A szeretet feltámadása

A szeretet feltámadása A húsvéti történet a világtörténelem legfontosabb eseménysora. 2015 évvel Jézus Krisztus születése után is milliók éneklik boldogan: „Krisztus feltámadott…”. Mások viszont Goethe Faustjához hasonlóan fáradtan mosolyogva csak legyintenek: „Jól hallom bár a Hírt, hitem hozzá hiányzik” . A feltámadás hite nem egyszerűen azon tény elfogadását jelenti, hogy Jézus feltámadt, hanem saját életünk feltétlen értelmességének bizonyosságát is. Ez pedig új életet, új életgyakorlatot kíván meg tőlünk, és azt, hogy ne egy pesszimista életérzésre építsünk, mint akiknek nincsen reményük. Jézus Krisztus feltámadása óta biztosan tudjuk, hogy semmi sem hiábavaló. Még a halál is az Istenben való végtelen élet ígéretét hordozza. Semmi sem felesleges és semmi sem merül feledésbe, aminek köze van a szeretethez, hanem felemeltetik és megmarad Isten országában. Mindennek van értelme. Kereszténynek lenni azt jelenti: meghalni önmagunknak, és Krisztussal feltámadottként élni. A

feltámadás hite nem máshoz ad bátorságot, mint amitől a világ ma leginkább menekül, hogy Krisztussal kész legyek önmagam ragaszkodásai és önzései számára meghalni. Ebben gyakoroltuk magunkat a nagyböjt során, mert mi ragaszkodunk a vagyonhoz, önös érdekeinkhez és mindahhoz, amiről pedig tudjuk, hogy meg kell halnia. „Hajlamosabbak vagyunk rabszolgamód az odaragadásra, mint az elszakadásra. Bennünk a halandó, jelenvaló lét erősebb, mint a szeretet. Egyes-egyedül Jézusban (és Máriában) volt a szeretet erősebb, mint az élet. Egyedül Ő volt szabad, teljes mértékben elszakadt önmagától és mindentől: teljesen szeretett. Hogy is ne fogadná Őt önmagába az, aki a Szeretet, hogy örökké benne éljen. A szeretet ez: a másikban élni” (F. Varillon: A hit öröme az élet öröme). Az örök élet pedig nem más, mint Istenben élni, aki a Szeretet. Krisztussal föltámadottként élni azt jelenti: szabadnak lenni, és magafelejtve szeretni. Folytatás a 7. oldalon

Kegyelmekben gazdag húsvéti ünnepeket kívánunk minden kedves testvérünknek!

Beszámoló Tamás atya

Átélni a húsvét örömét Március 8. és 16. között a Szentföldön, Jézus földjén jártam papi közösségem néhány tagjával. Mindannyiunk számára különleges élmény volt e zarándokút. Végigjártuk a Via Dolorosát, az eredeti keresztutat, ott térdepeltünk, ahol Szűz Mária és Szent János apostol állhattak a kereszt tövében. Megadatott, hogy állva imádkozzunk a kőpadnál, amelyen Jézus szent teste nyugodott s ahonnan feltámadt. Megerősödött a feltámadásba vetett hitem azon a helyen. A húsvét öröme vett körül, ami most is itt van a szívemben.

Jézust már megismertük régen, hiszen mindnyájan az Ő népéhez tartozunk. Jól ismerjük Őt az evangéliumon és a személyes imakapcsolaton, a világosságon, a szereteten, a szent tanulmányokon keresztül. Évek óta próbálkozunk élni szavai szerint. A Szentföldre azért jó eljutni, mert



még jobban megismerhetjük Mesterünket – az Ő emberi arcát - látva és tapasztalva azt a világot, a helyet, ahol köztünk járt és tanított. Ha az égre emeltük a tekintetünket, ugyanazt a csillagos égboltot, vagy éppen kéklő eget láthattuk amit Ő is látott a saját szemével. Sirathattuk a várost melyet Ő is siratott, róhattuk ugyanazokat az utcákat, rácsodálkozhattunk a sivatag szépségére érinthettük az ősi köveket, melyek hozzá is közel álltak és megmerítkezhettünk a Jordán folyóban Jézussal együtt. Tényleg csodálatos tapasztalat volt, nagyon közel éreztem magamhoz az Urat. Egyik legnagyobb élményem a Getszemáni kert, az Olajfák hegyének lábánál. Jézus - a már az Ő idejében is a zajos és nyüzsgő – Jeruzsálem városából ide szeretett elvonulni, hogy imádkozzon. Az utolsó vacsora után is ide jött az apostolokkal. Óriási csa-

Papi zarándokcsapat Betlehemben, a születés bazilikájánál. Hitben újjászületve.

