Ifjúságpolitikai ajánlások
Válaszok
a
mindennapos
erõszakra
A fiatalok és az erôszak megelôzése
Szerkesztette: Gavan Titley
A fiatalok és az erôszak megelôzése Ifjúságpolitikai ajánlások
Szerkesztette: Gavan Titley
Ezeket az ajánlásokat olyan jelentésekbôl és a témával összefüggô dokumentumokból állítottuk össze, amelyek összefoglalják a fiatalok és egyesületeik valamint az erôszak megelôzésében és képzésben jártas szakemberek tapasztalatait és gyakorlati eredményeit, továbbá a kiegészítô szociológiai és szociálpszichológiai kutatásokat. Ezen jelentések és kiadványok teljes listáját az 1. sz. Melléklet tartalmazza.
Az eredeti angol kiadás címe: "Young People and Violence Prevention – Youth Policy Recommendations" ISBN 92-871-5619-0 A francia kiadás címe: "Les jeunes et la prévention de la violence – recommandations politiques" ISBN 92-871-5620-4
Az itt kifejtett nézetek a szerzô felelôsségét képezik és nem feltétlenül tükrözik az Európa Tanács véleményét. Minden jog fenntartva. A jelen kiadvány semelyik része sem sokszorosítható vagy továbbítható semmilyen formában vagy eszközzel, legyen az elektronikus (CD-Rom, Internet, stb.) vagy mechanikus, ideértve a fénymásolást, a felvételt vagy bármely információ-tárolási vagy -újraírási rendszert az Európa Tanács elôzetes írásbeli engedélye nélkül (Kommunikációs és Kutatási Igazgatóság, Kiadvány Osztály).
Fedôlap design és tervezés: Merán studios Fotó: PhotoAlto Kiadta az Ifjúsági és Sportigazgatóság, Európai Ifjúsági Központ Budapest
ISBN 92-871-5806-1 © Európa Tanács, 2005 Nyomtatás: Magyarországon
Az Európa Tanácsnak negyvenhat tagja van, ezáltal gyakorlatilag az egész európai kontinenst átfogja. A szervezet azon munkálkodik, hogy az embereket védô demokratikus és jogi elveket dolgozzon ki az Emberi Jogok Európai Egyezménye és más, egyezmények alapján. Amióta 1949ben, a második világháborút követôen megalakult, az Európa Tanács a megbékélést, valamint a demokratikus eszmék és normák támogatását képviseli. Az Európa Tanács e nemes küldetésének teljesítéséhez ifjúságpolitikája és a fiatalok részvételével és érdekében létrehozott változatos programjai is hozzájárulnak. Az Ifjúsági és Sportigazgatóság 2000 óta egy európai szintû, "Az ifjúság – az emberi jogok és a társadalmi kohézió elôsegítôje" elnevezésû programot folytat, amelynek az a célja, hogy
> válaszokat találjon az emberi méltóságot tartósan sértô olyan cselekedetekre, amelyek a társadalmi kirekesztéssel, az erôszakkal, a rasszizmussal, az intoleranciával és a diszkriminációval vannak összefüggésben; > képessé tegye a fiatalokat arra, hogy olyan tevékenységeket kezdeményezzenek és fejlesszenek, amelyek segítségével válaszolnak az ôket sújtó rasszizmus, idegengyûlölet, hátrányos megkülönböztetés és nemi hovatartozás miatti erôszak jelentette problémákra; > segítse olyan oktatási eszközök és módszerek, illetve módszertanok kidolgozását, amelyeket a szakemberek az emberi jogi képzésben alkalmazhatnak; > elôsegítse és támogassa az emberi jogok oktatásával kapcsolatos kísérleti projektek európai megvalósítását; > kialakítsa az emberi jogok terjesztésén aktívan munkálkodó képzôk, multiplikátorok és ifjúsági szervezetek európai hálózatát.
Az erôszak az emberi jogok megsértésének minden embert érintô leggyakoribb formája. A fiatalok erôszaknak való kiszolgáltatottsága nagyon korai életkorban kezdôdik, sokszor már az otthonukban, és lényegében a szocializációs folyamat egészén át folytatódik. A fiatalok tapasztalatai és tudása ezért fontos hozzájárulást jelent a konkrét erôszakmegelôzési stratégiák megfogalmazásához. Ezek érdekében alakult ki konkrét együttmûködés az Európa Tanács ifjúsági emberi jogi képzési programja és a "Válaszok a mindennapos erôszakra a demokratikus társadalmakban" címû komplex projektje között, amelyet az Európa Tanács Fôtitkára kezdeményezett ezeknek a széles körben tapasztalt gondoknak a kezelése érdekében és azért, hogy mozgósítsa a szervezet erôforrásait a, 2002-2004. közötti három éves idôszakban. Az összetett projekt legfontosabb célkitûzése az volt, hogy
segítsen a tagállamok döntéshozóinak és más szereplôknek a figyelem felkeltését, a megelôzést és megfelelô büntetô intézkedések megtételét szorgalmazó következetes politika bevezetésében a mindennapos erôszak elleni fellépés során. "A Fiatalok és az erôszak megelôzése – ifjúságpolitikai ajánlások " címû ismertetô úgy járul hozzá a fiatalokra vonatkozó javaslatok megalapozásához, hogy összefoglalja három év eleven párbeszédeinek tanulságait, amelyeket a fiatalok és szervezeteik,, közszolgálati intézmények és a szociális, oktatási és politikai szektor képviselôi folytattak.
Tartalom 1. BEVEZETÉS
2. NEMI HOVATARTOZÁS MIATTI ERÔSZAK
7
13
2.1. Családon belüli erôszak
17
2.2. A férfi-dominancia elleni fellépés
19
2.3. Homofób erôszak
25
3. RASSZIZMUS ÉS DISZKRIMINÁCIÓ
28
4. ERÔSZAK AZ ISKOLÁBAN
32
5. A VÁROSI ERÔSZAK ÉS A FIATALOK
37
5.1. A fiatalok bátorítása
40
5.2. Decentralizáció, politikai elképzelések integrált kialakítása és megvalósítása
42
5.3. Együttmûködés és értékelés
45
5.4. Erôszak a sportlétesítményekben és környezetükben
47
6. 1. SZÁMÚ MELLÉKLET
55
7. 2. SZÁMÚ MELLÉKLET
58
1. Bevezetés Törekedhetünk azonban többre is: ösztönözhetjük a fiatalokat, akikkel dolgozunk, arra, hogy ne csak egymásra, hanem az ôket körülvevô világra is legyenek hatással. Késztethetjük ôket arra, hogy – élve jogaikkal – váljanak afféle kis tanítómesterekké, akik maguk is hozzájárulnak az emberi jogok védelméhez, még olyan esetekben is, amelyek személyesen nem érintik ôket. Ez egyáltalán nem elérhetetlen cél. Nem kell a fiataloktól elvárnunk, hogy az életüket az emberi jogok védelmének szenteljék, de legyenek tisztában azzal, hogy emberi jogi kérdések léteznek, legyenek érzékenyek ezek iránt és legyenek képesek cselekedni az adott helyzet megváltoztatásáért, amennyiben azt szükségesnek érzik. Kompasz – Kézikönyv a Fiatalok Emberi Jogi Képzéséhez, 18. o. Az erôszak sok fiatal életében jelent komoly problémát, és különbözô típusai romboló hatást gyakorolnak az egészségükre, személyiségükre és életlehetôségeikre. Ma Európában sok fiatal dolgozik azon, hogy változtasson az "ügyek jelenlegi állásán", úgy, hogy az erôszak megelôzését az emberi jogok védelmének középpontjába állítsa. Ez a dokumentum olyan ajánlásokat mutat be és fejt ki, amelyek támogathatják a fiatalok munkáját és segíthetnek az erôszak-megelôzésben és az erôszak következményeinek felszámolásában. Európai tapasztalatok, kutatások és a gyakorlat összefoglalása alapján a dokumentum visszautasítja a fiatalok áldozatokra, elkövetôkre és passzív szemlélôkre történô, leegyszerûsítô felosztását. Ahogy az bárkivel elôfordulhat ma társadalmunkban, úgy bármely fiatal is kerülhet bármelyik helyzetbe. Ezzel megegyezôen ajánlásainkban nem kívánjuk az ifjúságról és az erôszakról folytatott vitákat a fiatalkori bûnözésre leegyszerûsíteni. A fiataloknak az erôszak különbözô megjelenési formáival kapcsolatos tapasztalatai sokkal gazdagabbak és bonyolultabbak annál, mint ahogyan azt ez a kifejezés feltételezi.
"Az én erôszakom sérti a te emberi jogaidat, a tiéd pedig az enyéimet, ennyi!" Az Ifjúsági Munka Fiúkkal és Fiatal Férfiakkal, mint a Mindennapos Erôszak megelôzésének Eszköze c. képzés beszámolója 6. o.
Miközben ezen ajánlások részben a fiataloknak az erôszak különbözô formáinak áldozataiként és elkövetôiként szerzett tapasztalataira építve születtek, azt a kulcsfontosságú szerepet hangsúlyozzák, amelyet a fiatalok az erôszak megelôzésének szereplôiként betölthetnek és betöltenek. Bár ez bizonyos mértékig általánosítás, de tény, hogy a fiatalokat az erôszak változtatásra vagy nevelésre szoruló természetes elkövetôinek, vagy védelemre szoruló tehetetlen áldozatainak tekintjük. Ez különösen vonatkozik azokra a fiatal férfiakra, akiket Európában sok helyen az értelmetlen erôszak névtelen és rettegett elkövetôiként emlegetnek. Az effajta végletességet csak korlátozottan alkalmazzuk a fiataloknak és az erôszak különbözô megnyilvánulási formáival való kapcsolatának vizsgálata során. Az erôszak megközelítésekor szükséges vizsgálni annak okait és motivációit, és olyan stratégiákat kell kidolgozni, amelyek foglalkoznak a következményekkel, miközben az erôszak-megelôzésére és az emberi jogok megerôsítésére koncentrálnak. Az erôszak nem elvont jelenség; az Emberi Jogi Program alkalmával összegyûjtött tapasztalatok és történetek tanúsítják azt a megrázkódtatást, haragot, félelmet, titkolózást és tehetetlenséget, amely az erôszakkal való
7
szembesülésbôl fakad. Az erôszak továbbá nem absztrakt fogalom; azt mindig azt összefüggéseiben szükséges vizsgálni és értelmezni. Az erôszak tekintetében az egyének, az intézmények, és a politikai-gazdasági folyamatok metszik egymást, ezért a fiatalokkal és az erôszakkal való munka követelménye az, hogy a fiatalok adottságait és cselekvéseit saját társadalmi környezetükben vizsgáljuk. A fiatalok jelentôsen eltérô környezetekben szerzett tapasztalataira és tudására alapozva ez a dokumentum az erôszakot úgy közelíti meg, mint olyan dolgot, amely akadályozza az emberi önmegvalósítást1. Ez magába foglalja a fizikai erôszak azon típusait, amelyek nagyon egyértelmû és nyilvánvaló módon akadályozzák az önmegvalósítást, valamint a verbális és pszichológiai erôszakot, az intézményi erôszak különféle válfajait, a kirekesztéssel összefüggô szociális és gazdasági erôszak, a szegénység és a halmozottan hátrányos helyzetbôl következô megkülönböztetést,, továbbá az önmegvalósítást a túlzottan merev nemi szerepek és elvárások miatt gátló magatartás problémáit.
Az erôszakot mindig a saját környezetében kell szemlélni és megérteni
Az erôszak környezetbe történô beágyazódottsága azt hangsúlyozza, hogy az önmegvalósítás vagy mások kiteljesedésének akadályozása nem csak olyan dolgokra korlátozódik, amelyeket illegálisnak nevezünk. Az erôszakot erôszakként kell felfogni és érzékelni és az Európa Tanács nézôpontjából rendkívül nagy különbségek tapasztalhatók az erôszak társadalmi megítélésében. Minden környezetben fellelhetôek az erôszaknak olyan formái, amelyeket elfogadhatóbbnak tekintenek más formáknál, és olyan cselekmények, amelyeket egyébként egyáltalán nem tekintenek erôszakosnak. Ezt a megítélés eltérô szintjei és a családon belüli erôszak elleni, egymástól eltérô fellépések egyértelmûen igazolják. Azok a tevékenységek, amelyek alapján ezeket az ajánlásokat megfogalmaztuk, ahhoz a felismeréshez vezettek, hogy az erôszaknak mindenki a lehetséges áldozata vagy elkövetôje. Senki sem mentes az erôszaktól és mindenkinek van olyan felfogása, reakciója és viselkedése, amely ebben a széles és alapvetô értelemben erôszakos. Az erôszak-megelôzés tehát mindenkit érint és mindenki felelôsségére épít; de ez nem azt jelenti, hogy a felelôsséget egy valahol távol található "valakire" hárítja. Elszakadva a jó és a rossz végleteitôl, lehetôvé válik, hogy azok, akik az erôszak megelôzése érdekében tevékenykednek, hangsúlyozhassák: az erôszak tanult dolog és le lehet róla szokni, ha az azt tápláló hiedelmekkel és feltételezésekkel szembeszállunk és vállaljuk értük a felelôsséget. A formális és a nemformális oktatás alapvetô jelentôségû abban, hogy rávezessük a fiatalokat arra, hogy felismerjék milyen választások és következmények rejlenek az erôszakban, valamint arra, hogy milyen alternatív magatartási módokat és megközelítéseket alkalmazzanak Amennyiben az erôszak a környezetbe ágyazódik, és szakadatlan változásban van, akkor mind a politikai, mind és a képzési gyakorlat szempontjából fel kell ismernünk, hogy a megelôzésre vonatkozó 1
8
Youth Work with Boys and Young Men as a Means to Prevent Violence in Everyday Life (2003) 22-24. o. [Ifjúsági Munka Fiúkkal és Fiatal Férfiakkal, mint a Mindennapi Erôszak Megelôzésének Eszköze]
stratégiákat folyamatosan szükséges felülvizsgálni és átértékelni. Ennek középpontjában az áll, hogy a fiatalok az erôszak megelôzésében aktív partnerek legyenek. Az erôszak okaival és következményeivel szemben fellépni csak az azokat elkövetô vagy elszenvedô fiatalok tevékeny részvételével és véleményének ismeretében, valamint a fiatalok és a szélesebben értelmezett civil társadalom bevonásával lehetséges. Ez elsôsorban a megelôzéssel kapcsolatos oktatásra vonatkozik; az erôszakmentességre történô nevelést soha nem alapozhatjuk csupán arra, hogy a megfelelô értékeket és magatartásformákat megpróbáljuk közvetíteni, hanem be kell vonnunk a fiatalokat azoknak a stratégiáknak a kidolgozásába, amelyek az ô tapasztalataikon és helyzetükon alapulnak. Tulajdonképpen maguk a fiatalok teszik ezt; az (ET) Ifjúsági Igazgatósága programjait egyre inkább a kortárs-csoportok kezdeményezései gazdagítják, amelyeket a fiatalokkal együtt, a fiatalok számára és maguk a fiatalok fejlesztenek ki. Számos példát találunk arra, hogy a kortárs-csoportok programjai Európa-szerte hatással voltak a szexuális nevelés, az alkohol- és drogmegelôzés, valamint a rasszizmus-ellenes tevékenységek területein. Az a tény, hogy ezek a megközelítések az erôszak megelôzésére vonatkozó tevékenységekben egyre fontosabbá válnak, még inkább hangsúlyozza, hogy fenntarthatóságuk a fiatalok környezetének alapos ismeretén, valamint a fiatalok és a velük kapcsolatban lévôk közötti bizalommal teli kapcsolaton alapszik. Azok a képzési/oktatási programok, amelyekre a jelen ajánlások épülnek alapvetô fontosságot tulajdonítanak a részvételre alapozott programoknak és annak, hogy ez a gyakorlat iskolákba, valamint a fiatalok egyesületeibe és kezdeményezéseibe beépüljön. Az itt bemutatott ifjúságpolitikai ajánlások hangsúlyozzák azt a tényt, hogy a fiatalok szükségleteit, realitásait és közremûködését mindig figyelembe kell venni a politikai gyakorlatban és a különbözô politikák kidolgozásának folyamatában. Az ajánlások úgy tekintenek a fiatalokra, mint akik itt és most partnerek, és nem csupán csak a "jövô mérnökei". Az ajánlások középpontjában a képzés/oktatás áll és az a közpolitika, amelynek célja az erôszak minimalizálása, és amely támogatja az erôszakmentességre irányuló képzést/oktatást az emberi jogok alapvetô fontosságának hangsúlyozásával. Hangsúlyozzák a keretprogramok azon szempontjait, amelyek relevánsak a fiatalok szempontjából, valamint azokat az összefüggéseket, amelyek hozzájárulnak az erôszakhoz. Az erôszak megelôzésére vonatkozó feladatok meghatározásával és az erôszak okainak azonosításával az ajánlások hangsúlyozzák, hogy az erôszakkal összetett módon kell foglalkozni; együttmûködve és hálózatokban, valamint annak felismerésével, hogy az erôszak különbözô formái egymással hogyan kapcsolódnak össze. Minden, ami ennél kevesebb, az csupán átalakítja az erôszakot helyzettôl függôen. Az erôszak-megelôzés összetett (holisztikus), elkötelezett és hosszú távú megközelítései sem nem következményei, sem pedig divatos függelékei az erôszak elleni "küzdelem" harcosabb megközelítésének. A fenntartható eredmények szempontjából az az alapvetô, hogy komolyan vegyük az emberi jogok iránti elkötelezettséget.
Az itt közölt ajánlások igazolják azt a tényt, hogy a fiatalok szükségleteit, valóságát és hozzájárulásait folyamatosan figyelembe kell venni a politikai gyakorlatban és a politikák kidolgozásakor
9
Összességében az ajánlások ráirányítják a figyelmet az Európa Tanács, a kormányok és önkormányzatok, az iskolák, a civil szervezetek és általában a civil társadalom ifjúságra vonatkozó tevékenységére. Az ajánlások egy sor olyan szeminárium és rendezvény alapján születtek, amelyeken az Európa Tanács tagországaiból több, mint ötszáz ember vett részt. Ezek fórumként szolgáltak a fiatalok és azok számára, akik velük dolgoznak, annak érdekében, hogy megosszák egymással az erôszakkal és az erôszak bekövetkezésének megelôzésével, valamint az áldozatok védelmével kapcsolatos tapasztalataikat. Az ajánlásokat olyan jelentésekbôl és azokkal összefüggô dokumentumokból állítottuk össze, amelyek összegzik a fiatalok és szervezeteik, valamint az erôszak megelôzésére irányuló képzésben, oktatásban gyakorlott szakemberek tapasztalatait és eredményeit, valamint figyelembe vettük a vonatkozó szociológiai és szociálpszichológiai kutatásokat is. A jelentések és kiadványok felsorolását az 1. sz. Melléklet tartalmazza. Mindezen tevékenységek az Európa Tanács Ifjúsági és Sportigazgatósága Emberi Jogi Képzési Programja központi elemét jelentették 2000- 2003. között, és alapvetô jelentôsséggel bírtak az Európa Tanács által 2002-ben kezdeményezett "Válaszok a mindennapi erôszakra a demokratikus társadalmakban" címû, több komponensû programnál. Az elsô fejezet a nemi hovatartozás miatt bekövetkezô erôszak számos, máig megfigyelhetô megjelenési formáját tárgyalja, és a fiatal nôkre és férfiakra a nemi identitásuk alapján irányuló erôszakra koncentrál. A nemi hovatartozás miatti erôszak nem tekinthetô egységes elképzelésnek vagy magától értetôdô kategóriának, és a jelen dolgozathoz hasonló pán-európai dokumentumok olvasói számára a kihívást a tárgyalt általános szempontok és az adott környezet sajátosságainak összeegyeztetése jelenti. Bár a jelen dokumentumot megalapozó tevékenységek célja nem az volt, hogy teljes körûen alkalmazható fogalmakat teremtsenek, a nemi hovatartozás miatti erôszakot egyszerûen úgy közelítették meg, mint olyan jelenséget, amely túlmutat az áldozatok és az elkövetôk nemi hovatartozásán. A nemi hovatartozás miatti erôszak esetén a nemi szerepekre vonatkozó feltételezések, sztereotípiák és megítélések, identitások és lehetôségek táplálják az erôszakot és utólagosan ezekkel összefüggô okok miatt hagyják figyelmen kívül, jelentéktelenítik vagy találnak felmentô kifogásokat a következmények és jelentôségük tekintetében.
