A szabadidős tevékenység változása éves magyarországi fiatalok körében: fizikai aktivitás, médiafogyasztás és dohányzás

EREDETI KÖZLEMÉNY ER ED ETI K ÖZLEM ÉN Y

A szabadidős tevékenység változása 15–18 éves magyarországi fiatalok körében: fizikai aktivitás, médiafogyasztás és dohányzás Takács Bence doktor-jelölt Semmelweis Egyetem Doktori Iskola, Budapest

Bevezetés: A fiatalok egyre inaktívabbak, amelynek számos, az egészségre káros következménye ismert. Kutatások bizonyították, hogy az inaktív életmód hajlamosít a tévénézésre, ami növeli az agressziót, csökkenti az olvasási készséget, továbbá szoros összefüggés van az inaktivitás és a testtömeg növekedése, valamint az antropometriai mutatók romlása és a deviáns magatartás kialakulása között. Cél: Két keresztmetszeti vizsgálat alapján annak bemutatása, hogy a 15–18 éves magyarországi fiatalok szabadidős tevékenységében milyen változások történtek nyolc év alatt. Módszerek: A szerző a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet két, nagy mintaszámú (n = 1780 és n = 2018) felmérésének, az Ifjúság 2000 és az Ifjúság 2008 kutatás adatait elemezte. Eredmények: A szerző megállapította, hogy szignifikánsan nőtt a rendszeresen sportolók száma, miközben médiafogyasztásuk nem csökkent. A fizikailag aktívabbak jobb egészségtudattal bírnak, miközben a sportolás rendszeressége nem zárta ki a dohányzást, ami összefüggést mutatott az ülő életmóddal és a tévézéssel. Következtetés: Az elemzéssel feltárt változásokban egy új generáció új válaszai jelennek meg; a tévénézés továbbra is szabadidős tevékenységük legnagyobb része, ám a számítógépezés és a közösségi térben való tartózkodás nem feltétlenül növeli az ülő életmódot és a deviáns magatartási szokások kialakulását. Az internet pozitívan hatott fizikai aktivitásuk rendszerességére. Orv. Hetil., 2013, 154, 581–589. Kulcsszavak: 15–18 évesek, fizikai aktivitás, szabadidő, médiafogyasztás, dohányzás

Changes in leisure activity among young people aged 15–18 years in Hungary: physical activity, media-consumption and smoking Introduction: Young people are more and more inactive, which has numerous well-known negative effects on their health. Several studies indicate that inactive lifestyle disposes people to sit in front of the television, which increases agression and decreases the willingness of reading. There is also a strong link between inactivity and an increase of body mass, deterioration of anthropometric parameters, and deviant behaviour. Aims: The aim of the study was to find out, on the basis of two cross-sectional surveys, the changes occurred within eight years in the free-time activity of Hungarian young people aged between 15 and 19 years. Methods: Data obtained from two surveys conducted by the National Institute for Family and Social Policy, Hungary in 2000 and 2008 including 1780 and 2018 young people, respectively, were analysed and compared. Results: The number of young people regularly involved in sport activity increased significantly, while their media-consumption failed to decrease. Physically active young people are more health-conscious, but regular sporting activity did not expel smoking, which was associated with a sedentary lifestyle and television watching. Conclusions: These data reveal new responses of a new generation; watching televison still takes the largest part of their free time activity, but use of computers, and participation in social activities are not necessarily increase sedentary lifestyle and deviant habits. Internet has positive effects on the regularity of their physical activity. Orv. Hetil., 2013, 154, 581–589. Keywords: 15–18 year-olds, physical activity, free time, media-consumption, smoking

(Beérkezett: 2013. január 21.; elfogadva: 2013. február 21.)

DOI: 10.1556/OH.2013.29587

581

2013

■

154. évfolyam, 15. szám

■

581–589.

ER ED ETI K ÖZLEM ÉN Y

Ha axiomaként fogadható el, hogy a fiatalok egyfajta mintakövetéssel a szüleiket és a sztárok világában látott személyeket másolják, akkor érdemes a szocioökonómiai mutatókon túl, az ülő életmódra és a devianciára hajlamosító szabadidős tevékenységeket is sorra venni. Fontos ez azért, mert a 15–18 éves kor az az időszak, amikor a speciális életkorban lévő [1] fiataloknak fel kell készülniük az úgynevezett felnőttkori életre, az önállóságra [2, 3], választ kell találniuk arra, hogy kik is ők valójában [4], miközben egyfajta krízisidőszakban [5] élve testük és addigi életformájuk teljesen megváltozik, motorikus képességeik és készségeik átstrukturálódnak [6] és csökken testedzési kedvük [7, 8]. Az ülő életmód kialakulásának vizsgálata kiemelten fontos, hiszen a rendszeres fizikai aktivitás több szempontból is elengedhetetlen. Egyrészt a fiatalabb korban elkezdett, életvitellé lett rendszeres fizikai aktivitás [9, 10, 11, 12] a felnőttkorra is pozitív hatással van, és a későbbi egészségi állapotot is befolyásolja [13]. Másrészt formálja a fiatalok egyéniségét [14], javítja az önértékelést, magabiztosabbá teszi az egyént inaktív társaival szemben [15], és a fizikailag aktívabb egyének fontosabbnak tartják a belső értékeket inaktívabb társaiknál, könnyebben alakítanak ki kapcsolatokat, kevésbé streszszesek és könnyebben beszélnek nehézségeikről [16]. Magyar kutatások is megerősítették [16, 17, 18, 19], hogy a fizikailag aktívabb fiatalok jobb egészségtudatnak, nagyobb teljesítőképességnek és jobb egészségnek örvendenek. A fizikailag aktívabb lét preventív funkciói mellett a kellő rendszerességgel és intenzitással végzett testmozgás pozitívan befolyásolja a glükózanyagcserét, növeli a sejtek inzulinérzékenységét és a HDL-koleszterin-koncentrációt [13], továbbá csökkenti az elhízás kockázatát [14]. A fizikailag aktívabb fiatalok a szabadidejüket hasznosabban szervezik [17], mi több, szoros kapcsolat van a sportolás rendszeressége és a tanulói teljesítmény között is [20]. Radák még arra is rámutat számos agyi funkció és a fizikai aktivitás összefüggéseinek vizsgálatával, hogy a rendszeres testedzés a civilizációs ártalommal szembeni legfőbb védekezés, ami képes az öregedés lassítására is. Mi több, álláspontja szerint az emberi génkészlet alkalmatlan a vázizomzati ingerszegény életmódra, hiszen génállományunk nem erre rendezkedett be [21]. A fizikai aktivitásra irányuló vizsgálatok [4, 16, 22, 23] egyértelműen rámutatnak, hogy a fiatalok körében jelentősen nőtt az inaktivitás az elmúlt években, ami a mozgásszegény életmódban követhető nyomon [14, 24, 25]. Magyarországon a 12–18 évesek 67%-a igazából elégtelen fizikai aktivitást végez [16], inaktív életet él. A sportfogyasztás már nem természetes része a családok szükségletkielégítési folyamatának [26], miközben a család a fiatalok legfőbb szocializációs közege továbbra is [27]. Ha a megítélés alapjának a hipoaktivitást – fizikai inaktivitás – tekintjük, akkor a magyar fiatalok a harmadik helyen vannak Európában [23]. 2013 ■ 154. évfolyam, 15. szám

