A SALOVEY MAYER-FÉLE ÉRZELMI INTELLIGENCIA MODELL ÉRVÉNYESSÉGÉNEK ELEMZÉSE

Magyar Pszichológiai Szemle, 2012, 67. 1. 105–124. DOI: 10.1556/MPSzle.67.2012.1.7.

A SALOVEY–MAYER-FÉLE ÉRZELMI INTELLIGENCIA MODELL ÉRVÉNYESSÉGÉNEK ELEMZÉSE * ———

NAGY HENRIETT Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kar Pszichológiai Intézet E-mail: [email protected] Beérkezett: 2011. december 1. – Elfogadva: 2012. január 15.

A tanulmányban bemutatott kutatás laboratóriumi helyzetben tesztelte az érzelmi intelligencia alkalmazkodási hatékonyságot előmozdító szerepét. A hangulatok és a kognitív teljesítmény együttjárásait vizsgáló kutatásunk az érzelmi intelligenciát teljesítményteszt és önbeszámolós kérdőív alkalmazásával is mérte, így lehetővé vált a képesség-érzelmi intelligencia és a vonás-érzelmi intelligencia konstruktumok érvényességének összehasonlítása is. A laboratóriumi kutatás során a filmvetítés segítségével manipulált hangulat (pozitív és negatív hangulatindukció) különböző teljesítménymutatókra (verbális fluencia, figyelemterjedelem, figyelmi pontosság) gyakorolt hatásait vizsgáltuk az érzelmi intelligencia függvényében. Az érzelmi/hangulati hatások felhasználása a kognitív folyamatok hatékonyságának fokozásához bármely érzelmi intelligencia modell esetében kulcsösszetevő. Eredményeink szerint a magas érzelmi intelligenciával jellemezhető személyek voltak képesek a pozitív és a negatív hangulati hatásokat eredményesen felhasználni különböző teljesítményeik növeléséhez. Kulcsszavak:

*

érzelmi intelligencia, hangulatindukció, verbális fluencia, figyelemterjedelem, figyelmi pontosság

A kutatást a TÁMOP 4.2.1./B-09/1/KMR-2010-0003 és az OTKA K 69 038 pályázata támogatta.

Köszönöm dr. Oláh Attila professzor úrnak a kutatási terv kialakításához kapcsolódó hasznos tanácsokat, Héger Nóra Zsuzsanna pszichológushallgatónak pedig a laboratóriumi kutatás lebonyolításában nyújtott segítséget.

105

106

–Nagy Henriett

BEVEZETÉS Bár az érzelmi intelligencia kutatás egyike a pozitív pszichológia legtöbbet vizsgált kérdéseinek, ez a kutatási terület mégis bizonyos értelemben „gyerekcipőben jár”, és számos, még megoldásra váró problémakör kapcsolódik hozzá. Az első ezek közül arra vonatkozik, hogy az érzelmi képességek leírásakor, azokra a folyamatokra érdemes-e fókuszálni, amikor az érzelmek a kognitív folyamatok hatékonyságának fokozásán keresztül járulnak hozzá az alkalmazkodási kapacitás növeléséhez (az érzelmi intelligencia terminus propagálói ezt üzenik az érzelmi képességekkel kapcsolatban), vagy inkább azokra a folyamatokra, amikor az érzelmek a tudástól, a kognitív mérlegeléstől függetlenül növelik az adaptivitást (idekapcsolható az érzelmi tudás és érzelmi adaptivitás fogalma, lásd IZARD, 2001). A második problémakör az érzelmi intelligencia méréséhez kötődik. Ezzel kapcsolatban a legalapvetőbb kérdés annak tisztázása, hogy összeállíthatóak-e olyan feladatok, amelyekben az érzelmi képességek bevonásával kell egy problémát megoldani, és amelyekben egyértelműen meghatározhatók a helyes válaszok. További kérdést vet fel, hogy amíg néhány szerző teljesítménytesztek útján, mások önjellemző kérdőívek alkalmazásával kísérelték meg operacionalizálni az érzelmi intelligenciát, ugyanakkor számos empirikus kutatás rámutatott arra, hogy a teljesítménytesztek, illetve a kérdőívek alkalmazásával mért egyéni különbségek jelentős eltérést mutathatnak. A fogalom definiálásának nehézségéhez kapcsolódó problémakör, hogy a szakirodalomban számos, tartalmában sokszor jelentősen eltérő érzelmi intelligencia modellel találkozhatunk. A különböző meghatározások ugyanakkor világosan két nagy csoportba sorolhatók: 1. képesség-alapú modell és 2. az érzelmi intelligencia kevert modelljei. A képesség-alapú modellek (lásd SALOVEY, MAYER, 1990; MAYER, SALOVEY, 1997) kizárólag mentális képességek halmazaként definiálják az érzelmi intelligenciát, szemben az ún. kevert érzelmi intelligencia modellekkel, amelyek személyiségvonások, mentális képességek, társas kompetenciák és motivációs faktorok együtteseként határozzák meg a konstruktumot (lásd például BAR-ON, 1997; GOLEMAN, 1997). Mivel a tanulmány középpontjában az érzelmi intelligencia képesség-alapú modellje áll, a továbbiakban, csak ennek a modellnek a részletes bemutatására kerül sor.

Az érzelmi intelligencia képesség-alapú modellje A SALOVEY és MAYER által 1990-ben megfogalmazott modell (az érzelmi intelligencia ún. háromágú modellje) az érzelmi intelligenciához tartozó mentális képességek három nagy osztályát különböztette meg: 1. az érzelmek észlelése és kifejezése (a saját és a másik személy érzelmeire vonatkozólag), 2. az érzelmek szabályozása (a saját és a másik személy érzelmeire vonatkozólag), és 3. az érzelmek használata a problémamegoldásban (rugalmas tervezés, kreatív gondolkodás, rugalmas figyelemirányítás, motiváció). Az 1997-ben módosított modellben (az érzelmi intelligencia ún. négyágú modellje) MAYER és SALOVEY az eredeti modellt 106

A Salovey–Mayer-féle érzelmi intelligencia modell érvényességének elemzése

107

4. az érzelmek megértésének és az érzelmi tudás alkalmazásának képességkörével egészítették ki (képesség az érzelmek címkézére, az érzelmek jelentésének értelmezésére, a komplex érzelmek megértésére, és az érzelmek közötti lehetséges átmenetek észlelésére). A képesség-alapú érzelmi intelligencia modell két fontos elméleti előfeltevést fogalmaz meg: ez a koncepció az érzelmi intelligenciát egyrészt olyan információkezelő képesség együttesnek tekinti, amely az érzelmek kognitív hatékonyságot erősítő funkcióját aknázza ki, másrészt azt állítja, hogy az érzelmi intelligenciához sorolt képességek önálló intelligencia-formát alkotnak. A Salovey–Mayer-féle érzelmi intelligencia modellben leírt komponensek operacionalizálása területén a teljesítménytesztek (például MEIS, MSCEIT) és az önjellemző kérdőívek (például AES) alkalmazása egyaránt elterjedt. A modell mérésére szolgáló legismertebb képességtesztek a Multifaktoriális Érzelmi Intelligencia Skála (Multifactorial Emotional Intelligence Scale, MEIS; MAYER, SALOVEY és CARUSO, 1997), valamint ennek továbbfejlesztett változata a Mayer–Salovey–Caruso Érzelmi Intelligencia Teszt (Mayer, Salovey, Caruso Emotional Intelligence Scale, MSCEIT; MAYER, SALOVEY és CARUSO, 1999). A MSCEIT 4 skálája a négyágú érzelmi intelligencia modell komponenseinek feleltethető meg. Az érzelmek észlelelését arcok, festmények, absztrakt rajzok által közvetített érzelmek felismerésén keresztül, az érzelmek integrálását a különböző érzelmek más érzékletekkel (színekkel, ízekkel) való párba állítása, az érzelmek megértését a különböző érzelmek közötti kapcsolatok felismerése, az érzelmek szabályozását pedig különböző érzelmeket implikáló történetekre adott reakciók szociális következményeinek megítélése révén méri a teszt. Az Érzelmek Mérése Skála (Assesing Emotions Scale, AES, SCHUTTE, MALOUFF és munkatársai, 1998) a háromágú érzelmi intelligencia modellre épül, és a teszt szerkesztőinek eredeti elképzelése szerint egy általános érzelmi intelligencia faktort mér. A tesztkitöltő személyeknek egy ötfokozatú skálán kell megítélni, hogy rájuk nézve a felsorolt érzelmi képességekkel kapcsolatban megfogalmazott állítások mennyire igazak. Mindkét mérési megközelítés mellett és ellen érvek sorakoztathatók fel. A kérdőívvel történő méréssel szemben az alábbi ellenérvek fogalmazhatók meg: 1. a mentális képességek mérésére1 a pszichológia hagyományosan nem alkalmaz önbeszámolón alapuló módszereket, 2. a kérdőívvel történő mérés során lényeges megfelelési torzítások léphetnek fel, illetve 3. empirikus adatok sora (például DIGMAN, 1990; MCCRAE, JOHN, 1992; MCCRAE, 2000; ROOY, VISWESVARAN és PLUTA, 2005; PETRIDES, PITA és KOKKINAKI, 2007) jelzi, hogy az önbeszámoló útján mért érzelmi intelligencia jelentős átfedésben áll a személyiség big five faktoraival (az így mért érzelmi intelligencia pozitív korrelációt mutat az extroverzióval, a barátságossággal, a lelkiismeretességgel, a nyitottsággal, és negatívan korrelál az érzelmi labilitással). Ugyanakkor, a kérdőíves módszer alkalmazása mellett érvként hozható fel, hogy a hétköznapi alkalmazkodás szempontjából az, ahogyan az emberek gondolkodnak az érzelmi képességeikről (amit hisznek ezekről), legalább olyan fontos, mint az, hogy valójában milyen képességekkel rendelkeznek. 1

