A Szentendrei-sziget kialakulása és felszínének változása a holocénban

Földtani Közlöny 132/különszám 185-192 (2002) Budapest

A Szentendrei-sziget kialakulása és felszínének változása a holocénban The formation of the Szentendre Island and changes in its surface during the Holocene period MARI László

1

(4 ábra) Tárgyszavak: folyóvízi geomorfológia, sziget, holocén, régészeti lelőhely Keywords: fluvial geomorphology, island, Holocene, archaeological site Abstract Szentendre Island is situated on the northern part of the alluvial fan of the Danube which emerges from the Visegrád gorge. In the Würm period the Danube formed sand and gravel banks. These banks gradually became islands and these become the cores of the island. Remains of these cores represent the highest surfaces of the island today. In the holocene period the island was formed under the influence of climatic changes and tectonic effects. The oldest island formations may have appeared during the Alleröd period (or perhaps during the Bölling period) of the Late Glacial age. In the younger Dryas (or perhaps in the older Dryas), windblown sand formed on their surfaces but the most characteristic feature was the development of blowouts and residual ridges of moving fluvial sand. The geographical literature placed this kind of sand movement into the Boreal phase of the Holocene. Due to the incision and aggradation of the Danube, the island cores grew in size and new islands emerged in the following stages of the Holocene. The present-day Szentendre Island probably came into existence during the Subatlantic phase, when smaller islands and island cores merged to form a single feature. In the 18th century new sand migration began due to human activities. The shorelines of the island were formed in the 1960's when flood control and regulation work was finished. Even now shoals are being formed on the shores of the island. As part of the actual research, a geomorphological map of the island was drawn and this clearly shows surface formations resulting from the actions of wind and water actions. Összefoglalás Az egységes Szentendrei-sziget nagyon fiatal képződmény, amely a holocén szubatlanti fázisában, korábban különálló szigetek összeolvadásával alakult ki. A sziget területe az utóbbi évszázadokban is gyarapodott a partmenti szigetek és zátonyok főszigetbe olvadásával. Területén három fő geomorfo lógiai szint különíthető el, az alacsony és a magasártér, valamint a félig kötött futóhomokformákkal rendelkező ármentes szint.

Bevezetés A D u n a és a S z e n t e n d r e i - D u n a által körülölelt sziget a folyó N a g y m a r o s és Kismaros k ö z ö t t kiszélesedő v ö l g y é b e n kezdődik, É N y - D K - i i r á n y b a n h ú z ó d i k Vácig, i n n e n D-i irányban folytatódik és C s i l l a g h e g y - K á p o s z t á s m e g y e r magas s á g á b a n végződik. Hossza 30,85 k m , átlagos szélessége 2,3 k m , maximális széles 2

sége Tahitótfalu és V á c között, N y - K - i irányban 3,8 k m . Területe 55,73 k m .

ELTE Természetföldrajzi Tanszék, 1117 Budapest, Pázmány P sétány 1/c

186

Földtani Közlöny 132/különszám

Legmagasabb pontjának tengerszint feletti magassága 1 2 3 , 5 m (GÓCZÁN 1 9 5 5 ) volt a Vászondi-tanyától K-re, amíg el n e m bányászták 1 2 2 , 2 m a Felső-hegyköz területén. A sziget fejlődéstörténetének felvázolásához a geomorfológiai vizsgálatok során felmértem a sziget jelenlegi természeti állapotát, feldolgoztam az eddigi szakirodalmat, különböző méretarányú topográfiai térképeket elemeztem és begyűjtöttem a rendelkezésre álló régészeti adatokat.

