, amellett, hogy amiként mondtam, teljes szívével, s teljes lelkével átélte mindazok szenvedését, akik a Föld színén körötte – mellette éltek, de már azokét is, akik a Föld túlfelén lévő valamely Földrész lakói voltak. Az útjáról visszatérő Én-rész felsőbbrendű ÉN-jébe, tehát saját magasabb szintű Szellemi Természetébe lép. Ugyan ez történik akkor is, amikor a Tudat elfogadja az Én-rész, tehát önnön felsőbbrendű ÉN-jének irányítását. Az Én-rész a felsőbbrendű ÉN-be emelkedve olyan Bölcsességekre bír rálátással, amelyek-re nem nyílhat módja mindaddig, míg az Úton jár. Amíg a Tudat a maga Útját akarja járni, a maga akarata szerint, s ameddig fel nem emelkedik a maga felsőbbrendű Én-jébe, néki sem lesz, mert nem is lehet a Törvény értelmében rálátása azon Bölcsességekre, amelyeket viszont az Én-rész zárt magába elindulása előtt. 197

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága IV. kötet Amikor az egyes Bölcsesség-elemek megismerésére törekedtek, lényegében nem egyebet tesztek, mint hogy Tudatotokat az Én-rész irányítása alá rendelitek, s az Én-rész ekként felismeri, és megismerteti a Tudattal is mindazon Bölcsességeket, tehát értetté teszi abban a maga ereje révén, amelyeket a Tudat a maga egyszerű, földi irányultsága szerint nem hogy megérteni: még felismerni sem volna képes, amiként nem is az, s ezt magatok is tapasztalhatjátok olyan Testvérek esetében, akik nem készek még a saját Énrészük irányítását elfogadni, mert akként élik meg: az Tudatuk megkötése, és szabad akaratuk megcsonkítása volna. Holott nem az, hisz a Tudat nem hogy nem lesz megkötötté, de mindinkább felszabadul, mert már nem nehezedik rá teljes súlyával az agyag-világ és a fizikai test mindahány terhe és kényszere, s a Szabad Akarat csak akkor lesz igazán Szabaddá, ha arról a Tudat lemond, hogy már ismét az a test-elem bírja és használja azt, amelyet az valójában megilleti, tehát amelyet az a Tudat felé is átközvetített! Ha a test kényszerét élitek, rabság az, amely nem csak megköti, de teljességgel semmissé teszi számotokra a Szabad Akarat meg-élését, ha ezt nem érzitek is ekként. Ha az anyag elsődlegességét, s az anyagi világ kincseit élitek meg elsődleges fontosságúnak, ugyan ez a helyzet áll elő: a kell, és a még megköti az elme szabadságát: s amikor az ÚT véget ér, s visszanéztek a zsarnokotokká lett testre, a Fent világában mit sem érő „kincsekre”, már hiába bánkódtok a ki nem használt Szabadság, s a tényleges Kincsek megszerzésére fel nem hasz-nált Kegyelmi Út elfecsérlése fölött: már csak az tiétek, amit ténylegesen is megszereztetek: nem a test, s nem a Föld fogalmai szerint, de a Lélek és a Szellem magasabb rendű Fogalmai szerint. Ezért kell tehát, hogy mindinkább át tudjátok adni a felsőbbrendű Én-nek, tehát az Én-résznek az irányítást, már tudva: csak akkor irányítjátok valóban ti magatok az életeteket, ha nem a test, és nem a Tudat szavát és akaratát, de saját tényleges ÉN-etek szavát igyekeztek megismerni, megtanulni és követni is. S nem véletlenül mondom azt, hogy meg kell tanulnotok az Én-rész szavát, sőt: még annak nyelvét is. Az Én-rész ugyanis mindenkor közvetíti a Tudat felé a maga instrukcióit, amelyek viszont olyként hatnak a Tudatban, mint valamely kódolt üzenet, amelyet neki, tehát a Tudatnak kell megtanulnia dekódolni. S épp erre szolgálnak azok a Szellemi Tanítások, amelyeket elméitekbe zártok, hisz azok az Én-rész Szellemi természetéből fakadó akaratát közvetítik földi elmétek felé. S épp ennek elősegítéséért ismétlek meg egyes fontosabb Közléseket és Tanításokat akár már únásig is: hogy azokat ténylegesen is tudjátok, értsétek, s ha szükséges és lehetséges is, meg is valósíthassátok. Az Én-rész mindenkor a maga Szellemi Természete szerint kívánná, a maga tényleges fejlettségi fokának megfelelően vezetni a Tudatot, s ezen keresztül a testet is. De amíg a Tudat csak a saját nyelvét ismeri, amely nem a Szellemi Természet, de a testi természet nyelve, nem érti, hisz nem is értheti meg az Én-rész szavát, csak akkor, ha az a testen keresztül szólítja meg a Tudatot, olyan történések felé vezetve magát a testet, amelyeket már mindenképp meg kell, vagy legalábbis meg kellene értsen a Tudat is. Számtalan keserű történéstől, s mégtöbb betegségtől szabadulhatnátok meg, ha már a kisebb, kezdeti jelzésekre képesek volnátok figyelni, s már képesek volnátok a jelzések értelmében folytatni megkezdett Útjaitokat. Ez azonban annál is nehezebb, mert amiként mondtam, az ellentét maga is a testre való ráhatással igyekszik a Tudatot az Én-rész számára: tehát saját, valós Én-eitek, azaz önmagatok számára szükséges Úttól eltéríteni. Ez is az egyik oka tehát annak, hogy mind több és több, már ténylegesen is a Tudat nyelvén megfogalmazott Tanítás leközvetítését engedélyezte az ÚR, segítve ezzel földi énjeiteket az Én-rész nyelvének megfejtésében, s ekként az Én-rész akaratának megismerésében. Az viszont, hogy a megértett és megismert Közléseket ki, hogyan fogadja, vagy veti el magától, ismét csak a Tudaton múlik: s már ténylegesen is a Tudaton, amely már kell, hogy tudja kormányozni a testet, elfogadtatva véle a maga akaratát, s ha ez az akarat a magasabb szintű, tehát már az Én-rész Szellemi akarata, akkor annak elfogadására és betöltésére kell tudja rávezetni az irányítása alatt lévő testet is. Ehhez természetesen az kell, hogy a Tudat először önmagát ismerje meg egészen, hogy megtanulja kezelni és irányítani is önmagát, hisz a test, mint engedelmes szerszám, csak úgy, csak olyan formában működik, ahogyan az őt irányító Akarat ezt utasításba adja számára. Amiként a fentebbiekben megfigyelhettétek, jelen munkánkban helyenként már egymás mellett, mint párhuzamosan létező Jelen-képet ismertetem a ma, és a Holnap embere számára szükséges információkat. 198

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága IV. kötet Teszem ezt részben azért, mert a Lényeget tekintve minden egy pontban van jelen a Teremtőben, a folyamatos MOST értelmében, részben pedig azért, mert amit a fentebbiekben már mint valós történést, tehát magvalósult Jelen-képet tárok elétek, ténylegesen is, tehát a ti értelmezésetek szerint is létező képek, ha nem is a ti szinteteken: de még a ti szférikus és dimenzionális körötökben olykor megjelenő Shambhallában is, amely nem véletlen kell a ti szintetek közelében maradjon annak ellenére, hogy a Valóság értelmében már a negyedik szférikus körhöz tartozik. Amiként mondtam, Shambhalla a Nagy Ugrás során együtt emelkedik a Föld Szellemi gömbjével, és azokkal a Testvérekkel, akik akkor a Felemeltetettek közt lesznek, és Shambhalla, azaz az Új Jeruzsálem lakói lesznek azok, akik a kezdeti nehézségeken átsegítik a magasabb szintre került Testvéreket. Mert hogy a történés nem csak a végtelen Boldogságot fogja megfogalmazni a Fele-meltetettek Tudatában, azt hiszem, több, mint természetes. Mert amiként a Mester is jelezte, akként lesz: ketten vannak a mezőn, az egyik felemeltetik, s a másik ott hagyatik. Tehát az egymással szorosabb, vagy akár nagyon is szoros kapcsolatban állók is elszakadhatnak egymástól, ha egyikük kellő Ébredtségi szinttel bír ahhoz, hogy a Felemeltetettek közé kerüljön, míg a másikuk megrekedt a maga mélyebb szintjén. De míg az alsóbb szintű energia-tartományban maradók Tudata a túléléssel, a végtelenségig bizonytalanná lett Holnappal, s azok kérdéseivel telítődik, a Felemeltetettek a végtelen Boldogság ellenére is érezni fogják az alsóbb rezgéstartományban, az alsóbbrendű Tér-Idő síkon maradtak hiányát, az érettük való, s a Szeretet-adta aggódással együtt, hisz akkor és ott hirtelen maguk sem fogják tudhatni: mi történt vélük és köröttük. Pontosabban: elméletileg tudni fogják, és mégsem, mert nincs, és nem is lehet tapasztalati ismeretük a jelenségről, így a magya-rázatot, s a kezdeti lépéseknél mindenképp szükséges gyakorlati tanácsot, valamint az első, már az új Szintnek megfelelő, s a magasabb szint követelmény-rendszerébe való beilleszkedést segítő Tanításokat éppenhogy Shambhalla lakói kell kezükbe adják. A Tudat emlékei közé beíródott történésben, s ez szintén természetes, a Nagy Ugrást megelőző robbanás emlékképe is jelen kell legyen, hisz annak következménye lesz maga a felemeltetés is. Ekként viszont az adott szinten a korábbi szinten utolsóként észlelt kép nyomán megfogalmazódó Föld-test is kell, hogy magán viselje a korábbi szinten tapasztalt történések nyomait. A Föld tehát magán fogja viselni az első, és leghatalmasabb Energiarobbanás nyomát, amelyet azonban már ott nem követnek azok a történések, amelyek a jelenlegi Föld-testen még be kell következzenek. Az első robbanás viszont maga is hatalmas rombolást fog végezni: azok a beton-kolosszusok, amelyeket felhőkarcolóknak hívtok, a LÉT ellenében szolgáló fegyvergyárak és üzemek, valamint a Lélek-lények gyötrésére, és legyilkolására szolgáló építmények ugyanis sem a Felemeltetett, sem pedig a jelenlegi fizikai gömbön maradók Történelmében nem játszhatnak tovább szerepet, amint más, csak a Tudat megtévesztésére, vagy az erkölcsök teljes szétzilálására szolgáló épületek. A Felemeltetettek számára tehát épp úgy fontos és szükséges teendővé válik a romok eltakarítása, s az új lakóépületek felépítése. A helyreállításban viszont már Shambhalla lakói lesznek segítségükre, akik nem csak tanácsokkal, de gondolati úton megfogalmazott anyagokkal is ellátják a felemeltetetteket, már akkor megtanítva őket az anyag gondolati úton történő mozgatására is, hisz a ma használatos gépek többsége is a jelenlegi Föld-testen marad, mint az Új Világban használhatatlan, mert ártó anyagokat termelő, s csak a Föld-test meggyötrése révén nyert üzemanyaggal működő eszközök, amelyek nagyobbik része természetesen a jelenlegi Föld színén sem marad használható állapotban, részben a robbanások, részben a sorozatos, minden eddig ismertnél és tapasztaltnál hatalmasabb szökőárak, s a meg-meg ismétlődő, heves földmozgások végett. De ezen fe-lül, és ezen túl; egy nem lesz, aki azokat irányítani, kezelni akarná. Kiki a maga túlélését igyekszik biztosítani, s ahhoz, hogy rejteket találjon az ember, nem kellenek gépek: csak a Tudat legősibb késztetése, a rejtőzködésre való késztetés, amely minden egyebet szükségtelenné és értelmetlenné tesz. Amint az imént, e kis kitérőnk előtt mondtam, a Tudat meg kell tanulja az Én-rész nyelvét, hogy az Énrész kódolt jelzéseit értse, s azt a test felé is átközvetítse, mint utasítást. Erre a Felemeltetettek már teljességgel éretté válnak, annál is inkább, mert amiként mondtam, ott, azon a szinten már nem hat Satana, sem az ő csatlósainak és szolgáinak mesterkedése. A Tudat a testet ért legenyhébb jelzésből is fel fogja ismerni, ha valamit nem az Én-rész szándéka és akarata szerint cselekedtetett a testtel, s később már

199

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága IV. kötet a test jelzései nélkül is érezni fogja, ha a benne lévő gondolat, azaz késztetés eltér az Én-rész természetétől. Azt hiszem, nem mondok valótlant, sem semmi rendkívülit, ha azt mondom: a Tudat és az Én-rész közt kifejlődik a telepátia. Ez ugyanis az Én-rész oldaláról máig működik, tehát az Én-rész máig tudja, mert látja a Tudat minden gondolatát, minden tervét, de nem csak azt, hanem a még el sem kezdett cselekedet későbbi következményét is ismeri, így mindenkor tudja: az adott gondolat nyomán valósággá válható történés beilleszthető-e az ÉN által írt Életfilmbe, segíti, vagy ellenkezőleg: meggátolja őt magát abban, hogy a számára szükséges Sors-elemek betöltése felé haladva megtisztítson a test s a Tudat révén valamely magá-val vitt karmikus elemet, betöltse valamely Vállalását, vagy el-lenkezőleg: a történés révén újabb karmikus teher nehezedik rá. Ez utóbbi esetben már a gondolat felbukkanásakor igyekszik a Tudat felé áramoltatni a maga más irányú késztetését, s az annak elfogadtatására magával vitt energiát a Lélekszálon keresztül, s ha ezzel nem ér el eredményt, magát a testet igyekszik olyan történések felé terelni, amelyek megakadályozzák azt a Tudattól érkezett késztetés betöltésében. S ezt is tapasztalhatjátok szinte mindennaposan is, s ha nem a magatok Útjának történései közt, ismerőseitek Útjában, vagy akár csak hallomásból. Például: valahová indultok, ahová nem volna tanácsos elmennetek, mert az adott ponton olyan történés készül, amely élesen keresztezi az Én-rész céljait. A Tudatban ugyan erős a kétkedés, mert a saját vágya, és az Én-rész instrukciója szemben áll egymással: ekként akarna is menni, és nem is, végül mégis megadja a fizikai test számára a késztetést. Vagyis elindultok, mert az Én-rész energiája kevésnek, és gyengének bizonyult a tudati kép felülírására. Ahhoz azonban mindenképp elégséges az Én-rész energiája, hogy egy pillanatra elterelje a Tudat figyelmét, megadva számára a késztetést, hogy másra figyeljen, mint amit épp csinál: s akkor rosszul léptek le a járdáról, és megrándul a bokátok, ami végett mégis vissza kell forduljatok. Vagy: valamit csinálni készültök, de sehogy sem találjátok azt az eszközt, amelyre szükségetek volna. Ha a ténylegesen keresett eszközt valami mással helyettesítve mégis hozzá láttok a szükségesnek tartott feladathoz, az Én-rész hasonlóképp tereli el figyelmeteket, előidézve egy kisebb balesetet, hogy esetleg egy annál komolyabbat előzzön meg a kisebb történés által. Ebben is, és abban is a Tudatra fog hatni, s mert figyelmetek mindenkor gyengébb, mint az akaratotok, s ha az akaratot nem lesz képes a maga akarata révén felülírni, a figyelem elterelésére fog összpontosítani, hogy a Tudat figyelmetlenségét használja fel a testen keresztül a maga céljára. Ez többnyire a test, tehát az Út végigjárásához szükséges eszköz védelmében szokott bekövetkezni, tehát általában valamely nagyobb ártalmat he-lyettesít be az Én-rész egy kisebbel, de mint mondtam, akkor is folyamodhat e nagyon is jól bevált formációhoz, ha a Tudat olyas cselekedetet fogalmazott meg, amely ellentétes az ő, tehát az Én-rész terveivel, vagy amely nem illeszthető bele valami oknál fogva az ÉN által megírt Életfilmbe. A negyedik szféra szintjén is hasonlóképp igyekszik az Én-rész a számára szükséges történések felé terelni testet és Tudatot egyaránt, hogy új, és mégújabb Felismerések birtokosává legyen. Ehhez azonban még az adott szinten is szüksége van mindkét eszközére, hisz az a test, amelyet megfogalmazott magának, még inkább anyagi elemekből áll, s mint ilyennek, szüksége van az irányító szervre, amely közvetve a Tudat kell legyen, legalábbis egy ideig. Ott azonban már az egymás mellé kerülő személyek is segítségére vannak egymásnak abban, hogy valóban az Én-rész számára szükséges irányba haladhassanak: egy-egy szó, egy-egy mozdulat olyan információkat foglal magába, amelyekből az információ „címzettje” kikövetkezteti: milyen történés részese kell legyen, s az adott történés hol fog bekövetkezni. Ha jól következtetett, az illető személy a megfelelő helyre fog indulni, s akkor az Én-rész csak az ott várható történés, valamint az abban szükséges cselekedet mind maradéktalanabb végrehajtá-sára kell energiát átközvetítsen a Tudat, s azon keresztül a test felé. Ha megfigyeltétek, itt, e szinten már teljes összhangban kell tudjon együttműködni a Tudat és az Én-rész, egymásra hagyatkozva, és egymást megtámogatva. S ennek kezdeti lépé-seit éppen hogy ott, a ti szinteteken, és a ti korotokban kell megtanuljátok akként, hogy mind erősebben figyeltek a Lélek-szál jelzéseire, amelyen keresztül az Énrész igyekszik jelezni a Tudat felé. Vagyis arra a bizonyos megérzésre, másnéven intuícióra kell tudnotok

200

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága IV. kötet hagyatkozni, amely már eddig is fontos szerepet játszott Útjaitok nem is egy történésénél, késztetve vagy épp megkötve benneteket bizonyos cselekvések bevégzésénél. Később, a már ténylegesen is a negyedik szférába emelkedett ÉN útnak indított „követe” a fizikai test felé közvetlenül is, tehát a Tudat megkerülésével is áramoltathat át energiát az agy megfelelő központjai felé áramoltatva át a szükségesnek ítélt Erőt, annál is inkább, mert a Tudat, amely már a ti jelenlegi szinteteken várható történések emlék-energiája nélkül emelkedik a valós Tudatosodás szintjére, már spontán módon közvetíti át az Én-résztől érkezett utasításokat a test felé, akként, mintha azok a saját utasításai volnának: s ez akkor már ekként is lesz. A Tudat és az Én-rész harmonikus, és mind magasabb szintű együttműködés kialakítására lesz képessé. Ezt a harmóniát az adott szinten is a korai kisgyermekkorban, tehát az Út első néhány évében fejleszti ki az Én-rész, akkor, amikor még a ti szinteteken is adott a természetes kapcsolat közte és a fizikai értelemben még fejletlennek számító Tudat közt. Nem véletlen, hogy a két agyfélteke közt lévő, s ezeket egymástól is részlegesen elzáró csont több gyermek agyában már most meg sem fogalmazódik, vagy ha még jelen van is, már nem teljességgel azonos elemekből áll, mint a gyermek szüleinek, vagy más, még a hagyományos agyszerkezeti felépítéssel szüle-tett személynek agyában. A kicsiny test-elem szerepe mellékessé válik, majd el is tűnik akkor, amikor a test is magasabb szinten fogalmazódik meg, már maga sem teljességgel abban a formában, nem ugyanazokból a sűrű anyagelemekből, mint a ti jelenlegi testeitek. Tulajdonképpen az Én-rész és az agy tudatosodásra képes egységei közti válaszfal szűnik meg ekként, s az Én-rész mind nagyobb részét teszi használhatóvá az agynak, vagyis mind több agyi tartományt lesz képes megnyitni, azokat, amelyek már a magasabb szintű Tudás-elemek kibontására, vagy befogadására alkalmasak. Amellett, hogy a jelenlegi ismereteket is magasabb szintre emeli, még használva az agy jelenleg is nyitott agyi állományait, de már megtámogatva és kiegészítve azokat az újonnan megnyitott egységekkel. Természetes az is, hogy az Én-rész a negyedik szférában maga is több, és emeltebb szintű energiákkal bírhat, s ekként a test szerkezete is más lesz, mint a jelenlegi. Amiként mondtam, a fizikai test mindenkor magán hordja a Szellemi ÉN fejlettségének, vagyis ébredtségének nyomát. Az ÉN, s ekként az Én-rész saját energiája, a közeg magasabb rezgésszintű energiái, s még a már tisztultabb Föld-elemek adják a test alapját, s ezen elemek aránya mindenkor abban a mértékben tolódik el az Én-rész Szellemi irányába, amilyen mértékben maga az ÉN képessé vált emelkedni. Ugyanis az Én-rész is az ÉN tényleges emelkedettségének mértéke szerint lesz képes az új közeg energiáit, s az adott közegnek megfelelő rezgésfokon álló Kozmikus energiákat magához vonzani a test elsődleges, még csak energia-burkok formájában való megfogalmazáshoz. Amint mondtam, maguk az energiaburkok, azok energia-elemei is az Én-rész magával vitt energiáinak saját, tényleges rezgés szintjének megfelelő, s az Élet-feladattal is harmonizáló fizikai energia-elemeket képesek magukhoz vonzani és magukba zárni is. Ekként fogalmazódik meg a szellemi buroknak mindenkor megfelelő fizikai test. Ez azonban még nagyon is eltérő lehet a ti szinteteken, tehát a harmadik szféra egyes szintjein, abban az értelemben, hogy az Én-rész nem mindenkor azt az energiát kell használja a test-burok felépítéséhez, amelynek használatára ténylegesen is meg van benne az erő, és a képesség. Erre azért van, vagy lehet adott esetben szükség, mert az Én-rész Feladata, és a saját, már ténylegesen is elért fejlettségi szintje nem mindenkor harmonizál az általa megfogalmazandó test elemeinek rezgésszintjével. Az alsóbb szférikus tartományokból Kegyelmi Útra a ti szintetekre érkezők, ha az Életfeladat értelmében finomabb, gyengébb fizikai testre van szükségük, a saját sűrűbb energiáik mellé a tisztultabb Kozmikus energiákat vonzhatják a Lélek-szál segítségével. Ez esetben tehát az ÉN a saját tényleges szintjénél tisztább Lélek-szálat vonz magához, s az Én-rész e magasabb rendű Lélek-szállal csatlakozhat a felsőbbrendű ÉN-hez, s e tisztább Lélek-szál mellé a magasabb rezgésszintű Kozmikus és Globális energiák csatlakozhatnak. Ezekből a magasabb rendű energiákból építi fel aztán a test elsődleges energiaburkait maga az Én-rész, amelyeknek Szellemi és Kozmikus elemeihez ekként az adott szinten is a tisztább energiák fognak tudni csatolódni.

201

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága IV. kötet Hasonlóképp, csak épp megfordítva zajlik a folyamat akkor is, amikor egy magasabb szintről testbe öltöző Testvér vállal olyan feladatot, amelyhez erőteljes, azaz sűrűbb energia-elemekből álló testet kell megfogalmaznia. Ekkor sem a saját szintjének megfelelő, tehát már a maga ÉN-jének tisztább energiáiból építi fel a robosztus test elsődleges energiaburkait az Én-rész, de az erősebben leárnyékolódott Lélek-szál révén magához vonzott, sűrűbb Kozmikus energia-elemekből, amelyekhez az adott közeg sűrűbb energiái csatolódhatnak, mintegy: elrejtve az Én-részt, aki ezen „álöltözetben” gyakran nagyon is finom, és sok gyengédséget igénylő feladatot fog elvégezni. Olyan Feladatot, amelyhez viszont kell, hogy a test maga is kellő erővel és ellenálló képességgel bírjon. Ahhoz azonban, hogy valós Feladatát megkezdhesse, először is a rendelkezésére adott Lélek-szálat kell megtisztítsa, hisz a több negatív energiát tartalmazó Lélek-szál révén nem lehetne képes a tisztább Kozmikus energiák bevonzására a későbbiek során sem, vagyis tényleges, magasabb rendű, s ekként tisztább energiák birtoklását igénylő Feladatát fel sem vállalhatná. Annál is inkább nem, mert amely Én-rész magasabb rendű Feladatot kell felvállaljon akként, hogy alsóbbrendű, tehát alacsonyabb tisztasági fokú Lélek-szálat kell magához vonzzon a Test energiaburkainak kiépítése érdekében, éppenhogy az adott Lélek-szál végett nem viheti magával mindazon energiákat, amelyek a Feladat felvállalásához és elvégzéséhez szükségesek lesznek számára. Ezt az energia-többletet már csak az Út egy bizonyos szakaszán, s csak a sűrűbb elemekből álló Lélek-szál megtisztítását követően lehet képes leközvetíteni számára az ÉN az Úton járó Őrszellemének vagy Szellemi Vezetőjének segítségével. Az Én-rész elsődleges feladata ekként a Lélek-szál negatív energia-elemeinek megtisztítása, amely elsődleges, alsóbbrendű Feladat nyitja meg számára az utat a másik, tehát már a magasabb rendű Feladat felé. Az is természetes, hogy ha a magasabb szintről érkező testvér a saját, valós fejlettségi szintjének megfelelő energiákból építené fel a szükséges testet, a test maga is légies lenne és könnyed, így egy missziós út, vagy más, nagyobb, gyakran akár komoly fizikai megterhelést is adó Feladat elvégzésére alkalmatlan volna az adott szint sűrű és durva energiái végett. Más dolog, ha az illető testvér a maga tényleges szintjén fogalmazza meg a testet, már valóban a saját fejlettségének megfelelő energiákat használva. A test akkor is könnyed lesz, és légies, de mert az adott szint önmagában is ilyen, a test teljességgel használható lesz, s akár a legnehezebb, a legnagyobb megterhelést kívánó feladat elvégzésére is alkalmas. Természetesen az ott mértékében nehéznek, vagy megterhelőnek számító feladatot értve ez alatt, s nem a ti szinteteken annak számító feladatot, hisz a magasabb szinteken azok elvégzésére nincs szükség. Persze az sem lehetetlen, hogy a ti szintetekre érkező Testvér a maga tényleges, magasabb rezgésszintű energiáit használva fogalmazza meg magának a szükséges fizikai testet, s akkor egy könnyű, szinte törékeny eszközzel vállalja fel a maga Feladatát, ahogy ezt mondjuk Teréz anya esetében is tapasztalhattátok. Ez esetben a test gyenge volta, s az Akarat makacssága és kitartása is része az Én-rész vállalásának, amely ekként lesz képes bebizonyítani az érzéketlenségbe hulló Világnak: mire képes a Valódi Szeretet, ha mégoly törékeny is maga az ember… Nem ritka, sőt: mind gyakoribb jelenség, hogy a ti szinteteken, s a ti jelennek megélt korotokban egyetlen Szellemi Én-rész két, egymástól nagy mértékben eltérő Feladatot is el kell végezzen egyetlen Út során. Az egymástól nagy mértékben különböző Feladatok elvégzéséhez természetesen maga a test is kell, hogy bizonyos változásokon menjen keresztül, követve az Én-rész feladatát, s a Feladattal összefüggő tudati változásokat is. Általában a fizikai értelemben nehezebb Feladatot kell kövesse az, amely már nem ad akkora fizikai megterhelést, annál is inkább, mert az első Feladat tényleges felvállalására már akkor sor kell kerüljön, legalábbis az esetek többségében, amikor a fizikai test a maga mértéke szerinti, legjobb erőnlétben van, tehát fiatal korban, míg a második feladat az Út felénél, vagy már csak az Út utolsó harmadán veszi kezdetét, akkor tehát, amikor a test fizikai erőnléte egyébként is csökkenőben van. A változás, ha a két Feladat időben nem túl nagy távolságban áll az illető Testvér elé, nem minden esetben feltűnő, de többségében igen, éspedig akár szemmel látható fizikai elváltozással is járhat, ami magát a Tudatot is segíti más irányba mozdulni. Aki élete első harmadában erőteljes fizikummal bírt, nem ritkán kell olyan betegséget elszenvedjen, vagy kell olyan, megváltozott életkörülmények közé kerüljön, amelynek révén a test lényegesen 202

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága IV. kötet gyengébbé, s kevésbé ellenállóvá lesz. Ezzel szemben a Tudat energiája fog növekedni, s az illető Testvér fizikai irányultságú elfoglaltságát a magasabb rendű, nem fizikai elfoglaltság váltja fel, tehát cselekvőből elmélkedő emberré válik. Sokan vannak a magasabb Szintek után kutakodók közt is olyanok, akik életük első felében el sem tudták volna képzelni, hogy elvont kérdésekkel foglalkozzanak: de mert hogy az Énrész Életfilmjében az a Feladat következett, hogy a magasabb szintű Bölcsességeket kutassa, és bontsa is ki a Tudat révén, az Én-rész olyan történések felé kellett kormányozza a testet, amelyek annak gyors, szinte szemmel látható leépülését eredményezték. A szükségtelenné lett fizikai erő helyét ekkor a mind aktívabbá váló tudati, majd azokat a lelki-szellemi erő váltja fel, ami által az illető Testvér a Föld kérdései helyett a Fent Világa felé fog mindinkább közelíteni. Természetesen erre sor kerülhet akként is, hogy az Én-rész nem kell valamely történés révén csökkentse a fizikai erőt: az életkorral együtt járó, természetes testi gyengülés korszakát is felhasználhatja a Tudat érdeklődési irányának a Fent Világa felé való fordításra. Az viszont ismét csak Törvény, hogy aki már ifjú korában közel kerülhetett a Szellemi Tanításokhoz, ha még ereje teljében van is, kell, hogy az Én-rész számára fontosabb úton maradjon, még ha fizikai érdekei mást diktálnának is. S mert amiként azt is oly gyakran mondtam már: az Idő kevésnél is kevesebb, így mind több és több lesz azok száma, akik már erejük teljében, tehát ifjú éveikben ismerkedhetnek meg a Tanításokkal. Még nem most, nem ma, de már a közeli Holnapokban, s éppen a mind gyakoribbá váló Globális szintű történések hatására, felismerve azok miértjét, s keresve azok végső Célját. A negyedik szféra szintjén, s azon a Dimenzióközi ponton, amelyre a Szellemi gömb emelkedik, s amely, amiként mondtam, Szellem-energetikai szempontból szintén a negyedik szféra energia szintjéhez tartozik, szinte természetes, hogy azok Tuda-ta, akik a Felemeltetettek közt lehetnek (s még azoké is, akik az ő utódaikként érkezhetnek), mindinkább be kell tudjon illesz-kedni az Én-rész Szellemi Természetébe. S itt már nem csak arra akarok utalni, hogy az Én-rész Isteni Természetét: a Szeretetet kell mind magasabb fokon megvalósítsák. Ez természetes kívánalom már most, a ti szinteteken is, még akkor is, ha a Szeretetben való Lét-állapotot még igen nehéz az adott szinten mindennapos gyakorlattá változtatnotok, méghozzá több, egymástól függetlenül is létező ok végett: – mert a közeg energiái nem teljességgel alkalmasak erre, – mert a tudati képek a környezetben tapasztaltak végett egy bizonyos mértékig mindenképp torzulnak – mert az agy idegrendszere a beáramló hatásokra még erősen reagál… Számtalan megkötő elem van tehát, ami végett az állapotszerű Szeretet gyakorlati Valósággá változtatása meglehetősen nehéz feladat a Föld embere számára. De bármilyen nehéz, ki-ki meg kell tudja azt valósítani a maga tényleges mértékében, mert akiben nincs meg az erre irányuló késztetés, tehát a tudati és a Szellemi Akarat, nem lesz képes a magasabb szintre emelkedni. S itt álljunk meg ismét egy kicsiny időre. Azt mondtam: a magatok tényleges mértékében kell tudnotok a Szeretetet megélni. Ezzel viszont azt mondtam: abban a mértékben, amilyen mértékben azt az ÚR elvárja tőletek. Nem akként, hogy mindenkitől ugyanazt várja el, hisz ez nem ekként van, s nem is volna reális, hogy ekként legyen. De akként, hogy mindenkitől a saját valós Szellemi - lelki - tudati erői mértékében várja el a Tökéletesség már elérhető szintjének betöltését. Ez tehát mindenkor az Én-rész magával vitt energiájának mértékétől, és annak rezgésszintjétől, az Énrészt az ÉN-nel és a Tudattal egyként összekötő Lélek-szál tisztasági fokától, a bevonzott Kozmikus, azaz Csillag-energiák rezgésszintjétől, s a tudati energia mértékétől és minőségétől tétetik függővé. Ezek viszont az ÉN által ténylegesen is elért Ébredtségi szinten, s az Én-rész által vállalt Feladat mértéke szerint állnak/állhatnak rendelkezésetekre, s amilyen erőkkel bírtok, olyan teljesítményt is kell tudnotok elérni az Út során. De mert az Úr tudja, hogy az adott közeg egyénileg is más, és más hatással van mindőtökre, figyelembe veszi az adott körülményeket, azok összességét is, hisz nem egyként reagáltok ugyanarra a történésre, mert a tudati emlékképek már magukban megváltoztatják a Tudat s az idegrendszer saját reakcióit valamely történés során. Nem mindenki éli meg egyként a történéseket, hisz nem vagytok egyformák: s az ÚR épp e „másságot” teszi a mérleg egyik serpenyőjébe a Minősítési Törvény értelmében annak elbírálásánál: 203

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága IV. kötet hogyan, s miként tudta az Én-rész betölteni a maga Feladatát, s hogyan, milyen fokon élte meg önmagához képest a Szeretet Törvényét. De ez nem azt jelenti, hogy az, aki könnyebbnek, kivitelezhetőbbnek, vagy akár kifizetődőbbnek, esetleg csak biztonságosabbnak érzi - érezte: elfordulni, amikor nyomorgót látott, vagy az éhségtől és a hidegtől reszkető állatot, a csak általa, s csak a maga egyéni érdekét tekintve reálisnak érzett tudati késztetés végett enyhébb Ítélettel méretik meg, mert ez esetben a Szeretet helyét az egó vette át. De ha a maga valós ereje, tehát Szellemi és lelki erői teljességét megélve igyekezett megtenni mindent, amit egy adott helyzetben a maga mértékében képes lehetett megtenni, a tényleges erőkifejtés mértéke szerint, tehát a tudati - akarati és a Szeretet erejének együttesen való használata mértékében ítéltetik meg. S ehhez hadd tegyem még hozzá: akikben csak az elfordulás vágyát, a közömbösséget, az érzéketlen nemtörődömséget képes megszülni a nyomorgó Testvér, vagy a végsőkig, s még azon is túl kiszolgáltatott Lélek-lények szenvedése, azok már a Föld színén tanújelét adták: hová, mely szinthez tartoznak a Valóság értelmében: amiként persze azok is, akik minden tőlük telhetőt igyekszenek megtenni, akár saját földi szintű érdekeik háttérbe szorításával is… A negyedik szféra szintjén e kérdés már rég nem kérdés, s még csak nem is azért, mert sem gyermekből, sem az állatvilág tagjainak utódaiból nem születik több, mint amennyit a Föld valósággal is el tud tartani. Annál is inkább nem, mert ez már ma ekként van a Föld színén: „csak” az igazságos elosztással vannak hatalmas problémák, hisz míg az egyik népcsoport szinte minden tagja éhezik, a Föld egy másik pontján élő népcsoport tagjai a szemétbe dobják az élelmet, s míg az egyik népcsoport tagjai csak fertőzött vízhez juthatnak hozzá, ha hozzá jutnak egyáltalán még ahhoz is, a másik népcsoport milliárd és milliárd köbméter vizet pocsékol el csak egyetlen percében is egy napnak! Mindezt már ma meg lehetne változtatnotok, ha… – és itt jön a HA, amelyet mindannyian tudtok és ismertek, de amelyen ti magatok: kicsinyek nem tudhattok változtatni, és akiken ez múlik, akik változtathatnának mindezen, nem hogy változtatni nem akarnak, de még inkább meggyötörni kívánják, és sajnos: tudják is elesett Testvéreiket (bárha maguk is csak maroknyian vannak): mert a Hatalom nevében és jegyében akarnak és cselekszenek: nem ISTEN NEVÉBEN; még ha olykor erről szónokolnak is. Amint mondtam, a negyedik szféra szintjén mindez lehetetlen, s már nem csak azért, mert az utódok száma lehetővé teszi, hogy mindegyikük a megfelelő mennyiségű élelemhez és vízhez, s más, a test számára ténylegesen is szükséges javakhoz jusson hozzá, de mert az Én-rész irányítása alatt álló Tudatban meg sem fogalmazódik olyan kép, vagy késztetés, amely ellenkezne a Szeretet Törvényével. Ekként már nem is a Szellemi Törvény, s nem az Isteni Törvény alapjait kell megtanulják az oda fele-meltetettek, vagy az oda érkezők. Annál is inkább nem, mert hisz azt már a Felemeltetés előtt meg kellett tanulják, s itt mind magasabb szinten meg is tudhatják valósítani. Az elsődleges feladat itt tehát már azon fizikai Bölcsességelemek egy magasabb fokon való kibontása és megvalósítása, amelyeket a Tudat révén az alsóbb szinteken megismert az ember. Mint tudati ismeretelem, de mint gyakorlati példa is létező valóság már most is a Föld másféle felosztása, hisz Shamb-hallában, s általában a negyedik szféra szintjén már a Valóságszintre emelt történés amely ekként a Felemeltetettek által is megvalósítandó, első, és legfontosabb történés lesz. A Föld-test fizikai képe, mint mondtam, a tudati emlékképek nyomán fogalmazódik meg, amiként az természetes is. A ma még sivatagként ismert területek így ott is mint sivatagok jelennek meg a Föld-test adott pontjain, még akkor is, ha a megváltozott szint másféle energiájának hatására gyorsan és jelentős mértékben változnak, s lesznek ismételten is élő területekké. A kezdeti időszakban azonban még a ma ismert formában megfogalmazódott területeket kell másként felhasználnia, azaz belaknia a Felemeltetettek csoportjának, már akként, hogy az az utánuk következő Nemzedékek érdekeit is tekintetbe véve tökéletes elrendezésre kerüljön. Számolniuk kell a népesség ismételten való, bár csak mérsékelt megnövekedésével, s mindazon igények növekedésével is, amelyek az ember-léttel együtt járnak. Tehát biztosítaniuk kell, hogy megfelelő lakóterület, és ennek ará-nyában megfelelő termőterület 204

