Márton-harang 2015
november
33
A szeretet nevében kettévágva
M
indannyiunk, akik ebben az évben is együtt fogjuk ünnepelni Szent Mártont, a mi Mártonunkat, itt, a mi plébániatemplomunkban, jól ismerjük a köpeny történetét. Tél van. Márton pedig Amiens város felé, katonai köpenyébe takarózva lovagol. Éppen hazafelé ballag, amikor egy didergő, rongyokba burkolózó koldussal találkozik, aki az út szélén ül és kéreget. Az arra járók természetesen átnéznek ezen az egy száll kolduson, és részvéttelenül elmennek mellette. Viszont aki megszánná, annak sincs egyebe, csak az a katonai felszerelése, amelyet magán visel. Jól ismerjük a történet folytatását és befejezését: Márton megilletődik az útszélre vetett koldus szegénységén és egy gyors döntéssel, a szeretet egyszerű
gesztusával szétvágja köpenyét és a koldusra teríti. A befejezés helyszíne Márton otthona, az a katonai szállás, ahol éjjel álmában megjelenik neki Krisztus, akinek hátát Márton félbe vágott köpenye takarta. Egészen egyszerű ez a történet: mégis – ha közel engedjük magunkhoz – akkor látni fogjuk, hogy összekapcsolódik benne két dolog: a másik ember (vagyis a felebarát) tisztelete és szeretete és az Úr jelenlétének felismerése a koldusban: „Amit a legkisebbnek tettetek, azt velem tettétek.” Sokunkat érdekel ez különösen is ma, ezen az ünnepen, mert keresztény életünk egyik fontos kérdése (hanem a legfontosabb kérdése) az, hogy hogyan lehetséges az, hogy felismerjem az Urat a másik emberben. A kérdés az, hogy milyen em-
Mellékletben a Szent Márton jubileumi év programfüzete • Szent Márton 5 napos ünnepe ravazdon a Szent ereklyéjének ünnepélyes fogadásával • A Szent Márton-év progjamjai a négy bencés plébánián.
2
Mártonharang
berré kell válnom, mit kell kidolgoznom magamban ahhoz, hogy megtörténjen ez a felismerés. Fotópályázat a hajléktalanokról Hogy felismerjem az Urat a másik emberben, a legelső lépés az, hogy közel kell mennem hozzá és mernem kell belépni valamiféle empátiával a másik ember világába. Ez egy alapvető képesség kell, hogy legyen bennem. Az apátságban egyik évben Szent Márton ünnepén a hajléktalanság volt az ünnep témája. „Ismerjük meg a hajléktalanokat” címmel. Jótékonysági bolhapiac volt, a bevételt a Főváros hajléktalan ellátására fordítottuk. A vári diákok hajléktalan szállón és az utcán találkoztak otthontalan és hajléktalan emberekkel, lecsúszott egzisztenciájú csőlakókkal, lépcsőházban és panelházak pincéiben lakó, amortizált férfiakkal, üres tekintetű, megszürkült, nőiességüket elveszített asszonyokkal. Egy fiú, aki riportot készített egy hajléktalan férfival, nagyon fontos tapasztalatokra jutott el. Egyre inkább kezdett megbarátkozni a hajléktalanfilinggel (életérzéssel) és amikor már el is képzelte, hogy poénból egy évet lehúz valamelyik hajléktalan-szálláson vagy az utcán, akkor az egyik csőlakó barátunk azt mondta eme lelkes fiúnak: „Ide figyelj, haver, ha te egy telet végigcsinálsz az utcán, én becsókolok neked! Vagy ha te legalább karácsonykor vagy szenteste itt vagy velem az utcán és kijössz, leülsz mellém, akkor elhiszem, hogy te komolyan veszel engem és nem csak a lelkiismeretedet akarod megnyugtatni azzal, hogy elém tolsz valamit kaját.” Ez a fiú fotópályázaton is indult, amit kiírtak az iskolában erre az alkalomra. Jöttek a jobbnál jobb papírképek, digitális képek, amelyek a zsűri elé kerültek. A harmadik helyezés lett volna a legjobb téma. Fekete-fehérben. Nyugodtan lehetett volna ő az első. Mindenki biztosra vette, hogy ő lesz a nyertes, de nem így történt. A negyedik lett. …és a fiú sértődötten méltatlankodott emiatt. „Hogyhogy nem én, hiszen ez lett a legjobb. És mindenki azt mondta, hogy ez lett a legjobb.” És a zsűritagok egymás után mondogatták a fiúnak: „Te, Peti, a téma jó, de nem veszed észre, milyen homályos a képed?” Peti újra megnézte a képet, amelyet készített. A többihez hasonlítva valóban homályos volt. Most, hogy figyelmeztették, már észrevette ő is. A képen torzonborz hajléktalan feküdt valahol a Nyugati pályaudvaron, lent az aluljáróban. Körülötte mindenfe-
lé szemét, talán vizeletszag is terjengett. Az öreg pufajkás férfi a fal felé befordulva dobozkartonon, újságpapírral körbetekert végtagokkal, szemeteszsákkal félig betakarózva feküdt. Felette az omladozó vakolaton ferdén a felirat valóban alig kivehető, homályos volt: Egy balra mutató nyíl társaságában ez volt odaírva kézírással, világoskék festékkel, magyarosan: „vécé”. A zsűri véleménye „Peti, – szólt a zsűri egyik tagja – a géped jó volt. De tudod miért lett a kép homályos? Egészen egyszerű oknál fogva: azért lett homályos, azért nem sikerült jól a képed, mert nem mertél elég közel menni ahhoz, akit fényképeztél. Peti barátunk megértette, hogy akkor lett volna jó a kép, ha elég közel mert volna menni az öreg hajléktalanhoz. De nem tette, hanem megállt az egyik oszlop mellett és csak a távolból, tisztes távolságból szemlélte az öreget. A második fontos dolog, hogy ki tudjam dolgozni magamban azt, hogy tudjak a másik ember szemével látni az ő helyzetét. – Valamiképpen nekem is bele kell lépnem a másik ember cipőjébe. Mélyre menni egy kapcsolatban Az is roppant fontos, hogy megpróbáljak mélyre menni egy kapcsolatban. Van arról fogalmam, hogy mit jelent mélyre menni egy párkapcsolatban? Szívesen elmondanám, de engedtessék meg, hogy inkább egy olyan példát mondjak erre, amely a szegényekkel és a kisemmizettekkel való kapcsolatunkra vonatkozik. – A hagyomány szerint Nagy Szent Gergely pápa – valamikor a 8. században – minden nap vendégül látott a pápai lakosztályán 12 nélkülözőt, Róma legszegényebbjeit. Édesanyjával, Szent Szilviával szolgál fel nekik. A hagyomány szerint egy alkalommal egy 13. vendég is helyet foglalt az asztalnál… egy angyal. Ezért a pápák elevenen tartva ezt a hagyományt, egészen 1870-ig minden nagycsütörtökön 13 nincstelennek szolgáltak fel az asztalnál. – És amikor XVI. Benedek pápaúr 2010 karácsonyán 250 szegénnyel ebédel együtt a Vatikánban, – ez egy mélyre menő gesztus. Egzisztenciális mélységet érintő gesztus. Asztalunkhoz hívni a szegényeket Nem tudom elképzelni másképp az Eukarisztia ünneplését, vagyis a szentmise megünneplését, csak úgy, ha az oltár megterítése után otthonaink asztalát is
megterítjük és ajtót nyitunk a nélkülözők előtt. Minden szentmisében az oltár asztala a nélkülözők asztala (mensa pauperum), ahová Jézus ültet bennünket, és ahol Jézus szolgál nekünk. Éppen ezért minden eukarisztikus lakoma (vagy ahogy mondani szoktuk: szentmise) fel is kelti bennünk a nyugtalanságot: hogyan is állunk a dolgaink megosztásával? Testvéreink szegénységét hogyan engedjük be otthonainkba? Vajon a velük együtt érkező angyalnak van-e helye ünnepi asztalunknál? Befejezés Amikor közel lépsz valakihez, aki az útszélre vetettek életét éli; amikor megosztod az otthonodat, azzal, akinek nem jutott otthon… amikor megosztod az ételedet azzal, akinek csak kevés jutott, amikor, és egy cipős doboznyi szeretetgesztust teszel egy fogyatékkal élő embertársad felé; vagy asztalodhoz hívod, akit a sors megvert, végső soron, amikor és a szeretet nevében ketté vágod és megosztod a köpenyed – hiszen ma a szeretet nevében félbevágott köpeny ünnepe van –, akkor ne felejtsd el, hogy akkor, ott, köztetek, nálad és benned, akkor Isten országa valósul meg és akkor, ott, köztetek, nálad és benned megtörténik a csoda: felismered a legkisebben, a legmegvetettebben az Úr Krisztust. Istenünk, téged Szent Márton püspök megdicsőített életében és halálában; újítsd meg szívünkben kegyelmed csodálatos műveit, hogy sem élet, sem halál el ne szakítson bennünket a te szeretetedtől.
