A szeretet keresztútja

A KAPOSVÁRI EGYHÁZMEGYE LAPJA ✤ 18. évfolyam, 1. szám 2016. március

A szeretet keresztútja

Egy ideje tudom, ha Jézus nem szeretettel megy végig értünk a keresztúton, akkor nincs az emberiség megváltva. Ebben a nagyböjti húsvét-várásban az foglalkoztatott, a szeretetnek mily foka volt jelen Jézusban

– vagy másokban. Radikálisan egyszerű a tapasztalatom. Ime, közreadom, abban a hiszemben, talán meríthet belőle az ember. DR. RUMSZAUER MIKLÓS Folytatás a 2-3. oldalon

A Kaposvári Egyházmegyében Zalakaroson nyílt meg az Irgalmasság Éve December 8-án, szeplőtelen fogantatás napján, az irgalmasság szentévének kezdetén a magyarországi egyházmegyék is csatlakoztak a világegyház ünnepéhez. Egyházmegyénkben Zalakaros közelmúltban épült Szent Fausztina templomában nyílt meg a szentév. Folytatás a 4. oldalon

Balás püspöké a Hit Pajzsa-díj Balás Béla kaposvári megyés püspök kapta idén a Parma Fidei – Hit Pajzsa-díjat, amelyet február 27-én délelőtt a budapesti felső-krisztinavárosi Keresztelő Szent János-templomban vett át Mádl Dalma asszonytól. A kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából rendezett ünnepségen szűnni nem akaró vastaps köszöntötte a 75 éves főpásztort, akinek átadták Orbán Viktor miniszterelnök magánlevelét is. A Hit Pajzsa-díjat Gyurkovics Tibor Kossuth-díjas író és dr. Horváth Béla egykori országgyűlési képviselő alapította; azok részesülhetnek benne, akik a kommunizmus idején hűségesek maradtak hitükhöz, magyarságukhoz. A mostani díjátadó a tizenötödik volt, a díjazottak között először van megyés püspök. A bensőséges díjátadón Somogyból részt vett Szita Károly, Kaposvár polgármestere, Világos Krisztián somogysárdi, bárdudvarnoki plébános, püspöki titkár, dr. Csillag Gusztáv, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége kaposvári csoportjának elnöke, Lőrincz Sándor, lapunk főszerkesztője és Hegedüs György fotóművész. Fotó: HEGEDÜS GYÖRGY (Részletes tudósítás lapunk 11. oldalán)

1. állomás: Jézus Pilátus előtt – A hallgató/hallgatag szeretet állomása. 4. állomás: Jézus találkozik Máriával – A szeretet gyöngéd ölelése.

Aki tényleg szeret, az tud hallgatni, az nem akarja mindig önmagát adni. Nem szólal meg, mert tudja, bármit, ha mondana, ellenünk fordulna. A szeretet nemcsak megoszt, de másokra is figyel. Most épp úgy, hogy nem szólal meg, csak „fülel”. Egyébként mit is mondana…? Hogy a vádak nem igazak, hamisak voltak? Ő elmondott mindent, mit akart, most a hallgatásnak az órája van.

5. állomás: Simon – A „kényszer-szeretet”. Mert kell, hát megteszem… De szeretem? Még nem!

2. állomás: Jézus vállára veszi a keresztet – A következményekkel számoló szeretet. Ha akkor hallgattál, annak következménye van. Indulni kell a kereszttel, hamar. 6. állomás: Veronika – Az önzetlen szeretet – és a jutalom.

3. állomás: Jézus elesik – Az „erőtlen” szeretet. Ezek szerint 2szeretetünk mértéke csökkenhet. Úgy is mondhatnám: a „törékeny” szeretet.

SPIRITUS ✙ A KAPOSVÁRI EGYHÁZMEGYE LAPJA ✙ 2016. MÁRCIUS 7. állomás: Második esés – A megcsúfolt szeretet – összetörve.

8. állomás: Asszonyok – A tudatlan és hamis szeretet ellentéte a helyes és tanító, nevelő és felemelő szeretetnek.

12. állomás: A szeretet szeretete – Belehal...

9. állomás: Harmadik esés – Teljes összetöretés.

13. állomás: Jézus testét leveszik – A másokkal törődő és másokat tisztelő szeretet „gondoskodik” a „tehetetlen” szeretetről. Indító és cselekvő szeretet.

10. állomás: A szeretet teljesen feltárulkozik – Levetkőztetik.

14. állomás: Sírba teszik – A visszavonult szeretet – mert elutasíttatik. 15. állomás: Feltámadt – A dicsőséges szeretet diadalmaskodik.

3 SPIRITUS ✙ A KAPOSVÁRI EGYHÁZMEGYE LAPJA ✙ 2016. MÁRCIUS 11. állomás: A teljesen átadott szeretet – Odaszögezik. A toponári stációk fotóit SZERAFIN ZOLTÁN készítette

A Kaposvári Egyházmegyében Zalakaroson nyílt meg az Irgalmasság Éve (Folytatás az 1. oldalról) A virágokkal feldíszített kapunál Balás Béla kaposvári püspök imádkozott, majd ezzel fordult a hívekhez: Kedves testvérek! A Szentatya a mai napon, Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának ünnepén Rómában megnyitja a jubileumi szentévet, amely mindnyájunk és az egész emberiség számára megnyitja Isten irgalmának kapuját. A mai ünneplésünk, egységben a világegyházzal, kitárja a mi egyházmegyénk hívei számára is a kegyelem és a megbékélés lehetőségét. Miután a papsággal átléptek a templom kapuján, a frissen benedikált szenteltvízzel meghintette a több száz fős hívő közösséget. A homíliát Varga László általános püspöki helynök mondta. Beszédét azzal kezdte, hogy az isteni irgalmasság szentéve meghívás az igazi megtérésre. A püspöki helynök elmondta, hogy az egész szentévnek Krisztus-központúnak kell lennie. Krisztusi szeretettel kell gyakorolni az irgalmasság cselekedeteit. A Bibliából idézte Mária és Márta történetét, amiből „A böjt a mértékletesség erényének cselekedete: tágabb értelemben minden erkölcsi meggondolásból fakadó önmegtagadás, főként az érzéki élvezetektől való tartózkodás, szoros értelemben az önfenntartási ösztön megfékezése az evésben és ivásban. Célja a lélek fölemelése a testi vágyak megfékezésével, s a bűnbánat kifejezése.” – olvashatjuk a Magyar Katolikus Lexikonban. Szülőfalumban, Göllében még a 60-as években is tartották az idősebb emberek, így nagyszüleim is, a szigorú 40 napos böjtöt. Ez természetesen a karácsonyi és a húsvéti ünnepekre egyaránt vonatkozott. A húsvét előtti böjt hamvazószerdával kezdődött és nálunk a családban a feltámadási körmenet utáni vacsoráig szólt. Ekkor fogyasztottak először húsételt elődeim. Ezt a hagyományt én tovább vittem. Az úgynevezett húshagyó keddnek is hagyományai voltak a községben. Voltak olyan időszakok, amikor az asszonyok és a férfiak külön ünnepeltek. A férfiak a szőlőhegyen tartották a böjt előtti felkészülést, az esetleges „mulatozást.” Az idők folyamán a Római Katolikus Egyház is engedményeket tett, így már a böjt csak a hamvazószerdára, a nagypéntekre és általában a pénteki napokra szorítkozik. Különös tekintettel a nagy ünnepek előtti pénteki

4

megtanulhatjuk az egyensúlyt az ima és a szorgos tevékenység között. Varga László a papokhoz szólva elmondta, hogy a pap az irgalmasság követe, azon az állomáshelyen, ahova püspöke küldte. A papok nagyon sokat tehetnek az isteni irgalmasság évében, ahogyan Ferenc pápa is kéri őket, hogy a szentgyónásban az irgalmas atyáról

tegyenek tanúságot. A szentmise végén Balás Béla püspök Ferenc pápa szentévet meghirdető bullájának Máriáról írt sorait idézte. Az irgalmasság szentévében búcsút lehet nyerni a kaposvári székesegyházban, a zalakarosi Szent Fausztina-templomban és az andocsi kegytemplomban. KISS IVÁN plébános (Marcali)

