A roma népesség főbb demográfiai jellemzői Békés megyében

SZŰCS ANNA

A roma népesség főbb demográfiai jellemzői Békés megyében „Sokan várjuk a kapukon kívül, hogy bizalmatok rézkrajcárjaival megajándékozzatok” Bari Károly

A 2001. évi népszámlálás adati szerint az ország területén valamivel több mint 190 000 lakos nyilatkozott úgy, hogy a cigány nemzetiséghez tartozik. A teljes népességhez viszonyított arányuk tehát 1,9%. Országon belüli elhelyezkedésük nem egyenletes; az egyes megyékben az átlagosnál lényegesen magasabb a részarányuk. Szám szerint és arányaiban is a legtöbb roma Borsod-Abaúj-Zemplén megyében él (az összesnek egynegyede), a megye össznépességének 6,1%-a. A 2001. évi népszámlálás szerint a Békés megyében élő roma népesség a megye népességének 1,3%-át, a kisebbséghez tartozóknak az egyharmadát tette ki, ami lényegesen alacsonyabb a rangsor elején levőkénél. Békés megyében a cigány nemzetiségűek héttizede városlakó, és az országos aránynak szinte fordítottjaként csupán háromtizede él a községekben. A cigány nemzetiségűek megyén belüli elhelyezkedése sem mondható egyenletesnek, mivel vannak olyan települések, ahol a népességen belüli részarányuk jóval meghaladja az átlagost. Ezek közül is kiemelkedik Geszt, itt a népesség egyötöde cigány nemzetiségű. A népességszám változása 1960−2001 között A népszámlálási adatok erősen alulszámlált cigány népességet mutatnak ugyan, de ez a népesség még így is dinamikusan növekvő. Az 1960. évi népszámlálás adatai szerint Békés megyében mindössze 1472 fő vallotta magát cigány nemzetiségűnek, a megye népességének a 0,3%-a. Számuk az azóta eltelt 41 év alatt több mint háromszorosára, 4989 főre emelkedett, miközben a megye teljes népessége 15%-kal csökkent. A roma lakosság népesedési folyamatai mások, mint az összlakosságra vetített mutatók. A cigány nemzetiségűek számának ilyen mértékű növekedését alapvetően az magyarázza, hogy e népesség fiatal korösszetételű, illetve az, hogy egy nagyobb népesség részeként is megtartották sajátságos életszemléletüket. A roma népesség ezzel a dinamikus növekedésével a demográfiai átmenet harmadik szakaszában van, amikor már túljutott a népességrobbanás szakaszán, de számuk – a magas halandóság ellenére – még mindig erősen növekszik. S teszi mindezt egy olyan népességen belül, amely a demográfiai átmenet következő szakaszán van, s ezt a népességet a rendkívül alacsony termékenység és magas halandóság miatti népességcsökkenés jellemzi. Ez is igazolja azt a korábbi megállapítást, miszerint a roma népesség a teljes népesség igen sajátos szegmensét képezi.

A ROMA NÉPESSÉG BÉKÉS MEGYÉBEN

275

A roma népesség nemek szerinti változása 1960−2001 között A roma népességben a nemek szerinti összetétel változása Békés megye teljes népességével ellentétes tendenciát mutat. A megye teljes népessége a vizsgált időszakban a nők magasabb és egyre növekvő arányát mutatja, a roma népességben viszont a férfiak száma és aránya a magasabb. A 2001. évi népszámlálás szerint a megye népességének 47,8%-a volt férfi, az 1960. évihez képest számuk 16%-kal, arányuk 0,7 százalékponttal lett kevesebb. Ezzel szemben a roma népességnek 2001-ben a teljes népességnél nagyobb hányada, 50,1%-a volt a férfi, számuk a 41 évvel korábbihoz viszonyítva több mint háromszorosára nőtt. A cigány nemzetiségűeken belül a férfiak számának növekedése meghaladta a nőkét, így népességen belüli arányuk is növekedett. A következő táblázat megfelelően szemlélteti a két népesség ellentétes irányú változását. 1. táblázat

A népesség nemek szerinti összetételének változása országosan A teljes Év 1960 1980 1990 2001

száma, fő 226 765 212 771 199 923 190 013

A roma férfi népesség aránya,% száma, fő aránya,% 48,5 735 49,9 48,7 187 47,7 48,5 1 633 51,3 47,8 2 503 50,1

A teljes száma, fő 241 096 224 139 211 964 207 778

A roma női népesség aránya, % száma, fő aránya, % 51,5 737 50,1 51,3 205 52,3 51,5 1 551 48,7 52,2 2 486 49,8

A 2001. évi adatok szerint 1000 férfira a megyében 1093 nő jutott, kevesebb, mint országosan, de több, mint 1960-ban. A roma népességen belüli férfi−nő arány eltér az átlagostól, azaz a legutóbbi népszámlálás adatai szerint 1000 roma férfira 993 roma nő jutott. Mint ismeretes, születéskor férfitöbblet van (több fiú születik, mint leány) és ez a többlet a teljes népességen belül egészen negyven éves korig tart. Ettől kezdve megfordul az arány, nőtöbblet mutatkozik, ami az életkor előrehaladtával fokozatosan emelkedik. Érdemes megvizsgálni, hogy az egyes korcsoportokban és az egyes népszámlálások alkalmával miként alakult a roma népesség férfi−nő aránya. A 0−14 éves roma férfiak között a legnagyobb arányú a férfitöbblet; 1980-ban 1000 férfira még 986 nő jutott, 2001-re számuk 971-re mérséklődött, ami mindössze eggyel magasabb, mint a teljes népességre vetített férfi−nő arány. Ha figyelembe vesszük a fiúszületési többletet, illetve azt, hogy a roma népességen belül a teljes népességnél magasabb a gyermekkorúak aránya, akkor a gyermekkorú roma népesség férfi−nő arányának a vártnál alacsonyabb értékét a roma fiúgyermekek átlagosnál magasabb halandósága magyarázza. A teljes népességben csak a 0−14 és a 15−39 éveseknél mutatkozik férfitöbblet. A roma férfiak átlagosnál fiatalabb korösszetétele, illetve a nőkénél nagyobb és növekvő hányada együttesen okozza azt, hogy valamennyi korcsoportban a teljes népességhez viszonyítva kedvezőbb a férfi−nő arány.

