A reneszánsz művészet kialakulásának gazdasági és társadalmi feltételei
Amikor a XV. században a gazdasági-társadalmi viszonyok megfelelően alakultak, rendkívüli erővel lobbant fel az a szellemi forradalom, amely létrehozta a modern tudomány, irodalom és művészet alapjait. Itáliában a középkori társadalom ereje már a XIII.-XIV. században meggyengült. A legfontosabb kereskedelmi főutak Itálián keresztül vezettek Európa északi országai felé. Így a feudális főurak mellette a kereskedők, bankárok és iparosok egyre nagyobb befolyásra tettek szert. Az uralkodó családok (Firenzében a Mediciek, Milánóban a Sforzák, Mantovában a Gonzagák, Genovában a Doriák, Riminiben a Malatesták stb.) hatalmi törekvéseiken túl abban is vetélkedték, hogy városaikat kulturális-művészeti szempontból is mind magasabbra emeljék. Egyre tudatosabban gyűjtötték és tanulmányozták az antik világ emlékeit. Az igazi emberi élet utáni vágyról kapta a nevét a humanizmus mozgalma, amely örökre összeforrott a reneszánsz korával. A mozgalom szellemi elődje Francesco Petrarca volt, aki írásaiban az embert állította a világ középpontjába. Az igazi reneszánsz ember a szó szoros értelmében életteljességre törekszik, a középkori ember aszketizmusával szemben. Az irodalomban tökéletes megfogalmazást nyert kor emberideálja Niccolo Machiavelli „Il principe” (a fejedelem) című művében.
A művész társadalmi helyzete Itáliában már a trecentóban kibontakozott béklyóiból az önálló művészegyéniség. Giotto vagy a Pisanok a koruk hódolattal vagy és szeretettel övezett művészei. A XV. században már fejedelmek és városok versengtek a művészek kegyeiért. Ebben a versenyben Toszkána fővárosa, Firenze volt az, aki élre került. Firenze az 1400-as évek idején hatalmának csúcsán állt. Vezető testületében jelentős szerep jutott a Medici kereskedőcsaládnak. Cosimo Medici Firenze korlátlan ura 30 évig irányította a város életét. Udvarát humanisták, filozófusok, művészek töltötték meg. Tudósait a világ minden részébe elküldte kéziratokat felkutatni, ezeket aztán az általa alapított San Marco könyvtárnak adta. Vitruvius építészeti könyvét is ekkor fedezték fel a San Gallen-i kolostorban, ami döntő fordulatot eredményezett a művészetelmélet szempontjából. Itt élt Ghiberti, Donatello, Masaccio, Fra Angelico, Sandro Botticelli. A quattrocento építészetében kezdettől kettős törekvés volt jelen. Filippo Brunelleschi a középkori építészetből kifejlesztett új módszert képviselte. A másik, humanista vonalat Leon Battista Alberti képviselte, fő feladatának az elméleti munkásságot tekintette: elmélyült klasszikus ismereteit tanulmányokban összegezte, majd építészeti munkásságában is igyekezett megvalósítani azokat. A reneszánszban egyre több világi épület épült. A városi középületek is új tartalommal telítődtek, a polgárság gazdagságát, erejét mutatják. Feltámad az ókori római villaépítészet. A reneszánsz, az új igényeknek megfelelően, földi hatalmat kifejezően, erőteljes statikus épületeket emel. Az épületek tömege egyszerű, a vízszintes és függőleges tagolások kiegyenlítődnek, szemben a gótika magasba törésével.
A kora reneszánsz építészet jellemzői A továbbra is jellemző egyházi építészet mellett jobban előtérbe kerültek a világi feladatok: tágas paloták, palazzók, kastélyok, polgárházak, városházák, iskolák, egyetemek, könyvtárak épültek. Polgári testületek székházakat építettek, s létrejöttek kórházak, színházak. Elméleti munkáiban több reneszánsz mester foglalkozik az ideális város tervezési kérdéseivel. Egységes terv szerint kiépített városi terek létesülnek. Téralakítás: A reneszánsz rendkereső szelleme azt kívánta, hogy a tér határozott egységgé záruljon, hogy tökéletesen kiegyensúlyozott s egy nézőpontból egyszerre teljes egészében áttekinthető legyen. Ennek a követelménynek első sorban a középpontos elrendezés felel meg. A reneszánsz legjellegzetesebb térformája tehát az egyszerű és bővített centrális tér. Tömegalakítás: A reneszánsz építészet a gótika magasba törő tömegeivel ellentétben a kiegyensúlyozott, zárt hatású tömegformákat kedveli. Az összetett térrendszerű épületek tömegének alakításánál a reneszánsz mesterek az arányok egyensúlyával, az egymásra utaló részek harmonikus kapcsolatával biztosították az épület egyöntetű megjelenését. Alaktan: A reneszánsz az antik római építészet tagozatait veszi át és fejleszti tovább. A homlokzattagolásban az oszloprendek szerepe alapvető.
Firenze, Ponte Vecchio
Filippo Brunelleschi - Ospedale degli Innocenti
Filippo Brunelleschi - Pazzi kápolna
Filippo Brunelleschi – San Lorenzo, bazilika Firenze
Filippo Brunelleschi - Santo Spirito templom, Firenze
Filippo Brunelleschi - Palazzo Pitti
Michelozzo di Bartolomeo Michelozzi - Villa di Careggi
Michelozzo di Bartolomeo Michelozzi - Palazzo Medici-Riccardi
Michelozzo di Bartolomeo Michelozzi - San Marco kolostor
Giuliano da Sangallo - Palazzo Strozzi
Giuliano da Sangallo - Villa Medici, Poggio a Caiano
Leon Battista Alberti - Palazzo Rucellai
Leon Battista Alberti - Tempio Malatestiano Ferences templom, Rimini
Leon Battista Alberti - Santa Maria Novella
Leon battista Alberti - Sant'Andrea, Mantova
Urbino, Palazzo Ducale
Pietro Lombardo - Santa Maria dei Miracoli, Velence
A velenceiek gyakran helyeztek el sze
Loggia del Consiglio, Verona
Certosa templom, Pávia
