A Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kara dékánjának ünnepi beszéde a 236. tanévben a 75, 65, 60 és 50 éve végzett orvosdoktorok jubileumi díszokleveleinek átadásakor
Mélyen tisztelt Államtitkár Úr, Rektorhelyettes Úr, nagyrabecsült Dékán és Dékánhelyettes urak és asszonyok az elnökségben, mélyen tisztelt vendégeink és híres és neves ünnepeltjeink, kedves jubiláns kollegina úrasszonyok és kolléga urak! Megilletődve köszöntöm Önöket ezen ünnepi alkalommal, amikor a Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karán 75 éve 1929-ben graduált kollégánk gránit díszoklevelet, a 65 éve, 1939-ben végzettek vas jubileumi díszoklevelet, az 1944-ben, 60 éve doktorrá avatottak gyémánt díszoklevelet, az 1954-ben a Budapesti Orvostudományi Egyetemen diplomát szerzők pedig arany díszoklevelet vehetnek át, a Budapesti Orvostudományi, majd a Semmelweis Orvostudományi Egyetem jogutódjának, a Semmelweis Egyetem fennállásának ötödik évében. Első gondolatom a köszöneté, köszönet életpályájukért, köszönet erőfeszítéseikért, köszönet mindazért, amit tettek, köszönet példájukért, megpróbáltatásaikért, melyekből mi, kései méltatlan utódok mindig is bátorítást merítettünk, meríthettünk. Fogadják hát a kar ez idő szerinti dékánjának tolmácsolásában valamennyi karbéli tanártársam, valamennyi mai oktató és hallgató tisztelet- és szeretetteljes köszöntését, üdvözlését. Mily hosszú, s mily rövid idő 50, 60, 65, 75 esztendő! 1929-re rányomja bélyegét a gazdasági világválság; Aristide Briand francia külügyminiszter javasolja az Európai Egyesült Államok megalapítását; XII. Pius és az Olasz Királyság megköti a lateráni szerződést Vatikánváros jogállásáról. Első ötéves terv a Szovjetunióban, első Oscar díj Hollywoodban, Magyarországon az első Baumgarten díjasok - többek között - Osvát Ernő, Tamási Áron, Tersánszky Józsi Jenő , megrendezik az első könyvhetet Forssmann saját magán bizonyítja a szívkatéterezés lehetőségét, Wilson bevezeti az unipoláris (mellkasi) EKG elvezetést, elkészül az első ép koponyáról nyert EEG felvétel, megépül az első tartályrespirator (közkeletű nevén a vastüdő). Az orvoskar dékánja előbb br. Kétly László a belgyógyászat, majd Farkas Géza az élettan tanára, ez évben 297-en szereztek karunkon orvosdoktori diplomát. 1939 szeptemberében Lengyelország lerohanásával kezdetét veszi a II. világháború, Franco tábornok győzelmével végetér a spanyol polgárháború, megköttetik a RibbentropMolotov paktum, a Vörös Hadsereg bevonul Finnországba, Magyarországon kihirdetik az ún.
