A precessio és a mitoszok

Karmikus horoszkópértelmezések és horoszkóprendelés Kozma Botond Szilárd család-asztrológussal

A precessio és a mitoszok Kozma Szilárd: Kell-e módosítani az asztrológiai sorsképleteket a precessziós eltolódás miatt? Egy régi (És az utólag több életterületen is gyakorlati – Egészségi, párkapcsolati és sorsrendezési! - hasznot hozó horoszkópértelmezésemért igen hálás!) ügyfelem arra kért, hogy fejtsem ki, lehetõleg minél racionálisabban azt, hogy mi is az igazság azzal a „tudományos” feltételezéssel kapcsolatosan, hogy a föld precessziós mozgása miatt, az asztrológia állításai nem érvényesek. Illetve, hogy a klasszikus konstelláció-sorrendhez viszonyítva, másképp érvényesek. Tudniillik, a föld precessziós mozgása miatt, a konstellációk úgymond eltolódnak a földi idõszámítási és évszakváltási idõpontokhoz viszonyítva, és pl. minden 2650 év után, egy - egy másik, vagyis a következõ konstelláció jelenik meg az égbolton (A konstellációk ismert, klasszikus sorrendiségével ellentétes irányban soron következõ) pl. a tavaszi napéjegyenlõség idején. Ezért, azok a szgboltonemélyek, akiknek az asztrológiáról a bolygóknak és a konstellációknak a misztikus, vagy természeti „hatása” jut eszébe, és nem az egyetemes létezés analógia-törvényének a következményei, különbözõ elméleteket kezdtek gyártani arról, hogy a klasszikus asztrológia állításai érvénytelenek. Értesüléseim szerint, még egy olyan, magát asztrológusnak nevezõ személy is akadt Budapesten, aki elõadásokat tart a témában, azt magyarázván, hogy miféle kacifántos eljárások bevezetése szükséges ahhoz, hogy a földi évszakoknak, illetve hónap-jellegeknek megfelelõ „reális” sorsképleteket kapjunk. Az elsõ reakcióm természetesen az volt, hogy megkérdeztem az illetõ személyt – Aki nem gyõzött eléggé biztosítani arról, hogy milyen jó („találó”) és mennyire, gyakorlatilag is használható munkának (útmutatásnak) tartja az általam elvégzett sorselemzését. – hogy õ most a nyakatekert elméleti elõadásnak hisz-e, vagy annak, amit tapasztalt a saját horoszkópjával, illetve az abban tükrözõdõ – Az általam abból kiolvasott – felszíni és mély személyi determinációival, sors- és személyi nehézségeinek a kauzális magyarázatával és értelmezésével kapcsolatosan? A második reakcióm viszont az volt, ami a négy bolygó által, sõt: az Ascendensemmel együtt álló Plútó által is erõsített Skorpiói természetemnek megfelelt és amely spontán skorpiói („méreg-fröccsentõi”) nyers reakcióm is, önmagában bizonyítja, hogy a Precesszió miatti érvénytelenség meséjét nem szabad elhinni. Közöltem ugyanis, a budapesti asztrológusnak a „precessziós” elõadásai nyomán, majdhogynem kétségbeesett ismerõsömmel, hogy ez az úr mélyen el van tájolódva, az asztrológia alapjait illetõen, és hibás axióma-rendszerekre támaszkodik, mivel õ éppen úgy az alacsonyabb rendû rendszerbõl származtatja a magasabb rendût, mint az útszéli materialisták. Négy éve kaptam meg ugyanis azt a könyvét, amelyben az asztrológus úr, nem csak hogy a görög, a kaldeus és más mediterrán mítoszokkal értelmezi az asztrológiát, de egyenesen a mitológiából is származtatja azt! Holott a mítoszok és a vallások származnak az asztrológiából és nem fordítva: nem azokból származott utólag az asztrológia, hanem az asztrológia õsi szellemtudományi tételeit értelmezték és magyarázták és személyesítették meg, mindig is a különbözõ népek és kultúrák mítoszai és a vallásai! E fordított nézõpontnak aztán meg is lett az asztromókusok bestszellerében a logikus eredménye: a 12 konstelláció helyett, tizenöt (vagy tizenhat?) konstelláció pszichológiai jellegzetességével ismertetett meg, persze úgy, hogy a tizenkét alapnapjegy spirituális jellegzetességét is, a felismerhetetlenség határáig eltorzította és összezavarta. Mielõtt tehát a precesszió jelensége és az annak szakértõjévé elõlépett Pesti Asztrológus úr által megijesztett személyek kedélyét megnyugtatnám, a kérdés és a majdani válasz jobb és helyesebb megértése érdekében, vizsgáljuk meg az asztrológia tudományossága alapjait: A legtöbb tévedés, ami az asztrológia tudományosságának, illetve (A tényleges valóságnak megfelelõ analogikus gondolkozást elvetõ szkeptikusok szerint: ) a nem-tudományosságának a kérdése kapcsán felmerül, és amely kérdést rendszerint azok teszik fel, akik az asztrológia nem-tudományos mivoltát, vagyis az áltudomány jellegét akarják minden áron bebizonyítani az, az, hogy az asztrológiát nem mint szellemtudományt kezelik (és így vizsgálják – sõt, amint kiderült, vizsgáztatják!), hanem mint természettudományt. És ennek, az axiomatikus tévedésbõl - hogy ne mondjam, szarvas hibából! - eredõ, hibás elvárásnak megfelelõen, a természet-tudományokkal szemben elvárt és alkalmazott kritériumok szerint vizsgálják, értelmezik és értékelik az asztrológia tudomány, vagy nem tudomány mivoltát. Ilyen „komoly és szerfölött tudományos” alapú vizsgálatoknak az eredményeit és saját elmarasztaló következtetéseit közölte 2004 nyarán Szilágyi András nevû "szkeptikus tudós” is például a kolozsvári Transindex nevû internet-portálon. Mintegy mellékesen említem meg, hogy ennek a "tudományos vizsgálatnak" már az elsõ mondata is elárulja a szerzõ egyoldalú szándékát és az általa valóságnak nevezett, de valójában a felszíni jelenségek szintjén megrekedõ kutatói alapállásnak a minõségét: „Az asztrológiában való hit rohamos terjedésének közismert szociálpszichológiai okai vannak.” – írja a tudományosság köntösét lobogtató magyar úriember, de az általa említett „közismert szociálpszichológiai okokat” elmulasztja elõadni. Vagyis: hangzatos formulájával egyszerûen csak mond egy nagyot és egyben blöfföl is egy szépet. Ezek után nem kell csodálkozni, ha a tárgykör ilyenszerû megközelítését észlelve, amint éppen maga Szilágyi is írja: egyes asztrológusok idegesek lesznek az õ „tudományos vizsgálatától” és - ahogy azt panaszolja – személyeskedésekbe is bocsátkoznak. Mivel a Szilágyi féle "leleplezésnek” a tudományos csúsztatás és ködösítés a legfõbb erénye, és a rossz indulatú témakezelés szándéka már az idézett, beköszöntõ mondatban megjelenik, nincs amiért csodálkozni azon, ha azok az asztrológusok, akik nincsenek tisztában az alaphelyzettel, és maguk is természettudományként szeretnék beállítani és így elismertetni az asztrológiát, gyûlölködve morognak és kétségbe esetten háborognak. Az asztrológiai hatáselméletnek a hívei tehát, akik a hatás-asztrológia „tudományos” célját és rendeltetését a minél pontosabb jóslások elõállításában látják, az asztrológiának a, szerintük természettudományos természetét kénytelenek mindegyre bizonygatni. Vagyis azt, hogy az asztrológia képes ezeket a misztikus „konstelláció – és bolygóhatásokat” tudományos pontossággal kimutatni. Hiszen, ha nem lenne az asztrológia, akárcsak a természettudományok, bizonyos „kozmikus” hatásokat kimutatni képes, természettudományhoz hasonlóan megbízható (precíz) http://kozmaszilard.hu

Készítette a Joomla!