Vita van arról, hogy a médiafogyasztás mennyisége és a sportolás intenzitása között erős összefüggés van-e. Perényi szerint igen, hiszen a szabadidő véges, és a különböző szabadidő-eltöltési formák versenyeznek egymással a megmaradt szűk időért [28]. Biddle és munkatársai szerint ugyanakkor a televíziózás és az internetezés nem korrelál a fizikai aktivitással, mindkettőre elég idő mutatkozik [24, 29]. Hamar és munkatársainak felmérése szerint a magyar fiataloknál (13–18 évesek) a leggyakoribb ülő tevékenység a televíziózás, amit a számítógépezés, a közlekedés, majd a tanulás és a beszélgetés követ [8]. Vagyis, ha a fiatalok szabadidős tevékenységként főként a tévét és a számítógépezést választják, akkor megnő az egészségkárosító létforma kialakulásának veszélye, és az inaktív, ülő életmód általánossá válik [30], amelynek káros következményei vannak. Kutatások szerint a tartósan sokat tévéző vagy számítógépező fiataloknál nőtt az agresszió [31, 32, 33] és a deviáns viselkedési minták száma [34, 35, 36]. Hajlamosító tényező a tévénézés közbeni evés [29, 37], ez állhat az iskolai rosszabb teljesítmények mögött [36], csökkenti az olvasási készséget és gyengíti a koncentrációt is [38, 39]. Olyan pszichés változások következnek be, amely által fizikailag visszaesnek [40, 41], kevesebbet mozognak, és kárpótlásként több egészségtelen ételt fogyasztva [19] megnőtt testtömegük és testzsírtartalmuk is [42, 32]. Mindezen tényezők felerősítik, hogy a felnőttkorra fizikailag inaktív és dohányzó személyek legyenek [43]. A SOTE Magatartástudományi Intézetének 1995-ös felmérése szerint a 16 évnél idősebb férfiak 45,9%-a, a nők 28,1%-a volt dohányos, és átlagban 15–16 éves korukban szoktak rá a cigarettára [4]. A dohányzási hajlandóságot növelő rizikófaktorként az alkohol jelent meg. A Tárki 1998-as felmérése szerint 14 év felett a naponta alkoholt fogyasztók százalékos aránya 9, míg a nem naponta, de rendszeresen fogyasztók mintegy 33%-ot mutatnak. Aszmann vizsgálatai szerint a dohányzás kipróbálása és a rendszeresség összefüggése 17–18 éves korra a férfi-nő arányt tekintve kiegyenlítődik [4], a nemek közötti különbségek csökkennek [44]. Korábban az alkoholizmus „férfibetegségnek” számított, de a XX. század végére a városi és főként a nagyvárosi környezetben élő fiatal lányok a férfi társaikkal együtt italoztak és a férfiakéhoz hasonló mennyiségű italt fogyasztottak. Ennek következtében a dohányzási hajlandóság is növekedett. Az italozás és a dohányzás ugyanis a belső feszültségektől való szabadulás könnyű módjaként jelenik meg [45], amit a médiafogyasztás növekedése csak erősíthet, hiszen csak az lehet sikeres, aki olyan, mint a képernyőn látott személyek [46]. Ha igaz, hogy a fiatalok a szabadidő hasznos eltöltésének palettájáról a közösségi élményt adó tevékenységek (sportolás, barátok) helyett inkább az inaktívabb szabadidős tevékenységeket választják (internet, tv), akkor felmerül a csak virtuálisan létezők generációja, egy új nemzedék – új válaszaival. 582

ORVOSI HETILAP

E R ED ETI K ÖZLEM ÉN Y

Hipotézisek

Statisztikai adatfeldolgozás

Feltételezhető, hogy szoros összefüggés van a fizikai inaktivitás (ülő életmód) és a televíziózásra/számítógépezésre fordított idő között, amit az internet csak tovább erősített. Mi több, a szabadidős tevékenységi paletta bővülése a fizikai inaktivitást erősítette. Feltételezhető, hogy a fiatalok körében a megnövekedett fizikai inaktivitás felerősítette a deviáns szokásokat (például dohányzás), miközben a fizikailag aktívabbakra ez a tendencia nem vagy csak kevésbé jellemző. Feltételezhető, hogy a fizikailag inaktívabb fiatalok rosszabb énképpel rendelkeznek, és a sportolásra mint valami szükséges rosszra tekintenek. Feltételezhető, hogy a XXI. századi technológiai fejlettségnek köszönhetően egy teljesen más szabadidős struktúra jellemzi őket, amelyben akár párhuzamosan is végezhetők az egyes tevékenységek.