Mártonharang
3
Álmok, utak, libák Libák juttatták a püspöki székbe Libator és újborünnep ideje Szent Márton napja, amely egykor a gazdasági év zárása és az adventtel, böjttel kezdődő új negyedév kezdete is volt. A Pannóniában született szent életének állomásait egy több európai országot átszelő, fokozatosan kiépülő, több ezer kilométeres Szent Márton Kulturális Útvonal fűzi fel. A francia nyelvterületen a novemberi napsütéses, meleg időszakot Szent Márton nyarának nevezik, melyet a szegények és elesettek gyámolítója, Tours püspöke ajándékának tartanak. Szent Márton életét csodák százai kísérték, kultuszát halála óta világszerte ápolják. Európában pedig a fokozatosan kiépülő, több ezer kilométeres Szent Márton
Kulturális Útvonal fűzi fel a Pannóniában született szent életének állomásait. A lábnyommal jelzett útvonal Szent Márton szülővárosában, a római provinciabeli Savariában indul. Szombathelyen a Szent Márton plébániatemplom melletti hajdani Domonkos rendházban alakították ki azt a látogatóközpont, ahol a szent életét és születésének korszakát, a hozzá kapcsolódó csodákat és legendákat ismerhetik meg az érdeklődők. Érdemes azonban megtekinteni a közelünkben lévő pannonhalmi bencés monostor Szent Márton-évre készített programajánlatát, amely számos kulturális, szabadidős és liturgikus programot kínál a november 11-én kezdődő Szent Márton jubileumi évben az egész családnak 2016 november közepéig.
Álmai vezették Szent Márton 316-ban vagy 317-ben született. Savariában. Ennek emlékét őrzi a Szent Márton plébániatemplom északi mellékkápolnája, amelyet a helyi hagyomány szerint a szent szülőháza helyén emeltek. A régészeti leletek azonban arról tanúskodnak, hogy itt a IV. században nem házak sorakoztak, hanem ókeresztény temető volt: sírkövek tucatjai kerültek elő a földből és a környék épületeinek falaiból. Ezek láthatók a Látogatóközpontban, amely előtt egy mozaik bemutatja, hogy a szent merre járt Európában. Márton gyermekként is sokat utazott és költözködött családjával, hiszen apja a római légió tisztjeként szolgált. Gyermekkorát főként az itáliai Páviában, ókori nevén Ticiniumban töltötte. Itt határozta el 12 évesen, hogy keresztény lesz és remeteként éli majd az életét. Ám szülei nem nézték jó szemmel, hogy fiuk hitújoncnak jelentkezett. Mártont, mint a római birodalom veterán tisztjének fiát – a kor szokásainak megfelelően – 15 évesen besorozták. A katonaéveiről szóló írások szerint szerény és tisztaéletű katonaként kivívta parancsnoka és társai megbecsülését. Ehhez az időszakhoz kötődik az a csodálatos esemény, amelyet szinte valamennyi Szent Márton ábrázoláson láthatunk. Történt ugyanis, hogy a galliai Amiensben szolgáló Márton, didergő koldussal találkozott a város kapujánál egy téli hideg estén. Köpenyét ekkor kardjával hasította ketté, hogy megos�sza a fázó koldussal. Éjjel álmában Krisz-
4
Mártonharang
tus jelent meg előtte a koldusnak adott köpenydarabban és azt mondta: Márton a hittanuló öltöztetett engem ebbe a köpenybe. Ezt követően Márton hamarosan megkeresztelkedett és kilépett a seregből. A galliai Poitersbe ment Hilarius püspökhöz és felajánlotta neki szolgálatát. Ám hamarosan ismét álmot látott, ami miatt visszatért Savariaba – ahová szülei már korábban visszaköltöztek –, hogy ott hirdesse az igét. Hazatérve apját nem tudta korábbi hitétől eltántorítani, ám édesanyját megtérítette. A legenda szerint a mai Szent Márton plébániatemplom előtt hajdan kút állt, aminek vizével keresztelte meg édesanyját. Napjaikban itt e jelenetet megörökítő szobor áll. Mi köze Mártonnak a libákhoz? Szent Márton nem sokat időzhetett szülővárosában, ahol fellángolt az eretnek mozgalom: az ariánusok elfogták, megvesszőzték és elkergették Savariából. Milánóban folytatta hittérítő munkáját, majd Insula Gallinaria szigetén remetéskedett. Ligugéban szerzetesi közösséget vezetett, és sokat utazott, hogy a keresztény hitet terjessze, és kolostorokat is alapított. Útjait csodák kísérték: betegeket gyógyított, halottakat támasztott fel. Számos egyházközségeket létesített, majd a megtérített vidékekre tanítványait küldte, hogy folytassák munkáját. Galliaszerte ismerték és tisztelték. 371-ben Turones (mai nevén Tours) püspökévé választották. Ehhez az eseményhez kötődik az egyik legismertebb Szent Márton legenda. E szerint sze-
AZ Álmodó Márton A pannonhalmi bazilika tornya alatti bronzból készült főkapu Rieger Tibor alkotása (1996.) A kapun lévő kazetták egyikében Szent Mártont, a hely védőszentjét látjuk, akinek Krisztus, a koldusnak adott félbevágott köpenyt magára terítve jelenik meg álmában: „Amit a legkisebbek közül eggyel is tettetek, velem tettétek!”
rénysége miatt nem akarta elvállalni a püspöki tisztséget, a libák közé bújt, ám a szárnyasok gágogásukkal elárulták. Így Márton nem kerülhette el a püspöki széket, a libák viszont árulásukért azóta is lakolnak: ezért eszünk Márton napján libasültet. A másik – leginkább franciahonban ismert – legenda a szent halálához kapcsolódik. Márton még nyolcvan évesen is járta a vidéket: térített, egyházi vitákat simított el. Candesba is ez utóbbi miatt érkezett, ám hazatérte előtt beteg lett, majd 397 november 8-án az Úr magához szólította. Halálhíre gyorsan terjedt Gallia-szerte és holttestét több város is magának követelte. A turonesiek cselhez folyamodtak: püspökük testét az éj leple alatt kilopták a ravatalról és a Loire folyón csónakon Toursba szállították. A legenda szerint amerre jártak a természet tavaszi pompába öltözött, mezők és fák virágba borultak. Azóta e vidéken a meleg, napsütéses novemberi időszakot Szent Márton nyarának nevezik. Ha Márton napján a lúd jégre áll, Karácsonykor vízben áll Szent Márton az egyik első szent, akit nem vértanúhalál után avattak szentté. Kultusza halála óta jelen van, ünnepe pedig temetésének napja, november 11-e lett. Ezt a napot Európa-szerte évszázadok óta lakomával és újbor-kóstolással ünneplik. Hiszen ekkorra már véget értek a mezőgazdasági munkák és a pásztorok is elszámoltak a gazdákkal. Ám nemcsak a gazdasági év zárása, hanem hálaadó ünnep is volt egyben,
amikor megkóstolták a kiforrott újbort és levágták a meghizlalt ludakat. A népszokás úgy tartotta, hogy aki Márton napján libasültet eszik az a következő évben nem éhezik. A lakoma után a liba mellcsontjából jósoltak is: ha a csont fehér és hosszú volt, az havas telet jelzett, míg ha barna és rövid, akkor sáros télre készültek. A mondás szerint pedig, ha Márton napján a lúd jégre áll, akkor Karácsonykor vízben áll.
