A Rio+20 Partnerségi Fórumon 2012. június 22-én 10 órakor elhangzott beszéd átirata Szeretettel köszöntöm a Partnerségi Fórum minden egyes résztvevőjét. A partneri együttműködés előfeltétele a másik iránti bizalom. Meggyőződésem, hogy a világszintű fenntartható fejlődésben a bizalomépítés központi szerepet tölt be, ehhez azonban elengedhetetlen a fontos kérdések megvitatásában az egyenes beszéd. Ennek megvalósítására keresve sem találhatnánk kiválóbb alkalmat egy hasonló Partnerségi Fórumnál. Nagy a tétje ennek a konferenciának. Mindannyiunknak – a Föld minden országában – késznek kell lennünk arra, hogy félretegyük rövid távú, helyi érdekeinket, és hosszú távú, az eljövendő nemzedékeket szem előtt tartó döntéseket hozzunk annak érdekében, hogy Földünk kincsei a lehető legtöbb ember számára váljanak elérhetővé, miközben felelős, hatékony és fenntartható erőforrás-gazdálkodást folytatunk. Különösen fontosnak tartom ezt a Partnerségi Fórumot, mivel a kormányzati szereplőknek itt lehetőségük nyílik találkozni a civil szféra, a tudományos és üzleti világ képviselőivel, és megoszthatják egymással a fenntartható fejlődés különféle specifikus területein zajló együttműködések során szerzett tapasztalataikat. Nagy jelentőséggel bír, hogy e fórumon a „vének csoportja” mellett a fiatalabb nemzedék is képviselteti magát. (A Rio+20 fórumra egy ENSZ-programban részt vevő fiatal is érkezett a magyar delegációval.) Bennünket terhel annak felelőssége, hogy a természeti erőforrásokat megőrizzük a jövő nemzedékei számára. Ezen a konferencián lehetőségünk nyílt rá, hogy a természeti erőforrások jövőjét különböző szempontok alapján, számos témát
1
érintve vizsgáljuk meg. Engedjék meg, hogy most csak egy jelentős témát emeljek ki, mégpedig a víz kérdését. Magyarországon valljuk, hogy egyik legfontosabb természeti erőforrásunk a víz. A világ számos részén a kereslet és a rendelkezésre álló vízmennyiség közötti egyensúly kritikusan megbillent. Ugyanakkor meggyőződésünk, hogy a tiszta és emberi fogyasztásra alkalmas vízhez való hozzáférés alapvető emberi jog, és ennek biztosításában kiemelt az államok szerepe és felelőssége. Mindamellett nem gondoljuk, hogy a víz ellentételezés nélkül, szabadon elérhető erőforrás volna. Ára van, azonban nem szabad megengedni, hogy fogyasztói árát kizárólag a piaci mechanizmusok határozzák meg. Az emberi fogyasztásra alkalmas víznek mindenki számára elérhetőnek kell lennie! A tiszta és egészséges vízhez való hozzáférés szorosan kapcsolódik a higiéniás viszonyok témájához. A vízhez való hozzáférés és a közegészségügy különválasztásában rejlő kockázatok felismerését követően valljuk, hogy e kérdéseket átfogó és egységes módon kell kezelni. A rossz minőségű, szennyezett víz azon túl, hogy nem minősül többé az élet forrásának, betegségeket terjeszthet, valamint a közegészségre nézve is komoly kockázati tényezőt jelenthet. Kiemelkedő fontosságú feladat, hogy megakadályozzuk a víztartalékok szennyvízzel történő elszennyezését,
megfertőzését,
ebből
következik,
hogy
a
megfelelő
szennyvízkezelésnek világszerte egyformán nagy prioritást kell élveznie. Meggyőződésünk továbbá, hogy a víztartalékok kezelését illetően magas szintű nemzetközi együttműködésre van szükség annak érdekében, hogy a kérdésben érintettek és a nemzetállamok érdekeinek ütközését mérsékelni lehessen. Az átfogó, határokon átnyúló vízgazdálkodás kérdésében Magyarország nagy
2
tapasztalattal
rendelkezik,
országoknak.