második zsidótörvényt. Pacelli bíboros a pápa XII. Pius néven, Márton Áront Kolozsvárott püspökké szentelik. Rendszeressé válnak a repülőjáratok Amerika és Európa között az Atlanti-óceán felett. Külföldön az Elfújta a szél, Magyarországon a Halálos tavasz című film, utóbbi Karády Katalin főszereplésével dobogtatja meg a szíveket. Németországban minden csecsemő D2 vitamint kap a rachitis ellen, megtörténik az első májbiopszia, az első Geiger-számlálós izotópvizsgálat a pajzsmirigy felett, forgalomba kerül Dolantin néven az első szintetikus fájdalomcsillapító, Németországban a hivatalos orvosi körök tiltakozása ellenére törvényben engedélyezik az ún. laikus-gyógyászok működését. Az orvoskar dékánja előbb Belák Sándor a kórtan, majd Orsós Ferenc a törvényszéki orvostan tanára, ez évben 170-en fejezték be tanulmányaikat karunkon. 1944-ben a németek megszállják Magyarországot, a szövetségesek partra szállnak Normandiában, rendszeressé válnak a magyarországi célpontok ellen az angolszász bombázások. Itthon októberben Szálasi puccs, majd a budapesti getto körbezárása, később Debrecenben összeül az Ideiglenes Nemzetgyűlés, megalakul a Moszkvából diktált Ideiglenes Kormány, december 30-án megkezdődik Budapest ostroma. Megölik Radnóti Miklóst Abdánál, Sopronkőhidán december 24-én mártírhalált hal BajcsyZsilinszky Endre. Saint-Exupery utolsó repülő-felderítő útja, leverik a varsói felkelést, de Gaulle tábornok bevonul Párizsba, Bretton Wood-ban aláírják a Nemzetközi Valutaalap alapító okiratát. Elsőként alkalmazzák a dextránt mint plazmaexpandert, Waksman streptomycinnel kezeli a TBC-t, Houssay alapvető eredményeke közöl a hypophysis szerepéről, Waldenström leírja a makroglobulinaemiát. Az orvoskar dékánja Issekutz Béla, a gyógyszertan tanára, e naptári évben 437 orvosi diploma került átadásra. 1954-ben a Vietminh beveszi Dien Bien Phut, Ben Bella felkelése a francia uralom ellen Algériában, a párizsi szerződéssel a Német Szövetségi Köztársaság visszatér Európába. Az Egyesült Államokban megkezdődik a színes TV-készülékek kereskedelmi árusítása. Itthon bevezetik a személyi igazolványt, Péter Gábort életfogytiglanra ítélik, átadják a tiszalöki duzzasztóerőművet, és megalakul a Hazafias Népfront. 3:2-re kikapunk az NSZK-tól a labdarugó világbajnokság berni döntőjében. 1954-ben elvégzik az első, szív-tüdő motoros nyitott szívműtétet, megjelenik a polyomyelitis elleni első hatásos oltóanyag, a Salk-vakcina, Simpson tisztázza az aldosteron szerkezetét, szintetizálják az oxytocint; az USA-ban - epidemiológiai módszerekkel bizonyítják a dohányzás és a hörgőrák ok-okozati kapcsolatát. Az orvoskari dékán Gegesi Kiss Pál, gyermekgyógyász, a Kar frissen végzett orvosainak száma 370 fő. Ha csak futtában átgondoljuk mi minden történt azóta, egyet biztosan leszögezhetünk, Önök egész életüket folyamatos tanulással kellett, hogy töltsék, azért, hogy mindenben megfeleljenek az orvosi művészet elvárásainak és azért, hogy mindenben megfeleljenek szakmai igényességüknek. Életük példája útmutató minden későbbi generáció számára is, mert az élethosszan történő tanulás nélkül e pálya el nem képzelhető.
