IOANNES BAUHINUS: A RÓZSA ORVOSI HASZNÁRÓL1
Ifjabb Ioannes Bauhinus Bázelben született, 1541-ben, hugenotta családban. Szülővárosában szerzett orvosi diplomát, majd 1566-ban a bázeli egyetemen vállalt rétorikatanári állást. 1570-től a württembergi Ulrich herceg háziorvosaként működött, egyben Mömpelgard physicusa, vagyis „körzeti orvosa” is lett. Élete hátralévő negyvenhárom évét az utóbbi városkában töltötte, itt is hunyt el 1613-ban. Ioannes Bauhinus botanikai főműve mellett balneológiai könyveket is írt, sőt kiadott egy munkát a veszettségről is. A rózsa orvosi hasznáról szóló, alább olvasható részlet Historia plantarum universalis (Ebroduni, 1651) című, monumentális, három folio kötetes munkájából való. Ebben a műben Bauhinus a teljes növényvilágot igyekezett leírni és ismertetni, különös tekintettel az egyes növények gyógyhatásaira. A szöveget szépen kivitelezett, élethű, rézmetszetes ábrák is illusztrálták. A nagy művet végül Ioannes Henricus Cherlerus, Bauhinus veje, illetve a vő korai halála után Dominicus Chabraeus, genfi orvos (?-1667) rendezte végleges állapotába, javította és adta ki 1651-ben. A Historia plantarum fontos mérföldköve volt annak a 16. században megkezdett botanikai, osztályozó és leíró folyamatnak, amelyet többnyire orvosok, Leonhardus Fuchsius, Bockius, Matthiolus, Dodonaeus kezdtek még meg, és amely utóbb Linné nagy rendszertanában jutott el csúcsára. Bauhinus könyvének szisztémája még nem kiforrott – érvényesül benne a középkori hagyomány - leírásai és disztinkciói néhol hiányosak, illetve önkényesek, ám ezek a kötetek mégis, kétségtelenül koruk legmagasabb színvonalán állnak: nélkülük a későbbi, sőt a legmodernebb rendszertanok sem születhettek volna meg. Az itt közölt szövegrészlet, mint láthatjuk, elsősorban Amatus Lusitanus és Rembertus Dodonaeus munkáiból idéz: Bauhinus műve ugyanis - mint az a reneszánsz idején elterjedt szokás volt legalább 80 %-ban idézetekből áll. A rózsa hatásai és használata (részlet) Amatus2 Dioszkuridész-kommentárjában szerepel egy bizonyos vörös, vaskos, fogós hatású rózsa, amelyből rózsacukrot lehet készíteni, mert fogós és összehúzós hatású. Ezért azután hasmenés-gátló rózsaszirup is kitűnően állítható elő belőle, ha kiszárítva alkalmazzák: ám száraz formában fürdőkhöz is félre lehet tenni. Vannak még más fehér rózsák is, amelyekből mindenféle készíthető, ezek helyett azonban Ferrarában az úgynevezett „Megtestesült”-eket (Incarnatae), vagyis a halványpiros3 rózsákat használják, amelyek kétség kívül, akár Ferrarában, akár pedig Anconában, Nápolyban, vagy Itália egyéb vidékein teremnek, hashajtó hatásúak és kitűnően tisztítják a beleket, különösen, ha rózsaszirom-mézet (mel rosaceum foliatum) készítenek belőlük. Hiszen ebből a rózsamézből egyetlen uncia is enyhe gyomorrontás és puffadás esetén - egy közepes testalkatú embert háromszor vagy négyszer is meghajt, amit Amatus - aki betegeinek ezt a gyógyszert hashajtóként adta ezerszer is tapasztalt. Amatus szerint az sem állítható, ami mellett egyébként sokan kardoskodnak, akik ennek a gyógyszernek a hatásait nem ismerik, hogy a rózsa csak a hozzá adott méz hatására, annak arányában hajt. Hiszen a főtt méz alig vagy egyáltalán nem hajtós hatású (noha a méz nyersen egyébként hashajtó, de ezt az erejét főzés közben elveszíti), amit Hippokratész (a külső betegségekről írott könyvében) és Galénosz is tanúsít (A táplálékokról című munkájában a 3. könyv, 38. fejezetében), illetve Paulus Aegineta4 is, (Orvostanának 1. 1
Bauhinus, Joannes – Cherlerus, Joannes Henricus:Historia plantarum universalis. (Ebroduni, 1651. Tom.II. 49-57.) Amatus Lusitanus, vagy másnéven Joannes Rodericus Castellus Albus (1511-1564?) portugál orvos, írt egy Dioszkuridész-kommentárt (Velence, 1553) és egy terápiás munkát (Velence, 1563) – Bauhinus bizonyára az előbbire hivatkozik. 3 A szöveg szerint pontosan „a fehér és piros közötti, átmeneti színűeket”: ezt fordítottam itt halványpirosnak. 4 Paulus Aegineta (7.sz.) bizánci orvos, Epitomé jatrikész biblia hepta című – később arabra is lefordított - munkája 2
könyvében, a 96. fejezetben) szokása szerint, helyesel, ahol azt mondja, hogy a főtt méz erősebben táplál, mint hajt, a fővetlen viszont pont ellenkezőleg hat. Őt erősíti meg Alexander Aphrodisziensszisz5 is (Problemata, 2. sectio, 66. probléma), aki azt írja, hogy a főtlen méz sikál és tisztít, míg a főtt csak táplálni képes. Mindebből napnál világosabban kitűnik, hogy a rózsa természettől fogva és eleve lazító és hashajtó hatású, nem pedig csupán a méz teszi azzá.