276

SZŰCS ANNA

A roma népesség korösszetétele A 2001. évi népszámlálás adatai szerint a megyében élő emberek betöltött átlagos életkora 40 év, ezen belül a férfiaké 38, a nőké 42 év. Az egymást követő népszámlálások a népesség átlagos életkorának tartós emelkedését mutatják, s ennek oka a termékenység visszaesése, a halandóság mérsékelt javulása, a várható élettartam növekedése, s mindezek következtében a népesség öregedése. A megyében élő roma népesség átlagos életkora a 2001. évi népszámlálás szerint 26 év volt, ami 15 évvel alacsonyabb az össznépességénél. Ezen belül a roma férfiak átlagos életkora 25, a roma nőké 26 év volt, ami mögött az van, hogy a roma férfiak 13, a roma nők 16 évvel fiatalabbak a teljes népesség megfelelő neméhez képest. Említésre érdemes még, hogy a két nem átlagéletkora közötti különbség a roma népességben kisebb. Az utóbbi három népszámlálás adatai alapján a roma népesség korcsoportos összetételét a megye teljes népességével összehasonlítva a következő látható: − A roma népességnek nagyobb hányada gyermekkorú és jóval kisebb hányada időskorú, emiatt fiatal népességről beszélhetünk; − A roma népességen belül a gyermekkorúak aránya kismértékben csökkent, a fiatal felnőtteké és az idősebb felnőtt korúaké folyamatosan emelkedett, miközben az időskorúaké csökkent, a teljes népességben viszont csak az idősebb felnőtt és az időskorúak aránya emelkedő; − A roma népességen belül az időskorúak számának az átlagosnál kisebb ütemű növekedése a magas halandóságra utal. 2. táblázat

A népesség korcsoportos összetétele országosan (%) Korcsoport 0−14 15−39 40−59 60− x Összesen

1980

1990

2001

A teljes A roma népesség 21,4 37,5 33,6 38,0 25,6 15,6 19,4 8,9 100,0 100,0



A roma népesség korösszetétele tehát jelentősen eltér a teljes népességétől. Az, hogy a gyermekkorúak és a fiatal felnőttek száma az idősebb felnőtt korúakénál mérsékeltebben emelkedett, előre vetíti a roma népesség kor szerinti összetételének változását, azaz tíz év múlva, ha a halandósági viszonyaik lényegesen javulnak, akkor az időskorúak száma és aránya számottevően emelkedik. A roma népességen belüli kor szerinti arányok 42 éves korig magasabbak, ettől kezdve viszont alacsonyabbak a teljes népességénél. A roma népességen belül valamennyi összevont korcsoportban növekedés tapasztalható: a gyermekkorúak száma közel másfélszeresére, a 15−39 éveseké 61, a 40−59 éveseké 71%-kal növekedett, a 60 éves és idősebbeké pedig valamivel több, mint másfélszerese az 1960. évinek.


277

A két korfa alakjának összehasonlításából is jól látható a két népesség eltérő kor- és nem szerinti összetétele. A teljes népesség korfája „hagyma alakú”, ami egy öregedő, fogyó népességet mutat. A teljes népességben a 0−4 évesek száma és aránya nagyon alacsony, 29 éves korig a népesség nő, a 30−44 évesek viszonylag kis létszáma után a 49−50 évesek kiugróan magas korévei következnek, s ettől kezdve az idősebbek korcsoportjainak a fokozatos, de mérsékelt csökkenése tapasztalható. 1. ábra

A teljes népesség nem és életkor szerint Békés megyében, 2001. február 1. Férfi

Férfitöbblet

Nő

Nőtöbblet

75–79 év év 75-79 60–64 év év 60-64 45–49 év

45-49 év

30–34 év

30-34 év

15–19 év

15-19 év

0– 4 év

0-4 év

20000

15000

10000

5000

0

0

5000

10000

15000

20000

A roma népesség nem és életkor szerint Békés megyében, 2001. február 1. Férfi

Nő

Férfitöbblet

Nőtöbblet

75–79 év 75-79 60–64 év

60-64

45–49 év

45-49

30–34 év

30-34

15–19 év

15-19

0– 4 év

0-4 400

300

200

100

0

0

100

200

300

400

A roma népesség korfája a „fenyőfa” formájával viszont egy fiatal, növekvő népességet takar. Legmagasabb a 0−4 évesek száma és aránya, 14 éves korig a gyermekkorúak száma és aránya magas, de kismértékben fogy, ettől kezdve a csökkenés felerősödik, végül a 80 évnél idősebbek aránya mindössze 0,1%. Ez utóbbin igazolódnak a már elmondottak, azaz a gyermekkorúak kiugróan magas aránya, illetve az időskorúak