Éppen a definíciójukból kiindulva: „a mentális képességek olyan egyéni különbségek, amelyek különböző nehézségű kognitív feladatok megoldása során nyilvánulnak meg” (CARROLL, 1993).

107

108

–Nagy Henriett

A teljesítménytesztek alkalmazása mellett szól, hogy azok a mentális problémák megoldásának valódi kapacitását tükrözik, nem pedig a személy véleményét arról, hogy ő hogyan teljesít érzelmi problémahelyzetekben. További érvként fogalmazható meg, hogy empirikus adatok jelzik, hogy az érzelmi intelligencia teljesítménytesztekkel történő mérése csupán mérsékelt összefüggésben áll az intelligenciamérésekkel, és nem mutat együttjárást a személyiségtesztekkel (például MAYER, SALOVEY és munkatársai, 2001), vagyis a teljesítményhelyzetben mért konstruktumról mondható el az, hogy az egy a személyiségtől és az intelligenciától világosan megkülönböztethető, új személyiségpszichológiai konstruktumot ragad meg (lásd például NAGY, 2006; NAGY, 2010). A teljesítménytesztekkel szemben leggyakrabban megfogalmazott kritika arra vonatkozik, hogy az érzelmi intelligenciát mérő feladatokkal kapcsolatban kétséges a helyes válaszok kijelölése, amennyiben abból az értelmezésből indulunk ki, hogy nincs jó vagy helyes útja az érzelmi folyamatoknak, és bármilyen választ ad is a személy egy felmerülő érzelmi problémára, az lehet helyes válasz, vagy legalábbis az egy személyes viszonyulásmódnak tekinthető (például ROBERTS, ZEIDNER és MATTHEWS, 2001; ZEIDNER, MATTHEWS és ROBERTS, 2001). Erre a kritikai szempontra válaszul ugyanakkor felhozható, hogy az érzelmi intelligencia mérési kísérletei abból indulnak ki, hogy az érzelmi információk életbevágóan fontos témákban relevánsak, ezért valószínűsíthető, hogy létezik egyfajta általános konszenzus az érzelmek jelentése kapcsán, vagyis rendelkezünk bizonyos tudással arról, hogyan hasonlítsuk össze egy személy érzelmi válaszát azzal, ahogy az emberek egy bizonyos helyzetre tipikusan reagálnak. Így amikor egy-egy érzelmi probléma kapcsán egy válaszalternatívát jó válaszként jelölünk ki, valójában ezzel nem azt sugalljuk, hogy az érzelmek értelmezésének egyetlen helyes útja lenne, hanem azt teszteljük, hogy a személy milyen színvonalon birtokolja az érzelmek általános jelentésével kapcsolatban kulturálisan összegyűlt tudást. Az érzelmi intelligencia mérésével kapcsolatban sokan felhívták a figyelmet arra (például BRACKETT, RIVERS és munkatársai, 2006; BRACKETT, SALOVEY, 2006; GOLDENBERG, MATHESON és MANTLER, 2006), hogy a teljesítményteszttel mért és a kérdőívvel mért érzelmi intelligencia két, elkülönülő, egyéni különbséget ragad meg. PETRIDES és FURNHAM (2001) a világos megkülönböztetés céljából a vonásérzelmi intelligencia és a képesség-érzelmi intelligencia fogalmak bevezetését javasolták. A vonás-érzelmi intelligencia viselkedéses diszpozíciókra és ön-jellemzésekre vonatkozik a személy azon kapacitásaival kapcsolatban, hogy felismerje, feldolgozza és hasznosítsa az érzelmi információkat. A képesség-érzelmi intelligencia pedig a személy aktuális képességeire vonatkozik, hogy felismerje, feldolgozza és felhasználja az érzelmi információkat.

Az érzelmi intelligencia érvényességének tesztelése kísérleti helyzetben Az érzelmi intelligencia érvényességét kísérleti helyzetben eddig csak kevés kutatás vizsgálta (lásd LAM, KIRBY, 2002; DAY, CARROLL, 2004; LYONS, SCHNEIDER, 2005), annak ellenére, hogy a kísérleti pszichológia módszereivel történő bizonyí108


109

tás kulcsfontosságú lehet az érzelmi intelligencia fogalmi érvényességének tisztázása során. LYONS és SCHNEIDER (2005) két feladat megoldására kérték meg a résztvevő személyeket: egyrészt egy a figyelmi kapacitást erősen megterhelő, mechanikus, időnyomásos, számolási feladat megoldását kérték tőlük, másrészt egy beszédet kellett tartaniuk, amit videóra vettek (a beszéd témája a szexuális zaklatás volt). Eredményeik szerint az érzelmi intelligencia a számolásos feladat esetében az intelligencia kontrollálása után is javította a teljesítményt, valamint a nők esetében együtt járt a beszédfeladatban nyújtott jobb teljesítménnyel. DAY és CARROL (2004) egy másfajta feladathelyzetben mutatott ki kapcsolatot az érzelmi intelligencia és a magasabb szintű teljesítmény között: egy menedzser lehetséges döntési helyzetét szimulálták, amelyben különböző hátterű személyek foglalkoztatásáról kellett a részt vevő személyeknek döntést hozniuk. LAM és KIRBY (2002) időnyomás alatt, formális logikai gondolkodást igénylő feladatok megoldására kérték a részt vevő személyeket. Eredményeik szerint a teljesítményhelyzetben mért érzelmi intelligencia az intelligencia kontrollálása után is kapcsolatot mutat a feladatban nyújtott teljesítménnyel. A szerzők magyarázata szerint az érzelmileg intelligens személyek azért érnek el jobb eredményt a különböző típusú problémák megoldásában, mert hatékonyabban tudják szabályozni érzelmeiket a feladat okozta stresszhelyzetben, valamint képesek a feladattal interferáló negatív érzelmeiket kezelni, és ily módon hatékonyabban tudnak a feladatra koncentrálni. A TANULMÁNY CÉLKITŰZÉSEI A kutatás során a filmvetítés segítségével manipulált hangulat teljesítményre gyakorolt hatásait vizsgáltuk az érzelmi intelligencia függvényében. Többféle teljesítménymutató rögzítésére is sor került: 1. verbális fluencia, 2. figyelemterjedelem és 3. figyelmi pontosság. A legfontosabb célkitűzés annak tesztelése volt, hogy az érzelmi intelligencia területén jelenlévő egyéni különbségek befolyásolják-e a pozitív/negatív hangulatindukció különböző teljesítménymutatókra gyakorolt hatásait. Abból kiindulva, hogy a Salovey–Mayer-féle modell az érzelmi intelligenciát olyan információkezelő képesség-együttesnek tekinti, amely a pozitív és a negatív érzelmek alkalmazkodást szolgáló, kognitív hatékonyságot erősítő funkcióját aknázza ki, azt feltételeztük, hogy a magas érzelmi intelligenciával rendelkező egyének képesek a negatív érzelmek alkalmazkodást szolgáló funkcióját (precíz, kiélező, a hibát gyorsabban azonosító) kiaknázni, illetve képesek a pozitív érzelmek gondolat- és cselekvésrepertoárt tágító (asszociációt gazdagító) támogatását eredményesen felhasználni. Azt vártuk, hogy a magas érzelmi intelligenciával jellemezhető személyek a pozitív hangulat hatására képesek növelni a verbális fluenciafeladatban nyújtott teljesítményüket, valamint a figyelemterjedelmüket, illetve a negatív hangulat hatására fokozni tudják a figyelmi folyamataik pontosságát. Az alacsony érzelmi intelligenciával jellemezhető személyek esetében pedig azt vártuk, hogy náluk a pozitív hangulatindukció a figyelmi folyamatok pontosságát 109

