"A rockandroll alapvetõen egy életstílus" - nagyInterjú a SKRUval karcos | 2009. március. 13., péntek 11:48
Régi, mégis új banda kezdi meg pályafutását a városban, zászlója alá gyûjtve minden metálost, aki már megunta az Ossiant, és rockert, aki kiábrándult a Moogból. A SKRU magyar nyelven hozza az éneklõs-süvöltõs modern metál-, a szaggatott gitárokkal géppuskázó metálkór- és a feszes, erõteljes doboktól hangos hardcore-punk zenekarok legjobb pillanatait. Velük beszélgettünk pályafutásuk hajnalán múltról és jövõrõl, a zenélés örömeirõl, idétlen zenekarnevekrõl és a carpe diemrõl.
Régi, mégis új banda kezdi meg pályafutását a városban, zászlója alá gyûjtve minden metálost, aki már megunta az Ossiant, és rockert, aki kiábrándult a Moogból. A SKRU magyar nyelven hozza az éneklõs-süvöltõs modern metál-, a szaggatott gitárokkal géppuskázó metálkór- és a feszes, erõteljes doboktól hangos hardcore-punk zenekarok legjobb pillanatait. Velük beszélgettünk pályafutásuk hajnalán múltról és jövõrõl, a zenélés örömeirõl, idétlen zenekarnevekrõl és a carpe diemrõl. ILovePécs.hu: Tegyük fel hogy egy teljesen laikus ember vagyok, aki abszolút semmit nem tud rólatok... Kövér András: ... akkor te egy hétköznapi ember vagy (nevet) ILP: Miben tudnátok összefoglalni hogy kik vagytok, mik vagytok, mit csináltok. Szakonyi Balázs: Nem kell túlbonyolítani a dolgot. Magunkat modern metál zenekarként jelölnénk meg – azért ezt a kifejezést használjuk, mert alapvetõen metálzenét játszunk, de modern felfogásban. KA: Valóságban élõs metált, nem mesemetált, tudod – nincsenek sárkányok, nincsenek harcosok... SzB: Szöveg tekintetében van a legközelebb ahhoz amit ez elõtt csináltunk, megmaradt a punkra jellemzõ társadalomkritikus él. ILP: Ne misztifikáljuk túl a múltat, melyik volt ez a zenekar? Fodor Bálint: A Hétköznapi Csalódások (nevetés) SzB: Aham, persze. Ez a zenekar a Brigád volt . ILP: Mik voltak a SKRU keletkezésének a körülményei, elõtörténete? SzB: Nem akarjuk erõltetni a kötõdést a Brigádhoz, de tulajdonképp annak a folytatása. KA: Pedig nem, mert nem is a Brigádból, hanem a Flameboyból lett a SKRU. SzB: Jó, de hát ez meg így baromság (nevetés) Egyszerûen arról van szó, hogy nem akarjuk hogy párhuzamot vonjanak a kettõ között, mert teljesen különbözõ a zenei stílus, még ha ugyanaz is a tagság. A Brigádot azért is hagytuk abba, mert a legutolsó idõben már teljesen metálos volt a zene, de nem lehetett azzal a közönséggel, azzal a névvel ezt a dolgot továbbvinni. FB: Elõször még vonakodtunk tõle hogy nevet változtassunk, de aztán azt láttuk amikor játszottuk az új számokat, hogy követelték a régi Brigádokat, és nem értették hogy mi van. Meg ugye nehezen szakít az ember egy olyan dologgal, ami már lassan márkanévvé vált.