278

SZŰCS ANNA

igencsak meglepően alacsony hányada. Az 1950-es évek szigorú abortusztilalma a nem roma népességben jelentős születésszám-emelkedést eredményezett, emiatt magas a 45−49 és az 50−54 éves korcsoport száma és aránya. A roma nőket az abortusztilalom kevésbé érintette, így a korfa ennél a két korcsoportnál nem mutat számottevő elváltozást. A roma népességen belüli korösszetétel-eltolódás sajátságosan alakult. A gyermekkorúak és az időskorúak aránycsökkenése a felnőtt korúak mindkét korcsoportjának a növekedésével járt együtt. Összehasonlítva a teljes népesség korösszetétel-változásával, a roma népességben is növekszik az átlagéletkor, de a gyermekkorúak magas és az időskorúak alacsony aránya miatt ennek mértéke lényegesen lassúbb és alacsonyabb, mint a teljes népességé. Várható élettartamuk is elmaradt az átlagostól, és lassabban emelkedik. A roma népességen belül a nemek szerinti korösszetétel változása sem az átlagosnak megfelelő: a férfiak között a gyermek- és az időskorúak aránya csökkent, a felnőtt kort képviselő mindkét összevont korcsoporté emelkedett; a nők között viszont csak a 15−39 évesek aránya emelkedett, a többié kisebb-nagyobb mértékben csökkent. A roma népesség korcsoportonkénti férfi−nő aránya kiegyenlítettebb, mint a teljes népességé. A 2001. évi adatok szerint a gyermekkorúak 50,7, a fiatal felnőtt korúak 50,3, az idősebb felnőtt korúak 50,6 és az időskorúak 44%-a volt a férfi. A teljes népességen belüli arányok ettől némiképpen eltérnek. Itt az első két korcsoport nemenkénti aránykülönbsége – 50,8 és 50,6% a férfiak javára – még nem mutat lényeges eltérést. Az utolsó két korcsoportnál a férfiak 48,7 és 40,2%-os aránya már számottevően eltér a roma népességétől. Másképpen fogalmazva: az első két korcsoportban 0,1, illetve 0,3 százalékponttal kisebb a roma férfiak aránya, a harmadikban itt még férfitöbblet van, a teljes népességnél viszont már a nők vannak többen és végül az utolsó korcsoportban mindkét népességnél nőtöbblet van, azonban ennek mértéke a roma népesség esetében kisebb. A 3. táblázat a népesség eltartóképességét mutatja több egymással összefüggő mutató segítségével, amelyek közül az első kettő összege az eltartási teher nagyságát mutatja. A teljes népességre vetített mutatók jelentősen eltérnek a roma népesség mutatóitól. 3. táblázat

A kormegoszlás főbb mutatószámai Békés megyében, 2001 (fő) Év

100 felnőtt korúra jutó gyermekkorú

időskorú

1980 1990 2001

36 34 27

33 36 37

1980 1990 2001

70 66 59

17 9 9

gyermek- és időskorú

100 gyermekkorúra jutó időskorú

Teljes népesség 69 70 64

92 103 134

Ebből: roma népesség 87 75 68

24 14 15


279

A teljes népesség öregedésének egyik mutatója szerint 2001-re – az 1980. évihez képest – a felnőtt korúak és az időskorúak egymáshoz viszonyított aránya 4-gyel nőtt; a gyermekkorúak és felnőtt korúak aránya viszont 9-cel csökkent, ami együttesen csökkentette az eltartási teher nagyságát. Az öregedési index – amely a népesség öregedésének másik mutatója – 43 fővel emelkedett, azaz 2001-ben, a megyében 100 gyermekkorúra 134 időskorú jutott. A roma népességen belül az előbbinél helyenként jóval alacsonyabb, illetve jóval magasabb értékek és jóval nagyobb változások tapasztalhatók. A gyermekkorúak aránymutatója 21 év alatt 11-gyel, az időskorúaké 8-cal lett kevesebb, ami az eltartási teher nagyon jelentős, 19 fővel való csökkenését eredményezte. A roma felnőtt korú népességnek 2001-ben kétszer annyi gyermekkorúról és negyedannyi időskorúról kellett gondoskodni, mint a teljes népességben a felnőtt korúaknak. Amíg a teljes népességre vetített eltartási teher csökkenését a gyermekkorú népesség számának a csökkenése és az időskorúakénak a növekedése okozta, addig a roma népességben a felnőtt korúak számának emelkedése mozdította lefelé a mutatót. 2001-ben Békés megye népességén belül 100 felnőtt korúnak 64 gyermek- és időskorúról kellett gondoskodnia, ezzel szemben 100 roma felnőtt korúnak 68-ról. Az öregedési index nagyságát az is befolyásolta, hogy a roma népességen belül nagyon alacsony a 60 éves és idősebbek aránya. Az öregedési index is nagyon alacsony, illetve tovább csökkent, ami e résznépesség fiatalodását jelzi. Ez abból adódott, hogy a vizsgált időszakban a felnőtt korúak számának növekedése számottevő mértékben meghaladta az időskorúakét, illetve a gyermekkorúaknál is nagyobb mértékű volt. 15 éves és idősebb roma népesség családi állapota A népesség korösszetétele jelentős mértékben befolyásolja a családi állapot szerinti összetételét. Miután a roma népességben – mint ahogy már szó volt róla – az átlagosnál magasabb a gyermekkorúak és a fiatal felnőttek aránya, így természetesen a nőtlen/ hajadon családi állapotúak is magasabb hányadot képviselnek. A 2001. évi népszámlálás adatai szerint Békés megyében a 15 éves és idősebb roma népesség 44%-a volt nőtlen/ hajadon, 43%-a házas, az özvegyek 5,7, az elváltak 7,4%-os részarányt képviseltek. Békés megye teljes népességéhez viszonyítva a nőtlenek/hajadonok aránya 18,6 százalékponttal több, a házasoké 9,8, az özvegyeké 6,5, az elváltaké pedig 2,3 százalékponttal volt kevesebb. Számottevő a különbség a férfiak és a nők családi állapot szerinti összetételében: a férfiak között magasabb a nőtlenek és a házasok aránya, a nők között viszont a férfiakét meghaladó hányadot képviselnek az özvegyek és az elváltak. Az elvált férfiak kisebb hányadára magyarázatot adhat az a tény, hogy a férfiak a válást követően gyakrabban kötnek házasságot, mint a nők. Az özvegy nők magas arányát viszont főként a középkorú férfiak – feltételezhetően a romák esetében az átlagot is meghaladó – magas halandósága okozza. Az elvált nők magas aránya főként az „újraházasodások” számának a csökkenéséből adódik. A házasoknak a roma népességen belül 59 éves korig kisebb, attól kezdve nagyobb hányada él a házastársával együtt.