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága IV. kötet legyen, megoltalmazva minden-kor a még meglévő erdőségeket, s biztosítva azok ismételt terjeszkedési lehetőségét is. S mert ez ekként is lesz, a Föld termő területe valóban a terményeké lesz, s az erre ma még alkal-matlan területek a Föld összlakosságának Otthont biztosító kis városok felépítésére fog szolgálni. Az egyes települések felépítése két formában megy végbe. Vagy akként, hogy Shambhalla lakói a maguk lényegesen fejlettebb Bölcsességi és akarati energiáik révén fogalmazták meg az ehhez szükséges építő anyagokat, vagy akként, hogy a már meglévő anyagok gondolati-akarati energia révén való átszállítását tanítják meg a Felemeltetetteknek. Ebből talán logikusan következik a második megvalósítandó Bölcsesség-elem, az tehát, hogy a Föld népe, ismét csak Shamb-halla lakóitól maga is el kell sajátítsa a fizikai elemek megfo-galmazását. Ehhez hatalmas segítség lesz az is, hogy mert az adott szint energiája magasabb rezgésfokú, s a légtér energiája sem a negatív, de a pozitív elemekkel telítődött, a Tudat is hihetetlenül gyors fejlődésre válik képessé. Mire a Felemel-tetettek első generációja végére ér fizikai Útjának, már nemcsak hogy az anyag, tehát a fizikai elemek megfogalmazásának ismerőjévé és használójává lesz az ember, de teljességgel tudatosul is bennük a folyamat. S itt és most nem a feladat fizikai értelemben való elvégzésére, de már a következő, nem fizikai szintű Bölcsességi elem kibontására akarok utalni. Tudni fogják, hogy Én-részeik egy korábban elfedett Bölcsességi elemét bontják ki ismét, már olyan Tudás-elemet fogalmazva meg, és használva újra, amelyet az Én-rész Útjának egy korábbi szakaszán még birtokolt, s amelyet az Én-rész korábban elvetett. Azt a Tudás-elemet fogják tehát ismételten is használni, amelyet elvetve az Én-rész már a következő Mélység-szint eléréséhez szükséges, már sűrűbb és sötétebb Szellem-tudati akarati energiáját fogalmazta meg, amely szintet elérve már csak a legsűrűbb anyagelem betöltésére volt alkalmas. És tudni fogják azt is, hogy azok az energia-elemek, amelyek összevonása révén az anyagot nyerték, tulajdonképpen magának az Én-résznek egy fokkal még tisztább gondolatiakarati energiáiból kellett az adott szinthez tartozó Kozmikus Térben maradjon, mint a szinthez tartozó elem. Azt a magasabb fokú Szellemi energiát fogják ismételten, de már másképpen felhasználni tehát, s ekként olyan anyagot nyerhetnek, amely az átmenetet képezi a korábbi szinten ismert sűrű és súlyos anyag, és a még magasabb szintű, még a most megismertnél is lényegesen több Lélek-energiát tartalmazó anyag-elem közt. Ezeket a gondolati úton megfogalmazott, de már nem teljességgel anyagszintű elemeket kezdetben még a hagyományos szerkezeti formában állítja össze a Tudat, míg a későbbiek során, már ténylegesen is a negyedik szféra szintjén, s már annak is magasabb dimenzionális köreiben az Én-rész által levonzott, s mindenkor a megfelelő tisztasági fokú légköri energiákkal tölti be a Tudatban megfogalmazódott képet. A megfogalmazás előtt álló anyag szerkezetének ismerete már a ti szinteteken is adott. Ekként természetes, hogy azt a magasabb szinten élők is képesek maguk elé vetíteni, mint tudati - gondolati képet. E képet viszont már az anyag-elem megfogalmazási szándékának tiszta energiái, tehát az akarati energia is eleve mássá teszik. Kezdetben, ahogy az imént mondtam, még valóban magukat az anyag elemeket fogalmazzák meg, gondolati úton illesztve azokat egymáshoz. De mert az akarati úton magukhoz vonzott atomok maguk is tiszták, legalábbis lényegesen tisztábbak, mint a ti szinteteken lévő anyagszerkezeti elemek, a kapott anyag is tisztább, így lényegesen könnyebb is lesz, amellett, hogy mit sem veszít szilárdságából. Annak, hogy az ekként megfogalmazott anyag veszít az általatok ismert tömegsúlyából, éppen az az oka, hogy a bevonzott elemek nincsenek telítődve a negatív energiával, s azokhoz nem is csatlakozik, csak az adott szintnek megfelelő gondolati-akarati és érzelmi energia. A ti szinteteken még mindahány elemhez, legyen az lég-elem, víz-elem, vagy bármely más, képlékeny, avagy valamely szilárd halmazállapotú anyag egy eleme, a végtelenségig sűrű energiák csatolódnak, amelyek részben a lefelé haladó Én-rész által megfogalmazott lázadás gondolati-akarati és érzelmi energiái. Ezek együttes hatására az anyag-elemek minden egyes, lefelé vezető szinten egyre sűrűbbekké és sötétebbekké váltak, míg teljességgel be nem sűrűsödtek, mindenkor követve az Én-részek besötétültségének mértékét. Az Én-rész energiáihoz csatolódtak aztán később a Tudat által megfogalmazott negatív energiák, még inkább besűrítve a már amúgy is sűrű elemek mindegyikét. Ekként váltak végül teljességgel szilárd állapotúvá egyes anyagok, amelyek mindegyike végső felbontásban természetesen épp úgy a Teremtő Energia elemeiből áll, mint minden más egyéb is: de a lehető legnagyobb mértékig besűrített energiából, amelynél sűrűbb már csak az az energia lehet, amely a 205

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága IV. kötet mélység birodalmának anti-anyagait adja, amelyek viszont csak a fizikai világok mindegyike számára érzékelhetetlen rezgéstartományban nyilvánulnak meg, mint a VAN Világának ellentétét adó „nincs” alkotóelemei, amelyek viszont a mélységből kiemelve, s fokról - fokra folyamatosan magasabb rezgéstartományba kerülve, tehát megtisztítva végül ugyanolyan Energiává, tehát Teremtő Energiává lesznek, mint a fizikai, vagy a fél-fizikai Világon megtalálható bármely, azonos módon felbontott anyag, hisz más Energia nincs, nem volt és nem is lesz, mert nem lehet, mint a Legmagasabb rendű Teremtő Energia. Azonban már ezt is mondtam, így térjünk is vissza megkezdett témánkhoz. Azok a Testvérek, akik Shambhalla lakóitól tanulják meg az anyag gondolati úton való megfogalmazását, kezdetben még a rendelkezésükre álló elemeket, tehát légkör más és más rétegeiben, a Föld-testben, vagy a Föld felszínén lévő atomokat rendezik a kívánt egységbe, s mert hogy akarati és gondolati energiájuk már nem a fizikai világ végtelenségig besötétült energiája, az annak bevonzása és felhasználása révén egységbe rendezett anyag is könnyebbé lesz, mert a tisztább gondolati és akarati energiák is beépülnek a szintén tisztább, tehát magasabb szintű energia-elemek, vagyis az atomok közé, amelyek közt maga az akarati Energia játssza az összekötő energiamező szerepét. És ez ismételten egy olyan jelenség, amely a ti szinteteken sincs, hisz nem is lehetne másként. Ha egyetlen parányi anyagot részeire, atomjaira bontotok, látjátok, hogyan, s miként kapcsolódik egymáshoz az anyag elemeinek sokasága fizikai értelemben. Azt viszont nem láthatjátok, mert ez a ti szinteteken még lehetetlen volna; hogyan burkolja körül az egyes elemeket a saját, egyéni jellemzőjükként más és más rezgésfokon megnyilvánuló energia-mező, amiként azt sem érzékelhetitek: az egymással szimpatizáló energia-mezőket hogy köti össze egy, az anyag-elemek energia-burkánál alig is valamivel magasabb rezgésfokon lévő energia: az a Szellemi Erő, amely az Én-rész akarati energiája, s amely az Elsődleges Rend megfogalmazódása révén, annak mintájára vonzotta magához az egymáshoz hasonlatos rezgésszintű elemek halmazát, több, megszámlálhatatlan sokaságú atomot rendezve ekként egységbe. Ezeket az elemi méretű egységeket az akarati energiák mind magasabb tisztasági fokon történő megnyilvánulása késztetheti, és persze: készteti is mindenkor újrarendeződésre, olyan formában, hogy a meglévő elemek közti akarati energiát váltja fel egy magasabb szinten megfogalmazódott, tehát a korábbinál mindenkor egy fokkal tisztább akarati energia, megváltoztatva az elem-halmaz rezgésszintjét is. Az az akarati energia váltja fel tehát a már meglévő, s az anyag-elemek adott formában való rendeződését adó akarati energiát, amelyet az Én-rész a magasabb szférikus kör szintjén fogalmazott meg lefelé vezető Útján, még akként, mint az ÉN-fél teljes jogú képviselője. Ugyanis azt az akarati energiát kell tudja megfogalmaztatni a Tudat által is, amelyet ő maga az adott szinten megfogalmazott, majd elvetett magától, hogy egy mélyebb tartomány akarati rendszerébe ereszkedjen alá, még inkább eltávolodva ekként a Teremtő EGY-ségtől, s eltávolodva már önnön felsőbbrendű ÉN-jétől is ekként. A mélység vonzását követő Én-rész minden szinten kiáramoltatta a maga akarati energiáit, egészen addig a szintig, amelyen képesé nem vált megállni. Ha az Én-rész a fizikai szinteken, azok legvégső szintjén állt meg, (azaz nem lépett le Satana Mélység-tartományaiba), s már képes volt a fizikai Lét első lépcsőfokának megtételére, éppenhogy egy ilyen, tehát a maga utolsó akarati képe nyomán megfogalmazódott anyag-elemet tudhatott önnön első fizikai testének. Elsőként ezt burkolta be önmagával, majd a következő Út kezdetén ezt fogalmazta is meg, s egy ismét elébe adott, s egy újabb fejlődési fokkal magasabb Út követelménye értelmében ezek meghatározott mennyiségét kapcsolta össze, s rendezte egységbe, de még mindig csak azzal az akarati energiával, amely az első Út során, tehát az egy elem-terjedelmű „test” betöltésekor a rendelkezésére állt, ha a kezdeti lépéshez rendelkezésére álló bölcsességi ereje fokonként növekedett is. Ezek a testek az adott Út végén mégismételten elemeikre bomlottak, mert az azokat együtt tartó Erő, vagyis az Én-rész emelkedett ki az elemek közül, s az elbomlott anyag elemei újra bekerültek a Természet körforgásába, de már akként, hogy az elemek az Énrész akarati és Bölcsességi ereje által egy fokkal magasabb rezgésszintre emelten más, hasonló rezgésszintű energiaburokkal bíró, vagy azzal harmóniában álló elemekhez csatolódhattak. Amiként lefelé vetette el magától az Én-rész a még rendelkezésére álló Szellemi Bölcsességi Elemeket, hogy azoknál mindenkor egy-egy fokkal tisztátalanabbat fogalmazzon meg, akként kellett fokról - fokra 206

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága IV. kötet megfogalmazza felfelé vezető Útjai során az anyag-elemeket, mindenkor egy fokkal tisztább, kevésbé besűrűsödött, tehát mind több elemből álló anyag-halmazt, vagyis testet fogalmazva be, s töltve is be önmagával, míg el nem ért arra a szintre, amelyen az általa megfogalmazódott anyag-halmazt már képessé vált mozgásra is késztetni a maga addig visszanyert Szellemi energiái révén. Amikor ezen anyag-halmazból az Én-rész számára használható, alsóbbrendű test megfogalmazódott, a test irányítására kiépített rendszer egy részét fokozatosan alkalmassá kellett tegye a maga valós szerepének átvételére, már akként, hogy tudta: amiként ő lépett mindenkor az ÉN tényleges érdekei ellenében az Ellentét késztetését követve, akként fogja az általa megfogalmazandó test-egységet a maga iránya felé vezetni, vagy akár csak csábítani az ellentét, s az épp úgy fog az ő érdekei ellenében hallgatni a csábító szóra, amiként ő maga hallgatott arra. Azzal a lényeges különbséggel, hogy az általa megfogalmazandó test-egység nem tudja, hogy az ő, azaz az Én-rész érdekei ellenében lép, ha az ellentét szavát követi, míg ő tudván - tudta: önnön felsőbbrendű ÉN-je ellenében cselekszik, ha mint annak teljes jogú megbízottja cselekszik is. Tehát maga a Tudat, amely az agy valós kifejlődési folyamatának csaknem teljességében, azaz a tényleges Tudatosodottság fejlettségi fokának, majd a magasabb rendű Tudat-állapotnak elérését megelőzően nem volt ismeretében annak: az Én-rész ellenében, vagyis az őt megfogalmazó Test-egység ellenében enged a mélység csábításainak, annál is inkább, mert még önmagát sem önmagával: a testtel azonosította. Ezzel szemben az Én-rész tudta, hogy az ÉN ellenében cselekszik, hisz tudta mindenkor, hogy önmaga ellen cselekszik, és önmagát teljességgel beazonosította az első Ébredés, vagyis a mélység felé vivő út megszakításának pillanatáig az ÉN-nel. Tudta, ha nem akarta is tudni, mert még nem akart tudni mást, és nem akart elfogadni sem mást, mint a maga „igazságát”. Hogy mennyire nem ő a felsőbbrendű ÉN, már csak az első Visszatérést követően ébredt rá, akkor, amikor már úgyszólván minden Bölcsesség-elemet elvetett magától, amelyet az ÉN a rendelkezésébe adott. A Tudat, amikor már ismeretében van annak: Ő nem azonos a testtel, s amikor arra is képessé lesz ráébredni, hogy nem a test kell irányítsa őt, de megfordítva, át is kell vegye az uralmat a test fölött, megkeresve, és meg is találva, és be is töltve a maga szerepét a test egésze fölött. Amikor viszont már azt is képes felismerni: nem ő az Én, tehát amikor képessé lesz megszabadulni az Egó-képzettől (és kényszertől) maga is meg kell kezdje a visszacsatolódást önnön felsőbbrendű elemébe: s ehhez ismét meg kell keresse, meg kell találja, el kell fogadja, és be is kell töltse a maga szerepét, de már az Én-rész szerepéhez viszonyítva a maga szerepét és feladatát egyaránt, alárendelve önmagát és az „uralma alá hajtott” fizikai testet is az Én-résznek, s az Én-rész akaratának, mint elsődleges, s később mint egyedüli Irányítónak. Az ÉN-fél, azaz a Felsőbbrendű ÉN ereje teljességét, tehát a még benne magában meglévő Bölcsességek összességét az Én-részbe közvetítette át, akként vélve: ő maga folytatja megkezdett Útját, hogy a benne lévő késztetést kövesse. Ezzel szemben az Én-résznek, amely tudatában volt annak: az általa megfogalmazott, szintén nem fizikai test-elem, tehát a Tudat nem azonos véle magával, akként kellett irányítania a Tudatot, hogy az a maga erejéből bontsa ki mindazon Felismeréseket, amelyek a fizikai Világban egyáltalán kibonthatóak voltak. Ő maga ugyan közvetíthetett át bizonyos instrukciókat, de megvalósítani, azaz Valóság szintre emelni nem állt módjában a fizikai síkon, ekként azt a test, mint szintén fizikai elemből álló eszköz kellett elvégezze, éspedig a Tudat irányításával, amelynek az Én-rész, mint mondtam, csak instrukciókat közvetíthetett át. De azt már a Tudat döntötte el: elfogadja, vagy elveti azokat, hogy helyette a saját akarati képét kövesse, vagy a benne megszólaló másik szót, amely az ellentét szava volt. Az Én-rész kezdettől ama Felismerés birtokosaként vállalhatta Útjait: ahhoz, hogy ismét a teljességérzetet élje meg, vissza kell emelkedjen arra a Bölcsességi szintre, amely szinten az ÉN megfogalmazta. Ehhez azonban az szükségeltetett, hogy fokonként megfogalmazza, de már a Tudat és a testnek használata révén a korábban elvetett Bölcsesség-elemeket. Azokat, amelyeket ő maga vetett el magától, hogy a már ismételten magáénak tudhatott Bölcsességi elemek energiáját használva ismét magasabb 207

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága IV. kötet Bölcsesség-elemek megszerzésére törekedhessék, egészen addig, míg el nem éri azt az energia szintet, amelyen az ÉN megfogalmazta. Egy bizonyos szint után viszont a legnehezebb Feladat áll az Én-rész elé: le kell tudjon mondani – önmagáról, és önnön irányító szerepéről. S amiként az a Tudat esetében is van, ez nem is lesz olyan könnyű, még akkor sem, ha az Én-rész, amely mindahány Út végén visszatér önnön felsőbbrendű ÉN-jébe hogy ekként az ÉN-be is visszajuttassa a korábban kiáramoltatott, s éppen az ő, tehát az Én-rész megfogalmazása érdekében és következtében kiáramoltatott Szellemi Energiák teljességét, mégis éli mindahány úton a maga különvalóságát, Én-ségét, mert minden Útra akként indul el, amiként elindult az első, még csak lefelé vezető Útra, akként tehát, mintha ő maga volna az ÉN teljessége. Ha az Én-rész már eléri azt az Ébredtségi, tehát Bölcsességi fokozatot, hogy képes felismerni önnön valós helyét és szerepét, és képessé válik önmagát, s a rendelkezésére álló eszközöket is: a Tudatot s a testet egyaránt alárendelni az ÉN-nek, már nem közvetve, tehát nem csak az Őrszellem, vagy esetenként a Szellemi Vezető révén kérheti az ÉN-től a szükségessé vált többletenergia alááramoltatását, de közvetlen módon fordulhat a Felsőbbrendű ÉN-hez, bár továbbra is csak a Mester engedélyével vonzhat magához a maga felsőbbrendű elemétől energiát. Amely szinten ez bekövetkezik, lényegében azt is mondhatjuk, hogy az Én-rész is visszacsatolódott az ÉN-be, s bár egy ideig továbbra is Útra kell keljen, míg a hiányzó Bölcsesség-elemek megszerzéséhez bármilyen szinten anyagelemet tartalmazó testet kell megfogalmazzon, de a testet lényegében már az ÉN fogalmazza meg a maga Ébredtségi, tehát Bölcsességi szintjének mértékében, a rendelkezésére álló, mind magasabb rezgésszintű, anyagnak már nem, vagy alig is nevezhető Kozmikus elemekből, s már az is irányítja az ekként megfogalmazott testet a következő Bölcsességelemek megszerzése felé, s az Én-rész a Tudat szerepét vállalva, már képes lesz mind több és több energiát spontán és közvetlen módon feláramoltatni az ÉN-be, kiteljesítve ekként (önmaga mértékében) az ÉN-t, amely ekként maga is megkezdheti a korábban megbontott Duális EGY-ség visszaállításának előkészületeit, majd ha már mindkét, egymással megegyező Szellemi rezgés-képlettel, tehát engrammal bíró ÉN-fél elérte a kívánt szintet, az Egyesülés, a Szellemi Esküvő Valóságszintre emelkedik: s az ismételten EGY-ségbe emelkedett ÉN-kép is megkezdi a Visszacsatolódást az őt megfogalmazó Szellembe. Ezek azonban még oly távoli képek a ti szintetekhez mérten, hogy tényleg csak mint elméleti ismeretet lehettek képesek elgondolni a történést, de legalább már képesek lehettek, s mert ez ekként van, s mert oly sokan, és oly erősen vágyakoztok Haza, már a Teremtettség EGY-ségébe, kellett, hogy a folyamat teljességét megmutassam, hogy érezzétek a Visszatérés ténylegesen is valós voltát, amelyet a Kegyelem Istene adott a Bűn Útjára tért gyermekek mindegyikének: de amelyért bizony épp oly keményen meg kell, hogy küzdjetek, amiként megküzdöttetek a mélység minden „méteréért”. Mert bizony, azért is meg kellett küzdjetek mindahányan, külön - külön vívva meg a harcot a magatok Szellemi Természete ellenében! Ahhoz, hogy a Tudat visszatérhessen az Én-részbe, lényegében ugyanez szükségeltetik. Az tehát, hogy az Én-rész által lefedett Bölcsességeket kibontva, s azok energiáit az Én-résznek átközvetítve (amiként az mindahány Út végén történik is!) de már a maga tényleges kilétét felismerve és elfogadva a Tudat fokozatosan lemondjon önmagáról, és az olyannyira tetszetős, vezető szerepről, s hogy engedje, hogy az Én-rész apránként visszavonjon tőle minden olyan feladatot, amelynek elvégzését már nem kell feltétlenül ő végezzen el az Én-rész helyett. Az Én-rész azonban a teljességgel fizikai elemekből álló test irányítását nem: csak annak nem fizikai szintű irányítását végezheti, hisz ő maga sem fizikai elem. Az Én-rész természetesen kezdettől igyekezett a számára szükséges irány felé vezetni a testet, s mert ez a Tudat csaknem teljes zártsága végett nem mehetett végbe még annyira közvetlen módon sem, mint a ti jelenetekben, s már a ti szinteteken, kezdetben elsősorban a hozzá legközelebb álló nem fizikai test-elem, tehát Lélek-szál révén törekedhetett a testet egyes, már az önfenntartó ösztönt meghaladó késztetések kibontása és betöltése felé vezetni. Ennek eredménye volt az utódokról való gondoskodási ösztön, majd az utódok iránti szeretet-érzés megfogalmazódása, s ezt követően a társ iránti ragaszkodás, majd szeretet felébredése is, amelyek épp annyira voltak tudati elemek, mint amennyire még ezek is csak ösztöni szinten nyilvánultak meg. Ezt követően az élőhely iránti ragaszkodást bontotta ki: s később e tudattalan tudati és lelki, tehát érzelmi elemeket emelte mind magasabb szintre, emelve ekként a Tudat ébredt-ségi, majd annak Bölcsességi szintjét is, ha még csak fizikai értelemben is. S már akként kellett tudja mindezt, tehát már a kezdeti képeket is megfogalmazni, és átközvetíteni az agy Tudatosodásra alkalmas egységei 208

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága IV. kötet felé, hogy az ellentét már akkor megakadályozni és felülírni igyekezett minden ezirányú törekvését. Tehát már a kezdeti érzelmi erők megnyilatkozásánál, azok kibontásánál megkötni igyekezett az ellentét az Énrészt, éspedig az Én-rész által a Lélek-szálon át irányított agysejtek befolyásolása révén. S ez természetesen a Tudat fejlődésének teljességén, annak mindahány fejlődési fokozatánál ekként volt, s ekként is van, és ma még inkább, annál is inkább, mert a Tudat már képes arra, hogy valós kilétét felismerje, amiként arra is, hogy átadja az önmaga fölötti vezetés jogát, s a test irányítását is az őt megfogalmazó Én-résznek, amely akként lesz képes a test irányítását mind magasabb fokon elvégezni, amiként képessé lesz azt kiemelni az anyagvilágból. S most ezt is kibontjuk egy kicsit. Az általatok mindezidáig megfogalmazott és a magatok valótlan Valóság szintjére emelt fizikai szintű ismeretek lényegében a magasabb rendű, vagyis a Szellemi Bölcsességeknek az adott szinten megnyilvánuló kivetülései, amelyek megnyilvánulási formái a test anyagi voltát követik. Még az elméleti ismeretek sem kivételek ez alól, mert amit ti elméleti úton megfogalmaztok, azt csak fizikai úton lehettek képesek valósággá változtatni, mint elméletből lett eszközt. Kivételt képez természetesen a művészi alkotások egy része, amelyek nem mint tárgyak, de mint gondolati és érzelmi egységek fogalmazódnak meg, és lesznek már akként valósággá is. A zene, és az irodalom ezek közé tartozik, míg a festészet, a szobrászat lényegében ehhez is, és ahhoz is, hisz a Gondolat a magasabb szintű tudati és érzelmi energiák terméke, míg maga a festmény, vagy a szobor már ezen tudati és érzelmi energiák fizikai formában való kivetülése. S épp ezen az alapon elindulva lehet képessé az Én-rész a maga akaratának a tudati akarat fölé helyezésére is! Amit az Én-rész késztetésére, s a Lélek-szál energiájának segítségével a Tudat megfogalmaz, ma még az Én-rész, és a Lélek-szál energiáját mellőzve, csak a fizikai elemekből emeli valóság szintre, a maga szférikus szintjének Törvényei szerint. Vagyis a Gondolatot követve, de még anyag-halmazokból készíti el fizikai erőráfordítás révén a kívánt eszközt, tárgyat, vagy akár művészi alkotást (szobrot, képet, stb.) A magasabb szinten, tehát már a negyedik szféra mind magasabb dimenzionális köreiben viszont már az anyag sem teljességgel csak anyag, legalábbis nem az általatok ismert és használt anyag, mert nem az Én-rész lefelé vezető útjának végén megfogalmazódott gondolati és akarati energiák teljességgel besűrűsödött kivetülései, de az Út egy korábbi állomásán, vagyis az Én-részben még a magasabb bölcsességi szinten meglévő energiáknak az adott szint értelmében való kivetülései. Ekként amely anyag-elemeket a negyedik szférában élő személy tudati, azaz gondolati és akarati energiái révén magához tud vonzani, már ezeket a magasabb szintű tudati energiákat is képesek magukba zárni, lévén hogy maguk az anyag-elemek is, miként mondtam, alapvetően magasabb rezgésenergiával bírnak az adott szint Törvénye értelmében. Mégmagasabb szinten, amikor már magukat az anyag-elemeket sem mint tényleges anyagelemeket vonzza magához a Tudat, de a különböző eszközöket csak mint gondolati képeket fogalmazza meg, már készen, és képesen arra, hogy Akarata révén emelje azokat a maga Valóság szintjére, e gondolati képet az Én-rész által a lefelé vezető Úton megfogalmazott, s az adott szférikus körben még lényegesen magasabb rezgésszintű Szellemi energiákkal töltheti be, már csak egy bizonyos, s mind kisebb és kisebb mennyiségű fizikai elemet vonzva az ekként nyert energia-képhez. Ugyanez érvényes viszont az Útra induló Én-rész által megfogalmazandó testre is, mert hisz mindahány fizikai, vagy fél-fizikai sík az Énrész, s ekként az ÉN ténylegesen is elért Ébredtségi fokának kivetülése. Az Én-rész ekként mindenkor a saját, de még a lefelé vezető Út során kiáramoltatott energiáit tölti be ismét, az abból megfogalmazódott Világ-képzetbe merül alá, mindenkor azt, amelyet már a Visszavezető Út során is elért, tehát amellyel a benne lévő energia teljességgel harmonizál. A különbség annyi, s erről korábban is már szóltam, hogy míg a lefelé vezető Út során, az adott szinten kiáramoltatott energia még lefelé irányuló tendenciát mutatott, a Felfelé vezető út azonos szintjének energiája már a felfelé irányuló energiákból rendeződik össze. Akként képzeljétek el a képet, mintha a lefelé vezető út az eső cseppjeihez hasonlatosan lefelé hulló energiákból állna, s a felfelé vezető Út a Nap fényének hatására felemelkedő víz-pára parányi cseppjeiből. Ezeket a „cseppeket” azonban éppen-hogy az Én-rész tényleges Szellemi irányultsága fordította lefelé, amiként most az fordítja felfelé is! 209

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága IV. kötet A negyedik szférában a test, s minden anyag még meglehetősen sűrű, de már korántsem olyan mértékben, mint a ti szinteteken. Ez a körülmény viszont szükségessé teszi test elemeinek, azaz a testsejtek teljes megváltozását is: abban a formában, de még korántsem abban a mértékben, mint azt sokan vélik közületek. A ti testeitek, s a Lélek-lények testei egy bizonyos mértékben már most telítődhetnek a Fent energiáival, s nem csak akként, amiként azt az előző kötetben a gyógyítás egyes formáinak ismertetésénél elmondtam. De a Tudat energiaszintjének, s a Lélek-szál rezgésszintjének fokozatos, s már akaratlagos emelése révén is. A megfogalmazott pozitív gondolatok, az ima ereje, s a megvalósított Szeretet-cselekedetek révén, amelyek a test ener-gia-háztartását mintegy: átfogalmazzák, átkódolják, lényegesen magasabb rezgésszintű energiákat áramoltatva a test atomszer-kezeti elemei közé, vagyis megnövelve az egyes elemek közti időbeni távolságot. A sejt, az atom maga nem lesz nagyobbá: de az elemek közti nem fizikai egység rezgésszintje lesz nagyobbá, s ezt a test elsődleges szivárványauráján akár nyomon is követhetitek. A szivárvány-aura vastagságának megnövekedése, és színképeinek megváltozása jelzi a testsejtek energiaszintjének változását, amiként jelzi a test teljességének, a Tudat, a Lélek-szál és az Én-rész energiaszintjének növekedését a korona csakra fölötti energia-mező változása is, amely a magasabb szintű energiák hatására akként jelenik meg a fej egésze körül, mint valami szkafander sisak-része. Nem véletlen, hogy amikor az ember korai ősei ábrázolták a Hold-bázisról közéjük érkezett Testvéreket, még akkor is a fejük köré rajzolt gömbbel ábrá-zolták, amikor azoknak rég nem volt szükségük sem „szkafanderre”, sem más lég-átalakító készülékre, lévén testeik már nem valós testek, csak az önmagukról megfogalmazott energia-képek voltak, amely nélkül azonban nem tudtak volna az adott szint látható tartományában élők előtt megjelenni. Sokan, nagyon sokan voltak (amiként mindmáig vannak is) olyanok e Testvérek közt, akik nem fogalmazták meg testük látható képét, de mint energia-lények: léptek be az adott sík magasabb energiaköreibe, hogy akként legyenek segítségére fizikai testben élő Testvéreiknek. Többek közt ők végezték (amiként ma is ők végzik) a veszélyeztetett Lélek-lények áttelepítését, de olykor a nagyobb katasztrófák áldozatainak túlélését is ők biztosítják: egy-egy magasabb rezgésszintű energia-burokba zárva a testet, amely burok nem csak oltalmazza, de akár táplálja is a testet, annak mindahány sejtjét, megoltalmazva azt a teljes energia-hiányos állapottól, vagy a kiszáradástól. Erre is volt a nemrég lezajlott történés során is nem egy példa, amiként volt ezt megelőzően is, s lesz még ez után is, egészen a Nagy Ugrást megelőző órákig, amikor is a Hold-bázist már véglegesen el kell hagyják az ott tartózkodó Testvérek, akik az Orion csillagkép felé vezető Út során a Föld szellemi vezérlő géniuszainak segítését vállalták, vagyis maguk is kísérőivé lesz-nek a Föld-testnek, s a Túlélők csoportjainak. Minthogy e kérdésről korábbi munkáinkban olvashattok itt és most nem térek ki rá, annál is inkább, mert a Felemeltetettek további Útjának, és mind újabb Feladatainak megmutatása, tehát a Szeretet Törvényvilágának mind magasabb szinten való megélése, s a ti ezzel összefüggésben álló, jelenbeni Feladataitok ismertetése, valamint a Föld-testhez ma fizikai értelemben legközelebb álló bolygók további sorsának megmutatása e kötetek elsődleges szándéka, ha ez utóbbira csak érintőlegesen térek is ki. Ennek értelmében kövessük tovább a Felemeltetettek Útját, összevetve azt a magatok szintjével, s az adott szinten, tehát még a ti jelenlegi szinteteken, a szint értelmében elétek álló feladatokkal és lehetőségekkel. Amint mondtam, a felemeltetettek elsődlegesen is el kell tudják engedni a Dimenzióváltással kapcsolatosan Tudatukba íródott képet. Ez annál is inkább nem lesz könnyű feladat, mert sokan lesznek, akik mindenkit, vagy szinte mindenkit az alsóbb tartományban hagytak, aki közel állt hozzájuk. De nem lesz könnyű azért sem, mert hisz akik a Felemeltetés Csodáját megtapasztalják, tudatában lesznek annak is: mi történik az alsóbb tartományban maradt Föld-testtel és Föld-testen, s azokkal, akik ott maradtak. Azt természetesen ők sem fogják tudhatni: kik azok a Testvérek, akik ténylegesen is a Túlélők közé soroltattak milyenségük végett, kik azok, akik számára az adott Út véget ért, s hogy ezek közül is kik azok, akik a következő Útjukat a Felemeltetettek valamelyikének utódja, azaz gyermekeként vállalhatják fel, kik léphetnek már ténylegesen is a jelenlegi negyedik szféra szintjére, szintén mint az ott testekbe öltözöttek utódai, amiként azt sem tudhatják: kik kell azokon a bizonyos várakozási szinteken maradjanak, míg el nem érkezik számukra a Perc a jelenlegi Föld-testen, amikor is ismételten testbe 210

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága IV. kötet öltözhetnek, hogy amely Feladatot vagy Megtapasztalást tényleges gyengeségük végett a ti Jelenetekben nem voltak képesek teljesíteni, már az Új Emberiség tagjai közé érkezve ismételten is felvállalhassák. Tehát amiként látható, számtalan, s még ennél is több variáció szerint alakulhat a közeli Holnapok során a Föld színén élők Útja a Nagy Ugrást követően. S ismétcsak nem véletlenül mond-tam, hogy még ennél is több lehetséges variáció van, hisz akik sem ide, sem oda, sem (ami a legszomorúbb kilátás és variáció) a Mélység-tartományokba nem kerülnek, azok más, a Föld jelenlegi rezgésszintjének megfelelő bolygókon kezdhetnek ismételten is Utat. Többnyire hasonló, vagy azonos megtapasztalások megszerzése céljából, de nem egy közülük olyan Szférikus pontra kerül, és olyan Testet öltés részese lesz, amely ad ugyan számukra bizonyos előbbre haladási lehetőséget, még-is pihentető Útnak minősül. Ők a már megszerzett, de az ÉN-ben is meglehetős bizonytalansággal, olykor csak a körülmények kedvező összhatása következtében sikerre vitt Utak során megszerzett ismereteket erősítik meg, azokat a feladatokat vállalva fel ismét, amelyeket nem biztos hogy nem bukott volna el az Én-rész, ha nem az adott kedvező körülmények közt kell az adott Sors-elemet megélnie. A körülmények az új közegben sem mindenkor kell, hogy feltétlenül nehezebbek legyenek: ez viszont már attól is függ, milyen az ÉN egyéni beállítottsága, vagyis milyen Szellemi természettel bír az illető Testvér, természetesen az Ős Szellemi Természeten túl, mert ez mindahány Teremtett Szellem esetében adott. S itt van szerepe lényegében annak, amit ti akként fogalmaztatok meg: másféle „szellemi természet”. Ezt ugyan ti inkább ember-típusokban igyekeztek, és tudjátok meghatározni, de mert a kettő szervesen összefügg, én maradok a Szellemi természet kifejezésnél. Annál is inkább, mert amiként az emberekre más, és másként hat az időjárás változása, mást fogadnak el környe-zetükből, és az egyes eseményekre – történésekre is más és másként reagálnak, a Szellemi természet is ekként módosítja a Teremtett Szellemek egyes tagjainak benső természetét. Ha nem is azonos elnevezéssel illethetjük őket, közöttük is van, aki a Bölcsességet képes inkább befogadni, van aki az Akaratot tudja magában elsődleges Szellemi jellegként kibontani, s van, aki szívesebben vetne akár mindent is félre, s csak a Szeretet felé közeledne, hogy azzal telítődjék egészen. Ez természetes, még akkor is, ha az előrébb, és feljebb emelkedéshez a Mennyei szinteken is egyként kell bírniuk mindhárom Teremtő Erőt, legalábbis mindháromban meg van az az optimális szint, amelyet mindahány Szellem el kell érjen ahhoz, hogy egy Fénykörrel feljebb léphessen. Amiként mondtam, a Végtelen Mindenségben lebegő Teremtő Energia-elemek mindegyike Tökéletes önmagában is, mert hisz a Tökéletes Teremtőben vannak, ekként ez nem is volna lehetséges másként. De már ott, a Teremtő EGY-ségből szűntelen áramló ERŐ-elemek közt is van bizonyos rezgésszint-eltérés, s ez is természetes, hisz éppenhogy a Teremtő Elemek egymásra hatása adja a Mindenségben lebegő Elemek szűntelen mozgását, amely nem csak egymás felé közeledni segíti az egyforma Elemeket, de megadja számukra a késztetést a másféle energia-elemekhez való közeledésre is. Az egyforma Teremtő Elemek, mondjuk egy Teremtő Akaratból álló Fény-ív az azonos rezgésképletnek engedve egymásba lényegülne, ha nem vonzaná őket a Teremtő Bölcsesség, és a Teremtő Szeretet Energia-íve is. Így azonban a Teremtő EGY-ségből kiáramló energiák akkor sem alkotnak kiáramoltatásukat követően csak ilyen, vagy csak olyan Teremtő Elemekből álló Fény-íveket, ha benső rezgésük révén erősen hajlanának a hasonló rezgésű Teremtő Elemekkel való eggyé olvadásra. Viszont e keveredés azt is eredményezi, hogy a másféle Teremtő Energia-elemek másféle rezgése is kódolódik mindahány Teremtő Elemben: legalábbis egy bizonyos fokon. S ennek is meg van a maga szerepe, ugyanis ha nem ismernék a másik két Teremtő Elemben lévő rezgés-energiát, ha csak a saját benső lényegük erejét tanulnák meg elfogadni, a Mindenségből a Teremtő Akarat révén kiemelt kis Mindenség-elemek is csak egymáshoz volnának köthetőek, míg a bennük lévő egy irányú rezgés-hullám végett taszítólag hatnának minden, a saját benső rezgésükkel nem harmonizáló Elem saját benső rezgésére. Ekként viszont már akkor, tehát már LÉT-be emelésük előtt felveszik a TEREMTŐ EGY-ség benső képletét. Ahogy az Atyában VAN a Fiú, és VAN a Szentlélek, A Fiúban is VAN az Atya és VAN a Szentlélek, és akként VAN a Szentlélekben is az Atya, és VAN a Fiú is. ŐK tehát EGYMÁSBAN LÉTEZVE töltik be a VAN teljességét egymás, és önmaguk által is: s ekként válik az EGY, a KETTŐ és a HÁROM TÖKÉLETES Ő-vé. Amiként az egymásba kevert, s egy egységes Színné váló festék parányi elemei is megmaradnak a maguk színének természetében, akként maradnak meg a parányi Teremtő Elemek is az Atya, A Fiú, vagy 211

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága IV. kötet a Szentlélek Természetében, akként, hogy meg van bennük a képesség a másik két Teremtő Elemcsoporttal való harmonikus és tökéletes EGY-ségbe rendeződésre, mert meg van az Atyában, a Fiúban, és a Szentlélekben is. Kiáramoltatásukig legalábbis. Ha azonban a Mindenségben csak az egymással azonos rezgésképlettel bíró Teremtő Elemek kerülnének egymás mellé, elveszítenék az EGY-ségbe rendeződés képességét. Kezdetben, tehát Kiáramoltatásukkor még az egymáshoz tartozó Teremtő Elemek kis csoportokban lebegnek a Mindenségben. Az azonos az azonos mellett, ahogy Megfogalmazódtak, s ez mindenkor annak mértéke szerint módosul, amilyen mértékben az egyik, a másik vagy a harmadik Teremtő Elem energiájának befogadására alkalmassá vált valamely, már LÉT-be emelt Embrió-szellem, Szellemgyermek vagy Szellemlény. Kinek erre, kinek arra a Teremtő Erőre van szüksége ahhoz, hogy fejlődése egyenletes és harmonikus legyen. Az egymáshoz rendeződött, s még a társ-teremtő energia elemekkel nem keveredett Teremtő Elemek önenergiája olvad lényegében eggyé, majd amikor a Társ-teremtő Elemek vonzását követve bele olvadnak a Mindenség Egységes Energia-áramába, egyik több, a másik valamivel kevesebb ön-energiával lép ki a kezdeti egységből, tehát a saját természetére jellemző csoportból. Ha egy magasabb fokú ön-energiával bíró Teremtő Szeretet-energia elem rendeződik EGY-ségbe mondjuk egy kisebb fokú, bár mindenkor Tökéletes Teremtő Akarat elemmel, s egy ehhez hasonlatos benső energiával bíró Teremtő Bölcsességelemmel, a LÉT-be emelt Teremtmény természetesen a benne nagyobb mértékben meglévő Teremtő Energiára fog inkább reagálni, s mert az a leginkább „ismert” számára, azt igyekszik elsődlegesen magához vonzani is. Ez a jelenség aztán a Szellemgyermekek esetében már meghatározza: mely Szellemgyer-mek mely Teremtő Munkában lesz inkább otthonos: tehát hogy ki kívánkozik inkább a „Kertészek”, az „Építők”, a „Tervezők”, vagy mint munkatársam is, az „Alkotók”, más néven az „Álmodók” csoportjába. Ennek a jelenségnek tehát a Szellem későbbeni Feladatát tekintve van szerepe, de ezen felül, és ezen túl, miként mondtam, mindahány Szellem Tökéletes LÉT-be emelése pillanatától, mert azon Teremtő Elemek, amelyekből a Teremtő Akarat a Teremtő Szeretet szavát követve megfogalmazta, s a Teremtő Bölcsesség, amely a megfogalmazott Embrió-szellemet a LÉT szintjére emelte, mindenkor TÖKÉLETESEK, amiként tökéletes mindaz a Teremtő Energia is, amelyet a kicsiny Teremtmény magához vonz, s amely fejlődését, növekedését, tehát a mind magasabb Tökéletesedettségi szintet adja számára ekként. De szerepe van, hisz nem is lehetne, hogy ne legyen a TEREMTŐ EGY-ségtől elfordult Szellem benső természetének a mélységbe leközvetített ÉN-képek esetében is, amiként szerepe van az ÉN-felek szempontjából is. Sőt: az ő szempontjukból még kiemeltebb fontossága van, hisz amiként mondtam, a Duális EGY-ség megbontása nem akként ment végbe, hogy az EGY-ség mindkét tagja azonos mennyiséget vont magához mindhárom Teremtő energiából, amiként nem volt teljességgel egységes a Szellem által megfogalmazott, mindenkor, vagy csaknem mindenkor szintén két, egymással ellentétes irányú késztetés energiájának elosztása sem. A Teremtő Elemek azon a fejlettségi, tehát Emelkedettségi szinten is, amelyen a Szellem az eltávolodás gondolatának megfogalmazásakor állt, a Duális EGY-ség mindkét elemében egyazon mértékben voltak jelen, amiként egyenlő mértékben fogalmazódott meg bennük a két, egymástól eltérő vágy is. Egyidejűleg szerették is volna elvetni Satana álságos szavát, de követni is akarták azt, s amely Szellemben az utóbbi került túlsúlyba, nem állt meg a gondolat megfogalmazásánál, de ténylegesen is elindult. A Duális EGY-ség megbontásakor a két ÉN-fél közt, mint mondtam, nem egységesen osztódtak meg az EGY-ségben még közösen bírhatott Erők. Egyik ebből, a másik abból merített többet, s ez meghatározta az ÉN-fél benső milyenségét, azaz Szellemi Természetét, ami-nek eredménye gyakran az lett, hogy az egymáshoz tartozó, de az EGY-ség állapotában meglévő erők elosztása révén egymás-tól nagy mértékben eltérő Szellemi Természetet nyert ÉN-felek taszítani, majd a mélység egy pontjától szinte üldözni kezdték egymást. Ehhez persze nagyban hozzá járult az a tény is, hogy egyik ÉN-fél sem volt hajlandó felvállalni a történésben ráeső felelősséget: mindenért Duáltársát okolta. S ez ekként van mindmáig, még a Szellemi Én-részek esetében is, s ezért történik meg oly gyakran, hogy az egymás mellett utat vállaló, s lényegében a Duális EGY-ség két ÉN-fele által Útra küldött Énrésszel egymás mellé került személyek emberi kap-csolata olyan „se vele, se nélküle” szinten nyilvánul 212

