A reformáció, mint feladat Reformáció ünnepére készülünk,

MINDENRE VAN ERŐM A KRISZTUSBAN

MAROS-MEZŐSÉGI REFORMÁTUS EGYHÁZMEGYE

A reformáció, mint feladat Reformáció ünnepére készülünk, mely nekünk, protestánsoknak jeles alkalom. Ilyenkor hálát adunk Istennek életünket megtartó gondviseléséért és hitünket megújító kegyelmért. Szeretjük azt mondani, hogy ez a mi saJakab István, ját ünnepünk. Viszont ha kiesperes csit mélyebben belegondolunk abba, hogy mi is a reformáció, akkor alázatosan el kell ismernünk, hogy jóllehet csak mi, protestánsok ünnepeljük október 31-ét, mégsem sajátíthatjuk ki magunknak ezt az ünnepet (nem is kívánjuk ezt tenni), hiszen Isten az idők folyamán más felekezeteknek is adott reformációt, megújulást, melyért mi magunk is hálásak vagyunk. De mi is számunkra a reformáció? A sokféle válasz közül most csak egyet szeretnék kiemelni, amit a címben így fogalmaztam meg: a reformáció feladat. Mielőtt a feladatról szólnánk nagyon hangsúlyosan, mély hálával a szívünkben újból és újból megállapítjuk, hogy reformátusnak lenni Isten kegyelmi kiválasztásának ajándéka, nem véletlenül születtem magyarnak és nem véletlen vagyok a református egyház tagja! Isten különös kegyelme folytán itt, ebben az egyházban hívott el, itt ismertette meg velem az örök élet útját, itt álltam az Ő szolgálatába, és nem csak vallani szeretném református keresztyén hitemet, hanem vállalni is: megmaradni a hitben és megvallani életvitelszerűen, hogy kié vagyok. Nemcsak vallani, hanem vállalni is - ez minden református keresztyén ember feladata! Feladatunk annak a felismerésnek boldog tudatából fakad, hogy Istenhez tartozunk, Aki nem enged Tőle elszakadnunk, fogja a kezünket, ha eltévedünk, visszavezet magához és az övéihez. Boldogan valljuk, hogy nemcsak megajándékozott, hanem „szív szerint hajlandóvá és késszé tesz arra, hogy Őneki éljek” (H.K. 1 kérdés). Istenünk tehát megváltott és megigazított, ugyanakkor feladattal ruház fel, szolgálatba állít, küldetést, megbízatást ad!

Fontos kihangsúlyoznunk, hogy a reformáció nem pusztán egy emlékünnepély! Hálásan emlékezünk a reformáció kezdeteire, de mi ennél többet szeretnénk: egyik legfontosabb napi imádságunk, és szívünknek egyik legfőbb vágya egyéni és közösségi életünknek a Lélek általi megújulása. A folyamatos reformáció! Számunkra a reformáció nem a múlt egy fontos eseménye csupán, hanem folyamatosan történő, dinamikus valóság. Nem pusztán egy történelmi tény, mely évszázadokkal korábban megújította az egyházat és mozgásba lendítette a világot, hanem olyan valóság, ami tovább folytatódik az egyház életében, Jézus Krisztus testben való második eljöveteléig. A reformáció egyháza bűnbánatban lévő egyház, olyan egyház, amelyet az Ura mindig újra megvizsgál, próbának vet alá. Arra nevel, hogy igazán egyház legyen - az Ő egyháza. Olyan sereg, amelynek tagjai nem vitatkoznak egymással és a világgal, hanem szolgálnak az egyházban és a világban egyaránt. A keresztyén ember nem szidja a sötétséget, hanem világosságot gyújt! Jézus követői nem kivonulnak a világból, hanem felmutatják azt, hogy a keresztyénség nem pusztán egy ideológia, hanem életforma, olyan életerő, ami szolgálatra késztet és képesít. A református ember alázattal és hálásan vallja, hogy deformálódott életét a nagy „reformer”, Jézus Krisztus elkezdte visszaalakítani Isten eredeti tervének és szándékának megfelelően. Mindannyian tapasztaljuk, hogy aki ma meg akar maradni az egyházban, annak ezt egyre öntudatosabban, egyre elszántabban kell tennie. Ma már nem elég beleszületni egy közösségbe, a közösséghez való tartozás tudatos és következetes döntést, elköteleződést igényel. Egyre nyilvánvalóbbá válik világunkban, hogy az egyházhoz való tartozás nem dísz, nem is természetes velejárója az emberi életnek, hanem öntudatos és szándékos Krisztus-követés. Ajándék, hogy beleszülettem a református egyházba, kegyelem, hogy megkeresett és megtalált Megváltó Uram, feladatom, hogy megmaradjak Krisztusban és népe körében, szolgálva Őt odaszentelt szívvel!

II. évfolyam, 18. szám 2014. október

A tartalomból:

Veress László igemagyarázatai

2

A reformátorok 3 tanítása az élet értelméről Lőrincz István írása

Nőszövetségi konferencia Mezőbodonban

4

Fórizs Éva gondolatai

A Presbiteri Szövetség kerületi konferenciája

5

Molnár Csaba beszámolója

Szórvénykollé- 6 gium avatás Nagysármáson Balázs Lajos beszámolója

Test és Lélek Gállné Szabó Tünde

7

2

Maros-Mezőségi Kéve

CSENDES PERCEK – NAPI GONDOLATOK

Veress László, református lelkész, Marosszentkirály Mintha valami gonosz varázslat ülne rajtunk: gyerekként végtelen hosszúságúnak tűnt nem csupán egy év, hanem még egy nap, sőt egyetlen óra is. Ma már csupán egyetlen pillanatnak tűnik még egy hosszú, fárasztó hét is. Ilyenkor eszünkbe juthat sok mulasztásunk, az, hogy mennyi elintézetlen ügyünk maradt. Az idő múlásával egyre nyomasztóbbá válik ez az állandó restancia-érzés. Még nagyobb baj, hogy egyre több gond nehezedik ránk. Egyetlen rövid hét alatt annyi sértés, bántalom érhet bennünket! Így észre sem veszszük, hogy miközben időhiányra panaszkodunk, valójában az a gond, hogy sok időt felemészt a sértések, csalódások feldolgozása.