280

SZŰCS ANNA

4. táblázat

A roma népesség korcsoport és családi állapot szerinti megoszlása Békés megyében, 2001 (%) Korcsoport

Nőtlen, hajadon

Házas

Ezen belül: házastársával együtt él

15−39 40−59 60− x Összesen

56,7 21,0 16,2 43,9

37,6 58,4 35,5 43,0

94,0 94,7 98,9 94,5

Özvegy

Elvált

Összesen

0,7 8,2 37,8 5,7

5,0 12,5 10,4 7,4

100,0 100,0 100,0 100,0

A két népesség családi állapot szerinti összetétele a 15−39 évesek között még csupán néhány százalékpontnyi eltérést mutat. A következő korcsoportban, a 40−59 évesek között, már jelentősebb a különbség, nevezetesen a nőtlenek/hajadonok aránya jóval magasabb a roma népességen belül, a házasoké viszont alacsonyabb, mint a teljes népességben. A 60 éves és idősebbeknél mindkét népességben a nőtlenek/hajadonok aránykülönbsége csökkenő, a házasoké emelkedő tendenciájú. A roma nők családi állapotát vizsgálhatjuk a 15−49 éves korúaknál, illetve 50 éves kor fölött. A kettő között természetszerűen lényeges különbség mutatkozik. Az első korcsoportba tartozó nőknél a hajadonok aránya még 5 százalékponttal magasabb az átlagnál (47%), a házasoké és az elváltaké közel ugyanannyi (42, illetve 8,4%), az özvegyeké viszont lényegesen, 6 százalékponttal alacsonyabb (3%); az 50 év felettieknél a hajadonok aránya már csak 17%, a házasoké 40, az özvegyek 34%-os részarányt képviseltek. Említésre érdemes, hogy az elváltak aránya a nők között is, és az említett két korcsoportban is közel 9−10%-ot tett ki. Ennek az a magyarázata, hogy a nők egytizede már 15−49 éves korában elválik, és később sem köt újabb házasságot. A nőtlenek/hajadonok magasabb és a házasok alacsonyabb aránya csak részben magyarázható a cigányság fiatalabb korösszetételével, mivel az együttélési szokások jellegzetességei hasonló mértékben befolyásoló tényezők. A 2001. évi népszámlálási adatok szerint a 15 éves és idősebb roma népesség egyötöde él élettársi kapcsolatban, a teljes népesség 7%-os részarányával szemben. Ezek az arányok azt mutatják, hogy a romák között az együttélésnek ez a formája jóval nagyobb teret kapott, mint a nem romák esetén. Az élettársi kapcsolatban élés gyakorisága nemenként és korcsoportonként eltér. A 20−24 éves roma fiatalok 34%-a – a férfiak 36, a nők 32%-a – választotta az együttélésnek ezt a formáját. Az élettársi kapcsolatot vizsgálva a korcsoportok és a nemek szerint a következő megállapítás tehető: a férfiaknál a leggyakoribb a 40−59, a nőknél a 15−39 évesek között, a 60 éves és idősebbeknél viszont mindkét nem esetén erősen csökken a gyakorisága. A roma népességen belül a nőtlen/hajadonok magas arányát tehát a közülük élettársi kapcsolatban élők átlagot jóval meghaladó részaránya is magyarázza. A roma nőtlenek/hajadonok 39, az elváltak 41%-a él élettársi kapcsolatban, szemben a teljes népesség 13, illetve 28%-ával. Nemenként ezek az arányok nem mutatnak számottevő eltérést.


281

A házas roma nők termékenysége korcsoportok szerint A népszámlálások teljes népességre vonatkozó női termékenységi adatai az évtizedek során számottevő mértékű csökkenést mutatnak. A roma női népességen belüli termékenység visszatekintő megyei adatai nem állnak rendelkezésünkre, így csak a 2001. évi tényekre támaszkodhatunk. Ezek az adatok lehetőséget nyújtanak az összeírás időpontjában érvényes családi állapot és az élve született gyermekek száma szerinti termékenység vizsgálatára. Egy etnikum fennmaradásának lényeges eleme a természetes reprodukció, melynek az egyik eleme a gyermekvállalással történő népesség-utánpótlás, másik eleme pedig az élettartam növekedése. A roma népesség esetén – mint ahogy már utaltunk rá – jelenleg még az első elem a meghatározó. A 15−49 éves roma házas nők csoportjának az élve született gyermekek száma szerinti összetétele kiegyenlítettebb, mint a teljes népességé. A roma nők 4%-ának nem volt élve született gyermeke, a négy és több gyermeknek életet adóké 40% volt. A teljes népességen belül a leggyakoribbak az egy és a két gyermeknek életet adó házas nők; azok a nők, akiknek nincs élve született gyermeke, 7%-ot képviseltek. A két népességben tehát a nők termékenysége jelentősen eltér egymástól. Mint ahogy már erre utaltunk, a roma nők termékenysége magas, a száz házas nőre jutó gyermekek száma 332, a teljes házas női népességé ennél jóval alacsonyabb, 193. A 2. ábra a szülőképes korú (15−49 éves) házas nők termékenységét mutatja: minden korcsoportban magasabb a roma nők termékenysége. Itt száz házas nőre 317 gyermek jutott, a teljes népességben 189. A házas roma nők termékenysége 102-vel magasabb az egyszerű reprodukciós szintet jelentő száz nőre jutó 215 élveszületésnél, a nem roma házas nők termékenysége viszont jelentősen elmaradt a reprodukciós szinttől. 2. ábra

A száz házas nőre jutó gyermekek száma a nők korcsoportja szerint, 2001 1000 Roma nők