Böjt és fogadalom

tömeget! Szinte minden vidéki rokonnal, ismerőssel meg kell állni, beszélgetni, így nem jut idő az imádságra, az elmélkedésre” – mondta. Ahogy az idő jár felettem, jómagam Halottak Napján is elmegyek a göllei temetőbe. A csend és az emlékezés, a sok- sok ima megnyugtat és új erővel tölt el. Sokat gondolkodom, hogy a mai ember miért nem tarja, miért nem ragaszkodik a hitéhez, múltjához, hagyományihoz, miért nem tartunk szigorú böjtöt és igazi bűnbánatot? Miért nem teszünk fogadalmakat, olyanokat, melyeket be is tudunk tartani? En�nyire manipulál bennünket a modern világ? Azt hiszem, bármennyire is modernizálódott a kor, a hívő embert ez nem befolyásolhatja! Mi nem azért megyünk el a szentmisére, a „jóra”, ahogy dédanyám, Tapaszti Anna mondta, hogy ott legyünk, lássanak bennünket; ennek hitbéli gyökerei vannak, de a böjt és a fogadalmaink is hitünkből és meggyőződésünkből fakadnak! Természetesen ehhez, mint sok más cselekedetünkhöz, nélkülözhetetlen az otthonról hozott erény és nagyszüleinktől, dédszüleinktől „átvett” istenhit és tapasztalat. Már felkészültem és várom a göllei kálváriánál tartandó nagypénteki keresztút-járást, melyre minden évben elzarándokolok szülőfalum temetőjébe. BODÓ IMRE (Dombóvár)

napokra. A többi évközi péntekeknél megengedőbbek a szabályok, főleg az idősek és a gyermekek esetében. A húsvéti ünnepekre való felkészülés során minden évben megboldogult anyai nagyapám, Galambos Imre (1913- 1983) jut eszembe. Ő pénteken soha nem fogyasztott húsételt. Még 1943-ban az orosz fronton a Don-kanyarnál tett fogadalmat. Abban a pokolban, ahogy nevezte az ott megtörténteket, fogadta meg a Teremtőnek, hogy amennyiben életben hazatér, akkor pénteki napon soha nem fog húst enni. Ezt haláláig megtartotta! Lehetett szilveszter, újév, karácsony, vagy Szent István királyunk ünnepnapja, ő szigorúan tartotta magát fogadalmához. Ugyan nem tartozik a böjthöz, de volt még egy számomra a mai napig is fontos tulajdonsága, ha úgy tetszik erénye Imre nagyapámnak. Mindenszentek napján nem ment ki a temetőbe. Viszont másnap, Halottak napján minden évben felkereste elődei nyughelyét. Akkor gyújtotta meg a megemlékezés gyertyáit. Gyermekkoromban megkérdeztem tőle, hogy miért nem előző nap ment ki a temetőbe? Válasza a következő volt:” Nem szeretem a

SPIRITUS ✙ A KAPOSVÁRI EGYHÁZMEGYE LAPJA ✙ 2016. MÁRCIUS

Mit? Hogyan? Miért?

Hitoktatói továbbképzés Kaposváron A Kaposvári Egyházmegye február 27-én szervezett hitoktatói továbbképzésének a Nagyboldogasszony Római Katolikus Gimnázium, Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola adott helyet. A hitoktatóknak tartott szentmisét Kiss Iván marcali esperes-plébános, az egyházmegye hitoktatási központvezetője celebrálta. A képzés meghívott előadója a Pécsi Egyházmegye pedagógiai főmunkatársa, Tóth Lászlóné volt. A hit-és erkölcstan tantárgy bevezetése által még inkább előtérbe kerültek azok

az óraszervezési kérdések, amelyek meghatározzák a hittanórák menetét. Az óra sikerének érdekében mindig szem előtt kell tartani, hogy mit és miért szeretnénk átadni a gyerekeknek, és ehhez milyen eszközök állnak rendelkezésünkre. Fogassy Judit Katekéták kézikönyvének nyomán a hitoktatók megismerkedhettek több olyan módszerrel is, amelyek által a tanulók aktívabban bevonhatók a tanulási folyamatba. A kézikönyv által bemutatásra került az „5 pont szemléltető módszer”,


amely hangsúlyt fektet a tanítás utáni időszakra is, útravalót és gyakorlatot adva a gyerekeknek óráról órára. A módszer egyszerűen kivitelezhető, ám látványos része az illusztrált magyarázatként szolgáló „élőtábla” eszköze, amely a történetmesélést nemcsak képileg kíséri, hanem kiemeli annak hangsúlyait is. A hitoktatók a képzésen kiscsoportokban elevenítették meg a Tékozló fiú történetét. A példabeszéd Tiborczné Somogyi Éva és Antal Tímea pécsi egyházmegyés hitoktatók vezetésével dramatizált formában is életre kelt. A cselekmény a résztvevőkkel együtt került kibontásra a részletesen kidolgozott díszletben, ahol a bábok mellett az ehető, tapintható eszközök is kézről kézre jártak, alkalmanként egy-egy közösen elénekelt dallal színesítve az élményt. A módszer már egészen egyszerű eszközökkel is kivitelezhető, és az együttes munka által a gyerekek kreativitása az, ami végül keretek közé emeli a történetet. A hittan órákon a tudásátadáson túl a hitre nevelés az elsődleges feladat, az üdvösségre való meghívás átadása a gyermekek, fiatalok számára. A délelőtt több olyan módszernek is teret adott, amely segítségével a hitoktató képes megszólítani a különböző korosztályokat és be tudja vezetni őket a Mennyei Atya szeretetébe. Fotó: HUNYADI LÁSZLÓ

5

Remete és centerjátékos Balás Béla kaposvári püspök tűzoszlopról, oázisról, áldozatról és kritikáról Balás Béla kaposvári megyés püspök hetvenöt éves. Az egykori bajóti plébános, a nagymarosi ifjúsági találkozó megálmodója, akit rendszeresen figyeltetett az állambiztonsági szolgálat, tavaly tartotta aranymiséjét. Bár csendben akart ünnepelni, ez csak félig-meddig sikerült. A kaposszentbenedeki templomban a 60-as évek nagymarosi ifjai mellett ott volt feleségével Orbán Viktor miniszterelnök és Soltész Miklós államtitkár is. A nyugdíjba készülő főpap így összegzett: „Ez az ötven év azzal telt, hogy mindkét kezével védett az Úr. Egyikkel tartott, a másikkal pofozgatott…” Beton atyának – félárva lévén – sokat jelentett a Regnum Marianum Közösség. Ma is él benne a vándortáborok izgalma, s ezt a természetességet talán csak Taszáron találta meg, ahova délutánonként visszavonul a somogyi megyeszékhelyről. Rejtőzködő életét évtizedek múltán sem tudja felülírni. Nem is törekszik erre. Csendben érlelt gondolatai nemcsak a szentmisék homíliáiban szólítják meg a hívőket, hanem írásai, könyvei által is, vagy A tartótiszt című filmben, amely egy volt állambiztonsági rendőrtiszt portréját próbálja megrajzolni. A három megszólaltatott egyházi személy között van Balás püspök is, aki a rá jellemző szókimondással adja tudtára a tartótisztnek, hogy a róla szóló jelentések színvonala meglehetősen alacsony – ő maga sokkal jobbat tudott volna írni –, és min-

6

den alázatát és nyugalmát latba vetve azzal is szembesíti a nyugdíjas rendőrtisztet, hogy amit hosszú éveken át végeztek, szégyenteljes nemzetgyilkos stratégia volt. – Isten humorának, a Vatikán legújabb viccének tartotta, amikor megtudta, hogy Ön lesz a kaposvári püspök. Most, huszonhárom év után is így véli? – kérdeztük a főpásztort, Bajót és Kaposvár Teleki Pál-díjas díszpolgárát, aki az idei Hit Pajzsa Díj kitüntetettje. – Valamilyen módon igen. Isten vándorló népe negyven évig járta a sivatagot, és kereste a hazáját. Én eddig több, mint húszévnyi sivatagjáráson vagyok túl. A Biblia szerint akkoriban nappal árnyékban, éjjel tűzoszlop fényénél érezte magát biztonságban a nép. A két évtizedet felhő alatt és sivatagban úgy tudtam megélni, hogy csendjeimben és megaláztatásaimban tűzoszlopok álltak őrt mellettem. Azt gondoltam, hogy a régi rendszer üldözései, kamasz fiatalok gúnyos közönye, sokak kritikája után új és több már nem jöhet, de mégis utolért több árnyék és probléma. Püspökségem kezdetén abszolút kirekesztettséget éltem meg, amikor „sikkasztónak”, laza, trehány, „beépített vörös püspöknek” állítottak be, aki pásztorbottal veri szét a nyáját. A valóságban viszont túlságosan érzékeny, maximalista voltam önmagammal szemben és a tűzoszlopokat ritkán vettem észre.