Generálva: 29 December, 2016, 15:30


tudomány, akkor hogyan és miért higgyenek az emberek az õk jóslataikban? Holott, ha léteznek is a valóságban ezek az un. (természettudományosnak beállított!) asztrológiai hatások, azoknak a jelentõsége elenyészõen gyenge és kevés, azokhoz a tényleges természeti, pszichológiai és szoció-kultúrális hatás és visszahatás rendszerekhez képest, amelyek között élünk, és amelyek természetesen, nem csak a nappali éber tudatunkra, hanem a személyiségünk mély tudattalan érzelmi, képzeleti és mentális (Mentalitásbeli) állapotainkra és késztetéseinkre is közvetlen és áttételes befolyást gyakorolnak. Az asztrológia tudományossága és nem tudományossága kérdésének a vizsgálatánál tehát, nem az un. asztrológiai hatások a fontosak tehát, hanem az asztrológia módszereivel a személyi sorsképletünkbõl kiolvasható mélytudattalan (karmikus) meghatározódásaink, rejtett tulajdonságaink! Az elsõ lépés tehát, amit meg kell tennünk ezen az úton az nem más, mint, hogy a hatás-asztrológia koncepcióját elvetjük! De ezekrõl késõbb. Elõbb nézzünk szembe a hatás-elméletre alapozott és így, a jósolási célkitûzésekkel gyakorolt, asztrológia által felvetett probléma – komplexussal. Az archaikus korban az asztrológia, akárcsak a filozófia, a geometria, az aritmológia és az alkímia, elsõdlegesen beavatási tudományként - és nem anyagi hasznot hozó jóslási módszerként! - mûködött. Az egymástól csak formailag és nem lényegileg (kauzális jelentés-tartalmilag) eltérõ, különbözõ szimbólumait és valóság-értelmezéseit, illetve a különbözõ idõbeosztásokkal operáló, különbözõ rendszereinek a nyomait, megtaláljuk a földkerekség minden magasrendû kultúrát és civilizációt létrehozó archaikus nép szentkönyveinek a teremtés-tanában (a kozmogóniákban), úgy mind az õsi teremtõ erõk (az istenségek) „mûködési mechanizmusát” leíró tant. Ezek a nyomok megtalálhatók mind az õsi vallásrendszerekben, mind a népi mítoszokban, az archaikus hieroglifák jelrendszerétõl el egészen a kereszténység alapdokumentumáig: az Evangéliumig (Lásd a négy kanonizált evangélista szimbólumát, vagy a tizenkét apostol szimbólumát. – Hogy csak a legszembetûnõbb elemeket említsem.). Ez viszont egyáltalán nem ad magyarázatot a mai népszerûségére, hiszen a szekularizált keresztény vallás ellentmondásai között magukat kiismerni vélõ személyek, elvetik az asztrológiát! Sõt: jósolgató asztrológia mint tömegjelenség, tényleg csak az ötvenes évek után, vagyis az Audi-vizuális média siker-évtizedeiben terjedt el. Paradox módon tehát, az asztrológia épp azért (is) él mint „a primitív emberi múltnak a csökevénye”, mert az életét megnyerni akaró modern ember igényeit kiszolgáló média, nem beavatási rendszerként terjeszti, hanem mint sors-nehézség kikerülési és olcsó sors-könnyítési lehetõségeket nyújtó információforrást. - Hiszen az asztrológusok többsége is (A hatás-elmélet hívei) jóslások elõállítására alkalmazza az asztrológia egyes gyakorlati következtetéseit! Arról viszont az asztrológia nem tehet, hogy a természettudomány térhódítása mellett, a mai ember, különbözõ vallásos-misztikus képzetek és tudományosnak képzelt, röghöz kötött (materialista) babonák szerint él (Hamvas Béla szerint babonásabb, mint valaha is volt!). És arról, hogy ennek következtében, az ember teljes mértékben kiszolgáltatottja például, az asztrológia segítségével (is) kimutatható és feltárható, irracionális és tudattalan személyi tulajdonságainak, ugyancsak nem az asztrológia tehet. Az asztrológiai jóslás tehát nem más, mint az asztrológiának – a keresztény alapállással ellentétes életvitellel együtt járó, alacsonyrendû fogyasztói egoizmust szolgáló és azt erõsítõ, primitív és mindössze ezért „népszerû”, de az un kozmikus hatások elenyészõen gyenge jelentõsége miatt, teljességgel hiteltelen ágazata. Az tehát elkerülhetetlen, hogy az asztrológia eme szégyenletes mellékvágányával szemben (jogosan!), külsõ (szkeptikus) megbízhatósági elvárások merüljenek fel és ezért természetes, hogy a tudományosság és a nem-tudományosság kérdésével találja szembe magát. És ezt nemcsak azért, mert manapság, a természettudományos alapismereteknek és az informatikai eszközök a hozzáférhetõsége következtében bárki, aki nyolc elemi osztályt elvégzett, képes egy egyszerû asztrogramm elemeinek a kiszámítására (és az informatikai ipar által gyártott asztrológusi programok megjelenésével még számolni sem kell tudni, csak számítógép gombjait nyomogatni) és e tudás-anyaggal beállhat misztikus szemfényvesztõnek: csillagjósnak. Hanem azért is felmerül a tudományosság kérdése, mert a gazdasági fejlõdés hatására, a spirituális igényeit feladó újkori ember a tudomány nevével kizárólag a természettudományokat kezdte illetni. A természettudományok térhódításával egy idõben az Európai kultúra ugyanis, a saját spirituális örökségét, a kereszténységet, nem a mindennapos szellemi tudatosságot fenntartó és gazdagító kultuszként: beavatási rendszerként gyakorolja, hanem bizonyos közösségi egységek látszatát fenntartani hivatott esztétikai és érzelmi aktusként. A keresztény magatartást viszont, amit a nyugati civilizációban élõ tömegek egy része vasárnapi és ünnepnapi érzelmi-esztétikai színezetû tevékenységként – hogy ne mondjam: szórakozásként! - gyakorolnak (Drámaian, vagyis eseményszerûen és szertartásosan.), de a templomból kilépve, a templomban átélt, morálisan „emelt” lelki élményeivel merõben ellentétesen viselkednek. (A keresztény vallásnak ezért, a jól látható ellentmondásáért is, lehettek sikeresek a Voltaire-féle gondolkozók mûvei, majd a materialista filozófusok kommunista eszmerendszerei, ideológiái.) A hatáselméletre alapozott jósolgató, európai asztrológia népszerûsége tehát, a kereszténység morális válságának a jele, és annak az intézményi tévtannak a másik végletét jeleníti meg, miszerint a kereszthalálával a názáreti Jézus, elõlegezetten megváltott volna minden keresztény hívet, attól függetlenül, hogy az milyen életet folytat, mert a lényeg az, hogy Jézusban hívõ legyen, és a többi – a mennyországba való bejutási lehetõség - már elintézõdött a két ezer évvel korábban, Golgotán. – Egy felõl a metafizikailag hamis dogma tehát, más felõl az emberi és az egyéni életfeladat-vállalás szükségének (kereszt vállalásnak) a kicselezése és elhárítása útján való földi boldogulási lehetõségekben való babonás hit, amit a jósolgató asztrológia meglovagol. A hatáselméletre alapozó jósolgató asztrológiát tehát el kell vetni ugyan, de nem azért, mert helyette ott lenne az élet és a sors irányítási lehetõségét megadó természettudomány „kincsestára”! Hiszen maga a természettudomány – jelesül a Fizika! – bizonyította be, hogy amennyiben az anyag tulajdonságainak az („száraz”) ismeretére bízzuk a sorsunkat, az olyan, mint hogyha egy lényegileg nem létezõ valóság ismeretére: a semminek az ismeretére bíznánk a sorsunkat. A huszadik századi fizika ugyanis, rég bebizonyította, ti., hogy az anyag mint szilárd lét-fundamentum nem létezik II. (Az anyagi valóság spirituális alapjának a problémája) A szubatomi részecskéket kutató, illetve az anyagnak energia mezõvé és energia kvantumokká, illetve e kvantumok által képzett anyagi részecskévé változó jelenségét felfedezõ, és e felfedezés http://kozmaszilard.hu




