A romániai magyarság pártpolitikai érdekképviselete a demokratizálódástól napjainkig

Pannon Egyetem Modern Filológiai és Társadalomtudományi Kar Társadalomtudományok és Nemzetközi Tanulmányok Intézet Politológia alapszak

A romániai magyarság pártpolitikai érdekképviselete a demokratizálódástól napjainkig Készítette: Békési Júlia Boglárka politológus-jelölt

Témavezető: Dr. Kalmár Zoltán habilitált egyetemi docens

Veszprém 2014

Tartalomjegyzék Bevezetés .......................................................................................................................... 3 1. Témafelvetés .......................................................................................................... 3 2. Fő tézisek és módszertan ....................................................................................... 4 I. fejezet Rendszerváltás ,,román módra” .................................................................... 6 1. A XIV. pártkongresszustól Temesvárig................................................................. 6 2. A decemberi események ........................................................................................ 9 3. Ceausescu után, a szabad választások előtt.......................................................... 11 II. fejezet Pártosodás az új rendszerben: RMDSZ és a Vatra Românească…………………………………………………………………………... 12 1. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség megalakulása – a kezdetek ............. 13 2. Viták az RMDSZ-en belül: a Domokos-korszak ................................................. 15 3. Újjáéledő nemzetiségi konfliktus: Marosvásárhely és a Vatra Românească szerepe ......................................................................................................................... 17 III. fejezet Az RMDSZ ,,nagykorúvá válása"……………………………………… 21 1. Belső változások: Marosvásárhely – Brassó – Kolozsvár .................................... 21 2. A ,,Neptun-gate” .................................................................................................. 25 3. A magyarság pártja az országgyűlési választások tükrében (1990-1996) ........... 26 IV. fejezet A kisebbségi magyar pluralizmus megjelenése ……………………...…31 1. Az új pártok megalalkulásának körülményei, lehetséges okai ............................ 31 2. Politikai törekvések az autonómia kontextusában (pártprogramok) .................... 38 3. Székelykérdés ...................................................................................................... 48 4. Az erdélyi magyarság és az anyaországi elitek ................................................... 57 V. fejezet Globális kitekintő: romániai magyar érdekképviselet az Európai Unióban ………………………………………………………………………………. 66 Befejezés … .... …………………………………………………………………………70 1. Következtetések, a jövő kérdései ......................................................................... 70 Irodalomjegyzék .......................................................................................................... 74 Kivonat .......................................................................................................................... 83 Abstract......................................................................................................................... 84 Nyilatkozat .................................................................................................................... 85

2

Bevezetés 1. Témafelvetés Dolgozatom témájául a román politikai életet erősen meghatározó magyar kisebbség érdekképviseletének kérdéskörét választottam. A kérdést a román politikai átmenet időszakától – a demokratikus pártrendszer kialakulásától – napjaink meglehetősen eseménydús történésein át a jövő kérdéseivel együtt vizsgálom. Egy nemzet saját kisebbségeivel való kapcsolata alapvetően meghatározza az adott ország politikai kultúráját. A Romániában élő magyarság őshonos nemzeti kisebbség. Az etnikai és nyelvi kisebbségektől számos jellemvonásában különbözik. Az első ilyen, hogy elitje önálló politikai közösségként határozza meg. Igen magas nemzeti azonosságtudattal és társadalmi-politikai szervezettséggel rendelkezik. Egy másik nemzet organikus részének tekinti magát, és rendkívül szoros kapcsolatban van az anyaországgal. A nemzeti kisebbségek célja a minimális kisebbségi jogok helyett kollektív jogok, esetlegesen a különféle autonómia-formák kiharcolása. Az ezek elérésért vívott küzdelmet kisebbségi nemzetépítésnek nevezzük.1 Az ,,őshonos” jelző azért indokolt, mert a Romániában élő magyarság a ,,lakhelyének történelmi lakosa”, vagyis a történelem őt ide köti. Tehát nem menekültként érkezett erre a területre, nem vendégmunkásként, vagy annak leszármazottjaként él itt, hanem az államhatárok átrendezésével vált kisebbséggé.2 A magyarországi

rendszerváltást

követően

a hazai

pártok

külpolitikai

meghatározottságát három irányvonal jellemezte. A szocialista blokk felbomlásából következik

a nyugati

politikai

kultúrához

való

viszony

kialakítása,

a szomszédságpolitika, – mely elsősorban az akkori baloldalt fémjelezte –, valamint a külhoni magyarság és Magyarország kapcsolata. Szakdolgozatom egyik aspektusaként utalnék az anyaország és a Romániában élő, jelentős számarányú magyarságot képviselő erők politikai kapcsolatának alakulására. A téma elemzésekor fontosnak tartom kiemelni, hogy a hazai és nemzetközi szakirodalommal

ellentétben

–

ahol

az

1

,,erdélyi

magyarság”

mint

egy

Bakk Miklós – Székely István Gergő – Toró Tibor: Az erdélyi magyarság pártjai – kisebbségi képviselet, pluralizmus, intézmények és stratégiák. Kézirat. 8.o. 2 Szerdahelyi István: A nemzeti kisebbség fogalma. Forrás: http://vilagszabadsag.hu/index.php?f=1009 (Hozzáférés: 2014. február 24.)

3

gyűjtőfogalomként3 tömöríti a mai Románia területén élő magyar kisebbséget – helytállóbbnak tartom a ,,romániai magyarság” kifejezés használatát. Persze a mögöttes érzelmi indíttatást érzem és értem. Ám az ország történeti régióihoz tartozik Erdély mellett Partium, Bánság, Olténia, Munténia, Dobrudzsa, Moldva és Bukovina vidéke is. Ezeken belül hagyományosan magyar lakta terület Partium, Bánság, és a régiósítás kapcsán napjainkban sokat emlegetett Székelyföld. A Románia területén élő magyarság korántsem homogén. A tömbmagyarságot magában foglaló Székelyföld mellett meg kell említenünk Partiumot, az interetnikus4 környezetben élni kényszerülő magyarságot (Kolozsvár, Marosvásárhely és részben a Szilágyság), valamint a szórványközösséget (Arad, Hunyad, Fehér megye) és a csángókat is. Evidens, hogy a különböző körülmények más-más helyzeteket, azok pedig különböző igényeket teremtenek.5 Az egyik álláspont szerint ez a Székelyföld – belső Erdély – szórványvidék törésvonal.6 És mint tudjuk, a törésvonalak ritkán vezetnek a társadalom egységéhez. Ellenkezőleg: épp úgy megosszák a társadalmat, mint a pártpolitikát. Ez az a tényező, melyet a kisebbségi magyar pluralizmus kialakulásának egyik okaként jelölök meg és amelynek a későbbiekben számos politikai irányváltás és új irány keresése köszönhető. 2. Fő tézisek és módszertan A munkámmal szeretnék rámutatni egy rendkívül fontos gondolatkörre, mely a magyar nemzet életében, és a két ország kapcsolatában is meghatározó. Bár nem Magyarország az egyetlen, de hazánkra erősen igaz, hogy a nemzet határai nem esnek egybe az állam határaival.7 Éppen ezért korántsem mindegy, hogy a revízió politikája, az ,,alkotmányos

3

Erdély alatt azt a tizenhat, Trianon előtt Magyarországhoz tartozó megyét értjük, ami a történelmi Erdély mellett magában foglalja a Partiumot, illetve a Bánság és Máramaros romániai részét. Lásd: Kiss Tamás: A 2011-es romániai népszámlálás tanulságai és következményei. 17.o. Forrás: http://www.prominoritate.hu/folyoiratok/2012/ProMino12-3-02-Kiss.pdf (Hozzáférés: 2014. február 24.) 4 A fogalmat az alábbi értelemben használom: ,,olyan életvilágok sokasága, amelyben a román-magyar együttélés többféle intézményi és informális kontaktusforma mindennapi együttesét jelenti.” Lásd: Bakk Miklós: Egy paradigma lebomlása.103.o. In: Kommentár 2007\6. Forrás: http://kommentar.info.hu/attachment/0001/416_kommentar0706.pdf (Hozzáférés: 2014. január 16.) 5 Kósa András László: A politikai pluralizmus felettébb szükséges voltáról, avagy van-e alternatíva. 2.o. Forrás: http://epa.oszk.hu/02100/02169/00040/pdf/2011_1-2_005_060-069_Forum.Kosa.pdf (Hozzáférés: 2013. október 24.) 6 Székely István Gergő: Az Erdélyi Magyar Néppárt és az erdélyi magyar pártrendszer jövője. Hozzászólás Toró T. Tibor és Toró Tibor vitaindítójához. 1.o. Forrás: http://www.jakabffy.ro/magyarkisebbseg/pdf/008Forum.Szekely.pdf (Hozzáférés: 2013. október 24.) 7 Ablonczy Balázs – Bárdi Nándor: Határon túli magyarok: mérleg, esély, jövő. 12.o. In: Határon túli magyarság a XXI. században konferencia sorozat a Sándor-palotában 2006-2008 tanulmánykötet. Szerk: Bitskey Botond. Forrás: http://www.magyariskola.hu/letoltes/Htm_konyv.pdf (Hozzáférés: 2013. október 24.)

4

felelősségvállalás”8 gondolata, vagy netán a konfliktusoktól minden áron menekülni kívánó szemléletmód érvényesül a mindenkori magyar külpolitikában. Valamint a határom túli kérdés belpolitikai tényezőként sem elhanyagolható, hiszen a külhoni magyarság bevonása a hazai országgyűlési választásokba számos további kérdést foglal magában. A téma minél szélesebb megismerésének érdekében vizsgálom a román választási rendszer nyújtotta lehetőségeket a kisebbségi érdekképviselet tekintetében, továbbá a pártrendszer alakulását napjainkig. Románia közel húsz millió fős népességgel rendelkezik, melynek 6,50%-át magyar identitással rendelkező lakosság alkotja. Őshonos

nemzeti

kisebbségként

a

magyarság

természetes

igénye,

hogy

a

pártpolitikában is megfelelőképpen reprezentáltassa magát. A munkám jelentős részében a jelenleg is legmeghatározóbb szervezetet, a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget (RMDSZ), annak megalakulásának körülményeit és a kilencvenes években játszott szerepét elemzem. Az ezredforduló a romániai magyarság számára is jelentős fordulatot hozott: megkezdődött a romániai magyar pártrendszer kialakulása, a kisebbségi magyar pluralizmus megjelenése. A pluralizálódás kezdeti időszakát (2003-2007) az RMDSZből való kiszakadás jellemezte, melynek köszönhetően megkezdődött az ellenzék intézményesülése. A dolgozatomban rávilágítok azokra a releváns tényezőkre, melyek az etnikai oldalon jelen lévő pártok versenyének kialakulását eredményezték. A szakdolgozat terjedelmi okok miatt nem terjed ki részletesen a helyhatósági és parlamenti választások eredményeire, csak az ott megjelenő tendenciákat és az abból levonható következtetések kívánom ismertetni. Egy átfogó kép elérése érdekében szemügyre veszem azokat a folyamatokat, melyek a jelenlegi helyzet kialakulásához vezettek: a politikai átmenet – a téma szempontjából releváns – történéseit, a romániai magyarságot közel tizenöt évig monopolhelyzetben képviselő RMDSZ létrejöttének körülményeit, szerepét a kilencvenes években, valamint a ,,kis pártok” (Magyar Polgári Párt, Erdélyi Magyar Néppárt) létrejöttének lehetséges okait, illetve egymáshoz és az RMDSZ-hez, továbbá a magyarországi elitekhez való viszonyát. Az általam használt szakirodalom elsődlegesen internetes forrásokat tartalmaz – a téma kurrensségéből fakadóan. A dokumentumelemzés eszköze mellett főként az erdélyi magyar sajtóban 8

Alkotmányos kötelesség a felelősségvállalás a határon túli magyarok http://www.fidesz.hu/index.php?Cikk=184329 (Hozzáférés: 2013. március 29.)

5

sorsáért.

Forrás:

megjelent írásokra támaszkodom. Munkám során elsősorban Bárdi Nándor, Bakk Miklós, Borbély Zsolt Attila, Toró Tibor, Kiss Tamás, Székely István Gergő, Kántor Zoltán, Szász Alpár Zoltán és Balogh László írásaira alapozom. Emellett olvasásra ajánlom Salat Levente, Székely István, Toró T. Tibor, Tőkés László, Zsigmond Csilla, Márton János és Ablonczy Balázs a témában született írásait. Ezúton szeretném köszönetemet kifejezni Dr. Tonk Mártonnak – a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem dékánjának –, valamint Kiss Tamásnak – a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársának –, akiktől a kolozsvári kutatóutam alatt számos forrásanyagot és ötletet kaptam. Köszönettel tartozom Barna Gergelynek és Toró Tibornak, akik szintén az általam felhasznált irodalom elérésében segítettek. Végül – de nem utolsó sorban – hálával tartozom édesapámnak, Békési Csabának, aki a Romániában átélt személyes tapasztalataival, emlékeivel és ötleteivel inspirálta a munkámat.

I. fejezet Rendszerváltás ,,román módra” I.1. A XIV. pártkongresszustól Temesvárig Ahhoz, hogy Románia jelenlegi belpolitikai állapotát megvizsgáljuk, szemügyre kell vennünk

azokat

többpártrendszer

a folyamatokat, létrejöttét.

melyek

Románia

lehetővé

a második

tették

a demokratikus

világháborút

követően

Magyarországhoz hasonlóan szovjet érdekszférába került. Azonban a rendszerváltó folyamatok élesen elkülönülnek a két államban. Míg a magyarországi rendszerváltás ,,csendes-forradalom”-ként ment végbe, addig keleti szomszédunknál ,,véres, sok áldozatot követelő fegyveres harc zajlott.” A fejezet címeként Balogh László Románia története című művében található egyik fejezetcímet9 adtam, mivel úgy vélem, a mű ezen része remek összefoglaló, így számos összefüggésben támaszkodom az ott leírtakra.

9

Balogh László: Románia története. Budapest, AULA, 2001. 505.o.

6

1989 novemberében rendezték meg a Román Kommunista Párt XIV. kongresszusát.10 A párt főtitkára, Nicolae Ceausescu vezetésével a kongresszus a jövőorientált, represszív totalitárius társadalom építése mellett tett hitet – ezzel szembe menve a számos

kelet-közép

végbemenő

európai

demokratikus

államban reformok

tendenciájával. Ceausescu szavaival élve ,,becsülni és szüntelenül fejleszteni kell a szocializmust.”11

Ezen

akarat

mentén

ismételten, ellenszavazat nélkül Ceausescu-t választották meg a párt élére.

1. ábra: Nicolae Ceausescu a XIV. pártkongresszuson beszédet mond 12 Ha a kongresszus dokumentációit elemezzük, rejtve megtaláljuk azt a követelést, hogy érvénytelenítsék

a Molotov–Ribbentrop-paktumot.13

A

vezetés

a

belpolitikai

feszültségekről a figyelmet a román köztudatban tradicionálisan jelen lévő orosz- és szovjetellenesség szításával próbálta elterelni. Valamint ez az út tűnt megfelelőnek az egyre

erősödő külpolitikai

elszigetelődés

ellensúlyozására is.14

Egyértelműen

érzékelhető volt a szocialista rendszeren belüli ellenérzés a román irányvonallal szemben: a kongresszuson nem vett részt számos meghívott nagykövet, valamint a Magyar Szocialista Párt és az Olasz Kommunista Párt képviselője sem.

10

U.o. 353-360. Jelentés a Román szocialista társadalom jelenlegi stádiumáról, a Központi Bizottság tevékenységéről a XIII. és a XIV. kongresszus között a IX. ötéves tervidőszakra és távlatilag a 2000-2010-es évekre szóló gazdasági-társadalmi fejlesztési irányelvprogram teljesítéséről a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtésének és Románia kommunizmus felé haladásának programja maradéktalan valóra váltása érdekében. Előterjesztette: Nicolae Ceausescu elvtárs. Előre, 1989. november 22. 6.o. 12 A kép forrása: http://www.parameter.sk/sites/default/files/article_image/rompres-17019.jpg (Hozzáférés: 2014. január 6.) 13 1939. augusztus 23-án született német-szovjet megnemtámadási szerződés, melyet német részről Joachim von Ribbentrop, szovjet részről Vjacseszlav Mihajlovics Molotov írtak alá. Titkos záradékában felosztották Európa keleti térségét. Románia szempontjából ez azért érdekes, mert a paktum felhatalmazást adott a Szovjetuniónak, hogy bekebelezze Észak-Bukovinát és Besszarábiát. 14 Balogh László: Románia története. Budapest: AULA, 2001. 357.o. 11

7

Eközben napról-napra mélyült a szociális válság az országban: hatalmas mértékűre duzzadt az élelmiszerhiány és az

energiaellátási problémák, nem beszélve

a szabadságjogok tömeges megsértéséről. Továbbá az ismerősök beszámolói, a Szabad Európa Rádió és a Panoráma televízió műsorai lehetővé tették, hogy az itt élők értesüljenek a környező országokban történt változásokról.15 Így nem meglepő módon, Romániában is megerősödtek az ellenállási szerveződések. Ki kell emelnünk a szocialista

rendszer

kiszolgálóiból

alakult

csoportot, beleértve Ion Iliescut16, aki Ceausescu bizalmi

embere,

ideológusa

volt.

Vagy

ide

sorolhatnánk Corneliu Manescut, aki korábban külügyminiszterként tevékenykedett. 2. ábra: Ion Iliescu

17

Közös céljuk Ceausescu félreállítása mellett az volt, hogy a rendszer alapjait ne változtassák

meg,

mégis

valamiféle

,,liberalizációt”

hajtsanak

végre

annak

működésében. Ebben az is segítette őket, hogy az 1985-től SZKP főtitkár Mihail Gorbacsov a nyolcvanas évek végétől ,, Ceausescu lehetséges utódjának (..) benne [Iliescu-ban] vélte megtalálni a peresztrojka romániai irányítóját.”18 Feltehetően már a XIV. kongresszus előtt, 1989 júniusában az említett ,,ellenzéki” tömörülés megalakította a Nemzeti Megmentési Frontot (Frontul Salvării Naționale, FSN). A Front egy írásos dokumentumot juttatott el a kongresszus küldötteihez, melyben leszögezték, hogy egy emberáldozatok nélküli politikai és gazdasági átalakulást szeretnének a pártelnök leváltásával. A párt helyzetét illetően az irat kimondta, hogy ,,az intézményesített személyi kultusz következtében a párt gyakorlatilag megszűnt létezni.”19 Feltételezhető, hogy a kongresszus előtt alakult meg három új szerveződés: a Közjólét Frontja,

a Nemzeti

Felszabadítási

Front,

valamint

a Román

Demokratikus

Akcióbizottság. Erős támogatottsággal egyik erő sem rendelkezett, és bár számos 15

Ilyen a magyar és lengyel demokratikus átalakulás, a szovjetunióbeli változások stb. A propaganda és agitációs ügyekért felelős KB-titkári tisztséget is betöltötte. 17 A kép forrása: http://cipistan.files.wordpress.com/2011/01/11297b0bd609647d49907fcd1b7ba05d1.jpg (Hozzáférés: 2013. december 5.) 18 Balogh László: Románia története. Budapest: AULA, 2001. 358.o. 19 U.o. 359.o. 16

8

kérdésben nem értettek egyet, közös célként Ceausescu félreállítását jelölték meg, mint a nemzetközi elszigetelődés elkerülésének egyetlen módját. Két lehetséges út állt előttük: az egyik, hogy a kongresszuson leváltatják a főtitkárt, – melyre mint utólag kiderült igen kevés esélyük volt –, a másik egy alulról szerveződő, népi akciósorozat, melyben a térség (Bulgária, Albánia) országaira jellemző módon ,,a felülről jövő rendszerváltás az alulról induló spontán lázadással egészül ki.”20 Ahogy említettem, az erők közt ,,korántsem volt nézetazonosság a jövő társadalmi berendezkedését illetően.”21 A rendszert alapstruktúrájában nem érintő reformok hívei közt találjuk ,,Iliescu kommunistáit” és az elhárítást végző Securitate egyes erőit. Velük szemben a tényleges társadalmi változást követelők

álltak,

így

a Román

Demokratikus Akcióbizottság, a Nemzeti Felszabadítási Front, a Közjóléti Front egyes tagjai (pl. Petre Roman22), valamint a Securitate és a hadsereg számos tisztje. 3.

ábra: Petre Roman23

I.2. A decemberi események A kongresszusi sikertelenség következtében az alulról szerveződő események stratégiája lépett életbe. A román nép hagyományosan, minden év december 13-án emlékezik meg az 1918-ban történt nagy nyomdász megmozdulásról. Így történt ez 1989-ben is. Az ellenzéki erők lehetőséget láttak arra, hogy egy rendszerellenes tüntetésbe vezessék át a megemlékezést. Ám a tervről a főtitkár is tudomást szerzett, így betiltotta az immár évtizedek óta őrzött hagyományt – ezzel növelve az akkorra már tomboló társadalmi feszültséget. A decemberi történések szikrája nem a főváros – Bukarest –, hanem a nyugat-romániai Temesvár, melyet a Bánát székhelyeként is ismerünk. Ennek egyik oka a Magyarországhoz és Jugoszláviához való közelség.

20

Szénási Éva: Európaizált Balkán – balkanizált Európa? A közép-kelet-európai rendszerváltás tipológiája a frankofon politológiai irodalomban. 3.o. Forrás: http://www.lib.jgytf.uszeged.hu/folyoiratok/tiszataj/95-11/szenasi.pdf (Hozzáférés: 2013. október 6.) 21 Balogh László: Románia története. Budapest: AULA, 2001. 360.o. 22 1946. július 22-én, Bukarestben született. 1989 és 1991 között Románia miniszterelnöke. A román országgyűlés Szenátusának elnöki posztját 1996 és 1999 között ő töltötte be. 1999 és 2000 között külügyminiszteri posztot lát el. 23 A kép forrása: http://www.nineoclock.ro/wp-content/uploads/2011/08/imagine8.jpg (Hozzáférés: 2013. december 4.)

9

Egy másik fontos motívum a temesvári lelkész, Tőkés László

szerepe.

Hosszú

évek

óta,

konzisztens

kritikusaként a rendszernek 1989. december tizedikén a nyilvánosság

előtt

kérte

híveit,

hogy

jöjjenek

a parókiája elé és esetleges elhurcolásának legyenek tanúi. Így is történt: nemzetiségtől függetlenül érkeztek hívek, felülírva az évszázados ellentéteket.24 Temesvár értelmiségi,

egyetemi

központként

alkalmas

volt

a spontán megmozdulások és a tudatos politikai akciók összekapcsolódására.25 4. ábra: A romániai magyarság ikonikus alakja: Tőkés László26 A szocialista rendszer összeomlásához és a forradalom győzelméhez nagyban hozzájárult Ceausescu téves helyzetmegítélése is. Bár a paranoiditás a túlzottan centralizált szisztémákat irányító elitek sajátossága – és egyébként igaz volt ez a román vezetőre is –, a helyzetére ténylegesen veszélyt jelentő temesvári megmozdulásokat Ceausescu izolált jelenségnek tekintette. Ennek kifejezésre juttatásaként december 21én nagygyűlést szervezett Bukarestben, ami tömeges zavargásokba csapott át. Ki kell emelnünk azonban, hogy a forradalmi központok az erdélyi magyarság főbb városaiban – így Marosvásárhelyen, Kolozsvárott, Aradon és Brassóban voltak. A diktatúrát évtizedekig kiszolgáló hadsereg átállása alapvető komponens a felkelők győzelméhez. ,,Okkal választják szét a hadsereget és a rendőrséget. Az egyik az állam ellenségeivel harcol, a másik pedig védi és szolgálja az embereket. Ha a hadsereg végzi mindkettőt, előfordulhat, hogy a nép lesz az állam ellensége,”27 – ahogy ez a decemberi eseményekig Romániában is történt. Végül rögtönítélő bíróság felállításával halálra ítélték a Ceausescu-házaspárt, és még aznap, december 25-én ki is végezték őket, melyet a televízió élőben közvetített. Felvetődik a gyorsaság ilyen fokú szükségességének kérdése: egyes nézőpontok szerint meglehetősen indokolt volt, hisz ellenkező esetben a megindulhatott volna egy 24

Balogh László: Románia története. Budapest: AULA, 2001. 361.o. Ekkoriban Temesvár a Román Demokratikus Akcióbizottság egyik fellegvára, de a Nemzeti Felszabadítási Front is aktív területének tekintette. 26 A kép forrása: http://cdn.delmagyar.hu/common/kepgaleria/cikk/214/2132534/3.jpg (Hozzáférés: 2013. szeptember 17.) 27 Csillagközi romboló című akciófilm-sorozat, 2004. Rendező: Michael Rymer 25

10

,,visszarendeződési

vagy

semlegesülési

folyamat.”28

A romániai

rendszerváltó

forradalmi folyamatokat segítette az is, hogy 1989. december első napjaiban Málta partjainál találkozott Gorbacsov és George H. W. Bush, az Egyesült Államok 41. elnöke. A megbeszélés témái közé tartozott Európa keleti felének átalakulása. Az akkori médiumok a hidegháborút záró momentumként emlegették az eseményt. ,,A hidegháború december 3-án délután 12 óra 45 perckor véget ért”, ,,Bush és Gorbacsov fogadalmat tesz a világnak: partnerek a békében” – így ünnepelte a világsajtó a máltai tanácskozást.29 I.3. Ceausescu után, az első szabad választások előtt Amellett, hogy a romániai forradalom kétségtelenül nagy részben alulról szerveződő, meg kell említenünk egy másik nézőpontot is, mely szerint a népi törekvés összekapcsolódott egy puccskísérlettel, – melyet nevezhetnénk ,,palotaforradalomnak” is. Ezen kombinációnak köszönhető, hogy a politikai átmenet után a régi nomenklatúra jelentős mértékben uralta a kialakuló új intézményeket.30 A román példa a gyakorlatban is megjeleníti az elitkutatásban ismert elitreprodukciós megközelítést. Az elmélet szerint a szocialista rendszer összeomlását követő rendszerváltás ténylegesen nem változtat az uralkodó politikai elit összetételén: a nómenklatúra-elit a korábbi pozícióiban marad, illetve az újonnan kialakult pozíciókba transzformálja hatalmát. ”31 Azonban árnyalnunk kell a képet. Románia esetében érvényes a huntingtoni tipológia is, mely szerint a ,,transition” folyamatban a régi elit nagyrészt pozícióiban marad, ám az új elittel kiegészül, tehát beengedi a feltörekvőket.32

Ion Iliescu és a Nemzeti

Megmentési Front vezetősége felismerte a bukott rendszer elitjének több szempontból is megalapozott hatalmát. Azt a hatalmas politikai és gazdasági befolyást, mely végül a helyükön tartotta az eliteket – a fontosabb állami hivatalok személyzetét –, ezzel elkerülve a destabilizációt. Ám fel kell hívni a figyelmet egy fontos különbségre. Ott, ahol a magyar lakosság száma elhanyagolható volt, a ,,bukott rendszer második vonalából előkerülő káderek” (hadsereg, pártadminisztráció) sikeres hatalomátvételt 28

Balogh László: Románia története. Budapest: AULA, 2001. 363.o. Máltán ért véget a jaltai világrend. Forrás: http://www.multkor.hu/20091202_maltan_ert_veget_a_jaltai_vilagrend (Hozzáférés: 2013. augusztus 15.) 30 Szénási Éva: Európaizált Balkán – balkanizált Európa? A közép-kelet-európai rendszerváltás tipológiája a frankofon politológiai irodalomban. 3.o. Forrás: http://www.lib.jgytf.uszeged.hu/folyoiratok/tiszataj/95-11/szenasi.pdf (Hozzáférés: 2013. október 6.) 31 Körösényi András – Tóth Csaba – Török Gábor: A magyar politikai rendszer. Budapest: Osiris Kiadó, 2003, 92. o. 32 Samuel P. Huntington: Democracy’s third wave. Forrás: http://www.fweil.com/s4421/Readings/Huntington.pdf (Hozzáférés: 2013. október 1.) 29

11

követően akadálymentesen stabilizálták a politikai átmenet folyamatát. Azokon a területeken azonban, ahol jelentős számú magyar élt, feloldhatatlan ellentmondással találkozunk. Ennek lényege,

hogy a kádercsere, magyarok által

erőszakos

románosításnak tekintett folyamatok eredményeként pozíciókba juttatott elitek sorsa, vagy a decemberi események felelőseinek elszámoltatása mind-mind olyan kérdések, melyek a helyi románság és a magyarság szembenállását eredményezték. Magyar részről alapvető igénynek mutatkozott a régi elitek eltávolítása és elszámoltatása. Román szemszögből viszont ezek – a hatalmi szervek és az államiság helyi képviselői ellen irányuló követelések – az állami szuverenitás megsértését jelentették.33 A főtitkár halálával véget ért a diktatúra. Az új központi irányító szerv a Nemzeti Megmentési Front (NMF) lett, mely egyik első közleményében34 kifejti, hogy ,,a győzelem (..) az összes nemzetiségű néptömegek”35-nek köszönhető – utalva a jelentős arányú magyar jelenlétre is. Új fejezetet hirdet Romániában, melynek kardinális eleme a szabad választások megszervezése. A nemzeti kisebbségek ,,szabadságjogainak tiszteletben tartása és a románokkal való teljes jogegyenlősége”36 is helyet kap a dokumentumban. Az első szabad választásokig a Front és szervezetei töltik be az államhatalmi pozíciókat. Miniszterelnöknek Petre Romant jelölték ki. Nyilvánvaló volt, hiszen maga a Front is deklarálta, hogy csak ideiglenesen – a választásokig – tölti be az operatív szerepkört, bár tevékenységét a jövőben is folytatni kívánta. Erre komoly esélye volt, hisz nagy népszerűségnek örvendett.

