A szabadság ígérete
4. fejezet
Amiért a szeretet örök avagy érzéseink és kereszténységünk
„A szeretet soha el nem fogy…” (1Kor 13:8)
P
ál apostol a gyönyörő, örök érvényő szeretethimnuszban azt mondja, hogy „a szeretet soha el nem fogy” (1Kor 13:8). Már önmagában ez a kijelentés is hatalmas kihívást jelent számunkra, de az apostol ráadásul még azt is hozzáteszi, hogy bármilyen áldozatot hozzunk is meg másokért, ha szeretet nincsen bennünk, „semmik vagyunk”. Nem tudom, te hogy vagy vele, de én azokban a pillanatokban, amikor kezdem azt gondolni magamról, hogy csuda jó keresztény vagyok, mindig újraolvasom ezt a viszonylag rövid fejezetet. Ez kijózanít, s általában nagyon helyre tesz. Ha igazán belegondolsz, képtelen dolog az, amirıl Pál beszél! Bizonyos értelemben függetlenné teszi a legáldozatosabb tetteinket is azoknak belsı mozgatóerejétıl, indítékától. Önmagában, a belsı késztetıerı megváltozása nélkül a tett még nem jelent önzetlenséget, nem jelent Isten szerinti szeretetet, ezt mondja. És ez az egyik legnagyobb lecke, amit meg kell tanulnunk, hiszen amikor szeretetrıl beszélünk, akkor általában a kellemes érzések, a lelki melegség, az ıszinte ölelések jutnak eszünkbe. Ezek azonban jobbára pillanatnyi állapotunktól, érzéseinktıl függnek. De vajon hogyan oldható fel az az ellentmondás, amely a lelki állapotunk tőnékenysége és Pál örök szeretetrıl szóló kijelentése között feszül? Azt hiszem, nem túlzás, ha azt mondom, hogy a kérdésre adott
46
Amiért a szeretet örök helyes választól függ a lelki békénk és az üdvösségünk! Hogy miért teszek ilyen végletes kijelentést, remélem, a fejezet végén majd megérted!
A szeretet parancsa Istentıl kapott parancsunk van mind az Isten, mind az emberek szeretetére (5Móz 6:5; 10:12; Mt 5:44; 22:37-39; Gal 5:14). Ezen igék szerint nem szabad arra várnunk, hogy minket szeressenek, hanem Isten példája alapján, nekünk kell elıbb szeretnünk másokat (1Ján 4:19). Isten szemében a mindennapi, cselekvı szeretet gyakorlatilag a hit mélységének próbaköve. „Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és győlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert aki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát? Az a parancsolatunk is van ı tıle, hogy aki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát is.” (1Ján 4:20-21) Nagyon kemény szavakkal üzen nekünk az Úr Jakabon keresztül! Kertelés nélkül rámutat: aki nem szereti az embert (függetlenül attól, hogy családtagjáról, munkatársáról, hittestvérérıl vagy éppen az ellenségérıl van szó), az tulajdonképpen nem szereti Istent sem. Az a szeretet, amelyik észrevehetetlen, nem érzékelhetı, cselekvés nélküli, valójában nem is szeretet, csak olyan, mintha az lenne. Keresztényként hajlamosak vagyunk mentegetni magunkat szeretetlenségünk miatt. „Igen, valóban nem tudok ennek az embernek az érdekében semmit sem tenni, valóban képtelen vagyok úgy fordulni hozzá, hogy az neki a legjobb legyen, de olvasom a Bibliát, imádkozom rendszeresen, és Istent változatlanul szeretem!” Jézus a juhok és kecskék példázatában errıl a szeretetrıl így beszélt: „Akkor ezt mondja a király a jobb keze felıl állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna, vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna? És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna, vagy mezí-
47
A szabadság ígérete telen voltál, és felruháztunk volna? Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna? És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.” (Mt 25:34-40) A példázat folytatásában aztán a bal keze felıl állókat az örök tőz büntetésével sújtja, mert nem tették meg a fentieket embertársaikkal. Az Úr ezzel egyrészt nyilvánvalóvá tette, hogy bármely, másokkal kapcsolatos jó cselekedetünk alanya végeredményben İ maga, másrészt azt is határozottan aláhúzta, hogy az a szeretet, amely nem érezhetı, amelyik nem a másik ember valós szükséglete szerint szeret, amelyet nem váltanak tettekre, voltaképpen olyan, mint egy luftballon: a külsı héj mögött nincsen semmi; ez értéktelen, tartalmatlan szeretet. Nos, ha ez így van, akkor igazán bajban vagyunk! Ugyan kinek nincsen olyan embere, akinek láttán, vagy akire gondolva sok minden eszébe jut, sok-sok érzés felkavarodik benne, amelyek között nyoma sincs a szeretetnek, sem a gondolatok, sem az érzések szintjén, sem elvi alapon, sem szívbıl fakadóan. Ahhoz, hogy megérthessük, mi is a szeretet, gyere velem, kérlek, vizsgáljuk meg, miért teremtett bennünket Isten érzésekkel bíró lényeknek, miért vannak érzéseink, s egyáltalán mik is azok.
