A „Számvetés és vízió” és a „Charta-stratégia” érdemi javaslatainak összehasonlítása a „Számvetés és vízió” fejezetei szerint: I. TELEPÜLÉSFEJLESZTÉSI JÖVŐKÉP ÉS ÉPÍTÉSBERUHÁZÁS “A településfejlesztésnek-rendezésnek a tágabb térség (területfejlesztés-rendezés) és a „hely” adottságai, hagyományai alapján, a mai merev övezeti rendszer helyett környezeti terhelés alapú, a környezet harmonikus és jó minőségű alakítására figyelő módon, a térszerkezetet tisztelve és meghatározva úgy kell jövőképet alkotnia, hogy az építésberuházások szintjén ügydöntő módon, építési telekre, telekcsoportra lebontva fogalmazzon egyértelmű keretet… A „dolgok” alapjában véve településrendezési szinten dőljenek el.” U.ez a „Charta-stratégiában” (II.4., VI.7., VI.7.ind.): “már a szabályozásban teljesen egyértelművé váljon minden ingatlan fejlesztési lehetősége. Az építési beruházások jogbiztonságának, tervezhetőségének, gyors megvalósíthatóságának, az egyszerű és gyors építési engedélyezési eljárásnak ez a legfontosabb előfeltétele.” “a településrendezési (főbb elemiben már a területrendezési) tervezéskor kell a lényegi dolgokat eldönteni: tisztázni egy adott helyen és ingatlanon az építés feltételeit és korlátait, lefolytatni a szakmai és társadalmi egyeztetéseket.” “ A beruházásoknak tehát lényegileg rendezési-szabályozási szinten kell eldőlniük.” “A településrendezési eljárásokban résztvevő érdekelt államigazgatási szervek véleménye a ma tipikus formális jellegű nyilatkozatok helyett érdemi közhiteles adatszolgáltatásként jelenjen meg” U.ez a „Charta-stratégiában” (II.4.): “Az érintett államigazgatási szervet ténylegesen kösse az időben jogvesztő hatályú, terület- és településrendezési tervben adott nyilatkozata. Nincs szükség formális papírokra, pótcselekvésre.” “Ez nagyobb távlatban (kapcsolódva a formálódó e-ügyintézéshez is) esetleg elvezethet egy országosan egységes, elektronikus kézikönyvként használható informatikai rendszerhez, amely összekapcsolja a területekre vonatkozó jogszabályokat, a terület- és településrendezési terveket és szabályzatokat, az építéssel, üzemeltetéssel kapcsolatos jogszabályokat, az ingyenesen elérhetővé tett, magyar nyelvű szabványokat - mindezt kiegészítve egy kulcsszavas keresőrendszerrel, amely így az építés-beruházási, tervezési, hatósági, kivitelezési és ingatlanüzemeltetési szakmai tevékenységgel összefüggő komplex tudásbázist tesz elérhetővé. Ez a legtágabb értelemben vett térinformatikai rendszer lehetővé teszi majd azt, hogy egy adott ingatlan tulajdonosa vagy potenciális tulajdonosa, ill. az általa megbízott tervező az ingatlan helyrajzi számának beírása után egyértelmű és közhiteles, részletes tájékoztatást kapjon az ingatlan fejlesztésének lehetőségeiről, és a kapott adatok mögötti mindazon jogi, műszaki és gazdasági háttéranyagot is megismerhesse, amely egyaránt köti az (építés)ügy minden szereplőjét.” U.ez a „Charta-stratégiában” (V.9.): “Valamennyi, az építésügyet érintő jogszabály egyszerűsítése, közérthetővé, rendszerszintűvé tétele a gyakorlati használhatóság, a mérnöki józanság alapelve mentén. Mindennek egységes, elektronikus kézikönyvként használható informatikai rendszerbe integrálása, összekapcsolva a terület- és településrendezési tervekkel és szabályzatokkal, az ingyenesen elérhetővé tett, magyar nyelvű szabványokkal és minden egyéb, az építésberuházási és ingatlanüzemeltetési, tervezési, hatósági és kivitelezési szakmai tevékenységgel összefüggő, nem jogszabályi jellegű tudásbázissal, kulcsszavas keresőrendszerrel kiegészítve. Ez a legtágabb értelemben vett térinformatikai rendszer lehetővé teszi azt, hogy egy adott ingatlan tulajdonosa vagy potenciális tulajdonosa, ill. az általa megbízott tervező az ingatlan helyrajzi számának beírása után egyértelmű és közhiteles, részletes tájékoztatást kapjon az ingatlan fejlesztésének lehetőségeiről, és a kapott adatok mögötti mindazon jogi, műszaki és gazdasági háttéranyagot is megismerhesse, amely egyaránt köti az (építés)ügy minden szereplőjét.”