800

Összes nő

600 400 200 0 15–19

20–24

25–29

30–34

35–39

40–44

45–49

50–54

55–59

60–64

65–69

70–74

75–79

80–84

85–x

éves

A teljes népességben a szűlőképes korú nők termékenységnövekedésére a 40−49 évesek növekvő mutatói hatottak. Ennek a korosztálynak a tagjai az 1950-es években, nagy létszámú korosztály tagjaiként születtek, s amikor ez a korcsoport szülőképes korba lépett, akkor kerültek bevezetésre a szülést ösztönző szociálpolitikai intézkedések. A

282

SZŰCS ANNA

teljes népességben átmenetileg javult a termékenység, a roma népességben – mivel az abortusz a roma nők életében kisebb súllyal szerepel – ennek hatása nem érzékelhető. Mind a két népességre jellemző, hogy a szülőképes korú nők termékenysége alacsonyabb a náluk idősebbek befejezett termékenységénél. A szülőképes koron túliak – az 50 éves és idősebb házas nők esetén – a mutató értéke (száz házas nőre) a roma nőknél 405. A szülőképes korú és a termékenységüket már befejezett házas nők átlagos gyermekszáma közötti nagy különbség arra utal, hogy az utóbbi évtizedekben a roma nők termékenysége is mérséklődött. A roma nők jelenleg is magas termékenységi adataiból arra lehet következtetni, hogy a jövőben – a nem roma népesség számának csökkenésével szemben – tovább emelkedik a roma népesség száma. Ha a magas termékenység mellé a vélhetően magas csecsemő-, illetve gyermekhalandóságot is sikerülne csökkenteni, akkor elképzelhető, hogy e népességcsoport révén valamelyest fiatalodna Békés megye teljes népessége. A roma népesség iskolázottsága A roma népesség és a teljes népesség iskolázottsági színvonala nagyon eltér egymástól. 2001-ben a 7 éves és idősebb roma népességben 8,3% volt azoknak az aránya, akik az általános iskola első osztályát sem végezték el. Ez a mutató a teljes népességben 1,6%-os. Az általános iskolát elvégzettek aránya is alacsonyabb az átlagosnál, és rendkívül alacsony a középiskolai végzettségűek (érettségizettek) száma és aránya. E népességen belül a nők lényegesen iskolázatlanabbak, mint a férfiak. 5. táblázat

A megfelelő korú népesség legmagasabb iskolai végzettség szerinti összetétele, 2001* (%)

Megnevezés

Az általános iskola első osztályát sem végezte el (10−x éves)

Legalább az általános iskola 8. évfolyamát elvégezte (15−x éves)

Teljes népesség Roma népesség

0,6 6,1

85,4 64,1

Legalább középiskolai végzettséggel rendelkezik (18−x éves)

Egyetemi, főiskolai oklevéllel rendelkezik (25−x éves)

30,1 2,9

8,1 0,4

*A megfelelő korú népesség százalékában.

A roma és a teljes népesség iskolázottságának átlagos mértéke közötti jelentős eltérést a fenti táblázat is megfelelően reprezentálja. Bár az utóbbi évtizedben javult e népesség iskolázottsága, a szakemberek véleménye szerint az iskolázatlanság újratermelődik, mivel a jelenlegi iskolarendszer nem tudja ellátni esélykiegyenlítő szerepét. A roma gyerekek iskolán belüli szegregációja, illetve az, hogy az iskolarendszer nem tud megbirkózni a tanulási gondokkal küszködő gyermekek problémájával, hozzájárul ahhoz, hogy a roma gyerekek közül sokan kudarcot valljanak az iskolában, és később felnőttként esélytelenek legyenek a munkaerőpiacon.


283

A roma népesség vallás szerinti összetétele A 2001. évi népszámlálás adataiból megismerhetjük a népesség vallás szerinti összetételét. Erre a kérdésre nem volt kötelező válaszolni, ezzel a lehetőséggel Békés megye teljes népességének 10, a roma népességnek 6%-a élt. Egyházhoz, felekezethez a roma népesség – a teljes népességnél valamivel nagyobb hányada – egyharmada nem tartozott. Említésre érdemes, hogy az egyházhoz, felekezethez nem tartozók kétötöde a gyermekkorúak (0−14 éves) közül került ki. A roma népességen belül is – hasonlóan a teljes népességhez – a katolikus kötődésűek vannak a legtöbben, a lakossághoz viszonyított részarányuk 42%. A katolikus vallásúak zöme római katolikus. A második leggyakoribb vallás a református, a többi vallást gyakorlók részaránya ettől nagyságrenddel elmaradt. Ha csak a vallásos érzelműeknek valamely egyházhoz, felekezethez való kötödését vizsgáljuk, akkor a katolikusok az összesnek valamivel több mint kétharmadát adják, a reformátusok 22%-át. A roma népesség gazdasági aktivitása A népesség gazdasági aktivitás szerinti átrendeződése már az 1990. évi népszámlálás előtti években megkezdődött és az utóbbi tíz évben tovább folytatódott. A munkanélküliség megjelenése is új helyzet elé állította a családokat. A 2001. évi népszámlálás adatai szerint a megye népességének 36%-a gazdaságilag aktív, 64%-a gazdaságilag nem aktív. A teljes népesség és a roma népesség gazdasági aktivitásában is sajátos különbözőségek figyelhetők meg. A roma népességre az alacsony aktivitási szint, azaz a foglalkoztatottak alacsonyabb aránya és a magas munkanélküliség a jellemző. Ennek megfelelően a gazdaságilag aktívak aránya mindössze 17%, a gazdaságilag nem aktívaké 83%. Ha a gazdasági aktivitást a 15 éves és idősebb népességen belül vizsgáljuk, akkor a teljes népesség 44, a roma népesség 26%-a aktív kereső, a gazdaságilag nem aktívak aránya pedig ennek megfelelően 56 és 74%. 6. táblázat