II. fejezet Pártosodás az új rendszerben: RMDSZ és a Vatra Românească Románia tehát a demokrácia kiépítésének útjára lépett. A kezdeti események közé tarozott a pártalapítás szabályainak lefektetése: hiszen versengő pártok nélkül nem működhet a modern demokratikus államberendezkedés. Így keleti szomszédunknál is megszülettek a politikai pártok és társadalmi szervezetek bejegyzésének és működésének kritériumai. Újjáéledtek a történeti pártok (Romániai Szociáldemokrata

33

Salat Levente: Marosvásárhelyi események – történeti rekonstrukció és elméleti elemzés. 2.-3.o. Forrás: http://www.jakabffy.ro/magyarkisebbseg/pdf/2013_2_002Salat%20Levente.pdf (Hozzáférés: 2013.október 23.) 34 A közlemény címe: A Nemzetmentő Front Tanácsának közleménye az országhoz. 35 Romániai Magyar Szó, 1989. december 24. 1.o. 36 U.o.

12

Párt, Keresztény és Demokratikus Nemzeti Parasztpárt, Nemzeti Liberális Párt), melyek gyökerei a szovjet fennhatóság előtti időkben keresendők. A téma szempontjából azonban a legfontosabb a Romániai Magyar Demokrata Szövetség megalakulása. II.1. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség megalakulása – a kezdetek ,,A soknemzetiségű ellentéteknek.”

37

Romániában

történelmi

gyökerei

vannak

a nemzetiségi

Ezt alapvető tényként számba kell vennünk a felfokozott forradalmi

helyzetben. Az RMDSZ alapító-okirata a Kiáltvány, mely 1989. december 25-én született meg.38A dokumentumban a párt ,,a romániai magyarság nemzetiségi közképviseleti és érdekvédelmi szervezete”39-ként definiálja önmagát. A Kiáltvány két leglényegesebb elem közül az első, hogy a Szövetség kooperációt hirdet a Nemzeti Megmentési Fronttal, a másik, hogy a Kiáltvány tételesen összefoglalja a romániai magyarságot megillető jogokat.40 A párt kijelenti, hogy a Nemzeti Megmentési Front programját teljes mértékben elfogadja, hiszen az törvényes és legitim, valamint felszólítja – nemzetiségi hovatartozásra való tekintet nélkül – a lakosságot, hogy támogassa a Frontot, mert ez az egyetlen módja az újonnan kivívott demokrácia stabilizálásának. Fontos megjegyezni, hogy amellett, hogy a Szövetség célja a magyar kisebbség jogainak védelme – és ezen jogok intézményesített érvényre juttatása – hangsúlyozódik, hogy ,,a jogok érvényesítését [a Szövetség] a szabad demokratikus Románia területi épségének és szuverenitásának tiszteletben tartásával kívánja elérni.”41 Célként az anyanyelvű oktatást, a parlamenti nemzetiségi képviseletet, a magyar nyelven is elérhető adminisztrációt és a nemzetiségi jogok alkotmányos garanciáit szeretné elérni. Az Ideiglenes Intéző Bizottság 1990. január másodikai közleményében beszámol arról, hogy a párt akkori elnöke, Domokos Géza42 tájékoztatta Ion Iliescut az új formáció

37

Balogh László: Románia története. Budapest: AULA, 2001. 368.o. Bakk Miklós: Az RMDSZ mint a romániai magyarság politikai önmeghatározási kísérlete 1989 után 1.o. Forrás: http://adatbank.transindex.ro/html/cim_pdf242.pdf (Hozzáférés: 2013. október 11.) 39 A Romániai Magyar Demokrata Szövetség Ideiglenes Intéző Bizottságának kiáltványa. Forrás: http://www.jakabffy.ro/magyarkisebbseg/index.php?action=cimek&lapid=1&cikk=m950105.html (Hozzáférés: 2013. augusztus 23.) 40 Bakk Miklós: Az RMDSZ mint a romániai magyarság politikai önmeghatározási kísérlete 1989 után 2.o. Forrás: http://adatbank.transindex.ro/html/cim_pdf242.pdf (Hozzáférés: 2013. október 11.) 41 A Romániai Magyar Demokrata Szövetség Ideiglenes Intéző Bizottságának kiáltványa. Forrás: http://www.jakabffy.ro/magyarkisebbseg/index.php?action=cimek&lapid=1&cikk=m950105.html (Hozzáférés: 2013. augusztus 23.) 42 Erdélyi magyar író, politikus, műfordító. A diktatúra bukása után a Romániai Magyar Demokrata Szövetség alapítója és első elnöke lett. Meghatározó szerepet játszott a szervezet országos intézményeinek kiépítésében, a román politikai pártokkal folytatott párbeszéd elindításában, az RMDSZ 38

13

megalakulásáról, aki öröme mellett kifejezte, hogy az NMF kiáll az intézményesített kisebbségi jogok mellett. Domokos tudatta, hogy Horn Gyula külügyminiszter üdvözölte az RMDSZ megalakulását és hogy megegyezésre jutottak a kolozsvári és debreceni konzulátusokat újra megnyitásáról.43 Amint látjuk, a Szövetség már megalakulásakor fontosnak tartotta az anyaországgal való kapcsolattartást. Érdemes néhány mondatban kitérni a szervezet elnevezésére is, mely ,,eleve balszerencsésnek mondható a magyar történelmi önkép, a magyar öntudat s nemzeti érdekképviselet szempontjából.”44 A problematika az erdélyi-romániai megnevezésekben keresendő. Szőcs Géza45 1994-ben így fogalmazott: ,,Csángók. Hányszor hivatkoztak rájuk álnokul, mikor arról folyt a vita: erdélyi magyarságra vagy romániai magyarságra kell hivatkoznunk. Mintha egy hetven éves Romániához tartozás és néhány száz Bukarestben élő magyar funkcionárius többet nyomhatna a mérlegen, mint egy ezer év alatt kialakult erdélyiségtudat.”46 5. ábra: A Romániai Magyar Demokrata Szövetség alapítója, Domokos Géza47 Az elnevezés mellett heves vitát váltott ki a párt székhelyének kérdése. A nézetletérés a Szövetség 1990 áprilisában, Nagyváradon tartott első kongresszusán csúcsosodott ki. A véleményezők egy csoportja Kolozsvárt, egy másik Bukarestet javasolta. Végül kompromisszumos megoldás született: az Elnökséget Bukarestben, a Főtitkárságot pedig Kolozsvárott állították fel.48 Ráduly Róbert, Csíkszereda egykori polgármestere az ezredfordulón így nyilatkozik: ,,érdekes módon az erdélyi magyar közösség politikai

külföldi megismertetésében, a romániai magyar közösség parlamenti politikájának kialakításában. 1993tól kezdve a közélettől visszavonultan élt. 43 Udvardy Frigyes: A romániai magyar kisebbség kronológiája (1990-2006). Forrás: http://udvardy.adatbank.transindex.ro/ (Hozzáférés: 2013. július 12.) 44 Borbély Zsolt Attila: A rendszerváltás utáni erdélyi magyar politika története. 2.o. Forrás: http://www.hunsor.se/bzsatudositasai/bzsa_rvutanierdelyimapolitika.pdf (Hozzáférés: 2013. március 24.) 45 Az RMDSZ korai szakaszában Domokos Géza párton belüli legnagyobb ellenfele. Évtizedekkel később, 2010-től az Orbán-kormány Nemzeti Erőforrás Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára, majd a miniszterelnök kulturális főtanácsadója. 46 Korunk, 1994/3, 41. o. 47 A kép forrása: http://www.hlavathy.ro/gallery/2004_domokos_geza_00_04280043_domokos_g_2004.jpg (Hozzáférés: 2013. augusztus 23.) 48 Balogh László: Románia története. Budapest: AULA, 2001. 380.o.

14

érdekképviseletét Bukarestben, a hagyományos keresztény értékrenden alapuló erdélyi szellemiség hatásától távol alakították meg.”49 Ezt egyébként abban a kontextusban jelentette ki, ahol az RMDSZ-t az egykori Román Kommunista Párt ,,etnikai alapon szerveződött

hasonmásának”

nevezi

–

alátámasztva

a

székhelyválasztás

problematikusságával. A nagyváradi kongresszus azonban nem csak e tekintetben érdekes. Mindenekelőtt elfogadták a Szövetség alapszabályzatát. Domokos Géza elnöki beszámolójában ismét állást foglalt Románia területi egysége mellett: ,,Szülőföldünk, Erdély, a román állam része: hovatartozását előbb a trianoni, majd a párizsi békeszerződés szentesítette.”50 Továbbá a trianoni döntésre reagáló revizionista törekvéseket a második világháborút kirobbantó okként definiálja. Domokos szerint a bécsi döntés – ,,Erdély erőszakos kettéosztása” – nem megoldás a kisebbségi problémákra. Beszédét az ,,Otthont a hazában! Egységben a jövő!” jelmondattal zárta.51 A kongresszust és a párt megalakulását számos szervezet, prominens személyiség – köztük Tabajdi Csaba, a Magyar Köztársaság Minisztertanácsának miniszterhelyettese – üdvözölte. Zolcsák István, az Erdélyi Világszövetség üzenetében így fogalmaz: ,,Erdély közös és szabad hazája kell legyen a románoknak, a magyaroknak, németeknek, cigányoknak, szerbeknek, zsidóknak, ukránoknak és a többi ott élő nemzetiségnek.”52 II.2. Viták az RMDSZ-en belül: a Domokos-korszak Már az első kongresszus alkalmával kikristályosodott az RMDSZ-en belül tapasztalható éles ellentét: ,,a nagyváradi kongresszuson (..) egymásnak feszült ,,»az RMDSZ két szárnya«”, amely akkor a múlt és a jövő ütközésének tűnt.”53 A múlt alatt Domokos Géza, egykori kommunista párttagot értem, aki a kongresszus előtt ideiglenes elnöki tisztséget töltött be az RMDSZ élén, a jövő alakja pedig Szőcs Géza mint ,,a »radikálisok« prominense, a Securitate által meghurcolt ellenzéki.”54 Megjelent a ,,reformkommunista Nemzeti Megmentési Fronton belüli kijárásos

49

Ráduly Róbert: A politikai önrendelkezésünk alapjairól, avagy a belső választásoktól az erdélyi magyar önkormányzatig. In: Magyar Kisebbség, 2000/1 50 Domokos Géza elnöki beszámolója. In: A Romániai Magyar Demokrata Szövetség I. kongresszusa 1990. Kiadja: az RMDSZ Bihar megyei szervezete, szerk.: Varga Gábor, 18.o. 51 U.o. 19-24.o. 52 Az Erdélyi Világszövetség üzenete. Forrás: A Romániai Magyar Demokrata Szövetség I. kongresszusa 1990. Kiadja: az RMDSZ Bihar megyei szervezete, szerk.: Varga Gábor, 161.o. 53 Borbély Zsolt Attila: A rendszerváltás utáni erdélyi magyar politika története. 9.o. Forrás: http://www.hunsor.se/bzsatudositasai/bzsa_rvutanierdelyimapolitika.pdf (Hozzáférés: 2013. március 24.) 54 U.o.

15

stratégiával szemben az emberi jogi alapú, nemzetközi jogokat, demokratikus alapelveket számon kérő irányultság.” Az utóbbit képviselte Szőcs Géza, a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetségének támogatásával.55 Végül ismét kompromisszumra jutottak: Domokos megőrizhette elnöki tisztségét, a főtitkári posztot pedig Szőcs Géza kapta. Az Elnökség tagjai között találjuk a párt történetének leghosszabb idejéig regnáló elnökét, Markó Bélát, és többek között a később megalakult Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnökét, Toró T. Tibort is.56 A párt életének első három évét szokás ,,Domokos-korszak”-nak nevezni. Ebben az időszakban számos homogén vonást találunk: a főváros-centrikusság, a konfrontáció minden áron való kerülése, valamint a román politika elfogadtatása a Nyugat irányában. Ez utóbbi ellen azonban Szőcs Géza és az autonóm magyar erők konzisztensen harcoltak.57Az akkori erdélyi közélet jelentős alakja, Katona Ádám párhuzatom von Ion Iliescu és Domokos Géza politikai pályájának íve között. ,,Mivel abban az időben Iliescut is kinevezték az ország élére, így került az RMDSZ vezetői posztjára Domokos Géza is. Őt Iliescu tette oda. Több évtizedes ifjúkori kebelbarátság fűzte őket össze: együtt jártak Moszkvában pártfőiskolára.”58 6. ábra: Szőcs Géza59 A Domokos-korszak egyik legjellemzőbb történése a Nemzeti Liberális Párttal (NLP) közös nyilatkozat, melyet 1990. március 22-én, Bukarestben írt alá Domokos és a NLP főtitkára, Radu Câmpeanu. Fel kell hívnom a figyelmet a ,,kétoldali szélsőségek” motívumának ismételt megjelenésére. A nyilatkozat ugyanis olyan provokációkat említ, melyektől elhatárolódnak az aláíró felek. Ezeket ,,egyrészt azok szervezik, akik belföldön veszélyben forogni látják a letűnt diktatúra által biztosított kiváltságokat, 55

Bárdi Nándor: A romániai magyar kisebbség helyzetének változásai, társadalmi, kulturális önszerveződésének eredményei. In: Kisebbségi magyar közösségek a XX. században, szerk.: Bárdi Nándor – Fedinec Csilla – Szarka László. Budapest: Gondolat Kiadó – MTA Kisebbségkutató Intézet, 2008, 330.o. 56 Borbély Zsolt Attila: A rendszerváltás utáni erdélyi magyar politika története. 9.o. Forrás: http://www.hunsor.se/bzsatudositasai/bzsa_rvutanierdelyimapolitika.pdf (Hozzáférés: 2013. március 24.) 57 U.o. 5.o. 58 Hajdú Demeter Dénes: Merre tart az RMDSZ? Interjú Katona Ádámmal. In: Magyar Fórum, 1997. január 2. 59 A kép forrása: http://www.hunlit.hu/files/writers/155.jpg (Hozzáférés: 2014. január 16.)

16

másrészt pedig azok a külföldi reakciós körök, amelyek magyar részről az irredentizmus, román részről pedig a szélsőséges román nacionalizmus hívei.”60 Ez a motívum már az RMDSZ Ideiglenes Intéző Bizottságának egyik sajtóértekezletén is megjelenik. A Romániai Magyar Szó így számol be az elhangzottakról: „Domokos Géza azt hangsúlyozta, hogy voltak és vannak nacionalista megnyilvánulások románok és magyarok részéről egyaránt, s a bizalmatlanság jelei is megmutatkoztak.”61 Az 1990-es évek első esztendőjében vagyunk még, egy olyan ,,cseppfolyós” helyzetben, mely lehetőséget adott volna a romániai magyarság számára, hogy ,,követeléseinek maximumát meghatározza, vagyis megjelölje azt a pontot, ahonnan a politika logikájából és a többségi nemzet magyarellenességéből kifolyólag már csak hátrálni fog.”62 A mércét pedig igen alacsonyra állították. A nyilatkozat ugyanis leszögezte, hogy az államban a hivatalos nyelv a román. Pedig teljesen alapvető követelés lett volna a magyar nyelv második hivatalos nyelvvé emelése.63 II.3. Újjáéledő nemzetiségi konfliktus: Marosvásárhely és a Vatra Românească szerepe ,,Az etnikai kérdés súlyos öröksége volt a megbukott rendszernek.”64 Azt a korábbiakban láthattuk, hogy a román-magyar nemzetiségi ellentét egyáltalán nem volt érezhető a decemberi események idején, ám sajnos azt követően újjáéledt.65 Az egyik komponens, mely ezt az ellentétet fokozta, az Erdélyben élő románság – legyen az régebb óta itt élő, vagy a diktatúra alatt betelepített lakosság – egzisztenciális félelme. Ez logikus érv, hiszen ha például a magyarság számára létrehozott intézményekben (közoktatás, közigazgatás) magyar nyelven folyt volna a kommunikáció, az magával vonta volna a román munkahelyek egy részének elvesztését. Az Erdélyben élő románság érdekeinek védelmét legerőteljesebben a Vatra Românească (VR)66 nevű szervezet képviselte. Azonban nem egy homogén szerveződésről van szó: tagjai közt

60

Borbély Zsolt Attila: A rendszerváltás utáni erdélyi magyar politika története. 6.o. Forrás: http://www.hunsor.se/bzsatudositasai/bzsa_rvutanierdelyimapolitika.pdf (Hozzáférés: 2013. március 24.) 61 Borbély Zsolt Attila fent említett művében hivatkozik a Romániai Magyar Szó 1990. január 7-ei számának beszámolójára. 6.o. 62 U.o. 63 U.o. 64 Salat Levente: Marosvásárhelyi események – történeti rekonstrukció és elméleti elemzés. 3-4.o. Forrás: http://www.jakabffy.ro/magyarkisebbseg/pdf/2013_2_002Salat%20Levente.pdf (Hozzáférés: 2013. október 23.) 65 Balogh László: Románia története. Budapest: AULA, 2001. 382.o. 66 A szervezet nevének jelentése: Román Tűzhely, mely szimbolikusan utalhat a románság természetes, történelmi jelenlétére Erdélyben.

17

jelentős számban olyan erők is jelen voltak, akik a magyarság követeléseit revizionista törekvésként fogták fel, így nem riadtak vissza az erőszakos eszközök alkalmazásától sem.67 1990. február tizedikén, Marosvásárhelyen több tízezer magyar vett részt a néma ,,könyves-gyertyás tüntetésen”, mely a magyar nyelvű oktatásért való harc szimbólumává

vált.

Ennek

közvetlen előzménye a február 7-én

megalakuló

Româneascã

Vatra

magyarellenes

politikai szervezet és a hozzá köthető megmozdulás –szintén Marosvásárhelyen –, ahol román fiatalok

tüntettek

a magyar

nyelvű oktatás ellen. 7.

ábra: A néma ,,könyves-gyertyás tüntetés (1990. február 10., Marosvásárhely)68

Március 4-én tartotta gyulafehérvári nagygyűlését a VR, ahol többek között Tőkés László elleni uszítás zajlott. Ezekben a hónapokban számos magyarellenes provokáció történik, melyeknek kicsúcsosodása 1990. március 19 és 21 közé tehető.69 A helyszín ezúttal is Marosvásárhely. A román nacionalisták leszaggatták a magyar feliratokat és fejszékkel, husángokkal támadták meg a magyar nemzetiségűeket. Ezt követően a marosvásárhelyi RMDSZ székházát is megostromolták.70 ,,Az épületben bennrekedt 75 személyt a rendőrség nem védi meg. Később a katonaság szabad elvonulást ígér a magyaroknak, viszont tétlenül szemléli, hogy a román tömeg láncokkal, botokkal támad a székházból távozókra. Sok a sebesült, Sütő András írót fél szemére megvakítják”71 – olvasható az RMDSZ hivatalos honlapján.

67

Balogh László: Románia története. Budapest: AULA, 2001. 382.o. A kép forrása: http://static2.szekelyhon.ro/pictures/vasarhely/aktualis/3_gyertyas_b.jpg (Hozzáférés: 2013. június 23.) 69 Az 1990-es év kronológiája. Forrás:http://www.rmdsz.ro/page/1990 (Hozzáférés: 2013. november 7.) 70 Bárdi Nándor: A romániai magyar kisebbség helyzetének változásai, társadalmi, kulturális önszerveződésének eredményei. In: Kisebbségi magyar közösségek a XX. században, szerk.: Bárdi Nándor – Fedinec Csilla – Szarka László. Budapest: Gondolat Kiadó – MTA Kisebbségkutató Intézet, 2008, 331.o 71 Az 1990-es év kronológiája. Forrás:http://www.rmdsz.ro/page/1990 (Hozzáférés: 2013. november 7.) 68

18

Az események aktív részese volt Sütő András, Kossuth-díjas erdélyi magyar író, az RMDSZ megyei elnöke. A marosvásárhelyi történések után tizenöt évvel a vele készült interjúban72 a nemzetiségi ellentétek újjáéledésének okaként a következőket jelölte meg: ,,Bukarestben újból megszólaltak azok a hangok, amelyek a korábbi állapotokat sírták vissza, illetve megrettentek azoktól a követelményektől, amelyek országszerte elhangzottak már az erdélyi magyar közösségek részéről. Szatmár, Kolozsvár, Sepsiszentgyörgy, Temesvár ezektől a nemzetiségi tervektől,

kívánalmaktól,

követelményektől

megrettentek azok a nacionalista, sovén erők, amelyek valójában a Ceausescu évtizedek borzalmas lelki fertőzöttségét tükrözték.” 8. ábra: A marosvásárhelyi pogrom fontos szereplője, Sütő András73 Így folytatja: ,,ez történt Marosvásárhelyen is, hogy mihelyt fölmerült többek között egy ősi magyar kollégium visszaállításának a gondolata, illetve az egyetemen fokozatosan elsorvasztott magyar nyelvű oktatás követelménye, rettenetes pánikkal indult ellentámadásra

az

a

feltüzelt,

félrevezetett román tömeg, amelyet nyilván

a

diktatúra

maradványaiként

működő

belügyiek,

aktivista

körök,

katonai

egységekben

és

uszító

személyek bujtottak fel.” 9. ábra: Pillanatkép Marosvásárhelyről (1990 márciusa)74 Kihangsúlyozza Sütő, hogy a román tömeg manipulatív módon való uszítása vezetett el a véres összecsapásokig. A kiváltó okok közé sorolta azokat a követeléseket, ,,amelyeknek a teljesítésével továbbléphetünk a rendszerváltás nagyon rögösnek 72

,,Sok keserves küzdelem vár még ránk. Interjú Sütő Andrással. Forrás: http://www.bbc.co.uk/hungarian/news/story/2005/03/050321_sutoandrashung.shtml (Hozzáférés: 2013. szeptember 13.) 73 A kép forrása: http://jelesnapok.oszk.hu/prod/SZERKEZET/06junius/jun_unnepek/jun17_sutoandras/suto_andras.jpg (Hozzáférés: 2014. január 25.) 74 A kép forrása: http://mult-kor.hu/image/article/main/.460x310/28312.jpg (Hozzáférés: 2014. január 7.)

19

mutatkozó útján. Ezek között szerepelt az anyanyelvi oktatás általánosítása és az autonómiák változatos formáinak kialakítása.” Az író megfogalmazott egy nagyon fontos gondolatot, mely a rendszerváltás utáni romániai magyar politikai élet egyik alapvetésének is tekinthető: ,,a romániai magyar közösség jogainak a kivívása nem magányos magyar küzdelem eredménye, hanem a román demokratikus erőkkel való együttes küzdelem eredménye lehet csupán.” Az eseményeket pogromnak minősíti: ,,azért nem etnikai összecsapásról beszélek, mert az rendszerint kölcsönös konfliktusok, illetve érdekek ellentéte. (..) Pogrom az, amelyet egy fegyveres testülettel megerősített többségi nemzet alakulatai intéznek egy védtelen nemzeti kisebbség ellen, amelynek egyetlen bűne, hogy a léthez szükséges elemi, emberi, nemzeti, illetve nemzetiségi jogait követeli. Itt pontosan ez történt.”75 A konfliktust elmélyítő tényezők között fontos szerepe

volt

a

nemzetiségi

kérdés

által

felvetett

problémákkal

szembeni

koncepciótlanságnak és a halogatás taktikáját életben tartó országos politikai elitnek. A román központi vezetés folyamatos türelemre intette a magyar kisebbséget.

76

Balogh

László szerint ,,Iliescu elnök és a körülötte csoportosuló régi kommunista vezetők (..) sem voltak (..) szélsőségesen magyarellenesek, de nemzetiség- és magyarbarátok sem, (..) mindvégig csak a nemzetiségek egyéni jogait ismerték el.”77 A konfliktus kibontakozásának és lefutásának négy szakaszáról beszélhetünk:78 

az első szakaszra a forradalom közösen megélt eufóriájának a fokozatos elszivárgása és az ellentétek korai jelei voltak jellemzők – előbb a helyi és központi politikai szervezetekben, majd a médiában;



a második etap az RMDSZ és a VR ellentétes érdekeket megjelenítő szereplőkként való megjelenése és konszolidálódása;



a harmadik szakasz a rendezést megkísérlő tárgyalások kudarcba fulladásáról és a tömegek szereplőként való megjelenítéséről szólt;



végül a nyílt, fizikai agresszió alkalmazása következett.

75

,,Sok keserves küzdelem vár még ránk. Interjú Sütő Andrással. Forrás: http://www.bbc.co.uk/hungarian/news/story/2005/03/050321_sutoandrashung.shtml (Hozzáférés: 2013. szeptember 13.) 76 Salat Levente: Marosvásárhelyi események – történeti rekonstrukció és elméleti elemzés. 3.o. Forrás: http://www.jakabffy.ro/magyarkisebbseg/pdf/2013_2_002Salat%20Levente.pdf (Hozzáférés: 2013. október 23.) 77 Balogh László: Románia története. Budapest: AULA, 2001. 383.o. 78 Salat Levente: Marosvásárhelyi események - történeti rekonstrukció és elméleti elemzés. 5-6.o. Forrás: http://www.jakabffy.ro/magyarkisebbseg/pdf/2013_2_002Salat%20Levente.pdf (Hozzáférés: 2013. október 23.)

20

III. fejezet Az RMDSZ ,,nagykorúvá válása” III.1. Belső változások: Marosvásárhely – Brassó – Kolozsvár A Szövetség

második

kongresszusára

1991

májusában,

a már

sokat

látott

Marosvásárhelyen kerül sor, ahol ,,szembe kellett nézni azzal a helyzettel, hogy az RMDSZ egyrészt a román pártrendszerbe integrált politikai szervezetként működik, másrészt azonban még mindig ellátja a hiányzó civil társadalom szerepét.”79 Önmagát, mint koalíció definiálja: ,,a szövetség a romániai magyarságot felölelő szervezetek érdekegyeztető, közképviseleti és érdekvédelmi koalíciója, amely a hazai demokratikus társadalom

kialakítása

érdekében

minden

szinten

ösztönzi

nemzetiségünk

önszerveződését és összehangolja az érdekvédelmi szempontokat.”80 A politikai élet egyik meghatározó vitája volt az RMDSZ-en belül is a ,,társnemzeti koncepcióról” szóló kérdés, melynek a programba foglalásáról Borbély Imre tett javaslatot. ,,A Szövetségen belül az elmúlt időszakban különféle magatartásformák is jelentkeztek, s ennek megfelelően elfogadott programhoz mérten mérsékeltebb és radikálisabb elképzelések is megfogalmazódtak.”81 A társnemzeti státusz támogatói közé elsősorban a radikális oldalt képviselők tartoztak. Az ebben a kérdésben állást foglalók szembenállása felfűzhető a mérsékelt versus radikális – tehát a Domokos képviselte ,,kooperatív, kompromisszumkész, így Bukarestben eredményeket elérő politikára koncentráló oldal” és a Szőcs Géza vezette radikális, ,,a jogokat egyértelműen tételező, a román politikai rendszer euroszanálására alapozó irányzat” – ellentétre.82 A kongresszuson kiadott dokumentum leszögezi, hogy ,,az erdélyi magyarság önmagát mint közösséget államalkotói tényezőnek, önálló politikai alanynak, s mint ilyen, a többségi nép – nemzet – egyenjogú társának tekinti.”83 Tőkés László a románság képviselőivel való tárgyalást szorgalmazta. Azt az elterjedt, Sütő András által, és az RMDSZ által eddig többször deklarált álláspontot képviselte, mi szerint a román-magyar viszonyt csak a románság képviselőivel való tárgyalások

79

Bakk Miklós: Az RMDSZ mint a romániai magyarság politikai önmeghatározási kísérlete 1989 után. 4.o. Forrás: http://adatbank.transindex.ro/html/cim_pdf242.pdf (Hozzáférés: 2013. október 11.) 80 Borbély Zsolt Attila: A rendszerváltás utáni erdélyi magyar politika története. 10.o. Forrás: http://www.hunsor.se/bzsatudositasai/bzsa_rvutanierdelyimapolitika.pdf (Hozzáférés: 2013. március 24.) 81 Az RMDSZ II. kongresszusának határozatai. In: Romániai Magyar Szó, 1991. május 27. 82 Bakk Miklós: Az RMDSZ mint a romániai magyarság politikai önmeghatározási kísérlete 1989 után. 5.o. Forrás: http://adatbank.transindex.ro/html/cim_pdf242.pdf (Hozzáférés: 2013. október 11.) 83 Borbély Zsolt Attila: A rendszerváltás utáni erdélyi magyar politika története. 10.o. Forrás: http://www.hunsor.se/bzsatudositasai/bzsa_rvutanierdelyimapolitika.pdf (Hozzáférés: 2013. március 24.)