A Szentendrei-sziget rövid fejlődéstörténete A Szentendrei-sziget földtani é r t e l e m b e n n a g y o n fiatal k é p z ő d m é n y . A legidősebb szigetmagok a késő-glaciális Alleröd, esetleg m á r a Bölling szaka szában formálódtak ki (1. ábra, A). Felszínükön a fiatalabb Dryasban (esetleg már az idősebb Dryasban) a szél a folyóvízi h o m o k átmozgatásával részben kötött futóhomok-formákat, főként szélbaráz dákat és maradékgerinceket formált ki (1. ábra, B). A holocén egymást követő fázisaiban a D u n a feltöltési és bevágódási folyamataihoz igazodva nőtt a szigetmagok területe, ill. újabb szigetek alakultak ki (1. ábra, C). Az egységes Szentendrei-sziget, a szigetmagok és kisebb szigetek összeolvadásával, a szubatlanti fázisban jöhetett létre (1. ábra, D).

1. ábra. A Szentendrei-sziget kialakulásának - a mai felszínformák, ill. feltárások alapján rekon struált - feltételezett fázisai: A = boiling (?), В = fiatalabb dryas, С = szubboreális második fele, D = szubatlanti közepe

A XVIII. század közepétől térképek segítségével is n y o m o n követhetjük a sziget p a r t v o n a l á n a k alakulását (2. ábra). Az első, felmérésen alapuló tér kép a területről az első katonai felvétel (1763-1787) alkalmával készült, méret aránya 1 : 28 800 (2. ábra, A). A sziget partvonala jelentősen eltért a jelenlegi től. Különálló sziget volt a mai sziget csúcs, a Kecske-, a Verőcei-, a Kőgeszteli-, a Gödsziget és a Szerem-földek egy része; a R é v é s z - (Paradicsom-) szigetet viszont m é g csak zátonyként jelölték.

Fig. 1 The assumed phases of the formation of Szentendre Island based on today's landformes and reconstruction of the archeological sites. A = Bölling (?), В = younger Dryas, С = second half of the Subboreal, D = middle of the Subatlantic

A harmadik katonai felvétel ( 1 8 6 9 1887) már 1 : 25 000-es méretarányban készült és jóval pontosabb volt az előző két felmérésnél (2. ábra, B). A sziget területét 1872 és 1884 között mérték fel,

MARI L.: A Szentendrei-sziget kialakulása és felszínének változása a holocénban

187

így az első katonai felvételhez képest mintegy száz esztendő partvonal változásait követhetjük n y o m o n . C s a k n e m egy újabb évszázad terü l e t m ó d o s u l á s a i t ü k r ö z ő d n e k az M N Térképészeti Intézete megbízásából 1963-ban felmért, 1 : 10 000-es méret a r á n y ú topográfiai térképén (2. ábra, C). A j e l e n l e g i partvonalat (2. ábra, D ) az 1992 júliusában készült légifelvételek alapján szerkesztettem. A térképek tanúsága szerint az utóbbi két és fél évszázadban a Szentendrei-sziget terü lete a p a r t m e n t i szigetek, z á t o n y o k hozzáforrásával növekedett. Ennek oka az lehet, h o g y sodorvonala m e n t é n a D u n a b e v á g ó d i k kavicságyába, így a korábbi z á t o n y o k relatíve emelkednek, szigetté válnak és a köztük levő meder szakaszok elhalásával, feltöltődésével egymással egyesülhetnek. Természete sen n e m szabad megfeledkezni arról, h o g y az utóbbi évszázadban a D u n a m e d r é n e k t e r m é s z e t e s fejlődését a folyószabályozások megzavarták. A D u n a b e v á g ó d á s á t m é r é s e k is igazol ják: a B M E kutatói (WINTER et al. 1989) m é r é s e i k b ő l megállapították, h o g y a sziget m e n t é n „... a j e l e n l e g i esés á t l a g o s a n 6 - 8 c m / k m , a m i 1 és 40 c m / k m k ö z ö t t v á l t o z h a t . A felszín görbék sorozatából a m e d e r mélyülé sére lehet következtetni". A hossz-szel v é n y m e n t i , hol kisebb, hol nagyobb esésből természetesen következik a m e d e r k i m é l y ü l é s e , de itt m e g kell j e g y e z n i , h o g y a helyenkénti meder mélyítések, kotrások is okozhatják a vízfelszín e s é s é n e k e g y e n l ő t l e n e b b é válását.