Hatodik nap (péntek): Mivel gazdagítod ne érezte volna: ahogy telik az idő s egyre idősebbek leszünk, egyre gyorsabban telnek a nakapcsolataidat? Textus: Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet pok, a hónapok és az évek. Mintha valami gomegcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja nosz varázslat ülne rajtunk, gyerekként végtelen hosszúságúnak tűnt nem csupán egy év, hanem aratni is. (Gal 6,7) Egy csoportdinamikai képzés kezdetén a még egy nap, sőt egyetlen óra is. Ma már csupán vezető felszólította a résztvevőket: álljanak kör- egyetlen pillanatnak tűnik még egy hosszú, be és kapaszkodjanak szorosan egymásba. fárasztó hét is. Ilyenkor eszünkbe juthat sok mu„Képzeljük el, hogy ez a barátság kútja” – lasztásunk, az, hogy mennyi elintézetlen ügyünk mondta a kört alkotóknak, majd így folytatta: maradt. Az idő múlásával egyre nyomasztóbbá „Mindenki sorolja fel, hogy mit dobna ebbe a válik ez az állandó restancia-érzés. Még nagyobb kútba és mit merítene ki onnan.” „Én bedobnám baj, hogy egyre több gond nehezedik ránk. minden csalódásomat, és egy kis sikert merí- Egyetlen rövid hét alatt annyi sértés, bántalom tenék innen”– szólalt meg rövid hallgatás után érhet bennünket! Így észre sem vesszük, hogy valaki. „Én bedobom a keserűségemet és merí- miközben időhiányra panaszkodunk, valójában tek egy kis örömöt.”- mondta a második. „Bedo- az a gond, hogy sok időt felemészt a sértések, bom minden tévedésemet, hogy holtbiztos csalódások feldolgozása. Szívünk megkeményedik, és érzéketlenné válunk az igazán fontos megoldásokat meríthessek.” Kálvin – nyilatkozott a Mezőcsáton János szobra harmadik. És ez így ment végig, míg sorra nem dolgok számára. Beállunk a taposómalomba, s került mindenki. Senkinek nem tűnt fel: miköz- végezzük a mindennapi robotmunkát. Ebben a ben valami rosszat dobott volna abba a jelképes helyzetben szólít meg minket Isten igéje: ma, ha kútba, valami jót szeretett volna onnan kimerí- az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a teni. Lehetséges ez? Ha egy kútba szemetet do- szíveteket! Gondolkodj el rajta: van-e múlanbunk vagy mérget öntünk, meríthetünk még dóbb, mint a mai nap? Amit ma elmulasztasz, azt onnan mi magunk, vagy az utánunk következő holnap talán nem tudod már megtenni. Ma még iható, üdítő vizet? A baj az, hogy sajnos ponto- szól hozzád Isten, holnap talán már nem. Ne san így viselkedünk az életben is. Kapcsola- keményítsd meg a szíved: szeress, cselekedj tainktól, a minket körülvevőktől midig elvárunk most, ma, amíg nem késő. (Részlet az Erdély valamit úgy, hogy közben mi magunk nem Tv Megálló című műsorában elhangzott teszünk értük semmit. Naponta hazahozzuk a igehirdetés-sorozatból.) munkahelyről a rosszkedvünket, és elvárjuk, hogy párunk kedves és türelmes legyen velünk. Meg kell tanulnunk: ahhoz, hogy kapcsolataink (házasságunk, a légkör baráti körünkben és munkahelyünkön, gyülekezeti életünk) frissítő és üdítő legyen, ahhoz nekünk is mindig a legjobbat kell beleadnunk. Közeledik a hétvége. Megfáradtál? Tele vagy keserűséggel? Fordulj Jézushoz, aki ezt mondja: Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék! (Ján7,37) Ő, aki valóban kiapadhatatlan forrás, az élet vizét kínálja neked, hogy merítsél az ő szeretetéből és türelméből, hogy ezzel gazdagítsd és tedd szebbé, gyümölcsözővé kapcsolataidat. Hetedik nap (szombat): Használd ki a mai napot! Textus: Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket! (Zsid 3,15) Hétvégén sokan riadtan kapják fel a fejüket: jaj, megint elmúlt egy hét! Csak most volt hétfő, s máris itt van a hét vége. Hétvégén félelmetesen igazzá válik az, amit a Szentírás repülő időnek, a társadalomtudomány gyorsuló időnek nevez. Ki

Szent és profán (fotó: Sütő Alpár)