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága IV. kötet meg. A két Én-rész vonzza is, és ugyanakkor taszítja is egymást, így a két személy tudati – érzelmi energiái is hasonlóvá lesznek egymással szemben. Nem véletlen, hogy az egymáshoz tartozó, de egymást okoló ÉN-felek Én-részei inkább a szülő - gyermek kapcsoltban kerülnek egymás mellé. Ez ugyanis az az emberi kötelék, amelyben a Tudat képessé lesz, vagy lehet elfogadni a másik másságát, képessé téve rá az Én-részt is, hogy elfogadja Duális társa közelségét, s annak másféle Szellemi természetét. Itt ebben az esetben tehát a Tudat neveli az Én-részt, amellett, hogy az Én-rész is el kell végezze a maga feladatát, amely nem is egy esetben éppenhogy az ÉN-felekben már kezdettől meglévő ellentét teljes és végleges feloldása, megszüntetése, mert enélkül, az egymásra taszító hatást gyakoroló ÉN-felek nem volnának képesek a Duális EGY-ségállapot visszaállítására, annál is inkább nem, mert az egymással szembeni ellentét-érzés még a magasabb, tehát az ötödik szféra felsőbb energia-körébe való felemelkedésben is megköti mindkét ÉN-felet. S ez nem is ritka jelenség! Az ÉN-felek mindahány Bölcsességi elemet sikeresen kibontották, Testvéreikkel szemben a Tökéletes Szeretetet is képesek voltak a maguk Ébredtségi szintjének megfelelő fokon kibontani és megélni, de egymással még mindig nem váltak képessé harmóniába kerülni, vagyis mindent, és mindenkit képesek elfogadni, csak épp a maguk Duális társát, annak közelségét nem, mert nem tudták feloldani magukban a kezdeti, tehát az EGY-ség megbontása óta meglévő ellenérzést. A Szeretetük ezen az egyetlen ponton megtörik és kudarcot szenved: s akkor a negyedik szféra valamely szintjén kell testbe öltözzenek, hogy mint szülő és gyermek, vagy mint igen közeli rokonok, esetleg jó barátok: éljenek végig egy életet egymás mellett, vagy legalábbis egymással igen szoros közelségben, hogy „szokják” egymást. A következő, még mindig a negyedik szférában végig járt Út során a két Én-rész ismét egymás mellé kerül: s akkor, ha az előző Út sikerrel zárult, az Én-részben nem csak az idegenség-érzet, de az előző Út emléke is megmarad egy bizonyos fokon, így még közelebbi kapcsolat alakulhat ki köztük, már a spontán elfogadás és a Szeretet érzését fogalmazva meg mindkét Tudatban, s ekként mindkét Én-részben is. Ezzel a tapasztalati energiával töltekezve aztán már az addig egymás ellenében érző ÉN-felek közt is megfogalmazódik a harmónia, s a Duális EGY-ség visszaállítható lesz, amelynek révén mindkét ÉN-fél felismeri: nem a másik, pontosabban nem csak a másik fél: ő maga épp úgy vétkes volt, s ez úgy az EGY-ség megbontására, mint a Teremtő EGY-ségtől való elfordulásra vonatkozik… De úgy látom, ismét csak elkanyarodtunk valamelyest fentebb megkezdett témánktól, így visszatérek rá. Amiként mondtam, a Felemeltetettek el kell tudják engedni a Tudatukba égett képeket, s el kell tudják engedni, pontosabban át kell tudják minősíteni a történések révén felébredt érzelmi elemeket is. Ebben is Shambhalla lakói lesznek a segítségükre, annál is inkább, mert ahogy mondtam, az első időkben még maguk sem teljességgel lesznek tudatában annak: mi is történt köröttük és vélük. Érzékelni fogják, tehát megtapasztalják a Nagy Robbanást, s annak következtében azt is, hogy egyes Testvérek hirtelen eltűntek mellőlük, s mert hogy a történés a Robbanás közelében nagyobb, míg a Föld távolabbi pontjain kisebb fizikai szintű változást, és kisebb vagy nagyobb mértékű rombolódást a megszokott környezetben is, úgy az épületekben, mint a Természetben (s ez utóbbiban a Föld teljességén óriási, és „átmenet nélküli” lesz a változás, de erre még visszatérek), az eltűnések okát sem mindenkor fogják tudni, nem tudják: nem a robbanás következtében tűnt-e el az, akit kevéssel előbb még maguk mellett, vagy a maguk közelében tudhattak. Shambhalla lakói sokakban csak akkor fogják tudatosítani a történést, mint befejezetté lett tényt, amelynek valósággá válását ma néhányan tudják, míg a többség inkább csak sejti, kikövetkezteti mint a Föld állapotának, az „emberi” milyenségnek feltételezhető és reális következményét. Holnap azonban, ha földi Szerepük értelmében nincs szükségük ennek ismeretére, még azok közül is, akik ma tudják: mi várható, már épp úgy nem fogják tudni, mint a köröttük élők többsége. Ahogy ma is csak az a kis csoport tudja, amelynek tagjai valamilyen formában kezükbe vehették előrejelzéseimet, vagy a legismertebbé vált Médián keresztül nyílt lehetőségük azok megismerésére. (S ez utóbbi az a csoport, akik közt ma is szép számmal vannak, akik esetleg csak valami izgalmas, de csak az emberi fantázia nyomán született írásnak tartják, s akként is fogadják a Láték új Eget és új Földet... - című munkánkat, amiként eddigi munkáink teljességét is!) Azok a Testvérek, akik ma még egy bizonyos fokú ismeretet szerezhetnek elméleti értelemben, Holnap már az elméleti ismeret nélkül kell megvalósítsák mindazt, amit ma megismertek, akként, hogy az akkori test Tudata rá kell tudjon hagyatkozni az Én-résztől érkező instrukciókra, s el kell fogadja az Én-rész 213

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága IV. kötet késztetéseit. Az Én-rész ugyanis mindazzal az ismerettel bírni fog, amelyet ma módjában áll megszerezni, ám ha a Feladat, a Vállalás akként szól, a meglévő ismereteket nem: csak a ma megtanult Bölcsességek megvalósításához szükséges késztetést, s a feladat elvégzéséhez magával vitt energiát közvetítheti át a Tudat, s azon keresztül a test felé is, természetesen csak abban az esetben, ha a Tudat partnerként reagál a „benső hangra”, amely már ma is, és mindenkor az Én-rész jelzése, vagy már határozott utasítása a Tudat felé. Azt mondtam fentebb: a Természet változása hirtelen, s minden átmenet nélkül fog bekövetkezni. Ez ekként is van, ha nincs mégsem teljesen ekként, hisz a Természet már ma nagy változá-sokon megy keresztül. Ezen változások egy részét magatok is tapasztalhatjátok, más részét viszont nem, legalábbis akként nem, mint a látható változásokat. Akik gyakrabban vannak Természet-közelben, tehát gyakrabban járják az erdőket, mező-ket, réteket, többet tartózkodnak a természetes vizek mellett, a szemmel látható változásokat szinte „napra készen” nyomon követhetik. S ez bizony nem is olyan szívet melengető látvány, még akkor sem, ha a városok rideg falai közül kiszabaduló ember nem, vagy alig is vesz észre komolyabb változást, hisz számára a Természet mindenkor új Csoda, s mert hogy a városok energiája, és külső arculata is mind durvábbá lesz, a megszokott - megszokhatatlan város után a Természet megváltozott állapotában is felüdülést jelent. (Persze: nem a már mindenféle hulladékkal bemocskolt, de a még tisztán hagyott Természet…) Pedig aki igazán gyakorlott Természetjáró, észreveheti, s mind-inkább a fák, a bokrok, a fűszálak, s még akár a talaj folyamatos változását is. A fák lassabban növekednek, s az épp csak növe-kedésnek indult sarjak csenevészek, a bokrok ága lényegesen ritkásabb, s közel nincs rajtuk annyi termés, mint korábban. S nem csak a növényzet és a talaj, de az Állatvilág egyedei is vál-toztak: kevesebb születik egy-egy alomban, vagy egy-egy fészek-ben, és nagyobb az elhalás aránya, s éppenhogy a környezet erőteljes, és mind erőteljesebbé váló változása következtében. Ezen felül, és ezen túl viszont, amiként mondtam, nem csak szemmel látható, nem csak tapintható, és a test egyéb fizikai rendszerei révén érezhető változások mennek végbe, de megváltozott, s folyamatosan változik a Lélek-lények mindegyikének magasabb rendű energia szintje is. A test elemei fizikai értelemben gyengébbé válnak, a magasabb rendű Test-elemek viszont erősebbé lesznek. A Föld mai szintjének fizikai energiái csökkennek ekként a Lélek-lények testeiben, míg a test-sejtek elemei közti energia magasabb rezgésszintűvé lesz. Ennek is a Felemeltetés során, s a Lélek-lények további emelkedésében lesz kiemelkedő fontosságú szerepe. A Nagy Ugráskor a fele-meltetettekkel együtt a magasabb szintre kerülő Lélek-lények test-sejtjeiben lévő, nem fizikai elemek szinte szó szerint kinyílnak, hogy már a magasabb rezgésszintű fizikai elemeket vonzzák magukhoz a még meglévő, s a ti szinteteken lévő sűrű fizikai energiák mellé. A Lélek-lények teste ekként egy szinttel maga-sabb rezgésfokra emelkedhet, ami segítségükre lesz abban is, hogy mielőbb felhagyjanak a vadászó életmóddal, lévén kevésbé besűrűsödött testelemeik nem, vagy már csak mérsékelten, s csak bizonyos időközönként, bizonyos lét-állapotokban fogják a ma még létfontosságú táplálék hagyományos módon való meg-szerzésére ösztönözni őket. Tehát mind több lesz köztük a növényevő, de a ma még „vérengző ragadozók”-ként ismert Lélek-lények is átállnak a vegyes táplálkozásra: a nyugalmi szakban csak növényi eredetű táplálékot igényelnek, s csak a párválasztás előtti, alatti, valamint a párzási, s az ivadékgondo-zási időben ejtenek zsákmányt. Még később a zsákmányszerző időszak tovább csökken, s csak a párválasztás előtti, s a fialás idején igényli a nőstény teste a hagyományos táplálékot: de a kicsinyek felnevelésének idején már nem, ekként a kicsinyek már olyan tejet szívhatnak anyáik emlőjéből, amelyet a nőstény szervezete a növényi táplálékokból állít elő. A folyamat maga lényegében, ahogy az eddig is, s már korábban is volt, nagyban függ az emberi milyenségtől. Amilyen tudati – érzelmi energiát képes megfogalmazni az ember, olyat fog a légtérbe is áramoltatni. Viszont a Lélek-lények is a légtérben jelenlévő energiát vonzzák a Föld-elemekhez a Lélekelem révén, ahogy azt az ember Én-része által megfogalmazott elsődleges testburkok, tehát az emberi test energia-köpenyeinek energia-sejtjei teszik. S éppen ez, tehát a légtérbe kiáramoltatott vad félelem energiája adta a kezdeti korokban kifejlődött iszonyatos állatfajok felbukkanását, s a legsűrűbb félelemenergia eltűnése adta azok eltűnését is, s ez annál is inkább ekként van, hisz a Lélek-lények épp

214

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága IV. kötet azért érkezhetnek a Föld, de mindahány, Szellemmel bíró lény által lakott bolygó színére is, hogy az ott lévő leginkább tisztátalan energiáktól segítsék megszabadulni őket. A Lélek-lények, s különösképp az Állatvilág, és ezen belül is a kis és nagy ragadozók feladata az, hogy kiégessék a legsűrűbb negatív energiákat, megtisztítva a magukénak tudhatott Lélek-elemet a Lélekelem által bevonzott, s mindenkor az adott fajra jellemző negatív töltésű energiáktól, valamint a Föld légteréből bevonzott negatív tudati - akarati energiáktól. Ezzel egyben a bolygó légterét is megtisztítják az általatok, vagy a korábbi korszakok embere által kiáramoltatott, legsűrűbb energiáktól, akként, hogy megélik, megvalósítják, így mint lehetségessé váló történést: kiemelik a Kozmikus Világlélek, de a Föld légterének teljességéből is az adott negatív energiát, amely Energia-tartományokban akkortól az nem mint lehetséges, de mint bevégzett történés marad meg energia szinten, olyan történés, amelyet más lény már nem valósíthat meg, hisz már a ti valótlan Valóságotok szintjére emeltetett ama Lélek-lény által. Ekként már csak a késztetés betöltése utáni energia, vagyis a zsákmány elejtésének emlék-energiája, s a vad cselekedet-adta megelége-dettség energiája marad meg: s bár nem mondom, hogy ezek teljességgel tiszta energiák volnának, mégis hasonlíthatatlanul tisztábbak, mintha még a teljes sűrűségében bevonzott, s a pusztító cselekedet elvégzésére késztető, vagy inkább a tudati késztetést megtámogató energia maradna a Föld légterében, vagy a Kozmikus Világlélekben, amelyből, s már ezt is mond-tam, maga az ÉN is magához kell vonzza azt a Lélek-szálat, amely Én-részével összeköti, s amely Én-részének a Tudattal való kapcsolódását lehetségessé teszi. S ezzel lényegében meg is mutattam: miként fog tudni felemelkedni, és fokról - fokra megtisztulni mindaz az energia, amely ma a Lélek-lények testeit adja, s az is, amelyet a magasabb szintre emelkedett ÉN magához vonzhat, közvetlenül az előtt, hogy Én-része megkezdené következő Útját. Amiként a Lélek-energiák összessége a belőletek, tehát az emberekből, s a más-más bolygón Úton lévőkből kiáramló Sze-retet-energia mértéke szerint lesz mind tisztább és tisztább már most, a jelenlegi szinteteken élve is, akként lesz az a felemelte-tettek esetében is, s akként lesz fokozatosan tisztábbá a Föld-test, de a légtér energiája is ugyanazon Szeretet-energia hatására. A Föld színére, valamely ivadék majdani testének elemeihez érkező Lélek-elem ekként már a Kozmikus téren való áthaladás közben kevesebb negatív energiával terhelődik, miáltal képessé válik a kis lény elsődleges test-burkait, mint a jelenleginél lényegesen tisztább energia-köpenyeket megfogalmazni, amelyek mindegyikének Energiasejtjei az egyed életkorának megfelelő, s már szintén tisztább fizikai elemeket vonzza magához: azon elemeket, amelyekben nyoma sincs a gyűlölet, a támadás, a gyilkolás, vagy a zsákmány felfalásának késztetéseit adó, ma még szinte szokványos durvaságú energiáknak. Ehelyett a tisztább energiák mellé a tisztultabb anyag-elemek kerülhetnek, miáltal a Lélek-lények már csak azok megtisztítására, vagyis azok kiégetésére kell vállalkozzanak. Ez még egy ideig megadja számukra a késztetést a területvédésre, a párzási szakban az egymás elleni harcra, s az utódok védelmére, de már ezek a jelenségek sem lesznek olyan durvák, főként nem járnak a vesztes fél halálával, annál is inkább, mert a kezdeti, test - test elleni küzdelmet hamarosan a testbeszéd és a figyelem felkeltését szolgáló hangjelzések váltják fel: s akkor azoknak ugyan olyan eredménye lesz, mint a most szokott kemény viadaloknak. A gyengébb hím elfogadja az erősebb jogát az utód létbehívásához, s a kicsinyeit nevelő nőstény is tökéletes eredménnyel figyelmeztetheti a vacka közelébe tévedt idegen lényt, legyen az valamely Lélek-lény társa, vagy akár ember. S ha már e képet elétek vetítettem, pillantsunk bele: miként alakul az ember, és az állatvilág tagjainak kapcsolata. Ma még, ha a ragadozók által lakott területre indultok, meg kell tennetek bizonyos óvintézkedéseket. No, nem mondom, hogy feltétlen puskával a kezetekben kell az adott helyre mennetek, hisz ha valamely, még ténylegesen is a szabad világban élő vadról van szó, inkább mondom azt: az ő területeitekre egyáltalán nem szükséges elmennetek! Az az ő otthonuk, amelyet természetesen meg fognak védeni ellenetek csak úgy, mint bármely más betolakodó ellen, s ez ott, azon a szinten jogos és érthető is a Léleklény részéről. Épp annyira, mint amennyire nem érthető, hogy az a lény, aki maga nem tűrné, hogy számára ismeretlen idegenek járkáljanak az otthonában; maga jogot formál más Élőlények otthonába behatolni, és nem is akár hogy: gyilkos fegyverrel, hogy az otthona biztonságát megóvni kívánó Élőlényt legyilkolja… 215

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága IV. kötet (Nem tudom: az illető Testvérek miként vélekednének, ha valaki ekként, tehát fegyverrel támadna ellenük mondjuk a hálószobájukban, csak azért, mert otthonukat, netán már családjukat kívánnák megvédeni?!) A felemeltetettekkel együtt a magasabb szintre kerülő Lélek-lényeknek természetes módon kell bizonyos átmenet, míg megszokják, hogy a közelükbe került idegen lényeket ne feltétlen ellenségként, főképp ne támadóként érzékeljék. Ez az az időszak lesz, amelyen az ember egyébként is el lesz foglalva a maga városainak felépítésével, s mindazon ismeretek elsajátításával, amelyeket akkor és ott, tehát a Szeretet Törvényvilágába való belépéskor tudnia és ismernie kell. A magasabb szintre emelt Léleklények többsége ez idő alatt maga is túljut az átállás kezdeti nehézségein, s mert az Ős-törvény, az ösztön ott is arra ad számukra késztetést, utódaikat is világra hozták, s többnyire legalább egy almot már fel is neveltek. Merthogy még az azonos fajhoz tartozó egyedek közül is azok kerülnek a magasabb szintre, amelyek csak élelemszerzés céljából támadtak más, náluk gyengébb lényekre, a kicsinyek ösztöni képei közé sem akként fog beíródni az ember, mint ellenség. S mert a kicsinyek teste már eleve az adott szintnek megfelelően fog felépülni, tehát magasabb rezgésszintű Lélek-elemmel fognak bírni, mint elődeik, amelyek mint mondtam: már tisztább fizikai energiák bevonzására alkalmas test-burok kiépítésére válnak alkalmassá, a zsákmányszerző időkön kívül épp oly szelídek és játékosak lesznek, mint bármely növényevő, s mert hogy fajukra jellemzően gyakorta magasabb intelligencia szinttel bírnak, inkább képesek az ember közelségét elviselni, s meg is szokni. Mint mondtam, akkor, ha nem a kritikus szakaszban háborgatja őket az ember. Azok az állatok, amelyek már a ti szinteteken is a szelídebb, s csak növényi táplálékon élő fajok közé tartoznak, a ragadozók kritikus időszakaiban nem egyszer épp az ember közelségét keresik, vagyis városaik közelébe igyekszenek költözni, így a ragadozók valóban csak a sérült, a végtelenségig gyenge, vagy az életképtelen egyedeket ejtik zsákmányul: vagyis lassan visszaáll a Természet rendje, amely biztosította a természetes kiválasztódást, s ennek révén az erős és egészséges állat-állomány kifejlődését. Akként, amiként az kezdettől volt is, egészen addig, míg az ember közbe nem avatkozott… A veszélyes idő elteltével a növényevők is visszaköltöznek a maguk korábbi élőhelyeire, hogy a következő veszélyes időszakig ott éljenek, maguk is párt keresve és találva, s világra hozva a maguk utódait. A Lélek-lények egy jelentős része ekként „kétlaki” életmódra rendezkedik be, s mert hogy az ember közelében él, s mert erre kezdettől meg volt, s meg is maradt benne a hajlandóság, hamarosan akár meglehetős szoros, baráti kapcsolatok is kialakulnak az ember és az állat között. S minél több kritikus időt tölthetnek bántatlanul az emberek kicsiny városai közelében, e barátságok száma annál több lesz, s maguk a barátságok igazán méllyé válnak. Annál is inkább, mert az ember közelébe kerülnek a kezdetben oda menekülő Lélek-lények kicsinyei is, akik szinte ott növekednek fel, s ott válnak felnőtt egyedekké. A barátságból a kölcsönös segítség is kialakul, s a ma még vadon élő állatok szívesen segítenek olyan munkák elvégzésénél, amelyet az ember ma a rabságban tartott állatokkal végeztet el. Ez utóbbi történésben lesz némi szerepe annak is, hogy a ma rabságban élő állatok, amelyek szintén felemelkednek, s ezek utódai is, megszabadulva a szűk istállóktól és ólaktól, és megszabadulva az igától, a járomtól, már önként állnak az ember mellé szükség esetén még akkor is, ha egyébként szabad fajtársaik közelében élnek, esetleg már azok közül választva maguknak társat is a fajfenntartás ösztönének engedve. Mindez, bármennyire meseszerűen hangzik is, korántsem mese, annál is inkább, mert ez ekként lehetne már ma is, és ekként lesz a harmadik emberiség tagjai közt is, akiknek tudati fejlődése, mint mondtam, teljességgel más irányt kell, és fog is venni, mint a ti emberiségetek tagjainak tudati fejlődési iránya volt. Azt viszont, amit ők, tehát a Harmadik emberiség tagjai csak hosszú évezredek alatt valósíthatnak meg, a Felemel-tetettek alig egy évszázad alatt érik el, már ezen a fokon, amiként itt elétek vázoltam. S minél tisztábbá, és minél magasabb szintűvé válik az ember tudati - lelki és Szellemi energiája, annál inkább válik képessé a Lélek-lényekkel való kommunikációra is. Természetesen amellett, hogy az egymással való kommunikáció is mind magasabb szintre emelkedik, s ennek is meg van a maga Szellemi oka. A Tudat, amely ma még csak akarati szinten fogadhatja el az Énrész elsőbbségét, s még csak megkísérelheti az Én-résztől érkező jelzések értelmezését, a magasabb szinten fokozatosan megtanul kilépni önnön akarati képéből. Vagyis megtanulja, hogy nem neki kell akarnia az Én-rész elsőbbségét elfogadni, tehát nem ő kell engedje, hogy a folyamat végbemenjen: hanem 216

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága IV. kötet el kell fogadnia, tudomásul kell vennie, hogy az Én-rész átakarja venni az elsőbbséget, mint őt megillető szerepkört. Az Én-rész már ma tudja, hogy az Út történéseiben ő a tulajdonképpeni főszereplő: a Tudat azonban csak hiszi, csak véli ezt magáról, de mert e vélelméhez hosszú évezredeken át megtanult igen erősen ragaszkodni, még nem is képes azt teljességgel elengedni. Még a felemeltetettek esetében is el fog telni nem is kevés idő, míg a Tudat teljességgel képessé lesz feladni Én-ségéről alkotott véleményét, annál is inkább, mert továbbra is testben, ha már nem teljességgel a ti értelmezésetek szerinti testben él. Hosszan fog még ragaszkodni ahhoz a képhez, hogy amikor a testről beszél, beszél akként, mint saját valós énjéről: holott nem a test a valós én: hanem a testnek az az eleme, amely az ÉN küldötte: vagyis az Énrész. És még ez is ekként van rendjén a negyedik szférában, legalábbis annak első és második dimenziójában, hisz amikor már az Én-rész gondolatait fogja kimondatni a test erre szolgáló szervével, tehát az ajakkal az Én-rész késztetését átközvetítő Tudat, az Én-rész maga is akként fog nyilatkozni a rendelkezése alá került eszközről: Én: holott neki sem lesz igaza. De ez már az az állomás lesz, amikor is az Én-rész kell magasabb fokon megélje, majd el is engedje Énségét, elfogadva maga fölött az ÉN-t, mint a test, s akkor már csak félanyagi test elsődleges irányítóját, amelynek ő maga csakolyan eszköze, amilyen eszköze néki magának a Tudat és a test, amelyek irányítását ő még csak most kezdi átvenni. Amiként látjátok, a folyamat nem áll meg azzal, hogy a Felemeltetettek Tudata fokozatosan átadja a test, és önmaga irányítását az Én-résznek: az Én-rész maga is be kell igazodjék az ÉN vezetése alá, ami viszont már annyival lesz egyszerűbb, mert az Én-rész egyes esetekben már ma is képes kommunikálni felsőbbrendű ÉN-jével, ha még csak Őrszelleme segítségével is, az Út akként teszi azt szükségessé. Tehát elméletileg már alárendelte magát az ÉN-nek, de miután átvette a test, s a Tudat vezetését, kezdetben teljességgel meg kell tapasztalja, és meg is kell élje Én-ségét, amiként megtapasztalta és meg is élte azt a lefelé vezető Úton, attól a pillanattól kezdve, hogy megfogalmazást nyert az ÉN-től. E folyamatba kell visszailleszkedjen, mert e folyamatot kell megfordítsa is ahhoz, hogy ismételten képessé legyen felzárkózni, tehát visszailleszkedni az ÉN-be, mindinkább felbontva azon hibás Szellemi gondolati és akarati energiákat, amelyeket az ÉN-től való különválása, s az attól mind távolabb vezető Út kezdeti szakaszaiban megfogalmazott, s amelyek még nem voltak azon a Mélység-szinten, hogy teljességgel az anyag-világ részeivé váltak volna. Aki a Felemeltetettek közé számíttatik az Úr által, már mentesül a mélység törvényeitől, de még nem mentesül a testbe öltözés kényszerétől. Az ÉN ébredtségi foka még nem teszi lehetővé olyan magas rezgésszintű energiáknak az Én-rész felé való átközvetítését, amelyek révén az Én-rész már olyan testeket fogalmazhatna meg, amelyek – nem lévén anyagi elemük – mentesítenék az anyag mindahány Törvényétől. Bizony gyermekeim: az anyag törvénye még ott, azon a szinten is hat, éspedig éppen hogy az a magasabb rendű Anyagtörvény, amelynek kibontását nemcsakhogy már most meg kell ismernetek, de már meg is kell kezdenetek valósággá tenni a magatok számára. A test, mint anyaghalmaz, továbbra is igényelni fogja a gondos karbantartást, s lesznek fizikai szintű igényei: de ott már valóban csak azt és annyit adhattok a testnek, ami azt megilleti, mert hisz amit valós igényein felül akartok számára biztosítani, azt ilyen vagy olyan formában, de másoktól vonjátok el, akként, amiként ezt ma is teszitek. S ez már eleve visszautasítana benneteket a jelenlegi szférikus körbe, mint a Bölcs Szeretet ellen való vétség. Mert ez bizony az: akár fizikai, akár lelki-szellemi értelemben vizsgáljuk meg a kérdést. Aki ugyanis a test számára valóban szükséges dolgok megszerzésére törekszik, csak annyi időt, energiát fog feláldozni, amennyit a cél érdekében ténylegesen is szükséges, s a fennmaradó időt és energiát más, a Valóság értelmében hasznosabb, vagy fogalmazzunk inkább akként: magasabb rendű Célokra fordíthatja. Aki viszont nem ekként cselekszik, a Szeretet-szolgálatra, vagy a Tanítások megszerzésére fordítható időből kell elvegyen, s ezzel vagy felebarátait, vagy önnön Szellemi Én-részét rövidíti meg a fizikai test érdekében. Nem véletlenül mondtuk munkatársamnak is, hogy amennyire lehet, egyszerűsítse le a fizikai teste körül szükséges tennivalókat, s nem véletlenül voltunk segítségére is abban, hogy ezt módja is legyen megtenni. Igaz, ő nem a magasabb rendű Feladattól vett el 217

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága IV. kötet időt: inkább a test körüli teendőket mellőzte, gyakran még azokat is, amelyek nélkül a test, mint fizikai eszköz, nem, vagy csak nehezen képes működni. Ez is szükséges tehát és az is, de mindent a maga mértéke szerint kell elvégezzetek, hogy az Út ténylegesen is kiteljesedetté, és annak mindahány feladata valósággal elvégzetté, betöltötté legyen számotokra. S amiként ez a ti szinteteken ekként van, vagy legalábbis ekként kéne hogy legyen, még inkább ekként kell lennie a magasabb szinten. S erre azon a szinten már inkább lehetőség is lesz, hisz azon feladatok egy részét, amelyeket ma csak kemény fizikai munkával lehettek képesek elvégezni, a magasabb szintre emeltek már megtanulják gondolati-akarati úton elvégezni. A házak építését, amelyről már szóltam, csak kezdetben végzik akként, hogy az anyagokat elemi szinten kell megfogalmazzák, s a megfogalmazott elemeket még külön Egységbe is kell rendezzék: később már magukat az építéshez szükséges téglákat fogalmazzák meg, majd kevéssel utóbb már magát az épületet, akként, hogy mindenkor a ténylegesen is szükséges helyiségeket fogalmazzák meg, s ha azok a család szempontjából fölöslegessé válnak, tetszés szerint ismételten energia-elemekre bonthatják. S hogy ez mennyire nem lesz új dolog, arra N. I. könyve, pontosabban az egyik, ott közölt felfedezés is utal, anélkül, hogy a könyv szerzője tudná: mit is fedeztek fel! A közlés arról szól, hogy az egyik piramis egy kőkockáját elfűrészelve abban emberi szőrszálat találtak. Utal arra a tényre is, miszerint a rabszolgákat akkor kopaszra nyírták. Igaz, N. I. ebből még csak azt a következtetést vonta le, hogy a talált szőrszál a test más pontjáról került a kőbe, amely viszont ekként nem is lehet természetes kő, hisz amikor a kőzetek megformálódtak, nem volt ember, tehát annak semminő szőrzete nem maradhatott meg a kőbe zártan. Az ő véleménye az volt, hogy emelők segítségével húzták fel a szükséges anyagot, és a betont ott, a piramis magasabb pontján keverték ki, majd zsaluzással adták meg a kész betonkeverék szükséges formáját és méretét. Ezzel elvetette azt a gondolatot, miszerint a piramisokat rabszolgák megszámlálhatatlan serege építette volna, amit valóban alátámaszt az a tény, hogy sehol a közelben nem bukkantak tömegsírra, ami az adott körülményben elkerülhetetlen lett volna. Viszont arra nem ad magyarázatot: honnan, és miként szállították volna az építkezések színhelyére a szükséges anyagokat. Jó: homok bőséggel rendelkezésükre állt volna, de a beton készítéséhez sóder és víz is szükségeltetik, ami az adott területeken nem állt rendelkezésre. Akkor azokat mégis rabszolgák sokasága kellett volna a helyszínre szállítsa, ekként ismét csak elkerülhetetlen lett volna egy-egy tömegsír megásatása: vagyis ezt a megoldást is a fentebbi lelet nemléte cáfolja. Arra viszont nem gondolt N. I. sem, hogy a tényleges magyarázatot nem fizikai, de magasabb rendű formában igyekezzék megtalálni. Pedig azzal mindjárt két dolgot is megmagyarázhatott volna: Az egyik az, hogy ha nem a szokott módon készítették a betont, akkor egy olyan módot ismertek az egyiptomiak, amely szükségtelenné tette mindahány, általatok ismert építkezési formát, tehát nem kellett hatalmas kőtömböket szállíttatni, de elkészíteni sem kellett a betontömböket: csak megfogalmazni, a Gondolat és az Akarat Erejével egymáshoz rendezett és besűrített elemekből, majd ismét csak a Gondolat és az Akarat erejét használva a helyükre emelni a kész építőelemeket. A másik, amire rálátása lehetett volna N. I. Testvérünknek: az a szőrszál nem véletlenül került a kőbe… S ekként már nem lehetetlen, hogy a talált lelet mégiscsak emberi hajszál, annál is inkább, mert a Gondolatenergia használatának ismerete csak a Beavatottak kiváltsága volt, legalábbis azon a fokon, s az akarat Erejét is csak ők bírták: őket viszont nem kellett megfosztani fejüknek ékességétől, miként a rabszolgákat. Ezen felül és ezen túl, már mindezek ismeretében arra is következtethetett volna N. I. Testvérünk, hogy aki a kérdéses szőrszálat a kőbe juttatta, szándékoltan cselekedett ekként. A Beavatottak közül nem is egy képes volt bizonyos távolságokat megtenni az Időben: ekként figyelemmel kísérhette a Piramis sorsát, s merthogy a Piramis maga is Üzenetet tartalmaz, célszerűnek ítélte, hogy abban a kőkockában, amelyet a ti korotok embere vizsgálat alá vesz (amely tény számára épp az Idő-utazás során tudottá vált), még külön jelzéssel is lássa el, hogy ekként is jelezze: a Piramis maga nem csak a fáraók temetkezési helyéül szolgáló felépítmény; annál hasonlíthatatlanul nagyobb és fontosabb szerepet, vagy ha úgy tetszik, feladatot tölt be. A Múlt Üzenetét tartalmazza a Holnap számára. Azt az Üzenetet, amelyet viszont máig nem tudtatok megfejteni, annál is inkább nem, mert amiként a Biblia: maga is minden korban csak egyik arcát mutatja meg, tehát csak azt, és csak annyit tudhattok meg belőle, amire, és amennyire ténylegesen is éretté lett az emberiség. 218

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága IV. kötet De térjünk vissza a negyedik szféra emberéhez. Amiként mondtam, ők is megtanulják az anyagok, majd a kész épületek felépítését, és azok elbontását is. Ez két szempontból előnyös: először is a Föld-testet tehermentesítik, hisz a felszabadult területen a Föld ismét a maga életét élheti, tehát növényeket, virágokat nevelhet és táplálhat, lévén a korábban elfedett területen a Föld pórusai ismét több oxigént, s több nedvességet kaphatnak, részben a Szellem természetébe illeszkedhetnek vissza még inkább, már megtanulva a Gondolat Teremtő Erejét, s az Akarat Teremtő Erejét egyesítve mind magasabb fokon használni. Erre természetesen nem nyílhat alkalmuk, ha nem a Bölcsesség, és nem a Szeretet jegyében kívánnak élni a rendelkezésükre álló gondolati és akarati energiákkal. De már nem csak Testvéreik, és Lélek-lény társaik iránt kell tudják a legteljesebb mértékben Élni a Szeretet Törvényét: a Föld-test igényeit is e Szeretet révén kell felismerjék, vagyis nem terhelhetik meg a szükséges mértéken felül a Föld testét sem, mert az ismételten a ti szintetekre jellemző Egó-képre mutatna vissza, vagyis azt jelezné, hogy a Bölcsességi szint még mindig nem áll harmóniában az akarati Erővel, ami viszont a Valós Szeretet alacsonyszintű voltára utal vissza mindenkor, és minden szinten. És itt is mondtam valamit, amire már számtalanszor utaltam. Éspedig azt, hogy a Bölcsesség, az Akarat és a Szeretet, ha nem egymással szinkronban fejlődik, nem adja meg az előbbre lépést, mert ahol a Bölcsesség hiányzik, a Szeretet csak az akarat szavát követi, s nem biztos, hogy amit végre akartok hajtani a Szeretet jegyében, azt végre is kell, hogy hajtsátok a Bölcsesség értelmében: van, hogy a kimondott NEM többet segít, mint a gondolkodás nélkül való cselekvés… Ti tehát már meg kell tudjátok állapítani: mikor, mi az, amit meg kell, és mi az, amit nem szabad megtennetek. Fel kell mérjétek a Tudat gondolati képét úgy a Szeretet, mint a Bölcsesség mértékét véve alapul, hogy ne csak az Akaratra hagyatkozzatok, amikor tervbe vesztek valamit. S ez természetesen a magatok életének történéseiben válik elsődleges fontosságúvá, annál is inkább, mert a másokért végzendő feladatok elvégzését mérlegelni szoktátok: ha azonban a magatok céljait kell, vagy inkább csak kellene mérlegelnetek, mindenkor az akarati képre hagyatkoztok, míg a Bölcsességet mintha teljességgel száműzné elmétekből az akarati kép mielőbbi megvalósításának vágya, ami ugyan ténylegesen a Szeretet: de csak az önmagatok iránt érzett szeretet, vagyis az egocentrikus gondolkodás jele. Ahhoz tehát, hogy ténylegesen is el tudjátok dönteni: mi az, amire szükségetek van, s mi az, amire csak az elme Akarata mutat rá akként, mint szükségesre, a Bölcsesség egy olyan szintjét kell elérjétek, amely már lehetővé teszi számotokra, hogy a magatok igényeit épp oly tárgyilagosan legyetek képesek felmérni, mint mások: Testvéreitek igényeit. Sokan vannak, akik azt mondják: jó, meg lehet lenni nélküle, de miért mondjak le róla, ha nem muszáj…? S azt hiszem, épp ez a gyakorta ki sem mondott mondat az, ami az Egó legjellegzetesebb háttér motivációja, persze a másik fő tudati elemmel: ha neki van, nekem is legyen… Megfordítva már lényegesen kevesebben fogalmazzák meg ez utóbbi gondolatot: ha nekem van, neki miért ne legyen? S ha megfogalmazzák is, még csak akként: én is megharcoltam érte, harcoljon meg más is… Hogy aztán ez hová vezetett, magatok is látjátok és tapasztaljátok is, ekként nem kell mondjam. A negyedik szféra szintjén természetesen nem csak a gondolati energiák használatának mind magasabb fokon való megismerését és alkalmazását kell megtanulják a Testvérek: de éppenhogy a Testvéri Egység mind magasabb szintre emelését, már akként, hogy az elméleti formában már ismert Egyenlőséget emelik mind tökéletesebb, mind magasabb szintre. Ebben nagy szerepe lesz az egyes fizikai személyek közti kommunikációnak, amely viszont már ott is meglehetős mértékben megváltozik. Még kiemelt fontosságú szerepe van a beszédnek, tehát a szavaknak, de ahhoz, hogy két személy szavak révén érintkezhessen egymással, csak a kezdeti időben, s csak a negyedik szféra alsóbb dimenzióiban van szükség személyes találkozásra, vagy ma ismert kommunikációs eszközök bármelyikére. Gondolom, már magatok is kikövetkeztettétek: a telepatikus úton való kapcsolatfelvételre akarok utalni. Ez ekként is van, annál is inkább, mert a ti jelenlegi távközlési eszközeitek mind-egyike erősen ártalmas: megzavarja úgy a Föld légkörének teljes energia-hálózatát, mint a Kozmikus Erőtereket, kiváltképp azok a műholdak, amelyek jó része még csak nem is pozitív szán-dékkal, s nem pozitív értelemben vehető rendeltetéssel lettek felbocsájtva!