110

–Nagy Henriett

aláássa, a negatív hangulatindukció pedig gátolja a verbális fluencia-feladatban nyújtott teljesítményt, valamint a figyelemterjedelem csökkenéséhez vezet. A fentiekben ismertetett elsődleges célkitűzés mellett a kutatási elrendezés alapján további kérdésfelvetések tesztelésére is lehetőség nyílt. Ezek a másodlagos hipotézisek a következő témakörökhöz sorolhatók: a) az érzelmi intelligencia teljesítmény-alapú és önbeszámolós mérései közötti összefüggés, b) nemi különbségek a képesség- és vonás-érzelmi intelligencia területén, c) a szakmai specializáció összefüggése a vonás- és képesség-érzelmi intelligenciával, illetve a d) képesség- és vonás-érzelmi intelligencia, valamint a hangulati mutatók változásának elemzései. Az érzelmi intelligencia teljesítmény-alapú és önbeszámolós mérései közötti összefüggés kapcsán az irodalmi adatokból kiindulva (BRACKETT, RIVERS és munkatársai, 2006; BRACKETT, SALOVEY, 2006; GOLDENBERG, MATHESON és MANTLER, 2006; ROOY, VISWESVARAN és PLUTA, 2005) azt feltételeztük, hogy a teljesítményalapú érzelmi intelligencia teszt pontszámai gyenge együttjárást mutatnak az önbeszámolós érzelmi intelligencia kérdőív pontszámával. A képesség-érzelmi intelligencia területén megjelenő nemi különbségek kapcsán a korábbi kutatások eredményeiből kiindulva (BRACKETT, MAYER és WARNER, 2004; DAY, CARROLL, 2004; EXTREMERA, FERNANDEZ-BERROCAL és SALOVEY, 2006; MAYER, CARUSO és SALOVEY, 1999) azt feltételeztük, hogy a nők a teljesítményalapú érzelmi intelligencia tesztben magasabb pontszámot érnek el, mint a férfiak. A vonás-érzelmi intelligencia kapcsán, szintén az irodalmi adatokból kiindulva (SAKLOFSKE, AUSTIN és MINSKI, 2003; SCHUTTE, MALOUFF és munkatársai, 2001; CIARROCHI, CHAN és BAJGAR, 2001; SCHUTTE, MALOUFF és munkatársai, 1998), azt feltételeztük, hogy a nők az önbeszámolós érzelmi intelligencia kérdőíven magasabb pontszámot érnek el, mint a férfiak. A korábbi kutatások adatai (például CARUSO, MAYER és SALOVEY, 2002) alapján, amelyek rámutattak arra, hogy az érzelmi intelligencia összefüggést mutat a segítő karrier preferálásával, azt feltételeztük, hogy a pszichológia szakos hallgatók a teljesítmény-alapú érzelmi intelligencia tesztben jobb teljesítményt érnek el, mint a nem pszichológia szakos hallgatók, valamint, hogy a pszichológia szakos hallgatók az önbeszámolós érzelmi intelligencia kérdőíven magasabb pontszámot érnek el, mint a nem pszichológia szakos hallgatók. Végül, a képesség- és vonás-érzelmi intelligencia, valamint a hangulati mutatók változásait a pozitív, illetve a negatív hangulati indukció hatására exploratív szándékkal elemeztük. MÓDSZER

A kísérleti minta jellemzői A kísérlet résztvevőit a budapesti egyetemek (pszichológia, pedagógia, andragógia, közgazdaságtan, műszaki és informatika szak) hallgatói köréből válogattuk. A résztvevők önként jelentkeztek a különböző fórumokon (egyetemek plakátjai, egyetemi órák, egyetemi weboldalak) meghirdetett kutatási felhívásra. A beválasz110


111

tás egyedüli kritériuma az egyetemi hallgatói státusz volt. A kísérletben összesen 93 fő, 24 férfi (25,8%) és 69 nő (74,2%) vett részt. 62 pszichológushallgató (66,7%) és 31 nem pszichológushallgató. 5 fő nem töltötte ki az érzelmi intelligencia teszteket, őket kihagytuk az elemzésekből. Így összesen 88 fő adatainak elemzését tudtuk végrehajtani: 23 férfi (26,1%), és 65 nő (73,9%), 59 fő pszichológushallgató és 29 fő nem pszichológushallgató egyetemista. A nem pszichológushallgatók közül 12 férfi és 17 nő, a pszichológushallgatók közül 11 férfi és 48 nő. A legfiatalabb résztvevő 18, a legidősebb 43 éves, az átlagéletkor 22,4 év (SD=4,20). A kontrollcsoportba soroltunk 28 személyt: 7 férfi és 21 nő, 17 nem pszichológushallgató és 11 pszichológushallgató. A negatív hangulatindukciós csoportba 27 személy került: 5 férfi és 22 nő, 2 nem pszichológushallgató és 25 pszichológushallgató, végül a pozitív hangulatindukciós csoportba: 11 férfi és 22 nő került, 10 nem pszichológushallgató és 23 pszichológushallgató2. A kontrollcsoportba sorolt személyek közül a legfiatalabb 18, a legidősebb 39 éves volt, átlagéletkor: 22,2 év (SD=3,87). A negatív csoportba sorolt személyek közül a legfiatalabb 19, a legidősebb 40 éves volt, átlagéletkor 22,6 év (SD = 4,40). A pozitív csoportban a legfiatalabb résztvevő 19, a legidősebb 43 éves volt, átlagéletkor: 22,3 év (SD=4,40).

Vizsgálati eszközök Hangulatindukció. A pozitív hangulatindukció céljából a Jégkorszak című film egyik vidám, 10 perces jelenetét vetítettük le, a negatív hangulatindukció kiváltására pedig szintén egy 10 perces filmrészletet alkalmaztunk, amely egy AIDS-ben szenvedő afrikai fiatallal készült interjút mutat be. A dokumentumfilm-részletben egy fiatal fiú a betegségével együtt járó szenvedéseiről, fájdalmairól, kétségbeeséséről, helyzetének reménytelenségéről beszél. A film utolsó kockája a fiú halálhíréről tájékoztat. A kontrollfeltételbe sorolt személyek egy a londoni metró építéséről szóló 10 perces dokumentumfilm-részletet néztek meg. A filmvetítés ideje alatt a részt vevő személyeket lassú szobakerékpározásra kértük. Ezt a körülményt két szempont miatt építettük be a kutatási tervbe: egyrészt ezáltal lehetővé vált, hogy úgy fogalmazzuk meg a kutatás instrukcióját, hogy abban a filmnek (a hangulati hatásoknak) a kiemelését el tudjuk kerülni, másrészt arra számítottunk, SCHACHTER (1971) érzelemelméletéből kiindulva, hogy a megemelt fiziológiai arousalszint a hangulatindukció intenzitását növelni fogja. Verbális fluencia mérése. A verbális fluencia-feladat hangulatindukció előtti változatában a részt vevő személyek feladata olyan szavak gyűjtése volt, amelyben rövid „ö” betű van (az ö betűn kívül más magánhangzót is tartalmazhatott a szó, illetve bármilyen szófajba tartozhatott), az instrukcióban arra kértük a részt vevő személyeket, hogy olyan sok szót írjanak, amennyit csak tudnak. A verbális fluencia2

Látható, hogy a kontrollcsoport, illetve a kísérleti csoportok fordított összetételűek a pszichológus/nem pszichológus résztvevők arányát tekintve, azonban mivel nem találtunk szignifikáns különbséget a pszichológushallgatók és a nem pszichológushallgatók csoportjai között sem a hangulati reaktivitás, sem a teljesítménymutatók vonatkozásában, így ez a kiegyensúlyozatlanság nem befolyásolhatta érdemben az eredményeket.