szentföldi útjáról

A Via Dolorosa bazárokkal, mint anno. Krisztusra várva

lódás volt számomra, amikor megpillantottam az egykor nagyobb kert apró maradékát körbekerítve vasráccsal, tele nyüzsgő turista-zarándokokkal. Hiányzott az elcsendesülés lehetősége, az ima. Ezt a zarándokhelyet – sok másik szenthellyel együtt – ferences szerzetesek őrzik. Már továbbindulásra készülődtünk, amikor talpraesett idegenvezetőnk Berényi Laci, meglátta ferences barátját Diegot, akit megkért, hogy engedjen be a kertnek abba felébe, amelyik a nagyközönség elől el van zárva, hogy imádkozhassunk és virraszthassunk Jézussal. Nagyon értékes volt számomra a csöndnek és az imádságnak ez az órája. Eszembe jutott nagycsütörtök, az utolsó vacsora, a zsoltár-imádságok és a vérrel verejtékező Jézus, aki igent mond a mennyei Atya tervére. Jó volt „virrasztani” Jézussal és jó igent mondani vele együtt az Istennek. Megéreztem valamit annak a sötét éjszakának a fájdalmából is: erről a helyről ragadták el az Urat, az Egyház Vőlegé-

nyét, csak éppen 2000 évvel ezelőtt! Megrendítő volt arra gondolni, hogy valószínűleg én sem vagyok különb az apostoloknál, én is elaludtam volna, én is elszaladtam volna a döntő órában; és azt hiszem számtalanszor meg is tettem már ezeket életemben! De most azt kértem tőle, hogy a megpróbáltatás óráiban hűségesen mellette maradhassak. Ó Uram légy irgalmas hozzám bűnöshöz! Sajátos tapasztalat volt, egyetlen nap alatt részesévé lenni Jézus utolsó napjainak. Imádkoztunk a Cönákulumban, abban az emeleti teremben, ahol Jézus az apostolokkal az utolsó vacsorát költötte el. Végigjártuk a Via Dolorosát, az eredeti „keresztutat”. Nagyon furcsa volt, hogy templomunk megszokott áhítata helyett a nyüzsgő, kavargó, üzletekkel, alkudozó árusokkal és turistákkal teli keskeny sikátorszerű utcákon vezetett az utunk. Közben több keresztutat imádkozó, éneklő zarándok csoport haladását is kereszteztük. Miközben így elmélked-



a Biblia helyszínein

Paszternák Tamás felvételei Szent József nyughelye Názáretben. Jézus sírját is ilyen kő zárta le

ve imádkoztunk, tudatosult bennünk, hogy Jézus keresztútja is ilyen lehetett. Őt is kisérték gúnyolódó, bámészkodó, de vele együtt érző emberek is. Így érkeztünk a Szentsír bazilikába, amit eredetileg a Feltámadás bazilikájának is neveztek. Az utolsó öt stáció helyszíne itt van a kétkupolás templomon belül. A kisebbik kupola alatt saját kezünkkel érinthettük a Golgota szikláját, ott ahol Jézus keresztje állott. Ugyanott térdepelhettünk, ahol Szűz Mária és Szent János apostol állhattak a kereszt tövében. Megrendítő volt. Krisztus megváltó szeretete áthatol az évezredeken is és most is valóságos. A templom nagyobb kupolája alatt van a szentsír, ahová kettes-hármas csoportokban mehettünk be, hogy láthassuk a kőpadot,és térden állva imádkozhassunk ott, ahol Jézus szent teste nyugodott és ahonnan feltámadt.



Tudományosan bizonyított ennek a helynek a történeti hitelessége. Megerősödött a feltámadásba vetett hitem azon a helyen. Húsvét öröme vett körül. Most is itt van a szívemben. Nem tudom minden élményemet és megtapasztalásomat leírni, pedig a szentföld minden kegyhelye valamilyen módon hatással volt rám, és mélyen érintett. Igazi lelkigyakorlat volt az a néhány nap! De azt is megéreztem az Olajfák hegyének tetején a sziklánál, ahonnan Jézus mennybement, hogy az Ő felemelkedése éppen azt jelzi mindnyájunk számára: Vele minden nap találkozhatunk, nem csak a szentföldön, hiszen Ő – a megdicsőült és feltámadott Úr – velünk van és jelen van az életünkben mindenhol egészen a világ végéig! Tamás atya

Ferenc pápa tanítása

Öregnek lenni: hivatás Az Úr arra hív, hogy életünk minden szakaszában kövessük, hiszen az időskornak megvan a maga kegyelme, küldetése, az Úr valódi hívását tartalmazza. Az öregkor hivatás. Nem jött még el az ideje annak, hogy „behúzzuk az evezőket a csónakba”. A nagyszülők és az öregek imái nagy ajándékot, értékes kincset jelentenek az egyház számára! De nagy bölcsességinjekciót jelentenek az egész társadalom számára: főképpen olyan helyeken, ahol az emberek nagyon elfoglalt, pörgős, szétszórt életet élnek. Nézzünk csak – a nyugalomba vonult – XVI. Benedekre, aki úgy döntött, hogy élete utolsó szakaszát imádságban és Istenre való odafigyelésben tölti! Milyen szép ez! A múlt században élt nagy hívő, az ortodox hagyományt követő Olivier Clément kijelentette: „Az a társadalom, amelyben már nem imádkoznak, olyan társadalom, amelyben az öregkornak nincs többé értelme. Ez rémisztő. Nekünk mindenekelőtt olyan idősekre van szükségünk, akik imádkoznak, az időskort ugyanis épp erre adja Isten.” Szükségünk van imádkozó öregekre, az időskort ugyanis épp erre kapjuk. Gyönyörű az öregek imája! Köszönetet mondhatunk az Úrnak a kapott jótéteményekért, és feltölthetjük az Urat körülvevő hálátlanság ürességét.