Az érzések szerepe és kialakulása életünkben Szinte egyetlen érzésrıl sem mondható el, hogy önmagában rossz lenne. Elıjelét mindig az határozza meg, hogyan használjuk fel életünkben. Érzéseink kiváló önvédelmi eszközök lehetnek, mind fizikai, mind lelki életünket illetıleg. Csatornák Isten számára ahhoz, hogy Nélküle ne érezzük magunkat igazán otthon e világban, s csatornák ahhoz is, hogy jól érezzük magunkat Vele. Isten rajtuk keresztül is rá akar vezetni bennünket arra, hogy szívünkben az İ helyét nem tölthetjük be érzéseink és vágyaink kielégítésével, úgy, ahogy manapság azzal a világ próbálkozik. Érzéseink egyben Isten ajándékai is, hogy színesebbé váljon általuk is az életünk. Még ha nem is biblikus értelemben használjuk e szavakat, vajon az öröm, a vidámság, a békesség, a szerelem, a barátság nélkül vajon lenne-e értelme ennek a földi létnek?
48
Amiért a szeretet örök Isten még azokat az érzéseinket is fel tudja használni, amelyeket általában negatív elıjellel kezelünk. Például a harag és az engesztelhetetlenség nem önmagában rossz. Egyrészt azért, mert idıben felismerve jelenlétüket, teljesebb önismerethez vezethetnek, és rájöhetünk arra is, hogy hol vannak bennünk Sátán számára kísérthetı területek. Másrészt azért, mert nagyon fontos pszichológiai és erkölcsi szerepük lehet, hiszen a helyesen kezelt harag (mint például Jézusé, amikor a kufárokat kiőzte a templomból) és a bőnnel szembeni, következetes engesztelhetetlenség nem elvesz belılünk, hanem teljesebbé teszi személyiségünket. Sütött már meg vasaló, vagy vágtál már kalapáccsal az ujjadra? Érezted a fájdalmat, ugye? S érezted-e már például annak szégyenét, ha egy munkával nem készültél el a megadott határidıre? Érzed a Nap melegét, de érzed a közösséghez tartozás örömét is, ugye? A tested érzi, ha hideg van, és fázol, de érzed azt is, ha a lelked didereg. Érzed, hogy kellemes íze van egy ételnek, s érzed azt is, hogy egy hegy tetejérıl körbepillantva Isten iránti csodálat tölt el. „Érzem.” Így fogalmazunk a mindennapi beszédben, ám ez nem teljesen igaz. Különbség van ugyanis az érzékelés és az érzés között. Az érzékelés érzékszerveink válaszreakciója a külvilág információira, hangjaira, szagaira, látványaira, tapintott dolgaira. Ezeket az ingereket agyunk megfelelı részei feldolgozzák, majd az egyénnek, a személyiségnek, az egyéniségnek megfelelıen megtörténik az ingerek kiértékelése is. Ennek lesz egyik következménye az ingerek által a személyiségünknek, egyéniségünknek megfelelı érzelmek kialakulása. Ugyanaz a külsı inger más-más érzelmeket válthat ki eltérı személyiségő emberekbıl.1 Ha például ejtıernyıvel a hátamon kinézek egy repülıgép ablakán, s tudom, hogy mindjárt ugranom kell, akkor az alattam levı mélység általában kétféleképpen hat rám. Ha még soha nem ugrottam, akkor egy hatalmas gombóc keletkezik a gyomromban, majd elkezd felfelé kúszni a torkomba, s már elıre félek a szabad, szilárd talajnélküliségtıl és a zuhanástól. Ha azonban már ugrottam, vagy éppen gyakorlott ejtıernyıs vagyok, akkor viszont elıre élvezem a szabadságot, az egyre közeledı táj szépségét, az arcomba csapó légáramlatok kacérkodásait. (Azt az esetet, amikor tudom, hogy ugranom kell, de tériszonyos vagyok, inkább nem részletezem.)