Önök 1929-ben, 1944-ben és 1954-ben körülbelül tudták, hogy mi után vannak, de alig sejthették, hogy mi előtt. Így vagyunk ezzel ma is, ezért felidézve Santayana mondását: "Aki nem ismeri a múltat, arra van kárhoztatva, hogy megismételje azt", arra kérem Önöket, hogy minden lehetséges alkalommal osszák meg velünk tapasztalataikat, ismertessenek meg életútjuk ránk tartozó részével, a külső körülmények vitális és a belső bizonytalanság morális szorításaival, azért, hogy példájukból tanulva, abból erőt merítve magunk is nyugodt lelkiismerettel adhassuk át majdan összegzendő élményeinket az utánunk következő generációknak. Önök valamennyien egyszeri és megismételhetetlen teremtményei az Úrnak, de mint a szivárvány színei, nagyon különböző életpályákat futottak be. Higyjék el tudjuk és látjuk, hogy akár külföldön, akár itthon a praxisban, az egyetemi katedrán, a betegágy mellett, a laboratóriumban, az egészségügyi adminisztráció és irányítás különböző magas tisztségeiben, ki-ki mindig a maga módján tanújelét adta annak az áldozatos szolgálatnak, mely választott mesterségünk sarkköve. Kérem, gondolatban hajtsunk fejet mindazon kolléganőink és kollégáink emléke előtt, akik már nem lehetnek jelen körünkben. 1951-ben karunk kivált az akkor már Eötvös Loránd Tudományegyetemről, s ötven éven át önálló orvosi szakegyetemként három karral működött, majd 2000. január 1-vel Semmelweis Egyetemként működik tovább. Egyetemünk címerképe az Orvoskar 1780-as címerének változata, az alapítási év megegyezik a jogelőd orvoskar alapítási évével. Az új egyetemen megkíséreljük a korábbi studium particulare-t studium generale-vé alakítani, és a korábbi orvostudományi, fogorvostudományi, gyógyszerészeti képzés mellé természettudományi, társadalomtudományi, sporttudományi, egészségtudományi és pedagógiatudományi képzést is folytatunk. Az új egyetem hallgatói létszáma közelít a 10.000-hez, ebből legnagyobb az általános kar a mintegy graduális 3000 hallgatójával, melynek minden harmadik hallgatója külföldi állampolgár, és kétharmad részben angol, egyharmad részben német nyelven tanul, 1200 oktató-kutató és további 3000 főnyi személyzet teszi karunkat az Egyetem legnagyobb karává. (Csak emlékeztetőül: az 1940-es tanévben az egész Pázmány Péter Tudományegyetemnek 5000 körüli hallgatója volt.) A 236 éves orvosi kar fennállása óta mintegy 49.000 orvosi diplomát adott ki. Diplomáink egyenértékűek az Európai Közösség államaiban kiadottakkal és néhány amerikai szövetségi államban is könnyebb belépőt jelentenek a szakorvosképzésbe. Az elmúlt tíz esztendőben egyetemünk visszaszerezte régvolt autonómiájának bizonyos részét, visszakapta a tudományos doktori fokozat (Ph.D.) odaítélésének jogát, valamint visszaállította a habilitációs eljárást. 2003-ban bevezettük az európai közösségi csatlakozáshoz szükséges kreditrendszert, és folyamatosan igazítjuk curriculumunkat a mai kor követelményeihez. Karunk vezető szerepet kapott a szakorvosképzésben, illetve továbbképzésben, jelen tanévben mintegy 2000 szakorvosjelölt képzéséért és kb. 15000 szakorvos folyamatos továbbképzéséért vagyunk felelősek. Azonban a Semmelweis Egyetemről is elmondható, amit Finály Henrik kolozsvári rektor mondott 1873-ban tanévnyitó beszédében: "a kolozsvári egyetemet felállították anélkül, hogy megalapították volna" (A magyar felsőoktatás évszázadai, Nemzeti Tankönyvkiadó Rt., Budapest 2000., 81. old.), azaz konszolidáció nélkül indította útjára, adósságaikkal és azóta is megoldatlan gondjaikkal együtt, ez is oka Egyetemünk sok éve meglévő tartós válsághelyzetének. Az orvosképzés szolgálatában álló tanárok úgy gondolták, hogy Hőgyes Endre több mint száz esztendeje megfogalmazott szavainak igazát nem lehet kétségbevonni: "Ha az államnak a legértékesebb tőkéje az ember: ennek egészségét és épségét lehetőleg megőrizni és fenntartani az orvosi rend van hivatva tudása által. Az állam számára minél tanultabb és minél képesebb orvosi rendet nevelni, egyike lesz jövőre és marad mindenha a legfontosabb állami kulturális feladatoknak!" (Hőgyes Endre: Emlékkönyv a Budapesti Királyi Magyar Tudomány Egyetem orvosi karának múltjáról és jelenéről, Athenaeum, Budapest, 1896)