Image not found http://ilovepecs.hu/upload/webdisk/skru_koncert01_45.jpg
ILP: Mikor, milyen körülmények közt, hogyan született meg a SKRU maga? SzB: A zene már régebbrõl is létezik, mivel a Brigádos korszakban már készültek azok a számok amiket továbbvittünk. Maga a név Magyaregregyen született meg, egy zenekari csapatépítõ tréningen (nevetés). Hónapokon keresztül próbáltunk nevet kitalálni, több százat felsoroltunk, de nem volt köztük jó, aztán végsõ elkeseredésünkben jött ez, és elfogadtuk. KA: Az a kurva jó ebben a névben, hogy négy betûbõl áll, ezért ha olyan méretet akarsz elérni plakátokon mint más zenekarok, akiknek mindenféle hosszú neveik vannak, mint például a Wrong Side of the Wall, akkor nagyobb betûmérettel lehet ezt elérni. FB: A 30Y-t még mindig nem értük ebben utol. ILP: Elvetélt munkanevekbõl adnátok egy csokrot? FB: A legdurvább a Flameboy volt, nagyjából egy évig. Beleegyeztünk a névbe, aztán nem volt koncert, nem születtek számok. Leginkább fantomzenekarként mûködött. KA: Volt egy Villon-feldolgozásunk, de ki kellett dobni. ILP: Miért? SzB: Olyan bonyolult a verselése, és annyi ritmikai váltást igényelt volna, hogy nem lehetett harmonikusan összeállítani. FB: Mik voltak még... A Blazing Orange-ra például emlékszem, ami amúgy egy festék neve. SzB: Volt ilyen hogy Blackwood Farm... várjál, mi volt még? Végül is föl lehetne sorolni több százat, de mindegyikkel volt valami bajunk. ILP: Volt-e olyan név aminek hallatán már elsõre mindenki fogta az arcát? FB: Volt valami nagyon emó... várjál... Valami olyan hogy Burn in Fiery Flames of Fire (nevetés) KA: A Hunornak voltak olyanjai, hogy... várjál, valami nõnevek... a Boleyn Anna például (nevetés) FB: A zenekarnévnek viszont semmi jelentõsége az égvilágon, megjegyzed, társítod és mûködik. Azért is kerestünk ilyet, ami kimondva egyrészt csavar, másrészt szlengben baszni, leírva mégsem screw, de akár betûszóként is érthetõ... Abba meg azt olvasol bele amit akarsz. Image not found http://ilovepecs.hu/upload/webdisk/skru_koncert01_6.jpg
Van egyáltalán pécsi metálszíntér? KA: Ebben a kategóriában ahol mi vagyunk, olyan amirõl tudnánk, az nem nagyon van. Milyen zenekar van ami most Pécsett megy? SzB: Ott van például az Athalay. KA: Ja, tényleg, A Talaj (nevetés) SzB: A modern metál nagyon nem ment Pécsett eddig, de az utolsó Toxicos koncerteken, amiken voltam, mint a Bridge to Solace, az IHM, a Superbutt, Watch My Dying, ezeken mind kurva sokan voltak, és láthatóan épül a kultúra. FB: Igazából Magyarországra több éves késéssel jönnek be hullámok, Pécs meg még Pesthez képest is le van maradva. Itt a Kispálos hatások mûködnek még mindig, a 30Y is ezért futhatott be Pécsett annyira szerintem. Ez a város mindig is alter volt. SzB: Ez az alterosság is azért van, mert az egyetemisták nagy számban vannak itt, és ezek az említett zenekarok is egyetem-közeli bandák. ILP: A ti közönségeteket be lehetne határolni? KA: Persze, nyolc általános, szakközép, technikum (nevetés) SzB: Én azt látom egyébként, hogy a legtöbb szubkultúra résztvevõje tizenéves – kábé a gimnázium kezdetétõl olyan huszonéves kor közepéig, akik sokat járnak bulizni, akik fogékonyak az újdonságokra. Az ennél fiatalabbak azok még a No Thanx-kaliberû dolgokra hörögnek általában, és gimiben nyílnak meg a távlatok. A Brigádos idõkben is azt láttam hogy mindig cserélõdött a közönség, és mindig ugyanaz a korosztály volt ott a koncerteken. Van aki kinõtt belõle, van aki