10
A családon belüli erôszakról szóló alfejezet hangsúlyozza, hogy a nôk továbbra is ki vannak szolgáltatva annak az erôszaknak, amelyet inkább magánügynek semmint közügynek tekintenek, és az olyan helyzeteknek, amelyeknél a cselekedet súlyát enyhítô tényezôket alkalmaznak az áldozat áldozattá válásban való felelôsségének hangsúlyozására. A második alfejezet arra törekszik, hogy kiigazítsa azt az uralkodó felfogást, amely kizárólag a nôk problémájára koncentrál a nemi szerepekkel kapcsolatos tevékenységekben. Hangsúlyozza, hogy a dominanciára törekvô és elnyomó jellegû maszkulinitás ellen fel kell lépni és nem csupán a fiatal férfiak és az erôszak közötti természetes viszony miatt, hanem a
férfieszménynek a bonyolult társadalmakban a fiúk szocializációjára gyakorolt összetett hatása miatt is. Az utolsó alfejezet a fiatalok ellen a nemi identitásuk alapján irányuló erôszak fennálló problémáit vizsgálja és azt állapítja meg, hogy a legtöbb társadalomban változatlanul összehangolt és koncentrált munka szükséges mind az egyének, mind az intézmények részérôl annak érdekében, hogy biztosítani lehessen a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemû fiatalok biztonságát és sértetlenségét. Az embercsempészet – különösen a gyermekek és fiatal nôk szexuális és munka-alapú kizsákmányolása – olyan sürgetô és sokoldalú probléma, amellyel ezen ajánlásokban csak korlátozottan foglalkozunk. Miközben az e programot megelôzô tevékenységekben már foglalkoztak2 vele, ez egy olyan terület, amely jelenleg a legtöbb ifjúsági kezdeményezés figyelmének középpontján és lehetôségein kívül esik. Ezt csak erôsíti az az állandó felismerés, hogy miközben az embercsempészet a nemi kizsákmányolás nyilvánvaló formáit hordozza – fiatal férfiakat és nôket ejtenek csapdába a szexuális kizsákmányolás és különbözô kényszermunkák céljából -, számos egyéb forma is összefügg ezzel, az illegális bevándorlási útvonalak problémáitól kezdve a kizsákmányolás egyéb formáiig és természetéig. Ugyanakkor egyre több kezdeményezés figyelhetô meg a civil szervezetek részérôl az áldozatok támogatása és védelme, valamint nem-kormányzati és nemzetközi szervezetek részérôl munkafogalmak kifejlesztése, az összehasonlító kutatások elôsegítése, valamint a jogi eszközök fejlesztése és az értük való lobbizás érdekében. A kiadvány harmadik fejezete a fiatalok ellen elkövetett olyan erôszakos és gyûlöletbôl elkövetett cselekményekkel összefüggô problémákra tekint, amelyeket a faji, etnikai vagy nemzetiségi hovatartozásuk miatt követnek el, és amelyekkel kapcsolatban – a homofób erôszakhoz hasonlóan -, az ajánlások kiemelik, hogy az ilyen erôszak-típusokkal való fellépéshez szorosan hozzátartozik az áldozatokkal foglalkozó intézmények és szolgálatok alapos vizsgálata is. Az iskolai erôszakról szóló negyedik fejezet az iskolát úgy tekinti, mint olyan teret, amelyben – gyakran azonosíthatóan – különbözô társadalmi feszültségek és erôszak jelennek meg, és ez 2
Az Egyesült Nemzetek Kábítószer és Bûnözés Elleni Irodája weblapja információt közöl az ENSZ Embercsempészet Elleni Globális Programjáról. http://www.unodc.org/unodc/en/trafficking_human_beings.html Az Európa Tanács embercsempészet elleni Akciója, beleértve – az eddig egy megfelelô egyezmény irányába tett lépéseket is – megtekinthetô a következô címen: http://www.coe.int/T/E/human_rights/trafficking/ Számos elkötelezett civil szervezet és szervezeti hálózat létezik amelyek az embercsempészet megelôzésével, az áldozatok támogatásával és a figyelemfelkeltéssel foglalkozik. A Emberi Jogok minnesotai Szószólói a Nôk Emberi Jogai Programjának "Állítsd meg a Nôk Elleni Erôszakot" címû weblapja hasznos útmutatót jelent: http://www.stopwav.org/Trafficking_in_Women.html Az Angel Coalition – Oroszország és a Független Államok Közössége Embercsempészet Ellenes Koalíciója – megtekinthetô ezen a címen: http://www.angelcoalition.org/. Les travaux de l'Angel coalition – la coalition de la Russie et de la Communauté des Etats indépendants pour la lutte contre la traite – peuvent être consultés à l'adresse http://www.angelcoalition.org/.
11
hangsúlyozza a megelôzés és a figyelem felkeltése terén tevékenykedôk széleskörû társadalmi összefogásának szükségességét. A városi erôszakról és a fiatalokról szóló ötödik fejezet azzal érvel, hogy ellensúlyozni és változtatni kell azokon a fenntarthatatlan és átpolitizált próbálkozásokon, amelyek arra irányulnak, hogy a "fiatalokat eltüntessük az utcákról" és ehelyett olyan ifjúság-központú programokat kell megvalósítani, amelyek a fiatalok cselekvôképességére és a velük való partnerségre, a szolgáltatások decentralizációjára, összetett kormányzati támogatásra és a folyamatba épített értékelésre épülnek.
A megelôzés csak akkor lehet sikeres, ha az ifjúság részvétele a kezdeményezés minden elemében meghatározó
Valójában az itt bemutatott ajánlások azon a meggyôzôdésen alapulnak, hogy a megelôzô munkában a fenntarthatóság kizárólag úgy érhetô el, ha a fiatalok részvétele minden kezdeményezésben központi szerepet kap, beleértve az értékelést is. A bevezetô végén érdemes néhány megjegyzést tennünk az ilyen munkák értékelésének központi szerepérôl. Az értékelés magába foglalja egy projekt céljainak és szándékainak a folyamatos átvilágítását, az ezen célok elérése felé tett lépések minôségét és tulajdonságait igazoló mutatók kifejlesztését, valamint az adatok és visszajelzések beépítését mind a folyamatban lévô, mind a kiegészítô és következô projektekbe. Minden projekt lehetséges eredményét nagyban befolyásolja az alapos értékelési stratégia alkalmazása; a jól megtervezett, folyamatos értékelés információt nyújt a program tervezôinek, és a támogatóknak és igazolja a sikert, olyan bizonyítékokkal szolgál, amelyek hozzájárulhatnak a programok fejlesztéséhez és a késôbbi tervezéshez, és így tovább. Ugyanakkor az értékelés hatalmat is jelent és a projekt-értékelés politikai természetét is fel kell ismerni, ha biztosítani kívánjuk a projektben résztvevô fiatalok és közösségek bevonóását. A legmagasabb szinten az értékelési stratégiák – különösen azok, amelyek a fenntarthatóságot tartják szem elôtt – a fiatalokat ösztönzô lehetôségekké válhatnak, amennyiben biztosítják a beleszólásukat, a részvételük kiteljesítését, és lehetôséget adnak számukra arra, hogy tudassák, miként hat a projekt az életükre és a társadalmi környezetükre. Ellenkezô esetben az értékelési folyamatok összegyûjthetik és felerôsíthetik a megosztottságot a projektek létrehozói és megvalósítói, és azok között, akiktôl részvételt várnak el a projektben. A fiatalok részvétele az értékelésben nem azt jelenti, hogy a fiatalokat a finanszírozók vagy külsô értékelôk által kigondolt szempontok alapján történô zárt projekt-értékelésbe vonjuk be; ez egy elkötelezôdési folyamat, amelyen keresztül a fiatalokat a projekt tervezésétôl a végsô értékelési szakaszig vonjuk be. Az értékelés alapvetô jelentôségû kérdés egy ifjúsági projektben történô demokratikus részvétel szempontjából; a résztevôk az életüket érintô döntésekbe való aktív bevonásának erôsítésével önmaguktól hozzájárulnak maguknak a projekteknek az életképességéhez és fenntarthatóságához3. 3
A 2. sz. Melléklet számos referencia-dokumentumot tartalmaz a projekt-értékeléshez és az ahhoz kapcsolódó kutatási stratégiákhoz tartozóan.
12
2. Nemi hovatartozás miatti erôszak A nemi hovatartozás miatti erôszak továbbra is az emberi jogokkal kapcsolatos egyik alapvetô európai kihívás napjainkban. A legfontosabb felismerés az, hogy a nemi hovatartozás miatti erôszaknak számos formája van, azokat különbözôképpen érzékelik és értékelik különbözô társadalmakban, és az áldozatok, az elkövetôk, és a változtatás kezdeményezôi között mind férfiakat, mind nôket egyaránt találunk. Mindazonáltal ami a nemi hovatartozás miatti erôszak különbözô megnyilvánulásaiban közös, az valamiféle nemi alapokon álló ideológia, amely az erôszaknak keretet ad, tolerálja és megkísérli megindokolni vagy lekicsinyellni azt. Ez a fejezet a nôk ellen a családi környezetben és tágabb társadalmi-gazdasági igazságtalanságok következtében elkövetett erôszakot vizsgálja, továbbá elemzi a nôk ellen nemi hovatartozás miatt elkövetett erôszakot a domináns férfiközpontúság nôkre és férfiakra gyakorolt hatása tekintetében. Ennek a felfogásnak és viselkedésnek a figyelembe vétele nem csak, mint a nôk elleni erôszakkal szembeni fellépés alapvetô kérdéseként merül fel, hanem a férfiak különbözô környezetekben megfigyelhetô erôszakossá válása eszközeként is, továbbá az önfejlesztésre vonatkozó további munka alapvetô tényezôjeként is. A homofób erôszakkal – amely a megkülönböztetéssel kapcsolatos társadalmi folyamatok és a nemi hovatartozás miatti erôszakban rejlô gyengítô folyamatokból ered – szintén ebben a fejezetben foglalkozunk. Összességében elmondható, hogy a fejezet érvelése szerint a nemi hovatartozás miatti erôszakkal a férfiaknak és nôknek együttesen kell szembeszállniuk a megelôzés és az oktatás / képzés olyan formáinak a segítségével, amelyek figyelembe veszik a nemeket és mindig felelôsen viszonyulnak a mindenkori áldozatok szükségleteihez. Bárki lehet áldozata a nemi hovatartozás miatti erôszaknak és társadalmainkban továbbra is megtalálható az az elfogadhatatlan helyzet, hogy a nôk jogait az erôszak különösen sérti. Annak ellenére, hogy a nemi hovatartozás miatti erôszak egy nagyon fontos emberi jogi probléma, ez ezidáig csekély figyelmet kapott az európai ifjúsági munkában. Ezzel összefüggésben, miközben egész Európában sok fiatal komolyan elkötelezte magát az emberi jogok védelmében és a képzések tekintetében, egészen világosan érzékelhetô törekvés volt arra, hogy a nemi különbségek tudatosítását és az erôszak-megelôzést a nôszervezetekre bízzák. Tulajdonképpen a nemi nevelést gyakran a nôi ügyek szinonimájának tekintik, amely felfogás egyaránt tartósítja férfidominancia érzékelhetetlenségét és gyengíti a nôk által elszenvedett diszkriminációkra fordítandó közös figyelmet. Az ifjúsági szervezetek és az illetékes hatóságok közötti értelmes párbeszéd sok esetben szintén elhanyagolható.
"Közvetíteni tudjuk azt az üzenetet, hogy, mi is szenvedtünk és ezzel egyidejýleg mi vagyunk az élô példa arra, hogy a dolgok változhatnak" Fiatal Nôk Elleni Erôszak Európában szemináriumi jelentés, 98. o.
"A nemi hovatartozás miatti erôszak elleni küzdelem és a nemi egyenlôség terjesztése a társadalom minden szintjének képzését és aktív részvételét teszi szükségessé, elsôsorban a fiatal nôkét és férfiakét, valamint a kisebbségi csoportokhoz tartozókét a kezdetektôl." Fiatal Nôk Elleni Erôszak Európában szemináriumi jelentés, 46. o.
A figyelem eme hiányát csak bonyolítja a nemi hovatartozás miatt elkövetett erôszak összetett jellege. Ez nem csak a büntetô törvények rendelkezéseinek áthágását foglalja magába, hanem az emberek tisztességének, biztonságának és méltóságának közvetlen és közvetett
13
megsértését is olyan társadalmi-kulturális környezetekben, ahol a jogokkal kapcsolatos felfogások és lehetôségek nagyon különbözôek lehetnek. A fiatal nôket különösen érintô nemi hovatartozás miatt elkövetett erôszak a közvetlen fizikai és szexuális támadásoktól kezdve a társadalmi-gazdasági kirekesztésig terjedhet. Alapjában véve az erôszak ezen válfaja elegyíti a nôk tapasztalható alsóbbrendû és rosszabb társadalmi státuszát és hozzájárul a dominancia mintáinak és kapcsolódásainak a fennmaradásához.
"A szegénység következtében a nôk engednek az erôszaknak." Fiatal Nôk Elleni Erôszak Európában szemináriumi jelentés, 67. o.
"Amikor felajánlják a magas kereset, a külföldi utazások és a hazatérés költségei megtérítésének lehetôségét, a fiatal nôk nem feltétlenül tudják, hogy talán a prostitúció, az erôszak, a szexuális kizsákmányolás és tulajdonképpen a rabszolgaélet felé tartanak." Fiatal Nôk Elleni Erôszak
A nemi hovatartozás miatti erôszak megnyilvánulási formáinak elemzésekor mindig figyelembe kell venni a társadalmi peremre szorultságot és gazdasági igazságtalanságokat tartalmazó környezetet. Ezen ügyek köre összetett, bár világos, hogy a nemi hovatartozás miatt elkövetett erôszak számos áldozatának helyzetét rontják azok a körülmények, amelyek nehezítik, vagy lehetetlenné teszik a menekülést és a függetlenséget. Sokan fejezik ki a félelmüket attól, hogy a piacirányította globalizáció és a vele járó egyenlôtlenségek még inkább kiteszik a nôket és férfiakat a nemi hovatartozás miatti erôszaknak. A nôk esetében ez az anyagi függôség különbözô formáitól a gyermekek ellátásának nehézségéig és a kihasználásig terjed, ideértve a szexuális kizsákmányolást is. Ennek eklatáns példája a fiatal nôk csempészetének növekedése Európában kényszer-prostitúció, szexuális és munkával összefüggô kizsákmányolás céljából4. Az embercsempészet, a mai idôk rabszolgasága, elsôsorban Kelet- és Dél-kelet Európából, Afrikából és Dél-kelet Ázsiából a nyugat-európai városokba irányul, bár valószínû, hogy a világ minden országát érinti valamilyen szinten. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyûlése meghatározása szerint a nôk embercsempészetének és kényszerprostitúciójának számít minden olyantörvényes vagy törvénytelen utaztatásuk és/vagy velük történô kereskedelem, amely eredeti beleegyezésükkel vagy a nélkül, nyereség céljából, késôbbi kényszerprostitúció, kényszer-házasság céljából vagy a szexuális kizsákmányolás egyéb formáiért történik. A nôk visszatartásának eszközei közé tartozhat a fizikai, szexuális és/vagy pszichológiai kényszer alkalmazása, és ide értjük a megfélemlítést, a nemi erôszakot, hatalommal való visszaélést, vagy a függôségi helyzet kihasználását. A nôk az elvándorlás lehetôségét választhatják a szegénység, a munkavállalási lehetôségek
Európában szemináriumi jelentés, 108. o. 4
Ahogy azt a bevezetôben megállapítottuk, az embercsempészet kiterjed a nôkre, gyermekekre és férfiakra egyaránt, és a kizsákmányolás gyakran egyszerre megfigyelhetô formáira. E fejezet nézôpontja a Stop Violence Against Women [Állítsd meg a Nôk Elleni Erôszakot] hálózat elemzését követi, amely kijelenti: "Mind férfiak, mind nôk lehetnek embercsempészet áldozatai, ám a világon mindenhol elsôsorban a nôk és a lányok az áldozatok, akiknek többségét szexuális kizsákmányolás céljából csempészik. A csempészek elsôsorban a nôket célozzák meg, mert aránytalanul ôket sújtja a szegénység és a diszkrimináció, amely tényezôk akadályozzák a munkához, tanulási lehetôségekhez és egyéb forrásokhoz való hozzáférésüket". http://www.stopvaw.org/Trafficking_in_Women.html
14
hiánya, a célállomáson nem létezô munkahelyek és szerzôdések ígérete, valamint a kiinduló országban megfigyelhetô, az embercsempészetet övezô közfigyelem-hiányának és a tudatlanság következményeként. Az emberi jogok közé tartozik a hozzáférés az igazságszolgáltatáshoz és az az állam felelôssége, hogy az tiszteletben tartsa, megvédje és teljesítse kötelezettségeit. Az ezzel foglalkozók közül sokan abbéli félelmüknek adtak hangot, hogy bár sok területen csodálatra méltó határozatok léteznek, lehetséges, hogy csak részben hajtják végre ôket vagy a hatásuk korlátozott. Hasonlóan széles körben osztják azt a véleményt, miszerint túl sok felelôsség hárul a civil szervezetekre a nemi hovatartozás miatt elkövetett erôszak áldozatainak támogatása terén, valamint, hogy a civil társadalom munkáját gyakran tekintik a köz hosszantartó és kielégítô elkötelezettsége pótlásának. Az áldozatok és túlélôk a megfelelô támogató szolgálatokhoz való hozzáférési lehetôségei nem kielégítôek és ez mint ezen problémák súlyossága minimalizálásának is tekinthetô, mint amely hozzájárul ahhoz a társadalmi láthatatlansághoz és figyelemhiányhoz, amely gyakran övezi a nemi hovatartozás miatti erôszakot. A nemi hovatartozás miatti erôszakban egyszerre jelentkezô személyes, jogi és társadalmi-gazdasági tényezôk széles skálája megköveteli, hogy a résztvevôk a többszörös diszkrimináció fogalmára koncentráljanak. Különösen a kisebbségi vagy bevándorló háttérrel rendelkezô nôk azok, akik számos esetben, a jelenlegi Európai közhangulatban ki vannak téve az erôszak fokozott kockázatának, beleértve a rasszizmust és a diszkrimináció számos más válfaját. Általában véve a nemi alapú erôszakot fenntarthatják és súlyosbíthatják a társadalmi-gazdasági környezetben, a geo-politikai realitásban és a politikai helyzetben rejlô tényezôk. A nemi alapú erôszakban egyidejûleg megfigyelhetô problémákból eredôen a nemzetközi szervezeteknek, az országos és helyi hatóságoknak és az ifjúsági szervezeteknek fel kellene ismerniük, hogy: > A nemi alapú erôszak elleni küzdelemhez és a nemi egyenlôség elôsegítéséhez szükséges a társadalom minden rétegének bevonása. Hangsúlyozni kell, hogy szükséges a férfiak aktív bevonása a nôk ellen irányuló erôszak elleni fellépésbe és képzésbe, valamint hogy a nemi szerepekkel összefüggô pedagógiai tevékenységek körébe beletartozik a férfidominanciára és a férfiak gondjaira irányított figyelem is. > Az emberi jogi képzéseknek központi kérdésként kell foglalkoznia a nemi egyenlôségre neveléssel. Ennek érdekében tehát a nemek kérdését teljes mértékben be kell építeni minden tananyagba vagy oktatási programba, amely az állampolgári szerepekre való felkészítéssel vagy az emberi jogokkal foglalkozik.