219

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága IV. kötet Azokra a műholdakra, amelyek a Föld számotokra ártalmassá lehető változásainak jelzését szolgálják, valóban szükségetek van, mert még nem vagytok képesek a Természeti lények, vagy már magának a Földnek távolabbról érkező jelzéseit érzékelni, amiként még meg sem értenétek azokat, ha érzékelnétek is. Azokra a kém-holdakra viszont, amelyeket egymás ellenében, egymás titkainak kifürkészése céljából juttattatok a Kozmikus Térbe, már csak az ellentétnek volt szüksége, aki ezen eszközöket is igyekezett (és nem is sikertelenül) a maga szolgálatába állítani. Ekként a gyűlölet és a félelem eszközévé tettétek azt az eszközt, amelyet valójában a Föld mozgásának jelzésére, s az ember-léthez nélkülözhetetlen víz-ereknek a Föld-test elsivatagosodott részein való felkutatására adott kezetekbe a Kegyelem, figyelembe véve a Tudat fejletlen voltát. Ha ténylegesen is arra használtátok volna már kezdettől a kezetekbe adott eszközt, nem csak a földkéreg mozgási útjába eső területek lakóit oltalmazhattátok volna meg nem is egy, de számtalan esetben a sorozatosan bekövetkezett tragédiáktól, de már rég megoldhattátok volna az aszály-sújtotta vidékek lakóinak ivóvíz-gondjait, amiként segítséget adhatott volna számotokra az aszályos vidékek termővé tételére is, hogy elűzzétek az éhezés rémét a Föld teljességén: ha akként, és arra használnátok, amire az ténylegesen is szolgál. De amiként az az atom esetében is történt: most sem élni: csak visszaélni tudtatok és tudtok a Kegyelem eszközével, még akkor is, ha magatok is tudjátok: hány millió, vagy inkább milliárd ember éhezik és szomjazik, s veszti életét nap mint nap, a nap mindahány percében. A Nagy Ugrás következtében a Kozmikus Erőszálak jelentős mértékben kimozdulnak jelenlegi Kozmikus pontjukról. Ez lehetetlenné tenné a távközlési eszközök használatát még abban az esetben is, ha a Föld-test maga nem kéne elszakadjon attól az Erő-száltól, amely a jelenlegi ponton készteti maradni. De mert a Föld-test maga is Útra kell induljon, az olyannyira féltett (és akár titkolt) eszközök a továbbiakban már csak egy halom űr-szemét lesznek, amelyet sem a Felemeltetettek, sem pedig a Túlélők nem mondhatnak a magukénak, hisz ez is, és az is egy másik Tér-Idő síkra kerül. Amiként egy korábbi munkánkban megmutattam, a Túlélők kései leszármazottai bukkannak rá ébredtségük azon szintjén, amikor is képessé lesznek a ti jelenlegi Tér-Idő síkotokra, s a jelenlegi Naprendszeretek Tér-idő percére visszatérni, mégpedig a Föld-testből kiemelt leletek dekódolását követően. Mert az első emberiséggel ellentétben, amely után semmi, a ti számotokra fizikai értelemben értékelhető emlék nem maradt, a ti emberiségetek teljes Történelmét megismerhetik a Harmadik emberiség tagjai, beleértve a Föld jelenlegi Kozmikus koordinátáit, s a Tér-Idő másodperc paramétereit is, amely segítségükre lesz, hogy a Bölcső jelenlegi pontjára visszatérve megtisztítsák az adott Kozmikus pontot azon anyagoktól, amelyek nem bomlottak fel, s amelyek el sem szakadtak a Kozmikus Erőszáltól, lévén tömegük kisebb, semhogy különösebb hatást gyakorolhatna rájuk a várható történés. Ahogy a kicsinyke vasszeget sem tépné le a mágnesről ugyan az a szél, amely viszont már leszakítja ugyanarról a vasból készült, nagyobb méretű karikát, vagy kockát, mert a szeg felületének jóval nagyobb része áll a mágnes vonzó hatása alatt, mint a nagyobb terjedelmű karikának vagy kockának. Lényegében épp kicsinysége oltalmazza meg a szeget: s ez oltalmazza meg és tartja a korábbi Energia-szál mellett az általatok felbocsájtott műholdakat is abban a hirtelen meginduló Kozmikus örvénylésben, amely a Föld-testet leszakítja ugyanarról az Erő-szálról. A Nagy Robbanás ugyanis, mint mondtam, a ti Kozmikus Teretek teljességére kihatással lesz, hatva ekként egy bizonyos fokig az Univerzum mindahány Naprendszerére, s e Naprendszereken belül a más és más Tér-Idő síkokon található Életre is. Tehát mindahány, valamely szintig elbukottak által lakott bolygóra, s ekként az ott fizikai, vagy fél-fizikai testbe öltözve épp Úton lévő Testvéretekre, s azok Útjára is. Vagyis: kihatással volna, és fizikai értelemben lesz is bizonyos változás a bolygók nagy részén, de ez valóban csak fizikai értelemben veendő változás lesz! Legalábbis a ti jelenlegi szinteteknél lényegesen alacsonyabb szinten álló bolygók esetében, amelyeken nem lesz, és nem is lehetne a Valóság értelmében vett változás anélkül, hogy a mélységből épp csak kiemelkedett Szellemek Útjának végigjárása teljességgel lehetetlenné ne válna. S ebben a történésben van szerepük a Tér-Idő görbületeknek. A folyó vize, ha nagyobb szikla kerül a víz útjába, nem szűnik meg áradni: megkerüli az akadályt, majd ismét a korábbi irányba térve, folytatja útját a Föld mélyebben fekvő pontja felé. Részben ekként van ez az energia esetében is. Ha az energia útjába akadályt állíttok, az eltér eredeti haladási irányától, s az akadályt megkerülve visszaigazodik a saját benső rezgésirányának és rezgésenergiájának megfelelő irányba, abba, amelyre a Föld magnetikus vagy delejes pólusa haladni készteti. 220

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága IV. kötet Márpedig a Szférikus és dimenzionális Fény-körök maguk is más és más rezgésszinten megnyilvánuló Energia-körök, s mert hogy azoknak is meg van a saját áramlási irányuk, hasonlóképp fognak viselkedni, mint a többi, jelentékenyebb energia-áramlat. A Nagy Robbanás energiája egy időben két, egymástól eltérő irányban fog hatni magára a Földre is. Részben a Szellemi Gömböt készteti, és segíti a magasabb szint felé haladni, részben pedig a Föld-testet mozdítja ki jelenlegi Kozmikus Pontjáról. Amikor a Földtest, mint fizikai egység, kilendül a jelenlegi Kozmikus Erőszál mellől, az Erő-szál maga is ívben meghajlik: és meghajlik ezzel egyidejűleg maga a Kozmikus Tér is, hisz amiként az a víztömeg esetében is van, ahol is a vízcseppek átveszik a mellettük lévő vízcsepp haladási irányát, tehát egyik kihatással van a másikra; minden Kozmikus energia-elem is hatást gyakorol a mellette lévő energiaelemre. A történés hatására a Föld-test közelében lévő bolygók, mint fizikai testek más és más pontra kerülnek a Kozmikus Térben: s ez egyben azt is jelentené, hogy az adott, tehát az új Kozmikus Tér energiarendszerébe kerülnek. Ez ekként is lesz a magasabb rezgésszinten álló bolygók esetében. Amiként mondtam, a Föld Szellemi gömbje, s a Szellemi Gömbre ható felfelé vonó ERŐ hatást gyakorol a magasabb szinteken álló bolygókra: vagyis az azokon Úton lévő Testvérek maguk is átélik a Dimenzióváltást, ha nem is minden esetben mint szférikus ugrást, amely történés számukra már teljességgel más kísérőjelenségek közt megy végbe, hisz egy magasabb Fény-körből egy még magasabba lépnek fel, s mert az ő esetükben a bolygó, s annak energia-köre egyként mozdul, csak a magasabb Energia-tartomány felé lesz az elmozdulás, még akkor is, ha a bolygótestben még meglévő negatív energia, mint minden nagyobb méretű Kozmikus jelenségnél egy megadott Tér-Idő rendszerben; ismét kilökődik. De a magasabb szinten álló bolygók esetében a bolygótestben még meglévő negatív energia nem azonos Tér-Idő síkon van jelen a bolygótestben, mint amely síkon az Úton lévők járják Útjukat, ekként ha a bolygó mindahány energia-tartományában érzékelhető lesz is a változás, az Úton járók csak a Fény növekedését fogják érzékelni. S mint mondtam, az Univerzum teljességében mindahány bolygón csak egy meghatározott Szférikus - Dimenzionális körben van Élet: s csak a Föld, az egyetlen kiemelt szerepet kapott Iskola-bolygó az, amelyen csaknem mindahány szinten járhatják Útjukat azok, akik arra éretté váltak. S nem véletlenül mondom, hogy csaknem minden szinten: a legalsóbb rezgéstartományban, tehát az első szférában már nincs, és nem is lehetne módja Utat vállalni egyetlen Szellemi Én-résznek sem, s éppenhogy a várható dimenzióváltás végett, amelynek következtében az első szféra rezgésállományához tartozó mindahány energia-elem ki kell lökődjék még az Orion felé útra induló Föld-testből is, annál is inkább, mert hisz a Föld-test a rajta maradó Túlélőkkel szintén egy magasabb szintre, az Első emberiség által egykoron elfoglalt Kozmikus Térbe kell visszatérjen, amely alkalmas arra, hogy az Új Emberiség már valósággal is olyan irányban kezdhesse meg ismételt felfejlődését, amely a Krisztusi Kor bekövetkeztét lehetségessé teszi. Tehát a ti jelenlegi, s a Föld által már az Első emberiség bukását követően elfoglalt, hatodik Naprendszerbéli helyét ismételten az ötödik Naprendszerben, annak alsó rezgésívén kezdi meg, s a fejlődő emberiség érzelmi - gondolati-akarati energiái révén, amely energia mindenkor a Föld energiaburkának rezgésszint-növekedését adja, emelkedik mind feljebb és feljebb a Föld-test is az adott, tehát már az ötödik szinten álló Naprendszer energiatartományán belül. Amiként az imént mondtam, a Föld energia-köreinek legalsó, tehát az első szféra szintjéhez tartozó energiaköreiben már nem járja Útját egyetlen Testvérünk sem. Vagyis, az anyag-elemek megfogalmazását már nem a Föld, de más bolygók alsószintű energia-körében tanulhatják meg, s emelhetik a Valós megtapasztalás szintjére mindazok, akik most emelkednek ki a mélységből, Satana birodalmainak a fizikai síkokhoz legközelebb eső tartományából. Ez két kérdést vet fel mindjárt: miként lehetséges, hogy anyag ettől eltekintve is van a Föld színén, hisz eddig sokan azt vallották, hogy minden egyes anyag-elem egy-egy Úton járó, pontosabban Útnak induló Testvér Én-részét rejti. Már maga az elgondolás is hibás: nem az Én-részt, de annak korábban megfogalmazott gondolati és akarati energiaelemét rejti az anyag: de mert a mélységből kiemelkedő későbben maga is hasonló anyag-elemekből álló testet kell megfogalmazzon, elsőként meg kell ismerje magát az anyagot. Tehát egy-egy ilyen gondolatiakarati energiából megfogalmazott anyag-elemet tölt be, majd a következő Út során már maga fogalmaz meg hasonló anyag-elemet, amely azonban nem az Én-rész lefelé megfogalmazott gondolati-akarati energiájával, de már a Vissza vezető Útra lépett Én-résszel lesz betöltve. Ezek az anyag-elemek más, hozzájuk hasonlatos, de a lefelé vezető ágban megfogalmazott gondolati-akarati energiákból fizikai 221

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága IV. kötet elemmé lett anyag-elemek közt vannak. Amikor az Én-rész kiemelkedik az általa megfogalmazott anyagból, az, lévén hogy benső energiája: tehát maga az Én-rész távozott, felbomlik, semmivé lesz, mint fizikai elem, de a Megvalósítás szintjére emelt gondolati-akarati elemmé, azaz többletenergiává válik, amelyet az Én-rész már magával vihet, mint megszerzett Erőt, amelyet a maga felsőbbrendű ÉN-je a következő Út során ismét átközvetít számára, a megszerzett Felismerés energiájának megfelelő mennyiségű energiát áramoltatva maga is az Én-részbe, amely már ekként, a maga által megszerzett Erő birtokosaként elég erőssé válik az ÉN által átközvetítendő Erő elviselésére és használatára is. Ekként a már összesített energia birtokában lát hozzá a következő feladathoz, amely egy szinttel magasabb fokú Felismerés birtokosává teheti, vagyis az energiák birtokában megtanulja az anyag-elemek összevonását, méghozzá mind magasabb és magasabb fokon. Erre azonban, mint mondtam, már nem a Föld színén: más, alsóbbrendű bolygón nyílik lehetősége a mélységből kiemelkedett Én-résznek. Egyazon bolygón csak az azonos, vagy hasonló nagyságrendű Feladatot vállalhatja fel, ami azt jelenti, hogy az első anyagelem önmagával való betöltése, az első anyagelem megfogalmazása, s a két, vagy több, de még nem fejlett fizikai test-képzetet adó elem-halmaz megfogalmazása lesz lehetségessé számára egy bolygón, míg a magasabb rendű Feladatokat a feladat nehézségi fokának megfelelő szinten álló bolygókon lehetséges felvállalnia és elvégeznie. Az alsóbb szinten álló bolygók, vagy azok, amelyeken a ti rezgésszinteteknek megfelelő síkon, tehát azonos Tér-Időben járják Útjukat az ott testekbe öltözött Én-részek azonban maguk is ki volnának téve a ti Földeteken bekövetkező történésnek. De mert az adott bolygókon lévő Testvérek nem kerülhetnek más Tér-Idő síkra, hisz az, amiként mondtam, lehetetlenné tenné számukra, hogy Útjukat teljességgel végig járják, a Kegyelem lesz segítségükre: mint mindig is, minden egyes megtévedt Gyermeknek! Hogy az adott bolygók más Tér-Idő szektorba való átlépése, tehát azok mélyebb, vagy akár magasabb Tér-Idő rendszerbe kerülése nem kívánatos a Testvérek szempontjából, az adott bolygók saját, tényleges Tér-Idő ívét megnyújtja, és meg is bontja, tehát Tér és Idő síkra bontja időlegesen a Kegyelem Istene: s a mélységből kiemelkedő, vagy az alsóbb szférikus gyűrűk valamelyikén a Törvény értelmében való, s már ténylegesen is Felfelé vezető Útjukat járó Testvérek egy másik IDŐ - síkra helyeztetnek át időlegesen, egy védett Erő-szál mellé. A Naprendszer, s az adott Szférikus szint lényegében az marad az ott élők számára, ami korábban is volt, csak az IDŐ síkján helyeztetnek el a Tér-Idő sík helyett. Ők tehát még annyit sem fognak érezni a bekövetkezendő történésből, mint a magasabb szinten álló bolygók (vagy akár már Napok) testén Úton lévő Testvéreik, ekként zavartalanul járhatják megkezdett Útjukat. Aztán, hogy a Kozmikus Tér, s az abba alááramoltatott Kegyelmi Erő szálak visszaigazodnak a maguk korábbi, tényleges pontjára, a kiemelt bolygók is, s az azon testet vett Testvérek is visszahelyeztetnek a maguk tényleges Tér-Idő síkjára, aholis tovább folytathatják útjukat, anélkül, hogy az megszakadt, vagy bármiképp is megváltozott volna számukra. Erre azért van, s volt már nem is egyszer szükség (amiként azt szóban megválaszoltam az ez iránt érdeklődő Testvéreknek munkatársamon keresztül), mert a mélyebb szintekre jutott Testvérek ismételten visszahullanának a mélységbe, amelyet épp csak el tudtak: de már el tudtak hagyni, vagyis meg tudtak tagadni, hogy a mélység sötétje helyett Isten Világosságát igyekezzenek követni. Ha nem oltalmazza meg az alsóbbrendű bolygókat, s az ott Úton lévő Testvéreket ekként az ÚR, a történések hatására, mint mélyebb energia szinten álló, tehát alacsonyabb rezgéstartományban lévő bolygók, a rajtuk épp Úton lévőkkel együtt a Föld-testről kicsapódó negatív energia-tömb hatását, s a Satana Mélység-birodalmának vonzását követve automatikusan, a hasonló hasonlót vonz Törvénye alapján ismételten visszahullanának a mélységtartományok valamely szintjére. Azt viszont nem kívánja, és sohasem is kívánta, vagy kívánná a Kegyelem Istene, hogy akik épp csak megkezdték, és már ténylegesen is értékelhető eredménnyel járják a magasabb szintek felé vezető Utat, ismét ama mélység fogságába kerüljenek, amelyből már képesek voltak egyszer kiemelkedni, akként, hogy megvívták a harcot önmagukért az ellentéttel szemben. Ezt a nem is kis teljesítményt nem veszi, nem is vehetné semmisnek az ÚR, hisz akkor Önmaga ellenében cselekedve büntetné el sem követett, meg sem fogalmazott vétkekért azokat, akik már ténylegesen is el tudtak indulni a Felfelé vezető Úton. S azt hiszem, semmi rendkívülit nem mondok, ha azt mondom: Az

222

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága IV. kötet ÚR sohasem cselekedne olyast, ami az Igazsággal ellentétes volna, mert a Tökéletes Szeretet: Maga Az IGAZSÁG. S ezt Ő maga mondotta meg: „ÉN VAGYOK AZ ÚT, AZ IGAZSÁG, ÉS AZ ÉLET…”(Ján. 14.6) Igen, gyermekeim: Ő: KRISZTUS AZ ÚT; s az ÚT nem taszítja el azok egyikét sem, akik ŐT választották, mert ekként Ő AZ IGAZSÁG, AMELY AZ ÉLETBE: A SZERETET FÉNY-HONÁBA VEZET… Tudom, hogy e ténnyel mindannyian tisztában vagytok, amiként ismerői - tudói vagytok a fentebb leíratott történésnek is, de mert hogy Eszter könyvének azon mondatát, amely azt vázolta: „a mélységben maradottak a rotáció révén ismét a mélység aljára hullnak”: sokan félreértették, nem lehetett nem kibontanom, s már bővebben is megmagyaráznom a kérdést. És ez is, mint minden más egyéb a három Isteni Törvény által adatott mindahány, az Istentől eltávolodott, ekként a maga-fogalmazta mélységbe bukott Szellemnek, amely Törvények, miként ebből is kikövetkeztethettétek, nem csak a Föld színén, de a Kozmikus Tér teljességén élő és ható elv alapján hatnak. A Kozmikus Tér teljességét is az Isteni igazság, az Isteni Kegyelem és az Isteni Szeretet Törvénye tartja meg a Végtelenben, amelyben a ti egész „Világmindenségetek”, vagyis amit ti annak éltek meg; csepp csak, vagy még annyi sem: parányi porszem, amely a Végtelen Tisztaságban lebeg. Mindahány Kozmikus Tér, minden egyes Naprendszer, s ezeken belül is minden egyes bolygó e Törvények által és végett tarttatott, és tarttatik meg, amiként e három Törvény tartja meg a bolygótesteken más és más Tér-Időben, vagy akár már TÉR és IDŐ rendszerben, azaz egy, a tiéteknél már lényegesen magasabb Fénykörben megfogalmazódott szférikus gyűrűn létre jött életformák mindegyikét. Ti, miként ismeretes, s miként azt korábban is jeleztem, egy hatod rendű Naprendszerben éltek: s ezen belül annak is egy, még az alsóbbrendű Fény-körében, amelyből most készültök felemelkedni a Szellemi gömbbel, egy már magasabb Fénykörbe tartozó Naprendszerbe, míg a Földtest a maga korábbi Fény-körének egy mélyebb szintjén kell ismételten elhelyezkedjék. S most ha csak hozzávetőlegesen is, de bontsuk ki: hogyan viszonyulnak az egyes Fény-körök azokhoz a bizonyos Tér-Idő másodpercekhez. Mit értek akkor, amikor azt mondom: egy másik Fénykörbe emelkedik a Szellemi gömb mindazokkal, akik erre éretté válnak? A FÉNY maga Időn és Téren kívüli, mert létének nincs kezdete, amiként vége sincs. S erre akartam utalni akkor, amikor azt mondtam: az Isteni EGY-ség az abszolút FÉNY, tehát a Legmagasabb rendű NAP. Az ÖRÖK VILÁGOSSÁG, Amely mindenkor VOLT, és LESZ is, mert az A FOLYAMATOS VAN, az Örök ITT ÉS MOST állapota. A Teremtő EGY-ség fénye mindenkor árad, mert a Fény nem megszűntethető. Amiként egy korábbi munkánkban is mondtam, a Fény, ha csak elemeiben is, de a legsötétebb, legzártabb pincében is jelen van, amiként jelen van a mélység legmélyebb tartományában is: és szintén így, elemeire bontva, akként, hogy az elemek áramlási irányát megfordította Satana: a Fény-elemek nem kifelé áramlanak, hanem befelé zuhannak, ekként önmagukba sűrűsödnek: de akkor is a FÉNY elemei, amelyek nem haladhatnak az Örökkévalóságon át a maguk Természetétől eltérő irányban. Amiként a hegyoldalról lefutó folyamok vizét is csak időlegesen késztetheti a maguk természetétől eltérően felfelé haladni az útjukba kerülő szikla: a víz, amely ismét a maga Törvénye szerint akar haladni, évezredek, vagy akár évmilliók alatt elbontja az útjába került akadályt: kikezdi és megbontja akár a legvastagabb sziklafalat is. A kisebb folyamok megkerülik ugyan az elébük állt, nagyobb akadályt: egy ideig, mert az idők során mindig koptatnak is valamennyit az akadályból, így végül mégis utat vágnak maguknak, hogy a saját Törvényüknek megfelelően, éspedig a legegyenesebb úton haladhassanak tovább. A Satana által megkötött, és ekként a Valós Természetükkel ellentétes irányban haladó Fény-elemek is olyanok, mint a makacs szívóssággal dolgozó patak vize. Amíg az akadály előttük áll, még az ellentétes irányban rezegnek: de az akadály idővel el kell tűnjék, semmivé kell váljék, hogy a Fény-elemek maguk is visszaigazodhassanak a saját benső és Felső Ön-törvényükbe. Ameddig azonban a patak vize meg kell, legalább részben semmisítse az elébe állt hegyet: Isten, a Kegyelem és a Szeretet Törvényének URA: nem akarja megsemmisíteni a FÉNY áradási irányát megváltoztató Teremtményt: és éppen hogy azért nem, 223

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága IV. kötet mert az maga is Teremtmény, aki ekként része a FÉNY-nek, amely Fény Teremtő Elemeiből megfogalmazást nyert. S ezzel lényegében azt is elmondtam, miért, hogy mi magunk is már mint FÉNY: s nem mint a földi Tudat számára megszokott test-képzet jelenünk meg munkatársamnál. Fönt, a Végtelen Mindenségben a Legmagasabb rendű NAP közelében lévő FÉNY-KÖRÖK a Mennyei szintek, míg a Mennyei Szintektől távolabbra áramló, s már sugaranként a Végtelenbe áradó Fény-ívek: maga A MINDENSÉG. E Fény-ívek végtelen sokaságú FÉNY-elemből állnak: s ezek a Teremtő EGY-ségből kiáramoltatott Teremtő Mindenség Elemek, amelyekből mindahány Teremtmény Fényteste, azaz Szellem-teste megfogalmazást nyer. Maga A LEGFELSŐBBRENDŰ NAP a Három ISTEN-ERŐBŐL áll: Az ATYA, A FIÚ, és a SZENTLÉLEK e három TEREMTŐ ERŐ. ŐK EGY a HÁROMBAN, mert mindegyik TEREMTŐ ERŐ benne ÉL a másik két TEREMTŐ ERŐBEN, amiként a ti Napotokban is benne ÉL a FÉNY, a HŐ és az ERŐ. Bizony, gyermekeim: a NAP harmadik alkotóeleme az ERŐ, tehát az Energia, amely hatalmasabb, mint bármely más ERŐ. A Nap belső szerkezeti változásra késztet mindent: a víz elpárolog, s a kemény kőszikla szerkezeti elemei fellazulnak, vagyis a szikla porlik, a szél áramló léghullámát felmelegíti, s azáltal, hogy a Föld testéről a hő felfelé áramlik, a szintén felmelegedett szél áramlásának iránya, és sebessége is megváltozik. A Nap tehát mindenre hat a benne lévő ERŐ révén, még a ti mesterségesen előállított elemeitekre is, s azokra még inkább, mert azok benső szerkezeti egysége teljességében sem teljes, mert nem a Természettől való, ekként be sem illeszthető hosszú távon a Természet rendjébe: s az az elem, amely magában őrzi önnön Természeti Törvényét, megbontja a diszharmonikus egységbe rendezett elem-szerkezetet, vagyis a korábbi formáció felvételére készteti, megszüntetve az idegennek maradó anyagok közti látszat-harmóniát. A ti Napotok ugyan képtelen például a műanyagok felbontására: de egy magasabb rendű Nap, amely nem csak magasabb Fény-erővel, és nem csak magasabb hőfokkal, de nagyobb ERŐ-vel is bír, már képes rá, hogy elemeire bontsa még azt is. Amiként képes rá a tűz: megolvasztja, lángra lobbantja, és ismét energia-részekre bontja, megváltoztatva az elemek belső szerkezetét fizikai értelemben, ha nem változtathatja is meg azokat magasabb rendű értelemben, mert mint mondtam, végső felbontásban minden Energia, éspedig az egyedül valós Energia: vagyis a TEREMTŐ ENERGIA. A FÉNY tehát, mint mondtam, minden egyes pontján jelen van a Mindenségnek, mert AZ MAGA A MINDENSÉG. Minden és mindenki e FÉNY szülötte, mert minden test: s itt akár a Szellemi, a Lélekenergiákból álló, vagy már a fizikai testet értvén ez alatt, e FÉNY elemeiből áll: s ekként mondhatjuk azt, hogy a TEREMTŐ Minden mindenben, mert ez ekként is van. A Fény, mint mondottam, örökkön árad, ekként viszont már azt is elmondtam, hogy a Fény kiterjedése végtelen. Ha a FÉNY útjába nem kerül semmi, a Fény töretlenül, a maga Ős-tökéletességében árad, de minél messzebb ér a Központi MAG-tól, tehát A TEREMTŐ EGY-ségtől, a FÉNY ereje mind gyengébbé válik. Tökéletes még ekkor is, mert elemei magukban hordozzák, mint Benső Tulajdonságot: A Tökéletességet, és Tökéletes azért is, mert minden megnyilvánulási pontjukon azzal az Erővel bírnak és hatnak, amely Erő az ott Lét szintre emelt Szellem számára szükséges és ideális ahhoz, hogy a magába fogadott Fény Erejével töltekezve egy magasabb Fény-tartományba emelkedhessen, közelebb jutva ekként az Alfához, vagyis A FÉNY Kezdetéhez, annak centrális köréhez: A TEREMTŐ EGY-séghez. És itt lép be a képbe Satana, aki a Fény ellenében megfogalmazta a sötétséget: vagyis gátat épített a FÉNY kiáramlásának útjába a Végtelen Mindenség egy parányi pontján. A Mennyei szintek lakói a befogadott Fényt ugyanis önmagukon áramoltatva tovább, nem megkötik, hanem befogadják, és akarati Erejük révén továbbáramoltatják, amely ekként maga is erősebbé válik, mert a Teremtmény akarati Ereje csatolódik a Teremtő Erőhöz. Amellett, hogy a Teremtmény vissza is tükrözi a befogadott FÉNYT annak Kibocsájtója: A TEREMTŐ EGY-ség felé: felfelé viszont már nem akarati, de Szeretet-energiája révén, mindenkor annak mértékében sugározhatja vissza a felé áramoltatott Fényt. De áramoltatja önnön Duális társa, és Testvérei felé is. Gondolom, ebből már magatok is kikövetkeztettétek: amiként a TEREMTŐ EGYSÉG, mint LEGMAGASABB RENDŰ NAP: minden és mindenki felé áramoltatja A FÉNYT, akként kell a kicsiny Szellem-gyermek is megtanulja fokról - fokra áramol-tatni a FÉNYT: vagyis egy-egy parányi Nappá válik mind, hogy hasonlatossá legyen egészen A TEREMTŐ EGY-séghez. 224

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága IV. kötet S mert a TEREMTŐ EGY-ség mindenkor a BENNE ÉLŐ SZERETET szavát követve áramoltatja SZERETETE fényét, BÖLCSESSÉGE és AKARATA révén áramoltatva azt a MINDENSÉG teljességébe, a kis Teremtmény is a benne élő Szeretetet szavát követve kell továbbáramoltassa az EGYségből reáhulló Sugár révén nyert Fényt, a maga kicsinyke de minden szinttel egyre nagyobbá váló Bölcsessége, és a maga törekvése, tehát Akarata erejével, amely Akarat arra sarkallja, hogy mindinkább hasonlatossá legyen SZÜLŐJÉHEZ: A TEREMTŐHÖZ. S ez az, amit Krisztus akkor mondott, üzent néktek is, amikor azt mondta: tökéletesekké kell legyetek, amiként a ti Atyátok Tökéletes. Ti is az Istentől kapott Szeretetet kell megtanuljátok megérezni, azaz felismerni, befogadni, és továbbáramoltatni: mint kicsiny napok, amelyek mindenre és mindenkire szórják az ő sugaraikat, hogy Éltessenek ekként mindent, és mindenkit. Ha a Teremtő ekként árasztja ki a Mindenségben a Benne élő Szeretet erejét, ekként kell tegyetek ti is, hogy hasonlatossá legyetek Hozzá. Márpedig ekként árad a Teremtő Szeretete, s ezt is mondotta az ÚR: „Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, a ki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak.” (Mát. 5.45) A TEREMTŐ mindenkor azt adja minden Teremtményének, amire annak ténylegesen is szüksége van. A Mennyei Szintekre a FÉNY más és más ereje hull: míg ti, akik testekbe vagytok zárva, a magatok fizikai Lét-formájának megfelelő Áldást, Kegyelmi ajándékot kapjátok, azt, amire valóban szükségetek van. Csak fel kell tudjátok ismerni, hogy ez ekként van: ha nem is a ti földi gondolataitok, és nem is a ti földi céljaitok szerint, de Szellemi értelemben, mert ha a testnek nem kedvez az adott körülmény, amelyet a Teremtő Szeretete elétek enged állni: még nem biztos, hogy ártástokra lesz az a Valóság értelmében, tehát Valós ÉN-eiteknek. Ám amíg csak mint földi ember gondolkodtok, s csak a test számára kellemest érzitek igazán hasznosnak: ezt reményetek sem lehet sem megérteni, sem pedig elfogadni, csak ha már ki tudtok lépni a test és a Tudat elsődlegességének hamis érzetéből: lesz igazán rálátástok: miként hat mindaz az ÉN-re, amit a test kellemetlennek, s a tudat rémítőnek, és ekként elfogadhatatlannak, elviselhetetlennek, netán „Isten büntetésének” él meg. Amiként mondtam, a FÉNY, ha akadálytalanul árad, minden szinten a maga Tökéletességében áramlik ki. Satana, aki kevésnek érezte a részéül jutó Fényt, már e gondolattal gátat emelt önmagában, így nem tudhatta akként sem befogadni, sem pedig visszatükrözni a Teremtőtől felé áramoltatott FÉNYT, amiként az hozzá elérkezett, vagyis mint „tükör”: homályossá lett. Ezért, hogy a befogadott FÉNY erejét ismét növelje, kezdetben csak Testvérei felé nem áramoltatta tovább a FÉNYT, majd a Teremtő felé sem tükrözte azt vissza: vagyis magába zárta a kapott Fényt, fokról - fokra építve fel magában azt a bizonyos „gátat” amelyen nem tudott keresztüláramlani a FÉNY, mint volt az korábban. Még később e gát nagyobbá lett azok végett, akik maguk is Satana példáját követték, vagyis maguk sem áramoltatták, csak önmagukban, s későbben egymás közt, de már a megfogalmazott gáton belül a még befogadni tudott FÉNYT. S mert hogy a FÉNY nem megköthető, mind alsóbb Fény-tartományba kényszeredtek haladni, mert a korábbi Fény-tartomány már túlon-túl erős lett számukra: vagyis már képtelenné tették önmagukat ugyanannak a Fénynek elviselésére, amelyből pedig korábban szabadon meríthettek és töltekezhettek. Lejjebb, alsóbb Fény-körbe kényszeredtek, de mert Szellem-testeik számára az adott Fény-kör energiája már gyenge volt, mind többet és többet kellett bevonzzanak ahhoz, hogy testeiket az adott szint rezgéstartományában tartsák, s még többletenergiához is jussanak. Hogy ez nem volt kivitelezhető, mind mélyebb szintre ereszkedtek, míg eljutottak a kezdeti pontra, tehát arra a Fény-körre, amelyen Lét-be emelésük percén álltak. Ha ennél is tovább merészkednek, vagy inkább ha ennél is tovább engedi őket lépni A Teremtő: kilépnek LÉT-állapotukból, s ismételten Teremtő Erő-elemekké lesznek, mint voltak LÉT-be emelésük előtt. Eddig ismert már számotokra is a történés: a Megteremtett Szellem mindenkor a Végtelen Örök LÉT állapotát éli. Ekként viszont a Teremtő ERŐ-elemek is a Végtelen és Örök LÉT-ben vannak, mint minden a MINDENSÉGBEN. Ha Satana, és a hozzá csatlakozottak számára lehetséges lett volna, hogy már mint LÉT szintre emelt Szellem-lények lépjenek ki a Mennyei Szintek legalsó FÉNY-köréből, bukott állapotuk is az Örökkévalóság végtelenjéig tarthatna. Viszont amiként mondtam, a Tökéletes Tisztaságban nem lehet örökkön való a tökéletlenség és a tisztátalanság. Ekként Atyánk megengedte bár, hogy a Tőle eltávolodni 225

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága IV. kötet kívánók kis csoportja folytassa Útját, de mert mint Teremtmény, nem maradhatott volna meg a LÉT szintjén, Atyánk a bennük megfogalmazott gondolati és akarati Erőkbe zárta őket: vagyis azokat az ÉNképeket, amelyekben tovább haladhattak, a Tökéletestől már eltérő Rezgéstartományban: a Kozmikus térben, amelybe, s már ezt is mondtam, a csakis és kizárólag Tökéletes Teremtő Elemekből LÉT-be emelt Szellem maga nem merülhetett alá, mert akkor önnön gondolata lesz az, ami a testének Tökéletes Elemei közti harmóniát megbontja, lévén hogy akkorra, tehát a legalsó szintre érve a lázadás Ereje nagyobb volt benne, mint a Bölcsesség és a Szeretet Ereje: s a nagyobb Erő felülírta volna benne a gyengébbé lett erőt, vagyis megbontja a Szellem-test egészét. Ekként ugyan a lázadás energiája is megsemmisült volna, hisz megsemmisült volna az azt megfogalmazó Szellemi Tudat, de megsemmisül mint Teremtmény a Szellem is, tehát a végeredmény csak az lett volna, mintha a Végtelen Mindenségben lévő Teremtő Elemek közé lép. A Szellemi ÖN-KÉP-MÁS ekként önmaga, vagyis önnön Szelleme gondolati-akarati energiájának fogságába esett. A saját fogságába esett ÉN ekkor egy megváltozott Fény-tartományba került, amelyben épp úgy a TEREMTŐ FÉNY áramlott, de már a Szellem által megfogalmazott Gondolat révén leárnyékolva. Minél inkább eltávolodni igyekezett az ÉN-kép, majd az ÉN-fél a Teremtőtől, a Tökéletes FÉNY, és önmaga közt annál több és több sötét réteget fogalmazott meg, amelynek révén a Teremtő Fénye mégkevesebb energiával ért el hozzá. S nem mert a Teremtő FÉNY lett gyengébb, de mert az ÉN, majd az ÉN-fél fedte el magát még inkább a FÉNY elől. Minden, a lefelé vezető Út végéig megtett állomást is, s azok minden lépését is megőrizte, mint történésenergiát maga a Kozmikus Tér, amely akkor még egységes egész volt, tehát a kezdeti pontra lépett Szellemi Kép még nem tudott, s nem is tudhatott volna szférikus és dimenzionális szintekben gondolkodni. S nem is lett volna lehetséges, hisz amiként mondtam, még csak az az egyetlen Kozmikus gyűrű létezett, s még csak az jelentette a Kozmikus Tér teljességét, amelyen az ÉN-kép megfogalmazást nyert, tehát amelyen mint a Szellem gondolati képe: megnyilvánult. A lefelé vezető út a mind sötétebbé és sötétebbé váló, de már az ÉN, majd az ÉN-fél, s még későbben az Én-rész által megfogalmazott gondolati energiákból képződött Kozmikus Kör, amelyek mindegyike ekként az aláereszkedő ÉN (stb.) egy-egy megnyilvánulási pontja volt, egyben mérték-mérő is: mely szintre ereszkedve milyen fokon fedte el magát a FÉNY elől az ÉN (stb.). S most mondhatnátok: hiszen akkor a Kozmikus Tér szintjeit Satana fogalmazta meg, hisz ő mindenkor korábban ereszkedett alá a következő szintre… - s ez ekként is van. De amiként mondtam, a mélység minden egyes szintjét maga fogalmazta meg önmagának mindahány elbukott Szellem ÉN-je, amiként maga fogalmazta azokat meg az ÉN-fél, s még az abból megfogalmazódott Én-rész is, mert mindegyikük számára csak az a Mélység-szint lett valóssá, amelyet elfogadott, és betöltött önmagával, tehát amelyet felvállalt, mint terveibe és késztetéseibe illő szintet, s amelyre alá is ereszkedett. Akik a legfelső szinten képesek voltak megállni, azok számára mondjuk a ti harmadik szférátok nem létezett, s nem is létezik: ha a benne lévő, s a tié-teknél hasonlíthatatlanul magasabb Bölcsesség révén rálátása van is az alsóbb szintek mindegyikére, s mindarra, ami ott történt, történik, vagy történni fog. S éppen ezt a rálátást vetette el magától (többek közt) a mélység új, és mégújabb szintjeit elfogadó és betöltő ÉN, Én-fél és Én-rész, mert minél távolabb került a Teremtőtől, annál távolabb került a Végtelentől és az Örökkönvalóságtól: vagyis a Mennyei Szintektől, amelynek legalsó szintjén is van bizonyos rálátása az alig-is LÉT szintre emeli kis bébi-szellemnek is a Végtelen Hatalmasságára, de még az utolérhetetlenre is: A TEREMTŐ EGY-ség szintjére, amelyet, ha tud is már arról a legkisebb Teremtmény is, el nem érhet soha örökkön egyetlen Teremtmény sem, hisz az EGY-ség önmagában növekedik, s lesz még magasabbá és magasabbá, akként, hogy mindenkor önnön Tökéletességét éli egy még kiteljesedettebb fokon. Nem tudom ezt kellőképp érthetővé tenni számotokra, mert erre már ténylegesen nincsenek földi szavaitok, de a Kozmikus Tér teljességében sincs, egyetlen test-formációban kialakult nyelvben sem szó, amely a gondolati képet elétek vetíthetné, hogy ti is lássátok, amit MI látunk. Akként tudom a látott képet szavakba zárni, ha azt mondom: képzeljétek el A TÖKÉLETES VÉGTELENT, amint „MÉG-LEGVÉGTELENEBB” lesz: tudom, hogy igen magyartalan a szó, de csak ezzel tudom legalább halványan érzékeltetni, amit mondani akarok. Nem véletlen, hogy munkatársammal 226