111

112

–Nagy Henriett

feladat hangulatindukciót követő változatában pedig olyan szavak gyűjtése volt a résztvevők feladata, amelyekben rövid „ü” betű található, a fentiekkel azonos feltételek mellett.3 Teljesítményként az összegyűjtött és a megfogalmazott kritériumoknak eleget tevő szavak számát vettük figyelembe (verbális fluencia-mutató). A figyelem mutatóinak mérése. A figyelem vizsgálatára egy papír-ceruza tesztet alkalmaztunk, melyben egy A/4-es oldalon nyomtatott nagy betűk találhatók szünet nélkül, soronként 53 darab, a feladat pedig az E, P és K betűk megtalálása és áthúzása. A feladat megoldására 3 perc állt rendelkezésre, amely alatt a résztvevő személyeknek az olvasási iránynak megfelelően a lap tetejéről indulva kellett megtalálni lehetőleg az összes fönt említett betűt. Az eredmények alapján több mutatót határoztunk meg. A figyelemterjedelem-mutató meghatározásakor azt ellenőriztük, hogy a személy hány karakterig jutott el a 3 perc alatt, az utolsó megjelölt betűt figyelembe véve. A figyelmi pontosság-mutatót pedig a kihagyások és a téves riasztások összegeként határoztuk meg, így e mutató esetében az alacsonyabb érték jelez magasabb figyelmi pontosságot. Az érzelmi intelligencia mérése. Az érzelmi intelligencia mérése a felújított Szemből Olvasás Teszt (SOT), valamint az Érzelmek Mérése Skála (AES-HU)4 alkalmazásával történt. A Szemből Olvasás Teszt magyarul 2006-ban jelent meg BARONCOHEN „Elemi különbség” című könyvében. A teszt olyan érzelmi arckifejezéseket ábrázoló fényképeket mutat a résztvevőknek (összesen 36-ot), melyeken csupán az arc egy vékony sávja, a szemek körüli rész látható. A tesztet kitöltő személy feladata kiválasztani a kép négy sarkában lévő egy-egy szó közül azt, amely a legjobban jellemzi a képen látható személy érzéseit vagy gondolatait. Az érzelmi intelligencia mutatót a helyesen megválaszolt tételek összege adja. A tesztsorozat fotóinak felújítását G. TÓTH Kinga (2008) végezte el. A felújított teszt validálása BARONCOHEN munkacsoportjával együttműködésben az ELTE PPK Személyiség- és Egészségpszichológiai Tanszékén jelenleg is folyik. Az eddig elvégzett elemzések rámutatnak arra, hogy a skála mérsékelt megbízhatósággal rendelkezik, és pozitív irányú együttjárást mutat a Bar-On-féle Érzelmi Intelligenciateszt Empátia alskálájával, valamint negatív összefüggést a Toronto Alexitymia Skálával mért alexitymiával (lásd NAGY, 2010). Az Érzelmek Mérése Skála (Assessing Emotions Scale, AES, SCHUTTE, MALOUFF és munkatársai, 1998) SALOVEY és MAYER 1990ben kidolgozott érzelmi intelligencia modelljére épül, és a szerzők eredeti elképzelése szerint egy általános érzelmi intelligencia faktort mér. A vonás-érzelmi intelligencia mutatót a skála tételeire adott pontszámok átlagolásával kapjuk. Az AES-HU skála hazai adaptálására irányuló korábbi vizsgálataink (ezek összefoglalását lásd NAGY, 2010) támogatták a kérdőív érvényességét, mivel a skála alkalmazásával mért vonás-érzelmi intelligencia függetlennek bizonyult az intelligenciától és csupán mérsékelt együttjárást mutatott négy big five faktorral (extroverzió, 3

A kutatást megelőzően egy elővizsgálatban teszteltük, hogy nincs különbség a 3 perc alatt összegyűjthető „ö betűs” és „ü betűs” szavak számában. 4 A kérdőívre a nemzetközi szakirodalom több különböző elnevezéssel is utal: Emotional Intelligence Scale, EIS; Schutte Self Report Inventory, SSRI; Assesing Emotions Scale, AES; Schutte Self Report Emotional Intelligence, SSREI. A hazai szakirodalomban a skála két elnevezéssel fordul elő: Érzelmek Mérése Skála, Schutte-féle Önbeszámolós Érzelmi Intelligencia Skála. A skála kidolgozói legújabban az Assesing Emotions Scale (Érzelmek Megértése Skála) elnevezést alkalmazzák.

112


113

barátságosság, lelkiismeretesség és érzelmi stabilitás), továbbá a skála alkalmazásával mért vonás-érzelmi intelligencia közepes erősségű negatív összefüggést jelzett az alexitymiával és a depresszióval. Hangulatmérő kérdőívek. Az aktuális hangulat mérésére többféle eszközt is alkalmaztunk. Az első az Arcok Skála (Faces Scale, ANDREWS, WITHEY, 1976) volt, amely hét sematikus arcot tartalmaz. A bal oldali arc a legvidámabb, ettől jobbra egyre szomorúbb arcok kapnak helyet: középen semleges, jobb oldalon a legszomorúbb. Az Arcok Skála a hangulati állapot általános szintjét tükrözi (általános hangulati mutató). A másik eszköz a Rövid Hangulatintrospekciós Kérdőív volt, amelyet szintén az aktuális hangulat mérésére állítottunk össze, és amely 10-10 pozitív, illetve negatív állapotra vonatkozó kijelentést (például jól érzem magam, vidám vagyok, feszültnek érzem magam, aggódom) tartalmaz. A kitöltőnek 1-től 4-ig terjedő skálán kell értékelni az egyes állításokat. Jelen vizsgálatban mi elsősorban a pozitív és negatív hangulat összehasonlítására voltunk kíváncsiak, ezért külön-külön öszszeadtuk a pozitív és negatív megfogalmazású itemeket, így kaptuk a pozitív érzelem és negatív érzelem skálákat.

Eljárás A kísérletre jelentkező személyeket véletlenszerűen osztottuk a két kísérleti csoport valamelyikébe (pozitív hangulatindukció, negatív hangulatindukció) vagy a kontrollcsoportba. Az adatok gyűjtése egyéni tesztfelvétellel zajlott, és egyénenként 50 percet vett igénybe. A tájékoztatást követően a résztvevők kitöltötték a két hangulati kérdőívet, majd megoldották a két háromperces papír-ceruza feladatot: elsőként a verbális fluencia-feladatot, majd a figyelmi próbát. A következő lépésben arra kértük a résztvevőket, hogy 10 percig lassú tempóban szobakerékpározzanak, miközben egy projektor alkalmazásával vetített filmrészletet tekintettek meg, a csoportba sorolásuknak megfelelően (pozitív, negatív és semleges filmrészlet). A szobakerékpározást követően a kísérleti személyek ismét kitöltötték a két hangulati lapot, majd megoldották a verbális fluenciát mérő feladatot és a figyelmi próbát. A résztvevők a kutatást követő napon otthonukban töltötték ki a két on-line érzelmi intelligencia tesztet. A leíró statisztikák kapcsán átlagokat és szórásokat számoltunk. A változók közötti kapcsolatok elemzését Pearson-féle lineáris korrelációs együtthatók, a független csoportok összehasonlítását t-próbák és Mann–Whitney U-próbák alkalmazásával végeztük. A hangulatindukció (pozitív, negatív) és a különböző érzelmi intelligencia (magas és alacsony csoport) mutatók együttes hatását a teljesítménymutatók változására (a filmvetítés utáni és a filmvetítés előtti teljesítmények különbsége) kétszempontos független mintás varianciaanalízissel teszteltük. Az érzelmi intelligenciamutatók kapcsán az alacsony és magas csoportokat a medián értékek figyelembevételével alakítottuk ki. Az érzelmi intelligencia mutatókat ugyanakkor csoportbontás nélkül is figyelembevettük és nemlineáris regresszióelemzésekkel is teszteltük az érzelmi intelligencia teljesítményváltozásokra gyakorolt hatásait. 113