21

útján lehet konszolidálni. A püspököt a kongresszus tiszteletbeli elnökké választotta. Domokos Géza az elnöki tisztséget, Szőcs Géza és Kolumbán Gábor pedig az alelnöki posztot szerezte meg.84 A területi autonómia – tehát az autonómia-fogalom igen magas foka – nem szerepelt a Szövetség céljai közt. Ez a kongresszus is csupán a kulturális autonómia szükségessége mellett áll ki: ,,a romániai magyarság kisebbségi társadalommá való összefogása

olyan

önkormányzati

intézményes keretben, amely egyszerre tesz eleget a személyi és kulturális autonómia követelményeinek, s amely ennél fogva megnyugtatóan rendezi a szórványokban élők helyzetét.”85 10. ábra: A máig eltérő megítélésű RMDSZ-es politikus: Frunda György86 ,,A Domokos-korszakban egyfajta törést jelentett a marosvásárhelyi kongresszus.”87 Ennek oka, hogy az elnöki posztot ugyan megszerezte Domokos, de támogatói nem voltak többségben, így elképzeléseit nem tudta korlátok nélkül megvalósítani. Erre az időszakra tehető továbbá a párton belüli platformok megjelenése, melyek tovább mélyítették a belső, nem egyszer ideológiai alapú törésvonalakat. 88 A Domokos-korszak záró eseménye a Kolozsvári Nyilatkozat.89

84

Bárdi Nándor: A romániai magyar kisebbség helyzetének változásai, társadalmi, kulturális önszerveződésének eredményei. In: Kisebbségi magyar közösségek a XX. században, szerk.: Bárdi Nándor – Fedinec Csilla – Szarka László. Budapest: Gondolat Kiadó – MTA Kisebbségkutató Intézet, 2008, 331.o. 85 Borbély Zsolt Attila: A rendszerváltás utáni erdélyi magyar politika története. 11.o. Forrás: http://www.hunsor.se/bzsatudositasai/bzsa_rvutanierdelyimapolitika.pdf (Hozzáférés: 2013. március 24.) 86 A kép színes forrása: http://www.erdely.ma/autonomia.php?id=152263&cim=frunda_gyorgy_nem_hiszem_hogy_egy_kulonle ges_status_jo_lenne_a_szekelyeknek (Hozzáférés: 2014. március 20.) 87 U.o. 88 Bakk Miklós: Az RMDSZ mint a romániai magyarság politikai önmeghatározási kísérlete 1989 után. 14.o. Forrás: http://adatbank.transindex.ro/html/cim_pdf242.pdf (Hozzáférés: 2013. október 11.) 89 1992. október 25-én az RMDSZ parlamenti csoportja nyilatkozatban fejezte ki az erdélyi magyarság belső önrendelkezési igényét és azt a Szövetség parlamenti képviselői és szenátorai a Szent Mihály templomban esküvel erősítették meg

22

1993-ban vagyunk, amikor is elérkeztünk a III. kongresszushoz. Ha tovább elemezzük az autonómia kontextust, az itt elfogadott programba bekerült ugyan a követelés, de ,,egy Frunda György90 által beterjesztett módosító indítványnak köszönhetően a területi autonómia „adminisztratív autonómiává” szelídült.”91 Az RMDSZ Közlöny 1993. évi negyedik száma az alapelvekről így ír: ,,A romániai magyarság, beleértve a csángómagyarságot is, állami hovatartozását tekintve Románia állampolgárainak közösségébe tartozik. Ezen belül önmagát, mint őshonos közösséget államalkotó tényezőnek, önálló politikai alanynak, s mint ilyen, a román nemzet egyenjogú társának tekinti (..) a magyar nemzet szerves része (..) nem akar sem elvándorolni, sem a román nemzetbe beleolvadni. Kizárólag csak számbelileg tekinti magát kisebbségnek.” 92 A harmadik kongresszus kapcsán meg kell említeni, hogy habár az autonomista szárny egységes volt az autonómia programba vétele ügyében, ám a pozícióharc megbontotta ezt az elvi egységet.93 Markó Béla személyében új elnök került a Szövetség élére. Ez persze nem előzmények nélküli: 1989-ben a Maros megyei RMDSZ egyik alapítója, majd 1990-től országos elnökségi tag. A pártvezért elnöksége 2011 elejéig tart, tehát a párt eddig életének legmeghatározóbb politikusának nevezhetnénk.94 11. ábra: Az RMDSZ elnöke 1993 és 2011 között: Markó Béla95 A brassói kongresszus egy másik aspektusból is fontos. Itt született meg ugyanis az úgynevezett ,,önkormányzati modell.” A Szövetség alapszabályzat-határozatában a belső önrendelkezés, mint a ,,romániai magyarság megmaradásának és fejlődésének 90

1951-ben Marosvásárhelyen született erdélyi magyar politikus, ügyvéd, közéleti szereplő. Politikai pályáját a Romániai Magyar Demokrata Szövetségben kezdte, és lényegében pályájának egészét ott töltötte. 1996-ban és 2000-ben az RMDSZ államelnök-jelöltje. A kilencvenes években nagy vihart kavart Neptun-ügy kulcsszereplője. 2004-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét. 91 Borbély Zsolt Attila: A rendszerváltás utáni erdélyi magyar politika története. 25.o. Forrás: http://www.hunsor.se/bzsatudositasai/bzsa_rvutanierdelyimapolitika.pdf (Hozzáférés: 2013. március 24.) 92 RMDSZ Közlöny 1993. 4.sz. 18.o. In: Kisebbségi magyar közösségek a XX. században, szerk.: Bárdi Nándor – Fedinec Csilla – Szarka László. Budapest: Gondolat Kiadó – MTA Kisebbségkutató Intézet, 2008, 330.o. 93 Borbély Imre: Magyar alternatíva. Heti Válasz, 2003. január 10. 94 Markó Béla önéletrajza. Forrás: http://markobela.adatbank.transindex.ro/belso.php?a=oneletrajz&k=7 (Hozzáférés: 2013. szeptember 17.) 95 A kép forrása: http://adatbank.transindex.ro/iro/fotok/2734c5c95aca424.jpg (Hozzáférés: 2013. december 14.)

23

biztosítéka” jelenik meg. A modell gerince a szervezeti önkormányzati elv, mely alapján kell a Szövetség egészének irányítását felvállaló testületek, a parlamenti csoport, a területi szervezetek, valamint a társult tagság vezetőségeinek tevékenységét összehangolni. A határozat kimondja továbbá, hogy a tisztújítást a jövőben általános, titkos és ,,lehetőleg” közvetlen választással történik.96 A Szövetség negyedik kongresszusa, melyet Kolozsvárott tartottak, leszögezett néhány elvet az autonómiával kapcsolatban. Ezek a következők:97 

az autonómia egyaránt jelent elvet a jogállam kiépítésében,



a nemzeti közösség jogát, melyet identitása megőrzése érdekében gyakorol,



eszközt a romániai magyarság gazdasági és kulturális fennmaradásának megalapozásához,



és stratégiai célt, melyet az RMDSZ politikai tevékenységében és a civil társadalom szervezeteivel kialakított kapcsolataiban követ.

Az eddigiekben megismertük a Szövetség kezdeti, formálódási időszakában történt főbb változásait. Összegzésképpen a következő táblázat segít eligazodni az egyes kongresszusok tekintetében.

96

Az RMDSZ III. kongresszusán jóváhagyott Alapszabályzat-határozat. 1993. január 15-17. Forrás: http://www.jakabffy.ro/magyarkisebbseg/index.php?action=cimek&lapid=14&cikk=m000109.html (Hozzáférés: 2013. december 13.) 97 Bakk Miklós: Az RMDSZ mint a romániai magyarság politikai önmeghatározási kísérlete 1989 után. 17.o. Forrás: http://adatbank.transindex.ro/html/cim_pdf242.pdf (Hozzáférés: 2013. október 11.)

24

Kongresszus

Helye, ideje

Releváns történései

I.

Nagyvárad, 1990. április

Kompromisszum a

21-22.

vezetőválasztásban

Marosvásárhely, 1991.

A törésvonalak

május 24-26.

nyilvánossá válása, a

II.

társnemzeti koncepció III.

Brassó, 1993. januárt 15-

Önkormányzati modell,

17.

,,adminisztratív autonómia”

IV.

12.

Kolozsvár, 1995. május

A pártosodás első jelei, a

26-28.

törésvonalak mélyülése

ábra: Táblázat a Romániai Magyar Demokrata Szövetség kezdeti időszakának kongresszusairól98

III.2. A ,,Neptun-gate” Az RMDSZ mindmáig leghevesebb indulatokat kiváltó válsága a Neptun-ügyhöz köthető. A titkos tanácskozást a Project On Ethnic Relations nevű amerikai szervezet, a PER rendezte 1993 júliusában a tengerparti Neptunon. Azonban a ,,titkos, nem hivatalos román-magyar kerekasztal-találkozó” nem előzmények nélküli. A korabeli tudósítások beszámolnak arról, hogy a két fél már 1992 januárjában az IREX csoport kezdeményezésére is találkozott. Feltehetően, az akkori tanácskozás egyik résztvevője Tokay György99 volt. A neptuni egyezkedésről 1993 július 21-én a Románai Magyar Szó számolt be a ,,Csend vagy béke” című interjújában, melyből a magyar közvélemény is értesült a történekről. Gyarmath János írásában maguk a résztvevők, Frunda György szenátor, Tokay György képviselőházi frakcióvezető, valamint Borbély László képviselőházi frakcióvezető98

A táblázat saját készítésű. Az adatok forrása: Márton János: Kongresszustörténelem. Forrás: http://www.kronika.ro/erdelyi-hirek/kongresszustortenelem (Hozzáférés: 2014. február 2.) 99 Az 1996-os koalíciós tárgyalásokat követően a miniszterelnök mellé rendelt, kisebbségi ügyeket felügyelő tárca nélküli miniszter.

25

helyettes meséltek a Neptunon történtekről. A tengerparti Ceausescu-villában a román hatalmat Viorel Hrebenciuc kormányfőtitkár és Traian Chebeleu, az elnöki hivatal szóvivője képviselte.100 Ez a találkozó gyakorlatilag nem szólt másról, mint hogy a román hatalom az általa kijelölt delegációval tárgyalt az erdélyi magyarság helyzetéről, jövőjéről. Azonban – ahogy kiderült és Markó Béla is elismerte – a hármak nem kaptak felhatalmazást pártjuktól a tárgyalásokon való részvételre. Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés frakciója így fogalmazott: ,,Erkölcsi szempontból nem a titkos tárgyalások ténye elfogadhatatlan, hanem a tárgyalásokon részt vevő delegáció legitimitásának hiánya. (..) Aki legitim felhatalmazás nélkül – és titokban egyezkedik – az árulást követ el.”101 Azt pedig álságos lenne állítani, hogy a hatalom a három képviselőt magánemberként hívta a tárgyalóasztalhoz. A találkozón ,,elért eredményeket” tekintve az egyetlen nyertes az akkori román vezetés. Romániának ugyanis bizonyítania kellet emberi jogi és kisebbségpolitikai szempontból, hogy alkalmas az Európa Tanácsi felvételre. Pontosan ebben a helyzetben kellett volna az RMDSZ-nek a közös magyar érdek mentén, a tanácsi fórumokon az elszenvedett jogsérelmeket és a jövőbeni javaslatokat minél hangosabban és látványosabban bemutatnia. Ehelyett a három

politikusnak

köszönhetően

a

nemzetközi

közvéleményhez ilyen és ehhez hasonló szalagcímek jutottak el: ,,Románok és magyarok valamelyest erősítik az egymás közti bizalmat”, vagy „Románia bővíti a magyar kisebbségi jogokat”.102 13. ábra: A ,,neptuni triumvír”: Tokay György103

100

Tőkés László Európai Parlamenti Képviselő sajtóirodájának havi értesítője. 2008. októberi melléklet. 5.o. Forrás: http://tokeslaszlo.eu/attachment/0002/1805_08_2deputacioneptun.pdf (Hozzáférés: 2014. január 9.) 101 Borbély Zsolt Attila: A rendszerváltás utáni erdélyi magyar politika története. 29.o. Forrás: http://www.hunsor.se/bzsatudositasai/bzsa_rvutanierdelyimapolitika.pdf (Hozzáférés: 2013. március 24.) 102 Előszó.8.o. In: A Neptun-gate. Szerk: Borbély Zsolt Attila. Kolozsvár: EMNT Egyesület, 2013. Forrás: http://emnt.org/admin/data/file/20131011/neptungate.pdf (Hozzáférés: 2014. január 9.) 103 A kép forrása: http://oldwww.nyugatijelen.com/2001/2001.%20majus/majus%202%20szerda/F010540.jpg (Hozzáférés: 2013. szeptember 23.)

26

A politikai átmenetet követően egészen a Neptunügyig nem volt arra precedens, hogy ekkora vitafolyam induljon el a romániai magyar politika jövőjéről. Minden esetre ez az eset súlyos politikai károkat okozott a Szövetségnek. ,,Ez volt az első olyan ügy, amelyre a kialakult törésvonalakkal identitást szerző belső ellenzék felépíthette a maga narratíváját.”104 14. ábra: Borbély László105 III.3. A magyarság pártja az országgyűlési választások tükrében (1990-1996) Egy politikai párt erejének mércéjét az országgyűlési választásokon elért eredmény nagymértékben mutatja. Ám az RMDSZ, annak tudatában, hogy több mint másfél millió magyar ember élt Romániában,106 a politikai érdekképviselet mellett jóval szélesebb célokat tűzött zászlajára: ,,helyettesíteni próbálta a hiányzó civil társadalmat, és identitásbiztosító feladatokat is el szeretett volna látni.”107 Ezzel a három, saját maga által kijelölt céllal vágott neki az RMDSZ választásoknak az immár demokratikus alapokon szerveződő Romániában. Az első szabad országgyűlési választásokat 1990. május 20-án, bejutási küszöb nélkül tartották, ahol egyben az államfő, Ion Iliescu megválasztására is sor került. Nem meglepő módon, hatalmas fölénnyel (kétharmados, ,,alkotmányozó többséggel”) diadalmaskodott az NMF. A második legjelentősebb erő a magyarság pártja lett.108 A kétkamarás román parlamentbe 119 szenátusi és 387 képviselőházi helyért zajlott a küzdelem az arányosság és a listaállítás területi és kötött mandátumok területi elosztásának jegyében.109 Ezzel szemben az elnököt abszolút többségi, kétfordulós szavazással választották meg. A részvételi arányt tekintve elmondható, hogy igen magas, 86%-ot tesz ki. A szavazásra jogosultak száma meghaladja a tizenhét millió 104

Bakk Miklós – Székely István Gergő – Toró Tibor: Az erdélyi magyarság pártjai - kisebbségi képviselet, pluralizmus, intézmények és stratégiák. Kézirat. 27.o 105 A kép színes forrása: http://marosvasarhelyi.info/wp-content/uploads/2010/06/Borbely-Laszlo.jpg (Hozzáférés: 2013. december 7.) 106 Balogh László: Románia története. Budapest: AULA, 2001. 417.o. 107 Bakk Miklós – Székely István Gergő – Toró Tibor: Az erdélyi magyarság pártjai - kisebbségi képviselet, pluralizmus, intézmények és stratégiák. Kézirat. 23.o 108 Bakk Miklós – Szász Alpár Zoltán – Székely István Gergő: Parlamenti és elnökválasztás Romániában 2004 novemberében. 1.o. Forrás: http://adatbank.transindex.ro/html/cim_pdf246.pdf (Hozzáférés: 2014. január 19.) 109 A pártlistán független jelöltek indulhattak.

27

főt.110 A parlament alsóházába 18 párt, valamint további 9 nemzeti kisebbséget reprezentáló képviselők, a Szenátusba 7 párt és egy független jelölt jutott be. A Nemzeti Megmentési Front mintegy 67,61%-ot szerzett a Képviselőházban, míg a Szenátusban majdnem 77%-ot. Elsöprő sikerének elsődleges oka az államigazgatás és a tömegtájékoztatásban betöltött szerepe.111 A Romániában uralkodó, kiforratlan, perszonalizálódott politikai életben – ahol a frissen alakuló intézmények még nem stabilizálódtak – ,,az elnökválasztásnak kiemelt tétje volt.” 1990-ben három jelölt küzdött: az NMF által támogatott Ion Iliescu – aki a leadott voksok 85,1%-át szerezte meg –, Radu Câmpeanu, a Nemzeti Liberális jelölt, valamint Ion Raţiu, a Keresztény Demokrata Nemzeti Parasztpárttal a háta mögött. Hozzá kell tennünk, hogy a két alulmaradt indulóra elsősorban az erdélyi megyékben szavaztak (Hargita, Kovászna, Maros, Bihar). Ez abból az aspektusból nem meglepő, hogy habár a magyar sajtó állandó témája volt, az RMDSZ nem indított jelöltet. A Szövetségre leadott szavazatok ,,etnikai szavaztok”, így nem tudott volna olyan alternatívát kínálni a többségi társadalomnak, amely számottevő eredményt hozott volna.112 Fülöp Mihály, a Külügyi Intézet egykori igazgatója így fogalmazott az új román rendszerről: ,,amikor felépítették a többpártrendszert Romániában, nagyon erősen hatott a francia példa. Ha valahol jogos lett volna, hogy ne legyen többé „erős ember”, akkor az éppen Románia. Ennek ellenére a francia ötödik köztársaság metódusaival általános titkos szavazás keretében közvetlenül választanak elnököt. Ez pedig nem jelent szakítást azzal a román politikai hagyománnyal, ami az előző évtizedekben kialakult: egy erős ember, központi túlcentralizált hatalom.”113 A formálódó demokratikus rendszerben lényeges szót ejteni az ,,ellenzéki pártok” térhódításáról. Ahogy már korábban is utaltam rá, az átmenet folyamán tényleges elitcsere nem történt. Éppen ezért, az ellenzéki pártok nem csupán a kormány-ellenzék párhuzamban léteztek, de esetleges hatalomra jutásuk valamiféle szakítást jelenthetett volna a korábbi rezsim maradványaival. Ezen a választáson öt párt indult ellenzékben: 110

Az 1990-es parlamenti választások adatai. Forrás: http://valasztasok.adatbank.transindex.ro/index.php?t=orsz&k_sz=k&ev=1990&b=1 (Hozzáférés: 2014. január 19.) 111 Székely István: Választottunk… Az 1990-es és 1992-es parlamenti, valamint az 1992-es önkormányzati választások megyei eredményeinek értékelése. 2-3.o Forrás: http://adatbank.transindex.ro/html/cim_pdf265.pdf (Hozzáférés: 2014. január 19.) 112 U.o. 6.-8. 113 Fülöp Mihály beszéde 1993. január 29-én, az MSZP Közép- és Kelet-európai Tagozatának vitáján. A vita címe: Románia elindul a demokrácia felé. 3.o. Forrás: http://www.tabajdi.hu/_user/browser/File/konyv/07.pdf (Hozzáférés: 2013. október 24.)

28

az RMDSZ, a Nemzeti Liberális Párt (PNL), a Romániai Környezetvédő Mozgalom (MER), a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt (PNŢ-CD), és a Romániai Szociáldemokrata Párt (Partidul Social Democrat Român). Mindkét ház esetében a voksok közel 20%-át szerezték meg, döntően Bukarestből és az erdélyi megyékből. Az RMDSZ számára a választás sikerét mutatja, hogy a magyar lakosság országos átlaga 61%, tehát a romániai magyarság döntően támogatta a Szövetséget.114 A következő hónapokban az RMDSZ mozgástere beszűkült. Ennek oka az NMF és a Vatra Românească azon tevékenysége, mellyel elérték, hogy folyamatosan napirenden legyen például a marosvásárhelyi történések kivizsgálása. Némi előrelépést mutatott azonban, hogy 1990. augusztus 6-án az RMDSZ és számos ellenzéki szervezet megalakítja a Demokratikus Antitotalitárius Frontot (későbbi nevén Demokratikus Konvenció) – ezzel elősegítve a román politikai mezőbe való integrálódását.115 Így ,,a politikai rendszeren belül egyértelműen a demokratikus alapértékekért fellépő jobboldal felé orientálódott az RMDSZ.”116 Az első parlamenti választás tehát az erdélyi magyarságot egyedüliként képviselő RMDSZ ellenzékbe kerülését hozta. A második országgyűlési választás, melyet 1992. szeptember 27-én tartottak – részben az új választási törvény117 miatt – lényeges változásokat eredményezett. A részvételi arány közel tíz százalékkal csökkent (76%). Az ellenzék két részre oszlott: az RMDSZ, és a Demokratikus Konvenció (DK), melyhez ugyan hozzá tartozott a Szövetség, ám a választás idején külön indult. A DK pártjai: Keresztény Demokrata Nemzeti Parasztpárt (PNŢ-CD), a Polgári Szövetség Pártja (PC), a Liberális Párt ‘93 (PL ‘93), a Román Környezetvédő Párt (PER), és a Romániai Szociáldemokrata Párt.118 A Képviselőházban hét párt és tizenhárom nemzeti kisebbségi szervezet képviselője szerzett mandátumot, melyből az RMDSZ 27-re volt jogosult – ezzel 7,91%-os arányt 114

Székely István: Választottunk… Az 1990-es és 1992-es parlamenti, valamint az 1992-es önkormányzati választások megyei eredményeinek értékelése. 8-15.o. Forrás: http://adatbank.transindex.ro/html/cim_pdf265.pdf (Hozzáférés: 2014. január 19.) 115 Bakk Miklós: Az RMDSZ mint a romániai magyarság politikai önmeghatározási kísérlete 1989 után. 4.o. Forrás: http://adatbank.transindex.ro/html/cim_pdf242.pdf (Hozzáférés: 2013. október 11.) 116 Bárdi Nándor: A romániai magyar kisebbség helyzetének változásai, társadalmi, kulturális önszerveződésének eredményei. In: Kisebbségi magyar közösségek a XX. században, szerk.: Bárdi Nándor – Fedinec Csilla – Szarka László. Budapest: Gondolat Kiadó – MTA Kisebbségkutató Intézet, 2008, 330.o. 117 A képviselőházi mandátumok száma 328-ra csökkent, melyhez hozzá jönnek a nemzeti kisebbségek képviselőinek változó száma. A Szenátusban ezzel szemben 143 hely lett kiadó. Bevezetésre került a 3%os választási küszöb. 118 Székely István: Választottunk… Az 1990-es és 1992-es parlamenti, valamint az 1992-es önkormányzati választások megyei eredményeinek értékelése. 9.o. Forrás: http://adatbank.transindex.ro/html/cim_pdf265.pdf (Hozzáférés: 2014. január 19.)

29

szerezve az alsóházban. A Szenátusba nyolc párt került, melyek közül a Szövetség a maga 8,39%-os, 12 helyet érő mandátum-arányával az ötödik helyen végzett. A győztes NMF-ből kivált Nemzeti Megmentés Demokratikus Frontja (Frontul Democrat al Salvării Naţionale – FDSN)119 a parlamenti helyek 34%-át szerezte meg, így kisebbségi kormányzásra kényszerült. Ám később koalícióra lépett azokkal az erőkkel, melyek posztkommunista és nacionalista érdekeltségű körök révén kizárják az RMDSZ-t a Demokratikus Konvencióból.120 Az 1990-es választáshoz képest szembetűnő az ellenzék eredményeinek javulása. Ez leginkább Erdélyben látszik, ahol a legmagasabb növekedési aránnyal találkozunk (Bánság, Temes, Krassó-Szörény megye). Ezzel ugyan az ellenzék ,,reális kormányzati alternatívává” vált, de a kívánt hatalmi pozíció eléréséhez ez nem volt elég.121 Az 1996-os parlamenti választás mind a Szenátusban, mind a Képviselőházban a negyedik hely megszerzését hozta az RMDSZ számára. A 22,6 millió fős Romániában 12,3 millió érvényes szavazat (melyből több mint 810.000 az RMDSZ-é) mellett 75% feletti részvételi aránnyal találkozunk. A Szenátusban 6,82%, az alsóházban 6,64%-os eredményt ért el a Szövetség. Az első helyet mindkét házban a Romániai Demokratikus Konvenció szerezte meg (30,70% - 30,17%). Románia ugyanebben az évben választott államelnököt is. A Szövetség jelöltje, Frunda György, aki az első fordulóban a negyedik helyet, és a leadott szavazatok több mint 6%-át szerezte meg. Ez az elnökválasztás más fordulatot is hozott: míg az első fordulóban a korábbi elnök, Ion Iliescu 32,25%-kal az első helyen állt, a köztársasági elnök mégis Emil Constantinescu lett a második fordulós 54,41%-os eredményével.122

119

Az NMF néhány hónappal az 1992-es országgyűlési választások előtt az elnök személye körüli viták miatt kettévált. Az Ion Iliescu vezette csoport megalakítja a Nemzeti Megmentés Demokratikus Frontját, melynek elnöke Oliviu Gherman lesz. A választásokat követően új névvel (Szociális Demokrácia Romániai Pártja, vagy Társadalmi Demokrácia Romániai Pártja – Partidul Democraţiei Sociale din România – PDSR) működik tovább. A másik szárnyat Petre Roman vezeti. Az 1992-es parlamenti választások után Demokrata Pártra (Partidul Democrat – PD) változtatta nevét. 120 Bakk Miklós: Az RMDSZ mint a romániai magyarság politikai önmeghatározási kísérlete 1989 után. 6.o. Forrás: http://adatbank.transindex.ro/html/cim_pdf242.pdf (Hozzáférés: 2013. október 11.) 121 Székely István: Választottunk… Az 1990-es és 1992-es parlamenti, valamint az 1992-es önkormányzati választások megyei eredményeinek értékelése. 10-11.o. Forrás: http://adatbank.transindex.ro/html/cim_pdf265.pdf (Hozzáférés: 2014. január 19.) 122 A választási adatok forrása: http://www.roaep.ro/alegeri/ (Hozzáférés: 2014. február 6.)

30

IV. fejezet A kisebbségi magyar pluralizmus megjelenése Ha a kisebbségi magyar pártrendszer kialakulását vizsgáljuk, mindenképpen korábbra kell visszatekintenünk, mint a ,,kis pártok” bejegyzésének időszaka. Úgy vélem, hogy az RMDSZ hegemóniájának megszűnéséhez a párton belüli, feszítő ellentétek is nagyban hozzájárultak. Egyrészt ezek a belső pluralizmus felszámolásából is következő ellentétek és viszonyrendszerek képezik az alapját a kisebbségi magyar pártrendszer átalakulásának. Az kétségtelen, hogy az RMDSZ ,,mint a romániai magyarság politikai önmeghatározási kísérlete 1989 után”123, a pluralizálódás megindulásával kudarcba fulladt. IV.1. Az új pártok megalakulásának körülményei, lehetséges okai Az erdélyi magyar pártrendszer kialakulását több korszakra bonthatjuk. Az első szakasz a politikai átmenettől 1996-ig, az RMDSZ kormányba kerüléséig tart. Ugyan ez egy kezdeti időszak, de ekkor jelent meg és intézményesült az első olyan szervezet, amely a romániai magyar lakosságot, mint politikai közösséget kívánta képviselni. A második korszak az első kormányzati szerepvállalástól nagyjából 2008-ig tart, ám egyes vélemények szerint még ma sem zárult le. Ebben az időszakban történik az egyetlen ,,magyar párt” román politikai mezőbe való integrálódása. Emellett ekkor kezdődik a párt fragmentálódása és a kiválások is. Az igazi fordulópontot a 2003-as év jelenti, amikor elkezdődik a romániai magyar politika pluralizálódása. Megalakul az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT). Ezt az időszakot a 2007-ben megtartott EP-választás zárja le azzal az RMDSZ számára fenyegető ténnyel, hogy a vele szembeni alternatíva is értékes mandátumokhoz tudott jutni. A pártrendszer kiteljesedését a két, jelenleg is a szavazatokért küzdő párt, a Magyar Polgári Párt (2008) és az Erdélyi Magyar Néppárt (2011) bejegyzése jelzik.124 Ha a változások okait keressük, mindenképpen számolnunk kell az romániai magyar politikatörténet

egyik

fontos

fogalmával,

123

az

RMDSZ-en

belüli

pluralizmus

Bakk Miklós: Az RMDSZ mint a romániai magyarság politikai önmeghatározási kísérlete 1989 után. Forrás: http://adatbank.transindex.ro/html/cim_pdf242.pdf (Hozzáférés: 2013. október 11.) 124 Bakk Miklós – Székely István Gergő – Toró Tibor: Az erdélyi magyarság pártjai - kisebbségi képviselet, pluralizmus, intézmények és stratégiák. Kézirat. 22-23.o

31

paradigmájának gondolat- és közösség-meghatározó erejével.125 Az RMDSZ célja a kezdetektől fogva az, hogy a Romániában élő magyarságot teljes egészében képviselje. Azonban ez magában foglalja a kérdést, hogy egy több mint egy milliós kisebbség politikai érdekeit sikeresen tudja-e egyetlen párt képviselni, hiszen mint már utaltam rá, ez a közösség koránt sem homogén. Természetszerűleg más preferenciával bírhat egy székelyföldi magyar választó, mint mondjuk egy érmelléki. Az RMDSZ tehát sokkal szélesebb szerepkört kívánt felvállalni, mint amelyet egy párt esetében szokás. Emellett számos civil- és ifjúsági szervezet, mozgalom is működött a Szövetségen belül.126 Markó Béla így nyilatkozott az önmeghatározásról: ,,Én azt gondolom, hogy [az RMDSZ] hagyományos értelemben véve nem párt. Sokkal kevésbé szerveződött hierarchikusan, mint ahogy a pártok szerveződnek és működnek. (..) Mindvégig úgy is működött, mint területi szervezetek szövetsége. (..) Ideológiai értelemben semmiképpen sem párt. Nem ideológiai szervezet (..) igaz (..) jobbközép szervezetként tagjai vagyunk (..) az Európai Néppártnak.” Kelemen Hunor, jelenlegi szövetségi elnök is hangsúlyozta 2012-ben, hogy ,,a párt definíciót nem lehet az RMDSZ-re ráhúzni. Nem csak azért mert nem pártként jegyezték be, hanem mert ideológiailag is az RMDSZ-en belül többféle áramlat van, működésében sem pártszerű.”127 A párt megalakulásakor hármas célt tűzött ki: a politikai érdekképviselet mellett ,,helyettesíteni próbálta a hiányzó civil társadalmat és identitásbiztosító feladatokat is el szeretett volna látni.”128 A

Szövetség

2013

májusában

tartott

csíkszeredai

kongresszuson

elfogadott

programjában az érdekvédelmi közösség kifejezéssel találkozunk.129

125

Borbély Zsolt Attila: Pluralizmus és/vagy egység. A Magyar Polgári Párt bejegyzésének előzményei és következményei. 1.o. Forrás: http://www.hunsor.se/bzsatudositasai/pluralizmusevegyseg080215.pdf (Hozzáférés: 2014. január 8.) 126 U.o. 127 Kiss Tamás – Barna Gergő – Székely István Gergő: A társadalomépítéstől a klientúra-építésig. Az RMDSZ és a magyar választók közötti kapcsolódás átalakulása. 8.o. Forrás: http://www.jakabffy.ro/magyarkisebbseg/pdf/2013_2_001Kiss-Barna-Szekely.pdf (Hozzáférés: 2014. január 8.) 128 Bakk Miklós – Székely István Gergő – Toró Tibor: Az erdélyi magyarság pártjai – kisebbségi képviselet, pluralizmus, intézmények és stratégiák. Kézirat. 23.o 129 ,,Mindig a magyarokért.” A Romániai Magyar Demokrata Szövetség programja. 2.o. Forrás: http://www.rmdsz.ro/uploads/fileok/dok/RMDSZ%20program%2001.pdf (Hozzáférés: 2014. január 16.)