Egyetemünk orvosi rendje egyaránt kiveszi részét mind az oktatás-kutatás, mind a gyógyítás szerteágazó feladataiból, így bennünket e két terület mai gondjai hatványozottan érintenek. Nagy gazdasági átalakulások, megrázkódtatások után, valamint az "eredeti" tőkefelhalmozás sajátos magyar történelmi szakaszaiban már találkozhattunk az orvoslást sújtó körülményekkel. Ma is aktuálisak Hőgyes Endre 1897-ben írt gondolatai: "Aki figyelemmel kíséri az orvosi rend mai sociális viszonyait, lehetetlen észre nem venni azt, hogy ez az életpálya sajátszerű válságos korszakba jutott. Úgy tűnik fel, hogy míg az orvosi tudomány rohamos fejlődése e pálya követőinek napról napra több terhe és az orvoslás művészetének elsajátíthatására hovatovább nagyobb-nagyobb tudásbeli és anyagi nehézséget hárít vállaira: a gyakorlati élet cserében e fokozott testi és szellemi munkáért mindkinkább csekélyebb-csekélyebb recompensatiot ad úgy a rend összességének megbecsülésében, mint végzett szakmája anyagi renumerálásában." (Hőgyes Endre gondolatai a MOKT 1897. évi közgyűlésének megnyitójából, Orvosi Hetilap, 1897, 41: 171) Úgyanígy mit sem vesztett aktualitásából az 1932-es budapesti orvosi nagyhét résztvevőinek drámai felterjesztése a tanszemélyzet létszámapasztása és a budapesti orvosi facultás sorvasztása ügyében: "Nem hallgathatjuk el továbbá annak az állapotnak a vázolását sem, amelyben a Pázmány Péter Tudományegyetemnek, az ország immár közel 300 éves főiskolájának az orvoskari intézetei és klinikái jutottak ... a nagyszámú épületek jórészét elhanyagolták, a tanításhoz szükséges felszerelést a mai kor igényeihez képest nem egészítették ki, esztendők óta egy fillért sem fordítottak a könyvtárak, folyóiratok, laboratoriumok, kísérleti állomások, tudományos eszközök fenntartására és továbbfejlesztésére. Tudomásunk szerint a jövő évi költségvetésben is az elmulasztottak pótlásáról nemcsak, hogy gondoskodás nem történt, de az újabb reductiók miatt az eddigi tengődés még bizonytalanabbá vált, így az orvosi tudomány jövője hazánkban a legkétségbeejtőbb kilátást nyújtja." (Orvosi Hetilap, 1932, 24: 546) Megállt volna az idő? Az európai szellemiséget megtestesítő egyetem nem más, mint a tanárok és diákok önigazgató köztársasága. Olyan, a közjó szolgálatában álló autonóm és független intézmény, ahol az oktatás a kutatással összefonódva neveli az újabb és újabb értelmiségi nemzedékeket. Az újkori európai egyetemek mértékadó dokumentuma az egyetemek rektorai által 1988-ban elfogadott Bolognai Charta, melynek az a célja, hogy "a népek és az államok az eddigieknél jobban felismerjék az egyetemek egy átalakuló és mind nemzetközibbé váló társadalomban betöltött szerepét". Fontos kijelentés, hogy az egyetemek "a kultúra, a tudás és kutatás középpontjai". A kultúra vezérelve a Charta szerint "az élet nagy harmóniájának tiszteletben tartása" kell, hogy legyen. Az Egyetem "a tanárok és diákok - akik feljogosítottak, alkalmasak és készek ismereteik gyarapítására - együttműködésének kivételezett helye". Az egyetemeknek "a társadalom egészét" kell szolgálniuk. A biztonsággal működő magas színvonalú felsőoktatás alapkövetelménye - legalábbis állami egyetemeknél - a tervezhető társadalmi, állami szerepvállalás. A közjó érdekében viselt állami felelősséget nemcsak a törvényi keretek meghatározása, nemcsak a minőség ellenőrzése, hanem a kellő anyagi források rendelkezésre bocsátása is jelenti. A Charta kitüntetetten szól az autonómiáról. Úgy fogalmaz, hogy "az egyetem autonóm intézmény, ahol a kutatási és oktatási tevékenységnek minden politikai, gazdasági és ideológiai hatalommal szemben függetlennek kell lennie".