114

–Nagy Henriett

EREDMÉNYEK

Az érzelmi intelligencia skálák leíró jellemzőinek vizsgálata, a nemi különbségek és a szakmai specializáció hatásai az érzelmi intelligencia területén Elsőként az érzelmi intelligencia tesztek leíró statisztikáit, megbízhatósági mutatóit (lásd 1. táblázat) és egymással való összefüggéseit vizsgáltuk meg. A tételek belső konzisztenciáját becslő Cronbach-alfa mutató a képességalapú érzelmi intelligencia teszt esetében nem érte el a kutatási gyakorlatban általánosan alkalmazott 0,7-es kritériumot (Cronbach-alfa: 0,57), a vonás-érzelmi intelligencia skála azonban kiváló belső konzisztencia mutatóval volt jellemezhető (Cronbach-alfa: 0,84). Ezek az eredmények megegyeznek a szakirodalomban közölt adatokkal, amelyek mérsékelt megbízhatóságról számolnak be az érzelmi intelligencia képességalapú mérései kapcsán (például MAYER, GEHER, 1996; SULLIVAN, 1999; MAYER, SALOVEY és CARUSO, 1997; MAYER, CARUSO és SALOVEY, 1999), illetve kiváló belsőkonzisztencia-mutatókról a kérdőívvel történő mérések esetében (például CIARROCHI, CHAN és BAJGAR, 2001; SAKLOFSKE, AUSTIN és MINSKI, 2003; SCHUTTE, MALOUFF és munkatársai, 2001). 1. táblázat. Az érzelmi intelligencia tesztek leíró statisztikái és megbízhatósági mutatói

Skálák SOT AES-HU

Nők átlag 12,6 04,0

szórás 2,62 0,35

Férfiak átlag 11,6 03,9

szórás 3,23 0,35

Összehasonlító statisztika t p 1,47 0,145 0,43 0,663

Hatásméret

Cronbachalfa

0,36 0,04

0,57 0,84

Megjegyzés: nők n=65, férfiak n=23 SOT: Szemből Olvasás Teszt, AES-HU: Érzelmek Mérése Skála

Az érzelmi intelligencia tesztek egymással való összefüggései kapcsán azt feltételeztük, hogy a képességalapú érzelmi intelligencia teszt pontszámai gyenge együttjárást mutatnak az önjellemzésen alapuló érzelmi intelligencia teszt pontszámaival. Mintánkban a SOT-tal mért képesség-érzelmi intelligencia mutató és az AESHU alapján mért vonás-érzelmi intelligencia totál pontszám között statisztikailag megbízható (p < 0,001) mérsékelt nagyságú együttjárás (r = 0,345) mutatkozott. Az érzelmi intelligencia területén megnyilvánuló nemi különbségek kapcsán azt vártuk, hogy a nők mindkét érzelmi intelligencia tesztben magasabb pontszámot érnek el, mint a férfiak. A nemek közötti összehasonlítást kétmintás t-próbák alkalmazásával teszteltük, és nem találtunk statisztikailag szignifikáns nemi különbséget a képesség-érzelmi intelligencia és a vonás-érzelmi intelligencia kapcsán sem. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a nők mindkét mérés esetében magasabb átlagértékeket értek el, mint a férfiak (lásd 1. táblázat). 114

115


A szakmai specializáció hatása kapcsán azt feltételeztük, hogy a pszichológia szakos hallgatók mindkét érzelmi intelligencia mérés során magasabb pontszámot érnek el, mint a nem pszichológia szakos hallgatók. A hipotézist kétmintás t-próbák alkalmazásával teszteltük, amelynek eredményeit a 2. táblázat foglalja össze. A képesség-érzelmi intelligenciát mérő SOT nem mutatott statisztikailag megbízható különbséget a két csoport között, bár a pszichológushallgatók teljesítményének átlagértéke magasabb volt. A vonás-érzelmi intelligencia területén azonban megbízható (p = 0,025) különbséget találtunk: a pszichológushallgatók magasabb szintű érzelmi képességekről számoltak be, mint a nem pszichológushallgatók. A szakmai specializáció hatása a vonás-érzelmi intelligenciára közepes mértékűnek bizonyult (Cohen-d = 0,59). 2. táblázat. A pszichológushallgatók és nem pszichológushallgatók érzelmi intelligenciájának összehasonlítása

Skálák SOT AES-HU

Pszichológus átlag 12,6 04,0

szórás 2,77 0,32

Nem pszichológus átlag 11,9 03,8

szórás 2,87 0,38

Összehasonlító statisztika t p 733,50 0,274 002,28 0,025

Hatásméret 0,25 0,59

Megjegyzés: pszichológushallgatók n=59, nem pszichológushallgatók n=29 SOT: Szemből Olvasás Teszt, AES-HU: Érzelmek Mérése Skála

Képesség- és vonás-érzelmi intelligencia, valamint a hangulati mutatók változásának elemzései A pozitív hangulatindukció hatására bekövetkező hangulati változások eltéréseit a képesség-érzelmi intelligencia pontszám alapján kialakított magas és alacsony csoportokban, illetve a vonás-érzelmi intelligencia totál pontszám alapján kialakított magas és alacsony csoportban Mann–Whitney U-próbák alkalmazásával teszteltük. Eredményeink szerint sem a képesség-érzelmi intelligencia kapcsán kialakított magas és alacsony csoport, sem a vonás-érzelmi intelligencia kapcsán kialakított magas és alacsony csoport nem különbözött egymástól szignifikáns szinten a pozitív hangulatindukcióra adott hangulati változásokban. A negatív film megtekintésének hatására előálló hangulatváltozások különbségeit a képesség-érzelmi intelligencia alapján kialakított alacsony és magas csoportok között szintén Mann–Whitney U-próbák alkalmazásával teszteltük. A hangulati mutatók közül egyedül a pozitív érzelmek változása kapcsán találtunk tendenciaszintű különbséget a csoportok között (Z = –1,745; p = 0,081): a magas képesség-érzelmi intelligenciával rendelkező csoport esetében a negatív hangulatindukció következményeként a pozitív érzelmek nagyobb mértékű csökkenése volt megfigyelhető. Az általános hangulati mutató változása, valamint a negatív érzelmek 115

116

–Nagy Henriett

változása kapcsán nem volt különbség a csoportok között. A vonás-érzelmi intelligencia pontszám alapján kialakított alacsony és magas csoportok között nem találtunk szignifikáns különbséget a negatív hangulat-indukcióra adott reaktivitás területén.

A hangulatindukció és a képesség-érzelmi intelligencia együttes hatása a teljesítményre Verbális fluenciára vonatkozó eredmények. A 3. táblázat bemutatja, hogy a magas képesség-érzelmi intelligenciával rendelkező személyek a pozitív feltétel esetén teljesítményjavulást, a kontroll- és a negatív feltételek esetén pedig teljesítményromlást mutattak a verbális fluencia-feladatban. Az alacsony képesség-érzelmi intelligenciával rendelkezők esetében a pozitív, a negatív és a kontrollfeltétel esetén is teljesítményromlást tapasztaltunk. Az adatok tehát azt jelzik, hogy ebben a feladatban csak a pozitív feltételbe sorolt és magas érzelmi intelligenciával rendelkezők csoportjában volt megfigyelhető teljesítményjavulás. A verbális fluencia-próbában tapasztalt teljesítmény változása kapcsán a kétszempontos független mintás varianciaanalízis a hangulati feltétel tendenciaszintű főhatását igazolta (F(2, 82) = 2,767; p = 0,069), a hatásméret alacsony volt (partial eta squared = 0,063). A csoportok közötti post hoc elemzések (Tukey HSD Test) azt mutatták, hogy a pozitív feltételnél jelentkező átlag (M = 0,7; SD = 6,19) tendenciaszinten különbözött (p = 0,066) a kontrollfeltételnél mért átlagtól (M = –2,3; SD = 4,85). Figyelemterjedelemre vonatkozó eredmények. A figyelemterjedelem-mutató változása kapcsán a magas képesség-érzelmi intelligenciával rendelkező személyek a pozitív, a negatív és a kontrollfeltétel esetén is teljesítményjavulást mutattak. Az alacsony képesség-érzelmi intelligenciával rendelkezők esetében szintén mindhárom feltételnél teljesítményjavulást tapasztaltunk (3. táblázat). A kétszempontos független mintás varianciaanalízis a hangulati feltétel főhatását tendenciaszinten jelezte (F(2, 82) = 2,872; p = 0,062), a hatásméret alacsony volt (partial eta squared = 0,065). A csoportok közötti post hoc elemzések (Tukey HSD Test) azt mutatták, hogy a negatív feltételnél jelentkező átlag (M = 17,9; SD = 55,25) szignifikáns szinten különbözött (p = 0,033) a kontrollfeltételnél mért átlagtól (M = 61,2; SD = 67,16). A kontroll- és a pozitív feltételeknél nagyobb mértékben javult a résztvevők teljesítménye, mint a negatív feltételnél. Továbbá, a Mann–Whitney U-próbák rámutattak arra, hogy amíg a kontroll- és a pozitív feltétel esetén nem jelentkezett szignifikáns különbség a magas és alacsony képesség-érzelmi intelligenciával rendelkezők teljesítményváltozása között, addig a negatív feltétel esetében a két csoport teljesítményváltozása tendenciaszinten különbözött egymástól (Z = –1,856; p = 0,063): a magas képesség-érzelmi intelligenciával rendelkezők teljesítménye nagyobb mértékben javult. Figyelmi pontosságra vonatkozó eredmények. A 3. táblázat bemutatja, hogy a figyelmi pontosságváltozás területén a magas képesség-érzelmi intelligenciával rendelkező személyek a pozitív, a negatív és a kontrollfeltétel esetén is teljesítményjavulást (csökkent a hibázások száma) mutattak. Az alacsony képesség-érzelmi intelligenciá116