II. A TERVEZŐ KIVÁLASZTÁSA “A településrendezési tervezés esetén vagy maradjon el a közbeszerzés, és a település azt a tervezőt bízhassa meg, akiben bizalma van, s akinek tervei ellen a területi vagy a központi tervtanács nem emelt jelentős kifogást. Ilyen tervező hiányában a tervezők referencia munkái legyenek a kiválasztás fő meghatározó szempontjai, ne csupán a vállalási díj. Építési munkák esetén legalább a közbeszerzési munkákban (a beruházás 50%-a közpénz) fenn kell tartani a kötelező tervpályáztatást, de a pályázati kiírást alaposan átalakítva, azaz csakis a legszűkebb érdemi feladatok írhatók elő, hogy a pályázatok gyorsak és olcsók legyenek. (Lényegi verseny kis munkaráfordítással, bő gondolatisággal.)” U.ez a „Charta-stratégiában” VI.5.: „Településtervezésnél referencia pályázattal, építészeti tervezésnél egyszerűsített, gyors tervpályázattal, ill. tervpályáztatásra nem alkalmas (pl. felújítási) feladatoknál referencia pályázattal történjen a tervező kiválasztása. A minőség ellen ható árversenyt zárja ki a törvény.” III. ÉPÍTÉSI ENGEDÉLYEZÉS: ÖNKORMÁNYZAT ÉS HATÓSÁGOK “A helyismeret pótlásának kézenfekvő eszköze a teljessé és hatékonnyá tett főépítészi és vele szoros összefüggésben a főmérnöki rendszer, valamint a főépítészi tervtanács – elsősorban a környezetterhelést és a településképet befolyásoló építési szándék esetén. E mellett lényeges a mérnöki szemléletet igénylő – az energetikával, infrastruktúrával: víziközmű, ár- és belvízvédelemmel, nem utolsó sorban a katasztrófavédelemmel kapcsolatos építményekhez – tervtanácsi rendszer kiépítése.” U.ez a „Charta-stratégiában” (IV.2, 3): „A főépítészi rendszer országos kiterjesztése, legalább megyei jogú, a 20 000 lakos számot meghaladó városok esetében és kistérségi szinten.” „A (kistérségi?) főmérnöki rendszer bevezetése (közlekedéspolitika, infrastruktúra, energetika, felújítás, jókarbantartás, ár- és belvízvédelem, csapadékvíz elvezetés stb.) kamarai (MMK) kinevezési és működésetikai kontroll mellett.” „Természetesen a főépítészi-főmérnöki és tervtanácsi rendszernek is valóban rendszerként kell működnie, tervtanács esetén a fellebbezés lehetőségét az eggyel magasabb fokozathoz utalva, és építészeti szakhatóságként használva azt, a szakmai kamarák kontrolljával. A főépítészifőmérnöki kinevezés és működés csak kamarai tagsággal, kamarai szakmai-etikai kontroll mellett legyen lehetséges – az Országos Főépítészi Kollégium (és ennek majdani mérnöki megfelelője) bevonásával.” U.ez a „Charta-stratégiában” (IV.2): “A főépítészi munka minőségének emelése (végzettség és gyakorlat előírása), kötelező kamarai tagság és kötelező kamarai kinevezési és működésetikai kontroll (tervezői tevékenység nélkül csökkentett kamarai díjfizetéssel); a főépítészi tevékenység szakmai súlyának és jogainak jelentős kiterjesztése: szakhatósági erejű vélemény az építésügyi eljárásokban, kötelező részvétel a fejlesztési ügyekben. A jogállami elveknek megfelelően fellebbezési lehetőség az építtető és építésze, ill. a főépítész közötti véleményeltérés esetén hivatalosan az eggyel magasabb szinten működő tervtanácshoz lehessen fellebbezni, de – lehetőleg nem jogi értelemben vett fellebbezés útján, hanem a magasabb pozíciójú főépítésszel történő háromoldalú személyes egyeztetés formájában is megoldható, mintegy „szakmai mediátor”.” IV. ÉPÍTÉSI ENGEDÉLYEZÉS: ELJÁRÁSOK ÉS ENGEDÉLYKÖTELES TEVÉKENYSÉG „Ezért az építési engedélyezési kört lényegében a 21/1994. (VI. 29.) KTM rendeletben meghatározott szintre kell visszaállítani (vonatkozó részét mellékeljük), mert amint a bevezetőben említettük, ezt a rendeletet az Antall-kormány 1990 szeptemberében kelt Nemzeti Megújhodás Programja készítette elő, megállapítva az épített környezet folyamatos romlását. Mivel a romlási folyamat azóta is tart, és a gazdasági válság csak fokozza a romlási ütemet,