Közbenjáró imát mondhatunk az új nemzedékek várakozásainak teljesedéséért, és méltathatjuk a korábbi nemzedékek emlékét és erőfeszítéseit. Emlékeztethetjük a nagyra törő fiatalokat, hogy a szeretet nélküli élet terméketlen. Biztathatjuk az aggódó fiatalokat, hogy a jövőtől való félelem leküzdhető. Megtaníthatjuk az önmagukba túlságosan szerelmes fiataloknak, hogy nagyobb öröm adni, mint kapni. A nagypapák és nagymamák alkotják az állandó „kórust” abban a nagy lelki szentélyben, ahol a kérő ima és a dicsérő ének támogatja az élet terepén dolgozó és küzdő közösséget. Az ima végezetül folytonosan megtisztítja a szívet. Az istendicséret és a könyörgés megakadályozzák, hogy szívünk megkeményedjen a neheztelésben és az önzésben. Milyen elszomorító látvány annak az öregnek a cinizmusa, aki elveszítette a tanúságtétel iránti érzékét, aki megveti a fiatalokat, és nem adja át életbölcsességét! Ezzel szemben milyen szívderítő az a bátorítás, amelyet az idős ember a hit és az élet értelmét kereső fiatalnak ad! Mennyire szeretnék egy olyan egyházat, amely azzal a túláradó örömmel, amely a fiatalok és az idősek egymást újból átölelő mozdulatából fakad, szembeszállna a kiselejtezés kultúrájával! Ferenc pápa idei katekéziséből (Tőzsér Endre fordítása)



Csaba atya

A három kereszt A nagyböjt lényege: megtisztulni a bűnbánat által, és felemelni fejünket, tekintetünket a megváltás misztériuma felé. Mészáros Csaba atya, városunk egykori diákja, polgára, jelenleg Dány plébánosa a hazalátogató közvetlenségével köszöntötte egyházközségünk híveit, akik az egymást követő három esti szentmisén, a nagyböjti lelkigyakorlaton az ő igemagyarázata, tanítása által is megtapasztalhatták, hogy Jézus keresztútjának titka, célja a keresztfán kimondott utolsó szava: Beteljesedett. Csaba atya a teljes golgotai képet felidézte: a három keresztet, s azt, hogy mindez hányféle nézőpontból szemlélhető. S miközben végigelmélkedhettük vele és általa ezt a sajátságos keresztutat, Csaba atya személyes példája, velünk megosztott példázatai hozzásegítettek minket is, hogy ne csak vállaljuk és szenvedjük sokszor nem könnyű keresztutunkat, hanem tudatosan teljesítsük keresztény életcélunkat. Ez pedig nem más, minthogy a szeretet útját járva életünk példa, evangelizáció lehessen. Emlékeztetőül álljon itt néhány gondolat a három nap tanításaiból: Nézzük meg, hogy ki hogyan viszo-



nyul a keresztre feszítetthez? A bal lator káromol, a jobb csitít, és Jézust kéri: emlékezzen meg róla. A katonák közönyösek, van aki gúnyolódik: ha te vagy az Isten fia, szállj le a keresztről. Mi hogyan viszonyulunk megváltottságunkhoz, keresztény küldetésünkhöz? Feltételekhez szabjuk hitünket, mint a Sátán Jézus megkísértésekor? Istennel nem lehet alkudozni, üzletelni! A lehetőség, a választás szabadsága a miénk. Tudunk-e, merünk-e élni vele? S tudunk-e nem csupán kérni, de megköszönni, hálát adni is? Az evangélium eseményei – ha komorak, szomorúak is, mint a Passió, Megváltónk szenvedéstörténete – akkor is örömhírt, reményt, ígéretet közvetítenek: „Még ma velem leszel a Paradicsomban.” A keresztény ember szenvedése, betegsége, halálhoz való viszonya is tanúságtétel, hitvallás, és ez által evangelizáció is egyben, mégpedig a leghitelesebb, hiszen hitünk tanítását személyes sorsunk vállalása hitelesíti. A megtérés titka annak beismerése, hogy jogosan bűnhődöm, de annak felismerése is egyben, hogy szenvedésemben nem vagyok soha egyedül, hiszen Krisztus vár és magához ölel bennünket. Érezzük-e,

lelkigyakorlatos beszéde átéljük, megéljük-e, hogy valaki mindig mellénk áll, megvéd, a pártfogásába vesz – mint Jézus a jobb latort –, s mi tesszük-e ugyanezt? A jobb lator példájának igazi üzenete: nincs reménytelenül elrontott, menthetetlen élet, mert az igazi Tanítómester még halálában is jóságos, erős, biztató. Jézus Krisztus az, aki átalakítja az áldozat és az elkövető viszonyát, ezért nagyon fontos, hogy mi hogyan tekintünk az ő keresztjére, mit/kit látunk benne? A kereszt a végsőkig tartó önátadás helye, szimbóluma, ez kereszténységünk, az isteni szeretet jele.

