A RENDSZERES FIZIKAI AKTIVITÁS HATÁSA AZ ASTHMÁS FIATALOK ÁLLÓKÉPESSÉGÉRE ÉS ÉLETMINŐSÉGÉRE

A RENDSZERES FIZIKAI AKTIVITÁS HATÁSA AZ ASTHMÁS FIATALOK ÁLLÓKÉPESSÉGÉRE ÉS ÉLETMINŐSÉGÉRE Doktori értekezés

Balla (szül. Belányi) Kinga Semmelweis Egyetem Közegészségügyi és Egészségtudományi Doktori Iskola

Témavezető: Dr. Mezei Györgyi, egyetemi adjunktus, orvostudományok kandidátusa Hivatalos bírálók:

Dr. Harangi Ferenc, orvostudományok kandidátusa Dr. Purebl György, egyetemi adjunktus, Ph.D.

Szigorlati bizottság elnöke: Szigorlati bizottság tagjai:

Dr. Pavlik Gábor, egyetemi tanár, MTA doktora Dr. Hamar János, egyetemi magántanár, Ph.D. Dr. Stauder Adrienn, egyetemi adjunktus, Ph.D.

BUDAPEST 2009

TARTALOMJEGYZÉK Rövidítések jegyzéke........................................................................................................ 4 I. BEVEZETÉS ................................................................................................................ 5 I.1 A gyermekkori asthma bronchiale és a fizikai aktivitás - rövid történeti áttekintés5 I.2 A gyermekkori asthma bronchiale és a fizikai aktivitás - tudományos alapok....... 9 I.3 A gyermekkori asthma bronchiale és az állóképesség .......................................... 14 I.4 A gyermekkori asthma bronchiale és obezitás...................................................... 15 I.5 A gyermekkori asthma bronchiale és az életminőség ........................................... 17 II. A VIZSGÁLAT CÉLJA ............................................................................................ 19 III.1 ALKALMAZOTT MÓDSZEREK ........................................................................ 20 III.1.1 Gyene-féle úszás alapú komplex sport-rehabilitációs program....................... 20 III.1.2 Cooper teszt ..................................................................................................... 21 III.1.3 Testtömegindex ............................................................................................... 21 III.1.4 Alkalmazott mérőeszközök ............................................................................. 22 III.1.5 Alkalmazott kérdőívek .................................................................................... 22 III.1.6 Alkalmazott statisztikai módszerek. ................................................................ 24 III. 2. VIZSGÁLT SZEMÉLYEK.................................................................................. 25 III.2.1 Futás-állóképesség vizsgálaton résztvevő fiatalok .......................................... 27 III.2.2 Futás-állóképesség vizsgálaton résztvevő fiatalok 1985 és 2004-ben............. 28 III.2.3 Az obezitás vizsgálatban résztvevő fiatalok.................................................... 29 III.2.4 Életminőség és pszichés státusz vizsgálaton résztvevő fiatalok...................... 30 III.2.5 Életminőség és pszichés státusz vizsgálaton résztvevő gondozók .................. 31 III.2.6 A gyermekek és szülők életminőségének és pszichés státuszának interakció elemzése ..................................................................................................................... 32 IV. EREDMÉNYEK ...................................................................................................... 33 IV. 1. Úszó asthmások futás-állóképességének vizsgálata......................................... 33 IV.1.1 Kilenc hónap úszásterápia után mért futás-állóképesség úszó (asthmás és ortopédiai) betegek és nem úszó egészségesek körében ........................................ 33 IV.1.2 Az úszó asthmások futás-állóképessége, a nem úszó asthmás, illetve a nem úszó egészséges fiatalok futás-állóképességéhez viszonyítva................................ 37

1

IV.2 A futás-állóképességi minősítések összehasonlítása az 1985-ben és 2004-ben végzett felmérések alapján úszó asthmások és nem úszó egészségesek csoportjában43 IV.3 Az obezitás arányának vizsgálata....................................................................... 45 IV.4 Úszó és nem úszó asthmások életminőségének és pszichés státuszának összehasonlítása.......................................................................................................... 49 IV.4.1. Asthma specifikus életminőség vizsgálat................................................... 49 IV.4.2 Szorongás vizsgálat ..................................................................................... 52 IV.4.3 Depressziós tünetek vizsgálata.................................................................... 54 IV.5 Életminőség és pszichés státusz vizsgálat az úszó és nem úszó asthmások gondozói körében ....................................................................................................... 57 IV.5.1 Gondozók életminősége .............................................................................. 57 IV.5.2 A gondozók pszichés státusza és stresszállapota ........................................ 59 IV.6 Asthmás gyerekek és a szülők életminőségének és pszichés állapotának interakciója ................................................................................................................. 65 IV.6.1 Van-e kölcsönhatás az asthmás gyermekek és szüleik életminősége között? ................................................................................................................................ 65 IV.6.2 Van-e kölcsönhatás az asthmás gyermekek és szüleik pszichés állapota között? .................................................................................................................... 66 V. MEGBESZÉLÉS ....................................................................................................... 70 V.1 Úszó asthmások futás-állóképességének vizsgálata ............................................ 70 V.2 Az úszó asthmások illetve nem úszó egészségesek futás-állóképességének időbeli változása 20 év távlatában .......................................................................................... 72 V.3 Az obezitás aránya az asthmás, ortopédiai rendellenességben szenvedő és egészséges fiatalok körében ....................................................................................... 73 V.4 Úszó és nem úszó asthmások életminőségének és pszichés állapotának összehasonlítása.......................................................................................................... 74 V.5 Az úszó és nem úszó asthmásokat gondozók életminőségének és pszichés állapotának vizsgálata................................................................................................. 76 V.6 Gyerekek és szülők életminőségének és pszichés állapotának interakciója........ 77 V.7 Megválaszolatlan kérdések, korlátok................................................................... 78 VI. KÖVETKEZTETÉSEK ........................................................................................... 79 VII. IRODALOMJEGYZÉK ......................................................................................... 82

2

VIII. SAJÁT PUBLIKÁCIÓK JEGYZÉKE (Balla Kinga szül. Belányi) ..................... 92 IX. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS.................................................................................. 95 Melléklet ......................................................................................................................... 96

3

Rövidítések jegyzéke EIB= Exercise Induced Bronchoconstriction (fizikai terhelés okozta hörgőgörcs) BMI= Body Mass Index (Testtömegindex) PR= Pulmonális Rehabilitáció GINA= Global Initiative for Asthma PEF= Peak Expiratory Flow (kilégzési csúcsáramlás) FEV1= Forced Expiratory Volume in 1 second (kilégzési másodperctérfogat) PAQLQ= Pediatric Asthma Quality of Life Questionnaire H.STAIC= Hungarian State Trait Anxiety Inventory for Children CDI= Child Depression Inventory Questionnaire PACQLQ= Pediatric Asthma Caregivers Quality of Life Questionnaire H.STAI= Hungarian State Trait Anxiety Inventory BDI= Beck Depression Inventory CDC= Centers for Disease Control CI= Konfidencia Intervallum ÚA= Úszó asthmás ÚA1= Úszó asthmás fiúk 1985-ben ÚA2= Úszó asthmás fiúk 2004-ben NemÚA= Nem úszó asthmás NemÚE1= Nem úszó egészséges fiúk 1985-ben NemÚE2= Nem úszó egészséges fiúk 2004-ben NemÚE= Nem úszó egészséges ÚL=Úszó légzőszervi megbetegedésben szenvedő ÚO= Úszó ortopédiai betegségben szenvedő Vs= Versus NS= Non significant (nem szignifikáns) SD= Standard Deviation (szórás) ÚAG= Úszó asthmások gondozói NemÚAG= Nem úszó asthmások gondozói

4

I. BEVEZETÉS Az évezredek során minden jelentősebb kultúrában felmerült az asthma bronchiale kóreredete, gyógyíthatóságának kérdésköre, ennek ellenére a betegség lényegét csupán a 90-es évektől ismerjük, miszerint az asthma a hörgők krónikus gyulladásos megbetegedése. A számos elméleti és gyakorlati buktató után, a tudomány mai állása szerint, az asthma bronchiale kezelhető, akár tünetmentessé is tehető, de klasszikus értelemben még mindig nem gyógyítható [1]. A korszerű gyógyszeres kezelésnek köszönhetően, az asthmás beteg is teljes életet élhet. Ennek a teljes életnek egyik alapfeltétele, hogy együttműködik kezelőorvosával. Napjainkban, a jelentős ártámogatással beszerezhető gyógyszerekhez minden gyermek beteg hozzájuthat Magyarországon, így a betegség hosszú távú, gyógyszeres kezelésének feltételei is adottak. A hosszútávú kezelés szerves részét képezi a rendszeres fizikai aktivitás. A mérhető, hagyományos betegségmutatók (pl. FEV1) mellett, indokolt olyan szubjektív tényezők keresése, melyek a beteg életminőségi szintjének mutatóiként szolgálnak. Ezek a tényezők jobban korrelálnak a betegség aktuális állapotával és kimenetelével, mint az ún. objektív klinikai mérőszámok, így befolyásolásukkal a beteg közérzetének javulását érhetjük el, elősegítve a betegség könnyebb megélését.

I.1 A gyermekkori asthma bronchiale és a fizikai aktivitás - rövid történeti áttekintés A sportorvoslás atyjának tartott Herodicus, időszámításunk előtt 500 évvel azt vallotta, hogy a betegség a táplálkozás és a fizikai aktivitás egyensúlyának felbomlása, ezért minden rossz egészségi állapot diétával és rendszeres fizikai aktivitással kezelhető [2]. Herodicus tanítványa, Hippokratész, ezt az elméletet tovább fejlesztette mondván, az egészséges táplálkozás és a rendszeres fizikai aktivitás mellett az egészséges életmódnak harmadik pillére is van: a lelki egészség [3-5]. Annak ellenére, hogy ez a tudás látszólag már több mint 2000 éve birtokunkban van, csupán az 1930-as évek táján kezdtek el tüzetesebben foglalkozni a fizikai aktivitásnak krónikus betegségekre (asthma bronchiale, koszorúér betegségek, stb.) gyakorolt esetleges pozitív hatásával [6]. Az első nemzetközi közlemény, melyben a szerző az asthma bronchiale kezelésében fizikai aktivitást ajánl 1935-ben jelent meg Németországban [7]. Fél évvel később

5

Angliában is napvilágot látott egy közlemény, mely a légzőtorna hatásait elemezte asthmásoknál [8]. 1947-ben a londoni King´s College kiadott egy könyvet, melyben az asthmások kezelésében a fizikai aktivitásra nagy hangsúlyt fektet [9]. Az 50-es évek elejétől egyre több írásban olvashatunk a fizikai aktivitás fontos szerepéről asthmás gyermekek esetében [10-13]. 1956-ban a YMCA (Young Men´s Christian Association) keretein belül elindult egy program, mely a légzőgyakorlatok mellett fizikai állóképesség kialakítására fektette a hangsúlyt az asthmás fiúknál. Ez az egyedülálló, személyre szabott program 1957-ben kibővült, így lányok is részt vehettek benne. Az eredményekről Scherr és mtsai 1958-as közleményükben számolnak be [14]. Ezek után a figyelem az asthmásoknak legmegfelelőbb sportforma kiválasztására terelődött [15-17]. Nem telt bele sok idő, míg az asthma bronchiale kezelésében az úszást, mint legbiztonságosabb fizikai aktivitást tüntették fel [18, 19]. Nemzetközi szinten 1968-ban jelent meg az első cikk, melyben 6 hetes úszásprogramot követően a szerzők a rendszeres úszásedzés pozitív hatásait mutatják be [20, 21]. Tudományosan csak 1976-ban, Fitch munkája szólt az úszás asthmára gyakorolt pozitív hatásai mellett, az öt hónapos úszásedzés előtti és utáni paraméterek összehasonlításával [22]. A 70-es évek végétől napjainkig szerzők, mint Bar-Or, Wardell, Bar-Yishaiy, Goodman munkájukban egységesen alátámasztják a rendszeres úszás asthma bronchialera gyakorolt pozitív hatását [23-26]. A hazai úszásoktatás kezdetei asthmás gyermekeknél Az első hazai közlemény ebben a témakörben 1960-ben a Somogyi Orvosi Szemlében Dr. Andrásofszky Barna neve alatt jelent meg [27], aki megemlékezik arról, hogy asthmás gyermekként orvos édesapja tanácsára, rendszeres úszással erősítette magát. Cikkében Andrásofszky Barna az úszást ajánlja az asthmás betegek kiegészítő kezelésére [28]. Magyarországon az asthma bronchiale és az úszásedzés találkozásának igen különös története van. Amint azt Andrásofszky és Gothár doktoroktól megtudhattuk, az 1960-as évek végén, a Magyar Tüdőgyógyász Társaság Gyerektüdőgyógyász Szekciójának mosdósi ülésén Andrásofszky Barna, Görgényi-Göttche Oszkár és Gothár Ferenc gyermekorvosok kellemes tóparti sétája alkalmával megszületett az asthmás fiatalok úszásoktatásának ötlete [27]. Az első gondolatot továbbvezetve a mosdósi uszodát

6

építészetileg befejezték, téliesítették. Pécsett pedig, az országos Pedagógiai Intézet újonnan épült pécsi Nevelési Központjában, korszerű uszoda komplexum is épült. Ekkor, élve az alkalommal, az asthmásokat gyógyító úszás és egészségnevelés céljára Komplex Programot pályáztak meg, mely a következőkből állt: heti 2 alkalommal gyógyúszás, melyet a medence mellett végzett légzőtorna és relaxációs gyakorlatok egészítettek ki. Az úszásoktatásban részt vett egy úszásoktató, illetve egy testnevelő tanár is. Hetente egyszer, úszás előtt egy pszichológus csoport-foglalkozást tartott, melynek fontos része volt egy szituációs játék. A gyógyúszást a már jó testi kondíciót elért asthmásoknál, aktív relaxációs gyakorlatként víz feletti és víz alatti művészi úszásokkal is színezték. Télen hetente természetjárást, mecseki túrákat rendeztek [29]. A program sikerét az USA-ból érkezett oktatási anyag is biztosította, mely alapján a szülőknek felvilágosító füzeteket készítettek. Budapesten egy aggódó orvos apa és Boda Domokos gyermekgyógyász professzor, aki az asthmás kisfiú esetét konzultálta, arra a következtetésre jutottak, hogy az akkor elérhető gyógyszerek mellett a gyermek tüdőfejlesztése érdekében az úszás segítségét is igénybe veszik. 1975 táján megtalálták az öttusa utánpótlás nevelőjét, Gyene Istvánt, akit főnöke ajánlott az úszás-alapú edzés segítésére. Miután az orvos szülők igen hatásosnak tartották a gyermek edzését, állapotában lényeges javulást tapasztaltak, más asthmás gyermekeknek is hasznosnak gondolták. Bíztatásukra kezdett az öttusa utánpótlás edzője, illetve lelkes munkatársai az Akarat Diák Sportegyesület keretein belül az egészségesek mellett asthmás gyermekek csoportjával is foglalkozni [30-34]. Az eddigi összes próbálkozáshoz képest ez az úszás alapú komplex sport-rehabilitáció nem szanatóriumhoz, kórházhoz, hanem életmódhoz kötött. Megvalósítási kulcsa egy speciális úszásoktatási módszer, ahol - a hazai rendszerben először - segédeszközként úszógumit használnak. Különlegessége még, hogy az első megtanított úszásnem a hátúszás. Egyedülálló a komplex edzésprogramban a fokozatosan beépülő tornatermi edzés, majd a legasthmogénebbnek tartott futás bevezetése. Anyagi támogatás nélkül, elhivatott, segítőkész szülők hozzájárulásával indult ez a program, majd kinőtte magát és több más krónikus betegség mellett az asthmás gyógyúszás is OEP támogatáshoz jutott. A programba csatlakozó orvosok: Réthelyi Miklós, Szentágothai Klára, Sági Sarolta, Szócska Miklós, Osváth Pál, Kelenhegyi Katalin, Szánthó András, Bak Zsuzsa és Mezei Györgyi. A komplex program terebélyes fává nőtte ki magát. Nemcsak a tüdő,

7

a testi fejlődés elősegítője, hanem a kiváló pedagógusoknak köszönhetően a gyermekek önbizalmát növelő eszközzé vált, pszichés előnyeit a szülők és gyermekorvosok hamar felismerték. A lelkesedés még a nehéz időkben sem lankadt körülötte. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a ´80-as évek elején Peja Márta és munkatársai [35] foglalkoznak az asthmás gyermekek úszásterápiájával, Csider Tibor gyógytestnevelő meggyőződését követve, miszerint az úszás minden más fizikai tréninggel szemben előnyt élvez az asthmások esetében [36]. Az 1990-es évektől egy pécsi munkacsoport, Mezey Béla és csapata [37] is foglalkozik az

asthmás

gyermekek

sporttudományi

és

orvosi

szempontból

ellenőrzött

úszásprogramjával. A fővárosban Jády György, a krónikus légzőszervi megbetegedésben szenvedő gyermekek úszásterápiás programján dolgozva, a Gyermekszív 2000 Alapítvány keretén belül, publikál a rendszeres úszásoktatás fontosságáról és ezzel kapcsolatos eredményeikről [38-42].

8

I.2 A gyermekkori asthma bronchiale és a fizikai aktivitás - tudományos alapok

Háttér A fizikai aktivitás jelentős szerepet játszik a gyermekek és kamaszok természetes napi életében. Gyermekkorban, a fizikai aktivitásban való részvétel képessége, a játékban való

sikerek

útján,

meghatározza

a

gyermek

kortársaihoz

való

viszonyát,

befolyásolhatja a normális testi fejlődést, és a pszichológiai fejlődést is [43, 44]. Kamaszkorban ugyanilyen fontos a sportban való részvétel, mely a személyes kiteljesedés útját képviseli. A fizikai aktivitás és sportbeli részvétel képességét befolyásolhatja az asthma, mely a leggyakoribb krónikus megbetegedés gyermekkorban. Egy amerikai nemzeti tanulmány 1988-ban azt találta, hogy az asthmás gyermekek 30%-ban kimutatható a napi fizikai aktivitás gátoltsága [45]. Terhelés és légúti fiziológia egészségesekben és asthmásokban A fizikai terhelésre adott ventillációs válasz alacsony és mérsékelt terhelési munkában a légzési volumen növekedésével indul, a légzésszám növekedés pedig az egyre erősödő terheléssel nő. Normál egyén nem éri el a maximális áramlást terhelésben, mivel általában a perifériás izmok elfáradásakor abbamarad a terhelés. Edzett személyekben, atlétákban kimutatták, hogy a maximális terhelés alatt bronchodilatáció jelentkezik és az inhalált béta2-agonista nem képes tovább növelni a hörgőtágulatot [46]. A fizikai aktivitás a légzésfunkciókkal szoros kapcsolatban áll. A légúti betegségek számos úton befolyásolják a fizikai aktivitásban, sportban való sikeres részvétel képességét. Asthmásoknál a fizikai aktivitás légúti tüneteket válthat ki, a fizikai terhelés okozta hörgőgörcs (Exercise Induced Bronchoconstriction = EIB) formájában. Asthmás betegeknél a terhelés megkezdése után 7 perccel, vagy a terhelés végén hörgőgörcs jelentkezhet. Folyamatos terhelés során a légúti áramlást mutató paraméterek 6-8 perc után kezdenek esni. A legnagyobb áramlási csökkenést a terhelés megszakítása után mérik. Az asthmásokban gyakran előfordul a légzésfunkciós paraméterek akár 20-40%-os csökkenése is. A nem asthmásokban a normális tartomány 10%-os csökkenésnél nem nagyobb. A legtöbb fizikai terhelés okozta enyhe astmás tünet percek alatt elmúlik, vagy a hörgtágító adását követően azonnal megszűnik.

9

Gyermekkori asthma bronchialeban a fizikai terhelés okozta hörgőgörcs a normális nyugalmi légzésfunkció ellenére is limitáló tényező. Az EIB kezelése ezért nagymértékben javíthatja az asthmások fizikai aktivitásban való részvételének lehetőségét. Exercise Induced Bronchoconstriction (EIB) A fizikai terhelés kiváltotta hörgőgörcs (EIB) akár laboratóriumi vagy spontán terhelés következtében lépett fel, légzésfunkciós vizsgálattal kimutatható, még akkor is, ha adott esetben nem is éli meg a gyermek. Az exercise induced asthma (EIA) egy olyan állapot, melyben fizikai terhelésre tünetek jelennek meg. A gyulladás elleni kezelés nélküli asthmások akár 70-80%-ában előfordulhat a fizikai terhelés okozta hörgőgörcs [47]. A nemzetközi ajánlásoknak megfelelően az egyik legfontosabb célja az asthma kezelésnek, az EIB beható ismerete és kezelése [48]. EIB patomechanizmusa Két hypotézis van, melyek a fizikai aktivitás és az EIB közötti kapcsolatot magyarázzák: •

Az egyik a terhelés alatt bekövetkező megnövekedett ventillációt követő légúti

lehűlés. A terhelés alatti légúti lehűlés, a hővesztés következtében, vasoconstrictiót okozhat a hörgők véredényeiben, melyet másodlagosan reaktív hyperaemia követ, majd oedema és légúti szűkület is jelentkezik [49]. A léguti erek eldugulása és az oedema azonban nem lehet primer EIB kiváltó tényező. Vizsgálatokban részletes hőmérsékleti térképezéssel a felső tracheától a subsegmentális hörgőkig csökkenő légúti hőmérsékletet mutattak ki. A légutak lehűlése a receptorok ingerléséhez is vezethet. Evidenciák igazolják, hogy az EIB a hízósejtekből és más gyulladásos sejtekből történő mediátorok felszabadulása következtében alakul ki [50]. •

A másik

elmélet a légutakon át történő megnövekedett vízvesztést állítja

előtérbe. Ezt is a megnövekedett ventilláció eredményezi. A terhelés alatti magas ventilláció vízvesztéshez vezethet, mivel a relatív száraz belégzett levegő a kilégzés előtt szaturálttá válik, s így a légúti nyálkahártyában lévő ciliák körüli folyadék ozmolaritása nő, ami mediátor felszabaduláshoz vezet és megnövekedett légúti gyulladást, hörgőgörcsöt eredményez [51]. A volumenben bekövetkezett változások és

10

az ozmotikus stimulusra adott szabályozási válasz keretében zajló mediátor felszabadulása számos biokémiai eseménnyel jár. Jelentős

légúti

hővesztés

esetében

EIA-t

okozva

mindkét

mechanizmus

együttműködhet. A légúti lehűlés azonban nem alapfeltétele az EIA-nak, forró száraz levegő belégzése is súlyos EIA-t okozhat [52]. A mannitol belélegeztetés, melyet a hörgi hyperreaktivitás vizsgálatára használnak, megerősíti ezt a hypotézis [53] Refrakter periódus Az asthmások mintegy 50%-ában, a fizikai terhelés okozta asthmás tünetek után, van egy olyan periódus, amikor a további terhelést kisebb hörgőgörcsös epizódok követik, vagy egyáltalán nem jelentkezik hörgőgörcs. Ez a refrakter periódus a kezdeti epizódot követően 4 órán át is tarthat. Versenyek előtti bemelegítésekkel lehet kihasználni ennek kedvező hatásait. A másik hypotézis szintén az alapos bemelegítés szükségességét támasztja alá. Különösen intenzív munka előtt, néhány asthmás arról számol be, hogy „túl tudja futni az asthmát”. Úgy tartják, hogy a tovább folytatott terhelésnél, a hörgőgörcsöt okozó mediátorok „kiégnek”. Terhelési tesztek Különböző típusú tesztek léteznek az EIB kimutatására [54]. Klinikai körülmények között általában a futópadot vagy a kerékpár-ergométert használják, a fizikai terhelés okozta hörgőgörcs kiváltására [55]. A futás sokkal könnyebben kivált EIB-t, mint a kerékpározás. A szabad futás nagyobb mértékű hatást vált ki, mint a futószalag terhelés. A 6-8 percig tartó futás a terhelés után nagyobb mértékű FEV1 csökkenést idéz elő, mint a rövidebb vagy hosszabb ideig tartó futás [56]. A korai felmérések submaximális terhelés tesztet használtak 170/min szívfrekvenciával [57]. A legutóbbi amerikai ajánlás standardizálja a fizikai terhelési teszteket és a maximális terhelés 90-95%-át ajánlja, standardizált hőmérséklet és páratartalom kívánalmával.