Az emberi jogok magukba foglalják az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést és felelôsséget rónak az államra annak érdekében, hogy azt tiszteletben tartsa, megvédje és teljesítse kötelezettségeit.
15
> A figyelem felkeltését és az oktatást specifikus témákra irányuló és többszintû megelôzô tevékenységgel, valamint az áldozatok és túlélôk által elérhetô hatásos támogatással kell kiegészíteni. > A fiatal nôk elleni erôszak kezelésére fordított figyelem magában foglalja a kisebbségi helyzetük vagy társadalmi-gazdasági marginalizálódásuk okán elszenvedett többszörös diszkriminációt is. Az Európa Tanácsot arra szólították fel, hogy: > Az európai ifjúságpolitikai tennivalók között kiemelt figyelmet szenteljen a nemi egyenlôségnek. Elkerülhetetlen, hogy az országos szervek: > Kezeljék a nemi hovatartozás miatti erôszakot bûncselekményként és alkalmazzák a hatályos törvényeket országos szinten. > Dolgozzanak ki rehabilitációs politikákat és támogató igazságszolgáltatást a nemi hovatartozás miatti emberi jogi jogsértések áldozatai számára. > Dolgozzanak ki és alkalmazzanak megfelelô intézkedéseket a nôk csempészete ellen, ideértve az oktatási/képzési kampányokat is. Szükséges továbbá, hogy a kormányzati tisztviselôket és intézményeiket felkészítsék és tudatosítsák bennük az áldozatok védelmének és az embercsempészek üldözésének szükségességét. > Adjanak elsôbbséget a nemek közötti egyenlôségre vonatkozó oktatási tevékenységeknek mind az iskolai, mind a nemformális képzésekben. > Vizsgálják meg, hogy vajon az államilag támogatott ifjúsági programok egyformán érintik-e a fiúkat és a lányokat. Fontos, hogy a települési önkormányzatok: > Segítsék elô a fiatalok részvételét az erôszak-ellenes tevekénységekben programok és támogatások segítségével, különös tekintettel azon programokra, amelyeknek az a célja, hogy tudatosítsák a nôk és gyermekek jogait és a jogorvoslati lehetôségeiket. > A kezdeményezések esetében alkalmazzanak olyan részvételt elôsegítô értékelési módszereket, amelyek bevonják a fiatalokat, elsôsorban azokat, akikre a megelôzéssel kapcsolatos projektek vonatkoznak. Ajánlott, hogy az ifjúsági szervezetek:
16
> Gondoskodjanak arról, hogy a nemek esélyegyenlôségével kapcsolatos kérdések prioritássá váljanak munkájuk minden szintjén.
> Hozzanak létre hálózatokat és együttmûködést a szervezetek és azon emberi jogi kezdeményezések között, amelyek a nemek esélyegyenlôségével foglalkoznak. > Támogassák azokat a kampányokat, amelyek célja a fiatal nôket érintô embercsempészet elleni fellépés, és amelyek kiemelten kezelik a fiatal nôk célcsoportját mind a nemzeti és nemzetközi jog alapján biztosított jogaik, mind a származási országban és a lehetséges migrációs célországokban található segítô és támogató szolgálatok tekintetében. > Törekedjenek a nemek szerinti arányos részvétel biztosítására a szervezetükben, a tevékenységeikben és programjaikban. > Segítsék elô és támogassák azt hogy ifjúságsegítôk képzései programjaiba beépüljön a konfliktus-kezelés, a nemek közötti esélyegyenlôséggel kapcsolatos ismeretek. > Alakítsanak ki olyan tevékenységeket és megközelítéseket, amelyek bátorítják a fiúk és fiatal felnôtt férfiak erôszakmentes nemi szerepeinek alternatíváit. > Tanítsák meg a fiatalokat a megfelelô értékelési és érzékelési módszerekre, amelyek lehetôvé teszik a számukra azt, hogy teljes mértékben részt vegyenek a rájuk vonatkozó programok értékelésében.
17
2.1. CSALÁDON BELÜLI ERÔSZAK
"A nôk emberi jogainak megsértése nem olyan kérdés, ami a háborúban történik. Olyasvalami, ami az ön otthonában történik." Fiatal Nôk Elleni Erôszak Európában szemináriumi jelentés, 93. o.
"A nôk elleni erôszakról nem beszélhetünk a politikától függetlenül, nemzeti vagy nemzetközi szinten. A család társadalmi egység. Ahol családon belül erôszak létezik, az az államon belüli erôszak visszatükrözôdése; ahol erôszak létezik az államon belül, az az egész világban létezô erôszak tükrözôdése." Fiatal Nôk Elleni Erôszak Európában szemináriumi jelentés, 38. o.
A családon belüli erôszak fizikai, szexuális és pszichológiai összetettsége sok nô számára változatlanul komoly problémát jelent Európában és e probléma szerteágazó jellege aláássa a nemek közötti esélyegyenlôség megfelelô érzékelését. Valójában ez egy olyan probléma, amelyet mind a magánélethez való jog, mind a különbözô, a magánprobléma vagy közügyek keletkezésérôl vallott társadalmi felfogások tovább bonyolítanak. Számos rendelkezésre álló tanulmány sugallja azt, hogy a családon belüli erôszak súlyossága és komoly, gyakran halálos következményei ellenére a családon belüli bûncselekmények csekély mértékben kerülnek napvilágra a szégyen, a félelem, az elszigeteltség és az anyagi függôség keveredése folytán. A családon belüli erôszakot ugyanakkor az egy háztartáson belül élô összes családtag ügyeként kell felfogni. Nagyon valószínû, hogy a családi erôszak légkörében felnövô gyermekek azonnali és hosszú távú egészségi és pszichológiai következmények valamely hatásától fognak szenvedni akkor is, ha nem ôket bántalmazták fizikailag. A családon belüli erôszakhoz hasonlóan a nemi erôszak és a szexuális bántalmazás – beleértve az "alkalmi találkozáskor" és a partnerkapcsolatban elkövetett nemi erôszakot – olyan súlyos erôszakformák, amelyek következményeit gyakran súlyosbíthatja az, ahogyan az áldozatokat megítélik és kezelik. A patriarchális felfogások változatlanul fennálló hatása maga után vonja, hogy a nôket még tovább gyötrik a bûnügyi nyomozás vagy esetük elbírálása során. Bár a nôknek joga van az erôszak elleni védelemhez, illetve a jog megsértésekor jogorvoslathoz, mégis alávethetik ôket azon vizsgálatnak, hogy viselkedésük, magatartásuk vagy egyéb tényezôk miként "járulhattak hozzá" az ellenük elkövetett bûnökhöz. A figyelem felkeltése és a nemi hovatartozás miatti erôszakkal kapcsolatos emberi jogi képzés magába foglalja azt a fontos feladatot, hogy megértessük, a nôk nem hibásak és nem vádolhatók azon bûnökkel, amelyeket ellenük elkövettek. Ez különösen olyan helyzetekben fontos, ahol a nôk elleni erôszak a kulturális összetevôk és hovatartozás politikai jellegû megítélését is tartalmazza. Több, elsôsorban nyugat-európai országban egyre nagyobb figyelmet kapnak a nôk ellen elkövetett "becsületbeli gyilkosságok" és a becsülettel összefüggô cselekmények. A "becsület" ezen megfogalmazása igen vitatható; vitatott, hogy vajon értelmezhetô-e úgy, mint ami a bûnnek a nemi hovatartozással összefüggô gyökereit kísérli meg közvetíteni amely a szociológiai megközelítés szempontjából a "hagyományra" redukálja a hatalommal, a nemi hovatartozással, a migrációval vagy a többségi/kisebbségi viszonyokkal összefüggô kérdéseket. Miközben számos kutatást végeznek jelenleg Európában, és a formális és nemformális képzések újabb megközelítéseket eredményeznek, nagyon sok munkát kell még elvégezni e témakörökkel vonatkozásában5. 5
18
Az Egyesült Nemzetek Népességi Alapja (UNFPA) weboldala ismertet egy, a nôk bántalmazásával kapcsolatos munkát: http://www.unfpa.org/gender/traditions.htm
A nemi hovatartozás miatti erôszakban összetett módon megjelenô problémákból következôen a nemzetközi szervezeteknek, az országos és helyi hatóságoknak és az ifjúsági szervezeteknek fel kellene ismerniük, hogy: > A nôk jogai emberi jogok és ezen jogok megsértése erôszakhoz vezet. > A nôk jogainak megsértése gyakran valójában a gyermekek jogainak megsértésével jár együtt. > A családon belüli erôszak minden társadalmi környezetben probléma. Ezt közügynek kellene tekinteni és bûnként kellene kezelni. Az Európa Tanácsot arra szólították fel, hogy: > Folyamatosan kísérje figyelemmel és értékelje a jogi szabályozást és a családon belüli erôszakkal és a nemi hovatartozás miatti erôszakkal összefüggô törvények alkalmazását. Elkerülhetetlen, hogy az országos szervek: > Kezeljék bûncselekményként a nemi hovatartozás miatt elkövetett, valamint a családon belüli erôszakot és országos szinten alkalmazzák a meglévô jogszabályokat. > Dolgozzanak ki olyan cselekvési terveket fogalmazó kereteket, amelyek a releváns civil szervezetekkel folytatott folyamatos konzultációra építenek és tovább fejlesztik a többszereplôs megközelítéseket, amelyek résztvevôi a kormányzat és a kormányzati szervek, az országos és a helyi civil szervezetek. > Kezdeményezzenek és támogassanak olyan országos – a családon belüli és a nemi hovatartozás miatt elkövetett erôszakkal kapcsolatos – cselekvési programokat, amelyek tartalmazzák azokat a szakmai normákat, amelyeket a szemtanúként vagy sértettként érintett gyermekekkel és fiatalokkal kapcsolatos tevékenységek során alkalmazni szükséges, olyan etikai és eljárási szabályokat, amelyek célja a bántalmazott gyermek védelme, illetve az államilag finanszírozott, független segítô szolgálatok támogatása. > Biztosítsanak ingyenes jogi segítséget az erôszakot elszenvedett nôknek és támogassanak olyan menedéket és egyéb szolgáltatásokat nyújtó programokat, amelyeket a nôszervezetek mûködtetnek. Feltétlenül szükséges továbbá, hogy az iratokkal és dokumentumokkal nem rendelkezô nôk is teljes titoktartás mellett vehessék igénybe ezeket a szolgáltatásokat. Fontos, hogy a települési önkormányzatok: > Biztosítsák azt, hogy a szolgáltatásokat mûködtetôk a családon belüli erôszak teljeskörû értelmezésével dolgozzanak annak érdekében, hogy támogatást és menedéket nyújtsanak minden lehetséges áldozatnak, beleértve a háztartásbelieket is.
19
Ajánlott, hogy az ifjúsági szervezetek: > Vállaljanak aktív szerepet a nôk jogairól és az áldozatoknak és fenyegetett fiatal nôknek szánt segítô szolgálatokról szóló információk elterjesztésében. > Az emberi jogi képzés/oktatás kulcsfontosságú elemeként adjanak teret és lehetôséget a családon belüli erôszak megismerésére.
20
2.2. A FÉRFI-DOMINANCIA ELLENI FELLÉPÉS Annak ellenére, hogy a közkeletû felfogás a fiatal férfiakat tekinti az "Inkább mondom azt, hogy erôszak elkövetôinek és áldozatainak, a férfi-dominanciával összefüggô sokoldalú férfiképem van, és a kérdések figyelembe vétele mégis elhanyagolható az erôszak és bûnözés csupán "férfinak lenni" nem okairól folytatott viták során. Számos összefüggésben a nemi fejezi ki azt, amilyen szerepekkel kapcsolatos viták túlnyomórészt a nôkre és a nôiességre összpontosítanak és a fiúk és fiatal férfiak nemi szocializációjának értékeket vallok és amivel vizsgálata elsôsorban a kutatók és az erre specializálódott ifjúságsegítôk azonosulok." és szociális munkások sajátja. Az erôszakmentes és jogállami keretek Ifjúsági Munka Fiúkkal és Fiatal között mûködô társadalom fejlesztése együtt jár a társadalmi problémák Férfiakkal, mint a Mindennapi és azok következményeinek mélyreható elemzésével és ebben a megvilágításban sürgetô a fiatal férfiaktól a változó társadalmakban Erôszak Megelôzésének Eszköze elvárt szerepek és identitások elemzése. Szemináriumi Jelentés A fiatal férfiakat sok esetben a problémák kategóriájába sorolják; elôítéletesen és a "morális pánik" tárgyaként az erôszak különbözô megnyilvánulási formáit kötik hozzájuk. Ma Európában bizonyos politikai összefüggésekben a fiatal férfiak komoly politikai tôkét jelentenek szélsôséges politikai irányzatok számára. Az általánosítás és eszközként történô felhasználása gyakran hagyja figyelmen kívül azt a tényt, hogy az erôszak elkövetôi sokszor egyidejûleg maguk is elszenvedôi az erôszak hasonló vagy különbözô formáinak, és az erôszakos cselekmények adott társadalmi környezetben való megértésének és elemezésének megkísérlése és megértése nem egyenlô azok igazolásával. A férfidominancia elleni küzdelem túlmegy annak elítélésén odáig, hogy megvizsgálja az erôszak motivációit és azt, hogy miként támogathatók és tarthatók fenn az erôszak alternatívái. A férfi-dominancia úgy is értelmezhetô, mint férfias magatartással kapcsolatos kulturális elvárások megjelenése. A férfi-dominancia kifejezés használata nem foglalja össze viselkedés- és magatartásminták nemzeteken, társadalmakon vagy csoportokon belüli vagy -közötti férfiasságról szóló elképzelések összefüggô egységét. Nem szabad elfelejtenünk, hogy különbözô férfiak – eltérô tapasztalatok, kapcsolatok és elvárások következtében – különbözôen és következetlenül fejezhetik ki férfiúságukat. Ennek ellenére a legtöbb környezetben a férfi szerepekkel kapcsolatos elvárások erôsebb hajlamot feltételeznek az erôszakra és agresszióra a férfiak között és a társadalmi tapasztalatok hajlamosak ezt jelentôs mértékben normalizálni és elfogadni. A férfiszerepek és a férfiasság elfogadása megkérdôjelezhetetlenül már a születéstôl fogva természetessé válik a nyelvben, a kapcsolatokban és a társadalmi szerepekben, a sportban és szabadidôs tevékenységekben, az oktatásban, és jelentôs mértékben még mindig a pályaválasztásban. A fiúk és fiatal férfiak alapvetôen elfogadott szocializációs forrásokból tanulják meg és sajátítják el a férfias viselkedés elemeit, ideértve a családon és a kortárs csoportokon belüli szerepeket és kapcsolatrendszereket, az intézményi környezetben elvárt szerepeket és
21
magatartásokat, mint pld. a munka vagy az oktatás során, és ezek különbözô kiterjesztéseit az értelmezések és a megjelenési formák megítélése során. A számos országban ma is fenntartott sorkatonai szolgálat úgy is értelmezhetô, mint ami felerôsíti a férfiszerepeket és sztereotípiákat és intézményes, rutinná váló erôszakot von maga után.
"A fiúkkal folytatott munkában korai képzést és érzékenység-felkeltést kell kidolgozni. Ha megkérdezünk fiúkat, hogy "mi akarsz lenni", akkor láthatjuk, hogy milyen szerepeket, képeket és mítoszokat tettek magukévá. Olyan pedagógiát kell találnunk, amely ezekkel a kérdésekkel a megfelelô idôben tud foglalkozni." Ifjúsági Munka Fiúkkal és Fiatal Férfiakkal, mint a Mindennapi Erôszak Megelôzésének Eszköze Szemináriumi Jelentés, 15. o.
Az olyan kifejezések, mint "légy férfi" és "igazi férfi" a férfiszerepekrôl alkotott hagyományos felfogást takarják, ami változatlanul érvényes és látszólag közhelynek számít. A férfiak uralkodjanak magukon és érzéseiken – kivéve a harag elfogadható megnyilvánulásait – és legyenek versengôk, önellátóak, és az értékek férfias megnyilvánulásait a megbecsülés és gyakran nyilvános ünneplés és elfogadás kíséri. Ennek az elvárásnak a magánszférától való elhatárolása azt tükrözi, ahogyan a férfiasságot a nôiességrôl alkotott képpel szemben meghatározzák. A férfiszerepeket történelmileg a védelem és támogatás szerepeként határozták meg és ezen nyilvánosan elvárt és elfogadott szerepek a férfiakat a nôk és más férfiak helyzetéhez képest elôjogokkal ruházták fel. Míg a férfi-dominancia ezen elemei különbözô férfiakra eltérôen érvényesek, a kutatások jelenlegi állása azt mutatja, hogy ami hagyományosan férfiközpontúságként határozható meg, már jó ideje válságban és változásban van6. A munkában, az egészségrôl alkotott felfogásban, a családban és a társadalmi-politikai életben bekövetkezett változások megzavarták és megkérdôjelezték a férfiak elfogadott szerepeit és elôjogait, miközben ritkán kínálkoznak az összezavart szerepek és identitások kezeléséhez szükséges eszközök. A férfiak társadalmi státuszát és a férfiasság hagyományos kifejezôdéseit olyan tényezôk kérdôjelezték meg, amelyek az Európa Tanács tagállamaiban természetesen igen változatosan vannak jelen. A társadalmi-gazdasági tényezôk központi szerepet játszottak; az iparosodás csökkenése korlátozta vagy megszüntette a férfimunkásokkal kapcsolatba hozott hagyományos munkahelyeket, és számos országban a munkanélküliség hosszan tartó és látszólag elfogadott szintje gyengítette az apai és családfôi lét és az ellátó- és védelmezô szerep közötti kapcsolatot. Az ilyen változások nem csupán a család bevételeinek és biztonságának, hanem a hovatartozás és a presztízs gyökereinek elvesztéséhez is vezettek. Sok fiatal férfi számára a felnôttkorhoz vezetô jól kitaposott és elfogadott út változásait a családban és a magánélet és közélet közötti határmezsgyén bekövetkezett változások tükrözték. Az erre vonatkozó kutatások azt mutatják, hogy számos fiatal férfi számára a munka, a házasság és a család továbbra is a felnôttkor kiteljesedéséhez vezetô út mérföldköveiként kapcsolódik össze. Ezeknek az elvárásoknak most a társadalmi változások egész során kell keresztülmenniük, ideértve a 6
22
Lásd például Chris Haywood & Martin Mac an Ghaill (2003) Men and Masculinities: Theory, Research and Social Practice. [Férfiak és Férfiasság: Elmélet, Kutatás és Társadalmi Gyakorlat]. Open University Press.
családi életre vonatkozó változatos tapasztalatokat, a házassággal és élettársi viszonnyal, a munkával és gyermekneveléssel kapcsolatosan változó elvárásokat és gyakorlatot7. Azt is meg kell jegyeznünk, hogy a patriarchális berendezkedés és a nemek láthatatlanságával kapcsolatos feminista kritikák jelentôsen hozzájárultak ahhoz, hogy a magánélet többé már nem "a férfias férfi királysága", hanem egy olyan közeg, ahol a kapcsolatokban a nemi szerepek átgondolása jellemzô. A férfiasság felfogásának megkérdôjelezése az egészségrôl és fertôzések megelôzésérôl folytatott nyilvános vitákban is megjelent, ami egy olyan megközelítés, amely ellentétes az uralkodással és a gyengeség tagadásával kapcsolatban elfogadott férfiszerepekkel. Általában véve számos társadalmi változás feszültséget gerjeszt az uralom és a kockázat között. Míg a férfidominancia az uralkodást és az önfenntartást értékeli, azonközben ezen széleskörû változások tapasztalatai alkalmazkodási képességeket tételeznek fel a változás és kockázat, mint a magán- és közélet lehetséges velejárói tekintetében. Nincs egyszerû vagy egyértelmû kapcsolat a férfi-dominancia és az erôszak között, de itt figyelembe veendô kulcsfontosságú elemként kezeljük azon módok tekintetében, ahogyan az erôszakot látják, leírják és indokolják. A férfi-dominanciával összefüggésben az erôszakot gyakran erôfölénynek tekintik, az áldozat fizikai és pszichológiai legyengítése ellenében. Az erôszak gyakran az egyenlôtlen erôviszonyokból következik és nem csupán fizikai, hanem pszichológiai következményekkel jár; ahol az erôdemonstráció egyéb lehetôségei hiányában az önbecsülés idôlegesen visszanyerhetô a mások feletti hatalom segítségével. A területen dolgozó ifjúságsegítôk mindig hangsúlyozzák a kapcsolatot a társadalmi-gazdasági szempontból marginalizálódott fiatal férfiak és az erôszak alkalmazása között, ahol az erôszak módot ad az önbecsülés és presztízs visszaszerzésére. A férfi-dominancia nem oka és indoka az erôszaknak, de lényeges esetekben feljogosít az erôszakra. A férfi szerepekkel kapcsolatos sztereotípiáknak való megfelelésre törekvés maga után vonhatja egy a "meg nem alkuvó egyéniségrôl" tanúskodó kép kivetítését, amelyet védeni és legitimálni kell bizonyos kortárs férfi csoport-hierarchiákban, ahol az erôszak központi szerepet játszik a férfiasság kiépítésében. Olyan helyzetekben, ahol a férfiasság egyéb, hagyományos mutatói megvalósíthatatlanok, a fizikai vitézség és bátorság kulcsfontosságú elemeivé válnak az egyén férfiúi mivoltának bizonyításában. A bizonyítási kényszer fogalma fontos a fiatal férfiak csoportjain belüli és közötti ún. "szabadidôs erôszak" felé mutató tendencia megértéséhez, különösen
Az erôszak és a férfidominancia csak kontextusban értelmezhetô és fel kell lépnünk az ellen, hogy a marginalizálódott fiatal férfiak és az erôszak között nyilvánvaló kapcsolatot feltételezzünk.