Az alacsony mérési szintű változók vizsgálata gyakorisági táblákkal, százalékos összefüggések bemutatásával és a változók közötti összefüggés tesztelésére χ2-próbával történt, az alacsony „kontra” magas mérési szintű változók esetében varianciaanalízist használtunk. Varianciaanalízisnél a változók kategóriái közötti esetleges különbségeket post hoc tesztekkel (LSD-Least Significant Difference, Bonferroni-módszer) vizsgáltuk. Egyes esetekben (például előfeltételek nem teljesülésénél) robusztusabb próbákat alkalmaztunk (Scheffé-próba, Tamhane T2). A televíziózás mennyisége és a sportolási gyakoriság közötti kapcsolat, a főbb demográfiai változók bevonásával, a 2000-es és 2008-as eredmények összehasonlításával történt. A televíziózás mennyisége percben volt megadva – a független változó magas mérési szintű –, ezért ANOVA-próba, valamint a heteroszkedaszticitásra nem érzékeny robusztusabb Welch-próba alkalmazására volt szükség. Az internethasználat menynyisége és a sportolás rendszeressége közötti kapcsolatot kereszttáblák sorszázalékaival lehet bemutatni, feltüntetve a χ2-próbával megállapított szignifikáns eltéréseket. Az adatfeldolgozás az SPSS 17.0 és 18.0 programokkal történt.

Minta és módszer Két különböző adatfelvétel, az Ifjúság 2000 és az Ifjúság 2008 kutatás (a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet nagymintás felmérése, http://ncsszi.hu/ kutatasi-igazgatosag-1_10/ifjusagkutatas-2_14/fontosabbpublikaciok-4_120) képezte a másodelemzés alapját. A releváns következtetések levonásához fontos feltételt biztosított a két felmérés nagy mintavételi elemszáma. A kutatás adatait Bauer Béla és munkatársai bocsátották rendelkezésre. Munkámban a mért változók egyedi összevetésére került sor. A két vizsgálati évben a válaszadók nemük szerinti megoszlása egyenletes volt (1. táblázat). A nemek mellett az életkor tekintetében is egyenletes eloszlásúak a minták – vagyis a két adatfelvétel alapvető demográfiai struktúráját tekintve azonosnak tekinthető. Mindkét kutatás érintette a fiataloknál a sportolás mennyiségét, amelyet egy háromkategóriás aggregát változóval lehetett felmérni. Az összefüggések kiemeléséhez számos statisztikai próba elvégzésére volt szükség. A fiatalok sportolási és médiafogyasztási szokásai közötti összefüggések időbeli változásainál csak akkor történt összevetés, amikor mindkét vizsgálatban feltették a kérdést és a kérdéseket ugyanúgy határozták meg. Így például az internetfogyasztás csak a 2008-as mintában szerepelt.

1. táblázat

Kutatás éve

Eredmények Mielőtt a fiatalok (15–18 évesek) médiafogyasztási szokásait vizsgálnánk, érdemes az érintett korosztály fizikai aktivitását elemezni a két keresztmetszeti évben, hiszen a két vizsgálati időpont között bekövetkezett változás akár tendenciaszerűnek is értelmezhető. Bár a kérdés operacionalizálása a két kutatásban eltért, élni lehet azzal a feltételezéssel, hogy a nyolc év alatt bekövetkezett jelentős (a statisztikai tesztek szerint is szignifikáns) változásnak nem csak módszertani okai vannak. 2000 és 2008 között 38,1%-ról 44,4%-ra (több mint 6%-kal) nőtt a rendszeresen sportolók aránya (2. táblázat), ami a nem sportolók ugyanilyen arányú csökkenését eredményezte (58,5%-ról csökkent 51,5%-ra). A versenysportolók száma gyakorlatilag nem változott. Az okok vizsgálatát érdemes a személyes bevallásuk alapján elemezni. Eszerint a sportolásra hajlamosító motivációs okként kevésbé a küllem (26,3%) és a testsúly (9,3%) jellemző, sokkal inkább az egészség (63%), az edzettség (57,6%), a jó közérzet (38,6%) és az örömforrás (46,8%). 2008-ban a rendszeresen sportolók sokkal inkább saját maguk miatt, az egészség és az edzettség miatt sportoltak, mintsem a fogyási szándék vagy a küllemmel való elégedetlenség miatt. Bár a motiváció-sorrend jelentősen nem változott, hangsúlybeli eltolódások voltak a fiúk és leányok között (3. táblázat). A fiúk inkább az edzettség és a társaság miatt, míg a leányok inkább az egészség miatt sportoltak. A motivációs okok eltérése mellett feltételezhető volt, hogy a sportolás

A válaszadók nemi megoszlása 2000-ben és 2008-ban

Férfi

Nő

Összesen

N

%

N

%

N

%

2000

919

52

861

48

1780

100

2008

1031

51

987

49

2018

100

ORVOSI HETILAP

583

2013 ■ 154. évfolyam, 15. szám

ER ED ETI K ÖZLEM ÉN Y 2. táblázat

A sportolás gyakorisága 2000-ben és 2008-ban

2000

Nem sportol rendszeresen Rendszeresen sportol Naponta (versenyszerűen) sportol Nem válaszol Összesen

3. táblázat

2008

Esetszám

Százalékos arány

Esetszám

Százalékos arány

1042

58,5

1039

51,5

678

38,1

896

44,4

49

2,7

69

3,4

11

0,6

14

1780

99,9

2018

0,7 100

Sportmotiváció rendszeresen és versenyszerűen sportoló fiúk és lányok körében 2008-ban*

Fiú, %

Miért sportol, N = válaszadók száma

Leány, %

Rendszeresen sportol

Versenyszerűen sportol



Edzett legyek, N = 147

64,9

67,4

46,7

54,2

Egészséges legyek, N = 160

58,8

58,1

69,7

64,0

4,1

2,3

21,3

0,0

Fogyni szeretnék, N = 24 Jó legyen a közérzetem, N = 99

42,3

27,3

42,2

32,0

A jó társaság kedvéért, N = 66

24,7

40,9

16,9

36,0

8,2

16,3

5,6

4,0

Jól nézzek ki, N = 38

15,3

16,3

17,8

0,0

Örömet okoz, N = 119

45,9

72,1

32,2

58,3

0,0

9,8

2,4

4,3

Szüleim javaslatára, N = 21

Egyéb okból, N = 7 Az összeadásból adódóan ±0,1 eltérés lehet. *Több válasz is lehetséges volt. 4. táblázat