belenõtt. Személy szerint én is tizenévesen jártam õrjöngeni koncertekre, most már csak a pult mellett állok vagy hátul, a hangosítótól hallgatom a dolgokat. KA: Én speciel pogóztam Superbutton. Vagyis inkább távol tartottam a pogózókat. ILP: Ki mit hallgat közületek, kire milyen zenék hatnak? SzB: Emlékszem hogy tinédzserként baromi sok mindent hallgattam, aztán beszûkültem, utána meg megint kinyíltam. Van olyan nap hogy csak reggae-t, a másik nap metált, aztán középkori zenét autentikus hangszereken, egy másik nap meditációs zenét. FB: Én sokat hallgatom a Periszkóp Rádiót. Rác Hunor: Alapvetõen igyekszünk a zenébe is belevinni nagyon sztenderd metálkórokat... KA: Ne mondj ilyet hogy nagyon sztenderd metálkór. Azt mondjad, hogy rád hat zeneírás közben a metálkór is. Image not found http://ilovepecs.hu/upload/webdisk/skru_koncert01_24.jpg
SzB: A metálkór olyan mint a rockabilly – egyetlen egy számot írtak,
és azóta az van klónozva. RH: Megvannak azok az elemek amiket abból átveszünk, és beletesszük a saját zenénkbe, de van még ott jelentõsebb mennyiségû ilyen sztenderd.... metál is... KA: Ne mondj sztenderdet!! SzB: Mindannyian más irányokból jövünk, a Kövi például a régi zenéket szereti kurvára... KA: Nálam elsõsorban Clash, The Who, a Zeppelin, újabbak közül az Opeth. Bálintnak a Primus meg a Rage Against The Machine, mindenkinél ott van a Killswitch Engage... ILP: Hogy születnek a számok? Demokrácia van? KA: Autokrácia van. Végül is nem, demokrácia van – abban, hogy mi nem illik bele, általában az egész zenekar dönt. De egyébként általában úgy, hogy a Hunornak van témája, hozzátesz valamit a Balázs is, Huni fölveszi QBase-en otthon, átküldi az Andrisnak, õ kitalál rá Reasonnel egy dobot, így átküldi mindenkinek, és erre megy rá a bõgõ meg az énektéma. Próbákon állandóan csiszolódik minden, amíg kész nem lesznek a számok. SzB: Akinek egyébként a legtöbb témája kerül a fiókba, az a Kövi. Nagyon termékeny egyébként, csak csomó olyan témát talál ki, ami nagyon sztóner, vagy valami egyéb miatt nem tudjuk beilleszteni a zenébe. KA: Ezzel egyébként én nem igazán értek egyet. Szerintem a mi stílusunkat mi alakítjuk. Jelenleg van majdnem kilenc dalunk, ez egy területet nyilván meghatároz, de nem mondhatjuk hogy nagyon merev keretet adna. Image not found http://ilovepecs.hu/upload/webdisk/skru_koncert01_11.jpg
ILP: Van az a nagyszerû közhely, hogy idehaza akkor élsz csak meg zenébõl, ha topon vagy. Ti mibõl tartjátok el magatokat zenészként? SzB: Zenélésbõl egyébként szerintem úgy lehet megélni itthon, hogy az ember nem a zenekar bevételébõl él, hanem zenéhez kapcsolódó tevékenységgel foglalkozik: stúdiózik, hangszerboltban dolgozik, vagy hangosít, esetleg szervez... ILP: Irodai munka kizárva? KA: Én reggel nyolctól irodában ülök... SzB: Tegyük föl hogy Debrecenbe mész péntek esti koncertre, reggel el kell indulnod, elõtte el kell kéredzkedned a munkahelyedrõl, stb. Ez hosszabb távon súrlódásokat okozhat. Arról nem is beszélve, hogy a rockzenészek általában borzasztóan linkek, bár ezzel magamról is rosszat mondtam. Nem arról van szó hogy