A Márton napi hagyományokat hazánkban is egyre több településen elevenítik fel: Szent Márton napi fesztiválok, libaétkek és újborok várják a vendégeket. A szent szülővárosában, Szombathelyen pedig csaknem két hétig tartanak a rendezvények, amelyek közül a leghíresebb a Márton Napi Országos Nagyvásár a Vasi Múzeumfaluban. Itt felelevenítik a Márton napi népszokásokat is: lehet libát kóstolni, a mellcsontjából jósolni és zamatos újborokat kortyolni.
Mártonharang
Krisztus Urunk, Te hívtad meg Szent Mártont arra, hogy múlékony sikerek helyett mások üdvösségéért küzdjön. Benned bízott a veszély idején, hozzád imádkozott földre borulva, neked adott hálát az életért, a Te arcodat ismerte fel a szenvedőkben, a puszta magányában is Téged keresett. Alázatosságával és egyszerűségével a Te példádat követte.Te óvtad meg az életét, hogy bajtársait szeresse, a betegeket áldásával gyógyítsa, a szegényeket javaival támogassa, megtérő testvéreit irgalmasan visszafogadja, az őt meghallgatókat evangéliumodra tanítsa, hogy sokakat megnyerjen, és hozzád vezessen. Add meg nekünk, hogy az ő példájára megtanuljunk alázattal és szüntelen imádságban élni, hogy soha ne győzze le bennünk a reményt a félelem, hogy szeretetünkről ismerjen bennünket minden ember, és hibáinkból megtérve eljussunk az örök életre. Ámen.
Imádság a menekültekért Az Úr szelíden azt kéri, hogy cselekedjünk! Ó, Jézus, Mária fia! Épp, hogy megszülettél, máris menekülnöd kellett, hogy mentsd az életedet. A hazájukból elűzött ártatlanok sorsában osztoztál. Kitelepített lettél a kitelepítettek között, menekült a menekültek között. Dicsőség Neked, aki azért jöttél, hogy közöttünk lakozzál, bűneink terhét hordozzad, sebeinket gyógyítsad! Eléd hozzuk most az üldözött keresztények millióit szerte a világon. Könyörülj azokon, akik fanatikus terrorszervezetek áldozataiként erőszakot szenvednek! Erősítsd azokat, akik vérükkel tesznek tanúságot Rólad! Tekints az afrikai és ázsiai, szíriai és iraki tömegekre, akik otthonaikat, szeretteiket gyászolva menekülttáborok lakóiként tengetik életüket! Kérünk, adj Beléd vetett hitet és megtérést a békétleneknek! Az Atya, a Fiú, a Szentlélek nevében. Ámen. Jézus Krisztus, te gyermekkorodban családoddal menekültként érkeztél Egyiptomba – Uram, irgalmazz. Jézus Krisztus, szülővárosodban rokonaid és ismerőseid elutasítottak és kitaszítottak téged – Krisztus kegyelmezz. Jézus Krisztus, amikor azt mondtad: jövevény voltam, és befogadtatok, azonosítottad magad az idegenekkel, menekültekkel és kiszolgáltatottakkal – Uram, irgalmazz. Urunk, Jézus Krisztus, te nem hagyod magára az embert, amikor bajban van. Bizalommal kérünk: – Ferenc pápa újra meg újra felemeli szavát a menekültek érdekében, és nem hagyja szó nélkül az emberek közömbösségét. Ajándékozd meg erővel, hogy hivatalának terhét viselni tudja. – Szent Lelked vezesse egyházunk püspökeit a megbeszélések folyamán. – Európa vezetői tehetetlennek tűnnek a menekültek áradata láttán. Adj nekik bátorságot és kreativitást, amikor megoldást keresnek. – Térítsd meg az embercsempészeket, és azokat, akik visszaélnek a menekültek kiszolgáltatottságával. – Ne engedd, hogy a politikai pártok kihasználják az emberek félelmét, és a menedékkérőket bűnbaknak hasz– nálják politikai céljaik elérése érdekében. – Segíts, hogy ne keményítsük meg szívünket. Add, hogy a menekültekben a te arcodat ismerjük fel. – Fogadd be örök békéd országába azokat, akik a menekülés során életüket vesztették. Mindenható Isten, tehetetlennek érezzük magunkat, amikor e sok ember kiszolgáltatottságával szembesülünk. Nélküled semmit sem tehetünk. Hallgasd meg kiáltásunkat, és támogass kegyelmeddel. Ezt kérjük tőled a Szentlélekben, Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.
5
6
Mártonharang
GYÁSZfolyamat
Boldogok, akik szomorúak, mert vigasztalást lelnek
1. A veszteség – mély Seb A lelki egészség mutatkozik meg abban, ha valaki tud gyászolni. Aki a veszteség megtapasztalásakor az efölött érzett fájdalmával szoros kapcsolatban marad, és ezt a fájdalmat megfelelő módon szavak, sírás, zokogás, gesztusok és cselekvések által nem szavakkal, hanem szavakon keresztül is kifejeződő nyelvre le tudja fordítani, az bizonyára tudja, hogy mit jelent boldognak lenni, ahogy az a nyolc boldogságban áll. A gyász a veszteségre adott normális és egészséges válasz. Minél mélyebben érint a veszteség, minél fontosabb számomra az elveszett dolog vagy ember- a lényeges értelmében is -, normális esetben annál erősebb és lényegesebb lesz a gyászom. Jorgos Canacakes (1987) szerint saját gyermekünk elvesztése a legsúlyosabb veszteség, amellyel az ember találkozhat. Rendellenességgel való születés, holtan születés vagy
egy terhesség megszakadása nagyon mély sebet ejthet. Ez érvényes az elszakadásra és az elválásokra is. De mély válságba sodorhat, belsőleg és külsőleg megrendíthet a munkám elvesztése is, az elismertség elvesztése, nagy személyes kudarcok vagy olyan viszonyok, meggyőződések és kötődések elvesztése, amelyek értelmet és tartást jelentettek életem számára. A nagy veszteségek átélése mély sebhez hasonlítható. Egy ilyen vágás olyan új oldalunkat és érzéseinket hozhatja felszínre, amelyek eddig egy vastag réteg alatt rejtőzködtek. Így ez újra közelebb vihet önmagunkhoz, ahhoz, amilyenek valóban vagyunk, amennyiben olyan részeinkkel szembesít minket, amelyeket legszívesebben észre sem vennénk. Ez a vágás elválaszt engem valamitől, valakitől, akit szeretek, akire bennem oly sok, lényeges és intim figyelem irányult, és nála védettségre talált. Az érzések még mindig élnek, de
már nem tudják elérni célukat. Amint azelőtt, még most is a szeretett tárgyra, személyre irányulnak, anélkül, hogy elérhetnék őt. Elmarad a várt visszajelzés, a remélt válasz is. Ez fáj. Minél többet jelentett nekünk a másik, annál fájdalmasabb számunkra az elválás, annál mélyebbre hatol a vágás. És minél mélyebb a seb, annál erősebben érint minket lényünk közepén. A gyászolók úgy érzik, mintha ők egy nagy seb lennének. Nyomorúságukban, sírásukban és fájdalmukban tátongó sebként élik meg magukat. Védtelennek érzik magukat, különösen sebezhetőnek, betegnek, lesújtottnak és gyengének. Valamit elkövettek velünk szemben. Megsebezték őket. Egy seb beláthatatlan jel, de egyszersmind jelzése is annak, hogy megtört a normális ritmus, hogy valamilyen különleges figyelmet, tekintetbevételt igényel. Nem térhetek egyszerűen napirendre fölötte. Éppen ez vonatkozik a gyászra is. Nem lehet egyszerűen elmenni mellette, semmibe venni, nem lehet elnyomni vagy lekicsinyelni. Ha ez megtörténik, a gyásszal is úgy járhatunk mint a sebbel, amely nem gyógyult be vagy nem szépen gyógyult be, amely ismételten felszakad, gennyesedik vagy tartósan rosszabb állapotba kerül.