A sportolás rendszeressége nemek szerint 2000-ben és 2008-ban

Nem sportol 2000

Rendszeresen sportol 2008

2000

%


2008

2000

%

2008 %

Nő, N = 1830

66,7

59,3*

31,4

38,3

1,9

2,4

Férfi, N = 1937

51,6

44,8

44,9

50,9*

3,5

4,3

*A kiigazított reziduális alapján p≤0,05 szinten szignifikáns különbség.

ján megállapítható (5. táblázat), hogy a fiatalok hétköznapi és hétvégi szabadidős elfoglaltságként is nagyobb arányban választották a fizikailag inaktívabb létet (számítógépezés, televíziózás) a sportolás helyett, és magas volt a közösségi léthez való tartozás említésének százalékos aránya is (utóbbi is 20%-kal elmaradt a médiafogyasztástól). A szabadidős elfoglaltságon belül a számítógépezés és a televíziózás 2008-ban megelőzte az olvasást, a sportolást, de még a barátokkal való „élő” kapcsolattartást is. 2000-ben még nem volt szignifikáns különbség a televíziózás ideje és a sportolás között (6. táblázat). Az önbevallás alapján tett percarányok a műszeres méréssel összevetve (Nielsen közönségmérő) is jól mutatják, hogy bár saját bevallásuk szerint mintegy 20–25 perccel kevesebb ideig néztek televíziót, de az még így is kiemelkedően hosszú, naponta 150,80 perc volt. (Érde-

rendszerességében szignifikáns különbség tárul fel a nemek összevetésekor. A rendszeresen sportolók és a nem sportolók arányait tekintve ez nem igazolódott (4. táblázat). A két időpont összevetése szerint a férfiak rendszeresebben sportoltak, valamint a versenyszerű sportolás valószínűsége is nagyobb volt náluk. Szignifikáns növekedés volt látható mindkét nem esetében a rendszerességet illetően; 2000-hez képest 2008-ban mind a fiúk, mind a leányok nagyobb arányban mondták azt, hogy heti három–négy alkalommal az iskolai testnevelési órán kívül is mozognak. A televízió és a számítógépezés a szabadidő strukturálatlan eltöltésének egyik alapmotívuma, így érdemes megvizsgálni, hogy csökkentik-e és ha igen, milyen mértékben a sportolás rendszerességének a valószínűségét. Erre a kérdésre a 2008-as felmérés adatai adnak választ. A válaszadók gyakorisági indexének meghatározása alap2013 ■ 154. évfolyam, 15. szám

584

ORVOSI HETILAP

E R ED ETI K ÖZLEM ÉN Y 5. táblázat

A szabadidő eltöltése 2008-ban hétköznap és hétvégén (többválaszos)

Hétköznap N

Hétvége %

N

%

Internezetés

1296

64,5

1278

63,6

Televíziózás

1283

63,9

1374

68,4

Barátaival tölti az időt, beszélget stb.

901

45,0

1296

64,5

Zenét hallgat

880

43,9

925

46,1

Olvas

599

29,9

602

30,0

Sportol

478

23,9

464

23,1

Semmit, csak úgy elvan

334

16,8

343

17,1

Játékkonzol vagy számítógépes játék

184

9,2

225

11,2

6. táblázat

A sportolás rendszeressége és a televíziózásra fordított idő 2000-ben és 2008-ban

Sportolás rendszeressége

Egy átlagos napon hány percig néz televíziót

Nem sportol

155,8 perc, N = 770 134,8 perc, N = 1035


150,2 perc, N = 521 121,6 perc, N = 892

2000

Versenyszerűen sportol 184,3 perc, N = 41

7. táblázat

2008

Internetezés gyakorisága

N

%

Állandóan online

127

6,3

1060

52,9

Naponta

119,3 perc, N = 69

kesség, hogy a versenyszerűen sportolók esetében volt a leghosszabb a televíziózás átlagos napi időtartama, de a nagy szórás miatt a csoport nem különbözött szignifikánsan az átlagtól.) A televíziózásra fordított idő mennyisége és a sportolás gyakorisága közötti kapcsolatot varianciaanalízissel (ANOVA) vizsgáltuk. 2008-ban a versenyszerűen sportolók nézték a legkevesebb ideig a televíziót (119,3 perc naponta), majd őket a rendszeresen sportolók (121,6 perc naponta – a két csoport közötti eltérés nem volt szignifikáns) és a nem sportoló fiatalok követték (134,8 perc naponta). A statisztikai elemzés szignifikáns különbséget mutatott (p = 0,002) a televíziózásra fordított idő és a sportolás rendszeressége között. Ehhez egy post hoc próbát is elvégeztünk (LSD-próba). Eszerint a nem sportoló és a rendszeresen sportoló fiatalok televíziózásra fordított ideje szignifikánsan eltért. Az elemzés kimutatta, hogy a televíziózásra fordított idő több mint 25 percet csökkent a nyolc év alatt. A csökkenés szignifikáns voltát az elvégzett t-próba is megerősítette. A nemek közötti különbség vizsgálatából kitűnt, hogy a fiúk esetében nem volt szignifikáns eltérés, míg a leányoknál igen (p = 0,001). A rendszeresen sportoló leányok majdnem 20 perccel (114,5 perc) töltöttek kevesebb időt hétköznapokon a televízió előtt, mint a nem sportolók (133,8 perc). Fiúknál kisebb volt a különbség: a rendszeresen sportolók (126,7 perc) a nem sportolók (136,1 perc) és a versenyszerűen sportolók között (124,4 perc – a különbségek nem szignifikánsak). Mivel az ANOVA-teszt alapján szignifikáns volt (p = 0,001) a különbség, így az a tendencia tárult fel, hogy a két kutatás között eltelt nyolc évben a ORVOSI HETILAP