A
magyar
és
örömmel
soros
elnökség
nyújtanánk
segítséget
során
erőfeszítéseinknek
tett
más
köszönhetően az Európai Unió 2011-ben elfogadta a Duna Régió Stratégiát, amelynek célja a regionális együttműködés előmozdítása a talán a leginkább nemzetközinek mondható folyó mentén (hiszen a Duna 10 országot szel át, vízgyűjtő területét pedig 7 ország adja). Mivel 2013 a nemzetközi vízügyi együttműködés éve lesz, aminek egyik programfelelőse az UNESCO, ésszerű volna, hogy ez a szervezet szolgáljon a vonatkozó tevékenységek fórumaként. A higiéniás viszonyok kérdésében előrelépést jelentene, ha méréseket dolgoznánk ki, és pontos mutatókat sikerülne meghatároznunk. A vízhez való hozzáférés és a tiszta víz használata a szennyvízrendszer fejlődésénél jóval gyorsabb ütemben nő. Egy adott országban vagy régióban a tisztított szennyvíz aránya nagyon egyszerű mutatóként szolgálna. Ebben a kontextusban azonban feltétlenül említést kell tenni a megbízható adatok és statisztikák fontosságáról, amelyek nélkül nem hiteles adatot, csak egy másik véleményt kapunk kézhez. Természetesen a másik mutató nem más, mint az egy főre eső elhasznált tiszta víz mennyisége. A csatornázás kérdése mellett szeretném hangsúlyozni, mennyire fontos a tiszta víztartalékok felesleges vagy túlzott használatának csökkentése is. Lényeges, hogy az erőforrások fenntartható módon történő felhasználásáról szóló ismeretterjesztést az oktatás minden szintjén biztosítsuk. Az ilyen jellegű oktatásnak az általános, a szakképzési és a szakmai tananyag részét kell képeznie. Számos
magyar
felsőoktatási
intézmény
kínál
környezettani,
illetve
környezetgazdaság-tani tanulmányokat, különösen mesterfokon és doktori képzés formájában. Ezekre a képzésekre szeretettel várjuk külföldi diákok jelentkezését is.
3
A Fenntartható Fejlődési Célok keretében számos javaslat készült, a víz kérdése ezek közül az egyik legkiemelkedőbb terület. Az emberiség jövőjéhez, csakúgy mint a gazdasági fejlődéshez, a társadalmi egyenlőséghez, a szegénység megszüntetéséhez
és
a
fenntartható
környezetvédelem
kérdéséhez
létfontosságú a víztartalékok kezelése, az ivóvíz biztosítása és a csatornázás. A nemzetközi együttműködés fontosságát hangsúlyozandó, Magyarország – Finnországgal, Thaifölddel és Tádzsikisztánnal közösen – létrehozta a Víz Barátai csoport irányítótestületét, és egy eseménysorozat keretén belül lehetőséget teremtett a vízkérdés különféle aspektusainak megvitatására. Az operatív bizottság megállapításait és következtetéseit eljuttatta a főtitkár számára. A következő megállapítások az irányítótestület és a 2012 tavaszán megrendezett, 6 találkozóból álló eseménysorozaton részt vevő, közel 70 tagállam nézeteit tükrözik vissza: 1. A biztonságosan fogyasztható ivóvízhez való hozzáférés és a higiéniás körülmények kérdését egymástól elválaszthatatlanul szükséges kezelni. A növekvő infrastrukturális szakadék közegészségügyi és környezetvédelmi kockázatok egész sorának nyit utat. 2. Idővel elkerülhetetlenné válik a víz újrahasznosítása, különösen a rohamos mértékben terjeszkedő városokban. 3. Újfajta technológiák alkalmazásával a csatornázás és a szennyvíz kezelése alacsonyabb költséggel valósítható meg. 4. Az egységes, hatékony vízgazdálkodás és higiéniás viszonyok egy még inkább fenntartható gazdaság hajtómotorjául szolgálhatnak. 5. A méltányos víz- és csatornázási díjak nem mondanak ellent azon elvnek, miszerint a vízhez való hozzáférés alapvető emberi jog. A megfelelő árazás hiányában a kelleténél több vizet fogyasztunk, készleteinket helytelen módon kezeljünk, ami tovább fokozza a vízhiányt.