Nem elvont filozófia, hanem megélt életcél. Benedek pápa így írt erről: „Jézus keresztje minden kultikus cselekmény helyébe lép, mert ő az igazi áldozati bárány, aki mindenkit magához vonz. A kereszten függőn szemlélheted az Isten arcát, de az igazi emberarcot is.” Csaba atya minden napot egy-egy ide illő verssel zárt, mely a kereszt, a kereszt vállalásának titkáról szólt. Utolsó napi versének záró gondolata: „Én úgy tekintek e vérző fára, hogy örökre megértsem: nem történt hiába.” Bukai Tibor

A szeretet feltámadása folytatás az 1. oldalról

A nagyszombati liturgián, a – világszerte ilyenkor – megkeresztelkedők lelkületével veszünk részt. „A keresztség által ugyanis vele együtt a halálba temetkeztünk, hogy amint Krisztus az Atya dicsősége által föltámadt halálából, úgy mi is új életet éljünk” (Róm 6,4). Átéljük lelkünkben a feltámadást, a mi lelkünk feltámadását a sötétségből a világosságra. Már az emberi szeretetben benne van, hogy a szeretett személy felé azt sugározzuk: Jó, hogy vagy!

Akarom, hogy legyél! Akarom, hogy örökké legyél! Ám amit szeretetünk ígér, azt nem tudja megadni. Isten viszont nemcsak mondja felénk öröktől fogva ezeket a szavakat, hanem meg is tudja adni, amit határtalan szeretetében kíván nekünk. Krisztusban pedig megmutatta, hogy meg is adja. Jézus Krisztus feltámadása óta biztosan tudjuk, hogy létezik egy olyan erős szeretet, amely a halálból is kiragad bennünket. Laci atya



T ö bb m i n t n é g y e z e r A keresztény vértanúság korában élünk Szent II. János Pál pápa a húszadik századot a vértanúság évszázadának nevezte és kérte, hogy ne feledkezzünk el a mártírokról. Az „új vértanúk” kifejezés is tőle ered. Ezek az emberek sokszor tömegesen haltak meg hitükért – de hasonló történik ma is a keresztényekkel a világ számos országában. A katolikus egyház fontosnak tartja, hogy emlékezzünk a vértanúkra. Az emlékezés imádsággá lesz, annak jelévé, hogy nem törődünk bele. A keresztény ember tudja, hogy a hittel mondott imádság hegyeket mozgat meg. Ferenc pápa folyamatosan imádságra hív Szíria, Irak békéjéért. Az utóbbi két évben a meggyilkolt keresztények száma négyszeresére emelkedett, 1201-ről 4344-re. Ebben az időszakban 1602 keresztény templomot gyújtottak fel vagy romboltak le. A Közel-Kelet,

valamint Ázsia és Afrika országaiban 2014-ben jelentősen erősödött a keresztényüldözés. Irakban és Szíriában az Iszlám Állam dzsihadista terrorszervezet fegyveresei tartják rettegésben a lakosságot, kényszerítik menekülésre a



keresztényeket. Az Iraki és Levantei Iszlám Állam, amely később Iszlám Államra változtatta a nevét, 2014. június közepén lerohanta Irak második legnagyobb városát, az ősi Ninive helyén épült Moszult, ahol jelentős keresztény A katolikus egyház fontosnak tartja, hogy emlékezzünk a vértanúkra. Az emlékezés imádsággá lesz, annak jelévé, hogy nem törődünk bele. A keresztény ember tudja, hogy a hittel mondott imádság hegyeket mozgat meg. Ferenc pápa folyamatosan imádságra hív Szíria, Irak békéjéért. Az utóbbi két évben a meggyilkolt keresztények száma négyszeresére emelkedett, 1201-ről 4344-re. Ebben az időszakban 1602 keresztény templomot gyújtottak fel vagy romboltak le. A Közel-Kelet, valamint Ázsia és Afrika országaiban 2014-ben jelentősen erősödött a keresztényüldözés. Irakban és Szíriában az Iszlám Állam dzsihadista terrorszervezet fegyveresei tartják rettegésben a lakosságot, kényszerítik menekülésre a keresztényeket. Az Iraki és Levantei Iszlám Állam, amely később