Az internetezés gyakorisága 2008-ban

Hetente

549

27,4

Havonta vagy ritkábban

108

54,0

(Szinte) soha

160

8,0

fiúk és a leányok között elmosódtak a különbségek a televíziózásra fordított idő tekintetében. Az eredmények jelzésszerűen kiegészíthetők azzal, hogy a rendszeresen sportoló fiatalok többet olvasnak heti- és napilapokat, és többet használják az internetet is. Az Ipsos-GfK Nemzeti Médiaanalízisének 2010. május 26-i felmérése szerint a magyar 15–24 éves fiatalok körében mintegy 1,2 millióra tehető a legalább havonta internetezők száma. A közösségi és a videómegosztó portálokat keresve online szabadidejük egyharmadát áldozzák főleg letöltésekre, chatelésre és társkeresésre. Az Ifjúság 2008 kutatás alapján a 15 és 18 év közötti fiatalok több mint fele (52,9%) naponta használta az internetet, és mindkét szélsőség (állandóan online: 6,3 százalék; soha nem használja: 8%) csak kevéssel haladta meg az 5%-ot (7. táblázat). Nemi bontásban a χ2-próba szignifikáns eltérést jelzett; a vizsgált kiigazított reziduálisok alapján szignifikánsan (p = 0,001) magasabb volt a folyamatosan online kapcsolatot fenntartók között a fiúk aránya, míg a leányok szignifikánsan magasabb arányban válaszolták, hogy hetente többször vannak „fent” a neten. Megemlíthető, hogy míg az internettel rendelkező háztartások száma 2000-ben fővárosi túlsúlyt mutatott, addig 2008-ra kiegyenlítődés történt. A megyei jogú városok eszközellátottságban megközelítették Budapestet. Ellentétes ugyanakkor a tendencia a hétköznap számítógépezők körében (8. táblázat), náluk magasabb volt a rendszeresen sportolók aránya. Ez feltételezhetően összefüggött az anyagi helyzettel. A jobb anyagi körülmények mind a számítógépezés valószínűségét, mind pedig a sportolás gyakoriságát növelte. Szokatlan, de ha minél többet internetezik va585


ER ED ETI K ÖZLEM ÉN Y 8. táblázat

A sportolás rendszeressége a számítógépezés függvényében 2008-ban

Hétköznap

Nem sportol, %

Rendszeresen sportol, %

Versenyszerűen sportol, %

Számítógépet említi, N = 1288

49,3

47,7*

3,0

Számítógépet nem említi, N = 706

56,4*

39,4

4,2

*p≤0,05 9. táblázat

Edzettség és önértékelés – 2008

Mennyire elégedett…

edzettségi szintjével

külsejével

egészségével, közérzetével

Nem sportol, %

Teljesen elégedett, N = 91

23,1*



42,9

34,1*

Inkább elégedett, N = 170

37,6

47,6

14,7

Is-is, N = 153

53,2*

40,3

6,5

Inkább elégedetlen, N = 44

59,1*

36,4

4,5

Teljesen elégedetlen, N = 9

77,8*

11,1

11,1


29,6*

44,4

25,9*


38,7*

45,2

16,1

Is-is, N = 176

52,8*

38,1

9,1


61,8*

32,4

5,9


75,0

12,5

12,5


38,3*

42,7

18,9*


47,0

39,9

13,1

Is-is, N = 73

47,9

45,2

6,8


83,3*

16,7*

0,0


50,0

37,5

12,5

*p≤0,05, az összeadásból adódóan ±0,1 eltérés lehet.

szignifikánsan nagyobb arányban elégedettek önmagukkal. A nem sportolás és az edzettség megítélése közötti kapcsolat miatt érthető, hogy miért a nem sportolók körében a legnagyobb (77,8%) az edzettségi szintjükkel teljesen elégedetlenek aránya. Összefüggés ugyanakkor nem mutatkozott a nem sportolás és a külső negatív megítélése között. Aki sportol, elégedettebb külsejével, de nem feltétlenül elégedetlen az, aki nem sportol rendszeresen. Ismert a dohányzás és az ülő életmód összefüggése. A dohányzás gyakoriságával kapcsolatos 2008. évi adatok szerint (10. táblázat) a sportolás rendszeressége nem bírt jelentős befolyásolással a dohányzástól való tartózkodásra – bár kétségkívül a sportolás valamelyest csökkentette a dohányzás előfordulását. A rendszeresen sportolók önbevallásuk szerint felülprezentáltak voltak az alkalmanként dohányzók körében, míg a naponta dohányzók között szignifikánsan magasabb arányban voltak a nem sportolók. A dohányzás és a sportolás rendszeressége összevethető a televíziózásra fordított idővel is (11. táblázat). A televíziózással a legtöbb időt (146,2 perc naponta) a naponta dohányzók, míg a legkevesebbet az alkalmanként dohányzók töltötték (122,3 perc naponta). A különbség csak a naponta dohányzó

laki, akkor annál valószínűbb, hogy rendszeresen sportol is. Az internetezés gyakorisága sokkal erősebb összefüggést mutatott a szülők iskolai végzettségével és az anyagi helyzet megítélésével, mint a sportolás rendszerességével. Utóbbi ugyan szignifikánsan korrelált az internetezés gyakoriságával (r = –0,127), de a kapcsolat gyenge volt, míg a szülők iskolai végzettsége (r = –0,317) és az anyagi helyzet önmegítélése esetén (r = 0,272) a kapcsolat erősebbnek bizonyult. Valószínű, hogy az internetezés gyakorisága erősebben összefügg az anyagi és kulturális helyzettel, mint a sportolás gyakoriságával. A jobb társadalmi státus egyben deviancianövelő tényező is lehet, így érdemes az önértékelést vizsgálni (9. táblázat). A sportolás rendszeressége és a fiatalok önmaguk egészségéről, külsejéről és közérzetéről alkotott képe szignifikánsan eltért a sportolási gyakoriságot tekintve (edzettség: p = 0,00; külső: p = 0,001; közérzet: p = 0,018). A nem sportolóknak lesújtó képe volt önmagukról, amit jelez, hogy mindhárom kategóriában felülreprezentáltak az önmagukat negatívan megítélők között, és körükben alacsony arányban voltak a pozitív önképpel rendelkezők. Ezzel ellentétes módon a versenyszerűen sportolók mind az edzettség, mind a külső, mind pedig a közérzet megítélése tekintetében 2013 ■ 154. évfolyam, 15. szám

586

ORVOSI HETILAP

E R ED ETI K ÖZLEM ÉN Y 10. táblázat

A dohányzás a sportolás rendszerességének függvényében 2008-ban

Dohányzás gyakorisága

Nem sportol, %



Naponta dohányzik, N = 373

59,0*

39,1

1,9

Alkalmanként dohányzik, N = 229

38,0

57,2*

4,8

Nem dohányzik, N = 1112

51,8

44,3

3,9

Leszokott, N = 58

41,4

56,9

1,7

*p≤0,05 11. táblázat

Naponta dohányzók, alkalmanként dohányzók, nem dohányzók és leszokott dohányosok körében a naponta televíziózással eltöltött idő a sportolás rendszerességének függvényében 2008-ban