7
Ezen témákban friss ifjúságkutatások áttekintéséhez lásd Lynne Chrisholm & Siyka Kovacheva (2002) Exploring the European Youth Mosaic. The Social Situation of Young People in Europe [Az Európai Ifjúsági Mozaik Feltárása. A Fiatalok Helyzete Európában]. Európa Tanács.
23
de semmiképpen sem csak kizárólag a társadalmi-gazdasági szempontból kirekesztettek között. Ezzel kapcsolatban fontos hangsúlyozni, hogy az erôszak és a férfi-dominancia csak kontextusban értelmezhetô és fel kell lépnünk az ellen, hogy a marginalizálódott fiatal férfiak és az erôszak között nyilvánvaló kapcsolatot feltételezzünk. Az itt olvasható ajánlások más kategóriái tekintetében érdemes hangsúlyozni azt, hogy a férfi-dominancia a nôket számos módon teszi a férfiak hatalmának áldozataivá. Bizonyos esetekben a nôk bántalmazása elfogadhatatlan, mivel semmit nem bizonyít, sôt a bántalmazó részérôl még gyengeséget is jelenthet. Másrészrôl a családon belüli erôszak növekedése gyakran jár együtt a férfiaknak a "nyilvános" erôszak más megjelenési formáiban való részvételével. Alapvetô fontosságú, hogy belássuk, a nôk elleni családon belüli erôszak a legtöbb társadalomban továbbra is fontos probléma, és más tényezôk mellett a férfias erônek a magánszférán belüli visszaköveteléséhez is kapcsolható. Ezzel összefüggésben, miközben általában véve gyakran övezi hallgatás a családon belüli erôszakot, a férfiak ellen irányuló családi erôszak sokszor hangsúlyosan jelenik meg, ami sokkal ritkábban történik meg, mint a nôk elleni erôszak, de ettôl még elôfordul. Lehetséges, hogy az áldozattá válás ezen formája a férfiúi hatalomvesztés különbözô dimenzióit jeleníti meg és számos európai országban erôteljes társadalmi-politikai vitákat váltott ki. A kutatások és a konzultációk azt hangsúlyozzák, hogy az érzelmi fejlôdés és a személyközi kommunikációs képességek hiányai negatív következménnyel járnak sok fiatal férfi életében. Az erôszak gyakran válik a harag, a félelem vagy a férfiasság szabályai szerinti agresszió kifejezésmódjává; egy erôszakos cselekmény egy gyengeségtôl mentes érzelmi megnyilvánulás, és egy kifelé mutató aktív válasz. A fiatal férfiaknak a társadalmi helyzetükkel kapcsolatosan kialakult frusztrációja gyakran nyilvánul meg erôszakosan, és az érzelmi szükségletek kifejezésére alkalmas hely és csatorna hiányában felgyülemlik. A harag könnyen vezethet erôszakhoz és mint olyan érzelem, amely minden mást ural, ártalmas az elkövetô egészségére is. Az érzelmi fejlôdés kulcsfontosságú a szexualitás és a férfiszerepek kialakulása vonatkozásában, ahol a férfi potenciál és a domináns férfi-szexualitással kapcsolatos elvárások olyan bonyolult és ártalmas hatással lehetnek a fiúkra és fiatal férfiakra, hogy azokat nehéz megítélniük és ellensúlyozniuk.
24
Az e fejezetben található ajánlások vázlatos bemutatása annak a hangsúlyozását szolgálja, hogy a fiatal férfiak erôszakkal kapcsolatos viszonyának adott társadalmi környezetben történô vizsgálata egy lehetséges hozzájárulás az erôszak megelôzése, a konfliktus-kezelés és az emberi jogok napirenden tartása tekintetében. A fiúkkal és fiatal felnôttekkel folytatott tevékenységek során az erôszakos viselkedés gyökereinek és az alternatív magatartások lehetôségeinek vizsgálatát
szükséges súlyponti kérdésnek tekinteni. Az ezzel foglalkozó ifjúságsegítôk azt állítják, hogy a fiúknak és fiatal felnôtt férfiaknak közvetlen és közvetett támogatásra van szükségük ebben a vonatkozásban. Azt is ki kell emelnünk, hogy a férfi-dominanciával kapcsolatos problémákat a jelen kiadvány által tárgyalt más, egyéb problémák fényében is vizsgálni szükséges; szexizmus, homofóbia, bandásodás és az iskolán belüli erôszak. A nemi szerepekkel kapcsolatos kérdések elôtérbe helyezése az erôszak és a fiatalok vonatkozásában azért fontos, mivel abból indul ki, hogy az erôszakos viselkedést a társadalomtanulás folyamatában sajátítják el és ezért az meg is változtatható. Az erôszakkal kapcsolatba került fiatalokkal végzett ifjúságsegítôi munka a változtatásra koncentrál és hangsúlyozza az elkövetô át nem ruházható felelôsségét. Ezzel megegyezôen csak akkor eredményezhet változtatásokat, ha következetesen veszi figyelembe azt a társadalmi, gazdasági és politikai környezetet, amelyben a fiatalkori erôszakot elkövetik, valamint annak a szükségességét, hogy a stratégiai elképzelések és programok rövid-, közép- és hosszú távú célokat fogalmazzanak meg. A fiúkkal és fiatal felnôtt férfiakkal folytatott ifjúságsegítôi munkának számos formája van, de a sikerhez a következôkre van szükség: > Bizalomra épülô kapcsolatok és alkalmas terek megteremtésére, amelyekben a fiatal férfiak reflektálhatnak az életükkel kapcsolatos problémáikra. > Annak a célnak a kitûzésére, hogy fiatal férfiak megszabaduljanak attól a kényszertôl, hogy a férfi-szerepekre vonatkozó sztereotípiákhoz igazodjanak, vagy önmagukat azokkal megfeleltessék. > A fiatal férfiak arra való ösztönzésére, hogy töltsenek be aktív szerepet a közösségükben, és hogy kezeljék az életükre kiható problémákat. > Olyan innovatív megoldások és stratégiák kitalálására, amelyek aktívan támogatják azokat a fiatal férfiakat, akik nem aktívak abban, hogy segítséget kérjenek. > Ifjúságsegítôk olyan képzésére, amely azokat a készségeket és képességeket, figyelmet és attitûdöket fejleszti, amelyekre a fiúkkal és fiatal felnôtt férfiakkal végzett hatékony munka során szükség van. > A szélesebb értelemben vett ifjúsági területen dolgozók és ehhez kapcsolódó kezdeményezések részérôl elismerésre, kedvezô megítélésre és támogatásra. E célok teljesítéséhez a formális és a nem-formális oktatás/képzés kapcsolódásainak, a fiúkkal és fiatal felnôtt férfiakkal végzett ifjúsági munka prioritásainak és a nemi szerepekkel kapcsolatos stratégiák, illetve program-támogatások újragondolására, valamint a problémát a bûnözés és a büntetô igazságszolgáltatás kapcsolatára leegyszerûsítô társadalmi közgondolkodás változására van szükség. Az erôszakkal
25
kapcsolatba került fiatalokkal kapcsolatos erôszakról moralizálni gyakorlatilag fölösleges; a morális keretekrôl akkor esik szó, amikor azok a valóságos történetekkel ütköznek össze. Sok fiatal férfi számára az erôszakos cselekedetekben való részvétel anyagi lehetôségeket, hierarchikus elônyöket vagy egyszerûen szórakozást jelent. A fiatal elkövetôkkel folytatott munka annak a felismerésnek az elôsegítését jelenti, hogy az erôszak elkerülhetô, és ez mind a magunk, mind mások számára más elônyöket is jelent. A fiúkkal és a fiatal felnôtt férfiakkal való ifjúságsegítôi munka változatos formáit találjuk meg a különbözô európai országokban, és ezek általában mind a felnôttkorhoz vezetô átmeneti kort elnyújtva és nehezen megélô fiatalokra, egyszersmind az erôszak vagy az erôszak megismétlôdésének megelôzésére koncentrálnak. E vonatkozásban a módszerek és a megközelítések meglehetôsen változatosak és magukbafoglalják a segítségnyújtást, az utcai szociális munkát, az ifjúsági klubokat és a fiatal férfiak csoportjait, valamint a sporttal, zenével és mûvészetekkel kapcsolatos projekteket. Ennek ellenére sokkal több munka szükséges és a jelenlegi szolgáltatásokat felül kell vizsgálni annak a felismerésnek a fényében, hogy egy fiatal felnôtt férfi szükségletei nagyon különbözhetnek egy másik szükségleteitôl. Azt is fontos felismernünk, hogy a férfi-szerepekkel kapcsolatos oktatási/képzési elképzelések kialakítását feltehetôen a férfidominanciáról más elképzeléseket valló társadalmi szereplôk vitathatják és ezért a projekteknek és kezdeményezéseknek fel kell készülniük a szükségességük és fontosságuk melletti érvelésre. Az Európa Tanácsot arra kérték, hogy: > Támogassa a fiúkkal és fiatal felnôtt férfiakkal folytatott ifjúsági munka képzési/oktatási megközelítéseinek további fejlesztését és segítse elô, hogy ez a terület a létezô ifjúsági munka gyakorlatának és területeinek szerves részévé váljon. Az országos szervek, hatóságok:
26
> Ismerjék fel, hogy a személy sérthetetlenségéhez és a biztonsághoz való jog alapvetô emberi jog és a fiatalok szükségleteit és cselekedeteit alapvetôen e szerint szükséges megítélni. > Vegyék figyelembe, hogy az erôszak megelôzésével és az erre vonatkozó ifjúsági munkával kapcsolatos tevékenységeknek tartós támogatásra, kötelezettségvállalásra, idôre és türelemre van szükségük a fenntartható programok érdekében. > Végeztessenek el a fiúk és fiatal férfiak szükségleteinek és specifikus problémáinak elemzésével foglalkozó kutatásokat és hasznosítsák azok eredményeit, különös tekintettel a kisebbségi csoportokhoz tartozók tapasztalatai és a társadalmi-gazdasági hátrányok tekintetében.
> Támogassák a fiúkkal és fiatal felnôtt férfiakkal kapcsolatos ifjúsági munka fejlesztését és az ifjúságsegítôk képzését és továbbképzését. > Építsék be az életvezetési készségekre és képességekre, a személyiségfejlesztésre és a nemi szerepekkel kapcsolatos ismereteket az iskolai tananyagba. Fontos, hogy a települési önkormányzatok: > Támogassák az ifjúságsegítôknek a nemi szerepek fontosságával, a konfliktuskezeléssel, az interkulturális tanulással kapcsolatos képzéseit és építsék be ezeket a szempontokat az adott képzési kínálatban. > Ismerjék fel, hogy a fiúk és a fiatal felnôtt férfiak alapvetô szükséglete az, hogy hosszú távú fejlesztésekben vegyenek részt és vállaljanak kötelezettséget a fenntartható programok hosszú távú támogatására és finanszírozására. > A nemi hovatartozás meghatározta különbözô nézôpontoknak a helyi kezdeményezések céljai és eredményei közötti érvényre juttatása érdekében konzultáljanak a fiatalokkal. > Segítsék az együttmûködéseket az olyan tevékenységek között, amelyek fiúk, fiatal felnôtt férfiak és szüleik, ifjúsági szervezetek és iskolák, valamint, ahol az hasznos, más közösségi csoportok képviselôi részvételével történnek. > Támogassák azokat a képzési/oktatási programokat, amelyek a férfi nemi szerepekkel, a nemi hovatartozás miatti különbözôségekkel és az erôszakmentességgel kapcsolatosak és amelyek figyelembe veszik a nyelvi különbözôségeket és a részvételt. > Ismerjék fel a kortárs csoportok meghatározó jelentôségét és támogassák a kortárs csoportok képzéseire vonatkozó kezdeményezéseket, amelyek a férfi-dominanciával kapcsolatos elôítéletek hasznos alternatíváját kínálják. Az ifjúsági szervezetek: > Támogassák a fiúkkal és a fiatal felnôtt férfiakkal kapcsolatos ifjúsági munkát a projekt menedzsmentre, a szervezeti kapacitások fejlesztésére és a képzések tervezésére és megvalósítására vonatkozó ismeretek segítségével. > Próbáljanak olyan biztonságot nyújtó környezetet kialakítani a fiatalok számára, ahol meg tudják mutatni az érzéseiket és kísérjék figyelemmel környezetüket, munkájukat. > Támogassák a kortárs képzésekre vonatkozó kezdeményezéseket, különös tekintettel a formális képzések és más civil szervezetek tekintetében. > Bátorítsák és támogassák az ifjúságsegítôket abban, hogy saját munkájukat a folyamatokban értékeljék, amely magábafoglalja a reális célok elérésével és a gyakorlati tapasztalatok feldolgozásával kapcsolatos értékelést.
27
> Gondoskodjanak arról, hogy az ifjúságsegítôk kapjanak megfelelô képzést a nemi szerepekkel, az ezzel összefüggô hatalmi játszmákkal és szexualitással kapcsolatos témakörökben, valamint, hogy olyan készségekkel és képességekkel rendelkezzenek, amelyek lehetôvé teszik ezen ismereteknek a munkájukba történô beépítését. > Kezeljék specifikusan a férfi-szerepek és az ezzel összefüggô emberi jogi kérdések vonatkozásait és tegyenek annak érdekében, hogy az oktatásban jelenleg tapasztalható, fizikális és érzelmi nevelés közötti egyensúlytalanság változzon.
28
2.3. HOMOFÓB ERÔSZAK A fiatalok változatlanul ki vannak téve annak a fizikai, verbális és intézményes erôszaknak, amelyet nemi beállítódásuk miatt szenvednek el. A meleg, leszbikus, biszexuális és transznemû fiatalokkal (MLBT) szemben a félelem és elôítélet gyûlöletbôl fakadó erôszak, iskolai és munkahelyi megfélemlítés, valamint az érzelmi erôszak különbözô formáiban nyilvánul meg. Az Európa Tanács tagállamaiban a homofóbiához hozzájáruló tényezôk változatosak, és a MLBT fiatalok életkörülményei és lehetôségei közötti különbségek rendkívüli módon különböznek országonként és helyi körülmények szerint egyaránt. Ennek ellenére is felvethetôek olyan általános kérdések, mint az e kérdésekkel kapcsolatos koherens információk hiánya, a családon belüli nemi különbözôségekkel kapcsolatos, vagy a társadalmi intézményekben és a médiumokban tapasztalható hiányosságok, valamint a vallási, politikai vagy kulturális dialógusokban fenntartott sztereotípiák kérdései.
"Ha az egyetlen býnöd, hogy más vagy, mi a csudát tudsz ezzel kezdeni?" Ifjúsági Munka Fiúkkal és Fiatal Férfiakkal, mint a Mindennapi Erôszak Megelôzésének Eszköze Szemináriumi Jelentés, 27. o.
Amint azt a 2. fejezet kiemelte, a nôk és más sebezhetô társadalmi csoportok ellen irányuló erôszakot számos összefüggés okán a férfidominancia agresszív megnyilvánulásának tekinthetjük és ebbôl a szempontból a fiatal melegek különösen érintettek. Eltérô mértékben ugyan, ám a homoszexualitás napjainkban is az "igazi" férfiassággal ellentétesnek minôsül, és olyan, egymást részben fedô, különbözôségekhez társított kategóriákkal azonosítják, mint a nôiesség vagy a gyengeség. A különbözôség ezen felfogása, valamint a kulturális alapú elôítéletbôl származó azon indoklás, amely a homoszexualitás ellen irányul tovább élteti a fiatal melegek elleni erôszakot. Az áldozatok között találni olyan fiatalokat is, akik ugyan nem melegek, de megjelenésük, viselkedésük vagy magatartásuk alapján tekinthetik másnak ôket, nem "igazán férfiasnak", és emiatt célpontjai az erôszaknak. Kutatási tapasztalatok azt mutatják, hogy az erôszaktól való fenyegetettség és az erôszak megtapasztalása a fiatal meleg férfiak életének átható aspektusa maradt. Ez különösen igaz Dél- és Dél-kelet Európára, és a jogi eszközrendszer kiépülése és a társadalmi közgondolkodásban megfigyelhetô változások ellenére továbbra is fontos probléma a nyugat-európai országokban is. Fel kell ismernünk, hogy a homofóbián alapuló erôszak-cselekmények bejelentésének igen gyakori elmaradása feltehetôen számos európai országban azt jelenti, hogy a gyûlöletbôl fakadó erôszak áldozatainak jelentôs hányada nem érzi biztonságosnak a rendôrséggel vagy a szociális szolgálatokkal történô együttmûködést8. 8 Lásd Learning From Violence Symposium [Tanuljunk az Erôszakból Szimpózium] Jelentés, 2003: 58-60. A Leszbikusok és Melegek Nemzetközi Szervezete (ILGA) weblapja számos országos és nemzetközi kutatási beszámolót tesz hozzáférhetôvé. www.ilga.info
29
Az erôszaknak az ezen ajánlásokban tárgyalt más formáihoz hasonlóan az MLBT fiatalok ellen általában és a fiatal meleg férfiak ellen különösen irányuló fizikai és verbális erôszak egy sor aggasztó következménnyel hozható összefüggésbe. Az erôszak, és az erôszak általi fenyegetettség végeredményben az önmagunk ellen irányuló erôszakhoz vezethet. Európában egyre növekvô mértékben figyelhetô meg öngyilkosság a fiatal férfiak körében általában és számos tanulmány mutatott rá arra, hogy a fiatal meleg férfiak jelentôsebb számban követnek el öngyilkosságot, mint heteroszexuális társaik. A biztonság hiánya, a félelem, az elszigeteltség és tehetetlenség érzése gyakran összefüggnek a drogfüggôséggel és alkoholizmussal, a depresszióval, a hajléktalansággal és az oktatás és képzés különbözô szintjeinek teljesítésére való képtelenséggel.