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága IV. kötet sem igyekszem megfogalmaztatni mindazt, amit „hall”, mert a szavak, amelyek egy-egy előadáson Énrészébe, s ekként részben elméjébe jutnak, még az ő földi Tudata számára sem dekódolhatóak, s éppen azért, mert egyszerűen nincs olyan nyelv a Föld színén, amely erre alkalmas volna. Még az ő Tudata is csak színképeket és érzéseket regisztrál, s csak annyit tud, hogy tudja, hogy tud valamit, de megfogalmazni még önmagának sem lehet képes: mi is az a valami, s éppenhogy az emberi elme végessége miatt, amely egy ponttól már csak érzéseket észlel abból, ami az Én-rész számára még (vagy inkább már!) valós Tudás-elem. Hát ekként nem tudnám számotokra sem ennél jobban elmagyarázni, amit akarok, így most be kell érjétek azzal a magyarázattal, amelyet adtam, s azzal még, hogy valóban akként lesz, ha már Visszatértetek: ma még tükör által, homályosan láttok, de akkor már színről színre. Amiként láttátok, a Tér, és az Idő szorosan kapcsolódik a Fényhez. Ha a magasabb Fény-tartományban érvényes Tér-Idő, és a magatok szintjén ható Tér-Idő közti különbséget akarom megfogalmazni, azt mondom: a Tökéletes Teremtő EGY-ség, és az adott szint közti távolság növekedése révén a Szellem látóköre beszűkül, mindenkor abban a mértékben, amilyen mértékben a Fent Világától eltávolodott. Ha a hegy aljában álltok, a völgyben, csak a völgy egy részére lehet rálátástok. Ha felfelé haladtok a hegy oldalán, a látóhatár mindinkább kitágul: mind többet és többet láttok a völgy egészéből, és figyelemmel kísérhetitek a völgy számotokra már láthatóvá lett részén zajló eseményeket is, akként, hogy mindent „egyszerre” láttok, mert a kicsiny, olykor csak másodpercnyi, vagy csak tizedmásodpercnyi eltéréseket nem regisztrálja, még csak nem is érzékeli elmétek, mert a csekély Időbeni eltolódás csak akkor és ott fontos és lényeges, ahol a történések lejátszódnak. Ha még feljebb haladtok, a völgy teljességét megfigyelhetitek, s ha már a hegy csúcsára értetek, nem csak a völgyre láttok rá, de a völgy mögötti, másik hegy csúcsán lévő erdőkre, a völgyből kivezető útra is, s mindarra, ami ott történik. Viszont minél feljebb értek, az alant látott kép számotokra egybe mosódik, majd a részletek is eltűnnek: a táj, ha mégolyan zavaros történések esnek is, békésnek és mozdulatlannak hat: s ha mármég magasabbra emelkedve, mondjuk a fellegek közül, egy repülőről lepillantva néztek alá a tájra, az már nem is táj, már csak egy-egy színfolt a Föld színén, amelyeknek csak sötétebb vagy világosabb színéből következtethettek arra: hegyet, völgyet, tengert, vagy épp egy hatalmas szakadékot láttok. És minél feljebb emelkedtek, nem csak azt észlelitek, hogy az alsóbb szinten maradt dolgok egyre kisebbekké lesznek, de azt is, hogy mind közelebb és közelebb vagytok az Éghez, s mind jobban érzitek a Nap sugarait: azok melegét és fényét egyaránt. Amikor a hegyről lefelé ereszkedtek, a történés ellenkezőképpen áll elétek: az Ég lesz mind távolibbá, s a Nap fénye és ereje csökken számotokra, míg a völgy mind nagyobbá lesz, ami által mind kevesebb esik bele a ti látóteretekbe. Ezzel egyidejűleg azok a dolgok: tárgyak, növények, állatok, emberek, amelyek fentről nézve nem, vagy alig is látszottak, most, hogy már ismét a völgybe értek, nagyobbá válnak, és visszanyerik egymástól való különbségüket: vagyis teljességgel részeire bomlik a korábban egységes kép, s ti abban a kis kép-töredékben nézhettek csak körül, amelyben épp vagytok: de már hogy a völgy túlfelén mi történik, vagy a völgyből kivezető úton, nem tudhatjátok. Amiként nem tudhatjátok azt sem: mi zajlik a szakadék aljában, hisz az a ti tartózkodási pontotoktól már olyan távolságra van, mintha az éjszakai Földre akarnátok lenézni arról a bizonyos repülőről. Azt már csak az láthatja, aki a szakadékba ereszkedik alá, s az, minél mélyebbre ereszkedik a szakadékban, annál kevesebbet láthat a völgyből, de épp úgy nem láthat le a szakadék aljára sem, mert ott a maga szintjénél mindenkor sötétebb van. S ha megfordítom a képet: aki a Fent Világában van, ha alápillant a ti mindahány szintetekre, épp oly egységesnek látja azok mindegyikét, s épp oly egybemosódó színfoltokat észlelhet csak, ahogy az látja az erdő mindahány fáját, aki a repülőről néz le a fellegek közül. A Fent Világából egyként parányi az, aki a szakadékban áll, aki a völgyben, vagy a hegyoldalban, s az is, aki már a hegytetőn áll. S még az is csak parányi porszem, aki azon a bizonyos, képzeletbeli repülőn ül… Ekként is értendő tehát a „minden és mindenki egy” a ti szintjeiteken: aki a bukás felé vette Útját, egyként méretik a történés fényében, mert mind magatokon, vagy inkább magatokban őrzitek a Teremtő EGY-ség elleni BŰN nyomát, míg a már EGY-ségbe állt ÉN vissza nem emelkedik a Szellembe: mert akkortól az EGY-ség magasabb rendű Törvénye érvényesül fölötte is: A Kegyelem Törvényének 227

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága IV. kötet legmagasabb fokát éli meg, amely eltörli, semmissé teszi a Szellem számára a BŰNT: a Megváltás Erejével mosva le arról annak nyomát, hogy akkortól ne tudjon arról senki Teremtett Szellem, ne tudjon arról más, csak AZ ISTEN, Aki még Önmaga elől is elfedi azt, bezárva a Titkot a Teremtő Tudattár mélyére, hogy csak akkor tárja fel a Szellem előtt, ha az megismételni készül a korábbi történést. Erről is írtam már azonban, így itt ezt sem bontom ki ennél inkább, s ennyit is csak azért ismételtem meg, hogy Reményt és Bizakodást öntsek azokba, akikben mindmáig újra és újra felbukkan a kétség, s tán még a félelem. Tán annyit tennék még hozzá: az imént azt mondtam: aki a Fent Világaiból pillant alá, annak egyként parányi a gépen ülő, a hegytetőn, a hegy oldalában, a völgyben, avagy a szakadékban álló. Ez ekként is van, és mégsincs egészen ekként. A ti három dimenziós Világotok negyedik dimenziója a Fény. S még csak nem is arra a fényre gondolok most, amely a fizikai értelemben vett fény, vagyis arra, de nem teljesen akként, amiként ti gondoltok a Fényre. Amint mondtam, a Valós, tehát a Szellemi FÉNY, amely mindenkor és mindenhol a Szellemnek a Teremtő EGY-ségtől kapott Fénye, más és más rezgéssűrűségű lesz, jelezve ekként az adott szint tényleges Szférikus hovatartozását, azaz annak mélyebb, vagy magasabb voltát. Ekként mi a Fent Világaiból a fény-erősség mértékét vehetjük alapul. S amiként az egyes Szférikus szinteknek, akként az egyes Úton járók ÉN-képeinek is más és más a Fény-energiája. Vagyis más és más „Fény-képeket” látunk, amelyek mindenkor híven tükrözik az ÉN valós ébredtségi fokát. Nem az Én-rész, és nem is a Tudat Fény-erősségét vesszük alapul, ha végül is azzal is kell foglalkozzunk, ha arra sor kerül (Energiaátáramoltatás, gyógyítás, vagy akár Segítő Szellemtestvérek elküldése esetén), mert az Én-rész Fénye mássá lesz a bevonzott Kozmikus és Globális energiák, s későbben a Tudattól átáramoltatott energiák hatására, míg a Tudat Fény szintje szinte percenként is változhat, az adott Út helyszíne, a környezeti ráhatások, az aktuális események, s az azokra megfogalmazott reakciók szerint. Mi tehát a Valós ÉN-t látjuk, ha látnunk kell, ami más és más magasságban mutat minden egyes Kozmikus Teret, minden Naprendszert, mindahány bolygót, s más Kozmikus elemet, de más magasságban látjuk azok ÉN-jeit is, akik épp Úton vannak. Ebből állapíthatjuk meg: ki milyen Erőt tudhat a magáénak a Valóság értelmében, s mert hogy az ÉN Ön-energiájának egy része hiányossá lesz, amikor az Útra küldendő Én-rész számára a szükséges energiát átáramoltatja, a hiányzó energia mennyiségéből azt is tudjuk: milyen energiával bír maga az Én-rész: tehát valóban szüksége van-e arra, hogy többletenergiát kapjon a számára nehéznek bizonyuló problémák megoldásához, vagy az Én-rész maga kell mozgósítsa, s a Tudat és a test felé áramoltassa a magával vitt energiát. Természetesen az Őr-szellemek mindenkor figyelemmel kísérik a gondjaikra bízott Én-részt, s ha az a tervezettnél nagyobb mennyiségű energiát kellett feláldozzon a Tudat, vagy a test érdekében, az Őr-szellem mindenkor jelzi az Én-rész energia-hiányos állapotát, s ha annak nincs különösebb akadálya, vagy a Kozmikus Energiából elvont, vagy a felsőbbrendű ÉN-től átáramoltatott energiát adja át az Én-résznek: akár közvetlenül, akár közvetítők révén. S most haladjunk tovább megkezdett témánkban… Amiként a völgy, vagy már a szakadék felé haladó ember; a Szellem ÉN-képe is akként lépett mind messzebb és messzebb a Fénytől. A Szellem maga (hogy a hasonlatnál maradjak) lassan aláereszkedett gépével: akaratával, mindinkább eltávolodva A NAP-tól: A TEREMTŐ EGY-ségtől, de mielőtt a völgy felé indulhatott volna, sőt: még mielőtt a gép leszállhatott volna, a Szellem álomba merült: ekként számára továbbra is megmaradt az Ég, ha annak legalsó, a hegy csúcsánál alig is magasabb pontja. Akként képzeljétek el, mintha a Szellem egy helikopteren lebegne, közvetlenül a csúcs fölött, készen rá, hogy kiszálljon. De mert álomba borította őt Isten, már csak álmában szállhat ki, amiként csak álmában indulhat lefelé, a hegy aljában lévő völgy felé, vagy még annál is tovább, a szakadék mélye felé. A Szellem és az EGY-ség közti távolság nőtt: de a Szellem még a Végtelen Mindenségben, tehát a „levegőégben” maradt, mert a Tökéletes Teremtő Szeretet fenntartja. Akit viszont álmában mint önnön követét: útnak indított, tehát az ÉN, valóban kiszállt a „gépből”, s hátat fordítva annak, megindult lefelé, a völgy, vagy akár a szakadék felé. Minél lejjebb haladt, annál inkább elveszítette távolba látását, vagyis a látóhatár, a Végtelenség mindinkább beszűkült körötte és számára. Ám a Szellem e követe nem csak a Végtelenből, hanem az Időtlen, mert Örökkönvaló LÉT-állapotból is kilépett, amikor a „gépet” elhagyta. 228

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága IV. kötet S minél messzebbre haladt az Időtlenségtől, annál inkább megfogalmazódott számára az Idő, mint az Örökkévalóság töredéke. Amely ÉN lefelé indult az úton, az a hegy csúcsán állva a még magáénak érezhetett „Végtelen Örökkévalóság - részt” vetette el magától fokról fokra, vagyis annak számára mindinkább beszűkült a Végtelen, míg egy csekély, s csak a saját magasságából még látható kis körre nem zsugorodott. A Tájképet már a szemhatár vette át, mint a Tudat által érzékelhető „Mindenség-töredék kép”. Ekként távolodott el mint mondtam, az Örökkévalóságtól, s minél távolabbra jutott, a Mennyei szinten ható Időtlenség is beszűkült számára. S mert ez ekként volt, az ÉN, s a Szellem mindahány „Követe” meg kellett tapasztalja önnön Létének végességét, vagyis megfogalmazódott benne, számára, és körötte az Örökkévalóság határok nélküli, Végtelen JELEN-állapota helyett a töredékes Jelen, amely viszont már határokkal bírt. Vagyis megfogalmazódott számára az Idő, amely mindenkor viszonylagos, ekként Múlt, Jelen és Jövő képpel bír. S ez is, amiként a Tér a Végtelenség fogalmától, mindenkor abban a mértékben tért el az Örökkönvalóság fogalmától, amilyen mértékben az eltávolodás ezt adta. Vagyis amilyen mértékben az ÉN, ÉN-fél avagy már az Én-rész eltávolodott a Mennyei szintek Örök és Végtelen Világától, a Végtelen is olyan mértékben szűkült be körötte, vagyis már nem nyílt rálátása, csak a körötte lévő Mindenségszilánk egy kicsiny részére, de a mélység egyben a Lét-idő tartamát is mind rövidebbre szabta, mert a mélység felé haladó ÉN, majd ÉN-fél minden megtett lépéssel veszített abból a Tökéletes Szellemi Erőből, amely a Szellem által az ÉN - képpel kiáramoltatott Teremtő ERŐ, amely viszont nem más, mint az ÉLETERŐ. Ahogy ez az ÉLETERŐ csökkent az ÉN-ben, majd az ÉN-félben, amiként az a Szellem esetében is volt, az adott szintre alááramló Erő már túlontúl magas rezgésszintűnek bizonyult számára. S amiként korábban a Szellem; az ÉN, s az ÉN-fél is igyekezett többletenergiához jutni. De mert a számára már túlon-túl magas rezgésszintű Energia bevonzására alkalmatlanná vált, akként igyekezett több energiához jutni, hogy mind mélyebb szintekre ereszkedett alá. Ezeken az alsóbb szinteken viszont, s éppenhogy ama Maya-fátylak végett még gyengébb hatásfokkal áramlott az ERŐ: ám mert a mélység vonzását követő maga is gyengébbé vált, az adott szinten ismét akként érezhette, hogy Hatalmassá, és Erőssé lett. A benne lévő energia révén magához vonzott, már szintén lényegesen gyengébbé vált Erő bevonzása ugyanis még mindig lehetővé tette számára, hogy betölteni igyekezzék a még rendelkezésére álló, s számára „végtelennek” tetsző Kozmikus Teret, úgy önmagával, mint az általa megfogalmazott gondolatiakarati energiái révén megfogalmazott lényekkel, akiket ő is a „maga képére és hasonlatosságára teremtett”: a saját valós milyensége tükörképeiként. Aztán az épp csak betöltött Kozmikus Teret, hogy energiái kimerülőben voltak, ismét elhagyni kényszerült. Ha akkor és ott, tehát az adott szinten állva meg tudta fogalmazni magának, ha képessé vált felismerni: milyen hatalmas BŰNT követett el a TEREMTŐ EGY-ség ellen, megtartotta az adott szinten a Kegyelem, ahonnan aztán megkezdhette Visszavezető Útját. Ha azonban még mindig nem nyílt ki benne a Felismerés, ténylegesen is egy mégmélyebb Fény-körbe lépett, egy olyan szintre a Kozmikus Térben, amelyben a már korábban is többszörösen is elfedett Teremtő ERŐ még inkább elfedetté, tehát még sötétebbé, és még alacsonyabb rezgésszintűvé vált számára. Ez ismételten energia-vesztéssel járt volna, ha az ekként mélyre ereszkedett akkor már csak ÉN-fél benső energia szintje, tehát a benne magában lévő ÉLETERŐ is nem egy alsóbb rezgéstartományban nyilvánul meg. De mert ez ekként volt, az újabb szint harmonizált az ÉN-fél, s később már csak annak Én-része által még megőrzött ÉLETERŐ szintjével. S ez a fizikai szintek legalsó energia-körének eléréséig ekként volt. Tulajdonképpen ezzel magyarázható az is, hogy a lefelé vezető ágban, még a testbe öltözés kényszere, tehát az Anyag, és a Természet-törvény hatályba lépése előtt a Szellemi ÉN, ÉN-fél és annak Én-része nem látott Halált! S ez a T. Á. testvérünk egy korábbi kérdésére adott válasz egy új, eddig még ki nem bontott aspektusára enged rávilágítanom.

229

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága IV. kötet Az ÉN, az ÉN-fél, majd annak Én-része mindaddig nem ismerte meg a Halál fogalmát, míg egy olyan energia-tartományba nem merült alá, amely alatt a benne magában megmaradt energia már gyenge, és elégtelen volt ahhoz, hogy az adott közegben a LÉT-állapot szintjén maradjon. Az ÉN-fél, amikor a maga rezgésszintjének alsó határát elérte, maga is le kellett fedődjön, s ha mégis tovább akart haladni, már csak az általa megfogalmazott és útra küldött Én-rész révén tehette ezt meg, amely Én-rész, amiként az ÉN, s az ÉN-felek a Szellemmel, mindenkor összeköttetésben maradt a saját felsőbbrendű ÉN-jével. Ha még emlékeztek rá, a Duális EGY-ségét megbontó ÉN-fél, amely az ÉN teljességében lévő Szellemi Erő egy részét vonzotta magához, egy idő múltán meg kellett álljon: s akkor az általa korábban kiáramoltatott energiák ős-káoszába alááramoltatott Kegyelmi ERŐ-szál felbontása révén a Teremtő megfogalmazta az Elsődleges REND-et. E Kegyelmi Erő-szálak magukhoz vonzották a különböző rezgés szinten álló gondolati-akarati energiákat, és magukhoz vonzották azt a mind gyengébbé váló Bölcsességi Energiát is, amelynek használata révén az ÉN-fél meg tudhatta fogalmazni a maga gondolati-akarati képeit, s egységbe rendezte azt a Lélek-energiát is, amely mint a Szellemtől „örökölt” Teremtő Energia: szintén a Kozmikus Térben keringett. Ekként megfogalmazásra került nem csak a Naprendszerek mindegyike, s nem csak a Naprendszerek tényleges szintjének megfelelő rezgéselemekből álló bolygók, Csillagok és mindahány Kozmikus Elem, de a Kozmikus Tudattár, és a Kozmikus Világ-lélek is, amelyet az Atya ANYA-aspektusa, tehát Szentlélek Mária támogatott, s támogat meg mindenkor a Maga Erejével. Emellett az ÉN maga is mindenkor összeköttetésben áll a Szellemmel, éspedig azon a Lélekszálon keresztül, amelyen a Szellem ha úgy tetszik: lebocsájtotta a maga ÉN-képét, s amely az ÉN Duális EGYségének megbontását követően maga is megosztottá vált. S épp ez, tehát a Lélek-szál ekként történt meggyengítése az oka (s egyben biztosítéka is) annak, hogy az ÉN-fél önnön Duális társa nélkül nem emelkedhet vissza a Szellembe. A Lélek-szál rezgés-képe ugyanaz mindkét ÉN-fél esetében, de a rezgés energiája nem elégséges ahhoz, hogy az ÉN-fél azon keresztül jelzést adhatna a Szellemnek a Visszacsatlakoztatás megkezdésére, és az ÉN-kép visszavonására. Ehhez arra van szükség, hogy mindkét ÉN-fél arra a szintre emelkedjék vissza, amely szinten a Lélek-szál még egységes egészet képez. Az ÉN-felek, mint Szellemi Energiaképek, természetesen nem az egyes fizikai elemekből álló bolygókon álltak meg, hanem a maguk tényleges szintjének megfelelő asztrális Világ-képekben. Itt viszont már egy bizonyos szint után, az Én-rész megfogalmazását követően a Segítő Szellemtestvérek és az Őrizők gondozása alá kerültek, míg az általuk megfogalmazott, s a saját „képviseletükben” még szintén csak mint Szellemi kép: útra küldött Én-rész folytatta az ÉN-fél által félbehagyott Utat, akként, mintha ő maga volna az ÉN-fél, s ekként természetesen a Szellem, amiként azt maga az ÉN, majd egy pont után annak mindkét ÉN-fele is képzelte s megélte. Az Én-rész egészen addig a szintig ereszkedhetett alá, amelyben még képes lehetett annyi Energiát magához vonzani, amennyi a számára szükséges LÉT-energiát biztosította: s ha ezt a szintet elérte, még mindig két lehetősége maradt. Vagy folytatja útját, de akkor már Satana negatív irányú anti-energiáival töltekezve, s a tényleges értelemben vett Mélység fogságába esik, vagy megáll, s akkor egy időre maga is elfedődik, addig, míg meg nem érik benne a Felismerés. Ez az első eszmélés ugyan csak igen halvány, mert az Én-rész maga is teljességgel erőtlen, de a gondolati kép megfogalmazását már a felsőbbrendű ÉN érzékeli az őket összekötő Lélek-szálon keresztül, amelyet, amiként azt a Szellem is tette ÉN-képe továbbküldésekor, az ÉN-fél is alááramoltatott az útnak indított Én-résszel, hogy az összeköttetés, s ekként az Út folyamatossága biztosítottá legyen. Az ÉN-fél, mint mondtam, a képviseletében elindított Én-rész megállásáig ténylegesen is csak akként „használhatta” a Lélek-szálat, mint biztosító energiaszálat: de sem energiát alááramoltatni, sem az Én-résztől érkező, s a mélység felé vezető Út folytatásához szükséges erő alááramoltatását kérő jelzést nem lehetett képes fogadni. Érzékelte ugyan egy bizonyos formában: mely szintre ereszkedett alá az Én-rész, de mert az az ő teljes jogú képviselőjeként járta útját, nem állt módjában, hogy bármiképp is hatást gyakoroljon rá. Az Én-részben, mint mondtam, egy bizonyos szint elérése után már alacsonyabb szinten volt jelen az ERŐ, mint magában a közegben, mert az újabb, és mélyebb szinten lévő Kozmikus szintekre is a Teremtő EREJE áramlott, amely még akként is, tehát a Szellem, az ÉN, az ÉN-fél és végezetül az Én-rész által 230

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága IV. kötet többszörösen is elfedve, mindenkor a maga Ősi, Tökéletes Tisztaságában volt, és van is jelen. Ezzel szemben az Én-részben lévő ÉLETERŐ mindinkább gyengévé lett, s ez már nem tette számára lehetővé, hogy az adott közeg számára már túlontúl magas rezgésszintű energiájából merítsen. Ha az Én-rész a fizikai szinteket a Mélység-szintjétől elválasztó határon megállt, s megérett benne az első Felismerés, ennek energiája már feláramolhatott, mint a legelső pozitív energia-szikra a felsőbbrendű ÉN-hez, amely ekként lehetőséget kapott rá, hogy Én-részét visszavonva, megírja annak első Életfilmjét, tehát megfogalmazza számára az első, már fizikai anyag-elemben végigjárandó Utat, amelynek a végén, a Halál-állapotába kerülő Én-rész visszatért, hogy ismételten Útra küldhesse őt az ÉN. Tehát a Halál, mint fogalom, már a testet öltéssel együtt jelent meg a fizikai síkon, míg a második Halál a fizikai síkok valamelyikéről a mélységbe zuhantakat sújtja: s már nem kell mondanom, miért, és miként kell értsétek ez utóbbi kijelentést. S e ténynek, tehát a lefelé vezető Útnak, az új, és mégújabb, a Szellem követei által megfogalmazott Mélység-szinteknek a rezgésképlete is megmaradt mindahány Kozmikus Energiakörben, ha akkor még nem akként hatott is a mélység felé igyekvőre, amiként hatott rá később, már a Felfelé vezető ÚT során. Az ÉN-kép belépett a Szellemben még megmaradt, de már csak a legalsó Mennyei szintre „jogosító”, bár az adott szint értelmében még mindig tökéletes Bölcsességi és Szeretet-energiákból, s a Szellem lázadó akarati - gondolati energiájából, ezen egymástól eltérő energiák egybeolvadása, és egységessé válása révén képződött körbe: s ezzel megfogalmazódott számára a legelső, tehát a Mennyei szintekhez még legközelebb álló Kozmikus, vagyis Univerzális Kör. Annak első pontján még a Mennyei szintek legalsó tartományában maradt Szellem csaknem teljes Ereje a rendelkezésére állt ahhoz, hogy megforduljon: de ahhoz is, hogy tovább folytassa megkezdett útját. Ahhoz azonban, hogy a lefelé vezető Utat folytassa, mindahány ÉN-kép maga fogalmazta meg magának a következő lázadó gondolatot: ekként önmagában fedte el elsősorban fokról - fokra a Fent Világából alááramló ERŐT: s már ez a tény volt az, ami a következő szintet is ama bizonyos Maya-fátyollal fedte el, lecsökkentve az adott szintre továbbra is teljességgel és Tökéletes formájában alááramló ERŐT; amelyet csak a maga tudati - akarati képeiben, azaz önmagában megfogalmazott Maya-fátyol végett érzett mind gyengébbnek a mélység felé haladók mindegyike. Vagyis: csak érzett volna, ha, amiként mondtam, a benne magában lévő erő milyensége végett nem érzi akként minden egyes szintre aláereszkedve: a számára tökéletes Fénybe lépett. Aztán, hogy a további lázadás erejétől anyagtalan teste még inkább veszített energia szintjéből, ismét tovább lépett, mindaddig, míg a benne lévő, s a következő szinten még magához vonzhatott Erő elégtelenné nem lett ahhoz, hogy anyagtalan testét a LÉT szintjén tartsa. Akkor viszont el kellett fedődjék, amiként korábban maga a Szellem, de ekként kellett elfedődjék az ÉN-fél, majd az Út végső pontjára ért Én-rész is, mindahány a mélység egy-egy újabb tartománya felé vezető szinten otthagyva a maga Szellemi Energia-lenyomatát. Azt az energiát, amely mindig egy-egy újabb energia-gömböt, tehát Szférikus gyűrűt fogalmazott meg a mélység felé továbbereszkedő körül, mert az ekként megfogalmazott és kiáramoltatott energia is akként viselte magában az ÉN, az ÉN-fél, majd az Én-rész gondolati-akarati, és mind gyengébbé váló érzelmi energiáját, valamint a mindezek mellé mindig újra és újra megfogalmazódott lázadás energiáját is, amiként az ÉN-t a maga legelső gömbjébe záró, s még a Szellem által tisztátalanná tett gondolati és akarati energia. S ezt most ne akként képzeljétek el, még ha bizonyos értelemben ez is a Valósághoz tartozik, hogy az ÉN, az ÉN-fél, s az Én-rész saját maga körül építette fel azokat a bizonyos energiaköröket, mind kisebb és kisebb gömbbe zárva ekként önmagát! Ez is megnyilvánult, tehát a ti valóságaitok részévé lett, mint szellemenergetikai történés és jelenség, de már csak a Visszafelé vezető Út során hatott! A lefelé tartó, mindahány „Szellemi követ” még csak a Satana által már megfogalmazott, új, és mégújabb, s mind gyengébb Energia-tartományt erősítette meg az által, hogy maga is megfogalmazta ugyanazt. S e gondolati-akarati energiák összessége a Satana által már korábban a Kozmikus Térbe áramoltatott energiákhoz csatolódott, fokról - fokra mélyítve és sötétítve az adott szinteket, mindinkább elzárva azokat a FÉNY elől. 231

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága IV. kötet Ezekben az energia-körökben tehát minden egyes Szellemi „követ” egyéni gondolati és akarati energiája mint különvaló Energia is benne van. S ezt jelenti az, hogy a mélység új, és mégújabb szintjére alámerülő ÉN-fél, és Szellemi Én-rész épp úgy megfogalmazta a maga karmikus kötését, mint ahogy részesévé lett az adott szintig aláereszkedett, bukott Szellemek mindegyikét terhelő csoport-karmának is. S ez esetben, lévén hogy a mind sötétebbé váló Gondolatot nem mint fizikai személyek fogalmazták meg, a karmikus kötés sem fizikai értelemben veendő. Tehát ne akként vegyétek, mint a későbbiek során az egyes népcsoportok által már fizikai cselekvések révén megfogalmazott csoport-karmát, de mint a lefelé haladó Szellemi energia-képek karmikus kötését, amely Szellemi energia-képek, amiként mondtam, minden szinten a Szellem képviselőiként voltak, és vannak is jelen, vagyis csak akként cselekedtek és cselekszenek, amiként adott esetben, azonos körülmények között, és azonos energia birtokában maga a Szellem is cselekedett volna, vagy cselekedne. Eszerint a Felfelé haladó Szellemi követ, vagyis az Én-rész kell (s későbben, ha az Én-rész már képessé vált maga is, amiként az a Tudat számára is szükséges: teljességgel megszabadulni önnön Én-érzetétől: már az ÉN-fél) minden egyes szinten visszavonja a maga korábban, tehát a lefelé vezető Úton kiáramoltatott gondolati és akarati energiáját, felülírva a korábbi gondolatot elvető és megtagadó, azaz a Felismerés révén megfogalmazott, s már a következő Szférikus Körbe, tehát a magasabb szintű FÉNYkörbe való feljebblépésre jogosító, mert egy szint-tel tisztább Energiákból álló Gondolattal. A Szellem a Bölcsességet vetette el elsőként magától: ekként azt kell elsőként megfogalmazza, majd azt kell a Szeretet és az Akarat erejével kiáramoltassa ahhoz, hogy a korábbi gondolati kép ereje semmissé legyen számára, mint egyéni megkötő elem. Ez tehát a Szellemi karma Törvénye, amely nem fizikai, de ténylegesen is Szellemi, s amelyet a negyedik szféra első szintjéig teljességgel levett az Én-rész, s ekként annak felsőbbrendű ÉN-je válláról is a Krisztusi Kegyelem, mint szellemi karmát. Ha ez nem ekként történik, egy nem volna soha örökkön, aki a negyedik szférikus gyűrűt a ti szintetektől elválasztó Energia-körön átléphetne. S erre utaltam lényegében, amikor azt mondtam: a harmadik és a negyedik szféra közti Dimenzió-kaput az EGY-ségbe Visszaemelkedő Megváltó Krisztus nyitotta meg az alsóbb szférikus körökben lévők előtt. Ez ekként van: az Első emberiség történelmét lezáró, vagy inkább durván megszakító Nagy Robbanás során a két szint közti átjárás teljességgel lehetetlenné lett, legalábbis felfelé: s csak akit a Kegyelem Istene külön kiemelt: juthatott akkortól a negyedik szférikus gyűrűbe. Ilyen azonban az adott korszakok során, egészen a Krisztusi Korig nem sok volt. Lefelé ezzel szemben lehetséges volt a haladás, s ez tette lehetővé egyes Missziós Utat vállaló testvérek érkezését is, de őket is a Kegyelem Istene, tehát Krisztus emelte vissza a maguk tényleges szintjére ha az Út véget ért, s persze, ha az Út nem kudarccal, tehát nem bukással végződött az erejét túlbecsülve Útnak indult Testvér számára. Mert ez is megesett, amiként máig, s még sokáig megeshet, s miként mondtam, ha nem is e sorozatban, aki magasabbról indul, nagyobbat bukik, mint aki a maga szintjének megfelelő fizikai síkra kell érkezzék. A Feltámadott, s a Teremtő EGY-ségbe Visszatérő Krisztus tehát megnyitotta a Felfelé vezető Átjárót, ekként a fizikai szintekről kiemelkedni kívánók már „csak” a korábbi, már fizikai szintű Utakon megfogalmazott egyéni és csoport-karmákat kell feloldják ahhoz, hogy feljebb emelkedhessenek. S nem véletlen emeltem ki azt: a fizikai szintekről… A Mélység-szintek mindegyikéről ugyanis csak akként emelkedhet ki a mélység fogságába került Énrész, hogy maga kell megtagadja mindahány Mélység-szintet ahhoz, hogy ismét a fizikai síkra emelkedhessék: ehhez azonban megfogalmazhatatlan, kimondhatatlan nagyságú segítséget ad számára az a Megváltó Isteni Szikra, amelyet a mélységből kiemelkedő MEGVÁLTÓ hagyott hátra mindahány bűnbe esett Szellem számára, s amelynek egy kicsiny elemét, tehát a Megváltó Kegyelmi szikra energialenyomatának egy parányát mindahány mélységbe hullt Én-rész is a magáénak tudhat, s amely a bennük is, mint minden egyes Teremtett Szellemben jelen lévő Isteni Szikrában van elrejtve: az ellentét fejedelme által örökre hozzáférhetetlenül, de önmaga, tehát az Én-rész által, a maga mélységből való szabadulási vágya, a már tisztultabb gondolati-akarati Erő által megérinthetően.

232

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága IV. kötet Az imént azt is megemlítettem, hogy a lefelé haladó Szellemi követek által megfogalmazott energiagyűrűknek nem csak Koz-mikus, de egyéni értelemben és formában is nyoma van: s ez ekként is van! Éspedig a ti testeiteket körbevevő aura-rétegek azok, amelyek mindegyike megtalálható fizikai testeitek körül! Mind a hét szférikus szint energia-köre jelen van testeitek körül, még akkor is, ha már elhagytátok az alsó szférikus köröket, éspedig éppen azért, mert még csak a szférikus köröket hagytátok el, s nem azok Törvényeit, amelyek továbbra is, s míg fizikai, vagy fél-fizikai testeket viseltek Útjaitok során, mindvégig köteleznek benneteket, amelyeket tehát be kell, hogy töltsetek, és mindenkor a számotokra lehetséges legmagasabb szinten. Maguk az energia-körök, tehát az aura-rétegek nem csak azt jelzik: hol, mely szinten áll az illető Testvér fejlődése útján, sőt! A ti szinteteken, és a magatok számára ezt megállapítani nemcsak hogy nem volna a Törvénnyel összeegyeztethető, de egyenesen lehetetlen is. S mégcsak nem is azért, merthogy oly nagy a kísértés, hogy ennek alapján próbáljátok egymást meg, (és el)ítélni: nem! Azért, mert ti magatok nem álltok azon a szinten: egyikőtök sem aki a Föld színén él, hogy képessé válhatna a magasabb rezgésszintű energiaburkok észlelésére. Tehát még csak nem is azok kielemzésére: még a puszta érzékelésére sem vagytok képesek, mert nem lehet képes arra senki, aki anyagi, vagy félanyagi testben él. A magasabb rezgésszintű Erő-gyűrűk érzékelésére csak az lesz, mert csak az lehet képes, aki maga már hasonló rezgésszintű energia-testben van, mint aminő energiából a testeiteket körbeölelő energia-rétegek állnak. Aki az ötödik szféra szintjén van, az a ti testeiteknek is öt energia-körét lehet képes észlelni: ám az afölött lévőket még ő sem, csak az, aki már a két, legmagasabb szinten járja Útját. Aki viszont már képes erre, s legyen az ötödik, vagy annál magasabb szintet elért Testvéretek, már rég nem azzal törődik: hol áll, vagy milyen a Valóság értelmében az Úton járó Testvér, hanem azzal: hogyan, s miként segíthetné mindannyiótok kicsiny lépteit, hogy a Fény Világának közelségébe, vagyis melléjük érjetek. Ekként tehát még az is elferdíti az Igazságot, aki arról szól: „néki a magasabb szintről megmondják: ki hol áll a Valóság értelmében”. (És hányan, de hányan vannak ilyenek!) Azt, hogy ki, mely szintről érkezik, csak igen kivételes esetben jelezhetjük, de hogy ki, hogyan, és főként hogy honnan lépett arra a szintre, amelyről az adott Utat módja lehetett felvállalni: már véletlen sem fogja elmondani senki a Fent Világában élők közül. Akik viszont az alsóbbrendű, vagy akár a magatok szintjének megfelelő Asztrális szinteken vannak, nem hogy nem akarják elmondani: nem tudják, mert nem is tudhatnák, mert erre már valósággal is azok láthatnak rá, akik a „hegy fölött”, s nem azok, akik még csak a hegyoldalban, vagy akár a hegy tetején állnak. Tehát csak a Mennyei Szintek Lakói, s még azok az Oktató Szellem-testvérek, akiknek látni és tudni azt Krisztus megengedte. Ezen felül és ezen túl: a hatodik szférikus gyűrű felsőbb szintjeiről, és a hetedik szférából már senki sem tekint visszafelé: már csak előre, fel, már arra készülve minden erejével, hogy mielőbb becsatlakozhassék a Szellembe. Ha csak maga nem kéri, hogy a legfelső szinten megállva, s esetenként a legtisztább Lélek-energiákból álló testbe öltözve segítségére lehessen lassabban haladó Testvéreinek, akár az adott szint alatti, tehát a hatodik szférikus gyűrűben, akár valamely Asztrális Világ-képben mint Oktató, Vezető, vagy Gyógyító Szellem. Mert ez esetben ők már Szellemként vannak az adott szinten, még akkor is, ha nem csatolódtak vissza a Szellembe. Ez esetben viszont maga a lefedett állapotban lévő Szellem is kell, hogy egy kis időre ébresztve legyen, mert az ÉN kérését ő maga is meg kell támogassa, s már ezt az egybehangzó kérést tárja az ÉN a Mester elé, aki ekként engedélyezheti, és többnyire engedélyezi is az ÉN vállalását, annál is inkább, mert amiként az egykor volt, ma még inkább akként van: „az aratni való sok, az arató kevés” Amiként mondtam tehát, a TÉR-IDŐ a Szellemi ÉN-képnek, az ÉN-félnek, és végezetül a Szellemi Énrésznek a Végtelentől és az Örökkévalóság Világától való távolságának mértéke. Amilyen mértékben ezek távolsága nő a Fent Szintjétől, abban a mértékben válik a Szellemi képviselők számára mind szűkebbé a Végtelen, amely ekként már nem is lehet köröttük Végtelen. Egy korlátok közé zárt, fizikai és Szellemi értelemben egyaránt meghatározható Térré válik, és nem lesz számára 233

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága IV. kötet Örökkönvaló sem, mert hisz az Örök LÉT-állapottól is mind messzebb kerül, minden Mélység-szinttel csökkentve magában az Örök Élet EREJÉT, A TEREMTŐ ERŐT, mind szűkebb határok közé szorítva ekként a maga LÉT-IDEJÉT. Azt a LÉT-IDŐT, amelyet egy bizonyos Térbe is bezárt (mindenkor a maga valós energia szintjének megfelelő rezgéssíkon létező Kozmikus Tér-ívbe): így azt mondhatjuk, hogy az a LÉT-idő, amely a Szellemi örök-ségből, tehát az Örökkévalóságból számára a maga mélysége értelmében még rendelkezésére áll, egy bizonyos, meghatáro-zott TÉR-IDŐ egységbe zárja. Ezen belül az a bizonyos kor, és időpont, amelyen az Én-rész Útra kel, és az a Kozmikus tér-ív, amelyen áthalad a számára megjelölt ponthoz közelítve, az a bizonyos TÉR-IDŐ másodperc (vagy Kozmikus fok): ami még szűkebbre szabja az Én-rész körüli, bárha csak ideiglenes korlátokat. Tér és Idő korlátait, amelyeket viszont később már ti magatok tettetek még inkább körülhatárolttá, s ekként egy bizonyos értelemben szűkösebbé a magatok számára azzal, hogy a számotokra, tehát Én-részeitek számára engedélyezett Időt is mind apróbb részekre igyekezte-tek felosztani. Először csak Tavaszokban méretett az Idő múlása, aztán évszakokban, majd az évszakok hónapokká, hetekké és napokká lettek, míg végül a nap legkisebb elemét, a másodpercet is felosztottátok, mintha ezzel hosszabbá, vagy rövidebbé tehetnétek az Időt. Holott az Időt, és nagyobb léptékkel mérve a Teret is csak a folyamatos előrébb, és feljebblépés teheti számotokra hosszabbá és tágabbá, mert a magasabb szinten a ti saját LÉT-energiátok lesz többé, ekként LÉT-időtök is hosszabbá lesz. Ahogy a Szellemi követek lefelé haladtak a TÉR-IDŐ spirálon, annak szférikus gyűrűin, akként sűrűsödött be a Végtelen Öröklét érzete számukra. Ezt kell tehát megfordítanotok, hogy mindinkább visszaemelkedhessetek a Végtelen és Örökkönvaló Teremtettség EGY-ségébe. A Teremtettség, azaz a Mennyei szintek összessége maga is csupán kis pont, alig egy vékony sáv a MINDENSÉGBEN. Amiként munkatársamnak is mondtam, akként van: a TEREMTŐ EGY-ség, mint a Legmagasabb rendű NAP, maga A MINDENSÉG. A Nap, s legyen szó itt most bármely Napról, mindenkor a középpontjában, tehát a legbelső magjában a legerősebb, még akkor is, ha, mint mondjuk a ti Napotok esetében, a központi mag körül még bizonyos mennyiségű negatív energiát is tartalmaz. Azon energiákat, amelyeket, amiként ezt magatok is mindinkább tapasztalhattátok, a Nap maga is igyekszik kivetni magából, s ezek azok a Nap-kitörések, amelyeket észleltek, s amelyek (ha más nem jelezné is) mindenképp jelzik számotokra: valami készül a ti Kozmikus teretekben, amelyre maga a Nap, s a Kozmikus Tér teljessége már most, s már régóta maga is igyekszik felkészülni. Ha azonban a ti mindahány alsóbbrendű Napotok a központi mag körül, tehát önnön legerősebb pontja körül koncentrálta a negatív energiát, amely ponton a leginkább alkalma, és persze energiája van annak kiégetésére és/vagy kivetésére, a Legfelsőbbrendű NAP, amely A TEREMTŐ EGY-ség, s amely nem bír a negatív energia legparányibb szikrájával sem, Ön-természeténél fogva a legmagasabb rendű ERŐT koncentrálja. E Tökéletes Középpontból áramlik ki a Mindenség testébe A FÉNY, Amely maga A TEREMTŐ ERŐ, vagyis AZ ÉLET. Az A FÉNY, amelynek egy Sugarán a Teremtettség, tehát a Meny-nyei Szintek kerültek megfogalmazásra. Azonban, amiként a ti Napotok is minden felé árasztja a maga sugarát, akként árasztja azt a TEREMTŐ EGY-ség is, Aki Maga A NAP, de Ő Maga a NAP mindahány sugara is, mert Belőle áradnak kifelé, s mert e Sugarak áramlásának Útját nem köti, mert nem is köthetné meg semmi, a Sugarak útja Végtelen, ami azt is jelenti, hogy Önmagában, azaz A Végtelenben növekedik örökkön, hisz Útjának nincs, és nem is lehetne végpontja. S mert a Középpont maga a TEREMTŐ EGY-ség, a Végtelenbe kiáramló Fény mindahány eleme ez EGY-ség elemeiből, vagyis Teremtő ERŐ, azaz ÉLET-ELEMEKBŐL áll. Ekként mondhatjuk azt, hogy a Teremtő EGY-ség MAGA A MINDENSÉG, de egyben a MINDENSÉG KÖZÉPPONTJA IS: Minden - Mindenben, mert Minden BENNE van, és minden BELŐLE áradt ki.