49
A szabadság ígérete Érzéseinket nagyon nehezen tudjuk önmagukban tetten érni, hiszen nem választhatók el éles határvonallal személyiségünk többi részétıl. Az ember hármas egység, ahogy azt az 1Thesz 5:23 is megfogalmazza: Isten „İrizze meg szellemeteket, lelketeket és testeteket feddhetetlenül Urunk Jézus Krisztus eljöveteléig.” 2 Emberlétünk e hármassága fel nem bontható, s egymástól el nem különíthetı részekbıl áll. Manapság az orvostudomány is kezdi felismerni, hogy a tüneti kezelések során, az ember személyiségét figyelmen kívül hagyva, a legtöbb esetben csak nagyon felszínes eredményeket érnek el. Egyes vélemények szerint a betegségek majdnem száz százaléka lelki eredető folyamatokra vezethetı vissza. Az ingerek feldolgozásának tekintetében általában két szélsıséggel találkozunk (s némelykor talán mi magunk is beleesünk valamelyiknek a csapdájába). A hővös racionalitás jegyében fedıt teszek a kialakult érzésekre. Ez bizonyos esetekben lehet nagyon pozitív, de válhat ugyanennyire negatívvá is. Ha Péter „fedıt tett” volna félelmére a genezáreti tavon, akkor nem kezd el süllyedni a háborgó habokban. Ellenben, ha kíváncsisága, lelkiismeret-furdalása nem készteti a megkötözött Jézus követésére, akkor sohasem jut el a háromszori tagadásig, s így a valódi önmagára való ráeszméléséig sem. Azoktól az emberektıl, akik egyáltalán nem mutatják ki érzéseiket, vagy csak a negatívakkal teszik ezt meg, valahogy mindnyájan ösztönösen viszolygunk. Ha csak az érzelmeink vezetnek, akkor forrófejőekké válhatunk, mint Péter, vagy depresszióssá, mint Saul király. Érzéseinkkel együtt kell élnünk. Meg kell tanulnunk bánni velük, de sem rabszolgáikká nem szabad válnunk, sem kiirtani nem szabad ıket mindennapjainkból. Az érzései által vezetett ember szeszélyes, és mások számára nehezen elviselhetı, az érzés nélküli pedig szenvtelenné, szívtelenné válik.
Ami még mindig nem feltétlenül szeretet Jézus a Mt 5:46-47-ben a következıt kérdezte tanítványaitól: „…ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedık is nem ugyanazt cselekeszik-é? És ha csak a ti atyátokfiait köszöntitek, mit cselekesztek másoknál többet? Nemde a vámszedık is nem azonképpen cselekesznek-é?”
50
Amiért a szeretet örök A Biblia szerint a szeretet forrása egyedül Isten (1Ján 4:16). Nélküle és kívüle nincsen szeretet ezen a világon. Akkor, amikor úgy tőnik, Isten nélkül is képesek vagyunk igazi szeretetre, alapvetıen és valójában mégis csak az önzés valamiféle indítéka motivál bennünket. S bár az ember istenképőségébıl megmaradtak bennünk a gondoskodás, a törıdés morzsácskái, azokat már képtelenek vagyunk a Biblia rendje szerinti cselekedetekre váltani. Jellemzı példa erre az a szeretet, amelyet talán még legkevésbé szennyezett be az önzés: az anya szeretete gyermeke iránt. Még ebben az esetben sem mondhatjuk azt ki, hogy az ember képtelen önzetlenül szeretni, kivéve az anyaságot. Az önzés még ezt a vonzalmat is megfertızte, eltorzította. C. S. Lewis írja A szeretet négy arca címő remek könyvében: „…az adás valódi célja az, hogy az elfogadó olyan állapotba kerüljön, ahol többé nincs szüksége ajándékunkra. Azért etetjük gyermekeinket, hogy késıbb képesek legyenek önmagukat etetni; azért tanítjuk ıket, hogy elıbb-utóbb ne legyen szükségük tanításunkra. Vagyis súlyos feladat nehezedik az ajándékozó szeretetre. Saját trónfosztásáért kell küzdenie. Azért, hogy fölöslegessé váljék… Az ösztön, természeténél fogva túl gyenge ehhez. Az ösztön jót akar annak, akinek ad, de nem akárhogyan: azt a jót akarja, amit csak ı adhat… saját fontosságunk vágyát úgy elégíthetjük ki, hogy fenntartjuk a szükségletet, vagy úgy, hogy képzelt szükségleteket találunk ki. S annál könyörtelenebbül, minél inkább azt