Rózsaábra Bauhinus művéből
5
a teljes orvostudomány kivonatát adja, Galénosz alapján. Paulus nagy szerepet játszott a görög orvoslás közvetítésében az arab világ felé. Alexandrosz Aphrodiszienszisz (3.sz.) Arisztotelész-magyarázó. A neve alatt fennmaradt orvosi munkákat, köztük az itt idézett, Iatrika aporémata kai phüszika problémata-t azonban valószínűleg nem ő írta.
Ezekből a rózsákból, ha többszörösen átforrázzuk őket, hashajtó hatású rózsaszirup készíthető, amelyet kitűnő és kíméletesen tisztító orvosságnak tartanak, úgyhogy effajta gyógyszert egész Itáliában, a betegek nagy hasznára mindenütt készítenek is. Ez a szirup Amatus szerint még hatásosabb és kiválóbb lesz, ha víz helyett a rózsákra hulló harmattal állítják elő, vagy legalább a szárán összegyűlt vízzel, ahonnét nagy mennyiségű harmatot vagy deret lehet nyerni. „Akadnak továbbá” – mondja Amatus – „másfajta, fehér, citromsárgás színű, apró, kevéslevelű rózsák is, amelyek szinte egész évben nyílnak és amelyeket, mivel mósusz-illatúak, moschata-nak vagy alexandriai-nak nevez a nép. Ezek a rózsák bódító illatúak és ugyanúgy meg képesek hajtani a gyomrot, mint a szkammonium, úgyhogy ha valamilyen ecetes savanyúságba hat-nyolc szirmát belekevered, az egész savanyúság hashajtó hatásúvá válik, ezért azt ajánlom, hogy olyan óvatosan bánjunk evvel a természettől fogva nagyhatású növénnyel, mint valami veszedelmes méreggel. Hiszen korábban megesett, hogy Velencében egy dúsgazdag asszony, bizonyos Beatrix a Lima megbetegedett és bajára egy velencei orvos az említett rózsából készíttetett cukros orvosságot, mivel korábban már biztonságos és nagyhatású gyógyszerként gyakran használta e szert. Ám az előkelő asszonyság alighogy belekóstolt a szerbe, máris érezte, hogy a torka és a nyelve kimarjul, és a gyomra csikarni kezd. Mivel azonban nem tudta eldönteni, hogy a betegsége, vagy a szer okozta-e panaszait, végül is nem az orvosságot hibáztatta értük. Én azonban jól tudva, hogy ez a gyógyszer rendkívüli erejű és valóságos méreg, figyelmeztettem a hölgyet, hogy ne fogyasszon belőle többet, és ő fel is hagyott a szedésével. Az asszonyság ugyanis abban a hitben élt, hogy orvossága az általam korábban már említett „Megtestesült” rózsából készült, amelyet korábban Antwerpenben már gyakran használt. Ezek a moschata-rózsák azonban Spanyolországban6 ritkán fordulnak elő: fehéresek és halvány sárgák, röviden szólva, azokhoz a tövisek közt termő csipkerózsákhoz (Rosa canina L.) hasonlók, amelyeknek legföljebb három-négy levelük van. Nem csoda hát, ha a spanyolok, akiknél nem terem meg a moschata-rózsa nem tudják eldönteni, hogy az általunk „Megtestesültnek” nevezett rózsát – amely szintén hashajtó hatású és náluk is megtalálható – hívják-e moschata-nak vagy alexandriainak. Pedig ezek közt nagy a különbség: a moschatanak, alexandriainak vagy damaszkuszinak nevezett rózsa ugyanis sárgásfehér színű és nagyon veszélyes, a „Megtestesült” viszont, amely halványpiros színű vagy pirosas, teljesen más, hiszen kitűnő és kíméletes hashajtóként ajánlhattam. Mivel azonban ezek a rózsák nagy mennyiségben találhatók Itália-szerte, csodálatos hashajtó rózsaszirup vagy kilencszeres áztatóvíz készíthető belőlük, hiszen már három unciányi kár nélkül kihajtja a rossz nedveket a testből. S hogy vajon az Avicenna által több helyütt emlegetett, állítólagos perzsa rózsából való Ieneliabin az itt