11

Milyen sportot választhat az asthmás? A testnevelő kollégák jól tudják, hogy a kellemetlen tünetek (visszatérő sípoló légzés, megnyúlt,

nehezített

kilégzés,

szapora,

kapkodó

belégzés,

száraz

köhögés),

visszatarthatják a fiatal asthmásokat a fizikai aktivitástól, ezért nagyon fontos a kezelőorvos által felírt gyógyszerek rendszeres használata. Ezen túl a tünetmentesség fenntartásában az edzésforma kiválasztása is kulcsfontosságú [58, 59]. A fizikai terhelés okozta hörgőgörcs bármilyen klimatikus viszonyok között megjelenhet: leggyakrabban akkor, ha a beteg száraz, hideg levegőt szív be, ritkább ha meleg és párás a belélegzett levegő. Hosszantartó,

kitartó

aktivitások

(futás,

kerékpározás)

nagyobb

problémákat

okozhatnak, mint a rövid "energiakirobbanást" igénylő sportok (pl. gimnasztika, aerobik, séta, tenisz, stb.). Bizonyos sportok, mint pl. a vívás, judo, karate különösen javítják a motivációt, koordinációt, a jobbkezesség kialakulását, ezáltal növelik az önbizalmat. Sok sportterem háziporatkában és penészgombában gazdag, a nagy mennyiségű pollen pedig ronthatja a pollen-allergiát. Állatiszőr-allergia, pl. a lószőrallergia esetén a lovaglás

nem

ajánlott.

Háziporatka-érzékenyeknek

a

lakáson

kívüli

sport,

pollenérzékenyeknek inkább a teremsport, fedett uszodai úszás ajánlott. A sportok közül asthmásoknak elsősorban az úszást ajánlják. Miért az úszás? Az úszást különösen a gyermekkori asthma kezelésében alkalmazzák előszeretettel és igen jó eredménnyel [60]. Régóta közismert, hogy a súlyos asthmások is, akik a legkisebb fizikai terhelésre is fulladással reagálnak aránylag jól terhelhetők medencében. Az úszás, vízi edzés hatékonyságában igen sok tényező szerepelhet. A medence környékén a belélegzett levegő rendszerint meleg és párás, így az EIB kiváltódásának feltételei számottevően csökkennek. Ezen túl a magasabb páratartalom a levegőben található szennyező anyagokat, pollen szemeket kondenzálja, kicsapja. Biztosan jótékony a vízben tartózkodás maga, hiszen a testsúly a vízben könnyebbé válik, ami által az izomzat könnyített feltételek között tud dolgozni. A vízszintes testhelyzet, azon túl, hogy a mozgásszervek (izületek, gerinc) részére előnyös feltételeket jelent, a kardióvasculáris rendszerre is pozitívan hat. A statikai helyzet

12

változása a szív munkáját jelentősen megkönnyíti, könnyebb a vénás áramlás a szív felé és a szív is könnyebben keringteti a vért, mint állóhelyben. A hidrosztatikai felhajtóerő megkönnyíti a kilégzést és nehezíti a belégzést. Az úszás a mellkas izmait jelentősen terheli, így erősíti az izmokat, javítja mozgásuk összeszervezettségét, ezzel könnyebbé teszi az esetleges átmeneti fulladás átvészelését. Az úszásnak nincs hatása a légzésfunkciós paraméterekre [61], de az állóképesség fejlesztése által nagyon fontos szerepet játszik az asthma kiegészítő kezelési eljárásai között [62].

13

I.3 A gyermekkori asthma bronchiale és az állóképesség Az állóképesség a szervezetnek az elfáradással szembeni ellenállóképességét jelenti. Az aerob kapacitás növekedése fejleszti az állóképességet, ami a fizikai teljesítmény hatásfokában is megmutatkozik. Az aerob kapacitás a tüdő, a szív, az érrendszer munkájának és az izomsejtek oxigénfelvevő képességének globális mutatója. Az aerob teljesítőképesség mérőszáma az egész test által 1 perc alatt felhasználható oxigénmennyiség. Az eddigi felmérések egységesen alátámasztják, hogy a rendszeres edzés hatására nő az asthmás fiatalok állóképessége [63, 64]. Ram és mtsai szisztémás irodalom áttekintésükben [65] elfogadják azt, hogy, a fizikai tréning javítja az állóképességet, csökkenti a tünetek számát és erősségét, valamint javítja az életminőséget, de nincs hatással az alap tüdőfunkciós paraméterekre. Svenonius és mtsai [66] vizsgálatában, az asthmás személyek egy 3-4 hónapos komplex edzésprogramban (úszás, futás) vettek részt. A rendszeres sportedzés eredményeképpen a vizsgálat után szignifikánsan kevesebb volt az EIB és javult az állóképesség. Matsumoto és mtsai [67] publikációjukban egy 6 hetes úszó edzésprogramot írnak le és az állóképesség javulása révén ők is szignifikánsan kevesebb EIB kiváltódást állapítottak meg. A rendszeres úszás asthmások állóképességére gyakorolt pozitív hatásairól olvashatunk Weisenberger [68] illetve Bar- Or [69] munkájában is. A fizikai tréning által elért edzettség szerepe az asthmás betegek életében vitathatatlan. Szentágothai és mtsai valamint Kelenhegyi és mtsai a Cooper tesztet használták a rendszeres úszásoktatáson résztvevő asthmás gyermekek állóképességének felmérésére [70, 71]. Esetükben nem voltak összehasonlító felmérések a rendszeresen úszó asthmás valamint a nem sportoló asthmás gyermekek között, viszont kimutatták az úszás fizikaiállóképességre gyakorolt pozitív hatását. Felvetődik egyúttal a kérdés, hogy a legkevésbé asthmogén mozgásformával, az úszással, a legasthmogénebbnek tartott futásbeli állóképességet is lehet-e pozitívan befolyásolni. Ugyanakkor az asthmás fiatal egészséges kortársához viszonyított fizikai állóképességi szintjének meghatározása is további felméréseket követel. Egyes kutatók nem találtak különbséget az asthmás és egészséges gyermekek állóképességében [72, 73], más kutatók szignifikánsan alacsonyabb állóképességet állapítottak meg az asthma bronchialéval diagnosztizált betegeknél, egészséges kortársaikhoz viszonyítva [74].

14

I.4 A gyermekkori asthma bronchiale és obezitás Egyre gyakrabban fordul elő, hogy a tünetmentesség ellenére, a jól kezelt asthmások mégis nemet mondanak a fizikai aktivitás lehetőségének. A fizikai aktivitás hiányával egyidejűleg megjelenik az obezitás problémája is. Elhízás vagy obezitás a szervezet zsírtartalmának túlzott mértékű felhalmozódását jelenti. Napjainkban az obezitás meghatározása egyszerű és kényelmes antropometriai eljárásokkal történik, mint testsúly és testmagasság mérése. A gyermekkori elhízásnak komoly károsító következményei lehetnek a felnőtt kor egészségállapotára, amely magas vérnyomást, légzési problémákat, diabéteszt, szív- és érrendszeri megbetegedéseket, ortopédiai elváltozásokat stb. okozhatnak [75, 76]. Az obezitás prognózisa rossz, kezelés nélkül progresszióra hajlamos. Az elhízás hagyományos kezelése, az étrendi és táplálkozási szokások változtatása mellett magába foglalja az életmód megváltoztatását is, a fizikai aktivitás fokozását, az ülő életmód csökkentését [77]. Az obezitás, a már meglévő betegségek kezelési illetve gyógyítási lehetőségeit is korlátozza. Asthmás személyek esetében az elhízás rontja állapotukat, a légzésfunkciós értékeik romlanak illetve a szubjektív tünetek fokozódnak [78, 79]. Az asthma bronchialeval diagnosztizált gyermekek esetében az obezitás és asthma közötti összefüggés lehetősége még nem tisztázott kellőképpen. A GINA 2008-as ajánlásában azt olvashatjuk, hogy az obezitás asthma rizikótényezőt jelent. Bizonyos mediátorok, mint pl. leptinek, hatással lehetnek a légutak működésére és növelhetik az asthma kifejlődésének esélyét [80]. Igazolódott Gilliland és munkatársainak az a feltevése, hogy az obezitás szoros összefüggésben van az asthma kialakulásának lehetőségével [81]. A „British Guidelines on the management of asthma” kiadványban [62] számos tanulmányt idéznek, melyek az emelkedett BMI és asthma tünetek társulása közötti kapcsolatról számolnak be [82-84]. Továbbá, egy randomizált, paralell csoportot vizsgáló közleményt emelnek ki, mely az asthma kontroll javulását írta le az obez asthmások súlycsökkentését követően [85]. Ezért a brit ajánlás az obez asthmások súlycsökkentését ajánlja, az egészségi állapot általános javítása és a jobb asthma kontroll érdekében.

15

Mutius és mtsai felmérésükben arra a következtetésre jutottak, hogy az asthma prevalencia időbeli növekedésével a testtömegindex (BMI) értékek is nőnek [86]. Ugyanakkor Ford és mtsai [87] recenziójukban, az ebben a témakörben megjelent releváns cikkek összevetése során kiemelik, hogy az obezitás és asthma közötti összefüggést csak a felnőtteknél vizsgálták megfelelő mértékben, és náluk pozitív összefüggést tudtak kimutatni a két tényező között. A gyermekek és fiatalok csoportján végzett felmérések nem adnak egybehangzó választ, annak ellenére, hogy több az olyan cikkek száma, melyek az obezitás és asthma közötti kapcsolatot alátámasztják. Chinn és mtsai, felmérésükből származó adataikra hivatkozva állítják, hogy a túlsúlyos és obez gyermekek arányának növekedése nem ad magyarázatot az asthma kialakulásának számbeli növekedésére [88].

16

I.5 A gyermekkori asthma bronchiale és az életminőség Napjainkban rövid és hosszú hatású készítmények állnak rendelkezésünkre, melyek az asthmás betegek kezelését egyszerűvé teszik, így a betegség lelki vetületeivel is foglalkozhatunk. Az elmúlt évtizedben egyre több figyelmet szentelnek az asthmás betegek életminőségének felmérésére [89-94]. Az életminőség az egyik leggyakrabban használt fogalom az orvosi, egészségpolitikai irodalomban [95]. A kutatók között azonban nincs teljes egyetértés arról, hogy hogyan definiáljuk. Abban egyetértenek, hogy sok olyan alkotóelemet tartalmaz, amit a beteg szubjektíven megél a betegségével kapcsolatban. Ilyen a fizikális állapot, funkcionális képességek, pszichológiai jólét, szociális interakciók, gazdasági faktorok. Más kutatók szerint ez egy egészségügyi mutató, ami a páciens betegségéből vagy kezelésből adódó funkcionális állapotát reprezentálja [96]. Az egészséggel összefüggő életminőséget kétféle módszerrel lehet mérni: általános [97, 98] és betegség specifikus módszerrel [99-103]. Annak ellenére, hogy az asthmás gyermekek megfelelő hosszú távú gondozásban részesülnek, sok gyermek ütközik fizikai, szociális illetve érzelmi téren akadályokba. A pulmonális rehabilitáció (PR) lenne ezen akadályok leküzdésének egyik eszköze [104]. A rendszeres fizikai aktivitást és sportolást tartják a PR legeffektívebb részének. [105]. A rendszeres fizikai aktivitás állóképességre gyakorolt hatása gyermekeknél vitathatatlan (lásd I.2). A fizikai aktivitás asthmások életminőségére gyakorolt hatása azonban ellentmondásos. Basaran és mtsai [106], valamint Welsh és mtsai [63], összefoglaló vizsgálatukban a fizikai aktivitás asthmás gyermekek életminőségére gyakorolt pozitív hatásait mutatják be. Moreira és mtsai [107], valamint Olivia CK [108], vizsgálatukkal nem tudták ezt a pozitív hatást alátámasztani. A fizikai aktivitás mentális egészségre gyakorolt hatásáról a Hungarostudy 2002 felmérés kapcsán olvashatunk [109]. A kutatók a magyar populáción végzett vizsgálatuk során kimutatták, hogy a sport növeli a pszichológiai jóllétet, pozitív hatással van az önértékelésre, szorongáscsökkentő, javítja a stresszel való megküzdés kapacitását, valamint csökkenti a depresszió kialakulásának lehetőségét. Ezen hatások a krónikus betegségben szenvedő betegeknél is megfigyelhetők. Az asthmás gyermekek és gondozóik életminősége és pszichés státusza közötti összefüggés lehetősége is még kutatott téma. Vila és mtsai hangsúlyozzák, hogy a gyermekek és szülők életminősége között szoros korreláció van [110]. Wambold és

17

munkatársai 1998-as cikkükben arra a következtetésre jutottak, hogy az asthma mint diagnózis nagyobb stresszfaktor a szülők számára, mint a gyerekeknek [111]. Szabó és mtsai nem találtak összefüggést a gyermekek betegségmutatói és a szülők depressziós tünetei között [112]. Az asthmás gyermekek és gondozóik pszichés állapota közötti összefüggés kapcsán Wambold és mtsai korábbi közleményükben arra hívják fel a figyelmet, hogy minél több a szorongási és depressziós tünetek száma a gondozóknál, annál nagyobb az esély arra, hogy a gyermeknél érzelmi vagy szorongási tünet lépjen fel [113].

18

II. A VIZSGÁLAT CÉLJA Az előbbiekben részletezett kérdések alapján az értekezés célja a terápiás célú úszásedzésen résztvevő asthmás gyermekek és az ezen edzésprogramon részt nem vevő asthmás

illetve

egészséges

fiatalok

állóképességének

és

életminőségének

összehasonlítása, az alábbi fő kérdések szerint. 1. Milyen a rendszeresen úszó asthmások futás-állóképessége a nem úszó asthmásokhoz, az úszó ortopédiai rendellenességben szenvedő fiatalokhoz és a nem úszó egészségesekhez képest? 2. Változott-e az úszó asthmások illetve a nem úszó egészségesek futás-állóképességi szintje 20 év távlatában? 3. Magasabb-e az obezitás aránya az asthmások csoportjában egészséges társaikhoz képest? 4. Van-e különbség az életminőség és pszichés státusz tekintetében az úszó és nem úszó asthmások között? 5. Van-e különbség az úszó és nem úszó asthmások gondozóinak életminősége és pszichés státusza között? 6. Van-e kölcsönhatás az asthmás gyermekek és szüleik életminősége és pszichés állapota között?

19

III.1 ALKALMAZOTT MÓDSZEREK

III.1.1 Gyene-féle úszás alapú komplex sport-rehabilitációs program Az úszásterápiás módszer, melynek kidolgozása Gyene István nevéhez fűződik [30, 114], két részből áll: az asthmás gyermekek speciális úszásoktatásából (4 hét), ahol úszógumit használva megtanítják a hátúszást és az Akarat Diák Sportegyesületben megvalósuló modellből, ami több komponensű (1. Ábra, részletek a mellékletben). A gyerekek első évben hetente kétszer járnak úszásedzésre. Második évtől az úszásprogram egyre intenzívebb, edzésszerűbb. A heti két úszásedzést tornatermi játékos edzés egészíti ki. Harmadik évtől lép be a legkritikusabbnak tartott mozgásforma, a futás, amit mindig egy úszásedzés követ. Az évközi edzéseket az iskolai szünetekben táborok egészítik ki, ahol a gyermekek olyan egész életen át űzhető szabadidő sportokkal ismerkedhetnek meg, mint a síelés, a kerékpározás, stb. Az edzésnek az asthmás fiatalok állóképességére gyakorolt befolyását kétféleképpen ellenőrizzük: negyedévente végzett úszásfelmérésekkel, illetve az évente egyszer, május végén, megrendezésre kerülő futás-állóképességi vizsgálattal (Cooper teszt). A hazai, évtizedes hagyományokkal bíró Gyene-féle edzésmódszer asthmás gyermekek futás-állóképességre gyakorolt hatásait már a 80-as évek végén közölték [114, 115]. Ennek köszönhetően módunkban állt ugyanazon módszerrel edző mai fiatalok futásállóképességének eredményeit a húsz év előtti mérésekkel összehasonlítani. Akarat Diák Sportegyesület modell

Gyene féle úszásoktatás

Hátúszás megtanítása speciális módszerekkel (4 hét)

3. év heti 2 úszásedzés és heti 1 tornatermi és szabadtéri futásedzés 2. év heti 2 úszásedzés és heti 1 tornatermi edzés

Tanítási szünetekben család- és klímaterápiás foglalkozások: Sítábor Nyári táborok

1.év heti 2 úszásedzés

1. Ábra Gyene-féle úszás alapú komplex sport-rehabilitációs program

20

A Gyene-féle módszerből, nem az úszás, hanem a futás-állóképességi vizsgálatokkal foglalkozom, éppen azért, hogy olyan egészségesekkel is összehasonlíthassam az úszó asthmásokat, akik esetleg úszni nem tudnak.

III.1.2 Cooper teszt A futás-állóképesség vizsgálatára az aerob, hosszú távú állóképesség műszer nélküli mérésének egyik világszerte elfogadott módszerét, a Cooper tesztet végeztük [116]. Tizenkét percig tartó futást követően lemértük a méterben megtett utat. A teljesítményeket első lépésben egy 0-77-ig terjedő pontrendszerben [117] értékeltük kor és nem alapján. A pontokban mért teljesítményt a kielégítő (0-19 pont), jó (20-39 pont), igen jó (40-59 pont), valamint kiváló (60 pont felett) besorolás szerint minősítettük. A 20 év utáni vizsgálatnál, az összehasonlíthatóság miatt, a 2004-es eredmények kor és nem függvényében történő ponttá alakítása után, a minősítések az 1985-ös normák szerint történtek: kiváló 60 pont felett, igen jó 46-60 pont, jó 31-45 pont, közepes 16-30 pont illetve gyenge 0-15 pont. A 2004-es felmérésekre május 25.-én, június 20.-án illetve július 31.-én került sor. Kezdési időpont reggel 8 óra volt minden alkalommal. A meteorológiai körülmények: hőmérséklet: 10,3-18,2° C fok között, páratartalom: 58-84% között, légköri nyomás: 999,7-1006,3 hPa között. A felmérések pollenszezonban történtek, hogy a hideg levegő EIB-t kiváltó hatását elkerülhessük a futás során. A vizsgálat idejében nem mértünk szélsőséges meleget vagy hideget. A statisztikai elemzésnél a csoportokon belüli minősítések számát határoztuk meg és ezt hasonlítottuk össze Fisher exact illetve Khi2 teszttel a csoportok között.

III.1.3 Testtömegindex

Az obezitás valamint túlsúly meghatározásához első lépésben a testtömegindexet (BMI) számoltam ki, mely a testsúly és testmagasság négyzetének hányadosa (kg/m2). A kor és nem függvényében kialakított percentilis értékek meghatározására növekedés diagramot (CDC, www.cdc.gov/GrowthCharts), vettem alapul [118]. A 85 és 95 percentil közötti értéket elérő fiatalok a túlsúlyos, míg a 95 percentil feletti értéket mutató gyermekek az

21

obez csoportot alkotják. Az alultáplált csoport a percentil skálán a < mint 5 percentil, míg a normál testsúly az 5 illetve 85 percentil közötti skálán mozog.

III.1.4 Alkalmazott mérőeszközök Légzésfunkciós paraméter (csúcsáramlás) mérése Cooper teszt előtt és után MiniWright Peak Flow Meter készülékkel (Clement Clarke International Ltd, Edinburgh Way Harlow Essex, England) történt.

III.1.5 Alkalmazott kérdőívek A kérdőíveket, a hivatalos útmutatókat követve töltettük ki. A kérdőíveket az úszó asthmások egységesen az edzések előtt, elkülönített helyen töltötték ki, a nem úszó csoportot Dr. Szabó Alexandra az I. számú Gyermekgyógyászati klinikai vizitek előtt kérdezte ki. III.1.5.1

PAQLQ – Paediatric Asthma Quality of Life Questionnaire [99, 100]: a

Gyermekkori Asthma Életminőség Kérdőív egy betegség-specifikus életminőség kérdőív, amelyet a 7-17 éves asthmás gyermekek által tapasztalt fizikai, érzelmi és társadalmi problémák felmérésére fejlesztettek ki. A kérdőívben szereplő kérdések olyan dolgokkal foglalkoznak, amelyeket asthmás gyermekek széles köre tart fontosnak. A PAQLQ kérdőív minden egyes kérdése (összesen 23 kérdés) egyformán súlyozott, a pontok 1-től (az illetőt nagyon zavarta a betegség) 7-ig (az illetőt nem zavarta a betegség) terjednek. III.1.5.2 PACQLQ- Paediatric Asthma Caregivers Quality of Life Questionnaire [119]: az asthmás gyermek gondozója részére kifejlesztett életminőség kérdőív felméri, hogy a szülőt milyen mértékben zavarta gyermeke asthmája, korlátozta-e az általános napi tevékenységeiben. A 13 kérdésből minden kérdés egyformán súlyozott és a pontozásnál az 1-től (nagyon zavarta a szülőt gyermeke betegsége) 7-ig (nem zavarta a szülőt gyermeke betegsége) terjedő skálát alkalmazzák. III.1.5.3 H.STAIC – Hungarian State Trait Anxiety Inventory for Children [120-122]: a pillanatnyi szorongás mértékét feltáró skála lehetőséget teremt az aktuális aggodalmak,

22

feszültségek, idegesség és nyugtalanság feltérképezésére, amelyeket a különböző fizikai veszélyek és pszichológiai stresszek válthatnak ki, továbbá lehetővé teszi a depressziós és szorongási tünetek elkülönítését a betegek között. A 20 kérdésből álló kérdőív könnyen és gyorsan kiértékelhető valamint értelmezhető. Figyelmes elolvasás után a kitöltő gyermek a pillanatnyi érzéseit legjobban kifejező választ kell megjelölje. A pontozása, a három választási lehetőségtől függően 0-tól 2 pontig történik, ahol a magasabb pontszám a szorongási tünetek megléte felé mutat. III.1.5.4 CDI- Child Depression Inventory [123, 124]: a Gyermek Depresszió Kérdőív 27 tételből álló, egyenként 3 válaszlehetőséget tartalmazó tünet orientált skála, melyet 7-18 éves korú fiatalok depressziós zavarainak feltárására, illetve mérésére fejlesztett ki Kovács Mária, magyar származású amerikai pszichiáter, 1985-ben. A CDI kérdőív 5 dimenzióból áll: rosszkedv (6 kérdés), társas zavarok (4 kérdés), hatékonyság hiánya (4 kérdés), örömtelenség (8 kérdés), negatív önértékelés (5 kérdés). A pontozás a három választási lehetőségtől függően 0-tól 2 pontig történik, ahol a magasabb pontszám a depressziós tünetek megléte felé mutat. III.1.5.5

H.STAI -Hungarian State Trait Anxiety Inventory [125]: a gyermek

szorongási kérdőívhez hasonlóan a felnőtt változat is a pillanatnyi szorongás mértékét tárja fel. A kérdőívpontozás is megegyezik a gyermek változatnál fentebb leírt módszerrel (lásd III.2.5.3). III.1.5.6 BDI - Beck Depression Inventory [126, 127]: a depressziós tünetegyüttes súlyosságának egyik legmegbízhatóbb mérési módszere, mely elsősorban nem a súlyos, pszichiátriai betegségként megjelenő depressziót vizsgálja, hanem azt az érzelmileg, hangulatilag

negatív

állapotot,

amely

mindennapi

teljesítőképességünket,

életminőségünket már jelentősen befolyásolja, anélkül, hogy ezt az állapotot betegségnek tekintenénk. A rövidített változatban, melyet Kopp Mária és mtsai fejlesztettek ki, nem az eredeti kérdőívben szereplő négy válaszlehetőség szerepel egyegy tünettel kapcsolatban, hanem egy állítás, amely a legsúlyosabb változatnak felel meg és a négy válaszlehetőség az „egyáltalán nem jellemző”-től a „teljesen jellemző”-ig terjed. A kérdésekre a pontozás a négy választási lehetőségtől függően 0-tól 3 pontig

23

történik, ahol a magasabb pontszám a depressziós tünetek megléte felé mutat. A Beck kérdőív 9 tételes rövidített változatán elért pontátlag 2,2-szerese felel meg a szabvány, 21 tételes Beck Depressziós Kérdőívnek. III.1.5.7 Rövid Stressz Kérdőív [128, 129]: a kérdőív segítségével a pszichés állapotot és ezen belül a stresszt is nagy biztonsággal, egyszerűen és gyorsan fel lehet mérni, valamint az esetleges változásokat is nyomon lehet követni. A skála alkalmazható a hétköznapi stresszre adott érzelmi, kognitív, fiziológiás és magatartásbeli reakciók mértékének és formáinak feltérképezésére, önkitöltős formában, szűrővizsgálati jelleggel. A 26 kérdésből álló kérdőív kiértékelésénél az „igen válaszok” számának függvényében az egyén stresszállapota a pontszámok növekedésével az „elhanyagolható stressz”-től a „jelentős stressz”-ig terjedő skálán található. III.1.6 Alkalmazott statisztikai módszerek. A vizsgált adathalmaz parametrikus értékeinek elemzésére a Khi2 tesztet, a Fisher’s exact tesztet és a páratlan illetve páros T próbát alkalmaztam. Az életminőség, szorongási és depressziós tünetek kiértékelésénél a Mann-Whitney és Kruskal-Wallis teszteket használtam. A kor, nem, asthma súlyosság, testtömegindex valamint az életminőség és pszichés státusz közötti korrelációt a Spearman korrelációs teszttel vizsgáltam. Az asthmás csoport és az egészséges kontrollcsoport pszichés státuszának összehasonlításnál a Wilcoxon Signed Rank tesztet alkalmaztam (az egészségesek adatait tekintettem szignifikancia szintnek).