A Kánaán nem érkezett el… – Nem dúlt Önben harc emiatt? – Harcnak nem nevezném, csak ámultam, hiszen számtalan szokatlan helyzetbe kerültem. Új egyházmegye jött létre 1993-ban. Teljesen magamra voltam utalva mindenben: pénzügyekben, liturgiában, a Zalába és Tolnába is átnyúló, óriási terület kezelésében, az ellenséggel szembeni viselkedés fortélyaiban. – Az Úr azokat állítja nagy próbatételek elé, akiket szeret… – A „Kánaán” nem érkezett el, mert helyette kaptam agyvérzést, tüdőembóliát, magas lett a vérnyomásom, rosszul alszom. Ahogy lassan kidőlt a test, mint huszár alatt a lelőtt paripa, lelkem egyre jobban megértette a hatvan éve először olvasott evangéliumot, miszerint akkor jó a tett, ha nem tudja a jobb kéz, mit tesz a bal. Akkor jó az áldozat, ha rejtekben történik, és senki meg nem köszöni. Mostanára csend és béke honol bennem, különösebb terveim nincsenek, mert úgy érzem, hogy az aktív élet mögöttem van, és előttem az ígért Kánaán… – Az alapozás, az építkezés nemcsak templomok, plébániák építésével, felújításával, az egyházi oktatás teljes körű kiépítésével zajlott, hanem lelki értelemben is. Honnan hova vezette el az egyházmegyét? – A pusztulás széléről, hiszen régen eltűnt volna a kereszténység e tájról, ha nem jönnek derék papok, akik vállalják ezt a mostoha kezdetet. Az egyik kispapom azt mondta, azért jelentkezik ide, mert őt – bár a fővárosban élt –, nem városba, hanem vidékre „találták ki”, amely gyakorlatilag megszűnt. Gyerek nemigen születik, ha mégis, már el is ment Londonba. A terepen lévő papokat kell szüntelenül bátorítanom. Szerencsére itt-ott azért akadnak oázisok. A reményre ébresztés volt a célunk akkor is, amikor kiváló előadókkal és fiatal művészekkel „népművelő” útra indultunk. Jártuk a vidéket; iskolákba, kultúrházak-


ba, könyvtárakba látogattunk, ahol összegyűlt a helyi közösség. Másfél-kétórás, felejthetetlen műsornak lehettek részesei. Énekkel, verssel, zenével, bölcs tanításokkal. Alkalmuk volt kérdezni is bennünket. Ez egy idő után abbamaradt, mert attól tartottunk, a napi politika beszivárog az építő jellegű estékbe. – Huszonhárom esztendeje is missziós területnek tekintette Somogyot. Most is annak tartja? – Szerintem ez a vidék egyre inkább rászorul a bátor papok segítségére, miként az egész ország is… – Milyen papok kellenek az egyházközségekben? Egy portréfilmben így fogalmazott: a ma egyházának kubikusokra és nem asztronautákra van szüksége. – Olyanok, akik tisztában vannak képességeikkel, de azzal is, hogy ott áll mögöttük az irgalmas Isten. A pap nem az állapotok bírálója, s a körülmények faltörője. S végképp nem pénztáros, hanem az irgalom képviselője. Ha kell, remete, ha kell centerjátékos. A társadalomban minden helyzetben az Örömhír hirdetője. Akkor is, ha valami miatt azt nem terjesztheti olyan erővel, ahogy szeretné. – Politikusok is rendszeresen felkeresik, hogy meghallgassák észrevételeit, kérjék tanácsát. Hogy fogadják a püspök kritikáját? – Nem nagyon jutunk el eddig a fokig. Ha megfogalmaztam kritikát, akkor a kapcsolat megszakadt. Ha nem mondtam, az azért történt, mert a találkozás formális volt. Az illető nem volt kíváncsi rám és a mondanivalómra, a protokoll és az illem vezérelte. Persze akad azért néhány őszinte barát a politikusok között is…

Kincseket nem itt kell gyűjteni – Kritikát kapott a püspök is; a névtelen levelek rendre megtalálták. – Én is nehezen tűröm a kritikát, mert ha akarom, ha nem, mindegyik nyomaszt addig, amíg nem tisztázom magamban: felelős vagyok-e. Egy-egy névtelen levél feldolgozása legalább három napomba került. Ennél jobban bántott a hallgatás, amikor se faluból se városból nincs válasz se szóra, se levélre, se az ajándékba küldött könyvemre. Ez a kesergés abbamaradt, amikor rájöttem, hogy a kincseket nem itt kell gyűjteni, és ahogy régi lelkipásztorom, dr. Tompa Nándor tanította: a téma olyan, hogy arról nem lehet hallgatni. Ahogy Assisi Szent Ferenc is tette a madarakkal, a halakkal. Az üres templomban is kellene prédikálni. Vagy visszatérve Szent Ferenc szavaihoz: a

macskákkal is kellene tárgyalni. – Itt, Taszáron van belőlük három is… – Beszélgetek is velük rendszeresen. Kihez szóljak? A négy falhoz? – Nemcsak a macskák fogékonyak a tanításra, hanem a hívek is. Püspökként hogy érzi, elfogadták a papjai, akinek nagy részét már Ön szentelte, s a világiak? – Valószínűleg elfogadtak, ám ezt csak egy nagyon szűk réteg jelzi vissza, de talán nem is az én feladatom kideríteni, mi az oka ennek. Gátlás? Diákos félelem az elöljárótól? Nem tudom, csak azt érzékelem: püspökségem előtt közvetlenebb és sokszínűbb volt a kapcsolatom az ifjúsággal, a papokkal, a családokkal. – A papi áthelyezéseknek – az érintettek körében – olykor nagy visszhangja volt. Hogy véli: mindenkor jól sakkozott az egyházmegyei sakktáblán? – Meggyőződésem, hogy mindenkor felelősen döntöttem, hiszen egy komoly áthelyezés hónapok töprengéséből fakad, több tanácsadóval átbeszélve. A hívek nem értik a felsőbb szempontokat. A maguk érdekeivel törődnek csak, lakóterületükön túl talán soha nem tekintettek. Igazi egyházélményük nincs, ezért nem is vádolhatók. Mikrovilágba születtek, s amikor kedves papjuktól válni kell, olyan, mintha árvává válna a falu, mintha az apját veszítette volna el. Feljelentéssel, tüntetéssel, aláírásgyűjtéssel fenyegetnek, én pedig nem haragudhatok rájuk, legfeljebb sírva fakadhatok, mint virágvasárnap Jézus a város a láttán. – A migránsáradat és veszélyei groteszken karakteres véleménynyilvánításra késztette, amely az egyik hetilapban is megjelent, és főleg a liberális oldalon vágta ki a biztosítékot. – Pedig ugyanaz most is a véleményem. Ebben az egyelőre áttekinthetetlen helyzetben


jónak tűnik az állam és az egyház szétválasztása, mert mindkettő teheti, amit tennie kell. Engem mélyebb kérdések foglalkoztatnak. Az egész zűrzavart miért nem a kiindulópontján próbáljuk megszüntetni? Erkölcsi-etikai megújhodásra lenne szükség a fegyvertartási szabályok, az ellenségszeretet, a párbeszédkészség területén, illetve ha ezt lekéstük, nem úgy kellene-e felfogni a menekültáradatot, mint Európának nyújtott utolsó mentőövet. Nemcsak szóban kell hirdetni, hogy mi nem az iszlámhoz tartozunk, hanem a kereszténységhez. Vagy fordítva: Hátha Isten utolsó mentőkötele az iszlámnak, hogy ideérkezett egy 2000 éves keresztény földre. Ez túl van már a nemzeti határokon. Úgy tűnik, az egész föld átrendezését kívánja. Gyönyörű távlat és szépség rejtőzik benne, olyan, amilyenről az egykori párizsi érsek, Suchard írt így: Siettethetnénk Krisztus végső eljövetelét, bibliai nyelven a Vőlegény érkezését, ha a menyasszony, az egyház felkészült lenne a menyegzőre… A tömegbe vegyülő terroristákért pedig imádkozni kell, hogy Isten fogja le a gyilkos kezét.