alapján az egész fizikai dimenzió alaptermészetérõl alkotott klasszikus koncepció-rendszert megváltoztató természettudomány legújabb eredményeit ismerõ és azok jelentését megértõ „tudós” személyek számára nyilvánvalóak a szellemi világ és a fizikai világ különbözõ elemei közötti egyetemes - analogikus összefüggések. Ezen analogikus kapcsolatok fényében, az asztrológia semmivel sem tudománytalanabb, mind amennyiben egyértelmûen tudománytalannak bizonyulna a fizikai jelenségek világát vizsgáló és értelmezõ természettudományoknak a vizsgálati és elvárási rendszerében például, a teológia vagy a pszichológia. Mivel az igazi tudósok képesek e lényegi különbségtételre, meglepõ módon, ma több az Isten-hívõ a személy a természet-tudósok körében, mint az ún. humán értelmiségiek körében. Nem is jutna eszébe ma egyetlen tudósnak sem, aki a Heisembergék által felfedezett és kidolgozott egyetemes komplementaritás elvének a szellemében folytatja munkáját, hogy az Egyetemes Teremtõ (abszolútum), vagy a Szent Szellem létezésére és ezeknek az õsi, teremtõi entitásoknak az emberrel való személyes kapcsolatára, vagy az emberi személyre gyakorolt befolyására természettudományos, vagy statisztikai bizonyítékot követelni! (Egyébként is: „A statisztikai igazság az, amit én hamisítok meg.” W. Churchill.) Egy magára valamit is adó, valóságkutató tudós tehát, ma semmivel nem tartja lehetetlenebbnek az asztrológia elméletének a valóságosságát is mint a különbözõ teológiákét. Azt az immár kétségtelen tényt tehát, amit a huszadik századi fizika rég bebizonyított, ti., hogy az anyag mint szilárd létfundamentum nem létezik, föltétlenül tovább kell gondolni! E továbbgondolás által olyan metafizikai „misztériumok” racionális értelmét lehet megérteni, hogy az atommagoknak az „üres” centrumai, amelyek körül nem csak az elektronok keringenek, hanem az atommagot képezõ – részecske látszatát keltõ – szubatomi elemek is (apró és sûrû energia nyalábok), olyan, nem fizikai jellegû, sûrû erõk centrumai, amelyeket végsõ soron, bizonyos teremtési mintákat (õsideákat) követõ erõterek tartanak, rendezik és szerveznek a számunkra szilárd struktúra benyomását keltõ szerkezetekbe. Ezek az atomok anyagtalan bázisát képezõ és a szubatomi anyagi (energetikai) „valóságot” is fenntartó „misztikus” (érzékelhetetlen) energia-centrumokat létrehozó, szubatomi, vonzó-taszító erõk és magnetikus terek rácsszerkezetének az egyensúlya által szabályos rendszerekben tartott „anyagtalan alapok”, az egymáshoz való viszonyrendszereikben bizonyos, határozottan ismétlõdõ és váltakozó mintákat követnek. Ezek az anyagi valóság fundamentumánál álló, szubatomi energia- terek és a szubatomi centrumok által alkotott (rácsszerkezetû) struktúrák által követett, un. teremtési minták, erõk és struktúrák, nem mások mint az asztrológiában a bolygókhoz és a konstellációkhoz analogikusan hozza rendelõdõ erõk és teremtési idea-minták spirituális és kauzális képei (Számai). Az anyagi formák tehát a spirituális erõtereknek és energetikai struktúráknak a kifejezõdései formái: a teremtés határállapotában (abban az energia állapotban, ami számunkra anyagnak látszik) történõ megjelenési formái. Azok a mágneses és más, a fizika és a biofizika által kutatott és feltárt éteri (energia-) formák és erõterek, amelyek az atom-mag centrum-rácsokat (a szilárd anyag benyomását keltõ struktúra-mintákat) létrehozzák, fenntartják, majd idõvel szét is bontják azt, amit mi szilárd anyagi valóságként érzékelünk. Az asztrológiát áltudománynak nevezõ szkeptikusok tehát, elemien tévednek a valóság természetét illetõen, és ott követik el tudatos, vagy öntudatlan csalásaikat, hogy a fizikai valóságot tekintik elsõdlegesnek: valóságalapnak – És nem mindössze az ember által valóságkutatási referenciarendszerként használható valóság-értelmezési lehetõségnek, megbízható vonatkoztatási alapnak! – és nem hajlandóak a fizika és a matematika mezõ- és térelméletét továbbgondolni és ennek az alapján, az anyagi látszat-világon túli létszférákra: a lét spirituális bázisára vonatkozó következtetéseket levonni. Ilyen következtetés lenne például a biológiában a híres géntérképnek a személy, illetve a személyek: a szülõk és nagyszülõk és õsszülõk spirituális térképébõl való származtatása. Hiszen, ha nincs anyag, csak energia – sõt: ha az energia-dimenzión túl, nem létezik csak mentális és spirituális minta! - és ha a fizikai energia is természetfeletti energiának és erõtereknek a kifejezõdése és határállapotba jutott megnyilvánulása, akkor teljesen világos, hogy elsõdlegesen nem a sejtjeink, a hormonjaink, és végül, tessék kérem nagyon figyelni: NEM IS a GÉNRENDSZERÜNK a SZEMÉLYI STRUKTÚRÁNKNAK ÉS AZ EGÉSZSÉGÜNKNEK az elsõdleges MEGHATÁROZÓJA nem a génrendszerünk az életünknek és az un. egészségi sorsunknak a meghatározója(!!!), hanem azok a morfogenetikus mentális és spirituális struktúrák, amelyek mindezt fenntartják és mindezeknek a mûködését meghatározzák! - És ekkor már nincs szükségem statisztikai mérésekre és empirikus igazolásokra ahhoz például, hogy tudjam: az erõs Skorpió meghatározódással (Skorpió- Karmával) rendelkezõ személyek (Figyelem: nem azt írtam, hogy a Skorpió jegyében született személyek!), hajlamosabbak a depresszióra, a rombolásra és az önrombolásra, mert ez statisztikai adatok nélkül is jól kikövetkeztethetõ a Skorpió által megtestesített spirituális erõtér jellegébõl. Figyelembe véve a fentieket, nyugodtan elmondhatjuk, hogy az asztrológia klasszikus axiómarendszerével is ugyanaz a helyzet, mint az Euklideszi geometriával: Az euklideszi geometria ugyanis, egy olyan metafizikai idea-igazságrendszeren alapuló tudomány, amelynek az alapjai nem a terepi méréseken alapulnak, hanem a „metafizikai egyértelmûségeken” mint pl. a párhuzamos vonalak végtelenben (Az abszolútumban) való találkozásának a tétele, és bizonyos axiómái és részlet- megállapításai, bizonyos rendkívüli esetekben, mint amilyen pl. az un Bolyai féle görbült tér esetében is, elveszítik az érvényességüket. Ám ettõl a „hibájától” függetlenül, az Euklidészi geometriánál jobb és általánosan érvényesebb geometriát nem lehetett megépíteni. És a mi zseniális Bolyai Jánosunk is - bármennyire is büszkék vagyunk rá, de be kell vallanunk õszintén, hogy - elvetette a sulykot, amikor azt nyilatkozta ki, hogy az euklideszi geometriát meghaladta és érvénytelenítette. Így van ez az asztrológiával is. Ezért a helyes magatartás és viszonyulás az, hogy az asztrológia klasszikus axiómáit és tételeit tiszteletben tartva, alaposan ismerjük meg az egész rendszerét, és majd, hogyha azzal már megtanultunk jól bánni, hogyha tehát alaposan megtanultuk a 10 bolygónak, mint spirituális teremtõ- és megváltóerõt képviselõ asztrológiai elemnek, a 12 konstellációnak, mint morfogenetikus kauzális és spirituális erõtérnek és a 12 háznak, mint a konstellációk gyakorlati leképezõdését megtestesítõ gyakorlati – szociális és pszichológiai – élettereket megjelenítõ grafikai mezõknek a minél tágabb körû és minél mélyebb metafizikai jelentését, valamint a Karmikus pontoknak a jelentését és ezeknek a http://kozmaszilard.hu