gondoljuk, hogy valójában ajándékozó, vagyis »önzetlen« szeretetrıl van szó.” (57-58. oldal) Jézus is errıl beszél az alcím alatti szakaszban. Van bennünk a másokkal való kapcsolatnak egy olyan igénye, amelyet biblikus értelemben nem nevezhetünk szeretetnek. A természetes vonzalmak, a magától értetıdı barátságok, a láthatatlanul, de kézenfekvı módon jelentkezı szimpátiaszálak (annak ellenére, hogy adott esetekben igenis igénylik a feltétel nélküli adni tudást) önmagukban nem merítik ki az isteni szeretet fogalmát. Ezekre (a fent említett „adott esetek” kivételével) természetes ösztöneinkkel, óemberünkkel is képesek vagyunk. Jézus arra mutat rá, hogy az igazi szeretet éppen ezeken a természetesen jelentkezı ösztönökön és igényeken túl található meg. Ha csak azt köszöntöm, aki szimpatikus, ha csak arra fordítok idıt és energiát, akitıl kapok is vissza valamit („akik titeket szeretnek”),
51
A szabadság ígérete bármit (gondolj akár újra az anyaságra), az nem több, mint a vámszedık érdekbıl való szeretete. Még akkor is, ha az „ellenérték” nem pénzben fejezhetı ki, hanem gyermekem mosolyában vagy a szeretett személy simogatásában, elismerésében, viszonttörıdésében. A Mt 5-ben erre a feltétel, válogatás és viszonzás nélküli szeretetre mondja Krisztus, hogy isteni szeretet. Arra a szeretetre, amelyik alanyának nem személyét nézi, hanem kielégítendı szükségleteit (Mt 5:42-44). Mert minden más szeretet az emberi kategóriába tartozik. Emlékszel még, ugye, a kecskékre és a juhokra?
Hitünk és érzéseink Sok keresztény, saját bevallása szerint, csak akkor tud jó hitéletet élni, ha érzi Isten jelenlétét az életében. De ha egy kicsit is roszszabb a kedve, ha a hideg- vagy a melegfront hatásai miatt levert, ha valaki csúnyán szól hozzá, akkor tovaszállni látja hite erejét is. Ha jó kedve van, ha „a föld felett közlekedik pár centivel”, ha jó dolgok történnek vele, ha süt a nap, akkor hite is izmos, örömteli, bizonyságtevı hit. De jaj, ha felhık győlnének újra az égre... Az érzelmek ránk gyakorolt hatásainak kiértékelésében van egy lépcsı, amelyet azonban csak a keresztények ismerhetnek. A külvilág által kiváltott ingerekre adott érzelmi reakcióink elé természetfeletti szőrıt állíthat hitünk által a bennünk élı Szentlélek. Ahhoz, hogy ez a gyakorlatban is valósággá legyen, tudomásul kell vennünk egy nagyon egyszerő törvényszerőséget. A Biblia tényeket közöl számunkra Istenrıl, Jézus Krisztusról, az emberrıl, a megváltásról, és még nagyon sok minden másról. Olyan tényeket, amelyek hitünk nélkül is tények maradnak. Ha nem hiszünk bennük, akkor is tények maradnak. Jézus Krisztus akkor is él, akkor is kezében tartja a mi sorsunkat és a világ sorsát is, ha nem bízom ezeknek valóságában. A megváltottság lehetısége akkor is nyitva áll elıttem, Tények Hit ha hátat fordítok neki. Az Úr Érzése k akkor is eljön, ha nem hiszek a világvégében. Az ábra forrása Bill Bright „Hogyan Ezek a tények, s Isten minteljesedjünk be Szentlélekkel?” címő írása. (Timótheus Társaság, 1992) den ígérete, csak akkor lesz
52
Amiért a szeretet örök jelentıségteljes számomra, ha hittel fordulok feléje. Lehet, hogy lesznek ennek az odafordulásnak érzelmi következményei is, ám azok hiánya nem egyenlı a hitetlenséggel. Az érzések követhetik, színesíthetik a hitet, de sem hozzáadni, sem elvenni nem tudnak belıle semmit. A hit meglétének nem elıfeltétele bizonyos érzések megléte. Ezt a törvényszerőséget jobban megértheted a mellékelt ábra segítségével. A mozdony adja az erıt, amely maga után húzza az egész szerelvényt. A hit adja a főtıanyagot a mozdonynak, hogy személy szerint minket is vigyen valahová a vonat. Az érzések csak a kupéban utaznak, amely nélkül a mozdony és a szeneskocsi ugyanúgy célhoz érhetne.