24

III. 2. VIZSGÁLT SZEMÉLYEK A vizsgált csoportot (2. Ábra, piros kör) az asthma bronchiale miatt különböző intézetekben kezelt, az Akarat Diák Sportegyesület úszásprogramjában résztvevő csoportos gyógyúszásra járó asthmás1 fiatalok alkották. A 70-es évek vége óta, az Akarat Diák Sportegyesületben minden évben május utolsó szombatján, változatlan módszerrel, szakavatott testnevelő tanárok felügyeletével kivitelezett Cooper teszt eredményeinek adatbázisa rendelkezésemre állt. Az adatbázisból az asthmás gyermekek úszásedzés megkezdését követő első futás-állóképességi eredményeit használtam fel. Ez az úszásedzés 9. hónapját jelenti.

Ortopédiai csoport úszásedzés 9. hónapjában (1999-2007) N: 236

Nem úszó asthmások (2004) N: 28

Asthmások úszásedzés 9. hónapjában (1999-2007) N: 298

Úszó asthmások (2004) N: 51

Úszó asthmás fiúk (2004) N: 26

Nem úszó egészségesek (1999-2007) N: 456 Nem úszó egészségesek (2004) N: 179

Úszó asthmás fiúk (1985) N: 40

Nem úszó egészséges fiúk (1985) N: 41

Nem úszó egészséges fiúk (2004) N: 54

2. Ábra A futás-állóképesség vizsgálatokban résztvevő fiatalok. 1

A „légzőszervi betegek” csoportba sorolás alapvetően a csoportos gyógyúszásban használt korai kifejezés volt. Az asthma vagy asthmát körülíró diagnózisok (obstruktív bronchitis, bronchitis obstruktiva chronica, stb.) egy ún. légzőszervi csoportot képeztek, egyszerűen a nem légzőszervi (orthopédiai) megbetegedések csoportjától elkülönítendő. Abban a vizsgálatban, ahol az orvosi regisztráció még ilyen csoport-besorolású volt, nem változtattuk meg a nevet. Az idő előrehaladtával, amikor már a nemzetközi ajánlásoknak megfelelően az obstruktiv bronchitis is asthma diagnózissal futhatott, ezt a „légzőszervi csoport” elnevezést felváltotta az asthma.

25

2004-es keresztmetszeti vizsgálatunkban felmértük az állóképességet a kilenc hónapnál hosszabb ideje úszó csoportban is (átlagban 3,4 éve úsztak), hogy a tartós edzés hatását is vizsgálhassuk. Ezt a csoportot az aktuálisan úszásedzésre járó asthmás gyermekek alkották (2. Ábra, piros kör). A többi, különböző összehasonlításban felhasznált (kontroll) csoport: 1. Ugyanazon betegségben szenvedőkkel való összehasonlítás céljából a Semmelweis Egyetem I. számú Gyermekklinikán a fenti csoportnak megfelelő, kor és asthma súlyosság szerint válogatott, rendszeres úszáson részt nem vevő gyermekek csoportját vizsgáltam (2. Ábra, sárga kör). 2.

Egy

másik

összehasonlított

csoport

a

budapesti

általános

iskolákba,

szakközépiskolába illetve főiskolába járó egészséges gyerekekből és fiatalokból állt, akik állóképességüket az iskolai testnevelés órán fejlesztették. Vizsgálatunkba nagyszámú, különböző korú és különböző iskolába járó egészségest választottam kontrollként, hogy minél szélesebben reprezentálják az egészséges populációt, s mivel asthmásaink is különböző iskolákba jártak ezért ügyeltem arra is, hogy az egészségeseket is különböző iskolákból válogassam (2. Ábra, zöld kör). 3. Úszó asthmásainkat más krónikus megbetegedésben szenvedő betegcsoporttal is össze akartam hasonlítani. Ezért választottam az Akarat Diák Sportegyesület fent említett adatbázisából az ugyanazon úszás alapú komplex sport-rehabilitációs programon résztvevő, ortopédiai rendellenességben szenvedő fiatalok csoportját összehasonlításainkba (2. Ábra, kék kör). Az ortopédiai csoportban is csak az úszásedzés 9. hónapjában felmért futás-állóképességi adatokat használtam fel. Az ortopédiai csoport nem tekinthető egészségesnek, terhelhetőség, állóképesség szempontjából. Kimutatták, hogy a gerincdeformitás és a légzőizmok elégtelen működése között kölcsönös összefüggés található. A felső háti kyphosisban, a scapulaclavicula helyváltoztatása következtében a megrövidült erőkarú légző segédizmok akadályozzák a helyes légzést, és elősegítik a kontraktúrák kialakulását. A mellkasdeformitás ventillációs károsodáshoz, a lúdtalp -statikai eltérést okozvaközvetve tartáshibához vezethet [130, 131]. Az összehasonlító vizsgálatokba kor, nem és egyéb metodikai feltételek által megkívántak szerint kerültek a vizsgált személyek, ezért különböznek az életkorok és esetszámok. A többi összehasonlításban résztvevő fiatalok a fent említett csoportok

26

(1999-2007) alcsoportjait képezik. Minden vizsgált fiatal (úszó és nem úszó asthmás, úszó ortopédiai betegségben szenvedő gyermek és a nem úszó egészséges) részt vett az iskolai testnevelés órákon. A Gyene-féle úszásterápián résztvevő asthmások száma, a beutalási rendszer megváltozása miatt, évről-évre csökken, így az úszó asthmás gyermekek csoportjának random kiválasztása nem jöhetett szóba. Az úszásedzésre egymás után érkező gyermekeket válogatás nélkül vontam be vizsgálatomba. A 7-22 év közötti asthmások önként vettek részt a felmérésen. 2004-ben az úszásedzésen résztvevő, és az I. számú Gyermekklinikán gondozott, nem úszó asthmások súlyossági besorolása GINA (2002) szerinti értékelésben történt (intermittáló asthma, enyhe perzisztáló, középsúlyos perzisztáló és súlyos perzisztáló asthma) [132]. Ettől

eltérő

súlyossági

megítélést

kellett

alkalmazni

az

1985

vs

2004-es

összehasonlításban, mivel 1985-ben még más szempontok szerint osztályozták az asthmát (részletek a III.2.2 fejezetben). A 2004-es vizsgálat idején aktívan úszó gyermekek szülei alkották az életminőség és pszichés státusz vizsgálat gondozói csoportját. A vizsgált személyek írásos beleegyező nyilatkozatot adtak arról, hogy szabad akaratukból vesznek részt a felmérésen. A vizsgálatok a Semmelweis Egyetem Etikai Bizottságának engedélyével történtek.

III.2.1 Futás-állóképesség vizsgálaton résztvevő fiatalok 1.1

Futás-állóképesség

vizsgálata

úszó

légzőszervi

versus

úszó

ortopédiai

rendellenességben szenvedő fiatalok csoportjában az úszásterápia 9. hónapjában (19992007 összesítés) A nyolc éves összesítés során 8-15 év közötti (1-8 osztályos) gyermek adatait vizsgáltam. Minden fiatalnál csak az úszásedzébe való belépését követő 9. hónapbeli teljesítményt vettem figyelembe, akkor is, ha az illető több éven keresztül részt vett a felmérésen. Az Akarat Diák Sportegyesületben rendszeres úszásedzésre járó fiatalok közül 298 légzőszervi betegségben (átlag életkor 11,6±2,1), és 236 ortopédiai betegségben szenvedő gyermeket vizsgáltam. Közöttük tartáshiba, gerincferdülés,

27

mellkasdeformitás, lúdtalp miatt kezeltek voltak (átlag életkor 11,3±2,2 év). Ezek a gyermekek is iskolába jártak és életvitelüket betegségük nem akadályozta. A kontroll csoportot 456 nem úszó, egészséges fiatal alkotta (átlag életkor 11,8±1,9), akik fizikai állóképességüket az iskolai testnevelés órák keretein belül fejlesztették.

1.2 Futás-állóképesség vizsgálata úszó versus nem úszó asthmás csoportban A 2004-es keresztmetszeti felmérésben 51, rendszeres úszásoktatásban részt vevő asthmás (9-22 év, átlag életkor 13,1±3,1, átlagban 3,4 éve úsztak), 28 nem úszó asthmás (8-22 év, átlag életkor 12,5±3,8) és 179 egészséges fiatal (9-22 év, átlag életkor 12,9±3,6) vett részt. Az életkor, magasság, súly szempontjából a két asthmás csoport összehasonlítható volt. A nemi arány az asthmás csoportokban, a betegségnek megfelelően fiú túlsúlyt mutat. Ezen belül, a légzésfunkciós vizsgálatban 57 fiatal vett részt, ebből 24 úszó asthmás (9-18 év, átlag életkor 12,5±2,6, átlagban 4,0 éve úsztak) 23 nem úszó asthmás (8-22 év, átlag életkor 12,2±3,7) illetve 10 egészséges (átlag életkor 15 év±0). Az asthma súlyossága a két csoportban (úszó asthmás versus nem úszó asthmás): intermittáló+ enyhe perzisztáló (78 versus 59%), középsúlyos perzisztáló (22 versus 41%). A légzésfunkciós vizsgálatnál az asthma súlyosság az úszó és nem úszó csoportban a következő: intermittáló + enyhe perzisztáló (75 versus 57%), középsúlyos perzisztáló (25 versus 43%). Az asthma súlyosságát illetően nem volt eltérés a két asthmás csoport között (intermittáló + enyhe perzisztáló vs középsúlyos perzisztáló asthma p=0,07, illetve a légzésfunkciós (PEF) vizsgálatnál p=0,18).

III.2.2 Futás-állóképesség vizsgálaton résztvevő fiatalok 1985 és 2004-ben A két különböző időpontban végzett állóképességi vizsgálat azonos módon történt, azonos körülmények között, ugyanarra a programra járó asthmás gyermekek bevonásával. 1985-ben az asthma ismert fiú túlsúlya miatt, csak fiúkat vontak be a közölt vizsgálatba. Összehasonlításul mi is csak a fiúkat illeszthettünk a 20 éves trend felmérésébe. Az asthmás és egészséges 8-13 éves fiúk fizikai állóképességét 1985-ben (asthmás fiúk 1985, n: 40, átlag életkor 10,6±1,6, min. 1 éve úsztak; egészséges fiúk 1985, n: 41, átlag

28

életkor 10,8±1,3) illetve 2004-ben (asthmás fiúk 2004, n: 26, átlag életkor 10,5±1,8, átlagban 2,6 éve úsztak; egészséges fiúk 2004, n: 54, átlag életkor 11,0±1,4) mértük. A két csoport asthma súlyosságának megítélésére, a mindkét időpontból rendelkezésre álló súlyossági mutatót, az asthmás nehézlégzések időegységre számolt gyakoriságát használtuk. Az 1985-ös felmérésben [115] az asthmás betegek súlyossági besorolása az elmúlt év nehézlégzésének száma alapján történt: enyhe asthma, -ha a dyspnoe-s napok száma évi 20 alatt maradt, középsúlyos 20-60 nap között, illetve súlyos asthma 60 nap felett. A vizsgálatunk idején érvényben lévő GINA ajánlás (intermittáló asthmát és három különbözős súlyosságú perzisztálót különböztetett meg. Az 1985-ös cikkben szereplő „enyhe asthmások” a tünetek száma alapján (max. 1,7/hó), megfelelnek a későbbi intermittáló asthmának. A mérsékelten súlyos asthma évi 60 rohamszáma havi maximum 5 nehézlégzésnek felel meg, ami elfogadható a 2002-es besorolás szerint enyhe perzisztáló asthmának. A 60 feletti nehézlégzést mutatók középsúlyos és súlyosnak feleltek meg. Az intermittáló + enyhe perzisztáló (82 vs 77%), középsúlyos + súlyos perzisztáló (18 vs 23%) asthmásokból kialakított csoportok Khi2 segítségével történő összehasonlítása szerint (p=0,51), nem volt súlyosságbeli különbség a vizsgált gyermekek között.

III.2.3 Az obezitás vizsgálatban résztvevő fiatalok Ebben a keresztmetszeti felmérésben 9-16 év közötti fiatalok vettek részt. Az úszó fiatalok közül 64 asthmás (átlag életkor 12,1±1,9, átlagban 4,8 éve úsztak) illetve 53 ortopédiai betegségben szenvedő gyermek volt (tartáshiba 80,6%, gerincferdülés 6%, mellkasdeformitás 3%, lúdtalp 10,4%, átlag életkor 12,7±2,1, átlagban 3,0 éve úsztak). A 61 nem úszó, asthmás gyermek (átlag életkor 11,4±2,1) illetve 146 nem úszó, egészséges fiatal (átlag életkor 12,1±1,9) a kontrollcsoportot alkotta. Az asthma súlyossága a két csoportban (úszó asthmás versus nem úszó asthmás) a következő: intermittáló + enyhe perzisztáló (86 versus 59 %), középsúlyos perzisztáló (14 versus 41%). A nem úszó asthmások csoportjában szignifikánsan több volt a súlyosabb asthma az úszó asthmásokhoz képest (intermittáló + enyhe perzisztáló vs középsúlyos perzisztáló asthma p=0,001).

29

III.2.4 Életminőség és pszichés státusz vizsgálaton résztvevő fiatalok 4.1 A 7-17 éves korcsoportban 47 úszó asthmás (átlag életkor 11,5±2,5, átlagban 5,4 éve úsztak) és 100 nem úszó asthmás (átlag életkor 11,7±2,7) töltötte ki a magyar nyelvű Paediatric Asthma Quality of Life Questionnaire (PAQLQ) kérdőívet (3. Ábra). Az asthma súlyossága a két csoportban (úszó versus nem úszó asthmás): intermittáló + enyhe perzisztáló (83 versus 61%), középsúlyos + súlyos perzisztáló (17 versus 39%). Az asthma súlyosságát illetően a nem úszó asthmások csoportjában szignifikánsan több volt a középsúlyos + súlyos perzisztáló asthma az úszó asthmások csoportjához képest (p=0,008 Khi2 teszt). Az asthma-súlyosságbeli különbség a 7-11 évesek csoportjára vezethető vissza (intermittáló + enyhe perzisztáló vs középsúlyos + súlyos perzisztáló asthma p=0,004 Fisher exact teszt). A 12-17 éves úszó versus nem úszó asthmás csoportok között nincs különbség az asthma súlyosság tekintetében (intermittáló + enyhe perzisztáló vs középsúlyos + súlyos perzisztáló asthma p=0,26 Khi2 teszt). 4.2 A 12-18 éveseknél 30 úszó asthmás (átlag életkor 13,5±1,6, átlagban 6,3 éve úsztak) és 52 nem úszó asthmás (átlag életkor 14,0±1,9) töltötte ki a magyar nyelvű State Trait Anxiety Inventory for Children (H.STAIC) kérdőívet (3. Ábra). Az asthma súlyossága a két csoportban (úszó versus nem úszó asthmás): intermittáló + enyhe perzisztáló (77 versus 55%), középsúlyos perzisztáló + súlyos (23 versus 45%). Az asthma súlyosságának megoszlása a két asthmás csoport között nem mutatott különbséget (intermittáló + enyhe perzisztáló vs középsúlyos + súlyos perzisztáló asthma p=0,08 Khi2 teszt). Mivel a szorongás vizsgálatánál csak a 12-18 évesek vettek részt, ez az arány megegyezik az életminőségbeli vizsgálatoknál találtakkal (lásd 4.1). Ott asthma súlyosságbeli különbség csak a 7-11 éves úszó és nem úszó asthmások között volt. 4.3 A 12-18 éves korcsoportban 30 úszó asthmás (átlag életkor 13,5±1,6, átlagban 6,3 éve úsztak) és 54 nem úszó asthmás (átlag életkor 14,1±1,9) töltötte ki a magyar nyelvű Child Depression Inventory Questionnaire (CDI) kérdőívet (3. Ábra). Az asthma súlyossága a két csoportban (úszó versus nem úszó asthmás): intermittáló (77 versus 58%), középsúlyos perzisztáló (23 versus 42%). Az asthma súlyosságának megoszlása a két asthmás csoport között nem mutatott különbséget (intermittáló + enyhe perzisztáló vs középsúlyos + súlyos perzisztáló asthma p=0,06 Khi2 teszt).

30

A 7-11 és 12-18 éves személyek pszichés státuszát felmérő kérdőívek kitöltésében metodikai különbségek vannak. A kicsiknél, akik nem tudnak olvasni, kérdezőbiztosra van szükség. Az úszó asthmások esetén a vizsgálat összes feltétele csak a 12-18 évesek csoportjában teljesült.

Úszó asthmások CDI, N: 30, H.STAIC, N: 30

Úszó asthmások PAQLQ, N: 47

Nem úszó asthmások CDI, N: 54, H.STAIC, N: 52

Nem úszó asthmások PAQLQ, N: 100

3. Ábra Életminőség vizsgálatokban résztvevő fiatalok

III.2.5 Életminőség és pszichés státusz vizsgálaton résztvevő gondozók 5.1 Negyvennégy szülő, akinek asthmás gyermeke rendszeres úszásedzésre járt illetve 97 szülő, akinek gyermeke asthmás, de nem járt úszásedzésre töltötte ki a magyar nyelvű életminőség (PACQLQ) kérdőívet. 5.2 Negyvennyolc szülő, akinek asthmás gyermeke rendszeres úszásedzésre járt és 97 szülő, akinek gyermeke asthmás, de nem járt úszásedzésre töltötte ki a magyar nyelvű pszichés státuszt vizsgáló (H.STAI és BDI) kérdőíveket és a Rövid Stressz kérdőívet.

31

Életkor, iskolai végzettség és családi állapot szerint a szülői csoportokat a következő felbontásban elemeztük: 1)

A gondozók átlag életkora szerint (40,8 év) bontottuk fel a csoportokat és a 41

évnél fiatalabb illetve idősebb korcsoportokat vizsgáltuk. 2)

Iskolai végzettség szerint a gondozókat két alcsoportba soroltuk: érettségivel,

szakmunkásképző végzettséggel, nyolc általános iskolával + tanfolyammal vagy általános iskolai végzettséggel rendelkező gondozók (alacsonyabb képzettségű gondozók) vs főiskolát, egyetemet vagy érettségit + tanfolyamot végzett szülők (magasabb képzettségű gondozók). 3)

A családi állapot szerint a gondozókat két alcsoportba soroltuk: szülők, akik

egyszer vagy többször házasodtak, illetve kapcsolatban élnek, vs egyedül élő, elvált, özvegy vagy külön élő szülők (egyedülálló szülők).

III.2.6 A gyermekek és szülők életminőségének és pszichés státuszának interakció elemzése 6.1

Negyvenegy asthmás, rendszeres úszásedzésre járó fiatal valamint gondozója

illetve 91 rendszeres úszásedzésre nem járó asthmás valamint gondozója töltötték ki az életminőség (PAQLQ és PACQLQ) kérdőíveket. Az asthmás fiatalok 7-17 év közöttiek voltak. 6.2 Huszonhat asthmás, rendszeres úszásedzésre járó fiatal valamint gondozója és 47 asthmás, de úszásedzésre nem járó gyermek valamint gondozója töltötte ki a pszichológiai tüneteket (szorongási és depressziós tünetek) vizsgáló kérdőíveket. A fiatalok életkora 12-18 év között volt.

32

IV. EREDMÉNYEK IV. 1. Úszó asthmások futás-állóképességének vizsgálata

IV.1.1 Kilenc hónap úszásterápia után mért futás-állóképesség úszó (asthmás és ortopédiai) betegek és nem úszó egészségesek körében Futás-állóképesség –úszók versus nem úszók összevetésével A Gyene-féle úszásterápia szerves részét képezi az évente egyszer, május végén megrendezésre kerülő futás-állóképesség vizsgálat. A 9 hónap úszásterápia után felmért úszó csoportok futás-állóképessége szignifikánsan jobb a nem úszó, egészségesek csoportjához képest (úszó légzőszervi csoport vs egészségesek p<0,0001, úszó ortopédiai rendellenességben szenvedők vs egészséges p<0,0001). Az úszó légzőszervi csoport által Cooper teszten elért pontérték átlagosan 40,1 (95%-os konfidenciaintervallum[CI]: 38,4-41,9), az ortopédiai betegeknél ez 38,8 (CI:37,2-40,4), míg az egészségeseknél csupán 20,5 (CI:19,1-21,9, 4. Ábra). 60

40 30 20 10

Pontátlag csoportonként

50

40,14 SD 14,2

38,82 SD 13,5

ÚL

ÚO

0

20,54 SD 15,4 NemÚE

4. Ábra. Kilenc hónap úszásterápia után, a Cooper teszten elért pontok csoportonkénti átlagértékei alapján a nem úszó egészségesek bizonyultak a legkevésbé fitteknek (úszó légzőszervi csoport (ÚL) n: 298, úszó ortopédiai beteg (ÚO) n: 236, nem úszó egészséges (NemÚE) n: 456). Pontozott vonalak = 95% -os konfidencia-intervallum, függőleges vonalak = standard deviáció (SD).

33

Kiváló és igen jó teljesítmények aránya Ez az arány a legnagyobb a rendszeresen úszó légzőszervi betegek csoportjában: 164/298. Az úszó, ortopédiai betegségben szenvedők csoportjában az arány 119/236, míg az egészségeseknél 58/456 volt (1. Táblázat). 1. Táblázat. A futás-állóképességet jellemző minősítések aránya csoportonként (kor és nem függvényében) illetve a kell érték alatti és feletti teljesítmények száma a rendszeresen úszó légzőszervi (ÚL) és az úszó ortopédiai rendellenességben szenvedő (ÚO) valamint a nem úszó egészséges (NemÚE) fiatalok csoportjában. Kiváló + igen jó / jó + gyenge minősítések aránya

P érték

35 pont feletti / alatti teljesítmények száma

P érték

ÚL N: 298

164 vs134

ÚL vs ÚO p=0,29

201 vs 97

ÚL vs ÚO p=0,15

ÚO N: 236

119 vs 117

ÚO vs NemÚE p<0,0001*

145 vs 91

ÚO vs NemÚE p<0,0001*

NemÚE N: 456

58 vs 398

NemÚE vs ÚL p<0,0001**

84 vs 372

NemÚE vs ÚL p<0,0001**

*=szignifikáns különbség az úszó ortopédiai csoport javára **=szignifikáns különbség az úszó légzőszervi csoport javára Az egészség megőrzéséhez szükséges állóképességi kell érték Az egészség megőrzéséhez szükséges állóképességi határérték (35 pont) alatti és feletti teljesítmények szerinti vizsgálatnál az egészségesek szignifikánsan gyengébben teljesítettek a másik két csoporthoz képest (1. Táblázat). Állóképesség nemek szerint A nemi arány a légzőszervi betegségben szenvedő gyermekek csoportjában, az asthmának megfelelően fiú túlsúlyt mutat, a többi csoportban nincs jelentősebb különbség a fiúk vs lányok számában.

34

Nemek szerinti vizsgálatban (2. Táblázat) összességében a fiúk jobbnak bizonyultak a lányokhoz képest. A lányok az egészséges csoportban szignifikánsan gyengébben, míg az úszó ortopédiai csoportban szignifikánsan jobban teljesítettek a fiúkhoz képest. Az úszó légzőszervi csoportban nem volt különbség a nemek teljesítményében. 2. Táblázat. Az állóképesség nemek szerinti elemzése Nem

Kiváló+igen jó

Jó+gyenge

minősítések

minősítések száma

P érték

száma ÚL N: 298

Fiú

102

87

Lány

62

47

Fiú

60

70

Lány

59

47

NemÚE

Fiú

41

186

N: 456

Lány

17

212

P=0,0007**

N:990

203 versus 138

343 versus 306

P=0,045**

ÚO N: 236

P=0,63 P=0,015*

Összes fiú vs összes lány

*= szignifikáns különbség a lány csoport javára **= szignifikáns különbség a fiú csoport javára

Állóképesség életévek szerint, úszó és nem úszó gyermekeknél Az úszók csoportja szignifikánsan jobban teljesített a nem úszó, egészséges fiatalok csoportjához képest minden életév szerinti csoportban (p=0,0002 Mann-Whitney teszt, (5. Ábra).