„Én is készülök a püspökváltásra” – A Parma fidei – Hit pajzsa díjat azok kaphatják, akik a kommunizmus évei alatt töretlenül kiálltak hitükért, magyarságukért. Az idei kitüntetett püspök úr lett. – Valaki így magyarázta a bibliai történetet: A feltámadás után a tóparton Jézus nem azt kérdezte Pétertől, hogy szereti-e a munkát, a veszélyt, szeret-e fejjel lefelé lógni a kereszten, hanem azt, hogy szeretsz engem? Amikor 1957-ben a hivatásom indult, eszembe sem jutott volna, hogy belekeveredek az újkor egyik legkegyetlenebb egyházüldözésébe, és húsz ügynök figyeli a léptemet. Egyedül az öröm tombolt bennem, hogy Isten papja lehetek. Ezért érezhetem talán egy kicsit groteszknek, hogy utólag kitüntettek. – Vélhetően új kaposvári püspököt hoz az idei év… – Én is készülök a püspökváltásra, és a Zselickislakon épülő egyházi szeretetotthonban imádkozom majd, hogy utódom sikerrel folytassa a huszonhárom éve megkezdett munkát. Amiatt azonban egy kicsit bánkódom, hogy kedvenc macskáimat nem vihetem magammal; azt tanácsolta az igazgató, tartsak inkább díszhalakat. LŐRINCZ SÁNDOR Fotó: KOVÁCS TIBOR

7

Egy nap Jézusért... Születésnap, búcsúi mise, színházi előadás, szentségimádás, tanítás, rózsafüzér, orgonakoncert a kaposvári Szent Margit-templomban. – Nem gondoltam, hogy az emberi szeretet ilyen sugárzó lehet. – Ezt a Stephanus-díjas Fésűs Éva, Kaposvár meseíró díszpolgára mondta a Szent Margit-templom búcsúi miséje előtt, amikor Szvath Milán Kajla Tapsi történetét osztotta meg a több száz fős hívő sereggel. A kisdiák kedvenc meséjével köszöntötte a Csupafül, az Ajnácska, A Palacsintás király, Az ezüsthegedű és még tucatnyi mesejáték és meseregény 90 éves szerzőjét, aki egy időben a rádió külsős munkatársa volt, s aki a kezdetektől Jézussal járta útját. Nemcsak népes családja körében, hanem a munkahelyén is, ahol gyors- és gépíróként dolgozott. Műveiben évtizedekkel ezelőtt is karácsonyfáról írt fenyőfa helyett. Hittel és humánummal átszőtt életművet alkotott, mert a kezdetektől érezte, hogy a Teremtő ír általa. Az előrehozott születésnapi köszöntőn kilencven szál rózsát nyújtottak át gyerekek, felnőttek. A hosszú sorba beállt Mátrai Márta, a parlament háznagya, Gelencsér Attila országgyűlési képviselő és Szita Károly, a somogyi megyeszékhely polgármestere és Dér Tamás alpolgármester is. Mint kiderült, dr. Rumszauer Miklós atya, a kaposvári Szent Margit – Szent József-templom plébánosa is Fésűs-me-

8

séken nevelkedett. Mivel régóta ismeri a szerzőt, szerette volna, ha az Egy nap Jézusért mottóval meghirdetett, egész napos programsorozat keretében köszöntik a háromgyermekes, tizenkét unokás és tizennégy dédunokás meseírót, aki egy leselejtezett, öreg írógépen prózát és verseket kopogva bízik a „tücsökmuzsikás szavak” vigaszában. És abban, hogy az ember harmóniára, humorra és játékra teremtett lény, aki – Istentől eltávolodva vagy hozzá se találva – maga ronthatja el önmagát. – Árpád-házi Szent Margit személyes élete átlépett saját dimenzióján. Nyolcszáz éve töretlen a kultusza, az egyéni és a közösségi, a nemzeti és a privát érdek

egyaránt találkozik életében. Teljesen alárendelte magát Isten akaratának – így jellemezte a templom védőszentjét a plébános, majd arra utalt: mindannyiunk életében adódnak konfliktusok, nehezen megvalósítható elvárások, kihívások, de ha Jézusra koncentrálunk, akkor megoldást találhatunk mindenre. Ebben is segítségünkre lehet a templom névadója, az engesztelés szolgája. A templomi kórus közreműködésével zajló búcsúi mise felemelő pontja volt, amikor somogyi huszárok és a Szent György lovagrend tagjainak kíséretében fogadhattuk Szent István király feleségének, Boldog Gizellának az ereklyéjét. Mivel ezidáig királyné – sem éltében, sem holtában – nem járt Kaposváron, valóban történelmi pillanatok részesei lehettünk. Az ereklyét Rumszauer atya adományozta az egyházközségnek. Több mint két évtizedes papsága idején mindvégig fontos volt számára Boldog Gizella; anyai nagyanyját Gizellának hívták, mint ahogy nyelvtanárát is, de Németh Antalné – aki tíz éven át, három rózsafüzért imádkozott Miklós atya papságáért – ugyancsak ezt a nevet kapta. A mise végén ezúttal is átadták az Arany Rózsafüzér-vándordíjat. Ezúttal Sárdi János nyakába került a lánc – a két templom felújítási munkálataiban való aktív közreműködéséért. A szentmisét követően a Csiky Gergely Színház művészei néhány lelkes színjátszóval kiegészülve – Kása Tí-


mea főszereplésével –, mutatták be a Szeretettel, Etty című, egy szép zsidó leány istenkeresését, illetve mélyülő hitét illusztráló előadást, amely Etty Hillesumnak az 1940-es években írt naplójából és leveleiből készült, s amelyet a főszereplő és Tolnai Mária drámatanár álmodott színpadra. A felkavaró produkció, melynek premierje a Szent Imre-templomban volt ősszel, a Szakrális Művészetek Hetében, az érzékeny szerepformálás tovább edzette a lelket, csakúgy, mint a kétórás szentségimádás. Először taizéi dallamokat hallgatva szemléltük az Urat, Ő meg minket. Diszkrét háttérzene szólt, az üvegablakokon bezúduló fény, s az oltárt díszítő karácsonyfák megcsillanó ezüstje fokozta az ünnepi varázst. Sárközi Béla, a négygyermekes diakónus imádkozott az Oltáriszentségben jelen lévő Jézushoz, szembesítve magunkat önmagunkkal… Az imaórát követően međugorjei „hangulat” részesei lehettünk. Mintha újra „a világ gyóntatószékének” tartott zarándokhelyen lettünk volna. Élő zene szólt, s ahogy olykor rá-rápillantottam az

egyik gitárosra, a nagykanizsai Némethné Horváth Emíliára, azon töprengtem, vajon az elmúlt húsz évben hányszor és hányszor szállt az égbe az általa énekeltjátszott-dúdolt fohász. Akár a Kishegy vagy a Krizsevác kőszikláin felfelé kapaszkodva, akár a kápolna magyar miséin – közelítve eget a földhöz. No és meghallotta-e mindezt az Úr? És mi meghallottuk-e a nekünk szánt üzenetet? A válasz Isten titka marad. Mint ahogy az is, hogy „Rumos” atya elmélkedései miként sarkallnak tettre embereket. A kegyelem érintését érzékeljük-e a mindennapokban, otthon, a családban, a munkahelyen vagy a politikai közéletben? Megértjük-e, hogy azok a szavak a legfontosabbak, amelyeket ki sem mondunk? Mert ami így születik, az tud igazán fontossá válni. A gitár és énekszó által – amelybe „besegített” két vendég, a francia imaiskola alapítói, Alfred és Gabriella Marx – dallamok keltek táncra lelkünkben, megadatott a szív békéje, s végtelen nyugalom lett úrrá rajtunk. Míg az átmeneti csendben magamban imádkoztam, egyre inkább próbáltam választ keresni arra, ha oly