testvérünket öltek meg Iszlám Államra változtatta a nevét, 2014. június közepén lerohanta Irak második legnagyobb városát, az ősi Ninive helyén épült Moszult, ahol jelentős keresztény lakosság élt kétezer éve. Azóta is folyamatosan terjeszkednek, az elfoglalt területeken, Szíriában és Irakban kalifátust kiáltottak ki. A polgárháború kitörése előtt 1,8 millió keresztény élt Szíriában, jelenleg 1,1 millióra tehető a számuk, és sokan közülük menekültként élnek saját hazájában. Szomáliában és Kenyában az iszlamista Al-Shabaab felelős az erőszak fokozódásáért. Nigériát és szomszédait a Boko Haram iszlamista terrorszervezet tartja rettegésben. A legutóbbi támadások után a Boko Haram célja kezd egyértelművé válni: a terrorszervezet iraki mintára kalifátust akar létrehozni Nigéria, Csád, Kamerun és Niger területén. Falvakat gyújtanak fel, gyilkolnak, túszokat ejtenek. Líbiában zűrzavaros helyzet uralkodik, a dzsihadista milíciák előretörése egyre erőteljesebb. Az Iszlám Állam terroristái februárban Líbiában lefejeztek huszonegy kopt keresztényt. Pakisztánban márciusban két keresztény templom előtt gyilkoltak kamikáze-merénylők. 2014. december 6-án Ferenc pápa videó üzenetben fordult a szíriai és iraki keresztényekhez. „Szívesen lennék én is veletek együtt, de minthogy nem utazhatok oda, ezért így vagyok veletek, nagyon közel hozzátok a próbatételnek ebben a

nehéz időszakában. Kérem a Szentlelket, hogy adjon nektek erőt és kitartást… Továbbá nyomatékkal kérem a nagyobb nemzetközi összefogást, hogy megoldják ezt a konfliktust, mely vérrel áztatja otthonaitok földjét, és kérem, számolják fel azokat az okokat, melyek a haza elhagyására kényszerítenek sokakat, továbbá teremtsék meg annak feltételeit, hogy azelüldözöttek visszatérhessenek.” A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Állandó Tanácsa és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa 2015. február 24-én közös nyilatkozatot adott ki az egyiptomi keresztények líbiai kivégzésével kapcsolatban. Ebben kijelentik: „A leghatározottabban elítéljük a bármilyen vallás, eszme, világnézet nevében elkövetett erőszakot, és azt, hogy vallási meggyőződésükért üldözzenek, végezzenek ki embereket…. Nemzetközi összefogást sürgetünk a terrorista támadások megelőzésében és a terrorcselekmények kiváltó okainak – a szegénység, társadalmi igazságtalanság és a szegényebb országok és népek tehetősebb gazdaságok általi kizsákmányolása – megszüntetésében.” A vallási terrorizmus elleni harc nem pusztán a nemzetközi bűnüldözés feladata, hanem maguk a vallások is sokat tehetnek ellene a párbeszéd által. Élniük kell a lehetőségeikkel, meg kell mutatniuk, hogy Isten a béke, és hogy nincs szent háború, hanem egyedül a béke szent. Thullner Zsuzsanna



Monoron lesz a

Idén városunk adhat otthont a Váci Egyházmegye által megrendezett Hétrégiós találkozónak, amelyen évről-évre az egyházmegye hét térségének fiataljai gyűlnek össze, felkészülni egy-egy régió 20-30 egyházközségének közös táborára. Az április 10-12 között megrendezendő eseményre körülbelül 140 szolgálatkész fiatalt várunk az egyházmegye területéről. A hétvége során meghallgatjuk a tábori téma előadásait, kiscsoportokban gondolkodunk a feldolgozásról a térségek igényeit beépítve az ötletekbe, emellett játékokkal, beszélgetéssel, meglepetésekkel töltjük el közösen a két és fél napot. Minden fiatalt, illetve ifjúsággal foglalkozó testvérünket szeretettel várunk, aki szívesen bekapcsolódna egy-egy régiós táborba vagy csak szívesen töltene el egy kis időt aktív, vidám fiatalokkal. A hétvégén szombat este 6-kor és vasárnap reggel 8-kor közös szentmise lesz a monori hívek és a résztvevő fiatalok számára, melyre mindenkit szeretettel hívunk és várunk! Tóth Klára ifjúsági irodavezető Váci Egyházmegyei Ifjúsági Iroda, Monor

10

Hétrégiós találkozó!

A Váci Egyházmegyei Ifjúsági Lelkészség Irodájának Monorra helyezésével egyházközségünk nemcsak az ifjúsági lelkésznek és az ifjúsági coreferens atyának vagyis Laci és Tamás atyának ad otthont, hanem itt dolgozik az irodavezető Tóth Klári, a helyettese Dinnyés Patrik, az iroda gazdasági munkatársa Kovács Edina, továbbá bizonyos rendszerességgel az iroda többi tíz háttérszolgálatot ellátó, illetve a legkülönbözőbb egyházközségekben, terepen dolgozó munkatársa, köztük a mi Urbán Gáborunk is. Abban a megtiszteltetésben lehet részünk, hogy egyházközségünk nemcsak az Ifjúsági Iroda munkatársainak adhat otthont, hanem néhány napra az egyházmegye önkéntes ifjúsági missziósainak is.