35

ÚL+ÚO NemÚE

45 40 35 30 25 20

Pontátlag

50

15 10 5 0

Életév

8

9

10

11

12

13

14

15

5. Ábra. Az úszó (légzőszervi+ortopédiai, n: 534) betegek és nem úszó, egészséges csoport (n: 456) Cooper teszt eredményeinek életév szerinti pontátlagai.

36

IV.1.2 Az úszó asthmások futás-állóképessége, a nem úszó asthmás, illetve a nem úszó egészséges fiatalok futás-állóképességéhez viszonyítva Futás-állóképesség a vizsgált csoportokban tartós edzés után A nemre, életkorra vonatkozó normákhoz viszonyított méréseink alapján a tartósan úszó (átlag 3,4 év) asthmások futás-állóképessége szignifikánsan jobbnak bizonyult a másik két vizsgált csoporthoz képest (úszó asthmás vs nem úszó asthmás p=0,006 illetve úszó asthmás vs nem úszó egészséges p<0,0001). Az úszó asthmások által Cooper teszten elért pontérték átlagosan 38,3 (95%-os konfidencia-intervallum [CI]:33,8-42,8), a nem úszó asthmásoknál ez 23,3 (CI:17,4-29,1), míg az egészségeseknél csupán 21,97 (CI:19,7-24,3, 6. Ábra).

60

40 30 20 10

Pontátlag csoportonként

50

38,3 SD 15,9

0 ÚA

23,3 SD 15,7

21,97 SD 15,0

NemÚA

NemÚE

6. Ábra. A Cooper teszten elért pontok csoportonkénti átlagértékei alapján a nem úszó, egészségesek bizonyultak a legkevésbé fitteknek (úszó asthmás, ÚA n: 51, nem úszó asthmás, NemÚA, n: 28, nem úszó egészséges NemÚE, n: 179). Pontozott vonalak = 95% -os konfidencia-intervallum, függőleges vonalak = standard deviáció (SD).

37

Kiváló és igen jó teljesítmények aránya A kiváló és igen jó teljesítmények aránya a rendszeresen úszó asthmások csoportjában volt a legnagyobb. A nem úszó asthmások és az egészségesek csoportja között nem volt különbség (3. Táblázat). 3. Táblázat. A futás-állóképességet jellemző minősítések aránya csoportonként (kor és nem függvényében megadott értékek) illetve a kell érték alatti és feletti teljesítmények száma a rendszeresen úszó asthmások (ÚA), a nem úszó asthmások (NemÚA) valamint a nem úszó egészséges (NemÚE) fiatalok csoportjában. Kiváló + igen jó / jó + gyenge minősítések aránya ÚA N: 51 NemÚA N: 28

25 vs 26 5 vs 23

P érték (Khi2 teszt)

35 pont feletti / alatti teljesítmények száma

P érték (Khi2 teszt)

ÚA vs NemÚA p=0,006*

21 vs 30

ÚA vs NemÚA p=0,004*

NemÚA vs NemÚE p=0,47

21 vs 7

NemÚA vs NemÚE p=0,46

NemÚE 23 vs 156 ÚA vs NemÚE 145 vs 34 ÚA vs NemÚE N: 179 p<0,0001* p<0,0001* * =szignifikáns különbség az úszó asthmások állóképességének javára Kell érték és állóképesség Az egészség megőrzéséhez szükséges állóképességi határérték (35 pont [117]) alatti és feletti teljesítmények szerinti összehasonlításban az úszó asthmások futás-állóképessége szignifikánsan jobb a másik két vizsgált csoporthoz képest. A nem úszó asthmások és egészséges személyek futás-állóképessége nem mutatott szignifikáns különbséget (3. Táblázat). Nemek és állóképesség Nemek szerinti elemzésnél (4. Táblázat) a két asthmás csoportban nem volt különbség a fiúk és lányok teljesítménye között. Az egészséges fiúk állóképessége szignifikánsan jobb, mint az egészséges lányoké. Ebből adódóan az összesített fiú csoport is

38

szignifikánsan jobban teljesített az összesített lány csoporthoz képest, ami a hazai irodalomban található eredményekkel összecseng [133]. 4. Táblázat. Az állóképesség nemek szerinti elemzése Nem ÚA N: 51 NemÚA N: 28 NemÚE N: 179

Kiváló+igen jó

Jó+gyenge

minősítések száma

minősítések száma

Fiú

22

20

Lány

2

7

Fiú

4

14

Lány

1

9

Fiú

16

62

Lány

7

94

P=0,007*

42 versus 10

96 versus 110

P<0,0001*

Összes fiú vs lány

P érték

P=0,15 P=0,62

* = szignifikáns különbség a fiú csoport javára Életkor és állóképesség A korcsoport szerinti bontásból a 8-11 évesek emelhetők ki. Az úszó asthmásoknál statisztikai szempontból szignifikánsan többen mutatnak jó teljesítményt a nem úszó asthmásokhoz, illetve az egészséges fiatalokhoz képest, annak ellenére, hogy a betegség súlyossága szerint ebben a csoportban nem volt különbség. A 12-14 éveseknél az úszó asthmások és a nem úszó asthmások kiválósági besorolás szerinti teljesítménye között nem volt különbség, viszont az egészségesekhez képest mindkét asthmás csoport jobban tejesített (5. Táblázat). A 15-17 éves valamint a 18-22 éves korcsoportban, kiválósági besorolásban mérve, csak az úszó asthmások és egészségesek között volt szignifikáns különbség az úszó asthmások javára (5. Táblázat). Az

úszó

asthmások

minden

korcsoportban

egészségesekhez képest.

39

jobb

teljesítményt

mutattak

az

5. Táblázat.

Korcsoport szerinti állóképesség eredmények statisztikai elemzése

(kiváló+igen jó teljesítményt nyújtó személyek számának összehasonlítása.) ÚA/ NemÚA

ÚA/NemÚE

NemÚA/NemÚE

8-22 év

p=0,01*

p<0,0001*

p=0,55

8-11 év

p=0,024*

p=0,033*

p=0,44

12-14 év

p=0,6

p=0,0001*

p=0,029**

15-17 év

p=0,3

p=0,009*

p=0,41

18-22 év

p=0,52

P=0,01*

p=0,45

* = szignifikáns különbség az úszó asthmások állóképességének javára **= szignifikáns különbség a nem úszó asthmások állóképességének javára Életév szerinti állóképességi pontok ÚA NemÚA+NemÚE

60

40 30

Pontátlag

50

20 10 Életév

0 8

9

10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22

7. Ábra. Az úszó asthmás fiatalok és a nem úszó csoport (asthmás + egészséges) Cooper teszt eredményeinek életév szerinti pontátlagai. Az úszó (asthmások) és a nem úszók (nem úszó asthmás és egészséges fiatalok) állóképességi pontokban mért eredményeit korcsoport szerint összehasonlítva azt

40

kaptuk, hogy az úszó asthmások csoportja szignifikánsan jobban teljesített a nem úszókhoz képest (p=0,0004 Mann-Whitney teszt, 7. Ábra). Futás előtt és után végzett légzésfunkciós vizsgálat (PEF), az úszó és nem úszó asthmás, illetve nem úszó egészséges fiataloknál Az alap légzésfunkciós értékek tekintetében nem volt különbség a három csoport között. A PEF≥20% csökkenés, ami a fizikai terhelés okozta hörgőgörcs jelzője, hasonló arányban fordult elő a két asthmás csoportban (6. Táblázat). Az úszó asthmások futásállóképessége szignifikánsan jobb volt a nem úszó asthmásokhoz és az egészségesekhez képest (úszó asthmás vs nem úszó asthmás p=0,0004, úszó asthmás vs nem úszó egészséges p<0,0001). 6. Táblázat. Összesített futás-állóképességbeli és légzésfunkciós eredmények az úszó asthmás, a nem úszó asthmás és a nem úszó egészséges fiatalok csoportjában. Úszó asthmások N: 24 Alap PEF értékek Cooper teszt előtt

Nem úszó asthmások N: 23

Nem úszó egészségesek N: 10

87,1%(±15)

91,0(±20,8)%

93,4(±14,2)%

Átlag PEF csökkenés

lányok

-6,04%

-15,4%

-9,32%

Cooper teszt után

fiúk

-7,07%

-14,45%

-12,0%

0

2

0

Asthmás panaszokat mutató fiatalok száma Cooper teszt után

Korcsoportonkénti állóképességet illetően a 8-11 illetve a 15-17 évesek között az úszó asthmások szignifikánsan jobb eredményeket értek el, annak ellenére, hogy légzésfunkciós értékeik nem mutattak különbséget (8. Ábra).

41

ÚA Nem ÚA

60 NS

30 20 10 0

96,3%

86,2%

84,6% 100%

44 81,7%

80%

34,5 Alap PEF értékek

40

Futásállóképességi pontátlag

50

NS 19

17,3

60% 40% 20% 0%

1

8-11 év p=0,04

2

3

4

15-17 év p=0,03

8-11 év p=0,43

5

15-17 év p=0,46

8. Ábra A futás-állóképességi pontátlag (bal) és az alap légzésfunkciós értékek (jobb) a 8-11 illetve a 15-17 évesek csoportjában.

42

IV.2 A futás-állóképességi minősítések összehasonlítása az 1985-ben és 2004-ben végzett felmérések alapján úszó asthmások és nem úszó egészségesek csoportjában Az 1985-ös futás-állóképesség felmérést Szentágothai és mtsai a Cooper teszttel végezték. 2004-es felmérésünknél a futás-állóképesség mérésére szintén a Cooper tesztet alkalmaztuk, ugyanazokat az előírásokat követve, mint az 1985-ös vizsgálatnál. A Cooper teszt eredményei azt mutatják, hogy az 1985-ben vizsgált fiúk futásállóképessége összességében (asthmás + egészséges) szignifikánsan jobb a 2004-ben felmértekhez képest (p<0,0001). Az ugyanabban a rendszerben foglalkoztatott asthmásoknál, ugyanolyan módszerrel végzett tesztek összehasonlításából nyert adatokat összevetve azt kaptuk, hogy az asthmások szignifikánsan jobban teljesítettek 1985-ben, mint 2004-ben (9. Ábra). Az egészségesek csoportjában 1985-ben nagyobb százalékban fordulnak elő kiváló és igen jó minősítések a 2004-es eredményekhez viszonyítva (9. Ábra). Az asthma súlyosságát illetően az 1985-ös illetve 2004-es asthmások

csoportja

nem

mutatott

különbséget

az

intermittáló+enyhe

és

80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10%

Kiváló+ igen jó minősítések %-os aránya

középsúlyos+súlyos betegszám között (p=0,51).

0%

p<0,0001 76% p=0,0003 69%

31% 20% 1985

ÚA1

2004

1985

ÚA2

NemÚE1

2004

NemÚE2

9. Ábra. Az úszó asthmás és nem úszó egészséges fiatal fiúk futás-állóképessége 1985 vs 2004-ben

43

Asthmás vs egészséges fiatal Sem 1985-ben, sem 2004-ben nem volt különbség a rendszeresen úszó asthmás és egészséges fiúk futás-állóképességében a kiváló+igen jó minősítések arányát vizsgálva. (7. Táblázat). 7. Táblázat. Az asthmás és egészséges fiúk futás-állóképességbeli minősítéseinek összehasonlítása Kiváló + igen jó vs jó + közepes + gyenge minősítések aránya Úszó asthmás

Nem úszó egészségesek

1985

25 versus 15

31 versus 10

2004

8 versus 18

11 versus 43

44

P érték ÚA vs NemÚE p=0,2 ÚA vs NemÚE p=0,3

IV.3 Az obezitás arányának vizsgálata

Összesített asthmás csoport versus összesített nem asthmás csoport Összehasonlítva

az

asthmás

(úszó+nem

úszó)

csoportot

a

nem

asthmások

(egészséges+ortopédiai rendellenességben szenvedő) csoportjával a túlsúly és obezitás arányát tekintve nem volt szignifikáns különbség p=0,71 (8a. Táblázat). 8a. Táblázat. Az alultáplált + normál testsúly valamint a túlsúly + obezitás előfordulásának %-os aránya az asthmás (úszó + nem úszó fiatalok) és nem asthmás (egészségesek + ortopédiai rendellenességben szenvedő fiatalok) csoportokban. Alultápláltság+normál testsúly

Túlsúly+obezitás

ASTHMÁS CSOPORT N: 125

72,0%

28,0%

Úszó asthmás

39,2%

12,0%

32,8%

16,0%

NEM ASTHMÁS CSOPORT N: 199

73,9%

26,1%

Úszó ortopédiai rendellenességben szenvedők

22,6%

4,0%

Nem úszó egészségesek

51,3%

22,1%

Nem úszó asthmás

Asthmás versus nem asthmás csoport p=0,71

Obezitás az úszó versus nem úszó csoportban Az összevont úszó csoportban (asthmás + ortopédiai rendellenességben szenvedő) kisebb arányú volt a túlsúlyos és obez gyermekszám az összevont nem úszókhoz (asthmás + egészséges) képest (p=0,03, 8b. Táblázat).

45

8b. Táblázat. Az alultáplált + normál testsúly valamint a túlsúly + obezitás előfordulásának %-os aránya az úszó (asthmás + ortopédiai rendellenességben szenvedő fiatalok) és nem úszó (asthmás + egészségesek) csoportokban. Alultápláltság+normál testsúly

Túlsúly+obezitás

ÚSZÓ CSOPORT N: 117

80,3%

19,7%

Úszó asthmás

41,9%

12,8%

Úszó ortopédiai rendellenességben szenvedők

38,4%

6,9%

NEM ÚSZÓ CSOPORT N: 207

69,1%

30,9%

Nem úszó asthmás

19,8%

9,7%

Nem úszó egészségesek

49,3%

21,2%

Úszó versus nem úszó csoport P=0,03*

*= az úszó csoportban (asthmás + ortopédiai rendellenességben szenvedő fiatalok) szignifikánsan alacsonyabb a túlsúly+obezitás arány a nem úszó csoporthoz (asthmás + egészséges fiatalok) képest. Obezitás az összesített asthmás versus egészségesek csoportjában Az asthmás és egészséges csoportok között nem volt obezitásbeli különbség (p=0,7

31% 29% 27% 25% 23% 21% 19% 17% 15%

Túlsúly és obezitás %-os aránya

Khi2 teszt, 10. Ábra). Összesített asthmás csoport (úszó+nem úszó, N: 125) Egészségesek csoportja (N: 146)

28%

30%

1

NS

10. Ábra. A túlsúly + obezitás százalékos előfordulása az összetett asthmás versus egészséges csoportban, a csoportot alkotó személyek százalékában ábrázolva.

46

Obezitás a négy vizsgált csoportban Az úszó és nem úszó asthmás csoportok, valamint az úszó asthmás és ortopédiai csoportok között nem volt különbség a túlsúly és az obezitás arány tekintetében (p=0,24 illetve p=0,26). A túlsúlyos és obez fiatalok aránya a rendszeresen úszó, ortopédiai rendellenességben szenvedők csoportjában szignifikánsan kisebb volt, mint a nem úszó egészségesek illetve a nem úszó asthmások csoportjában (p=0,033 illetve p=0,03). Obezitás nemek szerinti összehasonlítása Az obezitás szempontjából nemek közötti különbség (összes fiú versus összes lány) nem volt kimutatható p=0,1 (11. Ábra). Az összesített asthmás csoportban sem találtunk nemek közötti különbséget p=0,45. Az úszó versus nem úszó asthmás fiúk obezitás aránya között sem volt különbség (p=0,55). Hasonlóképpen az úszó versus nem úszó

35 30 25 20 15 10 5

Túlsúly és obezitás %-os aránya

asthmás lányoknál sem találtunk szignifikáns különbséget p=0,17.

0

Összes fiú (N: 192) Összes lány (N: 132)

30,2% 21,9%

NS 1

11. Ábra. A túlsúly + obezitás előfordulása az összesített fiú és lány csoportokban. Szignifikáns különbséget nem találtunk a nemek között a túlsúly + obezitás arány tekintetében.

47

Obezitás, életév és úszás szerinti felbontásban A túlsúlyos és obez fiatalok arányát illetően nem volt életévbeli különbség az úszó versus nem úszó csoportok között (p=0,19 Mann-Whitney teszt, 12. Ábra).

20 15 10 5 0

úszó csoport nem úszó csoport

Túlsúlyos + obez gyermekek %-os aránya

25

Életév

9

10

11

12

13

14

15

16

12. Ábra. A túlsúly és obezitás aránya az úszó (asthmás + ortopédiai) és a nem úszó (asthmás + egészséges) csoportokban életkor szerinti felbontásban.

48

IV.4 Úszó és nem úszó asthmások életminőségének és pszichés státuszának összehasonlítása

IV.4.1. Asthma specifikus életminőség vizsgálat Az asthma specifikus életminőséget, úszó asthmásoknál 2006 tavaszán vizsgáltuk az Akarat DSE-ben. A nem úszó asthmások életminőségét a Semmelweis Egyetem I. számú Gyermekklinikáján, Dr. Szabó Alexandra mérte fel és az adatokat rendelkezésünkre bocsájtotta. Az úszó és nem úszó asthmások életminőség (PAQLQ) kérdőíven elért értékei nem mutatnak szignifikáns különbséget (p=0,64 Mann-Whitney teszt, 9. Táblázat).

PAQLQ (Életminőség kérdőív)

9. Táblázat. Az úszó és nem úszó asthmások életminőségének kvartilonkénti vizsgálata

PAQLQ pont átlagérték (SD)

Az életminőség pontok kvartilonként

Úszó asthmások N: 47

Nem úszó asthmások N: 100

6,17 ± 0,97

6,22 ± 1,0

1. kvartil (legrosszabb)

2,4-5,6

N: 11

2,87-5,9

N: 24

2. kvartil

≥5,6-6,5

N: 11

≥5,9-6,6

N: 23

3. kvartil

≥6,5-6,87

N: 11

≥6,6-6,89

N: 28

4. kvartil (legjobb)

≥6,87-7

N: 14

≥6,89-7

N: 25

Úszó és nem úszó asthmások életminőségének összehasonlítása

P=0.64 (Mann-Whitney)

Az életminőségbeli dimenziók Az úszó és nem úszó asthmások életminőségének három dimenziójának (korlátozott aktivitás, tünetek, emocionális funkciók) vizsgálatakor nem találtunk különbséget a két asthmás csoport között, sem a fizikai aktivitásban való korlátozottság (ÚA vs NemÚA p=0,27), sem a tünetek (ÚA vs NemÚA p=0,8), sem pedig az emocionális funkciók (ÚA vs NemÚA p=0,82 Mann-Whitney teszt, 13. Ábra) terén.

49

Úszó asthmások Nem úszó asthmások

6,2

6,15

6,1

6,05

6

Életminőségbeli alcsoportértékek

6,25

6.25 SD 0,3

NS

NS 6.17 SD 1,2

NS 6.23 SD 0,9

6.18 6.16 SD 1,1 SD 1,1

6.06 SD 1,0

5,95

Korlátozott aktivitás

Tünetek

Emocionális funkciók

13. Ábra. Életminőség dimenziók az úszó és nem úszó asthmások csoportjában Életminőség nemek szerint A nemi arány az asthmának megfelelően fiú túlsúlyt mutat. Nemek szerinti vizsgálatban nem volt életminőségbeli különbség kimutatható az úszó (fiú 6,17 pont vs lány 6,22 pont) illetve a nem úszó asthmások (fiú 6,3 pont vs lány 5,9 pont) csoportjában. Az egyes vizsgált csoportok életkor szerinti bontása Az életkor szempontjából a két asthmás csoport összehasonlítható volt. Bár igyekeztünk a súlyosság szerint azonos csoportokat kialakítani, de az egyes vizsgálatokra különböző számú beteg vállalkozott. Így fordulhatott elő, hogy a nem úszó asthmás csoportban a 711 évesek súlyosabbak voltak úszó asthmás társaikhoz képest. Ennek ellenére nem találtunk életminőségbeli különbséget az úszó vs nem úszó asthmás 7-11 évesek között (p=0,99). Az összesített 7-11 versus 12-17 évesek csoportjában sem találtunk életkorbeli eltérést (7-11 évesek 6,1 pont vs 12 -17 évesek 6,3 pont, p=0,051).

50

Életminőség az életévek szerint, úszó és nem úszó csoportokban Az úszó és a nem úszó asthmás fiatalok életminőség-kérdőíven elért pontátlagát életévek szerint összehasonlítva nem találtunk szignifikáns különbséget a két csoport között (p=0,99 Mann-Whitney teszt, 14. Ábra).

úszó asthmások nem úszó asthmások

7 6 5 4 3 2 1 0

Életminőség (PAQLQ)- pontátlag

8

Életév

7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

17

14. Ábra Az úszó és nem úszó asthmás csoport életminőségének életév szerinti pontátlagai.

51

IV.4.2 Szorongás vizsgálat Szorongás, úszó és nem úszó csoportokban Az úszó és nem úszó asthmások szorongás (H.STAIC) kérdőíven elért értékei nem különböznek szignifikánsan egymástól (p=0,7 Mann-Whitney teszt, 10. Táblázat). 10. Táblázat. Az úszó és nem úszó asthmások szorongási tünetei kvartilisenként (minél

H.STAIC (Szorongás)

magasabb az érték annál több a szorongási tünet) Úszó asthmások N: 30

Nem úszó asthmások N: 52

31,9 ± 5,6

31,6 ± 3,4

H.STAIC átlagérték (SD)

A szorongási tünetek értékei kvartilisenként

1. kvartilis (legjobb)

15-29

N: 5

20-30

N: 8

2. kvartilis

≥29-31,5

N: 10

≥30-31

N: 12

3. kvartilis

≥31,5-34,5

N: 8

≥31-33,5

N: 19

4. kvartilis (legrosszabb)

≥34,5-49

N: 7

≥33,5-39

N: 13

Nemek szerinti szorongási tünetek A lányok szignifikánsan több szorongási tünetet mutatnak a fiúkhoz képest az úszó és nem úszó asthmás csoportban (11. Táblázat). 11. Táblázat. Nemek szerinti szorongás az úszó és nem úszó asthmások körében

Nem

ÚA N: 30

NemÚA N: 52

Szorongási átlagérték

Fiú N: 23

31,1 (±5,9)

Lány N: 7

34,7 (± 3,3)

Fiú N: 40

30,9 (±3,4)

Lány N: 12

33,5 (±2,6)

P érték

P=0,044*

P=0,015*

* a lányok szignifikánsan több szorongási tünetet mutatnak a fiúkhoz képest

52

Korcsoport szerinti szorongási tünetek Életkor szempontjából nem találtunk szorongási tünetbeli különbséget az úszó asthmás és nem úszó asthmás csoportok között. Összességében, a 12-14 évesek vs 15-18 évesek csoportja között sem volt szignifikáns különbség a szorongási tünetek tekintetében (31,0 vs 32, 9, p=0,2).

53

IV.4.3 Depressziós tünetek vizsgálata Depressziós tünetek és úszás A depressziós tünetek számában nem volt különbség a nem úszó asthmások és úszó asthmások között (p=0,76, 12. Táblázat). 12. Táblázat. Az úszó és nem úszó asthmások depressziós tüneti pontjai kvartilisenként

CDI (Depressziós tünet)

(minél magasabb az érték annál több a depressziós tünet) Úszó asthmások N: 30

Nem úszó asthmások N: 54

8,9 ± 4,6

9,6 ± 5,8

CDI pontátlag (SD) A depresszióstü netek értékei kvartilisenként

1. kvartilis (legjobb)

1-5

N: 7

0-5

N: 8

2. kvartilis

≥5-8,5

N: 8

≥5-9

N: 17

3. kvartilis

≥8,5-12

N: 6

≥9-12,5

N: 13

4. kvartilis (legrosszabb)

≥12-19

N: 9

≥12,5-29

N: 16

Depressziós tünetek hazai normatív mintával való összehasonlítása A hazai, Rózsa és mtsai által felmért2, normatív mintával való összehasonlítás alapján az úszó és nem úszó asthmások kor szerint egyező mintája szignifikánsan kevesebb depressziós tünetet mutatott az egészséges társaikhoz képest (p=0,001 illetve p=0,004 Wilcoxon Signed Rank teszt). Nemek szerinti depressziós tünetek A fent említett normatív mintában ismertetett fiú csoport szignifikánsan több depressziós tünetet mutatott, mint az úszó vagy nem úszó fiú asthmásaink (p=0,008 illetve p=0,002 Wilcoxon Signed Rank teszt, 15. Ábra). Az úszó és nem úszó asthmás lányok és egészséges társaik depressziós tünetei nem különböztek (p=0,11 illetve p=0,21, 15. Ábra)

2

Az egészségesek adatai Rózsa Sándor 1999-es cikkében leírt magyarországi normatív mintából származnak, melyben 3360, 12-18 év közötti fiatalt depressziós tüneteinek szintjét vizsgálta [123]. Az egészségesek átlagosan 12,4±6,2 pontot értek el a CDI kérdőíven.