könnyű Istenről beszélni, akkor miért oly nehéz Vele beszélgetni… A szentségimádás után az imádság lélektanáról hangzott el tanítás. A házigazda plébános szerint ugyan van pszichológiája az imának, de az ima jóval több annál. Szükséges az Istennel való személyes beszélgetés, és csak az érett személyiség tud érett módon imádkozni. Az autentikus imádság a legmagasabb szintű intellektualitás és spiritualitás, amely a legtöbb esetben önreflexióval kezdődhet; tudom, hogy ki vagyok én, és azt is, hogy ki Isten. Önismeretre, önazonosságra vezet bennünket, s így felismerhetjük, mekkora a különbség a reális és az ideális énem között. Az előadást megelőzően cursillisták találkozója zajlott a plébánián, a templomban rózsafüzéren peregtek az ujjak, imastaféta vette kezdetét, Szent Margit életét megjelenítő, hittanos gyerekek rajzai kerültek ki a faliújságra, majd elkezdődött az esti mise. Bejelentették: ebben az esztendőben a vasárnap délelőtti miséket követően minden alkalommal elhangzik majd egy-egy Fésűs-mese. A Csiky Gergely Színház művészeti tolmácsolják a történeteket – köztük Rátóti Zoltán, Fándly Csaba, Német Mónika, Spindler Béla, Hunyadkürti György, Nyári Szilvia és Nyári Oszkár. (A templombúcsú programjairól bővebben a www.imacaffe.hu oldalon.) Az „Egy nap Jézusért” című lelki nap Kardos Kálmán orgonakoncertjével zárult. Az alkalmi kiállítótérré változott hittanteremben Fésűs Évarelikviákból nyílt kiállítás. Szekeres Erzsébet meseillusztrációi éppúgy falra kerültek, mint a Csiky Gergely Színházban bemutatott Ajnácska és A palacsintás király című előadások fotói, de könyvei, CD-i mellett a meseíró kitüntetései is helyet kaptak a tárlókban. Az oklevelek, cikkek között megtalálhatjuk Váradi Hédi kedves levelét is; ő kölcsönözte hangját Fésűs Éva pajkos mesefigurájának, Csupafülnek. Néhány mesés jelmezzel, színházi kellékkel is találkozunk. Például belesüppedhetünk abba trónszékbe, amelyen a mesebeli király ült, titkon talán még a koronáját is felpróbálhatjuk, de kézbe vehetjük az alumínium palacsintasütőket is, ám a jó öreg írógéphez nem nyúlhatunk. Egy béka vigyáz rá. Úgy, mint a 90 éves alkotó otthonában. LŐRINCZ SÁNDOR Fotó: SZERAFIN ZOLTÁN 9

Szent Kristóf-díjas Balás Béla megyés püspök Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere Novák Katalin és Czibere Károly államtitkárral november 12-én, a szociális munka napja alkalmából szakmai díjakat adott át a budapesti Iparművészeti Múzeumban. Szent Kristófdíjban részesült Balás Béla kaposvári megyés püspök is. A főpásztor távollétében Világos Krisztián püspöki titkár, bárdudvarnoki plébános vette át a kitüntetést az Iparművészeti Múzeumban rendezett díjátadón.

Világiak elismerése

Kaposvár Városért kitüntetés dr. Rumszauer Miklósnak Kaposvár Városért kitüntetést kapott az idei városnap alkalmából dr. Rumszauer Miklós, a kaposvári Szent Margit – Szent József-templom plébánosa. A kitüntetést Szita Károly polgármester január 23-án a Csiky Gergely Színházban rendezett ünnepségen nyújtotta át a plébánosnak, lapunk felelős kiadójának, akit Balás Béla megyéspüspök 1993-ban elsőként szentelt pappá, s aki a megyeszékhely egyházi és közéletének egyik kiemelkedő alakja.

Az idei Megyenapon is elismerték az egyház szolgálatára szegődött személyek tevékenységét. Somogy Polgáraiért díjat kapott a marcali Fény Gyermekei Katolikus Ifjúsági Zenekar, amelynek tagjai Ságvári Róbert vezetésével 1994 óta dicsérik az Urat. Vasárnaponként a reggeli misén szolgálnak. Az elmúlt években Csurgón a hittanversenyeken, Somogysámsonban a Regionális Ifjúsági Találkozókon állandó résztvevők, de Homokkomáromban is zenéltek hosszú éveken át. Somogyváron a Szent László-napokon is több alkalommal közreműködtek. Lelki napokon, bérmálásokon, rádiós miséken csendül fel Istent dicsérő zenéjük. A díjat Ságvári Róbert vette át Jakó Gergelytől, a Somogy Megyei Közgyűlés elnökétől a Megyeháza dísztermében Vízkeresztkor rendezett ünnepi közgyűlésen. Horváth Lajosné, a csurgói Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium nyugdíjas pedagógusa is Somogy Polgáraiért díjban részesült. A tanárnő az ELTE Természettudományi Karának matematika-fizika szakán végzett. Kadarkúton kezdett, majd a csurgói II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában folytatta. 1958-ban került a csurgói Csokonai Vitéz Mihály Gimnáziumba. Itt dolgozott egészen nyugdíjba vonulásáig. Sokat foglalkozott a tehetséges matematikus tanítványokkal, ezért szakkört, egyetemi előkészítőt vezetett, majd a matematika tagozatos osztályok tanára lett. 1980-ban megyei szakfelügyelő lett a levelező vonalon, majd 1989-es nyugdíjazásáig az iskola igazgatóhelyettese. Ezután 13 évig az Eötvös József Általános Iskolában katolikus hittant tanított a gyerekeknek. A templomban ma is kisegítő munkát végez. 10

Fraknói Vilmos-díj dr. Gárdonyi Máté plébánosnak Dr. Gárdonyi Máté siófok-kiliti plébános, a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola tanára Fraknói Vilmos-díjat vett át 2015. november 30-án Soltész Miklóstól, az Emberi Erőforrások Minisztériuma egyházi kapcsolatokért felelős államtitkárától Budapesten, a minisztérium tükörtermében. A Fraknói Vilmosdíjat azok kapják, akik sokat tettek a vallási élet megújításáért, vagy kiemelkedőt alkottak a teológia, a filozófia, az egyháztörténet területén; illetve akik tevékenységükkel előmozdították a magyar vallási élet megújulását és a teológia oktatásának fejlődését. A díjat 2000 óta adják át, Fraknói Vilmos halálának évfordulójához kapcsolódóan. Fraknói Vilmos (1843–1924) egyháztörténész 1879-től az Magyar Tudományos Akadémia főtitkára, majd 1889-től 1892-ig másodelnöke volt. A középkori, főleg a 15. és részben 17. századi magyar történelem több, elsősorban egyház- és diplomáciatörténeti témáját dolgozta fel. 1878-ban nagyváradi kanonok, 1879-ben szekszárdi címzetes apát, 1892-ben arbei címzetes püspök lett.


Balás püspöké a Parma Fidei – Hit Pajzsa díj Balás Béla, a Kaposvári Egyházmegye püspöke vehette át a Parma Fidei – Hit Pajzsa elnevezésű díjat a zsúfolásig megtelt felső-krisztinavárosi Keresztelő Szent János-plébániatemplomban február 27-én, szombaton. A kommunizmus áldozatainak február 25-ei emléknapjához kapcsolódó kitüntetést 15. alkalommal adták át. Az ünnepi alkalmon részt vett Erdő Péter bíboros, Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök, Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár, Olofsson Placid bencés szerzetes, a 2003-as díjazott, Rédly Elemér atya, a 2011-es díjazott, valamint a Regnum Marianum közösség számos tagja. Györgydeák Márton, a templom plébánosa, a tavalyi díjazott köszöntötte a templomot zsúfolásig megtöltő ünneplő közösségét. Horváth Béla, a díj létrehozója az alapítás és a névadás körülményeiről beszélt. Erdő Péter köszöntőjében felidézte fiatal papi éveit: Akkoriban suttogva beszéltünk arról, hogy valami ismét történt „Beton atya” körül. Ő töretlenül foglalkozott a fiatalokkal, nem törődött vele, örül-e ennek a hatóság. Láttuk, hogy újra és újra áthelyezték. Bennünk pedig az maradt meg, amire ő törekszik, amiért sok mindent vállalni kell: a hit továbbadása olyannyira fontos feladat, hogy érdekében minden kellemtelenségen, megpróbáltatáson át lehet és át is kell lépni. A díjátadón Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere egy kérdéssel kezdte beszédét: Mikor nehezebb védeni a hitet, ami számunkra kultúra, történelem, életünk folytonossága: amikor deklaráltan nincs szabadság, vagy ma, az ál- szabadság, a relativizmus világában? Átéltük azt