kombinációit, összhatását, stb., csak azt követõen megyünk bele olyan állítólagos tudományos feltételezések valóságtartalmának kérdésébe, mint amilyen a precesszió kérdése is. III. (Az anyag spirituális funkciója és a megváltás) Az ugyanis, amit az asztrológia alapjairól minden szkeptikus, és minden materiális életnyerési lehetõségben bízó humánus értelmiségi, valamint minden magát kereszténynek valló pap, vallásos vezetõ és mindenféle égi geometrikus, csodabogár–kozmetikus, jósolgató asztromókus, misztikus csoda-szent és csodaguru elsõdlegesen félreért, szoros kapcsolatban áll azzal a fundamentális tévképzettel, amelyet az ember az anyag és az anyagi világ szerepérõl és funkciójáról képzel. Az anyagnak, illetve az anyag léte által keletkezõ tárgyi valóságnak és a tárgyi valóságból levonható vissza-következtetési lehetõségeknek ugyanis, fundamentális (szakrális!) funkciója és kihagyhatatlan fontossága van, mind az egyéni, mind az egyetemes kiegyenlítõdés (Megváltás) megvalósításában, létrehozásában. Hamvas Béla szavaival élve: „nem lehet eléggé komolyan venni ezt a tényt” és mindazt, ami az anyagnak és a tárgyi valóságnak ebbõl a különleges szerepébõl következik. – Ti., hogy egyetlen más, létezési forma sem képes arra, amire az anyag. Nevezetesen arra, hogy a hozza és belé érkezõ információt (1) egy- az egyben vissza tükrözze. Vagy (2) vissza tartsa (Befogja és tárolja, majd ismét vissza adja), vagy (3) határozottan tovább irányítsa, vagy (4) befogván az információt, magán keresztül, cél-irányítottan tovább vezesse. Illetve, hogy a befogadott információ és energia hatására, átalakuljon más formájúvá, és, ha hosszabb, vagy rövidebb idõre is, ebben az új formában rövid, vagy hosszú idõre megmaradjon (rögzüljön). Minden más létezési formában az információ zavartalanul tovább halad és szétáramlik, akkor is, ha spirituális lényege szerint változatlan marad és akkor is, ha lényegét képlékenyen megváltoztatva, valami más idearendszerré változik. Ezért, csak és csakis az anyagban, illetve az anyagnak az információ-tükrözési és az információ-tárolói és információnak az irányított továbbadási tulajdonsága miatt, lehetséges az információ-olvasás és az információ-értelmezés, és persze, a tárolt, vagy olvasott - értelmezett információnak a visszahívása és egyszeri, vagy többszörös, de új és új felhasználása, a sokszorosítás tehát. Hogy ez miért annyira – szakrálisan! - fontos? - Éppen azért, mert csak és csakis az anyagnak az akadály, illetve tükör, vagy az információ-befogó, információ-kaptáló, rögzítõ és vezetõ tulajdonságai nélkül, lehetetlen ellenõrizni és kiszûrni, majd megállítani és megszüntetni az idea-világnak és a szellemi világnak, sõt: az asztrális (érzelmi és érzéki) világnak a káoszt okozó Lilith- effektus által létrehívott torzulásait, önromboló hatásait, az öncélú örvénylést: az öncélú céltalanságot, a tévelygést. Azért válik ugyanis teremtõvé a Lilith által megzavart Abszolút lét és azért hozza létre végül az anyagi struktúrákat, és azért jött létre a végtelen anyagi univerzumban egy ilyen galaxis (Tejút), és abban egy ilyen bolygórendszer (Naprendszer), és azon belül egy éppen ilyen összetett mozgású és vegyi összetételû bolygó, amelyen lehetõvé vált az anyagnak a szellemet magába engedõ, és a szellem által mûködtethetõ és ellenõrizhetõ és értelmezhetõ biológiai struktúrákká – emberi lényekké! - alakulása, hogy azoknak és annak a segítségével (Az ember tudata és akarata segítségével), a Lilith által okozott torzulásoktól, zavarodottságtól és kábulattól az abszolút lét megszabaduljon. - Mert, ami „lent” az anyagban van, ugyanaz van fent a szellemben, az ideavilágban is! És ezért ennyire egyedülálló az anyag és a természeti lét, illetve, az ember nevû lény, mert képes az anyagi - biológiai érzékelõ és észlelõképességén keresztül önmagán és a sorsán belül ellenõrizni az életfolyamatai minõségét és az abszolútumnak visszatükrözni. Képes, az anyagi teste és az értelmezõ képessége által, információt adni önmagának és ez által a benne és által is megnyilvánuló abszolút létnek arról, hogy mi történik pontosan az õs Lilith által megzavart, legmagasabb – legfinomabb – létdimenziók szintjén, vagyis a szellemi – spirituális és kauzális (Teremtõi, megváltói) dimenziókban. És semmilyen más létforma nem képes erre és semmilyen más létformának nem lehet ekkora és ennyire kihagyhatatlan szerepe a spirituális és a kauzális kiegyenlítõdés lehetõségeirõl szóló információ-olvasásban, értelmezésben, vissza-közvetítésében és visszavezetésében, mint az anyagban való létnek: az emberi életnek és értelemnek! Ezért szakrális a föld, ezért szakrális az élet és ezért szakrális az embernek a teste, illetve az embernek a földi sorsa, sorstörténete, és ezért szakrális az ember boldogságra (teljes kiegyenlítõdésre) való törekvése! Ezért szakrális a kereszt szimbóluma, ami nem más, mint az anyagi világ e szakrális mivolta tudatosításának és elfogadásának a szimbóluma! IV. (A sorserõk természete és a keresztény asztrológia valóság-leleplezõ, képzelettisztító és tudat-tisztító – megváltó... - funkciója és lehetõségei) A fentieket figyelembe véve, talán érthetõ, hogy a komoly (Kauzális) asztrológia milyen (materiális!) alapon, és milyen (kiegyenlítõdési - megváltási) logikát követve olvassa ki, a naprendszer bolygóinak és a nappálya konstellációinak Ebbõl az ember által megváltoztathatatlanul távoli, kiszámíthatóan változó szakrális térképrendszerébõl (E csalhatatlan anyagi relációrendszerbõl!). - azokat a személyi kiegyenlítõdési sorsprogramokra vonatkozó, „biztos és igaz” szellemi információit, azokat, a spirituális-energetikai struktúra-tömörülések minõségére (egyéni megváltási, megváltódási sorsprogramjára) vonatkozó sors-információkat, amelyekbõl akár még bizonyos jövõ sorseseményeket is ki lehet számítani (Meg lehet jósolni). És, amely szellemi tényállásokat, semmilyen más tudományág nem képes ekkora egzaktsággal megállapítani. A teremtés eredeti célja ugyanis, nem más, mint az egyetemes kiegyenlítõdés (Az univerzális megváltás) megvalósítása. És, ezen belül, az emberi élet célja a személy által megtestesített univerzális energiák tudatos kiegyenlítõdése. Ezért megváltás ellenes, és Isten ellenes, minden kiegyenlítõdést akadályozó, vagy megzavaró hazudozás, intrika, korrupció és csalás. Ezért az emberi életben a lehetõ legfõbb vétek, az információferdítés, vagy információ-titkolás, vagyis az anyag által biztosított tárgyi információ elferdítése, megmásítása, a hamisítás. Ezt a vétket követik el például, az un. optimista és kedvezõ jóslatokat keltõ asztrológusok. De éppen ennyire szakralitás- ellenes, és megváltás ellenes az önámítás és az önkábítás is. És ezért jelenik meg idejekorán, elõbb, vagy utóbb a halál, de legalább is a végzetes korlátozás és helyben-tartás a valósághamisítók sorsában. Ezért jelennek meg a teljes visszafordítás - visszaküldés (Szaturnusz) angyalai (Sorserõi). Adott esetben éppen baktériumok és vírusok, vagy tudományosan „megmagyarázhatatlan” funkcionális szervi elváltozások formájában, azoknál, akik túl sokáig és a megváltás megvalósulása lehetõségeit gyengítve, vagy azt önkéntelenül blokálva, igen erõsen elferdítették elsõsorban önmagukon belül, az õ személyi http://kozmaszilard.hu