54

NS

14

10 8 6 4

NS Átlag CDI pontértékek

12

Úszó asthmás Nem úszó asthmás Nem úszó egészséges

10,0 ±5,0

p=0.008

11,3 ±6,1

13,3 ± 6,3

NS

8,5 ± 4.5

11,5 ±6,2 9,1 ±5,7

2 0

Lányok

Fiúk

NS

p=0.002

15. Ábra Depressziós pontátlagok az úszó és nem úszó asthmások, valamint az egészséges lányok és fiúk (normatív minta2) csoportjában Életkor és depressziós tünetek Életkor szempontjából (12-14 vs 15-18 év) nem találtunk különbséget az úszó asthmás (8,1 vs 10,6, p=0,22) és nem úszó asthmás (9,2 vs 10,2, p=0,6) csoportokban. Összességében, a 12-14 évesek vs 15-18 évesek csoportja között sem volt szignifikáns különbség a depressziós tünetek tekintetében (8,8 vs 10,3, p=0,24 Mann-Whitney). Depressziós kérdőív dimenziói A felmérés azt mutatja, hogy a depressziós tüneteket vizsgáló kérdőívet alkotó 5 dimenzió

közül, a hatékonyság hiánya a legzavaróbb faktor. Az örömtelenség, a

rosszkedv, a negatív önértékelés illetve a társas zavarok majdnem azonos arányban a kevésbé zavaró faktorok közé sorolhatók. Sem az úszó, sem a nem úszó asthmások csoportjában nem találtunk szignifikáns különbséget az öt dimenzió között (p=0,1 Kruskal-Wallis teszt, 16. Ábra).

55

0,3 0,2 0,1

elért domain-pontátlag csoportonként

0,4

Depressziós tüneteket vizsgáló kérdőíven

0,6 0,5

Úszó asthm ások

0,58 SD 0,3

Nem úszó asthm ások

0,57 SD 0,4 0,31 SD 0,2

0,26 SD 0,2

0,42 SD 0,3

0,29 SD 0,1

0,27 SD 0,1

0,28 SD 0,3

0,4 SD 0,3

0,25 SD 0,2

0 Rossz kedv

Társas zavarok

Hatékonyság hiánya

Öröm telenség

Negatív önértékelés

16. Ábra A depressziós tüneteket vizsgáló kérdőíven (CDI) elért dimenziók pontátlagainak összehasonlítása az úszó és nem úszó asthmások csoportjában

56

IV.5 Életminőség és pszichés státusz vizsgálat az úszó és nem úszó asthmások gondozói körében IV.5.1 Gondozók életminősége Az úszó asthmások gondozói szignifikánsan jobb életminőségi szintet mutatnak a nem úszó asthmások gondozóihoz képest (p=0,044, 14. Táblázat). 14. Táblázat. Az úszó és nem úszó asthmást gondozók életminősége a kérdőíven elért

PACQLQ (Életminőség pontok)

pontok átlagértékei alapján (kvartilisenként) Úszó asthmások gondozói N: 44 6,0 ± 0,97

PACQLQ pontátlag (SD) Az életminőség pontok kvartilisenként

Nem úszó asthmások gondozói N: 97 5,5 ± 1,4

1. kvartilis (legrosszabb)

3,9-5,4

N: 11

0,5-4,7

N: 22

2. kvartilis

≥5,4-6,4

N: 11

≥4,7-5,7

N: 26

3. kvartilis

≥6,4-6,9

N: 10

≥5,7-6,7

N: 23

4. kvartilis (legjobb)

≥6,9-7

N: 12

≥6,7-7

N: 26

Úszó és nem úszó asthmást gondozók életminőség- összehasonlítása P=0.044* (Mann-Whitney)

Gondozók életminősége nemek szerint Az úszó asthmás gyermekek szüleinek csoportjában, illetve az összesített csoportban (úszó + nem úszó gyermeket gondozók) a nők szignifikánsan alacsonyabb életminőségi szintet mutattak, mint a férfiak (p=0,042 illetve p=0,02, 15. Táblázat). A férfi vs nő arány nem különbözik az úszó és nem úszó asthmások gondozói csoportokban (p=0,14 Khi2 teszt). 15. Táblázat. Életminőség pontátlag nemek szerint bontva az úszó és nem úszó asthmás gyermeket gondozók, valamint az összetett gondozói csoportban Nem

NemÚAG N: 97 Összes férfi vs nő N: 141

Férfi N: 13 Nő N: 31 Férfi N: 18 Nő N: 79 Férfi N: 31 Nő N: 110

57

P érték ÚAG férfi vs nő P=0,042* NemÚAG férfi vs nő P=0,26 Összes férfi vs nő P=0,02*

Mann-Whitney teszt

ÚAG N: 44

Életminőség pontátlag 6,5 (±0,5) 5,8 (±1,1) 5,9 (±1,1) 5,4 (±1,4) 6,1 (±0,9) 5,5 (±1,3)

Gondozók életkora és életminősége Az úszó és nem úszó asthmások gondozóinak átlag életkora (40,8 év) szerint bontottuk fel a csoportokat. Az úszó asthmások szülei szignifikánsan idősebbek a nem úszókéhoz képest (42,4 vs 39,1 év, p=0,02). A 41 évnél fiatalabb illetve idősebb korcsoportokat vizsgálva nem volt szignifikáns különbség az életminőség kérdőíven (úszó asthmás gyermeket gondozók: 5,8 vs 6,2 pont, p=0,26, nem úszó asthmás gyermeket gondozók: 5,6 vs 5,2 pont, p=0,17, összesített gondozók csoportja: 5,66 vs 5,67 pont, p=0,99). Gondozók iskolai végzettsége és életminősége A vizsgált gondozói csoportot az iskolai végzettség szerint két lcsoportba sorolva (lásd III.2.5) nem találtunk szignifikáns különbséget az alacsonyabb vs magasabb végzettségű gondozók életminőségi szintje között sem az úszó (5,7 vs 6,1 pont, p=0,95) sem a nem úszó asthmás gyermek szüleinél (5,2 vs 5,8 pont, p=0,1). Összességében a magasabb végzettségű gondozók szignifikánsan magasabb életminőségi szintet mutattak alacsonyabb végzettségű gondozótársaikhoz képest (5,2 vs 5,9 pont, p=0,03). Gondozók családi állapota és életminősége A vizsgált gondozói csoportot a családi állapot szerint két csoportba sorolva (lásd III.2.5) az egyedülálló és nem egyedülálló szülők életminőségi szintjei nem tértek el egymástól az úszó (6,0 vs 6,2 pont, p=0,59) és nem úszó asthmás (5,6 vs 5,3 pont, p=0,33), valamint az összesített (úszó + nem úszó gyermek) csoportok gondozóinak összehasonlításakor ( 5,7 vs 5,5 pont, p=0,39).

58

IV.5.2 A gondozók pszichés státusza és stresszállapota IV.5.2.1 A gondozók pszichés státusza (szorongás-H.STAI és depresszió-BDI) Szorongási tünetek vizsgálata (Hungarian State Trait Anxiety Inventory kérdőív) Az úszó és nem úszó asthmás gyermekek szülői csoportjában a szorongási tüneteket vizsgálva nem volt különbség (p= 0,2 Mann-Whitney teszt, 16. Táblázat). 16. Táblázat. Az úszó és nem úszó asthmást gondozók szorongási tüneteinek

H.STAI (Szorongási tüneti pontok)

összehasonlítása (kvartilisenént)

H.STAI átlagérték (SD) A szorongási tünetek pontértékei kvartilisenként

Úszó asthmások gondozói N: 48 44,4 ± 6,2

Nem úszó asthmások gondozói N: 97 44,9 ± 7,0

1. kvartilis (legjobb)

33-41

N: 11

6-41

N: 23

2. kvartilis

≥41-43

N: 11

≥41-45

N: 17

3. kvartilis

≥43-47

N: 12

≥45-50

N: 32

4. kvartilis (legrosszabb)

≥47-60

N:14

≥50-57

N: 25

A gondozók neme és szorongása Az úszó asthmás gyermekek szülői csoportjában nem találtunk nemi hovatartozással kapcsolatos szorongási különbséget. A nem úszó asthmások gondozói csoportjában a nők szignifikánsan több szorongási tünetet mutattak a férfiakhoz képest (45,6 vs 42,0 pont, p=0,026 Mann-Whitney teszt). Összességében a nők több szorongási tünetet mutattak a férfiakhoz képest (45,5 vs 41,9 pont, p=0,005 Mann-Whitney teszt). A férfi vs nő arány nem mutatott szignifikáns különbséget az úszó és nem úszó asthmások gondozóinak csoportja között (p=0,24 Khi2 teszt). Gondozók életkora és szorongása Az úszó és nem úszó asthmások gondozóinak átlag életkora szerint bontottuk fel a csoportokat (lásd III.2.5). Életkor tekintetében az úszó asthmások szülei szignifikánsan idősebbek a nem úszó asthmás gondozókhoz képest (42,3 vs 39,1, p=0,02). A 41 évnél

59

fiatalabb illetve idősebb korcsoportokat vizsgálva nem volt szignifikáns különbség a szorongási tünetek tekintetében. Gondozók iskolai végzettsége és szorongása A vizsgált gondozói csoportot az iskolai végzettség szerint két csoportba sorolva (lásd III.2.5) az úszó és nem úszó asthmás gyermek szüleinél nem találtunk szorongási különbséget. Az összesített csoportban (úszó asthmás + nem úszó asthmás gyermek gondozói) sincs szignifikáns különbség a szorongási tünetekben (44,4 vs 45,5 pont, p=0,19). Gondozók családi állapota és szorongása A vizsgált gondozói csoportot a családi állapot szerint két csoportba sorolva (lásd III.2.5) az egyedülálló és nem egyedülálló szülői csoportok szorongási tüneteinek szintje között nem volt szignifikáns különbség, sem az úszó, sem a nem úszó asthmás gyermekek gondozóinál. Az összesített gondozói csoport szorongási mutatójában sem volt szignifikáns különbség az egyedülállók és a nem egyedülállók között. (44,8 vs 44,5 pont, p=0,49).

60

A gondozók depressziós tünetei (Beck Depression Inventory kérdőív) Az úszó és nem úszó asthmás gyermekek két szülői csoportjában a depressziós tüneteket illetően nem volt különbség (p=0,076 Mann-Whitney teszt, 17. Táblázat). 17. Táblázat. Az úszó és nem úszó asthmásokat gondozók depressziós tüneteinek

Beck (Depressziós tüneti pontok)

összehasonlítása (kvartilisenként) Úszó asthmások gondozói N: 48

Nem úszó asthmások gondozói N: 97

6,2 ± 7,1

7,6 ± 6,6

Beck pontátlag (SD) A depressziós tünetek értékei kvartilisenként

1. kvartilis (legjobb)

0-2,2

N: 9

0-2,2

N: 17

2. kvartilis

≥2,2-3,3

N: 15

≥2,2-6,6

N: 22

3. kvartilis

≥3,3-8,8

N: 10

≥6,6-11,0

N: 25

4. kvartilis (legrosszabb)

≥8,8-30,8

N: 14

≥11,0-28,6

N: 33

A gondozók neme és depressziós tünetei Az úszó és a nem úszó asthmás gyermekek szülői csoportjában nem találtunk nemi hovatartozás-specifikus depressziós tünetbeli különbséget (p=0,98 illetve p=0,56 MannWhitney teszt). A gondozók életkora és depressziós tünetei Az úszó és nem úszó asthmások gondozóinak átlag életkora (40,8 év) szerint bontottuk fel a csoportokat. A 41 évnél idősebbek és fiatalabbak csoportja között nem találtunk szignifikáns különbséget (p=0,21 illetve p=0,62). A gondozók iskolai végzettsége és depressziós tünetei A vizsgált gondozói csoportot iskolai végzettség szerint két csoportba sorolva (lásd III.2.5) nem találtunk depressziós tünetbeli különbséget az úszó és nem úszó asthmás gyermekek szüleinek csoportjában (p=0,19 illetve p=0,99).

61

Gondozók családi állapota és depressziós tünetei A vizsgált gondozói csoportot a családi állapot szerint két csoportba sorolva (lásd III.2.5) nem találtunk depressziós tünetbeli különbséget sem az úszó és nem úszó asthmás gyermek szüleinél, sem az összesített csoportban (p=0,9, p=0,88 illetve p=0,9). Depressziós tüneteknek megfelelő állapot fokozatai A Beck kérdőív pontszámai szerint az egyén állapota a pontszámok növekedésével a normál állapottól, az enyhe, középsúlyos illetve súlyos depresszióra jellemző tünetegyüttesig terjedhet. Az úszó és nem úszó asthmás gyermekek gondozóinak csoportját külön-külön a normál versus depressziós állapot (enyhe, középsúlyos, súlyos) szerint két csoportba soroltuk, és őket összehasonlítva depressziós állapot szerinti különbséget nem találtunk (p=0,17 Khi2 teszt).

62

IV.5.2.2 Stresszállapot (Rövid stressz kérdőív) A rövid stressz kérdőív kiértékelésénél az „igen válaszok” számának függvényében az egyén stresszállapota a pontszámok növekedésével az „elhanyagolható stressz”-től a „jelentős stressz”-ig terjedő skálán található. Az úszó és nem úszó asthmás gyermeket gondozó csoportokban nem találtunk szignifikáns különbséget az enyhe + közepes vs nagyfokú + igen jelentős stresszállapotot tekintve (18. Táblázat). 18. Táblázat. Az úszó és nem úszó asthmásokat valamint az úszó ortopédiai rendellenességben szenvedő fiatalokat gondozók stresszállapotának összehasonlítása Enyhe+közepes vs nagyfokú+igen

P érték

jelentős stresszállapot (db)

(Khi2 teszt)

ÚAG (N: 48)

20 vs 28

NemÚAG ( N: 97)

47 vs 50

P=0,44

Gondozók neme és stresszállapota Az úszó és nem úszó asthmás gyermekek szüleinek csoportjában a stresszállapotot felmérve nem találtunk nemek szerinti különbséget (p=0,19 illetve p=0,23). A gondozók életkora és stresszállapota Az összes gondozó átlag életkora szerint (40,8 év) bontottuk fel a csoportokat. A 41 évnél fiatalabb illetve idősebb korcsoportokat vizsgálva nem volt sem az úszó asthmás, sem a nem úszó asthmás gyermekek gondozóinak csoportjában szignifikáns különbség (p=0,18 illetve p=0,53). A gondozók iskolai végzettsége és stresszállapota A vizsgált gondozói csoportot az iskolai végzettség szerint két csoportba sorolva (lásd III.2.5) az iskolai végzettséggel összefüggésben stresszállapotbeli szignifikáns különbséget nem találtunk az úszó és nem úszó asthmás gyermekek szüleinél (p=0,29 illetve p=0,94).

63

A gondozók családi állapota és stresszállapota A vizsgált gondozói csoportot a családi állapot szerint két csoportba sorolva (lásd III.2.5) a gyermeküket egyedül nevelő és a gyermeküket nem egyedül nevelő gondozók között nem volt különbség az úszó és nem úszó asthmás gyermekek szüleinek csoportjában (p=0,43 illetve p=0,87).

64

IV.6 Asthmás gyerekek és a szülők életminőségének és pszichés állapotának interakciója

IV.6.1 Van-e kölcsönhatás az asthmás gyermekek és szüleik életminősége között? Az összesített asthmás gyermek csoportban (úszó + nem úszó asthmások) az asthma specifikus életminőség kérdőíven elért pontátlag függvényében létrehoztunk két csoportot: a gyermekek átlag életminőségi szintjénél (6,2 pont) többet illetve kevesebbet mutató gyermekek csoportjait. A két gyermek csoportnak megfelelő gondozói csoport életminőségét összehasonlítva: azok a gondozók, akiknek asthmás gyermeke magasabb életminőségi szinten van, szignifikánsan jobb életminőséggel rendelkeznek, mint azok, akiknek gyermeke alacsonyabb életminőségi szintet mutat (p=0,012 Mann-Whitney teszt, 19. Táblázat). Hasonlóképpen, az összesített gondozói csoportban (úszó + nem úszó asthmás gyermekek gondozói) az életminőség kérdőíven elért pontátlag függvényében létrehoztunk két csoportot: az átlag életminőségi szintnél (5,7 pont) többet illetve kevesebbet mutató gondozók csoportjait. A két szülői csoportnak megfelelő asthmás gyermekcsoport életminőségét vizsgálva azt találtuk, hogy azon asthmás gyermekek, akiknek gondozói magasabb életminőségi szinten vannak, szignifikánsan jobb életminőséggel rendelkeznek, mint azon társaik, akiknek gondozói alacsonyabb életminőségi szintet mutatnak (p=0,011 Mann-Whitney teszt, 19. Táblázat). 19. Táblázat. Asthmás gyermekek és gondozóik életminőségének interakciója Életminőség kérdőíven elért pontátlag

P érték

Az asthma specifikus életminőségi pontátlagnál (6,2 pont) többet vs kevesebbet mutató gyermekek gondozójának PACQLQ pontátlaga (N: 85 illetve N: 47)

5,9 (±1,0) vs 5,1 (±1,5)

P=0,012*

Az életminőségi pontátlagnál (5,7 pont) többet vs kevesebbet mutató gondozók gyermekének PAQLQ pontátlaga (N: 76 illetve N: 56)

6,5 (±0,6) vs 5,9 (±1,2)

P=0,011**

*= azok a gondozók, akiknek asthmás gyermeke magasabb életminőségi szinten van, szignifikánsan jobb életminőséggel rendelkeznek, mint azok, akiknek gyermeke alacsonyabb életminőségi szintet mutat **= azok az asthmás gyermekek, akiknek gondozói magasabb életminőségi szinten vannak, szignifikánsan jobb életminőséggel rendelkeznek, mint azon társaik, akiknek gondozói alacsonyabb életminőségi szintet mutatnak

65

IV.6.2 Van-e kölcsönhatás az asthmás gyermekek és szüleik pszichés állapota között? Figyelembe véve az asthmás (úszó + nem úszó) fiatalok szorongási tüneteit (az összesített csoport kérdőíven elért átlagérték 31,7 felett illetve alatt teljesítők), a gondozókat két csoportba soroltuk. Az asthmás gyermekek szorongási tünetei szerint kialakított gondozói csoport nem mutat különbséget a depressziós és szorongási tüneteket tekintve (p=0,055 illetve p=0,39, 20a. Táblázat). 20a. Táblázat. Az asthmás gyermekek szorongási tünetei szerint kialakított gondozói csoport szorongási és depressziós tüneteinek elemzése Asthmás gyermekek gondozói (gondozók száma: 35 vs 38) Szorongási tüneteket vizsgáló kérdőíven elért pontátlagnál (31,7 pont) többet vs kevesebbet mutató gyermekek gondozóinak H.STAI pontátlaga Szorongási tüneteket vizsgáló kérdőíven elért pontátlagnál (31,7 pont) többet vs kevesebbet mutató gyermekek gondozóinak BDI pontátlaga

Pontok

P érték

45,4 (±5,7) vs 42,8 (±9,1)

P=0,39

9,4 (±7,3) vs 6,9 (±7,5)

P=0,055

Szignifikánsan nagyobb a stresszállapot azoknál a gondozóknál, akiknek gyermeke több szorongási tünetet mutat, a kevesebb szorongási tünetet mutató fiatalok gondozóihoz képest (p=0,0072 Khi2, 20b. Táblázat). 20b. Táblázat. Az asthmás gyermekek szorongási tünetei szerint kialakított gondozói csoport stresszállapotának elemzése elhanyagolható+ közepes vs nagyfokú + igen jelentős stresszt

P érték

mutató gondozók száma Szorongási tüneteket vizsgáló kérdőíven elért pontátlagnál (31,7 pont) többet mutató gyermekek gondozóinak stresszállapot szintje szerinti megoszlás Szorongási tüneteket vizsgáló kérdőíven elért pontátlagnál (31,7 pont) kevesebbet mutató gyermekek gondozóinak stresszállapot szintje szerinti megoszlás

12 vs 23 P=0,0072* 25 vs 13

*= szignifikánsan nagyobb a stresszállapot azoknál a gondozóknál, akiknek gyermeke több szorongási tünetet mutat (Khi2 teszt)

66

Az asthmás (úszó + nem úszó) fiatalok depressziós tüneteinek függvényében (az elért összetett átlagérték 8,6 felett illetve alatt teljesítők), a gondozókat két csoportba soroltuk. Az asthmás gyermekek depressziós tünetei szerint kialakított gondozói csoport nem mutat különbséget a depressziós és szorongási tüneteket tekintve (p=0,15 illetve p=0,61, 21a. Táblázat). 21a. Táblázat. Az asthmás gyermekek depressziós tünetei szerint kialakított gondozói csoport szorongási és depressziós tüneteinek elemzése Asthmás gyermekek gondozói (gondozók száma: 36 vs 37) Depressziós tüneteket vizsgáló kérdőíven elért pontátlagnál (8,6 pont) többet vs kevesebbet mutató gyermekek gondozóinak H.STAI pontátlaga Depressziós tüneteket vizsgáló kérdőíven elért pontátlagnál (8,6 pont) többet vs kevesebbet mutató gyermekek gondozóinak BDI pontátlaga

Pontok

P érték

45,0 (±5,7) vs 43,0 (±9,4)

P=0,61

9,2 (±7,6) vs 7,0 (±7,3)

P=0,15

Szignifikánsan nagyobb a stresszállapot azoknál a gondozóknál, akiknek gyermeke több depressziós tünetet mutat, a kevesebb depressziós tünetet mutató fiatalok gondozóihoz képest (p=0,0002 Khi2, 21b. Táblázat). 21b. Táblázat. Az asthmás gyermekek depressziós tünetei szerint kialakított gondozói csoport stresszállapotának elemzése elhanyagolható+ közepes vs nagyfokú + igen jelentős stresszt mutató gondozók száma Depressziós tüneteket vizsgáló kérdőíven elért pontátlagnál (8,6 pont) többet mutató gyermekek gondozóinak stresszállapot szerinti megoszlása Depressziós tüneteket vizsgáló kérdőíven elért pontátlagnál (8,6 pont) kevesebbet mutató gyermekek gondozóinak stresszállapot szerinti megoszlása

P érték

13 vs 24 P=0,0002* 24 vs 12

*= szignifikánsan nagyobb a stresszállapot a több depressziós tünetet mutat gyermeket gondozóknál (Khi2 teszt)

67

Az összesített asthmás csoportból (úszó + nem úszó asthmások) a szülők szorongási tüneteinek súlyossága szerint (nincs szorongás vs enyhe + kifejezett szorongásra utaló jelek) két csoportot alakítottunk ki. Az asthmás gyermekcsoportok között sem szorongási, sem depressziós tünetbeli különbség nem volt kimutatható (p=0,41 illetve p=0,096, 22. Táblázat). 22. Táblázat. A gondozók szorongási tünetei szerint kialakított asthmás gyermekek szorongási és depressziós tüneteinek elemzése Asthmás gyermekek (gyermekek szám: 54 vs 19) Pontok P érték Nincs szorongás vs enyhe + kifejezett szorongásra utaló jeleket mutató gondozó gyermekének H.STAIC pontátlaga Nincs szorongás vs enyhe + kifejezett szorongásra utaló jeleket mutató gondozó gyermekének CDI pontátlaga

31,2 (±5,2) vs 31,8(±5,4)

P=0,41

8,6 (±5,1) vs 10,6 (±5,4)

P=0,096

Az összesített asthmás csoportból (úszó + nem úszó asthmások) a szülők depressziós tüneteit vizsgálva (nincs depresszió + enyhe vs középsúlyos+ súlyos depresszió) két-két csoportot alakítottunk ki. A szülők depressziós tüneteinek alapján felállított asthmás gyermekcsoportok szorongási és depressziós tüneteinek súlyosságában nem volt különbség (p=0,24 illetve p=0,61 Mann-Whitney teszt, 23. Táblázat). 23. Táblázat. A gondozók depressziós tünetei szerint kialakított asthmás gyermekek szorongási és depressziós tüneteinek elemzése Asthmás gyermekek (gyermekek szám: 65 vs 8) Pontok P érték Semmilyen + enyhe vs középsúlyos + súlyos depressziós tünetet mutató gondozó gyermekének H.STAIC pontátlaga Semmilyen + enyhe vs középsúlyos + súlyos depressziós tünetet mutató gondozó gyermekének CDI pontátlaga

30,9 (±4,8) vs 34,8 (±7,4)

P=0,24

8,9 (±4,9) vs 11,1 (±7,8)