az időszakot, amikor nem volt szabadság. Nem volt könnyű élni abban a korban. Hány nevet tudnánk felírni, akiknek köszönhetjük, hogy ma itt vagyunk; hithű tanároknak, papoknak, édesanyáknak a neveit, akik a hit pajzsaiként megvédtek, és akik átadták a hitet, azt a pajzsot, ami most véd minket? Eljött a szabadság ideje, ma mindössze elnéző mosolyt vált ki, ha valaki megvallja a hitét. Döntő volt és marad az emberi minőség, azoknak a hite, akik belülről és felülről vezérelt emberek, akik keresik az élet forrásait, és így iránytűk tudnak lenni. A Parma Fidei díj kitüntetettjét a hagyományoknak megfelelően Bolberitz Pál méltatta. A díjat első alkalommal kiérdemlő teológia-professzor laudációjában röviden összefoglalta Balás Béla püspök életét. Balás Béla kaposvári megyéspüspök az elismerést Mádl Dalmától, Mádl Ferenc néhai köztársasági elnök özvegyétől vette át. A Jó Pásztor című porcelánszobrot, a Herendi Manufaktúra ajándékát Horváth Béla adta át. Az elismerést


megköszönő „Beton atya” úgy fogalmazott: Sok szép szó hangzott el. Amikor a munkánkért büntetés járt, nem volt rá sem evilági, sem teológiai magyarázat, miért pont azoknak és miért pont az és annyi. Mi az ember és mi az Isten műve? Alázattal úgy gondolom, a mi részünk roppant kicsi – vallotta. Sokan dolgoztak akkor ugyanazért a célért. Lelkigyakorlat, éneklés, tanítás, közösségben tartás. Én egyike voltam a sokaknak. A hatékony és hiteles emberek mögött mindig álltak mások, akik védték és támogatták őket – mondta „Beton atya”, és számos példát hozva méltatta ezeknek a háttérembereknek a helytállását. Szerzetesnővérek, gyóntatók, a mi lelkivezetőink, szülők, sok csendes ember. Balás Béla püspök alázatra intett: Alázattal, hálával és imával kell visszagondolni azokra, akik mellettünk és mögöttünk álltak. Felidézte akkori érzéseiket is: Annyira szép volt a kereszténység, előbb kaptuk a gyakorlatát, aztán később az elméletét. De tovább kell lépni – nem elég megragadni a romantikánál, a közösség gyönyörűségénél, ahol nagyon jól érezzük magunkat. A misztika így tanít a lelki fejlődésről: a tisztulás útjával kezdődik, majd a megvilágosodás útjával folytatódik. Senki ne ragadjon le a pillanatnyi örömnél, van itt még más is, lesz még több is – fogalmazott „Beton atya”. Az eseményen köszöntőt mondott Oberfrank Ferenc, a Piarista Diákszövetség elnöke is, és Sillye Jenő is csatlakozott a köszöntők sorához. Máriához könyörgő, dicsérő dalukat a templom egész közössége velük énekelte. A díjátadáson közreműködött a Felsőkrisztinavárosi Plébánia Énekkara Tőkés Tünde karnagy vezetésével, Farkas János piarista diák pedig Gyurkovics Tibor versével köszöntötte az ünnepeltet. (Magyar Kurir) Fotó: HEGEDÜS GYÖRGY 11

Ökumenikus imahét Kaposváron Idén is sok hívőt vonzott a hagyományos ökumenikus imahét, amelyet a keresztények egységéért hirdetnek meg évről évre. A január 17-24 között zajló imaalkalmak alapigéje

12

ez volt: „Arra hívattunk, hogy az Úr nagy tetteit hirdessük!” (1Pt 2,9). HEGEDÜS GYÖRGY képriportja


Keresztutat szenteltek Gamáson Népes hívő sereg részvételével múlt év november végén szentelték fel a gamási templom kertjében megépített új keresztutat. Nikli Zsolt plébános áldotta meg és szentelte fel a stációkat, amelyek Tóth Péter polgármester kezdeményezésére az önkormányzat, a helyi hívek, valamint a Gamásról

elszármazottak támogatásával épült meg. A szentelést megelőző ünnepi szentmisén a helyi plébánossal együtt celebrált Várnai László balatonboglári esperes-plébános, valamint Borza Miklós segesd-somogyszobi plébános. Fotó: HEGEDÜS GYÖRGY

Gazdagodott a somogyi kincsestár Régi hagyomány, hogy ÖrökségünkSomogyország Kincse kitüntető címmel ismeri el a Somogy megyei közgyűlés azokat az értékeket, amelyek az épített és a természeti örökség részeként tovább gazdagítják eleink hagyatékát. Vízkereszt ünnepéhez kötődve – mivel 1498. január 6-án a megyék közül elsőként Somogynak adott címer- és pecséthasználati jogot II. Ulászló király – ünnepi programsorozat keretében leplezik le az újabb kincseket ábrázoló, aranyozott miniatűr képeket. A kincsek közé évről évre szakrális érték is bekerül. Ezentúl a Rippl-Rónai Emlékmúzeum, Balatonföldvár első utcája, a bőszénfai vadgazdálkodási tájközpont, valamint a Zselici Csillagoségbolt-park mellett a balatonlellei Kishegyen lévő Szent Donát-kápolna is büszkélkedhet e címmel. A barokk stílusban épült, s műemléki védettséget élvező kápolna harangját 1748. október 11-én Padányi Bíró Márton püspök benedikálta Szent Donát tiszteletére. Németh Norbert A balatonlellei plébánia története című kötetéből kiderül: 1815-ből való első írásos emléke, melyben azt olvashatjuk, hogy a kápolnát báró Majthényi György (1683-1755) építtette, ám az építés pon-

tos időpontja kiderítetlen. 1928-ban az I. világháború idején elvitt harang helyett a kápolna újat kap. Az első harangnak megfelelően ezt is Szent Donát tiszteletére szentelték fel. A harangon az alábbi feliratokat olvashatjuk: „Szent Donát könyörögj érettünk!” „Készíttették a balatonlellei Kishegy szőlőbirtokosai. 1928.” Öntötte: Szlezák lászló harangöntő Budapesten. 1950-ben a hívek áldozatos hozzájárulásával felújítják a kápolnát. Az oltárképet Ákosfy Barna restaurálta. 1984. augusztus 9-ére virradóan kirabolták Isten kishegyi hajlékát, és ellopták az oltáron lévő Szent Donát és Szent Kajetán barokk műemlékszobrokat, de lába kélt a két puttónak is. 2014-ben ismét teljesen felújították a kápolnát, melynek oltárképét ismeretlen festő készítette. A Megyeháza értéktermében rendezett kincsleleplezésén részt vett Kovács Jenő balatonlellei plébános és Németh Norbert, a kötet szerzője is. Mivel 2013-ban megalakult a megyei értéktár bizottság, így az értéktár is gazdagodott – tudtuk meg Sárhegyi Judit jegyzőtől. Többek között egy országosan védett műemlék, a kisgyaláni római katolikus templom is használhatja ezentúl a Somogyi Érték logót.