II. évfolyam, 18. szám

3

A reformátorok tanítása az élet értelméről A reformáció évszázada, a 16-ik, század egy ket és kegyességet megtalálni, kitapogatni. Kálvin nagyon zűrzavaros és nehéz időszak volt, sok erre azt mondja: nem ez a helyes út, mert az Isten feszültséggel, veszéllyel, nyomorúságokkal telve. dicsőségének keresése az ember életének fő célja. Gondoljunk csak a pestisjárványokra, aztán a Kálvin az élet értelmét abban látja, hogy mi minháborúkra, amik ebben a században folytak. denben törekedjünk Istent dicsőíteni. Mi nem önNagyon sok fiatalasszony halt meg gyermekágy- magunkért élünk, hanem az Ő dicsőségére. Erre teban, a gyermekhalandóság is óriási méreteket remtett minket Isten. Kálvin rengeteget hadakozik öltött. A festők, például Dürer képei is mutatják, azokkal, akik megelégednek a földiekkel, és Istenhogy az emberek egyfajta apokaliptikus hangulat- nel nem törődnek, másrészt azokkal is, akik magukkal elégednek meg, és azt gondolják, hogy az a fonban éltek. A késői középkorban alakult ki az „ars beata tos, amit ők gondolnak és tesznek (a saját tisztesmoriendi” vagyis a boldog halál művészete. Képek ségük, pozíciójuk, teljesítményeik, vallásosságuk). Az Institutióban is értékes dolgokat tanít Kálvin egész sora ábrázolja, hogy a haldokló ott fekszik a halálos ágyán. Isten maga és az angyalok ott állnak a az élet értelméről. Feszültséget lát aközött, hogy a halálos ágy körül. De az ördög és az ő angyalai is mi életünk egyrészt Istenre néz, másrészt, hogy mi jelen vannak. Pontosan elő volt írva, hogy a is felelősek vagyunk minden cselekedetünkért. A keresztyén embernek hogyan kell meghalnia. En- keresztyén ember Isten dicsőségét kell, hogy keresAnek marosszentkirályi gyülekezet kórusa a Vártemplomban megvoltak a maguk jól körülhatárolt szabályai. se, mert ezért teremtetett erre a földre, ez az ő életéAz élet értelme felőli kérdések főleg ezekben a nek az értelme és ezt a mindennapi élet konkrét pillanatokban törtek elő elemi erővel. Luther is írt cselekedeteiben kell megvalósítania. Kálvin nem egy prédikációt a halálról, meghalásról, ebben há- veszi ki az embert a társadalomból, ahogy azt a rom dolog feltűnő. Az első az, hogy a keresztyén szerzetesek tették. Ez nem Isten akarata, Kálvin a ember számára életben és halálban az a vigasztalás, szerzetességet a harc elől való menekülésnek hogy ő Jézus Krisztus tulajdona. Ez adja meg az tekinti. Kálvin teológiájára jellemző, hogy abban a élet értelmét. Ő tudja, hogy miért, pontosabban fogalmazva kiért él. Luther ebben a prédikációban keresztyén ember olyan, mint az őrségben levő azt mondja: ha reád tör a halál, akkor az vígasz- katona. Ő a keresztyén életre sokszor használ katotaljon meg, hogy az Úré vagy. A keresztyén ember nai fogalmakat. Ennek oka a bűnbeesés. Az ember ezért sohasem mondhatja: én semmiért se éltem, elfordult Istentől, ezáltal az ember istenellenes erők életemnek nem volt értelme. Ő nem az ismeretlen, hatalmába került. Az Isten dicsőségére való titokzatos sors, vagy épp a halál játékszere. Valaki törekvés harcban valósul meg. Harcolnunk kell könyörült rajta, minden nyomorúságával együtt kifelé, a világ felé, de befelé, a saját szívünk gonosz kívánságai ellen is. A keresztyénnek szüntelen elfogadta. A második dolog a hit. Csak hit által lehet az Úré fegyverben kell lennie, és éberen kell őrködnie, lenni. Az életnek tehát akkor van értelme, ha a hit ezért soha nem lehet nyugalma. (folytatás az 5. által az Úré leszünk, hit nélkül valóban csak az oldalon) értelmetlenség marad, Reformátusok és katolikusok hitvitája, 16. századi ismeretlen holland festő műve. szüntelen az leselkedik és tör reánk. A hit nem csak Krisztusévá tesz, de a legnehezebb helyzetekben nyugalmat is ad. Harmadszor azt mondja Luther, hogy az élet értelme nem pusztán a földi létben, hanem Krisztusban van. Kálvinnak is szép üzenete van ebben a kérdésben. A Sadoletushoz írott 1539-es levelében egy egész rész szól erről. A katolikus papok önvizsgálatra szólítanak fel, hogy az ember próbálja Sütő Alpár meg magában az erényeMezőpaniti „sírkőmúzeum“ -fotó: a szerző felvétele

Lőrincz István, református lelkész, Marosvásárhely

... a keresztyén ember számára életben és halálban az a vigasztalás, hogy ő Jézus Krisztus tulajdona. Ez adja meg az élet értelmét. Ő tudja, hogy miért, pontosabban fogalmazva kiért él. Luther ebben a prédikációban azt mondja: ha reád tör a halál, akkor az vigasztaljon meg, hogy az Úré vagy. A keresztyén ember ezért sohasem mondhatja: én semmiért se éltem, életemnek nem volt értelme. Ő nem az ismeretlen, titokzatos sors, vagy épp a halál játékszere. Valaki könyörült rajta, minden nyomorúságával együtt elfogadta.

4


Nőszövetségi Konferencia Mezőbodonban

Fórika Éva, nyugalmazott zenetenár, Mezőbodon

A kis mezőségi templomot már az 1300-as években írásos dokumentumban említették, tehát egy nagyon régi és jelentős történelemmel rendelkező templomról van szó, amelyet erre az alkalomra nem csak a megszokott varrottasok, hanem a falon még piros muskátlis cserepek is díszítettek, ez pedig az egész találkozónak egy vidám, mosolygós hangulatot kölcsönzött. A templom orgonája Bodor Péter műve, már csak három ilyen van a világon, és ez az egyedüli, amelyik teljesen eredeti formájában maradt fenn.