Mártonharang 2. A fel nem dolgozott veszteség következményei Hogy mennyire szükséges a veszteség megfelelő feldolgozása, ezt a fel nem dolgozott veszteség következményeire vonatkozó kutatások mutatják. A veszteséggel szembeni abnormális vagy beteges reakcióról beszélünk a pszichiátriában, ha a gyász normális lefolyását valami megzavarta. Például a rákényszerített és lerövidült társadalmi magatartási szabályok miatt, egy ember elvesztése miatt bekövetkezett elviselhetetlen magány következtében, az új helyzetben előállott csőd révén, az elvesztett gondozásában elkövetett vélt vagy valós mulasztás miatti önvád miatt, a vele szembeni kétértékű beállítódás és az elnyomott aggresszív hajlamok következtében (Schulte, Tölle 1977,67). A normális gyász helyére testi betegségek léphetnek. Így utalhatott Erich Lindemann pszichiáter (1985,41) arra, hogy egy 41 páciensből álló, fekélyes vastagbélgyulladásban szenvedő vizsgálati csoportból 33 páciensnél ez a betegség röviddel az érzelmileg fontos személy elvesztése után fejlődött ki. Erich Lindemann megjegyzi ehhez: „Ennek a betegségnek heveny szakaszaiban a pszichikai kórkép gyakran
beteges veszteségi reakció, amelynél a megfelelő gyászt egyfajta lelki és szervi zavar pótolta". Egy másik tanulmányban ki tudták mutatni, hogy azoknak a megözvegyült házastársaknak a százalékaránya, akik a partnerük halála utáni hat hónapon belül meghaltak, 40 %-kal magasabb volt, mint a házas férfiak hasonló korcsoportjában. Jorgos Canacakes (1987,37 sköv.) szerint a viszszatartott szomorúság, mint például a házasságban és meghitt barátságban be nem teljesedett elvárások és csalódások miatti szomorúság megnyilvánulhat alkoholizmusban és más kábítószer iránti vonzalomban. A továbbiakban úgy véli: a megfigyelhető következmények egész tömegéről tudunk abban az esetben, ha a gyász reakciója nem természetesen folyik le. Férfiaknál és nőknél olyan testi reakciók mutatkoznak, mint fájdalmak az egész testben, légzési- és szívpanaszok, emésztési zavarok és étvágytalanság, izomgyengeség, elalvási nehézségek és éjszakai ébrenlét, testsúlyingadozások, gyakori fertőzőbetegségek, májzsugorodás. A normális gyász helyébe szenvtelenség, elzárkózás, esetenként megkeseredés és gyűlölet, illetve a környezettel szembeni sértő magatartás léphet. A ki nem élt gyász később is erős bús-
komorsághoz vezethet. Egy fiatal például, aki az édesanyja halálakor úgy hiszi, hogy bátornak kell lennie és nem engedi szabadjára megfelelő módon szomorúságát és fájdalmát, később depresszióba eshet anélkül, hogy ennek az okát fel tudná ismerni. Jorgos Canacakes (1987) szerint nem csoda, ha a búskomorság a ma leggyakrabban előforduló lelki betegség. Ha az ember látja ma a szomorkodó emberek seregét és a veszteség fölötti fájdalom kiélésének szervezett megakadályozását – így Jorgos Canacakes –, nem csodálkozhatunk túlságosan azon, hogy legtöbbünket a kedélybetegség veszélye fenyeget. Egy pici fény is elegendő ahhoz, hogy a nagy sötétségben minden láthatóvá váljon.
Hozzánk írt szerelmes levél A Szentírás vasárnapja egyházközségeinkben Szent Jeromos ünnepét követő vasárnapon, október 4-én egyházközségeinkben a Szentírás vasárnapját ünnepeltük. Azért imádkoztunk, hogy szeretet töltsön el minket Isten Igéje iránt, amelyet minden vasárnap meghallgatunk, és amelyet minden nap kézbe vehetünk. Isten hozzánk írt szerelmes levele minden ember számá-
7
ra Isten szépséges képét ragyogtatja fel. Éppen ezért igazak Szent Jeromos egyháztanító szavai: „Aki a Szentírást nem ismeri, Krisztust sem ismeri.” Az ünnepi szentmisében megáldottunk a bibliákat és a templomajtóban bibliai igéket, részleteket húztunk. Elgondolkodtató, miért éppen az a mondat került a kezem ügyébe.
Balra: Izgatottan várták, kinek melyik ige-mondat jut majd. Fent: Isten igéjét mindig nagy tisztelettel olvassuk. Gyertyavivő ministránsokkal az Evangélium felolvasásánál.
8
Mártonharang
Súlyos terhekkel jöttünk hozzád, Anyánk!
Slániczné Edina és Vera óvónéni
Borongós őszi reggel volt, amikor kedves szomszédasszonyommal elindultunk négy plébániánk lelkes és szeretett híveivel közös zarándoklatra a Szent Szűzhöz Máriabesnyőre. Most ismét együtt vagyunk Vera nénivel otthonukban, a szoba melegét kellemes, zamatos tea illata lengi be. Beszélgetünk, emlékezünk a megélt élményekre. Edina: Amikor a buszon kezembe fogtam Arnold atya által igényesen összeállított zarándokfüzetet, belelapoztam, már tudtam, hogy ez a nap olyan lesz, melyre régóta vártam. A mindennapjainkban valamennyien súlyos terheket hordozunk. Jó érezni, hogy a Szűzanya elé ezeket reménnyel és bizalommal vihetjük. Égi Édesanyánk közbenjárását kérhetjük, hogy szent Fia által bűneink, botlásaink megbocsájtásra találjanak. Én ezekkel a gondolatokkal mondtam a reggeli ima, Szent Patrik úti imádsága és a Rózsafüzér sorait. Vera: Nagyon örültem, Edina, amikor hívtál, hogy tartsak veled erre az útra.
Élénken emlékszem Arnold atya üdvözlő szavaira, arról szólt, hogy gondoljunk azokra akiket a lelkünkben viszünk a Szűzanyához. Ha végiggondolom egész életemet, kislánykorom óta bajban és örömben Máriához fohászkodtunk. Nagyanyámmal az esti harangszókor elmondott Úrangyala élőkért és holtakért, öcsémmel közös könyörgésünk a leukémiából való felgyógyulásáért, a hosszú életet élt édesanyám imája a könnyű és kegyes halálért, mind meghallgatásra talált. Máriabesnyőre azért indultam el, hogy megköszönjem egészséges kisunokám megszületését és fohászkodjam beteg szerettem gyógyulásáért. Edina: Ezt én is így élem meg minden alkalommal. A zarándokút számomra is egy nagy elhatározással kezdődik. Várakozással telve érkeztem a kegytemplomhoz, engem bámulatba ejtett a csodálatosan megfaragott Székelykapu, mely alatt áthaladva érkeztünk meg a szent helyre. Istentiszteletünk emelkedett pillanataiként él bennem, amikor Katona Tamás megörvendeztetett bennünket művészetével, az Ave Maria
ismert hangjai könnyeket csaltak szemembe. A szentmise befejezéseként Elischer Balázs kántorunk örömzenéje átjárta egész testünket. Az fülünkön behatolt, és emlékszel, Vera néni, amikor egymásra néztünk, mert orgonajátéka közben a talpunk alatt érezhettük a zene erejétől megremegni a padlózatot. Vera: Gyönyörű volt. Edina: Számomra nagyon izgalmas volt megismerni a templom építésének fájdalmas, de meghatóan romantikus történetét. Gróf Grassalkovich Antal elhatározta, hogy kápolnát épít a híres itáliai loretoi kegyhely mintájára, fogadalomból felesége gyógyulásáért. Így lett Máriabesnyő a magyar Loreto, melyet 1761. augusztus 15-én szenteltek fel. A híres búcsújáróhely különlegessége, hogy a mára már kétszintes templomot két Mária szobor ékesíti. Én e két kegyszobornál kaptam meg azt a katartikus élményt, amit kerestem, amiért elindultam az útra. Atyánk arra kért bennünket, hogy egy rövid időre álljunk meg a Szűzanya előtt, érezzük meg a pillanat csendjében annak gyönyörűségét,
Zarándokközösségünk a szentmisén. Szokás nálunk, hogy a Miatyánk közben körül álljuk az Úr oltárát, és megfogjuk egymás kezét. – Látjuk egymás tekintetét.