117

val rendelkezők esetében a pozitív és a negatív feltétel esetén teljesítményjavulást, a kontrollfeltétel esetén pedig teljesítményromlást tapasztaltunk. A Mann–Whitney U-próbák nem jeleztek szignifikáns különbséget sem a pozitív, sem a negatív feltétel esetén a magas és alacsony képesség-érzelmi intelligenciával rendelkezők teljesítményváltozása között, illetve a kétszempontos független mintás varianciaanalízis kapcsán nem találtunk interakciós hatást, valamint a hangulati feltétel és az érzelmi intelligencia főhatása sem igazolódott. 3. táblázat. A teljesítménymutatók változásának leíró statisztikái a képesség-érzelmi intelligencia csoportok szerinti bontásban a három feltétel esetén

Változók

Pozitív feltétel Negatív feltétel Kontrollfeltétel Magas kEI Alacsony kEI Magas kEI Alacsony kEI Magas kEI Alacsony kEI n=16 n=17 n=12 n=15 n=15 n=13 átlag szórás átlag szórás átlag szórás átlag szórás átlag szórás átlag szórás

Verbális fluencia02,10 06,42 –0,50 05,87 –2,10 04,80 –0,50 04,86 –2,20 03,85 02,50 05,71 különbség Figyelemterjedelem- 47,50 70,11 31,70 60,23 36,70 34,29 02,93 64,82 50,90 64,52 70,20 70,32 különbség Figyelmi pontosság- –3,10 6,25 –3,70 06,83 –3,00 07,85 –2,00 07,64 –2,00 04,38 01,50 05,19 különbség* Magas kEI: magas képesség-érzelmi intelligencia csoport, Alacsony kEI: alacsony képesség-érzelmi intelligencia csoport, * A negatív számok javulást jelentenek Megjegyzés:

A hangulatindukció és a vonás-érzelmi intelligencia együttes hatása a teljesítményre Verbális fluenciára vonatkozó eredmények. A 4. táblázat bemutatja, hogy a magas vonás-érzelmi intelligenciával jellemezhető személyek a pozitív feltétel esetén teljesítményjavulást, a negatív és a kontrollfeltételeknél pedig teljesítményromlást mutattak. Az alacsony vonás-érzelmi intelligenciával jellemezhető személyek esetében mindhárom feltétel esetén teljesítményromlást tapasztaltunk. Láthatjuk, hogy a képesség-érzelmi intelligencia alapján kialakított csoportoknál megfigyeltekhez hasonlóan, ez esetben is csak a pozitív feltételbe került és magas érzelmi intelligenciával jellemezhetők csoportjában volt megfigyelhető teljesítményjavulás ebben a feladatban. A nemlineáris regresszióelemzés eredménye szerint a vonásérzelmi intelligencia a pozitív hangulatindukciós csoportban a verbális fluenciaváltozásra szignifikáns szintű hatást gyakorolt: a simított nemlineáris regresszióhoz tartozó nemlineáris korrelációs együttható: 0,406; p = 0,036; a regresszióval magyarázott variancia aránya pedig 0,165. A kétszempontos független mintás 117

118

–Nagy Henriett

varianciaanalízis a hangulati feltétel tendenciaszintű főhatását jelezte (F(2, 82) = 2,861; p = 0,063), a hatásméret alacsony volt (partial eta squared = 0,065). A csoportok közötti post hoc elemzések (Tukey HSD Test) azt mutatták, hogy a pozitív feltételnél jelentkező átlag (M = 0,7; SD = 6,19) tendenciaszinten különbözött (p = 0,066) a kontrollfeltételnél mért átlagtól (M = –2,3; SD = 4,85). Figyelemterjedelemre vonatkozó eredmények. A figyelemterjedelem-változás kapcsán azt találtuk, hogy a magas vonás-érzelmi intelligenciával jellemezhető személyek a pozitív, a negatív és a kontrollfeltétel esetén is teljesítményjavulást mutattak. Az alacsony vonás-érzelmi intelligenciával jellemezhetők csoportjában szintén mindhárom feltétel teljesítményjavulással járt együtt. A két szempontos független mintás varianciaanalízis a hangulati feltétel szignifikáns szintű főhatását igazolta (F(2, 82) = 3,642; p = 0,031), a hatásméret alacsony volt (partial eta squared = 0,082). A csoportok közötti post hoc elemzések (Tukey HSD Test) azt mutatták, hogy a negatív feltételnél jelentkező átlag (M = 17,9; SD = 55,25) szignifikáns szinten különbözött (p = 0,034) a kontrollfeltételnél mért átlagtól (M = 61,2; SD = 67,16). A negatív feltétel esetében kisebb mértékben nőtt a személyek teljesítménye ebben a próbában, mint a kontrollfeltétel helyzetében. Figyelmi pontosságra vonatkozó eredmények. A figyelmi pontosság változás területén azt találtuk, hogy a magas vonás-érzelmi intelligenciával jellemezhető személyek a pozitív és a negatív feltétel esetén teljesítményjavulást, a kontrollfeltétel esetén pedig teljesítményromlást mutattak. Az alacsony vonás-érzelmi intelligenciával jellemezhetők esetében a pozitív és a kontrollfeltétel esetén teljesítményjavulást, a negatív feltétel esetén pedig teljesítményromlást tapasztaltunk (4. táblázat).

4. táblázat. A teljesítménymutatók változásának leíró statisztikái a vonás-érzelmi intelligencia csoportok szerinti bontásban a három feltétel esetén

Változók

Pozitív feltétel Negatív feltétel Kontrollfeltétel Magas vEI Alacsony vEI Magas vEI Alacsony vEI Magas vEI Alacsony vEI n=18 n=15 n=16 n=11 n=9 n=19 átlag szórás átlag szórás átlag szórás átlag szórás átlag szórás átlag szórás

Verbális fluencia01,80 04,68 –0,60 07,58 –0,90 05,61 –1,70 03,55 –3,70 04,96 –1,70 04,79 különbség Figyelemterjedelem- 28,60 69,79 52,30 57,60 26,60 60,15 5,20 47,03 71,20 88,16 56,50 56,90 különbség Figyelmi pontosság- –5,80 05,12 –0,50 06,85 –4,40 05,99 0,20 09,05 00,80 04,70 –0,60 05,31 különbség* Magas vEI: magas vonás-érzelmi intelligencia csoport, Alacsony vEI: alacsony vonás-érzelmi intelligencia csoport, * A negatív számok javulást jelentenek Megjegyzés:

118


119

A Mann–Whitney U-próba a pozitív feltétel esetén (Z = –2,174; p = 0,030) szignifikáns különbséget jelzett a magas és alacsony vonás-érzelmi intelligenciával jellemezhetők teljesítményváltozása között: a magas érzelmi intelligenciájúak esetében a figyelmi pontosság javulása nagyobb mértékű volt. A nemlineáris regresszióelemzés eredménye szerint a pozitív hangulatindukciós csoportban a vonás-érzelmi intelligencia szignifikáns szintű hatást gyakorolt a figyelmi pontosság változásra: a simított nemlineáris regresszióhoz tartozó nemlineáris korrelációs együttható: 0,552; p = 0,001; a regresszióval megmagyarázott varianciaarány 0,305.