A roma népesség megoszlása gazdasági aktivitás és korcsoport szerint, 2001 (%) Korcsoport 0−14 15−19 20−29 30−39 40−49 50−59 60− x Összesen

Foglalkoztatott

Munkanélküli

Gazdaságilag aktív

Inaktív kereső

Eltartott

Együtt

− 3,9 14,8 14,3 9,7 6,8 1,1

− 13,1 20,5 20,1 18,6 7,3 0,4

− 17,0 35,3 34,4 28,3 14,1 1,5

0,1 11,8 44,4 51,9 56,9 74,3 86,1

99,9 71,2 20,3 13,7 14,8 11,6 12,4

100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

6,7

10,4

17,1

32,0

50,9

100,0

284

SZŰCS ANNA

A gazdaságilag aktívakon belül a foglalkoztatottak részaránya 39%, a többi, azaz 61% munkanélküli. Amíg a teljes népességre vetített munkanélküliségi ráta 15%, itt a ráta számításának nem igazán van értelme, hiszen a cigány munkanélküliek száma több mint másfélszerese a foglalkoztatottakénak.1 A foglalkoztatottak 64, a munkanélküliek 62%-a a 20−39 évesek közül kerül ki. A pályakezdő cigány fiatalok helyzete különösen rossz, mivel körükben − azon belül is a 15−19 évesek között − a legmagasabb a munkanélküliek száma. Feltételezhető hogy a tartósan munka nélkül lévők aránya is jóval magasabb, mint a nem cigány pályakezdők között. A cigányság a rendszerváltás egyik nagy vesztese, mivel elsők között és nagymértékben szorult ki a munkaerőpiacról, ezzel elveszítve a nehezen megszerzett – alacsony szintű –, de megélhetést biztosító munkáját. A cigány foglalkoztatottak munkaerőpiacról való kiszorulásának legfontosabb okai az alacsony iskolázottság, illetve a kedvezőtlen területi elhelyezkedés. A munkanélküli cigányoknak a nem cigányokhoz képest azért is lényegesen rosszabbak a munkaerőpiacra történő visszakerülési esélyei, mivel jóval hosszabb ideje állástalanok. A cigány munkanélküliséggel foglalkozó szakemberek véleménye szerint a cigány munkanélküliek munkába állási hajlandósága általában nem rosszabb a nem cigány munkanélküliekénél. Részben a fiatal korösszetételből adódóan igen magas az eltartottak aránya, ami közel kétszerese a Békés megyei átlagnak. Az eltartottaknak közel fele nappali tagozatos tanuló, arányuk mintegy 10 százalékponttal kisebb, mint a teljes népességben, a másik fele az egyéb eltartott kategóriába tartozik. Az inaktív keresőkön belül a legnagyobb hányadot, 38%-ot, a rokkantsági nyugdíjasok képviselik, a teljes népesség inaktív keresőin belül ez az arány 22%. A rokkantsági nyugdíjban részesülő romák megfelelő korú népességükhöz viszonyított aránya a fiatalabb korcsoportok esetén több mint háromszorosa, de az idősebbeknél is kétszerese a teljes népesség megfelelő arányának. Ezek a nagyon magas arányok a roma népességnek az átlagosnál jóval rosszabb egészségi állapotára utalnak, ami magyarázatul szolgál a már korábban említett magas halandóságra. A saját jogon öregségi nyugdíjasok aránya mindössze 11%. A fentiekből következik, hogy a roma népesség aktív keresőinek tehát lényegesen több eltartottról kell gondoskodni, mint a teljes népesség aktív keresőinek. Az aktív keresőkre jutó eltartottak száma is kiugróan magas. Amíg 2001-ben 100 aktív keresőre 88, addig a roma népességnél 803 eltartott jutott. Ez a tény kedvezőtlenül befolyásolja e résznépesség megélhetését. Ha figyelembe vesszük a gyermekek magas számát, akkor a nők munkába állását – az egyéb hátrányosságok mellett – még ez is nehezíti. A két népesség nemek szerinti gazdasági aktivitása az átlagosnál nagyobb különbséget mutat. A férfiak esetében a teljes népességen belül a foglalkoztatottak aránya négyszerese a roma foglalkoztatottakénak, a munkanélküliek aránya mintegy négytizede, az eltartottaké pedig valamivel több mint fele; a nők esetében a foglalkoztatottság hatszorosa, a munkanélküliség a hattizede, az eltartottaké fele a roma népességben kimutatott arányoknak. Az inaktív keresők aránya – mind a két nem esetében – a teljes népes1 A roma népességen belüli munkanélküliek helyzetével, képzésével, segítésével, munkába állításukkal foglalkozik a Békés Megyei Munkaügyi Központban indított „Roma Start” elnevezésű program. Erről részletesebben olvashatnak A roma népesség helyzete Békés megyében című KSH-kiadványban.


285

ségben magasabb, ami e népességben az idősebb korosztályok nagyobb hányadának a következménye. A roma népesség magasabb gyermeklétszáma indokolja, hogy a roma nők – a gyermekgondozási ellátásban részesülők magasabb száma és aránya miatt – 43%-os részarányt képviselnek az inaktívak között; a teljes népességben ez az arány 12%. A roma foglalkoztatottak nyolctizede alkalmazásban álló, 15%-a önálló, egyéni vállalkozó, 4%-a társas vállalkozás, szövetkezet tagja, illetve segítő családtag. A foglalkoztatottak mintegy négytizede a feldolgozóiparban, 12%-a a mezőgazdaságban, 8%-a az építőiparban, 6%-a a kereskedelemben és valamivel több mint egyharmada a többi, elsősorban szolgáltatási ágban dolgozott. A foglalkoztatottak foglalkozási főcsoport szerinti összetétele a következő: 15%-uk szellemi, 84%-uk fizikai foglalkozású, a fennmaradó mintegy 1%-ot a fegyveres szerveknél dolgozók aránya tette ki. Roma háztartás, roma család A 2001. évi népszámlálás adatai szerint a roma háztartások 89%-a – a teljes népesség 71%-a – családháztartás, azaz a háztartásokat egy, kettő vagy több család alkotja. A családháztartásokon belül az egy családból álló háztartások 87%-os részarányt képviseltek, a két családból állók aránya 11, a három, illetve több családból állóké pedig 2% volt. 7. táblázat