234

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága IV. kötet A Mennyei Szintek lakói, amikor is elérik azt a Bölcsességi fokot, amelyen már Szellemi Személyekké lesznek, maguk is kivehetik részüket a Végtelen Mindenségbe áradó FÉNY magasabb rendű elemeinek, tehát a már ténylegesen is Felsőbb szintű Teremtő Erőnek használatából, vagyis már részt vehetnek Isten Teremtő Törekvésében. Már maguk is Világokat alkotnak, mindig új, és mégújabb részt töltve be ekként a betölthetetlen, mert Végtelen, és önnön Végtelenségében is szűntelen növekedő, tehát szűntelen kiáramló „ISTEN-TESTBEN”: A MINDENSÉGBEN az általuk bevonzott, majd ismét kiáramoltatott Isten-Erő révén. E Világoknak az azokat megfogalmazó Szellemi Személy maga is „napjává” válik, lévén hogy a bevonzott ERŐ épp úgy áramlik belőle is, amiként a TEREMTŐ EGYSÉGBŐL is árad a Végtelenbe. Olyan „kis napjává” lesz a maga Világ-képének, amely mindenkor a Központi NAP-tól nyeri a Fényét, amelyet a maga „Világ-képébe”, de a Végtelen Mindenségbe is épp úgy áramoltat, amiként áramoltatja, vagyis visszasugározza azt A Központi NAP: tehát A TEREMTŐ EGY-ség felé is, bele olvadva ekként a maga hatalmasságában is csak kicsinyke sugarával a Központból, tehát a Teremtő SZÍVÉBŐL kiáramló FÉNY-be, de még inkább magába is fogadva A TEREMTŐ FÉNYT, hisz amiként mondtam, minden egyes Teremtett Szellem olyan mértékben lesz képes befogadni a Teremtő FÉNYT, amilyen mértékben azt már kiáramoltatni, és visszatükrözni is képes a TEREMTŐ felé. (És erre a kérdésre még külön rá kell térjek a későbbiekben, ezért itt nem is bontom ki jobban.) De térjünk vissza a ti Kozmikus Teretekhez, s a Kozmikus Erő-terekhez, vagyis a mind mélyebbé és sűrűbbé, ekként sötétebbé váló Szférikus körökhöz. Amiként azt a fentebb elmondottakból magatok is kikövetkeztethettétek, de amiként azt már én magam is mondtam: az alsó, tehát erősebben besűrűsödött gondolati-akarati energiákból álló, s ekként már szinte a végtelenségig besűrűsödött Energia-körben keringve az azon energia-körben megfogalmazást nyert bolygók is gyorsabban tesznek meg egy kört, míg a magasabb Szférikus körben álló bolygók a maguk szintjének megfelelő sebességgel, vagyis lényegesen lassabban tesznek meg szintén egy kört. A TÉR-IDŐ rendszerek tehát nem csak a Szellemi ÉN-képek, és nem csak azok Én-részei számára szűkülnek, avagy tágulnak, de az ÉN, az ÉN-fél, és az Én-rész által korábban, a lefelé vezető úton megfogalmazott gondolati-akarati energiákból besűrűsödött bolygók, de még a Naprendszerek számára is, amelyek tényleges energiaszintje az ÉN által elvetett Teremtő ERŐ-elemeknek tükörképei, vagy ha úgy tetszik: kivetülő képzetei. A legfelső szinten, amelyen még természetesen nem fogalmazódtak meg bolygók, azok a végtelen kiterjedésűnek tetsző Energia-mezők találhatóak, amelyek az ÉN-kép által elsőként megfogalmazott gondolati-akarati energiákból állnak. Azon energiákból, amelyeket a következő szint felé indult ÉN-kép által megtagadott, s ekként ismételt Felismerésre váró Bölcsesség-elemek töltenek be, s tartanak a Bölcsesség-elemnek megfelelő rezgésszinten. A ti hetedik szférátok valamely szintjére emelkedett Testvérek már e Bölcsesség-elemek ismételt el, és befogadása révén haladnak mind feljebb és feljebb, hogy az utolsó, (az ÉN által elsőként elvetett) Legnagyobb Felismerés megszerzését követően, annak Ereje révén emelkedjenek vissza a Szellembe. Az egyes Szférikus körök a magasabb szintek felé haladva tágulnak: vagyis a TÉR és az IDŐ maga növekedik meg az ott Testben járók számára is, míg ugyan ez megfordítva is érvényes. Ez egyben azt is jelenti, hogy az ötödik szférikus körben lévő bolygó lényegesen lassabban tesz meg egy kört, mint egy második szférabeli bolygó. Ez azonban nem csak Szellemi értelemben van ekként: fizikai értelemben is, még akkor is, ha ez a ti fizikai síkotokon olykor máshogy látszik, mert amit ti láttok, az csak egy-egy adott bolygónak a ti látható Világ-képeteken megnyilvánuló „teste”: amely Energia-burka viszont a maga tényleges rezgés szintjén, tehát a saját Tér-Idő szektorában mint Élő és élhető bolygó-kép van, számotokra nem látható, még csak nem is érzékelhető, hisz amiként a ti testeitek energia-burkai, azaz aurái, akként a bolygók egyes Erő-burkai is csak az adott tartományban lévők számára válhat az általuk látható Világ-kép valós részévé. S hogy érthetőbbé tegyem: Ti elmentek a Marsra, amelyen bizony, igen hevesen zajlik az Élet: s bár ott most is, amiként szinte mindenkor harcok dúlnak, ti nem láttok semmit és senkit. Elmentek a Holdra, és Hold-szondák sokaságát külditek fel: s ott sem találjátok Életnek nyomát sem. A Marson azért nem, mert az ott megfogalmazódott Élet egy mélyebb Tér-Idő szektor, tehát a ti Kozmikus Teretek sűrűbb energiakörében fogalmazódott meg, míg azok a Testvérek, akik a Hold-bázison élnek, s éppen a várható 235

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága IV. kötet Dimenzióváltás végett, egy, a tiéteknél magasabb Tér-Idő szektorban, vagyis a magatok szintjénél lényegesebben magasabb Energia-tartományban. De ott vannak: a Marson is, ahol semmit, és senkit nem találtok, amiként ott vannak a Holdon is, amelyen esetleg csak a Föld igen távoli Múltjában (tehát nem az ember, még csak a Föld) ottmaradt emlékek nyomára bukkanhattok. Azokra a nyomokra, amelyeket még az adott Szférikus szint akkor legmagasabb tartományáig (éppen a majdani emberiség; vagyis a ti emberiségetek érdekében) aláereszkedett Testvérek hagytak hátra, akiket, mert hogy az adott szint közelében vállaltak egy-egy Utat, szintén kötött a Cél érdekében megfogalmazott test, ha annak benső, tehát fizikai tulajdonságait igen gyorsan megtanulták a maguk igényei szerint módosítani. Amiként mondtam, s amiként az előbukkant barlang-rajzokon is láthattátok, eleinte ők is az általatok ma használt űrruhákat hordták, és a légátalakító berendezést is magában rejtő űr-sisak nélkül nem is létezhettek a Föld légterében. Erre a későbbiek során nem volt szükségük: már a saját energiájukat koncentrálták fejük körül, ami a mélyebb szinten állók szemében akként látszott ragyogni, mint a Nap. Ezek azok a tányér-formájú glóriák, amelyeket „szentjeitek” feje körül oly szívesen ábrázoltak a korai kereszténység festői: de amelyet már azokon a szikla-rajzokon is megtaláltok, ha nem is teljes élethűséggel, legalábbis a ti nézőpontotok szerint nem, mert az akkori „művész” még tényleg azt örökítette meg, amit látott, azt tehát, hogy az energia-burok teljesen beburkolja a fejet, vagy akár a test egészét is. Amint mondtam, a szférikus körök felfelé haladva tágulnak, míg lefelé haladva egyre szűkülnek. S hogy ez mennyire ekként van, példa rá a Biblia, méghozzá az eredeti Ószövetség, s nem csak annak időszámítása végett. Ezért is, de más okból is. Amint magatok is tudjátok, a Biblia, s ezen belül az Ószövetség is olyan elrejtett információk tárháza, amely információknak mindenkor csak egy részét lehettek képesek kibontani. Az Írásokban, amint azt is észre vettétek, keverednek a képek, az idők és a történések, de akár más és más korokból és korokról hátrahagyott ismeretek is el vannak rejtve egy-egy Próféta munkáiban, akik gyakran nem tudták: miért azt kellett leírniuk, amit. De mert a késztetés erősebb volt mint az ő megannyi tudati energiájuk, nem lehetett nem akként lejegyezniük, amit álomban, vagy egyes Jelenésekben mint Üzenetet átvettek. A Biblia, azon kívül, hogy az ember Szellemi Történelmét tárja elétek bizonyos történéseken belül, még valami mást is elmond. Éspedig az Első emberiségről tár elétek olyan Bizonyítékokat, amelyeket egyszerűen logikátlanság volna nem felismernetek, s amelyek magukról a Szférikus Körökről, s a TérIdőről, annak Törvényeiről is „vallanak”! A ti történelmetek kezdetén álló, s embernek még nem is nevezhető lény életkora kezdetben tíz, majd húsz év között mozgott. A Föld akkor egy mégmélyebb szférikus szinten állt, mint most. Tehát az első szféra magasabb, azaz negyedik dimenziójában, ahonnan csak lassan, fokozatosan emelkedhetett feljebb. A mélyebb szinten álló bolygón élő lény számára a TÉR kezdetben a maga szűk életterülete volt. (És annak előtte még az sem: még a vízben élt, egy olyan „ébredtségi” szintet mondhatva magáénak, amelyben az anyag-világból már kiemelkedett, de amelyben még nem létezett számára sem TÉR, sem IDŐ: sem mint tény, sem mint elvontabb fogalom, mert ezt még nem ismerte fel, amazt pedig még nem tudhatta megfogalmazni.) A későbbiek során magasabb szintre, tehát magasabb rezgés-fokon álló TÉR-IDŐ rendszerbe emelkedett bolygó mind nagyobb terjedelmű Lét-időt biztosított az egyre fejlettebb Tudattal bíró ember számára: de még a ti korotok sem ad lehetőséget arra, hogy az átlagos száz évet megérhessétek, ha többszörösére nőtt is a Lét-idő, mint volt az a kezdetekben. Ha azonban a Próféták szavát szellemtani szempontból vizsgálva betű szerint akarnánk értelmezni, azt kellene feltételezzük, hogy az emberiség megfogalmazódásának kezdete, és a ti korotok között a bolygó olyan szférikus ugrást tett felfelé, amely egy olyan TÉR-IDŐBE emelte magát az embert is, amelyen a nyolc - kilencszáz esztendős életkor sem volt ritkaság. Annál is inkább ekként kellett volna legyen, mert a magasabb Szférikus kör egyben azt is jelenti, hogy egy magasabb Energia-tartományba kerül az oda emelkedő bolygó, amely Energia, mint mondtam, mindenkor a Szellemi Örökségből állt a mindenkori szintnek megfelelő mértékben az Úton járó 236

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága IV. kötet rendelkezésére, mint Szellemi örökrész. Ez, azt hiszem, már így elmondva is különösnek hatna, kiváltképp, hogy tudván tudjátok: mely fejlettségi, tehát mely Tudatosodottsági, és mely Szellemi Ébredtségi szinten állt az akkori kor emberisége. Ami a dolog háttere, az az, hogy a Mózes kora előtti próféciákban és feljegyzésekben az Első emberiségről szóló híradás van elrejtve, akként, hogy az egyes bibliai személyek életkorán keresztül tükrözte a Közlést adó: mely Lét-időt tudhatott magáénak az Első emberiség, s mégcsak nem is csak a legmagasabb Ébredtségi szintet tárja elétek, de már azt a kort is, amely az akkori, tehát az ő Történelmüket megszakító Nagy Robbanást megelőző kor volt, vagyis akkor, amikor a Föld-test maga is az adott Szférikus gyűrű alsó rezgés-körébe merült alá az akkori papság által bevonzott sűrű negatív energia-tömegek hatására. S éppenhogy erre ad utalást, tehát a Föld energia szintjének hirtelen csökkenésére ismét csak az Ószövetség, mégpedig ama része, amelyben ez áll: „És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő.” (1 Móz. 6.3) (Az ezt követő vers viszont már az atlantisziakról szól: „Az óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szűlének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híresneves emberek voltak.”) Nem kell mondjam: mennyire logikátlan volna, ha az alig is Tudatosodott, még a kannibalizmuson túllépni is képtelen embert hirtelen egy olyan Szférikus körbe engedi Isten, amelyen egy-egy Út csaknem ezer esztendeig tartott volna! Márpedig a szöveg szó szerint való értelmezése erre engedne következtetni, aminek lehetetlen voltát ismét az Írás, de már az Új Szövetség igazolja, jelesül az a rész, amelyben a Mestert kérdezik ekként: „Mondának azért néki a zsidók: Még ötven esztendős nem vagy, és Ábrahámot láttad?” (Ján. 8.57) Mert valóban ezt kérdezték, ugyanis akkor, azon a szinten az ötven esztendős ember már aggnak, de legalábbis igen élemedett korúnak számított, hisz a Lét-idő rövidsége gyorsabb bioritmust is feltételez: a gyermek gyorsabban érik Ifjúvá, s az ifjú felnőtté, viszont az elöregedés folyamata is korábban következik be. Logikus: máig vannak olyan népcsoportok, és olyan törzsek, amelyek tagjai már harminc évesen aggastyánok, viszont hét évesen már fejlettek biológiai értelemben, vagyis már ivaréretté, nemző és fogamzásképessé válnak, és családot is kell alapítsanak, hogy a törzs fennmaradását biztosítsák. (S ez mindjárt azoknak is felelet, akik azt állítják: a Mester csaknem ötven éves koráig végezte Tanítói munkáját. Arról már nem is szólva, hogy én magam akkor már nem is éltem volna, tehát nem lehettem volna ott az Utolsó Vacsorán, és nem lehettem volna tanúja sem az Áldozatnak, sem pedig a Feltámadott Krisztus megjelenésének! Sőt: Maga az Áldott Anya sem élt volna már a Föld színén…) Amiként mondtam, ti most egy hatodrendű Nap mellett éltek. Azt is mondtam: minél mélyebb szintre ért a Szellem a TÉR-IDŐ spirálon és annak szférikus gyűrűin, akként sűrűsödött be számára a Végtelen Öröklét érzete: és ezt kell megfordítanotok fokról-fokra, hogy végül visszaemelkedhessetek a Teremtettség Végtelen és Örök EGY-ségébe. De hogyan fordíthatjátok meg a folyamatot, ha (amiként azt is tapasztalhattátok) a Fény, amely a Föld légterében van, mind sötétebbnek hat, s már szinte a levegő-elemeket látjátok, mintha az sűrűvé, masszaszerűvé vált volna köröttetek…? A Föld-test, ahogyan már jeleztem, lefelé, míg a Szellemi Gömb felfelé irányuló mozgást végez. Erre a dimenzióváltás, de a második szférából Utat kapott Én-részek érdekében is szükség van, akik nem lehetnének képesek egy számukra magas rezgéstartományban valóban sikeres Utat végigjárni, amely Út azonban végtelen fontosságú számukra, hisz a sikerrel járt Út végén kiemelkedhetnek a második, s beléphetnek a harmadik szféra energia-körébe. A Föld-test elmozdulása azonban azt is jelenti, hogy a Föld-test időlegesen tényleg a korábban már elhagyott energia-kör felső széléhez közelít, s bár nem lépi át annak határát, de már annak közelsége is érzékelhető változást ad. Ti magatok mindinkább arra kell törekedjetek, hogy ne a Föld-test, de a Szellemi Gömb mozgásirányát igyekezzetek magatok is elérni, megvalósítani. Éspedig akként, hogy mindinkább közelíttek a Szeretet Törvényvilágához, akként, hogy 237

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága IV. kötet annak már általatok is megismerhetett Törvényeit igyekeztek mind maradéktalanabbul megvalósítani. Ha ekként cselekszetek, magatok is érezhetitek: mint születik meg a Fény köröttetek is, de bennetek még inkább. Aki Éli a Krisztus Törvényét, a mélység felé közeledő Föld-testen is a Fényben jár, s az már nem a földi, de a Mennyei kincsek után fog mindinkább vágyakozni, és Krisztushoz kíván közelíteni, és Hozzá kíván hasonlatossá lenni, hogy igazán méltóvá lehessen az Ő Végtelen Szeretetére és Kegyelmére. Azt a mindinkább való elszegényedés réme sem gyötri: hisz Krisztus maga is a szegények egyike volt! Jászolba fektették, amikor megszületett, majd menekültként élt, mint kisgyermek. József halálát követően Mária inkább csak megtűrt személy volt Gyermekével József fiainak házánál, s az ÚR, a FIÚ ISTEN velünk rótta az utakat, s mellettünk volt az éji pusztaságban! Amiként olvashatjátok, bizony, akként volt az: „És monda néki Jézus: A rókáknak vagyon barlangjok és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs hová fejét lehajtani.” (Mát. 8.20) Ti Krisztus Útjára léptetek, és Krisztus kicsinyeinek valljátok magatokat, s mégis: hányszor, de hányszor száll panaszos szavatok, ha valamit szeretnétek, de nem adatik meg néktek! Az ÚR, Istennek EGYETLENJE soha, egyetlen szóval nem panaszkodott: még a fentebbi mondatot is csak magyarázatul, s nem panaszképpen mondta, amikor az írástudó követni akarta… Most viszont néktek kell kövessétek ŐT: nem is annyira szegénységben, de alázatosságban, Tisztaságban és Szeretetben mindenképp, hogy már igazán Krisztus-gyermekké válva éretté legyetek A Kegyelemre, és erőssé is: megbírhatni a magasabb szint magasabb energiáját. Aki a mélység szavát követi, az a mélység erejével töltekezik, s az semmiképp sem lenne képes már a negyedik szféra energiaszintjét viselni. De ezt is elmondta az ÚR: „Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.” (Mát. 11.29) És vajon hol, és miképpen találhatnátok valós nyugalmat, ha nem Isten közelében, már arra a szintre emelkedhetve fel, amely szinten már nem nyúlhat utánatok az ellentét ezerkarmú keze, hogy zaklatván és háborítván és kísértvén megbontsa benső Békességteket? Ezen felül, és ezen túl már a Föld színén, tehát az adott Úton is Istenben élhettek, ha a Szeretetben, és a Szeretettel éltek, mert akiben a Szeretet él, s akiben a Szeretet Istene az ÚR, az nem téveszti szem elől a Mester ama vigasztaló-bátorító Tanítását, amelyben azt mondja: „Néktek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak. Ne féljetek azért; ti sok verebecskénél drágábbak vagytok.” (Mát. 10.30).

Bizony, ekként van. Ezért először is azt mondom néktek is kedveseim, amit a Mester is oly gyakran mondott; hogy ne féljetek! Az Isteni EGY-ség Gyermekei vagytok: egyetlenjei mind a te Atyátoknak. Bármi történjék is tevéletek a mélység és sötétség honában: csak vándorok vagytok azon a tájon, vándorok, akik egy percen mind Hazájukba térnek: A Mennyeknek Országaiba, és öröktől saját Otthonukba, a Teremtő EGY-ség Szívébe. Vándorok vagytok, akik maguk akartak útra kelni, de akiknek zsákjába maga Isten tette a kilétüket igazoló, eltörölhetetlen és megcsonkíthatatlan és meghamisíthatatlan Igazolást kilétükről: Istentől való eredetükről. A mindőtökben ÉLŐ Isteni Szikra az, amelyet a legfelső szférától a legalsó mélységig mind: ismétlem; mind a magatokénak tudhattok! A vándorok útja mindig nehéz, olykor rögös, és egyenetlen, mély szakadékokon, ingoványon, sűrű sötétségeken is által vezető út, olyan út, amelyen valóban nehéz meglátni és megérezni a FÉNYT, s nehéz ekként elhinni: az Atya óvó pillantása, féltő Szeretete kíséri minden lépteteket: vezessen utatok napfényesnek megélt réteken, ringó, aranyló búzakalászok között, vagy zord, sziklás tájakon, veszélyes vizeken, olykor éjsötét szurdokokban, vad, és sűrű erdők mélyén, ahol vélnétek: soha nincs, mert nem is lehetne FÉNY. De van! ÉL A FÉNY: ÉL Önmagáért, mert megölhetetlen, elpusztíthatatlan, és ÉL értetek is: mindőtökért, mert ti is megsemmisíthetetlenek vagytok! ÉL A FÉNY: Értetek, bennetek, köröttetek: csak merni, és tudni és akarni is kell látni és érezni. 238

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága IV. kötet Aki fél, nem látja, és nem is érzi, csak a félelmet, és nem is hiszi, mert nem is hiheti, csak a félelem mindent sötétté és élettelenné tevő rettenetét. Pedig abban, és azért is ÉL A FÉNY; A Teremtő EGY-ség végtelen és örök SZERETETÉNEK FÉNYE, aki elzárja magát a FÉNY elől, bezárkózva a félelembe, amely pedig nem más, és nem több, mint a pokol elébe ~ elméjébe vetített hamis káprázata! A sötétség nem a Valóság része, de a Valóság mégis része a sötétségnek is, mert abban is ÉL a Valóság, az egyedülvaló IGAZSÁG: ISTEN SZERETETE, amely örök, mindenkor hű és mély, Igaz és tiszta, mint a hegyi források vize, mint a legtisztább, mert Öröktől való, s örökig élő Ős-szerelem… Ezért mondom tehát: ne féljetek! Utatok bárhol, és bármiképp vezessen, lépjetek bár kietlen tájakon, zord, kemény Sors-sziklák között: ne féljetek! Legyen osztályrészetek bárha testi-lelki szenvedések ezere, lessen rátok bár a testnek halála, mint prédára éhes fenevad: Ti azért soha ne féljetek, mert megoltalmaz benneteket: Valós ÉN-eiteket, Istentől való Lényegeteket A FÉNY: az Isteni EGY-ség elvehetetlen és ellökhetetlen, Örök Szeretete. Aki e Szeretetből merít, és e Szeretetre épít, már kellő erővel fog bírni: megvívni önmagáért is a harcot, s ha kell, hát önmaga ellenében, de ahhoz is elég erőt tudhat a magáénak, hogy Testvéreit segítse a maguk harcának megvívásában. Azokat, akik még vakok: meglátni a Fényt, és süketek: meghallani Istennek elhívó Szavát, azt a SZÓT, amellyel Haza hívja hosszú vándorútra tért Gyermekeit. Benneteket, azokat, Akik a Valóság értelmében voltatok, s akivé a Valóság értelmében ismét lennetek kell. Mert azokat hívja Isten, hisz Ő annak lát, és annak tud mindannyiótokat, legyen rajtatok bármiféle álöltözet, Akinek egykoron megteremtett, és azt az Én-eteket szereti bennetek: legyen bármilyen a ti valótlan valóságaitok világ-képzeteiben elmétek, szívetek: ti magatok, akinek érzitek magatokat, vagy akinek a köröttetek lévők látnak, s mint vélik: ismernek benneteket. Azt az Éneteket hívja és várja és Szereti bennetek Isten, amely a látszat-képek, a sűrű és sötét Mayafátylak alatt rejtezik, azt az ÉN-eteket, amelyet igazán csak Ő ismerhet és csak Ő tudhat: Ő, aki LÉTETEK adta. Istenünk tudja: milyenek vagytok a magatok szintjének mértéke szerint. Tudja, és mégis, a legkisebbet, a legmélyebb mélységbe esettet is igaz Szeretettel Szereti, Szereti örökkön, mert TUDJA bennetek, mai énjeitek mélyén a te Valós kiléteteket, tudja, hogy az Övéi: Kicsinyei, oltalomra és vezetésre szoruló Gyermekei vagytok. Gyermekei, akik dacos-önfejű mód elindultak, hogy a maguk vándorútján igyekezzenek elérni… ŐT: ISTENT, AKI A FÉNY! Mert Satana, és ti is mind, akik a mélység világai felé indultatok, a Teremtő ERŐT: a FÉNYT akartátok volna mind magasabb fokon magatokénak tudhatni, amely ERŐ, és amely FÉNY: MAGA A TEREMTŐ EGYSÉG! Akként indultatok el tehát a FÉNY után, hogy épp ellentétes irányba indultatok, majd hogy a kezdeti lépés után már nem az Igazság: a Legmagasabb rendű Igazság, csak a Satana által megfogalmazott káprázat vezetett, amiként azt, tehát az önmaga által önmaga elé vetített káprázatot követte maga Satana is: tév-útra térvén, mind távolabb és távolabb kerültetek Onnan, ahová eredetileg menni kívántatok volna: Istentől, s az Ő Végtelen, Éltető és Teremtő és Megtartó SZERETETÉTŐL. A magatok értelmében kerültetek attól mind távolabb és távolabb, annál is inkább, mert Satana a kezdeti lépés után már elvesztette a Bölcsesség ama fokát, amelyen még tudomással bírhatott arról: A TEREMTŐ ERŐ, tehát az ÉLETERŐ, A LEGMAGASABB RENDŰ FÉNY és A TEREMTŐ EGY-ség: egy és ugyan az! Már külön választotta magában Istent, és Isten Teremtő Erejét, majd a következő lépésnél még Istent, és a Teremtő ERŐT is elkülönülten érzékelte magában, mintha a fentebbi mondatot Szellemi Tudata egyben nem: már csak ekként, tehát külön-külön lett volna képes érzékelni. S mert számára és benne már az ERŐ utáni vágyakozás, s a Hatalom mindinkább való Akarása vált elsődleges érzetté, hogy akként mondjam: LÉT-céllá, a mondat többi elemét elvetve csak az ERŐT őrizte meg Szellemi-tudati képei közt, elvonatkoztatva azt az EGY-ségtől, s az EGY-ség mindenek iránti, Örök Szeretetétől is. Ez volt a kezdet: és a Fénytől, a Teremtő EGY-ségtől, s még az olyannyira áhított Valós Teremtő ERŐtől is mind távolabb került, mígnem elérte a legmélyebb szintet. A legmélyebb, még a fizikai elem megfogalmazására alkalmas szintet átlépve, s már a Bölcsességet, és a Szeretetet teljességgel elvetve, s már csak az Akaratot őrizve olyan energia-tartományt fogalmazott meg, amelyben, lévén hogy Akarata 239

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága IV. kötet ellenkezett a Teremtő Akaratával, már csak e negatív akarati energia, tehát az ellentétes forgás-irányú akarati energia létezett, s létezik, minden Mélység-szinttel erősebben, ahogy az őt követők az általa elfoglalt Mélység-tartomány szintje felé közelednek. A Tér és az Idő a legvégső pont után nem szűkülhet be még inkább. De el sem enyészhet, meg sem semmisülhet még e két, csak a ti valótlan Valóságotok szintjein megfogalmazást nyert elem sem, mert az is a Teremtő EGY-ség része, hisz a Tér a Végtelen, míg az Idő az Örökkévalóság mind kisebbé váló töredékekre bontott tükörképe, amely ekként mindenkor magában hordja a Fent Világában rezgő Energia halvány mását, annak visszfényét. S mert ez az ERŐ mindenhol és mindenkor az Istennek Ereje, az már magában olyan véghetetlen energiával bír, hogy még annak a mélységbe aláhulló árnyéka is őrzi az IstenErőt. Ha ez nem ekként volna, a Térben és az Időben nem volnátok képesek létezni olyan Szellemi Elemmel, amely elem a Tökéletes Teremtő ERŐ-ből létbe emelt Szellem egy elidegeníthetetlen gondolati egysége, vagyis a Szellem része, amely nélkül maga a Szellem sem lehet teljességgel EGY önmagával és önmagában, mert hisz hiányozna belőle az általa kiáramoltatott Gondolat energiája, amelynek helyére, lévén maga a Gondolat a Tökéletestől eltérő irányú: nem vonzhat magához egy újabb elemet a Tökéletes Teremtő Energiákból, mint tehette ezt korábban, a pozitív, vagyis a Bölcsesség általa elért szintjének teljes Erejét bírva megfogalmazott Tiszta Gondolatok kiáramoltatásakor. Most ahhoz, hogy ismételten is Teljessé legyen, az általa megfogalmazott Gondolatot kell visszavonja, s ismételten a gondolat megfogalmazása előtti rezgésszintre emelje. Satana, amikor a TÉR-IDŐ síkok legalsó szintjét elérte, elérte önnön Valós Erői legalsó határát is. Vagyis a Fent Világainak értelmében a legteljesebb mértékig energia-szegénnyé változott, s ha a szelleme által megfogalmazott ÉN-kép (amelynek, mint mondtam, ő egyedül megőrizte teljes, azaz Duális EGYségét) nem őrzi magában az Istentől kapott Szikrát, valósággal Teremtő Energia-elemeire bomlik, mindazokkal együtt, akik a mélység bármely szintjére követték, de még mindazok Szellemével is, amelyek a felbomló Gondolatenergiát már vissza nem vonhatva, meg kellene maradjanak tökéletlen, mert egy Belőlük eredő, magukból kiáramoltatott energia-elemtől megfosztott állapotukban. Erre a Tökéletes Mennyei Szintek egyikén sincs lehetőség: vagyis az ÉN-kép megfogalmazására kiáramoltatott gondolati energiájától végképp megfosztott Szellem mégiscsak átbillen a legalsó Mennyei szintet a Végtelen Mindenségtől elválasztó határon, és ismét Teremtő Energia-elemeire hull, mert a maga gondolati energiája vonná őt maga után. Amikor Satana a fizikai síkok legalsó szintjére ért, már sem a Valós, tehát az Istentől való Szellemi Bölcsesség, sem a Szeretet, sem pedig a pozitív irányú akarati Energiák egy szikráját nem mondhatta magáénak abban az értelemben, hogy többé nem élhetett azok Erejével: csak az önmaga által megfogalmazott negatív akarati energia állt rendelkezésére, amiként az áll rendelkezésére ma is. Erre támaszkodva, ebből merítve, s a csatlósai és szolgái és követői által leközvetített energiát is e negatív akarati energiává változtatva, tehát besűrítve építette fel a maga anti-világképeit, s mert mint mondtam: a Tér már nem szűkülhetett tovább, amiként az Idő sem, a rendelkezésére álló energia irányába kényszerítve kezdte mindinkább kitágítani a maga számára úgy az Időt, mint a Teret. Ekként a mélység mindahány szintje, minél nagyobb mélységbe lép a Szellemi Én-rész, maga is annál nagyobb, de ellentétes forgás-irányú energia-körökből áll, ami azt jelenti, hogy ki milyen mélységig követte/követi a mélység legvégső szintjére aláereszkedett Satanát, olyan időtartamra köti meg magát a mélység ama szintjén. Az a csakis negatív elemekből álló világ-képzet azonban nem a mindinkább való Szabadság, de a fokról-fokra mélyebbé váló rabság világa. Aki tehát azon világ-képzetek felé halad, a rabság felé halad az olyannyira áhított Szabadság helyett, mert a Valódi Szabadságot csak a Fent Végtelen és Örök VILÁGÁBAN: Istenben élheti meg a Szellem. Satana elképzelése az volt (amiként az mindmáig), hogy ha a maga jelenlegi Mélység-szintjénél is tovább tud lépni, tehát ha át tudja törni a saját szintjének energia-burkát, amely egyben a ti kicsiny energia-gömbötök burkának alsó fala is, a saját, ellentétes forgásirányú energiájával töltheti be a Mindenséget. Azt tudta, hogyha a Mindenségben lévő Tökéletes Teremtő Elemek közé lép, a benne is meglévő Isteni Szikra révén a kimondhatatlan energiát képviselő Teremtő Energia-elemek magukhoz vonzzák, s felbontva a benne lévő Isteni Szikrát, az ő puszta létét is megsemmisítik, tehát mint egyéni 240

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága IV. kötet individuum nem: már csak mint ismételten pozitív rezgésirányúvá váló Teremtő Elem: létezik a Mindenségben. Ez volt tehát az oka annak, hogy mindenáron az önmagát, mint ÉN-képet, és az őt megfogalmazó és kiáramoltató Szellemet egymással összekötő Lélek-szál elszakítására, azaz megsemmisítésére törekedett, már képtelenné válva felmérni cselekedetének következményét. Ő már csak mint rabtartót, mint számára szükségtelenné lett, mert Istentől való elemét élte meg a Szellemet, mint aki elfeledte: a Szellem gondolata csupán, amely a Szellem helyébe állt, s nem megfordítva. Pedig a Gondolat nem fogalmazhatja meg önmagát, de az elmét sem: s ez olyannyira logikus, hogy nem is érzem szükségszerűnek tovább bontani. Azt viszont annál inkább, hogy ti, akik nem eltávolodni, de mindinkább Visszatérni kívántok a Teremtettség EGY-ségébe, épp az által lehettek képesek erre, ha nem a negatív, de a pozitív, tehát nem a romboló, de a Teremtő Gondolatok megfogalmazására, és azok Valóság szintre emelésére törekedtek. Ez a ti jelenlegi szinteteken még nem is olyan egyszerű, s nem csak a közeg, és nem csak a köröttetek élők végett, de azért is, mert az adott szférikus gyűrű maga is nagy mértékben besűrített energiákból áll, amiként maga a Kozmikus Tér is a negatív energia-felhők sokaságát rejti. Ez részben jó, részben nem, mert a lefelé tartó Én-rész mindenkor a számára megfelelő energiák magához vonzására lesz képes, s mert hogy a ti feladatotok részben még a korábbi Utak során megfogalmazott negatív gondolati-érzelmiakarati energiák, s az ezek nyomán bevégzett cselekedetek mindinkább való megtisztítása, még éppenhogy azokra a negatív energiákra van szükségetek, amelyek megadják a késztetést a Tudatnak: ismételten a korábban elhibázott, elbukott történés felé vezetni a testet, ami azért szükséges, hisz az Énrész Feladata pontosan az ismételten felbukkanó, s általa már tudottan hibás tudati késztetés felülírása, de már olyan fokon, hogy a Tudat ne csak megtagadni legyen képes, ne csak elvesse magától a késztetést, de épp az ellentétes cselekedet elvégzésére késztesse az eszközt, vagyis a fizikai testet. Ha még nem jutottatok is túl mindahány negatív gondolat megfogalmazásának kényszerén (amely kényszer mindenkor tudati, tehát az egyén felelőssége!), azért a legsűrűbb negatív energiák-adta késztetések legyőzésén és felülírásán túljutottatok. (Legalábbis azok, akik már valóban Krisztus Útját: A BÖLCS SZERETET Útját követik, mert sajnos, nem mindenkire mondhatom ezt el azok közül, akik a Föld színén élnek, bár igen szeretném magam is…) Van, aki már e győzelmek birtokában kezdte meg jelen Útját, s volt, aki éppenhogy ezen az Úton kellett megtanulja a tudati késztetés felülírását, vagy a korábban, még az Isten nélkül, s az ÚT, de már a Valós ÚT ismerete nélkül élt években elkövetett bűn teljes és tökéletes megbánását. Vagyis már Út közben kellett megszerezze azt a Felismerést, azt a Bölcsesség-elemet, amelynek birtokosaként sohasem cselekedné meg ugyanazt a vétséget, amelyet ezen ERŐ hiányában az Én-rész nem tudott megakadályozni. Ezen a szinten viszont ismét csak túl kell lépnetek: és nem véletlenül mondottam az imént: ne féljetek! Sokakban ég és izzik a bűntudat adta kérdés, már a Felismerés birtokában. Tudják, mit cselekedtek, amikor valamely tettüket elkövették, és tisztában vannak a Karma Törvényével is. Azzal azonban nem lehetnek tisztában, mert azt senki, soha nem mondhatja meg, még én magam sem: mit, mennyit töröl el számotokra, mely bűnötöket oldja fel Szeretetében A KEGYELEM ISTENE: Krisztus, Aki Életét adta teérettetek! Fel tudjátok mérni, micsoda hatalmas súlya van e pár szónak? A FIÚ ISTEN alá szállott, testet vett, hogy ÉLETÉT adhassa ÉRTETEK: bűneikben élő kicsinyekért, azokért, akik szembe fordultak az EGYséggel: ekként VÉLE MAGÁVAL IS, A FIÚ ISTENNEL IS! És ő mégis alászállott, és betegeket gyógyított és erőtlenségeket, holtakat támasztott fel, majd mindeme Csodák kemény és kegyetlen és igazságtalan és keserű béreként még a Halált is elvette kezetekből, hogy ÉLETETEK legyen BENNE ÉS ÁLTALA. – Tudom, mire gondoltok: „Én nem…” – dehogynem, gyermekeim, dehogynem! Bizony, még ti magatok is részei, és részesei vagytok az emberiség bűnének, hisz ha az ÚR, a FIÚ ISTEN ma érkezne a Föld színére, ma épp úgy felállíttatna az a Kereszt, és épp úgy Áldozattá lenne az Istennek Egyetlenje, amiként állott a Kereszt immáron közel kétezer éve, mert a tömeg-pszichózis törvénytelen törvénye véletek is kimondatná a szót: feszítsd meg. Mind, akik elmennétek ama helyre, egyként kiáltanátok, mert az Elme még oly mértékben áll a negatív erők hatása alatt, hogy ha józan, érett fővel, Lelketek, Szívetek 241