Mártonharang hogy csak Mária és én vagyunk jelen e zavaros világban. Őszintén köszönöm Arnold atyának, hogy intelmével hozzásegített egy felkavaró, de megtisztítóan szép élmény megéléséhez. Vera: Nagyon nehéz volt elszakadni e hely varázsától, de tovább kellett mennünk. Rövid utazást követően hamar megérkeztünk Gödöllőre, itt a premontrei szerzetesrend életével ismerkedtünk meg. Piusz atya fogadott bennünket fehér öltözetén az égszínkék gombokkal, melyről megtudtuk, hogy Szűz Mária ábrázolásához kötődik, cingulumával a derekán és megszámlálhatatlan sok kulcsával a kezében. Bemutatta az általuk működtetett katolikus gimnáziumot, mely közel hatszáz tanulójával és 17 osztályával jócskán felülmúlja Pannonhalmát. Edina: Nekem, mint virágkötőnek feltűnt az épületeket körülölelő gondozott kert, a különleges növények sokasága. Érezhető volt a természet szeretete és tisztelete még egy szigorú életformát követő rendházban is. Vera: Szépen ápolt parkban gyönyörködhettünk a közeli, Magyarország legnagyobb alapterületű barokk kastélyánál is. Grassalkovich Antal építtette, majd I. Ferenc József császár és felesége Erzsébet királyné tavaszi-őszi rezidenciája lett. Később Horthy Miklós pihent itt nyaranta. A történelmi viharok után most már majdnem teljes pompájában láthatjuk. A királyi lakosztályok, a festmények, drapériák és berendezések látványát Sissi lénye lengte körül. Emlékszel hány termet jártunk be? Edina: Igen, harminckettőt. Sissi legendája engem mindig nagyon vonzott. Az
élete egy igazi tündérmesének indult, sajnos szomorú befejezéssel. A tartalmas programok után milyen jó volt egy rövid időt eltölteni egy hangulatos pizzériában. Mire Budapestre értünk ránk borult az est. Bajnai Sándor kántorunk és már nyugodtan mondhatjuk profi idegenvezetőnk káprázatos szakértelemmel és humorral kalauzolt bennünket a pesti éjszakában.Rácsodálkozhattunk a gyönyörűen megvilágított műemlékekre, Budapest fényeiben kibontakozó szombat esti élet zajos forgatagára. Vera: Ezt a rögtönzött bemutatót én is nagyon élveztem, mindig elkápráztattak a főépületek és a hidak esti fényei. A fővárost elhagyva, elcsendesedve, szá-
9
momra a legszebb Szűzanyához szóló fohásszal búcsúztunk: "Most segíts meg Mária, ó irgalmas Szűzanya..." Lelkileg feltöltődtünk, köszönjük a szép napot! Edina: Kedves Vera néni, a visszaemlékezésemet akkor én is egy számomra oly fontos imádsággal fejezem be: "Oltalmad alá futunk, Istennek szent Anyja, könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején..." Az utat megjártam, a lábam elfáradt, de a lelkem könnyebb lett, akkor és ott a bűneimet, vétkeimet letettem az Úr elé.Jó volt hazatérni otthonomba azzal a tudattal, hogy itthon maradt drága szeretteim is, kiket elvittem magammal a szívemben, részesülhetnek Isten csodálatos, végtelen jóságából.
Szomszédasszonyok vagy csak egyszerűen utitársak. Egymást segítik, ahol lehet.
Zarándokközösségünk a Loreto-i oltár előtt. A Szűzanya kicsi fából készült szobra kristályfoglalatba zárva az oltárkép része.
10
Mártonharang
Elköteleződés. Elköteleződés? Elköteleződés! Sághi Éva hitoktató - Lázi
Október 3-án, a K. I. K csoport lelkes tagjaival, és a Arnold atya „7 próbás” bérmálkozás előtt álló tanítványaival, 15-en elindultunk a Nagymarosi Ifjúsági Találkozóra. Albert atya precíz szervezésének köszönhetően a győrszentiváni hittanos csoporthoz csatlakozva, autóbusszal érkeztünk meg az előttünk lévő, jó programokat ígérő lelkinapra. Elfoglaltuk a megszokott helyeinket a főszínpad oldalánál, a plébániakertben, ahová szívünk melegével, és a napsugarak jótékony erejével vártuk jól ismert kedves barátainkat, az ipolytölgyesi Otthon lakóit. Örömteli találkozások beszélgetések, ölelések és baráti kézfogások mellett kezdődött el a nagyelőadás a fiatalokat is mélyen megérintő témáról, az elköteleződésről. Varga Krisztián ferences szerzetes fiatalos lelkülettel beszélt arról, hogy az Istennel való elköteleződés újra és újra visszakötődést igényel. A ferences atya szerint a szerzetesek „haszna” nem abban áll, hogy mit tesznek, hanem hogy mit élnek, hiszen a vallás lényegét élik Isten népe elé. Negatívumként mindig felmerül az elköteleződéssel kapcsolatban, hogy beszűkíti az embert, ha elköteleződik, és a többi dologról – ideálokról, elvekről, álmokról – lemond. A mindennapi életben, mind a hivatásban úgy kell elköteleződnünk, ahogy az Úr elköteleződött velünk. Zárómondata még most is a fülembe cseng:
„Az elköteleződés ugyanúgy mindanynyiunknak megadhatja a célba érés örömét” – élni kell vele! Ezután a kismarosi ciszterci szerzetesközösségből egyik tagja – Hanka nővér – mondta el tanúságtevő történetét. Mondanivalóját egy Jeremiás idézettel indította: „…Rászedtél Uram, és én hagytam magam elcsábítani… ” Kalandos, megrendítő fiatal éveiről őszintén, és hitelesen beszélve nyűgözte le hallgatóságát. Az a sok seb, amellyel megsebződött, mind a hivatásának az elköteleződésében segítette, vezette. Bármennyire is ellenszegült, az Úr mindig melléje szegődött, ott volt vele, a bajban, a betegségben, és a testi-lelki gyógyulásában is. Ennek felismerése után felszabadultan és örömmel választotta a szerzetesi elköteleződését, amelynek minden percét szeretettel és vidámsággal él meg. Példaértékű és elgondolkodtatóak voltak szavai, mindenkire mély hatást gyakorolt. Hatalmas taps. Megérkezésünkkor a szervezőktől kaptunk egy gémkapcsot, amelyet szimbolikusan a keresztre kihelyezett kötélre kellett kapcsolni, kifejezvén ezzel a gesztussal Isten melletti elköteleződésünket. Ezt mindannyian megtettük.
Szentségimádás következett, majd ezután jöttek a szabadon választható programok. A csoporttal úgy döntöttünk, hogy elmegyünk közösen ebédelni, és a mise kezdetéig együtt maradva átbeszéljük a hallottakat. Az időjárás kedvezett nekünk. Szikrázó napsütésben telepedtünk le a Duna partján, és a közös imánk után boncolgattuk a délelőtti inspiráló gondolatokat… Olyan jó beszélgetés kerekedett, hogy a délutáni misére éppen hogy csak megérkeztünk. A szentmisét – amelyet a „Hűséges az Isten!” mottójával indított – Palánki Ferenc kinevezett debreceni-nyíregyházi megyéspüspök celebrálta közel 3 ezer ember jelenlétében. A püspök atya az elköteleződés nehézségeiről beszélt: A mai embereknek azért olyan nehéz az elköteleződési, mert nem tudják, hogy az életük jóváhagyott élet. Pedig valakinek fontosak vagyunk, valaki akarta az életünket. A jóváhagyottság tudatának a hiánya pedig abból fakad, hogy az emberek nem érzik magukat szerethetőnek és szeretetre képesnek. Pedig azért vagyunk, mert Isten akarta, hogy legyünk, és ezáltal örök, végtelen távlatot nyitott számunkra. Fontosak a távlatok, tervek, de nemcsak önmegvalósításként, hanem Isten terveként, az ő szeretetében. Istennel való elköteleződés az igazi felszabadult boldogság mindenki számára, ha meg tudjuk hozni ezt a döntést, oda tudunk mellé állni, ahogy Ő is tesz velünk. Kell hozzá a hűség, a szeretet az elköteleződés…! „A mai világ sokszor olyan, mint a Maradj talpon című vetélkedő: ha valamire nem felelünk meg, irány a süllyesztő. Mi azonban nem ilyen világot akarunk, hanem a szeretet kötelékével össze akarunk kapcsolódni úgy, hogy ha valaki alatt megnyílik a föld, akkor is talpon tudjon maradni, mert a többiek megtartják.” Jóleső fáradság mellett, csendesen, feltöltődve gazdagodva élményekkel érkeztünk haza. Szép és tartalmas napot töltöttünk együtt közösségben, és talán egymás irányában elköteleződve is! Istennek legyen hála!