DISZKUSSZIÓ A tanulmány a Salovey–Mayer-féle érzelmi intelligencia modell érvényességének tesztelésére vállalkozott egy laboratóriumi kutatáson keresztül. Az eljárás során a filmvetítés segítségével manipulált hangulat (vidám, szomorú, semleges) teljesítménymutatókra (verbális fluencia, figyelemterjedelem, figyelmi pontosság) gyakorolt hatásait rögzítettük, és azt teszteltük, hogy az érzelmi intelligencia területén jelenlévő egyéni különbségek befolyásolják-e a pozitív/negatív hangulatindukció különböző teljesítménymutatókra gyakorolt hatásait. Elemeztük az érzelmi intelligencia teljesítményalapú és önbeszámolós mérései közötti összefüggést, a képesség- és vonás-érzelmi intelligencia területén jelentkező nemi különbségeket, a szakmai specializáció összefüggését a vonás- és képesség-érzelmi intelligenciával, a képesség- és vonás-érzelmi intelligencia, valamint a hangulati mutatók változásait, továbbá különböző teljesítménymutatók változásait a képesség- és vonás-érzelmi intelligencia függvényében a három feltétel esetén. Az érzelmi intelligencia tesztek (SOT, AES-HU) egymással való összefüggései kapcsán azt találtuk, hogy a teljesítményalapú érzelmi intelligencia teszt pontszámai gyenge együttjárást mutatnak az önjellemzésen alapuló érzelmi intelligencia teszt pontszámaival. Ez az eredmény megegyezik a nemzetközi adatokkal, amelyek szintén gyenge korrelációt jeleznek a kétféle mérési eljárás között (BRACKETT, RIVERS és munkatársai, 2006; BRACKETT, SALOVEY, 2006; GOLDENBERG, MATHESON és MANTLER, 2006; ROOY, VISWESVARAN és PLUTA, 2005). A szakmai specializáció hatása kapcsán azt találtuk, hogy a pszichológia szakos hallgatók a vonás-érzelmi intelligencia területén magasabb pontszámot érnek el, mint a nem pszichológia szakos hallgatók. Ez az eredmény egybecseng egy korábbi hasonló kutatás eredményével (CARUSO, MAYER és SALOVEY, 2002), amely rámutatott arra, hogy az érzelmi intelligencia és a segítő karrier preferálása között összefüggés mutatkozik. A vidám és szomorú filmek megtekintésének hatására megfigyelhető hangulati változásokat a képesség- és vonás-érzelmi intelligencia függvényében elemeztük, és azt találtuk, hogy a magas képesség-érzelmi intelligenciával rendelkező csoport esetében a negatív hangulatindukció következményeként a pozitív érzelmek nagyobb mértékű csökkenése figyelhető meg, vagyis a magas érzelmi intelligenciával jellemezhető személyek intenzívebben reagálnak a negatív hangulati indukcióra, 119

120

–Nagy Henriett

mint az érzelmileg kevésbé intelligens személyek, akiknek a hangulata nem változik számottevően az indukció hatására. Ugyanakkor, a pozitív hangulatindukció kiválthatóságában nem különbözik a két csoport. Ezek az eredmények azt sugallják, hogy a magas érzelmi intelligencia inkább a negatív hangulat tudatosításában, majd erre épülő kontrollálásában játszhat szerepet, nem pedig a jó hangulat elérésében. A verbális fluencia-feladatban regisztrált teljesítményváltozás kapcsán azt találtuk, hogy a résztvevők teljesítményjavulást csak a pozitív feltétel esetében mutatnak. Ez az adat támogatja FREDRICKSON (1998, 2001) pozitív érzelmekről szóló elméletét, amely szerint a pozitív érzelmek kitágítják a személy pillanatnyi gondolat- és cselekvésrepertoárját. Ugyanakkor az érzelmi intelligencia modell érvényességét támogató eredmény, hogy a verbális fluencia-próbában teljesítményjavulás csak a pozitív feltételbe került és magas érzelmi intelligenciával jellemezhető személyeknél figyelhető meg (lásd 1. ábra). Ez az összefüggés érvényesnek bizonyult, függetlenül attól, hogy az érzelmi intelligenciát önjellemző kérdőívvel vagy teljesítményteszttel mértük.

Verbális fluencia-változás és képesség-érzelmi intelligencia

Átlag 3 magas EI

2,1

alacsony EI 2

1

0

-0,5

-0,5

-1

-2

-2,2

-2,1

-2,5 -3 kontroll

negatív

pozitív

1. ábra. A hangulatindukció és a képesség-érzelmi intelligencia együttes hatása a verbális fluencia teljesítményváltozására

120

121


A figyelemterjedelem változása kapcsán azt találtuk, hogy a kontrollfeltétel esetében nagyobb mértékben javul a résztvevők teljesítménye, mint a negatív feltételnél. Továbbá a negatív feltétel esetében a magas és alacsony érzelmi intelligencia csoportok teljesítményváltozása eltérő: a magas érzelmi intelligenciával rendelkezők teljesítménye nagyobb mértékben javul, mint az alacsony érzelmi intelligenciával rendelkezőké. Mindez arra enged következtetni, hogy a magas érzelmi intelligenciával rendelkező személyek azok, akik a negatív hangulat lehetséges romboló hatását sikeresebben képesek kivédeni (lásd 2. ábra). Ez az összefüggés ismét érvényesnek bizonyult, függetlenül attól, hogy az érzelmi intelligenciát önjellemző kérdőívvel vagy teljesítményteszttel mértük.

Átlag 80

Figyelemterjedelem-változás és a képesség-érzelmi intelligencia 70,2

magas EI

70

alacsony EI

60

50,9

47,5

50

36,7

40

31,7 30

20

10

2,93

0 kontroll

negatív

pozitív

2. ábra. A hangulatindukció és a képesség-érzelmi intelligencia együttes hatása a figyelemterjedelem-változásra

Összességében eredményeink támogatják a Salovey–Mayer-féle érzelmi intelligencia modell érvényességét, mivel igazoltuk, hogy a magas érzelmi intelligenciával jellemezhető személyek képesek felhasználni a pozitív hangulat kreativitást fokozó hatását, illetve képesek kivédeni a negatív hangulat lehetséges figyelembeszűkítő következményét. A tanulmány rámutatott arra is, hogy az érzelmi intelligencia mérésére alkalmazott kétféle megközelítés bár elkülöníthető konstruktumokat mér, mégis jól megfér egymás mellett, és ezek együttes alkalmazása a személy érzelmi intelligenciájának becslésekor többlet információkat nyújthat. 121

122

–Nagy Henriett

A KUTATÁS KORLÁTAI A kapott eredmények interpretációjánál fontos figyelembe venni a kutatás korlátait. Egyrészt, az elemzések során elvégzett számos statisztikai próba az I-fajú hiba megnövekedését okozhatta, mivel semmilyen korrekciót nem alkalmaztunk, ezt az eredmények interpretációjánál figyelembe kell venni. A hangulatindukció és az érzelmi intelligencia teljesítménymutatókra gyakorolt hatásainak elemzése kapcsán a sok tendenciaszintű eredmény megnehezíti a következtetések levonásának megbízhatóságát. Az eredmények általánosíthatóságát korlátozza, hogy a kutatásban kizárólag egyetemisták (többségében nő pszichológushallgatók) vettek részt. A korlátok között kell még megemlítenünk, hogy az alkalmazott teljesítményalapú érzelmi intelligenciamérés nem fedte le a képességalapú érzelmi intelligencia konstruktum teljes tartományát. A fentiekben ismertetett korlátok miatt a jövőben nagyobb és heterogénebb minta és más teljesítménytesztek bevonásával indokolt a kutatás folytatása.