tudatuk legfinomabb mélységeiben élõ abszolút tudat számára, a tárgyi valóság által tükrözött és tárolt, vagy közvetített információkat. Vagyis, a szellemi folyamatokat és jelenségeket értelmezõ –megváltó tényeket: a Világosságot. Ezért van a sorserõk által megszûnésre ítélve minden olyan élet, vagy kapcsolat, amelyben az igazság (Plútó) fénye egy bizonyos mértéken felül kiveszik, és a Szaturnuszi õserõ szellemisége az, amely ezt a mértéket és arányt megállapítja és az illetõ élõlénynek (személynek), vagy a kapcsolatrendszernek a földi megjelenési formáját megszünteti. Az anyagi létállapot és a természeti (biológiai és pszichikai) élet szellemi-tükör mivoltának és információ-rögzítõ funkciójának a kikerülhetetlen és nem eléggé hangsúlyozható fontosságát, a keleti metafizika (Véda, Sutrák, Buddhista tanok, stb.) egyáltalán nem érti, de legalább is, többnyire ignorálja és így, az anyagi valóságtól teljesen elszakadt, illetve azt ignoráló, rózsaszínû és ezért a gyakorlati életben használhatatlan idealizmus marad. Ezért, hiába, hogy határozottan szellem-alapú a létszemlélete, mert képtelen levonni az anyag visszajelzéseibõl a megfelelõ szükséges magatartások kialakításához vezetõ logikus következtetéseket. Az anyagi lét szakrális funkcióját ignoráló keleti misztika tehát, megelégszik az egyetemes megváltás magvalósítása feltételeit jelzõ és az egyetemes törvények szerint strukturálódó anyagi formaváltások (pozitív, vagy negatív) jelzéseinek, de fõként az emberi test fájdalom- és örömjelzéseinek, az illúzióként való kezelésével. Magyarán, a keleti misztika megelégszik a metafizikai jelenségek és kinyilatkoztatások elméleti (spekulatív filozófiai) értelmezésével, miközben az anyagnak a szellemi folyamatokat tükrözõ állapotait és ez állapotoknak a szellemre visszaható üzeneteit, valamint az anyagi törvényekbõl és az anyagi formák változásaiból kiolvasható lényegi és kauzális információkat ignorálja. Nem is lehet eldönteni, hogy ez, az anyaggal szembeni közömbösség-e a nagyobb vétek, vagy az európai és a nyugati materializmus, amely a természeti világot és a természeti életet, megélhetési alapnak és élvezet-csikarási (boldogságszerzési) lehetõségnek, vagyis, végsõ soron, határtalanul kizsákmányolható és kizsákmányolandó „külsõ” lehetõségként kezeli. El egészen a liberálisan „felvilágosult” embernek a saját testének és szervezetének az eladható „értékként” (munkaerõként, vagy éppenséggel eladható szervgyûjteményként) való kezeléséig. Sõt, a nyugati termelõ-fogyasztó mentalitás spirituális ignoranciája még ennél is tovább elmegy: kimondottan csak élvezeti lehetõségek (lelki és testi izgalmak, kellemes érzések) szerzésére és kicsikarására alkalmas állapotnak tartja a természeti léten belül az emberi testet, ami fölött a személy önkényesen – a liberális olvasatban: szabadon - szabadon rendelkezhet (Feminista nõk pl. a méhük fölött. Szegény sorsba került személyek az eladhatónak vélt veséjük fölött). Egyik véglet sem jobb a másiknál! A hindu fizikai illúzió-elmélet és a az anyag és a test jelzéseivel szembeni ignoranciához vezetõ, hindu és buddhista nirvána-tanok, annak ellenére, hogy a materializmussal ellentétesek, végsõ eredményeikben (szegénység, nyomor, háborúk, tömeges betegségek.), semmivel sem jobbak a materiális-nyugati koncepcióknak a tudomány segítségével elérhetõ élvezethalmozási, kényelem-biztosítási és életnyerési lehetõségekbe vetett ostoba és majdhogynem állatian alacsonyrendû hiténél. Egyedül a természettel való közvetlen interakciót és a sorsvállalást, valamint az abból kiolvasható – kikövetkeztethetõ szellemi magatartást hirdetõ, eredeti (Nem szekularizált!) keresztény alapállásnak van értelme, mivel egyedül ez egyezik meg a teremtés eredeti rendeltetésének és céljának a logikájával, az egyetemes megváltás logikájával. Ezért mondja Jézus, hogy vegye fel mindenki a maga keresztjét (A személyi horoszkópjának a földházaiban található bolygók és/vagy karmikus pontok által jelzett gyakorlati életfeladatait!). És azt, hogy: „Aki a fiút bántja (Az anyagi - természeti megnyilvánulást ignorálja: a hinduk és a buddhisták), annak megbocsáttatik. Aki az atyát bántja annak is megbocsáttatik (Az istentagadóknak és az istenkáromlóknak.). De aki a Lelket (Szent Szellemet) bántja, annak nem bocsáttatik meg.” – Vagyis: aki a teremtés és a megváltás alaplogikája ellen dolgozik, aki a Szaturnusz szelleme (megváltás irányába terelgetõ egyetemes felelõsség) és a Plútó szelleme (A teljes kölcsönös egymásba hatolás és egymáson áthatolás szelleme: a kiegyenlítõdés szelleme, az egészség, vagyis a megváltás megvalósulása) ellen dolgozik, annak „nem bocsáttatik meg”. Azt is érdemes itt megemlíteni viszont, hogy nem egy külsõ és tõlünk független (objektív) mindenható erõ (Szakállas Isten) az aki nem bocsát meg, hanem a bennünk levõ megváltási õsprogramban általunk létrehozott zavarok azok, amelyek hosszú távon megbuktatnak, vagy elveszejtenek (Ezért a személytelen megbocsáttatik formula a szent szövegben.). Misztikus kifejezéssel: a saját felettes Én-ünk, az örök lelkiismeretünk az, ami nem tud, megbocsátani mert a megváltás, vagyis a lét létezésének az alaplogikája elleni spekuláns vétkezés, annak az átverési, becsapási lehetõségébe vetett (Szélhámosi) hit az, ami immanens módon kizárja ezt a fundamentális céltévesztésbõl való felébredési és megvilágosodási lehetõséget. („Bárhova bújnál elõlem, Én úgy is megtalállak.) Máshol meg azt mondja Jézus, hogy (Létezik egy olyan törvény: az abszolútum törvénye, ami szerint: ) attól a személytõl, aki sejti, vagy tudja, hogy mit jelent a megváltás (Aki ismeri a törvényt és a logikát: a teremtés rendeltetése logikáját), sokkal több igényeltetik (Vele szemben nagyobbak a felettes énjén keresztüli un. égi elvárások ), mint attól, aki tudatlan, tehát úgymond ártatlan, és még nem tudja, hogy tulajdonképpen miért is jó neki ezt vagy azt tennie, illetve nem tennie? Metafizikai szempontból összegezve tehát, a Megváltásnak nevezett egyetemes kiegyenlítõdés, az isteni igazság (Plútó) logikája szempontjából két fajta, jellegzetesen negatív (Szaturnuszi) viszonyulás létezik a megváltás (Az atyaanyához való visszatérés: az új abszolút állapot) elérési lehetõségének a zálogát és feltételét képezõ (Szilárd!) anyagi világhoz: 1. A hindu misztika által kiemelten megjelenített, keleti vallásosság viszonyulása, amely illúziónak tekinti a fizikai létet. Vagyis: a misztikus közömbösség magatartása, amire talán a legjellemzõbb, hogy egy missziós út során Indiába vetõdött, erõtlennek látszó, törékeny albán asszonynak (Teréz „anya”) kellett Kalalkuttában felvenni a misztikus és vallásos ignoranciával szembeni harcot a Káli Istennõ temploma tövében ahhoz, hogy a cselekvõ szeretet jelentésére: az emberrel való személyes és közvetlen törõdés fontosságára a vallásos õrületükben lelki fakírokká vált hindu gondolkozók figyelmét felhívja. Ez tehát a tipikusan misztikus lét- és életszemlélet, amely vallásos és önkényes (A valóságban nem ellenõrzött) metafizikai értelmezéseket ad a lét értelmére és céljára vonatkozóan, és kizárólag a szellemi világ tulajdonságaival foglalkozik, az anyagi – tapasztalati világnak a majdhogynem teljes http://kozmaszilard.hu