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága IV. kötet és Szellemetek szavára hallgatva, egyenként egy nem szavazna az ÚR ellenében, már tömegbe, éspedig a mélység irányította felsőbbség által befolyásolt tömegbe verődve mind a tömeg-tudat szerint szólnátok: akár benső érzéseitek, Szellemi késztetésetek ellenére is, mert a Tudat még nagyon is irányítható: sajnos nem a pozitív, de a negatív irányban. Hisz már ennél kisebb dolgokban is nyilvánvalóvá lett: ne említsem, csak a legutóbbi, az Amerikában lezajlott választást. Senki sem akarta igazán: és a többség mégis újra megválasztotta ugyanazt az elnököt, akit pedig átkok ezre kísért már eddig is, ugyanazok ajkáról felszálló átkok ezre, akik a döntő pillanatban nem voltak képesek nem az ellentét által a Tudat felé közvetített akarati képet követni, amely, merthogy az már a levegőben érződött, mint besűrűsödött gondolati energia, amely még a józanok elméjét is a maga irányára fordította. Nem véletlen mondta a mi Áldott URUNK, EGYETLEN, tövissel koronázott ÉGI KIRÁLYUNK: „Atyám! bocsásd meg * nékik; mert nem tudják mit cselekesznek.” (Luk. 23.34) Nem véletlen mondta az ÚR, és nemcsak azokra gondolt akkor, akik megfeszítették, de a tömeg minden tagjára is, mert Ő tudta, hogy azok valóban nincsenek tudatában annak: mit cselekszenek, mire mondtak igent a döntő pillanatban. Ekként én sem véletlen oktatlak benneteket arra: ne ítéljetek még azok fölött se, akik akkor és ott a tömegben álltak: mert amiként ők nem tudták, nem tudhatták felmérni, mire mondanak igent, akként nem tudnátok ti sem, még most, a magasabb szinten élve, kétezer évvel a Nagy Áldozat után… És egyébként is mondom néktek, amit az ÚR is mondott: senki fölött ne ítélkezzetek, mert nem tudhatjátok tettei okát, hátterét, előzményeit, nem tudhatjátok őt magát, mert őt is, amiként titeket magatokat is csak az ÚR TUD: de Ő tud benneteket egészen, nem ismer, valósággal is TUD, mert Ő ismeri mindahány volt Utatokat, azok minden emlék-energiáját is tudva az ismét Úton járó Én-részben, amiként Ő tudja csak: mire milyen szinten vagytok, vagy lehettek képesek, s mi az, amit, mégha mégoly egyszerű Feladat is: képtelenek vagytok elvégezni, mert nincs meg bennetek az Erő, avagy a mersz: s ez utóbbi vagy azért, mert nem is volt meg, vagy mert már Utatok kezdeti éveiben kitörölték azt a Tudat legmélyebb rejtekéről is. Ekként a ti feladatotok, hogy felismerjétek, és elvessétek magát a bűnt, és az, hogy felismerjétek a bűnösben Istennek gyermekét, Testvéreteket, aki maga is az Isteni Szikrával bír, amiként bír a Megváltó Kegyelmi Szikrával is, és őt magát az általa elkövetett bűntől elvonatkoztatva, sőt: még az ellenetek elkövetett bűnben is csak a bűnt ítélve el, és vetve el: a Szívetek legtisztább Szeretetének erejével mondott imák révén támogassátok, akként imádkozva, és könyörögve érte: Testvéretekért Istenhez, amiként az ÚR könyörgött a Teremtőhöz az ŐT megkínzó, arcul ütő, sőt: arcába köpdöső, megfeszítő Gyermekekért, s azokért, akik szavukkal maguk is a kínzók közé álltak: azokkal vállalva közösséget ELLENE. S ha az ISTENNEK EGYETLENJE, majd az ÁLDOTT ANYA képes volt megbocsájtani azt, ami már tényleg, minden emberi mértékkel valóban megbocsájthatatlan: ti is meg kell tudjatok bocsájtani: ha ellenetekre esett a vétek, vagy akár a bűn, ha mások ellenében, Istennek irgalmába ajánlva a bűnöst is, nem csak annak áldozatát, s a bűnöst tán még inkább, hisz az a betegebb. És amiként az ÚR mondotta: nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, de bizony: a betegeknek. És ez a legmagasabb fokú SZERETET: mert aki ellenetek nem vét, azt könnyű szeretni, s annak könnyű megbocsájtani is, bármit vétett is. Ám annak, aki ellenetek vét, s ekként fájdalmat: testi - lelki - tudati fájdalmat okoz, már lényegesen nehezebb. Olyankor kell a te szemeiteket a Kereszt felé fordítsátok, és olyankor kell elmétekbe idézzétek, és kimondjátok magatok is az Áldott Krisztus szavát: „Bocsájts meg néki, Atyám”… S ha az Isten megbocsájtott: vajon lehettek-e szigorúbbak ti: kicsinyek, mint maga Isten? S ez azokra a Testvéreinkre is vonatkozik, akik önmaguknak nem képesek a már Isten kezébe letett vétkeket vagy bűnöket megbocsájtani, és vállalva inkább, hogy a korábbi cselekedet mindenkor újra és újra visszaidézett energiája megkösse őket Útjukban; visszafelé pillognak, mint akik nem hiszik el igazán: a Kegyelem Istenének Szeretete mindennél erősebb, s ekként az egyedül alkalmas arra: de az igazán alkalmas rá, hogy a ténylegesen meg-bánt vétek vagy bűn súlyát

242

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága IV. kötet teljességgel, s örökkön való időre feloldja a magát megtisztítani kívánó Tudat, az Én-rész, s ekként az ÉN számára egyaránt. A bűn megbocsájtása a legnehezebb, s az ellenetek esett bűn megbocsájtása még ennél is nehezebb az emberi, s ekként emberként gondolkodó Elme számára. De enélkül el sem indulhattok igazán az Úton, s ha az elétek tárt Bölcsesség-elemek mindegyikét megismeritek is, csak annyit fog az érni a haragban, vagy akár már gyűlöletben megrögzült, s az által elfedett Én-rész számára, mint bármely más, csak fizikai szintű ismeret, amelyet, lévén nem lett, mert a harag vagy gyűlölet végett nem lehetett Valóság szintre emelve, még ekkor sem íródik be az Én-részbe, s ekként az ÉN-be, ha a kezetekbe adott Bölcsesség-elem mint fizikai cselekedet: megvalósítást nyert, mert a Szeretet, s már a Valós Krisztusi Szeretet nélkül, ahogy értéktelenné lesz a megszerzett tudás mindösszessége, akként válik (Szellemi értelemben) értéktelenné mindahány fizikai cselekedet is. Aki a Szeretet Törvényvilágába akar emelkedni, egy magasabb TÉR-IDŐ rendszerbe akar átlépni. Ez azonban nem lehetséges anélkül, hogy az Én-rész által korábban megfogalmazott, majd önmagával betöltött szint: tehát a jelenlegi szint negatív energiáit fel ne oldaná önmagában, önmaga számára, megtisztítva ekként azon akarati és gondolati energiákat is, amelyeket az Én-rész a lefelé vezető Úton maga után hagyott, mielőtt egy még mélyebb energia-síkra lépett volna. Erre viszont csak az elérni vágyott szint Törvényének mindinkább való megismerése révén lehet módotok, mert csak a Szeretet, s már a Bölcs Szeretet lehet az, ami a ti szinteteken mindannyiótokat fogságban tartó negatív energiák felülírására alkalmas. S ezzel ismét visszatértünk a Szeretethez, és a Szeretet-cselekedetekhez, mint a feljebb lépés egyedüli követelményéhez. A Szeretetről már oly gyakran, és oly sokat írtunk, hogy vélhetnétek: nincs is már arról több, amit még elmondhatnánk. De amiként az ÚR Krisztusban valósággal is mindvégig, s mindennek ellenére ÉLŐ-nek megmaradt Szeretet megmutatásán is láthattátok, még mindig van mit írni, s ekként van mit megtanulni és megvalósítani is, mire igazán azt mondhatjátok: a Valós Szeretet Állapotába léptetek. Abba a tudati és lelki állapotba, amely egyedül alkalmas eszköze a Szellemi Természet megnyil-vánulásának bennetek magatokban is, amely természet, mint mondottam, a Szellem Isteni természete, tehát a Bölcs Szeretet. Ahhoz, hogy ezt elérjétek, és már ezt is mondtam, el kell érjétek, hogy Tudatotok mind magasabb fokon legyen képes beilleszkedni a Szellem legkisebb követének, az Én-résznek követelményrendszerébe, vagyis át kell tudnotok adni életetek irányítását az Én-résznek. Ezt már annyiszor említettem, s nem csak most, de ha csak jelzésképpen, csak utalva a feladatra, már Eszter, sőt: Adelma könyvein keresztül is (már amikor én dolgoztam vele) s még mindig nem bontottam ki számotokra teljességgel: hogyan is lehettek képesek a Tudat és az Én-rész közti teljes harmóniát megvalósítani, amely harmónia nélkül reményetek sem lehet az Én-rész és a Tudat EGY-ségét megvalósítani. Térjünk vissza tehát most ismét a kezdethez: de már csak az emberré válás folyamatának kezdetéhez, amely tulajdonképpen a Szellemi evolúció kezdete is, tehát a Szellemi Ébredés ha úgy tetszik: annak alapköve. A Szellemi Én-rész, miután az anyag-elemek megfogalmazását megtanulta, fokonként megfogalmazta magának azt a testet, amely alkalmas eszközzé lett számára az egyes Utak, s már valóban a Felfelé vezető Utak végigjárására. Tulajdonképpen nem is maga a test volt az elsődleges fontosságú számára, hanem az agy. És mégis fontos volt a test is, hisz megfelelő eszköz nélkül egyetlen feladat végrehajtására sem vállalkozhatott volna. De a kiemelt szerepet az agy kapta, és kapja mindenkor, amelyet az Én-rész maga is akként épített fel, hogy az agy rendszere tükörképe legyen a Kozmikus Világ-rendszernek! S most talán egy kissé megütköztök a kifejezésen, pedig az Én-rész is akként kellett az agysejtállományokat elrendezze, amiként a Teremtő rendezte el a Kozmikus Tér teljességében még megzabolázatlanul kavargó energiákat a káoszt megszüntető elsődleges Világ-rend megalkotásakor. Amint az Atya, akként az Én-rész is ki kellett áramoltassa a maga energia-szálát a test erre egyedül megfelelő pontján, amely ponton belül, már a kiáramoltatott, és megbontott Erő-szálak mentén a benne 243

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága IV. kötet lévő, magasabb szintű energiák felhasználása révén meg kellett fogalmazza, majd egységbe kellett rendezze azon agyi tartomány agysejtjeit („bolygóit”) amelyek ekként magasabb szintű, kiemelt feladatok betöltésére alkalmasak voltak, (Kozmikus méretekben a testet öltésekre, az Utak végigjárására alkalmas bolygókat értvén e hasonlat során) és meg kellett fogalmazza a másod, és harmadrendű agyi tartományokat is, amelyeknek az Út során nincs, vagy csak kivételes esetekben van, vagy lehet kiemelt szerepe, legalábbis az Én-rész magasabb rendű, tehát szellemi szempontjából, mert a test, mint biológiai rendszer szempontjából éppenhogy e másod és harmadrendű agyi tartományok játsszák a kiemelt fontosságú szerepet, mert ezek működése révén képes a test mindahány eleme, vagyis belső szerve ellátni a maga feladatát, amelyek nélkül a test nem, vagy csak csökkentett mértékben volna működőképes, mint eszköz. Az Én-rész tehát a koponyaüregben felhalmozott test-elemek-ből (sejtekből) meg kellett fogalmazza, ki kellett építse az egyes agyi tartományokat. A Tudat fölötti agyi tartomány egyetlen ténylegesen is működő „sejtje” ő maga: tehát a Szellemi Én-rész, amely azonban az Utak kezdetén még mindahány, egyéb rendeltetésű agyi tartománnyal is kapcsolatban kellett álljon. Ezen felül és ezen túl azonban meg kellett fogalmazza a Tudatalatti, és a Tudat mögötti agyi tartományokat is. (Ezek, ha képszerűen akarom ábrázolni, Kozmikus értelemben véve a csillagok, s egyéb, más és más rendeltetésű Kozmikus képződmények.) Mindezeket maga is akként rendezte más és más EGY-ségekbe, hogy a saját energiáit áramoltatta ki, s a kiáramoltatott energiát más és más rezgésszintű energia-szálakra bontotta, amelyek mindegyike a maga rezgésének megfelelő, tehát azzal harmonizálni tudó test-elemet vonta maga mellé. Ekként más a rezgésenergiája az agy Tudatosodásra alkalmas agysejtjeinek, más rezgésszinttel bírnak a Tudatalatti, tehát a Tudat szint alá süllyedt emlékképek tárolásáért felelős agyi tartományban összevont agysejtek, és megint más a rezgésszintje a Tudat fölötti agyi tartománynak. (Ez utóbbi energia szintje természetszerűleg a legmagasabb, hisz mint mondtam, ez az Én-rész tartózkodási pontja a testet öltés időtartama során.) A Tudat mögötti, vagyis a test spontán (vegetatív) működéséért felelős agyi állományban lévő agysejtek ismétcsak más energiával kell bírjanak. Ezen energiák nagy része épp az Én-rész által a Kozmikus Térben magához vonzott energiákból tevődik össze, különösképp azok, amelyek az egyes emberi alaptermészetek jellegzetes elemeit adják. Ezeket találhatjátok meg azokban az asztrológiai képekben, amelyek az emberi milyenséget nem tudati, és nem szellemi, de kifejezetten testi értelemben meghatározzák. A nagyobb étvágyat, vagy a kisétkűséget, a felfokozottabb alvás és mozgásigényt, vagy annak ellentétét, s még sorolhatnám. Az egyes agyi tartományok természetesen a test különböző jellegű szolgálatát látják el. Ezen túl azonban minden egyes agyi elem más és más test-elemmel kell összeköttetésben álljon. Ezt az összeköttetést az Én-rész által kiáramoltatott energia-szálak meghosszabbított vonalai, az idegszálak biztosítják. A test teljességének vérellátó érrendszere Kozmikus értelemben azoknak az Energia-hálóknak felel meg, amelyek a bolygók és a Csillagok közt, a teljes Kozmikus Teret behálózzák, s amelyek mindezen Kozmikus Képződmények éltetői. A Kozmikus Erő-hálóhoz hasonló szerepet tölt be ezen kívül és ezen túl az általatok Hartmanvonalaknak nevezett energia-háló, amely a Föld teljességét (is, és a lakott bolygók mindegyikét is) behálózza. Ezek lényegében az ÉN, az ÉN-fél és az Én-rész más-más rezgésszinten, tehát a lefelé vezető út más és más szintjein megfogalmazott és kiáramoltatott gondolati-akarati energiáiból rendeződtek össze, s mindenkor jelzik a bolygó tényleges szintjét. Ha a bolygó magasabb fokon töltődött a negatív energiával, az alsórendű Hartmann-vonalakat vonzza magához, míg a magasabb rezgésszintre emelkedett bolygótestet a tisztább energiákból megfogalmazott háló veszi körbe, amely energia-hálók viszont a bolygótestben is megfogalmazódásra késztetik a hozzájuk hasonlatos Erő-áramlatok, vagyis Erő-szálak rendszerét, annál is inkább, mert hisz maguk a bolygótestek is az ÉN, az ÉN-fél, vagy az Én-rész kiáramoltatott, és besűrűsödött energiáiból állnak! S mert hogy az adott bolygók teste sem csak ilyen, vagy csak olyan energiát tartalmaz, a magukhoz vont Erőszálak is más és más rezgésszinttel bírnak, legalábbis egy bizonyos szférikus kör eléréséig, addig a szintig, amelyet követően a bolygótest maga is felbomlik, s ismételten felveszi korábbi energia-állapotát.

244

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága IV. kötet Amilyen energiával bír a bolygó egy adott pontja fölött megfogalmazódott Erő-szál, olyan, vagy ahhoz hasonlatos, de a bolygótest sűrűségének mértékében leárnyékolódott, vagyis még inkább elgyengített energia jelenlétét érzékelhetitek magában a bolygótestben is. Ezt természetesen befolyásolja a Föld-test mélyebb pontjain lévő víz-ér, de befolyásolhatja az adott ponton élők tudati - akarati - érzelmi milyensége is. S nem csak a bolygótestet körbe vevő Hartmann-háló: a mindahány fizikai testet is teljességgel behálózó energia-hálók is a Kozmikus Erőháló mintájára fogalmazódnak meg, amelyeket Meridiánoknak neveztek, s amely energia-háló szálainak mindegyike is más - más energia szinttel, s ekként más kisugárzással bír. Amiként a Hartmann-háló szálai (vagy vonalai) jelzik a bolygó tényleges rezgésszintjét, a Meridiánok is jelzik az emberi test energia-állapotát. Nyugalmi állapotban, kiegyensúlyozottan a magasabb rendű, és a tisztább meridiánok energiáit vonzza magához a test, de ha a test egészségi állapota nem kielégítő, azt a különböző erőszálak energia-hiányos volta jelzi, amely nem csak a testre, de a test körüli energiamezőkre is hatással van. A testet körbe ölelő aura-rétegek, a test, vagy az egyes belső szervek energiával való feltöltése lényegében a test különböző meridián-pontjainak feltöltését, „újraélesztését” is jelenti, amelyeket elsődlegesen a meridián-ponthoz legközelebb álló test-csakrán, vagy akár a test megfelelő pontján, tehát közvetlen is végezhettek. A Hartmann-háló lényegében a Kozmikus Erő-hálók energiájának „tükörképe”, gyengébb kivetülése. De mert a Kozmikus Erő-terek sem csak pozitív, vagy csak negatív energiákat tartalmaznak, a Föld energiahálózatának szálai, vagyis energia-csatornái közt is van pozitív és negatív. A legmagasabb rezgésszintű, s mindenkor Tökéletes Pozitív energiából álló, ekként csak a legtisztább energiát áramoltató Kozmikus Energia-szálak, azok, amelyek egyedül alkalmasak voltak a Kozmikus térben áramló gondolati-akarati energiák bevonzására, és azok egységbe rendezésére, hogy a káoszban megfogalmazást nyerjen általuk az elsődleges REND, az Atya által a Kozmikus Térbe áramoltatott Kegyelmi ERŐ szálai voltak, s maradnak mindenkor. A negatív, vagy gyengébb, de már (a ti mértéketek szerint) pozitívnak nevezhető, tehát magasabb rezgésszintű energiát közvetítő másodlagos Kozmikus erő-háló az ÉN, az ÉN-fél, s az Én-rész lefelé vezető Útján kiáramoltatott gondolati-akarati - érzelmi energiáiból megfogalmazódott energia-szálakból áll: s az Asztrál-világok, mindegyik a maga szintjének megfelelően e másodlagos energia-háló szálai mellett fogalmazódhattak meg. Lényegében tehát azt is mondhatom, hisz akként is van, hogy az asztrális Világ-képeket megtartó Energia-háló kivetülése, tükörképeként fogalmazódtak meg azok a bizonyos Hartmann-hálók is az egyes bolygótestek körül, amely energia-hálók szálai mindenkor az adott bolygó rezgésének mértékében jelennek meg a bolygótest azon pontján, amely a bennük lévő energiával harmonizál; s amely energiaszálakra már magatok is hathattok egy bizonyos fokig. Ha a gyengébb energiával bíró, tehát kisebb terméshozamot adó termőföldre már szándékoltan igyekeztek pozitív energiát áramoltatni, az adott földterület fölé áramoltatott gondolati - érzelmi és akarati energia alkalmas rá, hogy a Föld energia-hálójának rezgésszintjét, s ezzel a Föld-testben lévő energia-háló rezgésszintjét is megváltoztassa az adott területen, vagyis a Föld épp úgy „gyógyítható” és „kezelhető”, tehát energetizálható, mint a ti fizikai testeitek, még ha ehhez többek összevont gondolati-akarati és Szeretet-energiájára van is szükség a ti szinteteken. Épp úgy, ahogy a nagyobb betegségek esetében az emberi test, vagy annak egyes szervei gyógyításánál, amikor is a gyógyítást végző testvért imáitok erejével támogathatjátok meg, s persze: kell is hogy megtámogassátok a gyógyítás mind nagyobb hatásfokának elérhetése érdekében. De térjünk vissza korábbi kérdésünkhöz. Amiként azt az első kötetben is olvashattátok, ameddig az Én-rész teljességgel nyugalmi állapotban volt az agyban, a Tudat sem kezdhette meg a fejlődését. Aztán az Én-rész ébredezni kezdett, s mind aktívabbá vált: s ekként az agy tudatosodási folyamata is megkezdődhetett, s amilyen mértékben az Én-rész ébredtségi foka növekedett, olyan mértékben fejlődött maga a Tudat is. De ez sem volt olyan egyszerű, mint vélnétek.

245

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága IV. kötet Az Én-rész, miután az agyi energiahálózatot, a test ideghálózatát, és az elsődleges test-nedv, vagyis a vér szállítására szolgáló érhálózatot is kiépítette, a magával vitt energia révén irányítani kezdte a testet. Kezdetben még csak a test ösztön szintű késztetéseinek betöltésére szolgáló utasításokat továbbította az agy ama tartománya felé, amelyben a legmagasabb rezgésszinttel bíró agysejtek halmozódtak fel az általa kiáramoltatott Energia-szálacska mellett. Azzal viszont, hogy mozgásba hozta, vagyis aktivizálta, lényegében be is töltötte önmagával az agysejtek egy részét. Ez viszont azt is jelenti, hogy már akkor, az adott agysejtek betöltése révén, a belőle kiáramló energia révén, amely energia az adott agyi tartományban lévő többi agysejtre is hatással volt, mindinkább alkalmassá tette a még használaton kívüli agysejteket is a későbbiek során azokra háruló funkció mind magasabb fokon való ellátására. Az agy ekként való felépítésének ismerete mindahány Testbe öltözés során rendelkezésére állt az Énrésznek, amely mindig több és több energiát áramoltathatott a majdani Tudatot magába záró agysejtek felé, már nem csak spontán módon, de akaratlagosan is, mindenkor az új feladat mértékében, amelyek mindenkor több és mégtöbb agysejt aktivizálását igényelték, de önmagával továbbra is csak azokat az agysejteket tölthette be, amelyek az alapszintű késztetéseket voltak hivatottak megadni magának a testnek, pontosan az eszköz megmaradhatása érdekében. Amikor a test, s annak még csak tudattalan tudata kellő fejlettségi fokot ért el, vissza kellett vonuljon, már hagyva, hogy a megnyitott agyi tartomány maga végeztesse el a testtel a lét fenntartásához nélkülözhetetlen cselekvést, vagy már cselekvés-sort, amelynek ismerete az agy sejtjeiben rögzült. A táplálkozási ösztönt az agy e kibontott sejtjei még a legegyszerűbb táplálékszerzési móddal, az arra való késztetéssel együtt jelenítették meg, elvégeztetve a testtel a táplálék megszerzéséhez szükséges mozdulatokat, hogy az éhség-érzetet megszüntessék a testben, s a test éhség-érzettel jelző pontjáért felelős agyi tartomány sejtjeiben is. A végrehajtott cselekedet, s a táplálékbevitel után a test elégedettségi információt juttatott az agysejtek felé az idegszálakon keresztül, amire az aktívvá lett agysejtek maguk is nyugalmi állapotba kerültek a következő jelzés észleléséig. A test mindahány, még csak biológiai igénye ekként lett ösztönszintű jelzéssé, vagyis a majdani gondolat gyökerévé, vagy magjává. Akkor viszont az idegszálakon át érkezett információ nyomán elvégzendő feladatot még az agy Tudatosodásra alkalmassá tett, magasabb rezgésszintű energiát magába záró sejt-állománya kellett a test felé kiközvetítse mint utasítást. Később e szerepet az agy tudattalan, vagyis ösztön szintű agyi állománya kellett átvegye, akkor, amikor a Tudat maga is más feladatok megtanulására vált alkalmassá. Maga az éhség-érzet ugyan továbbra is jelentkezett a Tudatosodásra alkalmas agysejtekben is, de a jelzés megszüntetése érdekében elvégzendő cselekedet másodlagos, spontán cselekedetté lett. Miután a vegetatív idegrendszer, és a tudattalan agyi tartomány aktivizálása révén a test alap szintű működtetése spontán folyamattá vált, maga az Én-rész elfoglalta a maga tényleges helyét a kiépített agyban. Ehhez azonban arra volt szükség, hogy az egyes cselekvések valóság szintre emelésének emlékenergiáit ne csak ő zárja magába, de az adott feladatért felelős agysejtekben is rögzítse. A ti esetetekben, tehát az ember esetében is csak az ösztön, és reflex szintű cselekvések tartoznak a tudattalan, tehát a vegetatív agyi tartomány feladatkörébe: minden más, már magasabb szintű, összetett tevékenységet igénylő késztetés az Én-rész által későbben megnyitott, tehát a többletenergiával feltöltött agyi tartományokban van elraktározva, de nem mint ténylegesen is meglévő, csak mint lehetséges, tehát mint kibontható, megszerezhető tudati elem. Amely cselekvést az Én-rész a későbbi Utak során mint késztetést: végre tudott hajttatni a testtel, szintén többletenergiát adott az Én-rész, de az adott cselekedet elvégzése során aktivizálódott agysejtek számára is, így az Én-rész „emlékezetében” már az aktivizálódott agysejtek emlékezeti képe is ekként, tehát már a megvalósult cselekedet többletenergiájával maradt meg. Így a következő Úton már e megváltozott, nagyobb teljesítményre való képességgel fogalmazta meg az adott agysejteket, s mert hogy azok már eleve többletenergiával bírtak, az adott agyi tartományban mellettük lévő agysejteket is képessé váltak mozgósítani egy nagyobb feladat elvégzése érdekében, s éppen azért, mert a bennük lévő energia, amikor aktivizálódott, vagyis mozgásban volt, az aktív agysejtek mellett lévő, addig passzív agysejtekre is ráhatással volt. Ekként nyílt ki az agysejtek azon tartománya, amelyeket Tudatosodásra képes, vagy alkalmas agyi tartománynak, röviden csak Tudatnak nevezünk, ami lényegében mégsem teljességgel azonos magával a 246

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága IV. kötet Tudattal, mert nem az agysejt, s nem is az agyi tartomány feltételezi a Tudatot! Az Én-rész által már eleve magasabb rezgésszinten megfogalmazott sejtek, s az egyes cselekedetek megtervezése és elvégzése során, tehát már spontán módon aktivizálódott agysejtek adják az agy Tudatosodásra alkalmas sejtjeinek mennyiségét, s a kiemelt energiával bíró agysejt-csoport felé áramoltatott, s ismét csak az Én-rész által átközvetített emlékezeti energiák, valamint a későbben megszerzett ismeretelemek energiái adják a Tudatosodási szint valós, vagy lehetséges mértékét. E történés természetesen feltételezi, bár nem garantálja az újabb agyi tartomány mozgósítását, vagyis az Én-résznek módjában áll a korábbinál már egy fokkal nagyobb mennyiségű energia átáramoltatása révén az agy emeltebb szinten való használata, akként, hogy a benne lévő energia révén a már működő agysejtek „kapacitását”, tehát tudását meghaladó feladat elvégzésére igyekszik ösztönözni. Az aktívvá váló agysejt energiája, lévén mozgásba lendül, kiárad a feladat megkezdésekor, sőt, már annak előtte, már a feladat felbukkanása, s a feladat elvégzési módjának megtervezése közben, maga is mind több agysejtet juttat többletenergiához, vagyis hoz ismételten mozgásba. Tehát a már eredetileg is magasabb energiaszinttel bíró agysejt-állomány mind több és több agysejtet emel maga mellé az által, hogy a benne lévő energia mozgásban van, s mint mondtam, minden csak a mozgás által és révén képes növekedni, mert a mozgás az Élet, s ami nem mozdul, az pang, majd elhal, elenyészik. Hogy ez mennyire nem egyszerű, és mennyire nem gyors, és főként, hogy mennyire nem az agy teljességére kivetíthető folyamat, abból is észlelhetitek, hogy az ember mindmáig, már a fizikai szintű Tudás csaknem teljességének birtokosaként is mindössze agyának nyolc-tíz százalékát használja. Ez, amit most röviden felvázoltam, a Múlt, éspedig a meglehetősen távoli Múlt során végbe ment folyamat volt. Most, tehát a ti jelenetekben az Én-rész az agyban van ugyan, de miután az agysejtek, s a majdani fizikai testek energia-burkait kibontotta, a számára megjelölt ponton marad, már csak a Lélek-szálon keresztül tartva a mind magasabb szintre emelkedett Tudattal a kapcsolatot. Ez viszont azt is jelenti, hogy Tudat már nem az Én-rész révén emeltetik a fizikai szintű bölcsességi szintek mind magasabb fokára, tehát nem az Én-rész által átáramoltatott információk mértékében nyílik ki, s válik ténylegesen is Tudattá: ő már a maga vállalásainak betöltése felé kell vezesse a Tudatot s a testet, s a magasabb szintű, tehát a nem földi értelemben vett Tudás felé kell vezesse a Tudatot. A Tudat földi szintű nevelése azonban csaknem teljességgel a ti feladatkörötökké vált. A környezeti ráhatások, a családban, az iskolában tanultak, s a különböző megtapasztalások nyitják ki fokról fokra a Tudatot, míg el nem éri a maga fejlődési maximumát; legalábbis, ismétlem: fizikai értelemben. Ez azonban nem azt jelenti, hogy minden ember mindahány Tudatosodásra alkalmas agysejtjét egyként használja ugyanazon egyetlen Út alatt, hisz akkor mindenki mindenhez az általatok elérhető maximális fokon értene. De mert a feladatok mások és mások úgy fizikai, mint szellemi értelemben, egyiktek ezt, a másiktok azt az agysejt-csoportot kell fokozottabb működésre serkentse, míg a többi a háttérben, csak mint lehetséges tudáselemet őrzi magában a korábbi Utak során elvégzett feladatok halvány emléklenyomatát, amelyeket csak szorult, azaz vészhelyzetben kell kiemeljen látens állapotukból az Én-rész, hogy ismételten működésre serkentse őket. S már nem is mindenkor a saját energiájának átközvetítése, de az elsődleges testnedvben lévő adrenalin átáramoltatásával növelve az adott agyterület rezgésszintjét, vagyis az agysejtek benső feszültségét. Az Én-rész tehát már (és még!) csak a háttérből igyekszik megadni a számára szükséges irány követésére való késztetést az agy azon sejtjeinek, amely agysejtek a maguk magasabb rezgésszintű energiája révén képesek rögzíteni, és szükség esetén életre is kelteni a befogadott információkat, energiaképekké változtatva a már megszerzett információk sokaságát. Ezen energia-képek összessége maga a Tudat, amely tanulás révén válik mind magasabb szintűvé. A test halála után az Én-rész természetesen visszavonja az adott agyi tartományba, mint fizikai képződménybe az Út kezdetén átáramoltatott energiát, de már az energia-elemekhez tapadt, s tényleges Tudás-elemnek minősülő ismeret-halmaz energia-képeivel, hogy önmagába zárva megőrizze a már megszerzett Bölcsességi elemeket az ÉN számára, míg a csak fizikai szintű Tudás-elemek emlékezeti energia-képeit a Globális és a Kozmikus Tudattár vonzza magához egészen. 247

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága IV. kötet Ekként lehetséges az, hogy az Én-részben akár igen magas Szellemi ismeretek is megmaradhatnak, s a spirituális áthúzás révén az Út elején járó, tehát még egészen kicsiny, két - három éves gyermek olyan dolgokat tud megfogalmazni, amelyeket egy felnőtt képtelen volna, de ez az oka annak is, hogy mindahány Út során újra kell tanuljatok minden fizikai szintű ismeretet, kezdve a test helyzetének megváltoztatásától a beszédig, az írás és olvasásig, s mindahány dolgot, amelyet pedig az előző Utakon már megtanultatok, vagy akár ti magatok oktattatok másoknak. Amely ismeretet a Föld színén megtanulhat az Útja kezdetén álló személy, azt az Én-rész nem vonzza magához a Kozmikus, s a Globális Tudattárból sem, s ekként nem is közvetíti át, mert a magával vitt energia más, fontosabb célokat kell szolgáljon. S ez a fontosabb cél, most, hogy a Tudat elért a maga fizikai szintű fejlődési határához, éppenhogy az, hogy a Tudat átadja az önmaga fölötti hatalmat, hogy ismételten az Én-rész legyen az agy teljességének, s ekként a testnek is elsődleges irányítója. És lényegében ez a történés az, ami előrébb és feljebb emel benneteket a jelenlegi szférikus és dimenzionális szintről. Az ember, mint mondtam, ma még csak agyának egy igen kis részét képes használni. Az Én-rész, miután a Tudat egy bizonyos szintet elért, átadta néki az addig általa végzett feladatokat, tehát a test irányítását, már hagyva, hogy a Tudat részben még a tőle, azaz az Én-résztől érkező energia felhasználásával, de már a környezetből érkező információk, ismeretelemek, és a testen keresztül esett megtapasztalások révén maga építse tovább önmagát. S ebben akkor már nem csak azok az információk játszottak szerepet, amelyek ténylegesen is építeni voltak hivatottak a Tudatot, de azok az ellentéttől érkezett információk, s az ellentét-sugallta késztetések is, amelyek a Tudat s a test ártalmára, s ekként az Én-rész ellen irányultak, s amelyeket az Én-rész kellett tudjon felülírni a Tudatban, megakadályozva, hogy a Tudat téves irányban fejlődjék, vagy hogy olyan késztetések betöltése felé vezesse a testet, amelyek már ténylegesen is az Én-rész, s azon keresztül az ÉN ártalmára lettek volna. Most viszont meg kell forduljon a kép: s mert hogy az Én-rész is spontán módon adta át a test, s az önmaga irányítási jogát a mind fejlettebbé váló Tudatnak, a Tudat is egyfajta „szándékolt spontaneitással” kell visszaadja az önmaga, s a test fölötti uralmat is az Én-résznek. Ehhez, mint mondtam, elsőként az szükségeltetik, hogy tudatosítsátok magatokban, hogy nem a test, s még csak nem is a Tudat az, ami valós a Én-etek, még a Föld színén sem. A test meghal, s ezzel elveszti működőképességét. Nem mozog, nem fejt ki erőt, nem érez: számotokra többé nincs, nem köt meg, de hasznát sem látjátok többé: ezzel szemben ti magatok továbbra is vagytok. Az agy, amelyben a Tudat megfogalmazódott, majd mind magasabb tudatszintre emelkedett, szintén megszűnik mint működőképes test-elem, és megszűnik ekként, mint a megszerzett tudás őrizetét ellátó testelem is, míg ti még mindig vagytok, és mindaz a magasabb szintű, tehát Valós Tudás, amit a magatokénak tudhattatok, továbbra is létezik. De már nem a mit sem érő, működésképtelenné lett agy, s már nem is az agy magasabb rezgésenergiái, és az Én-rész által átáramoltatott energiák összességéből megfogalmazott Tudat tulajdona, mert ahogy az agyi energia-áramlás megszűnt, megszűnt maga a Testtudat is, amelynek benső energiája másik, a Lényegi részét az Én-rész vonta vissza önmagába, mint önnön alkotó elemét. De van mégis a megszerzett Tudás, mert vagytok ti magatok, még akkor is, ha már gyakorlati értelemben nincs a test, és nincs az agy sem: mert sem ez, sem az nem ti magatok vagytok. Ha ezt képesek vagytok ekként elfogadni, könnyebb lesz a test, a Test-tudat és az agy tényleges szerepét, és azok fontosságát megfogalmaznotok: éspedig éppenhogy Tudatotok által, amely-nek fel kell ismernie a közte, és az Én-rész közti sorrendet, már annak tényleges. a Törvény és a Valóság szerinti formáját. Ha a Tudat maga már teljességgel kész átadni a test fölötti irányító szerepét az Én-résznek, lényegében az Énrész meg is tette az első lépést az egyes agyi tartományok, és a test fölötti irányítói szerep visszavétele felé. Nem kell tehát akarnotok a Tudat, és az Én-rész EGY-ségbe rendezését: csak engednetek kell, hogy az spontán folyamat-ként végbe menjen.