Első alkalommal vettem részt ilyen találkozón, bodoni, tevékenysége és lelkesedése, meg tempéppen ezért eléggé kíváncsi voltam, hogy mi lesz lomlátogatása okán a legaktívabb gyülekezetek majd az a plusz, amiért ez a találkozó ennyi embert közé sorolhatjuk, ezt gondolom mindenki jóérMezőbodonba hozott. Összesen huszonhárom zéssel nyugtázta. A kis mezőségi templomot már gyülekezetből jelentkeztek és érkeztek delegátu- az 1300-as években írásos dokumentumban emlísok, nagyon sokat közülük elkísért a helyi lelkész is. tették, tehát egy nagyon régi és jelentős történeAz ideérkezőket nemcsak ragyogó napsütés lemmel rendelkező templomról van szó, amelyet fogadta, hanem mosolygó arcú bodoni asszonyok erre az alkalomra nem csak a megszokott varrotkínálgattak és fogadtak mindenkit feketekávéval, tasok, hanem a falon még piros muskátlis cserepek kaláccsal, süteménnyel, ásványvízzel, ez már az is díszítettek, ez pedig az egész találkozónak egy indulásnak is nagyon barátságos hangulatot adott. vidám, mosolygós hangulatot kölcsönzött. A Erre az alkalomra elkészült a templom bejárata templom orgonája Bodor Péter műve, már csak előtt egy mini-park, egy kis pihenőhely, ahová három ilyen van a világon, és ez az egyedüli, majd virágok fognak kerülni és ahol padokat amelyik teljesen eredeti formájában maradt fenn. A konferencia fénypontja egy remekbeszabott helyeztek el, mindezt egy adományból sikerült megvalósítani. Ez a közvetlenül a templom mellett előadás volt, amelyet a Kispetriből, Kalotaszegről lévő kis pihenőpark nagyon alkalmas volt arra, érkezett lelkésznő, Bántó-Tamás Csilla Andrea hogy az ideérkezők körülnézhessenek, lepillant- tartott „Mondj Igent a nőre” címmel. Nagyon hassanak és rálássanak Bodon szépségeire. A eleven, színes, könnyed előadás volt, amelyet fitemplom ugyanis egy dombon fekszik, a dombok- gyelemmel követett mindenki. Igazán hiánypótló kal és erdőkkel övezett kis falu nagyon szép volt az előadásban az, hogy egy sok hozzáértéssel, látványt nyújt. A konferencia közös énektanulással bölcsességgel, és komoly ismeretekkel rendelkező indult, ez mindenkit ráhangolt a továbbiakra, és előadót hallhattunk a párkapcsolat problémáiról mivel a közös éneklés volt az első kellemes beszélni. Azáltal, hogy egy mélyen hívő és az isteni meglepetés, szerintem sokan felkapták a fejüket gondviselésben és útmutatásban bízó előadó azok közül, akik kicsiny és esetleg rosszul éneklő mondta el mindezt, olyan szemszögből tudott rágyülekezetből érkeztek, arra, hogy a kétszáz körüli mutatni a problémák okaira, amely valódi szellemi létszámú gyülekezet együtt, tisztán és csengőn, szintet jelentett a kérdés megvilágításában. Így szépen tud énekelni. Nyílván, az egész templomot mindenki úgy érezhette, hogy tanulságos volt betöltötte ez az ének, ez nagyon szép indítást számára az, amit hallott, és ennek a fényében a saját jelentett a konferencia számára. Az isten- életében nem csupán ráláthat a hibákra, hanem tiszteleten Szép Ildikó lelkésznő prédikált a talán az első lépést is megteheti ezeknek a Zsidókhoz írt levél 12, 1-3 alapján. Ezt egészítette kijavítására. Úgy láttam, hogy 30-as korosztálybeli fotó: Kiss Gábor (reformatus.ro) férfiak is jegyzeteltek. De a fiatal lányoktól kezdve, ki nagyon szépen a mezőbodoni kórus éneklése, önkéntesek templom előtt karzaton ültek,a mezőszengyeli az idős asszonyokig, akik melyet Szántó Tünde tiszteletes asszony vezetett. akik aSzorgos A következőkben Szántó Mihály lelkész ismertette mögött már több évtizedes házasság van, minröviden a gyülekezeti élet fontosabb mozzanatait, denki nagyon nagy figyelemmel és örömmel fotó: Nagy Ilike hallgatta ezt az előadást, köszönet érte! A jó hangués a falu, a templom történetét. Itt gondolom, újabb meglepetés adódott, mivel létszámában nem latú előadás után a jelenlévők levonultak a művelőtartozik a legnagyobb gyülekezetek közé a mező- dési otthonba, ahol megterített hosszú asztalok vártak, sok-sok virág volt ez alkalommal is az asztalokon, kis vizespoharakban tarka virágok, mintha a virágok nyelvén mondták volna el a bodoniak: „szeretettel várunk!” A közösen elköltött ebéd mintegy megkoronázta a konferenciát, úgy éreztük mintha egy szertartásnak a lezáró része lett volna. Jakab István esperes úr elmondta: a konferenciának sikerült az embereket közös nevezőre hozni, egybehangolni a sok helyről érkezett résztvevőket, és ezáltal mindenki megkapta azt a lelki pluszt, amivel aztán mosolygós arccal térhetett vissza a hétköznapi munkájához. (Agnus Rádió)


5

A reformátorok tanítása az élet értelméről (folytatás a 3. oldalról) A célt még nem értük el, útban vagyunk, Kálvin ezt szüntelenül hangsúlyozza. A keresztyén ember kettősségben él. Egyrészt ott van benne az önmegtagadás, a kereszthordozás, másrészt ott van az is, hogy Isten teremtett világa jó, és mértékletességgel lehet élvezni annak javait. A kettő közötti harmóniát Isten dicsőségének keresése biztosítja. Kálvinnál nagyon hangsúlyos a keresztyén reménység is. A hit az édesanya, a reménység pedig a leánya. Aki hit által az Isten dicsőségét keresi, annak van reménysége. A reménység testté lett, ez maga Jézus Krisztus. A reménység a jövőre néz, erről Kálvin sokat tanított.