P=0,61

Az összesített asthmás csoportból (úszó + nem úszó asthmások) a szülők stresszállapota (elhanyagolható + közepes vs nagyfokú + igen jelentős stressz) szerint két-két csoportot alakítottunk ki. Abban az asthmás csoportban, ahol a gondozók stresszállapota magasabb volt, szignifikánsan több a fiatalok depressziós tüneteinek száma is, azokhoz a társaikhoz képest, akiknek gondozója kevesebb stresszállapotról számol be (p=0,012, 24. Táblázat). Viszont az asthmás gyermekek szorongási tüneteinek súlyossága nem tér

68

el a szülők stresszállapotának függvényében kialakított két asthmás csoportban (p=0,06, 24. Táblázat). 24. Táblázat. A gondozók stresszállapot súlyossága szerint kialakított asthmás gyermek csoportok szorongási és depressziós tünetei Asthmás gyermekek (gyermekek száma: 37 vs 36) Pontok P érték Elhanyagolható+ közepes vs nagyfokú + igen jelentős stresszt mutató gondozó gyermekének H.STAIC pontátlaga Elhanyagolható+ közepes vs nagyfokú + igen jelentős stresszt mutató gondozó gyermekének CDI pontátlaga

30,4 (±5,2) vs 32,3 (±5,2)

P=0,012*

7,6 (±4,5) vs 10,7 (±6,8)

P=0,06

*= abban a csoportban, ahol a gondozók stresszállapota magasabb, szignifikánsan magasabb az asthmás fiatalok depressziós tüneteinek száma

69

V. MEGBESZÉLÉS V.1 Úszó asthmások futás-állóképességének vizsgálata Bebizonyosodott, hogy az asthmásoknál lehet a futás-állóképességet úszás alapú edzéssel növelni. Ennek egyik előfeltétele, hogy az asthmás rosszullétek megfelelő gyógyszeres kezeléssel minimálisra csökkenjenek. A hazai és nemzetközi irodalom áttekintésével nem találtam olyan közleményt, amelyben az asthmás és egészséges fiatalok futás-állóképességének összehasonlító felmérése révén jut kifejezésre az úszás alapú edzésmódszer kedvező hatása. Az úszásnak asthmára gyakorolt pozitív hatásáról viszont több cikkben is beszámolnak. Magyarországon Szentágothai és mtsai [115] valamint Kelenhegyi és mtsai [71] annak felmérésére, hogy a rendszeres úszásoktatás mennyire befolyásolja az asthmás gyermekek állóképességét, szintén a Cooper tesztet alkalmazták. Esetükben nem voltak összehasonlító felmérések a rendszeresen úszó asthmás valamint a nem sportoló asthmás gyermekek között, viszont utóvizsgálatok kimutatták az úszás fizikaiállóképességre gyakorolt pozitív hatását. Peja és mtsai egy éves úszástréninget követő vizsgálatukban megállapították, hogy az asthmás gyermekek komplex rehabilitációjának fontos része az úszás, mely hozzájárul fizikai és klinikai állapotuk javulásához [35]. Hasonló következtetésekre jutottak Gothár és mtsai [29] valamint Mezey és mtsai [37] is az úszás fizikai teljesítőképességre gyakorolt jó hatásáról, továbbá Jády György is publikált a rendszeres úszásoktatással kapcsolatos pozitív eredményekről [38]. A nemzetközi irodalomból Rosimini és mtsai összefoglaló munkájukban az úszás asthmára gyakorolt pozitív hatásait írják le több szempontból vizsgálva [134]. Matsumoto és mtsai nyolc asthmás fiatal 6 hetes úszó edzésprogramon való részvétele után fellépő állóképességbeli javulásáról számolnak be [67]. Fitch és mtsai egy öt hónapos úszásedzés után történt felmérésben, a vizsgált fiatal asthmások csoportjában munkavégző kapacitásbeli javulást állapítottak meg [22]. Azon túlmenően, hogy vizsgálatunkkal megerősítettük azt, hogy a futás-állóképesség jelentősen jobb a rendszeres úszásterápiás programban résztvevő asthmások és ortopédiai betegségben szenvedő fiatalok között a nem úszó asthmásokhoz képest, még az egészségesekhez képest is ki lehetett mutatni a rendszeresen úszó fiatalok futásállóképességi fölényét.

70

Meglepőnek találtuk az egészséges kontrolljaink eredményeit, hiszen ezek azonosak voltak, a sokszor túlságosan is „megkímélt” nem úszó asthmásainkéval illetve rosszabbak voltak a rendszeresen úszó asthmások eredményeihez képest. A gyenge teljesítmények tükrében több figyelmet kell szentelni az egészségesek általános edzettségére. Nem és kor specifikus különbségeket is találtunk állóképességi vizsgálatunkban. Valószínűsíthető, hogy az egészséges fiatalok eredményeinek nemek szerinti vizsgálatakor a fiúk jobb teljesítménye azzal magyarázható, hogy átlagosan több fizikai aktivitásban vesznek részt, mint a lányok és ebből kifolyólag magasabb állóképességgel rendelkeznek. Santos és mtsai hasonló következtetésre jutottak a fizikai aktivitás gyakoriságának és intenzitásának nem, valamint kor szerinti megoszlását illetően [135]. Mivel a 12-14 éves korcsoportban az úszók között több volt az enyhébb beteg, a nem úszókhoz képest, ebben a korcsoportban vártunk volna nagyobb különbséget a futásállóképességet illetően a két asthmás csoport között. Ezzel szemben a 8-11 éves úszó vs nem úszó asthmások állóképessége között volt különbség. Ez két dologgal magyarázható. Azok az asthmás személyek, akik előzőleg semmilyen edzésprogramon nem vettek részt, a rendszeres edzést követően jelentős javulást mutathatnak az állóképességet illetően [136]. Az alacsony szintű állóképességről a szervezet egy magasabb, edzettségi szintre lép, ami látványos eredményekhez vezet. Másik fontos tényező a motiváció. Betegségben növekedhet a jobb állóképesség elérésének vágya, a motiváció nagyobb hangsúlyt kap. Cochrane és mtsai munkájában azt olvashatjuk, hogy az erősen motivált személyeknél jobb fizikai állóképesség alakulhat ki [105]. Ezért a 811 éves asthmások, akiknél a motiváció kialakítása még nem jelent problémát, sokkal előnyösebb helyzetben vannak, mint a 12-14 évesek vagy az idősebbek, akik sok esetben pedagógiai szempontból nehezen kezelhetővé válnak. Hangsúlyozzuk, hogy a legkevésbé asthmogénnek tartott úszás-edzéssel is kialakítható a kiváló állóképesség, ami asthmásoknál igen fontos, hiszen a legkevésbé asthmogén mozgásformával, az úszással a legasthmogénebbnek tartott futásban is elérhető volt a jól mérhető eredmény.

71

V.2 Az úszó asthmások illetve nem úszó egészségesek futás-állóképességének időbeli változása 20 év távlatában A 20 éves vizsgálat eredményei arra engednek következtetni, hogy egy kedvezőtlen, a fiatalok fizikai állóképességének romlását tükröző tendencia alakult ki 1985 és 2004 között. Felvetődik a kérdés, hogy az állóképesség időbeli romlása és az asthma előfordulásának növekvő tendenciája között van-e kölcsönhatás. Mivel az egészségesek csoportjában is romlott a futás-állóképesség, lehetetlennek tűnik ezen összefüggés bizonyítása. A nemzetközi adatok is hasonló kedvezőtlen tendenciát tükröznek [137, 138]. Rasmussen és mtsai a fizikai aktivitás szintjének csökkenését állapították meg 757 gyermek vizsgálatakor [139]. Wedderkopp is egy negatív tendenciát mutatott ki a 9 éves dán gyermekek között a fizikai aktivitás és fittség terén [140]. Strauss és mtsai hasonló eredményekkel zárták vizsgálatukat: naponta a gyermekek átlag több mint 10 órát töltenek ülve illetve csupán 12-13 perc a jelentős fizikai aktivitásra szánt idő [141]. Az USA-ban végzett felmérés is alátámasztja az eddigi eredményeket: az elmúlt 30 évben a fizikai aktivitással töltött idő fokozatos csökkenését figyeltek meg a gyerekek és a felnőttek körében [142]. Az állóképesség romlásának jelensége azzal is magyarázható, hogy a számítógép és modern technika világában egyre kevesebb idő jut a „hagyományos” játékos gyermekkor megélésére. Az inaktivitás trendet fenntartó társadalmi tényezők erejét hazánkban Frenkl Róbert írja le [143]. Fontos megemlíteni, hogy 2004-re nemcsak a szabadidős mozgással eltöltött időmennyiség csökkent, hanem a gyermekek az iskolában is kevesebb időt töltenek fizikai aktivitással, mint korábban. Úgy tűnik, hogy a testnevelés órák részben a nagy gyerekszám, részben a testnevelő tanár túlterhelése miatt, nem olyan hatékonyak, mint egy jól felépített edzésprogram. Míg az iskolai testnevelés órák keretein belül a fizikai állóképesség fejlesztése háttérbe szorul, az úszó asthmás gyermekek arra törekednek, hogy a lehető legjobb állóképességi szintet érjék el. Betegségben növekedhet a jobb teljesítmény elérésének vágya, a motiváció nagyobb hangsúlyt kap [105]. Ugyanakkor arra is fény derült Clark munkájából, hogy az asthmások körében a fizikai állóképesség csökkenése a fizikai aktivitás szintjének csökkenésével magyarázható, nem pedig a

72

tüdőfunkciók romlásával [144]. Ez azt jelenti, hogy megfelelő orvosi kezelés mellett, rendszeres fizikai aktivitással (pl. úszás) az asthmás gyermekek fizikai állóképessége javítható.

V.3 Az obezitás aránya az asthmás, ortopédiai rendellenességben szenvedő és egészséges fiatalok körében A szakirodalomban gyakoriak az asthma és obezitás közötti összefüggést vizsgáló tanulmányok.

Azon

túlmenően,

hogy

vizsgálatunkkal

kimutattuk

azt,

hogy

gyermekkorú asthmásaink csoportjaiban nem magasabb a túlsúlyos illetve obez fiatalok aránya, azaz felmérésünkben nem találtunk összefüggést az asthma bronchiale és obezitás között, az úszásnak BMI-re gyakorolt pozitív hatását is feltételezhetjük: a két úszó csoportban (asthmások és ortopédiai rendellenességben szenvedők), a nem úszókhoz viszonyítva, alacsonyabb túlsúly és obezitás arányt találtunk. Az úszásterápiás program obezitásra

gyakorolt

pozitív

hatásának

alaposabb

felméréséhez,

az

edzésprogramba frissen bevont obez fiatalok követéses vizsgálatára lenne szükség. Az obezitás és az asthma viszonyának vizsgálatakor To és munkacsoportja arra a következtetésre jutott, hogy a testtömegindexben kifejezett obezitás és az asthma kialakulásának magasabb veszélye között nincs kapcsolat [145]. Chinn és mtsai a több mint 16000 gyermeken végzett felmérésükben nem találtak összefüggést az emelkedő számú obezitás és emelkedő asthma előfordulás között [88]. Ugyanakkor feltételezik, hogy közvetett módon mégiscsak kapcsolatot lehet kimutatni a megnövekedett BMI értékek és az asthma bronchiale között. Az összekötő kapocs a fizikai aktivitás lenne, pontosabban ennek a hiánya. Az obezitás, mint a mozgásszegény életmód eredménye, többek között a fizikai állóképesség csökkenését vonja maga után, s ezzel egyidejűleg a légzésfunkciós értékek is romlanak. Ennek az összefüggésnek a kimutatásához további vizsgálatokra van szükség. Hasonlóképpen, Ford és munkatársai arra hívják fel a figyelmet, hogy a különböző táplálékok egyidejűleg vezethetnek obezitáshoz illetve az asthma bronchiale kialakulásához, ez által egy mesterséges hidat képezve az obezitás és az asthma bronchiale kialakulásának valószínűsége között [87].

73

Matsuda és mtsai [146] valamint Mai és mtsai [147] közleményükben egy másik fontos tényezőre világítanak rá, mely az asthma és obezitás közötti összefüggést igazolhatná. A zsírsejtek által előállított leptin hormon a testsúly szabályozásáért is felelős illetve ezzel egyidejűleg az asthmás páciensek légzőszervi gyulladásos tüneteiben is közrejátszik. Guler és mtsai a gyerekkori asthma kialakulásának fiúknál tapasztalt magasabb arányát azzal próbálják magyarázni, hogy az asthmás fiúknál magasabb leptin szintet találtak, mint az asthmás lányoknál a 102 asthmás gyermeken végzett vizsgálatban [148]. Felmérésünkben az összes csoportot vizsgálva nemek közötti különbséget a túlsúly és obezitás arányát illetően nem tudtunk kimutatni. Nemzetközi szinten ebben a kérdésben is megoszlanak a vélemények: néhány közleményben [149] az asthmás lányok magasabb BMI értékeiről olvashatunk, de olyan cikket is találunk, melyben a fiúk BMI értékei bizonyulnak magasabbaknak [81]. Felmérésünkben a fiúk BMI értékei valamivel magasabbak ugyan, mint a lányoké, de szignifikáns különbség nincs a lányok testtömegindexéhez képest. A gyermekkori asthma és az obezitás kapcsolatának tisztázására további nagy esetszámú, hazai és nemzetközi vizsgálatra van szükség [150]. Ezen túlmenően, érdemes lenne a pubertáskor előtti és utáni korcsoportokat külön vizsgálni nagyobb tanulmányok keretein belül. Annyi bizonyos, hogy - bár nem javítja a légzésfunkciós értékeket [65, 151] - a fizikai tréning által elért edzettség szerepe az asthmás betegek életében vitathatatlan: hatással van a betegség súlyosságára, a tünetes napok számának csökkenésére illetve az elhízás elleni kedvező hatása sem zárható ki vizsgálatunk alapján [115].

V.4 Úszó és nem úszó asthmások életminőségének és pszichés állapotának összehasonlítása A fizikai állóképesség mellett felmértük az úszó asthmások életminőségét, szorongási és depressziós tüneteit nem úszó asthmás kortársaikhoz képest. Az úszó és nem úszó asthmások között nem találtunk szignifikáns különbséget az életminőség terén, annak ellenére, hogy a 7-11 évesek között asthma súlyosságbeli különbség mutatkozott. Az életminőség kevésbé az asthma súlyosságával, mint inkább

74

az aktuális tünetekkel, kontrolláltsággal korrelál. Adataink összehasonlíthatók a nemzetközi szakirodalmi adatokkal [99, 152, 153]. A kérdőíves felmérésekből az is kiderült, hogy a rendszeres úszásedzésnek nincs hatása az asthmások szorongási és depressziós tüneteinek megakadályozásában, valamint a már kialakult tünetek erősségének csökkentésében. A rendszeres úszás és életminőség közötti kölcsönhatás kérdésében eredményeink látszólagos ellentétben állnak a nemzetközi irodalomban olvasható adatokkal [23, 43, 106, 154], miszerint az asthmás fiataloknál a rendszeres fizikai aktivitás szignifikánsan növeli az életminőséget. Ez az ellentmondás részben azzal magyarázható, hogy az általunk felmért asthmás fiatalok hosszú ideje, rendszeresen kezelt gyermekek, akik az egészségesekhez hasonló életet élnek, így egy aránylag magas életminőségi szinten találhatók (plató effektus), másfelől munkacsoportunk keresztmetszeti tanulmányt végzett, míg az irodalmi adatok longitudinális felmérésekből származnak. Az asthma-specifikus életminőség kérdőív három dimenziója közül a fizikai aktivitásban való korlátozottság volt a legzavaróbb az asthmás fiatalok számára. Ez az eredmény összecseng Raat és mtsai [152] valamint Annette és munkacsoportjának munkájában találtakkal [96]. Nemek szerinti vizsgálatnál, a nemzetközi felméréseken elért eredményekhez hasonlóan, az asthmás lányok szorongási és depressziós tüneteinek száma valamivel magasabb hasonló korú asthmás fiú társaikéhoz képest [155]. Ahogyan azt Rietveld és mtsai is leírták, mi is azt találtuk, hogy az asthmás lányok szignifikánsan több szorongási tünetet mutatnak az asthmás fiúkhoz képest [156]. Továbbá, Kelsay és mtsai [157], Zashikina és mtsai [158] valamint Austin JK [159] arról számolnak be, hogy az asthmás lányok több depressziós tünetet mutatnak, mint az asthmás fiúk. Saját felmérésünkben is felfedezhető ez a tendencia, de szignifikáns különbség nélkül [160]. Életkor szempontjából nem találtunk különbséget a vizsgált csoportok között sem az életminőség, sem a pszichés státusz terén. Az asthma súlyosságának pszichés státuszra gyakorolt hatását vizsgálva egységesen elfogadott vélemény nemzetközi szinten sincs. Az asthma súlyossága és az életminőség közötti korrelációt a legtöbb közleményben alátámasztják [161]. Szerzők, mint Vila és Akcakaya, vizsgálataikban azt találtak, hogy a súlyos asthma gyakrabban társul pszichés problémákkal, mint az intermittáló vagy enyhe perzisztáló asthma [162, 163]. Rietveld

75

és mtsai eredményeikkel, miszerint nincs összefüggés az asthma súlyossága és a pszichés problémák között, ellentmondanak Vila és Akcakaya állításának [156]. Hasonlóképpen Wambold és csoportja valamint saját eredményeink is azt sugallják, hogy a gondozott, jól karban tartott, súlyos asthmások nem mutatnak több szorongási tünetet intermittáló illetve enyhe perzisztáló asthmás társaikhoz képest.[111]. Felmerül a kérdés, hogy a klinikán kezelt asthmásokhoz képest [164], akik már megszokták az asthmát, együtt élnek vele, kezelik magukat, milyen az életminőségi, szorongási illetve depressziós tüneteinek szintje azoknak a még gondozásba nem vett betegeknek, akik akut asthma tünetekkel jelentkeznek orvosuknál. Ezen kérdések tisztázására további vizsgálatokra van szükség hazánkban.

V.5 Az úszó és nem úszó asthmásokat gondozók életminőségének és pszichés állapotának vizsgálata Az úszó asthmások gondozói szignifikánsan jobb életminőségi szintet mutattak a nem úszó asthmások gondozóihoz képest, viszont a két szülői csoport szorongási és depressziós tünetei valamint stresszállapota között nem volt különbség. Nemek szerinti vizsgálatnál a nők alacsonyabb életminőségi szinten voltak, illetve szignifikánsan több szorongási tünetet mutattak a férfiakhoz képest. Depressziós tüneteket illetően nem volt különbség a nemek között. Hederos és mtsai vizsgálatukban nem találtak nem specifikus életminőségbeli különbséget az asthmás gyermekek gondozói között annak ellenére, hogy a férfiak valamivel könnyebben élik meg gyermekük

betegségét

[165].

Hazai,

egészséges

felnőtt

populáción

végzett

felmérésekben is olvashatunk arról, hogy a nők életminőség és szorongás tekintetében rosszabb értékekkel rendelkeznek, mint a férfiak [109]. Életkor szempontjából sem az életminőséget, sem a szorongási és depressziós tünetek számát illetően nem találtunk kor specifikus különbséget. A magasabb iskolázottsági szinten lévő szülők átlagban magasabb életminőségi szintet és kevesebb szorongási tünetet mutattak. Depressziós tünetbeli különbség nem volt kimutatható az alacsonyabb vs magasabb iskolázottsági szinten lévő gondozók között.

76

Irodalmi szinten nem találtunk olyan vizsgálatot, mely a rendszeresen edző asthmás gyermekek gondozóinak életminőségét illetve pszichés státuszát a nem edzőkével összehasonlítva elemezné.

V.6 Gyerekek és szülők életminőségének és pszichés állapotának interakciója Az asthmás gyermekek és gondozóik életminőségének és pszichés státuszának kölcsönhatása igen vitatott kérdés. Felmérésünkben az asthmás gyerekek és gondozóik életminősége szoros összefüggést mutat: az asthmás gyerekek magasabb életminősége a gondozók

magasabb

életminőségi

szintjével

korrelál

és

fordítva.

Ezt

a

megállapításunkat egy előző hazai felmérésünk illetve a nemzetközi vizsgálatok eredményei is alátámasztják [110, 166]. A pszichés állapot terén már nem ilyen egyértelmű a kérdés. Felmérésünk szerint, az asthmás gyermekek csoportjában a gyermekek magasabb szorongási illetve depressziós tünetei a gondozók magasabb stresszállapotában tükröződnek. A gondozók szorongási illetve depressziós tüneteit nem valószínű, hogy befolyásolná gyermekük pszichés státusza.

A gyermekek depressziós tüneteinek terén viszont azt észleltük, hogy a

kifejezettebb szülői stresszállapot együtt jár az asthmás gyermek magasabb depressziós szintjével. Wambold és mtsai azt találták, hogy minél több a szülők szorongási és depressziós tüneteinek a száma, annál valószínűbb, hogy az asthmás gyermeknél érzelmi vagy szorongási tünetek jelentkeznek [167]. Bleil és munkacsoportja azt feltételezik, hogy a mindennapi életben tapasztalt akadályok miatt megromlik a szülőgyermek kapcsolat és ez az asthmás gyermek depressziós tüneteinek számának emelkedését vonja maga után [168]. Wood és mtsai kimutatták, hogy a negatív családi érzelmi háttér, illetve az asthma súlyosság is korrelál a gyermekek depressziós tüneteinek számával [153, 169]. Az asthma súlyosságot illetően, Silver és munkatársai úgy vélik, hogy azoknál a szülőknél, akiknek gyermeke közepes illetve súlyos perzisztáló asthmában szenved, nagyobb a szorongási tünetek száma, azokhoz a szülőkhöz képest, akinek gyermeke intermittáló vagy enyhe perzisztáló asthmás. Ugyanakkor az asthma súlyossága nincs befolyással a gondozó depressziós tüneteinek számára [170]. Wambold és mtsai [111] úgy vélik, hogy az asthma súlyossága nagyobb stresszfaktor lehet a szülők számára,

77

mint magának a gyermeknek. Brown és munkacsoportja [171] azt találták, hogy a szülők szorongási és depressziós tüneteinek száma a gyermekük kórházban töltött napjainak számával korrelál.

V.7 Megválaszolatlan kérdések, korlátok •

A felmérésnél a vizsgált csoportokban csak Budapest és környéki gyermekek

valamint gondozói vettek részt, így a kapott eredmények, nem általánosítható magyarországi értékek. •

Az úszásterápiás program állóképességre, obezitásra valamint életminőségre

gyakorolt befolyásának alaposabb felméréséhez az edzésprogramba frissen bevont asthmás fiatalok követéses vizsgálatára lenne szükség. •

Az egészségesek általános edzettségére és életminőségére vonatkozó gyenge

eredményeket nem lehet szó nélkül hagyni, hiszen ezek a gyermekek további életére is kihatnak, számos egészségügyi problémához vezethetnek, pl. elhízás, diabetes, hypertornia, depresszió. Bizonyosnak látszik, hogy az egészséges gyermekek állóképessége és talán életminősége is rendszeres és célzott edzéssel javítható lenne a rendszeresen edző asthmásokkal történt összehasonlítás alapján.

78

VI. KÖVETKEZTETÉSEK 1.

Több összehasonlításunk eredményeként egyértelműnek tűnik, hogy a

rendszeres úszásedzéssel, illetve komplex úszásalapú programmal elérhető az, hogy az asthmások állóképessége az egészségesekéhez mérhető, illetve azokénál kedvezőbben alakulhat. Bebizonyosodott, hogy az asthmásoknál lehet a futás-állóképességet úszás alapú edzéssel növelni. Ennek egyik előfeltétele, hogy az asthmás rosszullétek megfelelő gyógyszeres kezeléssel minimálisra csökkenjenek. A mozgásszegény életmód ellenszereként, az asthmásoknál tapasztaltak alapján, az úszás alapú állóképesség fejlesztés egészségeseknél is eredményekkel kecsegtető út lehetőségét vetíti fel. A hazai és nemzetközi irodalom áttekintésével nem találtunk olyan közleményt, amelyben az asthmás és egészséges fiatalok futás-állóképességének összehasonlító felmérése révén jut kifejezésre az úszás alapú edzésmódszer kedvező hatása. 2.

A 20 éves utóvizsgálat eredményei arra engednek következtetni, hogy egy

kedvezőtlen, a fiatalok fizikai állóképességének romlását tükröző tendencia alakult ki 1985 és 2005 között. Az állóképesség 20 éves összehasonlításban mutatkozó kedvezőtlen

trendje

további

vizsgálatot,

közegészségügyi

szempontból

pedig

beavatkozást igényel. 3.