32

A különböző önértelmezésekben vallottak ellenére a Szövetségre egyre inkább jellemző lett az elnök-centrikusság és a klientúra-építés, mely a Markó korszak sajátja volt (1993-2011) és ezzel egy időben a belső törésvonalak jelentősége is fokozatosan csökkent.

Ugyan

a

marosvásárhelyi

kongresszus

(1991)

alapszabályzatának

lehetőségeivel élve megalakultak a platformok (például az Erdélyi Magyar Kezdeményezés, Szabadelvű Kör), szembekerült a magyar egység és a pluralizmus elve. Gondoljunk itt Sütő András és Cs. Gyimesi Éva130 szembenállására ,,egy olyan kérdésben, amely történetesen össze is köthette volna őket.” Cs. Gyimesi a pluralizmus intézményesítését mindennél előbbre valónak tartotta, Sütő ezzel szemben a ,,nemzeti egység” gondolata mellett tett hitet. Pedig ez a két cél nemhogy ellentétes, de sokkal inkább egymás komplementerei: ,,a nemzeti egység megőrzésének lett volna hosszú távú garanciája a tényleges belső pluralizmus.”131 15. ábra: Cs. Gyimesi Éva: a pluralizmus intézményesítésének elkötelezett híve132 Ha a kérdéskör ideológiai oldalát vizsgáljuk, azt látjuk, hogy az RMDSZ önmagát ,,jobbközép” erőként definiálja. A korábbiakban már említettem a Szövetség politikai palettán való jobb-közép oldali elkötelezettségének jeleit. Ezt Márton Árpád írása is igazolja, aki a köré a momentum köré építi fel a jobboldaliság alátámasztását, amikor 1993 májusában, az országból elsőként a párt belépett a jobboldali pártszövetségbe, az Európai Demokratikus Unióba (EDU). Márton úgy véli, ,,az RMDSZ jobb-közép elkötelezettségét az is jelzi, hogy soha nem kacérkodott e pártszövetségből való kilépéssel.”133 További érvként említi a párt kezdeti követelései közt szereplő ,,restitutio

130

1945-ben született erdélyi magyar nyelvész, irodalomtörténész, a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Irodalomtudományi Tanszékének volt tanszékvezetője, Pulitzer-díjas publicista. 1994-ben az RMDSZ országos magyar oktatási ügyekért felelős alelnöke. Liberális gondolkodóként élesen bírálatokat kapott az erdélyi magyar közéletben. 131 Borbély Zsolt Attila: Pluralizmus és\vagy egység. A Magyar Polgári Párt bejegyzésének előzményei és következményei. 1-2.o. Forrás: http://www.hunsor.se/bzsatudositasai/pluralizmusevegyseg080215.pdf (Hozzáférés: 2014. január 8.) 132 A kép forrása: http://tiszatajonline.hu/wp-content/uploads/2012/05/cs_gyimesi_eva-maszole1337718238135.jpg (Hozzáférés:2013. augusztus 19.) 133 Márton Árpád: 21 év története, következményei és tanulsága. 2.o. Forrás: http://www.jakabffy.ro/magyarkisebbseg/pdf/007Forum.Marton.pdf (Hozzáférés: 2013. március 24.)

33

in integrum” sajátos jogintézményt, mely visszaszolgáltatást jelent.134 Márton ezt egyértelműen jobboldali ,,választásnak és cselekedetnek” tekinti. Meglátása szerint az autonómiához való viszony nem ideológiai kérdés, hiszen baloldali erők is harcolhatnak a különböző autonómia-formákért és a konzervatív pártok is ,,hirdethetik a központosított állam szükségességét.”135 Azonban az újonnan megalakult pártok, így a Magyar Polgári Párt keretprogramjában a jobboldali értékek mellett tesz hitet: a nemzet, a család, az erdélyiség, autonómia, és a ,,keresztény gondoskodó szolidaritás” jelszavakkal.136 Az EMNP romániai néppártként az európai jobbközép pártok családjába sorolja magát, konzervatív és szabadelvű hagyományokat képvisel.137Tehát ebben a sajátos interetnikus környezetben olyan pártok helyeződnek szembe egymással, melyek politikai nézetrendszere első látásra alapvonásaiban nem különbözik. Fontos hasonlóság továbbá az RMDSZ, az EMNP és az MPP között a közös tipológiai kiindulópont. Az etnikai kisebbséget reprezentáló pártok élesen külön választhatóak a többségi társadalomra építő, országos versenytársaiktól. Az etnikai pártok esetében az etnicitás a legfontosabb karakter. Ez nem azt jelenti, hogy egyetlen etnikumot kívánnak megszólítani, hanem azt, hogy országosan, az összes etnikai csoportot soha nem kívánják képviselni. Mindhárom általam vizsgált párt etnikai párt, mely ugyanazt a szavazóbázist kívánja megszólítani. Bár a Magyar Polgári Pártja jellemző a Székelyföld-centrikusság – mint regionális karaktervonás –, attól még ugyanabba a tipológia-csoportba tartozik, mint versenytársai.138

134

A kommunista rendszer által elkobzott tulajdonokra értendő a visszaszolgáltatás. Márton Árpád: 21 év története, következményei és tanulsága. 2.o. Forrás: http://www.jakabffy.ro/magyarkisebbseg/pdf/007Forum.Marton.pdf (Hozzáférés: 2013. március 24.) 136 ,,Az új lehetőség.” A Magyar Polgári Párt keretprogramja. Forrás: http://www.polgaripart.ro/index.php?option=com_rubberdoc&view=category&id=55%3Aprogram&Item id=892 (Hozzáférés: 2014. január 8.) 137 ,,A megtalált út. Esélyt és szabadságot Erdélynek.” Az Erdélyi Magyar Néppárt politikai keretprogramja. Forrás: http://www.neppart.eu/admin/data/file/20120222/keretprogramweb.pdf (Hozzáférés: 2014. január 8.) 138 Bakk Miklós – Székely István Gergő – Toró Tibor: Az erdélyi magyarság pártjai - kisebbségi képviselet, pluralizmus, intézmények és stratégiák. Kézirat. 2-8.o. 135

34

Az RMDSZ-en belüli ,,oligarchizálódási folyamat” egyik kicsúcsosodása Kincses Előd139, egykori Maros megyei RMDSZ-elnök félreállítása. Az 1999-ben megrendezett Kongresszuson Markó Béla ellenfeleként indult az elnöki posztért.A kongresszusi képviselők közel 40%-a támogatta, majd a szövetségi elnök visszavonta Kincses jogköreit. További mozzanata a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) kivonulása. Ennek oka, hogy az RMDSZ-t számtalanszor kritizáló MIT-frakció új tagokat kívánt delegálni a Szövetségi Képviselők Tanácsába (SZKT). Ezzel párhuzamosan pedig visszahívták volna a korábbi, RMDSZ vezetőséggel jó kapcsolatban lévő képviselőket. Az SZKT nem fogadta el a MIT akaratát alapszabályellenességre hivatkozva. Válaszlépésként pedig a MIT kivonult az ülésekről, és a Magyar Ifjúsági Értekezlettel (MIÉRT) vette fel a kapcsolatot. 140 16. ábra: Kincses Előd141 A 2003-as év sem telt botránymentesen az RMDSZ életében. A ,,szatmári-szakítás” és annak következményei vezettek el az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) megalakításának szándékáig, melynek égisze alatt később megalakul az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP). A botrány a 2003-as kongresszus megrendezésével kapcsolatos: az SZKT 2002-ben határozott a kongresszus megtartásáról. Az akkor még tiszteletbeli elnök, Tőkés László úgy vélte, hogy az SZKT az akkori működési formájában nem hívhatja össze a tervezett kongresszust. Tőkés igazát a román igazságszolgáltatáson keresztül próbálta bebizonyítani. Természetesen óriási felháborodást váltott ki, hogy a tiszteletbeli elnök nem a párt feljebbviteli fórumaihoz fordult. Végül 2003 februárjában, a szatmárnémeti kongresszuson megszüntették a tiszteletbeli elnöki státuszt. Ez a döntés egyértelműen Tőkés eltávolítását célozta. Erre válaszként ismét egy kivonulás 139

Romániai magyar jogász, közíró. 1990-ben a Nemzeti Megmentési Front és a Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsának Maros megyei alelnöke lett. A ,,marosvásárhelyi események” fontos szereplője, előbb az összecsapások elfojtásáért küzdött, majd felszólította a magyar lakosságot, hogy védjék meg magukat. 1991 decemberétől 1992 augusztusáig a Magyarok Világszövetségének főtitkára. 140 Bakk Miklós – Székely István Gergő – Toró Tibor: Az erdélyi magyarság pártjai – kisebbségi képviselet, pluralizmus, intézmények és stratégiák. Kézirat. 32-33.o. 141 A kép színes forrása: http://erdely.ma/ujkepek/2013/07/nagy/1373605970_3824.jpg (Hozzáférés: 2013. december 22.)

35

következett: a Reform Tömörülés és néhány belső ellenzéki a történteken felbuzdulva szándéknyilatkozatot fogalmaztak meg. Az elképzelés szerint ,,az EMNT-nek olyan jogi személyiséggel nem rendelkező testületként kell megalakulnia, amely magába tömöríti az Erdélyben működő politikai, civil, kulturális és egyházi szervezeteket, egyben egyeztető fórumként is szolgálva ezek számára.”142 Végül 2003. december 13-án létrejön az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, melynek elnöke Tőkés László lett. A Tanács tagjai között vannak a későbbi Székely Nemzeti Tanács prominensei. A két, újonnan megalakult, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet a kezdeti időszakban marginalizált helyzetben működik. Az EMNT-t tekintve amellett, hogy mozgástere a román politikai mezőben beszűkült, a magyar vezetés sem tekintette számottevő tényezőnek a kisebbségi magyar politika ügyében. 2003 második fele azonban újabb fordulatot hozott. Szász Jenő, Székelyudvarhely akkori polgármesteréhez és az általa vezetett Udvarhelyi Polgári Egyesülethez (UPE) köthetően megalakul a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ), melynek célja, hogy az RMDSZ-szel szemben valamennyi romániai magyarnak alternatívát nyújtson a jövőbeni választásokon. A központi hatalom antidemokratikus intézkedése formai okokra hivatkozva elutasította az MPSZ szándékát, hogy egységes szervezetként indulhasson a választáson.

Így

területeken

(Bihar,

a

jelöltek

bizonyos

Szatmár,

Kovászna

megye) függetlenként indultak, máshol pedig kénytelen voltak egyéb pártok listáin megmérkőzni. Végül a Magyar Polgári Párt 2008. március 14-én került bejegyzésre.143 17. ábra: Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke egészen addig, amíg 2012 decemberében a Nemzetstratégiai Intézet vezetője nem lett144 A politikai pluralizmus második fontos lépése – az MPP bejegyzése után – az Erdélyi Magyar Néppárt megalakítása (2011. szeptember 15.). Előzményként meg kell jegyeznünk, hogy az EMNT kísérlete – miszerint ,,egyféle Erdélyi Magyar 142

Bakk Miklós – Székely István Gergő – Toró Tibor: Az erdélyi magyarság pártjai – kisebbségi képviselet, pluralizmus, intézmények és stratégiák. Kézirat. 36.o. 143 U.o. 40-41.o. 144 A kép színes forrása: http://storage0.dms.mpinteractiv.ro/media/1/1/1687/3659413/1/szaszjeno.jpg?width=400 (Hozzáférés: 2013. április 15.)

36

Parlamentként integrálni képes a nemzeti tábor összes politikai és civil szervezetét” – kudarcba fulladt. Hiszen ez azt is feltételezné, hogy az RMDSZ is részese lenne a kezdeményezésnek. Ám ez nem így történt. Végül a Tanács kénytelen volt a pártszerű működést választani. Igaz, még 2008-ban felvállalta a közvetítő szerepet az RMDSZ és az MPP között, ez a fajta ,,pártok-felettiség” nem volt képes az integrációra. Ezt az EMNT maga is elismerte azzal, hogy az RMDSZ-szel közösen létrehozta az ,,összmagyar ügyekben konzultáló fórumot”, az EMEF-et.145 Ahhoz, hogy megalakuljon ez az újabb politikai erő, elengedhetetlen volt a FIDESZKDNP 2010-es győzelme a magyarországi országgyűlési választásokon. A kormánypárt stratégiai partnerének ugyanis az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot választja – ezzel nyíltan szembe kerülve az RMDSZ-szel. Habár az EMNP az EMNT-ből kiváló erőkből jött létre, a Tanács működése nem szűnt meg. Míg a Néppárt pártpolitikai tényezőként kívánt tevékenykedni, a Tanács megmaradt mozgalmi szerepkörében.146 Konklúzióként elmondható, hogy a kisebbségi magyar pluralizmus kialakulását a következő makrópolitikai tényezők befolyásolták:147  az RMDSZ-en belüli személyes, generációs és identitásbeli konfliktusok;  az RMDSZ kormányzati szerepvállalása;  Románia uniós csatlakozása;  a román helyhatósági, az országgyűlési és az európai parlamenti választások;  az anyaországi kormányváltások. Mindezek

tükrében

megállapítható,

hogy

Románia

esetében

a

pártrendszer

tipologizálásánál egy sajátos kettősséggel találkozunk. Az országos politika, melyre a koncentrálódás jellemző, a 2012 utáni időszakban a Giovanni Sartori által definiált versengő, predomináns pártrendszer irányába történő elmozdulást mutat.148 Azonban a kisebbségi magyar pártrendszer kialakulása egyfajta kettős pártrendszerként írható le.

145

Székely István Gergő: Az Erdélyi Magyar Néppárt és az erdélyi magyar pártrendszer jövője. Hozzászólás Toró T. Tibor és Toró Tibor vitaindítójához. 16-17.o. Forrás: http://www.jakabffy.ro/magyarkisebbseg/pdf/008Forum.Szekely.pdf (Hozzáférés: 2014. január 10.) 146 Bakk Miklós – Székely István Gergő – Toró Tibor: Az erdélyi magyarság pártjai – kisebbségi képviselet, pluralizmus, intézmények és stratégiák. Kézirat. 44-45.o. 147 U.o. 45.o. 148 Zsigmond Csilla: Pártrendszerről, politikai kommunikációról a 2012-es romániai parlamenti választások kapcsán. 9.o. Forrás: http://www.prominoritate.hu/folyoiratok/2013/ProMino-1302-05Zsigmond.pdf (Hozzáférés: 2014. január 11.)

37

Az 1989 utáni romániai magyar politikatörténet három lépcsőben jutott el a kettős pártrendszer kialakulásáig. Az első ,,a verseny nélküli pluralizmus” időszaka, amelyben megjelenik a Romániai Magyar Demokrata Szövetség. Konszolidálódik, intézményesül és a potenciális versenytársakat (például a Romániai Magyar Kisgazda Pártot, vagy Romániai Magyar Kereszténydemokrata Pártot) sikeresen integrálja a partneri együttműködéseknek

köszönhetően.

A

következő

állomás

az

,,érdekcsoporti

pluralizmus”. Ekkor integrálódik ténylegesen az RMDSZ a román politikai mezőbe. Végül eljutunk a ,,kvázi többpártiság” állapotába, ahol az RMDSZ már mint koalíciós potenciál létezik, és ezzel egy időben megjelennek az alternatív politikai erők – megkérdőjelezve a Szövetség legitimitását és hegemóniáját. A tényleges fordulópont 2008, amikortól kezdve az etnikai pártverseny keretein belül formálódik a romániai kisebbségi magyar pluralizmus. Ez a pluralizmus a kettős pártrendszer keretein belül alakul, melynek egyik eleme a ,,parlamenti pártrendszer”, melynek része a hegemóniával rendelkező RMDSZ. A másik alkotója az ,,autonóm pártrendszer”, ahol a verseny közigazgatásilag meghatározott területen, a helyhatósági választások szintjén zajlik. Ennek részei a ,,kis pártok” (MPP, EMNP). A parlamenti és az autonóm pártrendszer persze nem független egymástól, ahogy a kisebbségi magyar pártrendszer sem lehet az az országos tendenciáktól.149 IV.2. Politikai törekvések az autonómia kontextusában (pártprogramok) A korábbiakban már többször utaltam rá, hogy a Románia területén élő magyarság nemzeti kisebbség. És mint ilyen, természetes jellemzője az autonómia-igény. Azonban ahhoz, hogy az újonnan alakult pártok (MPP, EMNP), vagy akár az RMDSZ e kérdésben való állásfoglalását megértsük, tisztázni kell a fogalomkört. Az autonómia-fogalom sokszínűségét jelzi, hogy a szakirodalomban számos definícióval találkozunk. A kifejezés etimológiai gyökereit tekintve a kifejezés a görög ,,auto” és ,,nomos” elemekből áll, melyek jelentése az önállóság, függetlenség, önálló döntés köré csoportosítható. A fogalom egyszerre jelöl ,,állapotot, jogot és annak intézményesítésének formáját.” Az autonómiával mindig együtt jár valamilyen fokú decentralizáció, és a központi hatalom hatásköreinek bizonyos részben történő átruházása a helyi közigazgatási egységekre. A szubszidiaritás elvének megvalósulását

149

Bakk Miklós – Székely István Gergő – Toró Tibor: Az erdélyi magyarság pártjai - kisebbségi képviselet, pluralizmus, intézmények és stratégiák. Kézirat. 46-47.o.

38

segítheti. Tekinthetjük egyfajta eszköznek is, mely az etnikai feszültségeket hivatott csökkenteni. Más megfogalmazásban kisebbségvédelmi intézménynek is nevezhetnénk. Az önrendelkezés jogával lehet az egyensúlyt megteremteni a többségi nemzet és a nemzeti kisebbség között úgy, hogy közben a központi hatalom befolyása meg kell, hogy maradjon. ,,Az autonómia a kisebbség számára az állam keretében elérhető legmagasabb státust jelenti.”150 Alanyai az etnikai, nemzeti kisebbségek. Létrejöhet nemzetközi szerződés, alkotmányos döntés, statútum, vagy ezek kombinációjaként. Jellemvonása a hatalom megosztása, melyen belül lehetnek az állami főhatalom és az autonóm egység által párhuzamosan vagy közösen gyakorolt hatáskörök, vagy az autonóm közösségre átruházott hatalom. Állandó egyeztetés és folyamatos együttműködés szükséges annak érdekében, hogy ilyen formában az állami adminisztráció megfelelően működjön.151 Más vonatkozásban nagyon fontos identitás-megőrző szerepe van, hiszen ha egy közösség autonóm, akkor feltételezhetően joga van, vagy jogot szeretne a saját anyanyelvének

használatára

az

oktatásban,

közigazgatásban,

és

az

igazságszolgáltatásban. Saját maga kíván gazdálkodni a természeti erőforrásaival, és önálló politikai képviseletre is igény tart – mind a helyi közösségi életben, mind országos szinten. ,,Az a kisebbség, amely az anyaállam testétől elszakadva él, attól a pillanattól, hogy kisebbségként tartja számon a nemzetközi jogközösség és a történelem, jogalanyisággal rendelkezik és egyben államalkotó tényező.”152 De felmerül a kérdés, hogy a kisebbségeknek van-e automatikusan önrendelkezési joga. Ezen jog alanya ugyanis a ,,nép”. És itt ismét egy újabb problémába ütköztünk: mely közösségeket tekinthetjük népnek és melyeket kisebbségnek, etnikai csoportnak.153 Erre a kérdésre objektív kritérium az ország lakosságához viszonyított számarány és azok a vonatkozások, melyek elkülönítik a kisebbség tagjait a többségtől, de egymást összekötik. Ilyenek a vallási, nyelvi, kulturális tradíciók. Ebből következnek a szubjektív feltételek, mint az összetartozás és egymás iránti szolidaritás. Egyértelmű

150

Domonkos Endre: Nemzetközi autonómia-modellek és kisebbségi kérdés. A katalán regionális autonómia és tapasztalatai. 13-15.o. Forrás: http://phd.lib.uni-corvinus.hu/530/1/domonkos_endre.pdf (Hozzáférés: 2014. január 10.) 151 Vogel Sándor: Az autonómia alapvető kérdései. 2.o. Forrás: http://www.hunsor.se/dosszie/azautonomiaalapvetokerdesei.pdf (Hozzáférés: 2014. január 10.) 152 Domonkos Endre: Nemzetközi autonómia-modellek és kisebbségi kérdés. A katalán regionális autonómia és tapasztalatai. 19.o. Forrás: http://phd.lib.uni-corvinus.hu/530/1/domonkos_endre.pdf (Hozzáférés: 2014. január 10.) 153 U.o.

39

definícióként csak annyit mondatnánk, hogy ,,a nép az állam lakosaival azonos.”154 Az autonómia – mint jog – alanyának meghatározása problematikus. Két elv segít azon közösségek meghatározásában, melyek a jogalanyt képezik: az egyik a területi, a másik a személyi elv. Az előbbi elv szerint a jog alanyát egy adott terület lakóinak összessége alkotja, míg a személyi elvű megközelítés esetében egy, az egyének meghatározott jellemzője, jellemzői mentén szerveződő csoport. ,,Az autonómia joga kollektív jog, és mint ilyen, minden esetben közjogi megalapozású.”155 A következő táblázat az államszint alatti kisebbségi autonómia-változatokat mutatja be. 1. Nemzeti és etnikai kisebbségek

2. Régiók autonómiája

autonómiája a.)területi elvű autonómia:

területi elvű autonómia

sajátos státusú területi önkormányzat

területi önkormányzat

sajátos státusú helyi önkormányzat

sajátos státusú területi önkormányzat

b.) személyi elvű autonómia: országos közjogi testületi önkormányzat területi közjogi testületi önkormányzat helyi közjogi testületi önkormányzat speciális státusú, közhatóságok által átruházott döntési jogkörökkel rendelkező civil szervezetek 18. ábra: Táblázat az államszint alatti kisebbségi vonatkozású autonómiák változatairól 156 Elsőként kétfelé kategóriát kell elkülönítenünk. A téma szempontjából kevésbé relevánsak a régiókhoz tartozó autonómiatípusok. Ilyen a területi elvű és a két státusú területi önkormányzat. A nemzeti (és etnikai) kisebbségek esetében a korábban említett két elv (területi, személyi) alapján csoportosíthatjuk az önkormányzás formáit. Területi elvű autonómia esetén vagy sajátos státusú területi, vagy helyi önkormányzatról 154

U.o. 16-17.o. Bognár Zoltán: Kisebbségi autonómiák és a kisebbségek érdekeit szolgáló regionális autonómiák az Európai Unió tagállamaiban. 4.o. Forrás: http://archivum.rmdsz.ro/kiadvanyok/_autonomia11_01.pdf (Hozzáférés: 2013. szeptember 7.) 156 A táblázat forrása: Bognár Zoltán: Kisebbségi autonómiák és a kisebbségek érdekeit szolgáló regionális autonómiák az Európai Unió tagállamaiban. 3-4.o. Forrás: http://archivum.rmdsz.ro/kiadvanyok/_autonomia11_01.pdf (Hozzáférés: 2013. szeptember 7.) 155

40

beszélünk. A személyi elv esetében országos, területi közjogi testületek, illetve speciális státusú,

közhatóságok

által

átruházott

döntési

jogkörökkel

rendelkező

civil

szervezetekhez köthető az önkormányzás. Formai és tartalmi kritériumok alapján tovább bonthatjuk az autonómia-fogalmat. Formai kritériumok alapján

Tartalmi kritériumok alapján

Területi

Személyi

Politikai

Kulturális

Funkcionális

autonómia

autonómia

autonómia

autonómia

autonómia

Autonómia-

illető

kisebbségi

kisebbség

kisebbségi

magánjogi

jogok

ország egy

közösséghez

által

közösség

(szakszerve-

alanya

részét

való tartozás

megválasz-

által

zet) vagy

kormányzó

tott

megválasz-

közjogi

testület

törvényhozó

tott döntés-

(kereskedelmi

(helyi

szerv

hozói

kamara)

szervek

intézmény

parlament) Autonómia

terület és a

adott

adott

kialakításán

rajta élő

kisebbség

területen élő

ak feltétel

csoport

csekély

kisebbség

közötti

területi

rendelkezzen

kapcsolat

kötöttsége és

politikai

megléte

két vagy több

érdekérvé-

szomszédos

nyesítéshez

országban

szükséges

ugyanaz a

intézmény-

kisebbség

rendszerrel

tartózkodjon 19. ábra: Táblázat az autonómia-modellekről157 Jól látszik, hogy az autonómia szintjét két kritérium alapján öt típusba sorolhatjuk. Demokratikus jogállam révén Romániában a magyar kisebbség számára alkotmányosan 157

A táblázat forrása: Domonkos Endre: Nemzetközi autonómia-modellek és kisebbségi kérdés. A katalán regionális autonómia és tapasztalatai. 25.o. Forrás: http://phd.lib.unicorvinus.hu/530/1/domonkos_endre.pdf (Hozzáférés: 2014. január 10.)

41

garantált a kisebbségi közösségéhez való tartozás lehetősége, tehát a személyi autonómia. A román alkotmány vizsgálatakor szembetűnő, hogy a nemzetközi gyakorlattól eltérően a kisebbségek jogait nem a kollektív szabadságjogoknál, hanem a bevezető részben találjuk.158 A hatodik szakaszban olvasható, hogy a nemzeti kisebbségeknek és a ,,többi román állampolgár”-nak az állam által nyújtott védő intézkedéseknek meg kell felelniük az egyenlőség és a diszkrimináció tilalma elveknek. Az állam hivatalos nyelve a román. Az oktatás minden fokon román nyelven folyik – folytatja a 32. szakasz, ám a nemzeti kisebbségek esetében jogot biztosít az anyanyelven történő tanuláshoz, oktatáshoz, valamint az igazságszolgáltatással kapcsolatos ügyekben. Továbbá azokban a közigazgatási egységekben, ahol ,,jelentős” a nemzeti kisebbségi állampolgárok aránya, szintén – törvényben meghatározott módon – lehetőség van az anyanyelv használatára. Az alaptörvény garantálja, hogy a hivatalos nyelv kérdésében alkotmány-módosítás nem kezdeményezhető. A magyar kisebbség számára így nincs lehetőség, hogy második hivatalos nyelvként a magyart használhassák. Ezzel kapcsolatban az RMDSZ számára felróható, hogy az 1991-es román alkotmányozó gyűlés megalakulásakor – akkor, amikor egyébként még lett volna lehetősége – sem állt elő ezzel a nyelvi követeléssel.159 A romániai magyar lakosság számára adott a politikai autonómia lehetősége. Ahhoz, hogy egy kisebbség a döntéshozó szervek legfelsőbb szintjén, a kétkamarás román parlamentben képviseltethesse magát, a mindenkori választási törvény ad lehetőséget. Röviden foglaljuk össze az elmúlt lassan huszonöt év szabályozását. Az első szabad választások parlamenti küszöb nélkül, a pártlistás arányosság jegyében zajlottak. 1992 és 1996-ban 3%-ot határoztak meg a pártok és pártszövetségek számára. Ez az arány 2000-re 5%-ra módosult a pártok esetében. A 2004-es országgyűlési választásokat a pártszövetségek bejutási feltételeinek megváltoztatása jellemezte: 5% + 3% a második szövetségesnek, 5% + 3% + 1% a harmadiknak és így tovább, maximum 10%-ig. A 2008/35-ös törvény 47. és 48. cikkelye szabályozza a bejutás feltételeit és a mandátumok eloszlását. Ekkor találkozunk a máig érvényes alternatív küszöb

158

Bozsó Gábor: Románia alkotmánya. 10.o. In:Pro Publico Bono Online 2011/2. Forrás: http://www.propublicobono.hu/pdf/Bozs%C3%B3%20Romania%20....pdf (Hozzáférés: 2014. január 11.) 159 Románia alkotmánya angol nyelven. Forrás: http://www.cdep.ro/pls/dic/site.page?id=371 (Hozzáférés: 2014. január 11.)