Érzés-e a szeretet? Kikerülhetetlen, hogy feltegyem a kérdést: vajon a Biblia szerint végül is mi a szeretet. Érzés, vagy valami egészen más? Bizonyára emlékszel, amikor Isten szeretetének lényegét kutattuk a második fejezetben, már megvizsgáltuk a most következı két igét. Érdemes azonban az érzések összefüggésében is elmélyedni bennük. „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ı egyszülött Fiát adta…” – mondja a Biblia aranyszövege (Ján 3:16). Jézus hozzáteszi: „az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ı szolgáljon, és adja az ı életét váltságul sokakért” (Mt 20:28). Mit is mond e két igében Isten az İ szeretetérıl? Talán ezt: „Istent annyira betöltötte a szeretet érzése, hogy…”? Vagy ezt: „Jézus kicsiholta magából a szeretet érzését, hogy életét adhassa értünk…”? Ugye, egyiket sem? Amikor Isten szeretetére gondolunk, valahogy eszünkbe sem jut, hogy az İ szeretetét függıvé tegyük esetleges érzéseitıl. Talán azért, mert arra gondolunk, hogy az İ számára valamiféle „munkaköri kötelesség” a szeretet, bár természetesen ez nem így van. Igaz, az Ige azt mondja, „Isten a szeretet” (1Ján 4:16), ez mégsem jelenti azt, hogy Istennek kötelessége szeretnie bennünket. Azt azonban igen, hogy lényének, személyének lényege valóban a szeretet. Isten elküldte erre a világra az İ Fiát, aki életét adta, hogy mi élhessünk. Sem Isten, sem Jézus cselekedete nem függött érzéseiktıl. Figyeld csak meg, mi volt a mozgatórugó: Isten adta az İ Fiát, a Fiú adta az İ életét! A szeretet lényege, tehát Isten
53
A szabadság ígérete lényege is, a feltétel nélküli adni tudás. Az İ szeretete nem függ sem belsı, sem külsı körülményektıl; sem attól, hogy milyen idı van, vagy mennyire „fáradt”, sem attól, hogy milyen érzések töltik el, ha ránk néz. (Tudom, kicsit meghökkentı lesz a következı mondat, de kérlek, gondold át alaposan!) A szeretet nem érzés, hiszen ha az lenne, akkor Isten, akinek lényege a szeretet, maga sem személy lenne, hanem valamiféle érzés-centrum, érzésmagma! Az igazi szeretet az ember számára sem érzés, hanem életelv és állapot; az Istenben való lét állapota. Éppen ezért ha valóban Istenben vagyunk, akkor nem érzéseink szerint, hanem hitünknek függvényében vagyunk képesek a szeretetre! (Remélem, emlékszel még a kis vonatra!) Az Istentıl származó szeretet tehát nem érzéseinktıl, nem azoknak alanyától, egyedül Istennel való kapcsolatunktól függ! „A szeretet azt jelenti, hogy igyekszem a legjobbat kihozni a másikból.” – fogalmazta meg nagyon találóan egy ifjúsági bibliakörön fiatal testvérünk, Szigeti Tímea. Ugye, ismerısek ezek a szavak: „szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által… A Lélek gyümölcse pedig: szeretet…” (Róm 5:5; Gal 5:22; református fordítás)? Pál apostol által
54
Amiért a szeretet örök nem mond mást Isten, mint azt, hogy csak a bennünk élı Lélek által vagyunk képesek az isteni szeretetre, s annak mélysége és minısége Istenbe vetett bizalmunk mélységétıl és minıségétıl függ. A kecskék hite vallásosság volt, engedelmesség, bizalom és Istennel való közösség nélkül, ezért voltak képtelenek arra, hogy cselekedeteikkel is szeressenek másokat.