Az eddig minden évben Sülysápon megrendezett Hétrégiós találkozó az önkéntesek (úgynevezett ki sebb testvérek) életének egyfajta csúcseseménye. Sokan alig várják, hogy találkozzanak az egyházmegye legkülönbözőbb szegleteiből érkező testvéreikkel és barátaikkal, továbbá a monori hívekkel. Az együttlétek családias, bensőséges légkörét rendszerint a helyiek „befogadó szeretete” adja – amit a fiatalok rendkívül nagyra értékelnek. Aki szívesen találkozik mosolygós, lelkes és az Egyházért tenni akaró fiatalokkal, az jöjjön el a közös Szentmisékre, imákra, vagy vegyen részt a programon – akár segítőként is –, és ha kedvet kapott fogadjon be néhány fiatalt éjszakára!

SZÁLLÁSADÓ CSALÁDOKAT VÁRUNK! Aki be tudna fogadni néhány fiatalt április 10-én és 11-én estére, kérjük, jelentkezzen a sekrestyében. Vendégeink hoznak hálózsákot és laticelt, tehát egy helyre akár 2- 4-8 fiatal is mehet. Csak egy szombat-vasárnapi reggelit kellene biztosítani számukra. Vasárnapra süteményt szívesen fogadunk. Köszönettel: Tamás atya és Laci atya

11

Húsvéti mese Mióta hozza egy nyúl a húsvéti tojásokat? Vidáman ropogott a tábortűz. A pajkosan viháncoló lángnyelvek időnként nagyokat pukkantak, és sárgás, meg vöröses, meg még ki tudja, milyen színű szikrákat pöfékeltek az ég felé. Csakhogy azok sosem jutottak a csipkebokor középső ágainál magasabbra. De hát már hogy ne viháncoltak volna pajkosan azok a huncut lángnyelvecskék, amikor olyan hosszú idő óta végre újra melegen sütött a Napocska. Végleg megtört a Tél ereje, amely aztán a kertek alján szép csendben el is sunnyogott. Semmilyen hírt sem hagyott magáról, még azt sem tudták a Monor környéki állatok, hogy hová ment. Nem baj, senki sem vágyódott utána. Talán csak a hógolyózás, meg a szánkózás emléke maradt meg a lelkekben. Igen, csak ez a kettő. – Valahogy csak meg kellene oldani, hogy rövidnadrágban is lehessen hógolyózni, meg szánkózni – tűnődött az árokparti kismanó a tábortűz lángjai mellett. Vagy például strandpapucsban síelni… Hohó, hát az lenne ám csak az igazi móka! – kiáltott fel. Igaz, Monor környékén nincsenek nagy hegyek, mert hogy meglehetősen lapos arrafelé a táj, amiből többek között az is következik, hogy olyan túl sok síelőt sem lehet látni. Egészen pontosan egyet sem. De a kismanónak egyszer

12

a kaporszakállú Bakaraszt elmesélte, hogy valamikor fiatal korában egészen a nagy hegyekig csámborgott. Aztán úgy megtetszett neki a hatalmas bércek látványa, hogy egy álló esztendőt a szirtek között töltött. Amikor pedig a hegyeknek jó napot kívánt a hideg, és leesett a hó, akkor az emberek nappal, az aprónépek pedig – többnyire a hegyi manók – éjszaka vidáman síelgettek a lejtőkön. Legalábbis a kismanónak így mesélte a kaporszakállú Bakaraszt. No mindegy, legyintett egyet a kismanó, és egy újabb rőzsét vetett a tűzbe, amely ezt vidám ropogással köszönte meg. Most amúgy sem az a dolgom, hogy a Tél ügyeivel foglalkozzam – mondta, csak úgy magának. Elővett egy vastagabb botot, és beletúrt a tűzbe. Nohát erre aztán mint egy megvadult méhkas, úgy csaptak fel az ég felé az apró kis szikrák. A lángok pedig tovább ropták vidám táncukat. Tényleg nem ez volt a dolga a kismanónak, aki a tűz mellett ücsörögve a húsvéti tojást tojó tyúkanyót várta. De a tyúkanyó csak nem jött, az idő pedig ólomlábakon, de szilaj léptekkel haladt előre. – Mi baja lehet a tyúkanyónak? Még sosem késett! Húsvét előtt mindig rendesen, időben meg szokott érkezni, hogy a kismanó megfesthesse a