42

fogalmával.160 Az egyéni választókerületeket előíró törvény minden pártra, a választáson induló kisebbségi szervezetre és választási koalícióra érvényes. Ám független jelöltekre nem, mert azok csak akkor juthatnak mandátumhoz, ha abszolút többséget érnek el az egyéni választókerületükben. A 47. cikkely második paragrafusa így fogalmaz az alternatív küszön intézményéről: ,,amennyiben egy párt, politikai vagy választási szövetség, illetve kisebbségi szervezet egyéni jelöltjei egy időben az első helyen végeznek hat képviselőházi és három szenátori körzetben, megadatik számára a mandátumszerzés lehetősége akkor is, ha a párt nem éri el az 5%-ot. (..) Amennyiben elérik, az alternatív küszöb mind a szenátusba, mind a képviselőházba való bejutást engedélyezi.”161 Az autonómia lehetséges megvalósulásai – mint láttuk – sokfélék lehetnek. A kérdés az, hogy az egyes pártok milyen szintű önrendelkezést kívánnak elérni. ,,A pártok differenciált világa sokrétűbb célok meglétéről árulkodik.”162 Lássuk, igaz-e ez a tézis az autonómia kapcsán. Elsőként a Magyar Polgári Párt keretprogramját vizsgáljuk meg. Már az általános bevezetőben tematizálódik az erős Székelyföld és a versenyképes, akár a jövőben önálló régióként is létező Erdély gondolata. A párt minden célját Románián belül – és annak segítségével – képzeli el az ehhez szükséges, az egész országot érintő átalakulásokkal együtt. Itt jegyezném meg, hogy egymással szembe szokták helyezni az RMDSZ ,,kis lépések politikáját” a pluralizmus új pártjainak ,,radikálisabb” elképzeléseivel, de mindkét irányvonal a román állammal együttműködésben, annak keretein belül kívánja akaratát érvényesíteni, ezzel elvetve a revízió gondolatát. A Polgári Párt alapértékei közé sorolja az autonómiát. Közjogi, intézményes keretként tekint rá, mely a döntési és adminisztratív jogkörök átruházásával biztosítja a magyar közösség megmaradását, valamint jog- és érdekérvényesítő eszközként a közösség saját ügyeinek irányítását teszi lehetővé. Az ,,erdélyiség”-et, mint mintaadó keretet és hagyományt Románia nem hasznosította, így az elképzelések közé az alkotmányos keretek ez irányba mutató megváltoztatása is beletartozik. Célja a romániai politikai közösség újraalkotása – a megreformált intézmények és sarkalatos törvények 160

Zsigmond Csilla: Pártrendszerről, politikai kommunikációról a 2012-es romániai parlamenti választások kapcsán. 5-6.o Forrás: http://www.prominoritate.hu/folyoiratok/2013/ProMino-1302-05Zsigmond.pdf (Hozzáférés: 2014. január 11.) 161 2012-es parlamenti választások-az alternatív küszöb kérdése. Forrás: http://www.mensura.ro/iras/2012-es_parlamenti_valasztasok_az_alternativ_kuszob_kerdese (Hozzáférés: 2014. január 11.) 162 Enyedi Zsolt – Körösényi András: Pártok és pártrendszerek. Osiris Kiadó, Budapest, 2004, 15. o.

43

segítségével. Egy olyan új Románia, ahol a régiók adják az újraalkotott politikai közösség gerincét, és politikai-közigazgatási önkormányzattal vannak felruházva. Az aszimmetrikus regionalizmus elve mentén a Polgári Párt önálló Székelyföld, Bánság, Partium (Körös-vidék), Észak-Erdély, Máramaros és Dél-Erdély régió létrehozását kívánja elérni. A régióhatárokat politikai egyeztetéssel és népszavazással kellene kialakítani – a ,,létező, történeti, kulturális és kisebbségi identitások tiszteletben tartásával.” A párt programjában világosan látszik a területi autonómia igénye. A külügy, hadügy, pénzügy és nemzetbiztonsági kérdéseken kívül az állam általi hatáskörök átadásával a tartományi parlamentek jogalkotási hatáskörrel rendelkeznének. A jelenlegi, kétkamarás parlament szerkezetét meg kell változtatni: az alsóházba pártok képviseltethetnék magukat, beleértve a regionális és kisebbségi pártok mandátumszerzési lehetőségét. A felsőház a ,,regionális-területi és a korporatív képviseleti elvet ötvözné.” A párt programjában a kulturális autonómia kialakítása a régiókon belül történne, olyan intézményként, amely közvetlen változásokkal jön létre. Az erdélyi magyar felsőoktatás két centrumának kialakítása szükséges: Kolozsvárott és Székelyföldön. Az MPP Székelyföld-centrikusságát mutatja, hogy programja jelentős részében a ,,jövő centrumaként” meghatározott régiót sajátos területi-politikai közösségként tekinti, mely a jelenlegi Kovászna és Hargita megye területét és a Maros megyében található Marosszék vidékét foglalná magában. A keretprogram utolsó passzusai között olvashatjuk a magyar nemzeti integrációra vonatkozó elképzeléseket. A Magyar Polgári Párt leszögezi, hogy a Románia területén élő erdélyi magyarság kulturális értelemben a magyar nemzet része. A ,,tizenötmillió magyarban történő gondolkodás” híve és szövetségese minden olyan kezdeményezésnek, mely a kárpátmedencei magyar közösségek integrációját segíti. Az erdélyi magyar politika jövőjével kapcsolatban a párt úgy véli, hogy a ,,belmagyar tesvtérharcot” meg kell szüntetni és együttdöntési eljárásokkal, konszenzus-orientált stratégiával kell a politika új nyelvét megteremteni.163 Az Erdélyi Magyar Néppárt ,,A megtalált út. Esélyt és szabadságot Erdélynek” címet viselő politikai programja hét tartalmi részre oszlik. A dolgozat tárgyánál maradva az EMNP

céljait

elsődlegesen

a

Magyar

Polgári

Párt

törekvéseivel

kívánom

összehasonlítani. Mindkét dokumentum a múlt számbavételével kezdődik. Közös 163

,,Az új lehetőség.” A Magyar Polgári Párt keretprogramja. Forrás: http://www.polgaripart.ro/index.php?option=com_rubberdoc&view=category&id=55%3Aprogram&Item id=892 (Hozzáférés: 2014. január 15.)

44

nevezőként a demokrácia-deficitet jelölhetjük meg. Az alapértékek számos ponton egyeznek: erdélyiség, család, keresztényi gondolkodás, szabadság, önkormányzatiság, tradicionalizmus, szolidaritás, integráció. A Néppárt fontos feladatának tekinti a ,,belső önrendelkezés elvén alapuló közösségi autonómiaformák törvény általi szavatolását.” A közigazgatás

megreformálását

mindkét

erő

az

aszimmetrikus

regionalizmus

érvényesítésével képzeli el, ahol a politikai egyeztetéssel és népszavazást követően létrejövő régiók a politikai-közigazgatási önkormányzást gyakorolják. Az Erdélyi Magyar Néppárt is alkotmányos változtatásokat követel. A kétkamarás román parlament hasonló – az etnikai arányosság elvének érvényre juttatásával történő – átalakítását látja szükségesnek, mint az MPP. A kulturális autonómia vonatkozásában a Néppárt annyit tesz hozzá a versenytársával közösen vallottakhoz, hogy a kiindulópontot a kulturális autonómiákról szóló kerettörvénynek kell adnia. Kitér a székelyföldi kisebbségben élő románság kulturális autonómiához való jogának érvényesítésére is. Ugyan ebben a keretprogramban is megjelenik a Székelyföld, mint sajátos jogállású régió, de legalább ilyen hangsúlyt kap Kolozsvár, ,,Erdély fővárosa”, melyet a jövőben Közép-Európa kulturális és innovációs központjává kell tenni. Mivel a város Székelyföld és Partium ,,találkozási pontja” a város, a régióközi együttműködés motorjaként is funkcionálhat. Partium, mint a történelmi Erdély peremterülete, a nyugati integráció támogatójaként fontos szereppel bír. A Néppárt a határmentiség újrafogalmazásában hisz: olyan közigazgatási, gazdasági és kulturális együttműködést szorgalmaz, mely a Temesvár Szeged,

Arad-Békéscsaba,

Nagyvárad-Debrecen

és

Szatmárnémeti-Nyíregyháza

tengelyek mentén mindkét ország szempontjából előnyös és hasznos. Bár a közösségi autonómiák kialakításáról, mint romániai belpolitikai feladatról beszélünk, szükség van az önálló erdélyi magyar külpolitikára is, annak érdekében, hogy a nemzetközi porondon minél kedvezőbb környezet alakuljon ki a párt autonómiaprogramja számára. A ,,magyar-magyar verseny” kapcsán az egyensúlyhelyzet megtalálása szükséges a verseny és az együttműködés viszonyrendszerében.164 Összegezve a két, választói szavazatokért küzdő kisebb párt politikai programját, komoly nézetkülönbségeket nem találunk. Alapértékeikben megegyeznek, és azok megvalósítási módjai sem térnek el lényegesen egymástól. A következőkben vegyük

164

,,A megtalált út. Esélyt és szabadságot Erdélynek.” Az Erdélyi Magyar Néppárt politikai keretprogramja. Forrás: http://www.neppart.eu/admin/data/file/20120222/keretprogramweb.pdf (Hozzáférés: 2014. január 8.)

45

szemügyre a Romániai Magyar Demokrata Szövetség 2013 májusában elfogadott, ,,Mindig a magyarokért” elnevezésű programját. A dokumentum tartalmát tekintve jóval nagyobb terjedelmű, mint ahogy azt a két kisebb párt esetében láttuk. Ez utalhat arra is, hogy az MPP és az EMNP velősen, sallangoktól mentesen, pontokba szedve képzeli el a romániai magyarság jövőjét, de azt is feltételezhetjük, hogy az RMDSZ jóval részletesebben, a politikai tapasztalataival szinkronban elemzi a megoldandó feladatokat és alakítja ki a saját válaszait. E kérdés eldöntéséhez meg kell ismernünk a párt elképzeléseit. A preambulum azzal az alapvetéssel kezdődik, hogy a romániai magyarok ugyan román állampolgárok, de egyben a magyar nemzet tagjai. A párt feladata a romániai magyarság politikai és közképviselete. A belső pluralizmus, platformok, politikai és ideológiai csoportok léte szükséges, hiszen ezek fejezik ki a romániai magyar társadalom heterogenitását. Ahogy ezeket a sorokat olvassuk, az RMDSZ által évekig képviselt egységparadigma gondolata jelenhet meg előttünk. Ez hétköznapi megfogalmazásban nem jelent mást, mint hogy létezik egy ,,közös magyar érdek”, melynek képviseletét a kezdetektől fogva az RMDSZ vállalta fel és a jövőben sincs szükség új, a magyar közösséget megosztó politikai erőkre, mert a vélemény-különbségek összeütköztetésére a párt platformjai, csoportosulásai hivatottak. ,,A magyar vagyok, tehát az RMDSZ-re szavazok automizmus” – habár az egységparadigma lebomlott, mégis – érezhető a politikai programban.165 A Romániai Magyar Demokrata Szövetség alapértékeinek középpontjába az egyetemes emberi jogokat, a keresztényi értékrendet, valamint az egyéni és kollektív nemzeti kisebbségi jogokat helyezi. Elutasít minden olyan fellépést, amely az etnikai beolvasztást és az erőszakos asszimilációt szolgálja. A bevezető rész – a munkám szempontjából legfontosabb – bekezdése a nemzeti törekvések, melyben az össztársadalmi emancipáció, az identitás és az integráció fontossága jelenik meg. A Szövetség a romániai magyarságot (a csángó magyarsággal együtt) őshonos nemzeti kisebbségnek és államalkotó tényezőnek, továbbá a magyar nemzet szerves részének tekinti, amely kizárólag számbelileg alkot kisebbséget és nem kíván beolvadni a többségi nemzetbe, de a szülőföldjén akar élni és azt akarja gyarapítani. Ehhez

165

Bakk Miklós: Egy paradigma lebomlása. Az RMDSZ és az EP-választások tanulságai. 102.o. In: Kommentár 2007\6. Forrás: http://kommentar.info.hu/attachment/0001/416_kommentar0706.pdf (Hozzáférés: 2014. január 16.)

46

nyújtanak közjogi keretet a különböző autonómiaformák. Az RMDSZ számára az autonómia gyakorlat, elv, keret, jog, eszköz és stratégiai cél. Egyszerre jelenti a ,,demokratikus döntéshozatal és államszervezés gyakorlatát”, eszközt – amellyel ,,a romániai magyarság szülőföldjén megalapozhatja gazdasági és kulturális fejlődését, megteremtheti megmaradásának anyagi, politikai és jogi feltételeit” – és a Szövetség stratégiai célját. A program világosan támogatja az autonómia összes lehetséges megvalósulásának – így a területi autonómiának is – a törvényes keretek közt történő érvényre juttatását. A kormányzati szerepvállalás elvei a modernizáció, jólét, decentralizáció és az autonómia köré kell, hogy szerveződjenek. Ezen párt estében is megjelenik ,,az erdélyi magyarság legszámosabb térségi közössége”, Székelyföld kérdése. Kiemelt cél a Kovászna, Hargita és Maros megyét magában foglaló Székelyföld Fejlesztési Régió létrehozása, valamint a székelyföldi autonómia intézményes struktúrájának kialakítása. Az interetnikus környezetben az önkormányzás fontossága, az oktatási-kulturális intézményrendszer, a civil társadalom és a magyar egyházak erős identitás-megőrző szereppel bírnak. A sajátos megközelítést igénylő szórványközösségekben az átfogó nyelvi tervezés mellet a költségvetés tekintetében a pozitív diszkrimináció alkalmazása szükséges. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség tevékenységét a román társadalom demokratizálódásának jegyében végzi, nem megfeledkezve a ,,decemberi események”, valamint a marosvásárhelyi magyarellenes pogrom után meghurcoltak erkölcsi és jogi rehabilitálásáról. Nemzetközi porondon is aktívan kíván tevékenykedni annak érdekében, hogy a magyar nemzeti közösség problémáit megismertesse. Az ország belső politikai erőivel az ,,építő párbeszéd” és a koalíció lehetőségében bízva kíván együttműködni olyan mértékben, amilyen hozzáállást ezek az erők tanúsítanak a kisebbségekkel kapcsolatban. A dokumentum – utalva a hibásan kialakított gazdasági fejlesztési régiókra – a történelmi és etnikai határokat figyelembe vevő területi egységek kialakítását szorgalmazza, ahol ténylegesen érvényesül a helyi autonómia. A kulturális autonómiát a ,,mindegy magyar gyermek tanuljon magyar iskolában”-elv határozza meg, különös tekintettel a Csángóföldre. Lényegében az egész program arra épül, hogy Románia számára a magyar közösség gazdagító tényező, mellyel – ha az európai normák szerint bánik – az ország javát hozhatja. Erre példa a turizmus, mely Erdély esetében – annak kincseivel és minden szépségével együtt – a nemzetgazdaság növekedését segítheti. Az RMDSZ regionális politikájának alapja a helyi fejlődés. Hiszen például Erdélyben, a Részeken

47

vagy a Bánság területén döntően vidéken élnek a magyarok, így a szubszidiaritás jegyében a problémákat a keletkezésük helyén kell megoldani.166 Ha a három párt (MPP, EMNP, RMDSZ) jelenlegi politikai törekvéseit tekintjük, éles, a közeledés lehetőségét elfojtó ellentétekről az elvek szintjén nem beszélhetünk. Azonban a tézisek gyakorlati megvalósítására az eddigi, politikai átmenettől tartó időszakban csak egyetlen pártnak volt lehetősége. Annak viszont nem is kevés: az RMDSZ, mint a ,,mindenkori román kormány szövetségese” számos lehetőséget kapott céljainak megvalósítására. Valószínűleg ez is oka annak, hogy sokkal kidolgozottabb, széleskörűbb politikai programmal rendelkezik, mint versenytársai. IV.3. Székelykérdés Ha a történelemtudomány körében beszélünk a ,,székely kérdésről”, rendkívül sok, gyakran ellentmondásos véleménnyel találkozunk. Ebben az aspektusban ugyanis a székely nép eredettörténetét kell elemeznünk. A dolgozatom ezen része azonban a román kormány területi közigazgatási reformtörekvéseit – első sorban Székelyföldre nézve – az azokra reagáló érveket és politikai megnyilvánulásokat igyekszik feltárni. Úgy vélem, bevezetésként érdemes néhány gondolatban utalni a székelység vitatott, de minden esetre sokat megélt történelmére. A ,,Kik is azok a székelyek?” kérdésre több nézőpont szerint felelhetünk. Ha etnikai és nyelvi megközelítésben vizsgálódunk, válaszként egy olyan népcsoportra kell gondolnunk, mely a magyar nemzet szerves része és amely ,,önálló elnevezéssel és sajátos csoporttudattal rendelkezik.” Az évszázadok során számos kollektív kiváltságra tett szert. A székelyek legfőbb feladata a katonáskodás volt. A honfoglalást követő évszázadokban határvédelmi tevékenységet láttak el. Arra a számtalan elméletre (hunelmélet, magyar eredet, csatlakozott katonai segédnép, volgai bolgár-török nyelvűség stb.), mely a származást kívánja bizonyítani, nincs módomban kitérni, ám annyi bizonyos, hogy a székely társadalom mindig is sajátos szerepet töltött be a magyar nemzet életében.167 Ez a sajátos helyzet a jelenlegi Románia területén is megmaradt. Alapvetően öt aktorról kell szót ejtenünk, ha a témát a maga komplexitásában szeretnénk megérteni. Az első

166

,,Mindig a magyarokért.” Az RMDSZ 11. kongresszusán, Csíkszeredában kiadott politikai programja. Forrás: http://www.rmdsz.ro/uploads/fileok/dok/RMDSZ%20program%2001.pdf (Hozzáférés: 2014. január 8.) 167 Kordé Zoltán: A székely eredetkérdés. 6-13.o. In: Rubicon, 2014\1.

48

Székelyföld területi behatárolása: azé a Székelyfölddé, amely egyszerre jelent közigazgatási és jogtörténeti fogalmat. Az utóbbi vonatkozásban olyan közigazgatási egységek összességét értjük, ahol a ,,székely jog” volt a meghatározó.168 Azt is hozzá kell tennünk, hogy az etnikailag homogén terület közigazgatásilag soha nem volt egységes. ,,Központosított területté” elsőként 1849 után vált, mely az Udvarhelyi Katonai Kerület nevet viselte, majd jóval később, 1956 és 1960 között, mint Magyar Autonóm Tartomány létezett. Mai értelemben pedig az 1968-as megyésítés által létrejött Kovászna, Hargita és Maros megye területeiként határozzuk meg a tájegységet. A második tényező a nézőpontok sokszínűségéből ered. Nem mindegy, hogy Brüsszelből nézve – gazdaságilag egységes régióként –, vagy Bukarestből – etnográfiailag homogén vidékként értelmezzük Székelyföldet. És akkor még nem is beszéltünk az ott élők mindennapos, megélt, a tapasztalásból fakadó különbségeikről. Harmadik nehézségként a megbízható, főként közgazdasági statisztikai adatok hiánya merül fel. És ha már a gazdasági oldalnál tartunk, a következő probléma, hogy a ,,három székely megye nem alkot összefüggő gazdasági teret.” Végül, talán az egyik legnagyobb kérdés a régióalkotó románság helyzete. Mint ahogy véleményem szerint az országos politikában is a párbeszéd-orientált stratégia eredményezheti a romániai magyarság számára a legkedvezőbb – és egyébként jogosan követelt helyzetet – Székelyföld ügyében sem szabad negatívan, elnyomó és egyfajta reváns jelleggel fellépni az itt élő románsággal szemben. De jól látszik, hogy ilyenről nincs szó.169 ,,Az önkormányzat, mint közigazgatási egység Romániában (..) nem létezik, a szó román megfelelője a ,,helyi közigazgatás”.170 A mindenkori vezetés célja az egykori különálló területi egységek integrálása volt. A politikai átmenet, a nemzetközi viszonyok átalakulása új irányvonal felvételére kényszerítette Romániát. Az Európai Unióhoz való csatlakozás egyben azt is jelentette, hogy a közigazgatási rendszerét meg kellett reformálnia. Megmaradt a hagyományos megye-rendszer (a NUTS-III-as szint), a maga negyvenegy megyéjével (județ) – beleértve Bukarest municípiumot. Azonban szükség volt a NUTS I-es szint kialakításra, ugyanis ilyen eredetileg nem került 168

Ezek: Udvarhelyszék Keresztúr- és Bardócfiúszékekkel, Háromszék Miklósvár-fiúszékkel, CsíkGyergyó-Kászonszék, valamint exklávéként Marosszék és Aranyosszék, enklávéként Felső-Fehér megye peselneki járása az Olt folyó Tusnád alatti szakasza és Kézdivásárhely között. 169

Demeter János-Klárik László Attila: Quo vadis Terra Siculorium? Gondolatok a székelyföldi jövőképről. 1-2.o. Forrás: http://www.jakabffy.ro/magyarkisebbseg/pdf/2003_2-3_02.pdf (Hozzáférés: 2014. január 24.) 170 Jani Péter: Az erdélyi magyar autonómia-törekvések a regionalizáció tükrében. 7.o. Forrás: http://dieip.hu/wp-content/uploads/2008-2-03.pdf (Hozzáférés: 2014. január 23.)

49

kijelölésre. Valószínűsíthetően azért nem, mert így érvényesülnie kellett volna a történelmileg indokolt hármas, illetve négyes felosztásnak. Az így létrejövő makrorégiók a következők lettek volna: Havasalföld, Moldva, Erdély, kiegészülve PartiumBánság régióval. A történeti meghatározottság mellett azért kellett volna így lehatárolni a területi egységeket, mert ,,magukban hordozzák a regionális öntudatot.”

20. ábra: Románia fejlesztési régiói171 Ennek elkerülése érdekében, a kihívásra adott válaszként nyolc fejlesztési régiót (NUTS-II-es szint) hoztak létre.(20. ábra) A folyamat 1997-ben kezdődött. A jelenlegi régiós felosztás azonban nem tekinthető véglegesnek. Az Észak-keleti és a Déli régiók a népesség-száma meghaladja a három millió fős felső határértéket. A Dél-nyugati nagyjából megfelel Olténia tájegység területének. Az Észak-nyugati, Nyugati és Délkeleti fejlesztési régiók kialakítása problematikusnak mondható, többek között azért is, mert így földrajzi szempontból szétszabdalt és etnikailag erősen tarkított, heterogén tömbök jöttek létre. A jelenlegi felosztásban Székelyföld a Központi régióban helyezkedik el.172 (21. ábra)

171

A térkép forrása: http://www.maszol.ro/uploads/files/userfiles/images/kulfold/2013/M%C3%A1jus/15/regiok2.jpg (Hozzáférés: 2013. szeptember 17.) 172 Dr. Szilágyi Ferenc: Az új román területi közigazgatás lehetséges elvi alapjai. 5-10.o. Forrás: http://www.jakabffy.ro/magyarkisebbseg/pdf/008Muhely.Szilagyi.pdf (Hozzáférés: 2014. január 23.)

50

21. ábra: Magyar lakosság a Központi fejlesztési régióban173 Ezt a kis bevezetést azért tartottam fontosnak, mert úgy vélem, a folyamatos viták kereszttüzében létező Székelyföld lehetőségeire alapvetően hatással van a román kormány terület- és fejlesztési politikája. Emellett meghatározó tényező Magyarország regionális gazdaságpolitikája, az Európai Unió területfejlesztési politikája, valamint Székelyföldön élők közösségi kezdeményezései.174 Székelyföld autonómiájával kapcsolatban számos, akár politikai törekvésre is felfűzött elképzelés született. A 2003 októberében Sepsiszentgyörgyön megalakult Székely Nemzeti Tanács (SZNT) a székely területi autonómia kivívásért szállt síkra a román és a nemzetközi porondon. Az egyik, ha nem a legfontosabb kezdeményezés Dr. Csapó József ,,Székelyföld autonómia statútuma.” A tervezet Székelyföldet – amely alatt a történelmi Maros megyét és a jelenlegi Kovászna és Hargita megyéket érti – mint a román államon belüli jogi személyiséggel rendelkező, autonóm régiót fogalmazza újra, melynek kialakítása nem sértené Románia területi integritását. Létrejöttével kifejezné Székelyföld történelmi azonosságát, a magyar nemzeti önazonosságot, és biztosítaná a történelmi óhajt. Merész, ám annál természetesebb elképzelés, hogy egyfajta ,,második hivatalos nyelvként” a régióban élők a magyart használhassák. A dokumentum nem csak a helyi magyarokhoz szól. Egységesen székelyföldi politikai státussal rendelkezőnek tekint minden olyan román állampolgárt, amely a régió területén állandó 173

A térkép forrása: http://2.bp.blogspot.com/og4QRCRPcr4/TwFfyAqozxI/AAAAAAAAAO4/JQ7nBeDxS8Q/s1600/kozep51a.jpg (Hozzáférés: 2014. február 5.) 174 Kolumbán Gábor: A Székelyföld fejlődési esélyei a román területfejlesztési politika keretei közt. 2-3.o. Forrás: http://www.jakabffy.ro/magyarkisebbseg/pdf/2003_2-3_01.pdf (Hozzáférés: 2014. január 21.)

51

lakhellyel rendelkezik. Tehát a kisebbségben lévő románságot is.175 A területi autonómia intézményrendszerét részletesen bemutató javaslat a régió financiális lehetőségeit is vizsgálja. A pénzügyi autonómiát az állam által teljesen, vagy részben átengedett adók, az utánuk járó illetékek, részesedések, saját és külön adók, jövedékek, jövedelmek és adományok, valamint az állami költségvetésből átutalt pénzeszközök biztosítanák.176

A

román

Törvényhozási

Tanács

elnöke,

Dragoş

Iliescu

véleményezésében alkotmány-ellenesnek nevezte a törvényjavaslatot. Mi több, szerinte az a nemzetközi jogban foglalt normákat is megsérti. Az egyik legnagyobb aggály szerint a Statútum ,,gyakorlatilag különálló, az egységes nemzeti román állammal párhuzamosan létező államhatóság létrehozását célozza meg.” A központi álláspont alapján mivel a közigazgatás tagállami hatáskör, így nincs értelme közösségi segítséghez folyamodni. A problémákat tetézi, hogy a különleges jogállású régió megvalósulása a ,,pozitív diszkriminációt gyakorolva a többséghez tartozó személyek hátrányára történne.” Továbbá sértené az állam területi integritását és szuverenitását. Talán az egyik legvédhetetlenebb érv az, hogy ,,Székelyföld területén a román állam többségi

lakosságának

törvényjavaslat.”

177

nemzeti

identitáshoz

való

jogát

is

megszünteti

a

A statútum törvényjavaslat formájában 2004 márciusában került a

román törvényhozás elé, ami megvitatás nélkül elutasította. Azt látnunk kell, hogy ez egy többszereplős játszma. A két érintett fél mellett elementáris az anyaország fellépése, valamint az erdélyi politikai erők együttes munkája a téma folyamatos napirenden tartása érdekében. Az eddig történtekből úgy tűnik, hogy az autonómiáért küzdők nem számíthatnak közösségi segítségre, mégis a párbeszéd-orientált stratégia lehet az egyetlen járható út.

175

Dr. Csapó I. József: Székelyföld autonómia-statútuma. (Tervezet) Forrás: http://www.jakabffy.ro/magyarkisebbseg/index.php?action=cimek&lapid=2&cikk=m950212.html (Hozzáférés: 2014. január 23.) 176 Németh Csaba: Realitás vagy ábránd: a székely autonómia-törekvésekről. 16-17.o. Forrás: http://www.mjsz.uni-miskolc.hu/200902/11_nemethcsaba.pdf (Hozzáférés:2014. január 27.) 177 Székelyföld autonóm jogállására vonatkozó törvényjavaslat véleményezése. Forrás: http://www.sznt.ro/hu sic/index.php?option=com_content&view=article&id=171%3Aszekelyfoeldautonomia-statutumatoervenykezdemenyezesre-vonatkozovelemenyezes&catid=10%3Astatutum&Itemid=14&lang=hu (Hozzáférés: 2014. január 27.)