említett rózsák valamelyikéből készül-e? Azt felelem erre: nem abból, hiszen Avicenna az őszibarackfa virágából készítteti a rózsamézet, vagyis a Ieneliabint, mivel ezeket a virágokat nevezi a fordító rózsának Számos kitűnő patikában tartanak ilyen barackvirágból készült szirupot, amely a nyákos betegségekre igen jó. Ezek a virágok ugyanis természetüknél fogva tisztító hatásúak, a nyákot, a nyúlós nedveket, és a sűrű epét kihajtják a testből.” „A rózsaszirmok” – mondja Dodonaeus7 – „mivel különböző részekből állnak, sokoldalúan hathatnak, ám az egyes rózsafajtáknál ez a hatás nem egyforma. Az egyik fajtánál a földes jellegű és összehúzó hatású, a másiknál a vizes jellegű és nedves, megint másiknál a légi jellegű és spiritusban gazdag részekből van több. Valamennyinél azonban a hideg természet dominál, ám ez inkább közepesen hidegnek nevezhető, a rózsa tudniillik a hűtő hatású dolgok első rendjébe tartozik. A nedves, légies és spiritusban gazdag részek, a fehér, a halványabb piros, illetve a damaszkuszi vagy moschata rózsákban uralkodnak. Ezért e három fajtából igen finom és édes illatú nedv préselhető, ez a nedv más rózsák esetében majdnem 6
7
Hispania – Ehhez tudnunk kell, hogy Antwerpen, egész Dél-Németalfölddel együtt a spanyol Habsburgok birtoka volt ekkoriban, ezért beszélhet a szerző itt Hispaniá-ról. Rembertus Dodoneus vagy Dodoens (1517-1585), hírneves flamand orvos, II.Miksa és I.Rudolf orvosa, leydeni botanikaprofesszor. Itt valószínűleg Historia stirpium (Antwerpen, 1558), vagy Purgantium aliorumque eo facientium...historiae (Antwerpen, 1574) c. munkájára hivatkozik a szöveg.
szagtalan. Ez a rózsapárlat szíverősítésre és a szellem serkentésére használható, illetve mindenhez, amit kíméletesen kell hűteni, vagyis üdítőkhöz, süteményekhez, befőttekhez és egyebekhez, amiket az élvezet végett készítenek: hozzájuk keverve ugyanis ínycsiklandó ízt ad. Ezen kívül a forró szemfájdalmat enyhíti és altat - a friss fehér rózsa illata egyébként szintén álmot hoz. A fehér rózsa nedve is gyomornyugtató és hashajtó hatású: a leghatásosabb közülük a damaszkuszi nevezetű, ezután jön a halványpiros, amelyet széles körben használnak. Ugyancsak hasznos ugyanezeknek a rózsáknak az áztatóleve is, az a Rosatum vagy Serapium nevű szer is, amelyet a patikákban oldó rózsaszirupnak (syrupum rosatum solutivum-nak) neveznek, amelyet olyan forrázatból vagy áztatóléből kell készíteni, amelyben sok friss rózsalevelet többször is kezeltek. Ez a gyomor megnyugtatására vagy meghajtására olyankor alkalmazható, ha erősebb hajtószer használata vagy nem szükséges vagy nem ajánlatos. Mivel a belekben megtapadt salakanyagokon, illetve a gyomor-közeli és legfontosabb erekben megrekedt nyers, nyákos és gyakran epés maradványokon kívül mást nem hajt ki, legföljebb akkor, ha más, erősebb hajtószerekhez keverik. Ez a Serapium8 nedvesít és hűt is, ezért a forrólázak túlságos hevét csillapítja, a belek gyulladásait enyhíti, szomjat olt, a renyhe és nedvdús gyomornak is igen jót tesz, mivel még jobban elrenyhíti és lazítja. Ezeknek a rózsáknak cukorral eltett szirmai is hasonló hatásúak, különösen akkor, ha csak kézzel morzsolják őket szét és alaposan összekeverik a cukorral, majd a tűzre helyezve felmelegítik: ez többet ér, mintha meg is főznék. A piros rózsákban – amelyek mindenfelé megteremnek – és a többi mélybíbor rózsában, amelyeket provence-inak (provincialis) neveznek a harmadik szubsztanciából és a szárító, összehúzó hatásból van több, ám a belékeveredett nedvességnek sincsenek híjával, ami még friss korukban megvan bennük, ha azonban kiszárítják őket, elvész. Ezért azután nedvük és áztatólevük hashajtásra is alkalmas, ám kevésbé az, mint a fentebb említetteké. Ezek a rózsák kiszárítva és nedvességük vesztével összehúzó és szárító hatásúak lesznek, sőt hűtők is, bár kevésbé, mint a frissek. Erősítik a szívet, reszketésén és ritmuszavarain segítenek, a májat, a vesét és a többi beteg belső szervet szintén erősítik, az ernyedt, renyhe és nedvdús gyomrot pedig szárítják és erősítik. A női folyást és a túl erős havi vérzést csillapítják, a vérömlést, akárhonnét jön is, megállítják, a verítékezést megszűntetik, a hasmenéstől ellazult gyomrot összehúzzák és mindenfajta ellenméreghez, illetve egyéb, belsőleg vagy külsőleg alkalmazandó orvossághoz is alkalmasan keverhetők, - ezekhez összehúzó és roboráló hatásukkal járulnak hasznosan hozzá. A belőlük készített rhodomel (rózsaméz) a sebekre, kelésekre, kiütésekre és általában mindenre, amit ki kell tisztítani és szárítani, messze a legjobb. Olaja mindenfajta hevet csillapít, a gyulladások kialakulását gátolja, a már meglévőket pedig enyhíti. A rózsa virága, pontosabban a sárga bibéje és porzója hasonlóképpen szárít és összehúz, mégpedig hatásosabban, mint a rózsaszirmok maguk. Ugyanerre képesek kehely- és csészeszirmai is, ám mivel ezeknek nincs illatuk, kevésbé hasznosak és az emberi szervezetnek is kevésbé kedvezők. Fuchsius állítja, hogy a vadrózsa szivacsocskája és feje a húgy- és vesekő, illetve a vizelési nehézségek ellenszere, ha porrá törve alkalmazzák. Ám nem vizelethajtóként vagy kőzúzóként hatnak, hanem mint általános összehúzó-szerek, és a renyhe vesék erősítői, ami a köveseknek gyakran többet ér, mint sok, különösen túl erős, vizelethajtó. Hiszen az effajta vizelethajtók sűrű, vagy túlságos használata a veséket köztudottan igencsak megviseli és gyakran túl is hevíti és a köveket nemcsak, hogy nem aprítja, zúzza össze, vagy hajtja ki, hanem gyakran egyenest szaporítja, és még inkább megkeményíti. Ami ugyanis a vérben híg, vízszerű és savós azt az erős vizelethajtók kiválasztják, ami viszont tömörebb, azt még jobban összetömörítik és megszilárdítják. De ugyanez a hatása más, kevésbé erős szerek túlzott alkalmazásának is, amint azt Galénosz az Egynemű gyógyszerekről szóló műve 5. könyvében írja.” Ennyit mond tehát Dodonaeus. Azt azonban képtelen vagyok megérteni, hogy a rózsaszirup szerinte miért kevéssé hasznos a renyhe és nedvdús gyomor számára, és miért renyhíti és gyöngíti el még jobban a gyomrot, hiszen a rózsa amellett, hogy tisztító hatású, 8
Serapium – ugyanaz, mint a szirup, semmi köze a Szerapion néven ismert arab orvos(ok)hoz.
összehúzó hatású is egyben, ugyanúgy, ahogy a rebarbara vagy a myrobalanus (Moringa Arabica PERS). Ez az oka annak is, hogy hasmenés és egyéb gyomor-folyás esetén előszeretettel vegyítjük a rózsát myrobalanusszal, rebarbarával vagy rhaponticum verummal, 9 ha éppen kéznél vannak. A szirupot azonban mi a moschata rózsából nyerjük, megfelelő előkészítés után. Fordította: Magyar László András
Forrás: Medicina renata. Reneszánsz orvostörténeti szöveggyűjtemény (Bp., 2009. Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár)
9
Valószínűleg beléndek, Hyoscyamus niger L.