Baljós jelek mutatkoznak a hazai felsőoktatás átalakítását célzó tervezetekben is, melyek szűkös pénzügyi körülmények szorítása mellett az egyetemi autonómiát is veszélyeztetik. A felsőoktatási törvény tervezete nem ad megfelelő kereteket a felsőoktatás a kor követelményei szerinti megújítására, kísérletet sem tesz a pénzügyi gondok megoldására. Az elmúlt másfél évtized forráskivonásai után az új törvénytől legalább az volna elvárható, hogy elérendő célként a GDP-től az erre szánt százalékos részesedést az Európában szokásos módon meghatározza, úgy, hogy a törvény kormányzati ciklusokon átnyúlva hosszú távon teremtse meg az állami egyetemek biztonságos működésének feltételeit. A javaslat a miniszter személyében megtestesülő ágazati irányítás felelősségét egy ún. Irányító Testületre hárítja át. Az Irányító Testület az európai, állami felsőoktatástól idegen, az amerikai magánegyetemek board-jaira emlékeztető üzleti típusú irányítási technikákat kényszerít a felsőoktatásra, súlytalanná téve a Szenátust, ill. az Egyetemi Tanácsot. Az Irányító Testület 15000 hallgató alatt hét, afölött kilenc tagból áll, ebből két főt a miniszter, négyet a Szenátus delegál (ebből egy hallgató). A Testület maga választja meg a Rektort, aki hetedik tagként elnöke az Irányító Testületnek. A Rektor és a hallgatói képviselő kivételével a testület tagjai nem lehetnek az Egyetemmel munkaviszonyban, elégséges, ha három tag rendelkezik az Egyetem tevékenységi körébe tartozó végzettséggel és öt év vezetői gyakorlattal. A kinevezés öt évre szól, javadalmazásukról a főhatóság gondoskodik. A javaslat az Irányító Testület hatáskörébe utal olyan jogosítványokat, melyek ma az országgyűlés, a Pénzügyminisztérium, ill. a felügyeletet gyakorló minisztérium hatáskörébe tartoznak. Ilyen például: a költségvetés és költségvetési beszámoló elfogadása, a rendelkezésre bocsátott ingatlanvagyon hasznosítása, ill. a vagyonnal való teljes körű gazdálkodás, a hitelfelvétel megengedése, a társaság alapítása, a fejlesztés indítása, továbbá a felsőoktatási intézmény alapító okirata módosításának, egyesülésének és megszüntetésének kezdeményezése, gazdaságtalan tevékenységének és szervezeti egységeinek megszüntetése, az intézmény tagozódásának és működési rendjének módosítása, egyetértési jog a képzési program és a szervezeti-működési szabályzat elfogadásakor. A Kar tanárai túlnyomó többségének meggyőződése, hogy: - az eddig megismert tervezetek ellentétesek a hatályos magyar alkotmány szellemével; ellentétesek a tudósok-tanárok oktatási-kutatási szabadságával; a tudomány szabadságával, a tanszabadsággal és az egyetemi autonómiával. - az egyetemek újonnan elképzelt irányítása és gazdálkodási rendje ellentétes az európai egyetemek Magna Chartájával, ha a törvénytervezet jelen formában elfogadásra kerül, akkor a magyar oktatásügy felelőseinek fel kell mondani az 1988-ban Magyarország által is aláírt egyezményt. - elfogadhatatlan az állam "kivonulása" és felelős szerepvállalásának megszűnése a közjót szolgáló magyar felsőoktatásból; az egész felsőoktatási rendszer összeomlását okozhatja, és így a hazai szakember-utánpótlást veszélyezteti; az irányító testület túlzott centralizációt és soha nem látott voluntarista állami beavatkozást jelenthet, ugyanakkor az állam nem ad védelmet a közvagyon kivásárlása vagy elidegenítése ellen. - tarthatatlan, hogy számos, fontos és a felsőoktatás létét biztosító feltételről (finanszírozás, oktatói életpályamodell, létszámok, szakmai szerkezet, fenntartás, beruházás, fejlesztés, konszolidáció, amortizáció etc.) nem ejt szót, vagy később megszületendő alacsonyabb rendű kormány- vagy miniszteri rendeletben kívánja azokat szabályozni.