Szent Donát-kápolna

A felterjesztőtől, Fekete Géza kisgyaláni helytörténésztől megtudtuk, hogy az országos védelem alatt álló templom alapkövét 1779. szeptember 14én helyezték el, és 1781-ben fejezték be. A templom ellipszis alaprajzú, s a fából készített háromnegyed-köríves karzat faoszlopokkal alátámasztott. Az oltár és a szószék dúsan faragott, s aranyozott. A belső falfelületekre s a mennyezetre díszítőfestés illetve freskó készült. A templom különleges alaprajzával tűnik ki a tipikus körtemplomok közül. Az eredetileg fazsindely fedésű kupola tetejére egy kis harangtornyot is építettek. A település ékét 2010-2014 között minisztériumi és leaderes pályázati forrásokból – mintegy tizenhat millió forintból – újították fel. 13

Tavaszt várva

Hideg, északi szél söpört végig az erdőn. A fák összerázkódtak, ágaikról hópermetet szitálva a földre. – Meddig tart még ez a hideg? – sóhajtott egy fiatal tölgy. – Nem bírom már sokáig ezt a kegyetlen hideget. – Te panaszkodsz?!... Hisz még egy telet sem szenvedtél végig. Mi lesz veled, ha ennél hidegebbek jönnek? – jegyezte meg egy öreg jegenye, melynek a hangját is alig lehetett hallani, olyan magasra nőtt, hogy beszéde elveszett a szélzúgásban, mire a kis tölgyfához ért. – Nem tudom. Csak azt érzem, hogy nincs egyetlen ágam, egyetlen hajszálgyökerem sem, amelyik ne sóvárogna napsütés után. – Napsütés?! Hol élsz te? – súgtak össze az erdő fái. – Arra még ugyancsak várnod kell. Ha véletlenül ki is sütne egy pillanatra a Nap, csak fényt, de semmi meleget nem adna. – Pedig közeledik már a Tavasz – felelte a kis fa. – Érzem minden porcikámban. – Akkor nagyon rosszul érzed – nevettek a fák. Nevetésük túlharsogta még a szél zúgását is. – Lehet, hogy ti tévedtek. Nézzétek csak! Mit keres itt az erdőn az a kislány? – mutatott egy gyereklányra, aki báránybőr bekecsét kigombolva, tánclépésben haladt az úton. – Nézzétek! Még a kesztyűjét is levetette, és csupasz kézzel nyúl a jégcsapok után. – Tényleg! – csodálkozott el az egyik fiatal akácfa. – És a keze között azonnal el is olvadnak a jégcsapok. – A lába nyomán pedig eltűnik a hó! – jöttek izgalomba az erdő fái. – Ki vagy, te kislány, hogy ilyen csodákat művelsz? – szólították meg sorra a gyereket a fák. 14

– Ne mondjátok, hogy nem ismertek rám! Hisz nem először találkozom veletek. Március vagyok, a Tavasz első hónapja. – Nehéz elhinni, hogy közöd lehet a Tavaszhoz, hisz oly melegen vagy öltözve, mint ahogyan télen járnak az emberek. – Persze, hogy melegen öltöztem, hisz a napsugarak még nem nagyon melegítenek, de ami késik, az nem múlik. Láttok ti még kabát nélkül is engem – nevetett és könnyű léptekkel tovalibbent az úton. A fák pedig tovább vitatkoztak, vajon igazat mondott-e a kislány? Tényleg ő lenne Március? Múltak a napok. A hó lassan eltakarodott az utakról, de az erdőben még foltokban megmaradt, emlékeztetőül a télre. Az avar alól azonban sorra dugták ki fehér fejecskéjüket a hóvirágok. A fák már nem bújtak össze fázva, hisz napközben többnyire kisütött a Nap, mely a déli órákban már egy kevés meleget is adott. Igaz a szél, ha olykor végigszaladt a tájon, most is félve összerázkódtak. Nem akar-

ták elhinni, hogy valóban vége a télnek, oly sokáig fagyoskodtak. Márciust azóta sem látták, pedig naponta várták érkezését. Egyik nap aztán felkiáltott a fiatal tölgy: – Ott jön az úton – mutatott a távolba. – Visszajött hozzánk – ujjongott önfeledten. – Nézzétek! Nincs már rajta kabát, csak egy kis vállkendő! – Nem tudom, kire gondolsz – csóválta fejét az öreg jegenyefa. – Hiába erőltetem a szemeimet, nem látom Márciust, pedig nálam messzebbre egyikőtök sem lát. – Nem látod? Pedig mindjárt ideér – csodálkozott a kis fa. – Te nem látod, hogy ez a lány idősebb Márciusnál. – Bár mintha kicsit hasonlítana hozzá, de akkor sem ő az – érvelt a vén jegenye. – Persze, hogy nem ismertek rám – kacagott a fiatal lány, aki közben melléjük ért. – De engem is ismernetek kellene, hisz velem is találkoztatok már. Én vagyok Április. Látjátok, megnőttem kicsit, lassan eladó sorba kerülök, de akkor már Májusnak fognak hívni az emberek. Ez az élet rendje: a Tavasz hónapjai sorra változnak, míg végül a Nyárban teljesednek ki. De ne siessünk annyira előre! Most egy ideig örüljetek nekem, bármilyen időt is hozok. Mire megunnátok a szeszélyeimet, már Május leszek, madárdallal, tele ragyogó napfénnyel, virágillattal és ujjongó élettel. És mintha bizonyítani akarná szeszélyességét, hirtelen nagyot dördült az ég, ahogy tovahaladt az úton, tavaszi záport zúdítva a tájra. Aztán amilyen váratlanul jött a zivatar, olyan gyorsan el is állt. Csak a tócsák emlékeztettek rá, no meg a fák esőtől csöpögő ágai, hogy Április itt járt és tréfás kedvében volt. LÉVAY MÁRIA (Fonyód) Fotó: KOVÁCS TIBOR


EGYHÁZMEGYEI HÍRSZÓRÓ Hittanos farsang Balatonszemesen. Február 6-án Balatonszemesen került megrendezésre a Kaposvári Egyházmegye ifjúsági farsangja a Reich Károly Általános Iskola tormatermében. A találkozó témája a megszentelt élet és az isteni irgalmasság volt. Az előadó Nyeste Pál atya, a nagykanizsai piarista iskola igazgatója volt, aki először a megszentelt életről beszélt, elsőként a saját hivatásáról. Elmondta, hogy a szerzetesi élet az evangéliumi tanácsok köré épül: a szegénység, a tisztaság és engedelmesség köré. Maga Jézus is szegény, tiszta és engedelmes életet élt. A szerzetes tanár ezután az evangéliumi tanácsok szerepéről beszélt, a fiatalok életében is megvalósulhat a szegénység, a tisztaság és az engedelmesség. Nyeste Pál igazgató elmondta, hogy a szerzetesek az újszövetség prófétái, jelek, akikre hallgatnak az emberek. Minden szerzetesrendnek külön karizmája van, mellyel csak ő rendelkezik. A piarista atya ezután rátért az isteni irgalmasságra. Beszélt arról, hogy az Isten irgalmas, a Biblia is tele van Isten irgalmasságának történeteivel. Jézus irgalmas volt, ezt mutatják az emberekkel kapcsolaton beszédei, cselekedetei. Majd rátért a téma aktualizálására, hogy nagyböjt kezdődik, életünket meg kell változtatni az isteni irgalmasság évében. Majd kiscsoportos megbeszélések következtek- érdekes témákkal. Egyik izgalmas kérdés az volt, hogy Jézus irgalmas volt-e a farizeusokhoz. A kiscsoportok kérdéseket dolgoztak fel a megszentelt élettel és Isten irgalmasságával kapcsolatban. A Siófokon élő Ferences Szegénygondozó nővérek kézműves foglalkozást tartottak. A szentmisén több atya is koncelebrált, majd vidám játékok következtek. A találkozón a nagykanizsai Magvető közösség zenélt Némethné Horváth Emília vezetésével. A nap főrendezője Tomanek Péter balatonszemesi plébános és Nagyné Tóth Mónika volt.

Rumszauer Miklós kaposvári plébános beszélgetett. A kellemes hangulatú esten dr. Orbán Csaba, a Nagyatádi Erdélyi Kör elnöke mondott köszöntőt.

Áldás a tabi kazánra. Várnai László balatonboglári esperes-plébános Arató Lóránt evangélikus lelkésszel áldotta meg január 26-án a tabi dr. Takács Imre Szociális Otthon legújabb beruházását, a biomassza üzemelésű kazánt. Az avatóünnepségen részt vett Czibere Károly szociális ügyekért és társadalmi felzárkóztatásért felelős államtitkár is. Fotó: Kovács Tibor Nagyböjti léleknyitogató Balatonbogláron. Dr. Fábry Kornél, a kaposfüredi Szent Őrangyalok-templom plébánosa volt a vendége a balatonboglári Kikötő Gyermekotthonban szervezett lelki napnak, amelyen a somogyi szociális és gyermekvédelmi intézmények lelki gondozással foglalkozó munkatársai vettek részt. A kaposfüredi plébános Irgalmasság és megbocsátás címmel tartott előadást a nagyböjti léleknyitogatón.