Mártonharang
11
Gazdaságfejlesztés a ravazdi papkertben Hortobágyi Arnold atya Mi történik itten? Október 3-án délelőtt gőzerővel folyt a munka a ravazdi plébániakertben. Hutvágner István és fia Nándi, valamint Pirgi István plébániagondnok és Arnold atya segítségével előkészítettük az évek óta parlagon fekvő papkert egy hasznosítható részét a levendula és gyümölcstelepítésre. Az előkészítő munka azonban sokkal korábban elindult már. Az első ütemben, hónapokkal ezelőtt egy erős munkagép és egy erős ember, Sipák Norbert, valamint a közmunka programban dolgozók segítségével eltávolítottuk a plébániakert elöregedett túlméretes faállományát, hogy helyet adjunk a fiatal növényeknek. A második ütemben történt meg nagy mennyiségű gyökérzet kiemelése munkagép segítségével a földből, amelyet egy rászoruló fiatalember szállított el fűtésnek való faanyag gyanánt saját költségén. A földterület felszántása, és a földben lévő építési törmelék és gyökérmaradványok kiszedése a harmadik lépés volt a folyamatban. Ehhez kapott egyházközségünk nagy értékű költségmentes gépi segítséget Hutvágner Pistitől, aki kisfiával együtt nem csak felszántotta, hanem rendbe is tette a kerítés melletti zöld sávot. A kerttelepítés negyedik ütemében 350 levendulapalánta és közel 50 különböző fajtájú piros és feketeribiszke elültetésére kerül majd sor a felszántott kertben. Ez a munka még ez év októberében megvalósul az egyházközség önkénteseinek köszönhetően. Az angol típusú, gazdag olajhozamú levendulatövek összköltsége 65.000 forintba kerül a tihanyi termelőnél, míg a Fertődi Kutatóintézetben nevelt ribiszkebokroké megközelítőleg 40.000 forint lesz. A levendulavirágból gyógyító erejű, sokféle Hutvágner Pisti a traktort irányítja. Pirgi Pisti és Arnold atya a gyökereket szedi a földből. Nagy a füst.
Van egy látványtervünk is. Így képzeljük el 2016 nyarára a papkertet Ravazdon. Kert, levendula, ribiszke, tó és sétálóösvény.
12
Mártonharang
felhasználású olajat fogunk előállítani kereskedelmi célra. A berkenyén kívül a ribiszkéből négy különböző fajtát vásárolunk majd, melyek egyike az otelló-fajta – zamata emlékezetet az otelló szőlőre – amely a többivel együtt kiváló lekvár- és szörp alapanyag. A kert-projekt ötödik ütemében a patakpart mentén és a szomszéd felől ez idáig szabadon átjárható szakaszt szeretnénk kerítéssel lezárni így a plébániaporta minden irányból zárt lesz. Ezt a feladatot 2016 tavaszára tervezzük. Ehhez a Ravazdi Erdőgazdaság szakembereitől kapunk segítséget. Az utolsó ütemben a kert vizenyős részének közepére egy vízgyűjtőt szeretnénk ásni, amely a plébániaépület irányából lefolyó, szivárgó vizet fogja majd összegyűjteni és a patakba levezetni. A vízgyűjtő környezetét úgy szeretnénk kialakítani, hogy a száraz időszakokban szabadidő eltöltésére is alkalmas legyen. 2016 nyarára Szeretnénk befejezni a ravazdi papkert programot. Ennek a projektnek a része a templom nyugati oldalában (Tóth Béláékkal szemben) telepített gyógynövényes kert, amely a tavaszi és nyári hónapokban gyönyörűen díszíti majd a templomdombot. Miért és hova ez a nagy igyekezet? Sokan megkérdezték már, hogy miért van minderre szükség. Igyekezetünk célja kettős. A válasz egyszerűen az, hogy szeretne a mi plébániánk is egy lépést tenni az önfenntartó plébánia felé. Ezzel a gazdasági tevékenységgel szeretnénk magunknak egy szerény bevételi forrást biztosítani, amelyből kisebb beruházásainkat tudjuk majd finanszírozni. Ehhez pedig az eszköz a helyi kézműves termék előállítása önkéntes munka segítségével. A helyben megtermelt élelmiszerből befolyó pénz természetesen az egyházközségé és azé, aki a gazdaság A megbízható forrásból származó, igényesen és szakszerű körülmények közt előállított, tartósítószer-mentes, házi készítésű termék, reméljük, megállja majd helyét a termelői piacokon és mindenki jóízűen fogyasztja majd.
Mélyszántásban sorban fordulnak ki a rögök, a gyökerek, építési törmelékek. Sok mindent rejt a föld. Bakonypéterden – a plébánia-felújítás befejezése után rögtön – egy gyógynövényes kert beültetése történt meg közkedvelt gyógynövénypalántákkal (menta, citromfű, zsálya, kakukkfű, körömvirág, orbáncfű). A gyógynövények mellett egy mini kecskefarmon nyolc kecske tartja rendben az óriási, közel 2000 négyszögöl nagyságú kertet. Nem beszélve a naponta fejt friss kecsketejről, amelyből Arnold atya hetente sajtot készít. A Varsányi Szent Adalbert Plébánia elmondhatja magáról, hogy több mint 10 évvel ezelőtt Lőrinc Pál atya kezdeményezésére a plébániák között elsőként fogtak levendulatermesztésbe. Az azóta
elöregedett levendulatövek egy részét kivágtuk. A földmunka még az ősszel, az új palánták telepítése tavasszal folytatódik. Vasárnaponként birka-bégetéstől hangos a varsányi papkert. A három bamba birka igazi bio-fűnyíróként végzi a fűnyíró feladatát az egész kerítésen belüli területen, megspórolva a drága üzemanyag költséget. A varsányi egyházközség példát ad arra, hogy egy egyházközség jelentős mértékben képes az önfenntartásra, önfinanszírozásra. Köszönet azoknak a barátainknak, akik önkéntes munkájukkal, szorgalmukkal eddig segítették, támogatták egyházközségeikben a plébániai gazdaságok fokozatos beindítását.
Jó, ha tudjuk, máshol is elindultunk már! Kevesen tudják, hogy a négy bencés plébánia közül a lázi plébánia is elindította gazdaságfejlesztő tevékenységét. Egy évvel ezelőtt 1000 tő francia típusú (lila virágzatú, alacsonyabb olajhozamú) levendulapalántát telepített a papkertbe, emellett 20 mogyoró és 20 mandulafa várja tavasszal az első virágzást.
Újabb példás összefogás. Ezúttal Ravazdon. Október 24-én délelőtt lelkes kis önkéntes csapat látott hozzá jó kedvvel a levendulaültetéhez. Akik jelen voltak: Mázi Lászlóné Marika, Slánicz Lászlóné Marika, Berki Andrásné Vera, Ökrös Andrásné Joli, Kelemen Ferencné Irén, Kelemen Andriska, Cseszregi Sándorné Kati, Cseszregi Richárd, Cseszregi Anita, Takács Károly és felesége Marianna, és Arnold atya. Sitty-sutty, végeztünk vele.