A biztonság hiánya, a félelem, és az elszigeteltség és tehetetlenség érzése gyakran összefüggnek a drogfüggôséggel és alkoholizmussal, a depresszióval, a hajléktalansággal és az oktatás és képzés különbözô szintjeinek teljesítésére való képtelenséggel.
A leszbikus, meleg, biszexuális és transznemû fiatalok problémáival foglalkozó jogvédô csoportok hangsúlyozzák annak a szükségességét, hogy mindig meg kell vizsgálnunk azokat a rejtett értékeket és normatív feltevéseket amelyek áthatják azokat a különbözô rendszereket, amelyekkel a fiatalok kapcsolatba kerülnek. Ide tartozik a meghatározásokban és a gondozás során tapasztalható intézményesített elhallgatás, a hagyományos nemi szerepek állandó megerôsítése az iskolákban, a munkahelyeken és az intézményekben, és az iskolai tanmenetekbôl hiányzó ismeret. A homofóbiával kapcsolatos oktatásban és az ismeretterjesztésben nemcsak a fizikai és a verbális erôszakkal kapcsolatos eseteket szükséges figyelembe venni, hanem azt a társadalmi környezetet is, amely látens módon hozzájárul az elhallgatáshoz és a probléma mellôzéséhez. A MLBT fiatalok körében a félelem és tudatlanság ellensúlyozása és az önbecsülés felépítése érdekében kifejtett munkának mind a formális, mind a nem-formális oktatási, és képzési programokban, valamint az ifjúsági munkában egyaránt meg kell jelennie. A tudatosítás érdekében végzett tevékenységeknek a nemi szerepekkel és a szexualitással kapcsolatos oktatás és képzés keretein belül kellene folyni, hiszen a szexuális beállítottsággal kapcsolatos elôítélet a szexualitás és identitás összetett, mégis alapvetô témaköreihez kapcsolódik. Az ilyen oktatás/képzés kiteljesítéséhez az szükséges, hogy az magába foglalja a személyes és intézményes normák vizsgálatát is és az, hogy az elérhetô legyen a tanárok, az ifjúságsegítôk és szociális munkások, rendôrök és az egészségügyben dolgozók számára. A rendôröknek és egészségügyben dolgozóknak további kiegészítô képzésben kellene részesülniük a gyûlölet okozta bûncselekmények áldozataival való bánásmód vonatkozásában. Az országos szervek:
30
> Módosítsák minden olyan területen a jogszabályokat, ahol a nemi hovatartozás, a szexualitás vagy a szexuális beállítottság alapján diszkrimináció maradt fenn és ennek segítségével is erôsítsék a hátrányos megkülönböztetéssel és az ezzel kapcsolatos problémákkal összefüggô közfigyelmet.
> Gondoskodjanak arról, hogy az elôítéletekbôl fakadó gyûlöletmotiválta erôszak jogi meghatározásába a szexuális beállítottsággal kapcsolatos meghatározások beépüljenek. > Támogassanak olyan képzési programokat, amelyek azoknak a rendôröknek, szociális szolgáltatóknak és egészségügyi szakembereknek szólnak, akik a gyûlölet-keltette erôszak áldozataival foglalkoznak, annak érdekében, hogy biztonságról és megfelelô segítségrôl gondoskodhassanak. > Gondoskodjanak arról, hogy a szexuális neveléssel kapcsolatos iskolai tananyagok tartalmazzanak MLBT-vel kapcsolatos kérdéseket is azzal a céllal, hogy minden diák számára megfelelô és következetes információt szolgáltassanak. > Vonják be az MLBT szervezeteket és mozgalmakat az e témakörökkel kapcsolatos ifjúságpolitikai programok kialakításába; például az iskolai szexuális nevelés területén. > Építsenek be homofóbia-ellenes képzést a gyûlölet-keltette bûncselekmények elkövetôi és a diszkriminációs bûncselekmények elkövetéséért elítéltek részére indított rehabilitációs programokba. Fontos, hogy a települési önkormányzatok: > Indítsanak és folyamatosan értékeljenek olyan képzéseket, amelyek alkalmasak arra, hogy azok a rendôrök és azon egészségügyi dolgozók, akik a bántalmazás áldozataival foglalkoznak, segítségrôl és támogatásról gondoskodhassanak éshozzá tudjanak járulni ahhoz, hogy az ilyen bûncselekmények növekvô számban váljanak ismertté és jussanak nyomozati szakaszba. > Biztosítsák a folyamatos képzés lehetôségeit az MLBT-el kapcsolatos témakörök iskolai tananyagokba történô beemelésének elôsegítésére és támogassák a tanárokat megfelelô anyagokkal és információval. > Álljanak készen a közfigyelem felkeltésére vonatkozó tevékenységek és azon képzések támogatására, amelyeket olyan ifjúságsegítôk számára szerveznek, akik a nemi szerepekkel, a szexualitás és az ezekkel összefüggô erôszak kezelésével kapcsolatos kérdésekkel foglalkoznak. > Biztosítsanak forrásokat a még "rejtôzködô" fiatalok számára is könnyen elérhetô, egészségügyi tájékoztatással és életmódra vonatkozó felvilágosítással kapcsolatos információs tevékenységek számára. > Támogassák a fiatal MLBT aktivisták kiegészítô képzéseit és tényfeltáró munkáját, amelyet az erôszak kezelése és az erôszak fiatal áldozatainak segítése érdekében végeznek. Lényeges, hogy az ifjúsági szervezetek: > Biztosítsák az MLBT fiatalok képviseletét az olyan különbözô ifjúsági fórumok munkájában, mint például a regionális, a nemzeti, és az európai szintû ifjúsági tanácsok.
31
> Követeljenek jogi változtatásokat minden olyan területen, ahol a nemi hovatartozás, a szexualitás vagy szexuális beállítottság miatti hátrányos megkülönböztetés továbbra is fennáll. > Érzékeljék, hogy az ifjúsági munkának a szexualitással kapcsolatban különbözô nézôpontokat és változatos felfogásokat kell tartalmaznia, beleértve azt a nyelvezetet is, amelyet használnak, annak érdekében, hogy elkerülhetô legyen a nemi szerepekkel, a szexualitással és a szexuális beállítottsággal kapcsolatos sztereotípiáik újraéledése. > Fejlesszenek ki ilyeneket és lobbizzanak az olyan képzésekért, amelyek felkészítik az ifjúságsegítôket arra, hogy a nemi szerepek, a szexualitás és az ezzel összefüggô erôszak témaköreivel foglalkozzanak. Az ilyen képzés térjen ki az ifjúságsegítô önképével kapcsolatos tudatosításra is, amely különösen fontos a fiatal fiúkkal és fiatal felnôtt férfiakkal kapcsolatos tevékenységekben, amikor a szexualitással kapcsolatos érzéseikrôl, érzelmeikrôl és félelmeikrôl van szó. > Alakítsanak ki partnerkapcsolatokat a szervezeteik és az MLBT szervezetek között annak érdekében, hogy felhívják a figyelmet az erôszak megelôzésének és a nemi hovatartozással kapcsolatos kérdéseknek a fontosságára.
32
3. Rasszizmus és diszkrimináció Az Európa Tanács és számos, vele együttmûködô ifjúsági szervezet régóta aktívan lép fel a rasszizmus és az ahhoz kapcsolódó diszkrimináció ellen. Tekintettel a sok európai országban tapasztalható helyzetre, ezt az elkötelezett munkát a végtelenségig szükséges folytatni. A gyûlölet-keltette bûncselekmények, a rasszista erôszak és a rasszizmus megnyilvánulásai számos alakot ölthet, és az etnikai, a nemzetiségi vagy a szociális különbségekre alapozott elôítéletek állandóan átalakulnak és változnak. Ezért az ifjúságpolitikának, a rasszizmus-ellenes tevékenységeknek és aktivistáknak folyamatosan figyelniük kell a társadalmukban jelen lévô rasszizmus és diszkrimináció formáit és szereplôit. Számos országban a faji elôítélet a mai multi-etnikus Európát létrehozó történelmi viszonyokban rejlô erôegyenlôtlenségek terméke. Az elôítélet gyakran az egyének, közösségek és csoportok közötti társadalmigazdasági különbségekkel társul, fel is erôsödik általuk és ezt nagyon gyakran felhasználják a mai társadalmakban az egyéni vagy intézményesített cselekedeteknek vagy azok elmaradásának az igazolására. Míg a fajgyûlölet biológiai elméleteit jórészt kitörölték az európai színtérrôl, a kulturális gyökerekbôl táplált fajgyûlölet ugyanazon megkülönböztetési és lekicsinylési taktikákat alkalmazza a különbözô emberekre a nekik tulajdonított vagy róluk feltételezett társadalmi jellemzôik és hatásaik alapján.
"A rasszizmus elleni küzdelem egy folytonos csata, amelyet nem lehet teljesen megnyerni, mert a fajgyýlölet természete folyamatosan változik. Az emberiség történelme során mindig jelen volt és valamilyen formában továbbra is fennmarad." Tanuljunk az Erôszakból Szimpózium jelentés, 53. o.
A fajgyûlölet kifejezés elfedi azt a tényt, hogy a rasszizmus nem egy összefüggô vagy egységes gyakorlat, és hogy az egyének és intézmények hajlamosak olyan véleményt alkotni vagy gyakorlatot folytatni, amely diszkriminál egyes embereket, míg másokat nem, vagy különbözô mértékig diszkriminál szándékosan vagy akaratlanul. Európában az utóbbi évtizedekben fokozott politikai és oktatási koncentrálódás ment végbe nem csupán a fajgyûlölet egyéni megnyilvánulásaiban, hanem a faji alapú egyenlôtlenségeknek és diszkriminációnak a társadalmi szolgáltatások, az oktatás, a munka és az "intézményes fajgyûlöletnek" az állami szervek és intézmények terén való megjelenése tekintetében. is Sok európai ország néz szembe vagy kénytelen szembe nézni a faji diszkrimináció és a szegénység mélyreható kapcsolatával, bár az ezt ellensúlyozó lépések nagymértékben különböznek egymástól. A fajgyûlöletre és a diszkriminációra fordított figyelem növekedése – és a vizsgálati és kezelési módszerek egyre összetettebbé válása – ellenére Európában a rasszizmus változatlanul tovább él és gátolja az egyének biztonságát és kiteljesedését a zaklatás, a kirekesztés és a fizikai erôszak megnyilvánulásaival. A rasszista és diszkrimináló erôszak a különbözô környezetekben változatos alakot ölt; elkövethetik szervezett bandák vagy szélsôjobboldali szervezetek, vagy lehet utcai szintû feszültségek és véletlen találkozások eredménye. Lehangoló tény, hogy ma Európában a nemzetiségi kisebbségek, a bevándorlók és a
33
menedékkérôk ellen irányuló erôszak legitimációt keres és talál bizonyos politikai pártok kijelentéseiben és politikájában. Hasonlóképpen a bevándorlók és a menedékkérôk bûnözôként való beállítása és a média általi démonizálása olyan tényezô, amely hozzájárul az ellenük irányuló erôszakhoz és annak igazolásához. Ebben az összefüggésben a gyûlölet keltette bûncselekmény fogalmát egyre szélesebb körben ismerik fel. Miközben a jogi helyzet és a felismerés mélysége jelentôsen különbözik Európában, a gyûlölet keltette bûncselekmény általában úgy tekinthetô, mint "olyan bûncselekmény, ahol az elkövetônek a bármely felismerhetô emberi csoporttal szembeni elôítélete az áldozat kilétét meghatározó tényezô"9. Fontos ebben a meghatározásban kiemelni, hogy a "felismerhetôség" felfogás kérdése; az emberek áldozattá válhatnak bôrszínük, etnikai hovatartozásuk, nemzetiségük, vagy a vallási hátterük, valamint a nekik tulajdonított jellemzôk alapján, attól függetlenül, hogy ôk miként látják magukat. A gyûlölet-alapú bûncselekmények nem csupán fizikai és pszichológiai károkat okoznak az áldozatoknak, hanem bennük van annak is a lehetôsége, hogy erôsítik a közösségeken belüli és a közösségek közötti feszültségeket.
A mai Európában a rasszizmus politikai és gyakorlati megynyilvánulásait a globalizálódó szegénység és egyenlôtlenség összefüggéseiben kell megfigyelni.
Ma Európában a rasszista politikákat és gyakorlatokat a globális szegénység és egyenlôtlenség összefüggéseiben kell szemlélni. A versengô globális kapitalizmus hatásaként az otthoni gazdaság instabilitása fokozódik és a délen élôk tömegesen keresik az utat Délrôl Észak felé. Ez sok esetben olyan feszült politikai légkörhöz vezetett, amelyben a társadalmi jogosultságok egyre inkább a nemzetiségi hovatartozás elismeréséhez kapcsolódtak és nem a polgári szerepek vagy az emberi jogok alapjaihoz. Az Európában és azon kívül tapasztalható rasszizmus a 2001 óta megváltozott általános politikai légkörhöz is kapcsolható. Bizonyos esetekben az emberi jogokat és személyes szabadságokat korlátozták vagy figyelmen kívül hagyták a biztonsági elôírásokra való hivatkozással és az iszlamofób, illetve antiszemita jelenségek és akciók Európa-szerte új kihívást jelentenek az anti-rasszista aktivisták számára. A rasszizmus és a diszkrimináció kirekesztô hatásaira a fiatalok különösen érzékenyek. A többféle identitással és elkötelezettséggel rendelkezô fiatalok a tárgyai a feszült helyzetekben tapasztalható közönséges elnyomásnak és megkülönböztetésnek, azok a fiatal nôk és férfiak, akiket a látható különbségek alapján megbélyegeznek, és akik emiatt különösen ki vannak téve támadásoknak vagy kirekesztésnek. Az ilyen marginalizálódás tartós lehet és következtében nem azonos esélyekük van a tanulási, illetve munkalehetôségekhez. Sok európai országban az állampolgárságról és házasságról szóló törvények 9
A Rendôrtisztek Egyesülete (APCO, UK: Nagy-Britannia) által kidolgozott meghatározás, forrás: http://www.c21project.org.uk/citizenship_21/information_centre/violent_hate_crime/
34
diszkriminálják a vegyes nemzetiségû és kulturális hátterû fiatal párokat. Mindemellett a fiatalok a rasszizmus elleni küzdelem élharcosai. Figyelembe véve a rasszizmus és különbözô megnyilvánulásai változásait és átalakulásait, alapvetô fontosságú kérdés az, hogy a fiatalokat értelmes párbeszédre hívják és, hogy részt vegyenek a döntéshozatalban, valamint, hogy kezdeményezéseiket elismerjék és támogassák. Az Európa Tanács: > Fordítson különleges figyelmet arra, hogy a rasszizmus számos formája az emberi jogi kötelezettségek és a képzési programok középponti kérdése maradjon és változatlanul gondoskodjon arról, hogy a megfelelô dokumentumok és azok fordításai azon iskolák, ifjúsági szervezetek és intézmények rendelkezésére álljon, akik rasszizmus ellenes képzéseket szerveznek. > Fordítson figyelmet a számos európai társadalomban újraéledô antiszemitizmusra és iszlamofóbiára. > Fogja össze a gyûlölet-alapú erôszak meghatározásaival és jogi vonatkozásaival kapcsolatos európai szintû eszmecseréket. > Használja különleges helyzetét és tekintélyét arra, hogy teret adjon a kormányzati képviselôk és a civil szereplôk közötti párbeszédnek és együttmûködésnek, bátorítsa és támogassa a különbözô szektorok és tudományágak közötti ilyen együttmûködéseket. Feltétlenül szükséges, hogy az országos szervek: > Vizsgálják felül és változassák meg azokat a jogszabályokat, amelyek diszkriminatívak és ellentétesek az emberi jogi normákkal és rendelkezésekkel és amelyek táplálhatják, illetve legitimálhatják a tágabb értelembe vett társadalmi erôszakot és kirekesztést. > Biztosítsák, hogy a biztonságra vonatkozó elôírások és intézkedések kiterjesztése ne sértse az egyének emberi jogait, illetve ne járuljon hozzá a sebezhetô csoportok és közösségek diszkriminációja újraéledéséhez. > Dolgozzanak ki jogszabályokat a fajgyûlölettel, a kirekesztéssel, a homofóbiával, illetve a nemi hovatartozás miatti erôszakkal összefüggô, gyûlölet-alapú bûncselekmények vonatkozásában és támogassák az áldozatokat segítô megfelelô szolgáltatások kialakítását. > Támogassák képzések kifejlesztését és gyakorlati megvalósítását minden, az erôszak megelôzésével és a diszkrimináció elleni fellépéssel kapcsolatos területeken dolgozó szereplô számára, ideértve a rendôrtiszteket, a tanárokat és a szociális szolgálatok szakembereit. Az ilyen tevékenységek elônyt élvezhetnek a civil társadalomban való részvétellel kapcsolatos tapasztalatok esetén.
35
Fontos, hogy a települési önkormányzatok: > Képezzék ki munkatársaikat arra, hogy a fajgyûlölet-alapú bûncselekményekkel és erôszakkal foglalkozzanak, beleértve a fiatalok által és ellenük elkövetetteket is. > Támogassák a nemformális és interkulturális képzési tapasztalatok integrálását az iskolai és formális oktatási környezetbe. Bátorítsák a helyi közösségeknek, a diákoknak és a civil szervezeteknek az ilyen elképzelések kidolgozására és bevezetésére vonatkozó együttmûködéseit is. > Bizonyosodjanak meg arról, hogy a tanárképzés különleges figyelmet fordít az emberi jogok mind külön tantárgyként, mind más tárgyakkal integrált oktatására. > Biztosítsák, hogy az emberi jogi képzési programok tartalmazzák a különösen sebezhetô csoportok tagjainak szóló tájékoztatást a jogokról és a jogorvoslati lehetôségeket. Az ifjúsági szervezeteket arra biztatjuk, hogy: > Tegyék hangsúlyossá a fajgyûlölet és diszkrimináció elleni küzdelmet tevékenységeikben és szervezeti mûködésükben. > Építsenek ki partneri kapcsolatokat a közoktatás szereplôivel annak érdekében, hogy hangsúlyosabb legyen a részvételre épülô emberi jogi oktatás minôségére irányuló figyelem. > Gondoskodjanak arról, hogy az emberi jogi képzési programok tartalmazzák azokat a speciális kérdéseket, amelyeket a különlegesen sebezhetô csoportok tagjainak ismerniük kell a jogaikról és a jogorvoslati lehetôségekrôl.