nem szeretek dolgozni, hanem arról hogy ilyen keretek közt nem szeretnék. Napi nyolc óra, plusz egy fõnök baszogat a vállad fölött átnézve állandóan. Az egész rockandroll alapvetõen egy életstílus, nem csak a színpadon vedled le a hétköznapi valódat. KA: Egyébként visszatérve a kérdésedhez, én civilként tevékenykedek, a Balázs grafikus, Bálint angoltanár, a Hunor meg az Andris még tanulnak. ILP: A zenéléssel kapcsolatban mondanátok egy pozitív és egy negatív dolgot, ami miatt szívesen és nagyon nem szívesen csináljátok? FB: Olyan indulatokat tudok kiélni, amiket máshol nem, ebben a zenekarban ez speciel a harag. Nagyon vigyorgok mert örülök neki, de zenélés után meditatív állapotban vagyok, és leürülnek az indulatok. A negatívum az hogy sok akaraterõ kell hozzá, az ember néha abbahagyná, de nem lehet. Amikor olyan helyzet van, hogy náthás vagy, a faszod kivan mindennel, és hajnali ötkor a buszt pakolod, és tudod hogy másnap megint ugyanez van.... KA: Amit szeretek az az alkotás, valaminek a létrehozása, és annak hatásai. A negatív az éjszakai vezetés, az nagyon szar. SzB: Mindkettõbõl baromi sok van. Közhelyeket lehetne mondani... KA: A legnagyobb közhely egy interjúban az hogy nem akarok közhelyeket mondani (nevetés). Image not found http://ilovepecs.hu/upload/webdisk/skru_koncert01_2.jpg
SzB: Számomra a legpozitívabb, hogy érdekel, nem untat, és szeretek foglalkozni vele. De koncentráljunk a negatívumokra – a legnagyobb negatívum talán a zenéléssel kapcsolatban az, hogy emberek csinálják. Miért történhet meg vajon az hogy rengeteg zenekar összeveszik a pénzen, feloszlanak csip-csup dolgok miatt. A sok egó, a sokféle gondolkodás állandó konfliktusokat szül, viták vannak a szervezõkkel, súrlódások vannak a kocsmárosokkal akik megpróbálják lehúzni, átverni a bandákat, a közönség tagjaival, akik fel vannak háborodva ha nem kapnak ingyen CD-t. RH: Negatívumot maximum az anyagi vonzatban látok. (harsány röhögés) FB: Annyit ér a cuccod, ember, mint a miénk összesen. RH:
Nem úgy értem, hanem hogy nem lehet belõle megélni, ahhoz képest meg végképp nem, hogy mennyi energiát ölsz bele. A plusz egyértelmûen az alkotás, annak az öröme. Én meg valahol tudok ellensúlyozni a zenéléssel egy kisebbségi érzést, jobb önképet tudok kialakítani magamról. ILP: Hogy képzelitek el a zenekart egy év múlva? FB: Remélem másik gitáros lesz (nevetés) Image not found http://ilovepecs.hu/upload/webdisk/skru_koncert01_36.jpg
SzB: Nem igazán gondolkodom a jövõben, ezt már megszoktam. Az
életemet amennyire lehet leszûkítem a mára, a jövõt meg a feltétlenül szükséges mértékben tartom szem elõtt. Látnunk kell azt is hogy mi lesz ránk a reakció. Ha mondjuk nem érdekel senkit amit csinálunk, két évig zenélünk és kiderül, hogy nem mûködik, akkor lehet gondolkodni azon hogy több száz ezer forintokat beleölünk-e mondjuk stúdiózásba. Viszont ezen se sajnálnék semmit, mert ha vérrel-veritékkel éred el a sikert, amit elérsz, azt sokkal nagyobbra értékeled, mint ha probléma nélkül hozzájutsz. Ha lenne mögöttünk mondjuk tõke, sokkal gyorsabban érnénk el rengeteg mindent. Gondolj bele abba, hogy megcsinálsz kurva jó klipeket, elviszed egy zenei tévéhez, melléraksz fél millió forintot, hogy legyenek szívesek játszani, és biztosan játszani fogják. Aki igazán tehetséges, az viszont nulla forinttal is elõre tud jutni szerintem. KA: Én sokat várok a dologtól. El fogunk készíteni talán egy lemezt, sõt, biztosan. Sokat fogunk majd játszani. Amit csinálunk, arra szerintem igény van, úgyhogy sokat fogunk fejlõdni. FB: Tök jó lenne ha egy év múlva is legalább ennyire élveznénk. Nem szabad hogy bármi kedvünket szegje. (a srácok túl vannak az elsõ koncerten, és a lelkemre kötötték, hogy mindenképp jegyezzem meg: Pécsett igenis van metálszíntér, a koncert frenetikusra sikeredett. Csak így tovább, SKRU!)