Jelmezesek Marcaliban. Jókedvű hittanosok, szülők és fiatalok töltötték meg január 30-án a marcali X házat, hogy együtt ünnepeljék a farsangot. A farsangi délután a jelmezesek felvonulása volt a leglátványosabb, de különféle mókás játékokban is megmutathatták ügyességüket a gyerekek.

Szerelmesmise Kaposváron. A kapcsolatgyógyító imadélutánt követően szerelmesmisével ért véget a Házasság hete Kaposváron. A Szent Imre-templomban február 14-én harminckét házaspárt köszöntöttek abból az alkalomból, hogy 5-60 éve fogadtak örök hűséget Isten szent színe előtt. A jubilánsok megerősítették házassági fogadalmukat, s az ajándékgyertya fényében talán egy pillanatra felidéződött az a pillanat is, amikor választottjuk ujjára egykor felhúzták az aranykarikát. Varga László plébános arról szólt homíliájában, hogy a házasságot sem kíméli a szellemi harc, ám az Úr személyes poklainkban is segítségünkre siet. Fotó: Hegedüs György Mit várunk 2016-tól? Február 24-én délután a kaposvári püspöki székház nagytermében Tőkéczki László történész volt a Keresztény Értelmiségiek Kaposvári Csoportjának a vendége. Az ismert szakember Mit várunk 2016tól a 2015-ös esztendő után? címmel tartott előadást. Könyvbemutató Nagyatádon. A csurgói díszbemutatót követően a nagyatádi Városi Művelődési Központban rendezték meg Lőrincz Sándor, lapunk főszerkesztője Belső iránytű című „beszélgetőkönyvének” bemutatóját. A helyi Erdélyi Baráti kör hívta meg a szerzőt, és interjúalanyát, Szászfalvi László országgyűlési képviselőt, egykori egyházügyi államtitkárt, akikkel dr.


15

Hogy van a vércukrod?

Nyáron megnyílik a Zselic Katolikus Idősek Otthona A tervek szerint nyár közepére készül el a Zselic Katolikus Idősek Otthona. Igézően szép helyen, a Kaposvár közeli Zselickislakon mintegy tizenhárom hektáros területen kezdi meg működését. A hatvanhét szobás intézmény alapkövét tavaly március végén helyezték el. Jelenleg a bádogozási munkák folynak, liftet szerelnek a szakemberek, és a fürdőszobákat burkolják. Nagy Vendel gazdasági helynöktől megtudtuk: Közel 2,5 milliárd forintból valósulhat meg a Kaposvári Egyházmegye régi álma, s az idősotthon mellett papi otthon is működik majd a 4 343 négyzetméteres épületben, amelyhez 1 060 négyzetméteres terasz kapcsolódik. A kétszintes, 95 személy ellátására alkalmas épület mindegyik szobájához tartozik egy erkély is. Saját konyhában főznek majd, és garázssor, nővérszálló is lesz az intézményben, ahol nemcsak a somogyi ellátottak tölthetik mindennapjaikat, hanem az ország bármely tájáról érkezők is. Az otthon lakóit kétágyas szobákban helyezik el, a demens részlegen 3-4 ágyas szobák lesznek. A két épületszárnyat összekötő kápolnában akár száznegyvenen is helyet foglalhatnak majd.

Zöldy Pál leendő igazgató örül, hogy már a helyek háromnegyede elkelt. Most a legalkalmasabb munkatársak felvételével foglalkozik. Azt mondja, szeretné a legkiválóbb szakembereket megtalálni, hiszen ez a kulcsa mindennek. Van a területre „rálátása”; korábban a székesfehérvári papi otthont vezette, majd a budapesti Szent Lujza Szeretetotthont igazgatta. S hogy miként vetődött a szociális területre? – Egyszer csak azt vettem észre magamon, hogy félek a betegségtől és a haláltól. Talán másfél évtizede lehetett ez, bár gyerekkoromban is aggódtam amiatt, mi lesz, ha meghalunk. Kárpátalján egy tiszta pillanatban tudatosult bennem: úgy, ahogy mindenkit, előbb-utóbb engem is utolér majd. Ekkor döntöttem el, szembemegyek vele, szeretném megtudni, milyen a vég, mert nem akarok tovább félelemben élni. Megszereztem a szociálpedagógusi diplomát, hogy idősgondozással foglalkozzam. Székesfehérváron és Budapesten szereztem gyakorlatot; ide, Somogyba Balás Béla megyés püspök úr és gazdasági helynöke hívott. Kérdeztem tőlük: biztos, hogy engem akarnak erre a feladatra? Mindketten igennel feleltek.

A leendő igazgató szerint a mai világ kinyírja magából a felesleget. Ha ezt egy idős ember megérzi, nagyon fáj neki. Az elmúlás köztünk van, szent dolog, de eljuthatunk odáig, hogy családunk mármár amolyan kerülgetnivaló bútordarabnak tekint bennünket. Ez persze, hogy fáj az illetőnek, mint ahogy az is, ha otthonba dugják szerettei. Fájdalmas lehet ez a családnak is, mert az öreg kor, a betegség, a demencia miatt nem maradt más lehetőségük, így a bűntudatot is kezelni kell. A felkért igazgató próbálja nyugtatgatja a hozzátartozókat. Felül kell írni a régi szemléletet; egyáltalán nem gyarló ember az, aki az élet kényszerének engedve, családtagját idősotthonban helyezi el. Meg kell találni a megváltozott élethelyzet, az új életforma pozitív oldalát, hiszen az idősotthon lakói orvosi ellátás, szeretetteljes gondoskodás mellett, helyben főzött ételekkel kiszolgálva élhetik majd mindennapjaikat. Helybe jön a pap, a fodrász, könyvtár fogadja őket, és kulturális, lelki programokból is lesz bőven. – Minden vágyam az, hogy a lakók egymással mielőbb megismerkedjenek, beszélgessenek és gyűjtsenek magukba

sok élményt. Legyen az tarokkparti, társasjáték, vagy egy-egy kiadós séta – mondta Zöldy Pál. – Szervezünk egy énekkart is, irodalmi kört alapítunk, filmeket vetítünk, és együtt készülünk az ünnepekre. Zárt világ helyett nyitottat szeretnék, ahova hívunk külső vendégeket, és mi is részt veszünk ki mit tud?okon és más fellépéseken. Az Alföldön remekül működik a Tevékeny élet fesztivál. Miért ne honosíthatnánk meg ezt Somogyban? Csak a társalgókban lesz televízió, nem hagyom, hogy valaki a saját szobájában egyedül nézze a meccset. Új kapcsolatok, barátságok alakulhatnak ki, és az sem baj, ha azzal a kérdéssel indul a reggel: Mennyi a vérnyomásod? Hogy van a vércukrod? Zöldy Pál azt szeretné, ha e lenyűgöző környezetben, a zselici lankák között megépült új egyházi intézményben – amely létrejöttéhez csaknem 2 milliárd forintot biztosított a kormány –, mielőbb remek hangulat alakulna ki. A látvány kedvéért díszbokrok tucatjait ültetik a parkba, ahol modern fűnyíróként birkák legelnek majd, a kis tavacskába pedig aranyhalakat telepítenek. LŐRINCZ SÁNDOR

SPIRITUS ✙ A KAPOSVÁRI EGYHÁZMEGYE LAPJA • Szerkeszti a szerkesztõ bizottság. Tagjai: KISS IVÁN, LÕRINCZ SÁNDOR (elnök), DR. RUMSZAUER MIKLÓS, VARGA LÁSZLÓ • Felelõs kiadó: DR. RUMSZAUER MIKLÓS • Szerkesztõség: Kaposvár, Dr. Kovács Sebestény Gyula u. 2. • Telefon: 82/512-394 • Tipográfia, nyomdai elõkészítés: VÁRNAI KÁROLY – www.igrafika.hu • A lap készült a VUPE 2008 Kft. gondozásában.

A szeretet keresztútja

Recommend Documents