Mártonharang
13
Arnold atya és Felhalmi Zsolt közt a közvetítő: Németh Tamás projektszakember. Jó helyen áll, rajta keresztül jönnek-mennek a dolgok... 12.663.550,-
Upsssz, egy busz Lázinak Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program keretében a lázi Alexandriai Szent Katalin Plébánia képviseletében Arnold atya autóbusz beszerzési pályázatot nyújtott be a Vidékfejlesztési Minisztériumhoz 2015. április 30-án. Az MVH (Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal) 12.663.550 forint támogatást ítélt meg számunkra, amellyel lehetővé tette, hogy egy vadonatúj (null kilométeres) Volkswagen Transporter (T6 KOMBI 2,0 CRTDi 84LE) típusú kilenc személyes mikrobuszt vásároljunk. A gépjármű forgalmi rendszáma: NIS427. A gépkocsi oldalán a négy plébánia logója található. Az új gépjármű a lázi plébánia tulajdonában van. Az üzemeltetés és fenntartás is a lázi plébániát terheli. Azzal a szándékkal nyújtottuk be pályázatunkat, hogy az autóbusz mind a négy bencés plébánián (Lázi, Ravazd, Bakonypéterd, Veszprémvarsány) az egyházközségek alapfeladatainak és célkitűzéseinek megvalósításában lesz segítségünkre. Pl. zarándoklatok, kirándulások, csomagszállítás, személyszállítás, anyag- és eszközszállítás, valamint a mozgásukban akadályozott emberek szállítása a liturgikus és közösségi alkalmakra. A mikrobuszt szeretnénk bevonni a plébániai gazdaságok működtetésébe is (állat, és gyümölcs szállítás). A közeljövőben – ahogy anyagi lehetőségeink engedik – egy utánfutó vásárlását is tervezzük. Egyenlőre a Pannonhalmi Apátság biztosít a mikrobusz számára biztonságos, védett parkolási lehetőséget. Amikor megosztjuk ezt a jó hírt egyházközségeinkkel, akkor tudatosítjuk magunkban, hogy nagyon örülhetünk annak, hogy rendkívül sokoldalú és nagymértékű az a pályázati forrás, amelyet az Európai Unió biztosít Ma-
gyarországnak. Ennek köszönhető, hogy fejlesztések, kisebb-nagyobb beruházások megvalósulhatnak. Saját magunk is tapasztaljuk, hogy az országunk gazdasága fellendülés mutat. Rendkívül sok kedvezményt biztosított a pályázat egyházközségünknek a gépkocsi beszerzéshez és üzemeltetéshez. Kamatmentes kölcsönt a Porsche Baktól kaptunk. Nem volt szükség anyagi önrészre. 200.000 forint értékű üzemanyagkártyát adtak a gépkocsihoz, 5 év vagy 150.000 km ingyenes karbantartást, ingyenes CASCO-t 1 évre, számos tartozék, kényelmi funkciót biztosítottak. A gépkocsi és a hozzá tartozó kedvezmények reméljük, hogy a jövőben közvetlenül fejtik ki hatásukat egyházközség-hitéleti célkitűzéseinek megvalósítására. Egyházközségünk nevében szeretnék köszönetet mondani mindenek előtt Németh Tamás projektmenedzser úrnak, a Pannónia Kincse Leader Egyesület munkaszervezet vezetőjének, aki nagyon sok utánajárással, szakértelemmel segítette az autóbusz-beszerzés megvalósulását. Köszönet illeti a
Együttműködő partnereink
győri Porsche Hungária képviseletében Felhalmi Zsolt ügyintéző urat, aki a beszerzés ügyvitelében volt segítségünkre. Végül Kercza Virágnak, aki a közbeszerzést bonyolította. Isten segítsen bennünket, hogy az új autóbusz váljon közösségeink fejlődésének eszközévé. Az Ő áldása legyen rajtunk!
Felhalmi Zsolt (Porsche Győr) átadja a VW mikrobusz kulcsát Arnold atyának. Nagy az öröm. Téli gumi, porral oltó, vonóhorog. Minden játszik.
14
Mártonharang
Keresztelő. Egy Nagy csoda az Égből! Zsebedics Zsolt – Ravazd
Fent: A megkeresztelt Zsófia szüleivel és keresztszüleivel... kíváncsiskodó ministránsok közt. Lent: Zsolt bemutatja kislányát a templomi közösségnek. Szép szokás ez nálunk.
Szeptember 11-e mindenki emlékezetében 2001 óta az emlékezés és a fő hajtás ideje, viszont nekünk, a családunknak duplán emlékezetes lett ettől az évtől. Ezen a napon született meg kislányunk Zsebedics Zsófia. Hála az Istennek minden rendben volt a szülés közben és utána is. Pár nap után haza jöhettünk s elkezdtük szervezni Zsófi baba keresztelőjét. – A mi történetünk egy picit bonyolult. Sokáig vártunk a Gyermekáldásra. Házasságunkban rengeteg lépcsőt megjártunk, hogy ő megérkezzen. Voltunk nagyon lent, de valaki mindig erőt adott. Egy ilyen mélypont közelében volt a család, amikor a Csíksomlyói Szűz Anya másolata megérkezett Ravazd-ra. A szobor felszentelése után mindenki oda mehetett „hozzá” megcsodálhatta a Szent Szüzet és kérhetett valamit. Nekem csak egy gondolat járt a fejemben „Meg van mindenünk, ami kell, de egy kis gyermek a családunkban már nagyon
jó lenne”. Ez volt az én kérésem hozzá. A dolog apropója, mikor haza értünk, a feleségem elmondta mit kért tőle az ő áhítata is ugyanaz volt, mint az enyém, pedig előtte nem is beszéltünk össze. Eltelt az óta valamivel több, mint egy év s a kérés, a Csoda valóra vált. Nem volt kérdés, hogy Zsófi keresztelője Őelőtte történjen. E jeles napra 2015. október 11-én, vasárnap került sor. Összegyűlt a rokonság az ismerősök néhány barát. Nekünk szülőknek valamint a kis csapatunknak is az volt a véleménye, hogy úgy érezték, még valaki jelen van velünk. A válasz egyszerű, a mi Csodatevőnk. Arnold atya közbenjárásával megkapta a kislányunk keresztséget így Isten gyermeke és a Szűz Anya gyermeke is lett. Végül köszönöm mindenkinek Kis Családom nevében a biztató szavakat, a jó kívánságokat és természetesen a munkáját, amivel hozzá járult gyermekünk keresztelőjének lebonyolításában.
Lénárd és Zente keresztelője Ringhoffer Viktória – Veszprémvarsányban
Lénárd
Keresztelő előtt...
Zente
Zsombor, a báty. Őt már megkereszteltük
– Nem akarok keresztelőre menni! – fejezte ki akaratát a majd 3 éves Lénárd, a templomba indulás előtt 3 perccel. És mint azt tudjuk: egy dackorszakban lévő gyermek erősen ragaszkodik különvéleményéhez. – Ha nem vagy megkeresztelve, a Jézuska nem hoz neked ajándékot! – próbált a 6 éves báty, Zsombor érveket felhozni a keresztelkedés mellett. Döbbent csend, de Lénárd rendíthetetlen: – Nem engedem, hogy megkereszteljenek! – Akkor hittanra sem járhatsz az oviban! Pedig ott nagyon jó! – érvelt tovább Zsombor amellett, miért jó egy közösségéhez tartozni. Isten közösségéhez. Így végül eljutottunk a templomba, ahol Lénárd és az és 1 éves öccse, Zente is megkereszteltetett, az Úr 2015. évében, október havának 4. napján.