Sportolás gyakorisága

Naponta dohányzik N

Átlag (perc)

N

Átlag (perc)

N

Átlag (perc)

N

Átlag (perc)

Nem sportol

220

155,9

87

121,7

573

130,8

24

146,5


144

132,8

130

121,0

492

119,3

33

113,9

Versenyszerűen sportol Összesen (oszlop)

Alkalmanként dohányzik

Leszokott

7

117,1

11

140,5

43

113,9

1

137,1

371

146,2

228

122,3

1108

125,0

58

127,8

és a többi kategória között volt szignifikáns. A három változó összefüggése egyértelmű mintázatot nem mutatott, de látható, hogy a nem sportoló, naponta dohányzó csoport nézte legtöbbet a televíziót. Szignifikáns különbség volt még a nem dohányzók esetében is. Akik rendszeresen sportoltak és naponta dohányoztak, több időt töltöttek televíziózással. Az internetezés gyakorisága ugyanakkor ellenkezően hatott rájuk. A naponta dohányzók felülreprezentáltak voltak a havonta vagy ritkábban, valamint a (szinte) soha nem internetezők között. Szignifikánsan többen voltak a dohányosok között, akik alig vagy egyáltalán nem interneteztek. Ezek között a változók között nyilván nem beszélhetünk oksági kapcsolatról, mindössze arról, hogy hasonlóan működő háttérváltozók létezhetnek (például önbesorolásos anyagi helyzet, ugyanis a naponta dohányzók között felülreprezentáltak voltak az anyagi gondokkal küzdők).

szefüggés gyenge kapcsolatot mutatott. A nem sportolók és a rendszeresen sportolók tévénézésre fordított ideje között szignifikáns volt az eltérés, miközben nyolc év alatt mintegy 25 perccel csökkent a tévézésre fordított idő. Ennek hátterében minden bizonnyal a magyar médiapiac változásai állnak. Lényeges törésvonal volt látható a televízió és az internet használata között. A sportolás rendszeressége jelentősen nem csökkentette a dohányosok számát, csak a rendszerességre volt hatással – valamelyest csökkentette a dohányzás arányát. Megállapítható, hogy miközben jelentősen nőtt a rendszeresen sportoló fiatalok száma, jelentősen átalakult médiafogyasztási szokásuk is. Megjelentek a közösségi (virtuális) térben, mint fogyasztók, ami már független a sportolás rendszerességétől, vagyis nem feltétlenül azonosítható az ülő életmóddal. Megállapítható, hogy az internet elterjedése egy újfajta szabadidős tevékenységként pozitívan hatott a fizikai aktivitás rendszerességére. Úgy tűnik, hogy míg a televíziózás növelte a dohányzási kedvet, a számítógépezés csökkentette. Megállapítható, hogy a fizikai inaktivitás felerősítheti a fiatalok önmagukról alkotott inkább negatív képét, függetlenül attól, hogy erre van-e okuk vagy sem. Megállapítható, hogy a fiatalok szabadidős tevékenységére – a hipotézisek ellenére – nem a különböző médiumok bírnak legnagyobb befolyással, sokkal inkább a szülők iskolai végzettsége, anyagi helyzetük, illetve a településtípus, amelyet doktori disszertációmban részletesen is bemutatok.

Megbeszélés Az Ifjúság 2000 és az Ifjúság 2008 felmérés adatainak elemzése jelentős változásokat tárt fel. Igazolódott, hogy a fiatalok szabadidejükben inkább televízióznak és interneteznek, mint sportolnak, még akkor is, ha 2000-hez képest 2008-ban mindkét nem esetében szignifikáns növekedés volt a rendszeres sportolás arányában. Nem igazolódott, hogy az egészségesebb életmódot élők kevesebb médiát fogyasztanának, illetve sokkal jobb önértékeléssel rendelkeznének. Nem volt összefüggés a fizikai inaktivitás és a külső negatív megítélése között. A jobb szülői háttérrel rendelkező fiatalok rendszeresebben sportoltak, de ugyanolyan mértékben töltötte ki szabadidős tevékenységüket az úgynevezett ülő életmód. Igazolódott, hogy a fizikai aktivitásra jelentős befolyással van a televíziózás, de a változók közötti öszORVOSI HETILAP

Nem dohányzik

Köszönetnyilvánítás Köszönet Bauer Bélának és munkatársainak az Ifjúságkutatás adataiért, valamint Kmetty Zoltánnak a statisztikai elemzésben nyújtott segítségért.