Vizsgálataink azt tükrözik, hogy az asthmások csoportjaiban nem magasabb a

túlsúlyos fiatalok száma az egészségesekkel való összehasonlításkor. Az úszásnak BMIre gyakorolt pozitív hatását feltételezhetjük. A két úszó csoportban (asthmások és ortopédiai rendellenességben szenvedők), a nem úszókhoz viszonyítva, alacsonyabb túlsúly és obezitás arányt találtunk. Az úszásterápiás program obezitásra gyakorolt pozitív hatásának alaposabb felméréséhez, az edzésprogramba frissen bevont obez fiatalok utánvizsgálatára lenne szükség. 4.

A kérdőíves felmérésekből az derül ki, hogy a rendszeres úszásedzésnek nincs

hatása az asthmások életminőségére, illetve a szorongási és depressziós tünetek megjelenésére a nem úszókkal történő összehasonlításban.

79

5.

Az úszó asthmások gondozói szignifikánsan jobb életminőségi szintet mutatnak

a nem úszó asthmások gondozóihoz képest, viszont a két szülői csoport szorongási és depressziós tünetei valamint stressz-állapota között nem volt különbség. Irodalmi szinten nem találtunk olyan vizsgálatot, mely a rendszeresen edző asthmás gyermekek gondozóinak életminőségét illetve pszichés státuszát a nem edzőkével összehasonlítva elemezné. 6.

Felmérésünkben az asthmás gyerekek, és gondozóik életminősége szoros

összefüggést mutat. Az asthmás gyerekek magasabb életminősége a gondozók magasabb életminőségi szintjével jár. Ezt a megállapításunkat a nemzetközi vizsgálatok eredményei is alátámasztják.

80

Összefoglalás A korszerű gyógyszeres kezelésnek köszönhetően, az asthmás beteg is teljes életet élhet. Ennek egyik alapfeltétele, hogy együttműködik kezelőorvosával, illetve a betegség hosszú távú kezelésére helyezi a hangsúlyt, melynek szerves része a rendszeres fizikai aktivitás. Az értekezés célja a terápiás célú úszásedzésen résztvevő asthmás gyermekek (N:298) futás-állóképességének és életminőségének összehasonlítása a nem úszó asthmás (N:100) és egészséges fiatalok (N:456) valamint az úszó ortopédiai betegségben szenvedők (N:236) eredményeivel. Az úszó asthmások futás-állóképessége szignifikánsan jobbnak bizonyult nem úszó asthmásokkal és nem úszó egészségesekkel való összehasonlításban. Az úszó asthmások és úszó ortopédiai rendellenességben szenvedő fiatalok állóképessége nem mutatott szignifikáns különbséget. A 20 év távlatában, ugyanolyan módszerrel végzett vizsgálat eredményeinek összevetése felhívja a figyelmet arra, hogy 1985 és 2004 között egy kedvezőtlen, a fiatalok fizikai állóképességének romlását tükröző tendencia alakult ki. Az úszásedzésen résztvevők között, a nem úszókhoz viszonyítva, alacsonyabb túlsúly és obezitás arányt találtunk. A rendszeres úszásedzésen résztvevő asthmás gyermekek életminősége és pszichés státusza nem különbözik a nem úszókétól. Az asthmás gyerekek és gondozóik életminősége szoros összefüggést mutat. Az asthmás gyerekek magasabb életminősége a gondozók magasabb életminőségi szintjével korrelál és fordítva. Az úszásedzéssel is kialakítható a kiváló állóképesség, ami asthmásoknál igen fontos, hiszen a legkevésbé asthmogén mozgásformával a legasthmogénebbnek tartott futásban is elérhető volt a jól mérhető eredmény. A mozgásszegény életmód ellenszereként, az asthmásoknál

tapasztaltak

alapján,

az

úszás

alapú

állóképesség

fejlesztés

egészségeseknél is eredményekkel kecsegtető út lehetőségét vetíti fel. Az állóképesség 20 éves összehasonlításban mutatkozó kedvezőtlen trendje további vizsgálatot, közegészségügyi szempontból pedig beavatkozást igényel.

81

VII. IRODALOMJEGYZÉK 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22.

Cserháti E, Gegesi Kiss A, Puskás J, and Mezei G. (1989) A gyermekkori asthma bronchiale következményei felnőtteknél. Orvosképzés, 64: 29-37. Georgoulis AD, Kiapidou I-S, Velogianni L, Stergiou N, and Boland A. (2006) Herodicus, the father of sports medicine Knee Surgery, Sports Traumatology, Arthroscopy, 15: 315-318. Rössner S. (2005) Hippocrates: to talk, move during conversation, think and listen to others increases the combustion. . Obesity Reviews, 6: 329. Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége. (2006) A gyümölcs és a fizikai aktivitás kapcsolata. Tudományos életmódtanácsok, 3: 2-3. Keeney L. (1964) The History of Asthma from Hippocrates to Meltzer J Allergy Clin Immunol, 35: 215-226. Paffenbarger RS, Blairc SN, and Leeb I-M. (2001) A history of physical activity, cardiovascular health and longevity: the scientific contributions of Jeremy N Morris. International Journal of Epidemiology, 30: 1184-1192. Schutz K. (1935) Respiratory and Physical Exercise. Wien klin. Wochnschr. , 48: 392. Livingstone J and Gillespie M. (1935) Value of Breathing Exercises in Asthma. Lancet, 2: 705-708. Asthma Research Council. Physical Exercises of Asthma. King's College, London, 1947: 1-26. Baker F. (1951) Exercise in treatment of asthma. Arch Phys Med, 32: 30-33. Livingstone J. (1952) Physical Treatment in Asthma. Brit J Phys Med, 15: 136139. Fein B, Cox E, and Green L. (1953) Respiratory and Physical Exercise in Treatment of Bronchial Asthma. Ann Allergy, 11: 275-287. Fein B and Cox E. (1955) Technique of Respiratory and Physical Exercise in Treatment of Bronchial Asthma. Ann Allergy, 13: 377-384. Scherr M and Charleston LF. (1958) Physical conditioning program for asthmatic children. J.A.M.A, 1996-2000. Fitch K. (1974) Effects of exercise on asthma. M.D. Thesis University of Western Australia, Cernelc D. (1967) Results of respiratory function tests in asthmatic children before and after sports. Allerg Asthma (Leipz), 13: 9-18. Petersen K and McElhemmy T. (1965) Effects of a physical fitness program upon asthmatic boys Pediatrics, 35: 295-299. Kennedy C. (1971) Swimming for asthmatics. Br Med J, 4: 748. Fitch KD. (1975) Comparative aspects of available exercise systems. Pediatrics, 56(5 pt-2 suppl): 904-907. Chai H and Falliers C. (1968) Controlled swimming in asthmatic children. An evaluation of physiological and subjective data. Journal of Allergy, 41: 93. Taylor W, Brkich J, Herron J, and Strick L. (1968) Swim training: its effect on asthmatic children. Journal of Allergy, 41: 92. Fitch KD, Morton AR, and Blanksby BA. (1976) Effects of swimming training on children with asthma. Arch Dis Child, 51: 190-194.

82

23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32. 33. 34.

35. 36. 37. 38. 39. 40. 41.

Wardell C and Isbister C. (2000) A swimming program for children with asthma. MJA, 173: 647-648. Bar-Or O. (1977) Effects of dry and humid climates on exercise-induced asthma in children and preadolescents. J Allergy Clin Immunol., 60: 163-168. Bar-Yishay E, Gur I, Inbar O, Neuman I, Dlin R, and Godfrey S. (1982) Differences between swimming and running as stimuli for exercise-induced asthma. Eur J Appl Physiol Occup Physiol. , 48: 387-397. Goodman M and Hays S. (2008) Asthma and Swimming: A Meta-Analysis. Journal of Asthma, 45: 639-647. Andrásofszky B and Gothár F. (2009) Szóbeli tájékoztatás. Andrásofszky B. (1978) Az asthma bronchiale terápiája területen és intézetben. Magyar Pediáter 12: 49-55. Gothár F. (1986) Asztmás gyermekek számára készült iskolára alapozott egészségnevelési program. Egészségnevelés, 27: 170-172. Gyene I, Szentágothai K, and Kelenhegyi K. (1986) Asthmás gyermekek úszóedzésének módszertani kérdései. Gyermekgyógyászat, 37: 43-46. Gyene I. (1983) Asthmás gyerekek úszástherápiájának kezelése és speciális úszásoktatási módszere. Egyetemi doktori értekezés, Gyene I. (1990) Physical education as a therapy for asthmatic children. Journal of the International Council for Health, Physical Education and Recreation, 26: 4. Gyene I, Mónus A, Osváth P, Szócska M, and Tóth A. (1983) Ovodáskorú asthmás gyermekek úszásoktatásának tapasztalatai. . Sportorvosi Szemle, 24: 203-208. Gyene I, Szentágothai K, Bak Z, Sógi S, and Jády G. (1987) Testneveléstherápiában résztvevő asthmás gyermekek edzésmódszertani vizsgálata és pedagógiai modellje. Testnevelés- és sporttudományos közlemények, 18: 18-22. Peja M, Bíró B, Madácsy L, Bíró É, and Borsodi K. (1986) Asthma bronchialés gyermekek úszás terápiájával szerzett tapasztalataink. Gyermekgyógyászat, 37: 39-42. Csider T. (1979) A légzéshibák és javításuk úszás segítségével a gyógytestnevelésben. Testnevelés- és sporttudományos közlemények, 2: 157165. Mezey B, Kiss S, and Adonyi M. (2002) Asthmás gyerekek sporttudományi és orvosi szempontból ellenőrzött tréningprogramja. Gyermekgyógyászat, 53: 255265. Jády G. (1995) Asztmás gyermekek úszásoktatásának alapelvei. Mozgásterápia, 4: 14-15. Jády G. (1997) A légzésrehabilitáció lehetőségei az asztmás gyermekek gyógyúszó programjában. Egészségnevelés, 38: 28. Jády G. (2000) A sportterápia jelentősége az asthma bronchialés gyermekek számára. Egészségnevelés, 41: 202-203. Jády G, Badinszky T, and Hanczár g. (2001) A fizikai fejlesztés és a technikai oktatás hosszú távú terve az asztmás gyermekek úszásterápiás programjában. Krónika 2A, 1: 7-9.

83

42. 43. 44. 45. 46. 47. 48. 49. 50. 51. 52. 53. 54. 55. 56. 57. 58. 59. 60.

Jády G and Szánthó A. (1998) Speciális egészségvédelmi és nevelési feladatok az asztmás gyermekek úszásterápiás programjában. Módszertani Lapok, 5: 1116. Strunk R, Mrazek D, Fukuhara J, Masterson J, Ludwick S, and LaBrecque J. (1989) Cardiovascular Fitness in Children with Asthma Correlates with Psychologic Functioning of the Child. Pediatrics, 84: 460-464. Cooper D. (1994) Evidence for and mechanism of exercise modulation of growth- an overview. Med Sci Exerc, 26: 733-740. Taylor W and Newacheck P. (1992) Impact of childhood asthma on health. Pediatrics, 90: 657-662. Carlsen K, Ingjer F, Thyness B, and Kirkegaard H. (1997) The effect of inhaled salbutamol and salmeterol on lung function and endurance performance in healthy well-trained athlets. . Scand J Med Sci Sports 7: 160-165. Lee T and Anderson S. (1985) Heterogeneity of mechanisms in exercise-induced asthma. Thorax, 40: 481-487. Warner J and Naspitz C. (1998) Third international pediatric consensus statement on the management of childhood asthma. Pediatric Pulmonology, 25: 1-17. Gilbert I and McFadden E. (1992) Airway cooling and rewarming. The second reaction sequence in exercise induced asthma. J Clin Invest, 90: 699-704. O’Sullivan S, Eooquet A, Dahlén B, Larsen F, Eklund A, and Kumlin M. (1998) Evidence for mastr cell activation during exercise induced bronchoconstruction. Eur Respir J, 12: 345-350. Anderson S and Daviscas E. (1992) The airway microvasculature and exercise induced asthma. Thorax, 47: 748-752. Anderson S and Daviscas E. (2000) The mechanism of exercise-induced asthma. J Allergy Clin Immunol, 106: 453-459. Brannan J, Koskela H, Anderson S, and Chew N. (1998) Responsiveness tro mannitol in asthmatic subjects with exercise- and hyperventillation-induced asthma. Am J Respir Crit Care Med, 158: 1120-1126. Anderson S, Silverman M, Tai E, and Godfrey S. (1971) Specificity of exercise in exercise induced asthma. BMJ, 4: 814-815. Randolph C. (1997) Exercise induced asthma: update on pathophysiology, clinical diagnosis and treatment. Curr Probl Pediatr, 27: 53-77. Godfrey S, Silverman M, and Anderson S. (1975) The use of the treadmill for assessing exercise-induced asthma and the effect of varying the severity and duration of exercise. Pediatrics, 56: 893-898. Silverman M and Anderson S. (1972) Standardization of exercise tests in asthmatic children Arch Dis Child, 47: 882-889. Kelemen J, Cserháti E, and Mezei G. (1987) Klinische Betrachtung zum belastungsinduzierten Bronchospasmus. Allerg Immunologie, 33: 175-180. Kelemen J, Cserháti E, Mezei G, Puskás J, and Póder G. (1984) A fizikai terhelés által kiváltott bronchusgörcs vizsgálata különböző terhelési módszerekkel. Gyermekgyógyászat, 35: 68-74. Kelemen J, Cserháti E, and Mezei G. (1984) Study of exercise induced bronchospasm by various loading tests. Acta Paediatrica Hungarica, 25: 363369.

84

61. 62. 63. 64. 65. 66. 67. 68. 69. 70. 71. 72. 73. 74. 75. 76. 77. 78.

79. 80.

Holloway R and Ram F, eds. Breathing exercise for asthma (Cochrane Review). The Cochrane Library. Vol. 3. 2001, John Wiley & Sons Ltd: London. British Thoracic Society. (2008) British Guideline on the Management of Asthma. Thorax, 63: iv1-iv30. Welsh L, Kemp JG, and Roberts RGD. (2005) Effects of physical conditioning on children an adolescents with asthma. Sports Med, 35: 127-141. Welsh L, Roberts RGD, and Kemp JG. (2004) Fitness and physical activity in children with asthma. Sports Med, 34: 861-870. Ram FS, Robinson SM, and Black PN. (2000) Effects of physical training in asthma: a systematic review. Br J Sports Med, 34: 162-167. Svenonius N, Kautto R, and Arborelius MJ. (1983) Improvement after training of children with exercise-induced asthma. Acta Paediatrica Scandinavica, 72: 23-30. Matsumoto I, Araki H, and Tsuda K. (1999) Effects of swimming training on aerobic capacity and exercise induced bronchoconstriction in children with bronchial asthma. Thorax, 54: 190-191. Weisgerber MC, Guill M, and Weisgerber JM. (2003) Benefits of swimming in asthma: effect of a session of swimming lessons on symptoms and PFTs with review of the the literature. J Asthma, 40: 453-464. Bar-Or O and Inbar O. (1992) Swimming and asthma. Benefits and deleterious effects. Sports Med, 14: 397-405. Szentágothai K and Gyene I. (1987) Physical exercise as a long term programm for asthmatic children- Hungarian model. Allergy Today, 10: 9-10. Kelenhegyi K, Osváth P, and Gyene I. (1991) Komplex sport-rehabilitáció eredményei asthmás kezelésben. Gyermekgyógyászat, 42: 168-174. Nystad W. (1997) The physical activity level in children with asthma based on survey among 7-16 year old school children. Scand J Med Sci Sport, 7: 331-335. Santuz p, Baraldi E, Filippone M, and Zacchello F. (1997) Exercise performance in children with asthma: is it different from that of healthy controls? Eur Respir Journal, 10: 1254-1260. Kitsantas A and Zimmerman BJ. (2000) Self-efficacy, activity participation, and physical fitness of asthmatic and non-asthmatic adolescent girls. J Asthma, 37: 163-174. Shore S and Fredberg J. (2005) Obesity, smooth muscle, and airway hyperresponsiveness. J Allergy Clin Immunol, 115: 925-927. Batch J and Baur L. (2005) Management and prevention of obesity and its complications in children and adolescents. Med J Aust. , 182: 130-135. Oude Luttikhuis H, Baur L, Jansen H, Shrewsbury V, O'Malley C, Stolk R, and Summerbell C. (2009) Interventions for treating obesity in children. Cochrane Database Syst Rev., 1: CD001872. Spathopoulous D, Paraskakis E, Trypsianis G, Tsalkidis A, Arvanitidou V, Emporadou M, Bouros D, and Chatzimichael A. (2009) The Effect of Obesity on Pulmonary Lung Function of School Aged Children in Greece. Pediatric Pulmonology, Mosen D, Schatz M, Magid D, and Camargo C. (2008) The relationship between obesity and asthma severity and control in adults. J Allergy Clin Immunol, 122: 507-511. Global Initiative for Asthma (GINA). www.ginaasthma.com. 2009 [cited.

85

81. 82. 83.

84. 85. 86. 87. 88. 89. 90. 91. 92. 93. 94. 95. 96. 97.

Gilliland FD, Berhane K, Islam T, McConnell R, Gauderman WJ, Gilliland SS, Avol E, and Peters JM. (2003) Obesity and Risk of Newly Diagnosed Asthma in School-age Children. Am J Epidemiol, 158: 406-415. Castro-Rodrigez J, Holberg C, Morgan W, Wright A, and F M. (2001) Increased incidence of asthmalike symptoms in girls who become overweight or obese during the school years. Am Respir Crit Care Med, 163: 1344-1349. Jarvis D, Chinn S, Potts J, Burney P, and Community E. (2002) Association of body mass index with respiratory symptoms and atopy: results from the European Community Respiratory Health Survey Clin and Experimetnal Allery, 32: 831-837. Munoz JI, Chinn S, and Rona RJ. (2001) Association between obesity and asthma in 4-11 year old children in the UK. Thorax, 56: 133-137. Stenius- Aarniale B, Poussa T, and Kvarnstrom J. (2000) Immediate and long term effects of weight reduction in obese people with asthma: randomised controlled study. BMJ, 320: 827-832. Mutius E, Schwartz J, Neas LM, Dockery D, and Weiss ST. (2001) Relation of body mass index to asthma and atopy in children: the National Health and Nutrition Examination Study III. Thorax, 56: 835-838. Ford ES. (2005) The epidemiology of obesity and asthma. J Allergy Clin Immunol, 115: 897-909. Chinn S and Rona RJ. (2001) Can the increase in body mass index explain the rising trend in asthma in children? Thorax, 56: 845-850. Mészáros Á. (2005) Életminőség vizsgálatok a klinikai gyakorlatban. Acta Pharmaceutica Hungarica, 75: 95-99. Mészáros Á. (2006) Életminőség mérés asthma bronchialeban. Lege Artis Medicine, 16: 353-359. Mészaros A, Zelko R, Mesko A, and Vincze Z. (2005) Factorial design for the analysis of patient’s quality of life in asthma. Quality of Life research, 14: 191195. Mészáros Á, Orosz M, Magyar P, Mesko A, and Vincze Z. (2003) Evaluation of asthma knowledge and quality of life in Hungarian asthmatics. Allergy, 58: 624628. Szabó A and Cserháti E. (2003) Az asthma bronchiale és a hosszú távú életminőség. Gyermekkori asthma bronchaile magyarországi utánvizsgálata, a hosszú távú életminőség szepontjából. Gyermekgyógyászat, 54: 641-648. Szabó A and Cserháti E. (2öö4) Bronchial asthma and the short-term quality of life: follow-up study of childhood bronchial asthma in Hungary. Pediatric Allergy and Immunology, 15: 539-544. Novák M. Az életminőség egészsegtudományi kutatásának általános szempontjai. In: Kopp, M and Kovács, M, A magyar népesség életminősége az ezredfordulón. Semmelweis Kiadó, Budapest, 2006: 24-26. Annette RD, Bender BG, Lapidus J, DuHamel R, and Lincoln A. (2001) Predicting children's quality of life in an asthma clincal trial: What do children's reports tell us? J Pediatrics, 139: 854-863. Ravens-Sieberer U, Gosch A, Abel T, and Auquier P. (2001) Quality of life in children and adolescents: a European public health perspectiv. Social and Preventive Medicine, 46: 297-302.

86

98. 99. 100. 101. 102. 103. 104. 105. 106.

107. 108. 109. 110. 111. 112. 113. 114. 115.

Robitail S, Simeoni M, Erhart M, and Ravens-Sieberer U. (2006) Validation of the European Proxy KIDSCREEN-52 Pilot Test Health-Related Quality of Life Questionnaire: First Results. J of Adolescent Health, 39: 596.e1-596.e10. Juniper E. (1997) How Important is Quality of Life in Pediatric Asthma? Pediatric Pulmonology, 15 (Supplement): 17-21. Juniper EF, Guyatt GH, Feeny DH, Ferrie PJ, Griffith LE, and Townsend M. (1996) Measuring quality of life in children with asthma. Quality of Life Research, 5: 77A-84A. Eiser C. (1997) Children´s quality of life measures. Arch Dis Child, 77: 350354. Hyland M. (1991) The Living with asthma questionnaire. Respir Med, 85: 1316. Jones P, Quirk F, and Baveystock C. (1992) A self-complete measure of chronic airflow limitation: the St George´s Respiratory Questionnaire. Am Rev Respir Dis, 145: 1321-1327. Nici L, Donner C, Wouters E, and Zuwallack R. (2006) American Thoracic Society/European Respiratory Society Statement on Pulmonary Rehabilitation. Am J Respir Crit Care Med, 173: 1390-1413. Cochrane LM and Clark CJ. (1990) Benefits and problems of a physical training program for asthmatic patients. Thorax, 45: 345-352. Basaran S, Guler-Uysal F, Ergen N, Seydaoglu G, Bingol-Karakoc G, and Altintas DU. (2006) Effects of physical exercise on quality of life, exercise capacity and pulmonary functions in children with asthma. J Rehab Med, 38: 130-135. Moreira A. (2008) Physical training does not increase inflammation in asthmatic children. ERJ Express, doi: 10.1183/09031936.00171707: Olivia CKW. (1990) Physical conditioning programme for children with bronchial asthma. Acta Paediatrica Japonica, 32: 173-175. Kopp M and Kovács M. Az életminőség szociális, demográfiai meghatározói. In: Kopp, M and Kovács, M, A magyar népesség életminősége az ezredfordulón. Semmelweis Kiadó, Budapest, 2006: 84-134. Vila G, Hayder R, Bertrand C, Falissard B, Blic J, Mouren-Simeoni MC, and Scheinmann P. (2003) Psychopathology and Quality of Life for Adolescents with Asthma and Their Parents. Psychosomatics, 44: 319-328. Wambolt M, Fritz G, Mansell A, McQuiaid E, and Klein R. (1998) Relationship of asthma severity and psychological problems in children. J Am Acad Chil Adolesc Psychiatry, 37: 943-950. Szabó A, Mezei G, Kővári É, and Cserháti E. (2009) Depressive symptoms amongst asthmatic children´s caregivers. Pediatric Allergy and Immunology, közlésre elfogadva: Wambolt M, Weintraub P, Krafchick D, and Wambolt F. (1996) Psychiatric Family History in Adolescents with Severe Asthma. J Am Acad Chil Adolesc Psychiatry, 35: 1042-1049. Szentágothai K, Szócska M, Osváth P, and Gyene I. (1986) Asthmás gyermekek úszásterápiájával kapcsolatos longitudinális megfigyeléseink. Gyermekgyógyászat, 37: 47-52. Szentágothai K, Gyene I, Szócska M, and Osváth P. (1987) Physical exercise program for children with bronchial asthma. Pediatr Pulmonol, 3: 166-172.

87

116. 117. 118. 119. 120. 121. 122. 123.

124. 125. 126. 127. 128. 129. 130. 131. 132. 133.