Mártonharang
15
O K TÓ B E R I K RÓN I K A Bakonypéterd, Szent Péter és Pál Plébánia Október 16. Az egyháztanácsülésen pénzügyi beszámolót tartott Németh Tamás projektszakember a plébánia-felújítással kapcsolatban Október 16. Megtartottuk plébániánkon az első „felnőtt-hittant”. Október 24. Egyházközösségek koordinátorainak megbeszélése volt a közeledő Szent Márton-évvel kapcsolatban Október 24. „Mont-Blanc csúcsán a jég” címmel élménybeszámolót tartott Bajnai Sándor kántorunk. Perselybevétel: 5.630,- Ft + Gyűjtés a missziók részére: 1.550,- Ft Lázi, Alexandriai Szent Katalin Plébánia Október 14. Arnold atya a győri Porsche Hungária telephelyéről átvette a VW mikrobuszt a négy egyházközség használatára Október 26. Több fiatallal együtt a lázi temető rendezésére került sor. Perselybevétel: 14.255,- Ft. + Gyűjtés a missziók részére: 5.670,- Ft. Ravazd, szent Márton plébánia Október 3. A papkerti gazdaságfejlesztés harmadik ütemében Hutvágner István beszántotta a kertet. Október 3. Az egyháztanács megbeszélést tartott, melyben összeállítottuk a Szent Márton év programsorozatára vonatkozó pályázat anyagát. A pályázat az Emberi Erőforrások Minisztériumához másnap be lett nyújtva. Október 4. A vasárnapi szentmisében megkereszteltük Pető Mirát. Október 18. A vasárnapi szentmisén Terei Miklós rendező-operatőr vágóképeket készített közösségünkről egy Szent Mártonról készített filmhez. Október 24. Önkéntes hívek segítségével a papkertbe 350 levendulapalántát ültettünk. Október 25. A késő esti órákban virrasztatást tartottunk a templomban. A menekültválság megoldásáért, a bajbajutottakét és világunk békéjéért imádkoztunk. Október 29. Arnold atya a Fertődi Kutatóintézetből ribiszke töveket vásárolt, amelyeket a következő napokban a papkertbe fogunk elültetni. Perselybevétel: 51.785,- Ft. + Gyűjtés a missziók részére: 15.230,- Ft. Veszprémvarsány, Szent Adalbert Plébánia Október 4. A vasárnapi szentmisében megkereszteltük Ringhoffer Viktória és Lakatos Krisztián gyermekeit: Lakatos Lénárd Krisztiánt és Lakatos Zente Jánost. Október 10. Elkezdtük a papkertben korábban kivágott levendulatövek újratelepítésének előkészítését gyomirtással. Október 17. A templomban rovarirtás történt, amit nagytakarítás követett. Október 17. A templom és a plébánia környékét az egyháztanács férfi tagjainak segítségével rendbe tettük. Október 24. Az Életmód Klubbal közösen a temetőt kitisztítottuk. Perselybevétel: 30.875,- Ft. + Gyűjtés a missziók részére: 7.710,- Ft. 4 Plébánia Október 3. Sághi Éva hitoktató vezetésével egyházközségeink fiataljai részt vettek a nagymarosi ifjúsági találkozón. Október 4. Egyházközségeink zarándoklaton voltak a máriabesnyői Mária-kegyhelyen. Meglátogattuk a gödöllői királyi kastélyt is. Október 17. Egyházközségeink képviseletében néhány ember részt a bencések szervezésében megrendezett ökumenikus konferencián. Október 19. A győri Műemlékvédelmi Hivatal örökségvédelmi osztályának munkatársai (statikus, építész, tervező) bejárták a négy plébánia templomait, amelynek során előkészítjük azokat a pályázati anyagokat, amelyeket az elkövetkezendő napokban benyújtunk az Emberi Erőforrások Minisztériumához. Október 26. A Pannónia Kincse Leader Egyesület (Németh Tamás) segítségével – a kivitelezőktől kért árajánlatokat követően – feltöltjük az internetes rendszerbe a ravazdi, lázi és veszprémvarsányi templomaink belső rekonstrukcióját és átalakítását érintő pályázatainkat. A pályázat benyújtásának határideje október 29.
Szent Erzsébet ünnepe Ménfőcsanakon November 19-én (csütörtök) Szent Erzsébet ünnepét Ménfőcsanakon tartjuk. Az ünnepi szentmise 17.30-kor kezdődik. A szentmise után szeretetvendégségbe várják az egybegyűlt híveket a Szent Kereszt Plébánia hívei és lelkipásztora, Bartók Ferenc atya. A plébániákról autóbusz indul. Jelentkezni lehet a sekrestyéseknél. Bővebb információ a templomi hirdetésekben és a faliújságokon. Ebben az évben nem tartósélelmiszer, hanem pénzadományokat várunk, amelyet a fóti gyermekintézet részére továbbítunk.
16
Mártonharang
NAPTÁR Novemberre
Jótékonysági bolhapiac Veszprémvarsányban
1 v Mindenszentek (Mt 5,1-12a) Marianna 2 h Halottak napja, Achilles 3 k Szent Hubertusz, Szent Szilvia, Győző 4 sz Borromeo Szent Károly, Károly 5 cs Szent Imre, Imre 6 p Szent Lénárd, Lénárd 7 sz Szent Willibrord, Rezső
18 sz Szent Péter és Szent Pál bazilikák felszentelési évfordu- lója, Jenő 19 cs Árpádházi Szent Erzsébet, Erzsébet, Zsóka 20 p Szent Mechtild, Szent Ödön Jolán 21 sz Szűz Mária bemutatásának ünnepe, Olivér
November 28-án, szombaton délután 3 órakor jótékonysági bolhapiacot tartunk. A bevételt hűséges ministránsaink és hittanosaink nyári táboroztatására fordítjuk. A bolhapiacra az adományokat a sekrestyében gyűjtjük. Köszönjük. – Arnold atya és az egyházközség
8 v Évközi 32. vasárnap (Mk 12,38-44) Szent Kolos, Zsombor 9 h A Lateráni Bazilika felszentelési ünnepe, Tivadar 10 k Nagy Szent Leó pápa, Réka 11 sz SZENT MÁRTON, Márton 12 cs Szent Jozafát, Szent Anasztáz- Asztrik, Jónás, Renátó 13 p Magyar szentek és boldogok, Szilvia 14 sz Szent Hüpátiusz, Alíz
22 v Krisztus Király vasárnapja (Jn 18,33b-37) Szent Cecília, Cecília 23 h Római Szent Kelemen, Szent Kolumbán, Kelemen, Klementína 24 k Dung-Lac Szent András és vietnami vértanú-társai, Szent Krizogónusz, Emma 25 sz Alexandriai Szent Katalin Katalin, Katinka 26 cs Szent Konrád, Szent Szilveszter apát, Virág 27 p Szent Virgil, Virgil 28 sz Marchiai Szent Jakab, Stefánia
A naptárban a névnapokat dölt betűvel szedtük
15 v Évközi 33. vasárnap (Mk 13,24-32) Nagy Szent Albert, Szent Lipót, Albert, Lipót 16 h Skóciai Szent Margit, Szent Otmár, Ödön 17 k Nagy Szent Gertrúd, Szent Ányos, Tours-i Szent Gergely, Hortenzia,Gergő
29 v ADVENT 1. vasárnapja (Lk 21,25-28.34-36) Taksony 30 h Szent András apostol András, Andor
Az istentisztelet rendje Halottak napján és Mindenszentek ünnepén November 1. (Vasárnap) Mindenszentek ünnepe. Délelőtt ünnepi szentmise. Ravazdon: 9.00-kor, Bakonypéterden 11.00-kor, Láziban 9.00-kor, Veszprémvarsányban 11.00-kor. November 1. (Vasárnap) Halottak napjának előestéje Temetői istentiszteletet tartunk, amelyben elhunyt szeretteinkért és egyházközségeink ebben az évben elhunyt híveiért imádkozunk. Ravazdon 16:00-kor, Bakonypéterden: 17:00-kor, November 2. (Hétfő) Halottak napja Temetői istentiszteletet: Láziban 16:00-kor, Veszprémvarsányban 17:00-kor.
Szent Katalin búcsú Láziban November 29-én, ádvent 1. vasárnapján tartjuk Láziban Alexandriai Szent Katalinnak, templomunk és településünk védőszentjének búcsúünnepét. Szeretettel várjuk a 9 órakor kezdődő szentmisére. HIttan felnőtteknek Bakonypéterden November 6-án, pénteken a péterdi plébánián felnőttek részére hittanórát tartunk. Bibliaolvasás, beszélgetés, közös éneklés, játék, filmnézés várja az érdeklődőket. – Reményeink szerint ebben a közösségben alkalom lesz egymás jobb megismerésén túl hitünk elmélyítésre is. – Szeretettel várjuk! Szent Márton Napok Ravazdon (nov. 11–14-ig) Szent Márton ereklyéja a ravazdi templomban. A prgramsorozat eseményeiről tájékozódjon a mellékletben található tájékoztatóból.
Mártonharang A ravazdi, bakonypéterdi, lázi és veszprémvarsányi római katolikus egyházközségek lelkiségi- és információs lapja. • Megjelenik havonta 1200 példányban. • Felelős szerkesztő: Hortobágyi P. Arnold OSB plébános • Elérhetőség: 9090 Pannonhalma, Vár 1. • Telefon: (+36) 30/920 22 46 és (36) 96/570 143 • E.mail: arnold@osb. hu • Ezúton mondunk köszönetet Lázi Község Önkormányzatának, Nochta Barbarának, valamint a Ravazdi és Veszprémvarsányi Postahivatalnak a terjesztésben nyújtott segítségért. • Nyomtatás: Palatia Nyomda (Győr)