húsvéti mese tojásokat, amit aztán közösen vittek el a monori gyerekeknek. Csak várt, várt a kismanó, de bizony a tyúkanyó nem jött. Már a Napocska is elunta magát, és úgy döntött, hogy más tájak felett világítja meg a vándorok ösvényeit. Mit szépítsem a dolgot: fogta magát, és odébbállt. Távollétében pedig besötétedett. Aztán feljöttek az égre a csillagok, majd álmos szemekkel megjelent a Hold is. De a tyúkanyó még most sem érkezett meg. A kismanó pedig egyre nyugtalanabb lett. A tűz persze nem aludt ki, mert ha megfelelő ritmusban táplálják, akkor akár napestig is képes égni, sőt még azon is túl, de ez a tény egy csöppet sem vidámította fel a kismanó lelkét. Valami baj érhette a tyúkanyót! – gondolta. Ekkor azonban megmozdult a csipkebokor alsó ága. Tódor, a meglehetősen kövér testalkatú, koromfekete színű ausztrál törpenyúl lépett ki alóla. – Tyúkanyót megtámadta egy róka! – mondta remegő hangon, anélkül, hogy egy szóval is köszönt volna. Majd folytatta, szinte egy szusszal: a támadó elől az utolsó pillanatban még fel tudott repülni egy közeli fára, de a lába, az bizony eltört szegénynek! A tojásai megvannak, egy sem törött össze, vagy repedt meg, de

ilyen állapotban sehová sem tudja elvinni! Hát bizony a hír hallatán könny szökött a kismanó szemébe. Mi tagadás: megrémült. Szerette a tyúkanyót, aki mint ha csak a saját csibéje lenne, úgy ápolta, óvta és gondozta. Tőle tanulta meg például azt, hogy a szeretet a legfontosabb dolog ezen a világon. Ugyanis minden jó ebből ered. A gonoszság pedig annál nagyobb, minél távolabb kerül a szív a szeretettől. Talpra szökkent, és határozott hangon azt mondta: oda megyek! Majd a tűz felé fordult, és a lábával elkezdte a homokos földet a lángok közé rugdosni. Tódor is segített neki, hogy a tüzet minél hamarabb el tudják oltani. Aztán amikor már egy csöpp parázs sem maradt, amikor már egy icinykepicinyke kis mécses sem világított a rőzsék szenesedő testén, akkor még jól meg is taposták, hogy a távollétükben nehogy felgyulladjon az erdő. Mind a ketten tudták ugyanis, hogy a tűz barátunk ugyan, de sok veszélyt is okozhat, ezért csínján kell vele bánni. És ezt a Monor környéki összes aprónép kivétel nélkül tudta. Persze víz kellett volna, de azt a kismanó addigra már unalmában szépen megitta. Az utolsó cseppig. Végtére aztán anélkül is el tudták oltani a tüzet, s uzsgyi, a

13

F a h i d i É v a n é n i t h a l l g a tt u k tyúkanyóhoz. Fertály órányi rohanás után el is érték azt a fát, amelynek a tövénél feküdt a beteg tyúkanyó. Tódor gyermekei és a felesége vették körbe, és lesték minden kívánságát. Beteg lábát is ők gipszelték be. Kicsit odébb egy kosárnyi tojás, amelyet a tyúkanyó előre kifestett, mintha csak sejtette volna, hogy baj éri, és nem lesz később már arra lehetőség, hogy ezzel törődjenek. Hát igen, de akkor most ki vigye el a húsvéti tojásokat? A tyúkanyó nem tudja, a kismanó pedig egyedül gyenge ehhez. Egy-két, de talán még

három tojással is meg tudna birkózni, de egy egész kosárra valóval? Annyit már nem tud felemelni. Tódor viszont, a kövér koromfekete ausztrál törpenyúl sokkal erősebb volt nála. Így hát elvállalta, hogy a vállára veszi a kosarat, és aztán irány a falu. Hát valahogy így esett, hogy a gyerekeknek első alkalommal egy nyúl vitte el a húsvéti tojásokat. És hát ez a hagyomány azóta sem tört meg. Legalábbis a tyúkanyó, Tódor, és a kismanó szerint. Jezsó Ákos

Fahidi Éva holokauszt-túlélő volt a Szent Egyed közösség vendége a Vigadóban Éva néni, hallgatósága körében

2015. február 24-én megtelt a monori vigadó körülbelül 200 gimnazista fiatallal és 10-15 felnőtt kísérővel. Mindannyian Fahidi Éva előadására voltunk kíváncsiak. Éva nénit 1944 június 25-én több száz magyar zsidó társával együtt marhavagonokban Auschwitzba szál-

14

lították. Neki 1945. március végén a felszabadítással sikerült megmenekülnie, azonban 6 millió zsidó ember odaveszett a gázkamrákban a náci népirtás áldozataként. Egyre kevesebben lesznek, akik átélték a koncentrációs táborok borzalmát, és még velünk együtt élnek. Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy egy túlélő személyes tapasztalatait hallgathattuk meg. Velünk szemben volt egy néni, aki mostanra nagymama. Nem volt gonosz, rabló, gyilkos, mégis olyan büntetésben volt része, amelyet a legedzettebb erős emberek sem bírnák sokáig. Éva néni bűne annyi volt, hogy zsidónak született. Kruchió Timi