IRODALOM ANDREWS, F. M., & WHITHEY, S. B. (1976) Social indicators of wellbeing. Plenum Press, New York BAR-ON, R. (1997) Bar-On Emotional Quotient Inventory (EQ-i): Technical manual. MultiHealth Systems, Toronto, Canada BARON-COHEN, S. (2006) Elemi különbség. Férfiak, nők és szélsőséges férfiagy. Osiris Kiadó, Budapest BRACKETT, M. A., & SALOVEY, P. (2006) Measuring emotional intelligence with the Mayer– Salovey–Caruso Emotional Intelligence Test (MSCEIT). Psicothema, 18, 34–41. BRACKETT, M. A., MAYER, J. D., & WARNER, R. M. (2004) Emotional intelligence and its relation to everyday behaviour. Personality and Individual Differences, 36, 1387–1402. BRACKETT, M. A., RIVERS, S. E., SHIFFMAN, S., LERNER, N., & SALOVEY, P. (2006) Relating emotional abilities to social functioning: A comparison of self-report and performance measures of emotional intelligence. Journal of Personality and Social Psychology, 91, 780– 795. CARUSO, D. R., MAYER, J. D., & SALOVEY, P. (2002) Relation of an ability measure of emotional intelligence to personality, Journal of Personality Assessment, 79, 306–320. CIARROCHI, J., CHAN, A. Y. C., & BAJGAR, J. (2001) Measuring emotional intelligence in adolescents. Personality and Individual Differences, 31, 1105–1119. DAY, A. L., & CARROLL, S. A. (2004) Using an ability-based measure of emotional intelligence to predict individual performance, group performance, and group citizenship behaviours. Personality and Individual Differences, 36, 1443–1458. DIGMAN, J. M. (1990) Personality structure: Emergence of the Five-factor model. Annual Review of Psychology, 41, 417–440. EXTREMERA, N., FERNANDEZ-BERROCAL, P., & SALOVEY, P. (2006) Spanish version of the Mayer-Salovey-Caruso Emotional Intelligence Test (MSCEIT). Version 2.0; Reliabilities, age and gender differences. Psicothema, 18, 42–48.

122


123

FREDRICKSON, B. L. (1998) What good are positive emotions? Review of General Psychology, 2, 300–319. FREDRICKSON, B. L. (2001) The role of positive emotions in positive psychology: The broaden-and-build theory of positive emotions. American Psychologist, 56, 218–226. G. TÓTH K. (2008) Szemekben tükröződő érzelmek. Simon Baron-Cohen Eye-tesztjének felújítása. Pszichometriai házi dolgozat. ELTE, PPK, Személyiség- és Egészségpszichológiai Tanszék, Budapest GOLDENBERG, I., MATHESON, K., & MANTLER, J. (2006) The assessment of emotional intelligence: A comparison of performance-based and self-report methodologies. Journal of Personality Assessment, 86, 33–45. GOLEMAN, D. (1997) Érzelmi intelligencia. Háttér Kiadó, Budapest IZARD, C. E. (2001) Emotional intelligence or adaptive emotion? Emotion, 1, 249–257. LAM, L. T., & KIRBY, S. L. (2002) Is emotional intelligence an advantage? An exploration of the impact of emotional and general intelligence on individual performance. The Journal of Social Psychology, 142, 133–143. LYONS, J. B., & SCHNEIDER, T. R. (2005) The influence of emotional intelligence on performance. Personality and Individual Differences, 39, 693–703. MAYER, J. D., & GEHER, G. (1996) Emotional intelligence and the identification of emotion. Intelligence, 22, 89–114. MAYER, J. D., & SALOVEY, P. (1997) What is emotional intelligence? In SALOVEY, P., and SLUYTER, D. (eds) Emotional development and emotional intelligence. 3–31. Basic Books, New York MAYER, J. D., CARUSO, D. R., & SALOVEY, P. (1999) Emotional intelligence meets traditional standards for emotional intelligence. Intelligence, 27, 267–298. MAYER, J. D., SALOVEY, P., & CARUSO, D. (1997) Emotional IQ test [CD ROM]. Virtual Knowledge, Needhamn, MA MAYER, J. D., SALOVEY, P., & CARUSO, D. R. (1999) MSCEIT Item Booklet. Multi-Health Systems, Toronto, Canada MAYER, J. D., SALOVEY, P., CARUSO, D. R., & SITARENIOS, G. (2001) Emotional intelligence as a standard intelligence. Emotion, 1, 232–242. MCCRAE, R. R. (2000) Emotional intelligence from the perspective of the five-factor model of personality. In BAR-ON, R., and PARKER, J. D. A. (eds) The Handbook of Emotional Intelligence: Theory, Development, Assessment and Application at Home, School, and in the Workplace. 263–276. Jossey-Bass, San Francisco, California MCCRAE, R. R., & JOHN, O. P. (1992) An introduction to the Five-factor model and its applications. Journal of Personality, 60, 175–215. NAGY H. (2006) Az érzelmi intelligencia kapcsolata az intelligenciával és a személyiséggel. Pszichológia, 26, 247−264. NAGY H. (2010) A képesség-alapú érzelmi intelligencia modell érvényességének empirikus elemzése. Bölcsészdoktori disszertáció. Személyiség- és Egészségpszichológiai Program PETRIDES, K. V., & FURNHAM, A. (2001) Trait emotional intelligence: Psychometric investigation with reference to established trait taxonomies. European Journal of Personality, 15, 425–448. PETRIDES, K. V., PITA, R., & KOKKINAKI, F. (2007) The location of trait emotional intelligence in personality factor space. British Journal of Psychology, 98, 273–289.

123

124

–Nagy Henriett

ROBERTS, R. D., ZEIDNER, M., & MATTHEWS, G. (2001) Does emotional intelligence meet traditional standards for an intelligence? Some new data and conclusions. Emotion, 1, 196–231. ROY, D. L., VISWESVARAN, C., & PLUTA, P. (2005) An evaluation of construct validity: what is this thing called emotional intelligence? Human Performance, 18, 445–462. SAKLOFSKE, D. H., AUSTIN, E. J., & MINSKI, P. (2003) Factor structure and validity of a trait emotional intelligence measure. Personality and Individual Differences, 34, 707–721. SALOVEY, P., & MAYER, J. D. (1990) Emotional intelligence. Imagination Cognition, and Personality, 9, 185−211. SCHACHTER, S. (1971) Emotion, obesity, and crime. Academic Press, New York SCHUTTE, N. S., MALOUFF, J. M., BOBNIK, C., COSTON, T. D., GREESON, C., JEDLICKA, C., RHODES, E., & WENDORF, G. (2001) Emotional intelligence and interpersonal relations. Journal of Social Psychology, 141, 523–536. SCHUTTE, N. S., MALOUFF, J. M., HALL, L. E., HAGGERTY, D. J., COOPER, J. T., GOLDEN, C. J., & DORNHEIM, L. (1998) Development and validation of a measure of emotional intelligence. Personality and Individual Differences, 25, 167–177. SULLIVAN, A. K. (1999) The emotional intelligence scale for children. Dissertation Abstracts International, 60, 68. ZEIDNER, M., MATTHEWS, G., & ROBERTS, R. D. (2001) Slow down, you move too fast: Emotional intelligence remains an ‘elusive’ intelligence. Emotion, 1, 265–275.

THE ANALYSIS THE VALIDITY OF SALOVEY AND MAYER’S EMOTIONAL INTELLIGENCE MODEL NAGY, HENRIETT

The aim of this paper was to test the adaptability enhancing role of emotional intelligence under laboratory conditions. Our study of the association between moods and cognitive performance used both performance testing and self-report questionnaires to measure emotional intelligence, enabling to comparison of trait and ability emotional intelligence validity. During the laboratory experiment we applied film screening to manipulate mood (positive and negative mood induction) and examined the effect on various performance indicators (verbal fluency, attention span, attention accuracy) in relation to emotional intelligence. Using emotional/mood effects to enhance cognitive process efficiency is a key component for any emotional intelligence model. According to our results, people with high emotional intelligence were capable of utilizing both positive and negative moods to enhance their performance. Key words:

124

emotional intelligence, mood induction, verbal fluency, attention span, attention accuracy

A SALOVEY MAYER-FÉLE ÉRZELMI INTELLIGENCIA MODELL ÉRVÉNYESSÉGÉNEK ELEMZÉSE

Recommend Documents