Egyrészt beismerte, hogy még ő sem tudja azon dolgokat, amiket Isten még nem jelentett ki. A jövőről a Szentírás nagyon keveset ír, de mindez nekünk elég ahhoz, hogy drága reménységgel és örömmel töltsön el. Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a reformátorok tanítása szerint az élet értelme Istenben, Krisztusban, a hitben és reménységben és az Isten dicsőségét kereső életfolytatásban van. Az életnek még akkor is van értelme, amikor katasztrófák árnyékában zajlik. (Részlet Az élet értelme című előadásból)

...a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. Áldás, békesség Istentől a kedves olvasónak, én is ezt kaptam az Atyától Kolozsváron, ahol többedmagammal vettem részt a Presbiteri Szövetség kerületi konferenciáján, augusztus 29-30. között. A regisztráció és az ismerősök köszöntése után a nyitó áhítat igazi örömhírrel szolgált, igazi evangéliummal: „Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését”- engem, az árvát valaki vár és nem akárhogyan, hanem sóvárogva. Nt. Szegedi László szolgatársunk hirdette az evangéliumot és hangolt fel a következő előadásra, amelyet dr. Balogh Csaba, a református teológiai intézmény tanára tartott a hallgatóságnak, A tisztségek kialakulása és tartalma az Ószövetség idején címmel. „És monda Mózesnek: Jöjj fel az Úrhoz te és Áron, Nádáb és Abihu, és az Izráel vénei közül hetvenen, és hajtsátok meg magatokat előtte távolról.“ A görög nyelvben a vén megfelelője presbiterion, melynek magyarosított változata a presbiter. Isteni kérésre jött létre az első presbitérium, melynek feladata mai napig nem változott: segíteni a vezetőknek Isten által kirendelt munkájukban. Ez a szolgálat az a munkakör, amelyre elhívnak, kineveznek valakit. Az Úr szerez létjogosultságot ennek a tisztségnek, az Ő parancsára nevez ki a közösség. A presbiter választása fontos dolog, és ez a közösségen múlik, az Atya nem nevez ki senkit név szerint, ez az én, a te, a mi feladatunk. Régi közmondásunk mondja azt, hogy minden nép (közösség) megérdemli elöljáróit. Sok helyütt presbiterválasztások elé néz a gyülekezett, döntsünk bölcsen, imádkozunk útmutatásért, hogy a megfelelő hitben vén legyen a mi elöljárónk. Te pedig, kedves jelenlegi vagy jövendőbeli presbiter, ne felejtsd, hogy célod a közösséget szolgálni annak jó működését. Felelősséged van: „Azt a szolgát, aki ismerte urának akaratát, és nem végezte el, sem annak akarata

szerint nem cselekedett, sokkal büntetik meg, azt pedig, aki nem tudta, és büntetésre méltó dolgokat cselekedett, kevesebbel büntetik meg. Akinek sokat adtak, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól többet várnak el.” (Luk 12, 47-48) Az előadó felszántotta a hallgatóság lelkét és elültette a hit magvait, az előadás után félrevonultunk kiscsoportos megbeszélésekre, megosztani egymással az elhangzottakról való véleményünket. Körülnéztünk, mindenki a saját háza táján, hogyan is van ez a mi egyházközségünkben. Sokan, és jó magam is abban a tévedésben éltem/éltünk, hogy ha az Úr nem akarja, az illetőből nem lesz presbiter. Elfelejtjük, hogy csak a tisztség van elrendelve a Mi Atyánktól, a személy megnevezése a mi feladatunk. Végezzük hát ezt a feladatott isteni bölcsességgel és felelősségteljesen. Kedves atyámfiai, így állva a presbiterválasztásokhoz nem a politikum, vagyon, szakma, szimpátia vagy rokonsági fok fog dönteni. Keresetek megfelelő presbitert, megítélve őt gyümölcsei alapján, és imádkozatok érte, hogy méltó legyen az égi Atyát szolgálni és benneteket képviselni, így semmi rossz nem befolyásolhat benneteket a döntésben. Ti pedig szolgatársaim velem együtt fel ne fuvalkodjatok, kövessétek János példáját, ne magatokra mutassatok, hanem arra, aki az Alfa és Omega, az Úr Jézus Krisztusra. Hallgassátok amit ő tanít: „De ti nem úgy: hanem aki legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint aki legkisebb; és aki fő, mint aki szolgál.”

A székelykövesdi gyülekezet kórusa

Molnár Csaba, presbiter, Marosvásárhely

A presbiter választása fontos dolog, és ez a közösségen múlik, az Atya nem nevez ki senkit név szerint, ez az én, a te, a mi feladatunk. Régi közmondásunk mondja azt, hogy minden nép (közösség) megérdemli elöljáróit. Sok helyütt presbiter-választások elé néz a gyülekezett, döntsünk bölcsen, imádkozunk útmutatásért, hogy a megfelelő hitben vén legyen a mi elöljárónk.

6


„Tanítsd a gyermeket...“

Balázs Lajos, református lelkész, Nagysármás

2012. szeptemberében már eldőlt, hogy melyik legyen az az ingatlan, amely később bentlakásul fog szolgálni a szórványban élő gyermekek számára. Már csak az anyagiakról kellett gondoskodni. Isten gondoskodott, és támogatók is akadtak: az Emberi Erőforrás Minisztériuma, a BGA, a Balassi Intézet, a Communitas Alapítvány, magánszemélyek, tehetős emberek. Köszönet érte!

„Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint, még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól.”(Péld 22,6, Károli ford.) Ebben a tárgyban, már évtizedre szóló törekvés indult be az egyház és a magyarság képviselői részéről. Olyan emberek szánták el magukat a cselekvésre, akik nem távoztak el az egykori jó iskolájuk módja szerinti útmutatástól. Fájdalmas tapasztalatok a Nagysármás körüli településeken. Itt-ott egy-egy magyar, vagy vegyes család kevés gyermekkel. Ezeket összegyűjteni – a szüleik meggyőzése után – nem kevés feladat. Összegyűjteni azon más gyermekek mellé, akikkel közösen egy-egy osztályt alkothatnának a sármási elemi iskolában. A mai Nagysármás magyar lakosságának a lélekszáma az elmúlt évszázad legelején élő lakosság lélekszámához hasonlít. A közben megsokasodó lélekszám visszaesett és amíg akkor nem volt probléma a kevés gyermek az iskolákban, most annál inkább, mintegy egyharmadára eset vissza a településen élő magyar gyermekek száma. 2012 nyarának végén a sármási pedagógusok jelezték a vész beálltát: nem indulhat új, egész osztály a kicsik számára, tanítói és óvónői állások szűnhetnek meg a magyar tagozaton. Tanácstalanok voltak. Vetési László szórványgondozóhoz fordultak az ügyben, aki nagy szívességgel

ajánlotta a „Kallós Alapítvány”megkeresését. Megtörtént. Lett iskolabusz gyermekek ingáztatására. Az ingázás azonban nem volt könnyű a 11 gyermek számára, több mint 50 km-es körzetből. Gyorsan cselekedni kellett. 2012. szeptemberében már eldőlt, hogy melyik legyen az az ingatlan, amely később bentlakásul fog szolgálni a szórványban élő gyermekek számára. Már csak az anyagiakról kellett gondoskodni. Isten gondoskodott, és támogatók is akadtak: az Emberi Erőforrás Minisztériuma, a BGA, a Balassi Intézet, a Communitas Alapítvány, magánszemélyek, tehetős emberek. Köszönet érte! Így kerülhetett sor idén, szeptember 28-án, a felújított parókiális épület felavatására, amely otthona lesz a szórványból idehozott és magyarul tanulni vágyó gyermekeknek. Szép ünnepség közepette zajlott a felavatás, jeles személyiségek jelenlétében, de a nehezebbje ezután következik. A berendezési tárgyak, fűtés megoldása, közköltségek, pedagógusok fizetése, gyermekek étkeztetése, stb., anyagi megterhelést jelentenek. És mégis mindezektől függetlenül arra kell összpontosítani: hadd tanulhasson a gyermek, hogy „mikor megvénhedik” is, emlékezzen arra, hogy kitől tanult és milyen áldozatok árán – magyar nyelven.

Reményik Sándor: Templom és iskola

Kigyulladt gyermek-homlokom. Azóta hányszor éltem át ott Lelkem zsenge tavasz-korát! Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát!

Ti nem akartok semmi rosszat, Isten a tanútok reá. De nincsen, aki köztetek Báldi templombelső (fotó: Magyari Hunor) E szent harcot ne állaná. Ehhez Isten mindannyitoknak Vitathatatlan jogot ád: Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát! Ti megbecsültök minden rendet, Melyen a béke alapul. De ne halljátok soha többé Isten igéjét magyarul?! S gyermeketek az iskolában Ne hallja szülőjé szavát?! Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát! E templom s iskola között Futkostam én is egykoron, S hűtöttem a templom falán fotó: Szántó Mihály

A koldusnak, a páriának, A jöttmentnek is van jogaŐsz Sándor Istenéhez apái módján És nyelvén fohászkodnia. Csak nektek ajánlgatják templomul Az útszélét s az égbolt sátorát? Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát! Kicsi fehér templomotokba Most minden erok tömörülnek. Kicsi fehér templom-padokba A holtak is mellétek ülnek. A nagyapáink, nagyanyáink, Szemükbe biztatás vagy vád: Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát! (1924)