52

22. ábra: Az RMDSZ 2007-es tervezete178 A romániai magyar politikai élet sokáig legmeghatározóbb szereplőjének, az RMDSZnek a székelyföldi törekvései az 1992-es háromlépcsős autonómia-modelljéig vezethetőek vissza, mely a

személyi-kulturális autonómia mellett a helyi

önkormányzatok megerősítését, illetve a székelyföldi Magyar Autonóm Körzet létrehozását célozta meg. Az ezt követő ,,mérsékelt” politizálás innen eredeztethető.179 Az RMDSZ újabb, a területi közigazgatást érintő alternatívája a 2007-es Európai Uniós választási kampány részeként jelent meg: tizenöt régió, köztük Székelyfölddel, melybe Kovászna, Maros és Hargita megyék tartoznának. A párt tizenegyedik, Csíkszeredában megrendezésre

kerülő

kongresszusán

kiadott

dokumentumában

Székelyföldre

vonatkozóan a fejlesztések eredményessége hangsúlyozódik. A Szövetség a jövőben ,intenzív társadalmi kampányokat kíván folytatni azért, a többségi társadalom számára elfogadhatóvá tegye az autonómia fogalmát, valamint hogy megszerezze a nemzetközi fórumok támogatását.”180 Az párt elnöke, Kelemen Hunor ígéretet tett egy autonómiát biztosító törvénytervezet kidolgozására. Jelenleg már az autonómia adminisztratív

178

Dr. Szilágyi Ferenc: Az új román területi közigazgatás lehetséges elvi alapjai. 12.o. Forrás: http://www.jakabffy.ro/magyarkisebbseg/pdf/008Muhely.Szilagyi.pdf (Hozzáférés: 2014. január 23.) 179 Jani Péter: Az erdélyi magyar autonómia-törekvések a regionalizáció tükrében. 1.o. Forrás: http://dieip.hu/wp-content/uploads/2008-2-03.pdf (Hozzáférés: 2014. január 23.) 180 ,,Öntudatra ébredő, erős Székelyföldet!” Az RMDSZ 11. kongresszusán elfogadott dokumentum. Forrás: http://www.rmdsz.ro/uploads/fileok/dok/RMDSZ11KongressusSzekelyfold.pdf (Hozzáférés: 2014. január 27.)

53

működésével kapcsolatos technikai részletek kidolgozása folyik. Az erdélyi magyar sajtó bírálja, hogy a Szövetség titokban tartja a részleteket.181 Ha az érdekérvényesítés legmagasabb fórumánál maradunk, mindenképpen szót kell ejtenünk Bakk Miklós két törvénytervezetéről182, melyekben egy ,,különleges jogállású” régió létrehozásának igénye fogalmazódik meg. Itt azonban székhelyként nem Marosvásárhellyel, hanem Csíkszeredával találkozunk. A régió területi-közigazgatási egységei a székek. Öt évvel a jogi személyiséggel rendelkező régió létrehozása után népszavazás útján dönthetnének a települések, hogy azon belül vagy kívül kívánnak maradni. A Csapó-féle statútummal közös vonás a nyelv kérdése. Ebben a tervezetben is a Székelyföld területén a magyar nyelv ,,kvázi hivatalos nyelvként” való használatának jogi követelésével találkozunk.183 A központi hatalom közigazgatást megreformáló törekvései közé tartozik az a 2008-as elképzelés, melyet a Dr. Ion Iordan irányította bizottság dolgozott ki. A fejlesztési régiók helyett nyolc történeti-földrajzi jönne létre. A megyék száma 48-ra bővülne. A bizottság Erdélyben ugyan három új megyét javasolt (Küküllő megye Medgyes székhellyel, továbbá Krassó-Szörény kettévágásával Krassó és Szörény) és Hargitát Csíkra nevezné át, de Székelyföld, mint önálló régió nem merült fel. Egy 2010-ben kiszivárgott elképzelés szerint a jelenleg érvényes makró-régiók számát az ország tájegységeinek megfelelően bővítenék (Partium-Bánság, Erdély, Olténia, ÉszakMunténia, Dél-Munténia, Dobrudzsa és Alduna, Moldva). Ez a koncepció nem zárja ki az önálló székelyföldi régió gondolatát, - igaz, csak második variánsként-, melynek Marosvásárhely működne a székhelyéül.184 Utaljunk vissza az 1918-as gyulafehérvári román nemzetgyűlésre, ahol a résztvevők ,, az új román állam megalakításának alapelveiként” a következőket határozzák meg: ,,1. A teljes nemzeti szabadság az összes együtt élő nép számára. Minden nép saját kebeléből való egyének által saját nyelvén fog élni a közoktatással, közigazgatással és igazságszolgáltatással. Minden nép a hozzátartozó egyének számarányában képviseleti 181

MTI. Forrás http://mti.hu/Pages/News.aspx?newsid=375983&lang=hun&contnews=1&append=1&print=1 (Hozzáférés: 2014. január 27.) 182 Törvény Székelyföld különleges jogállású régió létrehozásáról, ill. Székelyföld különleges jogállású régió autonómiájának statútuma. 183 Bakk Miklós: Törvény Székelyföld különleges jogállású régió létrehozásáról ill. Székelyföld különleges jogállású régió autonómiájának statútuma. 10-23.o. Forrás: http://adatbank.transindex.ro/html/cim_pdf501.pdf (Hozzáférés: 2014. január 5.) 184 Dr. Szilágyi Ferenc: Az új román területi közigazgatás lehetséges elvi alapjai. 14-18.o. Forrás: http://www.jakabffy.ro/magyarkisebbseg/pdf/008Muhely.Szilagyi.pdf (Hozzáférés: 2014. január 23.)

54

jogot fog kapni a törvényhozásban és az ország kormányzásában. 2. Egyenlő jogosultságot és teljes felekezeti szabadságot az ország összes felekezetének.” A történelem számtalan esetben világított rá, hogy mekkora különbség van az elvek és azok gyakorlati megvalósulása között. Íme, egy újabb példa. Bár az elmúlt, gyakran vészterhes száz esztendőben sok minden változott, egymást váltották az integrációs keretek, az érdekszövetségek és a különböző hangú retorikák, Románia ,,egy pillanat alatt elfelejtette a Gyulafehérváron tett nemes ígéreteket” és következetesen harcol ellenük.185 Gondoljunk csak a Székely Nemzeti Tanácsot övező román felháborodásra. Néhány nappal az SZNT megalakulását követően Antonie Iorgovan kormánypárti szenátor ,,alkotmány elleni támadásnak” nevezte a Tanács létrejöttét. Később a közigazgatásért felelős miniszter, Gabriel Oprea így nyilatkozik: ,,A Székelyföldi Régió létrehozását támogató személyeknek egyszer s mindenkorra meg kell érteniük, hogy Románia egységes és oszthatatlan nemzetállam.”186 Nem véletlen ez a feszültség, hisz a Tanács immár több mint tíz éve folyamatos akciókkal, népszavazási-kísérletekkel hívja fel a figyelmet a székely autonómia kérdésére. Feszültség azonban nem csak a román állam (prefektusok és közigazgatási bíróságok elutasító döntése) és a Tanács között alakult ki. Az érintett RMDSZ-es polgármesterek többsége – akikhez a népszavazás kiírásához intézte a felhívásokat az SZNT – erőteljesen lassították, vagy elutasították a kezdeményezést.187 Az RMDSZ akkori vezetője, Markó Béla szerint a népszavazás e formája alkotmány- és törvényellenes.188Az MPP elődje, a Magyar Polgári Szövetség egyértelműen kiállt az SZNT mellett: Szász Jenő kijelentette, hogy amennyiben az Tanácsnak nem sikerül, az általa vezetett MPSZ ,,önerőből” fogja megszervezni a népszavazást.

Bár

közjogi

következményei

nem

lennének,

de

,,közösségi

akaratnyilvánításként” igen fontos.189

185

Tarján M. Tamás: 1918. december 1. A románok gyulafehérvári nagygyűlése kimondja Erdély elszakadását. Forrás: http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1918_december_1_a_romanok_gyulafehervari_nagygyulese_kim ondja_erdely_elszakadasat/ (Hozzáférés: 2014. január 24.) 186 A Székely Nemzeti Tanács kronológiája.. Forrás: http://www.sznt.ro/husic/index.php?option=com_content&view=article&id=154&Itemid=4&lang=hu (Hozzáférés: 2014. január 25.) 187 Bakk Miklós – Székely István Gergő – Toró Tibor: Az erdélyi magyarság pártjai – kisebbségi képviselet, pluralizmus, intézmények és stratégiák. Kézirat. 37.o. 188 Kuszálik Péter: Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében. Forrás: http://rmdszkronologia.adatbank.transindex.ro/?action=nev&nev=1776&kezd=41 (Hozzáférés: 2014. január 25) 189 A Székely Nemzeti Tanács kronológiája. Forrás: http://www.sznt.ro/husic/index.php?option=com_content&view=article&id=154&Itemid=4&lang=hu (Hozzáférés: 2014. január 25.)

55

Az eddigi legjelentősebb megmozdulás 2013. október 27-én történt. Ez volt Székelyek Nagy Menetelése, melyet a Székely Nemzeti Tanács hirdetett meg. A tervezett táv 55 kilométer, a cél egy egybefüggő menetoszlop kialakítása Bereck és Kökös települések között. A Menetelés ökumenikus istentiszteletekkel kezdődött. Erdély és Budapest mellett a világ számos pontján szerveztek szimpátia-tüntetéseket. A külföldi sajtó is beszámolt az eseményről.190 Az erdélyi magyar pártok mindegyike támogatta a Menetelést, valamennyi vezetője maga is részt vett rajta. A tüntetésre százezernél is több embert vártak – ahogy ez olvasható volt a sajtómeghívóban. Az RMDSZ és az SZNT szervezték

közösen meg

a

vonattal történő eljutást a helyszínre,

ám

a

különvonat ,,meghibásodásának” köszönhetően autókkal és egyéb módokon voltak kénytelenek

eljutni

a

résztvevők Kökösre.191 23. ábra: A Székelyek Nagy Menetelése192 Az Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottsága egyhangúan támogatta a demonstrációt. A kormánypártok mellett az Magyar Szocialista Párt is kiállt az autonómia-törekvés, valamint a tárgyalások útján kialakítandó önálló székelyföldi régió mellett.193 Támogató közleményt adott ki az Együtt-PM szövetség is. A Demokratikus Koalíció, – mely a korábbiakban ellenezte a kettős állampolgárságot és a szavazati jogot is – támogatja a kisebbségi autonómia-törekvést, ám úgy vélte, a menetelés éppen ennek

190

Thousands of ethnic Hungarians call for autonomy. Forrás: http://www.usatoday.com/story/news/world/2013/10/27/thousands-of-ethnic-hungarians-call-forautonomy/3282145/ (Hozzáférés: 2014. január 21.) 191 Percről perce. Himnuszok, harangszó: véget ért a Székelyek Nagy Mentetelése. Forrás: http://itthon.transindex.ro/?cikk=21593 (Hozzáférés: 2014. január 27.) 192 A kép forrása: http://www.atv.hu/thumbnail/772x514/1/ca/01000.jpg (Hozzáférés: 2013. november 3.) 193 Autonómia nélkül nincs hatékony kisebbségi jogérvényesítés -MSZP. Forrás: http://www.klubradio.hu/cikk.php?id=16&cid=164354 (Hozzáférés: 2014. január 27.)

56

létrejöttét gátolja. A résztvevők száma a román hatóság szerint 15 ezer fő volt, a szervezők szerint ugyanez a szám nagyjából 120 ezer főre tehető.194 Úgy vélem, tulajdonképpen ez nem számít. Ami ebből a történésből lényeges, hogy ez volt az első olyan nagyobb volumenű esemény, ahol az erdélyi magyar erők egységben ,,sorakoztak fel a székely zászló alatt”. Az alatt a székely zászló alatt, mely ugyanúgy lobogott

azon

a

vasárnapon Londonban vagy

Ausztráliában,

ahogy ma is lobog a budapesti és

parlamenten számtalan

magyarországi városházán

egyéb

és

közintézményen.

24. ábra: Székely zászló az Országház ablakában195 IV.4. Az erdélyi magyarság és az anyaországi elitek Magyarország és a határain kívül eső magyar kisebbségek helyzete egyedülálló. Egyedülálló a szónak abban az értelemében, hogy a közép-európai magyar kisebbségek a politikai döntéseknek köszönhetően egyfajta ,,kényszerközösségként” voltak kénytelenek beintegrálódni az alakulóban lévő nemzetállami keretekbe. Ám a romániai magyarságot tekintve mára saját regionális azonosságtudatról és intézményességről beszélhetünk. Az, hogy egy nemzet miképp határozza meg önmagát, igen fontos, hiszen az által intézményesíti a társadalmat. A meghatározás nem tudományos, hanem politikai kérdés.196 Hogy ki tartozik a magyar nemzethez, az kétféleképpen határozhatjuk meg. A ,,magyar az, aki annak vallja magát” elvnek, és/vagy az állampolgársági kritériumnak kell teljesülnie. Az első esetben etnokulturális közösségként, a másodikban politikai 194

RMDSZ – EMNT – Fidesz – MSZP – Együtt – LMP – Jobbik egyetértés alakult ki a Székely Menet mellett. Forrás: http://hetivalasz.hu/itthon/rmdszemntfideszmszpegyuttlmpjobbik-egyetertes-69763 (Hozzáférés: 2014. január 27.) 195 A kép forrása: http://www.parameter.sk/sites/default/files/photos/promoted/szekely-zaszlo.jpg (Hozzáférés: 2014. március 2.) 196 Kántor Zoltán: A nemzet intézményesülése a rendszerváltás után: a státustörvény és a kettős állampolgárságra vonatkozó népszavazás kapcsán. 9.o. Forrás: http://www.ajk.elte.hu/file/POLDI_KantorZoltan_tez.pdf (Hozzáférés: 2014. január 30.)

57

nemzetként értelmezhetjük a magyarságot. Egyes nézőpontok szerint a határon túli magyarság kifejezés helyett célszerűbb lenne a kisebbségi magyar közösséget használni. Ahogy Székelyföld esetében tapasztalhatjuk a vezetés hisztérikus, a kezdeményezéseket csírájában elfojtó magatartását, körvonalazódni látszik, hogy elsősorban nem érdek-, hanem identitáspolitikai konfliktus húzódik a két ország között.197 Arra a kérdésre, hogy miért kell foglakozni hazánkban a határon túli magyarság problémájával, sokféle válasz adható. Erdélyi származásomnak is köszönhetően úgy vélem, a magyar nemzet határai nem állnak meg Ártándnál, Záhonynál vagy Komáromnál. Azok számára, akik nem így gondolják, Bárdi Nándor érveit veszem alapul. Ilyen a történelmi felelősség, vagy a szolidaritás elve. A legérthetőbbek talán a családi, rokoni és baráti viszonyok. Fontos szempont a térség stabilitásának megőrzése, valamint gazdasági szempontok is relevánsak. Azért érdemes támogatni az elszakadt magyar kisebbségek képzését, hogy az általuk birtokolt tudás elősegítse a magyar munkaerő-piac javulását, illetve ,,híd-szerepet” töltsenek meg a szomszédos országokkal.198 A ,,magyar-magyar” viszony alakulásának megértéséhez különbséget kell tenni a fogalmak között. A nemzetpolitika az állam hosszú távú közösségi politikája, mely a nemzetépítést jeleníti meg. Identitáspolitika alatt a magyar állam nemzethez való viszonyát értjük. Ezzel szemben az etnopolitika (nemzetiségi politika) a magyar állam nemzeti és etnikai kisebbségeihez viszonyuló politikáját jelenti. Megnevezésében ide illik a kisebbségpolitika, mely az elitek társadalomszervezése, reprezentációja és politikai érdekérvényesítése. És végül, a magyarságpolitika, mely magában foglalja a magyar-magyar kapcsolatokat, továbbá a nemzetközi és kétoldalú kisebbségvédelmet, valamint a támogatáspolitikát. Ez jelenti tulajdonképpen az egyes kormányzatok határon túli magyar közösségi politikáját.199 Az erdélyi magyarság már csak számarányát tekintve is fontos belpolitikai tényező. Egyetlen

egy

alapelvben

mindenképpen

197

konszenzus

van

a

magyarság-

és

Ablonczy Balázs – Bárdi Nándor: Határon túli magyarok: mérleg, esély, jövő. 12-14.o. In: Határon túli magyarság a XXI. században konferencia sorozat a Sándor-palotában 2006-2008 tanulmánykötet. Szerk: Bitskey Botond. Forrás: http://www.magyariskola.hu/letoltes/Htm_konyv.pdf (Hozzáférés: 2013. október 24.) 198 Bárdi Nándor: Tény és való. A budapesti kormányzatok és a határon túli magyarság kapcsolattörténete. Problémakatalógus. Pozsony, KALLIGRAM, 2004. 132.o. 199 Bárdi Nándor: Kisebbségvédelem és külpolitika. A budapesti kormányzatok magyarságpolitikája 1989 után. 3.o. Forrás: http://kozeletre.mediacenter6.hu/wp-content/uploads/2008/10/magypolcegled.pdf (Hozzáférés: 2014. január 27.)

58

kisebbségpolitikában: ez az erőszakmentesség elve. A romániai magyar kisebbség vagy annak nevében soha nem követettek el erőszakos cselekményeket a jogok kivívása érdekében és a jelenlegi politikai erők a jövőben is egyértelműen elutasítják ennek lehetőségét. A határon túli magyarság igényei magától értetődőek: a magyar nyelv, az oktatás- és kultúra, önkormányzás, a magyar lakta területek gazdasági fejlesztése, a szabad szimbólumhasználat (gondoljunk csak a magyar utca- és helységnév táblákra, vagy a székely zászló használatának mizériájára), a politikai képviselet, illetve a ,,magyarországi egyéni emancipáció” (tehát, hogy ne idegként kezeljék hazánkban az erdélyi magyarokat).200 Hogy mennyire nincsen egység a magyarországi politikai pártok között a határon túli magyarság kérdésében, azt még láthatóbbá tette a későbbiekben bővebben elemzett kettős állampolgárságról tartott népszavazás (2004. december 5.). Ám ez a politikai átmenet időszakában nem így volt. Annyira nem, hogy a legmagasabb szinten, a korábbi Alkotmány szögezte le, hogy ,,a Magyar Köztársaság felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását.”201 Ha már a demokratizálódás időszakánál járunk, mindenképpen meg kell említenünk

Antall

Józsefnek,

a

szabad

Magyarország

első

kormányfőjének

megnyilvánulását a kisebbségi magyar közösségekkel kapcsolatban. ,,A lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnökének” kormányprogramjában az összmagyarság tudatosítása mellett a probléma intézményesítése is megjelenik. A kormányzati intézményrendszer202 és a támogatáspolitika létrehozásával mintaadó intézményi modellt szeretett volna megteremteni a kisebbségi kérdés kezelésére a nemzetközi emberi- és kisebbségjogi normákra alapozva.203 A Horn-kormány regnálása alatt, 1996. szeptember 16-án, a ,,forradalmi” Temesváron került sor a román-magyar alapszerződés aláírására. Markó Béla a megkötés tíz éves évfordulóján így nyilatkozott: ,,ma is úgy látjuk: bár szükség volt a dokumentumra, ez nem tartalmazta azokat a kitételeket és megoldásokat, amelyekkel rendezni lehetett 200

Ablonczy Balázs – Bárdi Nándor: Határon túli magyarok: mérleg, esély, jövő. 17-25.o. In: Határon túli magyarság a XXI. században konferencia sorozat a Sándor-palotában 2006-2008 tanulmánykötet. Szerk: Bitskey Botond. Forrás: http://www.magyariskola.hu/letoltes/Htm_konyv.pdf (Hozzáférés: 2013. október 24.) 201 Öllöd László: Az egyetértés konfliktusa. A Magyar Köztársaság alkotmánya és a határon túli magyarok. Somorja: Fórum Kisebbségkutató Intézet, 2008. 7.o. 202 1992-től külön hivatal, a Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH) szolgálta a magyarság ügyét. 203 Bárdi Nándor: Kisebbségvédelem és külpolitika. A budapesti kormányzatok magyarságpolitikája 1989 után. 7.o. Forrás: http://kozeletre.mediacenter6.hu/wp-content/uploads/2008/10/magypolcegled.pdf (Hozzáférés: 2014. január 27.)

59

volna a román-magyar viszonyt, és nem szolgálta az erdélyi magyarság alapvető célkitűzéseit sem.”204 Ez az ellenállás a megkötést megelőző vitákban is érzékelhető volt. A Szerződés a Magyar Köztársaság és Románia között a megértésről, az együttműködésről és a jószomszédságról értékelése meglehetősen sokszínű. Tőkés László szerint kiábrándító, hogy ,,Budapest nem csupán Bukaresthez, de Washingtonhoz is közelebb áll, mint Kolozsvárhoz.” Alkotmány-ellenesnek nevezi az alapszerződést, mert az megsérti a határon túli magyarság iránti felelősségvállalás elvét, illetve hiányolja a megfelelő előzetes konzultációt a kisebbségi nemzetközösséggel. Nagy vihart kavart Kovács László, a Horn-kormány külügyminiszterének 1996 júniusi kijelentése: ,,Magyarországnak nem áll szándékában feláldozni a szomszédos országokban élő mintegy kétmilliós magyarságot, mint ahogy Budapest nem kívánja »feláldozni« a 10,5 millió magyarországi lakost a környező magyarság vélt érdekeiért.”205 Nos, ezzel a szerződéssel valóban nem sikerült érdemi előrelépést tenni az erdélyi magyarság helyzetét illetően. A dokumentumban a szerződő felek a területi integritás és politikai függetlenség elvének tiszteletben tartásával kijelentetik, hogy semmiféle területi követelésük nincsen és a jövőben sem lesz. Továbbá, hogy tartózkodni fognak minden olyan politikai gyakorlattól, amely a kisebbséghez tartozó személyek akaratuk elleni asszimilációját szolgálja, így a nemzeti kisebbségek által lakott régiók lakosságának arányának megváltoztatásától is. A megállapodás szavatolja a politikai érdekképviseletet. A jogok kizárólag egyénileg, vagy csoportosan gyakorolva érvényesek, kollektív jogok elismeréséről nincsen szó.206 Martonyi János, a második Orbán-kormány külügyminisztere 2013 tavaszán így utalt vissza a román-magyar alapszerződésre: ,,egyértelművé teszi, hogy a nemzeti kisebbségek helyzete, az ő gondjaik, jogaik nem jelentenek belügyet.”207 Véleményem szerint ez így igaz, ám az alapszerződés éppen, hogy néhány egyetemes érték, európai egyezmény sallangja mögé bújtatja a román vezetés azon szándékát, hogy mivel a ,,nemzeti kisebbségek azon állam társadalmának integráns részét képezik, ahol élnek”, a problémák az állam határain 204

Markó: a román-magyar alapszerződés nem szolgálta a magyarság célkitűzéseit. Forrás: http://itthon.transindex.ro/?hir=12350 (Hozzáférés: 2014. január 28.) 205 Tőkés László: Tárcák az alapszerződésről. Forrás: http://epa.niif.hu/02100/02169/00005/m960409.html (Hozzáférés: 2014. január 28.) 206 Szerződés a Magyar Köztársaság és Románia között a megértésről, az együttműködésről és a jószomszédságról. Forrás: http://www.jakabffy.ro/magyarkisebbseg/index.php?action=cimek&lapid=5&cikk=m960410.html (Hozzáférés: 2014. január 28) 207 Martonyi János expozéja az Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságában. Forrás: http://www.kormany.hu/hu/kulugyminiszterium/a-miniszter/beszedek-publikaciok-interjuk/martonyijanos-az-orszaggyules-nemzeti-osszetartozas-bizottsagaban (Hozzáférés: 2014. január 28.)

60

belül kerüljenek felszínre. A Horn-kormány retorikájával összhangban a kisebbségi magyar közösségi politizálás külpolitikai mozgástérbe kerül: a térség stabilitása prioritás, és ennek a külhoni magyarság kérdését is alá kell rendelni.208 Magyarország és a határon túli magyarság helyzetének kérdésére adott válaszként, az első Orbán-kormány alatt született meg a 2001. évi LXII. törvény a szomszédos államokban élő magyarokról, közismertebb nevén a státustörvény. A Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT),209 a kormány és az ellenzék, valamint a Kárpát-medencében létező összes magyar politikai szervezet képviselői részt vehettek a törvénytervezet előkészítésében. Egyes nézőpontok szerint a státustörvény egy fajta köztes megoldás, mely minden érintett számára elfogadható. Hiszen a törvény ötlete a kettős állampolgárság

gondolatkörében

fogant

meg.210

A

törvény

hatálya

Horvát

Köztársaságban, Romániában, a Szerb Köztársaságban, a Szlovák Köztársaságban, a Szlovén Köztársaságban vagy Ukrajnában lakóhellyel rendelkező, magát magyar nemzetiségűnek valló személyre terjed ki.211 A 2002. január elsején hatályba lépő norma lehetővé tette az öt évig érvényes Magyar Igazolvány megszerzését. Úgy vélem, Semjén Zsolt kijelentése, mely szerint ,,nemzetpolitikai szempontból az elmúlt húsz év nem váltotta be a magyar nemzet reményeit”212 abszolút helytálló. Gondoljunk csak az egyik legnagyobb töréspontra, a 2004. december ötödikén tartott kettős népszavazásra, ahol a választópolgároknak az egészségügyi ellátás állami felügyelete alatt maradása mellett arról kellett dönteniük, hogy az országgyűlés napirendjére kerüljön-e a Kárpát-medencei magyarság számára kedvezményesen megadható magyar állampolgárság kérdése. Mindössze a szavazásra jogosultak 37%-a

208

Bárdi Nándor: Kisebbségvédelem és külpolitika. A budapesti kormányzatok magyarságpolitikája 1989 után. 8.o. Forrás: http://kozeletre.mediacenter6.hu/wp-content/uploads/2008/10/magypolcegled.pdf (Hozzáférés: 2014. január 27.) 209 1999 februárjában a Magyarország és a határon túli magyarság konferenciáin alakult meg a MÁÉRT. ,,Ez politikai konzultatív testületként működik. A Magyar Állandó Értekezletet a parlamenti, illetőleg tartományi képviselettel rendelkező határon túli magyar szervezetek, a magyarországi parlamenti pártok, a Magyar Kormány, valamint a nyugati magyarság képviselői alkotják, de minden esetben biztosítva a térség valamennyi magyar nemzeti közösségének részvételét. A Magyar Állandó Értekezlet évente legalább egy alkalommal a Magyar Köztársaság Miniszterelnöke meghívására ül össze.” - Magyarország és a határon túli magyarság - 1999 Konferencia nyilatkozata, Budapest, 1999. február 20., 8. pont 210 Kántor Zoltán: A magyar nemzetpolitika és a státustörvény. 2-3.o. Forrás: http://adatbank.transindex.ro/vendeg/htmlk/pdf2990.pdf (Hozzáférés: 2014. január 30.) 211 A 2001. évi LXII. törvény a szomszédos államokban élő magyarokról. Forrás: http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A0100062.TV (Hozzáférés: 2014. január 30.) 212 Eplényi Kata – Kovács Eszter – Medgyesi Ádám – Pap Szilárd István – Zsár Virág: Kitekintő Nemzetpolitikai Elemző (2010. november). 4.o. Forrás: http://kitekinto.hu/downloads/kitekinto_nemzetpolitikai_elemzo_2010_november.pdf (Hozzáférés: 2014. január 27)

61

vett részt a népszavazáson és körülbelül 19%-nyian voltak azok, aki a kettős állampolgárság napirendre kerülése mellett tették le a voksukat. Ahhoz azonban, hogy érvényes legyen a referendum, a választásra jogosultak legalább 25%-ának ugyanazon a véleményen kellett volna lennie. Nos, ez a konszenzus nem hogy a lakosság, de a magyarországi politikai elitek esetében sem volt igaz. Nyilvánvalóan a politikai elit állásfoglalása ebben a kérdésben jelentős befolyást gyakorolt az állampolgárok döntésére. A kettős állampolgárság támogatása már a kilencvenes évektől a Magyarok Világszövetségéhez (MVSZ) kötődik. 2000-ben megszületett a törvényjavaslat, mely a magyar útlevél megadása mellett nem jelentett volna automatikusan tényleges állampolgárságot. Végül a javaslat jogi hiányosságokra hivatkozva nem került a Parlament elé. A kezdeményezést az erdélyi magyar politikai elit, így az RMDSZ is pozitívan értékelte.213 Az akkori anyaországi jobboldali erők (FIDESZ, MDF), valamint számos történelmi egyház és civil szervezet támogatta a kettős állampolgárság megadását. Ezzel szemben a kormányerők (MSZP, SZDSZ) a ,,nem” mellett álltak ki – elsősorban azzal az érveléssel, hogy a jelenlegi Magyarország határain belül élőkre nézve jelentős anyagi megterheléssel járna, ha a külhoniak megkapnák az állampolgárságot, mivel így a magyar államnak az ő számukra is biztosítania kellene a szociális juttatásokat és az egészségügyi ellátást.214 Gyurcsány Ferenc miniszterelnök ,,offenzív nem”-ének tartalmi és technikai okai is voltak. Előbbi a ,,baloldal (..) szégyenlős viszonya a nemzeti kérdéshez”, utóbbi pedig, hogy szerinte ,,a modern állam nem nemzetiségi alapon szerveződik.”215 Hiller István, az MSZP akkori elnöke szerint ,,az MSZP felelős, hazafias politikát folytat. A népszavazáson ez a felelősség győzött.” Így már talán érthető, hogy a legerősebb baloldali párt megítélése az erdélyi magyarság körében miért nem a legkedvezőbb. Ezt Mesterházy Attila jelenlegi pártelnök is tudta, amikor 2013 januárjában Kolozsvárra érkezett, ahol az elnökségi ülés keretében bocsánatot kért ,,egy rossz politikai kérdésre adott rossz politikai válaszért.” Így folytatta: ,,ezzel kárt okoztunk akkor a magyar-magyar kapcsolatoknak, és olyan érzelmeket keltettünk a határon túli magyarságban, amelyek joggal sértették őket. Téves 213

Irina Culic: Magyarság Erdélyben: a mienk, az övék, senkié? Avagy hogyan értelmezzük a kettős állampolgárságról szóló népszavazást és a hozzá kapcsolódó reakciókat? 1-2. o. Forrás: http://individual.utoronto.ca/culic/Culic_ETHu.pdf (Hozzáférés: 2014. január 28.) 214 In Memoriam 2004. december 5. Forrás: http://kitekinto.hu/karpatmedence/2008/12/05/in_memoriam_2004._december_5./ (Hozzáférés: 2014. január 30.) 215 Bojtár B. Endre – Bundula István: ,,A Vatikánban már hallottak ilyet.” Interjú Gyurcsány Ferenccel. Forrás: http://magyarnarancs.hu/belpol/a_vatikanban_mar_hallottak_ilyet_gyurcsany_ferenc_miniszterelnok60307 (Hozzáférés: 2014. január 30.)