ignorálásával, illetve a valóságnak a személyes benyomások és történések, bizonyos általános megfigyelések alapján történõ misztikus és mitologikus (vallásos) értelmezésével. 2. A materiálisan „felvilágosult”, jellegzetesen aggodalmaskodó, és szerfölött tudományosnak képzelt európai és a nyugati liberális mentalitás, amely minden egyéni, vagy emberiség szintû sorskérdést és sorsproblémát az anyag tulajdonságainak és általában a természet tulajdonságainak a figyelembe vételével és tanulmányozásával, illetve e tulajdonságok és törvények kicselezésével és kijátszásával akar elérni. Vagyis, az a tudományosnak képzelt viszonyulás, amely az emberi szenvedés és boldogság kérdését az anyagban és az anyag által akarja megoldani. Az utóbbi, a tipikusan Ezsaui, Judási és Fauszti magatartás, amely az anyagba való kábulás következtében, mágikus, vagy a materiális tudománya segítségével, „meg akarja nyerni az életét” és ezért eladja az elsõszülötti jogát: a sors-irányításra alkalmas, mágikus erejû tudatos szellemi éberségét, egy tál lencséért, vagyis a hamar megvalósítható és kézzel fogható – végül is öncélú: - anyagi haszonért. Ez, a mûvelõi által természet-tudományosnak nevezett termelõi- fogyasztói (nyugati) vallás, legyen az bármennyire humanista és szabadelvû, teljesen ostobává, sõt: primitívvé, és így, valósággal az anyag foglyává süllyeszti az embert. A tudományosnak hirdetett, természet-kizsákmányoló és természetzavaró, természetromboló ideológia segítségével tartható fenn tehát, az a globális kényelem- és élvezet-fokozási alapállás (Negatív Merkúr, Vénusz, Mars, és Jupiter), valamint az a kényelembiztosítási és élvezetbiztosítási (Negatív Szaturnusz) erkölcsiszellemi magatartás, amelyben például a családapa inkább zsákmányszerzõ (létfenntartás és élvezetbiztosító) és társadalom nevû Bábeltorony- építõ funkciókat tölthet be, mint gyermek gondozó és nevelõ – beavató szerepet. Ez az, az okosnak képzelt civilizációs (védekezõ!) ideológia, amelyben, a természeti törvényeket (a természettudományos ismereteket) nem azért tanítják az iskolában, hogy abból sorsjavító és sorsbeváltási lehetõségekrõl szóló – spirituális – ismereteket szerezzenek és ilyen jellegû komoly következtetéseket vonjanak le. Hanem azért tanítjuk a gyermekeket e sajátosan új (Mindössze két száz éves) világnézet szerint, hogy ezen „objektív” tudásból álló tudomány segítségével, a tömegek egyedei minél jobban kizsákmányolhassák a természetet és saját képességeiket, és ez által a sok élvezeti lehetõség megszerzése és kihasználása által, boldogok lehessenek és „megnyerhessék az életüket”. - Nem a sors iróniája, hogy ez, a sajátosan antikrisztusi, és kizárólagosan „tudományos” magatartás éppen a kereszténység táptalaján (Európában) jött létre? Hogy éppen annak a metafizikai tévképzetnek a következtében alakult ki ez az egész földi élõ világot a katasztrófába döntõ, természettudományosan humánus és liberálisan felelõtlen fogyasztói koncepció, amely tévképzet szerint, a Názáreti Jézus nem a megváltódás eléréséhez szükséges sorselfogadás és sorsbeteljesítés (Szaturnuszi magatartás) szükségére hívta volna fel a figyelmet az által, hogy a sorsából örök szimbólumot alkotva, tudatosan felfeszíttette magát a keresztre? – Mert lássuk be végre: annak a világvallás szintû, metafizikai hazugságnak a következtében alakulhatott ki ez a természetrabló materialista ideológia, hogy a Jézus kereszthalála által, a „kivételes” Istenfiú (A dogma szerint Õ egyedül az Isten megtestesülése!) mindannyiunkat mintegy elõlegezetten megváltott, amennyiben az általa tanított vallásnak a hû követõivé válunk, illetve maradunk. Vagyis annak, hogy õt kinevezték összesített ókori mitológiai hõsnek: az Isten egyedüli, megváltó fiának, aki a teremtés eredeti rendeltetésével teljesen ellentétes, utólag ráragasztott megváltói funkciójával, amellyel a „hivatalos” keresztényeket folytonosan megfosztanak a személyes felelõsségünktõl és az abszolút azonosságuktól, megtestesíti azt a rettenetes vallásos különválasztást, amirõl Hamvas Béla oly plasztikusan és találóan (Egzakt módon) ír az Androgünosz 86. pontjában: „Ahol az embernek és minden létezõ lénynek a létezésben Istennel való azonosságát felismerik, ott vallás tulajdonképpen nincs. Ahol az embernek a létezésben Istennel való azonossága homályban marad, és a nem-azonosságra építenek, ott vallás keletkezik. Mert a vallás nem egyéb, mint az ember és az Isten nem azonossága, soha nem azonossága, semmi körülmények között nem azonossága és végtelen nem-azonossága. Ebbõl az ijedelembõl és megrettenésbõl keletkezik a létezésben az ember létével nem azonos Isten távolsága és idegensége. Ami éppen a vallás. Az ember a vallás szerint nem azonos, csupán kép és hasonlatosság. Csak másolat. Mintha két féle lét lenne, Isteni és emberi. Mintha Isten és ember örökre és végzetesen összemérhetetlen lenne. Mintha a vallás a létezést ketté szakítaná. Egy felsõbb és egy alsóbb létezésre, aminek a következménye természetesen, hogy a létezést tovább szaggatják, népek és fajok és vallások és VÉLEMÉNYEK (Kiemelés K. Sz.) és arcszínek szerint.” A hivatalosított kereszténység baklövését tudván és számon tartván, az ember egyáltalán nem csodálkozik az olyan tévképzetek létezésén, miszerint valamiféle pszicho-szociális okok, a kauzális asztrológiának, mint spirituális beavatási tannak és megváltási program feltáró eszköznek, az archaikus korban, vagy a középkorban a „rohamos terjedését” elõidézte volna. És nem csak azért, mert ilyen fránya szociálpszichológiai okokat felmérni hivatott tudományos munka nem létezik, hanem azért, mert a keresztény asztrológia újkori, vagy modern kori terjedésérõl szó sem lehet, mivel az asztrológiának nincs és soha nem is volt ahonnan (rohamosan!) terjednie. Az Asztrológia spirituális létérzékelésének megfelelõ szimbolikus képlátása, illetve az egyetemes lét-látás és az annak megfelelõ analogikus gondolkozás ugyanis, az ember õsi gondolkozási képességének, vagyis a TEORIÁNAK: az Isten-látásának a fokozatos kialakulásával együtt jött létre. Ezért az asztrológiai az analogikus és szimbolikus látásmódban, vagyis az emberi léttudat- és létidea világ legmélyebb és legfinomabb hajszálgyökérzetében él, és ezért otthon van minden embernek a spirituális logikájában, attól függetlenül, hogy az illetõ személy melyik kontinensen, vagy milyen társadalmi rendszerben él. Következésképpen nem is volt ahonnan, és amibõl az asztrológiára jellemzõ analogikus gondolkozás magának valahonnan és valamikor is teret hódítson, mivel mindig is ott volt, ahol ma is van: minden, az anyagi világ törvényeit egy magasabb rendû létrendszer törvényeinek alárendelt létformának érzékelt és „látott” emberi személy spirituális élet- és létérzékelésében. Az anyagnak a szellemi információt tükrözõ és információ-rögzítõ, információ tároló természetére és funkciójára támaszkodó, illetve a holisztikus (egységes - egészséges) létlátáson alapuló asztrológia elsõ és alapaxiómája tehát az, hogy (Az analógia törvénye alapján tehát), az õsi (kauzális) teremtõerõk és teremtési minták http://kozmaszilard.hu