A roma háztartások összetétele Békés megyében, 2001 (%) A háztartástagok száma

Ebből

Két családból álló háztartás

Egyéb összetételű háztartás

Egy családból álló háztartás

Házaspár és élettársi kapcsolat

Egy szülő gyermekkel

1

17,4

14,0

36,3

−

2

23,1

22,3

27,4

−

2,5

3

20,3

20,2

21,2

11,0

15,0 7,5

4

18,3

20,0

8,9

21,4

5 és több

20,9

23,5

6,2

67,6

100,0

100,0

100,0

100,0

Összesen

75,0

− 100,0

A roma háztartásokban az átlagosnál gyakoribb a több család együttélése, aminek az erős családi kötelékeken kívül jellemzően anyagi okai is vannak. Amíg a teljes népességben az a jellemző, hogy a fiatalok a párkapcsolat létesítése után különköltöznek a szülőktől, addig a roma háztartásokban a háromgenerációs családok együttélése is előfordul. Az egy családból álló háztartások zöme – a teljes népességhez hasonlóan – házaspáros vagy élettársi kapcsolatot takar; a megyei átlagnál viszont magasabb az egy szülő gyermekkel típusú családháztartás. Az egyszemélyes háztartások aránya az átlagosnál jóval alacsonyabb, mindössze 9%, ezzel szemben a teljes népességben 26%. A roma családok alkotta háztartások közül – a háztartástagok számának gyakorisága alapján – legjellemzőbb a három, a négy és az öttagú háztartás, így érthető, hogy a roma háztartások közel fele öt főnél többtagúból áll. A teljes népességen belül a kettő- és a

286

SZŰCS ANNA

háromtagú családtípus a jellemző, az 5 és több fősek aránya mindössze 10%. Az egy családból álló háztartások gyakorisága a legnagyobb, az 5 és több tagból állók aránya kisebb, 39%. A foglalkoztatási nehézségek fokozottabban jelentkeznek a roma háztartásokban, amelyek közel háromnegyedében egyáltalán nincs foglalkoztatott. A foglalkoztatottal rendelkező háztartások aránya 27%, ami 26 százalékponttal alacsonyabb, mint a teljes népességé. A roma háztartásoknak 26%-ában, a teljes népesség háztartásainak viszont 6%-ában volt munkanélküli. A roma családháztartások közel kilenctizedében (a teljes népesség hattizedében) él fiatalkorú, a csak időskorúakat tartalmazók aránya viszont csak 9%-os (a teljes népességben 15%). A száz roma háztartásra jutó személyek száma a családháztartásokban 457, a fentiek ismeretében a teljes népességre vetített mutató ennél alacsonyabb, 306. Az 1990-es évek eleje óta egyre többen választják a házasság helyett az élettársi kapcsolatot. A 2001. évi népszámlálás szerint a teljes népességen belül a családok kétharmada házaspárként, mintegy 10%-a élettársi kapcsolatban él; az egyszülős családok aránya közel 16% volt. A roma családok közül – mint ahogy már a családháztartásoknál is látható volt – lényegesen magasabb (28%) az élettársi kapcsolatban élők aránya. A roma családok közel egyötöde úgynevezett egyszülős család, ezek közel kilenctizedében a szülő egyedül neveli négy vagy több gyermekét. Mind a két népességben azonos az egyszülős családok egymáshoz viszonyított aránya; azaz a gyermeküket egyedül nevelő szülők 13%-ában az apa és 87%-ában az anya egyedül neveli a gyermekeket. A roma nők magasabb termékenysége révén a roma családok átlagos gyermekszáma jóval magasabb, mint a teljes népességben. Az utóbbiban a házastársi és az élettársi kapcsolaton alapuló családok 43, a roma családok 20%-ában nem él gyermek. A gyermekes roma családokon belül az egygyermekesek 31, a kétgyermekesek 24, a három és annál több gyermekesek 45%-os részarányt képviseltek; a teljes népesség gyermekes családjainak az 54%-a egy, 35%-a kettő, 11%-a három és több gyermekkel élt együtt. Említésre érdemes, hogy a roma gyermekes családok valamivel több mint egyötödében négy és több gyermek él. Ennek megfelelően számottevően eltér egymástól a száz családra jutó mutató nagysága is. 100 családra Békés megyében a 2001. évi népszámlálás szerint 102 gyermek jutott, a roma családokban ennél 97-tel több. A házaspáros és az egyszülős családok átlagos gyermekszámát vizsgálva azt tapasztalhatjuk, hogy az egyszülős családokban a teljes népességen belül lényegesen magasabb, a roma népességen belül viszont lényegesen alacsonyabb a gyermekszám. 8. táblázat

Száz roma családra jutó gyermekek száma Békés megyében, 2001 (fő) Megnevezés Összes gyermek Ebből: 15 évesnél fiatalabb