62

politikai döntés volt.” Hozzátette, hogy a Magyar Szocialista Párt a határon túli magyar politikához való hozzáállásában is változás következik: ,,sokszor nem értettük, hogy a külhoni magyarság ügye nem pusztán probléma-megoldást és finanszírozást, hanem érzelmi, szimbolikus gesztusokat is jelent.” Majd azt is mondta, hogy pártja az abszolút be nem avatkozás mellett foglal állást a határon túli ügyekben.216 Mesterházy látogatása egy újabb kérdést is felvet. Együttműködési megállapodás született ugyanis a párt és az RMDSZ háttérintézménye, a Kós Károly Akadémia Alapítvány között. Egyes vélemények szerint ez már-már partnerségi kapcsolatot feltételez. Én azért ennyire messzemenő következtetést nem vonnék le, ám ez a megállapodás jelzés értékű. Az RMDSZ, ahogy Borbély László politikai alelnök korábban fogalmazott, ,,1990 óta következetesen

az

egyenlő

közelségtartás

elvét

vallja

Magyarországgal,

az

anyaországgal, a magyarországi pártokkal kapcsolatban.”217 Az RMDSZ-FIDESZKDNP viszony problematikusságát ez az MSZP-hez való közeledés is jelzi. A Szövetség régóta hangoztatott kritikája, mi szerint a FIDESZ-KDNP már nem őt tekinti az erdélyi magyarság és az anyaország közti párbeszéd alanyának, ezzel a megállapodással is kifejeződést nyert. Minden esetre 2004. december 5-e valószínűleg hosszú-hosszú

évekre

beleégett

a

kisebbségi

magyar

közösségek

kollektív

emlékezetébe. Duray Miklós, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának korábbi alelnöke így fogalmazott: ,,politikai értelemben sajnos az a helyzet, hogy akik az állampolgárság kérdésében nemmel szavaztak, azok valójában igennel szavaztak a nemzet szétdaraboltságára.”218 A terjedelmi követelményeket figyelembe véve sajnos nincs lehetőségem a mindenkori magyar kormányok nemzetpolitikájának részletes elemzésére. De úgy gondolom, mindenképpen szót kell ejtenem a második Orbán-kormány néhány intézkedéséről a határon túli magyarsággal kapcsolatban. A kétharmados többséggel megválasztott FIDESZ-KDNP kormány miniszterelnöke már az

első

ülésnapon

benyújtotta

politikai

nyilatkozat-tervezetét

a

Nemzeti

Együttműködésről. A Nemzeti Együttműködés Rendszere (NER) egyben lehetőség, és elvárás minden anyaországi és külhoni magyar számára – ahogy a nyilatkozat 216

Sólyom István: Mea Maxima Culpa. Mesterházy: az MSZP elnézést kér 2004. december 5-ért. Forrás: http://itthon.transindex.ro/?cikk=19368 (Hozzáférés: 2014. január 30.) 217 Borbély László, az RMDSZ politikai alelnökének 2012. június 27-ei nyilatkozata. Forrás: http://www.rmdsz.ro/borbelylaszlo/aktualis/borbely-az-rmdsz-kovetkezetesen-az-egyenlo-kozelseg-elvetvallja-a-magyarorszagi-partokkal-kapcsolatban (Hozzáférés: 2014. február 8.) 218 In Memoriam 2004. december 5. In: Kitekintő on-line, 2008. dec. 5. Forrás: http://kitekinto.hu/karpatmedence/2008/12/05/in_memoriam_2004._december_5./ (Hozzáférés: 2014. január 30.)

63

fogalmaz.219 A következő jelentős lépés az egyszerűsített honosítási eljárás, mely az 1993-as állampolgársági törvényt módosítja. A jogszabály értelmében 2011. január elsejétől egyéni kérelemre egyszerűsített eljárással kaphatják meg a magyar állampolgárságot a határon túli magyarok. Abban az esetben, ha egykoron magyar állampolgár volt az illető, úgy az anyakönyvi kivonattal könnyen igazolható a származás. Ám a csángók esetében a magyar származás papírokkal való igazolása nehézségekbe ütközik. Így bekerült a ,,valószínűsíti magyar származását” elem is az eljárás forgatókönyvébe.220 Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes szerint a törvény meghozásának evidenciának kellett volna lennie – nem csak Trianon miatt, hanem a nemzeti szolidaritásból. Valamint megemlíti a 2004-es decemberi népszavazást, mint az akkori magyar kormány szégyenét. Kiemeli továbbá, hogy ez se nem választójogi, se nem társadalombiztosítási törvény – ezzel reagálva az ellenérvekre. A Romániával való kapcsolatról az ország által alkalmazott – elsősorban a Moldáv Köztársaság területén élő románság – szisztémára utal, amely mintául szolgált az Országgyűlés számára a törvény

megalkotásakor.

Továbbá

utal

Traian

Băsescu

államelnök

pozitív

megnyilvánulására221 a kérdéssel kapcsolatban.222 ,,A törvény elfogadásánál azonban az elsődleges cél a sebek begyógyítása volt” – ahogy dr. Wetzel Tamás, az egyszerűsített honosítással kapcsolatos feladatokért felelős miniszteri biztos fogalmazott. Ez tehát egy szimbolikus döntés, amely a második Orbán-kormány határozott magyarságpolitikai

219

Politikai nyilatkozat-tervezet a Nemzeti EgyüttműködésrőlForrás: http://www.parlament.hu/irom39/00016/00016.pdf (Hozzáférés: 2014. február 6.) 220 Kovács Eszter:,,Kettős állampolgárság: Nem az átvándoroltatás a cél.” Interjú dr. Wetzel Tamással, az egyszerűsített honosítással kapcsolatos feladatokért felelős miniszteri biztossal. Forrás: http://kitekinto.hu/karpatmedence/2010/09/15/ketts_allampolgarsag_nem_az_atvandoroltatas_a_cel/#.Uv NHpvl5ON8 (Hozzáférés: 2014. február 6.) 221 ,,Az anyaországok kötelessége lehetővé tenni egy másik országban élő etnikai kisebbségek számára az állampolgárság könnyített megadását.” – nyilatkozta Traian Băsescu. 222 Dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a törvény kapcsán elmondott beszéde. Forrás: http://allampolgarsag.gov.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=142:semjen&catid=43:to rveny&Itemid=72 (Hozzáférés: 2014. február 6.)

64

retorikájába kiválóan illik. Ennek a szimbolikus politizálásnak a további kifejeződése a Trianoni Békediktátum kilencvenedik évfordulója kapcsán a június negyediki dátum Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánítása, valamint a mintegy hat évig szünetelő Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) újbóli összehívása. A szimbolikus lépések tárházát tovább gyarapítja a számtalan formális és informális találkozó, diplomáciai látogatás és konferencia. Egyes vélemények szerint ezeknek fokozott politikai funkciójuk van, hiszen a párbeszédek elindításával megfelelő előkészítői voltak a 2011 első felében lebonyolított magyar EU-soros elnökségnek. Az egyik legemlékezetesebb esemény –amely végül egy nem hivatalos államközi csúcstalálkozóvá alakult – Orbán Viktor és Traian Băsescu részvétele a XXI. Bálványosi Nyári Szabadegyetemen.

223

Németh Zsolt parlamenti államtitkár a nemzetpolitikáról szólva így fogalmazott: ,,a szülőföldön a – többségi társadalommal

való

–

egyenjogúság,

az

anyaországban

az

egyenrangúság,

az

Európai Unióban pedig az

egyenértékűség”

kivívása a cél.224

25. ábra: Orbán Viktor és Traian Băsescu román államfő beszélgetése (2009., Tusnádfürdő)225 A második Orbán-kormány alatt létrehozott új állampolgársági és választási törvény ,,hosszú ideig tartó adósságot törlesztve” immár lehetőséget biztosít a határon túli magyarság a soron következő, 2014. április 6-án tartandó országgyűlési választásokon való részvételére. Mivel az állandó magyarországi lakcím nem feltétele az új választójognak, így például az egyszerűsített honosítási eljárással létrejövő szavazóbázis is lehetőséget kap a párlistán történő szavazásra. A 2011. évi CCIII. törvény az 223

Eplényi Kata – Kovács Eszter – Medgyesi Ádám – Pap Szilárd István – Zsár Virág: Kitekintő Nemzetpolitikai Elemző (2010. november). 7.-11.-13.14.o. Forrás: http://kitekinto.hu/downloads/kitekinto_nemzetpolitikai_elemzo_2010_november.pdf (Hozzáférés: 2014. január 27.) 224 Németh Zsolt Tusnádfürdőn. Forrás: http://www.kormany.hu/hu/kulugyminiszterium/parlamentiallamtitkarsag/hirek/nemeth-zsolt-tusnadfurdon (Hozzáférés: 2014. február 6.) 225 A kép színes forrása: http://static.origos.hu/s/img/i/1308/20130813-orban-viktor-es-traianbasescu13.jpg?w=666&h=444 (Hozzáférés: 2014. január 27.)

65

országgyűlési képviselők választásáról kimondja, hogy a határainkon kívül élő magyar állampolgárok a politikai közösség részesei.226 Tehát törvényi erőre emelkedett, hogy politikai értelemben sincsen különbség az anyaországi és a külhoni magyar közösségek tagjai között. Ha már a különbségtételnél tartunk, azért egy fontos eltérést meg kell említenünk: a ,,háromféle szavazat” problematikáját. Azon állampolgárok, akik rendelkeznek magyarországi lakhellyel, egyéni választó-kerületi jelöltekre és pártlistára szavazhatnak, vagy ha a 13 nemzetiséghez tartoznak és kérték a nemzetiségi névjegyzékbe való felvételt, akkor az egyéni mellett nemzetiségi listára szavazhatnak. A határon túli magyar állampolgárok választójoga olyan értelemben korlátozott, hogy ők kizárólag pártokra tehetik le voksukat. Ám a szavazás lehetőségének megadása mindenképp történeti lépés a romániai magyarság – mint politikai közösség – életében.

V. fejezet Globális kitekintő: romániai magyar érdekképviselet az Európai Unióban A szakdolgozatom terjedelmi követelményei nem teszik lehetővé, hogy részletesen bemutassam és elemezzem az 1990 óta lezajlott valamennyi helyhatósági, országgyűlési és európai uniós választást. Úgy gondolom azonban, hogy a téma szempontjából az európai parlamenti választásokkal mindenképpen foglakoznom kell. Románia 2007. január elsejével csatlakozott az Európai Unióhoz. Ezzel az érdekérvényesítés új dimenziója nyílt meg a romániai magyar kisebbség számára is. Az EP-választási törvény227 a következő elemek mentén szabályozza a bejutást:228  az ország területe egyetlen választókerület;  a bejutási küszöb 5%;  a független jelölteknek az egy képviselői helyhez szükséges szavazatszámot kell elérniük a bejutáshoz (ez 35 képviselői mandátum esetén az érvényes szavazatok 2,86%-a). 226

2011. évi CCIII. törvény az országgyűlési képviselők választásáról. Forrás: http://www.njt.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=142940 (Hozzáférés: 2014. február 8.) 227 A törvény neve: Legea nr. 33 din 16 ianuarie 2007 privind organizarea şi desfăşurarea alegerilor pentru Parlamentul European. Monitorul Oficial al României. Partea I. Legi, decrete, hotărâri şi alte acte. Anul XX, nr. 28, marţi 16 ianuarie 2007. 228 Szász Alpár Zoltán – Bakk Miklós: Európai parlamenti választások – első alkalommal. 4.o. Forrás: http://www.jakabffy.ro/magyarkisebbseg/pdf/2007_3-4_001Vitaindito.pdf (Hozzáférés: 2013. december 7.)

66

Az első EP-választásra 2007 novemberében került sor, ahol a teljes lakosság 29,43%-a vett részt. Közép-kelet-európai viszonylatban ez magasnak mondható, hiszen a 40%-kal fölényesen vezető Magyarország mögött Románia ezzel a részvételi aránnyal a második helyen volt. A kampány hivatalosan október 26-án kezdődött meg. Tizenhárom párt állított jelöltlistát, – köztük a Romániai Magyar Demokrata Szövetség – függetlenként egyedül Tőkés László indult. A támogatói aláírásokat tekintve az RMDSZ 322 ezret, míg Tőkés 137 ezret nyújtott be.229 Érdekesség, hogy a püspök Hans Gert Pötteringhez – az Európai Parlament (EP) elnökéhez –, az EP frakcióihoz, valamint a brüsszeli törvényhozás magyarországi képviselőcsoportjaihoz intézett felhívást a célból, hogy az unió küldjön megfigyelőket a romániai választásra, a választási csalás elkerülése érdekében. A püspök-politikus konkrét problémája az volt, hogy a választási törvény értelmében független jelöltnek nem áll jogában megfigyelőket küldeni sem a választásra, sem az azt követő szavazatszámlálásra. Illetve az egyéni jelölt kampánystábja nem férhet hozzá a választói névjegyzékhez sem. Tőkés levelében így fogalmazott: ,,A soron következő európai parlamenti választásoknak rendkívül fontosak a romániai társadalom számára. Ezért fordulunk most Önökhöz, hogy közbenjárásukkal orvosolni

tudjuk

ezen

diszkriminatív

megszorításokat.

Ugyanakkor

azt

is

elengedhetetlenül fontosnak tartjuk, hogy az európai uniós intézmények és az európai parlamenti frakciók képviseltessék magukat a 2007. november 25-i, romániai választásokon.”230 Az RMDSZ-t a voksok 5,52%-át megszerezve jelentős gyengülés jellemezte. A rendelkezésre álló 35 helyből kettőt szerzett meg. Az eredményekből – megyékre lebontva – azt látjuk, hogy leginkább a két székelyföldi megyében (Hargita, Kovászna) vesztett magyar szavazatokat. A 2004-es parlamenti választási eredményeihez képest a szavazatvesztesége több mint 33%. A hat szervezet támogatását élvező231 Tőkés László 3,45%-os eredményével Románia egyetlen független jelöltjeként került be az Európai Parlamentbe. A legjobb arányt Kovászna megyében érte el (47,77%), amely országos viszonylatban is a legjobb eredmény. A két magyar erő együtt öt megyében (Hargita,

229

U.o. 6.o. Az EP politikusainál lobbizik Tőkés a választás megfigyelése érdekében. Forrás: http://itthon.transindex.ro/?hir=16111 (Hozzáférés: 2013. november 15.) 231 Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács mellett, melynek elnöke Tőkés, a következő ötről van szó: a Székely Nemzeti Tanácsról (SZNT), a Magyar Polgári Szövetségről (MPSZ), a Magyar Polgári Egyesületről (MPE), a Magyar Ifjúsági Tanácsról (MIT) és az Erdélyi Magyar Ifjakról. 230

67

Kovászna, Maros, Szatmár és Szilágy) nyerte meg az európai parlamenti választást.232 Világosan látszik, hogy Tőkésben az RMDSZ méltó versenytársra talált. Székelyföld szerepe kulcspont, ugyanis azt látjuk, hogy a Szövetség ,,akkori logikája nem tudott mit kezdeni vele.” Az RMDSZ-t ,,egy interentikus környezetben szocializálódott politikai elit hozta létre olyan problémák megoldására, amit elsősorban a román-magyar együttélés okoz.” A másik elem, mely Tőkés térnyerését elősegítette, hogy RMDSZ kormányzati szerepvállalása. Önmagában ez még nem probléma, ám a Szövetség a ,,kormányzati eredmények maximalizálása érdekében zárójelbe helyezte a nemzeti retorikát.” A nemzeti program választói igény, ám a párt ezt nem képviselte. A romániai magyar választó nem csak azért szavazott az RMDSZ-re, mert konkrét esetekben jól orvosolta a problémákat, hanem azért, mert magyar. Ez a logika azonban ebben az esetben nem segítette a Szövetséget, mivel a szavazó számára az identitásának képviseletét egy másik erő is biztosítani tudta.233 További fontos tényező, mely Tőkés eredményeiben fontos szerepet játszhatott, a proteszt-szavaztok begyűjtése. Olyan szavazatokról van itt szó, melyek mind az RMDSZ ,,kilépéses érdekvédelmi politikáját”, mind a román politikai pártok által kínált alternatívákat is elutasítják. Ezen tényezők mentén bebizonyosodik, hogy ,,az egységparadigmának vége”, és az RMDSZszel szembeni alternatíva tényleges létjogosultságot nyer.234 A soron következő EP-választást 2009. június 7-én bonyolították le. A két választás (2007-2009) között végbemenő belpolitikai változások, valamint a romániai magyar kisebbségi politika történései lényegében új típusú döntések elé állították a magyar kisebbséget. A részvételi arány csökkenése (27,67%) mellett megfigyelhető, hogy a belpolitikai témájú kampányban a választásra a legnagyobb hangsúlyt az RMDSZ és az EMNT fektette. Számbéli változás, hogy a 2007-ben 35 kiosztott mandátum helyett 2009-ben 33-ért versengtek a jelöltek. A romániai magyarság számára az összefogás felé mutató jel lehetett, hogy a jogi személyiséggel nem rendelkező Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az RMDSZ közötti megállapodásnak köszönhetően Tőkés vezette a

232

Szász Alpár Zoltán – Bakk Miklós: Európai parlamenti választások – első alkalommal. 30-33.o. Forrás: http://www.jakabffy.ro/magyarkisebbseg/pdf/2007_3-4_001Vitaindito.pdf (Hozzáférés: 2013. december 5.) 233 Viszketett a tenyerük. EP-választások: mi rejlik a számok mögött? Politológus kerekasztal az EPválasztásokról. Forrás: http://itthon.transindex.ro/?cikk=6442&nyomtat=1 (Hozzáférés: 2013. december 7.) 234 Toró T. Tibor – Toró Tibor: Romániai magyar tanulságok és jövőképek. Vitaindító a Magyar Összefogás esélyeiről. 4.o. Forrás: http://www.jakabffy.ro/magyarkisebbseg/pdf/002Vitaindito.Toro.pdf (Hozzáférés: 2013. október 24.)

68

,,Magyar Összefogás Listáját”, melyből kimaradt az akkori elnök235, Szász Jenő vezette Magyar Polgári Párt.236 Az eredmények érdekességet hoztak: az Összefogás listája kevéssel, de alulmaradt a 2007-ben az RMDSZ és Tőkés által elért arányok összegétől. Azonban 2009-ben magas magyar részvétel tapasztalható.237

26.-27. ábra: Tőkés László és Markó Béla a ’90-es évek közepén238 (bal) és 2009-ben, a kampány-nyitó ünnepségen239 (jobb) 2014-ben ismét EP-választást tartanak Romániában. Azzal a sajátos helyzettel találkozunk, hogy Tőkés László a FIDESZ EP-listáján fog indulni. Az Erdélyi Magyar Néppárt vezetője, Toró T. Tibor szerint az RMDSZ felelőtlen hozzáállásával az erdélyi magyarság európai képviseletét tette kockára azzal, hogy visszautasította az együttműködést pártjával, amely nem indít jelöltet a soron következő megmérettetésen. Így fogalmazott: ,,A mi időnk 2016-ban jön el, addig kell annyira megerősödnünk, hogy kiegyensúlyozhassuk az erdélyi magyar politikát.” Ez a ,,visszalépés” stratégiai megfontolásként is értelmezhető, mivel egyes becslések szerint az EMNP nem tudta volna megszerezni az induláshoz szükséges aláírásokat. Az elnök szavai világosan tükrözik az EMNP elkötelezettségét Tőkés – a párt védnöke – és a FIDESZ – mint a Néppárt stratégiai partnere – iránt.240 Tőkés László szerint ,,az RMDSZ a Magyar 235

A párt jelenlegi elnöke Biró Zsolt. A Magyar Polgári Párt Országos Tanácsa 2012 novemberében választotta meg, miután Szász Jenőt Orbán Viktor felkérte a Nemzetstratégiai Intézet vezetésére. 236 Bognár Zoltán: A 2009-es romániai európai parlamenti választások. 1.-4.-5.-7.o. Forrás: http://www.prominoritate.hu/folyoiratok/2009/ProMino09-3-10-Bognar.pdf (Hozzáférés: 2013. október 24.) 237 Toró T. Tibor – Toró Tibor: Romániai magyar tanulságok és jövőképek. Vitaindító a Magyar Összefogás esélyeiről. 7.o. Forrás: http://www.jakabffy.ro/magyarkisebbseg/pdf/002Vitaindito.Toro.pdf (Hozzáférés: 2013. október 24.) 238 A kép forrása: http://eletmod.transindex.ro/images/__leo/cikkek/cikkek_3391.jpg (Hozzáférés: 2013. október 5.) 239 A kép forrása: http://www.szatmar.ro/files/tiny_mce/czinzel/tokes%20marko%20be.jpg (Hozzáférés: 2013. október 5.) 240 ,,A mi időnk 2016-ban jön el.” Interjú Toró T. Tiborral. Forrás: http://www.kronika.ro/erdelyihirek/aa-mi-idonk-2016-ban-jon-ela-a-interju-toro-t-tiborral (Hozzáférés: 2014. március 4.)

69

Polgári Párt irányvesztett vezérkarát eszközül felhasználva, az erdélyi nemzeti oldalt is megosztotta”241 – utalva ezzel a körvonalazódó RMDSZ-MPP közeledésre. A romániai magyar politika ismételten egy hatalmas dilemmát rejtő kérdéssel találta szembe magát, mely nem szól másról, mint hogy hogyan lehet európai szinten hatékonyabban képviselni a határon túli magyarság érdekeit. Bizonyos nézőpontból, mivel az eddigi, Romániából kijutó politikusok nem képviselték megfelelően a magyarság érdekeit, illetve a jelenlegi helyzetben az erők nem tudnak megegyezni az egységes képviselet mikéntjéről, szükség van az anyaország ,,beavatkozására”. Az RMDSZ viszont ezt joggal értelmezheti úgy, hogy a magyarországi kormányerők nyíltan foglalnak állást a Szövetség vetélytársai mellett. Az kétségtelen, hogy hatalmas tétje lesz a soron következő EP-választásnak.

Befejezés 1. Következtetések, a jövő kérdései Munkám célja egy, a romániai magyarsággal kapcsolatos történéseket – elsősorban pártpolitikai aspektusból – összefoglaló írás megalkotása volt. Ki kell mondani, hogy a demokratikus átmenet időszakától kezdve a romániai magyarság lélekszáma fogy. Míg az 1992-es népszámlálás közel 1 625 000 magyarról tesz említést, ez a szám mára 1 300 000 fő alá csökkent. Amellett, hogy figyelembe vesszük Románia egész lakosságának fogyását, (1992-höz képest 2011-re több mint 3 760 000 fővel csökkent a népességszám) ez a szám akkor is elborzasztó. Úgy vélem, nem fér kétség ahhoz, hogy a romániai magyarságot képviselő politikai elit célja mindig is egy olyan élettér megteremtése volt, ahol a közösség szabadon megélheti nemzeti hovatartozását mind nyelvi, kulturális, oktatási, államigazgatási valamint gazdasági területeken. Dolgozatom igyekezett rávilágítani arra, hogy az egyes politikai csoportosulások milyen utat választottak e cél eléréséhez. Dolgozatomban – az adott terjedelmi határok között – közel huszonöt év politikailag releváns eseményeit mutatom be. Ez nem egy Romániai Magyar Demokrata Szövetségről szóló elemzés. Ugyan ahhoz, hogy a jelenlegi politikai helyzetet megértse az olvasó, számos jelenség gyökerét a Szövetség történetében kell keresnünk. Ennek 241

EP-választás – Tőkés László sérelmezi, hogy az RMDSZ lemondott a háromtagú brüsszeli képviseletről. Forrás: http://www.mon.hu/ep-valasztas-tokes-laszlo-serelmezi-hogy-az-rmdsz-lemondotta-haromtagu-brusszeli-kepviseletrol/2494879 (Hozzáférés: 2014. március 4.)

70

köszönhetően nem állt módomban az RMDSZ teljes, napjaikban is zajló párttörténetének bemutatására. Ehelyett inkább azokat a meghatározó karaktervonásokat igyekeztem kiemelni, melyek hatással voltak a romániai magyar pártrendszer formálódására. A Romániában zajló politikai átmenet véres

eseményei

minden bizonnyal

kitörölhetetlen nyomot hagytak a magyar kisebbség emlékezetében. A szocializmus gőgjére jellemzően az ország vezetése még 1989 novemberében sem vett tudomást a rendszer összeomlásáról, annak ellenére, hogy hatalmas mértékűre duzzadt az élelmiszerhiány és egyre fokozódtak az energiaellátási problémák. A destabilizációnak köszönhetően megkezdődtek az ellenállási szerveződések. A döntően a szocialista rendszer kiszolgálóiból alakult csoport előtt két út állt: az első a pártkongresszuson az ott résztvevők segítségével végrehajtott puccs. A másik lehetőség – mely meg is valósult –, egy alulról szerveződő, népi törekvés felfűzése a tudatosan megkomponált puccs-kísérletre. Erre az 1989. december 13-ai nyomdász-megemlékezés adott alkalmat. A szocialista rendszer összeomlásához és a forradalom győzelméhez nagyban hozzájárult Nicolae Ceausescu téves helyzetmegítélése is. Bár a paranoiditás a túlzottan centralizált szisztémákat irányító elitek sajátossága – és egyébként igaz volt ez a román vezetőre is –, a helyzetére ténylegesen veszélyt jelentő temesvári megmozdulásokat Ceausescu izolált jelenségnek tekintette. A forradalmi események főszereplője Tőkés László, aki minden bizonnyal a romániai magyarság politikai átmenetet követő időszakának legmeghatározóbb alakja. Politikai tevékenysége ugyan vitatott, de a decemberi eseményekben játszott szerepéhez nem fér kétség. A református lelkésznek köszönhetően felülíródtak az évszázados nemzetiségi ellentétek és a nép egyként akarta a változást. Ahogy az az elitreprodukciós elméletből ismert, Romániában sem ment vége tényleges elitcsere. Ion Iliescu és a Nemzeti Megmentési Front vezetősége felismerte a bukott rendszer elitjének több szempontból is megalapozott hatalmát. Azt a hatalmas politikai és gazdasági befolyást, mely végül a helyükön tartotta az eliteket, a fontosabb állami hivatalok személyzetét, ezzel elkerülve a destabilizációt. Ám egy fontos különbség, hogy ott, ahol a magyar lakosság száma elhanyagolható volt, a bukott rendszer második vonalából előkerülő káderek (hadsereg, pártadminisztráció) sikeres hatalomátvételt követően akadálymentesen stabilizálták a politikai átmenet folyamatát. Azokon a területeken azonban, ahol jelentős számú magyar élt, feloldhatatlan ellentmondással találkozunk. Ennek lényege, hogy a kádercsere, a magyarok által 71

erőszakos románosításnak tekintett folyamatok eredményeként pozíciókba juttatott elitek sorsa, vagy a decemberi események felelőseinek elszámoltatása mind-mind olyan kérdések, melyek a helyi románság és a magyarság szembenállását eredményezték. Magyar részről alapvető igénynek mutatkozott a régi elitek eltávolítása és elszámoltatása. Román szemszögből viszont ezek – a hatalmi szervek és az államiság helyi képviselői ellen irányuló követelések – az állami szuverenitás megsértését jelentették. A nemzetiségi konfliktus 1990 februárjában, Marosvásárhelyen csúcsosodott ki. Sütő András szavaival élve ez nem volt mást, mint egy pogrom, melyet ,,a diktatúra maradványaiként működő belügyiek, aktivista körök, és katonai egységekben uszító személyek bujtottak fel.” Ceausescu halálával véget ért a diktatúra. 1989. december 25-én megalakul a politikai átmenetet követő első magyar érdekvédelmi szervezet, a romániai magyarságot közel tizenöt esztendeig versenytárs nélkül képviselő Romániai Magyar Demokrata Szövetség. A párt kezdetektől fogva a saját érték- és érdekvédelmi, mozgalmi jellegét hangsúlyozta. A Szövetség már megalakulásakor magában hordozta azokat a belső törésvonalakat, melyek mentén a későbbi belső ellenzék identitást szerez, és melyeknek köszönhetően megindulnak a kiválások. Az RMDSZ általam vázolt története számos konfliktussal tűzdelt. Már létrejöttekor is megfigyelhető a posztkommunista és disszidens szemlélet közti konfrontáció. Az elemzett négy kongresszus (Nagyvárad, Marosvásárhely, Brassó, Kolozsvár) döntései mind-mind hozzájárultak a párt formálódásához. Dolgozatomban külön fejezetet szenteltem a ,,Neptun-gate”-nek, ugyanis ez volt az első olyan ügy, melyre a belső ellenzék felfűzhette narratíváját. Az ezredforduló a romániai magyarság számára is jelentős fordulatot hozott: megkezdődött a romániai magyar pártrendszer kialakulása, a kisebbségi magyar pluralizmus megjelenése. A pluralizálódás kezdeti időszakát (2003-2007) az RMDSZből való kiszakadás jellemezte, melynek köszönhetően elindult az ellenzék intézményesülése. A kisebbségi magyar pluralizmust alakító tényezők a következők: a generációs, identitásbeli és személyes konfliktusok (ilyen Tőkés László viszonya az RMDSZ vezetőségével), valamint számos makrópolitikai tényező (Románia uniós csatlakozása, a román helyhatósági, parlamenti és európai parlamenti választások, az RMDSZ kormányzati tevékenysége, valamint az anyaországi kormányváltások).