36
4. Erôszak az iskolában Miközben az iskolák arra törekszenek, hogy a tanuláshoz és a személyes fejlôdéshez biztonságos teret alakítsanak ki és tartsanak fenn, sok diák számára az erôszak különbözô fajtái közvetlen vagy közvetett módon vannak jelen az iskolai mindennapokban. Az erôszak minden országban jelen van az iskolákban és megelôzése a nemzeti ifjúságpolitikai és oktatáspolitikai elképzelések prioritása kellene, hogy legyen. Az iskolai erôszak nem új jelenség, bár igazán csak az utóbbi években került a közfigyelem középpontjába Európában és Európán kívül, alapvetôen a nagy port felvert iskolai gyilkosságok és az iskolai zaklatások miatt elkövetett öngyilkosságok kapcsán. Ezek a tragédiák a folytatólagos és vitathatatlanul fokozódó iskolai erôszak látható és extrém megnyilvánulásainak tekinthetôek. Miközben az Európa Tanács tagországaiban az erôszak formái, tendenciái és okai jelentôsen eltérnek egymástól, abban teljeskörû egyetértés van, hogy az iskolákat egyre inkább a társadalmi szorongások mikrokozmoszának lehet tekinteni, ahol az iskolákat nem lehet elszigetelni a társadalomban általában megfigyelhetô feszültségektôl és erôszak-jelenségektôl és azoktól a helyi társadalmaktól, amelyekbe az iskolák beleágyazódnak. Ez a beágyazódottság párosul azzal az túlterheltséggel, amely az iskolára a fiatalkortól a felnôttkorig tartó átmeneti szakaszban betöltött alapvetô szocializációs szerepe miatt hárul. Ezzel egyidejûleg az olyan hagyományos eszközök, mint például az iskolai szabályzatok vagy a tanár-diák viszonyrendszer egyre kevésbé számítanak az erôszakos cselekedetektôl való visszatartásban. Az iskolai erôszak egy olyan kategória, amely kiterjedésében, indokaiban, motivációiban, okaiban és az áldozatok kiléte tekintetében nagyon különbözô incidenseket foglal magában. Az erôszak lehet véletlenszerû és esetleges, vagy eljuthat a következetesen és rendszeresen elkövetett zaklatás és bántalmazás fokára. Ez a zaklatás és bántalmazás a verbális és érzelmi alapokon álló megfélemlítés állandósulásától a személyes tulajdon ellopásán át a személy elleni fizikai támadásig számos alakot ölthet. Ki kell hangsúlyoznunk, hogy az, amit bántalmazásnak tekintünk és akként ítélünk meg – és ezért fellépünk ellene -átalakulhat, és a személyek épségét és biztonságát veszélyeztetô cselekedetek gyakran a látókörünkön kívül esnek egészen addig, amíg a következmények láthatóvá nem válnak. Míg a diák által diák ellen elkövetett erôszakot legtöbbször az iskolai erôszakkal összefüggésben tárgyalják, a tanár által a diák ellen elkövezett erôszak bizonyos összefüggésekben változatlanul probléma maradt, addig a diák által a tanár ellen elkövetett erôszak egyre inkább okot ad az aggodalomra. Ez a változás összetett, és a tanárok elleni erôszakot egyértelmûen a tanári foglalkozásnak az európai társadalmakban tapasztalható általános leértékelôdésével összefüggésben szükséges vizsgálni.
Széleskörý egyetértés van abban, hogy az iskolákat egyre inkább a tágabb társadalmi környezet mikrokozmoszának lehet tekinteni.
37
Csakúgy, mint más társadalmi és intézményi közegben, az iskolában is az erôszak áldozatává válás gyakran a látható különbözôségek és alacsonyabbrendûség következménye, és a fajgyûlölô, a kirekesztô, a homofób és a nemi hovatartozás miatti erôszak is összetett módon van jelen az iskolai környezetben. Ennek ellenére az iskolai erôszakot a tágabb értelemben vett társadalmi hatások és az iskolára jellemzô folyamatok és kapcsolatrendszer összefüggései alapján szükséges megközelíteni. Az erôszakos cselekedetek elkövetôi például hivatkozhatnának fajgyûlöletre is, mégis gyakrabban magyarázzák tetteiket az iskolai hierarchiával, illetve annak a fenntartásával. Bizonyos összefüggések alapján az iskolai erôszak ezen válfaját az iskolán belüli bandásodás folytatólagosságával, sôt kiterjedésével kapcsolják össze.
Az erôszak megelôzés az oktatásban központi jelentôségý a demokratikus állampolgári magatartás szempontjából. A pluralizmus, a nemi egyenlôség, az emberi jogok aktív elfogadására és a konfliktusok békés megoldására irányuló iskolai oktatás legyen proaktív és következetes az iskolai környezetben.
38
Az iskolai erôszakot mind közvetlen, mind közvetett módon a rövid- és hosszú távú káros következményekkel hozzák összefüggésbe; a depresszió, az egészség-károsító szerek használata, valamint a tanulmányokban való lemaradás egyéni problémáitól kezdve egészen a munkanélküliséggel kapcsolatos tágabb összefüggések, a számolással és olvasással kapcsolatos problémák és az erôszak elfogadása, mint amely a konfliktusokra adott lehetséges válasz vonatkozásaiig terjed. Az iskolai erôszak nemcsak az egyes iskolákat bizonytalanítja el, hanem a szélesebb társadalmi környezetre is hat, befolyásolja a politikai részvételt és a társadalmi közmegegyezés fenntartását is. Ez különösen igaz akkor, amikor az iskolai erôszak a szegénységgel és a szociális kirekesztettség jelenségeivel kapcsolódik össze és felerôsíti azok hatásait. Bár az erôszak személyközi cselekedeteket tartalmaz, ennek ellenére és annak érdekében, hogy a megelôzés és a következmények felszámolása érdekében összetett és a átfogó elképzeléseket alakítsanak ki, az iskolai erôszakot a társadalmi-gazdasági környezetben kell vizsgálni és kezelni. Gyakran elôfordul, hogy megelôzô jellegû stratégiákat alkalmaznak az erôszakos incidensek megjelenésére adott válaszként egyes iskolákban. Figyelembe véve az erôszak gyakran extrém természetét és roppant társadalmi következményeit, a megelôzésnek és a fenntartható programoknak elsôbbséget kell biztosítani. Az erôszak megelôzés központi jelentôségû a demokratikus állampolgári magatartás szempontjából. A pluralizmus, a nemi egyenlôség, az emberi jogok aktív elfogadására és a konfliktusok békés megoldására irányuló iskolai oktatás legyen proaktív és következetes az iskolai környezetben megjelenô erôszak megnyilvánulásai és rejtett okai kezelésében. Ez maga után vonhatja a formális oktatás alapvetô elmozdulását a tanulóközpontú, részvételre épülô oktatás felé. Az erôszakkal és a hatalommal kapcsolatos kérdéseket akkor lehet megfelelôen kezelni, ha az adott erôviszonyokról nyíltan beszélnek és ez az iskolában, mint intézményben különösen fontos lehet. Miközben az iskolai élet gyakran
ellentmondásos és zavaros valósága azt jelenti, hogy az ehhez hasonló benyomások talán túlzottan utópisztikusnak tûnhetnek, az nem kérdéses, hogy a demokratikus gyakorlatot és a felelôsséget leginkább a demokratikus iskolában lehet megtanulni, egy részvételre épülô intézményi környezetben. Ahogyan azt az elôzô pont sugallja, a keretajánlás ebben a fejezetben a fenntartható erôszak-megelôzés érdekében szükséges partnerségek kialakítására vonatkozik. Az erôszak eddigiekben hangsúlyozott okai és hatásai szabadon áramlanak át az iskola és a társadalom között húzódó cseppfolyóssá vált határon és ezért összehangolt lépéseket kell tenni a szociális hálózatok összehozása érdekében minden egyes iskolában. Miközben az országos, regionális és helyi különbségek hatással vannak a különbözô partnerségek megvalósíthatóságára és kialakítására, az ajánlott résztvevôk felsorolása a következô: > Diákok – mind egyénileg, mind a képviseleti szerveik bevonásával – beleértve a nagyon fiatal tanulókat és lehetségesen a már végzetteket. A lehetô legszélesebben értelmezett iskolai közösség: a tanárok és szervezeteik, az iskolavezetés, a nem-tanár alkalmazottak, a szülôk és képviselôik, azok a szociális és egészségügyi szolgálatok, amelyek kapcsolatban vannak az iskolákkal. > A helyi és regionális önkormányzatok, különös tekintettel azokra a speciális szolgálatokra az erôszak-megelôzésben amelyek általában részt vesznek. > Ifjúsági szervezetek és ifjúsági klubok, amelyek az iskolában és a környezetében tevékenykednek. > Azok a civil szervezetek, amelyek hozzáférhetô és kiegészítô tevékenységeket – úgy mint nemformális képzéseket és kulturális tevékenységeket – kínálnak és azok, amelyek különbözô közösségekért dolgoznak vagy feltehetôen azokat képviselik az iskola vonzáskörzetében. > Az oktatáspolitikáért felelôs országos szerv, szoros együttmûködésben azokkal, amelyek az ifjúságpolitikáért, az igazságügyért és a törvények betartatásáért, a regionális tervezésért és a várospolitikáért, valamint a társadalmi-gazdasági jelentôségû ügyekért felelnek. > A helyi, közösségi és különösen a regionális médiumok, és amennyiben lehetséges az országos médiahálózatok. > Az akadémiai, kormányzati és nem-kormányzati intézmények társadalom-kutatói. Az ilyen partnerségek alapvetôen az a célja, hogy folyamatos figyelô, konzultáló és közös kezdeményezéseket eredményezô tevékenységeket végezzenek, semmint, hogy merev és bürokratikus szervezôdésekké váljanak. A partnerségek szükségességét az a tény támasztja alá, hogy az iskolai erôszak és bántalmazás csökkenthetô a szülôk erôteljes és összehangolt bevonásával és együttmûködésével, a támogatott és
39
támogató tanárokkal, az iskola tapasztalatokat hasznosító és reagálni képes vezetésével, valamint a közösségi kezdeményezések és az ifjúsági szervezetek, valamint az egész közösség érdekében dolgozó szereplôk részvételével és a velük való konzultációk segítségével. Az ebben a fejezetben megfogalmazott ajánlások, bár elsôsorban a megnevezett szereplôknek szólnak, más szektorok számára is érvényesek. Az Európa Tanácsot arra bátorítjuk, hogy: > Kezdeményezzen átfogó és összehasonlítható nemzetközi vizsgálatot az iskolai erôszak témakörérôl és ismertesse annak eredményeit. > Bôvítse az Európa Tanács ifjúságpolitikai irányelveit az iskolai erôszakra, bántalmazásra és zaklatásra vonatkozó ajánlásokkal. > Tegyen lépéseket az Emberi Jogi Képzés/Oktatás és a Állampolgári Nevelés/Képzés kiterjesztésére, mint amelyek fontos eszközök az iskolai erôszak kezeléséhez és megelôzésére vonatkozó elképzelések kialakításához. Ennek érdekében biztosítsa, hogy a már elkészített és erre vonatkozó dokumentumok az emberi jogi képzések és a tanárképzések valamint tanárok és iskolák számára is elérhetôek legyenek – fordítások segítségével is. > Készítse el és terjesszen egy olyan kézikönyvet, amely a "Válaszok a Mindennapi Erôszakra" címmel lebonyolított többkomponensû projekthez kapcsolódó kutatások, konzultációk és tapasztalatok alapján összefoglalja a megelôzésre vonatkozó elképzelések iskolai gyakorlatba való átültetésének lehetôségeit. Az országos szerveket arra kérjük, hogy: > Minden lehetséges módon erôsítsék a tanári pálya megbecsülését és gondoskodjanak az osztálytermekben megfigyelhetô problémák és feszültségek kezelésének fenntartható támogatásáról. > Érjék el, hogy az iskolai erôszak megelôzésére és visszaszorítására vonatkozó szempontok épüljenek be az országos szintû ifjúságpolitikai programokba. > Támogassák ezt az iskolai erôszakkal kapcsolatos friss kutatásokkal és Országos Akcióprogram kidolgozásával. > Érvényesítsenek egy fenntartható megelôzésre vonatkozó programot – amennyiben az még nem mûködik – egy olyan felügyeleti szerv felállításával, amelyet felhatalmaznak arra, hogy a helyi együttmûködéseket segítse és támogassa. > Teremtsenek megfelelô költségvetési feltételeket a helyi együttmûködések kialakításának és mûködésének támogatására. Fontos, hogy a helyi és regionális önkormányzatok:
40
> Építsék be az iskolai erôszak megelôzését a mindennapos erôszak megelôzését szolgáló általános programjaikba.
> Folytassanak olyan ifjúságpolitikai gyakorlatot, amely a fiataloknak helyi és regionális közéletben való részvételére és megkérdezésükre épül. > Anyagi és költségvetési eszközökkel támogassák a megelôzésre vonatkozó elképzeléseket és a helyi együttmûködéseket. > Gondoskodjanak arról, hogy a tanárképzés és -továbbképzés olyan tudásanyagot tartalmazzon, amely segítéségével a tanárok képesek lesznek kezelni az osztálytermekben az erôszakot és a konfliktusokat, ideértve az emberi jogi képzést, az nemformális képzési megközelítéseket, a konfliktus-kezelésre vonatkozó stratégiákat és a társadalmi kommunikációt. Az iskolai intézményeket arra ösztönözzük, hogy: > Kezdeményezzenek a megelôzésre és az érzékenyítésre vonatkozó programokat az erôszakos cselekedetek megelôzése céljából. > Biztosítsák az iskolák demokratikus mûködését, elismerve a tanulók és szüleik jogait. > Támogassák a tanulókat és tanáraikat az iskolai erôszak megelôzése érdekében tett közös kezdeményezéseikben. > Segítsék a kortárs csoportok formális és nemformális képzéseit, felismerve azt, hogy a kortárs csoportoknak meghatározó szerepe van a fiatalok életében és amely ezáltal reális és hiteles alternatívát kínál az erôszakra és annak a társadalmi elfogadottságára. > Vegyenek részt az erôszak megelôzés érdekében kialakuló helyi partnerségekben és ennek segítésére integrálják az iskolát és technikai lehetôségeit a befoglaló közösség életébe. Az ifjúsági szervezetek: > Törekedjenek az iskolákkal olyan együttmûködést kialakítani, amely segíti a fiatalok érdekeinek jobb megfogalmazását és részvételüket, támogassák a megelôzéssel és a programalkotással kapcsolatos nemformális képzéseket.
41
5. A városi erôszak és a fiatalok A városi környezetet régóta egyaránt a lehetôségekkel és a biztonság hiányával azonosítják, és a fiatalokra úgy tekintenek, mint akik egyidejûleg testesítik meg a "városi élet" vitalitását és az utcai fenyegetéseket. Míg újra hangsúlyozzuk, hogy az ilyen leegyszerûsített képek mögé kell nézni, fontos tudnunk, hogy a fiatalokat érintô erôszak számos típusa kapcsolódik a városi környezethez. Miközben távolról sem kizárólag városi jelenségnek kell tekintenünk a gyûlölet keltette és a diszkriminációval kapcsolatos bûncselekményeket, ezek megjelenése – példának okáért – véletlenszerûen és koncentráltabban tapasztalható a multikulturális városokban és városi környezetben, ahol a "különbözôség" látható és ezért sebezhetô. A fiatalokat áldozatként, elkövetôként és aktivistaként érintô erôszak számos formája kapcsolódik erôsen a többszintû társadalmi kirekesztettség azon következményeihez, amelyek erôteljesen érzékelhetôek a kisebbnagyobb városokban. Az Európa Tanács által a "Válaszok a Mindennapi Erôszakra a Demokratikus Társadalmakban" elnevezésû projekt égisze alatt kidolgozott dokumentum részletesen tárgyalta azt a lehetséges kapcsolatot, ahogyan a városi társadalmi kirekesztettség a bûnözéshez és erôszakhoz vezet. A Városi bûnmegelôzés: útmutató a helyi önkormányzatok számára szerint:
Az erôszaknak a fiatalokat áldozatként, elkövetôként és aktivistaként egyaránt érintô számos formája erôsen kötôdik annak a többszintý társadalmi kirekesztettségnek a hatásaihoz, amelyek erôsen érezhetôk a kisebb-nagyobb városokban.
42
Míg a nagyobb városok hagyományosan a gazdasági fejlôdés és a kulturális haladás színterei voltak, ugyanakkor szükségszerû, hogy ezek azok a helyek, ahol az olyan társadalmi problémák, mint a bûnözés, a leghamarabb érzékelhetôvé válnak. Miért is történt ez? Általánosan elfogadott nézet, hogy a bûnözés fô okai közé tartozik a munkanélküliség és a megfelelô kereset és életkörülmények jogi biztosításának nehézségei; növekvô bûnözési lehetôségek és csökkenô társadalmi ellenôrzés; társadalmi nélkülözés és kirekesztés; egyhangú vagy pusztuló fizikai környezet; nem megfelelô lakhatási lehetôségek....(2002:9) Habár ez a kijelentés nem tesz mást, mint részletezi azt, aminek társadalmi közhelynek kellene lennie, megjegyzendô, hogy számos európai országban a biztonságról, a jogról és a rendrôl jelenleg folyó viták háttérbe szorítják a társadalmi körülmények megfelelô elemzését, teret engedve ezzel a populista retorikának. Ezen helyzet összetettsége az európai országokban természetesen túlmutat dolgozatunk lehetôségein, ugyanakkor világos, hogy a biztonsággal és a terrorizmussal kapcsolatos aggodalmak, a szenvedélyes viták a bevándorlásról és az általános populista értekezések a "jog és biztonság" tárgykörében egymást fûtik. A populista és szélsôjobboldali pártok számos európai országban megfigyelhetô növekvô befolyása nem csak a "személyes felelôsség" aszociális hangsúlyozását eredményezték, hanem egy elôre látható eltolódást az elnyomó megközelítések felé is, hangsúlyozva a rendôri jelenlétet és a rendôri jogkörök kiterjesztését, a szigorúbb börtönbüntetéseket, amelyek "üzenetet hordoznak" és a börtönbüntetések mértékének általános
növekedését. Bizonyos esetekben a fiatalokat új szabálysértési esetek életbeléptetésével külön rendszabályozzák, amelynek egy extrém példája a francia belügyminiszter által bevezetett "fiatalok lépcsôházi gyülekezésének" tilalma10. A büntetésnek a megelôzéshez képest észlelt túlsúlyát tovább nehezíti a választási ciklusok természete, ahol a határozott büntetôintézkedéseket megnyugtatóbbnak tartják, mint a megelôzés, a partnerség és a társadalmi összefogás érdekében tett hosszú távú intézkedéseket. Ugyanakkor az a tény, hogy a megelôzésre vonatkozó stratégiák valamely formája a legtöbb büntetô megközelítés mellett megjelent azt is mutatja, hogy a fokozott megfigyelés, rendôri ellenôrzés és bebörtönzés korlátozott fenntarthatóságát felismerték. A jelen fejezet megállapítja, hogy ez egy alapvetô felismerés, és hogy az erôszak csökkentését és megelôzését célzó fenntartható megközelítéseknél a fiatalokat be kell vonni partnerként és szereplôként a társadalmi összetartást és a részvételt elôtérbe helyezô politikákba. Ezt az alapvetô ajánlást megerôsíti A Hátrányos Helyzetû Fiatalok Társadalmi Részvétele a Városokban: Útmutató az Erôszak Okainak Megszüntetéséhez címû mélyreható kutatás. Eme friss összehasonlító tanulmány, amely hat különbözô városkörzetben11 vizsgálja a fiatalok társadalmi részvételét a városokban, a nélkülözés, a kirekesztettség és az erôszak közös elemeit találta a társadalmi-politikai és helyi sajátosságokon túlmenôen. A fiatalok – mikor a társadalmi környezetük résztvevôiként megkérdezték ôket – azt állították, hogy városi környezetükben az erôszak sokkal összetettebb, mint a szívesen hangoztatott ifjúkori deviancia. A jelentés alapvetô eredményei kimutatták a családon belüli erôszakot, mint "felnôttek által elkövetett erôszakot", a kábítószer-használatot, az etnikai feszültségeket és a rendôri zaklatást, amelyektôl sok fiatal szenved. A kutatás úgy találta, hogy a vizsgált városkörzetek mindegyike szenvedett a városi átlagot meghaladó mértékû szegénységtôl és az oktatás hiányosságaitól, miközben a bevándorlók számára jelentôs vonzerôvel bírtak. Ezzel összefüggésben ezek a városkörzetek a hegemonisztikus globalizációval összefüggô gazdasági elmaradottság következményeit tapasztalhatták meg, különösen azoknak a rosszul fizetett és "rugalmas" szolgáltatási szektorban dolgozóknak a helyzetében, amikor "az oktatási rendszer szintén elveszti azon kapacitását, hogy a jobban fizetett munkahelyekelérését biztosítsa".