kifejezõdésre jutnak az ember idea-világában (élet-képzeletében) és ez által a szellemi látásában, ötleteiben és gondolataiban, valamint a gyakorlati gondolkozási formáiban is: a logikájában és a rációjában (mentális tevékenységében), és ez által az érzelmeiben és vágyaiban (ösztöni késztetéseiben) is, sõt: a szilárdnak észlelt anyagi megtestesülésében, a biológiai szerveiben és az egész szervezetében is! Az analógia egyetemes elvére támaszkodó, kauzális asztrológia alapelve az tehát, hogy a teremtés eredeténél levõ, kauzális teremtési minták és erõk az anyagban megtestesülnek: formát öltenek és megnyilvánulnak a különbözõ élõlények testi és mozgás-formáiban, faji sajátosságaiban, alaptermészetében és alapkésztetéseiben, azok természeti és (az ember esetében) természet feletti tulajdonságaiban, éppúgy, mint a szervetlen anyagnak a különbözõ megjelenési formáiban is. Így a naprendszer bolygóiban, illetve a földrõl figyelt Nap-pályának a hátterében található tizenkét konstellációjában is, (Lásd, a www.kozmaszilard.hu c. honlapomon és az Astrologos-on, a konstellációknak, mint jellegzetes spirituális erõtereket megtestesítõ térkép-zónáknak a leírását, valamint a betegség- és balesethajlamoknak a szellemi-spirituális hátterét ismertetõ tanulmányokat.) az egyetemes teremtési és kiegyenlítõdési létfolyamatok bizonyos, jellegzetes megnyilvánulásait és egyetemesen érvényes törvényszerû folyamatait látja és értelmezi. Az asztrológia sok ezer éves konkrét megfigyelései és kinyilatkoztatott (megsejtett, sugallt), majd a gyakorlatban beigazolódott spirituális és nem pszichikai(!), alapaxiómái, akárcsak a logikai következtetései (feltárásai) nem (csak!) a természettudományok által használt horizontális és lineáris logikai rendszerek szerint alkotódnak tehát. Hanem elsõsorban a naprendszer tíz bolygója által mindössze megtestesített, tíz kauzális teremtõ õserõnek és a tizenkét spirituális teremtési õsmintának (spirituális erõtérnek), valamint a különbözõ asztrológiai pontoknak (Lilith, Sárkányfarok, Ascendens) a lét különbözõ vertikális hierarchiáit (létállapotait) és azok természeti-horizontális kifejezõdéseit (materializációit) írják le az analogikus logikai következtetések segítségével. Ezért az asztrológia határozottan nem természettudomány, hanem jellegzetesen és egyértelmûen szellemtudomány és éppen az asztrológia integritása (épsége) és metafizikai tisztasága - Végsõ soron, gyakorlati hatékonysága! - érdekében, el kell utasítani minden olyan törekvést, amely az asztrológiát természettudományként akarja feltüntetni és kezelni! Az asztrológia tehát az analógia törvénye (rendszere: az analogikus logika) szerint követi és tárja fel a több dimenziós lét-valóság különbözõ szintjein létezõ spirituális-energetikai struktúráknak a földi jelenségekben és lényekben tükrözõdõ és megtestesülõ különbözõ megnyilvánulásait. Számon tartja, hogy ezek a spirituális-energetikai struktúrák, mind, de mind a végsõ kiegyenlítõdés általi egybekapcsolódás irányába „fejlõdnek” bizonyos gyakorlati feltételek és az egyetemes törvények logikája szerint és az alapján tárja fel és minõsíti a tárgyát képezõ sorsfolyamatokat elõidézõ személyi mentalitásokat. Tudja ugyanis, hogy ahhoz, hogy a végsõ kiegyenlítõdés megtörténjen, elsõ sorban az anyagi megnyilvánulásaik és létállapotok szintjén kell a személyis struktúrák és az un. objektív valóságelemek egymással kiegyenlítõdjenek és ez által, a lelki kiegyenlítõdési képességek elnyerése szerint fejlõdve, végül az abszolút létállapotba kerüljenek az egyéni léttudatok. A kereszténység elõtti és a keleti létlátás szerint, az anyagi élet tûzpróbáiban, a Lilith befolyásától megtisztult létideák, vissza érkeznek az abszolút létforrásba, amely létforrásból ugyanakkor teremtõdik minden és "mindaz, ami van" (Hermész Triszmegisztosz) a mágikus erejû egyetemes teremtõi (Isteni) õsképzelet szerint. Azok a változatlan és törvényszerû analogikus összefüggések és kapcsolatrendszerek tehát, amelyek léteznek a különbözõ teremtõdési állapotok és kiegyenlítõdési (megváltódási) lét-lehetõségek, valamint a lények és az emberi személyek spirituális struktúrái és a biológiai lényeket és az emberi személyeket létrehozó, fejlesztõ és fenntartó, különbözõ spirituális-energetikai struktúrák között, évezredek óta le vannak írva az asztrológia alapaxiómái által. Ezen a mindig bõvülõ, árnyalódó és mélyülõ (fejlõdõ) axiomatikus asztrológiai leírások alapján, az egyéni meghatározódások és reakciós-készségek leírhatók az asztrológiai analogikus összefüggések segítségével az asztronómia tudománya által szolgáltatott (Tehát tudományosan megbízható) információk segítségével. Éspedig kimutathatóak ezek az egyéni szellemi létállapotok és várható reakcióképességek a bolygóknak és a karmikus pontoknak az egymással szemben és a konstellációkkal szemben elfoglalt viszonyából (Amely „égi viszonyok” módosíthatatlanok és ellenõrizhetõk!). Így racionálisan is követhetõkké válnak, és könnyen érthetõkké és értelmezhetõkké válnak az éppen aktuális spirituális meghatározódások és fejlõdési – kiegyenlítõdési útvonalak, és kiegyenlítõdési lehetõségek. - Ez az asztrológia elsõ és egyben alapaxiómája. (Genius proxima) Ami viszont az asztrológiát a többi szellemtudománytól gyökeresen megkülönbözteti („diferentia specifica”), az éppen az, hogy a többi szellemtudománytól eltérõen, az asztrológiának létezik egy szilárdan álló, tehát közvetlenül érzékelhetõ, látható és észlehetõ (anyagi) vonatkoztatási rendszere is (éspedig az ekliptika konstellációinak és a naprendszer bolygóinak, valamint az „asztrológiai helyeknek” az egymáshoz való viszonya). És, az asztrológiának ez, a szilárd és ellenõrizhetõ asztronómiai vonatkozatási rendszere, a részleteiben akár egymásnak ellentmondó elméleti nézetek és vizsgálati módszerek ellenére is meg van, és mindössze az objektív megfigyelések eredményétõl függ, hogy egyik, vagy másik égi térképalakzat mit jelez a vizsgált személyi struktúrára vonatkozóan, illetve, hogy ilyen, vagy olyan jellegû, általánosan érvényesülõ és jellegzetesen egyéni szellemi maghatározódásokat vagy fejlõdési – kiegyenlítõdési lehetõségeket testesíti-e az meg? Akárcsak a más szellemtudományok (különbözõ aritmológiák és teológiák) esetében(!), az asztrológiának a legkorábbról ismert tételei (igazságai), egyszerû tárgyi - empirikus megfigyelésekbõl (pszichológiai karakter és szellemi típus megfigyelésekbõl), valamint egyéni kinyilatkoztatásokból (utólag beigazolódott megsejtésekbõl) származnak. Nem létezik ugyanis egy olyan õstörténeti bizonyíték, ami után ne kerülhetne valamikor a föld valamely pontján a felszínre még egy újabb bizonyíték az asztrológiai gondolkozásnak az emberiség hajnalát képezõ õskori létezésére. Ezért az asztrológiát a Newtoni mechanika szempontjából vizsgázatni éppen olyan botorság, mint például a pszichológiát, vagy a Teológiát a Newtoni mechanika, vagy a relativitáselmélet, vagy a kvantumfizika határozatlansági elve szempontjából tárgyalni és értelmezni. Az asztrológia ugyanis az a tudomány, amely értelmezi a fizikai és a pszichológiai jelenségeket spirituális és kauzális szempontból, és nem a fizikai és a pszichikai jelenségek értelmezik (igazolják, vagy cáfolják) az asztrológia metafizikai következtetéseit! A másik megkülönböztetõ jegye, hogy e szilárd és ellenõrizhetõ (nem kitalált, nem fiktív, nem az egyéni fantázia által szült és még http://kozmaszilard.hu




csak nem is kinyilatkoztatott) vonatkoztatási rendszerének (az ekliptika konstellációinak és a naprendszer bolygóinak, valamint a többi, a bolygók pozíciójából kiszámítható sarkalatos pontjainak – un. karmikus helyeinek) az idõben módosuló formáiból kikövetkeztetett igazságokból nem csak általánosságokat vezet le, hanem személyesíti is az információt. Ezáltal lehetõvé teszi az egyén számára a saját személyének az egyetemes lét-folyamatokba (univerzális trendekbe) való harmonikus integrációját, illetve annak a spirituális trendektõl való diszharmonikus eltéréseinek (kilengéseinek) a kimutatását. - Szemben és ellentétben a többi szellemtudománnyal, amelyek a különbözõ személyek (próféták) által kinyilatkoztatott „Isteni igazságoknak” (vallásos axiómáknak) a késõbb élõ és ezért más erkölcsi normák szerint gondolkozó és ítélkezõ személyeknek a (ugyancsak a múltban: váltakozó történelmi körülmények által meghatározott) szubjektivitása által meghatározott, és többnyire szájhagyomány útján terjedt, majd írott formában átadott igazságoknak az (önkényesen alkalmazott) értelmezéseit (bizonyos gazdasági konjunktúrákban: adott történelmi idõben és térben meghatározódó erkölcsi felfogása szerint) tisztelik dogmaként. Esetleg, azokat értelmezik - általánosan, vagy az adott helyzetre illesztett érvényes igazságként (isteni akaratként). Az asztrológia másik alapaxiómája az, hogy fizikai-biológiai törvények tökéletes leképezõdései a szellemi törvényeknek. Ennek következtében ahhoz az igazsághoz tartja magát, hogy mindaz a tevékenység és törekvés, ami az ember esetében – nem véletlenül! – fizikailag és biológiailag lehetetlen, vagy káros hatású (pl. a mágikus akaratátvitel), azért van így, mert spirituális szempontból is törvénytelen. („Ami lent van, ugyanaz, mint ami fent van.”) Ezért, noha elismeri azt, hogy lehetséges a mágikus eljárások és gyakorlatok által a fizikai formákat és struktúrákat fenntartó spirituális (asztrális és éteri) erõtereknek a befolyásolása és módosítása, az ilyen gyakorlatokat, nevezetesen: a mágikus befolyásolást, törvénytelennek tartja. Épp úgy, mint az öncélú és egoista célok és érdekek szolgálatába állított jövõkutatást, ami tudat- és akarat befolyásoló és így önbeteljesítõ jellegénél fogva, szintén a mágikus tevékenységnek az egyik formája. Ezért, az asztrológia saját magát, mint tudományt, kimondottan a spirituális valóságfeltárás (kauzális és spirituális struktúráknak és programoknak a feltárása) és a szellemi megismerés szolgálatába állított tevékenységet határozza meg. Ez a valóságfeltárás nem más mint a bolygók és a konstellációk és más asztrológiai pontok által (is) megtestesített és megjelölt spirituális erõknek, erõközpontoknak és morfogenetikus erõtereknek egy bizonyos idõszeleten belül történõ egymáshoz való viszonyának és e viszonyok minõségének (és az emberi mentális, pszichikai és biológiai szférákban jelentkezõ hatásának) a megállapítása, követése és metafizikai értelmezése. Újfent elmondhatjuk tehát, hogy az asztrológia egy és egyáltalán nem természettudomány, hanem egyértelmûen és határozottan szellemtudomány. Mivel azonban a vonatkoztatási rendszere, illetve a vonatkoztatási rendszerének a módosulásai megállapítását egy egzakt tudomány, az asztronómia végzi el, az asztrológia a természettudományhoz, egészen pontosan az asztronómiához is kötõdik, de csak annyiban, hogy a bolygók, a konstellációk és más asztrológiai pontok (helyek) helyzetének a megállapítását az asztronómiai adatok és számítási rendszerekbõl veszi át. Ez biztosítja egyben az asztrológia ellenõrizhetõségét, és ezáltal a megbízhatóságát is, a többi szellemtudománnyal szemben. Ezért az asztrológiát a szellemtudományok matematikájának is nevezik, mivel, akárcsak a matematikával a természettudományok esetében, az asztrológia megbízható materiális (asztronómiai) vonatkoztatási rendszere és az idõtálló metafizikai alapaxiómái segítségével, ellenõrizni és igazolni, illetve cáfolni lehet a különbözõ szellemtudományok állításait. Az asztrológiát tehát, mint megbízható szellemtudományt nemesebb és értelmesebb feladatokra lehet és kell használni, mint hogy jósolgassunk vele, már csak azért is, mert attól, hogy bizonyos asztrológusok elõre megjósoltak bizonyos eseményeket, senki nem fejlõdött szellemileg, nem lett jobb emberileg és ami egyáltalán nem elhanyagolható szempont: nem lett boldogabb és egészségesebb. V. (Gyakorlati példa a valóság kauzális természetére) A metafizikai magyarázat a holdciklusok, egészen pontosan a holdjárás különbözõ fáziaiban észlelt növekedési, vagy csökkenési, gyógyulási, vagy betegdési jelenségek tulajdonképpeni értelmére a következõ: Ezek a holdfázisok, mindössze megtestesítenek a ritmus és a ciklus egyetemes törvénye szerint, a hétköznapi gondolkozás által észlelt és ismert fizikai és a pszichikai (természeti) jelenségeknél (árapály, emberek és kutyák - farkasfélék lelki és szellemi világának a feszültsége, megzavarodása, növények növekedése, virágok nyílása - stb.) sokkal magasabb rendû, erõsebb és egyetemesebb hatású (lényegesebb), az õsteremtés gyökerénél álló teremtési folyamatokat, kauzális és spirituális energia áramlásokat. A Naprendszer és a földi világ ugyanis, a teremtés és a megváltás idea világának a mintájára és a teremtés eredeti funkciója szerint épül fel, ezért a Hold is, - A földre gyakorolt gravitációs ereje – FIZIKAI ÉS PSZICHIKAI HATÁSA - majdhogynem mellékes azok mellett. Ezeket az egyetemes spirituális energia-áramlási fluktuációkat (fluktuációs fázisokat) fejezi ki a Hold a földhöz és a naphoz viszonyított azonos pozicíók ciklusaival és ezt, a kauzális dimenzióban létejövõ és onnan az alacsonyabb létszférákba beáramló teremtési, nõvekedési és fejlõdési energiát, reneltetést és rendet testesíti - jeleníti meg a Hold a földi élet és az itt létrejött (kifejlett) földi lények számára. Persze, a kauzális dimenzióban nincs lineáris idõ és dimenziós tér, de hozzánk már lineáris idõciklusokra és térszeletekre (térzónákra) felosztva érkeznek a különbözõ teremtõi energiák. Hogy mik is ezek? A holdtölte a Jang energiák túlsúlyos - in extremis - kiáramlását jelenti, viccesen fogalmazva isteni sperma-kilövelés történik (Ezért érzékenyek rá és vagy nem tudnak aludni, vagy megzavarodnak és depressziósok lesznek ilyenkor az éberség nélküli, Rák - Hold karmával rendelkezõ személyek, mivel elönti a létet a megtermékenyítés õsszelleme.), a holdfogyatkozás a Jin energiák növekedett (maximális) kiáramlását. Ez is godot okoz, azoknál a, szintén Rák Hold karmával rendelkezõ személyeknél, akik magzat-foganási, megtermékenyülési problémákkal küzdenek. Holdtöltekor kvantum-szerûen áramlanak a létben (és a földön) az átvilágító - és minden szinten: spirituális, mentális gondolati, asztrális - pszichikai és fizikai szinteken is mindent (és mindenkit) megtermékenyítõ Fény-energiák. Holdfogyatkozáskor a befogadást, a megtermékenyülést, az odaadást jelentõ Szeretet energiák (Ugyancsak minden dimenzió szinten) áramlanak a létbe és a földre. Ezeknek a finom energiáknak az áramlása annyira fontos számunkra, hogy például bárki is, ezekkel az Isteni erõ-hullámokkal - áramlásokkal szembe szegül pragmatikus megfontolásból (Pl. karrier építési), vagy más (személyi) szempontok miatt, ahelyett, hogy ezekkel az erõkkel http://kozmaszilard.hu