Fiatalok csoportja a Kontrasztkiállításon


7

Test és Lélek A depresszió és az álmatlanság A depresszió egy tünetegyüttes. A depressziós személy aktivitása teljes mértékben gátolt, hangulata nyomott, s egy sor testi kísérő tünete is van, úgymint fáradtság, alvászavarok, étvágytalanság, székrekedés, fejfájás, heves szívdobogás, keresztcsonti fájdalmak, nőknél menstruációs zavarok és a testi funkciók gyengülése. A szó „elnyomást”, „elfojtást” jelent. Mi fojtogatja a depresszióst, illetve mi az, amit elfojt? l. Agresszió. A ki nem fejezett agresszió testi tünetekben nyilvánulhat meg, de a psziché területén depresszióhoz vezet. Az az agresszió, amelyet blokkolunk, befelé fordul, s az egyént támadja meg. A depressziósnak mindene fáj. Az önmaga ellen fordított agresszió legnyilvánvalóbb kifejezési formáját az öngyilkosságban találja meg. Öngyilkossági szándék esetén mindig annak kell utánanéznünk, valójában kire is vonatkozik a gyilkossági szándék. 2. Felelősség. A depresszió – ha az öngyilkosságtól eltekintünk – a felelősség elutasításának legszélsőségesebb formája. Aki depressziós, az nem cselekszik, csak vegetál, inkább holt, mint élő. A felelősségvállalástól való félelem ott áll minden depresszió előterében, és akkor erősödik fel, amikor a személy új életfázisba lép. (nyugdíjba vonulás, társ elvesztése, szülés – anyaság felelőssége) 3. Lemondás: magány – öregség – halál. A depresszióban a páciens rákényszerül arra, hogy halál és elmúlás kérdéskörével szembesüljön. A konfliktus itt az, hogy a páciens ugyanúgy fél az élettől, mint a haláltól. A depresszív személyiség szorong az aktív élettől és annak felelősségétől és a magánytól, s szüksége van olyan emberekre, akikre támaszkodhat. A depresszió külső kiváltó oka gyakran a referenciaszemély elvesztése vagy a tőle való elválás. A depressziós ember nagyon magányos – de nem akar egyedül élni, s nem akarja vállalni a felelősséget. Az álmatlanság Az alvás alapvető életszükséglet és egyedülálló jelenség. Mindnyájan tudunk aludni anélkül, hogy valaha is tanultuk volna, mégsem tudjuk, hogy ez hogyan történik. Az elalvás megköveteli tőlünk, hogy minden kontrolltól, minden szándéktól, minden aktivitástól megszabaduljunk. Az elalvás odaadást és ősbizalmat, az ismeretlen bebocsátását követeli meg tőlünk. Az alvást nem tudjuk kényszerrel, önuralommal, akarattal vagy törekvéssel magunkra erőltetni. Az aktív akarás az alvás megakadályozásának legbiztosabb módja. Nem tehetünk

többet, mint hogy megteremtjük a kedvező előfeltételeket, utána azonban türelmesen kell várnunk, s bíznunk abban, hogy megtörténik; leszáll ránk a jótékony álom. Mindaz, amit az alvás (és a halál) követel tőlünk, nem tartozik éppen az erősségeink közé. Mindnyájan túlságosan erősen lehorgonyoztunk aktivitáspólusunknál, túlságosan is büszkék vagyunk arra, amit teszünk, túlságosan is függünk intellektusunktól és bizalmatlanságot kifejező állandó kontrollálási vágyunktól ahhoz, hogy az odaadás, a bizalom, az elengedettség magatartásunk természetes része legyen. Így senkit sem lephet meg, hogy az álmatlanság (a fejfájás mellett!) civilizációnk leggyakoribb egészségzavarai közé tartozik. Félünk érzéseinktől, a rossztól, a sötéttől és a haláltól. Betegesen ragaszkodunk intellektusunkhoz, hétköznapi tudatunkhoz, s azt gondoljuk, ezek segítségével mindent átlátunk. Nem tudjuk „elengedni magunkat”. Teljes kontrollt szeretnénk az életünk, gondolataink, érzéseink fölött, ami konkrétan a pihentető alvásban valósulhatna meg. Ennek ellenére vágyunk az alvásra, érezzük a szükségességét. Az ébrenlét és alvás, az élet és halál életünk egyensúlyban tartásának elengedhetetlen része. Aki álmatlanságban, illetve alvási zavarban szenved, annak nehézségei vannak, illetve fél feladni tudatos kontrollját, s rábízni magát tudattalanjára. Az álmatlanságban szenvedőnek meg kellene tanulnia tudatosan lezárni egy napot, és foglalkoznia kellene lelke tudattalan területeivel, hogy megtudhassa, mitől is fél annyira. Az ilyen egyénnek fontos témája a mulandóság és a halál. Hiányzik belőle az ősbizalom, az odaadás képessége. Túlságosan is azonosul a benne levő „cselekvő”-vel, képtelen kiszolgáltatni magát. A számolás ősidők óta bevált trükkje is csak azért eredményes, mert segít kikapcsolni az intellektust. Minden monotónia, mely untatja a bal agyféltekét, arra készteti azt, hogy dominanciájából engedjen. A túlzott alvásigény az előzővel ellentétes problematikára utal. Akinek kielégítő alvásmennyiség után alapvetően nehézségei vannak a felébredéssel és a felkeléssel, annak szembe kell néznie a nappaltól, az aktivitástól és teljesítménytől való félelmével. Felébredni és nekikezdeni a napnak nem más, mint aktívnak lenni, cselekedni, s ezért viselni a felelősséget.

Gállné Szabó Tünde református lelkész, Várhegy Imádság

“Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek.” (Mt 5,6) Áldott mennyei Atya! Isteni igazságodról ismernek a népek és kegyelmedért magasztalnak megváltott gyermekeid. Köszönjük, hogy mi is tudhatjuk, igazságod nem tud és nem akar szemet hunyni a bűn felett. De légy áldott, hogy nem a büntetés jogán szólsz hozzánk, hanem Krisztus által átvehetjük a megváltás ajándékát is. Kérünk, taníts minket alázatra, hogy ne emberi igazságokban elsüllyedve ítélkezzünk a világ és testvéreink fölött, hanem várjuk életünk minden napján azt az igazságos Krisztust, aki megítéli az életünket és mennyei kegyelmébe fogad. Legyen áldott a Te jelentkezés: www.alphakurzus.hu mennyei igazságod! további információk: Ámen

[email protected]