2. ábra. A Szentendrei-sziget partvonalának változásai а XVIII. sz. második felétől napja inkig. A = az első katonai felmérés (1763-1787), В = a harmadik katonai felmérés (1872-1884), С = az MN Térképészeti Intézetének 1 : 10 000-es térképe (1963), D = 1992-es légi felvételek alapján Fig. 2 Changes of the coastline of Szentendre Island from the middle of the 18th century till today. A = 1st military survey (1763-1787), В = 3rd military survey (1872-1884), С = topographical map from 1963, scale 1:10 000, D = based on aerial photos, 1992

188

Földtani Közlöny 132/különszám Felszínalaktani v i s z o n y o k

A szigeten h á r o m határozott geomorfológiai szint ismerhető fel (3. ábra). E szintek formakincsét a D u n a feltöltő és erodáló tevékenysége, valamint a szél felszínformáló munkája alakította ki (MARI 1995). A sziget legalsó geomorfológiai szintje az alacsony ártér. Legmagasabb részei 104 m tszf-i magasságig emelkednek, relatív magasságuk 3 - 6 m a D u n a közép vízszintje fölött. Jellegzetes felszínformáit széles síkok és a beléjük mélyülő feltöltődő, ill. feltöltődött medermaradványok alkotják. A sziget jelentős részét körülölelő árvízvédelmi töltések miatt ez a szint már csak a gátakon kívül fejlődik természetes úton. Az áradások idején természetesen itt is előforduló felületi vízborítás belvízi eredetű: a víz a gátak alatti kavicsrétegen keresztül n y o m ó d i k át és önti el a felszínt. A második szint a magas ártér. Az előzőtől eltérően n e m összefüggő, h a n e m s z i g e t s z e r ű e n e l h e l y e z k e d ő felszíndarabokból áll. E s z i n t e k átlagos tszf-i magassága 1 0 5 - 1 0 6 , relatív magasságuk a D u n a középvíz-szintje fölött 6 - 8 m. Az árvízvédelmi töltéseken kívül is csak ritkán, a legnagyobb árvizek idején kerül n e k elöntés alá (pl. 1944,1954). Főként meszes iszapból állnak, amelyen már talaj k é p z ő d é s e indult meg. Kisebb-nagyobb sík felszínrészek jellemzik, amelyek p e r e m é n egykori m e d r e k nyomai ismerhetők fel. Elkülönítésük a magasabb, h o m o k k a l fedett szintektől a sziget K-i részén morfológiai alapon n a g y o n n e h é z , mert az azokról kifúvódott h o m o k lepelhomok formájában rájuk rakódott, s felszínüket hullámossá tette. A legélénkebb domborzatú harmadik szint ármentes; a legnagyobb, sőt a katasztrofális árvizek árhullámai m é g a gátak megépítése előtt sem öntötték el. Folyóvízi e r e d e t ű h o m o k b ó l állnak, s szigetszerűen e m e l k e d n e k ki az alacsonyabb szintekből. Magasságuk 108-123 m. Felszínformáik viszont már a szél deflációs munkájának e r e d m é n y e k é n t alakultak ki: N y E N y - K D K - i irányú m a r a d é k g e r i n c e k és szélbarázdák képződtek, az utóbbiak alját h e l y e n k é n t aprókavicsból és murvából álló maradéktakaró fedi. A szélbarázdákból kifújt h o m o k a sziget K-i részén l e p e l h o m o k formájában halmozódott fel. Az egyes geomorfológiai szintek pontos elkülönítéséhez hozzásegíthetnek a régészeti adatok. Ez a meggondolás késztetett arra, h o g y összegyűjtsem a S z e n t e n d r e i - s z i g e t e n és k ö r n y é k é n napjainkig feltárt régészeti l e l ő h e l y e k leírásait. D I N N Y É S et al. (1986, 1993) m u n k á i alapján megszerkesztettem a k ü l ö n b ö z ő régészeti korok lelőhelyeinek (4. ábra) térképeit. A régészeti adatokra támaszkodva egészen a neolitikumig (i. e. 5 - 4 . évezred [7000-6000 B.P]) vissza m e n ő e n n y e r h e t t e m információkat az emberi letelepedésre alkalmas, feltehetően á r m e n t e s vagy csak ritkán elárasztott (magas ártér) szintek elhelyezkedéséről,