szigorításra van szükség, amit az érvénybe lépett/lépő uniós biztonsági követelmények és az energiahatékonyság szükségessége is indokolnak. Az engedélyezési kör visszaszigorítását indokolja a csökkenő hazai jogkövetési hajlandóság is.” U.ez a „Charta-stratégiában” (VI.6.d): „Az építési engedélyeztetést épített környezetünk állapota és a hazai jogkövetés szintje miatt szigorítani kell, európai szintűvé kell tenni (legalább a 21/1994. (VI. 29.) KTM rendelet szintjén) – ez a Charta végrehajtásának elkerülhetetlen feltétele, e mellett a szakmai kamarákat be kell vonni az engedélyezési tervek műszaki ellenőrzésébe.” “Szükséges, hogy az önkormányzatok településrendezési tervükben kapjanak jogot az engedélyezési kör további, helyi szigorítására, illetve ide legyen delegálva a tervtanácson bemutatandó építmények körének meghatározása.” U.ez a „Charta-stratégiában” (III.3.): “Megadjuk az önkormányzatoknak azt a jogát, hogy a településén – annak harmonikus fejlődése érdekében – mely további építési tevékenységeket írhatnak elő építési engedélykötelesnek, melyeket bejelentéssel vagy anélkül építhetőnek.” “A szigorításnak nem szükségszerű következménye az építtetők, tervezők, hatóságok terheinek növelése, sőt. Nincs szükség egyszerűsített és még jobban egyszerűsített eljárásokra, hanem minden eljárásnak egyszerűnek és gyorsnak kell lennie. A biztos jogi korlátok ismerete gyorsítja és egyszerűsíti az engedélyezést, s a benne résztvevők életét teszi könnyebbé.” U.ez a „Charta-stratégiában” (VI.7.): “Az eljárásokat teljesen egyszerűvé kell és lehet tenni. Ehhez (jogászi ellenőrzés mellett) mérnöki józanságra van szükség. Teljesen új eljárási rendeletet kell alkotni, sorról-sorra elemezve a meglévő szabályokat, hogy tényleg szükség van-e rájuk – különös tekintettel a bürokratikus elemekre.” “Az egyszerű eljárások egyik előfeltétele az építési ügyekben eljáró szakhatóságok számának és hatáskörének fent már említett drasztikus csökkentése.” U.ez a „Charta-stratégiában” (VI.7.): “A szakhatóságok szerepét teljesen újra kell gondolni, meg kell tiltani formális jellegű közreműködésüket. Érdemi munkájukat (államigazgatási szervként) elsősorban a rendezési tervezés során kell felelősségteljesen elvégezniük.” “Az építés-beruházási és építéshatósági hatékonyságot is a mérnöki józanság alapján kell elérni. Ennek legfőbb letéteményesei a szakmai kamarák. (Emlékeztetünk arra, hogy a rendszerváltás után megszűntek a tervezőirodai műszaki ellenőrző osztályok, amelyek addig komoly szakmai kontrolt képviseltek minden terv esetében, és semmi nem lett helyettük.) Ennek formáját alaposan végig kell gondolni. Lehet az engedélyeztetés előtti fázisban is, együtt a főépítészi-főmérnöki kontrollal, tervtanácsokkal is („kamarai pecsét” az engedélyezésre benyújtandó tervdokumentáción).” U.ez a „Charta-stratégiában” (IV.6., VI.6.c): „Az I. fokú építésügyi hatóságok szakmai megerősítése a tervek kötelező kamarai (MÉK+MMK) ellenőrzésével az épített környezet egyre jobb minősége érdekében. Indoklás: a nagy építészeti és mérnöki műhelyek 20 évvel ezelőtti széthullása után lényegében megszűnt az addig igen szigorú tervellenőrzés, a szakhatóságok jellemzően formális tevékenysége ezt semmiképpen sem helyettesítheti, mindezt tetézik a tömegképzésre kényszerített felsőoktatás ismert problémái és a tervezői jogosultsági rendszer fellazítása, valamint a tűrhetetlen tervezői árversenyből eredő minőségromlás. A már ma is törvényes, de csak kevés helyen alkalmazott kamarai biztosi rendszert általánossá és kötelezővé kell tenni, hogy a két kamara legjobbjai segítsék – pl. az építésügyi szakértő helyett, díjazás ellenében – a hatósági munkát a tervek műszaki szakszerűsége tekintetében. A kamarai szakértők közreműködése kiterjed a tervtanács véleményének megtartásának ellenőrzésére is.”