Az erôszak csökkentését és megelôzését szolgáló megközelítések sikerességéhez a fiatalokat partnerként és szereplôként kell bevonni a társadalmi összetartozást és részvételt elôtérbe helyezô politikákba.
10 Jon Henley "Sarkozy, the speedy saviour" [Sarkozy, a mentôangyal], The Guardian, 2002 december 11, szerda. 11 A kiválasztott városkörzetek a következôk voltak: Nápoly spanyol negyede, El Raval Barcelonában, Slotvaard Amszterdamban, Derwent Derby-ben, Fakulteta Szófiában és Moszkva Déli Negyede. Lásd még Soto Hardiman, Paul (2003) A Hátrányos Helyzetû Fiatalok Társadalmi Részvétele a Városokban: Útmutató az Erôszak Okainak Megszüntetéséhez. Az Európa Tanács Társadalmi Összetartozás Igazgatósága számára készített zárójelentés.
43
Sok fiatal számára a társadalmi kirekesztettség munkahelyi bizonytalansággal és a szociális segélyektôl való nagymértékû függôséggel párosul. Ahogy azt a jelentés kiemeli: "Az összes esettanulmány hangsúlyozta a különbséget a szegénység, amelyet több forrásból lehet orvosolni, és a kirekesztettség között, amely komoly szakadékot teremt az érintett személy és a társadalom fôbb intézményei és szokásai között12. A lehetôségekbôl történô kirekesztést gyakran maguknak a "problémás" területeknek a leépülése követi; az érintett környékeken általános az a folyamat, hogy azok, akik megengedhetik maguknak, elköltöznek, ami elkerülhetetlenül a helyben elérhetô szolgáltatások és ellátások körének szûküléséhez és minôségének romlásához vezet. Ehhez kapcsolódóan a város-szociológia általában térbeli elkülönülési tendenciákat azonosított a "bôség és a szegénység kultúrái" kölcsönhatásának egyensúlyban tartására alapozva13. Ide tartozik a fokozott járôrözés, az elkerített lakóövezetek és a közterületek privatizációja, ami erôsíti a társadalmi kirekesztést és különösen azon fiatalok kirekesztése és megbélyegzése felé hat, akik a bizonytalanságot testesítik meg. Az Európa Tanácsban jelenleg folyó politikafejlesztési munka kiemeli a lakhatás és a bûnözés közötti kapcsolat, a város regenerálása és a nyílt terek és utcatervezés szükségessége és a városi közlekedés bûnözés-visszaszorítási célzatú tervezése figyelembe vételének szükségességét. Ugyanakkor a fiatalok és az erôszak tekintetében a jelen ajánlások követi a Fiatalok Társadalmi Részvétele jelentés által elvégzett részletes elemzést azzal, hogy kijelenti: az ifjúsági stratégiáknak – részvétel és integrált tervezés alapján – egységesnek és teljesnek kell lenniük a kezdettôl a kezdeményezésig. Idézet:
A konzultáció és az elkötelezett párbeszéd nem egy folyamat luxusa, hanem ez az az alap, amelyre a kezdeményezéseknek épülniük kell, ha hitelesek, valósak és hasznosak.
A megelôzésre és a jogokra alapozott megközelítésekben az erôszak és a bûnözés fizikai, pszichológiai, társadalmi és gazdasági tényezôk összetett hatásának a következménye. Nincs egyértelmû kapcsolat – de az erôszak és a bûnözés a többszörös nélkülözés körülményei között növekszik. Következésképpen a válasznak is több ágazatközinek, összehangoltnak és holisztikusnak kell lennie. (8. o.). A városi erôszak elleni küzdelemre, mint a társadalmi kohézió elôsegítésének egyik elemére vonatkozó ifjúság-központú stratégiák útmutatói ezen alappillérekre koncentrálnak; a fiatalok bátorítása, decentralizáció, integrált politika-kidolgozás és -alkalmazás, együttmûködés és értékelés. Ezen pilléreket röviden tárgyaljuk a következô alfejezetekben, és ajánlásokat fogalmazunk meg a kulcsszereplôk számára. 12
Összefoglaló Jelentés, 2. o. Stevenson, Nick (2003) Cultural Citizenship, Cosmopolitan Questions [Kulturális Állampolgárság, Kozmopolita Kérdések]. Open University Press. 58. o. 13
44
5.1 A FIATALOK BÁTORÍTÁSA A többi alfejezetben kifejtett megközelítésekkel összhangban a fiatalok tényleges ösztönzése, bátorítása alapvetô fontosságú a városkörzetekre vonatkozó stratégiák kidolgozásában. A konzultáció és az elkötelezett párbeszéd nem luxus, egy hozzáadott elem, vagy egy lehetséges szint egy folyamatban, hanem azt az alapot kell képeznie, amire a kezdeményezéseket építik, ha hiteles, reális és olyan intézkedéseket szeretnének, amelyeket a sajátjuknak érezhetnek. Az ilyen folyamatok középpontjában a fiatalokkal folytatott párbeszédnek és helyi résztvevôként történô bevonásának kell állnia, amely lehetôvé teszi, hogy a fiatalok egész sor véleményét a többi résztvevô véleményével együtt integrálják a helyi és az általános stratégiába. A Fiatalok Társadalmi Részvétel jelentés részeként elvégzett kvalitatív kutatás alapvetô tanulsága, hogy egy "problémát" gyakran eltérô módon tapasztalnak meg és értenek meg, ezért a fenntartható válaszokat csak folytatólagos és széleskörû párbeszédre lehet építeni. Röviden, az ifjúság-központú stratégiák csak akkor fejlôdhetnek a valóságnak megfelelôen, ha a holisztikus megközelítés alapján ifjúságközpontúak és figyelembe veszik a megszólítani kívánt fiatalok szükségleteit, véleményét, társadalmi tôkéjét, társadalmi és gazdasági túlélési stratégiáját és potenciálját. A bátorítást, cselekvést megcélzó stratégiák további eleme, amelyet számos kutatási jelentés és gyakorlatra alapozott beszámoló emel ki, ha a stratégiák az elvárások, jogok és felelôsségek elôre meghatározott keretei között valósulnak meg. A jelenleg tárgyalás alatt álló jelentés szerint ez egy kulcsfontosságú elem a jóléti állam (ahol a kedvezményezettek passzív elfogadóként jellemezhetôk) felôl a jóléti társadalom felé történô elmozdulásban, ahol az állampolgárok "jogosultak egyénileg és közösségben felelôsséget vállalni a saját jövôjük alakításáért. Nekik és nem csupán az állami szolgálatoknak kell a társadalompolitikákat alakítaniuk" (8. o.). Ezen elemzésre alapozva a nemzetközi intézményeknek, az országos szerveknek és a települési önkormányzatoknak, valamint az ifjúsági szervezeteknek és kezdeményezéseknek fel kellene ismerniük, hogy: > A fiatalokat érintô városi erôszakkal nem lehet rövid távú büntetô intézkedésekkel megbirkózni, és nem lehet hatásosan kezelni olyan városi programokkal, amelyek nem a fiatalok részvételére és bátorítására építenek. > A leromló városkörzetekben élô fiatalok társadalmi részvétele összetett és több ágazatot átfogó válaszokat tesz szükségessé, amelyek az együttmûködésre, a hosszú távú kötelezettségvállalásra és értékelésre, valamint a hatékonyságot még nem veszélyeztetô decentralizációra épülnek.
45
Az országos szerveket sürgetjük arra, hogy: > Indítsanak olyan komplex programokat, amelyek arra a felismerésre épülnek, hogy a fiatalok a saját társadalmi környezetük alakítói és amelyek az igazán hatékony helyi programok alapvetô elemeként tovább erôsítik a fiatalok teljes körû bevonását. > Támogassák a települési önkormányzatokat az olyan partnerségek és együttmûködések fejlesztésének és fenntartásának munkálataiban, amelyek biztonságosan és hitelesen mûködnek a leromló városkörzetekben. Lényeges, hogy a települési önkormányzatok: > Támogassák a többszereplôs dialógusra és részvételre építô helyi kezdeményezéseket. Az ilyen kezdeményezéseknek nem szabad hamis reményeket kelteniük. > Az alkalmas terek és kommunikációs formák támogatásának segítségével alakítsák ki ennek az érintettek és a szociális szolgáltatások közötti párbeszédnek a kereteit. > Támogassák azokat a kezdeményezéseket, amelyeket a fiatalok és a szociális hálózataik döntésein alapulnak és az önbizalom, az autonómia és mind társadalmi, mind munkapiaci téren az egyéni és a közösségi cselekvésekre való képességek erôsítését tûzik ki célul. > A középületeket és köztereket inkább az együttmûködések és a kulturális önkifejezés tereiként alkalmazzák, semmint olyan területekként, amelyeket meg kell "tisztítani" a fiataloktól. Az ifjúsági szervezetek és kezdeményezések: > Olyan kezdeményezéseket és projekteket alakíthatnak ki, amelyek a fiatalok megerôsítésének alapvetô megközelítéseire épülnek és amelyek figyelembe veszik a résztvevô fiatalok tényleges szükségleteit és adottságait. > Képezhetik és támogathatják az utcai szociális munkásokat, ifjúsági pártfogókat és a terepen dolgozó ifjúságsegítôket, akik azokkal a fiatalokkal dolgoznak, akiket az ifjúsági munka megszokott színtereit és munkaformái nem érdekelnek, illetve akik azokból magukat kirekesztettnek érzik.
46
5.2 DECENTRALIZÁCIÓ, POLITIKAI ELKÉPZELÉSEK INTEGRÁLT KIALAKÍTÁSA ÉS MEGVALÓSÍTÁSA Az itt tárgyalt programokban a holisztikus megközelítés (tkp. teljeskörû, összetett – a szerk.) egyértelmûen a decentralizáció folyamatán múlik, amely hat a települési önkormányzatok, a társadalmi környezetben tevékenykedô civil szervezetek és kezdeményezések, valamint a fiatalok mûködô programok kidolgozására és gyakorlati megvalósítására irányuló tevékenységére. Ugyanakkor a Fiatalok Társadalmi Részvétele c. jelentés általánosságban azt állapítja meg, hogy a tanulmány által érintett területeken a döntéshozatal és a költségvetés-készítés helyi szintû decentralizálása még mindig meglehetôsen korlátozott. Miközben a tanulmány részletesen bemutat néhány innovatív megközelítést, elsôsorban azt igazolja, hogy a társadalmi kohéziót alakító legfontosabb szolgáltatások – társadalombiztosítás, oktatás, egészségügy – gyakran a különféle országos minisztériumok ellenôrzése alatt maradnak. A helyi szereplôk horizontális együttmûködése nehézkes, ha a "vertikális vezérelvek" (vezetés és a felelôs országos szervektôl lefelé irányuló támogatás) nem világosak, hiányzik belôlük az elôrelátás és tovább bonyolítja ôket a kormányzaton belüli rivalizálás és a forrásokért folytatott versengés. A vertikális támogatás egy más megközelítés szerint megkívánja, hogy a politikai pártok hosszabb idôtávra érvényesen jussanak egyetértésre és kötelezettségeket vállaljanak. A valódi változtatáshoz hosszú távú tervezési, megvalósítási és értékelési ciklus szükséges, amelyet a politikai verseny, a közpolitikák megváltoztatása és a túlzott átfedések és ismétlôdések veszélyeztethetnek. Ennek ellenére, ahogyan azt a jelentés is egyértelmûvé teszi, az integratív szemlélet sok represszív politikai elképzelésben is megjelenik, ugyanakkor a megelôzéssel kapcsolatos megközelítések viszonylagos hiánya mellett. Általánosságban a jelentés azt is megállapítja, hogy a több személyes társadalmi szolgáltatás reagálóvá válik és ezen az alapon van szükség a továbbgondoláshoz szükséges megközelítések kidolgozására és támogatására. A hatékony központi támogatás és a helyi részvétel egyaránt nélkülözhetetlen a társadalmi kohéziót erôsítô városfejlesztésekhez. A jelentés azt sugallja, hogy a városfejlesztésre vonatkozó terveket társadalompolitikával összekapcsolt módon kell fejleszteni és alapvetô egy összefüggô szociális és gazdasági elképzelés kidolgozása a leromló városkörzetek fejlesztése számára. Ez különösen ott fontos, ahol a társadalmi kohézióval összefüggô hosszú távú kötelezettségvállalás olyan juttatások és szolgáltatásokra vonatkozik a foglalkoztatás, az oktatás és az egészségügy terén, amelyek nagy mértékben a helyi ellenôrzésen kívül esnek. Míg a települési önkormányzatok rendelkeznek a szükséges tapasztalattal és a beavatkozási lehetôségekkel, egyes stratégiai elképzelések – fôleg a lakhatási lehetôségek és a városfejlesztés területein – jelentôs ráfordítást és hosszú távú kötelezettségvállalásokat kíván meg a befektetések
A társadalmi kohéziót alakító legfontosabb szolgáltatások – társadalombiztosítás, oktatás, egészségügy – gyakran a különbözô minisztériumok felügyelete alatt maradnak.
47
tekintetében. Ezért az "egységes és integrált kormányzat" világos keretek között mûködô, hatékony központi támogatórendszereket feltételez, amelyek az érintetteket bevonó helyi stratégiák szükséges kiegészítôiként mûködnek. A fiatalok, mint társadalmi szereplôk tekintetében számos olyan projekt van az ifjúsági szervezetek, klubok és kezdeményezések világában, amelyeknek az a célja, hogy foglalkozzanak a városokban tapasztalható kirekesztettséggel és különösen az erôszak hatásaival. Ezek a projektek és az általuk szerzett tudás és tapasztalatok a helyi és regionális önkormányzatok számára a konzultáció és partnerség felbecsülhetetlen forrását jelentik. Ez különösen érvényes a városi "banda-alapú" bûnözéssel szemben fellépô projektek tekintetében. A bandákat gyakran szenzációként tálalják, és a különbözô európai társadalmakban láthattunk a bandák, az ifjúsági csoportok, szubkulturális vagy érzelmi identitásuk és feltételezett tevékenységeik körül kialakuló morális pánikot. Ennek ellenére az európai városokban a "banda-alapú" erôszak újra figyelmet kelt és sok helyi ifjúsági kezdeményezés van jó helyzetben ahhoz, hogy részt vegyen az olyan többszintû és többszereplôs intézkedésekben, amelyek a rendkívül összetett városi környezetben elengedhetetlenek a hatásos beavatkozáshoz. Ugyanakkor a társadalmi kohézióval, a fiatalokkal és az erôszak-megelôzéssel kapcsolatban a jelentésben megfogalmazott kritika az, hogy a civil szervezetek tevékenységét a tendencia szerint inkább kísérleti projektként, vagy a fô szolgáltatásokban megfigyelhetô hiányosságok pótlóiként támogatják.. A rövid távú és kísérleti jellegû finanszírozástól való függés, a lendület elvesztéséhez, kiégéshez, illúzióvesztéshez, lemorzsolódáshoz és a forrásokért folytatott versengéshez vezethet. Annak érdekében, hogy a fiatalok a társadalmi kirekesztettség állapotából kivezetô koherens és hiteles utat találjanak, a nemzetközi intézményeknek, az országos szerveknek és a települési önkormányzatoknak, valamint az ifjúsági szervezeteknek és kezdeményezéseknek fel kellene ismerniük, hogy: > A felülrôl történô irányítás segíti többszereplôs és ifjúságközpontú helyi stratégiákra vonatkozó elképzelések fejlesztését és fenntarthatóságát. > Azt a szerepet, amelyet a fiatalok és kezdeményezéseik a városi erôszak- és bûnözés megelôzésével kapcsolatos tevékenységekben betöltenek, és bevonásuk, partnerként való kezelésük fontosságát azokba a döntésekbe és konzultációkba, amelyek ôket és környezetüket érintik.
48
A kormányokat arra kérjük, hogy: > Ismerjék fel, hogy a társadalmi beavatkozások hosszú távú természete a világos és egyértelmû támogatást kívánja meg, valamint az összehangolt hivatali együttmûködést és a választási ciklusokon túlmutató, hosszú távú kötelezettségvállalásokat. > Tegyék egyértelmûvé a központi támogatás és koordináció elveit, amelyek fenntartják és segítik a horizontális együttmûködést és integrációt. > Mûködjenek együtt a helyben érintettekkel a leromló városkörzetek megújítására vonatkozó elképzeléseket és terveket illetôen, amelyeket társadalompolitikai összefüggésekre tekintettel határoznak meg és amelynek a folyamatos szociális támogatás a központi eleme. A települési önkormányzatok: > Gondoskodjanak arról, hogy az alapvetô szociális szolgáltatások a beavatkozó-reagáló megközelítésekre vonatkozó elképzeléseket tovább gondolhassák. > Tegyék világossá a kísérleti projekt céljaival és hatókörével kapcsolatos elképzeléseket annak érdekében, hogy az azokkal kapcsolatos félreértések elkerülhetôek legyenek. A fiatalok és szervezeteik, valamint kezdeményezéseik: > Törekedjenek annak tisztázására, hogy milyen módokon és utakon vesznek részt a helyi programok kidolgozásában és lépjenek fel annak érdekében, hogy az ilyen folyamatokban a fiatalok központi szerepet tölthessenek be. > Érjék el, hogy adott idôkereten belül tisztázódjék azoknak a kísérleti projekteknek a szerepe, amelyekben részt vesznek.
49
5.3 EGYÜTTMÛKÖDÉS ÉS ÉRTÉKELÉS A partnerségek és együttmûködések a társadalmi kohézió érdekében folytatott munka szempontjából nem egyszerûen csak központi jelentôséggel bírnak; ha jól irányítják "ôket", már önmagukban is képesek erôsíteni a társadalmi kohéziót. Az átlátható, visszacsatolásra épülô és jól támogatott partnerségek elôsegítik a helyi vezetés olyan típusait, amelyek a fenntarthatóság irányába hatnak. Ennek érdekében a partnerség és együttmûködés a több szereplôs megközelítések és az integrált stratégiák egyértelmûen fontos kérdése és az is egyértelmû, hogy ezeknek túl kell mutatniuk azon, hogy a létezô megközelítéseket és hierarchiákat újra teremtsék. Az együttmûködô felek céljait, hatáskörét, valamint jogait és felelôsségét átláthatóvá kell tenni a közös megállapodások alapján és a partnerség kialakítása az, ahol a fiatalok teljeskörû bevonását központilag szükséges biztosítani. Ez a partnerség átgondolt fejlesztését kívánja meg, amelyben az együttmûködô felek szerepe és felelôssége tisztázott, amelyben a helyi és az intézményi felhatalmazások egyensúlyban vannak és a folyamatok és a munkamódszerek a különbözô résztvevô felekre szabottak.
Az átlátható, visszaható és jól támogatott együttmýködések elôsegítik a helyi tulajdonviszonyok olyan típusait, amelyek a fenntarthatóság irányába hatnak.