megkísérelné az együttmûködést – a kollaborációt, a hatás-visszahatás törvénye szerint, neki, vagy az utódainak, hoszzú távon majd viselniük kell az Isteni erõkkel való szembeszegülés következményeit. Az empirikus megfigyeléseken alapuló népi mágikus hit és az asztrológiai tudomány és bölcsesség, miszerint bizonyos fázisokban kinyilvánított vágyak megfogannak - beválnak, és materializálódnak, illetve az, hogy mikor milyen gyógynövényt kell leszedni begyüjteni és mikor mit lehet gyógyítani és mit nem (Mikor ajánlatos és mikor életveszélyes mûtéteket végezni.), már csak a földi "kisülési" jelenségek megfigyelésére alapozódnak. De a lényeg akkor is az, hogy az egyetemes teremtõerõkkel és törvényekkel való együttmûködési képesség és készség erõsítése és az ellenszegülések, elhárítások és elzárkózások megszüntetése a célja akár a Nap-, akár a Holdfázisok ismeretének (Az õsanyák ellenszegülése következtében keletkezõ karmikus hatások megfigyelési lehetõségének), és nem az, hogy a fázisok által jlezett egyetemes termékenységi periódusok idején a földre áramló energiákat, mágikus praktikák segítségével, a hasznunkra befogjuk, holmi anyagi elõnyökhöz való jutás érdekében. És ez akkor is így van, ha például a josolgató klasszikus asztrológia nem ezért tartotta fontosnak a holdciklusok megfigyelését és a földi következmények értelmezését - elõrevetítését (jóslását). VI. (A Precessio által felvetett, „izgalmasan vészterhes” kérdésnek a megválaszolása) Amennyiben tehát a valóság kauzális jellegét megértettük és elfogadtuk azt, hogy a kauzális asztrológiában nem a fizikai, vagy a pszichikai hatás a fontos, hanem az asztrológia által tudományosan leírt, és ezért megbízható spirituális jelrendszerek segítségével, valamint a sorsképletek segítségével megállapítható életfeladatok feltárása, vagyis azt, hogy nem a determinációk (Hatások) kihasználása és a sorsnehézségek kikerülése, kicselezése (Amely pozitív energiaáreamlások kihasználási és negatív energiaállapok által elõálló sorsnehézségek kicselezési lehetõséget kutatja, megállapítja és kínálja a jósolgató asztrológia.) a fontos, hanem az életfeladatok helyes megállapítása és személyi felvállalása, talán azt sem nehéz megérteni, hogy miért nem fontos egyáltalán az, hogy a Kos a tavaszi napforduló ídején látszik-e a horizonton a föld valamely pontjáról, napkeltekor, vagy õsszel, vagy télen? (- Mellékesen: a déli féltekén egyébként is az ellenkezõje látszik mindannak, ami az északi féltekén. – Nem is hallotam arról, hogy az Ausztráliai, a Dél Amerikai, vagy Délafrikai asztrológusok megijedtek volna a precesszió kérdésétõl...) És teljesen mindegy az, hogy egy bizonyos órában, télen vagy nyáron jelenik-e meg a déli vagy az észeki félteke horizontján valamely konstelláció, mert úgy is az a lényeg, hogy ez, az adott idõszakban a horizont-körön a látóterünkbe beérkezõ („felkelõ)” konstelláció lessz az illetõ személy Ascendense. Vagyis ennek a konstellációnak a pozitív tulajdonságait fogja hordozni magában, és ezeket a pozitív tulajdonságokat kell majd felnõtt korában tudatosan megszereznie, ahhoz, hogy a sorsfeladatait pozitívan beteljesíthesse. Az a fontos tehát, a egy adott idõpontra és adott földrajzi koordináták szerint, a klassikus asztrológia módszereivel és a modern asztronómia adataival, kiszámított konstellációrendszer tükrözi-e helyesen annak a személynek a spirituális struktúráját és az abból kiolvasható önmegváltói képességek kifejlõdését szolgáló gyakorlati életfeladatait, vagy nem? És a tapasztalat (A tudományos empiria tehát) egyértelmûen és határozottan azt bizonyítja, hogy IGEN: megállapítható! Akkor viszont azt kérdem én, hogy állítólagos asztrológus urak és hölgyek, miért kell az asztrológia sors-megváltó igazságainak a befogadására kész, de a mi hétpróbás asztrológusi tapasztalatunkkal és metafizikai tudásunkkal, egyelõre még nem rendelkezõ, de nyílt szívû és nyílt eszû személyeket ijesztgetni a precessió „vészterhes” kérdésével? Kozma Szilárd. http://www.kozmaszilard.hu

http://kozmaszilard.hu



A precessio és a mitoszok

Recommend Documents