3. ábra. —> A Szentendrei-sziget geomorfológiai térképe. 1. alacsony ártér; 2. magas ártér; 3. hajdani folyómeder; 4. folyóvízi homokból álló, szél által átformált ármentes szint, szigetmag (Il/a terasz); 5. homoklepel; 6. szélbarázda; 7. maradékgerinc; 8. mesterséges tó; 9. napjainkban képződő zátony; 10. település; 11. út Fig. 3 The geomorphological map of Szentendre Island. 1 low flood-plain, 2 surface of high flood-plain, 3 former Danube branch, 4 island core consisting of fluvial sand formed by wind (II/a terrace), 5 sand-sheet, 6 blowout, 7 residual ridge (yardang), 8 artificial lake, 9 currently forming shoal, 10 settlement, 11 road


189

290


4. ábra. Településnyomok és régészeti lelőhelyek a Szentendrei-szigeten. A - neolitikum (i.e. 5-4. évezred), В - rézkor (i.e. 3. évezred közepe-1900), С - bronzkor (i.e. 1900-1300), D - késő-bronzkor (i.e. 1300-800), E - kora-vaskor és La Téne kor (i.e. 800-400) (DINNYÉS et. al. 1986,1993 alapján) Fig. 4 Signs of settlements and archaeological sites on Szentendre Island (following DINNYÉS et al. 1986,1993). A - Neolithic Age (5-4000 ВС); В - Copper Age (middle of 3000-1900 ВС); С - Bronze Age (1900-1300 ВС); D - late Bronze Age (1300-800 ВС); E - Early Iron Age and La Fine Age (800-400 ВС)


191

n y i l v á n v a l ó u g y a n i s , h o g y állandó település s o h a s e m létesült az egykori árvízszint alatt. A térképekről leolvasható, hogy a D u n a partjai m e n t é n m e l y r é s z e k voltak alkalmasak az emberi letelepedésre. Az egymást követő régészeti k o r o k lakóhelyeinek összevetésével következtetni lehet arra, h o g y az adott k o r o k b a n alacsonyabb vagy magasabb volt e a D u n a vízállása. V a n n a k olyan telephelyek, a m e l y e k a régészeti leletek alapján folyamatosan lakottak lehettek, tehát egyáltalán n e m vagy csak n a g y o n ritkán kerülhettek vízborítás alá, ebből k ö v e t k e z ő e n vagy a magas ártér legmagasabb helyeit, vagy az ármentes felszínt jelzik. A neolitikumi lelőhelyek elterjedése azt sejteti, hogy a D u n a vízállása a szóban forgó periódusban alacsony volt. Ez a száraz éghajlattal függ össze, amit az ország más területein végzett különböző vizsgálatok is alátámasztanak (BÁCSKAY 1 9 9 1 ; GÁBRIS 1 9 8 5 , 1 9 8 6 ; KORDOS 1 9 7 7 , 1 9 8 7 ) . A réz- és bronzkori lelőhelyek az alacsonyabb szintekről (Tahitótfalu és Pócsmegyer környéke) hiányoznak. Ez ö s s z h a n g b a n v a n S O M O G Y I ( 1 9 8 8 ) megállapításával, a m i szerint az ország területén a folyók m e n t é n élő népcsoportok a réz- és b r o n z k o r b a n az alacso n y a b b a n fekvő neolitikumi lakóhelyekről magasabbra telepedtek, ami pedig a vízjárás szélsőséges alakulását bizonyítja az atlanti fázis v é g é n és a szubboreális elején. Ebben az időszakban e völgyszakaszon a D u n a főként feltöltő m u n k á t végezhetett. A k é s ő bronzkorban újra m e g j e l e n n e k a települések az alacsonyabb szinteken, ami azt jelzi, h o g y azok ármentessé váltak, ill. csak ritkán kerültek elöntés alá. Ezt a változást a szubboreális második felében a sok csapadék és a viszonylag hűvös éghajlat hatására bevágódó D u n a idézhette elő, kialakítva a m a g a s ártér szintjét. Az éghajlat változását j ó l érzékelteti K O R D O S ( 1 9 7 7 ) „Arvicola h u m i d i t á s " g ö r b é j é n e k m a x i m u m a , ami a csapadékos időszakot 3000 B . E körül jelzi. Szintén e n n e k az időszaknak a csapadékbőségét igazolja a Balatonnak (CSERNY et al. 1 9 9 1 ) és a Fertő-tónak (BÁCSKAY 1 9 9 1 ) a jelenleginél jóval magasabb akkori vízállása. A szubatlanti fázis elején újra a feltöltés volt a jellemző, a m e l y a jelenlegi alacsony árterek anyagát halmozta fel és m é g ebben a fázisban megkezdődött az a l a c s o n y ártér kiformálása a j e l e n l e g is h a t ó b e v á g ó d á s s a l . Az e g y s é g e s Szentendrei-sziget ebben a fázisban jöhetett létre.