A magyar felsőoktatás történetében is voltak olyan időszakok, amikor a politikai hatalom az ideológiai ellenőrzés későbbi fegyverével próbálta sakkban tartani a szellem világát. Akkori egyetlen hazai egyetemünk az alapításától kezdve az I. Ratio Educationis-ig a jezsuiták ellenőrzése alatt állt. Az abszolutizmus megszünteti az autonómiát, kari igazgatókra és bekebelezett (külső) doktorokra bízza a karok irányítását. ennek a központi vezérlésnek gyönyörű példája I. Ferenc 1821. évi rendelete: "nec Decanis Facultatum nec Magistratui Academico aliquis influxus in res litterarias concendendus est", azaz "sem a karok dékánjainak, sem az akadémiai magisztrátusnak egyetemi ügyekben érdemi befolyás nem adatik". A Tanácsköztársaság ideje alatt az egyetemi vezetés fölé "politikai" komisszárokat, illetve laikusokból álló bizottságot rendeltek. A XX. század második felében pedig - a II. világháború után egészen a '89-es "rendszerváltásig" az egyetemek tényleges irányítása az uralkodó egypárt-rendszer képviselőinek kezében volt. A Studium korábban mindig őrlődött a Sacerdotium (egyházi hatalom) és az Imperium (világi hatalom) között, az egyik elől a másiknál, a másiktól az egyiknél keresett menedéket, most bekövetkezhet, hogy nincs hova menekülni a Monetarium elől? Az egyetemek tulajdonát tevő és a gyakorlatban gyakran "egyetemi alap" névvel jelölt vagyonnak jövedelmei 1869-ig fedezték az egyetem költségeit. Az akkortájt megindult nagyarányú fejlődés a költségeket olymértékben szaporította, hogy 1870-től nyújtott az állam az egyetemnek mint országos közintézetnek költségvetési hozzájárulást. Idézet a két világháború közötti egyetemi almanachok bevezetőiből: "Minthogy pedig az állami számszékről szóló 1870. XVIII. t.-c. értelmében az állami segélyben részesülő intézetek számadásai is az állami számvevőség ellenőrzése alá tartoznak, azóta az egyetem költségeihez nyujtott állami hozzájárulás oly módon jut költségvetési kifejezésre, hogy az egyetem összes bevételei és kiadásai az állami költségvetésbe állíttatnak be és a kiadási többletet a kincstár állami hozzájárulásként fedezi. Ily módon vált a magyar állam az egyetemnek, a nagylelkű alapítók bőkezűségével vetekedő jótevőjévé és fejlesztőjévé." A XIX. század utolsó harminc és a XX. század első húsz évét átölelő ötvenéves periódus valóban a hazai egyetemek fejlődésének egyik fénypontja, amit aztán csak Trianon képes megtörni. Akkor épült az egyetem, hiszen volt a kultuszminisztériumban orvos végzettségű felelős szakember, Berzeviczy Albert, Markusovszky Lajos, majd Tóth Lajos államtitkárok személyében, és persze akkortájt a felelős minisztereket Eötvös Józsefnek, Pauler Tivadarnak, Trefort Ágostonnak, Csáky Albinnak, Eötvös Lorándnak és Wlassics Gyulának hívták. Pedig például Trefort Ágostont is követhetnénk, aki az orvosképzésért felelős Markusovszky Lajos tanácsoshoz írt levelében így bíztat: "Irjuk zászlónkra: közegészség, közgazdaság és közoktatás és ügyünk sikert fog aratni, Magyarország biztos, virágzó jövőnek fog elébe nézni." Ehhez Klug Nándor akkori rektor hozzáteszi 1889-es kolozsvári tanévnyitó beszédében: És valóban semmi sem bosszulja meg magát inkább, mintha kulturális szükségeinktől, ezek között pedig első sorban az egyetemektől a szükséges költséget megvonjuk, a mely költség másnemű kiadásainkhoz képest elvégre is elenyésző csekély." (Orvosi Hetilap, 1889. 40. sz. 518. old.) Csak remélni tudjuk, hogy állhatatosságunk és kitartásunk révén e kedvezőtlen változások nem következhetnek be, ha az állam nem hagyja teljesen magára és kiszolgáltatva az állami felsőoktatást a könyörtelen és a hagyományos értékek iránt érzéketlen piaci viszonyoknak.