Összesen 199 149

Házaspár és élettársi kapcsolat élettársi együtt házaspár kapcsolat 203 157

221 166

170 141

Egyszülős család apa anya gyermekkel 161 182 100 118


287

Nagyon jelentős a különbség a házaspáros családok átlagos gyermekszámában, nevezetesen a roma házaspáros családokban az átlagosnál több mint kétszer nagyobb számú gyermeket nevelnek. Az élettársi kapcsolatban élőknél az előbbihez hasonló a különbség, az apa gyermekkel és az anya gyermekkel típusú kapcsolatban viszont mérsékeltebb. A mutatót torzítja, hogy a házaspáros családok egy részében nem él gyermek, míg az egyszülős családokban igen, s ez okozza a szám szerinti nagy különbséget. Ha a házaspáros családok közül csak azokra vetítjük a gyermekek számát, akik gyermeket nevelnek, akkor az egyszülős családokra jutó átlagos gyermekszám elmaradna a házaspárok alkotta családoktól. A két népesség termékenységének a különbsége leginkább a családokban élő 15 éven aluliak számával mérhető. 2001-ben 100 roma családban átlagosan 149 gyermek élt, 90-nel több, mint a teljes népességben. A roma családok lakáskörülményei A Békés megye roma népessége által használt lakások száma 1444, s ennek kilenctizedét tulajdonosként használják. A 100 lakásra jutó személyek száma a roma népességben 345, a teljes népességben 264 fő. A roma népesség által használt lakások 23%-a egyszobás, a kétszobások aránya 44, a háromszobásoké 25, a négy- és több szobásoké 9% volt. A 60 m2-nél nagyobb lakások kétharmados többséget alkotnak, közülük legnagyobb arányban a 80 m2-t meghaladó lakások vannak (39%). A lakás minőségét, a lakással való elégedettséget a szobaszám és az alapterület mellett nagymértékben befolyásolja annak felszereltsége, komfortossága is. A roma népesség lakásainak felszereltsége és komfortossága lényegesen rosszabb, mint a teljes népességé. A romák lakásainak négytizede komfort nélküli, 5%-a szükséglakás. A lakások több mint fele vályogból épült, s ezek fele alapozás nélküli. A lakásaik felszereltsége is – mint ahogy a 9. táblázat mutatja – jelentősen alatta marad a teljes népességének. A roma háztartások hattizede nem jut hozzá a vezetékes gázhoz és több mint egyharmada a vezetékes vízhez sem. 9. táblázat

A romák által lakott lakások felszereltsége, 2001 Hálózati Év

Teljes népesség Roma népesség

Házi vízvezetékkel

85,6 62,5

2,0 0,8

Meleg folyóvízzel

VízPalackos Csatornával öblítéses WC-vel gázzal ellátott lakások aránya 84,8 76,7 18,9 87,9 78,0 54,7 38,9 47,3 63,4 43,1 Hálózati

Összefoglalva elmondható: a roma népesség – a népszámlálási adatok alapján kimutatható – demográfiai jellemzői jelentős eltérést mutatnak a megye teljes népességéhez képest. Ezek a különbözőségek a következők: − A roma népességben – a magas halandóság mellett – magasabb a termékenység, a roma nők magas termékenysége révén számottevően nő a népesség száma.

288

SZŰCS ANNA

− Az előbbi következtében magas a gyermekkorú és alacsony az időskorú népesség aránya, emiatt fiatal népességről beszélhetünk. − A magas fiúgyermek-halandóság miatt az egyes gyermek-korcsoportokban már a leányok vannak többen; összességében viszont a férfiak. − A roma népesség iskolázottsága jóval alacsonyabb a teljes népességénél, s ez az iskolázatlanság újratermelődik. − A 15 éves és idősebb roma népességen belül magasabb a nőtlenek/hajadonok és alacsonyabb a házasok, az özvegyek és az elváltak aránya, az előbbivel összefüggésben magasabb az élettársi kapcsolatban élők aránya. − A roma népességre az alacsony aktivitási szint, azaz a foglalkoztatottak alacsonyabb aránya és a magas munkanélküliség a jellemző. − A roma népességen belül nagyon magas a rokkantnyugdíjasok aránya. − A magas gyermekszám miatt magas a gyermekgondozási ellátásban részesülő nők száma és aránya. − A roma háztartások 27%-ában, a teljes népesség 6%-ában volt munkanélküli. − A romák által lakott lakások komfortosság és felszereltség szerint jóval alatta maradnak a teljes népesség által használtakénak. A roma népességnek − sajátos és a teljes népességétől eltérő demográfiai összetétele, különösen a magas termékenysége következtében − az elkövetkező évtizedekben további növekedése várható. Ez a növekedés részben a gyermekkorúak, részben pedig az időskorúak számának a növekedését (a halandóságuk jelentős csökkenése esetén), végső soron a roma népesség átlagéletkorának az emelkedését idézi elő. Mindez megváltoztathatja a teljes népesség kor szerinti összetételét is, aminek az első jelei természetesen a gyermekkorúak össznépességen belüli arányának a javulását eredményezhetik. A fentiek ismeretében a szakembereknek nagyon fontos teendői vannak abban, hogy a roma gyermekek iskolázottsága magasabb szintű legyen, s ezzel – felnőtté válva – a munkaerőpiacon hasonló eséllyel indulhassanak, mint a nem roma felnőttek. Kulcsszavak: roma népesség, cigányság, demográfiai átmenet, termékenység, iskolázottsági színvonal, gazdasági aktivitás.

Résumé Demographic trends of the Roma population are different from the indicators of the total population. This population is characteristic of a high fertility rate which exceeds an also high mortality rate. As opposed to the total population of the county, there is an increasing number of Roma inhabitants in the county. Because of a high rate of child-age population with over 30% and a very low rate of old-age people with 10%, the average age of the Roma population is quite below the average age of the county’s total population, and thus can be described as a young population. Although educational attainment of the Romas has improved in the past decade, experts think that the low level of education is reproduced, since the present-day schooling system cannot perform its role of equalizing chances. The Roma population is characteristic of a low level of activity, i.e. a relatively low employment rate and high unemployment. A consequence of the previous statement is an outstandingly big number of dependents too per active earners in this population.

A roma népesség főbb demográfiai jellemzői Békés megyében

Recommend Documents