„A mostaninál sokkal egyszerűbb, a fölösleges bürokratikus elemektől megtisztított hatósági munkát a szakmai kamarák kötelező együttműködésével kell minőségileg magasabb szintre emelni.” „Kimondottan szakmai kérdésekben nincs helye bírósági eljárásnak, az csakis kivételesen, a szakmai kérdéseken túlmenő jogi vitában fordulhat elő, aminthogy tiltani kell az I. fokra való visszautalás lehetőségét is.” U.ez a „Charta-stratégiában” (VI.7.): „Bátran bele kell nyúlnunk a fellebbezések kérdésébe is, mert ezek miatt a leghosszabbak az engedélyeztetési időtartamok. Nincs helye műszaki és esztétikai kérdésekben bírósági eljárásnak. Szintén gyors II. fokú eljárással (az I. fokhoz való visszautalás tiltásával), szintén kamarai szakmai támogatással kell lezárni a fellebbezéseket. Közigazgatási bírósági eljárásra csakis a műszaki és esztétikai kérdéseken túlmenő jogi tévedések esetén kerülhet sor.” V. A TERVDOKUMENTÁCIÓK TARTALMA ÉS ELLENŐRZÉSE “Az építési engedélyezési tervdokumentáció kamarai (esetleg a főépítészi-főmérnöki kontrolhoz kapcsolódó) ellenőrzése után a kivitelezési tervdokumentációk kötelező ellenőrzése („kamarai pecsét” a kész kiviteli tervdokumentáción) elsődlegesen szakmai kamarai feladat. (Másodlagosan, majd a kivitelezéskor, az építésfelügyeleté.) Nyilvánvalóan hatékonyabb minőségvédelmi rendszer lenne ez a mai foghíjas, bizonytalan tervellenőri rendszernél.” U.ez a „Charta-stratégiában” V.5.): „Minőségellenőrzési rendszer kidolgozása a tervellenőrzés új alapokra helyezésével, a szakmai kamarák bázisán. Az építészeti szakági tervek ellenőrzése is szükséges, de ennek nem szerencsés módja az építtető költségeit aránytalanul megnövelő mai (csökevényes) tervellenőri rendszer. Hatékonyabb, ellenőrizhetőbb és olcsóbb a kamrai ellenőrzés szakmai bázisán.” VI. A TERVEZÉS ÉS AZ ÉPÍTÉSBERUHÁZÁS EGYSÉGE, A TERVEZÉSI JOGOSULTSÁG “Az építtető és a társadalom érdeke, hogy az erre alkalmas tervezői csapat a tervezési programtól a használatbavételi engedélyig végigvigye a beruházást (szükség szerint műszaki ellenőr bevonásával)… Megfontolandó a tervezői művezetés (melyre a jelenlegi jogszabályok is lehetőséget adnak) bizonyos értékhatár felett, illetve mérnöki létesítményeknél minden esetben kötelező előírása.” U.ez a „Charta-stratégiában” (VI.3.): “Garanciák kidolgozása az építészeti tervezés-művezetés egységének, a minőség biztosításához szükséges minimális idejének és díjának biztosítására, díja kifizetése érdekében. A kivitelezői kódexbe vissza kell tenni a kötelező tervezői művezetést.“ “Építtető és tervező közötti vitákban a szakmai kamarák kapjanak döntnöki jogot.” U.ez a „Charta-stratégiában” (V.4.): „Vitarendezés gyorsítása, szakmafelügyeleti mediátor-tanács és állandó kamarai választott bíróság létrehozásával A viták lehetőség szerinti megelőzése érdekében szükséges a tervezési díjak banki letétbe helyeztetése. Indoklás: arra kell törekednünk, hogy elsősorban a legnagyobb eleven szakmai tudást megtestesítő kamarák szakmafelügyeleti testületei előtt történjen a vitarendezés, mert ez gyorsabb, szakszerűbb és olcsóbb még a kamarai választott-bíróságnál is.” “A tervezési jogosultságot szigorúan kell venni (ennek ellenőrzésére is a szakmai kamarák a legalkalmasabbak), a jogosultságok megállapításához vissza kell állítani a tapasztalati fokozatosság elvét, a vezető tervezői jogosultságot.” U.ez a „Charta-stratégiában” (VI.9.): „A tervezői jogosultság teljes újragondolása szükséges ugyancsak az épített környezet jobb minősége érdekében, így szükséges a vezető tervezői és a belsőépítészeti jogosultság névjegyzéki és hatásköri visszaállítása.”
„Az építésfelügyelet megerősítésével a kivitelezés ellenőrzése (nem az építés minősége…) sokat javult, de a formális elemek ellenőrzése mellett sokkal nagyobb hangsúlyt igényel a szakmai ellenőrzés, erre pedig elsősorban a szakmai kamarák legtapasztaltabbjai képesek. A tervezésikivitelezési színvonal emelésének, az alkalmatlanok kiszűrésének ez az egyik legjobb eszköze. Tehát az építésfelügyelet és a szakmai kamarák képviselőinek közös munkájára van szükség.” U.ez a „Charta-stratégiában” (VI.6.d): ” Hatékony, európai színvonalú építésfelügyeleti szervezet felállítása a szakmai kamarák (elsősorban a MMK) bevonásával.”