72

Az erők első komoly megmérettetése a 2007-es európai parlamenti választások idejére tehető, ahol az RMDSZ és az EMNP független jelöltje, Tőkés László szálltak harcba. Eredményképpen a Szövetség súlyos felismeréssel gazdagodott: egy vele szembeni alternatíva is mandátumot tudott szerezni. Ezt követően történik némi közeledés 2009ben, ám a jelenlegi (2014-es) helyzet ismét a romániai magyar politikai erők éles szembenállásáról tesz tanúbizonyságot. Az, hogy a romániai magyarság helyzete miként alakul a jövőben, egy többszereplős mezőben dől el. Az európai uniós csatlakozással jelentős javulást vizionáló romániai magyar eliteknek szembesülnie kell azzal, hogy az európai uniós tagság nem jelent egyértelmű megoldást a magyar kisebbség problémáira. Ezen problémák megoldására csak olyan kontextusban kerülhet sor, ami a közös minimum kialakításával teremthető meg. A politikai erőknek bizonyos kérdésekben egységet kell alkotnia annak érdekében, hogy az általuk reprezentált kisebbség igényeit hatékonyan képviseljék a többséggel szemben. Még ha ez a kisebbség heterogén és adott esetben polarizált is. Valamint elengedhetetlen, hogy az anyaország, a magyar állam ne a támogatásáért versengő elitek párharcának döntőbírájaként lépjen fel, hanem egy olyan egységnek nyújtson segítséget, mely a romániai magyarság céljait annak alapértékei mentén képviseli.

73

Irodalomjegyzék  2011. évi CCIII. törvény az országgyűlési képviselők választásáról. Forrás: http://www.njt.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=142940 (Hozzáférés: 2014. február 8.)  2012-es parlamenti választások-az alternatív küszöb kérdése. Forrás: http://www.mensura.ro/iras/2012es_parlamenti_valasztasok_az_alternativ_kuszob_kerdese (Hozzáférés: 2014. január 11.)  A 2001. évi LXII. törvény a szomszédos államokban élő magyarokról. Forrás: http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A0100062.TV (Hozzáférés: 2014. január 30.)  ,,A megtalált út. Esélyt és szabadságot Erdélynek.” Az Erdélyi Magyar Néppárt politikai keretprogramja. Forrás: http://www.neppart.eu/admin/data/file/20120222/keretprogramweb.pdf (Hozzáférés: 2014. január 8.)  ,,A mi időnk 2016-ban jön el” Interjú Toró T. Tiborral. Forrás: http://www.kronika.ro/erdelyi-hirek/aa-mi-idonk-2016-ban-jon-ela-a-interjutoro-t-tiborral (Hozzáférés: 2014. március 4.)  A Romániai Magyar Demokrata Szövetség Ideiglenes Intéző Bizottságának kiáltványa. Forrás: http://www.jakabffy.ro/magyarkisebbseg/index.php?action=cimek&lapid=1&cik k=m950105.html (Hozzáférés: 2013. augusztus 23.)  A Székely Nemzeti Tanács kronológiája.. Forrás: http://www.sznt.ro/husic/index.php?option=com_content&view=article&id=154&Itemid=4&lang=hu (Hozzáférés: 2014. január 25.)  Ablonczy Balázs – Bárdi Nándor: Határon túli magyarok: mérleg, esély, jövő. In: Határon túli magyarság a XXI. században konferencia sorozat a Sándorpalotában 2006-2008 tanulmánykötet. Szerk: Bitskey Botond. Forrás: http://www.magyariskola.hu/letoltes/Htm_konyv.pdf (Hozzáférés: 2013. október 24.)  Alkotmányos kötelesség a felelősségvállalás a határon túli magyarok sorsáért. Forrás: http://www.fidesz.hu/index.php?Cikk=184329 (Hozzáférés: 2013. március 29.)  Autonómia nélkül nincs hatékony kisebbségi jogérvényesítés – MSZP. Forrás: http://www.klubradio.hu/cikk.php?id=16&cid=164354 (Hozzáférés: 2014. január 27.)  Az 1990-es év kronológiája. Forrás:http://www.rmdsz.ro/page/1990 (Hozzáférés: 2013. november 7.)

74

 Az 1990-es parlamenti választások adatai. Forrás: http://valasztasok.adatbank.transindex.ro/index.php?t=orsz&k_sz=k&ev=1990& b=1 (Hozzáférés: 2014. január 19.)  Az EP politikusainál lobbizik Tőkés a választás megfigyelése érdekében. Forrás: http://itthon.transindex.ro/?hir=16111 (Hozzáférés: 2013. november 15.)  Az Erdélyi Világszövetség üzenete. In: A Romániai Magyar Demokrata Szövetség I. kongresszusa 1990. Kiadja: az RMDSZ Bihar megyei szervezete, szerk.: Varga Gábor  Az RMDSZ II. kongresszusának határozatai. In: Romániai Magyar Szó, 1991. május 27.  Az RMDSZ III. kongresszusán jóváhagyott Alapszabályzat-határozat. 1993. január 15-17. Forrás: http://www.jakabffy.ro/magyarkisebbseg/index.php?action=cimek&lapid=14&ci kk=m00010..html (Hozzáférés: 2013. december 13.)  ,,Az új lehetőség.”A Magyar Polgári Párt keretprogramja. Forrás: http://www.polgaripart.ro/index.php?option=com_rubberdoc&view=category&i d=55%3Aprogram&Itemid=892 (Hozzáférés: 2014. január 8.)  Bakk Miklós: Az RMDSZ mint a romániai magyarság politikai önmeghatározási kísérlete 1989 után. Forrás: http://adatbank.transindex.ro/html/cim_pdf242.pdf (Hozzáférés: 2013. október 11.)  Bakk Miklós: Egy paradigma lebomlása. In: Kommentár 2007\6. Forrás: http://kommentar.info.hu/attachment/0001/416_kommentar0706.pdf (Hozzáférés: 2014. január 16.)  Bakk Miklós: Törvény Székelyföld különleges jogállású régió létrehozásáról ill. Székelyföld különleges jogállású régió autonómiájának statútuma. Forrás: http://adatbank.transindex.ro/html/cim_pdf501.pdf (Hozzáférés: 2014. január 5.)  Bakk Miklós – Szász Alpár Zoltán – Székely István Gergő: Parlamenti és elnökválasztás Romániában 2004 novemberében. Forrás: http://adatbank.transindex.ro/html/cim_pdf246.pdf (Hozzáférés: 2014. január 19.)  Bakk Miklós – Székely István Gergő – Toró Tibor: Az erdélyi magyarság pártjai - kisebbségi képviselet, pluralizmus, intézmények és stratégiák. Kézirat.  Balogh László: Románia története. Budapest, AULA, 2001.  Bárdi Nándor: A romániai magyar kisebbség helyzetének változásai, társadalmi, kulturális önszerveződésének eredményei. In: Kisebbségi magyar közösségek a XX. században, szerk.: Bárdi Nándor – Fedinec Csilla – Szarka László. Budapest: Gondolat Kiadó – MTA Kisebbségkutató Intézet, 2008.

75

 Bárdi Nándor: Kisebbségvédelem és külpolitika. A budapesti kormányzatok magyarságpolitikája 1989 után. Forrás: http://kozeletre.mediacenter6.hu/wpcontent/uploads/2008/10/magypolcegled.pdf (Hozzáférés: 2014. január 27.)  Bárdi Nándor: Tény és való. A budapesti kormányzatok és a határon túli magyarság kapcsolattörténete. Problémakatalógus. Pozsony, KALLIGRAM, 2004.  Bognár Zoltán: A 2009-es romániai európai parlamenti választások. Forrás: http://www.prominoritate.hu/folyoiratok/2009/ProMino09-3-10-Bognar.pdf (Hozzáférés: 2013. október 24.)  Bognár Zoltán: Kisebbségi autonómiák és a kisebbségek érdekeit szolgáló regionális autonómiák az Európai Unió tagállamaiban. Forrás: http://archivum.rmdsz.ro/kiadvanyok/_autonomia11_01.pdf (Hozzáférés: 2013. szeptember 7.)  Bojtár B. Endre – Bundula István: ,,A Vatikánban már hallottak ilyet.” Interjú Gyurcsány Ferenccel. Forrás: http://magyarnarancs.hu/belpol/a_vatikanban_mar_hallottak_ilyet_gyurcsany_fe renc_miniszterelnok-60307 (Hozzáférés: 2014. január 30.)  Borbély Imre: Magyar alternatíva. Heti Válasz, 2003. január 10.  Borbély László, az RMDSZ politikai alelnökének 2012. június 27-ei nyilatkozata. Forrás: http://www.rmdsz.ro/borbelylaszlo/aktualis/borbely-az-rmdszkovetkezetesen-az-egyenlo-kozelseg-elvet-vallja-a-magyarorszagi-partokkalkapcsolatban (Hozzáférés: 2014. február 8.)  Borbély Zsolt Attila: A rendszerváltás utáni erdélyi magyar politika története. Forrás: http://www.hunsor.se/bzsatudositasai/bzsa_rvutanierdelyimapolitika.pdf (Hozzáférés: 2013. március 24.)  Borbély Zsolt Attila: Pluralizmus és/vagy egység. A Magyar Polgári Párt bejegyzésének előzményei és következményei. Forrás: http://www.hunsor.se/bzsatudositasai/pluralizmusevegyseg080215.pdf (Hozzáférés: 2014. január 8.)  Bozsó Gábor: Románia alkotmánya. In:Pro Publico Bono Online 2011/2. Forrás: http://www.propublicobono.hu/pdf/Bozs%C3%B3%20Romania%20....pdf (Hozzáférés: 2014. január 11.)  Culic, Irina: Magyarság Erdélyben: a mienk, az övék, senkié? Avagy hogyan értelmezzük a kettős állampolgárságról szóló népszavazást és a hozzá kapcsolódó reakciókat? Forrás: http://individual.utoronto.ca/culic/Culic_ETHu.pdf (Hozzáférés: 2014. január 28.)  Csillagközi romboló című akciófilm-sorozat, 2004. Rendező: Michael Rymer

76

 Demeter János – Klárik László Attila: Quo vadis Terra Siculorium? Gondolatok a székelyföldi jövőképről. Forrás: http://www.jakabffy.ro/magyarkisebbseg/pdf/2003_2-3_02.pdf (Hozzáférés: 2014. január 24.)  Domonkos Endre: Nemzetközi autonómia-modellek és kisebbségi kérdés. A katalán regionális autonómia és tapasztalatai. Forrás: http://phd.lib.unicorvinus.hu/530/1/domonkos_endre.pdf (Hozzáférés: 2014. január 10.)  Domokos Géza elnöki beszámolója. In: A Romániai Magyar Demokrata Szövetség I. kongresszusa 1990. Kiadja: az RMDSZ Bihar megyei szervezete, szerk.: Varga Gábor  Dr. Csapó I. József: Székelyföld autonómia-statútuma. (Tervezet) Forrás: http://www.jakabffy.ro/magyarkisebbseg/index.php?action=cimek&lapid=2&cik k=m950212.html (Hozzáférés: 2014. január 23)  Dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a törvény kapcsán elmondott beszéde. Forrás: http://allampolgarsag.gov.hu/index.php?option=com_content&view=article&id= 142:semjen&catid=43:torveny&Itemid=72 (Hozzáférés: 2014. február 6.)  Dr. Szilágyi Ferenc: Az új román területi közigazgatás lehetséges elvi alapjai. Forrás: http://www.jakabffy.ro/magyarkisebbseg/pdf/008Muhely.Szilagyi.pdf (Hozzáférés: 2014. január 23.)  Előszó.In: A Neptun-gate. Szerk: Borbély Zsolt Attila. Kolozsvár: EMNT Egyesület, 2013. Forrás: http://emnt.org/admin/data/file/20131011/neptungate.pdf (Hozzáférés: 2014. január 9.)  Enyedi Zsolt – Körösényi András: Pártok és pártrendszerek. Osiris Kiadó, Budapest, 2004.  Eplényi Kata – Kovács Eszter – Medgyesi Ádám – Pap Szilárd István – Zsár Virág: Kitekintő Nemzetpolitikai Elemző (2010. november). Forrás: http://kitekinto.hu/downloads/kitekinto_nemzetpolitikai_elemzo_2010_novembe r.pdf (Hozzáférés: 2014. január 27.)  EP-választás – Tőkés László sérelmezi, hogy az RMDSZ lemondott a háromtagú brüsszeli képviseletről. Forrás: http://www.mon.hu/ep-valasztas-tokes-laszloserelmezi-hogy-az-rmdsz-lemondott-a-haromtagu-brusszelikepviseletrol/2494879 (Hozzáférés: 2014. március 4.)  Fülöp Mihály beszéde 1993. január 29-én, az MSZP Közép- és Kelet-európai Tagozatának vitáján. A vita címe: Románia elindul a demokrácia felé. Forrás: http://www.tabajdi.hu/_user/browser/File/konyv/07.pdf (Hozzáférés: 2013. október 24.)  Hajdú Demeter Dénes: Merre tart az RMDSZ? Interjú Katona Ádámmal. In: Magyar Fórum, 1997. január 2. 77

 Huntington, Samuel P. Democracy’s third wave. http://www.fweil.com/s4421/Readings/Huntington.pdf (Hozzáférés: október 1.)

Forrás: 2013.

 In Memoriam 2004. december 5. In: Kitekintő on-line, 2008. dec. 5. Forrás: http://kitekinto.hu/karpatmedence/2008/12/05/in_memoriam_2004._december_5./ (Hozzáférés: 2014. január 30.)  Jani Péter: Az erdélyi magyar autonómia-törekvések a regionalizáció tükrében. Forrás: http://dieip.hu/wp-content/uploads/2008-2-03.pdf (Hozzáférés: 2014. január 23.)  Jelentés a Román szocialista társadalom jelenlegi stádiumáról, a Központi Bizottság tevékenységéről a XIII. és a XIV. kongresszus között a IX. ötéves tervidőszakra és távlatilag a 2000-2010-es évekre szóló gazdasági-társadalmi fejlesztési irányelvprogram teljesítéséről a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtésének és Románia kommunizmus felé haladásának programja maradéktalan valóra váltása érdekében. Előterjesztette: Nicolae Ceausescu elvtárs. Előre, 1989. november 22.  Kántor Zoltán: A magyar nemzetpolitika és a státustörvény. Forrás: http://adatbank.transindex.ro/vendeg/htmlk/pdf2990.pdf (Hozzáférés: 2014. január 30.)  Kántor Zoltán: A nemzet intézményesülése a rendszerváltás után: a státustörvény és a kettős állampolgárságra vonatkozó népszavazás kapcsán. Forrás: http://www.ajk.elte.hu/file/POLDI_KantorZoltan_tez.pdf (Hozzáférés: 2014. január 30.)  Kiss Tamás: A 2011-es romániai népszámlálás tanulságai és következményei. Forrás: http://www.prominoritate.hu/folyoiratok/2012/ProMino12-3-02-Kiss.pdf (Hozzáférés: 2014. február 24.)  Kiss Tamás – Barna Gergő – Székely István Gergő: A társadalomépítéstől a klientúra-építésig. Az RMDSZ és a magyar választók közötti kapcsolódás átalakulása. Forrás: http://www.jakabffy.ro/magyarkisebbseg/pdf/2013_2_001Kiss-BarnaSzekely.pdf (Hozzáférés: 2014. január 8.)  Kolumbán Gábor: A Székelyföld fejlődési esélyei a román területfejlesztési politika keretei közt. Forrás: http://www.jakabffy.ro/magyarkisebbseg/pdf/2003_2-3_01.pdf (Hozzáférés: 2014. január 21.)  Kordé Zoltán: A székely eredetkérdés. In: Rubicon, 2014\1  Korunk, 1994/3.  Kovács Eszter:,,Kettős állampolgárság: Nem az átvándoroltatás a cél.” Interjú dr. Wetzel Tamással, az egyszerűsített honosítással kapcsolatos feladatokért 78

felelős miniszteri biztossal. Forrás: http://kitekinto.hu/karpatmedence/2010/09/15/ketts_allampolgarsag_nem_az_at vandoroltatas_a_cel/#.UvNHpvl5ON8 (Hozzáférés: 2014. február 6.)  Kósa András László: A politikai pluralizmus felettébb szükséges voltáról, avagy van-e alternatíva. Forrás: http://epa.oszk.hu/02100/02169/00040/pdf/2011_12_005_060-069_Forum.Kosa.pdf (Hozzáférés: 2013. október 24.)  Körösényi András – Tóth Csaba – Török Gábor: A magyar politikai rendszer. Budapest: Osiris Kiadó, 2003.  Kuszálik Péter: Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében.. Forrás: http://rmdszkronologia.adatbank.transindex.ro/?action=nev&nev=1776&kezd=4 1 (Hozzáférés: 2014. január 25.)  Markó: a román-magyar alapszerződés nem szolgálta a magyarság célkitűzéseit. Forrás: http://itthon.transindex.ro/?hir=12350 (Hozzáférés: 2014. január 28.)  Markó Béla önéletrajza. http://markobela.adatbank.transindex.ro/belso.php?a=oneletrajz&k=7 (Hozzáférés: 2013. szeptember 17.)

Forrás:

 Martonyi János expozéja az Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságában. Forrás: http://www.kormany.hu/hu/kulugyminiszterium/a-miniszter/beszedekpublikaciok-interjuk/martonyi-janos-az-orszaggyules-nemzeti-osszetartozasbizottsagaban (Hozzáférés: 2014. január 28.)  Máltán ért véget a jaltai világrend. Forrás: http://www.multkor.hu/20091202_maltan_ert_veget_a_jaltai_vilagrend (Hozzáférés: 2013. augusztus 15.)  Márton Árpád: 21 év története, következményei és tanulsága. Forrás: http://www.jakabffy.ro/magyarkisebbseg/pdf/007Forum.Marton.pdf (Hozzáférés: 2013. március 24.)  Márton János: Kongresszustörténelem. Forrás: http://www.kronika.ro/erdelyihirek/kongresszustortenelem (Hozzáférés: 2014. február 2.)  ,,Mindig a magyarokért.” A Romániai Magyar Demokrata Szövetség programja. Forrás: http://www.rmdsz.ro/uploads/fileok/dok/RMDSZ%20program%2001.pdf (Hozzáférés: 2014. január 16.)  MTI. Forrás http://mti.hu/Pages/News.aspx?newsid=375983&lang=hun&contnews=1&appen d=1&print=1 (Hozzáférés: 2014. január 27.)  Németh Csaba: Realitás vagy ábránd: a székely autonómia-törekvésekről. Forrás: http://www.mjsz.uni-miskolc.hu/200902/11_nemethcsaba.pdf (Hozzáférés: 2014. január 27.)

79

 Németh Zsolt Tusnádfürdőn. Forrás: http://www.kormany.hu/hu/kulugyminiszterium/parlamentiallamtitkarsag/hirek/nemeth-zsolt-tusnadfurdon (Hozzáférés: 2014. február 6.)  Öllöd László: Az egyetértés konfliktusa. A Magyar Köztársaság alkotmánya és a határon túli magyarok. Somorja: Fórum Kisebbségkutató Intézet, 2008.  ,,Öntudatra ébredő, erős Székelyföldet!” Az RMDSZ 11. kongresszusán elfogadott dokumentum. Forrás: http://www.rmdsz.ro/uploads/fileok/dok/RMDSZ11KongressusSzekelyfold.pdf (Hozzáférés: 2014. január 27.)  Percről perce. Himnuszok, harangszó: véget ért a Székelyek Nagy Mentetelése. Forrás: http://itthon.transindex.ro/?cikk=21593 (Hozzáférés: 2014. január 27.)  Politikai nyilatkozat-tervezet a Nemzeti Együttműködésről. Forrás: http://www.parlament.hu/irom39/00016/00016.pdf (Hozzáférés: 2014. február 6.)  Ráduly Róbert: A politikai önrendelkezésünk alapjairól, avagy a belső választásoktól az erdélyi magyar önkormányzatig. In: Magyar Kisebbség, 2000/1.  RMDSZ Közlöny 1993. 4.sz. In: Kisebbségi magyar közösségek a XX. században, szerk.: Bárdi Nándor – Fedinec Csilla – Szarka László. Budapest: Gondolat Kiadó - MTA Kisebbségkutató Intézet, 2008.  RMDSZ – EMNT – Fidesz – MSZP – Együtt – LMP – Jobbik egyetértés alakult ki a Székely Menet mellett. Forrás: http://hetivalasz.hu/itthon/rmdszemntfideszmszpegyuttlmpjobbik-egyetertes69763 (Hozzáférés: 2014. január 27.)  Románia alkotmánya angol nyelven. Forrás: http://www.cdep.ro/pls/dic/site.page?id=371 (Hozzáférés: 2014. január 11.)  Romániai Magyar Szó, 1989. december 24.  Romániai Magyar Szó, 1990. január 7  Salat Levente: Marosvásárhelyi események - történeti rekonstrukció és elméleti elemzés. Forrás: http://www.jakabffy.ro/magyarkisebbseg/pdf/2013_2_002Salat%20Levente.pdf (Hozzáférés: 2013.október 23.)  ,,Sok keserves küzdelem vár még ránk. Interjú Sütő Andrással. Forrás: http://www.bbc.co.uk/hungarian/news/story/2005/03/050321_sutoandrashung.sh tml (Hozzáférés: 2013. szeptember 13.)  Sólyom István: Mea Maxima Culpa. Mesterházy: az MSZP elnézést kér 2004. december 5-ért. Forrás: http://itthon.transindex.ro/?cikk=19368 (Hozzáférés: 2014. január 30.) 80

 Szász Alpár Zoltán – Bakk Miklós: Európai parlamenti választások – első alkalommal. Forrás: http://www.jakabffy.ro/magyarkisebbseg/pdf/2007_34_001Vitaindito.pdf (Hozzáférés: 2013. december 5.)  Szerdahelyi István: A nemzeti kisebbség fogalma. Forrás: http://vilagszabadsag.hu/index.php?f=1009 (Hozzáférés: 2014. február 24.)  Szerződés a Magyar Köztársaság és Románia között a megértésről, az együttműködésről és a jószomszédságról. Forrás:http://www.jakabffy.ro/magyarkisebbseg/index.php?action=cimek&lapid =5&cikk=m960410.html (Hozzáférés: 2014. január 28.)  Székely István: Választottunk… Az 1990-es és 1992-es parlamenti, valamint az 1992-es önkormányzati választások megyei eredményeinek értékelése. Forrás: http://adatbank.transindex.ro/html/cim_pdf265.pdf (Hozzáférés: 2014. január 19.)  Székely István Gergő: Az Erdélyi Magyar Néppárt és az erdélyi magyar pártrendszer jövője. Hozzászólás Toró T. Tibor és Toró Tibor vitaindítójához. Forrás: http://www.jakabffy.ro/magyarkisebbseg/pdf/008Forum.Szekely.pdf (Hozzáférés: 2013. október 24.)  Székelyföld autonóm jogállására vonatkozó törvényjavaslat véleményezése. Forrás: http://www.sznt.ro/husic/index.php?option=com_content&view=article&id=171 %3Aszekelyfoeldautonomiastatutumatoervenykezdemenyezesrevonatkozovelemenyezes&catid=10%3Astat utum&Itemid=14&lang=hu (Hozzáférés: 2014. január 27.)  Szénási Éva: Európaizált Balkán – balkanizált Európa? A közép-kelet-európai rendszerváltás tipológiája a frankofon politológiai irodalomban. Forrás: http://www.lib.jgytf.u-szeged.hu/folyoiratok/tiszataj/95-11/szenasi.pdf (Hozzáférés: 2013. október 6.)  Tarján M. Tamás: 1918. december 1. A románok gyulafehérvári nagygyűlése kimondja Erdély elszakadását. Forrás: http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1918_december_1_a_romanok_gyulafeh ervari_nagygyulese_kimondja_erdely_elszakadasat/ (Hozzáférés: 2014. január 24.)  Thousands of ethnic Hungarians call for autonomy. Forrás: http://www.usatoday.com/story/news/world/2013/10/27/thousands-of-ethnichungarians-call-for-autonomy/3282145/ (Hozzáférés: 2014. január 21.)  Toró T. Tibor – Toró Tibor: Romániai magyar tanulságok és jövőképek. Vitaindító a Magyar Összefogás esélyeiről. Forrás: http://www.jakabffy.ro/magyarkisebbseg/pdf/002Vitaindito.Toro.pdf (Hozzáférés: 2013. október 24.)  Tőkés László Európai Parlamenti Képviselő sajtóirodájának havi értesítője. 2008. októberi melléklet. Forrás: 81

http://tokeslaszlo.eu/attachment/0002/1805_08_2deputacioneptun.pdf (Hozzáférés: 2014. január 9.)  Tőkés László: Tárcák az alapszerződésről. In: Magyar Kisebbség II.évf. 4.sz. Forrás: http://epa.niif.hu/02100/02169/00005/m960409.html (Hozzáférés: 2014. január 28.)  Udvardy Frigyes: A romániai magyar kisebbség kronológiája (1990-2006). Forrás: http://udvardy.adatbank.transindex.ro/ (Hozzáférés: 2013. július 12.)  Viszketett a tenyerük. EP-választások: mi rejlik a számok mögött? Politológus kerekasztal az EP-választásokról. Forrás: http://itthon.transindex.ro/?cikk=6442&nyomtat=1 (Hozzáférés: 2013. december 7.)  Vogel Sándor: Az autonómia alapvető kérdései. Forrás: http://www.hunsor.se/dosszie/azautonomiaalapvetokerdesei.pdf (Hozzáférés: 2014. január 10.)  Zsigmond Csilla: Pártrendszerről, politikai kommunikációról a 2012-es romániai parlamenti választások kapcsán. Forrás: http://www.prominoritate.hu/folyoiratok/2013/ProMino-1302-05-Zsigmond.pdf (Hozzáférés: 2014. január 11.)

82

Kivonat Munkám témájául a román politikai életet erősen meghatározó magyar kisebbség érdekképviseletének kérdéskörét választottam. A kérdést a román politikai átmenet időszakától – a demokratikus pártrendszer kialakulásától – napjaink meglehetősen eseménydús történésein át a jövő kérdéseivel együtt vizsgálom. A magyarországi

rendszerváltást

követően

az

anyaországi

pártok

külpolitikai

meghatározottságát három irányvonal jellemezte. A szocialista blokk felbomlásából következik

a nyugati

politikai

kultúrához

való

viszony

kialakítása,

a szomszédságpolitika, valamint a külhoni magyarság és Magyarország kapcsolata. Szakdolgozatom egyik aspektusaként utalok az anyaország és a Romániában élő, jelentős számarányú magyarságot képviselő erők politikai kapcsolatának alakulására. A téma minél szélesebb megismerésének érdekében vizsgálom a román választási rendszer nyújtotta lehetőségeket a kisebbségi érdekképviselet tekintetében. Dolgozatomban többek között arra a kérdésre keresem a választ, hogy milyen tényezők vezettek a romániai magyar pártrendszer kialakuláság, valamint a kisebbségi magyar pluralizmus megjelenéséig és hogy milyen aktorok formálják jelenleg a romániai magyar politikát. Kulcsszavak: romániai magyarság, őshonos nemzeti kisebbség, Romániai Magyar Demokrata Szövetség, demokratizálódás, Tőkés László, marosvásárhelyi pogrom, Neptun-gate, nemzetpolitika, kettős állampolgárság, pluralizmus, Magyar Polgári Párt, Erdélyi Magyar Néppárt, székely kérdés, kettős pártrendszer.

83

Abstract I’ve chosen as the topic of my work the Hungarian minorities’ interest political representation in Romania, which has a major influence in political life in Romania. My investigation ranges from the topic from the Romanian political transition – the formation of democratic party system –until today’s rather eventful events with the questions of the future. After the transition in Hungary the foreign policy of the parties of the home country was determined by three policies. The consequences of the dissolution of the socialist block was the forming of relations with the Western political culture, neighbourhood policy together with the relationship of Hungarians living in Romania and Hungary. As one of the aspects of my thesis I make references to the evolution of political relations of the home country and the political forces representing the significant number of Hungarians living in Romania. For a deeper understanding of the topic I study the opportunities for interest representation of the minorities given by the Romanian electoral system. In my thesis among other things I am trying to answer the following questions: what factors lead to the formation of Hungarian political party system in Romania as well as the appearance of Hungarian minority pluralism? What elements form the current policy with Hungarians in Romania? Keywords: Hungarians living in Romania, native national minority, Democratic Alliance of Hungarians in Romania, democratization, Tőkés László, the pogrom in Marosvásárhely, Neptun-gate, national politics, dual citizenship, pluralism, Partidul Civic Maghiar (MPP), Partidul Popular Maghiar din Transilvania (EMNP), the szekler question, two-party system.

84

Nyilatkozat

Alulírott Békési Júlia Boglárka kijelentem, hogy a záródolgozat saját munkám eredménye, azt más intézménynél felsőfokú képesítés megszerzésére nem nyújtottam be. A dolgozat elkészítéséhez felhasznált valamennyi forrást az irodalomjegyzékben feltüntettem.

Veszprém, 2014. április 8.

............................................................ politológus-jelölt

85