Ellopott gyerekkor Érdeklődéssel hallgatom, amint felnőtt emberek elelbeszélgetnek a gyerekkorukról. „Amikor gyermekek voltunk…” kezdik, és árad belőlük a derűs emlékezés. Mosolyognak, nagyokat nevetnek a közös kalandokon. Azt is megjegyzik, hogy milyen kevés idejük maradt a tanulásra, de mégis mintha könnyebb, érthetőbb lett volna az iskola. Ezek a felnőttek csodálkoznak azon, hogy „a mai gyermekek” egész nap tanulhatnak, mégis szinte csak panasz van róluk az iskolában. Gondoltam, utánajárok a nagy rejtélynek. Én is jól emlékszem a gyerekkoromra. Sokat tudnék mesélni. Abban is szinte biztos vagyok, hogy a tizenéveseket csak egy lenéző mosoly erejéig érintené meg mindaz, amit én érdekesnek, jónak, szépnek látok. A velem egykorúakkal, az idősebbekkel jól el tudunk beszélgetni felnőttként is a gyerekes dolgainkról. Ilyenkor azt hiszem, gyerekesen csillog a szemünk, gyerekesen kacagunk, újra gyerekek leszünk. Csak sajnálni tudom azokat a gyerekeket, akiknek nem lesz mit mesélniük, mert nincs gyerekkoruk. Egy virtuális világban zajlik az életük. Ott jelölik be a barátságokat egy fénykép vagy egy beszólás hatására, ott játszanak sokéletes élet-halál harcot. Ha tévednek, ott az „Undo” vagy a „Back” gomb, amivel elfeledtetik tévedésüket. Míg sok az ismeretlen barát, addig kevés az igazi, aki felemel, ha elesel. A gyerekkori kalandok

nagy része képernyőn történik, ami előbb-utóbb elvész, törlődik, és szinte senki sem fogja tudni, hogy volt gyerekkor. Igazából nem is volt, mert ellopta a nem megfelelően használt technika. A mai fiatal nem találja a helyét a valóságban, csak virtuálisan érzi otthon magát? Csak ott jó, ahol vissza lehet lépni, újra lehet kezdeni? Azért jó az internet, mert nem üt vissza? Jó az, ha több életünk is lehet? Mivé leszünk, ha megvonják tőlünk a virtuális lényünket? Akkor nem lesz újrakezdés! A valós életben a pofontól nem véd meg a vírusölő sem a tűzfal! És ha túl nagyot lépünk – nem ismerve korlátainkat – ott csont is törhet, és nincs ott a Vissza gomb! És életünk is csak egy van! Lesz-e mit meséljünk gyerekeiknek? Vagy a család és a gyerek is virtuális lesz már? Meg kell tanulnunk élni a valóságban! Együtt kell játszani. Umberto Eco világhírű egyetemi professzor szerint is fontos az élő játék: „Játék közben ismeri meg a gyermek a világot, mert azt mímeli, amit később valóságosan is tennie kell.” Mit tesznek azok a szülők, akik elmulasztják megismertetni gyerekeikkel a valóságot? Szilágyi Mihály, Mezőbergenye

Gyülekezeteink: Mezőkapus A Maros-Mezőségi Református Egyházmegye lapja Kiadja a Maros-Mezőségi Református Egyházmegy Esperesi Hivatala Marosvásárhely Bernády tér, 3. Tel: 0265-250051 marosmezosegikeve@ gmail.com www.refmarosmezo.ro Főszerkesztő: Les Zoltán Szerkesztők: Jakab István, Domahidi Béla, Nemes Gyula, Gállné Szabó Tünde, Szabó László Tördelőszerkesztő: Molnár Csaba Támogatók: TIMKO Illyés Tóth Sándor (Mezőcsávás) Pál István (Udvarfalva) Blondy Románia Presbiteri Szövetség A Maros-Mezőségi Református Egyházmegye gyülekezetei és hívei

PCHOUSE

Ent er

ISSN 2359 – 8751 ISSN-L 2359 – 8751 NYOMDA Novaprint Management SRL

Mezőkapus(Căpuşu de Câmpie) Mezőbándtól 9 kilométerre fekvő település. Szabó Frigyes, nyugalmazott lelkész tájékoztatása szerint, az ő szolgálatának idején (1918. december 15-1920. június 18. között), kinevezése után rögtön megkezdték a felekezeti iskola szervezését, mintegy 20-25 tanulóval. Ekkor a református hívek száma 250 körül volt. Ebben az időben bérelték ki a Csomós család udvarházát, ott rendezték be az iskolai termet, ott tartottak istentiszteletet, és ott kapott szállást, lakást maga a lelkész, árva testvéreivel. Szabó Frigyes Somosdra költözése után az iskolát bezárták, Konnáth Ferenc lévitát odahelyezték. Az iskolát, templomot patronálta Sándor János nagybirtokos, Desbordes Viktor, Zöldi Sándor postamester, Csomós Jenő, Csuport Ferenc gazdatiszt, dr. Vass András. 1940-es beszámolójában Konnáth Ferenc Kapuson 213, Nagyiklandon (szomszédos település) 73 református személyt tartott nyilván. Időközben, a kommunizmus hatására, a beolvadás és elvándorlás következményeként, csökkent a magyarok, a reformátusok száma. A gyülekezet utolsó önálló lelkésze Péntek Árpád volt. A

lelkészek Bándról vagy Oláhdellőről jöttek istentiszteletet tartani. 2000-ben a falut leányegyházközségként Madarasi-Feketéhez csatolták. A templomon kisebb javításokat végeztek a beszolgáló lelkészek és Kötő Sándor gondnok vezetésével, aki 29 éven át végezte az adminisztratív teendőket nagy pontossággal. Jelenleg (2012) a teljes javítás utolsó mozzanatait végzik. Eddig megtörtént a tetőcsere, a falak megerősítése, a belső vakolás. Már csak a külső vakolás maradt a javítás teljes befejezéséig. A gyülekezet jelenleg 40 lelket számlál. A gyermekek sajnos nagyon rosszul beszélnek már magyarul. (Károly Károly ref. lelkész)

fotó: Magyari Hunor

A reformáció, mint feladat Reformáció ünnepére készülünk,

Recommend Documents