587


ER ED ETI K ÖZLEM ÉN Y [12] Vanreusel, B., Renson, R., Beunen, G., et al.: A longitudinal study of youth sport participation and adherence to sport in Adulthood. Internat. Rev. Sociol. Sport, 1997, 32, 373–387. [13] Siscovick, D. S., LaPorte, R. E., Newman, J. M.: The disease-specific benefits and risks of physical activity and exercise. Public Health, 1985, 100, 180–187. [14] Bar-Or, O., Baranowski, T.: Physical activity, adiposity, and obesity among adolescents. Pediatric Exercise Science, 1994, 6, 348–360. [15] Hamar, P.: Significance of regular physical activity in the lifestyle of adolescent girls. [A rendszeres testedzés helye és szerepe a serdülőkorú lányok életvitelében.] Új Pedagógiai Szemle, 2005, 55 (10), 68–75. [Hungarian] [16] Aszmann, A.: Young people health and health behavior. [Fiatalok egészségi állapota és egészségmagatartása.] Országos Tisztifőorvosi Hivatal, Budapest, 2000. [Hungarian] [17] Pluhar, Z., Keresztes, N., Piko, B.: “Healthy mind healthy body”. Morality of high school girls in the light of physical activity [„Ép testben ép lélek.” Középiskolások értékrendje fizikai aktivitásuk tükrében.] Magyar Sporttudományi Szemle, 2003, 2, 29–33. [Hungarian] [18] Pluhar, Z., Keresztes, N., Piko, B.: Relationship between regular physical activity and psychosomatic symptoms among school children. [A rendszeres fizikai aktivitás és a pszichoszomatikus tünetek kapcsolata általános iskolások körében.] Sportorvosi Szemle, 2004, 45, 285–300. [Hungarian] [19] Kiss, E. Z.: Physical activity – Health – Prevention. [Fizikai aktivitás – Fittség – Prevenció.] Budapesti Népegészségügy, 2003, 3, 241–247. [Hungarian] [20] Pluhar, Z., Piko, B.: Frequency and possible protective effect of sports among young people. [A sport előfordulása és esetleges protektív hatása fiatalok körében.] Magyar Sporttudományi Szemle, 2003, 2, 26–29. [Hungarian] [21] Radak, Z.: Neurophysiological doping: physical activity. [Neurofiziológiai dopping: testedzés.] Kalokagathia, 2006, 44 (1–2), 117–120. [Hungarian] [22] Meszaros, J., Szabo, T., Mohacsi, J., et al.: Secular trends of physical activity. Physical performance of pre-puberty and puberty boys. [A motorikus szekuláris trend. Prepubertás- és pubertáskorú fiúk fizikai teljesítménye.] Magyar Sporttudományi Szemle, 2002, 1, 4–7. [Hungarian] [23] Tatar, A.: Body shape, body composition and motor performance of schoolboys aged between 9 and 14 years living in various living standards. PhD-thesis, Semmelweis University, Budapest, 2004. [Különböző életkörülmények között élő 9–14 éves fiúk testi felépítése, testösszetétele és motorikus teljesítménye. PhD-tézis, Semmelweis Egyetem, Budapest, 2004.] [Hungarian] [24] Biddle, S. J. H., Gorely, T., Marshall, S. J., et al.: Physical activity and sedentary behaviours in youth: issues and controversies. J. R. Soc. Promot. Health, 2004, 124, 29–33. [25] Martos, E.: Importance of physical activity in children and adolescents. [Testedzés jelentősége gyermek- és serdülőkorban.] Sportorvosi Szemle, 1997, 37, 5–20. [Hungarian] [26] Hoffmann, I. (ed.): Family and society. Family and consumption structure. [Családszerkezet és fogyasztási struktúra. Család és társadalom.] Miniszterelnöki Hivatal, Stratégiai Elemző Központ, Budapest, 2000. [Hungarian] [27] Bauer, B.: Relation of youth to the values of the world. In: Szabó, A., Bauer, B., Laki, L. (eds.): Youth 2000. [Az ifjúság viszonya az értékek világához. In: Szabó, A., Bauer, B., Laki, L. (szerk.): Ifjúság, 2000.] Nemzeti Ifjúságkutató Intézet, Budapest, 2002, 202–219. [Hungarian] [28] Perenyi, Sz.: Life-style of physically active and inactive youth. PhD-thesis, Semmelweis University, Budapest, 2000. [Sportoló és nem sportoló fiatalok életvitelhez kapcsolódó értékei. PhDtézis, Semmelweis Egyetem, Budapest, 2000.] [Hungarian]

Melléklet – Fogalmak Fizikai aktivitás alatt értjük mindazokat a testmozgásokat, amelyek energiafelhasználással és a vázizomzat igénybevételével zajlanak [47]. A fizikai aktivitás fogalomkörébe minden olyan munkavégzés (kertészkedés, sétálás stb.) beletartozik, amit az ember a harántcsíkolt izmaival végez [48]. Idetartozik a testedzés és a sport is, ami mindig adott céllal, tudatosan történik és amelynek célja az egészségmegőrzés, a jobb közérzet elérése, az antropológiai adottságok formálása, valamint a teljesítménynövelés [8]. A test edzése pedig a szervezet olyan szabályszerű megterhelése, amely fokozza az erőnlétet és az állóképességet [49], ami a rendszeresség által érvényesül. A szabadidő – Mihály tanulmánya szerint – mindazon időmennyiség, amely tevékenységi blokkok alapján az iskolai és otthoni tanulás, a fiziológiás szükségletek (étkezés, alvás) és a különféle szociális kötöttségek kielégítése után fennmarad [50]. Az ülő életmód fogalmát Biddle írta le, összegezve mindazon tevékenységi köröket, amelyek a fizikai inaktivitást meghatározzák [24]. Eszerint ülő életmódnak tekintünk minden olyan tevékenységet, amelyhez mozgásos cselekvés nem társul.

Irodalom [1] Zinnecker, J.: Background the young people of social class – New thoughts on an old topic. [A fiatalok a társadalmi osztályok terében – Új gondolatok egy régi témához.] In: Gábor, K., Jancsák, C. (eds.): Ifjúság szociológia. Belvedere, Szeged, 2006, 69–94. [Hungarian] [2] Andorka, R.: Introduction to sociology. [Bevezetés a szociológiába.] Osiris Kiadó, Budapest, 2000. [Hungarian] [3] Giddens, A.: Sociology. [Szociológia.] Osiris Kiadó, Budapest, 2000. [Hungarian] [4] Aszmann, A. (ed.): Health behavior in school age children. [Iskoláskorú gyermekek egészségmagatartása.] Országos Gyermekegészségügyi Intézet, Budapest, 2003. (www.ogyei.hu) [Hungarian] [5] Farmosi, I.: Movement evolution. [Mozgásfejlődés.] Dialóg Campus Kiadó, Budapest–Pécs, 1999, 61–64., 106–107. [Hungarian] [6] Meinel, K.: Bewegungslehre. Volk und Wisser Volkseigener Verlag, Berlin, 1977. [7] Hamar, P.: Physical activity and exercise in weekly lesuire time of girls aged from 8 to 14 years. [Testedzés és torna a 8 és 15 éves lányok heti időrendjében.] Kalokagathia, 1997, 35 (1–2), 49–57. [Hungarian] [8] Hamar, P., Biddle S., Soos, I., et al.: The prevalence of sedentary behaviours and physical activity in Hungarian youth. Eur. J. Public Health, 2009, 20, 85–90. [9] Istvanfi, C.: Movement learning, mobility and movement dexterity. [Mozgástanulás, mozgáskészség, mozgásügyesség.] Platin-Print, Budapest, 2004. [Hungarian] [10] Norton, D. E., Frölicher, E. S., Walters, C. M., et al.: Parental influence on models of primary prevention of cardiovascular disease in children. Eur. J. Cardiovasc. Nurs., 2003, 2, 311–322. [11] Perkins, D. F., Jacobs, J. E., Barber, B. L., et al.: Childhood and adolescent sports participation as predictors of participation in sports and physical fitness activities during young adulthood. Youth Soc., 2004, 35, 495–520. 2013 ■ 154. évfolyam, 15. szám