248

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága IV. kötet A ti teendőtök az, hogy mindinkább az Én-rész jelzéseire figyeltek. Ehhez is hatalmas segítséget ad az Evangélium, és az ÚR Tanításai, hisz Ő mindenkor akként szólt, mint ISTEN. S az Én-rész törekvése, s ekként a Tudat felé áramoltatott késztetései (nevezhetjük ezeket instrukcióknak, vagy inspirációknak): az Isteni Törvény felé való haladásra irányulnak, mert az Én-rész törekvése a benne lévő Isteni Természet mind magasabb fokon való kibontása és megélése. Ha tehát a Mester Szavait és Tanításait követitek, már a ténylegesen kibontott, és megismert Írás szavait véve alapul, a Tudat gondolati-akarati energiája, s az Én-rész gondolati és akarati energiája egyberezeg, Eggyé lesz, vagyis már megtanultok „Én-részül” gondolkodni, akarni és cselekedni. Minél inkább képessé váltok a Tudat energiáját az Én-rész energiájához közelíteni, tehát minél inkább megta-nultok akként élni, és cselekedni, amiként azt az Énrész javasolná néktek a maga Isteni Természetét véve alapul, az agy tudatosodásra alkalmas agysejtjei is annál magasabb rezgés szintre emelkedhetnek. Ennek révén mind több és több Bölcsességi elem felismerésére, kibontására, befogadására váltok képessé, viszont minél több Bölcsességi elem felismerésére, kibontására és befogadására váltok képessé, az Én-rész annál nagyobb mértékben töltheti be ismét önmagával az agy Tudatosodásra alkalmas sejtjeit, az alsóbbrendű, tehát a Test-tudat helyett már a saját Szellemi Tudatával töltve be, s irányítva is ekként azokat, s már a test teljességét is. Amilyen mértékben képesek vagytok a Tudatot az Én-rész irányítása alá helyezni, olyan mértékben veheti át az Én-rész az agy, és a test irányítását, akként, hogy ti magatok úgyszólván észre sem fogjátok venni: az az agyi energia, amelyet mint a testet irányító Tudatot ismertetek, két, egymástól jól megkülönböztethető részre bomlik: az Én-rész magához vonzza, s az agy Tudatosodott agysejtjeit betöltve tovább használja, de már a maga Szellemi Tudat szintjére emelve a korábban megszerzett mindahány ismeretet, kiegészítve azt a magával vitt Tudás-elemek egy részével, míg az az agyi energia, amely ténylegesen is csak a fizikai, tehát az agysejt saját energiája, egy alsóbb agyi tartományba merül, kezdetben még csak megtámogatva a vegetatív agyi tartományban lévő idegszálakat, később már uralva és irányítva is a test vegetatív működési rendszerét, éspedig az Én-résztől érkező információk szerint. S akkortól az sem teljességgel tudattalan, tehát spontán módon fog működni, de a mostani agyitudatenergiák közremű-ködésével, ami azt is jelenti, hogy az Én-rész a következő Úton egy olyan, már nem teljességgel fizikai testet fogalmazhat meg, amelynek alapszintű működése is irányítottá válik. A táplálék felvétel, az alvás, stb.: tehát a test teljes bioritmusa megváltozik, irányítottá lesz, éspedig azon Tudat által irányítottá, amely már nem a testnek Tudata, de az Én-rész magasabb szintű Tudata, amely akként közvetíti tovább a jelenbeni test-tudat számára a test működtetésére vonatkozó utasításokat, ahogyan azok számára az Út során végzendő feladat érdekében a leginkább ideálisak. Az Én-rész, amikor a test fölötti irányító szerepet ekként visszakapja, módot kap arra is, hogy a saját igényei, és a saját fejlettségi szintje szerint új, és mégújabb agysejteket vonjon a már Tudatosodott agysejtek közé, tehát az agy mind nagyobb és nagyobb százalékban fog a Tudatosodás, s ekként a Bölcsességi szintek mind magasabb fokának elérése érdekében a szolgálatára állni. Ezt a szintet ugyan már a negyedik szférában fogjátok elérni, de az alapokat most kell, hogy letegyétek, tehát most kell megtanuljatok teljességgel az Én-rész instrukcióira figyelni, hogy a tudati késztetés, és az esetlegesen az ellentét világából érkezett késztetés helyett azt, tehát az Én-rész magasabb szintű, Isten-közelibb késztetését valósítsátok meg gondolati - érzelmi - akarati és cselekedeti úton egyaránt. S mint mondtam, erre a Mester Tanításainak, s az azóta kezetekbe adott Tanításoknak mind pontosabb értelmezése, és mindinkább való betöltése révén nyílik lehetőségetek. S hogy mely Tanítások azok, amelyeket a Mester Tanításaival együtt kell megismernetek, és betöltenetek? Természetesen min-denkor azok, amelyek az ÚR Tanításainak tükrében is Tiszták maradnak, tehát amelyek a Krisztusi Szeretet Útján vezetik lép-teiteket. S most, e kötet végén egy-két, a Szeretet fogalomkörébe tartozó kifejezést hadd vizsgáljunk meg, már azok tényleges, tehát magasabb szintű értelmezésében is kibontva azokat. Elsőként is, azt mondja az ÚR: Szeresd felebarátodat, amiként tenmagad. Ez azonban megfordítva is igaz: szeresd akként önmagad, amiként a te felebarátaidat szereted. De mit értek ez alatt drága gyerekeim? Hogyan tudjátok akként szeretni önmagatokat, ahogy másokat? Nos, mindjárt kétféleképpen is: akként, hogy ha önmagatokat nem becsülitek alá, másokat sem becsülhettek alá: viszont ha másokat nem becsültök alá, magatokat sem becsülhetitek alá. 249

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága IV. kötet Más – más: más az Életfeladata, más Kozmikus energiákat, más Globális energiákat, és más Szellemi Erőket hozhatott magával, így az ő ereje a maga feladatára teszi őt alkalmassá, míg a ti erőitek a ti feladatotok elvégzésére elégségesek. Ti nem végezhetnétek el a magatok Feladatát ha azt a másik személy energiáját bírva kellene elvégezzétek, és más sem volna képes felvállalni és elvégezni a maga Feladatát, ha a ti energiátokkal bírna. Azt már nagyjából meg tudhatjátok állapítani: ti magatok mit, és mennyit tudtok felvállalni és elvégezni is a reátok váró feladatokból, s hogy a kezetekbe adott Tanításokat miként, milyen szinten vagytok, vagy lehettek képesek megvalósítani: de hogy a másik, a mellétek kerülő Testvér milyen szinten képes elvégezni a reá váró feladatot, még annyira sem lehettek képesek megállapítani, mint azt: mely Feladat is az, amelyet ténylegesen el kell tudjon végezni! S most egyáltalán nem a fizikai szintű, tehát a mindenki számára adott, földi feladatokra gondolok! Mondtam már, hogy a ti szinteteken több, mint természetes, hogy ki-ki meg kell tegye önmagáért azt, amit életkora, tényleges egészségi állapota, és valós képességei szerint meg kell tennie, mert aki a legegyszerűbb, földi feladatokat sem hajlandó elvégezni, arra magasabb szintű Feladat sem bízatik, még akkor sem, ha az eredetileg benne volt az Én-rész Élettervében. Aki elvárja, hogy mások cselekedjenek meg helyette mindent, amit pedig már, vagy még módja, és lehetősége volna megcselekedni önmagáért, nemcsak hogy nem alkalmas, de nem is méltó arra, hogy Testvérei, s ekként Isten szolgálatára legyen. De hogy mi az a határ, és melyek azok a feladatok, amelyet Testvéretek meg kell tegyen azon felül, és azon túl, ami mint embernek: önmagával szembeni kötelessége, nem tudja, csak Az, Aki az Utat adta, az, Akire az Útnak induló Én-rész őrizete feladatként hárul, és természetesen maga a Szellemi Én-rész, aki úgy az alsóbbrendű, mint a kiemelten végzendő Feladatokra magával vitte a szükséges energiát, amelyet, vagy amelynek révén a késztetést át kell tudja közvetíteni a test, s annak Tudata felé. Ahogy mindebből kikövetkeztethettétek, még ti magatok is inkább csak sejthetitek, semmint konkrétan tudhatjátok: mely többlet-feladat az, ami igazán reátok bízatott, s ez még abban az esetben is igaz, ha egyes Feladataitokra én magam világítok rá egy bizonyos fokig, hogy valami támpontot adjak kezetekbe. Ekként viszont minden egyes Szeretet-cselekedetet, s a Szeretet nevében és jegyében való Szolgálatot akként kell elvégezzetek, amiként azt az ÚR tanította néktek is: mindannyiótoknak, s nem csak üres szavakkal: de egész Életével, Áldozatvállalásával, Kereszt-halálával, de még Feltámadásával, s az EGYségbe való Visszatérésével is! Vagy ahogyan azt Szentlélek Mária mutatta meg mindőtöknek alázatos, szerény, csendes, szolgáló Életével. Aki tehát igazán, már a szó valós értelmében akarja a Szeretet Törvényét gyakorolni Testvéreivel, és önmagával, Valós Én-jével szemben is már ott, a ti jelenlegi szinteteken is, nem azt várja el másoktól, amit ő meg kell tudjon valósítani, viszont maga sem akar mindenáron erejét és képességeit meghaladó Feladatot felvállalni. De elfogadja, hogy amiként neki magának, mindenki másnak is megvannak a korlátai, és viszont: ahogy másoknak, néki is megvannak a maga korlátai. És sajnos, ez utóbbi az, amin a legtöbben elbuknak! Csak azért, mert a másik Testvér a maga feladatában valamilyen formában a többiek figyelmének középpontjába kerül, a sikert elirigyelve igyekszenek maguk is hasonló feladatot végezni, mint amelyet az irigyelt testvér végez, vagy igyekeznek legalább annak látszatát kelteni, mintha az adott Feladatot kellene végezniük. Ezt magatok is megfigyelhetitek nap mint nap, akár a földi Élet szinte mindahány, kiemelkedőbbnek tűnő területén, akár a Szellemi Feladatok területén. Rengetegen állnak olyan ponton, ahol tényleges képességeik és adottságaik szerint nem állhatnának, és igyekeznek olyan feladatot elvégezni, amelyre nem is alkalmasak, s ekként maga a feladat nem is szerepel az Én-rész Élettervében: ha csak nem akként, mint a hibás tudati késztetés, vagyis a becsvágy felismerése és e becsvágy felülírásának gya-korlatbani megvalósítása. S amit most elétek vázoltam, tulajdonképpen nem csakis és kizárólag a Bölcs Szeretet megvalósításának kérdése, de már a teljes és tökéletes önismereten alapuló alázat gyakorlásának kérdése is, mert aki igazán a Bölcs Szeretet Törvénye szerint akar élni, az meg fogja találni a maga helyét, azt, amelyen a leginkább segítségére lehet úgy önnön valós, tehát Szellemi Én-jének, mint Testvéreinek, amellett, hogy már képes lesz hagyni, hogy más is megtalálhassa az egyedül reá váró feladatot. A megtalált Feladatokban viszont már segítségére lehettek, és kell is, hogy segítségére legyetek egymásnak, mert amiként Útjaitok, akként az egymás mellett, egy időben felvállalt feladatok is „összeérnek”: feltételezik és kiegészítik egymást, 250

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága IV. kötet hisz azért adatnak kezetekbe épp azok a feladatok, amelyek, mert egyik a másikából nyílik, vagy nyílhat ki, és egyik megtámogathatja a másikat és viszont. Igaz: meg is kötheti egyik a másikat, de az, aki megköti Testvérét a Felfelé vezető Úton, magára kell vegye a Testvér bukásának terhét is, abban a mértékben, amilyen mértékben részes volt annak bukásában. Szeresd Felebarátodat: de mi a Szeretet, és a puszta szimpátia közti különbség? Van-e, lehet-e különbség e kettő közt? És ha van: miben áll a különbség a baráti, rokoni, s a pusztán ismerősi viszony közt? Kell-e, és lehet-e egyáltalán különbséget tennetek e kettő között akkor, amikor valamely segítséget meg kell adjátok a mellétek került Testvérnek? Nem, gyermekeim! Nem tehettek különbséget, sőt: még akitől ódzkodtok, tehát aki a kellemetlen tudati reakciót, idegenkedést, nem-szeretem érzést váltja ki belőletek: ha segítségre van szüksége, épp olyan Testvér kell legyen számotokra, mint a másik ember. S ez esetben már teljességgel mellékes az is: rokon, barát, Kedves, férj, illetve feleség, vagy egy teljességgel ismeretlen személy kér segítséget, s még akkor sem mérlegelhettek, ha a segítségre szorult Testvér korábban ellenetekre tört. S itt is, mint minden egyéb esetben, azt a kérdést kell feltegyétek, és meg is válaszoljátok magatoknak, amelyet az első kötetben is elétek tártam: Mit tenne most helyemben Krisztus? – és ha igazán az Ő példáját akarjátok követni, akkor elétek lebben egy kép, amint az ÚR Júdás lábait mossa azon a bizonyos Utolsó Vacsorán, elsőként mosva meg Júdás lábait, majd ugyanabban a vízben mosva meg mindannyiunk lábát, hogy jelezze: amiként Júdás, akként mi magunk is kicsinyek, gyengék, és bűnben járók vagyunk, ha csak az ŐS-BŰN, a TEREMTŐ EGY-ségtől való elfordulás terhel is: de az terhel bennünket is mindenképp, s ha Ő elsőként alázatos Szeretettel volt Júdással szemben, mi sem taszíthatjuk el őt, még gondolatban sem, de még inkább imádkoznunk kell érte, mert hogy súlyosan beteg az ő szelleme, súlyosabban, mint azoké, akik majd mellénk állnak, és követőinkké lesznek az Úton. Ti is akként kell „megmossátok” annak „lábát”, akiről akként érzitek, vagy csak vélitek: „Júdásotokká lett” a te Utatokon, amiként azt a Mester cselekedte, hogy a te Szeretet-cselekedetetek gyógyír lehessen annak Tudata, Lelke és Szelleme számára. Mert bizony, gyermekeim: az ÚR cselekedete egyben jelbeszéd is volt: Tudom, mire készülsz, de már most, még mielőtt Ellenemre tennél, lemosom a te lábaidról a BŰN útján még csak eztán reátapadó port és szennyet, hogy tudd: ÉN Akkor és Ott sem foglak vádolni, és nem foglak tisztátalannak mondani, mert hisz ÉN magam moslak meg a szennytől… Ti is ekként kell lemossátok a vélt, vagy valós ellenfél bennetek kialakult képéről Elmétekben a tisztátalanságot, amelyet azon érezni véltek, de ti már akként kell megcselekedjétek ezt, hogy tudjátok: tisztátalanok vagytok ti magatok is, mert abban a „vízben”, amelyben Testvéretek elméitekben kialakult képéről lemostátok a sarat: ti magatok is megmossátok a te lábaitokat, amiként a mi lábainkat mosta meg az ÚR az áruló lábainak megmosása után, mert egyazon Úton jártok, tehát egyazon por és sár tapadt is meg azokon! S ha már ekként meg tudtátok tisztítani, s már ekként egy szintre tudtátok emelni önmagatokkal azt, akit korábban ellenlábasként tekintettetek: vajon tudhattok-e még bármiképpen is különbséget tenni önmagatok, szeretteitek, és közötte? S ha nem, ha már egyenlőnek tudjátok érezni magatokkal őt is: vajon tehettek-e érte kevesebbet, mint amit önmagatokért, barátaitokért, szeretteitekért megtennétek? Ugye, hogy nem tehetnétek, hisz azzal csak azt bizonyítanátok önmagatok előtt, s az ÚR előtt is, hogy a Valós Szeretet még távolról sem él bennetek. S ti éppenhogy a Valós Szeretetet kell tudjátok megélni, amelynek első, és legfontosabb része éppen az, hogy a korábban esett sérelmeket el tudjátok feledni, éspedig ekként, tehát ilyen tökéletesen, hogy egy szintre emelitek az ellenetek vétőt önmagatokkal, és mindenki mással is. Annál is inkább szükséges, hogy ezt megtegyétek, mert nem tudjátok: nem ő kapta-e a feladatot, hogy benneteket e Bölcsességelem gyakorlattá tételében segítsen? A Szeretet kérdéséhez tartozik bizonyos értelemben a pozitív gondolkodás kérdése is. Ugyan már erről is szóltam, de kell, hogy ismét felemlítsem, s már egy másik értelemben is megvizsgáljam a kérdést.

251

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága IV. kötet Mikor mondhatjuk, hogy valaki mindenben pozitívan igyekszik gondolkodni, és mikor azt, hogy közönyössé lett az élet dolgaival szemben, s ezt igyekszik álcázni? S mikor van az, hogy a közönyösség sem közönyösség, de már cinizmus? A pozitív gondolkodást sokan akként értelmezik: mindennek, még a tragédiáknak is örülni kell. S ezt még meg is indokolják, mit sem törődve azzal: mennyire fals már maga a mondat is, nem még annak magyarázata: hisz az ÚR is sírt Lázár sírja mellett, és sírt Jeruzsálem Számára tudott pusztulása fölött is. Aki tehát akként értelmezi a pozitív gondolkodást, hogy az őt, vagy testvéreit ért sorscsapásoknak is örülni kell, az vagy balga, vagy tényleg annyira érzéketlenné lett Testvérei szenvedésével szemben, hogy nem hogy Szeretetet, de annál kisebb emberi érzéseket: együttérzést, az igaz humánum-adta empátiát sem képes felébreszteni magában. Aki pedig az érzelmi elsivárosodás e mélységébe zuhant, lelkében lett halottá, ha mint testi ember: él is. (Itt és most hadd ne szóljak azokról, akik szükségtelen és értelmetlen dolgokon könnyeznek, amelyek akár még fennköltnek hitt, lelkes szavak kimondására is késztetik őket, csak mert elméjük számára a „fennköltség” illúzióját adják, míg a tényleges emberi sors-csapások hidegen hagyják őket. Ők másként betegek: a tényleges érték-ítélet „halt meg” a Tudatukban, ekként az ÚR sem veszi bűnükül e tudati tévelygést, hisz a beteg nem tehet arról, hogy beteg. De mert hogy róluk már szóltam korábban, itt most, mint mondtam, róluk nem ejtek több szót.) A pozitív gondolkodás az, hogy tudatosítjátok magatokban: bármi történjék is véletek, érjen bármilyen fájdalom, keserűség, gyász, álljon elétek bármilyen kellemetlenség: nem vagytok egyedül, mert Isten Szeretete van veletek. EZ a legtökéletesebb pozitív gondolat, és az erre felépített gondolkodás a pozitív gondolkodás! Aki tudja: Isten előtt mindenkor kitárhatja szívét, mindenkor elmondhatja minden gondját, bánatát, már nem lesz cinikussá, és nem lesz érzéketlenné, mert már nem fogja szégyellni, így titkolni sem a benne élő érzéseket, hisz ki előtt is titkolná? Ha ISTEN, A Leghatalmasabb nem neveti ki, nem gúnyolja: mit számít, ha egy-két oktalan ember nevet, vagy gúnyolódik? És ezt a pozitív gondolkodást kéne megtanítanotok gyermekeitekkel is ahelyett, amit ténylegesen is tanulhatnak tőletek: felnőttektől. A fiatal korosztályra gyakran mondjátok: cinikusak és érzéketlenek, holott ez nem így van. Csak mert nem tanítottátok meg, hogy érzéseiket hogyan, miként fejezzék ki, igyekszenek valamiféle álarcot feltenni: ne lássa meg az érzéketlennek megismert felnőtt-világ a bennük izzó fájdalmat, vagy a mély érzéseket, hogy gúny tárgyává ne legyenek. De hát mikor, s kitől tanulhatnák meg az érzelmek kinyilvánításának módját? A gyermekekben még akként nyílnak ki az őszinte, és tiszta érzések, mint a Lét csodás virágai: aztán gondoskodtok arról, hogy e káprázatos virág mielőbb el is hervadjon. A szülők úgyszólván éjjel - nappal a pénzt hajszolják. Talán csak a legsúlyosabb tragédiák váltanak ki belőlük mélyebb érzelmeket, ha… – minden mást elintéznek egy kézlegyintéssel, egy-két odavetett szóval, esetleg egy-egy nyaklevessel. S ha valami mégis érzelmi megnyilvánulásra készteti őket, az az érzelem csak az indulat, a harag, a düh lesz. De ezt látja a gyerek a televízióban is, csak még durvább kivitelben, s ma már a színházakban is az erőszakkal kevert, s a szeméremérzet teljes elvetését tükröző „rendezésben” előadott, s ekként teljességgel megbecstelenített és ledegradált klasszikus drámát tálalják elé, így a gyerek ezt tanulja meg, s ezt alkalmazza a maga módján. Egy bizonyos kor után már csak kamaszos röhhintéssel, vagy fél-szavakkal felel a feltett kérdésekre, esetleg csak egy vállrándítással: ahogy a felnőttektől látta, s az élet legszebb dolgait is igyekszik profán módon megoldani, mert nem tudja, hogyan fejezze ki a benne élő (a benne még ÉLŐ), szép és tiszta érzéseket, mert nem volt kitől megtanulnia. Az Internet, amely ma a legkedveltebb médiák egyike, csak elektronizált pornóújság, vagy modern játékgép számára, s a könyveket már talán meg sem érti, mert egyszerűen az iskolában nem tanították meg a helyes szövegértelmezésre. Ekként mire a kamaszkort eléri, már a felnőtt-világ minden „titkát” 252

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága IV. kötet kívülről betéve tudja, de nem tud átnyújtani a szeretett leánynak egy szál virágot, nem tud, csak durva, „lényegre törő” szavakat sugdosni néki: vagyis hű tükörképévé lett annak a felnőtt társadalomnak, amelyben él, és amely (félre)nevelte. Nem érzéketlen, és nem cinikus: csak asszimilálódott. Igazodott a kor követelmény-rendszeréhez, a szülők példája révén kikövetkeztetett elvárá-sokhoz: tehát olyanná igyekezett válni, amilyennek a világ és a szülő látni akarta. Mert ha nem ilyennek akarta volna látni, nem is neveli ilyenné. S ez még akkor is igaz, ha a szülő később maga panaszkodik a fiatallá serdült, vagy már felnőtt gyermekre, holott az csak olyanná lett, amilyenné a szülő, s a társadalom nevelte. A pozitív gondolkodás, mint minden más is, a Szeretetre épül, s a Szeretetből virágzik ki, ha igazán az, ami. Abból a Szeretetből, amely a legtisztább, és legbensőségesebb, Isten és az ember közti kapcsolat. Erre azonban igenis tanítani kell a gyermeket, éspedig a szülőnek, akként, hogy megtanítja a gyermeknek a szülő a kölcsönös bizalmat. Ennek ugyanis a fizikai világok mindegyikén elsőként a szülő, és a gyermek közt kell kibontakoznia, s ha ez ekként van, a már beszélni tudó gyermek könnyűszerrel meg fogja tudni tanulni azt is, mint mindent, ami igazán tiszta, szép és nemes, hogy Istenhez szóljon, éspedig ugyanazzal a gyermeki bizalommal, és közvetlenséggel és őszinteséggel, ahogy a földi szüleihez is szól. S azt hiszem, épp ennek hiánya az, hogy sokan nem mertek, vagy tán nem is tudtok még igazán bensőségesen szólni sem az Úrhoz, sem Atyánkhoz, sem az Áldott Anyához. Elmondjátok a magatok imáit, azt, amelyet korábban megtanultatok, aztán tovább léptek, lelketekben a benne ragadt terhek és keserűségek sokaságával, mert „nem volt kinek kiönteni szíveteket, nem volt kinek elpanaszolni a bennetek élő fájdalmat, tanácstalanságot, kétségeket”: azokat az emberi léttel együtt járó érzéseket, amelyek, ha csak titkon is, mint az imént mondtam: álarc alá rejtve, de mindannyiótokban jelen vannak, vagy felbukkanhatnak, ha az Út rögei és szakadékjai elétek állnak. Mindenki elveszti, vagy már el is vesztette szüleit, akár testvéreit, vagy barátait is: s ezek a földi Tudat számára mindenképp fájdalmat adnak, hisz emberek vagytok, akik emberként éltek és gondolkodtok, és emberként éreztek, még akkor is, ha már tudatában vagytok a Másik Világ Törvényeinek. A Tudatban a felébredő gyász, az elvesztett szülő, társ, barát: tehát az ÚT során a korábban megszokott formában már mellétek nem állható személyek, a megszokott – ismerős szavak, gesztusok, vagy csak egymásra pillantások hiánya él és ég, s nem csak a Tudatban, de még egy bizonyos mértékig magában az Én-részben is, amely a Lélek-szálon keresztül maga is részesévé lesz a Tudat fájdalmának. S aki nem tanulta meg akár százszor is elmondani a maga bánatát Istennek, nem is remélhet igaz könnyebbséget, hisz hát aki nem kér vigasztalást, annak hogyan adhatnátok akár ti magatok is? Nemde, ti is csak azokhoz szóltok vigasztalóan, aki elmondja, elpanaszolja bánatát: szavakkal, vagy szavak nélkül, „csak” könnyeivel szólva arról? Ha sem szavatok, sem érzésetek nem száll Isten elé, Ő sem fogja reátok erőszakolni azt a vigasztalást, amelyre láthatóan nem tartotok igényt. S ezzel, ha eltértem is kissé a pozitív gondolkodás kérdésétől, talán mégsem tértem el annyira, mert hisz az Istenre való, tökéletes gyermeki reáhagyatkozás kérdése is a pozitív gondolkodás kérdésköréhez tartozik. Az Istenre való reáhagyatkozás, a gyermeki önátadás nem azt jelenti, hogy hagynotok kell, hogy minden akként történjen, ahogy akar, hanem, mint fentebb mondtam, azt, hogy bármi történjék is, tudjátok, hogy Isten kezét bármikor megfoghatjátok, hogy Isten Szívén bármikor megpihenhettek, ha elfáradtatok az Út ezer, szükségszerűen elétek álló harca közepette, vagy ha fájdalom égeti szívetek és elmétek. Tudjátok az Ő Szeretetét, és tudjátok, hogy Ő is tudja a ti Szereteteteket, tehát sem Benne nem jut eszetekbe kételkedni, sem pedig abban: van-e jogotok Hozzá fordulni, hisz azt ti magatok is természetesnek veszitek, hogy gyermeketek hozzátok fog fordulni, ha bánat éri, ha vigaszt vár, mert szeret benneteket, s ekként bízik bennetek. Isten is épp így veszi, ilyen természetesnek, hogy ti: Gyermekei Hozzá fordultok örömmel s bánattal egyaránt. S amint mondtam, ezt kell megtanítsa a szülő, vagy a nagyszülő a gyermeknek, hogy ő maga is ezt adhassa később tovább a maga gyermekeinek. A Szeretet Törvénye a Testvériség: de már a tényleges értelemben vett Testvériség Törvénye. S e Törvény nem csak arra kötelez benneteket, drága gyermekeim, hogy egymással: ember-testvéreitekkel igyekezzetek mindinkább harmonikus kapcsolat kialakítására törekedni, és nem csak arra, hogy

253

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága IV. kötet egymással békességre törekedjetek, de arra is, hogy a köröttetek élő Lélek-lényekkel is békességben és Szeretetben tudjatok élni. Tudom, hogy e kérdést is sokszor, és meglehetős alapossággal kibontottuk, de meg kell ismételjem akár tucatszor is intelmeimet, annál is inkább, mert a Lélek-lények sokkal inkább ki vannak szolgáltatva néktek: embereknek, mint ti egymásnak. Tudom azt is: folynak még ma is gyilkos háborúk, s a legvadabb tettek sem ritkák a Föld színén: s én mégis azt mondom, hogy a Föld színén zajló mindahány történés leginkább kiszolgáltatott, ártatlan szenvedői a Lélek-lények, s ezen belül is az Állat-világ tagjai, akiket nem ezrével, és nem is százezrével: millió-szám gyilkol meg naponta az ember, aki mellé pedig segítségül engedtettek a Kegyelem Istene által. A Lélek-lények, s ezek közt is a növényvilág tagjai, mint már korábban is, sőt: már Eszterrel dolgozva is elmondtam, mindahány bolygó színén a legtisztább Lélek-energiát képviselik. Ők két, egymástól jól elkülöníthető csoportot alkotnak a Föld színén. A fák, a bokrok, s még mindahány virág, vagy fűszál is egységes Lélek-elemmel bírnak. Ők a bennük lévő, tiszta Lélek-energiák révén hivatottak tisztítani a Föld légterét, s még magát a bolygótestet is, de e Lélek-energiák segítik a Föld Szellemi burkának mind magasabb szintre való emelkedését is, azon felül, és azon túl, hogy nékik is meg van a saját, fizikai szintű feladatuk. Gyarapítják, tisztítják és frissítik a bolygó légterének oxigén-készletét, de szerepük van a légtér páratartalmának optimális, tehát az ember és az Állat-világ egyedei számára szükséges szinten tartásában is. A természetben, a szabadon élő növények közt járók maguk is érezhetik a növényvilág tag-jainak áldó hatását, úgy a tisztább levegő, mint a magasabb energiák révén. A Természeti lények közt vannak igen gyorsan elnyíló virágok, füvek, amelyek szerepe valóban csak az, hogy a leérkezett Lélek-energiát szinte annak leérkeztekor a Föld légterébe, vagy a Föld-testbe juttassák: s ezek a Lélek-energiák meg is maradnak a Föld színén, vagyis nem kell visszaáramoltassa azokat a növény Lét-ideje végén. A testeitek táplálására szolgáló növények teste a természeti növényekétől eltérően már két, különböző rezgésszintű Lélek-energiát zár magába. A növény, amikor termését megérlelte, a saját Létbenmaradását szolgáló Lélek-elemet felközvetíti, vagyis visszavonja a nem fogyasztásra rendelt részekből az Élet-energiát. Ezt a folyamatot, pontosabban annak befejezett voltát az adott növények más és más módon jelzik. Van, amelynek levelei sárgulnak el, s akkor tudhatjátok, hogy a Föld-testben növekedett gumó alkalmas a fogyasztásra. Van, amely épp a föld felszíne alatti gyökérrendszer energiáit kell visszaközvetítse, s akkor a felszín fölötti termés növekedésének befejeződése jelzi: a növény fogyasztásra alkalmas része a rendelkezésetekre áll. Olyan növény is van, amelynek szintén a földfelszín fölötti része fogyasztható, de amely a fogyasztható részek felnövekedése után sem közvetíti fel a testét megtartó Lélek-elemet: ha leszeditek a láthatóan erre alkalmassá lett leveleket, a növény ismételten növeszteni kezdi azokat, mint a sóska-félék. Ezek a növények már a kisebb Természeti növényekkel, tehát a virágokkal, fűszálakkal együtt áramoltatják fel a testeiket megtartó Lélek-energiát, s amely több éven át képes teremni, még akkor sem. Ez utóbbiak a földfelszín alatti gyökérrendszerbe vonják vissza az Életenergiát, amelynek számukra szükségtelenné lett részét maga a földtest vonzza magához, majd az újabb Tavasz érkeztén a légtérből és a Nap reájuk hulló sugarainak az energiáját magukhoz vonzva töltekeznek, készülve az új termés felnevelésére. A fogyasztásra alkalmas növény azonban nem csak a maga számára szükséges Lélek-energiát zárja testébe, de azt is, amelyet termésébe, annak sejtjeibe zárva kell eljuttasson azon élőlényeknek, amelyek fogyasztják. Nem véletlenül szoktuk javasolni, hogy igyekezzetek mind többet nyers állapotban is elfogyasztani olyan zöldség és gyümölcsfélékből, amelyeket nem a permetezőszernek kikiáltott – mérgekkel igyekeznek megóvni termelőik a különböző növényi betegségektől vagy a férgektől. A növény teste ugyanis csak így, feldolgozatlan, azaz nyers állapotban tartalmazza a testeitek, s kiváltképp az agy, és az érrendszer számára szükséges, nem fizikai energiát, míg elkészítve már ténylegesen is csak a fizikai szintű energiát közvetítheti át testetek sejtjei felé. Az Állat-világ tagjainak testét Lét-ben tartó Lélek-elem energiája is különböző rezgésszintű egységekből tevődik össze. Az a Lélek-elem, amely a Lélek-lény majdani testének foganását biztosító sejteket 254

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága IV. kötet egymáshoz vonzza, lehetővé téve az anya-állat testében az utód, vagy utódok foganását, mindenkor a Kozmikus Világ-lélek tisztább elemeiből indul: de már a Kozmikus Téren való áthaladásakor magához kell vonzza az állat fajára jellemző, valamint annak későbbi feladatához szükséges Kozmikus energiákat; fluidokat is, hogy előbbi révén megtisz-títsa az utóbbiakat, az állat fajára jellemző módon égetve ki a tisztátalan Kozmikus energiákból a Törvénytől eltérő, tehát tisztátalan elemeket. Azokat a negatív Kozmikus elemeket, amelyeket ti magatok fogalmaztatok meg a lefelé vezető Út során… A legsűrűbb Kozmikus energiákat a vadon élő, ragadozó életmódhoz alkalmazkodott állatok tisztítják meg, azon a fokon, amilyen fokon Lét-idejük alatt erre képesek lehetnek. Az általuk egy bizonyos szintig már megtisztított Kozmikus elemekkel terhelt Lélek-elem akkor már egy másik, egy tisztább, szelídebb faj megszületni, vagy még csak megfoganni készülő egyedének Lélek-elemévé lesz, amely folytathatja az adott Lélek-elemek megtisztítását, szintén a maga fajára jellemző módon, és szintén a leérkező Lélekelem magjában lévő, mindenkor tiszta energia révén, hisz amiként mondtam, az állat Lélek-elemének benső magja mindenkor a tiszta Lélek-energiákból adatik a megfoganni készülő kis lénynek: s e tiszta mag vonzza maga köré a tisztításra váró Kozmikus energiákat. A már megtisztított Lélek-elem aztán visszakerül a Kozmikus Világlélek legmagasabb rendű energia-áramába. Azok a Lélek - lények, amelyek a mesterséges keltetőkben születnek, s a tenyész-telepek semminő élőlény létfeltételéhez nem alkalmas körülmények közt, egymás mellé préselve s egymást marva kell átszenvedjék rövidre szabott létidejüket, nem hogy megtisztítani nem tudnak, de még a legszelídebbek is a legdurvább viselkedési elemekre kényszeredve, e durva energiákat írják a megtisztításra kapott, s a vérengző, majd már a néhány szinttel tisztultabb ösztöni késztetésekkel bíró Léleklények által már csaknem teljességgel megtisztított Lélek-elem kísérőenergiái közé. S ezek testeit aztán azok a Szellemmel bíró lények gyilkolják le, még inkább fokozva a Lélek-elem körüli energiamező negatív töltését, akiknek segítségül adattak mind, az állatok, s akik már e Lélek-elemeket kísérő negatív energiákat, s az ezekhez társult Halál-energiát vonják magukhoz a legyilkolt tenyészállatok testeinek felfalása révén. Az állat, lévén hogy ugyanabból a Kozmikus Világ-lélekből vonz magához egy elemet, amely Kozmikus Világlélekből vonzza magához az ÉN az őt az Én-résszel, s az Én-részt a Tudattal összekötő Lélek-szálat, épp úgy Testvéretek, mint Szellemmel bíró ember-testvéreitek: Lélek-testvéreitek, akik épp úgy a Szeretetet, a gondoskodást és a törődést: nem a halált, s a halál-félelmet kellene elvegyék kezetekből a nap szinte mindahány pillanatában. Hogy mit, s milyen fokon kapnak meg ebből: magatok is tudjátok, hisz nap mint nap láthatjátok az üzletekben a legyilkolt állati tetemek tömegét, és szinte alig van már olyan készítmény, amelyet ne a legyilkolt állatok test-elemeinek felhasználásával készítenének el, s árusítanának. Sokan azt mondják: képtelenek felhagyni a húsfogyasztással, fizikai rosszullétet éreznek, ha nem fogyaszthatnak húst: ez azonban nem más, és nem több: a Tudat hibás beállítottsága-adta kényszer, hasonló a többi káros szenvedélyhez. Ekként a Tudatot kell elsősorban meggyőzni az állati testben lévő negatív energiák-adta ártalomról, s ha a Tudat már képessé válik az új ismeretelemet elfogadni, könnyű szerrel fogja az azokról való lemondás felé terelni a rosszul „szoktatott” testsejteket is. Ahogy a narkomán szerek, vagy az alkohol esetében, a húsban lévő toxikus elemek esetében is a Tudat átnevelése, a Tudatban rögzült képek felülírása az elsődleges feladat. S ha arra gondoltok: milyen gondos törődéssel vezeti kicsiny csibéit a tyúk, milyen éber odaadással őrködik fölöttük a kakas, vagy arra: milyen szerető törődéssel tisztogatja, szoptatja, nevelgeti és okítja alig is megszületett kicsinyét bármely, mellettetek élő emlős állat, vagy ha a magatehetetlen kis állatkáknak az anyjukhoz való ragaszkodására gondoltok, magatok is el fogtok tűnődni a látott kép, és az ember-világban látott képek közti hasonlóságon: s akkor tán eszetekbe sem fog jutni, hogy a hozzátok oly erősen hasonló módon viselkedő Élőlények legyilkolását kívánjátok csak azért, hogy gasztronómiai igényeiteket a Szeretni, és gondoskodni tudó Lélek-lények pusztulása révén törekedjetek kiélni…

255

Tandari Éva: A Szeretet Törvényvilága IV. kötet Drága gyermekeim. Ha kisebb-nagyobb kitérőkkel is, de elétek tártam e négy kötetben, és igyekeztem megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, és kibontani a teljességgel sohasem kibontható, meg nem mutatható, mert emberi szavakkal kifejezhetetlen és körülírhatatlan Törvényt: az Isteni Szeretet Törvényét, Amely a Legmagasabb rendű TÖRVÉNY, s amely Ős-Örök SZERETET-TÖRVÉNY a ti mindahány szinteteken, s még a mélység világában is él és hat, s Éltet is ekként, s amely az EGYETLEN TÖRVÉNY, amely megtartja a Mindenséget. A ti kicsiny, gömbbe zárt szintjeiteket, a teljes Kozmikus teret annak mindahány Naprendszerével és bolygójával csak úgy, amiként a Mennyei Szintek mindegyikét is, s ezen belül is mindahány Teremtményt, akik e SZERETET-NEK szülöttei vagyunk. Ti is, és mi magunk is, s még azok is, akik a legmélyebb mélység fogságában vannak. Ti egy bizonyos fokig már megismerhettétek e TÖRVÉNYT, vagyis tudással bírhattok eredetetekről, s arról a Szintről, arról az elhagyott Hazáról, amelybe oly igen visszakívánkoztok. Hogy milyen mértékig ragadtok le az Út porában, vagy mely mérték-ben tudtok a most várható dimenzióváltás során előrébb, s feljebb lépve mégközelebb kerülni A Teremtő EGY-ség SZÍVÉ-HEZ: csak rajtatok áll! Amilyen mértékben képessé váltok megélni a Szeretet Törvényét, az olyan mértékben fog hatni is bennetek és fölöttetek egyaránt. A Szeretet Törvényvilágának Ereje az egy, amely felül írja az alsóbbrendű Igazság Törvényét, azt, amely még a ti Világotokban is hat, mert a ti jelenlegi szinteteken még hat az ellentét ereje, és hat a Karma Törvénye is. A Szeretet Törvénye azonban, amely felé lépnetek kell, s lépni is kíván bennetek Tudat és Lélek és a Szellem kicsiny követe; az Én-rész egyaránt, már megköti az ellentét kezét, és semmissé teszi a Karma Törvényét, mint a Legmagasabb rendű, s ekként egyedül Valós Igazság és Törvény: az Istennek Törvénye. E Törvény értelmében adta kezetekbe már kétezer éve Krisztus a Kegyelem Törvényét, megmutatva mindannyiótoknak a felfelé, már a Szeretet Isteni Törvényének Világába vezető Utat. Aki már valóban Krisztussal, és Krisztusban él, lassan megtanul akként élni, hogy ne csak a ti szintetekre Krisztus által levitt Kegyelem Törvényét, de már a Szeretet Törvény-rendszerét is teljességgel megismerje, befogadja, és be is töltse, akként, amiként azt az ÚR tanította néki. Annak érzései, szavai, gondolatai, cselekedetei letisztulnak, s már nem önmagát fogja a középpontba helyezni, de mindig és minden Élethelyzetben… – mégcsak nem is Testvéreit, legalábbis nem akként, mint földi személyeket: de Istent, Akit viszont már mindahány Testvérben: a szellemmel bíró emberben, s a Lélek-lények mindegyikében egyként lesz képes megtalálni és felismerni. S akkor már nem a Testvérnek nyújt segítő jobbot, és nem a számkivetett Lélek-lényeket karolja fel: a Bennük is Élő Istennek hódol mindahány szavával, érzésével, cselekedetével, de még kimondatlan, bárha a legtitkosabb gondolatával is, hogy megköszönje Néki a megköszönhetetlent: A Kegyelmi Ajándékok Leghatalmasabbikát: A KRISZTUS ÁLDOZATÁT. Aki erre képtelen, képtelen arra is, hogy a magasabb szintre emelkedjék, mert képtelen a magasabb szint Törvény-rendszerébe illeszkedve élni, és tovább haladni a megkezdett Úton. Azon az Úton, amely a Tökéletes SZERETET honába: a Mennyei szintekre vezet. (2005. febr. 1)

* * *

256