Ha érzéseink mégis visszahúznak Van-e valami gyakorlati módszer, tehetsz-e valamit, hogy kikerülhesd az érzéseid által állított csapdákat? A két legfontosabb feltétel, s tudom, most bizonyára valami egészen másra számítottál, a rendszeres Biblia-olvasás és az imádkozás. Tapasztalataim szerint minden lelki hullámvölgy hátterében e két dolog elmaradozása vagy megszőnése áll. Az a keresztény, aki elhanyagolja a rendszeres imádkozást, és nem nyitja ki Bibliáját, egészen bizonyosan elgyöngül lelki életében. S ha ezek elmaradnak, akkor Isten vezetése is csak ábránd lesz az életében. Ha viszont e két dolog mindennapi gyakorlattá válik, akkor általuk megtanulhatjuk Isten szemével nézni a dolgokat. A látható világ eseményei nem mindig azonosak azoknak Isten elıtti jelentésével. Azokban az eseményekben, amelyek megtörténnek velünk, mindig ott van İ is, s tudta nélkül nem történhet velünk semmi, de semmi. Talán elég itt Pál szavait felidéznem: „A mi pillanatnyi könnyő szenvedésünk, igen-igen nagy örök dicsıséget szerez nékünk...” (2Kor 4:17). A szenvedés nem önmagában jó, ám Isten kezében hatalmas hitre nevelı eszközzé válhat. Nélküle a szenvedés puszta értelmetlenség. İbenne azonban, ha nem is látjuk meg ezt azonnal, értelmet nyerhet még ez is. „Életünket nem az formálja, ami történik velünk, hanem inkább az, hogy milyen jelentést tulajdonítunk ezeknek az eseményeknek” – írja Michele WienerDavis, a jó nevő családterapeuta.3 Érdemes szem elıtt tartanunk azt is, hogy az Ellenség a kísértések által kiváltott, érzéseink közvetítésével létrejött gondolatokat szeretné kizárólag a mi saját gondolatainknak feltüntetni. Ha ezt a csalását elhisszük, akkor csak nagyon nehezen kapaszkodhatunk ki bizonyos helyzetekbıl. Adott esetekben az empátia, azaz a beleérzıképesség vagy a humor oldhatja fel a negatív érzéseinket. Isten legfontosabb taná-
55
A szabadság ígérete csa azonban az 1Thesz 5:18-ban olvasható: „Mindenben hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok.” A hálaadás nem szolgalelkőséget feltételez, hanem teljes bizonyosságot Isten szeretetében. Bizonyosságot akkor is, ha az élet, a szemünk, az érzéseink, a vágyaink számára nem éppen Isten szeretetérıl szól. Van azonban még egy elv, amit, ha szem elıtt tartasz, egészen bizonyosan csodákat fogsz megtapasztalni magadban!
Tedd, és érezni fogod! A Máté evangéliumából már idézett szakaszban Jézus a következıt mondta még: „Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket győlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket.” (Mt 5:44) Természetes helyzetben, emberi ösztöneinkkel és képességeinkkel erre szinte azonnal nemet mondunk, s arra gondolunk, hogy ez már alapos túlzás és megvalósíthatatlan képtelenség! Elképzelhetı az is, hogy értelmünkkel elfogadjuk ugyan az Úr szavainak igazságát, de hétköznapjaink kavalkádjában, amikor alkalmaznunk kellene azokat, csak egy lemondó, csüggedt legyintéssel reagálunk rájuk. Pedig ha arra gondolsz, amit már tisztáztunk, nem is annyira túlzás és képtelenség, amit Jézus mondott! Ha a szeretet meglétét érzéseink megváltozásában, megjelenésében reméljük realizálódni azokkal szemben, akik átkoznak, győlölnek, háborgatnak és kergetnek, akkor valóban lehetetlen, végrehajthatatlan parancs ez. Ha azonban elfogadjuk, hogy a szeretet Istenben gyökerezı adni tudás, tıle származó életelv, Benne és Általa megvalósítható gyakorlat, akkor már nem elképzelhetetlen, ami egyébként lehetetlennek tőnik. Ahogy Isten szeretete sem abban nyilatkozott meg, hogy „kicsiholta magából a szeretet érzését”, s ahogy a Megváltó szeretete sem abban lett látható, hogy „érzett”, úgy minket sem arra kér, hogy változtassuk meg érzéseinket. Azok ugyanis szeszélyesen változnak akkor is, ha nem kellene; s ehhez hasonlóan, nem változnak akkor, amikor úgy gondoljuk, hogy a változásuk nélkül képtelenek vagyunk továbblépni.