4
6. A megfelelően szabályozott és ellenőrzött, határokon átívelő együttműködés elengedhetetlen a közös vízgyűjtő területek esetében. 7. A vízügyi és csatornázási kérdésekben az ágazatokon átnyúló integráció és együttműködés a fenntarthatóság megteremtésének elengedhetetlen feltétele. 8. Az együttműködés kiindulópontját a részvételalapú megközelítés képezi. 9. A kockázatcsökkentés, a felkészültség és a vészhelyzetekre adott válaszok magasabb szintű környezeti tudatosságot, ellenőrzést, hatékony jelzőrendszert, katasztrófaterveket
és
eredményesebb
nemzeti,
kétoldali
és
sokoldali
vízgazdálkodást igényelnek. 10. A vízhasználat és a higiéniás körülmények hosszú távú fenntarthatóságának biztosításához megfelelő oktató- és ismertető programokra van szükség. A vízellátással és a csatornázással kapcsolatos világszintű célokban érvényesülnie kell a fenntarthatóság elvének. Ennek fényében a magyar állam átfogó csomagot kínál a vízgazdálkodás kérdésének kezelésére: – Javasoljuk a közösségek szükségleteihez illeszkedő, speciális oktatási programok
kidolgozását
annak
érdekében,
hogy
biztosítsuk
a
fenntarthatóság elvének társadalomban való tudatosodását. – Az oktatásra irányuló erőfeszítések keretében készek vagyunk különböző célcsoportokkal együttműködni, hogy megoszthassuk a határokon átívelő, egységes vízgazdálkodás területén szerzett gyakorlati tapasztalatainkat. – Vállaljuk, hogy az ENSZ égisze alatt kidolgozzuk a víz és a csatornázás kezelésének kérdéseit, valamint megállapítjuk a helyes vízgazdálkodás megfelelő mutatóit. – Magyarország vállalja, hogy csúcstechnológiájú eljárásokat kínál fel a szennyvízkezelés területén, és aktívan hozzájárul a vízre és a csatornázásra vonatkozó Fenntartható Fejlődési Célok kidolgozásához.
5
A fentiek maradéktalan gyakorlati megvalósítása érdekében Magyarország elnöke a konferencia plenáris ülésén tartott beszédében felajánlotta, hogy 2013-ban országunk megrendezi a vízgazdálkodás témakörében az első, nagy nemzetközi konferenciát, amelynek keretében sor kerülne a RIO+20 fórumon a vízgazdálkodás és a higiéniás viszonyok területén tett vállalások állapotának és alkalmazásának felülvizsgálatára, s így fontos mérföldkő lehetne a vízre vonatkozó fenntartható fejlődési célok kidolgozásában. A Magyar Tudományos Akadémia elnökeként teljes mértékben támogatom köztársasági elnökünk javaslatát. Magyarország kormánya és a Magyar Tudományos Akadémia
szorosan együtt kíván
működni
a vízgazdálkodásra és
a
csatornázásra irányuló fenntartható fejlesztési célok megvalósításában. A tudomány nagyban hozzájárulhat újfajta, hatékony technológiák kifejlesztéséhez, hathatós mutatók megállapításához, valamint a víz és a csatornázás területén fenntartható fejlődési célok kitűzéséhez.
Ahhoz, hogy bármiféle előrelépés történjen, további együttműködésre van szükség. A magyar állam egyszerre kíván kezdeményezői szerepben fellépni, illetve
a vízgazdálkodással és
csatornázással
kapcsolatos
kérdések
megoldásában tevékenyen közreműködni, miközben teljes mértékben az együttműködés előmozdítása és támogatása mellett foglalunk állást.
6