Irodalom - References BÁCSKAY E. 1991: Régészeti kutatások földtani tanulságai magyarországi példákon. - Földtani Intézet Évi Jelentése 1989-rö/, 614-621. CSERNY T , BODOR NAGY E . & HAJÓS M . 1991: A Balaton aljzatára mélyített T Ó 24. sz. fúrás földtani vizsgálatának eredményei - Földtani Intézet Évi Jelentése 1989-ro/, 178-209. DINNYÉS I, KŐVÁRI K., LOVAG Z S . , TETTAMANTI S., TOPÁL J. & TORMA I. 1986: Magyarország régészeti topográfiája 7., Pest megye régészeti topográfiája XIII/l., A budai és szentendrei járás - Akadémiai Kiadó, Bp. 389 p. DINNYÉS L , KŐVÁRI K., KVASSY }., Miklós Zs., TETTAMANTI S. & TORMA I. 1993: Magyarország régészeti topográfiája 9., Pest megye régészeti topográfiája XIII/2., A szobi és a váci járás - Akadémiai Kiadó, Bp. 381p. GÁBRIS Gy. 1985: Az Alföld holocén paleohidrológiai vázlata. - Földrajzi Értesítő 3 4 , 391-408. GÁBRIS Gy. 1986: Alföldi folyóink holocén vízhozamai - Alföldi Tanulmányok 10, 35-52. GóczÁN L . 1955: A Szentendrei sziget geomorfológiai fejlődéstörténete. - Földrajzi Értesítői, 301-316.

292


KORDOS, L. 1977: Changes in the Holocene Climate of Hungary Reflected by the "Vhole-thermometer" Method.- Földrajzi Közlemények 25, (101), 222-229. KORDOS, L. 1987: Climatic and ecological changes in Hungary during the last 15 000 years. - In: PÉCSI, M. & KORDOS, L. (Eds): Holocene environment in Hungary. Akadémiai Kiadó, Bp., 11-25. MARI L. 1995: Duna menti felső-pleisztocén-holocén felszínek geomorfológiai-tájföldrajzi vizsgálata a Szentendrei-sziget példáján. - Egyetemi doktori értekezés, Budapest 187 p. SOMOGYI S . 1988: Magyarország holocén kori főbb paleoökológiai változásai. - Földrajzi Értesítő 38, 227-230. WINTER ] . , KONTUR I. & KŐRIS К. 1989: Kisvíz és középvízi felszíngörbék a Szentendrei-sziget körül. Hidrológiai Közi. 69, 33-38.

A Szentendrei-sziget kialakulása és felszínének változása a holocénban

Recommend Documents