56
Amiért a szeretet örök Figyeld csak, mit mond Jézus: „szeressetek, áldjatok, jót tegyetek, imádkozzatok”! Mindegyik aktív, tettekre serkentı felszólítás! Tudod, miért? Azért, mert ha tetteink elıjelének megváltozását érzéseink megváltozásától tesszük függıvé, akkor semmi sem fog történni! Ha azonban érzéseinktıl függetlenül megváltoztatjuk tetteinket, akkor a megváltoztatott tettek meg fogják változtatni érzéseinket is! Ha arra várunk, hogy az ellenségekkel, átkozókkal, győlölködıkkel, kergetıkkel szembeni érzéseink megváltozása után majd szeretni, áldani fogjuk ıket, és majd akkor jót teszünk velük, és imádkozunk értük, ezzel azt ismerjük el, hogy érzéseink hatalmasabb erıvel bírnak felettünk, mint Isten szeretete. Azt a pszichológiai alapelvet, miszerint egy engem nem kedvelı személy irántam érzett érzelmeit részben meg tudom változtatni (azzal, hogy megkérem egy olyan szívességre, amit neki semmibe sem kerül végrehajtani), Isten a mi érdekünkben, „érzéseinkkel szemben”, kifordítva visszairányítja ránk. Az a személy, akit az apró szívességre kértem, egy kis pszichés csapdába esik: ha elutasít, az is kellemetlen számára, hiszen olyan apróságot kértem tıle; ha érzései ellenére mégis megteszi, akkor viszont változtatnia kell velem kapcsolatos érzelmi beállítottságán. Ha megteszi a kért apróságot, meg kell magyaráznia magának (természetesen nem feltétlenül tudatos szinten), vajon miért cselekszik az én érdekemben, amikor számára elviselhetetlen fickó vagyok. Ám mivel mégis megteszi, „rá kell jönnie”, hogy „azért alapvetıen nem is annyira elviselhetetlen ez a Mohácsi Zoli”. Tettei által megváltoznak a velem szembeni érzései is. Ez egy kis lélektani játék, de az Úr ismer minket: tudja, ha megváltoztatjuk cselekedeteinket, akkor megszokott érzelmi reakcióink velük együtt változhatnak bennünk. A megváltoztatott, mások érdekében, mások szükségleteit (és nem személyét) szem elıtt tartó cselekedeteink meg fogják változtatni velük szemben táplált érzelmeinket is. Van egy csodálatos jelenet a Hegedős a háztetın címő filmben. Tevje, a század eleji Oroszországban élı, csupa szív, csupa érzés zsidó tejesember a fıszereplıje a filmnek. Amikor a vasszigorú hagyományok ellenére a második lánya is rendíthetetlenül kiáll a szerelemházasság joga mellett, suttyomban, félig a függöny mögé bújva megkérdezi a feleségét.
57
A szabadság ígérete – Mondd, Golde, szeretsz te engem? A feleség, nem kis értetlenséggel, elıször elhárítja a kérdést, majd leszamarazza urát. De Tevje nem tágít, újra és újra felteszi a kérdést: – Golde, szeretsz engem? Golde elıször arra hivatkozik, hogy huszonöt éve feleség, fızött, mosott, varrt Tevjére. Aztán arra, hogy szült neki öt szép lányt. Tevje erre felidézi a múltat: nem is ismerték egymást az esküvı elıtt, féltek a nászéjszakán mindketten, a szülık meg csak annyit mondtak: majd megszokjátok egymást. A beszélgetés végét szó szerint idézem. – De szeretsz-e engem? – Hogy én téged? Már huszonöt éve élünk így, küszködünk, szenvedünk, közös a párnánk, s minden más. Ez a szerelem, mi lenne más? – Tehát szeretsz? – Igen, azt hiszem! Golde, bár rettentı nehéz leckébıl, de megtanulta, hogy a másokért végrehajtott tettek, a mások érdekeit, szükségleteit keresı cselekedetek megszülik a szeretet érzését is. Kötelességtudatból, kényszerbıl lett Tevje felesége, s bár nem tudta, hogy milyen lehet szabadon választva férfit szeretni, asszonyaként elvégzett cselekedetei odafordították az emberhez, akit nem ı választott, s aki nem választotta ıt. A jelenet végén Tevje és Golde leül egymás mellé, és együtt mondja: – Ez így volt eddig… Jó tudni ezt… Jön még huszonöt év… S mindig így lesz!4 Michele Weiner-Davis a következıket írta: „Nem szabad azonban elfelejtened, hogy akármit érzel is, választhatsz a reakciók között. A düh nem kényszeríthet arra, hogy ezt ki is mondd, üvöltözz, pofákat vágj, vagy elrohanj. A reakcióidat magad választod meg. Az érzések csupán érzések: jönnek és mennek. Nem lehetsz áldozata tomboló érzelmeidnek, és nem kell, hogy azok diktálják tetteidet. Amikor fél hatkor megszólal a vekker, nincs kedved felkelni, mivel azonban meg akarod tartani az állásodat, összeszeded magad, és fölkelsz. Rettegsz a március 20-tól, mert nincs kedved befizetni az adót, nyilvánvaló okok miatt viszont így is, úgy is megteszed. Látod, hogy valaki ínycsiklandozó csokoládéfagylalt-kelyhet eszik, és te is