Magyar-szlovák szervezés Fokolare seregszemle a Belvárosban Különleges találkozónak adott helyet Budapest belvárosa február 19-22 között, amelyen a Fokolare Mozgalom Gen hivatásának százötven fiatalja vett részt, fiúk és lányok együtt. A találkozón képviseltette magát Szlovákia, Lengyelország, Litvánia, Oroszország, Románia, Szerbia, Horvátország, Szlovénia, Ausztria és természetesen Magyarország is. A találkozó előzményei, hogy 2010-ben a szlovák partnerekkel – az akkoriban a két ország között fennálló politikai feszültségre válaszolva – egy egynapos szociális akciókból álló napot szerveztünk. Szintén a szlovákokkal, tavaly két igen bensőséges napot töltöttünk együtt. Itt már nem az akción volt a hangsúly, hanem egymás kölcsönös és mély megismerésén. A múlt évi hétvége után éreztük, ennek lesz folytatása. Erre a közös alapra építve bekopogtatott hozzánk a folytatás: „Lenne-e kedvetek velünk közösen megszervezni egy közép-európai találkozót?” A szervezés elkezdődött s a jelek szerint minden tagország szívesen csatlakozik hozzánk. A találkozó nagyon tartalmasra sikerült. Szó volt a Fokolare

Mozgalom (Mária Műve) alapítójának, Chiara Lubichnak nemrég megkezdődött boldoggá avatási peréről, a Gender ideológiáról, mely manapság igen súlyos mértéket ölt, külön-külön az egyes országok, de az egész Európai Unió törvényhozásában is. Erre, mintegy válaszként ízelítőt kaptunk II. János Pál pápa katekézis sorozatából, melynek címe A Test Teológiája. Az utolsó napon útravalóként meghallgathattunk néhány példát az evangélium konkrét tettekre váltásáról. Talán ezek voltak az esemény legmélyebb pillanatai. Természetesen, mint minden találkozó ez is sok-sok felajánlásból és újrakezdésből épült fel. Ezek miatt a találkozó végén mindenki joggal érezhette, hogy ebben a pár napban sikerült Jézust magunk között tartani, így létrehozva egy kis mennyországi hangulatot. De miként a végén megfogalmaztuk: a kongresszus most kezdődött el igazán, azzal, hogy elhatározásunk szerint élni fogjuk az evangéliumot a mindennapokban, az iskolában, a munkahelyünkön, a családunkban, a barátainkkal… Dékány Bulcsú

Fokolare Mozgalom

15

Húsvét utáni programjaink Plébániánk eseményei április 10-11-12.: Hétrégiós találkozó Monoron április 12. 9.30: diákmise április 19. a 9.30-as szentmise után: férfikör a cserkészházban április 25. 16.00-18.00: Családos közösség találkozója a plébánián április 26. 16.00: Szabadtéri szentmise, új kőkereszt megáldása és búzaszentelés a gombai határban május 1. Szent József ünnepe, 11.00: búcsúi szentmise a monorierdői kápolnában május 10. 9.30-as szentmisében elsőáldozás május 17. Urunk mennybemenetelének ünnepe, 11.00: elsőáldozás Monorierdőn május 24. pünkösdvasárnap május 25. pünkösdhétfői gyalogos zarándoklat a pótharaszti romtemplomhoz június 7. Krisztus szent teste és vére: Úrnapja 9.30 Ünnepei szentmise, majd kőrmenet június 14. Jézus Szentséges Szívének búcsúünnepe 8.00: a telepi templomban és 17.00: a vasadi kápolnában

Nyári táboraink Vasadi Napközis tábor

Időpontja: június 15-20. Monori Napközis tábor

Időpontja: június 22-26.

Felsőtárkányi Hittanos tábor

Időpontja: Június 29-július 04. Cserhátsurányi Ifjúsági tábor

Időpontja: augusztus 03-07.

Monorierdői Napközis tábor

Időpontja: augusztus 10- 14.

Szeretettel várunk mindenkit a monori római katolikus plébániatemplom, a telepi kistemplom, a monorierdei és a vasadi kápolna nagyheti liturgikus eseményeire is! Miért keresitek az élőt a holtak között? Nincs itt, hanem feltámadt /Lk 24,5-6/

Áldott Húsvétot kívánunk!

Lelkipásztori Levél – a Monori Római Katolikus Plébánia kiadványa 2200 Monor, Kossuth Lajos út 83. Telefon: +36-29/412-223 E-mail: [email protected]

Web: www.monorplebania.hu

Lelkipásztori Levél online: monorplebania.hu/lelkipasztori levél menüpont Kiadó: Paszternák Tamás

Szerkesztő: Dóczy László

Szerkesztőség: Thullner Zsuzsanna, Kéri Zsolt