Cooper K. (1968) A means of assessing maximal oxygen uptake. Journal of the American Medical Association 203: 201-204. Mérei F. Az 5-18 éves magyar tanulók fizikai állapotának felmérése. Útmutató a tanulók fizikai és motoros képességeinek méréséhez. Oktatási Minisztérium, Budapest, 2000 Centers for Disease Control and Prevention. (2000) Centers for Disease Control and Prevention Growth Charts- 2000 CDC Growth Charts for the United States: Methods and Development. Series Report 2000, 11: 246-251. Juniper EF, Guyatt GH, Feeny DH, Ferrie PJ, Griffith LE, and Townsend M. (1996) Measuring quality of life in the parents of children with asthma. Quality of Life Research, 5: Spielberger CD, Gorusch RL, and Lushene RE. Manual for State-Trait Anxiety Inventory (Self-Evaluation Questionnaire). Consulting Psychologists Press, Palo Alto. Spielberger CD and Sipos K. H.STAIC FC1 és FC2. (Hungarian Translation). MTA Pszihol Int, Budapest, 1978. Sipos K and Sipos M. The development and validation of the Hungarian form of the STAI. In: Spielberger, CD and Diaz-Guerrero, R, Cross cultural anxiety Vol. II. Wiley, York, 1978: 30. Rózsa S, Vetró A, Gádoros J, and Csorba J. (1999) A gyermek- és serdülőkori depresszió kérdőíves mérésének lehetősége a klinikai és normatív mintán szerzett tapasztalatok alapján. (The possibility of measuring child and adolescent depression based on experiences gathered on clinical and normative samples). Pszihológia, 4: 459-482. Kovács M. (1970) The Children Depression Inventory (CDI). Psychopharmacology Bulletin, 21: 995-999. Spielberger CD, Gorsch RL, and Luschene RE. Manual for the State-Trait Anxiety Inventory. Consulting Psychologists Press, Palo Alto, 1970. Beck AT, Rial WY, and Rickels K. (1974) Short form of depression inventory: cross-validation. Psychol Rep, 34: 1184-1186. Kopp M, Skrabski A, and Czakó L. (1990) Összehasonlító mentálhigiénés vizsgálatokhoz ajánlott módszertan. Végeken, 1: 4-24. Purebl G, Rózsa S, and Kopp M. (2006) A rövid stressz kérdőív kifejlesztése és pszichometriai jellemzőinek előzetes adatai. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika 7: 217-224. Rózsa S, Kő N, Csoboth C, Purebl G, Beöthy-Molnár A, Szebik I, Berghammer R, Réthelyi J, Skrabski Á, and Kopp M. (2005) Stressz és megküzdés. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 6: 275-294. Csider T. (1972) Gerincdeformitásos és hypertoniás gyermekek uszodai foglalkozása. Testnevelés Tanítása, 6: 166-172. Lakatos M and Levendel L, eds. Légzésrehabilitáció. 1978, Medicina Kiadó: Budapest. Global Initiative for Asthma (GINA). Global strategy for asthma managment and prevention. NIH Publication, 2002. Eiben O, Barabás O, and Pantó E. (1991) The Hungarian National Growth Study. Reference data on the biological developmental status and physical fitness of 3-18 year-old Hungarian youth in the 1980´s. Humanbiologia Budapestinensis, 21: 5-23.

88

134. 135. 136. 137. 138. 139. 140.

141. 142. 143. 144. 145. 146. 147. 148. 149. 150. 151. 152.

Rosimini C. (2003) Benefits of swim training for children and adolescents with asthma. J Am Acad Nurse Pract, 15: 247-52. Santos P, Guerra S, and Riberio JC. (2003) Age and gender-related physical activity. A descriptive study in children using accelerometry. J Sports Med Phys Fitness, 43: 85-89. Neder J, Nery L, and Silva A. (1999) Short term effects of aerobic training in the clinical management of moderate to sever asthma in children. Thorax 54: 202206. . Westerstahl M, Barnekow-Bergkvist M, Hedberg G, and Jansson E. (2003) Secular trends in body dimension and physical fitness among adolescents in sweden from 1974 to 1995. Scand J Med Sci Sports, 13: 128-137. Dollman J, Norton K, and Norton L. (2005) Evidence for secular trends in children´s physical activity behaviour. Br J Sports Med, 39: 892-897. Rasmussen F, Lambrechtsen J, Siersted HC, and Hansen NCG. (2000) Low physical fitness in childhood is associated with the development of asthma in young adulthood: the Odense schoolchild study. ERS Journal, 16: 866-870. Wedderkopp N, Froberg K, Hansen HS, and B. AL. (2004) Secular trends in physical fitness and obesity in Danish 9-year-old girls and boys: Odense and Danish substudy of the European Youth Heart Study. Scand J Med Sci Sport, 3: 150-155. Strauss RS, Rodzilsky D, and Burack G. (2001) Psychosocial correlates of physical activity in healthy children. Arch Pediatr Adolesc Med, 155: 897-902. Lucas SR and Platts-Mills TAE. (2005) Physical activity and exercise in asthma: Relevance to etiology and treatment. J Allergy Clin Immunol, 115: 928-934. Frenkl R. (2000) Pre-pubertás korú fiúk fizikai teljesítménye. Hippocrates 5 294-297. Clark CJ. The role of physical training in asthma. In: Casaburi, R and Petty, TL, Principles and practice of pulmonary rehabilitation. WB Saunders Co., Philadelphia, 1993: 423-438. To T, Vydykhan T, Dell S, Tassoudij M, and Karris J. (2004) Is obesity associated with asthma in young children? J Pediatr, 144: 162-168. Matsuda K, Nishi Y, Okamatsu Y, Kojima M, and Matsuischi T. (2006) Ghrelin and leptin: A link between obesity and allergy? J Allergy Clin Immunol, 117: 705-706. Mai XM, Béttcher MF, and Leijon I. (2004) Leptin and asthma in overweight children at 12 years of age. Pediatr Allergy Immunol, 15: 523-530. Guler N, Kirerleri E, Ones U, Tamay Z, Salmayenli N, and Darendeliler F. (2004) Leptin: Does it have any role in childhood asthma? J Allergy Clin Immunol, 114: 254-259. Kries R, Hermann M, Grunert V, and Mutius E. (2001) Is obesity a risk factor for childhood asthma? Allergy 56: 318-322. Matricardi P, Grüber C, Wahn U, and Lau S. (2007) The asthma-obesity link in childhood: open question, complex evidence, a few answers only. Clinical and Experimental Allergy, 37: 476-484. Counil FP, Varray A, and Matecki S. (2003) Training of aerobic and anaerobic fitness in children with asthma. J Pediatr, 142: 179-184. Raat H, Bueving HJ, Jongste JC, Grol MH, Juniper EF, and Wouden JC. (2005) Responsiveness, longitudinal- and cross-sectional construct validity of the

89

153.

154. 155. 156. 157. 158. 159. 160. 161. 162. 163. 164. 165. 166. 167. 168.

Paediatric Asthma Quality of Life Questionnaire (PAQLQ) in Dutch children with asthma. Quality of Life Research, 14: 265-272. Wood B, Lim J, Miller B, Cheah A, Simmens S, Stern T, Waxmonsky J, and Ballow M. (2007) Family Emotional Climate, Depression, Emotional Triggering of Asthma, and Disease Severity in Pediatric Asthma: Examination of Pathways of Effect. Journal of Pediatric Psychology, 32: 542-551. Fanelli A, Cabral AL, Neder JA, Martins MA, and Carvalho CR. (2007) Exercise training on disease control and quality of life in asthmatic children. Med Sci Sports Exerc, 39: 1474-1480. Rydström I, Dalheim-Englund AC, Holritz-Rasmussen B, Möller C, and Sandman P. (2005) Asthma-quality of life for Swedish children. J Clinical Nursing, 14: 739-749. Rietveld S, Beest I, and Prins PJM. (2005) The Relationship between Specific Anxiety Syndromes and Somatic Symptoms in Adolescents with Asthma and Other Chronic Diseases. J Asthma, 42: 725-730. Kelsay K, Hazel N, and Wambolt M. (2005) Predictors of body dissatisfaction in boys and girls with asthma. J Ped Psychol, 30: 522-531. Zashikina A and Hagglof B. (2007) Mental health in adolescents with chronic physical illness versus controls in Northern Russia. Acta Paediatrica, 96: 890896. Austin J. (1989) Comparison of child adaptation to epilepsy and asthma. J Child Adolesc Psychiatr Ment Health Nurs, 2: 139-144. Szabó A, Mezei G, and Cserháti E. (2007) Depresszió, szorongás, életminőség gyermekkori asztmában. Orvosi Hetilap, 148: 2419-2424. Van De Ven M, Engels R, Sawyer S, Otten R, and Van Den Eijnden R. (2007) The role of coping strategies in quality of life of adolescents with asthma. Qual Life Res, 16: 625-634. Vila G, Nollet-Clemencon C, Blic J, Mouren-Simeoni MC, and Schinmann P. (1998) Asthma severity and psychopatology in a tertiary care department for children and adolescents. Eur Child Adolesc Psychiatry, 7: 137-144. Akcakaya N, Aydogan M, Hassanzadeh A, Camcioglu Y, and Cokugras H. (2003) Psychological problems in turkish asthmatic children and their family. Allergol Immunopathol, 31: 282-287. Szabó A and Cserháti E. (2006) Does the actual presence of symptoms influence the long term quality of life in asthma? . Int Rev Allergol Clin Immunol 12: 5055. Hederos C, Janson S, and Hedlin G. (2007) A gender perspective on parents' answers to a questionnaire on children's asthma. Respir Med, 101: 554-560. Halterman J, Yoos L, Conn K, Callahan P, Montes G, Neely T, and Szilagyi P. (2004) The Impact of Childhood Asthma on Parental Quality of Life. Journal of asthma, 41: 645-653. Wamboldt M, Weintraub P, Krafchick D, Beers N, and Wamboldt F. (1995) Links between past parental trauma and the medical and psychological outcomes of asthmatic children: a theoretical model. Fam Systems Med, 13: 129-150. Bleil M, Ramesch S, Miller B, and Wood B. (2000) The Influence of ParentChild Relatedness on Depressive Symptoms in Children with Asthma: Tests of Moderator and Mediator Models. Journal of Pediatric Psychology, 25: 481-491.

90

169. 170. 171.

Wood B, Miller B, Lim J, Lillis K, Ballow M, Stern T, and Simmens S. (2006) Family Relational Factors in Pediatric Depression and Asthma: Pathways of Effect. J Am Acad Child Adolesc Psychiatry, 45: 1494-1502. Silver E, Warman K, and Stein R. (2005) The Relationship of Caretaker Anxiety to Children´s Asthma Morbidity and Acute Care Utilisation. Journal of Asthma, 42: 379-383. Brown S, Gan V, Jeffress J, Mullen-Gingrich K, Khan D, Wood B, Miller B, Gruchalla R, and Rush J. (2006) Psychiatric Symptomatology and Disorders in Caregivers of Children with Asthma. Pediatrics, 118: 1715-1720.

91

VIII. SAJÁT PUBLIKÁCIÓK JEGYZÉKE (Balla Kinga szül. Belányi) 1. Értekezés témájában megjelent angol nyelvű közlemények: •

Balla K, Szabó A, Gyene I, Jáky Z, and Mezei G. (2008) Does long term regular

swimming have an influence on quality of life, anxiety and depressive symptoms of adolescents with asthma? Hungarian Medical Journal, 4: 551-561. •

Balla K, Gyene I, Szentágothai K, Bak Z, and Mezei G. (2008) Trends in

physical fitness among asthmatic children and healthy boys in Hungary from 1985 to 2004. Hungarian Medical Journal, 2: 241-247. •

Balla K, Mezei G, Gyene I, and Bak Z. (2007) The running fitness of young

asthmatic patients. Int Rev Allergol Clin Immunol, 13: 38-43.

2. Értekezés témájában megjelent magyar nyelvű közlemények: •

Balla K, Gyene I, and Mezei G. (2008) Az obezitás gyakorisága asthmás,

ortopédiai rendellenességben szenvedő illetve egészséges fiatalok csoportjaiban. Medicina Thoracalis, 61: 91-96. •

Balla K, Gyene I, Bak Z, and Mezei G. (2008) A rendszeres úszás hatása a

légzőszervi

és

ortopédiai

betegségben

szenvedő

8-15

éves

fiatalok

futás-

állóképességére. Gyermekgyógyászat, 59: 51-55. •

Belányi K, Gyene I, Bak Z, and Mezei G. (2007) Asthás és egészséges fiatal fiúk

futás-állóképességének változása 20 év távlatában- Összehasonlító vizsgálat. Magyar Sporttudományi Szemle, 30: 25-27. •

Belányi K, Gyene I, Bak Z, and Mezei G. (2007) Asthmás fiatalok öszehasonlító

futás-állóképesség vizsgálata. Orvosi Hetilap, 148: 357-361. •

Mezei G and Belányi K. (2006) Fizikai terhelés okozta asthma gyermekkorban.

Magyar Sporttudományi Szemle, 7: 44-46.

92

3. Értekezés témájában nemzetközi és hazai kongresszuson megjelent prezentációk idézhető absztraktjai: •

K Balla, A Szabó, I Gyene, Gy Mezei: Interactions between quality of life and

psychological status of asthmatic children and their caregivers in function of swimming training, ERS 18th Annual Congress, Berlin, Germany, Oct. 4-8, 2008, ERJ 32: 52 Suppl, 697s, P3938 •

K Belányi, A Szabó, I Gyene, G Mezei: Regular swimming training has no

influance on the quality of life and anxiety of asthmatic adolescents. ERS 17th Annual Congress, Stockholm, Sweden, Sept. 15-19, 2007, ERJ 30, 51 Suppl, 383s, P2279 •

G Mezei, K Belányi, I Gyene, A Szabó: May regular swimming training have an

influence on the state of depression? ERS 17th Annual Congress, Stockholm, Sweden, Sept. 15-19, 2007, ERJ 30, 51 Suppl., 383s, P2280 •

K Belányi, G Mezei, I Gyene: Comparison of fitness level in pre-pubertal

asthmatic and healthy children, ERS 16th Annual Congress, München, Germany, 2006, ERJ 28, 50 Suppl., 479s, P2770 •

G Mezei, K Belányi, I Gyene, Z Bak: Comparing the fitness of asthmatic and

healthy children from years 1985 and from 2004, ERS 16th Annual Congress, München, Germany, 2006, ERJ 28, 50 Suppl., 479s, P2769 •

Belányi K, Gyene I, Bak Zs, Mezei Gy: Asthmás gyermekek futás-

állóképességének

két

éves

vizsgálata,

PhD

Konferencia,

Budapest,

2006,

http://phd.sote.hu/hirek/tentprogr.htm •

K Belányi, G Mezei, I Gyene, Z Bak: Running fitness in asthmatic children,

ERS 15th Annual Congress, Copenhagen, Denmark, 2005, ERJ 26, 49 Suppl., 397s, P2541 •

G Mezei, K Belányi, I Gyene, Z Bak: Pulmonary function test and physical

fitness in young asthmatic patients, ERS 15th Annual Congress, Copenhagen, Denmark, 2005, ERJ 26, 49 Suppl., 395s, P2529 •

K Belányi, G Mezei, I Gyene, Z Bak: Running fitness in asthmatic children, PhD

Konferencia, Budapest, 2005, http://phd.sote.hu/hirek/phdtnp2005.pdf

93

4. Értekezés témájában nemzetközi és hazai kongresszuson megjelent nem idézhető prezentációk: •

G Mezei, K Belányi, I Gyene, A Szabó: May regular swimming training have an

influence on the state of depression? EAACI 26th Congress, Göteborg, Sweden, June 913 2007, #1178 •

Mezei Gy, Belányi, K, Gyene, I, Bak, Zs, Szentágothai, K: Asthmás és

egészséges fiatal fiúk futás-állóképessége tegnap és ma-összehasonlító vizsgálat, Gyermektüdőgyógyász Kongresszus, Debrecen, Magyarország, 2006 November 9-11 •

Belányi K, Bak Zs, Gyene I, Mezei Gy: Az asthmás és egészséges fiatalok futás-

állóképességének korcsoport szerinti vizsgálata, Magyar Tüdőgyógyász Társaság Űlése, Szeged, Magyarország, 2006 Június 9 •

Mezei Gy, Belányi K: Asthmás fiatalok fizikai terhelhetősége, Sporttudomány

Konferencia, Budapest, Magyarország, 2006 Április 19 •

Belányi K, Gyene I, Geiger K, Mezei Gy: Rendszeres úszóedzés és a fizikai

terhelés

okozta

hörgőgörcs

az

asthmás

fiataloknál,

Gyermektüdőgyógyász

Kongresszus, Szeged, Magyarország, 2005 November 10-12 •

Belányi K, Mezei Gy, Gyene I, Bak Zs: Asthmás fiatalok állóképességének

vizsgálata,

Magyar

Gyermekorvosok

Társasága

Nagygyűlése,

Balatonszárszó,

Magyarország, 2005 Szeptember 29-Október 1 •

Belányi K, Gyene I, Mezei Gy: Asztmás gyermekek futás-állóképessége,

Gyermektüdőgyógyász Kongresszus, Kaposvár, Magyarország, 2004 November 4-6

5. Értekezéshez részben kapcsolódó közlemények: •

Belányi K. (2003) Studiu comparativ in ceea ce priveste rolul terapiei fizicale.

Revista Romana de Kinetoterapie, 12: 117-123. •

Belányi K. (2003) Egészségfejlesztés- Ewles & Smith. ETInfo, 6: 38.

94

IX. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Köszönettel tartozom témavezetőmnek, Dr. Mezei Györgyinek, a sok segítségért, támogatásért, türelemért. Pártfogása és kitartó buzdítása élménnyé tette számomra a közös munkát. Gyene István és az Akarat DSE összes munkatársának is külön szeretném megköszönni, hogy az elmúlt évek során időt nem kímélve szakértelmükkel, ösztönzésükkel és támogatásukkal segítették ennek a Ph.D. munkának a véghezvitelét. Név szerint említeném meg Dr. Bak Zsuzsát, Dr. Szentágothai Katalint és Dr. Kelenhegyi Katalint, akik nélkül nem jöhetett volna létre a multidiszciplináris munkacsoport. Az I. számú Gyermekklinikán Prof. Dr. Cserháti Endre és Dr. Szabó Alexandra munkámban nyújtott segítségéért is hálás vagyok. A statisztikai nehézségek megoldásában Dr. Treszl András támogatott hasznos tanácsaival. Köszönetet mondok az érintett iskolák igazgatóinak és testnevelő tanárainak. Elismeréssel tarozom továbbá Dr. Tóth Verának, Szász Beának és Kosztolányi Csillának a felmérésekben nyújtott segítségükért. Végül, de nem utolsó sorban, külön szeretnék köszönetet mondani férjemnek, Dávidnak, támogatásáért és megértéséért.

95

Melléklet Gyene- féle úszás alapú komplex sport-rehabilitációs módszer 1. Az asthmás gyerekek speciális úszásoktatási modelljét – tudományos igényességgel – Gyene István írta le először közleményekben [30-34]. Az úszásoktatási módszer a következőkben tér el más úszásoktatási módszerektől: •

Eszköz használat. Egy egyszerű segédeszközt – úszógumit – használnak az

oktatáshoz. A bevezetés idejében ez teljesen egyedülálló volt, mert akkoriban azt tanították, hogy az úszásoktatást eszköz nélkül kell végezni, és a gyorsúszás az első tanítandó úszásnem [31]. A használt eszköz – azaz, az úszógumi – segítségével ún. kényszerítő helyzeteket alkalmaznak az oktatók. A testnevelésben a „kényszerítő helyzet” kifejezés segítséget jelent. A helyzetből adódik a később végrehajtandó helyes mozgásképlet. Azóta sokan átvették az eszközhasználatra vonatkozó elveket. •

A vízmélység. Régebben az úszásoktatást a gyerek számára kis vízben (ahol leér

a lába) kezdték. Az oktatók ebben a rendszerben mélyvízben kezdik az oktatást, de ragaszkodva a 33-35 fokos vízhőmérséklethez. •

Oktatás. Az asthmás gyerekek oktatására azért speciális a módszer, mert a

gyerek a vízbelépés pillanatától kezdve – bár még úszni nem tud – edzhető. Más úszásoktatási módszerek alkalmazásánál az intenzív tréning csak már úszni tudók esetében valósítható meg [34]. •

Gyakorlatanyag. Speciális az úszásoktatásnál alkalmazott gyakorlatanyag.

Játékos, az óvodáskor és a kisiskolás kor élettani sajátosságait figyelembe vevő. A játékosság azonban nem játszadozást, hanem a figyelmet lekötő, célirányos gyakorlatok végzését jelenti. Fegyelmezett odafigyelést várnak el tanítványaiktól. Első elsajátított – mélyvizes – úszásnem a hátúszás. Az „oktatási spirálon” 28 gyakorlatcsoportot kell elsajátítani a tanítványoknak az önálló - úszógumi nélküli - mélyvizes úszáshoz. •

Nem egyéni, hanem csoportos oktatási módszer. Az oktatók szintén a vízben

tartózkodnak. Sok esetben a mozgástanításhoz asszisztálnak. Munkájukat a gyerekek 56 fős csoportjával – egymással is összehangoltan - végzik. Így - egy pl. 18 fős csoporttal - egyszerre három oktató foglalkozik. A vezető oktató diktálja a gyakorlatokat és szabályozza az óra ritmusát.

96

2.

A szervezési keretet az Akarat Diák Sportegyesületi modell adja, ami a

gyakorlati megvalósítás színtere. Légúti és ortopédiai betegek orvosi beutalók alapján kerülhetnek be a programba. •

A program filozófiája abban tér el a szakirodalomban eddig leírt úszásterápiás

próbálkozásoktól, hogy nem kórházban vagy szanatóriumban - a gyerekek nehézlégzéses időszakában, a benntartózkodás idején -, hanem a tünetmentes napokon,

az

életmódba

építve,

a

család

életvitelébe

illesztve,

szabadidős

szerveződésként tartják a foglalkozásokat. •

A csoportokat az úszástudás szerint szervezik, tehát középhaladó csoportok = a

biztos mélyvizes (hideg vizes) hátúszáson túl a többi úszásnemet tanulják, haladó csoportok = minden úszásnemben úsznak, a foglalkozások intenzív úszó edzések. •

Az edzettség bizonyos szintjén játékos tornatermi és szabadtéri futóedzések

előzik meg az úszó foglalkozásokat. Tehát tornatermi-úszó, illetve futó-úszó edzések szerveződnek. •

Az évközi edzéseket az iskolai szünetekben táborok egészítik ki. A családi

táborok, a klímaterápiás vetületet a helyszínek megválasztásakor figyelembe veszik. Olyan egész életen át űzhető szabadidő sportokkal ismerkedhetnek meg a tanítványok, mint a síelés vagy a kerékpározás. 3. Gyakorlat (mért mutatók): •

A

rendszeres

úszásterápiában

résztvevő

gyermekek

az

Akarat

Diák

Sportegyesület modelljébe lépés után egy egymásra épülő, a testnevelés és edzés tudományosan kidolgozott irányelvei szerint megtervezett programban haladnak előre. Kezdetben,

abban

a

mozgásformában

mérik

az

önmagukhoz

viszonyított

teljesítményüket, amit éppen egy asthmás végezhet. Mivel az úszás a legkevésbé asthmogén sportforma, úszásbeli teljesítményeiket mérik. Először tehát az asthmás gyermek megtanul úszni, ha még nem tud, a fent említett speciális módszerrel. Ha már fejlődött és tud 25 métert úszni, negyedévente ugyanabban az úszásnemben, a hátúszásban lemérik mennyi idő alatt ússza le a távot. Az eredményeket évekről-évre minden gyermekre lebontva dokumentálják. •

Amennyiben 25 métert már tud úszni a gyermek közép-haladó csoportba kerül,

itt a 100 m-es hátúszás eredményét mérik meg és mindig saját magához képest mérik fel

97

a változást. Ha minden úszásnemet elsajátított, akkor haladó csoportba kerül. Ekkor kezdődik a függőleges mozgás gyakorlása: tornatermi akadályokat kell legyőzniük játékosan és fokozatosan vezetik rá a futóképesség gyakorlásra. •

A Cooper teszt az év azonos hónapjában (rendszerint május utolsó szombatján)

zajlik. Azonos módon történő elvégeztetésének alapfeltétele: 400 m-es futópálya. 12 perc futás után, sípszóra mindenki megáll. Megszámoljuk hány teljes kört futott a vizsgált személy, ezt megszorozzuk 400-zal és ehhez hozzáadjuk a lemért távolságot, amit még az utolsó befejezett 400 méteres körön felül futott. Az azonos korcsoportbeli fiatalok egyszerre futnak. •

A személyi feltételek több mint 20 év óta nem változtak. A Cooper teszteken 5-7

állandó pedagógus edző vesz rész és valamennyi tesztet ugyanaz a személy, Gyene István, szervezi, írányítja évtizedek óta. A felmérések kezdetétől egyetlen olyan év sem volt, amikor Gyene István nem lett volna jelen. A Cooper teszten orvos is jelen van, megfigyelőként. Egészségügyi probléma gyakorlatban nem szokott lenni. 4. Eredmények: A legnagyobb eredmény az, hogy asthmás tanítványok egészséges kortársaikhoz hasonló aktív, játékos gyermekkort élhetnek. A több mint 30 éves tapasztalatok mutatják, hogy az Akarat Diák Sportegyesületben eltöltött évek egész életükre kiható életszokások kialakítását segítették elő. Legtöbb volt tanítvánnyal ma is kapcsolatban vannak az oktatók. Több testnevelő kolléga „nőtt ki” az úszó csoportokból.

98