58
Amiért a szeretet örök szeretnél egyet, de mivel diétázol, lemondasz errıl az élvezetrıl. Világos, hogy képesek vagyunk az érzéseink ellenében cselekedni.” 5 „Az érzések csupán érzések: jönnek és mennek” – írja a fenti szerzı. Mindenképpen hozzá kell tennem: Isten és az İ szeretete azonban örök. „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülrıl való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás vagy változásnak árnyéka… Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz.” (Jak 1:17; Zsid 13:8) S ha Isten örök, akkor a szeretete is örök! Ez a szeretet pedig a Szentlélek által munkálkodni akar bennünk is, általunk is. A kérdés csak az, képesek vagyunk-e elhinni, hogy erısebb, mint az érzéseink, erısebb, mint a vágyaink, mint indulataink, s hajlandók vagyunk-e érzéseink ellenére pozitív tettekkel fordulni azokhoz, akiket, úgy érezzük, most képtelenek vagyunk szeretni. Függetlenül attól, hogy jelenleg ki az a személy – munkatársunk, fınökünk, szomszédunk, szüleink, gyermekünk, vagy akár a házastársunk –, aki felé érzéseinkkel nem tudunk odafordulni. Függetlenül ettıl, mert, ahogy olvashattad az 1Ján 4:20-21-ben, valamint a kecskék és juhok példázatában (Mát 25:31-46), végsı soron ettıl függ az üdvösségünk! S ha jól emlékszem, éppen ezzel a gondolattal kezdtem ezt a fejezetet.
A fejezet befejezéséül Tudom, valószínőleg nem is gondoltál erre, de el kell mondanom neked, hogy én sem élek elefántcsonttoronyban. A világ, amelyben élünk, ugyanúgy hatással van rám, mint rád, s ugyanúgy emberbıl vagyok, mint te. Kérlek, a fentiekkel kapcsolatban engedj meg nekem egy nagyon személyes vallomást! Most, amikor ezt a könyvet írom, szerkesztem, formázom, életem egyik legnehezebb szakaszát élem. Tudom, az ellenségnek nem érdeke, hogy ez a könyv valaha is megjelenjen, ezért olyan körülményeket teremtett életem két legfontosabb területén, amelyek hit nélkül bizonyosan minden dolog feladására késztetnének. Az érzéseim szerint valahol egészen máshol lennék, és egészen mást csinálnék, mint ahol vagyok, és amit csinálok. A hitem által azonban az Úr azt mondja, hogy bár nem érzem jól magam abban a szituációban, amiben vagyok, mégis itt kell lennem, és végeznem kell a rám szabott feladatot. Akkor is, csak azért is. Az érzéseim szerint a problémákra most képtelen lennék keresztényi, igazi, szeretetben
59
A szabadság ígérete véghezvitt megoldást találni. Nem tudom, életed jelenlegi szakaszában neked mi jelent nehézséget, de azt tudom, hogy mindaz, amit most leírtam, éppen úgy szól nekem is, mint neked. S bár nem látom én sem a biztos partokat, mégis bizonyos vagyok abban, hogy amit Jézus nekünk megígért, azt meg is tartja. Érzéseinktıl és belılük fakadó állapotunktól függetlenül.
1
Könnyen emészthetı, keresztény szemlélető irodalom ebben a témában Olef Hallesby: Személyiségtípusok címő könyve (Harmat Kiadó, 1992) 2 Katolikus fordítás, Szent István Társulat, 1973. Bár Magyarországon idegenkedünk a „szellem” szó használatától, ennek nem bibliai, teológiai, hanem csupán a szóhasználat hagyományából fakadó okai vannak. A Károli fordításban a szellem szó valóban nem szerepel, de ennek egyszerő oka van: a gönci prédikátor idejében még nem létezett ez a nyelvújításkor keletkezett szó. Érdemes fellapozni a szó jelentése miatt A h. n. adventisták hitelvei címő könyv, Az ember természetének egysége (91-94. oldal, Advent Kiadó) és Alfred Vaucher Az üdvösség története címő könyvének 15-17. fejezetét (Advent Kiadó, 1994). 3 Ne válj el! Változtass!, Park kiadó, 1997 4 Sheldon Harnick szövegét G. Dénes György fordította. 5 Ne válj el! Változtass!, 183. oldal, kiemelés a szerzıtıl.
60