Nyilvánvaló, hogy a kornak megfelelő, racionális és előremutató változtatásoknak nem vagyunk ellene, csupán Kossuth Lajos szavaival kérjük: "Nem az a kérdés közöttünk: haladjunk-e, avagy megálljunk? miként Józsué napjáról írva van; e kérdést eldönté a Mindenható, midőn a világot megteremtette; és bizony nincs erő, amely a világkerék küllőibe vághasson - nem ez hát a kérdés közöttünk, hanem az: hogy mit és miként? És itt egy magasabb nézőpontra van szükség. Nem mind javítás, ami egyes érdekeknek hízeleg, és tartós csak az, mely igazságon épült, valódi szükségen segített, s a nemzet életéből önként fejlett ki. Ismerni kell tehát a nemzetnek előbb önmagát, és ismernie kell szükségleteit; aztán megvitatni célt és eszközöket, dolgot és módokat, minden oldalról, s ha ekkor elkövetkezik a törvényhozás ideje, áldásdús leend mindenki törvény, mert egy-egy szociális meggyőződést mondott ki."(Kossuth Lajos, Iratai, Magyar idézetek könyve, Officina '96 Kiadó, 158. old.) Eötvös József gondolataival vértezzük fel magunkat akkor, amikor minden nehézség dacára tesszük, amit tennünk kell és lehet - az Önök megpróbáltatásainak, helytállásának példája is erre buzdít minket -, mely szerint: "Sorsunkban tőlünk csak egy függ, az, hogy a helyet, melyre a végzet által állíttattunk, egészen betöltsük; ki mást keres, balgatag. Természetadott helyzetünkből kilépnünk nem lehet, s azon erő, mely a sors ellen küszködve haszontalan elvész, talán kellemetessé vagy legalább tűrhetővé tehetné azt, mitől szabadulnunk mégsem lehet." Az Egyetem, azaz az Universitas egyfelől a tudományok összessége, másfelől nem más, mint universitas magistrorum et scholarium, azaz a tanárok és a tanítványok összessége, egyetemessége. Eötvös Loránd mondja rektori székfoglaló beszédében: "Igenis az egyetemnek nemcsak tanítani, hanem nevelni is kell. A nemzet fiainak javát bízza reánk, mint ifjakat küldi őket ide, s méltán várja, hogy a körünkben töltött évek után mint férfiak térjenek vissza otthonukba..." (Az Egyetem feladatáról 1891. szept. 15.) Az orvosi rend magasztos képviselői, az orvosképzést folytató tanári testület a nemzetért felelős értelmiségi pályára készít fel fiatal embereket. Olyan embereket kell képeznünk, akik ténykedésüket áldozatos szolgálatot teljesítő, irgalmas cselekedetnek fogják fel; akik vállalják saját egyéniségük és pillanatnyi érdekeik esetenkénti háttérbe szorítását; akik vállalják az élethosszan történő tanulást, és olyan, az örök emberi ethoszt hívő, betartó és hirdető értelmiséggé válnak, akik hűek a kalokagathia, azaz a szép, a jó és az igaz antik eszményeihez. Nekünk az Önök jobbik részének szellemét folytatva arra kell törekednünk, hogy a szükségszerű átalakítások kapcsán oktatásunk színvonalát megőrizzük; erényeinket és előnyeinket tovább növeljük; oktatási és egyéb feltételeink tovább javuljanak, vagy legalább ne romoljanak; próbáljuk meg visszaállítani a míves, tudományos alapokon álló, magas színvonalú oktatói munka megbecsülését; a piaci alapokra helyezkedő, az emberi szolidaritást, segítőkészséget el nem ismerő, az érdekelvűséget az értékelvűség elé helyező közhangulattal szemben a mesterség és a gondjainkra bízottak iránti alázat fontosságának hangsúlyozásával építsük tovább a dolgok természetes rendjéből fakadó, az egyetem létének alapját és jövőjének zálogát képező mester-tanítvány viszonyt. Hisszük, hogy Önök valamennyien több vagy kevesebb tanítványnak mesterei és részben vagy egészben tovább tudták örökíteni az orvoslás Pápai Páriz Ferenc által megfogalmazott erényeit, azaz: "az egészséges tudomány, a tökéletes lelkiismeretesség, a hűséges szorgalom és a hiánytalan jóakarat" példáját, melynek hiányai nemcsak rendünk, hanem egész világunk fennállását veszélyeztethetik. Hálásan köszönöm, hogy megjelenésükkel kifejezték megbecsülésüket egykori Alma Materük iránt és kérem legyenek segítségünkre abban, hogy "vivat, crescat, floreat Facultas Medica Nostra".
Éljenek békében, egészségben és nyugalomban. Isten áldása kísérje és vezérelje lépteiket. Dr. Szollár Lajos egyetemi tanár a kar ez idő szerinti dékánja
Budapest, 2004. november 27.