588

ORVOSI HETILAP

E R ED ETI K ÖZLEM ÉN Y [29] Biddle, S. J. H., Gorely, T.: Couch kids: Myth or reality? Psychologist, 2005, 18, 276–279. [30] Biddle, S. J. H., Gorely, T., Marshall, S. J., et al.: The prevalence of sedentary behavior and physical activity in leisure time: a study of Scottish adolescents using ecological momentary assessment. Prev. Med., 2009, 48, 151–155. [31] Gerbner, G.: The hidden message in the media. [A média rejtett üzenete.] Osiris Kiadó, Budapest, 2000. [Hungarian] [32] Kuntsche, E., Pickett, W., Overpeck, M., et al.: Television viewing and forms of bullying among adolescents from eight countries. J. Adolesc. Health, 2006, 39, 908–915. [33] Browne, K., Hamilton-Giachritsis, C.: The influence of violent media on children and adolescents: a public-health approach. Lancet, 2005, 365, 702–710. [34] Gerbner, G., Marvanyi, G.: The many worlds of the world’s press. J. Commun., 1977, 27 (1), 52–66. [35] Vekerdy, T.: The magic of television. [A képernyők varázsa.] Pont Kiadó, Budapest, 1999. [Hungarian] [36] Ranschburg, J.: Agression on television. [Agresszivitás a képernyőn.] Pont Kiadó, Budapest, 1999. [Hungarian] [37] Snoek, M. H., van Strien, T., Janssens, J. M. A. M., et al.: The effect of television viewing on adolescents’ snacking: individual differences explained by external, restrained and emotional eating. J. Adolesc. Health, 2006, 39, 448–451. [38] Velkey, L.: Data for understanding the effect and practice of television and video viewing in Hungary. [Adatok a televízió- és a videónézés hazai gyakorlatának és hatásának megismeréséhez.] Gyermekgyógyászat, 1996, 47, 242–252. [Hungarian] [39] Vetro, A., Csapó, A.: Television and children. [A televízió és a gyermek.] Animula Kiadó, Budapest, 1991. [Hungarian] [40] Laki, L., Nyerges, M.: Sporting habits of youth in Hungary in the millennium. Kalokagathia, 2000, 75th Anniversary Special Issue, 24–35. [41] Meszaros, J., Othman M., Szabo, T.: Antropometry and motor performance scores in Hungarian schoolboys. A 25-years comparison. In: Hank, J. (ed.): The Exchange and Development of Sport Culture in East and West. NTNU-AIESEP, Taipei, 2001, 102–103.

[42] Bouchard, C.: Can obesity be prevented? Nutr. Rev., 1996, 54 (4 Pt 2), S125–S130. [43] Hancox, R. J., Milne, B. J., Poulton, R.: Association between child and adolescent television viewing and adult health: a longitudinal birth cohort study. Lancet, 2004, 364, 257–262. [44] Czeizel, E. (ed.): The fetal alcohol syndrome. [A magzati alkoholszindróma.] Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1981. [Hungarian] [45] Muranyi-Kovacs, E., Kabaine, H. A.: Personality disorders in children and adolescents. [A gyermekkori és a serdülőkori személyiségzavarok pszichológiája.] Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998. [Hungarian] [46] Forgacs, A.: Media messages and eating disorders. [Médiaüzenetek és evészavarok.] Magyar Tudomány, 2010, 171, 1300– 1305. www.mattud.iif.hu/2010/11/03.html, 2010. [Hungarian] [47] Soos, I.: Sport pedagogy, as a tool of prevention for health education of youth. [A sportpedagógia mint prevenciós eszköz a fiatalok egészségnevelésében.] Kalokagathia, 2002, 40 (1–2), 130–135. [Hungarian] [48] Angyan, L.: Locomotion dictionary. [Mozgástani fogalomtár.] Motio Kiadó, Pécs, 2000. [Hungarian] [49] Angyan, L.: Body culture and literacy. [Testkultúra és műveltség.] Magyar Sporttudományi Szemle, 2006, 2, 3–5. [Hungarian] [50] Mihaly, I.: Students, schools and leisure time. [Iskolások, iskolák és a szabadidő.] Új Pedagógiai Szemle, 2003, 53 (4), 92–99. [Hungarian]

(Takács Bence doktor-jelölt, Budapest, Donáti u. 38., 1015 e-mail: [email protected])

NÉMETORSZÁGBAN NŐGYÓGYÁSZATI PRAXIS ELADÓ Magyar nőgyógyász magyar kollégának eladná 20 éve működő praxisát. A vételár egy éves nyereség, amely leírható az adóból. A rendelő a kisváros főterén, frekventált helyen található, helyben a városi kórházzal, ahol több magyar orvos dolgozik, valamint a közelben egyetemi klinikával (továbbképzési lehetőség). Előnyök: nincs ügyelet, nincs készenlét, nincs paraszolvencia, egyénileg meghatározott munkaidő (heti húsz óra kötelező), keresetbővítési lehetőségek (ambuláns műtétek, kórházi háttér, hétvégi ügyeletek 50 Euro/óra). A 20 éves praxis teljes berendezését műszerekkel ingyen átadom. A képzett személyzet a teljes adminisztrációt önállóan végzi. A szabadidő eltöltésére kedvező természeti adottságok (erdők, vadászat, halászat, a francia határ 10 km). A kezdés átmeneti nehézségein átsegítem. Dr. Trabert György Pirmasens 66953, Exerzierplatz Str. 5. Tel.: 00 49 6331 63754

ORVOSI HETILAP

589


A szabadidős tevékenység változása éves magyarországi fiatalok körében: fizikai aktivitás, médiafogyasztás és dohányzás

Recommend Documents