A partnerséget olykor a képviselet kiszélesítése eszközeként tekinthetik, ugyanakkor egyben pragmatikus megközelítés is a helyi közösségi csoportok, civil szervezetek és fiatalok által indított kezdeményezések tudásának és tapasztalatának hasznosítására is. A leromló városkörnyezetben élô fiatalok gondjainak megoldása érdekében folytatott munka fôleg a közszféra és számos érintett csoport és hálózat hosszú távú partnerségét és együttmûködését teszi szükségessé. Hangsúlyozni szükséges, hogy a partnerség nem egyszerû konzultációt vagy a végrehajtás kiszervezését jelenti, hanem teljes körû részvételt a célok meghatározásában, a stratégiák kidolgozásában és végrehajtásában, valamint az értékelésben. Ez azt is feltételezi, hogy a civil szervezetek vegyék komolyan a partnerségbôl eredô kötelezettségeiket, különösen az átláthatóságot és más közösségi kezdeményezéshez fûzôdô viszonyaikat. A Fiatalok Részvétele Leromlott Városkörzetekben címû jelentés kiemelten fontosnak tartja az értékelés megtervezését és megvalósítását a partnerségekben és stratégiákban. Idézet:
50
Alapvetô hiányosságok tapasztalhatóak azoknak a helyi programoknak az értékelésében, amelyeknek a fiatalok társadalmi kohéziójának erôsítése és ezeknek az erôszak különbözô szintjeire gyakorolt hatásainak elemzése a célja. Ez a hiányosság, amely a legtöbb helyi gazdasági és társadalmi fejlesztési stratégiát jellemzi, az egyik fô akadálya annak, hogy az eredményeket jól hasznosíthassák, illetve alkalmazzák. Ki lehet emelni egy egész sor jó gyakorlati példát, de az már nem lehetséges, hogy megtudjuk,
vajon ezeket az eredményeket az alkalmazott módszerek vagy a rendelkezésre álló feltételek határozták-e meg és azt sem, hogy hogyan lehet azokat átültetni. (Összefoglaló jelentés, 11. o.) A jelentés azzal folytatja, hogy az eredményekhez kapcsolt minôségi mutatókat ki kell egészíteni a szociális hatások számszerû értékelésével, amely eredménytípusok esetében a hatásokról, az eredményekrôl, a következményekrôl és a problémákról sokkal finomabb szerkezetû képet kapunk, amelyet be kell építenünk a folytatódó stratégiákba... Valamint az értékelés folyamatában való részvétel olyan központi eleme a partnerségnek és együttmûködésnek, hogy az nem bízható csupán szakértôkre. A projektek és partneri együttmûködések irányítása magában foglalja azt a lehetôséget, hogy hozzájáruljunk azokhoz és befolyásolhassuk a megvalósítás mûveleteit. Az országos szerveket arra kérjük, hogy: > Ismerjék fel annak szükségességét, hogy a fiatalok, a civil szervezetek és más helyi szereplôk lehetôséget kell hogy kapjanak a társadalmi kohéziót erôsítô programokban és biztosítsák az erôforrásokat annak érdekében, hogy az ilyen partneri együttmûködések hosszabb távon is fennmaradhassanak. A települési önkormányzatok: > Biztosítsák, hogy az összetett és sok szereplôs folyamatokba a fiatalok a maguk elképzeléseivel bekapcsolódjanak és alakítsanak ki olyan partneri együttmûködést segítô kereteket, amelyek a legtöbb lehetséges szereplô véleményét és szükségleteit figyelembe veszik. > Biztosítsák a partneri együttmûködések átláthatóságát a célok, a hatáskörök, a jogok és a kötelezettségek tisztázásával. > Ismerjék fel, hogy az értékelés mind a mûködô stratégiák végrehajtásának hatékonysága, mind a közös irányítás alatt álló hasonló programok és együttmûködések hasznossága szempontjából alapvetô fontosságú. A fiatalok és szervezeteik: > Lépjenek fel a helyi partneri együttmûködések központi szerepe érdekében és töltsenek be aktív szerepet az adott partneri együttmûködés irányainak, céljainak és megközelítéseinek kialakításában. > Biztosítsák, hogy részvételük legyen átlátható a partneri együttmûködésben és rendszeresen tájékoztassák tagjaikat, illetve tágabb értelemben a fiatalokat az eredményekrôl.
51
5.4 ERÔSZAK A SPORTLÉTESÍTMÉNYEKBEN ÉS KÖRNYEZETÜKBEN A huliganizmusnak és az erôszaknak utóbbi években rangos labdarúgó mérkôzéseken tapasztalt esetei a sportlétesítményeken belüli és azok környezetében tapasztalható erôszak kérdését újra a közgondolkodás homlokterébe állították. Az erôszak ezen megnyilvánulási formáinak elemzése a különbözô társadalmikulturális összefüggések alapján nagyon változatos véleményeket tartalmaz és ezek eltérnek abban, hogy az egyébként megosztott és individualista társadalmakban hogyan találnak a szurkolói és a csoporthoz való tartozást kifejezô érzések extrém kifejezôdési formákat a spontán, és a tudatosan tervezett erôszakban. Miközben a szurkolói létet gyakran "ideiglenes identitásnak" tekintik, amely a másokkal közös sport-rituálékban nyilvánul meg, a sporttal kapcsolatos erôszak nacionalista, rasszista és politikai megnyilvánulásoknak is teret adhat. Vannak olyan bizonyítékok is, amelyek az erôszakot egyáltalán nem meglepô módon kapcsolatba hozzák azzal a kábítószer- és alkoholfogyasztással, amely egy már eleve felfokozott érzelmi és feszültségekkel teli helyzetben történik. Az agresszív férfias magatartás nyilvános bemutatása, ahogy azt korábban kifejtettük, szintén nyilvánvalóan szerepet játszik a labdarúgással kapcsolatos erôszak ezen más formáiban.
A megelôzô stratégiák a biztonságra alapozott intézkedésekre, valamint a klubokat, szurkolókat és az érintett közösségeket bevonó társadalmi-nevelési megközelítésekre koncentrálnak.
52
Az erôszaknak e megnyilvánulásairól jelenleg történô gondolkodás és az ellene való fellépés érdekében tevékenykedô partneri együttmûködések azt hangsúlyozzák, hogy míg a létesítménybiztonság számos országban jól szabályozott és nemzetközi hálózattal alátámasztott, az erôszakot nem lehet egyszerûen eltávolítani a sportlétesítményekbôl, mivel akkor valószínûleg a családi körbe vagy más városi területekre, különösen a stadionok környékére és a városközpontokba terelôdne át. Ehelyett a sporttal kapcsolatos erôszakot az olyan megelôzô stratégiák és tudatos partneri együttmûködések segítségével kell megállítani, amelyek a jelen fejezetben foglalt ajánlások alapját képezik. Az ilyen partneri együttmûködések egyes esetekben már magukban foglalják a létesítménykezelôket, a sportklubokat, a helyi közösséget és hatóságokat, az illetékes rendôri szerveket, a sport- és/vagy kultuszminisztériumokat, a szurkolókat, a szurkolói klubokat és egyesületeket, amelyek fiatalokkal foglalkoznak. A megelôzéssel kapcsolatos elképzelések a biztonságra alapozott intézkedésekre, valamint a klubokat, a szurkolókat és az érintett közösségeket bevonó társadalmi-nevelési megközelítésekre koncentrálnak. Az elôbbiek tekintetében a fokozott biztonsági ellenôrzés hivatott megakadályozni mind a spontán erôszakot, mind az elôre megfontolt csoportos erôszakot. Az Erôszak-megelôzés a Sportban elnevezésû integrált projekt beszámolójában Manuel Comeron kijelenti, hogy mind a nemzeti, mind nemzetközi biztonsági intézkedések terén jelentôs szakértelemre tettek szert az utóbbi évtizedek során:
Hatalmas munkát végeztek a Heysel-tragédia óta mind az államokon belül, mind nemzetközi együttmûködésen keresztül a rendôri tevékenység, az infrastruktúra, a nézôk ellenôrzése és a nézôknek a videókamerák segítségével történô ellenôrzése, a szervezés (jegykiadás), valamint a jogi szabályozás kapcsán. Ezzel szemben, miközben sok helyi szintû kezdeményezés indult az erôszak megelôzése és szociális, valamint oktatási/képzési kezdeményezések bevezetése érdekében, még nagyon sok a tennivaló nemzetközi, különösen európai szinten. (2003:13) Több európai intézmény és hálózat, csakúgy, mint az Európa Tanács, jelenleg is azon dolgozik, hogy a szurkolókat partnerként kezelô képzési stratégiákat tekintse központi kérdésnek, amely stratégiák azokat az erôszak megelôzésével kapcsolatos stratégiákat követik, amelyeket a jelen tanulmányban már bemutattunk. Azokat a szurkolói kartákat – amelyeken keresztül a szurkolók és a klubok partneri kapcsolatot létesítenek az átlátható jogok és elvárások alapján – egyre inkább eszköznek tekintik a szurkolóknak az erôszak megelôzésébe történô bevonására és a klubok sikerének és szimbolikus értékének érdekében kifejtett saját erôfeszítéseik elismerésére. Ahogy azt az Erôszakmegelôzés a Sportban jelentés is kiemeli, az ilyen karták nem csupán nyilvános nyilatkozatokként értékesek, hanem a tekintetben is, ahogy a valódi konzultációra épített kidolgozási folyamatok erôsítik a különbözô szereplôk közötti kapcsolatokat és konszolidálják a klubok kapcsolatát a szurkolói egyesületekkel (2002:41). Megjegyezték, hogy az efféle partneri együttmûködésre épített fajgyûlölet-ellenes kezdeményezések mind az Egyesült Királyságban, mind Németországban sikeresek voltak. Ennek ellenére a mûködô szurkolói karták gyenge lábakon állnak, az országos és nemzetközi szervezetek támogatására van szükségük és jelenleg a szurkolóknak csak kisebb hányadát vonzzák. Az Európa Tanács most vizsgálja, hogy miként lehetne egy európai szintû Szurkolói Kartát kidolgozni. Más, a megelôzés érdekében tevékenykedô képzési és szociális kezdeményezések különbözô típusú "klubok a közösségen belül" elképzeléseket tartalmaznak, amelyeknek az a legfôbb tulajdonsága, hogy felismerik, hogy a klubok fenntartható szerepet játszhatnak azokban a közösségekben, amelyekbôl a szurkolóik származnak. A közösségi munka új területe a szurkolók felkészítése (coaching), az olyan proaktív képzési projektek, amelyeknek az a célja, hogy a fiatal, labdarúgást szeretô szurkolókkal a kortárs képzés és oktatás elvei szerint foglalkozzanak, hozzáértô szakemberek segítségével és tudásával. A felkészítés a meccsek napján, illetve hosszabb folyamat részeként is történhet, és az itt bemutatott más, ifjúsági részvételt feltételezô megközelítéshez hasonlóan, a coaching is felismeri, hogy a "fiatal szurkolók" nem képeznek homogén csoportot; "A gyakorlatban a szurkolói coaching különbözô filozófiák mentén zajlik, fôleg azért, mert a szurkolók különbözôek, de azért is, mert a huliganizmus is változatos...
53
a szurkolói coachingnak rugalmasnak kell lennie éppen azért, hogy minden helyzetre alkalmazható legyen a terepen, a helyi igényeknek és a sajátos nemzeti kultúráknak megfelelôen" (2002:19) Az Erôszakmegelôzés a Sportban jelentés és a Eurofan Szurkolói Coaching Egyesület weblapja alapos áttekintést ad a szurkolói coaching különbözô megközelítéseirôl és az ahhoz kapcsolódó megelôzésre vonatkozó elképzelésekrôl. Általánosan elfogadott az a nézet, hogy az ilyen kezdeményezéseket a szurkolói klubokkal folytatott, megalapozott konzultációra és bevonásukra kell alapozni, mivel ez szükséges ahhoz, hogy a sporttal kapcsolatban állók tapasztalataira építve lehessen alkalmas kereteket kialakítani.
54
1. Számú melléklet A jelen ifjúságpolitikai ajánlások elkészítésekor figyelembe vett tevékenységek és kiadványok Learning from Violence [Tanuljunk az erôszakból] Szimpózium, 2002. október 28-30, Európai Ifjúsági Központ Budapest Szimpózium jelentés "Tanuljunk az Erôszakból", Ingrid Ramberg, 2003 [95 oldal, elérhetô angol, francia és orosz nyelven] ISBN 92-8715085-0 Violence Against Young Women in Europe [Fiatal nôk elleni erôszak európában] Szeminárium, 2001. május 21-27, Európai Ifjúsági Központ Budapest Szeminárium jelentés "Fiatal Nôk Elleni Erôszak Európában", Ingrid Ramberg, 2001 [189 oldal, elérhetô angol, francia és orosz nyelven] ISBN 92-871-4834-1 Violence in Schools – a Challenge for the Local Community [Erôszak az iskolákban – kihívás a helyi közösség számára] Helyi együttmûködések az iskolai erôszak megelôzésére és megfékezésére Konferencia, 2002. december 2-4, Palais de l'Europe Strasbourg, Council of Europe; Záró jelentés [79 oldal, elérhetô angol nyelven], Council of Europe Publishing ISBN 92-871-5326-4 Youth Against Violence [Fiatalok az erôszak ellen] Szeminárium, 2001. október 15-21, Európai Ifjúsági Központ Budapest Szeminárium jelentés "Fiatalok az Erôszak Ellen". Bryony L. Hoskins és Marie-Laure Lemineur, 2002 [88 oldal, elérhetô angol és orosz nyelven] Youth Work with Boys and Young Men as a Means to Prevent Violence in Everyday Life [Ifjúsági munka fiúkkal és fiatal férfiakkal, mint a mindennapos erôszak megfékezésének eszköze] Szeminárium, 2003. március 17-23, Európai Ifjúsági Központ Budapest Szeminárium jelentés "Ifjúsági munka fiúkkal és fiatal férfiakkal, mint a mindennapos erôszak megfékezésének eszköze", Gavan Titley, 2003 [80 oldal, elérhetô angol nyelven] ISBN 92-871-5324-8 Youth Work with Fan Clubs as a Means to Prevent Violence in and around Sports Arenas [Ifjúsági munka szurkolói klubokkal, mint a sportlétesítményeken belüli és -körüli erôszak megfékezésének eszköze] Szeminárium, 2003 szeptember 24-28, Európai Ifjúsági Központ Budapest Szeminárium jelentés-tervezet
55
AZ IFJÚSÁGÉRT FELELÔS EURÓPAI MINISZTEREK 6. KONFERENCIÁJA, ZÁRÓJELENTÉS, különösen "A mindennapi erôszak elleni küzdelem és megelôzés, Kerekasztal-beszélgetés következtetései" COMPASS – Útmutató a fiatalok emberi jogi neveléséhez Council of Europe Publishing 2002 [450 oldal, elérhetô angol, francia és orosz nyelven14] ISBN: 92-871-4880-5 RESEARCHING VIOLENCE [Az Erôszak kutatása] Kutatók Találkozója, 2002 október 26 -27, Európai Ifjúsági Központ Budapest, Hozzászólások a kutatók szemináriumához "Tanuljunk az erôszakból – az ifjúság nézôpontja", Szerkesztô Alana Lentin, 2003 (114 oldal, kétnyelvû angol-francia) ISBN 92-871-5358-2 SOCIAL INCLUSION OF YOUNG PEOPLE IN DISADVANTAGED URBAN AREAS: GUIDELINES FOR TACKLING THE CAUSES OF VIOLENCE. [A fiatalok társadalmi részvétele leromlott városkörzetekben: útmutató az erôszak okainak megszüntetéséhez] Az Európa Tanács Társadalmi Kohézió Igazgatósága záró jelentése, készítette Paul Soto Hardiman, 2003 december. THE PREVENTION OF VIOLENCE IN SPORT [Az erôszak megelôzése a sportban] Manuel Comeron, Council of Europe Publishing 2002. ISBN: 92-871-5037-0 URBAN CRIME PREVENTION: A GUIDE FOR LOCAL AUTHORITIES. [Városi erôszak-megelôzés: útmutató a helyi hatóságoknak] Council of Europe Publishing, 2002. YOUNG PEOPLE: PARTNERS IN PREVENTING VIOLENCE [Fiatalok: Partnerek az erôszak megelôzésében] Conference, Council of Europe, Strasbourg 2004 június 7-8. Szeminárium Jelentés, készítette Natalie McDonnell YOUTH AND EXCLUSION IN DISADVANTAGED URBAN AREAS: ADDRESSING THE CAUSES OF VIOLENCE (Trends in Social Cohesion No.8) [Fiatalok és kirekesztettség a leromlott városkörzetekben: az erôszak okai elleni küzdelem, 8.] Paul Soto Hardiman et al, Council of Europe 2004. ISBN: 92-871-5389-2
14
56
Magyar kiadás: Kompasz, kézikönyv a fiatalok emberi jogi képzéséhez (Mobilitás, 2004.)
2. Számú melléklet Audit Bizottság (1999) Listen Up! Effective Community Consultation. [Idefigyelj! Hatásos közösségi kommunikáció] Audit Bizottság, London. Chanan, G., Smithies, J. and Webster, G.(1995) Local Project Monitoring and Evaluation Scheme. [Helyi projekt monitoring és értékelési vázlat] Community Development Foundation/Labyrinth Training and Consultancy, London. [Közösségi Fejlesztési Alapítvány/Labyrinth Tréning és Tanácsadó, London] Patton, M.Q.(1990) Qualitative Evaluation and Research Methods. [Kvalitatív értékelési és kutatási módszerek] Sage, London. Strauss, A. and Corbon, J.(1990) Basics of Qualitative Research: Grounded Theory Procedures and Techniques. [A kvalitatív kutatás alapjai: megalapozott elméleti eljárások és technikák] Sage, Thousand Oaks, CA. T-Kit 3 Project Management (2004) Partnership of the European Commission & the Council of Europe. [Projekt Menedzsment (2004). Az Európai Bizottság és az Európa Tanács partnersége] http://www.training-youth.net/site/publications/tkits/tkit3/Tkit3.htm Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja (1997). Office of Evaluation and Strategic Planning, Results-oriented Monitoring and Evaluation A Handbook for Programme Managers, [Értékelési és Stratégiai Tervezési Hivatal. Kézikönyv Program-menedzsereknek] OESP Handbook Series, New York, UNDP. Egyesült Nemzetek Menekültügyi Fôbiztossága, Vizsgálatok és Rossi, Peter H., Freeman Howard E., Lipsey, Mark (1999) Evaluation. A Systematic Approach. [Értékelés. Egy következetes megközelítés] New York et al: Sage. Az Európai Értékelési Társaság Weblapja www.europeanevaluation.org www.gse.harvard.edu/hfrp/
57
Az erôszak sok fiatal életében jelent komoly problémát, és különbözô típusai romboló hatást gyakorolnak az egészségükre, személyiségükre és életlehetôségeikre. Ma Európában sok fiatal dolgozik azon, hogy változtasson az "ügyek jelenlegi állásán", úgy, hogy az erôszak megelôzését az emberi jogok védelmének középpontjába állítsa. Ez a dokumentum olyan ajánlásokat mutat be és fejt ki, amelyek támogathatják a fiatalok munkáját és segíthetnek az erôszakmegelôzésben és az erôszak következményeinek felszámolásában. Európai tapasztalatok, kutatások és a gyakorlat összefoglalása alapján a dokumentum visszautasítja a fiataloknak áldozatokra, elkövetôkre és passzív szemlélôkre történô, leegyszerûsítô felosztását. Ahogy az bárkivel elôfordulhat ma társadalmainkban, úgy bármely fiatal is kerülhet bármelyik ilyen helyzetbe. Ezzel megegyezôen ajánlásainkban nem kívánjuk az ifjúságról és az erôszakról folytatott vitákat a fiatalkori bûnözésre leegyszerûsíteni. A fiataloknak az erôszak különbözô megjelenési formáival kapcsolatos tapasztalatai sokkal gazdagabbak és bonyolultabbak annál, mint ahogyan azt ez a kifejezés feltételezi.
Az Európa Tanácsnak negyvenhat tagja van, ezáltal gyakorlatilag átfogva az egész európai kontinenst. A szervezet azon munkálkodik, hogy az embereket védô demokratikus és jogi elveket dolgozzon ki az Emberi Jogok Európai Egyezménye és más egyezmények alapján. Amióta 1949-ben a második világháborút követôen megalakult, az Európa Tanács a megbékélés és a demokratikus eszmék és normák támogatását képviseli.
ISBN 92-871-5806-1
8/US$12 http://book.coe.int
